De Resurrectione Methodius D.G. Nathanael Bonwetsch University of Leipzig European Social Fund Saxony Gregory Crane Monica Berti Gregory R. Crane Editor-in-Chief, Perseus Digital Library Digital Divide Data Corrected and encoded the text Matt Munson Project Manager (University of Leipzig) Annette Geßner Project Assistant (University of Leipzig) Thibault Clérice Lead Developer (University of Leipzig) Bruce Robertson Technical Advisor Greta Franzini Project Manager (University of Leipzig), 2013-2014 Frederik Baumgardt Technical Manager (University of Leipzig), 2013-2015 Simona Stoyanova Project Manager (University of Leipzig), 2015 Project Assistant (University of Leipzig), 2013-2014 University of Leipzig tlg2959.tlg003.opp-ger1 Available under a Creative Commons Attribution-ShareAlike 4.0 International License 2014 University of Leipzig Germany Methodius D.G. Nathanael Bonwetsch Methodius J. C. Hinrichs'Sche Buchhandlung Leipzig 1917 Internet Archive

Text encoded in accordance with the latest EpiDoc standards (January 2014)

Greek Latin German

Ich ging vor diesen Tagen nach Patara mit Proklus von Milet, indem ich den Theophilus sehen wollt. Denn ich hatte erforscht, wie x sie sagten, daß er dort, gelandet des Sturmes wegen, einige Tage bleibe. —

Und als wir zu dem Hause des Aglaophon gekommen waren, fanden wir, nachdem wir eingetreten, den Theophilus in der die Heilstatt seienden Vorhalle, wo Aglaophon selbst wandelte, sitzend auf einem Lehnssessel, und um ihn saßen auf dem Boden Sistelius von † und x Auxentius und Memian und von den Bürgern, auch Aglaophon selbst und einige andere.

Sie philosophierten aber, über die Natur des Leibes und über die Auferstehung sich unterredend mit Theophilus. Dieser aber, auf dem Lehnsessel sitzend, antwortete einem jeden auf seine 7—S. 220,1 Plato Prot. 314 E. 315C — 10 vgl. Phaed. 59B 1f nach Prokop v. Gaza zu Gen. 3, 21 (PGr 87a Sp. 221 C) ἐν Ἀγλαοφῶντι Μεθόδιος und dem Syrer »Des heiligen Methodius des Philosophen, Bischofs von Lykien und Märtyrers, aus dem Buch über die Auferstehung gegen Origenes, welches heißt Aglaophon«; »Des heiligen Methodius, Bischofs und Märtyrers, zu Agallophon (so, oder Agalophon oder Agalophontos [Agallophoit] stets S) über die Auferstehung« S; τοῦ ἁγίου Μεθοδίου περὶ ἀναστάσεως oder τοῦ ἁυ. Μ. Ἀγλαοφῶν περὶ ἀναστάσεως (zu I, 32, 7f) C; Μεθοδίου ἐπ. Φιλ. ἐκ τ. βݲ λόγου τοῦ ἀντιρρητικοῦ C1; Epiph. Panar. haer. 64 S. 598, 26ff Dd τοῦ μαργαρίτου Μεθοδίου εἰς τὸν περὶ τῆς ἀναστάσεως λόγον; Zachar. s. Einl. | 3 »Ich ging« s 43 | »von Milet« nach I, 13, 1: »von Mydes« (mydisinjskym A, mydisiiskym B ) S 6 Pl ἐπειδὴ δὲ εἰσήλθομεν, κατελάβομεν Πρωταγόραν ἐν τῷ προστῴῳ περιπατοῦντα 8 »wo« ižde: iže S 9 »saßen«: »viele« + B | »Sistelius« wie I, 2, 1 u. De lepra: »Sistelinus« S | »von †«: amaskeunitin S (»von« o wohl aus ot) 10 »Memian« wie I, 1, 7. II, 8, 11. 9, 1. 26, 1: memmian S 11 Pl ἐφαίνοντο δὲ περὶ φύσεως . . διερωτᾶν τὸν Ἱππίαν, ὁ δ᾿ ἐν θρόνῳ καθήμενος ἑκάστοις αὐτῶν διέχρινεν καὶ διεξῄει τὰ ἐρωτώνμενα 13f »auf s. Frage« oder »entsprechend der Frage« Frage.

Sobald uns aber, nachdem wir eingetreten, Aglaophon gesehen, sprach er, an der Hand fassend: Zum Guten bist du gekommen, o eubulius. Denn Sistelius hier und ich streiten [und ich] schon lange über dies Fleisch, ob es aufersteht, empfangend mit der Seele die Unverweslichkeit. Daher machen wir dich jetzt zum Richter unserer Verhandlung, und ob du meinst, daß ich die Wahrheit sage.

Es antwortete redend auch ich: O Auxentius, gehörte es sich nicht, daß über diese ein Besserer als dieser herrsche und über die Einfältigen der Weisere? Aglaophon, meinte ich, nicht passend, es sei nicht passend, mit Übergehung des Weisenn mit dem Einfältigeren zu reden.

Und jenen antwortete wieder Auxentius: O Männer, sagte er, immer ist zu disputieren, worauf Aglaophon gerichtet ist, wenn er nur hat, mit wem zu disputieren. Uns aber gebührt es nicht, wie Bösen, die uns zu anderen Fragen hinkehren, ihn nicht zu achten, solange wir nicht genug von ihm gehört haben werden die Verhandlung von der Auferstehung.

Aber gut, sagte Menian, hast du, o Auxentius, geredet. Eubulius nun wird auch wieder oftmals Sorge tragen <gegen> Aglaophon. Jetzt aber gebührt es sich, in betreff dieser Verhandlung Fleiß zu tun, solange Theophilus hier ist.

Wenn es euch aber nun gefällig ist, o Männer, dies zu sehen und zu untersuchen, so möge Theophilus prüfen, in jeder Hinsicht túchtig seiend, über alles Beweis zu geben, ob nach dem Tod dieser Leib aufersteht zur Unverweslichkeit.

Und Sistelius erwiderte und sprach: Nicht gut, sagst du, o Memian, wollend einfach so, ohne Erforschung, die Unterredungen tun. Denn ein jeder fühlt sich öffentlich (d. h. bei öffentl. Verhandlung) gezwungen (unfrei) und gestaltet seine Rede geschmückt, um sie 2 Plato Symp. 174 E — 7 Plato Prot. 338 B — 12 vgl. Phaed. 63A 2 vgl. Symp. S. 5, 13 περιεπτύσσετο καὶ κατεφίλει 3 »hier« sjde: sede B 4f »Unverweslichkeit« S 43v 7 »Es«: vielleicht Lücke, vgl. »jenen« Z. 12 | Pl οὐκ ὀρθῶς ἂν ἔχοι τὸν χείρω τῶν βελτιόν 9 »meinte ich« mněl bych: besser »würde meinen« mněl by 13 »zu disputieren« prětisja: »disputiert« pricja A, pritsja B 19 »Sorge tragen« prěati A, priati B: ob »bie Sache führen« prěti? 21 »Männer« S 44 22f »zu untersuchen — und es möge Theoph. einen jeden (kyiždo A, koeždo B) prüfen tüchtig seiend — üb. alles Bew. zu geben, ob« schwerlich S 24 »dieser Leib« tělo se: »des Leibes« telese A, tělese B 26 »wollend . . so . . (die Unterr.)« sice velja (usp.): »solche (Unterr.)« sicevaja (usp.) B zu zeigen, gar nicht für die Wahrheit und für das Nützliche sorgend, sondern nur um den Anwesenden zu zeigen, wie er geschickt ist, dadurch, daß einem jeden von Natur eigen ist, aus Voreingenommenheit das Seine zu lieben.

Aber man muß nicht den hören, der zu geschäftig seine Ware anempfiehlt, sondern erforschen und prüfen; denn die Verkäufer haben die Sitte, zu lügen in betreff der von ihnen verkauften Sache.

Und damit nun auch wir nicht fehlen, getäuscht zu werden in den Verhandlungen, ohne Prüfung zu ihr kommend, erinnere ich — denn ein jeder von uns hat nach der Reihe sein Verständnis kund zu tun,, zu zeigen aber dem Theophilus —, daß der eine Heterodoxe die Fragen, nachdem er vollständig und genau erforscht, zuerst beibringe, nichts zurücklassend von fremden Problemen, sondern alles verknüpfend durch die tiefsten Gedanken. So wird kräftig gekämpft, so daß nichts außer dem hier Gesagten jene zu zeigen haben ihr Wort bekräftigend;

einer aber wieder, welcher darauf † den worgetragenen Schlauheiten entgegentretend und dartuend mit viel Einsicht, das der katholischen † Kirche als wahr seiend erweist.

Denn so werden uns die Verhandlungen nicht umsonst sein, sondern mit höchster Sorgfalt vollzogen, so daß sie keine Sache ununtersucht und unwiderlegt haben. τῷ <γὰρ>

ἑκάστῳ προσώπῳ τὰ ἀκὸλουθα περὶ τοῦ παντὸς τηρεῖν ἀναγκαῖον — ob sie (diese Person) nun das der Kirche oder Fremdes oder das einem jeden entsprechende Verständnis geben wird — und nach Wahrheit zu streben, nichts aber unnütz zu sprechen durch Voraussetzung(?) des Festgesetzten (dogmatische Voreingenommenheit), sondern durch Synthese die beste Verhandlung zu woolen. Das ist in Wahrheit weise und (die Art) eines das Wahre zu sehen Dürstenden.

1 vgl. De res. I, 27, 2 — 5 vgl. Plato Prot. 313 D — 11 vgl. De autex. 4, 5 S. 157,1 — 22 vgl. De autex. 4, 3. 5 S. 156,4. 157,3 — 25 vgl. De autex. 4, 3 S. 156, 4f 1 c. 27, 2 οὐ τῆς ἀληθείας καὶ τοῦ συμφέροντος χάριν, ἀλλὰ τοῦ δεῖξαι (?) τοῖς παροῦσι σοφοὺς τοὺς λόγους 3 »aus Voreingenommenheit« ot varenia, vgl. Z. 23 8 »erinnere ich« pominaju: »erinnernd« pominaja B 9 »von uns« S 44v: viell. nach »Heter.« Z. 10 11 »vollständig«: w"rtlich »(sie) gemehrt« 15 »darauf«?: wörtlich »das Übrige« τὰ ἐπίλοιπα proĉjnjaja 16 »das der katholischen« τὰ τῆς καθολικῆς povsemjstvenyja: »täglich und das der« τὰ τῆς(?) καθημερινῆς oder καθημέρας po vsja dni, i S 19 C in K 178v (Holl 163); Lemma τοῦ ἁγίου Μεθοδίου ἐκ τοῦ περὶ ἀναστάσεως | τῴ: τὸ C | γὰρ + S 23 »unnütz«? na podarenie, wörtlich »zum Geschenk« | »durch Voraussetzung« to varenia, ἐδ προλήφεως vgl. Z. 3 und De autex. 4, 3S. 153,3 προλήψει κρατούμενος vareniem drjžim 24 »durch Synthese« συωρέσει složeniem 25 »Das ist« S 45

Dies war den Anwesenden genügend, und wir alle lobten es.

Theophilus. Und Theophilus stimmte bei und gebot, daß Aglaophon, welcher auch Arzt war, über die Natur des Leibes rede, indem er, <um(?)> mehr die Sache zu lernen, veranlaßte, zuerst das von den Gegnern Gesagte zu erheben, das dann aber ich wieder entgegenkämpfend darlege, damit durch den Streit der Verhandlung das Wahre wie das lebendige Gold im Feuer geprüft hervorleuchte.

Wenn aber jemand zürnt, es für ungehörig haltend, daß so die häretischen Satzungen bekannt gemacht werden, so überführen wir ihn sanft belehrend, daß auch in den Büchern der Propheten der heilige Geist, wie er der Frommen Person beschreibt, so auch betreff der Bösen die (ihnen) entsprechende Gestalt, die Gestalt einem jeden (durch das?) Wort nach der Würdigkeit gebend und die verschiedenen Arten des Trugs.

Wie in ihnen Salomo mit Worten die Buhlerin schildert. Hier doch sehe, wer sehen kann! Hat er nicht offen wie von irgendeiner Häresie gesagt, alles vors Angesicht gestellt und zeigt die genau nach der Weise einer Buhlerin zugerichteten Worte und Weisen?

Wie wenn er sagt: »Sie saß unter der Tür und rufft zu sich die Unverständigen«, oder wieder, was er sagt: »Es begegnet ihm das Weib, habend eine buhlerische Gestalt, welche meacht, daß die Herzen der Jungen entbrennen. Darauf ergriff und küßte sie ihn, mit schamlosem Antlitz redete sie zu ihm«. oder das: «Komm und wollen wir genießen der Liebe bis zum Morgen, komm und versenken wir uns in Liebe. Denn nicht ist mein Mann zu Hause, er ist aber gegange auf einen weiten Weg. Einen Beutel Goldes hat er in seine Hand genommen, und nachdem er viele Tage gewandert, kommt er in sein Haus.«

Was alles auch unpassend ist 1 Plato Prot. 338 B — 4 vgl. De res. I, 29, 1 — 18 Prov. 9, 14, vgl. 7,6; vgl. De lepra 18, 1 — 19 Prov. 7, 10. 13 — 22 Prov. 7, 18—20 2 »stimmte bei«? poljubi = »umarmte« 5f »entgegenkämpfend — Streit«: »darlege. Indem der geistige Widerstreit ausgekämpft wird, wird (. . hervorleuchten)« Bo 1. Ausg. 10 »sanft« krot'cě; vielleicht besser »kurz« krat'cě 11 »Person« lice = πρόσωπον 12 »Gestalt« »Weise« obraz 13 »wort« «Verhandlung« »Sache« slovo | »nach der Würdigkeit« po sanu: poslanu B 13f »Unterschiede des Trugs«? 14 »schildert« sŭtvorit: »schilderte« sŭtvori S 15f »von irgendeiner Háresie« o koi eresi: kŭi iegezii A, kŭ geozii B 16 »gesagt«?: »sprach« rece v S 45v 18 »sagt«: »Die häretisch Gesinnten nannte er Buhler» + mit roter Tinte S | »Unverständigen« vgl. ἀφρόνων Prov. 7,7 20 »entbrennen«: ἐξίπτασθαι LXX 25 »Goldes«: ἀργυρίου LXX 26 »gewandert« < LXX oder S las ἀπιὼν ἥξει für ἐπανήξει »kommt« priidet: »kommt« priide S zu er klären, wie es vorliegt, damit es die Hörenden weise macht. Denn indem ein Abbild erwiesen wird und durch ein Bild geistig die Erklärung geschehen ist, mit Strafe (Rüge) geschehen ist, [denn es] wird der Leser zur Tugend gelehrt, indem er unterrichtet wird, nicht durch lügnerisce Worte getäuscht zu werden und dadurch von den verführerischen Künsten des Buhlers beraubt zu werden.

Es findet aber nun jemand ihn auch in der »Weisheit« dieser Weise brauchend. Denn auch hier die Arten der Weisheit unterscheidend und sie ihren Personen zuteilend und die Ordnung einer jeden bewahrend, hat er eine wahre Untersuchung der Sache vollzogen.

Denn das Gesagte: »Gering ist und traurig unser Leben, und nicht ist Heilung beim Ende des Menschen und nicht ist erschienen einer, der zurückbringt vom Hades. Denn außer jenem selbst sind wir geboren, und darnach werden wir sein als nicht Gewesene. Denn Dampf ist der Hauch in unserer nase und die Vernunft ein Funke in der Bewegung unseres herzens, wenn er verlischt, wird Asche unser Leib, und der Geist geht auseinander wie ein schwacher Wind«, ist ein Bild derer, die sagen, daß alles <von> von selbst Gewordenem und ohne Vorsehung hergerichtet worden sei, wogegen auch einschreitet der Zorneifer, welcher, zur Wahrheit ziehend, geärgert wird durch die Voraussetzung dieser Satzungen.

Daher ist es keineswegs ungehörig, daß auch wir die háretischen Philosopheme zur Zerstörung der Lüge erforschen. Denn sie haben herausgespieen, die Unwahrheit sprechend, bis zum Himmel. daher ist es fortan deine Sache, o Aglaophon, anzufangen und bis zu Ende zu führen die Rede.

Aglaopon aber hörte und errötete,als Theophilus dieses redete, und sschaute auf mich finster, so daß ich die Flucht ergreifen wollte.

So fing er and zu reden: Wenn nach euch eine Auferstehung dieser toten Leiber und seine Verwandlung in die Unsterblichkeit ist, 30 wozu, saget an, Gott von Anbeginn den Menschen ohne den Lappen 11 Sap. Sal. 2, 1—3 — 26 vgl. Symp. S. 121, 12 — 27 De autex. 2,2 1 »erklären«, wörtlich «bekennen« | »damit es« da: »und« i S 3 »denn es«: vielleicht »denn« bo aus »nun« »nämlich« ubo 4 »gelehrt« S 46 5 »dadurch« ot sego: »von allen« ot vsego? S 10 »wahre« istinno: »in Wirklichkeit«? 13 »der zurückbringt«: ἀνλυσας LXX | »außer jenem selbst«: αὐτοσχεδίως LXX 16 »der Bewegungen« B 18 das 1. »von« <S 20 »Zorneifer« jarostj: wohl »Weisheit« mudrostj 21 »Satzungen« S 46v 26 vor »Aglaophon« + »Aglaophonn spricht über die Natur des Menschen« rot S des Leibes schuf, wie die Schrift selbst lehrt. Denn die »Kleider von Fellen«, welche er nach der Übertretung Adam und Eva machte, sind deutlich die Leiber, mit denen wir bekleidet worden sind, nachdem wir das Gebot übertreten, der Buße halber mit einer solchen Fessel bekleidet. Daher sie auch passend Fell genannt werden, weil auch eine Fessel dieser Leib, des Anzeichens halber, auch ein Grabmal zu sein der Seele, welche verurteilt, in ihm begraben zu werden, damit er uns nicht lasse ewige Pein haben, eine so lange Zeit sterblich

wie ein Lederarbeiter machte Gott den Erstgeschaffenen Kleider, sondern schwere irdische Lieber machte er uns als »Kleider von Fellen«.

— Und der Prophet Jeremia aber sagt in den Klageliedern, Fesseln nannte er <sie>, Gebundene der Erde die Menschen deshalb nennend; und David »Debundene«, indem Gott uns gebunden wegen der Übertretung Adams mit Fesseln von Erdenstaub, damit wir, mit viel Arbeit von der Erde Speise empfangend, nicht unser Haupt erheben, zu sehen die Frucht des Lebens.

Denn er spricht: »Und nun, damit er nicht die Hände ausstrecke und nehme von dem Baum des 1 Gen. 3,21; vgl. De res. I, 29, 1 — 6 Plato Krat. 400 BC. Epiph. ad Ioann., Hier. epist. 51, 4,4 S. 401 Hilberg — 9 Orig. bei Epiph. Ad Ioann. 51, 5, 2 S. 403; Epiph. haer. 64, 63. II 668, 30ff Dd; Theodoret In Gen. II, c. 26 PGr 80, 140; Prokopo. zu Gen. 3, 21 PGr 87, 1, 220 — 12 Klagel. Jerem. 3, 34. De res. I, 30, 1. 33,2 — 4 Psal. 145, 7 — 15 vgl. Gen. 3,19 — 17 Gen. 3,22ff 4 δίκην ὅπως . . παράσχωσιν 29,1 6 Pl σῆμά τινές φασιν αὐτὸ εἶναι τῆς ψυχῆς, ὡς τεθαμμένης ἐν τῷ νῦν παρόντι . . ὡς δίκην διδούσης τῆς ψυχῆς | Epiph. nunc corpus hoc ob id iuxta Graecos δέμας . . sive cadaver dici; a plerisque autem . . corpus σῆμα . . interpretari, eo quod ita animam in se clausam habeat quomodo sepulchra . . cadavera mortuorum 7 »verurteilt« S 47 9 Orig. bei epiph. haer. 64 μή ἄρα βυρσοδέψης ἦν ὁ θεός, ἵνα χιτῶνας δερματίνους . . ποιήσῃ, μηδέπω ζῴων τεθυμένων; . . οὐκ ἦσαν, φησί, χιτῶνες δερμάτινοι, ἀλλὰ τὸ γήινον ὃ περικείμεθα σῶμα. Ad Ioann. numquid coriarius aut scordiscarius erat Deus, ut conficeret pelles animalium et consueret ex eis tunicas pellicias Adam et Evae. Orig. bei Thoed. In Gen. II c. 26 σφόδρα μὲν οὖν ἠλίθιον καὶ . . ἀνάξιον τοῦ θεοῦ τὸ οἴεσθαι ζῴων τινῶν περιελόντα δέρματα τὸν θεὸν ἀναιρεθέντων . . πεποιηκέναι σχήματα χιτώνων, καταρράψαντα δέρματα δέκην σκυτοτόμου. Prokop. ἆρα μὴ βόας ἢ πρόβατα ἔθυε καὶ βυρσέως ἀπετέλεσε τέχνωην; 11 »Klleider«: »Leiber« S | 30,1 καὶ ὁ προφήτης δεσμίους ἡμᾶς γῆς ἔφη διὰ τοῦτο, καὶ ὁ Λαυὶδ πεπεδημένους 18 »d. Hände«: τὴν χεῖρα LXX und lebe in Ewigkeit. Und es schickte sie der Herr hinaus aus dem Paradies der Wonne, zu bearbeiten die Erde, von welcher er genacht worden. Und er schickte Adam heraus«.

Denn viel Mühsal macht das fleisch der Speise wegen. Denn alle Kriege und Kámpfe geschehen wegen des Besitzes; wegen des Besitzes werden wir genötigt zu sammeln, ihm (dem Leib) dienend und übereinstimmend mit den Begierden, indem er uns erfüllt mit Liebe und Begierdee und Krankheit und Furcht und anderen bösen Dingen, welche der Seele nicht erlauben, nach dem Guten zu trachten, und indem sie ihr nicht erlauben, daß von ihr etwas von dem Unvergänglichen und Guten erkannt werde.

Denn wenn wir auch unternehmen, irgendein Gutes tun wollend, so macht er verwirrt und confus und den Sinn verfinsternd, er, der nicht gestattet, deutlich zu sehen das Seiende, wie der Tintenfisch, ein Meerfisch, welcher schwarzes Wasser ausspeit.

Und in Wahrheit, wenn nicht die Seele zuvor frei wird, niemand . .; denn wie aus Fesseln freigelassen, so wird sie tüchtig, zu sehen und zu fassen das Seiende.

Denn von Irrtum sind unsere Augen erfüllt 3 Plato Phaed. 66 B ff — 6 vgl. De res. I, 30, 5 — 14 Plato Phaed. 67 A D — 16 Plato Phaed. 83A. Meth. DE res. I, 30, 5; vgl. Justin De res. (S. Parall. 107,235f Holl) 2 »Wonne« τρυφῆς: »Nahrung« τροφῆς S 3—S. 226,1 Pl μυρίας . . ἡμῖν ἀσχολίας παρέχει τὸ σῶμα διὰ τὴν ἀναγκαίαν τροφήν . . . νόσοι . . ἐμποδίζουσιν ἡμῶν τὴν τοῦ ὄντος θήραν. ἐρώωτων δὲ καὶ ἐπιθυμιῶν καὶ φόβων καὶ εἰδώλων παντοδαπῶν καὶ φλυαρίας;ἐμπίπλησιν ἡμᾶς πολλῆς, ὥστε τὸ λεγόμενονὡς ἀληθῶς τῷ ὄντι ὑπ᾿ αὐτοῦ οὐδ[ε φρονῆσαι ἡμῖν ἐγγίγνεται οὐδέποιτ οὐδέν . . . διὰ γὰρ τὴν τῶν χρημάτων κτῆσιν πάντες οἱ πόλεμοι γίγνονται, τὰ δὲ χρήματα ἀναγκαζόμεθα κτᾶσθαι διὰ τὸ σῶμα, δουλεύοντες τῇ τούτου θεραπείᾳ . . . θόρυβον παρέχει . . καὶ ἐκπλήττει, ὥστε μὴ δύνασθαι ὑπ' αὐτοῦ καθορᾶν τἀληθές 3f »d. Fleisch« plotj: ploti S 5 »Wegen« S 47v 6—13 (bis »Seiende«) vgl. c. 30, 5 ἀκολασίας καὶ πλάνης καὶ λύπης καὶ θυμοῦ καὶ συλλήβδην τῶν ἄλλων ἁπάντων εἶναι παραίτιιον αὐτὸ κακῶν ἔφης, ἃ ἐμποδίζουσιν ἡμῶν τὴν πρὸς τὸ κάλλιον ὁρμὴν τῆς ψυχῆς, μὴ ἐῶντα τῶν ὄντως ὄντων εἰς κατάληψιν ἡμᾶς καὶ γνῶσιν παρελθεῖν. κἂν γὰρ ἐπιχειρήσωμεν θηρεῦσαί τι τῶν ὄντων, ἀεὶ παρεμπίπτων ζόφος ζοφοῖ τὸν λογισμόν, μὴ ἐπιτρέπων ἡμᾶς ἐπισκοπῆσαι τὸ ἀληθὲς τρανῶς 11 »macht verwirrt u. confus« mjatet i mutit, vgl. ζόφος (ζοφοῦν) ζοφοῖ 14 vor »Und in W.« in roter Schrift »Er sagt, daß die Seele für sich selbst nicht sündigen kann« + S | »die Seele« duša: da S 14f Pl 67 A ἀπαλλαττόμενοι . . τοῦ σώματος . . γνωσόμεθα . . πᾶν τὸ εἰλικρινές. D ἐκλυομένην (τὴν ψυχήν) ὥσπερ ἐκ δεσμῶν ἐκ τοῦ σώματος. 16f Pl 83 A ἀπάτης μὲν μεστὴ ἡ διὰ τῶν ὀμμάτων σκέψις, ἀπάτης δὲ ἡ διὰ τῶν ὥτων καῖ τῶν ἄλλων αἰσθήσεων, vgl. c. 30,5 ἀπάτης μὲν γὰρ ἡ διὰ τῶν ὤτων(?) ἡμῶν πεπλήρωται σκέψις, ὡς ἔφης, ἀπάτης δὲ καὶ ἡ διὰ τῆς ὄψεως(?), ἀπάτης δὲ καὶ ἡ διὰ τῶν ἄλλων αἰσθήσεων 16 »von Irrtum« prělesti: prělestj hier stets S beim Sehen, von Irrtum unsere Ohren, von Irrtum die andern Sinne. Denn nicht zu sehen noch zu berühren sind wir imstande, weder die Weisheit noch die Größe oder Wesensform der Seele, sondern sie sind uns unfaßlich, solang wir im Leib sind.

Noch aber nun, den Sünden und Lästerungen und Irrtümern, nicht ist die Unverweslichkeit diesen Ursächerin, indem die Seele night für sich selbst, getrennt, sündigen kann. Wenn aber nun nach euch dem Menschen das Verbundensein mit dem Fleisch gut ist, so mußte von Anfang an im Paradies vor der Versündigung Adams er im Fleisch sein, als er die Weisheit schaute und die Engel und vom Baum des Lebens empfing unverweslich seiend. Aber damals nun erschien er ein ungetrübtes und unverwesliches Leben lebend;

jetzt aber ein sehr mühseliges und trauriges, weil gekleidet in ein Kleid von Fell. Wie auch Paulus lehrte, sprechend: » ἐγὼ δὲ ἔζων χωρὶς νόμου ποτέ« . . τὴν πρὸ τῆς ἐντολῆς ἡμῶν ἐν τῷ πρωτοπλάστῳ διαγωγὴν πρὸ σώματος ἔφη, ὡς τὰ ἐπιφερόμενα συνίστησιν »ἐγὼ δὲ σάρκινός εἰμι, πεπραμένος ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν«· ὅτι μὴ ἄλλως ὁ ἄνθρωπος ἄρχεσθαι πρεθεὶς αὐτῷ διὰ τὴν

πρεθεὶς αὐτῷ διὰ τὴν παράβασιν, εἰ μὴ σάρκινος ἦν γεγονώς. ἄληπτος γἀρ καθ᾿ ἑαυτὴν ἡ ψυχὴ [φησί] τῇ ἁμαρτίᾳ. διὸ δριμέως ἐπήγαγεν »ἐγὼ δὲ σάρκινός εἰμι, πεπραμένος ὐπὸ τὴν ἁμαρτίαν«, πρόσθεν εἰπὼν τό »ἐγὼ δὲ ἔζων χωρὶς νόμου ποτέ«. Wohlan nun — denn ich werde versuchen euch genauer zu erklären —,

»Denn ich weiß«, sagt er, »daß nicht lebt in meinem Fleisch Gutes. Denn das Wollen liegt mir vor, aber das Tun des Guten finde ich nicht«, Denn das Gehorsamsein dem Geist, der geknechtet 6 vgl. De res. 29, 2. 4. 57, 1. 3 — 9 Gen. 2, 8. 9 — 13 Gen. 3, 21 — 14 De res. I, 57, 1 — Röm. 7, 9 — 16 Röm. 7, 14 — 20 vgl. De res. I, 29, 1. 4 — Röm. 7, 14 21 Röm. 7, 9 — 23 Röm. 7, 18; vgl. De res. 3 »Größe« S 48 5 »den Sünden« usw.: den griech. Dative übersetzt S durch den Instrumental 8 »so mußte« lĕpo bĕ: »denn so mußte« lĕpo bo bĕ S a 14—22 griech. in c. 57, 1 erhalten 15 f τὴν . . ἡμῶν . . διαγωγὴν . . ἔφη: »das heißt« S 16 ὡς — συνίστησιν: »sofort aber fügt er bald darauf bei« S 18 κ. κυριεύεσθαι < S 19 εἰ S 48v | σάρκινος plotjan: plotighj S | ἦν: εἰμι esmj S (se mi S ab) 20 φησί + c. 57, 1 | ἐπήγαγεν: »was er sagt« + S | δὲ < S 22 »Wohlan« oder »Siehe« se S 24 »liegt mir vor« πρόκειται: παράκειται Röm. 7, 18 ist von fleischlichen Begierden, indem das Fleisch nicht vermag zu fassen das Gute.

Daher bekennt er auch, daß es der Seele zum Tode und zum Verderben werden; er dürstet aber, schnell von ihm frei zu werden, sprechend: »Ich elender Mensch, wer wird mich erlösen von dem Leibe des Todes«.

— So ist eine gewisse Folter(kammer) und ein Gefängnis der Leib wegen der Übertretung, [denn] indem Gott uns in ihn hineingesetzt hat, damit wir eine sehr schmerzliche Strafe des Ungehorsams empfingen.

Auch <ist> zu erforschen, ob nicht das in den Psalmen Gesagte: »Du hast uns geprüft, o Gott, hast uns durch Feuer geläutert, wir Silber durch Feuer geläutert wird; hast uns geführt in die Schlinge, hast Leiden auf unser Haupt gelegt; wir sind geganen durch Feuer und Wasser, und du hast uns herausgeführt zur Ruhe«, von den Seelen gesagt worden, welche in den Leib gesetzt worden, nämlich wie in eine Schlinge und in eine gewisse Pein, damit die über ihn Siegreichen Ehre empfangen im Paradies, nachdem sie auferstanden.

Aber ihr nun sagt durch Unwissenheit, daß auch nach der Lösung der Fesseln und nachdem der Mensch befreit worden von der Strafe und zur Ruhe von hier geganen, wiederum die Seele das Joch nehme, damit auch im Reich des Lichts wir ewig Gebundene der Verweslichkeit seien;

immer tragend diesen zusammengesetzten Ton, außen zum Trug mit Schönheit ausgeschmückt, inwendig aber angefüllt mit Würmern und Maden und Gestank, den schweren und mit sich die Richtung der Seelen 1 vgl. Röm. 8, 7 — 4 Röm. 7, 24 — 5 vgl. De res. I, 30, 4. 57, 7 — 7 vgl. De res. I, 29, 1. 57, 7 — 10 Psal. 66, 10—12 — 13 De res. I, 54, 8 — 18 vgl. Röm. 8, 21 — 20 vgl. De res. I, 32, 7 (Dial. Adam. V, 21) — 21 vgl. Mt. 23, 27 — 23 vgl. Weish. Sal. 9, 15 5 30, 4 δεσμὸν αὐτὸ (τὸ σῶμα) καὶ φυλακὴν καὶ σῆμα καὶ ἄχθος καὶ πέδας εἶναι ἔφης. 57, 7 τὸ σῶμα βασανιστήριον καὶ πέδας ψυχῆς 6 29, 1 εἰς ἃ ἐνεῖρχθαι συνέβη τὰς ψυχάς, δίκην ὅπως ὧν ἔδρασαν νεκροφοροῦσαι παράσχωσιν. 57, 7 (τὴν ψυχὴν) ἁμαρτήσασαν ὡς εἰς κατάκρισιν καὶ καταδίκην εἰς τὸ σῶμα ἐμβιβάζεσθαι 9 »ist . . ob nicht« estj eda ne: »wann aber« egda no S 11 »Feuer« S 49 14 54, 8 ταῦτα δὲ ὑπὸ τῶν ψυχῶν εἴρηται τῶν εἰς τὴν παγίδα τὸ σῶμα ὡς εἰς ἀγώνισμα κατενεχθεισῶν 15»Pein«: ἀγώνισμα Ι, 54, 8 19 32, 7 ἵνα μὴ αἰώνιοι γενώμεθα κατάκριτοι δεσμῶται . . φθορᾶς, ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ φωτὸς ἐσόμενοι, vgl. Dial. Adam. S. 216, 9 Bh ἵνα πάντοτε ἐν δεσμοῖς ἐξετάζηται ἡ ψυχή 22 »ausgeschmückt«; wohl πεποικιλμένον wie c. 27, 3 auf die Lüste ziehenden, auch den Geist des Vielbeschwerten abwärts drängend, verbrennend durch die Lüste den geistigen Flügel der Vernunft, nicht gestattend dem geist <und> der Seele den Baum des Lebens zu schauen, dem Dreisten (Frevelhaften) und Traurigen und Zornigen Substanz seiend und Quelle.

Bedenket doch, wie ihr töricht redend sagt, daß wieder von solchen Leidenschaften der Mensch sein soll!

Denn Wenn nach euch dieselben Glieder des Fleisches auferstehen in derselben Gestalt, damit ein jeder derselbe erscheine, dieselbe Gestalt tragend, so muß man bekennen, daß er auch dieselben Bedürfnisse haben muß, und es widerfährt, wieder zu essen und zu trinken und sich zu vermischen, indem wie eine Drohne das Leben rings herumkreist, und es geht zugrunde das himmlische Leben der Heiligen;

während doch Christus klar würdige Auferstehungswisen gelehrt hat, »wie die Engel im Himmel« zu sein, als ihn die Sadducäer versuchen. Die Engel aber sind nicht mit dem Fleich zusammengejocht, sondern »dienstbare Geister«, welche geistige Speise bedürfen.

Ob ihr auch die Engel von Fleisch wagt zu nennen, saget euch selbst, wenn sie in so großer Seligkeit und Herrlichkeit sind, das Meer der Unverweslichkeit, Gott, sehend, auf den kein Fleisch schauen kann? Denn es kann das Verwesliche nicht Gemeinschaft haben mit dem Unverweslichen.

Ferner, während der Himmel »wie ein Kleid altert« und die Erde »vergeht« und alles »wie ein Gewand zusammengerollt« wird und 1 Plato Phaed. 81 C; vgl. Phaedr. 247 B. 248 C. Meth. Symp. S. 49, 16 f. 68, 18. 81, 17 ff. 83 6 f. 85, 6 f — 4 vgl. De lepra 6, 1 — vgl. Hier. C. Ioann. ad Pamm. 25 PL 23, 392 — 12 vgl. De res. II, 2, 7 — 14 Mt. 22, 30; vgl. De res. I, 49, 1 — 16 Hebr. 1, 14; vgl. I Kor. 10, 3 — 19 vgl. I Tim. 6, 16 — 20 vgl. I Kor. 15, 50 — 22 Psal. 101, 27; vgl. De res. I, 48, 1 1 Pl Phaed. ἐμβριθὲς . . τοῦτο (τὸ σωματοειδές) . . καὶ βαρύ. . ὁ δὴ καὶ ἔχουσα ἡ τοιαύτη ψυχὴ βαρύνεταί τε καὶ ἕλκεται . . εἰς τὸν ὁρατὸν τόπον. Phaedr. 247 B βρίθει . . ἐπὶ τὴν γῆν ῥέπων τε καὶ βαρύνων . . ἔνθα δὴ πόνος τε καὶ ἀγὼν ἔσχατος ψυχῇ πρόκειται. 248 C βαρυνθεῖσα δὲ πτερρορυήσῃ τε καὶ ἐπὶ γῆν πέσῃ. Symp. S. 81, 17 f ταῖς ἡδοναῖς . . πτερορρυοῦσι . . καὶ βαρύνονται 3 »Lebens« S 49v 12 »rings herumkr.« »im Kreislauf sich bewegt«; II, 2, 7 καθάπερ . . κηφὴν . . περιποτώμενος πολλάκις περὶ τὸ αὐτό 14 Ι, 40 Ι, 49, 1 ἔσονται τότε ὡς ἄγγελοι, ἔνθα πειράζουσιν αὐτὸν οἱ Σαδδουκαῖοι . . οἱ δὲ ἄγγελοι ἐκτὸς ὄντες σαρκὸς ἐν μακαριότητος ἀκρότητι διὰ τοῦτο καὶ δόξης εἰσίν, καὶ ἡμᾶς δὲ ἄρα ἐξισάζεσθαι μέλλοντας ἀγγέλοις ἀνάγκη δὴ σαρκῶν ὡσαύτως ἐκείνοις γυμνοὺς ἔσεσθαι δεῖν 17 »von Fleisch« plŭtjna oder plotjna: boljša S 18 »saget euch« si glite: »gesagt zu werden« sja glati 19 »den« S 50 20 »Gemeinschaft« »Verkehr« vergeht, behauptet ihr, daß diese verweslichen Leiben nicht mit diesen Großen vergehen, sondern daß sie größer als der Himmel und das Allerandauerndste seien.

Schämet ihr euch nicht, als ob Gott hochschätze, was wie nichts ist gegenüber der genzen Schöpfung; nicht wissend, daß, wenn jene vergehen, die Leiber nicht bleiben können.

Denn wenn wahrhaft die Worte Christi und der Propheten, — da Christus lehrt, daß Himmel und Erde vergehen werden, die Propheten aber, daß die Erde vergehe, müssen auch die Leiber mit vergehen mit den Elementen, von welchen sie gebildet worden sind. —

Denn höre den prophetischen Geist rufend: »Schauet zum Himmel nach oben, und schauet auf die Erde hinunter. Denn der Himmel ist wie Rauch gefestigt und die Erde wird altern wie ein Kleid. Die Bewohner aber werden vergehen wie sie«; indem »die Gestalt dieser Welt vergeht« nach dem Apostel Paulus, d. h. durch das Vergenhen der ganzen leiblichen Natur, damit alles von Natur Geistige — während alle Materie abwärts zieht — fleischlos geworden zur Vollendung der Heiligkeit gelange.

Wenn aber jemand <sagt>, daß, während Himmel und Erde und die ganze Schöpfung, wie ich gesagt, vergehen, die Leiber der Menschen nicht vergehen, der ist schuldig unvernünftiger Lästerung. Sage: Kann, während die Quelle vergeht, der Fluß sein und in das Flußbett fließen?

Auch anders kann der Leib nicht unter den Leiblosen weilen, wie nicht Wachs im Feuer, denn er vergeht, zerschmolzen durch die reinste wesenhafte Substanz.

Diese aber nun bedürfn eines Standorts. Standort aber <ist> den Leibern: die Luft den Vögeln, das Wasser den den Fischen, den Irdischen die Erde. Wenn diese aber vergangen sind, in welcher Ordnung werden dann die Leiber sein, da weder Luft, noch Erde, noch Wasser ist; auch nicht das Firmament selbst, noch die Sterne sind? —

Denn daß die Zeit entsprechend dem Himmel sei, sagt Plato, damit sie, zusammen geworden, auch zusammen aufgelöst werden.

6 vgl. De res. I, 48, 1 — 7 Mt. 24, 35 — 8 Psal. 101, 27 — 10 Jes. 51, 6 — 13 I Kor. 7, 31 — 26 De res. I, 48, 4 — 28 Plato Tim. 38 B 12 »gefestigt«; ἐστερεώθη LXX | »Βewohner« S 50 25 »diese« sim: si S a 26 f I, 48, 4 ἐν ποίᾳ διαγωγῇ τότε δὴ τὰ σώματα ἔσονται . . μήτε ἀέρος μήτε γῆς μήτε τῶν ἄλλων ἐσομένων 27 »auch n.« S 51 28 Pl χρόνος δ᾿ οὖν μετ᾿ οὐρανοῦ γέγονεν, ἵν᾿ ἅμα γεννηθέντες ἅμα καὶ λυθῶσιν, ἄν ποτε λύσις τις αὐτῶν γίγνηται

Und noch ist offen zu philosophieren. Denn siehe auch andere Entgegnungen nach Beendigung dieser Verhandlungen, damit ihr merket, in ein wie großes Übel ihr geratet, indem ihr lehrt, daß das Fleisch auferstehe.

Denn indem durchaus fließend die Substanz selber ist, ununterscheidbar und veränderlich, wie der Strom eines Flusses hinzukommend und hinweggehend, so daß sie niemals, wenn auch das Geringste (den geringsten Moment), für dieselbe zu halten ist. — welcher Leib wird auferstehen? Der des Jünglings oder des Greises oder des Kindes?

Wie bleiben uns dieselben Leiber, während doch die ersten oft entfernt werden durch den inwendig fließenden Strom der Speisen? Denn ein anderes ist das Fleisch der eben geborenen Kinder, ein anderes der Jünglinge, ein anderes der Greise; nämlich von dem des Kindes in das des Jünglings und von diesem in das des Greise, wie Kleider, nachdem die ersten aufgerieben sind, ändernd die Lebensalter. Denn die aufgenommenen Speisen —

das Schwere und Hülsenartige geht vertrocknet aus dem Bauch, das Feine aber und Leichte wird durch die anliegenden Adern, welche die Blutsäfte aufnehmen, hindurchgehend, Blut, das durch die Adern sich in den ganzen Leib ergießend, auf- 4 De res. I, 25, 3. III, 3, 5 — 5 vgl. z. B. Alex. Aphrod. Bruns II, 1, 235, 9 ff 4 vgl. Greg. Naz. Orat. 31, 15 S. 514 Thilo.Greg. Nyss. De an. et res. S. 249 f. De opif. hom. 13, 1 S. 66 Oehler — 8 Dial. Adam. S. 204, 7—9. 16 f 1 »zu philos.« nach »Entgegn.« in S, viell. gehört auch »nach — Verh.« vor »Denn« 4 I, 25, 3 ῥευστοῦ γὰρ ὄντος τοῦ σώματος τοῦ ὑλικοῦ καὶ μηδέποτε μένοντος ἐφ᾿ ἑαυτῷ κἂν τὸ βραχύ, ἀλλὰ προσγινομένου καὶ ἀπογινομένου. Greg. Naz. (ἡμεῖς) οὐδὲ ἐπὶ μιᾶς ἡμέρας οἱ αὐτοὶ καθαρῶς μένοντες. . , ἀλλὰ καὶ σώμασι καὶ ψυχαῖς ἀεὶ ῥέοντές τε καὶ μεταπίπτοντες. Greg. Nyss. De an. τὸ γὰρ ἐπίρρυτον τῆς φύσεως ἡμῶν καὶ τὸ ἀπόρρυτον διὰ τῆς ἀλλοιωτικῆς κινήσεως ἀεὶ πορευόμενόν τε καὶ κινούμενον . . στάσιν οὐκ ἔχει . . εἰ τοίνυν οὐδὲ τῷ χθιζῷ τις ὁ αὐτός ἐστιν, ἀλλ᾿ ἕτερος τῇ ὑπαλλαγῇ γίνεται, ὅταν ἐπαναγάγῃ πάλιν τὸ σῶμα ἡμῶν πρὸς τὴν ζωὴν ἡ ἀνάστασις, δῆμός τις ἀνθρώπων πάντως ὁ εἷς γενήσεται, ὡς ἂν μηδὲν ἐλλείποι τοῦ ἀνισταμένου τὸ βρέφος, τὸ νήπιον etc. 8 D τὸ γὰρ τοῦ ἀνθρώπου σῶμα οὐκ ἐκ παίδων μέχρι γήρως τὸ αὐτὸ παραμένει, ῥευστῆς οὐσίας ὑπάρχον. ποῖον οὖν φάσκεις ἀνίστασθαι σῶμα, τὸ παιδικὸν ἢ τὸ μέσον ἢ τὸ γηραλέον; Z. 16 f ῥευστῆς οὐσίας ὂν τὸ σῶμα ὑπεκρεῖ, ἐκ τῆς τροφῆς <ἕτερον> γινόμενον, ἀμέλει οὖν ταῖς νόσοις δαπανηθέν | »wird auferstehen« vŭstanet: »ist auferstanden« vŭsta S 9 »Wie« = πῶς, kakože: »Wie« = ὡς, jakože S 15 »Greises« S 51v 18 f »d. d. Adern« . . »d. d. Adern« žlězami . . žilami 19 f vor »aufwärts« + »Aus Büchern der Ärzte« mit roter Schrift S wärts und abwärts fließend und sich mehrend, das Fleisch bereitet.

Denn mit solchen Weisheiten hat Gott, der gute Künstler und erste Tonbildner, die Natur unseres Leibes bereitet. Zuerst führt er von unten die Säfte hinauf, damit sie, über das Mark erhöht, das Lebewesen mit Blut besprengend anfeuchten.

Daher macht alle Ausscheidung der Nahrung, wenn sie nicht austrocknet, herabströmend durch die Adern und aufsteigend durch den Dampf mit dem Blut, eiternde Wunden an jenen Orten, wo der Dampf aufsteigt.

Denn aufsteigend durch den Dampf, um mit Aristoteles zu reden . . meldete den Aristoteles † nämlich auch schwebend in der Luft über uns, welche kalt ist, sammelt sich das durch Hitze Ausgetrocknete, wässrig werdend und <kommt> anderwärts hearab; indem vielfach die Erde sich verändert und ändert die Gestalten der Luft und des Feuers, das feucht Gewordene trocken wird. Denn das Feuer, nämlich die Flamme, wandelt sich in Rauch der Luft, die Luft aber in 2 vgl. De res. I, 35, 4 — 6 Aristotel. De part. anim. II, 7 I 652b, 36. De somno 3 I, 457b, 31 — 13 vgl. II, 30, 4. Orig. De princ. II, 1, 4 S. 109, 18 f. Aristot. De gener. et corr. I, 331 a, 26 ff. Bekker (II, 457, 21 ff Didot) 331 b, 25. Meteor. I, 9 I, 346 b, 24 | 6 vgl. Greg. Nyss. De hom. opif. 13 — 8 ff Isidor. Pelus. Ep. II, 43 — 13 Greg. Nyss. 249 B f 3 »führt er hinauf« vŭzvedet: vŭzvede S 5 »Überfluß« »Ausscheidung« περίττωμα oblišie: »Beraubung« oblišenie S 6 vgl. Aristot. I, 652 ἀναθυμιωμένης γὰρ διὰ τῶν φλεβῶν ἄνω τῆς τροφῆς τὸ περίττωμα ψυχόμενον διὰ τὴν τοῦ τόπου τούτου δύναμιν ῥεύματα ποιεῖ φλέγματος καὶ ἰχῶρος. δεῖ δὲ λαβεῖν . . ὁμοίως συμβαίνειν ὥσπερ τὴν τῶν ὑετῶν γένεσιν· ἀναθυμιωμένης γὰρ ἐκ τῆς γῆς τῆς ἀτμίδος καὶ φερομένης ὑπὸ τοῦ θερμοῦ πρὸς τὸν ἄνω τόπον, ὅταν ἐν τῷ ὑπὲρ τῆς γῆς γένηται ἀέρι ὄντι ψυχρῷ, συνίσταται πάλιν εἰς ὕδωρ διὰ τὴν ψύξιν καὶ ῥεῖ κάτω πρὸς τὴν γῆν. De somno ὥσπερ οὖν τὸ ἀπατμίζον ὑγρὸν ὑπὸ τῆς τοῦ ἡλίου θερμότητος, ὅταν ἔλθῃ εἰς τὸν ἄνω τόπον διὰ τὴν ψυχρότητα αὐτοῦ κατα. ψύχεται καὶ συστὰν καταφέρεται γενόμενον πάλιν ὕδωρ, οὕτως ἐν τῇ ἀναφορᾷ τοῦ θερμοῦ τῇ πρὸς τὸν ἐγκέφαλον ἡ μὲν περιττωματικὴ ἀναθυμίασις εἰς φλέγμα συνέρχεται 8 »um« S 52 | Isid. παχυνόμενον τὸ πῦρ καὶ κάτω βρῖσαν ἀέρα γινέσθαι (sagen d. Philos.), τὸν δὲ ἀέρα ὕδωρ, τὸ δὲ ὕδωρ γῆν· καὶ ἀνάπαλιν λεπτυνομένην τὴν γῆν ὕδωρ γίνεσθαι, τὸ δὲ ὕδωρ ἀέρα, τὸν δὲ ἀέρα πῦρ 9 »meldete den Aristoteles meinte« izvěsti Aristotelja mjně S: unverständlich | »nämlich« »das heißt« rekšc: vielleicht rekša »redend« 11 »<kommt> anderwärts« <ide> inde 13 Orig. qualiter aqua mutetur in terram vel in aërem et rursus in ignem vel ignis in aërem vel aër in aquam. Aristot. ἐκ πυρὸς μὲν ἔσται ἀὴρ . . , πάλιν δὲ ἐξ ἀέρος ὕδωρ, ἐὰν κρατηθῇ τὸ θερμὸν ὑπὸ τοῦ ψυχροῦ . . ‘ τὸν αὐτὸν δὲ τρόπον Wasser, das Wasser aber in die Erde, die Erde in den Baum, die Bäume in das Feuer, das Feuer in die Luft.

So ist auch der Leib zunehmend und abnehmend und jede Veränderung annehmend, ähnlich der Ernährerin und Erzieherin aller. Denn der hineingebrachten Speise, dies ist ihr erstes Werk, eine Vermischung, welche widerfährt dem Wässrigen mit dem Trockenen und mit den Säften, [durch] welche wie bei einem Kochen im Leib Verkochung genannt wird. Das zweite aber eine Feuchtigkeit und Scharlachröte seiend in den Adern, und wird Geblüt genannt. Das dritte aber im ganzen Leib verteilt, was Fleischwerdung genannt wird.

Daher gibt es auch drei Arten von Ausscheidung (περίττωμα?). Wie eine Verkochung empfängt es von eben jenem ersten und indem die Verkochung im Leib geschieht, geschieht Ausscheidung der Hülsen, wie . . † Von dem zweiten aber das Blut in den Adern, Feuchtigkeit und die doppelte Galle: die Feuchtigkeit, wie von der Käsematte abfließt die Käsemilch, die gelbe Galle aber, welche wie Weinfarbe, die schwarze aber wie Hefe. In dem ganzen Leib aber ein unmerkliches Ausatmen.

Ursache hiervon ist das natürliche Warme in uns, wie für die Welt das der Sonne. Denn dadurch zieht es aus dem Bauch durch die Adern und kocht gleichsam in sich die Speise, süß machend und schäumend und scharlachrot.

Wie bei Früchten. Denn diese sind zuerst an Bestand fein und wässrig. an Aussehen aber weiß, an Geschmack sauer; durch die Sonne und die Strahlen werden sie, süßer werdend, süß und rot.

So verändert auch die Wärme, welche in uns ist, die Speise, welche schlicht 14 Aristot. De part. anim. II, 2, 2. Bd. III, 233, 22. 31. 48 Didot — 21 Aristot. De color. 5 III, 648, 49 Didot 4 ff Dial. Adam. S. 210, 14 ff καὶ ἐξ ὕδατος γῆ καὶ ἐκ γῆς πῦρ. 331 f πῦρ ἡ φλόξ, αὕτη δ᾿ ἐστὶ καπνὸς καιόμενος, ὁ δὲ καπνὸς ἐξ ἀέρος καὶ γῆς. Meteor. τὸ . . ὑγρὸν . . ἀτμιδούμενον φέρεται ἄνω· τῆς δὲ θερμότητος ἀπολιπούσης . . συνίσταται πάλιν ἡ ἀτμὶς ψυχομένη . . καὶ γίνεται ὕδωρ ἐξ ἀέρος· γενόμενον δὲ φέρεται πάλιν πρὸς τὴν γῆν 2 »So ist« tako: »wenn« ašte S 4 D εἰσπεμπομένη γὰρ ἡ τροφὴ . . καὶ χυλουμένη πὴ μὲν εἰς αἷμα, πὴ δὲ εἰς φλέγμα, πὴ δὲ εἰς σίελον ἐκκρίνεται 5 »ihr« eja: »welcher« ejaže S 9 »Das« S 52v 13 »wie dies mir τὰ μακρὰ ὑποσπείρων« jako i se mi daljnyja podsěja S 14 Aristot. τῶν περιττωμάτων (oder ἀποκάθαρμά ἐστιν) ἡ χολή 21 Aristot. τῆς ὑπαρχούσης ἐν αὐτοῖς (τοῖς καρποῖς ὑγρασίας συνεψομένης ὁπότε τοῦ ἡλίου καὶ τῆς τοῦ ἀέρος θερμότητος, ἕκαστοι ἀπολαμβάνουσι τὰς ἀπὸ τῶν φυτῶν χρόας . . διὸ κατὰ μικρὸν χρώζονται, καὶ μάλιστα αἰτῶν τὰ πρὸς τὸν ἥλιον ἐστραμμένα καὶ τὴν ἀλέαν 23 »werdend«: »wehend« S 24 »d. Speise« S 53 und einfach in uns gebracht worden, in verschiedene Gestalten: bald in weiß, d. h. Schleim und Same und Milch, bald wieder in scharschwarze Galle und Leber und Milz.

Denn von ihrer Feuchtigkeit nähren sich die Adern, nämlich durch das Saftige (»Schleimige«), von anderem aber wieder das Fleischige, nämlich vom Blutigen, von anderem aber das Markige, nämlich vom Schleimigen.

Und deshalb hat Hippokrates gesagt, daß wie den Bäumen die Erde, so sei den lebendigen Wesen der Magen. Denn wie die Bäume aus der Erde emporsprossend wieder Erde werden, indem Früchte und Blätter herauskommen, Erde aber die Früchte, und jene wieder Erde, so ist auch die Nahrung von der Erde aufsteigend und in den Leib gehend und kommt in die Erde, indem Gottes Befehl erfüllt wird: »Du bist Erde und sollst zur Erde werden«.

Denn Fleisch und Knochen und Adern verwandelh sich in Haare und Nägel und Schleim und Tränen und in andere Feuchtigkeit des Leibes; und diese in Erde, die Erde in Speise, die Speise in Blut, jenes aber wieder in Knochen und Haare und Adern, wenn sie zu einem lebendigen Geschöpf gebracht wird.

So ist es nicht möglich, daß derselbe Leib erhalten werde, denn der eine wird zerstört und geht alternd hinweg nach Haar, Leib, Blut, Knochen; und der andere, welcher von der Speise an die Stelle des alten und weggegangenen immer hinzukommt, bewahrt die Wesensform, so daß ebenderselbe sich verändernd ist, niemals seiend, noch habend das Sein in sich, wenn er auch als derselbe erscheint.

Von wo wäre dann das dahingeschwundene Fleisch der Kranken auszufüllen, von wo, 8 Pseudo-Hippokrates περὶ χυμῶν 11 Littré V, 490; vgl. Aristot. De part. anim. II, 3 S. 650a, 20 — 14 Gen. 3, 19 8 Greg. Nyss. De an. et res. 205 D. Theodoret De prov. 3 S. 596 — 22 Greg. Nyss. De an. et res. 249 C f — 26 Dial. Adam. S. 204, 16 f 8 »Von Hippokrates« vor »Und« + m. rot. Schrift S | Hipp. ὥσπερ τοῖσι δένδρεσιν ἡ γῆ, οὕτω τοῖσι ζῴοισιν ἡ γαστήρ· καὶ τρέφει καὶ θερμαίνει καὶ ψύχει. Αristot. τὰ γὰρ φυτὰ λαμβάνει τὴν τροφὴν κατειργασμένην ἐκ τῆς γῆς ταῖς ῥίζαις . . , τὰ δὲ ζῷα πάντα σχεδόν, τὰ δὲ πορευτικὰ φανερῶς οἷον γῆν ἐν αὐτοῖς ἔχει τὸ τῆς κοιλίας κύτος, ἐξ ἧς, ὥσπερ ἐκεῖνα ταῖς ῥίζαις ταῦτα δεῖ τινι τὴν τροφὴν λαμβάνειν. Αristot. II, 10 φυτὰ . . ἐκ τῆς γῆς λαμβάνει πεπεμμένην τὴν τροφήν, ἀντὶ δὲ τούτου προΐεται τὰ σπέρματα καὶ τοὺς καρπούς 15 »in Haare« S 53v 22 f »welcher . . hinzukommt« pribyvaja: »welcher . . bleibt« prebyvaja S was vom Aderlassen in der Erde begraben wird, oder das aus der Wunde herausfließende Blut? Sondern von der Speise gemäß der dritten (dreifachen) Verkochung in alle Glieder ergossen und in andere Elemente sich verwandelnd, wie die Erde durch die Wurzel in die Zweige und das Laub und die Früchte aufsteigt, indem durchaus umgestaltet wird die Substanz der Erde. —

Daher haltet ein, unmögliche Dinge annehmend, und die Hoffnung, nach euch grabend im Lehm, muß, »was droben« ist, sinnen, und aufblicken auf dasselbe, »wo bald Verwesung, das dem Irdischen Entsprechende sinned und der Herrlichkeit Gottes unwürdige.

Ferner sagt an, welcher Leib auferstehen soll? Der durch Butverlust und andere Wunden erschöpfte oder ein hinzukommender anderer neuer? Denn nicht immer bleibt dasselbe Fleisch, sondern häufig geht es fort vom Hinzukommen der Speise. Seid ihr nun das imstande zu sagen, was Gott auferweckte, und daß nichts vergehe, indem <er> alles erhält?

Was aber, wenn jemand, der vor einem Jahr oder mehr gereinigt worden, Unzucht treibt, und wieder, nachdem er sich enthalten, Unzucht treibt, und der dies oftmals getan, nachdem die ersten Leiber ihm vergangen und sich verwandelt, wie die Verhandlung erwiesen, und nicht mehr dieselben sind, mit welchen er rein lebte und Unzucht getrieben; — in der Auferstehung, welche oder wieviele Leiber wird die Seele tragen, damit sie gerichtet werde, die, mit welchen sie sich Reinheit befleißigt oder mit welchen sie Hurerei getrieben? 8 Kol. 3, 1 12 Dial. Adam. S. 206, 1 f. 208, 15 f — 19 Greg. Nyss. De an. et res. 250 A f (148 f Oehler) 4 »Zweige« S 54 7 »grabend« pogrěbajušta: »die ihr grabt« pogrěbajušte S 8. 9 »wo« ižde: iže S 12 D 206 ποῖον οὖν λέγεις σῶμα ἀνίστασθαι; τὸ ἐν ταῖς νόσοις ὁαπανηθέν, ἢ τό ἐκ παιδόθεν, ἢ τὸ γηραλέον; p. 208, 15 f τὸ ἐν ταῖς φλε. βοτομίαις 13 »hinzuk.« pribyvaemu: prebyvaemu S b 15 »Hinzukommen« pribytija: pribytjnaja S 18 ob »hachdem er Unzacht getrieben, gereinigt wird«? 19 Greg. Σωφροσύνης δὲ καὶ ἀκολασίας διὰ σαρκὸς ἐνεργουμένης . . πῶς ἔστι παρὰ τὴν κρίσιν διασωθῆναι τὸ δίκαιον; ἢ τοῦ αὐτοῦ νῦν μὲν πεπλημμεληκότος, αὖθις δὲ διὰ μεταμελείας ἑαυτὸν ἐκκαθάραντος, κἂν οὕτω τύχῃ πάλιν ἐπὶ τὸ πλημελὲς ὀλισθήσσαντος, ὑπαμειφθέντος δὲ . . καὶ τοῦ μεμολυσμένου καὶ τοῦ ἀμολύντον σώματος . . , ποῖον τῷ ἀκολάστῳ σῶμα συγκολασθήσεται; 21 »vergangen« S 54v

Aber nun saget ihr, daß nur der letzte auferstehe, für alle Handlungen lungen Strafe empfangend; und damit nun wir euch gestatten, auch hiervon zu reden, so ist was für ein schöner Richter der Gerechtigkeit gemäß, der urteilt, daß, während der eine Unzucht getrieben, ein anderer leide, oder ein guter Heerführer, daß, während der eine mitgesiegt, ein anderer gekrönt werde.

Daher ist durch alles festgestellt, daß diese Zusammengesetzte und Veränderliche und Tote und Vielgestaltige, immer vergehend (verwesend) und fließend — wie Paulus sagt: »Wenn auch unser äußerer Mensch verwest, aber der innere erneuert sich täglich« —,

die Auferstehung nicht empfangen kann. »Denn wir wissen«, sagt er, »daß, wenn unser irdisches Haus des Leibes zerstört wird, wir einen Bau haben von Gott, ein Haus nicht mit Händen gemacht, ewig im Himmel«.

Zu sehen ist hier aber durchaus nötig. Denn nicht von Gewöhnlichem ist die Rede, sondern wie man glauben muß. Denn alle mit Einem Mund, die Propheten wie die Apostel, nennen eine Beschwernis und ein Unglück der Seele diesen Leib. Bald spricht auf die Länge schauend der Prophet:

»Wehe, wie hat mein Wandel sich in die Länge gezogen«, und ein anderer: »Ich elender Mensch, wer wird mich erlösen von diesem Leibe des Todes«.

Bald wieder den Anfang und das Verbundenwerden mit dem Leib und das Kommen ins Leben beweinend und beklagend; sowohl jener: »Es möge jener Tag vergehen, an welchem ich geboren ward, und die Nacht, in welcher man sagte: Siehe, ein Männliches«, als: »Verflucht jener Tag, an welchem ich geboren ward, der Tag, an welchem mich gebar meinem Mutter«.

Salomo aber spricht: »Und ich lobte die Gestorbenen mehr als die Lebenden, welcher sich sagt: ich lebe bis jetzt. Besser als diese beide, welcher nicht geboren, welcher nicht sah das böse Werk (Tun), welches gemacht (getan) ward unter der Sonne«, das Gemeinsame (die Gemeinschaft) des Fleisches mit der Seele sagend. »Herr Gott, schnell und bald zu sein . .

« .

3 vgl. II, 14, 5. Pamph. Apol. pro Orig. 7 — 9 II Kor. 4, 16 — 11 II Kor. 5, 1 — 12 vgl. Orig. C. Cels. VII, 32 — 14 vgl. De res. I, 30, 2 — 18 Psal. 119, 5 — 19 Röm. 7, 24 — 22 Hiob 3, 3 — 24 Jerem. 20, 14 — 26 Pred. Sal. 4, 2. 3 — 30 ? 12 »d. Leibes«: σκήνους ΙΙ Kor. 5, 1 | »zerstört« S 55 14 I, 30, 2 oὐ περὶ μικρῶν ἡμῖν εἰσιν οἱ λόγοι, ἀλλ᾿ ὅντινα χρὴ χρὴ τρόπον πεπιστευκέναι 18 »Wandel« žiteljstvo: žiljstvo S a 22 »jener« 2 < LXX 24 »jener« < LXX 27 »welcher — lebe« ὃς αὑτῷ ζῶ φησίν: ὅσοι αὐτοὶ ζῶσιν LXX 29 f »das Gem.« S 55v 31 »schnell und«: »eile«?

Er lehrt, damit er nicht müde werde, schwer tragend an den langen Zeiten des Beisammenseins: »Nicht wird ruhen mein Geist in diesen Menschen, da sie sind Fleisch« und Blut, da Fleisch und Blut vergehen, »weil alles Fleisch wie Gras und alle seine Herrlichkeit wie die Blume des Grases; das Gras ist verdorrt, die Blume ist abgefallen; das Wort Gottes aber bleibt in Ewigkeit«; d. h. die Einblasung, welche ist die Seele, nennt er jetzt das Wort Gottes, damit, nachdem das Leben des Fleisches verdorrt, »der Staub wieder zur Erde sich wendet«, wie eine abfallende Blume, [und] nachdem die Feuchtigkeit vergangen, auch so unser Geist zu dem Verwandten hinweggeht, aufwärts gehend.

Denn »dieweil wir im Fleisch sind, wallen wir fern vom Herrn«. Daher ist zu eilen, »aus dem Leib zu gahen«, aber hinzuzukommen und zu Gott zu nahen, damit wir »zum Herrn kommen«, denn »Fleisch und Blut werden das Reich Gottes nicht ererben, noch wird das Verwesliche die Unverweslichkeit empfangen«.

Aglaophon aber, nachdem er soviel gesprochen, verstummte.

Methodius. Und ich bereitete mich, diesen entgegenzureden. <Proklus>. Der milesische (midesische) Gastfreund aber sprach: Noch hat er nicht genug gesprochen der gegnerischen Worte, sondern auch noch ist zu sagen. Denn das ist nicht gesagt, was gesagt werden sollte.

Methodius. Und ich wunderte mich und sagte: Auch du gedenkst zu helfen diesen Ausführungen, als ob sie nicht genügend wären abzuziehen und zu verkehren?

<Proklus.> Zu philosophieren von der erwähnten Auferstehung sagst du nichts, aber auch auf dieses höre, sagte er. Denn es müssen hier auch die übrigen Worte gesagt werden, welche wir <noch> nicht gesagt haben, damit, wie alles vollständig von den Gegnern gezeigt sein wird, du deine Sache führest. — Aber schaue, ob dir nach dem Sinn ist, was ich rede.

Methodius. Mehr denn alles, sprach ich, da deswegen auch unsere Versammlung gekommen.

2 Gen. 6, 3 — 4 Jes. 40, 6—8. I Petr. 1, 24 f — 6 vgl. Gen. 2, 7 — 8 Pred. Sal. 12, 7 — 11 II Kor. 5, 6. 8 (vgl. 5, 9) — 13 I Kor. 15, 50 — 18 vgl. Symp. S. 137, 6. vgl. De res. I, 1, 1 1 »schwer tragend« verbindet S mit dem Vorhergehenden 16 »Aglaophon« S 56 17. 21. 30 stets »des Methodius« S 18 »milesische« »von Milet«; 1, 1 »von Mydes« | »Gastfreund» (ξένος): »Fremde« S 24 »philosophieren«: φυσιολογεῖν?: vgl. S. 230, 1 26 »welche . . noch« ichže <ešte>

Proklus. Und dieser hob an und sprach: Höre auch das Übrige; denn wie der Leib ist und woraus er gebildet ist, ist Zeit zu sagen. —

Denn von den unteilbaren Körpern: von Feuer und Erde, Luft und Wasser, von einem jeden nahm Gott, was genügend war, und schuf kunstvoll dies Fleisch, Ein Fleisch, aus allen wohl mischend, ein unnützes Ding (der Leib).

Daher, wenn er durch die Strömung von von außen Kommendem, von Kaltem oder Warmen und durch die Ungleichheit seiner Naturbestandteile, wovon er zusammengesetzt ist, in Unordnung gebracht wird, indem eines von ihnen siegt oder vermehrt wird, so wird er durch die Veränderung, welche zahlreiche [und] Krankheiten erzeugt, geschwächt, indem die Seele fortan nicht vermag, ihn zu beschirmen, wie wenn ein Schiff zerstört wird und seine Bestandteile aufgelöst warden.

Daher muß notwendig der tote und unbewegliche Leib in vieles sich trennen und auseinandergehen. Denn es geht eine jede Art zu ihrer Masse, bewegt durch die Substanz, indem der Leib fortan nicht die gleiche Festigkeit noch Übereinstimmung hat, sondern wieder in jene Elemente sich scheidet, von welchen er zuvor war, d. h. bevor er in Eine Mischung gemischt und zu der schönen Bildung zusammengesetzt wurde, — somit sein Wässriges in das Wasser, sein Warmes in das Feuer, sein Trockenes in die Erde, sein Kaltes in die Luft, nicht ähnlich der früheren Gestalt; denn nicht ist möglich, daß, indem die Teile sich widerstreitend sind, und indem das Gemeinsame in das jedem Ähnliche verwandelt ist, ihre Mischung bleibe. Daher müssen sie entsprechend ihren Elementen geeint sich wieder sammeln, daß ferner nichts vom Leib nach der Zerstreuung der Glieder ewig erhalten wird, nachdem es durch seine Substanz verschlungen worden ist. Wenn nun jemand <sagt>, das Fleisch werde von demselben, wovon zuvor, gesammelt, so wäre das ähnlich geredet, denn es kam dies 19 vgl. De res. II, 26, 2 f 2 Dial. Adam. S. 210, 18 ff — 13 Dial. Adam. 210, 19 f. Greg. Nyss. De an. et res. 214 C — 19 Greg. Nyss. De opif. hom. 26. De an. et res. 184 C. 214 C. (8. 74 Oehler). Hier. C. Ioann. ad Pamm. 25 PL 23, 393 3 »unteilbaren« S 56v 6 »Ding« »Wort« (slovo): »Leib« tělo w. e. sch. 18 »war« S 57 19 Greg. De an. et res. 214 C: εἰς τὸ πᾶν κατὰ τὸ συγγενὲς γινομένης τῶν στοιχείων τῆς ἀναλύσεως, τίς μηχανὴ τὸ ἐν τῷδε θερμὸν ἐν τῷ καθ᾿ ὅλου γενόμενον ἀμιγὲς τοῦ συγγενοῦς πάλιν ἀποκριθῆναι πρὸς τὸ συστῆναι τὸν ἀναπλασσόμενον ἄνθρωπον; 21 »ähnlich« podobljajuštesja: »geziemend« podobajuštesja S | »nicht ist möglich« ne e moštno (οὐκ ἔστι): »noch nicht« ne ešte (οὐκέτι) S 25 »Zerstreuung« razlijanie: razmanie S Wort unter die Hand. . . Wenn aber auch nicht, so werden wir Gelächter veranlassen, lehren wollend Unmögliches. Denn wie sollen die Teile des Fleisches, welche ein jeder in die Masse der Elemente gegangen sind, für sich deutlich erkannt werden, daß sie weder mit Teilen von andern Leibern noch mit der Masse selbst sich vermischen, damit von eben denselben Teilen ein jeder von uns dasselbe Fleisch nehme?

Daß ich es dir auch durch einen Beweis noch mehr kund tue, wie es unmöglich ist, auch durch die Natur selbst? Denn siehe, nimm Wein oder Milch oder Blut oder irgendein anderes, welches vermag sic mit Wasser zu mischen, und gieße irgendein Maß ins Meer, und nachdem du dies getan, bringe wieder zurück an seinen Platz, was du ausgegossen, Wein oder Öl, und nimm das Ausgegossene unvermischt mit anderem, d. h. mit Wasser, wenn du auch bei dir phantasierst, daß es bleibt und wird bewahrt, aufgenommen in so große Tiefe des Wassers.

Denn wie soll das in dieselbe Wassersubstanz mit ihr selbst Vermischte und das geworden, was jenes war, in welches es gegossen und abgegeben worden, in dem, von welchem es genommen worden war, unvermischt mit dem Seinen oder unvermengt bleiben? Aber dies ist nicht möglich. Wundere dich nicht, sie achtend für Fragen eines Ungläubigen.

Daher ist nicht möglich, daß unser Leib, nachdem die Elemente in die zerteilt worden, aus welchen er zusammengesetzt ist, und zu dem Verwandten von den Elementen zurückgekehrt sind, um zu zerfließen und sich zu mischen mit der Masse, —

für sich bewahrt werde. Denn es muß von dem Unsern: das eine in das Feuer gehen, d. h. das Warme, das andere wieder in die Erde gehen, d. h. das Fleisch, und einfach ein jedes in das Seine.

Indem nun das Wasser in alle Substanz des Wassers hinweggeht und das Kalte in die Luft und die andern ebenso in ihre Substanzen, — wie soll ferner der Leib von jenen Teilen, von welchen er zusammengesetzt war, nach euch auferstehen?

10 vgl. De res. I, 15, 5. Hier. C. Ioann. ad Pamm. 25. PG 23, 393 — 23 vgl. De res. I, 14, 4 10 ff Dial. Adam. V, 18 S. 210, 23 ff 5 »nimm dieses« 9 »unmöglich«: »möglich« S 9 f »siehe, nimm«: viell. »nimm dieses« 10 D ὥσπερ γάρ, εἴ τις οἷον ἐν πελάγει θαλάττης ἐκχέας ὕδωρ τὸ αὐτὸ αὖθις ἀνακομίσασθαι διαβεβαιοῦται, τοῦ πράγματος ἀδυνατοῦντος 10 f »welches vermag« mogy: mjagjae S 15 »daß es«: »denn es« S 21 »achtend« čitaja: čjta S 24 vor »um zu zerfl.« + (58) »auseinandergeflossen und sich mit der Menge vermischt« mit roter Schrift S

Aber dennoch einen Grund (λόγον) findend, sprecht ihr, daß nach Maß und Grenze Gott von denselben Elementen die in jene hinweggegangenen Teile des Leibes nehme, nämlich das Warme von der warmen Substanz — denn wodurch überwiegt Wärme die Wärme, — das Kalte vom Kalten und das andere der Reihe nach von ihren Arten ebenso, <so daß> deutlich, wie bei dem Bild des Schlauchs, wunderbar gefüllt werde das Leergewordene, denn es ist keine Verschiedenheit, wenn nur dasselbe Maß bewahrt wird. — Aber schaue, was ich dir sage, o Eubulius: das Ausgegossene muß beständig bewahrt werden, wenn es auch von demselben Wasser, in welches es ausgegossen <ward>, sein wird. Es ist aber unmöglich, daß als unvermengte Substanz das im Wasser eingemischte Wasser bewahrt werde. Es ist vermischt und zusammengemengt in Eines nicht nur eines jeden Menschen Wasseratiges, sondern auch der (Meer-?)Ungeheuer und der Tiere und der Vögel. Daher ist Zeit zu sagen, daß auferstehe das Fleisch eines jeden, wieder gemeinsam von den vier Elementen gebildet, aber nicht von demselben, von welchem das Zusammengesetzte vor dem Tode war. Denn wenn ein Künstler viele von Wachs gemachte Standbilder, nachdem er Wachs genommen, mit vielem andern Wachs zusammenschmilzt, [und] andere davon bildend den ersten ähnlich, lehrend zu sagen: es seien dieselben. Denn damals konnte er sagen, dasselbe zu bilden, da er für sich schuf die Bildsäule (w. e. sch. ἄγαλμα τοῦ εἰκόνος), jetzt aber, da er viele in dasselbe zusammengeschmolzen, zusammenschmelzend die Materie eines jeden Bildes, geschah es auch, daß von jenem dieses und <von diesem> jenes viel hat. Denn so reden einige auch von dem Fleisch. Nach dem, daß es (er) von derselben 13 vgl. De res. II, 26, 3 — 18 vgl. De res. II, 12, 1. 26, 4 2 Greg. Nyss. De an. et res. 214 D — 18 vgl. Dial. Adam. V, 16 S. 208, 4 ff 2 Greg. εἰ δὲ χρὴ τὸν αὐτὸν εἰς ἑαυτὸν πάλιν ἐπανελθεῖν, δι᾿ ὅλου εἶναι προσήκει τὸν αὐτὸν ἑαυτῷ, πᾶσι τοῖς τῶν στοιχείων μέρεσι τὴν ἐξ ἀρχῆς ἐπαναλαβόντα φύσιν 6 <»so daß> . . wie« <jakože> jako 8 »wenn« S 58v 10 »<ward>, sein wird» <by> bude 16 »von Gott gebildet« ziždemě bgm: ziždemon S | D ὃν τρόπον εἴ τις βούλοιτο ἀπὸ κηροῦ ἀνδροείκελον κατασκευάσαι, καὶ πρότερον μὲν βραχείᾳ ὑποστάσει ἀποτυπωστάμενος, αὖθις ἕτερον κηρὸν ἐπιχέων εἰς ὕψος καὶ μέγεθος βούλεται τοῦτο πλάττων, ἀδυνάτως ἴσχει. οὕτω γὰρ τὸ γινόμενον τέλους τυχεῖν δυνήσεται, τῆς πρώτης ὑποστάσεως τοῦ κηροῦ ὑπεκρεούσης καὶ ἑτέρας γινομένης, οὔτε ὁ ἀνδροεικελοποιὸς τελέσει τὸ ἔργον 18 »Denn wenn«: »Wie wenn«? 23 f »zusammenschmelzend« S 59 25 »<jenes> viel <onomu> mnogo, viell. nur »jenes« onomu Materie wiederhergestellt wird, wird, es (er) wieder Fleischliches genannt; nach dem aber, daß es nicht von seinen Teilen der Zusammensetzungen ist, von welchen es zuvor war, nicht dasselbe.

Wenn as aber nun nicht aufersteht, wie die Verhandlung zeigte, ferner nicht dasselbe, sondern ein anderes Neues, so ist euere Rede zerstört, das Sagen, daß teilhaftig werde das Fleisch wie der Arbeit und Plagen, so auch der Kronen der Ehren, und wenn es unmöglich ist, daß das sich mit mühende Fleisch derselben Güter mit der Seele genieße — wie es auch nicht möglich ist, denn unsere obige Verhandlnng hat vielmehr durch vieles gelehrt, wie das Fleisch, welches nicht mit gearbeitet hat, nicht mit der Seele, sei es des Guten, sie es des Bösen, genießen wird —, so hat was für einen Nutzen die Seele, nachdem sie mit dem einen Leib gearbeitet, im Gericht mit einem andern der Ehre zu genießen, oder mit dem einen unterlegen, mit einem andern verdammt zu werden, genötigt ein zweites Fleisch und Blut zu empfangen? Wenn es aber überflüssig ist und unmöglich, daß, während der ihre nicht gegeben werden kann, ein anderer an jenes Statt ihr gegeben werde, so bleibt übrig zu bekennen, daß man den geistigen und nicht zusammengesetzten Leib empfange, mit dem auch im Himmel möglich ist zu bleiben. Denn, spricht der Apostel, »es wird ausgesät ein seelischer Leib und steht auf ein geistiger Leib«.

Schaue aber nun, wenn dies zu haben auch dir neu scheint, o Eubulius. Denn ich meine, daß auch du dieses in dir selbst erwägst. Daher entweder widerlege und zeige es erlogen, oder es so unwiderlegt und uncorrigiert lassend, weiß ich nicht, wer wird wert achten, diese Dinge ferner zu bekennen. — Und daß Jonas, nicht ausgetrocket im Bauch des Walfisches, nach drei Tagen und drei Nächten gesund und ganz ausgeworfen wurde aufs Land . .

.. Denn es scheint mir inbetreff dieser, daß <sie> entweder nicht wissen, oder sehr schwer ein Verständnis finden. Denn ich verstehe nicht, ganz an den Ohren betäubt, hörend mit vielem Disputierende, aber nichts Wahres Sagende, sondern unwissend wie in einem . . sich nach unten und oben wenden. Und das nun von den Häretikern 7 vgl. I Petr. 5, 4 — 19 vgl. Pamph. Apol. pro Orig. 7. 24, 382 Lomm. — 20 I Kor. 15, 44 — 26 vgl. De res. II, 25, 8 15 »Fleisch« S 59v 23 oder »dir dies in dir selbst zu erwägen« 28 »Land«] Lücke vgl. II, 25, 8 30 »schwer«? 31 »ganz . . betäubt«? Ma: oplištevan | »mit vielem«: »viele«? 32 »Sagende« S 60 | »in einem . .«?: vŭ otvrati S; viell. zu vgl. De res. II, 2, 7 Gesagte über den Glauben von der Auferstehung, die ihn verkehren, betrübt mich nicht so, wie das von Männern der Kirche Gesagte. »Denn was habe ich die draußen sind zu richten«, welche nicht richtig noch wahrhaft glauben? Daher auch lerne ich von diesem nicht und bin <nicht> genötigt, über sie mit sehr künstlichen Gedanken zu forschen. Denn höre das von dem weisen Origenes Gesagte, damit, indem vieles beigebracht wird, [und damit] du dich versicherst, daß, nachdem dieser Leib einmal aufgenommen und untergegangen ist und durch Verwesung in vieles zersplittert wie ein Tongefäß, er zum zweiten Mal von denselben Bruchstücken nicht gesammelt wird. Denn gut ist, nicht wegzugehen von den nicht erkannten Dingen, bis wir, durch alle Verhandlungen geschaut habend, das Wahre gut sehen, nachdem wir durch Beifügung auch neuer Reden diese Verhandlung vollführt haben, auch so viel von anderen geredet worden, an keinen aber vorbeigehend.

Origenes aber nun, ein kundiger Mann der Kirche seiend und die ganze Schrift gut durchgehend, erkannte so auch, es sei auch jenes fremd dem apostolischen Glauben an die Auferstehung. In seinen vielen Büchern gibt er nicht nur wie erwägend oder untersuchend oder nicht erkennend und kein feststehendes Verständnis von jenen (Dingen) habend eine Darlegung, ob diese Meinung zuverlässig, d. h. vernünftig, oder umgekehrt; sondern er lehrt, wie schon genug verstehend, und tut kund das Wesen, zurückweisend durch Feststellungen die Hoffnung vieler von den Leibern, wie wir aus seinen Reden selbst zeigen werden, welche jener selbst der Erinnerung übergeben und wir in der Erinnerung bewahrt. Denn es gebührt, mit dem Gesagten auch jenes beizubringen, damit auch hier ihr, die ihr euch geärgert, von der Wahrheit Erkenntnis gewinnend, Glauben habt, in betreff so großer Dinge nicht so zu denken, über welche mit Beweis der Gedanken Satzungen aufzustellen ihr nicht haben werdet, indem es von diesem Verständnis vernichtet und zerstört wird durch Hinzubringen des geistigen Verständnisses. Denn er spricht der Reihe nach, in den Psalmen erklärend, im zehnten Stichos des ersten Psalms:

2 I Kor. 5, 21 — 12 vgl. De res. I, 2, 5. 6. 13, 3. 30, 5 — 15 vgl. Eustath. De engastr. 21. 26 S. 50, 3 f. 57, 6 f KI (60, 17. 68, 23 Jh) 6 f »Orig., der vieles beigebracht, Ges.»? 15 »nun« S 60v 21 »sondern« no: »uns« ny S 22 f vielleicht »Feststellungen von den Leibern die Hoffnung vieler« nach der Interpunktion von S 30 »Hinzubr. — Verst.« (S 66): vielleicht »durch Anpassen der Worte an den Sinn«

Ἐντεῦθεν οἱ ἁπλούστεροι τῶν πεπιστευκότων ὁρμώμενοι νομίζουσι τοὺς ἀσεβεῖς τῆς ἀναστάσεως μὴ τεύξεσθαι, τί νοοῦντες τὴν ἀνάστασιν; κἂν γὰρ δοκῶσι περὶ τούτων ἀποφαίνεσθαι, ἡ βάσανος ἐὰν δ᾿

ἐὰν δ᾿ οὖν πυνθανώμεθα αὐτῶν, τίνος ἡ ἀνάστασις γίνεται, ἀποκρίνονται ὅτι τῶν σωμάτων ὧν νῦν περικείμεθα. εἶτα προσεπερωτησάντων ἡμῶν· πότερον τῆς οὐσίας αὐτῶν ὅλης, ἢ οὐχί; πρὶν βασανίσαι λέγουσιν ὅτι ὅλης.

ἐὰν δὲ προσαπορήσωμεν συμπεριφερόμενοι τῇ ἀκεραιότητι αὐτῶν, εἰ συναναστήσεται τὰ ἀπορρεύσαντα ἐν φλεβοτομίαις αἵματα καὶ σάρκες καὶ τρίχες αἱ πώποτε γενόμεναι, ἢ μόναι αἱ πρὸς τῇ ἐξόδῳ, — θλιβόμενοι εἰς τὸ τὸν θεὸν ποιεῖν ἃ βούλεται προστρέχουσιν. οἱ δὲ γενναιότεροι αὐτῶν, ἵνα μὴ ἀναγκάζωνται τὰ αὐτὰ αἵματα συναγαγεῖν τῷ λόγῳ, ἃ πολλάκις ἀπεκκρι- 8 vgl. Justin De res., S. Parall. Nr. 107, 49 Holl 1 Epiphan. Panar. haer. 64, 12 S. 534 D Petav., vgl. schon 64, 10 — 7 Dial. Adam. V, 16 S. 204, 5 — 10 Dial. Adam. V, 17 S. 208, 15 1 Es beginnt der Abschnitt bei Epiphanius; ἐκ τῶν Μεθοδίου + Epiph. 3 τοὺς ἀσεβεῖς < U in Epiph. 64, 10 | 64, 10 + καὶ τῆς θείας κρίσεως μὴ καταξιοῦσθαι 4 ἀνάστ.] καὶ ποταπὴν etc. — σαφηνίζοντες + 64, 10 | δοκοῦσι U; 64, 10 προσδοκῶσι V, δόξωσι U | βάσανος: ἀνάστασις (vŭstanie) S (aber wohl vŭstanie aus ispytanie) 5 αὐτοὺς w. e. sch. S | διελέγξει U u. 64, 10: διελέγχει VS | τὰ ἑξεῖς U: τὸ ἑξῆς 64, 10 | σῴζειν] vgl. 23, 1 σῷσαι παράδοσιν | μὴ] οὐ 64, 10 | δυναμένους] μὴ κεκρατηκότας τὸν περὶ ἀναστάσεως τρόπον (τόπων V) + 64, 10 5 f δ᾿ οὖν S: οὖν U u. 64, 10: δὲ V 6 πυνθανόμεθα U | τίνος (τινος S) αὐτῶν US: αὐτῶν < 64, 10 | γίνονται S — ἀποκρίν. < S; φησὶν + 64, 10 7 ὧν US: ἃ V | νῦν < U in 64, 10 | προσεπερ.] ἐπηρωτῆσθαι Symp. 49, 24. τὸ ἐπερώτημα ἐστίν 121, 21 8 πότερον] πάλιν S | αὐτῶν < S u. V in 64, 10 10 αὐτῶν] καὶ οὐδὲν περὶ τοῦ ῥευστὴν εἶναι τὴν οὐσίαν ἐξετάζοντες + 64, 10 | συναναστήσονται 64, 40 10 f ἐκ φλεβοτομίας (»vom Ablassen«) w. e. sch. S 11 καὶ σ.: ἢ σάρκες S | 64, 10 αἱ ἐκτακεῖσαι ἐν νόσοις σ. κ. τρ. πᾶσαι | αἱ τρίχες αἱ U | ἀπογενόμεναι w. e. sch. S; ἡμῶν + 64, 10 11 f αἱ καὶ πρὸς w. e. sch. S 12 πρὸς] ἐπὶ τῷ τέλει πρὸς V in 64, 10 | τῇ ἐξόδῳ] θανάτῳ las schwerl. S, aber + τρίχες καὶ σάρκες | θλιβόμεναι U | εἰς — βούλ.] »zu dem Willen u. der Macht Gottes« S | εἰς — προστρέχουσιν Z. 13] abweichend Epiph. 64, 10 | τὸν θεὸν Gataker Md: τῶ θεῶ VU 12 f βούλ.] δεῖν ἐπιτρέπειν + Pet aus 64, 10 13 προτρέχουσιν V | οἱ δὲ S 61v 13 f ἀναγκάζονται U 14 αὐτὰ αἵματα: αἵματα αὐτῶν 64, 10 | συνάγειν U u. 64, 10 S | ἃ — συνέβη] τὰ .. ἀπεκκριθέντα 64, 10 u. + Abweichendes | ἃ] οἷς las schwerl. S 14 f ἀποκριθῆναι U θῆναι τῶν σωμάτων ἡμῶν συνέβη, φασὶν τὸ ἐπὶ τέλει ἡμῶν ἀναστήσεσθαι σῶμα. προσηπορήσαμεν δὲ διὰ τὸ τρεπτὴν εἶναι τὴν σωματικὴν φύσιν καὶ τοιαῦτα· ὥσπερ εἰς τὸ ἡμέτερον σῶμα αἱ τροφαὶ κατατάττονται καὶ μεταβάλλουσι τὰς ὁμοιότητας, οὕτως καὶ τὰ ἡμέτερα σώματα μεταβάλλονται [καὶ] ἐν τοῖς σαρκοβόροις οἰωνοῖς καὶ θηρίοις <καὶ> γίγνεται μέρη τῶν ἐκείνων σωμάτων, καὶ πάλιν ἐκεῑνα ὑπὸ ἀνθρώπων ἢ ἑτέρων ζῴων ἐσθιόμενα ἀντιμεταβάλλεται καὶ γίγνεται ἀνθρώπων ἢ ἑτέρων ζῴων σώματα. καὶ τούτου ἐπὶ πολὺ γιγνομένου ἀνάγκη τὸ αὐτὸ σῶμα πλειόνων ἀνθρώπων πολλάκις γίγνεσθαι μέρος. τίνος οὖν ἔσται σῶμα ἐν τῇ ἀναστάσει; καὶ οὕτως εἰς βυθὸν ἡμᾶς φλυαρίας ἀλόγου συμβήσεται ἐμπίπτειν.

Καὶ μετὰ ταύτας τὰς ἀπορίας ἐπὶ τὸ πάντα εἶναι δυνατὰ τῷ θεῷ καταφεύγουσι, καὶ λέξεις τῶν γραφῶν δυναμένας κατὰ τὴν πρόχειρον ἐκδοχὴν ὑποβάλλειν τὸ νοούμενον αὐτοῖς προφέρονται·

οἷον τὴν ἐν τῷ Ἰεζεκιήλ »καὶ ἐγένετο ἐπ᾿ ἐμὲ χεὶρ κυρίου, καὶ ἐξήγαγέ με ἐν πνεύματι καὶ ἔθηκέ με ἐν μέσῳ τοῦ πεδίου, καὶ τοῦτο ἦν μεστὸν ὀστέων ἀνθρωπίνων. καὶ περιήγαγέ με ἐπ᾿ αὐτὰ κυκλόθεν κύκλῳ· καὶ ἰδού, πολλὰ σφόδρα ἐπὶ προσώπου τοῦ πεδίου, καὶ ἰδού, αὐτὰ ξηρὰ λίαν. καὶ εἶπε πρός με· υἱὲ ἀνθρώπου, εἰ ζήσεται τὰ ὀστᾶ ταῦτα; καὶ εἶπον· κύριε ὁ θεός, σὺ ἐπίστασαι ταῦτα. καὶ 5 vgl. Makar. Magn. IV, 24. Texte u. Unters. 37, 4 S. 92, 16 ff — 11 vgl. Plato Parm. 130 D — 15 Ezech. 37, 1—6 (12); vgl. De res. I, 23, 6 S. 247, 16 ff. III, 9 5 vgl. Greg. Nyss. De opif. hom. 26 1 ἡμῶν beidemale < S | τῶ V, τὰ U in 64, 10 2 προσηπορήσαμεν] ἠπορήσαμεν V, προηπορήσαμεν S | δὲ διὰ U 113 3 εἰς τὸ ἡμέτερον] »oben gesagt ist« las schwerl. S: aus »in unserer« v naše wurde »oben« vyše u. dann »gesagt ist« angefügt 4 καὶ μεταβάλλουσι: μεταβάλλουσαι S 5 καὶ vor ἐν + U | οἰω νοῖς καὶ V 346: < S 6 καὶ vor γίγνεται + S | γίγνονται U | μέρος častj st. μέρη časti las schwerl. S 7 ἑτέρων ζῴων ἢ ἀνθρώπων beidemale S | ἀντιμεταβάλλει U, ἀντιμεταβάλλονται w. e. sch. S 8 γίνεται V, γίγνονται viell. S | ἀλλὰ τούτου S 9 γινομένου V | πολλάκις < S 10 γενέσθαι U | μέρος: σῶμα S 11 εἰς βυθὸν] Pl εἴς τινα βυθὸν φλυαρίας ἐμπεσών | φλυαρ. ἡμᾶς U | ἀλόγους U 12 πάντας ταύτας S | δυνατὰ εἶναι U | εἶναι < S 13 zu καταφεύγουσι vergleicht Jh προστρέχουσι 20, 3 und die entgegengesetzten φεύγειν und ἀποφεύγειν De autex. 5, 5. 6, 5 | λέξεις] »zu den Worten« S 14 πρόχειρον S 62 | προφέρονται· οἷον: προσφέροντες S 15 ἐπ᾿ ἐμοὶ S 17 καὶ περιήγαγέν με — ἐφ᾿ ὑμᾶς δέρμα S. 244, 5 < S, aber + »Bis« | ἀνθρώπων U 17 f κύκλωθεν U 19 λίαν: σφόδρα V 20 ὀστέα U εἶπε πρός με, προφήτευσον, υἱὲ ἁνθρώπου. καὶ εἶπον πρὸς αὐτά· τὰ ὀστέα τὰ ξηρὰ ταῦτα, ἀκούσατε λόγον κυρίου. τάδε λέγει Ἀδωναῒ κύριος τοῖς ὀστέοις τούτοις· ἰδού, ἐγὼ εἰσάγω εἰς ὑμᾶς πνεῦμα ζωῆς, καὶ δώσω ἐφ᾿ ἡμᾶς νεῦρα, καὶ ἐπάξω ἐφ᾿ ὑμᾶς σάρκας, καὶ ἐκτενῶ ἐφ᾿ ὑμᾶς δέρμα, καὶ δώσω τὸ πνεῦμά μου ἐφ᾿ ὑμᾶς, καὶ ζήσεσθε, καὶ θήσομαι ὑμᾶς ἐπὶ τὴν γῆν ὑμῶν, καὶ γνώσεσθε ὅτι ἐγώ εἰμι κύριος.« τούτῳ μὲν οὖν πιθανωτέρῳ χρῶνται τῷ ῥητῷ. καὶ ἄλλα δὲ λέγουσιν εὐαγγελικά, οἷον ὡς τό »ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόνων«, καὶ τό »φοβήθητε τὸν δυνάμενον καὶ ψυχὴν καὶ σῶμα ἀπολέσαι ἐν Γεέννῃ«. καὶ τὸ ἐν τῷ Παύλῳ »ζῳοποιήσει τὰ θνητὰ ὑμῶν σώματα, διὰ τὸ ἐνοικοῦν αὐτοῦ πνεῦμα ἐν ὑμῖν«.

Χρὴ δὲ πάντα τὸν φιλαλήθη κατὰ ταὐτὸν τούτοις τὸν νοῦν ἐπιστήσαντα περὶ τῆς ἀναστάσεως ἀγωνίσασθαι, σῷσαί τε καὶ τὴν τῶν ἀρχαίων παράδοσιν, καὶ φυλάξασθαι μὴ ἐμπεσεῖν εἰς φλυαρίαν πτωχῶν νοημάτων, ἀδυνάτων τε ἅμα καὶ θεοῦ ἀναξίων.

τοῦτο οὖν εἰς τὸν τόπον <τοῦτον> διαληπτέον, ὅτι πᾶν σῶμα ὑπὸ φύσεως συνεχόμενον τῆς καταταττούσης ἔξωθέν τινα δίκην τροφῆς εἰς αὐτό, καὶ ἀπεκκρινούσης ἀντὶ τῶν ἐπεισαγομένων ἕτερα, ὥσπερ τὰ τῶν φυτῶν καὶ τῶν ζῴων, τὸ ὑλικὸν ὑποκείμενον οὐδέποτε ἔχει ταὐτόν.

διόπερ οὐ κακῶς ποταμὸς ὠνόμασται τὸ σῶμα. διότι ὡς πρὸς τὸ ἀκριβὲς 8 Mt. 8, 12 — 9 Mt. 10, 28 — Röm. 8, 11 — 13 vgl. De res. III, 4 — 15 vgl. Orig. Ad Iul. Afric. 4. Prolog in Cant. 14, 295 Lomm. — 20 vgl. zu De res. I, 9, 2 S. 230, 4 1 υἱὲ U 113v | εἶπον: ἐρεῖς V 4 ἐφ᾿ ὑμᾶς] εἰς ὑμᾶς U 7 εἰμι < V 8 δὲ λέγουσι] »fügen sie diesem bei« S: <συλ>λέγουσι? Holl 9 τὸ] schwerl. ὃ εἶπεν S 10 ἀπωλέσαι U | τὸ: τῶ U | ἐν τῷ Π.] »im Sendschreiben des P.« S 11 ἡμῶν σώμ. U | σώμ. V 346v | τοῦ ἐνοικοῦντος αὐτοῦ πνεύματος V wie unten 61, 4 12 ἐν ἡμῖν U 13 Χρὴ] das Folgende vgl. auch unten III, 4 | δὲ] δὲ οὖν las schwerl. S | κατὰ — ἐπιστήσαντα Z. 14 < S III, 4 | κατὰ τοῦτο oder κατ᾿ αὐτὸ τοῦτο oder κατ᾿ αὐτὸν (so U) τοῦτον S | τούτοις < S 13 f τὸν νοῦν ἐπιστήσαντα] »denkend« S 14 σῷσαί τε] vgl. ob. 20, 1; τε < V 15 φλυαρίαν — ἀναξίων Z. 16] III, 4, 1 kürzer | μὴ < U 16 ἀδυνάτων S 62v | τοῦτο] »Das aber« se že (eže S) S, las aber schwerl. τοῦτο δὲ 17 τοῦτον auch III, 4, 2 + S (schwerl. ἐν τῷ τόπῳ τούτῳ): < VU 19 ἀπεκκρινούσης etc.] »herausgehend an Stelle des Hineingehenden« III, 4, 2 S | ἀποκρινούσης U | τὰ w. e. sch. < S, aber nicht III, 4, 2 19 f τ. ζῴων κ. τ. φυτῶν III, 4, 2 S 20 τ. λοιπῶν (od. ἄλλων) ζῴων viell. richtig S | ὑλικὸς ὑποκείμενον] »Substanz des Fleisches« III, 4, 2 S | ἔχει] ἐστὶ S 21 οὐ κακὸς U 114 | διὸ V | ὡς viell. < S τάχα οὐδὲ δύο ἡμερῶν τὸ πρῶτον ὑποκείμενον ταὐτόν ἐστιν ἐν τῷ σώματι ἡμῶν, καίτοι γε τοῦ οἱονεὶ Παύλου ἢ Πέτρου ἀεὶ τοῦ αὐτοῦ ὄντος (οὐ τοῦ κατὰ ψυχὴν μόνον, ἧς ἡ οὐσία οὔτε ῥεῖ καθ᾿ ἡμᾶς οὔτ᾿ ἐπεισαγόμενόν τι ἔχει ποτέ), κἂν ῥευστὴ ἦν ἡ φύσις τοῦ σώματος, τῷ τὸ εἶδος τὸ χαρακτηρίζον τὸ σῶμα ταὐτὸν εἶναι, ὡς καὶ τοὺς τύπους μένειν τοὺς αὐτοὺς τοὺς τὴν ποιότητα Πέτρου καὶ Παύλου τὴν σωματικὴν παριστάνοντας, καθ᾿ ἣν ποιότητα ποιότητα καὶ οὐλαὶ ἐκ παίδων παραμένουσι τοῖς σώμασι καὶ ἄλλα τινὰ ἰδιώματα <ἐν τῷ σώματι>, φακοὶ καὶ ἐπὶ τούτος εἴ τί ἐστιν ὅμοιον· τοῦτο τὸ εἶδος, καθ᾿ ὃ εἰδοποιεῖται ὁ Πέτρος καὶ ὁ Παῦλος, τὸ σωματικόν, ὃ ἐν τῇ ἀναστάσει περιτίθεται πάλιν τῇ ψυχῇ, ἐπὶ τὸ κρεῖττον μεταβάλλον, οὐ πάντως δὲ τόδε τὸ ἐκτεταγμένον τὸ κατὰ τὴν πρώτην ὑποκείμενον.

ὥσπερ δὲ τὸ εἶδός ἐστιν ἐκ βρέφους μέχρι πρεσβύτου, κἂν οἱ χαρα- 13 vgl. De res. I, 25, 3. Plato Symp. 207 D. Pol. X, 608 C — 13—S. 246, 11 Pamphilus Apol. pro Orig. c. 7 PGr 17, 597 ff 4 Greg. Nyss. De an. et res. III, 249 A 1 πρῶτον gibt S nicht wieder 2 οἱονεὶ V: οἷον ἢ US: < III, 4, 3 3 μόνον — ῥεῖ] μόνου ἡ οὐσία ὑστερεῖ V | »n. d. Seele seiend« S, aber las schwerl. κ. ψυχὴν ὄντος, vgl. ΙΙΙ, 4, 3 | μόνου U, aber μόνον S wie Jh | ἧς < S, aber ἣ + nach οὐσία | οὔτε ῥεῖ < S, hat es aber III, 4, 3; hier εἰ 4 ποτέ U HollKl: μήποτε δὲ V, πότε od. ὅτε δὲ S, III, 4, 3 μήποτε ὅτε δὲ | ῥευστὴ] φθαρτὴ S | ᾖ Jh: ἦν VU 5 τῷ] i S, aber las schwerl. καὶ | τὸ χαρ. τὸ] τοῦ χαρακτηρίζοντος V | τὸ σῶμα] τὰ σώματα III, 4, 3 S 6 τοὺς τύπους III, 4, 3: αὐτὸς τύπους V, τὸν τύπον S | τὸν αὐτὸν τὸν ... παριστάνοντα S, aber anders ΙΙΙ, 4, 3 | τοὺς τὴν: εἰς τὴν U 7 καθ᾿] καὶ las schwerl. S, vgl. III, 4, 3 | οὐλαὶ III, 4, 3 auch S, hier »Merkmale« 8 f ἐν τῷ σώματι + S 63; III, 4, 3 < das Folgende 9 φακοὶ] φάσκοι V, »oder von Wunden« S; <ὡς> φακοὶ Holl | καὶ ἐπὶ — εἶδος] ἢ ἄλλους τινὰς τύπους ἐφ᾿ οἷς γινώσκεται ἡ ποιότης las viell. S (»oder andere Merkmale, durch welche die Beschaffenheit kenntlich wird«) | εἴ τι < V | τοῦτο — καθ᾿ ὃ Z. 9 f auch III, 4, 3 9 f καθ᾿ ὃ] καὶ τούτῳ (wohl nur freie Übersetzung) S 10 ὁ παῦλ. κ. ὁ πέτρος V | ὃ vor ἐν tilgt Md 10 f ἐν τῇ ἀναστ.] ἐν τῇ ἀναστ. αἴρεται (ἐγείρεται?) καὶ S 11 πάλιν < S hier u. III, 4, 3: τὸ δὲ τὶ V, τὸ δὲ ἔτι U, τὸ δὲ τὸ S | ἐντεταγμένον U | ὑποκείμ.] ἡλικίαν w. e. sch. S (»Alter«) 13 ὥσπερ — ἦν S. 246, 11 Pamph. frei übers. von Rufinus. Pl Symp. ἐκ παιδαρίου ὁ αὐτὸς λέγεται ἕως ἂν πρεσβύτης γένηται· οὗτος μέντοι οὐδέποτε τὰ αὐτὰ ἔχων ἐν αὑτῷ ὅμως ὁ αὐτὸς καλεῖται, ἀλλὰ νέος ἀεὶ γιγνόμενος. Pol. ἐκ παιδὸς μέχρι πρεσβύτου | ταὐτὸν Ruf. Md: τὸ VUS: in nobis + Ruf. | καὶ μέχρι S | πρεσβύτου Md nach Plato: τοῦ πρεσβυτέρου V: τοῦ πρ U | κἂν] καὶ S 13 f χαρα|κτ. V 347 κτῆρες δοκῶσι πόλλην ἔχειν παραλλαγήν, οὕτως νοητέον καὶ τὸ ἐπὶ τοῦ παρόντος εἶδος ταὐτὸν εἶναι τῷ μέλλοντι, πλείστης ὅσης ἐσομένης τῆς ἐπὶ τὸ κάλλιον μεταβολῆς. ἀναγκαῖον γὰρ τὴν ψυχὴν ἐν τόποις σωματικοῖς ὑπάρχουσαν κεχρῆσθαι σώμασι καταλλήλοις τοῖς τόποις.

καὶ ὥσπερ ἐν θαλάσσῃ ζῆν ἡμᾶς ἐνύδρους γενομένους εἰ ἐχρῆν, πάντως ἂν ἡμᾶς ἔδει βράγχια ἔχειν καὶ τὴν ἄλλην ἰχθύων κατάστασιν, οὕτως μέλλοντας κληρονομεῖν βασιλείαν οὐρανῶν καὶ ἐν τόποις διαφέρουσιν ἔσεσθαι, ἀναγκαῖον χρῆσθαι σώμασι πνευματικοῖς, οὐχὶ τοῦ εἴδους τοῦ προτέρου ἀφανιζομένου, κἂν ἐπὶ τὸ ἐνδοξότερον γένηται αὐτοῦ ἡ τροπή, ὥσπερ ἦν τὸ Ἰησοῦ εἶδος καὶ Μωυσέως καὶ Ἠλίου, οὐχ ἕτερον ἐν τῇ μεταμορφώσει παρ᾿ ὃ ἦν.

Μὴ πρόσκοπτε τοίνυν, εἰ τὸ πρῶτον ὑποκείμενόν [ἄν] τις λέγοι μὴ ἔσεσθαι ταὐτὸν τότε, ὅπου ὁ λόγος τοῖς ἐφιστάναι δυναμένοις δείκνυσιν, ὅτι οὐδὲ νῦν δύναται δύο ἡμερῶν ταὐτὸν εἶναι τὸ πρῶτον ὑποκείμενον.

ἄξιον δὲ ἐπιστῆσαι καὶ τὸ ἑτεροῖον μὲν σπείρεσθαι, ἑτεροῖον δὲ ἀνίστασθαι. »σπείρεται γὰρ σῶμα ψυχικόν, ἐγείρεται σῶμα πνευματικόν.« καὶ ἐπιφέρει πάλιν ὁ ἀπόστολος, σχεδὸν τὴν γηΐνην ποιότητα διδάσκων ἀποτίθεσθαι μέλλειν ἡμᾶς. τοῦ εἴδους 5 vgl. Porphyrius(?) bei Makar. Magn. IV, 2 S. 72, 15 ff — 10 Mt. 17, 2. 3 (Mark. 9, 3. 4) — 16 I Kor. 15, 44 1 δοκοῦσι w. e. sch. S | οὕτως δὲ hier u. III, 4, 4 w. e. sch. S | καὶ < V| τὸ < US 1f ἐπὶ τοῦ παρόντος] »darüber« S, »an diesem Ort« III, 4,4 2 ἐν τῷ S, τῷ ΙΙΙ, 4,4 | πλείστης — μεταβολῆς Ζ.3] »viel besser als die erste« hier S 3 τὸ < U 4 τόποις] τρόποις U | σωματ.] telěshěch: těsněch S 5 Makar. ἡ γὰρ δημιουργὸς ἄνωθεν φύσις τόπους ἁρμόζοντας τοῖς γενομένοις συναπεκλήρωσε καὶ κατάλληλον ἐνεμοθέτησεν ἔχειν ἐναύλισμα, ἐνύδροις θάλασσαν, χερσαίοις ἤπειρον, πτηνοῖς ἀέρα | ἐνύδρους γενομένους (»geschaffen« S) < III, 4,5 | ἡμᾶς δεῖ V: ἐδει US | βράγχια: παραπλησίαν U | ἰχθύων: »der Wassertiere« S | κατάστ.] »Glieder« hier S, κατάστ. ΙΙΙ, 4,5 7f διαφέρουσιν: διαφόροις V, »besseren« S 9 τὸ] τοῦ V 10 μωσέως U 11 οὐχ ἕτερον .. παρ᾿ ὃ ἦν < ΙΙΙ, 4,5 12 ὑποκείμενον] »Alter« vŭzdrastu (ἡλικίαν?) S | ἂν tilgt Md 13 λέγει V | ταὐτὸν: τοιοῦτον? takomuže S | ἐπιστάναι V: ἐφιστάνειν U 14 δύο ἡμερῶν] δυοῖν μερῶν S | ταὐτὸν < U 15 ὑποκείμενον gibt S hier wieder durch »Leib«, also stets dem Sinn nach | καὶ τοῦτο S u. scheint + οἷον (od. ὥστε) ὅτι (»gleichwie, daß«) 17 πάλιν: πᾶσιν U | σχεδὸν < S 18 ein ἡμᾶς auch vor διδάσκων U; πᾶσαν + Holl | πάλιν ἀποτίθεσθαι S σῳζομένου κατὰ τὴν ἀνάστασιν· »τοῦτο δέ φημι, ἀδελφοί, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα βασιλείαν θεοῦ κληρονομῆσαι οὐ δύναται, οὐδὲ ἡ φθορὰ τὴν ἀφθαρσίαν«.

σῶμα μὲν γὰρ ἔσται περὶ τὸν ἅγιον διακρατούμενον ὑπὸ τοῦ εἰδοποιοῦντός ποτε τὴν σάρκα· σὰρξ δὲ οὐκέτι· ἀλλ᾿ ὅπερ ποτὲ ἐχαρακτηρίζετο ἐν τῇ σαρκί, τοῦτο χαρακτηρισθήσεται ἐν τῷ πνευματικῷ σώματι.

Καὶ πρὸς τὰ ῥήματα δὲ τῶν γραφῶν, ἃ παρατίθενται οἱ ἀδελφοὶ ἡμῶν, ταῦτα ἔστιν εἰπεῖν. καὶ πρῶτόν γε τὰ ἐν τῷ Ἰεζεκιήλ, [ἐπὶ τὸ ὅσον] ἐφ᾿ ὅσον βούλονται οἱ ἁπλούστεροι, κατὰ τὰς λέξεις ταύτας οὐδὲ ἀνάστασις σαρκῶν ἔσται, ἀλλὰ ὀστέων μόνον καὶ δερμάτων καὶ νεύρων.

ἅμα δὲ καὶ ὑποδεικτέον αὐτοῖς ὅτι συναρπάζονται, ὡς μὴ νενοηκότες τὸ γεγραμμένον. οὐ γἀρ εἰ ὀστᾶ ὀνομάζεται, πάντως τὰ ὀστᾶ ταῦτα νοητέον· ὥσπερ οὐδὲ ἐν τῷ »ἐσκορπίσθη τὰ ὀστᾶ ἡμῶν παρὰ τὸν Ἅιδην« καί »ἐσκορπίσθη πάντα τὰ ὀστᾶ μοῦ« καί »ἴασαί με, ὅτι ἐταράχθη τὰ ὀστᾶ μοῦ«, φανεροῦ ὄντος τοῦ μὴ λέγεσθαι τὰ ὀστᾶ κατὰ τὴν κοινὴν ἐκδοχήν.

ἐπιφέρεται γοῦν τῷ λόγῳ ὅτι »αὐτοὶ λέγουσι· ξηρὰ γέγονε τὰ ὀστᾶ ἡμῶν«. ἆρα γὰρ λέγουσι »ξηρὰ γέγονε τὰ ὀστέα ἡμῶν«, θέλοντες ἀνίστασθαι συναχθέντα; ἀλλὰ τοῦτο ἀμήχανον. λέγοιεν δ᾿ ἄν »ξηρὰ γέγονε τὰ ὀστᾶ ἡμῶν« ἐν αἰχμαλωσίαις γενόμενοι καὶ πᾶσαν ζωτικὴν νοτίδα ἀποβεβληκότες.

ἐπιφέρουσι 1 I Kor. 15,50 — 3 vgl. De res. I, 62, 1 — 13 Psal. 140,7 — 14 Psal. 21,15 — Psal. 6,3 — 16 Ezech. 37,11; vgl. De res. III, 9,1. 2 — 19 Ezech. 37,11 5 vgl. Greg. Nyss. De opif. hom. 27, 1, 117f 1 κατὰ τ. ἀνάστασιν] τῆς ἀναστάσεως S | τοῦτο — ἀδελφοί] πρὸς τοῦτο (od. τούτῳ) δὲ πάλιν ὃ εἶπεν S 2 κληρον. οὐ δύν.] κληρονομήσει S | δύναται V vgl. S: δύνανται U 3 σῶμα Bo, ἴσως VU Holl: < S | ἔσται γὰρ S | τοῦ τὸν ἅγιον U: σῶμα + Holl 4 ἰδιοποιοῦντος U | Greg. ἕστηκε δὲ διὰ πάσης τροπῆς ἀμετάβλητον ἐφ᾿ ἑαυτοῦ τὸ εἶδος, .. πάσαις ταῖς κατὰ τὸ σῶμα τροπαῖς μετὰ τῶν ἰδίων ἐμφαινόμενον γνωρισμάτων 5 ἐχαρακτηρίζετο Pet: χαρακτηριασθήσεται VU | τοῦτο S 64 7 Καὶ ἃ V 347v δὲ < V | τῶν U 115 | ἃ < V 8 γε τὰ < U | πρὸς τὰ Holl ἐν] ἐπὶ? S | 8f ἐπὶ τὸ ὅσον] »wie« S: < Holl Kl 9 ἐφ᾿ ὅσον S Jh, ἐφ᾿ οἷς VU: ἐπὶ τούτοις + Holl | βούλ.] etwa ἐπερείδεσθαι + Holl 11 μὴ < V 12 εἰ ὀστᾶ] εἰς τὰ V | πάντως? S | τὰ — νοητέον Z. 13 fragend S 13 ἐν τῷ w. e. sch. < S | διεσκορπίσθη U | τὰ ὀστᾶ — ἐσκορπίσθη Ζ. 14 < U 14 πάντα < S 17 λέγουσι] + ὅτι U | γὰρ w. e. sch. auch S: γε U 18 ἡμῶν: ὑμῶν S | θέλοντες chotjašte: θέλοντα chotjašta S | αὐτὰ συναχθέντα S 19 ἀμίχανον U | λέγουσι δ᾿ οὖν viell. S (»Sie sagen aber nun«) | ὀστέα U | ἡμῶν S 64v 20 γινόμεναι V γοῦν τό »ἀπόλωλεν ἡ ἐλπὶς ἡμῶν, διαπεφωνήκαμεν«. οὐκοῦν ἡ ἐπαγγελία τῆς ἀναστάσεως τοῦ λαοῦ ἐστιν ἀπὸ τοῦ πτώματος καὶ τῆς οἱονεὶ νεκρότητος ἥν νενέκρωνται, διὰ τὰ ἁμαρτήματα τοῖς ἐχθροῖς παραδοθέντες. καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ δὲ ὑπὸ τοῦ σωτῆρος λέγονται εἶναι »τάφοι γέμοντες ὀστέων νεκρῶν καὶ πάσης ἀκαθαρσίας«. πρέπει δὲ τῷ θεῷ ἀνοίγειν τὰ μνημεῖα ἑκάστου καὶ ἐξάγειν ἐκ τῶν μνημείων ἡμᾶς ἐξῳοποιημένους, ὥσπερ ὁ σωτὴρ τὸν Λάζαρον εἵλκυσεν ἔξω.

Τὸ δέ »ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντῶν« πρὸς αὐτοὺς ἀπορητέον· ὅτι ὡς ἐν τούτῳ τῷ βίῳ πᾶν μέλος εἴς τινα χρείαν ὁ δημιουργὸς κατεσκεύασεν, οὕτως καὶ τοὺς ὀδόντας εἰς τὸ διακόπτεσθαι τὴν στερεὰν τροφήν. τίς οὖν χρεία τοῖς κολαζομένοις ὀδόντων; οὐ γὰρ εἰς τὴν Γέενναν ὄντες κατ᾿ αὐτοὺς φάγονται.

χαι όαχτίον ότι ου χάντα χιιηαλν.μ^άνιοΰίζι &Ι χατά το χ*Ιμα>ον. »ὀδόντας γοῦν ἁμαρτωλῶν«, φησίν, »συνέτριψας«, καί »τὰς μύλας τῶν λεόντων συνέθλασεν ὁ κύριος«. τίς δὲ οὕτως ἠλίθιος, ὡς ὑπολαμβάνειν ὅτι τηρῶν τὰ σώματα τῶν ἁμαρτωλῶν ὁ θεὸς τοὺς ὀδόντας αὐτῶν μόνον συντρίβει; ὥσπερ οὖν εἴ τις θέλων ταῦθ᾿ οὕτως ἔχειν θλιβόμενος εἴλκετο ἐπ᾿ ἀλληγορίαν, οὕτως ζητητέον τῶν κολαζομένων τὸν βρυγμὸν τῶν ὀδόντων τῆς ψυχῆς δύναμιν μασητικὴν ἐχούσης, ἥτις ἐν καιρῷ τοῦ ἐλέγχου περὶ τῶν ἁμαρτημάτων κατὰ τὸν συγκρουσμὸν τῶν οδόντων ὧν ἐφρόνησε βρύξει τοὺς ὀδόντας.

τὸ δέ 5 Mt. 23, 27 — 7 Orig. In Ioann. 28, 7, Eustath. De engastr. 21 S. 49, 14ff Kl — 8 Mt. 8,12 — 14 Psal. 3,8 — Psal. 57,7 — 19 vgl. Orig. zu Psal. 57, 6 Lomm. 12,372 1 διαπ.: ἀπολώλαμεν S 2 τῆς ἀναστάσεως < S ἐκείνη ἐστὶν w. e. sch.S | ἀπὸ τοῦ] ὡς od. οἱονεὶ ἀπό τονος S 3 οἱονεὶ < S 4 σωτῆρος: κυρίου S 5 τάφοι — νεκρῶν »gleich Totengebeinen« S | νεκρῶν < U | πάσης ταύτης S 6 ἑκάστου κ. U 115v: καὶ ἕκαστον ὑμῶν S 7 ἡμᾶς: ὑμῶν S 8 Τὸ δὲ: καὶ ὃ λέγει S 9 ὅτι ὡς <jako> jakože S | πάντα μέλη S 9f εἴς τινα χρείαν] »zu ihrem Dienst« S 10 δη|μι. V 348 11 τίς οὖν] vgl. III, 7,2 13 καὶ δείξομεν S | τὸ κείμενον] »in (bei) den Worten« + S 14 ὀδόντας S 65: vgl. III, 8,1 | γοῦν] γὰρ V: γε od. γοῦν od. δὲ S | φησιν ἁμαρτ. U 15 συνέθλασε κύριος V: III, 8, 1 + Gen. 49, 12 | δὲ] οὖν S 15f ὑπολαμβάνειν οὕτως w. e. sch. S 17 αὐτῶν w. e. sch. auch S | συντρίβει μόνον U | μόνον < S | εἰ < S | ταῦτα U 18 καὶ vor θλιβόμενος las schwerl. S (st. byti. i l. byti) | εἵλκετο: »ging« S | ἀλληγορίαν: ἀγρεύειν S 19 τὸν βρυγμὸν] τοῦ βρυγμοῦ las schwerl. S (»in Hinsicht des Knirschens«) 20 τοῦ ἐλέγχου] obličenija: obličena S 21 τ. ὀδόντων] ὅρων od. δογμάτων (»der Ordnungen« ustavlenii [ob etwa ustrŭmlenii ὁρμημάτων?]) S; φρονημάτων viell. richtig Holl | ὧν ἐφρ.] schwerl. las τῆς φρονήσεως S | ὧν: ὡς U | τὸ δὲ] »und was er sagt« S »φοβήθητε τὸν δυνάμενον καὶ τὴν ψυχὴν καὶ τὸ σῶμα ἀπολέσαι ἐν Γεέννῃ« τάχα μὲν διδάσκει ὅτι ἀσώματος ἡ ψυχή, τάχα δὲ δηλοῖ καὶ ὅτι χωρὶς σώματος οὐ κολασθήσεται· περὶ οὗ φυσιολογοῦντες τὰ περὶ τοῦ εἴδους καὶ τοῦ πρώ|του ὑποκειμένου εἰρήκαμεν.

καὶ τὸ παρὰ τῷ ἀποστόλῳ δέ »ζῳματος καὶ οὐ μετέχοντος τῆς ἀληθινῆς ζωῆς, δύναται παριστάνειν, ὅτι τὸ σωματικὸν εἶδος, περὶ οὗ εἰρήκαμεν, τῇ φύσει θνητὸν ὄν, ὅταν »ὁ Χριστὸς φανερωθῇ ἡ ζωὴ ἡμῶν«, καὶ αὐτὸ μεταβάλλει ἀπὸ τοῦ εἶναι σῶμα θανάτου ζῳοποιηθέν, διὰ »τὸ πνεῦμα τὸ ζῳοποιοῦν« ἐκ τοῦ <σαρκικοῦ> πνευματικὸν γεγονέναι.

καὶ τό· »ἐρεῖ δέ πῶς ἐγείρονται οἱ νεκροί; ποίῳ δὲ σώματι ἔρχονται;« γυμνῶς παρίστησιν, ὅτι τὸ πρῶτον ὑποκείμενον οὐκ ἀναστήσεται. εἰ γὰρ καλῶς ἐλάβομεν τὸ παράδειγμα, τηρητέον ὅτι ὁ σπερματικὸς λόγος ἐν τῷ κόκκῳ τοῦ 1 Mt. 10 28 — 4 De res. I, 22f — 5 Röm. 8, 11 —7 De res. I, 22, 3ff. 23, 2f — 8 Kol. 3, 4 — 9 Joh. 6, 63 — 10 I Kor. 15, 35 — 13 Orig. De princ. II, 10, 3. c. Cels. V, 23 VII, 32. Pamphilus Apol. pro Orig. c. 7. 24, 382 Lomm. Hieron. C. Ioann. Hieros. 26. PGr 23, 393 13 τὴν < U | τὸ σῶμα: »das Fleisch« S 2 Γεέννῃ: »Feuer« S | διδάσκει] υčit: ust S | τάχα μὲν .. τάχα δὲ wie καὶ .. καὶ πάλιν übersetzt S | δὲ καὶ δηλοῖ Holl 3 φυσι|ολογ. U 116 | τὰ: »über die Form, das heißt« S 4 καὶ2 < S | τὸ — δέ Ζ. 5: »das vom Apostel Gesagte« S 5 ἡμῶν: ὑμῶν S 6 ζωῆς S 65v 7 ὅτι: ὅπου U 7f θνητὸν ὄν wohl auch S, nicht θανατηφόρῳ, smertjno sy nicht smertjnosnym wie HSS: θνητὸν V 8 ὁ <U 9 εἶναι σ. θανάτου] »Sterblichkeit« S | τοῦ πνεύματος S 9f τὸ ζῴοποιοῦν <S 10 ἐκ τοῦ: »wegen dessen« S | σάρκ. + Holl | γεγονέναι] γίνεται oder γέγονε S | τὸ] »was er sagt; dann aber sagt der Apostel« S 11 δὲ] hier und III, 10, 2 τις + S 12 ὑποκείμενον: »Leib« S | ἀ|ναστ. V 348v | εἰ: οὐ V 13 τηρητέον] nach d. 1. τ ein Raum für etwa 6 Buchst., dann ρητεον V, ῥητέον U: »so sollen wir beachten« S | κόκκῳ] σπέρματι .. καὶ ἐν τῷ κόκκῳ S | Orig. C. Cels. V, 23 ὥσπερ ἐπὶ τοῦ κόκκου τοῦ σίτου ἐγείρεται στάχυς, οὕτω λόγος τις ἐγκεῖται τῷ σώματι, ἀφ᾿ οὗ μὴ φθειρομένου ἐγείρεται τὸ σῶμα ἐν ἀφθαρσίᾳ. VII, 32 insita ratio ea quae substantiam continet corporalem, λόγος σπερματικός. Pamph. »sed rationis illius virtus quae est insita in interioribus eius medullis, ipsa rationis virtus assumta adiacentem sibi terram vel aquae humorem sed et aëris circumstantem temperiem, caloris quoque sufficientem recipiens fomitem, per divinam potentiam in corpus culmi vel spicae consurgit«, entsprechend I Kor. 15, 36f. Hier. C. Ioann. »Est, inquit, singulis seminibus ratio quaedam a Deo artifice insita, quae futuras materias in medullo principiis tenet ... et in grano frumenti est intrinsecus vel medulla vel venula, quae cum in terra fuerit dissoluta, trahit ad se vicina materias et in stipulam folia aristasque consurgit, aliudque moritur aliud resurgit. Greg. Nyss. vgl. zu De res. III, 10 σίτου δραξάμενος τῆς παρακειμένης ὕλης καὶ δι᾿ ὅλης αὐτῆς χωρήσας, περιδραξάμενος αὐτῆς τοῦ αὐτοῦ εἴδους ὧν ἔχει δυνάμεων ἐπιτίθησι τῇ ποτε γῇ καὶ ὕσατι καὶ ἀέρι καὶ πυρί, καὶ νικήσας τὰς ἐκείνων ποιότητας μεταβάλλει ἐπὶ ταύτην, ἧς ἐστιν αὐτὸς δημιουργός, καὶ οὕτως συμπληροῦται ὁ στάχυς, εἰς ὑπερβολὴν διαφέρων τοῦ ἐξ ἀρχῆς κόκκου μεγέθει καὶ σχήματι καὶ ποικιλίᾳ.

ΠΡΟΚΛΟΥ.

Ἃ μὲν οὖν Ὠριγένης εἰς τὴν περὶ τῆς ἀναστάσεως ἐγχειρῶν πραγματείαν ἐσπούδασε, ποικιλωτάτην ἐπιδεικνύ;μενος εἰς αὐτὴν θεωρίαν, τοσαῦτα ὡς ἐν ἐπιτομῇ· ἐνθυμοῦ δὲ καὶ τὰ τούτοις ἀναθεωρῶν ἐφεξῆς. λείπεται γὰρ τὰς ἀπὸ τῶν γραφῶν ἔτι πρὸς τοῖς εἰρημένοις μαρτθρίας παραλαβεῖν, ἵν᾿ ὥσπερ ἀνδριὰς πάντα τὰ μέρη συμμέτρως ὁ λόγος ἑαυτοῦ λαβὼν ὅλος ἐκ πλήρους ᾖ κατεσκευασμένος, ἀλλὰ μηδὲν ἔχων ἐνδεὲς τῶν εἰς σχῆμα καὶ κάλλος συναγομένων.

τί οὖν αἱ γραφαὶ συνᾴδουσι τούτοις, ἐπικρατύνουσαι πρὸς συμπλή- 11 De res. I, 5. Symp. S. 12, 13f. 42, 3f. Plato Symp. 196 D — 12 Plato Pol. II, 361 D. De res. I, 58, 1; vgl. auch Method. bei Anton. Mel. PGr 136, 805 C 12 Greg. Naz. Or. 27, 7 S. 492 B 1 αὐτῆς <S 2 καὶ περιδραξάμενος S | αὐτοῦ] ὅλου? Holl 3 ἀέρει w. e. sch. V | καὶ U 4 ἐστιν αὐτὸς]e sݲ sam: esm S 7 πρόκλου τοῦ αὐτοῦ V U, »Die Worte des Proklus« S 8 εἰς τὴν—ἐσπούδασε Ζ. 9] »an Reden über die Auferstehung sehr brauchte« S | τῆς < U 9 πραγμ. U 116v | εἰς αὐτὴν <US 9f ποικιλωτάτας .. θεωρίας las schwerl. S (»reiche Verständnisse« übers. S) 10 εἰσὶ τοσαῦτα U: »seiende« ὄντα od. τὰ ὄντα S | ἐπιτ.] εἰπεῖν oder λέγειν + S 10f ἀναθεωρῶν] »Folgende (ἀκόλουθα?) wieder« S 11 γὰρ αὐτῷ S 11f πρὸς τοῖς εἰρημένοις < S 12 ἵνα V | ἀνδριάς τις S 12f πάντα τὰ μέρη .. ἑαυτοῦ λαβὼν: »von allen Seiten .. seiend« S; ἔχουσα + Holl 13 οὕτως ὁ λόγος οὗτος mit S Holl, u. vor λαβὼν + συμμετρίαν ὅλος ἐκ πλήρους] »ganz« S | ὅλως U 14 ἀλλὰ < Holl | εἰς σχῆμα] »zur Güte und zur Gestalt« S | τῶν .. συναγομένων] »bei nichts von dem, was .. ist« S, schwerl. aber las S ὄντων od. ὑπαρχόντων statt συναγομένων 15f συμπλ. διαγ. κρείττ.] διαγωγὴν κρείττονα S ρωσιν διαγωγῆς κρείττονος τὸν ἄνθρωπον, φραστέον. ταῦτα γὰρ ἐάν τις οἷός τε ᾖ, μὴ παρακόπτων τοῦ δέοντος, ἀκριβῶς νοεῖν, εἴσεται τὴν ἀνάστασιν ἐπὶ τούτου μὴ χρῆναι παραλαμβάνεσθαι τοῦ σώματος, ἅτε ἁδυνατοῦντος ἀτρέπτου δι᾿ αἰῶνος μένειν, ἀλλὰ ἐπὶ τοῦ πνευματικοῦ, ἐν ᾧ ὁ αὐτὸς ὁ καὶ νῦν ἐν τούτῳ διασῳζόμενος χαρακτὴρ τηρηθήσεται, ἵν᾿ ἕκαστος ἡμῶν καὶ κατὰ τὴν μορφὴν ὁ αὐτὸς ᾖ, καθάπερ ἐλέχθη καὶ Ὠριγένει.

οὕτω γὰρ ἐκεῖνος ἔσεσθαι τίθεται τὴν ἀνάστασιν. ῥευστοῦ γὰρ ὄντος τοῦ σώματος τοῦ ὑλικοῦ καὶ μηδέποτε μένοντος ἐφ᾿ ἑαυτῷ κἂν τὸ βραχύ, ἀλλὰ προσγινομένου καὶ ἀπογινομένου περὶ τὸ εἶδος τὸ χαρακτηρίζον τὸν ἄνθρωπον, ὑφ᾿ οὗ καὶ συγκρατεῖται τὸ σχῆμα, ἀνάγκη, φησί, τὴν ἀνάστασιν ἐπὶ μόνου τοῦ εἴδους σῴζεσθαι δεῖν προσδοκᾶν.

καὶἵνα μὴ εἴπῃς ὅτι Οὐ μανθάνω (σκοτεινῶς ἐκεῖνος γὰρ τοῦτο διέλαβεν), ἐγὼ δή σοι σαφέστερον ὧδε τὸν νοῦν τούτων ἐξηγήσομαι. ἤδη γὰρ πάντως ἑώρακας δέρμα ζῴου ἢ ἄλλο τι τοιοῦτο γεμισθὲν ὕδατος, ὅπως, ἐὰν πρὸς ὀλίγον κενούμενον πρὸς ὀλίγον πληροῖτο, ἀεὶ τὸ εἶδος τὸ αὐτὸ δείκνυσιν. οἷον γὰρ ἂν ᾖ τὸ περιέχον, ἀνάγκη πρὸς αὐτὸ καὶ τὸ ἐντὸς σχηματίζεσθαι. φέρε γάρ, ὑπεκρέοντος τοῦ ὕδατος εἴ τις 8 De res. III. 3,5 — 12 Plato Phaed. 93 A. 100 A — 14 vgl. De res. III, 3. 6. De res. I, 16. 1 S. 239, 6f 1 φραστέον] πλαστέον] V | ταύτας U 2 τ. δέοντος] »das Verständnis« S | ἀκριβῶς viell. < S 4 ἅτε U S: ἀπ᾿ V 5 ὁ vor αὐτὸς < U καὶ νῦν las wohl auch S (i nyne): iziti A B | ἐν τούτῳ S 66v 6 ἕκαστος] ἔκδετος V 7 ὠριγένη V | ἐκεῖνος onŭ: »jenes« ono S 8 τὴν ἀναστ. V 349 ῥευστοῦ — σῴζεσθαι Ζ. 12 vgl. III, 3,5 aus Ph | ὄντος] ὑπάρχοντος ΙΙΙ, 3, 5 | τοῦ ὑλικοῦ τούτου τοῦ σώματος S; τοῦ ὑλικοῦ σώματος ΙΙΙ, 3, 5 9 κἂν τὸ βραχύ < ΙΙΙ<; 3,5 | τὸ] τῷ V 9f ἀπογινομένου κ. ἐπιγινομένου ΙΙΙ, 3,5 10 χαρακτηριάζον U | τ. ἄνθρ.] τὴν μορφὴν ΙΙΙ, 3,5 11 nach ἀνάγκη eine Umstellung in U 133 ed. Petav. 540 B—560 D ἀνοικείως ἐκτιθεμένῳ; verbessert aus V (Bl. 349 2, Z. 8 ἀνάγκην φησὶ) u. S | φησί U 133: δὴ ΙΙΙ, 3, 5 12 τοῦ < ΙΙΙ, 3, 5 | σῴζεσθαι < S; ἔσεσθαι ΙΙΙ, 3, 5 u. endet | δεῖν < S, wie c. 49, 1 V: δεῖ U (in Correctur) 12f Οὐ μανθ. Bo Holl vgl. S. 260, 23: οὐ καταμανθάνω Jh; Pl 93 A οὐ μανθάνω ἔφη u. 100 A βούλομαι δέ σοι σαφέστερον εἰπεῖν ἃ λέγω· οἶμαι γάρ σε νῦν οὐ μανθάνειν: καὶ λανθάνεις V, οὐκ ἀεὶ μανθάνει U: < S: καὶ λανθάνει Oehler Dd 13 σκοτεινῶς] σκοπεῖν ὡς V; tjmně: tomně S | γὰρ < S | διέλαβεν] δὲ ἔλαθεν V | δή Kl: δὲ VU; < S 14 ὧδε < S | τοῦτον U | ἤδη] ἰδὲ S, vgl. III, 3, 6 |παντὸς S | 15 ἄλλο ino: nina S | τι < V | τοιοῦτον U: < S | ὅπως ἐὰν < S προσβάλλοι τοσοῦτον ὅσον ἐκχεῖται, μὴ ἐῶν τὸν ἀσκὸν ἀθρόως κενωθῆναι τοῦ ὅδατος, εἰ μὴ ἀνάγκη τοιοῦτο φαίνεσθαι τὸ προστιθέμενον οἷον καὶ τὸ πρῶτον, διὰ τὸ εἶναι καὶ τὸ περιέχον τὸ αὐτό, περὶ ὃ εἰσρεῖ καὶ ἀπορρεῖ τὸ ὕδωρ.

καὶ δὴ καὶ τὸ σῶμα τούτοις ὁ ἐθέλων ἀπει- κάζειν οὐκ αἰδεσθήσεται. ὡσαύτως τγὰρ καὶ τὰ ἀπὸ τῆς τροφῆς ἀντεισαγόμενα ἀντὶ τῶν ὑπεξωσθεισῶν σαρκῶν εἰς τὸ σχῆμα τοῦ περιέχοντος εἴδους μεταβαλοῦνται· καὶ ὁπόσον μὲν ἂν κατὰ τοὺς ὀφθαλμοὺς διαχυθῇ, τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔοικεν, ὁπόσον δὲ κατὰ τὸ πρόσωπον, τῷ προσώπῳ, ὁπόσον δὲ κατὰ τὰ ἕτερα, τούτοις. ὥστε τὸν αὐτὸν ἕκαστον φαίνεσθαι, οὐκ οὐσῶν τῶν σαρκῶν ἐν ταὐτῷ τῶν πρώτων ὑποκειμένων, ἀλλὰ τοῦ εἴδους, καθ᾿ ὃ εἰδοποιοῦνται τὰ προσγιγνόμενα.

καὶ τοίνυν εἰ μή ἐσμεν οἱ αὐτοὶ κἂν ἐπ᾿ ὀλίγας ἡμέρας τῷ σώματι, ἀλλὰ τῷ εἴδει τῷ ἐν τῷ σώματι (τοῦτο γὰρ μόνον ἕστηκεν ἀπὸ γενέσεως), πολλῷ μᾶλλον οὐδὲ τότε οἱ αὐτοὶ κατὰ τὴν αὐτὴν σάρκα ἐσόμεθα, ἀλλὰ κατὰ τὸ εἶδος τὸ καὶ νῦν ἀεὶ διασῳζόμενον ἐν ἡμῖν καὶ μένον, ὃ γὰρ ἐκεῖ τὸ δέρμα, τοῦτο τὸ εἶδος ἐνθάδε· ὅ δὲ ἐκεῖ τὸ ὕδωρ ἐπὶ τῆς εἰκόνος, τοῦτο ἐνταῦθα τὸ προσγιγνόμενον καὶ ἀπογιγνόμενον.

ὥσπερ οὖν νῦν τοῦ σώματος οὐκ ὄντος τοῦ αὐτοῦ, ὅμως ὁ χαρακτὴρ ὁ κατὰ τὴν αὐτὴν μορφὴν ὁ αὐτὸς σῴζεται, οὑτωσὶ καὶ τότε, οὐκ ὄντος τοῦ σώματος τοῦ αὐτοῦ, εἰς τὸ ἐνδοξότερον τὸ εἶδος αὐξηθὲν οὐκέτι ἐν φθαρτῷ, ἀλλ᾿ ἐν ἀπαθεῖ καὶ πνευματικῷ δειχθήσεται σώματι, ὥσπερ οἷον <τὸ> τοῦ Ἰησοῦ 4 vgl. De res. III, 3, 6 1f κενωθ. S 67 2 τῶν ὑδάτων las schwerl. S | εἰ μὴ ἀνάγκη ne nuždali: neimjždam S | τοιοῦτο ἀνάγκη V | αὐτὸ τὸ προστιθέμενον las schwerlich S 3 πρότερον Holl, πρῶτον S, πᾶν VU | τὸ εἶναι καὶ < S |τὸ αὐτό < S | περιθεὶς ῥεῖ U: εἰς ὁ εἰσρεῖ S 4 καὶ δὴ ΙΙΙ, 3, 6 |καὶ τὸ]τοῦτο τὸ übersetzt S 5 ἐδεσθήσεται V 6 ὑπεξωθεισῶν V: ὑπεξεωθεισῶν U 7 εἴδους: σώματος schwerl. eichtig S | μὲν οὖν ἂν V 9 κατὰ τὰ ἕτερα: »einem anderen Glied« S | τούτοις] τοσοῦτον S 10 τῶν σαρκῶν ἐν ταὐτῷ (ἐν αὐτῶ V): »dasselbe Fleish« S 10f τ. πρ. ὑποκ. < S 12 προσγινόμενα U | καὶ U 133v | εἰ μή ἐσμεν] »nicht« S | οἱ αὐτοὶ] ἐν αὐτοῖς V: τὸ αὐτὸ viell. S, doch ist wohl für. tože zu lesen tiže »dieselben« 13 τὸ εἶδος, τὸ las schwerl. S, obrazǔ wohl aus obrazom | τῷ2 < U 14 πολλῶ οὖν U | τότε < S 15 κατὰ < V | τὸ κ. V 349v | <καὶ> ἀεὶ Holl: ἀεὶ < S 16 καὶ μένον < S 17 ἐνθάδε] »schien« + S, ἐφάνη? | ἐκεῖ S 67v 17f προσγιν. κ. ἀπογιν. U 18 κ. ἀπογιγνόμενον < V | ὥσπερ οὖν] καὶ ὥσπερ S 19 ὁ1 < V 20 οὑτωσὶ Jh, so od. οὕτως S: οὕτως εἰ VU | τότε, οὐκ < U 21 ἀλλὰ U 22 ἀπαθεῖ] »unverweslichem« S | ὥσπερ οἷον: »wie« S | τὸ + Md | τοῦ: τῶ U κατὰ τὴν μεταμόρφωσιν ἦν, ὅτε εἰς τὸ ὄρος ἀνέβη μετὰ Πέτρου. καὶ τοῦ Μωυσέως καὶ τοῦ Ἠλίου τῶν ὀφθέντων αὐτῷ.

Καὶ ταῦτα μὲν οὖν μέχρι τοσούτου διεσκέφθω. οὗτος γὰρ ὡς ἐν κεφαλαίῳ τῶν Ὠριγένους δογματισμῶν ὁ νοῦς. ἐὰν δέ τις τῶν ἀμφισβητούντων προβαλλόμενος τὸ σῶμα τοῦ Χριστοῦ, διὰ τὸ »πρωτότοκον τῶν νεκρῶν« καὶ »ἀπαρχὴν« αὐτὸν εἰρῆσθαι »τῶν κεκοιμημένων«, λέγοι ὅτι Καθάπερ ἐκεῖνος ἀνέστη, καὶ τὰ πάντων ὡσαύτως ἐκείνῳ δεῖ προσδοκᾶν ἀναστήσεσθαι <σώματα>, ἵνα ὥσπερ Χριστὸς ἐγήγερται, »οὕτως καὶ ὁ θεὸς τοὺς κοιμηθέντας διὰ τοῦ Ἰησοῦ ἄξει σὺν αὐτῷ«, ἐγήγερται δὲ τὸ τοῦ Ἰησοῦ καὶ τὰς σάρκας ἔχον ἃς εἶχε καὶ τὰ ὀστᾶ, καθάπερ ἐπείσθη καὶ Θωμᾶς· λέξομεν, Ἀλλὰ τὸ τοῦ Χριστοῦ σῶμα οὐκ ἦν »ἐκ θελήματος ἀνδρός«, »ἡδονῆς ὕπνῳ συνελθούσης«, »ἐν ἀνομίαις συλληφθὲν καὶ κισσηθὲν ἐν ἁμαρτίαις«, ἀλλὰ ἐκ »πνεύματος ἁγίου καὶ δυνάμεως ὑψίστου« καὶ παρθένου, τὸ δὲ σὸν ὕπνος ἐστὶ καὶ ἡδονὴ καὶ ῥόπος.

καὶ διὰ τοῦτο καὶ ὁ σοφὸς Σειράχ »ἐν γὰρ τῷ ἀποθνῄσκειν ἄνθρωπον« ἀποφθέγγεται »κληρονομήσει ἑρπετὰ καὶ θηρία καὶ σκώληκας«. καὶ ἐν ὀγδοηκοστῷ ἑβδόμῳ ψαλμῷ· »μὴ τοῖς νεκροῖς ποιήσῃς θαυμάσια, ἢ ἰατροὶ ἀναστήσουσι καὶ ἐξομολογήσονταί σοι; μὴ διηγήσεταί τις ἐν τῷ τάφῳ 1 Mt. 17, 1—3 (Mark. 9, 2—4) — 3 vgl. De res. I, 46, 3 — 6 Kol. 1, 18. Apok. Joh. 1,5 — I Kor. 15, 20 — 9 I Thess. 4, 14 — 12 Joh. 1, 13 — Weish. Sal. 7,2 — 13 Psal. 50,7 — 14 Luk. 1, 35 — 16 Sir. 10, 11 — 18 Psal. 87, 11 2 καὶ τοῦ Ἠλίου < S 3 καὶ ταῦτα — διεσκέφθω auch unten 46, 3; in S wiederholt | μὲν < S | οὖν < U | οὗτος Pet Dd Jh: οὕτως V U, »dies« S 4 ὁ νοῦς] »haben wir erwähnt« S, schwerl. las S ἐμνημονεύσαμεν für δογματ. ὁ νοῦς 5 προβ.] προβάλλεται übersetzt, aber las schwerl. S | τῶ σῶμα U 6 τῶν νεκρῶν und αὐτὸν < S | εἰρῆσθαι] εἶναι las schwerl. S 7 Καθάπερ < Sb | ἐκεῖνος] ὁ υἱὸς bietet jetzt (aber wohl sݲnݲ aus sji) S | καὶ τὰ] κατὰ V 8 ἐκεῖνο δεῖν U | σώματα + S 9 οὕτως U 134 | καὶ < V 9f διὰ τ. Ἰ.: »mit Jesus« S 10 Ἰησοῦ] σῶμα + S | τὴν σάρκα las schwerl. S (plotj wohl aus ploti) 11 ἔχον < U | ἐπ. κ. Θωμᾶς: »er sagte zu Thomas« oder »sagte Thomas« S | λέξ. S Holl: λέξωμεν VU 12f ἀνδρός — συνελθ.: σαρκὸς καὶ ἐξ ἑνώσεως (συνέρξεως?) ἀνδρός S 13 ἢ ἐν S | καὶ] ἢ S |κισσηθὲν] «geboren« S 14f vor παρθένου »reinen und heiligen« + S 16 καὶ vor ὁ σοφὸς < S | σιρὰχ V S | τὸν γὰρ ἀποθνῄσκοντα las schwerl. S (»denn sterbend«) 16f ἀποφθέγγεται < S 17 σκώληκες S 17f πζ ψαλμ. V, ὀγδοηκ. ψ. ἑβδ. U; »88. Psalm« S u. + »spricht David« 19 τις < S | τῷ < U | τά|φῳ V 350 τὸ ἔλεός σου καὶ ἀλήθειάν σου ἐν τῇ ἀπωλείᾳ; μὴ γνωσθήσεται ἐν τῷ σκότει τὰ θαυμάσιά σου καὶ ἡ δικαιοσύη σου ἐν γῇ ἐπιλελησμένη;» καὶ ἔτερα δὲ ῥήματα τοιαῦτα τῷ βουλομένῳ συνάγειν ἐκ λραφῶν πάρεστιν, ἅ <ἐῶμεν>, ἵνα μὴ πάντων ἡμεῖς εἰς πλῆρος μνημονεύσαντες πολυπολίονα τῶν εἰρημένων αὐζήσωμεν τὸν λόγον.

ΜΕΘΟΔΙΟΥ

Ὡς οὖν ἐπαύσατο μόγις ὁ Πρόκλος καὶ σιγὴ τῶν παρόντων ἦν ἐπὶ πολύ, καταβληθέτων ἱκανῶσ πρὸς ἀπιστίαν, καὶ ἐπὼ ᾐσθόμην ὅτι τῷ ὄντι πεπαυμένος εἴη, ἠρέμα τὴν κεφαλὴυν ἐπάρας καὶ ἀναπνεύσας, ὥσπερ οἱ πλέοντες τοῦ κύματος ἤδη λωφῶντος, ὑποτρέμων ἔτι καὶ σκοτιζόμενος (ἐβεβλήμην γάρ, ὡς πρὸσ ὑρῆσθαι, τῇ δεινότητι κατηντλημένος τῶν λόγων) τρέπομαι πρὸς τὸν Αὐξέντιον, τιον, καὶ καλέσας αὐτόν Ὦ Αὐζέντιε, νομίζω, ἔφην, μὴ μάτην λελέχθαι τὸ ποιητιὸν σύντε δύ’ ἐρχομένω · καὶ γὰρ οἱ ἀνταγωνισταὶ δύο.

4 Plato Pol. VII, 534 A — 7 Plato Alkib. I, 104 E. 84 C. Meth. Symp. S. 22, 19f 110, 16f. 121, 16ff – 9 Plato Prot. 328 D – 10 Symp. 2,4 S. 19, 6. Plato Pol. I, 336 E. Prot. 339 E. Eu8thyd. 276 C — 11 Plato Pol. X, 599 B – 14 Plato Symp. 174 D. Plato Prot. 348 C D. 340 A –15 Ilias 10, 224 3 τοιαῦτα] πολολὰ S 4 ἅ S: ὅσα VU | Pl ἵνα μὴ ἡμᾶς π ολλαπλασίων λόγων ἐμπλήςῃ | ἐῶμεν + Μd | ἡμεῖς <S 5 μνημονεύοντες U | τὸν < U 6 ΛΟΙΠΟΝ ΜΕΘ. VU 7 μόλις V, μόγις καὶ U | Pl Phead. 84 C σιγὴ . . ἐπὶ πόλὺν χρόνον 8 ἐπὶ πολύ < S | καταβλ. S 68v | ἱκανῶν S 9 ᾐσθόμην —εἴη auch Pl | τῷ ὄντι: »sehr« »ganz« übersetzt S | πεπαυμ. U 134v | εἴην U | ἠρέμα τὴν] ἡρε,συολὴν U 10 ἐκ τοῦ κύματος S (schwerl. las S. [»aus den schon sich beruhigenden Wellen« ] ἐκ το. κυμάτων ἤδη λωφώντων) 10f Pl εἶπον ὑποτρέμων u. εἰρῆσθαι S u. Jh nach Plat. Pol. X, 595 B: εἰρήσθω VU 12 τῶν λόγων κατηντλ. U 12 κατηντλημένος < S: vgl. Symp. S. 139, 7 | τῶν λόγω V | τρέπομαι] Αοριστφορμ bei S 14 τὸ ποιητικὸν: »jenes Wort« S | Pl 340 A ἐκπέρςῃ 15 τε δύ’ ἐρχ. ] τε δύο ἐρχομένω V, τε δυοῖν ἐρχομένοιν U (ἐρχομένῳ?) S 16 καὶ übersetzt nicht S | δύο < S διὸ σθένος ἀμφότεροι ἀμφοτέρων περ σχῶμεν.

συναντιλήπτορα γὰρ καὶ συναγωνιστὴν αἱροῦμαί σε τῆς πρὸς αὐτοὺς μάχης, μὴ ἡμῖν ὀ Ἀγλαοφῶν μετὰ Πρόκλου καὶ Ὠριγένους τοῖς ἀνατρεπτικοῖς καθ’ ἡμῶν ὡπλισμένος λόγοις ἐκπέρςῃ τὴν ἀνάστασιν.

ἄγε οὖν ἀντιπαραταζώμεθα, τῶν σοφισμάτων αὐτῶν μηδὲν τῶν ἀντιλογικῶν, οἶς οἱ δειλοῖ βάλλονται, φοβηθέντες. καὶ γὰρ οὐδὲν ἐν αὐτοῖς ὑγιὲς ὅλως οὐδὲ πάγιον, ἀλλὰ φαντασία μόνον εὐπρεπὴς ῥημάτων, πρὸς κατάπληξιν <μόνον> τῶν ἀκουόντων καὶ πειθὼ κατεσκευασμένη· οὐ τῆς ἀληθείας καὶ τοῦ συμφέροντος χάριν, ἀλλὰ τοῦ δόξαι τοῖς παροῦσι σοφοῦς τοῦς λόγους.

ἐντεῦθεν γοῦν τοῖς πολλοῖς οἱ ἐκ τῶν εἰκότων ἔσθ’ ὅτε λόγοι πρὸς κάλλος καὶ ἡδονὴν πεποικολμένοι μᾶλλον τῶν εἰς ἀκρίβειαν ἐξητασμένων νομίζονται σπουδαιότεροι, τῶν διδασκάλων οὐ πρὸς τὸ βέλτιον ἀμιλλωμένων ἕτι καὶ σεμνόν, ἀλλὰ πρὸς τὸ ἀρέσαι καὶ εὐημερῆσαι, καθάπερ οἱ σοφισταί, οἵ μισθὸν αἴρονται τῶν λόγων, ἐπευωνιζόμενοι τῆς σοφίας ἐπαίνοις.

τὸ μέντοι παλαιὸν βραχὺ παντελῶς τὸ περὶ τὴν ἐξήγησιν ἦν, φιλοτιμουμένων μὴ τέρπειν ἀλλὰ ὠφελεῖν τοῦς παφόντας τῶν τότε. ἁφ’ οὖ δὲ λοιπὸν εἰς ῥᾶστώνην ἐπετράπη πᾶσιν ἐρμηνεύειν ἐζεῖναι τὰς 1 Ilias 21, 308f. — 2 vgl. Symp. 8, 1 S. 82, 5f — 9 De res. I, 2, 1 S. 221, 1f – 11 Plato Phead. 92 D – De res. I, 28,4 S. 257 16f. Plato Menex 235 A – 12 De res. I, 2, 5 S. 221, 18. Plato Theaet. 184 C 1 διοσθένους »des Diosthenos« S | ἀμφότεροι < V Dd Oehl: ἀμφότερα viell. S (»beide«) | ἀμφοτέρων] beider« oboin od. oboina: obona S | περ σχῶμεν vglo. Plat. Prot. 340 A: ép;exomen U: »seined« , viell. ὑπάρχοντα S 2 γὰρ < S | ἐροῦμαί U 4 τοῖς ἀνατρεπτικοῖς — λόγοις < S | ἅμα τρεπτικοῖς U | ἐκπέση U, aber vgl. Pl Prot. 340 A 5 ἀντιπαρατασσώ. μεθα V | τοῖς σοφίσμασιν US | αὐτῶν wohl auch S (ej αὐτῇ wohl aus eju) 6 oἱ δηλοῖ V, δειλοὶ U | βάλλονται] φοβοῦνται S | φοβηθέντες βάλλονται V 7 ἐαυτοῖς V | ὅλως < U 9 μόνον + S | τ. ἀκουόντων τῶν V 8f κατεσκευμένων V: S 69 9 καὶ οὐ viell. S | καὶ τοῦ] οὐδὲ τοῦ U | τοῦ] ὠς viell. S 10 δεῖζαι U u. S S. 221, 1f | παροῦσι] »δεν Ηörenden« S | τοὺς δόγους σοφούς U | λόγους] εἶναι + S | τοῖς πολλοῖς <S 11 Pl τοῖς διὰ τῶν εἰκότων τὰς ἀποδείζει ποιουμένοις | ἔσθ’ ὅτε <S | λόγοι V 350v 12 Pl μὴ δι’ ἀκριβείας ἐξεταζόμενον 13 τ. διδασκ.] εἰς (od. ἐν) τ. διδακ. S; hierauf in S eine Lücke bis 29,5 S. 260, 7 αὐτὴν αὖθις | οὔτε U | βέλτιστον U Jh | ἁμιλλωμένων] vgl. 106, 1 u. Symp. S. 12, διαμιλλ. unten I, 58, 1. 60, 3. Pl Pol. VI, 490 A 15 ἐροῦνται U | τὴν σοφίαν richtig Holl | ἐπαίνοις < V 16 μέντοι] μὲν οὖν U 18 ἐτράπη V | ἐξεὶναι tilgt Holl γραφάς, καὶ πάντες εἰς τὸ ποιῆσαι μὲν τὸ καλὸν ἠμβλύνθησαν πλησθέντες οἰήματος, περὶ τὸ λογικεύεσθαι δὲ προέκοψαν καλλωπιζόμενοι ὡς πάντα γινώσκειν ὑπάρχοντες δεινοί, διδάσκεσθαι μὲν ὁμολογεῖν χρῄζειν αἰδεσθέντες, φιλονικεῖν δὲ μᾶλλον καὶ προπηδᾶν, ὡς οἱ διδάσκαλοι.. θρασυνθέντες γοῦν ἐντεῦθεν τοῦ μὲν εὐλαβοῦς καὶ πρᾴου καὶ πάντα δύνασθαι ποιεῖν τὸν θεόν, ὡς ἐπηγγείλατο, πιστεύειν ὠλίσθησαν, εἰς δὲ ζητήσσεις κενὰς καὶ βλασφημίας ἥκασι· μὴ νοήσαντες ὡς οὐ τὰ ἔργα τῶν λόγων ἐπετηδεύθη χάριν, ἀλλὰ τῶν ἔργων οἱ λόγοι, ὥσπερ <ἐπ᾿> ἰατρικῆς δι᾿ ὧν τοὺς κάμνοντας σῴζεσθαι δεῖ τῶν λόγων ἔργοις κυρουμένων, ἵν᾿ ἡρμοσμένων ἡμῶν πάντα σύμφωνος ὁ νοῦς εἴη τοῖς ἀρίιστοις λόγοις τὰ ἤθη τῇ γλώσσῃ συνῳδὰ παρέχων δίκηην λύρας, ἀλλὰ μὴ ἄμουσα καὶ ἀσύμφωνα.

ἐπὶ γὰρ τῷ κτήησασθαι κατὰ ἀλήθειαν <τὴν σοφίαν> ἀγωνίζεσθαι δεῖ τὸ δίκαιον ἀσκοῦντα καὶ οὐκ ἐπὶ τῷ δοκεῖν, χωλῶς ἐπιβαίνοντα σοφίας, καὶ πρὸς δόξαν μᾶλλον ἤ πρὸς ἀλήθειαν ἁμιλλώμενον, πρόθυρα καὶ προσχήματα καὶ πᾶλλον ὑποδυσάμενον τῆς ὑποκρίσεως τὴν σκευήν.

Εἰσὶ γάρ, εἰσὶν οἱ λόγων τραγικῶς κεκοσμηημένοι προβολαῖς καθάπερ γυναῖκες ἔξωθεν ὡραϊζόμεναι πρὸς ἀπάτην ἐντέχνως, ἐὰν μή τις πεφυλαγμένως αὐτοῖς τῶν ἔτι νεωτέρων προσβλέψῃ τῇ πίστει καὶ νηπτικῶς. ὅθεν εὐλαβητέον πρὸ τοῦ καταμαθεῖν ἀσφαλῶς εἰς τὴν καρδίαν εἰσδέξξασθαι τὸν τοιούτων λόγον. καὶ γὰρ φθάνουσιν οἱ ἐξαπατῶντες πολλάκις τοὺς διδάσκοντας, καθάπερ δὴ καὶ αἱ Σει- 1 Plato Pol. VI, 490 B. Symp. 8, 14 S. 102,, 17f — 2 Symp. S. 4, 1 — 10 Plato Lach. 188 D. Klaem. Alex. paed. I, 2 — 14 Symp. 3, 2. 5, 4 S. 29, 12. 57, 1 — Plato Epin. 981 A — 15 Plato Pol. II, 365 C — 18 Symp. 7, 2 S. 73, 6f — 22 Symp. 8, 1 S. 81, 16f. De autex. 1, 1f S. 145, 3ff 1 καὶ tilgt Holl | μὲν vor εἰς V | ἠμβλύνθησαν] C. Porph. 3.Pl 4 φιλ. Bo: φιλονεικίαν V, φιλονεικεῖν U | οἱ tilgt Holl 5 Lücke vor θρασ. Holl 6 ὡς] ὧν U | τὸ πιστεύειν U 7 καινὰς V | μὴ] οὐ V 9 ἐπ᾿ + Holl | δι᾿ ἧς Holl | δεῖ σώζεσθαι U | δεῖν U 10 κυρουμένης vermuutet Jh »verbo κυροῦσθαι vi media non passiva posito« unter Vergleichung von Pl Gorg. 451 C ὅτι καὶ αὕτη λόγῳ κκυυροῦτα τὰ πάντα | Klem. ἡμᾶς ἁρμοσαμένους . . σύμφω νον τὸ λόγον ποιησαμένοις τοῖς ἔργοις |ἵν᾿ <V | σύμφ. Holl: ἀυμφώνως VU 11 εἴη] ἐπὶ V 13 τ. σοφ. + Holl | ἀσκ. Holl: ἀσκεῖν VU 14 τῷ] τὸ V | ἐπιβαίνοντας V. Unten II, 16, 2. Pl σοφίας . . ἐπιβαίνειν | καὶ πρὸς U 135V 15 ἀμιλλωμένων corring. in ἀμιλλώμενον, aber ohne Tilgung von ων U | Pl πρόθ. . . κ. σχῆμα 16 ἀποδυσάμενον V 17 οἵ U Dd: von 351 | κεκ. Bo: κεκοσμημένων VU 17f προβ. Pet: προσβολαῖς VU 18 γυναῖκες αἱ U | ὡραϊζόμενοι Jh 19 vor ἐὰν Lücke nach Holl | αὐτ. Jh: αὐταῖς VU | νεοτέρων U 21 τὸν<V | τοιοῦτον VU: τῶν τοιούτων Jh 22 διδ.: διστάζοντας Holl | δὴ<U 22f σιρήναι V ρῆνες τοὺς φεύφοντας αὐτὰς κρύπτουσαι μεκρόθεν τὸ μισάνθρωπον τῇ

καλλιιφωνίᾳ. ἤ πῶς, ὦ Αὐξέντιε, ἔφην ἐγώ, σοι <δοκεῖ> ταῦτα τίθεσθαι;

ΑΥΞ. κκαὶ ὅς ἀπεκρίνατο, Οὕτως καθάπερ καὶ σύ.

ΜΕΘ. Οὐκοῦν πάντως τῶν ἑτεροδόξξων τοὺς σοφιστὰς μιμητὰς εἰδώλων ἀληηθείας εἶναι λέγωμεν, ἀλήθειαν μὴ γινώσκοντας, κκαθάπερ ζωγράφους; καὶ γὰρ οὗτοι μιμεῖσθαι μὲν ναυπηγοὺς καὶ πλοῖς καὶ κυβερνήτας ἐπιχειροῦσι, ναυπηγεῖν καὶ κυβερνᾶν οὐ γιννώσκονντες.

οὐοῦν οῦν ἀποξέοντες <εἰς> θέλεις τὰ χρώματα πείθωμεν αὐτῶν τὰ θαυμάζοντα τὰς τοιαύτας γραφὰς παιδία, ὅτι οὔτε τὸ πλοῖον τοῦτο πλοπιόν ἐστιν οὔτε ὁ κυβερνήτης κυβερνήτης, ἀλλὰ τοῖχος ἔξωθεν πρὸς τέρψιν χρώμασι καὶ γραφαῖς κεκοσμημένος, καὶ ὅτι μιμηταὶ μὲν εἰδώλου πλοίου καὶ κυβερνήτου οἱ δημιουργήσαντές εἰσιν ἀπὸ τῶν χρωμάτων ταῦτα, κκαὶ οὐ πλοίου <ἤ κκυβερνήτου>

ΑΥΞ. Μακρὸν τῷ ἀκοῦσαι ποθθοῦντι τὸ προοίμιον. ΜΕΘ. Ἀλλ᾿ ὠφέλιμον, ἔφην, ὦ ἄριστε. τὰ γὰρ ἀπὸ τῶν θεοπνεύστων γραμμάτων ῥήματα, οἷς ἐπιχρωματίζοντες ποικίλλουσιν ἑαυτῶν πρὸς ἀπάτην οὗτοι τὴν δόξαν, δικαιοσύνην αὐθαδῶς καὶ ἀλήθειαν ὀνομάζοντες, οὐ γινώσκοντες ὅλως δικαιοσύνην ὀνομάτων χλευασθήσεσθαι;

ΑΥΞ. Πάνυ πολύ, ἔφη.

ΜΕΘ. Πότερον οὖν, ὦ Αὐξέντιε, ἦν δὲ ἐγώ.σὺ βούλει ταύτης ἡγεμονεύειν τῆς ὁδοῦ, ἤ ἐγὼ ἡγῶμαι;

4 Plato Pol. X 600f — 10 Symp. 11 S. 129, 15f — 14 Plato Pol. IV, 432f — 16 Symp. 10, 5 S. 127, 27. De res. I, 27, 3 S. 255, 11f — 22 Plato Prot. 351 Epin 4—20 S. Parall. 413 S. 162 Holl — 6 vgl. Diall. A dam. V, 16 S. 204, 10f Bh 1 κρύπτ. V Holl; κρύπτουσι U 2 σὺ τ. τίθεσαι Gataker mit Pl Krat. 386 B πῶς τοῦτο τίθεσαι | δοκεῖ + Holl nach S. 259, 16 3ff ΑΥΞ., ΜΕΘ. u. ΑΓΑ + Bo, wie sonst S | ἀπεκρίνετο V 4 C Bl. 160, 12; Lemma περὶ ἀναστάσεως | πάντας V Jh: πάντως U 5 λέγομεν (auch U) εἶναι C | λέγ. V Jh Holl | μὴ U Holl: οὐ V 7 οὐ] μὴ U | γινώσκοντες] λεγόμενοι C 8 εἰ + Holl | θέλεις <C: ὅσα εἰς V | πείθομεν C | αὐτῶ V, αὐτοὺς C | τὰ θ.] θαυμάζοντας C 9 τοῦτο <U 11 κεκοσμιμένος V: κεκοσμημένα U 12 καὶ κυβ.: ἤ κυβ. C | δημιουρ|γήσαντες U 136 13 καὶ οὐ — ἄριστε Ζ. 15 <C | ἤ κυβ. + Kl 14 τῷ] τὸ U 15 ἀλλὰ U | ἔφη VU 16 γραμμάτων VC: γραφῶν U Jh mit II Tim. 3, 16 | ποικίλλουσιν] Ι, 27, 3 18 ἀληηθινῶς C | αὐτὴν ὀνομ.? Bo 19 ποσὸν V | οίη C l. Hd. | τοιούτων C 160v | ὀνομά|των V 351v 20 χλευασθήσεσθαι: es endet C 22 Pl πότερον οὖν, ἦν δ᾿ ἐγώ, σὺ βούλει ἡγεμονεύειν τῆς σκέψεως und ἤ bis λόγου S. 258, 1 23 ἡγ. Pl Kl: ἡγήσομαι Holl: ἤγήσομαι U

ΑΥΞ. Δίκαιος, ἔφη, σὺ ἡγεῖσθαι· σὺ γὰρ κατάρχεις τοῦ λόγου.

ΜΕΘ. Οὐκοῦν ἐλέγετο (φέρε γὰρ πρὸς μέρος ἐξ ἀρχῆς ἀκολούθως τὸν Ἀγλαοφῶντος ἐξετάσωμεν νοῦν) ἡ ψυχὴ τὸ σῶμα διὰ τὴν παράβασιν ὅ περικείμεθα τοῦτο ἀνειληφέναι, χρόνοις τοῖς ἄνω χωρὶς αὐτοῦ μακαρίως διάξασα; τοὺς γὰρ δερμαντίνους εἶναι χιτῶνας σώματα, εἰς ἅ ἐνεῖρχθαι συνέβη τὰς ψυχάς, δίκην ὅπως ὧν ἔδρασαν νεκροφοροῦσαι παράσχωσιν. ἤ οὐ ταῦτα πρῶτον ἦν ἐν ἀρχῇ τὰ λεχθέντα ὑπὸ σοῦ, ἰατρέ; ἀλλ᾿ ἴθι ὑπόμνησον, ἐάν τί σοι φαίνωμαι μὴ μεμνημένος.

ἈΓΛ. Οὐδὲν νῦν ὑπομνήσεως εἰς τοῦτο δέῃ· αὐτὰ ταπῦτα γὰρ ἦν ἐν ππρώτοις ἡμῖν τὰ εἰρημένα.

ΜΕΘ. Τί δέ; οὐχὶ καὶ τοῦτο ἐν τοῖς ἑξῆς ἐλέγετο πολλαχῶς ὑπὸ σοῦ, ὡς ἐμπόδιον πρὸς τὴν κατάληψιν ἡμῖν τὸ σῶμα τῶν ὄντως ὄντων καὶ γνῶσιν διὰ τὰς πρὸς τὸ κοσμεῖν ἀσχολίας αὐτὸ καὶ θεραπεύειν γίγνεται ικαὶ τὰς ἄλλας τὰς περὶ τὴν ἐπθυμίαν τῆς γαστρὸς προσβολάς, ἔτι τε βλασφημιῶν καὶ παντοίων αἴτιον ἁμαρτημάτων, διὰ τὸ μὴ δύνασθαι καθ᾿ ἑαυτὴν δίχα σώματος ὅλως ἁμαρτῆσαι ψυχήν· καὶ διὰ τοῦτο μετὰ τὴν ἐντεῦθεν ἀποδημίαν ἐκτὸς ἁμαρτήματος 4 vgl. Plato phaedr. 250 C — 5 De res. I, 4, 2f. 5, 6 S. 224, 1ff. 227, 6ff; vgl. Symp. 2, 7 S. 24, 9. Tert. Adv. Valent. 24. De res. 7 — 8 vgl. I, 3, 1 S. 222, 2 — Plato Phgaed. 91 C — 13 vgl. De res. I, 4, 7. 30, 5 S. 225, 6ff. 263, 11ff. Plato Phaed. 65 A 2 vgl. Anast. Sin. In Hexaem. B. Xl (latein. PL 89, 1044 C—1046 A, griech. Jh I, 68. Bo Meth. v. Ol. I, 107) — 5 Greg. Naz. Or. 38. Carm. I, 1, 8 v. 115f PGr 37, 324 C. 455. Greg. Nyss. De an. et res. III, 253 B 1 δίκαιον U | σὺ1: σοι? V 2 über Anastasius vgl. die Einleitung 3f vgl. Pl ὅ νῦν δὴ σῶμα περιφέροντες ὀνομ. 5f τὸν χιτῶνα τῆς ψυχῆς τὸν σάρκινον Symp. S. 24, 9; τοὺς δερματίνους ἀμφιέννυται χιτῶνας, ἴσως τὴν παχυτέραν σάρκα καὶ θνητήν Greg. Or., δερματίνους δὲ χιτῶνας ἐφέσσατο σάρκα βαρεῖαν νεκροφόρος Greg. Carm., δέρμα . . τὸ σχῆμα τῆς ἀλόγου φύσεως νοεῖν μοι δοκῶ Greg. Nyss. Vgl. sonstige STellen bei Holl, Amphilochius S. 202. Hilt, D. h. Gr. v. Nyssa Lehre v. Menschen (1890) S. 112ff 6 σώμ.] ἔφη + Holl | ὅπόσων V 7 παράσχουσιν V: δίκην ὁπόσων . . παρασχούσας empfilehlt Dd 8 ἴθι ὑπόμνησον V: εἰς ὑπόμνησιν U 8f Pl ὑπομνήσατε ἅ ἐλέγετε, ἐὰν μὴ φαίνωμαι μεμνημένος 8 τίς σοι φαίνομαι U | μὴ vor φαίν. V 10 οὐδὲν Gataker für οὐδὲ 13 ἐμπόδιον Dd, vgl. Symp. S. 61, 2, Pl ἐμπόδιον τὸ σῶμα: ἔμποδον V, ἐμποδῶν U: Jh gegen Dd »ἐμποδὼν γίγνεσθαι i. q. ἐμποδίζειν p. 567 D« (30, 5) 14 ἀσχολίας U: 136v 15 γίνεται VU 16 ἔτι τε] εἴ τε V 17 διὰ τὸ μὴ] ὧν οὐ V 17f τὴν ψυχὴν U 18 ἁμαρτημάτων U ὅπως ἔσοιτο καὶ παρακοῆς ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἔνθυα καὶ τὰς διατριβὰς ἕξει μετὰ τῶν ἀγγέλων, ἐλευθέραν αὐτὴν καὶ γυμνὴν χρῆναι διαμεῖναι σώματος, ἐπειδήπερ τὸ σῶμα τοῦ χραίνεσθαι τοῦτο καὶ ἁμαρτάνειν παραίτιον αὐτῇ καὶ συνερὸν γίγνεται· ἄνευ γὰρ σώματος ἀμήχανον ἁμαρτῆσαι ψυχήν· ὅθεν ἵνα τὸν ἄπειρον ἀναμάρτητος αἰῶνα τηρηθῇ, οὐκέτι τὸ ταλαντεῦον αὐτὴν εἰς τὴν φθορὰν κάτω καὶ τὴν ἀδικίαν σῶμα λήψεσθαι;

ἈΓΛ. Ἀλλ᾿ ἐλέχθη καὶ τοῦτο.

ΜΕΘ. Τί δέ; καὶ καλῶς σοι τοῦτο καὶ ὀρθῶς, ἔφην, ἥγησαι λελέχθαι;

ἈΓΛ. Καὶ τί σοι, ἔφη, τοῦτο διαφέρει, ἀλλὰ οὐκ ἐξελέγχεις τὸν λόγον;

ΜΕΘ. Οὐδέν, ἦν δὲ ἐγώ, ἀλλὰ δι᾿ ἅ εἴρηκας, ὅπως ἐξετάζηται ὁ λόγος.

ἈΓΛ. Καλῶς καὶ ὀρθῶς, ἔφη.

ΜΕΘ. Καλῶς δέ σοι δοκεῖ τίθεσθαι καὶ ὀρθῶς ὁ ἑαυτῷ τἀναντία λέγων καὶ ἀσύμφωνα;

ἈΓΛ. Οὐδ᾿ ὁπωστιοῦν.

ΜΕΘ. Ἀμούσως γὰρ οὗτος σοι φαίνεται τὴν ἀλήθειαν ὑποκρί- νεσθαι;

ἈΓΛ. Πάντων μάλιστα, ἔφη.

ΜΕΘ. Οὐκ ἄρα ἀποδέχῃ τὸν ἁρμονίας ἐντείνοντα πρὸς τὸ ψευδὲς μέλος τῶν λόγων;

ἈΓΛ. Οὐδ᾿ ὁπωστιοῦν.

ΜΕΘ. Οὐκιοῦν οὐδὲ σεαυτοῦ λέγοντος ἀμούσως οὐδ᾿ ὁτιοῦν ἀποδέξῃ. δοὺς γὰρ ἀσωμάτως ἡμαρτηκέναι τὰς ψυχάς, ἀποσφαλείσας 1 Plato Phaed. 81 A — 2 Plato Krat. 403 B — 11 Plato Pol. I, 349 A 26 Dial. Adam. V, 21 S. 216, 10ff 1 σέσοιτο V 1f Pl μετὰ θεῶν διάγουσα 2f Pl ἡ ψυχὴ γυμνὴ τοῦ σώματος 3 ἵνα ἐπειδήπερ V 4 γίνεται U 8 Ἀλλ᾿ <U 9 σοι V 352 11 διαφέρει Pl Pet: διαφέρειν VU | ἐλέγξεις U 13 Οὐδὲν ἦν] οὐδὲ ψυχὴν U 16 ὁ] ὅς U | τὰ ἐνάντια U 18. 24 οὐδ᾿ ὅπως. τί οὖν VU: Dd vergleicht Thesaur. V, 2129 19 οὕτως U Jh (ἀμούσως οὕτως = »sic inconcinne«), schon Pet übers. »ille« 22 ἁρμονίας] ἁμαρτίας Jh 24 Οὐδ᾿] οὐχ V 25f ἀποδέξει Jh: Pl Phaed. 92 A οὐ γάρ που ἀποδέξῃ σαυτοῦ λέγοντος 26ff D Ἔφης, διὰ τὸ ἡμαρτηκέναι τὴν ψυχὴν ἐνδεθῆναι ἐν τῷ σώματι· εἶτα μετ᾿ ὀλίγον ὑποβὰς αἴτιον πάντων τῶν κακῶν λέγεις τὸ σῶμα, τῆς ψυχῆς καὶ πρὶν ἤ ἐνδεθῆναι ἐν τῷ σώματι ἁμαρτησάσης. εἰ οὖν δυνατὸν τῇ ψυχῇ χωρὶς σώματος ἁμαρτάνειν, τί αἴτιον τὸ σῶμα τῆς ψυχῆς ἁμαρτανούσης 26 ἀποσφαλίσας U 137 τῆς ἐντολῆς, καὶ φράσας διὰ τὴν ἀνομίαν χιτῶνας αὐταῖς ὕστερον τοὺς δερματίνους δεδωκέναι τὸν θεόν, ἵνα δίκην νεκροφοροῦσαι παράσχωσι, χιτῶνας τὰ σώματφράσας, προϊόντος τοῦ λόγου ἐπιλαθόμενος ἅ τὸ πρῶτον ὑπέθου, μὴ δύνασθαι καθ᾿ ἑαυτὴν τὴν ψυχὴν ἀλλὰ

ἀλλὰ παραίτιον αὐτῇ παντοίων κακῶν τὸ σῶμα γεγονέναι· ὅθεν πρὸς τὸ μὴ παρορμηθῆναι πρὸς ἀδικίαν αὐτὴν ξαὖθις, καθάπερ συνέβη καὶ πρόσθεν ὑπὸ τοῦ σώματος, οὕτως εἰς τοὺς αἰῶνας αὐτὴν ἔσεσθαι χωρὶς αὐτοῦ), καίτοι πρῶτον εἰπὼν ἐν τῷ παραδείσῳ πρὸ τοῦ σώματος τὴν ψυχήν, ὁπότε ἔτι μακαρία καὶ ἀναλγὴς ἦν, ἡμαρτηκέναι· παραβάσῃ γὰρ τὴν ἐντολήν, κεκρατυμμένης ἤδη διὰ τὴν πρὸς τὸν ὄφιν πειθὼ τῆς ἁμαρτίας, δεδμὸν αὐτῇ τὸ σῶμα δεδόσθαι τιμωρόν.

ὥστε ἤ τὸ πρότερον ἤ τὸ ὕστερον οὐκ ὀρθῶς ἔχει. ἤτοι γὰρ πρὸ σώματος ἥμαρτε, καὶ οὐδέν τι μᾶλλον κἄν μὴ λάβῃ σῶμα ἁμαρτήσεται, καὶ μάταιος ἡ περὶ τοῦ μὴ ἀνίστασθαι τὸ σῶμα περισσολογία· ἤ μετὰ σώματος, καὶ οὐ δύνανται σῶμα οἱ κιτῶνες νομίζεσθαι εἶναι οἱ δερμάτινοι. εὑρίσκεται γὰρ πρὸ τῆς κατασκευῆς αὐτῶν ἀθετήσας ὁ ἄνθρωπος τὴν θείαν ἐντολήν· οὗ καὶ χάριν οἱ χιτῶνες κατασκευάζονται, τὴν γύμνωσιν τὴν ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας αὐτῶν προσγενομένην καλύψοντες.

ἀλλὰ πότερον πείθω σε, καὶ ὁρᾷς ὡς ἑαυτῷ μαχάμενα ὑπέθου, καὶ σοι τοῦτο γεγένηται σαφές; ἤ οὐδέπω μανθάνεις, ὦ Ἀγλαοφῶν, ἔφην, ὅ λέγω;

ἈΓΛ. Μανθάνω, ἔφη, καὶ οὐκέτι δέομαι δεύτερον ἂλποῦσαι· ἀλλὰ 3 Plato Phaedr. 238 D. Prot. 339 D — 4 De res. I, 5, 1 S. 226, 6f. 57, 1. 54, 2 — 9 De res. I, 4, 2. 5, 1. 54, 2 S. 224, 2. 226, 8f — 21 vgl. De res. I, 25, 4 S/ 251. 12f. Plato Gorg. 447D — 23 Plato Pol. III, 392D. Phaed. 76D 4 ἅ] πρῶτον V 6 ὅθεν μὴ πρὸς τὸ μὴ V 7 καθάπερ συνέβη] wieder S 8 οὕτως <V | αὐτὴν <S 9 τὴν ψυχὴν] τῆς ψυχῆς οὔσης w. e. sch. S 10 ἀναλγὴς] »tadellos« S | αὐτὴν ἡμαρτηκέναι S | παραβάσει VS: παραβᾶσαυ U | γὰρ <S 10f τῆς ἐντολῆς S 11 κεκρατημένης U: <S: καὶ κεκρατημένῃ Jh | ἤδη <S | ὑπὸ τῆς Jh: <S 12 καὶ τιμ. S 13 οὐκ <S (order li aus ne) | ἔχει] εἶπες ἡμῖν S | ἤτοι: εἰ? S 15 τοῦ] αὐτοῦ V | περισσολ.: »Rede« S | οὐ V 352v 16 σῶμα] δέρμα (τὰ) σώματα S | νομίζεσθαι εἶναι] »genannt werden das heißt« S 17 πρὸς τὴν U 17f ἀθετ. . . τ. θείαν ἐντολὴν: »gesündigt habend« S 18 καὶ χάριν S 69v 19 τῆς ἀπὸ τ. V | αὐτῷ S | προσ|γεν. U 137v | καλύψαντες V 20 ἑαυτῷ Pet S: ἑαυτῶν VU | ἀχόμενα U 21 γένηται V 21ff Pl ἤ οὐ μανθάνεις ὡς λέγω; Μανθάνω 21 μανθ.: »kannst versthen« S | ἔφη S 23 ἈΓΛ. u. ΜΕΘ. stets + S | ἔμαθον od. ἐμάνθανον S | οὐκέτι U: οὐδέν τι V: οὐ S | ἀκούσθαι V, ἀκούσεσθαι U ἔλαθον ἐμαυτὸν οὐκ ὀρθῶς εἰπών. ἀνάγκη γάρ μοι (δεδωκότι τοὺς δερματίνους χιτῶνας εἶναι τὰ σώματα) ὁμολογεῖν, καὶ πρὶν εἰς τὸ σῶμα τὴν ψυχὴν ἐληλυθέναι ἡμαρτηκέναι, ἀνθ᾿ ὧν πρὸ τῆς κατασκευῆς αὐτῶν ἡ παράβασις ἐγένετο (διὰ τὴν παράβασιν γὰρ οἱ χιτῶνες αὐτοῖς κατασκευάζονται, καὶ οὐκ ἡ παράβασις διὰ τοὺς χιτῶνας γίγνεται), καίἐκ ταύτης τῆς ὁμολογίας συγκατατίθεσθαι, ὡς οὐ τὸ σῶμα τοῦτο παραίτιον κακίας ἐστίν, ἀλλ᾿ αὐτὴ ἡ ψυχὴ ἐν ἑαυτῇ. διὸ κἄν μὴ λάβῃ τὸ σῶμα, ἁμαρτήσεται, ἐπειδήπερ καὶ πρόσθεν ἤμαρτεν χωρὶς σώματος. καὶ ἀνόητον τὸ λέγεινν ἀναβιῶναι μὴ δύνασθαι τὸ σῶμα διὰ τοῦτο [τὴν σάρκα], ἵνα μὴ παραίτιον τῇ ψυχῇ τοῦ ἁμαρτῆσαι γενηθῇ. ἁμαρτήσεται γάρ, ὥσπερ καὶ πρὸ τοῦ σώματος ὕημαρτεν, οὕτως καὶ μετὰ τὴν τοῦ σώματος ἀπόθεσιν, κἄν μὴ αὖθις τὸ σῶμα ἀπολάβῃ. ὅθεν ἀνάγκη μοι διὰ ταῦτα μήτε ἐμαυτοῦ μήτε ἄλλου ἀποδέχεσθαι λέγοντος, τοὺς δερματίνους χιτῶνας εἶναι τὰ σώματα. εἰ δὲ ἀποδεξαίμην, ὁμολογεῖν χρή με καὶ τὰ εἰρημένα.

ΜΕΘ. Τί δέ; οὐχὶ κἀκεῖνο, ἔφην, ὦ Ἀγλαοφῶν, δοκεῖ σοι μὴ ὀρθῶς ἔχειν;

ἈΓΛ. Τὸ ποῖον;

ΜΕΘ. Τὸ δὴ λέγειν, ἦν δὲ ἐγώ, δεσμὸν καὶ πέδας τὸ σῶμα 7 Dial. Adam. V, 21 S. 218, 5ff — 19 Phot. Bibl. 234 S. 293a, 5—10 1 ἑμαυτὸν<U | μοί ἐστι S | δεδοκότι U, corr. in V 2 ὡς (oder ὅτι) καὶ S 3 ἡμαρτικέναι U: ἡμαρτηκέναι αὐτὴν w. e. sch. S 4 ἡ <V | τὴν παράβασιν] τοῦτο S 4f οἱ χιτῶνες αὐτοῖς: αὐτοὶς S 5 κατασκευάζονται] »sind bereitet worden« S: καὶ δι᾿ αὐτῶν ἡ τούτων αὐτοῖς κατασκεύασις U | τοὺς] »(wegen) jener« S 5f γίνεται V 6 συγκατατίθεσθαι: »muß man schließen(?)« S 7 αὕτη V | ἐν ἑαυτῇ <V: ἑαυτῇ S | D εἰ γὰρ πρὸ τοῦ σώματος ἥμαρτε καὶ ἀπαλλαγεῖσα νῦν ἐκ τοῦ σώματος αὖθις ἁμαρτήσει διὰ τὸ καὶ πρὸ τούτου ἡμαρτηκέναι 9 ἀναβ. μὴ δύν.] μὴ ἀναβιῶναι S | τὸ σῶμα] χωρὶς σώματος V 10 τὴν σάρκα tilgt Dd, <S | τῆς ψυχῆς S 11 γεννηθῆ U | τοῦ <V 13 διὰ ταῦτα <S | μήτε ἄλλου μήτε ἐμαυτοῦ S 14 ταῦτα λέγοντος S 14f εἰ δὲ] ἤ V 15 ἀπο|δεξαίμην U 138 16 Τί δέ] das Folgende in kurzer Fassung bei Ph 234 S. 293a, 5—10. 13—29; Überschrift Ἀνεγνώσθη τοῦ ἁγίου Μεθοδίου, ἐπισκόπου καὶ μάρτυρος ἐκ τοῦ περὶ ἀναστάσεως λόγου οὗ ἡ ἐκλογὴ τὰ ὑποκείμενα λέγει | dei Namen stets aus S | Τί δὲ—ἔχειν Ζ. 17] »jenes stimmt« S 19 Ph ὅτι οὐ δεσμόν φησι τὸ σῶμασ τῆς ψυχῆς εἶναι, ὡς Ὠριγένης ᾤετο, οὐδὲ δεσμώτιδας τὰς ψυχὰς παρὰ τοῦ προφήτου Ἱερεμίου καλεῖσθαι διὰ τὸ ἐν σώμασιν αὐτὰς τυγχάνειν. οὐ γὰρ ἐμποδίζειν τὰς τῆς ψυχῆς ἐνεργείας τὸ σῶμα τίθεται, συμπεριάγεσθαι δὲ μᾶλλον τὸ σῶμα καί συνεργεῖν πρὸς ἅ ἡ ψυχὴ ἐπιτρέπει | τὸ δὴ (Md Kl: δὲ V, <U) λέγειν, ἦν δὲ ἐγώ] τὸ od. ὅ ἐγὼ λέγω S | ἦν V 353 | καὶ πέδας <S μεμηχανῆσθαι κατὰ τῆς ψυχῆς, καὶ ὅτι καὶ ὁ προφήτης »δεσμίους γῆς« ἔφη ἡμᾶς διὰ τοῦτο, καὶ ὁ Δαυὶδ »πεπεδημένους«.

ἈΓΛ. καὶ ὅς, Οὐκ ἔχω σοι προχείρως ἀποκρίνασθαι, ἔφη. ἀλλὰ τί ἄλλῳ οὐ διαλέγει;

ΜΕΘ. καὶ ἐγὼ (ᾐσθόμην γὰρ ἐρυθριᾶν αὐτόν, φεύγοντα ἐλεγχθῆναι τὸν λόγον) Οἴει γάρ με κατὰ φθόνον ἐπιχειρεὶν σε ἐλέγξαι. ἔφην, καὶ μὴ τὸ προκείμενον καταφανὲς φιλονεικεῖν ποιῆσαι; ἀλλ᾿, ὦ ἀγαθέ, μὴ ἀποκάμῃς ἀνερωτώμενος. ὁρᾷς γὰρ ὡς οὐ περὶ μικρῶν ἡμῖν εἰσιν οἱ λόγοι, ἀλλ᾿ ὅντινα χρὴ τρόπον πεπιστευκέναι· καὶ γὰρ οὐδὲν οἶμαι τοσοῦτον κακὸν ἀνθρώπῳ γενέσθαι, ὅσον ἀπὸ τῶν ἀναγκαίων, ὁπόταν ψευδῆ περὶ αὐτῶν δοξάζοι.

ἴθι οὖν προθύμως πρὸς τὰ ἐρωτώμενα ἀποσάφει, καὶ ἐάν τί σοι λέγειν ἀληθὲς μὴ δοκῶ, μᾶλλον τῆς ἀληθείας φροντίσας ἤ ἐμοῦ ἔλεγξον. μεῖζον γὰρ ἀγαθὸν 1 Klagel. Jerm. 3, 33 — De res. I, 4, 4. 33, 2 S. 224, 12ff. 270, 8f — 2 Psal. 145, 7 3 Plato Symp. 204D — 5 De res. I, 4, 1 S. 223, 26. Plato Pol. I, 350 D — 6 Plato Gorg. 457 D E — 7 De autex. 8, 2 S. 165, 9 — 8 De res. I, 12, 3 S. 235, 14. Plato Gorg. 500 C. 458B — 13 Plato Gorg. 458A 13—S. 263, 2 S. Parall. 414 S. 162f Holl 1 μεμηχάνεσθε S (oder umyslite aus umysliti) | καὶ ὅτι] ὡς od. ὅτι S 2 ἡμᾶς γῆς hne .ἔφη V | διὰ τοῦτο <S 3 καὶ ὅς <S | τι ἀποκρίνασθαι S | ἔφη < VS | ἀλλὰ—διαλέγει Ζ. 4<S 4 διαλέγη V 5 ᾐσθόμην 2 mal in S | ἐρυθριᾶν αὐτὸν <S 6 με] μὴ U | ἐπιχειρεῖν < S 7 ἔφην < | τὸ προκείμενον — ποιῆσαι: »damit ich eine Widerlegung des Wortes bereite« S 8 ἀποκάμοις ἄν ἐρωτώμενος U | ὁρᾶς etc.] das Folgende bis S. 263, 4 aus Pl Gorgias | Pl Gorg. 500C ὁρᾷς γὰρ ὅτι περὶ τούτον κακὸν εἶναι ἀνθρώπῳ, ὅσον δόξα ψευδὴς περὶ ὦν . . νῦν ἡμῖν ὁ λόγος | μικρὸν V 9 εἰσιν ἡμῖν U | εἰσιν <S | ὁ λόγος S | οὖν τίνα V Holl | τρόπον χρὴ V 10 οὐδὲν <V | οἶμαι <S | τοσούτων κακῶν U | γενέσθαι <S 10f ἀπὸ τῶν ἀναγκαίων ὁπόταν <S 11 περὶ αὐ- τῶν <S | δοξάζῃ Dd Jh: »glaubt« S | ἴθι] ὅς S 12 ἀποσαφές V: <S | καὶ ἐὰν: ἐὰν δὲ (τε) S | λέγειν . . μὴ δοκῶ] ὅς S | ἀληθείας S 70v 13 φρόνη V: φρόντισον w. e. sch. S | ἤ <V | ἐμοῦ mi <S, dagegen νομίζω mnju aus dem Folgenden hier | καὶ ἔλεγξον S | μεῖζον — ἀπαλλάξαι S. 263, 2 C in O 25v A κεφ. Αια (PGr. 95, 1148 A) u. R 257r; Lemma in O A Μεθοδίου, in R τοῦ ἁγίου Μεθοδίου περὶ ἀναστάσεως. Anton. Melissa (PG 136, 1145. 1153) | Pl Gorg. 458 A: μεῖζον γὰρ αὐτὸ (τὸ ἐλεγχθῆναι) ἀγαθὸν ἡγοῦμαι, ὅσῳπερ μεῖζον ἀγαθόν ἐστιν αὐτὸν ἀπαλλαγῆναι κακοῦ ἤ ἄλλον τὸ ἐλεγχθῆναι τοῦ ἐλέγξαι νομίζω, ὅσῳ μεῖζόν ἐστι τὸ αὐτὸν ἀπαλλαγῆναι κακοῦ τοῦ ἄλλον ἀπαλλάξαι. φέρε οὖν παρ᾿ ἀλλήλους παραβάλλοντες τοὺς λόγους σκεπτώμεθα εἴ τι διοίσουσιν ἀλλήλων. καὶ γὰρ τυγχάνει περὶ ὧν ἀμφισβητοῦμεν οὐ πάνυ σμικρὰ ὄντα, ἀλλὰ περὶ ὧν εἰδέναι τε κάλλιον, μὴ εἰδέναι τε αἰσχρόν. οὐκοῦν σὺ μὲν οὐ νομίζεις ἀναβιῶναι τὸ σῶμα, νομίζω δὲ ἐγώ.

ἈΓΛ. Πάνυ μὲν οὖν, ἔφη, καὶ δι᾿ ἅεἴρηκα.

ΜΕΘ. Καὶ σὺ δέ, ἦν δὲ ἐγώ, δεσμὸν αὐτὸν αὐτὸ καὶ φυλακὴν καὶ σῆμα καὶ ἄχθος καὶ πέδας εἶναι ἔφης, ἐγὼ δὲ οὐ φημί.

ἈΓΛ. Ἀληθῆ. ἔφη, μοι λέγεις.

ΜΕΘ. Καὶ μὴν καὶ ἀκολασίας καὶ πλάνης καὶ λύπης καὶ θυμοῦ καὶ συλλήβδην τῶν ἄλλων ἁπάντων εἶναι παραίτιον αὐτὸ κακῶν ἔφης, ἅ ἐμποδίζουσιν ἡμῶν τὴν πρὸς τὸ κάλλιον ὁρμὴν τῆς ψυχῆς, μὴ ἐῶντα τῶν ὄντως ὄντων εἰς κατάληψιν ἡμᾶς καὶ γνῶσιν παρελθεῖν. κἄν γὰρ ἐπιχειρήσωμεν θηρεῦσαί τι τῶν ὄντων, ἀεὶ παρεμ- 2 Plato Gorg. 472C — 4 vgl. S. 262, 8 — 8 vgl. De res. I, 4, 2. — 11 vgl. De res. I 4, 6ff. 29, 2 — 13 — S. 264, 4 Plato Phaed. 66 C D A. 83A, vgl. Justin De resurr. 8 (S. Parall. S. 44, 235 Holl) 8 vgl. Greg. Palamas Prosopopoeia S. 5, 10. 32 Jh ἀπαλλάξαι. 472 C: παραβαλόντες οὖν παρ᾿ ἀλλήλους (τοὺς λόγους) σκεψώμεθα εἴ τι διοίσουσιν ἀλλήλων καὶ γὰρ τυγχάνει περὶ ὧν ἀμφισβητοῦμεν οὐ πάνυ σμικρὰ ὄντα, ἀλλὰ σχεδόν τι ταῦτα, περὶ ὦν εἰδέναι τε κάλλιστον, μὴ εἰδέναι τε αἴσχι- στον | γὰρ <C 1 ἐλεγχθ. τοῦ < V | νομίζων C o | ὅσον C r | ἑαυτὸν C o a: αὐτὸ V, <S 2 ἀπαλάξαι C a | παράλλους VS 2f παραγβαλόντες V 3 σκεχώμεθα Jh mit Plato 4 ἀλλὰ: καὶ S 5 τε κάλλιονη] τὰ καλὰ w. e. sch. S | τῶν αἰσχρῶν S | οὐκοῦν U 138v 6 νομίζης V | τὸ σῶμα ἡμῶν S 7 ἔφην U | δι᾿ ἅ US Jh: δὴ V Dd: vgl. 29, 3 δι᾿ ἅεἴρηκας | εἴρηκε S 8 Καὶ — δὲ: Σὺ δὲ οὖν(?) καὶ S | ἦν δὲ] ἦν μὲν U | αὐτὸ <S | (σῶμα) καλεῖται καὶ τάφος κ. φρουρὰ κ. σῆμα κ. δέμας Palamas | καὶ φυλακὴν κ. σῆμα < S 9 πέδας καὶ ἄχθος S | φῄς S | ἐγὼ δὲ] ἔφη + S, bei S schon Worte Aglaophons 10 ἀληθῆ γὰρ S | λέγεις] ἔλεγες περὶ τούτων νῦν S 11 καὶ ἀκολ.: δι᾿ ἀκολ. U Jh | θυμοῦ: ἁμαρτίας etwa S 12 συλλ. εἰπεῖν S | εἶναι U | κακὸν V 13 φῄς S | ἅ ἐμποδ. VS u. 4, 6: ἐμποδίζον U, ἐμποδίζει Jh | ἡμῖν U, ἡμᾶς S 14 καὶ μὴ S | ἐῶν τὰ τῶν V: ἐὸν τὸν U | ὄντως < V | ὄν|των V 353v | κατάληψιν . . καὶ < S 15 ἐπιχειρήσω S | θηρ. τι τῶν ὄντων] vgl. Pl Phaed. 66 A, ob. aber 4, 7 S. 225, 11 »Gutes tun« | τι S 71 | ἀεὶ < hier u. S. 225, 11 S 15f παρεμπίτον VU πίπτων ζόφος ζοφοῖ τὸν λογισμόν, μὴ ἐπιτρέπων ἡμᾶς ἐπισκοπῆσαι τὸ ἀληθὲς τρανῶς. ἀπάτης μὲν γὰρ ἠ διὰ τῶν ὤτων ἡμῶν πεπλήρωται σκέψις, ὡς ἔφης, ὡς ἔφης, ἀπάτης δὲ καὶ ἡ διὰ τῆς ὄψεως, ἀπάτης δὲ καὶ ἡ διὰ τῶν ἄλλων αἰσθήσεων.

ἈΓΛ. Ὁρᾷς, ἔφη, ὦ Εὐβούλιε, ὡς ἐγὼ ἕτοιμός εἰμί σε ἐπαινεῖν, ὁπόταν ὀρθῶς διασαφῇς τοὺς λόγους;

ΜΕΘ. Ἆρ᾿ οὖν, ἵνα δή με καὶ μᾶλλον ἐπαινέσῃς· εἰ δεσμὸς τὸ σῶμα καθ᾿ ὐμᾶς δοκεῖ, οὐ δύναται κακίας ὐπαίτιον εἶναι νομίζεσθαι τῇ ψυχῇ καὶ ἀδικίας ἔτι, ἀλλὰ σωφροσύνης ἀντιστρόφως καὶ παιδείας;

ὧδε δὲ σκόπει· οὕτω γὰρ ἂν μᾶλλον ἀκολουθήσειας· ποῖ ἄγομεν τοὺς τὰ σώματα κάμνοντας; οὐ παρὰ τοὺς ἰατρούς;

ἈΓΛ. Δῆλον, ἔφη.

ΜΕΘ. Ποῖ δὲ τοὺς ἁμαρτάνοντας; οὐ παρὰ τοὺς δικαστάς;

ἈΓΛ. Ἀνάγκη.

ΜΕΘ. Οὐκοῦν δίκην ὧν ἔδρασαν δώσοντας, ἔφην, δικαίως;

ἈΓΛ. Ναί.

1 vgl. symp. 8, 11 S. 94, 10 – 2 vgl. De res. I, 4, 9 – 5 Plato Gorg. 510 A – 10–S. 265, 7 Plato Gorg. 478 A. 476 E. 477 A 7–S. 268 vgl. Dial. Adam. V, 21 S. 218, 9 ff; vgl. Phot. Bibl. 234 S. 293a, 19–29 1 ζόφος < s, aber vgl. ob. S. 225, 11 | ζοφοῖ < V | ἐπιτρέπον V | ἡμᾶς < viell. 4, 7 S 2 τρανῶς: τῶν νοητῶν w. e. sch. S, aber vgl. 4, 7 S. 225, 12 | ἀπάτης etc.] vgl. Pl zu De res. I, 4, 7 S. 225, 16f | μὲν < US | ἡμῶν < V 3 σκέψις befremdet: νόησις? S; aber vgl. 4, 7 u. Pl | ὡς ἔφης u. zweimal δὲ < S | ὄψεως σκέψις S 4 ἡ διὰ τ. ἀ. αἰσθ.] αἳ ἄλλαι αἰσθήσεις S 5 Pl Ὀρᾷς, ὦ Σώκρ., ὡς ἐγὼ ἔτοιμός εἰμι ἐπαινεῖν, ἄν τι καλῶς λέγῃς 6 διασ. τ. λ.] »redest über diese Worte« S 7 nach Μεθόδιος »Nachweis, daß wenn der Leib eine Fessel, so ist er nicht schuldig am Bösen unserer Seele« + mit roter Schrift S | ἆρ' V Jh (ἆρ' οὖν οὐ=nonne) ἆρα U: ἄρα Pet Dd | σή < S | ἀπαινέσεις U | εἰ δεσμὸς—πεπεδημένον S. 268, 13 verwertet bei D s. 218, 9ff | sehr freie Wiedergabe der folgenden Auseinandersetzungen bei Ph 8 τὸ σῶμα] τῆς ψυχῆς (od. τῇ ψυχῇ) τὸ σῶμα τοῦτο vielleicht richtig S 9 καὶ ἀδικίας ἔτι < S | πεδείας U 10 ὧδε—S. 265, 7 ganz aus Pl 10ff Pl ὧδε σκόπει· ποῖ ἄγομεν . . τοὺς κάμνοντας τὰ σώματα; Παρὰ τοὺς ἰατρούς . . Ποῖ δὲ τοὺς ἀδικοῦντας . .; Παρὰ τοὺς δικαστὰς . .; Οὐκοῦν δίκην δώσοντας; 476 E Tὰ δὲ δίκαιά που καλὰ ὡμολόγηται; . . Τούτων ἄρα ὁ μὲν ποιεῖ καλά 10 ἄν < schwerl. S | ἀκολοθήσεις las schwerl. S | ὅποι V 11 τὰ σώματα w. e. sch. < S 12 ἈΓΑ.—ΜΕΘ. Ζ. 13 < S 13 δὲ < S 14 ἈΓΛ. < S 15 δίκην < S | ὡς ἔφην V: < S | Δικαίως, ναί S

ΜΕΘ. Τὸ δὲ δίκαιον πᾶν καλόν;

ἈΓΛ. ὡμολόγει.

ΜΕΘ. Ὁ δὲ δικαίως κρίνων καλῶς ποιεῖ, δικαίως γὰρ κρίνει;

ἈΓΛ. συνέφη.

ΜΕΘ. Τὸ δὲ καλὸν ὠφέλιμον;

ἈΓΛ. Φαίνεται.

ΜΕΘ. Ὠφελοῦνται ἄρα οἱ κρινόμενοι· ἀναιρεῖται γὰρ αὐτῶν ταῖς βασάνοις ἡ πονηρία κωλυομένη, καθάπερ καὶ πρὸς τὼν ἰατρῶν το- μαῖς καὶ φαρμάκοις αἱ νόσοι. τὸ γὰρ ἀδικοῦντα διδόναι δίκην ἐπανορ- θοῦσθαι τὴν ψυχήν ἐστιν, τὴν μεγάλην νόσον ἀδικίαν ἀποβάλλοντα.

ἈΓΛ. ὡμολόγει.

ΜΕΘ. Τί δέ; οὐ κατὰ ἀναλογίαν τῶν ἁμαρτηθέντων τὰς κο- λάσεις τοῖς κολαζομένοις δικαίως προσφέρεσθαι φᾐς, καθάπερ καὶ τοῖς ἰατρευομένοις κατὰ ἀναλογίαν τῶν τραυμάτων τὰς χειρουργίας; ἈΓΛ. ἐπένευσεν.

ΜΕΘ. Οὐκοῦν ὁ μὲν θανάτου δράσας ἄξια τιμᾶται θανότῳ τὴν δίκην, ὁ δὲ πληγῶν πληγαῖς, ὁ δὲ δεσμῶν δεσοῖς;

ἈΓΛ. ὡμολόγει.

ΜΕΘ. Ζημιοῦται δὲ ὁ ὀφλήσας, ἔφην, δεσμοῖς ἤ πληγαῖς ἤ ἄλλῃ τινὶ τοιαύτῃ τιμωρίᾳ, ὅπως παύσηται μεταγνοὺς τοῦ ἀδικεῖν, ξύλον καθάπερ διεστραμμένον βασάνοις εὐθυνόμενος;

ἈΓΛ. Ἀληθέστατα, ἔφη, λέγεις.

9 Plato Gorg. 478D. 480 C D — Clem. Alex. Paed. I, 8, 67 — 10 vgl. Plato Tim. 88B — 16 Plato Gorg. 480 D — 17 vgl. De autex. 14,4 — 20 Plato Prot. 325 D 1 Τὸ δὲ U 139 | πάγκαλλον (aber Punkte beim 2. λ) V 2 ἈΓΛ. und MΕΘ. Ζ. 3 < S | ὁμολόγει V (S 71v), ὁμολογεῖ U 3 δικαίως γὰρ κρίνει < S 4 σύμφημι κἀγὼ S 7 ἆρα V 8 κολουομένη Md, aber vgl. S. 267, 4: < S 9 Pl 478 D Οὐκοῦν τὸ δίκην διδόναι μεγίστου κακοῦ ἀπαλ- λαγὴ ἦν, πονηρίας; 10 μεγάλην νόσον < S | ἀδικίαν tilgt Md, aber es erscheint hier wie ein Eigenname 11 ἈΓΛ. ὡμολ. < S: ὁμολόγει U 12 ΜΕΘ. < S | οὐ] (τί δὲ) οὖν; οὐ w. e. sch. S 12f κωλάσεις V 13 τ. κολαζ. δικαίως < S 16 θανά|τ. (V 354) smerti: smertj is S | δράσας ἄξ. θαν. V | ἄξια] πράξεις w. e. sch. S | θανότου τῇ δίκῃ wohl m. Recht S 17 πληγῶν] πλήττων V 18 ἈΓΛ. — ΜΕΘ. Ζ. 19 < S: ὁμολόγει U 19 ὁ ὀφλήσας: »der Bestrafte« S | ὁ < V | ἔφην — τιμωρίᾳ Ζ. 20 <S 20 τοι- αύτῃ < V | ὅπως — ἀδικεῖν] »der Besserung halber« S | ξύλον — τοῦτο S. 266, 3 aus Pl 20f Pl ὥσπερ ξύλον διαστρεφόμενον . . εὐθύνουσιν . . πληγαῖς 21 βασάνοις < S | εὐθυνόμενος] »gebessert wird« + S 22 ἔφη <S

ΜΕΘ. Τιμωρεῖται γὰρ αὐτὸν οὐ τοῦ παρεληλυθότος ἐγκλήματος ἕνεκα ὁ δικαστής, ἀλλὰ τοῦ λέλλοντος, ὅπως μὴ καὶ αὖθις ποιήσῃ τοῦτο.

ἈΓΛ. Δῆλον, ἔφη.

ΜΕΘ. Ὁ γὰρ δεσμὸς αὐτῷ δῆλον ὡς τὴν πρὸς τὸ ἀδικεῖν ὁρμὴν ἀναιρεῖ, μὴ ἐπιτρέπων ποιεῖν ἃ θέλει.

ἈΓΛ. Ἀληθές.

ΜΕΘ. Οὐκοῦν εἴργεται τοῦ ἁμαρτάνειν, τῶν δεσμῶν μὴ ἐώντων ἐλευθεριάζοντα χρῆσθαι ταῖς ἡδοναῖς, ἀλλὰ συστελλόντων καὶ τὸ δίκαιον διδασκόντων τιμᾶν, ἔστ᾿ ἂν αὐτὸς μάθῃ νουθετούμενος σωφρονεῖν;

ἈΓΛ. Φαίνεται, ἔφη.

ΜΕΘ. Οὐδὲ τοίνυν παραίτιος ὁ δεσμὸς γίγνεται τοῦ πλημμελεῖν.

ἈΓΛ. Ἔοικεν.

ΜΕΘ. Σωφρονίζει γὰρ καὶ ποιεῖ δικαιοτέρους, ἀλεξιφάρμακον ὢν ψυχῆς, αὐστηρὸν μὲν καὶ δηκτικόν, ἀλλ᾿ ἰατικόν.

ἈΓΛ. Δῆλον, ἐφη.

ΜΕΘ. Τί γὰρ; φέρε γὰρ ἐξετάζωμεν πάλιν τὰ ἔμπροσθεν. οὐ δεσμὸν τὸ σῶμα διὰ τὴν παράβασιν δέδωκας εἶναι τῆς ψυχῆς;

ἈΓΛ. Καὶ δίδωμι, ἔφη.

ΜΕΘ. Ἁμαρτάνειν δὲ τὴν ψυχὴν μετὰ σώματος, εἴπερ τὸ μοιχᾶσθαι, φονεύειν τε καὶ ἀσεβεῖν ἁμαρτία σοι δοκεῖ, ἃ μετὰ τοῦ σώματος ἡ ψυχὴ ποιεῖ;

1 Plato Prot. 324 B — 2 vgl. De res. I, 54, 5 — 8 vgl. Plato Gorg. 505 B — 15 Plato Gorg. 478 D — 19 De res. I, 4, 4. 5, 6 21 Dial. Adam. V, 21 S. 218, 14f 1f Pl οὐ τοῦ παρεληλυθότος ἕνεκα ἀδικήματος τιμωρεῖται . . ἀλλὰ τοῦ μέλλοντος χάριν, ἵνα μὴ αὖθις ἀδικήσῃ 2 ἕνεκα ὁ δικαστής < S | ὅπως S 72 | καὶ μὴ V | αὖθις: »ferner« S | ποιῆ U 3f τοῦτο δῆλον VU 5 δῆλον ὡς < S | πρὸς τὴν τὸ V 9 ἀλλὰ—σωφρονεῖν Z. 10f < S 10 τιμᾶν U 139v | αὐτὸς μ. Holl: οὐτὸ μάθη V: ἀπομάθη U Jh (unter Hinweis auf Worte wie ἀποθεωρεῖν) 12 Φαίν., ἔφη: »Auch ich sage es« S 13 οὔτε V U | παραίτιον V | γίνεται V 14 ὡς ἔοικεν U: »So ist es« S 15 Pl σωφρονίζει γάρ που καὶ δικαιοτέρους ποιεῖ | καὶ—ψυχῆς Z. 16 < S | δικαιωτέρους U 16 μὲν] »obschon wenn auch .. ist« S | δεκτικὸν U | ἀλλὰ U 17 Δῆλον, ἔφη: »Ja, ich sage es« S 18 Τί γάρ: τί δέ S | φέρε γὰρ U S: γὰρ < V | ἐξετάζομεν V: + »Nachweis, daß der Leib keine Fessel ist« S 19 διὰ τὴν παράβασιν u. εἶναι < S 20 καὶ] ναί S 21 Ἁμαρτ. δὲ] Οὐχ ἁμαρτ. καὶ S 21f τὸ δὲ σῶμα συνεργεῖ τῇ ψυχῇ εἰς φόνους καὶ μοιχείας D 22 τῷ μ. φ. τε κ. ἀσ. <ἢ ἄλλῃ> ἁμ. (vgl. S) συνευδοκεῖ, ἣν Holl | φονεύειν—δοκεῖ] »und eine andere Sünde« S

ἈΓΛ. ἐπένευσεν.

ΜΕΘ. Ἀλλὰ τὸν δεσμώτην ὡμολογήσαμεν μὴ δύνασθαι ἀδικεῖν;

ἈΓΛ. Ὡμολογήσαμεν, ἔφη.

ΜΕΘ. Κωλύεσθαι δὲ ἀλγυνόμενον ὑπὸ τῶν δεσμῶν;

ἈΓΛ. Ναί.

ΜΕΘ. Δεσμὸς δὲ ἡ σὰρξ τῆς ψυχῆς;

ἈΓΛ. ἐπένευσεν.

ΜΕΘ. Ἀλλὰ ἁμαρτάνομεν ὄντες ἐν σαρκί, ὁμοδοξούσης ἡμῖν εἰς τοῦτο τῆς σαρκός;

ἈΓΛ. Ἁμαρτάνομεν, ἔφη.

ΜΕΘ. Ὁ δὲ πεπεδημένος οὐ δύναται ἁμαρτάνειν;

ἈΓΛ. καὶ ἐνταῦθα ἐπένευσεν.

ΜΕΘ. Ἄγχεται γὰρ.

ἈΓΛ. Ναί.

ΜΕΘ. Μὴ ἐώμενος ὑπὸ τοῦ δεσμοῦ;

ἈΓΛ. Δῆλον.

ΜΕΘ. Ἀλλὰ τὸ μὲν σῶμα πρὸς τὸ ἁμαρτῆσαι συνεργόν;

ἈΓΛ. Ναί.

ΜΕΘ. Εἴργει δὲ ὁ δεσμός;

ἈΓΛ. συνέφη.

ΜΕΘ. Οὐκ ἄρα τὸ σῶμα δεσμός, οὔτε κατὰ σὲ οὔτε κατὰ ἄλλον, ἔφην, ὦ Ἀγλαοφῶν, ἀλλὰ πρὸς ἑκάτερον τῇ ψυχῇ συνεργόν, εἴτε πρὸς τὸ ἀγαθὸν εἴτε πρὸς τὸ κακόν.

ἈΓΛ. συνεχώρει.

ΜΕΘ. Οὐκοῦν οὕτω δὴ τούτων ἐχόντων ἀπολόγησαι, ὦ Ἀγλαοφῶν, πρὸς ἃ πρῶτον ὑπέθου. ἔφης γὰρ δεσμὸν καὶ εἱρκτὴν καὶ πέδας τὸ σῶμα τῆς ψυχῆς ἐν τοῖς ἔμπροσθεν. καὶ ὁρᾷς ὡς οὐ συνᾴδουσι τούτοις ἃ ἔφης; πῶς γὰρ συνᾴδοιεν, εἴπερ γε ἀνάγκη, ὦ 26 vgl. De res. I, 4, 4. 29, 1. 54, 3. 5. 57, 3 — 27 Plato Prot. 333 A 28 Dial. Adam. V, 21 S. 218, 11 2 δεσμώτην] δεσμὸν S | ἀδικεῖν S 72v 5 ναὶ ἔφη (oder φησίν) S 7f ἐπένευσεν. ΜΕΘ. < S 8 ὁμοδοξ.: »indem lehrt« S | ἡμὼν V 10 Ἁμαρτάνομεν, ἔφη sind schon Worte des Method. in S 10 Ὁ < V 15 Μὴ ἐώμ. etc. Worte Aglaophone bei S | ἐώμενος ὑπὸ] ἐῶντος viell. S (»indem nicht zuläßt«) | ὐπὸ V 325v 16 Δῆλον < S 18 ναί φημι S 19 Εἴργει—Συνέφη Z. 20 < S | εἴργη U 21 ὁ δεσμ. U 22 ἄλλων V, ἄλλους τινάς viell. S | ἔφη (?) V: < S 25 ἀπ. σύ S 26 πρὸς ἃ: »wie« S | ὑπέθου U 140 27 καὶ πέδας < S | καὶ ὁρᾷς fragend in S 27f Pl οὐ.. συνᾴδουσιν .. ἀλλήλοις und πῶς—ἀνάγκη (γὰρ ἂν Pl) 28 συνᾴδ. S 73 ἄριστε, δεσμὸν μὲν τὴν σάρκα νομίζεσθαι, τὴν δὲ ψυχὴν συνεργῷ πρὸς ἀδικίαν χρῆσθαι καὶ συμπράκτορι τῷ δεσμῷ, ὅπερ ἀδύνατον;

εἰ γὰρ διὰ τὴν ἁμαρτίαν βασανιστήριον ἐδόθη, πρὸς τὸ ἀλγυνθεῖσαν εἰς τὸ τιμᾶν τὸν θεὸν παιδευθῆναι τὴν ψυχήν, πῶς συνεργεῖ καὶ συναγωνίζεται τὸ σῶμα αὐτῇ πρὸς τὸ ἀδικεῖν; δεσμοὶ γὰρ καὶ φυλακαὶ πέδαι καὶ συλλήβδην αἱ τοιαῦται πᾶσαι πρὸς ἐπανόρθωσιν τιμωροὶ μηχαναὶ ἐφεκτικαὶ τοῦ ἀδικεῖν καὶ ἁμαρτάνειν τοῖς κολαζομένοις γίγνονται.

οὐ γὰρ ὅπως ὁ ἀδικήσας ἀδικήσῃ πλέον συνεργὸς αὐτῷ πρὸς τὸ ἀδικεῖν ὁ δεσμὸς δίδοται, ἀλλ᾿ ὅπως λήξῃ τοῦ ἀδικεῖν, βασανιζόμενος διὰ τῶν δεσμῶν· καὶ γὰρ οἱ δικασταὶ ταῦτῃ πεδοῦσι τοὺς φαύλους. κωλύονται γὰρ, κἂν μὴ βούλωνται, κακοποιεῖν ὑπὸ τῶν δεσμῶν. ἐλευθεριαζόντων δὲ τὸ κακουργεῖν ἐστιν καὶ ζώντων ἀφυλάκτως, ἀλλ᾿ οὐ πεπεδημένων.

ὁ δὲ ἄνθρωπος πρῶτον μὲν ἐφόνευσε, κατὰ τὸν Κάϊν, ηὑξήθη πρὸς ἀπιστίαν, εἰδώλοις προσέσχεν, ἀπεστάτησε θεοῦ. καὶ πῶς αὐτῷ δεσμὸς τὸ σῶμα ἐδόθη; ἢ πῶς ὁ 14 Symp. S. 59, 15 ff. 134, 5f. De res. I, 37, 6 4—10 Justinian Ad Men. PGr 86, 951 A 1 τὸ σῶμα οὐ δεσμός ἐστι ψυχῆς, ἀλλὰ συνεργόν D | τὴν δὲ—χρῆσθαι Z. 2 < V | τὴν δὲ: καὶ τὴν S | συνεργῷ] αὐτῇ w. e. sch. S 2 καὶ συμπρ. τῷ δ. < S 3 εἰ γὰρ—τῶν δεσμῶν Z. 10 fast wörtlich Just (Abweichungen in d. Wortstellung merke ich nicht an) | εἰ] ἕνα V | ὡς βασανιστήριον S, πρὸς κόλασιν τῇ ψυχῇ Just | ἐδόθη τὸ σῶμα Just | πρὸς—εἰς Z. 4] ὥστε αὐτὴν ὀδυνωμένην .. πρὸς Just | πρὸς—ψυχήν Z. 4] »daß sie gedemütigt Gott ehre« S 4f καὶ συναγωνίζεται < S 5 αὐτῇ < S | ἀδικεῖν] ἁμαρτάνειν Just μ. + ὁ τοῖς κολαζομένοις γίνεται aus dem Folgenden | δεσμὸς V 6 καὶ πέδαι—πᾶσαι] »und das Übrige« S | συλλήβδην] συντόμως εἰπεῖν Just | αἱ—ἐφεκτικαὶ Z. 7] τὰ τοιαῦτα ἐφεκτικὰ Just | πᾶσαι < V | πρὸς ἐπανόρθωσιν—γίγνονται Z. 8] »sind zur Erhaltung und Weisung und zur Besserung für die Unzucht and anderes Böse, und es ist bestimmt den Sündigenden« S 7 ἐπεκτικαὶ U | τοῦ ἁμαρτ. Just 8 γὰρ < V | ἀμαρτήσας πλέον ἁμάρτῃ Just | ἀδικήσει U 9 αὐτὸ V | πρὸς τὴν ἁμαρτίαν Just: »zur Vollbringung« S | λήξῃ] παύσηται Just | ἀδ.] ἁμαρτήνειν Just 10 τῶν δεσμῶν U Just (endet): τὸν δεσμὸν V, τοῦ δεσμοῦ übersetzt S | οἱ δικ. γὰρ (ohne καὶ) S | πεδοῦσι] τῆ πεδώσει V: »strafen« S, aber las schwerl. παιδεύουσι 11 κωλύον V 12 τοῦ δεσμοῦ übersetzt S | ἐλευθερ.—πεπεδημένων Ζ. 13 wohl wegen eines Homoioteleuton < S 14 πρὸς ἀπ.] »an Unglauben« S:"neverstvom, aber wohl neverstvom aus nevěrsjstvo S 15 ἀπεστάτησεν ἀπὸ U θεὸς μετὰ τὸ πρὸ σώματος ἀνομῆσαι τὸν ἄνθρωπον συνεργὸν πρὸς ἀδικίαν αὐτῷ μείζονα τὸ σῶμα ἔδωκεν; πῶς δὲ καὶ μετὰ τὴν κατασκευὴν πρὸ προσώπου σου« λέγεται »τέθεικα

πρὸ προσώπου σου« λέγεται »τέθεικα τὴν ζωὴν καὶ τὸν θάνατον, ἐκλεξαι τὴν ζωήν, τὸ ἀγαθὸν καὶ τὸ πονηρόν, ἔκλεξαι τὸ ἀγαθόν«, καί »ἐὰν θέλητε καὶ εἰσακούσητέ μου«. ταῦτα γὰρ ὡς αὐτεξουσιάζοντι, καὶ οὐχ ὡς ὑπὸ δεσμὰ καὶ ἀνάγκην ἀγομένῳ ἐρρήθη.

ὥστε ἐκ παντὸς συνίστασθαι μήτε πέδας ἢ φυλακὴν ἢ δεσμοὺς <δεῖν> νομίζειν τὸ σῶμα μήτε »δεσμώτιδας γῆς« διὰ ταῦτα τὰς ψυχάς, »χοϊκαῖς« κατακρίνοντος αὐτὰς τοῦ θεοῦ δεθῆναι »πέδαις«.

πῶς γάρ, ὁπότε μὴ δύναται ἀποδειχθῆναι τοῦτο; ἄτοπον δὲ κἀκεῖνο προφανῶς τὸ οἴεσθαι τὸ σῶμα ἐν τῇ κατὰ τοὺς αἰῶνας διαγωγῇ μὴ συνέσεσθαι τῇ ψυχῇ διὰ τὸ δεσμὸν αὐτὸ καὶ πέδας εἶναι, ἵνα μὴ αἰώνιοι γενώμεθα κατάκριτοι δεσμῶται κατ᾿ αὐτοὺς φθορᾶς, ἐν τῇ

βασιλείᾳ τοῦ φωτὸς ἐσόμενοι, λελυμένου γὰρ ἱκανῶς καὶ ἐξελεγχθέντος τοῦ λόγου, ἐν ᾧ δεσμὸν τῆς ψυχῆς ὡρίσαντο εἶναι τὴν σάρκα, 3 Deut. 30, 15 — 5 Jes. 1, 19 — 8 vgl. Klagel. Jerem. 3,33; vgl. De res. I, 30, 1. 33, 2 — 12 vgl. De res. I, 6,2 S. 227, 19f — 15 De res. I, 4, 4. 5, 6. 13, 6 10 S. Parall. 445 S. 163 Holl. Doctrina patrum S. 179, 20 Diekamp 1 τὸν ἄνθρωπον < S (oder αὐτὸν u. < αὐτῷ Ζ. 2) | συνεργὸν U 140v 2 ἀδικ. S 73v | τὸ V 355 | ἔδ. S: ἔδωτο V, ἔδοτο U 3 τῶν δεσμῶν übersetzt S | τέθηκα U 4f τὸ πονηρὸν κ. τὸ ἀγ. S | καὶ τὸ πονηρὸν—ἀγαθόν < V 5 ἔκλ. τὸ ἀγ. < Dd Jh 6 τ. γὰρ πάντα S | ὡς αὐτ. Βο: ὡσαυτῶ ἐξουσιάζοντι U, ὡς ἐξουσιάζοντι V S: λέγεται + S 7 ἐρρέθη V 8 ἢ δεσμοὺς < S 10 δύνασθαι ἀπεδείχθη V | ἄτοπον—ἐσόμεθα S. 270, 2 in Doctr. patr. (=An) c. 25. Lemma Τοῦ ἁγίου Μεθοδίου ἐπισκόπου καὶ μάρτυρος ἐκ τῶν παρὰ Ἐπιφανίου τοῦ τρισμάκαρος ἐν τῷ β΄ βιβλίῳ τῶν παναρίων κατὰ Ὠριγένους γραφέντων. C in C Bl. 78v, 27 und in R 88v. Lemma in C τοῦ ἁγίου Μεθοδίου Ἀγλαοφῶν περὶ ἀναστάσεως, in R (angereiht an ein Justincitat), von später Hd. τοῦτο τοῦ ἁγίου ἱερομάρτυρος Μεθοδίου Πατάρων ἐστίν | δὲ οὖν las schwerl. S 11 προφανῶς < S | τὸ vor σῶμα < C | κατὰ τοὺς] εἰς C r 12 αὐτῶ U C r | καὶ πέλας An: < S | εἶναι τῇ ψυχῇ S 13 αἰώνιοι C 79 | δεσμῶται — φθορᾶς < S, aber 6, 3 hat S δεσμῶται φθορᾶς | κατὰ τοὺς φθορέας U 14 τοῦ φωτὸς] τῶν οὐρανῶν C r: τοῦ θεοῦ (od. τοῦ θείου) φωτὸς S | ἐσόμενοι] γενόμενοι? S | λελυμένοι V, λελεγμένου Αν | καὶ < C r 14 f ἐλεγχθέντος An, w. e. sch. auch S 15 ὁρίζονται S | τ. σάρκα] »d. Leib« übersetzt S λέλυται καὶ τό Ἵνα μὴ δεσμῶται δι᾿ αὐτὴν ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ φωτὸς ἢν ἀπολαμβάνωμεν ἐσόμεθα, διὰ τοῦτο οὐκ ἀναστήσεται.

Ποταπὸν γὰρ λοιπὸν εἰς πειθὼ τοῖς δυσχεραίνουσιν ἕτερον ἀλήθευμα χρὴ δεικνύναι, τῶν εἰρημένων ἐναργέστερον, οὗ ἀνέξονται; ἀλλὰ ταύτην μὲν αὐτῶν τὴν φιλονεικίαν καὶ ἐκ τούτων ἄν τις καὶ ἐξ ἑτέρων ἐλέγχοι πλειόνων.

ἁπεδείξαμεν γὰρ <καὶ ἀποδείξομεν> ἐν τοῖς ἑξῆς προβαίνοντος τοῦ λόγου φύσεως ἀληθεύμασι καὶ οὐκ εἰκασίαις μήτε τὸν Ἱερεμίαν »δεσμίους« ἡμᾶς »γῆς« διὰ τὴν πρὸς τὸ σῶμα κοινωνίαν εἰρηχέναι μήτε τὸν Δαυὶδ κατὰ τοῦτο »πεπεδημένους«. ἄξιον γὰρ καὶ ταῦτα προσφέρειν ἐν οἷς μάλιστ φαίνονται διαπίπτοντες.

περὶ μὲν οὖν τῶν »δερματίνων χιτώνων«, καὶ ὅτι πρὸ τῆς κατασκευῆς αὐτῶν οἱ πρωτόπλαστοι διῆγον μετὰ σώματος, ἀθανασίας ἀπολαύοντες, ἔτι τε καὶ ὡς οὐ δύναται τὸ σῶμα δεσμὸς καὶ εἱρκτὴ νομίζεσθαι, τὰ προσήκοντα εἰπών, ὦ ἄνδρες δικασταί (δικαστὰς γὰρ ὑμᾶς τῶν λόγων <τῶν προκειμένων>, ὦ κράτιστε Θεόφιλε, καλῶ), τρέψομαι λοιπὸν ἐπὶ τὰ ἀκόλουθα, καθάπερ ὑπεσχόμην, [τῶν προκειμένων] ἵν᾿ εὐκρινέστερον ἴδωμεν ὃ βουλόμεθα.

2 vgl. De res. I, 6, 2 S. 227, 19f — 7 vgl. De res. I, 2, 6 S. 221, 22 — 8 Klagel. Jerem. 3, 33; vgl. De res. I, 4, 4. 30, 1 S. 224, 12ff. 262, 1f — 9 Psal. 145, 7 — 11 Gen. 3, 21; Vgl. De res. I, 4, 2. 40, 2f — 15 Plato Symp. 219 C — De res. I, 54, 1. Luk. 1,3 — 17 Plato Pol. VIII, 564 C 1 λέλυται < S | τό: ὥστε (ὡς, ὅτι) S | ἵνα] εἶναι U | διὰ τὴν V An 2 ἢν ἀπ. Holl: ἥν ἀπολ. VU: εἰ ἀπολάβομεν αὐτὴν viell. richtig C|S | ἀπολαμβάνωμεν V, ἀπολάβομεν C urspr. auch C r (jetzt ἀπολάβωμεν) | ἐσώμεθα An: es endet C | ἀναστήσεσθαι Jh: S 74 3 εἰ ἐπειθὼ U | τοῖς δυσχεραίνουσιν < S 4 δεικνύναι] schwerl. las S εἶναι | nach δεικνύναι fährt Pet for εἰς παγίδα etc. 570 D im Anschluß an den Text von U | τῶν—ἀνέξονται Z. 5] »welches sie annehmen« (ὅ ἀποδέχονται? S | τῶν U 117 | ἐναργ. Pet: ἐνεργέστερον V U | οὗ V S Holl: οὐκ U 6 ἐλέγχων V | πλειόνων < S ἀποδείξωμεν V U 6f καὶ ἀποδείξομεν (κ. δείξομεν) + S 8 εἰκ.] »mit eigenen Gedanken« S | μήτε] καὶ γὰρ (ὁ Ἱερεμίας) S | ἰηρεμίαν V | ἡμᾶς < S 9 εἴρηκε S | μήτε—πεπεδημένους Z. 9f] »Aber Jeremias und David redete davon« S | μηδὲ V 10 καὶ < U | προσφέρειν V S: προφέρειν U Holl | φαίνονται] διαπίπτουσι S 11 οὖν δὴ V 13 ἔτι τε übersetzt nicht S 13f εἰρκτὴ οὐδὲ δεσμὸς S 15 τῶν προκειμένων + S 15f ὦ κράτιστε Θεόφ. < S 16 καλῶ] κελεύω|oder θέλω w. e. sch. S u. + εἶναι | καὶ τρέψομαι S | λοιπὸν] πάλιν S | καθάπερ — βουλόμεθα Z. 17 < S | ἵν᾿—βουλ. auch P1 | ἵν᾿ < V

Ὁ τῶν ὅλων δημιουργὸς θεός, ἐπειδὴ τὸ πᾶν εὐτάκτως συνεστήσατο, καθάπερ μεγάλην πόλιν, καὶ διεόσμησεν προστάσσων τῷ λόγῳ, ἕκαστόν τε αἱτῷ συμφώνως ἡρμόσατο στοιχεῖον καὶ πάντα ζῴων πεπλήρωτο διαφοραῖς, ἵνα τελείως ὁ κόσμος εἰς κάλλος αὐξηθῇ, παντοίας φύσεως ζῳοτοκήσας μορφάς, ἄστρα μὲν κατὰ τὸν οὐρανὸν καὶ πτηνὰ κατὰ τὸν ἀέρα, τετράποδα δὲ κατὰ τὴν γῆν καὶ νηκτὰ κατὰ τὸ ὕδωρ, τελευταῖον τὸν ἄνθρωπον, προετοιμάσας ὡς οἰκίαν αὐτῷ καλλίστην τὸ πᾶν, μίμημα τῆς ἰδίας εἰκόνος ἐμφερὲς εἰς τὸν κόσμον εἰσήγαγεν, ἄγαλμα ὡς ἐν ναῷ καλῷ φαιδρὸν ταῖς ἑαυτοῦ χερσὶ κατασκευάσας.

ἠπίστατο γὰρ ὅτι πάντως, ὅπερ ἂν τῇ ἑαυτοῦ τεχνήσηται χειρί, ἐξ ἀνάγκης ἔσται ἀθάνατον, ἅτε ἀθανασίας ἔργον. ἀθανασίᾳ γὰρ ἀθάνατα τὰ ἀθάνατα γίγνεται, καθάπερ καὶ τὰ κακὰ κακίᾳ κακά, καὶ τὰ ἄδικα ἀδικίᾳ ἄδικα. οὐ γὰρ δικαιοσύνης ἔργον τὸ ἀδικεῖν, ἀλλὰ ἀδικίας, οὐδ᾿ αὖ ἀδικίας ἀντιστρόφως τὸ δικαιοπραγεῖν ἔργον, ἀλλὰ δικαιοσύνης, ὥσπερ οὐδὲ ἐφθαρσίας τὸ φθείρεσθαι ποιεῖν, ἀλλὰ φθορᾶς, οὐδὲ φθορᾶς τὸ ἀθανατίζειν, ἀλλ᾿ ἀφθαρ- 1—7 Plato Tim. 68f — 5 Gen. 1, 14. 20. 24 — 8 Symp. 6, 2 S. 65, 11 ff 1—5. 273, 18 S. Parall. 410 S. 463 ff Holl — 8 vgl. Theodor dei Theodoret PG 80, 109 — 10 Prokop. PGr 87, 1, 157 1 Ὁ τῶν ὅλων] es beginnt C in K 25. Lemma τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ περὶ ἀναστάσεως (nach Symp. II, 6 S. 24, 1; in S mit roter Schrift »Daß allein unsterblich unter den Sinnesfälligen der Mensch« | εὐτάκτως τὸ πᾶν C 2 καθάπερ μεγ. πόλιν nach καὶ δικε.—λόγῳ Z. 3 in S | διεκ. S 74v 3 τε] δὲ C | αὐτῶν V, ἐν (?) ἑαυτῷ S, αὐτῶ U C Ausgg. | συμφ. εἱρμόσατο V: »harmonisch war« S | ἠρμώσατο U, ἥρμοστο C | στοιχείων V | καὶ πάντα—διαφοραῖς Ζ. 4 < S 4 ζῶον C | τελέως V | εἰς κάλλος] »an (durch) Schönheit« S 5 παντοίας (oder πάσης) γὰρ S | ζωοτόκοις C | ἄστρα—ὕδωρ Z. 7 < C | μὲν < S 6 τετρ. δὲ] καὶ τετρ. S 7 προητοιμάσας C | ὡς < S | οἰκείαν C 8 τὸ πᾶν] ἐποίησεν S | τῆς U 117v | ἐμφερὲς < S 9 καλ. φ. C Holl: φαιδρῶ καλόν VU 9f ταῖς—κατασκευάσας] εἰσήγαγεν S 10 πάντως] πᾶν S, ὄντως Prok 11 χειρὶ τεχνήσηται C | ἀνάγκης 25v | ἀθάνατον—κακά Z. 13 bei Prok. | ἔργον ὄν C Holl 12 ἀθανασίαις V, ἀθανασίας U | ἀθάνατα1 < S | τὰ ἀθάνατα < U Prok | γίνεται C Prok 13 κακίας U | κακά < US | ἀδικίας U | ἄδικα2 < U 14 τὸ ἄδικον V | ἀλλὰ ἀδικίας < S | οὐδ᾿ αὖ: »und wiederum« S (aber vielleicht i »und« aus ni »und nicht« | αὖ] ἂν C | ἀναστρόφως C 14 f δίκαιον προάγειν V, δίκαιον πράττει w. e. sch. S: Pl Gorg. 460 B δίκαιος δίκαιά που πράττει 15 f τὸ φθ. π.] ἡ φθορά S 16 οὐ φθορᾶς U | τὸ ἀθανατίζον V σίας.

καὶ συλλήβδην, οἷον ἂν ᾖ τὸ ποιοῦν, κατὰ τὸν αὐτὸν οὕτως λόγον τοιοῦτον καὶ τὸ ποιούμενον ἐξ ἐνάγκης ἀπεργάζεσθαι συμβαίνει. ὁ δὲ θεὸς καὶ ἀθανασίας καὶ ζωὴ καὶ ἀφθαρσία, ἔργον δὲ ἄνθρωπος θεοῦ· πᾶν δὲ τὸ ὐπὸ ἀθανασίας ἐργασθὲν ἀθάνατον. ἀθάνατος ἂρα ὁ ἄνθρωπος. διὸ δὴ τὸν μὲν ἄνθρωπον αὐτούργησεν αὐτός, τὰ δὲ λοιπὰ γένη τῶν ζῴων ἀέρι καὶ γῇ καὶ ὕδατι προσέταξε φέρειν.

ἄνθρωπος δὲ ἀληθέστατα λέγεται κατὰ φύσιν οὔτε ψυχὴ χωρὶς σώματος οὔτ᾿ οὖ πάλιν σῶμα χωρὶς ψυχῆς, ἀλλὰ τὸ ἐκ συστάσεως ψυχῆς καὶ σώματος εἰς μίαν τὴν τοῦ καλοῦ μορφὴν συντεθέν. ὅθεν ἐντεῦθεν ἀθάνατον δὴ τὸν ἄνθρωπον γεγονέναι φαίνεται, φθορᾶς τε ἁπάσης καὶ νόσων ἐκτός.

μάθοι δ᾿ ἄν τις τοῦτο καὶ ἀπὸ τὴς γραφῆς ἱκανῶς. ἐπὶ μὲν γὰρ τῶν ἄλλων, ὁπόσα χρόνων μετακοσμοῦνται 5 Gen. 1, 27. 2, 7 — 6 Gen. 1, 20. 24 — 7 vgl. Plato Epin. 981 A. De res. I, 50, 3. Justin De res. 8 (S. Parall. S. 45, 283ff Holl). Iren. Adv. haer. V, 6, 1. Tert. De resurr. 40 7 Phot. Bibl. 234 S. 293a, 30—33. Justin. ad Men. PGr 86, 953 A. Prokop. PGr 87, 1, 157 — 12—S. 274, 2 vgl. Justin. Ad Men. PGr 86, 953 CD 1 συλλήβδην (S 75) εἰπεῖν übersetzt S (wie Ph S. 305 b, 40) 1f κατᾶ τ. α... λ. τοιοῦτον < S 2 τοιοῦτον καὶ τὸ] τοῦτο U, τοιοῦτο C | ἐξ ἀνάγκης — συμβαίνει Z. 2f < S 3 ὁ δὲ θεὸς—ἔπλασεν αὐτὸν S. 273, 10 auch in O 10v ALc = C2 ohne Lemma, aber an Symp. 2, 6 angereiht | ὁὲ < C2 | καὶ vor ἀθαν. < C | ἀθαν. ésti C2 | ἀφθ. V 356 5 ἀθάν. ἄρα ὁ ἄνθρ. < C2 | ἆρα VU | δὴ < C2 6 αὐτός] ὁ θεός U | γένη τ. ζῴων < S | γένοι C o a, corr. C o | ἀέρι καὶ πυρὶ S 7 ἄνθρωπος — γηράσκοντα S. 273, 1 < C2; Ph S. 293a, 30ff | ἄνθρ.—ἄνθρωπον Z. 10 ähnlich Prok | δὲ < Ph | λέγ. ἀληθ. (κ. φ. λ. ἀ. Ph b) Ph; κυρίως Prok | οὔτε — ψυχῆς Ζ. 8 in umgekehrter Folge Just | ἄνθρωπος δὲ τὸ ἐκ ψυχὴς κ. σώματος λέγεται συντεθέν, οὐκ ἔσται ἄρα ἐκτὸς σώματος ἄνθρωπος, ἀλλὰ μετὰ σώματος Ι, 50, 3. Justin τί γάρ ἐστιν ὁ ἄνθρωπος, ἀλλ᾿ ἢ τὸ ἐκ ψυχῆς καὶ σώματος συνεστὸ ζῷον λογικόν; μὴ οὖν καθ᾿ ἑαυτὴν ψυχὴ ἄνθρωπος; οὔ, ἀλλ᾿ ἀνθρώπου ψυχή. μὴ οὖν καλοῖτο σῶμα ἄνθρωπος; οὐ, ἀλλ᾿ ἀνθρώπου σῶμα καλεῖται. εἶπερ οὖν κατ᾿ ἰδίαν μὲν τούτων οὐδέτερον ἄνθρωπός ἐστιν, τὸ δὲ ἐκ τῆς ἀμφοτέρων συμπλοκῆς καλεῖται ἄνθρωπος 7 f οὐδὲ .. οὐδὲ Just 8 αὖ: ἂν C | πάλιν + Ph | χωρὶς: ἄνευ C | vor ἀλλὰ »Diese Rede von den Tieren und anderen Lebewesen« + S 9 εἰς—μορφὴν] »zu einem Guten (Schönen)« S | συντεθέν] Ph endet, hinzufügend ὁ δ᾿ Ὠριγένης τὴν ψυχὴν μόνην ἔλεγεν ἄνθρωπον ὡς ὁ Πλάτων 10 φθο ρᾶς—νόσων Z. 11] καὶ ἀπάσης νόσου S | τε] δὲ UC 11 ἐκτὸς καὶ νόσων C | μάθοιεν C 12 μὲν < U | γὰρ < C | χρόνων C k 26 διαστολαῖς ἡβῶντα καὶ γηράσκοντα, »ἐξαγαγέτω« λέγεται »τὰ ὕδατα ἑρπετὰ ψυχῶν ζωσῶν, καὶ πετεινὰ πετόμενα ἐπὶ τῆς γῆς, κατὰ τὸ στερέωμα τοῦ οὐρανοῦ«, καὶ »ἐξαγαγέτω ἡ γῆ ψυχὴν ζῶσαν κατὰ γένος τετράποδα καὶ ἑρπετὰ καὶ θηρία τῆς γῆς κατὰ γένος«, ἐπὶ δὲ τοῦ ἀνθρώπου ὡσαύτως ἐκείνοις οὐκέτι »ἐξαγαγέτω ἡ γῆ« ἤ »ἐξαγαγέτω τὰ ὕδατα« ἤ »γενηθήτωσαν φωστῆρες«, ἀλλά »ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ᾿ εἰκόνα καὶ καθ᾿ ὁμοίωσιν ἡμετέραν καὶ ἀρχέτωσαν τῶν ἰχθύων τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ καὶ πάντων τῶν κτηνῶν«. καί »ἔλαβεν ὁ θεὸς χοῦν ἀπὸ τῆς γῆς, καὶ ἔπλασε τὸν ἄνθρωπον«.

Καὶ ἵνα δὴ μᾶλλον καὶ ὑμεῖς τὴν διαφορὰν αἴσθησθε, ὡς ὅλῳ καὶ παντὶ τῶν ἄλλων διαφέρων καὶ ἐν δευτέρᾳ τιμῇ τῶν ἀγγέλων ἐγκαταλεχθεὶς ὁ ἄνθρωπος εὑρίσκεται ἀθάνατος ὤν, φέρε κατὰ τὸν ἀληθῆ πάλιν καὶ ὀρθόδοξον καὶ τοῦτο διαλάβωμεν λογισμόν.

τοῖς μὲν γὰρ ἀπὸ τῆς εἰσπνοῆς τοῦ κατὰ τὸν ἀέρα πνεύματος <τὸ> ἐμψυχῶσθαι ἐδόθη καὶ ζῆν, τῷ δὲ ἐξ αὐτῆς τῆς ἀθανάτου καὶ διαφερούσης οὐσίας. »ἐνεφύσησε« γὰρ ὁ θεὸς »εἰς τὸ πρόσωπον αὐτοῦ πνοὴν ζωῆς, καὶ ἐγένετο ὁ ἄνθρωπος εἰς ψυχὴν ζῶσαν«. καὶ 1 Gen. 1, 20. 24 — 5 Gen. 1, 24. 20. 14 — 6 Gen. 1, 26 — 9 Gen. 2,7 — 17 Gen. 2,7 — 18 Plato Phaed. 79 E 15—S. 274, 1f Oktateuchcatene (Leipziger Catene 63 BC) 1 ἡβῶντα καὶ γηράσκοντα <S | ἐξαγαγέτω] es beginnt C2 | λέγων C2, λέγει S 2 ἑρπετὰ—οὐρανοῦ Z. 3] »Vögel und Fische und kriechende Tiere« S | ἑρπετὰ U 118 3f ψυχὴν ζ. κατὰ γένος <S 3 ζωσῶν ψυχῶν C o 4 καὶ ἑρπ.—γῆς <S | καὶ2 <C a 5 ὡσαύτως...οὐκέτι] οὐχ ὡσαύτως S | ὡσαύτως<C2 | ἐκείνοις<S C2 | οὐκέτι nach γῆ in U | ἡ γῆ—φωστῆρες Z.6<C | ἤ—φωστῆρες z. 6] φησι καὶ ὕδωρ S 6 γεν. ηθήθωσαν V | ἀλλὰ] ἐπὶ τοῦ ἀνθρώπου + S 7 κατ᾿ S 75v | καὶ καθ᾿ ὁμ. ἡμ.] ἡμετέραν (ἡμετέρα C oa) καὶ καθ᾿ ὁμοίωσιν C2 | καὶ ἀρχ.—κτηνῶν Z.9 <C | ἀρχέτω S | τῶν—θαλάσσης καὶ Z.8<S 8 τ. θαλάσσης <U 8f πάντων τ. κτ.] »über die Tiere der Erde usw.« S 9f τ. ἄνθρ.] αὐτόν C2 und endet 11 μᾶλλον δὴ C | καὶ ὑμεῖς<S 12 καὶ ὡς S | ὅλῳ—διαφ. καὶ<S | ὅλων U: <ἐν> ὅλῳ Holl | πάντη C | ἄλλων: ὅλων C | διαφορεῖ V 13 ἐγκαταλ...εὑρίσκεται] »geehrt ward (oder »ist«)«S | ἐγκαταλειφθεὶς C | ἀθάν. ὤν] ἄνθρωπος S 14 πάλιν —τοῦτο u. λογισμόν Z. 14f<S | τοῦτον C | διαλάβω U 14f τὸν λογ. C 15 τοῖς—δεσπ. S. 274, 1f Catene, Lemma Μεθοδίου ἐπ. u. Theodor | vor τοῖς »Diese Rede von den Tieren und anderen Lebewesen« S | γὰρ] ἀλόγοις Catene | τῆς εἰσπνοῆς<S 16 τὸ+Holl | ἐμψυχωθεῖσιν Md: <S | ἐδόθη: »gebend« S καὶ ζῆν C Holl Kl: τὸ VU Catene | αὐτῆς<S 17 καὶ διαφερούσης<S 18 αὐτοῦ V 356v | ὁ<U | ζῶσαν] ζωῆς w.e.sch. S: C endet τοῖς μὲν δουλεύειν καὶ ἄρχεσθαι προσετάγη, τῷ δὲ ἄρχειν καὶ δεσπόζειν, καὶ τοῖς μὲν διάφορα σχήματα φύσεως δίδονται καὶ μορφαί, ὁπόσας ἡ <γῆς> στερέμνιος καὶ ὁρατὴ φύσις κελεύοντος θεοῦ ἐγέννησε, τῷ δὲ τὸ θεοειδὲς καὶ θεοείκελον καὶ πάντα πρὸς ἐκείνην ἀπηκριβωμένον τὴν πρωτότυπον τοῦ πατρὸς καὶ μονογενῆ εἰκόνα. »ἐποίησε γὰρ ὁ θεός« <σησι> »τὸν ἄνθρωπον, κατ᾿ εἰκόνα θεοῦ ἐποίησεν αὐτόν«· διὸ καὶ ἐμέλησεν αὐτῷ τοῦ σφετέρου ἀγάλματος τῆς διαμονῆς, καθάπερ καὶ τῶν ἀνδριάντων

καθάπερ καὶ τῶν ἀνδριάντων τοῖς δημιουργοῖς. οὐ γὰρ μόνον κάλλους τῶν ἀγαλμάτων αὐτοῖς καὶ τῆς εὐπρεπείας αὐτῶν πεφρόντισται, ὅπως ὦσι περικαλλῆ μεγαλοπρεπῶς, ἀλλὰ καὶ τῆς εἰς τὸ δυνατὸν σφίσιν αὐτοῖς ἀθανασίας τῶν δημιουργημάτων πρόνοιαν ποιοῦνται, <τοῦ> εἰς τὸν μακραίωνα χρόνον διασῴζεσθαι μὴ λυόμενα, καθάπερ καὶ Φειδίας. οὗτος γὰρ μετὰ 5 Gen. 1, 27—9 vgl. Justin De resurr. (S. Parall. 45, 270ff Holl) 2—5 Phot. Bibl. 234 S. 293a, 35—40 — 13—S. 275, 3 Phot. Bibl 234 S. 293b, 1—4. Zachar. Mityl. Kirchengesch. 1, 1 S. 4, 11ff Ahrens-Krüger 1f Pl τῷ μὲν (σώματι) δουλεύειν καὶ ἄρχεσθαι ἡ φύσις προστάττει, τῇ δὲ (ψυχῇ) ἄρχειν κ. δεσπόζειν 2 καὶ τοῖς—μονογενῆ Z. 5 bei Ph ὅτι διαφορὰν ἀνθρώπου κ. τῶν ἄλλων ζῴων φησί· καὶ τοῖς etc. | φύσεων U Jh: <S 3 ὁπόσας U Ph S: πρὸς ἃ V | γῆς+S (schwerl. las S γῆς καὶ), vgl. Plat., Epin. 981 D γῆς καὶ στερεμνίας φύσεως | καὶ ὁρατὴ<S | τοῦ θεοῦ U | ἐγέννησε θεοῦ Ph 4 τὸ<U | θεοειδὲς μόνον S | καὶ πάντα —εἰκόνα Z. 5<S | πάντα VU Ph: πᾶν τὸ Md 4f ἀπηκριβομένην V, ἀπικριβωμένου U 5 μονογενοῦς Holl 6 φησί+S 7 ἐμέλησεν] brèze: prezde »bevor« S | τῆς vor τοῦ σφετ. in U 118v (vor διαμ.<τῆς) 8 εὐάλωτος V | καθάπερ] »Gleichnis« mit roter Schrift + S 9 τῶν ἀγαλμάτων —εὐπρεπείας Z. 10<S 10 ὅπως—μεγαλοπρεπῶς Z.10f<S | περικαλλεῖς U, aber über εἰς übergeschrieben ῆ 11 τῆς—λυόμενα Z.13] »daß sie eine dauernde und bleibende Schöpfung haben möchten« S | ἔφεσιν V 12 ποι. τοῦ Md: ποιεῖσθαι VU | εἰς τὸ εἰς Holl | μακρὸν αἴωνα V, aber m. Recht vergleicht Jh Pl Epin. 982A 13 φιδίας V, »Philidias« S | οὖτος—φυλάσσων αὐτό S. 275,3: ὅτι φησὶ Φειδείαν τὸν ἀγαλματοποιὸν τὸ Πισαῖον εἴδωλον ποιήσαντα ἐξ ἐλέφαντος προστάξαι ἔλαιον ἔμπροσθεν τοῦ ἀγάλματος ἐκχέειν, ὥστε ἀθάνατον ἐς δύναμιν προστάξαι ἔλαιον ἔμπροσθεν τοῦ ἀγάλματος ἐκχέειν, ὥστε ἀθάνατον ἐς δύναμιν αὐτὸ φυλάσσεσθαι Ph; »Methodios...berichtet...von Pheidias, einem Künstler, welcher Standbilder verfertigte, daß er ein Standbild aus Elfenbein von schönem Aussehen angefertigt habe, u. damit es lange Zeit bestände, ohne zerfressen u. verdorben zu werden, habe er Öl unter dessen Füsse gegossen u. den übrigen (Teil) des Schnitzbildes gesalbt« Zachar. τὸ κατασκευάσαι τὸ Πισαῖον εἴδωλον (ἐξ ἐλέφαντος δὲ τοῦτο ἦν) ἔλαιον ἐκχεῖσθαι προσέταξεν ἀμφὶ τοὺς πόδας ἔμπροσθεν τοῦ ἀγάλματος, ἀθάνατον εἰς δύναμιν φυλάσσων αὐτό.

καὶ τοίνυν εἰ τῶν χειροκμήτων οὕτως οἱ δημιουργοί, θεὸς ὁ ἀριστοτέχνας, ὃς πάντα. δύναται καὶ ἐξ οὐκ ὄντων ποιεῖν, οὐ μᾶλλον τὸ ἄγαλμα τὸ λογικὸν ἑαυτοῦ, τὸν ἄνθρωπον, ἀνώλεθρον καὶ ἀθάνατον εἶναι τὸ παράπαν ἐξ ἁπάσης ἀνάγκης ἐμηχανήσατο; ἀλλ᾿ εἴασεν οὕτως ἀτιμότατα λυόμενον ὀλέθρῳ παραδοῦναι καὶ φθορᾷ, ὃ διαφερόντως ἠξίωσε ταῖς ἑαυτοῦ ποιῆσαι χερσίν, »κατ᾿ εἰκόνα« μορφοποιήσας αὐτὸ »καὶ καθ᾿ ὁμοίωσιν« τὴν ἑαυτοῦ, τὸν κόσμον τοῦ κόσμου, δι᾿ ὃ καὶ ὁ κόσμος ἐγένετο; οὐκ ἔστιν εἰπεῖν· ἀπῄει γὰρ εἰς ἀφροσύνην ἐπαρθέντα φρονῆσαι τοῦτο.

Ἀλλ᾿ ἴσως μὲν ἐπιστήσαντες ἑαυτοὺς πρὸς τὰ λεχθέντα νῦν, ὦ Ἀγλαοφῶν, λέξετε, Καὶ πῶς, εἰ ἀθάνατον ἦν ἐκ γενέσεως καθ᾿ ὑμᾶς τὸ ζῷον, γεγένηται θνητόν, ὁπότε τὸ ἀθάνατον ἀμεταστρόφως τοῦτο ὅ ἐστιν εἶναι χρή, μὴ μεταπῖπτον ἢ ἐξιστανόμενον εἰς τὴν αἰσχίονα καὶ θνητὴν φύσιν; | ἀμήχανον γάρ, ἐπεὶ οὐκέτι ἔσται ἀθάνατον.

Ἐπειδή, λέξω, γενόμενον αὐτεξούσιον πρὸς τὴν αἵρεσιν 4 vgl. De res. I, 9, 5. II, 21. Symp. S. 23, 5.11—9 Gen. 1, 26 1 ἦν] ἐποιήθη las schwerl. S, »war es gemacht« se tvorisja: »macht er sie« ja tvorit´s 2 ἀμφὶ τοὺς] »an beide« (πρὸς ἀμφοτέρους?) S 2f ἔμπρ. τ. ἀγάλματος<S 3 φυλάσσειν U |καὶ τοίνυν εἰ: »wenn aber nun« S 4 χειροτμήτων V | ὁ θεὸς U: πόσῳ μᾶλλον θεὸς S 5 ἐξ οὐκ ὄντων τὰ ὄντα S, wohl nach Röm. 4,17 | τὸ ἄγαλμα—ἄνθρωπον Z.6] »den nach seinem Bild geschaffenen Menschen« S | εἶναι—ἀνάγκης Z. 7<S 7 ἐμηχ.] »ist mächtig zu machen« S | οὕτως ἀτιμ. υόμενον] αὐτὸν S | ἀτιμώτατα U 8 παρ.] »zu übergeben« predati: »übergeben werde« sja predati S | καὶ φθορᾷ<S | ὃ] ὃν S | διαφερόντως] »vielmehr« S 9 μορφωπ. U 10 ὃ καὶ ὁ] οὖ U | ὃ] ὃν S 11 ἔστιν V 357 | ἀπῄει γὰρ etc.] »denn der Unvernünftigkeit ist dieser Gedanke Voll« S | ἀπείη vermutet Jh | φρονῆσαι U 119 13 μὲν Jh] μὴ VU: <S | ἐπιστήσαντες—νῦν Z. 14 <S 14 νῦν<U | λέξετε recete: λέγειν resti S 14f καθ᾿ ὑμᾶς] καὶ θαυμάσιον S 15 γεγ. θν.] »ward es sterblich« smrtno bys: »denn es ist unsterblich« besmrtno bo S | ἀμεταστρόφως —ἀθάνατον Z. 18] »nicht sterblich (»unsterblich« S 76v) wird; denn es ist nicht mehr möglich dem Unsterblichen zum Tod überzugehen«; vor »denn« + »Wider die, welche sagen: Wenn der Mensch unsterblich war,—wie ward er dem Tode unterworfen? und vom freien Willen« S 16 ἐξιστανόμενον V Holl: ἐξανιστάμενον U 17 οὐκέτ᾿ ἔσται Md u. Bo: οὐκ ἔστιν VU: nach οὐκ ἔστι etwa <τῷ> ἀθανάτῳ <δυνατὸν ἥκειν εἰς θάνατον> nach S Holl 18 Ἐπειδή, λέξω <S: davor etwa <Δυνατὸν δέ, φημί> Holl | γεν. οὖν S τοῦ καλοῦ, καὶ τοῦτον τὸν θεσμὸν εἰληφός, ὁ μισόκαλος ἐπιστὰς ἐβάσκανε φθονῶν. »ὁ« γὰρ »θεὸς ἔκτισε τὸν ἄνθρωπον ἐπὶ ἀφθαρσίᾳ καὶ εἰκόνα τῆς ἰδίας αϊδιότητος ἐποίησεν αὐτόν«. καὶ »ὁ θεὸς θάνατον οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ τέρπεται ἐπ᾿ ἀπωλείᾳ ζώντων«· »φθόνῶ δὲ διαβόλου θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον«, καθάπερ καὶ ἡ σοφία διὰ Σολομῶνος μαρτυρεῖ.

πόθεν οὖν ὁ θάνατος πάλιν δὴ λέγεσθαι ἀνάγκη, εἰ μὴ θάνατον ἐποίησεν ὁ θεός. εἰ ἀπὸ τοῦ φθόνου, καὶ πῶς ὁ φθόνος τῆς βουλήσεως μᾶλλον ἴσχυσε τοῦ θεοῦ; ἀλλὰ τοῦτο δύσφημον λέξομεν. Πόθεν οὖν ὁ φθόνος; ὁ ἀντιλέγων ἐρεῖ, εἰ γὰρ ἀπὸ τοῦ διαβόλου, καὶ διὰ τί διάβολος ἐγένετο, εἰ ἐγένετο, καὶ ὁ ποιήσας αὐτόν ἐστιν αἴτιος τοῦ εἶναι κακόν; ἀλλὰ ἀναίτιος παντάπασι κακῶν πᾶσιν ὁ θεός.

ἀγένητος ἄρα ὁ διάβολος, καὶ εἰ ἀγένητος, καὶ ἀπαθὴς καὶ ἀνώλεθρος καὶ ἀνενδεής. τῷ γὰρ ἀγενήτῳ ἐξ ἀνάγκης ἁπάσης ταῦτα ὑπάρχειν δεῖ. ὁ δὲ διάβολος καταργεῖται καὶ κολάζεται· τὸ δὲ κολαζόμενον ἀλλοιοῦται καὶ πάσχει, ἀπαθὲς δὲ τὸ ἀγένητον. οὐκ ἄρα ἀγένητος, ἀλλὰ γενητὸς ὁ διάβολος.

εἰ δὲ γενητὸς καὶ πᾶν τὸ γεγενημένον ἀπό τινος ἀρχῆς ἐγένετο καὶ ἔστιν αὐτοῦ δημιουργός, 1 vgl. De autex. 17, 5. 18, 8. 19. 9 S. 190, 11. 194, 4. 196, 9. De res. 37, 3 S. 278, 11 — 2 Weish. Sal. 2, 23. 1, 13. 2, 24 — 7 vgl. De autex. 17, 5. 18, 8. 19, 3 S. 190, 11ff. 194, 4f. 196, 9 — 8 vgl. De autex. 11, 8 S. 175, 4f — 10 vgl. Deautex. 19, 8 S. 198, 11f 1 Basil. PGr 31, 348 A. Chrysost. PGr 49, 260 etc.; vgl. zu S. 190, 11 — 2—6 Prokop. PGr 87, 1, 164A — 2—S. 280, 3 Oktateuchcatene, vgl. Lietzmann, Caten. gr. catal. S. 2ff 1 εἰληφὼς VU | ὁ δὲ S | ἐπ. αὐτῷ S 2 φθονῶν S Holl: φθόνος U: < V; φθόρος Md, aber bgl. Z. 4. 7 | ὁ γὰρ—πληγαί S. 280, 3 die Catene, s. Einl. | ὁ γὰρ—μαρτυρεῖ Ζ. 6 Prok | ἐπὶ ἀθανασίᾳ καὶ ἀφθαρσίᾳ S 4f διαβόλῳ las schwerl. S 5 καθ.: ὡς Prok | καὶ < Ρrok Caten | διὰ , Ρrok 6 σολομῶντος V Caten | μαρτυρεῖ: δηλοῖ Ρrok |πόθεν οὖν] Καὶ πόθεν U | ὁ < Caten | δὴ?: γὰρ S, aber wohl bo »denn« aus ubo=δὴ: δια Caten 7 εἰ] ἢ Caten? < S 8 μᾶλλον τῆς βουλ. Caten | ἰσχύει S 9 λέξωμεν U Caten: οὖν + S | οὖν < U | ἐρεῖ] φησίν Ol. ἔφη S | εἰ γὰρ < S | εἰ—αὐτόν Ζ. 11 < V 10 εἰ ἐγέν. καὶ: εἰ γὰρ S 11 αὐτόν < S | αἰτ.ἐ.Caten | τοῦ(?) εἶναι αὐτὸν κακὸν S | πανταπ.] πάντη U Caten 12 πᾶσιν] ἐστιν U: < S Caten | ἆρα V: etwa λοιποὸν + S | καὶ1 S 77 13 καὶ ἀνώλεθρος < S 13f ἁπάσης] ἅπαντα S Holl 14 δεῖ] χρῆ U | καταρᾶται S 15 ἄρα ἀλλ. U | καὶ ἀλλ. Caten | ἀλλ. κ. πάσχει] »geht zugrunde« (ἀπόλλυται?) S | τὸ ἀγέννητον U: »schuf ihn das Ursächliche« (αὐτὸν ἐποίησε τὸ αἴτιον) S 16 ἀλλὰ γενητὸς < S | εἰ δὲ — πᾶς < D | τὸ δὲ S 17 γενόμενον Caten | καὶ ἔστιν αὐτοῦ δημιουργός < S ἔστιν ἄρα τις δημιουργὸς τοῦ διαβόλου. καὶ πότερον κἀκεῖνος ἀγένητός ἐστιν ἢ γενητός; ἀλλὰ τὸ ἀγένητον ἓν εἶναι μόνον νοεῖσθαι χρὴ τὸν θεόν· οὐδὲ γὰρ εἶναι τὸ σύνολον ὅλως ἐκ παντὸς τὸ παράπαν ἕτερος δημιουργὸς δύναται πλὴν αὐτοῦ (»ἐγώ« φησὶ »πρῶτος, καὶ ἐγὼ μετὰ ταῦτα, καὶ πλὴν ἐμοῦ ἄλλος οὐκ ἔστιν θεός«), οὐδὲ μετασκευάζεσθαί τι ἢ κτίζεσθαι παρὰ τὴν αὐτοῦ δύναται βουλήν. καὶ γὰρ »ὁ υἱὸς οὐδὲν ἀφ᾿ ἑαυτοῦ δύνασθαι ποιεῖν« ὁμολογήσει, »ἐὰν μή τι βλέπῃ τὸν πατέρα ποιοῦντα· ἃ γὰρ ἄν« φησίν »ὁ πατὴρ ποιῇ, ταῦτα καὶ ὁ υἱὸς ὁμοίως ποιεῖ«.

οὐδὲ μήν τι πολέμιον ἢ ἀντίξουν αὐτῷ ἢ ἀντίθεόν ἐστιν· ἐπει κἂν εἰ ἀντέπρασσέ τι τῷ θεῷ, ἐπαύσατο ἂν τοῦ εἶναι, λυθείσης αὐτοῦ τῇ τοῦ θεοῦ δυνάμει καὶ ἰσχύϊ τῆς συστάσεως. τῷ γὰρ ποιήσαντι λῦσαι μόνῳ καὶ τὰ ἀθάνατα δυνατόν.

Τί οὖν ὁ διάβολος; λέξετε. πνεῦμα περὶ τὴν ὕλην ἔχον, 3 vgl. S. 281, 2f — 4 Jes. 44, 6 — 7 Joh. 5 19 — 9 Athenagoras, Suppl. pro christ. 24 S. 31, 24. 26ff Schwartz — 12 Plat. Tim. 32 C — 13 vgl. Athenag. Suppl. c. 24 S. 32 Schwartz. De autex. 19, 4 S. 196, 11f 19 Phot. Bibl. 234 S. 293 b, 5—21; vgl. Greg. Nyss. Or. cat. 6 S. 55 A B (30 Oehler) 1 ἔστιν ἄρα τ. δημ.] καὶ U 119v | πότερον: ubo . . ašte S | κἀ|κεῖνος V 357v | κἀκεῖνος i on: i in S 1f ἀγέν.] ἀγέννητος ἢ ἀγένητος s 2 ἓν < U | εἶναι] ἐστι Caten | νοεῖσθαι χρὴ] νοεῖται S 3 οὐδὲ] οὐ las schwerl. S | τὸ σύνολον—παράπαν < S | παντὸς εἰς τὸ U | τὸ < Caten 4 ἕτερον δημιουργὸν Caten | δύναται < U Caten | γὰρ φησι Caten S: < U 5 ἐγὼ < S | ἄ. θ. ο. ἔ. V: οὐκ ἔ. ἄ. θ. Caten | οὐδὲ —δυνατόν Ζ. 12 < Caten 5f μετασκευάζεσθαί<S: δεῖ + U 6 ἢ < S | παρὰ τὴν . . αὐτοῦ βουλήν: »ohne ihn« S 7 δύν. ποιεῖν: »schafft« S und + »ohne den Willen des Vaters« | ὁμολογεῖ U S Holl | τι < U 8 ποιεῖ V (U corrig. in ῆ) 9 ὁμοίως < U | οὐδὲ—δυνατόν Ζ. 12 < S | οὐδὲ—ἐστιν Ζ. 10: οὐχ ὅτι ἀντιδοξοῦν τί ἐστι τῷ θεῷ Athenag. | πολέμιόν τι V Dd | ἀντιξοῦν V Dd: ἀντιδοξοῦν U u. Athenag. 10 ἐπεὶ—συστάσεως Ζ. 11f auch Athenag. | ἀντέπρασεν V; ἀνθειστήκει Athenag. | ἂν < Athenag. 11 λυθήσεις U 12 μόνον V 13 vor Τί οὖν + »Was der Teufel ist, und wofür zu sorgen er beauftragt ward« mit roter Schrift S | Τί οὖν—ἀνθρώπων S. 278, 14 (außer κ. ὥσπερ S. 278, 7—ἄγγελοι Ζ. 8) bei Ph (ὁ διάβολός ἐστιν πνεῦμα etc.): Caten καὶ μετ᾿ ὀλίγα und fährt fort | λέξετε V Dd wie 36, 1. 38, 2: λέξεται U Caten: < S | πνεῦμα—πρόνοιαν S. 278, 6 fast wörtlich aus Athenag., das Weitere mit kleinen, hier nicht angemerkten, Änderungen | πνεῦμα dcݲcݲ vielleicht ursprünglich auch S, jetzt »damit« da | ἔχον < Ph Caten: ἔχῃ S καθάπερ ἐλέχθη καὶ Ἀθηναγόρα, γενόμενον ὑπὸ τοῦ θεοῦ, ὥσπερ δὴ καὶ οἱ λοιποὶ γεγόνασιν ὑπ᾿ αὐτοῦ ἄγγελοι, καὶ τὴν ἐπὶ τῇ ὕλῃ καὶ τοῖς τῆς ὕλης εἴδεσι πεπιστευμένον διοίκησιν.

τοῦτο γὰρ ἦν ἡ των ἀγγέλων σύστασις, τῷ θεῷ ἐπὶ προνοίᾳ γεγονέναι τοῖς ὑπ᾿ αὐτοῦ διακεκοσμημένοις, ἵνα τὴν μὲν πανατελικὴν καὶ γενικὴν ὁ θεὸς ἔχων τῶν ὅλων πρόνοιαν ᾖ, τὸ κῦρος καὶ τὸ κράτος ἁπάντων αὐτὸς ἀνηρτημένος καὶ ὥσπερ σκάφος τῷ τῆς σοφίας οἴακι διευθύνων ἀκλινῶς τὸ πᾶν, τὴν δὲ διὰ μέρους οἱ ἐπὶ τούτῳ ταχθέντες ἄγγελοι.

ἀλλ᾿ οἱ μὲν λοιποὶ ἐφ᾿ οἷς αὐτοὺς ἐποιησε καὶ διέταξεν ὁ θεὸς ἔμειναν, ὁ δὲ ἐνύβρισε καὶ πονηρὸς περὶ τὴν τῶν πεπιστευμένων ἐγένετο διοίκησιν, φθόνον ἐγκισσήσας καθ᾿ ἡμῶν, ὥσπερ καὶ οἱ μετὰ ταῦτα σαρκῶν ἐρασθέντες καὶ ταῖς τῶν ἀνθρώπων εἰς φιληδονίαν ἐνομιλήσαντες θυγατράσιν.

αὐθαίρετον γὰρ καὶ αὐτοῖς ἔχειν πρὸς ἑκάτερα διετάξατο βούλησιν ὁ θεός, οἷα καὶ ἐπὶ τῶν ἀνθρώπων, ἵν᾿ ἢ πειθόμενοι τῷ λόγῳ συνῶσιν αὐτῷ καὶ ἀπολαύωσι μακαριότητος, ἢ πειθόμενοι 3 Plato Tim. 41f. 69 C. Symp. 202 Ef—7 vgl. De res. II, 10, 5—11 vgl. De autex. 17, 5. 18, 8. 19, 3 — 12 Gen. 6, 2 1 γενόμ.—θεοῦ vor καθάπερ—Ἀθην. Ρh | καὶ Ἀθην. γεν. < Catene | Ἀθην. S 77v | μὲν vor γενόμ. + Athenag. 1f ὥσπ. δὴ κ.: καθὸ Αthenag. 1 δὴ: δὲ U; < S 2 ὑπ᾿ αὐτοῦ γεγόν. Αthenag.: < S | τούτων Ρh b | ἦν < Αthenag. Ρh, viell. auch S doch wohl ursprünglich γὰρ ἦν bo<by>) 4 γέγονε Αthenag 4f τ. ὑπ᾿ αὐ. διακείκ.] »seinen Geschöpfen« S 5 ἵν᾿ η Αthenag. ΗS | καὶ γενικὴν Ρh Catene Athenag.: καὶ ἀγενητικὴν V, καὶ γενετικὴν U: < S | ἔχων ὁ θεός Catene | ἔχων < Αthenag. 6 τῶν ὅλων] »des Geschaffenen« S | ᾖ Ρh Catene S: ἢ V U | πάντων Catene | αὐτὸς < Catene S 6f ἀνηρτημένος: »haltend« S 7 καὶ ὥσπερ—ἄγγελοι Ζ. 8 < Ρh | καὶ w. e. sch. < S | σκάφος τι (οd. τις) S | τῷ τ. σοφ. οἴακι] »durch seine Weisheit« S | διευθύνου? Catene | ἀκλινῶς < S 8 ἐπὶ μέρει Αthenag. | οἱ < Catene | ἐπὶ τούτων V, ἐπὶ τοῦτο Catene?: ἐπ᾿ αὐτοῖς Αthenag. 8f ἀλλ᾿ οἱ μ. λ.] οἱ μὲν γὰρ ἄλλοι Αthenag. 9 ἐφ᾿ ὦν Ρh | ὁ θ. καὶ διετ. αὐτοὺς Catene | διέταξεν V S Athenag.: διετάξατο U Ph Catene | θεὸς] κύριος S 10 ὁ δὲ] αὐτὸς δὲ Ρh | τὴν < U | τῶν αὐτῷ πεπιστ. S 11 ὥσπερ—θυγατράσιν Ζ. 13 < S u. Catene, w. + καὶ μετ᾿ ὀλίγα 12 φιλοκοιτίαν ὁμιλήσαντες U, φιλοτησίαν ὁμιλ. Ρh 13 ἔχειν < S 14 βούλησιν V 358r | οἷα] ὅσα Catene: ὡς? S | ἐπὶ τ. ἀνθρώπων?: »den Menschen« S | ἀνθρώπων<Ρh a es endet Ph | ἵνα Catene | ἦ U: οἱ V 15 συνοῦσι V | ἀπολαύσωσι V Catene: ἀπολάβωσι U Ρh κρίνωνται. ἦν δὲ καὶ ὁ διάβολος ἀστὴρ ἑωσφόρος.

»πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ ἑωσφόρος, ὁ πρωῒ ἀνατέλλων;« ἦν μετὰ τῶν ἀγγέλων ἀνατέλλων τοῦ φωτός, ἦν ἄστρον πρωϊνόν, ἀλλ᾿ ἐξέπεσε καὶ »εἰς τὴν γῆν συνετρίβη«, ἐπιτροπεύσας τῷ ἀνθρώπῳ τἀναντία. τὸ γὰρ θεῖον νεμεσᾷ <ἀεὶ> »τοῖς ὑπερηφάνοις« καὶ τὰ αὐθάδη φρονήματα κολούει.

ἐπέρχεται δέ μοι καὶ ἔμμετρόν <τι> εἰπεῖν, ὦ πᾶσιν ἀρχὴ καὶ πέρας κακῶν ὄφις, σύ τ᾿ ὦ βαρὺν τίκτουσα θησαυρὸν κακῶν πλάνη, τυφλοῦ ποδηγὲ ἀγνοίας βίου, χαίρουσα θρήνοις καὶ στενάγμασι βροτῶν, ὑμεῖς ἀθέσμους εἰς ὕβρεις ὁμοσπόρων τὰς μισαδέλφους ὁπλίσαντες ὠλένας Κάϊν μολῦναι φοινίῳ πρῶτον λύθρῳ ἐπείσατον γῆν, καὶ τὸν ἐξ ἀκηράτων πεσεῖν αἰώνων πρωτόπλαστον εἰς χθόνα ὑμεῖς ἐτετήνασθε. |

1 Jes. 14, 12 — 4 vgl. De autex. 17, 5. 18, 8. 19 4 — 5 vgl. I Petr. 5, 5 — 10 vgl. Symp. 11 S. 132, 6 — 12 vgl. Symp. 5, 5. 11 S. 59, 15ff. 134, 6f. De res. I, 32, 4 S. 268, 13f — 13 Symp. 11 S. 135, 19 1 κρίνονται U | vor ἦν + »Wie der Teufel der Morgenstern war« mit roter Schritf S | πῶς (ὃς Catene) — ἑωσφόρος Ζ. 2 < V 2 ἦν— ἀνατέλλων Ζ. 3 < U 3 ἀνατέλλων < Catene | τοῦ φωτὸς ἦν interpungiert S | προϊνὸν V U: < S 4 τὰ ἐναντία U 4f τὸ γὰρ—ἐτεκτήνασθε Ζ. 16 < Catene 4 τὸ S 78 5 νεμέσαν U | ἀεὶ + S | καὶ τὰ—κολούει Ζ. 6 < S 6 κολούει Pet: κωλύει V U | μοι < U | ἔμμετρον w. e. sch. S (»metrisch«) wie Pl Symp. 197 C: ἐν μέτρως V, ἐμμέτρως U | τι Βο, vgl. Pl a. a. O u. S | εἰπεῖν] τίκτειν aus τι εἰπεῖν S 7 ὦ] ὡς U | πάντων las schwerl. S | ὄφις ὄφις V, ὁ ὄφις U: φιση S 8 σύ τ᾿ ὦ Μd: σὺ od. σὺ τὸν S: οὐ τῶ V, οὕτω U: ἥ τ᾿ ὦ Scaliger | θησαυρὸν] »Besitztum« iměnie S: iměti se S 9 ποδηγὸς Scaliger | ἀγνοίας viell. verderbt: κ᾿ ἀνόου w. e. sch. S (viell. aber i »und« nachträglich eingeschalter) 10 βροτῶν: »der Menschen« S 11 ὑμεῖς < S 12 ὠλένας < S 13 Κάϊν γὰρ S | μολῦναι] »befleckte« S | φοιν. . . λύθρῳ] »mit Blue« S 14 ἔπισα τὸν V, ἐπείσατο U: < S | γῆν] »Grube« S | τὸν Pet: τῶν VU 15 εἰς χθόνα: εἰς αἰῶνα (ἀιώνων <) S 16 ἐτεκτ. Scaliger Pet: ἐπεκτήνασθαι V, ἐτεκτήνασθαι U

Καὶ ὁ μὲν διάβολος οὕτως· ὁ δὲ θάντος πρὸς ἐπιστροφὴν εὑρέθη, καθάπερ καὶ τοῖς ἀπτιμαθέσι γραμμάτων παιδίοις πρὸς ἐπανόρθωσιν αἱ πληγαί. οὐδὲν γὰρ ἄλλο ὁ θάνατος ἢ διάκρισις καὶ διαχωρισμὸς ψυχῆς ἀπὸ σώματος. Τί οὖν;

παραίτιος ὁ θεὸς θανάτου; λέξετε. πάλιν γὰρ ὁ αὐτὸς ἡμῖν ἥκει λόγος. μὴ γένοιτο, ἐπεὶ μηδὲ οἱ διδάσκαλοι προκαθηγουμένως τοῦ ἀλγύνεσθαι ταῖς πληγαῖς τοὺς παῖδας αἴτιοι. καλὸν οὖν ὁ θάνατος, εἰ καθάπερ παισὶ πρὸς ἐπιστροφὴν δίκην πληγῶν εὑρέθη, οὐχ ὁ τῆς ἁμαρτίας, ὦ σοφώτατοι, ἀλλ᾿ ὁ τῆς διαζεύξεως τῆς σαρκὸς καὶ τοῦ χωρισμοῦ.

αὐτεξούσιος γὰρ ὢν καὶ αὐτοκράτωρ ὁ ἄνθρωπος, καὶ αὐτοδέσποτον βούλησιν καὶ αὐτοπροαίρετον πρὸς τὴν αἴρεσιν, ὡς ἔφην, τοῦ καλοῦ λαβών, ἀκούσας τε »ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ φάγεσθε, ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρὸν οὐ φάγεσθε ἀπ᾿ αὐτοῦ· ᾗ δ᾿ ἂν ἡμέρᾳ φάγητε ἀπ᾿ αὐτοῦ, θανάτῳ ἀποθανεῖσθε«, ἐνδοὺς ἀπ᾿ αὐτοῦ εἰς τὸ φαγεῖν τῷ διαβόλῳ δεδελεασμένῃ σοφίᾳ ποικίλως πρὸς παρακοὴν πείθοντι, ἠθέτησε τὴν ἐντολὴν τοῦ θεοῦ· καὶ 3 Plato Phaed. 67 D — 5 vgl. De res. I, 36, 1—2 —7 Theoph. Ad Autol. II, 26—11 De res. I, 36,2 S. 275, 18f; vgl. De autex. 16f S. 186ff — 15 Gen. 2, 16. 17 1—S. 281, 7 S. Parall. 417f S. 165f Holl 1 Καὶ < S | ὁ δὲ θάνατος — χωρισμοῦ Ζ. 9 C in K 174v. Lemma τοῦ ἁγίου Μεθοδίου ἐκ τοῦ περὶ ἀναστάσεως 2 ηὑρέθη U | καὶ < Catene 3 πρ. ἐπανόρθ. < S | πληγαί] hier endet die Catone | ὁ < C 4 καὶ χωρισμὸς V: < S | τοῦ σώματος C, aber vgl. acuh Pl οὐκοῦν τοῦτό γε θάνατος ὀνομάζεται, λύσις κ. χωρισμὸς ψυχῆς ἀπὸ σώματος 5 λέξεται C Jh | πάλιν — λόγος < C | ὁ < V 6 προκαθηγ.] »durch das Vorgesetztsein S 7 καλὸν U 120v | οὖν < C | εἰ] ὃς w. e. sch. S | παισὶ] φησὶν C 8 δίκην πληγῶν < S | ηὑρέθη U, εὑρεθεῖ C | ἁμαρτίας] φημί od. λέγω + S 8f σοφώτατοι S 78v 9 τ. χωρισμοῦ] τῆς ψυχῆς S: C endet, aber fügt an καὶ τὰ ἑξῆς εἰς τὸν περὶ αὐτεξουσίου, weil sich das Fragm. C k 50v unmittelbar an das Z. 1ff anschließt 9f αὐτεξούσιος — δικαιοσύνης S. 281, 7 C in K Bl. 50v, von οὐκ ἐποίησεν κακὸν S. 281, 1f an auch in C u. R: Lemma in C k τοῦ ἁγίου Μεθοδίου ἐκ τοῦ περὶ ἀναστάσεως 10 γὰρ < C 11 καὶ αὐτοπροαίρετον < S | ὡς ἔφην < S 12 τε < C S | παντὸς — ἀπὸ δὲ Ζ. 13 < C | τοῦ ἐν τ. παρ. < S | τῷ V 358v | φάγ.] βορὰν φάγῃ S 13 δὲ <C 14 ἤ U | δ᾿] γὰρ S 14f ἐνδοὺς — φαγεῖν Ζ. 15 < S 15 ἀπ᾿ αὐτοῦ nach φαγεῖν C 15f τοῦ διαβόλου . . πείθοντος wie Jh viell. S 15 δὲ δελεασαμένη ἡ U, δελεασμένη C: δεδελ. σοφίᾳ < S 15f ποικίλω C 16 πείσοντι U ἐγένετο τοῦτο αὐτῷ εἰς σκάνδαλον καὶ παγίδα καὶ σκῶλον.

οὐ γὰρ ἐκοίησεν ὁ θεὸς κακόν, οὐδέ ἐστιν τὸ σύνολον ὅλως ἐκ παντὸς εἰς τὸ παράπαν αἵτιος κακοῦ· ἀλλὰ πᾶν ὅπερ ἂν αὐτεξούσιον οὕτως ὑπ᾿ αὐτοῦ γεγονὸς ᾖ πρὸς τὸ φυλάξασθαι καὶ τηρῆσαι νόμον, ὃν αὐτὸς δικαὶως διεστείλατο, μὴ τηρῆσαν λέγεται κακόν. βαρυτάτη δὲ βλάβη τὸ παρακοῦσαι θεοῦ, τοὺς ὅρουσ τῆς κατὰ τὸ αὐτεξούσιον ὑπερβάντα δικαιοσύνης. ὅθεν ἐπειδὴ κατερρυπώθη καὶ κατεμάνθη τῆς άποφάσεως 5 ἀποστατήσας ὁ ἄνθρωπος τοῦ θεοῦ καὶ κηλῖδας ἐναπεμάξατο πλάνης, »πόνον« κατὰ τὴν γραφὴν συλλαβών, ἵνα τὸν ἄνθρωπον φανταζειν ἀεὶ πρὸς ἀδικίαν ἔχῆ καὶ κινεῖν, ὁ θεὸς ὁ παντοκράτωρ, ἀθάντρον κακὸν ἐξ ἐπιβουλῆς τοῦ διαβόλου ἰδὼν αὐτὸν γεγενημένον, καθάπερ καὶ ὁ διάβολος πλάνος ἦν, τοὺς δερματίνους χιτῶνας διὰ τοῦτο κατεσκεύασεν, οἱονεὶ νεκούτητι <τινὶ> περιβαλὼν αὐτόν, 2 vgl. s. 277, 3—5 vgl. De autex. 17.2. 18, 11 8. 189, 15. 195, 6f—9 vgl. Joh. 12, 31. Ephes. 6, 12 (Kol. 1, 13)—10 Psal. 7, 15—13 vgl. De res. I, 39, 5. 7. 40, 6—Iren. Adn. haer. III, 23, 6. Tert. De resurr. 7 8 Prokop. PGr 87, 1, 164C—14 Greg. Naz. Orat. 38, 12. Greg. Nyss. Dean. et res. III, 253 B (156 Oehl. PGr 46, 148 C). De virg. 12 III, 151 (88 Oehl. PGr 46,376) 1 τοῦτο < C |εἰς παυ. κ. σκάνδ. S |εἰς κ. εἰς σκῶλαν U | οὐ γὰρ] es beginnt C in C Bl. 234v Z. 8 (Lemma τοῦ ἐκ τοῦ περὶ ἀναστάσεως λόγου) und R 222 (Lemma τοῦ αὐτοῦ) |οὐ γὰρ]οἐκ CeCr 2 κακὸν ὁ δεὸς C | ἐκ—παράπαν Z. 3<S | εἰς < UC 3 αὐτεξουσίως las schwerl. S | οὕτως<S 4 γέγονεν S | ῆ C, εἰ Cr: ῆ VUSC k | ὅν]etwa τοῦτο δὲ od. αὐτὰ δὲ (viell. las aber S ὃ) toze S 5 τηρῆσαι C k: τηρηθὲν δὲ S 6 ὑπερβάντος S 7 δικαιοσύνης]es endet C | κατερυπώθη καὶ U: < S 8 τοῦ θεοῦ nach ἀποφάσεως in S | ἀποστατ.—συλλαβών Ζ. 10 Prok | ἀποστ.:παραβὰς Park 9 πολλῆς] »unreiner« (βεβήλου?)S | τοῦ σκύτους S: 12 κακὸν—ἀποθάνῃ S. 282, 2] ἐν ἐλαττώσει κεκακωμένον ἐξ ἐπιβουλῆς τοῦ διαβόλου ἰδὼν αὐτὸν γεγενημένον, οὐκ εἴασε μεταλαβεῖν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς, ἀλλὰ ἐνέδυσεν αὐτόν τε καὶ τὴν σύζυγον εὕαν γετῶνας δερματίνους καὶ ἀπέλυσε τοῦ παραδείσου, νέκρωσιν αὐτοῖς ὁρίσας λέγων »γῆ εἲ καὶ γῆν ἀπελεύσε »γῆ εἶ καὶ εἰς γὴν ἀπελεύσει«, ὅπως καθαρίσας τῆς ἐλαττώσεως ἐν τῇ ἀναστάσει ὡς ἄριστος κεραμεῦς πἀλιν ἀπὸ τοῦ ἰδίου φυράματος ἄνευ ἐλαττώσεως ἀναστήσει V; von νέκρ. an auch Catene (nur ὑρ. αὐτ. u. ἀπελελεύση . . ἀναστήση) |τοῦ διαβόλου aus V: τῆς ἀδίκου od. ἀδικίας las S | αὐτὸν <S 13 καθάπερ U 121 | ὁ διάβ. πλάνος]αὐτὸς ὁ πλανῶν αὐτὸνὁ διάβ. S 14 νεκρότητα U, vgl. Jh Symb. in Epiph. S. 15: τινὶ +S ὅπως διὰ τῆς λύσεως τοῦ σώματος πᾶν τὸ ἐν αὐτῷ γεννηθὲν κακὸν ἀποθάνηῃ. |

Προηπόρηται δὲ ἤδη καὶ ἀπεδείχθη τοὺς δερματίνους χιτῶνας μὴ εἶναι τὰ σώματα. ὅμως δὲ καὶ πάλιν (οὐ γὰρ ἅπαξ ῥητέον) φράζωμεν. αὐτὸς πρὸ τῆς κατασκευῆς αὐτῶν ὁ πρωτόπλαστος ὁμολογεῖ καὶ ὀστᾶ ἔχειν καὶ σάρκας, ὁπότε δὴ τὴν γυναῖκα προσενεγθεῖσαν σὐτῶ θεασάμενος »τοῦτο νῦν ὀστοῦν« ἰφώνησεν »ἐκ τῶν ὀστῶν μου καὶ σᾶρξ ἐκ τῆς σαρκός μου· αὕτη κληθήσεται γυνή, ὅτι ἐκ τοῦ ἀνδρὸς αὐτῆς ἐλήφθη. ἕνεκεν τούτου καταλείφει ἄνθρωπος τὸν πατέρα αὐτοῦ και τὴν μητέρα, καὶ προσκολληθήσεται τῇ γυναικὶ αὐτοῦ, καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν«.

οὐ γὰρ δὴ ἀνέξομαι φληναφώντων τινῶν καὶ βιαζομένων ἀπηρυθριασμένως τὴν γραφήν, ἵνααὐτοίς δὴ σαρκὸς μὴ εἶναι προχωρήσῃ ἡ ἀνάστασις, ὀστᾶ νοητὰ καὶ σάρκας ὑποτιθεμένων, καὶ ἄλλοτε ἄλλως ἄνω καὶ κάτω μεταβαλλομένων ἀλληγορίαις, καὶ ταῦτα οὕτως ὼς γέγραπται παραλαμβάνεσθαι κρατύνοντος τοῦ Χριστοῦ τὴν γραφήν, ἔνθα πυνθανομένοις τοῖς Φαρισαίοις περὶ χωρισμοῦ γυναικὸς ἀποκρίνεται· »οὐκ ἀνέγνωτε ὅτι ἀπ᾿ ἀρχῆς ὁ κτίσας ἄρσεν καὶ θῆλυ ἐποίησε; καὶ εἰπεν, ἕνεκεν τούτου καταλείωει ἄνθρωπος τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα« 7 Gen. 2, 23—14 De res. I, 62, 8. Porphyrius(?) bei Makar. Magnes III, 33, 16—17 Mt. 19, 4 3ff Prokop. PGr. 87, 1, 164f. Doctrina patrum S. 180 Diekamp—5 Epiph. Ad loann. Hier. ep. 51, 5, 403 8. 403 Hilberg—14 Eustath. De engastr. 22 S. 51, 5 Kl 1 γενηθὲν U | 3 Προηπόρηται—ἐκπεσεῖν S. 283, 8 Doctr. patr. S. 180 (An) | Προγπόρηται δὲ < S, unten 62, 9 προσαποροῖσι | καὶ< S | τοὺς δερμ. —σώματος S. 283, 4 Prok 5 φρίζωμεν. αὐτὸς<V | 359 | ὁ πρωτόπλαστος < V 6 σάρκας ἔχειν καὶ ὀστᾶ S | ἔχων V | δὴ < S 6f αὐτῶ προσαχθεῖσαν U 7 αὐτῷ < S 8 καὶ σὰρξ—μου<S 9 σὐτῆς < S 10 πρὸς τὴν γυναῖκα An 11f φληναφοὐντων U 12 ἀπερυθριασμένως U 13 δὴ σαρκ. μὴ]δίχα σαρκ.?An | δὴ über. setzt nicht S | μὴ εἶναι προχωρ.] »nicht sei« S | προχώρησις U | ἠ < An 14 σάρκας] νοητὰς + U: < V S An | καὶ ἄλλω τε V: S 79v | ἄνω καὶ κάτω < S, vgl. dazu z. B. Porphyr. bei Makar. Magn. III, 33 15 ὑποβαλλομένων V: aber mit Recht vergl. Jh Pl Gorg. 481 E | schwerl. las S καὶ ἀλληγ. (i inagl. wohl aus inagl.): nach ἀλληγ. interpung. Dd | οὕτως (od. etwa ὡσαύτως) auch vor παραλμβ. S 16 κρατύ.: »heibend« »gebietend« S | τὴν γραφὴ < S | ἔνθα (nicht ὃς) las wohl auch S (ize aus izde) 17f οὐκ ἀνέγνωτε < U 18 ὁ κτίσ. αύτοὺς . . ἐποίησε αὐτούς S | καὶ εὖπεν— μητέρα Ζ. 19 < | καὶ εἶπεν < V: αὐτοὺς An 19 πατέρα] αὐτοῦ + An καὶ τὰ ἑξῆς.

πῶς γὰρ ἐπὶ ψυχῶν μόνον τό »αὐξάνεσθε <καὶ πληθύνεσθε> καὶ πληρώσατε τὴν γῆν« παραληπτέον, ἢ τό »ἔλαβε χοῦν ἀπὸ τῆς γῆς ὁ θεὸς καὶ ἕπλασε τὸν ἄνθρωπονε«, ὅ κυρίως ἐπὶ τοῦσώματος λελέχθαι φαίνεται; οὐ γὰρ ἀπὸ τοῦ χοὸς καὶ τῶν βαρυτέρων τὴν οὐσίαν ἐκτήσατο ἡ ψυχή.

ὥστε συνέστηκεν ἐκ παντὸς ἀληθέστατα πρὸ τῶν δερματίνων σεσωματοποιῆσθαι χιτώνων τὸν ἄνθρωπον. ταῦτα γὰρ τοῦ ἐκπεσεῖν αὐτὸν ἅπαντα εἴρηται, τὰ δὲ κατὰτ τοὺς χετῶνας μετὰ τὸ ἐκπεσεῖν.

Ὅθεν ἔωμεν πάλιν ἐπισκεψόμενοι τὰ ἐν χερσίν, ἱκανῶς ἀποδείξαντες μὴ εἶναι τοὺς δερμαντίνους χιτῶνας τὰ σώματα, ἀλλὰ τῆν ἀπὸ τοῦ ἀλόγου τῶν ζῴων νεκρότητα κατεσκευασμένην· τοῦτο γὰρλείπεται. ἀμέλει τῶν ὅρων ἔξω τοῦ παραδείσου κατὰ ταύτην ἐξοικίζεται τὴν αἰτίαν· οὐ γάρ, ὅτι μὴ θέλων ὁ θεὸς ἀπὸ τοῦ ξύλου δρέψασθαι τῆς ζωῆς αὐτὸν καὶ φαγεῖν ἐξέβαλεν (ἐδύνατο γὰρ εἰς τὸν αἰῶνα ζῆ, αὐθις φαγὼν ἀπὸ τῆς ζωῆς), ἀλλ᾿ ἵνα μὴ ἀθάνατον, ὡς ὑπεθέμεθα, γενηθῇ τὸ κακόν.

ἐπεὶ διὰ τί τὸν Χριστὸν ἀπὸ τῶν οὐρανῶν ἀπέστελλεν εἰς τὴν γῆν, εἰ ὅλως ἤθελε ζωῆς τὸν ἄνθρωπον 1 Gen. 2, 7—2 Justin De ressurr. 7 (S. Parall. S. 44, 241 ff Holl) — 11 De res . I, 38, 5. 39, 7. 40, 6—vgl. Symp. S. 12, 13f. 42, 3f. De res. I, 25, 1 1 vgl. Prokop. PGr 87, 1, 164f — 11 Greg. Naz. Or. 38, 12. Greg. Nyss. III, 253 B (156 Oehler. PGr 46, 148 C) — 13f. 16 ff vgl. Prokop. 87, 1, 165, 8f 1 τὰ ἑξῆς]προσκολληθήσεται τῇ γυναικὶ (πρὸς τὴν γυνῖκα An b) αὐτοῦ καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν An | ψυχῶν μόνον]ψυχῆς 8 (doch viell. dusi aus dusj) An 1f καὶ πληθύνεσθε + S 3ὃ U 121 v: <V 4 φαίνεται] φησιν oder φἁσκεται las schwerl. S; »er sprach« rece od. »gesagt wurde« re(??)esja wohl aus »erncheint« mnitsja 5 ἐκ παντὸς wohl auch S (ot sego aus ot vsego) 6 σεσωματοποιεῖσθαι U 7 αὐτὸν < schwerl. S (»non allem« nsego S wohl aus »Alles . . seinem (Fall]« vse ego) | τὰ πάντα An 8 χιτῶνας] ἐκείνους viell. + S | μετὰ τὸ ἐκπεσεῖν: »hernach« S | ἐκπεσεῖν]es endet An 9 ἐπισκεφάμενοι V | χερσὶν]νῦν ὄντα+S 10 μὴ εὶναι —νεκρ. auch als Überschrift S 11 ἀπὸ τοῦ ἀλόγου V: (τῶν) ἀλόγων S: ἀπὸ τοῦ λόγου U pet Dd: ἐπὶ τοῦ λογικοῦ Jh | νε/κρ. V | κατεσκευασμένην < S 12 λεέπεται S 80 | ἀμέλει]»und nun« S | παραδείσον]γενόμενος καὶ+S 12f ἐξοικισθεὶς S 13 οὐ γὰρ] Prok S. 165, 8 | ὅτι < S 14 δρέψασθαι . . καὶ < S | τῆς ζωῆς < S | ἡδύνατο U 15 τ. ζωῆς] τοῦ ζύλου S, aber vgl. S. 284, 15 16 ἐπεὶ δαὶ τί: διὰ τί γὰρ überetzt S | ἐπεὶ—ἐνοχλήσῃ S. 287, 9 auszugsweise bei Prok 17 ἀπέστειλεν U | εἰς τὴν γῆν < S | ἠθέλησεν U ἄγευστον ἀποθανεῖν εἰς τὸ παντελές; εἰ δὲ ἐκ μεταμέλου φαίη τοῦτο πεποιηκέναι τὸν θεὸν ὁ ἀντικέγων, ἀσθενὴς αὐτῷ ὁ λόγος, μεταγινώσκοντα τ]ν θεὸν εἰσάγων. ἀλλ᾿ οὔτε ἀσύνετος τοῦ μέλλοντος ὁ θεὸς οὔτε κακοποιός, ἀλλὰ καὶ ἄκρως ἀγαθὸς καὶ προγινώσκων τὰ μέλλοντα.

ὥστε οὐκ ἄρα διὰ τὸ μὴ σῴζεσθαι εἰς τὸν αἰ[νωα φαγόντα αὐτὸν ἀπὸ τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς ἐξέβαλεν, ἀλλὰ διὰ τὸ νεκρωθῆναι πρῶντον θανάτῳ τὴν ἁμαρτίαν, ἵν᾿ οὕτως μετὰ τὸ ἀποθανεῖν ἐκτακεἰσης τῆς ἁμαρτίας ἰγερθεὶς ὁ ἄνθρωπος καθαρὸς φάγῃ τῆς ζωῆς.

Μηδεὶς δὲ ἀβέλτερος ὢν παρακινδυνευέτω ὡς τούτων ἑτέρως λεχθέντων. ὁ γὰρ ὅλως ὁριζόμενος τὴν σάρκα μὴ εἶναι ταύτηνἀθανασίας δεκτικήν, ὄντως ἀνοίας ὑπεύθυνος ὢν νόσῳ βλασφημεῖ.

διὰ τί γὰρ μετὰ τὴν τῶν χιτώνων τῶν δερματίνων ὁ Ἀδὰμ κατασκευὴν ἐκβάλλεται, κωλυόμενος φαγεῖν ἀπὸ τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς καὶ ζῆσαι, εἰ ὅλως ἀδύνατον ἦν μετὰ σώματος εἰς τὸν αἰῶνα ζῆσαι τὸν ἄνθρωπον; ὡς δυναμένου γὰρ αὐτοῦ μὴ ἀποθανεῖν, ἐὰν ἀπὸ τῆς ζωῆς γεύσηται λαβών, ἡ κώλυσις γίγνεται.

φησὶ γάρ· »καὶ ἐποίησε κύριος ὁ θεὸς τῷ Ἀδὰμ καὶ τῆ γυναικὶ αὐτοῦ χιτ[νας δερματίνους καὶ ἐνέδυσεν αὐτούς. καὶ εἶεν ὁ θεός· ἰδού, γέγονεν Ἀδὰμ ὡς εἶς ἐξ ἡμῶν, τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρόν· καὶ νῦν μή ποτε ἐκτείνῃ τὴν χεῖρα καὶ λάβῃ τοῦ ζήλου τῆς ζωῆς καὶ καὶ φάηῃ καὶ ζήσεται εἰς τὸν αἰῶνα. καὶ ἐξαπέσταειλεν ἀυτὸν κύριος ὁ θεὸς ἐκ τοῦ παραδείσου τῆς τρυφῆς ἐργάζεσθαι τὴν γῆυν, ἐξ ἧς ἐλήφθη, καὶ ἐξέβαλε τὸν Ἀδάμ«.

οὐκοῦν 6 vgl. De res. I, 38, 5. 39, 5 S. 281, 14ff. 283, 15f—16 Gen. 3, 21—24 6ff vgl. Prokop. S. 165, 12f. Greg. Naz. Orat. 38, 12. Greg. Nyss. III, 253 B 1 ἀγευστήσαντα V Dd, ein Verbum ἀγευστεῖν ist jedoch nicht bezeugt; vgl. aber unten S. 301, 8 ἄγερσταοι λύπης, Plat. Pol. IX 576 A ἐλευθερίας ἄγευστος vgl. Jh: »nicht schmecke und« S | τοῦτο φαίη U 2 vor ἀσθενὴς + »DaB es Gott nicht gereut« mit roter Schrift S | αὐτῶν U 3 εἰσάγων:»Sagend« S | ἀξύνετος U 4 ὁ < U 5 ὥστε < V | διὰ τὸ — ἐξέβαλεν Z. 6] »nicht deshalb ihn aus dem Paradiese (getrieben), daB (etwa διὰ τοῦτο αὐτὸν ἐκ τοῦ παραδείσου διὰ τὸ) er <nicht> essend von dem Baum lebe in Ewigkeit« S | σῴζεσθαι] ζῆσαι? S | ζωζ. corr. in σώζ. U 6 τ. ζωῆς<S 7 ἵν᾿]καὶ S 8 τῆς ἁμαρτ. U 122 | ὁ < U | καθαρὸς < V Prok 165, 12 9 δὲ:οὖν schwerlich + S 10 ὅλως< S | τὴν < V 11 ἀθανασίας S 80 v | ὄντως < 8 |ὑπεύθ.]ὑπαίτιος U 8 | νοσῶν V: » ist und« S 13 ἐκβάλλεται] ἐκ παραδείσου + S 16 λαβών<S | γίνεται U | κύριος < S 18 κύριος ὁ θεός S | ἐ|ξ V 360 | ὑμῶν V 20 λἁβῃ . . καὶ < S 21 τῆς τρυφῆς < S 22 ἑλἠφθη] ἐκτίσθη? S (» geschaffen war«) ἐσύνατο ζῆν εἰς τὸν αἰ[να τὸ σῶμα καὶ ἀθάνατον ἔσεσθαι, εἰ μὴ κεκώλυτο γεύσασθαι τῆς ζωῆς. ἐκωλύθη δέ, ὅπως ἡ μὲν ἁμαρτίαν συναποκτανθεῖσα τῷ σώματι θάνῃ, τὸ δὲ σῶμα ἀνασταθῇ τῆς ἁμαρτίας ἀπολομένης.

ἵνα τοίνυν μὴ ᾖ κακὸν ἀθάνατον ὁ ἄνθρωπος, ὡς ἔφην, ἣ ἀείζῳον, ἔχων ἐν ἑαυτῷ τὴν ἁμαρτίαν κρατιεύουσαν, ἅτε ἐν ἀθανάτῳ βλαστήσασαν σώματι καὶ ἀθάνατον ἔχουσαν τὴν τροφήν, ὁ θεὸς αὐτὸν διὰ τοῦτο θνητὸν ἀπεφήνατο νεκρότητι περιβαλών.

τοῦτο γὰρ οἱ δερμάτινοι χιτῶνες ἐβούλοντο, ἵνα δὴ διὰ τῆς λύσεως τοῦ σώματος καὶ τῆς διαιρέσεως ἡ ἁμαρτία κάτωθεν αὐτόπεεμνος πᾶσα διαφθαρῇ, ὡς μηδὲ κἂν βραχύτατον ῥίζης ἐαθῆναι μέρος, ἀφ᾿ οὗ νέαι βλάσται πάλιν ἁμαρτημάτων ἀναβήσονται. |

Καθάπερ γὰρ ὁπότ᾿ ἂν ἐν οἰκοδομήμασι ναῶν καλοῖς σικῆ <ᾗ> γεννηθεῖσα καὶ εἰς ἔκτασιν καὶ μέγεθος εὐτροφήσασα, καὶ περὶ πάσας τὰς ἁρμονίας πολυκλημάτοις ῥίζαις τῶν λίθων κεχυμένη, οὐ πρότερον τοῦ φύειν στέλλεται, ἔστ᾿ ἂν πᾶσα ἀποσπασθῇ, λυθέντων 2 vgl. De res. I, 38, 5. 39, 5. 7—8 vgl. Tert. De resurr. 7—12 vgl. De res. II, 9, 12 4—8, 286, 14 S. Parall. 419 S. 166f Holl—8 vgl. Greg. Naz. Orat. 38, 12. Greg. Nyss. III, 253 B—12 vgl. Prokop. 87, 1, 165 B 1 ἠδύνατο U 3 θάνῃ] λυθῆ V | ἀναστῆ U 4 ἀπολλωμένης V wie oft | ἵνα—ἀνεστέλλετο S. 284, 14 C in C Bl. 79, 9. R 88v. C Lemma ἐκ τοῦ αὐτοῦ, R ohne hemma nach De res. I, 32, 8 | καὶ ἵνα 8 |μὴ τοίνυν V, μὴ τοίνυν μὴ C,an Stelle d. 1. μὴ Rasur in Cr | ᾖ < VC | ἀεὶ ζῶν V: ἀεὶ S | ἑαυτῷ S 81 | καὶ κρατιστ. S: κρατητεύουσαν V 6 τὴν + V 7 ὁ θεὺς U 122v | ἀπεφήνατο: »hat gemacht« S | νεκρώτητι VU 8 οἱ< Cr | βοὑλονται S | δὴ< CS | ἀναλύσεως C r 9 τοῦ σώματος hinter διαιρέσεως C r 10f ἀφ᾿ οὑ—ἀναβήσονται Z. 11] »daB sie wieder die Sünde hervorkommen lasse« S 11 ἀναβήσ.] ἀναβλύσονται U; ἀναζήσονται C Prok 12 vor Καθάπερ »Gleiehnis« rot + S | ὁπ᾿ ὅτἂν VC e: < USC r | καλῶς V, καλῶν US 13 συκῆ γενν. wie eine überschrift rot S | ᾗ+Holl | εἰς < C r S | ἔκτ. κ. μέγ.] »GröBe u. Schönheit« S | εὐτρογήσασαν C e, εὐτραφήσασα C r Jh: »habend« S | καὶ περὶ—κεχυμένη Ζ. 14< S | περὶ] ἐπὶ U 14 ἀρμογὰς, corr. v. 2. Hd. in ἀρμωγὰς C | πολυκληματαῖς V | κεχωσμένη C | οὑ—στέλλεται Z. 15: »nicht zerstört wird« S 15 ἴστ᾿ ἂν]ἕως U | πᾶσα]πρῶτον C: ῥίζα S | ἀποσπασθείη C r: »geschwächt wird« S | λεθέντων—λίθων S. 286, 1] »auf welchen sie gegründet ist« S τῶν καθ᾿ οὓς ἐβλάστησε τόπους τῶν λίθεων (δυνατὸν γὰρ πάλιν εἰς τοὺς ἑαυτῶν ἐναρμοσθῆναι τόπους τοὺς λίθους, τῆς συκῆς ἀφῃρημένης, ὅπως ὁ μὲν ναὸς σῴζηται, μηδὲν τῶν ἀφανιζόντων αὐτὸν κακῶν ἐν ἑαυτῷ μηκέτι φέρων, ἡ δὲ συκῆ πᾶσα προθέλυμνος ἀποσπασθεῖσα ἀποθάνῃ), κατὰ ταὐτὸ καὶ ὁ θεὸς ὁ τεχνίτης τὸν ἑαυτοῦ νεὼν τὸν ἄνθρωπον, δίκην ἀγρίας συκῆς τὴν ἁμαρτίαν βλαστήσαντα, διέλυσε θανάτου προσκαίροις προσβολαῖς »ἀποκτέννων«, κατὰ τὸ γεγραμμένον, »καὶ ζῳοποιῶν«, ἵνα πάλιν τῶν αὐτῶν ἡ σὰρξ μερῶν, μετὰ τὸ ξηρανθῆναι καὶ ἀποθανεῖν τὸ ἁμάρτημα, δίκην ἀνακαινοποιηθέντος ναοῦ ἀθάνατος καὶ ἀπήμων ἐγεθρῇ, τελέως ἐκ βάθρων ἀπολομένης τῆς ἁμαρτίας.

ζῶντος γὰρ ἔτι τοῦ σώματος πρὸ τοῦ τεθνήξεσθαι συζῆν ἀνάγκη καὶ τὴν ἁμαρτίαν, ἔνδον τὰς ῥίζας αὐτῆς ἐν ἡμῖν ἀποκρύπτουσαν, εἰ καὶ ἔξωθεν τομαῖς ταῖς ἀπὸ τῶν σωφρονισμῶν καὶ τῶν νουθετήσεων ἐνεστέλλετο, ἐπεὶ οὐκ ἂν ἔτι μετὰ τὸ φωτισθῆναι συνέβαινεν ἀδικεῖν, ἅτε παντάπασιν εἰλικρινῶς ἀφῃρημένης 5 vgl. zu De res. S. 275, 4 — 7 Deut. 32, 39. Justin De res. (S. Parall. 107, 273 ff S. 45 Holl) 6—S. 287,9 vgl. Prokop. PGr 87, 1, 165 B C 1 τῶν < C | γὰρ < S 2 ἑαυτῶν] αὐτοὺς C S | τῆς συκῆς] »die Wildfeige und der Feigenbaum« S, davor rot »Gleichnis« 2f ἀφῃρ.] »in ihrer Wurzel« + S 3 σώζεται U | μηδὲν — φέρων Z. 4] »keinerlei Schaden an den Ausgerotteten nehmend« S 4 ἐν αὐτῶ V, ἑαυτῶ U | προθέλυμνος < S 5 vor κατὰ τ. »kunstvoller Menschen« rot + S | καὶ ὁ θεὸς < S | ὁ Cc 79v | τεχνήτης C, v. 1. Hd. corr. | ἑ|αυτοῦ V 360v 6 νεῶ V, νεὼ U, ναὸν C | βλαστήσασαν V (viell. auch S) 7 διέλυσε—ἀποκτέννων] »tötet auswurzelnd« S | διελ.] διεκώλυεν C | ἀποκταίνων U, ἀποκτείνων wohl Cr (κτει auf Rasur, die d. Perg. durchlöch. hat) Pet Jh 8 καὶ ζωοπ. S 81v | πάλιν U S: ἀπὸ V C Dd Jh 9 τοῦ ἁμαρτήματος las schwerl. S 9f ἀνακαινοπ.] ποιηθέντος w. e. sch. S, doch viell. potvorenu »gemachten« aus novotvorenu »neugemachten« 10 ἀπήνων U: ἀπήμων Cr 89 | τελείως C 11 ἀπολλωμένης V, ἀπωλομένης Cc, ἀπολλυμμένης Cr, ἀνῃρημένης C Prok 165, 30 | ἔτι] ὅτι V 12 δεῖ καὶ Cc, δὴ καὶ Cr | ἔνδον U 123: ἔτι S | ἑαυτῆς C, nach ἐν ἡμῖν Z. 13 Cc 13 ἀποκρυπτομένην C | κἂν V C] εἰ καὶ U | ταῖς ἔξωθεν Cr | ἀπὸ — νουθετήσεων Z. 14] »der Besonnenheit« S 13f σώφρον.] συμφορῶν Cr 14 ἀναστέλλοιτο Cr: es endet C: Cc am Rand βοηθήματος und fährt fort wie 42, 3 ἀλεξιφαρμάκου κτλ. | Prok 165, 31 | ἐπεὶ οὖν U | δἔτι < U Ausgg. 15 πανταπ. εἰλικρ.] »durchaus» S ἀφ᾿ ἡμῶν τῆς ἁμαρτίας.

νῦν δὲ καὶ μετὰ τὸ πιστεῦσαι καὶ ἐπὶ τὸ ὕδωρ ἐλθεῖν τοῦ ἁγνισμοῦ πολλάκις ἐν ἁμαρτίαις ὄντες εὑρισκόμεθα. οὐδεὶς γὰρ οὕτως ἁμαρτίας ἐκτὸς εἶναι ἑαυτὸν καυχήσεται, ὡς μηδὲ κἂν ἐνθυμηθῆναι τὸ σύνολον ὅλως τὴν ἀδικίαν. ὥστε συνέστηκε συστέλλεσθαι μὲν καὶ κατευνάζεσθαι τῇ πίστει νῦν τὴν ἁμαρτίαν εἰς τὸ μὴ οἶσαι καρποὺς βλαβοποιούς, οὐ μὴν ἐνῃρῆσθαι καὶ τῶν ῥιζῶν ἄχρις. νῦν μὲν γὰρ ἐνταῦθα τὰς βλάστας αὐτῆς, οἷον τὰς ἐνθυμήσεις τὰς πονηράς, συστέλλομεν, »μή τις ῥίζα πικρίας ἄνω φύουσα ἐνοχλήσῃ«, μὴ ἐῶντες ἀναμύειν καὶ διοίγνυσθαι τὰ μεμυκότα στόμια πρὸς τὰς ἐκφύσεις, τοῦ λόγου δίκην ἀξίνης τὰς ῥίζας αὐτῆς τὰς κάτω φυομένας τέμνοντος· τότε δὲ καὶ τὸ ὅλως ἐνθυμηθήσεσθαι περὶ κακίας ἀφανισθήσεται.

Οὐδὲ γὰρ ἀμάρτυρος ὁ λόγος γραφῶν τοῖς βουλομένοις εἰλικρινῶς τὸ ἀληθὲν λέγειν, ἐπεὶ οἶδεν ὁ ἀπόστολος μηδέπω τὴν ῥίζαν ἐξ ἀνθρώπων τῆς ἁμαρτίας ὁλοσχερῶς ἀνῃρημένην, ὁτὲ μέν »οἶδα γὰρ ὅτι οὐκ οἰκεῖ ἐν ἐμοί, τουτέστιν ἐν τῇ σαρκί μου« φράζων »τὸ ἀγαθόν· τὸ γὰρ θέλειν παράκειταί μοι, τὸ δὲ κατεργάζεσθαι τὸ 8 Hebr. 12, 15; vgl. De lepra 6, 2 — 9 Plato Phaedr. 251 B — 10 vgl. De lepra 2, 9 — 13 vgl. Symp. I, 3 S. 11, 1. De res. I, 56, 3 — 16 Röm. 7, 18—20 3—7 S. Parall. 420 S. 167 Holl — 3—S. 289, 2 vgl. Phot Bibl, 234 S. 294a, 8—17 1 ἐπὶ τὸ — ἁγνισμοῦ Z. 2] »der Taufe« S 3 οὐδεὶς — τὸ κακὸν 289, 2 Ph kürzer, auch II, 3—6 berücksichtigend: es beginnt wieder C in C 46v u. R 67v, beide m. d. Lemma τοῦ ἁγίου Μεθοδίου ἐκ τοῦ περὶ ἀναστάσεως | γὰρ οὕτως < C | ἑαυτὸν < C | καυχήσηται VU | ὡς μηδὲ — ἀδικίαν Z. 4] »um auch vom Begehren sich frei zu glauben« S 4 συνέστηεκ — κατευνάζεσθαι Z. 5] »wird unterdrückt und beruhigt« S | συνέστ.] συμβέβηκεν C 5 συντέλλεσθαι Cc | κατευνάζειν Cr 6 οἶσαι] φύσαι Cr, aber vgl. 44, 4 οἶσαι βλαστὸν | ἀναιρεῖσθαι U: ἀναιρεθῆανι Cc: ἀνασπασθῆανι Cr 7 ἄχρι Cc: < Cr: es endet C | γὰρ < U | ἐνταῦθα < S | οἷον — πονηράς Ζ. 8 < S 8 μή τις] »wenn irgendwo« S | Prok. S. 165, 37f | πικρίας] gorestjna: gorestno »Bitteres« S 9 ἀναμύειν — ἐκφύσεις Ζ. 10] »sich auszubreiten« S 10 τοῦ λόγου S 82 | τὰς ῥίζας — φυομένας Ζ. 11] τὰ φυόμενα S | αὐτῆς] ταύτας V 11 τέμνοντες V 11f περὶ κακίας < S 13 γραφῶν < S 14 εἰλικρε. τὸ ἀλ. λέγειν] »hören« S | ἐπεὶ V 361 | οἶδε καὶ U | μηδὲ πρώτην V 15 ἐξ < S, od. st. »die sündige W. der Menschen« grěchovnyi člk k. ist zu lesen »die sündige W. aus den Menschen« grěchovny iz člk k. | ὅτε V U 16 ἐμοί] + ἀγαθὸν V 17 τὸ γὰρ U 123v | θέλειν] θέλειν τοῦ κατεργάζεσθαι (»des Tuns«) S | πρόκειται S 17f τὸ καλὸν < S καλὸν οὔ. οὐ γὰρ ὃ θέλω ποιῶ ἀγαθόν, ἀλλ᾿ ὃ οὐ θέλω κακὸν τοῦτο πράσσω. εἰ δὲ ὃ οὐ θέλω τοῦτο ποιῶ, οὐκέτι κατεργάζομαι αὐτό, ἀλλ᾿ ἡ οἰκοῦσα ἐν ἐμοὶ ἁμαρτία«, ὁτὲ δέ »συνήσομαι τῷ νομῳ τοῦ θεοῦ κατὰ τὸν ἔσω ἄνθρωπον· βλέπω δὲ ἕτερον νόμον ἐν τοῖς μέλεσί μου, ἀντιστρατευόμενον τῷ νόμῳ τοῦ νοός μου, καὶ ἐν παντὸς αἰχμαλωτίζοντά με τῷ νόμῳ τῆς ἁμαρτίας τῷ ὄντι ἐν τοῖς μέλεσί μου«.

οὕτως οὐδέπω τὴν ἁμαρτίαν αὐτόπρεμνον ἐκ ῥιζῶν διακοπῆναι συνέβη, ἀλλὰ ζῆν (οὐ γὰρ εἰς τέλος ἀπέθανεν· πῶς γὰρ πρὸ τοῦ περιβεβλῆσθαι θανάτῳ τὸν ἄνθρωπον;), ἵνα αὐτῷ συμμαρανθεῖσα καὶ συμφθινήσασα αὐτὴ μὲν εἰς ἄρδην ἀπόληται καὶ διαφθαρῇ καθάπερ φυτόν λυθέντος ἐν ᾧ κρύπτουσα τὰς ῥίζας, ὡς ἔφην, ἑαυτῆς διεσῴζετο, ὁ δὲ ἄνθρωπος αὖθις μηκέτι »ῥίζαν« ἐνθωπεύουσαν »πικρίας« ἔχων ἐξεγερθῇ ὥσπερ ναός.

ἀλεξιφαρμάκου γὰρ τρόπον ὑπὸ τοῦ ἀλεξητῆρος ἡμῶν ἀληθῶς καὶ ἰατροῦ θεοῦ πρὸς ἐκρίζωσιν τῆς ἁμαρτίας 3 Röm. 7, 22. 23 — 12 Hebr. 12, 15 — 13 vgl. Justin De res. 10 (S. Parall. S. 49, 35 Holl) 13—S. 293, 3 S. Parall. 421 S. 167ff Holl 1 οὐ θέλω] μισῶ V: »nicht liebe« S (auch hernach) 2 τοῦτο1: τοῦ U | ἐγὼ κατ. S 3 οἰκοῦσα: »lebende« »weilende« S | ὁτὲ δὲ] ὅτε δὲ V U 5 ἀντιστρευόμενον V | ἐκ παντὸς < V S 6 τῷ ὄντι] τῆς οὔσης las schwerl. S (»welche ..ist« suštago wohl aus »welches ..ist« suštim) 7 οὐδέπω] οὐ las schwerl. S | αὐτόπρ. προθέλυμνον am Rd. in V 7f διακοπῆναι] ἀνασπασθῆναι V Dd 8 οὐ γὰρ — ἀπέθανεν < V S; vor ἀ. ζῆν U, nach ἀ. ζ. Kl | ζῆ U 9 περιβ.] περιεσκλῆσθαι? S »dem Hinwelken« | τὸν ἄνθρωπον < S | αὐτῷ < S | συνμαρανθεῖσα V 9f κ. συνφθινήσασα V, κ. συμφθείνασα U: < S 10 αὐτὴ μὲν] αὐτῆ μὴ V: ἁμαρτία S | καθάπερ S 82v 10f φυτόν] συκῆ S 11 λυθείσης .. τῆς ῥίζης (»wenn ihre Wurzel .. zerstört wird«) viell. S | κρύπτ. . . διεσῴζετο] »sich verbirgt« S | ὡς ἔφην < U S | αὐτῆς U S | δὲ ἐσώζετο V 12 vor ὁ δὲ ἄνθρ. + »Daß zur Ausrottung der Sünde der Tod überkommen wurde« rot S | αὖθις < S | ἐνθωπουοῦσαν V, ἐνθωπεύουσαν U: vgl. II, 6, 5. Symp. 3, 10 S. 38, 18: ἐμφωλεύουσαν Ph Jh: ἐν αὑτῷ S: »producentem« =ἐμποιοῦ· σαν übers. Cornarius: ἐνθωκεύειν hätte Methodius nach Dd an allen drei Stellen geschrieben, da Hesychius ἐνθωκεῦσαι durch ἐμφωλεῦσαι erklärt 13 ἐξεγέρθη V | ὥσπερ verbinden mit dem Folgenden U S | ναὸς < S: οὖν U | ἀλεξιφαρμάκου] wieder C in C Bl. 79v u. 89 (vgl. zu S. 286, 14) | γὰρ < V U: γάρ τι < S 13f ἀλεξιτῆρος V U C 14 καὶ ἀληθῶς ἰ. U | καὶ ἰστροῦ < Cr | θεοῦ] καὶ πατρὸς + Cr | ἐκρίζ.] ἀφανισμὸν S παρελήφθη ὁ θάνατος καὶ ἀφανισμόν, ἵνα μὴ διαιωνίζον ἐν ἡμῖν εἴη τὸ κακὸν ἀθάνατον ἅτε ἐν ἀθανάτοις ἀνατεῖλαν, αὐτοὶ δὲ λελωβημένοι καὶ ἐκστάντες, νοσούντων τρόπον, τῆς οἰκείας ἀρετῆς ἐπὶ πολὺ διατρίβωμεν, ἅτε ἐν ὑφεστηκόσιν ἀεὶ καὶ ἀθανάτοις σώμασι τὴν κατὰ τὸ ἁμάρτημα μεγάλην τρέφοντες νόσον. διὸ δὴ καλῶς ταύτην πρὸς ἄμφω σωτηρίαν καῖ ψυχῆς καὶ σώματος, φαρμακευτικῆς τρόπον καθάρσεως, τὸν θάνατον ὁ θεὸς ηὕρατο, ἵνα πανάμωμοι καὶ ἀσινεῖς οὕτως ἐξεργασθῶμεν.

Φέρε γάρ, ἐπειδὴ πολλῶν δεῖ τῶν περὶ τᾶ τοιαῦτα παραδειγμάτων, ἐντεῦθεν αὐτὰ μάλιστα σκεπτώμεθα, μὴ ἀφιστάμενοι, πρὶν ἂν πρῶτον εἰς εὐδηλοτέραν ἑρμηνείαν ἀποτελευτήσῃ καὶ ἀπόδειξιν ὁ λόγος.

φαίνεται τοίνυν, ὥσπερ εἴ τις δημιουργὸς ἄκρος ἄγαλμα καλόν, ἀπὸ χρυσοῦ κατεσκευασμένον ἢ ὕλης ἑτέρας αὐτῷ καὶ πάντα τὰ μέλη συμμέτρως εἰς κάλλος διακεκοσμημένον, πάλιν χωνεύοι, λελωβημένον ἄφνω θεασάμενος ὑπό τινος ἀνθρώπου πονηροτάτου, ὃς οὐκ ἐωεγκὼν ὑπὸ βασκανίας εὐπρεπὲς εἶναι τὸ ἄγαλμα, ἐσίαντο, ματαίαν ἡδονὴν καρπίζόμενος τοῦ φθόνου (πρόσσχες γάρ, 1 vgl. zu Symp. 9, 2 S. 116, 13f. De res. I, 38, 5. 43, 3 S. 282, 1f. 291, 4. II, 6, 3 — 5 vgl. Plato Tim. 88 B. 89 B — 9 Plato legg. XII, 961 E. 960 E — 12 vgl. Justin De res. (S. Parall. S. 42, 193ff Holl); vgl. auch zu S. 292, 2 1 παρελείφθη ursprúngl. Cr: »ward ersonnen« S | καὶ ἀφανισμόν < C S | διαινίζων V 2 τὸ κακὸν] es endet Ph | ἀθάνατον — νόσον Z. 5 < S | δὲ < V 3 νοσσ. V 3f διατρίβομεν Cr 5 διὸ U 124 | δὴ < S | ταύτην] καὶ τοῦτο πάλιν w. w. sch. S 5f σωτηρίαν πρὸς ἄμφω C 6 σωτηρίαν < S | κ. σώμ. κ. ψυχ. S | φαρμακευτικὴν V: »Heilkraut« S | τρόπον < S 6f κα|θ. V 361v 7 εὕρατο Cc 8 οὕτως] ὄντως] ὄντως V Dd 9ff Pl auch πολλῶν — παραδειγμάτων u. μὴ . . ἀφιστώμεθα . ., πρὶν ἂν 9 δεῖ]δὴ Cr | τὰ τοιαῦτα] ταῦτα viell. S 10 ἔνθεν C: ἐνταῦθα w.es sch. S | αὐτὰ] ταῦτα C r, »über dieses« S | σκεπτώμεθα U C r: σκεπτόμεθα C c: σκοπώμεθα V Dd. σκεψώμεθα Jh mit Plat. Theaet. 151 E 11 πρῶτον < C S | εὐδηλωτ. V | ἀποτελευτήσει V U Cc 11f καὶ ἀπόδειξιν < S 12 φαίνεται usw.] der nach- satz fehlt, sachlich folgt er S. 291,1 | εἰ] ὅτι od. ὡς las schwerlich S (»wie daβ« jakoze jako i wohl aus »wie wenn« jakoze aste): < Cr 13 καλόν] ἤ εἶδός τι w. e. sch. (»Statue od. Bild«) S | ἀπὸ] ὑπὸ U | ὕ. ἑτ.] »anders« S | αὐτῷ] οὕτω V: αὐτὸ Cr 14 διακεκ. Cc 80 15 χωνεύων Cr | ἄφνω < S 15f πονηρωτάτου V U 16 ὑπὸ βασκανίας <S | ἐμπρεπὲς C | τὸ: τοῦτο τὸ S 17 ἐσίνατο < w. e. sch. S | ματαίαν] μιανθεῖσαν w. e. sch. S | ἡδονὴν slasj: vlastj Sb | καρπούμενος U Jh | πρόσχες V U C: S 83 ὦ σοφώτατε Ἀγλαοφῶν, ὅτι, εἰ βούλοιτο μὴ εἶναι σεσινωμένον ὅλως ὁ δημιουργὸς καὶ ψεκτὸν τὸ μετὰ τοσαύτης αὐτῷ σπουδῆς τε καὶ φροντίδος πεπονημένον, πάλιν προτραπήσεται συγχωνεύσας αὐτὸ τοιοῦτο ποιεῖν οἷον καὶ πρόσθεν ἦν. εἰ δὲ μὴ ἀναχωνεύοι μηδὲ ἀνασκευάζοι — ἐᾠη δὲ μένειν — θεραπεύων αὐτὸ καὶ ἐπανορθόμενος, ἀνάγκη δὴ πυρακτούμενον καὶ χαλακευόμενον τὸ ἄγαλμα μηκέτι κύνα- σθαι διατηρηθῆναι τὸ αὐτό, ἀλλὰ διηλλαγμένον ἔσεθσαι καὶ ὑπε- σπασμένον)· διὰ τοῦτο, εἰ βούλοιτο ὅλον καλὸν αὐτὸ καὶ ἄμωμον εἶναι τὸ ἔργον, ἀναθλᾶσθαι αὐτὸ καὶ ἀναχωνύεσθαι δεῖ, ὅπως τὰ μὲν αἴσχη καὶ τὰ ἀλλοιώματα πάντα τὰ ἐξ ἐπιβουλῆς αὐτῷ καὶ φθόνου ὑπάρξαντα αὐτὰ μὲν διὰ τῆς ἀνασκευῆς καὶ ἀναχωνεύσεως ἀπόληται, τὸ δὲ εἰς τὸ ἑαυτοῦ εἶδος ἀσινὲς καὶ ἀκίβδηλον αὖθις ἄγαλμα ὁμοιότατον ἑαυτῷ κατασταθῇ (τῷ μὲν γὰρ ἀγάλματι ἀπο- λέσθαι μὲν οὐκ ἔστιν ὑπὸ τῷ αὐτῷ τεχνίτῃ, κἄν πάλιν εἰς ὕλην χυθῇ, ἀποκατασταθῆναι δὲ ἔστιν· τοῖς δὲ αἴσχεσι καὶ λωβήμασιν ἀπολέσθαι μὲν ἔστιν — τήκονται γάρ — ἀποκατασταθῆναι δὲ οὐκ ἔστιν, διὰ τὸ ἐν πάσῃ τέχνῃ τὸν ἄριστον δημιουργὸν μὴ πρὸς τὸ αἴσχιον ἤ ἀπηχθημένον ὁρᾶν, ἀλλὰ πρὸς τὸ σύμμετρον καὶ εὔθὲς τοῦ 4 Theoph. Ad Autol. II, 26 1 ὦ σοφ. Ἀγλ. auch 53,2 | σοφότ. U | εἰ — ψεκτὸν Ζ. 2 S: »nicht wollend« sehen dies so verdorbene Bild« S | εἰ las wohl auch S 2 τὸ < V | αὐτῷ < C 2f κ. φροντίδος < S 3 πεπονημένω U: πεποιημένον C | προτραπήσεται: »wird er es sich verdrieβen lassen« S | αὐτὸ < S 4 τοιοῦτον U C: το- σοῦτο V: < S | ἀναχων. — ἐπανορθούμενος Ζ. 5] »um es kümmert« S 5 ἀνα- σκευάζοι auch U | ἐῶν V: ἐᾶ U Cr | οὕτως μένειν Cr | αὐτὸν V 6 δὴ: δὲ C | πυρακτ. — ἄγαλμα < S 7 ἀλλὰ — ὑπεσπασμένον Ζ. 7f] oἷον καὶ πρόσθεν ἦν ἄγαλμα καλόν w. e. sch. S | διηγαλμένον Cr 8 ὅλον καλὸν αὐτὸ Bo: καλὸν αὐτὸ VU: ὅλον αὐτὸ καλὸν C (ὅλον αὐτὸ hinter ἄμωμον Cr): τοῦτο αὐτοῦ w. e. sch. S (»dieses sein«) 9 ἀναθλ. U 124v | καὶ <S 10 αἴσχη] ἔσχη U | τὰ ἀλλοιώματα] »Unschönheiten« S 10f ἐπιβ. α. κ. φθόνου] »Neid und feindseligen Anschlag« S 11 χωνεύσεως Cr 12 ἀπολεῖται Cc, ἀπόλλωνται Cr | ἑαυτοῦ] αὐτὸ C | ἀσιν. κ. ἀκιβδήλευτον C (hinter ἑαυτῷ Ζ. 13 Cr: < S) 13 τὸ ἄγαλμα C | ὁμοιότατον ἑαυτῷ < S | ὁμοιώτατον V U | αὐτῶ κατασκευασθῆ U | κατασταθῆναι Cc | γὰρ < Cr 13f ἀπολ.] ἀποθέσθαι Cc 14 μὲν <U | ὑπὸ] κατὰ U | τεχνήτη, corr. v. 1. Hd., C: ὄντι (< Cr) διότι + C | εἰς ὕλην < S 15 χυθῆ C S: λυθῆ V 362 U Holl | ἀποκατ. δὲ ἔ.: »sondern vielmehr eine Erheuerung zu Besserem haben« S | τοῖς δὲ — δημιουργουμένον S. 291, 1 < S ἔσχεσι U 18 ἀπηχθ. Dd, ἀπεχθημένον V: ἐπιτευχθησόμενον U Cc, ἐπιτεχθησόμενον Cr | πρὸς < Cr δημιουργουμένου)· —

ταὐτὸν ἄρα φαίνεται δή μοι καὶ ἐφ' ἡμῶν ὁ θεὸς διῳκονομηκέναι. τὸν γὰρ ἄνθρωπον, τὸ εὐπρεπέστατον ἑαυτοῦ τέχ- νημα, βασκάνοις ἐπιβουλαῖς φθόνου κεκακωμένον ἰδὼν οὐκ ἠνέσχετο τοιοῦτον καταλεῖψαι, φιλάνθρωπος ὤν, ὅτως μὴ δἰ αἰῶνος εἴη μεμωμημένος, ἀθάνατον ἔχων ἐν ἑαυτῷ τὸν ψόγον, ἀλλὰ διέλυσεν εἰς ὕλην πάλιν, ἵνα διὰ τῆς ἀναπλάσεως ἐκτακῶσι καὶ ἐξαφανισθῶσι πάντα τὰ ἐν αὐτῷ μωμήματα. τὸ γὰρ ἐκεῖ ἀναχωνευθῆναι τὸν ἐν- δριάντα τοῦτο ἐνταῦθα ἀποθανεῖν καὶ διαλυθῆναι τὸ σῶμα· τὸ δὲ ἐκεῖ ἀναμορφοποιηθῆναι τὴν ὕλην ἤ ἀνακοσμηθῆναι, τοῦτο ἐντοῦθα τὸ ἀναστῆναι. ὥσπερ καὶ ὁ προφήτης Ἱερεμίας· τούτοις γὰρ ἤδη καὶ αὐτὸς ὧδε τὰ αὐτὰ παρεγγυᾷ, »καὶ κατέβην« λέγων »εἰς τὸν οἶκον τοῦ κεραμέως· καὶ ἰκού, αὐτὸς ἐποίει ἔργον ἐπὶ τῶν λίθων, καὶ διέπεσε τὸ ἀγγεῖον ὅ αὐτὸς ἐποίει ἐν ταῖς χερσὶν αὐτοῦ, καὶ πάλιν ἐποίησεν αὐτὸ ἀγγεῖον ἕτερον, καθὼς ἤρεσεν ἐνώπιον αὐτοῦ τοῦ ποιῆσαι. καὶ ἐγίνετο λόγος κυρίου | πρός με λέγων· εἰ καθὼς ὁ κεραμεὺς οὗτος οὐ δυνήσομαι τοῦτο ποιῆαι ὑμᾶς, οἶκος τοῦ Ἰσραήλ; ἰδού, ὡς ὁ πηλὸς τοῦ κεραμέως ὑμεῖς ἐστε ἐν ταῖς χερσί μου.«

4 vgl. De res. I, 44, 1. II, 18, 4; auch zu S. 289, 1 — 5 Justin De res. (S. Parall. 43 S. 207ff Holl) — 11 Jerem. 18, 3 — 6 ; vgl. Symp. 3, 5 S. 31, 10ff 1 ff Epiph. Panar. haer. 64, 65 S. 674, 15ff. 675, 16ff — 7 vgl. Prokop. PGr 87, 1, 165,33f 1 ταὐτὸ S | ἄρα Md: γὰρ ΗSS | δή μοι < S | δὴ: δὲ U | ὁ θεὸς — γὰρ Ζ.2] »Denn Gott machte den« S | θεὸς οὕτως U 2 διοικονο- μηδέναι V: Cc 80v: δὴ ᾠκονομηκέναι Cr | ἑαυτοῦ] »seiner Hand« S 2f τέχ- νισμα V, τέχνασμα Dd 3 βασκ. Cr 89v | φθόνω U 4 τοιοῦτο VCc: »so« S 5 μεμωμημένος S 83v: μεμωμημένον V U C: λελωβημένον z. B. Jh | ἔχον Cr Pet Dd Jh | ἑν ἑαυτῷ < S 6 ἐκτακῶσι καὶ < S | ἐκτακῶσιν κ. ἐξαφανισθῶσιν Cc. 7 ἐν αὐτῷ < S | μήματα U | τὸ] ὅ C u. w. e. sch. S 8 τοῦτον τὸ U | τὸ ἀποθανεῖν C | ὅ δὲ C 9 ἀναμορ- φωθῆναι Cr. ποιη übergeschr. in U | ἤ ἀνακομισθῆναι V: ἤ ἀνακοσμοποιη- θῆναι U: < S | ἐνταῦθα] μετὰ τὰ ἀποθανεῖν + U 10 καὶ . . Ἱερ.] »<i> ier.« S | τούτοις — παρεγγυᾷ Ζ. 11] »reinigt« ocistaet wohl aus »upovaet S: Ἰουδαίοις παρᾐνει καὶ . . παρηγγύα vermutete Md: Kolon vor τούτοις Κl | ἤδη] δεῖ Cc, δὴ Cr 11 τ.α.] ταῦτα U C | καὶ κατέβη U 125 | λέγων γάρ φησιν S: λέγων hinter κεραμέως C 12 ἐπὶ τὸν λίθον C 13 αὐτὸς < U | ὑπὸ τῶν χειρῶν w. e. sch. S | αὐτῷ w. e. sch. S 14 ἕτερον las wohl auch S (»in ihm nem wohl aus »zu einem anderen ihm« (v' in emu) | τοῦ ποιῆσαι] ποιεῖν < S 15 εἰ <S 16 οὖτος] αὐτὸς V | τοῦτο < S: τοῦ Cr | ποιεῖν Cr | υμῖν C | τοῦ < C | τοῦ < U 17 ταῖς < C

Πρόσσχες γὰρ ὅπως, ὡς ἔφην, μετὰ τὸ παραβῆναι τὸν ἄνθρωπον ἡ μεγάλη χεὶρ εἰς νῖκος καταλεῖψαι τὸ ἑαυτῆς ἔργον οὐκ ηὐδόκησεν ὡς κίβδηλον τῷ πονηρῷ ἀδίκως αὐτὸ λυμηναμένῳ βασκά- νοις αἰτίαις, ἀλλὰ ἀνατήξας ἀνέδυσεν αὖθις εἰς πηλόν, οἷα κεραμεὺς 2 Symp. 3, 5 S. 31, 18ff; vgl. zu S. 289, 1 u. 291, 4. Theoph. Ad Autol. II, 26. Iren. Adv. haer. III, 23, 6. Novat. De trin. 1 — 4 vgl. De res. III, 6,1 2 Eriph. Panar. haer. 64, 65 S. 674, 15ff. 675, 16ff. Greg. Naz. Orat. 38, 12 PGr 36, 324. Chrysost. hom. 18 in Gen. PGr 53, 1, 151. August. Encheir. 89. Za- char. Mityl. PGr 85 S. 1125. 1132 — 4 vgl. Nilus Ep. II, 200 PGr. 79, 305 1 πρόσχες V U C | γὰρ < V Cr | ὅπως < S: πῶς nach ἔφην C 1f τοῦ ἀνθρ. S 2 νῖκος] νεῖκος w. e. sch. S, so vermuteten auch Cornarius u. Pet: Dd verweist richtig auf Thesaur. V, 1522 | καταλείψειν V | τὸ ἑαυτῆς ἔργον] τὸν ἄν- θρωπον S | Theoph. καὶ τοῦτο δὲ ὁ θεὸς μεγάλην εὐεργεσίαν παρέσχεν τῷ ἀνθρώπῳ, τὸ μὴ διαμεῖναι αὐτὸν εἰς τὸν αἰῶνα ἐν ἁμαρτίᾳ ὄντα. ἀλλὰ . . ἐξέ- βαλλεν αὐτὸν ἐκ τοῦ παραδείσου, ὅπως διὰ τῆς ἐπιτιμίας . . παιδευθεὶς εἰς ὕστερον ἀνακληθῇ . . . οὐ μήν, ἀλλὰ καὶ καθάπερ σκεῦός τι, ἐπὰν πλασθὲν αἰτίαν τινὰ σχῇ, ἀναχωνεύεται ἤ ἀναπλάσσεται εἰς τὸ γενέσθαι καινὸν καὶ ὁλόκληρον, οὕτως γίνεται καὶ τῷ ἀνθρώπῳ διὰ θανότου. Iren. eiecit eum de paradiso et a ligno vitae transtulit; non invidens ei lignum vitae . . sed miserans eius, ut non per- severaret semper transgressor, neque immortale esset, quod esset circa eum pec- catum, et malum interminabile et insanabile. prohibuit . . , interponens mortem et cessare faciens peccatum . . per carnis resolutionem. Novat. ne vivens in aeternum circumferret secum in poenam sui semper immortalem delictum. Greg. Naz. κερδαίνει μέν τε κἀνταῦθα, τὸν θάνατον καὶ τὸ διακοπῆναι τὴν ἁμαρτίαν, ἵνα μὴ ἀθάνατον ᾖ τὸ κακόν. Chrysost. ἵνα μὴ . . μέλλῃ ἀθάνατα ἁμαρτάνειν, βέλτιον αὐτὸν (τὸν Ἀδάμ) ἐντεῦθεν ἔξω βαλεῖν. Zachar. S. 1125 τῆς ἀναπλάσεως . . αἰτία . . ἀγαθότης θεοῦ . . καὶ φιλανθρωπίας ὑπερβολή. ἐλεήσας γὰρ ὁ δη- μιουργὸς τὸ πλάσμα καὶ νικᾶσθαι τοῦτο πρὸς τῆς κακίας μὴ ἀνασκόμενος, διαλύει μὲν τὸ ὑποδεξάμενον τὸ κακὸν ἀγγεῖον, ἀναπλάττει δὲ αὖθις καὶ ἀναχαλκεύει. 1132 ἐμηχανήσατο ἡ μεγάλη καὶ παμποίκιλος τοῦ θεοῦ σοφία διὰ τῆς λύσεως τῶν ἀνθρωπίνων σωμάτων καταλῦσαι τὴν φθορὰν ἥν εἰσενήνοχεν ἡ κακία καὶ τῆς ἀθανασίας μεταδοῦναι τοῖς θνητοῖς 3 ηὐδόκησεν: »wollend« S | κίβδ. . . ἀδικ. α. λυμ.] »indem er umdundelt ist« S | κίβδηλον] δῆλον C | τῷ πον.: πονηροῦ U, τὸ πονηρὸν Cc; »von dem Eifersüchtigen« S | ἀδίκ. ἀπολυμηνα- μένω C | λυμηναμένου U 4 ἀλλὰ < Cr | Nilus ποῖον γὰρ . . μεῖζον . . , ἀνδριάντα πλάσαι τὸν πρώην μὴ ὑφεστῶτα, ἤ τὸν διαπεσόντα ἀναχωνεῦσαι εἰς τὸ αὐτό; | ἀνατήξασα ἀνέλυσεν C, ἀναστήσασα ἀνέλυσε μὲν Cr: »zestört habend machte er« S | ἀνέδευσεν: ὅδευσεν V | αὖ|θις V 362v | εἰς πηλόν] πηλῷ oder πηλόν S | κερ. S 84 ὁ ἀναπλάσσων ἄγγος πρὸς τὸ ἀφανισθῆναι μὲν διὰ τῆς ἀναπλάσεως πάντα τὰ ἐν αὐτῷ αἴσχη καὶ θλάσματα, γενηθῆναι δὲ τὸ πᾶν ἄνωθεν ἀμέμπτως ἀρεστόν.

ἤ »οὐκ ἔχει ἐξουσίαν ὁ κεραμεὺς τοῦ πηλοῦ ἐκ τοῦ αὐτοῦ φυράματος ποιῆαι σκεῦος, ὅ μὲν εἰς τιμήν, ὅ δὲ εἰς ἀτιμέαν;« ὅ δή ἐστι (τοῦτο γὰρ παντάπασιν ὁ ἀπόστολός μοι δηλοῦν φαίνεται)· μή τι ἐξουσίαν οὐκ ἔχει ὁ θεὸς ἀπὸ τῆς ὔλης ἑκόστου τῆς αὐτῆς ἀναπλάσας καὶ ἀνακοσμήσας ἰδίως ἕκαστον ἤ εἰς τιμὴν ἡμῶν ἀναστῆσαι καὶ δόξαν, ἤ εἰς ἀτιμίαν καὶ κατάκρισιν; εἰς ἀτιμίαν μὲν τὸν ἐν ἁματρίαις φαύλως βιώσαντα, εἰς τιμὴν δὲ τὸν ἐν δικαιοσύνῃ.

καθάπερ ἐδηλώθη καὶ τῷ Λανιήλ, »καὶ πολλοὶ τῶν καθευδόντων ἐν γῆς χώματι« λέγοντι »ἑξεγερθήσονται, οὗτοι εἰς ζωὴν αἰώνιον. καὶ οὗτοι εἰς ὀνειδισμὸν καὶ αἰσχύνην αἰώνιον καὶ οἱ συνιέντες ἐκλάμυουσιν ὡς ἡ λαμπρότης τοῦ στερεώματος«.

ἐφ' ἡμῖν γὰρ οὐ τὸ ἀφανίσαι τὴν ῥίζαν τελείως τῆς πονηρίας, ἀλλὰ τὸ μὴ πρὸς ἔκτασιν αὐτὴν ἐᾶσαι φῦναι καὶ καρ[οφορεῖν. ἡ μὲν ἀπώλεια ὑπὸ τοῦ θεοῦ κατὰ τὴν τοῦ σώματος, ὡς εἴρηται, διάλυσιν γίγνεται, 3 Röm. 9, 21 — 10 Dan. 12, 2. 3 6 Oekumenius zu Röm. 9, 21 PGr 118, 516 BC — 13 — S. 294, 8 S. Parall. 422 S. 169 Holl 1 ὁ < C S: ὅς U | ἀναπλάσας ἅγγος C c, ἄγγος ἀναπάσας Cr | ἄγγος] αὐτὸ U 2 θλάσμ.] πλάσματα C | γεννηθῆναι Cr | δὲ] τε V U Cc | τὸ πᾶν las wohl auch S (emu »er« wohl aus vsemu) 3 ὡς ἄς ἄν. ἦν S | ἀμέμπτως <S | ἀρεστόν] es endet C (Cc 81) 3f τοῦ πηλοῦ — φυράματος Ζ. 4] ἐκ τοῦ αὐτοῦ πηλοῦ καὶ φυράματος S 4 σκεῦος, ὅ μὲν εἰς τιμήν < S 5 παντάπασιν < U 6 εἰ μή τι V | μή τι etc. frei wiedergegeben von Oekumenius ἔχει, φησίν, ἐξουσίαν ὁ θεὸς ὁ ἐγείρων τοὺς νεκροὺς τοὺς μὲν εἰς δόξαν, τοὺς δὲ εἰς αἰσχύνην ἐγεῖραι, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῶν ἑκάστῳ ἀνθρώπῳ βεβιωμένων. οὕτως ὁ ἐν ἁγίοις Μεθόδιος ἐν τῷ περὶ ἀναστάσεως λόγῳ | ἔχη V 7 ἑκάστου w. e. sch. < S | ἑαυτῆς S | πλάσας κ. κοσμήσας S | ἰδίως] εἶδος U 8 καὶ δόξαν < S 9 μὲν < S | τὸν . . β. S: τῶν βιωσάντων VU | δὲ] καὶ δόξαν + S | τὸν S: τῶν VU 10 καὶ π.] ὅτι π. U 11 λέγοντι] γὰρ λέγει nach πολλοὶ Ζ. 10 S | ἐξεγερθ. U 125v 12 ὀνειδισμὸν καὶ < S 13 στερεώματος] »Himmels« übers. S. | ἐφ᾿ ἡμῖν — ἀμοιβαῖα 294, 8 Cin K 50v — 51r; Lemma ἐκ τοῦ αὐτοῦ λόγου nach 38, 3f S. 280, 9ff) | ἐφ᾿ ἡμῖν] ἔφημεν C 14 τὴν ῥ. . . τ. πον.] »die Sünde« S | τῆς πον. τελ. U | τελέως C 15 πρ. ἔ. . . φῦναι: »wachsen« S | ἔκστασιν C | καρποφορᾶν C 16 καὶ παντελικὴ w.e. sch. < S | αὐτ. (ταῖς U) ῥίζ.] τῆς ῥίζης C 17 τοῦ < C | σώματος C 51 | εἰρήκαμεν w. e. sch. S |γίνεται C ἡ δὲ ἐκ μέρους πρὸς τὸ μὴ οἶσαι βλαστὸν ὑφ᾿ ἡμῶν.

καὶ διὰ τοῦτο τὸν ἐκθρέψαντα πρὸς αὔξησιν αὐτὴν μᾶλλον καὶ μέγεθος, ἀλλὰ μὴ στειρώσαντα τὸ ὅσον ἐπ᾿ αὐτῷ καὶ συμπιλήσαντα ἀνάγκη διδόναι δίκην, ὅτι δυνάμενος καὶ ἔχων πρὸς τοῦτο τὴν ἐξουσίαν εἵλατο τὸ βλάπτον πρὸ τοῦ συμφέροντος μᾶλλον τιμῆσαι.

Ὥστε μηδείς, αὐτὸς αἴτιος ὤν, ἀκολάστῳ γλώσσῃ μεμφέσθω τὴν θείαν φύσιν, ὡς οὐκ ἐν δίκῃ διανέμουσαν ἑκάστῳ κακίας καὶ ἀρετῆς τὰ ἀμοιβαῖα. »τίς γὰρ εἶ, ὦ ἄνθρωπε, ὁ ἀνταποκρινόμενος τῷ θεῷ; μὴ ἐρεῖ τὸ πλάσμα τῷ πλάσαντι· τί με ἐποίησας οὕτως ἢ οὕτως;« πῶς γάρ, ὁπότε αὐτοδεσπότῳ βουλῇ κακίαν εἵλατο;

διὸ καὶ οὐ λέξει δικαιοσύνης δόγμασιν ἀπαραλλάκτοις κρίνοντι τῷ θεῷ· »τί με ἐποίησας οὕτως« κατακριθέντα εἰς τὸ ἀλγύνεσθαι;

πρόσσχες γὰρ ὅπως ὥσπερ ἀκοντιστὴς ὁ ἀπόστολος δεινὸς συνεστραμμένα ῥήματα τῶν λόγων εἰς μέσον ἐμβαλὼν ἀσαφῆ μὲν καὶ ἐπικεκαλυμμένην μένην ποιεῖται εἰς βάθος τῶν ἀναγνωσμάτων τὴν ἐξεργασίαν, ἀληθεστάτην δὲ καὶ ὀρθόδοξον καὶ μηδὲν ἔχουσαν ἀπημελημένον ἢ δύσφημον.

τοῖς μὲν μὴ μετὰ σπουδῆς ἀλλὰ ἀγεννῶς ἐγκύπτουσι τοῖς 6 Plato Epin. 979 B — 8 Röm. 9,20 — 13 Plato Prot. 343 E — vgl. Symp. 3, 2 S. 28, 18 ff 1 ἡ δὲ — βλαστὸν] »ihr nicht zu wachsen gestatten« (μὴ πρὸς ἔκτασιν od. αὔξησιν αὐτὴν ἐᾶσαι φῦναι) S | βλαστὸν] καρπὸν ἢ βλαστὸν C καὶ [<S 2 τὸν ἐκθρέψ.—μέγεθος] »wer sie wachsen läßt« S | μὴ] μὴ ὅτι U, μήτι Jh 3 τὸ<Jh, nach ὅσον C | κ. συμπιλ. <S | συμπιπλώσαντα V, συμπειλήσαντα U, συνπηλήσαντα C 4 εἵλατο—τιμῆσαι Z. 5] »noch es unfruchtbar zu machen« S | εἵλετο C 5 πρὸ<U | προτιμῆσαι U 6 αὐτοαιτῆς C | ὢν V 363 6f Pl οὐ τὴν θείαν..αἰτιᾶσθαι δεῖ φύσιν, οὐκ ἐν δίκῃ διανέμουσαν 7 τὴν θ. φύσιν] »die heilige Gottheit« S | ἐν δίκῃ] δικάζουσαν od. κρίνουσαν οὐδὲ w.e.sch, (»nicht gerecht richtend noch«)+S | ἑκάστῳ <S | κακίας—ἀμοιβαῖα Z.8: »entsprechend dem Bösen u. Guten« S 8 καὶ] ἢ VC | ἀμοιβαῖα] es endet C 9 πλάσαντι V S: ποιήσαντι U 10 ἢ οὕτως <US | εἵλατο] »wir…erwählen« izvolim S (viell. aber »er… erwählt hat« izvoli) 11 διὸ <V | οὐ λέξει] σὺ λέξη V | δικαιοσύνῃ καὶ δείγμασιν S 12 κατακρ.—ὅπως Z.13<U | κατακριθὲν V | πρόσχες V 13 δεινὸς<S | τῶν (U 126) ἀναγνωσμ. τ. ἐξεργ: τὰ ἀναγνώσματα τούτων τῶν ἐξεργασιῶν od. ἐξηγήσεων w.e.sch. S 16 καὶ ὀρθόδοξον <S | ἀπημελημ. ἢ<S 17 ἀγεννῶς: »nur mit Unachtsamkeit« S | ἐγκύπτουσι VS vgl. S. 295, 8: ἐκπίπτουσι U 17f τ. λόγοις S 85 λόγοις ἀσυνάρτητα ἔσθ᾿ ὅτε δοκεῖ καὶ ἀσύμφωνα λέγειν, τοῖς δ᾿ αὖ σπουδαίως καὶ λογισμῷ νήφοντι ὁπόσης τάξεως ἔμπλεα καὶ ἀληθείας.

Δι᾿ ἀκριβείας μὲν οὖν περὶ τούτων διεξιέναι τὰ νῦν ἱκανὸν ἂν γένοιτο αὐτὸ καθ᾿ ἑαυτὸ μόνον ἔργον. καὶ γὰρ γελοῖον καταλείψαντάς σου τὴν σκέψιν, ἧς ἕνεκα ταύτην ἐστειλάμεθα, εἰς ἄλλα μετιέναι. ταῦτα γὰρ ἡμῖν εἴρηται διὰ τὴν τῶν ἐθελοκακούντων τιμωρὸν δίκην.

ἀποδειχθέντος τοίνυν ἐνδηλότατα, τὸν θάνατον τῷ ἀνθρώπῳ μεμηχανῆσθαι μὴ ἐπὶ κακῷ τινι, ἀλλὰ <ἐπ᾿ ἀγαθῷ> , χρὴ λοιπὸν τὸν μὴ φαύλως τούτοις ἐγκύπτοντα περὶ τῆς ἀναστάσεως νοεῖν τοῦ σώματος. πῶς γὰρ οὐκ ὠφέλιμος ὁ θάνατος, διαφθείρων ἡμῶν τὰ ληΐζοντα τὴν φύσιν, εἰ καὶ παρὰ τὸν καιρὸν ἐπαχθής, καθ᾿ ὃν προσφέρεσθαι δοκεῖ καθάπερ αὐστηρότατον τῷ νοσοῦντι φάρμακον; καὶ ἵνα μὴ πολλάκις τὰ αὐτὰ περὶ τῶν αὐτῶν διαλεγώμεθα, φέρε καὶ ἀπὸ τῆς ᾠδῆς ἔτι τοῦ Δευτερονομίου βεβαιώσαντες τὸν λόγον ἴωμεν τὰ ἑξῆς διαληψόμενοι.

Τὸ γάρ »ἐγὼ ἀποκτενῶ καὶ ζῆν ποιήσω, πατάξω κἀγὼ ἰάσομαι, καὶ οὐκ ἔστιν ὃς ἐξελεῖται ἐκ τῶν χειρῶν μου« λεγόμενον ὑπὸ τοῦ θεοῦ τί ἄλλο διδάσκειν βούλεται ἢ ὅτι διὰ τοῦτο τὸ σῶμα πρῶτον ἀποκτέννυται καὶ θνῄσκει, ἵνα αὖθις ἀνασταθῇ καὶ ζήσῃ; 3 Plato Tim. 89 D — 6 Plato Epin. 988 E — 12 Plato Gorg. 490E — 15 Deut. 32,39 1 ἀσύμφωνα...καὶ ἀσυνάρτητα S | αὖ] »ο« S 2 σπουδαίοις S | κ. λογισμῷ νήφ. <S | ἀληθείας ἔμπλεα καὶ νοήσεως S 3 Δι᾿ ἀκριβείας —ἔργον z.4 auch Pl | ἀκρίβειαν S | οὖν<S | διεξ. τὰ νῦν] διεξελθεῖν Pl 3 f ἂν γέν.—ἔργον Z. 4 <S 4 καὶ γὰρ γελοῖον; »den es ist nicht gut« S | γέλοιον V | καταλείψαντάς—ἐστειλάμεθα z. 5] »von Einem« S 5 σου] οὖ V, που Jh | ἦς<V | ταῦτα—δίκην Z.6<S 6 τὴν<U 7 ἐνδηλώτατα U | μεμ.: »daß..ist« S 8 μὴ<V | ἀλλὰ<S | ἐπ᾿ ἀγαθῷ +Holl | τὸν—ἐγκύπτ. <S 9 περὶ] τῆς ὕλης καὶ + S | νοεῖν] »zu reden« S | τοῦ σώματος <S | ὠφέλιμον V 10 καὶ φθείρων (od. ἢ διαφθείρων) las viell. S, (ἢ ili S, wohl aus »und« mit Fragepartikel i li) | τὰ ληΐζοντα <S 11 παρὰ] πρὸς w.e.sch.S | προσφέρ. δοκεῖ] προσφέρεται S 12 αὐστηρώτατα V: <S | τῶ V 363v: <U | μὴ πολλάκις] καὶ πάλιν od. αὖθις S | τὰ αὐτὰ <S | Pl ταὐτὰ...καὶ περὶ τ. αὐτῶν 12f τῶν αὐτῶν] τούτων viell. S 13 καὶ<S | τῆς ᾠδῆς ἔτι <S, ἔτι <U 14 βεβαιώσαντες —διαληψόμενοι] »beginnen wir die Verhandlung zu machen« S 14 βεβαιώσαντες ἰάσομαι <S 17 διδάσκειν βούλεται] »lehrt« S | ὅτι] τὸ V | διὰ τοῦτο <S 18 καὶ θνῄσκει <S | αὖθις <S | ἀνασταθῇ etc.] »kann auferstehen etc.« S πατάσσεται πρῶτον καὶ θραύεται, ἵνα σῶον αὖθις πλασθῇ καὶ ὑγιές.

καὶ οὐδὲν ἐξελέσθαι ὅλως τὸ σύνολον τῆς μεγάλης καὶ κραταιᾶς αὐτοῦ χειρὸς πρὸς ἀπώλειαν καὶ ὄλεθρον σθένει, οὐ πῦρ, οὐ θάνατος, οὐ σκότος, οὐ χάος, οὐ φθορά. »τίς γὰρ ἡμᾶς« φησίν »χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χριστοῦ;« —ὃς ἑρμηνεύεται χεὶρ τοῦ πατρὸς καὶ λόγος —» θλίψις; ἢ στενοχωρία; ἢ διωγμός; ἢ λιμός; ἢ γυμνότης; ἢ κίνδυνος; ἢ μάχαιρα; καθὼς γέγραπται ὅτι ἕνεκεν σοῦ θανατούμεθα ὅλην τὴν ἡμέραν, ἐλογίσθημεν ὡς πρόβατα σφαγῆς. ἀλλ᾿ ἐν τούτοις πᾶσιν ὑπερνικῶμεν διὰ τοῦ ἀγαπήσαντος ἡμᾶς«, ἀληθέστατα, ἵνα πληρωθῇ, καθὼς ἔφην, τό »ἐγὼ ἀποκτενῶ καὶ ζῆν ποιήσω, πατάξω καὶ ἰάσομαι, καὶ οὐκ ἔστιν ὃς ἐξελεῖται« »ἡμᾶς« »ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ θεοῦ τῆς ἐν Χριστῷ« πρὸς ἀπώλειαν. διὸ καὶ »ἐλογίσθημεν ὡς πρόβατα σφαγῆς«, ἵνα ἀποθανόντες »τῇ ἁμαρτίᾳ« ζήσωμεν »τῷ θεῷ«.

—καὶ ταῦτα μὲν μέχρι τοσούτου διεσκέφθω· τὰ δὲ συνεχῆ τούτοις ὧδε πάλιν προχειριστέον.

Εἰ πᾶν τὸ γεννώμενον νοσεῖ — προτείνει γὰρ οὕτως ὁ ἐξ ἐναντίας — καὶ κατὰ τὴν γένεσιν καὶ κατὰ τὴν τροφὴν (ἀπὸ τῶν προσιόντων γάρ, φησίν, αὔξεται, καὶ ἀπὸ τῶν ἀπιόντων ἐλαττοῦται), τὰ δὲ μὴ γεννώμενα ὑγιαίνει, ὅτι μὴ νοσεῖ μηδὲ προσδεῖται ἢ ἐπιθυμεῖ, ἐπιθυμεῖ δὲ τὰ γεννώμενα καὶ συνουσίας καὶ τροφῆς, τὸ δὲ ἐπιθυμεῖν νοσεῖν ἐστι, τὸ δὲ μὴ δεῖσθαι μηδὲ ἐπιθυμεῖν ὑγιαίνειν, νοσεῖ δὲ τὰ γεννώμενα, ὅτι ἐπιθυμεῖ, τὰ δὲ μὴ γεννώμενα οὐ νοσεῖ, πάσχει δὲ τὰ νοσοῦντα ἢ κατὰ πλῆθος ἢ ἔνδειαν τῶν προσγινομένων 4 Röm. 8,35—37 — 5 vgl. De creates 9. Iren. Adv. haer. III, 21,10 V,5,2.6,1. Hipp. In Dan. II,33, 4. III, 14, 6—10 Deut. 32,39—11 Röm. 8,39 —12 Röm. 8,36 —13 Röm. 6, 10—14 De res. I, 26, 1 S. 253, 3 —17 De res. I, 9.10 5 vgl. Prokop. PGr 87, 1,133 A 1 πατάσσ...καὶ θραύεται: »wird vernichtet ..und zermalmt« S | σῶον] σῶν Jh nach Pl Tim. 82B | αὖθις σῶον U 3 αὐτοῦ] ἐκείνου las schwerl. S | ἀπώλειαν S 85v | καὶ ὄλεθρον <S 4 οὐ σκότος<VS | οὐ γάος <S | χωρήσει V 5 χριστοῦ US: κυρίου V 7 ὅτι <V 8 ὅλην τὴν ἡμέραν <S | ἀλλὰ V 9 τὸν ἀγ. S 10 ἔφη S | πατάξω—ἐξελεῖται ἡμᾶς Z. 11: »usw.« S 11 κἀγὼ ἰάσομαι U | ἡμᾶς] τουτέστιν s | ἀπὸ] ἐκ U 12 χριστῶ ἰησοῦ U 13 σφαγῆς: » zur Schlachtung« S 14 μὲν <V 15 ὧδε<S 16 γεννόμενον U 17 τροφὴν] φύσιν S 18 γάρ <U | φησίν<S 19 ὑγιαίνει, ὅτι <S: U 127 | ὅτι μὴ] μηδὲ U | μηδὲ] ὅτι μὴ S | προσδ. V 364 | ἢ] μηδέ τι S 86 20 καὶ τροφῆς<S 21 νοσεῖν ἐστι] μὴ ἐῶντα S | μὴ ἐπιθυμεῖν μηδὲ δεῖσθαι S | ὑγιαίνει U: ἐστί +S 23 προσγιν.] προσαχθέντων καὶ προσγιν. S (schwerlich προσγιν. καὶ διαμενόντων, indem statt pribyvaemych vielmehr prebyvaemych zu lessen wäre) καὶ ἀπογινομένων, τὸ δὲ πάσχον καὶ φθίνει καὶ ἀπόλλυται, διόπερ καὶ γεννᾶται, γεννᾶται δὲ ὁ ἄνθρωπος, — οὐ δύναται ἄρα ἀπαθὴς εἶναι ὁ ἄνθρωπος καὶ ἀθάνατος.—

καταπίπτει μὲν οὖν καὶ ἐπὶ τούτοις αὐτοῖς ὁ λόγος. εἰ γὰρ πᾶν τὸ γιγνόμενον ἢ γεννώμενον ἀπόλλυται (διαφέρει γὰρ οὐδὲν οὕτως εἰπεῖν, ἐπειδὴ καὶ οἱ πρωτόπλαστοι οὐκ ἐγεννήθησαν, ἀλλ᾿ ἐγενήθησαν), γενητοὶ δὲ καὶ οἱ ἄγγελοι καὶ αἱ ψυχαί (ὁ »ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα«), ἀπόλλυνται ἄρα οἱ ἄγγελοι κατ᾿ αὐτοὺς καὶ αἱ ψυχαί. ἀλλ᾿ οὔτε οἱ ἄγγελοι οὔτε αἰ ψυχαὶ ἀπόλλυνται· ἀθάνατα γὰρ ταῦτα καὶ ἀδάμαστα, καθὼς ὁ ποιήσας εἶναι βεβούλευται. ἀθάνατος ἄρα καὶ ὁ ἄνθρωπος.

οὐκ ἀρεστὸν δὲ <οὐδ᾿> ἐκεῖνο, τὸ λέγειν εἰς ἄρδην ἀπολεῖσθαι τὸ πᾶν, καὶ γῆν καὶ ἀέρα καὶ οὐρανὸν μὴ ἔσεσθαι. ἐκπυρωθήσεται μὲν γὰρ πρὸς 11—S. 298, 12 Andrean Caes. In Apok. PGr 106, 420 C — 11 —S. 301, 15 u. 302, 2 S. Parall. 423 S. 170 Holl. Syr. Pitra Anal. Sacra IV, 203 u. 436 f 1 ἀπὸ γιγν. U 2 δὲ<S 3 ὁ<V 4 τὸ γεννώμ. εἰς γιγνόμενον S | ἤ ili: na S | γενώμενον S 5 διαφ...οὕτως] συμφέρει...ἄλλως las schwerl. S (διαφ.—οὕτως: »den es ist nicht anders möglich« S | καὶ<S b 6 ἀλλὰ V | οἱ u. αἱ<V 7 ποιῶν] γὰρ...φησίν +S | πνεύματα] »(sprach er,) und die Seelen ebenso« + S | ἆρα VS 8 αἱ ψυχαί; S | ἀλλὰ U 9 καὶ ἀδάμαστα <S 10 εἶναι<S | βεβούληται U: »weiß« S | ἀθάνατος S 86v 11 vor οὐκ ἀρεστὸν+»von der Welt« S | οὐκ ἀρεστὸν—φθορὰν S.298,2 und Παῦλος S.298,8 —ἐλπίδι Z. 11 bei Andreas In Apok., eingeleitet ὁ δὲ [μέγας] Μεθόδιος ἐν τῷ περὶ ἀναστάσεως λόγῳ [αὐτοῦ] ἐξέθετο οὕτως. Es beginnt auch C in C Bl. 103 u. R B1. 62v, Lemma τοῦ ἁγίου Μεθοδίου ἐκ τοῦ περὶ ἀναστάσεως, und Syr bei Pitra aus B Bl. 53v u. C Bl. 50. überschrieben Demonstratur transire huius mundi figuram, quin unquam destruatur creation et ad nihilum redigatur; liberandam vero esse a servitude corruptionis in libertatem gloriae filiorum Dei, ut divinus Paulus et reliquum sanctorum divinorumque doctorum agmen dixerunt, illum qui non confitetur resurrectionem corporis, vel eos qui asserunt, Deum non promisisse a se suscitanda fore omnium hominum corpora, anathemate plectentes. Sancti Methodii, episcopi Lyciae, Philosophi et martyris, ex libro illo de resurrection qui dicitur Aglaophon | οὐκ—ἐκεῖνο: neque enim iustum syr | οὐδ᾿ Jh mit Andreas, w.e.sch. S: <VUC | ἐκείνω Cr | εἰς ursprünglich auch C r | ἄρδειν U | απωλεῖται C c, ἀπολεῖται C r 12 ἀέρα] καὶ πῦρ +S καὶ οὐρανὸν nor καὶ Ζ. 11 C r | μηκέτι C r | ἐκπυρωθήσεται μὲν γὰρ: »at docendum est ab igne…comburendum esse« Syr κάθαρσιν καὶ ἀνακαινισμὸν καταβασίῳ πᾶς ὁ κόσμος κατακλυζόμενος πυρί, | οὐ μὴν εἰς ἀπώλειαν ἐλεύσεται παντελῆ καὶ φθοράν.

εἰ γὰρ κρεῖττον τὸ μὴ εἶναι τοῦ εἶναι τὸν κόσμον, διὰ τί τὸ χεῖρον ᾑρεῖτο ποιήσας τὸν κόσμον ὁ θεός; ἀλλ᾿ οὐδὲν ὁ θεὸς ματαίως ἢ χεῖρον ἐποίει. οὐκοῦν εἰς τὸ εἶναι καὶ μένειν τὴν κτίσιν ὁ θεὸς διεκοσμήσατο, καθάπερ καὶ ἡ Σοφία συνίστησιν· »ἔκτισε γὰρ εἰς τὸ εἶναι« λέγουσα »τὰ πάντα ὁ θεός, καὶ σωτήριοι αἱ γενέσεις τοῦ κόσμου, καὶ οὐκ ἔστιν ἐν αὐταῖς φάρμακον ὀλέθρου«.

καὶ ὁ Παῦλος δὲ σαφῶς μαρτυρεῖ λέγων· »ἡ γὰρ ἀποκαραδοκία τῆς κτίσεως τὴν ἀποκάλυψιν τῶν υἱῶν τοῦ θεοῦ ἀπεκδέχεται. τῇ γὰρ ματαιότητι ἡ κτίσις ὑπετάγη, οὐχ ἑκοῦσα, ἀλλὰ διὰ τὸν ὑποτάξαντα ἐπ᾿ ἐλπίδι, ὅτι καὶ αὐτὴν ἡ κτίσις ἐλευθερωθήσεται ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ θεοῦ«. »τῇ γὰρ ματαιότητι« φηςίν »ἡ κτίσις ὑπετάγη«, ἐλευθερωθήσεσθαι« δὲ »τῆς« τοιαύτης »δουλείας« προσδοκᾷ, κτίσιν τὸν κόσμον τοῦτον βουλόμενος νῦν καλεῖν. οὐ γὰρ »τὰ μὴ βλεπόμενα« τῇ φθορᾷ δουλεύει, ἀλλὰ ταῦτα δὴ »τὰ βλεπόμενα«.

μένει ἄρα ἡ κτίσις εἰς τὸ ἄμεινον ἀνακαινοποιηθεῖσα καὶ εὐπρεπέστερον, ἀγαλλομένη καὶ χαίρουσα ἐπὶ τοῖς τέκνοις 6 Weish. Sal. 1, 14—9 Röm. 8, 19—21 — 13 Röm. 8,20f —16 vgl. II Kor. 4, 18 1 καταβάσει ὡς V καταβάσ· ὦ U: κατὰ Βασίλειον Andr: <S Syr | κατακλύζ. ὁ κόσμος C Andr 2 πυρὶ vor πᾶς Z. 1 in C r | παντελῆ übersetzt nicht Syr | εἰ—ὀλέθρου Z. 8 <Andr, aber vor καὶ2 Z. 8 + καὶ προσιών φησι 3 τοῦ μὴ εἶναι τὸ εἶναι V C | χείρω V 4 ὁ ποιήσας V: ποιῆσαι S | ἀλλ᾿ —θεὸς <U | οὐδὲ C r | ματαίως ἢ U 127v: <S 4f ἢ χεῖρον ἐποίει: ἐχειροποίει VU, ἢ χείρω (» in opprobrium« Syr) ἐποίει C 6 καθώσπερ C r | συνίστησιν V C Syr, w.e.sch. 8 (λέγουσα auch schon hier + S): δι᾿ ἃ συνίστησιν U, διασυνίστησιν Jh 7 τὰ πάντα λέγουσα C S | τὰ <U | ὁ θεός, καὶ<Syr 8 ἐν αὐτοῖς C | καὶ<Syr | ὁ<V | δὲ<S Syr? 9 λέγων<S | ἡ γὰρ V 364 v | γὰρ<Syr 10 ϋῶν C | vor τῇ γὰρ+» Diese Rede dem Menschen« S 11 ὑποτάξαντα] αὐτὴν + Andr | ἐπ᾿ w.e.sch. <S | διότι Andr 12 αὑτὴ w.e.sch. S | φθορᾶς] καὶ τὰ ἑξῆς Andr und endet 13 τῶν τέκνων<C r | τοῦ θεοῦ S 87 | γὰρ<Syr 14 φηςίν nach ὑπετάγη U | ἐλευθερωθήσεται δὲ V] »aber dennoch die Befreiung« S, et propterea expectat se…liberandam fore Syr 14 f τ. τοι. δουλ.] τῆς φθορᾶς w.e.sch. S (»von d. Verwesung«) 15 porro vor κτίσιν Syr 15f βουλ. νῦν καλεῖν] »nennend« S | νῦν καλ.] φιλοκαλεῖν C r 16 ἀλλὰ ταῦτα] nu si; ny I S 17 ἡ κτίσις] ὁ κόσμος Syr 17 f ἀνακαινοποιηθεῖσα <S τοῦ θεοῦ τῇ ἀναστάσει, δι᾿ οὓς στενάζει καὶ συνδίνει νῦν, τὴν ἐπολύτρωσιν ἠμῶν ἐπὸ τῆς φθορᾶς καὶ αὐτὴ τοῦ σώματος ἐκδεχομένη, ὅπως ἡμῶν ἐγερθέντων καὶ ἀποτιναξαμένων τὴν νεκρότητα τῆς σαρκός, κατὰ τὸ γεγραμμένον »ἐκτίναξαι τὸν χοῦν καὶ ἀνάστηθι καὶ κάθισον, Ἱερουσαλήμ«, ἐλευθερωθέντων τε τῆς ἁμαρτίας »ἐλευθερωθήσεται« καὶ αὐτὴ »τῆς φθορᾶς«, μηκέτι τῇ ματαιότητι δουλεύουσα, ἀλλὰ τῇ δικαιοςύνῃ.

»οἴδαμεν γάρ«, φηςίν, »ὅτι πᾶσα ἡ κτίσις συστενάζει καὶ συνωδίνει ἄχρι τοῦ τῦν. οὐ μόνον δέ ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ τὴν ἀπαρχὴν τοῦ πνεύματος ἔχοντες, καὶ αὐτοὶ ἐν ἑαυτοῖς στενάζομεν τὴν υἰοθεςίαν δέ· »ὃν τρόπον γὰρ ὁ οὐρανὸς καινὸς καὶ ἡ γῆ καινή, ἃ ἐγὼ (φηςί) ποιῶ, μένει ἐνώπιόν μου, λέγει κύριος, οὕτως ἔσται τὸ σπέρμα ὐμῶν καὶ τὸ ὄνομα ὑμῶν«. καὶ πάλιν· »οὕτως λέγει κύριος ὁ ποιήσας τὸν οὐρανόν, οὗτος θεὸς ὁ κατασκευάσας τὴν γῆν καὶ ποιήσας αὐτήν· αὐτὸς διώρισεν αὐτήν, οὐκ εἰς κενὸν ἐποίησεν αὐτήν, ἀλλὰ κατοικεῖσθαι «.

| ὄντως γὰρ οὐκ εἰς κενὸν οὐδὲ εἰς μάτην πρὸς ἀπώλειαν ἔκτισε, κατὰ τοὺς φρονοῦντας μάταια, τὸ πᾶν ὁ θεός, ἀλλὰ εἰς τὸ εἶναί τε καὶ οἰκεῖσθαι καὶ διαμένειν. διὸ ἀνάγκη δὴ καὶ τὴν γῆν αὖθις καὶ τὸν οὐρανὸν μετὰ τὴν ἐκφλόγωσιν ἔσεσθαι πάν- 4 Jes. 52, 2 – 7 Röm. 8, 22. 23 – 11 Jes. 66, 22 – 13 Jes. 45, 18 1 ἐν τῇ ἀναστάσει S | δι᾿ οὓς] δι᾿ οὖ V, διὸ Cr: ἐφ᾿ οἷς las schwerl. S (»über welche«) | καὶ συνωδίνει <S 1f ἀπολύ|τρωσιν Cc 103v 2 ἀπὸ — σώματος <S | ἀπὸ τῆς φθορᾶς <S | καὶ αὐτὴ <C | ἀπεκδεχομένη U 3 ὅπως] quoniam Syr: <S | ἐξεγερθέντων U: ἐλευθερωθέντων C |κ. ἀποτ.] ἀποτινάξομέν Syr 2f τῆς σαρκὸς <S 4 ἐκτείν. U | καὶ 2 <U 5 κάθ. Ἱερ.] sidi im: sudim (»gerichtet«) S | ἐλευθερώθη δὴ V: U 128 | τε: οὖν ἡμῖν S 6 αὐτὴ] ἡ κτίσις S, αὐτὴ ἡ κτίσις Syr | τῆς φθορᾶς <S |τῇ ματαιότητι: τῇ φθορᾷ S 7 οἴδαμεν – σώματος ἡμῶν Z. 10 <C | φηςίν <U S 8f αὐτὴν τὴν ἀπ. U 9 καὶ] »nämlich« S 10 τὴν 1<U 11 καἱ ὁ] αὐτὸς καὶ Syr: ὁ <V | δέ < VU: πάλιν S | καινὸς <Cr 12 ἃ—μένει <S | φηςίν, ἃ ἐγὼ C: φησι <Syr | μένειν V | οὕτως Cr 63 |ἔσται] στήσεται Syr mit LXX 13 ὄνομα . . σπέρμα S | ὑμῶν Cr | κ. τὸ ὄν. ὑμῶν <V | καὶ πάλιν — κατοικεῖσθαι Z. 16 <C: S 87 v | οὕτω U 14 οὖτος] αὐτὸς Syr | θεὸς <U | ὁ καὶ S 15 διώ|ρισεν V 365; διωρίσας w. e. sch. Syr (plastes) | ἐποίησεν αὐτήν <U 16 πρὸς] οὐδὲ S 17 τὸ πᾶς ὁ θεός <S 18 ἄλλ᾿ C | εἶναι . . κ. διαμένειν »ewiges Sein« S: ut perseverant Syr | vor διὸ + »Daß nach der Verbrennung der Himmel sein wird und die Erde und Winde sein warden« S | ἀνάγκη δὴ <Syr 18 f καὶ τὴν <C 19 τ. οὐρ. . . κ. τ. γῆν S | τὸν <V C | ἔσεσθαι nach βρασμόν S. 300, 1 Cr 19 f πάντων <S των καὶ τὸν βρασμόν. διὰ τί δὲ τοῦτο ἀνάγκη, λόγος ἂν ἔτι πλείων τῶν εἰρημένων γίγνοιτο. οὔτε γὰρ εἰς ὕλην ἀργὴν καὶ τοιαύτην ἔτι κατάστασιν, οἵα καὶ πρὸ τῆς διακοσμήσεως ἦν, διαλυθὲν ἀναστοιχειωθήσεται τὸ πᾶν, οὔτ᾿ αὖ εἰς ἀπώλειαν παντελῆ καὶ φθοράν.

Ἐὰν δέ, Πῶς οὖν, εἰ μὴ ἀπόλλυται τὸ πᾶν, οἱ ἐξ ἐναντίας εἴπωσιν, ὀ μὲν Χριστὸς τὸν οὐρανὸν παρελεύσεσθαι ἔφη καὶ τὴν γῆν, ὁ δὲ προφήτης ἀπολεῖσθαι μὲν τὸν οὐρανὸν ὡς καπνόν, τὴν δὲ γῆν »ὡς ἱμάτιον« παλαιωθήσεσθαι; Ἐπειδήπερ ἔθος ταῖς ταῖς γραφαῖς, φαϊς} λεξομεν, τ ην εις το χρείττον χαι ενδοςοτερον απ ο ταύτης της χαταύτάϋεως τον χόομον μεταβολην άπώλειαν λέγειν, οίον τον πρό- ο&εν αγήματος άπολλνμένον χατίι την είς το φαιδρότερον απάντων εζαλλαγην' οτι μηδέ μία νπεναντίωοις η ατοπία ίν τοϊς ίϊείοις λογοις. λέξομεν, τὴν εἰς τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου«, καὶ οὐχ ὁ κόσμος εἴρηται.

οὕτως ἔθος ἀπώλειαν καλεῖν τὰς γραφὰς τὴν πρὸς τὸ ἄμεινον ἔσθ᾿ ὅτε καὶ εὐμορφότερον τροπὴν τοῦ πρόσθεν σχήματος, 5 vgl. De res. I, 8 S. 288f – 6 Mt. 24, 35 – 7 Jes. 51, 6 (Psal. 101, 27) – 12 vgl. De res. II, 16, 12. 17, 4 – 13 I Kor. 7, 31 1 τῶν βρασμῶν C c | διὰ – γίγνοιτο Ζ. 2 <S | διὰ–φθοράν Z. 4 <Cr (nicht Syr) | ἀνάγκη; ὁ λόγος C | ἔτι] ἐπὶ V | πλείω V U C: vgl. λόγος πλείων Plat. Tim. 54 B 2 γένοιτο C | εἰς schwerl. <S (vest wohl aus vvešt) | καὶ] ἀλλὰ S | ἔτι] ἐπι V: τε? S: <C 3 κατάστασιν wohl auch S (ukraštena aus ukraštenia) | οἵαν V U C | ἦν] εἰς ἣν U | διαλυθῆ U: »wird sie« + S 3 f ἀναστοιχειωθήσεσθαι γὰρ δεῖ w. e. sch. S: ἀναστοιχειωθῆναί τε C 4 οὔτ᾿ αὖ] ἀλλ᾿ οὐ S | παντ. κ. φθ.] παρελεύσεσθαι w. e. sch. S 5 Πῶς οὖν . . οἱ — εἴπωσιν Z. 6] »nun die Gegner sagen: Wie wenn«: «nun der Gegner dieses dir sagt: W. w.«? S; »dir« ti (meist=καὶ) (viell. ti aus vsi = τὸ πᾶν) | εἰ] ἐὰν V U: ἦ Cr: <Syr | ἀπόλλυσθαι Cr | τὸ πᾶν <S 6 ὁ μὲν] ὅμως ὁ Cr | Χριστὸς] S Syr: κύριος V U | ὁ οὐρανὸς παρελεύσεται (transierunt Syrc) ἔφη καὶ ἡ γῆ S Syr 7 ὁ προφ. δὲ πάλιν S | ἀπολέσθαι V | μὲν U 128ν: <S 8 παλαιωθ.] λέγει + S | ἐπειδὴ ἔθος U 9 λέγομεν <S | καὶ — καταστάσεως] ἀποκατάστάσεως ταύτης U 10 τούτου τοῦ S | vor οἷον et quidem id ita intelligendum est Syr 11 ἀπολλομένου Cr | εἰς τὸ <S | τὸ <Cr| φαιδρότατον V U, viell. S: φαιδρότερον C Dd | ἁπάντων] καὶ κρεῖττον (κρείττονα) S 12 ἐξαλλαγήν S 88 | ἣ ἀτοπία <S | θείοις] ἁγίοις w. e. sch. S 13 παράγει Cc 104 | γάρ, φησίν S | τούτου] του Cr | καὶ <Cr 14 οὕτως] τοῦτο γὰρ S | πρὸς] εἰς Cr 15 ἔσθ᾿ — εὐμορφότερον <S |εὐμορφώτερον V U Cc | τοῦ πρόσθεν σχήμ. <S | ἔμπροσθεν Cr u. Cc am Rand οἷον ὥσπερ ὁπόταν τις ἀπώλειαν λέγοι τοῦ κατὰ τὸν νήπιον σχήματος τὴν »εἰς« τὸν »ἄνδρα« τὸν »τέλειον« μεταλλαγήν, τρεπομένης εἰς μέγεθος καὶ κάλλος τῆς ἡλικίας τοῦ νηπίου. »ὅτε γὰρ ἤμην νήπιος, ὡς νήπιος ἐλάλουν, ὡς νήπιος ἐφρόνουν, ὡς νήπιος ἐλογιζόμην· ὅτε δὲ γέγονα ἀνήρ, κατήρηκα τὰ τοῦ νηπίου«.

ταραχθήσεσθαι μὲν γὰρ τὴν κτίσιν, ὥσπερ τεθνηξομένην κατὰ τὴν ἐκπύρωσιν, ἵνα καὶ ἀνακτισθη, οὐ μὴν ἀπολεῖσθαι προσδοκητέον, ὅπως οἱ ἀνακαινοποιηθέντες ἐν ἀνακαινοποιηθέντι τῷ κόσμῳ ἄγευστοι λύπης κατοικήσωμεν, κατὰ τὸ λεχθέν »ἐξαποστελεῖς τὸ πνεῦμά σου, καὶ κτισθήσονται« ἐν ἑκατοστῷ τρίτῳ ψαλμῷ »καὶ ἀνακαινιεῖς τὸ πρόσωπον τῆς γῆς«, τοῦ περιέχοντος τῆς εὐκραςίας ἐπιτροπεύοντος λοιπὸν τοῦ θεοῦ.

ἐσομένης γὰρ καὶ μετὰ τοῦτον τὸν αἰῶνα γῆς ἀνάγκη πᾶσα ἔσεσθαι καὶ τοὺς οἰκήσοντας, οὐκέτι τεθνηξομένους ἢ γαμήσοντας καὶ γεννησομένους, ἀλλ᾿ ὡς ἀγγέλους ἀμεταστρόφως ἐν ἀφθαρσίᾳ τὰ ἄριστα πράξοντα. διὸ ληρῶδες τὸ Ἐν ποίᾳ διαγωγῇ τότε δὴ τὰ 2 vgl. Ephes. 4, 13 – 3 I Kor. 13, 11 – 8 vgl. S. 283, 17f – 9 Psal. 103, 30 – 20 S. Paral. 424 S. 172 ff Holl 1 ὁπόταν – λέγοι <S |ὁπ. εἴ τις C | λέγοι U C: λέγειν V: λέγῃ Jh | τοῦ—μεταλλαγήν Z. 2] »wie auch die Gestalt des Kindes in eini bessere, nämlich die des Mannes, sich verändert« S | τοῦ: τῆς U | κατὰ τοῦ U, κατὰ τὸ C 3 τοῦ νηπίου <S | τοῦ: τῆς U | κατὰ τοῦ U, κατὰ τὸ C 3 τοῦ νηπίου <S | ὅτε — νηπίου Ζ. 5 <C | ἤμην, φησίν S 4 ὡς νήπ. ἐλάλουν <S |ὡς νήπ. ἐλογιζ.] »usw.« S 4 f ὅτε δὲ: καὶ ὅτε S 5 τὰ τοῦ νηπ. κατήργησα U | τά|ραχθήσ. V. 365v | παραχθήσεσθαι Cr Kl; aber nicht die Welt, sondern ihr σχῆμα soll ja vergehen | μὲν <S 6 κατὰ] μετὰ Cr | καὶ <U 7 ἀνακαινισθῇ Jh mit Combefis | ἁπολέσθαι Cr | ὅπως] ὅτι ὡς V 8 ἐν ἀνακαινοποιηθέντι <V Cr | ἐν <Cc | τῷ + V |ἄλευστοι λύπης: »ohne alles Böse und Leid« S 8f κατοικήσομεν V, κατοικήσονται λοιπὸν S 9 ἣ κατὰ U | σου] svoi: περιέχοντος <S | ἐπιτροπεύσαντος U 12 ἐσομένης U 129 | καὶ <S | ἀνάγκη δὲ Cc | πάσας V: <S 13 oὐκ ἐπιτεθνηξομένους V | ἢ — γεννησομένους Z. 14 <S | ἢ <C 13f καὶ γεννησομένους <Cr: καὶ τεθνηξομένους V 14 ἀμεταστρόφος S 88v | ἐν ἀφθαρςίᾳ <S 15 πράξαντας V. Es endet C | ληρῶδες] es beginnt C in C Bl. 81 u. R 89v (nach ἀμέμπτως ἀρεστόν c. 44, 1; in C Lemma ἐκ τοῦ αὐτοῦ, in R unmittelbar angeschlossen) | vgl. I, 8, 7 | ληρωδία δὲ Cr | οὖν τότε δεῖ V σώματα ἔσονται λέγεσθαι, μήτε ἀέρος μήτε γῆς μήτε τῶν ἄλλων ἐσομένων.

Ἄξιον δὲ κἀκεῖνο πρὸς τοῖς εἰρημένοις ἐπισκοπεῖν, ὡς ἔχει πολλὴν διάπτωσιν, εἰ δεῖ παρρηςίαν ἄγειν περὶ τηλικούτων, ὦ Ἀγλαοφῶν, διαλεγομένους πραγμάτων. φράσας γὰρ ἀποφήνασθαι τὸν δύριον ὡς οἱ τῆς ἀναστάσεως τευξόμενοι ἔσονται τότε »ὡς ἄγγελοι«, ἔνθα πειράζουσιν αὐτὸν οἱ Σαδδουκαῖοι, ἐπέφερες· Οἱ δὲ ἄγγελοι ἐκτὸς ὄντες σαρκὸς ἐν μακαριότητος ἀκρότητι διὰ τοῦτο καὶ δόξης εἰσίν, καὶ ἠμᾶς δὲ ἄρα ἐξιςάζεσθαι μέλλοντας ἀγγέλοις ἀνάγκη δὴ σαρκῶν ὠσαύτως ἐκείνοις γυμνοὺς ἔσεσθαι δεῖν, οὐκ ἐπιστήσας, ὦ ἄριστε, ὡς ὁ ποιήσας καὶ διακοσμήσας ἐξ οὐκ ὄντων τὸ πᾶν τὴν τῶν ἀθανάτων φύσιν οὐ μόνον εἰς ἀγγέλους καὶ λειτουργοὺς διανείμας διεκόσμησεν, ἀλλὰ καὶ εἰς ἀρχὰς καὶ θρόνους καὶ ἐξουςίας.

ἄλλο γὰρ γένος τὸ τῶν ἀγγέλων καὶ ἄλλο τὸ τῶν ἀρχῶν καὶ ἐξουσιῶν, ὅτι μὴ τάγμα ἓν καὶ φυλαὶ καὶ διαφοραί. καὶ οὔτε τὰ Χερουβὶμ τῆς ἰδίας ἐξιστάμενα φύσεως εἰς τὴν τῶν ἀγγέλων ἰδέαν μετασκευάζονται, οὔτε εἰς ἑτέραν πάλιν οἱ ἄγγελοι. εἶναι γὰρ αὐτὰ χρὴ 7 vgl. Des res. I, 7, 3 S. 228, 15f — 10 vgl. Plato Krat. 403 B. vgl. I, 29, 2. III, 18, 1. 5 – 11 Hermas II, 1, 1 – 12 vgl. Hebr. 1, 7 – 13 vgl. Kol. 1, 16 – 14 vgl. Symp. 7, 3 S. 73, 21f 1 ἔσεσθαι V | λέγ. <Syr | ἄλλων: schwerlich ἄστρων wie 8, 7 S. 229, 28 2 ἔσομένων] es endet Syr 3 δέ ἐστιν C 4 εἰ δεῖ] εἴδη V, ἔδει C: δεῖ τοίνυν S | τηλικ.] τούτων V U Cr | ὦ <Cr 5 διαλεγόμενος πραγμάτων U: <C 6 ὡς οἱ etc.: »von den Auferstehenden, daß sie« S ἔσοιντο Cc | τότε <S C 7 ἔνθα—ἐπέφερες <S, aber = ἐν τοῖς οὐρανοῖς | οἱ vor Σαδδ. <C | ἐπέφερεν U: ἐπέφερες οὖν Cr 8 σαρκῶν C 9 καὶ <V | ἀνάγκη—γυμνοὺς Ζ. 10 Cc: ἀγγέλους Cr 10 f ὦ ἄριστε, ὡς] ὡς ἀριστέως V 11 ἔξ iz: ne S 12 εἰς ἀγγ.] ἰσαγγέλους V | καὶ i: se S 13 ἐκόσμησεν V: αὐτήν + S | ἐξουςίας καὶ θρόνους CS 14 τὸ <V | ἀγγ.] ἀρχῶν U | ἀρχῶν καὶ vor ἐξουσιῶν + Cr Jh Dd 14 f ἐξουσι.] sammlung« (89) w. e. sch. S (»Verein. und« sǔstav I od. »der Verein.« sǔstavjn: pitavyi S) | κ. φυλὴ κ. πατρ. <S | πατρ.] φθαρτρία V (dah. φατριὰ Dd, aber vgl. S. 73, 21) 15f τῶν ἀθαν.] τῶν ἀγγέλων τουτέστι τῶν ἀθαν. S 16 ἀλλὰ—διαφοραί] »nicht, sage ich, Eine Klasse, noch Geschlecht, sondern verschiedene« S | καὶ γένη C | γέ|νη V 366 | καὶ 3] οὕτως δὲ οὖν S 17 εἰδέαν V U: <S 18 οὔτ᾿ αὖ πάλιν ε. ἕ. C | ἐτέραν C S: ἑτέρων VU | εἶναι — γεγόνασιν S. 303, 1 <S καὶ ὅ εἰσι καὶ ὃ γεεγόνασιν.

ἀτὰρ καὶ ὁ ἄνθρωποςτὸ κόσμονοἰκεῖν καὶ τῶν. ἐν αὐτῷ πάντων ἡγεμονεύειν κατασταθείς, τῆς ἐξ ἀρχῆς διακοσμήσεως ἀθάνατος ὤν, τοῦ εἶναι ἄνθρωπος οὔποτε μεταβληθήσεται, οὔτε εἰς τὴν τῶν ἀγγέλων οὔτε εἰς τὴν τῶν ἑτέρων μορφήν, ὅτι μηδὲ οἱ ἄγγελοι εἰς τὴν τῶν ἄλλων τῆς ἐξ ἀρχῆς ἰδέας μεταδοσμούμενοι μεταβάλλονται. ὁ γὰρ Χριστὸς ἧκεν οὐκ εἰς ἑτέραν. μορφὴν παλσθῆναι κηρύσσων ἢ μετασκευασθῆναι τὴν ἀνθρωπείαν φύσιν, ἀλλὰ εἰς ὃ ἦν ἐξ ἀρχῆς πρὸς τοῦ ἐκπεσεῖν, ἀθάντᾳτος ὤν.

χρὴ γὰρ ἐν τῷ ἰδίῳ τῆς ἕξεως αὐτοῦ τύπῳ τῶν γενητῶν ἕκαστον μένειν, ἵνα πάντα πάντων ὦσι πεπληρωμένα, οὐρανοὶ μὲν ἀγγέλων, θρόνοι δὲ ἐξουσιῶν, φῶτα δὲ λειτουργῶν, καὶ οἱ θειότεροι τόποι καὶ τὰ ἀκράτητα καὶ ἀκραιφνῆ φῶτα τῶν Σεραφίμ, ἃ παρεστήκασι τῇ μεγάλη βουλῇ διακρατούσῃ τὸ πᾶν, ὁ δὲ κόσμος ἀνθρώπων. ἐὰν δὲ μεταβάλλεσθαι δῶμεν τοὺς ἀνθρώπους εἰς ἀγγέλους, ὥρα μεταβάλλεσθαι λέγειν καὶ τοὺς ἀγγέλους εἰς ἐξουςίας, καὶ ταύτας εἰς ἄλλο καὶ ἄλλο, ἔστ᾿ ἂν ὀ λόγος ἀναβὰς εἰς κίνδυνον ἐμπέσῃ.

Ἀλλ᾿ οὔτε ὡς φαῦλον τεκτηνάμενος ὁ θεὸς τὸν ἄνθρωπον, ἢ διαμαρτήσας αὐτοῦ περὶ τὴν διάπλασιν, ἄγγελον αὐτὸν ὕστερον ἐπενόησε ποιῆσαι, μεταγνούς, ὥσπερ οἱ φαυλότατοι τῶν δημιουργῶν, 12 vgl. Jes. 6, 2 1 καὶ ὅ U 129v | ἐξ<C 3 διακοσμήσεως <Cr 4 τὴν τ. ἑτέρ.] 2 καταστ.] ταχθεὶς C | ἐξ<C 3 διακοσμήσεως <Cr 4 τὴν τ. ἑτέρ.] ἑτέραν τινὰ übersetzt, aber las schwerl. S 5 τῶν <U | τῆς—μετακοσμ. Z. 5 f] τάγμα S | εἰδέας VU 5f μετακοσμουμένην Cr 6 ὁ γὰρ Cc 81 v | ἧκεν] ἦλθεν Cr | οὐκ Cr 90 7 μετακοσμουμένην Cr 6 ὁ γὰρ U C | πλασθῆναι . . ἢ <S 7f τὴν ἀνθρ. φύσιν] τὸν ἄνθρωπον φύσιν C: τὸν ἄνθρωπον S 8 ἀλλ᾿ C | εἰς <S | ἐξ ἀρχῆς <S | ὤν <S |χρῆναι V C 9 ἕξεως U C: τάξεως V, viell. auch S | ἑαυτοῦ U: αὐτῶν Cr | τύπῳ] τόπω C S | γεννητῶν Cr 10 εἰσὶ V | οἱ οὐρανοὶ C 11 f τὰ ἀκρ. . . φῶτα = vsevelicii světi: vsilicii snjatii S 12 οὐρανοὶ C 11 f τὰ V, ἀκρα Cc: ἀκρατ. καὶ <U | καὶ ἀκραιφνῆ <S: αιφ auf Rasur Cc ἀκρεφνῆ U | ἃ παρεστ.] ἅπερ ἑστήκασι V Cr: ἃ παρετήκασιν Cc 13 διακρατοῦντα Cr: S 89v 14 εἰς ἀγγ.] ἰσαγγέλους V 15 λέγειν] δοῦναι καὶ + Cr | κίνδ.: »Sünde« S | πέση V C, ἐκπέσῃ S 17 ἀλλὰ V | ὡς φαᾶλόν τινα S | ὁ θεὸς <S 18 ἢ διαμαρτ. — μεταγνούς Ζ. 19] »und e unvollkommene Creatur« S | πλάσιν Cr 19 μεταγν. ποιῆσαι Cr | φαυλότατοι] »unzureichenden und ungeschickten« S | δημ.] ποιήσας τὸν ἄνθρωπον τινα S | ὁ θεὸς <S 18 ἢ διαμαρτ. — μεταγνούς Ζ. 19] »und e. unvolkommene Creatur« S | πλάσιν Cr 19 μεταγν. ποιῆσαι Cr φαυλότατοι] »unzureichenden und ungeschickten« S | δημ.] ποιήσας τὸν ἄνθρωπον εἰς τὸ τῶν ἀγγέλων τάγμα μεταβάλλειν + S οὔτε ἄγγελον κατ᾿ ἀρχὰς θελήσας ποιῆσαι καὶ μὴ δυνηθεὶς ἄνθρωπον ἔπλασεν. ἀσθενὲς τοῦτο γάρ.

τί δήποτε οὖν τὸν ἄνθρωπον ἄνθρωπον ἐποίει καὶ οὐκ ἄγγελον, εἴ γε ἄγγελον τὸν ἄνθρωπον καὶ οὐκ ἄνθρωπον γενέσθαι ἤθελεν; ὡς οὐ δυνάμενος; βλάσφημον. ἀλλὰ ἀνεβάλλετο περὶ τοῦ κρείττονος τὸ χεῖρον ποιῶν; καὶ τοῦτο ἄτοπον. οὔτε γὰρ διασφάλλεται περὶ τὸ ποιεῖν τὸ καλὸν οὔτε ἀναβάλλεται οὔτε ἀδυνατεῖ, ἀλλὰ καὶ ὡς θέλει καὶ ὅε θέλει τὸ δύνασθαι ἔχει, δύναμις ὤν.

οὐκοῦν εἶναι τὸν ἄνθρωον ἄνθρωπονθέλων ἐξ ἀρχῆς ἔκτισεν. εἰ δὲ θέλων, θέλει δὲ τὸ καλόν, καλὸν δὲ ὁ ἄνθρωπος, ἄνθρωπος δὲ τὸ ἐκ ψυχῆς καὶ σώματος, λέγεται συντεθέν, οὐκ ἔσται ἄρα ἐκτὸς σώματος ὁ ἄνθρωπος, ἀλλὰ μετὰ σώματος, ἵνα μὴ ἄλλος ἄνδρωπος παρὰ τὸν ἄνθρωπον, ἀλλὰ μετὰ σώματος, ἴνα μὴ ἄλλος ἄνθρωπος παρὰ τὸνἄνθρωπον γενηθῇ.

δεῖ γὰρ τῷ θεῷ τὰ ἀθάνατα γένη πάντα σῴζεσθαι, ἀθάνατον δὲ καὶ ὁ ἄνθρωπος· »ἔκτισε« γάρ φησιν ἡ Σοφία »τὸν ἄνθρωπον ὁ θεὸς ἐπὶ ἀφθαρςίᾳ, καὶ εἰκόνα τῆς ἰδίας ἀϊδιότητος ἐπίησεν αὐτόν«. οὐκ ἄρα ἀπόλλυται τὸ σῶμα· ὁ γὰρ ἄνθρωπος ἐκ ψυχῆς καὶ σώματος.

Διὸ ἐπίστησον ὡς καὶ ὁ κύριος τὰ αὐτὰ ταῦτα διδάσκειν θέλων, μὴ πιστευόντων Σαδδουκαίων εἰς τὴν ἀνάστασιν τῆς σαρχός· δόγμα γὰρ τοῦτο Σαδδουκαίων· ὅθεν συσκευαςάμενοι τὴν κατὰ τὴν 4 vgl. De autex. 11, 8 S. 175, 4f – 10 vgl. Plato Epin. 981 A De res. I, 34, 4. Justin De res. 8 (S. Parall. 107, 285 ff S. 45 f Holl). Tert. De res. 40 – 13 Weish. Sal. 2, 23 – 18 vgl. Orig. In Matth. Tom. 17, 29. 33. IV, 144. 159 Lomm. 9 Justnian Ad Men. PGr 86, 953 1 οὐτ᾿ ἂν C: »oder« S | θελήσας] αὐτὸν + S | μὴ δυνηθεὶς] οὐκ ἐδύνατο w. e. sch. S | ἄνθρ. ἔ. <S 2 ἀσθενὲς (U 130) τοῦτο γάρ] »den böse ist diese Rede« S | οὖν] οὐχὶ C 2f ἄνθρωπον vor γεν. C 4 ἠθέλησεν U | οὐ <C | ἀλλ᾿ C 5 κρείτ|τον V 366v | χείρω V 6 τὸ] τοῦ Cr 7 καὶ ὄτε θέλει <V 8 ein ἄνθρωπον <S 9 ὁ <C 10 ἄνθρ. δὲ] é beginnt auch C k Bl. 26. Lemma ἑκ τοῦ αὐτοῦ λόγου (nach I, 35, 2) | λέγεται vor τὸ Cr | ἔσται S 90 11 ἐκτὸς τοῦ σ. und μετὰ τοῦ σ. C 11f ἄλλος παρὰ τὸν ἄνθρ., ὁ (CK 26v: <Cc) ἄνθρωπος C 11 ἀλλο Ck 12 γεν. V Holl: γεννηθῆ U Cr | δεῖ Cc 82 13 πάντα γένη C | σῴζεσθαι] αὔξεσθαι Cc Cr | ἀθάν. δὲ ὀ ἄνθρ. <U | καὶ +V 14 ὁ θεὸς nach γὰρ Ζ. 13 Cc Cr 15 ἐποίησεν αὐτόν <S 16 σώματος] Ck endet 17 ἐπίστησον ὡς<S |καὶ <U C | τὰ αὐτὰ <S | ταῦτα <C: τοῦτο übersetzt S 18 εἰς—Σαδδουκαίων Z. 19 <C 19 συσκευαςάμενον las schwerl. S (sŭvěŠtano [slono] wohl aus sŭvěŠtany [slovo]), aber + τὸν λόγον γυναῖκα καὶ τοὺς ἑπτὰ ἀδελφοὺς παραβολήν, ἵνα τὸν περὶ ἀναστάσεως τῆς σαρκὸς λόγον ἀπορήσωσι, προςῆλθον αὐτῷ· ἀμέλει αὐτὸς ὁ εὐαγγελιστὴσς ἐπεσημήσατο »προςῆλθον δὲ αὐτῷ» εἰπὼν »καὶ Σαδδουκαῖοι, λέγοντες μὴ εἶναι ἀνάστασιν«.

ὁ οὖν χριστός, εἰ μὴ ἦν ἀνάστασις σαρκός, ἀλλὰ μόνον ἐσῴζετο ἡ ψυχή, συνέθετο ἂν αὐτοῖς ὡς καλῶς καὶ ὀρθ][ως φρονοῦσι. νυνὶ δὲ ἀποδρούεται λέγων »ἐν τῇ ἀναστάσει οὔτε γαμοῦσιν οὔτε γαμίσκονται, ἀλλ᾿ ὡς ἄγγελοι ἐν οὐρανῷ εἰσιν«, οὐ τῷ σάρκα μὴ ἔχειν, ἀλλὰ τῷ μὴ γεμεῖν καὶ γαμεῖσθαι, | ἀλλ᾿ εἶνα λοιπὸν ἐν ἐφθαρςίᾶ καὶ φωτί· ἀγγέλοις κατὰ τοῦτο παραπλησιάζοντες, ἵν᾿ ὥσπερ οἱ ἄγγελοι ἐν τῷ οὐρανῷ, οὕτως καὶ ἡμεῖς ἐν τῷ παραδείσῳ, μὴ γάμοις ἢ εἰλαπίναις ἔτι σχολάζοντες, ἀλλὰ τῷ βλέπειν τὸν θεὸν καὶ γεωργεῖν τὴν ζωὴν πρυτανεύοντος ἡμῖν τοῦ Χριστοῦ.

οὐ γὰρ εἶπεν Ἔσονται ἄγγελοι, ἀλλ᾿ »Ὡς ἄγγελοι«, οἷον »δόξῃ« μὲν »καὶ τιμῇ«, κατὰ τὸ γεγραμμένον, »ἐστεφανωμένοι, βραχὺ δέ τι παρὰ τοὺς ἀγγέλους« διαλλάσσοντες καὶ ἐγγὺς ὄντες τοῦ εἶναι ἄγγελοι. καθάπερ εἰ ἔλεγεν, οὔσης εὐταξίας κατὰ τὸν ἀέρα καὶ γα- 3 Mt. 22, 23 – 6 Mt. 22, 30 – 11 vgl. Plato Axioch. 371 D – 14 Psal. 8, 6 – 16 vgl. Symp. S. 85, 12f 1 παραβ.] ἐποίησαν w. e. sch. + S 1 f τὸν . . . λόγον <S 2τῆς <C | ἀπορησωςι U C (vgl. Orig. In Mt. 17, 29f), wohl verderbt: ἀποκηρύσσουσι V, ἐπερῶσι S, ἀπολέσωσι Md, schwerl. ἁποκρούωσι |προςῆλθον – αὐτὸς] ὅθεν καὶ S | ἀμέλει — αὐτῷ Ζ. 3 <U 2f ἀμ. ὁ αὐτὸς εὐαγγ. C 3 ἐπεσημ. — αὐτῷ <S | δὲ <C | vor εἰπὼν + ἀμέλει Cr | εἰπὼν] φησι U S (εἶπεν? S) | καὶ <SC 3f Σαδδ. γὰρ λέγουσι S 4 ἀνάστ. μὴ εἶναι U Cr | ὁ δὲ Χρ.? S 4 f ἀνάστασις τῆς σαρκὸς ἧν C 5 ἀλλὰ U 130v | μόνον] »nur allein« S | ἡ <U Cc | αὐτοῖς <Sb 6 καὶ ὀρθῶς <S 6 άποκρ. C S (»weist ab«): ἀποκρίνεται V U Cr 7 ἀναστ.] τῶν νεκρῶν + Cr | γαμίσκονται V U: ἐκγαμίσκονται C, »geben zu freien« S | ἐν οὐρανοῖς las schwerl. hier stets S 8 τῷ . . τῷ] τὸ . . τὸ C | τῷ 2] τὸ V | μὴ τῶ(v. sp. Hd. aus τὸ) γαμεῖν Cr | κ. γαμίσκεσθαι C: <S | ἀλλὰ U: S 90v 9 καὶ φωτί S: κ. φῶς ἴν᾿ V, καὶ φηςὶν U: <C | κατὰ τοῦτο <V 9f παραπλ Md: παραπλησιασθέντας VU: πλησιασθέντες Cc, πλησιάζοντας Cr 10 ἵνα Cr | ἐν οὐρανῷ C | οὕτω Cc 10 f ἐν τ. παρ. καὶ ἠμεῖς C 11 μὴ γάμοις <C | μὴ] μήτε VU | ἢ εἰλαπίναις — Χριστοῦ Z. 13 <SCr | ἢ εἰσιλαπίνες V, ἢ εἰλαπίναις C: μήτε εἰλαπ. Dd: <S | ἔτι <S | σχολάζωμεν Jh | τῷ Pet] τὸ V Cc, τοῦ U 12 τὸν θ. V 367a | γεωργεῖν — χριστοῦ Ζ. 13] »zu leben in Ewigkeit« S | ἡμῶν VC 13 οἷον—ἄγγελοι Ζ. 16<C 14 μὲν <S |κατὰ τὸ γεγρ. <S 16 εἰ ἔλεγεν] γὰρ S 16f κ. γαλ. καὶ νυκτὸς U Dd Methodius. 20 λήνης νυκτὸς καὶ πάντων τῷ τῆς σελήνης αἰθερίῳ φωτὶ κεκοσμημένων, Ἡ σελήνη φαίνει ὡς ὁ ἥλιος, καὶ οὐ πάντως ἂν ἥλιον εἶναι τὴν σελήνην ἀπομαρτυρεῖν αὐτὸν ἐλέγομεν, ἀλλ᾿ ὡς ἥλιον· ὥσπερ καὶ τὸ μὴ ὑπάρχον χρυςός, ἐγγὺς δὲτοῦ εἶναι χρυςὸς πεφυκός, ὡς χυρυςὸς λέγεται καὶ οὐ χρυςός (εἰ δὲ ἦν χρυςός, οὐκ ἐλέγετο ἂν ὡς χρυςὸς, ἀλλὰ χρυςός· ἐπεὶ δὲ μὴ ἔστι χρυςός, ἀλλὰ <ἐγγὺς> τοῦ εἶναι χρυςὸς καὶ φαντάζεσθαι τὸν χρυςόν, οὐ χρυςός, ἀλλ᾿ ὡς χρυςὸς λέγεται)· οὕτως καὶ ὡς ἀγγέλους ἔσεσθαι λέγοντος τοὺς ἁγίους ἐν τῇ

ἀναστάσει, οὐκ αὐτὸ τοῦτο ἀγγέλους αὐτὸν ἐπαγγέλλεσθαι ἀκούομεν τοὺς ἁγίους ἔσεσθαι ἐν τῇ ἀναστάσει, ἀλλὰ ἐγγὺς τοῦ εἶναι ἀγγέλους. ὥστε ἀλογώτατον λέγειν, ἐπειδὴ ὁ Χριστὸς ἀπεφήνατο τοὺς ἁγίους ὀφθῆναι ὠς ἀγγέλους ἐν τῇ ἀναστάσει, τὰ σώματα διὰ τοῦτο ταῦτα μὴ ἀνίστασθαι, καίτοι τὴς λέξεως αὐτὴν τὴν τάξιν δηλούσης σαφῶς τοῦ συμβαίνοντος.

ἀνάστασις γὰρ οὐκ ἐπὶ τοῦ μὴ πεπτωκότος, ἀλλ᾿ ἐπὶ τοῦ πεπτωκότος λέγεται καὶ ἀνισταμένου· ὥσπερ ὀπόταν λέγῃ καὶ ὀ προφήτης »καὶ ἀνστήσω τὴν σκηνὴν Δαυὶδ τὴν πεπτωκυῖαν«. 14 De res. I, 52, 1. 53, 3. III, 5, 7. 14, 5. Justin De res. 10 (S. Parall. 109, 1ff S. 48 Holl). Iren. V, 12, 3. Tert. De resurr. 18. Adv Marc. V, 9. z. B. Orig. De princ. S. 173, 21 Koetschua. Petr. Alex. (Pitra Anal. s. IV, 193 [429]) — 16 Amos 9,11 14 f Syr Pirtra Anal. S. IV, 202 (435); vgl. Aphraates hom. 8. (Texte u. Unters. III, S. 131 übersetzt von Bert) 1 νυκτὸς—ὡς ἥλιο Ζ. 3] »da auch der Mond in der Nacht scheint, indem er voll ist, wir sagen: x003E;Er scheint wie die Sonne<, aber nicht x003E;die Sonnex003E;« S | τῷ τῶν VU 2 ὁ <C 3 λέγομεν U C S: λέγωμεν Cr 90v 4 κ. τὸ μὴ ὑπάρχ.] »wenn etwas wie« S | ἐγγὺς — πεφυκός hinter οὐ χρυςός Ζ. 5 Cr | δὲ <C 5 λέγ.] ἐστιν, λέγομεν S | καὶ οὐ χρυςός <S |εἰ δὲ —λέγεται Ζ. 8 <C | ἐλέγομεν S 6 ἐπεὶ δὲ—λέγεται Ζ. 8 <S | ἀλλὰ U 131 | ἐγγὺς + Pet 7 οὐ χρυςός, ἀλλ᾿ <U 8 οὕτω U | ὡς ἀγγέλους<S | λέγοντα Cc, λέγοντας Cr 9 οὐκ αὐτὸ—εἶναι ἀγγέλους Ζ. 10] »nicht Engel, sagt er, daß sie (gle im: glem S) sein warden, sondern wie Engel« S | οὐκ Cc 82v | αὐτὸν <C | ἀκούομεν—ἀναστάσει Ζ. 10 <C 10 ἐν τῆ ἀναστ. ἔσεσθαι U | ἀλλ᾿ C 11 ὥστε ἀλογ.] ἀλογ. γὰρ τὸ C 11 f τ. ἁγ. ἀπερ. ὀφθῆναι V, ἀπεφ. ὀφθῆναι (ὡφθῆναι Cc) τ. ἁγ. C 12 τὰ σώματα — ταῦτα] τὸ σῶμα S | ταῦτα διὰ τοῦο C 13 τάξιν V: πρᾶξιν U C c, παράδειξιν Cr, »jenes« S | σαφῶς <S Cr 14 ἀνάστασις—ἀνισταμένου Ζ. 15] Syr Pitra aus Brit. Mus. addit. 14532 Bl. 51 rb. 12155 Bl. 70ra u. 123r a. 12156 Bl. 70r 14f ἀλλ᾿ ἐπὶ τοῦ πεπτ. <Cr 15 καὶ ἀνισταμένου <S |ὥσπ. καὶ ὁπ. C: S 91 | λέγει U (»sagt« v. l. od. 2. Hd. ergänzt Sa) 16 καὶ 1 <C | πεπτωκύαν C ἔπεσε δὲ ὀκλάσασα ἡ ποθητὴ σκηνὴ τῆς ψυχὴς »εἰς γὴν χώματος«. οὐ γὰρ τὸ μὴ θνῇσκον, ἀλλὰ τὸ θνῇσκον κλίνεται. θνῇσκει δὲ σάρξ·

ψυχὴ γὰρ ἀθάνατος. καὶ τοίνυν εἰ ἡ ψυχὴ ἀθάνατος, σῶμα δὲ ὁ νεκρός, οἱ λέγοντες ἀνάστασιν μὲν εἶναι, σαρκὸς δὲ μὴ εἶναι, ἀρνοῦνται μὴ εἶναι ἀνάστασιν, ὅτι μὴ τὸ ἑστός, ἀλλὰ τὸ πεπτωκὸς καὶ κλιθὲν διανίσταται, κατὰ τὸ γεγραμμένον »μὴ ὁ πίπτων οὐκ ἀνίσταται, ἢ ὀ ἀποστρέφων οὐκ ἀναστρέφει;«

Ὅτι δὲ ἀθάνατος ἡ ψυχὴ ἐδίδαξεν ἀναφανδὸν Χριστὸς καὶ δι᾿ πλούσιον καὶ τὸν πένητα Λάζαρον ἰστορίᾳ, τὸν μὲν ἐν κόλποις τῇ κατὰ τὸν πλούσιον καὶ τὸν πένητα Λάζαρον ἱστορίᾳ, τὸν μὲν ἐν κόλποις Ἀβραὰμ δοὺς ἀναπαύεσθαι μετὰ τὴν ἀπόθεσιν τοῦ σώματος, τὸν δὲ ἐν ἀλγηδόσιν, οἷς διαλεγόμενον τὸν Ἀβραὰμ εἰσήγαγε· διὰ Σολομῶνος δὲ ἐν τῇ ἐπιγραφομένῃ Σοφίᾳ, ἔνθα »δικαίων αἱ ψυχαὶ ἐν χειρί« γέγραπται »θεοῦ, καὶ οὐ μὴ ἄφηται αὐτῶν βάσανος. ἔδοξαν ἐν ὀφθαλμοῖς ἀφρόνων τεθνάναι, καὶ ἐλογίσθη κάκωσις ἡ ἔξοδος αὐτῶν, καὶ ἡ ἀφ᾿ ἡμῶν πορεία σύντριμμα· οἱ δέ εἰσιν ἐν εἰρήνῃ, καὶ ἡ ἐλπὶς αὐτῶν ἀθαναςάς πλήρης«. ὅθεν σώματος ἡ ἀνάστασις, καὶ οὐ χυχῆς. οὐ γὰρ τὸν ἑστῶτά τις ἀνίστησιν, ἀλλὰ τὸν κείενον, ὥσπερ οὐδὲ τὸν ὑγιαίνοντα θεραπεύουσιν, ἀλλὰ τὸν πάσχοντα.

1 Dan. 12, 2. Symp. 9, 2 S. 116, 11 f. De res. II, 18, 3. 21, 2 – 6 Jerem. 8, 4 – 10 Luk. 16, 19 ff – 13 Weish. Sal. 3, 1–4 – 17 De res. I, 51, 5 – 9 vgl. Mt. 9, 12 (Mk. 2, 17. Luk. 5, 31) 1 ὀκλάσασα] ἁμαρτήσασα las schwerl. S (sŭgrěŠjŠisja vielmehr wohl aus sŭkruŠjŠisja »eingestürzt«) |ἡ καλὴ καὶ ποθητὴ S: παθητὴ Pet Dd Jh | σκηνὴ] μὴ οὖν Cr | χώματος] σώματος V 2 τὸ γὰρ θνῇσκον, ἀλλ᾿ οὐ τὸ μὴ θν. S | ἡ σάρξ U 3 γὰρ] δὲ C | καὶ—ἀθάνατος <V | εἰ <S | σῶμα δὲ] teloze: temze (»daher«) S 4 μὲν εἶναι . . δὲ <S 5 μὴ εἶναι <U S | ἀνάστασιν V 367 a v | τὸ ἐστὼς C 5 f καὶ κληθὲν U C: <S 6 κατὰ—πλήρης Ζ. 17 <C 7 ἀναστρέφη V, ἀναστρέφει U 8 ἀναφανδὸν <S | Χριστὸς] ὁ κύρις VU 9 σαλομῶνος V (auch Z. 12f) 10 Λάζαρον . . πλούσιον S | πένητα <S, vielleicht ἀποδεικνύναι od. eentuell ἀναπαιδεύεσθαι |τοῦ] τούτου τοῦ S 11 f τὸν δὲ ἐν ἀλγ. <S 12 ἀλγηδ.] αχθηδόσιν U | τὸν vor Ἁβρ. <V | διὰ <S 12 f σαλομῶνος V 13 ἐπιγραφομένῃ <S 13 f ἔνθα . . γέγρ.] φηςίν S 14 καὶ <S 15 κάκοσις V 16 ἀφ᾿ ἡμῶν S 91v 17 ὅθεν σώμ.] σώμ. οὖν Cc, σώμ. μὲν Cr 18 ἀνίστησιν] ἐγείρει C 19 οὐδὲ τ. ὑγιαίν.] »nicht den nicht Leidenden« ne neboljastago: »den nicht Leidenden« neboljastago S 19 f πάσχοντα] es endet C

Εἰ δέ τις τὴν ἀνάστασιν ἐπὶ τῆς ψυχῆς, καὶ μὴ ἐπὶ τῆς σαρκὸς βιάζεται [λέγειν] ἔσεσθαι, πολλὴ μὲν μωρία τοῦτο καὶ ἀλογία. δεῖ γὰρ φθορὰν πρῶτον καὶ λύσιν τὸν τοιοῦτον τῆς ψυχῆς δεικνύναι, ἵνα δείξῃ δὴ καὶ τὴν ἀνάστασιν <αὐιτῆς>, μήτοι ληροῦντά γε, ἀλλὰ σαφῶς λέγοντά τι φαίνεσθαι.

ὄμως γοῦν δοτέον αὐτῷ θνητὴ ὁρίσασθαι τὴν ψυχήν. δυοῖν γάρ τοι θάτερον ταύτῃ θετέον, ἢ ἀληθῆ τὸν κύριον ἀποφήνασθαι ἀθάνατον τὴν ψυχὴν διδάσκοντα, καὶ ψεῦδος τὸ φθείρεσθαι ἀυτὴν λέγειν, ἢ φθείρεσθαι, καὶ ψεὺδος τὸ ἀνώλεθρον αὐτὴν καὶ ἀθάνατον εἶναι διδάσκειν τὸν Χριστόν, καὶ ἐν τῇ κατὰ τὸν πλούσιον καὶ τὸν πένητα φράσει, καὶ ἐν τῇ κατὰ τὸν Μψυςέα καὶ τὸν Ἠλίαν ὀπταςίᾳ. ἀλλ᾿ οὐδὲν ὁ κύριος ἄλλως ἐξθέγξατο ἢ ἐψεύσατο. οὐ γὰρ εἴδωλον ἢ φάσμα, τοὺς ἀποστόλους βουλόμενος ἀπατᾶν,ἐδείκνυεν αὐτοῖς ἐν τῷ ὄρει τὸν Ἠλίαν καὶ τὸν δυσμαθέστατον μαθεῖν ἀθάνατον αὐτὸν εἶναι καὶ ἀνώλεθρον διαβεβαιοῦσθαι τὴν ψυχήν.

Οὐκοῦν σαρκὸς ἡ ἀνάστασις γίγεται καὶ οὐ ψυχῆς, ὅπως »ἡ πεπτωκυῖα τοῦ Δαυὶδ« εἰς τὴν φθροὰν ἀνασταίη »σκηνή«, καὶ ἀναστᾶσα καὶ ἀνοικοδομηθεῖσα, »καθὼς αἱ ἡμέραι τοῦ αἰῶνος«, ἀπή- 2 Plato Epin. 893 C E — 11 Mt. 17, 3; vgl. De res. II, 18, 8. III, 5, 4. 12, 5. Tert. De carne Chr. 5 – 15 Plato Epin. 978 E – Plato Phaed. 95 C – 17 Amos 9, 11; vgl. De res. II, 21, 2. 5 1 vor Εἰ + »Zu denen, die sagen, daß der Seele ist und nicht des Fleisches die Auferstehung« S | Εἱ δὲ: »Wenn aber nun« S | ἐπὶ τ. ψ. – ἔσεσθαι Z. 2: »nicht am Fleisch, sondern ander Seele versteht« S 2 βιάζεσθαι VU (ζεται a. R.): λέγειν + VU, aber mit Jh zu tilgen, vgl. Ph unten III< 9, 9 βιάζ. ἔσεσθαι: »versteht« S | τούτω U | δεῖ] λέγει U 4 δὴ] ἠμῖν S | αὐτῆς + S | μήτοι — φαίν. auch Pl 5 σαφῶς—φαίνεσθαι] »wahrheitsgemäß Klares redend « S | veil. ist φαίνεσθαι mit dem Folgenden verbunden inS 6 ὁρᾶσθαι S | μήτοι ταῦτα V U | τ. θετέον] δεῖ ἀληθὲς εἶναι übersetzt S (»muß . . Wahrheit [ od. x003E;wahr<] sein«) 7 τὴν ψ. ἀθάν. U 8 καὶ] ἢ S | ψεῦδος od. ψεύδους εἶναι S (»Lüge sei es«) | αὐτῆ V, ? S: vor τὸ VU, nach φθ. S Kl | λὲγων S | ἢ φθείρ. — Χριστόν Z. 9 <S 9 αὐτὴν τὸ ἀνώλεθρον U 10 τὸν πένητα κ. τ. πλούσιον S 11 μωςέα U | ἀλλ᾿ οὐδὲν] οὐκοῦν veil. S (»Hat . . etwa«) 12 ἄλλως (V 367 b) übers. Jh »frustra« nach Plat. Krat 429 E, mit Unrecht | ἐφθέγξατο U 132 | φάβτασνα U 14 Μωυςέα (92) κ. τ. Ἠλίαν S | τὸ ὅ V S: (ἀλλ᾿ ) ὃ V 15 αὐτὴν V: <S | καὶ ἀνώλεθρον <S 17 γίνεται U | καὶ <U 18 εἰς τὴν φθορὰν <S | ἀναστῆ U 19 ἀναστᾶσα κ. ἀνοικ. <S | ἀνωοδιμηθεῖσα U μων λοιπὸν καὶ ἀδιάπτωτος διαμένοι, ὅτι μὴ τῷ θεῷ τὴν λιθίνην οἰκίαν δείμασθαι τοῦ Δαυὶδ εἰς τὸ μέλλον, ἵν΄ ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν οἰκίαν σχῇ καλήν ἀλλὰ τὴν σάρκα τὸ σκῆνος τῆς ψυχῆς, ἥν αὐτὸς ταῖς ἑαυτοῦ χερσὶν ἐτεκτήνατο.

σκοπεῖσθαι δέ σε, ὠ σοφώ- τατε Ἀγλαοφῶν, οὐτωσὶ χρή. πάντων δὲ ῥᾷστα μαθήσῃ τοῦτο, ἐὰν ἐπὶ τὴν τοῦ καθεύδειν εἰκόνα πρόσσχῃς καὶ ἀνίστασθαι. εἰ γὰρ τὸ ὑπνοῦν ἀπὸ τοῦ ἐγρηγορέναι καὶ τὸ ἀνίστασθαι ἀπὸ τοῦ καθεύδειν γίγνεται, καὶ τοῦτο θανάτου καὶ ἀναστάσεως μελέτη ὕπνῳ (γὰρ) καὶ θανάτῳ διδυμάοσιν, ἀνάγκη δὴ καὶ τὸ ἀναβιώσκεσθαι εἶναι ἐκ τοῦ τεθνάναι, εἰς τὸ ζῆν τὴν σάρκα, εἴπερ παὶ τὸ ἀνεγείρεσθαι ἐκ τῶν καθευδόντων.

ὡς γὰρ ἐκ τοῦ καθεύδειν τὸ ἐγρηγορέναι γίγνεται, καὶ οὐ πάντως ὁ καθεύδων ἐν τῷ αὐτῷ διαμένει σχήματι καθεύδων ἀεί, ἀλλ᾿ αὐθις ἀνίσταται, οὕτως καὶ τὸ ζῆν ἐκ τοῦ ἀποθανεῖν συμβήσεται, καὶ οὐ πάντως ὁ ἀποθανών, ἐπειδὰν ἀποθάνοι, ἐν τῷ αὐτῷ μένει. εἰ γὰρ ἐκ τοῦ κομᾶσθαι τὸ ἐγρηγορέναι καὶ ἐκ τοῦ πεσεῖν τὸ άνεγερθῆναι καὶ ἐκ τοῦ καταβληθῆναι τὸ ἀνοικοδομηθῆναι, τίς μηχανὴ καὶ ἐκ τοῦ κλιθέντος μὴ οὐχὶ προσδοκᾶν τὸ ἀναστήσεσθαι καὶ ἐκ τοῦ θανόντος τὸ ἀναβιώσκεσθαι; καὶ γὰρ ἡμεῖς ταῦτα οὐκ ἐξαπατώμενοι ὁμολο- 3 vgl. De res. II, 15 — 5 Plato Pol. I, 843 D. 344 A — 6 — S. 310, 1 Plato Phaed. 71 C. 72D — 9 Ilias 16, 672. 682 — 15 Justin De res. (S. Parall. 109, 1 S. 48 Holl) 1 ὅτι μὴ — ἐτεκτήνατο Ζ. 4 < S 2 οἰκείαν U | εἰς τὸ μέλλον] μηδὲ U: richtig Md, der Gedanke fordere etwa ἐπιμελές 4 σκοπεῖσθαι — χρή Ζ. 5] ὦ Ἀγλαοφῶν S 4f σοφότατε V 5 οὕτως V: aber vgl. PI Pol. I 343 D | πάντων — τὴν Z. 6 auch PI | πάντων V PI Pol. 344 A: πάντως UJh: < S | ῥᾷστα δὲ S | μαθήσει Jh 6 εἰκόνα: »Verständnis« übersetzt S | προσχῆς VU: »wir kommen« S | καὶ ἀνίστασθαι < S | εἰ γὰρ — συμβαίνειν S. 310, 1 ganz nach PI 7 ἐγρηγορέναι] »Schlaf« S 8 γίγνεται — εἶναι Ζ. 10] »denn so ist« S | γίνεται U | ἀναστ. καὶ θανάτου U 9f διδυμ., ἀν.] διδυμα ὁνεανάγκη V, δίδυμα ὧν ἳν ἀνάγκη U; verbess. von Pet aus IL 16, 672. 682 10f εἰς τὸ ζῆν < S 11 εἴπερ — καθευδόντων < S | ὡς — γίγνεται Z. 12] »wie dem Schlafenden vom Schlaf aufzustehen« S 12 καὶ . . πάντως < S 12 f ὁ δὲ καθ. οὐκ übersetzt S | οὐ..ἐντ. αὐτῶ zweimal S 13 σχήματι U 132v | καθεύδων — ἀνίσταται Ζ. 13f] ἐν ᾧ ὁ γρηγορῶν S | καθεύδων ἐν τῶ ἀεὶ V: ἀει καθεύδων U | ἀλλὰ U 15 ἐπειδὰν — αὐτῷ: ἐν θανάτῳ ἀεὶ übersetzt S | ἐπιδἄν U | εἰ γὰρ — ἀναβιώσκεσθαι Ζ. 19 < S 17 ἀνωκοδομηθῆναι U 18 κληθέντος V | τοῦ θανέντος U 19 ἀναβιώσκ. Jh mit PI Phaed. 71 E: ἀνα\βιώσαθαι V367bv: ἀναστήσεσθαι U: ἀναβιώσεσθαι Dd | καὶ γὰρ ἡμεῖς] »Wir aber nun« S γοῦμεν, ἐκ τῶν τεθνεώτων σωμάτων τὸ ἀναβιώσκεσθαι συμβαίνειν.

καὶ μὴ μόνον τοῦτο, εἰ βούλει, ἀπὸ τοῦ καθεύδειν σκόπει καὶ ἀνί- στασθαι, ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τῶν σπερμάτων καὶ φυτῶν, ὡς ἐν πᾶσιν αὐτοῖς ἡ ἀνάστασις καταγγέλλεται. καταμάθετε γὰρ τὰ σπέρματα, πῶς »γυμνά« φησι καὶ ἄσαρκα βάλλεται εἰς τὴν γῆν καὶ τελεσφορούμενα πάλιν <τὰ αὐτὰ> ἀποδίδοται. ἐπεὶ εἰ θνῄσκοι μὲν καὶ σήποιτο τὰ σπέρματα, ἐκ δὲ τῶν σπερμάτων μηκέτι τὸ ἀναζῆν κοὶ φύειν γένοιτο, τίς ἡ ἀποκλήρωσις μὴ οὐχὶ πάντα καταναλωθῆναι εἰς τὸ τεθνάναι;

Ἀλλὰ γὰρ περὶ τούτων πλείω λέγειν τὰ νῦν, ὦ »χράτιστε Θεόφιλε«, παρήσομεν, καὶ οἱ λοιποὶ κριταὶ τῶν λόγων. λάβωμεν δὲ καὶ τὰ τούτοις ἐφεξῆς ἀκόλουθα, ὡς ἀφέστηκε τοῦ δέοντος μακράν. ὁ θεὸς γὰρ αὐτῷ πάλιν τὰς ψυχὰς ἐν τῇ κατὰ τὸν ἑξηκοστὸν πέμπτον ψαλμὸν προφητείᾳ, βεβιασμένως αὐτὴν καὶ άνοικείως ἐκτιθεμένῳ, ὡς εἰς παγίδα τὴν σάρκα δίκην ὑφεξούσας τῶν ἡμαρ- τημένων ἐμβιβάζει, ὅπερ άτοπίας μᾶλλον ἢ όρθοδοξίας ἐστίν.

εἰ γὰρ πρὸ τῆς παραβάσεως, καθάπερ ἤδη καὶ ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἐξεθέμεθα, σῶμα ἐκέκτηντο αἱ ψυχαί, πῶς <ὡς> εἰς παγίδα ὕστερον, μετὰ τὴν 5 vgl. I Kor. 15, 37. 38 — Plato Phaed. 72 CD — 10 vgl. S. 315, 3 — vgl. Luk. 1, 8; De res. I, 33, 3 S. 270, 15f — 11 vgl. De res. I, 1, 8. 33, 8 S. 220, 22. 270, 14f — 13 Psal. 65, 10—12 — 14 vgl. S. 812, 9 — 17 vgl. De res. 83, 8. 34, 4. 39, 1 S. 270. 272. 282 8 Phot. Bibl. 234 S. 299a, 26 1 τεθνεότων V | συμβαίνειν < S 2 τοῦτο < S | σκόπει S καταγγέλλεται] »klar erkannt wird« S (sdiwerlich καθαρῶς γινώσκεται od. μανθάνεται) | καταμάθετε VS: κατάμαθε U 5 γυμνά S 92v | φησι vor πῶς S: < V 6 τὰ αὐτὰ Bo: τοιαῦτα S: < VU | μὲν übersetzt nicht S 7 ἐκ δὲ — γένοιτο Ζ. 8] »aber nichts von ihnen auflebt oder emporsproßt« S 8 τίς ἡ ἀποκλήρωσις auch Fh. 8f εἰς τὸ τεθνάναι < S 11 παρήσωμεν VU | καὶ — λόγων < S 12 τὰ — ακόλουθα] »in betreff des Übrigen« S | τοῦ δέοντος: »der Wahrheit« S 13ff αὐτῷ . . ἐκτιθεμένῳ] »verstehen sie« S 13 πόλιν τὰς] πάλιν αὐτὰς τὰς U: πάντας V | τὴν ψυχὴν S | ἐν—προφητείᾳ φητείᾳ Z. 14] »in dem ünfundsechzigsten Psalm« S 13 f ἑξηκ. ψ. προφ. καὶ Πέμπτον U 14 αὐτὴν καὶ ἀνοικείως < S 15 ὡς] U fährt fort φησὶ τὴν ἀνάστασιν wie ob. c. 25, 3 S. 251, 11 | εἰς U 141 | εἰς τὴν σάρκα S | ὑφεξ. Dd: ὑφέξουσαν VUS 15 f τῶν ἡμαρτ.] αὐτῆς + 8 16 ἐνβιβίζει V | ἀτοπίας < U | ἐστίν] »voll« S | γὰρ < S 17 καθάπερ — ἐξεθέμεθα < S 18 σώματα U | ὡς S Jh: < VU 18 f μετὰ τὴν παράβασιν < S παρίαβασιν, εἰς <τὸ> σῶμα ἐμβιβάζονται, οὐκ ὄντος χρόνου, ἐν ᾧ πρὶν αὐτὰς τὸ σῶμα λαβεῖν ἐξημάρτοσαν; οὐ γὰρ ἔμφρονος, ὁτὲ μὲν ὡς διὰ τὸ σῶμα λέγειν τὰς ψυχὰς ἡμαρτηκέναι, ὁτὲ δέ, ἐπειδήπερ ἡμάρ- τοσαν, διὰ τοῦτο δεδμὸν αὐτὸ καὶ παγίδα πρὸς κατάκρισιν γεγονέναι.

εἰ γὰρ διὰ τὸ σῶμα ἥμαρτον, συνῆν ἄρα ἐξ ἀρχῆς αὐταῖος καὶ πρὸ τῆς ἁμαρτίας τὸ σῶμα. πῶς γὰρ διὰ τοῦτο ἡμάρτανον, ὅ μὴ ἠν μηδέπω; εἰ δὲ παγὶς πάλιν αὐτὸ τὸ σῶμα καὶ πέδαι νομίζεται καὶ δεσμός, οὐκέτι τὸ συναμφότερον αἴτιον, ἀλλὰ ψυχὴ μόνη· ἁμαρτήσαντι γὰρ μετὰ τὸ ἁμαρτῆσαι [τῷ ἁμαρτήσαντι] δεσμὰ καὶ παγίδες καὶ πέδαι κατασκευάζονται.

ἀλλὰ μὲν δὴ ὡμολογήσαμεν μὴ δύνασθαι δεσμὸν εἶναι τὸ σῶμα τῆς ψυχῆς, ἐπειδὴ τὸ μὲν σῶμα πρὸς ἑκάτερα, καὶ πρὸς τὸ δίκαιον καὶ ἀδικον, συνεργεῖ, ὁ δὲ δεσμὸς εἴργει τοῦ ἀδικεῖν, ὥστε ὅπερ λέγω δυοῖν θάτερον· ἤ γὰρ ἐξ ἀρχῆς ἡμάρτομεν μετὰ σώματος, καὶ οὐ φαίνεται χρόνος, ἐν ᾧ ἐκτὸς ὑπήρξαμεν σώμα- τος, καὶ συναίτιον τὸ σῶμα καὶ ἀγαθῶν τῇ ψυχῇ καὶ κακῶν, — ἢ χωρὶς σώματος διάγοντες ἡμάρτομεν, καὶ ἀναίτιον τὸ σῶμα κακίας ἐκ παντός· ἀλλὰ χωρὶς σώματος ὑπὸ ἀλόγου ἡδονῆς οὐ κρατεῖται ἡ ψυχή, ἐκρατήθησαν δὲ οἱ πρωτόπλαστοι ἀλόγῳ δελεσασθέντες ἡδονῇ.

ἦν ἄρα ἡ ψυχὴ μετὰ σώματος καὶ πρὸ τῆς ἁμαρτίας. περὶ γὰρ δὴ 1 Plato Tim. 41 E — De res. I, 58, 4 S. 320, 19 — 8 Plato Alex. I 130 A — 12 vgl. De res. I, 31, 4. 5 S. 265f — 13 Plato Phaed. 76 A — 17 Plato Phaed. 69 A. Soph. 222 E — 18 Gen. 3, 6 10 vgl. Phot. Bibl. 234 S. 293 a, 810 1 τὸ + Jh | σῶμα] τὴν σάρκα S | ἐμβιβάζονται: »werden die Seelen hineingetan« S 2 ἐξήμαρτον Jh | μὲν ὡς] γὰρ S 3 γέγειν] οἱ λέγοντες S | ὁτὲ δὲ — γεγονέναι Ζ. 4] »ein andermal wieder, der Versündigung halber seien sie in den Leib hineingetan wie in eine Fessel« S 4 καὶ δεσμὸν U 5 ἦν ἄρα S 93 | ἐξ ἀρχῆς αὐταῖς < S 6 δ: »wenn er« übersetzt S 7 εἰ δὲ V 368 | παγὶς — δεσμός Ζ. 8] »als Fessel das Fleisch der Seele gegeben wurde« S | αὐτὸ V Holl: αὐτῶ U | πέδα V 8f ἁμαρτήσαν . τί U (DdJh): etwa »während er leiblos war vor dem Sündigen« S 9 τῶ ἁμαρτήσαντι V U S: zu tilgen, falls nicht das 1. ἁμαρτήσαντι verderbt oder danach etwas ausgefallen | δεσμὰ — πέδαι Ζ. 10] »Strafen und Fesseln« S 10 δύνασθαι < S 11 εἰναι δεσμὸν S | τὸ μὲν σῶμα < S 12 ἄδικον κ. πρὸς τὸ δίκ. S | Ph συνεργεῖν (τὸ σῶμα) πρὸς ἃ ἡ ψυχὴ ἐπιτρέπει 13 γὰρ < S 14 ἐκτὸς] πάντως od. ἐκ παντὸς + S 16 συναίτιον U 141v | κακῶν τ. ψ. κ. ἀγαθῶν U 16 ἡμάρτομεν διάγοντες U (διαγαγόντες Jh) 16 f κακίας ἐκ παντός < S 17 ἡδονῆς] telom (σώματος) S wohl aus slastjm »Lüsten« 18 δελεασθέντες < S 19 περὶ — δεδηλωκέναι S. 312, 4 < S τοῦ μὴ ἐγχωρεῖν αὐτὸ νομίζεσθαι διὰ τὴν παράβασιν δεσμὸν ἐπὶ τιμωρίᾳ γεγονότα, ἵν᾿ ἀκήρατον ἡ ψυχὴ καὶ συνεχῆ κατ’ αὐτοὺς βάσανον ἔχῃ νεκροφοροῦσα, δοκῶ μοι πλήρη ταῦτα ἤδη μετὰ πάσης ἀποδείξεως δεδηλωκέναι. ὅθεν ἀσύστατον καὶ ἀνένδεκτον τὸ μὲν σῶμα παγίδα τίθεσθαι καὶ δεσμά, τὸν δὲ θεὸν εἰσάγειν τὰς ψυχὰς εἰς τὴν παγίδα δίκην ὑφεξούσας, ἄνωθεν ἐκ τοῦ τρίτου ἐκβάλλοντα οὐρανοῦ ἀνθ᾿ ὡν παρήκουσαν τῆς ἐντολῆς.

πρὸς τί γάρ τις βλέψας πιστεύσει τοῖς οὕτως ὑπ᾿ αὐτῶν προπετῶς εἰρημένοις; καίπερ οὐκ ἔχοντος οὕτως τοῦ ψαλμοῦ, κἂν βεβιασμένως αὐτὸν ἐκτίθωνται. αὐτὰ δὲ προοίσω τὰ ἐγκείμενα, ἵνα δὴ καὶ τὸ μυθῶδες αὐτῶν τῆς ἐξηγήσεως φανῇ, ὁρθῶς μὴ θελόντων νοεῖν τὰς γραφάς.

εἰσὶ γὰρ οὕτω πως δήπου τὰ λεχθέντ· »ἐδοκίμασας ἡμᾶς ὁ θεός, ἐπύρωσας ἡμᾶς, ὡς πυροῦται τὸ ἀργύριον. εἰσήγαγες ἡμᾶς εἰς τὴν παγίδα, Μου δλίχεις ἐπὶ τὸν νῶτον ἡμῶν. ἐπεβίβασας ἀνθρώπους ἐπὶ τὰς κε- φαλὰς ἡμῶν. διήλθομεν διὰ πυρὸς καὶ ὕδατος, καὶ ἐξήγαγες ἡμᾶς Ταῦτα δὲ ὑπὸ τῶν ψυχῶν

Ταῦτα δὲ ὑπὸ τῶν ψυχῶν εἴρηται τῶν εἰς τὴν παγίδα τὸ σῶμα, ὡς εἰς ἀγώνισμα, κατενεχθεισῶν ἐκ τοῦ τρίτου οὐρανοῦ, ἔνθα ὁ παράδεισος. τὸ γὰρ »διήλθομεν διὰ πυρὸς καὶ ὕδατος« ἤτοι, φασί, τὴν διὰ μήτρας εἰς τὸν κόσμον τῆς 3 De res. I, 4, 2ff. 29, 1. 4. 31, 4. 5 S. 223f. 258. 260. 265f — 9 vgl. S. 3209 — 11 De res. I, 23, 5. 62, 8. 11, 21, 1. Symp. S. 115, 3. 117, 13f — 12 Psal. 65, 10—12 — De res. I, 6, 1 S. 227 — 17 De res. I, 55, 4 S. 314, 10 ff 3 Isid. Peius. Ep. IV, 163 (PGr 78, 1252 A) 2 ἄκρατον U 3 ἔχει V | πλήρις V 4 μὲν übersetzt nicht S 5 δεσμά] τιμωρίαν w. e. seh. S 6 τοῦ < U 7 Μ’ ὧν] ὅτι ἄνωδεν U 8 πιστεύσει (vgl. II, 20, 9) oder πιστεύσαι ἂν Kl: πιστεύσειε VDd; πιστεύσει ἐν U, ἐπίστευσε w. e. seh. S | τοῖς — εἰρημένοις] »ihrem Wort« S | οὕτω U 9 κἂν — ἐκτίθωνται < S | ἐκτίθενται U | αὐτἂ — γραφάς Z, 11] »Ich lege dies nun vor, damit ihr frevlerisches Gerede überführt werde, indem sie ohne Verstand« S 10 δὴ] δὲ U 11 μὴ V 368v | εἰσὶ — λεχθέντα Z. 12] < S 12 τὰ < U | ἐδοκίμασας — κατενεχθεισῶν Ζ. 17 oben 6, 1 14 ἐπὶ τὸν νότον U, vgl. c. 56, 5; ἐνώπιον V Dd; »auf . . Häupter« 6, 1 | ἐπεβίβ. — ἡμῶν Z. 15 < 6, 1 15 διήλθ. U 142 | καὶ vor ἐξήγαγες schwerl. < S (izvede S wohl aus i izvede) 16 καὶ — Tayxa δὲ < 6, 1 16 f Ταῦτα . . εἴρηται] »dies Wort zu sagen« S 17 εἰς1] ὡς εἰς S: τουτέστιν (schwerl. οἷον) εἰς 6, 1 S | ὡς εἰς ἀγών. < S, aber hat es 6, 1 | κατενεχθ.: »eingehend« S 19 ἤτοι las wohl auch S (»i« aus ili) | φασι· Dd w. e. seh. S: φησι VUJh ψυχῆς πάροδον δηλοῖ, ἐπειδήπερ ἐν φλογὶ τοσαύτῃ καὶ ὑγρασίᾳ καταγίγνεται, ἤ τὴν ἀπὸ τῶν οὐρανῶν κατάπτωσιν εἰς τὸν βίον διερχονένης τὰς πηγὰς τοῦ Πυρὸς καὶ τὰ ὑπὲρ τὰ νῶτα τοῦ στερεώματος ὕδατα. πρὸς οὕς ἠξίουν ἐνίστασθαι. φέρε γὰρ ὑπὲρ αὐτῶν, ὠ Ἀγλαο- φῶν αὐτὸς ποίησαι τὴν ἀπόκρισιν, τί λέξουσι.

Πρῶτον γὰρ ὁ παράδεισος, ὅθεν καὶ ἐξεβλήθημεν ἐν τῷ πρωτοπλάστῳ, ἐκ ταύτης ἐστὶ τῆς γῆς προδήλως τόπος ἐξαίρετος, πρὸς ἄλυπον ἀνάπαυσιν καὶ διαγωῆν τοῖς ἁγίοις ἀφωρισμένος, <ὡς> δῆλον ἀπὸ τοῦ καὶ τὸν Τίγριν καὶ τὸν Εὐφράτην καὶ τοὺς λοιποὺς ποταμοὺς τοὺς ἐκεῖθεν προχεομένους ἐνταῦθα φαίνεσθαι τῶν ῥευμάτων τὰς διεκβολὰς εἰς τὴν καθ᾿ ἡμᾶς ἤπειρον ἐπικλύζοντας. οὐ γὰρ ἀπὸ τῶν οὐρανῶν ἄνωθεν καταράσσονται χεόμενοι· ἐπεὶ οὐδὲ ὑπέστη ἂν ἡ γῆ ὅγκον τοσοῦτον ἀθρόως ἐξ ὕψους καταφερόμενον ὑποδέξασθαι ὕδατος.

ἀλλ’ οὐδὲ ὁ ἀπόστολος ὑποτίθεται τὸν παράδεισον εἶναι ἐν τρίτῳ οὐρανῷ λεπτῶν λεπτῶν ἀπροᾶσθαι λόγων ἐπισταμένοις. »οἶδα« γάρ τὸν τοιοῦτον ὰρπαγέντα ἕως τρίτου« λέγων »ούρανοῦ. καὶ οἶδα 1 vgl. Symp. 2, 6 S. 23, 8f. De res. II, 20, 6 — 6 Theoph. ad Autol. II, 24 S. 122 Otto — Gen. 3, 24 — 8 vgl. zu Symp. 9, 1 S. 114, 9 — 15 II Kor. 12. 2. 3 6 vgl. Eustath., De engastr. 31 S. 48 Kl (58 Jh). Epiph., Ancor. c. 54. 58. Chrysost. zu Gen. 2 Hom. 13, 3. 4 (PGr 53, 1, 108. 110). Anast. In Hexaem. VII (PGr 89, 960ff). Interrog. et Resp. S. 540f — 14 — S. 314, S) Phot. Bibl. 234 S. 293 b, 29—294 294 a, 3 2 οὐρανίων V | ἐπὶ ἐπὶ U | βίον κόσμον w. e. seh. S 2f διερχομένην U 3 τὰ νῶτα τοῦ στερ.] τὰ ἄνω S 4 φέρε γὰρ se bo (oder ubo): »Welches« eze ubo S 5 ποιῆσαι τ. ἀπόκρ. PI Legg. Χ, 897 E | τί λέξουσι < S 6 περὶ τοῦ παραδείσου am Rand V; »Über die Kinder (I. »Erstgeschaffenen«)« + in roter Schrift S (am Rand in Sa) | ὅτι ὁ Holl | καὶ < S? | ἐν schwerl. < S 7 πρωτοπλ. = prjvocjadech: cjadech S | ταύτης < S | τῆς γῆς ἐστὶ S | προδηλῶς V: < S 8 ἄλυπον — διαγωγὴν »zur Ruhe und Freude« S 8f ὡς + Kl | δῆλον — ἐπικλύζοντας Ζ. 11] »Das ist zu erkennen an den Flüssen, welche von ihm ausgehen und bis zu unserem Lande gehen« S 8f δῆλον ἀπὸ τοῦ Holl (Kl), δ. ἀφ᾿ οὗ V: κρείττονα· ἀπ᾿ αὐτοῦ U 10 | τὰς δὲ ἐκβολὰς V 12 ἄνωθ. καταρ. χεόμ.] »kommen sie herab« S | χεώμενοι V 13 ἀθρῶνος U | ὕψους] »Himmel« S | ὕδατος < S 14 ἀλλ᾿ οὐδὲ] es beginnt Ph | ἀλλὰ V: ἄλλος Pha | εἶναι τ. παρασ. ἐν τῷ Ph Ph 15 τοῖς — ἀπισταμένοις] ἀχροᾶσαι γὰρ γέγοντος αὐτοῦ las schwerlich S, wohl nur freie Übersetzung | τοῖς U 142v 15 οἶδα = vedech; videch = εἶδον S 16 τὸν τοιοῦτον < VU | λέγω V: < S | οὐρανοῦ λέγων Ph | καὶ οἶδα — σώματος S. 314, 1] »und bald darauf« S τὸν τοιοῦτον ἄνθρωπον, εἴτε ἐν σώματι εἴτε χωρὶς σώματος, ὁ θεὸς οἶδεν, ὅτι ἡρπάγη εἰς τὸν παράδεισον« δύο ἀποκαλύψεις ἑωρακέναι μηνύει, δὶς ἀναληφθεὶς ἐναργῶς, ἅπαξ μὲν ἕως τρίτου οὐρανοῦ, ἅπαξ δὲ εἰς τὸν παράδεισον.

τὸ γάρ »οἶδα ἁρπαγέντα τὸν τοιοῦτον ἕως τρίτου οὐρανοῦ‘ ἰδίως ἀποκάλυψιν αὐτῷ κατὰ τὸν τρίτον ἀναληφθέντι οὐρανὸν πεφηνέναι συνίστησι· τὸ δέ »καὶ πάλιν ἐπιφερόμενον »τὸν τοιοῦτον ἄνθρωπον, εἴτε ἐν σώματι εἴτε ἐκτὸς τοῦ σώματος, ὁ θεὸς οἶδεν, ὅτι ἡρπάλη εἰς τὸν παράδεισον« αὖδις ἐτέραν αὐτῷ πεφανερῶσθαι κατὰ τὸν παράδεισον ἀποκάλυψιν δείκνυσι.

τερετισμὸς ἐστι ἐστι καὶ τραγικολογία τὸ καταβάλλεσθαι λέγειν τὰς ψυχὰς ἐκ τῶν οὐρανῶν καὶ διαβαίνειν τοῦ πυρὸς τὰς πηγὰς καὶ τὰ ὕδατα τὰ ὑπὲρ τὰ νῶτα τοῦ στε|ρεώματος, εἰς τὸν καθ᾿ ἡμὰς φερομένας κόσμον. ἐπεὶ μηδὲ ὁ Ἀδὰμ ἐκ τῶν οὐρανῶν ἐξεβλήθη, ἀλλὰ ἀπὸ τοῦ »κατὰ ἀνατολὰς ἐν Ἐδὲμ« πεφυτευμένου παραδείσου. οὐ γὰρ πρὸ τῆς ἐνσωματώσεως τὸ παράπτωμα, καθάπερ ἐδιδάξαμεν ἱκανῶς, οὐδ᾿ αὖ τὸ σῶμα παγὶς τοῦτο, ἀλλὰ μετὰ τὴν εἰς τὸ σῶμα σύμφυσιν τῆς ψυχῆς γίγνεται τὸ παράπτωμα, ὅτι τὸ συναμφότερον ὁ ἄνθρωπος, καὶ ἡ ἐκ τοῦ παραδείσου κατάπτωσις ἐνθάδε.

ὁ δὲ ὅλως οὐ προσέσχεν 4 II Kor. 12, 2 — 6 II Kor. 12, 3 — 10 De res. I, 54, 8 S. 312, 16 ff — 13 Gen. 3, 24. 2, 8 — 14 vgl. De res. I, 29 ff S. 258 ff — 16 vgl. Plato Tim. 52A — 17 De res. I, 27, 4 S. 272, 7 ff. De lepra 9, 4 1 ἐν τῷ σ. Pha | τοῦ σ. Ph 2 ἡρπάγη] νŭschyti<sja> S | πα|ράδ. V 369 μεγάλας < V 3 ἑωρακέναι] videti[sja] S | vor δὶς + »Und daß zweimal der entrückt ward, und (>aber<) nicht « S 3f ἄπαξ μ. . . ἄπαξ δὲ: »das . . « S 4 ἄπαξ — οὐρ. Z. 5 Phb | τὸ γάρ: »Denn was er « S 4f τὸν τοιοῦτον < S 5 ἰδίως — πεφηνέναι συνίστησι Ζ. 6] »zeigt die erste « S 6 ἀναληφθέντι < Ph | οὐρανὸν < U | τὸ δέ] »das « S Ι καὶ < S 7 ἐπιφ. S | ἄνθρ. — σώματος Ζ. 8 < S 8 τοῦ < Ph | ὁ θ. — ἡρπ. Ph: < YU: πρπαγέτα S Hol! | αὐθις — παράδεισον Z. 9: »die « S | ἑτέραν αὐθις Ph: < U 9 δείκνυσι < S: Ph endet 10 καὶ τραγικαιολοία V: κ. τερατολογία Jli: < S | τὰς ψ. S 94v 10f ἐκ τῶν οὐρανῶν] »vom dritten « S 11 τὰ ὑπὲρ — στερεώματς Z. 12] τὰ ἄνω S 12 φερομένας] »herabkommend« S 13f κατὰ κατὰ — πεφυτευμένου < S 15 ἐδείξαμεν vielleicht richtig US | ἱκανῶς < S | αὖ < S 15f αὐτὸ τὸ V 16 τὴν εἰς — σύμφυσιν] »der Fleischwerdung der Seele, nämlich nach beider « S | συμφυεῖν V 17 γίν. VU ὅτι — ἐνθάδε Z. 18 < S | ὅτι τὸ: ὅτι τοῦτο U 18 ὁ δὲ — πρόφασιν S. 315, 6] »Dies aber nun lassend, o Aglaophon, euren Irrtum welchen ihr habt über dies Psalmwort, will ich durch das (rechte) Verständnis überführen« S ἐπιμελέστερον, Ἀγλαοφῶν, τῷ λόγῳ, ἀλλὰ διετείνατο περὶ πραγμάτων διανόησιν οὐκ ἐχόντων ἀκίνδυνον, ἐπιχειρήσας κατὰ τὰς δόξας ἐξηγήσασθαι τῶν φαύλων τὸν ψαλμόν, περὶ ὧν λέγειν πλείω παρήσομεν.

Βούλομαι γάρ, ἐπειδὴ ἅπαξ εἰς τὸ διευθῦναι τὴν μοχθηρίαν αὐτῶν ἥκαμεν, ἀπογυμνῶσαι καὶ ταύτης αὐτοῖς τῆς προφητείας τὴν πρόφασιν. »ἐδοκίμασας ἡμᾶς ὁ θεός, ἐπύρωσας ἡμᾶς, ὡς πυροῦται τὸ ἀργύριον.«

δοκιμασθέντες διαρκῶς οἱ μάρτυρες ἐν ταῖς κατὰ τοὺς πειρσαμοὺς τῶν βασάνων προσβολαῖς (τὰ πολλὰ γὰρ εἰς καθ’ ἡμᾶς αἱ προφητεῖαι πίστιν πληροῦνται) καὶ εὐκλεῶς καὶ ἐρρωμενέστατα διαθλήσαντες εὐχαριστοῦσι τό »ἐδοκίμασας ἡμᾶς« λέγοντες τῷ θεῷ, ὡς ἵνα τὴν δόξαν παρ’ αὐτῷ κτήσωνται μείζονα, διὰ πολλῶν αὐτοὺς ἤλεγξε πόνων, τὸν ἀληθῶς Ὀλυμπιακὸν ἀγῶνα νικῆσαι προθείς.

καὶ ἐπισκέψασθε ὡς τούτοις συνῳδὰ σαφῶς τοῖς λόγοις περὶ τῶν μαρτύρων καὶ ὁ Σολομῶν ἀναφθέγγεται οὐ γὰρ ἀμάρτυρος ὁ λόγος καὶ ἄλλων γραφῶν) ὅτι »ὁ θεὸς ἐπείρασεν αὐτούς, καὶ ηὗρεν αὐτοὺς ἀξίους ἑαυτοῦ, ὡς χρυσίον ἐν χωνευτηρίῳ ἐδοκίμασεν αὐτούς, καὶ ὡς ὁλοκάρπωμα εὐωδίας προσεδέξατο αὐτούς, καὶ ἐν καιρῷ αὐτῶν«, πρόσθεν εἰπών »καὶ γὰρ ἐὰν ἐν ὄψει ἀνθρώπων κολασθῶσιν, ἡ ἐλπὶς αὐτῶν ἀθανασίας πλήρης, καὶ ὀλίγα παιδευ- 1 vgl. Symp. 3, 12 S. 40, 1 — 3 vgl. S. 310, 10 f — 6 Psal. 65, 10 — 8 vgl. I Kor. 10, 11. Symp. S. 115, 28 f — 10 Psal. 65, 10 — 12 Symp. 7, 3 S. 74, 10 f. Plato Phaedi-. 256 B — 14 vgl. Symp. 1, 3 S. 11, If. De res. I, 42, 1 S. 287, 13 — 15 Weish. Sal. —7 — 18 Weish. Sal. 3, 4. 5 12 Tsidor Peius. Ep. V, 457 (PGr 78, 1592) 1 ἐπιμελ. U 143 2 ἀκίνδυνον < U | ἐπιχείρησιν U Dd 5 ἤκομεν U | κ. ταύτης] κατ’ αὐτῆς V 6 καὶ ἐπύρωσας U 7 δοκιμασθ. γὰρ S | ἐν ταῖς — διαθλήσαντες Z. 10] »in den Foltern und durch viele Qualen « S: τὰ πολλὰ — πληροῦνται < S 8 εἰς — πίστιν Ζ. 9 U Holl: ἐστι καθ’ ἡμᾶς ἐν προφητείαις· πίστει γὰρ V 9 καὶ V 369 | εὐκλεῶς] εὐσεβῶς U 10 τό] τὸν κύριον S 11 τῷ θεῷ] ὁ θεός S | ὡς] ὡς γὰρ S: ὃς UDd 12 ἠλέγξαι U | Symp. S. 74, 10f τὸν aytbva τὸν Ὀλυμπιακὸν ἀληθῶς διαθλῆσαι. PI τῶν ὡς ἀληθῶς Ὀλυμπιακῶν. Isidor τὰ περὶ ψυχῆς Ὀλύμπια ἀγωνισόμενος 13 προσθεὶς V | καὶ < S | ἐπισκήψασθαι V, ἐπισκέψασθαι U: ἐπισκέψαι δέ (od. τε) σοι S | σαφῶς < S 14 π. τ. Kl) μ. UKl: περὶ μαρτυριῶν YDd: < S | σαλομῶν V | οὐ — γραφῶν Ζ. 15 < S 15 εὖρεν U 16 χρυσὸν U (s. S. 317, 2) 17 ὁλοκ. S 95 | προσεδέξατο] prija: sia S | καὶ ἐν — αὐτῶν Ζ. 18 < S 18 πρόσθ. εἰπών »und bald « S | καὶ γὰρ — πλήρης Ζ. 19 < S θέντες μεγάλα εὐεργετηθήσονται«.

ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ ρκγ΄ ψαλμῶ τό »εἰ μὴ ὅτι κύριος ἠν ἐν ἡμῖν, ἐν τῷ ἐπαναστῆναι ἀνθρώπους ἐφ᾿ ἠμᾶς, ἄρα ζῶντας ἂν κατέπιον ἠμᾶς· ἄρα τὸ ὕδωρ <ἄν> ἡμᾶς· κείμαρρον διῆλθεν ἡ ψυχὴ ἡμῶν ἄρα διῆλθεν ἡ ψυχὴ ἡμῶν τὸ ὕδωρ τὸ άνυπόστατον. εύλογητὸς κύριος, ὅς οὐκ ἔδωκεν ἡμᾶς εἰς δήραν τοῖς ὀδοῦσιν αὐτῶν. ἡ ψυχὴ ἡμῶν ὡς στρουθίον ἐρρύσθη ἐκ τῆς παγίδος τῶν θηρευόντων. ἡ παγὶς συνετρίβη καὶ ἡμεῖς ἐρρύσθημεν« οἱ μαρ τυρ΄ς εἰσιν οἱ ψάλλοντες.

δύο δὲ τῶν καλλινίκων οἱ χοροὶ μαρτύρων, εἶς μὲν τῆς διαθήκης τῆς καινῆς, θάτερος δὲ τῆς Παλαιᾶς, ἀντίφθογγον ὕμνον συμφώνως τῷ ὑπερμάχῳ θεῷ καὶ βασιλεῖ τῶν ὅλων ἀναπέμποντες ἐδοκίμασας ἡμᾶς ὁ θεός, ἐπύρωσας ἡμᾶς ὡς πυροῦται τὸ ἀργύριον, εἰσήγαγες ἡμᾶς εἰς τὴν παγίδα, ἔθου θλίψεις ἐπὶ τὸν νῶτον ἡμῶν‘, τὸ δικαστήροιν τῶν ἐθνῶν ἢ τοὺς πειρασμούς, καθ’ οὕς ἐκθλιβέντες καὶ πυρωθέντες ἰσχυρῶς ἐδοκιμάσθησαν.

<καὶ πάλιν Δαυίδ·> »δοκίμασόν με« φησί »κύριε, καὶ πείρασόν με. πύρωσον τοὺς νεφρούς μου καὶ τὴν καρδίαν μου«. λεγέτω δὴ καὶ ὁ Ἀβραὰμ ἐπὶ τῷ μονογενεῖ πυρωθεὶς τὰ σπλάγχνα, προτιμήσας τε τὸ τοῦ θεοῦ μᾶλλον πρόσταγμα, μετὰ τὸ ἀκοῦσαι »Ἀβραάμ«, φεῖσαι τοῦ παιδός σου, άπορρίψας τὸ ξίφος, »ἐδοκίμασας ἡμᾶς ὁ θεός, ἐπύρωσας ἡμὰς, ὡς πυροῦται τὸ ἀργύριον«.

λεγέτω καὶ ὁ Τὼβ μετὰ τὸ ἀπορρεῦσαι τὴν σαπρίαν . . καὶ ὀνειδισθῆναί τε ὑπὸ τῶν φίλων καὶ ἀλγῆσαι τὸ σῶμα, »διὰ λαίλαπος« ἀκούσας λαλοῦντος αὐτῷ τοῦ θεοῦ οἴει με 1 Psal. 123, 2–7 — 8 vgl. De autex. I, 3, 5 S. 146, 7. 17f — 11 65, 10. 11 — 12 Mart. Polyk. 15 — 15 Psal. 25, 2 — 16ff vgl. Symp. S. 134f — 18 Gen. 22, 11 f — 19 Psal. 65, 10 — 22 Hiob 38, 1. 40, 3 8 vgl. Eustath., De engastr. 20 S. 47, 18 Kl ἀλλὰ < S | ρκγ' < S | ψαλμῷ] »Psalter« S | τό] τὸ εἰρημένον U: πάλιν S 2 εἰ μὴ U 143v | ὅτι < S | ἀνθρώπους] »Feinde« S 3 ἄρα τὸ — ἡμᾶς Z. 4 < U Ι κατεπόντησεν V 4 χείμαρρον — θηρευόντων Z. 7] »und bald darauf« S 8 οἱ μάρτ. — ψάλλοντες < S 10 ἀντίφθ. ὕμνον συμφ.] »harmonischen « S | ὑπερμάχῳ < S 10f κ. βασ. τ. ὅλων < S 11 ἐπύρ. — ἐδοκιμάσθησαν Z. 14f] »und so « S 12 ἔθου — ἡμῶν Z. 13 < V 14 ἐκθλίβοντες 14 f ἐδοκιμά|σθησαν V 370 15 δοκίμασόν — πείρασόν με < S, dagegen + καὶ πάλιν Δαυίδ | γάρ φησι U | 16 ὁ < U 18 τοῦ θεοῦ . . πρόστ.] θεόν S | μετὰ — φεῖσαι < S 19 σου] καὶ S | ἐπύρωσας — ἀργύριον Z. 20] »und so « S 20 ὁ < U 20f μ. τὸ ἀπορρ. τ. σαπρ.] »nach dem Untergang des Reichtums und dem Tod der « S | ἀπορεύσαι U 21 καὶ ονειδ. U 144 22 διὰ — αὐτῷ] »und der « S | λέλαπος U | αὐτοῦ V | οἴει — δοκιμάσῃς S. 317, 2f] »Du hast uns geprüft, o « S | ἠ οἴει V ἄλλως σοι κεχρηματικέναι ἢ ἴνα ἀναφανῇς δίκαιος;« »ἔθου θλίψεις ἐναντίον ἡμῶν., κύριε, ἴνα ἡμᾶς »ὡς χρυσίον ἐν χωνευτηρίῳ« δοκιμάσῃς.

λεγέτωσαν καὶ οἱ τρεῖς ἐν τῇ καμίνῳ παῖδες δροσιζόμενοι, ἵνα μὴ καταφλεχθῶσιν ὑπὸ τοῦ πυρός, »ἐδοκίμασας ἡμᾶς ὁ θεός, ἐπύρω- σας ἡμᾶς, ὡς πυροῦται τὸ ἀργύριον. διήλθομεν διὰ πυρὸς καὶ ὕδατος καὶ ἐξήγαγες ἡμᾶς εἰς ἀναψυχήν«.

δὸς εἰπεῖν κἀμοὶ τῷ Μεθοδίῳ, ὁ θεὸς ὁ παντοκράτωρ, ὁ μέγας, ὁ αἰώνιος, ὁ πατὴρ τοῦ Χριστοῦ, ἐν τῇ ἡμέρᾳ σου διαβάντι τὸ πῦρ ἀναλγητί, καὶ τῶν ῥευμάτων εἰς τὴν καυστικὴν μεταβληθέντων φύσιν ὑπεξαλύξαντι τὰς ὁρμάς, διῆλθον »διὰ πυρὸς καὶ ὕδατος, καὶ ἐξήγαγές με εἰς ἀνάψυξιν«. σὴ γὰρ αὕτη τοῖς ἀγαπῶσί σε ἡ ἐπαγγελία »ἐὰν διαβαίνῃς δι᾿ ὕδατος. μετὰ σοῦ μἰμι, καὶ ποταμοὶ οὐ συγκλύσουσί σε. κἂν διαβαίνῃς διὰ διὰ πυρός, οὐ μὴ κατακαυθῇς· φλὸξ οὐ κατακαύσει σε«. ἀλλὰ γὰρ περὶ τῆς κατὰ τὸν ψαλμὸν ἐξηγήσεως ἄλις ἔχει ταῦτα.

Ἔτι δὲ ἐκεῖνο διασκεπτέον, ἐν ᾧ πολυμόρφοις ἐμφαντα- ζόμενοι ἀπάταις. καθευδόντων τρόπον, ἀποφαίνονται τὸν ἀπόστολον εἰρηκέναι »ἐγὼ δὲ ἔζων χωρὶς νόμου ποτέ«, καὶ βοῶσι, Τὴν πρὸ τῆς ἐντολῆς ἡμῶν ἐν τῷ πρωτοπλάστῳ διαγωγὴν πρὸ σώματος ἴφη, 1 Psal. 65, 11 — 2 Weish. Sal. 3, 5 — 3 Dan. 3, 50 — 4 Psal. 65, 10. 12 — 7 vgl. II Kor. 6, 18. Apok. Joh. 1,8 — vgl. Tit. 2, 13. Rom. 16, 26 — 9 Psal. 65, 12 — 11 vgl. IKor. 2, 9. Rom. S, 28. II Tim. 4, S — Jes. 43, 2 — 13 vgl. Symp. S. 111, 7f — 15 De res. I, 26, 1. 46, 3. 39, 5. 62, 2 — 16 Porphyrius(?) bei Makar. Magn. III, 31. 33 S. 60f. 64 — 17 öm. 7, 9 — De res. I, 5, 2. 3 S. 226, 13ff 9 Basil., In XL mart. 8 1 φανῆς U 2 χρυσὸν wie auch 315, 16 U 3 δροσιζόμενοι — πυρός Z. 4 < S 4 δεός] »und « + S 5 διήλθομεν — ὕδατος < S 6 ἀναψυχήν S 95v | δὸς — αἰώνιος Ζ. 7] »Gib nun, o Herr, denen, die dich lieben mit reinem Glauben« S | δὸς] ὡς TJ 7 ὁ μέγας < U | Χριστοῦ] »Unseres Herrn und Gottes Jesu « S 7f ἐν τῇ — ἀνάψυξιν Z. 10] »hindurch zu gehen durch dies sinnliche Feuer zur Erquickung der Ruhe« 8 ῥευμ. Dd: ῥημάτων V, ὑδάτων U 9 ὑπεξαλύσαντα V 10 με] ἡμᾶς V 11 διαβαίνεις U | ὕδατος] πυρός S 12 ποτ. οὐ συγκλ. Singularform S | συγκλείσουσι U, ει w. e. seh. corr. | κἂν — κατακαύσει σε Z. 13 < S 13 καυδής V 14 ἅλις ἔχει < V 15 Ἔτι: εἰς U | Ἔτι δὲ ἐκ.] ἐκ. δὲ »aber wieder über « S | πολυμόρφως U: < S 17 δὲ] γὰρ S | βοῶσι < S 17f Τῇ . . διαγωγῇ? S, aber wohl zitiem aus zitie 17 πρὸ xfiq — ποτέ S. 318, 7 vgl. I, 5, 2. 3 18 ἡμῶν < S | πρωτοπλάστω V 370v | διαγ.] »im « + hier S, aber nicht I, 5, 2 ὼς τὰ ἐπιφερόμενα συνίστησιν »ἐγὼ δὲ σάρκινός εἰμι, πεπραμένος ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν«, ὅτι μὴ ἄλλως ὁ ἄνθρωπος ἄρχεσθαι ἠδύνατο καὶ κυριεύεσθαι ὑπὸ τοῦ κακοῦ, πραθεὶς αὐτῷ διὰ τὴν παράβασιν, εἰ μὴ σάρκινος ἦν γεγονώς. ἄληπτος γὰρ καθ’ ἐαυτὴν ἡ ψυχή, φησί, τῇ ἁμαρτίᾳ. διὸ δριμέως ἐπήγαγε τὸ »ἐγὼ δὲ σάρκινός εἰμι, πεπραμένος ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν«, πρόσθεν εἰπὼν τό »ἐγὼ δὲ ἔζων χωρὶς νόμου ποτέ«.

— θαῦμα μὲν οὐν τοῖς πολλοῖς ταῦτα λεγόντων αὐτῶν τότε ὑπεδύετο καὶ κατάπληξις· νῦν δὲ προκυψάσης εἰς τὸ φανερώτερον ἤδη τῆς ἀληθείας οὐ μόνον μακρῷ πλανώμενοι καταφαίνονται, ἀλλὰ καὶ μέχρι τῆς ἄκρας ἀναβαίνοντες βλασφημίας.

δόντες γὰρ ἀσωμάτως τὰς ψυχὰς πρὸ τῆς ἐντολῆς βεβιωκέναι, ἀλήπτους τε εἶναι καθ’ ἐαυτὰς ἐκ παντὸς τῇ ἁμαρτίᾳ. διανοηθέντες πάλιν ἀνέτρεψαν τὸν λόγον, ἑαυτοὺς δὲ πολὺ μᾶλλον. τὰ γὰρ δὴ σώματα κατασκευάζουσιν αὐταῖς ὕστερον ἐπὶ τιμωρίᾳ <δοθῆναι>, διὰ τὸ πρὸ αὐτὰς ἠμαρτηκέναι. καὶ δὴ καὶ λοιδορήσεις τε ἐπῆλθον αὐτοῖς, δεσμοῖς ἀπεικάζουσι καὶ πέδαις τὸ σῶμα, ἄλλα τε ἀνόητα εἰπεῖν.

νῦν δέ, ὅπερ εἴρηται, πᾶν τοὐναντίον ἔχει· χρὴ γὰρ πρὸ τῆς ἁμαρτίας τὴν ψυχὴν ὑπάρχειν μετὰ σώματος. ἐπεὶ εἰ ἄληπτος ἡ ψυχὴ καθ’ ἑαυτὴν τῇ ἁμαρτίᾳ, οὐκ ἂν ἥμαρτεν ὅλως πρὸ τοῦ σώματος· εἰ δὲ ἥμαρτεν, οὐκέτι ἄληπτος καθ’ ἑαυτὴν τῇ ἁμαρτίᾳ, ἀλλὰ καὶ εὐάλω- 1 Röm. 7, 14 — 2 De res. I, 5, 1. 29, 4 S. 226, 6f. 260, 4f — 5 Röm. 7 6 Röm. 7, 9 — 7 — S. 319, 5 Plato Legg. XII 967 A—D — 11 vgl. Ζ. 4 — res. I, 5, 2. 29, 4 S. 226, 12f. 260, 1 — 18 De res. 1, 5, 1. 29, 4 S. 226, 6f. 260, 4f 1 σαρκῖνος stets V, hier U | εἰμι U 144v 2 ὑπὸ τ. ἁμαρτ. hier und Ζ. 6 »den Sünden« (oder »durch die Sünde«) S; vgl. auch I, 5 I, 5, 2 3 καὶ < V) καριεύεσθαι < S 5 δριμέως] hier »schnell«. De res. I, 5, 3 »herb« S | ἐπήγαγε τὸ ἐγὼ ) U: τὸ < V | εἰμι] ἦν S 6 τό ἐγὼ δὲ] τὸ δὲ ἐγὼ U 7 οὖν VS: < U | τ. λεγ. αὐτῶν] »dies Wort« f αὐτῶν . . ὑπεδύετο < V 8 τότε S 96 | καὶ κατάπληξις < S | προκυψάσης] »zugeschaut« S, aber wohl prizrevsi aus prozrevsi 8f ε. τ. φανερώτατον U; »offen« S 9 ἤδη < S | οὐ μόνον — βλασφημίας Ζ. 10] »hat sich uns der große Irrtum und die völlige Blasphemie gezeigt« S S 12 διανοηθέντες δὲ S | ἀνατρέψαι V 13 γὰρ] τε w. e. seh. S (schwerl. las S τὰ δὲ γοῦν) 14 ἐπὶ < S Ι δοθῆναι + S | πρὸ σώματος < S 15 καὶ δὴ — ἐπῆλθον auch PI | δὴ καὶ — αὐτοῖς < S | τε] τὸ V, γε PI 16 τὸ — εἰπεῖν < S | ἀλλὰ — ἔχει Ζ 17 auch PI εἰπεῖν] etwa ἐπιχειροῦσιν + Holl, aber vgl. PI 17 ὅπερ — ἔχει] »haben sie wieder ein ihnen widersprechendes « S 18 ἄλ.] ἄληπτος ovaa U 20 οὐκέτι] οὔκ ἐστιν S, οὐκ ἦν U 20 f εὐάλωτος — εὔληπτος S. 319, 1] »durchaus schuldig« S τος μᾶλλον καὶ εὔληπτος. διὸ καὶ πάλιν, κἂν μὴ λάβῃ τὸ σῶμα τοῦτο, ὰμαρτησεται, ὥσπερ δὴ καὶ πρὸ τοῦ λαβεῖν αὐτὸ ἥμαρτεν.

διὰ τί δὲ ὅγως καὶ σῶμα ἐλάμβανεν ὕστερον μετὰ τὸ ἡμαρτηκέναι; ἢ τίς αὐτῇ χρεία σώματος ἦν; εἰ μὲν οὖν ἴνα βασανίζηται καὶ ἀλγῆ, πῶς μᾶλλον ἐντρυφᾷ καὶ ἀκολασταίνει μετὰ τοῦ σώματος;

πῶς δὲ καὶ τὸ αὐτεξούσιον εἶναι ἐν τούτῳ φαίνεται ἔχειν τῷ κόσμω; ἐφ ἡμῖν γὰρ τὸ πιστεῦσαι κεῖται καὶ τὸ μὴ πιστεῦσαι. ἔνθα δὲ ἐφ΄ ἡμῖν τὸ πιστεῦσαι κεῖται καὶ τὸ μὴ πιστεῦσαι, ἐφ΄ ἡμῖν τὸ κατορθώσασθαι καὶ ἁμαρτῆσαι, ῤφ᾿ ὴμῖν τὸ ἀγαθοποιῆσαι καὶ κακοποιῆσαι.

ἀλλὰ καὶ ἡ κρίσις πῶς δὴ ἐπιφέρεσθαι, ὡς μέλλουσα, προσθοκᾶσθαι ἔτι δύναται, καθ᾿ ἤν ὁ θεὸς ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα καὶ κατὰ τὰ ἐπιτηδεύματα ἀποδίδωσι, καὶ οὐχ ὡς ἤδη παροῦσα νομισθήσεται, εἴ γε τὸ γεννηθῆναι μὲν καὶ εἰς σῶμα ἐλθεῖν τὴν | ψυχὴν κριθῆναί ἐστιν ἤδη καὶ ἀνταπολαβεῖν, τὸ δὲ ἀποθανεῖν καὶ χωρισθῆναι τοῦ σώματος ἐλευθερωθῆναί τε καὶ εἰς ἀνάψυξιν διὰ τὸ τὸ πρὸ σώματος αὐτὴν ἁμαρτήσασαν ὡς εἰς κατάκρισιν καὶ καταδίκην εἰς τὸ σῶμα ἐμβιβάζεσθαι καθ᾿ ὑμᾶς; ἀπέδειξε δὲ διαρκῶς ἐκ περιουσίας ὁ λόγος ἀνένδεκτον εἶναι νομίζεσθαι τὸ σῶμα βασανιστήριον καὶ πέδας τῆς ψυχῆς.

Ἤρκει μὲν οὖν ἀπὸ τῆς γραφῆς αὐτῆς ἀποδείξαντα πρὸ τῆς παραβάσεως τὸν πρωτόπλαστον ἐκ ψυχῆς καὶ σώματος ὄντα 4 vgl. De res. I, 4, 2. 4 S. 224, 3. 15 — 5 Plato Gorg. 492 C — 15 vgl. De res. I, 4, 2 S. 224, 4 Isidor Peius. Ep. IV, 163 (PGr 78, 1252 A) — 6 Makar. Aeg. PGr 34, 412. Pseudoiust. Quaest. et resp. 9 III, 16 Otto 3 2 τοῦτο U 145 | δὴ γε U 3 ὅλως] οὖν schwerl. S | τὸ σῶμα U 4 ἵνα βασαν. κ.] »der Pein wegen, « S | ἀλγεῖ V 5 πῶς < V | | PI > καὶ ἀκολασία | τοῦ < U | σώ|ματος V 371: σαρκός S 96v 6 εἶναι < S | ἐν τούτῳ] v sem: v sem S | ἔχειν τῷ κόσμῳ] »im « S 7 τὸ πιστ. — ἐφ’ ἡμῖν Z. 8 αυβer κεῖται) < S | ἐνθάδε V | ἐφ’ ἡμῖν — μὴ πιστεῦσαι Ζ. 8 < V 8 τὸ κατορθ. — νομισθήσεται Ζ. 12] »zu sündigen und zu sündigen und Böses zu tun und nicht zu tun. Und wie erwarten wir dem Bösen und dem Guten, wenn die Vergeltung bereits ist ?« S 9 ἁμαρτῆσαι Md: ἁμαρτήσασθαι V, ἁμαρτήσεσθαι U | ἀγαθὸν ποιῆσαι V, ἀγαθοποιεῖν U | τὸ κακοποιεῖν U 12 | γεννηθ. μὶν καὶ < S, wie auch ἀνταπολαβεῖν Ζ. 13f 14 χωρισθῆναι < S 15 τε καὶ — S 16 καἰ καταδίκην < S 11 ἐκ περιουσίας < S 18 βασανιστήριον καὶ < S 19 Ἤρκει — λόγον S. 820, 1] »Da vorliegt aus der Schrift das Wort (slovu: slovo S), ß auch vor der Übertretung im Fleisch die Seele war im ersten Menschen, so möge darüber die Verhandlung hier ruhen« S καταπαύειν τὸν περὶ τούτων ἐνταῦθα λόγον. κἀγὼ μὲν νῦν ἐπὶ κεφαλαίων αὐτὰ διεξέρχομαι, ὅσον τὰς ἀφορμὰς τῶν ἐπιχειρημάτων αὐτῶν εὐθῦναι διαμιλλώμενος, ἵνα μὴ τὴν συμμετρίαν ἐκβαίων τῶν λόγων.

πάρεστι γὰρ ἤδη σκοπεῖν ὑμᾶς, ὠ δικασταί, ὄτι τό »ἐγὼ δὲ ἔζων χωρὶς νόμου ποτέ« λεγόμενον ἐν τῇ πρὸς Ῥωμαίοθς οὐ δύναται πίπτειν εἰς τὴν πρὸ σώματος κατ᾿ αὐτοὺς διαγωγὴν τῆς ψυχῆς, καθάπερ τὰ ἐπιφερόμενα τούτοις μηνύει, κἂν εἰ ὁ γενναῖος οὑτος ἰατρὸς τῶν ῥητῶν τὰ ἑξῆς ὑφελόμενος πρὸς τὸ δοκοῦν αὐτῷ τὸν νοῦν ἐβιάσατο μεταπλάσαι τοῦ ἀποστόλου, ἀνίατόν τι παθὼν λίαν κοὶ παιδικόν.

ἀντὶ γὰρ τοῦ πρὸς τὰς οἰκείας συμφύσεις καὶ ἁρμογὰς τὰ μέλη τηρεῖν τῶν σωμάτων, ἴνα τὸ πᾶν ἄρτιον ᾖ κατὰ φύσιν σχῆμα τοῦ σώματος, ἠκρωτηρίασε παρελθὼν τὸν εἰρμὸν τῆς γραφῆς, καθάπερ Σκύθης ἐχθροῦ τινος ἀφειδῶς πρὸς ἀναίρεσιν κατατέμνων τὰ μέλη.

Εἶεν· πῶς οὖν ὁ ἀπόστολος, λέξουσι, ταῦτα ἀπε- φήνατο, εἰ σὺ μὴ οὕτως αὐτὰ ἀπέδειξας ἔχειν; ὅτι Νόμον, εἴποιμ΄ ἄν θέμενος εἶναι τὴν ἐντολήν δεδόδθω γὰρ πρῶτον κατὰ τὴν ὑμετέραν ὑπόθεσιν τὴν ἐντολὴν <ἐκείνην> αὐτὸν νόμον εἰρηκέναι), οὐ τοῦτο καὶ ἀσωμάτως πρὸ τῆς ἐντολῆς τὸν πρωτόπλαστον ὑπέθετο βεβιωκέναι, ἀλλὰ χωρὶς ἁμαρτίας. καὶ γὰρ ὀλίγος ὁ ἀπὸ τῆς κατίσεως αὐτῶν ἀχρι τῆς ἐντολῆς χρόνος, ἐν ᾦ διέζησε χωρὶς ἁμαρτίας, οὐκ ἐκτὸς σώματος, ἀλλὰ μετὰ σώματος. εὐθέως γοῦν μετὰ τὴν ἐντολὴν 1 De res. I, 62, 9 — 3 De res. T, 25, 1 S. 250, 12f — 4 vgl. De res. I, 33, 3. 44, 1 S. 270, 15. 310, 11 — öm. 7, 9 — 7 Klem. Alex. Str. II, 117, 5 S. 176, 24 Stähl. — 9 vgl. S. 312, 9 — 19 De res. I, 54. 2 S. 311, If 1 καταπ.] κατάπαυσιν V | τούτων U 145v | μὲν U 1f ἐπὶ κεφ.] κεφαλαίοις S »mit den «), PI Phaed. 228 D ἐν κεφαλαίοις: »summatim« übers. Jh 2 διεξερχόμενος V | ὅσον] ὃν V: < S 3 διαμιλλ. mit Infin. 60, 4. II, 4, 2 | ἵνα — λόγων Ζ. 4 < S 5 ἐν τ. πρ. Ῥ. < S 6 εἰς τὴν . . διαγωγὴν] Genetiv S | κατ’ αὐτοὺς < S 7 τὰ ἐπ. τ.] »das Übrige« S | εἰ < ὁ γενναῖος οὖτος γνωστικός Klem. 8 ἰατρὸς] De res. 1, 1, 2. 3, 1 | τ. ῥητῶν — ὑφελόμενος] τὰ ῥητὰ S 97 | ἀφελόμενος U 9 τ. νοῦν ἐβιάσ. μεταπλ.] μεταπλάσας S | τοῦ ἀποστόλου — Εἰεν Z. 14 < S | ἀνίατρόν Pet: ανίατόν VUDdHoll 11 μέλει U | τη|ρεῖν V 371v 11 f κατὰ φύσ. ἦ U 12 ἠκροτηρίασε U 14 τὰ μέλη εἶεν U | πῶς — ἀπεφήνατο Ζ. 14f] »Sie ögen aber nun kund tun (sagen), welches der Sinn des Wortes des « S 15 εἰ — ἔχειν < S | εἰ] ἢ V | εἴποιμ᾿ ἂν < S 17 ἐκείνην + S | ἀλλ᾿ οὐ w. e. seh. S 18 ἀσώματος V | τῆν < V | ἐντολῆς] »Übertretung S I τοὺς πρωτοπλάστους U: < S 19 κ. γὰρ ὀλ.: ὀλ. γὰρ S | όλίγος] ὁ λόγος V 21 σώματος — σώματος πρὸς τὰς ἡδονὰς ὁρμήν S. 322, 9 durch Fehlen eines Blattes < U ἐξεβλήθησαν βραχύτατον ἐννεάσαντες έν τῷ παραδείσῳ χρόνον. — τὰ

τὰ παθήματα τῶν ἡμαρτιῶν τὰ διὰ τοῦ νόμου« λεγούσης »ἐνηργεῖτο έν τοῖς μέλεσιν ἡμῶν« διαβάλλειν αὐτὸν τὴν σάρκα νομίζῃ καὶ παραιτεῖσθαι, παραφέρῃ τε ὅσα τοιαῦτα ἄλλα εἴρηται (οἷον »ἵνα τὸ τοῦ νόμου πληρωθῇ ἐν ἡμῖν τοῖς μὴ κατὰ σάρκα περιπατοῦσιν, ἀλλὰ κατὰ πνεῦμα« ἤ τό οἱ γὰρ κατὰ σάρκα ὄντες τὰ τῆς σαρκὸς φρονοῦσιν, οἱ δὲ κατὰ πνεῦμα τὰ τοῦ πνεύματος· τὸ γὰρ φρόνημα τῆς σαρκὸς θάνατος, τὸ δὲ φρόνημα τοῦ πνεύματος ζωὴ καὶ εἰρήνη, διότι τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς ἔχθρα εἰς θεόν· τῷ γὰρ νόμῳ τοῦ θεοῦ οὐχ ὑποτάσσεται· οὐδὲ γὰρ δύναται· ὑμεῖς δὲ οὐκ ἐστὲ ἐν σαρκί, ἀλλὰ ἐν πνεύματι«), λεκτέον αὐτῷ, Πότερον οὖν ἤδη ἀναλύσας ὁ ἀπόστολος ἠν ἐκ τοῦ βίου καὶ οἶς ταῦτα ἐπέστελλεν, εἰ μὴ τὴν κατὰ σάρκα νῦν παρῃτεῖτο πολιτείαν, ἀλλὰ τὴν σάρκα, ἢ ἔτι ἐν σαρκὶ ἠν; ἀλλὰ ἐν σαρκὶ μὴ ὄντα αὐτὸν ἀπεσταλκέναι ταῦτα, οὐ λεκτέον· φανερὸν γὰρ ὅτι ἠν ἐν σαρκὶ καὶ αὐτὸς καὶ οἶς ταῦτα ἐπέστελλεν.

πῶς οὐν »ὅτε γὰρ ἠμεν ἐν σαρκί τὰ παθήματα τῶν ἀμαρτιῶν τὰ διὰ τοῦ νόμου ἐνηργεῖτο ἐν τοῖς μέλεσιν ἠμῶν«, ὠς οὐκ ὤν οὔτε αὐτὸς ἔτι έν σαρκὶ οὔτε οἶς ταῦτα ἐπιστέλλει, λέγει; οὐκοῦν περὶ τῆς κατὰ ἀκρασίαν πολιτείας διαλέγεται καὶ οὐ περὶ τῆς σαρκὸς αὐτῆς. ἔθος γὰρ αὐτῳ σαρκικὸν τὸν οὕτως ζῶντα ἄνθρωπον λέγειν, καθάπερ καὶ ψυχικὸν ἄνθρωπον τὸν ἀπηλγηκότα πρὸς τὴν ἀλήθειαν ἀτενίσαι καὶ τὸν φωτισμὸν τοῦ μυστηρίου.

ἐπεὶ λεγέτωσαν μηδὲ τὴν ψυχὴν δύνασθαι σῴζεσθαι τὸ σύνολον. γέγραπται γὰρ »ψυχικὸς δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ πνεύματος τοῦ θεοῦ· μωρία γὰρ αὐτῷ έστιν· ὁ δὲ πνευματικὸς πάντα ἀνακρίνει«. ὥσπερ ἐκεῖ ψυχικὸς εἰσάγεταί τις καὶ πνευματικὸς ἄνθρωπος, καὶ ὁ μὲν πνευματικὸς τῶν σῳζομένων, ὁ δὲ ψυχικὸς τῶν ἀπολλυμένων, καὶ οὐ παρὰ τοῦτο δὴν ψυχὴ μὲν ἀπόλλυται, ἄλλα δὲ παρὰ τὴν ψυχὴν σῴζεται, οὕτω δὴ καὶ ἐνθάδε σαρκικοὺς καὶ έν σαρξὶν ὑπάρχοντας ἀπόλλυσθαι λέγων, καὶ μὴ δύνασθαι ἀρέσαι θεῷ, οὐ τὴν σάρκα, ἀλλὰ τὴν κατὰ σάρκα πολιτείαν ἀναιρεῖσθαι ἀγωνίζεται.

ὑπο- 2 Röm. 7, 5 — 5 Rom. 8, 4–7. 9—16 Röm. 7, 5 — 24 I Kor. 2, 14f 2 τ. ῥ. ταύτης S 3 τῶν ἁμαρτιῶν < S 4 ἡμῶν] μου S | αὐτὸν < S | νομίζει V καὶ παραιτεῖσθαι S 5 παραφέρῃ < S | εἰρημένα las schwer]. S »Worte«) | οἷον < S 7 ἀλλὰ V 372 | τό] πάλιν S | κ. σ. ζῶντες S 7 f τὰ τ. σ. παθήματα S 10 ἔχθρα S 97v 11 οὐδὲ] οὐ viell. S | οὐκ ἐσταὶ V 12 λεκτ. αὐτῶ] λέγομεν δὲ αὐτοῖς S 13 ταῦτα < S | εἰ μὴ] ἀλλὰ w. e. seh. S | νῦν < S 14 ἢ ὅτι V S | ἐν σαρκὶ μὴ — καὶ οὐχὶ S. 322, 9f < S 28 τὰ ἄλλα Holl βὰς δὲ καὶ εἰπών »οἱ δὲ έν σαρκὶ ὄντες θεῷ ἀρέσαι οὐ δύνανται« εὐθέως ἐπιφέρει »ὺμεῖς δὲ οὐκ ἐστὲ ἐν σαρχί, ἀλλὰ ἐν πνεύματι, εἴπερ πνεῦμα Χριστοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν«, κοὶ μετ’ ὀλίγον »ὅτι δὲ τὸ πνεῦμα τοῦ ἐγείραντος Ἰησοῦν ἐκ νεκρῶν οἰκεῖ ἐν ὑμῖνμ, ὁ ἐγείρας Χριστὸν ἐκ νεκρῶν ζῳοποιήσει καὶ τὰ θνητὰ σώματα ὑμῶν διὰ τοῦ ἐνοικοῦντος αὐτοῦ πνεύματος ἐν ὑμῖν. ἄρα οὐν, ἀδελφοί, ὀφειλέται ἐσμὲν οὐ τῇ σαρκὶ τοῦ κατὰ σάρκα ζῆν· εἰ γὰρ κατὰ σάρκα ζῆτε μέλλετε άποθνῄσκειν· εἰ δὲ πνεύματι τὰς πράξεις τοῦ σώματος θανατοῦτε, ζήσεσθε«. προσεκτέον γὰρ ὡς τὴν τοῦ σώματος πρὸς τὰς ἡδονὰς ὁρμὴν καὶ οὐχὶ τὸ σῶμα θανατοῦσθαι διεβεβαιώσατο.

Ἐὰν δὲ πάλιν ἀνθυποφέρωσι λέγοντες, Πῶς δὴ οὖν »τὸ φρόνημα τῆς σαρκός« εἶναι εἴρηται »ἔχθρα εἰς θεόν; τῷ γὰρ νόμῳ τοῦ θεοῦ οὐχ ὑποτάσσεται· ούδὲ γὰρ δύναται«, λεκτέον ὡς ἄρα καὶ ἐνθάδε διαπίπτουσιν. οὐ γὰρ τὴν σάρκα αὐτήν, ἀλλὰ τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς ὑποτάσσεσθαι μὴ δύνασθαι τῷ νόμῳ τοῦ θεοῦ ὑπέθετο, ἕτερον παρὰ τὴν σάρκα ὑπάρχον.

καθάπερ εἰ ἔλεγεν· ὁ ῥύπος τοῦ μὴ καλῶς άργύρου καθαρισθέντος εἰς τὸ γενέσθαι σκεῦος ἐπιτήδειον οὐχ ὐποτάσσεται« τῷ δημιουργῷ· »οὐδὲ γὰρ δύναται« (ἐκβλξθῆναι γὰρ αὐτὸν πρότερον καὶ ἐκτακῆναι δεῖ), καὶ οὐ παρὰ τοῦτο τὸν ἄρ- γυρον άπεφαίνετο μὴ δύνασθαι εἰς σκεῦος πονηθῆναι χρήσιμον, άλλὰ τὸ χαλκῶδες τὸ ἐν τῷ άργύρῳ καὶ τὴν ἄλλην σκληρότητα.

οὕτω καὶ »τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς‘ εἰπὼν οὐ τὴν σάρκα ἔφη μὴ μὴ δύνασθαι ὑποτάσσεσθαι τῷ »νόμῳ τοῦ δεοῦ«, ἀλλὰ τὸ φρόνημα τὸ ἐν τῇ σαρκί, οἶον τὸ πρὸς τὰς ἀκρασίας αὐτῆς λέγων ὅρμημα. ὅπερ ἀλλαχοῦ 1 Röm. 8, 8f — 3Röm. 8, 11—13 — 11 Röm. 8, 7 — 18. 22 Röm, 8, 7 11 Cod. Athous 4720, 18 — 22 Oekum. zu Röm. 8, 7 PGr 118, 473 B. Catene IV, 221, 17 f 6 ἆρα V 8 σώμα|τος V 372v 9f καὶ οὐχὶ U 146 10 τὸ σῶμα] τὰ σώματα αὐτοῦ beginnt S | θανατοῦσθαι καὶ ζήσειν S | διεβ.] ἐβεβαιώσατο U 11 Athous 4720; Lemma Μεθοδίου κατὰ Ὠριγένους. Ἐὰν δὲ πάλιν κτλ. 12 εἶναι w. e. seh. < S 13 γὰρ < S | λεκτέον < S | ἄρα καὶ] οὖτοι od. αὐτοὶ S 14 διαπίπτ.: »nicht « S | αὐτήν < S 15 μὴ ὑποτ. δύνασθαι ) S | ὐπέθ.: »sagte « S 17 εἰς τὸ — ἐπιτήδευον < S 18 οὐχ ὑποτάσσ.] οὐ δύναται ὑποτάσσεσθαι übersetzt S | ἐκβληθῆναι — χρήσιμον Ζ. 20] »denn es muß werden und dann brauchbar sein zu einem ät« S 20 ἀπεφήνατο U | ἀλλὰ — σκληρότητα Ζ. 21 < S 21 τῶ κ. τῶ V 22 Oekum. φρόνημα τὸ φρ. φησὶ Catene) τῆς σαρκὸς οὐχ ἡ σάρξ, ἀλλὰ τὸ πρὸς ἀκρασίαν αὐτῆς ὅρμημα. οὕ τως καὶ ὁ ἐν ἁγίοις Μεθόδιος ἐν τῷ περὶ ἀναστάσεως Μεθοδίου Catene) 24 λέγων vielleicht < S ὁτὲ μὲν »παλαιὰν ζύμην« »κακίας καὶ πονηρίας« ἐκάλεσεν, ἐπισπέρχων αὐτὸ τελέως ἀφ᾿ ἡμῶν ἀἱστωθῆναι, ὁτὲ δὲ »νόμον τῷ νόμῳ τοῦ νοὸς καὶ αἰχθμαλωτίζοντα«.

ἐπεί, εἰ αὐτὴν τὴν σάρκα ἔλεγε μὴ δύνασθαι ὑποτάσσεσθαι τῷ νόμῳ τοῦ θεοῦ, πρῶτον οὐδὲ μέμψιν ἀσελγαίνοντες ἢ λῃστεύοντες ἢ τὰ ἄλλα ὅσ᾿ ἄττα διὰ σώματος πράσσοντες ἢ ποιοῦντες ἔχειν ἐδυνάμεθα παρὰ δικαίῳ κριτῇ, ἀδυνάτως ἐχούσης τῆς σαρκὸς ὑποτάσσεσθαι τῷ νόμῳ τοῦ θεοῦ. πῶς γὰρ ἂν μεμπτέον ἐδύνατο τὸ σῶμα κατὰ τὴν προσοῦσαν αὐτῷ φύσιν βιοῦν εἶναι;

ἀλλὰ οὐδὲ ἄλλως εἰς ἁγωείαν ἢ ἀρετὴν ὑπαχθῆναι τὸ σῶμα ἐδύνατο, πεφυκὸς μὴ ὑποτάσσεσθαι τῷ ἀγαθῷ. εἰ γὰρ ἡ φύσις τοιαύτη τῆς σαρκός, μὴ δύνασθαι ὑποτάσσεσθαι τῷ νόμῳ τοῦ θεοῦ, νόμος δὲ θεοῦ δικαιοσύνη καὶ σωφροσύνη. ἐχρῆν μήτε παρθενεύειν μήτε ἐγκρατεύεσθαι δύνασθαι τὸ σύνολον ὅλως ἐκ παντός· εἰ δὲ παρθενεύουσι καὶ ἐγκρατεύονται, ἐγκρατεύονται δὲ ὁπότε τὸ σῶμα ὑποτάσ- σουσιν (ἄλλως γὰρ ἐγρατεύεσθαι ἁμαρτίας ἀδύνατον), οὐκ ἄρα οὐ δύναται τὸ σῶμα ὑποτάσσεσθαι τῷ τοῦ θεοῦ νόμῳ.

ἐπεὶ πῶς ἂν ὁ Ἰωάννης ὑπέταξεν αὑτοῦ τὸ σῶμα εἰς ἁγνείαν; ἤ πῶς Πέτρος εἰς ὁσιότητα ἢ οἱ καθεξῆς εἰς δικαιοσύνην; πῶς δὲ καὶ Παῦλος μὴ οὐν βασιλευέτω ὴ ὴμαρτία ἐν τῷ θνητῷ ὺμῶν« γέγει »σώματι εἰς τὸ ὑπακούειν ταῖς ἐπι- θυμίαίς αὐτοῦ, μηδὲ παριστάνετε τὰ μέλη ὑμῶν ὅπλα ἀδικίας τῇ ἁμαρτίᾳ, ἀλλὰ παραστήσατε ἑαυτοὺς τῷ θεῷ ὡσεὶ ἐκ νεκρῶν ζῶντας καὶ τὰ μέλη ὑμῶν ὅπλα δικαιοσύνης τῷ δεῷ«; καὶ πάλιν »ὥσπερ γὰρ 1 I Kor. 5, 7. 8 — 2 öm. 7, 23 — 6. 8 vgl. Symp. 8, 16 S. 110, 9 — 8 vgl. Symp. 8, 16 S. 110, 5f — 12 vgl. Symp. 8, 16 S. 104ff — 13 vgl. S. 277, 3. 281, 2f. 287, 4. 296, 2 18 öm. 6, 12f — 22 Rom. 6, 19 1. 2 ὅτε . . ὅτε VU: S 98 1 παλαιὰν] πάλιν V: 577 S | καὶ πονηρίας 577 S | ἐπισπέρχων — ἀϊστωθῆναι Ζ. 2 577 S 2 αὐτὸ αὐτὸ τελέως] αὐτοτελῶς U Dd 3 ἐπεί, εἰ] εἰ γὰρ S 5 οὔτε μέμψιν ἄν U, w. e. seh. auch S »SO ätte) . . keinen «) | ἀσελγαίνοντες — τῆς σαρκὸς Ζ.7] »hätte das Fleisch in Lüste ausschweifend und nicht Könnend« S | ἤ1 U 146v | ὅσα oaa τὰ V 6 πράττοντες U 7 f πῶς γὰρ — ἀγαθῷ Z. 10 577 S 8 κα|τὰ V 373 12 f μηδὲ . . μηδὲ V, μηδὲ . . μήτε U 13 δύνασθαι 577 S | ἐκ παντὸς] 54, 4. 57, 3 | εἰ δὲ] πῶς οὖν ühersetzt S 14 ἐγκρατεύονται δὲ — ὑποτάσσουσιν] »wenn die Leiber nicht Untertan « S | ἐγκρατ. δὲ ὁπότε] δηλονότι U 15 ἄλλως — ἀδὐνατον 577 S 16 σῶμα] »das « S. 17 αὐτοῦ V, ἑαυτοῦ U | πῶς S 17f οἱ κ.: »die « S 19 λέγων S | ἡμῶν σώματι λέγει U | εἰς τὸ) ἐν τῶ ü U | ἐπακούειν U 19 f τῇ ἐπιθυμίᾳ S 20 f ἁμαρτίας τῆ U 21 ζῶντας S 98v 22 γὰρ 577 U παρεστήσατε τὰ μέλη ὑμῶν δοῦλα τῇ άκαθαρσίᾳ καὶ τῇ άνομίᾳ εἰς τὴν ἀνομίαν, οὕτως νῦν παραστήσατε τὰ μελη ὑμῶν δοῦλα τῇ δικαιοσύνῃ εἰς ἁγιασμόν.

Οὐκοῦν ἐγίγνωσκε δύνασθαι διευθύνεσθαι τὸ σκήνωμα τοῦτο καὶ νεύειν πρὸς τὸ ἀγαθόν, ἵνα νεκρωθῶσιν ἐν αὐτῷ τὰ ἀμαρτήματα. ἐπεὶ πῶς ἑτέρως δουλωθῆναι τῇ δικαιοσύνῃ δύναται ἄνθρωπος καὶ ἐξ᾿ ἡμῶν, ἐὰν μὴ πρότερον ὖποτάξας ἑαυτοῦ τὰ μέλη τῆς σαρκὸς εἰς τὸ μὴ ὑπακούειν αὐτὰ τῇ ἁμαρτίᾳ, ἀλλὰ τῇ δικαιοσύνῃ, πολιτεύσηται κατ᾿ ἀξίαν τοῦ Χριστοῦ; ἐπειδὴ τὸ ἁμαρτῆσαι καὶ τὸ μὴ ἁμαρτῆσαι διὰ τοῦ σώματος γίγνεται, τῆς ψυχῆς ἢ πρὸς ἀρετὴν ἢ πρὸς κακίαν όργάνῳ χρωμένης αύτῷ.

εἰ γὰρ »οὔτε πόρνοι οὔτε εἰδωλολάτραι οὔτε μοιχοὶ οτε μαλακοὶ ουτε άρσενοκοῖται ουτε κλέπται ουτε πλεονέκται οὔτε μέθυσοι οὔτε λοίδοροι οὔτε ἄρπαγες βασιλείαν θεοῦ κληρονομῆσαι« δύνανται, πληροῦνται δὲ ταῦτα καὶ κρατύνονται διὰ τοῦ σώματος, δικαιοῦται δὲ οὐδείς, ἐὰν μὴ πρῶτον κρατήσῃ τούτων, κρατεῖ δὲ τούτων ὸ ἐκνεύων πρὸς σωφροσύνην καὶ πίστιν, ὑποτάσσεται ἄρα τὸ σῶμα τῷ νόμῳ τοῦ θεοῦ· ὁ νόμος γὰρ θεοῦ σωφροσυνη.

ὥστε ὁ άπόστολος οὐ τὴν σάρκα »μὴ ὺποτάσσεσθαι« τῷ άγαθῷ ἔφη, άλλὰ »τὸ φρόνημα τῆς σαρκλός«, οἶον τὴν ὁρμὴν αύτῆς [αὐτὴν] τὴν πρὸς τὰς ἀκρασίας ἀναιρῶν, ὥσπερ δὴ καὶ τῆς ψυχῆς τὴν πρὸς τὸ ἄδικον ἔκκλισιν.

ἐκκαθαίρεσθαι γοῦν ἄχρι καὶ τῆς γαστριμαργικῆς ἀκρασίας διαμιλλώμενος, διδάσκων τε τὰς τοιαύτας 11 I Kor. 6, 10 — 19 Röm. S, 7 — 22 vgl. De res. II, 4, 3 S. 336, 8 l τῇ ἁμαρτίᾳ καὶ τ. ἀκ. S 2 οὕτως U 147 4 ἐγίνωσκεν U | σκήνωμα VU: σῶμα S 5 καὶ νεύειν 578 S | ἵνα — ἁμαρτήματα] ἐὰν νεκρώσῃ ἐν αὑτῷ τὸ αμάρτημα (od. τὰ ὰμαρτ.) w. e. seh. S 6 ἄνθρωπος — χριστοῦ Z. 9 578 S 7 αὐτοῦ U 8 πολιτεύσεται V 9 καὶ τὸ μὴ ἁμαρτ. 578 V | μὴ ne: na S 10 ἢ vor πρὸς1 < V | ἀρετὴν V 373V 11 Χρωμ. κὐτῷ] trebujusti im: trebujustim S 11f οὔτε μοιχοὶ — κλέπται < S 12 ἀρσεν. οὔτε μαλακοί U 13 οὔτε μέθυσοι nach ἅρπαγες S | οὐ λοίδοροι U 13 f κληρον. δύνανται] »würdig sind« übersetzt S | οὐ κληρ. V S. 236, 14 14 ταῦτα] πάνταΨ + S | καὶ κρατύνονται < S 15 τούτων < U 16 κ. πίστιν] τὸ σῶμα S 16f ὑποτάσσεται ἄρα < V 17 τὸ σῶμα < U: »das Fleisch« S ὁ < U | θεοῦ verb. mit σωφρ. S 18f τῷ ἀγαθῷ S 99 19 ἴφη] φησιν S 20 αὐτὴν + V U tilgt Dd | τὴν — ψυχῆς < U | δὴ < S 21 ἔκκλ. Kl, vgl. Symp. S. 34, S: ἔκκλησιν V (61, 1 V ἔκλυσιν): ἔκκαυσιν U: »Hinkehr« S | yovv] ἴφη + Ausgg. | < S 21f τ. τ. γαστρ. ἀκρ. Holl: Holl: τὴν γαστριμαργικὴν ἀκρασίαν VUS 22 γαστριμ. U 147v | διαυιλλώμενος — ἐξαπόλλυσθαι S. 325, 1 < S | τε] δὲ U ὀρέξεις καὶ ἡδονὰς ἐξαπόλλυσθαι, καὶ καταισχύνων τοὺς τὸ τρυφᾶν τοῦτο καὶ πολυτελεύσεσθαι ζῆν εἶναι νομίζοντας, οἵ θεὸν τὴν κοιλίαν, »φάγωμεν καὶ πίωμεν· αὔριον γὰρ ἀποθνήσκομεν‘, καθάπερ ἀδηφάγα θρέμματα κάτω περὶ τὴν βορὰν μόνον καὶ τὰς ἀσχολούμενα, εἰπών τε τὰ βρώματα τῇ κοιλίᾳ καὶ ἡ κοιλία τοῖς βρώμασιν, | ὁ δὲ θεὸς καὶ ταύτην καὶ ταῦτα καταργήσει« ἐπήγαγε »τὸ δὲ σῶμα οὐ τῇ πορνείᾳ, ἀλλὰ τῷ κυρίω, καὶ ὁ κύριος τῷ σώματι. ὁ δὲ θεὸς καὶ τὸν κύριον ἤγειρε, καὶ ἡμᾶς ἐξεγερεῖ διὰ τῆς δυνάμεως αὐτοῦ. ἢ οὐκ οἴδατε ὅτι τὰ μέλη ὑμῶν μέλη Χριστοῦ ἐστίν; ἄρας οὖν τὰ μέλη τοῦ Χριστοῦ ποιήσω πόρνης μέλη; μὴ γένοιτο. ἢ οὐκ οἴδατε ὅτι ὁ κολλώμενος τῇ πόρνῃ ἕν σῶμά ἐστιν; ἔσονται γὰρ φησίν, οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν. ὁ δὲ κολλώμενος τῷ κυρίῳ ἕν πωεῦμά ἐστι. φεύγετε τὴν πορνείαν. πᾶν ἁμάρτημα, ὃ ἂν ἄνθρωπος, ἐκτὸς τοῦ σώματός ἐστιν. ὁ δὲ πορνεύων εἰς τὸ ἴδιον σῶμα ἁμαρτάνει. ἢ οὐκ οἴδατε ὅτι τὰ σώματα ὑμῶν ναὸς τοῦ ἐν ὑμῖν ἀγίου πνεύματός ἐστιν, οὗ ἔχετε ἀπὸ θεοῦ; καὶ οὐκ ἐστὲ ἕαυτῶν· ἠγοράσθητε γὰρ τιμῆς. ἄρα γε δοξάσατε τὸν θεὸν ἐν τῷ σώματι ὑμῶν <καὶ ἐν τῷ πνεύματι ὑμῶν, ἅτινά ἐστι τοῦ θτοῦ).4

Πρόσσχες γὰρ ὅτι, ἐπειδὴ τὸ σῶμα τοῦτο δύναται τῷ νόμῳ τοῦ θεοῦ <ὑποτάσσεσαι> καὶ τὴν ἀθανασίαν ὑποδέξασθαι, ἐὰν τῆς ἀκρασίας τῶν ὑπεκκαυμάτων, μὴ χραινόμενον ἀθέσμοις ὅλως οἴστρων παρατριβαῖς, ὁ ἀπόστολος ταῦτα ἀνεφθέγξατο. ποῖον γὰρ τὸ κολλώμενον ἕτερον »τῇ τόρνῃ« καὶ πλησιάζον καὶ »σὰρξ« μετ᾿ αὐτῆς 2 Phil. 3, 19 — 3 I Kor. 15, 32 — 4 vgl. Plato Pol. IX, 586 A — 5 I Kor. 6, 13 — 21 Symp. S. 21, 14f. 56, 15. 129, 25 f — 22 vgl. Symp. S. 39, 5 — 23 I Kor. 6, 16 1 τὸ τρυφᾶν — νομίζοντας Ζ. 2 < S | τὸ] τε Y 2 πολυτελεύεσθαι V Dd, vgl. Dd Thesaur. VI, 1441: πολιτεύεσθαι U | ζῆν < U | οἵ ὡς θ. ποιοῦνται übers. S 4 δρέμματα] σώματα U 4f κάτω . . κ. τὰς τραπέζας < S, aber vgl. PI 4 βορρὰν U 5 τε] γὰρ S 6f ἐπήγαγε < S 7 τῶ δὲ U ὁ δὲ — ἕαυτῶν Z. 17] »und so weiter. Bald « S 9 ἡμῶν V 10 ἄρας] ἄρα U 11 ἢ — < V | ὁ κολλ.] καὶ ὁ κολλ. V 12 ὁ δὲ κολλ.] ἢ οὐκ οἴδατε (V 374) ὅτι ὁ κολλ. V 13 8 ἐὰν U 16 Μιν V 17 ἄρα γε δοξ.] δοξ. οὖν U 18 κα ἐν — θεοῦ + S, mit Recht? 10 πρόσχες VU | γὰρ < U | τῷ νύμῳ S: τὸν νόμον VU 20 ὑποτάσσεσθαι + S 21 τ. ἀκρ. τ. ὐπεκκαμάτων: »von den üsten des « S | μὴ — παρατριβαῖς Ζ. 22 < S | ἀθέσμοις U 148 22 διὸ ὁ ἀπόστ. U Dd | ταῦτα < S | διεφθέγξατο U; ἀπεφθέγξατο Holl | τὸ] τῶ V 23 ἕτερον < S | καὶ πλησιάζον < S κατὰ τὴν σύνερξιν ταῖν μελῶν καὶ τὴν κοινωνίαν »μία« γινόμενον παρὰ τοῦτο τὸ σῶμα τὸ ἔξω, δἰ οὗ ταῦτα πάντα πληροῦται τὰ πρὸς μῖξιν καὶ ἔκκαυσιν ἁμαρτήματα; ὅθεν καὶ »πᾶν ἀμάρτημα, 6 ἐὰν ποιήσῃ ἄνθρωπος, ἐκτὸς τοῦ σώματός ἐστιν, ὁ δὲ πορνεύων εἰς τὸ ἴδιον σῶμα ἀμαρτάνει« . . .

τῦφος μὲν γὰρ καὶ ἀπιστία καὶ θυμὸς καὶ ὑπόκρισις ψυχῆς ἁμαρτήματα, πορνεία δὲ καὶ οἶστρος καὶ σώματος· μεθ· ὡν οὔτε ψυχὴ πρὸς ἀλήθειαν ἀναπτήσεται οὔτε σῶμα σωφροσύνης ὑποταχθήσεται δόγμασιν, ἀλλὰ ἄμφω διολισήσουσι τῆς βασιλείας τοῦ Χριστοῦ.

καὶ τοίνυν εἰ τὰ σώματα ἡμῶν ἐν ὰγιασμῷ διακρατούμενα »ναός ἐστι τοῦ ἐν ἠμῖν« οἰκοῦντος πνεύματος«, καὶ »ὸ κύριος ἐν τῷ σώματι«, καὶ τὰ μέλη τοῦ σώματος »μέλη Χριστοῦ, ὑποτάσσεται« ἄρα τὸ σῶμα »τῷ νόμῳ« τῷ θείῳ »κληρονομῆσαι« δύναται »τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ..

ὁ γὰρ »ἐγείρας Χριστὸν ἐκ νεκρῶν ζῳοποιήσει« φησί »καὶ τὰ θνητὰ σώματα ὑμῶν διὰ τοῦ ἐνοικοῦντος αὐτοῦ πνεύματος ἐν ὑμῖν«, ἵνα »τὸ θνητὸν τοῦτο« ἐνθύσηται τὴν »ἀθανασίαν καὶ τὸ φθαρτὸν τὴν »εἰς νῖκός τε καταποθῇ ὁ δάνατος.« οὐ γὰρ περὶ ἄλλου διελάβανεν καθ’ ἡμᾶς ἐνταῦθα σώματος ὁ ἀπόστολος, ἀλλὰ περὶ τούτου τοῦ ἀποθνῄσκοντος καὶ ωεκρουμένου, δι᾿ οὗ κοὶ πορνεῦσαι καὶ ἀσελγῆσαι δυνατόν.

Ἐὰν δὲ διαφορὰν εἶναι σώματος πρὸς σάρκα ὑποτοπάζωσιν (ἵνα δὴ καὶ ταῦτα αὐτοῖς ἐπιτρέψωμεν λογικεύεσθαι), καὶ σῶμα 3 I Kor. 6, 18 — 5 vgl. Syrnp. 8, 2. 13. De lepra 5. 6 — 10 I Kor. 6. 19 — 11 IKor. 6, 13. 15 — 12 Röm. 8, 7 — 13 I Kor. 15, 50 — Röm. 8, 11 15 IKor. 15, 53. 54 — 21 vgl. De res. I, 25 1 ζεῦξιν τ. μελ. κ. U: < S | μελῶν] μελλόντων V | μίαν U μίασμα V: ἓν σῶμα ὂν S: viell. μία καὶ ἕν σῶμα, vgl. I Kor. 6, 16 ἕν σῶμά ἐστιν; . . siq σάρκα μίαν | γιγνόμενον U 2 παρὰ — ἔξω < S | πάντα ταῦτα U | < S | πληροῦνται V 3 κ. ἔκλυσιν V wie Symp. S. 90, 2: < S | ἀμαρτημάτων V: ὁρμήματα w. e. seh. S 4 ὁ ἄνθρωπος DdJh | ὁ δὲ S 99v 5 ἁμαρτάνει] »indem er Schmutziges und Unreines « + S 6 πορνία V wie oft | καὶ οἰστρός < S 8 σῶμα < U | σωφροσ . . δόγμασιν] σωφροσύνῃ S | δόγμ. (S. 294, 11): διδάγμασιν V | διολισθήσωσι U, σιολίσθωσαν V 9 ὑμῶν V 11 ἐν < S | τοῦ σώματος] πάντα S 12 ἄρα οὖν las schwerl. S | τῷ θείῳ καὶ] θείω V 13 κληρονομήσετε V | κληρ. δύν.] »ist ürdig « S | τοῦ θεοῦ] τοῦ χριστοῦ S 14 φησί < S | ὑμῶν] ἡμῶν S 15 τὸ ἐνοικοῦν . . πνεῦνα wie 21, 3 S. 244, 11 S θνητὸν V 374v 16 τὸ φθαρτὸν τ. ἀφθαρσίαν < S 18 καθ᾿ ἡμᾶς KlHoll: καθ’ ὑμᾶς V: < US | ἐνταῦθα < S 18f τοῦ καὶ U 19 καὶ — δι᾿ οὖ < S | δι᾿ οὖ] δικαίου V 21 εἶναι U 148v | ὑποτοπ.: »sie sagen« S 22 αὐτοὺς V | λογικ.: »zu « S | μὲν] αὐτοῖς S 100 ἄλλο νομίζοιεν, οἶον αὐτῆς τῆς ψυχῆς, ὅ μὴ βλέπεται, σάρκα δὲ τοῦτο τὸ ἔξω τὸ βλεπόμενον, λεκτέον ὡς οὐ μόνον ὁ Παῦλος καὶ οἱ προφῆται σῶμα γιγνώσκουσι τὴν σάρκα ὀνομάζεσθαι ταύτην, άλλὰ καὶ ἄλλοι φιλόσοφοι, παρ’ οἶς δὴ μάλιστα καὶ ἡ τῶν ὀνομάτων ἀκρίβεια παρατετήρηται.

σὰρξ γὰρ ὅλως, εἰ βούλονται καὶ περὶ τούτων ἐπιστη- μόνως ἐπισκέψασθαι, πᾶς ὁ ὄγκος οὗτος τοῦ σκηνώματος ἡμῶν κυρίως οὐ λέγεται, ἀλλά τι μέρος τοῦ ὅλου καθάπερ ἢ ὀστᾶ ἤ νεῦρα ἤ φλέβες· σῶμα δὲ τὸ ὅλον. ὅθεν καὶ ἰατροί, οἳ δὴ καὶ περὶ φύσεως σωμάτων ἀκριβῶς διειλήφασι, σῶμα γινώσκουσι τοῦτο τὸ βλεπόμενον. ἀλλὰ καὶ ὁ Πλάτων καὶ αὐτὸ τοῦτο σὼμα καὶ αὐτὸς ἐπίσταται.

ἐν γοῦν τῷ Φαίδωνι ὁ Σωκράτης »ἆρα μὴ ἄλλο τι τὸν θάνατον ἡγούμεθα εἶναι« ἴφη »ἤ <τὴν> τῆς ψυχῆς ἀπὸ τοῦ σώματος ἀπαλλαγήν; καὶ εἶναι τοῦτο <τὸ> τεθνάναι, χωρὶς μὲν <ἀπὸ> τῆς ψυχῆς ἀπαλλαγὲν αὐτὸ καθ’ ἑαυτὸ τὸ σῶμα γεγονέναι, χωρὶς δὲ τὴν ψυχὴν <ἀπὸ> τοῦ σώματος;« ὁ γάρ τοι Μωυσῆς ὁ μακάριος (ἥκομεν γὰρ καὶ ἐπὶ <αὐτὰς>

τὰς κυριακὰς ἤδη γραφάς) οὐ σῶμα τοῦτο ὀνομάζεσθαι ἐπίσταται, ὅ βλέπομεν, »καὶ πλυνεῖ τὰ ἱμάτια« λέγων ἐν τοῖς καθαρισμοῖς ὁ ἐπιψαύσας τοῦ ἀκαθάρτου, καὶ λούσεται« τὸ σῶμα αὐτοῦ »ὕδατι«, »καὶ ἀκάσαρτος ἔσται ἕως ἑσπέρας«; τί δὲ καὶ ὁ Ἰώβ; οὐ σῶμα ἐπίσταται καὶ αὐτὸς τοῦτο τὸ νεκρούμενον καλεῖν, »φύρεται δέ μου τὸ σῶμα ἐν σαπρίᾳ σκωλήκων‘ γέγων;

ἀλλὰ καὶ ὁ Σολομῶν ὅτι »εἰς κακότεχνον ψυχὴν οὐκ εἰσε- λευσεται σοφία, οὐδὲ κατοικήσει ἐν σώματι καταχρέῳ ἀμαρτίας«. 8 vgl. De res. U, 13, 2 — 9 Plato Phaed. 64 C — 16 Levit. 14, 8. 46, vgl. 7, 19. 21 — 20 Hiob 7, 5; vgl. De res. 56, 7 S. 316, 20f — 21 Weish. Sal. 1, 4 1 νομίζειν w. e. seh. S | οἷον — ψυχῆς) »als eigentümlich der Seele« od. wohl besser »wie auch der Seele ein eigener ist« S | ψυχῆς] φημι od. λέγω w. e. seh. + S 3 γινώσκουσι U | ἀνομ.: narizati<sja> S | ταύτην < S 4 ἄλλοι] οἱ ἔξω S | παρ’ — παρατετήρηται Ζ. 5 < S 5 ὅλως — ἐπισκέψασθαι Ζ. 6 < S | βούλοιντο U 6 οὖτος — ἡμῶν] τοῦ σώματος S 6f κυρίως . . λέγεται] κε λεύουσι . . λέγεσθαι S 7 οὐ < V | ἀλλ’ οὐ τί V | τοῦ ὅλου < S | νεῦρα ἢ < S | φλέβας V 8 οἵ — διειλήφασι Ζ. 9 < S 9 γινώσκ.] ὀνομάζουσι S 10 Πκάτων . . τοῦτο] piaton se: plotnoe S | καὶ αὐτὸ — ἐπίσταται] »Leib Leib nennt« S II ἀρα — σώματος Ζ. 14 von Dd aus Plato verbessert | ἄρα VU 12 τὴν < VU | καὶ εἶναι — σώματος Ζ. 14 < S 13 τὸ < V U | ἀπὸ < V U 13 καθ’ ἑαυτὸ < V 15 ἥκωμεν VU | αὐτὰς + S 16 ὀνομάζ. ἐπίστ.] »nennt« S | βλέπομεν S, vgl. 62, 1: λέγομεν V U 1 7 τὰ ἱμάτια] αὐτοῦ + S | λέγων ἐν τ. καθαρ. < S 18 αὐτοῦ < V 19 τί δὲ < S | καὶ Y 375 | ἐπίσταται . . καλ. U 149: »nennt« S | καὶ αὐτὸς < S 20 ὅ καλεῖ V 21 σαλομὼν V: πάλιν S S | ὅτι S 100v 22 καταχρ. < S) σώματι U καὶ ἐν τῷ Δανιὴλ ἐπὶ ταῖν μαρτύρων »οὐκ ἐκυρίευσεν αὐτῶν τὸ πῦρ τοῦ σώματος. λέγεται »καὶ ἡ θρὶξ τῆς κεφαλῆς αὐτῶν οὐκ ἐφλογίσθη« καὶ ὁ κύριος ἐν τῷ εὐαγγελίῳ·

»διὰ τοῦτο λέγω τοῦτο μὴ μεριμνᾶτε τί φάγητε ἢ τί ἐνδύσησθε. οὐχὶ ἡ ψυχὴ ψυψὴ πλέον »μὴ οὖν

»μὴ οὖν βασιλευέτω ἡ ἁμαρτία ἐν τῷ θνητῷ ὑμῶν σώματι« λέγων, σῶμα γινώσκειν τοῦτο ὅ περικείμεθα συνίστησι. καὶ πάλιν· »εἰ δὲ τὸ πνεῦμα τοῦ ἐγείραντος Ἰησοῦν οἰκεῖ ἐν ὑμῖν, ὁ ἐγείρας Χριστὸν ἐκ νεκρῶν ζῳοποιήσει καὶ τὰ θνητὰ σώματα ὑμῶν«. καὶ πάλιν· »ἐὰν εἴπῃ ὁ ποὺς ὅτι οὐκ εἰμὶ | χείρ, οὐκ εἰμὶκ ἐκ τοῦ σώματος, οὐ παρὰ τοῦτο οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ σώματος«. καὶ πάλιν· »καὶ μὴ ἀσθενήσας« Ἀβραὰμ »τῇ πίστει οὐ κατενόησε τὸ ἑαυτοῦ σῶμα νενεκρωμένον«. καὶ πάλιν· τοὺς γὰρ ἅπαντας ἡμᾶς φανερωθῆναι δεῖ ἔμπροσθεν τοῦ βήματος τοῦ Χριστοῦ, ἕνα κομίσηται ἕκαστος τὰ διὰ τοῦ σώματος πρὸς ἅ ἔπραξε«. καὶ πάλιν· »αἱ μὲν ἐπιστολαὶ βαρεῖαι καὶ ἰσχυραί, ἡ δὲ παρουσία τοῦ σώματος ἀσθενής«. καὶ πάλιν· »οἶδα ἄνθρωπον ἐν Χριστῷ πρὸ ἐτῶν δεκατεσσάρων, εἴτε ἐν σώματι οὐκ οἶδα, εἴτε ἐκτὸς τοῦ σώματος οὐκ οἶδα«. καὶ πάλιν· »οὕτως ὀφείλουσιν οἱ ἄνδρες ἀγαπᾶν τὰς ἑαυτῶν γυναῖκας, ὡς τὰ ἑαυτῶν σώματα«. καὶ πάλιν· αὐτὸς δὲ ὁ θεὸς τῆς εἰρήνης ἁγιάσαι ὑμᾶς ὁλοτελεῖς καὶ ὁλόκληρον ὑμῶν τὸ πνεῦμα, καὶ ἡ ψυχὴ καὶ τὸ σῶμα ἀμέμπτως ἐν τῇ παρουσίᾳ τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ τηρηθείη«.

οἱ δὲ ἀσφαλῶς οὐ νοήσαντες τούτων οὐδὲν ἐν σάλω καὶ ταραχῇ φέρεσθαι τὸν ἀπόστολον ὑπέλαβον, ὡς στάσιν αὐτοῦ τὰς διανοήσεις τῶν λόγων καὶ ἔδραν οὐκ 1 Dan. 3, 27 — 3 Mt. 6, 25 — 5 Rom. 6, 12 — 7 öm. 8, 11 — I Kor. 12, 15 — 11 Rom. 4, 19 — 13 H Kor. 5, 10 — 15 II Kor. 10, 10 — 16 H Kor. 12, 2 — 18 Ephes. 5, 28 — 19 I Thess. 5, 23 — 23 Tgl. Symp. 3, 2 S. 28, 18ff 1 ἐν τῷ < S | ἐπὶ τῶν μαρτύρων < S 2 λέγεται — ἐφλογίσθη Z. 2f < S 3 διὰ — ὑμῖν < S 4 τί φάγητε — ἐνδύματος] »für die Kleidung des « S | πλεῖον V U 5 καὶ2 . . δὲ < S 6 λέγων — συνίστησι Ζ. 7 und 7 εἰ δὲ — ἐν ὑμῖν Z. 8 < S 8 ἐκ νεκρῶν < S 9 καὶ πάλιν — νενεκρωμένον Z. 12 < S 11 καὶ vor μὴ < V 12 οὐ < V | νεκρούμενον Pet 13 πάντας U | δεῖ < V 14 ἵνα κομίσ.] καὶ κομίσεται w. e. seh. S 14 f πρὸς ἅ ἔπρ. διὰ τ. σώμ. αὐτοῦ S 15 καὶ πάλιν — οὐκ οἶδα Ζ. 18 < S 17 ιδ V 18 ὀφείλουσιν U 149v 19 καἰ πάλιν — τηρηθείη Ζ. 22 < S 20 ἁγιάσει V | ὁλοτελῶς U 22 οἱ δὲ V 375v | ἀσφαλῶς < S 23 οὐδὲν < S 24 καὶ ὡς S | στάσιν] στασιάζειν V | τὰς διαν . . κ. ἕδραν < S 24 f οὐκ ἕχοντος S ἐχούσας, ἀλλὰ ἀναπλεούσας ἄνω καὶ κάτω καὶ ὁμιλούσας παλίμφημα, ὸτὲ μὲν τὴν σάρκα άνίστασθαι, ὁτὲ δὲ οὐκ άνίστασθαι.

Όθεν ἴνα μὴ παραλειφθῇ τῶν προταθέντων μηδὲ ἔν, ὅπως τελέως ἐκτέμωςμεν Ὕδραν, εἰς τὸ προκείμενον πάλιν ἐφεξῆς γάρ, καθάπερ ὑπεσχόμην, καὶ τὰ ἄλλα ἅ προσαποροῦσι κεφάλαια θείς, καὶ ἅ χρὴ πρὸς αὐτὰ λέγεσθαι ἀποδείξας, ἀκόλουθα παραστήσω αὐτὸν καὶ σύμφωνα εἰς τὴν περὶ τῆς ἀναστάσεως τῆς σαρκὸς πίστιν καὶ αὐτὰ εἰρηκότα.

ΛΟΓΟΣ B.

Ἴδωμεν δὴ οὖν ἅ τὸ πρῶτον εἰς τὸν ἀπόστολον εἰπεῖν. τὸ γάρ »ἐγὼ δὲ ἔζων« λεχθὲν αὐτῷ »χωρὶς νόμου ποτέ« ἄνω τὴν ἐν τῷ παραθείσῳ, καθάπερ ἐξ ἀρχῆς ὑπεθέμεθα, πρὸ τῆς ἐντολῆς, οὐκ ἐκτὸς σώματος, ἀλλὰ μετὰ σώματος ἡμῶν ἐν τοῖς πρωτοπλάστοις διαγωγὴν παρεγγυᾷ, ἐπειδὴ πρὸ τοῦ δοθῆναι τὴν ἐντολὴν »χοῦν ὁ δεὸς ἀπὸ τῆς γῆς λαβὼν ἔπλασε τὸν ἄνθρωπον«, ἐκτὸς δὲ ἐπιθυμίας 1 vgl. S. 282, 14 — 4 Plato Pol. IV, 426 E; vgl. De lepra 6, 2 — 11 Rom. 7, 9 — 12 vgl. De res. I, 58, 2. 4 9—c. 8, 8 S. 345, 7 Phot. Bibl. 234 S. 294a, — 297a, 4 1 ἀναπλ.] ἀναπνεούσας V, »gehend« »wandelnd« S: ἀναπολούσας Jh. | καὶ ὁμιλ. παλίμφ. < S: ὁμολογούσας πάλιν φημὶ V 2 ὁτὲ δὲ οὐκ ἀνίστ. < S 3 τῶν προταθ. < S | ὅπως — γδραν Z. 4 < S 4 ἐκτέμνομεν V | γδραν τέμν. PI | πάλιν < S | ἐπανελευσόμεθα S 5 καθάπερ = jakoze: jaze S | καὶ τὰ ἄλλα < S | ἅ < U 6 θείς — λέγεσθαι < S | θείς] θείς] αὐθὶς U | ἀκόλουθα < S 7 αὐτῶν w. e. seh. corrig. in αὐτὸν U: < S | εἰς S 101 8 καὶ αὐτὰ εἰρηκότα] »Ich werde reden nach meinem ögen« S, und + »Es endet die erste « 9 Λ. Β. Bo: »Desselben Über die Auferstehung. Zweite « S | Ph 294a, 23f ἀνεγνώσθη τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ αὐτοῦ λόγου ἀποστολικῶν ῥητῶν ἐρμηνεία | vgl. auch das Lemma in C (Coisl. 294) El. 151v zu De res. II, 24, 1 Μεθοδίου ἐπισκόπου Φιλίππων καὶ μάρτυρος ἐκ τοῦ β λόγου τοῦ ἀντιρρηκοῦ(!)· οὖ ἡ ἀρχὴ ἴδομεν οὖν 10 Ἴδωμεν V Ph S, ἴδομεν C1 (zu Z. 9): Ἴωμεν U Jh mit PI Phaed. 78 C | δὴ οὖν ἅ τὸ] δὲ τί ἦν ὅπερ Ph: ἐφ’ vor ἅ + Jh | ἐν τῷ ἀποστόλῳ w. e. seh. S | προήχθημεν: »wir « S 11 δὲ < S | ἔζων—ποτέ VPh: λεχθὲν αὐτῶι nach ποτὲ U | ἄνω < S 12 παραδ.] διαγωγὴν παρεγγυᾶ auch hier + S | πρὸ = drevle: dvevle S 13 ἀλλὰ μ. σώμ. < V 14 ἐπεὶ (od. ἐπειδὴ) γὰρ S | ἐπειδὴ — ἄνθρωπον Z. 15 < Ph 15 ἀπὸ τ. γῆς < V | δὲ V: τε UJh διήγομεν, οὐ γινώσκοντες ὅλως ἐπιθυμίας ἀλόγου προσβολάς, βιαζομένης ἡμᾶς ἑλκτικαῖς ἡδονῶν περιαγωγαῖς πρὸς ἀκρασίαν.

τὸ γὰρ μὴ ἔχον διορισμόν, καθ’ ὃν δεῖ πολιτεύεσθαι, μηδὲ ἐξουσίαν αυτοδέσποτον λογισμοῦ ποίῳ χρῆσθαι αἱρεῖται πολιτεύματι, ἴνα δικαίως ἢ τιμηθῇ ἢ ψεχθῇ, ἀνυπεύθυνον παντὸς λεκτέον ὑπάρχειν τοῦτο ἐγκλήματος, ὅτι μὴ δύναται τούτων ἐπιθυμῆσαι, ὧν μὴ κεκώλυται·

κἂν ἐπιθυμήσῃ δέ, οὐκ αἰτιαθήσεται. τὸ γὰρ ἐπιθυμῆσαι οὐχὶ ἐπὶ τῶν παρόντων καὶ ὑποκειμένων ἐν ἐξουσίᾳ πίπτει, ἀλλ’ ἐπὶ τῶν παρόντων μέν, μὴ ὄντων δὲ ἐν ἐξουσίᾳ. πῶς γὰρ οὗ μὴ κεκώλυταί τις μηδὲ ἐνδεής ἐστι, τούτου ἐπιθυμεῖ καὶ ἐρᾷ; ὅθεν διὰ τοῦτο τὴν ἐπιθυμίαν οὐκ ῇδειν, εἰ μὴ ὁ νόμος ἔλεγεν, οὐκ ἐπιδυμήσεις«. ἀκούσαντες γάρ »ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρόν, οὐ φάγεσθε ἀπ᾿ αὐτοῦ. ᾐ δ᾿ ἂν ἡμέρᾳ φάγητε ἀπ᾿ αὐτοῦ, δανάτῳ άποθανεῖσθε«, τότε τὸ ἐπιθυμῆσαι συνέλαβον καὶ ἐνεκίσσησαν. οὐ γὰρ ὡν ἔχει καὶ ὡν ἐξουσιάζει καὶ κέχρηται αὐτοῖς ὁ ἐπιθυμῶν ἐπιθυμεῖ, ἀλλ᾿ ὡν κεκώλυται καὶ ἀφῄρηται καὶ οὐκ ἔχει. διὸ δὴ καλῶς »τὴν ἐπιθυμίαν οὐκ ᾔδειν« ἐλέχθη »εἰ μὴ ὁ νόμος ἔλεγεν, οὐκ ἐπιθυμήσεις‘ ὃ δή ἐστιν, εἰ μὴ εἴρητο »οὐ φάγεσθε ἀπ᾿ αὐτοῦ«. ἐντεῦθεν γὰρ 1 Plato Phaedr. 238 A — 10 Plato Symp. 200 A — Rom. 7, 7 — 12. 18 Gen. 2, 17 — 16 Rom. 7, 7 1 ἀλλόγου < S Ph, vgl. II, 2, 7 (pomysljnago in S, obwohl auch = ἐπιθυμίας, dürfte aber ἐπιθυμίας ἄλογου wiedergeben) | προσβολαῖς U 1f — ἀκρασίαν Ζ. 3 < Ph 2 ἑλκτ. ἡδονῶν περιαγ.] »zu ungehörigen Lüsten« S | ἡδονῶν U 150 2f μὴ γὰρ ἔχων übersetzt S 3 ἔχειν Ph | καθ’ καθ᾿ ὃ V 3f αὐτ. λογίου Ph 4 χρ. αἱρ.] δεῖ χρῆσθαι Ph | δικ. Ph: δικαωθῆ V: ἰδίως 5 ψεχθῇ ἢ τιμηθῇ S | λεκτέον V: δεικτέον U: λέλεκται Vh.: < S: δεκτέον | ὑπάρχον S 6 τούτων τις Ph: S 101v | ἐγκλήματος: »Sünde« S | ἐπιθυμήσει U 7 οὐκ VPh 8 παρόντων < S | πίπτει: »ist« S | ἀλλὰ U 8f ἀλλ´ — ἐξ. <Ph b 9 παρόντων μὲν . . δὲ < S | πῶς — ἐρᾷ Z. 10 < S 10 μηδὲ V 376 | τούτου τοῦ V | ἐπιθ. καὶ < Ph: PI ἐπιθ. τε καὶ | ὅθεν < U: φησὶν + S 11f ἀκ. SPh: ἀκούσας U Kl, ἀκούεις V 13 ἤ U | δ’ ἄν] »denn« S 14 καὶ ἐνεκίσσ. < S | ἐνεκίσσησα UKl, ἐκίσσησαν Ph 14 f οὐ γὰρ — οὐκ ἔχει Z. 17 < Ph 15 ὦν ἔχει καὶ < S | ὡν2: »einer « S | καὶ κέχρ. | αὐτοῖς S | καὶ V | ἐπιθυμεῖ] ἔχειν + S 16 ἀλλὰ U | ὦν — ἔχει] »die « S 16 f τὴν ἐΜ. καλῶς PhJh, nicht fremd dem Sprachgebrauch des Meth. | ἐπιθυμήσης V 18 ὁ δή ἐστιν VUS: οὐδὲ ἐσθίειν Ph | εἰ μὴ εἴρ. < U | ἀπ’ αὐτοῦ: ἀπὸ τοῦ ξύλου übersetzt S ἐκτήσατο τόπον καὶ ἀφορμὴν εἰσελθεῖν εἰς τὸ διαπαῖξαί με καὶ παρατρέψασθαι ἡ ἀμαρτία.

Δοθείσης γὰρ τῆς ἐντολῆς ἔσχε λαβὴν διὰ τῆς ἐντολῆς ὁ διάβολος κατεργάσασθαι ἐν ἐμοὶ τὴν ἐπιθυμίαν, παρορμήσας με καὶ προσ- καλεσάμενος ἐντέχνως εἴς ὄρεξιν καταπεσεῖν τῶν κεκωλυμένων.

χωρὶς γὰρ νόμου ἡ ἁμαρτία νεκρά‘« οἶον, οὐ δοθείσης γὰρ οὐδὲ οὔσης οὐδέπω τῆς ἐντολῆς ἄπρακτος ἦν ἡ ἁμαρτία· »ἐγὼ δὲ ἔζων« ἀμέμπτως πρὸ τῆς ἐντολῆς, οὐκ ἔχων διορισμὸν καὶ διαταγήν, καθ ἥν ἔδει πολιτεύεσθαι, ἦς καὶ διολισθήσας ἁμαρτήσομαι.

»ἐλθούσης δὲ τῆς ἐντολῆς ἡ ἁμαρτία ἀνέζησεν, ἐγὼ δὲ ἀπέθανον, καὶ ηὑρέθη μοι ἡ ἐντολὴ ἡ εἰς ζωὴν αὕτη εἰς θάνατον«, ὅτι μετὰ τὸ νομοθετῆσαι τὸν θεὸν καὶ διαστείλασθαί μοι ἅ ποιητέον καὶ μὴ ποιητέον, κατειργάσατο ἐν ἐμοὶ τὴν ἐπιθυμίαν ὁ διάβολος.

ἡ γὰρ παραίνεσις τοῦ θεοῦ καὶ παραγγελία ἡ δοθεῖσά μοι αὕτη εἰς ζωὴν καὶ ἀφθαρσίαν, ἵνα πειθόμενος αὐτῇ καὶ κατ’ αὐτὴν βιοὺς ἀπήμονα καὶ μακαριστότατον δι῾ αἰῶνος καὶ ἀεὶ θάλλοντα πρὸς ἀθανασίαν βίον ἔχω καὶ χαράν, ἀθετήσαντί <μοι> αὐτὴν εἰς θάνατον ἀπέβη καὶ ἐπειδὴ ὁ διάβολος, ὅν ἁμαρτίαν νῦν οὗτος ἐκάλεσε διὰ τὸ δημιουργὸν 6 öm. 7, 8 — 9 Rom. 7, 9. 10 — 13 vgl. De res. 1, 36, 3. 37, 6. 38, 5. De autex. 18, 5. 19, 9 — 15 vgl. De res. II, 4. I, 41, 1. 53, 1 — 15 f Xenopli. Memor. n, 1, 33 1 τόπον καὶ < S Ph | ἀφορμεῖν U | εἰσελθ. εἰς τὸ < S, εἰσελθ. < Ph | εἰς] πρὸς U 1 f καὶ παρατρέψασθαι < S Ph 3 δοθήσεις U | ἔσκε — ἐντολῆς < V | διὰ τῆς ἐντολῆς < S 4 παρορμήσας — κεκωλυμένων Ζ. 5 < | καὶ παρορμ. w. e. seh. S 4f καὶ προσκαλ. ἐντέχνως < S: U 150v 5 καταπεσεῖν: »zu « S G 6 ἡ < V | οἷον < S 6f οὐδὲ οὔσης < S: auch οὐδέπω Ph 8 ἀμ. S 102: ἄμεμπτον Ph a) nach ἐντολῆς Ph | διορισμ. καὶ S Ph | διαταγὴν VUS: ἐπιταγήν PhJh 9 ἔδει: ἐμοὶ S | πολιτεύσασθαι U | ἦς καὶ διολ. ἁμαρτ. < Ph | ὀλισθήσας U 10 εὑρέθη UPh 11 ἡ vor εἰς < U | αὕτη < S 12 καὶ διαστείλ. — μὴ ποιητέον < S | μοι ἅ] δ V U | κ. μὴ ποιητέον V 13f παραίν. τ. θ. καὶ παραγγ.] ἐπαγγελία τ. θ. Ph: παραγγελία τ. θ. S 14 αὕτη < S 15 καὶ κατ’ — αἰῶνος Ζ. 16 < Ph | ἀπήμονα — θάλλοντα Ζ. 16 < S 15f μακαριστὸν V Dd, aber Jh vergleicht Xenoph. ἐὶ θάλλουσι . . ἔξεστι . . τὴν μακαριστοτάτην εὐδαιμονίαν κεκτῆσθαι 16 f καὶ χαράν χαράν S 17 17 ἀθετ. δὲ καὶ U, ἀθετ. δέ μοι S | αὐτὴν — καταδίκην] »sterblich und traurig das Leben « S | αὐτὴν U: αὐτὸν V | θάνα|τον V 376V | καὶ < Ph 18 καὶ ἐπειδὴ S | ὁ διάβ. ὅν] τοῦ διαβόλου S | ἁμαρτία V | οὕτως V S αὐτὸν ἁμαρτίας ὑπάρχειν καὶ εὑρετήν, διὰ τῆς ἐντολῆς ἀφορμὴν λαβὼν πρὸς Παρακοὴν ἐξηπάτησέ | με καὶ ἀπατήσας ἀπέκτεινεν, ὑπεύθυνον τῷ »ᾖ δ’ ἂν ἡμέρᾳ φάγητε ἀπ’ αὐτοῦ, θανάτῳ ἀποθανεῖσθε« κατακρίματι γενέσθαι κατεργρσάμενος.

»ὥστε ὁ μὲν νόμος ἄγιος καὶ ἡ ἐντολὴ« τοῦ θεοῦ »ἁγία δικαία καὶ ἁγαθή« ὅτι μὴ ἐπὶ τῷ βλάψαι, ἀλλ᾿ ἐπὶ τῷ σῷσαι ἐδόθη. μὴ γὰρ οἰώμεθα ὅλως ἀνωφελές τι ποιεῖν ἢ βλαβερὸν τὸν θεόν. τί οὖν;

»τὸ ἀγαθὸν ἐμοὶ ἐγένετο θάνατος«, ὅ τοῦ μεγίστου ἐμοὶ ὡς αἴτιον ἐσόμενον άγαθοῦ νομοθέτημα ἐδόθη; »μὴ γένοιτο«, ὅτι μὴ μὴ ἡ ἐντολὴ τοῦ θεοῦ εἰς τὸ καταδουλωθῆναί με ἐγένετο τῇ φθορᾷ καὶ ἐναπομάξασθαι κῆρας ὀλέθρου αἰτία· ἀλλὰ ὁ διόβολος, ἵνα φανερωθῇ διὰ τοῦ ἀγαθοῦ τὸ κακὸν ἐμοὶ κατασκευάσας, ἴνα γένηται καὶ ἐλεγχθῇ καθ’ ὑπερβολὴν ὁ εὑρετὴς καὶ τέκτων τῆς ἁμαρτίας ἁμαρτωλός, καὶ διορισθᾖ ἀπὸ τοῦ καλοῦ ὁ τἀναντία τῆς ἐντολῆς τοῦ θεοῦ ἐπιτροπεύσας.

»οἴδαμεν γὰρ ὅτι ὁ νόμος ἐστὶ πνευματικός«, διὸ καὶ οὐδὲν αἴτιος βλάβης οὐδενί· πόρρω γὰρ ἐπιθυμίας ἀλόγου καὶ ἁμαρτίας ἐσκήνωται τὰ πνευματικά. »ἐγὼ δὲ σάρκινός εἰμι, πεπραμένος ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν‘. οἶον, ἐγὼ δὲ »σάρκινος« ὢν καὶ έν μέσῳ τοῦ πονηροῦ καὶ ἀγαθοῦ κατασταθεὶς ὡς αύτεξούσιος, έν ἐπ᾿ ἐμοὶ <τὸ> ἑλέσθαι ὅ βούλομαι ᾖ »τέθεικα« γάρ φησι »πρὸ 3 Gen. 2, 17 — 4 Röm. 7, 12 — 7. 9 Röm. 7, 13 — 10 vgl. XI, 937 D — 14 öm. 7, 14 — Plato Pol. X, 610 E — 18 De res. I, 38, 3. 57, 6 — 19 Deut. 30, 5 1 καὶ εὑρετήν < S Ph 2 πρ.] καὶ Phb | εξηπ. με καὶ < S: ἀπατῆσαί τε Ph 2f ὐπεύθ. nach κατακρίματι Ζ. 4 Ph: καὶ ὑπεύθ. w. e. seh. S 3 τῷ] »dem Worte, welches er sagte: « S 4 κατακρίμ. γεν. < S | κατειργάσατο schwer!. S (i . . stvori wohl aus i . . stvoriy) 5 δικ. κ. ἁγία U | καὶ δικαία < S | ἐπὶ] ἐν U 5f τὸ . . τὸ Phb 6 ἀλλὰ U I μὴ γὰρ U 152 | οἰόμεθα V Phb | ὅλως < Ph 6f ἀνωφελές . . ἢ < S 6 ποιεῖν nach βλαβ. Z. 7 Ph 8 μοι ὡς Ph: ὁμοίως US 102v | ἐσόμενον < S 9 εἰς καταδούλωσιν ὤστε καταδουλωθῆναι w. e. seh. S 10 ἢ φθορᾶς corr. Pha | κ. ἐναπ. κῆρας ὀλέθρου < Ph: »und . . Unreinheit zu « S | αἰτίας U Jh | ἀλλ’ Ph 11 φανερωθῇ] ἐλεγχθῇ S τὸ κακὸν = zlo: zelo S 12 γέν. καὶ < S | εὑρετὴς καὶ < S | κ. τέκτων < Ph 13 κ. διορισθῇ — ἐπιτροπ. Ζ. 14 < Ph | καὶ διολισθῇ V, ἵνα διορισθῇ S | ὁ τὰναντία U Holl Kl, τὰ ἐναντία V 14 καὶ ἐπιτροπ. las schwerl. S | γὰρ < S 15 οὐδὲν αἴτιος] κατ’ οὐδὲν αἴτιον U 16 ἀλόγου) »böser« S | καὶ ἁμαρτ. < S | ἐσκήνηνται Ph: ἐστὶ S 17 τὴν < V 18 ἀγαθοῦ καὶ πονηροῦ Ph Ι ὡς αὐτεξ.] αὐτεξούσιος ὤν? S 19 ἵαν Ph | τὸ + KI (S?) | δ βούλ.] »des Guten und ösen« S | φησὶν nach σου S. 333, 1 Phb ώπου σου τὴν ζωὴν καὶ τὸν θάνατον«), νεύσας πρὸς τὸ παρακοῦσαι μὲν τοῦ πνευματικοῦ νόμου, οἶον τῆς ἐντολῆς, ὑπακοῦσαι δὲ τοῦ ὑλικοῦμ, οἶον τοῦ ὄφεως τῆς συμβουλίας, »πέπραμαι«, διὰ τὴν τοιαύτην αἵρεσιν πεσὼν »ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν«, τῷ διαβόλῳ. ὅθεν ἐντεῦθεν πολιορκῆσάν με τὸ κακὸν καὶ ἐνιζάνει καὶ ἐμπολιτεύεται εἰσοικισθὲν ἐν σαρκί μου, καθάπερ κηφὴν ἐν κηρίῳ μελίσσης περιποτώμενος πολλάκις περὶ αὐτὸ καὶ βομβῶν, δίκης ἐπιτεθείσης μοι τὴν ἐντολὴν ἀθετήσαντι πραθῆναι τῷ κακῷ.

διὸ καὶ »οὐ γινώσκω ὅ κατεργάζομαι«, λογζόμενος ὅ μὴ θέλω. τὸ γάρ »ὅ κατεργάζομαι οὐ γινώσκω« καὶ ποιῶ ὅ μισῶ« λεγόμενον οὐκ ἐπὶ τοῦ τελεσιουργῆσαι τὸ φαῦλον καὶ δρᾶσαι παραληπτέον, ἀλλ’ ἐπὶ τοῦ μόνον ἐνθυμηθῆναι, λογισμῶν ἀνοικείων ἡμῖν προσιπταμένων πλεονάκις καὶ ἐμφανταζόντων ἡμᾶς πρὸς ἄ μὴ θέλομεν, τῆς ψυχῆς τοῖς λογισμοῖς περὶ πολλὰ περιαγομένης.

Οὐ γὰρ ἐφ’ ἡμῖν ὅγως τὸ ἐνθυμεῖθαι ἢ μὴ ἐνθυμεῖσθαι κεῖται τὰ ἄτοπα, ἀλλὰ τὸ χρῆσθαι ἢ μὴ χρῆσθαι τοῖς ἐνθυμήμασι. κωλῦσαι μὲν γὰρ μὴ ἐμπίπτειν εἰς ἡμᾶς τοὺς λογισμοὺς οὐ δυνάμεθα, πρὸς δοκιμὴν ἡμῶν ἔξωθεν εἰσπνεομένους, μὴ πεισθῆναι μέντοι ἢ μὴ χρῆσθαι αὐτοῖς δυνάμεθα.

ἐπεὶ πῶς ὁ ἀπόστολος τὸ μὲν κακὸν οὐχ 3 Röm. 7, 14 — 6 Plato Pol. VIII, 552 C — 8 Röm. 7, 15 1 ωεύσας] »mich « S, am Rd. »wandte « wohl in d. Vorlage als Correctur von »abkehrend« 2 ἐπακοῦσαι Ph: ὑπακούσας δὲ ὑποκοῦσαι S, ὑπακούσας am Rd., vgl. Ζ. 1 3 ὑλικοῦ] σαρκικοῦ S | τὴν συμβουλίαν U | οὕτως διὰ S | τοι. V 377 4 αἵρεσιν] »guter freier « S 103 | V U | τῷ διαβ. = dijavolju: dijavolj S | ὅθεν — σαρκί μου Ζ. 6 < S 5 καὶ vor ἐνιζ. < U Ph | εἰσοικῖσθαι U Phb, εἰσοικίσθαι Phb 6 καθάπερ — βομβῶν Z. 7 < Ph | κηφήν τις S | περὶ ἰπτάμενος U | πολλάκις — βομβῶν Ζ. 7 < S 7 αὐτὸν VU | μου V 8 καὶ τὸ οὐ Ph 8f λογιζόμενος — οὐ γινώσκω Ζ. 9 < Ph 9 θέλω: »liebe« S | ὅ γάρ φησιν S | δ1 < V 9f δ μισῶ] νομίσω V 10 λεγόμενόν ἐστιν S | τελεσ. — δρᾶσαι] δρᾶσαι τὸ φαῦλον Ph: δρᾶσαι τὸ ἐνθυμηθῆναι (am Rd. noch »der «) τὸ φ. S 11 παραληπτέον < S | ἀλλὰ V | μόνον < S | λογισμῶν — περιαγομένης Ζ. 13 < Ph 11 f λογισμῶν . . ἡμῖν — πλεονάκις Ζ. 12 < S 12 ενφανταζόντων V: φαντασίας S | ἡμᾶς] καὶ S 13 θέλωμεν VU | περὶ πολλὰ < S 14 ὅλως < Ph: τοῦτο S | ἢ μὴ ἐνθυμ. < S 15 χρῆσθαι ἢ — ἐνθυμήμασι] »Vollbringen oder « S 16 μὲν < S | γὰρ πίπτειν Ph 17 πρὸς δοκ.] προσδεχομένων Ph | μὴ πεισθῆναι — χρῆσθαι αὐτοῖς Ζ. 18] »aber sie nicht vollbringen oder « S 18 αὐτοῖς < Ph | ἐπεὶ — ἐμπιμπλάντα S. 834, 14 < Ph | ἐπεὶ — αἰτίας S. 334, 3 < S | οὐκ V ἥκιστα, ᾡ ἀπηρέσκετο, ἐποίει, τὸ δὲ καλόν, ᾡ ἠρέσκετο, ἥκιστα, εἰ μὴ περὶ τῶν ὀθνείων ἐνθυμημάτων ἔλεγεν, ἅ ἐνθυμούμεθα ἔσθ᾿ ὅτε καὶ μὴ βουλομενοι, ἐξ οἵας οὐ γινώσκοντες αἰτίας; ἅ ἀνατρέπεσθαι χρὴ καὶ ἐπιστομίζεσθαι, ἵνα μὴ εὐρυνόμενα τῶν περάτων κρατήσωσι τῆς ψχυχῆς. ἀμήχανον γὰρ τούτων ἐνευκαιρούντων ἐν ἡμῖν ἐπανατεῖλαι <ἐν τῇ ψυχῇ ἡμῶν> τὸ ἀγαθόν. ὀρθῶς ἄρα »ὅ οὐ γινώσκω« ἔλεγεν·

»οὐ γὰρ ὅ θέλω, <τοῦτο> πράσσω, ἀλλ᾿ ὅ μισῶ, τοῦτο ποιῶ«. θέλομεν γὰρ τὰ μὴ προσήκοντα καὶ ἅμὴ μὴ θέμις μηδ’ ἐνθυμεῖσθαι, ἐπειδὴ τοῦτο ἀγαθὸν τέλειον, μὴ μόνον τοῦ ποιῆ σαι αὐτὰ ἐγκρατεύεσθαι, ἀλλὰ καὶ τοῦ ἐνθυμηθῆναι, καὶ ὅ θέλομεν, τοῦτο ἀγαθὸν οὐ γίνεται, ἀλλ᾿ ὅ οὐ θέλομεν, πονηρόν. ἐπιφοιτῶσι γὰρ ἐπὶ τὴν καρδίαν ἡμῶν καὶ ἐπιβαίνουσι, καὶ μὴ βουλομένων ἡμῶν, πολλάκις μυρία τε περὶ μυρίων, περιεργίας ἡμᾶς καὶ φιλοπραγμοσύνης ἀλόγου ἐμπιπλάντα.

διὸ τὸ μὲν δέλειν αὐτὰ μὴ ἐνθυμεῖσθαι παρά- κειται, τὸ δὲ κατεργάζεσθαι εἰς τὸ ἀφανίσαι, ἵνα μὴ καὶ αὖθις περὶ τὸν λογισμὸν ἀνέλθωσιν, οὔ, ὅτι μὴ κεῖται τοῦτο ἐφ’ ἠμῖν, ὡς ἐξην, ἀλλὰ τὸ χρήσασθαι μόνον αὐτοῖς πως, ἢ μὴ χρήσασθαι. ὡς εἶναι τὸν νοῦν τοιοῦτον τοῦ ῥητοῦ »οὐ γὰρ ὅ θέλω ποιῶ ἀγαθόν«·

θέλω γὰρ μὴ ἐνθυμεῖσθαι ἃ βλάπτει με, ἐπειδὴ τοῦτο τὸ ἀγαθὸν πανάμωμον. κατὰ τὸ λεγόμενον »ἄνευ ψόγου τετυγμένον χερσί τε καὶ νόῳ τετράγωνον«, καὶ τοῦτο μὲν »ὅ θέλω ἀγαθὸν οὐ ποιῶ, ὅ δὲ μὴ δέλω πράσσω κακόν«· 6 Rom. 7, 15 — 18. 22 Rom. 7, 19 — 21 Plato Prot. 339 B (Simonides) 21 vgl. Antonius Mel. PGr 136, 805 C 1 ἥκιστα] ἦν ἕκαστα V 2 ἅ] ὅσα V: »daher« vor ἅ + S 4 Μευ νόμεθα U: τὰ κακὰ ἡμῖν πάντων S 5 ἐνευκ.: »indem . . . « S 6 ἐν τῇ ψ. ἡμ. + S 103v 7 θέλω: »liebe« übersetzt stets S | τοῦτο + S, vgl. S. 339, 2 7f ἀλλ᾿ ὁ μισῶ < V 8 μισῶ] »nicht « S | δέλω γὰρ S | ἃ μὴ θέμις < S 9 μηδ᾿ — ἐνθυμηθῆναι κ. Ζ. 10: »nicht nur nicht tun, sondern auch nicht begehren, und « S | μηδ᾿ : μὴ VU | τέλ. U 152 10 αὐτὸ V U | ἐγκρ. V 377v | καὶ εἰ ὃ θέλω S 11 τοῦτο οὐ γίνεται τουτέστιν τὸ ἀγαθὸν S 12 ἐπὶ] περὶ U | τ. καρδίαν: τὸν νοῦν S | ἡμῶν < V: ἡμῖν S (ny: no S) | καὶ ἐπιβαίνουσι < S | καὶ] κἂν S 13 πολλάκις — τοῦ ῥητοῦ Ζ. 18] »viele « S | καὶ περὶ φ. U 14 πιμπλάντα V, πιμπλάντα V, πιμπλόντα U | μὲν] μὴ V | μὴ] μηδὲ U 14f ἐνθυμηθῆναι παρακεῖσθαι Ph 15 ἀφανῆσαι V 15f μὴ vor ἀν. Phb 15 Pha 16 οὐ < VU 17 ἀλλὰ — μὴ χρήσασθαι < Ph γὰρ < V 19 ἅ βλάπτει με < S | τὸ < U | πανάμ.] καὶ ἄμωμον U: < S 20 κατὰ — τετράγωνον Ζ. 21 < Ph | τὸ ἄνευ w. e. seh. S 21 νῶ V | εἰς τετράγωνον S 22 τοῦτο οὐ ποιῶ S | μὴ θέλω: »hasse« S | κακὸν πράσσω V | πράσσω < S ού θέλω ἐννοεῖσθαι, καὶ ἐννοοῦμαι ὅσα μὴ θέλω.

καὶ ἐπισκέψασθαι <δεῖ> εἰ μὴ διὰ ταῦτα αὐτὰ καὶ ὁ Δαυὶδ ἐνετύγχανε τῷ θεῷ, ἐπὶ τῷ λογίζεσθαι καὶ αὐτὸν ἅ μὴ ἤθελεν· »ἀπὸ τῶν κρυφίων μου καθάρισόν με, καὶ ἀπὸ ἀλλοτρίων φεῖσαι τοῦ δούλου σου. ἐὰν μή μου κατακυριεύσωσι, τότε ἄμωμος ἔσομαι. καὶ καθαρισθήσομαι ἀπὸ ἁμαρτίας μεγάλης«. καὶ αὐτὸς δὲ ὁ ἀπόστολος ἐν ἑτέρῳ· »λογισμοὺς καθαιροῦντες καὶ πᾶν ὕψωμα ἐπαιρόμενον κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ θεοῦ | καὶ αἰχμαλωτίζοντες πᾶν νόημα εἰς τὴν ὑπακοὴν τοῦ Χριστοῦ«.

Εἰ δέ τις ὁμόσε τῷ λόγῳ ἰέναι τολμῶν ἀποκρίνοιτο ὡς ἄρα διδάσκει ὁ ἀπόστολος ὡς οὐ μόνον ἐν τῷ λογίζεσθαι τὸ κακὸν ὃ μισοῦμεν καὶ ὃ οὐ θέλομεν πράσσομεν, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ ποιεῖν καὶ κατεργάζεσθαι, διὰ τό »οὐ γὰρ ὅ θέλω ποιῶ« λελέχθαι »ἀγαθόν, ἀλλ’ ὅ οὐ θέλω κακόν, τοῦτο πράσσω«, ἀξιώσομέν που, εἰ ἀληθῆ γέγει ὁ ταῦτα λέγων, διασαφῆσαι τί ἦν τὸ κακὸν ὅ ἐμίσει ὁ ἀπόστολος καὶ ὃ οὐκ ἐβούλετο μὲν ποιεῖν, ἐποίει δέ, καὶ τὸ ἀγαθὸν ὅ μὲν ποιεῖν, οὐκ ἐποίει δέ, ἀλλ’ ἀντιστρόφως, ὁσάκις μὲν ἤθελε ποιῆσαι τὸ ἀγαθόν, τοσαυτάκις, οὐ τὸ ἀγΜὸν ὅ ἤθελεν, ἀλλὰ τὸ πονηρὸν ὅ μὴ ἤθελεν ἐποίει.

ἦρά γε οὐ θέλων εἰδωλολατρεῖν, ἀλλὰ θεολα- τρεῖν, ὅ μὲν ἤθελε θεολατρεῖν οὐκ ἠδύνατο, ὅ δὲ μὴ ἤθελεν εἰδωλο- 3 Psal. 19, 13. 14 — 6 II Kor. 10, 4. 5; vgl. S. 338, 14 — 9. 13 Plato Pol. 610 C — 12 Rom. 7, 19 1 οὐ θέλω ἐνν. < S | θέλων Ph | ἐνν. οσα] ἐννοούμενος ἃ Ph | μὴ ἤθελεν S | ἐπισκέψασθε Ph Ausgg. 2 δεῖ + S | διὰ ταῦτα αὐτὰ] »von « S | αὐτὰ < V | καὶ . . ἐνετ. τ. θεῷ < S 2f δυσχαιραίνων U 3 τὸ λογίζ. V | καὶ αὐτὸν < S | ἅ μὴ θέλων ἅ μὴ ἤθελεν S (wahrsch. die Verdoppelung bei der Übers.) 4 ἐὰν — ἔσομαι καὶ Ζ. 5] »und bald « S 6 ὁ αὐτὸς δὲ S | ἐν ἑτέρῳ] ἑτέρους δὲ S 7 καθαιρ. S 104: φησί + S | καὶ πᾶν — θεοῦ Ζ. 8] »und bald « S 9 ὁμόσαι V: < Pha | ὁμόσε τ. λ. ἰέναι < S | τῷ λόγῳ] U 152v | τολμᾶ ἀποκρίνεσθαι εἰπεῖν?) S 10 διδάσκοι V Ph: »redet« S | ὡς — ἀξιώσομεν Ζ. 13] »nicht nur von Gedanken, sondern vom (o am Rd. in Sa: na »auf« S) Tun habe dies der Apostel « S 10f ὁ < Ph) μιδ.] νομιοῦμεν V 11 πράττομεν Phb: U | ποιεῖν Ph 11 f αὐτὸ nach κατ. Ph 12 καὶ V Ph τὸ Ph: τοῦ U: τοῦτο V ἀγ. λελέχθαι Ph 13 ἀλλὰ U | ἀξιώσωμεν U Ph b : V | εἰ] γὰρ übersetzt S 14 μὲν schon nach ἐμίσει Ph: < S 15 o vor οὐχ < U Ph | ἠβούλετο VU | ἐποίει δέ] καὶ τοῦτο ἐποίει S | καὶ τὸ — ἐποίει δὲ Ζ. 16 < Pha S | τὸ < U 16 ἀλλὰ U 17 f ἤθελεν ἐποίει, ἀλλὰ Ph | 18 ἆρά γε — κορυφαιότατον S. 336, 14 < Ph | ἆρά γε Jh: ἄρα γὰρ VU: ἆρα γοῦν? S 18f ἀλλὰ θεολατρεῖν < V 19 ἐδύνατο, ἢ V λατρεῖν ἠδύνατο, ἢ σωφρονεῖν μὲν ὅ ἤθελεν οὐκ ἐποίει, ἀκολασταίνειν δὲ ὅ ἤχθετο ἐποίει; καὶ συλλήβδην κραιπαλᾶν, ἀσωτεύεσθαι καὶ θυμοῦσθαι, ἀθικεῖν καὶ τὰ ἄλλα ὅσα πονηρίας ἔργα, ἅ μὴ ἤθελε μὲν ἐποίει, ἄ δὲ ἤθελε, δικαιοσύνην καὶ ὁσιότητα, οὐκ ἐποίει;

καὶ μὴν αὐτὸς ἐν ταῖς ἐκκλησίαις προτροπάδην ἐξεγείρων πάντας εἰς τὸ μὴ ἀνομεῖν οὐ μόνον τοὺς ποιοῦντας καὶ ἐπιτηδεύοντας τὰ ἄτοπα ὀλέθρῳ τηρεῖσθαι καὶ ὀργῇ παρεγγυᾷ, ἀλλὰ καὶ τοὺς συνευδοκοῦντας αὐτοῖς εἰς ταῦτα, ἀμιγὲς ἁμαρτίας ἐν ἡμῖν τὸ δίκαιον ἀσκεῖσθαι διαμιλλώμενος. Πᾶν γὰρ ἁμάρτημα καὶ ἐπιτήδευμα τὸ συμπέρασμα κτᾶται διὰ τῆς σαρκός.

πολλάκις γοῦν ἐν ταῖς ἐπιστολαῖς άναφανδὸν αὐτὰ δὴ ταῦτα διδάσκων ἡμᾶς ὑπεκτρέπεσθαι καὶ μισεῖν »μὴ πλανᾶσθε· οὔτε πόρνοι« βοᾷ »οὔτε εἰδωλολάτραι οὔτε μοιχοὶ οὔτε μαλακοὶ οὔτε ἀρσενοκοῖται οὔτε κλέπται οὔτε πλεονέκται οὔτε μέθυσοι, οὐ λοίδοροι, οὐχ ἄρπαγες βασιλείαν θεοῦ κληρονομήσουσι«. καὶ τὸ κορυφαιότατον, εἰς τὸ παν- τάπασιν ἡμᾶς ἐκ παντὸς ἀποδρᾶναι καὶ ἀποτινάξασθαι τὸ ἁμαρτάνειν προτρέπων »μιμηταί μου« ἀποφαίνεται »γίνεσθε καθάπερ κἀγὼ Χριστοῦ«.

οὕτως οὐ τῷ ποιεῖν ἅ μὴ ἤθελε καὶ πράττειν ὑπέθετο τὰ προειρημένα, ἀλλὰ τῷ μόνον λογίζεσθαι· ἐπεὶ πῶς ἂν ἦν μιμητὴς άκριβὴς τοῦ Χριστοῦ; | νυνὶ δὲ ἐπειδήπερ ἐπιπίπτουσι θηριώδεις 7 Röm. 1, 32 — 11 I Kor. 6, 9. 10 — 16 I Kor. 11, 1 1 θέλων σωφρονεῖν S | ἐποίει . . ἐποίει Z. 2] ἠδύνατο beidemale S | ἆκολασταίνειν < S 2 καὶ συλλ. — οὐκ ἐποίει Ζ. 4] »so auch bei dem übrigen« S | καὶ κραιπαλᾶν V | ἀλλὰ ἀσωτεύεσθαι U | καὶ2 < V 3 ὄσα] τῆς U 3f ἤθελεν ἐπ. μὲν U 4 καὶ μὴν — διαμιλλώμενος Ζ. 8] »Aber treibt nicht er selbst alle Gemeinden an (viell. »antreibend«) zum Guten, die Bösen der Plage und dem Zorn übergebend, nicht nur die Sühdigenden, sondern verwirft auch, die mit daran Gefallen haben?« S 8 ταῦτα] αὐτὰς U | ἀμιγαῖς ἁμαρτίαις V | ἀμιγγὲς U | διαμιλλώμενον V 9 πᾶν S 104v | καὶ ἐπιτήδευμα U 153 < S 10 γοῦν] οὖν V | ἀναφανδὸν < S | ταῦτα < V 11 ἡμᾶς < S | κ. μισεῖν < S | μισεῖν φησὶν U 12 βοᾷ < U: »sprach er« S | οὔτε μοιχοὶ — ἅρπαγες Z. 13] »noch alle Übeltäter« S 13 οὐκ ἄρπ. V 14 βασιλ. θ. οὐ κληρ.] »werden des Reiches Christi würdig sein« S | οὐ κληρ. V; vgl. S. 324, 14 | τὸ κορυφαιότατον < S | εἰς — παντὸς Z. 15] πῶς δὲ καὶ ἡμᾶς εἰς τὸ παντάπασιν Ph 15 f ἀποδρ. . . τὸ ἁμαρτ. προτρ.: »reinigend von der Sünde« S 15 ἀποδρ. καὶ < Ph | κ. ἀποτεινάξασθαι V: < S 16 προτρεπόμενος Ph | γίνεσθαι V | καθάπερ] καθὼς Ph 17 οὕτως] οὖ Phb | οὐ τὸ U Bo1 | κ. πράττειν < Fh S 18 προ|ειρ. V 378bv | ἀλλὰ τὸ Bo1 Phb | ἦ U 18f μιμ. Χριστοῦ ἀκριβής Ph 19 νυνὶ — ψυχῆς αὐτοῦ S. 338, 1 < Ph | νυνὶ — νεύοντας S. 337, 6 < S | ἐμπίπτουσι U πολλάκις λογισμοί, ἐπιθυμίας ἡμᾶς ἄλλοτε ἄλλως ἐμπιπλάντες καὶ περιεργίας ἀλόγου, ἠύτε μυιάων ἀδινάων ἔθνεα πολλά, ἔφη »τὸ γὰρ ὅ οὐ θέλω. τοῦτο ποιῶ«.

ἅ χρὴ τῆς ψυχῆς εὐθαρσῶς ἀποσοβεῖν, μηδὲν ὄλως εἰς τὸ ποιῆσαι τὰ ὑπ᾿ αὐτῶν ὑπηχούμενα νεύοντας. ἵνα γὰρ ἐγκριθῶμεν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ἐν πάσαις ἡδοναῖς καὶ λύπαις δοκιμασθέντες εἰ μὴ μεταβαλλοίμεθα, ἀλλὰ πανταχοῦ καθάπερ ἀκήρατος χρυσὸς διὰ πυρὸς βασανιζόμενος οὐκ ἐξιστάμεθα τῆς οἰκείας ἀρετῆς, συμβαίνει <τὸ> διοχλεῖσθαι τὸν ὑπὸ πολλῶν.

ὅθεν δὴ γενναίως ὥσπερ στρατιώτας ἀρίστους ἀντιπαρατάσσεσθαι δεῖ, οἵ ἐπειδὰν ὑπὸ τῶν ἐχθρῶν αἴσθωνται πολιορκούμενοι, τοξείας οὐδὲν φροντίσαντες καὶ τῶν ἄλλων αὐτῶν ἀκοντισμάτων, ὑπὲρ τοῦ σῶσαι τὴν πόλιν προθύμως ἐπ᾿ αὐτοὺς ἵενται, μηδὲν ἐλλείποντες σπουδῆς, ἔστ᾿ ἂν τὸ στῖφος αὐτῶν εἰς φυγὴν ἀνατρέψαντες ἀπώσωνται τῶν ὅρων ἔξω.

ὁρᾷς γὰρ ὡς οἱ λογισμοὶ διὰ τὴν ἐνοικοῦσαν ἁμαρτίαν ἐν ἡμῖν ἐξωθεν ἐπισυνίστανται, καθαπερεὶ κύνες λυσσῶντες ἢ ἄγριοι καὶ θρασεῖς λῃσταὶ καθ᾿ ἡμῶν ἀεὶ παρορμώμενοι ὑπὸ τοῦ τυράννου καὶ ἄρχοντος τῆς ἀδικίας, δοκιμάζοντος ἠμᾶς εἰ ἀνθίστασθαι αὐτοῖς ἀρκοῦμεν καὶ ἀντιπαρατάσσεσθαι.

Ἄγε οὐν, μή ποτε ὑπενδοῦσα ἁρπασθῇς, ὠ ψυχή, πρὸς αὐτῶν, καὶ οὐχ ἔξομεν ὑπὲρ σοῦ δοῦναι λύτρα. »τί γὰρ ἀντικατάλλαγμα 3 Ilias II, 469 — 4 öm. 7, 20 — 10 vgl. Symp. S. 139, 9 — 16 vgl. öm. 7, 7 — 17 vgl. Symp. 6, 1 S.64,20f — 21 Mt. 16, 26 10—S. 338, 15 S. Parall. 425 S. 175f Holl 1 ἐμπιπλῶντες U 2 περιεργείας V: περιεργασίας U | ἀλόγου < U 4 ἅ χρὴ Pet ür ἄχρι 5 μηδὲν ein Anonym.: μηδένα V U 6 νεύοντες V 8 ἀκήρατος] »lebendiges« S | βασανιζόμενος S Holl: βασανιζόμενοι V U 153v 8f μὴ ἐξισταίμεθα empfiehlt Dd 9 τὸ + Holl 10 δὴ γενναίως — S. 338, 15 τῆς γνώσεως τοῦ δεοῦ C in K Bl. 207 f. Lemma τοῦ ἁγίου Μεθοδίου ἐκ τοῦ περὶ αὐτεξουσίου | δὴ] δεῖ CS | γενναίως < S 10f ἀντιπαρατ. — πολιορἐκεῖνοι Ζ. 11f < S | ἀντιπ. — οἵ Z. 11] ἀντιπαρατάττεσθαι τοῖς ἐχθροῖς· ἐκεῖνοι γὰρ C 11 ὑπὸ] ἀπὸ U 12 τοξίας VC | καὶ τῶν — ἀκον τισμάτων Ζ. 12f S 13 ὑπὲρ — ἵενται] »damit wir seien « S | ἔενται VU 14 μηδένα λείποντες V | ἔδτ᾿ — ἔξω Z. 15 < S | στῆφος C 15 ἀπώσονται U | γὰρ und οἱ < V | ὡς οἱ] ὅσοι S ὅσοι λογ. »mit wie vielen « S) 16 οἰκοῦσαν U | ἔξωθεν < S | καθάπερ ἢ V, καθάπερ αἱ C 17 ἢ ἄγριοι — λῃσταὶ < S | ἢ] αι C | ἀεὶ < S 17f παρορ|μώμ. C 207v 18 τυράννου καὶ < S | δοκιμάζοντες U 19 αὐτῷ S 20 ὑπενθοῦσα < S | ὦ ψ. ἁρπ. C | πρ. αὐτὸν U C 21 οὐκέξομεν UC εἰ μὴ

εἰ μὴ εἴχομεν, ἦν ἂν καὶ χαρτότατον, τοὺς ἀντιπράσσοντας ἠμῖν καὶ μαχομένους· ἐπεὶ δὲ τοῦτο ἀδύνατον, κοὶ ὃ θέλομεν οὐ δυνάμεθα (θέλομεν δὲ μὴ ἔχειν τοὺς ἐξέλκοντας ἡμᾶς εἰς πάθη — ἠν γὰρ ἄν ἀνιδρωτὶ σῳθῆναι — καὶ ὃ θέλομεν τοῦτο οὐ γίγνεται, ἀλλ᾿ ὅ οὐ γὰρ ἡμᾶς δοκιμάζεσθαι, ὡς ἔφην), μὴ ἐνδιδῶμεν, ὠ ψυχή, μὴ ἐνδιδῶμεν τῷ Πονηρῷ, ἀλλὰ ἀναλαβόντες »τὴν πανοπλίαν τοῦ θεοῦ« ὑπερασπίζουσαν καὶ προαγωνιζομένην ἡμῶν ἐνδυσώμεθα »τὸν θώρακα τῆς δικαιοσύνης«, ὑποδησώμεθα »τοὺς πόδας ἐν ἑτοιμασίᾳ τοῦ εὐαγγελίου, ἐν πᾶσί τε ἀναλάβωμεν τὸν θυρεὸν τῆς πίστεως, ἐν ᾦ δυνήσόμεθα πάντα τὰ βέλη τοῦ πονηροῦ τὰ πεπυρωμένα σβέσαι, καὶ τὴν περικεφαλαίαν τοῦ σωτηρίου«, »καὶ τὴν μάχαιραν τοῦ πνεύματος, ὃ ῥῆμα θεοῦ«, »πρὸς τὸ δύνασθαι στῆναι πρὸς τὴν μεθοδείαν τοῦ διαβόλου«, »λογισμόύς« τε καθαιρεῖν »καὶ πᾶν ὕψωμα ἐπαιρόμενον κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ θεοῦ«, »ὅτι μὴ ἔστιν ἡμῖν ἡ πάλη πρὸς αἱμα καὶ σάρκα«.

τούτου δὲ ἔνεκα ταῦτα λέγω, ὅτι οὑτος ὁ τρόπος τοῦ άπο- στόλου τῶν συνταγμάτων. πολλὰ μὲν γὰρ ἔστι καὶ περὶ ἑκάστου τῶν ἐν τῇ ἐπιστολῇ ταύτῃ εἰρημένων άποδεῖξαι, ὡς ἀρθοδόξως καὶ μεμελετημένως ἔχει· ἀλλὰ μακρὸν ἂν εἴη ἔκαστον αὐτῶν οὕτως 4 vgl. De vita 2, 5 S. 210, 26f — 5 vgl. öm. 7, 5 — 6 De res. II, 3, 1 — 7 Ephes. 6, 13–17. 11 — 14 II Kor. 10, 4. 5 — 15 Ephes. 6, 12 — 19 vgl. S. 121, 19. 345, 12 1 φησὶν ἄνθρωπος UC | εἰ — ἀντιπράσσοντας Ζ. 2] ἦν αὐτοὺς C 2 ἦν — χαρτότατον < S | ἂν VPh: ἄρα U Ph: χαρτ. Jh mit Plat. Prot. 358 A χαρτός = laetabilis: χαρμότατον VU: χαρμιώτατον PhDd 2 f μαχομ.] ἐπέχεσθαι + C 3 ἐπεὶ] ἐπειδὴ C | δὲ] γὰρ U Ph τοῦτο | V 379 4 ἠμᾶς < V C Ph, aber vgl. 7, 1 | ἱδρῶτι V C Phb: ἀνιδιτὶ Pha Jh. b γίνεται V C Ph | μὴ θέλομεν C 6 ὡς ἔξην] ὡς ἐχρῆν Ph: < S | ἐνδίδωμεν οὖν ὦ U: ἐνδιδομένω Pha | ἐνδ. ἐν Phb; ἐνδίδω μὲν Pha 7 ἀλλ’ VPhb | ἀνα|λαβόντες U 154 ὑπερασπ. κ. προαγωνιζ.] »helfend« S 8 κ. προαγωνιζ. < Ph 9 καὶ ὑποδησ. — γνώσεως τοῦ θεοῦ Z. 15] »usw. bis « S | ὑποδυσώμεθα V | εὐαγγ. τῆς εἰρήνης U Eph. 6, 15 10 ἐν] ἐπὶ Ph | πᾶσί τε] πᾶσιν U | ἀναλαβόντες U C | θυραιον V | ᾠ] ἦ Ph | δυνησώμεθα VUCPha 12 τ. σωτηρ. δέξασθαι U | ὅ] ἥ C 13 εἰς τὸ δύν. C | μεθοδίαν V 14 καθαίρειν V: καθελεῖν Ph | ἐπαιρ. C 208 15 θεοῦ] χριστοῦ Ph. C endet 16 τούτου — προῄρ. νῦν S. 339,2 < Ph | τούτου] τίνος S | ταῦτα < V 17 περὶ — ταύτῃ Z. 18 = vsem v poslanii sem: o vsem poslanii i sim S 18 ταύτῃ] ταῦτα V | ὀρθοδ. S 105v 19 μεμελημένως U Jh | ἔχει < S | ἀλλὰ las wohl auch S ([istinno] <νο>) μακρὸν — διελθεῖν S. 339, 1] «Wir machen zu groß das Wort« 8 διελθεῖν. τὸν γὰρ τύπον αὐτοῦ δεῖξαι μόνον καὶ τὴν βούλησιν προῄρημαι νῦν.

»οὐ γὰρ ὅ θέλω, τοῦτο πράσσω, ἀλλὰ ὅ μισῶ, τοῦτο ποιῶ· εἰ δὲ ὅ οὐ θέλω, τοῦτο ποιῶ, σύμφημι τῷ νόμῳ τοῦ θεοῦ ὅτι καλός· νυνὶ δὲ οὐκέτι ἐγὼ κατεγάζομαι αὐτό, ἀλλὰ ἡ οἰκοῦσα ἐν ἐμοὶ ἁμαρτία. οἶδα γὰρ ὅτι οὐκ οἰκεῖ ἐν ἐμοί, τουτέστιν ἐν τῇ σαρκί μου, τὸ ἀγαθόν« ὀρθῶς λέγων. μέμνησθε γὰρ ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ὡς διωριζόμεθα, εἰ καὶ σπεύδων ἐγὼ ταχὺ πάντα διεξελθεῖν μᾶλλον βραδύνω, μακροτέρας μου τῶν λόγων τῆς περιόσου ἢ προσεδόκησα γεγενημένης, ἥν προδυμητέον δὴ διανύσαι. ἄλλως γὰρ τοῦ προκει- μένου οὔποτε ἥξομεν ἐπὶ τέλος.

Οὐκοῦν ἐλέγομεν ἀφ’ οὗ τὸν ἄνθρωπον, εἰ μνημονεύετε, πλανηθέντα τὴν ἐντολὴν ἀθετῆσαι συνέβη, ἐντεῦθεν ἐκ τῆς παρακοῆς τὴν ἁμαρτίαν λαβοῦσαν γένεσιν εὶς αὐτὸν εἰσῳκηκέναι.

οὕτως γὰρ πρῶτον στάσις ἐνέπεσε, σφαθᾳσμῶν τε καὶ λογισμῶν ἀνοικείων ἐπλη- ρώθημεν, κενωθέντες μὲν τοῦ ἐμφυσήματος τοῦ θεοῦ, πληρωθέντες δὲ ἐπιθυμίας ὑλικῆς, ἥν ὁ πολύπλοκος ἐνέπνευσεν ἐἰς ἡμᾶς βαρχυπορησάντων ἡμῶν τῆς παραγγελίας τοῦ θεοῦ τὸν κύκλον.

διὸ καὶ τὸν θάνατον ὁ θεὸς πρὸς ἀναίρεσιν τῆς ἁμαρτίας ὑπὲρ ἡμῶν ἀνεύρατο, ἴνα μὴ ἐν ἀθανάτοις ἡμῖν ἀνατείλασα, ὡς ἔφην, ἐθάνατος 2 öm. 7, 15–18 — 6 De res. I, 42. U, 2 S. 287 f. 331 ff — 11 De I, 38, 5 S. 281, 7ff — 18 vgl. De res. I, 38, 5. 40, 5. 41, 1. 42, 2. 43, 3. 44, 1 S. 281f. 285, 4ff. 286, 5 ff. 288, 9ff. 291, 1ff. 292 f 1 καὶ τὸν βούλ. < S 2 προείρημαι V U (η über ε in U | τοῦτο vor πράσσω < Ph | μισῶ übers, auch hier »nicht « S 3 εἰ — ποιῶ < VUPha | τοῦ θεοῦ nach τ. νόμῳ < Ph u. Rom. 7, 16 4 καλὸν Pha | οὐκέτι] »nicht« S | ἀλλ’ V Ph | ἐνοικοῦσα Pha 6 μέμνησθαι V 7 ὡς »welches« S oder jaze aus jakoze) schon vor ἐν Ph | ὁριζόμεθα V U | εἰ καὶ — ἐλέγομεν Ζ. 11 < Ph | ταχὺ — βραδύνω Ζ. 8] »gehend das Wort ürzt « S | διελθεῖν V, w. e. seh. auch S | μᾶλλον U 154v 8 μακροτέρας — γεγενημένης Ζ. 9] »während viele Worte hierüber nötig sind« S | μοι V | ἤ] ἦς U 9 < S δὴ] μὴ V | ἄλλως V 379v 11 ἐλέγομεν] οὐ λέγομεν V: λέγοομεν S | εἰ μνημ. Cornarius: ἐμνημονεύετε VU: < Ph S 13 εἰσοικηκέναι VU | οὕτω Pha 14 πρῶτον < Ph | σφασᾳσμ. τ. κ. < S | σφαδαϊσμῶν VUPh | λογισμῶν verbindet mit στάσις S 15 κενωθέντος V 16 ὁ < V | ὁ πολύτροπος ἐνεφύσησεν Ph 17 βραχυπορ. — κύκλον < Ph | βραχυπ. S 106 18 ὑπὲρ < S 19 ἀνεύρ. Ph: ηὕρατο V, εὕρατο U | ἐν — ἀνατ.] »in uns als Unsterbliche « v besmertny <ny> v sed 8 ᾐ.

ὅθεν ὁ ἀπόστολος »οἶδα γὰρ ὅτι οὐκ οἰκεῖ ἐν ἐμοί, τουτέστιν ἐν τῇ σαρκί μου, τὸ άγαθόν« γέγων τὴν άπὸ τῆς παραβάσεως διὰ τῆς ἐπιθυμίας εἰσοικισθεῖσαν εἰς ὲμᾶς ἁμαρτίαν βούλεται μηνύειν, ἧς δὴ καθάπερ βλαστήματα νέα καὶ κλῶνες οἱ φιφήδονοι περὶ ἡμᾶς ἐὶ λογισμοὶ συνί|στανται.

δισσὰ γὰρ ἐν ὴμῖν λογισμῶν γένη, τὸ μὲν ἀπὸ τῆς ἐπιθυμίας τῆς ἐνθωπευούσης ἐν τῷ σώματι συνιστάμενον, ἥτιςἐξ ἐπιπνοίας, ὡς ἔφην, ἐγενήθη τοῦ ὑλικοῦ πνεύματος, τὸ δὲ ἀπὸ τοῦ νόμου τοῦ κατὰ τὴν ἐντολήν, ὅν ἔμφυτον ἐλάβομεν ἔχειν καὶ φυσικὸν νόμον, πρὸς τὸ καλὸν ἡμῶν ἐξεγείροντα καὶ ἐπανορθούμενον τὸν λογισμόν. ὅθεν τῇ μὲν νομοθεσίᾳ »τοῦ θεοῦ κατὰ τὸν.

νοῦν συνηδόμεθα (τοῦτο γὰρ ὁ »ἔσω« ἄνθρωπος), τῇ δὲ νομοθεσίᾳ διαβόλου κατὰ τὴν ἐνοικοῦσαν ἐπιθυμίαν ἐν τῇ σαρκί. ὁ γὰρ νόμος ἀντιστρατευόμενος καὶ ἀντιπράσσων »τῷ νόμῳ. τοῦ θεοῦ, οἶον τῇ πρὸς τὸ ἄγαθὸν ὁρμῇ <καὶ> τῇ ἐπιθυμίᾳ »τοῦ νοός«, οὑτός ἐστιν τοὺς ἐμπαθεῖς ἀναφύων ἀεὶ καὶ ὑλικοὺς πρὸς ἀνομίαν περισπασμόύς, παντάπασι πρὸς ἡδονὰς ὤν ἑλκτικός.

1 öm. 7, 18 — 6 vgl. De res. I, 42, 2 S. 288, 12 — 7 vgl. S. 339, 16. 342, 4 — 10 vgl. Röm. 7, 22 — 12 Rom. 7, 23 — 15 vgl. Symp. S. 52, 3f 2 Oekumenius zu öm. 7, 18 PGr 118, 401 C. Gramer, Catene IV, 196, 24f 1 γὰρ] λέγων + S 2 Oek. Catene τὴν ἀπὸ τῆς παραβάσεως εἰσοικισθεῖσαν (sc. ἁμαρτίαν) λέγει. οὕτως ὁ ἐν ἁγίοις Μεθόδιος ἐν τῷ περὶ ἀναστάσεως λόγῳ Μεθ. Πατ. Catene) 3 εἰσοικεισθεῖσαν U | μηνύειν] ἤδη· + U 4 καὶ κλῶνες < Ph S | νέα < S | περὶ ἡμᾶς: »in « S | ἀεὶ V 5 δισσὰ] ὅσα V | τὸ . . τὸ Ζ. 7 Ph: ὁ . . ὁ VU 6 ἐνθωπευόύσης U, vgl. S. 288, 12 ἐν θεῶ πεσούσης V: ἐμφωλευούσης Ph, vgl. S. 343, 4f u. ἐνοικοῦσαν Z. 12: ἀπατώσης w. e. seh. S: ἐνθωκευούσης Dd, vgl. ob. zu S. 288, 12 | ἐν τῇ σαρκὶ S | συνιστάμενος V U 7 ἐπιπνοίας — ἐγενήθη < S | ἐπιπνοίας Scaliger, vgl. ἐνέπνευσεν 6, 2: ἐπινοίας V U Ph | ἐγενήθη] συνέστη Ph 8 f ἔμφυτον . . καὶ < S 8 ἐλάβομεν U 155 9 νόμον < S | καὶ ἐπανορθούμενον < Ph S 11 συνηδ.: »sinnen « S | δὲ] γὰρ V 12 ἐπιθυμίαν] ἁμαρτίαν U | νόμος < Ph 13 τοῦ θεοῦ] τοῦ νοός μου öm. 7, 23 | οἶον] ὁ ἐν U 14 πρὸς — τῇ < U | τὸ ἀγ. S 94v | καὶ + S | τῇ ἐπιθυμίᾳ < Ph | οὖτός] αὐτός Ph 15 ἀεὶ — ἑλκτικός Z. 16] »Be- « S I περι|σπ. V 380 16 παντάπασι — ἑλκτικός < ἡδονὰς ὤν] ἡδονῶν V

Τρεῖς γὰρ νόμους ὑποτιθέμενος ἀναφανδὸν ὁ Παῦλος ἐνταῦδά μοι καταφαίνεται· ἕνα μὲν τὸν κατὰ τὸ ἔναφανδὸν ἐν ἀγαθόν, ὅν καὶ »νόμον« σαφῶς »νοὸς« ἐκάλεσεν, ἕνα δὲ τὸν ἐκ ἐνιστάμενον τοῦ πονηροῦ καὶ εἰς τὰς ἐμπαθεῖς ἐξέλκοντα πολλάκις φαντασίας τὴν ψυχήν, ὄν ἀντιστρατεύεσθαι τῷ νόμῳ τοῦ νοὸς ἔφη, καὶ ἕτερον τὸν κατὰ τὴν ἁμαρτίαν ἐκ τῆς ἐπιθυμίας 1 Origen., Comm. in Ad Rom. 5, 10. VI S. 404 Lomm. — vgl. II, 17, 7 1 Oekumenius zu öm. 7, 22. 23 S. 465. Gramer, Catene IV, 24—206 aus Monac. gr. 412 1 Catene Μεθοδίου. Τέσσαρας Γε τις ἐνταῦθα λέγεσθαι νόμους εἰπών· ἕνα μὲν τὸν νόμον τοῦ θεοῦ, δεύτερον δὲ τὸν ἀντιστρατευόμενον, τρίτον, περὶ οὖ φησιν »τῷ νόμῳ τοῦ νοός μου«, τέταρτον, περὶ οὖ λέγει »τῷ νόμῳ τῆς ἁμαρτίας τῷ ὅντι ἐν τοῖς μέλεσί μου«. τούτων ὁ πρῶτος, φησί, τὸ εὐαγγελικόν ἐστι παίδευμα, ἐΜεν διὰ τοῦ κηρύγματος εἰσιὼν καὶ τὴν ψυχὴν ῥυθμίζων· ὁ δεύτερος, ὁ ἀντιστρατευομενος, καὶ] οὖτος τῶν ἐπεισιόντων ἔξωθέν ἐστι κατ’ ἐνέργειαν τοῦ πονηροῦ (διὰ τ. λογισμῶν κ. + Oek.) τὴν ψυχὴν αἰχμαλωτίζων· ὁ τρίτος, ὅν φησι νοός, οἶτός ἐστιν ὁ τῇ φύσει ἡμῶν ἐγκατασπαρεὶς παρὰ τοῦ δημιουργοῦ, τὰ τὰ τῷ δεῷ φίλά παροτρύνων· ὁ τέταρτος, ὁ τῆς ἁμαρτίας νόμος. οὖτός ἐστιν ὁ φιλάαμαρτήμων, ὃς διὰ τῆς πρὸς τὸ κακὸν συνηθείας ἐνεσκίρρωσεν ἐν ἠμῖν τὴν ἁμαρτίαν. οὖν, φησί, πῶς ἐκ διαμέτρου ἐναντίοις περιεστοιχίσμεθα νόμοις. οἱ μὲν γὰρ δύο ἔξωθεν ἡμῖν ἐπεισρέουσιν, ὁ μὲν πρὸς ἀγαθοεργίαν ἐκκαλούμενος, ὁ εὐαγγελικός, ὁ δὲ πρὸς κακίαν παρακαλῶν, ὁ ἀντιστρατευόμενος τοῦ πονηροῦ νόμος. οἱ Τε λοιποὶ δύο ἔνδον εἰδὶ καὶ τὴν ψυχὴν συνέχ·ουσιν, ὁ μὲν τοῦ νοὸς παρὰ τοῦ δημιουργοῦ ἡμῖν ἐγκατεσπαρμένος καὶ ὁδηγῶν πρὸς τὰ κρείττονα, ὁ δὲ τέταρτος, ὁ καὶ νόμος τῆς ἁμαρτίας, διὰ τὴν πρὸς τὸ κακὸν ἔξιν ἐνσκιρρωθεὶς ἐν ἡμῖν. διὸ πρόσσχες πῶς ἀκριβῶς εἶπε »βλέπω — νοός μου«, τούτῳ δὴ τῷ ἐμφύτῳ πρὸς τὰ καλά, καὶ αἰχμαλωτίζοντά με — μέλεσί μου«, ὡς εἰ ἔλεγεν· ἔξωθεν εἰσπνέων συγκινεῖ καὶ ἐρεθίζει πάντα τὸν ἐν ἐμοὶ ἀποκείμενον κονιορτὸν καὶ βόρβορον, δν ἡ πρὸς ἡμαρτίαν μοι ἕξις ἐνεσπίλωσε καὶ ἐνέκαυσε· καὶ ὁ νόμος δὲ τοῦ θεοῦ ὁ εὐαγγελικὸς κινεῖ καὶ ἐρεθίζει τὰ ἐν ἡμῖν ἔμφυτα καὶ ἐγκατεσΠαρμένα πρὸς ἀγαθοεργίαν σπέρματα. ἔκαστος γὰρ τῶν ἔξωθεν ἐπεισιόντων τὸν οἰκεῖον καὶ κατάλληλον ἔνδον καὶ ἐν ἡμῖν ὅντα νόμον κινῶν καὶ διερεθίζων ἤ εὐσεβεῖν ἤ ἀσεβεῖν ἡμᾶς προτρέπεται (kleine Varianten Oek.) 1 f ὑποτιθέμενος . . καταφαίνεται] ὑποτίθεται S 1 ἀναφανδὸν < S) nach ὁ Π. Ph | ὁ < Phb | Παῦλος] ἀπόστολος S 2 μοι u. μὲν < S | τὂν < Phb | τὸν ἔμφυτον V 3 δ VU | σαφῶς < S | ἐκάλ. νοός Ph | δὲ < S 3f προσβολῆς] ὀρμῆς schwerl. S »Antrieb«) 4 συνιστάμενον Ph | τοῦ] νόμον τοῦ Ph | ἐμπαθεῖς] παντοδαπὰς wie S. 342, 12 S 5 ἀντιστρατεύεσθαι U Ph: ἀπιστρατεύεσθαι V 6 ἕτερον] τρίτον Ph | τὸν] τὸ V | ἐκ — ἐνσκιρρώσαντα S. 342, 1] »ward« S | ἐπιθυμίας] ὁμαρτίας Pha ἐνσκιρρώσαντα ἐν τῇ σαρκί, ὅν »ὰμαρτίας« νόμον οἰκοῦντα ἐν τοῖς μέλεσίν <μου>« ἐκάλεσεν, ᾦ ἐπιβαίνων ὁ πονηρὸς καὶ πολλάκις καθ᾿ ἡμῶν ἐγκελεύεται, πρὸς ἀδικίαν ἡμᾶς καὶ πράξεις συνελαύνων κακάς.

ὁ γὰρ ἔξωθεν εἰσπνεόμενος ἀπὸ τοῦ πονηροῦ νόμος, καὶ διὰ τῶν αἰσθήσεων καθάπερ ἀσφαλτῶδες ῥεῦμα ἔνδον εἰς αὐτὴν ἐκχεόμενος τὴν ψυκήν, ὑπὸ τοῦ ἐν τῇ σαρκὶ κατὰ τὴν ἐπιθυμίαν ὑπάρχοντος κραταιοῦται νόμου.

φαίνεται γὰρ ὡς ἐν αὐτοῖς ἡμῖν τὸ μὲν βέλτιον, τὸ δὲ κεῖρον ὄν. καὶ ὅταν μὲν τὸ βέλτιον φύσει τοῦ χείρονος ἐγκρατέστερον γενηθῇ, φέρεται ὅλος πρὸς τὸ ἀγαθὸν ὁ νοῦς· ὅταν δὲ τὸ χεῖρον ἐπιβρίσῃ πλεονάσαν, ὃ ἀντιστορατεύεσθαι τῷ έν ἡμῖν λέγεται ἀγαθῷ, ἄγεται πάλιν ἀντιστρόφως πρὸς φαντασίας παντοδαπὰς ὁ ἄνθρωπος καὶ λογισμοὺς χείρονας.

Οὑ δὴ καὶ χάριν ὁ ἀπόστολος εὔχεται ῥυσθῆναι, θάνατον αὐτὸ καὶ ὄλεθρον εἶναι ἡγούμενος, ὥσπερ δὴ καὶ ὁ προφήτης ἀπὸ τῶν κρυφίων μου« | λέγων »καθάρισόν με«.

αὐτὰ γοῦν τὰ ῥήματα τοῦτο παρίστησιν »συνήδομαι γὰρ τῷ νόμῳ τοῦ θεοῦ κατὰ τὸν ἔσω« λέγοντος »ἄνθρωπον· βλέπω δὲ ἕτερον νόμον ἐν τοῖς μέλεσί μου, ἀντιστρατευόμενον τῷ νόμῳ τοῦ νοός μου καὶ αἰχμαλωτίζοντά με 1 Röm. 7, 23 — 4 Syinp. 11 S. 138, 16ff — 14 Peal. 18, 13 — 16 7, 22—24 1 ἐνσκηρώσ. V, ἐνσκιρώσ. U: σκιρώσαντα Ph (Dd im Thesaums ΙΙΙ, 1143) | τῇ < V | καὶ οὶκοῦντα S 2 ἐπιβαίνων ὁ πονηρὸς καὶ < Ph | κ. ἐποχούμενος < S | 3 καθ’ ἡμῶν ἐγκελ. < S | ἀδικίαν . . καὶ < S | ἡμᾶς < Ph 4 συνελαύνει S | ὁ γὰρ — νόμου Ζ. 7 < Ph 5 ἔνδον U 155v: < S 6 αὐτὴν < S | ἐκχεόμενον w. e. seh. S | υπὸ < S | τῇ < U 6f κατὰ τ. ἐπ.] #> pomyslu S 7 ὑπάρχοντος] ἐπιτυγχάνοντος U | κραταιωθεὶς schwerl. S (utvrjzaem wohl aus utvrjzaetsja) | ὡς < S | ἐν αὐτοῖς] ἐαυτοῖς Ph 7f ἐν ἡμῖν αὐτοῖς U 8 καὶ] ἀλλὰ S | μὲν] μέλλῃ i Ph: < S | φύσει < S 9 γενηθῆναι Ph | φαίρεται U 9f ὁ νοῦς schwerlich < S (wohl dobromu #> 10 ὅ ἀντιστρατ. — ἀγαθῷ Ζ. 11 < Ph: ’ καὶ ὁ ἀντιστρατευόμενος S | ἐπ. πλ.: »überwiegt« S | ὅ] τὸ U | τῷ] τὸ Y 11 πάλιν S 107 11 f πρὸς φαντ. παντ... Ph S 12 παντοδ.] πᾶς V | ὁ ἄνθρ. nach χείρ. PhS | χείρους Ph a : »ungehörige« S 14 εἶναι < Ph S | δὴ .. ὁ προφήτης] »David« S 15 λέγων -nsich. με Fh: »sprach« S: V | καθάρ.] σῶσον w. e. seh. S »erlöse«) | αὐτὰ] καὶ ἄ las schwerl. S (i ize wohl aus size) | γοῦν] οὖν Ph: γὰρ U | τὰ ῥητὰ U 16 τοῦτο] ταῦτα S | παρίστ.] συνιστῶσι Ph | εἴσω Pha 17 ἄνθρ. λέγοντος U | δ’ Ph | ἐν — μου U | ἐν < Ph | τ. μέλ. μ. nach ἀντιστορ. Ζ. 18 Ph 18 νό|μῳ V 380v | καὶ < S τῷ νόμῳ τῆς ὰμαρτίας τῷ ὄντι ἐν τοῖς μέλεσί μου. ταλαίπωρος ἐγὼ ἄνθρωπος· τίς με ῥύσεται ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου;‘ οὐ τὸ σῶμα θάνατον ἀποφαινόμενος, ἀλλὰ τὸν νόμον τῆς ἁμαρτίας τὸν ἐν τοῖς μέλεσι <τοῦ σώματος> διὰ τῆς παραβάσεως ἐν ἡμῖν ἐμφωλεύοντα καὶ πρὸς θάνατον ἀεὶ τὸν τῆς ἀδικίας τὴν ψυχὴν ἐμφαντάζοντα.

ἐπιφέρει γοῦν εὐθέως, ἀμέλει διαλυόμενος ἀπὸ ποίου θανάτου ἐγλίχετο ῥυσθῆναι καὶ τίς αὐτὸν ὁ ῥυόμενος ἦν, »χάρις τῷ θεῷ διὰ Ἰησοῦ χριστοῦ«. προσεκτέον γὰρ ὅτι, εἰ τὸ σῶμα θάνατον τοῦτο, ὦ Ἀγλαοφῶν, ὡς ὑπειλήφατε, ἔλεγεν, οὐκ ἂν τὸν Χριστὸν ὡςῥυόμενον αὐτὸν ὕστερον ἐκ τοῦ τοιούτου κακοῦ παρελάμβανεν.

ἐπεὶ τί παραδοξότερον ἢ πλέον ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ τῆς παρουσίας τί δὲ καὶ ὁ ἀπόστολος ὅλως, ὡς διὰ τῆς παρουσίας τοῦ Χριστοῦ δυνάμενος ἐκ τοῦ θανάτου ὑπὸ θεοῦ ἐλευθερωθῆναι, τοῦτο ἐφθέγγετο, ὁπότε πᾶσι καὶ πρὸ τοῦ τὸν Χριστὸν ἐλθεῖν εἰς τὸν κόσμον συνέβαινε θνῄσκειν; ἐρρύοντο γὰρ χωριζόμενοι πάντες τῶν σωμάτων κατὰ τὴν ἀπὸ τοῦ βίου ταύτην ἔξοδον. ἀλλὰ καὶ ὡσαύτως δὲ πᾶσαι αἱ ψυχαί, καὶ αἱ τῶν ἀπίστων καὶ πιστῶν καὶ τῶν ἀδίκων καὶ δικαίων, ἐχωρίζοντο τῶν σωμάτων κατὰ τὴν ἡμέραν τῆς τελευτῆς. τί οὖν ὁ ἀπό- 7 Röm. 7 3–5 f Nilus Ep. I, 249 PGr 79, 173 D 2 ῥύσηται V | σώματος τ. ἁμαρτίας τοῦ θαν. S 3 οὐ] οὐχὶ Nilus | ἀποφηνάμενος VU, aber auch Nilus ὑπάρχειν ἀποφαίνεται | τῆς ἁμαρτ.] τοῦ θανάτου S 4 τοῦ σώματος S Nilus: < VUPh: ὄντα + Nilus | τ. έν τῷ Ἀδὰμ παραβάσεως Nilus 4f φωλεύοντα ἐν ἡμῖν Nilus | ἐμφολεύοντα V 5 πρ. τὸν θάν. Nilus | ἀεὶ τὸν < Nilus, τὸν < Phb | τὴν V, aber hat auch Nilus 5f ἐμφ.] ἐπισπεύδοντα Nilus u. endet 6 ἐπιφέρων S | εὐθ. ἀμ. διαλ.] »macht er « S | διαλεγόμενος V U | ἀπὸ π] όποίου U Ph | μὲν θαν. Dd 7 ἦν ἐστίν S) χάρις δὲ + Ph) τῶ UPhS: ἦν εὐχαριστῶν Dd: εὐχαριστῶ V | θεῷ] φησίν + S 7f διὰ τοῦ Ἰησοῦ Ph 8 προσεκτ.] »wir verstehen« S: U 156 | γὰρ ὅτι] δὲ Ph | τοῦτο < S 9 ὠ V | ὑπείληφας (razumja aus razume) S 10 αὐτὸν S 107v 11 παράδοξον Ph | ἢ πλέον < Ph | τῆς χρ. παρουσίας U 12 διὰ τὴν παρουσίαν S 13 δυναμούμενος Ph | ἐκ < Ph | τ. θαν. τούτου S | τοῦ θεοῦ Ph | ὐπεφθέγγετο U | τοῦτο < S 14 εἰς τ. κόσμον < S 15 ἐρρύοντο — ὑπετίθετο S. 344, 5 < Ph | ἐρρ. Dd: ἐρύοντο VU | γὰρ < S | πάντες < S 16 τούτου S 17 πιστῶν κ. ἀπίστων κ. τ. δικ. κ. τ. ἀδίκων S | πισταὶ V 18 κατὰ — τελευτῆς übersetzt S »am Ende des « Labena» στολος πλέον παρὰ τοὺς ἄλλους λαβεῖν τοὺς ἐν ἀπιστίᾳ διαρίψαντας ἐσπούδαζεν; ἢ διὰ τί ῥυσθῆναι ἀπὸ τοῦ σώματος ηὔχετο, ὅ καὶ εἰ μή ἤθελε, πάντως ἂν συνέβαινεν αὐτῷ καθάπερ δὴ καὶ πᾶσι κεῖται τελευτῆσαι καὶ χωρισθῆναι τὰς ψυχὰς αὐτῶν ἀπὸ τῶν σωμάτων, εἴ γε θάνατον τὸ σῶμα τῆς ψυχῆς ὑπετίθετο;

ὥστε οὐ τὸ σῶμα τοῦτο, ὦ Ἀγλαοφῶν, θάνατον, ἀλλὰ τὴν ἁμαρτίαν τὴν κατοικήσασαν διὰ τῆς ἐπιθυμίας ἐν τῷ σώματι λέγει, ἦς ὁ θεὸς αὐτὸν διὰ τῆς παρουσίας τοῦ Χριστοῦ ἐρρύσατο.

ὁ γὰρ νόμος τοῦ πνεύματος τῆς ζωῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ἠλευθέρωσεν« ἡμᾶς »ἀπὸ τοῦ νόμου τῆς ἁμαρτίας καὶ τοῦ θανάτου«, ὅπως ὁ ἐγείρας »Ἰησοῦν ἐκ νεκρῶν« »διὰ τὸ αὐτοῦ πνεῦμα ἐν ἡμῖν« ζῳοποιήσῃ »καὶ τὰ θνητὰ σώματα ἡμῶν«, τῆς »ἁμαρτίας« τῆς ἐν τῷ σώματι κατακριθείσης πρὸς ἀναίρεσιν, »ἵνα τὸ δικαίωμα τοῦ« κατὰ τὴν ἐντολὴν πρὸς τὸ άγαθὸν ὴμᾶς ἐφελκομένου φυσικοῦ »νόμου« φανερωθῇ ἐξαφθέν, ὅ ἀσθενῆσαν τῆς σαρκὸς κεκρατη- μένης τῇ ἁμαρτίᾳ πρὸ τῆς παρουσίας τοῦ Χριστοῦ ταῖς ὺλικαῖς φροντίσιν ἐπεχώννυτο.

»τὸ γὰρ ἀδύνατον« τοῦ ἐν ἡμῖν φυσικοῦ ἀγαθοῦ, »ἐν ᾡ ἠσθένει« ὑπὸ τῆς ἐπιθυμίας ἡττώμενον τῆς ἐν τῷ σώματι, »ὁ θεὸς‘ ἀνερρώσατο, »πέμψας τὸν υἱὸν ἑαυτοῦ, τὴν ὁμοίαν τῇ σαρκὶ τῆς ἁμαρτίας σάρκα ἀνειληφότα« (ἀληθείᾳ γὰρ οὐ δοκήσει ἠν ὅ ἐφάνη), ἴνα τῆς ἁμαρτίας κατακεκριμένης πρὸς ἀναίρεσιν, »εἰς τὸ‘ μηκέτι »καρποφορῆσαι« ἐν τῇ σαρκί, τὸ δικαίωμα τοῦ« φυσικοῦ »νόμου πληρωθῇ«, πλεονάσαν τῇ ὑπακοῇ τοῖς μὴ 8 Röm. 8, 2. 11. 3. 4 — 16 Röm. 8, 3 — 19 De res. II, 18, 8. Ign., Ad (Pseudoignat., Ad Philipp. 3). Tert., De carne 1. 5 — 20 Rom. 8, 3. 7, 5. 8, 4 1 π. τ. ἄ . . . τ. ἐν ἀπιστίᾳ διατρ.] »als die Ungläubigen« S 2 ἤ fünfhundert auf einmal 5 andern —, wie sie ihn sehen konnten, auferstehen, nicht mit dem Leibe seiner Herrlichkeit, wie er auf dem Berge erschien, nachdem er verklärt worden, sondern wie sie ihn vor dem Leiden gesehen. — Auch 3 der Apostel aber, indem er einen andern Leib der Ηerrlichkeit< des Leibes der Niedrigkeit< Christi kennt —, einen andern aber, 10 ich, nicht der Substanz nach, sondern von der Verklärungäning des Leibes der Niedrigkeit< —, sagt, daß die Auferstehenden sie verwandelt worden sind. Und da or nun behauptet, daß Christus den Aposteln nicht mit jenem Leib erschienen sei, mit dem er der Welt erschien von der 15 Jungfrau geboren, sondern mit einem andern, in jenen ersteren dem Schein nach verwandelt, damit die »Fünfhundert« und die Apostel, welche ihn gesehen, gedenken, daß er im Leib der Niedrigkeit aber nicht im Leib der Herrlichkeit, so gebührt es sich, zu fragen, hat etwa Bedenken tragend der Sohn Gottes den Jüngern 20 den wirklichen (Leib) nicht gezeigt, sondern vor ihnen verborgen, während sie doch die ganze Erde durchgehen sollten, die Auferstehung der Toten, und gewiß machen sollten über Hoffnung alle Länder? AVas also denkend hat er nicht vielmehr wahren der Welt gezeigt? 25 Aber niemals hat er gelogen, die Wahrheit seiend und die Weisheit 5 des Vaters. Daher hat er nicht gelogen den Aposteln, noch zum Schein in einem andern Leib sich gezeigt, und nicht in dem, in welchem 2 Luk. 24, 39. Joh. 20, 25 ff; vgl. Iren. Adv. haer. V, 7, 1. 31, 2. Tert. De carne 5 — 4 I Kor. 15, 6 — 6 vgl. Mt. 17, 1ff. Mark. 9, 2 ff. Luk. 9, ff — 8 Phil. 3, 21 — 11 I Kor. 15, 51. 52 — 16 vgl. I Kor. 15, 6. 7 — 17 Phil. 3, 21 — 20 vgl. z. B. Tert. De praescr. 20. 22 — 25 De res. I, 52, 3. II, 18, 8. III, 5, 4 S. 308, 11ff. 370, 7ff. 395, 4ff. Tert. De carne Chr. 5 2 vgl. Dial. Adam. V, 3 S. 178, 4ff — 25 vgl. Dial. Adam. Y, 4 S. 178, 28ff 5 »auferstehen, nicht« vuskresnuti ne: vuskrsene S 13 »daß« S 14 Pamph. Orig. cum . . certum esset, quod salvator noster cum ipso corpore resurrexit quod susceperat ex Maria 26 D εἰ ἀληθείας διδάσκαλος ἦν δῆλον ὅτι πρῶτος αὐτὸς ἦν ἀληθεύων. Tert. totus veritas fuit 26 f »zum Schein« po mectu κατὰ φαντασίαν; vgl. Justin De res. (S. Parall. 107, 61 f Holl) 27 »sich gezeigt« S κατὰ« τὴν ἐπιθυμίαν »τῆς σαρκὸς περιπατοῦσιν, ἀλλὰ κατὰ« τὴν ἐπιθυμίαν τοῦ πνεύματος καὶ τὴν ὑφήγησιν.

»ὁ γὰρ νόμος τοῦ πνεύματος τῆς ζωῆς«, ὅ δή ἐστι τὸ εὐαγγίλιον, ἕτερος ὥν τῶν προ- ειρημένων νόμων, διὰ τοῦ κηρύγματος πρὸς ὑπακοὴν τεθεὶς καὶ ἄφεσιν ἁμαρτημάτων, »ἠλευθέρωσεν ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ νόμου τῆς ἁμαρ- τίας καὶ τοῦ θανάτον«, νικήσας ἐκ παντὸς τῆν ἁμαρτίαν βασιλεύουσαν τῆς σαρκός.

Ἅ μὲν οὖν δὴ προβάλλονται καὶ ἐκ τῶν τοῦ ἀποστόλου ῥητῶν, οὐκ ὀρθῶς αὐτὰ ἐξηγούμενοι, σαφηνίσας ἔφην, ὦ Θεόφιλε. τρέψομαι δὲ καὶ πρὸς τὰ ἕτερα, ἀάνπερ τὸν βοηθήσοντα ἡμῖν πρὸς τὴν διέξοδον εὕ ρωμεν τοῦ λόγου. ἄπορα γὰρ καὶ οὐ πάνυ ῥᾀδια πρὸς καθαίρεσιν τὰ ἁξῆς.

διὸ καὶ ὀκνηρότερον αὐτῶν ἅπτομαι, μακρὰν καὶ χαλεπὴν αὐτῶν ὁρῶν τὴν ἀπόδειξιν ἐσομένην, ἐὰν μή τις ἠμᾶς αὔρα συνέσεως ἄφνω ἐξ οὐρανοῦ καταπνεύσασα, καθάπερ ἐν μέςῳ νηχομένους πελάγει, εἰς ὅρμον τινὰ ἀκύμονα καὶ ἀπόδειξιν ἀποκαταστήςῃ ἀσφαλεστέραν.

Daher übertrage ich dir, Memianius, den Kampf in betreff dieser Verhandlungen. Denn du bist tüchtig, um das Varhe mit klarem Rat zu zeigen.

Die Worte des Memianius.

Und Memianius hob an und sprach: Ich nehme auf für dich den Stret gegen jene, wenn du schon in Besonnenheit gesprochen 2 Röm. 8, 2 — 10 vgl. Symp. 4, 1. 7, 1. 10, 1 S. 46, 2. 71, 2ff. 121, 13f — 13 Symp. 7, 1 S. 71, 2ff 1 κατὰ—ὑφήγησιν Ζ. 2] »nach dem Gebot der Liebe des Geistes« S 3 τῆς ζωῆς] »des lebendigmachenden« S 4 τεθεὶς: »führend« S 5 ἄφεσιν S 108v 6 καὶ < S 7 τῆς σαρκός] Ph endet 8 ῥητῶν < V 9 αὐτὰ] αὐτὸν V | σαφην. ἔφην] »habe ich gezeigt« S | σαφηνείας V 10 τὰς ἑτέρας V | τὸν βοηθήσοντα — λόγου Ζ. 11] »Gott hilft« S 11 εὕρομεν V | καὶ οὐ und ῥᾀδια — ἑξῆς Ζ. 12 < S 12 αὐτῶν V 381v | μακρὰν — ἐσομένην Ζ. 13 < S 13 ἐὰν — ἀσφαλεστέραν Ζ. 15] »Wenn nicht irgend ein vom Himel Kommender Luftzug uns (ny richtig corr. in S a) erleuchtet in dieser Darlegung« S | ἐὰν δὲ V 15 ἀσφαλεστέραν] Die Wiedergabe des Epiphanius endet; die bei ihm daran sich anschliebenden Worte s. in der Enleitung 16 »dieser« sich: »diese« si S 17 »tüchtig«] st. ἱκανός las w. e. sch. ἑκανῶς S, oder etwa vor εἰς war εἶ aus- gegallen 20 »nehme auf« prěimu: prjaemu S 21 »in Besonnenheit« »in Reinheit« v cistotě: v cistota S; vielleicht eine Lücke nach »in« hast, und der Fragen eine schwierige und lange Menge. Denn es sind auch medicinische Fragen darunter und über die Verweslichkeit des Leibes.

Deshalb untersuchen wir num, wie jenes, das Sichtbare, selbst kund tut. Denn wenn es Wahrheit ist in betreff der Bäume, dab die Erde zu Früchten emporgehoben werde, so ist es Wahrheit auch in betreff unser, daß die Speise zu Fleisch werde und die ersten Leiber verdränge. Als solche nun, welche die Wahrheit nicht empfangen haben, haben sie auch hierüber gedacht, indem sie zu Mythen und Irrtum sich gewandt.

Aber vielmehr wird es aus diesem erkannt werden. Denn behauptend, daß zuerst die Speise in dem Bauch wirke, wie in ihrem Ofen durch den Saft kochend, und von da in die Leber übergegangen, werde sie dem ganzen Leib verteilt, einem jeden Glied nach seinem Bedürfnis gegeben, zu Blut werdend und in Fleisch sich wandelnd und in Knochen und Adern (»Sehnen«?), haben diese zu dem Beispiel (»Wort«) der Bäume als sehr instruchtiv ihre Zuflucht genommen, sagend, es sei Eine Weise der Veränderung und des Emporsendens und Wachsens, nämlich der Bäume und Tiere.

Διαπορήσαι δ’ ἄν τις πῶς εἰς τὸν ὄγκον ἀνλαμβάνεσθαι δύναται τῶν δένδρων ἡ γῆ μεταλλοιουμένη, da die Bäume keine Eingeweide 4 vgl. De res. I, 9, 14. 10, 2. S. 233, 8ff. 234, 2ff — 10 vgl. De res. I, 9, 8. 10, 2 S. 232, 4ff. 234, 2ff 1f vgl. Dial. Adam. V, 16 S. 206, 4 — 10 vgl. Greg. Nyss. De opif. hom. 30 S. 133 (188 Oehler). Theodoret, De provid. 3 — 18f Phot. Bibl. 234 S. 297 a, 5—8; vgl. Greg. Nyss., De an. et res. S. 205 D (S. 54 Oehler) 2 D ἰατρικῇ ἐπιστήμῃ προσπελάσας 6 »Leiber« S 109 9 »vielmehr« pace: vielleicht »entgegengesetzt«, vgl. pace ze bei Gorskij u. Nevostrujev, Be- schreibung d. sl. HSS der Moskauer Synodalbibliothek II,2,263 | »aus diesem« »von diesem her« ot sich, ἀπὸ oder πρὸς τούτων; schwerlich aus πρὸς τοῦτον »gegen diesen« 10f Greg. Nyss. καθάπερ ἐν χωνευτηρίῳ συντηξίν τινα τῆς ὕλης ποιεῖ 11 »wie« jako i: »wie auch nicht« jako ni S 14 »diese«: οἵ δὲ ize li S 15 »instructiv« »zutreffend« ispytno (ἀκριβής) 16 »Emporsendens« »Auf- nehmens«(?) vuspustenia = ἀναπέμπειν, εἰσπέμπειν oder ἐκπέμπειν; vielleicht τρέφεσθαι, vgl. die Worte bei Ph 18 Ph Ὅτι φηςὶ μὴ τρέφεσθαι ἤ αὐξάνειν ἀπὸ τῆς γῆς τὰ φυτά. λέγει γάρ· Διαπορῆαι etc. | Greg. τὸ μὲν γὰρ τρέ- φεσθαί τε καὶ αὔξεσθαι ἐκ τῆς φυτικῆς ἔχει ζωῆς· ἔστι γὰρ τὸ τοιοῦτον καὶ ἐν ἐκείνοις ἰδεῖν, ἑλκομένης τε διὰ ῥιζῶν τῆς τροφῆς καὶ ἀποποιουμένης διὰ καρῶν τε καὶ φύλλων | Διαπ. δ’ ἄν] διαπορήσει δὲ vielleicht S | πῶς] ὅλως + S | δύναται mozet: δυνάμεθα mozem S b des Bauches haben, noch die übrigen Einrichtungen, da hinein die Speise eingegangen die Verkochung empfange, damit sie zu Dampf geworden <in> jeden Ast übergehe. Denn einer Veränderung bedarf notwendig zuerst die mit Bäumen sich vermischende Erde, wenn sie ihnen in ihren Zustand sich verwandeln sollte. Denn auch dies hat nicht Vernunft.

Denn in uns braucht die Speise, obschon es schnell verkochte Speise ist, viel Mitwirkung der Natur zur Wiedergabe, in den Bäumen aber wird sie nicht verkocht, noch verteilt, sogar bis zu dem äuβersten Blattwerk, indem nicht mitgewirkt wird durch Einrichtung und Kraft weder der Eingeweide noch des Bauches. Denn nicht haben sie einen Bauch, in welchem die Erde zuerst verkocht wird, aufgelöst und mit Feuchtigkeit vermischt, noch Enigeweide, durch welche sie das Hülsenartige ausscheidem, noch irgendein anderes Gefäβ, durch welches sie durch den Baum hindurch gehend zum Ziel gelangt.

— Aber diese sagten: Sichtbare Gefäβε, wie wir haben, haben die Pflanzen nicht, aber unsichtbare Wege, auf welchen die Erde durch Dampf auch in die kleinsten Teile des Baumes fortgeht und sich teilt, indem er aufsprieβt.

ἐχρῆν γάρ, ἅτε τῆς ὑποκειμένης γῆς ἀναρπαζομένης ἀεὶ διὰ τῶν ῥιζῶν εἰς ὅλην τὴν ἕξιν τοῦ ξύλου, τὸν τόπον, καθ᾿ ὅν τὸ δένδρον βεβλάστηκε, κοιλαίνεσθαι· ὥστε μάταιος αὐτῶν ὁ τοιοῦτος τῆς περὶ τὰ σώματα ῥύσεως ἀναλογισμός. πῶς γὰρ ὅλως ἡ γῆ, διὰ τῶν ῥιζῶν εἰς τοὺς κορμοὺς τῶν φυτᾶν εἰσδυομένη καὶ διὰ τῶν πόρων εἰς πάντας αὐτῶν κατακερματιζομένη τοὺς κλάκους, εἰς φύλλα καὶ καρπὸν μεταβάλλεται;

εὐμήκη μὲν οὖν δένδρα, κέδροι ἤ πίτυες ἤ ἐλάται, καὶ πολλὴν φέροντα κατ’ ἔτος κόμην καὶ καρπόν, ἐκεῖν ἐστὶν ὡς οὐδὲν τῆς ὑποκειμένης γῆς εἰς τὸν ἑαυτῆς ὄγκον τῆς δρυάκος καταναλίσκουσιν. ἐχρῆν γάρ, εἰ ἀληθὲς ἦν διὰ τῶν ῥιζῶν ἀνερχομένην ἀπο- 19—S. 348, 16 Phot. Bibl. 234 S. 297a, 8—35 4 »mit« S 109v 8 »noch« ni: schwerlich »sondern« no 19 ἐχρῆν — ἅτε u. τ. τόπον . . κοιλαίνεσθαι Ζ. 20f] »Somit ware zu erkennen der Ort« S | ὑποκειμένης < S | vor ἀναρπαζ. + »weithin« S | ἀεὶ—ξύλου Ζ. 20 < S 21 ὁ τοιοῦτος — ἀναλογισμός Ζ. 22] »Εrklärung von dem Wechstum des Fleisches« S 22 ὅλως < S 23 εἰς—εἰσδυομένη] »zur Speise gegeben« S | εἰς Ph a 309ra 24 αὐτῶν < S | κατακερματ.] »hineingehend« S | καρποὺς S 25 πίτυες καὶ ἐλάται καὶ κέδροι S | καὶ < S 26 κόμην] »Wipfel« (κορυφὴν?) S 27 αὐτῆς Ph b | τ. θρυάδος Pha: < S 28 ἀληθῶς Ph a | διὰ τ. ῥιζῶν < S ξυλοῦσθαι τὴν γῆν, ἅπαντα τὸν περὶ αὐτὰ τόπον τῆς γῆς κοιλαίνεσθαι, ὅτι μὴ ἐπιρρέειν πέφυκε τὸ ξηρόν, καθάπερ καὶ τὸ ὑγρόν, ἀεὶ πρὸς τὸ κινούμενον.

ἤδη δὲ καὶ συκαῖ καὶ ἄλλα τοιαῦτα φυτὰ μνημείων ἐν οἰκοδομήμασι πολλάκις βλαστήσαντα οὐδὲν εἰς ἑαυτὰ τῆς οἰκοδομὴς ὅλως ἱστροῦνται καταναλωκέναι. εἰ γοῦν ἐτῶν πολλῶν συλλογίσσθαί τις τὸν καρπὸν αὐτῶν καὶ τὰ φύλλα βουληθείη, κατίκοι ἄν πολλα- πλασίονα τῆς ἐπὶ τῶν μνημείων υῆς τὸν ὄγκον ἀὐτῶν γεγενημένον . . Auch auf Mauern sehen wir viele Bäume, welche in keener Weise die Mauern wegnehmen.

ὅθεν ἀτοπώτατον ἡγεῖσθαι τὴν γῆν εἰς καρῶν φορὰν μεταβαλλομένην και φύλλα καταναλίσκεσθαι, κἄν δι’ αὐτῆς ἅπαντα γίνωνται, ἕδρᾳ αὐτῇ χρώμενα καὶ τόπῳ. οὐδὲ γὰρ ἄρτος δίχα μύλου καὶ τόπου καὶ χρόνου καὶ πυρὸς γίνεται, καὶ οὐδὲν ἔστιν ἤ γίνεται τούτων ὁ ἄρτος. [καὶ ἐπὶ ἄλλων μυρίων ὡσαύτως].Und die Gefäβe, worin gestaltet wird von den Menschen zu einem Bild [und] durch Feuer, warden nicht jene Gestalt.

ὁ γοῦν ἀπόστολος τὸ φυτεύεσθαι καὶ τὸ ποτίζεσθαι τέχνῃ καὶ τῇ καὶ ὕδατι δοὺς τῷ θεῷ τὰ αὐξάνειν μόνῳ συνεχώρησεν, ἔνθα »οὔτε ὁ φυτεύων οὔτε ὁ ποτίζων ἐστί τι, ἀλλ’ ὁ αὐξάνων θεός« ἔφη, der Erde das Planzen gebend, dem Wasser das Begieβen, aber Gotte das Wachstum. ἠπίστατο γὰρ πάντα γεννῶσαν τὴν πρωτόγονον σοφίαν τοῦ θεοῦ καὶ πάντων τεχνίτιδα πάντα εἰς τὸν κόσμον προφέρειν.

ἥν τε παλαιοὶ ἄνδρες 15 Ι Kor. 3,7 15—S 379, 7 S. Parall. 426 S. 176 Holl 1 ἅπαντα < S, aber + ὑποκείμενον καὶ | κοιλαίνεσθαι] vulustatisja (fehlt bei Miklosich) 2 μὴ < S | τ. ξηρόν: d. Erde« S | ἀεὶ — κινούμενον Ζ. 3 < S 3 ἔδη] ἴδε S | δὲ] etwa oὖν + S | τοιαῦτα < S | μνημείων < S 4 ἐβλά- στησαν las schwerl. S (vuznikosa wohl aus vuznikusa) | οὐδὲν δὲ S 5 ὅλως ἱστορ. καταναλ.] »brauchen auf« S | ἐτῶν < S 6 καρπὸν] δένδρον od. ξύλον S, mit τὰ φύλλα in umgekehrter Folge | κατίδοι: »findet« S 7 τῆς—γεγενημένον] »als das Gebäude den Feigenbaum« S 8 »Αuch — wegnehmen« Z. 9 + S 9 ἡγεῖ- σθαι] »zu sagen« S | εἰς καρπῶν — καταναλίσκεσθαι Ζ. 10] »werde in Früchte verwandelt« S 10 δἰ] ἀπ’ schwerl. S (»von«) 11 γίνωνται Σ 100ν 12 oὐδὲν Ph b 232v 13 ἤγίνεται < S | καὶ ἐπὶ — ὡσαύσως (Ph endet) < S, aber + »Und die — Gestalt« Z. 15 | μυ|ρίων Ph a 309 r b 15 ὁ γοῦν] es beginnt C in C 139v u. R 152. Lemma τοῦ ἁγίου Μεθοδίου ἐκ τοῦ περὶ ἀναστάσεως 16 τὸ < C r | τῷ] C c 140 17 συνεχώρησε μόνω Cr 20 τοῦ θεοῦ — προφέρειν Ζ. 21 < S 21 τεχνήτιδα C c | ἥν τε] ἥν S, ἥν δὲ C c , ἥν γὰρ C r | πάλαι οἱ C φύσιν ἐκάλεσαν καὶ πρόνοιαν, παρὰ τὸ φύειν αὐτὴν ἅπαντα καὶ αὔξειν προνοουμένν ἀεὶ καὶ φροντίξουσαν. »ὁ γὰρ πατήρ μου ἔως ἄρτι ἐργάζεται« φησί »κἀγὼ ἐργάζομαι.« ὅθεν διὰ ταῦτα δὴ καὶ ὁ Σολομῶν ἀπάντων αὐτὴν τεχνίτιδα ἐκάλεσεν, <»ἡ γὰρ πάντων τεχνῖτις ἐδίδαξέ με«, φησί, τοῦ θεοῦ »σοφία«>. εἰς οὐδὲν πτωχεύοντος τοῦ θεοῦ, ἀλλὰ πλουσίαως πάντα καὶ κτίζειν καὶ ποιεῖν καὶ ποικίλλειν καὶ αὔξειν δυναμένου.

Da nun aber vollständig gezeigt ist, daß die Erde nicht in Zweige noch in Früchte verwandelt werde, lassen wir es hier dabei bewenden.

Das Wort aber nun von dem Fließen der menschlichen Leiber, ob es wahr ist, soll untersucht werden. <ὅτι γὰρ> τὰ πάντα δημιουργῶν ὁ θεὸς καὶ πάντων φροντίζων καὶ προνοούμενος, »λαβὼν χοῦν ἀπὸ τῆς γῆς«, τὸν ἔξωθεν ἡμῶν »ἔπλασεν ἄνθρωπον«, οὐ μόνον ὁ γέγας προφήτης Μωüσῆς, ἀλλὰ καὶ πᾶς ὁμόγλωσσοςλ αὐτῷ τῆς πνευματικῆς φωνῆς προφητῶν χορὸς μαρτυρεῖ. οὐ γὰρ ἀπρονοήτῳ καὶ συντυχικῇ φορᾷ, κατὰ τοὺς τὸ ἄπειρον καὶ κενὸν εἰσημουμένους, ὥσπερ ἐξ ἄμμων κατὰ συντυχίαν προσγινομένων καὶ ἀπογινομένων, ὑπέστη τὸ πᾶν, ἀλλ'ἐκ πυρὸς καὶ ἀέρος καὶ γῆς καὶ ὕδατος, κἂν 1 vgl. Thesaurus 8, 1160 C. Suidas Π ,2, 1576, 12ff - 2 Joh. 5, 17 - 4 Weish. Sal. 7, 21 - 5 Hipp.,Refut. X, 34 a. Ende. Iren., Adv. haer. V, 32,1 - 10 De res. I, 22.25,3ff - 15f Deres. II,30,1. Plato Legg. X,889B. Dionys. Al., De natura 12 PGr 10, 1249ff 11-S. 352, 16 S. Parall. 427 S. 177f Holl 1 φύσιν] φασὶν C | καὶ πρόνοιαν <S | παρὰ τὸ] καὶ δἰ οὐδένα S | αὔξειν—φροντίζουσιν Ζ. 2] προνοεῖσθαι S | αὔξ.] πάντως + C c 2 γὰρ <S 3 φησὶ las schwerl. nicht S, doch nur in S c 4 τεχνήτιδα C | ἡ γὰρ—σοφία Ζ.5 + S 5 Hipp. οὐ γὰρ πτωχεύει φεός. Iren. dives in omnibus Deus et omnia sunt eius 6 κ. κτίζειν—δυναμένου Ζ. 7] »sowohl schaffend wie schmückend« S 7 δυναμένου] C endet 8 »Da - untersucht werden« Z. 11 + S 9 »in Früchte« S 111 11 ὅτι γὰρ + S | τὰ πάντα] C in C 140. In R Bl. 152 nur bis Z. 13. Lemma ἐκ τοῦ αὐτοῦ (nach Π, 9, 12) 12 περὶ πάντων w. e. sch. S (»für alles«) | φροντίζων καὶ <S 13 ἄνθρωπον] C r endet 14 προφήτης <S | πᾶς—χορὸς Ζ. 15] »alle Propheten« S 15 ff Dionys. ταύτας δή φασι τὰς ἀτόμους, ὡς ἔτυχεν ἐν τῷ κενῷ φερομένας, αὐτομάτως τε συμπιπτούσας ἀλλήλαις διὰ ῥύμην ἄτακτον . . ἀλλήλων ἐπιλαμβάνεσθαι. . . ταύτης δὲ τῆς δόξης Ἐπίκουρος γεγόνασι καὶ Δημόκριτος .. τὰς ἀτόμους. . ἀμερῆ φασὶν εἶναι σώματα 15 ἀπρονοήτῳ γὰρ S 16 κατὰ τοὺς—εἰσηγουμένους<S 17 ἐξ <S | κατὰ συντ. Βο: κατὰ σωτηρίαν C: <S 18 ὕδατος καὶ γῆς S μή βούλωνται ταῦτα στοιχεῖα καὶ πρωτόγονα τοῦ παντὸς εἶναί τινες σώματα, ἀλλὰ συγκρίματα <καὶ> εἴδη ἐξ ἀτόμων ἢ ὅφκων ἢ ἀμερῶν ἢ ὁμοιομερῶν, αὐτομάτῳ τινὶ καὶ ἀπροαιρετῳ συναχθέντα φιλίΠα. ἀπρονοησίᾳ γὰρ τῶν ὅλων καὶ ἀδιοικησίᾳ ἀκόλουθος οὖτος ὁ λόγος δἰ ὃ καὶ Δημοκρίτῳ καὶ Ἐπικούρῳ φίλος, ἀλλ'οὐκ ἡμῖν.

ἴσμεν γὰρ τὸ πᾶν ἀπταίστως θείας βουλῆς κυβερνᾶσθαι προστασίᾳ. ἡ γὰρ ἐργαζομένη θεοῦ ταγαῖς τὰ πάντα σοφία καὶ σχηματίζουσα τῷ μὲν θερμῷ τὸ ψυχρὸν θραύσασα, τῷ δ' αὖ ψυχρῷ τὸ θερμὸν ἠμερώσασα, καὶ τῷ μὲν ξνρῷ δήσασα τὸ ὐγρόν, λύσασα δὲ τῷ ὑγρῷ τὸ ξηρόν, - τὸν ἄνθρωπον οὕτως ἐδείματο, τὴν πρὸς τὸ πᾶν ἐν αὐτῷ μίμησιν καὶ τὴν ἐν τῷ παντὶ πρὸς αὐτὸν διαγράψασα, ὥστε κόσμον μὲν εἶναι 7.11 Klem. Al. Protr. 1, 5, 1. 3 S. 6, 3ff. 12ff Stählin 7-S. 351, 11 Eustath. Hexaem. PGr 18, 749. Greg. Nyss. De opif. hom. 30 S. 128 (177 Oehler) - 11 Greg. Naz. Or. 28, 22. Greg. Nyss. De opif. hom. 16. De an. et res. 188B (S. 16 Oehler). In Psal. I, 3 PGr 44, 440 C. Const app. VII, 34,6. VIII, 9,8. 12,16. Justinian Ad Men. PGr 86, 959. Isid. Pelus. Ep. Π, 43 1f καὶ . . τοῦ παντὸς . . τινες σώματα<S 2 συγκρ.] στοχεῖα? S (»Elemente« wie Z.1) | καὶ + S | εἴδη S: ηδη C 3 αὐτομάτῳ τινὶ καὶ<S 4 ἀπρονοησία C: ἀπρονοησίας S | τῶν—ἀκόλουθος<S 5 καὶ1 <S | ἀλλ' οὐχ ἠμῖν <S 6 θείας βουλῆς] θείᾳ od. τοῦ θεοῦ S 7ff Klem. ναὶ μὴν καὶ πυρὸς ὁρμὴν ἐμάλαξεν ἀέρι, . . καὶ τὸν ἀέρος ἀπηνῆ ψυχρίτητα τῇ ᾶραπλοκῇ τοῦ πυρὸς ἐτιθάσευεν. Eust. τὸν ἄνθρωπον ὁ θεὸς ἐδημιούργησε, τῷ μὲν θερῷ θραύσας τὸ ψυχρόν, τῷ δὲ ξηρῷ δήσας τὸ ὐγρὸν καὶ λὐσας πάλιν τὸ ξηρὸν τῷ ὑγρῷ, συνεστήσατο αὐτὸν ἔχοντα πάντα τὰ μέρη τοῦ παντός. ὥσπερ γὰρ ἠ γῆ ἑστῶσα τὸν ψυχρὸν ἀέρα περικεχυμένον ἐν ἑαυτῇ κέκτηται, τεταγμένως δὲ ἐπ'αὐτῷ τὸ πῦρ αἰωρούμενον, καὶ πάλιν τὸ ὕδωρ περιθέον κύκλοθεν αὐτήν. οὕτω δὴ καὶ ὁ ἄνθρωπος καθάπερ γῆ τῶν ὀστέων στερεμνίᾳ φύσει, καὶ τῇ ἐπ' αὐτὸν κεχυμένῃ σαρκὶ συνεστὼς τὴν πνευματικὴν διὰ τῶν μυκτήρων ἀναπνοήν, ὥσπερ ἀέρα κεκλήρωται τὴν ἔμφυτον αὐτοῦ θερμότητα καὶ καταψύχουσαν. καὶ γὰρ ὁ ὑπὲρ κεφαλῆς ἡμῶν ἀήρ, τὴν πυρώδη τοῦ ἀέρος φύσιν καταψύχων, εὔκρατον παντὶ τῷ βίῳ τῶν ζᾠων καθίστησι. τὸ δὲ θερμὸν θερμὸν τὸ ἐνυπάρχον τῷ σώματι τοῦ ἀνθρώπον τὴν τοῦ φλέγματος ἐκτήκει ἀμετρίαν, καθάπερ κρυσταλλῶδες πίδημα ὕδατος. αἱ δὲ φλέβες καὶ τὸ αἶμα τὸ ἐν αὐταῖς ποταμῶν μιμήματα ἀποσώξουσιν 7 τῷ μὲν] C 140 V 8 τὸν ψυχρὸν] »das Heiße« S | τῷ (τὸ C) δ'αὖ] »und« S | τοῖς πᾶσι S 11f Klem. ὁ τοῦ θεοῦ λόγος. . κόσμον δὲ τόνδε καὶ δὴ καὶ τὸν σμικρὸν κόσμον τὸν ἄνθρωπον . . ἁρμοσάμενος. Greg. De opif. φασὶ γὰρ (τῶν ἔξωθέν τινεσ) μικρὸν εἶναι κόσμον τὸν ἄνθρωπον ἐκ τῶν αὐτῶν τῷ παντὶ στοχείων συνεστηκότα. De an. et res. λέγεται παρὰ τῶν σοφῶν μικρός τις εἶναι κόσμος ὁ ἄνθρωπος, ταῦτα περιέχων ἐν ἑαυτῷ τὰ στοχεῖα, οἶς τὸ πᾶν συμπεπλήρωται. Ιn μικρὸν τὸν ἄνθρωπον ἔχοντα ἐν ἑαυτῷ πάντα τὰ μέρη τοῦ ὅλου, μέγαν δὲ τὸν κοσμον ἄνθρωπον.

καθάπερ οὖν δὴ ἐν τῷ ὄλῳ γῆ μὲν ἀκλινητος ἕστηκεν καὶ καθεδρασμένη, ἔχουσα πάντοθεν περικεχυμένον ἐν ἑαυτῇ ψυχρὸν τὸν ἀέρα, τοῦ πυρώδους ἀναπνοὴν παρεχόμενον τῇ φύσει, τεταγμένως δὲ ἐπ' αὐτῷ τὸ πῦρ ἠωρημένον, καὶ περὶ τὴν γῆν κεχυμένον τὸ ὕδωρ. οὕτω δὴ καὶ ἐν ἠμῖν γῆ μὲν ἡ τῶν ὀστέων ἐστὶν στερέμνιος φύσις, καὶ ἡ ἐπ' αὐτῆς περικεχυμένη σὰρξ χυτή, ὑδάτων δὲ καὶ ποταμῶν μιμήματα φλέβες καὶ αἶμα τὸ ἐν φλεψίν. ἀὴρ δὲ καὶ πνεῦμα, τὸ ἐν ἐρτηρίαις τὴν πολλὴν ξέσιν τοῦ ἐν ἡμῖν καταψύχον πυρός. πῦρ δὲ τὸ ἔμφυτον θερμόν, τὴν τοῦ φλέγματος ἐκτῆκον ἀμετρίαν, καθάπερ κρυσταλλῶδες πίλημα ὕδατος.

οὗ χάριν τὴν πρὸς τὰ ὅλα καὶ ὁ προφήτης προστασίαν καὶ διακυβέρνησιν τοῦ θεοῦ δηλῶν (οὐδὲ γὰρ ἀπαυτοματίζεταί τι τῶν τεχνικῶν ὅλως δημιουργημάτων), τὴν τῶν τετραπροσώπων ἡνιόκησιν ἡμπῖν χερουβὶμ καὶ ἐπιστασίαν ἐξηγεῖται ἐπιστήμονα ἰθυνομένην πρὸς τοῦ λόγου. τέσσαρα 1 Vita des Pythag. bei Phot. Bibl. 249 S. 440a, 33 - Klem. Al. Protr. 1, 5, 3 S. 6, 12f - 2 Plato Tim. 55 D E — 6 Orig. bei Hier. C Ioann. ad Pamm. 25 PL 23, 392f - 14 Ezech. 1, 10. 10, 14 - Hipp., In cant. 8, 6 6 ff vgl. Meletius, De nat. homl PGr 64, 1092A - 15 vgl. Eznik, Wider d. Sekten I, 227 ff Psal. ἤκουσα τινὸς τῶν σοφῶν.., ὅτι μικρός τις κόσμος ὁ ἄνθρωπος, πάντα ἔχων ἐν ἑαυτῷ τὰ τοῦ μεγάλου κόσμου. Isidor ἐκεῖνοι (οἰ φιλόσοφοι) γὰρ ἀπὸ τῶν τεσσάρων στοιχείων τὴν οὐσίαν τὴν σωματικὴν κεκρᾶσθαι φάσκοντες 2 μέγαν-ἄνθρωπον <S | ὅλῳ S: λόγω C 3 καὶ καθηδρασμένη C 4 ἐν <S? | πυρώδους]πυρὸς viell. S 5 ἠω. Kl mit S (»ausgebreitet« ): αἰωρούμ. Εust.: ἑωρωμένον C 1. Hd. 6 καὶ χυμένον C 1. Hd., αὶ corr. in ε ν. neuer. Hd. | δὴ Εust. Kl: δὲ C:<S 6f Melet. ἀναλογεῖ γὰρ τὸ μὲν αἶμα θερμὸν ὃν καὶ ὑγρὸν τῷ ἀέρι. ἡ δὲ ξανθὴ χολὴ θερμὴ οὖσα καὶ ξηρὰ τῷ πυρί. ἡ δὲ μέλαινα ψυχρὰ καὶ ξηρὰ οὖσα τῇ γῇ. τὸ δὲ φλέγμα ὡς ψυχρὸν καὶ ὑγρὸν τῷ ὕδατι. Οrig. quattuor, inquit (Οrigenes), elementa sunt, philosophis quoque nota et medicis, de quibus omnes res et corpora humana copacta sunt, terra, aqua, aër et ignis. terram in carnibus, aërem in halitu, aquam in humore, ignem in calore intelligi 6 ἡ τῶν-φύσις Ζ.7] »die knochen« S 7 περὶ αὐτῆς w. e. sch. S 8 χυτὴ <S | ὐδάτων S: ὕδωρ C | ποταμῶν δὲ καὶ ὑδάτων S | φλεψίν] αὐταῖς S Eust. 9 καὶ <S | τὸ] ὅν od. τὸ ὃν S | ἐν ἄρθροις od. ἁρμοῖς οd. ἀφαῖς καὶ ἀρτηρίαις S 10 πυρός <S 11 κρυσταλλώδη ὕδατα S (πίλημα <S) | οὖ χάριν] »so hat dem ähnlich« S (οὕτω τούτῳ ὁμοίως) 12 τὴν πρ. τὰ ὅλα und προστασίαν-δημιουργημάτων Ζ. 13f <S, aber + »hat gesehen« 14 τὴν—χερουβὶμ] »die Cherubim mit den vier Angesichtern« S 14f ἐπιστασίαν] »das Anvertraute« (ἐπιταγὴν?) S 15 ἐπιστήμονα <S | τέσσαρας C μὲν εἶναί φαμεν ὡς τὰ ζῷα τὰ ὑπεζευγμένα τῷ ὅλῳ. τὸ μὲν ἀνθρώπου, τὸ δὲ λέοντος, τὸ δὲ μόσχου, τὸ δὲ ἀετοῦ. ἕκαστον δὲ πάλιν ἰδίως αὐτῶν καθ' ἑαυτὸν τετράμορφον ὄν, ἑτέρας τοσαύτας ἐν ἐαυτῷ συμπεφυκυΐας κεφαλὰς ἔχειν οἶον γνωριμωτέροις διὰ τούτων ἐμφαίνων ὀνόμασιν τὴν τῶν τεσσάρων ὁμολογίαν στοιχείων, [ἄριστα] <ἀφ' ὧν> διεκοσμήθη τὸ πᾶν. τῷ μὲν γὰρ ἀέρι τὸν ἄνθρωπον εὐστόχως ἀπεικάξεσθαι χρὴ οὐράνιον φυτὸν ὑπάρχοντα, τῷ δὲ πυρὶ διὰ τὴν ὀξυκινησίαν <καὶ ἡγεμονίαν> τὸν λέοντα, γῇ δὲ τὸν μόσχον, ἀετῷ δὲ τὸ ὕδωρ, ὅτι τὴν γέννεσιν ἐξ ὕδατος ἔσχεν τὰ πτηνά.

ὁ τοίνυν θεός, ὥστερ ὁ παλαιός φησιν λόγος, ἀρχὴν καὶ τελευτὴν καὶ μέσα τῶν ὅντων ἁπάντων ἔχων, ἀέρα καὶ γῆν, ὕδωρ τε αὖ καὶ πῦρ, τὰ μέγιστα ζῷα τῇ βουλῇ συνέχων τῇ ἐαυτοῦ καὶ διακρατῶν, καθάπερ ὅχημα τέρωρον, πρὸς διαμονὴν εὐθύνων ἀρρήτως ἠνιοχεῖ τὸ πᾶν.

τετράμορφον γοῦν ἕκαστον αὐτῶν καθ' ἑαυτὸ ζῷον ὁ προφήτης εἶναι ὑπέθετο, ὅλα δἰ ὅλων κεκρᾶσθαι δηλῶν τὰ στοιχεῖα, τετραμιγῆ τε εἶναι τὰ συνιστάμενα ἐξ αὐτῶν συγκρίματα. Denn des dem Kristall Ähnliche, welches über ihren Häuptern ist, muß dem Himmel verglichen werden.

Der Herr aber, lehrend, von diesen seien wir zusammengesetzt durch die Mischung (Composition) des Leibes, bückte sich, als ein von Geburt Blinder zu ihm geführt wurde, und machte einen Kot von 5 Orig. zu Ezech. 1, 12. XIV, 30 Lomm. - 7 Plato Tim. 90 A - 9 Plato Legg. IV, 715 E - 19 vgl. Iren. Adv. haer. V, 15, 2 - 20 Joh. 9,6 7 vgl. Ps. Dion., De hier. cael. 15, 8 1 μὲν—ὡς] εἰπὼν od. εἶπον S | ὅλῳ S: λόγω C 2f πάλιν ἰδίως <S 3 ἑτέρας—ἔχειν Ζ. 4 <S | ἐν ἑαυτῷ] C 141 4 συμπεφυκύας C 1. Hd., ὐ corr. in ὐι v. spät. Hd. | oἶον <S 5 ἄριστα C | ἀφ' ὧν + S 5 ff Orig. τινὲς δὲ καὶ ἐξηγήσαντο τὰ ζῷα εἰς τὸ τετραπέρατον, τὰ πρόσωπα εἰς τὰ στοιχεῖα, ἐξ ὦν συνέστηκε τόδε τὸ πᾶν. . οὕτως οὖν ἐλαύνεται πάντα ὑπὸ τοῦ λόγου τοῦ θεοῦ 6 τὸ μὲν γ. S | ἀέρι τὸν]ἀόριστον S 7 ἀπεικάζειν schwerl. S (sja wohl <S) 8 καὶ ἡγεμονίαν + S 9 ὁ (μέν δὴ) — ἔχων Pl 10 καὶ διακρατῶν <S 13 διαμονὴν = prebynanie: prebyvatie S | ἀρρήτως] »οhne Änderung« »ohne Umstürzen« S 14 ἔκατον αὐτῶν] ἀυτὸ s | ζῷον] ὂν + S 15 κεκερᾶσθαι C | στοιχεῖα S 112 V 16 συγκρίματα] C endet 19ff Iren. ei. . qui caecus fuerat a nativitate .. praestitit visum . . . quaproter et dominus exspuit in terram, et fecit lutum et superlinivit illud oculis, ostendens antiquam plasmationem, quemadmodum facta est 20 vor »bückte sich« + »Von dem Blinden« S Erde und bestrich ihm die Augen und machte ihn sehend, das ihm nach dem ihm angeborenen Bestand des Leibes Mangelnde von derschlben Mischung der Elemente wieder hinzufügend und ausfüllend. Denn das Trockene war von der Erde, das Nasse aber und Kalte und Warme von dem Ausspeien. Denn das Warme ist das aus dem Mund Hervorgehende. Aber auch an der Luft ist es teilnehmend. Denn nicht ausatmend, sondern mit vollem Anziehen des Atems speien wir den Speichel aus, mit ihm heraussendend von der inneren Wärme.

So von Erde und Luft, Wasser und Feuer zusammenmischend und von diesen, welche zuvor waren (hatten), wählend, schuf Gott, Ein Gefäß der Seele von allen den Leib bereitend.

Ein großee Zeugnis aber hierfür ist die Kunst der Malerei bewahrend, welche, die Elemente unserer Natur nachahmend, nicht mit irgend welchen anderen, sondern mit vier Farben von verschiedener Mischung durch ein beliebiges Hinzufügen eines jeden Bild malend nachahmen. Denn so hat er auch in dir, ein Maler seiend, mit vier Substanzen aller Person bilidend, alle Teile des Leibes nach verschiedener Mischung des Leibes zusamengestellt; und nicht ist ein solches in uns, welches nicht von allen hat; das trocken Erscheinende aber, nämlich das von Knochen, hat von den anderen und ist gemischt.

Daher muß der Leib derselbe erste sein, indem der, welcher verbunden hatte, auflösen gewollt, . . . , daß er durch die hinzukommenden und hinweggehenden Säfte der Speisen werde.

Da du Gold mit Silber oder mit etwas anderem zusammenschmelzend ihre Verbindung durch Kunst ternnen Kannst, sollte aber nicht vielmehr, was Gott, der Jene Materie selbst aus dem Nichtseienden geschaffen, mit unerforschlicher Weisheit zusammengestellt, wenn er will, unzerstört und unverändert sein, sondern Tag für Tag schwindend? Wenn nämlich die Speise in Fleisch sich verwandelt und in Knochen und in Sehnen, das Fleisch 30 aber in Haare und Nägel,während der frühere Leib fortgeht.

Was unirchtiger denn alles ist. Denn wenn einiges jeden Tag von der Speise zu dem Leib hinzukommt, anderes weggeht, indem dem Wasser ähnlich einiges hinwegströmt, anderes hinzuströmt, so ist nich eine 16 vgl. De res. I, 9, 5. 41, 1. Π,21,2. Symp. S. 23, 5. 11 — 23 vgl. De res. II, 27, 2 — 28 vgl. De res. I, 9, 15. II, 12, 2 23 Dinal. Adam. V, 18 S. 210, 30ff 10 »Gott« S 113 10f vielleicht »Einen (edino st. edinǔ) Leib von allen als Gefäß der Seele bereitend« 21 »erste« τὸ πρῶτον: »früher« πρῶτον S; oder »früher« gehört zu »verbunden hatte« 25 »der« S 113v Schöpfung der Mensch, sondern irgendeine nicht vorbedachte Einrichtung durch den Zufall.

Denn wie können wir von Gott gemacht nennen das beständig Fließende und wie Wasser Erscheinende und niemals dasselbe seiend? Wenn es Gottes Werk ist, so muß auch das Werden des einmal Geschaffenen zu Knochen und Fleisch und Sehnen von ihm sein, wenn wir wollen, daß auch nur ganz kurz bleibe das von irgendeinem künstler Geschaffene. Fließen ist nicht <sein> sondern das häufige Empfangen von Werden und Vergehen. Und lügenhaft ist das Gesagte: »Es nahm Gott Staub von der Erde und schuf den Menschen«.

Denn wie wurde er geschaffen, wenn doch das Geschaffene von dem zuerst Gewordenen die Form empfängt und bleibt,nicht zu einer andern Form übergehend? Aber von dem Leib wird nach jenen gesagt, daß er dieser selbe nach seiner Identität, wenn auch genz kurz, niemals bleibe, und von eben jenem Niederlegen des Samens an werde und vergehe und in Wirklichkeit niemals sei. Was ein Unterfangen (Hypothese)mir zu sein scheint, nach leichtfertiger Phantasie wahr, aber keineswegs nach wahrhaftem Verstand.

Denn wie wäre nicht töricht zu sagen, daß etwas sei, aber niemals für sich selbst sei? Denn wir sagen, daß eine Schöpfung die des für sich selbst Seienden sei; wie aber sollte diese sein, wenn auch kein Ende genommen hat das Bilen in der Materie? Denn nicht sagen wir zuvor, daß etwas geschaffen sei, bis man in ihm eine gewisse Vollendung der Form erblickt, welche zu dem Wachstum des Ganzen ihm zugrunde liegt.

Wenn wir aber nun irgendein Glied eines Bildes sehen, so erkennen wir daraus seine ganze Größe, der Künstler hirenach auch jenes ganzen Bildes Größe macht. Wenn aber nun das, nach 1 vgl. de res. II, 10,1 S. 349, 15f—9 Gen. 2,7; vgl. De res. II, 15, 5 S. 362, 17f - 13 vgl. De res. I, 25, 6 S. 252, 12f 24—S. 355,6 Dial. Adam. V, 16 S. 208, 4—10 3 »das« eže: »ist« est S | »Erscheinende« vidimoe: »Erkannte« vědomoe S 7 »Fließen« tešti: to ili S | »<sein> sond. . . Werden« <byti> no bytie 9 » Es« S 114 12 vielleicht »aber . . gesagt wird« 14 nach »bleibe« + »Der Mannessame hier« S 16 »Unterfangen«: ἐπιχείρημα wie I, 58, 1? 24 D ἐπ'ἀνθρώπου τὸ παράδειγμα λαβέ. ὃν τρόπον, εἳ τισ βούλοιτο ἀπὸ κηροῦ ἀνδροείκελον κατασκευάσαι καὶ πρότερον μὲν βραχείᾳ ὑποστάσει ἀποτυπωσάμενος, αὖθις ἕτερον κηρὸν ἐπιχέων, εἰς ὕψος καὶ μέγεθος βούλεται τοῦτο πλαλάττειν (πλάττων), ἀδυνάτως ἵσχει, οὕτε (οὕτω) γὰρ τὸ γινόμενον τέλους τυχεῖν δυνήσεται, τῆς πρώτης ὑποστάσεως τοῦ κηροῦ ὑπεκρεούσης καὶ ἑτέρας γινομένης, οὕτε ὁ ἀνδροεικελοποιὸς τελέσει τὸ ἔργον | »so« S 114v welchem das Übrige, d.h. das Ganze, geschaffen werden muß, nicht für sich ist, sondern durch anderes vernichtet wird, abgelöst durch Hinzukommendes, und jenes Hinzukommende durch anderes Hinzugekommene, und jenes wieder durch anderes, wie soll dann der Künstler das ganze Bild zu Ende führen, indem die Materie niemals dieselbe bleibt? Denn es muß die zur Herstellung des Bildes genommene Materie für sich selbst bleiben und nicht vergehend, sondern nur übergehend in das Bild, worein sie der Künstler bilden will, sei es eines Kindes oder Jünglings.

Daher ist es Klar, daß von der einmal genommenen Materie unser Bild des Leibes steht nach dem Befehl Gottes, welcher uns unsichtbar mit seiner Macht geschaffen. Denn wenn vielmehr die Orte seiner Idiome in jedes Glied des Leibes die aufgenommenen Speisen verwandeln, so verwandelt sich gleichwohl nicht in Knochen und Sehnen und Fleisch die Speise, noch die Knochen wiederum oder die Sehnen in Haare und Schleim und Nägel, sondern nur in mannigfaltige Säfte.

Denn die allem vorsehende Weisheit beder älteren Säfte Verluste, so daß sie nicht eines Einzigen Weggang haben, wie sie auch fremde durch die Haare und die Nägel und das Blut und die Galle ausscheidet; die anderen neuen aber kommen wieder duch die Speisen hinzu.

Daher auch, weil sie mannigfaltig und vielgestaltig sind und viele Veränderung annehmen, hat sie auch viele Gefäße ihnen bereitet. Denn das Fleisch und die Adern wandeln in Blut die Speisen, die Brüste aber in Milch, das Gefäß der Galle aber in Galle, der Mund aber in Speichel oder Schleim, die Nase in Nasenschleim, die Augen in Tränen, das Fleisch der Oberrflläche in Schweiß und Haare und Nägel.

Daher, wenn jemand die Speise wegnimmt, wird dürftiger das Leben; wenn aber von den wahren vier Elementen irgendeines bewegt wird, geht zugrunde das Leben, indem das Substantielle fernerhin keine ordnung hat.

Denn wenn in Wahrheit in Fleisch und Knochen und Sehnen sich die Speise wandelte, wiederum aber Fleisch und Knochen und Sehnen in Haare und Nägel und Schleim, ἐχρῆν τὰ ἀποκοπτόμενα μέλη <τοῦ σώματος> τουτέστιν ὠτίον ἢ δάκτυλον ἢ 12 De res. I, 9, 15 S. 233, 14ff 32 ff Dial. Adam. 5, 16 S. 206, 7f 8 »in das, w. s. d. K. des Bildes b. w.«? S 12 »die Orte« města: »an Stelle« ? 16 »Säfte« pěny: plěny Sb 16 f »bereitet« sŭstavljaet: »zubereitete« sŭstavljaemy S 18 »Weggang« ἀπέλευσιν: »Gennnß« ἀπόλαυσιν S 24 »die Br.« sǔsi od. sjsi: »diese« sii S 28 »d. wahren« S 115 v 30 »in« 2 <S b 32 ἐχρῆν — ἀναπληροῦθαι S. 356,1 aus D 33 τοῦ σώματος + S | ὠτίον: »Ηand« S 23* ῥῖνα, αὖθις ἐκ τῆς τροφῆς. . ἀναπληροῦσθαι. Denn es muß durchaus notwendig, wenn etwas des Leibes weggeht oder hinzukommt, indem etwas aufwächst, nachdem <etwas> irgendwie weggegangen, ein neues Glied hinzukommen.

Denn einem Fluß haben sie diesen Leib verglichen; denn ein Teil von ihm fließ voran (ab), ein Teil hernach (herzu), wie ein Teil des Wassers gehe zum Meer, einn Teil auch wieder neu fließr aus den Quellen. Denn wie die abströmenden Wasser in Flüssen wieder aus den Quellen ersetzt werden, so müsßten auch die fehlenden Glieder des Leibes von hänfiger Nahrung ersetzt werden.

Aber jene haben sich nicht befleißigt, auf das Wesen zu blicken und wirksamer die Erforschung mit nicht erdichteten (erlogenen) Gedanken zu schauen. Denn wenn das Festere des Leibes durch das Eingehen der Speisen in Nägel und Haare, das Nasse wiederum, nämlich das Saftige, in Hartes sich verwandelt, wäre es in der Ordnung, daß an Stelle der abgegangenen Glieder oder Sehnen andere würden von der Speise.

Da dieses nun nicht möglich ist, wie sagt ihr; es sei (bleibe) nicht immer derselbe Leib? Denn wennn einer Quelle ähnlich ist die tägliche Speise, dem Wasser aber die hinzukommenden Säfte, so muß der Leib wie ein Kanal sein, durch welchen nicht versiegende Säfte gleich Quellen eines Wasserflusses fließen, [Denn]] wie Wasser nicht herabströmen kann, wenn es nicht geeigneten Raum findet.

Denn wie die Wasser der Flüsse den Tälern — wenn es scheint, daß gemeinsam ihnen diese Sache und in betreff der Lebewesen die Sache -, so auch die Speise unseren Leibern, indem die Säfte in den ganzen Leib sich ergießen, der Leib aber steht und das Hinzuströmende empfängt und das Abfließende gemäß Anfüllung und Leerwerden. Denn die zu Zeiten eingehenden und zunehmenden Säfte sind nicht die substantiellen, wie ich sagte, von Anfang mitgeboren, sondern von der täglichen Speise werdend und aufhörend. Daher haben sie viele Veränderungen des Wanderns, sowohl bezüglich der Verringerung, wie der Vermehrung, wie des Bedürfnisses.

Die Ärzte aber nennen die Galle die eine die gelbe, eine andere grau, eine andere schwarz, eine andere grün; und das Blut 4 De res. I, 9, 1. 25, 2ff S. 230,4ff. 251,8ff — 28 vgl. 12, 3ff S. 355, 16ff 4 vgl. Greg. Nyss. De hom. opif. 13 S. 73 (66 Oehler). De an. et res. S. 249f (148 Oehler) - 32 vgl. zu S. 351, 6f 1 ῥῖνα: »etwas anderes« S | τ. τροφῆς: »der eingegangenen Speise« S 6 »wie« Bo: »und« S 9 »häufiger«: »findet« Z. 21 26 »Anfüllung« S 116 32 vor »die Ärzte« + »Wie drei Unterschiede der Galle, so auch des Blutes« S wiederum das eine gelb, ein anderes dicht (echt), ein anderes schwarz.

-Wenn <man> nun wegen der Reinigung des Blutes (»vom Blut«?) wegnimmt, ist es nicht das substantielle, da, wenn dies wäre, der Bestand des Lebewsens zerstört würde, sondern der Saft, welcher sich gemehrt hat vom Trinken und der Nahrung <und> nachdem er die Gestalt des Blutes angenommen, auf jenem schwimmt. Daher es auch beim Stechen (Aderlassen) sofort springt. Wenn aber nun durch Unachtsamkeit des Arztes das wahre berührt wird, so wird plötzlich schwach das Lebewesen. Daher ist das abgelassene Blut nicht das wahre, noch vom Bestand des Leibes.

Und damit dies jemand deutlicher auch an der Weise des männlichen und weiblichen Geschlechtes mache: den Männern nämlich, welche immerfort arbeiten und schaffen, bringen die Arbeiten den Tau des Leibes, daher wir auch einer überflüssigen Reinigung nicht bedürfen; und den Frauen nun, welche viel Überfluß durch die Speisen haben und ohne Arbeit seiend nicht Ausdünstung des Fleisches haben, ihnen ward die monatliche Reinigung.

Und in bezug auf die Leiber, welche in Krankheiten auszumergeln 14 Aristot. De anim. hist. III, 19 S. 52, 31 Didot 2 ff Dial. Adam. V, 17 S> 210, 4ff - 17 ff Dial. Adam. V, 16 S. 206, 10–15 1 »dicht« πθκνόν; wohl γονιμώτατον wie D zu Z. 2 2 D οὐ τὸ γονιμώτατον καὶ κύριον αἶμα ἐκκρίνουσιν οἱ φλεβοτομούμενοι, ἀλλὰ τὸ νόθον καὶ ἐπείσακτον ἐκ τῶν χυμῶν ἐπιγινόμενον. ὅθεν καὶ οἱ τῆς ἰατρικῆς ἐπιστήμης μέτοχοι, εἰδότες τὸ ἐκ τῶν χυμῶν ἐπείσακτον ἐρυθαινόμενον καὶ ὀμόχροον γινόμενον τῷ αἴματι, οὐ μὴν γονιμώτατον ὄν, ἐπιχειροῦσι (ἐπιτηροῦσιν Βh mit D r) [ἐν] ταῖς φλεβοτομίαις, ἔστ'ἂν (ὅταν Jh Bh) ἐκκορίνηται πᾶν τὸ νόθον, τὸ λεγόμενον μέλαν. τοῦ δὲ ξανθοῦ καὶ γονιμωτάτου προκύψαντος εὐθὺς στάλσεις ποιοῦνται, μή πως ἐκρεῦσαν τὸ γόνιμον διαλύσῃ τὸ ζῷον 10 »Leibes« S 117 12 »den Männern« mužem: »der Männer« muž S; vielleicht »in Bezug auf das der Männer« 14 Aristot. τὸ δὲ τῶν θηλειῶν αἶμα πρὸς τὸ τῶν ἀρρένων διαφέρει. παχύτερόν τε γὰρ καὶ μελάντερόν ἐστιν 17 vor »Und in« + »von den am Fleisch Kranken« S D ἀλλ'οὐδὲ τὰ ἐν ταῖς νόσοις ὑπεκρεῖ σώματα, αὖθις ἕτερα γενόμενα. ἀλλ' ὅταν ἡ ψυχὴ μὴ δέξηται τὰ αὐτῆς (ἑαυτῆς D) ὀρεκτά, μύσει τὸ σῶμα, καθάπερ ἐρίων <τὰ> (Βh mit Dr, wo in illane aus in laneo; ὁ ἰὼν D) ὑγραινόμενα πιλοῦται (πιλῆ D). ὅταν δὲ δέξηται τὰ αὐτῆς ὀρεκτά, αὖθις πιαινόμενον (πιαινόμενα D) ὀγκοῦται. οὐ γὰρ οὕτω (neque enim tantum temporis ad reparationem quaeritur, quantum increscendo consumsit a puerili usque ad virilem aetatem Dr) ῥᾷστα, ἀνσφήλαντος (vgl. Meth. De res. III, 9,9. De lepra 7, 5. Symp. S. 47,10) ἐκ νόσου τοῦ σώματος, ἐν βραχεῖ χρόνῳ ἀποκαθίσταται <τὰ> (+ Jh) διὰ τοσούτου χρόνου αὐξάνοντα und vernichtet zu werden scheinen, deuchte dich vielmehr mit Unvernunft. Denn die Substanz des Fleisches fest seiend und fest seiend und feucht und so zu sagen eine Zusammenleimung von Ton, mit Fleischbestandteilen die der Knochen bedeckend, bald durch Speisen Vollwerden empfangend, bald aber durch Mangel Verschlechterung, wie vom Regen gefüllte Hühlen. Denn von Krankommen habend, fällt ab das Fleisch; aber gesund geworden wieder Speise nehmend [der Substanz nach] und gemästet, wird es größer, niemals aber <der Substanz nach> ab- oder zunehmend.

Den wie bleiben Wunden und andere Schäden in den Leibern, wenn, während das frühere Fleisch völlig vergeht, anderes wieder von der Nahrung zu dem Lebewesen hinzukommt? Denn es müßte vielmehr gleich und glatt werden durch das hinzukomende Fleisch, aber nicht zusammenwachsen, noch der Ort der Wunde zusammengehen, da doch das Hinzukommende beständig das Abfließende ersetzt.

Nun aber, während das Fleisch zusammengeht, waren und entstehen von überall her am verletzten Orte Narben, wie das Zusammennähen zerrissener Kleider. Es ist aber nötig zu sehen, ob das geschieht, was der Herr Jesus gesprochen: »Niemand legt einen Lappen neuen Tuches auf ein altes Tuch«, damit lehrend, es könne nicht zu altem Fleisch anderes neues hinzukommen von der Speise, wie sie meinen; da es <sonst> begegnete, daß das eine alt wäre im Leibe, das andere neu.

So müßgen auch unsere Leiber nicht altern, wenn einiges Fleisch hinzukäme, anderes hinwegkäme.

Noch das nun: wenn ein jeder von uns derselbe nicht sein kann, da doch durchaus oft, wie sie meinen, die zugrunde leigende Substanz des Leibes hinzukommt und hinweggeht, so daß ein anderer ist am zehnten Tage und ein anderer heute, -somit hat uns nicht die Mutter geboren noch auferzogen, denn ein anderer ist, der geboren, und ein anderer, der auferzogen worden, und ein anderer wieder der heutige.

Lügnerisch aber ist auch das zu Jeremia gesprochene Wort: »Vor Deiner Erschaffung kannte ich Dich«; denn ein anderer an Stelle des Geschaffenen war der, zu welchem das wort geschah.

19 Mt. 9, 16 - 24 vgl. De res. I, 9, 2f. 25, 3. 6 S. 230, 4ff. 251, 8ff. 252, 12f - 31 Jerem. 1, 5 10 ff Dial. Adam. V, 17 S. 208, 12f 3 »mit Fleischbest.« plotničesky sǔst.: platoničesky sŭst.S 8 »der Substanz nach« ist nach »niemals aber« Z.9 zu setzen | »nehmend« S 117 v | »gemästet« vlažima: »benedeit« blažima sb 15 vor »Nun« + »Von den Wunden, welche am Leib entstehen« S 22 »d. andere« S 118

Wir haben dann auch weder die Taufe empfangen, noch sind wir gereinigt worden, noch überhaupt gekommen zu dem Wasser des Gehorsams, da der einst gereinigte Leib verschwunden its, ein anderer aber an dieses Stelle von der Speise gekommen ist. Denn freudvoll ist einem jeden von uns das Beichten, da man dem, welcher nicht der selbe sein will, dreitausend Leiber an Stelle Eines zählt.

Und wenn es nötig ist, zu dem Unpassendsten der Unvernunft herabgeführt zu werden, [denn] so mögen durchaus nus auch dies sie beifügen noch über das Vorgebrachte hinaus, daß auch nich der Seele nach wir dieselben sein können; denn die Ideen und Meinungen und Sitten, welche Eigentümlichkeiten der Seele sind, sind niemals dieselben, sondern die einen kommen, die andern verschwinden; die Kunstfertigkeiten aber nun beginnen bald, bald verschwinden sie, denn das Vergessen ist Vernichtung dem Lernen das Lernen aber wieder Ersetzen, an die Stelle des Vernichteten eine neue Tüchtigkeit schaffend.

Denn wenn sie dort wegen des Abschneidens und Abhauens ohen Unterscheidung sagten, daß ein Hinzukommen des Fleisches geschehe, wie sagen sie nich vielmehr auch von der Seele, daß sie eine bewegliche und fließende Natur habe wie vom Leib; da doch in uns nicht bleiben dieselben Gedanken und Sitten, sondern vergehen und kommen?

Denn bald ist uns dies gefällig, bald jenes, indem die ersten Erkenntnisse weggehen und andere kommen. Und so wird zerstört werden ihr immer <un>begwegliche und unsterbliches Sein, indem sie verweslich und verschieden gezeigt wird.

Und ist es wohl genehm und würdig, daß jene widersprechen und mit Worten verkehren den Bau des Leibes, aber etwa unwürdig, daß wir zurückgeben und untersuchen den Sinn des Gesagten?

Aber dies, sagen sie, sei nicht so: zu sagen, die Seele sei sterblich, sei ganz böse, denn wenn auch die Eindrücke hineingeraten in die Vorstellungen, doch sei sie nich verschieden der Sub-

5f »man .. zählt« naěitajut: »man .. anfängt« naěinajut Sb | »welcher nicht .. will« ne chotjaštu oder »welche nicht .. wollen« ne chotjaštim: »nicht wollen« ne chotĕti S 6 »dreitausend« S 118v 8f »mögen sie beifügen«?: »fügen sie bei« S 10 »Meinungen«: »Herrlichkeiten« slavy (δόξαι) S 15 »neue« novo"i ovo S 16f »ohne Untershceidung« »ohne Verschiedenheit« bez raznenija: schwerlich »ohne Veränderung« bez razmĕnenija 21 »uns« < Sb | »bald«2 S 119 21f »Erkenntnisse« »Gedanken« razumenie<m> 24 »genehm und« ljubo i; w. e. sch. » geziemend und« lĕpo i; vielleicht » etwa« ljubo 25 »verkehen« razvraštati (ἀνατρέπειν, ἐκστρέφειν); »zurückgeben« »zurükwenden« vŭzvrastati (ἀποδιδόναι, ἐπιστρέφειν) stanz nach. Also auch nicht dieser Leib, sagen auch wir, wenn auch die Säfte, welche Erzeugnis sind der Speisen und em Leib Nahrung, bald sich mehren, bald auch abnehmen. Daher ist es sehr schlecht, zu sagen, den leidenden Leibern, welche schwach geworden, komme anderes Fleisch wieder zu von der Speise.

Lächerlich aber ist auch dies, uns anzufallen [daß sie uns anfallen], als nicht recht redend von der fließenden Umwandlung des Leibes; und nicht geziemend <sei> dies Gotte, daß, während andere Leiber gesündigt haben, andere gerichtet werden, und während andere gerecht gehandelt haben, andere das Heil empfangen, — indem jene erdichten, daß die Seele einen andern geistlichen, durchaus besseren als den gegenwärtigen Leib haben werde.

Aber wie dies unvernünftig und verwirrend ist, ist jedem verständlich. Denn wenn das nicht gerecht ist, zu sagen, daß man in einem andern Leib vor dem Richter stehen werde, ihr selbst aber saget, daß irgendeinen andern geistlichen Leib die Seelen empfangen werden, macht ihr Gott ungerecht nach diesem Wort.

Ihr selbst aber überführt euch, idem ihr Widerspruchsvolles redet. Denn wir sagen nicht in betreff der Unsterblicheit und Unverweslichkeit dieses unseres Leibes, daß ein andere, sondern daß dieser Leib die Unverweslicheit empfange.

Wie auch der sehr weise Paulus tadelnd denen, welche die Auferstehung dieses Leibes verspotteten, dies antwortete: »Denn es muß dies Verwesliche bekleidet werden mit Unverweslichkeit und dies Sterbliche bekleidet werden mit Unsterblichkeit«.

Deshalb, da auch die Einrichtung des Leibes gezeigt ist, müssen wir auch das Übrige sehen. Denn nicht — wie ihr meint, weiser die Schrift erklärend — spricht der Apostel zu den Korinthern über die 4 De res. I, 11, a S. 234, 12 ff — 8 De res. I, 11, 3 S.235, 1 ff — 11 vgl. De res. I, 25,6f. 62, 1 — 22I Kor. 15, 53 — 27 Orig. C. Cels. VII, 32 f 16 Oekumen. zu II Kor. 5, 10 PGr 118, 973 B. Cramer, Catene V, 381 — 18—24 Pitra Anal. s. IV, 201 (434) 2 »Nahrung«? prikormi 7 »als« S 119v 8»<byti> bogu 18 ff Syr in A Bl. 78r u. B Bl.59r Nos porro non aliud corpus quam illud quo induti sumus affirmamus induturm incorruptionem et immortalitatem, quemadmodum sapiens Paulus, loquens illis quos ad risum movebant rei difficultates, non tantum asseruit sed demonstravit dicens: »oportet enim corruptibile hoc induere incorruptionem. et mortale hoc induere immortalitatem« 22 »dies antwortete« se otreče: »dieses (des Leibes) sagte« sego reče Sb Auferstehung: »Wenn unser irdisches Haus des Leibes zerstört wird, haben wir einen Bau von Gott, ein Haus nicht mit Händen gemacht« usw., sondern vielmehr ihnen hiervon den Glauben vergewissernd.

Wenn du aber nun das diesem Folgende der Ordnung nach mitsprichst (mitliesest), so wirst du ihn vielmehr finden bekräftigend die Auferstehung des Leibes. Denn nachdem er zuvor gesagt, wie das zukündftige Leben nicht in einem andern, sondern in diesem Leib zu erwarten ist, [und] fügte er bei, wie nicht eifrig zu trauern ist um dieses Leben:

»οἴδαμεν γὰρ ὡς ἐὰν ἡ ἐπίγειος ἡμῶν οἰκία τοῦ σκήνους καταλυθῇ«, ἐπίγειον οἰκίαν τὴν ἐνταῦθα βραχύβιον ζωὴν καταχρηστικῶς λεπτέον, καὶ οὐ τὸ σκῆνος τοῦτο ... Wenn es (das gegenwärtige Leben) aber zerstört worden, so werden wir von Gott das ewige Leben empfangen. εἰ γὰρ ἐπίγειον οἰκίαν καταλυομένην τὸ σῶμα τίθεσθαι αὐτὸν νομίζετε, φράσατε τὸ σκῆνος τί ἐστιν, οὗ ἡ οἰκία καταλύεται; ἕτερον γὰρ τὸ σκῆνος, καὶ ἄλλο τοῦ σκήνους ἡ 1. 9. 13f II Kor. 5, 1 9—S. 363, 17 Phot. Bibl. 234 S. 237 a, 36—298 a, 3 — 10 Oekumen. zu IIKor. 5, 1 PGr 118, 968D. Cramer, Catene V, 379 9 »Erklärung des Wortes des Apostels: Wenn auch uns das irdische Haus des Leíbes zertört wird usw.« vor οἴδαμεν + S | Ph Ὅτι τὸ Οἴδαμεν γὰρ ὡς (ὅτι Ph a) — καταλυθῇ Z. 10 und + καὶ ἑξῆς οἱ Ὠριγενισταὶ (ὠριγενειανσταὶ Ph a) εἰς ἀναίρεσιν τῆς τῶν σωμάτων ἀναστάσεως προβάλλονται. σκῆνος τὸ σῶμα καὶ ἀρχειροποίτον ἐν οὐρανοῖς οἰκίαν τὰ παρ᾿ αὐτῶν πνευματικὰ ἐνδύματα λέγοντες .. διό φησιν ὁ ἅγιος Μεθόδιος 10 σκήνους] σώματος S 10—S. 362, 9 Uekum. u. Catene ἐπίγειος μὲν οἰκία ἡ ἐνταῦθα βραχύβιος ζωή, σκῆνος δὲ τὸ σῶμα ἡμῶν, τῶν ψυχῶν. ἄλλο γὰρ οἰκία καὶ ἄλλο τὸ σκῆνος, οὗ ἐστιν ἡ οἰκία, καὶ ἄλλο ἡμεῖς, , ὧν ἐστι τὸ σκῆνος ἴδιον. »ἐὰν οὖν«, φησίν, »ἡ οἰκία τοῦ σκήνους ἡμῶν καταλυθῇ«, τουτέστιν ἡ ἐνταῦθα βραχύβιος ζωή, »ἕξομεν οἰκίαν ἀχειροποίητον« (ἀχειρ. οἰκ. Catene), τουτέστι ζωὴν αἰώνιον, οὐ προσδεομένην (προσδεομένοις Catene) τῆς ἡμετέρας ἐργασίας καὶ τῶν ἡμετέρων χειρῶν πρὸς (προσδεομένοις Catene) τῆς ἡμετέρας ἐργασίας καὶ τῶν ἡμετέρων χειρῶν πρὸς σύστασιν. καλῶς δὲ ὡς (< Catene) πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῆς παρούσης ζωῆς τὴν μέλλουσαν »ἀχειροποίητον« εἶπεν. ἡ γὰρ παροῦσα ἀπὸ τῶν χειρῶν ἔχει τὴν σύστασιν, ἄρτου, ποτοῦ καὶ ἐνδύματος. οὕτως ὁ ἄγιος Μεθόδιος ἐν τῷ περὶ ἀναστάσεως λόγῳ 10 τὴν <Ph a | βραχύβιον < S 11 καταχρηστικῶς λ. < Oekum.; »nennend« S ? σκῆνος Ph: σῶμα S, aber vgl. S. 324, 4 | »Wenn es — empfangen« Z. 13 + S 13 »Leben« S 120v | εἰ γὰρ—νομίζετε Z. 14: »Wenn ihr aber meint, daß dieser Leib selbst werde zerstört (vernichtet) werden« S 14 f οὗ ἡ οἰκ. καταλύεται] ἢ τὸ σῶμα S 15 σκῆνος: σῶμα S | σκήνους; σώματος S οἰκία, καὶ ἕτερον ἡμεῖς, ὧν ἐστι τὸ σκῆνος <ἴδιον>. »εὰν γὰρ ἡ ἐπίγειος ἡμῶς οἰκία«φησί »τοῦ σκήνους καταλυθῇ«, οἷον ἡμᾶς μὲν τὰς ψυχὰς εἶναι δηλώσας, σκῆνος δὲ τὸ σῶμα, οἰκίαν δὲ τοῦ σκήνους τὴν κατὰ τὴν παροῦσαν ζωὴν ἀπόλαυσιν τῆς σαρκὸς τροπικῶς.

ἐὰν οὖν ἡ νῦν δὴ αὕτη ἡ τοῦ σώματος ζωὴν δίκην οἰκίας καταλυθῇ, ἕξομεν τὴν ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἀχειροποίητον <οἰκίαν, τουτέστι ζωὴν αἰώνιον>. ἀχειροποίητόν φησι διὰ τὸ χειροποίητον ταύτην λέγεσθαι τὴν ζωὴν δάσματα τοῦ βίου χερσὶ παλαμᾶσθαι ἀνθρώπων. Daher auch Salomo »Eitelkeit der Ditlkeiten« nannte dies unruhvolle Leben.

τὸ γὰρ σῶμα δημιούργημα ὑπάρχον .. θεοῦ χειροποίτηον οὐ λέγεται, ὅτι μὴ ἐπαλαμήθη τέχναις ἀνθρώπων. εἰ δέ, διότι ὑπὸ θεοῦ ἐδημιουργήθη, χειροποίητον αὐτὸ λέξουσι, χειροποίητοι ἄρα καὶ αἱ ψυχαὶ καὶ οἱ ἄγγελοι nicht mit Händen gemacht sind — θοεῦ γὰρ αὐτουργήματα καὶ ταῦτα — so ist auch der Leib nicht mit Händen gemacht, denn auch er ist Gottes Schöpfung und nicht mit Händen gemacht. Denn es »nahm Gott Staub von der Erde und schuf den Meschen«. Das von Gott Gemachte ist ein nicht mit Händen gemachtes Werk der Kraft Gottes.

τίς οὖν ἐστιν ἡ χειροποίητος οἰκίας; ἡ βραχύβιος, ὡς ἔφην, αὕτη ζωή, ἡ ἀπ᾿ ἀνθρωπίνων χειρῶν δραματουργουμένη (»φαγῇ«γάρ φησιν »ε'ν ἱδρῶτι τοῦ προσώπου σου τὸν ἄρτον σου«), ἡ καταλυθείσης ἐκείνην 1 II Kor. 5, 1—2 vgl. De res II, 21, 4. III, 12 — 10 Pred. Sal. 1, 2 — 17 Gen. 2, 7 — 21 Gen. 3, 19 1 καὶ ὦν S | ἴδιον + S Oekum.: < Ph | ἐὰν — φησί Z. 2] ἐὰν οὖν φ. ἡ οἰκία Oekum. | ἐὰν—καταλυθῇ Z. 2 < S 2 οἷον—καταλυθῇ Z. 5 anders Oekum. | οἷον: »denn« S 3 σκ.—σκήν.] καὶ τοῦ σκ. καὶ οἰκίαν S 3f τὴν κατὰ < S 4 ἀπόλαυσιν — τροπικῶς < S | ἐὰν γὰρ, φησί, S 5 αὕτη ἡ τοῦ σ.: d. gegenwärtige« S | ἡ2 < Ph a 6 τὴν ἐν τι. οὐρ. < Oekum. | οἰκ. τουτ. ζ. αἰώνιον + S Oekum.: < Ph 7 ἀχειροποίητόν—ἀνθρώπων Z. 9 < S: anders Oekum. 8 f καὶ σπουδ. Ph a 309ω α | νθρ τὰ τοῦ πολέμου κοσμήματα Pl Legg. XII,956 A 10 vor τὸ γὰρ »Daß der Mensch nicht kann mit Händen geschaffen genant werden« + S 11 θεοῦ: »der Sorgfalt Gottes« S οὐ δύναται λέγεσθαι S 12 vor εἰ δέ »Von den Seelen und von den Engeln« + S | διότι ὑπὸ θεοῦ ἐδημ. < S 13 λέξουσι εἶναι S | ἆρα ὡσαύτως S | καὶ οἱ ἄγγελοι < S 14 τὰ ἐνδύματα — οὐρανοῖς: » und die höheren Kräfte« S 15 καὶ ταῦτα < S 20 τίς—οἰκία also überschrift in S, dann » daher ist das mit Händen gemachte Haus« + S | οὖν < S | ἐστιν] ». ωομ Αποστελ γενανντε« + S | ὡς ἔφην < S 21 φησίν < S 22f ἐκείνην .. ζωὴν < S τὴν ἀχειροποίητον ζωὴν ἔχομεν. καθάτερ καὶ ὁ κύριος εἰπὼν ἐδήλωσε »ποιήσατε <ἑαυτοῖς> φίλους ἐκ τῆς ἀδικίας τοῦ μαμωνᾶ, ἵνα ὅταν ἐκλίπωσι δέξωνται ὑμᾶς εἰς τὰς αἰωνίους σκηνάς«.

ὃ γὰρ ἐκεῖ »σκηνὰς« ὁ κύριος ἐκάλεσε, τοῦτο ἐνταῦθα ὁ ἀπόστολος ἐνδύματα· ὅ δὲ ἐκεῖ »φίλους ἐκ τῆς ἀδικίας« <ὁ κύριος ἐκάλεσε, τοῦτο> ἐνταῦθα »καταλυομένας« ὁ ἀπόστολος »οἰκίας«. καθάπερ γοῦν, ἐὰν ἐκλείψωσιν αἱ τῆς παρούσης ζωῆς ἡμῶν ἡμέραι, τὰ πρὸς εὐποιίαν τὰς ψυχὰς ἡμῶν ὑπολέξονται ἀγαθοεργήματα, ἃ ἀπὸ τῆς ἐν τῇ ἀδικίᾳ ζωῆς ἐκτησάμεθα, τῷ τὸν κόσμον »ἐν τῷ πονηῷ« κεῖσθαι, οὕτω τῆς ζωῆς <ταύτης> καταλυθείσης τῆς ὠκυμόρου τὴν πρὸ τῆς ἀωαστάσεως ἕφομεν οἴκησιν αἱ ψυχαὶ παρὰ τῷ θεῷ, ἔστ᾿ ἂν ἀνακαινοποιηθεῖσαν ἡμῖν ἄπτωτον ἀναλάβωμεν οἰκίαν. ὅθεν καὶ »στενάζομεν«, μὴ θέλοντες τὸ σῶμα »ἀπεκδύσαδθαι, ἀλλ᾿ « ἐπ᾿ αὐτῷ τὴν ἄλυπον »ἐπενδύσασθαι« ζωήν. τὸ γὰρ οἰκητήριον τὸ ἐξ οὐρανοῦ, ὃ ἐπιθυμοῦμεν ἐπενδύσασθαι, ἡ ἀθανασία ἐστίν· ἣν ἐὰν ἐπενδυσώμεθα, καταποθήσεται πᾶν τὸ ἐν αὐτῇ ὁλοσχερῶς ἀσθενὲς ὑπὸ τῆς ἀχρόνου ζωῆς καταναλωθὲν καὶ θνητόν.

Wohlan, nun aber lege ich euch auch jene Worte des Apostels selbst vor, damit ihr erkennet, wie lauter sich selbst entsprechende Worte der Apostel redet.

Denn er spricht: »Immer das Sterben Jesu an unserm Leibe tragend«, und bald darauf: »Denn immer werden wir die Lebenden in den Tod gegeben um Jesu willen, damit auch das Leben Jesu in unserem Leibe erscheine«. Und da erscheint »das Leben Jesu an unserem Fleische« — dies aber ist Unvergänglichkeit — so geht nun 2 Luk. 16,9 — 8 vgl. De cibis8,7 — 9 I joh. 5,19 — 12 vgl. Amos 9,11 — II Kor. 5,4 — 21 II Kor. 4,10 — 22 II Kor. 4,11 1 καθάπερ: »daher« S 2 ἑαυτοῖς mit Luk. 16,9 + S 4 vor τοῦτο »Die ewigen Hütten« + S 5 ἐκ τῆς ἀδικίας < S | ὁ κύρ. ἐκ., τοῦτο +S 6 καθάπερ γοῦν: »nämlich« S 7 ἡμῶν schon vor αἱ Ph a; ἡμῶν < S | πρὸς εὐποιίαν < S | τὰς S 121v 8 ἡμῶν Ph a 309v b: ὑμῶν S | ταύτης> τῆς? S 9 ἐκτ.: »wir getan haben« S | τῷ —κεῖσθαι < S | vor οὕτω »Von dem Bau der Seele vor der Auferstehung« + S 10 ταύτης +S | ὠκυμόρου: »eitlen« übersetzt S 10f τὴν (?) .. οἴκησιν < S 10 πρὸ drevle: drevnee S 11 παρὰ τῷ θεῷ: ἀπὸ (πρὸς?) τοῦ κυρίου S 12 ἡμῶν S | ἄπτωτον < S 13 ἄλυπον Bo mit S: λοιπὴν Ph 14 ἐπενδύσ. ζ.: »dies .. leben durchwandeln«, vielleicht »gelangen zu diesem .. Leben« | τὸ γὰρ — θνητόν Z. 17 < S 17 θνητόν: es endet Ph 18 »auch« < S b 24 »Leibe«: τῇ θνητῇ σαρκὶ II Kor. 4,11 | »an« νῠ: kῠ S nicht zugrunde das Fleisch, in welchem das Leben Jesu erscheint.

Er fügt aber nun wieder bei, sprechend: »Habend aber nun denselben Geist des Glaubens, nach dem geschrieben steht: Ich glaubte, darum redete ich auch« usw., »wissend, deß, der Jesus von den Toten auferweckt hat, auch uns auferwecken wird«.

Da er aber nun auf der leicht Beweglichen leichte Annahme sah und fürchtete, sie möchten, auf die Ohnmacht des Leibes schauend, nicht glauben an die Auferstehung, sagte er: »Daher wenn auch unser äußerer Mensch verwest, aber der innere erneuert sich Tag um Tag«. »Der äußere Mensch« sagte er, entsprechend dem gegenwärtigen, er verwest durch Krankheiten und andere Leiden; gleichwohl können wir, uns stark sehend durch den Geist, nicht geängstet wereden, indem Gott mit der Verheißung säumt, wie es uns erscheint.

Er tut aber nun kund: »Denn das gegenwärtige Leichte unserer Trübsal schafft nach Überschwang in Überschwang eine Last der Herrlichkeit uns, die wir nicht sehen auf das Sichtvare« usw. Das ist: Denn wenn wir auch jetzt leicht meinen, auch Leiden zu haben im Leibe, aber dennoch schafft ein solches Leiden »nach Überschwang uns eine Last der Herrlichkeit, die wir nicht sehen auf das Sichtbare, sondern auf das noch nicht Offenbarte«.

Daher vielmehr bestätigend das Gesagte, sagt er: »Denn wir wissen, daß wenn auch unsere irdische Hütte des Hauses zerstört wird« usw. Denn man muß bedenken, wie auch diese an den (Leibern) festhalten, indem uns verlangt, über dem sterblichen Leibe mit Unsterblichkeit bekleidet zu werden. Deshalb ist er mit von Natur gehörig zu jenem Leben.

Denn » niemand hat sein Fleisch gehaßt, sondern er nähret und liebt es«, denn die himmlische Hütte, mit der uns verlangt »überkleidet zu werden«, ist die Unsterblichkeit. Wenn wir in diese gekleidet werden, so »wird von dem« ewigen »Leben verschlungen werden unser ganzes sterbliche«. Daher nent er auch tot unsern Leib, »damit wir nicht 2 II Kor. 4,13 — 4 II Kor. 4,14 — 8 II Kor. 4,16 — 13. 18 II Kor. 4,17 20 II Kor. 5,1. Tert. De resurr. 41. Adv. Marc. v, 12 — 25 Ephes. 5,29 — 26.28 II Kor. 5,4 — 29 II Kor.5,3 2 »Habend« S 122 6 »Annahme« prijatie = ἀποδοχή, auch πάθος; vielleicht »Umsicht« von prijati προνοεῖν 9 »aber«: οὐκ ἐγκακοῦμεν ἀλλ᾿ II Kor. 4,16 13 »säumt« medljaŠtu A am Rand: »nötigt« (zum Gebet) nudjastu A B 15f »das Sichtb.« S 122v 22 »(diese) festhalten« pridrῠžatsja: vielleicht (»dieser) festhält« pridrῠzitsja; schwerlich ist für »diese« si zu lesen daݲ Seelen« bloß«, sagt er, von aller guten Handlung erfunden werden, durch welche die Deele geschmückt wird.

Zur getrosten Erwartung des Gesagten uns anleitend, erwidert er: »Getrost aber immer seiend und wissend, daß, weilend in dem Leib, wir weggehen vom Herrn. Denn im Glauben wandeln wir und nicht im Schauen« usw. Das ist: daher sind wir getrost, wissend, daß, wenn auch in dem gegenwärtigen Dasein wir vom Herrn weggegangen sind, das Gebot übertretend, wir dennoch aus dem Leib ausgehend zu dem Herrn kommen.

»διὰ πίστεως γὰρ περιπατοῦμεν, οὐ διὰ εἴδους«, τουτέστι διὰ πίστεως γὰρ ἐπιβαίνομεν ἔτι ἀτρανωτάτῳ λογισμῷ τὰ ἐκεῖ πράγματα κατοπτεύοντες, καὶ οὐ σαφῶς, ὥστε καὶ ὁρᾶν καὶ ἀπολαύειν καὶ ἐν αὐτοῖς εῖναι.

— Denn wenn wir nicht zuvor »aus dem leib gehen«, damit er umgeschaffen erneuert werde, können wir nicht mit ihm »zum Herrn kommen«, indem wir alle Versündigungen der Unreinigkeiten haben.

Daher durchaus erkennend, daß das Leben der gegenwärtigen Zeit ist Hinweggehen »vom Herrn«, trauern wir nicht wie sterbende. Wenn aber nicht dies ist, sondern er sehr hoffte, aus dem Leib zu gehen, um ferner nicht in ihm zu sein, wie hat er dann gesagt, daß in diesem sterblichen Fleische »das Leben Jesu erscheinen wird«? Denn er erscheint als sich selbst Widersprechendes sagend. Denn wie erscheint er nicht? Denn nachdem er selbst zuerst gesagt, daß »das Leben Christi erscheinen werde« in dem sterblichen Fleisch, erbat er ein wenig weiter, wieder »auszugehen aus dem Leib«, das entgegengesetzte Ausgehen.

Sehr gefahrvoll aber ist, von einem solchen Mann, in welchem Christus gesprochen hat, zu sagen, daß er sich Widersprechendes sage. Sehr klar aber ist, daß er sich Entsprechendes sagt. Denn er fügt sofort hinzu: »Denn wir alle müssen erscheinen vor dem ]richtenden Christus, damit ein jeder empfange, was er getan durch seinen Leib, es sei gut oder böse«, als die Seele im Leib war.

3 II Kor. 5,6.7 — 8 II Kor. 5,7 — 12.23 Ii Kor. 5,8 — 16 II Kor. 5,6 — 19.21 II Kor. 4,10 — 24 vgl. De res. I, 62,8. II, 17,4 — 27 II Kor. 5,10 8—12 Phot. Bibl. 234 S. 298a, 4—7 1f »durch welche« S 123 4 »weggehen« »fern wandeln« otchodim 5 vielleicht schon hierher Ph διὰ—τουτέστι 8 διὰ — τουτέστι Z.9< S 10 τὰ ἐκεῖ: »alle jene« S 10f κατοπτ. Ph b 233 11 κ. οὐ σαφῶς < S | ὥστε — εἶναι Z.12 »daher wir [nicht] überaus verlangen, von hier fortzugehen« S 12 εἶναι] Ph endet 18 »ihm« S 123v 26 »Sehr klar aber«: »Denn sehr klar« S b

Und nun, damit allseitig klarer uns die Verhandlung hierüber werde, wollen wir auch verstehen das von demselben Heiligen Gesagte, daß »Fleisch und Blut das Himmelreich nicht ererben können«.

»Daß Fleisch und Blut«, hat der Apostel gesagt, »das Reich Gottes nicht empfangen können«. Etwas anderes ist statt Fleisch zu verstehen möglich, da doppelt Fleisch verstanden wird, sowehl vom Fleisch selbst als von fleischlichen Handlungen.

Er beginnt aber nun von diesem Wort: »Wenn aber Christus auferstanden ist, wie sagen einige, daß keine Auferstehung der Toten ist«, und wieder: »Der erste Mensch ist von der Erde irdisch, der andere mensch ist der Herr vom Himmel«, und der Reihe nach bis: »Gott aber sei Dank, der uns den Sieg gegeben hat durch unsern Herrn Jesus Christus«.

Da aber nun vorliegen die Worte, unter welchen das unverstandene ist, indem er einmal sagt: »Fleisch und Blut können nicht ererben das Reich Gottes«, bald aber wieder: »Dies Verwesliche muß anziehen die Unverweslichkeit«, außver disesm Leibe eine andere Verweslichkeit nicht erwähnend, so muß man erkennen, ob er auch Leib zu zweierlei sagt, wie auch Welt zwiefach gesagt wird, da wir (sonst) wie lächerlich erschienen, sagend, der Apostel rede sich Widersprechendes.

Aber er tut es vielmehr auch selbst kund, indem er spricht: »Wenn ihr abgestorben seid den Elementen der Welt, was stellet ihr als lebend in der Welt Satzungen auf?« Denn hier bezeichnet er nicht jenen Bestand von Himmel und Erde sedern den verlassenen dem menschlichen Irrtum gemäßen Glauben. Daß er aber nicht von den vier Elementen des Weltbaus redet, durch die wir leben, ist durchaus zu erkennen, denn wir können nicht sei es ohne Wasser, 3 I Kor. 15,50; vgl. Iren. Adv. haer. v, 9, 1. 13,2. Tert. De res. 48—50— 8 I Kor. 15, 12 — 10 I Kor. 15, 47 — 11 I Kor. 15,57 — 14 I Kor. 15, 50 — 15 I Kor. 15, 53 — 21 Kol. 2, 20 6 Dial. Adam. V, 22 S. 220, 2ff 4 vor »Daß weder« + »Erklärung dessen, daß er sagt: Fleisch und Blut können das Reich Gottes nicht ererben« S 5 »Etwas anderes« ino něčto: »Und etwa was« i poně čto S b 6 D ὁ γὰρ ἀπόστολος σάρκα καὶ αἷμα ὀνομάζει τὰς αἰσχρὰς καὶ φαθλοτάτας πράξεις, τοὺς τὰ σαρκικὰ φρονοῦντας σαρκικοὺς καλῶν, τοὺς δὲ πωευματικὰ πράττοντας πμευματικούς 12 »uns« ny: »jetzte« nnݲě 16 »Leibe« <S b 17 vor »so muß« + »Daß auch Leib zwiefach (S 124v) gesagt wird« S 19 »wie« < S b oder ohne Feuer, oder ohne Luft, oder ohne Erde bleiben; wenn wir aber von ihnen erhalten werden durch die Einrichtung Gottes, wie befiehlt er, denen abzusterben, von denen wir erhalten werden?

Und der Herr, indem er sagt, »die Welt« liege »im Argen«, kennzeichnet nicht die Welt selbst; denn nicht herrscht der Arge über den Schmuck der Welt, wie er weder tränkend ist, noch gebend »llen Speise zur Zeit«, sondern der, »welcher scheinen läßt seine Sonne über Gute und Böse und regnen über Gerechte und Ungerechte«. Was ist dieses dann nun für eine »Welt, welche im Argen liegt«? Der in die Dünde verirrte Gehorsam des Menschen.

Du wirst auch auf zwiefache Art das Gesetz genannt finden, einmal das Gebot selbst, ein andermal auch die dem Gobot widerstrebende Begierde.

Wie aber nun auch der auf die Ungerechtigkeit gerichtete freie Wille des Menschen Welt genant wird, und Elemente der Welt, nicht Erde, noch Feuer, noch das Übrige, sondern die irreführende Lehre des Götzendienstes des Argen, so wird auch Fleisch nicht das Fleisch selbst als nicht imstande zu ererben das Reich Gottes genannt, sondern die sündenliebende Sitte, von welcher er slebst spricht: »Wedder die Hurer, noch die Räuber, nocn die Mörder werden das Reich Gottes empfangen«.

Denn die in bösen und argen Lüsten Lebenden, »deren Gott der Bauch ist«, werden passend statt Menschen Fleisch genannt; es gehörte sich, daß die ebenso wie das Vieh Lebenden »fleisch und Blut« genannt werden.

Es zeigt es aber auch der selige Moses, denn er sagt: »Gott sprach: es soll nicht bleiben mein Geist in diesen Menschen, weil sie Fleisch sind«. Wie wenn etwa die Früheren, welche vor diesen geboren wurden, ohne Fleisch indie Welt gekommen wären? Daher er von böser Sitte und Handlung spricht. Denn »in diesen menschen«, spricht er, »wird mein Geist nicht bleiben«, als der in den andern geblieben, aber in diesen 4.9 I Joh. 5,19 — 6 Psal. 64,10 — Psal. 144,15 — 7 Mt.5, 45 — 9f vgl. De autex. 17, 2 S. 189, 15 — 10 vgl. De res. II, 7 S. 341f — 14 Kol. 2, 20. Gal. 4,3 — 15 vgl. I Joh. 5,21 — 18 I Kor. 6,9.10— 20 Phgil. 3, 19 — 22 I Kor. 15, 50,50 — 23 Gen. 6,3 26 Dial. Adam. v, 23 S. 220, 2ff 3 vor »Und d.« + »Daß nicht herrscht der Arge über das gut Geschmückte (εὐκοσμία?) und Gemischte der WElt« S | »Und der« S 125 10 vor »Du wirst« + »Daß auch Gesetz auf zwiefache Art (dvojako: dvoe S) gesagt wird« S | »auf zwiefche Art« dvojako: dvoejako S 15 »sondern« no S c: »noch« ni S 18 »Hurer« S 125v 26 vgl. D zu S. 366,6 nicht bleiben wird. Daher nicht wegen dieses unseres Fleisches wurde gesagt: »es wird nicht mein Geist in diesen Menschen bleiben«, sondern er hat es gesagt wegen der zum Guten unbeweglichen Menschen.

»Τοῦτο δέ φημι, ἀδελφοί, ὅτι σὰρξ καὶ αἶμα κληρονομῆσαι βασιλείαν θεοῦ οὐ δύνανται, οὐδὲ ἡ φθορὰ τὴν ἀφθαρσίαν κληρονομεῖ.« Σάρκα, φησίαν, οὐ τὴν σάρκα αὐτὴν ἐδήλωσεν, ἀλλὰ τὴν ἄλογον πρὸς τὰς μαχλώσας τῆς ψυχῆς ὁρμὴν ἡδονάς.

εἰπὼν οὖν ὅτι »σὰρξ καὶ αἷμα βασιλείαν θεοῦ κληρονομῆσαι οὐ δύνανται« ἐπαπεφήνατο »οὐδὲ ἡ φθορὰ τὴν ἀφθαρσίαν κληρονομεῖ«. φθορὰ δὲ οὐκ αὐτό ἐστι τὸ φθειρόμενον, ἀλλὰ τὸ φθεῖρον... ἐπικρατήσαντος μὲν γὰρ τοῦ θανάτου κλίνεται τὸ σῶμα εἰς φθοράν· ἐπιμενούσης δὲ ἔμπαλιν τῆς ζωῆς ἐν αὐτῷ ἕστηκε μὴ καθαιρούμενον.

διὸ ἐπειδὴ μεθόριος τῆς ἀφθαρσίας ἐγενήθη καὶ τῆς φθορᾶς ἡ σάρξ, οὐκ οὖσα οὔτε φθορὰ οὔτε ἀφθαρσία, ἐκρατήθη δὲ διὰ τὴν ἡδονὴν ὑπὸ τῆς φθορᾶς, ποίημα τῆς ἀφθαρσίας καὶ κτῆμα ὑπάρχουσα, διὰ τοῦτο γεγένηται φθαρτὴ καὶ »εἰς γῆν« ἐκλίθη »χώματος«.

καὶ ἐπεὶ συνεκρατήθη ὑπὸ τῆς φθορᾶς καὶ θανάτῳ διὰ παιδείαν παρεδόθη, εἰς νῖκος αὐτὴν ὁ θεὸς τῇ φθορᾷ καθάπερ κληρονομίαν οὐ κατέλιπεν, 2 Gen. 6,3 — 4 I Kor. 15,50 — 7 vgl. I Petr. 2,11 —8 vgl. Iren. Adv. haer. V, 12,3 — 12 vgl. Symp. 3,7 S. 34, 10f — 16 vgl. Dan. 12, 2; Symp. S. 34, 8f. De res. I, 51,5. II, 21,2 — 17 vgl. De res. I, 43,3. 44, 2 S. 291, 4ff.292,2ff 4—S. 371,9 Phot. Bibl. 234 S. 298a, 8—298b, 13 — 12 — S. 371,9 S. Parall. 428 S. 179 Holl 4 Τοῦτο — ἡδονάς Z. 7: »Daher hat auch der Apostel >Fleisch und Blut kann das Reich Gottes nicht empfangen‹ nicht von diesem Fleisch gesagt (reče: rek S), sondern von den Lüsten des fleisches, welche die Seele verderben« S 7 τὰς <Ph a 8 ὅτι < Ph a | καὶ αἷμα < S | θεοῦ Ph a 310r a 9 οὐσὲ ni: οὐ ne S 10 αὐτό < S | φθεῖρον: »wie auch Tod ist nicht das Sterbende, sondern das sterben Machende« + richtig S | ἐπικρατήσαντος — χώματος Z. 16 < S 12 διὸ < Ph a | ἐπειδὴ] es beginnt C in C 82v — 83v und R 90v— 91r; Lemma ἐκ τοῦ αὐτοῦ C, ohne Lemma R; vorausgeht in C und R De res. I,48,4—52,1 13 μεθόριον Ph | ἐγενήθη καὶ] καὶ κατῆμα ὑπάρχουσα C | τῆς < C 14 οὐδὲ.. οὐδὲ Ph 16 γεγένηται] ἐγένετο Cr | φθαρτὴ C: εἰς φθορὰν Ph | καὶ εἰς —χώματος < Ph 16f συνεκροτήθη Ph, οὖν ἐκρατήθη C, ἐκρατήθη w. e. sch. S 17 φθορᾶς] hier aus Z. 14 διὰ τὴν ἡδονὴν + S | παιδαίαν Ph: παιδαγωγίαν C c, παρακοὴν C r 17f εἰς νῖκος] »völlig« S S, vgl. zu De res. I, 44, 1 18 αὐτὴν < S | ὁ θεὸς < Ph | τῇ φθορᾷ] τῷ θανάτῳ oder (S a) ἐν τῷ θανάτῳ S | καθάπερ κληρονομίαν < S | οὐ < Ph a ἀλλὰ πάλιν διὰ τῆς ἀναστάσεως νικήσας τὸν θάνατον ἀπέδωκε τῇ ἀφθαρσίᾳ, ἵνα μὴ κληρονομήσῃ ἡ φθορὰ τὴν ἀφθαρσίαν, ἀλλ᾿ ἡ ἀφθαφσία τὸ φθαρτόν.

ἐπαποκρίνεται γοῦν »δεῖ γὰρ τὸ φθαρτὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ θνητὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀθανασίαν«. φθαρτὸν δὲ καὶ θνητὸν ἐνδυόμενον ἀθανασίαν καὶ ἀφθαρσίαν τί ἄν ἕτερον εἴη παρὰ τὸ σπειρόμενον »ἐν φθορᾷ« καὶ ἀνιστάμενον ἐν »ἀφθαρσίᾳ« (ὅτι μὴ φθαρτή ἐστιν ἢ θνητὴ ἡ ψυχή, ἀλλὰ τὸ θνητὸν τοῦτο καὶ φθειρόμενον σαρκίον), ἵνα »καθὼς ἐφορέσαμεν τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, φορέσωμεν καὶ τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου;« τό »γῆ εἶ καὶ εἰς

τό »γῆ εἶ καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ« ἐστίν, ἡ δὲ εἰκὼν τοῦ ἐπουρανίου ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις καὶ ἡ ἀφθαρσία, ἵν᾿ »ὥσπερ ἠγέρθη ὁ Χριστὸς ἐκ νεκρῶν διὰ τῆς δόξης τοῦ πατρός, οὕτως καὶ ἡμεῖς ἐν καινότητι ζωῆς περιπατήσωμεν«.

εἰ δέ τις εἰκόνα μὲν χοϊκὴν τὴν σάρκα αὐτὴν οἴοιτο λέγεσθαι, εἰκόνα δὲ ἐπουράνιον ἅλλο παρὰ τὴν σάρκα σῶμα πνευματικόν, ἐνθυμηθήτω δὴ οὗτος πρότερον ὅτι Χριστός, ὁ οὐράνιος ἄνθρωπος, τὸ αὐτὸ σχῆμα <τοῦ σώματος καὶ>τῶν μελῶν καὶ εἰκόνα καὶ σάρκα τὴν αὐτὴν τῇ ἡμετέρᾳ φορέσας ἐφάνη, δι᾿ ἣν καί, ἄνθρωπος 3 I Kor.15,53—6I Kor.15,42 — 7 vgl. De res. I, 52, 2f —8 I Kor. 15,49 — 10 Gen. 3,19 — 12Röm. 6,4 — 15 vgl. De res. I, 62, 1 u. zu S. 388, 15 — 16 vgl. I Kor. 15, 47 10ff Oekumenius zu I Kor. 15,49 PGr 118, 889 B 1 παρέδωκε C r 2 τὴν C c 83 3 τὸ φθ.1] τὴν φθοράν S | γοῦν] ὁ ἀπόστολος + C r 4f τὴν ἀφθ... τὴν ἀθ. Ph 4 τοῦτο ἐνδύσασθαι2< Ph 5f ἀθα- »<ist> das oben Gesagte« S | δ᾿ ἂν ἕτερον Ph: ἄλλο ἄν C r 7 ὅτι—σαρκίον Z.8 < Ph | ἢ θνητὴ < S 8 καὶ φθειρόμενον < S | ἵνα] καὶ S; vor καὶ »Welcherlei das Bild des Irdischen, welcherlei das des Himmlischen« + S 8f ἐφορέσαμεν S 126v 9 εἰκόνα Ph a 130b | τὴν< Ph a 10 ἡ εἰκὼν τοῦ ἐπουρανίου Χριστοῦ ἡ ἐκ ωεκρῶν ἀνάστασις καὶ ἀφθαρσία. οὕτως ὁ ἐν ἁγίοις μεθόδιος ἐν τῷ περὶ ἀωαστάσεως λόγῳ | γὰρ < S | ἣν ἐφορ. < S Oekum. 12 ἡ < Oekum. | ἵν᾿ ὥσπερ — εἰς ἐθάνατον S. 370,11 < Ph | ἵνα C r | ὁ < C c | ἐκ ωεκρῶν < c r 13 ἐν vielleicht < S 14 δὲ]γοῦν S | χοϊκὴν] τοῦ (?) χοϊκοῦ S | αὐτὴν< S 16 δὴ οὗτος < S 17 τοῦ σώματος καὶ + S | τ. μελῶν] ἡμετέρων + S | καὶ εἰκόνα — ἡμετέρᾳ Ζ. 18 < S 18 φορέσας] λαβὼν übersetzt, aber las scherlich S οὐκ ὤν, ἄνθρωπος ἐγένετο, ἵνα καθάπερ »ἐν τῷ Ἀδὰμ πάντες ἀποθνῄσκουσιν, οὕτως, καὶ ἐν τῷ Χριστῷ πάντες ζῳοποιηθήσονται«.

εἰ γὰρ μὴ διὰ τὸ ἐλευθερῶσαι τὴν σάρκα καὶ ἀναστῆσαι σάρκα ἐφόρεσε, τί καὶ περισσῶς σάρκα ἐφόρει, ἣν οὔτε σῷσαι οὔτε ἀναστῆσαι προῄρητο; ἀλλ᾿ οὐδὲν περισσῶς ποιεῖ ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ. οὐκ ἄρα ἀνωφελῶς τὴν »μορφὴν« τοῦ »δούλου« ἀνέλαβεν, ἀλλὰ πρὸς τὸ ἀναστῆσαι καὶ σῷσαι. ἀληθῶς γὰρ ἄνθρωπος ἐγένετο καὶ <ἀληθῶς> ἀπέθανε, καὶ οὐ τῷ δοκεῖν, ὅπερ ἐστὶν οὔ — ἦν γὰρ »ἐν αὐτῷ« πάντα »ναί« — ,ἵνα ἀληθῶς »πρωτότοκος« ἀναφανῇ »τῶν νεκρῶν«, τὸν χοϊκὸν ἀληθῶς μεταβαλὼν εἰς οὐράνιον καὶ τὸν θνητὸν εἰς ἀθάνατον.

Ἰουστῖνος δὲ ὁ Νεαπολίτης, ἀνὴρ οὔτε τῷ χρόνῳ πόρρω ὢν τῶν ἀποστόλων οὔτε τῇ ἀρετῇ, κληρονομεῖσθαι μὲν τὸ ἀποθνῇσκον, κληρονομεῖν δὲ τὸ ζῶν λέγει, καὶ ἀποθνῄσκειν μὲν σάρκα, ζῆν δὲ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν.

ὁπόταν οὖν σάρκα ὁ Παῦλος 1 I Kor. 15,22; vgl. C. Porph. I, 1—3 vgl. Iren. Adv. haer. V, 14,1—6 Phil. 2,7 — 7 vgl. Ignat. Ad Smyrn. 2. De res. II, 8,7. III, 5,4. De cibis 12,7 — 8f II Kor. 1,20—9 Kol.1,18.Apok.Joh.1,5;vgl. De res. III,5,3f—10 vgl. I Kor.15,49 —12 vgl. I Kor. 15,50 3—S. 371,11 Pitra Anal. s. IV, 201f.435—7 vgl. z.B. Athanas. De incernat. 18,1—12ff Cramer, Catene zu I Kor. 15,50 1f ἐν .. ἐν fehlte viell. in der Vorlage von S | ἀποθνῄσκ.: ἀπεθάνομεν S 2 ζωοποιηθήσωνται C r: ζῳοποιηθήσομεν S 3 εἰ γὰρ — ἀφθαρσία S. 371,11 Syr: bei Zahn, Ztschr. f. KG VIII, 5ff | διὰ τὸ μὴ C r | καὶ ἀναστῆσαι < S 4 ἐφόρεσε] ἔλαβε las schwerl. S, vgl. S. 369, 18 | τί C r 91 | περισσῶς (< Syr)— σῷσαι] »Fleisch zu werden, welches er nicht zu retten hatte« S | οὔτε ἀναστῆσαι < S 5 ἀλλ᾿ — θεοῦ < S | οὐδὲν] οὐδὲ ἕν Syr | ὁ υἱὸς ποιεῖ C c 6 τ. μορφὴν τ. δούλου] σάρκα ἡμῶν S | ἔλαβεν C c | ἀλλὰ —σῷσαι Z.7< S 7 καὶ ἀληθῶς S Syr Zahn, vgl. III, 5,4 8 ἀπέθανε: »litt« übersetzt S 127 | ὅπερ ἐστὶν] ἀλλ᾿ C r: < S | οὔ — ναί Ζ.9 < C r 9 πάντα ἡμῶν ναί S, viell. richtig 10 τὸν C c 83v | ἀληθῶς < C r 11 Ἰουστῖνος etc. wieder Ph S. 298a, 37ff; vor Ἰουστ. Von Justin, dem Philosophen« + S | Ἰουστῖνος —οὐρανῶν Ζ.14 < C | δὲ] γοῦν S 11f τῇ ἀρετῇ.. τῷ χρόνῳ S 12 οὔτε τῇ ἐρ.— οὐρανῶν Z.14< Syr b | Catene Mεθοδίου. Τὸ ἀποθνῆσκον κληροναμεῖται, τὸ δὲ ζῶν κληρονομεῖ· διὸ οὐ τὸ ἀποθνῆσκον σῶμα κληρονομεῖ τὴν ἀφθαρσίαν καὶ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ἀλλ᾿ αὐτὸ ὑπὸ τούτων κληρονομεῖται εἰς τὸ γενέσθαι ἄφθαρτον καὶ δεκτικὸν τῆς βασιλείας | κλ. μὲν] κληρονομεῖν γὴ S 13 κληρονομεῖν — ἀποθνῄσκειν] θνήσκειν Ph a | κληρονομίας δὲ ἄξιον εἶναι S | μὲν < S 14 ζῆν: ζωὴν Ph a S | τ. οὐρανῶν: τοῦ θεοῦ S | ὁπόταν — τῆς ζωῆς S.371,4 < S | οὖν C Syr: δὲ Ph a, δὴ Ph b καὶ αἷμα μὴ δύνασθαι »τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ κληρονομῆσαι« λέγῃ, οὐχ ὡς ἐκφαυλίζων, φησί, τῆς σαρκὸς τὴν παλιγγενεσίαν ἀποφαίνεται, ἀλλὰ διδάσκων οὐ κληρονομεῖσθαι βασιλείαν θεοῦ, αἰώνιον ὑπάρχουσαν ζωήν, ὑπὸ τοῦ σώματος, ἀλλὰ τὸ σῶμα ὑπὸ τῆς ζωῆς.

εἰ γὰρ ἐκλρονομεῖτο ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ὑπὸ τοῦ σώματος, ζωὴ ὑπάρχουσα, συνέβαινεν ἂν τὴν ζωὴν ὑπὸ τῆς φθορᾶς καταπίνεσθαι. νῦν δὲ τὸ τεθνῃκὸς ἡ ζωὴ κληρονομεῖ, ἵνα »εἰς νῖκος καταποθῇ ὁ θάνατος« ὑπὸ τῆς ζωῆς καὶ τὸ φθαρτὸν τῆς ἀφθαρσίας κτῆμα καὶ τῆς ἀθανασίας ἀναφανῇ, ἄφετον μὲν καὶ ἐλεύθερον θανάτου γενόμενον καὶ ἁμαρτίας, δοῦλον δὲ καὶ ὑπήκοον ἀθανασίας, ὅπως τῆς ἀφθαρσίας ᾖ τὸ σῶμα κτῆμα, καὶ γὴ τοῦ σώματος ἡ ἀφθαρσία. Diese Worte nun zerstören nicht nur die Worte des Aglaophon, sondern auch anderer Irrgläubiger.

Daher gehen wir nun hiernach zum folgenden über. Denn wer, der zum Himmel geschaut und gesehen die Natur der Sterne so hell und wohlgeordnet, möchte nicht sofort denken, entweder sie seien ungeschaffen, oder hätten Langlebigkeit (bleibende Dauer).

Wenn aber nun die aus denselben Elementen, aus welchen auch wir, Gemachten, durch den befehl Gottes wunderbar erscheinen, große Äonen habend und nicht alternd noch sich wandelnd, so werden auch unsere Leiber wieder unsterblich auferstehen, indem nichts zu widerstehen vermag jenem Befehl, der aus Nichtseiendem die Dinge geschaffen und mit seiner Weisheit alles geschmückt.

Gemäß dem seligen Salomo: »Der 2 vgl. Just. De res. (S. Parall. 107, 187.294 S.42.46 Holl) — 7 I Kor. 15,54 — 8 vgl. Iren. V, 13,3— 10 vgl. Plato legg. IX, 875C — 15 vgl. De sanguis. 5,2—22 vgl. De res. II, 23,7 — 23 Weish. Sal. 11, 18. 22f 1 μὴ δύνασθαι nach κληρονομῆσαι C r | τὴν und τοῦ < C r | λέγει C c 2 ἐκφαυλίζων] ἐκ φαύλης Cr | φησί < C (dem ja Ἰουστῖνος etc. S. 370, 11 fehlt): aber mit Recht dafür Jh Zahn, vgl. § 12 | τ. παλιγγενεσ. auch Justin S. Parall. 107, 187.294 3 ἀλλὰ] ἀλλ᾿ ὡς C r | οὐ κληρ. βασ.] κληρονομίαν C c (auch C r 1.Hd.) 4 σώματος μόνον Syrb | ἀλλὰ] καὶ C c 6 καταπίνεσθαι] κληρονομεῖσθαι w. e. sch. S (»überkommen«) 7 τεθνηκὸς Ph S: θνῆσκον C Syr Zahn 7f ὁ θάνατος καταποθῆ C: εἰς νῖκος nach θάνατος S 8f καὶ τῆς ἀθανασίας C Syr: < S Ph Zahn | ἐλεύθ. μὲν Ph 9f καὶ ἁμαρτίας γεγενημένον Ph | γεν. καὶ ἁμαρτίας < S 10 δοῦλον δὲ κ. ὑπήκοον: ὑπήκοον δὲ S | ἀθανασίας Ph): εἴη C r, vgl. Syr | ἀφθαρσία] es enden C Ph Syr 14 »Daher« S 127v | »gehen wir über«: proidem A, prěidem B 23f »Der geschaffen«: κτίσασα Weish. Sal. 11, 18 die Welt geschaffen aus ungestalterter Materie«, was vermag er nicht? »Vor ihm steht beständig große Macht und hält seines Arms, wer wird widerstehen? Dessen wie die Neigung der Wagschale vor ihm alle Welt und wie ein Tropfen des Morgentaus, herabgekommen auf die Erde.« Denn man muß erkennen: Wenn die ganze Welt wie ein Tautropfen vor ihm, dessen Kraft unausdenklich, — wie ist es ihm unmöglich, diesen Leib aufzuerwecken und an einen ehrenvolleren Ort zu führen?

Wenn wir aber nun deutlicher sehen wollen die Natur des Leibes, bedenken wir, aus welch kleinem Samen werden Leiber von welcher Größe! Nicht aber aus der Kraft des Samens meinen wir, daß die Größe der Wachstums, sondern aus der Kraft Gottes.

Denn die Weisheit, sehr sich bekümmernd um den Menschen, schmückt wie irgendein Maler auf alle Weise den Menschen, sowohl Größe wie Schönheit ihm gebend.

Denn von o kann er ein so großer werden, indem ein sehr geringer Same in deiner Mutter Leib gefallen ist, welcher ist ein toter und nicht gestalteter Stoff; durch was nun anderes wird er gebildet oder kommt er zustande im Leib als durch die Weisheit Gottles, welche alles zum Besten einrichtet? —

Denn wenn das nicht wäre, so würde von der Menge des Blutes die Frucht verbrennen und sich spalten, wie auch jetzt gemischter Kalk, wenn Wasser hinzukommt;

wenn nicht durch die Kraft Gottes dies gemacht würde. Denn wenn die monatliche Kraft zurückgekehrt ist, und das Blut sich gemehrt 4 vgl. De res. II, 29, 2 S. 386, 9f — 14 vgl. De creat. 6 S. 497 — 16 Theophil., Ad Autol. I, 8 — vgl. Symp. II, 6 S. 23, 2 ff 16 Kyrill. Hier., Katech. 18, 9. Theodoret, De provid. 9 PGr 83, 650 f — Aeneas Gaz., Theophrast. PGr 85, 977 B Zachar. Mityl. PGr 85, 1044. 1140 A 1 »was vermag er nicht« freie Wiedergabe von V. 19—21 2 »ihm .. seines«: σοι . . σου Weish. Sal. 11, 22 3 »Wagschales« S 128 9 vor »Wenn wir« + »Von der Natur des Menschen« S | »sehen«: erkennen« A 16 Theoph. ἔπλασέν σε ἐξ ὑγρᾶς οὐσίας μικρᾶς καὶ ἐλαχίστης ῥανίδος. Αενεασ εἰ γὰρ τὴν ἀρχὴν μικρά τις καὶ ἀνείδεος ὑγρότης ὅλον ἄνθρωπον ἀπεκύεσεν, οὐκ ἂν ἔτι θαυμάσομαι εἰ ὅλου τοῦ ἀνθρώπου τὸ σῶμα τοῖς στοιχείοις κατασπαρὲν οὐ πλέον ἀλλ᾿ αὐτὸ τὸ μέτρον ἀπέδωκεν. Zachar. ἵνα μικρὰ ῥανὶς ὑργότητος καταβληθεῖσα ἐν τῷ τῆς φύσεως ἐργαστηρίῳ ζῷον λογικὸν θντὸν ἀποτελεσθείη, νοῦ καὶ ἐπιστήμης δεκτικόν. S. 1140 τουτὶ τὸ σπέρμα τὸ ἀνθρώπινον etc. τίς οὖν . . ὁ τὴν βραχεῖαν ἐκείνην μοῖραν τῆς ὑγρότητος καὶ τοῦ θοροῦ σῶμα κατεργαζόμενος ἀνθρώπου etc. 17 »nun« S 128v 23 »monatliche« m(??)cjnĕi: m(??)nei B hat, und die Glieder voller geworden sind, und Befruchtung der Vermehrung wegen stattgehabt, geschieht die Empfämgnis, indem alle Stoffe die Mutter aufnimmt.

Durch wessen Aufsicht wird bewahrt das Kind, nicht vernichtet von jener Unreinheit (Schärfe)? Durch wessen Kraft wird das Kindlein wie im Wasser liegend nicht erstickt? Wie verbrennt es nicht in so großer Glut des Blutes? Denn es wird durch Gott bewahrt.

Und nun,εἰ ἐκ τοιαύτης σταγόνος βραχείας καὶ μηδέπω οὔσης τὸ σύνολον μηδέν, ἐν ὑγρασίᾳ τοσαύτῃ καὶ συνοχῇ καὶ πνιγμῷ, ἐκ τοῦ μηδενὸς ἄνθρωπος γίνεται, πῶς οὐχὶ μᾶλλον ἐκ τοῦ ἤδη ὑπάρξαντος ἀνθρώπου ἄνθρωπος ἐσται αὖθις ὁ ἄνθρωπος; οὐ γὰρ οὕτως μέγα τὸ ἤδη γεγενημένον καὶ διαλυθὲν ποιῆσαι πάλιν, ὡς τὸ μηδέπω γεγενημένον ἐκ τοῦ μὴ ὄντος κατασκευάσαι.

Siehe nun auch 3 vgl. Symp. II, 6 S. 23, 2 ff — 7 vgl. Justin De resurr. (S. Parall. 107, 148f S. 41 Holl). Orig. zu I Kor. 15, 23 Cramer, Catene V, 296, 1 ff — 9 Iren. Adv. haer. V, 3, 2. Tert. De resurr. 11 7—S. 379, 8 S. Parall. 429 S. 180 Holl — 10 Epiph. Panar. haer. 64,71 (II, 687, 11 Dd). Makar. Magnes IV, 30 S. 220, 21 Blondel. Isidor Pelus. Ep. I 284 PGr 78, 349 B. Anastas. Sin. Respons. 92 PGr 89, 728 A 1 vor »und Befruchtung« + »Von der Befruchtung« S 3 ff die Stelle aus Symp. 2 6 bietet C mit dem Lemma als aus περὶ ἀναστάσεως; vgl. bes. S. 23,7 ff τίς γάρ ἐστιν ὁ προμηθυόμενος μὴ συμπνίγεσθαι τῷ ὑγρῷ καὶ τῇ συνοχῇ τῶν ἀγγείων ἐπικλυζόμενον ἔσω τὸ ἔμβρυον und 23, 10 ff ἀνελθεῖν εἰς μέγεθος . . ἐξ ἀσθενοῦς καὶ βραχέως μεταβάλλων 7 C in C 83v und R 91r; Lemma ἐκ τοῦ αὐτοῦ, vorausgeht Meth. De resurr. II, 18, 3—11 | σταγόνος: »Samen« übersetzt S 7 f μηδέπω — μηδέν Ζ. 8 < S 8 μηδέν Jh: μηδὲ C | ἐν — συνοχῇ καὶ] καὶ ἐν τοσούτῳ S | τοιαύτη Cr 9 πυγμῶ, von sp. Hd. in πηγμῷ R; »Feuer« S | ἐκ τοῦ μηδενὸς < S 9 Justin Θαυμάσαι μειζόνως, ὅτι ἐξ ἐλαχίστης ῥανίδος ὑγροῦ τηλικοῦτον πλάσσεται ζῷον. Iren. καίπερ πολλῷ δυσκολώτερον . . ἦν, ἐκ μὴ ὄντων ὀστέων etc. ποιῆσαι εἰς τὸ εἶναι καὶ ἔμψυχον καὶ λογικὸν ἀπεργάσασθαι ζῷον, ἢ τὸ γεγονός, ἐπειτα ἀναλυθὲν εἰς τὴν γῆν, αὖθις ἀποκαταστῆσαι. Epiph. εἰ γὰρ τὰ ἐξ οὐκ ὄντων ἐποίησεν εἰς τὸ εἶναι, πόσῳ δὴ μᾶλλον τὸ ὂν εἰς τὴν ἰδίαν κατάστασιν εὐχερῶς ἀποκαταστήσει; Anast. ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι τὸν ἄνθρωπον ἀγαγών, εὐκοπώτερον τὸ πλάσμα τὸ ὑπ᾿ αὐτοῦ πλασθὲν καὶ διὰ θανάτου διαλυθὲν ἀναπλάσαι καὶ ἀνακαινίσασθαι δυνήσεται. Makar. ὁ γὰρ τὸ μὴ ὂν εἰς οὐσίαν ἀναγαγὼν πολλῷ μᾶλλον τὸ γενόμενον καὶ λυθὲν ἀνασώσει καὶ βελτίονος ἀξιώσει προσθήκης κ. λήξεως 10 αὖθις S 129 | ὁ ἄνθρωπος < S 11 μέγα: »schwierig« S | ἤδη u. καὶ διαλυθὲν < S 12 τὸ vor μηδέπω < Cr | ἐκ — κατασκευάσαι: »ins Leben einzuführen« übersetzt S | »Siehe — Κunst« S. 374, 6 < C an den Künstlern. Denn nicht ist so schwierig ein ehernes Gefäß, nachdem man <es> zerschmolzen, in dieselbe Gestalt zu bilden, wie etwas mit noch nicht bearbeitetem Stoff von neuem zu machen. Denn viel Arbeit ist hier. Zuerst das Brennen des Metalls, dann das Schmelzen, nämlich die Reinigung, und ferner das Gewinnen der Gestalt von der Kunst.

ἐὰν γοῦν ἐθελήσωμεν διῖξαι τὴν γονὴν τὴν ἀπὸ τοῦ ἄρρενος ἀπεκκρινομένην, παραγάγωμεν δὲ κατὰ τὸ αὐτὸ καὶ τεθνῃκότος σῶμα, ποῖον πιστεύσουσιν ἡμῖν οἰ θεωροί, εἰς τὸ φανερὸν ἑκατέρων κειμένων ἐσεσθαι ἄνθρωπον; ἆρα τὴν σταγόνα ἐκείνην τὴν ὅλως οὐδὲν ὑπάρχουσαν ἢ τὸν ἤδη σχῆμα καὶ μέγεθος ἔχοντα καὶ ὑπόστασιν; εἰ γὰρ ἐκεῖνο τὸ ὅλως οὐδὲν μόνον ἐθελήσαντος τοῦ θεοῦ ζῷον τὸ κάλλιστον γίνεται, πολλῷ μᾶλλον τὸ ἤδη ὑπάρχον καὶ τετελειωμένον ἐθελήσαντος λήσαντος τοῦ θεοῦ πάλιν τὸ αὐτὸ ἀνθρωπος γίνεται.

Ἐπεὶ τί βουλόμενος ὁ θεολόγος Μωσῆς τὴν κατὰ τὴν σκηνοπηγίαν ἑορτὴν ἐν τῷ Λευϊτικῷ μυστικῶς εἰσηγήσατο; ἆρα γὰρ ἵνα οὕτως ἑορτάσωμεν τῷ θεῷ, καθάπερ ἐξηγοῦνται χυδαιότερον οἱ Ἰουδαῖοι νοοῦντες τὰς γραφάς, ὡς τοῦ θοῦ σκηναῖς τοιαύταις ἐκ καρπῶν καὶ κλάδων καὶ εὐφύλλων <ξύλων> κατεσκευασμέναις ἀρεσκομένου, ἃ εὐθέως μαραίνονται τὴν χλόην ἀποσυλώμενα; οὐκ ἔστιν εἰπεῖν. 14 Lev. 23, 39. 40. Symp. 9, 2 S. 116, 7 ff — 16 vgl. Symp. S. 50, 14 u. zu De lepra 14, 5. Vgl. Tert. De res. 26. Orig. z. B. In Exod. hom. 3 IX 26 Lomm. 1 »schwierig« bědno [nῠ] S 6 γοῦν Ce: οὖν Cr | δεῖξαι — ὑπόστασιν Z. 10: »werden wir aber nun erkennen, was mehr ist: ein Tropfen Frucht oder ein gestorbener Leib, der annimmt und hat die Gestalt des Menschen?« S; »annimmt d. Gest. d. M.« (»d. M.« zweimal) als Überschrift in S 7 παραγάγομεν Ce | κατὰ τὸ αὐτὸ Ce: αὐτὸ καθ᾿ ἑαυτὸ Cr 8 πιστεύουσι C 10 ἔχοντα hinter ὑπόστασιν Cr 11 τὸ ὅλως οὐδὲν: »nicht dies nicht jenes seiend« S | μόνον übersetzt nicht S | τοῦ < Cr 11f ζῷον τὸ κάλλιστον] πάλιν τὸ αὐτὸ ἄνθρωπος Cr, »ein wie großes Lebewesen« S 12 πολλῷ] Cc 84 | τὸ ἤδη — γίνεται Z. 13] »kann von dem in Selbständigkeit (ὑπόστασις oder ἰδιότης) gewesenen Menschen gemacht werden« S 12 f θελήσαντος Cc 13 τὸ αὐτὸ πάλιν Cr | γενέσθαι Cr 14 vor Ἐπεὶ »Daß auch die Errichtung der Hütten nichts anderes anzeight als die Auferstehung« + S | ὁ θεολόγος < S | μωνσῆς Cr 14 f τὴν — ἑορτὴν und μυστ. εἰσηγήσατο: »die Errichtung der Hütten geboten« S 129v 16 ἐξηγοῦνται: »gebieten« »wollen« S | χυδαιότερον: »schwach und kleinlich« S | οἱ < Cc 17 σκηναῖς—κατεσκευασμέναις Ζ. 18: »an schönblättrigen Nuß- und anderen Bäumen« S 18 φύλλων Cr | ξύλων + S 19 τὴν χλόην ἀποσυλ. < S | ἀποσυλόμενα Cr | οὐκ ἔ. εἰ.: »Νicht nun« übersetzt S τίνος οὖν ἡ σκηνοπηγία, γράσατε, εἰσήχθη μήνυμα;

τῆς ἀληθινῆς ἡμῶν, ὦ ἄνδρες, ταύτης σκηνῆς, ἣν καταπεσοῦσαν εἰς φθορὰν διὰ τὴν παράβασιν καὶ λελυμένην τῇ ἁμαρτίᾳ αὖθις συμπήξας ἀνώλεθρον ἀναστήσειν ὁ θεὸς ἐπηγγείλατο, ὅπως ἑορτάσωμεν αὐτῷ ἀληθῶς τὴν μεγάλην ἑορτὴν καὶ πολυθρύλλητον τῆς σκηνοπηγίας ἐν τῇ ἀναστάσει, ὁπότε συμπηγνύμενα ἡμῶν εἰς κατακόσμησιν τῆς ἀθανασίας καὶ συμφωνίαν τὰ σκηνώματα ἐκ τοῦ χοὸς ἄφθαρτα ἀνίστανται, ὁπότε ἀκούουσι »τὰ ὀστᾶ τὰ ξηρὰ« <τὸν λόγον τοῦ θεοῦ>, κατὰ τὴν ἀψευδεστάτην προφητείαν προσαγόμενα πρὸς τὰς ἁρμονίας αὐτῶν ὑπὸ τοῦ ζῳοπλάστου θεοῦ καὶ ἀριστοτέχνου ἀνακινοποιοῦντος αὖθις τὴν σάρκα καὶ συμπηγνύντος, οὐ τοιούτοις ἔτι δεσμοῖς οἷς καὶ τὸ πρῶτον συνείχετο, ἀλλ᾿ ἀκηράτοις πάμπαν λοιπὸν καὶ ἀλύτοις.

<»ἰδού«, γάρ φησι, »δώσω ἐφ᾿ ὑμᾶς πνεῦμα ζωῆς καὶ ζήσεσθαι καὶ δώσω <ἐφ᾿ ὑμᾶς> νεῦρα καὶ ἀνάξω ἐφ᾿ ὑμᾶς σάρκα καὶ ἐκτενῶ ἐφ᾿ ὑμᾶς δέρμα« καὶ τὰ ἑξῆς. πάλιν δὲ ὁ ἀπόστολος· ὁτὰν »καταβήσηται ὁ Χριστὸς ἐν κελεύσματι, ἐν φωνῇ

ἀρχαγγέλου<, καὶ οἱ νεκροὶ ἐν Χριστῷ ἀναστήσονται πρῶτον, ἔπειτα »ἡμεῖς οἱ ζῶντες«, τουτέστιν αὐτὰ ἡμῶν 2 vgl. Amos 9, 11; De res. I, 51, 5. II, 21, 4 — 5 vgl. Symp. 9, 2 S. 116, 7 f — 8 vgl. Ezech. 37, 4 — 10 vgl. s. 23, 5. 11. 231, 2. 275, 4. 384, 8 — 12 Ezech. 37, 5. 6 — 15 I Thess. 4, 16 f 1 ff vgl. Greg. Nyss. De an. et res. 244 B (136 Oehler) — 16—S. 376, 6 Phot. Bibl. 234 S. 298b, 14—22 1 οὖν] μὲν Cr | φράσατε < S | εἰσήχθη: »ward geboten« S | μήνυμα verbindet S mit dem Folgenden 1 ff Greg. τούτου χάριν . . ὁ . . κύριος ἑαυτὸν ἐπέφανεν ἡμῖν, ὡς ἂν συσταίη τῇ ἀνθρωπίνῃ φύσει ἡ τοῦ διαλυθέντος ἡμῶν οἰκητηρίου σκηνοπηγία 1 f τῆς ἀληθ. ἡμ . . . τ. σκηνῆς: »nun uns . . der Auferstehung unserer Hütte« S 2 ὦ ἄνδρες < Cr | ἣν] τὴν Cc | εἰς φθορὰν < S 5 f ἐν τῇ ἀν.] τῆς ἀναστάσεως w. e. sch. S 6 ὁπότε—ἀνίστανται Ζ. 7 < S, wohl wegen des Homoioteleuton | ὅπον τε Cc 7 συμφωνίας C < S | τ. ἁρμονίας] τὰς ἀρμογὰς Jh, aber vgl. Ezech. 37,7 10 ἀριστοτέχνα 1. Hd. Cc 11 συμμιγνῦντος Cr | τοιούτοις] τοῖς πρῶτοις 1. Hd. Cc | τὸ < Cr 12 ἰδού etc. — »verheißen« S. 377, 10 < C | ἰδού — ἀρχαγγέλου z. 16 S, der griech. Text aus Ezech. 37, 5. 6 und I Thess. 4, 16 13 ἐφ᾿ ὑμᾶς vor νεῦρα + Ezech. 37,6 16 ἀρχ. S 130 | καὶ οἱ—ἀπειλήφαμεν S. 376, 6 Ph | ἐν Χριστῷ < S 17 ἐπειτα —ζῶντες < S | ζῶντες] ὁ ἅγιος Μεθόδιος οὕτω φησί + Ph | αὐτὰ . . ταῦτα S. 376, 1: »jene« S ταῦτα τὰ σώματα· »ἡμεῖς« γὰρ »οἱ ζῶντες« αἱ ψυχαί ἐσμεν, οἱ ἀπολαμβάνοντες ἐγερθέντας ἐκ τῆς γῆς τοὺς νεκρούς, ἵνα »εἰς ἀπάντησιν« »ἅμα αὐτοῖς« αὐτοῖς« ἀρπασθέντες τοῦ κυρίου ἐνδόξως ἑορτάσωμεν αὐτῷ τὴν φαιδρὰν τῆς ἀνασ΄τασεως ἑορτὴν, ἀνθ᾿ ὧν αἰωνίους ἡμῶν τὰς σκηνάς, <τουτέστι τὰ σώματα,> οὐκέτι τεθνηξομένας ἢ λυθησομένας, ἀπειλήφαμεν. <»ἀναστήσω«, γάρ φησι, »τὴν σκηνὴν Δαυὶδ τὴν πεπτωκυῖαν καὶ τὰ πεπτωκότα αὐτῆς ἀνοικοδομήσω καθὼς αἱ ἡμέραι τοῦ αἰῶνος«<.

Εἰ τιμιώτερον σῶμα ἀνθρώπου τοῦ ἄλλων ζῴων, ὅτι χερσί τε θεοῦ λέγεται πεπλάσθαι καὶ ὅτι τιμιωτέρου τῆς ψυχῆς τετύχηκεν ὅχημα, πῶς τοῦτο μὲν ὀλιγοχρόνιον, ἀλόγων δέ τινων πολλῷ πυλυχρονιώτερα; ἢ δῆλον ὡς ἡ τούτου πολυψρόνιος ὕπαρξις μετὰ τὴν ἀνάστασιν ἔσται;

Aber daß die Leiber der Menschen die Unsterb- 2 I Thess. 4, 17; Symp. 6, 4 S. 69, 8ff. De res. II, 15, 3. 7 S. 362f. III, 21, 12 — 6 Amos 9, 11 — 9 vgl. De res. I, 34f s. 273ff. Justin De res. (S. Parall. 107, 265ff Holl). Iren. Adv. haer. V, 5, 1. Klem. Alex. Paed. I, 3 S. 94, 9ff Stählin. Tert. De resurr. 5—7 —10 vgl. S. 7, 19. 414, 19. Plato Tim. 69 C 1 Oekumenius zu I Thess. 4, 16ff PGr 119, 92 A B — 9—13 Phot. Bibl. 234 S. 301 b, 18—23; vgl. z. B. Makar. Magn. 30 S. 222, 27 1 Oekum. ζῶντας τὰς ψυχάς, κοιμηθέντα δὲ τὰ σώματα λέγει. . . λέγει οὖν ὅτι οἱ ζῶντες αἱ ψυχαὶ οὐκ ἂν τὰ σώματα προφθάσωμεν ἐν τῇ ἀναστάσει . . . οὕτως ὁ ἐν ἁγίοις Μεθόδιος ἐν τῷ περὶ ἀναστάσεως λόγῳ 2 ἐγερθέντας S: ἐγερθέντες Ph | ἐκ τῆς γῆς <S 3 τοῦ κυρίου < S | σὺν αὐτῷ S 4 τὴν Ph b 233 | φαιδρὰν < S 5 τ. τὰ σ. + S | οὐκέτι — λυθησομένας < S 6 ἀπειλ.] es endet Ph | ἀναστήσω — αἰῶνς Ζ. 8 aus S Amos 9,11 7 τὰ πεπτωκότα?: »das Zerst:orte« S | ἀνοικ. Amost 9, 11: καὶ ἀναστήσω αὐτὴν S 9 Εἰ—ἔσται Ζ. 13 Ph: »Ferner; leben nicht viele Geschöpfe, wie die Elefanten und Raben, so lange Zeit, aber sein persönlich eigenes Geschöpf, der Mensch, der das Ebenbild Gottes besitzt, wegen dessen alles dies geworden ist, sollte schnell alternd vergehen?« S | Justin ὁ δὲ θεὸς τὸ αὐτοῦ κτῆμα καὶ πλάσμα περιεῖδεν ἂν ὡς τὸ μὴ ὄν; — Iren. εἰθισμέναι γὰρ ἦσαν ἐν τῷ Ἀδὰμ αἱ χεῖρες τοῦ θεοῦ ῥυθμίζειν καὶ κρατεῖν καὶ βαστάζειν τὰ ἴδιον πλάσμα. Klem. καὶ τὰ μὲν ἄλλα κελεύων μόνν πεποίηκεν, τὸν δὲ ἄνθρωπον δι᾿ αὑτοῦ ἐχειρούργησεν καὶ τι αὐτῷ ἴδιον ἐνεφύσησεν. Tert. 5 homo . . ab ipso Deo exstructus est, ut dominus esse posset, dum fit a domino. 6. . . totiens honoratur quotiens manus Dei patitur. 7 habes et limum de manu Dei gloriosum et carnem de adflatu Dei gloriosiorem, quo . . et animae rudimenta suscepit | τιμωτέρον τῆς λογικῆς Phb 11 ὀχήματος corrig. in Pha 13 vor »Aber (>Und<?) daß« + »Daß die Leiber der Menschen die Unsterblich. keit ererben werden (>teilhaftig sind<)« lichkeit ererben werden, durch die Kraft Gottes, wohin (worein?) er will umgewandelt, sei es zur Auflösung, sei es zur Hestellung, ist ein großes Wahrheitszeugnis die vierzigjährige Wanderung des Vlkes in der Wüste, wo ihnen nicht nur die Leiber gesund blieben und ohne leiden, sondern auch die Kleider und Schuhe nicht alterten, wie er im Deuteronomium sagt.

Wenn aber nun diese vergänglichen, schnell alternden Kleider so lange zeit aushielten, indem Gott es so befahl und uns kund tat, wie ist es möglich die Auferstehung nicht zu glauben in betreff der Leiber, welche, nachdem er sie selbst geschaffen, wieder aufzuwecken er verheißen?

Ἐθεασάμην γὰρ ἐν Ὀλύμπῳ ἐγὼ — ὄρος δέ ἐστιν ὁ Ὄλυμπος τῆς Λυκίας — πῦρ αὐτομάτως κατὰ τὴν ἀκρώρειαν τοῦ ὄρους κάτωθεν ἐκ τῆς γῆς ἀναδιδόμενον, περὶ ὃ πῦρ ἀγνος φυτὸν ἑστός, οὕτω μὲν εὐθαλὲς καὶ χλοερόν, οὕτω δὲ σύσκιον, ὡς ὑποτοπῆσαι παρ᾿ ὕδωρ μᾶλλον ἀένναον αὐτὸ βεβλαστηκέναι.

δι᾿ ἣν αἰτίαν οὖν, εἰ φύσεις εἰσὶ φθαρτῶν καὶ ὑπὸ πυρὸς καταναλισκομένων σωμάτων καὶ ἀδύνατον ἀκαυστα διαμεῖναι τὰ ἅπαξ φύσεως ὑπάρχοντα καυ- 3 Deut. 29, 5 — 11 vgl. Acta Pion. 4, 21 (Ausgewählte Märtyrerakten S. 100, 8 ff v. Gebhardt) 11—S. 378,13 (11—379, 8 S. Parall. 429, 37ff) Phot. Bibl. 234 S. 298b, 23—40. Pitra Anal. Sacra IV, 202f. 435f 1 »er. w.« »teilhaftig sind« sutj pričjastna 1f »er will« S 130v 2 »Herstellung« sŭstavlenie: »Aufschub« stavlenie Sb 3 »Wahrh.« istinjstvo 4 »wo« iŽde: »welche« iŽe S 11 es beginnen Ph C Syr (in B Bl. 2v, Lemma Sancti Methodii ex tractatu de resurrectione) | vor Ἐθεασάμην »Von dem in Olympus aufsteigenden Feuer« + S | γὰρ < Ph; γοῦν S | ὄρος: civitas Syr 11f ὁ Ὄλυμπος < C Syr: οὗτος S 12 κατὰ — κάτωθεν Ζ. 12 f < S 13 ὃ πῦρ: et . . ignem Syr | ἄγνου φυτὸν ἐστὼς C: »ist ein Baum« S; arborem dictam pulchram ipsius lateri asidentem Syr | ἐστὸς] ἐστιν Ph 14 οὕτω μὲν] πάνυ w. e. sch. s, < Syr | εὐθαλὲς: »schön« S | δὲ σύσκιον < Syr | ὡς—βεβλαστηκέναι Z. 15: »wie auch nicht die am Wasser stehenden Bäume seien« S 14 f ὑποτοπῆσαι (ὑποτοπᾶσαι Cr) παρ᾿ (<Cr) ὕδωρ C (vgl. S), ὑποτ. παρὰ ὑδάτων πηγὴν Syr: ὑπὸ πηγῆς αὐτὸ δοκεῖν Ph 15 μᾶλλ. Cc 84v | φύσεις—καυστικῆς Ζ. 17f < S | εἰ φύσεις εἰσὶι: ἡ φύσις ἐστὶ Cc | ἀναλισκομένων Ce: καταναλουμένων RH 17 καὶ ἀδύνατον—καυστθξῆς Ζ. 17f < 17 f τῆς καυστικῆς Cr στικῆς, οὐ μόνον οὐ καταφλέγεται τὸ φυτὸν τοῦτο, ἀλλὰ καὶ ἀκμαιότερον μᾶλλον ὑπάρχει καὶ χλοερώτερον, ὃ τῇ φύσει ἐστὶν εὔκαυστον, καὶ ταῦτα περὶ αὐτὰς αὐτοῦ τὰς ῥίζας τοῦ πυρὸς ἐντυφομένου;

κλάδους γοῦν ἐγὼ δένδρων ἐκ τῆς παρακειμένης ὕλης ἔρριψα καθ᾿ ὃν ἀνερεύγεται τὸ πῦρ τόπον, καὶ εὐθέως εἰς φλόγα ἀρθέντες ἐτεφρώθησαν.

φράσατε οὖν δή, δι᾿ ἣν αἰτίαν τὸ μὴ ὑποφέρον μηδὲ τὴν ἐξ ἡλίου δέξασθαι ἔκκαυσιν, ἀλλὰ ξηραινόμενον ἐὰν μὴ ἀρδευθῇ βραχέν, τοσούτῳ πυρὸς φλογμῷ συνεχόμενον . . οὐ καταναλίσκεται, ἀλλὰ ζῇ

τε καὶ θάλλει; τί οὖν βούλεται τὸ παράδοξον; δεῖγμα τοῦτο τῆς μελλούσης ὁ θεὸς ἡμέρας καὶ προοίμιον ἔθετο, ἵνα γινώσκωμεν ἐνδηλότερον ὅτι πάντων πυρὶ καταβασίῳ κατομβρουμένων τὰ ἐν ἁγνείᾳ σώματα διατρίψαντα καὶ δικαιοσύνῃ καθάπερ ψυχρῷ ὕδατι τῷ πυρί, οὐδὲν ἀλγυνόμενα πρὸς αὐτοῦ, ἐπιβήσονται.

ἀληθῶς γάρ, ὦ μεγα- 12 vgl. Dan. 3, 50 1 οὐ μόνον — τοῦτο: »kann jener brennende Baum nicht brennen noch vertrocknen« S | ἀλλ᾿ ohne καὶ Cr 1f μᾶλλον ἀκμαιότερον Ph | κ. ἀκμαιότερον .. καὶ: »als andere Bäume« S 2 κ. χλοερώτερον < Ph | ὅ — εὔκαυστον vor ἀλλὰ Z. 1 S | ὃ] εἰ Ph | εὔκαυστον Ph S: καυστικὸν C c, καυστὸν Cr 3 καὶ ταῦτα — ἐντυφομένου: »obschon seine Wurzeln am Ausgang des Feuers sind« S | τὰς Ph a 310v b | ἐντυφωμένου Ph 4 γοῦν] δὲ(γε) S | ἐγὼ] ego . . experimentum tentavi Syr | δένδρων — ὕλης: »von jenem Baum abgebrochen habend« S | δένδρων: e quadam arbore übersetzt Syr | ἔρριψα C, w. e. sch. S Syr: ἐπέρριψα Ph 4f καθ᾿ ὃν — τόπον Z. 5: »ins Feuer« S Syr 5 ὡς εἰς C c | εἰς φλόγα ἀρθέντες < S 5f ἐτεφρ.: »verbrannten sie« S 6 φράσατε — θάλλει Z. 9 < Ph, φράσατε — παράδοξον Z. 9 < Syr | τὸ μὴ — βραχέν Z. 7 < 8 πυρὸς φλογμῶ Cr: πυρὸς πλήθει Cc: πυρὶ S | συνεχόμενον: »stehend« S und + »nicht begossen mit Wasser« | οὐ κατ. — θάλλει Z. 9; »so sehr grün ist« S | οὐκ αναλίσκεται (1. Hd.) C c 9 βούλεται myslit: mysli S (myslite 2. Hd. S a) | δεῖγμα τοῦτο (wohl τοῦτο τὸ δεῖγμα) verbindet S mit dem Vorhergehenden | τοῦτο — ἔθετο Z. 10 < Syr | vor τῆς »Vom Gericht und von (i o: >aber< no S) der Auferstehung« + S 10 ἡμέρας: »Gerichts« S | καὶ < S 10f εὐδηλότερον Ausgg.: < Ph Syr 11 ὅτι — ἐπιβήσονται Z. 13: in fine peccatores arsuros fore in igne iustosque per medium eius transituros, non tantum sine incommodo, verum inde, auri instar, splendentiores evasuros Syr | καταβασίῳ < Ph S 12 καὶ δικαιοσ. διαπρέψαντα C | ὕδατι: »übrgossen« + | τῷ πυρὶ — ἐπιβήσονται Z. 13: »so bleiben werden« S 13 οὐδὲν ἀλγ. πρ. αὐτοῦ < Ph | ἐπιβήσονται] es enden Ph Syr | ἀληθῶς — θέλεις S. 279, 8 auch C c 137v; Lemma τοῦ ἁγίου Μεθοδίου | γὰρ < 137 v 13f μεγαλόφωτε C 137 v S: μεγαλώφελε C c, μεγαλωφελῆ Cr λόφωτε καὶ μεγαλόδωρε δέσποτα, ἡ »κτίσις σοι τῷ ποιήσαντι ὑπηρετοῦσα ἐπιτείνεται εἰς κόλασιν κατὰ τῶν ἀδίκων καὶ ἀνίεται εἰς εὐεργεσίαν ὑπὲρ τῶν ἐπὶ σοὶ πεποιθότων«, καὶ θέλοντός σου πῦρ μὲν καταψύχει, λυμαινόμενον οὐδὲν ὧν αὐτὸς κρίνεις διασῴζεσθαι, ὕδωρ δέ ἔμπαλιν δριμυτέραις καταφλέγει πυρὸς προσβολαῖς, καὶ οὐδὲν ἀντιτάσσεται τῷ ἀνικήτῳ σου κράτει καὶ τῇ σῇ ἰσχύϊ.

πάντα γὰρ ἐκτισας ἐξ οὐκ ὄντων· διὸ καὶ πάντα μεταλλεύεις, σὰ ὑπάρχοντα, καὶ μετασκευάζεις, μόνος ὑπάρχων θεός, ὡς θέλεις.

Αὐτίκα γοῦν τῶν τῇδε βασιλέων αἱ εἰκόνες, κἂν μὴ ἀπὸ τῆς πολὺ τιμιωτέρας ὕλης, χρυσοῦ, ἀργύρου, ἠλέκτρου ἢ ἐλέγαντος, ὦσι κατεσκευασμέναι, τιμὴν ἔχουσι πρὸς ἁπάντων· οὐ γὰρ τὰς μὲν ἀπὸ τῆς πολὺ τιμιωτέρας ὕλης τεχνημένας θεραπεύοντες ἐξολιγωροῦσι τῶν ἄλλων οἱ ἄνθρωποι, ἀλλὰ πάσας ἐπίσης τιμῶσιν, εἰ καὶ ἀπὸ γύψου ἢ χαλκοῦ ὑπάρχουσιν, καὶ ὁ δυσφημήσας εἰς ὁποτέραν οὔτε 15 ὡς πηλὸν ἀτιμάσας ἀφιεται, οὔτε ὡς χρυσὸν ἐξευτελίσας κρίνεται, ἀλλ᾿ ὡς εἰς αὐτὸν ἀσεβήσας τὸν βασιλέα καὶ κύριον.

τὰς μὲν ἀπὸ χρυσοῦ κατεσκευασμένας εἰκόνας τοὺς αὐτοῦ ἀγγέλους, τὰς τε ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας, »εἰς τιμὴν« καὶ δόξαν αὐτοῦ ποι<ηθέντας νο>οῦμεν . . .

νόει γὰρ μοι τὸν θεὸν τὰς μὲν ὡς ἀπὸ χρυσοῦ κατεσκευασμένας ἔχειν εἰκόνας ἑαυτοῦ ἀπὸ τῆς πνευματικῆς καθαρωτέρας οὐσίας, οἷον 1 Weish. Sal. 16,24 — 8 vgl. Joh. 17,3 — 18 II Tim. 2, 20; vgl. Orig. De princ. II, 9, 6 9—16 S. Parall. 430 S. 183 Holl. — 9—19 Joh. Dam. De imagin. II PGr 94, 1420 B — 19—S. 382, 15 Vat. gr. 16l1 1 καὶ μεγαλόδωρε C: < S | ἡ κτίσις — λειτουργοῦς αὐτοῦ S. 380, 2 Lücke in S 4 λοιμαινόμενον Cc 5f ἀντιτάσσεσθαι Cc 6 σου τῶ ἀνικ. Cr | καὶ τῇ σῇ < Cc | ἰσχύει Cc 7 μεταλλεύεις Cr 85 8 θέλεις] es endet C 9 Αὐτίκα] C in C1 (coisl. 294) Bl. 151v, 12; Lemma Μεθοδίου ἐπισκόπου Φιλίππων καὶ μάρτυρος ἐκ τοῦ βݲ λόγου τοῦ ἀντιρρηκοῦ(!)· οὗ ἡ ἀρχὴ ἴδομεν οὖν. Joh. Dam. De imag. | οὖν Joh. 10 πολυτιμωτέρας C | ὕλης < Joh. | χρυσοῦ τε καὶ Joh. | ἠλέκτρου (ἱλέκτρου C) ἢ ἐλέφαντος < Joh. 12 τεχνημένας C: < Joh. 12 f ἐξολ. τῶν ἄλλων οἱ ἄνθρ. C: οἱ ἄνθρ. ἐξολ. τῶν ἐξ ἀτίμων τιμιωτέρας Joh. 13 πᾶσαν Joh. | εἰ καὶ] κἂν C 15 εἰς πηλὸν Joh. | ἀτιμάσας < Joh. | ἀφίεται < C | οὔτε: οὐδ᾿ C 16 βασιλέα] es endet C | »§ 2 nur komprimiertere Fassung von § 3« Kl 17 τοὺς . . ἀγγέλους Bo: τῶν . . ἀγγέλων Joh. | τάς τε Bo, vgl. I, 49 S. 302, 11 ff: τὰς Joh. 18 ποιηθέντας νοοῦμεν Bo für ποιοῦμεν, vgl. S. 380, 19: es endet Joh. 19 νόει γὰρ etc. Vat. 1611 zu Luk. 11,29; Lemma Μεθοδίου Πατάρων. νόει—λόγον S. 380, 18 nach ἀνώλεθρα S. 382, 15 Vat. τοὺς ἀγγέλους, . . <καθὼς ὁ Δαυὶδ »ὁ ποιῶν«, φησίν, »τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα καὶ τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον«<. τὰς δέ ὥσπερ ἀπὸ γύψου ἢ χαλκοῦ, οἷον ἡμᾶς· <ἔλαβε, γὰρ φησι, »χοῦν ἀπὸ τῆς γῆς« »ὁ θεὸς» «καὶ ἔπλασε τὸν ἄνθρωπον«· τῷ γηΐνῳ γὰρ τὴν ψυχὴν ἤνωσε τὴν »κατ᾿ εἰκόνα θεοῦ« γεγενημένην.

ὡς οὖν πάσας ἐνταῦθα τοῦ βασιλέως τὰς εἰκόνας τιμᾶσθαι χρή . . διὰ τὴν ἐν αὐταῖς μορφήν, οὕτω δὴ καὶ ἡμᾶς <θεοῦ εἰκόνας ὑπάρχοντας — »ὁ θεὸς γὰρ ἔκτισε τὸν ἄνθρωπον ἐπ᾿ ἀφθαρσίᾳ καὶ εἰκόνα τῆς ἰδίας ἀιδιότητος ἐποίησεν αὐτόν«< —, wenn wir auch aus schlechterer Materie waren, ἀνένδεκτόν ἐστι θεοῦ εἰκόνας ὑπάρχοντας πρὸς ἀπώλειαν ὡς ἠτιμωμένους χωρῆσαι παντελῆ. Denn wegen nichts anderen sind sie unsterblich, sondern weil sie Bilder Gottes sind.

ὅθεν καὶ κατῆλθεν εἰς τὴν καθ᾿ ἡμᾶς οἰκουμένην ὁ λόγος καὶ ἐσαρκώθη ἐκ τοῦ σώματος ὑπὸ <πολλοῦ> χρόνου διαλελυμένην, ἀναστήσῃ ἀνώλεθρον.

Καὶ γοῦν τὴν ἐπὶ τοῦ προφήτου <Ἰωνᾶ> μυστηριωδῶς πεπραγματευμένην οἰκονομίαν δηλοῦντες, ἄπαντα εἰς τοῦτα ἀναφανδὸν συντείνοντα εὔρομεν τὸν λόγον. περιέχει δὲ καὶ μέγα μυστήριον ἡ κατὰ τὸν Ἰωνᾶν ἱστορία.

ἔοικε γὰρ τὸ μὲν κῆτος νοεῖσθαι ὁ χρόνος, 1 Psal. 103, 4 — 3 Gen. 2, 7 — 4 Gen. 2, 7. 1, 26; vgl. Tert. De res. 6 — 7 Weish. Sal. 2, 23 — 13 vgl. Joh. 1, 14 — De res. I, 39, 6. II, 18, 8 — 16 Jona 1. 2. Iren. Adv. haer. III, 20, 1 — 19 vgl. E. Hennecke, Altchristl. Malerei u. altkirchl. Lit. S. 57ff 5 Greg. Nyss. De poif. hom. 4 1 καθὼς—αὐτοῦ2 Ζ.2 + Bo, πῦρ φλέγον + S wieder beginnend 3 χαλκοῦ ἢ γύψου S | ἔλαβε — ἄνθρωπον Ζ. 4 + S 131v 3f ἀπὸ τ. γῆς < auch S 4 Tert. limus ille iam tum imaginem induens Christi | τῷ — γεγενημένην Ζ. 5 < S 6 χρή] »aus welchem Stoff sie auch sein mögen« richtig + S | διὰ — μορφήν Ζ. 6f < S 7 θεοῦ — »waren« Z. 9 + S ἐπ. αὐτ. < S 10 ἀνένδεκτόν ἐστι: »denn es ist notwendig, . . nicht« S 10f ὡς ἠτ. < S 11 παντ. < S | »Denn — sind« Z. 12 + S 13 τὴν καθ᾿ ἡμᾶς οἰκ.: »diese Welt« S | καὶ ἐσαρκώθη — ἡμῶν Ζ. 14 < S 14 τὴν εἰκόνα < S | ἐπισκευάσῃ S 15 πολλοῦ χρόνου S | ἀναστήσῃ ἀνώλεθρον < S 16 Καὶ γοῦν] Εἰ οὖν θέλομεν S, davor »Von dem Propheten Jonas« | Ἰωνᾶ + S μυστηριωδῶς < S 16f πεπραγμ.: »gesehenen« S 17 εἰς τοῦτο — λόγον Ζ. 18: »dies wird uns sehr verständlich werden« S 18 περιέχει — ἱστορία Ζ. 19 vielleicht mit Recht < S 19 ἔοικε . . νοεῖσθαι: »es ist gleich« S ατε μηδέποτε ἑστώς, ἀλλὰ πορευόμενος ἀεὶ καὶ καταδαπανῶν τὰ γεννώμενα μακροῖς τε καὶ βραχυτέροις διαστήμασιν.

ὁ δὲ φεύγων Ἰνωᾶς ἀπὸ προσώπου τοῦ θεοῦ αὐτὸς ἐκεῖνος ὁ πρῶτος ἄνθρωπος· ἀθετήσας τὴν ἐντολὴν ἔφυγεν ἀφθαρσίας ὀφθῆναι γυμνός, τὴν πρὸς τὸ θεῖον ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας παρρησίαν ἀφῃρημένος.

τὸ δὲ πλοῖον, εἰς ὃ ἐπιβὰς ἐχειμάζετο, ἡ κατὰ τὸν παρόντα καιρὸν βραχύβιός ἐστιν αὕτη καὶ δυσάρεστος ζωή, οἷον τραπέντων ἡμῶν καὶ μεταναστευσάντων ἀπὸ τῆς μακαριωτάτης ἐκείνης καὶ ἀκινδύνου ζωῆς εἰς τὸν πολυχειμαστότατον τοῦτον βίον καὶ ἀκατάστατον, καθάπερ ἀπὸ γῆς εἰς πλοπῖον. ὃ γὰρ πλοῖον πρὸς γῆν, τοῦτο ὁ παρὼν βίος πρὸς τὸν ἀθάνατον.

ὁ δὲ χειμὼν καὶ αἱ ἐπισυνιστάμεναι καθ᾿ ἡμῶν λαίλαπές εἰσιν οἱ ἐνταῦθα πειρασμοί, ὥσπερ ἐν κλύδωνι τῷ κόσμῳ ἀλύπως εὐθυδρομῆσαι τὸν βίον ἡμᾶς ἐν γαλήνῃ καὶ νηνεμίᾳ κακῶν μὴ ἐπιτρέποντες.

ἡ δὲ ἀπὸ τοῦ πλοίου εἰς τὴν θάλασσαν ἔκριψις τοῦ Ἰωνᾶ γεγενημένη τὴν ἀπὸ τοῦ ζῆν εἰς τὸ τελευτῆσαι τοῦ πρωτοπλάστου δηλοῖ μετάπτωσιν, ἀποφάσεως τυχόντος, ἀνθ᾿ ὧν ἁμαρτήσας ἀπέδρα τῆς δικαιοσύνης, τῷ »γῆ εἶ καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ«.

τὸ δὲ καταποθῆναι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ κήτους τὴν ὑπὸ τοῦ χρόνου γεγενημένην ἀπαραίτητον ἡμῶν δηλοῖ ἀναίρεσιν. ἡ γὰρ κοιλία < τοῦ κήτους<, ὑφ᾿ ἧς ἐκαλύφθη καταποθεὶς ὁ Ἰωνᾶς, ἡ παντοδόχος ἐστὶ γῆ, τὰ ὑπὸ τοῦ χρόνου δαπανώμενα <σώματα< δεχομένη.

17 Gen. 3, 19; vgl. De res. II, 18, 6 S. 369, 10f. Symp. 3, 3. 6 S. 29, 19 ff. 33, 12f 1 ἑστώς S 132 1f τὰ γεννώμενα: »alles« S 2 vor ὁ δὲ »Was die flucht des Jonas bedeutet« + S 3 ἀπὸ προσ. τ. θεοῦ nach ἄνθρωπος S 4 ὃς ἀθετ.? | ἔφυγεν] καὶ S | ὀφθῆναι — παρρησίαν Ζ. 5 < S | ὀφθῆναι? Md 5 vor τὸ δὲ »Was das Schiff« + S 6 εἰς ὁ ἐπ. ἐχειμάζετο: »in welchem er versinken wollte« S | κατὰ τ. παρ. καιρὸν < S 6f βραχύβιος: »eitle« S 7 καὶ δυσάρ. < S 7f τραπέντων . . κ. μεταναστ.: »übergegangen« übersetzt S 8 μακαριότητος Vat. | ἐκείνης κ. ἀκινδύνου < S 9 τὸν — ἀκατ.: »dies rauhe und dies traurig u. stürmische« S 11 ἀθάνατον: »jenem« S | vor ὁ δὲ »Was der Sturm, was aber das Hinauswerfen ins Meer« + S χειμὼν] »das Hinauswerfen« | aus der Überschrift S | καὶ αἱ ἐπισυνιστ.] οἱ ἐπισυνιστάμενοι w. e. sch. S 12 λαίλαπες . . οἱ ἐνταῦθα < S | ὥσπερ — ἐπιτρέποντες Ζ. 14 < S 14 ἀπὸ—θάλασσαν < S 15 τοῦ Ἰωνᾶ γεγεν. < S | εἰς τὸ τελευτῆσαι: »vom Leben in den Tod« S 15f πρωτοπλ. S 132v 16 ἀποφάσεως — ἀπελεύσῃ Ζ. 17 < S | τὸ γῆ Vat. 18 vor τὸ δὲ »Was das Verschlungenwerden des Jonas« + S |αὐτὸν ὑπὸ τοῦ κήτους < S 19 ἀναίρ.: »Strafe des Todes« S 19f τ. κητ. + S 20 ὑφ᾿ ἧς — Ἰωνᾶς < S 21 δαπ.: »endenden« S

καθάπερ οὖν Ἰωνᾶς »ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τρεῖς ἡμέρας« ἐνδιατρίψας »καὶ νύκτας« τοσαύτας αἶθις ὑγιὴς ἀπεδόθη, οὕτω δὴ καὶ <ἡμεῖς> πάντες τὰς τρεῖς τοῦ παρόντος αἰῶνος διαστάσεις ποιήσαντες ἐν τῇ γῇ, ἀρχὴν λέγω καὶ μεσότητα καὶ τέλος, ἐξ ὧν σύγκειται πᾶς οὗτος ὁ παρὼν χρόνος, ἀναστησόμεθα. τρία γὰρ καθολικὰ χρόνου διαστήματα, παρῳκηκὼς καὶ μέλλων καὶ παρών.

καὶ διὰ τοῦτο καὶ ὁ κύριος τοσαύτας ἡμέρας συμβολικῶς ποιήσας ἐν τῇ γῇ ἐδίδαξε σαφῶς ὅτι πληρωθέντων τῶν προειρημένων τοῦ χρόνου διαστημάτων ἔσται ἡμῶν ἡ ἀνάστασις, τοῦ μέλλοντος μὲν ἀρχὴ αἰῶνος ὑπάρχουσα, τούτου δὲ τέλος. ἐν αἰῶνι γὰρ οὔτε παρῴχηκέ τι οὔτε μέλλει, ἀλλὰ μόνον ὑφέστηκεν.

ἔτι ὁ Ἰωνᾶς »ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας« ποιήσας οὐ κατεφθάρη συντηκομένων αὐτῷ εἰσφερομένων βρωμάτων διὰ τὴν πλείονα ἐν τοῖς ἐνύδροις θερμότητα, ἵνα δειχθῇ, ὅτι δύναται εἶναι ἡμῶν τὰ σώματα ταῦτα ἀνώλεθρα.

Die Worte des menianius.

Und wie nun die Lippen Memians gesprochen, begann Memian mit dem Wort: Wohlan, o Proklus, die vielgewundenen Worte der Andersgläubigen haben wir leicht aufgelöst gemacht, aberdas von euch Gesagte noch nicht. Wohlan aber nun, wollen wir noch wahrheitsgemäß darüber forschen, ob unser Leib Kann, in vieles, in Feuer und in Luft und in Wasser, geteilt — eine so große Zerstreuung 1. 11 Mt. 12, 40 13 Kyr. Hier. Kat. 14, 18 1 καθ. οὖν: »Und wie« S 2 καὶ νύκτας τοσ. . . ὑγιὴς < S | αὖθις paky: οὕτως tako S | ἀπεδόθη] ἐξερρίφη übersetzt S | δὴ < S 3 ἡμεῖς + S | πάντες + Vat. | τοῦ παρ. αἰῶνος < S 3 f ἐν τῇ γῇ < S 4 ἐξ ὧν — χρόνος Ζ. 5 < S 5 καθολικὰ < S 6 ὁ παρῳχ. κ. ὁ παρὼν καὶ ὁ μέλλων S | καὶ vor διὰ < S: davor + »Warum der Herr drei Tage in der Erde verbracht hat« + S 7 τοσαύτας] τρεῖς S | συμβολικῶς < S | ἐποίησεν . . διδάσκων übersetzt, aber las schwerlich S (vielmehr wohl sŭtvori vŭ zemli učja aus sŭtvoriv vŭ zemli uči) | σαφῶς < S 8 τῶν προειρ. τ. χρ. 15 ἀνώλεθρα] es endet Vat. 1611 16 S 133 | »Memian« stets S 17f »Memian« vor »begann Memian« + (mit roter Schrift) S 20 »von euch« vami: »von uns« nami S 21f »in Feuer u. in Luft u. in Wasser«: »in das Feuer . . in die Erde« und »in alle Substanz des Wassers . . in die Luft u. die andern ebenso in ihre Substanzen« De res. I, 15, 4f aber und Scheidung empfangen sie —, wieder aus jenen zusammengesetzt derselbe werden.

»Wie ist es denn möglich nach dem Weggehen und der Vermischung des Warmen mit dem Feuer, des Luftigen mit dem Element der Luft, < des von der Erde mit der Erde,>, daß er wieder getrennt von der Vermischung derselbe wirkliche werde.

Denn es ist nicht möglich, daß Wasser, welche sich vereinigt haben, wieder getrennt werden, ebenso Feuer und Luft; da alle Menschen und alle Ungeheuer und Tiere in dieselbe Luft. .; die, welche sich vermischt haben in so großer Menge Wessers und in ihre Substanz weggegangen sind, von wo sie genommen waren, — es ist unmöglich, daß sie ohne Vermischung seien.

Denn wie wenn jemand viele Bilder von Wachs genommen und sie zusammengeschmolzen mit vielem anderen Wachs, und, indem derselbe wieder Bilder macht, kann er etwa ohne Vermischung von jenem selben Wachs Bilder machen, sei es nach der Substanz oder nach derselben Ähnlichkeit? Niemals ist dies möglich.

Der, welcher aber nun sagt, derselbe Leib stehe auf, sagt nicht nur, die Gerechten würden teilhaftig der Substanz der Sünder, sondern auch der Leiber der Tiere. Denn alles ist in dieselbe Wassermasse eingemischt.«

Solches ist das nun, was ihr sagt, o Proklus, und verstehend 2 vgl. De res. I, 15, 4f S. 238, 25ff — 11 vgl. De res. I, 16, 239, 18ff 2 Dial. Adam. V, 18 S. 210, 18ff Bh. Greg. Nyss. De an. et res. 214 C (72f Oehler) — 11 Dial. Adam. 5, 16 S. 208, 4ff 1 »empfangen sie«; »nehmen sie an«? 2 D ὁ ἄνθρωπος ἐκ γῆς καὶ ὕδατος καὶ πυρὸς καὶ ἀέρος συνέστηκεν. ἐπὰν οὖν ἀποθάνῃ καὶ διαλυθῇ, ἑκάστη οὐσία τὸ ἴδιον ἀπολαμβάνει (D ἀπολαμβανομένη) συγκιρνωμένη, οἷον τὸ τοῦ πυρὸς μέρος τὸ πῦρ, τὸ τοῦ ὕδατος τὸ ὕδωρ, τὸ τοῦ ἀέρος ὁ ἀήρ, τὸ τῆς γῆς ἡ γῆ. πῶν οὖν ἐν τῇ ἀναστάσει δυνατὸνα αὐτὸν τὸν ἄνθρωπον ἀναστῆναι, οὖ τὰ μέρη συνεκράθη; ὥσπερ γὰρ (γε?) εἴ τις οἷον ἐν πελάγει θαλάττης ἐκχέας ὕδωρ τὸ αὐτὸ αὖδις ἀνακομίσασθαι διαβεβαιοῦται, τοῦ πράγματος ἀδυνατοῦντος. ἀνάγκη γοῦν ἄλλον ἀντ᾿ ἄλλου ἄνθρωπον ἀνίστασθαι. Greg. Nyss. εἰς τὸ πᾶν κατὰ τὸ συγγενὲς γινομένης τῶν στοιχείων τῆς ἀναλύσεως, τίς μηχανὴ τὸ ἐν τῷδε θερμὸν ἐν τῷ καθ᾿ ὅλου γενόμενον ἀμιγὲς τοῦ συγγενοῦς πάλιν ἀποκριθῆναι πρὸς τὸ συστῆναι τὸν ἀναπλασσόμενον ἄνθρωπον; 4 »des — Erde« < S, aber vgl. D und De res. I, 15, 4f 6f vielleicht »daß, nachdem sie sich mit Wasser vereinigt haben . . ., ebenso mit Feuer« 7 »getrennt« S 133v 11 vgl. D zu S. 239, 16 13 »derselbe wieder« paky onjže: wohl »wieder dieselben« paky..onyže 16 »stehe auf« S 134 20 »Solches« sica: »so« sice S b hehme ich dies oftmals auf, damit uns nichts davon verborgen bleibe.

Wohlan, sehen wir aber num wieder!

<σφόδρα κατὰ σὲ συνατώτεροι οἱ ἄνθρωποι τοῦ θεοῦ δείκνυνται, καὶ περισσὸν τὸ λέγειν τὸν σωτῆρα »τὰ παρ᾿ ἀνθρώποις ἀδύνατα παρὰ τῷ θεῷ δυνατά«. οἱ ἄνθρωποι μὲν γὰρ οἶνον ὔδατι συγκραθέντα χωρίζουσι, τέχνῃ καὶ ἐπιστήμῃ χρώμενοι, καὶ ἀργύριον ἀπὸ χαλκοῦ, καὶ πλείστων ὅσων τὰς διακρίσεις ἴσασι ποιεῖσθαι. ὁ δὲ θεός, ὁ ἀνυπέρβλητος δυνάμει τεχνίτης τε καὶ δημιουργὸς πάντων, ᾧ ὑπο- τέτακτα <πῦρ,>ἀήρ, ὕδωρ, γῆ, φόβῳ δουλεύοντα καὶ ἕκαστον τηροῦντα τὸ ἴδιον μέρος, πῶς οὐκ ἂν ἑκάστῳ ἐν τῇ ἀναστάσει ἀποδοίη τὸ ἴδιον σῶμα>

Denn drei sind nach wahrer Sachlage die Arten des Wässrigen: Wasser, Öl, geschmolzene Dinge. Und es seien das zum Wasser Gehörige alles Wässrige, das Ölige aber wieder sei alles Fette, das Geschmolzene aber wie Blei und Erz und das Übrige. Und, daß nicht nur diese allein nach der Vermischung zu scheiden möglich ist, sondern auch vieles andere. . .

Die Purpurfärber aber nun in ihren Künsten, wenn, indem sie Seide färben, irgendwie sich vermischt das Blut der Purpurschnecke mit Wasser, so trennen sie durch ihre Künste mit Schwämmen das Wasser vom Blut der Purpurschnecke.

Es wird aber auch geschrieben, in Tiberias, eine Stadt ist dies von Judäa, eine Quelle sei darin, welche fünf Arten Wassers ohne Unterscheidung hervorbringt, so daß, wer von reinem Wasser schöpfen will, der nimmt aus der Mitte; auf der einen Seite ist es honigsüß, auf der andern Seite aber bitter; indem Gott ein Zeichen gibt, damit wir glauben, daß auch unser wässriges Element nicht vermischt mit anderem in der Auferstehung erfunden werden kann. Denn siehe du, wie dir Eine Quelle verschiedenartiges Wasser und dies ohne Vermischung hervorströmen läßt.

1 vgl. De res. I, 2, 5 S. 221, 17ff—4 Luk. 18, 27—8 vgl. De res. II, 21, 2 S. 375,10 3 Dial. Adam. V, 18 S. 210, 26—212, 5 Bh 2 »Wohlan« se: »dies« si S b 3 σφόδρα — σῶμα Z. 11 aus D: kürzer S »Denn wenn es durchaus unmöglich ist, daß die echte Wassersubstanz irgendeines Körpers geschieden werde, wie wird dann von diesen sichtbaren Dingen Wasser vom Wein geschieden und Silber vom Erz und anderes derartige, welches im Feuer geschmolzen und im Wasser gelöscht geschieden wird?« | zu »Wassersubstanz« vgl. S. 238, 16f 7 ὁ] ὅτ᾿ w. e. sch. D 9 πῦρ < D | ἑκάστω D 12 vor »Denn« + »Daß drei Arten des Wässrigen« S 14 »Wässrige« S 134v 23 »wer« iže S 25 »aber« S 135 27 »kann« mit roter Schrift

Ἀλλὰ μὴν καὶ τὰ γλυκέα ὕδατα ἐπιρρέοντα τῇ θαλάσσῃ, συγκιρνώμενα καὶ συγκυλινδούμενα πάλιν ὕδατα γλυκέα διὰ τῶν νεφελῶν χεῖται, διαχωριζόμενα ἀπὸ τῶν ἁλμυρῶν.

καθὼς καὶ ὁ προφήτης φησίν »ὁ προσκαλούμενος τὸ ὕδωρ τῆς θαλάσσης καὶ ἐκχέων αὐτὸ ἐπὶ πρόσωπον τῆς γῆς«. Denn nicht von den oberhalb des Firmaments seienden Gewässern kommen herab die Regen; denn oftmals würden sie die Erde überfluten, indem das Meer die Menge der herabkommenden Wasser nicht fassen könnte.

Es singt aber nun einer von den heiligen Mysten: »Alle Wasserströme gehen ins Meer, und das Meer ist nicht sich sättigend. An dem Ort, an welchen die Wasserströme gehen, von dort kehren sie zurück« an ihre Örter, und daß wieder vom Meer die Wasser der Flüsse zu Regen emporsteigen durch den Befehl Gottes.

Groß aber ist auch diese Erkenntnis, daß sich scheiden die süßen von den salzigen Wassern und die im Wasser, d. h. im salzigen, geschehende Vereinigung. Denn indem das mehr Wässrige durch die Wärme der Sonne erfaßt und in die Luft emporgehoben wird, bleibt alles Salzige zurück.

ἐπίστησον δὲ μήποτε καὶ ὁ μακάριος Ἰωάννης »ἔδωκεν ἡ θάλασσα τοὺς νεκροὺς τοὺς ἐν αὐτῇ« λέγων »καὶ ὁ θάνατος καὶ ὁ ᾅδης ἔδωκαν τοὺς νεκροὺς τοὺς ἐν αὐτοῖς« τὰ ἀπὸ τῶν στοιχείων ἀναδιδόμενα πρὸς ἀποκατάστασιν ἑκάστου μόρια ἐδήλωσε. τὴν μὲν γὰρ θάλασσαν εἶναι τὴν ὑγρὰν οὐσίαν, ᾅδην δὲ τὸν ἀέρα παρὰ τὸ ἀειδές, διὰ τὸ μὴ ὁρᾶσθαι, καθάπερ ἐλέχθη καὶ Ὠριγένει, καὶ θάνατον τὴν γῆν παρὰ 4 Amos 5,8 — 5 vgl. Gen. 1,7 — 9 Pred. Sal. 1, 7 — 17 Apok. Joh. 20, 13 20 vgl. Pamph. Apol. pro Orig. XXIV, 383f Lomm. Cramer, Catene VIII, 476, 22ff 1—5 Dial. Adam. V,18 S.212,11—15 — 17—S. 386,2 Phot. Bibl. 234 S.298b,14 1 Ἀλλὰ — γῆς Z. 5 D | Ἀλλὰ—θαλάσσης Z. 4: »Siehe aber nun auch die Flüsse, welche ins Meer gehen, die, nach der Vermischung mit so vielem Wasser, sich scheiden von den salzigen Wassern, wie sie zuvor waren. Durch das Hinaufgezogenwerden in die Luft kommen sie (prichodjat: prichodja S) wieder zu ihrer Süße, wie durch einen gewissen Kreislauf wieder zurückkehrend, indem sie Gott nach der Schrift »aus dem Meer« ruft« S 5 αὐτὸ < S | πάσης τῆς γῆς S| »Denn nicht« ne bo: nݲbݲoݲ S 8 »fass.« S 135v 17 ἐπίστ. δὲ: »Siehe nun« S | μακάριος < S 18 τοὺς ἐν αὐτῇ: »seine« S | λέγει S 19 τ. ἐν αὐτοῖς: »ihre« S 20 ἐδήλωσε < S | μὲν < S 20f Pamph.Quod autem ubicunque fuerit resti- tuatur..ita ait Ionnes in revelatione sua: »et reddidit mare etc. forte enim.. mare hic pro humido omni appellatum est elemento; inferi autem pro aëre; mors vero pro terra quasi quandem namque cognationem his inter se invicem habentibus corpus nostrum pulverem mortis vocant, vel terram vel corpus mortis. Cat. θάλασσαν .. τὴν ὑδατώδη οὐσίαν .. θάνατον δὲ τὴν γεώδη, ἐπεὶ καὶ εἴρεται περὶ αὐτῆς τὸ »εἰς χοῦν« etc. ᾅδην δὲ τὸν ἀέρα καλεῖ 21 οὐσίαν S 136 | διὰ τὸ —Ὠριγένει Z. 22 < S τὸ ἐν αὐτῇ κλίνεσθαι τὰ θνῄσκοντα, ὅθεν καὶ χοῦς ἐκλήθη »θανάτου« ἐν ψαλμοῖς, »εἰς χοῦν θανάτου« κατῆχθαι εἰρηκότος Χριστοῦ.

Und was viel? Denn es hat sich gezeigt, daß es möglich ist, daß nach der Vermischung geschieden werden die Wasser von den Wassern, solche von einer Gattung von solchen von anderer Gattung. Auch wir erweisen nicht, es als unmöglich oder unerhört behauptend, da doch dieses Sichtbare uns ein Zeugnis gibt.

Sie aber wie Blinda, weder in dem Sichtbaren dies geschaut, noch gesehen habend, es habe eine unermüdete Kraft der Allgütige, dessen »die« ganze »Welt, wie ein Tautropfen vor ihm«, meinten, daß, was für sie unmöglich und unvernüngtig ist, das auch für Gott ebenso unmöglich und unvernünftig sei.

Daher bekleidet der eine die Seele mit einem Luftleib, der nach anderer Ähnlichkeit gebildet ist, ein anderer wieder läßt dieselbe Form auferstehen, aber in einem andern Lichtleib und ohne Fleisch, jenen selbst, der der Urheber alles Seins ist, nicht suchen wollend noch fürchtend.

Die Griechen aber, welche nicht wegen der Wahrheit, sondern vielmehr wegen des Ruhmes philosophierten, haben die wahre Philosophie verloren. Denn die einen von ihnen, welche meinten, ohne Teilung (Atome) seien die Principien des Alls und wie von Sand ein Haufe, nach der Proposition der Trennung von unendlichen Monaden nämlich, in unendlicher Leere, wurden wie unverstándig 1 vgl. De res. II, 18, 2f S. 368, 16 — 2 Psal. 21, 16 — 9 Weish. Sal. 11, 23. De res. II, 19, 3 S. 372, 2ff — 16 vgl. Meth. zu Hiob 28, 13 — 17 Athenag. Suppl. 7 S. 8, 13f Schwartz. Tert. Apol. 46f. De an. 1 — 19 vgl. De res. II, 10, 1 S. 349,15ff 10 vgl. Dial. Adam. V, 18 S. 210f. Greg. Nyss., De opif. hom. 26 PGr 44, 224f (S. 152 Oehler) 1 εἰς αὐτὴν las schwerl; S 2 ἐν ψαλμοῖς: »in der Schrift« S | εἰς — Χριστοῦ < S 3 »nachdem s. gez.«? 10 Greg. εἰσί τινες, οἵ..πρὸς τὰ ἡμέτερα μέτρα τὴν θείαν δύναμιν κρίνοντες, τὸ ἡμῖν ἀχώρητον οὐδὲ θεῷ δυνατὸν εἶναι κατασκευάζουσι .. — ἀλλ᾿ ἡμεῖς .. ὁμολογοῦντες τὴν μὲν διάλυσιν τοῦ σώματος εἰς τὰ ἐξ ὦν συνέστηκε γίνεσθαι, καὶ οὐ μόνον τὴν γῆν κατὰ τὸν θεὶον λόγον εἰς τὴν γῆν ἀναλύεσθαι, ἀλλὰ καὶ τὸν ἀέρα καὶ τὸ ὑγρὸν προσχωρεῖν τῷ ὁμοφύλῳ .. ὅπου δ᾿ ἄν τις . . περιενέγκῃ . . τὸν ἄνθρωπον, ἐντὸς τοῦ κόσμου πάντως ἐστί· τοῦτον δὲ χειρὶ τοῦ θεοῦ περικρατεῖσθαι ἡ θεόπνευστος διδάσκει φωνή 12f »Ähnlichkeit« S 136v 16 vor »Die Griechen« + »Von den Griechen und von der Auferstehung« S 17 Tertull. Apol. 46 philosophi adfectant veritatem . . , ut qui gloriam captant und philosophus . . famae negotiator. 47 homines gloriae. De anima 1 philosophus gloriae animal 20 »unendlichen« (μυρίων): ob »unteilbaren« (ἀμερῶν)?; τὸ ἄπειρον καὶ κενὸν . . , ὥσπερ ἐξ ἄμμων S. 349, 16f seiend träge.

Denn wie ist noch für unendlich zu halten das durch verflossene Jahre Berechnete? Denn Unendliches kann nicht mit fortgesetzten Zwischenräumen sich ausdehnen und vorübergehen (»umkreisen«?). Die Natur des Menschen aber wird umfaßt nicht nur von den Zwischenräumen (»Entfernungen«?) des Jahres, sondern auch von der Einsicht (ἐπιστήμῃ). Denn wenn in alle Körper einging die Substanz der Einsicht zur Vereinigung der Trennungen, umfassend alle Monaden, nicht nur unendliche gebend zur Vollendung und zum Schmuck einer jeden Gestalt,..

Wenn aber nun aus Atomen oder Urkörpern oder aus Unteilbaren oder Gleichteiligen zusammen verbunden, wie jene wollen, unsere Leiber geworden waren und wieder in dieselben zerfallen sind, so hätte die Auferstehung keinerlei Beschwernis, da Gott, welcher mit seiner überaus großen Weisheit alle, auch die unsichtbaren und die elementlosen Substanzen des Weltsystems hält, auch vermögend ist, einem jeden die eigene Form zur Vollendung desselben Leibes zu geben. —

Der Wahrheit entsprechend wird aber nun jemand auch die tadeln, welche meinen, daß die sich selbst unähnlichen Elemente umgewandelt werden, wie das Feuer verdorben in Luft umgewandelt werde, die erdige Luft werde Wasser, das erdige Wasser werde Erde, die verdünnte Erde aber werde Wasser, verdünntes Wasser aber verwandele sich in Luft, so daß ebendasselbe entstanden komme und fortgehend verdünnt werde.

Wenn aber nun Eine Substanz und Element allen wäre von allen solchen und bliebe nach der Umwandlung, während ein jedes sowohl zum Sein wie zum Nichtsein geht, und durch den Zufall ohne Vorsehung das All erbaut würde, so wäre es richtig zu sagen, qualitätslos gehe jedes in seiner Kraft Entgegengestztes über.

Wenn aber num Feuer und Wasser, Luft und Erde unvermischt sind, und die ersten Körper, aus welchen Gott alles zusammenstellte und 9 De res. II, 10, 1 — 18 De res. I, 9, 7. Aristot, Meteor. I, 9. III, 564 Didot — 20 Aristot. De gener. et corr. II, 457,25 Didot — 25 vgl. De res. II, 10 S. 349, 15ff 9 Athanas. De incarn. 2, 2 — 18 Isidor. Ep. II, 43 PGr 78, 485 AB 2f »fortgesetzten« S 137 8f »zum Schmuck«: »Schmuckes« S 10 »Unteilbaren«: »Teilbaren« S, aber vgl. II, 10, 1 ἐξ ἀτόμων ἢ ὄγκων ἢ ἀμερῶν ἢ ὁμοιομερῶν 14 »Substanzen« oder »Compositionen« sŭstavlenia | »verm.« S 137v 18 vgl. Isidor zu I, 9, 7 S. 231, 8 20 »verd.« tŭnimě: »verdorbene« tlimě stets S c, aber vgl. Isidor | »Wasser«: w. e. sch. »Feuer«, vgl. Arist. κρατηθέντος τοῦ ὑγροῦ γῆ ἔσται. καὶ πάλιν . . ἡ γῆ . . , ἐὰν φθαρῇ τὸ ψυχρόν, πῦρ ἔσται ἐκ γῆς 26 »Entgegenges.« S 138 machte, eines jeden [aber] von diesen (den Elementen) nach Substanz und Sein sind, — wie ist es würding zu sagen, zu Wasser und Feuer (oder »wässrig und feurig«) werde die Erde und nehme an die Form der Luft und des Feuers, inden sie mitunter untauglich in andere Substanzen sich verändere?

Denn es muß wegen Mangels an diesem oder eienm anderen die Veränderung geschehen, indem Gott nicht genug von der ihm vorliegenden Substanz hat zu den Bestandteilen des Werdenden, sondern genötigt ist, zur Ausfüllung Kümmerlicher Elemente die Kräfte der reicheren umzugestalten, wenn zur Erhaltung und Bewahrung der Welt dies zu gewinnen er zu einer Zeit sich besinnend <ist>.

Πᾶν γὰρ τὸ ἐκ καθαροῦ ἀέρος καὶ καθαροῦ πυρὸς συνιστάμενον σύγκριμα, καὶ τοῖς ἀγγελικοῖς ὁμοούσιον ὑπάρχον, οὐ δύναται γῆς ἔχειν ποιότητα καὶ ὕδατος, ἐπεὶ συμβήσεται ἔσεσθαι αὐτὸ γεῶδες. τοιοῦτον καὶ ἐκ τούτων τὸ ἀναστῆναι μέλλον σῶμα ἀνθρώπου ὁ Ὠριγένης ἐφαντάζετο, ὅ καὶ πνευματικὸν ἔφησεν.

Aber wie völling fern dies von der Wahrheit ist, ist allen klar. Denn nicht möge uns jemand verführen mit schönen und kunstvollen Worten, Lüge wollend wahr machen.

Aber es ist jetzt nicht nötig, wegen jener die Verhandlung fortzusetzen. zusetzen. Denn es genügt die Entscheidung, welche wir gemacht haben über die Wassersubstanz, wenn nun, o Proklus, du für genügend annimmst das Gesagte.

ΛΟΓΟΣ Γ.

Überaus sehr nun, und wie ich auch selbst überzeugt bin — ergriff ich das Wort —, [und] daß der Leib eines jeden von uns auferstehend so wird zusammengesetzt werden, wie er zuvor war.

Denn da gezeigt ist, daß auch jetzt Wasser vom Wasser nach der Vermischung geschieden werden kann, so wundere ich mich nicht, wenn auch der Leib eines jeden von uns ohne Vermishung aus denselben Bestandteilen) zusammengesetzt werden wird.

2 Aristot. De gener. et corr. II, 458 Didot (331 b, Bekker) — 15 vgl. S. 252, 22. 360, 11. 389, 18. 390, 1. 391, 3. 394, 1. 6. 397, 22 — 17 vgl. Kol. 2, 8; S. 390, 22f 11—15 Phot. Bibl. 234 S. 299a, 10ff 2 Arist. ἐκ πυρὸς μὲν καὶ ὕδατος ἔσται γῆ καὶ ἀήρ 11 hier etwa dürfte die Stelle von Ph 299a, 10ff sein 17 »jem.« S 138v 23 ΛΟΓΟΣ Γ Bo: »Es fängt an die dritte Abhandlung« S

Er(?) erkannte, daß genügend annehmber(?).

Beachte aber nun auch das von den Propheten über die Auferstehung Gesagte. Denn was anderes als das Vorliegende wollte Daniel kund tun? »Und viele«, spricht er, »von den Schlafenden werden von dem Staub der Erde auferstehen, die einen zum ewigen Leben, die anderen zur ewigen Schmach« usw.

Was anderes als die Auferstehung kundtun wollend rief David: »Herausführend die Gebundenen mit Tapferkeit, die Seienden in Gräbern«? Sogleich darauf aber, damit er zeige, wer sind »die in den Gräbern Seienden«, fügt er bei: »Gebiete, o Gott, deiner Stärke und festige das, was du in uns gewirkt«. Was anderes aber zeigt es als die aus den Gräben auferstehenden Toten?

In den zweiten Büchern der Makkabäer aber nun sagt er, daß irgend ein guter Mann, herzugerufen von Nikanor zum Essen des Unreinen, »sich selbst herabgestürzt« habe wegen der großen Grausamkeit des Peinigers, als er aber »aufgestanden« war und seine »Eingeweide« herausgetreten sah, <sie> hinwegwarf, anruf . .

». . den, der Seele und Leib verderben kann im Feuer«.

Daher redet er hier nicht von jenem geistlichen Leib, sondern Christus erwiderte, daß von den Menschen Getötete Pein empfangen sollen mit der Seele. Es ist aber zu erkennen, daß von Menschen der Leib nicht kann vernichtet werden.

Daher nicht einen andern Leib habend, o Origenes, statt dieses, wird der, welcher gesündigt, in den feurigen Pfuhl geworfen. Wenn aber nicht ein anderer, so vielmehr der, mit dem wir von außen bekleidet sind, so daß auch Christus so erscheint, so wird die Auferstehung der Toten im genzen Leibe geschehen.

daß gesagt wird »Knirschen der Zähne«.

Wenn sie aber wieder vorbringen, sprechend: Aber die Erzählung vom Reichen und von Lazarus, wie wird dann nach der Trennung vom Fleisch gesagt, daß die Seele Zunge und Zähne habe und Finger, wenn 4 Dan. 12, 2 — 7 Psal. 67, 7 — 9 Psal. 67, 29 — 13 II Makk. 7, 1. 14, 37. 39. 43. 45. 46 — 17 Mt. 10, 28. De res. I, 24, 3 — 22 Apok. Joh. 21, 8 — 26 Mt. 8, 12; vgl. De res. I, 24, 1. III, 7, 2 — 27 vgl. Luk. 16, 24; vgl. De res. III, 17, 2. 5. Irem. Adv. haer. II, 34, 1. Tert. De an. 7 27ff Greg. Nyss. De an. et res. 216 D (S. 78 Oehler) 2 »über« S 139 14 »der« S 139v 16 »anruf..« prezj: II Makk. 14, 46 καὶ ἐπικαλεσάμενος τὸν δεσπόζοντα τῆς ζωῆς καὶ τοῦ πνεύματος, ταῦτα αὐτῷ πάλιν ἀποδοῦνα 25 »im ganzen« vŭ vsěm: wohl »in diesem« vŭ sem 29 »Fleisch« S 140 nicht ein anderer Leib, feiner als dieser, ist, —

so ist zu antworten: Wenn auch die Seele einen andern feinen, von ihr untrennbaren Leib hätte auch nach dem Hingang von diesem Leben, so enthielte dies keinerlei Widerspruch gegen die Palingenesie, indem Christus gesagt, daß allein dieser sterbende Leib auferstehe. Aber der Leib, von welchem ihr redet, kann durch Menschen nicht getötet werden.

Wir würden aber auch ihre vermeintlichen Entgegnungen vorgelegt haben, wenn Zeit wäre. Denn nichts ist es, auch diese Unvernunft zu widerlegen.

Und erstens, wenn er (d. h. der Leib der Seele) durch den ganzen Leib geht, so daß die Seele eine substantielle Kraft ist, so kann sie nicht zusammen zwie Leiber bewegen, welche eine entgegengesetzte Bewegung haben. Denn der eine ist schwer, der andere leicht, schwer der sinnliche, leicht der feine, der schwere aber nun neigt sich abwärts, der leichte aber aufwärts. Daher können die sich entgegengesetzten beiden Bewegungen die Eine Substanz nicht bewegen.

Aber dies nun hier sein lassend, untersuchen wir die übrigen Aussagen des Origenes über die Auferstehung. Denn gut ist, nicht denen zu folgen, die zu sich Widersprechendem nötigen, zu beugen des Verständnis der Schrift. »Auch wenn« >ein Engel uns Evangelium predigt< <statt>» des Empfangenen, hören wir nicht darauf.

Ich aber nun bin nicht den Mann neidend, noch ihn kunstvoll überreden oder überführen wollend in diese Verhandlung getreten — denn das ist vielmehr Sache des Ehrgeizes —, sondern das Wahre von gesundem Sinn, damit sich nicht viele ärgern, noch mich zeigen weollend; des ist mir der Sohn Gottes Zeuge. Daher —

damit wir nun gegen die Worte des Origenes antworten, welche er redete wider die Auferstehung —, so mögen die, welche uns nicht glauben, kommen zu der von jenem verfaßten Erklärung über die Psalmen, damit sie auch über die Auferstehung Erklärung erlangen.

4 vgl. zu De res. II, 18, 10 S. 371, 2 — 6 vgl. Mt. 10, 28. De res. I, 24, 3 — 8 Symp. S. 121, 17f — 13 vgl. zu Symp. S. 92, 15. Plato Phaedr. 247 B — 20 Gal. 1, 8 — 22 Symp. S. 101, 1f — 24 De res. I, 30, 2 S. 262, 6f — De autex. 8, 2 S. 165, 9ff 22 dagegem Spkr. KG VI, 13 4f wohl »allein von diesem sterb. Leib gesagt, daß er auferstehe« 8f »Unvernunft« ἀλογίαν: »Gesetzlosigkeit« ἀνομίαν S 13 »der sinnliche« S 140v 21 »statt« + Bo 23 »überführt werden wollend« S 25 »noch«: »und nicht«? 27 »redete« S 141

Βούλεται τοίνυν ὁ Ὠριγένης τὴν μὲν αὐτὴν σάρκα μὴ ἀποκαθίστασθαι τῇ ψυχῇ· . . τὴν δὲ ποιὰν ἑκάστου μορφήν, κατὰ τὸ εἶδος τὸ τὴν σάρκα καὶ νῦν χαρακτηρίζον, ἐν ἑτέρῳ πνευματικῷ ἐντετυπωμένην ἀναστήσεσθαι σώματι, ἵνα ἕκαστος πάλιν ὁ αὐτὸς φανῇ κατὰ τὴν μορφήν, καὶ τοῦτο εἶναι τὴν ἐπαγγελλομένην ἀνάστασιν.

῾Ρευστοῦ γάρ, φησίν, ὑπάρχοντος τοῦ ὑλικοῦ σώματος καὶ μηδέποτε μένοντος ἐφ᾿ ἑαυτῷ, ἀλλὰ ἀπογινομένου καὶ ἐπιγινομένου περὶ τὸ εἶδος τὸ χαρακτηρίζον τὴν μορφήν, ὑφ᾿ οὗ καὶ συγκρατεῖται τὸ σχῆμα, ἀνάγκην δὲ τὴν ἀνάστασιν ἐπὶ μόνου εἴδους ἔσεθαι.

Denn wie in einem vorn angebohrten Schlauch das Wasser auch nicht in einem kleinen Zeitpunkt in derselben Gestalt verharren kann, sondern jenes abfließt und dies zufließt, die es umfangende Haut aber von außen seiend bleibt; ebenso auch, sagt er in Hinsicht der sinnlichen Leiber, kommen vom Fluß der Speisen dem Wasser ähnlich, während die ersten abfließen, andere hinzu, so aber nun können sie auch nicht kurze Zeit in derselben Gestalt bleiben. Und jene nun vergehen und verändern sich, aber die Form bleibt, nach welcher die Leiber gebildet werden.

3 vgl. De res. I, 25, 6. 7 S. 252, 12ff u. zu S. 388, 15 — 6 De res. I, 25, 3—5 S. 251, 8ff. 14ff 1—9 Phot. Bibl. 234 S. 299a, 36—299b, 6 — 6 Dial. Adam. V, 16 S. 204,8.16 1—9 Ph, einleitend ὅτι φησὶν ἐξελέγχων τὸν Ὠριγένην 1 τὴν μὲν — χαρακτηρίζον Ζ. 3: »daß nicht in diesem Leib die Seele auferstehe, denn es ist (lies <sei>) durchaus unmöglich, daß aber eines jeden Eigentümlichkeit, die jetzt im Fleisch die Eigentümlichkeit charakterisiert (bildet)« S 4 ἀναστήσεσθαι: φαίνεσθαι las schwerl. S | nach ὁ αὐτὸς las schwerl. ὢν S 5 εἶναι τ. ἐπ. ἀνάστ.: »ist die verheißene Auferstehung« S 6 ῾Ρευστοῦ—»werden« Z. 18 als eigene Worte des Origenes am Rand von S a angezeigt | D τὸ γὰρ τοῦ ἀνθρώπου σῶμα οὐκ ἐν παίδων μέχρι γήρως τὸ αὐτὸ παραμένει, ῥευστῆς οὐστίας ὑπάρχον. Z. 13 ῥευστῆς οὐσίας ὂν τὸ σῶμα ὑπεκρεῖ, ἐκ τῆς τροφῆς <ἕτερον> γινό- μενον | καὶ ὑλ. ὑπάρχ. (od. ὄντος) jetzt S | ὑπάρχοντος] ὄντος De res. I, 25, 3 | τοῦ σώμ. τοῦ ὑλικοῦ 1, 25, 3 6f μηδ. μένοντος . . ἀπογινομένου . . ἐπιγιν. in umgekehrter Reihenfolge S 7 ἐφ᾿ ἑαυτῷ] ἐφ᾿ ἕνα καιρόν? S: κἂν τὸ βραχὑ + Ι, 25, 3 | ἀλλὰ] καὶ S, hat aber ἀλλὰ vor περὶ | προσγιν. καὶ ἀπογιν. I, 25, 3 8 τὴν μορφήν: τὸν ἄνθρωπον Ι, 25, 3 | τὸ σχῆμα < S 9 δὴ: »daher« »also« S: φησί Ι, 25, 3 | ἔσεσθαι: σῴζεσθαι Ι, 25, 3 10 »Schlauch« měsě (Locativ), měse S a: mŭse S n 11 »Zeitpunkt« S 141v 13 »seiend« sy: vielleicht »diese« si (αὕτη für αὐτὴ) 17f »gebildet werden«, vgl. εἰδοποιοῦνται I, 25, 5: »bilden« S

Wenn nun fießt das Fleisch, o Origenes, aber die Form bleibt, hast du nicht einen schlimmeren Unverstand auf dich genommen? Wie bleibt sie [nicht] mit den Lebensaltern? Denn wir sehen eine andere an den Kindern und eine andere an den Jünglingen und eine andere an den Alten.

Denn an der Stelle des Kindes wird der Leib des Jünglings fest und straff, und an der Stelle des schönen wird der alte ohnmächtig. Besser ist also zu sagen, das hinzukommende Fleisch bleibe von Kind auf bis zum Alter statt der Form.

Doch ich lege seine eigenen Worte vor. Denn er sagt: Χρὴδὲ πάντα τὸν φιλαλήθη περὶ τῆς ἀναστάσεως ἀγωνίσασθαι, σῷσαί τε καὶ τὴν τῶν ἀρχαίων παράδοσιν, καὶ φυλάξασθαι μὴ ἐμπεσεῖν εἰς φλυαρίαν πτωχῶν νοημάτων, ἀδυνάτων τε ἅμα καὶ θεοῦ ἀναξίων.

τοῦτο οὖν εἰς τὸν τόπον διαληπτέον, ὅτι πᾶν σῶμα ὑπὸ φύσεως συνεχόμενον, τῆς καταταττούσης ἔξωθέν τινα δίκην τροφῆς εἰς αὐτό, καὶ ἀπεκκρινούσης ἀντὶ τῶν ἐπεισαγομένων ἕτερα, ὥσπερ τὰ τῶν φυτῶν καὶ τῶν ζῴων, τὸ ὑλικὸν ὑποκείμενον οὐδέποτε ἔχει ταὐτόν.

διόπερ οὐ κακῶς ποταμὸς ὠνομάσται τὸ σῶμα, διότι ὡς πρὸς τὸ ἀκριβὲς τάχα οὐδὲ δύο ἡμερῶν τὸ πρῶτον ὑποκείμενον ταὐτόν ἐστιν ἐν τῷ σώματι ἡμῶν, καίτοιγε τοῦ οἱονεὶ Παύλου ἤ Πέτρου ἀεὶ τοῦ αὐτοῦ ὄντος (οὐ τοῦ κατὰ ψυχὴν μόνον ἧς ἡ οὐσία οὔτε ῥεῖ καθ᾿ ἡμᾶς οὔτ᾿ ἐπεισαγόμενόν τι ἔχει ποτέ), κἂν ῥευστὴ ᾗ ἡ φύσις τοῦ σώματος) τῷ τὸ εἶδος τὸ χαρακτηρίζον τὸ σῶμα ταὐτὸν εἶναι, ὡς καὶ τοὺς τύπους μένειν τοὺς αὐτοὺς τοὺς τὴν ποιότητα Πέτρου καὶ Παύλου τὴν σωματικὴν παριστάνοντας, καθ᾿ ἣν ποιότητα καὶ 9 De res. I, 23 S. 244, 13ff 17 Greg. Nyss. De opif. hom. 13 (S. 67 Oehler). De an. et res. 249A (146 Oehler). De mort. PGr 46, 521 BC 3 »nicht« + S 6 »an der Stelle« S 142 9 der griechische Text von Χρὴ—ὅ ἦν S. 394, 4 wiederholt aus De res. I, 22 10 φιλαλήθη] κατὰ ταὐτὸν τούτοις τὸν νοῦν ἐπιστήσαντα + Ι, 23 |σῷσαί: »bewahren« S 12 φλυαρίαν πτωχῶν:» »Armseligkeit« S | ἀδυν. τε ἅμα < S 13 τόπ.] τοῦτον + S | διαληπτέον: »deutlich zu erkennen« hier S 15 εἰς αὐτό, καὶ . . ἕτερα νŭ nem i ina: vŭ nemlema S | ἀπεκκρινούσης: »herausgehend« S 16 τ. ζῴων κ. τ. φυτῶν S | τὸ ὑλικὸν ὑποκείμενον: »d. Substanz des Fleisches« S 17 ποταμός nach σῶμα w. e. sch. S 18 τάχα < S | πρῶτον S 142v | ὑποκ.: »Wesenheit« S 19 ἐστιν: »seiend bleiben kann« S | τοῦ οἷον ἢ U I, 22, 3: τὸ τοῦ S 21 τι < S | ποτέ] eda že ubo S, aber μήποτε ὅτε δὲ las schwerlich S 22 τὸ σ.] τὰ σώματα las schwerl. S 23f Παύλου κ. Πέτρου S 24 τὴν σωματικὴν < S οὐλαὶ ἐκ παίλων παραμένουσι τοῖς σώμασι καὶ ἄλλα τινὰ ἰδιώματα <ἐν τῷ σώματι>, φακοὶ καὶ ἐπὶ τούτοις εἴ τί ἐστιν ὅμοιον. τοῦτο τὸ εἶδος, καθ᾿ ὃ εἰδοποιεῖται ὁ Πέτρος καὶ ὁ Παῦλος, τὸ σωματικόν, ὃ ἐν τῇ ἀναστάσει περιτίθεται πάλιν τῇ ψυχῇ, ἐπὶ τὸ κρεῖττον μεταβάλλον, οὐ πάντως δὲ τόδε τὸ ἐκτεταγμένον τὸ κατὰ τὴν πρώτην ὐποκείμενον.

ὥσπερ δὲ ταὐτὸν εἶδος ἐστὶν ἐκ βρέφους μέχρι τοῦ πρεσβύτου, κἂν οἱ χαρακτῆρες δοκῶσι πολλὴν ἔχειν παραλλαγήν, οὔτως νοητέον καὶ τὸ ἐπὶ τοῦ παρόντος εἶδος ταὐτὸν εἶναι τῷ μέλλοντι, πλείστης ὅσης ἐσομένης τῆς ἐπὶ τὸ κάλλιον μεταβολῆς.

ἀναγκαῖον γὰρ τὴν ψυχὴν ἐν τόποις σωματικοῖς ὑπάρχουσαν κεχρῆσθαι σώμασι καταλλήλοις τοῖς τόποις. καὶ ὥσπερ ἐν θαλάσσῃ ζῆν ἡμᾶς ἐνύδρους γενομένους εἰ ἐχρῆν, πάντως ἂν ἡμᾶς ἔδει βράγχια ἔχειν καὶ τὴν ἄλλην ἰχθύων κατάστασιν, οὕτως μέλλοντας κληρονομεῖν βασιλείαν οὐρανῶν καὶ ἐν τόποις διαφόροις ἔσεσθαι, ἀναγκαῖον χρῆσθαι 6 Pamphil. Apol. Orig. PGr 17, 598f — 14 vgl. Org. De princ. II, 3, 2. III, 6, 6 S. 116, 16ff. 288, 11ff Kötschau. C. Cels. VII, 32 S. 182, 31ff Kötschau 1 τοῖς σ. < S | ἄλλα ina: i Sb | τινὰ < S | ἰδιώματα: »Merkmale« S 2 ἐν τ. σ. + S I, 22, 3. | φακοὶ — ὅμοιον < S |καὶ: ἢ S 3 τὸ σωματ. tělesi sii S 4 πάλιν < S | τὸ κρεῖττον debrěe Sa corr. 1. Hd.: dobroe S 5 οὐ πάντως: οὐδαμῶς S | δὲ όδε τὸ] I, 22, 3 s. zu S. 245, 12 | τόδε τὸ ἐκτεταγμένον se izmětnoe: něizmětno S | τὸ vor κατὰ w. e. sch. < S 6 ὥσπερ] es beginnt Orig. bei Pamph. | εἶδος] S 143 | ἐστὶν] in nobis | Pamph. 7 κἂν] cěi oder ašte i: nur i S 8 ἐπὶ τοῦ παρόντος: »an diesem Ort« S | ταὐτὸν: ipsam Pamph. 8f τῷ μέλλοντι: »und jenem« S 9 πλείστ. ὅσης: »viel« übersetzt S 11 vor καταλλήλοις schwerl. κατ᾿ + S 12 ἐνύδρους γενομ. < S | πάντως — κατάστασιν Ζ. 13] sine dubio pro habitaculi qualitate necessarium videretur habere talem corporis statum et compositionem, qualem habent illa animalia quae in aquis vivunt Pamph. 14 f καὶ ἐν — πνευματικοῖς S. 394, 1] »secundum locorum gloriam consequens est aptandas esse etiam corporum qualitates Pamph. | Orig. c. Cels. δεομένη κρείττονος ἐνδύματος εἰς τοὺς καθαρωτέρους καὶ αἰθερίους καὶ οὐρανίους τόπους. De princ. III, 6, 5 immutationem eius (carnis) . . per mortem factam intellegimus, substantiam vero certum est permanere et . . rursus reparari ad vitam, atque iterum permutationem eius fieri, ut . . in gloriam corporis proficiat spiritualis. 6, 6 non aliud corpus est, quo nunc utimur . . . , sed hoc idem abiectis . . infirmitatibus . . in gloriam transmutabitur »spiritale« effectum, ut quod fuit »indignitatis vas« hoc ipsum expurgatum fiat »vas honoris«. II, 3, 2 S. 116, 16ff materiae corporalis . . anima usum semper habet in qualibet qualitae positae, nunc quidem carnali postmodum vero subtiliori et puriori quae spiritalis appellatur 14 ἀναγκ.] ἡμᾶς + S σώμασι πνευματικοῖς, οὐχὶ τοῦ εἴδους τοῦ προτέρου ἀρανιζομένου, κἂν ἐπὶ ἐνδοξότερον γένηται αὐτοῦ ἡ τροπή, ὥσπερ ἦν τὸ Ἰησοῦ εἶδος καὶ Μωυσέως καὶ Ἠλίου, οὐχ ἔτερον ἐν τῇ μεταμορφώσει παρ’ ὃ ἦν.

Οὐκοῦν, ὦ <γενναῖε> Ὠρίγενες, εἰ ἐπὶ τοῦ εἴδους μόνον προσ- δοκᾶσθαι διισχυρίζῃ τὴν ἀνάστασιν ἐν πνευματικῷ μεταθησομένου σώματι, ἀπόδειξίν τε τούτου δοκιμωτάτην τὴν κατὰ τὸν Ἠλίαν ἡμῖν ἀπὸ τοῦ βίουσ ἔξοδον ὤφθησαν οὐχ ἕτερον παρ’ ὃ εἶχον εἶδος ἐξ ἀρ- ὁ

ὁ Μωυσῆς δὲ καὶ ὁ Ἠλίας πρὸ τοῦ τὸν Χριστὸν παθεῖν καὶ ἀναστῆναι ἤδη τὸ εἶδος τοῦτο ὃφῂς ἔχοντες ἀνέστησαν καὶ ὤφθησαν, — πῶς δὴ ἔτι ὁ Χριστὸς »πρωτότοκος« εἶναι »τῶν νεκρῶν« <καὶ »ἀρὴ>

τῶν νεκρῶν« Χριστὸς εἶναι πεπίστευται, »πρωτότοκος« δέ ἐστι »τῶν νεκρῶν« ὁ πρὸ πάντων ἀναστάς, ὁ δὲ Μωυσῆς ἤδη καὶ πρὸ τοῦ τὸν Χριστὸν παθεῖν <καὶ ἀναστῆναι> ἔχων τὸ εἶδος τοῦτο ἐφάνη τοῖς ἀποστόλοις, περὶ ὃ πληροῦσθαιφ φῂς αὐτὸς τὴν ἀνάστασιν, οὐκ ἄρα τοῦ εἴδους χωρὶς τῆς σαρκός ἐστιν ἡ ἀνάστασις.

ἤτοι γὰρ τοῦ εἴδους 1 vgl. De res. I, 25, 7 — 5 vgl. De res. I, 58, 2 S. 320, 7. Plato Alk. I, 135 E. Pol. II, 363 A. Klem. Alex. II, 1. 7, 5 s. 176, 24 stähl. — 7 Mt. 17, 3. Mark. 9, 11. Luk. 9, 30 — 13 Apok. Joh. 1, 5. Kol. 1, 18; vgl. Orig. in Cramer Catene v, 295, 9ff (Journ. Theol. Stud. X, 46, 12) 5—S. 398, 8 Phot. Bibl. 234 s. 299b, 6—300b, 15 — 12 vgl. Dial. Adam. V, 11 S. 192, 26ff 2 κἂν] »sond. indem vielmehr« S | ὥσπερ jakože: S | τὸ τοῦ?(S.252,22); ipsius domini Pamph. 3 καὶ Μωυσέως<s 3f οὐχ ἕτερον . . παρ’ ὃ ἦν<S: ita non erit alia sanctorum species, etiamsi multo gloriosior flat Pahph. 3 με- ταμ. s 143v 5 Ph beginnt εἶτα μετ’ ὀλίγον φησίν· Οὐκοῦν etc. | γενναῖε wie I, 58, 2 u. Pl, vgl. Jh Meth. Platon. Nr. 651; schwerl. ist ἄριστε zu lesen 5f προσδοκᾶσθαι διισχ.: »erwartest (versicherst), daß geschehe« S 6f τοῦ σώματος εἰς πνευματικὸν σῶμα S 7 τούτου tilgte Bo | δοκιμωτάτην<S 8 παρέχων S 9 παρ’ — διασῴζοντες Ζ. 10] παρὰ τὸ ἐξ ἀρχῆς εἶδος ἔχοντες las schwerl. S 10 ἔσται] σοι Ph a 11 ὁ νοr Ἠλίας < Ph b 12 ἤση—τοῦτο und ἔχον- τες<S, aber schwerl. seine Vorlage | σὺ φῂς S | ἀνίστασθαι oder ἀναστῆναι S | καὶ ὤφθησαν<S 13 ἔτι ὁ Χρ.] ὁ Χρ. γὰρ w. e. sch. S 14 καὶ ἀρχὴ+S 15 εἶναι <S 15f ἐκ τῶν νεκρῶν w. e. sch. S 16 πρὸ πάντων] πρῶτον S 144 17 καὶ ἀναστῆναι + S 19 ἤτοι] εἰ w. e. sch. S ἐστίν, ὡς<ἐκεῖνος> ἐγγυᾷ, μόνου ἡ ἀνάστασις, καὶ οὐ δύναται ἕτι »πρωτότοκος« εἶναι ὁ Χριστὸς »τῶν νεκρῶν«, τῷ πρὸ αὐτοῦ ἐχούσας τοῦτο μετὰ τὴν τελευτὴν τὸ εἶδος πεφηνέναι ψυχάς· ἤ »πρωτότοκός« <ἐστιν> ἀληθῶς, ὤσπερ ἔστι, — <οὐδὲν γὰρ ἐν αὐτῷ ψευδές> — καὶ ἀδύνατον ὄλως ἠξιῶσθαι πρὸ αὐτοῦ τινας τῆς εἰς τὸ μὴ αὖθις ἀποθανεῖν ἀναστάσεως.

εἰ δὲ ἀνἐστη οὐδεὶς πρὸ αὐτοῦ, οἱ δὲ ἀμφὶ τὸν Μωυσέα καὶ τὸν Ἠλίαν σἀρκας μὲν ἔχοντες τοῖς ἀποστόλοις οὐκ ὤφθησαν, μόνον δὲ τὸ εἶδος . . , ἡ ἄρα ἀνάστασις ἐπὶ τῆς σαρκὸς προφανῶς δηλοῦται.

καὶ γὰρ ἀτοπώτατον ἐπὶ μόνου τοῦ εἴδους τὴν ἀνάστασιν διορίζεσθαι, ὁπότε αἱ ψυχαὶ καὶ μετὰ τὴν <τῆς> σαρκὸς ἔξοδον οὐδέποτε φαἰνοντα τὸ εἶδος, ὅ φῂς ἀναφαίρετον, ἀποτιθέμεναι.

εἰ δὲ συμπαρέσται αὐτοίς τοῦτο ἀναφαίρετον, καθάπερ καὶ ἐπὶ τῆς Μωυσέως καὶ Ἠλίου ψυχῆς, καὶ οὔτε φθείρεται κατὰ σὲ οὔτε ἀπόλλυται, σὺν αὐταῖς πανταχοῦ συμπαρόν, οὐκ ἄρα τὸ εἶδος ἀνἰσταται, ὅ μηδέποτε πέπτωκεν. . .

— ἐὰν δέ τις δυσχεράνας Καὶ πῶς δή, 4 vgl. De res. II, 18,8 S. 370, 8f — 13 vgl. De res. I,22, 3 S. 245, 3. III,4,3. Orig. De princ. II, 3, 2. III, 6, 5 S. 116, 17f. 287, 14f — 15 vgl. zu De res. I, 51, 4 S. 306, 14. Orig. De princ. II, 10, 1 S. 173, 21f 1 ἐκεῖνος oder αὐτὸς + S | ὤσπερ ἐγγυᾶ Ph a, ὤσπερ ἐγγυᾶς Ph b: ὡς< παρεγγυᾷ Bo 1. Ausg. 2 τῷ—ψυχάς Ζ. 3 <S 3f ἤ πρωτότ. . . ἀληθῶς] εἰ τοινυν ὁ Χριστὸς πρωτότ. τῶν νεκρῶν S | ἐστιν + ΚΙ 4 οὐδὲν—ψευδές (ψευδῶς?) »denn nichts ihn betreffend (oder >an ihm<) ist unwahr« + S; vgl. II, 18, 8 ἦν γὰρ ἐν αὐτῷ πάντα ναί 5 τινας < S 5f τ. . . ἀναστάσεως] »zu erlangen« (ἀποδέχεσθαι, ἀπολαβέσθαι, ἀναλαβέσθαι) +S 6 εἰ δὲ ἀνέστη] ἀνέστη δὲ S 6f μωσέα Ρh a 7 σάρκας μὲν . . οὐκ : »aber keine andere« nŭ ne in (doch vielleicht auch »Fleisch nicht« plŭti ne) S 8 μόνον — εἶδος] ἀλλὰ τῷ πρώτῳ (?) εἴδει ἡ ἑκατέρου ποιότης χαρακτηρίζεται »sondern durch die alte Form <wird> die Eigentümlichkeit eines jeden charakterisiert« richtig + S | δὲ τὸ Ph a 311 vb 9 καὶ < S | μόνου Σ 144v 10 ὁπότε] εἶτα δὲ S | τῆς < Ph ab 11 τὸ εἶδος, ὄ obraz eŽe: obrazy Že S | σὺ φῂς S: φησιν Ph | ἀνίστασθαι < S 12 δὲ < S 12f τῆ . . ψυχῆ Ph b 14 ὡς< σὺν oder ὄτι οὺν S | oὐκ ἄρα : oὐ κατὰ S | Orig. De princ. II materiae corporalis, cuius materiae anima usum semper habet in qualibet qualitate positae. III, 6 substantiam vero (carnis) certum est permanere 15 ὅ μηδ. πεπτ.] Orig. non enim proprie resurgere dicitur nisi id quod ante ceciderit | πέπτωκεν] »Und wenn also Gegenstand der Hoffnung ist aufzuerstehen, so muß auch bekannt werden, <daß auferstehe> das Gefallene« richtig + S | δέ] δή Ph b | δυσχεράνας < S ἀποκριθῇ, εἰ μηδεὶς ἀνέστη πρὸ τοῦ κατελθεῖν εἰς τὸν Ἅιδην τὸν Χριστόν, ἀναστάντες ἤδη τινὲς ἱστορήσθησαν πρὸ αὐτοῦ, ἐν οἷς τῆς Σαραφθίνης χήρας ὁ υἱὸς καὶ τῆς Σωμανίτιδος καὶ ὁ Λάζαρος; λεκτέον Ἀλλ᾿ οὗτοι εἰς τὸ καὶ αὖθις ἀποθανεῖν ἀνέστησαν, ἡμεῖς δὲ περὶ τῶν μηκέτι μετὰ τὴν ἔγερσιν διοριζόμεθα τεθνηξομένων.

ἐὰν δὲ καὶ περὶ τῆς ψυχῆς διαπορήσας φράσῃ Ἠλίου, ὡς τῶν μὲν γραφῶν ἐνειλῆφθαι αὐτὸν λεγουσῶν ἐν σαρκί, ἡμῶν δὲ ἀσύμπλοκον σαρκὸς τοῖς ἀποστόλοις ὦφθαι φασκόντων λεκτέον ὅτι Καὶ μὴν μᾶλλον τὸ λέγειν αὐτὸν ὦφθαι τοῖς ἀποστόλοις ἐν σαρκὶ πρὸς ἡμῶν ἐστι.

δείκνυται γὰρ καὶ διὰ τούτου ἀφθαρσίας ἡμῶν ὑπάρχον τὸ σῶμα δεκτικόν, καθάπερ ἐδείχθη καὶ ἐπῖ τοῦ Ἐνὼχ μετατικθεμένου. ἐν μὴ γὰρ ἀφθαρσίαν ἡδύνατο δέζασθαι, οὐκ ἂν οὐδὲ διέμεινεν ἐν ἀπαθείᾳ τοσούτῳ χρόνῳ. ἢ τοίνυν ὤφθη μετὰ τοῦ σώματος <ὁ Ἠλίας οὐδέπω τελευτήσας, ἢ ἄνευ τοῦ σώματος>, καὶ ἦν τελευτήσας μεέ, ἀναστὰς δὲ ἤδη ἐκ νεκρῶν οὐδέπω.

Καὶ ταῦτα, ἴνα δὴ συγχωρήσωμεν τῷ Ὠριγένει, καθ᾿ ἑαυτὸ τὸ εἶδος λέγοντι μετὰ τὴν τελευτὴν ἀποζευγνύμενον ἀπὸ τοῦ σώματος τῇ ψυχῇ δίσοσθαι· ὅπερ ἐστὶν ἁπάντων ἀδυνατώτατον, τῷ προαπόλλυσθαι τὸ εἶδος τῶν σαρκῶν ἐν ταῖς ἀλλοιώσεσι· καθάπερ καὶ τὸ σχῆμα τοῦ συγχωνομένου ἀνδριάντος πρὸ τῆς διαλύσεως τοῦ 3 I Kön. 17, 23 — II Kön. 4, 35. Joh. 11, 14 — 6 II Kön. 2, 11 — 11 Gen. 5, 24 — 12 II Kön. 2, 11 3 vgl. Dial. Adam. IV, 11 S. 192, 26 ff. 194, 5 f — 11 vgl. Ps. -Justin, Quaest. ad Orthod. 32 S. 48 Otto. Eznik, Wider die Sekten I, 1269 f S. 63 Schmid 1 ἀποκρ.: »sagt« S | πρὸ — οἷς Z. 2: »vor der Auferstehung Christi, dies aber nun die Schrift erzählt« S 2 f D πρὸ αὐτοῦ (τοῦ Χριστοῦ) καὶ ὁ τῆς Σουναμίτιδος υἱὸς . . . ἐκ νεκρῶν ἀνέστη καὶ ὁ τῆς Σαραφθινῆς καὶ ὁ τῆς Σουναμίτιδος Σαρ. und ἐκείνης τῆς Σωμ. S 3 καὶ 1 < Sb | καὶ ὁ Λάζ.] σὺν αὐτοῖς τε καὶ ὁ Λάζ. S, aber vgl. D 4 D οἱ γὰρ πρὸ τοῦ Χριστοῦ ἀναστάντες αὖθιςἀπέθανον· ὁ δὲ Χριστὸς ἀναστὰς οὐκέτι ἀποθνῄσκει | vor ἡμεῖς »Daß die vor Christus Auferstandenen, um hernach wieder zu st erben, (145) auferstanden dind« + S 5 τῶν . . τεθνηξ.] ἐκείνων λέγομεν οἷς . . τεθνήξεσθαι S 7 f ἀσ. σ.: »ohne Fleisch« S 8 Καὶ μὴν < S 9 f τὸ λέγειν . . ἐστι] λέγεται τὸ las schwerl. S 10 vor δείκνυται »Daß unser Leib der Unsterblickeit fähig. Und dieser Nachweis von Enoch und Elias« + S | γὰρ: δὲ S 11 καὶ <S | μετατιθεμένον αὐτοῦ S 13 ἢ ΒO: εἰ S Ph 13 f ὁ Ἠλίας — σώματος + S: wegen des Homoioteleuton <Ph 15 ἀναστὰς S 145 v 17f ἀπὸ τοῦ σώματος <S 18 δίδοται vielleicht rightig S 18 f προαπόλλ.] μὴ ἀπόλλυσθαι S χαλκοῦ, ὅτι μὴ δύναται χωρίξεσθαι καθ' ὑπόστασιν ἀπὸ τῆς ὅλης ἡ ποιότης. χωρίζεται μὲν γὰρ ἀπὸ τοῦ ἀνδριάντος χωνευθεέντος ἡ περὶ τῷ χαλκῷ μορφὴ ἀφανιζομένη, οὐ μὴν ὑφεστῶσα ἔτι κατ' οὐσίαν.

ἐπεὶ δὲ λέγεται ἐν τῷ θανάτῳ τὸ εἶδος χωρίζεσθαι ἀπὸ τῆς σαρκός, φέρε τὸ χωριζόμενον ποσαχῶς λέγεται χωρίζεσθαι ἐπισκεψώμεθα.

λέγεται τοίνυν χωρίζεσθαί τι ἀπό τινος ἤ ἐνεργείᾳ καὶ ὑποστάσει, ἤ ἐπινοίᾳ, ἤ ἐνεργείᾳ μέν, οὐ μὴν καὶ ὑποστάσει. <ἐνερείᾳ ὡς εἰ πυρούς τισ καὶ κριθὰς μεμιγμένα χωρίσειεν ἀπ'

ὡς εἰ πυρούς τισ καὶ κριθὰς μεμιγμένα χωρίσειεν ἀπ'ἀλλήλων· ᾗ μὲν γὰρ κατὰ κίνησιν χωρίζεται, ἐνεργείᾳ λέγεται, ᾗ δὲ χωρισθέντα ὑφέστηκεν, ὑποστάσει λέγεται κεχωρίσθαι. ἐπινοίᾳ δέ, ὅταν τὴν ὕλην ἀπὸ τῶν ποιοτήτων χωρίζωμεν καὶ τὰς ποιότητας ἀπὸ τῆς ὕλης. ἐνεργείᾳ δέ, οὐ μὴν καὶ ὑποστάσει, ὅταν χωρισθέν τι ἀπό τινος μηκέτι ὑπάρχοι, ὑπόστασιν οὐσίας οὐκ ἔχον.

γνοίη δ' ἄν τις καὶ ἐν τοῖς χειροτεχνήμασιν ὡς ἔχει, ἀνδριάντα ἰδὼν ἤ ἵππον χαλκοῦν. ταπυτα γὰρ λογιζόμενος ὄψεται τὴν ἔμφυτον μορφὴν διαλλάττοντα, εἰς δὲ ἑτέραν ὄψιν μεθιστάμενα, ὑφ' ἧς τὸ ξυγγενόμενον εἶδος ἀφανίζεται. εἰ γὰρ τις τὰ ἔργα τὰ σχηματιζόμενα εἰς εἶδος ἀνθρώπον, ἤ ἵππου συντήκοι, εὑρήσει τὸ μὲν τοῦ σχήματος εἶδος ἀφανιζόμενον, αὐτὴν δὲ τὴν ὕλην μένουσαν.

ὥστε ἀσύστατον τὸ λέγειν τὸ μὲν εἶδος <μόνον> ἀνίστασθαι ἠμαυρωμένον μηδέν, . . τὸ δὲ σῶμα, ἐν ᾧ ἦν τὸ εἶδος ἐντετυπωμένον, διαφθείρεσθαι.

— ἀλλά, Ναί, φησίν· ἐν πενυματικῷ γὰρ μετατεθήσεται σώματι. — οὐκοῦν ἀνάγκη τὸ μὲν εἶδος ἰδίως ὀμολογεῖν αὐτὸ τὸ πρῶτον <ἐκεῖνο> μὴ ἀνίστασθαι, τῷ συνη λ- 21 Οrig. De princ. II, 10, 1 S. 174, 2 ff 1 χαλκοῦ S: ὅλου Ph | μή < S 2 ἀπὸ μή < S 4 ἐν τῷ θαν.: »nach dem Tode« übersetzt S 5 λέγεται. . χωρίζεσθαι glagoletsja razlučiti <sja> | λέγεται χωρ.: χωρίζεται S 5 f ἐπισκεψώμεθα] »damit wir sehen, nach was für einem Bezeichneten (einer Bezeichnung) man von einer Trennung (146) der Wesensform von dem Fleisch reden muß« richtig + S 7 οὐ μὴν »aber nicht« no ne (oder a ne): » aber noch« ne ešto S | ἤ ὑποστάσει S, aber vgl. was 6, 4 folgt | ἤ vor ἐνεργ. 2 + S 7 f ἐνεργείᾳ καὶ ὑποστάσει + S, μὲν + Κl 8 εἰ < S 8 f ἀπ' ἀλλήλων <S 9 ᾗ μὲν γὰρ]εἰ S | χωρίζεται]λέγεται ἐντργείᾳ χωρίζεσθαι S | ᾗ] εἰ S 10 ὑμέστηκεν: »seinen Wesensbestand hat« (»hat« imatj: imatiem S) S 11 τῶν π.] τῆς ποιότητος las schwerl. S 13 γνοίη — μένουσαν Ζ. 19 <S 20 μόνον + S 146 v | ἠμαυρωμένον: »unteilhaftig . . , das heißt durch nichts beraubt« S 21 φησιν: 23 f τῷ συνηλλ. . . συμφθ.: »als vergehend« S λοιῶσθαι αὐτὸ συμφθῖνον τῇ σαρκί. κἂν γὰρ ἐν πνευματικῷ μεταπλασθῇ σώματι, αὐτὸ μὲν ἰδίως τὸ πρῶτον ὑποκείμενον ἐκεῖνο οὐκ ἔσται, ὁμοιότης δέ τις ἐκείνου ἐν λεπτομερεῖ μεταπεπλασμένη σώματι. Wenn aber nun nur jenem ähnlich, aber nicht jener erste selbst, wie wird es da noch weiter wert sein, die Aufersteung zu hoffen,

εἰ [δὲ] μήτε τὸ εἶδος τὸ αὐτὸ μήτε τὸ σῶμα ἀνίσταται, ἀλλ'ἕτερον ἀντὶ τοῦ προτέρου. τὸ γὰρ ὅμοιον, ἕτερον τοῦ ἑαυτοῦ ὁμοίου ὅν, αὐτὸ ἐκεῖνο τὸ πρῶτον, πρὸς ὃ ἐγένετο, εἶναι οὐ δύναται.

Wenn [aber] nun irgendein Erzkünstler ein Bild aus Erz seiend vernichtet, und ein anderes von Gold an die Stelle des vernichteten zu setzen denkt, ähnlich dem ersten, so wird jemand sagen, daß es dem ersten ähnlich sei, aber nicht, daß es jenes Bild, nämlich das erste, erneuert selbst sei.

Daher wenn ein geistlicher leib an dieses Stelle aufersteht, so steht weder die Form auf nach diesem Wort, noch das Element, sondern ein anderer jenem ähnlich, aber nicht der gestorbene. Denn die Eigenschaften entstehen von den leibern, aber nicht die Leiber von den Eigenschaften.

Denn umgebildetes Wachs zeigt susammengeschmolzen nach der Umbildung die Gestalten, in welche es jemand durch Kunst umzuschaffen wünscht, von der früheren Gestalt verschieden.

Es schmäht aber ein Gewisser auch hierin.. Denn nachdem er behauptet, daß die Form das Auferstehende sei, wenn ihr Veränderung ins Herrlichste zuteil wird, – ὥσπερ ἦν τὸ Ἰησοῦ εἶδος καὶ Μωüσέως καὶ Ἠλίου, οὐκ ἕτερον ἐν τῇ μεταμορφώσει παρ'ὃ ἦν— untertrat er wieder sein Wort, es vergessen habend, <und> wie die Unvernünftigen fing er an, anderes zu verkünden.

Denn nicht wollend nach dem wahren Wort reden »wo wird sein Heulen und Zähneknirschen«, hat er vielmehr ein anderes, dem Wort entgegengesetztes Wort be- 13 vgl. De res. III, 5, 1 S> 394, 6f – 22 Mt. 17, 2. 3 (Mark. 9, 3. 4). De res. I. 22, 5. III, 7, 10 S> 246, 10f. 400, 12f – 26 Mt. 8, 12 1 ἐν – σώματι Ζ. 2] εἰς πνευματικὸν σῶμα μεταπλ. τὸ σῶμα S 2 αὐτὸ μὲν ἰδίως <S | ὑποκείμενον: εἶδος S 2f οὐκ ἔσται: »wird vernichtet« S 3 ὁμοιότης—ἐκείνου: »eine andere (Wesensform) jener ähnlich« übersetzt S | ἐν—σώματι: »aber derselbe wird nicht auferstehen« S 4 »Wenn—hoffen« Z. 5 + S 6 τὸ αὐτὸ nach σῶμα S 7 τὸ γὰρ—δύναται Ζ. 8 bietet w. e. sch. eine Zusammenziehung des § 9 ub S Enthaltenen, doch schien es mir richtig, beides im Text zu geben 9 »irg.« S 147 22 ὥσπερ–ἦν Ζ. 23 griechisch aus I, 25, 5, vgl. unten III, 7, 10 23 καὶ Μ. S 147 v | ἔτερον] ἦν εἶδος + S 24 vor »untertrat« + »von der Verklärung Christi« S | »und« + kl reitet, nänlich: Τίς οὖν χρεία τοῖς κολαζομένοις ἀδόντων; οὐ γὰρ εἰς τὴν Γένενναν ὄντες φάγονται. πᾶν γὰρ μέλος εἴς τινα χρείαν ὁ δημιουργὸς κατεσκεύασεν, und: Es ist nicht möglich, daß wir in derselben Beschaffendeit seiend auferstehen, Beine wieder habend und Hände und iesen ähnliches.

Durchaus sich selbst Widersprechendes hat er geredet. Denn wie ist <sich> nicht widersprechend, wenn er, feststellend, daß die bleibende Form auferstehe, weiter behauptet, daß dasselbe Gepräge (oder »diedie zeigt eine jede Form, die in einem jeden ist.

εἶδός [γησιν εῖναι] <γὰρ> τὸ τὴν ποιότητα τῶν μελῶν ἐν τῷ χαρακτῆρι τῆς μορφῆς ἑκάστου ἐμφαῖνον.

Daher muß, wenn er hofft, daß in dex (Wesens-)Form die Auferstechung geschehe, man wieder jene Form (Gestalt) habend auferstehen, das heißt Hände und Füße und die übrigen Glieder, wenn auch der Leib in Feiners verwandelt werden wird.

Origenes: Denn wie es unpassend ist in derselben Gestalt seiend auzzuerstehen, Füße habend kein Zähne und die übrigen Glieder . . —

Denn wenn dort durchaus kein Bedürfnis ist, wender der Hand, noch des Fußes, noch der übrigen (sc. Glieder), so steht auch die Form nicht auf. Wenn aber die Form [nicht] aufersteht, so muß alles in der ersten Gestalt auferstehen. Denn wenn auch ein pyschischer der der seele gegebene Leib sein wird, so muß auch jener in den ersten Leib und jenem eingestaltet werden, wenn nur in der Form ist das Auferstandence. 1 vgl. De res. I, 24, 1 — 2 vgl. Orig. De orat. 31, 3 S. 397, 4 ff Kötschau — 17 Orig. bei Hier. Ad Pamm. 26 PGr 23, 395 11 f Phot. Bibl. 234 s. 300 b, 17 ff 1 Τίς — κατεσκεύανεν mit nach S geänderter Reihenfolge griechisch aus De res. I, 24, 1 S. 248, 9 ff 2 τ. Γ.: »Feuer« S | ὄντες]κατ᾿ αὐτοὺς +1, 24, 1; Orig. De orat. ἵνα μὴ μάτην ᾖ τι δεδημιουργημένον αὐτοῖς ὑπό θεοῦ | φάγονται: »werden sie essen« S | γὰρ + S | εἴς τινα na někakoe oder na kakoe: někakoe S 2 f ὁ δημ. κατεσκεύασεν: »ist vom Schöpfer bereitet« S 8 »Gepräge« S 148 11 vor εἶδος »Was ist Form?« + S | εἶδος — ἐμφαῖνον Ζ. 13 Ph (ὅτι εἶδός φησιν etc.) 12 γὰρ S: ηησιν εἶναι Pha | ποιότητα S: ταυτότητα Pha, aber vgl. 1, 22, 3 S. 245, 5 f (Diekamp, D. Gotteslehre d. h. Greg. v. N. S. 42) | τ. μελῶν undnoe: ugodnoe S b 13 ἐμφαῖνον] »Gestalt« (σχῆμα?) richtig + S 16 »verwandelt werden wird« estj perěmenjatisja: esi prěmenatj si S 21 »aufersteht« S 148 v

Wenn kein Bedürnis der Füße oder der Zähne in der Auferstehung ist, so ist auch kein Bedürfnis, daß die from auferstehe. Wenn aber nun die Form nicht aufersteht, so kann auch jener feine Leib nicht durch diesen Leib charakteristiert (geformt) werden. Denn wie soll wieder jener Leib in jene umgestaltet werden, deren wir nicht be- dürfen?

Und nun, wenn die Form aufersteht, widerspricht er sich selbst, indem er vernichtet die Auferstehung zur Wiedergeburt der Glieder; wenn aber sogar die Form nicht aufersteht, so ist er selbst sich hierüber widersprechend und nicht folgerichtig, erwartend, daß ein jeder die Form empfangen werde, welche nicht empfangen werden wird.

Er sagt aber nun: Ὥσπερ ἦν τὸ Ἰησοῦ εἶδος καὶ Μωυσέως καὶ Ἠλίου, οὐχ ἕτερον ἐν τῇ μεταμορφώσει πρρ' ὅ ἦν, so soll auch die Auferstehung aller sein.

Daher wenn so die Aufersteung aller sein wird, wie Jesu Euscheinung war auf dem Berg, so wird die Auferstehung in denselben Gliedern verkündigt.

Denn nicht hatte er, Jesus, einen andern Leib in der Verklärung als den wirklichen, in welchem er auch verherrlicht ward, Hände habend und einen Leib und Augen, damit wir klar erkennen, daß auch wir in diesem Leib auferstehen werden, und daß dieser Leib verherrlicht werden wird.

Und er jedoch sah nicht mit seinem Verstand, sondern auch jenes wissend, gleichwohl kam er mit schlechter Überredung redend auf Widersprechendes heraus. Denn er sagt: Es steht geschrieben: »Die Zähne der Sünder hast du zerbrochen« und » Die Zähne der Löwen hat er zerbrochen« und » Weiβ sind seine Zähne wie Milch«.

»Nicht aber von sinnlichen Zähnen muβ dies verstanden werden, sondern von gewissen geistigen Zähnen. Gott hat diese Zähne der Sünder zerbrochen. Daher ist diesem entsprechend auch: »Wo wird sein Heulen und Zähne- knirschen«.

12 Mt. 17, 2. 3. Mark. 9, 3, 4; vgl. De res. I, 22, 5. III, 7, 1 s. 246, 10. 398, 22f 22 vgl. De res. I, 2, 1. 27, 2f. 28, 4. III, 3, 2 S. 221, 1f. 255, 5ff. 257, 16ff. 390, 22f — 24 Psal. 3, 8; vgl. I, 24, 2 S. 248, 14ff — Psal. 57, 7 — 25 Gen. 49, 12 — 28 Mt. 8, 12 11 »die Form« S 149 12 Ὥσπερ — ὁ ἦν Ζ. 13 griechisch aus I, 22,5 13 οὐχ ἕτερον ne inu: no ino S 15 »Erscheinung« »Person«?: lice = πρόσωπον, aber auch ὄψις, μορφή 19 »auch wir« i my : imj S 24 »hast du zerbr.« S 149v 25 »er«] I, 24, 2 mit Psal. 57, 7 κύριος |»Weiβ — Milch« <I, 24, 2 28 »wird sein« < Sb

Er erninert sich nämlich nicht, daß man die Rede der Schrift mitunter mitunter geistig erklären. Es

mitunter geistig erklären. Es wird nun geschrieben: »Während noch die speise in ihrem Mund war, und der Zorn gottes kam über sie«, weil sie Gott lästerte, als nicht vermögend seiend, ihnen einen Tisch vorzusetzen.

Siehe aber nun auch wieder wegen geistiger Kleider redet die Schrift. »Denn es tritt«, sagt er, »die Königin dir zur Rechten« usw. Und: »Es freue sich meine Seele über den Herrn, denn er hat mich angezonge mit Kleidern des Heils«.

Dies aber nun sagt er nicht von sichbaren Kleidern. Und auf andere Weisen redet er wieder klar von sichtbaren Kleidern: »Sie haben meine Kleider sich geteilt und Uber meine Kleider das Los geworfen«.

Und: »Wer zwei Kleider hat, gebe dem, der nicht hat«. Das muß man verständig lessen, und das eine geistig, das andere wörtlich nehmen. Zu erkennen ist dies aber an dem Wort de Evangeliums, Denn es wird geschrieben: »Auf daß die Schrift erfüllt würde: sieteilten sich in meine Kleidern redet, so muß auch das von Gebeinen und von Zähnen Verstanden werden.

Er sagt aber nun auch von der Weissagung des Ezechiel, von den auferstehenden Gebeinen: Er redet [wie] von der Gefangenschaft, daß sie wie verdorrte Gebeine seien durch Kummer und Mühsal; Auferstehung aber nennt er ihre Rückkehr.

Daher sie auch sagten: »Es waren verdorrt unsere Gebeine«, das heißt in der Gefangenschaft. Daher ist (gilt) die Verheißung dr Auferstehung des Volkes wie vom Tode und von der Verbannung. — Davon lautet aber nun das Wort so —

sehen aber auhc wir die Schrift der Bibel — :»Und es kam über mich 1 vgl. De res. 1, 24, 2 S. 248, 13. 1, 54, 1. 6 S. 310, 14f. 312, 9 — Tert. De res. 20. 21 — 3 Num. 11,33 — 4 Num. 11, 4. 18 — 5 Tert. De resurr. 27 — 6 Psal. 44, 10; vgl. Symp. 7, 8 S. 79, 12 ff — 7 Jes. 61, 10 — 10 Psal. 21, 19 — 12 Kuk. 3, 11 — 15 Joh. 19, 24 — 20 vgl. Ezech. 37 — 22 Ezech. 37, 11 — 26 Ezech. 37, 1; vgl. De res. 1, 21, 2 S. 243, 15ff. Tert. De resurr. 29—31 20 vgl. Hier. zu Ezech. 37 P Lat. 25, 364 ff — 26 ff Greg. Nyss. De an. et res. 246 B C ( 140 ff Oehler) 2 I, 24, 2 δεικτέον ὅτι οὐ πάντα παραλαβάνεσθαι δεῖ κατὰ τὸ κείμενον, vgl. Symp. 3, 2 S. 29, 5 ff 3 »Während« < Num. 11 | »Mund«: τοῖς ὀδοῦσιν Num. 11 4 »sie«: τὸν λαόν Num. 11 9 »aber nun« S 150 19 »auch von« < S b 20 vielleicht »wie <vom Tode> v. d. Gef.« mit Recht Kl 21 »und Mühsal« S 150v 21 f »Auferstehung« vŭstanie: »durch die Auferstehung« vŭstaniem S b 26 »auch wir« i my: »ihnen« ima S b die Hand des Herrn und führte mich heraus durch den Geist des Herrn und stellte mich in die Mitte eines Felds, und dies war voll menschlicher Gebeine«. Und bald darauf: »Und ich werde meinen Geist auf euch geben und ihr werdet leben. . . Und ich weissagte, wie mir der Herr befohlen«. Und bald darauf: »Und ich sahe, und siehe, auf ihnen wuchsen Sehnen und Fleisch und es kam auf sie Haut« usw. »Und er sprach zu mir: Weissage zu dem Wind, o Menschensohn. Und ich sprach zu dem Wind: Das redet Gott der Herr: Es komme von den vier Winden und wehe unter diese Tote.« Und bald darauf: »So spricht der Herr: Siehe ich öffne eure Gräber und führe euch herauf aus euren Gräbern«. Und bald darauf: »Und ihr werdet erkennen. daß ich der Herr, ich habe es geredet und ich werde es tun, spricht Gott der Herr«.

Während das Wort aber anzeigt die Auferstehung Toter aus dem Grab und jene zerstreuten Gebeine, geschmückt aber diese Gebeine mit Sehnen und mit Fleisch und Haut und belebt durch den heiligen Geist, — versteht diese Origenes unverständig von der Gefangenschaft, daß sie wie wom Tode befreit worden seien von jener schweren Knechtschaft.

Der Prophet aber sagt nicht, daß Menschen waren auf jenem Feld, sondern menschliche Gebeine. Denn wenn nicht von entseelten Gebeinen, sondern von Lebenden und von Gefangenen dieses gesagt wäre, so müßten eben jene selben, die zur Zeit der Weissagung gewesen waren, zu denen auch die Verheißung geschah, von der Gefangenschaft befreit worden und in ihr Land gekommen sein.

Wenn nun aber die, zu denen das Wort geschah, sich zeigen als nicht zurückgekehrt aus der Gefangenschaft, sondern daselbst gestorben unter den ChaldÄern mit Zedekias, so widerspricht dir, o Origenes, die Wahrheit; denn siebzig Jahre gingen zu Ende von da an, daß gefangen geführt wurde Jerusalem.

— Er selbst aber nun, Oorigenes (lehrt), daß eine Weissagung nicht an etwas anderem in Erfüllung gehe, sondern in bezug worauf sie geweissagt worden: Denn was »sie sagen: Verdorret waren unsere Ge- 3 Ezech. 37, 6 — 4 Ezech. 37, 7 — 5 Ezech. 37, 8 — 6 Ezech. 37, 9 — 9 Ezech. 37, 12 — 11 Ezech. 37, 14 — 26 II Kön. 25, 7. 11. Jerem. 52, 11 — 27 vgl. Jerem. 36 (29), 10 — 31 Ezech. 37, 11; vgl. De res. 1, 23 6 S. 247, 19 4 »leben«: noch weiteres Ezech. 37, 6 7 »Weissage«: προφήτευσον zweimal Ezech. 37 8 »Es komme.. (S 151) und wehe«: ἐλθὲ καὶ ἐμφύσησον Ezech. 37 24 »worden« S 151v 30 »sondern in bezug worauf« no <na> nja beine, wir waren verloren«, ist nicht von andern, sondern jenen gefangen geführten Leuten gesagt. —

Daher, wenn von jenen das gesagt ist, den unter den Babylonischen Seienden, so geschah auch jenen die Vverheißung der Rückkehr. Warum haben sie nicht der Verheißung genossen, sondern sind in der Knechtschaft untergegangen?

οὐδὲ γὰρ οὐδὲ αὐτοὶ πρὸς ἐλευθερίαν ἀνέσφηλαν καθαράν, οὐδὲ τῶν ἐχθρῶν κατακρατήσαντες ἐξουσιαστικώτερον κατῴκησαν τὴν Ἱερουσαλήμ. εἴργοντο γοῦν ὑπὸ τῶν ἀλλοεθνῶν πολλάκις οἰκοδομῆσαι θελήσαντες τὸν ναόν· ὅθεν καὶ ἐν τεσσαράκοντα αὐτὸν καὶ ἓξ ἔτεσι μόλις ἠδυνήθησαν δείμασθαι, τοῦ Σολομῶντος ἐν ἑπταετεὶ χρόνῳ ἐκ θεμελίων αὐτὸν συμπληρώσαντος. καὶ τί χρὴ λέγειν;

ἀπὸ γὰρ δὴ Ναβουχοδονόσορ καὶ τῶν μετ᾿ αὐτὸν Βαβυλῶνος βασιλευσάντων ἄχρι τῆς Περσῶν ἐπὶ τοὺς Ἀσσυρίους καθόδου, τῆς τε Ἀλεξάνδρου ἡγεμονίας, καὶ τοῦ ῾Ρωμαίων τοῦ πρὸς τοὺς Ἰουδαίους συρραγέντος πολέμου, ἑξάκις κατεστράφησαν ὑπὸ τῶν πολεμίων τὰ Ἱεροσόλυμα. . .

καὶ τοῦτο Ἰώσηππος ἱστορεῖ λέγων »ἔτει δευτέρῳ τῆς Οὐεσπασιανοῦ ἡγεμονίας, ἁλοῦσα δὲ καὶ πρότερον πεντάκις, τοῦτο δεύτερον ἠρημώθη. Ἀσωχαῖος μὲν γὰρ ὁ τῶν Αἰγυπτίων βασιλεύς, καὶ μετ᾿ αὐτὸν Ἀντίοχος, ἔπειτα Πομπήϊος, καὶ ἐπὶ τούτοις σὺν Ἡρώδῃ Σόσσιος ἑλόντες ἐνέπρησαν τὴν πόλιν· πρὸ δὲ τούτων ὁ τῶν Βαβυλωνίων βασιλεὺς κρατήσας ἠρήμωσεν αὐτίην.« —

Somit hat auch an den Späteren sich die Vverheißung Gottes nicht erfüllt, wie von mir erkannt wird, wenn auch Origenes meint, daß nur Worte, aber nicht Taten die Verheißung Gottes sei.

Ihm widersprechen aber auch die Worte der Schrift, mit welchen(?) 13 jener denken möchte diese Erklärung zu bestätigen. Das aber nun in 14 16 Josephus De bello Iud. VI, 4. 5. 10, 1 (435 ff) S. 129 Naber 6—21 Phot. Bibl. 234 S. 300b, 18—41 1 »wir waren verloren«: ἀπόλωλεν Ezech. 37 5 vor οὐδὲ + Ὅτι τὸν παρὰ τοῦ προφήτου Ἰεζεκιὴλ περὶ τῆς ἀναστάσεως τῶν νεκρῶν ῥητὸν εἰρημένον τοῦ Ὠριγένους ἀλληγοροῦντος, καὶ εἰς τὴν τῶν εἰς Βαβυλῶνα αἰχμαλωτισθέντων Ἰσραηλιτῶν ἐπάνοδον ἐκβιαζομένου εἰρῆσθαι, ἐξελέγχων μετὰ πολλὰ ὁ ἅγιος καὶ τοῦτό φησιν Ph | οὐδὲ γὰρ — συμπληρωσαντος Ζ. 10f] »Denn wir sagen, daß (152) auch die hernach Gewesenen <nicht>genossen jener Verheißung, sondern auch sie wieder litten viel von den Feinden« S 8 ὑπὸ Pha 14 ἑξάκις γὰρ Schrift 15 κατεστράφησαν: »wurde übergeben« S | ὑπὸ τ. πολ. < s | Ἱεροσ.]»wie Josephus schreibt« + S | καὶ τοῦτο — αὐτήν Ζ. 21 < S 19f ἐνέπρ.]ἐτήρησαν Josephus der Schrift Gesagte »Unsere Gebeine sind zerstreut im Hades« und »Heile mich, denn meine Gebeine sind verwirrt«, wird in Wahrbeit von nach dem To dieses Leibes zerstreuten Gebeinen gesagt, indem die Seelen flehen, von jener Zerstreuung und Tötung frei zu werden.

Erforschen wir aber auch das Gleichnis von dem Weizensamen, wie es gesät und Gras geworden wieder in die alte Gestalt gelangt.

Es spricht aber auch der Apostel: »Es wird aber jemand sagen: Wie stehen die Toten auf? mit welcher Gestalt kommen sie?« Origenes erklärt und spricht: Also, wenn unser Leib einem Weizenkorn gleicht. und wie ein Korn ausgesÄt verwest, der Trieb aber, welcher in ihm ist, den frühern Bestand Substanz in der Ähre gewinnen läßt, und aufsteht nicht das Gesäte, sondern das, was aus dem Gesäten, — so werde auch unser Leib zu jener Zeit von der vorliegenden Materie Substanz gewinne, indem er einen geistlichen Leib empfängt, aber nicht schwer 1 Psal. 140, 7; vgl. De res. I, 23, 5 S. 247, 13ff — 2 Psal. 6, 3 — 5 I Kor. 15, 36ff; vgl. I, 24, 5 S. 249, 10ff — 7 I Kor. 15, 35 — 9 Orig. De princ. II, 10,2 S. 176, 4ff. Pamph. Apol. pro Oorig. S.389 Lomm. Hier. Ad Pamm. 26 PGr 23, 393f 9 Aeneas Gaz. PGr 85, 981 B 2f »von in Wahreit« S 5 «Erforschen wir« poištem, ζητεῖν, ἀναζητεῖν, aber auch ἐρευνᾶν (Miklosich) | »aber« S 152v 9ff Orig. Ita namque etiam nostra corpora velut »granum« cadere in terram putanda sunt; quibus insita ratio ea, quae substantiam continet corporalem, quamvis emortua fuerint corpora et corrupta atque dispersa, verbo tamen Dei ratio illa ipsa, quae semper in substantia corporis salva est, erigat ea de terra et restituat ac reparet, sicut ea virtus, quae inest in grano frumenti, post corruptionem eius ac mortem reparat ac restituit granum in culmi corpus et spicae, Pamph. comparat resurrectionem seminibus, quae seminantur in terram, ut puta grano frumenti, quod cum ceciderit in terram, corrumpitur; sed rationis illius virtus quae est insita in interioribus eius medullis, ipsa rationis virtus assumta adiacentem sibi terram vel aquae humorem sed et aëris circumstantem temperiem, caloris quoque sufficientem recipiens fomitem, per divinam potentiam in corpus culmi vel spicae consurgit. et hoc est quod dicit: »tu quod seminas, non vivificatur, nisi prius moriatur. et quod seminas, non corpus quod futurum est, seminas«. ergo hoc quod cadit ut semen in terram corpus nostrum, comparatum est grano frumenti. Orgi. bei Hieron.: est, inquit, singulis seminbus ratio quaedam a Deo artifice insita, quae futuras materias in medulla principiis tenet . . . in terra . . dissoluta trahit ad se vicinas materias et in stipulam foliam aristasque consurgit, aliud moritur aliud moritur aliud resurgit . . . sic et in ratione humanorum corporum manent quaedam surgendi antiqua principia 10 »d. Trieb« ὁ λόγος 11 »Subst. gew. läßt« těstvuet Sb noch hart wie dieser irdische ist von Fleisch und Bein, sondern zart und wie von Luft;

denn ein solcher ist der geistige.

Dies nun schreibt er in der Abhandlung von der Auferstehung. Er schreibt aber auch in der über die Psalmen: <ὡς γὰρ> ὁ σπερματικὸς λόγος ἐν τῷ κόκκῳ τοῦ σίτου δραξάμενος τῆς παρακειμένης ὕλης καὶ δι᾿ ὅλης αὐτῆς χωρήσας περιδραξάμενος αὐτῆς, τοῦ αὐτοῦ εἴδους οὗ ἔχει δυνάμεων ἐπιτίθησι τῇ ποτε γῇ καὶ ὕδατι καὶ ἀέρι καὶ πυρὶ καὶ νικήσας τὰς ἐκείνων ποιότητας μεταβάλλει ἐπὶ ταύτην, ἧς ἐστιν αὐτὸς δημιουργός, καὶ οὗτος συμπληροῦται ὁ στάχυς, εἰς ὑπερβολὴν διαφέρων τοῦ ἐξ ἀρχῆς κόκκου.

Klar ist aber nun, daß Origenes nicht durchaus exakt über das Weizenkorn denken kann. Denn »Das Korn in einen andern Leib übergehend, das heißt in den der Ähre, und die Beschaffenheit verändert sich ihm gemäß der Verwesung und durch das Wachsen« gesagt habend, das Bleibende der Pflanze sei nicht diesem gleich, weswegen ein großer Unterschied sei zwischen Korn und Ähre, sowohl nach Gestalt wie nach Größe und nach Schmuck, [und] wie auch die Auferstehung der Toten, ähnlich dem Gesäten und Sprossenden geschieht; hiernach aber sei notwendig, daß der sterbende Leib nicht sei wie der auferstehende.

Aber er irrte durchaus, nicht empfangen habend über die Natur recht 4 De res. I, 24, 5 S. 249, 13—250, 5 15 Greg. Nyss. De an. et res. 256 D. 257 AB (S. 162d Oehler) 1 »irdische« zemjnoe: »veränderiiche« izměnoe S 3 »Aferstehung« S 153 4 griechisch aus De res. I, 24, 5 | Ὡς γὰρ (vielleicht Ὅτι γὰρ) + S | 5 ἐν τῷ κόκκῳ < S | τοῦ σίτου] ὁ σῖτος las schwerl. S 6 καὶ . . ὅλη < S | περιδραξάμενος obu im: obu imu S | αὐτοῦ < S 7 οὖ: ὧν Ι, 24, 5 8 κ. ὕδατι nach πυρὶ S | καὶ νικ. τ. ἐκ. ποιότητας < S 9 αὐτὸς < S | οὕτως S 10 διαφέρων < S |ἀρχῆς] ὑπάρξαντος w. e. sch. + S 14 »gesaft habend« rek: »nämlich« rekše S 15ff Greg. οὔτε δι᾿ ὅλων ταὐτόν ἐστι τῷ σπέρματι, οὔτε παντάπασιν ἕτερον. 257 ὡς γὰρ καταλιπὼν μετὰ τὸ διαλυθῆναι ὁ . . σῖτος τὴν ἐν τῷ ποσῷ βραχύτητα καὶ τὴν ἐν τῷ ποίῳ τοῦ σχήματος αὐτοῦ ἰδιότητα ἑαυτὸν οὐκ ἀφῆκεν, ἀλλ᾿ ἐν ἑαυτῷ μένων στάχυς γίνεται, πάμπολυ διαφέρων αὐτὸς ἑαυτοῦ μεγέθει κ. κάλλει κ. ποικιλίᾳ κ. σχήματι· κατὰ τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ἡ ἀνθρωπίνη φύσις ἐναφεῖσα τῷ θανάτῳ πάντα τὰ περὶ αὐτὴν ἰδιώματα, ὅσα . . ἐπεκτήσατο . ., ἑαυτὴν οὐκ ἀφίησιν, ἀλλ᾿ ὥσπερ εἰς στάχυν τινὰ πρὸς τὴν ἀφθαρσίαν μεθίσταται, καὶ τῆν δόξαν . ., εἰς πνευματικήν τινα . . μεταβῆναι κατάστασιν 17 »Größe« S 153v | »und«2 < Sb zu denken, sagend: Ein anderes ist das Ausgesäte, ein anderes aber das von dem Gesäten Emporgesproßte.

Mir nun aber scheint richtiger, daß von demselen Korn ein ebensolches Korn geboren werde, indem es nach allem das gleiche ist, an Gröse und allen Eigentümlichkeiten. Was anderes ist die Ähre als ein Weizenkorn, welches das Kleid der Hülse noch nicht abgeworgen?

Daher wäre besser zu sagen, daß die Körner vielmehr nützlicher sind als die Ähre. Denn die Körner sind der Weizen, geeignet in die Scheune gelegt zu werden, aber die Ähre ist der Weizen, noch vermischt mit den Hülsen.

Wenn aber nun nach diesem Wort, so ist der auferstandene Leib geringer als der gestorbene. Denn wenn in die Ähre sich verwandelt der gesäte Weizen, die Ähren aber nichts anderes sind als Weizen noch nicht geschieden von den Hülsen, es aber dem Origenes gefällt, die Auferstehung unserer Leiber vielmehr den Ähren zu vergleichen, aber nicht dem Gesäten selbst, das Gesäte aber ist der Weizen, — so wird aber nun der auferstandene Leib nach Origenes nicht nur <nicht> besser als der gestorbene, sondern auch geringer sein.

Wenn wir aber nun auch sagen, daß die Ähre schöner sei als das Korn, aber auch jenes gesäte Korn war Ähre vordem. Wenn aber nun das gesäte Korn zuvor niemals als Ähre gewachsen gewesen wäre, so wäre es richtig zu sagen daß nicht gleich ist das zuvor gesäte Korn der Ähre. Wenn aber auch das gesäte Korn zuvor in der Ähre war, wie kann verschieden sein das Gesäte oder das Gewachsene?

Der Apostel nun, die Auferstehung der Toten denen zeigen wollend, welche noch nicht daran glaubten, macht von diesem Sichtbaren ein Gleichnis, sagend: »Unverständiger, was du säest, wird nicht lebendig, wenn es nicht zuerst stirbt« usw.

Denn wie auch jenes ge- 3 vgl. Tert. De resurr. 52 — 26 I Kor. 15, 36 3f Dial. Adam. V, 24 S. 226, 25 3f D ὥσπερ ὁ σῖτος γυμνὸς σπειρόμενος..προσλαμβάνει τὴν πόαν, ἀμφιεννύμενος . ., οὐκ ἄλλος παρ᾿ ὃ πέφυκε μεταβαλλόμενος· οὕτω καὶ ὁ ἄνθρωπος . . αὖθις τῇ βουλήσει τοῦ θεοῦ ἀνιστάμενος ἀμφιέννυται τὴν ἀθανασίαν. Τert. hoc ergo iam de exemplo seminis constet, non aliam vivificari carnem quam ipsam quae erit mortua . . . seritur . . granum sine folliculi veste . ., exsurgit autem copia feneratum . . . accipiet . . et ipsa (caro) suggestum et ornatum . . certe non aliud resurgit quam quod seminatur 9f »vermischt« S 154 15 »dem Gesäten« vŭsějanomu: vŭsijanomu S 17 »<nicht> besser« <ne> une 19 »gesäte« S 154v 26 »Unverständiger, . . du« bezumjlju ty: bezumljutych S storben scheint, aber zu seiner Zeit zu Schöneren wieder lebendig wird, so werden auch die gestorbenen Leiber an jenem Tag durch den Befehl des Herrn auferstehen.

Seltsam aber ist auch jenes, was wir beinahe vergessen hätten, wie die Lleiber der Heiligen in eine andere wunderbare Gestalt auferstehend, verwandelt werden, aber die der Sünder nicht, — wemm es unmöglich sein wird, daß jene Leiber auferstehen.

Denn niemand wagt zu sagen, daß die »gleichgestaltig« sein werden mit dme Leib Christi, von denen Daniel sagt, daß sie »zu großer Schmach« auferstehen.

Wenn aber nun Origenes eifernd, durch diese logische Aufstellung gezwungen, sagt, die Sünder würden sehr verachtete Leiber haben, so wird er dadurch überführt, daß nicht nur [nicht] diese Lleiber auferstehen, sondern auch verächtlichere als diese, und wird sich selbst widersprechend, sagend, daß unsere Leiber nicht zu einem Lleben der Ruhe (»Erquickung«?) auferstehen können.

Denn wenn gepeinigt werden die Leiber der Sünder, so müssen sie doch wohl unverweslich und unsterblich sein, damit sie auch imstande seien Pein zu erdulden.

Man muß aber zu ihm auch reden von der Auferstehung Christi von den Toten. Denn er sagt, daß der Sohn Gottes nicht mit demselben Leib, mit welchem er das Leiden empfangen, auferstanden sei, indem er so schreibt.

Origenes: Aber da jemand beibringen von der Auferstehung Christi <sagen> kann, daß auch wir können mit jener Gestalt auferstehen, wieder zwei Hände und Füße habend, und wenn jemand eine Wunde 8 Phil. 3, 21 — 9 Dan. 12, 2 — 11 Pamph. Apol. pro Orig. XXIV, 384 Lomm. 9 Oekmen. zu Röm. 9, 21 PGr 118, 516 B 9 Oekum. ἔχει, φησίν, ἐξουσίαν ὁ θεὸς ὁ ἐγείρων τοὺς νεκροὺς τοὺς μὲν εἰς δόξαν, τοὺς δὲ εἰς αἰσχύνην ἐγεῖραι, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῶν ἑκάστῳ ἀνθρώπῳ βεβιωμένων. οὕτως ὁ ἐν ἁγίοις Μεθόδιος ἐν τῷ περὶ ἀναστάσεως λόγῳ | »Schmach« S 155 11 Pamph. qui beatius hic vikerit, corpus eius in resurectione diviniore splendore fulgebit et apta ei mansio beatorum tribuetur locorum; huic vero qui in malitia consumsit tempus sibi vitae praesentis indultum tale dabitur corpus, quod sufficere et perdurare tantummodo possit in poenis. et arbitror quod hanc differentiam volens ostendere Paulus apostolus dicit: alia caro animalium alia volucrum alia piscium et cetera quae enumeravit apostolus 25 »sagen« + Bo | »können« S 155v 25f »wieder auf. zw.« S hat <sie> nach der Auferstehung bewahren, wie auch der Erlöser sprach: >Betastet mich< und >Sehet die Nägelmale<, so sagen wir zu ihm: Es mußte der Erlöser, als er auferstand und en Jüngern erscheinen wollte — sowohl >fünfhundert auf einmal<, als auch ein andermal wieder andern —, wie sie ihn sehen konnten, auferstehen, nicht mit dem Leibe seiner Herrlichkeit, wie er auf dem Berge erschien, nachdem er verklärt worden, sondern wie sie ihn vor dem Leiden gesehen. —

Auch der Apostel aber, indem er einen andern >Leib der Herrlichkeit&x#003C; anstatt des Leibes >der Niedrigkeit&x#003C; Christi kennt —, einen andern aber, sage ich, nicht der Substanz nach, sondern von der Verklärung des Leibes >der Niedrigkeit&x#003C; —, sagt, daß die Auferstehenden auferstehen, nachdem sie verwandelt worden sind.

Und da or nun behauptet, daß Christus den Aposteln nicht mit jenem Leib erschienen sei, mit dem er der Welt erschien von der Jungfrau geboren, sondern mit einem andern, in jenen ersteren dem Schein nach verwandelt, damit die »Fünfhundert« und die Apostel, welche ihn gesehen, gedenken, daß er im Leib der Niedrigkeit auferstand, aber nicht im Leib der Hherrlichkeit, so gebührt es sich, ihn zu fragen, hat etwa Bedenken tragend der Sohn Gottes den Jüngern den wirklichen (Leib) nicht gezeigt, sondern vor ihnen verborgen, während sie doch die ganze Erde durchgehen sollten, verkündigend die Auferstehung der Toten. und gewis machen sollten über diese Hoffnung alle LlÄnder? Was also denkend hat er nicht vielmehr den wahren der Welt gezeigt?

Aber niemals hat er gelogen, die Wahrheit seiend und die Weisheit des Vaters. Daher hat er nicht gelogen den Aposteln, noch zum Schein in einem andern Leib sich gezeigt, und nicht in dem, in welchem 2 Luk. 24, 39. Joh. 20, 25ff; vgl. Iren. Adv. haer. V, 7, 1. 31, 2. Tert. De carne 5 — 4 I Kor. 15, 6 — 6 vgl. Mt. 17, 1ff. Mark. 9, 2ff. Luk. 9, 28ff — 8 Phil. 3, 21 — 11 I Kor. 15, 51. 52 — 16 vgl. I Kor. 15, 6. 7 — 17 Phil. 3, 21 — 20 vgl. z. B. Tert. De praescr. 20. 22 — 25 De res. I, 52, 3. II, 18, 8. III, 5, 4 S. 308, 11ff. 307, 7ff. 395, 4ff. Tert. De carne Chr. 5 2 vgl. Dial. Adam. V, 3 S. 178, 4ff — 25 vgl. Dial. Adam. V, 4 S. 178, 28ff 5 »auferstehen, nicht« vŭskrěsnuti ne: nŭskršsene S 13 »daß« S 156 14 Pamph. Orig. cum . . certum esset, quod salvator noster cum ipso corpore resurrexit quod susceperat ex Maria 25 D εἰ ἀληθείας διδάσκαλος ἦν δῆλον ὅτι πρῶτος αὐτὸς ἦν ἀληθεύων. Tert. totus veritas fuit 26f »aum Schein« po meětu κατὰ φαντασίαν; vgl. Justin De res. (S. Parall. 107, 61f Holl) 27 »sich gezeigt« S 156v er das Leiden empfing.

Denn wenn wir sagen, daß er nicht in jenem Leib auferstanden sei, in welchem er vor dem Leiden war, sondern in einem andern — täuschend aber die Apostel, als ob in jenem er sei —, so lästern wir und lügen, indem wir die Wahrheit zur Lügnerin machen, und ihm nicht glauben, wenn er im Evangelium des Lukas spricht: »Sehet meine Hände und meine Füße, daß ich selbst es bin«, in dem des Johannes aber wieder zu Thomas: »Reiche Finger hierher, und siehe meine Hände« usw.

Wenn er selbst aber nun so den von Fleisch und Beinen zusammengesetzten Leib gewiß macht, wie erdreisten wir uns dann noch und wagen es, daß ein geistiger Leib an dieses (Leibes) Stelle auferstehe zuwider dem Ausspruch und der Lehre Christi?

Wenn aber er nun entgegnet, [aber] ein anderes Wort sprechend: Weil sie ihn nicht konnten sehen im Leib seiner Herrlichkeit, daher erschien er ihnen im Leibe der Niedrigkeit, wie sie im- stande waren (ihn) zu sehen. —

Ein unmögliches Wort von ihm. Warum waren die Athleten imstande, in der Verklärung seine Herrlichkeit zu sehen, obwohl sie noch nicht durchaus vollkommen waren.

Wenn nach Origenes ein anderer der »Leib der Herrlichkeit« und ein anderer der »der Niedrigkeit«, gebührte es ihnen wohl mehr, noch nicht vollkommener waren, seineu Leib der Herrlichkeit zu sehen? Denn viel mehr als jenes Schauen hätten sie jetzt verlangt ihn zu sehen.

Denn auf jenem Berg waren sie noch Neulinge, als sie ihn sahen mit Elias und mit Moses seiend; es ist also auch hieraus zu erkennen, wie vollkommener sie vielmehr da waren, als da sie mit ihm auf dem Berg waren.

Daher sprach er auch hernach zu ihnen, indem er sie zu großer Mysterien Genossen machte: »Nicht mehr nenne ich euch Knechte, denn ein Knecht weiß nicht, was sein Herr tut« usw., »Was ich vom Vater gehört habe, habe ich euch kund getan«.

Wie 6 Luk. 24, 39–7 Job. 20, 27 — 14 vgl. Phil. 3, 21 — 17 Mt. 17 Mark. 9, 2ff. Luk. 9, 28ff — 26 vgl. Symp. 6, 5 S. 69, 15. De lepra 7, 8. De sanguis. 7, 6 — 27. 29 Joh. 15, 15 6 Dial. Adam. V, 12, 3 S. 198, 19ff. 178, 4f — 27 vgl. Const. app. VIII, 6, 13. 8, 2 S. 480, 20. 484, 3 Funk 1, 3 »jenem« onom: »einem andern« inom S 3 »täuschende« Sb 11 11f Ausspruch« »d. Antwort« otvet 13 »[aber] ein anderes« [nu] 15 f »imstande — Ein un-« Z. 16 am Rand S 16 »<ihn< zu sehen« 23 »Neulinge«? snova; wohl nicht »beschwert von Schlaf« (Luk. 9, 32) 24 »es ist« e ze Sa: »welches« eze S b 27 »Mysterien« S 157v nun, wenn sie nach Origenos nicht sehen konnten den Herrlichkeitsleib Christi? Wie konnten sie denn noch Neulinge seiend die Herrlichkeit seines Leibes sehen, aber als er ihnen kund tat, was er vom Vater gehört hatte, da konnten sie sein Antlitz nicht sehen? —

Wohlan nun, räumen wir ihm auch ein, daß die Jünger den Herrn nicht im Leib seiner Herrlichkeit sehen, warum hat er dann, das Geheimnis des Friedens und der Unverweslichkeit ihnen übergebend, wenn sie ihn nicht konnten sinnlich sehen, nicht klar (rein) gemacht, sprechend: Ich nun stand in einem andern fleischlosen Leibe auf, eines solchen ist die Auferstehung der Toten. Deshalb, weil ihr mich nicht anders sehen könnt, erschien ich euch in dem Leib der Niedrigkeit. Daher ihr die Welt nicht lehren, es sei eine Auferstehung des Fleisches, oder, daß man diesen Leib wieder empfange.

Nun aber bat er nicht so geredet, sondern gesagt: »Betastet mich und sehet, daß ich selbst es denn ein Geist hat nicht Fleisch und Bein, wie ihr sehet, daß ich Und der Apostel aber spricht wieder:

»Ich tue euch kund das Evangelium, welches ich euch verkündigt habe, welches ihr auch angenommen habt«q; und bald darauf: »daß Christus gelitten um unserer willen, und daß er begraben worden und auferstanden, und daß erchienen ist dem Kephas, darnach den Elf. Darauf erschien er über fünfhundert Brüdern mit einem Mal«.

Und an Timotheus zum zweiten Mal schreibend: »Sei eingedenk Christi, der von den Toten auferstanden vom Geschlecht Davids«.

Daher muß man nicht meinen, daß ein anderer Herrlichkeit und ein anderer der Niedrigkeit, Einer (sc. ist) sowohl der Herrlichkeit wie der Niedrigkeit.

Und der Apostel aber wieder spricht von diesen: »Welcher wird verwandeln den Leib unserer Niedrig- keit, daß er gleichgestaltig werde dem Leib der Herrlichkeit Christi."

Nicht je einen andern Leib nennt er, sondern er hofft klar, daß ebenderselbe niedrige und begrabene und zerstreute auferstehen wird zur Herrlichkeit und Unverweslichkeit durch das Gebot Gottes.

<καὶ τοῦτό ποτε ἡμῶν τὸ σῶμα σῶμα δόξης ἦν πρὸ τῆς παρα- 3 vgl. Joh 16, 25–7 vgl. Joh. 14, 27 — 14 Luk. 24, 39 — 16 I Kor. 15 — 18 I Kor. 15, 3–6 — 22 II Tim. 2, 8 — 27 Phil. 3, 21 32— S. 411, 7 Oekumen. zu Phil. 3, 21 PGr 118, 132 C 1 »-leib« telo: »durch den -leib« telom S 11 »euch« S 158 13 f geredet« gla: »redend« glja Sb | 27 »verwandeln« S 158v 32 wohl hier einzufügen; vielleicht etwa nach 16, 3; eingeleitet ἀλλ’ ὅρα τί φησι Μεθόδιος ἐν τῷ περὶ ἐναστάσεως λόγῳ βάσεως, καὶ οὕτως ἔνδοξον ἦν, ὅτι νῦν μετὰ τὴν παράβασιν σῶμα ταπεινώσεως λέγεται. οὐ γὰρ ἂν εἰ μὴ ἔνδοξον ἠν, ταπεινώσεως νῦν ἐκλήθη. ταπεινοῦται γὰρ ἀπὸ σφάλματος τὸ ἔνδοξον.

τὸ γὰρ ἀεὶ ταπεινὸν οὐκ ἄν τις εἴποι ὅτι διὰ τὴν παράβασιν ἐταπεινώθη. καὶ γὰρ καὶ περὶ τοῦ ἱσταμένου, εἰ πέσοι, λέγομεν ὅτι ἔπεσε, περὶ δὲ τοῦ ἀεὶ κειμένου οὐκ ἄν τις εἴποι ὅτι ἁμαρτῆσαν ἔπεσεν. ὥστε τοῦτο τὸ σῶμα ἄφθαρτον καὶ ἔνδοξον γινόμενον ἀνίσταται καὶ οὐχ ἕτερον.>

Der Herr aber nun, als er auf den Berg ging und verklärt wurde, erschien den Aposteln nicht in ein anderes Wort verklärt, sondern selben Leib, -welchen er hatte, durchleuchtet habend ward er geschaut. Daher ist klar, daß jene Selbigkeit des Leibes auch dem Leibe bleibe.

Es lautet aber nun auch hier das Wort so: »Und nach sechs Tagen nahm Jesus den Petrus und Jakobus und Johannes und ward vor ihnen verwandelt, und es leuchtete sein Antlitz wie die Sonne«. Wenn aber nun nach der Verwandlung Christi die Verwandlung des Leibes geschehen wird, so muß er auch mit dem Schmuck des und der Hand und des Fußes und der übrigen Glieder aber nicht, wie Origenes meinte, in eine andere Gestalt sich verändern, die Identität eines jeden vernichtend.

Ποδαπὸν ἄρα ἐστὶ καὶ σχῆμα τὸ ἀνιστάμενον, εἰ ὅλως τὸ ἀνθρωποειδὲς τοῦτο, ὡς ἄχρηστον ὂν κατ’ αὐτόν, ἐξαφανίζεται, ὃ πάντων ἐστὶ τῶν εἰς ζῷα συγκεκριμένων σχημάτων ἐρασμιώτατον, ῳ καὶ τὸ θεῖον χρῆται εἰκόνι, καθάπερ καὶ ὁ σοφώτατος Παῦλος δηλοῖ ἀνὴρ μὲν γάρ« Ε; »οὐκ ὀφείλει κατακαλύπτεσθαι τὴν κεφαλήν, εἰκὼν καὶ δόξα θεοῦ ὑπάρχων«, εἰς ὃ καὶ τὰ νοερὰ τῶν ἀγγέλων σώματα διεκοσμήθησαν; ἆρα κυκλοτερὲς ἢ πολυγώνιον ἢ κυβικὸν ἢ πυραμοειές; πλεῖσται γὰρ τῶν σχημάτων αἱ παραλλαγαί.

ἀλλὰ τοῦτο ἀμήχανον. οὐκοῦν τίς ἡ ἀποκλήρωσις τὸ μὲν θεοείκελον σχῆμα ὁμολογεῖ γὰρ καὶ αὐτὸς ὁμοειδῆ εἶναι τὴν ψυχὴν τῷ σώματι) 12 Mt. 17, 1. 2 — 24 I Kor. 11, 7 — 26 vgl. Orig. De orat. 31 20—S. 412, 1 Phot. Bibl. 234 S. 299a, 6—29 8. 9 »verklärt« »verwandelt« S 12 »auch« < Sb 16 »Leibes« S 20 Ποδαπὸν — ἀνίστασθαι S. 112, 1 Ph, eingeleitet Ὅτι φησί Π. | ἐστὶ] σοι Pha | τὸ ἀνιστάμενον < S 20f τὸ ἀνθρωποειδὲς τοῦτο < S αὐτὸν < S | ἐξαφανίζ.: »vernichtet <wird<« pogubljaet<sja< S συγκεκριμένων: ζώων S | ἐρασμ.: »schöner u. geehrter« S 23 ᾧ — εἰκόνι < 24 ἀνὴρ μὲν muz <ze< | λέγων + S | τ. κεφ.: »sein Haupt« S 26 παρὰ τοῖς ἀκριβῶς περὶ τούτων διειληφόσιν ἀποδεδειγμένων αὐτῶν τῶν σωμάτων 27 πυραμοειδὲς: »anders« S 28 οὐκοῦν — ἀνίστασθαι S. 412, 1 <S ἀπαγορεύεσθαι ὡς ἀκλεέστερον, ἄπουν δὲ καὶ ἄχειρον ανίστασθαι; Daher ist nicht möglich, daB ein anderer Leib auferstehe an Stelle dessen, in dem icli jetzt bin.

Nehmen wir aber nun aucli andere Erweise aus der Schrift, welche anzeigen, daß sich nicht diese unsere verwesliche Gestalt in eine andere, sondern daß wir in dieser sichtbaren werden teilhaftig werden der Herrlichkeit Gottes.

Denn siehe, auch Moses hat nicht in einer andern Gestalt, sondern in dieser empfangen das Erglänzen seines Angesichts. Denn es spricht die Schrift, Moses vom Berg herabkam, weßte er nicht, daß sein war«, »und sie fürchteten sich, zu ihm zu naben«.

Daher haben wir gezeigt, daß die Verklärung nicht ist eine Vernichtung sondern yielmehr eine Veränderung zum Besseren und Herrlicheren, von der Verweslichkeit zu der Unverweslichkeit, damit wie dargegeben zur Unreinheit unser Leib erniedrigt ward, ebenso er wieder befreit davon erglänze.

Es sagt aber auch Daniel: »Und die Verständigen werden erglänzen wie die Sonne«.

<οὐκοῦν< ὁ μετασχηματισμὸς ἡ εἰς τὸ ἀπαθὲς καὶ ἔνδοξόν ἐστιν ἀποκατάστασις· νῦν μὲν γὰρ σῶμα ἐπιθυμίας ἐστὶ καὶ ταπεινώσεως διὸ καὶ Δανιὴλ »ἀνὴρ ἐπιθυμιῶν‘ ἤκουε), τότε δὲ μετασχηματισθήσεται εἰς σῶμα ἀπαθές, οὐ τῇ ἐξαλλαγῇ τῆς διακοσμήσεως τῶν μελῶν, ἀλλὰ τῷ μὴ ἐπιθυμεῖν τῶν ὑλικῶν ἡδονῶν.

Jetzt ist es ein Leib weder der Enthaltsamkeit noch der Besonnenheit, alsdann der Enthaltsamkeit und der Besonnenheit.

Jetzt sehen wir das Gute wie »durch einen Spiegel, aber dann von Angesicht zu Angesicht«.

Daher ist er jetzt der Ohnmacht und Verweslichkeit, <aber dann der Kraft und Unverweslichkeit<. 4 vgl. zu S. 11, 1 — 9 Exod. 31, 29. 30 — 16 Dan. 12, 3 — 20 Dan. 9, 23 — 24 I Kor. 13, 12 7 vgl. Epiph. Panarion haer. 61, 69 S. 682, 8 Dd — 18–22 Phot. 234 S. 299 a, 30—35 1 ἀνίστασθαι Ph endet 5 »diese« < Sa 6 »sichtbaren« S 10 »Angesicht«: ἡ ὄψις τοῦ χρωτὸς τοῦ προσώπου Exod. 10f »verkl. «] ἐν τῷ λαλεῖν — προσώπου αὐτοῦ < S, wohl wegen des Homoioteleuton 16 schwerlich ist hier das Fragment des Oekum. statt 15, 1 ügen 17 »Sonne«: λαμπρότης τοῦ στερεώματος Dan. 18 οὐκοῦν + S | ὁ μετασχ. — ἡδονῶν Ζ. 22 Ph Ὅτι φησίν· ὁ μετασχ.) | ἐνδοξότερόν S 19 ἀποκατ.: »Übergang« S | γὰρ Ph b 234 | ταπεινώσεως κ. ἐπιθυμιῶν S 20 διὸ — ἤκονε < S 21 σῶμα: τὸ S | τῆς διακοσμήσεως < S 22 τ. Ph a 311 r b S 160 27 »aber— Unverw.« + KI SO auch irgendwo der Apostel: »Es wird gesät in Verweslichkeit, wird auferstelien in Unverweslichkeit«; indem der AVille Gottes natürliche Ursache weit übertrifft, damit ohne Alter und Leiden in Ewigkeit der Leib sei, imstande in sich vollkommene Erkenntnis zu fassen, ein geistiger Leib schon geworden.

σῶμα λέγεται πνευματικόν, οὐ τὸ λεπτομερὲς καὶ ἀερῶδες, καθὼς λέγουσί τινες ὅτι τοιοῦτον αἱ ψυχαὶ ἐν τῇ ἀναστάσει λήψονται σῶμα, ὧν ἐστιν εἷς καὶ Ὠριγένης, ἀλλὰ πνευματικὸν λέγεται τὸ χωροῦν πᾶσαν τοῦ ἁγίου πνεύματος τὴν ἐνέργειαν καὶ κοινωνίαν, ὥσπερ οἰνηρὸν καὶ ἐλαιηρὸν σκεῦος καλεῖται τὸ τούτων χωρητικόν. ἀναλόγως οὖν καὶ ψυχικὸν ἐκάλεσε τὸ τῇ ψυχῇ καὶ οὐ πνεύματι ἁρίῳ διοικούμενον.

Nachdem wir nun dieses gezeigt haben, gehört es sich, die weitern Worte des Origenes durchzugehen. Es schreibt aber nun darnach dieser Mann über Lazarus und über den Reichen, von denen der eine »ausruht«, der andere »gepeinigt« wird; es bittet aber nun jener (sc. dieser), daß ihm Lazarus mit dem kleinen Finger auftropfe auf Zunge und seine Zunge kühle:

Ὠριγένης τάδε φησί·] Περὶ δὲ τοῦ Λαζάρου καὶ τοῦ πλουσίου ἀπορεῖσθαι δύναται, τῶν μὲν ἁπλουστέρων οἰομένων ταῦτα λελέχθαι, ὡς ἀμφοτέρων μετὰ τῶν σωμάτων λαμβανόντων τὰ ἄξια τῶν τῷ βίῳ πεπραγμένων, τῶν δὲ ἀκριβεστέρων, 1 I Kor. 15, 42 — 14 Luk. 16, 19; vgl. De res. III, 3, 4 S. 391,ff — 18 vgl. De res. I, 20, 1 S. 242, 2 5–11 Oekumen. zu I Kor. 15,44 PGr 118, 888 A; vgl. Gramer, Catene V, 16f —17 —S. 416, 2 Phot. Bibl. 234 S. 300b, — 301a, 12 2 »indem — damit« vielleicht Ζ. 3: vielleicht »damit, durch den Willen Weise der Substanz übertreffend geworden« 5 σῶμα — διοικούμενον Ζ. Oekum., Lemma Μεθοδίου 5f σῶμα λ. πνευμ. < S 6 τὸ λεπτομ. κ. »der aus Luft gemacht wird« S | λέγουσι »lästern« S | ὅτι — Ζ. 8 < S 8 πνευμ. λέγεται < S | πᾶσαν < S 9 Gnade« S | καὶ κοινωνίαν < S | ὥσπερ — χωρητικόν Ζ. 10 ein Wein oder Öl aufnehmendes Gefäß nicht Öl oder Wein genannt wird, ein Öl- oder Weingefäß, so wird auch der Leib, welcher die Gemeinschaft (<das ? obstee) des Geistes aufgenommen, nicht Geist genannt, sondern geistiger Leib« richtiger S 10 ἀναλόγως — διοικούμενον Ζ. 11 < S S 160v 14 »dieser Mann« muz sii: muze sii Sb; schwerl. »ihr Männer« (oder muzie) si 17 Ὠριγένης — ὑπάρχουσιν S. 416, 2 Ph | Ὠριγ. — δύναται Z. 18: »Dies aber nun« S | δὲ < Phb 18f οἱ μὲν οἴονται 20 οἱ δὲ ἀκριβέστεροι S 18 ἁπλούστερον Phb; »an Verstand« + 20 τῷ βίῳ] ἐν τῷ σώματι S | ἀκριβέστερον Phb ἐπεὶ μετὰ τὴν ἀνάστασιν οὐδεὶς έν βίῳ καταλείπεται, οὐκ ἐν τῇ ἀναστάσει οἰομένων ταῦτα γεγονέναι — λέγει γὰρ ὁ πλούσιος ὅτι »πέντε ἀδελφοὺς ἔχω, καὶ ἵνα μὴ ἔλθωσιν εἰς τὸν τόπον τοῦτον τῆς βασάνου, πέμψον Δάζαρον ἀπαγγέλλοντα αὐτοῖς τὰ ἐνταῦθα« —, καὶ διὰ τοῦτο ζητούντων τὴν γλῶσσαν καὶ τὸν δάκτυλον καὶ τοὺς κόλπους Ἀβραὰμ καὶ τὴν ἀνάκλισιν.

καὶ τάχα τὸ τῆς ψυχῆς ἅμα τῇ ἀπαλλαγῇ σχῆμα, ὁμοιοειδὲς ὄν τῷ παχεῖ καὶ γηίνῳ σώματι, δύναται οὕτως λαμβάνεσθαι. εἴ ποτε γοῦν ἱστορεῖταί τις τῶν κεκοιμημένων φαινόμενος, ὅμοιος ἑώραται τῷ ὅτε τὴν σάρκα εἶχε σχήματι.

εἶτα· Ἀλλὰ καὶ ὁ Σαμουὴλ φαινόμενος, ὡς δῆλόν ἐστιν . . . , ὁρατὸς ὢν παρίστησιν ὅτι σῶμα περιέκειτο, μάλιστα ἐὰν ἀναγκασθῶμεν ὑπὸ τῶν ἀποδείξεων τὴν οὐσίαν τῆς ψυχῆς ἀσώματον εἶναι καθ’ ἑαυτὴν ἀποφήνασθαι.

ἀλλὰ καὶ ὁ κολαζόμενος πλούσιος καὶ ὁ ἐν κόλποις Ἀβραὰμ πένης ἀναπαυόμενος, πρὸ τῆς παρουσίας τοῦ σωτῆρος καὶ πρὸ τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος καὶ διὰ τοῦτο πρὸ τῆς ἀναστάσεως <γενόμενοι, καὶ> λεγόμενοι ὁ μὲν έν Ἅιδου κολάζεσθαι, ὁ δὲ ἐν κόλποις Ἀβραὰμ ἀναπαύεσθαι, διδάσκουσιν ὅτι καὶ νῦν <ἐν> τῇ ἀπαλλαγῇ σώματι χρῆται ἡ ψυχή.

Ὄχημα ἄλλο <τι> ὁμοιοειδὲς τῷ αἰσθητῷ τούτῳ μετὰ ἐντεῦθεν ἐκδημίαν ἔχειν ἐκτιθέμενος τὴν ψυχήν, ἀσώματον ὑπό τι 2 Luk. 16, 28 — 9 I Sam. 28, 12; vgl. Orig. engastrim. (Origen. Werke III) c. 6ff S. 288, 6 Kl 1 βίῳ] κόσμῳ schwer]. S 2 οἰομένων] αὐτῶν S 4 τὰ ἐνταῦθα < S 5 S: τούτων Phab | τ. δάκτ. κ. τ. γλῶσσαν S 6 κ. τὴν ἀνάκλησιν Phb: < 7 σχῆμα Ph Kl, vgl. S. 416, 6. 12. 16. 21: ὄχημα S, vgl. Ζ. 19 S. 41.5, 2 Symp. S. 7, 19 | ὂν] ἐν | κ. τῶι γηΐνω < S | σώματος σχήματι S | οὕτως < S γοῦν: »auch irgendwo« S | ἱστορεῖται S 161 | φαινόμενος — σχ·ήματι Ζ. »daß er in Gestalt des Fleisches erschien« S 1) δρᾶται Pha | εἶτα] er« + S 10 ὡς δῆλον] <jako< jave S | δῆλον ἐστιν] »und es Schrift Gewalt an, welche nicht wollen, daß Samuel nach dem Tod dem Saul weissagt + S | δρᾶ ὤν Phb; < S 11 ὑπὸ < S 12 καὶ ταύτην Phab) ἀποφήν. < S 13 πένης: »Lazarus« S 14 σωτῆρος] 15 γενόμ. καὶ + S 16 κο λάζεσθαι Ph b 235: κολαζόμενος S ἐν κολπ. Ἀβρ. ἀναπ.] ἐν φωτὶ ὤν S 17 διδάσκεται las schwerl. S (javljaetsja »erscheint«, wohl aus javljajut) | νῦν Pha 313r b | ἐν + Bekker (w. e. seh. S) 19 πρὸς ταῦτα ὁ ἅγιος τάδε φησι· vor Ὄχημα + Ph | Ὄχημα S: σχῆμα Ph | αἰσθητῷ: »fleischlichen« übersetzt S | μετὰ — ἐκδημίαν Ζ. 20 < S 20 ἔχειν: »brauchen« »bedürfen« S | ἐκτιθ.: »meinend« S | ἀσώματον — αὐτήν S. 415, 1 <S Πλατωνικῶς ἀποφαίνεται αὐτήν. τῷ γὰρ καὶ μετὰ τὴν ἀπὸ τοῦ κόσμου ἀποφοίτησιν ὀχήματος αὐτὴν δέεσθαι καὶ περιβολῆς λέγειν, ὡς οὐ δυναμένην κατασχεθῆναι γυμήν, πῶς οὐκ ἂν καθ᾿ ἑαυτὴν ἀσώματος εἴη; ἀσώματος δὲ οὖσα πῶς οὐκ ἔσται καὶ ἀνεπίδεκτος παθῶν; ἀκολουθεῖ γὰρ τῷ ἀσώματον αὐτὴν ὑπάρχειν καὶ τὸ ἀπαθῆ εἶναι κοὶ ἀπερίσπαστον.

εἰ μὲν οὖν ὑπὸ ἀλόγου οὐ περιείλκετο ὅλως ἐπιθυμίας, οὐδὲ συμμετεβάλλετο ἀλγοῦντι καὶ πάσχοντι τῷ σώματι ἀσώματον γὰρ σώματι ἢ σῶμα ἀσωμάτῳ οὐκ ἄν ποτε συμπάθοι), ἠν ἂν ἀσώματον δόξαι αὐτὴν ἀκολούθως τοῖς εἰρημένοις.

εἰ δὲ συμπάσχοι τῷ σώματι, καθάπερ καὶ διὰ τῆς ἐπιμαρτυρήσεως τ.ῶν φαινομένων ἀποδείκνυται, ἀσώματος εἶναι οὐ δύναται.

ἡ γοῦν ἀγένητος καὶ ἀνενδεὴς καὶ ἀκάματος φύσις ὁ θεὸς μόνος ᾄδεται, ἀσώματος ὤν· διὸ καὶ ἀόρατος, »θεὸν« γὰρ οὐδεὶς ἑώρακεν«. αἱ δὲ ψυχαὶ ἀπὸ τοῦ δημιουργοῦ καὶ πατρὸς τῶν ὅλων, σώματα νοερὰ ὑπάρχουσαι, εἰς λόγῳ θεωρητὰ μέλη διακεκόσμηνται, ταύτην λαβοῦσαι τὴν διατύπωσιν τῆς μορφῆς.

ὅθεν καὶ ἐν τῷ Ἅιδῃ, καθάπερ καὶ ἐπὶ τοῦ Λαζάρου καὶ τοῦ πλουσίου, καὶ γλῶσσαν καὶ δάκτυλον καὶ τὰ ἄλλα μέλη ἱστοροῦνται ἔχειν, οὐχ ὡς σώματος ἑτέρου συνυπάρχοντος αὐταῖς ἀειδοῦς, 13 Job. 1, 18 — vgl. S. 474, 5. Plato Tim. 28 C 13—S. 416, 6 Eustratius bei Allatius, De utriusque ecclesiae occidentalis atque Orientalis perpetua in dogmate de purgatorio consensione S. 494 ff 1 τὸ Phb 2 περιβολῆς] προβολῆς »eines vorliegenden«) S Pbb, corr. in Pba; S ν | πῶς εἶναι ἐπίδεκτος las scbwerlieb S »wie <soll > änglicb ür Leiden sein«) | ἔσται ἂν Pba .5 τῷ — τῷ ἀσωμάτῳ S 6 καὶ ἀπερίσπαστον < S | ὅλως < S 7 ne S | καὶ πάσχοντι < S | σώματι u. 8 σῶμα übersetzt durcb »Fleiscb« 8 ἦν ἵν Ph b 9 δόξαι] δεῖξαι S | ἀκολούθως] εἶναι oder ὑπάρχειν S 10 τῆς ἐπιμαρτυρήσεως < S 10 f καὶ . . ἀποδ.: e i videti: ei videti 11 ἀγέννητος Ph a 12 ἀκάματος] οὐσα oder ὑπάρχουσα + S | ᾄδεται] ἐστίν las scbwerl. S 13 αἱ δὲ ψυχαὶ — δηλῶσαι S. 416, 6 Eustratius καὶ Μεθόδιος δὲ ὁ ἅγιος μάρτυς κ. ἐπίσκοπος ἐν τῷ λόγῳ τῷ πρὸς Ἀγλαοφῶντα τοιαῦτα φησὶν ὡς ἀπὸ τοῦ Ὠριγένους παρατιθέμενος | ἀπὸ] ὑπὸ Bekker 14 δη- μιουργοῦ — ὅλων] θεοῦ S | δημιουργ. Pba 313v | σωμ. νοερ. ὑπάρχ.] πνεύμ. νοερ. κ. σώμ. S | εἰς — διακεκόσμηνται Ζ. 15 < S 15 καὶ ταύτην S λαβοῦσα Phb | διατύπωσιν: »Umgestaltung« S 16 τῆς μορφῆς Eustrat.: ἀπ᾿ ἀρχῆς S: < Pb 16f πλουσίου κ. τ. Λαζ. S 17 κ. τὰ εἶτα Eustr.) ἄλλα iny: ii Sa, ni i Sb | μέρη Eustr. 18 ἔχειν < S | σώματος S 162 ὑπάρχοντος S | αὐταῖς <S ἀλλ᾿ ὅτι αὐταὶ φύσει αἱ ψυχαί, παντὸς ἀπογυμωθεῖσαι περιβλήματος, τοιαῦται κατὰ τὴν οὐσίαν ὑπάρχουσιν.

ἀλλὰ γὰρ προδήλου ὑπάρχοντος, μὴ εἶναι ἀπαθεῖς τὰς ψυχάς, μηδὲ αὖ μετὰ τὴν τοῦ βίου ἔξοδον ἕτερα σώματα ἔχειν, ἐν οἷς ἐπιφαίνονται πρὸ τῆς ἀναστάσεως, ἀκόλουθον ἂν εἴη διαφωνοῦντα αὐτὸν καὶ ὡς καὶ ἐναντιούμενον ἑαυτῷ δηλῶσαι.

Dorm nachdem er zuerst die Gestalt des Menschen vernichtet hat, nämlich sie stehe nicht auf in der Wiedergeburt, unternimmt er es wiederum, nicht nur, daß jene gerettet werde, auch, daß sie im Hades sei mit der Seele, genötigt auch der Dinge gelbst zu sagen. Denn es ist durchaus notwendig, wenn zu sagen ist, die Seele habe einem diesem Leib gleich gestaltigen Leib, daß dieselbe Gestalt auch nach der Auferstehung und nach dem Tode einem jeden bewahrt werde.

ὁμολογεῖ γοῦν αὐτός »Εἴ ποτε δή. λέγων »ἱστορεῖταί τις τῶν κεκοιμημένων φαινόμενος, ὅμοιος ἑώραται τῷ ὅτε τὴν σάρκα εἰχε σχήματι«. — πῶς οὐν μὴ φῶμέν σε ταῦτα, ὠ Ὠρίγενες, δηλούμενον λέγειν; εἰ γὰρ αὐτὴ ἡ ψυχὴ καὶ μετὰ τὴν ἀπὸ τοῦ κόσμου ἔξοδον ὁμοειδής ἐστι τῇ σαρκί, εἰς τὰ αὐτὰ μέλη διατετυπωμένη, ὥστε κοὶ γλῶσσαν καὶ δάκτυλον καὶ τὰ λοιπᾶ <μέλη> ἔχειν, κατὰ τί δὴ μὲν κυριωτάτου καὶ πρώτου τῆς ψυχῆς εἰς τοῦτο διακεκοσμημένης τὸ σχῆμα οὐχὶ καὶ τὸ δἰ αὐτὴν ἐσόμενον σῶμα εἰς τὸ αὐτὸ εἶδος αὐτῇ διατυπωθήσεται;

Wohlan aber nun, nachdem wir viel gesagt haben, daß des Sinnlichen die Seelen seien, daher sie auch außer den seiend nicht sündigen können — denn es hätte die Schlange nicht 7 Tgl. zu S. 371, 2 14 Eustratius a. a. O. 1 φύσει < S 2 κατ’ οὐσίαν Eustr. | ὑπάρχουσιν] es endet Ph ἀλλὰ γὰρ προδήλου] προδήλου δὲ w. e. seh. S 3 μὴ: »daß nictit durchaus« | ἀπαθεῖς] ἀσωμάτους S | αὖ — ἔξοδον Z. 3f < S 4 ἐν schwerl. < 5 ἀκολ. ἂν εἴη . . δηλῶσαι Z. 6: »ist zu erkennen« übersetzt S | διαφων. τὸν < S | καὶ2 < S 14 ὁμολογεῖ] Eustr. nach καὶ μετ’ ὀλίγα ὅτι S | Ποτε: »irgendwo« S | δὴ λέγων < S | ἱστ. Jh, ἱστόρηται »geschrieben wird« übersetzt S | τις — σχήματι Z. 16: »ein Toter sei mit derselben Gestalt erschienen« S 15 ἑωρᾶτο Eustr. 16 μὴ < Sb; | δηλούμενον < S 17 αὔτη Eustr. 19 μέλη + S 20 κυρ. κυρίου Eustr. | πρώτου κ. κυριωτάτου S | τοῦτο) ἐκεῖνο las schwerl. S | διακεκοσμημένου καὶ διατετυπωμένου w. e. seh. S 21 ἐσόμενον byrae Sa: byvaet Sb | εἰς τὸ αὐτὸ εἶδος: »gleich« »ähnlich« übersetzt S 22 αὐτῇ] »nämlich der Seele« + S Sünde verführen können —, brauchen sie den Nachweis, wie in feste Stadt zur Sclirift die Zuflucht nehmend, . . denn von den Engeln, die gesündigt, xmd dem Gleichnis von dem Keichen und Lazarus sagend:

»Wie aber nun haben auch die Engel, fleischlos seiend, dennoch gesündigt? Wird nicht ebenso auch von Lazarus und dem Reichen daß sie nach dem Tode ebenso haben?«

Welchen wir sagen: Was aber nun, ο aller Menschen Erste, wird(?) jemand sagen, die ihr selbst saget, es sei unm öglich, daß mit Gestalt seiend die Seelen nicht sündigen, habt ihr wieder zu hoffen, da sie auch außerhalb dieses Leibes, wenn sie auch einen geistigen Leib empfängt, sündigen wird?

Dies ist ohne Anstoß (»Torheit«?) zu sagen. Denn wenn auch die Engel sündigen, während auch sie »Geister« sind und »Feuer«, ist es nicht klar, ß sie, wenn sie auch den Engeln ähn- Leiber [wenn sie] empfangen, sündigen werden?

[Origenes.] Töricht also ist es zu sagen: Damit wir nicht sündigen, haben wir das Bedürfnis solcher <Leiber>; der frühere Leib aber nicht auf, damit nicht in demselben wieder eure Seelen sündigen. [Methodius.] Denn es ist klar, daß keinerlei Vorteil sein wird.

auch nicht dieser Leib, sondern ein anderer geistiger sein wird, werden wir wieder sündigen und nicht gerecht handeln. Denn auch die haben gesündigt.

Wieder aber lästern wollend <sind> die, welche das Wort: »Alles Fleisch wird sehen das Heil Gottes«. Fleisch sind, sagen sie, auch die Fische und das Vieh. Es wird also nach diesen Worten auch jener die Auferstehung sein.

Jenen entgegen und dem Origenes sagen wir: Wie hat dann, o 5 Gen. G, 2 — 11 vgl. De res. I, 57, 4 S. 319, 1f — 13 Psal. 103, 4 — 16 vgl. De res. I, 4, ff. 6, 3 S. 225, ff. 227, 23ff — 24 Luk. 3, G (Jes. 40, 5); vgl. Orig. In Luc. hom. 22 V, 169 Lomm. 1 »den Nachweis« »die Erklärung« sukazaniem (sukazanie = παράδοσις, ὑπόθεσις, παράδειγμα) 2 »feste« tverdu: tvrude Sb | vor »denn« notwendig eine ücke 5f »haben . . gesündigt« sugresisa Sc: S 6 »Wird nicht «, vielleicht »Ebenso aber wird« tako 8 »welchen« imze Ma: »welche« ize S 8f »wird sagen« recet: rece S 15 »sündigen werden« ügreäat So: »sündigend« sugresja 17 »solcher (Leiber « techze tel (oder teles) | »der . . Leib aber« »daher« temze S 18 »eure« vaii: besser »unsere« nasi 19 »Methodius« am Rd. in S (vor »denn« in Sc) 23 »die« »sie«?) S 163v 27 »und dem Origenes« i origene: i pjrene S (vielleicht »streitend« pjrjaste) | »wir« my: »nicht« ne S Tapfere, apfere, der Apostel den Galatern schreibfnd gesagt: »Von den Werken des Gesetzes wird kein Fleisch gerecht«? Denn wo hat das Vieh ein Gesetz oder Zurechtweisung? Wenn er »alles Fleisch« euch auch von den Vernunftlosen versteht, indem ihr versucht viele zu verkehren.

Wo ist das von dem Propheten Gesagte: »Und es wird hernach geschehen, ich gieße aus von meinem Geist auf alles und ihre Söhne werden weissagen«? Denn nicht geht bis zu den der Geist Gottes.

Nur wenn sie sich widersprechen machen die Schrift, damit sie nun viele Hierherkünfte (einschlägige ägige Beweisstellen) haben, welche durchaus unpassend sind.

Es ist aber nun nötig, auch das oftmals von den Toten Beigebrachte zu verstehen. Denn zu scheiden versucht Origenes unter den die »Lebendigen« und die »Toten« Genannten, wegen deren »Christus gestorben« ist.

Aber nicht muß man jenen hören; denn damit er den Zuhörenden umhülle, als habe er (der Apostel) nicht bezeichnet und die Leiber, die auf jede Weise tot sind, hat er ausgedacht, daß die, welche nach der Taufe gefehlt, Tote genannt werden.

Er schreibt aber auslegend das Wort des Sendschreibens der Römer (an die R.): »Deshalb ist Christus auch gestorben und auferstanden und wieder lebendig worden, damit er über Tote und Lebendige herrsche« und sagt: Über die Lebenden also, wie Paulus war: »Wir die Lebenden und Überbleibenden« und »Abraham und Isaak und Jakob«, worüber über gesagt wird: »nicht sei Gott der Toten, sondern der Lebendigen«. aber nennt er die, welche nach der Taufe wieder gesündigt haben.

Weshalb sagt dann Christus, daß die durch diesen Leib Toten seien wieder von ihm das Leben empfangend. Denn »Wahrlich«, spricht er, »ich sage euch, es kommt die Stunde, wo die Toten hören 1 Gal. 2; 16 — 5 Joel 2,28 (3, 1) — 8 vgl. De res. I, 48, 1. 62, 8. H, 16, 11. 17, 4. De cibis 8, 5 — 13 Röm. 14, 9 — 19 Rom. 14, 9 — 21 vgl. Orig. in Ad Rom. IX, 30 — I Thess. 4, 15; vgl. De res. H, 21, 4. Symp. 6, 4 S. 69, 9f — 22 Mt. 22, 32. Mark. 12, 26 f. Luk. 20, 87 f — 26 Joh. 5, 25. 26 4 »versteht« razumeet: razumee S; vielleicht »verstehend« razumeja [razumenaja Sc] oder »zu verstehen « razumeti estj | »viele« mnogyja: vielleicht »vieles« mnogaja 8 »d. Geist«: »Geistern« Sb 11 »nun« < Sb S 164 21 anders Orig. in Ad Rom. vivorum profecto illorum qui resurrectionis eius exemplo novam et caelestem in terris exigunt vitam; mortuorum, illorum . . qui mortificationem Christi in corpore suo circumferunt, et mortificant membra sua, quae sunt super terram 22 »Überbleibenden« ostavsei<sja> wohl sicher nicht »Auferstandenen« vostavseisja 27 »es kommt« S 164v die Stimme des Sohnes Gottes, und die sie gehört, werden leben. Denn wie der ’ater hat das Leben in sich, so hat er auch dem Sohn gegeben das Leben zu haben in sich«. Und bald darauf: »die da getan haben zur Auferstehung des gerichts«.

Denn die Toten, welche »hören die Stimme« des Herrn und auferstehen von »den die einen ins Paradies, die anderen ins Gericht gehend, sind keine anderen als diese unsere toten Leiber.

Wie er wieder spricht: »Ein jeder, der an mich glaubt, wird, auch wenn er stirbt, leben, und jeder, der lebt und glaubt an mich, wird nimmermehr sterben«, Denn es auch hier zu erkennen, daß er die Gläubigen nennt Lebende, Sterbende, Sterbende aber und wieder lebendig Werdende die Leiber.

»Wenn der Herr mit der Stimme des Erzengels und der Posaune Gottes <kommen wird vom Himmel>. Und die Christo werden auferstehen zuerst«, das heißt die aber wir«, d. h. die Seelen, welche unverwesliche Leiber haben, »werden zusammen mit ihnen entrückt werden in den Wolken zur Begegnung des Herrn in die Luft« usw.

Und da nun Origenes, die Toten und Auferstehenden, »welche hören die Stimme des Sohnes Gottes«, auch diese hält für nach dem Glauben gesündigt haben, das Leben in dem Erlaß Sünden empfangend, so sagen wir nun: Wie lehrte dann wenn er Erlaß denen gegeben hätte, die seine Gebote haben, sprechend: »Viele werden sagen an jenem Tag: Herr, Herr, haben wir nicht durch deinen Namen geweissagt und Teufel vertrieben, und er wird ihnen antworten und sagen: Gehet von mir, die ihr Gesetzloses getan habt«, und wieder: »Und er spricht zu denen zur Gehet von mir, ihr Verfluchten, in das ewige Feuer«?

Denn indem er dieses sagt, zeigt er nicht klar, daß die, welche nach der Taufe und nicht Buße getan, Pein empfangen, die, welche nicht und welche Buße getan, in das Leben gehen, und nicht, Origenes meint, daß die Sünder nicht gepeinigt werden?

Daher zeight sich deutlich, daß die Toten, welche die Stimme Gottes hören Leben eingehen, nicht die Seelen sind, sondern jene unsere gefallenen 3 Job. 5, 29 — 5 Job. 5, 28. 29 — 7 Job. 11, 25. 20 — 12 I Thess. 4, 16. 17 — 18 Job. 5, 25 — 23 Mt. 7, 22 — 26 Mt. 25, 41 — 33 vgl. De res. I, 51, 5. II, 18, 3. 21, 2. Symp. 9, 2 S. 116, 11f 2 »so«: »so ist« S 16 »zusammen« S 105 17 »in die Luft« »in den Lüften« v vozduzecb Sb 30 »und nicht« S 165v mnit: »meinte« mne Sb das Leben seiend, »gestorben, damit«

das Leben seiend, »gestorben, damit« er die vom Tode Gehaltenen befreie.

ὥστε τό »διὰ τοῦτο Χριστὸς ἀπέθανε <καὶ ἀνέστη καὶ ἔζησεν>« λεγόμενον »ἵνα ζώντων κυριεύσῃ« ἐπὶ τῶν ψυχῶν καἰ ἐπὶ τῶν σωμάτων παραληπτέον, ζώντων μὲν τῶν ψυχῶν, καθὸ ἀθάντοι, νεκρῶν δὲ τῶν σωμάτων.

Gleichwohl sagt auch Origenes selbst wegen derer, die glauben: Diesem Leibe gehört zu aufzuerstehen, kommt nicht sondern Haus, sondern dem Glauben †, und er spricht, quod autem omnis illa repromissio resurrectionis mortuorum de hoc corpore sit quod raortuum relinquitur, sanctae scripturae multis modis hoc ostendunt. sed et hoc ipsa domiui nostri lesu Christi resurrectio declarat, qui »primogenitus ex mortuis« dicitur in der Schrift. Des aber, daß er nicht an diesem Ort erleuchtet (beleuchtet) wird, in betreff dieser Sache zu entfliehen †.

Origenes aber nun so. Wir aber nun wollen Gott Lobpreis geben, nachdem wir diese Abhandlung beendet.

Herr, mein Gott, [und] ich preise dich, <und> lobsinge deinem Namen, denn du hast die wunderbaren Dinge gemacht, einen uranfanglichen und wahrhaftigen Gedanken. Denn da wir in Adam dein Gebot übertraten, . .

. . hat »siegreich verschlungen den Tod« und wieder weggenommen »jede äne von jedem Antlitz«. Denn deine »Gnade und und Liebe und Milde hast du groß gemacht gegen mich. —

Darum benedeit dich das arme Volk, denn du wurdest Helfer einer jeden gedemütigten Seele. Du hast gesandt dein uns zur Wahrheit unterweisendes Wort vom Himmel, welches, leidenslos seiend, diesen viel 1 Tgl. Rom. 14, 9 — 4 vgl. De res. II, 21, 4. III, 21, 7 S. 375, ff. 419, ff. Symp. 6, 4 S. 69, 9f. Plato Axioch. 365 E — 12 Kol. 1, 18. Apok. Job. 1, 5 — 21 Jes. 25, 8 — 22 Job. 1, 17 2—5 Phot. Bibl. 234 S. 301b, 13–17 — 3 Gramer, Cat. IV, 477, 31 12 Pampb. Apol. pro Orig. 7 S. 382f Lomm. 2 ὥστε — σωμάτων Z. 5 Pb ὅτι φησὶν ὁ ἅγιος ἐν τέλει· Ὥστε etc. 3 καὶ ἀνέστη κ. ἔς. + S | Catene Μεθοδίου. ἐκλάβοι δ’ ἄν τις τό »ἵνα ζ. κ. ν. κυρ.« καὶ περὶ ψυχῶν καὶ σωμάτων· αἰ μὲν γάρ εἰσιν ἀθάνατοι, τὰ δὲ θνητά 4 ἐπὶ — παραληπτέον < S 5 μὲν < S | καθὸ ἀθάνατοι < S 7 Z. 8 weil unverständlicb, wörtlich wiedergegeben 8 — 12 aus Pampb. 8 »denn S | omnis illa < S 9 mortuorum < S 10 modis < »erbitten« mltvujut (scbwerlicb »bezeugen« poslusstvujut) S 11 hoc se: »welcbe« ize S | sed . . hoc <d S | ipsa — declarat qui: »von derselben des Herrn, indem er« S 12 »in der Schrift« S 14 »Sache« S 166 leidenden Leib durch deinen Willen annahm, auf daß durch Leiden Leidenslose wegen des Leidenskampfes den Leiden ein Leiden geworden Ton den Leiden befreie und durch den Tod des Todlosen ein Tod dem Tode erfunden den Tod auslösche, daß das Sterbliche in die Unsterblichkeit und das Leideutliche in die Leidenslosigkoit wegeu deiner Barmherzigkeit verwandelt werde.

Denn deinem Befehl hat durchaus niemand widerstanden. Denn du hast aus Nichtseiendem das Seiende gemacht und nichts davon hat sich verborgen vor deiner Kunst und Ausschmückung. Denn kein Gott ist außer dir, Herrseher dem Leben 1 vgl. C. Porph. 2. 3 (Pitra, Anal. IV, 206. 438) Ignat. Ad Polyk. 3, 2. Melito (?) 9 S. 419 Otto 3 (Alex. Alex. PGr 18, 606f). Greg. Thaum. Ad Theopomp. 7. 8. 10. Ryssel, Greg. Thaum. S. 78 ff — 4 vgl. I Kor. 15, 53 — 6 vgl. Rom. 9, 19? — 7 Hermas II 1, 1. Theoph. Ad Autol. I, 4 — 9 vgl. Jes. 44, 6 1 Alex. Ales.(?) PGr 18, 606f. Athanas., Festbriefe S. 110. 137 Larsow. Apoll. Laod. I, 171, 14ff. Lietzm. Const. app. VIII, 12, 33 S. 508, 9 ff Funk — 7 Epiph. Panar. haer. 64, 71 S. 687, 11 Dd. Const. app. VllI, 12, 7 S. 496, 25 1 C. Porph. 2 ἔπαθεν ἀπαθὴς μένων κ. ἔθανεν ἀθανασίαν τῷ θνητῷ πορζόμενος. 3 πάθος παθῶν διὰ τοῦ παθεῖν γενόμενος κ. θάνατος διὰ τοῦ θανεῖν θανάτου, οὐ χειρωθεὶς ὑπὸ θανάτου . . . ἐν τῷ παθητῷ μένων ἀπαθὴς κ. ἐν τῷ θνητῇ ἀθάνατος. Ignat. τὸν ἀπαθῆ, τὸν δι’ ἡμᾶς παθητόν. Melito impassibilis patitur, immortalis moritur. Alex.? »passum impassibilem impassibilem« ut passiones nostras sanaret« »moriens mortem peremit«. Gregor. 7 »Der . infolge der Leidensunfähigkeit seiner Natur durch die Vermischung mit dem Leiden das Leiden unterjocht«. 79 »der . . in Leiden nicht leidend und als alles durch seine Leidensunfähigkeit über die Leiden herrscht, indem das Leiden durch sein Leiden leidet. Denn der Leidensunfähige ist für die zum Leiden geworden, so, daß durch ihn die Leiden litten, indem die durch ihre Leiden ihre Leidensunfähigkeit offenbarte«. 8 »es der Tod des Todes, daß Gott in den Tod einging, ohne von ihm erfaßt und es war ein Leiden für die Leiden, daß Gott leidensunfähig in die Leiden «. 10 »die Leidensunfähigkeit geht wie ein Leiden Ungestüm dem Leiden entgegen, damit sie durch ihr Leiden das Leiden der offenbar machet. Apollin. τοῖς δὲ πάθεσι τὰ παθήματα διαλύσας καὶ τῷ θανάτῳ τὸν θάνατον θάνατον Const. app. σταυρῷ προσηλώθη ὁ ἀπαθὴς καὶ ἀπέθανεν ὁ τῇ φύσει ἀθάνατος καὶ ἐτάφη ὁ ζωοποιός, ἵνα πάθους λίσῃ καὶ θανάτου ἐξέληται 4 »in« S 166v 7 Const. app. ὁ τὰ πάντα ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι παραγαγών 8 »hat sich verborgen« sja utai: si utait Sb dem Tode, sondern da <bist> Herr und Herrscher von allem Denn deinethalben sind die Engel und Erzengel und alle Kräfte alle Geister. Dein ist das Kunstwerk der Welt und alle Sterne und alle Erleuchteten und jeder Tag und jede Nacht und Zeit und jede Höhe und Tiefe. — Du durch dfine allheilige Weisheit, welche allen Aeonen von dir ausstrahlte, hältst alles.

Dir, Herr, bringe ich dar die Gabe der Benedeiung durch deinen Priester und eingeborenen Sohn Jesus Christus, unsern Herrn und Erlöser, durch den du den Menschen zur Unsterblichkeit geführt als herzliche »Frucht der Lippen«. Denn du freust dich die, welche erwählt haben ihn zu ehren, benedeit durch des Sinnes, vernünftige Opfer, geistige Gaben.

Und ich bete und falle <vor dir> nieder, daß du mich reinigest von meinen Sünden und nicht mir zurechnest die Sünde. Denn »gut ist es«, die Sünden »zu bekennen«, denn sehr und gütig und milde und dich betrübend über <bist du>. Daher flehe ich, denn offenbar sind alle meineSünden vor dir, erbarme dich und erlöse mich, o Herr, von dem zukünftigen und vor dem unauslöschlichen Feuer, welches du willst kommen lassen über die, welche nicht dich erkannt und deine Gebote gehalten haben, richtend die Welt mit Gerechtigkeit.

Dir, Herr, bekenne ich und preise und rühme deinen überaus heiligen und sehr geehrten Namen. Durch deinen Tröster und den »Vollender unserer Seelen«, und durch Jesus Christus, deinen geliebten Sohn, bitte ich dich, daß mir nicht zugerechnet werden die Sünden. Denn wenn du zu rechtfertigen erwählt hast, »wer« wird sein, »der verdammt«, oder 10 Hebr. 13, 15 — 12 Rom. 12, 1 — 13 vgl. Psal. 50, 4 — 14 Psal. 91, 2 — 15 vgl. Psal. 31, 5 — 18 Oxyrhynch. Pap. III, 12 Ν° 407 — I Thess. 1, 10 — 19 vgl. Mark. 9, 44 — 23 vgl. I Klem. 61, 3. Greg. Thaum. Paneg. 3 — 26 Rom. 8, 34 2 Const. app. VIII, 12, 8. 9 S. 498, 9 ff 2 Const. app. ὁ δι’ αὐτοῦ τοῦ υἱοῦ) πρὸ πάντων ποιήσας τὰ Χερουβὶμ καὶ τὰ Σεραφὶμ αἰῶνάς τε καὶ στρατιὰς δυνάμεις τε καὶ ἐξουσίας ἀρχάς τε καὶ θρόνους ἀρχαγγέλους τε καὶ ἀγγέλους, καὶ μετὰ ταῦτα πάντα ποιήσας δι’ αὐτοῦ τὸν φαινόμενον τοῦτον κόσμον καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτῷ . . 9 ὁ . . νύκτα καὶ ἡμέραν κατασκευάσας . . ὁ τὸν ἥλιον τάξας . . καὶ τὸν χορὸν τῶν ἀστέρων 8 »der Welt« mira: »die Welt« oder »der Welten« mir S 8f »eingeb. unseres Herrn u. ösers« S 11 »zu e.« S 167 16 »dich übend« vielleicht »Buße zn tun« kajatisja 18 Oxyrh. βοηθησον μοι ελεησον με μου τας αμαρτιας σωσον με εν τω νυν και εν τω μελλοντι αιωνι 22 »und« 2 < Sb 24 »und« < Sb dir sagen:

Warum hast du dies getan? Und nun, o Herr, verdirb mich nicht mit den Gottlosen, sondern sei gnädig, entbinde mich aller meiner Schuld, sei gnädig über sie (Plur.), ο Herr, und vergib sie (Plur.); sei gnädig, nimm an; erlöse uns von dem bevorstehenden Gericht; bessere du selbst unsern Sinn, damit wir uns nicht an dir ärgern. Denn mehr ist dem Menschen die Weise nach dem Schädlichen zu streben, da viele sind, welche wider uns streiten und die immer verkehren zum Bösen.

Daher werde du, o Herr, uns eine feste Burg und Vertreibung betrügerischer Anschläge zur Vernichtung des boshaften Klugen, zum Verwelken dem Brennen des Fleisches! Denn wenn du uns nicht beschirmest, so »wachen« wir »umsonst« und »arbeiten« wir »umsonst«.

Haue ab, was uns beschwert, flehen Μ und werde uns »Helfer und Fürsprecher« und Arzt, o großer Geber und großer Helfer, damit wir stark werden und gesund durch den Glauben, zu tun dein Gebot. Denn nicht ist der Leidende selbst sich verändernd durch Leiden; ohnmächtig zur Tat, wird er auch ungeduldig, aber vielmehr trachtend nach dem Schädlichen.

Mache also uns gesund, mache gesund, nachdem du ausgeheilt die Krankheiten unserer Herzen, o Herr, damit »erleuchtet an 1 vgl. Rom. 9, 20 — 5 Mt. 11, 6 — 7 vgl. Ephes. 6, 12. IPetr. 2, 11 — 8 vgl. Psal. 30, 3? — 10 vgl. I Kor. 7, 9 — 11 Psal. 126, 1 — 12 vgl. I Klem. 59, 4 — 18 Ephes. 1, IS. I Klem. 59, 3 12 vgl. Const. app. VUI, 12, 45 S. 512, 18 1 »dir sagen« S 167 2 »entbinde« otpusti: vielleicht »zu erlassen« otpustiti Sc 4 »Gericht« sudjstva: »Eitelkeit« suistva S 15 Λ. Leidende« S 168 17 »Mache . . gesund« südravi | »also« ze . . ubo = γοῦν Aus Vat. Τ. 2022 Bl. 337 teilt Pitra, Anal, sacra III, 610f mit als τοῦ ἁγ. Mεθ. ἐπ. περὶ ἀναστάσεως folgendes Fragment Τὸ δὲ γεγραμμἐνον ἐν τῇ ἀποκαλύψει Ἰωάννου τοῦ θεολγικωτάτου τῶν εὐαγγελιστῶν ἀοστόλων »μακάριος καὶ ἅγιος ὁ ἔχων μέρος ἐν τῇ ἀναστάσει τῇ πρώτῃ« (Apok. Joh. 20, 5) μὴ νόμιζε χρονικῶς πρώτην καὶ δευτέραν ἀνάστασιν ὑπαινίττεσθαι· μία γάρ ἐστιν πάντων ἀνάστασις καὶ μίαν »ἡμέραν« ὥρισεν ὁ θεός, »ἐν ᾗ μέλλει κρῖναι τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ« (Act. 17, 31), μεθ᾿ ἥν ἡμερῶν καὶ νύκτων οὐκ ἔστιν περίοδος καὶ μηνῶν καὶ ἐνιαυτῶν ἀνάκλσις. χίλια δὲ ἔτη τῆς βασιλείας ὠνόμασεν τὸν ἀπέραντον αἰῶνα διὰ τῆς χιλάδος δηλῶν· γέγραφεν γὰρ ὁ ἀπόστολος Πέτρος, ὅτι »μία ἡμέρα παρὰ κυρίῳ ὡς χίλια ἔτη καὶ χίλια ἔτη ὡς ἡμέρα μία« (II Petr. 3, 8). τὴν οὖν μίαν καὶ τελευταίαν ἡμέραν ἐκείνην καὶ εἰς ἀπέραντον παρατείνουσαν ακὶ Ἰωάννης τῇ χιλιάδι τῶν ἐτῶν ἐπενῄξατο (so). — τινὲς δὲ πλανηθέντες καὶ χρονικῶς νοήσαντες τὴν πρώrην ἀἄστασιν ἐνόμισαν χιλίων ἐτῶν περίοόον προανίστασθαι τοὺς ἁγίους καὶ ἀπολαύειν τῶν τῆς γῆς ταύτης ἀγαθῶν καὶ οὕτως γίνεσθαι τὴν καθόλου πάντων ἀνάστασιν, μετὰ τὴν παραδρομὴν τῶν χιλίων ἐτῶν, ὅπερ ἐστὶν μυθικὸν καὶ ἔξω πῖπτον τῆς ἐννοίας τῆς θείας γραφῆς. βοᾷ γὰρ ὁ τῶν θείων μυστηρίων ταμίας Παῦλος Ῥωμαίοις γράφων, ὁ »εἰς τρίτον οὐρανὸν ἁρπαγεὶς« καὶ »εἰς αὐτὸν τὸν παράδεισον« καὶ ἀρρήτων ἐπακούσας ῥημάτων (II Kor. 12, 2. 4), »ὡς οὐκ ἔστιν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ βρῶσις καὶ πόσις, ἀλλὰ δικαιοσύνη καὶ εἰρήνη καὶ χαρὰ ἐν πνεύματι ἁγίῳ« (Röm. 14, 17). Gegen die Zugehörigkeit zu entscheidet Symp. 4, 4. 9, 3. 5 S. 50, 14 ff. 117, 14 ff. 120, 7 ff. Zum Inhalt vgl. Gramer, Catene VIII, 568, 8 ff den Augen« wir nicht ferner vermögen, im Tod zu entschlafen! dein ist die Herrlichkeit und Gewalt, o Christus Jesus, durch den heiligen Geist von Ewigkeit und jetzt und in die ferneren Ewigkeiten. Amen.

Salva voluntate nostra Deus non est causa malorum quae operamur; unde per legem damnentnr et torqueantur qui peccant, oportet, quapropter recte egit Cliristus ctiam cum esset verbum Dei non mutando mentem ludae, ne illum eligere bonum necessitate adigeret.

Pitra, Anal. s. IV, 205. 438 4 Aus Mus. Brit. addit. 12156 Bl. 70rb; Lemma ex tractatu tertio de resurrectione adversus Origenem