﻿<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<bible language="Hungarian EFO (BIBLIA: Egyszerű Fordítás)" status="Bible League International" link="https://www.bible.com/bible/198/MAT.1.EFO">
	<testament name="Old">
		<book number="1">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Kezdetben teremtette Isten az eget, a földet és mindent, ami égen-földön létezik.</verse>
				<verse number="2">A föld kaotikus, lakatlan és üres volt, a mélységet sötétség borította be. De Isten Szelleme ott lebegett a mélységes vizek fölött.</verse>
				<verse number="3">Parancsolt Isten: „Legyen világosság!” — és fölragyogott a világosság.</verse>
				<verse number="4">Akkor Isten megvizsgálta a világosságot, és örömét lelte benne. Majd elválasztotta a világosságot a sötétségtől.</verse>
				<verse number="5">Azután elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt az első nap.</verse>
				<verse number="6">Azután ismét parancsolt Isten: „Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza a vizeket egymástól!”</verse>
				<verse number="7">Így teremtette Isten a boltozatot, amely elválasztotta a boltozat alatti vizeket a boltozat fölötti vizektől — és úgy is lett.</verse>
				<verse number="8">Majd elnevezte a boltozatot égnek. Leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a második nap.</verse>
				<verse number="9">Azután ismét parancsolt Isten: „Gyűljön össze az ég alatt minden víz egy helyre, és váljon láthatóvá a szárazföld!” — és úgy is lett.</verse>
				<verse number="10">Majd elnevezte a szilárd alapzatot szárazföldnek, az összegyűlt vizet pedig tengernek. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.</verse>
				<verse number="11">Azután ismét parancsolt Isten: „Sarjadjon ki a földből mindenféle zöldellő növény: magot termő lágyszárú növények és gyümölcsfák, amelyek termésében szintén mag van!” — és úgy is lett.</verse>
				<verse number="12">A földből kihajtott mindenféle zöldellő növény: magot termő lágyszárú növények és gyümölcsfák, amelyek termésében szintén mag van. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.</verse>
				<verse number="13">Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a harmadik nap.</verse>
				<verse number="14">Azután ismét parancsolt Isten: „Legyenek világító égitestek az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, szolgáljanak jelekül, és mutassák meg a kijelölt időket, napokat és éveket!</verse>
				<verse number="15">Ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsák meg a földet!” — és úgy is lett.</verse>
				<verse number="16">Így alkotta Isten a két nagy világító égitestet: az erősebb fényűt, hogy nappal uralkodjon, és a gyengébb fényűt, hogy éjjel uralkodjon. Megalkotta a csillagokat is.</verse>
				<verse number="17">Isten helyezte ezeket az ég boltozatára, hogy világítsanak a földre,</verse>
				<verse number="18">hogy uralkodjanak nappal és éjjel, és hogy válasszák el a világosságot a sötétségtől. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.</verse>
				<verse number="19">Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a negyedik nap.</verse>
				<verse number="20">Azután ismét parancsolt Isten: „Mindenfajta vízi élőlény nyüzsögjön a vizekben! A föld felett, az ég boltozatán repdessenek szárnyas élőlények!”</verse>
				<verse number="21">Így teremtette Isten a nagy víziállatokat és mindenféle egyéb vízi élőlényt, amelyek élnek, mozognak, és tömegesen nyüzsögnek a vízben. Teremtett mindenféle repülő szárnyas állatot is. Akkor Isten megvizsgálta, amit teremtett, és örömét lelte benne.</verse>
				<verse number="22">Majd megáldotta őket: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, sokasodjatok, és népesítsétek be a tenger vizét! A szárnyas állatok is sokasodjanak, és terjedjenek el a földön!”</verse>
				<verse number="23">Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt az ötödik nap.</verse>
				<verse number="24">Azután ismét parancsolt Isten: „Hozzon elő a föld mindenfajta szárazföldi állatot: háziállatokat, kisebb és nagyobb vadállatokat!” — és úgy is lett.</verse>
				<verse number="25">Így alkotott Isten mindenféle nagyobb vadállatot, háziállatot és kisebb állatot. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.</verse>
				<verse number="26">Szólt Isten: „Alkossunk embert, aki hasonló hozzánk, és olyan, mint mi. Uralkodjon a tenger halain, az ég madarain és a háziállatokon. Uralkodjon az egész földön és a kisebb állatokon, amelyek a földön mozognak!”</verse>
				<verse number="27">Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket.</verse>
				<verse number="28">Azután megáldotta őket: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, és vegyétek birtokba! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a többi állatokon, amelyek a földön élnek és mozognak.”</verse>
				<verse number="29">Még azt is mondta nekik Isten: „Nézzétek! Nektek adok az egész földön minden magot termő növényt és minden gyümölcsfát, amelynek termésében mag van — ezek fognak táplálni benneteket.</verse>
				<verse number="30">A föld összes állatainak pedig a zöldellő növényeket adom táplálékul. A mezei vadaknak, az égi madaraknak, és minden egyéb szárazföldi állatnak, amelyben az élet lehelete van, odaadtam a föld összes zöld növényét, hogy azt egyék.”</verse>
				<verse number="31">Akkor Isten megvizsgált mindent, amit létrehozott, és nagyon jónak találta. Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a hatodik nap.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Elkészült tehát az ég és a föld, és minden, ami bennük van.</verse>
				<verse number="2">Isten a hatodik nap végére befejezte a teremtés minden munkáját, és a hetedik napon visszavonult az alkotástól.</verse>
				<verse number="3">Mivel ezen a napon Isten visszavonult a teremtés minden munkájától, ezért megáldotta a hetedik napot, és különválasztotta azt a maga számára.</verse>
				<verse number="4">Ez tehát az ég és föld, és minden bennük lévő teremtésének a története. Abban az időben, amikor az Örökkévaló Isten a földet és az eget megalkotta,</verse>
				<verse number="5">még semmiféle növényzet nem volt a földön. Még a vadnövények sem csíráztak ki, mert az Örökkévaló Isten még nem küldött a földre esőt, hogy megöntözze — és ember sem volt, aki a földet megművelje.</verse>
				<verse number="6">De vízpára szállt fel a földből, és megnedvesítette az egész föld felszínét.</verse>
				<verse number="7">Akkor az Örökkévaló Isten kezébe vett egy rögöt a földből, és embert formált belőle. Majd életet adó leheletét az ember orrába lehelte — ezáltal lett Ádám élő lélekké.</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló Isten ültetett egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el Ádámot, akit formált.</verse>
				<verse number="9">Majd fölnevelt a földből mindenféle gyönyörű gyümölcsfát, amely jó gyümölcsöt termett. A kertben volt két fa a többi között: az Élet Fája és a Jó és Rossz Megismerésének Fája.</verse>
				<verse number="10">Édenből folyó eredt, hogy megöntözze a kertet. Ezután négy folyóra vált szét.</verse>
				<verse number="11">Az első folyó a Písón, amely végig kanyarog Havílá egész földjén, ahol illatos balzsam, drágakövek és jó minőségű arany található.</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">A második folyó a Gihon, amely végig kanyarog Kús egész földjén.</verse>
				<verse number="14">A harmadik folyó a Tigris, amely Asszíriától keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló Isten tehát az Éden kertjében helyezte el Ádámot, hogy ő művelje meg a kertet, és viselje annak gondját.</verse>
				<verse number="16">Azután ezt parancsolta neki: „A kertben minden fának a gyümölcsét bátran megeheted, egy kivételével.</verse>
				<verse number="17">A Jó és Rossz Megismerésének Fájáról nem szabad enned, mert amikor annak a gyümölcséből eszel, azon a napon biztosan meghalsz!”</verse>
				<verse number="18">Majd ezt mondta az Örökkévaló Isten: „Nem jó Ádámnak, ha egyedül él! Alkotok számára egy hozzá illő segítőtársat.”</verse>
				<verse number="19">Formált a földből mindenféle szárazföldi állatot és égi madarat, majd odavitte őket Ádámhoz, hogy nevezze el őket. Látni akarta, hogy Ádám melyiknek milyen nevet ad. Minden állatnak az lett a neve, amit Ádámtól kapott.</verse>
				<verse number="20">Ádám el is nevezte a háziállatokat, az égi madarakat, és a szárazföldi vadállatokat, de egyiket sem találta magához illő segítőtársnak.</verse>
				<verse number="21">Akkor az Örökkévaló Isten mély álmot bocsátott Ádámra, ezután kivette Ádám egyik bordáját, és annak helyét begyógyította.</verse>
				<verse number="22">Ebből a bordából formálta ki az Örökkévaló Isten az asszonyt, majd odavitte Ádámhoz,</verse>
				<verse number="23">aki örömében felkiáltott: „Ez már hozzám való! Mert csontja a csontomból, teste a testemből való, hát asszony legyen a neve, mert a férfiból származik!”</verse>
				<verse number="24">Mivel ez így történt, a férfi elhagyja apja és anyja családját, és ragaszkodik a feleségéhez. Így lesz a férfi és felesége egy testté.</verse>
				<verse number="25">Ádám és a felesége meztelenek voltak, de nem szégyellték magukat egymás előtt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Az Örökkévaló Isten sokféle vadállatot teremtett, de mind között a kígyó volt a legravaszabb. A kígyó egyszer megszólította az asszonyt, és ezt kérdezte tőle: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy ti nem ehettek a kert egyetlen fájának gyümölcséből sem?”</verse>
				<verse number="2">Az asszony ezt válaszolta: „Nem, dehogy! A kert minden fájáról szabadon ehetünk,</verse>
				<verse number="3">csak egyről nem. Arról az egyről, amely a kert belsejében van, Isten mondta, hogy ne együnk a gyümölcséből, sőt, hozzá se nyúljunk, mert különben meghalunk.”</verse>
				<verse number="4">De a kígyó így felelt: „Ugyan, dehogy fogtok meghalni!</verse>
				<verse number="5">Isten ezt csak azért mondta, mert jól tudja, hogy amikor esztek annak a fának a gyümölcséből, felnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: megismeritek mi a jó és mi a rossz.”</verse>
				<verse number="6">Az asszony látta, hogy milyen gyönyörű a fa, és azt gondolta, hogy a gyümölcsök biztosan jóízűek lehetnek. Elhitte, hogy a gyümölcsök bölccsé teszik — ezért leszakított egyet, és megette. Majd adott a gyümölcsből a vele lévő férjének is, aki szintén evett belőle.</verse>
				<verse number="7">Hirtelen, mintha mindkettőjüknek felnyílt volna a szeme, mindent másképp láttak. Azt is azonnal észrevették, hogy meztelenek — ezért összekötözött fügefalevelekből valami ágyékkötő-félét készítettek, és azt vették magukra.</verse>
				<verse number="8">Mikor az alkonyat közeledett, és feltámadt az esti szellő, az Örökkévaló Isten sétára indult a kertben. Ádám és felesége meghallották, hogy közeledik, és elbújtak előle a fák közé.</verse>
				<verse number="9">De az Örökkévaló Isten kiáltott: „Ádám, merre vagy?”</verse>
				<verse number="10">„Meghallottam, hogy jössz, és féltem tőled, mert meztelen vagyok, ezért elbújtam” — felelt Ádám.</verse>
				<verse number="11">„De honnan tudod, hogy meztelen vagy? Ki mondta neked? Talán ettél annak a fának a gyümölcséből, amelytől eltiltottalak?” — kérdezte Isten.</verse>
				<verse number="12">„Az asszony, akit mellém adtál, ő kínált meg abból a gyümölcsből — úgy ettem” — magyarázkodott Ádám.</verse>
				<verse number="13">Akkor az Örökkévaló Isten az asszonyhoz fordult: „Mit tettél?” „A kígyó, ő csapott be engem, azért ettem” — mentegetőzött az asszony.</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló Isten ezután a kígyóhoz szólt: „Átkozott legyél, mivel ezt tetted! Átkozottabb leszel, mint a többi vadállat! Egész életedben hason csúszva járj, és a föld porát egyed!</verse>
				<verse number="15">Ellenségeddé teszem az asszonyt, téged pedig az ő ellenségévé teszlek. Leszármazottaid és az asszony leszármazottjai folytonosan harcolni fognak egymással. Az asszony leszármazottja a fejedre tapos, te pedig a sarkába harapsz.”</verse>
				<verse number="16">Majd Isten az asszonyhoz fordult: „Megsokasítom a terhességeddel járó nehézségeket, és fájdalommal szülöd gyermekeidet. Szeretnél uralkodni a férjeden, mégis ő fog uralkodni rajtad.”</verse>
				<verse number="17">Azután Ádámnak ezt mondta: „Parancsoltam neked, hogy ne egyél annak a fának a gyümölcséből, de te inkább a feleségedre hallgattál, az ő szavának engedtél, és ettél abból a gyümölcsből. Ezért megátkozom a földet miattad: egész életedben sok bajlódással és fáradsággal, naponta kell művelned, hogy megadja kenyeredet.</verse>
				<verse number="18">Szántófölded töviseket és gyomokat nevel, te pedig azokat a növényeket eszed, amelyeket a földeden magadnak termelsz.</verse>
				<verse number="19">Bizony, arcod verítékével kell megszerezned mindennapi kenyeredet! Halálod napjáig keményen dolgozol, amíg visszatérsz a földbe, amelyből kiformáltalak, mert porból vagy, és ismét porrá leszel.”</verse>
				<verse number="20">Ezután Ádám elnevezte a feleségét Évának, mert Éva lett az ősanyja minden utána következő embernek.</verse>
				<verse number="21">Majd az Örökkévaló Isten állatbőrökből jobb ruhákat készített Ádámnak és a feleségének, és abba öltöztette őket.</verse>
				<verse number="22">Akkor az Örökkévaló Isten ezt mondta: „Most hát az ember olyanná lett, mint egyikünk: ismeri a jót és a rosszat. Nem engedhetjük meg, hogy kinyújtsa kezét, és szakítson az Élet Fájának gyümölcséből és örökké éljen.”</verse>
				<verse number="23">Ezért kiűzte az embert az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből az ember testét kiformálta.</verse>
				<verse number="24">Miután kiűzte őket, az Éden kertje elé kerubokat állított, lángoló karddal, amely minden irányban villogott. Azért állította oda a kerubokat, hogy őrizzék az Élet Fájához vezető utat.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Ádám a feleségével, Évával hált. Ezután Éva gyermeket várt, majd fiút szült, akit Kainnak nevezett, mert örömében azt mondta: „Az Örökkévaló megsegített, hogy fiút szüljek!”</verse>
				<verse number="2">Azután ismét fiút szült, Kain öccsét, Ábelt. Kain földműves lett, Ábel pedig juhpásztor.</verse>
				<verse number="3">Történt egyszer, hogy Kain áldozatot vitt az Örökkévalónak a föld terméséből.</verse>
				<verse number="4">Ábel is áldozott az Örökkévalónak, de ő a nyája elsőszülött bárányainak legjavából. Az Örökkévaló szívesen fogadta Ábelt és az áldozatát,</verse>
				<verse number="5">azonban Kain és az áldozata nem nyerte el a tetszését. Emiatt Kain nagyon megharagudott és elkeseredett.</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló megkérdezte tőle: „Miért haragszol, és miért keseredtél el?</verse>
				<verse number="7">Ha azt teszed, ami helyes, elfogadlak téged. Ha pedig nem: Nézd, a bűn lesben áll az ajtód előtt, és uralkodni akar rajtad. De ne engedj neki, hanem te uralkodj rajta!”</verse>
				<verse number="8">Ezután Kain szólt Ábelnek: „Menjünk ki ketten a mezőre! ” Kimentek hát, és ott Kain rátámadt a testvérére és meggyilkolta.</verse>
				<verse number="9">Az Örökkévaló megszólította Kaint: „Hol van Ábel, a testvéred?” Kain ezt felelte: „Honnan tudjam? Nem az én dolgom, hogy törődjek vele!”</verse>
				<verse number="10">„Miért tetted ezt, Kain? Meggyilkolt testvéred kifolyt vére bosszúért kiált hozzám a földről — mondta az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="11">Ezért megátkozlak: többé nem leszel képes megművelni a földet, amely beitta testvéred vérét, akit meggyilkoltál!</verse>
				<verse number="12">Ha műveled a földet, az többé nem terem a számodra semmit, és hontalanul fogsz kóborolni a földön.”</verse>
				<verse number="13">„Túl szigorúan büntettél meg! Ez elviselhetetlen! — ellenkezett Kain.</verse>
				<verse number="14">— Látod, most elűzöl engem erről a megművelt termőföldről, kitaszítasz jelenlétedből, és hontalanul kell kóborolnom a földön. Attól félek, hogy akárki megölhet engem, akivel találkozom.”</verse>
				<verse number="15">„Nem akarom, hogy ez történjen! — válaszolt az Örökkévaló. — Aki meggyilkolja Kaint, annak a családjából hét rokona kell fizessen az életével érte!” Az Örökkévaló ezzel a figyelmeztetéssel védte meg Kaint, hogy senki meg ne ölje, akivel találkozik.</verse>
				<verse number="16">Kain tehát elfutott az Örökkévaló közeléből, és Édentől keletre, Nód földjén telepedett le.</verse>
				<verse number="17">Ezután Kain a feleségével hált, aki terhes lett, majd fiút szült, akit Énóknak nevezett. Kain épített egy várost, és azt is a fiáról nevezte el.</verse>
				<verse number="18">Énóknak is született fia: Írád, majd annak is lett fia: Mehújáél. Annak fia Metúsáél, annak fia pedig Lámek.</verse>
				<verse number="19">Lámek két feleséget vett: Ádá és Cillá volt a nevük.</verse>
				<verse number="20">Ádá szülte Jábált, aki az őse lett az állattartó, sátorlakó népeknek.</verse>
				<verse number="21">Ádá másik fiát Júbálnak hívták, aki az őse lett a húros- és fúvós hangszerek zenészeinek.</verse>
				<verse number="22">Cillá is szült fiút, Túbálkaint, és annak húgát, Naamát. Túbálkain mestere lett a különböző bronz- és vaseszközök készítésének.</verse>
				<verse number="23">Egyszer Lámek így szólt a feleségeihez: „Ádá és Cillá, figyeljetek! Feleségeim, hallgassatok szavamra! Megöltem egy férfit, mert megsebesített, egy ifjút, mert megütött!</verse>
				<verse number="24">Ha hétszeres a bosszú Kainért, akkor Lámekért hetvenhétszeres!”</verse>
				<verse number="25">Ezután Ádám ismét hált a feleségével, Évával, aki ezután gyermeket várt, majd fiút szült. Éva elnevezte ezt a fiút Sétnek, mert azt mondta: „Adott nekem az Isten másik gyermeket Ábel helyett, akit Kain meggyilkolt!”</verse>
				<verse number="26">Sétnek is született fia, akit Énósnak nevezett. Az ő életében kezdték az emberek segítségül hívni az Örökkévaló nevét.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Ez Ádám leszármazottjainak felsorolása. Amikor Isten Ádámot megteremtette, saját magához hasonlóvá alkotta.</verse>
				<verse number="2">Isten az embert férfinak és nőnek teremtette, azután megáldotta, és teremtésük napján embernek nevezte őket.</verse>
				<verse number="3">Amikor Ádám 130 éves lett, fia született, akit Sétnek nevezett. Sét is hasonlított Ádámra: olyan volt, mint az apja.</verse>
				<verse number="4">Ezután Ádám még 800 évet élt, további fiai és leányai születtek,</verse>
				<verse number="5">végül 930 éves korában halt meg.</verse>
				<verse number="6">Sétnek 105 éves korában született Énós nevű fia.</verse>
				<verse number="7">Ezután Sét még 807 évet élt, további fiai és leányai születtek,</verse>
				<verse number="8">végül 912 éves korában halt meg.</verse>
				<verse number="9">Énósnak 90 éves korában született Kénán nevű fia.</verse>
				<verse number="10">Ezután Énós még 815 évet élt, további fiai és leányai születtek,</verse>
				<verse number="11">végül 905 éves korában halt meg.</verse>
				<verse number="12">Kénánnak 70 éves korában született Mahalalél nevű fia.</verse>
				<verse number="13">Ezután Kénán még 840 évet élt, további fiai és leányai születtek,</verse>
				<verse number="14">végül 910 éves korában halt meg.</verse>
				<verse number="15">Mahalalélnek 65 éves korában született Jered nevű fia.</verse>
				<verse number="16">Ezután Mahalalél még 830 évet élt, további fiai és leányai születtek,</verse>
				<verse number="17">végül 895 éves korában halt meg.</verse>
				<verse number="18">Jerednek 162 éves korában született Énók nevű fia.</verse>
				<verse number="19">Ezután Jered még 800 évet élt, további fiai és leányai születtek,</verse>
				<verse number="20">végül 962 éves korában halt meg.</verse>
				<verse number="21">Énóknak 65 éves korában született Metúselah nevű fia.</verse>
				<verse number="22">Ezután Énók még 300 évig szoros közösségben élt Istennel, és további fiai meg leányai születtek.</verse>
				<verse number="23">A földön Énók élete 365 évig tartott. Szoros közösségben élt Istennel, aki végül magához emelte. Ettől kezdve Énókot senki sem látta többé.</verse>
				<verse number="24"></verse>
				<verse number="25">Metúselahnak 187 éves korában született Lámek nevű fia.</verse>
				<verse number="26">Ezután Metúselah még 782 évet élt, további fiai és leányai születtek,</verse>
				<verse number="27">végül 962 éves korában halt meg.</verse>
				<verse number="28">Lámeknak 182 éves korában fia született,</verse>
				<verse number="29">akit Nóénak nevezett, mert ezt mondta: „Ez a fiú hoz nekünk megnyugvást és vigasztalást fáradságos munkánk közepette ezen a földön, amelyet az Örökkévaló megátkozott.”</verse>
				<verse number="30">Lámek még 595 évet élt Nóé születése után, további fiai és leányai születtek,</verse>
				<verse number="31">végül 777 éves korában halt meg.</verse>
				<verse number="32">Miután Nóé elmúlt 500 éves, három fia született: Sém, Hám és Jáfet.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Az emberek elszaporodtak és elterjedtek a földön. Isten fiainak tetszettek az emberek leányai, mert nagyon vonzónak látták őket. Akik megtetszettek nekik, azokat el is vették feleségül.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Akkor az Örökkévaló ezt mondta: „Ne maradjon szellemem örökké az emberben, hiszen ő csak halandó földi lény! Legyen hát életének ideje mindössze 120 esztendő.”</verse>
				<verse number="4">Isten fiai elvették az emberek leányait, akik gyerekeket szültek nekik. Ezekből lettek a régi idők híres-nevezetes hősei, nagy harcosok, akik akkoriban — sőt még később is — éltek a földön.</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló látta, hogy az ember gonoszsága az egész földön elhatalmasodott. Megvizsgálta és úgy találta, hogy az emberek szívében minden gondolat, szándék és terv mindig csak rosszra irányul.</verse>
				<verse number="6">Emiatt az Örökkévaló megbánta, hogy embert teremtett a földre, és bánkódott.</verse>
				<verse number="7">Majd az Örökkévaló elhatározta: „Eltörlöm a földről az embert, akit teremtettem! Sőt, az állatokat is elpusztítom vele együtt! Elpusztítom az embereket, a kis és nagy szárazföldi állatokat és a madarakat is, mivel már bánom, hogy megalkottam őket.”</verse>
				<verse number="8">Nóé azonban kedves volt az Örökkévalónak, ezért neki megkegyelmezett.</verse>
				<verse number="9">Ez Nóé nemzetségének története. Nóé igaz ember volt. Kortársai közül senki sem vádolhatta őt semmilyen bűnnel. Nóé szoros közösségben élt Istennel.</verse>
				<verse number="10">Három fia született: Sém, Hám és Jáfet.</verse>
				<verse number="11">Az egész emberiség végleg rossz útra tért. Isten megvizsgálta a föld lakosait, és látta, hogy annyira erőszakosak lettek, hogy az egész földet elborították bűntetteikkel.</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">Ezért Isten azt mondta Nóénak: „Elhatároztam, hogy minden embert kiirtok a föld színéről, mert az emberek erőszakossága már elborította az egész földet! Bizony, elpusztítom őket és a földet!</verse>
				<verse number="14">Építs hát magadnak egy bárkát gófer fából, és tapaszd be kívül-belül szurokkal! Készíts benne szobákat és rekeszeket!</verse>
				<verse number="15">Így készítsd el: a hossza 300, a szélessége 50, a magassága pedig 30 könyöknyi legyen!</verse>
				<verse number="16">A bárka teteje alatt egy könyök magas nyílást hagyj a fény számára! Az ajtót a bárka oldalán helyezd el! Emeletes legyen a bárka: alsó, középső és felső szintet készíts benne!</verse>
				<verse number="17">Tehát építsd meg a bárkát, mert hatalmas özönvízzel fogom elborítani az egész földet, és minden élőlényt kiirtok az ég alatt, amelyben élő lehelet van. Bizony, a szárazföldön minden élőlény el fog pusztulni!</verse>
				<verse number="18">Veled azonban, Nóé, szövetséget kötök: te jöjj be a bárkába, s veled együtt a fiaid, feleséged és fiaid feleségei is jöjjenek be!</verse>
				<verse number="19">Ugyancsak hozz be a bárkába mindenféle állatból kettőt-kettőt, hogy veled együtt életben maradjanak. Minden fajból egy hímet és egy nőstényt válassz!</verse>
				<verse number="20">Mindenféle madárból, kis és nagy szárazföldi vadállatból is hozz be kettőt-kettőt a fajuk szerint — mindegyikből hímet és nőstényét —, hogy túléljék az özönvizet!</verse>
				<verse number="21">Gyűjts össze mindenféle élelmet, és raktározd el a bárkában, mind a magatok, mind az állatok számára.”</verse>
				<verse number="22">Nóé mindezt el is végezte: mindent pontosan úgy tett, ahogy Isten parancsolta.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Azután az Örökkévaló szólt Nóénak: „Jöjj be a bárkába családoddal együtt, mert téged találtalak igazságosnak ebben a nemzedékben!</verse>
				<verse number="2">A tiszta állatok fajaiból hozz magaddal hét párt, a tisztátalan fajokból pedig egy-egy párt — hímet és nőstényét!</verse>
				<verse number="3">Az égi madarakból is hozz magaddal hét párt — hímet és nőstényét! Hozd be őket, hogy ezek a fajok ne pusztuljanak ki, hanem megmaradjanak a földön!</verse>
				<verse number="4">Mert hét nap múlva nagy esőt küldök a földre: negyven nap és negyven éjjel szüntelen zuhogni fog. Elpusztítok és eltörlök a föld színéről minden élőlényt, amelyet alkottam.”</verse>
				<verse number="5">Nóé mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta.</verse>
				<verse number="6">Az özönvíz idején Nóé 600 éves volt.</verse>
				<verse number="7">A fiaival, feleségével és a fiai feleségeivel együtt bement a bárkába az özönvíz elől.</verse>
				<verse number="8">Nóé engedelmeskedett Isten parancsának, és magával vitt a bárkába a tiszta és tisztátalan állatok, a madarak és a kisebb szárazföldi állatok fajaiból is egy-egy párt — hímet és nőstényét.</verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10">Hét nap múlva az özönvíz valóban rátört a földre.</verse>
				<verse number="11">Nóé életének 600. évében, a második hónap 17. napján felhasadt a föld, és a nagy mélység vizei mindenhol feltörtek a föld méhéből. Ugyanekkor meghasadt az égboltozat is:</verse>
				<verse number="12">ettől kezdve negyven nap és negyven éjjel megállás nélkül zuhogott az eső.</verse>
				<verse number="13">Ezen a napon Nóé és a fiai: Sém, Hám és Jáfet, azután Nóé felesége és fiainak feleségei beszálltak a bárkába.</verse>
				<verse number="14">A bárkában ott voltak velük az állatok is: mindenféle kisebb és nagyobb szárazföldi vadállat, háziállat, madár és egyéb szárnyas állat — minden fajból páronként egy hím és egy nőstény. Mindezek az állatok, amelyekben az élet lehelete volt, Nóéval együtt bementek a bárkába, ahogyan Isten megparancsolta. Amikor már mindannyian belül voltak, az Örökkévaló bezárta Nóé mögött a bárka ajtaját.</verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">Az áradat egyre csak növekedett, és a negyvenedik napon fölemelte a bárkát, amely ettől kezdve lebegett a víz színén, magasan az elborított föld felett.</verse>
				<verse number="18">Az özönvíz egyre hatalmasabb lett a földön, egyre csak áradt, és végül már a föld legmagasabb hegyeit is elborította. A bárka pedig a vízzel együtt fölemelkedett, és úszott a víz színén.</verse>
				<verse number="19"></verse>
				<verse number="20">Miután a víz a hegyeket elborította, még további 15 könyöknyit áradt.</verse>
				<verse number="21">Ezért az özönvízben minden szárazföldi állat elpusztult: madarak, háziállatok, kis és nagy vadállatok, valamint az összes ember is.</verse>
				<verse number="22">Aki és ami a szárazföldön élt, s orrában az élet lehelete volt — mind belefulladt az özönvízbe.</verse>
				<verse number="23">Így törölte el a földről Isten az összes élőt: embereket és nagyobb állatokat, égi madarakat és kisebb állatokat egyaránt. Egyedül csak Nóé maradt életben, és mindazok, akik vele voltak a bárkában.</verse>
				<verse number="24">Az özönvíz 150 napon keresztül erőt vett a földön, és teljesen elborította az egész szárazföldet.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, és az állatokról, amelyek a bárkában voltak, hanem gondja volt rájuk: erős szelet küldött a vízzel borított földre, és az özönvíz apadni kezdett.</verse>
				<verse number="2">Bezárta a mélység forrásait, az égboltozat ablakait, és az eső elállt.</verse>
				<verse number="3">A víz ettől fogva folyamatosan apadt, és 150 nap múlva visszahúzódott a szárazföldről.</verse>
				<verse number="4">A hetedik hónap 17. napján a bárka megfeneklett az Ararát-hegységben.</verse>
				<verse number="5">Azután az ár tovább apadt, és a tizedik hónap első napján Nóé meglátta a hegyek csúcsait.</verse>
				<verse number="6">Ezután negyven nappal Nóé kinyitotta a bárka egyik ablakát, amelyet ő készített,</verse>
				<verse number="7">és kiengedett egy hollót. Az ide-oda szállt, amíg a víz teljesen föl nem száradt a földről.</verse>
				<verse number="8">Később kiengedett egy galambot is, hogy lássa, vajon egészen leapadt-e a víz.</verse>
				<verse number="9">De egy idő múlva a galamb visszatért, mert sehol sem tudott leszállni. Nóé kinyújtotta érte a kezét, és visszavette a bárkába.</verse>
				<verse number="10">Azután hét napot várt, majd ismét kiengedte a galambot.</verse>
				<verse number="11">Aznap este a galamb megint visszatért, de ezúttal már egy friss olajfalevelet hozott a csőrében! Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről.</verse>
				<verse number="12">Újabb hét nap várakozás után ismét elengedte a galambot, amely nem tért vissza többé.</verse>
				<verse number="13">Nóé életének 601. évében, az első hónap első napján az árvíz visszahúzódott a szárazföldről. Nóé ekkor eltávolította a bárka tetejét, körülnézett, és látta, hogy már szárad a föld.</verse>
				<verse number="14">A második hónap 27. napjára azután teljesen fölszáradt a talaj.</verse>
				<verse number="15">Akkor Isten szólt Nóénak:</verse>
				<verse number="16">„Menj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal, és azok feleségeivel együtt!</verse>
				<verse number="17">Engedd ki a veled lévő állatokat is: a madarakat, a háziállatokat és a vadállatokat — hadd szaporodjanak, sokasodjanak és terjedjenek el ismét a földön!”</verse>
				<verse number="18">Így hát Nóé egész családjával együtt elhagyta a bárkát.</verse>
				<verse number="19">Az állatok is kimentek a szabadba: minden kisebb és nagyobb szárazföldi állat és madár kiment a bárkából, mindegyik a saját fajtájával együtt.</verse>
				<verse number="20">Ezután Nóé oltárt épített az Örökkévalónak. Mindenféle tiszta állat és madár közül vett néhányat, és az oltáron feláldozta azokat égőáldozatként.</verse>
				<verse number="21">Az Örökkévaló megérezte az áldozat jó illatát, és kedvét lelte benne. Akkor magában ezt mondta: „Többé nem átkozom meg a földet az ember miatt! Hiszen az ember szívének szándékai és kívánságai gonoszak fiatalsága óta. Nem irtom ki többé a földről az élőlényeket úgy, ahogy most tettem.</verse>
				<verse number="22">Amíg csak a föld megmarad, vetés és aratás, hideg és meleg, tél és nyár, nappal és éjszaka meg nem szűnik.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Isten a következő szavakkal áldotta meg Nóét és fiait: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet!</verse>
				<verse number="2">Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat, égi madár, és a tenger halai! Nektek adom őket.</verse>
				<verse number="3">Ahogy a zöld növényeket, úgy most az összes élő állatot is nektek adom táplálékul.</verse>
				<verse number="4">Csak a vért, amely a testet élteti, azt ne egyétek a hússal együtt!</verse>
				<verse number="5">Az embert éltető vért számon kérem attól, aki ember-vért ont. Számon kérem a vadállattól, és az embertől is, ha ember életét oltja ki.</verse>
				<verse number="6">Aki embervért ont, annak vérét ember ontsa ki, mert őt Isten a maga hasonlóságára teremtette!</verse>
				<verse number="7">Ti pedig legyetek termékenyek, szaporodjatok, népesítsétek be a földet és sokasodjatok rajta!”</verse>
				<verse number="8">Majd ezt mondta Isten Nóénak és a vele lévő fiainak:</verse>
				<verse number="9">„Nézzétek! Én magam kötök most szövetséget veletek, és összes utódaitokkal,</verse>
				<verse number="10">meg az összes állattal, amely veletek van — madarakkal, háziállatokkal, vadállatokkal, mindazokkal, amelyek a bárkából kijöttek, és amelyek majd ezután fognak élni a földön.</verse>
				<verse number="11">Megígérem nektek: többé nem irtom ki az összes földi élőlényt vízáradattal, többé nem pusztítom el a földet özönvíz által.</verse>
				<verse number="12">Ez a jele a szövetségnek, amelyet kötöttem veletek, és az összes jövendő nemzedékkel, meg a veletek lévő állatokkal, és azok jövendő nemzedékeivel:</verse>
				<verse number="13">a szivárvány ívét helyezem a felhőkre. Ez lesz a jele a szövetségnek, amelyet veletek és az egész földdel kötöttem.</verse>
				<verse number="14">Ezentúl, amikor felhővel borítom be az eget, és feltűnik rajta a szivárvány,</verse>
				<verse number="15">emlékezni fogok szövetségemre, amelyet veletek és az összes földi élőlénnyel kötöttem: hogy a vízáradat soha többé nem növekszik minden élőlényt elpusztító özönvízzé.</verse>
				<verse number="16">Mikor feltűnik az égen a szivárvány, látni fogom, és emlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött a földön élő emberekkel és állatokkal.</verse>
				<verse number="17">Nézzétek! Ez a szivárvány! Ez a jele a szövetségnek, amelyet veletek és az állatokkal kötöttem!”</verse>
				<verse number="18">Ezek voltak Nóé fiai, akik vele együtt jöttek ki a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Az ő leszármazottjaik terjedtek szét, és népesítették be újra a földet. Hámnak később fia született, akit Kánaánnak neveztek.</verse>
				<verse number="19"></verse>
				<verse number="20">Nóé hozzákezdett, hogy megművelje a földet, és szőlőskertet is telepített.</verse>
				<verse number="21">Egyszer bort készített a szőlő terméséből, ivott belőle, és megrészegedett. Éppen a sátrában feküdt öntudatlanul és meztelenül,</verse>
				<verse number="22">amikor Hám — aki Kánaán apja volt — bement Nóé sátrába, és ott látta apját, aki ruhátlanul feküdt a földön. Majd kiment, és elújságolta két testvérének, hogy látta, amint apjuk meztelenül és részegen fekszik sátrában.</verse>
				<verse number="23">Akkor Sém és Jáfet fogott egy nagyobb ruhadarabot, egymás mellé állva a vállukra terítették, majd hátrálva bementek apjuk sátrába, és betakarták Nóét. Közben egy pillanatra sem fordultak hátra, és nem látták apjukat meztelenül.</verse>
				<verse number="24">Később Nóé felébredt és kijózanodott a részegségből. Amikor megtudta, hogyan bánt vele Hám, a kisebbik fia,</verse>
				<verse number="25">felkiáltott: „Átkozott legyen Kánaán! Alávaló rabszolga legyen testvérei között!”</verse>
				<verse number="26">Azután ezt mondta: „Áldott legyen az Örökkévaló, Sém Istene! Kánaán pedig legyen Sém rabszolgája!</verse>
				<verse number="27">Isten terjessze ki Jáfet határait, és lakjon Jáfet Sém sátraiban! Kánaán pedig legyen Jáfet rabszolgája!”</verse>
				<verse number="28">Nóé még 350 évig élt az özönvíz után,</verse>
				<verse number="29">így a teljes életideje 950 évre terjedt, amikor meghalt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Az özönvíz után Nóé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek is születtek fiaik. Az ő leszármazottjaik a következők.</verse>
				<verse number="2">Jáfet fiai: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász.</verse>
				<verse number="3">Gómer fiai: Askenáz, Rífat és Tógarmá.</verse>
				<verse number="4">Jáván fiai: Elísá, Társis, Kittím és Dódáním.</verse>
				<verse number="5">Leszármazottaik elterjedtek, és belőlük alakultak ki a tenger partján és szigetein lakó népek és nyelvcsoportok.</verse>
				<verse number="6">Hám fiai: Kús, Micraim, Pút és Kánaán.</verse>
				<verse number="7">Kús fiai: Szebá, Havilá, Szabtá, Ramá és Szabteká. Ramá fiai: Sebá és Dédán.</verse>
				<verse number="8">Kús fia volt Nimród is, az első, aki birodalmat épített, amelynek ő volt az uralkodója.</verse>
				<verse number="9">Nagy vadász is volt, innen származik a mondás: „Nagy vadász, mint Nimród.”</verse>
				<verse number="10">Ő volt az alapítója és első uralkodója ezeknek a városoknak: Bábel, Erek, Akkád és a Sineár földjén lévő Kalné.</verse>
				<verse number="11">Innen terjesztette ki uralmát Asszíriára, ahol ezeket a további városokat építette: Ninive, Rehóbót-Ír, Kelah</verse>
				<verse number="12">és Reszen. Ez utóbbi Ninive és a nagy város, Kelah között fekszik.</verse>
				<verse number="13">Micraimtól származnak a következő országok népei: Lúd, Anám, Leháb, Naftúh,</verse>
				<verse number="14">Patrósz, Kaszlúh és Kaftór. A filiszteusok Kaftórból származnak.</verse>
				<verse number="15">Kánaán utódai: elsőszülöttje Szidón, azután Hét.</verse>
				<verse number="16">Kánaántól származnak a következő népek: a jebúsziak, emóriak, girgásiak,</verse>
				<verse number="17">hivviek, arkaiak, színiek,</verse>
				<verse number="18">arvádiak, cemáriak és hamátiak. Ezek a népek azután elszéledtek és szétterjedtek.</verse>
				<verse number="19">Az általuk benépesített terület Szidóntól Gerár felé Gázáig, és Sodoma, Gomora, Adma és Ceboim irányában Lesáig terjedt.</verse>
				<verse number="20">Ezek tehát Hám leszármazottjai, akik országaik, nyelvük, származásuk és nemzetük szerint váltak szét egymástól.</verse>
				<verse number="21">Sémnek, aki Jáfet bátyja volt, szintén születtek fiai. Sém egyik leszármazottja volt Héber, akitől a héberek nemzetsége ered.</verse>
				<verse number="22">Sém fiai: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám.</verse>
				<verse number="23">Arám fiai: Úc, Húl, Geter és Mas.</verse>
				<verse number="24">Arpaksad fia Selah, annak fia pedig Héber.</verse>
				<verse number="25">Héber két fia: Peleg és Joktán. Peleg azért kapta ezt a nevet, mert az ő idejében vált szét részekre a föld.</verse>
				<verse number="26">Joktán fiai: Almódád, Selef, Hacarmávet, Jerah,</verse>
				<verse number="27">Hadórám, Úzál, Dikla,</verse>
				<verse number="28">Óbál, Abímaél, Seba,</verse>
				<verse number="29">Ófir, Havílá és Jóbáb. Ezek mindannyian Joktán fiai.</verse>
				<verse number="30">Az a terület, amelyen ők és leszármazottjaik éltek, Mésától Szefár felé a keleti hegyekig terjed.</verse>
				<verse number="31">Ezek tehát Sém leszármazottjai nyelvük, származási csoportjaik és országaik szerint, ahogy elterjedtek a nemzetek között.</verse>
				<verse number="32">Ezek tehát Nóé fiainak nemzetségei, származásuk szerinti rendben. Az özönvíz után tőlük népesedett be ismét a föld, és tőlük származtak a népek, amelyek mindenfelé elterjedtek a föld színén.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Ebben az időben még a földön élő összes nép egy nyelven beszélt, és ugyanazokat a szavakat használták.</verse>
				<verse number="2">Ahogy a népek terjeszkedtek Kelet felől, Sineár földjén egy síkságra érkeztek, és ott letelepedtek.</verse>
				<verse number="3">Akkor ezt mondták egymásnak: „Gyertek, készítsünk téglákat, és égessük ki!” Így az égetett tégla lett az építőanyaguk, és a szurok szolgált kötőanyagként, hogy a téglákat összetartsa.</verse>
				<verse number="4">Azután ezt határozták: „Gyertek, fogjunk össze, építsünk magunknak fallal körülvett várost, és egy égig érő tornyot! Építsük föl, hogy ezzel hírnevet szerezzünk magunknak, és tartsunk össze, hogy ne szóródjunk szét a földön!”</verse>
				<verse number="5">Akkor az Örökkévaló leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet a halandók építettek.</verse>
				<verse number="6">Mert ezt gondolta magában: „Lám, ez a nép egy nyelvet beszél! Látom, hogy közös akarattal elhatározták ezt az építést. És ez még csak a kezdete annak, amit terveznek. Bizony, ha így folytatják, semmi sem akadályozza meg őket, hogy véghez is vigyék, amit csak akarnak!</verse>
				<verse number="7">Szálljunk csak le hozzájuk, és zavarjuk össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymást!”</verse>
				<verse number="8">Így is történt, és innen szórta szét a földön az Örökkévaló a népeket. A város építése pedig félbeszakadt.</verse>
				<verse number="9">Azért nevezik azt a várost Bábelnek, mert ott zavarta össze az Örökkévaló a népek nyelvét, és onnan szélesztette őket szét a földön.</verse>
				<verse number="10">Ez a története Sém leszármazottjainak. Két évvel az özönvíz után, amikor Sém éppen száz esztendős volt, fia született, akit Arpaksadnak nevezett.</verse>
				<verse number="11">Ezután Sém még 500 évet élt, és további gyermekei születtek.</verse>
				<verse number="12">Arpaksad 35 éves volt, amikor fia született: Sélah.</verse>
				<verse number="13">Ezután Arpaksad még 403 évet élt, és további gyermekei születtek.</verse>
				<verse number="14">Sélah 30 éves volt, amikor fia született: Héber.</verse>
				<verse number="15">Ezután Sélah még 403 évet élt, és további gyermekei születtek.</verse>
				<verse number="16">Héber 34 éves volt, amikor fia született: Peleg.</verse>
				<verse number="17">Ezután Héber még 403 évet élt, és további gyermekei születtek.</verse>
				<verse number="18">Peleg 30 éves volt, amikor fia született: Reú.</verse>
				<verse number="19">Ezután Peleg még 209 évet élt, és további gyermekei születtek.</verse>
				<verse number="20">Reú 32 éves volt, amikor fia született: Szerúg.</verse>
				<verse number="21">Ezután Reú még 207 évet élt, és további gyermekei születtek.</verse>
				<verse number="22">Szerúg 30 éves volt, amikor fia született: Náhór.</verse>
				<verse number="23">Ezután Szerúg még 200 évet élt, és további gyermekei születtek.</verse>
				<verse number="24">Náhór 29 éves volt, amikor fia született: Táré.</verse>
				<verse number="25">Ezután Náhór még 119 évet élt, és további gyermekei születtek.</verse>
				<verse number="26">Táré 70 éves volt, amikor fiai születtek: Abrám, Náhór és Hárán.</verse>
				<verse number="27">Ez a története Táré leszármazottjainak. Táré fiai: Abrám, Náhór és Hárán. Hárán gyermekei: Lót, Milká és Jiszká. Hárán még apja életében meghalt a szülőföldjén, a káldeai Úr városában, Babilóniában. Abrám feleségül vette Szárajt. Náhór is megnősült, Milkát vette feleségül, Hárán leányát.</verse>
				<verse number="28"></verse>
				<verse number="29"></verse>
				<verse number="30">Szárajnak nem született gyermeke, mert meddő volt.</verse>
				<verse number="31">Táré felkerekedett a káldeai Úr városából, és elindult, hogy Kánaán földjére költözzön. Vele volt a fia, Abrám, és annak felesége, Száraj, meg az unokája, Lót, Hárán fia. El is jutottak Hárán városáig, de ott letelepedtek, és nem mentek tovább.</verse>
				<verse number="32">Háránban azután Táré 205 éves korában meghalt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Abrámhoz: „Hagyd el országodat, rokonaidat és apád családját! Menj arra a földre, amelyet mutatok neked!</verse>
				<verse number="2">Én pedig nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, nevedet naggyá teszem, sőt, áldássá teszlek téged!</verse>
				<verse number="3">Megáldom azokat, akik téged áldanak, de akik átkoznak téged, azokat én sújtom átokkal! Rajtad keresztül megáldom a föld összes nemzetségét!”</verse>
				<verse number="4">Abrám engedelmeskedett az Örökkévalónak, és elhagyta Háránt. Ekkor 75 éves volt. Vele ment Lót is.</verse>
				<verse number="5">Abrám magával vitte a feleségét, Szárajt, meg Lótot, Abrám testvérének a fiát, minden vagyonukat és összes szolgáikat, akikre Háránban tettek szert, és együtt indultak el Háránból, hogy Kánaán földjére menjenek. Amikor megérkeztek Kánaán földjére,</verse>
				<verse number="6">Abrám egészen Sikem városáig, a Móré tölgyfáig vonult. Abban az időben még a kánaáni népek laktak azon a vidéken.</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévaló megjelent Abrámnak, és ezt mondta: „Abrám, leszármazottjaidnak adom ezt a földet.” Akkor Abrám oltárt épített ott az Örökkévalónak, aki megjelent neki.</verse>
				<verse number="8">Azután Abrám tovább vonult dél felé a Bételtől keletre eső dombvidéken, majd tábort vert Bétel és Aj között. Ott is oltárt épített az Örökkévalónak, és imádta őt. Bétel nyugatra, Aj pedig keletre esett ettől a helytől.</verse>
				<verse number="9">Innen is tovább vonult dél felé.</verse>
				<verse number="10">Történt ezután, hogy éhínség támadt azon a vidéken. Abrám elhatározta, hogy családostul Egyiptomba költözik, hogy egy ideig ott lakjon, mert már nagyon szűkében voltak az élelemnek.</verse>
				<verse number="11">El is indultak, és amikor már közel jártak az egyiptomi határhoz, Abrám ezt mondta Szárajnak, a feleségének: „Figyelj rám! Olyan szép vagy,</verse>
				<verse number="12">hogy ha az egyiptomiak meglátnak, biztosan meg akarnak szerezni téged. Mivel azt gondolják, hogy a feleségem vagy, engem megölnek, téged meg elrabolnak.</verse>
				<verse number="13">Kérlek, mondd azt nekik, hogy a húgom vagy, akkor a kedvedért nem bántanak engem sem! Így megmentheted az életem.”</verse>
				<verse number="14">Amikor Abrám és családja Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak hamar észrevették, hogy Száraj milyen gyönyörű.</verse>
				<verse number="15">Az udvari főemberek is nagyon szépnek találták, és dicsérték szépségét a fáraónak, majd bevitték a fáraó háremébe.</verse>
				<verse number="16">A fáraó Száraj kedvéért gazdagon megjutalmazta Abrámot: juhokat, kecskéket, marhákat, szamarakat, tevéket, rabszolgákat és rabszolganőket ajándékozott neki.</verse>
				<verse number="17">Ugyanakkor az Örökkévaló súlyos csapásokkal sújtotta a fáraót, annak családját és egész udvartartását, mivel elvették Abrámtól a feleségét.</verse>
				<verse number="18">Hívatta hát a fáraó Abrámot, és a szemére vetette: „Miért tetted ezt velem? Miért nem mondtad meg, hogy ez az asszony a feleséged?</verse>
				<verse number="19">Miért mondtad azt, hogy a húgod? Emiatt vettem ide, hogy a feleségem legyen. Most hát halld meg parancsomat: itt a feleséged, visszaadom neked, de azonnal távozzatok Egyiptomból!”</verse>
				<verse number="20">Majd parancsot adott, hogy Abrámot, egész családjával és minden vagyonával együtt kísérjék ki az országból.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Abrám tehát családjával együtt keleti irányban elhagyta Egyiptomot, és visszatért Kánaán földjének déli vidékére. Lót is vele tartott.</verse>
				<verse number="2">Abrám ekkorra már nagyon meggazdagodott: rengeteg állata, ezüstje és aranya volt.</verse>
				<verse number="3">Apránként észak felé vándorolt, egészen Bételig. Elérkezett arra a helyre, ahol már korábban is táborozott: Bétel és Aj között. Ott ismét sátrat vert.</verse>
				<verse number="4">Ez volt az a hely, ahol korábban Abrám oltárt épített az Örökkévalónak. Ott ismét áldozatot mutatott be neki, és imádta őt.</verse>
				<verse number="5">Eddig Lót is Abrámmal együtt vándorolt. Neki is nyájai és csordái voltak, meg szolgái.</verse>
				<verse number="6">Ezért a legelők már szűkösnek bizonyultak ahhoz, hogy Abrám és Lót összes állatait eltartsák. Nem maradhattak tovább együtt, mert mindkettőjüknek nagyon megszaporodtak a nyájaik és a csordáik.</verse>
				<verse number="7">Abrám és Lót pásztorai összevesztek a legelők miatt, ráadásul akkoriban még a kánaáni és perizzi népek laktak azon a vidéken.</verse>
				<verse number="8">Így hát Abrám átment Lóthoz, és ezt mondta neki: „Lót, kérlek, hallgass meg! Ne legyen tovább összeütközés közöttünk és pásztoraink között, hiszen közös ősapától származunk!</verse>
				<verse number="9">Előtted van az egész vidék, váljunk el egymástól! Ha dél felé mész, én északra megyek, ha meg északra fordulsz, én megyek dél felé — de mindenképpen el kell válnunk egymástól!”</verse>
				<verse number="10">Lót ekkor körülnézett a vidéken. Látta, hogy a Jordán völgye olyan, mint a jól öntözött kert. Ez ugyanis akkor történt, amikor az Örökkévaló még nem pusztította el Sodomát és Gomorát. A Jordán völgye egészen Cóárig még olyan volt, mint az Örökkévaló kertje, vagy Egyiptom földje.</verse>
				<verse number="11">Ezért hát Lót a Jordán völgyét választotta lakóhelyül, és el is indult egész családjával és nyájaival együtt kelet felé. Így vált el egymástól Abrám és Lót.</verse>
				<verse number="12">Abrám Kánaán földjén, Lót pedig a Jordán völgyében, a városok között sátorozott. Sodoma közelében vert sátrat.</verse>
				<verse number="13">Sodoma lakói azonban nagyon gonoszok voltak, és súlyosan vétkeztek az Örökkévaló ellen.</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló megszólította Abrámot, miután Lót elvált tőle: „Tekints fel, és nézz körül onnan, ahol vagy: észak, dél, kelet és nyugat felé,</verse>
				<verse number="15">mert ameddig ellátsz, azt a földet örökre neked és utódaidnak adom!</verse>
				<verse number="16">Megszaporítom utódaidat: olyan sokan lesznek, mint a porszemek a földön. Meg sem számlálhatja őket senki, ahogy a porszemeket sem lehet megszámolni.</verse>
				<verse number="17">Indulj el hát, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom!”</verse>
				<verse number="18">Abrám tehát elindult, és fokozatosan tovább vándorolt, majd letáborozott és oltárt épített az Örökkévalónak Mamré tölgyesében, amely Hebron mellett fekszik.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Ezek abban az időben történtek, amikor Sineár földjén Amráfel, Ellászár földjén Arjók, Élám földjén Kedorláómer, és Góim földjén Tidál uralkodott.</verse>
				<verse number="2">Ezek a királyok háborút indítottak Bera, Sodoma királya, és annak szövetségesei: Birsa, Gomora királya, meg Sináb, Adma királya, meg Seméber, Cebóim királya, meg Bela — más néven Cóár — királya ellen.</verse>
				<verse number="3">Az utóbbi öt király szövetséget kötött, és seregeiket egyesítették a Sziddím-völgyben — ahol ma a Holt-tenger völgye fekszik.</verse>
				<verse number="4">Korábban tizenkét évig Kedorláómer uralkodott e királyok fölött, akik a tizenharmadik évben elhatározták, hogy föllázadnak Kedorláómer ellen.</verse>
				<verse number="5">Emiatt a tizennegyedik évben Kedorláómer — a szövetségeseivel együtt — hadjáratot indított, amelynek során a következő népek seregeit győzte le: a refáiakat Asterót-Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban,</verse>
				<verse number="6">a hóriakat a saját hegyükön, a Széír hegyén, egészen Él-Páránig, amely a sivatag szélén van.</verse>
				<verse number="7">Azután Kedorláómer megfordult, és Én-Mispátba — más néven Kádésba — ment. Ott legyőzte az amálekiek seregét, majd az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak.</verse>
				<verse number="8">Ezután érkezett Kedorláómer és serege a Sziddím-völgybe, hogy megütközzön az említett öt királlyal. Felsorakozott hát a két sereg egymással szemben a völgyben: négy király és a seregeik az egyik oldalon, öt király és a seregeik a másikon.</verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10">A Sziddím-völgyben abban az időben igen sok szurokforrás fakadt, amelyek kisebb-nagyobb gödröket töltöttek meg. Amikor a csata során Sodoma és Gomora királyai megfutamodtak, seregükből sokan beleestek a szurokkal telt gödrökbe, akik pedig életben maradtak, a hegyekbe menekültek.</verse>
				<verse number="11">Kedorláómer és győztes serege ezután bevonult Sodomába és Gomorába, kirabolta a házakat, és minden zsákmányt elvitt, még az élelmet is.</verse>
				<verse number="12">Mivel Lót — Abrám testvérének fia — ekkoriban Sodomában lakott, a győztes sereg őt is fogságba hurcolta minden vagyonával együtt.</verse>
				<verse number="13">Egy menekült azonban eljutott a nomád Abrámhoz, és mindent elmondott neki. Abrám ekkor az emóri Mamré tölgyesében táborozott. Mamré, Eskól és Ánér testvérek voltak, és mindhárman Abrám szövetséges társai.</verse>
				<verse number="14">Amint Abrám meghallotta, hogy Lót fogságba esett, azonnal összehívta és felfegyverezte hűséges szolgáit, akik már az ő szolgálatában születtek és nevelkedtek föl: összesen 318-an voltak. Ezzel a csapattal indult az ellenség üldözésére. Egészen Dánig ment, ott érte utol őket.</verse>
				<verse number="15">Akkor Abrám kisebb csoportokra osztotta a csapatát, és éjszaka egyszerre több oldalról megtámadta és megfutamította az ellenséget. Majd tovább üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra fekszik.</verse>
				<verse number="16">Visszavett az ellenségtől minden zsákmányt, kiszabadította és visszahozta Lótot, a családjával és minden vagyonával együtt, az asszonyokat, meg a többi foglyot is, akiket az ellenség elhurcolt.</verse>
				<verse number="17">Miután Abrám így legyőzte Kedorláómert és a vele szövetséges királyokat, hazafelé indult. Sodoma királya kivonult Abrám elé a Sávé-völgybe — más néven a Király-völgybe —, hogy köszöntse.</verse>
				<verse number="18">Melkisédek, Sálem királya, a Felséges Isten papja Abrám elé ment, kenyeret és bort hozott neki,</verse>
				<verse number="19">majd megáldotta: „A Felséges Isten, aki az eget és földet teremtette, áldjon meg téged, Abrám!</verse>
				<verse number="20">Áldott legyen a Felséges Isten, aki győzelmet adott neked, Abrám, ellenségeid fölött!” Akkor Abrám Melkisédeknek adta a csatában szerzett zsákmánya tizedrészét.</verse>
				<verse number="21">Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: „Tartsd meg a zsákmányt magadnak, csak a népemet engedd szabadon!”</verse>
				<verse number="22">De Abrám ezt válaszolta: „Nem! Megesküdtem az Örökkévalónak, a Felséges Istennek, aki teremtette az eget és a földet,</verse>
				<verse number="23">hogy semmi szín alatt nem veszek el abból, ami a tiéd —, még egy fonalszálat, vagy egy saruszíjat sem! Nehogy azt mondhasd, hogy te tettél engem gazdaggá!</verse>
				<verse number="24">A magam számára tehát nem fogadhatok el semmit. Legfeljebb azt ajándékozd nekünk, amit a harcosaim útközben megettek, és ami a szövetségeseimet megilleti, akik velünk együtt harcoltak: Anér, Eskól és Mamré hadd vegyék ki részüket a zsákmányból!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Ezek után az Örökkévaló látomásban szólt Abrámhoz: „Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod, és bőséges lesz a jutalmad!”</verse>
				<verse number="2">De Abrám így felelt: „Ó Uram, Örökkévaló! Mit ér nekem a jutalom, ha gyermektelenül halok meg, és a damaszkuszi Eliézer lesz az örökösöm!”</verse>
				<verse number="3">Látod, nem adtál nekem gyermeket, és minden vagyonom ezé a szolgámé lesz!</verse>
				<verse number="4">Az Örökkévaló azonban ezt válaszolta: „Nem Eliézer örököl utánad! A saját fiad, aki tőled származik — ő lesz az örökösöd!”</verse>
				<verse number="5">Majd az Örökkévaló kivitte Abrámot a szabad ég alá, és ezt mondta: „Nézz föl az égre, Abrám! Számold meg a csillagokat, ha tudod! Így lesz az utódaiddal is!”</verse>
				<verse number="6">Abrám pedig hitt az Örökkévalónak, aki ezért igaznak fogadta el őt.</verse>
				<verse number="7">Ezután az Örökkévaló ismét megszólította Abrámot: „Én vagyok az Örökkévaló, aki kihoztalak Úr városából, Babilóniából, hogy neked adjam ezt a földet örökségül.”</verse>
				<verse number="8">De Abrám így válaszolt: „Ó Uram, Örökkévaló! Hogyan lehetek biztos benne, hogy valóban én fogom örökölni ezt a földet?”</verse>
				<verse number="9">Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Hozz nekem egy üszőborjút, egy nőstény kecskét és egy kost — mindegyik három éves legyen —, azután egy gerlét és egy galambfiókát!”</verse>
				<verse number="10">Abrám elhozta ezeket az állatokat, levágta őket, és a madarak kivételével kettévágta azokat. Az egyes állatok fél-darabjait egymással szemben helyezte el, de a madarakat nem vágta ketté.</verse>
				<verse number="11">Ragadozó madarak jelentek meg, lecsaptak a húsra, Abrám azonban elzavarta őket.</verse>
				<verse number="12">Napnyugtakor Abrám mély álomba zuhant, sűrű sötétség borította be, és rémület szállt rá.</verse>
				<verse number="13">Ekkor az Örökkévaló szólt hozzá: „Abrám, tudd meg, hogy leszármazottjaid idegenek és jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék. Ott rabszolgákká teszik, és kegyetlenül elnyomják őket 400 éven keresztül.</verse>
				<verse number="14">Én azonban ítéletet tartok a nép fölött, amely szolgaságba kényszeríti őket, s azután utódaid kijönnek abból az országból nagy gazdagsággal.</verse>
				<verse number="15">Te pedig, Abrám, békességben és bőségben élsz hosszú ideig, azután az élettel betelve és megelégedetten térsz nyugovóra.</verse>
				<verse number="16">Utódaid csak négy nemzedékkel később jönnek vissza erre a földre, mert az emóri nép gonoszsága akkorra éri el a teljességét.”</verse>
				<verse number="17">Miután a nap lement, és leszállt az éj, megjelent egy izzó parázzsal telt füstölgő edény és egy lángoló fáklya, s ezek átmentek a kettévágott állatok darabjai között.</verse>
				<verse number="18">Amikor ez megtörtént, akkor kötött az Örökkévaló szövetséget Abrámmal, és ezt mondta neki: „Abrám, utódaidnak adtam ezt a földet, amely Egyiptom határától a nagy folyamig, az Eufráteszig terjed. Ez a föld most</verse>
				<verse number="19">a kéniek, kenizziek, kadmóniak,</verse>
				<verse number="20">a hettiták, perizziek, refáiak,</verse>
				<verse number="21">emóriak, kánaániak, girgásiak és jebúsziak birtokában van.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Száraj, Abrám felesége nem szült még gyermeket, de volt egy fiatal egyiptomi szolgálója, Hágár.</verse>
				<verse number="2">Azt mondta hát Száraj Abrámnak: „Kérlek, figyelj rám! Az Örökkévaló nem engedte meg, hogy gyermeket szüljek. Tedd meg hát a kedvemért, hogy hálj a szolgálómmal, Hágárral — akkor talán ő majd szül neked gyermeket, akit a sajátomnak tekinthetek!” Abrám beleegyezett.</verse>
				<verse number="3">Így hát Abrám felesége, Száraj a férjének ajándékozta Hágárt, egyiptomi szolgálóját, hogy Abrám felesége legyen. Ez tíz évvel azután történt, hogy Abrám Kánaán földjére érkezett.</verse>
				<verse number="4">Abrám együtt hált Hágárral, aki várandós lett. Mikor azonban Hágár észrevette, hogy gyermeket vár, úrnőjét, Szárajt már nem tisztelte úgy, mint addig.</verse>
				<verse number="5">Ezt azután Száraj elpanaszolta Abrámnak: „Látod, hogy viselkedik velem Hágár, és te nem teszel semmit! Igaz, én adtam neked a szolgálómat, de amióta terhes lett, már nem tisztel úgy, mint azelőtt! Az Örökkévaló legyen bíró közted és közöttem!”</verse>
				<verse number="6">Abrám így felelt: „Száraj, Hágár mégiscsak a te szolgálód! Tegyél vele, amit akarsz!” Ettől fogva Száraj keményen és rosszul bánt Hágárral, aki végül megszökött úrnőjétől.</verse>
				<verse number="7">Hágár a Súrba vezető úton indult el, és éppen egy forráshoz ért, amikor az Örökkévaló angyala megjelent, és megszólította:</verse>
				<verse number="8">„Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mész?” „Úrnőm, Száraj elől menekülök” — válaszolta Hágár.</verse>
				<verse number="9">„Menj csak vissza úrnődhöz, és engedelmeskedj neki!” — mondta az Örökkévaló angyala.</verse>
				<verse number="10">Majd hozzátette: „Annyira megsokasítom utódaidat, hogy meg sem lehet őket számolni.”</verse>
				<verse number="11">Azután ismét szólt hozzá: „Figyelj rám! Gyermeket vársz, és fiút fogsz szülni. Izmáelnek nevezd, mert meghallgatott téged az Örökkévaló, sok szenvedésed között!</verse>
				<verse number="12">Izmáel vad lesz és féktelen, mint a pusztai vadszamár, szembeszáll mindenkivel, és mindenki ellene lesz, mégis rokonai közelében fog lakni.”</verse>
				<verse number="13">Akkor Hágár felkiáltott: „Te vagy az Isten, aki lát engem!” Így nevezte Hágár az Örökkévalót, aki beszélt vele. Majd azt gondolta: „Valóban láttam Istent, és mégis élek?”</verse>
				<verse number="14">Ezért hívják azt a forrást ma is így: „Az Élő Isten forrása, aki lát engem” — ott található Kádés és Bered között.</verse>
				<verse number="15">Ezután Hágár visszatért, majd fiút szült Abrámnak, aki Izmáelnek nevezte a fiát.</verse>
				<verse number="16">Abrám ekkor 86 éves volt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Amikor Abrám 99 éves lett, az Örökkévaló ismét megjelent neki, és megszólította: „Én a Mindenható Isten vagyok, te pedig élj a jelenlétemben, és senki ne vádolhasson téged!</verse>
				<verse number="2">Szövetséget kötök veled, és nagyon megsokasítom utódaidat.”</verse>
				<verse number="3">Akkor Abrám a földre borult Isten előtt, aki így folytatta:</verse>
				<verse number="4">„Lásd, ez az én részem a szövetségből: Sok nép atyjává teszlek.</verse>
				<verse number="5">A neved sem Abrám lesz, hanem Ábrahám, mert sok nép atyjává tettelek.</verse>
				<verse number="6">Nagyon megsokasítalak, nemzeteket támasztok belőled, és királyok származnak tőled.</verse>
				<verse number="7">Szövetséget kötök veled, és nemzedékről-nemzedékre utódaiddal is: örök szövetséget, hogy Istened leszek, és nekik is Istenükké leszek.</verse>
				<verse number="8">Kánaán földjét pedig, amelyen most jövevény vagy, neked és utódaidnak adom örök birtokul, és Istenükké leszek.”</verse>
				<verse number="9">Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: „A te részed a szövetség szerint: tartsd meg szövetségemet, és utódaid is őrizzék meg, nemzedékről-nemzedékre!</verse>
				<verse number="10">Ez az én szövetségem, amelyet veled és utódaiddal kötöttem, s amelyet meg kell tartanotok: minden fiút és férfit metéljetek körül!</verse>
				<verse number="11">Ez legyen a jele szövetségemnek, melyet veled kötöttem, hogy körülmetélitek a férfi testének előbőrét!</verse>
				<verse number="12">Az újszülött fiúknál ezt nyolcnapos korukban végezzétek el, nemzedékről-nemzedékre! Minden fiúgyermekre vonatkozik ez, akár a családod tagja, akár nem — még a pénzen vett rabszolgára is.</verse>
				<verse number="13">Igen, körül kell metélnetek minden fiúgyermeket, akár a saját fiad, akár a rabszolgád gyermeke. Hordozzátok örök szövetségem jelét a testeteken!</verse>
				<verse number="14">Aki pedig közöttetek férfi létére nincs körülmetélve, az megtörte szövetségemet, ezért ki fogják irtani népe közül.”</verse>
				<verse number="15">Azután Isten folytatta: „Ami pedig a feleségedet, Szárajt illeti, ne nevezd többé így, hanem Sára legyen a neve!</verse>
				<verse number="16">Én pedig megáldom őt: fiút adok neked Sárától. Bizony, megáldom Sárát, nemzetek anyjává teszem, és népek királyai származnak tőle.”</verse>
				<verse number="17">Ekkor Ábrahám a földre borult Isten előtt, de magában nevetett, és azt gondolta: „Ugyan, hogy lehetne száz éves koromban fiam? Hát Sára hogyan szülhetne 90 éves létére?”</verse>
				<verse number="18">De hangosan csak ezt válaszolta: „Bárcsak jóindulattal lennél Izmáel iránt!”</verse>
				<verse number="19">„Nem úgy, Ábrahám! — felelt Isten. — Sára, a feleséged szül neked fiút, akit nevezz Izsáknak! Én pedig örök szövetséget kötök Izsákkal és utódaival is.</verse>
				<verse number="20">Azonban meghallgattam kérésedet Izmáel felől: lásd megáldottam, megszaporítom és megsokasítom őt is. Tizenkét fejedelem lesz utódai között, és nagy nemzetté teszem.</verse>
				<verse number="21">De szövetséget csak Izsákkal kötök, akit Sára egy év múlva fog neked szülni.”</verse>
				<verse number="22">Ezzel Isten befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, és fölment tőle.</verse>
				<verse number="23">Még ugyanezen a napon Ábrahám megtette, amit Isten parancsolt neki. Izmáelt, meg háza férfi szolgáit, és azok fiait — akár a házánál születtek, akár pénzért vett rabszolgák voltak — mind összehívta, és megparancsolta, hogy végezzék el a körülmetélést.</verse>
				<verse number="24">Ábrahám 99 éves, a fia, Izmáel pedig 13 éves volt, amikor mindketten körülmetélkedtek.</verse>
				<verse number="25"></verse>
				<verse number="26"></verse>
				<verse number="27">Ugyanazon a napon körülmetélkedtek Ábrahám összes fiú és férfi szolgái is — akár a házánál születtek, akár pénzért vett rabszolgák voltak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Később az Örökkévaló ismét megjelent Ábrahámnak, aki akkoriban Mamré tölgyesében táborozott. A déli hőség idején Ábrahám éppen a sátra bejárata előtt ült, amikor</verse>
				<verse number="2">fölnézett, és látta, hogy három férfi áll a sátra előtt. Eléjük sietett, tisztelettel a földre borult,</verse>
				<verse number="3">majd ezt mondta: „Uram, kérlek, ne kerüld el szolgád házát!</verse>
				<verse number="4">Legyetek a vendégeim! Hadd hozzak egy kis vizet, hogy megmossátok lábatokat! Pihenjetek meg kissé e fa árnyékában!</verse>
				<verse number="5">Hozok egy falat kenyeret, hogy felfrissüljetek, mielőtt tovább indultok, ha már erre visz az utatok!” „Legyen úgy, ahogy mondtad” — válaszolták a férfiak.</verse>
				<verse number="6">Akkor Ábrahám besietett Sárához a sátorba, és azt mondta: „Sietve készíts három adag finomlisztből lepényt a vendégeinknek!”</verse>
				<verse number="7">Majd a csordához sietett, kiválasztott egy szép fiatal borjút, a szolgájára bízta, hogy hamar vágja le, és készítsen belőle ételt.</verse>
				<verse number="8">Azután vette az elkészített húst, sajtot, tejet, és felszolgálta vendégeinek. Amíg a vendégek ettek, Ábrahám szolgálatkészen ott állt mellettük a fa alatt.</verse>
				<verse number="9">Azután az egyik vendég megkérdezte: „Ábrahám, hol van Sára, a feleséged?” „Itt van, bent a sátorban” — felelte Ábrahám.</verse>
				<verse number="10">„A megfelelő időben visszajövök hozzád, és a feleségednek, Sárának fia lesz” — mondta a vendég. Sára eközben a sátor bejáratánál hallgatózott.</verse>
				<verse number="11">Ebben az időben már Ábrahám és Sára is igen megöregedett. Sára régen túl volt már azon a koron, amikor valakinek gyermeke születhet.</verse>
				<verse number="12">Ezért hitetlenkedve nevetett magában, és ezt gondolta: „Ugyan, ez lehetetlen! Öreg vagyok én már ehhez! Meg a férjem is megöregedett.”</verse>
				<verse number="13">Ekkor az Örökkévaló megkérdezte Ábrahámtól: „Miért nevetett Sára? Miért gondolja, hogy ő már túl öreg ahhoz, hogy gyermeket szüljön?</verse>
				<verse number="14">Vajon van-e valami lehetetlen az Örökkévaló számára? A megfelelő időben visszajövök hozzád, és akkor már fia lesz Sárának!”</verse>
				<verse number="15">Sára azonban megijedt, és letagadta: „Nem is nevettem!” — mondta. „De bizony nevettél!” — mondta az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="16">Azután a három vendég tovább indult Sodoma felé, és Ábrahám elkísérte őket, hogy elköszönjön tőlük.</verse>
				<verse number="17">Közben az Örökkévaló ezt gondolta: „Eltitkoljam-e Ábrahám elől, amit tenni készülök?</verse>
				<verse number="18">Hiszen rajta keresztül áldást nyer a föld minden népe, és belőle erős és hatalmas nemzet származik!</verse>
				<verse number="19">Hiszen Ábrahámmal szövetséget kötöttem, hogy gyermekeit és háza népét megtanítsa arra, hogyan járjanak az Örökkévaló útján, hogyan éljenek és cselekedjenek igazságosan és nekem tetsző módon — hogy én is beteljesítsem, amit ígértem neki!”</verse>
				<verse number="20">Akkor az Örökkévaló Ábrahámhoz fordult: „Sodoma és Gomora bűne már az égre kiált. Áldozataik hozzám kiáltanak segítségért.</verse>
				<verse number="21">Lemegyek hát oda, hogy magam is lássam, valóban olyan gonosz dolgokat tesznek-e, ahogy áldozataik panaszolják, vagy nem.”</verse>
				<verse number="22">A másik két férfi továbbment Sodoma felé, az Örökkévaló azonban még ott maradt Ábrahám előtt.</verse>
				<verse number="23">Akkor Ábrahám közelebb lépett az Örökkévalóhoz, és megkérdezte: „Valóban el akarod pusztítani az ártatlan embereket is Sodomában a gonoszokkal együtt?</verse>
				<verse number="24">Ha van ötven igaz a városban, akkor is mindenestül elpusztítod egész Sodomát? Nem kíméled meg a várost az ötven igaz kedvéért?</verse>
				<verse number="25">Nem, ezt el sem tudom képzelni! Lehetetlen, hogy ugyanúgy megöld az igazakat, mint a gonoszokat! Bizonyára különbséget teszel az ártatlan és a bűnös között! Az egész föld Bírája nem hozhat igazságtalan ítéletet!”</verse>
				<verse number="26">Az Örökkévaló így válaszolt: „Rendben van! Ha találok ötven igaz embert Sodomában, az ő kedvükért megkímélem az egész várost.”</verse>
				<verse number="27">Ábrahám folytatta: „Kérlek, Uram, hadd szóljak még egyszer, noha csak por és hamu vagyok!</verse>
				<verse number="28">Lehet, hogy nincs ötven igaz, csak negyvenöt — képes lennél elpusztítani az egész várost a hiányzó öt miatt?” Az Örökkévaló válaszolt: „Ha találok ott negyvenöt igazat, megkímélem a várost.”</verse>
				<verse number="29">„De ha csak negyvenet találsz?” — kérdezte Ábrahám. „Ha negyvenet találok, akkor is megkímélem” — felelte az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="30">„Ne haragudj meg rám Uram, ha még ezek után is szólok! Lehet, hogy csak harmincan vannak” — folytatta Ábrahám. „Nem fogom elpusztítani a várost, ha találok harmincat” — válaszolt az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="31">Ábrahám így folytatta: „Kérlek, Uram, hadd szóljak még egyszer! Lehet, hogy csak húsz igaz ember van a városban.” „Ha csak húszat találok, akkor is megkímélem” — felelte az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="32">„Ne haragudj meg rám Uram, hogy még egyszer szólni merészelek! Lehet, hogy csak tíz igazat találsz ott” — mondta Ábrahám. „Ha legalább tízet találok, akkor sem pusztítom el” — felelte az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="33">Miután az Örökkévaló befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, továbbment, Ábrahám pedig hazatért.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">A két angyal aznap estére ért Sodomába. Lót is a város kapujában ült. Amint meglátta őket, eléjük sietett. Földig hajolt előttük,</verse>
				<verse number="2">és ezt mondta: „Uraim, kérlek, tiszteljétek meg szolgátok házát! Mossátok meg lábatokat, és legyetek a vendégeim ma éjjel! Holnap kora reggel azután folytathatjátok utatokat.” De ők azt válaszolták: „Köszönjük, de inkább itt a téren maradunk éjszakára.”</verse>
				<verse number="3">Lót azonban addig unszolta őket, amíg beleegyeztek, hogy nála szálljanak meg, és betértek hozzá. Lót megvendégelte a két angyalt, készített nekik kovásztalan lepényeket, és megvacsoráztak.</verse>
				<verse number="4">Még mielőtt a vendégek nyugovóra tértek volna, Sodomából a férfiak, kicsinytől nagyig mind odagyűltek Lót háza köré, és</verse>
				<verse number="5">bekiabáltak: „Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek vendégségbe? Hozd csak ki őket, hadd szórakozzunk velük!”</verse>
				<verse number="6">Lót kiment hozzájuk, bezárta maga mögött a kaput,</verse>
				<verse number="7">és kérlelte őket: „Kérlek, testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot!</verse>
				<verse number="8">Inkább kihozom nektek a két leányomat, akik még szüzek, velük tehettek, amit akartok! Csak a vendégeimhez ne nyúljatok, mert ők a vendégjog oltalma alatt állnak.”</verse>
				<verse number="9">De azok rákiáltottak: „Félre az útból! Mit képzel ez a jöttment? Majd ő szabja nekünk a törvényt! A végén te még rosszabbul jársz, mint a vendégeid!” Majd rárohantak Lótra, és be akarták törni az ajtót.</verse>
				<verse number="10">Ekkor a két angyal kinyújtotta a kezét, behúzták Lótot a házba, majd bezárták az ajtót.</verse>
				<verse number="11">A kinti tömeget — fiatalt és öreget egyaránt — vaksággal verték meg, úgy, hogy azok képtelenek voltak megtalálni az ajtót.</verse>
				<verse number="12">Lótnak akkor a két angyal ezt mondta: „Lót, sürgősen el kell hagynod a várost! Vidd magaddal családod tagjait: gyerekeidet, vejeidet, rokonaidat is, mert az Örökkévaló azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk az egész várost. Az Örökkévaló meghallotta azoknak a segélykiáltását, akiket e város lakói bántalmaztak, mi pedig hamarosan el fogjuk pusztítani ezt a várost.”</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Lót tehát azonnal fölkereste két vejét, akik a leányait vették feleségül, és sürgette őket, hogy hagyják el a várost, mert azt az Örökkévaló teljesen elpusztítja. De ők azt hitték, hogy Lót csak tréfál.</verse>
				<verse number="15">Már hajnalodott, és az angyalok egyre sürgették Lótot: „Induljatok már el! Fogd a feleségedet, meg a jelen lévő két leányodat, és menjetek már, hogy el ne vesszetek a várost sújtó csapás miatt!”</verse>
				<verse number="16">Lót még ekkor is tétovázott. Az Örökkévaló azonban irgalmas volt hozzá, ezért az angyalok kézen fogták Lótot, a feleségét, meg két leányát, és kivezették őket a városból.</verse>
				<verse number="17">Akkor az egyik angyal ezt mondta: „Sietve meneküljetek tovább, hogy életben maradjatok! Meg ne álljatok sehol a völgyben, és vissza se nézzetek! Fussatok a hegyek közé, hogy meg ne haljatok!”</verse>
				<verse number="18">De Lót ezt kérte: „Jaj, Uram, ne kelljen olyan messzire mennünk!</verse>
				<verse number="19">Ha már olyan irgalmas voltál hozzánk, és jóindulattal megkímélted az életünket, akkor ne kelljen a hegyek közé mennünk, mert útközben esetleg utolér a veszedelem, és meghalunk!</verse>
				<verse number="20">Látod, itt van a közelben ez a kicsiny város, hadd fussunk oda! Ott biztonságban leszünk, és életben maradunk.”</verse>
				<verse number="21">Az angyal így válaszolt: „Rendben van, kérésed szerint lesz: nem pusztítom el azt a kicsiny várost — menekülj oda! De siess, mert amíg oda nem érsz, semmit sem tehetek!” Ezért hívják azt a várost Cóárnak.</verse>
				<verse number="22"></verse>
				<verse number="23">Éppen akkor kelt föl a nap, amikor Lót Cóárba érkezett.</verse>
				<verse number="24">Ekkor az Örökkévaló tüzes kénesőt zúdított Sodomára és Gomorára — úgy zuhogott rájuk az égből, az Örökkévalótól, mint a záporeső.</verse>
				<verse number="25">Elpusztította és fölégette azokat a városokat és az egész völgyet, minden lakosukkal, és a környék növényzetével együtt.</verse>
				<verse number="26">Cóár felé menet azonban Lót felesége visszanézett Sodomára, és sóoszloppá változott.</verse>
				<verse number="27">Akkor reggel Ábrahám is korán kelt. Oda ment, ahol az Örökkévaló előtt állt.</verse>
				<verse number="28">Onnan Sodoma, Gomora és a völgy felé nézett. A távolból látta, hogy az egész vidék elpusztult, s már csak a füst száll fel onnan, mint a kemencéből.</verse>
				<verse number="29">De mikor az Örökkévaló elpusztította a völgyben lévő városokat, ahol Lót lakott, nem feledkezett meg Ábrahámról, Lótot kivezette a pusztulás elől.</verse>
				<verse number="30">Később Lót otthagyta Cóárt, mert félt ott maradni. Fölment a hegyekbe, keresett egy barlangot, és ott lakott a leányaival együtt.</verse>
				<verse number="31">Egyszer az elsőszülött leány azt mondta a húgának: „Nézd, apánk kezd megöregedni, és ezen a vidéken nincs senki, aki feleségül vehetne minket, ahogy az mindenütt szokás.</verse>
				<verse number="32">Gyere, itassuk le apánkat borral, és háljunk vele, hogy ne haljon ki a családunk!”</verse>
				<verse number="33">Úgy is lett: aznap este a két leány addig kínálta Lótot borral, amíg egészen megrészegedett. Akkor az idősebb leány az apjával hált. Lót azonban annyira nem volt magánál, hogy később semmire sem emlékezett.</verse>
				<verse number="34">Másnap reggel az idősebb ezt mondta a húgának: „Látod, tegnap én háltam apánkkal! Adjunk neki ma este is bort, és most hálj vele te. Így biztosan lesznek utódaink, és nem hal ki a családunk.”</verse>
				<verse number="35">Tehát aznap este a leányok ismét leitatták apjukat, majd a kisebbik leánya hált Lóttal, aki az egészből semmit sem fogott föl.</verse>
				<verse number="36">Így történt, hogy Lót mindkét leánya a saját apjától fogant gyermeket.</verse>
				<verse number="37">Az idősebb fiút szült, akit Moábnak nevezett el. Tőle származott a moábi nép.</verse>
				<verse number="38">A fiatalabbnak is fia született, akit anyja Ben-Amminak nevezett. Ettől a fiútól származnak az ammoniak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Ezután Ábrahám dél felé vándorolt, és egy ideig Súr és Kádés között táborozott. Majd Gerár területén lakott, mint jövevény,</verse>
				<verse number="2">és mindenkinek azt mondta Sáráról, hogy a testvére. Abímelek, Gerár királya elküldte embereit, és Sárát a háremébe vitette.</verse>
				<verse number="3">Azonban Isten megjelent Abímeleknek álmában, és azt mondta a királynak: „Abímelek, meg kell halnod, mert elvetted a férjétől azt az asszonyt!”</verse>
				<verse number="4">Azonban Abímelek még egy ujjal sem nyúlt Sárához, és így válaszolt: „Uram, vajon megölsz-e valakit, ha ártatlan?</verse>
				<verse number="5">Mind Ábrahám, mind Sára azt mondta, hogy ők testvérek! Az én lelkiismeretem tiszta, és tenni sem tettem semmi rosszat!”</verse>
				<verse number="6">Isten így felelt: „Tudom, hogy tiszta a lelkiismereted. Éppen ezért óvtalak meg attól, hogy vétkezz ellenem, és nem engedtem, hogy hozzá nyúlj.</verse>
				<verse number="7">Most hát add vissza őt a férjének! Mivel Ábrahám próféta, ezért ha ő imádkozik érted, akkor életben hagylak. De tudd meg, ha nem adod vissza az asszonyt a férjének, biztosan meghalsz a családoddal és szolgáiddal együtt!”</verse>
				<verse number="8">Reggelre kelve Abímelek azonnal összehívta a szolgáit, és mindent elmondott nekik, azok pedig nagyon megrémültek.</verse>
				<verse number="9">Majd hívatta Ábrahámot is, és szemére vetette: „Ábrahám, hogy tehettél ilyet velünk?! Mit vétettem én neked, hogy ilyen nagy veszedelembe sodortál országommal együtt? Nem lett volna szabad ilyet tenned! De miért is mondtad a feleségedről, hogy a testvéred?”</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Ábrahám ezt felelte: „Azért, mert azt gondoltam, hogy nincs itt istenfélelem az emberekben, s meg is ölhetnek azért, hogy a feleségemet elrabolják tőlem.</verse>
				<verse number="12">Amellett Sára valóban a féltestvérem, mert egy apától származunk, csakhogy nem egy anyától. Így lett a feleségem.</verse>
				<verse number="13">Amikor Isten vándorútra indított bennünket az atyai házból, megkértem a feleségemet, hogy bárhová vetődünk is, irántam való szeretetből mindenhol mondja azt, hogy csak testvérek vagyunk.”</verse>
				<verse number="14">Akkor Abímelek elhalmozta Ábrahámot ajándékokkal: juhokat, marhákat, szolgákat és szolgálókat adott neki, és visszaadta neki a feleségét, Sárát is.</verse>
				<verse number="15">Majd ezt mondta: „Nézd, Ábrahám, előtted van az egész országom, ahol akarsz, ott lakhatsz.”</verse>
				<verse number="16">Ezután Abímelek Sárához fordult: „Lásd, ezer ezüstpénzt adtam a bátyádnak, hogy mindenki láthassa, mennyire ártatlan vagy ebben a dologban. Ezzel mindenki előtt igazolom ártatlanságodat, és helyreállítottam becsületedet.”</verse>
				<verse number="17">Majd Ábrahám imádkozott Istenhez Abímelekért és a családjáért. Ugyanis Isten — Sára miatti büntetésül — meddőséggel sújtotta Abímelek családjának nőtagjait. Isten meghallgatta Ábrahám kérését, és meggyógyította őket. Ezután ismét születtek gyermekek Abímelek családjában.</verse>
				<verse number="18"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Az Örökkévaló megáldotta Sárát, és beteljesítette, amit neki ígért.</verse>
				<verse number="2">Sára tehát áldott állapotba került, és fiút szült Ábrahámnak — annak ellenére, hogy Ábrahám már idős volt — éppen abban az időben, amelyet az Örökkévaló előre megmondott.</verse>
				<verse number="3">Ábrahám Izsáknak nevezte a fiát, akit Sára szült neki.</verse>
				<verse number="4">Amikor Izsák nyolc napos lett, Ábrahám körülmetélte a fiát, ahogy azt Isten korábban megparancsolta.</verse>
				<verse number="5">Amikor Izsák született, Ábrahám száz éves volt.</verse>
				<verse number="6">Sára ezt mondta: „Nézzétek, milyen nagy örömöt szerzett nekem Isten! Aki csak hallja, velem együtt nevet!</verse>
				<verse number="7">Ugyan ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még csecsemőt fog szoptatni? S nézzétek! Fiút szültem neki vénségére!”</verse>
				<verse number="8">A kisgyermek pedig növekedett, s amikor eljött az ideje, az anyja már nem szoptatta tovább. Ekkor Ábrahám nagy vendégséget szerzett, és megünnepelték, hogy Sára elválasztotta Izsákot.</verse>
				<verse number="9">Sára látta, amint Ábrahám másik fia — akit az egyiptomi Hágár szült — játszik Izsákkal.</verse>
				<verse number="10">Akkor Sára Ábrahámhoz ment, és ezt kérte: „Kérlek, küldd el innen ezt a szolgálót és a fiát! Ne örököljön az ő fia az én fiammal együtt!”</verse>
				<verse number="11">Ez azonban nagyon nehezére esett Ábrahámnak, a fia, Izmáel miatt.</verse>
				<verse number="12">Akkor Isten megszólította: „Ábrahám, ne gondold, hogy ez valami rosszat jelent, és ne aggódj a fiad és a szolgáló miatt! Tedd meg mindazt, amit Sára kért tőled, mert az utódaidra vonatkozó ígéreteim Izsák által fognak beteljesedni!</verse>
				<verse number="13">Azonban a szolgáló fiának utódait is nemzetté szaporítom. Hiszen ő is a te fiad!”</verse>
				<verse number="14">Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, készített útra való ételt és víztömlőt. A csomagot fölsegítette Hágár vállára. Azután végleg elküldte a fiával, Izmáellel együtt. Hágár útnak indult, és Beérseba pusztájában bolyongott.</verse>
				<verse number="15">Amikor kifogyott a víz a tömlőből, lefektette Izmáelt egy bokor árnyékába,</verse>
				<verse number="16">maga pedig egy nyíllövésnyi távolságra odébb ment. Azt gondolta: „Nem bírom végignézni, hogy hal szomjan a fiam!” — és keserves sírásra fakadt.</verse>
				<verse number="17">De Isten meghallotta a gyermek sírását, és Isten angyala kiáltott az égből Hágárnak: „Miért sírsz, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a gyermek sírását!</verse>
				<verse number="18">Kelj csak föl, fogd kézen a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy nemzetté teszem őt!”</verse>
				<verse number="19">Ekkor Isten megnyitotta Hágár szemét, aki észrevett egy forrást a közelben, odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiát.</verse>
				<verse number="20">Isten továbbra is gondot viselt Izmáelre, aki felnőtt a pusztában, megtanult az íjjal bánni, és vadász lett.</verse>
				<verse number="21">Párán vidékén tanyázott a pusztaságban, és amikor eljött az ideje, anyja Egyiptomból hozott neki feleséget.</verse>
				<verse number="22">Történt egyszer, hogy Abímelek és Píkól, a sereg vezére felkeresték Ábrahámot. Ezt mondta neki Abímelek: „Ábrahám, látjuk, hogy Isten van veled mindenben, amit teszel.</verse>
				<verse number="23">Esküdj meg Istenre, hogy soha nem ártasz nekem vagy utódaimnak, hanem ugyanolyan hűséggel leszel irántam és népem iránt — akik között jövevényként laksz —, mint ahogyan én bántam veled!”</verse>
				<verse number="24">Ábrahám ezt válaszolta: „Megesküszöm, hogy úgy lesz!”</verse>
				<verse number="25">Azután szemrehányást tett Abímeleknek, hogy annak pásztorai erőszakkal elfoglaltak egy kutat, amely Ábrahámé volt.</verse>
				<verse number="26">Abímelek így védekezett: „Nem tudtam róla! Te sem mondtad eddig, most hallottam erről először. Nem tudom, melyik szolgám tehetett ilyet!”</verse>
				<verse number="27">Akkor Ábrahám juhokat, kecskéket és marhákat ajándékozott Abímeleknek, és szövetséget kötöttek egymással.</verse>
				<verse number="28">Majd Ábrahám különválasztott a nyájából hét fiatal nőstény juhot.</verse>
				<verse number="29">Abímelek pedig megkérdezte: „Miért választottad külön ezeket? Mit jelent ez?”</verse>
				<verse number="30">„Fogadd el tőlem ezt a hét juhot annak bizonyítékául, hogy én ástam azt a kutat!” — felelte Ábrahám.</verse>
				<verse number="31">Ezért hívják azt a helyet mindmáig Beérsebának — mert ott kötöttek szövetséget, és esküvel erősítették meg. Azután Abímelek és Píkól, a sereg vezére visszatért a filiszteusok földjére.</verse>
				<verse number="32"></verse>
				<verse number="33">Ábrahám egy tamariszkuszfát ültetett Beérsebában, és imádta az Örökkévalót, az Örök Istent.</verse>
				<verse number="34">Ezután még hosszú ideig tartózkodott a filiszteusok földjén.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Ezek után Isten próbára tette Ábrahámot. Megszólította: „Ábrahám!” Ő pedig válaszolt: „Igen, Uram!”</verse>
				<verse number="2">„Vedd magad mellé egyetlen fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el Mórijjá földjére! Ott majd mutatok neked egy hegyet, azon áldozd föl Izsákot égőáldozatként!” — mondta Isten.</verse>
				<verse number="3">Másnap Ábrahám már korán reggel fölkészült az útra. Felnyergelte a szamarát, fát hasogatott az égőáldozathoz, és két szolgájával és Izsákkal együtt elindultak arra a helyre, amelyet Isten mondott.</verse>
				<verse number="4">A harmadik napon Ábrahám távolról meglátta azt a hegyet, ahová igyekezett.</verse>
				<verse number="5">Akkor ezt mondta szolgáinak: „Telepedjetek le itt, vigyázzatok a szamárra, és várjatok ránk. Mi pedig a fiammal elmegyünk oda, és imádkozunk, azután majd visszajövünk.”</verse>
				<verse number="6">Ábrahám a tűzifát a fia, Izsák vállára tette, az égő parazsat és a kést maga vitte, és ketten indultak tovább.</verse>
				<verse number="7">Útközben Izsák az apjához fordult: „Édesapám!” „Tessék, fiam!” — mondta Ábrahám. „Itt a fa és a parázs a tűzgyújtáshoz, de hol van az áldozati bárány?” — kérdezte Izsák.</verse>
				<verse number="8">„Isten maga fog gondoskodni az áldozati bárányról” — felelte Ábrahám, és együtt folytatták az utat.</verse>
				<verse number="9">Amikor arra a helyre értek, amelyet Isten mutatott neki, Ábrahám oltárt épített, majd elrendezte rajta a tűzifát. Azután megkötözte a fiát, Izsákot, és őt is az oltárra helyezte a tűzifa tetejére.</verse>
				<verse number="10">Már éppen felemelte a kést, hogy Izsákot megölje,</verse>
				<verse number="11">de az Örökkévaló angyala rákiáltott az égből: „Ábrahám, Ábrahám!” „Igen, Uram!” — felelt Ábrahám.</verse>
				<verse number="12">„Ne öld meg a fiút! Ne bántsd! Miután próbára tettelek, látom, hogy valóban féled és tiszteled Istent, és egyszülött fiadat sem tagadtad meg tőlem” — kiáltotta az angyal.</verse>
				<verse number="13">Amikor Ábrahám körülnézett, a háta mögött egy kost pillantott meg, amely szarvánál fogva megakadt a sűrű bozótban. Tehát odament, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.</verse>
				<verse number="14">Ezért Ábrahám így nevezte azt a helyet: „Az Örökkévaló gondoskodik.” Azóta mondják ezt az emberek: „Az Örökkévaló gondoskodik rólunk az ő hegyén!”</verse>
				<verse number="15">Azután az Örökkévaló angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből:</verse>
				<verse number="16">„Azt mondja az Örökkévaló: Mivel megtetted, hogy a fiad is átadtad nekem — igen, még az egyetlen fiadat is —, ezért magamra esküszöm,</verse>
				<verse number="17">hogy gazdagon és bőségesen megáldalak, utódaidat megsokasítom és megszaporítom, mint égen a csillagokat, és mint tenger partján a homokot. A te utódod fogja birtokolni ellenségeinek kapuját,</verse>
				<verse number="18">és a te utódod által fogom megáldani a föld összes nemzeteit. Igen, mindezekkel megáldalak, mert engedelmeskedtél szavamnak.”</verse>
				<verse number="19">Ezután Ábrahám visszatért a várakozó szolgákhoz, majd együtt hazamentek Beérsebába, mert abban az időben ott táboroztak.</verse>
				<verse number="20">Később valaki hírt hozott Ábrahámnak Náhórról, a testvéréről. Elmondta, hogy Náhórnak és feleségének, Milkának fiai születtek:</verse>
				<verse number="21">Úc, az elsőszülött, azután Búz, a második, majd Kemúél, a harmadik, akinek fia Arám,</verse>
				<verse number="22">azután Keszed, Hazó, Pildás, Jidláf és Betúél. Ezek nyolcan mind Náhór és Milká fiai voltak. Rebeka Betúél leánya volt.</verse>
				<verse number="23"></verse>
				<verse number="24">Náhórnak még négy gyermeke született a másodfeleségétől, Reúmától: Tebah, Gaham, Tahas és Maaka.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Sára 127 évet élt — ennyi volt az életideje.</verse>
				<verse number="2">Kánaán földjén halt meg, Kirját-Arbában, vagyis Hebronban. Ábrahám meggyászolta a feleségét.</verse>
				<verse number="3">Majd mikor leteltek a gyász napjai, elment a hettitákhoz, és így szólt hozzájuk:</verse>
				<verse number="4">„Tudjátok, hogy idegen és jövevény vagyok közöttetek. Kérlek, adjatok nekem alkalmas temetkezőhelyet saját birtokul, hogy oda temessem halottamat!”</verse>
				<verse number="5">„Hallgass meg minket, Urunk — felelték a hettiták —, hiszen nagy fejedelem vagy közöttünk! Válaszd bármelyik neked tetsző temetkezőhelyet, és oda temesd halottadat! Egyikünk sem fogja megtagadni tőled, sem megakadályozni téged, akármelyikünké is legyen az a hely.”</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Akkor Ábrahám fölkelt, és meghajolt a hettiták előtt,</verse>
				<verse number="8">majd ezt válaszolta: „Ha valóban megengeditek, hogy itt temessem el halottamat, akkor szóljatok az érdekemben Efrónnak, Cóár fiának!</verse>
				<verse number="9">Mert az ő tulajdona az a makpélai barlang, a szántóföldje végében — azt szeretném megvenni tőle. Teljes árat fizetek érte, akármennyi is legyen az. Itt előttetek kész vagyok megadni az árát, hogy saját temetkezőhelyem legyen az a barlang.”</verse>
				<verse number="10">Efrón is ott ült a hettita vezetők között, és most ő szólalt meg, hogy mindenki hallotta, aki arra járt a városkapunál:</verse>
				<verse number="11">„Nem úgy, Uram! Hanem, kérlek, hallgasd meg ajánlatomat! Neked adom azt az egész földet, amelyben a barlang fekszik. Népem fiai előtt, mint tanúk előtt, neked adom, csak temesd oda halottadat!”</verse>
				<verse number="12">Ábrahám ismét meghajolt a föld tulajdonosai előtt.</verse>
				<verse number="13">Majd ezt válaszolta Efrón ajánlatára az összes jelenlévő hettita előtt: „Kérlek, fogadd el, hogy teljes árat akarok fizetni a földedért! Ha eladod azt a földet, én megveszem tőled, és megadom az árat, amit kérsz. Akkor majd eltemetem oda halottamat.”</verse>
				<verse number="14">Efrón akkor így felelt:</verse>
				<verse number="15">„Uram, kérlek, halld ajánlatomat! Az a földdarab mindössze 400 sékel ezüstöt ér. De kettőnk között egy ilyen összeg csekélységnek számít — temesd csak el oda nyugodtan halottadat!”</verse>
				<verse number="16">Ábrahám ezzel elfogadta az ajánlatot, és a többi hettita előtt kimérte Efrón kezéhez a 400 sékel ezüstöt, ahogy az a kereskedők között szokás, ha üzletet kötnek.</verse>
				<verse number="17">Így vásárolta meg a hettiták nyilvánossága előtt Ábrahám Efróntól azt a makpélai földdarabot. Ez a terület Mamrétól, azaz Hebrontól keletre fekszik, fák is vannak rajta, és ebben van az a bizonyos barlang. Mindez Ábrahám tulajdona lett.</verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19">Ezután Ábrahám eltemette Sárát, a feleségét Makpéla mezején, a barlangban, Mamrétól, azaz Hebrontól keletre, Kánaán földjén.</verse>
				<verse number="20">Ez a földdarab, a benne fekvő barlanggal együtt — mivel a hettitáktól megvásárolta — Ábrahám jogos tulajdona lett, családi temetkezőhelyül.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Az Örökkévaló mindenben megáldotta Ábrahámot, aki magas kort ért meg.</verse>
				<verse number="2">Egy napon magához hívta a legidősebb és rangban első szolgáját, akire a többi szolga irányítását és minden vagyona igazgatását bízta. Ezt mondta neki: „Jöjj csak ide! Rád akarom bízni, hogy hozz feleséget a fiamnak, Izsáknak. Meg kell esküdnöd az Örökkévalóra, ég és föld Istenére, hogy nem a kánaániak leányai közül szerzel neki feleséget! Nem azok közül, akik ezen a földön élnek! Hanem visszatérsz abba az országba, ahonnan jöttem, ott felkeresed a rokonaimat, és közülük hozol a fiamnak feleséget. Tedd ide a kezedet a combom alá, és esküdj meg!”</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">A szolga megkérdezte: „Ha az a leány nem akarna velem ide jönni, akkor vigyem vissza a fiadat arra a földre, amelyről kijöttél?”</verse>
				<verse number="6">„Nem, dehogy! A fiamat semmi szín alatt ne vidd vissza!</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévaló, az ég Istene kihozott engem apám házából és családjából. Kihozott szülőföldemről és rokonaim közül. Megszólított, és megesküdött, hogy utódaimnak adja ezt a földet. Igen, az Örökkévaló küldje el angyalát előtted, hogy sikerrel járj, és onnan hozz a fiamnak feleséget!</verse>
				<verse number="8">Ha pedig az a leány nem akar veled eljönni, akkor fel vagy mentve az eskü alól — csak a fiamat oda vissza ne vidd!” — felelte Ábrahám.</verse>
				<verse number="9">Akkor a szolga Ábrahám combja alá tette a kezét, és megesküdött erre.</verse>
				<verse number="10">Majd kiválasztott tízet gazdája tevéi közül, és megrakta őket gazdája válogatott kincseivel, amelyeket ajándéknak szánt. A tevekaravánnal azután Mezopotámiába indult. Hosszú utazás után megérkezett a városhoz, ahol régen Náhor lakott.</verse>
				<verse number="11">Már esteledett, amikor a város határában egy kút mellett megállapodott, és megpihentette tevéit. Ebben az időben szoktak az asszonyok és leányok a kúthoz jönni, hogy vizet merítsenek.</verse>
				<verse number="12">A szolga ekkor így imádkozott: „Örökkévaló, Ábrahámnak, gazdámnak Istene! Kérlek, mutasd meg Ábrahám iránti hűségedet és jóindulatodat! Segíts meg, hogy még ma megtaláljam azt a leányt!</verse>
				<verse number="13">Nézd, ide állok a kút mellé, mikor a városból vízért jönnek a leányok!</verse>
				<verse number="14">Adj nekem, kérlek, jelt, hogy lássam, melyik fiatal leányt szántad Izsáknak! Ez legyen a jel: amikor megkérem őket, hogy adjanak innom a korsójukból, amelyikük azt válaszolja: »Igyál csak, sőt még a tevéidet is megitatom« — arról fogom tudni, hogy ő az, akit Izsáknak szántál feleségül. Így mutasd meg, kérlek, hogy szeretettel és hűséggel vagy gazdám iránt!”</verse>
				<verse number="15">Még be sem fejezte, amikor egy fiatal leány közeledett a kúthoz, korsóval a vállán. Rebeka volt az, Betúél leánya. (Betúél Milká fia, Milká pedig Náhórnak, Ábrahám testvérének felesége volt.) Nagyon szép volt a leány, fiatal és hajadon. Lement a kúthoz, megtöltötte a korsót, majd indult vissza.</verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">Ekkor Ábrahám szolgája odafutott hozzá, és megszólította: „Kérlek, adj innom a korsódból!”</verse>
				<verse number="18">Rebeka azonnal levette a korsót a válláról, és inni adott neki: „Igyál, uram!”</verse>
				<verse number="19">Majd, miután a szolga ivott, még hozzátette: „Húzok vizet a tevéidnek is, uram, és adok nekik, amennyit kívánnak.”</verse>
				<verse number="20">Sietve hozzá is látott a tíz teve megitatásához: korsójából az állatok vályújába öntötte a vizet, majd ismét hozott a kútról, amíg csak a tevék eleget nem ittak.</verse>
				<verse number="21">Közben a szolga szótlanul állt, és figyelte, hogy az Örökkévaló hogyan ad választ kérésére, és hogy sikeressé teszi-e küldetését.</verse>
				<verse number="22">Amikor a tevék már teleitták magukat, a szolga Rebekának ajándékozott egy fél sékel súlyú arany gyűrűt, meg két arany karperecet, amelyek egyenként 5 sékelt nyomtak.</verse>
				<verse number="23">Majd megkérdezte: „Kérlek, mondd meg nekem, kinek a leánya vagy? Van-e számunkra szálláshely apád házánál?”</verse>
				<verse number="24">Rebeka válaszolt: „Apám Betúél, akit Milká Náhornak szült —</verse>
				<verse number="25">majd hozzátette —, van nálunk bőven hely a számotokra, meg az állataitoknak is takarmány, megszállhattok nálunk!”</verse>
				<verse number="26">Akkor a szolga földig hajtotta magát, és imádta az Örökkévalót:</verse>
				<verse number="27">„Áldott legyen az Örökkévaló, gazdámnak, Ábrahámnak Istene, aki hűséggel és szeretettel bánt gazdámmal, és megtartotta ígéretét! Bizony, ő az, aki engem gazdám testvérének családjához vezetett!”</verse>
				<verse number="28">Ezalatt Rebeka hazafutott, és mindent elmondott anyjának és a többieknek.</verse>
				<verse number="29">Ott volt a bátyja, Lábán is, aki mindent hallott, és látta az ékszereket, amelyeket Rebeka kapott. Kifutott hát a forráshoz, és ott találta Ábrahám szolgáját a tevékkel együtt.</verse>
				<verse number="30"></verse>
				<verse number="31">Ezt mondta neki: „Jöjj be hozzánk, áldott embere az Örökkévalónak! Ne várakozz itt kint, készítettem szállást a számotokra, és az állataitoknak is adok helyet!”</verse>
				<verse number="32">Amikor Ábrahám szolgája a rokonok házához érkezett, Lábán lemálházta a tevéket, enni adott nekik, azután a férfiaknak vizet adott, hogy lemossák lábukról az út porát.</verse>
				<verse number="33">Majd vacsorához ültették őket, de Ábrahám szolgája ezt mondta: „Előbb szeretném elmondani, mi járatban vagyok, majd azután eszem.” „Hallgatunk téged!” — mondta Lábán.</verse>
				<verse number="34">A szolga hozzákezdett: „Én Ábrahámot szolgálom,</verse>
				<verse number="35">akit az Örökkévaló gazdagon megáldott és hatalmassá tett. Adott neki az Örökkévaló nyájakat és csordákat, rengeteg ezüstöt és aranyat, sok szolgát és szolgálót, tevét és szamarat.</verse>
				<verse number="36">Sára, uramnak felesége fiút szült uramnak idős korában, és uram minden vagyonát ez a fiú örökli.</verse>
				<verse number="37">Mikor elindultam, uram megesketett engem: »Ne a kánaániak leányai közül szerezz a fiamnak feleséget! Ne azok közül, akik ezen a földön laknak!</verse>
				<verse number="38">Utazz el abba az országba, ahonnan jöttem, ott keresd fel apám rokonait, és közülük hozz a fiamnak feleséget.«</verse>
				<verse number="39">Akkor megkérdeztem uramtól: Ha az a leány nem akarna velem ide jönni, akkor mitévő legyek?</verse>
				<verse number="40">Ő pedig így felelt: »Az Örökkévaló, akinek jelenlétében élek, elküldi angyalát előtted, hogy sikeressé tegye utadat, és feleséget hozz a fiamnak apám rokonsága közül.</verse>
				<verse number="41">Ha pedig elmész a rokonaimhoz, de ők nem akarják elengedni azt a leányt veled, akkor fel leszel mentve esküd alól.«</verse>
				<verse number="42">Amikor ma a kúthoz érkeztem, így imádkoztam: Örökkévaló, Ábrahámnak, gazdámnak Istene! Kérlek, tedd sikeressé küldetésemet!</verse>
				<verse number="43">Nézd, ide állok a kút mellé, és megvárom, amíg a városból vízért jön egy leány. Majd megkérem, hogy adjon innom a korsójából.</verse>
				<verse number="44">Ha így felel: »Igyál csak, sőt még a tevéidet is megitatom« — arról fogom tudni, hogy ő az, akit Izsáknak szántál feleségül!</verse>
				<verse number="45">Még be sem fejeztem magamban az imádkozást, amikor láttam, hogy Rebeka közeledik a kúthoz, korsóval a vállán. Lement a kúthoz, és megtöltötte a korsót. Ekkor megszólítottam: »Kérlek, adj innom a korsódból!«</verse>
				<verse number="46">Rebeka azonnal levette a korsót a válláról, és ezt mondta: »Igyál! Húzok vizet a tevéidnek is, és megitatom őket.« Akkor ittam, és Rebeka megitatta a tevéimet is.</verse>
				<verse number="47">Majd megkérdeztem: »Kérlek, mondd meg nekem, kinek a leánya vagy?« Rebeka válaszolt: »Apám Betúél, akit Milká Náhornak szült.« Akkor megajándékoztam őt egy arany gyűrűvel és két arany karpereccel.</verse>
				<verse number="48">Majd földig hajoltam, imádtam és áldottam az Örökkévalót, gazdámnak, Ábrahámnak Istenét, aki egyenes úton vezetett engem, gazdám testvérének leányához, hogy őt vigyem a gazdám fiának feleségül.</verse>
				<verse number="49">Most hát, kérlek, mondjátok meg, jóindulattal és rokoni szeretettel bántok-e gazdámmal! Ha nem, mondjátok meg azt is, hogy tovább menjek!”</verse>
				<verse number="50">Erre Betúél és Lábán így válaszoltak: „Nyilvánvaló, hogy lépéseidet az Örökkévaló irányította hozzánk! Ehhez nincs mit hozzátenni, és mi semmit sem szólhatunk ellene.</verse>
				<verse number="51">Nézd, itt van Rebeka, vidd őt magaddal, és legyen urad fiának felesége — úgy, ahogy azt az Örökkévaló elhatározta.”</verse>
				<verse number="52">Amikor ezt Ábrahám szolgája hallotta, földig hajolt az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="53">Azután megajándékozta Rebekát azokkal a drága holmikkal, amelyeket erre a célra hozott magával: gyönyörű ruhákkal, értékes arany- és ezüstékszerekkel. Drága ajándékokat adott Rebeka anyjának és bátyjának is.</verse>
				<verse number="54">Ezután a szolga és a kíséretében lévő emberek ettek-ittak, majd ott töltötték az éjszakát. Reggel a szolga kérte vendéglátóit, hogy engedjék útra kelni, hogy visszatérjen urához.</verse>
				<verse number="55">Rebeka anyja és bátyja azonban ezt felelték: „Hadd maradjon még velünk Rebeka vagy tíz napig, azután keljetek útra!”</verse>
				<verse number="56">De a szolga így válaszolt: „Kérlek, ne tartsatok vissza, ha már az Örökkévaló ennyire megáldotta küldetésemet! Bocsássatok el, hadd térjek vissza uramhoz!”</verse>
				<verse number="57">„Jól van, hívjuk ide, és kérdezzük meg a leányt” — válaszolták ők.</verse>
				<verse number="58">Így is történt. Megkérdezték Rebekát: „Akarsz-e még ma útra kelni Ábrahám szolgájával?” „Igen, még ma elmegyek” — felelte ő.</verse>
				<verse number="59">Ekkor a családja elbocsátotta őt, és vele együtt a dajkáját, és a vendégeiket, Ábrahám szolgáit.</verse>
				<verse number="60">Családtagjai búcsúzóul így áldották meg Rebekát: „Sokasodjanak utódaid, húgunk, ezerszer tízezerig! Foglalja el utódod ellenségeinek kapuját!”</verse>
				<verse number="61">Ezután Rebeka a szolgálóival együtt tevékre ült, és Ábrahám szolgáját követve, útra keltek. Így vitte el a szolga Rebekát.</verse>
				<verse number="62">Izsák tovább költözött a Lahaj-Rói forrástól a délvidékre.</verse>
				<verse number="63">Egyik este Izsák éppen kiment a mezőre elmélkedni, és amint fölnézett, messziről látta, hogy egy tevekaraván közeledik.</verse>
				<verse number="64">Rebeka is észrevette Izsákot a távolból, s azonnal leszállt a tevéről.</verse>
				<verse number="65">Megkérdezte a szolgát: „Uram, kérlek, ki az a férfi ott a távolban, aki felénk közeledik?” „Ő Izsák, az én uram” — felelte a szolga. Ekkor Rebeka elfátyolozta magát.</verse>
				<verse number="66">Miután találkoztak, a szolga mindenről beszámolt Izsáknak.</verse>
				<verse number="67">Rebekát Izsák bevezette abba a sátorba, amely Sáráé volt. Azután feleségül vette Rebekát, és nagyon megszerette — s többé már nem szomorkodott Sára halála miatt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Ábrahám újra megházasodott. Ketúrának hívták a feleségét.</verse>
				<verse number="2">Tőle születtek ezek a fiai: Zimrán, Joksán, Medán, Midján, Jisbák és Súah.</verse>
				<verse number="3">Joksán fiai: Sebá és Dédán. Az asszírok, letúsiak és a leummiak Dédántól származnak.</verse>
				<verse number="4">Midján fiai: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mindannyian Ketúrá leszármazottjai.</verse>
				<verse number="5">Ábrahám még életében úgy rendelkezett, hogy minden vagyonát Izsák örökölje.</verse>
				<verse number="6">A többi fiának, akik másodfeleségeitől születtek, ajándékokat adott, és még életében elküldte őket Izsák mellől, messze keletre.</verse>
				<verse number="7">Ábrahám igen hosszú életű volt: 175 évet élt. Amikor kilehelte lelkét, megelégedettségben és az élettel betelve, idős korában csatlakozott őseihez.</verse>
				<verse number="8"></verse>
				<verse number="9">Fiai, Izsák és Izmáel temették el Makpéla barlangjában, amely Mamrétól keletre fekszik. Ez a terület, a barlanggal együtt, korábban a hettita Cóár fiának, Efrónnak a tulajdonában volt, azonban Ábrahám megvásárolta a hettitáktól, majd Sárát, a feleségét oda temette.</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Miután Ábrahám meghalt, a fiát, Izsákot megáldotta Isten. Izsák ebben az időben a Lahaj-Rói forrás mellett táborozott.</verse>
				<verse number="12">Ez Izmáel családjának és utódainak története. Izmáel Ábrahám fia volt, akit Hágár — Sára egyiptomi szolgálója — szült.</verse>
				<verse number="13">Születésük sorrendjében ezek Izmáel fiai: elsőszülöttje Nebájót, azután Kédár, majd Adbeél, Mibszám,</verse>
				<verse number="14">Mismá, Dúmá, Masszá,</verse>
				<verse number="15">Hadad, Témá, Jetúr, Náfis és Kédmá.</verse>
				<verse number="16">Ezek Izmáel fiai, tizenketten, akik mind fejedelmek voltak. Leszármazottjaik az őseikről nevezték el falvaikat, táboraikat és törzseiket.</verse>
				<verse number="17">Izmáel 137 évet élt. Azután kilehelte lelkét, és csatlakozott őseihez.</verse>
				<verse number="18">Leszármazottai a Havilától Súrig terjedő területen táboroztak, vagyis Egyiptom keleti szélétől Asszíria felé eső területen. Az Izmáeltől származó törzsek gyakran harcoltak egymás ellen.</verse>
				<verse number="19">Ez Ábrahám fia, Izsák családjának és utódainak története.</verse>
				<verse number="20">Izsák negyven éves korában vette feleségül Rebekát, az arám Betúél leányát, Lábán húgát Mezopotámiából.</verse>
				<verse number="21">Rebeka meddő volt, ezért Izsák könyörgött az Örökkévalónak a feleségéért. Az Örökkévaló meghallgatta, és megadta, hogy Rebeka gyermeket foganjon.</verse>
				<verse number="22">Rebeka észrevette, hogy ikrekkel terhes, mert a magzatok lökdösték egymást a méhében. Azon töprengett, hogy miért történik ez vele, majd megkérdezte az Örökkévalót,</verse>
				<verse number="23">aki ezt felelte: „Ikreket hordasz méhedben, akiktől két nemzet származik. Méhedből két versengő nép válik szét: az egyik erősebb lesz, és az idősebb szolgálja a fiatalabbat.”</verse>
				<verse number="24">Amikor eljött az ideje, Rebeka valóban ikreket szült.</verse>
				<verse number="25">Elsőszülött fia vöröses színű és egészen szőrös volt, mint egy durva pokróc, amikor világra jött — ezért kapta az Ézsau nevet.</verse>
				<verse number="26">Nyomban utána megszületett a második fiú is, aki kezével a testvére sarkába kapaszkodva jött a világra. Ezért a Jákób nevet kapta. Izsák 60 éves volt, amikor a fiai születtek.</verse>
				<verse number="27">Amikor a fiúk felnőttek, Ézsau ügyes vadász lett, aki szívesen járt erdőn-mezőn. Jákób azonban szelíd természetű volt, aki inkább a táborban maradt.</verse>
				<verse number="28">Izsák szerette Ézsaut, mert nagyon kedvelte a vadhúsból készült ételeket, Rebeka viszont Jákóbot szerette jobban.</verse>
				<verse number="29">Történt egyszer, hogy Ézsau éppen vadászatról tért haza fáradtan és éhesen, amikor meglátta, hogy Jákób lencsét főz.</verse>
				<verse number="30">Meg is kérte Jákóbot: „Hadd egyek ebből a vörös színű ételből, mert majd meghalok éhen!” Emiatt nevezték később „Edomnak ” Ézsaut és népét.</verse>
				<verse number="31">Jákób ezt felelte: „Nem bánom, ehetsz belőle, ha most azonnal eladod nekem az elsőszülöttségi jogodat.”</verse>
				<verse number="32">Ézsau így válaszolt: „Látod, hogy halálosan éhes vagyok! Különben is, mire jó nekem az elsőszülöttség?”</verse>
				<verse number="33">De Jákób ezt mondta: „Előbb esküdj meg nekem!” Ézsau azon nyomban megesküdött rá, hogy elsőszülöttségi jogát átadja Jákóbnak.</verse>
				<verse number="34">Akkor Jákób adott kenyeret és lencsefőzeléket Ézsaunak, aki evett-ivott, azután elment. Így mutatta meg Ézsau, hogy milyen kevésre becsülte elsőszülöttségi jogát.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">Egyszer éhínség támadt azon a vidéken, ahol Izsák táborozott — ahhoz hasonlóan, ahogy Ábrahám idejében történt. Emiatt Izsák egy időre Gerár városába költözött, ahol Abímelek, a filiszteusok királya uralkodott.</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló megjelent Izsáknak, és ezt mondta neki: „Ne menj Egyiptomba, hanem táborozz ezen a földön, ott, ahol majd mutatom neked!</verse>
				<verse number="3">Jövevényként lakj ezen a földön, én veled leszek, és megáldalak! Neked és leszármazottjaidnak adom mindezeket a földeket. Beteljesítem minden ígéretemet, amelyet esküvel erősítettem meg apádnak, Ábrahámnak.</verse>
				<verse number="4">Megsokasítom leszármazottjaidat, mint az ég csillagait, és nekik adom ezeket a földeket. Leszármazottjaid által fogom megáldani a föld összes nemzetét.</verse>
				<verse number="5">Igen, megáldalak téged, mert Ábrahám engedelmeskedett szavamnak, és megtette, amit parancsoltam neki, hűségesen követte utasításaimat, határozataimat és tanításomat.”</verse>
				<verse number="6">Izsák tehát letelepedett Gerárban.</verse>
				<verse number="7">Gerár lakosai érdeklődtek Rebeka iránt, de Izsák mindenkinek azt mondta róla, hogy a húga. Nem merte bevallani, hogy a felesége, mert félt, hogy akkor őt megölik, Rebekát meg elrabolják. Rebeka ugyanis vonzó megjelenésű asszony volt.</verse>
				<verse number="8">Izsák már jó ideje Gerárban lakott, amikor egyszer Abímelek, a filiszteusok királya kinézett palotája ablakán, és meglátta Izsákot, amint éppen megölelte Rebekát, a feleségét.</verse>
				<verse number="9">Akkor Abímelek hívatta Izsákot, és kérdőre vonta: „Szóval Rebeka a feleséged, igaz? Akkor miért mondtad, hogy a testvéred?!” „Mert féltem, hogy esetleg megölnek miatta” — mondta Izsák.</verse>
				<verse number="10">„Hogy tehettél ilyet velünk? Előfordulhatott volna, hogy valaki a feleségeddel hál, és így büntetést hoztál volna ránk!” — mondta a király.</verse>
				<verse number="11">Ezután Abímelek kihirdette egész népének, hogy senki egy ujjal se merészeljen Izsákhoz vagy Rebekához nyúlni, különben halállal lakol.</verse>
				<verse number="12">Abban az időben Izsák földművelésbe kezdett azon a vidéken, és amikor vetett, az Örökkévaló megáldotta. Abban az évben százszor annyit aratott le, mint amennyit vetett.</verse>
				<verse number="13">Így gyarapodott a vagyona, szaporodtak a nyájai és csordái, egyre több rabszolgát szerzett, míg végül nagyon gazdag és hatalmas lett. Ezért a filiszteusok féltékenyek lettek rá,</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">és irigységből betemették Izsák kútjait a legelőn. Ezeket még Izsák apja, Ábrahám életében, annak rabszolgái ásták.</verse>
				<verse number="16">Végül Abímelek azt mondta Izsáknak: „Te már erősebb és hatalmasabb lettél nálunk! Költözz máshová, és menj el országomból!”</verse>
				<verse number="17">Így hát Izsák fölkerekedett, és tovább vándorolt a filiszteusok földjéről. A Gerár-völgyben táborozott le.</verse>
				<verse number="18">Korábban ezen a vidéken táborozott Ábrahám is, akinek rabszolgái több kutat ástak azon a vidéken. Ezeket később a filiszteusok betemették, Izsák azonban újra megtisztította, sőt, ugyanúgy nevezte el azokat, ahogy Ábrahám.</verse>
				<verse number="19">Izsák rabszolgái is ástak új kutat a völgyben, és bőséges vízforrásra találtak.</verse>
				<verse number="20">De a helybeli gerári pásztorok vitatkoztak Izsák pásztoraival, és maguknak követelték az új kutat. Emiatt Izsák elnevezte azt a kutat „Versengés”-nek.</verse>
				<verse number="21">Azután Izsák rabszolgái újabb kutat ástak. De a gerári pásztorok azt is elvitatták, és maguknak követelték. Emiatt Izsák elnevezte azt a kutat „Viszály”-nak.</verse>
				<verse number="22">Izsák ezután elköltözött arról a helyről. Majd letáborozott, kutat ásatott, és ezt a kutat már senki sem vitatta el tőle. Elnevezte hát az új kutat „Tágas tér”-nek, és azt mondta: „Most már az Örökkévaló tágas térre helyezett bennünket, sokasodhatunk és terjeszkedhetünk!”</verse>
				<verse number="23">Onnan is továbbment, és Beérseba vidékére érkezett.</verse>
				<verse number="24">Aznap éjjel az Örökkévaló megjelent Izsáknak, és azt mondta: „Én vagyok apádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert veled vagyok! Ábrahámért, szolgámért megáldalak téged, és megsokasítom leszármazottjaidat!”</verse>
				<verse number="25">Akkor Izsák oltárt épített ott az Örökkévalónak, és imádta őt. Majd tábort vert, és rabszolgái új kutat ástak ott.</verse>
				<verse number="26">Ezután Abímelek, Gerár királya meglátogatta Izsákot. Vele jött Ahuzzat, a tanácsadója és Píkól, a hadvezére is.</verse>
				<verse number="27">Izsák megkérdezte: „Milyen szándékkal jöttetek hozzám? Hiszen nagyon barátságtalanul bántatok velem, sőt elküldtetek országotokból!”</verse>
				<verse number="28">„Jól látjuk, hogy az Örökkévaló veled van! Ezért szeretnénk szövetséget kötni veled, és esküvel is megerősíteni,</verse>
				<verse number="29">hogy nem fogsz ártani nekünk, ahogy mi sem bántottunk téged, csak jót tettünk neked, és békével bocsátottunk el! Hiszen te már az Örökkévaló áldott embere vagy!” — felelték azok.</verse>
				<verse number="30">Izsák elfogadta az ajánlatot, megvendégelte a királyt és embereit. Együtt ettek-ittak,</verse>
				<verse number="31">majd másnap korán reggel Izsák és Abímelek szövetséget kötöttek, és esküvel erősítették meg. Ezután Izsák elbocsátotta vendégeit, s azok békével elmentek.</verse>
				<verse number="32">Még ezen a napon hírt hoztak Izsáknak a rabszolgái: „Vízforrásra találtunk, amikor az új kutat ástuk!”</verse>
				<verse number="33">Ezért Izsák „Eskü”-nek nevezte el azt a kutat — ezért nevezik azt a várost ma is Beérsebának.</verse>
				<verse number="34">Ézsau, Izsák fia, 40 éves korában feleségül vette Juditot, a hettita Beéri leányát és Boszmatot, a hettita Élón leányát.</verse>
				<verse number="35">Ez a két asszony sok keserűséget okozott Izsáknak és Rebekának.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">Sok év múltán Izsák megöregedett, és a látása annyira megromlott, hogy már alig látott. Ekkor magához hívatta Ézsaut, elsőszülött fiát, és ezt mondta: „Fiam, Ézsau!” „Itt vagyok, apám!” — felelt Ézsau.</verse>
				<verse number="2">„Figyelj rám, fiam! Megöregedtem, nem tudom, meddig élek még.</verse>
				<verse number="3">Fogd hát a fegyvereidet: íjadat és nyilaidat, s indulj vadászni! Lőj nekem valami vadat,</verse>
				<verse number="4">készíts belőle kedvemre való ízletes vadpecsenyét, s hozd be, hadd egyem belőle! Azután megáldalak, mielőtt meghalnék” — mondta Izsák.</verse>
				<verse number="5">Így hát Ézsau elindult vadászni. Rebeka azonban kihallgatta, amit Izsák Ézsaunak mondott,</verse>
				<verse number="6">és azonnal szólt Jákóbnak: „Figyelj ide! Hallottam, hogy atyád ezt mondta a bátyádnak, Ézsaunak:</verse>
				<verse number="7">»Vadássz nekem valami vadat, készíts belőle kedvemre való ízletes vadpecsenyét, hogy egyem belőle, és megáldjalak az Örökkévaló színe előtt, mielőtt meghalok!«</verse>
				<verse number="8">Most azért hallgass rám, és tedd, amit mondok!</verse>
				<verse number="9">Siess a nyájhoz, gyorsan hozz két szép kecskegidát! Majd én hamar elkészítem atyád ízlése szerint a vadpecsenyét.</verse>
				<verse number="10">Te meg vidd be atyádnak, hogy megegye, és téged áldjon meg, mielőtt meghal.”</verse>
				<verse number="11">De Jákób ezt felelte: „De anyám, tudod, hogy a bátyám, Ézsau bőre nagyon szőrős, én meg sima bőrű vagyok!</verse>
				<verse number="12">Félek, hogy atyám megtapogat, és felismeri, hogy én vagyok az, s akkor csalónak fog tekinteni, és áldás helyett átkot hozok magamra!”</verse>
				<verse number="13">„Ha így lenne, magamra vállalom helyetted az átkot, ne félj — válaszolta Rebeka —, csak fogadj szót nekem, és hozd gyorsan a gidákat!”</verse>
				<verse number="14">Jákób el is futott a nyájhoz, hozott két kecskegidát anyjának, aki sietve elkészítette a jóízű ételt, úgy, ahogy azt Izsák szerette.</verse>
				<verse number="15">Mivel az idősebb fia, Ézsau a legszebb ruháit az anyjánál hagyta, Rebeka azokba öltöztette Jákóbot, a kisebbik fiát.</verse>
				<verse number="16">A kecskegidák bőrével pedig befedte Jákób kezeit és nyakának sima részét,</verse>
				<verse number="17">majd az elkészített finom vadpecsenyét és kenyeret fiának, Jákóbnak kezébe adta.</verse>
				<verse number="18">Jákób bement apjához és köszöntötte: „Atyám!” „Hallom, fiam! — mondta Izsák — de te melyik vagy?”</verse>
				<verse number="19">„Én vagyok Ézsau, az elsőszülötted. Teljesítettem a kívánságodat, ülj fel hát, kérlek, és egyél a vadpecsenyéből, amelyet neked készítettem! Azután áldj meg, kérlek!” — felelte Jákób az apjának.</verse>
				<verse number="20">Izsák ezt kérdezte: „Fiam, hogy tudtál ilyen hamar zsákmányt ejteni?” „Istened, az Örökkévaló hozta elém a vadat” — mondta Jákób.</verse>
				<verse number="21">Izsák ezt mondta: „Gyere csak közelebb, fiam, hadd tapogassalak meg! Csakugyan te vagy az, fiam, Ézsau?”</verse>
				<verse number="22">Ekkor Jákób közelebb lépett apjához, Izsák pedig megtapogatta, és ezt mondta: „A hangod Jákóbé, de a karjaid Ézsau karjai.”</verse>
				<verse number="23">Nem ismerte fel Jákóbot, mert annak karjait a kecske szőre borította, és tapintásra olyannak tűnt, mint Ézsau karja. Így Izsák Jákóbot áldotta meg.</verse>
				<verse number="24">Azután még egyszer megkérdezte: „Fiam, Ézsau, valóban te vagy az?” Jákób pedig megerősítette: „Igen, atyám, én vagyok!”</verse>
				<verse number="25">„Hozd hát ide az ételt, hadd egyek a fiam vadpecsenyéjéből, és utána megáldalak!” Jákób eléje tette az ételt, Izsák pedig megette. Majd Jákób borral kínálta apját, és ő megitta.</verse>
				<verse number="26">Akkor Izsák ezt mondta: „Gyere ide, fiam, csókold meg az arcom!”</verse>
				<verse number="27">Amikor Jákób megcsókolta apja arcát, Izsák megérezte Ézsau ruháinak jó illatát, és megáldotta a fiát: „Ez a fiam ruhájának illata! Mint a jó illatú mező, amelyet az Örökkévaló megáldott!</verse>
				<verse number="28">Adjon az Isten neked, fiam, égi harmatot, termékeny földet, bőséges termést, búzát és bort!</verse>
				<verse number="29">Népek szolgáljanak neked, nemzetek hajoljanak meg előtted, légy ura rokonaidnak, hajoljanak meg előtted testvéreid! Átkozott, aki téged átkoz, de legyen áldott, aki téged áld!”</verse>
				<verse number="30">Amikor Izsák befejezte Jákób megáldását, és Jákób kijött az apja sátrából, éppen akkor érkezett meg Ézsau a vadászatból.</verse>
				<verse number="31">Ő is ízletes vadpecsenyét készített, majd bevitte apjának. „Atyám, kérlek, ülj fel, és egyél a vadpecsenyéből, amelyet fiad neked készített, azután áldj meg!” — mondta Ézsau.</verse>
				<verse number="32">Izsák ezt kérdezte: „Ki vagy te?” „A fiad vagyok, Ézsau! Elsőszülött fiad!” — felelte ő.</verse>
				<verse number="33">Ekkor Izsák nagyon megrémült, és reszketett. Azután fölkiáltott: „De hát akkor ki volt az, aki az előbb vadpecsenyét hozott nekem, amelyet meg is ettem?! Éppen most ment el, mielőtt te megérkeztél! Megáldottam őt, és valóban áldott is lesz.”</verse>
				<verse number="34">Amikor ezt Ézsau meghallotta, hangosan felkiáltott, és keserves sírásra fakadt: „Jaj, atyám, áldj meg engem is!”</verse>
				<verse number="35">De Izsák ezt felelte: „Öcséd volt az, aki bejött hozzám, és csalással megszerezte a neked szánt áldásomat!”</verse>
				<verse number="36">„Nem hiába nevezik Jákóbnak! Már kétszer is becsapott engem: előbb elvette tőlem elsőszülöttségi jogomat, most meg ellopta a nekem szánt atyai áldást is! De hát csak maradt még valamilyen áldásod a számomra is, atyám?” — kérdezte Ézsau.</verse>
				<verse number="37">Izsák így válaszolt: „Fiam, nézd, Jákóbot úrrá tettem fölötted, és minden rokonát a rabszolgájává tettem. Bőségesen megáldottam búzával és borral, mit adhatok most már neked?”</verse>
				<verse number="38">Ézsau azonban ezt mondta apjának: „Hát csak ez az egy áldásod volt, atyám? Áldj meg engem is, kérlek!” — és hangos sírásra fakadt.</verse>
				<verse number="39">Végül Izsák ezt mondta neki: „Lakóhelyed terméketlen földön lesz, nem hull rád az égi harmat,</verse>
				<verse number="40">fegyvereddel szerzed kenyered, és öcsédet szolgálod, de fellázadsz ellene, s igáját lerázod nyakadról.”</verse>
				<verse number="41">Ettől kezdve Ézsau gyűlölte Jákóbot az áldás miatt, amellyel Izsák Jákóbot megáldotta. „Hamarosan eljön az ideje, hogy apámat eltemetjük, azután megölöm Jákóbot!” — mondta magában.</verse>
				<verse number="42">Azonban Rebeka tudomást szerzett idősebb fia, Ézsau tervéről, ezért hívatta Jákóbot, a kisebbik fiát, és ezt mondta neki: „Figyelj rám, fiam! A bátyád, Ézsau bosszút forral ellened, és meg akar ölni!</verse>
				<verse number="43">Tedd meg hát, amit mondok: Menekülj el Háránba, a bátyámhoz, Lábánhoz!</verse>
				<verse number="44">Maradj ott nála egy kis ideig, amíg a bátyád haragja lecsillapodik!</verse>
				<verse number="45">Azután, amikor Ézsau már nem haragszik, és elfelejti, amit tettél vele, majd érted küldök, és hazahozatlak. Miért veszítselek el egyszerre mindkettőtöket?”</verse>
				<verse number="46">Majd Rebeka bement Izsákhoz, és ezt mondta neki: „Elment a kedvem az élettől is Ézsau hettita feleségei miatt! Ha Jákób is erről a vidékről vesz feleségül egy ilyen hettita nőt, akkor minek éljek?”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="28">
				<verse number="1">Ezért Izsák hívatta Jákóbot. Megáldotta, majd ezt parancsolta neki: „Fiam, ne a kánaániak leányai közül vegyél magadnak feleséget!</verse>
				<verse number="2">Készülj fel, és menj Paddan-Arámba, keresd fel anyai nagyapád, Betúél családját! Onnan vegyél feleséget magadnak: anyád bátyjának, Lábánnak valamelyik leányát!</verse>
				<verse number="3">Áldjon meg téged a Mindenható: szaporítsa és sokasítsa meg utódaidat, hogy népek sokaságának atyjává tegyen téged,</verse>
				<verse number="4">adja neked és utódaidnak Ábrahám áldását, hogy örököld a földet, amelyet Isten Ábrahámnak adott, s amelyen jövevény voltál!”</verse>
				<verse number="5">Ezután Izsák elküldte Jákóbot, aki útnak indult. Hosszú utazás után Paddan-Arámba érkezett, ahol felkereste az arám Betúél fiát, Lábánt, Rebekának — Jákób és Ézsau anyjának — bátyját.</verse>
				<verse number="6">Ézsau is megtudta, hogy Izsák megparancsolta Jákóbnak, hogy ne a Kánaániak leányai közül válasszon feleséget, majd megáldotta és elküldte Mezopotámiába, hogy onnan nősüljön,</verse>
				<verse number="7">Jákób pedig engedelmeskedett apjának és anyjának, és elment Mezopotámiába.</verse>
				<verse number="8">Azt is megértette Ézsau, hogy apjának nem tetszik, hogy ő kánaáni nőket vett feleségül.</verse>
				<verse number="9">Ezért meglátogatta Izmáelt, Ábrahám fiát, és feleségül vette — meglévő két felesége mellé — Izmáel leányát, Mahalatot, Nebajót húgát.</verse>
				<verse number="10">Jákób tehát útnak indult Beérsebából Hárán felé.</verse>
				<verse number="11">Mikor beesteledett, keresett egy helyet, ahol eltöltheti az éjszakát. Lefeküdt, a feje alá tett egy követ, és elaludt.</verse>
				<verse number="12">Ekkor álmot látott: egy hosszú lépcsőt, amely a földről egészen a mennybe vezetett. A lépcsőn Isten angyalai jártak föl és alá.</verse>
				<verse number="13">A lépcső mellett maga az Örökkévaló állt, és ezt mondta neki: „Én vagyok az Örökkévaló, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene. Neked és leszármazottjaidnak adom a földet, amelyen fekszel.</verse>
				<verse number="14">Leszármazottjaid olyan sokan lesznek, mint a homokszemek a földön, és elterjednek nyugatra, keletre, északra és délre. Meg fogom áldani a föld minden nemzetségét általad és leszármazottjaid által.</verse>
				<verse number="15">Lásd meg, én veled vagyok, megőrizlek, és gondodat viselem akárhová mész, és visszahozlak erre a földre. Soha el nem hagylak, és mindazt beteljesítem, amit neked mondtam!”</verse>
				<verse number="16">Mikor másnap reggel Jákób fölébredt, megijedt. Azt mondta magában: „Bizony, itt van az Örökkévaló, és én nem is tudtam! Milyen félelmetes ez a hely: Isten háza és a menny kapuja!”</verse>
				<verse number="17"></verse>
				<verse number="18">Azután fogta azt a követ, amelyen aludt, felállította, majd olajat öntött rá.</verse>
				<verse number="19">Azt a helyet pedig elnevezte „Bételnek”, vagyis „Isten Házának”. A közelben volt egy város, amelyet régebben Lúznak neveztek.</verse>
				<verse number="20">Akkor Jákób fogadalmat tett: „Ha Isten velem lesz, és megőriz engem ezen az úton, gondoskodik ételemről és ruhámról,</verse>
				<verse number="21">hogy békességben térhessek vissza apám házához, akkor az Örökkévaló lesz az én Istenem!</verse>
				<verse number="22">Ez a kő pedig, amelyet emlékoszlopul fölállítottam, Isten Háza lesz. S ezen felül mindenből, amit nekem adsz, a tizedrészt neked adom.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="29">
				<verse number="1">Azután továbbment Jákób, és a keleti népek földjére ért.</verse>
				<verse number="2">Meglátott a pusztában egy kutat, amely körül három nyáj heverészett. Ebből a kútból szokták a nyájakat itatni, de a kút száját nagy kő zárta el.</verse>
				<verse number="3">Az volt a szokás, hogy a pásztorok csak akkor mozdítják el a követ, amikor már az összes nyáj a kúthoz gyülekezett. Azután megitatják az állatokat, majd ismét a kút szájára teszik a követ.</verse>
				<verse number="4">Jákób megszólította a pásztorokat: „Barátaim, honnan valók vagytok?” „Háránból” — felelték.</verse>
				<verse number="5">„Ismeritek-e Lábánt, Náhor fiát?” — kérdezte Jákób. „Igen, ismerjük” — felelték a pásztorok.</verse>
				<verse number="6">„Hogy van Lábán és a családja?” — kérdezte Jákób. „Jól van. De nézd csak, éppen itt jön a leánya, Ráhel, a nyájával” — válaszolták a pásztorok.</verse>
				<verse number="7">Akkor Jákób megkérdezte: „Hogy lehet az, hogy nem itatjátok meg az állatokat, és legeltetitek őket tovább? Hiszen a nap még magasan jár, korai lenne a jószágot máris karámba terelni éjjelre!”</verse>
				<verse number="8">A pásztorok ezt felelték: „Meg kell várnunk, amíg az összes nyájat a kúthoz terelik. Csak akkor szabad a követ elvenni a kútról. Akkor majd megitatjuk az összes állatot.”</verse>
				<verse number="9">Közben megérkezett Ráhel, az apja juhait terelgetve. Ennek a nyájnak ő volt a pásztora.</verse>
				<verse number="10">Amikor Jákób meglátta Ráhelt, Lábán leányát és a juhokat — odalépett a kúthoz, és elvette a nagy követ róla. Majd vizet húzott, és megitatta Lábán juhait. Lábán Jákób anyjának bátyja volt.</verse>
				<verse number="11">Akkor Jákób megcsókolta Ráhelt, mint rokonát, és sírva fakadt.</verse>
				<verse number="12">Majd elmondta neki, hogy Ráhel apja, Lábán, és Jákób anyja, Rebeka testvérek. Ráhel pedig hazaszaladt, hogy mindezt elújságolja apjának.</verse>
				<verse number="13">Mikor Lábán meghallotta, hogy az unokaöccse érkezett hozzájuk, kisietett a kúthoz, megölelte, megcsókolta Jákóbot, majd a házába vezette. Jákób pedig mindent elmondott neki.</verse>
				<verse number="14">Lábán ezt mondta: „Bizony, az én csontom és testem vagy te!” Így hát Jákób ott maradt Lábán házában egy hónapig.</verse>
				<verse number="15">Azután Lábán ezt mondta neki: „Figyelj rám, Jákób! Csak azért, mert a rokonom vagy, nem helyes, hogy továbbra is ingyen dolgozz nekem! Mi legyen a béred?”</verse>
				<verse number="16">Lábánnak két leánya volt: Lea, az idősebb és Ráhel, a fiatalabb.</verse>
				<verse number="17">Leának kedves volt a tekintete. Ráhel pedig vonzó külsejű, gyönyörű teremtés volt.</verse>
				<verse number="18">Mivel Jákób nagyon megszerette Ráhelt, ezt válaszolta Lábánnak: „Hét évig szolgállak, ha kisebbik leányodat, Ráhelt nekem adod feleségül.”</verse>
				<verse number="19">Lábán így válaszolt: „Jobb, ha hozzád adom feleségül, mint egy idegenhez. Maradj nálam, és dolgozz itt!”</verse>
				<verse number="20">Így hát Jákób szolgálta Lábánt hét esztendeig Ráhelért. De annyira szerette Ráhelt, hogy ez az idő csak pár napnak tűnt a számára.</verse>
				<verse number="21">Mikor letelt a hét esztendő, Jákób emlékeztette Lábánt: „Leszolgáltam az időt, amit megszabtál, most már add hozzám feleségül Ráhelt, a jegyesemet!”</verse>
				<verse number="22">Lábán ekkor nagy lakodalmat rendezett, amelyre meghívta annak a helynek valamennyi lakosát.</verse>
				<verse number="23">Este azonban Ráhel helyett Leát vezette Jákóbhoz. Így Jákób Leával hált.</verse>
				<verse number="24">Lábán Leának ajándékozta egyik szolgálóját, Zilpát.</verse>
				<verse number="25">Másnap reggel Jákób megdöbbenve látta, hogy Lea fekszik mellette. Lábánhoz ment, és szemére vetette: „Miért tetted ezt velem? Én Ráhelért szolgáltalak hét évig, nem Leáért! Miért csaptál be?”</verse>
				<verse number="26">De Lábán ezt felelte: „Nálunk az a szokás, hogy előbb az idősebb leánynak kell férjhez mennie! Nem illő, hogy a húga megelőzze.</verse>
				<verse number="27">Előbb töltsd el a szokásos lakodalmi hetet Leával. Azután rögtön feleségül veheted Ráhelt is — csakhogy azért újabb hét év szolgálattal tartozol nekem!”</verse>
				<verse number="28">Jákób ráállt az egyezségre. Letelt a lakodalom hét napja, s utána Lábán Ráhelt is feleségül adta Jákóbhoz.</verse>
				<verse number="29">Egyúttal Ráhelnek is ajándékozott egy szolgálót: Bilhát.</verse>
				<verse number="30">Így Jákób feleségül vette Ráhelt is, akit sokkal jobban szeretett, mint Leát. Ezután még további hét éven keresztül dolgozott Lábánnak.</verse>
				<verse number="31">Az Örökkévaló látta, hogy Jákób megveti Leát, ő viszont megáldotta az asszonyt, hogy gyermeket foganjon. Ráhel azonban meddő volt.</verse>
				<verse number="32">Így hát Lea megszülte első gyermekét, aki fiú lett. Lea Rúbennek nevezte a fiát, mert azt gondolta: „Bizony, látta az Örökkévaló megaláztatásomat! Most már biztosan szeretni fog a férjem!”</verse>
				<verse number="33">Azután ismét várandós lett, és megint fiút szült, akit Simeonnak nevezett el, mert azt gondolta: „Bizony, az Örökkévaló meghallotta, milyen megvetett vagyok! Ezért adta nekem ezt a fiút.”</verse>
				<verse number="34">Később ismét fogant, és harmadszorra is fia született, akit Lévinek nevezett, mert azt gondolta: „Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki!”</verse>
				<verse number="35">Ezek után Lea ismét áldott állapotba került, és újra fiút szült, akit Júdának nevezett, mert azt mondta: „Most már dicsérem az Örökkévalót!” Azután Lea nem szült egy ideig.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="30">
				<verse number="1">Ráhel látta, hogy nem tud Jákóbnak gyermeket szülni, emiatt féltékeny lett nővérére, Leára. Jákóbnak pedig azt mondta: „Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, belehalok!”</verse>
				<verse number="2">Jákób ezért nagyon megharagudott rá, és így válaszolt: „Isten vagyok én, hogy gyermeket adjak neked?! Ha ő nem engedi, hogy szülj, akkor mit tehetek én?”</verse>
				<verse number="3">Ráhel akkor ezt felelte: „Nézd, itt van a szolgálóm, Bilha! Hálj vele, és ha majd gyermeket szül neked, az az én gyermekem lesz!”</verse>
				<verse number="4">Így hát Ráhel odaadta Jákóbnak Bilhát másodfeleségül. Jákób Bilhával hált,</verse>
				<verse number="5">aki fogant és fiút szült Jákóbnak.</verse>
				<verse number="6">Akkor Ráhel ezt mondta: „Isten fiút adott nekem! Meghallgatta könyörgésemet, és a javamra ítélt!” Ezért nevezte a fiút Dánnak.</verse>
				<verse number="7">Egy idő múlva Bilha, Ráhel szolgálója, ismét fiút szült Jákóbnak.</verse>
				<verse number="8">Ráhel akkor így kiáltott föl: „Nagy küzdelmet vívtam a nővéremmel, és győztem!” Ezért nevezte a fiút Naftálinak.</verse>
				<verse number="9">Lea úgy gondolta, hogy ő már nem fog többet szülni, ezért a szolgálóját, Zilpát adta Jákóbnak másodfeleségül.</verse>
				<verse number="10">Ezután Zilpa is fiút szült Jákóbnak,</verse>
				<verse number="11">és Lea örömében így kiáltott: „Milyen váratlan szerencse!” Ezért nevezte a fiút Gádnak.</verse>
				<verse number="12">Azután Zilpa ismét fiút szült Jákóbnak,</verse>
				<verse number="13">és Lea megint ujjongott: „Milyen áldott vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem az asszonyok!” Ezért a fiút Ásérnek nevezte.</verse>
				<verse number="14">Ezek után történt, hogy Rúben búzaaratáskor kiment a mezőre, ahol mandragórát talált, amelyet anyjának, Leának adott. Ezt Ráhel észrevette, és ő is kért belőle: „Lea, kérlek, adj nekem is a fiad mandragórájából!”</verse>
				<verse number="15">De Lea elutasította: „Nem elég, hogy a férjemet elhódítottad tőlem, még a fiam mandragóráját is el akarod venni?” Ráhel ezt felelte: „Jól van, akkor ma éjjel háljon veled Jákób, csak add nekem azt a mandragórát!” Így hát megegyeztek.</verse>
				<verse number="16">Aznap este, mikor Jákób hazafelé tartott a mezőről, Lea eléje sietett, és ezt mondta: „Ma este hálj velem, mert így egyeztünk meg Ráhellel. Megfizettem neki a fiam által talált mandragórával.” Így is történt: aznap éjjel Jákób Leával hált,</verse>
				<verse number="17">aki ismét fogant, majd fiút szült, mert Isten meghallgatta a kérését.</verse>
				<verse number="18">Ötödik fiának születésekor Lea ezt mondta: „Isten megajándékozott engem, amiért odaadtam szolgálómat a férjemnek!” Ezért a fiát Issakárnak nevezte.</verse>
				<verse number="19">Később Lea hatodszor is fiút szült Jákóbnak.</verse>
				<verse number="20">Ekkor így kiáltott föl: „Milyen gazdagon megajándékozott Isten! Most már biztosan megbecsül engem a férjem, hiszen hat fiút szültem neki!” Ezt a fiát pedig Zebulonnak nevezte.</verse>
				<verse number="21">Azután Lea leányt szült Jákóbnak, akit Dinának nevezett.</verse>
				<verse number="22">Ezután Isten jóindulattal fordult Ráhelhez, és teljesítette a kérését: megadta neki, hogy gyermeke lehessen.</verse>
				<verse number="23">Így hát végre ő is áldott állapotba került, és fiút szült Jákóbnak. Akkor örömében így kiáltott föl: „Isten végre levette rólam a meddőség szégyenét!”</verse>
				<verse number="24">Elsőszülöttjét Ráhel Józsefnek nevezte, mert azt mondta: „Adjon még őhozzá az Örökkévaló nekem másik fiút is!”</verse>
				<verse number="25">József születése után Jákób ezt mondta Lábánnak: „Kérlek, most már bocsáss el, hadd térjek vissza szülőföldemre!</verse>
				<verse number="26">Engedd el velem együtt a feleségeimet, akikért leszolgáltam a megszabott időt, és a gyermekeimet is! Hiszen jól tudod, mennyi hasznod származott a munkámból!”</verse>
				<verse number="27">Lábán azonban így felelt: „Ha valóban jóindulattal vagy irántam, akkor kérlek, maradj még! Úgy látom, hogy az Örökkévaló miattad áldott meg engem.</verse>
				<verse number="28">Mondd meg, milyen bért kérsz, megadom, ha itt maradsz!”</verse>
				<verse number="29">De Jákób így válaszolt: „Lábán, te nagyon jól tudod, mennyi hasznod származott a szolgálatomból! Láthattad, mennyire megszaporodtak csordáid és nyájaid, amíg én viseltem gondjukat.</verse>
				<verse number="30">Hiszen amikor hozzád érkeztem, csak kevés állatod volt, most pedig nézd meg, milyen hatalmasra növekedtek csordáid és nyájaid! Mennyire megáldott téged az Örökkévaló munkám nyomán, akármihez is fogtam! De most már a saját családom vagyonát is gyarapítanom kell!”</verse>
				<verse number="31">„Jól van, mondd meg, mennyi bért kérsz, és megadom, csak maradj!” — alkudozott Lábán. De Jákób nem engedett: „Nem kell nekem semmiféle fizetség, vagy bér! Továbbra is őrzöm a nyájaidat, ha egyezséget kötsz velem. Nézd, ez az ajánlatom:</verse>
				<verse number="32">Még ma végigjárom kecske- és juhnyájaidat. A kecskék közül kiválogatok minden tarkát, vagyis a foltos és csíkos mintázatúakat. A juhok közül pedig kiválogatom az egészen feketéket. Ezeket add nekem — ez a nyáj legyen az én bérem!</verse>
				<verse number="33">Így ellenőrizheted becsületességem: ha megvizsgálod nyájamat, és találsz közöttük olyan kecskéket, amelyek nem tarkák, vagy olyan juhokat, amelyek nem teljesen feketék — akkor azokat loptam tőled.”</verse>
				<verse number="34">Lábán elfogadta Jákób ajánlatát: „Rendben van, legyen úgy, ahogy mondtad!”</verse>
				<verse number="35">Azonban maga Lábán válogatta ki — még azon a napon — nyájai közül az összes foltos és csíkos mintázatú, vagyis tarka nőstény és bakkecskét, meg egyszínű fekete juhot. Ezekből egy másik nyájat formált, és azt a fiaira bízta.</verse>
				<verse number="36">Majd elküldte őket háromnapi járóföldre, hogy jó messzire legyenek a saját nyájától, amelyet továbbra is Jákób legeltetett.</verse>
				<verse number="37">Jákób ezután fiatal vesszőket vágott nyárfákról, mandulafákról és platánfákról. A vesszőket késével megfaragta: csíkokban lehántotta a kérgüket, hogy helyenként kilátszott a vessző fehér belseje.</verse>
				<verse number="38">Ezeket a tarka és csíkos mintázatú vesszőket odaállította az itatóvályúkhoz. Amikor az állatok inni jöttek, a vesszők éppen a szemük előtt voltak. Azért helyezte oda a vesszőket, mert a juhok és kecskék mindig az itatóvályú előtt szoktak párosodni.</verse>
				<verse number="39">Így hát, amikor párosodtak, látták a tarka vesszőket, és a kicsinyeik is tarkák lettek: csíkos és foltos mintázatú bárányokat és kecskegidákat ellettek.</verse>
				<verse number="40">Jákób ezeket különválasztotta, és szembefordította őket a rábízott nyájjal, amely Lábáné volt. Így választotta külön a saját nyáját a Lábánétól, s nem engedte, hogy a két nyáj keveredjen.</verse>
				<verse number="41">Amikor az erős és egészséges állatok párzottak, Jákób eléjük helyezte a csíkos vesszőket az itatóhoz.</verse>
				<verse number="42">Ellenben mikor a satnyább és gyengébb állatok párzottak, nem tette oda a vesszőket. Így a gyengébb szaporulat mindig Lábánnak jutott, az egészséges és erős bárányok és gidák pedig Jákóbnak.</verse>
				<verse number="43">Jákób nyája és vagyona folyvást gyarapodott. Végül nagyon meggazdagodott, rengeteg juha, kecskéje, szamara és tevéje lett, meg sok szolgája és szolgálója.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="31">
				<verse number="1">Jákóbnak fülébe jutott, hogy Lábán fiai ezt mondogatják: „Jákób mindent elvett apánktól! Egész gazdagságát apánk vagyonából szerezte!”</verse>
				<verse number="2">Az is föltűnt Jákóbnak, hogy Lábán sem viselkedik olyan jóindulattal iránta, mint korábban.</verse>
				<verse number="3">Az Örökkévaló megszólította Jákóbot: „Térj vissza szülőföldedre és rokonaidhoz, én pedig veled leszek!”</verse>
				<verse number="4">Akkor Jákób üzent a feleségeinek, és kihívta őket arra a helyre, ahol a nyájat őrizte.</verse>
				<verse number="5">Ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Jól látom apátok arcán, hogy már nem olyan jó szívvel van irántam, mint ezelőtt. Apám Istene azonban velem volt.</verse>
				<verse number="6">Mindketten jól tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat.</verse>
				<verse number="7">Ő azonban becsapott engem, és számtalanszor megváltoztatta kialkudott béremet, hogy megrövidítsen. De Isten nem engedte, hogy ártson nekem,</verse>
				<verse number="8">mert amikor apátok azt ígérte, hogy fizetségül a tarka foltos bárányokat és gidákat adja nekem, akkor az egész nyájban ilyen foltos kicsinyek születtek. Majd meggondolta magát, és azt mondta: »Mégis inkább a tarka csíkos kicsinyek legyenek a tieid!« Akkor meg az egész nyáj nőstényei tarka csíkos kicsinyeket ellettek.</verse>
				<verse number="9">Így vette el Isten apátoktól a nyájakat, és nekem adta azokat.</verse>
				<verse number="10">Amikor a nyáj szaporodásának ideje eljött, álmot láttam. Álmomban föltűnt, hogy a párzó kosok és bakok mind tarkák: csíkosak és foltosak.</verse>
				<verse number="11">Isten angyala ekkor megszólított: »Jákób!« Itt vagyok, Uram! — feleltem.</verse>
				<verse number="12">»Figyeld meg, hogy a párzó kosok és bakok mind tarkák: csíkosak és foltosak! Jól láttam, hogyan bánt veled Lábán.</verse>
				<verse number="13">Én vagyok az Isten, aki Bételben megjelentem neked, ahol emlékül felállítottad azt a követ, és olajat öntöttél rá, és akinek fogadalmat tettél. Most hát kelj föl, indulj útnak, hagyd itt ezt a földet, és térj vissza szülőföldedre!«”</verse>
				<verse number="14">Ráhel és Lea erre így válaszoltak: „Nincs már nekünk itt semmi keresnivalónk! Apánktól nem várhatunk örökséget.</verse>
				<verse number="15">Hiszen úgy bánt velünk, mint valami idegenekkel! Veled alaposan megfizettette a leánykérés árát, de azt maga költötte el, és nekünk nem adott belőle semmit!</verse>
				<verse number="16">Mindaz a gazdagság, amit Isten apánktól elvett, a miénk, és a gyerekeink öröksége. Most hát tedd meg, amit Isten mondott neked!”</verse>
				<verse number="17">Így hát Jákób fölkerekedett, és egész családjával útnak indult, hogy hazatérjan apjához, Izsákhoz, Kánaán földjére. Feleségeit és fiait tevékre ültette, fölpakolta minden vagyonát, és összes állatát elhajtotta. Mindent magával vitt, amit Paddan-Arámban szerzett.</verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19">Lábán ekkor éppen nem volt otthon: a nyájaihoz ment, hogy megnyírja a juhokat. Ezalatt Ráhel ellopta Lábán házibálványait.</verse>
				<verse number="20">Jákób is becsapta az arám Lábánt, mert nem szólt neki, hogy el akarja hagyni, hanem titokban szökött el tőle egész családjával és minden vagyonával együtt. Elérkeztek az Eufrátesz folyóhoz, átkeltek rajta, és Gileád dombvidéke felé haladtak.</verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22">Indulásuk után három nappal tudta meg Lábán, hogy Jákób elhagyta.</verse>
				<verse number="23">Maga mellé vette rokonait, és azonnal Jákób üldözésére indult, de csak hét nap múlva érte utol a Gileád dombvidékén.</verse>
				<verse number="24">Közben azonban egyik éjjel Isten figyelmeztette álmában az arám Lábánt: „Vigyázz magadra, nehogy Jákóbot rákényszerítsd valamire!”</verse>
				<verse number="25">Amikor Lábán utolérte őket, Jákób és csapata már sátrat vert Gileád dombvidékén. Lábán is a közelben táborozott le.</verse>
				<verse number="26">Majd átment Jákóbhoz, és kérdőre vonta: „Miért szöktél el tőlem titokban? Miért raboltad el leányaimat, mint a hadifoglyokat?!</verse>
				<verse number="27">Rászedtél engem! Titokban mentél el, pedig örömmel bocsátottalak volna el, énekszóval és hangszerekkel.</verse>
				<verse number="28">Még az unokáimat és leányaimat sem csókolhattam meg, el sem búcsúzhattam tőlük! Ez bizony nagy ostobaság volt tőled!</verse>
				<verse number="29">Lenne hozzá erőm, hogy ártsak nektek, de atyád Istene tegnap éjjel megszólított, és figyelmeztetett, hogy ne kényszerítselek semmire.</verse>
				<verse number="30">Azt még megértem, hogy mindenáron haza akartál menni, mert kívánkoztál atyád házába, de miért loptad el a házibálványaimat?!”</verse>
				<verse number="31">Jákób így felelt: „Igen, titokban jöttem el tőled, mert attól féltem, hogy erőszakkal elveszed tőlem a leányaidat.</verse>
				<verse number="32">De ami a házibálványaidat illeti, akinél megtalálod azokat, haljon meg! Itt, a rokonaink előtt vizsgáld át mindenemet, és vedd vissza, ha bármit találsz, ami a tiéd!” Ugyanis Jákób nem tudott róla, hogy Ráhel lopta el apjától a bálványokat.</verse>
				<verse number="33">Akkor Lábán hozzálátott, és egyenként átkutatta a sátrakat: Jákób sátrával kezdte, majd Lea, azután a két szolgáló sátra következett, de sehol sem találta a bálványokat. Végül Ráhel sátrába ment.</verse>
				<verse number="34">Ráhel előzőleg egy földre helyezett tevenyeregbe rejtette el a lopott bálványokat, és rájuk ült. Lábán átkutatta Ráhel sátrát is, de ott sem talált semmit.</verse>
				<verse number="35">Közben Ráhel ezt mondta neki: „Kérlek, atyám, ne vedd tiszteletlenségnek, hogy ülve maradok jelenlétedben, de az asszonyok baja van rajtam!” Mikor Jákób látta, hogy Lábán befejezte a kutatást, de nem találta meg a házibálványait, nagyon haragos lett, és szemére vetette apósának: „Mondd meg, mit vétettem ellened? Mi a bűnöm? Miért üldöztél engem ilyen nagy buzgalommal?</verse>
				<verse number="36"></verse>
				<verse number="37">Átkutattad minden holminkat, és nem találtad sehol a házibálványaidat! Vagy mutasd meg, itt a rokonaink előtt, ha találtál valamit! Ők ítéljenek közöttünk!</verse>
				<verse number="38">Húsz esztendőn keresztül szolgáltalak hűségesen! Amíg én viseltem gondot nyájaidra, a juhok és kecskék közül egy sem vetélt el, és a kosokat sem vágtam le magamnak.</verse>
				<verse number="39">Amit a ragadozók széttéptek, azt nem vittem hozzád, hanem magamra vállaltam a kárt. Tőlem kérted számon még azt is, amit éjjel, vagy nappal elloptak a nyájból — én pedig nem vitatkoztam, azt is magamra vállaltam.</verse>
				<verse number="40">Nappal a hőséget kellett tűrnöm, éjjel a hideget — még az álom is kerülte szememet!</verse>
				<verse number="41">Így töltöttem nálad 20 évet, kemény szolgálatban éjjel-nappal. Szolgáltalak 14 évig, hogy feleségül vehessem két leányodat, és még 6 évig a saját nyájamért. Te pedig tízszer is megváltoztattad kialkudott béremet, hogy megrövidíts!</verse>
				<verse number="42">Bizony, ha ősapáim Istene: Ábrahám Istene, Izsák félelmetes Istene nem lett volna velem — te képes lettél volna üres kézzel elküldeni ennyi szolgálat után! De Isten jól látta, mennyit szenvedtem miattad! Látta azt is, hogyan dolgoztattál, és múlt éjjel figyelmeztetett téged!”</verse>
				<verse number="43">Lábán erre így válaszolt: „Nézd, Jákób! Ezek az asszonyok az én leányaim! Ezek a gyermekek az én unokáim! Ezek a nyájak itt körülöttünk szintén az én nyájaim! Minden, amit itt látsz, az enyém! Mégsem tehetek semmit, hogy megtartsam őket magamnak, nem vehetem el tőled a leányaimat és az unokáimat, akiket szültek!</verse>
				<verse number="44">Jöjj hát, kössünk szövetséget egymással! Készítsünk egy kőrakást, az legyen a tanúja szövetségünknek!”</verse>
				<verse number="45">Jákób beleegyezett, és felállított egy követ, hogy emlékeztetőül szolgáljon. Azután a rokonaival együtt köveket gyűjtöttek, majd azokból kőrakást építettek. Azután Lábán és a csapata, meg Jákób és emberei együtt étkeztek a kőrakás mellett.</verse>
				<verse number="46"></verse>
				<verse number="47">Akkor Lábán azt mondta: „Ez a kőrakás mától fogva legyen tanú közted és közöttem!” Ezért nevezte azt a helyet „Jegar-Száhadútának”, Jákób pedig „Gal-Édnek”.</verse>
				<verse number="48"></verse>
				<verse number="49">Lábán még hozzátette: „Vigyázz, az Örökkévaló szemmel tart minket akkor is, amikor mi már nem látjuk egymást!” — ezért nevezte azt a helyet Micpának.</verse>
				<verse number="50">„Jákób, meg kell ígérned — folytatta Lábán —, hogy jól bánsz a leányaimmal, nem válsz el tőlük, nem veszel melléjük újabb feleséget! Ne felejtsd, az Örökkévaló látni fogja, ha ezt nem tartod meg, akkor is, ha én nem szerzek róla tudomást!</verse>
				<verse number="51">Nézd, itt van ez a kőrakás, az emlékkő, amelyet fölállítottunk! Ez lesz a tanú ellenünk, ha akár te, akár én elmegyünk e kőrakás mellett azzal a szándékkal, hogy a másiknak ártsunk!</verse>
				<verse number="52"></verse>
				<verse number="53">Ábrahám Istene, Náhor Istene, ősapáink Istene ítéljen közöttünk, ha nem tartjuk meg ezt a szövetséget!” Jákób is esküvel erősítette meg a szövetségkötést: apjának, Izsáknak félelmetes Istenére esküdött meg.</verse>
				<verse number="54">Majd ott a hegyen állatokat áldozott az Örökkévalónak. Az áldozati állat húsából ételt készített, és azt Lábánnal és többi rokonával együtt közösen ették meg, majd nyugovóra tértek.</verse>
				<verse number="55">Másnap korán reggel Lábán fölkészült az útra, megcsókolta unokáit és leányait, megáldotta őket, majd elindult hazafelé.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="32">
				<verse number="1">Miután Lábán visszafordult, Jákób folytatta útját Kánaán felé. Egyszer csak szembe jöttek vele Isten angyalai.</verse>
				<verse number="2">Amikor meglátta őket, felkiáltott: „Itt az Isten seregének tábora!” Ezért nevezte azt a helyet „Mahanaim ”-nak.</verse>
				<verse number="3">Ezután Jákób néhány szolgáját követségbe küldte bátyjához, Ézsauhoz, aki Széír hegyei között lakott, Edom földjén.</verse>
				<verse number="4">Ezt parancsolta nekik: „Adjátok át ezt az üzenetet uramnak, Ézsaunak: »Szolgád, Jákób üzeni neked, hogy évekig jövevényként élt Lábánnál,</verse>
				<verse number="5">de most hazatérőben van az állataival — csordáival, nyájaival, szamaraival — és szolgáival együtt. Azért küldött minket hozzád, hogy ezt elmondjuk, és reméli, hogy jóindulattal leszel iránta.«”</verse>
				<verse number="6">A követek ezzel a hírrel érkeztek vissza: „Elmentünk Ézsauhoz, a bátyádhoz, aki már úton is van errefelé, 400 emberével együtt.”</verse>
				<verse number="7">Ennek hallatára Jákób nagyon megrémült, és félelmében az egész táborát — a szolgákat és az állatokat is — két részre osztotta.</verse>
				<verse number="8">Azt gondolta, hogy ha Ézsau rátámad az egyik csoportra, és levágja őket, akkor legalább a másik megmenekül.</verse>
				<verse number="9">Azután imádkozni kezdett: „Atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak Istene! Örökkévaló, aki azt mondtad nekem, hogy térjek vissza szülőföldemre, a rokonaimhoz, és jót teszel velem!</verse>
				<verse number="10">Örökkévaló, nem vagyok méltó jóságodra és hűségedre, amelyet irántam, szolgád iránt mutatsz! Hiszen mikor Háránba menet átkeltem a Jordánon, csak egy vándorbotom volt, most meg hazatérőben úgy megsokasítottál, hogy két sereggel keltem át!</verse>
				<verse number="11">Kérlek, Örökkévaló, szabadíts meg a bátyám, Ézsau kezéből! Félek tőle, hogy ránk támad és lekaszabol bennünket, anyát és gyermekeit együtt!</verse>
				<verse number="12">Kérlek, emlékezz rá, hogy azt ígérted, jót teszel velem, és utódaimat úgy megszaporítod, mint a tengerparton a homokszemeket, amelyek megszámlálhatatlanok!”</verse>
				<verse number="13">Akkor éjjel Jákób ott maradt. Másnap reggel azután állataiból kisebb nyájakat választott ki ajándékul Ézsau számára.</verse>
				<verse number="14">Az egyikbe 200 nőstény kecske és 20 bak, meg 200 anyajuh és 20 kos tartozott,</verse>
				<verse number="15">a következőbe 30 szoptatós tevekanca és mindegyiknek a csikója, azután egy csorda következett 40 tehénnel és 10 bikával, végül egy másik csoport 20 szamárkancával és 10 szamárcsődörrel.</verse>
				<verse number="16">Mindegyik csoportot rabszolgáira bízta, akiknek ezt parancsolta: „Induljatok el, vonuljatok előttem, mindegyikőtök a maga állataival, de hagyjatok helyet az egyes csoportok között!”</verse>
				<verse number="17">Az elsőnek ezt mondta: „Amikor találkozol a bátyámmal, Ézsauval, ő majd megkérdezi tőled: »Kinek a szolgája vagy? Hová mész? Kinek a nyája ez itt?«</verse>
				<verse number="18">Akkor ezt válaszold neki: »Szolgádé, Jákóbé ez a nyáj. Uramnak, Ézsaunak küldi ezeket az állatokat ajándékul. Maga Jákób pedig itt jön utánam, nem messze.«”</verse>
				<verse number="19">Ugyanezt parancsolta Jákób mindegyik szolgájának: „Ti is mind ezt mondjátok Ézsaunak,</verse>
				<verse number="20">és tegyétek hozzá: »Szolgád, Jákób is itt jön utánam, nem messze.«” Jákób ugyanis azt gondolta, hogy ilyen módon megengeszteli Ézsaut az ajándékokkal, és mire maga is találkozik majd vele, Ézsau már kedvesen fogadja.</verse>
				<verse number="21">Tehát, Jákób előre küldte szolgáit a nyájakkal, de ő maga még nem indult tovább.</verse>
				<verse number="22">Azonban a saját családját: két feleségét, a két másodfeleségét és a tizenegy fiát még aznap este átvitte a Jabbók-patak gázlóján a túlsó partra.</verse>
				<verse number="23">Azután az állatait is átvitte a gázlón.</verse>
				<verse number="24">Miután mindezt elvégezte, Jákób egyedül maradt a patak innenső partján egész éjjel. Ekkor egy ismeretlen férfi jelent meg, akivel Jákób egészen hajnalig küzdött.</verse>
				<verse number="25">Amikor az idegen látta, hogy nem bír Jákóbbal, ráütött a csípőjére. Ettől Jákób forgócsontja kificamodott.</verse>
				<verse number="26">Az ismeretlen ekkor azt mondta: „Engedj el, mert hajnalodik!” „Semmiképpen — válaszolta Jákób —, amíg meg nem áldasz engem!”</verse>
				<verse number="27">Akkor az megkérdezte: „Mi a neved?” Jákób beismerte: „Jákób vagyok.”</verse>
				<verse number="28">Az idegen ezt mondta: „Mától fogva nem Jákób, hanem Izráel lesz a neved, mert küzdöttél Istennel és emberekkel — és győztél!”</verse>
				<verse number="29">Jákób megkérdezte: „Kérlek, áruld el te is a neved!” De az ismeretlen visszakérdezett: „Miért akarod tudni a nevem?” — azután megáldotta Jákóbot.</verse>
				<verse number="30">Jákób ekkor fölkiáltott: „Hiszen szemtől-szemben láttam Istent, mégis megmenekültem!” Ezért nevezte Jákób azt a helyet Penúélnek.</verse>
				<verse number="31">A nap éppen akkor kelt föl, amikor Jákób elhagyta Penúélt, és átkelt a gázlón. Csak sántítva tudott járni a csípősérülése miatt.</verse>
				<verse number="32">Izráel népe mind a mai napig nem eszi meg azt a részét a levágott állatok húsának, amely a csípőforgónál van, mivel Jákóbot ezen a helyen érte a csapás.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="33">
				<verse number="1">Ezután Jákób észrevette, hogy Ézsau közeledik 400 emberével. Ekkor gyorsan elrendezte a családját: a két szolgáló mellé állította a saját fiaikat, azután Lea következett a fiaival, de Ráhelt és Józsefet leghátulra állította.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Jákób maga az élükön haladt, és mikor Ézsau már közel volt, hétszer a földig hajolt a bátyja előtt, miközben egyre közelebb ment hozzá.</verse>
				<verse number="4">Ézsau azonban odaszaladt Jákóbhoz, a nyakába borult, megcsókolta az arcát, és együtt sírtak.</verse>
				<verse number="5">Majd látva az asszonyokat és gyerekeket, megkérdezte: „Kik ezek itt veled?” „Ők a gyermekeim, akikkel Isten kegyelmesen megajándékozta szolgádat” — felelte Jákób.</verse>
				<verse number="6">Akkor sorra mind közelebb léptek, és meghajoltak Ézsau előtt: előbb a szolgálók és fiaik, azután Lea és a fiai, végül József és Ráhel.</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Majd ezt kérdezte Ézsau: „Miért küldted elém azokat a nyájakat?” „Ajándékba küldtem, hogy elnyerjem jóindulatodat” — válaszolta Jákób.</verse>
				<verse number="9">„Ugyan, öcsém, nekem is vannak nyájaim bőven!” — mondta Ézsau.</verse>
				<verse number="10">„Kérlek, ha valóban jóindulattal vagy irántam, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! — unszolta Jákób. — Hiszen olyan kedvesen fogadtál, hogy úgy nézek rád, mintha Isten arcát látnám!</verse>
				<verse number="11">Fogadd csak el! Ezzel akarlak megáldani és megajándékozni, mert Isten is megáldott és megajándékozott engem bőségesen — mindenem megvan, ami szükséges.” Így unszolta, amíg Ézsau végre elfogadta.</verse>
				<verse number="12">Akkor Ézsau azt ajánlotta: „Induljunk, és menjünk együtt!”</verse>
				<verse number="13">De Jákób nem egyezett bele: „Uram, látod, hogy a gyermekek még kicsinyek, és a nyájakban is sok szoptatós juh és tehén van még a kicsinyeikkel — nekem azokra is gondot kell viselnem. Ha csak egy napig is hajszolnánk őket, mind elhullanának!</verse>
				<verse number="14">Menj csak előttünk, uram! Szolgád majd halad utánad a jószág kicsinyeinek lépése szerint, amíg eljutunk hozzád Széírbe.”</verse>
				<verse number="15">„Akkor legalább hadd hagyjam veled kíséretül néhány emberemet!” — kérte Ézsau. De Jákób ezt is elhárította: „Ez igazán nagyon kedves tőled, uram, de nem szükséges.”</verse>
				<verse number="16">Akkor Ézsau elvált tőle, és visszatért Széírbe.</verse>
				<verse number="17">Jákób azonban nem Széír felé ment, hanem Szukkót irányába. Ott azután megállapodott egy időre: házat épített magának, meg a családjának, és fedeles karámokat az állatoknak. Ezért nevezték el azt a helyet Szukkótnak.</verse>
				<verse number="18">Így hát Jákób békességben visszatért Paddan-Arámból Kánaán földjére. Majd Sikem városa alá érkezett, és tábort vert a közelében.</verse>
				<verse number="19">Megvásárolta Hamórtól, Sikem apjától 100 mérték ezüstért azt a területet, ahol fölállította táborát.</verse>
				<verse number="20">Oltárt is épített ott Istennek, és így nevezte: „Isten, Izráel Istene”.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="34">
				<verse number="1">Történt egyszer, hogy Dina — Jákób és Lea leánya — látogatóba ment a helybeli hivvi leányokhoz.</verse>
				<verse number="2">Ekkor látta meg Dinát Sikem, a hivvi Hamórnak, az ország fejedelmének fia. Sikemnek annyira megtetszett Dina, hogy vele hált, és ezzel szégyent hozott rá.</verse>
				<verse number="3">De valóban meg is szerette Dinát, Jákób leányát. Ragaszkodott hozzá, és igyekezett a leány lelkére beszélni.</verse>
				<verse number="4">Sikem meg is kérte apját, Hamórt, hogy kérje feleségül a számára Dinát Jákóbtól.</verse>
				<verse number="5">Jákób tudomást szerzett arról, hogy leányát megszégyenítették, de mivel a fiai éppen messze jártak a nyájakkal, meg akarta várni, hogy visszajöjjenek. Addig nem szólt, és nem tett semmit.</verse>
				<verse number="6">Hamór, Sikem apja felkereste Jákóbot, hogy beszéljen vele.</verse>
				<verse number="7">Amikor Jákób fiai megtudták, hogy mi történt, hazatértek a legelőről. Nagyon elkeseredtek és dühösek lettek, hogy ilyen gyalázat esett Izráel becsületén — mert ennek nem lett volna szabad megtörténnie.</verse>
				<verse number="8">Hamór azt mondta Jákóbnak és fiainak: „A fiam, Sikem, teljes szívvel megszerette Dinát, a leányodat, Jákób. Kérlek benneteket, adjátok őt a fiamnak feleségül!</verse>
				<verse number="9">Engedjétek meg, hogy fiaink és leányaink összeházasodjanak! Adjátok feleségül leányaitokat a fiainkhoz, és ti is vegyétek feleségül a mi leányainkat!</verse>
				<verse number="10">Ha letelepedtek itt, mi szívesen látunk titeket. Bárhol lakhattok országunkban, szabadon jöhettek-mehettek, kereskedhettek, birtokot szerezhettek.”</verse>
				<verse number="11">Majd Sikem szólalt meg. Így kérlelte Dina apját és testvéreit: „Ha jóindulattal lesztek irántam, és teljesítitek kérésemet, kérhettek, amit csak akartok, megadom!</verse>
				<verse number="12">Akármilyen árat kértek tőlem, megadom, csak adjátok hozzám Dinát feleségül!”</verse>
				<verse number="13">Jákób fiai azonban bosszút akartak állni a húguk megszégyenítése miatt. Ezért ravaszul így válaszoltak Sikemnek és Hamórnak:</verse>
				<verse number="14">„Értsétek meg, hogy nem adhatjuk feleségül a húgunkat olyan kérőnek, aki nincs körülmetélve! Ez igen nagy szégyen lenne ránk nézve!</verse>
				<verse number="15">Csak akkor adhatjuk hozzátok leányainkat, ha ti is olyanok lesztek, mint mi: ha nálatok is minden férfi körülmetélkedik.</verse>
				<verse number="16">Ha ezt az egyet megteszitek, akkor hozzátok adjuk leányainkat, és mi is elvesszük leányaitokat feleségül. Akkor majd veletek együtt fogunk lakni, és egy néppé leszünk.</verse>
				<verse number="17">Ha pedig nem egyeztek bele, és nem metélitek körül magatokat, akkor visszavesszük a húgunkat, és elmegyünk innen.”</verse>
				<verse number="18">Tetszett ez az ajánlat Hamórnak és a fiának, Sikemnek.</verse>
				<verse number="19">Sikem tehát sietett megtenni, amire Jákób fiai kérték, mivel nagyon megszerette Dinát. Sikemnek nagy tekintélye volt a családjában.</verse>
				<verse number="20">Hamór és Sikem akkor a város kapujához mentek, és megbeszélték a dolgot a férfiakkal.</verse>
				<verse number="21">„Figyeljetek ránk, férfiak! — mondták. — Ezek az emberek jó szándékúak és békés természetűek. Engedjük meg nekik, hogy itt lakjanak közöttünk, és kereskedjenek, hiszen bőven van itt hely az ő számukra is! Vegyük feleségül a leányaikat, és adjuk hozzájuk a mi leányainkat!</verse>
				<verse number="22">De ők csak azzal a feltétellel hajlandók arra, hogy közöttünk lakjanak, és egy néppé legyünk, ha mi férfiak mindannyian körülmetélkedünk, mint ahogy ők is.</verse>
				<verse number="23">Gondoljátok meg! Csak bele kell egyeznetek, és minden vagyonuk, meg összes állatuk a miénk lesz, és közöttünk laknak!”</verse>
				<verse number="24">Így Hamór és Sikem rábeszélték az egyezségre a város összes férfi lakosát, akik ezután körülmetélkedtek.</verse>
				<verse number="25">Három nappal később, amikor ezek a férfiak még a seb miatt lábadoztak, Simeon és Lévi, Jákób két fia, Dina bátyjai fogták a kardjukat, és bementek a városba. Senki sem gyanakodott rájuk, így akadálytalanul bejutottak. Akkor azonban sorra legyilkolták a városban az összes férfit.</verse>
				<verse number="26">Meggyilkolták Hamórt és a fiát, Sikemet is, majd Dinát elhozták Sikem házából.</verse>
				<verse number="27">Ezután Jákób többi fiai kirabolták a várost, és kifosztották a halottakat. Így álltak bosszút a húguk megszégyenítéséért.</verse>
				<verse number="28">Elvitték a városlakók összes vagyonát, nyájait, csordáit, szamarait, és minden egyebet, amit csak a városban és a környékén találtak. Az asszonyokat és gyerekeket is foglyul ejtették.</verse>
				<verse number="29"></verse>
				<verse number="30">Jákób szemére vetette Simeonnak és Lévinek: „Nagy bajba kevertetek engem! Ennek a földnek a lakói, a kánaániak és perizziek gyűlölni fognak! Ha pedig összefognak ellenünk, könnyen elpusztíthatják egész családunkat, hiszen mi sokkal kevesebben vagyunk!”</verse>
				<verse number="31">De a két fia ezt felelte: „Hogyan tűrhettük volna, hogy valaki úgy bánjon a húgunkkal, mint egy prostituálttal!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="35">
				<verse number="1">Ezután Isten szólt Jákóbhoz: „Kelj föl, menj fel Bételbe, és verj tábort! Építs ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor bátyád, Ézsau elől menekültél!”</verse>
				<verse number="2">Jákób ekkor megparancsolta családjának és mindazoknak, akik vele voltak: „Távolítsátok el az idegen istenek bálványait, amelyeket eddig magatoknál tartottatok! Tisztálkodjatok meg, és vegyetek föl tiszta ruhát!</verse>
				<verse number="3">Azután menjünk föl Bételbe! Oltárt akarok ott építeni Istennek, aki meghallgatta, és teljesítette kérésemet, amikor bajban voltam. Ő mindeddig velem volt, akármerre jártam.”</verse>
				<verse number="4">A táborban mindenki átadta Jákóbnak a bálványokat, és a fülükben viselt karikákat — ő pedig elásta azokat a hatalmas tölgyfa alá, amely Sikem közelében van.</verse>
				<verse number="5">Majd elindultak, de senki sem üldözte Jákób fiait, mert a környező vidékek lakói megrémültek, és féltek Istentől.</verse>
				<verse number="6">Jákób és egész tábora megérkezett a Kánaán földjén lévő Bételbe, amelyet azelőtt Lúznak hívtak.</verse>
				<verse number="7">Ott Jákób oltárt épített, és elnevezte a helyet „Él-Bétel”-nek, mert ott jelentette ki magát Isten, amikor Jákób a bátyja elől menekült.</verse>
				<verse number="8">Ekkor halt meg Debóra, Rebeka dajkája — ott is temették el a nagy tölgyfa alatt Bétel közelében. Ezért nevezik azt a helyet „Siratás Tölgyfájának”.</verse>
				<verse number="9">Isten újra megjelent Jákóbnak, és megáldotta őt Bételben, amikor Jákób hazafelé tartott Paddan-Arámból.</verse>
				<verse number="10">Azt mondta neki: „Téged Jákóbnak hívnak. De ezentúl ne Jákób, hanem Izráel legyen a neved!” Így nevezte el őt Izráelnek.</verse>
				<verse number="11">Azután Isten így folytatta: „Én vagyok a Mindenható Isten. Megáldalak, hogy utódaid szaporodjanak és sokasodjanak. Egy nemzet, sőt, nemzetek gyülekezete származik tőled. Királyok is lesznek utódaid között.</verse>
				<verse number="12">Neked és utódaidnak adom azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak ígértem.”</verse>
				<verse number="13">Azután Isten fölment arról a helyről, ahol Jákóbbal beszélt.</verse>
				<verse number="14">Jákób pedig ennek emlékére egy nagy emlékkövet állított fel, s arra italáldozatot és olívaolajat öntött.</verse>
				<verse number="15">Azt a helyet elnevezte Bételnek, mert Isten ott beszélt vele.</verse>
				<verse number="16">Később Bételből is tovább költöztek. Nem messze voltak Efrátától, amikor Ráhel — aki a második gyermekét várta — vajúdni kezdett. Ez a szülés azonban nagyon keserves volt.</verse>
				<verse number="17">Közben a bába így biztatta Ráhelt, aki nagyon nehezen szülte meg gyermekét: „Ne félj, most is fiad lesz!”</verse>
				<verse number="18">Ráhel már haldoklott, de mielőtt kilehelte lelkét, így nevezte a fiát: „Benóni”, vagyis: „Szenvedésem fia”. Ezt azonban Jákób megváltoztatta, és új nevet adott a fiának: „Benjámin”, vagyis: „Jobb kezem fia”.</verse>
				<verse number="19">Ráhel nem sokkal ezután meghalt, és el is temették azon a helyen, az Efrátába — vagyis Betlehembe — vezető út mellett.</verse>
				<verse number="20">Jákób emlékeztetőül kőoszlopot emelt Ráhel sírja fölé, amely ma is látható — így nevezik: „Ráhel sírjának emlékoszlopa”.</verse>
				<verse number="21">Majd tovább vonult Izráel, és tábort vert Éder tornyán túl.</verse>
				<verse number="22">Mialatt ott táboroztak, akkor történt, hogy Rúben együtt hált Bilhával, apjának másodfeleségével, és erről Izráel is tudomást szerzett, és nagyon megharagudott miatta. Jákóbnak tizenkét fia volt:</verse>
				<verse number="23">Leától ezek a fiai születtek: Jákób elsőszülöttje, Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon.</verse>
				<verse number="24">Ráheltől született József és Benjámin.</verse>
				<verse number="25">Bilhától, Ráhel szolgálójától született Dán és Naftáli.</verse>
				<verse number="26">Zilpától, Lea szolgálójától született Gád és Ásér. Ezek a fiai születtek Jákóbnak, amikor Paddan-Arámban tartózkodott.</verse>
				<verse number="27">Azután Jákób megérkezett apjához, Izsákhoz, aki abban az időben Mamréban táborozott, Kirját-Arba — vagyis Hebron — mellett. Egy időben Ábrahám is itt táborozott, akárcsak Izsák. Mindketten jövevények voltak azon a földön.</verse>
				<verse number="28">Izsák életideje 180 esztendő volt.</verse>
				<verse number="29">Amikor kilehelte lelkét, megelégedettségben és az élettel betelve, idős korában csatlakozott őseihez. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="36">
				<verse number="1">Ez Ézsau leszármazottjainak, vagyis Edomnak története.</verse>
				<verse number="2">Ézsau a Kánaán földjén élő népek közül vett magának feleségeket: Ádát, a hettita Élón leányát, azután Oholíbámát, Aná leányát (Aná apja a hivvi Cibón volt),</verse>
				<verse number="3">és Boszmatot, Izmáel leányát (Boszmat Nebajót húga volt).</verse>
				<verse number="4">Adá szülte Ézsaunak Elífázt, Boszmat szülte Reúélt,</verse>
				<verse number="5">Oholíbámá pedig ezt a három fiút szülte neki: Jeús, Jalám és Kórah volt a nevük. Ezek a fiai Kánaán földjén születtek.</verse>
				<verse number="6">Mivel ez a föld, amelyen jövevények voltak, már nem tudta eltartani Ézsau és Jákób megszaporodott nyájait, és a családjaik és szolgáik létszáma is igen megnőtt, Ézsau elhatározta, hogy más országba költözik, távolabb Jákóbtól. Fogta hát a családját, szolgáit, nyájait, összes állatát és minden vagyonát, amelyre Kánaán földjén szert tett, és elköltözött.</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Így telepedett le Ézsau — akit Edomnak is neveztek — a Széír-dombvidéken.</verse>
				<verse number="9">Ézsau az edomiak ősapja. A Széír-hegységben élő leszármazottjai a következők.</verse>
				<verse number="10">Ézsau és Ádá fia: Elífáz. Ézsau és Boszmat fia: Reúél.</verse>
				<verse number="11">Elífáz fiai: Témán, Ómár, Cefó, Gatám és Kenaz.</verse>
				<verse number="12">Elífáznak volt egy másodfelesége is, Timna, akitől Amálek született. Ezek származtak Ézsautól és Adától.</verse>
				<verse number="13">Reúél fiai: Nahat, Zerah, Sammá és Mizzá. Ezek Ézsau és Boszmat unokái voltak.</verse>
				<verse number="14">Ézsau feleségül vette Oholíbámát, Aná leányát, Cibón unokáját, akitől ezek a fiai születtek: Jeús, Jalám és Kórah.</verse>
				<verse number="15">Ezek a nemzetségek származtak Ézsautól: Témán, Ómár, Cefó, Kenaz, Kórah, Gatám és Amálek. Ők mind Elífáztól, Ézsau és Ádá első fiától származtak. Ők valamennyien Edom országában éltek.</verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">A következő nemzetségek származtak Reúéltől, Ézsau és Boszmat fiától: Nahat, Zerah, Sammá és Mizza. Ők valamennyien Edom országában éltek.</verse>
				<verse number="18">Ezek a nemzetségek származtak Ézsautól és a feleségétől, Oholíbámától, Aná leányától: Jeús, Jalám és Kórah.</verse>
				<verse number="19">Ezek az edomi, vagyis az Ézsautól származó nemzetségek.</verse>
				<verse number="20">Mielőtt Ézsau letelepedett a Széír-dombvidéken, a hóriak laktak ott, akik mind Széír utódai voltak. Széír fiai: Lótán, Sóbál, Cibón, Aná,</verse>
				<verse number="21">Disón, Écer és Disán. Ezek mindannyian hóri nemzetségfők voltak, és a maguk nemzetségének ősei Edom földjén.</verse>
				<verse number="22">Lótán fiai: Hóri és Hémám. Lótán leánytestvére pedig Timna.</verse>
				<verse number="23">Sóbál fiai: Alván, Mánahat, Ébál, Sefó, és Ónám.</verse>
				<verse number="24">Cibón fiai: Ajjá és Aná. Aná volt az, aki hőforrásokat talált a pusztában, mikor apja szamarait legeltette.</verse>
				<verse number="25">Aná gyermekei: Disón, a fia és Oholíbámá, a leánya.</verse>
				<verse number="26">Disón fiai: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán.</verse>
				<verse number="27">Écer fiai: Bilhán, Zaaván és Akán.</verse>
				<verse number="28">Disán fiai: Úc és Arán.</verse>
				<verse number="29">A hóriak nemzetségfői: Lótán, Sóbál, Cibón, Aná,</verse>
				<verse number="30">Disón, Écer és Disán. Ezek mindannyian a maguk nemzetségének ősei voltak Széír földjén.</verse>
				<verse number="31">Mielőtt még Izráel népének királya lett volna, Edom országában egymás után a következő királyok uralkodtak: Beór fia, Bela, Dinhábá városából, Zerah fia, Jóbáb, Bocra városából, Husám, Témán vidékéről, Bedad fia, Hadad, Avít városából, aki legyőzte a midjániakat Moáb földjén, Szamlá, Maszréka városából, Saul, a folyó melletti Rehóbót városából, Akbór fia, Baál-Hánán, Hadar, Páú városából, akinek felesége Mehétabél volt, Matréd leánya, Mézáháb unokája.</verse>
				<verse number="32"></verse>
				<verse number="33"></verse>
				<verse number="34"></verse>
				<verse number="35"></verse>
				<verse number="36"></verse>
				<verse number="37"></verse>
				<verse number="38"></verse>
				<verse number="39"></verse>
				<verse number="40">Ézsau volt a következő edomi nemzetségfők, és a tőlük származó nemzetségek őse: Timná, Alvá, Jetét, Oholibámá, Élá, Pínon, Kenaz, Témán, Micbár, Magdíél és Írám. Azt a területet, amelyen egy-egy nemzetség letelepedett, ugyanúgy nevezték, mint magát a nemzetséget. Ézsau volt az összes edomiak ősapja.</verse>
				<verse number="41"></verse>
				<verse number="42"></verse>
				<verse number="43"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="37">
				<verse number="1">Jákób Kánaán földjén lakott, ahol már az apja is jövevényként élt.</verse>
				<verse number="2">Ez a története Jákób családjának. József 17 éves korában a nyájaknál segített a pásztorkodásban azoknak a testvéreinek, akik Jákób feleségeinek, Bilhának és Zilpának a fiai voltak. József rossz híreket hordott a testvéreiről apjuknak.</verse>
				<verse number="3">Izráel már öreg volt, amikor József született, emiatt a gyermekei közül őt szerette a legjobban, és szép színes ruhát csináltatott neki.</verse>
				<verse number="4">A testvérei látták, hogy Jákób jobban szereti Józsefet, mint őket, emiatt annyira megharagudtak Józsefre, hogy már békességgel köszönni sem tudtak neki.</verse>
				<verse number="5">Történt egyszer, hogy József különös álmot látott, amelyet elmesélt testvéreinek, akik még inkább meggyűlölték emiatt.</verse>
				<verse number="6">Ezt mondta nekik: „Figyeljetek ide, mit álmodtam!</verse>
				<verse number="7">Aratáskor együtt dolgoztunk a mezőn: kévékbe kötöttük a levágott gabonát. Lám, egyszer csak az én kévém fölkelt, és egyenesen megállt! S azok a kévék, amelyeket ti kötöttetek, odagyűltek az én kévém köré, és földig hajoltak előtte!”</verse>
				<verse number="8">A testvérei így válaszoltak: „Mit képzelsz, te leszel a király fölöttünk? Majd bizony még uralkodni fogsz rajtunk!” Álmai és szavai miatt még inkább haragudtak rá.</verse>
				<verse number="9">József azonban ismét álmot látott, és azt is elmondta testvéreinek: „Megint álmot láttam. Képzeljétek, a nap és a hold, meg tizenegy csillag odajött hozzám, és földig hajoltak előttem.”</verse>
				<verse number="10">Elmondta ezt az álmát apjának is, aki megszidta érte: „Micsoda álom ez?! Csak nem képzeled, hogy jómagam, édesanyáddal és a testvéreiddel együtt eléd járulunk, és földre borulunk előtted?”</verse>
				<verse number="11">De azért Jákób jól megjegyezte ezt a dolgot magának. A testvérei pedig féltékenyek lettek Józsefre.</verse>
				<verse number="12">Történt ezután, hogy József testvérei elmentek Sikembe apjuk nyájait legeltetni.</verse>
				<verse number="13">Izráel hívta Józsefet: „Édes fiam, gyere csak! Elküldelek testvéreidhez, akik Sikemben legeltetik nyájaimat.” „Igen, atyám, elmegyek” — felelte József.</verse>
				<verse number="14">„Eredj, nézd meg, jól vannak-e testvéreid és a nyájak! Hozz nekem hírt róluk!” — mondta Izráel, és útnak indította Józsefet a Hebron völgyéből. Amikor József megérkezett Sikem vidékére, sehol sem találta a testvéreit. Amint ott bolyongott, találkozott valakivel, aki megkérdezte: „Mit keresel itt?”</verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16">„A testvéreimet! — felelte József. — De ha tudod, hová mentek a nyájakkal, kérlek, mondd meg!”</verse>
				<verse number="17">Az ember válaszolt: „Igen, itt voltak, de már továbbmentek. Hallottam, hogy Dótánba igyekeztek.” Így hát József utánuk ment Dótánba, ahol rájuk is akadt.</verse>
				<verse number="18">Józsefet már messziről fölismerték a testvérei. De még mielőtt a közelükbe ért volna, összebeszéltek, hogy meggyilkolják:</verse>
				<verse number="19">„Nézzétek, itt jön a híres álomlátó — mondták egymásnak —,</verse>
				<verse number="20">gyertek, üssük agyon, s dobjuk valami verembe! Azután azt mondjuk, hogy valami vadállat ölte meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!”</verse>
				<verse number="21">De Rúben meg akarta menteni József életét, ezért ezt javasolta: „Hallgassatok rám, ne üssük agyon!</verse>
				<verse number="22">Ne gyilkoljátok meg, csak dobjátok ebbe a verembe, itt a pusztában!” Azért mondta ezt, hogy később megmentse Józsefet a testvérei kezéből, és visszavigye apjához.</verse>
				<verse number="23">Így azután, mikor József megérkezett, nem ölték meg, csak letépték róla színes ruháját, amelyet viselt,</verse>
				<verse number="24">és bedobták egy üres ciszternába, amelyből a víz már kiszáradt.</verse>
				<verse number="25">Azután leültek enni. Amint fölnéztek, látták, hogy egy izmáeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik meg voltak rakva mindenféle illatos fűszerrel, balzsammal és mirhával, amelyet Egyiptomba vittek.</verse>
				<verse number="26">Akkor Júda ezt javasolta testvéreinek: „Nézzétek, mi hasznunk abból, ha meggyilkoljuk a testvérünket, és eltitkoljuk?</verse>
				<verse number="27">Inkább adjuk el rabszolgának a kereskedőknek! Ne emeljünk rá kezet, hiszen mégiscsak a testvérünk!” Ebbe a többiek is beleegyeztek.</verse>
				<verse number="28">Amikor midjáni kereskedők jöttek arra, a testvérek kihúzták Józsefet a ciszternából, majd húsz ezüstért eladták rabszolgának. A kereskedők pedig Egyiptomba vitték Józsefet.</verse>
				<verse number="29">Közben Rúben máshol járt, majd visszament a ciszternához, de akkor már Józsefet nem találta ott. Ettől nagyon megrémült, és a gyász jeléül megszaggatta ruháját.</verse>
				<verse number="30">Majd visszament testvéreihez, és rémülten újságolta nekik: „Képzeljétek, a fiú nincs a ciszternában! Jaj nekem! Most mitévő legyek?”</verse>
				<verse number="31">Azok meg leöltek egy kecskét, és a Józsefről letépett színes ruhát belemártották a kecske vérébe.</verse>
				<verse number="32">Majd ezt a véres ruhát vitték apjukhoz, és ezt mondták neki: „Atyánk, ezt a ruhát találtuk! Nézd meg, nem a fiad ruhája ez?”</verse>
				<verse number="33">Jákób azonnal fölismerte József ruháját, és felkiáltott: „Ez a fiam ruhája! Gonosz vadállat tépte szét Józsefet, biztosan megette őt!”</verse>
				<verse number="34">Jákób megszaggatta ruháit, zsákba öltözött, és hosszú ideig gyászolta a fiát.</verse>
				<verse number="35">Fiai és leányai mind hiába próbálták vigasztalni, Jákób egyre csak kesergett József után, és ezt hajtogatta: „Sírva megyek fiamhoz a sírba — gyászolom őt, amíg élek!” Így siratta Józsefet sokáig.</verse>
				<verse number="36">Eközben Józsefet a midjáni kereskedők Egyiptomba vitték, és ott eladták rabszolgának. A fáraó testőrségének kapitánya, Potifár vette meg a fiút.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="38">
				<verse number="1">Abban az időben történt, hogy Júda távolabb költözött a testvéreitől, és letáborozott egy Hírá nevű ember szomszédságában, aki Adullámból való volt.</verse>
				<verse number="2">Ekkortájt történt, hogy Júda meglátta a kánaáni Batsúát, és feleségül vette.</verse>
				<verse number="3">Ezután Júdának fia született Batsúától, akit Érnek neveztek.</verse>
				<verse number="4">Második gyermekük is fiú lett, őt Ónánnak hívták.</verse>
				<verse number="5">Harmadik gyermeküknek a Sélá nevet adták, ő már Kezib mellett született, mert akkor Júda ott táborozott.</verse>
				<verse number="6">Amikor Ér felnőtt, Júda megházasította elsőszülött fiát: Támárt vette neki feleségül.</verse>
				<verse number="7">De az Örökkévaló gonosznak találta Ért, és megölte.</verse>
				<verse number="8">Akkor Júda azt mondta Ónánnak: „Menj be Támárhoz, meghalt bátyád feleségéhez, hálj vele, mint sógora, és ha gyermeke születik, a bátyád gyermekének fog számítani.”</verse>
				<verse number="9">Ónán tudta, hogy az a gyermek nem az övé lesz, ezért együtt hált ugyan Támárral, de nem akart meghalt testvérének utódot támasztani, ezért mindig megakadályozta, hogy a sógornője teherbe essen tőle.</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló gonosznak találta Ónán viselkedését, ezért őt is megölte.</verse>
				<verse number="11">Ezután Júda azt tanácsolta Támárnak, a menyének: „Menj haza apád házához, és maradj özvegyen, amíg Sélá, a harmadik fiam felnő!” De magában azt gondolta: „Nehogy Sélá is meghaljon, mint a két bátyja, inkább nem adom hozzá feleségül Támárt!” Így hát Támár visszaköltözött apja családjához.</verse>
				<verse number="12">Egy idő múlva Júda felesége, Batsúá meghalt. Amikor a gyász ideje letelt, Júda a barátjával, az adullámi Hírával együtt Timnába ment, hogy felügyelje juhainak nyírását.</verse>
				<verse number="13">Amikor Támár megtudta, hogy Júda, az apósa Timnába készül a juhok nyírására, ő is útnak indult.</verse>
				<verse number="14">Levette magáról az özvegyi ruhát, és úgy öltözött, hogy ne lehessen felismerni. El is fátyolozta magát. Majd előre sietett, és leült Énaim városának kapujánál, amely a Timnába vezető út mellett fekszik. Azért tette ezt, mert látta, hogy Sélá felnőtt már, mégsem engedi Júda, hogy Támárt feleségül vegye.</verse>
				<verse number="15">Júda Timnába menet Énaim kapujához érkezett, és meglátta Támárt, akinek arcát fátyol takarta. Júda így nem ismerte föl a menyét, hanem azt gondolta, hogy egy prostituálttal van dolga. Odament hozzá, és megszólította: „Hadd menjek be hozzád!” „Mit adsz érte, ha bejössz?” — kérdezte ő.</verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">„Küldök egy kecskegidát a nyájamból” — válaszolta Júda. „Rendben van, de adj valami zálogot, amíg a gidát elküldöd” — mondta Támár.</verse>
				<verse number="18">„Milyen zálogot?” — kérdezte Júda. „Pecsétedet, a zsinórjával együtt, meg a botodat, amely a kezedben van!” — válaszolta Támár. Így adta zálogba Júda ezeket Támárnak, majd bement hozzá, és együtt háltak. Támár pedig terhes lett Júdától.</verse>
				<verse number="19">Majd Támár hazatért, levetette a fátylat, és ismét felvette özvegyi ruháját.</verse>
				<verse number="20">Júda hamarosan elküldte a kecskegidát adullámi barátjával, hogy visszakapja a zálogot, de az sehol sem találta azt az asszonyt.</verse>
				<verse number="21">Megkérdezte az ott lakó embereket: „Hol van az a prostituált, aki itt szokott az út mellett várakozni?” De azok azt mondták: „Ezen a helyen nem volt ilyen nő.”</verse>
				<verse number="22">Visszatért a barátja Júdához, és elmondta neki, hogy nem találta meg azt az asszonyt, és hogy a helybeliek is azt állították, hogy nem volt arrafelé prostituált.</verse>
				<verse number="23">Júda akkor azt mondta: „Jól van, akkor tartsa meg magának, amit zálogba adtam. Nem keressük tovább, nehogy gúnyolódjanak rajtunk az emberek! Te vagy a tanúm, hogy én elküldtem neki a kecskegidát!”</verse>
				<verse number="24">Eltelt vagy három hónap, és valaki hírt hozott Júdának: „Támár, a menyed paráználkodott, és terhes lett.” Júda ezt mondta: „Vigyétek ki, és égessétek meg!”</verse>
				<verse number="25">De amikor az emberek ki akarták vinni Támárt, ő elküldte a három zálogot apósának, ezzel az üzenettel: „Attól a férfitól lettem terhes, akié ez a pecsét és annak zsinórja, meg ez a bot. Kérlek, vizsgáld meg jól, kié ez a három tárgy!”</verse>
				<verse number="26">Júda elismerte, hogy mindhárom dolog az övé. Akkor azt mondta: „Támár igazabb nálam, mert nem adtam feleségül a fiamhoz, Sélához.” Támárt ezentúl senki sem bántotta, de Júda sem hált vele többé.</verse>
				<verse number="27">Amikor eljött az ideje, Támár ikreket szült.</verse>
				<verse number="28">Miközben vajúdott, az egyik gyermek kidugta a kezét, és a bába vörös fonalat kötött rá, hogy megjelölje, melyik az elsőszülött.</verse>
				<verse number="29">De azután a gyermek visszahúzta a kezét, és mégis az ikertestvére született meg elsőnek. A bába ezt mondta: „Nahát, ilyet! Hogy tudtál magadnak utat törni?” El is nevezték ezt a fiúcskát Pérecnek.</verse>
				<verse number="30">Hamarosan világra jött a testvére is, kezén a vörös fonallal. Őt Zerahnak nevezték.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="39">
				<verse number="1">Józsefet tehát az izmáeli kereskedők Egyiptomba vitték, és eladták rabszolgának. Az egyiptomi Potifár vette meg, a fáraó egyik főembere és testőrségének parancsnoka. Ettől kezdve urának házában élt és dolgozott. De az Örökkévaló ott is Józseffel volt, és mindenben segítette, ezért — bár rabszolga volt — mindenben sikeresnek bizonyult.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Potifár is látta Józsefen, hogy az Örökkévaló van vele, és emiatt olyan sikeres mindenben.</verse>
				<verse number="4">Ezért nagyon megkedvelte Józsefet, és maga mellé vette, hogy személyes szolgálatára legyen. Ezen felül egész háza és gazdasága felvigyázójává tette, és minden vagyonát rábízta.</verse>
				<verse number="5">Ettől kezdve az Örökkévaló József kedvéért gazdagon megáldotta az egyiptomi Potifár házát, családját és gazdaságát.</verse>
				<verse number="6">Potifár mindent Józsefre bízott, s így neki már szinte semmivel nem kellett törődnie — legföljebb az étellel, amit megevett. József szép termetű és csinos fiatalember volt.</verse>
				<verse number="7">Egy idő múlva ezt Potifár felesége is észrevette, és szemet vetett rá. Sőt, el is akarta csábítani. „Gyere, József, hálj velem!” — mondta neki.</verse>
				<verse number="8">De József elutasította urának feleségét: „Asszonyom, jól tudod, hogy uram mindent rám bízott a házában, és mellettem semmire nincs gondja!</verse>
				<verse number="9">Uram szinte maga mellé emelt ebben a házban, és semmit sem tiltott el tőlem — téged kivéve, hiszen a felesége vagy! Hogyan is követhetnék el ilyen gonosz árulást uram ellen, és ilyen súlyos bűnt Isten ellen?!”</verse>
				<verse number="10">Bár az asszony nap mint nap csábította Józsefet, ő ellenállt neki, és nem akart vele hálni.</verse>
				<verse number="11">Történt egy napon, hogy József akkor ment be a házba a munkáját végezni, amikor a szolgák közül éppen senki más nem volt bent.</verse>
				<verse number="12">Az asszony megragadta József ruháját, és igyekezett magához húzni. „Most hálj velem!” — mondta. József azonban kifutott a házból, ruháját az asszony kezében hagyva.</verse>
				<verse number="13">Az asszony látta, hogy József elfutott, de a ruháját a kezében hagyta.</verse>
				<verse number="14">Kiáltott hát a szolgáknak, és összecsődítette őket. „Nézzétek, mit művelt velem a férjem héber rabszolgája! Hogy megalázott bennünket! Bejött a házba, és velem akart hálni,</verse>
				<verse number="15">de mikor teljes erőből sikoltozni kezdtem, elfutott, s még a ruháját is itt hagyta!”</verse>
				<verse number="16">A ruhákat magánál tartotta az asszony, amíg a férje, József gazdája hazajött,</verse>
				<verse number="17">s akkor neki is előadta ugyanezt a történetet: „A héber rabszolga, akit idehoztál, bejött ide, hogy meggyalázzon!</verse>
				<verse number="18">De mikor teljes erőből sikoltozni kezdtem, elfutott. Nézd, még a ruháját is itt hagyta!”</verse>
				<verse number="19">Mikor Potifár hallotta, hogy felesége azzal vádolja Józsefet, hogy ilyen gyalázatosan viselkedett vele szemben, nagyon megharagudott.</verse>
				<verse number="20">Abba a börtönbe vetette Józsefet, amelyben a király foglyait őrizték. Egy ideig József a börtönben maradt.</verse>
				<verse number="21">Az Örökkévaló azonban ott sem hagyta el őt, hanem hűséges szeretettel bánt vele. Így történt, hogy a börtön parancsnoka megkedvelte Józsefet,</verse>
				<verse number="22">rábízta az összes fogoly felügyeletét, és az egész börtön igazgatását.</verse>
				<verse number="23">Attól kezdve a parancsnoknak már nem kellett semmivel törődnie, hiszen mindent József intézett: az Örökkévaló ott is vele volt, és mindenben sikeressé tette.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="40">
				<verse number="1">Egy idő múlva két új fogoly érkezett a börtönbe, ahol József raboskodott: az egyiptomi király főpohárnoka és a királyi pékmesterek főnöke. Valamit vétettek uruk, a fáraó ellen, aki megharagudott rájuk, és abba a börtönbe vetette őket, amely a testőrök parancsnokának felügyelete alatt állt.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">A testőrparancsnok Józsefre bízta a két újabb foglyot is, hogy viselje gondjukat. Jó ideig ott raboskodtak.</verse>
				<verse number="5">Egyik éjjel mindkét fogoly álmodott valamit. Álmaik különböztek, és a jelentésük is más volt.</verse>
				<verse number="6">Másnap reggel, amikor József bement hozzájuk, látta, hogy nagy gondban vannak.</verse>
				<verse number="7">Meg is kérdezte őket: „Miért vagytok ilyen szomorúak?”</verse>
				<verse number="8">„Mert mind a ketten álmodtunk valamit az éjjel, és nem értjük, mit jelent. Nincs senki, aki megmagyarázza” — felelték azok. „Bizony, az álom helyes értelmezését egyedül Isten tudhatja — mondta József. — De mondjátok csak el, mit álmodtatok!”</verse>
				<verse number="9">Akkor a főpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek: „Szőlőtőkét láttam álmomban,</verse>
				<verse number="10">amelynek három vesszeje előbb kirügyezett, majd kivirágzott és termést érlelt.</verse>
				<verse number="11">Kezemben volt a fáraó serlege, fogtam a szőlőfürtöket, belefacsartam, majd odanyújtottam a fáraónak.”</verse>
				<verse number="12">József ezt mondta: „Ennek a következő a magyarázata: a három vessző három napot jelent.</verse>
				<verse number="13">Három nap múlva a fáraó kiemel innen, és visszahelyez előbbi állásodba. Attól kezdve ismét te adod a fáraó kezébe a kelyhet, mint azelőtt.</verse>
				<verse number="14">De kérlek, gondolj rám, amikor majd jól megy a sorod! Szólj rólam a fáraónak, hogy emeljen ki ebből a börtönből.</verse>
				<verse number="15">Mert elraboltak engem, és idehoztak a szülőföldemről, a héberek földjéről, és itt sem tettem semmi rosszat, mégis börtönbe vetettek.”</verse>
				<verse number="16">Mikor a pékmesterek főnöke látta, hogy milyen kedvező a magyarázat, ő is elmondta álmát: „Én meg azt álmodtam, hogy egymás tetején három süteményes kosár volt a fejemen.</verse>
				<verse number="17">A legfelső kosárból azonban a madarak csipegették a fáraó számára készült süteményeket.”</verse>
				<verse number="18">József ezt mondta: „Álmod ezt jelenti: a három kosár, három nap.</verse>
				<verse number="19">Három nap múlva a fáraó téged is kiemel innen, de fejedet véteti. Tested akasztófára kerül, és keselyűk fogják szaggatni.”</verse>
				<verse number="20">Valóban így is lett: három nap múlva következett a fáraó születésnapja. Ebből az alkalomból a fáraó nagy lakomát rendezett a főembereinek és hivatalnokainak. Ekkor kihozatta a börtönből a főpohárnokot és a pékmesterek főnökét. Az összegyűlt vendégek előtt</verse>
				<verse number="21">a főpohárnokot visszahelyezte tisztségébe, hogy ismét ő adja a kelyhet a fáraó kezébe.</verse>
				<verse number="22">Ugyanakkor halálra ítélte a pékmesterek főnökét, akit kivégeztek, majd a testét fára akasztották. Mindez pontosan úgy történt, ahogy József értelmezte a két főember álmát.</verse>
				<verse number="23">Ennek ellenére a főpohárnok teljesen elfelejtkezett Józsefről.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="41">
				<verse number="1">Két teljes év múlt el ezután, és a fáraó is álmot látott. Álmában a Nílus partján állt,</verse>
				<verse number="2">és látta, hogy a folyóból hét szép, kövér tehén jön ki, és legelésznek a parton.</verse>
				<verse number="3">Utánuk másik hét tehén jött fel a vízből, de ezek csúnyák és nagyon soványak voltak. Oda álltak az előző kövér tehenek mellé.</verse>
				<verse number="4">Azután a hét csúnya és sovány tehén kezdte fölfalni a másik hét szép és kövér tehenet, s végül egészen megették őket. Eddig tartott az álom, s a fáraó fölébredt.</verse>
				<verse number="5">Majd ismét elaludt, és megint álmot látott: hét szép, kövér búzakalász növekedett egy száron.</verse>
				<verse number="6">Utánuk másik hét kalász növekedett, de ezek a sivatagi forró széltől aszottak, hitványak és soványak voltak.</verse>
				<verse number="7">Majd a hét sovány kalász elnyelte a szép kalászokat. Eddig tartott a második álom, s a fáraó fölébredt.</verse>
				<verse number="8">Nagyon nyugtalanították ezek az álmok, ezért reggel összehívatta Egyiptom bölcseit és varázslóit. Elmondta nekik, mit álmodott, de a bölcsek nem értették, mit jelent.</verse>
				<verse number="9">Ekkor a főpohárnok ezt mondta a fáraónak: „Felség, be kell vallanom, hogy hibát vétettem.</verse>
				<verse number="10">Felséged egyszer megharagudott szolgáira, a királyi pékmesterek főnökére meg rám, és mindkettőnket a testőrparancsnok börtönébe vetett.</verse>
				<verse number="11">Ott mindketten álmot láttunk: ugyanazon az éjjelen láttuk, de mást-mást álmodtunk, és az álmok jelentése is különböző volt.</verse>
				<verse number="12">Ott raboskodott velünk egy fiatalember, a testőrparancsnok héber rabszolgája, akinek elmondtuk, mit álmodtunk. Ő pedig mind a kettőnknek meg tudta mondani, mit jelent az álmunk.</verse>
				<verse number="13">És valóban, pontosan úgy történt, ahogy ő mondta: engem felséged visszahelyezett állásomba, a pékmestert pedig kivégeztette.”</verse>
				<verse number="14">Ennek hallatára a fáraó megparancsolta, hogy Józsefet hozzák elébe a börtönből. Sietve el is mentek érte, József pedig megborotválkozott és átöltözött. Ezután a fáraó elé vitték.</verse>
				<verse number="15">A fáraó megszólította: „Álmot láttam, és senki sem tudja megmagyarázni, mit jelent. De rólad azt hallottam, hogy meg tudod fejteni az álmok jelentését!”</verse>
				<verse number="16">József így felelt: „Felség, nem én, hanem Isten az, aki a megfejtést tudtára adja a fáraónak, ez pedig felséged javát szolgálja.”</verse>
				<verse number="17">Akkor a fáraó elmondta Józsefnek, mit álmodott: „A Nílus partján álltam,</verse>
				<verse number="18">és láttam, hogy a folyóból hét szép, kövér tehén jön ki, és legelésznek a parton.</verse>
				<verse number="19">Utánuk másik hét tehén jött fel a vízből, de ezek csúnyábbak és soványabbak voltak, mint amilyeneket valaha is láttam Egyiptomban.</verse>
				<verse number="20">Azután a hét csúnya és sovány tehén fölfalta az előző hét kövér tehenet.</verse>
				<verse number="21">Különös módon a sovány teheneken meg sem látszott, hogy fölfalták a kövéreket: ugyanolyan soványak maradtak, mint azelőtt. Ezután fölébredtem.</verse>
				<verse number="22">Majd ismét elaludtam és megint álmot láttam: hét szép, kövér búzakalász növekedett egy száron.</verse>
				<verse number="23">Utánuk másik hét kalász növekedett, de ezek a sivatagi forró széltől aszottak, hitványak és soványak voltak.</verse>
				<verse number="24">Majd a hét sovány kalász elnyelte a szép kalászokat. Elmondtam ezeket a varázslóknak, de egyikük sem tudta megfejteni, mit jelent.”</verse>
				<verse number="25">József azt mondta a fáraónak: „Felség, ez a két álom ugyanazt jelenti. Isten így mutatta meg a fáraónak, amit tenni készül.</verse>
				<verse number="26">A hét szép tehén hét esztendőt jelent. Ezt jelenti a hét kövér kalász is. A jelentésük ugyanaz.</verse>
				<verse number="27">A hét sovány tehén és a hét hőségtől aszott meddő kalász is hét évet jelent: az éhínség hét esztendejét.</verse>
				<verse number="28">Ez az, amit mondtam, hogy Isten előre megmutatta felségednek, amit cselekedni fog.</verse>
				<verse number="29">Mert bizony eljön a bő termés hét esztendeje egész Egyiptomra,</verse>
				<verse number="30">azután pedig hét szűk esztendő következik, amely miatt a nép elfelejti az előző bőség idejét. Szűkölködés és éhínség fogja emészteni egész Egyiptomot.</verse>
				<verse number="31">A korábbi bőségnek nyoma sem marad az éhezés ideje alatt, mert a csapás olyan súlyos lesz.</verse>
				<verse number="32">Felséged tehát kétszer álmodta ugyanazt — ez pedig azt jelenti, hogy ezt Isten már véglegesen elhatározta, és hamarosan véghez is viszi.</verse>
				<verse number="33">Most tehát jelöljön ki felséged egy értelmes és bölcs férfit, és adjon neki felhatalmazást egész Egyiptomban!</verse>
				<verse number="34">Egyúttal rendeljen felséged felügyelőket, akik a bőség hét esztendeje alatt begyűjtik az egész országból a termés ötödrészét!</verse>
				<verse number="35">Gyűjtsenek össze minden tárolható élelmet és gabonát a bőséges években a fáraó raktáraiba, és őrizzék azt a városokban!</verse>
				<verse number="36">Legyen ez a raktározott élelem az ország tartaléka az éhség hét esztendejében, amely eljön Egyiptomra! Így a szűk esztendők miatt nem pusztul el az ország.”</verse>
				<verse number="37">A fáraónak és tanácsadóinak nagyon tetszett József terve.</verse>
				<verse number="38">Ezért a fáraó így szólt hozzájuk: „Ki lehetne alkalmasabb erre a feladatra, mint ez a fiatalember, akiben Isten szelleme lakik?”</verse>
				<verse number="39">Azután Józsefhez fordult: „Mivel Isten neked mutatta meg mindezeket, nincs nálad bölcsebb és értelmesebb férfi!</verse>
				<verse number="40">Téged bízlak hát meg, hogy viselj gondot egész birodalmamra! Népemet szavad kormányozza, és engedelmeskedjenek neked! Csak a királyi trón tesz engem hatalmasabbá nálad.</verse>
				<verse number="41">Most azért egész Egyiptom kormányzójává teszlek téged!”</verse>
				<verse number="42">Ekkor a fáraó levette a pecsétgyűrűjét, és József ujjára húzta. Majd megparancsolta, hogy Józsefet öltöztessék rangjának megfelelő finom lenvászon ruhába, és arany láncot tett a nyakába.</verse>
				<verse number="43">Azután elrendelte, hogy a fáraó második harci szekerén hordozzák körbe Egyiptomban, és kiáltsák: „Térdeljetek le József előtt!” Így tette a fáraó őt egész Egyiptom kormányzójává.</verse>
				<verse number="44">Ezt mondta a fáraó Józsefnek: „Jóllehet én vagyok Egyiptom királya, de tudtod és beleegyezésed nélkül még a kisujját se mozdítsa senki országomban!”</verse>
				<verse number="45">A fáraó egyiptomi nevet adott Józsefnek: attól kezdve Cáfenat-Panéah -nak hívták. Azután a fáraó Józsefhez adta feleségül Ászenatot, Potiferának, Ón papjának leányát. Így lett József 30 éves korában egész Egyiptom kormányzója. Ezután kiment a fáraó palotájából, és keresztül-kasul bejárta egész Egyiptom földjét.</verse>
				<verse number="46"></verse>
				<verse number="47">Elkezdődtek a bőség évei, s ezalatt tele marokkal ontotta termését a föld egész Egyiptomban.</verse>
				<verse number="48">József munkához látott: megszervezte, hogy minden városba gyűjtsék be a környező földekről a termés nélkülözhető részét, s ezt raktárakban helyezte el.</verse>
				<verse number="49">A bőség hét éve alatt olyan rengeteg sok gabonát halmozott föl, mint a tenger partján a homok. A végén már nem is vették számba, csak gyűjtötték raktárakba a sok termést.</verse>
				<verse number="50">Még mielőtt a szűk esztendők elkezdődtek volna, két fia született Józsefnek feleségétől, Ászenattól, aki Potiferának, Ón papjának leánya volt.</verse>
				<verse number="51">Elsőszülöttjét Manassénak nevezte József, mert azt mondta: „Bizony, elfeledtette velem Isten minden keserűségemet, és apám családját!”</verse>
				<verse number="52">Második fiának az Efraim nevet adta, mert ezt mondta: „Megszaporított engem Isten szenvedésem földjén.”</verse>
				<verse number="53">Azután elmúltak a bőséges termést hozó évek,</verse>
				<verse number="54">és elkezdődött a hét szűk esztendő. Pontosan úgy történt, ahogy József előre megmondta. Sem Egyiptomban, sem a környező országokban nem termett a föld, és mindenhol éheztek az emberek. Egyiptomban azonban bőven volt gabona, mivel József még idejében elraktározta.</verse>
				<verse number="55">Amikor az egyiptomi nép is éhezni kezdett, kenyérért könyörögtek a fáraóhoz, aki ezt mondta: „Forduljatok Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond!”</verse>
				<verse number="56">Mindenhol a földön éhínség uralkodott, de akkor József megnyitotta raktárait, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak. Az éhínség pedig egyre súlyosabban nehezedett az emberekre.</verse>
				<verse number="57">A környező országokban is elhatalmasodott az éhínség, emiatt mindenki Egyiptomba ment gabonát vásárolni.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="42">
				<verse number="1">Éhínség volt Kánaán földjén is, de Jákób megtudta, hogy Egyiptomban még van gabona. Szólt hát a fiainak: „Ugyan mit ültök itt tehetetlenül?</verse>
				<verse number="2">Hallottam, hogy Egyiptomban még van eladó gabona. Menjetek, és vásároljatok onnan, hogy ne haljunk éhen!”</verse>
				<verse number="3">Így hát József tíz testvére elindult Egyiptomba gabonát venni.</verse>
				<verse number="4">Benjámint, József öccsét Jákób nem engedte el velük, mert féltette, nehogy valami baja essen.</verse>
				<verse number="5">Mivel egész Kánaánban nagy éhínség uralkodott, sokan igyekeztek Egyiptomba gabonáért. Izráel tíz fia is útra kelt a többiekkel együtt.</verse>
				<verse number="6">Egyiptomban mindenkinek Józsefhez kellett fordulnia, ha gabonát akart vásárolni, mert ő volt az egész birodalom kormányzója. Ezért, amikor József tíz testvére megérkezett, ők is József elé járultak, és arccal a földre borultak előtte, így köszöntötték.</verse>
				<verse number="7">József azonnal megismerte testvéreit, akik viszont nem ismerték fel, mert József idegennek mutatta magát, és barátságtalanul beszélt velük. „Honnan jöttök?” — kérdezte tőlük szigorúan. „Kánaán földjéről jöttünk gabonát vásárolni” — felelték.</verse>
				<verse number="8"></verse>
				<verse number="9">Józsefnek eszébe jutott, amit régen álmodott a testvéreiről, de hangosan csak ennyit mondott: „Úgy látom, ti nem gabonáért jöttetek ide, hanem azért, hogy országunk gyenge pontjait kikémleljétek, mert kémek vagytok!”</verse>
				<verse number="10">A testvérek tiltakoztak: „Nem, urunk, szolgáid valóban élelemért jöttek, és egyáltalán nem kémek. Mindannyian testvérek, becsületes emberek és egy apának a fiai vagyunk.”</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">„Nem hiszem — felelt József —, biztosan kémkedni jöttetek!”</verse>
				<verse number="13">„Szolgáid tizenketten voltak testvérek, mindannyian egy apától, aki Kánaán földjén él. A legfiatalabb öcsénk most is ott van apánk mellett, egyik testvérünk pedig elveszett” — magyarázkodtak a testvérek.</verse>
				<verse number="14">De József így határozott: „Mégiscsak kémek vagytok ti! Halljátok meg hát, hogyan teszlek próbára benneteket: A fáraó életére mondom, el nem engedlek benneteket, hacsak a legkisebb testvéretek ide nem jön!</verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16">Egyikőtöket küldjétek haza, hogy hozza ide őt. Ezzel teszlek próbára titeket, hogy igazat mondtatok-e: mert ha nem hozza ide a testvéreteket, akkor a Fáraóra mondom, bebizonyosodik, hogy mégis kémek vagytok! Amíg ő vissza nem jön, addig a többiek itt maradnak!”</verse>
				<verse number="17">Ezután József három napra börtönbe záratta testvéreit.</verse>
				<verse number="18">A harmadik napon ismét maga elé hozatta őket, és ezt mondta nekik: „Mivel istenfélő ember vagyok, a következőképpen határoztam. Ezt tegyétek, hogy életben maradjatok:</verse>
				<verse number="19">Ha valóban becsületes emberek vagytok, egyikőtök maradjon itt a börtönben, a többiek meg térjenek haza, és vigyenek gabonát éhező családjuknak!</verse>
				<verse number="20">Azután sietve hozzátok ide legkisebb testvéreteket, hogy lássam, igazat mondtatok-e. Ha igen, akkor nem kell meghalnotok!” Ezt a testvérek elfogadták, és megígérték.</verse>
				<verse number="21">Közben egymás között így tanakodtak: „Látjátok, amiatt bűnhődünk most, amit az öcsénk ellen vétettünk! Hiszen láttuk, mennyire szenved, mikor könyörgött nekünk, hogy engedjük szabadon, de nem hallgattunk rá! Emiatt ért bennünket ez a nagy baj!”</verse>
				<verse number="22">Rúben is szemére vetette testvéreinek: „Nem megmondtam nektek, hogy ne bántsátok a fiút, de ti nem hallgattatok rám! Most pedig számon kérik rajtunk a megölését!”</verse>
				<verse number="23">József tolmács útján beszélt a testvéreivel, akik nem sejtették, hogy érti a nyelvüket. József azonban minden szavukat értette, amikor azok egymás között tanakodtak, ezért kisietett onnan, és sírva fakadt. Majd összeszedte magát, visszatért testvéreihez, és tovább beszélgetett velük. Azután szemük láttára megkötöztette Simeont, a többieket pedig elengedte.</verse>
				<verse number="24"></verse>
				<verse number="25">Majd titokban megparancsolta szolgáinak, hogy testvérei zsákjait töltsék meg gabonával, sőt, a kifizetett vételárat is tegyék vissza mindegyikük zsákjába, és lássák el őket útravaló élelemmel. A szolgák teljesítették a parancsot.</verse>
				<verse number="26">A testvérek felrakták a zsákokat szamaraikra, és elindultak hazafelé.</verse>
				<verse number="27">Útközben, amikor este megpihentek, egyikük kinyitotta a gabonás zsákját, hogy a szamarának abrakot adjon, és észrevette, hogy a pénze megint ott van a zsákban.</verse>
				<verse number="28">Felkiáltott: „Idenézzetek! Itt a pénzem a zsákban! Én kifizettem, de valaki visszatette.” Ettől mindannyian megijedtek, és ezt mondták: „Ezt Isten tette velünk, de mi lesz ebből?”</verse>
				<verse number="29">Majd tovább utaztak, és mikor megérkeztek apjukhoz Kánaánba, mindent elmondtak neki:</verse>
				<verse number="30">„Egyiptom kormányzója ellenségesen szólt hozzánk, és úgy bánt velünk, mintha kémek lettünk volna.</verse>
				<verse number="31">Mi elmondtuk, hogy becsületes emberek vagyunk, és nem kémkedni jöttünk.</verse>
				<verse number="32">Mondtuk, hogy tizenketten vagyunk testvérek, egy apának fiai, de egyikünk meghalt, a legkisebb pedig otthon maradt apánk mellett, Kánaánban.</verse>
				<verse number="33">Akkor a kormányzó azt mondta: »Próbára teszlek benneteket, hogy lássam, igazat mondtatok-e. Egyik testvéreteknek itt kell maradnia, ti pedig vigyetek gabonát éhező családjaitoknak.</verse>
				<verse number="34">De azután vissza kell jönnötök, és hozzátok magatokkal legkisebb testvéreteket is! Ha elhozzátok, akkor hiszek nektek, hogy nem kémek, hanem becsületes emberek vagytok. Akkor szabadon engedem túszként itt maradt testvéreteket is. Azután vásárolhattok Egyiptomból gabonát.«”</verse>
				<verse number="35">Majd kezdték kibontani zsákjaikat, és — legnagyobb megdöbbenésükre — mindegyikük ott találta zsákjában, a gabona tetején a saját pénzes zacskóját, s benne az ezüstpénzét. Amikor ezt Jákób és fiai meglátták, mind nagyon megrémültek.</verse>
				<verse number="36">Jákób ekkor azt mondta nekik: „El akarjátok venni tőlem minden gyermekemet? József nincs meg, Simeon sincs itt, ráadásul még Benjámint is el akarjátok vinni? Minden csapás engem ér!”</verse>
				<verse number="37">Akkor Rúben felelt az apjának: „Apám, bízd csak rám nyugodtan Benjámint, én vigyázok rá és visszahozom! Két fiam életével felelek érte!”</verse>
				<verse number="38">De Jákób nem egyezett bele: „Szó sem lehet róla! Benjámint nem engedem Egyiptomba vinni! Hiszen a bátyja meghalt, és csak ő maradt meg! Ha netalán történne vele valami az úton, ősz fejemet búval borítva bocsátanátok a sírba.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="43">
				<verse number="1">Az éhínség egyre inkább ránehezedett az országra.</verse>
				<verse number="2">Amikor az Egyiptomból hozott gabona elfogyott, Jákób így biztatta fiait: „Menjetek vissza Egyiptomba, vásároljatok megint egy kis gabonát!”</verse>
				<verse number="3">De Júda így válaszolt: „Atyám, mondtuk, hogy az a kormányzó szigorúan meghagyta nekünk, hogy a szeme elé ne kerüljünk Benjámin nélkül.</verse>
				<verse number="4">Ha elengeded velünk Benjámint, akkor elmegyünk, és hozunk gabonát Egyiptomból,</verse>
				<verse number="5">de ha nem, akkor mi sem megyünk sehova. Hiszen a kormányzó azt mondta, hogy Benjámin nélkül ne álljunk elé.”</verse>
				<verse number="6">Izráel ezt válaszolta: „Miért mondtátok meg neki, hogy van még egy testvéretek? Ti vagytok a hibásak, hogy ilyen baj ért engem!”</verse>
				<verse number="7">A fiai mentegetőztek: „Az a férfi nagyon érdeklődött felőlünk és a családunk felől. Megkérdezte: »Él-e még atyátok? Van-e még testvéretek?« Mi csak feleltünk a kérdéseire. Honnan tudhattuk volna, hogy majd azt mondja: »Hozzátok elém a testvéreteket!«”</verse>
				<verse number="8">Júda azt mondta apjának, Izráelnek: „Atyám, engedd el velem a fiút, majd én vigyázok rá! Hadd keljünk útra Egyiptomba, hiszen szükségünk van a gabonára, ha élni akarunk! Kell a kenyér neked is, gyermekeinknek és nekünk is!</verse>
				<verse number="9">Benjáminért én magam kezeskedem, hogy épségben visszahozom! Rajtam kérd számon, vállalom a felelősséget érte! Ha nem hozom vissza, engem hibáztass érte, amíg csak élek!</verse>
				<verse number="10">Ha nem késlekedtünk volna, azóta már kétszer is megjárhattuk volna Egyiptomot!”</verse>
				<verse number="11">Végül Izráel beleegyezett: „Ha már nincs más megoldás, hát legyen! Történjen, aminek történnie kell! Hallgassatok rám: vigyetek magatokkal ajándékot a kormányzónak: egy kis balzsamot, mézet, fűszer- és illatszereket, mirhát, pisztáciát és mandulát — mindenből e föld termésének színe-javát!</verse>
				<verse number="12">A gabonáért vigyetek kétszeres pénzt magatokkal, s adjátok vissza, amit a múltkor a zsákjaitokban találtatok — hátha csak tévedésből került oda.</verse>
				<verse number="13">Vigyétek magatokkal Benjámint is a kormányzóhoz!</verse>
				<verse number="14">A Mindenható tegye irántatok jóindulatúvá azt a férfit, hogy engedje szabadon a testvéreteket, és küldje vissza veletek Benjámint is! Ha pedig mégis megfosztanak gyermekeimtől, ám legyek megfosztva!”</verse>
				<verse number="15">Így hát a testvérek felkészültek, és megint útnak indultak Egyiptomba. Magukkal vitték az ajándékokat, a vételár kétszeresét és Benjámint is. Mikor megérkeztek, József elé vezették őket.</verse>
				<verse number="16">Mikor József meglátta Benjámint a testvéreivel együtt, parancsolt szolgájának, aki a háza felügyelője volt: „Vezesd ezeket az embereket az én házamba, mert ma délben velem fognak ebédelni! Azután siess, vágj le egy állatot, és készítsd el az ételt!”</verse>
				<verse number="17">A szolga mindent így is tett, és átvezette a testvéreket József házába.</verse>
				<verse number="18">A testvérek nagyon megrémültek, és így tanakodtak egymás között: „Biztosan a pénz miatt hoztak ide bennünket, amelyet valaki visszatett a zsákjainkba, amikor először jártunk itt! Az egész csak arra való, hogy vádolhasson bennünket, és rabszolgájává tegyen! Még a szamarainkat is el fogja venni!”</verse>
				<verse number="19">Amikor a házhoz értek, megálltak az ajtóban, és megszólították József szolgáját:</verse>
				<verse number="20">„Kérünk, urunk, már voltunk itt egyszer gabonát vásárolni.</verse>
				<verse number="21">Azonban, amikor visszatérőben egy szálláson kinyitottuk a zsákjainkat, megdöbbenve láttuk, hogy valaki visszatette mindegyikünk pénzét, amelyet egyszer már kifizettünk.</verse>
				<verse number="22">Fogalmunk sincs róla, hogyan kerülhetett oda, de most itt van az a pénz, ismét elhoztuk. De ezen kívül is hoztunk magunkkal még pénzt, hogy gabonát vásároljunk.”</verse>
				<verse number="23">A szolga megnyugtatta őket: „Minden rendben van, ne féljetek! Ti valóban kifizettétek a múltkor a gabona árát. Nyilván Istenetek, atyátok Istene adta vissza azt a pénzt nektek, így került a zsákjaitokba.” Ezután kihozta a börtönből Simeont, és hozzájuk vezette.</verse>
				<verse number="24">Majd bevitte őket József házába, vizet adott nekik, hogy mossák meg a lábukat, és a szamaraiknak is adott abrakot.</verse>
				<verse number="25">Amíg várták, hogy József megérkezzen, előkészítették az ajándékokat a számára, mert a szolgától megtudták, hogy délben együtt fognak ebédelni.</verse>
				<verse number="26">Mikor József megérkezett, eléje vezették őket, és a testvérek mind földig hajoltak előtte, majd átadták ajándékaikat.</verse>
				<verse number="27">József érdeklődött az egészségük felől, majd megkérdezte: „Él-e még idős atyátok, akiről a múltkor beszéltetek? Jól van-e?”</verse>
				<verse number="28">„Igen urunk, szolgád — a mi atyánk — él, és jól van” — felelték a testvérek, majd ismét a földre borultak József előtt.</verse>
				<verse number="29">Ezután József meglátta közöttük Benjámint, a testvérét, és megkérdezte: „Ő a legfiatalabb, akiről beszéltetek?” Majd Benjáminhoz fordult: „Áldjon meg az Isten téged, fiam!”</verse>
				<verse number="30">Amikor ezt mondta, József hirtelen felugrott, és kisietett, mert annyira erőt vettek rajta az érzései, amiatt, hogy ismét láthatta szeretett öccsét. Elvonult a saját szobájába, és kitört belőle a sírás.</verse>
				<verse number="31">Azután erőt vett magán, megmosta az arcát, visszament a testvéreihez, és parancsolt a szolgáknak: „Hozzátok az ételeket!”</verse>
				<verse number="32">A szolgák külön asztalnál terítettek Józsefnek, másik asztalnál a testvéreinek, és megint külön az egyiptomiaknak. Az egyiptomiak ugyanis nem étkeztek együtt a héberekkel, mert utálatos dolog volt a számukra, hogy nomád pásztorokkal — amilyenek a héberek is voltak — együtt egyenek.</verse>
				<verse number="33">Józseffel szemben helyezték el a testvéreit, de meglepetésükre, születésük sorrendje szerint: a legidősebbtől a legfiatalabbig. A testvérek megdöbbenve néztek egymásra.</verse>
				<verse number="34">József a szolgákkal a saját asztaláról küldött ételeket minden testvérének. Benjáminnak azonban ötször akkora adagot küldött, mint a többieknek. József testvérei vígan ettek-ittak, amíg a bortól egészen megittasodtak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="44">
				<verse number="1">Ezután József megparancsolta a szolgájának: „Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait színültig gabonával, és mindegyiküknek tedd vissza a pénzét a saját zsákjába, a gabona tetejére!</verse>
				<verse number="2">Sőt, a legfiatalabb zsákjába tedd bele még az én ezüst serlegemet is!” A szolga így is tett.</verse>
				<verse number="3">Másnap reggel József szolgája elbocsátotta a testvéreket, akik felmálházták szamaraikat, és útnak indultak.</verse>
				<verse number="4">Éppen hogy elhagyták a várost, amikor József ezt parancsolta szolgájának: „Siess utánuk, és mikor eléred őket, ezt mondd nekik: »Miért fizettek rosszal a jóért? Miért loptátok el a gazdám ezüst serlegét?</verse>
				<verse number="5">Hiszen ez a kedves serlege, amelyből inni szokott, sőt ezt használja jósoláshoz is! Ezt igazán rosszul tettétek!«”</verse>
				<verse number="6">A szolga utolérte őket, és úgy tett mindent, ahogy József parancsolta.</verse>
				<verse number="7">A testvérek így védekeztek: „Uram, hogy mondhatsz ilyet? Isten ments, hogy szolgáid ilyen dolgot tegyenek!</verse>
				<verse number="8">Emlékezz rá, hogy még azt a pénzt is visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amelyet a múltkor a zsákjainkban találtunk! Hogyan gondolhatod rólunk, hogy ezüstöt vagy aranyat loptunk volna urad házából?!</verse>
				<verse number="9">Ha így lenne, haljon meg, akinek a zsákjában megtalálod urad ezüst serlegét! Sőt, ezen fölül valamennyien a rabszolgáid leszünk!”</verse>
				<verse number="10">A szolga így felelt: „Rendben van! De csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálom, a többiek ártatlanok, és szabadon elmehetnek!”</verse>
				<verse number="11">Letették zsákjaikat a földre, és kinyitották.</verse>
				<verse number="12">A szolga pedig mindannyiuk előtt sorra átkutatta a zsákokat. A legidősebbnél kezdte, és a legfiatalabbat hagyta utoljára. Végül Benjámin zsákjában megtalálta József serlegét.</verse>
				<verse number="13">Ekkor a testvérek — hogy kifejezzék mélységes szomorúságukat — megszaggatták ruháikat, majd ismét felmálházták a szamarakat és visszatértek a városba.</verse>
				<verse number="14">József már várta őket a házában. Júda és testvérei elé járultak, és a földre estek előtte.</verse>
				<verse number="15">József ezt kérdezte tőlük: „Hogy tehettetek ilyet? Nem tudjátok, hogy a magamfajta ember ki tudja deríteni a titokban elkövetett dolgokat is?”</verse>
				<verse number="16">Júda válaszolt: „Uram, mit is mondhatnánk neked? Mivel igazolhatnánk magunkat előtted? Hiszen Isten az, aki napvilágra hozta szolgáid bűnét! Most már mindannyian rabszolgáid vagyunk. Nemcsak az, akinél a serleget megtalálták, hanem mi valamennyien.”</verse>
				<verse number="17">De József ezt felelte: „Soha nem tennék ilyet! Csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálták. Ti pedig szabadon hazatérhettek atyátokhoz.”</verse>
				<verse number="18">Ekkor Júda közelebb lépett Józsefhez, és így folytatta: „Uram, kérlek, engedd meg, hogy még egyszer szólhassak hozzád! Ne haragudj meg rám ezért, hiszen olyan vagy számunkra, mintha a fáraó előtt állnánk.</verse>
				<verse number="19">Az előző alkalommal te, uram, megkérdezted, él-e még atyánk, és van-e még testvérünk.</verse>
				<verse number="20">Mi elmondtuk, hogy él még idős atyánk, és vele van a legfiatalabb öcsénk, aki akkor született, amikor atyánk már idős volt. Öcsénk testvére meghalt, így ő az egyetlen gyermeke anyjának, ezért atyánk nagyon szereti, és ragaszkodik hozzá.</verse>
				<verse number="21">Uram, te azt mondtad szolgáidnak: »Hozzátok elém öcséteket, hadd lássam a saját szememmel!«</verse>
				<verse number="22">De mi azt feleltük, hogy ez lehetetlen, mert ha öcsénket elválasztjuk atyánktól, abba atyánk belehal.</verse>
				<verse number="23">Uram, te azt mondtad erre: »Színem elé ne kerüljetek, ha öcséteket nem hozzátok magatokkal!«</verse>
				<verse number="24">Ezt mi is megmondtuk szolgádnak, atyánknak, amikor innen visszatértünk hozzá.</verse>
				<verse number="25">Atyánk egy idő múlva ismét el akart küldeni bennünket, hogy gabonát vásároljunk uramtól,</verse>
				<verse number="26">de mi azt feleltük neki: »Ha legkisebb öcsénket is elengeded velünk, akkor elmegyünk, de ha nem, akkor nem kerülhetünk a kormányzó színe elé.«</verse>
				<verse number="27">Akkor atyánk, szolgád, ezt válaszolta: »Tudjátok jól, hogy Ráhel, a feleségem csak két fiút szült nekem.</verse>
				<verse number="28">Az egyiket elengedtem, és azóta nem láttam, mert széttépte egy vadállat.</verse>
				<verse number="29">Ha most ezt a kisebbiket is elviszitek tőlem, és valami baj éri, akkor ősz fejemet búval borítva bocsátjátok a sírba.«</verse>
				<verse number="30">Kérlek, uram, gondold meg, mi történne, ha a fiú nélkül térnénk vissza szolgádhoz, atyánkhoz! Hiszen atyám egész lelkével ragaszkodik ehhez a fiához!</verse>
				<verse number="31">Ha meglátja, hogy nem hoztuk vissza a fiút, azt nem éli túl, és mi leszünk a felelősek haláláért! Így szolgáid atyjuk ősz fejét búval borítva bocsátják alá a sírba!</verse>
				<verse number="32">Ezért szolgád kezességet vállalt atyja előtt a fiúért. Azt mondtam neki: »Atyám, ha nem hozom vissza, engem vádolj érte egész életemben!«</verse>
				<verse number="33">Most hát, kérlek uram, hadd maradjon szolgád itt a fiú helyett! Rabszolgád leszek, uram, csak őt bocsásd szabadon, hadd térjen haza a testvéreivel!</verse>
				<verse number="34">Hogyan is állhatnék atyám elé, ha a fiú nincs velem? Hogy nézhetném végig atyám szenvedését?”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="45">
				<verse number="1">Ekkor József már nem tudta tovább türtőztetni magát. A körülötte álló egyiptomiak miatt nem akarta kimutatni érzéseit, ezért fölkiáltott: „Az egyiptomiak menjenek ki a teremből!” S mikor magukra maradtak, megismertette magát testvéreivel: „Én vagyok József! Él-e még édesapánk?” — kérdezte sírva. Oly hangosan sírt, hogy az egyiptomiak is meghallották, s még a fáraó udvarába is eljutott a híre. De a testvérek annyira megrémültek tőle, hogy szólni sem tudtak.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">„Lépjetek közelebb, kérlek!” — mondta József. Ekkor kicsit közelebb léptek. „Valóban én vagyok az! József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba!</verse>
				<verse number="5">De most ne bánkódjatok ezen! Ne vádoljátok magatokat amiatt, hogy eladtatok rabszolgának, és ide kerültem! Valójában Isten volt az, aki előttetek ide küldött megmentésetek végett!</verse>
				<verse number="6">Már két éve tart az éhínség ideje, de még hátra van öt további szűk esztendő, amikor sem vetés, sem aratás nem lesz a földön.</verse>
				<verse number="7">Isten engem azért küldött ide előttetek, hogy mind titeket, mind utódaitokat megmentse, és életben tartson benneteket nagy szabadítással.</verse>
				<verse number="8">Nem ti küldtetek engem ide, hanem Isten! Ő tett engem a fáraó tanácsadójává, a fáraó udvarának urává és egész Egyiptom kormányzójává.</verse>
				<verse number="9">Menjetek hát sietve atyámhoz, és mondjátok neki: Fiad, József ezt üzeni: »Isten engem egész Egyiptom kormányzójává tett, ezért késedelem nélkül költözz hozzám!</verse>
				<verse number="10">Gósen tartományában telepítelek le, így közel leszel hozzám. Jöjj hozzám egész családoddal, gyermekeiddel, unokáiddal, meg összes nyájaiddal és minden vagyonoddal együtt.</verse>
				<verse number="11">Mindennel ellátlak benneteket, amire csak szükségetek lesz, és állataitokról is gondoskodom, hiszen még további öt évig éhínség lesz a földön. Nálam semmiben sem fogtok szükséget látni!«”</verse>
				<verse number="12">Majd József ezt mondta a testvéreinek: „Figyeljetek rám! Saját szemetekkel látjátok, Benjáminnal együtt, hogy én vagyok József, és magam szóltam hozzátok!</verse>
				<verse number="13">Beszéljétek el atyámnak, amit láttatok és hallottatok itt. Számoljatok be neki arról, milyen magas tisztségre és dicsőségre jutottam itt, Egyiptomban, és sietve hozzátok őt hozzám!”</verse>
				<verse number="14">Ekkor József megölelte Benjámint, a testvérét, és egymás nyakába borulva sírtak.</verse>
				<verse number="15">Ugyanígy sorra megölelte, megcsókolta többi testvérét is, együtt sírtak, majd hosszasan elbeszélgettek.</verse>
				<verse number="16">Mikor eljutott a hír a fáraó udvarába, hogy Józsefhez eljöttek a testvérei, mind a fáraó, mind a főemberei megörültek ennek.</verse>
				<verse number="17">A fáraó ezt mondta Józsefnek: „Mondd meg a testvéreidnek, hogy rakják meg állataikat gabonával, és térjenek vissza Kánaán földjére.</verse>
				<verse number="18">Azután költöztessétek atyátokat és egész családotokat hozzám! Én pedig Egyiptom legjobb vidékén telepítelek le benneteket, és a legtermékenyebb földeket adom nektek.</verse>
				<verse number="19">Azt is hagyd meg nekik, hogy vigyenek magukkal Egyiptomból szekereket, és azokon hozzák a kicsinyeiket, feleségeiket és atyátokat, amikor visszatérnek ide.</verse>
				<verse number="20">Mondd meg nekik azt is, hogy ne sajnálják azokat a dolgokat, amelyeket ott kell hagyniuk, hiszen Egyiptom földjének a legjava lesz az övék!”</verse>
				<verse number="21">Izráel fiai így is tettek. A fáraó szava szerint József szekereket adott testvérei mellé, és ellátta őket útravalóval.</verse>
				<verse number="22">Ezen fölül mindegyiküknek ajándékozott egy drága ünnepi ruhát. Benjáminnak azonban öt ruhát adott és még 300 sékel ezüstöt.</verse>
				<verse number="23">Apjának is küldött ajándékot: 10 szamarat, válogatott egyiptomi árukkal megrakodva, meg 10 nőstény szamarat gabonával és mindenféle egyéb útravaló élelemmel.</verse>
				<verse number="24">Amikor útnak indította testvéreit, utoljára még a lelkükre kötötte: „Út közben ne nyugtalankodjatok, és ne vitatkozzatok!”</verse>
				<verse number="25">Azok pedig elindultak Egyiptomból, és eljutottak Kánaán földjére, apjukhoz, Jákóbhoz.</verse>
				<verse number="26">Amikor elmondták neki: „Atyánk, József nem halt meg, hanem él! Sőt, egész Egyiptomot ő kormányozza!” — Jákóbnak még a lélegzete is elállt, de nem mert hinni nekik.</verse>
				<verse number="27">Átadták neki József üzenetét, és látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy azokon költözzön Egyiptomba — ekkor Jákób szelleme föléledt.</verse>
				<verse number="28">Örömmel mondta Izráel: „Most már elhiszem, hogy József valóban él! Megelégszem ennyivel, és megyek, hogy lássam őt, még mielőtt meghalnék!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="46">
				<verse number="1">Így hát Izráel egész családjával és minden vagyonával együtt útnak indult Egyiptomba. Amikor Beérsebába érkezett, ott áldozatokat mutatott be atyja, Izsák Istenének.</verse>
				<verse number="2">Akkor Isten éjjeli látomásban megszólította Izráelt: „Jákób, Jákób!” „Itt vagyok, Uram!” — válaszolt ő.</verse>
				<verse number="3">Isten így szólt: „Én vagyok az Isten, atyád Istene! Nyugodtan költözz csak Egyiptomba, ne félj, mert nagy néppé teszlek téged ott!</verse>
				<verse number="4">Veled megyek Egyiptomba, de majd ismét kihozlak onnan — ez egészen biztos! Amikor meghalsz, József melletted lesz, és ő fogja le a szemedet.”</verse>
				<verse number="5">Azután Jákób továbbment Beérsebából Egyiptom felé. Fiai felültették apjukat, feleségeiket és gyermekeiket a szekerekre, amelyeket a fáraó e célra küldött.</verse>
				<verse number="6">Magukkal vitték összes állataikat és minden vagyonukat, amelyre Kánaán földjén szert tettek. Így érkezett meg Egyiptom földjére Jákób és egész népes családja: fiai és azok fiai, leányai, valamint fiainak leányai. Jákób minden leszármazottja Egyiptomba került.</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Ezek Izráel, vagyis Jákób leszármazottjai, akik együtt költöztek Egyiptomba. Rúben, Jákób elsőszülött fia, és</verse>
				<verse number="9">Rúben fiai: Hanók, Pallú, Hecrón és Kármí.</verse>
				<verse number="10">Simeon és fiai: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákín, Cóhar, valamint Saul, aki egy kánaáni asszony fia volt.</verse>
				<verse number="11">Lévi és fiai: Gérsón, Kehát és Merári.</verse>
				<verse number="12">Júda és fiai: Ér, Ónán, Sélá, Pérec és Zerah. Ér és Ónán még Kánaánban meghaltak. De Pérecnek már fiai is voltak: Hecrón és Hámúl.</verse>
				<verse number="13">Issakár és fiai: Tólá, Puvvá, Jasúb és Simrón.</verse>
				<verse number="14">Zebulon és fiai: Szered, Élón és Jahleél.</verse>
				<verse number="15">Lea még Paddan-Arámban szült hat fiút és egy leányt, Dinát, Jákóbnak. Ők és a leszármazottjaik tehát összesen harminchárman voltak.</verse>
				<verse number="16">Gád fiai: Cifjón, Haggí, Súní, Ecbón, Éri, Aródí és Arélí.</verse>
				<verse number="17">Ásér fiai: Jimná, Jisvá, Jisví, Berija. Ásér leánya: Szerah. Berija fiai: Héber és Malkíél.</verse>
				<verse number="18">Ezek tizenhatan Jákób és Zilpa leszármazottjai. Zilpát még Lábán adta szolgálóul Leának, a leányának.</verse>
				<verse number="19">Ráhel, Jákób felesége szülte Józsefet és Benjámint.</verse>
				<verse number="20">Józsefnek Egyiptomban két fia született: Manassé és Efraim. József felesége Ászenat volt, Pótíferának, Ón papjának leánya.</verse>
				<verse number="21">Benjámin fiai: Bela, Beker, Asbél, Gera, Naámán, Éhí, Rós, Muppím, Huppím és Ard.</verse>
				<verse number="22">Ezek tizennégyen Jákób és Ráhel leszármazottjai.</verse>
				<verse number="23">Dán fia Húsím.</verse>
				<verse number="24">Naftáli fiai: Jahceél, Gúní, Jécer és Sillém.</verse>
				<verse number="25">Ezek heten Jákób és Bilha leszármazottjai. Bilhát még Lábán adta szolgálóul Ráhelnek, a leányának.</verse>
				<verse number="26">Összesen tehát Jákóbnak 66 egyenes ági leszármazottja ment vele együtt Egyiptomba. Természetesen velük mentek Jákób fiainak feleségei is, de őket nem számolták a fenti létszámba.</verse>
				<verse number="27">Mivel József Egyiptomban volt, és a két fia már ott született, Jákób nagy családjával összesen hetvenen kerültek Egyiptomba.</verse>
				<verse number="28">Ahogy közeledtek Egyiptomhoz, Jákób előre küldte Júdát Józsefhez, hogy Gósen földjén találkozzanak.</verse>
				<verse number="29">Amikor József megtudta, hogy apja, Izráel már közeledik, befogatott a szekerébe, és elébe sietett Gósen földjére. Amikor találkoztak, József apja nyakába borult, és sokáig sírtak mind a ketten.</verse>
				<verse number="30">Izráel végül azt mondta: „Édes fiam, csakhogy még egyszer láthatlak! Most már békességben halok meg, mert látom, hogy életben vagy!”</verse>
				<verse number="31">Akkor József azt mondta testvéreinek és egész családjának: „Elmegyek a fáraóhoz, és jelentem neki, hogy testvéreim és apám egész családja megérkezett hozzám Kánaánból.</verse>
				<verse number="32">Elmondom neki azt is, hogy mindnyájan állattartó pásztorok vagytok, és magatokkal hoztátok összes állataitokat is, meg minden vagyonotokat Egyiptomba.</verse>
				<verse number="33">Amikor majd a fáraó hívat benneteket, és megkérdezi, hogy mivel foglalkoztok,</verse>
				<verse number="34">ti is mondjátok el neki, hogy egész életetekben állattartó pásztorok voltatok, akárcsak ősapáitok. Így majd megengedi, hogy Gósen földjén telepedjetek le, mert az egyiptomiak nem kedvelik a pásztorokat.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="47">
				<verse number="1">József jelentette a fáraónak, hogy apja és testvérei, családjaikkal együtt megérkeztek, és magukkal hozták összes állataikat s minden vagyonukat Kánaán földjéről, és tábort vertek Gósen földjén.</verse>
				<verse number="2">Majd kiválasztott a testvérei közül ötöt, és bemutatta őket a fáraónak,</verse>
				<verse number="3">aki megkérdezte tőlük: „Mi a foglalkozásotok?” „Uram, szolgáid pásztorok, mint őseik” — felelték.</verse>
				<verse number="4">Még hozzátették: „Mivel Kánaán földjén nagyon súlyos szárazság és éhínség uralkodik, állataink számára ott már nem találunk sehol zöld legelőt. Emiatt kénytelenek voltunk jövevényként Egyiptom földjére jönni. Kérünk hát, engedd meg szolgáidnak, hogy Gósen földjén lakjanak!”</verse>
				<verse number="5">Akkor a fáraó így szólt Józsefhez: „Mivel atyád és testvéreid jöttek hozzád,</verse>
				<verse number="6">és mivel egész Egyiptom fölött hatalmat adtam neked, válaszd ki tetszésed szerint a legjobb földet, és oda telepítsd le rokonaidat! Lakjanak Gósen földjén! Ha pedig vannak közöttük, akiket erre alkalmasnak látsz, tedd őket marhacsordáim felügyelőivé!”</verse>
				<verse number="7">Azután József bevitte a fáraó elé apját, Jákóbot, aki tisztelettel és áldással köszöntötte az uralkodót.</verse>
				<verse number="8">A fáraó megkérdezte tőle: „Hány éves vagy?”</verse>
				<verse number="9">„Immár 130 éve, hogy vándorutamat járom — felelte Jákób. — De mi ez ahhoz képest, amit atyáim éltek vándorlásaik során! Még ez a rövidke időm is telve volt szenvedéssel.”</verse>
				<verse number="10">Majd Jákób ismét áldással köszönt el a fáraótól.</verse>
				<verse number="11">Így hát József — a fáraó szava szerint — letelepítette apját és testvéreit Gósen földjén, Ramszesz városa közelében, és birtokokat adott nekik Egyiptom legjobb földjeiből.</verse>
				<verse number="12">Élelemmel is ellátta apját, testvéreit és egész házuk népét.</verse>
				<verse number="13">Az éhínség egyre súlyosabb lett: mind Egyiptom, mind Kánaán földjén elfogyott minden gabona, és az emberek éheztek.</verse>
				<verse number="14">Mindenki Józseftől vásárolt gabonát — így nála halmozódott föl minden pénz Egyiptomból, sőt Kánaán földjéről is, mert onnan is hozzá jöttek gabonát venni. Ő pedig minden pénzt a fáraó kincstárába gyűjtött.</verse>
				<verse number="15">Egy idő múlva azonban elfogyott az emberek pénze mindkét országban, mert mindet odaadták a gabonáért. Akkor az egyiptomiak mind Józsefhez jöttek, és így könyörögtek: „Kérünk, adj nekünk gabonát! Már minden pénzünk elfogyott, de miért haljunk éhen a szemed láttára?”</verse>
				<verse number="16">József ezt felelte: „Ha már elfogyott a pénzetek, adok nektek gabonát az állataitokért.”</verse>
				<verse number="17">Vitte hát mindenki a jószágait Józsefhez, ő pedig adott gabonát a lovakért, juhokért, marhákért, szamarakért. Abban az évben ellátta őket gabonával a nyájaikért cserébe.</verse>
				<verse number="18">A következő évben ismét csak Józsefhez fordultak: „Uram, jól tudod, hogy már nincs pénzünk, és állatainkat is mind eladtuk neked. Semmink sem maradt, csak a testünk és a földünk, mint magad is láthatod.</verse>
				<verse number="19">Miért pusztuljunk el a szemed előtt mi is, meg a földünk is? Végy meg bennünket rabszolgának, és vedd meg a földünket is, csak adj nekünk kenyeret cserébe! Szolgálni fogjuk a fáraót földjeinkkel együtt, csak adj vetőmagot, hogy a földjeinket be tudjuk vetni! Ne haljunk éhen, és a földjeink se maradjanak pusztán.”</verse>
				<verse number="20">Így hát József fölvásárolta egész Egyiptom földjét a fáraó számára. Mindenki eladta neki a saját termőföldjét, olyan nagy volt az éhínség. Egyiptomban tehát minden föld a fáraó tulajdonába került.</verse>
				<verse number="21">József csak a papokkal tett kivételt: az ő földjeiket nem vásárolta meg. A papok ugyanis állandó jövedelmet és ellátást kaptak a fáraótól, és ezért nem szorultak rá, hogy eladják a földjeiket. Az egyszerű emberek azonban Egyiptom egyik végétől a másikig mind a fáraó rabszolgái lettek.</verse>
				<verse number="22"></verse>
				<verse number="23">Azután József kihirdette az egyszerű embereknek: „Figyeljetek ide! Megvásároltalak benneteket rabszolgának és földjeiteket is a fáraó számára. Adok nektek vetőmagot, vessétek be földjeiteket!</verse>
				<verse number="24">Aratás idején azonban, mikor betakarítjátok a termést, annak egy ötöde a fáraót illeti. Négyötöde marad a tiétek, abból tegyetek félre vetőmagot, és abból készítsetek kenyeret magatoknak és családotoknak!”</verse>
				<verse number="25">Az emberek így válaszoltak: „Urunk, megmentetted életünket! Jóindulattal voltál irántunk, mi pedig a fáraó szolgái leszünk.”</verse>
				<verse number="26">József tehát törvénnyé tette Egyiptomban, hogy minden termés ötödrésze a fáraót illeti, mivel ő a tulajdonosa minden termőföldnek, a papok földjét kivéve. Ez a törvény mindmáig érvényben van.</verse>
				<verse number="27">Így hát Izráel és népes nagy családja letelepedett Egyiptomban, Gósen földjén. Szaporodtak, sokasodtak, földbirtokokat szereztek, és idővel igen nagy néppé növekedtek.</verse>
				<verse number="28">Jákób még 17 évet töltött Egyiptomban, így összesen 147 évig élt.</verse>
				<verse number="29">Amikor Izráel érezte, hogy hamarosan véget ér az élete, magához hívatta a fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: „Fiam, ha igazán szeretsz, tedd ide a kezed a combom alá, és esküdj meg nekem, hogy hűséges szeretettel bánsz velem! Ne temess el Egyiptomban,</verse>
				<verse number="30">hanem vigyél vissza Kánaán földjére, és ősapáim mellé helyezd el testemet — oda, ahol ők nyugszanak!” József megígérte: „Úgy lesz atyám, ahogy kívánod!”</verse>
				<verse number="31">„Akkor esküdj meg erre!” — mondta, és József megesküdött neki. Majd Izráel az ágyon ülve tisztelettel meghajtotta a fejét.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="48">
				<verse number="1">Történt ezek után, hogy Józsefnek hírt hoztak: „Atyád már nagyon beteg!” Akkor József maga mellé vette két fiát, Manassét és Efraimot, és apjához sietett.</verse>
				<verse number="2">Amikor Jákób megtudta, hogy József érkezett hozzá látogatóba, összeszedte maradék erejét, és felült az ágyában.</verse>
				<verse number="3">Majd ezt mondta Józsefnek: „A Mindenható megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, megáldott engem,</verse>
				<verse number="4">és azt mondta: »Megszaporítalak és megsokasítalak téged, nemzetek gyülekezete származik tőled, és örökre neked és leszármazottjaidnak adom ezt a földet.«</verse>
				<verse number="5">Most hát a két fiad — akik még azelőtt születtek, hogy én hozzád költöztem volna Egyiptomba — az én fiaim lesznek, ugyanúgy, mint Rúben és Simeon.</verse>
				<verse number="6">Ha utánuk még születnek fiaid, azok a tieid lesznek, és a bátyjaik által fognak részesedni az örökségből.</verse>
				<verse number="7">Mert amikor Mezopotámiából, Paddan-Arámból Kánaánba költöztem, legnagyobb bánatomra Ráhel útközben meghalt Kánaán földjén. Akkor már közel voltunk Efrátához, és ott is temettem el őt az Efrátába — vagyis Betlehembe — vezető út mellett.”</verse>
				<verse number="8">Izráel látása az öregség miatt megromlott, ezért mikor meglátta József fiait, megkérdezte: „Kik ezek a fiúk?” „Atyám, ők a fiaim, akiket Isten Egyiptomban adott nekem!” — felelte József. „Hozd közelebb, hadd áldjam meg őket” — mondta Izráel. Akkor József odavitte két fiát apjához, aki megölelte és megcsókolta őket.</verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">„Látod, fiam — mondta Izráel —, már azt sem reméltem, hogy téged valaha ismét láthatlak, de most Isten megengedte, hogy még a fiaidat is lássam!”</verse>
				<verse number="12">Majd József elhúzta fiait Izráel térdétől, maga pedig arccal a földre borult.</verse>
				<verse number="13">Azután Izráel elé állította a fiúkat: Efraimot Izráel bal keze, Manassét pedig a jobb keze felől.</verse>
				<verse number="14">Izráel azonban a jobb kezét tette Efraim fejére, és a bal kezét Manassé fejére. Vagyis szándékosan keresztbe tette a kezeit: a fiatalabbat, Efraimot áldotta meg a jobb kezével, és Manassét a ballal, annak ellenére, hogy az utóbbi volt az elsőszülött.</verse>
				<verse number="15">Így áldotta meg Izráel Józsefet: „Ó Istenem, akinek jelenlétében éltek őseim, Ábrahám és Izsák, aki egész életemben gondot viseltél rám, mint pásztorom, mind a mai napig,</verse>
				<verse number="16">aki megszabadítottál engem minden bajtól az angyal keze által —, kérlek, áldd meg ezeket a fiúkat! Nevem és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak neve éljen bennük tovább! Szaporodjanak és növekedjenek nagy sokasággá a földön!”</verse>
				<verse number="17">Józsefnek nem tetszett, hogy apja a jobb kezét Efraim fejére tette, és így áldotta meg a fiúkat. Megpróbálta hát Izráel jobb kezét áttenni Manassé fejére,</verse>
				<verse number="18">s azt mondta: „Atyám, jobb kezeddel ne Efraimot, hanem Manassét, az elsőszülöttemet áldd meg!”</verse>
				<verse number="19">De Izráel nem engedett: „Tudom, fiam, tudom — mondta —, Manassé is néppé növekszik, ő is nagy lesz, de az öccse, Efraim nagyobb lesz nála, és belőle népek gyülekezete származik.”</verse>
				<verse number="20">Megáldotta hát Izráel a fiúkat: „Nevetekkel mondanak majd áldást Izráelben: »Úgy tegyen veled Isten, mint Efraimmal és Manasséval!«” De Efraimot ismét előrébb tette, mint Manassét.</verse>
				<verse number="21">Azután Izráel azt mondta Józsefnek: „Nézd fiam, én már nem sokáig élek. De Isten veletek lesz, és visszavisz benneteket őseitek földjére.</verse>
				<verse number="22">Neked pedig külön örökséget adok azon fölül, amit a testvéreid kapnak tőlem: azt a területet, amelyet az emóriaktól kardommal és nyilaimmal foglaltam el.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="49">
				<verse number="1">Ezután Jákób magához hívatta fiait, és ezt mondta nekik: „Jöjjetek fiaim, gyűljetek ide körém, hadd mondjam el nektek, ami rátok következik a jövőben.</verse>
				<verse number="2">Gyűljetek össze, Jákób fiai, figyeljetek! Hallgassátok meg atyátokat, Izráelt!</verse>
				<verse number="3">Rúben, elsőszülöttem, férfierőm első zsengéje, első a méltóságban, első az erőben!</verse>
				<verse number="4">De zabolátlan vagy, mint az árvíz. Nem maradsz az első, mert atyád ágyába feküdtél, atyád asszonyával háltál, bemocskoltad ágyamat!</verse>
				<verse number="5">Simeon és Lévi fivérek, kardjuk erőszakos pusztítás fegyvere!</verse>
				<verse number="6">Lelkem, ne végy részt bosszújuk tanácsában! Dicsőségem, maradj távol közösségüktől, mert haragjukban férfiakat mészároltak, kedvtelésből ökröket bénítottak.</verse>
				<verse number="7">Átkozott legyen haragjuk, mert erőszakos, átkozott dühük, mivel kegyetlen! Elszélesztem őket Jákób fiai között, szétszórom törzseiket Izráelben!</verse>
				<verse number="8">Dicsérnek téged testvéreid, Júda. Kezed ránehezül ellenségeidre, s meghajolnak előtted atyád fiai.</verse>
				<verse number="9">Mint ifjú oroszlán, olyan vagy, fiam! Zsákmányt ejtesz, majd felmész helyedre, s leheveredsz. Lenyugszik, mint nőstény oroszlán, ki merészelné fölriasztani?</verse>
				<verse number="10">Júda kezében marad a királyi hatalom, övé a vezéri pálca mindaddig, amíg eljön a király, akinek engedelmeskednek, és ajándékot hoznak a többi népek,</verse>
				<verse number="11">aki szőlőtőhöz köti szamarát, és a legjobb szőlőhöz szamara csikóját, aki borban áztatja ruháját, szőlő vérében köpenyét,</verse>
				<verse number="12">kinek szemei sötétebbek, mint a bor, s fogai fehérebbek, mint a tej.</verse>
				<verse number="13">Zebulon a tengerparton lakik, tengeri hajók kikötőjénél, s földje egészen Szidón határáig ér.</verse>
				<verse number="14">Issakár olyan, mint az erős csontú szamár, amely a juhaklok között heverészik.</verse>
				<verse number="15">Látja, hogy nyugvóhelye kedves, és földje jó, teher alá hajtja vállát, és robotoló szolgává lesz.</verse>
				<verse number="16">Dán védelmezi népét, mint Izráel egyik törzse.</verse>
				<verse number="17">Dán olyan lesz, mint kígyó az úton, mint vipera az ösvényen: a ló lábába harap, hogy lovasa hanyatt esik.</verse>
				<verse number="18">Szabadításodat várom, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="19">Gádot rabló csapatok háborgatják, de ő elűzi, majd üldözi őket.</verse>
				<verse number="20">Ásér kenyere kiváló és bőséges, földje királyi csemegét terem.</verse>
				<verse number="21">Naftáli könnyűlábú szarvasünő, kinek borjai gyönyörűek.</verse>
				<verse number="22">Termő fa ága József, gyümölcsöt ringató ág a forrás mellett. Hajtásai átnyúlnak a kőfalon.</verse>
				<verse number="23">Ellenséges íjászok lövöldözik, keserítik és üldözik,</verse>
				<verse number="24">de József íja nem remeg, karjai erősek maradnak és tevékenyek, mert segítik őt Jákób Hatalmasának, Izráel Pásztorának, Kősziklájának kezei.</verse>
				<verse number="25">Segítsen téged az én Istenem, áldjon meg a Mindenható, a menny áldásaival onnan fölülről, és a mélység áldásaival lent, az emlők és anyaméh áldásaival!</verse>
				<verse number="26">Atyád áldásai fölülmúlják az ősi hegyek áldásait, az örök dombok gyönyörűségeit! Szálljanak József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejedelem homlokára!</verse>
				<verse number="27">Benjámin, mint a ragadozó farkas, reggel zsákmányt ejt, este prédát osztogat.”</verse>
				<verse number="28">Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta Jákób a fiainak, mikor megáldotta őket, mindegyiket a hozzá illő áldással.</verse>
				<verse number="29">Majd meghagyta nekik: „Fiaim, hamarosan nyugovóra térek őseimhez. Atyáim mellé temessetek, abba a barlangba, amely a hettita Efróntól vásárolt mezőn fekszik.</verse>
				<verse number="30">Ott van az Makpéla mezején, Mamréval szemben, Kánaán földjén. Ábrahám vette meg azt a földet, és benne a barlangot a hettita Efróntól családi temetkezőhelyül.</verse>
				<verse number="31">Oda temették Ábrahámot és Sárát, a feleségét, majd Izsákot és Rebekát, a feleségét. Leát is ott helyeztem nyugalomra.</verse>
				<verse number="32">Ábrahám a hettitáktól vette meg azt a mezőt és benne a barlangot.”</verse>
				<verse number="33">Amikor Jákób befejezte a fiainak adott végső rendelkezéseit, lefeküdt az ágyra, meghalt, és őseihez csatlakozott.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="50">
				<verse number="1">József sírva borult meghalt apjára, és megcsókolta arcát.</verse>
				<verse number="2">Majd megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be Jákób testét. Azok így is tettek.</verse>
				<verse number="3">Ez — a szokások szerint — negyven napig tartott. Az egyiptomiak 70 napig gyászolták Jákóbot.</verse>
				<verse number="4">Amikor ennek vége volt, József megkérte a fáraó hivatalnokait: „Kérlek, ha jóindulattal vagytok irántam, szóljatok érdekemben a fáraónak! Ezt mondjátok neki:</verse>
				<verse number="5">»Atyám, halála előtt megesketett engem, hogy abba a barlangba temessem, amelyet ő készített erre a célra magának Kánaán földjén. Ezért kérlek, hadd menjek el oda, hogy atyámat illendően eltemessem! Azután visszajövök.«”</verse>
				<verse number="6">A fáraó ezt üzente vissza: „Menj el nyugodtan, és temesd el atyádat esküd szerint!”</verse>
				<verse number="7">József tehát megszervezte a temetési menetet. Vele együtt mentek apja temetésére Kánaánba a fáraó hivatalnokai, udvarának fejedelmei és Egyiptom minden rendű-rangú előkelői,</verse>
				<verse number="8">meg József összes testvérei és rokonai, a gyermekek kivételével. Gósen földjén csak a gyermekek maradtak, és a jószág.</verse>
				<verse number="9">Még a fáraó seregének harci szekerei és lovasai is kísérték a menetet, amely igen hatalmas volt.</verse>
				<verse number="10">Amikor eljutottak Góren-Háátádig, amely a Jordántól keletre fekszik, ott József igen nagy gyászünnepet rendezett Izráel emlékezetére, amely hét napig tartott.</verse>
				<verse number="11">Akkor a kánaáni lakosok azt mondták: „Milyen nagy gyászt tartanak az egyiptomiak!” El is nevezték azt a helyet, a Jordántól keletre Ábél-Micráimnak, ami azt jelenti: „Egyiptom gyásza.”</verse>
				<verse number="12">Így Izráel fiai megtették, amit apjuk parancsolt nekik:</verse>
				<verse number="13">elvitték a holttestét Kánaán földjére, és eltemették abba a barlangba, amely Makpéla mezején van, Mamréval szemben. Ezt a mezőt a barlanggal együtt még Ábrahám vette meg temetkezőhelyül a hettita Efróntól.</verse>
				<verse number="14">Miután József befejezte apja temetését, testvéreivel és az összes kísérőkkel együtt visszatért Egyiptomba.</verse>
				<verse number="15">József testvérei a temetés után azt mondták egymásnak: „Lehet, hogy József még mindig haragszik ránk, és most, hogy atyánk már nincs közöttünk, megbosszulja rajtunk, amit ellene vétkeztünk!”</verse>
				<verse number="16">Üzenetet küldtek hát Józsefnek: „Atyád még halála előtt megparancsolta nekünk, hogy</verse>
				<verse number="17">adjuk át neked üzenetét: »Kérlek, hogy bocsásd meg testvéreid bűnét, mert vétkeztek ellened, amikor rosszul bántak veled!« Most hát mi is kérünk, hogy bocsáss meg nekünk, mert mi is atyád Istenét szolgáljuk!” József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki.</verse>
				<verse number="18">A testvérei ekkor elmentek Józsefhez, földre borultak előtte, és ezt mondták: „Lásd, mind a szolgáid vagyunk!”</verse>
				<verse number="19">De József ezt mondta nekik: „Ne féljetek, hiszen nem vagyok én Isten!</verse>
				<verse number="20">Igaz, hogy ti rossz szándékkal voltatok irántam, de Isten azt jóra fordította! Hiszen az volt a terve, hogy általam sokak életét megmentse — és ez így is történt!</verse>
				<verse number="21">Ne féljetek hát, továbbra is gondoskodom rólatok és gyermekeitekről!” Így megvigasztalta őket, és a lelkükre beszélt.</verse>
				<verse number="22">Ezek után József még sokáig élt Egyiptomban apja családjával együtt. Életideje 110 esztendő volt.</verse>
				<verse number="23">József megérte leszármazottjainak születését Efraim családjában a harmadik nemzedékig. Manassé fiának, Mákírnak is születtek gyermekei, akiket József még láthatott.</verse>
				<verse number="24">Amikor József érezte, hogy közeledik élete vége, azt mondta testvéreinek: „Figyeljetek rám! Én ugyan nem sokáig élek már, de Isten bizonyosan meglátogat benneteket egyszer, és kivezet ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.”</verse>
				<verse number="25">József meg is eskette Izráel utódait, hogy amikor Isten meglátogatja őket, akkor feltétlenül vigyék magukkal az ő csontjait is.</verse>
				<verse number="26">József 110 éves korában halt meg. Testét bebalzsamozták, és koporsóba tették Egyiptomban.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="2">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Jákób, vagyis Izráel egész családjával Egyiptomba költözött. Fiait így hívták: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakár, Zebulon, Benjámin, Dán, Naftáli, Gád és Ásér. Mindegyiküknek már saját családja volt, és a maguk háza népével együtt mentek Egyiptomba.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Ekkor összesen hetvenen voltak, akik Jákóbtól származtak. (Jákób egyik fia, József ekkor már évek óta Egyiptomban élt.)</verse>
				<verse number="6">Idővel azután meghalt József meg a testvérei is, és az az egész nemzedék.</verse>
				<verse number="7">Izráel leszármazottjai azonban nagyon megszaporodtak. Sok gyermekük született, és annyira megsokasodtak, hogy szinte megtelt velük az ország.</verse>
				<verse number="8">Azután új király került Egyiptom trónjára, aki már nem ismerte Józsefet.</verse>
				<verse number="9">Így szólt az embereihez: „Nézzétek, Izráel népe túlságosan megszaporodott! Már többen vannak, és erősebbek nálunk.</verse>
				<verse number="10">Bánjunk hát okosan velük, nehogy tovább sokasodjanak! Előfordulhat, hogy háború tör ki, s akkor átállhatnak az ellenséghez, és megszöknek az országból.”</verse>
				<verse number="11">Ezért felügyelőket küldtek, hogy nehéz kényszermunkára szorítsák az izráelieket, akiknek raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt.</verse>
				<verse number="12">Ám minél jobban sanyargatták őket, annál inkább sokasodtak és terjeszkedtek. Emiatt az egyiptomiak egyre jobban féltek tőlük, és gyűlölték őket.</verse>
				<verse number="13">Ezért kegyetlenül dolgoztatták az izráelieket:</verse>
				<verse number="14">vályogtéglát kellett készíteniük, mindenféle mezei munkát és sokféle nehéz szolgálatot követeltek tőlük. Mindezzel nagyon megkeserítették az életüket.</verse>
				<verse number="15">Egyiptom királya ezután hívatta azokat a bábaasszonyokat, Sifrát és Púát, akik a héber asszonyoknak segítettek a szülésnél. Megparancsolta nekik:</verse>
				<verse number="16">„Amikor héber asszonyok szülésénél bábáskodtok, figyeljétek meg, hogy fiú, vagy leány születik-e! Ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben!”</verse>
				<verse number="17">A bábák azonban tisztelték és félték Istent, és a király parancsa ellenére sem ölték meg az újszülött fiúgyermekeket, hanem világra segítették őket is.</verse>
				<verse number="18">A király ekkor hívatta a bábákat, és kérdőre vonta őket: „Miért tettétek ezt? Miért hagytátok életben a fiúkat?”</verse>
				<verse number="19">A bábák így feleltek a királynak: „A héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak. Annyira életerősek, hogy mielőtt a bába megérkezik hozzájuk, már meg is szülnek.”</verse>
				<verse number="20">Mivel a bábák félték Istent, ő jól bánt velük: gyarapította a családjukat. Isten tovább szaporította Izráel népét is, amely egyre erősebb lett.</verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22">Akkor a fáraó egész népének megparancsolta: „Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba! Ha pedig leányuk születik, azt hagyjátok életben!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Abban az időben történt, hogy egy férfi, aki Lévi törzséből származott, feleségül vett egy leányt ugyanebből a törzsből.</verse>
				<verse number="2">Az asszony áldott állapotba került, fiút szült, és látta, hogy a gyermek szép és egészséges, ezért három hónapig titokban tartotta, hogy fia született.</verse>
				<verse number="3">Amikor tovább már nem rejtegethette, fogott egy papirusz-sásból készült kosarat, s bekente szurokkal meg gyantával, hogy ne ázzon át. Majd a gyermeket belefektette, és a part menti sás között kitette a Nílus vizére.</verse>
				<verse number="4">A fiúcska nővére távolabb állva figyelte, mi történik a gyermekkel.</verse>
				<verse number="5">A fáraó leánya lejött a folyóhoz fürödni, miközben szolgálóleányai a folyó mentén járkáltak fel- s alá. Mikor meglátta a sás között a kosarat, odaküldte érte az egyik szolgálóját.</verse>
				<verse number="6">A kosarat felnyitva a fáraó leánya meglepetésére egy síró csecsemőt talált benne! Megesett rajta a szíve, és ezt mondta: „Ez biztosan a héberek fiai közül való!”.</verse>
				<verse number="7">Ekkor lépett eléje a fiúcska nővére: „Hívjak-e a héberek közül egy szoptatós dajkát, hogy táplálja neked a gyermeket?” — ajánlkozott.</verse>
				<verse number="8">„Eredj!” — mondta a fáraó leánya. Így hát a leányka elment, és a kisfiú anyjával tért vissza.</verse>
				<verse number="9">„Vidd ezt a gyermeket, szoptasd helyettem, és megadom a béred” — mondta neki a fáraó leánya. Az asszony tehát elvitte a csecsemőt, szoptatta és gondját viselte.</verse>
				<verse number="10">Később, amikor a gyermek már annyira megnőtt, hogy nem kellett szoptatnia, visszavitte a fáraó leányához, aki fiává fogadta a fiúcskát, és Mózesnek nevezte, mivel a vízből húzta ki.</verse>
				<verse number="11">Egyszer, amikor Mózes már felnőtt férfi volt, kiment a palotából a héberek — vagyis a saját népe — közé, és látta, milyen súlyos terhek alatt sínylődnek. Történetesen éppen szemtanúja volt annak, hogy az egyik egyiptomi férfi egy héber munkást ütlegelt.</verse>
				<verse number="12">Körülnézett, és mivel úgy látta, hogy senki sem figyel oda, agyonütötte az egyiptomit, majd elrejtette a homokban.</verse>
				<verse number="13">Másnap visszatért arra a helyre, és megdöbbenve látta, hogy ezúttal két héber férfi verekszik egymással. „Miért ütöd a testvéredet?” — kiáltott rá Mózes arra, aki verte a másikat.</verse>
				<verse number="14">De az így válaszolt: „Ki vagy te, hogy parancsolgass, vagy ítélkezz fölöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint tegnap azt az egyiptomit?!” Mózes megrémült. „Ezek szerint kitudódott, amit tettem!” — gondolta.</verse>
				<verse number="15">Amikor a fáraó fülébe jutott a hír, halálra kerestette Mózest, de ő elfutott előle Midján földjére, ahol menekültként telepedett le. Amikor Midján földjére érkezett, Mózes leült egy kútnál.</verse>
				<verse number="16">Midján papjának hét leánya volt, akik ehhez a kúthoz jártak, hogy megitassák apjuk juhait és kecskéit. Most is odajöttek, és hozzáfogtak, hogy vizet húzzanak, és megtöltsék a vályúkat.</verse>
				<verse number="17">Ekkor azonban más pásztorok érkeztek a kúthoz, akik elkergették őket. Mózes azonban védelmébe vette a leányokat, és megitatta a nyájukat.</verse>
				<verse number="18">Amikor a leányok visszatértek az apjukhoz, Reuélhez, ő megkérdezte: „Hogy-hogy ilyen hamar megjöttetek?”</verse>
				<verse number="19">„Egy egyiptomi férfi megmentett bennünket a pásztorok zaklatásától — felelték —, sőt, még vizet is húzott a kútból, és megitatta a nyájunkat.”</verse>
				<verse number="20">„Akkor hát hol van? Miért hagytátok ott? — csodálkozott az apjuk. — Hívjátok meg az otthonunkba, hadd lássuk vendégül!”</verse>
				<verse number="21">Mózes örömmel fogadta a meghívást, és ott is maradt vendéglátójánál. Reuél idővel feleségül adta hozzá az egyik leányát, Cippórát.</verse>
				<verse number="22">Azután megszületett Mózes és Cippóra első gyermeke, akinek Mózes adott nevet. Ezt gondolta: „Menekültként telepedtem le ezen az idegen földön — legyen hát a neve Gersóm!”</verse>
				<verse number="23">Sok idő telt el, és Egyiptom királya meghalt. Izráel népe pedig egyre csak sóhajtozott és nyögött a rabszolgaság terhe alatt. Segítségért kiáltottak, és szavuk feljutott Istenhez,</verse>
				<verse number="24">aki meghallotta jajgatásukat, és visszaemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére.</verse>
				<verse number="25">Látta Izráel fiait, és jól ismerte minden szenvedésüket.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Mózes ezalatt legeltette apósának, Jetrónak, Midján papjának a nyáját. Egyszer elvezette juhait és kecskéit a puszta túlsó oldalára, s elérkezett a Hóreb-hegyhez, Isten hegyéhez.</verse>
				<verse number="2">Ott az Örökkévaló angyala megjelent Mózesnek egy égő bokor lángjában. Mózes nagyon elámult azon, hogy a bokor lángol ugyan, de nem ég el.</verse>
				<verse number="3">Ezt gondolta: „Meg kell nézzem ezt a csodát közelebbről is! Vajon miért nem ég el a bokor?”</verse>
				<verse number="4">Amikor az Örökkévaló látta, hogy Mózes közelebb jön, Isten megszólította a bokor közepéből: „Mózes! Mózes!” „Itt vagyok” — felelt Mózes.</verse>
				<verse number="5">Isten figyelmeztette: „Ne gyere közelebb! Vedd le a sarudat, mert szent az a föld, ahol állsz!”</verse>
				<verse number="6">Majd így folytatta: „Én vagyok ősapáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.” Mózes eltakarta az arcát, mert félt Istenre nézni.</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévaló folytatta: „Bizony, láttam, milyen kegyetlenül bánnak a népemmel Egyiptomban! Meghallottam segélykiáltásukat, amikor a rabszolgahajcsárok kegyetlensége miatt jajgattak, és jól ismerem fájdalmukat.</verse>
				<verse number="8">Azért szálltam le, hogy népemet megszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, kihozzam abból az országból, és elvezessem őket a tejjel és mézzel folyó földre, egy szép és tágas országba, ahol most a kánaáni, hettita, emóri, perizzi, hivvi és jebúszi nép lakik.</verse>
				<verse number="9">Mivel Izráel népének segélykiáltása valóban feljutott hozzám, és láttam, hogy milyen kegyetlenül elnyomják őket az egyiptomiak,</verse>
				<verse number="10">ezért most elküldelek téged a fáraóhoz. Indulj el, menj és szabadítsd ki népemet, Izráelt Egyiptomból!”</verse>
				<verse number="11">„De ki vagyok én — szabadkozott Mózes —, hogy a fáraó elé merészkedjem, és kiszabadítsam Izráel népét Egyiptomból?”</verse>
				<verse number="12">Isten így válaszolt: „Én leszek veled! Számodra ez lesz a jele, hogy valóban én küldtelek téged: miután kiszabadítottad a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok imádni Istent.”</verse>
				<verse number="13">Mózes ezt kérdezte: „Ha elmegyek Izráel népéhez, és azzal állok eléjük: »Ősapáink Istene küldött hozzátok«, akkor ők biztosan megkérdezik: »Mi a neve?« — Mit válaszoljak nekik?”</verse>
				<verse number="14">Isten ezt felelte Mózesnek: „VAGYOK, AKI VAGYOK.” Majd hozzátette: „Ha ezt kérdezik, mondd Izráel népének: A »VAGYOK« küldött hozzátok.”</verse>
				<verse number="15">Ezután Isten így folytatta: „Ezt mondd nekik: »JAHVE küldött engem hozzátok. Ő a mi őseink Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.« Mert ez az én nevem örökre, így fognak ismerni és emlegetni engem az emberek nemzedékről nemzedékre.</verse>
				<verse number="16">Menj hát Egyiptomba, hívd össze Izráel vezetőit, és mondd el nekik, hogy megjelent neked őseitek Istene, JAHVE, aki Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Ezt üzenem nekik: »Bizony közelről megfigyeltem, és jól láttam, hogy bánnak veletek az egyiptomiak!</verse>
				<verse number="17">Ezért elhatároztam, hogy kiszabadítalak titeket az egyiptomi nyomorúságból, és elvezetlek egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaáni, hettita, emóri, perizzi, hivvi és jebúszi népek földjére.«</verse>
				<verse number="18">A vezetők hinni fognak neked, és hallgatnak majd rád. Izráel vezetőivel együtt menjetek Egyiptom királyához, és mondjátok neki: »Megjelent nekünk az Örökkévaló, a héberek Istene. Ezért engedd meg nekünk, hogy elmenjünk a pusztába, háromnapi járóföldre, és ott mutassunk be áldozatokat Istenünknek, az Örökkévalónak.«</verse>
				<verse number="19">Jól tudom, hogy Egyiptom királya nem enged szabadon titeket, csak ha majd erővel kényszerítem rá.</verse>
				<verse number="20">Ezért fölemelem karomat, és lesújtok Egyiptomra és népére. Csodálatos csapásokkal verem meg őket — s azután majd kienged titeket markából a fáraó.</verse>
				<verse number="21">Én pedig jóindulatot keltek irántatok az egyiptomiakban. Ezért amikor kijöttök onnan, nem fogtok üres kézzel távozni.</verse>
				<verse number="22">Minden izráeli asszony kérjen ajándékba egyiptomi szomszédjától, sőt még az ideiglenes lakóktól is ezüst- és aranytárgyakat, meg drága ruhákat, és viseljék azokat fiaitok és leányaitok! Így fosszátok ki Egyiptomot!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">De Mózes így felelt: „De ők biztosan nem fognak hinni nekem! Nem fognak rám hallgatni, hanem azt mondják majd: »Nem is jelent meg neked az Örökkévaló!«”</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló ezt kérdezte: „Mi van a kezedben?” „A pásztorbotom” — válaszolta Mózes.</verse>
				<verse number="3">„Dobd a földre!” — mondta neki. Mózes ledobta a botját, és az kígyóvá változott. Mózes megijedt és elfutott előle,</verse>
				<verse number="4">de az Örökkévaló ezt mondta: „Nyúlj utána, és fogd meg a farkánál!” Amikor Mózes elkapta a kígyó farkát, az újra bottá változott.</verse>
				<verse number="5">„Tedd meg ezt az ő szemük előtt is — mondta az Örökkévaló —, s akkor el fogják hinni, hogy valóban megjelent neked az Örökkévaló, őseiteknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene!”</verse>
				<verse number="6">Azután így folytatta: „Tedd a kezed a ruhád alá, a melledre!” Mózes engedelmeskedett, és amikor kihúzta a kezét, azt egészen elborították valami szörnyű bőrbetegség hófehér foltjai.</verse>
				<verse number="7">„Tedd vissza a kezed ismét a ruhád alá!” — mondta neki az Örökkévaló. Mózes így tett. S lám, amikor kihúzta a kezét, az újra tökéletesen egészséges volt!</verse>
				<verse number="8">„Látod — mondta az Örökkévaló —, ha még az első jel láttán sem hisznek neked, majd hisznek a másodiknak!</verse>
				<verse number="9">Ha pedig még ez a két jel sem győzné meg őket, és nem hallgatnak a szavadra, akkor meríts egy keveset a Nílus vizéből, és öntsd a földre. A folyóvíz, amit kiöntöttél, vérré fog változni a szemük előtt!”</verse>
				<verse number="10">Mózes ekkor azt mondta az Örökkévalónak: „Uram, én soha nem voltam a szavak embere, sem azelőtt, hogy szolgádat megszólítottad, sem azóta. Dadogós vagyok, és nem tudok jól érthetően beszélni.”</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló így válaszolt: „Ki teremtette az embert úgy, hogy beszélni tudjon? Ki teheti némává vagy süketté? Ki teheti meg, hogy az ember lásson — vagy éppen, hogy ne lásson? Vajon nem én, az Örökkévaló?</verse>
				<verse number="12">Most hát indulj el, mert én veled leszek, és megtanítalak arra, hogy mit mondj!”</verse>
				<verse number="13">Mózes azonban így könyörgött: „Ó, Uram, kérlek, küldj akárkit, csak ne engem!”</verse>
				<verse number="14">Ekkor már az Örökkévaló megharagudott Mózesre: „Rendben van! Akkor itt van a bátyád, Áron, a lévita! Tudom, hogy ő igazán jól tud beszélni! Már jön is eléd. Hogy fog örülni, amikor találkoztok!</verse>
				<verse number="15">Te beszélj vele, és add a szájába az én szavaimat! Én leszek a te száddal, és Áron szájával, és megtanítalak mindkettőtöket, hogy mit tegyetek.</verse>
				<verse number="16">Áron fog szólni a néphez helyetted. Olyan lesz számodra, mintha a szájad lenne, te pedig olyan leszel az ő számára, mintha istene lennél.</verse>
				<verse number="17">Vedd a kezedbe a pásztorbotodat, s azzal vidd véghez a jeleket.”</verse>
				<verse number="18">Mózes ezután visszatért apósához, Jetróhoz, és ezt mondta: „Kérlek, engedj el, hadd menjek vissza a rokonaimhoz Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még!” „Menj békével!” — válaszolta Jetró.</verse>
				<verse number="19">Az Örökkévaló még Midjánban szólt Mózesnek: „Most már nyugodtan visszatérhetsz Egyiptomba! Mind meghaltak, akik halálra kerestek téged.”</verse>
				<verse number="20">Mózes tehát szamárra ültette a feleségét, meg a fiait, és útnak indultak Egyiptomba. Kezébe vette az Isten botját — így utaztak.</verse>
				<verse number="21">Útközben az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Amikor visszatérsz Egyiptomba, gondod legyen rá, hogy véghezvidd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre felhatalmaztalak! Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és nem fogja szabadon engedni népemet.</verse>
				<verse number="22">Akkor ezt mondd a fáraónak: »Így szól az Örökkévaló: Izráel az én fiam, elsőszülöttem.</verse>
				<verse number="23">Megmondtam neked, hogy engedd szabadon a fiamat, hogy imádhasson engem. De mivel makacsul ellenszegültél, hamarosan megölöm az elsőszülött fiadat.«”</verse>
				<verse number="24">Útközben, egy éjszakai szálláson az Örökkévaló Mózes elé állt, és meg akarta ölni őt.</verse>
				<verse number="25">Cippóra, Mózes felesége azonban fogott egy éles követ, és körülmetélte a fiát. A levágott bőrt odadobta a lábához, és ezt mondta: „E vér által a jegyesem vagy.”</verse>
				<verse number="26">Amikor Isten már nem akarta megölni Mózest, Cippóra ismét azt mondta: „E vér által a jegyesem vagy, a körülmetélés miatt.”</verse>
				<verse number="27">Eközben az Örökkévaló megszólította Áront: „Menj a pusztába, ott fogsz találkozni Mózessel!” Áron elindult Egyiptomból, és az Isten hegyénél találkozott Mózessel. Nagy örömmel köszöntötte őt, és megcsókolta az arcát.</verse>
				<verse number="28">Mózes beszámolt neki mindenről, amit az Örökkévaló mondott, amikor visszaküldte Egyiptomba. Szólt a jelekről is, amelyeket az Örökkévaló rábízott.</verse>
				<verse number="29">Mózes és Áron tehát együtt érkeztek meg Egyiptomba, ahol összehívták Izráel népének a vezetőit.</verse>
				<verse number="30">Áron elismételte az embereknek mindazt, amiről az Örökkévaló beszélt Mózessel. Mózes pedig bemutatta nekik a csodajeleket.</verse>
				<verse number="31">A vezetők hittek nekik, és megértették, hogy az Örökkévaló törődik Izráel népével, látta nyomorúságukat, és a segítségükre sietett. Ezért a földre borulva imádták Istent.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Ezek után Mózes és Áron a fáraó elé járultak, és azt mondták neki: „Ezt üzeni neked Izráel népének Istene, az Örökkévaló: »Engedd szabadon népemet, hadd menjenek a pusztába, hogy ott ünnepet tartsanak nekem!«”</verse>
				<verse number="2">De a fáraó így válaszolt: „Kicsoda az »Örökkévaló«, hogy parancsoljon nekem? Miért engedjem el Izráel népét? Nem ismerek semmiféle »Örökkévalót«, és nem engedem Izráelt elmenni!”</verse>
				<verse number="3">Mózes és Áron mégis folytatta: „A héberek Istene megjelent nekünk. Kérünk, engedd meg, hadd menjünk el a pusztába háromnapi útra, hogy ott áldozzunk Istenünknek, az Örökkévalónak! Ha nem megyünk, megharagszik ránk, és betegséggel vagy háborúval sújthat bennünket.”</verse>
				<verse number="4">Egyiptom királya így válaszolt: „Mózes és Áron! Ne merészeljétek a népet elvonni a munkájuktól! Most pedig menjetek vissza ti is dolgozni!</verse>
				<verse number="5">Az a nép már úgyis nagyon elszaporodott, ti meg éppen most akarjátok velük abbahagyatni a munkájukat?!”</verse>
				<verse number="6">A fáraó még aznap kiadta a parancsot az izráeliek egyiptomi felügyelőinek és a héber munkavezetőknek:</verse>
				<verse number="7">„Ezentúl ne adjatok többé szalmát a héber munkásoknak a vályogtégla készítéséhez! Menjenek, és gyűjtsenek ők maguk szalmát!</verse>
				<verse number="8">De a megkövetelt téglaszámot ne csökkentsétek! Ezután is ugyanannyit készítsenek minden nap, mint eddig! Az a bajuk, hogy ellustultak! Ezért könyörögnek hozzám, hogy engedjem el őket istenüknek áldozni.</verse>
				<verse number="9">Dolgozzanak keményebben, akkor majd nem lesz idejük rá, hogy ilyen hazugságokra hallgassanak!”</verse>
				<verse number="10">Az egyiptomi felügyelők és a héber munkavezetők tehát kihirdették a népnek: „Ezt parancsolja nektek a fáraó: Ezentúl nem kaptok szalmát a téglák készítéséhez.</verse>
				<verse number="11">Menjetek, és gyűjtsetek magatoknak, ahol találtok! De ezután is ugyanannyi téglát kell készítenetek minden nap, mint eddig!”</verse>
				<verse number="12">Az izráeliek szétszéledtek egész Egyiptom földjén, hogy legalább polyvát gyűjtsenek a téglakészítéshez, ha már szalma nincsen.</verse>
				<verse number="13">Az egyiptomi felügyelők hajszolták őket, hogy a napi téglamennyiséget ugyanúgy szolgáltassák be, mint korábban, amikor még kaptak szalmát.</verse>
				<verse number="14">Az egyiptomi felügyelők veréssel büntették azokat az izráeli munkavezetőket, akiknek munkásai nem tudták teljesíteni a napi normát. Őket hibáztatták: „Miért nem teljesítettétek sem tegnap, sem ma a kiszabott normát, úgy, mint azelőtt?”</verse>
				<verse number="15">Emiatt az izráeli munkavezetők a fáraóhoz fordultak panaszukkal: „Szolgáid vagyunk, urunk! Miért bánsz velünk ilyen kegyetlenül?</verse>
				<verse number="16">Szalmát nem kapunk a téglakészítéshez, mégis megkövetelik tőlünk, hogy ugyanannyi téglát készítsünk! Nézd urunk, még meg is vernek bennünket a feletteseink, mert minket hibáztatnak, pedig a te néped tehet erről, nem mi!”</verse>
				<verse number="17">De a fáraó elzavarta őket: „Lusták vagytok, az a bajotok! Azért akartok elmenni a pusztába annak az »Örökkévalónak« áldozni!</verse>
				<verse number="18">Menjetek vissza dolgozni! Szalmát nem kaptok, de a megszabott normát mégis teljesítenetek kell!”</verse>
				<verse number="19">Az izráeli munkavezetők látták, hogy bajban vannak, mert a fáraó nem akarja csökkenteni a napi téglaszámot.</verse>
				<verse number="20">Amikor kijöttek a palotából, összetalálkoztak Mózessel és Áronnal,</verse>
				<verse number="21">és ezt mondták nekik: „Verjen meg titeket az Örökkévaló! Ti vagytok az oka, hogy a fáraó és szolgái meggyűlölték népünket! Ti adtatok okot rá, hogy elpusztítsanak bennünket!”</verse>
				<verse number="22">Ezután Mózes az Örökkévalóhoz fordult, és így panaszkodott: „Ó Uram, miért bánsz ilyen rosszul a népeddel? Miért is küldtél engem ide?</verse>
				<verse number="23">Hiszen bementem a fáraóhoz, hogy nevedben beszéljek vele, de azóta még jobban nyomorgatja népedet! Te pedig egyáltalán nem szabadítottál meg minket!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Az Örökkévaló így felelt Mózesnek: „Hamarosan meglátod, hogy bánok el a fáraóval! Erős kézzel fogom rákényszeríteni, hogy engedje szabadon népemet. De nemcsak elengedi, hanem egyenesen kiűzi őket Egyiptomból.”</verse>
				<verse number="2">Azután Isten ismét beszélt Mózessel: „Én vagyok az Örökkévaló,</verse>
				<verse number="3">aki Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentettem ki magamat, mint Mindenható Isten. De nem jelentettem ki magam nekik, ezen a néven: „Örökkévaló”.</verse>
				<verse number="4">Szövetséget is kötöttem velük, hogy Kánaán földjét nekik adom — azt a földet, amelyen úgy éltek, mint jövevények és idegenek.</verse>
				<verse number="5">Most pedig meghallottam Izráel népének keserves sóhajtozását és panaszkodását. Jól tudom, hogy az egyiptomiak rabszolgasorba taszították őket. De nem felejtkeztem el szövetségemről!</verse>
				<verse number="6">Mondd meg hát Izráel népének, hogy ezt üzenem nekik: »Én vagyok az Örökkévaló. Kimentelek titeket az egyiptomi kényszermunkából, és felszabadítalak a rabszolgaságból. Erős karommal és rettenetes, büntető ítéletek által megmentelek titeket.</verse>
				<verse number="7">Népemmé teszlek benneteket, én pedig Istenetek leszek. Akkor fogjátok igazán megérteni, hogy én vagyok Istenetek, az Örökkévaló, aki megszabadítottalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától.</verse>
				<verse number="8">Azután beviszlek titeket arra a földre, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adom. Bizony, nektek adom azt örökségül és birtokul. Én vagyok az Örökkévaló.«”</verse>
				<verse number="9">Mózes tehát elmondta ezt az üzenetet Izráel népének, de ők nem hittek neki, mert annyira megnyomorította őket a kegyetlen elnyomás.</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló ismét szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="11">„Menj, mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje kivonulni Izráel népét az országából!”</verse>
				<verse number="12">De Mózes így válaszolt az Örökkévalónak: „Hiszen még Izráel népe sem hitt nekem, akkor a fáraó még kevésbé fog hallgatni rám, aki olyan nehezen beszélek!”</verse>
				<verse number="13">Az Örökkévaló mégis azt parancsolta Mózesnek és Áronnak, hogy az ő megbízásából szóljanak Izráel népének és a fáraónak, Egyiptom királyának, és hogy vezessék ki Izráel népét Egyiptomból.</verse>
				<verse number="14">Izráel leszármazottjainak nemzetségeiben a következők voltak a vezetők: Izráel elsőszülött fiának, Rúbennek négy fia volt: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmí. Tőlük származtak Rúben törzsének nemzetségei.</verse>
				<verse number="15">Simeon fiai voltak: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákín, Cóhar, valamint Saul, aki egy kánaáni asszony fia volt. Tőlük származtak Simeon törzsének nemzetségei.</verse>
				<verse number="16">Lévi fiai a következők voltak, születésük sorrendjében: Gérsón, Kehát és Merári. Lévi 137 évet élt.</verse>
				<verse number="17">Gérsón fiai: Libní és Simei.</verse>
				<verse number="18">Kehát fiai: Amrám, Jichár, Hebron és Uzzíél. Kehát 133 évet élt.</verse>
				<verse number="19">Merári fiai: Mahlí és Músí. Ezek Lévi nemzetségei, származásuk szerint.</verse>
				<verse number="20">Amrám feleségül vette apja húgát, Jókebedet. Az ő fiaik voltak Áron és Mózes. Amrám 137 évet élt.</verse>
				<verse number="21">Jichár fiai: Kórah, Nefeg és Zikri.</verse>
				<verse number="22">Uzzíél fiai: Mísáél, Elcáfán és Szitrí.</verse>
				<verse number="23">Áron feleségül vette Elísebát. Az ő fiaik voltak: Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár. Elísebá Amminádáb leánya és Nahsón testvére volt.</verse>
				<verse number="24">Kórah fiai: Asszír, Elkána és Abíászáf, akiktől a Kórah-nemzetségek származtak.</verse>
				<verse number="25">Eleázár, Áron fia Pútíél egyik leányát vette feleségül, akitől Fineás született. Ezek tehát a Lévi törzsébe tartozó nemzetségek ősei.</verse>
				<verse number="26">Ez tehát Áron és Mózes származása. Ők azok, akiknek az Örökkévaló azt mondta, hogy vezessék ki Izráel népét Egyiptomból, seregeik rendje szerint.</verse>
				<verse number="27">Mózes és Áron beszélt a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy engedje szabadon Izráel népét Egyiptomból.</verse>
				<verse number="28">Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek Egyiptomban:</verse>
				<verse number="29">„Én vagyok az Örökkévaló. Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit neked mondok!”</verse>
				<verse number="30">De Mózes ezt mondta: „Látod, én olyan nehezen beszélek, hogyan hallgatna rám a fáraó?!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Olyanná teszlek téged a fáraó számára, mintha isten lennél. Áront, a bátyádat pedig olyanná teszem számodra, mintha prófétád lenne.</verse>
				<verse number="2">Amit neked parancsolok, ismételd el Áronnak! Ő pedig parancsolja meg a fáraónak, hogy engedje elmenni Izráel népét az országából.</verse>
				<verse number="3">Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, s ő ellenkezni fog. Bár sok jelet mutatok, és sok csodát viszek véghez Egyiptom földjén,</verse>
				<verse number="4">ő mégsem hallgat rátok. Ezért kezem ránehezedik majd Egyiptomra, s azután kihozom onnan seregemet — népemet — súlyos, büntető ítéletek által.</verse>
				<verse number="5">Amikor kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, és Izráel népét kihozom onnan, akkor majd az egyiptomiak is megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="6">Mózes és Áron mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta nekik.</verse>
				<verse number="7">Mózes 80 éves, Áron pedig 83 éves volt, amikor a fáraóval beszéltek.</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak:</verse>
				<verse number="9">„A fáraó azt kívánja majd tőletek, hogy tegyetek valami csodát. Akkor te, Mózes, szólj Áronnak, hogy dobja botját a fáraó lába elé — és a bot kígyóvá változik.”</verse>
				<verse number="10">Ezután Mózes és Áron a fáraó és főemberei elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Örökkévaló parancsolta: Áron odadobta a botját a fáraó és a vezetők elé, és az kígyóvá változott.</verse>
				<verse number="11">A fáraó ekkor hívatta az udvari bölcseket és varázslókat, akik varázstudományukkal képesek voltak ugyanezt megtenni.</verse>
				<verse number="12">Ők is a földre dobták botjaikat, amelyek szintén kígyókká változtak. De az a kígyó, amely Áron botjából lett, elnyelte a többi kígyót.</verse>
				<verse number="13">A fáraó ennek ellenére hajthatatlan maradt, és nem teljesítette Mózes és Áron kérését. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló szólt Mózeshez: „Kemény a fáraó szíve, nem akarja szabadon engedni népemet.</verse>
				<verse number="15">Holnap reggel a fáraó kimegy a Nílus partjára. Ott, a folyóparton állj elé, és legyen a kezedben az a bot, amely kígyóvá változott.</verse>
				<verse number="16">Mondd meg a fáraónak, hogy a héberek Istene, az Örökkévaló küldött téged hozzá ezzel az üzenettel: »Engedd szabadon népemet, hogy áldozzanak nekem a pusztában! Te azonban mindeddig nem engedelmeskedtél.</verse>
				<verse number="17">Ezért az Örökkévaló most azt üzeni: Nézd, jelt adok neked, amelyből megértheted, hogy én vagyok az Örökkévaló!« Továbbá ezt mondd a fáraónak: »Nézd, a kezemben lévő bottal ráütök a folyó vizére — és az vérré változik.</verse>
				<verse number="18">Emiatt elpusztulnak a Nílusban élő halak, és annyira megbüdösödik a Nílus vize, hogy az egyiptomiak undorodni fognak tőle, és képtelenek lesznek inni belőle.«”</verse>
				<verse number="19">Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Mondd Áronnak, hogy nyújtsa ki a botját Egyiptom folyói, csatornái, tavai és víztárolói fölé, hogy vérré változzon minden víz, még a fa- és kőedényekben lévő is!”</verse>
				<verse number="20">Mózes és Áron mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló mondta. Áron fölemelte a botját, és a fáraó meg a vezetők szeme láttára rácsapott vele a Nílus vizére. Ekkor a folyó vize teljes egészében vérré változott.</verse>
				<verse number="21">A folyóban lévő halak elpusztultak, és a víz megbüdösödött. Ezért az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílusból. Az országban mindenhol vérré változott a víz.</verse>
				<verse number="22">De az egyiptomi varázslók is képesek voltak ugyanezt megtenni a titkos tudományukkal. A fáraó hajlíthatatlan maradt, és nem teljesítette Mózes és Áron kérését, ahogyan az Örökkévaló előre megmondta.</verse>
				<verse number="23">A fáraó nem sokat törődött az egésszel, hanem otthagyta Mózest és Áront, és visszament a palotájába.</verse>
				<verse number="24">Az egyiptomiak pedig kénytelenek voltak új kutakat ásni a Nílus mentén, hogy ivóvízhez jussanak, mert a folyó vize ihatatlan lett.</verse>
				<verse number="25">Hét nap telt el így, miután az Örökkévaló ilyen csapással sújtotta a Nílust.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Menj a fáraóhoz, és ezt mondd neki: Az Örökkévaló parancsolja neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem!</verse>
				<verse number="2">De ha nem engeded el őket, egész országodat ezzel a csapással sújtom: békák tömege fogja ellepni Egyiptomot!</verse>
				<verse number="3">A Nílusban hemzsegni fognak a békák. De kijönnek onnan, és még a palotádban, hálószobádban, sőt, az ágyadban is békák fognak nyüzsögni! Szolgáid házait is ellepik, bemásznak néped házaiba, még a sütőteknőkbe és kemencékbe is!</verse>
				<verse number="4">Rád is fölugrálnak a békák, fölmásznak szolgáidra és népedre is!«”</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Szólj Áronnak, hogy nyújtsa ki botját a folyókra, csatornákra és tavakra, hogy békák jöjjenek föl azokból, és lepjék el Egyiptom földjét!”</verse>
				<verse number="6">Áron fölemelte a botját Egyiptom vizei fölé, a békák pedig kijöttek a vízből, és ellepték a földet.</verse>
				<verse number="7">De az egyiptomi varázslók is képesek voltak ugyanezt megtenni a titkos tudományukkal. Ők is békákat hoztak föl a vízből Egyiptom földjére.</verse>
				<verse number="8">A fáraó ekkor hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: „Könyörögjetek az Örökkévalónak, hogy távolítsa el rólam és népemről a békákat, akkor én is elengedem népeteket, hogy áldozzatok az Örökkévalónak.”</verse>
				<verse number="9">„Rendben van! — válaszolt Mózes. — Állok rendelkezésedre! Mikor óhajtasz megszabadulni a békáktól? Mikor könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy pusztuljanak ki a békák házaitokból, és csak a vizekben maradjanak meg?”</verse>
				<verse number="10">„Holnap” — mondta a fáraó. „Úgy lesz, ahogy kívánod — válaszolt Mózes —, s ebből megértheted, hogy nincs senki más isten, aki Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz fogható!</verse>
				<verse number="11">Holnap megszabadulsz a békáktól: eltűnnek a házaidból, szolgáid és néped házaiból is. Csak a Nílusban maradnak meg.”</verse>
				<verse number="12">Ezután Mózes és Áron kiment a fáraó palotájából. Mózes kiáltott, és könyörgött az Örökkévalónak, hogy szabadítsa meg a fáraót a békáktól, amelyeket ráküldött.</verse>
				<verse number="13">Az Örökkévaló pedig megtette, amit Mózes kért tőle: elpusztultak a békák az egyiptomiak falvaiban, házaiban és a mezőkön.</verse>
				<verse number="14">A nép rakásokba gyűjtötte a döglött békákat, és bűzlött tőlük az egész ország.</verse>
				<verse number="15">Amikor azonban a fáraó látta, hogy megszabadult a békák csapásától, mégis megmakacsolta magát, és nem teljesítette Mózes és Áron kérését. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.</verse>
				<verse number="16">Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Szólj Áronnak, hogy nyújtsa ki a botját, és csapjon vele a földre, hogy a por szúnyogokká változzon Egyiptom egész földjén!”</verse>
				<verse number="17">Így is tettek. Áron fölemelte botját, és a földre csapott vele. Ekkor az összes por szúnyogokká változott Egyiptom egész földjén. Azok pedig ellepték az embereket és állatokat egyaránt.</verse>
				<verse number="18">Az egyiptomi varázslók is megpróbálták ugyanezt megtenni a titkos tudományukkal, de kudarcot vallottak. A szúnyogok pedig mindenkit megtámadtak: embereket és állatokat egyaránt.</verse>
				<verse number="19">Akkor a varázslók azt mondták a fáraónak: „Ez a csapás Isten ujja!” De a fáraó nem törődött velük, és kemény maradt. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.</verse>
				<verse number="20">Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Holnap kora reggel állj a fáraó elé, amikor ő a Nílus partjára megy, és szólj hozzá: Az Örökkévaló mondja ezt neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem!</verse>
				<verse number="21">Ha nem, akkor bögölyök hadát szabadítom rád, főembereidre, népedre és házaitokra! Az egyiptomiak házai megtelnek a bögölyökkel, s még a földet is elborítják, olyan tömegben sereglenek rátok!</verse>
				<verse number="22">De Izráel népét különválasztom az egyiptomiaktól, és Gósen földjével kivételt teszek. Ahol az én népem lakik, ott nem lesznek bögölyök. Ebből megértheted, hogy én, az Örökkévaló, jelen vagyok ezen a földön.</verse>
				<verse number="23">Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap lesz ez a csodajel.«”</verse>
				<verse number="24">Az Örökkévaló így is tett: a következő napon bögölyök sűrű felhői zúdultak Egyiptomra. Ellepték a fáraó palotáját, szolgáinak házait, és az egész országot. Végigpusztították egész Egyiptomot.</verse>
				<verse number="25">Ekkor a fáraó hívatta Mózest és Áront. Ezt ajánlotta nekik: „Rendben van, nem bánom, áldozzatok Isteneteknek — de itt, ebben az országban!”</verse>
				<verse number="26">Mózes azonban nem engedett: „Ez nem volna helyes! Az egyiptomiak számára visszataszító, ha állatokat áldozunk Istenünknek, az Örökkévalónak. Ha ezt itt, az országban, az egyiptomiak szeme láttára tennénk, még megköveznének bennünket.</verse>
				<verse number="27">Háromnapi útra fogunk elmenni a pusztába, és ott mutatjuk be áldozatunkat, mert ezt parancsolta nekünk Istenünk, az Örökkévaló.”</verse>
				<verse number="28">A fáraó ebbe is beleegyezett: „Jól van, elengedlek titeket, hogy a pusztában áldozzatok Isteneteknek, az Örökkévalónak — csak ne menjetek messzire! Könyörögjetek értem az Örökkévalóhoz!”</verse>
				<verse number="29">„Rendben van. Amint kimegyek a palotából, imádkozni fogok az Örökkévalóhoz, hogy holnap szabadítson meg téged, főembereidet és egész népedet a bögölyöktől — válaszolta Mózes. Csak ne csapj be minket többé! Ha megígérted, hogy elengedsz bennünket, akkor ne vond vissza!”</verse>
				<verse number="30">Ezután Mózes kiment a fáraó palotájából, és imádkozott az Örökkévalóhoz,</verse>
				<verse number="31">aki teljesítette Mózes kérését, és eltávolította a bögölyök hadát a fáraóról, a főemberekről és egész népéről. Egyetlen bögöly sem maradt meg.</verse>
				<verse number="32">Ennek ellenére a fáraó ezúttal is megmakacsolta magát, és nem engedte szabadon Izráel népét.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Menj a fáraóhoz, és ezt mondd neki: A héberek Istene, az Örökkévaló parancsolja neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem!«</verse>
				<verse number="2">De ha nem engeded el, hanem továbbra is visszatartod őket,</verse>
				<verse number="3">akkor az Örökkévaló karja lesújt a mezőkön legelő összes háziállataitokra: a lovakra, szamarakra, tevékre, marhákra, juhokra és a kecskékre is. Rettenetes dögvésszel fogja sújtani az állataitokat!</verse>
				<verse number="4">De különbséget tesz az Örökkévaló Izráel népének jószágai és az egyiptomiak állatai között. Az Izráelhez tartozó állatok közül egy sem hullik el.</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló meghatározta a csapás idejét: holnap sújt le Egyiptom háziállataira.”</verse>
				<verse number="6">A következő napon az Örökkévaló véghezvitte, amit mondott, és a csapás miatt elhullott az egyiptomiak összes jószága. Ugyanakkor Izráel népének háziállatai közül egy sem pusztult el.</verse>
				<verse number="7">A fáraó kiküldte a szolgáit, hogy nézzék meg, mi történt az izráeliek állataival. De az ő jószágaik közül egy sem pusztult el. A fáraó szíve azonban kemény maradt, és továbbra sem engedte szabadon Izráel népét.</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak: „Vegyetek kezeitekbe egy-egy marék hamut a kemencéből, és Mózes szórja az ég felé a fáraó szeme láttára!</verse>
				<verse number="9">Finom, szálló por lesz abból, amely eljut mindenhová Egyiptomban, és hólyagos fekélyeket kelt emberen, állaton egyaránt.”</verse>
				<verse number="10">Mózes és Áron így is tett. Hamut vettek a kezükbe, odaálltak a fáraó elé, és Mózes a levegőbe szórta a hamut. Ekkor hólyagos fekélyek lepték el az emberek és az állatok bőrét.</verse>
				<verse number="11">Az egyiptomi varázslók maguk is szenvedtek a fekélyektől, emiatt már nem tudtak Mózes elé állni, hogy versengjenek vele. Egész Egyiptomban mindenkit elborítottak a fekélyek.</verse>
				<verse number="12">Az Örökkévaló megkeményítette a fáraót, aki nem hallgatott Mózesre és Áronra. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló megmondta Mózesnek.</verse>
				<verse number="13">Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Holnap korán reggel állj a fáraó elé, és mondd neki: A héberek Istene, az Örökkévaló parancsolja neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem!</verse>
				<verse number="14">Különben mindenféle csapással sújtalak téged, a főembereidet és a népedet! Akkor majd megtudod, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön.</verse>
				<verse number="15">Már eddig is lesújthattam volna rád és a népedre olyan döghalállal, amely teljesen eltörölt volna benneteket a föld színéről.</verse>
				<verse number="16">De megkíméltelek, mert célom van veled. Nem öltelek meg, hogy rajtad mutassam meg hatalmamat, és hogy hirdessék híremet-nevemet az egész földön.</verse>
				<verse number="17">Mivel még mindig ellenállsz, és nem engeded szabadon népemet,</verse>
				<verse number="18">ezért holnap ilyenkor olyan hatalmas jégesőt zúdítok Egyiptomra, amilyen még nem hullott ebben az országban a megalapítása óta!</verse>
				<verse number="19">Most hát sietve menekítsétek be fedél alá az állataitokat, és helyezzétek biztonságba, ami a mezőn van! Ha a jégeső odakint ér embert vagy állatot, azt biztosan elpusztítja!«”</verse>
				<verse number="20">A fáraó főemberei közül egyesek komolyan vették az Örökkévaló szavát, és parancsoltak rabszolgáiknak, hogy a mezőkről minden állatot hajtsanak fedél alá, és maguk is húzódjanak be a házakba.</verse>
				<verse number="21">Akik viszont nem törődtek a figyelmeztetéssel, a mezőn hagyták rabszolgáikat és állataikat.</verse>
				<verse number="22">Az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki kezed az égre, hogy hulljon jégeső emberekre, állatokra és a vetésre egész Egyiptom földjén!”</verse>
				<verse number="23">Mózes fölemelte botját az ég felé, s az Örökkévaló hatalmas vihart támasztott: villámlott, dörgött az ég, és jégeső zuhogott Egyiptomra.</verse>
				<verse number="24">Szüntelenül csapkodtak a villámok, és olyan pusztító jégeső hullott, amilyet még senki sem látott Egyiptomban, mióta ez az ország fennállt.</verse>
				<verse number="25">A jégverés elpusztított mindent, amit a mezőn talált: embereket, állatokat és a vetést. Még a fákat is összetördelte.</verse>
				<verse number="26">Egyiptomban csak Gósen földjén nem esett jégeső: ott, ahol Izráel népe lakott.</verse>
				<verse number="27">A fáraó hívatta Mózest és Áront. Ezt mondta nekik: „Belátom, hogy ezúttal én vétkeztem. Az Örökkévalónak igaza van, én és a népem pedig vétkeztünk.</verse>
				<verse number="28">Elég volt már a mennydörgésből és jégesőből! Könyörögjetek az Örökkévalónak, hogy szüntesse meg — s akkor elengedlek titeket! Nem kell tovább itt maradnotok!”</verse>
				<verse number="29">Mózes így felelt: „Rendben van! Amint kiérek a városból, fölemelem kezem az Örökkévalóhoz, és megszűnik a jégeső és a dörgés. Ebből megértheted, hogy az egész föld az Örökkévaló tulajdona.</verse>
				<verse number="30">De ami téged illet és főembereidet, tudom, hogy még nem félitek és tisztelitek igazán az Örökkévalót, az Istent.”</verse>
				<verse number="31">A jégeső teljesen elverte a szántóföldeken az árpát és a lent, mert az árpa már kalászban volt, a len pedig virágzott.</verse>
				<verse number="32">Ugyanakkor nem pusztította el a búzát és a tönkölyt, mert azok csak később érnek.</verse>
				<verse number="33">Amikor Mózes kiért a fáraó városának szélére, fölemelte két kezét az Örökkévalóhoz. Ekkor megszűnt a jégeső és a mennydörgés, elállt az eső is.</verse>
				<verse number="34">Amikor a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a dörgés-villámlás és a jégeső, ismét megmakacsolta magát, és megmaradt a vétkében — a vezetőivel együtt.</verse>
				<verse number="35">Mivel pedig a fáraó keményszívű maradt, továbbra sem engedte szabadon Izráel népét — pontosan úgy, ahogy az Örökkévaló ezt előre megmondta Mózes által.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Menj ismét a fáraóhoz, mert én keményítettem meg a szívét és főembereinek szívét, hogy ezeket a csodálatos jeleket véghezvigyem közöttük.</verse>
				<verse number="2">Meg azért is, hogy újra meg újra elmondjátok majd fiaitoknak és unokáitoknak, hogyan csúfoltam meg az egyiptomiakat jeleimmel és csodáimmal, amelyeket véghezvittem közöttük. Ebből pedig mindannyian értsétek meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="3">Ezután Mózes és Áron bementek a fáraóhoz, és ezt mondták neki: „A héberek Istene, az Örökkévaló mondja neked: »Meddig húzod-halasztod még, hogy meghajolj előttem? Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem!</verse>
				<verse number="4">Ha nem engeded el őket, akkor holnap sáskák sokaságát hozom Egyiptomra.</verse>
				<verse number="5">Olyan nagy tömegben lepik el az országot, hogy látni sem lehet tőlük a föld színét, és fölfalnak mindent, amit a jégeső még meghagyott. Csupaszra rágnak minden fát, amely a mezőn nő.</verse>
				<verse number="6">Sőt, még palotáidba is, főembereid házaiba és néped otthonaiba is benyomulnak. Olyan sáskajárást, mint ez, nem láttak még Egyiptomban őseitek idejétől fogva!«” Ezután Mózes sarkon fordult, és otthagyta a fáraót.</verse>
				<verse number="7">A főemberek ekkor odafordultak a fáraóhoz: „Urunk, meddig hagyod még, hogy ez az ember mindenféle bajt okozzon nekünk? Inkább engedd el azt a népet, hadd menjenek és áldozzanak istenüknek, az Örökkévalónak! Nem veszed észre, hogy Egyiptom már egészen tönkrement?!”</verse>
				<verse number="8">A fáraó hallgatott tanácsukra: visszahívatta Mózest és Áront. Ezt mondta nekik: „Hát jó, nem bánom, menjetek, és áldozzatok isteneteknek, az Örökkévalónak! De előbb mondjátok meg, kik is fognak elmenni erre az ünnepre?”</verse>
				<verse number="9">Mózes ezt felelte: „Az Örökkévalónak tartunk ünnepet, ezért mindannyian elmegyünk: fiatalok és öregek, fiaink és leányaink, nyájaink és csordáink!”</verse>
				<verse number="10">De a fáraó gúnyosan válaszolt: „Az Örökkévalónak valóban veletek kell lennie ahhoz, hogy én valaha is elengedjem a kicsinyeiteket innen! Vigyázzatok magatokra, mert látom, hogy valami rosszban sántikáltok!</verse>
				<verse number="11">Szó sem lehet róla, hogy mindannyian elmenjetek! Ha olyan nagyon áldozni akartok az Örökkévalónak, akkor ti, férfiak elmehettek, de a többiek itt maradnak!” Ezután Mózest és Áront kikergették a palotából.</verse>
				<verse number="12">Az Örökkévaló ekkor szólt Mózesnek: „Emeld föl a kezed Egyiptom ellen, hadd jöjjenek a sáskák! Falják fel az összes zöld növényt, amelyet a jégeső még meghagyott!”</verse>
				<verse number="13">Mózes fölemelte a botját Egyiptom földje fölé, az Örökkévaló pedig keleti szelet támasztott, amely egész nap és egész éjjel fújt, és reggelre meghozta a vándorsáskák felhőit Egyiptomra.</verse>
				<verse number="14">Ellepték az egész országot, és mindenhol letelepedtek. Teljesen beborítottak mindent. Ilyen súlyos sáskajárás még sohasem volt Egyiptomban, és nem is lesz többé soha.</verse>
				<verse number="15">A sáskák felhői úgy belepték az egész országot, hogy a föld elsötétedett tőlük. Fölfaltak minden növényt, minden zöldet az egész országban, amit a jégeső még meghagyott. Nem hagytak egy fűszálat sem a mezőn, de még levelet vagy termést sem a fákon. Mindent teljesen letaroltak egész Egyiptomban.</verse>
				<verse number="16">A fáraó ekkor sietve hívatta Mózest és Áront. Ezt mondta nekik: „Elismerem, hogy vétkeztem istenetek, az Örökkévaló ellen, és ellenetek is.</verse>
				<verse number="17">Kérlek, bocsássátok meg vétkemet, csak még ez egyszer, és könyörögjetek isteneteknek, az Örökkévalónak, hogy ezt a halálos csapást távolítsa el rólam!”</verse>
				<verse number="18">Mózes ezután kijött a fáraó palotájából, és imádkozott az Örökkévalóhoz,</verse>
				<verse number="19">aki megfordította a szelet. Az erős nyugati szél fölkapta a sáskák felhőjét, és a Vörös-tengerbe sodorta őket. Egyetlen vándorsáska sem maradt Egyiptomban.</verse>
				<verse number="20">De az Örökkévaló megkeményítette a fáraót, aki mindezek ellenére sem engedte szabadon Izráel népét.</verse>
				<verse number="21">Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Emeld föl kezed az égre, hogy legyen sötétség Egyiptom földjén! Olyan sűrű lesz a sötétség, hogy tapintani lehet!”</verse>
				<verse number="22">Amikor Mózes fölemelte karjait az égre, sűrű sötétség takarta be Egyiptomot három napig.</verse>
				<verse number="23">Az egyiptomiak nem is látták egymást, és ki sem mozdultak házaikból. Csak ott volt világosság, ahol Izráel népének családjai laktak.</verse>
				<verse number="24">A fáraó ismét hívatta Mózest, és ezt mondta neki: „Rendben van, menjetek mindannyian, és áldozzatok az Örökkévalónak! Vihetitek családtagjaitokat is, csak nyájaitokat és csordáitokat hagyjátok itt!”</verse>
				<verse number="25">Mózes azonban nem engedett: „Nem, elvisszük magunkkal összes jószágunkat is! Bele kell egyezzél, hogy a saját állatainkból adjunk égőáldozatot és véresáldozatot az Örökkévalónak!</verse>
				<verse number="26">Jószágaink közül nem hagyunk itt egyetlen egyet sem, mert azok közül kell áldozatra valót választanunk Istenünknek, az Örökkévalónak! Amíg arra a helyre nem érünk, még mi magunk sem tudjuk, milyen állatokat kell majd föláldoznunk.”</verse>
				<verse number="27">Az Örökkévaló ezúttal is megkeményítette a fáraót, aki ezután már egyáltalán nem akarta elengedni Izráel népét.</verse>
				<verse number="28">Ezt mondta a fáraó Mózesnek: „Takarodj a szemem elől! Vigyázz, hogy többé ne lássalak, mert akkor meghalsz!”</verse>
				<verse number="29">Mózes így felelt: „Ebben az egy dologban igazad van: engem többé nem látsz!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Még egy csapással sújtom a fáraót és egész Egyiptom népét — azután már el fog engedni titeket. Sőt, egyenesen kiűz benneteket országából.</verse>
				<verse number="2">Ezért hirdesd ki néped között, hogy minden férfi és asszony kérjen egyiptomi szomszédjától értékes ezüst- és aranytárgyakat!”</verse>
				<verse number="3">Az Örökkévaló az egyiptomiakat jóindulatúvá tette Izráel népe iránt, és Mózesnek is nagy hírneve volt egész Egyiptomban a nép előtt, és a fáraó főemberei között.</verse>
				<verse number="4">Ezt mondta Mózes a fáraónak: „Az Örökkévaló mondja neked: »Ma éjszaka, éjféltájban végigmegyek Egyiptom földjén,</verse>
				<verse number="5">és minden egyiptomi családban meghal az elsőszülött fiú. Egyiptom királyának, a fáraónak elsőszülött fia éppen úgy meghal, mint a kézimalommal dolgozó rabszolganő elsőszülött fia. Sőt, még a háziállatok elsőszülöttjei is elpusztulnak.</verse>
				<verse number="6">Olyan nagy sírás és jajgatás hallatszik majd egész Egyiptomban, amilyen még sohasem volt, és nem is lesz többé.</verse>
				<verse number="7">Ugyanakkor az izráeliek között sem ember, sem állat hangját nem lehet majd hallani, mert a hajuk szála sem görbül meg. Még a kutyák sem fognak ugatni. Ebből fogjátok megérteni, hogy az Örökkévaló különbséget tesz az egyiptomiak és az izráeliek között.«</verse>
				<verse number="8">Amikor ez bekövetkezik, főembereid mind elém járulnak, és leborulva könyörögnek majd, hogy egész népemet vezessem ki Egyiptomból. Akkor majd valóban mindannyian elmegyünk, de csak akkor!” Ezzel Mózes nagy haraggal sarkon fordult, és kiment a fáraó palotájából.</verse>
				<verse number="9">Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „A fáraó azért nem hallgat rátok, hogy én még több csodát tegyek Egyiptomban.”</verse>
				<verse number="10">Mózes és Áron tehát véghezvitte ezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Örökkévaló megkeményítette a fáraót, hogy ne engedje szabadon Izráel népét Egyiptomból.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptomban:</verse>
				<verse number="2">„Ezt a hónapot tekintsétek az első hónapnak! Ez legyen az első számotokra az év hónapjai között!</verse>
				<verse number="3">Rendeljétek el Izráel egész közösségének: ennek a hónapnak a 10. napján minden családfő válasszon ki egy bárányt vagy kecskegidát a háza népe számára! Tehát minden háznépnek jusson egy-egy bárány!</verse>
				<verse number="4">Ha a házban kevesen vannak ahhoz, hogy az egész bárányt együtt meg tudják enni, akkor csatlakozzanak egy szomszédos háznéphez, és együtt egyék meg a páskabárányt. Ügyeljenek rá, hogy mindenkinek jusson elég a bárányból.</verse>
				<verse number="5">A kiválasztott bárány vagy kecskegida ép és egészséges legyen, egyéves és hímnemű.</verse>
				<verse number="6">A hónap 14. napjáig gondosan őrizzétek, majd ezen a napon este, de még sötétedés előtt vágjátok le. Izráel egész közössége ugyanabban az időben vágja le a páskabárányt.</verse>
				<verse number="7">A bárány vérét fogjátok föl egy edénybe, majd vegyetek belőle, és kenjétek rá annak a háznak az ajtófélfáira meg a szemöldökfájára, ahol megeszik a páskabárányt.</verse>
				<verse number="8">A páskabárány húsát tűzön süssétek meg, majd kovásztalan kenyérrel és keserű növényekkel együtt még akkor éjjel egyétek meg.</verse>
				<verse number="9">Nem szabad a bárány húsát sem nyersen, sem vízben főve fogyasztanotok, csakis tűzön sütve. A bárányt egészben süssétek meg, fejével, lábaival és belső részeivel együtt.</verse>
				<verse number="10">Azon az éjjelen közösen fogyasszátok el az összes megsütött bárányhúst, ne hagyjatok belőle reggelre. Ami mégis megmarad, azt égessétek el.</verse>
				<verse number="11">Amikor a páskabárányt eszitek, legyetek útra készen! Vegyétek magatokra az úti ruhát, kössétek meg öveteket, sarutok a lábatokon legyen, és botjaitok a kezetekben! Így egyétek azt nagy sietve, mert ez az Örökkévaló Páskája!</verse>
				<verse number="12">Mert azon az éjjelen keresztülmegyek Egyiptom földjén, és megölöm az egyiptomiak elsőszülött fiait, és háziállataik elsőszülöttjeit is. Végrehajtom büntető ítéletemet Egyiptom összes istene fölött. Én vagyok az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="13">A páskabárány vére megjelöli házaitokat és a benne lakókat. Amelyik házon látom ezt a vért, annak lakóit nem sújtom a halálos csapással, hanem elmegyek mellette, amikor átvonulok Egyiptom földjén, és lesújtok az egyiptomiakra.</verse>
				<verse number="14">Mostantól fogva emlékezzetek erre a napra, és ünnepeljétek meg azt minden évben! Tartsátok meg a Páska ünnepét az Örökkévaló tiszteletére! Így legyen ez nemzedékről-nemzedékre! Örökre érvényes rendelkezés ez a számotokra!”</verse>
				<verse number="15">„Hét napig nem szabad kovásszal készült kenyeret ennetek, csak kovásztalant. Már az első napon takarítsatok ki házatokból minden kovászt és kovásszal készült ételt! Ha közületek valaki az ünnep hét napja alatt kovásszal készült kenyeret eszik, azt ki fogják gyomlálni Izráel közösségéből!</verse>
				<verse number="16">Az ünnep első és utolsó napján tartsatok egy-egy szent gyűlést. Ezen a két napon ne végezzetek semmiféle munkát, kivéve az ételek elkészítését.</verse>
				<verse number="17">Tartsátok meg tehát a Kovásztalan Kenyerek ünnepét, mert ezen a napon hoztam ki törzseitek seregeit Egyiptomból. Utódaitok is ünnepeljék meg ezt, nemzedékről-nemzedékre! Örökre érvényes rendelkezés ez a számotokra!</verse>
				<verse number="18">Tehát az első hónap 14. napján, estétől kezdve kovásztalan kenyereket egyetek a hónap 21. napjának végéig, vagyis estig.</verse>
				<verse number="19">Ezen a hét napon ne legyen házatokban semmiféle kovász! Ha valaki mégis valamilyen kovásszal készült ételt enne ez idő alatt, azt ki fogják gyomlálni Izráel népének közösségéből, akár született izráeli, akár közöttetek lakó idegen nemzetiségű az illető.</verse>
				<verse number="20">Tehát az ünnep ideje alatt semmiféle kovásszal készült ételt ne egyetek, hanem csak kovásztalant, bárhol is laktok!”</verse>
				<verse number="21">Ezután Mózes magához hívta Izráel népének minden vezetőjét, és ezt mondta nekik: „Mindegyik családfő válasszon családja számára egy bárányt — az legyen a páskaáldozat. Ma este vágjátok le ezt a bárányt.</verse>
				<verse number="22">Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok bele a bárány vérébe, majd kenjetek a vérből házaitok szemöldökfájára és a két ajtófélfára. Holnap reggelig senki se menjen ki a ház ajtaján!</verse>
				<verse number="23">Ma éjjel az Örökkévaló átvonul Egyiptom földjén, hogy lesújtson az egyiptomiakra, de mikor meglátja a vért az ajtó szemöldökfáján és a két ajtófélfán, akkor elmegy az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító belépjen a házaitokba, és rátok is lesújtson.</verse>
				<verse number="24">Minden évben tartsátok meg a Páska ünnepét! Örökké érvényes törvény ez a számotokra, és minden utódotok számára is.</verse>
				<verse number="25">Ne felejtsétek el akkor sem, amikor majd bementek arra a földre, amelyet az Örökkévaló ad nektek, ahogyan megígérte! Ott is tartsátok meg a Páska ünnepét minden évben.</verse>
				<verse number="26">Gyermekeitek majd megkérdezik: »Mit jelent ez a szertartás?«</verse>
				<verse number="27">Ti pedig akkor így válaszoljatok nekik: »Páskaáldozat ez az Örökkévalónak, aki elment otthonaink ajtaja mellett, és megmentett minket a haláltól. Ugyanakkor azonban megölte az egyiptomiak elsőszülöttjeit. Akkor történt ez, amikor Izráel népe még Egyiptomban lakott.«” Amikor Izráel vezetői hallották ezt, földre borultak, és úgy imádták az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="28">Azután Izráel népe megtartotta a Páska ünnepét úgy, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózes és Áron által. Mindenben engedelmeskedtek.</verse>
				<verse number="29">Azon az éjjelen, éjfélkor az Örökkévaló megölte az elsőszülött fiút minden egyiptomi családban. Az éppen uralkodó fáraó elsőszülött fiát éppen úgy megölte, mint a börtönben raboskodó fogoly elsőszülöttjét, sőt, még a háziállatok elsőszülötteit is.</verse>
				<verse number="30">Azon az éjjelen fölkelt a fáraó, meg főemberei és mindenki más is. Egész Egyiptom hangos volt a sírástól-jajgatástól, mert minden családban halottat sirattak.</verse>
				<verse number="31">A fáraó még azon az éjjelen hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: „Azonnal induljatok el! Sürgősen hagyjátok el országomat, és menjetek ki népem közül! Mindannyian menjetek innen, és áldozzatok az Örökkévalónak, ahogy mondtátok!</verse>
				<verse number="32">Vigyétek magatokkal állataitokat is kívánságotok szerint, csak menjetek már! Mondjatok áldást rám is!”</verse>
				<verse number="33">Az egyiptomiak sürgették az izráelieket, hogy minél hamarabb hagyják el az országot. Azt mondták: „Menjetek innen, amilyen gyorsan csak tudtok, különben mind meghalunk!”</verse>
				<verse number="34">Izráel népe a nagy sietség miatt nem tudta elkészíteni még a mindennapi kenyeret sem. Ruhákba csavarták a dagasztóteknőket, amelyekben a kovásztalan tészta volt, vállukra vették, és úgy vitték magukkal.</verse>
				<verse number="35">Az izráeliek — Mózes utasítása szerint — kértek az egyiptomi szomszédjaiktól ezüst- és aranytárgyakat, meg ruhákat.</verse>
				<verse number="36">Az Örökkévaló jóindulatúvá tette az egyiptomiakat irántuk, és adtak nekik bőségesen mindent, amit kértek. Így fosztotta ki Izráel népe az egyiptomiakat.</verse>
				<verse number="37">Elindultak tehát az izráeliek az egyiptomi Ramszesz városától Szukkót felé. Izráel seregében ekkor mintegy 600 000 férfi volt, nem számítva családtagjaikat.</verse>
				<verse number="38">Sokan, akik nem tartoztak Izráel közösségéhez, szintén velük mentek, meg rengeteg sok jószág is: marhák, juhok, kecskék és egyéb háziállatok.</verse>
				<verse number="39">Mivel az egyiptomiak sürgették Izráel népét, hogy hagyják el az országot, az izráelieknek nem volt idejük arra, hogy a szokásos kovásszal kelesztett kenyereiket elkészítsék, sem arra, hogy útravalót készítsenek maguknak. Ezért abból a tésztából, amelyet Egyiptomból cipeltek magukkal, kovásztalan kenyereket sütöttek.</verse>
				<verse number="40">Izráel népe összesen 430 évig tartózkodott Egyiptomban,</verse>
				<verse number="41">és éppen azon a napon vonult ki az Örökkévaló serege onnan, amikor ez az idő letelt.</verse>
				<verse number="42">Azon az éjszakán, amikor kivonultak, az Örökkévaló éberen őrködött felettük, hogy biztonságban kihozza őket Egyiptomból. Ezért minden évben ugyanezen az éjjelen Izráel népe is nemzedékről-nemzedékre megünnepli ezt, és megemlékezik arról, hogy az Örökkévaló mit tett velük.</verse>
				<verse number="43">Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Ezek a Páska ünnepére vonatkozó rendelkezések: Aki nem tartozik Izráel közösségéhez, az nem vehet részt a Páska-vacsorán.</verse>
				<verse number="44">Azonban, ha egy izráeli pénzen vásárol szolgát magának, és előbb körülmetéli férfi szolgáját, akkor az a szolga részt vehet a Páska-vacsorán.</verse>
				<verse number="45">Aki csak átmenetileg tartózkodik, vagy csak napszámosként dolgozik Izráelben, az nem vehet részt ezen az ünnepen.</verse>
				<verse number="46">Minden család abban a házban fogyassza el az egész páska-vacsorát, ahol azt elkészítették. A kész páskabárányból semmit nem szabad kivinni a házból. A páskabáránynak egyetlen csontját se törjék el!</verse>
				<verse number="47">Izráel közösségéből mindenki vegyen részt a Páska-vacsorán.</verse>
				<verse number="48">Ha a közöttetek élő idegen nemzetiségű férfi is részt akar venni az Örökkévaló Páska ünnepén, akkor őt, és háza népében minden fiút és férfit előbb körül kell metélni. Ezután már ugyanúgy részt vehetnek a Páska-vacsorán, mint az aki izráelinek született. De az a fiú vagy férfi, aki nincs körülmetélve, nem ehet a páskabárányból.</verse>
				<verse number="49">Ezek a rendelkezések egyformán vonatkoznak a született izráeliekre és a közöttetek élő idegen nemzetiségű lakosokra.”</verse>
				<verse number="50">Izráel népe engedelmeskedett mindazoknak a parancsoknak, amelyeket az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak mondott.</verse>
				<verse number="51">Azon a napon az Örökkévaló kihozta Izráel népét Egyiptomból. Törzseik szerint, rendezett csoportokban vonultak ki onnan.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Az Örökkévaló így szólt Mózeshez:</verse>
				<verse number="2">„Nekem szenteljetek Izráel népében minden elsőszülöttet, vagyis aki anyjának első gyermeke, azt számomra különítsétek el! Hasonlóképpen szenteljétek nekem a háziállatok kicsinyei közül azokat, amelyeket anyjuk először hozott a világra!”</verse>
				<verse number="3">Mózes ezt mondta a népnek: „Emlékezzetek erre a napra, amelyen kijöttünk Egyiptomból, ahol úgy éltünk, mint a rabszolgák! Emlékezzetek rá, hogy az Örökkévaló hozott ki bennünket onnan, nagy hatalmával. Erre való emlékezésül ne egyetek semmiféle kovásszal készült ételt!</verse>
				<verse number="4">A mai napon jöttünk ki Egyiptomból, Abib hónapban.</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló megesküdött ősapáinknak, hogy nekünk adja azt a tejjel-mézzel folyó földet, amelyen most még a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak laknak. Ezért bevisz majd titeket arra a földre, s akkor ebben a hónapban tartsátok meg ezt az ünnepet minden évben!</verse>
				<verse number="6">Az ünnep hét napja alatt csakis kovásztalan kenyeret egyetek, a hetedik napon pedig tartsatok nagy ünnepet az Örökkévalónak!</verse>
				<verse number="7">Kovásztalan kenyeret egyetek ezen a hét napon, s ez alatt kovász vagy kovásszal készült étel ne is legyen a házaitokban, sehol az országban!</verse>
				<verse number="8">Azon a napon magyarázd el a gyermekeidnek: »Azért van ez az ünnep, hogy emlékeztessen arra, amit az Örökkévaló tett velem, amikor kiszabadított engem Egyiptomból.«</verse>
				<verse number="9">Ez az ünnep olyan legyen számotokra, mintha a karodra vagy a homlokodra lenne kötve, hogy soha ne felejtsétek el. Emlékeztet arra, hogy az Örökkévaló tanítását emlegessétek szüntelen, hiszen ő az, aki erős karjával kihozott minket Egyiptomból.</verse>
				<verse number="10">Tartsátok meg hát ezt az ünnepet minden évben, a megfelelő időben.”</verse>
				<verse number="11">„Az Örökkévaló megesküdött nektek és őseiteknek, hogy bevisz titeket a kánaániak földjére, és nektek adja azt. Amikor tehát már ott fogtok lakni,</verse>
				<verse number="12">akkor szenteljetek az Örökkévalónak minden egyes elsőszülött fiút, és hasonlóképpen háziállataitok elsőszülött hím kicsinyeit is, mert ezek őt illetik.</verse>
				<verse number="13">A szamár elsőszülött csikóját kiválthatod egy báránnyal. Ebben az esetben a bárányt áldozd föl a csikó helyett, amelyet így megtarthatsz magadnak. Ha nem akarod kiváltani a szamárcsikót, akkor törd el a csikó nyakát. Az elsőszülött fiúkat azonban minden esetben ki kell váltanod!</verse>
				<verse number="14">Amikor majd gyermeked megkérdezi, hogy mi ennek az értelme, akkor mondd el neki: »Gyermekem, az Örökkévaló kiszabadított minket erős karjával Egyiptomból, a rabszolgaságból.</verse>
				<verse number="15">Amikor pedig a fáraó makacskodott, és nem akarta népünket szabadon engedni, az Örökkévaló minden elsőszülöttet megölt az egyiptomiak között. Egyaránt megölte az emberek és a háziállatok elsőszülöttjeit. Ezért áldozok az Örökkévalónak minden elsőszülött állatot, és ezért váltom meg minden egyes elsőszülött fiam életét egy-egy bárány feláldozásával.«”</verse>
				<verse number="16">„Ez az ünnep olyan legyen számodra, mintha a karodra vagy a homlokodra lenne kötve, hogy soha ne felejtsd el. Emlékeztet arra, hogy az Örökkévaló az, aki erős kezével kihozott minket Egyiptomból” — ezt mondta Mózes a népnek.</verse>
				<verse number="17">Miután a fáraó elengedte Izráel népét, Isten vezette őket, hogy merre menjenek. De nem azt az utat választotta, amely a filiszteusok országa felé vitt — bár az lett volna a legrövidebb —, hanem kerülő útra vitte a népet. Azért tette ezt, mert azt gondolta: „Ha harcolniuk kell, még meggondolják magukat, és visszatérnek Egyiptomba.”</verse>
				<verse number="18">Ezért Isten azon az úton vezette őket, amely a sivatagon át a Vörös-tenger felé vitt. Izráel népe hadirendben és fölfegyverkezve vonult ki Egyiptomból.</verse>
				<verse number="19">Mózes parancsára magukkal vitték József koporsóját is. József ugyanis még halála előtt megeskette az izráelieket: „Isten egyszer bizonyosan megsegít titeket, s akkor vigyétek magatokkal az én csontjaimat is!”</verse>
				<verse number="20">Izráel népe elindult Szukkótból, s legközelebb Étámnál, a sivatag szélén vertek sátort.</verse>
				<verse number="21">Az Örökkévaló előttük vonult: nappal felhőoszlopban mutatta, hogy merre menjenek; éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így nappal is, éjjel is vonulhattak.</verse>
				<verse number="22">Nappal állandóan előttük haladt a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="2">„Parancsold meg a népnek, hogy forduljanak vissza, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baál-Cáfón közelében.</verse>
				<verse number="3">A fáraó azt fogja gondolni, hogy Izráel népe eltévedt a sivatagban, és csapdába kerültek.</verse>
				<verse number="4">Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözésükre induljon. Így fogom megmutatni dicsőségemet a fáraó és serege által, hogy az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!” Izráel népe így is tett.</verse>
				<verse number="5">Amikor jelentették Egyiptom királyának, hogy Izráel népe kimenekült az országból, a fáraó és főemberei megbánták, hogy elengedték őket. Azt mondták: „Miért is engedtük el őket? Hiszen többé nem fognak szolgálni minket!”</verse>
				<verse number="6">Akkor a fáraó kiadta a parancsot, hogy készítsék elő a harci szekerét, és seregének élére állt.</verse>
				<verse number="7">Egyiptom 600 legjobb harci szekere és az összes többi harci szekér is követte. Mindegyiket egy-egy parancsnok vezette.</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló megkeményítette Egyiptom királyának, a fáraónak szívét, hogy üldözőbe vegye Izráel népét, amely pedig az Örökkévaló nagy hatalma által vonult ki.</verse>
				<verse number="9">Az egyiptomi sereg felvonultatta a fáraó összes lovas harci szekerét, rajtuk a harcosokat; és ezen kívül még a gyalogos katonákat is. Éppen akkor érték utol Izráel népét, amikor ők a Vörös-tenger mellett táboroztak, Pí-Hahírótnál, Baál-Cáfón közelében.</verse>
				<verse number="10">Amikor az izráeliek meglátták a fáraó közeledő seregét, nagyon megrémültek, és segítségért kiáltottak az Örökkévalóhoz.</verse>
				<verse number="11">Azután Mózesre támadtak: „Minek hoztál ki bennünket Egyiptomból? Talán nincsenek sírok Egyiptomban? Azért vezettél ide, hogy itt haljunk meg a sivatagban?</verse>
				<verse number="12">Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj békén minket, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat! Bizony, jobb lett volna, ha ott maradunk és szolgáljuk őket, mint hogy itt haljunk meg a sivatagban!”</verse>
				<verse number="13">De Mózes így bátorította őket: „Ne féljetek! Csak várjatok, és csillapodjatok le! Meg fogjátok látni, hogyan szabadít meg minket a mai napon az Örökkévaló! Jól nézzétek meg ezeket az egyiptomiakat, mert soha többé nem látjátok őket!</verse>
				<verse number="14">Semmit sem kell tennetek, csak maradjatok nyugton! Az Örökkévaló maga fog harcolni értetek!”</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló így felelt Mózesnek: „Eleget kiáltottál már hozzám segítségért! Parancsolj Izráel népének, hogy induljanak el!</verse>
				<verse number="16">Te meg fogd a botodat, nyújtsd ki a tenger fölé, és válaszd ketté a vizet, hogy Izráel népe száraz lábbal kelhessen át a tenger közepén a túlsó partra!</verse>
				<verse number="17">Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy utánuk nyomuljanak a tengerbe. Azzal fogom megmutatni dicsőségemet, hogy győzelmet aratok a fáraó, az egész serege és összes lovas harci szekere fölött.</verse>
				<verse number="18">Az egyiptomiak pedig megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló, amikor győzelmet szerzek a fáraó és összes lovas harci szekere fölött!”</verse>
				<verse number="19">Ezután az Isten angyala — aki eddig Izráel serege előtt járt — odaállt Izráel tábora mögé. Ugyanakkor a felhőoszlop is elmozdult a sereg előtti helyéről, és a tábor mögé állt.</verse>
				<verse number="20">Elválasztotta egymástól az egyiptomiak és az izráeliek táborát úgy, hogy egész éjjel egyikük sem tudott közeledni a másikhoz. A felhőoszlop az egyik oldalon sötétbe borította az egyiptomiakat, ugyanakkor a másik oldalon világított az izráelieknek.</verse>
				<verse number="21">Mózes kinyújtotta karját a tenger fölé, az Örökkévaló pedig erős keleti szelet támasztott, amely egész éjjel fújt, és elhajtotta a tenger vizét. Így a víz kettévált, és a tenger feneke szárazra került.</verse>
				<verse number="22">Izráel népe bevonult a tenger közepébe, és a szárazra került tengerfenéken átmentek a túloldalra. Eközben a víz úgy állt jobbról-balról mellettük, mint a fal.</verse>
				<verse number="23">Az egyiptomi hadsereg üldözve utánuk nyomult a tenger közepébe, a fáraó összes lovas harci szekerével együtt.</verse>
				<verse number="24">A hajnali őrségváltás idején az Örökkévaló lenézett a tüzes felhőből az egyiptomi seregre, és a harci szekereiket használhatatlanná tette. A kerekek elakadtak. A sereg csak nagy üggyel-bajjal haladt, kitört a pánik és a katonák rémülten kiabáltak: „Meneküljünk innen! Az Örökkévaló harcol ellenünk, az izráeliek oldalán!”</verse>
				<verse number="25"></verse>
				<verse number="26">Az Örökkévaló ekkor szólt Mózesnek: „Nyújtsd ki a karod a tengerre, hogy a víz visszatérjen eredeti helyére, és elborítsa az egyiptomiakat szekerestül-lovastul.”</verse>
				<verse number="27">Éppen föltűnt a hajnal, amikor Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, amelynek vize visszatért medrébe. A menekülő egyiptomiak éppen szembe futottak a zuhataggal, és elmerültek benne. Így söpörte el az Örökkévaló az egyiptomi hadsereget a tenger vizével.</verse>
				<verse number="28">Amikor a víz visszatért eredeti helyére, elborította a fáraó egész seregét, és a harci szekereket, a lovakkal együtt. Akik Izráel népét üldözték, mind egy szálig ott pusztultak el.</verse>
				<verse number="29">Az izráeliek azonban száraz lábbal keltek át a tenger közepén, s eközben a víz úgy állt jobbról-balról mellettük, mint a fal.</verse>
				<verse number="30">Így szabadította meg az Örökkévaló Izráel népét az egyiptomiak hatalmából azon a napon. Később az izráeliek látták az egyiptomiak holttesteit a tenger partján.</verse>
				<verse number="31">Izráel népe látta, hogy az Örökkévaló milyen nagy hatalommal bánt el az egyiptomiakkal, ezért tisztelték és félték őt, bíztak benne és szolgájában, Mózesben.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Akkor Mózes és Izráel népe ezt az éneket énekelte az Örökkévalónak: „Az Örökkévalónak énekelek, mert nagy győzelmet szerzett! Lovat és kocsi-hajtót a tenger mélyébe vetett!</verse>
				<verse number="2">Erőm és védelmem az Örökkévaló, megszabadított engem! Ő az én Istenem, őt dicsérem! Őseim Istenét magasztalom!</verse>
				<verse number="3">Vitéz harcos az Örökkévaló, JAHVE a neve!</verse>
				<verse number="4">A fáraó harci szekerét, egész seregét a tengerbe vetette, válogatott vezérei belefúltak a Vörös-tengerbe!</verse>
				<verse number="5">Elborította őket az áradat, a mélybe süllyedtek, mint a kő!</verse>
				<verse number="6">Jobb karod ereje, Örökkévaló, meglátszott dicsőségesen, jobb karod ereje szétzúzta ellenségedet!</verse>
				<verse number="7">Fenséged dicsősége összezúzta az ellened támadót, haragod tüze megemésztette őket, mint a polyvát.</verse>
				<verse number="8">Haragodban ráfújtál a vízre, s az föltornyosult. Megálltak a futkosó hullámok, mint a fal. Megmerevedett a tenger mélységes vize.</verse>
				<verse number="9">Az ellenség azt mondta: »Üldözöm őket, utolérem, zsákmányt szerzek kedvem szerint, kivonom kardom, s kiirtja őket karom!«</verse>
				<verse number="10">De te csak rájuk fújtál, s elborította őket a tenger! Mint az ólom, a mélybe süllyedtek.</verse>
				<verse number="11">Nincs hozzád hasonló az istenek között, Örökkévaló! Nincs senki hozzád fogható, dicsőségben és szentségben, félelmetes tetteidben, és csodáidban!</verse>
				<verse number="12">Mikor kinyújtottad kezed, elnyelte a föld üldözőinket!</verse>
				<verse number="13">De megváltott népedet kegyelemmel és hűséggel vezeted. Hatalmad és erőd vezérli őket szent lakóhelyedre.</verse>
				<verse number="14">Hallják ezt a nemzetek, és félelmükben remegnek. Filisztea lakóit rémület fogja el,</verse>
				<verse number="15">Edom fejedelmei reszketnek, Moáb vezetői megrettennek, Kánaán lakóinak minden bátorsága elszáll.</verse>
				<verse number="16">Mikor látják karod erejét, megrémülnek. Kővé dermednek, míg néped, Örökkévaló, átvonul közöttük. Míg átvonul a nép, amelyet megváltottál magadnak.</verse>
				<verse number="17">Beviszed népedet, Örökkévaló, elülteted őket a közeledben, a tulajdon hegyeden, melyet lakóhelyül választottál magadnak, szent helyed körül, Uram, amelyet kezed épített.</verse>
				<verse number="18">Az Örökkévaló uralkodik, mint király, örökkön örökké!”</verse>
				<verse number="19">Valóban ez történt! Amikor a fáraó, lovas harci szekereivel, Izráelt üldözve benyomult a tenger közepére, az Örökkévaló visszatérítette helyére a vizet, amely elborította a fáraót és seregét. Ugyanakkor Izráel népe száraz lábbal kelt át a tenger közepén.</verse>
				<verse number="20">Ekkor Mirjám, Áron testvére, aki próféta volt, csörgődobot vett a kezébe, és úgy vezette az asszonyokat, akik csörgődobjaikkal, énekelve és táncolva követték.</verse>
				<verse number="21">Mirjám így énekelt, s az asszonyok ismételték utána: „Énekeljetek az Örökkévalónak, mert nagy győzelmet szerzett! Lovat és kocsi-hajtót a tenger mélyébe vetett…”.</verse>
				<verse number="22">Ezután Mózes útnak indította Izráel táborát a Vörös-tengertől Súr pusztája felé. Három napon keresztül vonultak, de sehol sem találtak ivóvizet.</verse>
				<verse number="23">Azután egy olyan helyre érkeztek, ahol végre találtak vizet, de az meg ihatatlanul keserű volt. Azt a helyet „Márának”, vagyis keserűnek nevezték.</verse>
				<verse number="24">A nép zúgolódni kezdett, és Mózest hibáztatták. „Most honnan vegyünk ivóvizet?” — kérdezték.</verse>
				<verse number="25">Akkor Mózes segítségért kiáltott az Örökkévalóhoz, aki egy fadarabra irányította Mózes tekintetét. Amikor Mózes beledobta a vízbe azt a fadarabot, a víz ihatóvá változott. Az Örökkévaló ott törvényeket és rendelkezéseket közölt a néppel, és próbára tette őket, hogy vajon engedelmeskednek-e neki.</verse>
				<verse number="26">Ezt mondta a népnek: „Ha figyelmesen hallgatsz Istened, az Örökkévaló hangjára, ha azt teszed, amit ő helyesnek tart, ha engedelmesen követed parancsait és megtartod rendelkezéseit, akkor egyetlen betegséget sem engedek hozzád férni azok közül, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam, mert én vagyok az Örökkévaló, aki meggyógyítalak téged.”</verse>
				<verse number="27">Ezután továbbmentek, majd az Élim-oázisba érkeztek, ahol 12 forrás fakadt, és 70 pálmafa nőtt. Ott, a források mellett letáboroztak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Azután Izráel népe továbbindult Élimből. Egyiptomból való elindulásuk után a második hónap 15. napján a Szín-pusztába érkeztek, amely Élim és a Sínai-hegy között terül el.</verse>
				<verse number="2">A pusztában az egész nép zúgolódni kezdett, és megint Mózest és Áront hibáztatták.</verse>
				<verse number="3">Ezt mondták nekik: „Ölt volna meg inkább az Örökkévaló minket még Egyiptomban, ahol húsos fazekaink mellett ülhettünk! Bezzeg ott bőven volt mit ennünk, itt meg semmi sincs! Biztosan azért hoztatok ebbe a sivatagba, hogy mindannyian itt haljunk éhen!”</verse>
				<verse number="4">Ekkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Majd én gondoskodom róluk! Adok nekik ételt a mennyből. Úgy fog hullani az égből, mint az eső. A népnek naponta ki kell mennie majd a táborból, hogy összegyűjtsék a mindennapi táplálékot maguknak. Ezzel teszem őket próbára, hogy törvényem szerint élnek-e, vagy sem.</verse>
				<verse number="5">A hatodik napon, amikor elkészítik az ételt, látni fogják, hogy az kétszer annyi, mint a többi napon.”</verse>
				<verse number="6">Mózes és Áron így válaszolt a nép zúgolódására: „Ma este meg fogjátok tudni, hogy valóban az Örökkévaló az, aki kiszabadított benneteket Egyiptomból!</verse>
				<verse number="7">Holnap reggel pedig meglátjátok az Örökkévaló dicsőségét, mert jól hallotta, hogyan zúgolódtatok ellene. Mert bizony őellene panaszkodtatok, nem mi ellenünk! Ugyan kik vagyunk mi, hogy ellenünk panaszkodjatok?”</verse>
				<verse number="8">Mózes így folytatta: „Az Örökkévaló ad nektek ma este húst, holnap reggel meg kenyeret bőségesen, mert meghallotta zúgolódásotokat! Bizony őellene panaszkodtatok, nem ellenem vagy Áron ellen!”</verse>
				<verse number="9">Áronnak meg ezt mondta Mózes: „Szólj Izráel egész közösségének, hogy gyűljenek össze, és álljanak meg az Örökkévaló előtt, mert meghallotta zúgolódásukat!”</verse>
				<verse number="10">Áron az egész összegyűlt közösséghez szólt, s ekkor az egész nép a puszta felé nézett, mert látták, hogy az Örökkévaló dicsősége megjelent a felhőben.</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="12">„Jól hallottam, hogyan panaszkodott a nép. Ezért mondd meg nekik: »Este húst ehettek, reggel meg kenyérrel lakhattok jól, hogy megértsétek: én vagyok Istenetek, az Örökkévaló!«”</verse>
				<verse number="13">Valóban, este fürjek szálltak le a táborra és környékére, de olyan tömegben, hogy ellepték a földet. Reggel pedig harmat hullott a tábor környékére.</verse>
				<verse number="14">Amikor a nap fölszárította a harmatot, az egész pusztát valami finom, szemcsés fehér anyag borította, amely a dérhez hasonlított.</verse>
				<verse number="15">Amikor az emberek meglátták, azt kérdezték egymástól: „Mi ez?” Mert nem tudták, mi lehet az. Mózes ekkor azt mondta: „Ez az a kenyér, amelyet az Örökkévaló adott nektek, hogy tápláljon titeket!</verse>
				<verse number="16">Azt parancsolja, hogy mindegyikőtök gyűjtsön össze annyit, amennyire a családjának szüksége van. Minden családtag számára, aki veletek egy sátorban lakik, egy-egy kosárral gyűjtsetek.”</verse>
				<verse number="17">A nép engedelmeskedett: nekifogtak, hogy gyűjtsenek belőle, és ki többet, ki kevesebbet szedett.</verse>
				<verse number="18">De amikor ómerrel megmérték, amit összegyűjtöttek, kiderült, hogy aki többet szedett össze, annak sem volt fölöslege, és aki kevesebbet gyűjtött, annak sem volt hiánya. Mindenki annyit gyűjtött, amennyire szüksége volt: amennyit megevett.</verse>
				<verse number="19">Mózes figyelmeztette őket: „Senki ne hagyjon belőle másnapra!”</verse>
				<verse number="20">Mégis akadtak néhányan, akik nem hallgattak Mózesre, hanem hagytak belőle a következő napra is. Azonban amit meghagytak, megférgesedett és megbüdösödött. Emiatt Mózes megharagudott rájuk.</verse>
				<verse number="21">Ettől fogva a nép minden reggel kiment a pusztába, hogy összegyűjtse, amire aznap szüksége volt. Amikor a nap már melegen sütött rá, ez a fehér, szemcsés anyag megolvadt és eltünt.</verse>
				<verse number="22">Amikor a hatodik nap elérkezett, megint kimentek, és kétszer annyit gyűjtöttek, mint máskor: személyenként két kosárral. A vezetők Mózeshez mentek, és jelentették neki.</verse>
				<verse number="23">Ő pedig azt mondta: „Látjátok, ez az, amiről az Örökkévaló beszélt. Holnap a szombati nyugalom napja következik, amely az Örökkévaló szent napja. Emiatt gyűlt össze ma kétszer annyi. Akár sütni, akár főzni akarjátok, ma készítsetek el két napra valót. A szombatra szánt részét tegyétek félre, és akkor egyétek meg.”</verse>
				<verse number="24">A nép engedelmeskedett, és Mózes szava szerint félretették a szombatra szánt részt, de ez az étel nem romlott meg. A férgek sem bántották, és nem lett rossz szaga sem.</verse>
				<verse number="25">Szombaton Mózes azt mondta: „Ma azt egyétek, amit tegnap elkészítettetek, mert ma az Örökkévaló szombatja van. Ma ne menjetek a mezőre gyűjteni, mert úgysem találtok semmit.</verse>
				<verse number="26">Hat napon keresztül minden reggel gyűjtsétek, de a hetedik a szombat napja. Ilyenkor nem találjátok azt a mezőn.”</verse>
				<verse number="27">Mégis akadtak néhányan, akik kimentek a mezőre szombaton is, hogy gyűjtsenek belőle, de nem találtak semmit.</verse>
				<verse number="28">Az Örökkévaló ekkor szólt Mózesnek: „Meddig fogtok még engedetlenkedni? Miért nem tartjátok meg parancsaimat és rendelkezéseimet?</verse>
				<verse number="29">Értsétek meg, hogy az Örökkévaló adta nektek a szombati nyugalom napját, s ezért a hatodik napon annyit ad nektek ebből a táplálékból, hogy az két napra is elég lesz. Szombaton mindenki maradjon otthon, és ne menjen a mezőre szedegetni.”</verse>
				<verse number="30">Ezután a hetedik napon a nép valóban pihent, és mindenki otthon maradt.</verse>
				<verse number="31">A nép elnevezte mannának ezt a különleges táplálékot. Apró szemcsékből állt, amelyek a koriander magjához hasonló nagyságúak és formájúak voltak, de a színe fehér volt, az íze pedig, mint a mézeskalácsé.</verse>
				<verse number="32">Mózes ezt mondta: „Az Örökkévaló ezt parancsolta nektek: »A jövendő nemzedékek számára őrizzetek meg egy ómernyi mannát! Hadd lássák ők is, milyen étellel tápláltalak titeket a pusztában, miután kiszabadítottalak benneteket Egyiptomból.«”</verse>
				<verse number="33">Azután Mózes szólt Áronnak, hogy vegyen egy korsót, töltsön bele egy ómer mannát, és helyezze el az Örökkévaló jelenlétében, hogy ott maradjon nemzedékről nemzedékre.</verse>
				<verse number="34">Áron úgy is tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózesnek: elhelyezte a mannás korsót az Örökkévaló Szövetségládája elé, hogy ott megőrizzék.</verse>
				<verse number="35">Izráel népét az Örökkévaló 40 éven keresztül a mannával táplálta: egészen addig, amíg arra a földre nem érkeztek, ahol letelepedhettek. Amíg Kánaán földjének határához nem értek, ezt ette a nép.</verse>
				<verse number="36">A mannát ómerrel mérték. Az ómer pedig az éfá tizedrésze.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Ezután Izráel népének közössége az Örökkévaló parancsa szerint tovább vonult az egyik táborhelyről a következőre a Szín-pusztában. Elérkeztek Refídímbe, és ott letáboroztak, de nem találtak ivóvizet.</verse>
				<verse number="2">A nép ismét Mózes ellen fordult, és követelődzött: „Adj nekünk ivóvizet!” Mózes ezt kérdezte tőlük: „Miért támadtok nekem? Miért teszitek próbára az Örökkévaló türelmét?”</verse>
				<verse number="3">De az emberek már nagyon megszomjaztak, és Mózest vádolták: „Azért hoztál ide minket Egyiptomból, hogy szomjúsággal ölj meg bennünket, gyermekeinkkel meg állatainkkal együtt?!”</verse>
				<verse number="4">Mózes kétségbeesetten kiáltott az Örökkévalóhoz segítségért: „Uram, mit tegyek ezzel a néppel? Meg akarnak kövezni engem!”</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló így felelt: „Mózes, vedd magad mellé Izráel népének néhány vezetőjét, és menj előre velük együtt! A botod, amellyel a Nílus vizére ütöttél, legyen a kezedben.</verse>
				<verse number="6">Én majd ott fogok állni előtted a sziklán, a Hóreb-hegyen. Üss rá a botoddal arra a sziklára, s akkor víz fakad belőle, hogy ihasson az egész nép.” Mózes, Izráel vezetőinek szeme láttára így is tett, és valóban víz fakadt a kősziklából.</verse>
				<verse number="7">Azután így nevezte azt a helyet: „Massza” és „Meríbá”. Ez azt jelenti: „Próbatétel” és „Panaszkodás.” Azért adta Mózes ezt a nevet, mert ott a nép panaszkodott és lázadozott, ezzel pedig próbára tették az Örökkévalót, hogy valóban velük van-e.</verse>
				<verse number="8">Ezután az amálekiek megtámadták Izráel népét Refídímben.</verse>
				<verse number="9">Mózes ezt mondta Józsuénak: „Válassz ki egy csapatot, és vezesd őket az amálekiek ellen! Holnap én a dombtetőn fogok állni, és a kezemben lesz a bot, amelyet Isten adott.”</verse>
				<verse number="10">Józsué engedelmeskedett, és másnap megütközött az amálekiek csapatával. Ezalatt Mózes, Áron és Húr fölmentek a dombtetőre.</verse>
				<verse number="11">Mialatt Józsué és csapata harcolt, Mózes az égre emelte karját — s ekkor az izráeliek kerekedtek fölül ellenségeiken. Amikor azonban Mózes leengedte a karját, az izráelieket hátraszorították ellenségeik.</verse>
				<verse number="12">Egy idő múlva Mózes elfáradt, és már nem bírta föltartani a karjait. Ekkor Áron és Húr fogtak egy követ, Mózest ráültették, és kétoldalt felemelve tartották a karjait egészen napnyugtáig.</verse>
				<verse number="13">Így azután Józsué és csapata teljesen leverte az amálekieket.</verse>
				<verse number="14">Ezután az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Jegyezd föl ezt a csatát egy könyvtekercsbe, hogy soha ne merüljön feledésbe! Józsuénak is vésd jól az emlékezetébe! Mert Amálek népének még az emlékét is kiirtom az ég alól!”</verse>
				<verse number="15">Mózes akkor oltárt épített az Örökkévalónak azon a helyen, és így nevezte: „Az Örökkévaló a győzelmi zászlóm.”</verse>
				<verse number="16">Azt mondta Mózes: „Felemeltem kezemet az Örökkévaló trónusához, aki harcolni fog Amálek népe ellen nemzedékről nemzedékre!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Jetró, Midján papja, Mózes apósa hallott arról, amit Isten Mózessel és népével tett, hogy az Örökkévaló kiszabadította Izráel népét Egyiptomból.</verse>
				<verse number="2">Akkor Jetró elhatározta, hogy meglátogatja Mózest. Maga mellé vette a leányát, Cippórát, Mózes feleségét, akit Mózes korábban hazaküldött.</verse>
				<verse number="3">Magával vitte Mózes és Cippóra két fiát is, és együtt indultak útnak. (Mózes, amikor az első fia megszületett, a Gérsóm nevet adta neki, mert azt mondta: „Jövevény lettem idegen földön.”</verse>
				<verse number="4">Második fiát Eliézernek nevezte, mert azt mondta: „Apám Istene megsegített, és megszabadított a fáraótól, aki meg akart ölni.”)</verse>
				<verse number="5">Tehát Jetró és vele Cippóra, meg annak két fia együtt mentek Mózeshez a pusztába, aki a néppel együtt az Isten hegyénél táborozott.</verse>
				<verse number="6">Jetró még érkezése előtt megüzente Mózesnek: „Én, Jetró, jövök hozzád, feleségeddel és két fiaddal együtt.”</verse>
				<verse number="7">Mózes apósa elé ment, hogy köszöntse. Amikor találkoztak, földig hajolt Jetró előtt, majd megcsókolta az arcát, köszöntötték egymást, és elbeszélgettek. Azután bementek a sátorába.</verse>
				<verse number="8">Mózes elbeszélte apósának, mi mindent tett velük az Örökkévaló, hogyan bánt el a fáraóval és az egyiptomiakkal Izráel népének érdekében, milyen gondjaik voltak a pusztai vándorlás során, és hogyan segítette meg őket az Örökkévaló minden helyzetben.</verse>
				<verse number="9">Jetró szívből örült mindannak a jónak, amelyet az Örökkévaló Izráellel tett, és hogy megszabadította Izráel népét az egyiptomiak hatalmából.</verse>
				<verse number="10">Ezt mondta: „Áldott legyen az Örökkévaló, aki megszabadított titeket a fáraó kezéből, kimentett az egyiptomiak hatalmából!</verse>
				<verse number="11">Most már tudom, hogy az Örökkévaló hatalmasabb minden más istennél, mert elpusztította az egyiptomiakat, amikor azok gonoszul bántak Izráel népével!”</verse>
				<verse number="12">Azután Jetró égő- és véresáldozatokat mutatott be Istennek. Az áldozati lakomára Áron és Izráel népének összes vezetői is eljöttek. Isten jelenlétében együtt lakomáztak Jetróval.</verse>
				<verse number="13">A következő napon Mózesnek ítélkeznie kellett az emberek közötti vitás ügyekben. Olyan sokan jöttek hozzá ítéletért, hogy reggeltől estig sorban álltak Mózes előtt.</verse>
				<verse number="14">Amikor Jetró látta, hogy Mózes egyedül végzi ezt a feladatot, megkérdezte tőle: „Miért így végzed ezt a munkát? Miért csak egyedül te ítélkezel? Hiszen így reggeltől estig várniuk kell az embereknek, amíg sorra kerülnek!”</verse>
				<verse number="15">Mózes így válaszolt: „Azért jönnek hozzám, mert Isten határozatát akarják megtudni.</verse>
				<verse number="16">Amikor valamilyen vita támad közöttük, hozzám jönnek, hogy igazságot szolgáltassak nekik, és meghallják tőlem Isten erre vonatkozó határozatát, tanítását és törvényét.”</verse>
				<verse number="17">De Jetró ezt mondta: „Nem jól van ez így, Mózes!</verse>
				<verse number="18">Túl sok ez a teher ahhoz, hogy egymagad viseld! Így te is nagyon kifáradsz, meg azok is, akik a sorukra várnak.</verse>
				<verse number="19">Hallgass csak rám! Hadd adjak neked tanácsot, és ha megfogadod, Isten veled lesz. Neked az a dolgod, hogy képviseld a népet Isten előtt, és hogy a vitás ügyeiket terjesztd Isten elé! Eddig is ezt tetted, ezután is legyél a nép szószólója Isten előtt, és képviseld őket.</verse>
				<verse number="20">Tanítsd a népet Isten törvényére, rendelkezéseire, és mutass utat nekik, hogy azon járjanak. Egyes helyzetekben pedig mondd meg nekik, hogy mit tegyenek.</verse>
				<verse number="21">Másfelől azonban gondosan válassz ki a nép közül arra alkalmas becsületes férfiakat, akik tisztelik és félik Istent. Olyanokat, akikben az emberek megbíznak, és akiket nem lehet megvesztegetni. Tedd őket vezetőkké 1 000, vagy 100, vagy 50, vagy 10 ember fölött.</verse>
				<verse number="22">Ők bíráskodjanak a rájuk bízottak vitás ügyeiben mindenkor. Ha olyan esettel találkoznak, amit túl nehéznek találnak, akkor forduljanak hozzád, és te ítélj abban az ügyben. Az egyszerűbb dolgokban pedig ők maguk döntsenek. Így kevesebb teher hárul rád, mert ezek a vezetők veled együtt hordozzák a bíráskodás terhét.</verse>
				<verse number="23">Ha megfogadod tanácsomat — és ezt Isten is így kívánja —, akkor te is el tudod látni a feladatodat anélkül, hogy túlterhelnéd magad, és az emberek is megelégedve és békességgel térhetnek haza, mert lesz, aki megoldja vitás kérdéseiket.”</verse>
				<verse number="24">Mózes hallgatott apósára, és úgy járt el, ahogyan Jetró tanácsolta.</verse>
				<verse number="25">Kiválasztott a nép közül alkalmas férfiakat, és vezetővé tette őket 1 000, vagy 100, vagy 50, vagy 10 emberből álló csoportok fölött,</verse>
				<verse number="26">és rájuk bízta, hogy a csoportjuk vitás ügyeiben bíráskodjanak. Ezek a vezetők a nehéz ügyeket Mózes elé vitték, a kisebb dolgokban pedig maguk hoztak ítéletet.</verse>
				<verse number="27">Azután Mózes elbúcsúzott apósától, aki visszatért hazájába.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Izráel tábora az Egyiptomból történt kivonulásuk utáni harmadik hónap első napján érkezett a Sínai-pusztába.</verse>
				<verse number="2">Refidimből indultak, és elértek a Sínai-hegy lábához, ahol letáboroztak.</verse>
				<verse number="3">Mózes fölment a hegyre, hogy találkozzon Istennel. Az Örökkévaló így szólt hozzá a hegy tetejéről: „Mózes, mondd meg ezt Jákób leszármazottjainak, Izráel népének:</verse>
				<verse number="4">»A saját szemetekkel láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal! Benneteket pedig úgy hordoztalak, ahogy a sas hordozza szárnyain fiókáit! Így hoztalak titeket közel magamhoz.</verse>
				<verse number="5">Mától fogva mindig engedelmesen hallgassatok szavamra, és őrizzétek meg szövetségemet! Ha így éltek, akkor a saját népemmé lesztek. Bár az egész föld az enyém, ti féltett kincsemmé lesztek a nemzetek között:</verse>
				<verse number="6">papok királyságává és szent néppé teszlek titeket.« Ezeket kell elmondanod a népnek!”</verse>
				<verse number="7">Ezután Mózes lejött a hegyről, összehívta a nép vezetőit, és eléjük tárta ezt az üzenetet, ahogyan az Örökkévaló megparancsolta.</verse>
				<verse number="8">Erre az egész nép egy akarattal így válaszolt: „Megteszünk mindent, amit az Örökkévaló mond.” Mózes pedig ismét fölment a hegyre, és elmondta az Örökkévalónak a nép válaszát.</verse>
				<verse number="9">Az Örökkévaló ekkor azt mondta neki: „Hamarosan eljövök hozzád sűrű felhőben, és a nép hallani fogja, amint beszélek veled, hogy mindig higgyenek neked.” Azután Mózes ismét fölment a hegyre, és elmondta az Örökkévalónak, hogy a nép mit válaszolt.</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló ekkor azt mondta Mózesnek: „Menj le a néphez, és mondd meg nekik, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki ruháikat!</verse>
				<verse number="11">Harmadnapra legyenek készen, mert akkor az Örökkévaló az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegy tetejére!</verse>
				<verse number="12">Vonj határt a hegy köré, és mondd meg a népnek, hogy ne lépjék át azt, sőt, a közelébe se menjenek! Aki megérinti a hegyet, annak meg kell halnia!</verse>
				<verse number="13">Akár ember, akár állat lépi át a határt, kövezzétek meg, vagy nyíllal lőjétek le, de ne érjetek hozzá! Azután, ha majd meghallják a sófár hangját hosszan zengeni, már fölmehetnek a hegyre.”</verse>
				<verse number="14">Mózes lement a néphez, és elmondott nekik mindent. Ők pedig megszentelték magukat, és kimosták ruháikat.</verse>
				<verse number="15">Mózes kihirdette: „Legyetek készen harmadnapra. Addig ne közeledjetek asszonyhoz!”</verse>
				<verse number="16">A harmadik nap reggelén a Sínai-hegy felől mennydörgés hallatszott, villámok cikáztak, sűrű sötét felhő szállt a hegyre, és felharsant a sófár erős hangja. Az egész nép remegett a félelemtől a táborban.</verse>
				<verse number="17">Mózes kivezette a népet a hegy lábához, hogy Isten elé álljanak.</verse>
				<verse number="18">Az egész hegy füstbe borult, mert az Örökkévaló leszállt rá a tűzben. A füst fölszállt, mint a kemence füstje, és az egész hegy remegett.</verse>
				<verse number="19">A sófár hangja egyre erősebben hallatszott. Mózes beszélt Istennel, aki hallható hangon válaszolt neki.</verse>
				<verse number="20">Amikor az Örökkévaló leszállt a hegy tetejére, szólt Mózesnek, hogy menjen föl hozzá a hegy csúcsára. Mózes föl is ment.</verse>
				<verse number="21">Azután az Örökkévaló ismét leküldte Mózest a néphez: „Menj le hozzájuk, és figyelmeztesd őket, hogy ne lépjék át azt a határt, hogy engem láthassanak, mert akkor sokan meghalnak!</verse>
				<verse number="22">A papoknak, akik egyébként közel jöhetnek hozzám, szintén mondd meg, hogy szenteljék meg magukat, nehogy a haragomat vonják magukra!”</verse>
				<verse number="23">Mózes így válaszolt: „De hiszen a nép nem jöhet föl a hegyre, mert te magad tiltottad meg nekik! Azt mondtad, hogy vonjak határt a hegy köré, és a nép ne lépjen át azon a szent területre.”</verse>
				<verse number="24">De az Örökkévaló megismételte: „Menj le hozzájuk! Azután Áronnal együtt jöjjetek föl ide! A nép és a papok azonban ne lépjék át azt a határt, és ne próbáljanak följönni hozzám, nehogy haragomat vonják magukra!”</verse>
				<verse number="25">Ezután Mózes lement a néphez, és figyelmeztette őket.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Akkor jelentette ki Isten mindezeket:</verse>
				<verse number="2">„Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, ahol rabszolga voltál.</verse>
				<verse number="3">Ne imádj más istent rajtam kívül!</verse>
				<verse number="4">Ne készíts semmiféle bálványt magadnak: se bálványszobrot, se képet, amely fönn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben lévőkre hasonlít!</verse>
				<verse number="5">Idegen istenek, vagy bálványaik előtt meg ne hajolj, s őket ne imádd, mert én, az Örökkévaló, a te Istened, féltékenyen szerető Isten vagyok! Akik ebben vétkeznek, azok gyűlölnek engem, s ezért megbüntetem őket. Sőt leszármazottjaikat is megbüntetem a harmadik és a negyedik nemzedékig.</verse>
				<verse number="6">Ugyanakkor hűséges szeretettel bánok azokkal, akik szeretnek engem, és engedelmeskednek parancsaimnak. Sőt, utódaikkal is így bánok, ezer nemzetségen keresztül.</verse>
				<verse number="7">Ne élj vissza Istened, az Örökkévaló nevével, mert nem hagyja büntetés nélkül azt, aki az ő nevével visszaél!</verse>
				<verse number="8">Emlékezz rá, hogy a szombati nyugalom napját szentnek tartsd!</verse>
				<verse number="9">Hat napon keresztül dolgozz, és végezd mindenféle munkádat.</verse>
				<verse number="10">De a hetedik nap Istenednek, az Örökkévalónak szombatja, ezen a napon ne végezzetek semmiféle munkát: se te magad, se családod tagjai, se szolgáid, se háziállataid, de még a városaitokban közöttetek lakó idegen nemzetiségűek se!</verse>
				<verse number="11">Mert az Örökkévaló hat napon át teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van; de a hetedik napon abbahagyta a munkáját. Ezért áldotta meg a szombati nyugalom napját, és ezért választotta külön a többi naptól a maga számára.</verse>
				<verse number="12">Becsüld meg apádat és anyádat, és tisztelettel bánj velük, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Örökkévaló ad neked!</verse>
				<verse number="13">Ne gyilkolj meg senkit!</verse>
				<verse number="14">Ne kövess el házasságtörést!</verse>
				<verse number="15">Ne lopj!</verse>
				<verse number="16">Ne tanúskodj hamisan senki ellen!</verse>
				<verse number="17">Ne kívánd magadnak, ami a másé: se a házát, se a feleségét, se a szolgáját, se a szolgálóját, se az ökrét, se a szamarát, se más egyebét!”</verse>
				<verse number="18">A nép tehát ott állt a hegy lábánál, látta a villámokat, a füstöt, hallotta a sófár hangját és a mennydörgést. Nagyon megrettentek, remegtek a félelemtől, és elhúzódtak a hegy közeléből.</verse>
				<verse number="19">Azt mondták Mózesnek: „Jobb lesz, ha te beszélsz velünk! Hallgatni fogunk rád, csak ne Isten szóljon hozzánk közvetlenül, mert azt nem éljük túl!”</verse>
				<verse number="20">Mózes így válaszolt: „Ne féljetek! Isten azért jött közel hozzátok, hogy próbára tegyen titeket. Azt akarja, hogy tiszteljétek őt, és ez visszatartson titeket attól, hogy vétkezzetek ellene.”</verse>
				<verse number="21">A nép tehát távolabb állt a hegytől, Mózes viszont közelebb ment ahhoz a sötét felhőhöz, amely Istent körülvette.</verse>
				<verse number="22">Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Mondd meg ezt Izráel népének: »Saját szemetekkel láttátok, hogy a mennyből szóltam hozzátok!</verse>
				<verse number="23">Soha ne merészeljetek bálványisteneket készíteni magatoknak ezüstből vagy aranyból, akiket velem egy sorba helyeznétek!</verse>
				<verse number="24">Földből készítsetek nekem oltárt, és azon áldozzátok föl égő- és hálaáldozataitokat, juhaitokat és ökreiteket! Azokon és csak azokon a helyeken építsetek oltárt, ahol én akarom, hogy emlékezzetek rám! Ezeken a helyeken eljövök hozzátok, és megáldalak benneteket.</verse>
				<verse number="25">Ha pedig kövekből építitek az oltárt, csak faragatlan köveket használjatok. Ha valamilyen szerszámmal megfaragod a köveket, akkor már nem lesznek alkalmasak erre a célra.</verse>
				<verse number="26">Oltáromhoz ne építs lépcsőt, mert akkor tested eltakart részei is láthatóvá válhatnak, amikor fölmész a lépcsőn.«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Isten szólt Mózeshez: „Hirdesd ki a következő törvényeket Izráel népének:</verse>
				<verse number="2">A pénzért vásárolt izráeli rabszolga csak 6 évig szolgáljon. A hetedik év kezdetén szabadon elmehet, és semmit sem kell fizessen a felszabadulásáért.</verse>
				<verse number="3">Ha a szolga egyedül volt, amikor urához került, akkor egyedül is menjen el, amikor fölszabadul. Ha ellenben a feleségével együtt került urához, akkor a feleségével együtt is szabaduljon föl.</verse>
				<verse number="4">Ha egyedül jött, s később ura megházasította, a szolgálat évei alatt pedig gyermekei is születtek, akkor a felszabadulása idején csak egyedül mehet el. A felesége és a gyermekei az uránál kell maradjanak.</verse>
				<verse number="5">Ha a felszabadított rabszolga a korábbi uránál akar maradni, akkor világosan jelentse ki: »Szeretem uramat, feleségemet és gyermekeimet, ezért nem akarok fölszabadulni, hanem maradni akarok!«</verse>
				<verse number="6">Ezután ura állítsa Isten elé, majd vigye az ajtófélfához vagy az ajtóhoz, és a rabszolga fülét szúrja keresztül egy árral. Ezután a rabszolga élete végéig maradjon uránál, és szolgálja őt.</verse>
				<verse number="7">Ha egy izráeli apa eladja a leányát rabszolgának egy másik izráeli férfinek, akkor az ilyen rabszolganő fölszabadulására más törvények vonatkoznak, mint a férfi rabszolgákra.</verse>
				<verse number="8">Ha a rabszolganőt ura nem veszi feleségül, de egy idő múlva már nincs vele megelégedve, akkor sem küldheti el magától. Nem adhatja el őt idegennek sem, mert hűtlen lett hozzá. Meg kell engednie, hogy ezt a rabszolganőt annak valamelyik rokona megváltsa és fölszabadítsa.</verse>
				<verse number="9">Ha a rabszolganőt az izráeli férfi nem magának, hanem a fiának veszi meg, akkor úgy kell bánnia vele, mintha a saját lánya lenne.</verse>
				<verse number="10">Ha ura feleségül veszi a rabszolganőt, majd később egy másik asszonyt is, akkor az első feleségével továbbra is úgy kell bánjon, mint addig: gondoskodnia kell ételéről, ruházatáról, és nem csorbíthatja házastársi jogait sem.</verse>
				<verse number="11">Ha ura nem teljesíti mind a három feltételt, akkor a rabszolganőt váltságdíj nélkül fel kell szabadítania.”</verse>
				<verse number="12">„Aki úgy megüt egy embert, hogy az belehal, annak halállal kell bűnhődnie.</verse>
				<verse number="13">Ha pedig baleset történik, és valaki ennek folytán véletlenül a másik halálát okozza, akkor Isten engedte, hogy ez megtörténjen. Ilyen esetben a nem szándékos gyilkos számára lesznek olyan menedékhelyek, ahová elfuthat. Ezeket a helyeket majd ki fogom jelölni.</verse>
				<verse number="14">Aki viszont haragszik a másikra, és előre megfontolt szándékkal gyilkolja meg, azt mindenképpen halállal kell büntetnetek, még akkor is, ha oltáromhoz menekül.</verse>
				<verse number="15">Aki apját vagy anyját megveri, halállal lakoljon.</verse>
				<verse number="16">Aki embert rabol, az halállal lakoljon, akár nála találják foglyát, akár eladta már az illetőt.</verse>
				<verse number="17">Aki apját vagy anyját szidalmazza vagy átkozza, az halállal lakoljon.</verse>
				<verse number="18">Előfordul, hogy férfiak összevesznek, és az egyik — kővel, vagy ököllel — úgy megüti a másikat, hogy az ágynak esik, de nem hal meg.</verse>
				<verse number="19">Ha ilyenkor a sértett egy idő múlva fölgyógyul, és botra támaszkodva járni is tud, akkor a támadót nem kell külön megbüntetni, de köteles a sértettnek a betegsége miatt kiesett jövedelmét pótolni, és gondozni őt, amíg teljesen föl nem épül.</verse>
				<verse number="20">Ha valaki a saját rabszolgáját — akár férfi, akár nő az — úgy megveri bottal, hogy az emiatt a helyszínen meghal, annak a gazdának bűnhődnie kell.</verse>
				<verse number="21">De ha a rabszolga egy vagy két nap múlva már ismét képes a munkáját ellátni, akkor a gazdáját nem kell megbüntetni, hiszen a rabszolga a ő tulajdona.</verse>
				<verse number="22">Előfordul, hogy férfiak verekednek, és eközben akaratlanul megütnek vagy ellöknek egy terhes asszonyt, aki emiatt elvetél. Ha ezenkívül súlyosabb baj nem történik, akkor a tettes fizessen kártérítést az asszony férjének. Ennek összegét a bírák szabják meg.</verse>
				<verse number="23">Ha viszont valamilyen súlyosabb veszteség vagy baj származik az asszony sérüléséből, akkor a tettes büntetése az asszony veszteségéhez igazodjon. Életét adja kárpótlásul annak életéért,</verse>
				<verse number="24">szemét a szeméért, fogát a fogáért, kezét a kezéért, lábát a lábáért,</verse>
				<verse number="25">égetést égetésért, sebet sebért, ütést ütésért.</verse>
				<verse number="26">Ha valaki a saját rabszolgáját — akár férfi, akár nő az — úgy megüti, hogy az egyik szemére megvakul,</verse>
				<verse number="27">vagy az egyik foga kitörik, akkor kárpótlásul fel kell szabadítania!”</verse>
				<verse number="28">„Ha bika vagy ökör úgy felöklel egy férfit vagy asszonyt, hogy az meghal, az állatot meg kell kövezni, de a húsát nem szabad megenni. Az állat gazdája azonban ártatlan.</verse>
				<verse number="29">De ha az állat korábban is öklelős természetű volt, és a gazdáját erre figyelmeztették, akkor a gazdája felelős érte, hiszen zárt helyen kellett volna tartania. Ilyen esetben az állatot meg kell kövezni, és a gazdája halállal bűnhődjön.</verse>
				<verse number="30">Abban az esetben, ha az öklelés miatt elhunyt ember családja elfogad váltságdíjat az állat gazdájától, a gazdának nem kell meghalnia. Viszont ki kell fizetnie életéért a váltságdíjat annak megfelelően, ahogy a bírák azt kivetik rá.</verse>
				<verse number="31">Ez a szabály érvényes akkor is, ha az öklelős állat valakinek a leányát vagy fiát ölte meg.</verse>
				<verse number="32">Ha az állat rabszolgát vagy rabszolganőt öklelt föl, az állat gazdája fizessen kártérítésül a rabszolga urának 30 sékel ezüstöt, és az állatot kövezzék meg.</verse>
				<verse number="33">Előfordulhat, hogy valaki nyitva felejti a ciszterna nyílását, vagy ciszternát ás, de nem fedi be azt. Ha ilyenkor egy ökör vagy szamár beleesik,</verse>
				<verse number="34">a ciszterna tulajdonosa meg kell térítse az állat árát a gazdájának, az elpusztult állat pedig az övé lesz.</verse>
				<verse number="35">Ha valakinek az ökre vagy bikája úgy felökleli a másik ember ökrét vagy bikáját, hogy az elpusztul, akkor adják el az élő állatot, és az árát felezzék meg. Hasonlóképpen felezzék meg az elhullott állatot is.</verse>
				<verse number="36">De ha az ökör vagy bika korábban is öklelős természetű volt, akkor gazdája felelős azért, ami történt, mert nem vigyázott az öklelős állatra. Ilyen esetben az elhullott állatért cserébe egy másikat kell adjon, és az elhullott állat lesz az övé.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">„Ha valaki marhát vagy juhot lop, és azt levágja, vagy eladja, akkor kártérítésül a marháért öt másikat, a juhért négyet adjon az ellopott helyett.</verse>
				<verse number="2">Ha a tolvajnak nincs semmije, és nem tudja megtéríteni az okozott kárt, akkor őt magát adják el rabszolgának, és annak árából rendezzék a kártérítést. Ha viszont élve megtalálják nála a lopott állatokat, azokat vissza kell adja, és kárpótlásul mindegyikért még egy ugyanolyan állatot is kell adnia a tulajdonosnak. Ez minden háziállatra vonatkozik: szarvasmarhára, szamárra, juhra és kecskére egyaránt. Ha a tolvajt rajtakapják, amikor éjjel be akar törni egy házba, és úgy megverik, hogy meghal, az nem számít gyilkosságnak, és aki megölte, nem bűnös. De ha ugyanez nappal történik, az már gyilkosságnak számít, és aki megöli a tolvajt, vétkes gyilkosság bűnében.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Ha valaki ráengedi az állatait másnak a szántóföldjére vagy szőlőskertjére, és az állatok lelegelik azt, térítse meg az okozott kárt a saját legjobb szántóföldjének, vagy szőlőjének terméséből.</verse>
				<verse number="6">Ha valaki a saját földjén tüzet gyújt, amely a tövises sövényen keresztül átterjed a szomszéd területére, és ott elégeti a lábon álló vagy már learatott termést, akkor az okozott kárt teljes egészében meg kell térítenie.</verse>
				<verse number="7">Előfordul, hogy valaki pénzt vagy értéktárgyakat ad át szomszédjának megőrzésre, de azokat valaki ellopja. Ha a tolvajt elfogják, kétszeresen meg kell fizessen a lopásért.</verse>
				<verse number="8">De ha nem találják a tolvajt, akkor a szomszédot Isten elé kell állítani, hogy kiderüljön, nem ő maga lopta-e el, amit rábíztak.</verse>
				<verse number="9">Minden olyan esetben, amikor egy bizonyos dolog tulajdonjogát két ember vitatja, menjenek Isten elé mind a ketten. Akit Isten bűnösnek jelent ki, az fizessen a másik félnek büntetésül kétszer annyit, mint amennyit a vitatott dolog ér. Ez a törvény ugyanúgy érvényes, ha szarvasmarháról, szamárról, juhról, kecskéről, ruháról vagy bármilyen elveszett dologról van szó.</verse>
				<verse number="10">Előfordul, hogy valaki a szamarát, ökrét, juhait vagy más háziállatát rábízza szomszédjára, hogy viseljen rá gondot egy ideig. Ha ilyenkor a rábízott állat elhullik, megsérül, vagy ellopták, de erre nincs szemtanú,</verse>
				<verse number="11">akkor a szomszéd esküdjön meg az Örökkévalóra, hogy nem ő okozta a kárt. A tulajdonos köteles elfogadni ezt az esküt, és nem követelhet kártérítést.</verse>
				<verse number="12">Azonban, ha a szomszéd lopta el azt az állatot, fizessen kártérítést a tulajdonosnak.</verse>
				<verse number="13">Ha az állatot ragadozó vad tépte szét, a szomszéd bizonyítékul mutassa be a széttépett állat maradványait. Ebben az esetben nem tartozik a tulajdonosnak kártérítéssel.</verse>
				<verse number="14">Ha valaki kölcsönkér a szomszédjától egy háziállatot, és az megsérül, vagy elhullik, amikor a tulajdonosa nem volt jelen, akkor fizessen kártérítést.</verse>
				<verse number="15">De ha a baj akkor történik, amikor az állat tulajdonosa is jelen van, akkor nem kell kártérítést fizetnie a kölcsönkérőnek. Ha az állatot eleve úgy kérte, hogy a használatáért díjat fizet, akkor csak ezt a díjat kell a kölcsönvevőnek megfizetnie.”</verse>
				<verse number="16">„Ha egy férfi elcsábít egy szűz leányt, aki még nincs eljegyezve, és vele hál, akkor fizesse meg a jegyajándékot a leány apjának, és vegye feleségül a leányt.</verse>
				<verse number="17">Ha viszont a leány apja semmiképpen nem akarja a leányát hozzáadni, a csábítónak akkor is meg kell fizetnie a szokásos jegyajándékot.</verse>
				<verse number="18">Varázsló asszonyt ne hagyj életben!</verse>
				<verse number="19">Aki állattal létesít szexuális kapcsolatot, halállal bűnhődjön!</verse>
				<verse number="20">Aki nem az Örökkévalónak, hanem más isteneknek mutat be áldozatot, azt feltétlenül ki kell végezni!</verse>
				<verse number="21">A közöttetek lakó idegen nemzetiségűekkel bánjatok méltányosan és igazságosan, hiszen ti magatok is jövevények voltatok Egyiptomban!</verse>
				<verse number="22">Az özvegyeket és árvákat ne nyomd el!</verse>
				<verse number="23">Ha mégis kegyetlenül bánsz velük, és ők hozzám kiáltanak, biztos lehetsz benne, hogy meghallgatom őket!</verse>
				<verse number="24">Ha pedig emiatt megharagszom rád, és karddal öllek meg, akkor a te feleséged is özvegy lesz, gyermekeid pedig árvák lesznek.</verse>
				<verse number="25">Ha népem közül való szegényeknek kölcsönt adsz, ne bánj velük uzsorás módjára, és ne követelj tőlük kamatot!</verse>
				<verse number="26">Ha a felsőruháját zálogba veszed tőle, akkor azt még naplemente előtt add vissza neki.</verse>
				<verse number="27">Lehet, hogy ez a ruha testének egyetlen takarója. Ha nem adod neki vissza, mivel takarózzon az éjjeli hidegben? Bizony, ha emiatt hozzám kiált, meghallgatom, mert én könyörületes vagyok.</verse>
				<verse number="28">Ne szólj tiszteletlenül Istenről! Néped vezetőjét ne átkozd!</verse>
				<verse number="29">Ne késlekedjél behozni gabonádból, borodból és olívaolajadból az áldozni valót! Elsőszülött fiadat add nekem!</verse>
				<verse number="30">Add nekem szarvasmarháid, juhaid és kecskéid közül is az elsőszülötteket. De az első hét napon még legyen az anyja mellett, csak a nyolcadik napon add nekem.</verse>
				<verse number="31">Legyetek számomra elkülönített, szent nép! Ezért ne egyetek olyan állat húsából, amelyet valamilyen ragadozó vadállat széttépett, hanem adjátok a kutyáknak!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">„Ne terjessz hazugságot, se rágalmat! Ne fogj össze azzal, aki bűnös, és ne tanúskodj mellette hamisan!</verse>
				<verse number="2">Ha a többség akar valami rosszat, te akkor se állj közéjük! Ne tanúskodj hamisan, még akkor se, ha mindenki más ezt teszi!</verse>
				<verse number="3">Ne légy részrehajló a peres ügyben, még a szegény javára se!</verse>
				<verse number="4">Ha rátalálsz ellenfeled elkóborolt ökrére vagy szamarára, feltétlenül vidd vissza hozzá!</verse>
				<verse number="5">Ha látod, hogy ellenséged szamara összeroskadt a teher alatt, ne hagyd magára, hanem segíts rajta!</verse>
				<verse number="6">Szegény embert ne fossz meg igazságától a peres ügyben, csak azért, mert szegény.</verse>
				<verse number="7">Ne keveredj bele igazságtalan ügybe vagy vádaskodásba! Ne ítélj halálra ártatlan és igazságos embert, mert aki ilyen gonoszságot követ el, azt én ítélem el!</verse>
				<verse number="8">Megvesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert különben elveszted a tisztánlátásodat, és nem érvényesül az igazak igazsága!</verse>
				<verse number="9">A közöttetek lakó idegen nemzetiségű lakosokat ne nyomjátok el, mert ti magatok is jól tudjátok, mit jelent jövevényként élni idegen országban! Emlékezzetek rá, hogy így laktatok Egyiptomban.”</verse>
				<verse number="10">„Szántóföldjeidet hat éven keresztül műveld meg: szánts, vess és arasd le termését.</verse>
				<verse number="11">De minden hetedik évben hagyd parlagon a földet, hadd pihenjen! Amit ekkor magától terem, azt se gyűjtsd be, hanem hagyd ott néped szegényeinek, amit pedig ők meghagynak, az legyen a mezei vadaké. Így bánj szőlőskerteddel és olajfáiddal is.</verse>
				<verse number="12">Hat napon keresztül végezd a munkádat, de a hetedik napon tarts szünetet! Hadd pihenjenek meg az ökreid, szamaraid, és szolgáid is! Még szolgálód fia és az idegen béres is hadd lélegezzen fel egy kissé!</verse>
				<verse number="13">Gondotok legyen rá, hogy engedelmesen kövessétek mindazt, amit én, az Örökkévaló mondtam nektek! Ne imádjatok más isteneket, ne kérjétek a segítségüket vagy áldásukat! Még a nevüket se említsétek!</verse>
				<verse number="14">Évente háromszor szenteljetek nekem ünnepet!</verse>
				<verse number="15">Tartsátok meg a Kovásztalan Kenyerek ünnepét az Abib hónapban, a kijelölt időben, mert ebben a hónapban jöttetek ki Egyiptomból. Ilyenkor hét napig csakis kovásztalan kenyeret ehettek, ahogyan megparancsoltam nektek, és mindenki hozza elém a maga áldozatát. Amikor elém járultok, senki ne jöjjön üres kézzel!</verse>
				<verse number="16">Tartsátok meg az Aratás ünnepét, amikor az első termést betakarítod abból, amit a földedbe vetettél. Tartsátok meg a Sátorok ünnepét ősszel, amikor végleg betakarítod és leszüreteled munkád gyümölcsét a mezőről és a kertekből.</verse>
				<verse number="17">Ezen a három ünnepen minden egyes férfi jelenjen meg a kijelölt helyen, az Örökkévaló Úr előtt, hogy imádja őt!</verse>
				<verse number="18">Az áldozati állat vérét ne tedd az oltárra kovászos kenyérrel együtt! Az áldozati állatok zsíros részeit még aznap égesd el az oltáron, soha ne hagyd meg a következő napra!</verse>
				<verse number="19">Földed termésének legjavát mindig vidd be Istened, az Örökkévaló házába! Kecskegida húsát soha ne főzd meg az anyja tejében!”</verse>
				<verse number="20">„Nézd, elküldöm angyalomat, hogy előtted menjen, megőrizzen útközben, és bevezessen arra a földre, amelyet számotokra készítettem.</verse>
				<verse number="21">Vigyázz, hogy tisztelettel bánj vele, engedelmeskedj a szavának! Ne lázadj ellene, mert nem nézi el bűnös tetteiteket, hiszen az én nevem lakik benne!</verse>
				<verse number="22">Ha engedelmeskedsz szavának, és megteszed mindazt, amit én mondok neked, akkor ellensége leszek ellenségeidnek, és ellenfele ellenfeleidnek.</verse>
				<verse number="23">Angyalom bevezet titeket arra a földre, amelyet most az emóriak, hettiták, perizziek, kánaániak, hivviek és jebúsziak birtokolnak, én pedig kiirtom ezeket a népeket.</verse>
				<verse number="24">De vigyázz, meg ne hajolj isteneik előtt, és ne imádd azokat! Ne kövesd azoknak a népeknek a vallásos szokásait! Bálványisteneiket teljesen pusztítsd el, és emlékköveiket törd össze!</verse>
				<verse number="25">Ti egyedül az Örökkévalót imádjátok, Isteneteket! Akkor meg fog áldani titeket bőséggel, enni-innivalóval, egészséggel, és eltávolít tőletek minden betegséget.</verse>
				<verse number="26">Nem lesz közöttetek meddő, sem aki elvetél, és hosszú élettel áldalak meg titeket.</verse>
				<verse number="27">Amerre vonultok, ott a nemzeteket megrémítem, hogy féljenek tőlem, és ne bántsanak titeket. Akik között átvonultok, azokat összezavarom, ellenségeiteket pedig megfutamítom.</verse>
				<verse number="28">Darazsakat is küldök előttetek, amelyek kiűzik előletek arról a földről a hivvieket, kánaániakat és hettitákat.</verse>
				<verse number="29">De nem egy év alatt fogom kiűzni őket, mert akkor a lakatlan földön elszaporodnának a vadállatok.</verse>
				<verse number="30">Fokozatosan űzöm el őket, hogy legyen időtök benépesíteni és birtokba venni a földet.</verse>
				<verse number="31">Nektek adom azt a földet a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig, és a déli sivatagtól az Eufrátesz folyóig. Annak a földnek lakóit a hatalmatokba adom, és kiűzitek őket onnan.</verse>
				<verse number="32">De vigyázzatok, ne kössetek szövetséget se velük, se isteneikkel!</verse>
				<verse number="33">Ne engedjétek, hogy azok a népek megmaradjanak országotokban! Ha ezt mégis megengeditek nekik, akkor arra fognak csábítani benneteket, hogy vétkezzetek ellenem. Vigyázzatok! Ha isteneiket fogjátok imádni, akkor bizony csapdába kerültök!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Az Örökkévaló így szólt Mózesnek: „Jöjj fel hozzám a hegyre, és veled együtt Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vezetői közül hetvenen! Boruljatok le egy kissé távolabb,</verse>
				<verse number="2">azután egyedül te jöjj közelebb az Örökkévalóhoz! A többiek ne közeledjenek, és a nép se jöjjön föl a hegyre!”</verse>
				<verse number="3">Mózes elmondta a népnek mindazt, amit az Örökkévaló mondott: minden rendelkezését. Erre a nép egy akarattal így válaszolt: „Igen, megtesszük mindazt, amit az Örökkévaló mondott.”</verse>
				<verse number="4">Ezután Mózes leírta az Örökkévaló minden szavát. Másnap kora reggel Mózes oltárt épített a hegy lábánál, majd 12 oszlopot állított föl, Izráel 12 törzse szerint.</verse>
				<verse number="5">Ezután küldött néhány fiatal férfit, hogy válasszanak ki bikákat, készítsék elő, és mutassák be azokat égő- és hálaáldozatul az Örökkévalónak az oltáron.</verse>
				<verse number="6">Az áldozati állatok vérét Mózes fogta fel edényekben, majd két részre osztotta. Az egyik felét az oltárra öntötte.</verse>
				<verse number="7">Majd felolvasta a nép előtt a Szövetség Könyvét, hogy mindenki hallja. A nép pedig ismét így válaszolt rá: „Igen, megtesszük mindazt, amit az Örökkévaló mondott, és engedelmeskedni fogunk!”</verse>
				<verse number="8">Mózes ekkor a vér másik felét a népre hintette, és ezt mondta: „Ez a vér pecsételi meg a szövetséget, amelyet az Örökkévaló kötött veletek mindezek szerint a felolvasott igék szerint.”</verse>
				<verse number="9">Ezután ment föl a hegyre Mózes, Áron, Nádáb, Abíhú és a 70 vezető.</verse>
				<verse number="10">Ott a hegyen látták Izráel Istenét, akinek lába alatt ragyogó kék drágakőhöz hasonló kövezet látszott, olyan, mint a tiszta égbolt.</verse>
				<verse number="11">Izráelnek ezek a vezetői látták Istent, de ő mégsem emelt rájuk kezet, hanem együtt ettek és ittak.</verse>
				<verse number="12">Később az Örökkévaló ismét szólította Mózest: „Jöjj fel hozzám a hegyre! Mialatt itt leszel, kőtáblákat adok neked, amelyekre fölírtam a törvényt és a parancsokat, hogy azokra megtanítsd a népet.”</verse>
				<verse number="13">Ekkor Mózes ezt mondta Izráel vezetőinek: „Várjatok itt ránk, amíg visszajövünk! Nézzétek, itt marad veletek Áron és Húr, ha valakinek valami vitás ügye van, forduljon hozzájuk!” Ezután Mózes és szolgája, Józsué elindultak fölfelé, Isten hegyére.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">Mózes egyre följebb ment. Felhő borította be a hegyet,</verse>
				<verse number="16">mert az Örökkévaló dicsősége leszállt a Sínai-hegyre. Ez így volt hat napon keresztül, s a hetedik napon az Örökkévaló szólította Mózest a felhőből.</verse>
				<verse number="17">Izráel népe is látta az Örökkévaló dicsőségét, amint leszállt a hegy csúcsára. Olyannak tűnt számukra, mintha emésztő tűz égne a hegy tetején.</verse>
				<verse number="18">Azután Mózes följebb kapaszkodott a hegyen, és bement a felhőbe. Ott is maradt 40 nap és 40 éjjel.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="2">„Mondd meg Izráel népének, hogy akik szívesen hoznak nekem ajándékokat, azok most gyűjtsék össze, amit adni akarnak! Te pedig vedd át tőlük adományaikat.</verse>
				<verse number="3">Ezeket a dolgokat gyűjtsétek össze: aranyat, ezüstöt, bronzot;</verse>
				<verse number="4">kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonalat; finom fehér lenvásznat, kecskeszőrt,</verse>
				<verse number="5">vörösre festett kosbőrt, kikészített állatbőröket, sittim fát,</verse>
				<verse number="6">világításra szolgáló olívaolajat; balzsamot és illatszereket a felkenetés szent olajához és a szent füstölőszerhez;</verse>
				<verse number="7">ónix-köveket és egyéb drágaköveket, az efódba és a hósenbe történő befoglaláshoz.</verse>
				<verse number="8">Készítsetek számomra szent helyet, hogy közöttetek lakhassam!</verse>
				<verse number="9">Pontosan úgy készítsetek el mindent, ahogyan neked megmutatom a szent hely elrendezését, és a Szent Sátor minden részletét és berendezését!</verse>
				<verse number="10">Készíts egy ládát sittim fából, amelynek hosszúsága két és fél, szélessége és magassága pedig egyaránt másfél könyök legyen.</verse>
				<verse number="11">Borítsd be a ládát kívül-belül színarannyal, és készíts rá felülre aranyszegélyt.</verse>
				<verse number="12">Készíts 4 öntött aranykarikát, és erősítsd azokat a láda négy alsó sarkára. Két karika legyen az egyik oldalon, és kettő a másikon.</verse>
				<verse number="13">Készíts két rudat sittim fából, és azokat is borítsd be arannyal.</verse>
				<verse number="14">Ezeket helyezd bele a láda oldalain lévő karikákba, hogy azok segítségével a láda hordozható legyen.</verse>
				<verse number="15">Ezek a rudak állandóan maradjanak a karikákban, soha ne vegyétek ki onnan.</verse>
				<verse number="16">Helyezd a ládába a Szövetség bizonyítékát, amelyet majd adok neked.</verse>
				<verse number="17">A láda fedelét színaranyból készítsd. Ennek hossza és szélessége szintén két és fél, illetve másfél könyök legyen.</verse>
				<verse number="18">Készíts két kerub-formát aranyból, ötvösmunkával és kovácsolással:</verse>
				<verse number="19">egyet-egyet a fedél mindkét végére. A fedél és a két kerub egyetlen darab aranyból legyenek kialakítva.</verse>
				<verse number="20">Kiterjesztett szárnyakkal és egymás felé fordulva ábrázold a kerubokat. Arcuk a fedél felé nézzen, szárnyaikkal pedig takarják be a fedelet.</verse>
				<verse number="21">A ládába tedd bele a Szövetség bizonyítékát, amelyet majd adok neked, s azután a fedelet helyezd a láda tetejére.</verse>
				<verse number="22">Amikor találkozni akarok veled, ott jelenek meg neked, a Szövetségláda fedele fölött, a két kerub között, és onnan szólok hozzád. Így fogok veled beszélni mindarról, amit általad parancsolok Izráel népének.</verse>
				<verse number="23">Készíts egy asztalt sittim fából: a hossza két, szélessége egy és magassága másfél könyök legyen.</verse>
				<verse number="24">Ezt is borítsd be színarannyal, és fölül készíts rá körös-körül aranyból</verse>
				<verse number="25">egy tenyérnyi széles peremet. Erre pedig helyezz aranyszegélyt.</verse>
				<verse number="26">Készíts 4 öntött aranykarikát, és erősítsd azokat az asztal lábaira, a négy fölső saroknál,</verse>
				<verse number="27">a kerethez közel. Az aranykarikák tartják a rudakat, amelyekkel hordozzák az asztalt.</verse>
				<verse number="28">Készíts két rudat sittim fából, és azokat is borítsd be arannyal. Illeszd be azokat a karikákba, hogy az asztal hordozható legyen.</verse>
				<verse number="29">Készíts az asztalhoz színaranyból tálakat, csészéket, kanalakat, kancsókat és kelyheket az italáldozathoz.</verse>
				<verse number="30">Erre az asztalra helyezd a szent kenyereket, hogy mindig előttem legyenek.</verse>
				<verse number="31">Készíts egy mécstartót színaranyból, ötvösmunkával. Egyetlen darab aranyból készüljön az egész, kalapáccsal formáljátok minden részét az ötvösök mestersége szerint: alapját, törzsét, oldalágait, gombjait és virág-formájú kelyheit.</verse>
				<verse number="32">A törzséből jobbra is, balra is 3-3 oldalág induljon, vagyis a törzsén kívül 6 ága legyen.</verse>
				<verse number="33">Mind a hat oldalágán 3-3 mandulavirág formájú kehely legyen, s benne egy-egy gömb, a belőle induló szirmokkal.</verse>
				<verse number="34">A középső törzsén is ugyanilyen kelyhek, gömbök és virágok legyenek, de négy rendben egymás fölött.</verse>
				<verse number="35">A törzsön lévő alsó 3 gömb fölött induljanak az ágak jobbra és balra. Így induljon a 3 gömbtől a hat oldalág.</verse>
				<verse number="36">Az egész mécstartó, ágaival, virágaival, gömbjeivel és minden részével együtt egyetlen darab tiszta aranyból készüljön, és kalapáccsal formáljátok az alakját.</verse>
				<verse number="37">Készíts hozzá 7 olajmécsest is. Ezeket úgy helyezd el a törzse és az ágai csúcsán, hogy előre világítsanak.</verse>
				<verse number="38">A mécsek gondozásához készíts aranyból szerszámokat és hamutartókat.</verse>
				<verse number="39">Az egész mécstartó — a hozzá tartozó eszközökkel együtt — egy talentum színaranyból készüljön.</verse>
				<verse number="40">Ügyelj rá, hogy mindent a minta szerint készíts, amelyet a hegyen mutattam neked!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">„Készíts a Szent Sátorhoz 10 egyforma sátorlapot finom fehér lenvászonból. Hozzáértő mesterek díszítsék kerubok figuráival, kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonallal.</verse>
				<verse number="2">Mindegyik sátorlap hossza 28, a szélessége 4 könyök legyen.</verse>
				<verse number="3">Öt sátorlapot a hosszabb oldaluknál kapcsoljatok össze egyetlen nagy takaróvá. Majd a másik 5 sátorlapból is készítsetek egy hasonló nagy takarót.</verse>
				<verse number="4">Azután ezt a két takarót kapcsoljátok össze a végükre varrt, kék fonálból készült hurkok segítségével.</verse>
				<verse number="5">Ötven ilyen hurok legyen mind a két nagy takaró szélén, egymással szemben.</verse>
				<verse number="6">Készítsetek 50 aranykapcsot, s azokkal kapcsold össze a hurkokat. Így lesz a Sátor egyetlen egésszé.</verse>
				<verse number="7">Azután készíts 11 egyforma, kecskeszőr takarót, s ezekkel takard be az előző, belső lenvászon sátorlapot.</verse>
				<verse number="8">Ezek a kecskeszőr takarók egyenként 30 könyök hosszúak és 4 könyök szélesek legyenek. Ezek alkossák a második réteget, amely a Szent Sátort befedi.</verse>
				<verse number="9">Öt sátorlapot a hosszabb oldaluknál kapcsoljatok össze egyetlen nagy takaróvá. Majd a maradék 6 sátorlapból is készítsetek egy hasonló nagy takarót, amelynek a bejárat felé eső végét — a hatodik sátorlapot — hajtsátok vissza, hogy két rétegben feküdjön.</verse>
				<verse number="10">A két nagy takarót erősítsétek össze a végükre varrt, fonálból készült hurkok segítségével. Ötven ilyen hurok legyen mind a két takaró szélén, egymással szemben.</verse>
				<verse number="11">Készítsetek 50 bronzkapcsot, s azokkal kapcsold össze párosával a hurkokat. Így lesz a két nagy takaró egyetlen sátortakaróvá.</verse>
				<verse number="12">A sátortakaró szabad végén fennmaradó rész lógjon le a Sátor hátulsó részén, és takarja be azt.</verse>
				<verse number="13">Ez a takaró a Sátor oldalán egy könyökkel hosszabb, mint a lenvászon takaró. Így a kecskeszőr takaró a két hosszabb oldalról is egészen betakarja majd a Sátort.</verse>
				<verse number="14">Készíts ezeken kívül egy harmadik takarót is vörösre festett kosbőrökből, majd azon fölül még egy negyediket legkívülre, kikészített állatbőrökből.</verse>
				<verse number="15">A Szent Sátor oldalai számára készíts sittim fából rácsokat, amelyeket függőlegesen állíts föl egymás mellett.</verse>
				<verse number="16">Minden rács 10 könyök magas és másfél könyök széles legyen.</verse>
				<verse number="17">Minden egyes rács két szélén legyen két függőleges rúd, amelyeket keresztlécek kapcsoljanak össze. Minden rács erre a mintára készüljön.</verse>
				<verse number="18">Húsz rácsot illessz egymás mellé, ez legyen a Sátor déli oldala.</verse>
				<verse number="19">Minden egyes rács két ezüstből öntött téglán álljon, amelyekbe a rács két szélső rúdja beleillik. Tehát a 20 rács alatt összesen 40 ezüsttégla legyen.</verse>
				<verse number="20">Ugyanígy készíts az északi oldal számára is 20 rácsot,</verse>
				<verse number="21">amelyek ugyanúgy 40 ezüsttéglán álljanak: minden rács két ezüsttéglán.</verse>
				<verse number="22">A nyugati oldalon 6 rács álljon.</verse>
				<verse number="23">Ezen kívül legyen még 1-1 rács a nyugati oldal két sarkán.</verse>
				<verse number="24">A sarokrácsokat illeszd össze a szomszédos rácsokkal az aljuktól a tetejükig, ahol egy karika kapcsolja őket össze.</verse>
				<verse number="25">Tehát a nyugati oldalon összesen 8 rács álljon, és mindegyik alatt 2-2 ezüst-tégla.</verse>
				<verse number="26">Készíts retesz-rudakat sittim fából, hogy tartsák össze a rácsokat.</verse>
				<verse number="27">Az északi, déli és a hátsó, vagyis a nyugati oldalon egyaránt 5-5 ilyen vízszintes reteszrúd rögzítse a rácsokat egymással párhuzamosan.</verse>
				<verse number="28">A hátsó, vagyis a nyugati oldal egész hosszában a középső reteszrúd a rácsokon belül legyen.</verse>
				<verse number="29">Arannyal borítsd be a rácsokat és a retesz-rudakat is. A rácsokon aranykarikák legyenek, hogy ezekbe illeszkedjenek a retesz-rudak.</verse>
				<verse number="30">Azután állítsd föl a Sátrat pontosan úgy, ahogy azt a hegyen mutattam neked!</verse>
				<verse number="31">Készíts kárpitot finom fehér lenvászonból a Szent Sátor belsejébe. Hozzáértő mesterek díszítsék kerub-figurákkal; kék, bíborpiros és skarlátvörös fonalakkal hímezve.</verse>
				<verse number="32">A kárpitot függeszd fel aranyhorgokkal 4 oszlopra. Az oszlopok sittim fából készüljenek, arannyal vond be őket, és a talpuk, amelyen állnak, ezüstből készüljön.</verse>
				<verse number="33">A kárpitot ott helyezd el, ahol a mennyezeten az aranykapcsok összefogják a Sátor legbelső takarójának két részét. Ezzel egy vonalban legyen a kárpit is. Ez a kárpit a Szent Sátor belső terét két részre osztja. A szentély a kárpit előtt, a Szentek Szentje pedig mögötte van.</verse>
				<verse number="34">Vidd be a kárpit mögé a Szövetségládát. Azután a Szentek Szentjében helyezd rá a fedelét.</verse>
				<verse number="35">A szent kenyerek asztalát és az arany mécstartót helyezd el egymással szemben, a kárpiton kívül. A mécstartó álljon a szentély déli oldalán, az asztal pedig az északi oldalon.</verse>
				<verse number="36">A Sátor bejáratára készíts függönyt finom fehér lenvászonból. Ezt hímzésekkel díszítsék; kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonallal.</verse>
				<verse number="37">Ezt a függönyt 5 oszlop tartsa, a tetejükön lévő aranyhorgok segítségével. Az oszlopok sittim fából készüljenek, arannyal borítsd be őket, és egy-egy bronzból öntött talpon álljanak.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">„Készíts négyzet alakú oltárt sittim fából. Széle-hossza 5, a magassága pedig 3 könyök legyen.</verse>
				<verse number="2">A négy sarkán készíts egy-egy szarvat, de úgy, hogy az oltár és a szarvak egy darabból legyenek. Az egész oltárt vond be bronzlemezzel.</verse>
				<verse number="3">Készíts hozzá mindenféle eszközt bronzból: edényeket, lapátokat, csészéket, villákat és parázs-serpenyőket.</verse>
				<verse number="4">Készíts egy bronzrostélyt, a négy sarkán egy-egy bronzkarikával.</verse>
				<verse number="5">Ezt a rostélyt úgy erősítsd az oltár belsejébe, hogy az oltár magassága felénél helyezkedjen el.</verse>
				<verse number="6">Az oltár hordozásához készíts sittim fa rudakat, s ezeket borítsd be bronzzal.</verse>
				<verse number="7">A rudakat illesszétek az oltár két átellenes oldalán lévő karikákba, így lehet hordozni az oltárt.</verse>
				<verse number="8">Az oltár alul-fölül nyitott, és belseje üres legyen, a fala pedig deszkákból készüljön. Úgy készítsd el, ahogyan a hegyen mutattam neked!</verse>
				<verse number="9">Készítsd el a Szent Sátort körülvevő udvart is. Az udvar kerítésének függönye finom fehér lenvászonból készüljön. A déli oldalon a kerítés 100 könyök hosszú legyen,</verse>
				<verse number="10">és 20 oszlop tartsa. Minden oszlop egy-egy bronztalpon álljon. Az oszlopok tetején lévő horgok ezüstből legyenek. Az összekötő rudakat borítsd be ezüsttel.</verse>
				<verse number="11">Az északi oldalon ugyanígy: a kerítés 100 könyök hosszú legyen, és 20 oszlop tartsa, amelyek egy-egy bronztalpon álljanak. Ugyanolyanok legyenek a horgok és az ezüsttel borított összekötő rudak is.</verse>
				<verse number="12">A rövidebb nyugati oldal is hasonló legyen, csak 50 könyök hosszú. Csak 10 oszlopa legyen, és azoknak egy-egy talpa; ugyanúgy, mint a hosszú oldalakon.</verse>
				<verse number="13">A keleti oldalon, ahol az udvar bejárata van, szintén 50 könyök legyen az udvar szélessége.</verse>
				<verse number="14">Ennek az oldalnak a közepén legyen a bejárat,</verse>
				<verse number="15">és mellette jobbról-balról folytatódjon a kerítés 15-15 könyök hosszúságban, és 3-3 oszloppal, amelyek szintén bronztalpakon álljanak.</verse>
				<verse number="16">A keleti oldalon, középen legyen az udvar bejárata, amelyet függöny takarjon 20 könyök hosszúságban. A függöny finom fehér lenvászonból készüljön, és 4 oszlop tartsa, amelyek egy-egy bronztalpon álljanak. A függönyt kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonallal készült hímzéssel díszítsék.</verse>
				<verse number="17">Az udvar összes oszlopa a tetején körös-körül ezüsttel borított rudakkal legyen összekapcsolva. A kerítés függönyét tartó horgok is ezüstből készüljenek, az oszlopok talpai viszont bronzból.</verse>
				<verse number="18">Az egész udvar hossza 100, a szélessége 50, a kerítés magassága pedig 5 könyök legyen. A kerítés függönye finom fehér lenvászonból készüljön, az oszlopok talpai pedig bronzból.</verse>
				<verse number="19">Ugyancsak bronzból készüljenek a Szent Sátor és a kerítés cövekei, meg az udvarban használatos összes többi eszköz is.</verse>
				<verse number="20">Parancsold meg Izráel népének, hogy hozzanak olajfa bogyójából préselt tiszta olívaolajat. Ezt használjátok az arany mécstartón lévő mécsesekben, hogy állandóan világítsanak.</verse>
				<verse number="21">Az arany mécstartó a Szent Sátor szentélyében álljon, a Szentek Szentjét eltakaró kárpiton kívül. E mögött a kárpit mögött van a Szövetségláda. A mécstartón lévő mécseseket Áron és fiai — vagyis a papok — gondozzák, és ügyeljenek rá, hogy minden napon, estétől reggelig az Örökkévaló jelenlétében égjenek, és ki ne aludjanak. Örökké érvényes rendelkezés ez Izráel népe számára!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="28">
				<verse number="1">„Hívd magadhoz testvéredet, Áront és fiait: Nádábot, Abíhút, Eleázárt és Itámárt. Őket választottam Izráel egész népe közül, hogy papjaim legyenek!</verse>
				<verse number="2">Készíts testvéred, Áron számára szent papi ruhákat, amelyek kifejezik a papi szolgálat dicsőségét és méltóságát.</verse>
				<verse number="3">Vannak a nép között olyanok, akiknek művészi képességeket ajándékoztam, hogy el tudják készíteni Áron ruháit. Mondd el nekik, hogyan készítsék el a papi ruhákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy Áront az én papommá szenteld.</verse>
				<verse number="4">Ezeket kell elkészíteniük: hósen, efód, felsőruha, szövött ing, turbán és öv. Készítsék el ezeket a szent papi ruhákat Áronnak, a testvérednek és a fiainak, hogy szolgáljanak engem a papi tisztségben.</verse>
				<verse number="5">A ruhák készítéséhez ilyen fonalakat használjanak: arany hímzőfonal, meg kék, bíborpiros, skarlátvörös és fehér finom lenfonal.</verse>
				<verse number="6">Hozzáértő mester készítse az efódot arany hímzőfolállal, meg kék, bíborpiros és skarlátvörös fonalakkal, és finom lenvászon felhasználásával.</verse>
				<verse number="7">Az efód két darabját a két vállpánt kapcsolja össze.</verse>
				<verse number="8">Készítsék el az efód övét is, ugyanazokból az anyagokból, mint az efódot, és ugyanolyan mintával.</verse>
				<verse number="9">Vegyenek két csiszolt ónix-követ, és véssék rájuk Izráel 12 fiának nevét.</verse>
				<verse number="10">Hat név az egyik drágakőre, hat a másikra kerüljön, a fiúk születése sorrendjében.</verse>
				<verse number="11">Úgy véssék a két ónix-kőre Izráel fiainak nevét, ahogyan a pecsétgyűrűk drágakövét szokás kivésni. Azután a köveket illesszék aranyfoglalatba,</verse>
				<verse number="12">és helyezzék el az efód vállpántjaira. Így hordozza Áron Izráel fiainak nevét a vállain emlékeztetőül az Örökkévaló jelenlétében. Ezek a drágakövek emlékeztessék az Örökkévalót Izráel népére.</verse>
				<verse number="13">Készítsenek aranyfoglalatot az ónix-köveknek,</verse>
				<verse number="14">és két aranyláncot, amelyeket erősítsenek a foglalatokhoz. Ezeket a láncokat sodorva készítsék, mint a zsinórt.</verse>
				<verse number="15">Készítsétek el a hósent is. Ez is mestermunkával készüljön, ugyanazokból az anyagokból, mint az efód: arany hímzőfonal, meg kék, bíborpiros, skarlátvörös fonalak és fehér, finom lenvászon felhasználásával.</verse>
				<verse number="16">Négyzet alakú legyen, széle-hossza egy-egy arasznyi. Két rétegű legyen, és fölül nyitott, mint egy zseb.</verse>
				<verse number="17">A külsején helyezz el 12 drágakövet 4 sorban. Az első sor: rubin, topáz, smaragd.</verse>
				<verse number="18">A második sor: gránát, lápisz lazuli, gyémánt.</verse>
				<verse number="19">A harmadik: cirkon, achát, ametiszt.</verse>
				<verse number="20">A negyedik: krizolit, ónix, jáspis. Mindegyik drágakövet aranyba foglald be.</verse>
				<verse number="21">A drágakövekre vésd rá Izráel 12 fiának nevét: minden kőre egyet-egyet. Úgy vésd a kövekre a 12 törzs nevét, ahogyan a pecsétgyűrűk kövét szokás vésni.</verse>
				<verse number="22">Készítsetek színaranyból zsinór formájú fonott láncokat a hósen rögzítéséhez.</verse>
				<verse number="23">A hósen fölső két sarkára készíts aranykarikákat,</verse>
				<verse number="24">s ezekhez rögzítsd az aranyzsinórok egyik végét.</verse>
				<verse number="25">A másik végét rögzítsd az efód vállrészén lévő ónix-kövek foglalatához úgy, hogy a hósen az efód fölött legyen.</verse>
				<verse number="26">A hósen alsó két sarkára is készíts aranykarikákat. Ezek a hósen belső szegélyén legyenek, az efódhoz közel.</verse>
				<verse number="27">Az efód vállpántjának alsó részére is készíts két aranykarikát, közel az övhöz.</verse>
				<verse number="28">A hósen alsó sarkán lévő karikákat kék zsinórral erősítsd az efódon lévő karikákhoz. Így rögzítsd a hósent a pap mellén, az efód öve fölött, hogy a helyén maradjon.</verse>
				<verse number="29">Valahányszor Áron bemegy a szentélybe, viselnie kell a hósent. Így hordozza a szíve fölött, a hósenen Izráel fiainak neveit. Szolgáljon ez állandóan emlékeztetőül az Örökkévaló előtt!</verse>
				<verse number="30">Azután tedd bele a hósenbe az Úrímot és a Tummímot, hogy állandóan legyenek Áron szíve fölött, amikor bemegy az Örökkévaló elé. Így hordozza Áron állandóan az Örökkévaló előtt azokat a dolgokat, amelyek által az Örökkévaló döntéseket hoz Izráel népével kapcsolatban.”</verse>
				<verse number="31">Készítsétek el kék színű vászonból a felsőruhát is, amelyet a pap az efód alatt visel.</verse>
				<verse number="32">A közepén legyen egy kerek kivágás a fej számára. A kivágás szegélyét hímzéssel erősítsétek meg, hogy be ne szakadjon.</verse>
				<verse number="33">A kék ruha alsó szegélyére hímezzenek gránátalmákat kék, bíborpiros és skarlátvörös fonallal. Két hímzett gránátalma közé egy-egy aranyból készült csengettyűt erősítsenek.</verse>
				<verse number="34">Így legyen a ruha alsó szegélyén körös-körül: gránátalma és csengettyű, váltakozva.</verse>
				<verse number="35">Amikor Áron bemegy a szent helyre, ezt a ruhát kell viselnie, hogy hallható legyen az aranycsengettyűk hangja, amikor bemegy az Örökkévaló jelenlétébe, és amikor kijön onnan, hogy meg ne haljon.</verse>
				<verse number="36">Készítsetek egy színarany homlokpántot, amelyre vésd rá, ahogyan a pecsétekre szokás vésni: az örökkévalónak szentelve.</verse>
				<verse number="37">Ezt a homlokpántot kék fonállal erősítsd a turbán elejére.</verse>
				<verse number="38">Így viselje ezt Áron a homlokán, hogy hordozza a terhét mindazoknak a vétkeknek és tévedéseknek, amelyeket Izráel népe elkövet az áldozatokkal és szent dolgokkal kapcsolatban. Amikor Áron a papi szolgálatát végzi, ezt a homlokpántot mindig viselnie kell, hogy az Örökkévaló az áldozatokat szívesen fogadja.</verse>
				<verse number="39">Készítsetek földig érő hosszú inget finom lenvászonból, amelynek mintázatát a szövés módja adja meg. Ugyanebből a vászonból készítsd a turbánt is. Az inghez tartozó öv is ebből az anyagból készüljön, de hímzéssel díszítve.</verse>
				<verse number="40">Készítsétek el Áron fiai számára is a papi öltözetet: a hosszú ingeket, öveket és turbánokat, amelyek kifejezik a papi szolgálat dicsőségét és méltóságát.</verse>
				<verse number="41">Azután öltöztesd föl ezekbe a ruhákba a testvéredet, Áront és fiait. Majd kend föl őket a szent olajjal. Így szenteld föl őket, hogy szolgáljanak engem a papi tisztségben.</verse>
				<verse number="42">Készítsetek a papok számára alsóruhákat is lenvászonból, amelyek a testüket takarják deréktól combig.</verse>
				<verse number="43">Áron és fiai ezt viseljék minden alkalommal, amikor a Szent Sátorba bemennek, vagy az oltárhoz járulnak, hogy papi szolgálatukat végezzék. Így nem vétkeznek, és nem fognak meghalni. Örökké érvényes rendelkezés ez Áron és leszármazottjai, a papok számára.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="29">
				<verse number="1">„Ezt kell tenned Áronnal és fiaival, amikor fölszenteled őket, hogy papjaim legyenek: A szertartáshoz hozz egy hibátlan fiatal bikát és két hibátlan kost,</verse>
				<verse number="2">azután kovásztalan kenyereket, olajjal gyúrt kovásztalan lepényeket és olajjal megkent kovásztalan lángosokat. A kenyereket, lepényeket és lángosokat finomlisztből készítsd.</verse>
				<verse number="3">A kenyérféléket tedd egy kosárba, és úgy hozd elém, az állatokkal együtt.</verse>
				<verse number="4">Áron és fiai jöjjenek a Találkozás Sátorának bejáratához. Mosd meg őket vízzel,</verse>
				<verse number="5">majd öltöztesd föl először Áront a papi ruhákba. Add rá a hosszú fehér vászoninget, arra a kék felsőruhát, majd az efódot, végül a hósent. Kösd meg az efód díszes övét.</verse>
				<verse number="6">A fejére tedd föl a turbánt, arra pedig a szent arany fejdíszt.</verse>
				<verse number="7">Azután a felkenetés olajából önts Áron fejére — így kend föl főpappá.</verse>
				<verse number="8">Utána Áron fiaira is add rá a hosszú fehér vászoninget.</verse>
				<verse number="9">Kösd meg az övüket, tedd a fejükre a turbánt. Legyen övék a papi szolgálat — az én örökké érvényes rendelkezésem szerint. Így szenteld föl Áront és fiait a papi szolgálatra.</verse>
				<verse number="10">Azután vezesd a bejárathoz a fiatal bikát, Áron és fiai pedig tegyék a kezüket a bika fejére.</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló jelenlétében vágd le az állatot a bejáratnál.</verse>
				<verse number="12">Az állat vérét fogd föl egy edényben. Az ujjaddal vegyél a vérből, és kend meg vele az égőáldozati oltár mind a négy szarvát. A többi vért öntsd az oltár tövéhez.</verse>
				<verse number="13">Az állat belső részein lévő zsírt, a máj zsíros részét, meg a veséket, a rajtuk lévő zsírral együtt égesd el az oltár tüzén.</verse>
				<verse number="14">A többi részét: a bika húsát, bőrét, ganéját égesd el a táboron kívül, mert ez bűnért való áldozat.</verse>
				<verse number="15">Azután fogd az egyik kost, Áron és fiai pedig tegyék a kezüket a kos fejére.</verse>
				<verse number="16">Majd vágd le az állatot, és vérét körös-körül öntsd az oltárra.</verse>
				<verse number="17">Az állatot darabold fel; a lábait és belső részeit mosd meg vízzel, majd az egészet teljesen égesd el az oltár tüzén égőáldozatul az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="18">Minden részét égesd el, a fejet, a húst és a zsíros részeket is. Égőáldozat ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.</verse>
				<verse number="19">Utána fogd a másik kost, Áron és fiai pedig tegyék rá kezüket a kos fejére.</verse>
				<verse number="20">Majd vágd le az áldozati állatot, és vérével kend meg Áron jobb fülének cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját. Azután ugyanígy tégy Áron fiaival is: kend meg a vérrel mindegyikük jobb fülének cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját. A vér többi részét öntsd körös-körül az oltárra.</verse>
				<verse number="21">Azután vegyél az oltáron lévő vérből és a fölkenetésre való olajból, és hintsd rá azokat Áronra és a ruháira, a fiaira és azoknak ruháira. Így szenteld meg Áront és fiait, meg Áron ruháit és fiainak ruháit is.</verse>
				<verse number="22">Ezután fogd a kos zsíros részeit: belső zsíros részeket, farok-részt, a máj zsíros részét, a veséket és a rajtuk lévő zsírt — meg a jobb combot, mert ez a kos a papok felavatására szolgál.</verse>
				<verse number="23">A kovásztalan kenyerek kosarából — amelyet az Örökkévaló elé helyeztél — vegyél ki egy kenyeret, egy olajjal megkent lepényt és egy lángost.</verse>
				<verse number="24">Ezeket mind add Áronnak és fiainak kezébe, ők pedig mutassák fel azt Örökkévalónak. Így lesz az felmutatott áldozat.</verse>
				<verse number="25">Majd vedd el a kezükből, és az egészet égesd el az oltár tüzén az égőáldozattal együtt. Kedves illatú ajándék az, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.</verse>
				<verse number="26">Fogd az Áron fölavatására szolgáló kos szegyét, és mutasd föl azt az Örökkévaló előtt — így lesz az felmutatott áldozat. Ez a darab legyen a te részed.</verse>
				<verse number="27">Szenteld meg a felavatási kos felmutatott szegyét és combját. Ezek a részek Áront és a fiait illetik.</verse>
				<verse number="28">Izráel népe a jövőben mindig adja ezeket a részeket Áronnak és a fiainak, vagyis a papoknak. Ez az ő részük azokból az áldozatokból, amelyeket Izráel népe hálaáldozatul az Örökkévalónak visz. Örökké érvényes rendelkezésem ez Izráel népe számára.</verse>
				<verse number="29">A főpap szent öltözetét nemcsak Áron, hanem utódai is viseljék. Minden további főpapot — vagyis Áron egyik fiát, majd annak a fiát is —, ebben a ruhában kenjenek föl és szenteljenek föl a főpapi tisztségre.</verse>
				<verse number="30">Amikor Áron utódai közül a soron következő az apja helyére lép, ezt a szent öltözetet viselje a felavatási szertartás 7 napja alatt, amikor a szent helyre és a Találkozás Sátorába belép, hogy papi szolgálatát végezze.</verse>
				<verse number="31">A felavatási kos húsát főzzétek meg szent területen belül.</verse>
				<verse number="32">Áron és fiai egyék azt meg a fölavatási áldozat kosarában lévő kenyerekkel együtt, a Találkozás Sátorának bejárata előtt.</verse>
				<verse number="33">Tehát ők maguk egyék meg azt a húst és kenyeret, amellyel az áldozat bemutatásakor megtisztították őket, hogy fölszentelhessék őket a papi tisztségre. Senki más nem ehet azokból a dolgokból, mert szentek!</verse>
				<verse number="34">Ami pedig másnap reggelre megmarad ebből a megszentelt húsból és a kenyerekből, azt égessétek el. Másnap már nem szabad enni belőle, mert szent!</verse>
				<verse number="35">Így szenteld föl Áront és fiait hét napon keresztül. Ügyelj rá, hogy mindent úgy tegyél, ahogyan megparancsoltam neked. Hét napon át minden nap folytasd a felavatási szertartást.</verse>
				<verse number="36">Minden nap áldozz föl egy bikát vétekáldozatul. Ezekkel az áldozatokkal tisztítsd meg az oltárt. Kend meg az oltárt szent olajjal, így szenteld meg azt.</verse>
				<verse number="37">Tehát 7 napon keresztül minden nap mutasd be az áldozatot, hogy megtisztítsd az oltárt, és szenteld meg azt. Így hét nap múlva az oltár egészen szentté lesz. Ha ezután valami, vagy valaki hozzáér, az is szentté válik.”</verse>
				<verse number="38">„Az oltáron minden nap mutassanak be égőáldozatul az Örökkévalónak két hibátlan, egyéves hím bárányt.</verse>
				<verse number="39">Az egyiket reggel, a másikat napnyugta után áldozzák fel.</verse>
				<verse number="40">Mindegyik mellé tegyenek ételáldozatot is: egy tized éfá finomlisztet, egy negyed hin sajtolt olívaolajjal keverve, és egy negyed hin bort italáldozatul.</verse>
				<verse number="41">A reggeli és az esti áldozat mindenben egyforma legyen. Jó illatú áldozat ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad.</verse>
				<verse number="42">Ezt az égőáldozatot nemzedékről nemzedékre naponta mutassátok be jelenlétemben, a Találkozás Sátorának bejárata előtt, ahol találkozom veletek, és kijelentem magam népemnek.</verse>
				<verse number="43">Ott találkozom Izráel népével, és dicsőségemmel megszentelem azt a helyet.</verse>
				<verse number="44">Megszentelem a Találkozás Sátorát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait, vagyis a papokat is, hogy szolgáljanak engem a papi tisztségben.</verse>
				<verse number="45">Együtt fogok lakni Izráel népével, közöttük sátorozom, és Istenükké leszek.</verse>
				<verse number="46">Akkor igazán megismernek engem, hogy én vagyok Istenük, az Örökkévaló, aki kiszabadítottam őket Egyiptomból, hogy azután közöttük lakozhassam. Mert én vagyok Istenük, az Örökkévaló.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="30">
				<verse number="1">„Készíts illatáldozati oltárt sittim fából.</verse>
				<verse number="2">Széle-hossza egy, magassága két könyök legyen. Fölső négy sarkán egy-egy szarva, vagyis kiemelkedése legyen, de az oltárral egy darabból kialakítva.</verse>
				<verse number="3">Borítsd be az oldalait, a tetejét és a szarvait tiszta arannyal. Fölső részén legyen egy körbefutó párkánya.</verse>
				<verse number="4">Két átellenes oldalára erősíts 2-2 aranykarikát a párkány alatt, a sarka közelében. Ezekbe a karikákba helyezzétek a rudakat, amelyekkel az egész oltárt hordozni lehet.</verse>
				<verse number="5">Készíts két rudat sittim fából, s ezeket is vond be arannyal.</verse>
				<verse number="6">Ezt az oltárt helyezd el a szentélyben, a kárpit elé, amely mögött a Szövetségláda és a rajta lévő fedél van — vagyis az a hely, ahol találkozom veletek.</verse>
				<verse number="7">Áron minden reggel füstölögtessen a szent füstölőszerből ezen az oltáron, amikor bemegy a szentélybe, hogy gondozza az olajmécseseket.</verse>
				<verse number="8">Ugyanígy minden este is ezt tegye, amikor bemegy, hogy meggyújtsa a mécseseket. Állandó illatáldozat legyen ez az Örökkévaló jelenlétében, nemzedékről nemzedékre.</verse>
				<verse number="9">Ezen az oltáron ne égessetek semmilyen más füstölőszert, se égőáldozatot, se lisztáldozatot, se italáldozatot.</verse>
				<verse number="10">Évente egyszer Áron végezzen különleges engesztelő áldozatot ezen az oltáron. Ilyenkor a vétekáldozati állat vérével kenje meg az oltár szarvait. Így legyen ez nemzedékről nemzedékre minden esztendőben. Igen szentnek számít ez az Örökkévaló számára.”</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="12">„Amikor népszámlálást tartasz Izráel népe között, minden férfi adjon váltságdíjat magáért az Örökkévalónak. Ezt mindenki fizesse meg, hogy a népszámlálás miatt ne érje csapás a népet.</verse>
				<verse number="13">Minden egyes férfi, akit számba veszel, fizessen fél sékel ezüstöt — a szent sékel szerint, amelyben 20 géra van — az Örökkévalónak szóló áldozatként.</verse>
				<verse number="14">Minden férfit vegyetek számba, aki legalább 20 éves, és ők valamennyien adják meg ezt az áldozatot az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="15">A gazdag se adjon többet, a szegény se kevesebbet. Minden férfi pontosan egy fél sékel ezüstöt fizessen áldozatul az Örökkévalónak. Váltságdíj ez az életetekért.</verse>
				<verse number="16">Mózes, te gyűjtsd össze ezt a váltságdíjat, és teljes egészében fordítsd a Találkozás Sátorának felépítésére. Ez a váltságdíj emlékeztesse az Örökkévalót Izráel népére. Váltságdíj ez az életetekért.”</verse>
				<verse number="17">Az Örökkévaló szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="18">„Készíts egy mosdómedencét bronzból, amelynek állványa is bronzból legyen. Helyezd el a Találkozás Sátora és az oltár között, majd töltsd meg vízzel.</verse>
				<verse number="19">Áron és fiai abban mossák meg kezüket és lábukat.</verse>
				<verse number="20">Mielőtt belépnek a Találkozás Sátorába, mosakodjanak meg a vízben, hogy meg ne haljanak. Mielőtt az oltárhoz lépnek, hogy ajándékot mutassanak be az Örökkévalónak,</verse>
				<verse number="21">mossák meg kezüket és lábukat, hogy meg ne haljanak. Örökké érvényes rendelkezés ez Áron és utódai, vagyis a papok számára nemzedékről nemzedékre.”</verse>
				<verse number="22">Az Örökkévaló szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="23">„Vegyél jó minőségű illatszereket: 500 sékel folyékony mirhát, 250 sékel finom fahéjat, 250 sékel illatos nádat</verse>
				<verse number="24">és 500 sékel kassziát. A sékel a szent mérték szerinti legyen. Ezenkívül vegyél egy hin olívaolajat.</verse>
				<verse number="25">Ezekből készítsd el a felkenetésre szolgáló szent olajat, az illatszer-készítők mestersége szerint.</verse>
				<verse number="26">Ezzel kend föl a Találkozás Sátorát, a Szövetségládát,</verse>
				<verse number="27">a szent kenyerek asztalát és annak minden eszközét, az arany mécstartót és annak minden eszközét, az arany illatáldozati oltárt,</verse>
				<verse number="28">az udvaron lévő égőáldozati oltárt és annak minden eszközét, a mosdómedencét és annak állványát.</verse>
				<verse number="29">Így szenteld föl ezeket, hogy egészen szentek legyenek. Ha ezután valami, vagy valaki hozzáér az oltárhoz, az is szentté válik.</verse>
				<verse number="30">Kend fel Áront és fiait is, hogy szentek legyenek, és szolgáljanak engem a papi tisztségben.</verse>
				<verse number="31">Izráel népének add tudtára, hogy ez a felkenetésre szolgáló olaj szent, és ezért kizárólag az én szolgálatomban használható nemzedékről nemzedékre.</verse>
				<verse number="32">Közönséges célra nem szabad használnotok. Tilos ugyanilyen összetételű olajat készítenetek, közönséges illatszer céljára. Ez az olaj szent, így bánjatok vele.</verse>
				<verse number="33">Ha a papokon kívül más készítene ilyen olajat magának, vagy aki illetéktelent ken meg vele, azt ki kell irtani népem közül.”</verse>
				<verse number="34">Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Vegyél illatszereket: balzsam-gyantát, onychát, galbanum-gyantát és tiszta tömjént. Ezeket egyenlő arányban keverd össze,</verse>
				<verse number="35">és készíts belőlük jó illatú füstölőszert az illatszer-készítők mestersége szerint. Keverj bele sót is, hogy szent és tiszta legyen.</verse>
				<verse number="36">Végy egy darabot az így elkészített füstölőszerből, majd törd össze finom porrá, és azt használd füstölőszernek a Találkozás Sátorában, a Szövetségláda előtt, ahol találkozom veletek. Ezt a füstölőszert tekintsétek igen szentnek, és úgy bánjatok vele!</verse>
				<verse number="37">Közönséges célra nem szabad használnotok. Tilos ugyanilyen összetételű keveréket készítenetek más célra. Ez a füstölőszer szent, és kizárólag az én szolgálatomban használható!</verse>
				<verse number="38">Aki mégis készítene magának ilyet, azt ki kell irtani népem közül.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="31">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="2">„Lásd, én név szerint elhívtam Júda törzséből Becalélt, aki Húr fiának, Úrinak a fia.</verse>
				<verse number="3">Betöltöttem őt Isten Szellemével, bölccsé és értelmessé tettem; megajándékoztam tudással és képességekkel, hogy minden művészi munkát el tudjon végezni a különböző mesterségekben.</verse>
				<verse number="4">Ezért Becalél képes rá, hogy aranyból, ezüstből és bronzból elkészítse a Szent Sátorhoz szükséges felszereléseket,</verse>
				<verse number="5">ért a drágakövek véséséhez és befoglalásához, az ács- és asztalosmunkákhoz, és mindenféle egyéb mesterséghez is.</verse>
				<verse number="6">Ugyancsak kiválasztottam Oholíábot, Ahíszámák fiát, Dán törzséből, hogy segítsen Becalélnek. A velük együtt dolgozó többi mesterembernek is bölcsességet és képességet adtam, hogy mindent el tudjanak készíteni, amit neked parancsoltam.</verse>
				<verse number="7">Ezek a mesterek készítsék el a következőket: a Találkozás Sátorát, a Szövetségládát és annak fedelét, a Sátorban lévő tárgyakat és eszközöket,</verse>
				<verse number="8">a szent kenyerek asztalát és annak eszközeit, a színarany mécstartót és annak eszközeit, az illatáldozati oltárt,</verse>
				<verse number="9">az égőáldozati oltárt és annak eszközeit, a mosdómedencét és annak állványát,</verse>
				<verse number="10">a különleges papi ruhákat: Áron szent főpapi ruháit, Áron fiainak szent papi ruháit,</verse>
				<verse number="11">a fölkenetésre szolgáló szent olajat, az illatáldozatra szolgáló füstölőszert a szent hely számára. A mesteremberek mindent pontosan annak megfelelően készítsenek el, ahogy neked, Mózes, megparancsoltam.”</verse>
				<verse number="12">Az Örökkévaló szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="13">„Mondd meg Izráel népének, hogy én üzenem nekik: »Tartsátok meg szombati nyugalmam napját, mert ez jel közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy igazán megértsétek, hogy én, az Örökkévaló, vagyok az, aki különválasztottalak titeket a magam számára.</verse>
				<verse number="14">Tartsátok meg a szombati nyugalom napját, mert szent az! Aki a szombat napját csupán közönséges napnak tekinti, és így bánik vele, annak meg kell halnia! Aki szombaton is a mindennapi munkáját végzi, azt ki kell irtani népem közül!</verse>
				<verse number="15">Hat napon át végezzétek a munkátokat, de a hetedik nap a szombati nyugalom napja, amely az Örökkévaló számára van elkülönítve. Aki ezen a napon is közönséges munkát végez, az halállal bűnhődjön!</verse>
				<verse number="16">Tehát Izráel népe tartsa meg a szombati nyugalom napját, és ünnepeljék meg nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül.</verse>
				<verse number="17">Hiszen a szombat jel közöttem és közöttetek, Izráel népe, örökre, mert az Örökkévaló hat nap alatt teremtette az eget és a földet, de a hetedik napon abbahagyta a munkáját és megpihent.«”</verse>
				<verse number="18">Miután Isten befejezte, amit a Sínai-hegyen mondani akart Mózesnek, átadta neki a Szövetség két kőtábláját, amelyekre Isten maga írt az ujjával.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="32">
				<verse number="1">A nép látta, hogy Mózes már hosszú idő óta nem jött le a hegyről. Ezért Áron köré gyülekeztek, és azt mondták neki: „Készíts nekünk istent, hogy vezessen bennünket, mert nem tudjuk mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptomból!”</verse>
				<verse number="2">Áron ezt válaszolta: „Rendben van! Gyűjtsétek össze az arany fülbevalókat feleségeitektől és gyermekeitektől, és hozzátok ide hozzám!”</verse>
				<verse number="3">Így is történt. Összegyűjtötték a fülbevalókat, és Áronhoz vitték,</verse>
				<verse number="4">aki megolvasztotta az aranyat, és bika formájú szobrot öntött belőle. A nép így kiáltott fel: „Ez a te istened, Izráel népe! Ő hozott ki téged Egyiptomból!”</verse>
				<verse number="5">Amikor Áron látta ezt, oltárt épített a szobor elé, és kihirdette: „Holnap nagy ünnepet tartunk az Örökkévalónak!”</verse>
				<verse number="6">Másnap reggel égő- és hálaáldozatokat mutattak be ezen az oltáron, azután ettek-ittak, és nagy mulatozást csaptak.</verse>
				<verse number="7">Miközben lent a táborban ez történt, fönt a hegyen az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Siess, menj le táborba, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból!</verse>
				<verse number="8">Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik. Bika formájú szobrot készítettek aranyból, s azt imádják, annak áldoznak, sőt azt mondják: »Ez a te istened, Izráel népe! Ő hozott ki téged Egyiptomból!«”</verse>
				<verse number="9">Még ezt is hozzátette: „Mózes, jól ismerem én ezt a népet, hogy milyen makacs és engedetlen!</verse>
				<verse number="10">Elhatároztam, hogy végzek velük! Ne is próbáld megakadályozni, hogy haragom fellángoljon ellenük! Elpusztítom őket, de belőled nagy népet támasztok!”</verse>
				<verse number="11">Mózes azonban tovább könyörgött az Örökkévalónak, Istenének: „Örökkévaló Isten! Miért haragszol ennyire népedre, amelyet te magad szabadítottál ki Egyiptomból nagy hatalmaddal és erőddel?</verse>
				<verse number="12">Ne mondhassák az egyiptomiak, ha elpusztítod népedet: »Eleve rossz szándékkal vezette őket istenük a pusztába, azért, hogy megölje népét a hegyek között. Csak azért vitte ki őket Egyiptomból, hogy eltörölje őket a föld színéről!« Kérlek, csendesítsd le haragodat, és vond vissza a csapást, amellyel el akartad pusztítani őket!</verse>
				<verse number="13">Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra, akiknek önmagadra esküdtél, és megígérted: »Úgy megsokasítom utódaitokat, mint égen a csillagokat. Nekik adom azt a földet, amelyet megígértem — és majd örökké birtokolni fogják.«”</verse>
				<verse number="14">Akkor az Örökkévaló megváltoztatta a szándékát, és nem hajtotta végre büntető ítéletét, amelyet népe ellen tervezett.</verse>
				<verse number="15">Ezután Mózes megfordult, és lejött a hegyről. Kezében hozta a Szövetség két kőtábláját, amelyek mind a két oldalukon tele voltak írva.</verse>
				<verse number="16">Ezeket a kőtáblákat Isten készítette, és ő maga véste beléjük az írást.</verse>
				<verse number="17">Józsué, aki Mózessel együtt közeledett a táborhoz, meghallotta az ünneplő tömeg lármáját, és ezt mondta Mózesnek: „Harci lármát hallok a táborból!”</verse>
				<verse number="18">De Mózes így válaszolt: „Nem győzelmi ének ez, sem a legyőzöttek gyászéneke, hanem mulatozók kurjongatása!”</verse>
				<verse number="19">Amikor Mózes a tábor széléhez ért, és meglátta a bikaborjú-szobrot, meg a táncolva ünneplő tömeget, olyan haragra gerjedt, hogy földhöz vágta a kőtáblákat, és azok össze is törtek ott, a Sínai-hegy alatt.</verse>
				<verse number="20">Azután az arany bika-szobrot tűzben megolvasztotta, majd porrá törte. A port vízbe keverte, és megparancsolta a népnek, hogy igyanak belőle mindannyian.</verse>
				<verse number="21">Majd felelősségre vonta Áront: „Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnbe vitted őket?”</verse>
				<verse number="22">Áron ezt felelte: „Ne haragudj, uram! Hiszen tudod, milyen hajlamos ez a nép a rosszra!</verse>
				<verse number="23">Azt mondták nekem: »Nézd, nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptomból! Készíts nekünk istent, hogy vezessen bennünket!«</verse>
				<verse number="24">Erre azt válaszoltam nekik: »Akinek van arany ékszere, hozza ide!« Össze is gyűjtöttek egy csomó aranyat, én meg tűzbe dobtam, és ez a bikaborjú lett belőle.”</verse>
				<verse number="25">Mózes megértette, hogy a nép azért vadult meg, mert Áron hagyta, hogy elvaduljanak, és úgy viselkedjenek ellenségeik szeme láttára, mint a bolondok.</verse>
				<verse number="26">Ezért Mózes odaállt a tábor kapujába, és így kiáltott: „Ide hozzám, aki hűséges az Örökkévalóhoz!” Ekkor a Lévi törzsébe tartozó férfiak odafutottak hozzá.</verse>
				<verse number="27">Mózes azt mondta nekik: „Az Örökkévaló, Izráel Istene ezt mondja: »Mindegyikőtök kösse oldalára a kardját! Menjetek keresztül a táboron, egyik végétől a másikig, és öljetek meg testvért, rokont, barátot és szomszédot is!«”</verse>
				<verse number="28">A Lévi törzsébe tartozó férfiak engedelmeskedtek, és megöltek a táborban mintegy 3 000 férfit.</verse>
				<verse number="29">Ezután Mózes így szólt hozzájuk: „Ma lettetek az Örökkévaló számára elkülönített szolgák, mivel nem kíméltétek még saját fiaitokat és testvéreiteket sem. Az Örökkévaló ezért megáld benneteket!”</verse>
				<verse number="30">A következő reggel Mózes kihirdette a népnek: „Igen súlyos bűnt követtetek el! Most ismét fölmegyek a hegyre az Örökkévalóval beszélni, s talán elérem, hogy megbocsásson nektek.”</verse>
				<verse number="31">Föl is ment a hegyre, és ezt mondta az Örökkévalónak: „Jaj, ez a nép igen súlyos bűnt követett el, hogy istent csinált magának aranyból!</verse>
				<verse number="32">Mégis arra kérlek, hogy bocsásd meg ezt a bűnüket! Ha nem, töröld ki nevemet könyvedből, amelyet írtál!”</verse>
				<verse number="33">De az Örökkévaló ezt felelte: „Csak azoknak a nevét törlöm ki könyvemből, akik vétkeztek ellenem.</verse>
				<verse number="34">Most hát indulj tovább! Vezesd a népet arra a helyre, amelyről beszéltem neked! Nézd! Angyalom fog előtted menni. Amikor eljön a számonkérés napja, megbüntetem őket ezért a bűnükért.”</verse>
				<verse number="35">Az Örökkévaló valóban meg is büntette a népet. Nagy csapással sújtotta őket amiatt, hogy Áron vezetésével azt a bika formájú szobrot készítették.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="33">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Induljatok el a Sínai-hegytől! Te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból, vonuljatok tovább arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy utódaiknak adom.</verse>
				<verse number="2">Angyalt küldök előtted, és kiűzöm előletek a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat.</verse>
				<verse number="3">Tehát menjetek be arra a tejjel-mézzel folyó földre, de én magam nem megyek veletek. Olyan makacs és engedetlen természetűek vagytok, hogy elpusztítanálak titeket, mielőtt odaértek.”</verse>
				<verse number="4">Ezt a rossz hírt hallva a nép gyászolni kezdett: még az ékszereiket is mindannyian letették.</verse>
				<verse number="5">Azért gyászoltak, mert az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: „Mondd meg a népnek: »Olyan makacs és engedetlen természetűek vagytok, hogy ha csak egy pillanatig veletek mennék, akkor is elpusztítanálak benneteket! Rakjátok le ékszereiteket, azután majd meglátom, mit tegyek veletek.«”</verse>
				<verse number="6">Ezért Izráel népe a Hóreb-hegytől kezdve nem viselt ékszereket.</verse>
				<verse number="7">Mózes egy olyan sátort használt, amelyet a tábortól nem messze, de azon kívül állított fel. Ezt a „Találkozás Sátorának” nevezte. Aki az Örökkévaló tanácsát akarta kérni, annak ki kellett mennie a táboron kívülre, a Találkozás Sátorához.</verse>
				<verse number="8">Valahányszor Mózes kiment ehhez a sátorhoz, mindenki odafigyelt. Az emberek kiálltak a sátruk bejárata elé, és követték a tekintetükkel Mózest, amíg be nem ment a Találkozás Sátorába.</verse>
				<verse number="9">Amikor Mózes belépett oda, a felhőoszlop leszállt, megállt a sátor bejáratánál, és az Örökkévaló beszélt Mózessel.</verse>
				<verse number="10">Amikor a nép meglátta a felhőoszlopot a sátor bejáratánál, mindenki földig hajolt a maga sátrának bejárata előtt, és imádta az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló szemtől szembe beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Utána Mózes visszatért a táborba, de fiatal szolgája, Józsué, Nún fia mindig ott maradt a Találkozás Sátoránál.</verse>
				<verse number="12">Azután Mózes ezt mondta az Örökkévalónak: „Lásd, azt mondtad nekem, hogy vezessem tovább ezt a népet, de nem árultad el, hogy kit küldesz velem. Azt mondtad: »Név szerint ismerlek téged, és elnyerted tetszésemet.«</verse>
				<verse number="13">Ha valóban jóindulattal vagy irántam, akkor taníts engem útjaidra, hogy igazán megismerjelek téged, és még inkább elnyerjem jóindulatodat és tetszésedet. Kérlek, gondolj arra, hogy ez a nép a te néped!”</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló így válaszolt: „Rendben van, én magam megyek veletek, hogy megnyugtassalak téged!”</verse>
				<verse number="15">Mózes így válaszolt: „Ha te magad nem jössz velünk, akkor ne is vigyél minket innen tovább!</verse>
				<verse number="16">Hiszen mi másból lehetne tudni, hogy én és néped elnyertük jóindulatodat? Ha velünk jössz, ezt mindenki látni fogja! Bizony, csak a te jelenléted különböztet meg engem és népedet minden más néptől, amely a földön él.”</verse>
				<verse number="17">Az Örökkévaló erre így válaszolt: „Megteszem, amit kértél, mert elnyerted jóindulatomat és név szerint ismerlek téged.”</verse>
				<verse number="18">Mózes ezt kérte az Örökkévalótól: „Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet!”</verse>
				<verse number="19">Ő ezt felelte: „Megteszem a kedvedért, hogy elvonulok előtted, hogy megláthasd egész jóságomat és szépségemet, és kihirdetem előtted a nevemet: a JAHVE nevet. Annak mutatom meg kegyelmemet, akinek meg akarom mutatni, és azon könyörülök, akin könyörülni akarok.</verse>
				<verse number="20">De arcomat nem láthatod, mert ember nem láthat engem úgy, hogy életben maradjon.</verse>
				<verse number="21">Nézd, van nálam hely a számodra! Állj ide, a kősziklára!</verse>
				<verse number="22">Mielőtt itt dicsőségem elvonulna ott, a kőszikla hasadékába helyezlek, és kezemmel betakarlak.</verse>
				<verse number="23">Azután elveszem a kezem, és megláthatsz, amint távolodom, de az arcomat nem láthatod!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="34">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Vágj ki két kőtáblát, azokhoz hasonlókat, amelyeket összetörtél! Fölírom rájuk ugyanazokat az igéket, amelyek az előbbieken voltak.</verse>
				<verse number="2">Holnap reggelre légy készen, és jöjj fel a Sínai-hegyre! Állj elém a hegy tetején!</verse>
				<verse number="3">De senki más ne jöjjön veled! Ne mutatkozzon az egész hegyen vagy annak közelében se ember, se legelő állat!”</verse>
				<verse number="4">Mózes készített két kőtáblát, az elsőkhöz hasonlókat, és másnap reggel fölvitte a hegyre az Örökkévaló parancsa szerint.</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló leszállt a felhőben, megállt Mózessel szemben, majd kihirdette a nevét: „JAHVE”.</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló elvonult Mózes előtt, és így kiáltott: „JAHVE, JAHVE, a könyörülő és kegyelmes Isten, kinek türelme hosszan tart, szeretete nagy, és hűsége hatalmas!</verse>
				<verse number="7">Hűséges szeretetét megőrzi az övéi iránt ezer nemzedéken át; megbocsátja vétkeiket, bűneiket és hűtlenségeiket, de bűnt nem hagy büntetés nélkül, számon kéri az apák vétkét fiaikon is, a harmadik-negyedik nemzedékig.”</verse>
				<verse number="8">Mózes ekkor sietve a földre borult, és imádta az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="9">Azután ezt mondta: „Uram, ha jóindulattal vagy irántam, kérlek, jöjj velünk! Bár ez a nép valóban makacs és engedetlen, mégis bocsásd meg bűneinket, hűtlenségeinket, és fogadj bennünket népeddé!”</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló ezt mondta: „Most szövetséget kötök egész népeddel! Olyan csodálatos dolgokat teszek néped szeme előtt, amilyenek még soha nem történtek a földön egyetlen más nemzettel sem! Minden nép csodálni fogja az Örökkévaló hatalmas tetteit, mert valóban csodálatos és félelmetes, amit teszek veletek.</verse>
				<verse number="11">Engedelmeskedj annak, amit ma parancsolok neked! Kiűzöm előled ezeket a nemzeteket: az emóriakat, kánaániakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat.</verse>
				<verse number="12">De jól vigyázz! Ne köss szövetséget ezekkel a népekkel, amelyek azon a földön laknak, ahová vezetlek titeket, mert különben csapdába esel!</verse>
				<verse number="13">Sőt, rombold le oltáraikat, törd össze emlékköveiket, vágd ki Asera-bálványaikat!</verse>
				<verse number="14">Ne imádj más istent rajtam kívül, mert az Örökkévaló, akinek neve: »Féltékenyen-szerető«, valóban féltékenyen-szerető Isten!</verse>
				<verse number="15">Ne köss szövetséget annak az országnak lakóival, mert akkor te is paráználkodni fogsz isteneikkel. Azután majd az ő isteneiknek áldozol, és végül te is azoknak az oltáráról fogsz enni.</verse>
				<verse number="16">Ne válassz feleséget fiaid számára az ő leányaik közül! Különben, amikor leányaik az ő isteneiket imádják, elcsábítják fiaidat, akik átpártolnak az idegen istenekhez, és ők is azokat fogják imádni.</verse>
				<verse number="17">Ne készíts magadnak öntött bálványszobrokat!</verse>
				<verse number="18">Tartsd meg a Kovásztalan Kenyerek ünnepét! Ilyenkor 7 napon át csakis kovásztalan kenyeret egyél, ahogy megparancsoltam neked! Abib hónapban tartsd ezt az ünnepet, mert ebben a hónapban jöttél ki Egyiptomból.</verse>
				<verse number="19">Minden elsőszülött fiú és a háziállatok minden elsőszülött hím kicsinye engem illet.</verse>
				<verse number="20">A szamár elsőszülött csikóját kiválthatod egy báránnyal, de ha nem akarod kiváltani, akkor a szamárcsikónak törd el a nyakát. Minden elsőszülött fiút meg kell váltanod. Senki se járuljon elém üres kézzel!</verse>
				<verse number="21">Hat napon át végezd a munkádat, de a hetedik napon tarts szünetet: ilyenkor ne dolgozz! Ezt még szántás, vagy aratás idején is tartsd tiszteletben!</verse>
				<verse number="22">A búza aratásának kezdetén tartsd meg az Aratás ünnepét, az esztendő fordulásakor pedig a Sátorok ünnepét!</verse>
				<verse number="23">Évente háromszor minden egyes férfi jelenjen meg a kijelölt helyen, az Örökkévaló Úr, Izráel Istene előtt!</verse>
				<verse number="24">Az idegen nemzeteket kiűzöm előletek, országotok határait kiterjesztem. Így, amikor évente háromszor fölmész a kijelölt helyre, hogy az Örökkévaló előtt megjelenj, nem kell attól tartanod, hogy közben valaki el akarja venni földedet.</verse>
				<verse number="25">Az áldozati állat vérét ne tedd az oltárra kovászos kenyérrel együtt! A Páska ünnep áldozatából ne maradjon másnap reggelre!</verse>
				<verse number="26">Amikor földed termését aratni kezded, az első kévét mindig vidd be Istened, az Örökkévaló házába! Kecskegida húsát soha ne főzd meg az anyja tejében!”</verse>
				<verse number="27">Azután ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: „Írd le mindazt, amit mondtam neked, mert ezeknek az igéknek az alapján kötöttem szövetséget veled és Izráel népével.”</verse>
				<verse number="28">Mózes 40 napon keresztül éjjel-nappal az Örökkévaló jelenlétében időzött. Ezalatt nem evett, nem ivott semmit, és fölírta a kőtáblákra a szövetség igéit — a tíz parancsot.</verse>
				<verse number="29">Azután Mózes fogta a szövetség két kőtábláját, és lement a Sínai-hegyről a táborba. Mivel előzőleg az Örökkévalóval beszélt, Mózes arcáról sugárzott a fény — bár ezt ő maga nem tudta.</verse>
				<verse number="30">Amikor Áron és Izráel egész népe meglátta, hogy Mózes arca fénylik, megriadtak tőle.</verse>
				<verse number="31">De Mózes magához hívta őket, és ekkor Áron és a közösség összes vezetője odament hozzá, ő pedig beszélt velük.</verse>
				<verse number="32">Azután Izráel egész népe Mózeshez gyülekezett. Mózes közvetítette a népnek mindazokat a parancsokat, amelyeket az Örökkévaló a Sínai-hegyen mondott neki.</verse>
				<verse number="33">Miután Mózes befejezte a beszédet az emberekkel, egy lenvászon-kendővel eltakarta az arcát.</verse>
				<verse number="34">De valahányszor bement a sátorba, hogy az Örökkévalóval beszéljen, levette arcáról a kendőt, amíg bent maradt. Azután kijött, ismét eltakarta az arcát, és így mondta el Izráel népének az Örökkévaló üzeneteit és parancsait.</verse>
				<verse number="35">Mivel a nép látta, hogy Mózes arcáról sugárzik a fény, ő eltakarta az arcát előlük, amíg vissza nem ment az Örökkévaló jelenlétébe, hogy beszéljen vele.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="35">
				<verse number="1">Mózes összegyűjtötte Izráel egész közösségét, és ezt mondta nekik: „Ezeket parancsolta az Örökkévaló nektek:</verse>
				<verse number="2">»Hat napon keresztül végezzétek a munkátokat, de a hetedik nap a szombati nyugalom szent napja, amely az Örökkévaló számára van elkülönítve. Aki ezen a napon is közönséges munkát végez, az halállal bűnhődjön!</verse>
				<verse number="3">Szombaton még tüzet se gyújtsatok otthonaitokban!«”</verse>
				<verse number="4">Mózes kihirdette Izráel egész közösségének: „Ezt parancsolta az Örökkévaló:</verse>
				<verse number="5">»Gyűjtsétek össze, amit az Örökkévalónak akartok ajándékozni! Mindenki szabad elhatározásából hozzon ajándékot az Örökkévalónak! Ezeket a dolgokat gyűjtsétek össze: aranyat, ezüstöt, bronzot;</verse>
				<verse number="6">kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonalat, finom fehér lenvásznat; kecskeszőrt,</verse>
				<verse number="7">vörösre festett kosbőrt, kikészített állatbőröket, sittim fát;</verse>
				<verse number="8">világításra szolgáló olívaolajat; balzsamot és illatszereket a felkenetés szent olajához és a szent füstölőszerhez;</verse>
				<verse number="9">ónix-köveket és egyéb drágaköveket, hogy befoglalják az efódba és a hósenbe.</verse>
				<verse number="10">Akik közöttetek jól értenek a különböző mesterségekhez, jöjjenek, és készítsenek el mindent, amit az Örökkévaló parancsolt:</verse>
				<verse number="11">a Szent Sátor takaróit, kapcsait, rácsait, reteszeit, oszlopait és az oszlopok talpait;</verse>
				<verse number="12">a Szövetségládát, annak fedelét és rúdjait;</verse>
				<verse number="13">a szent kenyerek asztalát, annak rúdjait, eszközeit és a szent kenyereket;</verse>
				<verse number="14">az arany mécstartót, annak eszközeit, mécseseit és a hozzá való olajat;</verse>
				<verse number="15">az illatáldozati oltárt és annak rúdjait; a felkenetés olaját és a füstölőszert; a Szent Sátor bejárati függönyét;</verse>
				<verse number="16">az égőáldozati oltárt, annak bronzrostélyát, rúdjait és eszközeit; a mosdómedencét és annak állványát;</verse>
				<verse number="17">az udvar kerítésének függönyeit, oszlopait, az oszlopok talpait; az udvar bejáratának függönyét;</verse>
				<verse number="18">a Sátor cövekeit, az udvar kerítésének cövekeit és a feszítő köteleket;</verse>
				<verse number="19">a papi ruhákat a szent helyen való szolgálathoz: Áron szent főpapi ruháját és Áron fiainak papi ruháit.«”</verse>
				<verse number="20">Ezután a gyűlés feloszlott, és Izráel közössége hazament.</verse>
				<verse number="21">Akiket szívük indított, és szellemük készségessé tett, elhozták adományaikat az Örökkévalónak. Összegyűjtötték a Szent Sátor és a papi ruhák elkészítéséhez szükséges anyagokat, és a Sátorban végzendő szolgálatokhoz szükséges dolgokat.</verse>
				<verse number="22">Jöttek a férfiak és asszonyok, és készségesen hozták arany ékszereiket: ruhákra való díszes csatokat, fülbevalókat, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle egyéb ékszert, és az Örökkévalónak ajándékozták.</verse>
				<verse number="23">Mindenki azt hozta, amije volt. Hoztak különböző fonalakat: kéket, bíborpirosat, skarlátvöröset, finom lenfonalat és kecskeszőrt, vörösre festett kosbőrt és kikészített állatbőrt.</verse>
				<verse number="24">Akinek ezüst- vagy bronztárgyai voltak, azokat hozták ajándékul az Örökkévalónak. Akinek sittim fája volt, azt ajánlotta föl.</verse>
				<verse number="25">Azok az asszonyok, akik ehhez értettek, a saját kezükkel fonták meg a fonalakat: kéket, bíborpirosat, skarlátvöröset és finom lenfonalat.</verse>
				<verse number="26">Azok az asszonyok, akik értettek hozzá, és készségesek voltak, fonalat fontak a kecskeszőrből.</verse>
				<verse number="27">A nép vezetői hoztak ónix-köveket és egyéb drágaköveket az efód és a hósen elkészítéséhez.</verse>
				<verse number="28">Ezen kívül hoztak még olívaolajat a mécsesekhez, meg különféle illatszereket a felkenetés olajához és a jó illatú füstölőszerhez.</verse>
				<verse number="29">Így hozták el önkéntes ajándékaikat a nép közül mindazok — asszonyok és férfiak egyaránt —, akiket szívük indított, hogy el lehessen végezni mindazt a munkát, amelyet az Örökkévaló Mózes által elrendelt.</verse>
				<verse number="30">Ezután Mózes kihirdette Izráel népének: „Nézzétek! Az Örökkévaló név szerint elhívta Júda törzséből Becalélt, aki Húr fiának, Úrinak a fia.</verse>
				<verse number="31">Betöltötte őt Isten Szellemével, bölccsé és értelmessé tette, megajándékozta tudással, mesterségbeli és művészi képességgel mindenféle munkához.</verse>
				<verse number="32">Ezért Becalél képes arra, hogy aranyból, ezüstből és bronzból elkészítse a Szent Sátorhoz szükséges felszereléseket,</verse>
				<verse number="33">ért a drágakövek véséséhez és befoglalásához, az ács- és asztalosmunkákhoz és mindenféle egyéb mesterséghez is.</verse>
				<verse number="34">Ezen felül Becalélt az Örökkévaló arra is képessé tette, hogy tanítsa a többieket. Ebben a Dán törzséből való Oholíáb, Ahíszámák fia is segíteni fog neki.</verse>
				<verse number="35">Az Örökkévaló felruházta mindkettőjüket azzal a képességgel, hogy el tudják végezni a szükséges fafaragó-, ötvös-, szövő- és hímzőmunkát. El tudják készíteni a Sátorhoz szükséges mintás szövött anyagokat is, kék, bíborpiros, skarlátvörös fonalakból és finom lenfonálból.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="36">
				<verse number="1">Most tehát Becalél, Oholíáb és a többi mesterember készítsék el a Szent Sátrat és annak minden fölszerelését, ahogyan megparancsolta az Örökkévaló. Mert ő adott nekik bölcsességet és értelmet, hogy mindent el tudjanak készíteni, ami szükséges.”</verse>
				<verse number="2">Ezután Mózes hívatta Becalélt, Oholíábot és a többi mesterembert. Ezeknek az Örökkévaló bölcsességet adott, hogy mindent el tudjanak készíteni, és önként felajánlották, hogy el is végzik a szükséges munkákat.</verse>
				<verse number="3">Mózes átadta nekik az összes ajándékot, amelyet Izráel népe a Szent Sátor építéséhez összehordott, hogy ezekből készítsenek el mindent. Azonban a nép továbbra is minden reggel hozta az önkéntes ajándékokat.</verse>
				<verse number="4">Ezért a mesterek, akik a Szent Sátor különböző részein dolgoztak, Mózeshez mentek,</verse>
				<verse number="5">és ezt mondták: „Többet hordott össze a nép, mint amennyi szükséges ahhoz, hogy mindent elkészítsünk, amit az Örökkévaló parancsolt.”</verse>
				<verse number="6">Akkor Mózes kihirdette a táborban, hogy a továbbiakban már senki ne készítsen újabb ajándékot a Szent Sátorhoz. Ezután a nép már nem hozott több ajándékot.</verse>
				<verse number="7">Amit addig a napig összegyűjtöttek, az valóban elegendő volt az egész munka elvégzéséhez, sőt, még maradt is belőle felesleg.</verse>
				<verse number="8">A mesterek hozzákezdtek a Szent Sátor munkálataihoz. Készítettek 10 egyforma sátorlapot finom fehér lenvászonból. Mindegyiket kerubok figuráival díszítették, kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonallal.</verse>
				<verse number="9">Mindegyik sátorlap hossza 28, a szélessége 4 könyök volt.</verse>
				<verse number="10">Öt sátorlapot a hosszabb oldaluknál összekapcsoltak egyetlen nagy takaróvá. Majd a másik 5 sátorlapból is készítettek egy hasonló takarót.</verse>
				<verse number="11">Azután ezt a két takarót összekapcsolták a végükre varrt, kék fonálból készült hurkok segítségével.</verse>
				<verse number="12">Ötven ilyen hurok volt mind a két nagy takaró szélén, egymással szemben.</verse>
				<verse number="13">Azután készítettek 50 aranykapcsot. A hurkokat párosával, aranykapcsok segítségével erősítették össze. Így lett a Sátor egyetlen egésszé.</verse>
				<verse number="14">Készítettek 11 egyforma, kecskeszőr takarót, hogy azokkal az előző, belső lenvászon sátorlapot befedjék.</verse>
				<verse number="15">Ezek a kecskeszőr takarók egyenként 30 könyök hosszúak és 4 könyök szélesek voltak. Ezek alkották a második réteget, amely a Sátort befedi.</verse>
				<verse number="16">Öt sátorlapot a hosszabb oldaluknál összekapcsoltak egyetlen nagy takaróvá. Majd a maradék 6 sátorlapból is készítettek egy ehhez hasonló nagy takarót.</verse>
				<verse number="17">Ezt a kettőt összeerősítették a végükre varrt, fonálból készült hurkok segítségével. Ötven ilyen hurok volt mind a két takaró szélén, egymással szemben.</verse>
				<verse number="18">Azután készítettek 50 bronzkapcsot. A hurkokat párosával, a bronzkapcsok segítségével összekapcsolták. Így lett a kettő egyetlen sátortakaróvá.</verse>
				<verse number="19">Készítettek ezeken kívül egy harmadik takarót is vörösre festett kosbőrökből, majd azon fölül még egy negyediket legkívülre, kikészített állatbőrökből.</verse>
				<verse number="20">A Szent Sátor oldalai számára sittim fából rácsokat készítették, amelyeket függőlegesen fölállítottak egymás mellé.</verse>
				<verse number="21">Minden rács 10 könyök magas és másfél könyök széles volt.</verse>
				<verse number="22">A két szélükön egy-egy függőleges rúd állt, amelyeket keresztlécek kapcsoltak össze. Minden rács erre a mintára készült.</verse>
				<verse number="23">Húsz rácsot illesztettek egymás mellé, ez lett a Sátor déli oldala.</verse>
				<verse number="24">Minden rácsot két, ezüstből öntött téglára állítottak, amelyekbe a rács két szélső rúdja beleilleszkedett. Tehát a 20 rács alatt összesen 40 ezüsttégla feküdt.</verse>
				<verse number="25">Ugyanígy készítettek az északi oldal számára is 20 rácsot.</verse>
				<verse number="26">Azok is 40 ezüsttéglán álltak: minden rács két ezüsttéglán.</verse>
				<verse number="27">A nyugati oldalt 6 rácsból készítették.</verse>
				<verse number="28">Ezen kívül még 1-1 rácsot állítottak a nyugati oldal két sarkára.</verse>
				<verse number="29">A sarokrácsokat mindkét saroknál összeillesztették a szomszédos rácsokkal, az aljuktól a tetejükig, ahol aranykarika kapcsolta őket össze.</verse>
				<verse number="30">Tehát a nyugati oldalon összesen 8 rács állt, és mindegyik alatt 2-2 ezüst-tégla.</verse>
				<verse number="31">Az északi, déli és a hátsó, vagyis a nyugati oldalon</verse>
				<verse number="32">egyaránt 5-5 ilyen vízszintes reteszrúd rögzítette a rácsokat egymással párhuzamosan.</verse>
				<verse number="33">A hátsó, vagyis a nyugati oldal egész hosszában a középső reteszrúd a rácsokon belül volt.</verse>
				<verse number="34">Arannyal borították be a rácsokat és a retesz-rudakat is. A rácsokon aranykarikák voltak, hogy ezekbe illeszkedjenek a retesz-rudak.</verse>
				<verse number="35">Készítettek kárpitot finom fehér lenvászonból a Szent Sátor belsejébe, amelyet hozzáértő mesterek kerubok figuráival díszítettek; kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonallal.</verse>
				<verse number="36">A kárpitot 4 oszlopra függesztették. Az oszlopok sittim fából készültek, arannyal vonták be őket. Minden oszlop egy-egy ezüst-talpon állt. Az oszlopok tetején aranyhorgok voltak, ezekre akasztották föl a kárpitot.</verse>
				<verse number="37">Az egész Sátor bejáratára készítettek egy függönyt finom fehér lenvászonból. Ezt kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonallal készült hímzésekkel díszítették.</verse>
				<verse number="38">A függönyt 5 oszlop tartotta, a tetejükön lévő aranyhorgok segítségével. Az oszlopokat arannyal burkolták be, és egy-egy bronztéglán álltak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="37">
				<verse number="1">Azután Becalél készített egy ládát sittim fából, amelynek hosszúsága két és fél, szélessége és magassága pedig egyaránt másfél könyök volt.</verse>
				<verse number="2">Beborította kívül-belül színarannyal, és felülre aranyszegélyt készített.</verse>
				<verse number="3">Öntött 4 karikát aranyból, és a láda négy sarkára erősítette azokat. Két karika volt az egyik oldalon, és kettő vele szemben.</verse>
				<verse number="4">Készített két rudat sittim fából, és azokat is bevonta arannyal.</verse>
				<verse number="5">Ezeket beleillesztette a láda oldalain lévő karikákba, hogy azok segítségével a láda hordozható legyen.</verse>
				<verse number="6">A láda fedelét tiszta aranyból készítette. Ennek hossza és szélessége szintén két és fél, illetve másfél könyök volt.</verse>
				<verse number="7">Készített aranyból két kerub-szobrot a fedél két végére aranyból, ötvösmunkával és kovácsolással.</verse>
				<verse number="8">A fedelet és a kerub-szobrokat egyetlen darab aranyból alakította ki.</verse>
				<verse number="9">A kerub-szobrok kiterjesztett szárnyakkal egymás felé fordultak. Arcuk a fedél felé nézett, szárnyaikkal pedig betakarták a fedelet.</verse>
				<verse number="10">Becalél készített egy asztalt sittim fából, amelynek hossza két, szélessége egy, és magassága másfél könyök volt.</verse>
				<verse number="11">Beborította tiszta arannyal, és fölül készített rá körös-körül aranyból egy peremet,</verse>
				<verse number="12">amely a fölső részén egy tenyérnyi széles volt. Erre egy aranyszegélyt helyezett.</verse>
				<verse number="13">Készített 4 öntött aranykarikát, és fölerősítette azokat az asztal lábaira, a négy fölső saroknál,</verse>
				<verse number="14">a kerethez közel. Az aranykarikák tartják a rudakat, amelyekkel hordozzák az asztalt.</verse>
				<verse number="15">Készített két rudat sittim fából, és azokat is beborította arannyal. Ezeket beleillesztette a karikákba, hogy azok segítségével az asztal hordozható legyen.</verse>
				<verse number="16">Készített az asztalhoz színaranyból tálakat, csészéket, kanalakat, kancsókat és kelyheket az italáldozathoz.</verse>
				<verse number="17">Becalél elkészítette a mécstartót is színaranyból, ötvösmunkával. Egyetlen darab aranyból készült az egész, kalapáccsal formálta minden részét az ötvösök mestersége szerint: az alapját, törzsét, oldalágait, gömbjeit és virág-formájú kelyheit.</verse>
				<verse number="18">A mécstartó törzséből jobbra is, balra is 3-3 oldalág indult, vagyis összesen 6 ága volt a törzsén kívül.</verse>
				<verse number="19">Mind a hat oldalágán 3-3 mandulavirág formájú kehely volt, s benne egy-egy gömb, a belőle induló szirmokkal.</verse>
				<verse number="20">A középső törzsén is ugyanilyen kelyhek, gömbök és virágok voltak, de egymás fölött négy rendben.</verse>
				<verse number="21">A törzsön lévő alsó 3 gömb fölött indultak az ágak jobbra és balra. Így indult ki 3 gömbtől összesen hat oldalág.</verse>
				<verse number="22">Az egész mécstartó, ágaival, virágaival, gömbjeivel és minden részével együtt egyetlen darab színaranyból készült, és kalapáccsal formálták ki.</verse>
				<verse number="23">Készített Becalél aranyból 7 olajmécsest, meg a mécsek gondozásához szükséges eszközöket és hamutartókat is.</verse>
				<verse number="24">Az egész mécstartó — a hozzá tartozó eszközökkel együtt — egy talentum színaranyból készült.</verse>
				<verse number="25">Elkészítette Becalél az illatáldozati oltárt is sittim fából, amelynek széle-hossza egy, magassága két könyök volt. Az oltár fölső négy sarkán egy-egy szarv alakú kiemelkedés volt, de az oltárral egy darabból kialakítva.</verse>
				<verse number="26">Az egészet teljesen bevonta tiszta arannyal, és a fölső részén egy körbe futópárkányt alakított ki.</verse>
				<verse number="27">Két átellenes oldalára 2-2 aranykarikát erősített a párkány alatt, az oltár sarka közelében. Ezekbe a karikákba helyezte a rudakat, amelyekkel az egész oltárt hordozni lehetett.</verse>
				<verse number="28">A két rudat is sittim fából készítette, s ezeket is bevonta arannyal.</verse>
				<verse number="29">Elkészítette a felkenetésre szolgáló szent olajat és jó illatú füstölőszert az illatszer-készítők mestersége szerint.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="38">
				<verse number="1">Becalél elkészítette a négyzet alakú égőáldozati oltárt is sittim fából. Ennek széle-hossza 5, a magassága pedig 3 könyök volt.</verse>
				<verse number="2">A négy sarkán egy-egy szarv emelkedett ki, de úgy, hogy az oltár és a szarvai egy darabból készültek. Az egész oltárt bronzlemezzel borította Becalél.</verse>
				<verse number="3">Készített hozzá mindenféle használati eszközt is bronzból: edényeket, lapátokat, csészéket, villákat és parázs-serpenyőket.</verse>
				<verse number="4">Készített egy bronzrostélyt, amelynek négy sarkán egy-egy vastag bronzkarika volt, hogy a hordozásra szolgáló rudakat abba illesszék.</verse>
				<verse number="5">A rácsot az oltár belsejébe helyezte, hogy az félmagasságban helyezkedjen el.</verse>
				<verse number="6">Az oltár hordozásához szolgáló sittim fa rudakat is bevonta bronzzal.</verse>
				<verse number="7">A rudakat az oltár két átellenes oldalán lévő karikákba illesztette, így lehetett hordozni az oltárt. Az oltár alul-fölül nyitott volt, a fala pedig deszkákból készült.</verse>
				<verse number="8">Elkészítette a mosdómedencét és az állványt is bronzból. Ehhez a bronzot azok az asszonyok ajándékozták, akik a Találkozás Sátorának bejáratánál szolgáltak: a saját bronztükreiket adták oda.</verse>
				<verse number="9">Azután elkészítette Becalél a Szent Sátort körülvevő udvar kerítését finom fehér lenvászonból. A déli oldalon a kerítés 100 könyök hosszú volt,</verse>
				<verse number="10">és 20 oszlop tartotta. Minden oszlop egy-egy bronztalpon állt. Az oszlopok tetején lévő horgok ezüstből készültek, és az összekötő rudakat is ezüsttel borították.</verse>
				<verse number="11">Az északi oldal ugyanígy készült: 100 könyök hosszú volt, és 20 oszlop tartotta, amelyek bronztalpakon álltak. Ugyanolyanok voltak a horgok és az összekötő rudak is.</verse>
				<verse number="12">A rövidebb nyugati oldal hossza 50 könyök volt, 10 oszloppal, egyébként ugyanolyan volt, mint a hosszú oldalak.</verse>
				<verse number="13">A keleti oldalon szintén 50 könyök volt az udvar szélessége.</verse>
				<verse number="14">Ennek az oldalnak a közepén volt a bejárat, és mellette jobbról-balról folytatódott a kerítés 15-15 könyök hosszúságban,</verse>
				<verse number="15">3-3 oszloppal, amelyek szintén bronztalpakon álltak.</verse>
				<verse number="16">Az udvar kerítését körös-körül finom fehér lenvászonból készült függöny alkotta.</verse>
				<verse number="17">Az udvar minden egyes oszlopának talpa bronzból készült, az oszlopfőket azonban ezüsttel borították be. Az oszlopokat a tetejükön körös-körül ezüsttel borított rudak kapcsolták össze.</verse>
				<verse number="18">A keleti oldalon középen készült az udvar bejárata, amelyet függöny takart 20 könyök hosszúságban. A bejárat magassága ugyanúgy 5 könyöknyi volt, mint a kerítés magassága. A függöny finom fehér lenvászonból készült, amelynek díszítéséhez kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonalat használtak.</verse>
				<verse number="19">A függönyt 4 oszlop tartotta, amelyek egy-egy bronztalpon álltak. Az oszlopfőket ezüsttel borították, és ezüstből készültek a függönyt tartó huzalok és horgok is.</verse>
				<verse number="20">A Szent Sátor és a kerítés tartócövekei mind bronzból készültek.</verse>
				<verse number="21">Mózes megparancsolta a lévitáknak, hogy vegyenek számba, és jegyezzenek föl mindent, amit a Szent Sátor, vagyis a Szövetség Sátora építéséhez fölhasználtak. Ítámár, Áron főpap fia vezetésével készítették a léviták ezt a leltárt.</verse>
				<verse number="22">A Júda törzséből való Becalél (aki Húr fiának, Úrinak volt a fia) mindent úgy készített el, ahogyan az Örökkévaló azt Mózesnek megparancsolta.</verse>
				<verse number="23">Segített Becalélnek a Dán törzséből való Oholíáb, Ahíszámák fia, aki kiválóan értett a tervezéshez és kivitelezéshez is. Mestere volt a famunkáknak, szövésnek és hímzésnek. Értett a finom lenvásznak készítéséhez, és a kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonállal való szövéshez és hímzéshez.</verse>
				<verse number="24">A szent hely építése során fölhasznált aranyat teljes egészében Izráel népe gyűjtötte össze ajándékul. Ennek mennyisége 29 talentum és 730 sékel volt, a szent mérték szerint.</verse>
				<verse number="25">Az ezüst teljes mennyisége, amelyet összegyűjtöttek, amikor a népet megszámolták, 100 talentum és 1 775 sékel volt, a szent sékel szerint.</verse>
				<verse number="26">Minden 20 éves és annál idősebb férfit számba kellett venni Izráel népében. A népszámlálás eredménye szerint 603 550 férfit számoltak össze. Mindegyiküknek 1-1 beka, vagyis fél sékel ezüstöt kellett fizetniük, a szent sékel szerint.</verse>
				<verse number="27">Ebből az ezüstből 100 talentumot arra használtak, hogy elkészítsék az ezüst-téglákat. Ezekre állították fel a Szent Sátor oldalának és az udvar kerítésének rácsait, meg a szentély belsejében lévő kárpit oszlopait. Összesen 100 ezüst talpat készítettek, s mindegyikhez 1 talentum ezüstöt használtak föl.</verse>
				<verse number="28">A fennmaradó 1 775 sékel ezüstből készítették az oszlopfők ezüstborítását, az udvar kerítésének oszlopaihoz, meg a kerítés függönyének ezüsthorgait és huzalait.</verse>
				<verse number="29">Az összegyűjtött bronz teljes mennyisége 70 talentum és 2 400 sékel volt.</verse>
				<verse number="30">Ebből készítették a Szent Sátor bejárati oszlopainak talpait, az égőáldozati oltár borítását, rostélyát és eszközeit,</verse>
				<verse number="31">az udvar kerítésének deszkáihoz a talpakat, az udvar bejáratának oszlopaihoz a talpakat, a Szent Sátor cövekeit és az udvar kerítésének a cövekeit.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="39">
				<verse number="1">Becalél és társai elkészítették azokat a ruhákat — kék, bíborpiros és skarlátvörös fonalak felhasználásával — amelyeket a papoknak a szent helyen való szolgálatuk során viselniük kell, és Áron főpap ruháit is. Pontosan úgy, ahogy az Örökkévaló Mózesnek meghagyta.</verse>
				<verse number="2">Elkészítették az efódot finom, fehér lenvászonból, amelyre kék, bíborpiros, skarlátvörös és aranyfonallal készítették a hímzéseket.</verse>
				<verse number="3">Az aranyat előbb vékony lemezzé kalapálták, majd keskeny csíkokra vágták, amelyekből fonalat sodortak. Így nyerték az arany hímzőfonalat, amelyet a kék, bíborpiros és skarlátvörös fonállal együtt a minták hímzéséhez használtak.</verse>
				<verse number="4">Az efód két darabját a két vállpánttal kapcsolták össze.</verse>
				<verse number="5">Az efód öve is ugyanazokból az anyagokból készült, mint maga az efód, ahogyan azt az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta.</verse>
				<verse number="6">Elkészítették a két, csiszolt ónix-követ, és rájuk vésték Izráel 12 fiának nevét, ahogyan a pecsétgyűrűk drágakövét szokás kivésni. Majd mindkettőt aranyba foglalták,</verse>
				<verse number="7">az efód vállpántjaira erősítették, hogy emlékeztessenek Izráel népére, ahogy azt az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta.</verse>
				<verse number="8">Elkészítették a hósent is művészi munkával, ugyanazokból az anyagokból, mint az efódot: finom, fehér lenvászonból, és arany, kék, bíborpiros és skarlátvörös fonalból.</verse>
				<verse number="9">Négyzet alakú volt: széle-hossza egy-egy arasznyi. Két rétegű volt, és fölül nyitott, mint egy zseb.</verse>
				<verse number="10">A külsején 12 drágakövet helyeztek el 4 sorban. Az első sor: rubin, topáz, smaragd.</verse>
				<verse number="11">A második sor: gránát, lápisz lazuli, gyémánt.</verse>
				<verse number="12">A harmadik: cirkon, achát, ametiszt.</verse>
				<verse number="13">A negyedik: krizolit, ónix, jáspis. Mindegyik drágakövet aranyba foglalták.</verse>
				<verse number="14">A drágakövekre rávésték Izráel 12 fiának nevét: minden kőre egyet-egyet. Úgy vésték rá a kövekre a 12 törzs nevét, ahogyan a pecsétgyűrűk kövét szokás kivésni.</verse>
				<verse number="15">Készítettek színaranyból zsinór formájú fonott láncokat a hósen rögzítéséhez.</verse>
				<verse number="16">A hósen fölső két sarkára egy-egy aranyfoglalatot készítettek, s ezekbe egy-egy aranykarikát illesztettek.</verse>
				<verse number="17">Ezekhez rögzítették az aranyzsinórok egyik végét.</verse>
				<verse number="18">A másik végét pedig az efód vállrészén lévő ónix-kövek foglalatához rögzítették úgy, hogy a hósen az efód fölött helyezkedett el.</verse>
				<verse number="19">Ilyen aranykarikákat illesztettek a hósen alsó két sarkán is, a belső szegélyére, az efódhoz közel.</verse>
				<verse number="20">Az efód vállpántjának alsó részére is készítettek két aranykarikát, közel az övhöz.</verse>
				<verse number="21">A hósen alsó sarkán lévő karikákat kék zsinórral erősítették az efódon lévő karikákhoz. Így rögzítették a hósent a pap mellén az efód öve fölött, hogy az a helyén maradjon, ahogy az Örökkévaló Mózesnek meghagyta.</verse>
				<verse number="22">Elkészítették kék színű vászonból a felsőruhát is, amelyet a pap az efód alatt visel.</verse>
				<verse number="23">A közepén kerek kivágás készült a fej számára. A kivágás szegélyét hímzéssel erősítették meg, hogy be ne szakadjon.</verse>
				<verse number="24">A kék ruha alsó szegélyére gránátalmákat hímeztek kék, bíborpiros, skarlátvörös és fehér lenfonállal.</verse>
				<verse number="25">Azután készítettek csengettyűket színaranyból. Két hímzett gránátalma közé egy-egy aranycsengettyűt erősítettek a ruha alsó szegélyén körös-körül.</verse>
				<verse number="26">Ezt a ruhát kellett a főpapnak viselnie, amikor a szent helyen szolgált, ahogy azt az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta.</verse>
				<verse number="27">Áron és fiai számára készítettek hosszú ingeket finom lenvászonból.</verse>
				<verse number="28">Ugyanebből a vászonból készítették a turbánt, az inghez tartozó övet és az alsóneműt is.</verse>
				<verse number="29">Az inghez tartozó öv is ebből az anyagból készült, de kék, bíborpiros, skarlátvörös fonallal hímezve, ahogy azt az Örökkévaló Mózesnek meghagyta.</verse>
				<verse number="30">Készítettek egy színarany homlokpántot is, amelyre ezt a feliratot vésték, úgy, ahogyan a pecsétgyűrűkre szokták: az örökkévalónak szentelve.</verse>
				<verse number="31">A pántot kék fonállal erősítették a turbán elejére, úgy, ahogyan az Örökkévaló Mózesnek meghagyta.</verse>
				<verse number="32">Így tehát befejezték a Szent Sátor minden részének munkálatait. Becalél és társai mindent úgy készítettek el, ahogy az Örökkévaló Mózesnek meghagyta.</verse>
				<verse number="33">Azután megmutatták Mózesnek a Szent Sátor összes alkotórészét és felszerelését: a belső takarókat; az oldalfalak rácsait, kapcsait, reteszeit; az oszlopokat; az oszlopok és rácsok talpait;</verse>
				<verse number="34">a vörösre festett kosbőr-takarót, a kikészített állatbőrökből készült takarót; a kárpitot és a függönyt;</verse>
				<verse number="35">a Szövetségládát, annak fedelét és rúdjait;</verse>
				<verse number="36">a szent kenyerek asztalát, eszközeit és a szent kenyereket;</verse>
				<verse number="37">az arany mécstartót, annak eszközeit, mécseseit és a hozzá való olajat;</verse>
				<verse number="38">az arany illatáldozati oltárt; a felkenetés olaját és a jó illatú füstölőszert; a Sátor bejárati függönyét;</verse>
				<verse number="39">a bronz égőáldozati oltárt, annak bronzrostélyát, rúdjait és eszközeit; a mosdómedencét és annak állványát;</verse>
				<verse number="40">az udvar kerítésének függönyeit, oszlopait és az oszlopok talpait; az udvar bejáratának függönyét és annak köteleit és cövekeit. Mindent megmutattak Mózesnek, ami a Szent Sátorhoz (a Találkozás Sátorához), és az abban végzendő szolgálathoz szükséges.</verse>
				<verse number="41">Azután megmutatták a papi ruhákat, amelyeket a szent helyen való szolgálathoz készítettek: Áron szent főpapi ruháját és Áron fiainak papi ruháit.</verse>
				<verse number="42">Becalél és társai mindent úgy készítettek el, ahogy az Örökkévaló azt Mózesnek meghagyta.</verse>
				<verse number="43">Mózes gondosan megvizsgálta az elkészült tárgyakat, és megállapította, hogy valóban mindent arra a mintára készítettek, amelyet az Örökkévaló mutatott, illetve parancsolt. Ezután Mózes megáldotta őket.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="40">
				<verse number="1">Ezután az Örökkévaló szólt Mózeshez:</verse>
				<verse number="2">„Az első hónap első napján állítsd föl a Szent Sátrat, vagyis a Találkozás Sátorát!</verse>
				<verse number="3">Helyezd el benne a Szövetségládát, majd akaszd elé a kárpitot, hogy eltakarja.</verse>
				<verse number="4">Helyezd el a szent kenyerek asztalát, és tedd rá mindazt, ami oda tartozik. Tedd a helyére az arany mécstartót, helyezd rá a mécseseket.</verse>
				<verse number="5">Tedd a helyére az arany illatáldozati oltárt, a kárpit elé, a Szövetségládával szemben. Tedd a helyére a Sátor bejárati függönyét.</verse>
				<verse number="6">Helyezd el az égőáldozati oltárt a Sátor bejárata elé,</verse>
				<verse number="7">majd a mosdómedencét is az oltár és a Sátor közé. Töltsd meg a mosdómedencét vízzel.</verse>
				<verse number="8">Állítsd föl az udvar kerítését, majd tedd a helyére az udvar bejáratának függönyét.</verse>
				<verse number="9">Ezután vedd a fölkenetés szent olaját, és kenj meg vele mindent, amit eddig fölállítottál és elrendeztél. Így szenteld föl a Szent Sátrat és minden fölszerelését, hogy szent legyen.</verse>
				<verse number="10">Az égőáldozati oltárt és annak minden eszközét is kend meg a felkenetés olajával. Így szenteld meg, hogy egészen szent legyen.</verse>
				<verse number="11">A mosdómedencét és annak állványát is kend meg, így szenteld föl azt is.</verse>
				<verse number="12">Azután vezesd Áront és a fiait a Találkozás Sátorának bejárata elé, és mosd le őket vízzel.</verse>
				<verse number="13">Öltöztesd föl Áront a szent főpapi ruhákba, majd kend föl őt — így szenteld föl főpappá, hogy szolgálhasson nekem ebben a tisztségben.</verse>
				<verse number="14">Azután hozd oda a fiait, és add rájuk a hosszú lenvászon inget,</verse>
				<verse number="15">majd őket is kend meg a szent olajjal, mint az apjukat, Áront, hogy ők is papjaim legyenek. Ez a felkenetés örökre papjaimmá teszi őket és utódaikat, nemzedékről nemzedékre.”</verse>
				<verse number="16">Mózes mindent úgy tett, ahogyan az Örökkévaló parancsolta.</verse>
				<verse number="17">Az Egyiptomból való kivonulástól számított második év első hónapjának első napján fölállították a Szent Sátrat.</verse>
				<verse number="18">Mózes először magát a Sátrat állította fel. Lefektette az oldalrácsok ezüst-talpait, majd azokra fölállította a rácsokat, helyükre illesztette a reteszeket, és felállította az oszlopokat is.</verse>
				<verse number="19">Kifeszítette a sátorlapokat és a takarókat, amelyek a Sátrat befedték — úgy, ahogyan az Örökkévaló parancsolta.</verse>
				<verse number="20">A két kőtáblát elhelyezte a Szövetségládában, és a fedelet is rátette. A hordozó-rudakat a helyükre illesztette,</verse>
				<verse number="21">majd a Szövetségládát elhelyezte a Sátorban, és eléje akasztotta a kárpitot, hogy eltakarja — úgy, ahogyan az Örökkévaló parancsolta.</verse>
				<verse number="22">A szent kenyerek asztalát is elhelyezte a Sátorban, a kárpiton kívül, a szentély északi oldalán.</verse>
				<verse number="23">Rátette a szent kenyereket, az Örökkévaló elé — úgy, ahogyan ő parancsolta.</verse>
				<verse number="24">Az arany mécstartót is a Sátorban, a szentélyben helyezte el, annak déli oldalára, az asztallal szemben.</verse>
				<verse number="25">A mécseseket föltette a mécstartóra, az Örökkévaló elé — úgy, ahogyan ő parancsolta.</verse>
				<verse number="26">Az arany illatáldozati oltárt is elhelyezte a Sátorban, a kárpit elé.</verse>
				<verse number="27">Ezen az oltáron Mózes jó illatú áldozatot mutatott be az Örökkévalónak — úgy, ahogyan ő parancsolta.</verse>
				<verse number="28">Azután a Sátor bejárata elé akasztotta a függönyt.</verse>
				<verse number="29">Elhelyezte az égőáldozati oltárt a Sátor bejárata elé, majd égő- és ételáldozatot mutatott be rajta az Örökkévalónak — úgy, ahogyan ő parancsolta.</verse>
				<verse number="30">Felállította a mosdómedencét is az oltár és a Sátor közé, és megtöltötte vízzel a mosakodáshoz.</verse>
				<verse number="31">Mózes, Áron, és Áron fiai ebben mosták meg kezüket és lábukat.</verse>
				<verse number="32">Minden alkalommal megmosakodtak, mielőtt bementek a Szent Sátorba, vagy az égőáldozati oltárhoz léptek — úgy, ahogyan az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.</verse>
				<verse number="33">Fölállította az udvar kerítését, amely a Sátrat és az oltárt körülvette. Végül felakasztotta az udvar bejáratára a függönyt. Ezzel Mózes befejezte a Szent Sátor fölállításának munkáját.</verse>
				<verse number="34">Ezután a felhő betakarta a Találkozás Sátorát, és az Örökkévaló dicsősége betöltötte a Szent Sátort.</verse>
				<verse number="35">Még Mózes sem tudott bemenni a Találkozás Sátorába, mert a felhő nyugodott azon; és az Örökkévaló dicsősége betöltötte a Szent Sátort.</verse>
				<verse number="36">Valahányszor fölszállt a felhő a Szent Sátorról, Izráel tábora útnak indult.</verse>
				<verse number="37">De ha a felhő nem szállt fel, nem mozdultak ők sem. Mindaddig egy helyben maradtak, amíg a felhő fel nem szállt.</verse>
				<verse number="38">Mert nappal az Örökkévaló felhője nyugodott a Szent Sátoron, éjjel pedig tűz világított a felhőben. Izráel egész népe látta ezt nap mint nap, vándorlásuk egész ideje alatt.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="3">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólította Mózest a Találkozás Sátorából, és így szólt hozzá:</verse>
				<verse number="2">„Ezt mondd Izráel népének: Amikor közületek valaki áldozatot hoz az Örökkévalónak, az áldozatra szánt állat a következők egyike lehet: szarvasmarha, juh, vagy kecske.</verse>
				<verse number="3">Ha szarvasmarhát hoz égőáldozatul, akkor az csakis ép és egészséges bika legyen. Vezesse a bikát a Találkozás Sátorának bejáratához, hogy az Örökkévaló elfogadja azt áldozatul.</verse>
				<verse number="4">Azután tegye a kezét az állat fejére, amelyet az Örökkévaló így elfogad égőáldozatul, hogy engesztelést szerezzen annak az embernek, aki hozta.</verse>
				<verse number="5">Ezután vágják le a bikát ott, az Örökkévaló előtt. Az Áron rendjéből való papok pedig mutassák be áldozatul a vért az oltáron, amely a Találkozás Sátora előtt van: hintsék a vért körös-körül az oltár négy oldalára.</verse>
				<verse number="6">Nyúzzák meg az állatot, és vágják részeire.</verse>
				<verse number="7">Ezalatt az Áron rendjéből való papok gyújtsanak tüzet az oltáron, majd helyezzék el ezeket a részeket — a fejet és a hájat is — az égő fára.</verse>
				<verse number="8"></verse>
				<verse number="9">A beleket és a lábszárakat azonban előbb vízben mossák meg. Azután a pap égesse el az oltáron az egész állatot. Égőáldozat ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.</verse>
				<verse number="10">Ha valaki juhot, vagy kecskét hoz égőáldozatul az Örökkévalónak, akkor az csakis ép és egészséges kos, vagy bak legyen.</verse>
				<verse number="11">Az oltár északi oldalánál vágják le az áldozati állatot az Örökkévaló előtt. Az Áron rendjéből való papok hintsék a vért körös-körül az oltár négy oldalára.</verse>
				<verse number="12">Az állat testét vágják részeire, és tegyék külön a fejét és a hájat. Majd helyezzék el ezeket a részeket — a fejet és a hájat is — az égő fára.</verse>
				<verse number="13">A beleket és a lábszárakat azonban előbb vízben mossák meg. Azután a pap égesse el az oltáron az egész állatot. Égőáldozat ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.</verse>
				<verse number="14">Ha valaki madarat hoz égőáldozatul az Örökkévalónak, akkor az gerle, vagy galambfióka legyen.</verse>
				<verse number="15">A pap vigye az oltárhoz, tekerje ki a nyakát, majd égesse el az oltár tüzén. Előbb azonban a vérét folyassa ki az oltár falára,</verse>
				<verse number="16">a begyét meg a farokrészét pedig mindenestül távolítsa el, és dobja az oltár keleti oldalán a hamu helyére.</verse>
				<verse number="17">A madarat a szárnyainál fogva hasítsa fel, de ne vágja szét két darabra. A pap égesse el a madarat egészen a tűzben, az oltáron égő fa lángjában. Égőáldozat ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Amikor valaki lisztáldozatot hoz az Örökkévalónak, akkor a legfinomabb lisztből hozzon, öntsön rá olívaolajat és tegyen rá tömjént.</verse>
				<verse number="2">Azután vigye az Áron rendjéből való papokhoz. A pap vegyen ki a lisztből és az olajból egy maroknyit, de úgy, hogy az összes tömjén a kivett részben legyen. Ezt a maroknyi részt — amely az egész áldozatot jelképezi — égesse el az oltár tüzén. Kedves illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.</verse>
				<verse number="3">Ami pedig megmarad belőle, az legyen Ároné és a papoké, mivel ez a legszentebb rész, hiszen az Örökkévalónak fölajánlott ajándékból való.</verse>
				<verse number="4">Amikor kemencében sült ételekből hozol áldozatot az Örökkévalónak, akkor a legfinomabb lisztből készíts olívaolajjal gyúrt kovász nélküli lepényeket, vagy olívaolajjal megkent lángosokat.</verse>
				<verse number="5">Ha sütőlapon készíted el áldozatul a lepényeket, akkor is a legfinomabb lisztből készítsd, olívaolajjal gyúrd meg, de ne legyen benne kovász.</verse>
				<verse number="6">Miután megsült, törd darabokra, és önts rá olívaolajat. Lisztáldozat ez.</verse>
				<verse number="7">Ha edényben készíted el, akkor is a legfinomabb lisztből készítsd, olívaolajjal gyúrd meg, de ne legyen benne kovász.</verse>
				<verse number="8">Az így elkészített áldozatot vidd az Örökkévaló elé, és add oda a papnak, ő pedig vigye az oltárhoz.</verse>
				<verse number="9">A pap vegyen ki belőle egy részt — amely az egész áldozatot jelképezi —, és égesse el az oltár tüzén. Kedves illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.</verse>
				<verse number="10">Ami pedig megmarad belőle, az legyen Ároné és a papoké, mivel ez a legszentebb rész, hiszen az Örökkévalónak fölajánlott ajándékból való.</verse>
				<verse number="11">Minden lisztáldozat, amit az Örökkévalónak áldozol, kovász és élesztő nélkül készüljön, mivel ami kovászt, élesztőt, vagy mézet tartalmaz, az nem kerülhet az oltárra ajándékul.</verse>
				<verse number="12">Bár amikor az első termésből hozol az Örökkévalónak áldozatot, akkor hozhatsz olyan dolgokat is, amelyekben van kovász, élesztő, vagy méz, de ezek nem kerülhetnek föl az oltárra kedves illatú ajándékként.</verse>
				<verse number="13">Minden lisztáldozatodat sózd meg, mielőtt fölviszed az Örökkévalónak. Ne hiányozzon a só egyetlen lisztáldozatról sem, mert a só Istened szövetségét jelképezi, ezért minden áldozatodat sóval mutasd be.</verse>
				<verse number="14">Amikor az első termésből mutatsz be áldozatot az Örökkévalónak, az első kalászokból kipergetett gabonából készíts tűzön pörkölt gabonadarát.</verse>
				<verse number="15">Önts rá olívaolajat és tegyél rá tömjént. Gabonaáldozat ez.</verse>
				<verse number="16">A pap égesse el annak egy részét — egy maroknyi gabonadarát, olívaolajat és az összes tömjént. Ajándék ez az Örökkévalónak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Amikor valaki szarvasmarhát akar hálaáldozatként hozni az Örökkévalónak, akkor az áldozatra szánt állat lehet bika, vagy tehén, de feltétlenül ép és egészséges legyen.</verse>
				<verse number="2">Vezesse az állatot a Találkozás Sátorának bejáratához, azután tegye kezét az áldozat fejére, majd vágják le azt. Az Áron rendjéből való papok pedig hintsék az áldozat vérét körös-körül az oltár négy oldalára.</verse>
				<verse number="3">Az áldozati állat egy részét a papok vigyék az Örökkévalónak ajándékul: a belső szerveken lévő zsíros részeket,</verse>
				<verse number="4">a két vesét, a rajtuk lévő zsírral együtt, és a máj zsíros részét.</verse>
				<verse number="5">Ezeket az Áron rendjéből való papok égessék el az oltár tüzén az égőáldozattal együtt. Kedves illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.</verse>
				<verse number="6">Ha valaki juhot, vagy kecskét akar hálaáldozatként hozni az Örökkévalónak, akkor az áldozatra szánt állat lehet hím, vagy nőstény, de feltétlenül ép és egészséges legyen.</verse>
				<verse number="7">Ha juhot áldoz, vezesse az állatot az Örökkévaló elé.</verse>
				<verse number="8">Tegye a kezét az áldozat fejére, majd vágja le azt a Találkozás Sátora előtt. Az Áron rendjéből való papok pedig hintsék az áldozat vérét körös-körül az oltár négy oldalára.</verse>
				<verse number="9">Az áldozati állat egy részét a papok vigyék az Örökkévalónak ajándékul: a belső zsíros részeit és az egész zsíros farkát, amelyet a farokcsigolyánál vágjanak le,</verse>
				<verse number="10">azután a két vesét, a rajtuk lévő zsírral együtt, és a máj zsíros részét.</verse>
				<verse number="11">Ezeket a pap égesse el az oltár tüzén. Ajándék ez az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="12">Ha kecskét áldoz, vezesse az állatot az Örökkévaló elé.</verse>
				<verse number="13">Tegye a kezét az áldozat fejére, majd vágja le azt a Találkozás Sátora előtt. Az Áron rendjéből való papok pedig öntsék az áldozat vérét körös-körül az oltár négy oldalára.</verse>
				<verse number="14">Az áldozati állat egy részét a papok vigyék az Örökkévalónak tűzáldozatul: a belső zsíros részeit,</verse>
				<verse number="15">a két vesét, a rajtuk lévő zsírral együtt, és a máj zsíros részét.</verse>
				<verse number="16">Ezeket a pap égesse el az oltár tüzén. Kedves illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad. Az áldozati állatok zsíros részei különleges áldozatként mind az Örökkévalót illetik meg, ezért</verse>
				<verse number="17">soha ne egyétek meg az állatok zsíros részét, se a vérét semmilyen formában! Nemzedékről nemzedékre örökké érvényes rendelkezés ez számotokra, minden lakóhelyeteken.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Az Örökkévaló így szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="2">„Ezt mondd Izráel népének: Ha valaki nem szándékosan vétkezik az Örökkévalónak valamely parancsa ellen, és bármi olyat tesz, amit nem szabadna, akkor így kell eljárnia:</verse>
				<verse number="3">Ha egy fölkent pap vétkezik, és emiatt az egész nép vétkessé válik, akkor a pap hozzon az Örökkévalónak vétekáldozatul egy ép és egészséges bikát.</verse>
				<verse number="4">Vezesse az állatot az Örökkévaló elé, a Találkozás Sátorának bejáratához, azután tegye a kezét az áldozat fejére, majd vágják le a bikát az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="5">A fölkent pap vigyen be a vérből a Találkozás Sátorába,</verse>
				<verse number="6">majd mártsa ujját a vérbe, és hintse a vért hétszer az Örökkévaló előtt a Szentek Szentjének kárpitja felé.</verse>
				<verse number="7">Azután kenje meg a vérrel az illatáldozati oltár szarvait, amely az Örökkévaló előtt van, a Találkozás Sátorában. Ami pedig a vérből megmarad, azt öntse a Találkozás Sátora előtt lévő égőáldozati oltár tövére.</verse>
				<verse number="8">Majd a pap válassza külön az áldozati állatból az összes kövér részt: a belső szerveken lévő zsíros részeket,</verse>
				<verse number="9">a két vesét, a rajtuk lévő zsírral együtt, és a máj zsíros részét —</verse>
				<verse number="10">éppen úgy, mint a hálaáldozati bikánál. Ezeket a kövér részeket a pap égesse el az égőáldozati oltár tüzén.</verse>
				<verse number="11">A bika testének többi részét: bőrét, húsát, fejét, lábszárait, megmaradt belső részeit és ganéját — szóval mindazt, ami még megmaradt belőle, a pap vigye ki a táborból egy rituálisan tiszta helyre. Arra a helyre vigye, ahová a hamut szokták kivinni, és égesse el azokat teljesen egy meggyújtott farakáson.</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">Előfordulhat, hogy Izráel népének egész közössége vétkezik, de nem szándékosan. Olyat tesznek, amivel áthágják az Örökkévaló parancsát, de a közösség nem veszi észre, hogy amit tett, az vétek.</verse>
				<verse number="14">Ha azonban később fölismerik, hogy vétkeztek, akkor a közösség hozzon az Örökkévalónak vétekáldozatul egy bikaborjút. Vezessék az állatot a Találkozás Sátora elé.</verse>
				<verse number="15">Azután a közösség vezetői tegyék a kezüket az áldozat fejére az Örökkévaló előtt, majd vágják le a bikaborjút az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="16">A fölkent pap vigyen be a vérből a Találkozás Sátorába,</verse>
				<verse number="17">majd mártsa ujját a vérbe, és hintse a vért hétszer az Örökkévaló előtt a Szentek Szentjének kárpitja felé.</verse>
				<verse number="18">Azután kenje meg a vérrel az illatáldozati oltár szarvait, amely az Örökkévaló előtt van, a Találkozás Sátorában. Ami pedig a vérből megmarad, azt öntse a Találkozás Sátora előtt lévő égőáldozati oltár tövére.</verse>
				<verse number="19">Majd a pap válassza külön az áldozati állatból az összes kövér részt, és égesse el azokat az oltár tüzén.</verse>
				<verse number="20">Éppen úgy tegyen mindent, mint a vétekáldozati bikánál. Így tisztítsa meg a pap a szent helyet, és az Örökkévaló megbocsát népének.</verse>
				<verse number="21">A bika testének többi részét a pap vigye ki a táborból és égesse el, ahogyan az előbbi esetben történt. Ez a közösség vétekáldozata.</verse>
				<verse number="22">Előfordulhat, hogy a fejedelem vétkezik, de nem szándékosan, és valami olyat tesz, amit Istene, az Örökkévaló megtiltott.</verse>
				<verse number="23">Amikor azonban tudtára adják, hogy vétkezett, hozzon az Örökkévalónak vétekáldozatul egy ép és egészséges kecskebakot.</verse>
				<verse number="24">Tegye a kezét a bak fejére, és vágják le azt az Örökkévaló előtt, azon a helyen, ahol az égőáldozatokat szokták levágni. Vétekáldozat ez.</verse>
				<verse number="25">A pap vegyen a vétekáldozat véréből, és az ujjával kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a vér maradékát pedig öntse az oltár tövéhez.</verse>
				<verse number="26">Az áldozati állat belső részeiből az összes kövéret égesse el a pap az oltár tüzén, ugyanúgy, mint a hálaáldozatnál. Így tisztítsa meg a szent helyet a pap a fejedelem vétkétől, és az Örökkévaló megbocsát a fejedelemnek.</verse>
				<verse number="27">Előfordulhat, hogy valaki a nép közül vétkezik, de nem szándékosan, és valami olyat tesz, amit Istene, az Örökkévaló megtiltott.</verse>
				<verse number="28">Amikor azonban tudtára adják, hogy vétkezett, hozzon az Örökkévalónak vétekáldozatul egy ép és egészséges nőstény kecskét.</verse>
				<verse number="29">Tegye a kezét a vétekáldozati kecske fejére, és vágja le azt az Örökkévaló előtt, azon a helyen, ahol az égőáldozatokat szokták levágni.</verse>
				<verse number="30">A pap vegyen a vétekáldozat véréből, és az ujjával kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a vér maradékát pedig öntse az oltár tövéhez.</verse>
				<verse number="31">Az áldozati állat belső részeiből — ugyanúgy, mint a hálaáldozatnál — az összes kövéret válassza külön, és égesse el a pap az oltár tüzén kedves illatú ajándékként, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad. Így tisztítsa meg a szent helyet a pap az illető vétkétől, és az Örökkévaló megbocsát a vétkesnek.</verse>
				<verse number="32">Ha juhot hoz az Örökkévalónak vétekáldozatul, akkor ép és egészséges nőstény juh legyen az.</verse>
				<verse number="33">Tegye a kezét a vétekáldozati bárány fejére, és vágja le azt az Örökkévaló előtt, azon a helyen, ahol az égőáldozatokat szokták levágni.</verse>
				<verse number="34">A pap vegyen a vétekáldozat véréből, és az ujjával kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a vér maradékát pedig öntse az oltár tövéhez.</verse>
				<verse number="35">Az áldozati állat belső részeiből — ugyanúgy, mint a hálaáldozati báránynál — az összes kövéret válassza külön, és égesse el a pap az oltár tüzén az Örökkévalónak a többi ajándékkal együtt. Így tisztítsa meg a szent helyet a pap az illető vétkétől, és az Örökkévaló megbocsát a vétkesnek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Vétekáldozatra van szükség a következő esetekben: Ha valakit tanúskodásra szólítanak fel, és megesküszik, hogy az igazat fogja mondani, azonban mégsem tanúskodik arról, amit látott vagy hallott, akkor vétkessé lesz.</verse>
				<verse number="2">Ha valaki véletlenül hozzáér valamilyen rituálisan tisztátalan dologhoz, például egy elhullott állat teteméhez, akkor az illető vétkessé és tisztátalanná lesz, még ha nem is vette észre.</verse>
				<verse number="3">Ha valaki véletlenül hozzáér bármilyen emberi eredetű tisztátalan dologhoz, még ha nem is vette észre, akkor az illető tisztátalanná lesz. De vétkesnek számít, amikor fölismeri, hogy vétkezett.</verse>
				<verse number="4">Ha valaki meggondolatlanul esküt tesz — akármi is legyen az, amit elhamarkodottan esküvel ígér, jó vagy rossz —, de elfelejtkezik ígérete teljesítéséről, akkor vétkesnek számít, amint fölismeri, hogy vétkezett.</verse>
				<verse number="5">Ha tehát valaki vétkezik ezekben, nyilvánosan vallja meg bűnét, amelyet elkövetett.</verse>
				<verse number="6">Azután vigyen az Örökkévalónak vétekáldozatul bűnéért egy nőstény kecskét, vagy juhot, amelyet a pap áldozzon föl. Így tisztítsa meg a szent helyet a pap az illető vétkétől.</verse>
				<verse number="7">Ha a vétkes túl szegény ahhoz, hogy kecskét, vagy juhot áldozzon, akkor vétkéért vigyen az Örökkévalónak két gerlét vagy két galambfiókát: az egyiket jóvátételi áldozatul, a másikat égőáldozatul.</verse>
				<verse number="8">Vigye a madarakat a paphoz, aki áldozza föl az elsőt vétekáldozatul: tekerje ki a madár nyakát, de ne válassza le a fejet a testről,</verse>
				<verse number="9">majd a vérből hintsen az oltár oldalára, a vér maradékát pedig öntse az oltár tövéhez. Vétekáldozat ez.</verse>
				<verse number="10">A pap áldozza föl másik madarat égőáldozatként az előírás szerint. Így tisztítsa meg a szent helyet a pap az illető vétkétől, és az Örökkévaló megbocsát a vétkesnek.</verse>
				<verse number="11">Ha a vétkes nem tud két gerlét vagy galambfiókát áldozni, akkor vigyen az Örökkévalónak bűnéért egy tized éfá lisztet, a legjobb fajtából. De ne öntsön rá olajat, és tömjént se tegyen rá, mert vétekáldozat ez.</verse>
				<verse number="12">Vigye a lisztet a paphoz, aki vegyen ki abból egy marékkal — amely az egész áldozatot jelképezi —, és égesse el azt az oltár tüzén, az Örökkévalónak szánt egyéb ajándékokkal együtt. Vétekáldozat ez.</verse>
				<verse number="13">Így tisztítsa meg a szent helyet a pap az illető vétkétől, és az Örökkévaló megbocsát a vétkesnek, aki a felsorolt bűnök valamelyikét elkövette. A maradék liszt legyen a pap része, mint a lisztáldozatnál.”</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló szólt Mózeshez:</verse>
				<verse number="15">„Ha valaki helytelenül bánik az Örökkévalónak szentelt dolgokkal, de nem szándékosan vétkezik, akkor vigyen az Örökkévalónak jóvátételi áldozatként egy ép és egészséges kost, vagy helyette a kos értékének megfelelő ezüstöt, a szent sékel szerint. Jóvátételi áldozat ez.</verse>
				<verse number="16">Amit pedig az illető vétkesen elvett a szent dolgokból, azt adja vissza, pótolja ki, vagy adjon helyette másikat. Azonban ezen felül tegye hozzá még annak az ötödrészét is, majd az egészet vigye a paphoz, és adja át. Ezután a pap szerezzen engesztelést a jóvátételi áldozatként hozott kossal, és az Örökkévaló megbocsát a vétkesnek.</verse>
				<verse number="17">Ha valaki nem szándékosan vétkezik az Örökkévalónak valamely parancsa ellen, és bármi olyat tesz, amit nem szabadna, akkor vétkessé válik, és viselnie kell vétke következményeit.</verse>
				<verse number="18">Ezért vigyen az Örökkévalónak jóvátételi áldozatként egy ép és egészséges kost, vagy helyette a kos értékének megfelelő ezüstöt. Vigye a paphoz, ő pedig áldozza föl a kost, és így szerezzen a vétkes számára engesztelést azért a tévedésért, amelyet az illető nem szándékosan követett el, és az Örökkévaló megbocsát a vétkesnek.</verse>
				<verse number="19">Jóvátételi áldozat ez azért a vétekért, amelyet az Örökkévaló ellen elkövetett.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózeshez:</verse>
				<verse number="2">„Előfordul, hogy valaki vétkezik és hűtlenséget követ el az Örökkévaló ellen a következő dolgokban: becsapja társát azzal kapcsolatban, amit társa rábízott, hogy őrizze meg, vagy amit zálogba adott neki, erőszakkal elvesz valamit mástól, megkárosítja, vagy becsapja társát,</verse>
				<verse number="3">letagadja, hogy megtalálta, amit valaki elvesztett, hamisan esküszik az előbbi esetekben, vagy más hasonlóan esetben, amellyel társa ellen vétkezik.</verse>
				<verse number="4">Ha tehát ezek közül valamelyik esetben vétkezett, és így vétkessé lett, a következőt kell tennie: vissza kell adnia, amit erőszakkal vagy csalással elvett a másiktól, vagy amit rábíztak, hogy őrizze meg, vagy amit megtalált.</verse>
				<verse number="5">Amire nézve hamisan esküdött, azt is vissza kell adja, vagy meg kell térítse annak értékét. De nemcsak azt kell visszaadja, amit elvett, hanem tegye hozzá még azon fölül az ötödrészét is. Így adja vissza annak, akit megillet, azon a napon, amikor a jóvátételi áldozatot bemutatja.</verse>
				<verse number="6">Ezen kívül vigyen az Örökkévalónak jóvátételi áldozatként egy ép és egészséges kost, vagy helyette a kos értékének megfelelő ezüstöt, és adja át a papnak.</verse>
				<verse number="7">Ezután a pap szerezzen a vétkes számára engesztelést az Örökkévaló előtt, és az Örökkévaló megbocsát a vétkesnek azok miatt, amelyekben az vétkezett.”</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló szólt Mózeshez:</verse>
				<verse number="9">„Parancsold meg Áronnak, a fiainak és az Áron rendjéből való papoknak a következőket. Ez az égőáldozat rendtartása: amikor az égőáldozatot az oltár tűzhelyére teszik, az maradjon ott másnap reggelig, és a tűz égjen az oltáron egész éjjel.</verse>
				<verse number="10">Másnap reggel a pap vegye magára lenvászonból készült papi ruháit — mind az alsó-, mind a felsőruhája ilyen legyen — azután gyűjtse össze az oltárról az elégett áldozat hamuját, és tegye az oltár mellé.</verse>
				<verse number="11">Ezután öltözzön át, vesse le a papi ruhákat, és vegyen fel más öltözetet, majd így vigye ki a hamut a táboron kívülre, arra a rituálisan tiszta helyre, ahová a hamut szokták vinni.</verse>
				<verse number="12">Az oltár tüze soha ne aludjon ki, állandóan táplálják a tüzet a papok. Tegyenek rá fát minden reggel, majd arra helyezzék el az égőáldozatokat és hálaáldozatok zsíros részeit, és égessék el azokat egészen.</verse>
				<verse number="13">Az oltár tüze soha ne aludjon ki, folytonosan táplálják a tüzet a papok.</verse>
				<verse number="14">Ez a lisztáldozat rendtartása. Az Áron rendjéből való papok járuljanak az Örökkévaló elé az lisztáldozattal: vigyék azt az oltárhoz.</verse>
				<verse number="15">Majd az egyik pap vegyen ki abból egy tele marékkal, de úgy, hogy liszt is, olaj is legyen benne, és az összes tömjén. Ezt a kivett részt — amely az egészet jelképezi — égesse el az oltár tüzén a pap. Kedves illatú áldozat ez az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="16">Ami pedig megmarad belőle, az legyen Ároné és a fiaié, az Áron rendjéből való papoké. Ők egyék meg azt szent helyen, vagyis a Találkozás Sátorának udvarában, de kovász nélkül készítsék belőle a kenyeret.</verse>
				<verse number="17">Ebből semmit nem szabad felhasználni kovásszal sütött kenyérhez vagy hasonló ételekhez. Én adtam ezt a papoknak a nekem szentelt ajándékból, hogy az ő részük legyen. Ez a legszentebb rész, hiszen az Örökkévalónak fölajánlott ajándékból való, akárcsak a vétekáldozat vagy a jóvátételi áldozat esetében.</verse>
				<verse number="18">Csak Áron férfi leszármazottjai ehetnek abból — ez az ő részük az Örökkévalónak szentelt ajándékokból nemzedékről nemzedékre. Aki érinti ezeket az ajándékokat, az is szentté lesz.”</verse>
				<verse number="19">Az Örökkévaló szólt Mózeshez:</verse>
				<verse number="20">„Ezt az áldozatot kell Áronnak és a fiainak bemutatniuk azon a napon, amikor a főpapot fölszentelik a fölkenetés által. Vigyen az Örökkévalónak lisztáldozatul egy tized éfá lisztet, a legjobb fajtából. Ennek egyik felét reggel, másik felét este áldozza föl.</verse>
				<verse number="21">A lisztet olívaolajjal gyúrják meg, a tésztát sütőlapon süssék ki, majd tördeljék darabokra, úgy vigyék jó illatú lisztáldozatul az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="22">Ugyanígy készítsék el és áldozzák föl ezt az lisztáldozatot Áronnak mindazok a leszármazottjai, akik Áront követik majd a főpapi tisztségben, amikor fölszentelik őket a fölkenetés által. Örökké érvényes törvény ez. Ezt a lisztáldozatot pedig teljes egészében el kell égetni az oltár tüzén az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="23">A papok lisztáldozatait mindig teljes egészükben el kell égetni, semmit abból megenniük nem szabad.”</verse>
				<verse number="24">Az Örökkévaló szólt Mózeshez:</verse>
				<verse number="25">„Ezt mondd Áronnak és a fiainak: ez a vétekáldozat rendtartása. A vétekáldozatul hozott állatot az Örökkévaló előtt, ugyanazon a helyen kell levágni, mint az égőáldozatra szánt állatokat. A vétekáldozat is igen szent,</verse>
				<verse number="26">ezért csak az a pap ehet belőle, aki bemutatta az áldozatot, de ő is csak szent helyen, vagyis a Találkozás Sátorának udvarában.</verse>
				<verse number="27">Ami hozzáér a vétekáldozathoz, az is szentté lesz. Ha az áldozati állat vére ráfröccsen valakinek a ruhájára, akkor azt a ruhát szent helyen ki kell mosni.</verse>
				<verse number="28">Ha az áldozati állat húsát cserépedényben főzik meg, akkor utána azt az edényt törjék össze. Ha pedig bronzedényben főzik meg, akkor utána azt az edényt súrolják ki, és öblítsék ki vízzel.</verse>
				<verse number="29">Mivel ez az áldozat igen szent, csak a papok családjainak férfitagjai ehetnek a húsából.</verse>
				<verse number="30">Annak a vétekáldozati állatnak a húsából, amelynek vérét beviszi a pap a Találkozás Sátorába, hogy általa megtisztítsa a szentélyt, senkinek nem szabad ennie, hanem azt teljes egészében el kell égetni.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">„Ez a jóvátételi áldozat rendtartása, amely nagyon szent:</verse>
				<verse number="2">Az áldozati állatot azon a helyen vágják le, ahol az égőáldozatot szokták. A pap hintse a vért körös-körül az oltár négy oldalára.</verse>
				<verse number="3">Az áldozati állat minden zsíros részét áldozzák föl az Örökkévalónak ajándékul: a zsíros farkat, belső szerveken lévő zsíros részeket,</verse>
				<verse number="4">a két vesét, a rajtuk lévő zsírral együtt, és a máj zsíros részét.</verse>
				<verse number="5">Ezeket a papok égessék el az oltár tüzén égőáldozatul az Örökkévalónak. Jóvátételi áldozat ez.</verse>
				<verse number="6">A papok családjában minden férfi és fiú ehet ebből az áldozatból, de csak szent helyen, mert nagyon szent ez.</verse>
				<verse number="7">Ugyanaz a törvény érvényes a vétekáldozatra és a jóvátételi áldozatra: azé a papé legyen, aki bemutatja az áldozatot.</verse>
				<verse number="8">Hasonlóképpen, az égőáldozati állat bőre is azt a papot illeti, aki az áldozatot bemutatja.</verse>
				<verse number="9">Minden lisztáldozat, amelyet kemencében, sütőlapon vagy edényben készítettek, legyen azé a papé, aki az áldozatot bemutatja.</verse>
				<verse number="10">Minden lisztáldozat — akár olívaolajjal, akár anélkül készült —, legyen az Áron rendjéből való papoké, és valamennyien részesedjenek belőle.”</verse>
				<verse number="11">„Ez az Örökkévalónak bemutatott hálaáldozat rendtartása:</verse>
				<verse number="12">Amikor valaki az Örökkévaló iránti hálája kifejezésére mutat be hálaáldozatot, akkor az áldozati állaton kívül még lisztáldozatot is hozzon az Örökkévalónak: olívaolajjal gyúrt kovásztalan lepényeket, olívaolajjal megkent kovásztalan lángosokat és a legjobb lisztből és olívaolajjal készült lepényeket.</verse>
				<verse number="13">Ezeken felül még hozzon kovásszal készült kenyeret is.</verse>
				<verse number="14">Mindegyik fajta lisztáldozatból mutasson be és áldozzon föl egyet-egyet az Örökkévalónak, s az legyen a papé, aki a vért hinti az oltárra.</verse>
				<verse number="15">A hálaáldozati állat húsát még az áldozat bemutatása napján egyék meg, ne tegyenek belőle félre másnapra.</verse>
				<verse number="16">Ha az áldozat egy fogadalom teljesítése vagy önkéntes áldozat, akkor még az áldozat bemutatása napján egyék meg. Azonban, ha maradt a húsból másnapra, akkor is megehetik.</verse>
				<verse number="17">De ha a harmadik napra is marad belőle, azt már nem szabad elfogyasztani, hanem el kell égetni.</verse>
				<verse number="18">Ha valaki mégis enne abból a harmadik napon, akkor annak az áldozatát az Örökkévaló nem fogadja el, és az áldozat nem érvényes. A harmadik napon az a hús már tisztátalan, és aki abból eszik, annak viselnie kell bűne terhét és következményeit.</verse>
				<verse number="19">Azt a húst, amely hozzáér valamilyen tisztátalan dologhoz, el kell égetni — abból nem szabad enni. Aki nem lett tisztátalanná valami miatt, az ehet az áldozatok húsából készült ételekből.</verse>
				<verse number="20">De aki bármilyen ok miatt tisztátalanná vált, annak nem szabad ennie az Örökkévalónak szentelt hálaáldozatból. Aki mégis megteszi, azt ki fogják irtani népe közül.</verse>
				<verse number="21">Aki megérint valamilyen tisztátalan dolgot — legyen az emberi vagy állati eredetű dolog vagy tisztátalan állat —, és ennek ellenére mégis eszik az Örökkévalónak szentelt hálaáldozatból, azt ki fogják irtani népe közül.”</verse>
				<verse number="22">Az Örökkévaló szólt Mózeshez:</verse>
				<verse number="23">„Parancsold meg Izráel népének: Nem szabad megennetek a szarvasmarha, juh vagy kecske húsának zsíros részeit.</verse>
				<verse number="24">Az elhullott vagy ragadozók által széttépett állat zsíros részeit ugyan más célra fel lehet használni, de enni nem szabad belőle.</verse>
				<verse number="25">Az Örökkévalónak felajánlott áldozati állat zsíros részeiből sem szabad ennetek. Aki ezt a tilalmat megszegi, azt ki fogják irtani népe közül.</verse>
				<verse number="26">A vért nem szabad elfogyasztanotok — bárhol is fogtok lakni —, sem a madarak, sem a négylábú állatok vérét.</verse>
				<verse number="27">Aki ezt a tilalmat megszegi, azt ki fogják irtani népe közül.”</verse>
				<verse number="28">Az Örökkévaló szólt Mózeshez:</verse>
				<verse number="29">„Parancsold meg Izráel népének: Amikor az Örökkévalónak hálaáldozatot mutatnak be, akkor személyesen vigyék az Örökkévaló elé az áldozatnak azt a részét, amely az Örökkévalóé, illetve a papé.</verse>
				<verse number="30">Ők maguk adják át a papnak az Örökkévalónak szánt ajándékrészt: az áldozati állat zsíros részeit és az állat szegyét. A szegye legyen az Örökkévaló előtt fölemelt áldozat.</verse>
				<verse number="31">A zsíros részeket a pap égesse el az oltár tüzén, a szegye pedig legyen a papok közös része.</verse>
				<verse number="32">Az áldozati állat jobb combja is legyen annak a papnak a szent része,</verse>
				<verse number="33">aki az áldozat vérét és zsíros részeit az oltárra vitte.</verse>
				<verse number="34">Tehát ennek az áldozatnak a szegyét és a jobb combját elfogadtam Izráel népétől, mint felmutatott áldozatot, és azokat együttesen a papoknak adtam: ez legyen örökre az ő szent részük a hálaáldozatból.</verse>
				<verse number="35">Ez legyen tehát Áronnak és a fiainak, a papoknak szent része az Örökkévalónak fölajánlott ajándékokból. Ezt a részt nekik adtam attól a naptól fogva, amelyen pappá szentelték őket a felkenetés által. Megparancsolta az Örökkévaló Izráel népének, hogy ezt adják a papoknak, mert ez az ő örökös részük nemzedékről nemzedékre.”</verse>
				<verse number="36"></verse>
				<verse number="37">Ezek tehát az Örökkévaló rendelkezései az égőáldozatok, lisztáldozatok, vétekáldozatok, jóvátételi áldozatok, hálaáldozatok és a papok felszentelési áldozatainak rendjéről.</verse>
				<verse number="38">Az Örökkévaló adta ezeket a törvényeket Mózesnek a Sínai-hegyen, a sivatagban, amikor elrendelte Izráel népének, hogyan hozzanak áldozatokat az Örökkévalónak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="2">„Hívd magadhoz Áront és a fiait. Vigyétek magatokkal ezeket: a papi ruhákat, a felkenetéshez való szent olajat, egy bikát a vétekáldozathoz, két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret.</verse>
				<verse number="3">Mindezekkel együtt menjetek a Találkozás Sátorának bejáratához, és gyűjtsd oda a nép egész közösségét is.”</verse>
				<verse number="4">Mózes mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló meghagyta neki, és a nép közössége is odagyűlt a Találkozás Sátorának bejáratához.</verse>
				<verse number="5">Akkor Mózes kihirdette a közösségnek: „Figyeljetek! Az Örökkévaló parancsolta, hogy megtegyük ezeket.”</verse>
				<verse number="6">Mózes először a közösség elé állította Áront és a fiait, és vízzel lemosta őket.</verse>
				<verse number="7">Azután ráadta Áronra a köntöst, megkötötte az övét, majd a palástot, azután az efódot, és annak díszes övét is megkötötte.</verse>
				<verse number="8">Mindezek fölé ráadta a hósent, s abba beletette az Úrímot és a Tummímot.</verse>
				<verse number="9">A fejére föltette a papi süveget, arra pedig Áron homloka fölé a szent arany fejdíszt. Mózes mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló meghagyta neki.</verse>
				<verse number="10">Azután Mózes a felkenetésre való szent olajjal megkente a Találkozás Sátorát, és minden abban lévő tárgyat — így szentelte föl azokat.</verse>
				<verse number="11">Az olajból hintett az égőáldozati oltárra is hétszer, majd megkente az oltárt és annak minden fölszerelését, majd a medencét és annak állványát — így szentelte föl azokat.</verse>
				<verse number="12">Végül a szent olajból öntött Áron fejére is — így kente föl Áront főpappá: fölszentelte őt.</verse>
				<verse number="13">Majd előállította Áron fiait, őket is felöltöztette a papi ruhákba, megkötötte öveiket, fejükre papi süveget tett — mindent annak megfelelően, ahogy az Örökkévaló meghagyta neki.</verse>
				<verse number="14">Azután Mózes elővezette az vétekáldozatra való bikát, amelynek fejére Áron és fiai rátették a kezüket.</verse>
				<verse number="15">Majd Mózes levágta az áldozati állatot, és vérét fölfogta egy edényben. Azután az ujjával vett a vérből, és megkente vele az égőáldozati oltárnak mind a négy szarvát. Így tisztította meg az oltárt. A többi vért pedig az oltár tövéhez öntötte. Ezzel fölszentelte az oltárt, hogy a továbbiakban azon elvégezhessék az engesztelést.</verse>
				<verse number="16">Az állat belső szervein lévő zsírt, a máj zsíros részét és a veséket különválasztotta, majd elégette az oltár tüzén.</verse>
				<verse number="17">A többi részét: a bika húsát, bőrét, ganéját elégette a táboron kívül. Mindent úgy tett Mózes, ahogy az Örökkévaló meghagyta neki.</verse>
				<verse number="18">Azután Mózes elővezette az égőáldozati kost, amelynek fejére Áron és fiai rátették a kezüket.</verse>
				<verse number="19">Majd levágta az áldozati állatot, és vérét Mózes körös-körül az oltárra hintette.</verse>
				<verse number="20">Az állatot részeire vágta, annak lábait és belső részeit vízzel megmosta, majd az egészet teljesen elégette az oltár tüzén égőáldozatul. Minden részét elégette, a fejet, a húst és a zsíros részeket is. Égőáldozat ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad. Mindent úgy tett Mózes, ahogy az Örökkévaló meghagyta neki.</verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22">Majd elővezette a másik kost, amely a papok felavatására szolgált. A kos fejére Áron és fiai rátették a kezüket.</verse>
				<verse number="23">Majd Mózes levágta az áldozati állatot, és a vérével megkente Áron jobb fülének cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját.</verse>
				<verse number="24">Azután ugyanezt tette Áron fiaival is: megkente a vérrel mindegyikük jobb fülének cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját. A vér többi részét körös-körül az oltárra hintette.</verse>
				<verse number="25">Ezután elválasztotta a kos zsíros részeit: a belső zsíros részeket, a zsíros farokrészt, a máj zsíros részét, a veséket, meg a jobb combot.</verse>
				<verse number="26">A kovásztalan kenyerek kosarából kivett egy kenyeret, amely az Örökkévaló előtt volt, azután egy olajjal megkent lepényt és egy lángost. Ezeket a zsíros részekkel együtt a combra helyezte,</verse>
				<verse number="27">és mindezeket együtt Áronnak és fiainak kezébe adta, hogy mutassák fel az Örökkévalónak. Így lett az felmutatott áldozat az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="28">Ezután Mózes visszavette tőlük a combot, a rajta lévő áldozatokkal együtt, és az egészet elégette az oltár tüzén az égőáldozattal együtt. A papok fölavatási áldozata ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.</verse>
				<verse number="29">Majd Mózes vette a fölavatási kos mellerészét, és fölmutatta az Örökkévalónak — így lett az felmutatott áldozat az Örökkévalónak. Ez a darab Mózes része lett, ahogy az Örökkévaló azt megparancsolta Mózesnek.</verse>
				<verse number="30">Azután Mózes vett a fölkenetésre való olajból és az oltáron lévő vérből, és ráhintette azokat Áronra és a ruháira, a fiaira és azoknak ruháira. Így szentelte meg Áront és a fiait, meg Áron ruháit és a fiainak ruháit is.</verse>
				<verse number="31">Azt mondta Mózes Áronnak és a fiainak: „A felavatási kos húsát főzzétek meg a Találkozás Sátorának bejáratánál! Ott is egyétek azt meg a fölavatási áldozat kosarában lévő kenyerekkel együtt, ahogy parancsoltam nektek: Áron és a fiai egyék azt meg!</verse>
				<verse number="32">Ami pedig megmarad a húsból és a kenyerekből, azt égessétek el.</verse>
				<verse number="33">Hét napon keresztül, amíg be nem fejeződik a felavatásotok, nem szabad kimennetek a Találkozás Sátorának bejáratán.</verse>
				<verse number="34">Az Örökkévaló parancsolta mindezt, amit ma elvégeztünk, hogy engesztelést szerezzünk értetek.</verse>
				<verse number="35">Maradjatok a Találkozás Sátorának bejáratánál hét napig, éjjel-nappal! Vigyázzatok, hogy meg ne szegjétek az Örökkévaló parancsát, hogy meg ne haljatok! Ezt parancsolta nekem az Örökkévaló.”</verse>
				<verse number="36">Áron és a fiai mindent úgy tettek, ahogyan azt az Örökkévaló megparancsolta Mózes által.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">A nyolcadik napon Mózes szólította Áront és fiait, meg Izráel vezetőit.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondta Áronnak: „Válassz egy bikaborjút vétekáldozatnak, és egy kost égőáldozatnak. Mind a kettő ép és egészséges legyen. Ezeket áldozd föl az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="3">Szólj Izráel népének, hogy válasszanak ki egy kecskebakot a vétekáldozathoz, meg egy borjút és egy bárányt — mindegyik egy éves legyen — égőáldozatnak. Mindegyik áldozati állat ép és egészséges legyen.</verse>
				<verse number="4">Ezen kívül hozzanak egy bikát és egy kost hálaáldozatul az Örökkévalónak, meg lisztáldozatot, olívaolajjal keverve —, mert ma az Örökkévaló meg fog jelenni nektek.”</verse>
				<verse number="5">Ekkor az egész nép odagyűlt a Találkozás Sátora elé, hozták mindazt, amit Mózes parancsolt, és megálltak az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="6">Mózes azt mondta nekik: „Tegyétek meg, amit az Örökkévaló parancsolt, s akkor meg fogjátok látni az Örökkévaló dicsőségét!”</verse>
				<verse number="7">Áronnak pedig ezt mondta Mózes: „Menj oda az oltárhoz, és mutasd be a vétekáldozatot és az égőáldozatot — végezz engesztelést magadért és a népért. Azután mutasd be a nép áldozatát is, végezz engesztelést értük is. Mindent úgy tegyél, ahogy az Örökkévaló parancsolta.”</verse>
				<verse number="8">Akkor Áron odament az oltárhoz, és levágta a bikaborjút a saját vétekáldozatához.</verse>
				<verse number="9">Áron fiai felfogták a vért, és odanyújtották az edényt Áronnak, aki belemártotta ujját a vérbe, és megkente az oltár szarvait vele. A vér többi részét Áron az oltár tövéhez öntötte.</verse>
				<verse number="10">Majd a vétekáldozat zsíros részeit, a veséket és a máj zsíros részét elégette az oltár tüzén, ahogy az Örökkévaló parancsolta.</verse>
				<verse number="11">Az áldozati állat húsát és bőrét pedig elégette a táboron kívül.</verse>
				<verse number="12">Azután Áron levágta az égőáldozati kost, Áron fiai felfogták a vért, és odanyújtották az edényt Áronnak, aki a vért körös-körül az oltárra hintette.</verse>
				<verse number="13">Majd Áron fiai apjuk kezébe adogatták a részeire vágott áldozati állat fejét és többi részeit. Áron pedig előbb megmosta a belső részeket és a lábakat, majd sorra az oltárra helyezte azokat, és elégette a tűzben.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">Ezután következett a nép áldozata. Áron levágta a népért a vétekáldozati bakot, és ugyanúgy feláldozta azt, mint a saját magáért bemutatott vétekáldozatot.</verse>
				<verse number="16">Feláldozta a népért a borjút és a bárányt is égőáldozatul, az Örökkévaló parancsa szerint.</verse>
				<verse number="17">Azután bemutatta a nép lisztáldozatát is. Kivett abból egy maroknyit és elégette az oltár tüzén. Ez az áldozat a szokásos reggeli égőáldozaton felül történt.</verse>
				<verse number="18">Bemutatta a nép hálaáldozatát is. Levágta Áron a bikát és a kost. Áron fiai felfogták a vért, és odanyújtották az edényt Áronnak, aki a vért körös-körül az oltárra hintette.</verse>
				<verse number="19">Áron az áldozati állatok zsíros részeit, a veséket, a májat és a kos zsíros farkát</verse>
				<verse number="20">ráhelyezte az állatok mellrészére, és az oltárhoz vitte. A zsíros részeket elégette az oltár tüzén,</verse>
				<verse number="21">a mellrészt pedig a hátsó jobb combokkal együtt felmutatta az Örökkévalónak, ahogy azt Mózes meghagyta — így lett az felmutatott áldozat az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="22">Amikor Áron elvégezte a vétekáldozat, az égőáldozat és a hálaáldozat bemutatását, fölemelte két kezét a nép fölé, és megáldotta őket. Azután lejött az oltártól.</verse>
				<verse number="23">Mózes és Áron ezután bement a Találkozás Sátorába. Miután kijöttek onnan, együtt megáldották a népet. Ekkor megjelent az Örökkévaló dicsősége az egész nép szeme láttára.</verse>
				<verse number="24">Akkor az Örökkévalótól tűz jött ki, és megemésztette az oltáron lévő égőáldozatot és zsíros részeket. Amikor ezt a nép látta, hangos ujjongásban tört ki, és mindenki arccal a földre borult.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Áron fiai közül ketten, Nádáb és Abíhú fogták a füstölőjüket, parazsat tettek bele, füstölőszert tettek a parázsra, és az Örökkévaló elé járultak vele. Azonban ez idegen áldozat volt, amely nem felelt meg az Örökkévaló rendelkezéseinek.</verse>
				<verse number="2">Emiatt tűz csapott ki az Örökkévalótól, és megégette őket. Így halt meg Nádáb és Abíhú az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="3">Mózes akkor ezt mondta Áronnak: „Látod, ez az, amit az Örökkévaló mondott: »Akik közel vannak hozzám, azokban kell megmutatkoznia, hogy szent vagyok — azért, hogy megmutassam dicsőségemet az egész nép szeme láttára!«” Áron azonban némán hallgatott.</verse>
				<verse number="4">Akkor Mózes szólította Mísáélt és Elcáfánt, Áron nagybátyjának, Uzzíélnek fiait, és ezt mondta nekik: „Gyertek ide, és vigyétek el a Találkozás Sátorának udvara elől rokonaitok holttestét a táboron kívülre!”</verse>
				<verse number="5">Ők tehát odajöttek, és kivitték a két holttestet — úgy, ahogy voltak, a ruhájukkal együtt a táboron kívülre — Mózes szava szerint.</verse>
				<verse number="6">Azután Mózes szólt Áronnak és megmaradt két fiának, Eleázárnak és Ítámárnak: „Izráel népe — rokonaitok ők valamennyien — gyászolja meg ezt a két halottat, akiket az Örökkévaló tüze ölt meg. De ti ne gyászoljatok, mert különben meghaltok, és az Örökkévaló megharagszik az egész közösségre! Ti ne tegyétek hajatokat gondozatlanná, és ne szaggassátok meg ruháitokat!</verse>
				<verse number="7">A gyász ideje alatt ki se menjetek a szentély bejáratán a nép közé, különben meghaltok, mert most rajtatok van az Örökkévaló felkenetésének olaja!” Ők pedig engedelmeskedtek Mózes szavának.</verse>
				<verse number="8">Azután az Örökkévaló szólt Áronnak:</verse>
				<verse number="9">„Amikor te vagy a fiaid bementek a Találkozás Sátorába, előtte soha ne igyatok bort, vagy egyéb szeszes italt, hogy meg ne haljatok! Örökké érvényes törvény ez a papok számára, nemzedékről nemzedékre!</verse>
				<verse number="10">Szükséges, hogy különbséget tudjatok tenni a szent és közönséges, valamint a tiszta és tisztátalan dolgok között.</verse>
				<verse number="11">Képesnek kell lennetek arra, hogy tanítsátok Izráel népét minden rendelkezésre, amelyet az Örökkévaló Mózes által mondott.”</verse>
				<verse number="12">Mózes szólt Áronnak és megmaradt két fiának, Eleázárnak és Ítámárnak: „Ami a lisztáldozatból megmarad, miután annak egy részét az Örökkévalónak áldoztátok ajándékul, abból készítsetek magatoknak kovásztalan kenyeret, és egyétek meg az oltár mellett, mert ez a legszentebb rész,</verse>
				<verse number="13">hiszen az Örökkévalónak fölajánlott ajándékból való. Csakis a szent hely udvarán szabad azt megennetek, mert az Örökkévaló ezt a részt nektek és a fiaitoknak adta. Így parancsolta nekem az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="14">A felmutatott áldozati részt, az állat szegyét, és felajánlott combját akármilyen rituálisan tiszta helyen megehetitek egész családotokkal együtt: abból fiaid és leányaid is ehetnek. Az áldozatoknak ezeket a részeit az Örökkévaló nektek és gyermekeiteknek adta Izráel népének hálaáldozataiból.</verse>
				<verse number="15">Az ajándék bemutatásakor, amikor a zsíros részeket elégetitek az oltár tüzén, ezt a két részt — a szegyét és a combot — is oda kell vinnetek az oltárhoz, és fel kell azokat mutatnotok az Örökkévalónak. Azután a tiétek lesz ez a két rész, és a gyermekeiteké. Örökké érvényes rendelkezés, hogy ezek titeket illetnek, mert az Örökkévaló ezt parancsolta.”</verse>
				<verse number="16">Amikor Mózes érdeklődött, hogy mi történt a vétekáldozati bak húsával, kiderült, hogy azt már elégették. Emiatt Mózes nagyon megharagudott Eleázárra és Ítámárra, Áron életben maradt fiaira, és ezt mondta nekik:</verse>
				<verse number="17">„Meg kellett volna ennetek a vétekáldozati bak húsát a szent hely udvarán, hiszen az különösen szent! Az Örökkévaló adta azt nektek, mivel a ti feladatotok, hogy az Örökkévaló előtt megtisztítsátok a szent helyet a nép bűnétől.</verse>
				<verse number="18">Mivel az áldozati állat vérét nem vitték be a Találkozás Sátorába, azért az állat húsát nektek kellett volna megennetek a szent hely udvarán, ahogy parancsoltam nektek!”</verse>
				<verse number="19">Áron azonban így felelt Mózesnek: „Nézd, ők ma mutatták be először a vétek- és égőáldozatot az Örökkévaló előtt. Engem pedig ilyen szörnyű dolog ért! Vajon, ha ettünk volna abból a vétekáldozatból, azt az Örökkévaló jónak látta volna?”</verse>
				<verse number="20">Mózes elfogadta Áron válaszát, és megnyugodott.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz:</verse>
				<verse number="2">„Ezt mondjátok Izráel népének: Azokból a növényevő szárazföldi állatokból készíthettek ételt magatoknak, amelyek kérődzők és ugyanakkor a körmük vagy patájuk egészen kettéhasított.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Vannak azonban olyan állatok, amelyek kérődzők ugyan, de nem hasadt körműek. Ezeknek húsából nem szabad ennetek, mert tisztátalanok! Ilyen például a teve, a szirti borz és a nyúl.</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Mások pedig hasadt körműek ugyan, de nem kérődzők. Ezeknek a húsából sem szabad ennetek, mert tisztátalanok! Ilyen például a disznó.</verse>
				<verse number="8">Tehát ezeknek a tisztátalan állatoknak ne egyetek a húsából, sőt, még a teteméhez se érjetek hozzá!</verse>
				<verse number="9">A vízben élő állatok közül azokat a halakat ehetitek meg, amelyeknek uszonya is, meg pikkelye is van — akár a tengerben, akár a folyókban, vagy a tavakban élnek.</verse>
				<verse number="10">A többi víziállatot, amely nem olyan, hogy uszonya is meg pikkelye is van, nem szabad megennetek, bármilyenek is legyenek — azok utálatosak és tisztátalanok legyenek számotokra! Még a tetemükhöz sem szabad hozzáérnetek!</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">A madarak közül a következő fajokat kerüljétek el, mivel tisztátalanok. Ezeket ne egyétek, mert utálatosak: minden ragadozó madár: sas, sólyom, kánya, héja, ölyv, és ezek rokonai, minden dögevő madár: keselyű-félék, holló, minden bagoly-féle, a halevő vízimadarak: gém, gólya, pelikán, sirály, kormorán, íbisz, és ezek rokonai, ezeken kívül a szarka, a búbos banka, valamint a denevér. Ezeket nem szabad megennetek.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17"></verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19"></verse>
				<verse number="20">A földön mászó szárnyas rovarokat tartsátok tisztátalannak és utálatosnak, s azokat ne egyétek meg.</verse>
				<verse number="21">Kivételt képeznek közülük azok, amelyeknek lábai ugró-lábak, és azzal szökdösnek a földön.</verse>
				<verse number="22">Ezek a kivételek a következők: vándorsáska, szoleám-sáska, hargól-sáska és hágáb-sáska — ezeket megehetitek.</verse>
				<verse number="23">Az összes többi szárnyas rovart tekintsétek utálatosnak.</verse>
				<verse number="24">Minden négylábú állat, amely nem egészen hasadt körmű, vagy nem kérődző, valamint minden négylábú állat, amely a talpán jár tisztátalan. Ha valaki megérinti ezeknek az állatoknak a tetemét, akkor aznap estig maga is tisztátalanná válik. Ha valaki az ilyen állatok tetemét fel kell vegye, hogy eltávolítsa, az is tisztátalanná válik estig, és ki kell mossa még a ruháit is.</verse>
				<verse number="25"></verse>
				<verse number="26"></verse>
				<verse number="27"></verse>
				<verse number="28"></verse>
				<verse number="29">A földön csúszó-mászó és nyüzsgő kisebb állatok tisztátalanok. Ilyenek például a következők: vakond, egér, gekkó, kaméleon, csiga és a gyíkok minden fajtája.</verse>
				<verse number="30"></verse>
				<verse number="31">Ezek tehát tisztátalanok, s aki megérinti a tetemüket, maga is tisztátalanná válik estig.</verse>
				<verse number="32">Ha ezek közül a tisztátalan állatok közül valamelyiknek a teteme ráesik valamire, az a tárgy is tisztátalanná válik. Ha ez a használati tárgy fából, szövetből, bőrből vagy zsákvászonból készült, akkor vízbe kell meríteni. Estig tisztátalannak kell tekinteni, s azután már tiszta lesz, és ismét használható.</verse>
				<verse number="33">Ha ezek közül a tisztátalan állatok közül valamelyiknek a teteme ráesik, vagy beleesik egy cserépedénybe, akkor mindaz, amit az edényben tároltak, tisztátalanná válik, és magát a cserepet is össze kell törni.</verse>
				<verse number="34">Az ilyen tisztátalanná vált cserépedényből kiöntött víz is tisztátalanná teszi azt az ételt, amire öntötték. Hasonlóan tisztátalanná válik minden ital is, amely ilyen tisztátalan cserépedényben van.</verse>
				<verse number="35">Ha ilyen tisztátalan állat teteme ráesik valamire, az is tisztátalanná válik. Ha kemencére vagy tűzhelyre esik, azokat le kell bontani.</verse>
				<verse number="36">Ha viszont forrás vizébe vagy vízgyűjtő ciszternába esik bele az állat teteme, annak vize nem válik emiatt tisztátalanná. Csak az válik tisztátalanná, ami a belehullott tetemhez hozzáér.</verse>
				<verse number="37">Ha ilyen tisztátalan állat teteme vetőmagra esik, amelyet elvetésre szántak, az nem válik emiatt tisztátalanná.</verse>
				<verse number="38">Azonban, ha vízbe áztatott magra esik a tetem, akkor az a mag tisztátalanná lesz.</verse>
				<verse number="39">Ha valamelyik megehető állat magától elpusztul, és valaki megérinti annak tetemét, az a személy tisztátalanná válik estig.</verse>
				<verse number="40">Aki eszik belőle vagy felveszi a tetemet, tisztátalanná válik estig, és a ruháit is ki kell mossa.</verse>
				<verse number="41">Nem szabad a földön csúszó-mászó vagy a porban nyüzsgő apró állatokból ennetek, mert utálatosak azok.</verse>
				<verse number="42">Semmi olyat ne egyetek meg, amely a hasán csúszik, vagy négy, esetleg több lábon csúszik-mászik a földön, mert ezek utálatosak!</verse>
				<verse number="43">Ne tegyétek magatokat utálatossá azzal, hogy megérintitek őket, vagy esztek belőlük! Ne váljatok tisztátalanná,</verse>
				<verse number="44">mert én vagyok az Örökkévaló, Istenetek! Szenteljétek hát meg magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná a csúszó-mászó állatok által!</verse>
				<verse number="45">Én vagyok az Örökkévaló, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetekké legyek. Ezért ti is legyetek szentek, mert én szent vagyok!”</verse>
				<verse number="46">Ezek a törvények vonatkoznak a kis és nagy állatokra, madarakra, víziállatokra és a földön csúszó-mászó állatokra,</verse>
				<verse number="47">hogy gondosan különbséget tudjatok tenni a tiszta és tisztátalan állatok között, és el tudjátok dönteni, melyik állat ehető a számotokra, és melyik nem.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez:</verse>
				<verse number="2">„Ezt mondd Izráel népének: Amikor egy asszony fiút szül, a szülés után 7 napig tisztátalannak számít — ugyanúgy, mint a havi tisztulása idején.</verse>
				<verse number="3">A nyolcadik napon az újszülött fiú előbőrét metéljék körül.</verse>
				<verse number="4">Az asszony ezután még 33 napig várjon, hogy megtisztuljon a vértől. Ne érintsen semmilyen szent dolgot, és ne menjen a szent helyre, amíg tisztulásának ideje le nem telik.</verse>
				<verse number="5">Amikor leánya születik, a szülés után 14 napig számít tisztátalannak — ugyanúgy, mint a havi tisztulása idején. Ezután még 66 napig várjon, hogy megtisztuljon a vértől.</verse>
				<verse number="6">Amikor a tisztulás ideje letelt, az asszony hozzon égőáldozatul egy esztendős bárányt, akár fia, akár leánya született. Ezen kívül hozzon egy galambfiókát vagy egy gerlét megtisztulási áldozatul. Ezeket hozza a Találkozás Sátorának bejáratához, és adja át a papnak.</verse>
				<verse number="7">Ha valakinek nincs módja rá, hogy egy bárányt áldozzon, akkor hozzon az Örökkévalónak két galambfiókát vagy két gerlét: az egyiket égőáldozatul, a másikat megtisztulási áldozatul. A pap áldozza föl azokat az Örökkévalónak, és így tisztítsa meg az oltárt. Így lesz az asszony újból rituálisan tiszta a szülés után. Ez a gyermeket szülő asszony tisztulásának törvénye.”</verse>
				<verse number="8"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz:</verse>
				<verse number="2">„Ha valakinek a bőrén daganat, kiütés vagy gyulladás támad, akkor ebből valamilyen rosszindulatú bőrbetegség fejlődhet ki. Ilyen esetben a beteget oda kell vinni Áronhoz vagy valamelyik leszármazottjához.</verse>
				<verse number="3">A pap gondosan vizsgálja meg a beteg bőrét. Ha úgy találja, hogy a beteg bőrfelület az egészségeshez képest mélyebben van, és ott a szőr kifehéredett, akkor az valóban rosszindulatú bőrbetegséget jelent. A papnak ki kell jelentenie, hogy az a beteg tisztátalan.</verse>
				<verse number="4">Ha úgy találja, hogy a beteg bőrfelület nem mélyed be, és a benne lévő szőr sem fehéredik ki, akkor a pap különítse el a beteget 7 napig.</verse>
				<verse number="5">A hetedik napon ismét vizsgálja meg. Ha úgy találja, hogy a betegség nem terjedt tovább, és a beteg bőrfelület sem változott, különítse el a beteget további 7 napig.</verse>
				<verse number="6">Ennek leteltével újra vizsgálja meg, és ha úgy találja, hogy a kiütés elhalványult, és nem terjedt tovább, akkor jelentse ki a pap, hogy a betegség csak közönséges kiütés volt, nem pedig rosszindulatú bőrbetegség. Tehát nyilvánítsa az illetőt tisztának, ő pedig mossa ki a ruháit, és azután rituálisan teljesen tiszta lesz.</verse>
				<verse number="7">Azonban, ha a beteg bőrfelület mégis tovább terjed, miután a beteg megmutatta magát a papnak, aki tisztának nyilvánította, akkor a beteget vissza kell vinni a paphoz.</verse>
				<verse number="8">Ő gondosan vizsgálja meg, és ha úgy látja, hogy a betegség valóban terjeszkedik, akkor jelentse ki, hogy a beteg tisztátalan, mert valóban rosszindulatú bőrbetegségben szenved.</verse>
				<verse number="9">Ha valakin olyan bőrbetegség tünetei jelentkeznek, amely rosszindulatúnak látszik, akkor el kell vinni a beteget a paphoz.</verse>
				<verse number="10">Ő vizsgálja meg, és ha azt látja, hogy fehér daganat van a beteg bőrén, a rajta lévő szőr kifehéredett, és az egész seb fekélyesedik,</verse>
				<verse number="11">akkor ez rosszindulatú bőrbetegség előrehaladott állapotban. Ekkor nyilvánítsa a beteget tisztátalannak. Ilyen esetben nem szükséges 7 napra elkülöníteni a beteget, mert az eset nyilvánvaló.</verse>
				<verse number="12">Előfordul, hogy a bőrbetegség tetőtől talpig a teljes bőrfelületet elborítja, ahol csak látja a pap a beteg bőrét. Ebben az esetben a pap nyilvánítsa a beteget tisztátalannak.</verse>
				<verse number="13">De ha később a pap újra megvizsgálja a beteget, és azt találja, hogy a beteg testén a beteg bőr lehámlott, és mindenhol új és fehér bőr fejlődött, akkor nyilvánítsa azt a személyt tisztának.</verse>
				<verse number="14">Ellenben ha azt találja, hogy fekélyek jelentek meg a beteg bőrén, akkor nyilvánítsa a beteget tisztátalannak. A fekélyek a rosszindulatú bőrbetegséget jelzik, és az ilyen beteg tisztátalan.</verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16">Előfordul, hogy a fekélyek begyógyulnak, és a beteg bőrfelület kifehéredik. Ebben az esetben a beteg újra menjen el a paphoz.</verse>
				<verse number="17">A pap vizsgálja meg, és ha úgy találja, hogy a beteg bőre valóban kifehéredett, akkor a pap nyilvánítsa azt a személyt ismét tisztának.</verse>
				<verse number="18">Ha valakinek a bőrén fekély keletkezik, amely később begyógyul,</verse>
				<verse number="19">és a helyén fehér daganat, vagy rózsaszínű folt marad, akkor az illető meg kell mutassa azt a papnak.</verse>
				<verse number="20">A pap vizsgálja meg, és ha úgy találja, hogy a beteg bőrfelület az egészségeshez képest mélyebben van, és ott a szőr kifehéredett, akkor állapítsa meg, hogy az rosszindulatú bőrbetegség, amely a fekélyből alakult ki. A pap jelentse ki, hogy a beteg tisztátalan.</verse>
				<verse number="21">Ha úgy találja, hogy a beteg bőrfelület nem mélyed be, és nincs benne fehér szőr, csak egy halványabb színű sebhely, akkor a pap különítse el a beteget 7 napig.</verse>
				<verse number="22">Ha azután azt tapasztalja, hogy a betegség a bőrön tovább terjedt, akkor a pap jelentse ki, hogy a beteg tisztátalan, mivel ez rosszindulatú bőrbetegség.</verse>
				<verse number="23">Ellenben ha azt tapasztalja, hogy a betegség ugyanott maradt, és nem terjedt tovább, akkor az csupán a begyógyult fekély sebhelye. Ekkor a pap nyilvánítsa azt a személyt tisztának.</verse>
				<verse number="24">Ha valaki megégeti magát, és ennek nyomán a bőre kisebesedik, és a seb rózsaszínű vagy fehér,</verse>
				<verse number="25">akkor ezt is meg kell mutatnia a papnak. Ha ő úgy találja, hogy a beteg bőrfelület az egészségeshez képest mélyebben van, és ott a szőr kifehéredett, akkor az rosszindulatú bőrbetegség, amely az égési sebből alakult ki. A pap jelentse ki, hogy a beteg tisztátalan.</verse>
				<verse number="26">Ha úgy találja, hogy a beteg bőrfelület nem mélyed be, és nincs benne fehér szőr, csak egy halványabb színű sebhely, akkor a pap különítse el a beteget 7 napig a közösségtől.</verse>
				<verse number="27">A hetedik napon a pap ismét nézze meg a beteget, s ha azt tapasztalja, hogy a betegség a bőrön tovább terjedt, akkor a pap jelentse ki, hogy a beteg tisztátalan, mert ez valóban rosszindulatú bőrbetegség.</verse>
				<verse number="28">Viszont ha azt tapasztalja, hogy a betegség nem terjedt tovább, sőt halványabb lett, akkor az csupán a begyógyult égési seb nyoma. Ekkor a pap nyilvánítsa azt a személyt tisztának.</verse>
				<verse number="29">Ha egy asszony vagy férfi fején vagy arcán bőrkiütés jelentkezik,</verse>
				<verse number="30">azt is meg kell vizsgálnia a papnak. Ha ő úgy találja, hogy a beteg bőrfelület az egészségeshez képest mélyebben van, és ott a haj vagy a szakáll szőre sárgás színű és vékony szálú, akkor a pap jelentse ki, hogy a beteg tisztátalan, mert ez rosszindulatú bőrbetegség.</verse>
				<verse number="31">Ha úgy találja, hogy a beteg bőrfelület nem mélyed be, de nincs benne egészséges fekete haj vagy szőr, akkor a pap különítse el a beteget 7 napig.</verse>
				<verse number="32">A hetedik napon ismét nézze meg, s ha a betegség a bőrön nem terjedt tovább, és nincs benne sárgás haj vagy szőr, és a seb felülete nem mélyed bele a bőrbe,</verse>
				<verse number="33">akkor a beteg — a seb felületének kivételével — teljesen borotválja le a haját, vagy szakállát, a pap pedig másodszor is különítse el azt a személyt 7 napig.</verse>
				<verse number="34">A hetedik napon ismét nézze meg, s ha azt tapasztalja, hogy a betegség a bőrön nem terjedt tovább, és a seb felülete nem mélyed bele a bőrbe, akkor a pap nyilvánítsa azt a személyt tisztának. A meggyógyult személy pedig mossa ki a ruháit, és azután a közösség is fogadja vissza őt, mert rituálisan teljesen tiszta.</verse>
				<verse number="35">Ha ezután a betegség mégis elkezd terjedni az illető bőrén,</verse>
				<verse number="36">akkor újból meg kell mutatni azt a papnak. Ha ő úgy találja, hogy valóban tovább terjedt a betegség, akkor nem kell megvizsgálnia a beteget, hogy van-e rajta sárgás színű szőr, hanem nyilvánítsa azt a személyt tisztátalannak.</verse>
				<verse number="37">Ha viszont a pap úgy ítéli meg, hogy a beteg bőrfelület nem terjedt tovább, és azon egészséges fekete haj vagy szőr fejlődik, a beteg meggyógyult, és már rituálisan tiszta. Ezt azonban a papnak kell nyilvánosan kijelentenie.</verse>
				<verse number="38">Ha egy asszony vagy férfi bőrén fényes fehér foltok vagy kiütések jelentkeznek,</verse>
				<verse number="39">akkor a pap vizsgálja meg az illetőt. Ha a pap úgy találja, hogy ezek a foltok halvány fehérek, akkor az csak ártalmatlan kiütés, és az illető rituálisan tiszta.</verse>
				<verse number="40">Előfordul, hogy egy férfinak elkezd hullani a haja, akár a tarkóján, akár a homloka fölött. Ez csak egyszerű kopaszodás, ettől ő még rituálisan tiszta.</verse>
				<verse number="41"></verse>
				<verse number="42">De ha ezzel együtt rózsaszínű foltok, vagy kiütések is támadnak a fejbőrén, akkor az bőrbetegség.</verse>
				<verse number="43">Ezt a pap gondosan vizsgálja meg, és ha úgy találja, hogy az illető fején ugyanolyan foltok jelentkeznek, mint a rosszindulatú bőrbetegségnél a test egyéb részein,</verse>
				<verse number="44">akkor ez az eset is rosszindulatú bőrbetegség. A pap nyilvánítsa az illetőt tisztátalannak a fején lévő kiütések miatt.</verse>
				<verse number="45">Annak a betegnek, akiről a pap kijelentette, hogy rosszindulatú bőrbetegségben szenved, már messziről kiáltania kell: »Vigyázz! Tisztátalan, tisztátalan!« Ugyanakkor a száját el kell takarnia. A viselete is fejezze ki az állapotát: legyen a ruhája tépett, a haja pedig gondozatlan.</verse>
				<verse number="46">Mindaddig tisztátalan, amíg a betegsége tart, s ez idő alatt egyedül kell élnie, a táboron kívül.</verse>
				<verse number="47">Ha valamilyen ruhán, takarón — akár szövet az, akár másféle módon készült — zöldes, vagy vöröses színű penész jelenik meg, akkor azt meg kell mutatni a papnak. Mindegy, hogy az a tárgy vászonból, gyapjúból vagy bőrből készült, és milyen célt szolgál.</verse>
				<verse number="48"></verse>
				<verse number="49"></verse>
				<verse number="50">A pap vizsgálja meg azt, és tegye félre egy elkülönített helyre 7 napig.</verse>
				<verse number="51">A hetedik napon ismét nézze meg, és ha úgy találja, hogy a penész tovább terjedt, nyilvánítsa azt a tárgyat tisztátalannak, és egészen égesse el.</verse>
				<verse number="52"></verse>
				<verse number="53">Ellenben ha úgy látja, hogy a penész nem terjedt tovább, rendelje el, hogy a tárgyat mossák meg vízzel, akármilyen anyagból is készült, és újból tegye félre 7 napra.</verse>
				<verse number="54"></verse>
				<verse number="55">Ezután a pap ismét nézze meg, és ha a penészes folt színe nem változott — akár az anyag színén, akár a fonákán van a folt —, akkor nyilvánítsa tisztátalannak, és égesse el azt a tárgyat még akkor is, ha a folt nem terjedt tovább.</verse>
				<verse number="56">Ha viszont úgy látja, hogy a penészes folt színe a mosás után elhalványult, akkor szakítsa ki a foltot az anyagból vagy bőrből.</verse>
				<verse number="57">Ezután a tulajdonosa másodszor is mossa meg a tárgyat, amely azután ismét rituálisan tiszta és újra használható. Azonban, ha ezután ismét jelentkezik a penész a tárgyon, akkor az terjedő típusú penész, és ezért az anyagot el kell égetni.”</verse>
				<verse number="58"></verse>
				<verse number="59">Ezek a törvények vonatkoznak a penészes ruhákra, akár bőrből, vászonból vagy gyapjúból készültek azok; szövéssel vagy fonással. Ezek szerint kell azokat tisztának vagy tisztátalannak nyilvánítani.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez:</verse>
				<verse number="2">„Ezek a törvények vonatkoznak arra, aki meggyógyult rosszindulatú bőrbetegségéből. Amikor elérkezik a megtisztulási szertartás ideje, így kell azt elvégeznetek: amikor a pap hírt kap arról, hogy valaki ilyen betegségből meggyógyult, menjen ki ahhoz az emberhez a táboron kívülre, és vizsgálja meg az illetőt. Ha úgy találja, hogy a beteg valóban meggyógyult,</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">akkor a pap valakivel hozasson a meggyógyult számára két rituálisan tiszta, élő madarat, egy darab cédrusfát, egy darab skarlátvörös fonalat és egy csokor izsópot.</verse>
				<verse number="5">Majd a pap parancsára vágják le az egyik madarat, és annak vérét fogják fel cserépedényben, amelybe előzőleg forrásvizet töltöttek.</verse>
				<verse number="6">Azután a pap ebbe az edénybe mártsa bele az élő madarat, a cédrusfadarabot, a skarlátszínű fonalat és a csokor izsópot.</verse>
				<verse number="7">Az edényből hintsen hétszer arra a személyre, aki meggyógyult. Miután ezzel a szertartással megtisztította az illetőt, az élő madarat engedje szabadon a mezőn.</verse>
				<verse number="8">Ezután a meggyógyult személy mossa ki a ruháit, borotválja kopaszra a fejét, borotválja le a szakállát és bajuszát, szemöldökét, sőt egész testéről a szőrt, majd fürödjön meg, hogy tiszta legyen. Ezután bemehet a táborba, de a saját sátorába még további 7 napig ne menjen be. A hetedik napon ismét borotválja le a haját, és egész testének szőrét, fürödjön meg, és ruháit mossa ki, hogy megtisztuljon.</verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10">A nyolcadik napon a megtisztítandó személy vigyen a paphoz két hím és egy nőstény bárányt. Ez utóbbi egy éves, és mindhárom ép és egészséges legyen. Vigyen még három tized mérték jó minőségű, olívaolajjal kevert lisztet és egy lóg olívaolajat.</verse>
				<verse number="11">A szertartást végző pap állítsa a megtisztítandó személyt és az áldozatra szánt dolgokat az Örökkévaló elé, vagyis a Találkozás Sátorának bejáratához. Az áldozatot ugyanaz a pap mutassa be, aki a meggyógyult személyt tisztának nyilvánította.</verse>
				<verse number="12">A pap az egyik hím bárányt és az olajat mutassa fel az Örökkévalónak különleges áldozatként. A másik hím bárány legyen a jóvátételi áldozat,</verse>
				<verse number="13">amelyet a pap vágjon le azon a szent helyen, ahol a bűnért való áldozatot és az égőáldozatot szokták levágni, mert a vétekáldozathoz hasonlóan ez az áldozat is a papot illeti, és ez nagyon szent.</verse>
				<verse number="14">Az állat vérével a pap kenje meg a megtisztítandó személy jobb füle cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját.</verse>
				<verse number="15">Majd a pap öntsön az áldozatra való olajból a bal tenyerébe,</verse>
				<verse number="16">és a jobb kezének ujjával vegyen ebből az olajból, és hintsen abból hétszer az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="17">Majd ezzel az olajjal kenje meg a megtisztítandó személy jobb füle cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját ugyanazokon a helyeken, ahol a vérrel már előzőleg megkente.</verse>
				<verse number="18">A tenyerében maradt olajat pedig a pap kenje a megtisztítandó személy fejére. Így szerezzen neki engesztelést az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="19">Ezután a pap mutassa be a bűnért való áldozatot az Örökkévalónak — így tisztítsa meg a szent helyet a megtisztítandó személy rituális tisztátalanságától. Ezután vágja le az égőáldozatra szánt állatot,</verse>
				<verse number="20">és áldozza fel azt az Örökkévalónak az oltáron a lisztáldozattal együtt. Így szerezzen engesztelést a meggyógyultnak, aki ezután rituálisan tiszta lesz.</verse>
				<verse number="21">Aki azonban olyan szegény, hogy nem tudja az áldozathoz szükséges dolgokat előteremteni, az hozzon egy hím bárányt vétekáldozatul, hogy azt mutassák fel az Örökkévalónak és engesztelést szerezzenek vele. Lisztáldozatul pedig hozzon egytized mérték lisztet, és egy lóg olívaolajat.</verse>
				<verse number="22">Hozzon két gerlét vagy két galambfiókát is, az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat égőáldozatul.</verse>
				<verse number="23">Megtisztulásának nyolcadik napján hozza ezeket az Örökkévaló elé a Találkozás Sátorának bejáratához, és ott adja át a papnak.</verse>
				<verse number="24">A pap a bárányt és az olajat mutassa fel az Örökkévalónak különleges áldozatként. A bárány legyen a vétekáldozat,</verse>
				<verse number="25">amelyet a pap vágjon le. Annak vérével kenje meg a megtisztítandó személy jobb füle cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját.</verse>
				<verse number="26">Majd a pap öntsön az áldozatra való olajból a bal tenyerébe,</verse>
				<verse number="27">és a jobb kezének ujjával vegyen ebből az olajból, és hintsen abból hétszer az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="28">Majd ezzel az olajjal kenje meg a megtisztítandó személy jobb füle cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját, ugyanazokon a helyeken, ahol a vérrel már előzőleg megkente.</verse>
				<verse number="29">A tenyerében maradt olajat pedig a pap kenje a megtisztítandó személy fejére. Így szerezzen neki engesztelést az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="30">Azután áldozza fel az egyik gerlét vagy galambfiókát — aszerint, hogy melyiket tudta megszerezni a megtisztítandó személy — bűnért való áldozatul, a másikat pedig égőáldozatul, a lisztáldozattal együtt. Így szerezzen a pap engesztelést az Örökkévaló előtt a meggyógyultnak, aki ezután már rituálisan tiszta lesz.”</verse>
				<verse number="31"></verse>
				<verse number="32">Ezek a törvények vonatkoznak arra, aki meggyógyult rosszindulatú bőrbetegségéből, de nincs rá módja, hogy a szokásos áldozatokat hozza az Örökkévaló elé megtisztulásáért.</verse>
				<verse number="33">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz:</verse>
				<verse number="34">„Kánaán földjét népemnek adom örökségül, és majd be is mennek oda. Akkor majd előfordulhat, hogy bőrbetegséghez hasonló penészes »betegséggel« sújtom valakinek a házát.</verse>
				<verse number="35">Ilyen esetben a ház gazdája menjen a paphoz, és jelentse neki, hogy penészfoltok jelentkeztek a háza falán.</verse>
				<verse number="36">Akkor a pap parancsolja meg, hogy abból a házból mindent vigyenek ki, mielőtt ő odamenne, hogy megvizsgálja. Máskülönben a házban lévő dolgok mind tisztátalanná válnak, amikor a pap a házat tisztátalannak nyilvánítja. Ezután menjen oda a pap, és nézze meg a házat.</verse>
				<verse number="37">Vizsgálja meg a penészes foltokat a falon, és ha úgy találja, hogy abban zöldes vagy vöröses színű bemélyedések mutatkoznak,</verse>
				<verse number="38">akkor menjen ki onnan, és zárja be a házat 7 napra.</verse>
				<verse number="39">A hetedik napon ismét menjen oda, és nézze meg a penészes foltokat. Ha azt tapasztalja, hogy a foltok terjednek a ház falán,</verse>
				<verse number="40">akkor parancsolja meg, hogy a penészes köveket szedjék ki a falból, és dobják a városon kívül egy tisztátalan helyre.</verse>
				<verse number="41">A ház belsejében a tapasztást körös-körül kaparják le a falról, és a lekapart hulladékot is dobják a városon kívül egy tisztátalan helyre.</verse>
				<verse number="42">Azután más kövekkel tömjék be a réseket, és tapasszák ki a ház falát frissen készített tapasztással.</verse>
				<verse number="43">Azonban, ha a ház falán ezek után ismét kiütközik az előbbi penész,</verse>
				<verse number="44">akkor a pap megint nézze meg, és ha úgy látja, hogy a penész valóban terjed, nyilvánítsa a házat tisztátalannak, mert azt bőrbetegséghez hasonló penész támadta meg.</verse>
				<verse number="45">Ebben az esetben a házat le kell bontani, és minden törmelékét, maradékát, a köveket, gerendákat és a ház tapasztását is ki kell hordani a városon kívülre egy tisztátalan helyre.</verse>
				<verse number="46">Ha valaki bemegy egy ilyen házba, mialatt az 7 napig zárlat alatt van, akkor az a személy is tisztátalanná válik estig.</verse>
				<verse number="47">Aki pedig egy ilyen házban eszik valamit, vagy lefekszik, annak még a ruháit is ki kell mosnia.</verse>
				<verse number="48">Abban az esetben, ha a felújítás után a pap megvizsgálja a falat, és úgy találja, hogy a penész nem jelentkezik ismét, nyilvánítsa a házat tisztának, mert elmúlt róla a csapás.</verse>
				<verse number="49">Ekkor a pap végezze el a szertartást, amellyel rituálisan megtisztítja a házat. Vegyen két madarat, egy darab cédrusfát, egy darab skarlátszínű vásznat és egy csokor izsópot.</verse>
				<verse number="50">Majd a pap vágja le az egyik madarat, és annak vérét fogja fel cserépedényben, amelybe előzőleg forrásvizet töltöttek.</verse>
				<verse number="51">Azután ebbe az edénybe mártsa bele az élő madarat, a cédrusfadarabot, a skarlátszínű vásznat és a csokor izsópot. Az edényből hintsen hétszer a házra.</verse>
				<verse number="52">Így tisztítsa meg a pap a házat,</verse>
				<verse number="53">az élő madarat pedig engedje szabadon a mezőn. Így végezze el a megtisztítás szertartását a házért, amely ezután már rituálisan tiszta lesz.”</verse>
				<verse number="54">Ezek a törvények vonatkoznak a különféle kelésekre, fekélyekre, kiütésekre, a rosszindulatú bőrbetegségekre, meg a ruhákon, tárgyakon és házak falán mutatkozó penészre. Ezek adnak útmutatást, hogy egy személyt, tárgyat vagy házat mikor kell tisztának vagy tisztátalannak tekinteni.</verse>
				<verse number="55"></verse>
				<verse number="56"></verse>
				<verse number="57"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz:</verse>
				<verse number="2">„Adjátok tudtára Izráel népének ezeket a törvényeket! Amikor egy férfi valamilyen betegség következtében azt tapasztalja, hogy testéből a természetestől eltérő módon folyás keletkezik — attól függetlenül, hogy ez állandó vagy időnként abbamarad —, akkor az illető emiatt tisztátalanná válik.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Amire az ilyen személy ráül, illetve az ágy és ágynemű, amelyen fekszik, mind tisztátalanná válik.</verse>
				<verse number="5">Aki megérinti az ilyen tisztátalan férfit vagy annak ágyát, vagy ráül valamire, amin előzőleg a tisztátalan férfi ült, az maga is tisztátalan lesz — ezért mossa ki a ruháit, és fürödjön meg, s azután a nap elmúltával megtisztul.</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Ha a tisztátalan ráköp valakire, akkor az is tisztátalan lesz — ezért mossa ki a ruháit, és fürödjön meg, s azután a nap elmúltával megtisztul.</verse>
				<verse number="9">Az a nyereg, amelyen a tisztátalan férfi ül, szintén tisztátalanná válik.</verse>
				<verse number="10">Aki megérint vagy fölemel valamit, amin a tisztátalan férfi ült vagy feküdt, az a személy is tisztátalan lesz — ezért mossa ki a ruháit, és fürödjön meg, s azután a nap elmúltával megtisztul.</verse>
				<verse number="11">Akit a tisztátalan férfi úgy érint meg, hogy előzőleg nem mosott kezet, az is tisztátalan lesz — ezért mossa ki a ruháit, és fürödjön meg, s azután a nap elmúltával megtisztul.</verse>
				<verse number="12">Ha a tisztátalan férfi megérint egy cserépedényt, azt össze kell törni. Azonban ha fából készült edényt érint meg, azt csak ki kell öblíteni vízzel.</verse>
				<verse number="13">Amikor az ilyen férfi meggyógyul, várjon még 7 napot gyógyulása után, s akkor mossa ki ruháit, fürödjön meg forrásvízben vagy folyóvízben, azután már rituálisan tiszta lesz.</verse>
				<verse number="14">A nyolcadik napon vigyen az Örökkévalónak áldozatul két gerlét vagy galambfiókát a Találkozás Sátorának bejáratához. A madarakat adja át a papnak,</verse>
				<verse number="15">aki áldozza föl azokat: az egyiket megtisztulási áldozatul, a másikat égőáldozatul — így tisztítsa meg a szent helyet az Örökkévaló előtt annak a férfinak a rituális tisztátalanságától, aki meggyógyult.</verse>
				<verse number="16">Ha egy férfi természetes módon magömlést tapasztal, mossa meg egész testét, de estig tisztátalan.</verse>
				<verse number="17">Minden ruhaneműt és bőrből készült tárgyat, amelyre a magömlés került, mossanak ki, de estig tisztátalan.</verse>
				<verse number="18">Miután egy férfi és asszony együtt hál, utána mindketten fürödjenek meg, de tisztátalanok lesznek estig.</verse>
				<verse number="19">Az asszony természetes havi vérzésének ideje alatt — annak kezdetétől számítva 7 napig — tisztátalan. Aki őt ekkor megérinti, az maga is tisztátalanná lesz estig.</verse>
				<verse number="20">Amit az ilyen asszony megérint, és amire ráül, illetve az ágy és ágynemű, amelyen fekszik, mind tisztátalanná válik.</verse>
				<verse number="21">Aki megérinti az asszony ágyát, vagy ráül valamire, amin előzőleg ő ült, az maga is tisztátalan lesz — ezért mossa ki a ruháit, és fürödjön meg, s azután a nap elmúltával megtisztul.</verse>
				<verse number="22"></verse>
				<verse number="23"></verse>
				<verse number="24">Aki az ilyen asszonnyal hál, az maga is tisztátalanná válik 7 napig, sőt még az ágya is, amelyen alszik.</verse>
				<verse number="25">Ha az asszony havi vérzése a megszokott természetes időszakon kívül jelentkezik, vagy a szokásosnál tovább tart, akkor is tisztátalan — ugyanúgy, mint a rendszeres havi vérzés idején.</verse>
				<verse number="26">Amit az ilyen asszony megérint, amire ráül, illetve az ágy és ágynemű, amelyen fekszik, az is tisztátalanná válik, ugyanúgy, mint a természetes havi vérzéskor. Aki megérinti ezeket, az maga is tisztátalan lesz estig — ezért mossa ki a ruháit, és fürödjön meg, s azután a nap elmúltával megtisztul.</verse>
				<verse number="27"></verse>
				<verse number="28">Amikor a rendellenes havi vérzés megszűnik, az asszony várjon még 7 napot, azután már rituálisan tiszta lesz.</verse>
				<verse number="29">A nyolcadik napon vigyen az Örökkévalónak áldozatul két gerlét vagy galambfiókát a Találkozás Sátorának bejáratához. A madarakat adja át a papnak,</verse>
				<verse number="30">aki áldozza föl azokat: az egyiket megtisztulási áldozatul, a másikat égőáldozatul — így tisztítsa meg a szent helyet az Örökkévaló előtt annak az asszonynak a rituális tisztátalanságától, aki előzőleg rendellenes vérzést tapasztalt.</verse>
				<verse number="31">Így tanítsátok Izráel népét, hogyan óvják meg magukat a tisztátalanságtól, és hogyan tisztítsák meg magukat a rituális tisztátalanságtól, ha mégis tisztátalanokká lettek. Nehogy beszennyezzék tisztátalanságukkal szent lakóhelyemet, amelyet közöttük elhelyeztem, és mindannyian meghaljanak emiatt.”</verse>
				<verse number="32">Ezek a törvények vonatkoznak azokra, akik valamilyen betegség következtében tisztátalan folyásban szenvednek, akiknek magömlésük van, az asszonyokra a havi vérzés idején, és azokra a férfiakra, akik rituálisan tisztátalan asszonnyal hálnak.</verse>
				<verse number="33"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Áron fiai közül ketten meghaltak, amikor áldozatot mutattak be az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="2">Ezután az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Mondd meg a testvérednek, Áronnak, hogy nem léphet be akármikor a Szentek Szentjébe, a függönyön túlra, ahol a Szövetségláda fedele fölött megjelenek a felhőben. Ha nem a megfelelő módon és időben lép be oda, meg fog halni.</verse>
				<verse number="3">Amikor Áronnak be kell jönnie a Szentek Szentjébe, akkor előbb fel kell áldoznia az Örökkévalónak egy fiatal bikát bűnért való áldozatul és egy kost égőáldozatul.</verse>
				<verse number="4">Áron először mossa meg egész testét, majd vegye föl a szent öltözetet: nadrágja, köntöse, öve és süvege is lenvászonból legyen.</verse>
				<verse number="5">Izráel egész közössége hozzon az Örökkévalónak két kecskebakot vétekáldozatnak és egy kost égőáldozatnak, s ezeket adják Áronnak.</verse>
				<verse number="6">Azután mutassa be Áron a bűnért való áldozatra szánt bikát saját magáért az Örökkévalónak. Így szerezzen engesztelést önmagáért és családjáért.</verse>
				<verse number="7">Azután pedig vigye a két bakot az Örökkévaló elé, a Találkozás Sátorának bejáratához,</verse>
				<verse number="8">és sorshúzással jelölje ki az egyiket az Örökkévalónak, a másikat Ázázélnek.</verse>
				<verse number="9">Amelyik bak az Örökkévalónak jutott, azt áldozza föl Áron az Örökkévalónak bűnért való áldozatul.</verse>
				<verse number="10">A másik bakot pedig, amely Ázázélnek jutott, Áron állítsa elevenen az Örökkévaló elé, majd űzze el a pusztába, Ázázél számára — így szerezzen engesztelést vele.</verse>
				<verse number="11">Áron tehát a következők szerint készítse el a bikát bűnért való áldozatul az Örökkévalónak saját magáért, hogy engesztelést szerezzen önmagáért és családjáért: először vágja le a bikát, és fogja fel a vért.</verse>
				<verse number="12">Azután töltse meg a szenes-serpenyőt izzó parázzsal az Örökkévaló előtti oltárról, és vegyen két tele maroknyi porrá tört illatos füstölőszert, majd vigye be a függönyön túl, a Szentek Szentjébe.</verse>
				<verse number="13">Ott, az Örökkévaló jelenlétében szórja rá a füstölőszert a parázsra, hogy annak füstje borítsa be a Szövetségláda fedelét. Ezt tegye Áron, hogy ott, helyben meg ne haljon.</verse>
				<verse number="14">Azután vegye a bika vérét, az ujját mártsa bele, és hintsen abból hétszer az ujjával a Szövetségláda fedelének elejére és a Szövetségláda előtt, a földre is.</verse>
				<verse number="15">Ezután Áron vágja le a nép bűnéért való áldozati bakot, amely a népért van, és annak vérét is vigye be a függönyön túl, a Szentek Szentjébe. Majd ebből is hintsen a Szövetségláda fedelére és a láda elé — ugyanúgy, mint a bika vérével tette.</verse>
				<verse number="16">Így tisztítsa meg Áron a Szentek Szentjét Izráel népének tisztátalanságaitól, szándékos törvényszegéseitől és összes egyéb vétkeitől. Hasonlóképpen tisztítsa meg a Találkozás Sátorának többi részét is, hiszen az egész sátor a tábor közepén áll, körülvéve a nép tisztátalanságaival.</verse>
				<verse number="17">Amikor Áron bemegy a Találkozás Sátorába, hogy elvégezze az engesztelés szertartását, rajta kívül senki más nem tartózkodhat ott. Nem is léphet be oda senki más, amíg Áron ki nem jön onnan — miután saját magáért, családjáért és Izráel egész közösségéért engesztelést szerzett.</verse>
				<verse number="18">Azután Áron menjen ki az oltárhoz, amely az Örökkévaló előtt van, és a bika meg a bak vérével kenje meg körös-körül az oltár szarvait — így tisztítsa meg azt.</verse>
				<verse number="19">Utána hintsen az oltárra hétszer a vérből az ujjával — így tisztítsa meg azt Izráel népe tisztátalanságától, és így szentelje meg azt.</verse>
				<verse number="20">Miután Áron befejezte a Szentek Szentjének, a Találkozás Sátorának és az oltárnak megtisztítását, vezesse elő a másik bakot, amely élve maradt.</verse>
				<verse number="21">Tegye mindkét kezét a bak fejére és vallja meg fölötte Izráel népének vétkeit, törvényszegéseit és egyéb bűnös tetteit — így helyezze azokat a bűnbakra. Azután egy arra kijelölt ember vigye ki a bűnbakot a lakatlan sivatagba, és ott engedje el. Így a bűnbak fogja viselni ezeket a bűnöket, és magával viszi azokat a kietlen pusztaságba.</verse>
				<verse number="22"></verse>
				<verse number="23">Áron menjen be a Találkozás Sátorába, vesse le a szent öltözetet, amelyet akkor vett magára, amikor a Szentek Szentjébe bement, és hagyja ott.</verse>
				<verse number="24">Mossa meg egész testét vízzel a szent helyen, majd vegye fel a saját ruháit, és úgy menjen ki onnan. Azután mutassa be az égőáldozatokat saját magáért, azután a népért. Így szerezzen engesztelést magáért és a népért.</verse>
				<verse number="25">Égesse el az oltár tüzén a bűnért való áldozat zsíros részeit is.</verse>
				<verse number="26">Az az ember, aki az Ázázélnek szánt bakot kivitte a pusztába, mossa ki ruháit, fürödjön meg, és csak azután térjen vissza a táborba.</verse>
				<verse number="27">A levágott bűnért való áldozati bika és bak testét vigyék ki a táboron kívülre, és ott bőrükkel, húsukkal és ganéjukkal együtt égessék el teljesen. Ezeknek az állatoknak a vérét vitte be a főpap a Szentek Szentjébe, hogy azzal engesztelést szerezzen.</verse>
				<verse number="28">Az a személy, aki ezeket elégette, szintén mossa ki ruháit, fürödjön meg, és csak azután térjen vissza a táborba.</verse>
				<verse number="29">Örökké érvényes rendelkezés ez a számotokra: a hetedik hónap tizedik napján böjtöljetek és tartóztassátok meg magatokat. Se ti ne végezzetek semmiféle munkát, se a közöttetek lakó idegenek, mert ezen a napon szerez számotokra engesztelést a főpap, hogy megtisztítson benneteket. Így fogtok az Örökkévaló előtt megtisztulni összes bűneitektől ezen a napon.</verse>
				<verse number="30"></verse>
				<verse number="31">Ez a nap legyen nagyon szent a számotokra! Böjtöljetek, tartóztassátok meg magatokat, és egyáltalán ne végezzetek semmiféle munkát ezen a napon! Örök törvény legyen ez a számotokra.</verse>
				<verse number="32">Ugyanígy végezze az Engesztelő Áldozat szertartását az a főpap is, aki majd az apja, Áron helyébe lép, amikor felszentelik és fölkenik a szent olajjal. Ő is ugyanazt a szent lenvászon öltözetet viselje,</verse>
				<verse number="33">és így végezze el az engesztelés szertartását, vagyis a Szentek Szentjének, a Találkozás Sátorának és az oltárnak megtisztítását. Így szerezzen engesztelést a papokért és Izráel egész közösségéért.</verse>
				<verse number="34">Örökké érvényes rendelkezés ez számotokra: minden évben egyszer így kell megtisztítanotok a szent helyet, és engesztelést szereznetek Izráel népe számára.” Mózes tehát elmondta ezeket Áronnak, aki mindent annak megfelelően úgy tett, ahogyan az Örökkévaló parancsolta.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek, hogy a következő törvényeket hirdesse ki Áronnak és fiainak, meg Izráel egész népének: „Ezt parancsolja az Örökkévaló:</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Ha Izráel népéből valaki levág egy marhát, bárányt, vagy kecskét a táborban, vagy a táboron kívül, akkor oda kell vinnie az állatot a Találkozás Sátorának bejáratához, és fel kell ajánlania azt az Örökkévalónak áldozatul. Ha ezt nem teszi meg, akkor a vérontás bűnében vétkes, és ki fogják irtani népe közül.</verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Tehát Izráel népe közül ettől fogva senki ne mutasson be véresáldozatot a táboron kívül, hanem minden áldozati állatot vigyenek az Örökkévaló elé, a Találkozás Sátorának bejáratához, és adják át a papnak. Ott vágják le az állatot, és készítse el hálaáldozatként az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="6">Majd a pap öntse a vért az Örökkévaló oltárára, amely a Sátor ajtaja előtt van, az állat zsíros részeit pedig égesse el az oltár tüzén, mert annak füstjét az Örökkévaló úgy fogadja, mint kedves illatot.</verse>
				<verse number="7">Izráel népe közül többé soha senki se áldozzon véresáldozattal a gonosz szellemeknek! Ne kövessenek el hűtlenséget azzal, hogy más isteneket imádnak. Örökké érvényes törvény legyen ez a számotokra.</verse>
				<verse number="8">Mondd meg nekik, hogy ha Izráel népéből vagy a közöttük élő jövevények közül valaki égő- vagy véresáldozatot akar bemutatni,</verse>
				<verse number="9">annak is oda kell vinnie az áldozati állatot az Örökkévaló elé, a Találkozás Sátorának bejáratához. Ha ezt nem teszi meg, akkor az illetőt ki fogják irtani népe közül.</verse>
				<verse number="10">Ha Izráel népéből vagy a közöttetek élő jövevények közül valaki bármilyen vért eszik, akkor én magam fordulok az ellen, és kiirtom népe közül!</verse>
				<verse number="11">Mert az élőlények élete a vérükben van. A vért pedig arra a célra adtam nektek, hogy az oltárra tegyétek, és ezáltal szerezzetek engesztelést a lelketek számára. Mert a vér az, amely engesztelést szerez számotokra, a benne lévő élet feláldozása által.</verse>
				<verse number="12">Emiatt parancsoltam Izráel népének, hogy senki közülük, sem a közöttük élő jövevények közül soha ne egyen vért.</verse>
				<verse number="13">Ha valaki Izráel népe közül vagy a közöttük élő jövevények közül vadászni megy, és zsákmányt ejt — olyan vadat vagy madarat, amely rituálisan tiszta, tehát megehető —, akkor az állat vérét a földre folyassa ki, majd takarja be azt földdel.</verse>
				<verse number="14">Mivel az élőlények élete a vérükben van, azért parancsoltam Izráel népének, hogy ne egyék meg a vért, vagy annak az állatnak a húsát, amelyben a vér még benne van. Aki ezt a parancsot megszegi, azt ki fogják irtani népe közül.</verse>
				<verse number="15">Ha valaki Izráel népe közül vagy a közöttük élő jövevények közül eszik olyan állat húsából, amely magától elpusztult, vagy amelyet ragadozó ölt meg, akkor az a személy emiatt tisztátalanná válik. Ezért mossa ki ruháit, fürödjön meg, és a nap elmúltával ismét tiszta lesz.</verse>
				<verse number="16">Azonban, ha nem mossa ki a ruháit, vagy nem fürdik meg, akkor viselnie kell vétke büntetését.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez:</verse>
				<verse number="2">„Ezt mondd Izráel népének: Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek,</verse>
				<verse number="3">ezért ne úgy éljetek, ahogyan Egyiptomban szokás, ahol eddig laktatok, de úgy se, ahogyan Kánaán földjén élnek a népek, ahová be foglak vinni benneteket. Ne kövessétek szokásaikat!</verse>
				<verse number="4">Az én törvényeim és rendelkezéseim szerint éljetek, és azokat kövessétek! Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek, ezért tartsátok meg rendelkezéseimet, és engedelmeskedjetek törvényeimnek, mert aki ezeket követi, az élni fog általuk. Én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">Senki ne lépjen szexuális kapcsolatba közeli vérrokonával! Én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="7">Ne lépj szexuális kapcsolatba az édesapáddal! Ne lépj szexuális kapcsolatba az édesanyáddal se, hiszen ő a szülőanyád — tehát nem szabad vele ilyen kapcsolatba kerülnöd!</verse>
				<verse number="8">Apád feleségével még akkor is tilos a szexuális kapcsolat, ha csak a mostohaanyád, hiszen ő az édesapád felesége!</verse>
				<verse number="9">Hasonlóképpen tilos minden ilyen kapcsolat apád leányával vagy anyád leányával is. Függetlenül attól, hogy ő jelenleg ugyanahhoz a családhoz tartozik, amelyhez te, vagy egy másikhoz, nem szabad szexuális kapcsolatba lépned vele.</verse>
				<verse number="10">Tilos a szexuális kapcsolat a saját leányunokáddal — függetlenül attól, hogy a fiad, vagy a leányod leányáról van szó, hiszen a saját leszármazottad ő.</verse>
				<verse number="11">Ha apádnak és a feleségének leánya születik, ő a testvéred, ezért vele sem szabad szexuális kapcsolatba lépned.</verse>
				<verse number="12">Tilos az ilyen kapcsolat apád vagy anyád leánytestvérével is, hiszen a szüleid testvéréről van szó.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Ne szégyenítsd meg édesapád testvérét azzal, hogy szexuális kapcsolatba lépsz a feleségével, hiszen ő a nagynénéd!</verse>
				<verse number="15">Tilos a szexuális kapcsolat a menyeddel — hiszen a fiad felesége —, vagy a sógornőddel — hiszen ő a testvéred felesége!</verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">Ha egy asszonyt feleségül veszel, és együtt élsz vele, akkor az ő leányát vagy unokáját már nem veheted mellé feleségül, és nem léphetsz velük szexuális kapcsolatba, hiszen ők a feleséged vérrokonai. Ha mégis megtennéd, igen szégyenletes bűnt követnél el.</verse>
				<verse number="18">Ha egy asszonyt feleségül veszel, akkor — amíg ő él — a leánytestvérét már nem veheted mellé feleségül, és nem élhetsz vele, mert versengés támadna közöttük.</verse>
				<verse number="19">Tilos együtt hálni egy asszonnyal a menstruációs tisztátalanság ideje alatt.</verse>
				<verse number="20">Nem szabad együtt hálnod más férfi feleségével! Ha mégis megteszed, tisztátalanná leszel.</verse>
				<verse number="21">Soha ne add oda gyermekedet Moloknak, hogy feláldozzák neki a tűzben — ezzel meggyaláznád Istened nevét! Én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="22">Férfi soha ne lépjen szexuális kapcsolatba másik férfival úgy, ahogyan asszonnyal szoktak — ez utálatos bűn!</verse>
				<verse number="23">Hasonlóképpen se férfi, se nő ne közösüljön semmilyen állattal — mert az perverzió lenne, amely miatt az illető tisztátalanná válna!</verse>
				<verse number="24">Ne tegyétek magatokat tisztátalanná ilyen bűnökkel, mert ezeket követték el azok a nemzetek, amelyeket éppen e tisztátalan életmód miatt űzök ki előletek!</verse>
				<verse number="25">Bizony, ők ezekkel a bűnökkel bemocskolták országuk földjét, én pedig megbüntetem azt. A föld ki fogja okádni gonosz lakosait.</verse>
				<verse number="26">Engedelmeskedjetek hát törvényeimnek, és tartsátok meg rendelkezéseimet! Ne kövessétek el ezeket az utálatos bűnöket! Ezek a törvények egyaránt vonatkoznak Izráel népére és a közöttetek lakó jövevényekre.</verse>
				<verse number="27">Akik előttetek laktak e földön, azok bizony elkövették mindezeket az utálatos bűnöket, bemocskolták és tisztátalanná tették földjüket.</verse>
				<verse number="28">Ti azonban ne tegyétek ezeket, különben titeket is kiokád a föld, ha beszennyezitek, és ti is úgy jártok, mint az előttetek itt élő nemzetek!</verse>
				<verse number="29">Aki bármelyiket elköveti ezek közül a bűnök közül, azt kiirtják népéből.</verse>
				<verse number="30">Tehát engedelmeskedjetek nekem: ne kövessétek el ezeket a bűnöket, amelyeket az előttetek itt lakók elkövettek, és ne tegyétek magatokat tisztátalanná ezek által! Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez:</verse>
				<verse number="2">„Ezt mondd Izráel egész közösségének: Szentek legyetek, mert én, az Örökkévaló, Istenetek, szent vagyok!</verse>
				<verse number="3">Mindenki tisztelje édesanyját és édesapját! A nyugalom napján úgy tegyetek, ahogy azt megparancsoltam! Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!</verse>
				<verse number="4">Ne imádjatok bálványokat, ne készítsetek magatoknak fémből öntött bálványszobrokat! Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!</verse>
				<verse number="5">Amikor hálaáldozatot hoztok az Örökkévalónak, úgy járjatok el, hogy szívesen fogadjam tőletek!</verse>
				<verse number="6">Az áldozat napján és a következő napon egyétek azt meg, ami pedig a harmadik napra megmarad, azt égessétek el!</verse>
				<verse number="7">Ha mégis eszik valaki belőle a harmadik napon, az már tisztátalan húst eszik, és nem lehet kedves.</verse>
				<verse number="8">Aki ebben vétkes, viselje tette büntetését, mert a szent dolgokkal úgy bánt, mint közönségesekkel, emiatt az ilyen vétkest ki fogják irtani népe közül.</verse>
				<verse number="9">Amikor a termését learatod, a földed sarkán és a szélén mindig hagyj meg egy keveset belőle, és az elhullott kalászokat se szedd össze!</verse>
				<verse number="10">Szőlőskertedből se szüretelj le minden termést az utolsó szemig, és ami elhullik, ne gyűjtsd össze, hanem hagyd ott a szegényeknek és a jövevényeknek! Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!</verse>
				<verse number="11">Ne lopj, ne csapj be senkit, ne hazudjatok egymásnak!</verse>
				<verse number="12">Ne esküdj hamisan nevemre, mert ezzel gyalázatot hozol Istened nevére! Én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="13">Ne használd ki, se ne rabold ki a másikat! Napszámbéres munkásodat fizesd ki a nap végén, ne tartsd vissza a bérét másnapig!</verse>
				<verse number="14">A süketet ne szidalmazd, s a vakot ne gáncsold el, hanem tiszteld Istenedet! Én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="15">A bírósági perekben ne hozzatok igazságtalan ítéletet! Ne kedvezz se szegénynek, se gazdagnak, hanem igazságosan és méltányosan ítélj a honfitársad ügyében!</verse>
				<verse number="16">Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne hallgass, amikor tanúskodásoddal megmentheted honfitársad életét! Én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="17">Ne hordozz szívedben gyűlöletet a másik ellen, hanem nyíltan mondd meg neki, amit helytelennek tartasz, hogy ne légy részes a bűneiben!</verse>
				<verse number="18">Ne állj bosszút a másikon, és ne légy haragtartó, hanem szeresd a másik embert, mint magadat! Én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="19">Tartsd meg rendelkezéseimet! Háziállataidat ne keresztezd más fajjal! Ne vess egyszerre két különböző növényfaj magjából ugyanarra a szántóföldre! Ne viselj olyan ruhát, amelyet két különféle fonálból szőttek!</verse>
				<verse number="20">Előfordulhat, hogy egy férfi együtt hál egy nővel, aki másnak a rabszolgája, s akit egy másik férfi eljegyzett magának, de még nem váltott ki, ezért a nő még nem szabadult föl. Ilyen esetben büntessék meg őket, de ne haljanak meg, mert a nő nem volt szabad.</verse>
				<verse number="21">A férfi vigyen egy kost jóvátételi áldozatul az Örökkévalónak, a Találkozás Sátorának bejáratához.</verse>
				<verse number="22">A pap áldozza föl a kost az Örökkévalónak a férfi bűnéért, és így szerezzen engesztelést neki. Ha a férfi így jár el, akkor bűnét az Örökkévaló megbocsátja.</verse>
				<verse number="23">Ha majd bementek arra a földre, mindenféle gyümölcsfát fogtok ültetni ott. De amikor a fák termőre fordulnak, még három évig ne egyetek a gyümölcseikből, hanem tekintsétek azokat tiltottnak!</verse>
				<verse number="24">A negyedik termő évben a fák minden gyümölcsét szenteljétek az Örökkévalónak ajándékul és dicséret-áldozatul.</verse>
				<verse number="25">Azután az ötödik termő évtől kezdve már ehetitek a gyümölcsöket. Ha így jártok el, akkor ettől kezdve bőséges termésre számíthattok. Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!</verse>
				<verse number="26">Nem szabad megennetek az olyan húst, amelyben a vér még benne van! Nem szabad semmiféle varázslással vagy jóslással foglalkoznotok!</verse>
				<verse number="27">Ne vágjátok rövidre a hajatokat a halántékotokon, és a szakállatok szélét se csúfítsátok el!</verse>
				<verse number="28">Ne ejtsetek vágást magatokon a halottak miatti gyász idején, se ne tetováljátok a bőrötöket! Én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="29">Ne tedd népem leányait prostituáltakká, nehogy az egész nép paráznaságba süllyedjen, és az egész országot elborítsa a gyalázatosság!</verse>
				<verse number="30">Tartsátok tiszteletben a szombati nyugalom napját! Tiszteljétek szent helyemet — Én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="31">Ne forduljatok tanácsért se halottidézőkhöz, se jósokhoz, mert ezzel tisztátalanná váltok! Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!</verse>
				<verse number="32">Tiszteld az időseket, becsüld meg az öregeket! Tiszteld és féld Istenedet! Én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="33">Ne használd ki azt, aki jövevényként lakik közöttetetek!</verse>
				<verse number="34">Úgy bánj vele, mintha népemhez tartozna — úgy szeresd, mint saját magadat! Emlékezzetek rá, hogy egykor ti is jövevények voltatok Egyiptomban! Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!</verse>
				<verse number="35">Soha ne térj el az igazságosságtól a súly- és hosszmértékek használatában! Pontos mérleget, mérősúlyokat és űrmértékeket használjatok! Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból.</verse>
				<verse number="36"></verse>
				<verse number="37">Tartsátok tiszteletben törvényeimet, rendelkezéseimet, és engedelmeskedjetek nekem! Én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez:</verse>
				<verse number="2">„Ezt is mondd meg Izráel népének: Ha közületek, vagy a földeteken lakó jövevények közül bárki odaadja a gyermekét Moloknak, az halállal lakoljon emiatt! A közösség kövezze agyon az ilyen embert.</verse>
				<verse number="3">Aki odaadja a gyermekét Moloknak, az a személy ezzel tisztátalanná teszi szent helyemet, és gyalázatot hoz nevemre — emiatt ellene fordulok, és kiirtom népe közül.</verse>
				<verse number="4">Ha pedig Izráel népe mégis szemet huny e fölött a bűn fölött, és nem végzi ki a bűnöst,</verse>
				<verse number="5">akkor én magam fordulok a bűnös és családja ellen, és kiirtom őket népük közül, sőt mindazokat is, akik példájukat követve Molokkal házasságtörést követtek el.</verse>
				<verse number="6">Ha valaki halottidézőhöz vagy jóshoz fordul tanácsért, akkor szellemileg paráználkodik, ezért ellene fordulok annak, és kiirtom népe közül.</verse>
				<verse number="7">Éljetek úgy, mint akik nekem szentelik magukat, és szentek legyetek, mert én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!</verse>
				<verse number="8">Tartsátok tiszteletben törvényeimet, és engedelmeskedjetek nekem! Én vagyok az Örökkévaló, aki a magam számára különválasztottalak titeket!</verse>
				<verse number="9">Aki apját vagy anyját szidalmazza vagy átkozza, halállal lakoljon! Haláláért maga a felelős, mert apját és anyját átkozta.</verse>
				<verse number="10">Ha egy férfi más férfi feleségével hál, akkor házasságtörést követ el. Ilyen esetben mind a férfi, mind az asszony halállal bűnhődjön!</verse>
				<verse number="11">Ha egy férfi a saját apjának feleségével hál, akkor mind a férfi, mind az asszony viselje bűne büntetését: mindketten halállal lakoljanak!</verse>
				<verse number="12">Ha egy férfi a menyével hál, akkor mind a férfi, mind az asszony viselje bűne büntetését: mindketten halállal lakoljanak, mert szégyenletes és utálatos bűnt követtek el.</verse>
				<verse number="13">Ha egy férfi egy másik férfival hál, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, akkor mindketten viseljék bűnük büntetését, és halállal lakoljanak, mert utálatos bűnt követtek el.</verse>
				<verse number="14">Ha egy férfi szexuális kapcsolatba lép egy nővel és annak anyjával is, az szégyenletes dolog! Emiatt mind a három személyt égessék meg, hogy ilyen szégyenletes dolog többé ne forduljon elő közöttetek!</verse>
				<verse number="15">Akár férfi, akár asszony közösül valamilyen állattal, viselje bűne büntetését, és végezzék ki őket az állattal együtt!</verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">Ha egy férfi szexuális kapcsolatban él a nőtestvérével, még ha csak féltestvére is, az gyalázatos bűn. A közösség előtt nyilvánosan bűnhődjenek, és irtsák ki őket népük közül. Mivel a férfi a saját nőtestvérével létesített szexuális kapcsolatot, bűnhődnie kell.</verse>
				<verse number="18">Ha egy férfi együtt hál egy asszonnyal annak a menstruációs tisztátalansága idején, mindkettőjüket ki kell irtani népe közül, mert megszegték a tisztátalanságra vonatkozó törvényt.</verse>
				<verse number="19">Nem szabad együtt hálnod sem apád, sem anyád nőtestvérével, mert ők közeli vérrokonaid. Ha ez mégis előfordul, mindkét vétkes viselje bűne büntetését.</verse>
				<verse number="20">Ha egy férfi együtt hál nagynénjével, az a nagybátyjára hoz gyalázatot. Ilyen esetben mindkét vétkes viselje bűne büntetését: gyermektelenül fognak meghalni.</verse>
				<verse number="21">Ha egy férfi a sógornőjével hál, amíg annak férje él, az utálatos bűn, mert közeli vérrokonok. Ilyen esetben mindkét vétkes viselje bűne büntetését: gyermektelenül fognak meghalni.</verse>
				<verse number="22">Tartsátok tiszteletben törvényeimet, rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Máskülönben az a föld, ahová beviszlek titeket, hogy ott lakjatok, kiokád majd benneteket is.</verse>
				<verse number="23">Mert azok a nemzetek, amelyek előttetek laktak azon a földön, bizony elkövették mindezeket a bűnöket, s emiatt megutáltam őket. Ti azonban ne kövessétek szokásaikat!</verse>
				<verse number="24">Nektek megígértem, hogy örökségül kapjátok azoknak a nemzeteknek országait: én adom nektek, hogy vegyétek birtokba azt a tejjel-mézzel folyó földet. Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek, aki különválasztottalak titeket a többi nemzettől.</verse>
				<verse number="25">Tegyetek hát különbséget ti is a tiszta és tisztátalan dolgok között, akár négylábú állatokról, vagy madarakról van szó! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná és utálatossá semmiféle négylábú állattal, madárral vagy csúszómászóval, amelyet számotokra tisztátalanná nyilvánítottam!</verse>
				<verse number="26">Legyetek szentek, és csak hozzám tartozzatok, mert én, az Örökkévaló, szent vagyok! Én választottalak külön titeket a többi nemzettől, hogy csak az enyémek legyetek.</verse>
				<verse number="27">Ha egy férfi, vagy asszony halottidézést, varázslást vagy ilyesféle okkult tevékenységet folytat, viselje bűne büntetését, és feltétlenül halállal lakoljon: kövezzék meg.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: „Add tudtára a papoknak, Áron fiainak a következő törvényeket. A pap a közelébe se ne menjen a halottnak, hogy tisztátalanná ne legyen!</verse>
				<verse number="2">Ez alól kivételt jelent, ha közeli hozzátartozója hunyt el: anyja, apja, fia, leánya, fiútestvére,</verse>
				<verse number="3">hajadon leánytestvére. Ez utóbbi is közeli hozzátartozónak számít, mert nem ment férjhez. Az ilyen közeli hozzátartozók esetében a pap részt vehet a temetéssel kapcsolatos családi eseményekben.</verse>
				<verse number="4">Viszont ha az elhunyt személy a papnak csak a házassága révén rokona, akkor a pap maradjon távol a gyásztól és temetéstől, hogy ne legyen tisztátalanná.</verse>
				<verse number="5">A pap ne nyírja kopaszra a fejét, még részlegesen se, ne nyírja le a szakállát, vagy annak a végét, se ne vágjon sebeket a testén a gyász kifejezéséül.</verse>
				<verse number="6">A papok maradjanak Istenük számára szentek, és ne hozzanak gyalázatot Istenük nevére, mert a papok mutatják be az áldozatokat és a kenyereket az Örökkévalónak — ezért szentek legyenek!</verse>
				<verse number="7">A pap az Örökkévalónak van szentelve, ezért nem vehet feleségül olyan nőt, aki előzőleg már szexuális kapcsolatban volt más férfival. Tehát elvált vagy parázna nőt, vagy olyat, akit megerőszakoltak, nem vehet feleségül.</verse>
				<verse number="8">A nép szentnek tekintse a papot, mert ő mutatja be Istennek a szent kenyereket. Én, az Örökkévaló, szent vagyok. Én vagyok, aki megszentel. Ezért a papot is tekintsétek szenteknek.</verse>
				<verse number="9">Ha egy pap leánya prostituálttá lesz, gyalázatot hoz magára és az apjára is, ezért az a leány halállal lakoljon: meg kell égetni.</verse>
				<verse number="10">A főpapra, akinek fejére a felszentelésekor a szent olajat öntötték, s aki a főpapi öltözetet viseli, a következő törvények vonatkoznak. A közelébe se menjen a halottnak, hogy tisztátalanná ne legyen! Ne vegyen részt még a saját családja gyászában se: ne hagyja gondozatlanul a haját, ne szaggassa meg a ruháit, még akkor se, ha apja vagy anyja hunyt el.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Akkor se hagyja el a szent hely területét, ha közeli hozzátartozója hal meg, mert ezzel tisztátalanná válhat, és akkor a szent helyet is tisztátalanná tenné. Maradjon szent és rituálisan tiszta, hiszen amikor főpappá szentelték, Istenének szent olaját öntötték a fejére! Én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="13">A főpap csak hajadon és szűz leányt vehet feleségül.</verse>
				<verse number="14">Nem szabad feleségül vennie sem özvegyet, sem elváltat, sem olyat, aki parázna vagy akit megerőszakoltak. Csak saját népe közül való hajadon és szűz leányt vehet feleségül,</verse>
				<verse number="15">hogy a leszármazottjai is szentek legyenek a nép között. Én vagyok az Örökkévaló, aki a főpapot megszenteltem.”</verse>
				<verse number="16">Azután ezt mondta Mózesnek az Örökkévaló:</verse>
				<verse number="17">„Szólj Áronnak, hogy ha a leszármazottjai közül valaki testileg fogyatékos, az nem viheti az Örökkévaló elé a szent kenyereket. Ez nemzedékről nemzedékre érvényes törvény.</verse>
				<verse number="18">Testi fogyatékos személy nem végezhet papi szolgálatot az Örökkévaló oltáránál. Tehát ha valaki vak, sánta, az arca deformálódott,</verse>
				<verse number="19">keze vagy lába eltörött,</verse>
				<verse number="20">háta púpos, aki törpe növésű, akinek szeme vagy látása nem egészséges, akinek rosszindulatú bőrbetegsége van, vagy a bőrén fekély van, vagy a heréi nem épek, az nem végezhet papi szolgálatot.</verse>
				<verse number="21">Akinek Áron leszármazottjai közül akinek ilyen testi fogyatékossága van, az nem járulhat az oltárhoz, hogy áldozatot mutasson be az Örökkévalónak. Ha fogyatékos, akkor nem viheti az Örökkévaló elé a szent kenyereket.</verse>
				<verse number="22">Viszont az ilyen fogyatékos családtag is szabadon ehet a szent kenyerekből és a papoknak engedélyezett szent és az igen szent áldozatokból.</verse>
				<verse number="23">Azonban semmiképpen nem mehet be a függönyön túlra, a Szentek Szentjébe, vagy nem mehet az oltárhoz közel fogyatékossága miatt. Ne tegye szentségtelenné a szent helyet és a szent dolgokat, mert én vagyok az Örökkévaló, aki megszentelem ezeket.”</verse>
				<verse number="24">Mózes tehát tudtára adta Áronnak és fiainak, meg Izráel egész népének mindezeket.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez:</verse>
				<verse number="2">„Mondd meg Áronnak és a fiainak, hogy bánjanak tisztelettel és nagyon gondosan azokkal az áldozatokkal, amelyeket Izráel népének fiai nekem hoznak, mert azok szentek. Ne gyalázzák meg szent nevemet, mert én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="3">Ezt mondd nekik: mostantól fogva, ha valamelyik leszármazottjuk éppen tisztátalan állapotban van, de mégis hozzáér az Örökkévalónak fölajánlott szent áldozatokhoz, akkor soha többé nem járulhat az Örökkévaló jelenlétébe, s ezzel végleg elveszíti papi hivatását. Én vagyok az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="4">Áron leszármazottjai közül aki rosszindulatú bőrbetegség vagy valamilyen folyásos betegség miatt tisztátalan, az nem ehet a szent áldozatokból, ameddig meg nem tisztul. Hasonlóképpen tisztátalanná válik a pap a következő esetekben: ha megérint valakit vagy valamit, aki, illetve ami egy halotthoz hozzáért, és ezáltal tisztátalanná vált, ha spontán magömlése van,</verse>
				<verse number="5">vagy ha megérint egy tisztátalan állatot, vagy embert.</verse>
				<verse number="6">Ilyen esetben a pap tisztátalanná válik estig, és emiatt nem ehet a szent áldozatokból. Fürödjön meg vízben, és miután a nap lement, már ismét tisztának számít. Azután ismét ehet a szent áldozatokból, hiszen azok az ő táplálékát jelentik.</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Nem ehet a pap olyan állat húsából, amely levágás nélkül, magától pusztult el, vagy amelyet ragadozó ölt meg. Ha mégis megteszi, tisztátalanná válik. Én vagyok az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="9">Tartsák tehát tiszteletben a papok ezeket a tiltó rendelkezéseimet! Máskülönben viselniük kell bűneik terhét, és meghalnak, ha megszegik ezeket a tilalmakat. Én vagyok az Örökkévaló, aki megszentelem a papokat.</verse>
				<verse number="10">Kizárólag a pap családtagjai ehetnek a szent áldozatokból. A pap birtokán lakó és pénzért dolgozó napszámosa nem ehet azokból.</verse>
				<verse number="11">De ehet belőle a pap megvásárolt rabszolgája, és annak a pap házánál született gyermeke is.</verse>
				<verse number="12">A pap leánya feleségül mehet egy férfihez, aki nem papi családból származik. De attól kezdve már nem ehet a szent ételekből.</verse>
				<verse number="13">Azonban ha az ilyen asszonynak nem születik gyermeke, és megözvegyül, vagy a férje elválik tőle, s ezután visszatér a pap házába, akkor ismét ehet a szent ételekből. A családtagokon kívül más nem ehet az áldozati ételekből.</verse>
				<verse number="14">Ha valaki úgy eszik ezekből a szent áldozati ételekből, hogy nincs tudomása arról, hogy azok szent ételek, akkor tegye jóvá tévedését! Adjon helyette a papnak kárpótlást, de tegye hozzá annak ötödrészét azon fölül.</verse>
				<verse number="15">A papok tehát gondosan vigyázzanak arra, hogy ne gyalázzák meg azokat az áldozatokat, amelyeket Izráel népe az Örökkévalónak szentelt. Ne engedjék meg, hogy azokból illetéktelen személy egyen, és ezzel vétkessé tegye magát. Ha ez mégis megtörténik, akkor annak, aki jogtalanul eszik ezekből, viselnie kell bűne terhét. Én vagyok az Örökkévaló, aki az áldozatokat szentté teszem!”</verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">Azután az Örökkévaló szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="18">„Add tudtára Áronnak és fiainak, meg egész Izráel egész népének, hogy amikor valaki égőáldozatot hoz az Örökkévalónak, ép és egészséges állatot hozzon áldozatul: bikaborjút, kost vagy kecskebakot. Csak így fogadja az Örökkévaló kedvesen az áldozatot. Ez érvényes az Izráel népéhez tartozókra és a közöttetek lakó jövevényekre is, és független attól, hogy milyen áldozatról van szó — fogadalmi áldozatról, önkéntes hálaáldozatról, vagy égőáldozatról.</verse>
				<verse number="19"></verse>
				<verse number="20">Ne hozzatok az Örökkévalónak olyan állatot, amelyben valami fogyatékosság található, mert azt nem fogadja kedvesen.</verse>
				<verse number="21">Amikor valaki hálaáldozatot, fogadalom teljesítésére való áldozatot, vagy önkéntes áldozatot hoz az Örökkévalónak, ép és egészséges marhát, birkát vagy kecskét hozzon áldozatul, ne legyen abban semmi fogyatékosság. Csak így fogadja az Örökkévaló kedvesen az áldozatot.</verse>
				<verse number="22">Az olyan állat, amely vak, törött csontú, csonka, fekélyes, rühes vagy beteg — az nem alkalmas áldozatnak. Az ilyen állatot ne tedd az oltárra ajándékul az Örökkévalónak!</verse>
				<verse number="23">Szabad akaratból, önkéntes áldozatul hozhatsz az Örökkévalónak olyan bikát, vagy juhot, amelynek túl hosszú vagy túl rövid a lába. De fogadalmad teljesítésére az Örökkévaló nem fogadja el az ilyen állatot áldozatnak.</verse>
				<verse number="24">Ne hozz az Örökkévalónak olyan állatot áldozatul, amelynek heréje összezúzódott, vagy bármilyen módon megsérült, vagy amelyet kiheréltek. Ne áldozzatok az Örökkévalónak országotokban ilyen állatokat!</verse>
				<verse number="25">Az ilyen állatot idegentől se vásároljátok meg áldozati állatnak, mert fogyatékossága miatt nem alkalmas az áldozatra, és az Örökkévaló nem fogadja el tőletek.”</verse>
				<verse number="26">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez:</verse>
				<verse number="27">„Az újszülött borjút, bárányt és kecskegidát 7 napig hagyjátok az anyja mellett. A nyolcadik naptól kezdve már alkalmas az áldozatra, és elfogadja azt az Örökkévaló tőletek ajándékul.</verse>
				<verse number="28">Ha mind a tehenet, mind a borját áldozatra szánjátok, akkor se vágjátok le mindkettőt ugyanazon a napon. Ugyanez érvényes anyajuh és báránya meg nőstény kecske és gidája esetén is.</verse>
				<verse number="29">Amikor valaki az Örökkévaló iránti hálája kifejezésére mutat be hálaáldozatot, ezt megteheti, de csak akkor fogadja el tőle az Örökkévaló, ha szabályszerűen teszi.</verse>
				<verse number="30">Az ilyen áldozat húsát csak az áldozat napján lehet elfogyasztani, ne maradjon belőle a következő napra. Én vagyok az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="31">Tehát tartsátok meg parancsaimat, és engedelmeskedjetek azoknak! Én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="32">Ne hozzatok gyalázatot nevemre, hanem szenteljétek meg nevemet Izráel népe között! Én vagyok az Örökkévaló, aki megszentellek titeket.</verse>
				<verse number="33">Én hoztalak ki benneteket Egyiptomból, hogy Istenetekké legyek. Én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez:</verse>
				<verse number="2">„Mondd Izráel népének: ezek az Örökkévaló ünnepei, amelyeket elrendelt, hogy azokat rendszeresen megtartsátok. Ezeket hirdessétek ki Izráel közösségében, hogy azokon gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezek az én ünnepeim:</verse>
				<verse number="3">Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik nap a szombati nyugalom napja — akkor ne dolgozzatok, hanem egész nap pihenjetek, és gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Az Örökkévaló rendelte el ezt a szent napot, hogy a pihenés napja legyen számotokra, akárhol is laktok.</verse>
				<verse number="4">A következők pedig azok az ünnepek, amelyeket az Örökkévaló bizonyos időpontokra rendelt. Hirdessétek ki ezeket, és gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni a megszabott időben.</verse>
				<verse number="5">A Páska ünnepét az első hónap 14. napjának estéjén tartsátok meg az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="6">Tartsátok meg a Kovásztalan Kenyerek ünnepét az Örökkévalónak az első hónap 15. napjától kezdve hét napon keresztül. Ezalatt csak kovásztalan kenyeret egyetek.</verse>
				<verse number="7">A hét napos ünnep első napján gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon ne dolgozzatok.</verse>
				<verse number="8">Hét napon keresztül minden nap mutassatok be az Örökkévalónak áldozatot. A hetedik napon ismét gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon se dolgozzatok.”</verse>
				<verse number="9">Így szólt az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="10">„Add tudtára Izráel népének, hogy amikor majd bementek arra a földre, amelyet én adok nektek, akkor aratás idején, a legelső learatott kévét vigyétek el a paphoz.</verse>
				<verse number="11">Ő pedig mutassa be azt az Örökkévaló előtt, hogy az Örökkévaló kedvesen fogadja tőletek. A szombat után következő napon kell a papnak a kévét bemutatnia.</verse>
				<verse number="12">Ugyanekkor vigyetek egy egyéves hibátlan bárányt égőáldozatul az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="13">Ezen fölül liszt- és italáldozatot is hozzatok: két tized mérték jó minőségű lisztet, olívaolajjal keverve, és egy negyed hin bort. Jó illatú lisztáldozat ez az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="14">Az aratáskor betakarított új termésű gabonából se pörkölve, se kenyér formájában, se másképpen ne egyetek addig, amíg az Első Kéve áldozatát be nem mutattátok Isteneteknek. Örökké érvényes rendelkezés ez számotokra minden lakóhelyeteken.</verse>
				<verse number="15">Attól a naptól kezdve, amelyen bemutattátok az Örökkévalónak az első kévét, számoljatok hét teljes hetet.</verse>
				<verse number="16">A hetedik szombat után következő, vagyis az ötvenedik napon hozzatok az Örökkévalónak lisztáldozatot az új gabonából.</verse>
				<verse number="17">Hozzatok két kenyeret minden helyről, ahol laktok felmutatási áldozatul az Örökkévalónak. Ezeket a kenyereket két tized mérték jó minőségű lisztből és kovásszal süssétek. Ez a ti áldozatotok az első termésből az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="18">Ezen kívül hozzatok egy bikát, két kost és 7 egyéves bárányt — mind hibátlanok legyenek — égőáldozatul, a hozzájuk tartozó liszt- és italáldozatokkal együtt. Jó illatú ajándék ez az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="19">Hozzatok még egy kecskebakot is bűnért való áldozatul, és két egyéves kost hálaáldozatul.</verse>
				<verse number="20">A kenyereket és a két kost a pap mutassa fel az Örökkévaló előtt, felmutatási áldozatul. Szent áldozatok ezek az Örökkévalónak. Azután legyenek a papé, az ő része.</verse>
				<verse number="21">Hirdessétek ki, hogy ugyanezen a napon gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon ne végezzetek semmiféle munkát. Örökké érvényes rendelkezés ez számotokra minden lakóhelyeteken.</verse>
				<verse number="22">Amikor földed termését learatod, a tábla szélén mindig hagyj meg belőle, és az elhullott kalászokat se szedd össze. Hagyd ott a szegényeknek és a jövevényeknek. Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!”</verse>
				<verse number="23">Így szólt az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="24">„Ezt mondd Izráel népének: a hetedik hónap első napján ne végezzetek semmiféle munkát, gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni, és fújják meg a kürtöket emlékeztetésül, és vigyetek ajándékot az Örökkévalónak.”</verse>
				<verse number="25"></verse>
				<verse number="26">Így szólt az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="27">„A hetedik hónap 10. napja az Engesztelő Áldozat napja. Ezen a napon ne végezzetek semmiféle munkát, gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni, tartóztassátok meg magatokat, böjtöljetek, és vigyetek ajándékot az Örökkévalónak. Ezen a napon szerez a főpap engesztelést számotokra Istenetek, az Örökkévaló színe előtt.</verse>
				<verse number="28"></verse>
				<verse number="29">Aki pedig nem hajlandó megtartóztatni magát, és nem böjtöl ezen a napon, azt ki fogják irtani népe közül.</verse>
				<verse number="30">Ha valaki ezen a napon valamilyen munkát végez, azt a személyt én fogom kigyomlálni népe közül.</verse>
				<verse number="31">Ezen a napon tartózkodjatok mindenféle munkától — örökké érvényes rendelkezés ez számotokra minden lakóhelyeteken.</verse>
				<verse number="32">Ez legyen a legszentebb szombati nyugalom napja számotokra, tartóztassátok meg magatokat, és böjtöljetek ezen a napon, vagyis a hónap kilencedik napján estétől a tizedik nap estig.”</verse>
				<verse number="33">Így szólt az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="34">„Add tudtára Izráel népének: a hetedik hónap 15. napján kezdődjön a Sátorok ünnepe. Az Örökkévalónak ez az ünnepe hét napig tart.</verse>
				<verse number="35">Az első napon gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon ne végezzetek semmiféle munkát.</verse>
				<verse number="36">Hét napon keresztül minden nap mutassatok be az Örökkévalónak tűzáldozatot. A nyolcadik napon ismét gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni, és mutassatok be tűzáldozatot az Örökkévalónak. Ezen a napon se dolgozzatok.</verse>
				<verse number="37">Tehát ezek az Örökkévaló ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, hogy azokon mindenki gyűljön össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezeken az ünnepeken áldozzatok az Örökkévalónak ajándékokat, égőáldozatokat, lisztáldozatokat, véresáldozatokat és italáldozatokat — az egyes napokra vonatkozó rendelkezések szerint.</verse>
				<verse number="38">Ezeket az ünnepeket tartsátok meg a heti szombati nyugalom napján kívül. A fenti áldozatokon kívül hozzátok az Örökkévalónak ajándékaitokat, fogadalmi áldozataitokat és önkéntes áldozataitokat.</verse>
				<verse number="39">Miután a termést learattátok, a hetedik hónap 15. napjától kezdve ünnepeljétek az Örökkévalónak a Sátorok ünnepét hét napon keresztül. Mind az ünnep első, mind az utolsó napja pihenőnap legyen.</verse>
				<verse number="40">Az ünnep első napján szedjetek szép gyümölcsfákról gyümölcsöket, vágjatok pálmaágakat, meg sűrű lombú fákról és fűzfákról leveles ágakat; és örvendezzetek Istenetek, az Örökkévaló előtt hét napon át.</verse>
				<verse number="41">Így tartsátok meg az Örökkévalónak ezt az ünnepét a hetedik hónapban, minden évben, hét napon át. Örökké érvényes rendelkezés ez számotokra.</verse>
				<verse number="42">Az ünnep idején, hét napig lombsátrakban lakjatok. Mindenki, aki Izráel népéhez tartozik, lombsátrakban lakjon ez idő alatt.</verse>
				<verse number="43">Minden nemzedék emlékezzen rá, hogy amikor Izráel népét kihoztam Egyiptomból, az egész nép sátrakban lakott. Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek.”</verse>
				<verse number="44">Mózes tehát tudtára adta Izráel egész népének az Örökkévaló által elrendelt ünnepek törvényeit.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez:</verse>
				<verse number="2">„Parancsold meg Izráel népének, hogy préseljenek az olajfa bogyójából tiszta olívaolajat. Hozzanak abból a papoknak, hogy állandóan égjenek a mécsesek az arany mécstartón, amely a Találkozás Sátorában, a szentélyben, a Szövetségládát eltakaró függöny előtt áll. Áron viseljen gondot a mécstartóra, hogy egész éjjel égjenek a mécsesek, ki ne aludjon a lángjuk. Örökké érvényes rendelkezés ez minden nemzedék számára.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Áron helyezze el a mécseseket a színarany mécstartóra, az Örökkévaló előtt, hogy a mécsesek örökké égjenek!”</verse>
				<verse number="5">„Készíts 12 kenyeret jó minőségű lisztből. Két tized mérték lisztet számíts egy kenyérre.</verse>
				<verse number="6">Helyezd el a kész kenyereket két sorban — hatot-hatot egy sorban — az arannyal borított asztalra, amely a szentélyben áll, az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="7">Mindkét sor kenyérre tegyél tömjént — ez helyettesíti az egész ajándékot, amelyet az Örökkévalónak fölajánlotok.</verse>
				<verse number="8">Minden szombaton új sütésű kenyereket kell az asztalra tennetek az Örökkévaló elé. Örökké érvényes szövetség ez Izráel népe számára.</verse>
				<verse number="9">Az asztalról levett kenyerek Áront és fiait illetik, ezért ők egyék meg azokat szent helyen. Ezek a kenyerek az Örökkévalónak fölajánlott legszentebb ajándékok közé tartoznak: örökre Áront és leszármazottjait illetik.”</verse>
				<verse number="10">Történt egyszer, hogy a táborban két férfi összeveszett. Az egyik egy izráeli asszony és egy egyiptomi férfi fia, a másik egy izráeli férfi volt. Az asszonyt Selómitnak hívták, Dibri leánya volt, Dán törzséből. A veszekedés hevében Selómit fia gyalázta az Örökkévaló nevét, és átkozódott. Ezért az emberek Mózes elé vitték őt,</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">majd őrizet alá helyezték, és várták, hogy az Örökkévaló kijelentse, mi történjék vele.</verse>
				<verse number="13">Az Örökkévaló pedig szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="14">„Vigyétek ki az átkozódót a táboron kívülre, és mindazok, akik hallották, amit mondott, tegyék a kezüket az átkozódó fejére. Azután Izráel egész közössége kövezze halálra azt, aki átkozódott.</verse>
				<verse number="15">Izráel népének pedig ezt mondd: Aki Istenét átkozza, azt Isten meg fogja büntetni ezért. De aki az Örökkévaló nevét hangosan kimondja, amikor átkozódik, azt feltétlenül ki kell végeznetek. Izráel közössége kövezze halálra, akár közületek való, akár közöttetek lakó jövevény az illető.</verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">Ha valaki meggyilkol egy másik személyt, azt ki kell végezni.</verse>
				<verse number="18">Aki elpusztítja valaki másnak a háziállatát, adjon helyette a tulajdonosnak egy ugyanolyan állatot.</verse>
				<verse number="19">Ha valaki sebesülést okoz a másiknak, büntetésül bánjanak vele is ugyanúgy:</verse>
				<verse number="20">ha például csontját törte a másiknak, neki is törjék el a csontját. Szemet szemért, fogat fogért — így bűnhődjön.</verse>
				<verse number="21">Aki elpusztítja valaki másnak a háziállatát, adjon helyette a tulajdonosnak egy ugyanolyan állatot, de aki embert gyilkol, annak halállal kell bűnhődnie.</verse>
				<verse number="22">Ugyanaz a törvény vonatkozik Izráel népére és a közöttetek lakó jövevényre. Én vagyok Istenetek, az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="23">Tehát elmondta mindezt Mózes Izráel népének, a közösség pedig kivitte az átkozódót a táboron kívülre, és ott megkövezték. Úgy tettek, ahogyan az Örökkévaló parancsolta nekik Mózes által.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózeshez a Sínai-hegyen:</verse>
				<verse number="2">„Ezt mondd Izráel népének: Amikor bementek majd arra a földre, amelyet nektek adok, akkor minden hetedik évben a földnek is adjátok meg a szombati nyugalom éveit, hogy az Örökkévalót tiszteljétek ezzel.</verse>
				<verse number="3">Hat éven keresztül műveljétek a földet: vessetek, arassatok, gondozzátok szőlőtöket, és szüreteljétek a gyümölcsöket.</verse>
				<verse number="4">De a hetedik évben engedjétek a földet is pihenni! A hetedik esztendő a szombatév — az Örökkévaló tiszteletére! Abban az évben hagyjátok el a szántást-vetést, és ne metsszétek szőlőtöket se.</verse>
				<verse number="5">Még ami magától terem a szántóföldön, azt se arassátok le, gondozatlan szőlőtök termését se gyűjtsétek össze, mert ebben az esztendőben a föld is pihen.</verse>
				<verse number="6">Bár a föld szombatévet tart, mégis ad elegendő táplálékot nektek, s amit magától terem, megehetitek. Lesz elég kenyered, jut szolgáidnak is, napszámosaidnak is, sőt, még a földeden lakó jövevénynek is jut belőle.</verse>
				<verse number="7">Háziállataid számára is jut elegendő takarmány, és a mezei vadaknak is elég táplálék abból, amit a föld ekkor magától terem.</verse>
				<verse number="8">Számolj hét szombatévet egymás után — tehát hétszer hét, vagyis 49 évet.</verse>
				<verse number="9">Ekkor a hetedik hónap 10. napján, vagyis az Engesztelő Áldozat napján fújjátok meg a sófárt az egész országban.</verse>
				<verse number="10">Azt az esztendőt, amely ekkor kezdődik, szenteljétek meg! Ebben az ötvenedik esztendőben hirdessetek szabadságot az egész országban, minden lakos számára! Örömünnep legyen ez a számotokra: mindenki kapja vissza a saját örökségét, ősei földjét. Minden szolga térjen haza a saját nemzetségéhez és családjához.</verse>
				<verse number="11">Örömünnep legyen az egész ötvenedik esztendő. Ebben az évben is hagyjátok el a szántást-vetést. Még azt se arassátok le, ami magától terem, és amit metszetlen szőlőtök terem, azt se szüreteljétek le.</verse>
				<verse number="12">Örömünnep ez, tartsátok hát szentnek! Ami földeteken magától terem, azt azonban kinn a mezőn megehetitek.</verse>
				<verse number="13">Az ötvenedik esztendőben mindenki kapja vissza korábban eladott földjét, családi örökségét.</verse>
				<verse number="14">Ezért, ha valaki földjét eladja, vagy a másiktól megvásárolja, vegye tekintetbe ezt a törvényt, és ne csapjátok be egymást!</verse>
				<verse number="15">A föld vételárát ahhoz igazítsátok, hogy az adásvétel idején hány esztendő aratása van még hátra a következő ötvenedik évig.</verse>
				<verse number="16">Ha sok év van még addig, magasabb, ha kevés, alacsonyabb legyen a föld ára. Hiszen valójában nem magát a földet, hanem annak termését adjátok el, illetve veszitek meg.</verse>
				<verse number="17">Ne csapjátok hát be egymást, hanem tiszteljétek és féljétek az Örökkévalót, mert én vagyok Istenetek, az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="18">Őrizzétek meg rendelkezéseimet, engedelmeskedjetek törvényeimnek, és teljesítsétek azokat, s akkor biztonságban élhettek földeteken.</verse>
				<verse number="19">Bőségesen fog teremni nektek az a föld, és megteltek annak javaival, és biztonságban lakhattok földeteken.</verse>
				<verse number="20">Nem kell aggódnotok amiatt, hogy mit egyetek a hetedik évben. Bár akkor nem vettek, nem arattok,</verse>
				<verse number="21">én mégis olyan bőségesen megáldalak benneteket a hatodik év termésével, hogy az három évre elegendő lesz a számotokra.</verse>
				<verse number="22">Amikor a hetedik év elteltével, a nyolcadik évben ismét szántani és vetni fogtok, még mindig lesz elegendő tartalékotok a hatodik év terméséből, egészen a kilencedik évig, amikor az új termést learatjátok.</verse>
				<verse number="23">Minden földbirtok az én tulajdonom, ezért Izráelben senki nem adhatja el véglegesen a földjét. Hiszen valamennyien jövevények és átutazó vendégek vagytok nálam.</verse>
				<verse number="24">Ezért minden tulajdonotokban lévő földet engedjetek megváltani, ha az eredeti tulajdonos család kívánja ezt!</verse>
				<verse number="25">Ha tehát valaki közületek elszegényedik, és kénytelen eladni a földjét, tegyétek lehetővé, hogy valamelyik megváltásra jogosult közeli rokona visszaválthassa azt.</verse>
				<verse number="26">Ha pedig ilyen közeli rokon nem jelentkezik, de az eredeti tulajdonos idővel összegyűjti a szükséges pénzt, és vissza akarja szerezni földjét,</verse>
				<verse number="27">akkor vegyétek tekintetbe, hogy hány év telt el az eladás óta, illetve hány év van még hátra a következő ötvenedik évig. Ennek megfelelően állapítsák meg a föld árát. Ezt az eredeti tulajdonos fizesse meg a jelenlegi tulajdonosnak. Azután a föld térjen vissza annak a tulajdonába, akié eredetileg volt.</verse>
				<verse number="28">Ha pedig nincs rá módja, hogy megváltsa a földet, akkor maradjon annak a tulajdonában, aki megvette, de csak az ötvenedik esztendőig. Akkor pedig adja vissza az eredeti tulajdonos családjának.</verse>
				<verse number="29">Ha fallal kerített városban lévő lakóházat ad el valaki, akkor a ház az eladástól számított egy éven belül még visszaváltható. Azonban ebben az esetben a megváltás ideje korlátozva van: egy éven túl már nem váltható vissza a ház.</verse>
				<verse number="30">Ha pedig egy évig senki sem váltja meg, véglegesen a vevő és családja birtokába kerül — s még az ötvenedik esztendőben sem kerül vissza az első tulajdonos birtokába.</verse>
				<verse number="31">A kőfallal nem kerített települések lakóházaira ugyanaz a törvény vonatkozik, mint a földtulajdonra — tehát ugyanúgy visszaválthatók, illetve az ötvenedik esztendőben visszatérnek annak a családnak a tulajdonába, akié eredetileg voltak.</verse>
				<verse number="32">A Lévi törzsébe tartozókra és a léviták városaiban lévő lakóházakra azonban más törvények vonatkoznak. Ők minden időben megválthatják korábban eladott házaikat.</verse>
				<verse number="33">Ha pedig nem váltják meg, akkor az ötvenedik esztendőben mindenképpen kerüljön vissza a ház annak a tulajdonába, aki előzőleg azt eladta. Hiszen a léviták városaiban a házak örökre a léviták tulajdonát képezik egész Izráelben.</verse>
				<verse number="34">A léviták városaihoz tartozó legelőket nem szabad eladni, mert azok örökre a lévitáké.</verse>
				<verse number="35">Ha valaki Izráel népéből a közeledben lakók közül elszegényedik, és képtelen magát eltartani, akkor segítsd meg őt, ahogyan a közöttetek lakó jövevényt is megsegítenéd.</verse>
				<verse number="36">Ha kölcsönt kér tőled, ne számíts fel kamatot, és ne élj vissza szorult helyzetével. Féld és tiszteld Istenedet! Hadd éljen ő is melletted! Ha pénzt vagy élelmet kér kölcsön tőled, ne kérj vissza többet, mint amit kölcsönadtál.</verse>
				<verse number="37"></verse>
				<verse number="38">Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét örökségetekül, s hogy Istenetekké legyek.</verse>
				<verse number="39">Ha valaki Izráel népéből annyira elszegényedik, hogy eladja magát és a szolgád lesz, ne kényszerítsd arra, hogy rabszolgamunkát végezzen,</verse>
				<verse number="40">hanem bánj vele úgy, mint napszámosoddal, béreseddel vagy a közöttetek lakó jövevénnyel. De csak a következő ötvenedik évig szolgáljon,</verse>
				<verse number="41">akkor bocsásd el gyermekeivel együtt, hogy visszatérhessen rokonai közé és a saját örökségébe.</verse>
				<verse number="42">Gondold meg, hogy Izráel népéből minden egyes ember az én szolgám, hiszen én szabadítottam ki őket Egyiptom földjéről. Egyiküket se adják el soha többé rabszolgának!</verse>
				<verse number="43">Ne bánj a szolgáiddal keményen és kegyetlenül, hanem féld és tiszteld Istenedet!</verse>
				<verse number="44">Ha rabszolgákat akarsz venni, a körülötted élő nemzetektől vásárold őket, vagy a közöttetek lakó jövevényektől. Olyanokat is vásárolhatsz, akik már a ti földeteken születtek — közülük valók legyenek férfi vagy nő rabszolgáitok, akiknek gazdái lesztek.</verse>
				<verse number="45"></verse>
				<verse number="46">Ezeket a rabszolgáitokat örökségül hagyhatjátok gyerekeiteknek, hogy őket is szolgálják, amíg csak élnek. Tehát az idegenek közül vehettek rabszolgákat, de Izráel népéből soha egyik a másikon ne uralkodjon kegyetlenül.</verse>
				<verse number="47">Előfordulhat, hogy a közöttetek lakó jövevény meggazdagszik, és egy elszegényedett izráeli eladja magát szolgául az idegennek, vagy az idegen valamelyik családtagjának.</verse>
				<verse number="48">Ilyen esetben az izráeli szolga mindig megváltható marad, és valamelyik rokona megválthatja.</verse>
				<verse number="49">Nagybátyja vagy annak fia, vagy valamelyik erre jogosult közeli rokona kiválthatja őt a szolgaságból. Ha pedig a szolgának magának módja van rá, ő maga is megválthatja a szabadságát.</verse>
				<verse number="50">A megváltás árának meghatározásakor vegyétek tekintetbe, hogy a szolgaság kezdete óta hány év telt el, és ezeket az éveket úgy számítsátok, mintha a szolga bérese lett volna gazdájának. Azt is vegyétek figyelembe, hogy a következő ötvenedik évig mennyi van még hátra.</verse>
				<verse number="51">A megváltás ára a felszabadított szolga vételárának egy része. Ezt a gazdája vissza kell kapja, mikor a szolga felszabadul. Ahhoz képest állapítsátok meg, hogy az ötvenedik évig hány év van még hátra. Ha sok év van még addig, legyen magasabb az ár, ha kevés, akkor alacsonyabb.</verse>
				<verse number="52"></verse>
				<verse number="53">A gazda úgy bánjon izráeli szolgájával, mintha bérese lenne, ne uralkodjon rajta keményen és kegyetlenül.</verse>
				<verse number="54">Ha az izráeli szolgát senki sem váltja meg, akkor is szabaduljon föl az ötvenedik esztendőben, és gazdája bocsássa szabadon a gyermekeivel együtt.</verse>
				<verse number="55">Izráel népéből minden egyes ember az én szolgám, hiszen én szabadítottam ki őket Egyiptom földjéről. Én, az Örökkévaló, vagyok Istenetek.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">„Izráel népe, ne készítsetek magatoknak bálványokat! Semmiféle imádat céljára szolgáló bálványszobrot, emlékkövet, vagy faragott követ ne készítsetek, mert én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!</verse>
				<verse number="2">Tartsátok tiszteletben a szombati nyugalom napját! Tiszteljétek szent helyemet — én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="3">Ha törvényeim szerint éltek, megtartjátok rendelkezéseimet, és megteszitek, amit parancsoltam,</verse>
				<verse number="4">akkor én is adok esőket földetekre a megfelelő időben, a föld is bő termést ad nektek, és a gyümölcsfák is bőven hozzák gyümölcseiket.</verse>
				<verse number="5">Búzátok annyit terem, hogy mire végeztek a csépléssel, máris a szüret ideje következik, s még le sem szüreteltek egészen, mikor már itt a szántás-vetés ideje. Jóllakásig ehetitek kenyereteket, és biztonságban lakhattok országotokban.</verse>
				<verse number="6">Bizony, békességet és bőséget adok nektek egész országotokban. Nyugodtan alhattok, senkitől nem kell félnetek, s még a veszélyes vadakat is távol tartom tőletek. Nem kell tartanotok ellenséges támadástól sem.</verse>
				<verse number="7">Amikor ellenséggel harcoltok, elfutnak előletek: üldözitek őket, és kardjaitok alatt elhullanak.</verse>
				<verse number="8">Öt közületek megfutamít százat, százan legyőztök tízezreket. Elhullanak ellenségeitek kardjaitok alatt.</verse>
				<verse number="9">Jókedvemmel fordulok hozzátok, megszaporítalak és megsokasítalak benneteket, szövetségem szerint, ahogy megígértem.</verse>
				<verse number="10">Földetek olyan bőségesen terem, hogy a tavalyi termés még el sem fogy, mikor már újat arattok. Sőt, ki kell hordanotok a régit a magtárból, hogy helyet készítsetek az újnak.</verse>
				<verse number="11">Sátoromat sátoraitok között állítom föl, és veletek táborozok. Nem fordulok el tőletek, és mindig veletek maradok.</verse>
				<verse number="12">Közöttetek járok-kelek, Istenetekké leszek, ti pedig népemmé lesztek.</verse>
				<verse number="13">Én, az Örökkévaló vagyok Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy ne legyetek többé az ő rabszolgáik. Igen, összetörtem bilincseiteket és felszabadítottalak titeket, hogy egyenesen járjatok.</verse>
				<verse number="14">De ha nem hallgattok rám, ha nem engedelmeskedtek parancsaimnak,</verse>
				<verse number="15">ha elutasítjátok rendelkezéseimet, ha lelketek megutálja utasításaimat, ha nem követitek parancsaimat és megtöritek szövetségemet,</verse>
				<verse number="16">akkor én is így bánok veletek: rémületes csapásokkal sújtalak titeket, testet-lelket sorvasztó magas lázzal és betegségekkel verlek meg benneteket. Hiába vetitek be a földet, mert ellenségetek eszi meg annak termését.</verse>
				<verse number="17">Sőt, én magam is ellenetek fordulok, hogy ellenségeitek megverjenek, és azok uralkodjanak rajtatok, akik gyűlölnek titeket. Még akkor is menekülni fogtok, ha már senki sem üldöz.</verse>
				<verse number="18">S ha még ezek után sem engedelmeskedtek, akkor hétszeresen megbüntetlek benneteket bűneitekért.</verse>
				<verse number="19">Összetöröm nagy büszkeségeteket. Vassá teszem az eget fejetek fölött, rézzé a földet lábatok alatt.</verse>
				<verse number="20">Hiába feszítitek meg erőtöket, mert földetek nem ad termést, sem gyümölcsfáitok nem teremnek.</verse>
				<verse number="21">S ha még ezek után is ellenkeztek velem, és nem akartok engedelmeskedni, akkor hétszeresen megbüntetlek benneteket bűneitek szerint.</verse>
				<verse number="22">Veszélyes vadállatokat küldök rátok, hogy megöljék gyermekeiteket, elpusztítsák csordáitokat és nyájaitokat, s oly kevesen maradtok meg, hogy még az utakat is fű növi be.</verse>
				<verse number="23">S ha még ezek után sem fordultok hozzám, hanem továbbra is ellenkeztek velem,</verse>
				<verse number="24">akkor én magam fordulok ellenetek, és hétszeresen megbüntetlek benneteket bűneitekért.</verse>
				<verse number="25">Ellenség fegyverét küldöm rátok, hogy szövetségem megtörése miatt megbüntessen benneteket. Ha pedig városaitokba menekültök, halálos járványt küldök reátok, és kiszolgáltatlak ellenségeiteknek.</verse>
				<verse number="26">Amikor éhínséget küldök rátok, tíz asszony süti kenyerét egy kemencében, és kimérik azt a tíz család között, hogy mindenkinek jusson valami kevés. Esztek ugyan, de jól nem lakhattok vele.</verse>
				<verse number="27">S ha még ezek után sem engedelmeskedtek, hanem továbbra is ellenkeztek velem,</verse>
				<verse number="28">akkor haragomban én is ellenetek fordulok, és hétszeresen megbüntetlek benneteket bűneitekért.</verse>
				<verse number="29">A szörnyű éhínség miatt végül saját gyermekeitek testét eszitek meg.</verse>
				<verse number="30">Elpusztítom bálványaitokat és azokat a helyeket, ahol azokat imádtátok, meg oltáraikat. Holttesteiteket pedig a bálványszobrok romjaira vetem, mert utálatossá lesztek a számomra.</verse>
				<verse number="31">Romhalmazzá rombolom városaitokat, elhagyottá teszem szent helyeiteket, áldozataitokat többé nem fogadom el.</verse>
				<verse number="32">Pusztulást rendelek földetekre is, hogy még ellenségeitek is elborzadnak tőle, mikor elfoglalják helyeteket.</verse>
				<verse number="33">Titeket meg szétszórlak a nemzetek közé, de még ott is kivont karddal üldöznek ellenségeitek. Országotok lakatlan pusztává, városaitok romhalmazokká lesznek.</verse>
				<verse number="34">Akkor földetek élvezi a szombatévek nyugalmának idejét, mert elhagyatottá lesz, ameddig ti foglyok lesztek ellenségeitek földjén. Akkor végre megnyugodhat a föld, és megkapja az elmaradt szombatéveket.</verse>
				<verse number="35">Ameddig pusztán hever, végre pihenhet — mert nem adtátok meg neki a szombati nyugalom idejét, amíg rajta laktatok.</verse>
				<verse number="36">Akik még életben maradnak ellenségeik földjén, azoknak szívébe gyávaságot öntök, hogy megfutamodjanak a hulló falevél zörrenésétől is. Bizony, elmenekülnek, mintha fegyver elől futnának, pedig senki sem kergeti őket. Elhullanak, pedig senki nem űzi őket.</verse>
				<verse number="37">Egymásra hullanak, mint akiket lekaszaboltak, pedig nem is üldözi őket senki. Ha meg ellenség tör rájuk, nem lesz erejük, hogy ellenálljanak.</verse>
				<verse number="38">Bizony, elpusztultok a nemzetek között, ellenségetek földje megemészt titeket.</verse>
				<verse number="39">Akik még kevesen megmaradnak ellenségeik országaiban, azok is elsorvadnak bűneik miatt és őseik vétkeiért.</verse>
				<verse number="40">De ha majd beismerik, hogy ők is, meg őseik is vétkeztek ellenem; és ha belátják, hogy azért fordultam ellenük, és vittem el őket ellenségeik földjére, mert hűtlenek lettek hozzám és ellenem fordultak; és ha majd körülmetéletlen szívük megalázkodik, és elfogadják a vétkeikért járó teljes büntetést;</verse>
				<verse number="41"></verse>
				<verse number="42">akkor majd én is visszaemlékezem a szövetségre, amelyet Jákóbbal, Izsákkal és Ábrahámmal kötöttem, és annak megfelelően gondom lesz arra is, amit földjükkel kapcsolatban ígértem.</verse>
				<verse number="43">Országuk földjét azonban el kell hagyniuk, hogy a föld megkapja a szombatévek nyugalmának idejét az idő alatt, amíg pusztán marad lakói nélkül. Népemnek pedig el kell fogadnia büntetését — amiatt, hogy megutálták parancsaimat, és elutasították határozataimat.</verse>
				<verse number="44">De még akkor sem fordulok el tőlük véglegesen, amikor ellenségeik földjén raboskodnak. Nem utálom meg őket annyira, hogy véget vessek nekik, mert én nem töröm meg a velük kötött szövetségemet. Én vagyok Istenük, az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="45">Megemlékezem az ő javukra szövetségemről, amelyet őseikkel kötöttem, akiket az összes nemzetek szeme láttára kihoztam Egyiptomból, hogy népemnek Istene legyek. Én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="46">Ezeket a törvényeket, rendelkezéseket és parancsokat adta az Örökkévaló Izráel népének Mózes által. Ezek szerint kötött szövetséget az Örökkévaló Izráel népével a Sínai-hegyen.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez:</verse>
				<verse number="2">„Add tudtára Izráel népének: Amikor valaki különleges fogadalmat tesz, és saját magát vagy valaki mást az Örökkévalónak szentel, akkor a következő árat kell fizesse, ha meg akarja váltani a fölajánlott személyt.</verse>
				<verse number="3">Ezt az árat ezüstben kell megfizetnie a papnak a szent mérték szerinti sékelben, a következők szerint: 20–60 éves férfi esetében: 50 sékel,</verse>
				<verse number="4">20–60 éves asszony: 30 sékel,</verse>
				<verse number="5">5–20 éves fiú: 20 sékel, 5–20 éves leány: 10 sékel,</verse>
				<verse number="6">1 hónapostól 5 éves korig a fiú: 5 sékel, 1 hónapostól 5 éves korig a leány: 3 sékel,</verse>
				<verse number="7">60 éves, vagy idősebb férfi: 15 sékel, 60 éves, vagy idősebb asszony esetében: 10 sékel.</verse>
				<verse number="8">Azonban ha valaki fogadalmat tesz, de a megfelelő árat szegénysége miatt nem tudja kifizetni, akkor állítsák a pap elé. A pap vegye figyelembe az illető anyagi teherbírását, és így állapítson meg számára alacsonyabb megváltási árat.</verse>
				<verse number="9">Ha valaki fogadalmi ajándékul ajánl föl az Örökkévalónak valamilyen áldozatra alkalmas tiszta állatot, akkor az az állat szentnek tekintendő, és nem helyettesíthető mással. Az ilyen állatot ne cseréljék ki, még jobbra vagy értékesebbre se. Ha mégis kicserélnék egy másik állatra, akkor mind a kettő szentnek számít.</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Ha az Örökkévalónak fölajánlott fogadalmi állat nem alkalmas az áldozatra, vagyis tisztátalan, vigyék azt a paphoz,</verse>
				<verse number="12">aki becsülje meg az értékét. Akár sokra, akár kevésre becsülte, azon az értéken már nem lehet változtatni.</verse>
				<verse number="13">Ha az ilyen állatot akarják megváltani, a pap által becsült értékhez még adják hozzá az egyötödét — így kapják meg a megváltási árat.</verse>
				<verse number="14">Amikor valaki a saját házát ajánlja föl az Örökkévalónak fogadalmi ajándékul, a pap becsülje föl annak árát a ház minősége szerint, de akár sokra, akár kevésre becsülte, azon az értéken már nem lehet változtatni.</verse>
				<verse number="15">Ha az, aki fölajánlotta, meg akarja váltani, a pap által becsült értékhez még adja hozzá az egyötödét — ez lesz a megváltási ára. Ha ezt megfizeti, ismét az övé lesz a ház.</verse>
				<verse number="16">Ha valaki a saját örökségét képező földjéből szentel az Örökkévalónak egy részt, annak értékét annak megfelelően kell megállapítani, hogy mennyi vetőmag szükséges a bevetéséhez. Egy hómer árpa vetőmaggal bevethető föld értéke 50 sékel legyen.</verse>
				<verse number="17">Ha a fogadalom ideje az ötvenedik év, akkor ezt a teljes összeget kell számítani.</verse>
				<verse number="18">Ha viszont később történik a felajánlás, akkor a pap számítsa ki a teljes érték arányosan kisebb részét, annak megfelelően, hogy a következő ötvenedik évig hány év van még hátra.</verse>
				<verse number="19">Aki a fogadalmat tette, visszaválthatja földjét, de ebben az esetben az esedékes megváltási árhoz még tegye hozzá annak egyötöd részét is. Így a földje ismét az övé lehet.</verse>
				<verse number="20">Ha nem váltja vissza az Örökkévalótól, vagy előzőleg már eladta a földet valaki másnak, akkor elveszti a jogát, hogy valaha még visszaválthassa.</verse>
				<verse number="21">Ilyen esetben ez a föld a következő ötvenedik évben véglegesen az Örökkévaló tulajdonává válik — vagyis a papok használatába kerül.</verse>
				<verse number="22">Ha valaki olyan földet ajánl föl az Örökkévalónak fogadalmi ajándékul, amely eredetileg nem volt a családja birtokában, hanem csak megvette valakitől,</verse>
				<verse number="23">akkor a pap becsülje meg annak értékét — tekintettel a következő ötvenedik évig még hátra lévő időre — ez lesz annak megváltási ára. Aki a felajánlást tette, ezt kell megadja még azon a napon az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="24">A következő ötvenedik évben pedig térjen vissza az a föld az eredeti tulajdonosához.</verse>
				<verse number="25">Minden ilyen esetben a szent mértéket, a szent sékelt használjátok, amely 20 gérával egyenlő.</verse>
				<verse number="26">A szarvasmarhák első borját, a juhok első bárányát vagy a kecskék első gidáját nem lehet az Örökkévalónak szentelni, mert azok egyébként is az Örökkévaló tulajdonát képezik.</verse>
				<verse number="27">Ha valaki áldozatra alkalmatlan állatot szentel az Örökkévalónak, azt megválthatja, de a pap becslése szerinti árhoz még tegye hozzá az egyötödét. Ha pedig nem váltja meg, akkor a pap adja el azt a becsült áron.</verse>
				<verse number="28">Ha valaki különleges esküvel szentel valamit vagy valakit az Örökkévalónak, azt »kherem«-nek kell tekinteni, vagyis az Örökkévaló különleges és örökös tulajdonának. A »kherem« nem adható el, és nem váltható meg, akár személyről, akár állatról vagy örökölt földtulajdonról van szó.</verse>
				<verse number="29">Ha valakit »kherem«-nek nyilvánítanak, az a személy sem váltható meg: feltétlenül meg kell halnia.</verse>
				<verse number="30">A föld termésének tizedrésze az Örökkévaló tulajdona, akár gabonáról, akár gyümölcsről van szó. A tized az ő szent része.</verse>
				<verse number="31">Ha valaki meg akar váltani valamit a tizedből, amellyel az Örökkévalónak tartozik, adja meg annak értékét, de tegye még hozzá annak ötödrészét is.</verse>
				<verse number="32">A föld terméséhez hasonlóan a háziállatok tizedrésze is őt illeti. Amikor állataidat áthajtod a pásztorbot alatt, hogy megszámold őket, minden tizediket jelöld meg: az az állat az Örökkévalónak legyen szentelve.</verse>
				<verse number="33">De ne vizsgáld, hogy milyen az az állat, sovány-e vagy kövér. Minden tizedik legyen az Örökkévalóé. Ne váltsd meg ezeket. Ne cseréld ki ezeket az állatokat, ha pedig mégis megteszed, mindkét állat legyen az övé.”</verse>
				<verse number="34">Ezeket parancsolta az Örökkévaló Izráel népének Mózes által a Sínai-hegyen.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="4">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózeshez a Találkozás Sátorában. Ez az Egyiptomból való kivonulás után, a második év második hónapjának első napján történt, a Sínai-pusztában. Ezt mondta az Örökkévaló:</verse>
				<verse number="2">„Vegyétek számba Izráel népének egész közösségét! Egyenként írjatok össze minden férfit a családja és nemzetsége szerint.</verse>
				<verse number="3">A férfiak közül a húsz éveseket és annál idősebbeket vegyétek számba, vagyis azokat, akik hadkötelesek. Mózes és Áron, ti ketten számoljátok meg őket a hadsereg egységei szerint!</verse>
				<verse number="4">Segíteni fog nektek minden törzsből egy-egy férfi, akik egyúttal a nemzetségük vezetői.</verse>
				<verse number="5">Ezek a férfiak a következők: Rúben törzséből Elicúr, Sedéúr fia,</verse>
				<verse number="6">Simeon törzséből Selumiél, Cúrisaddaj fia,</verse>
				<verse number="7">Júda törzséből Nahsón, Amminádáb fia,</verse>
				<verse number="8">Issakár törzséből Netanél, Cúár fia,</verse>
				<verse number="9">Zebulon törzséből Eliáb, Hélón fia,</verse>
				<verse number="10">József leszármazottjai közül: Efraim törzséből Elisáma, Ammihúd fia, Manassé törzséből Gamilél, Pedácúr fia,</verse>
				<verse number="11">Benjámin törzséből Abídán, Gideóni fia,</verse>
				<verse number="12">Dán törzséből Ahiezer, Ammisaddaj fia,</verse>
				<verse number="13">Ásér törzséből Pagiél, Okrán fia,</verse>
				<verse number="14">Gád törzséből Eljászáf, Deúél fia,</verse>
				<verse number="15">Naftáli törzséből Ahira, Énán fia”.</verse>
				<verse number="16">Az Örökkévaló tehát Izráel egész közösségéből kiválasztotta ezeket a férfiakat, akik egyúttal a nemzetségük és a törzsük vezetői is voltak.</verse>
				<verse number="17">Mózes és Áron maguk mellé vették ezeket a név szerint kiválasztott férfiakat,</verse>
				<verse number="18">és a második hónap első napjára összehívták Izráel egész közösségét. Majd törzsek, nemzetségek és családok szerint számba vették a 20 éves és annál idősebb férfiakat.</verse>
				<verse number="19">Mózes úgy végezte el a népszámlálást a Sínai-pusztában, ahogyan azt az Örökkévaló megparancsolta.</verse>
				<verse number="20">Minden törzsből összeírták és számba vették a 20 éves és annál idősebb, vagyis a hadköteles férfiakat nemzetségek és családok szerint. Az egyes törzsekben a következő létszámokat találták:</verse>
				<verse number="21">Rúben törzsében (Rúben volt Izráel elsőszülöttje) 46 500,</verse>
				<verse number="22">Simeon törzsében 59 300,</verse>
				<verse number="23"></verse>
				<verse number="24">Gád törzsében 46 650,</verse>
				<verse number="25"></verse>
				<verse number="26">Júda törzsében 74 600,</verse>
				<verse number="27"></verse>
				<verse number="28">Issakár törzsében 54 400,</verse>
				<verse number="29"></verse>
				<verse number="30">Zebulon törzsében 57 400,</verse>
				<verse number="31"></verse>
				<verse number="32">Efraim törzsében (Efraim József fia volt) 40 500,</verse>
				<verse number="33"></verse>
				<verse number="34">Manassé törzsében (Manassé József fia volt) 32 200,</verse>
				<verse number="35"></verse>
				<verse number="36">Benjámin törzsében 35 400,</verse>
				<verse number="37"></verse>
				<verse number="38">Dán törzsében 62 700,</verse>
				<verse number="39"></verse>
				<verse number="40">Ásér törzsében 41 500,</verse>
				<verse number="41"></verse>
				<verse number="42">Naftáli törzsében pedig 53 400.</verse>
				<verse number="43"></verse>
				<verse number="44">Tehát Mózes, Áron és a törzsek képviselői számba vették a férfiakat és ezeket a létszámokat jegyezték föl az egyes törzsekből. Miután ezt elvégezték, összegezték, és úgy találták, hogy Izráel népében a hadköteles, vagyis 20 éves, vagy annál idősebb férfiak száma mindösszesen 603 550 volt.</verse>
				<verse number="45"></verse>
				<verse number="46"></verse>
				<verse number="47">Azonban a Lévi törzsébe tartozókat nem vették számba.</verse>
				<verse number="48">Ugyanis az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek:</verse>
				<verse number="49">„Amikor a népszámlálást végzitek, Lévi törzsét hagyjátok ki, ne vegyétek őket számba, és ne soroljátok őket a többi törzs közé!</verse>
				<verse number="50">Parancsold meg a lévitáknak, hogy viseljenek gondot a Találkozás Sátorára, meg mindarra a fölszerelésre, amely abban található. Amikor a tábor úton van, az ő feladatuk a Találkozás Sátorának és fölszerelésének hordozása és őrzése. Amikor letáboroztok, ők sátorozzanak a Találkozás Sátora körül.</verse>
				<verse number="51">Amikor a tábor útnak indul, a léviták feladata a Találkozás Sátorának lebontása, s amikor tábort vertek, nekik kell újra fölállítaniuk. Ha bárki más — vagyis nem a léviták közé tartozó — merészelne hozzányúlni a Találkozás Sátorához, annak halállal kell bűnhődnie.</verse>
				<verse number="52">Izráel többi törzsei mind a maguk tábori rendje szerint verjenek sátort, és mindenki maradjon a saját törzsi zászlaja közelében.</verse>
				<verse number="53">A léviták azonban úgy állítsák fel a sátraikat, hogy vegyék körül a Találkozás Sátorát, nehogy haragra gyulladjak Izráel közössége ellen. A Találkozás Sátorát a léviták őrizzék, és a sátor körüli teendőket csakis ők végezzék!”</verse>
				<verse number="54">Ezeket a parancsokat adta az Örökkévaló Mózesnek, és Izráel népe mindent ennek megfelelően tett.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózeshez és Áronhoz:</verse>
				<verse number="2">„Izráel népe a következő rendben táborozzon a Találkozás Sátora körül. Mindenki a maga nemzetségének és törzsének zászlaja alatt verjen sátort, a Találkozás Sátorától bizonyos távolságra.</verse>
				<verse number="3">A keleti oldalon, amerre a nap fölkel, Júda törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Nahsón, Amminádáb fia vezetésével.</verse>
				<verse number="4">Ebbe az altáborba 74 600 számba vett férfi tartozik.</verse>
				<verse number="5">Mellette Issakár törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Cúár fia, Netanél vezetésével.</verse>
				<verse number="6">Ebbe az altáborba 54 400 számba vett férfi tartozik.</verse>
				<verse number="7">Júda törzse mellett a másik oldalon Zebulon törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Hélón fia, Eliáb vezetésével.</verse>
				<verse number="8">Ebbe az altáborba 57 400 számba vett férfi tartozik.</verse>
				<verse number="9">Ez a három törzs, Júda törzsének vezetése alatt, együttesen 186 400 jegyzékbe vett férfit számlál. Amikor a tábor elindul, ők induljanak elsőnek.</verse>
				<verse number="10">A déli oldalon Rúben törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Sedéúr fia, Elicúr vezetésével.</verse>
				<verse number="11">Ebbe az altáborba 46 500 számba vett férfi tartozik.</verse>
				<verse number="12">Mellette Simeon törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Cúrisaddaj fia, Selumiél vezetésével.</verse>
				<verse number="13">Ebbe az altáborba 59 300 számba vett férfi tartozik.</verse>
				<verse number="14">Rúben törzse mellett a másik oldalon Gád törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Deúél fia, Eljászáf vezetésével.</verse>
				<verse number="15">Ebbe az altáborba 45 650 számba vett férfi tartozik.</verse>
				<verse number="16">Ez a három törzs, Rúben törzsének vezetése alatt, együttesen 151 450 jegyzékbe vett férfit számlál. Amikor a tábor elindul, ők induljanak másodiknak.</verse>
				<verse number="17">Amikor a nép vonul, Lévi törzse legyen a következő, amely elindul. Ők hordozzák a Találkozás Sátorát, amelyet így a vonuló törzsek elől-hátul közrefognak. Ahogyan a törzsek táboroznak, abban a sorrendben induljanak meg, mindenki a maga helyén és a saját zászlóját követve.</verse>
				<verse number="18">A nyugati oldalon Efraim törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Ammihúd fia, Elisáma vezetésével.</verse>
				<verse number="19">Ebbe az altáborba 40 500 számba vett férfi tartozik.</verse>
				<verse number="20">Mellette Manassé törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Pedácúr fia, Gamliél vezetésével.</verse>
				<verse number="21">Ebbe az altáborba 32 200 számba vett férfi tartozik.</verse>
				<verse number="22">Efraim törzse mellett a másik oldalon Benjámin törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Gideóni fia, Abidán vezetésével.</verse>
				<verse number="23">Ebbe az altáborba 35 400 számba vett férfi tartozik.</verse>
				<verse number="24">Ez a három törzs, Efraim törzsének vezetése alatt, együttesen 108 100 jegyzékbe vett férfit számlál. Amikor a tábor elindul, ők induljanak harmadiknak.</verse>
				<verse number="25">Az északi oldalon Dán törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Ammisaddaj fia, Ahiezer vezetésével.</verse>
				<verse number="26">Ebbe az altáborba 62 700 számba vett férfi tartozik.</verse>
				<verse number="27">Mellette Ásér törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Okrán fia, Pagiél vezetésével.</verse>
				<verse number="28">Ebbe az altáborba 41 500 számba vett férfi tartozik.</verse>
				<verse number="29">Dán törzse mellett a másik oldalon Naftáli törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Énán fia, Ahíra vezetésével.</verse>
				<verse number="30">Ebbe az altáborba 53 400 számba vett férfi tartozik.</verse>
				<verse number="31">Ez a három törzs, Dán törzsének vezetése alatt, együttesen 157 600 jegyzékbe vett férfit számlál. Amikor a tábor elindul, ők induljanak utoljára. Minden törzs a maga zászlaja alatt vonuljon”.</verse>
				<verse number="32">Ezek a törzsek tehát összesen 603 550 hadköteles férfit számláltak, akiket a népszámlálás során nemzetségek és törzsek szerinti rendben jegyzékbe vettek.</verse>
				<verse number="33">Csak Lévi törzsét nem vették számba, mert az Örökkévaló így parancsolta Mózesnek.</verse>
				<verse number="34">Ez tehát Izráel népének táborozási és vonulási rendje. Mindenki a maga nemzetsége és törzsének zászlaja szerint verte fel a sátrát, és vonuláskor is a saját csoportjában maradt, ahogyan azt Mózesnek az Örökkévaló megparancsolta.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Ezek voltak Áron és Mózes leszármazottjai abban az időben, amikor a Sínai-hegyen az Örökkévaló beszélt Mózessel.</verse>
				<verse number="2">Áron fiai: Nádáb, az elsőszülött, azután Abihú, Eleázár és Ítámár.</verse>
				<verse number="3">Mind a négyüket fölkenték és felavatták a papi szolgálatra.</verse>
				<verse number="4">Nádáb és Abihú azonban a Sínai-pusztában meghalt az Örökkévaló jelenlétében, amikor olyan illat-áldozatot mutattak be az Örökkévalónak, amelyet ő nem parancsolt. Nádábnak és Abihúnak nem volt fia. Tehát csak Eleázár és Ítámár maradt Áron fiai közül, akik a papi szolgálatot végezték apjuk, Áron felügyelete alatt.</verse>
				<verse number="5">Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="6">„A Lévi törzséből való férfiakat rendeld Áron felügyelete alá, hogy segítsék őt a feladatainak teljesítésében.</verse>
				<verse number="7">Őrizzék a Sátrat, és álljanak Áron szolgálatára, meg az egész közösség szolgálatára a Találkozás Sátoránál.</verse>
				<verse number="8">A léviták viseljenek gondot a Sátor egész fölszerelésére és őrizzék azokat, amikor az egész nép úton van, vagy tábort ver.</verse>
				<verse number="9">Tehát rendeld a lévitákat Áron és fiai mellé, mert a lévitákat választottam ki Izráel egész népéből, hogy szolgáljanak a papoknak.</verse>
				<verse number="10">Áronnak és fiainak pedig parancsold meg, hogy viseljenek gondot a papi szolgálatra. Ha bárki illetéktelen személy beleavatkozik a papi szolgálatba, az halállal bűnhődjön”.</verse>
				<verse number="11">Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="12">„Minden elsőszülött az én tulajdonom! Amikor az egyiptomiak elsőszülöttjeit megöltem, egyúttal magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráel népéből, sőt még háziállataik közül is. Most azonban a lévitákkal helyettesítem Izráel elsőszülöttjeit. A lévitákat választottam ki Izráel népéből, hogy személyesen engem szolgáljanak. Én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek a Sínai-pusztában:</verse>
				<verse number="15">„Vedd számba a lévitákat, vagyis a Lévi törzsébe tartozó fiúkat és férfiakat egy hónapos kortól fölfelé, nemzetségeik és családjaik szerint”.</verse>
				<verse number="16">Mózes tehát számba vette őket, ahogyan az Örökkévaló megparancsolta.</verse>
				<verse number="17">Lévinek három fia volt: Gérsón, Kehát és Merári.</verse>
				<verse number="18">Gérsón fiai: Libni és Simei, akiktől a róluk elnevezett nemzetségek származtak.</verse>
				<verse number="19">Kehát fiai: Amrám, Jichár, Hebron és Uzzél, akiktől a róluk elnevezett nemzetségek származtak.</verse>
				<verse number="20">Merári fiai: Mahli és Músi, akiktől a róluk elnevezett nemzetségek származtak. Tehát ezek a Lévi törzsének nemzetségei.</verse>
				<verse number="21">Gérsóntól származik a Libni- és a Simei-nemzetség. Ezek tehát a Gersón-nemzetségek, amelyekben összesen 7 500 egy hónapos és annál idősebb fiút, illetve férfit vettek számba.</verse>
				<verse number="22"></verse>
				<verse number="23">E két nemzetség a Találkozás Sátora mögött, a nyugati oldalon táborozott.</verse>
				<verse number="24">Eljászáf, Láél fia vezette őket, mint nemzetségfő.</verse>
				<verse number="25">A gersóni nemzetségek feladata volt, hogy gondot viseljenek a Találkozás Sátorát borító takarókra, a bejáratokat fedő kárpitokra, és az udvar kerítését borító kárpitokra, meg a hozzájuk tartozó kötelekre és egyéb felszerelésekre, az oltárra, és őrizzék azokat. Az ő dolguk volt a Sátor részeinek szállítása, felállítása és szétbontása is.</verse>
				<verse number="26"></verse>
				<verse number="27">Keháttól származnak az Amrám-, Jichár-, Hebron- és Uzzíél-nemzetségek. Ezek tehát a Kehát-nemzetségek, amelyek a Szent Sátorban lévő szent tárgyak őrzésére és gondozására voltak rendelve. A keháti nemzetségekben összesen 8 600 egy hónapos és annál idősebb fiút, illetve férfit vettek számba.</verse>
				<verse number="28"></verse>
				<verse number="29">Ők a Találkozás Sátora mellett, a déli oldalon táboroztak.</verse>
				<verse number="30">Elicáfán, Uzzíél fia vezette őket, mint nemzetségfő.</verse>
				<verse number="31">A keháti nemzetségek feladata volt, hogy gondot viseljenek a Találkozás Sátorában lévő eszközökre és berendezési tárgyakra, őrizzék azokat, és ellássák a velük kapcsolatos szolgálatokat, amikor a tábor vonult, vagy megállt. Tehát rájuk volt bízva a Szövetségláda, az asztal, a mécstartó, a füstölő-oltár, a különféle eszközök és az a kárpit, amely a Szentek Szentje előtt függött.</verse>
				<verse number="32">Eleázár főpap, Áron fiaivolt az elöljárója a léviták vezetőinek. Az ő felügyelete alatt végezték a szolgálatukat mindazok, akik a Találkozás Sátorában lévő szent tárgyakat őrizték és gondozták.</verse>
				<verse number="33">Meráritól származik a Mahli- és a Músi-nemzetség. Ezek tehát a Merári-nemzetségek, amelyekben összesen 6 200 egy hónapos és annál idősebb fiút, illetve férfit vettek számba.</verse>
				<verse number="34"></verse>
				<verse number="35">Cúriél, Abihail fia vezette őket, mint nemzetségfő. E két nemzetség a Találkozás Sátora mellett, az északi oldalon táborozott.</verse>
				<verse number="36">A merári nemzetségek feladata volt, hogy gondot viseljenek a Találkozás Sátorának deszkáira, reteszeire, oszlopaira, talpaira,</verse>
				<verse number="37">valamint az udvar kerítésére, az oszlopokra, talpakra, cövekekre, kötelekre, és őrizzék azokat.</verse>
				<verse number="38">A Találkozás Sátora előtt, attól keletre Mózes és Áron fiai sátoroztak. Ők voltak felelősek Izráel egész népe érdekében a szent hely bejáratának őrzéséért. Ugyanis ha illetéktelen személy jött a szent hely közelébe, annak meg kellett halnia.</verse>
				<verse number="39">Mózes és Áron az Örökkévaló parancsa szerint tehát nemzetségenként számba vették az összes lévitát, vagyis az egy hónapos és annál idősebb fiúkat és férfiakat, és úgy találták, hogy ezek létszáma 22 000 fő.</verse>
				<verse number="40">Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: „Vedd számba Izráel népe között az összes elsőszülött fiút és férfit, akik legalább egy hónaposak, és vedd őket névjegyzékbe!</verse>
				<verse number="41">Az elsőszülöttekért cserébe a léviták lesznek az enyémek — én vagyok az Örökkévaló! Hasonlóképpen a léviták háziállatait is a saját tulajdonomnak tekintem azok helyett az elsőszülött háziállatok helyett, amelyek Izráel népének tulajdonában vannak”.</verse>
				<verse number="42">Mózes tehát számba vette az egy hónapos, vagy annál idősebb elsőszülött fiúkat és férfiakat Izráel egész népe között — ahogyan azt az Örökkévaló megparancsolta. Névjegyzékbe vette ezeket, és úgy találta, hogy a létszámuk 22 273 fő.</verse>
				<verse number="43"></verse>
				<verse number="44">Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek:</verse>
				<verse number="45">„Mostantól fogva a számba vett léviták az enyémek Izráel elsőszülöttjei helyett, s a léviták háziállatai a többi törzs háziállatainak elsőszülöttjei helyett. Bizony, a léviták hozzám tartoznak, mert személyesen engem szolgálnak — én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="46">Ami pedig azt a 273 kiváltandó elsőszülöttet illeti, akik a léviták létszámán fölül vannak,</verse>
				<verse number="47">értük szedj be fejenként öt sékel ezüstöt. A szent sékel szerint számítsátok, amelyben egy sékel 20 gérát ér. Gyűjtsd össze ezt az ezüstöt,</verse>
				<verse number="48">és add oda Áronnak és a fiainak. Ez legyen a váltságdíj azért a 273 személyért”.</verse>
				<verse number="49">Mózes tehát összegyűjtötte a váltságdíjat attól a 273 elsőszülött fiútól és férfitól, akik a léviták létszámán fölül voltak. Összesen 1 365 sékel ezüstöt gyűjtött össze (a szent sékel, vagyis a hivatalos mérték szerint számítva),</verse>
				<verse number="50"></verse>
				<verse number="51">és ezt odaadta Áronnak és fiainak — ahogyan az Örökkévaló parancsolta.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak:</verse>
				<verse number="2">„Vedd számba a Lévi törzsébe tartozó Kehát-nemzetségeket! Családonként és nemzetségenként írj össze</verse>
				<verse number="3">minden 30 és 50 év közötti hadköteles férfit, akik alkalmasak a Találkozás Sátora körüli szolgálatok ellátására!</verse>
				<verse number="4">Az ő feladatuk és felelősségük, hogy gondot viseljenek a legszentebb dolgokra: őrizzék és szállítsák azokat.</verse>
				<verse number="5">Amikor a tábor útnak indul, Áron és a fiai menjenek be a szentélybe, vegyék le a Szentély és a Szentek Szentje közötti kárpitot, és azzal takarják be a Szövetségládát.</verse>
				<verse number="6">Azután az egészet borítsák be delfinbőr-takaróval, s ezen fölül még egy kék bíborvászonnal is fedjék le. A Szövetségláda hordozására szolgáló rudakat dugják bele a láda oldalán lévő karikákba.</verse>
				<verse number="7">A szent kenyerek asztalát is takarják le kék bíborvászonnal, majd tegyék rá a tálakat, tömjénes serpenyőket, kelyheket, az italáldozathoz való korsókat, egyéb eszközöket és a kenyereket is.</verse>
				<verse number="8">Az egészet födjék be skarlátvörös vászonnal, azt meg a delfinbőr-takaróval, végül illesszék a helyükre a hordozásra szolgáló rudakat.</verse>
				<verse number="9">Azután takarják le kék bíborvászonnal az arany mécstartót, a mécseseket, a gondozásukra szolgáló szerszámokat, hamutartókat és a feltöltésre szolgáló olajtartó edényeket.</verse>
				<verse number="10">Ezen kívül takarják le még bőrtakaróval is, majd az egészet helyezzék a hordozókeretre.</verse>
				<verse number="11">Az arany füstölő-oltárt is takarják le kék bíborvászonnal, majd bőrtakaróval, a hordozó rudakat pedig illesszék a helyükre.</verse>
				<verse number="12">Minden egyéb eszközt és edényt gyűjtsenek össze a szentélyből, takarják le kék bíborvászonnal, majd bőrtakaróval, és helyezzék az egészet a hordozókeretre.</verse>
				<verse number="13">Az oltárról takarítsák el a hamut, azután takarják le piros bíborvászonnal.</verse>
				<verse number="14">Helyezzék rá az összes eszközt, amelyet az oltárnál szoktak használni: parázstartó serpenyőket, lapátokat, villákat, hintőedényeket. Az egészet födjék be bőrtakaróval, végül illesszék a helyükre a hordozásra szolgáló rudakat.</verse>
				<verse number="15">Amikor a tábor indulása előtt Áron és a fiai már befejezték ezeknek a legszentebb dolgoknak és eszközöknek a betakarását, csak akkor jöjjenek a keháti nemzetségekből való férfiak, és ők hordozzák a fölszerelést. De vigyázzanak, hogy csak a hordozó rudakat fogják, magukat a legszentebb dolgokat ne érintsék meg, mert akkor meghalnak! Tehát a keháti nemzetségek ezeket a Sátorhoz tartozó legszentebb dolgokat hordozzák, amikor a tábor vonul.</verse>
				<verse number="16">Eleázár főpap, Áron fia felelős az egész Találkozás Sátoráért, és minden fölszerelésért, amely abban van, mind a szent, mind a legszentebb dolgokért. Személyesen kell gondot viselnie a szent olajra, amely a mécsesekben ég, a jó illatú füstölőszerekre, a mindennapi lisztáldozatra és a fölkenetés szent olajára”.</verse>
				<verse number="17">Azután ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak:</verse>
				<verse number="18">„Ezt tegyétek, hogy a kehátiak nemzetségéből való férfiak ne haljanak meg, amikor a szent dolgokat hordozzák: Áron és a fiai menjenek be először a Találkozás Sátorába. Azután ők állítsanak minden keháti lévitát a maga helyére, és irányítsák őket, amikor a szent dolgokat hordozzák.</verse>
				<verse number="19"></verse>
				<verse number="20">De amíg Áron és fiai mindent le nem takartak, a kehátiaknak nem szabad bemenniük a Sátorba, nehogy meglássák a legszentebb dolgokat, mert akkor meghalnak!”</verse>
				<verse number="21">Azután ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="22">„Vedd számba a Gerson-nemzetségeket! Családonként és nemzetségenként</verse>
				<verse number="23">írj össze minden 30 és 50 év közötti hadköteles férfit, akik alkalmasak a Találkozás Sátora körüli szolgálatok ellátására!</verse>
				<verse number="24">Az ő feladatuk és felelősségük, hogy gondot viseljenek a fölszerelésekre, hordozzák és őrizzék azokat, amikor a tábor vonul, megáll vagy elindul.</verse>
				<verse number="25">Ezek a következők: a Sátort borító összes takaró, beleértve a külső delfinbőr-takarót is; a bejáratokat fedő kárpitok,</verse>
				<verse number="26">a sátor és az oltár körüli udvar kerítését alkotó takarók; az udvar bejáratának kárpitja, és az ezekhez tartozó kötelek és egyéb fölszerelések. Ők végezzenek minden, ezekkel kapcsolatos teendőt a vonulás alatt, a Sátor szétszedésénél és fölállításánál egyaránt.</verse>
				<verse number="27">A szolgálatukat Áron és fiai felügyelete alatt végezzék akkor is, amikor vonul a tábor, meg akkor is, amikor helyben vesztegel. A gersoniak felelősek ezeknek a dolgoknak az őrzéséért is, mind vonuláskor, mind pedig a táborozás idején. Mindezeket Ítámár, Áron főpap fiának irányítása alatt végezzék.”</verse>
				<verse number="28"></verse>
				<verse number="29">„Vedd számba a Merári-nemzetségeket is! Családonként és nemzetségenként</verse>
				<verse number="30">írj össze minden 30 és 50 év közötti hadköteles férfit, akik alkalmasak a Találkozás Sátora körüli szolgálatok ellátására!</verse>
				<verse number="31">Az ő feladatuk és felelősségük, hogy gondot viseljenek a következő fölszerelésekre, hordozzák és őrizzék azokat, amikor a tábor vonul, megáll vagy elindul. Ezek a következők: a sátor deszkái, reteszei, oszlopai és talpai,</verse>
				<verse number="32">az udvar kerítésének oszlopai, talpai, cövekei, kötelei, és minden egyéb ide tartozó fölszerelés. Készíts listát ezekről a tárgyakról, amelyekért a meráriak felelősek.</verse>
				<verse number="33">Ezeket a feladatokat kell ellátniuk a merári nemzetségeknek, Ítámár pap, Áron fia felügyelete és irányítása alatt”.</verse>
				<verse number="34">Mózes, Áron és a közösség törzsi vezetői együtt vették számba a Kehát-nemzetségeket családjaik és nemzetségeik szerint.</verse>
				<verse number="35">Jegyzékbe vették azokat a 30 és 50 év közötti férfiakat, akik alkalmasak voltak a szolgálatra a Találkozás Sátora körül,</verse>
				<verse number="36">és úgy találták, hogy a létszámuk 2 750 fő.</verse>
				<verse number="37">Tehát ennyien teljesítettek szolgálatot a Találkozás Sátoránál a Kehát-nemzetségekből, ahogyan azt az Örökkévaló parancsa szerint Mózes és Áron megszámolta.</verse>
				<verse number="38">Azután számba vették a Gerson-nemzetségeket is családjaik és nemzetségeik szerint.</verse>
				<verse number="39">Jegyzékbe vették a 30 és 50 év közötti férfiakat, akik alkalmasak voltak a szolgálatra a Találkozás Sátora körül,</verse>
				<verse number="40">és úgy találták, hogy a létszámuk 2 630 fő.</verse>
				<verse number="41">Tehát ennyien teljesítettek fizikai szolgálatot a Találkozás Sátoránál a gersoni nemzetségekből, ahogyan azt az Örökkévaló parancsa szerint Mózes és Áron megszámolta.</verse>
				<verse number="42">Azután számba vették a Merári-nemzetségeket is családjaik és nemzetségeik szerint.</verse>
				<verse number="43">Jegyzékbe vették a 30 és 50 év közötti férfiakat, akik alkalmasak voltak a szolgálatra a Találkozás Sátora körül,</verse>
				<verse number="44">és úgy találták, hogy a létszámuk 3 200 fő.</verse>
				<verse number="45">Tehát ennyien teljesítettek szolgálatot a Találkozás Sátoránál a merári nemzetségekből, ahogyan azt az Örökkévaló parancsa szerint Mózes és Áron megszámolta.</verse>
				<verse number="46">Mózes, Áron és Izráel törzsi vezetői így vették számba a lévitákat nemzetségeik és családjaik szerint.</verse>
				<verse number="47">Jegyzékbe vették az összes 30 és 50 év közötti férfit, aki alkalmas volt arra, hogy a Találkozás Sátorát és annak fölszerelését hordozza, fölállítsa és szétszedje.</verse>
				<verse number="48">Úgy találták, hogy a teljes létszámuk 8 580 fő.</verse>
				<verse number="49">Az Örökkévaló Mózesnek adott parancsai szerint tehát számba vették őket, és minden egyes lévitának meghatározták a maga feladatát a Sátor fölállításában, szétszedésében, és a vonulás idején.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek:</verse>
				<verse number="2">„Parancsold meg Izráel népének, hogy küldjenek ki a táborukból mindenkit, aki tisztátalanná vált valamilyen rosszindulatú bőrbetegség miatt, vagy testéből származó folyás miatt, vagy mert megérintett egy holttestet.</verse>
				<verse number="3">Akár férfi, akár asszony az illető, küldjék ki a táboron kívülre, nehogy a tábor, ahol közöttetek lakom, tisztátalanná váljon miatta”.</verse>
				<verse number="4">Izráel népe engedelmeskedett az Örökkévaló szavának, amelyet Mózesnek mondott, és azokat a személyeket kiküldték a táboron kívülre.</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló így szólt Mózeshez:</verse>
				<verse number="6">„Mondd meg Izráel népének: amikor egy férfi vagy asszony vétkezik a másik ember ellen — ahogyan az emberek szoktak vétkezni —, akkor valójában az Örökkévaló ellen vétkezik, és ennek terhét viseli.</verse>
				<verse number="7">A vétkes ismerje el és vallja meg tettét. Azután teljes mértékben térítse meg az okozott kárt. Ezen fölül tegye hozzá annak ötödrészét, és azt is adja oda annak, aki ellen vétkezett.</verse>
				<verse number="8">Abban az esetben, ha az a személy, aki ellen vétkezett már nem él, és nincs örököse sem, akinek a jóvátételt ki lehetne fizetni, akkor ez az összeg az Örökkévalót illeti, ezért azt a vétkes adja oda a papnak. A pap áldozza fel a kost, hogy a vétkes számára engesztelést szerezzen, a jóvátétel összege pedig legyen a papé.</verse>
				<verse number="9">Amikor valaki önkéntes ajándékot visz az Örökkévalónak, azt adja át a papnak. Amelyik pap átveszi, annak a járandósága lesz, megtarthatja magának.</verse>
				<verse number="10">Tehát, ha valaki az Örökkévalónak szentel valamit, azt adja át annak a papnak, amelyiknek akarja. A pap pedig vegye át, az ő járandósága az.”</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló így szólt Mózeshez:</verse>
				<verse number="12">„Mondd meg Izráel népének: Előfordulhat, hogy valakinek a felesége eltévelyedik, hűtlenné lesz,</verse>
				<verse number="13">és házasságtörést követ el. Az is előfordulhat, hogy erről a férj nem szerez tudomást, mert nincs rá tanú, és nem érik tetten a hűtlen asszonyt, aki eltitkolja a férje elől, hogy tisztátalanná lett.</verse>
				<verse number="14">Azonban ezek után a férjet mégis hatalmába kerítheti a féltékenység és gyanakvás szelleme, és azzal gyanúsíthatja a feleségét, hogy házasságtörést követett el. Az is előfordulhat, hogy a férj akkor is ezzel vádolja a feleségét, amikor az asszony semmit nem vétett.</verse>
				<verse number="15">Ilyen esetben a férj vigye a feleségét a paphoz. Egyúttal vigyen magával lisztáldozatul a feleségéért egy tized éfá árpalisztet, de ne tegyen arra se olajat, se tömjént. Házastársi hűtlenség gyanúja miatti áldozat ez, amely arra szolgál, hogy világosságra hozza az elkövetett bűnt.</verse>
				<verse number="16">A pap állítsa az asszonyt az Örökkévaló jelenlétébe,</verse>
				<verse number="17">és vegyen egy kevés szent vizet egy cserépedénybe, majd szórjon bele a szentély földjéről egy kevés port.</verse>
				<verse number="18">Állítsa az asszonyt az Örökkévaló jelenlétébe, bontsa ki az asszony haját, és adja a kezébe a házastársi hűtlenség gyanúja miatti lisztáldozatot. A cserépedényt azonban, amelyben a keserű átokhozó víz van, a pap tartsa a kezében.</verse>
				<verse number="19">Ezután a pap eskesse meg az asszonyt, és ezt mondja neki: »Ha nem lettél hűtlen a férjedhez, ha nem háltál más férfival, tisztátalanná téve magadat, akkor ne ártson neked ez az átokhozó víz!</verse>
				<verse number="20">De ha hűtlenné lettél a férjedhez, és a férjeden kívül más férfival háltál, s így tisztátalanná tetted magadat,</verse>
				<verse number="21">akkor ártson neked ez az átokhozó víz, amikor megiszod. Akkor az Örökkévaló tegyen téged átkozottá néped között azáltal, hogy nem tudsz többé gyermeket szülni!</verse>
				<verse number="22">Akkor ez a víz hatoljon be a belső részeidbe, és ne tudjál többé gyermeket szülni!« Az asszony pedig felelje rá: »Ámen! Ámen!«</verse>
				<verse number="23">Azután a pap írja fel ezeket az átkokat egy könyvtekercsre, és az írást mossa bele az átokhozó vízbe,</verse>
				<verse number="24">majd az asszony igya meg azt a vizet. Ha az asszony bűnös volt, ez a víz behatol a belsejébe, és sok bajt okoz neki.</verse>
				<verse number="25">A pap vegye el az asszonytól a házastársi hűtlenség gyanúja miatti lisztáldozatot, mutassa fel az Örökkévaló előtt, és vigye az oltárhoz.</verse>
				<verse number="26">Vegyen ki abból egy marékkal, és égesse el az oltár tüzén, az egészet jelképező áldozatul. Az asszony pedig igya meg az átokhozó vizet.</verse>
				<verse number="27">Ha az asszony vétkezett a férje ellen, és tisztátalanná lett házasságtörés bűne miatt, akkor ez az átokhozó víz sok bajt okoz neki, képtelen lesz gyermeket szülni, és átkozottá lesz népe között.</verse>
				<verse number="28">Azonban, ha az asszony nem vétkezett, és nem lett tisztátalanná, akkor ártatlannak kell tekinteni, és képes lesz gyermeket szülni.</verse>
				<verse number="29">Ez tehát a házastársi hűtlenség gyanúja miatti lisztáldozat törvénye. Ennek megfelelően kell eljárni, ha egy asszony vétkezik a férje ellen, és házasságtörést követ el.</verse>
				<verse number="30">Így kell eljárni akkor is, ha a férjet hatalmába keríti a féltékenység és gyanakvás szelleme, és azzal gyanúsítja a feleségét, hogy házasságtörést követett el. Állítsa a feleségét az Örökkévaló elé, és a pap a fenti törvény szerint járjon el.</verse>
				<verse number="31">Akkor a férj mentes lesz a bűn következményeitől, az asszony pedig — ha vétkes — viseli azokat”.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez:</verse>
				<verse number="2">„Mondd meg Izráel népének, ha valaki — akár férfi, akár nő — különleges fogadalmat tesz: nazírfogadalmat, vagyis az Örökkévalónak szenteli magát, akkor fogadalmának ideje alatt a következők szerint kell eljárnia.</verse>
				<verse number="3">Nem szabad bort vagy más részegítő italt innia, de még borecetet vagy más alkoholos italból készült ecetet sem! Nem ihat szőlőmustot, nem ehet friss szőlőt, vagy mazsolát sem.</verse>
				<verse number="4">Semmi olyat nem ehet vagy ihat, ami szőlőből származik, még a szőlő magját vagy héját sem.</verse>
				<verse number="5">Nazírfogadalmának ideje alatt nem szabad sem a hajából, sem a szakállából levágnia. Borotva ne is érintse a fejét, hanem szent legyen, és hagyja haját és szakállát szabadon nőni.</verse>
				<verse number="6">Nazírfogadalmának ideje alatt nem szabad holttestnek még a közelébe se mennie!</verse>
				<verse number="7">Még akkor se menjen be a halottas házba, ha apja, anyja vagy testvére halt meg, mert teljesen az Örökkévalónak szentelte magát!</verse>
				<verse number="8">Fogadalmának egész ideje alatt az Örökkévalónak van szentelve!</verse>
				<verse number="9">Ha pedig a nazír véletlenül mégis tisztátalanná válik, mert valaki váratlanul meghalt a jelenlétében, akkor a következők szerint kell eljárnia. Hét napot várjon, amíg megtisztul, s azon a napon egészen vágja le a haját.</verse>
				<verse number="10">Majd a nyolcadik napon vigyen két gerlét vagy galambfiókát a Találkozás Sátorának bejáratához, és adja oda azokat a papnak.</verse>
				<verse number="11">A pap az egyik madarat bűnáldozatként, a másikat égőáldozatként áldozza az Örökkévalónak. Így végezzen engesztelést a nazírért, aki tisztátalanná vált a holttest miatt. Egyúttal a nazír ismét szentelje oda magát az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="12">Tehát újra tegyen nazírfogadalmat az előző fogadalom teljes idejére. Az előző nazírfogadalom ideje nem számít, mert közben tisztátalanná lett. Egyúttal vigyen az Örökkévalónak egy esztendős hím bárányt vétekáldozatul.</verse>
				<verse number="13">A nazírra ez a törvény vonatkozik: amikor a fogadalom ideje letelik, vezessék a Találkozás Sátorának bejáratához.</verse>
				<verse number="14">Ő pedig vigye magával a következő áldozatokat: égőáldozatul egy esztendős hibátlan hím bárányt, bűnáldozatul egy esztendős hibátlan nőstény bárányt, hálaáldozatul egy hibátlan kost,</verse>
				<verse number="15">egy kosár kovásztalan kenyeret, finomlisztből olajjal gyúrt lepényeket, olajjal megkent kovásztalan lángosokat, és a hozzájuk tartozó liszt- és italáldozatokat.</verse>
				<verse number="16">A pap készítse el a bűnáldozatot és az égőáldozatot,</verse>
				<verse number="17">majd a kost is készítse el hálaáldozatul az Örökkévalónak a kovásztalan kenyerekkel és a többi liszt- és italáldozattal együtt.</verse>
				<verse number="18">A nazír ekkor nyírja le a haját a Szent Sátor bejáratánál, és a levágott hajat is helyezze az oltár tüzére, amelyen a hálaáldozat ég.</verse>
				<verse number="19">A pap vegye a kos megfőtt lapockáját, meg egy kovásztalan kenyeret és egy kovásztalan lángost, és ezeket tegye a nazír kezébe, miután az már lenyírta a haját.</verse>
				<verse number="20">Majd vegye el a nazír kezéből, és mutassa fel az Örökkévaló előtt ezeket az áldozatokat. Ezek a szent áldozati dolgok, akárcsak a kos melle része és a combja, mind a papot illetik meg. Ezek után a nazír már ihat bort.</verse>
				<verse number="21">Ezek tehát a nazírokra és a fogadalmukra vonatkozó törvények. Ezeket az áldozatokat mindenképpen be kell mutassa a nazír az Örökkévalónak, amikor fogadalmának ideje letelt. Ha ezen felül még mást is felajánlott, mert a vagyona lehetővé tette, azt is pontosan teljesítse a fogadalma szerint.”</verse>
				<verse number="22">Szólt az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="23">„Mondd meg Áronnak és a fiainak, hogy amikor megáldják Izráel népét, ezt mondják:</verse>
				<verse number="24">»Áldjon meg téged az Örökkévaló, és őrizzen meg téged!</verse>
				<verse number="25">Világosítson meg az Örökkévaló jelenlétének világosságával, és legyen hozzád kegyelmes!</verse>
				<verse number="26">Forduljon feléd jóindulattal az Örökkévaló, és adjon békességet neked!«”</verse>
				<verse number="27">Azután az Úr még ezt mondta: „Tehát Áron és a fiai így helyezzék nevemet Izráel népére — és én megáldom őket”.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Mózes befejezte a Találkozás Sátorának felállítását és berendezését, majd fölállította az oltárt is. Ezután szent olajjal mindezt megkente: a Sátrat, annak berendezését és az oltárt, meg a hozzá tartozó eszközöket — így szentelte föl azokat.</verse>
				<verse number="2">Ezután odajöttek a szent helyhez Izráel népének törzsi vezetői, és mindegyikük ajándékokat hozott az Örökkévalónak. Ezek a vezetők segítettek Mózesnek és Áronnak a népszámlálásban. Mindannyian nemzetségfők és egyúttal a saját törzsük vezetői is voltak. Együttesen hozták az Örökkévalónak ajándékaikat: hat fedett ökrös szekeret, amelyeket két-két ökör húzott. Két-két fejedelem adott egy szekeret, és mindegyik egy-egy ökröt.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Akkor az Örökkévaló azt mondta Mózesnek:</verse>
				<verse number="5">„Vedd át tőlük ezeket az ajándékokat, és add oda a lévitáknak — a saját kijelölt feladataiknak megfelelően —, hogy használják azokat a Találkozás Sátorának szállításához”.</verse>
				<verse number="6">Mózes így is tett.</verse>
				<verse number="7">Két szekeret és hozzájuk két-két ökröt adott a gersóni nemzetségeknek.</verse>
				<verse number="8">Négy szekeret és hozzá nyolc ökröt pedig a merári nemzetségeknek adott annak megfelelően, hogy a szolgálatuk ellátásához mennyire volt szükségük. Ezek a nemzetségek mind Ítámár pap, Áron fia felügyelete alá voltak rendelve.</verse>
				<verse number="9">A keháti nemzetségeknek Mózes nem adott szekeret, mert az ő feladatuk az volt, hogy a legszentebb dolgokat gyalogosan, a vállukon hordozzák.</verse>
				<verse number="10">Azon a napon, amikor Mózes fölszentelte az égőáldozati oltárt, mind a tizenkét vezető ajándékokat hozott az Örökkévalónak, hogy azokkal szenteljék föl az oltárt. Mindannyian odahozták az oltár elé ajándékaikat,</verse>
				<verse number="11">de az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Ne egyszerre, hanem egymás után hozzák ide az oltár fölszentelésére szánt ajándékaikat: minden nap egy-egy vezető kerüljön sorra”. Így is történt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózeshez:</verse>
				<verse number="2">„Mondd meg Áronnak: az arany mécstartón úgy helyezze el a hét olajmécsest, hogy azok előre világítsanak”.</verse>
				<verse number="3">Áron így is tett: úgy helyezte el a mécseket, ahogy az Örökkévaló azt Mózesnek mondta.</verse>
				<verse number="4">A mécstartó színaranyból készült, ötvösmunkával. Egyetlen darabból kalapálták ki az aljától a szárain lévő virágokig. Pontosan arra a mintára készült, amelyet az Úr megmutatta Mózesnek.</verse>
				<verse number="5">Azt mondta az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="6">„Válaszd külön a lévitákat Izráel népéből és végezd el megtisztításuk szertartását, hogy rituálisan tiszták legyenek!</verse>
				<verse number="7">Ezt kell tenniük, hogy megtisztuljanak: először hintsd rájuk a megtisztulás vizét, azután borotválják le a hajukat és egész testüket, majd mossák ki ruháikat, és mosakodjanak meg.</verse>
				<verse number="8">Hozzanak egy bikaborjút és a hozzá tartozó lisztáldozatot: olajjal gyúrt finomlisztet. Azután egy másik bikaborjút is hozzanak bűnáldozatul.</verse>
				<verse number="9">Állítsd a lévitákat a Találkozás Sátora elé, és hívd össze Izráel egész közösségét.</verse>
				<verse number="10">Azután ahogy ott állnak az Örökkévaló jelenlétében, Izráel fiai tegyék rá kezüket a lévitákra.</verse>
				<verse number="11">Áron pedig ajánlja föl a lévitákat az Örökkévalónak Izráel népe részéről, hogy ezentúl a léviták végezzék az Örökkévaló szolgálatának munkáit.</verse>
				<verse number="12">Azután a léviták tegyék kezüket a bikák fejére, te pedig készítsd el az egyik bikát vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul az Örökkévalónak, engesztelésül a lévitákért.</verse>
				<verse number="13">Így ajánld föl a lévitákat az Örökkévalónak, és állítsd őket szolgálatba, hogy legyenek Áronnak és fiainak, a papoknak segítői.</verse>
				<verse number="14">Így válaszd külön a lévitákat Izráel népének többi részétől, hogy személyesen nekem szolgáljanak.</verse>
				<verse number="15">Miután így rituálisan megtisztítottad és felajánlottad őket az Örökkévalónak, a léviták megkezdhetik gyakorlati szolgálatukat a Találkozás Sátoránál.</verse>
				<verse number="16">Izráel népének elsőszülöttjei helyett a lévitákat fogadtam magamhoz, hogy személyesen nekem szolgáljanak, ezért Izráel népe őket egészen nekem adta.</verse>
				<verse number="17">Izráelben minden elsőszülött az én tulajdonom, mind az emberek, mind a háziállatok között! Amikor az egyiptomiak elsőszülöttjeit megöltem, egyúttal magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráel népéből.</verse>
				<verse number="18">Azonban Izráel elsőszülöttjeit a lévitákkal helyettesítettem.</verse>
				<verse number="19">A lévitákat pedig ajándékba adtam Áronnak és fiainak, a papoknak, hogy Izráel többi leszármazottjai helyett a léviták végezzék a Találkozás Sátoránál a gyakorlati szolgálatokat. A léviták segítsenek a papoknak az áldozatoknál, amelyek által engesztelést szereznek Izráel népe számára, és ne legyen csapás Izráel népén, amikor a szent hely közelébe jönnek.”</verse>
				<verse number="20">Mózes, Áron és Izráel egész közössége engedelmeskedett az Örökkévalónak, és a lévitákkal kapcsolatban mindenben aszerint jártak el, ahogy az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta.</verse>
				<verse number="21">A léviták elvégezték a megtisztulás szertartását, és kimosták ruháikat. Áron pedig felajánlotta őket az Örökkévalónak szentelt ajándékul, azután engesztelést szerzett nekik az áldozat bemutatásával — így tisztította meg őket.</verse>
				<verse number="22">Csak ezután lettek alkalmasak a szolgálat ellátására a Találkozás Sátoránál, Áronnak és fiainak, a papoknak az irányításával. Mindenben úgy jártak el a lévitákkal kapcsolatban, ahogyan az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta.</verse>
				<verse number="23">Azt mondta az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="24">„A lévita férfiakra ez a különleges rendelkezés érvényes: 25 éves koruktól fogva álljanak szolgálatba a Találkozás Sátoránál!</verse>
				<verse number="25">Amikor pedig betöltik ötvenedik évüket, vonuljanak vissza a felelős szolgálattól.</verse>
				<verse number="26">Továbbra is segítsék a testvéreiket, a szent helyen szolgálatot végző lévitákat, de ők maguk már ne végezzenek felelős szolgálatot. Így szabd meg a léviták szolgálatát”.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek a Sínai-pusztában, a második év első hónapjában azután, hogy Izráel népe kijött Egyiptomból:</verse>
				<verse number="2">„A megszabott időben, vagyis ennek a hónapnak 14. napján este tartsa meg Izráel népe a Páska ünnepét! Mindent pontosan úgy tegyetek, ahogyan megmondtam nektek!”</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Mózes tehát elmondta a népnek, hogy tartsák meg a Páska ünnepét.</verse>
				<verse number="5">Ők pedig engedelmeskedtek, és az első hónap 14. napján este megünnepelték a Páskát a Sínai-pusztában. Mindent úgy tettek, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.</verse>
				<verse number="6">Volt azonban néhány férfi a táborban, akik nem vehettek részt a Páska-ünnepen, mert holttest érintése miatt rituálisan tisztátalanokká váltak. Tehát Mózeshez és Áronhoz jöttek azon a napon,</verse>
				<verse number="7">és ezt mondták: „Igaz, hogy holttest érintése miatt tisztátalanokká váltunk, de miért kellene emiatt teljesen kimaradnunk az Örökkévalónak szentelt áldozat bemutatásából? Miért nem ünnepelhetjük meg mi is a megszabott időben a Páska ünnepét Izráel népével együtt?”</verse>
				<verse number="8">Mózes ezt felelte nekik: „Várjatok, amíg meghallom, hogy az Örökkévaló hogyan rendelkezik felőletek”.</verse>
				<verse number="9">Az Örökkévaló pedig ezt válaszolta Mózesnek:</verse>
				<verse number="10">„Ezt mondd Izráel népének: Ha közületek, vagy utódaitok közül valaki a Páska ünnepe idején éppen úton van, vagy holttest érintése miatt tisztátalanná vált, az is megtarthatja a Páska ünnepét, csakhogy egy későbbi időpontban.</verse>
				<verse number="11">A második hónap 14. napján este tartsa meg ezt az ünnepet, és akkor egye meg a páskabárányt kovásztalan kenyérrel és keserű fűszerekkel.</verse>
				<verse number="12">A páskabárány csontját ne törje meg, és ne hagyjon abból másnap reggelre semmit — ahogyan azt a páska törvénye szerint elrendeltem nektek.</verse>
				<verse number="13">De azt a személyt, aki a Páska ünnepének idején nincsen úton, vagy nincs tisztátalan állapotban, és mégsem vesz részt a Páska megünneplésében, ki kell zárni népe közül. Viselnie kell büntetését, mert nem mutatta be az áldozatot az Örökkévalónak a megfelelő időben.</verse>
				<verse number="14">Ami a közöttetek lakó idegeneket illeti, ha ők is meg akarják tartani a Páska ünnepét az Örökkévalónak, megtehetik, de akkor nekik is mindent úgy kell tenniük, ahogy azt a Pászkára vonatkozólag nektek parancsoltam. A Páska szempontjából ugyanazok a parancsok vonatkoznak Izráel népére és a közöttetek lakó idegenekre”.</verse>
				<verse number="15">Amikor a Találkozás Sátorát, vagyis a Szövetség Sátorát fölállították, az Örökkévaló jelenlétének felhője borult föléje és betakarta. Estétől reggelig a felhő úgy világított, mintha tűz égne benne.</verse>
				<verse number="16">Ettől kezdve így volt ez mindig: nappal állandóan betakarta a Sátrat a felhő, amely éjjel tűznek látszott.</verse>
				<verse number="17">Amikor a felhő fölszállt a Sátorról, Izráel népe tábort bontott, útnak indult és követte a felhőt. Ahol pedig a felhő megállapodott, ott ismét tábort vertek.</verse>
				<verse number="18">Az Örökkévaló jeladása szerint vándoroltak és táboroztak Izráel fiai. Ameddig a felhő nem mozdult a Sátor fölül, addig ők sem mentek tovább,</verse>
				<verse number="19">még akkor sem, ha a felhő sokáig egy helyben állt. Követték az Örökkévaló jeladását, és nem mozdultak ők sem.</verse>
				<verse number="20">Előfordult, hogy a felhő csak néhány napig időzött a Sátor fölött — de akkor is csak a felhőt követve maradtak, vagy mentek tovább.</verse>
				<verse number="21">Volt úgy, hogy a felhő csak egyetlen éjjel maradt egy helyben, és másnap reggel már tovább is indult. A tábor ilyenkor is azonnal követte. Amikor a felhő felszállt, akár éjjel volt, akár nappal, a nép tábort bontott, és útnak indult.</verse>
				<verse number="22">Ha néhány napig, egy teljes hónapig, vagy még hosszabb ideig nem mozdult a felhő a Sátor fölül —, Izráel népe sem indult útnak, hanem sátraikban időztek. De amikor a felhő fölszállt a Szent Sátorról, a tábor is útnak eredt.</verse>
				<verse number="23">Az Örökkévaló parancsa szerint táboroztak le, és az ő parancsa szerint indultak el. Engedelmeskedtek az Örökkévaló rendelkezéseinek és parancsainak, amelyeket Mózesen keresztül kaptak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="2">„Készíts két ezüst trombitát! Ötvösmunkával készítsd őket, mindegyiket egy-egy darab ezüstből formálják ki. Ezek szolgáljanak Izráel közösségének összehívására és a tábor elindítására.</verse>
				<verse number="3">Amikor a közösséget kell összehívni, mind a kettőt fújjátok meg. Ilyenkor Izráel népének egész közössége gyűljön hozzád, a Találkozás Sátorának bejárata elé.</verse>
				<verse number="4">Ha csak a törzsek vezetőit, a nemzetségfőket kell összegyűjteni hozzád, akkor csak az egyik trombitát fújjátok meg.</verse>
				<verse number="5">Amikor pedig a tábornak kell elindulnia — és ilyenkor mindig a Találkozás Sátorának keleti oldalán táborozó törzsek induljanak először —, akkor rövid hangokat fújjatok mindkét trombitával.</verse>
				<verse number="6">Amikor másodszor is rövid hangokat fújtok, akkor induljanak a Sátor déli oldalán táborozó törzsek. A táborok elindításához mindig rövid hangokat fújjatok.</verse>
				<verse number="7">De amikor a közösséget akarjátok összehívni, hosszú hangokat fújjatok, ne rövideket.</verse>
				<verse number="8">Az ezüst trombitákat csak Áron fiai, a papok fújhatják meg. Ezeket a rendelkezéseket örök törvényként tartsátok meg nemzetségről nemzetségre!</verse>
				<verse number="9">Amikor majd a saját országotokban éltek, és a benneteket szorongató ellenség seregével készültök megütközni, akkor is ezekkel a trombitákkal fújjatok rövid hangokat, emlékeztetve Isteneteket, az Örökkévalót, hogy odafigyeljen rátok, és megszabadítson benneteket ellenségeitektől.</verse>
				<verse number="10">Viszont hosszú hangokat fújjatok mindkét trombitával, ha az ünnepeket és a szent összegyülekezést akarjátok jelezni a népnek! Így adjatok jelt az öröm napjain, az ünnepeken, és minden hónap kezdetén: az Újhold ünnepén, meg az égőáldozatok és hálaáldozatok bemutatásakor, emlékeztetve Isteneteket, hogy odafigyeljen rátok! Én vagyok Istenetek, az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="11">Az Egyiptomból való elindulás utáni 2. évben, a 2. hónap 20. napján az Örökkévaló felhője fölszállt a Szövetség Sátoráról.</verse>
				<verse number="12">Tehát Izráel népe elindult a Sínai-puszta táborából, és táborhelyről táborhelyre haladva eljutottak Párán pusztájába, ahol az Örökkévaló felhője egy időre megállapodott.</verse>
				<verse number="13">Ekkor történt először, hogy úgy indultak útnak, ahogyan azt az Örökkévaló Mózes által megparancsolta.</verse>
				<verse number="14">Júda törzsének tábori zászlaja indult elsőnek, utána vonult Júda altáborának három serege. Nahsón, Amminádáb fia vezette őket.</verse>
				<verse number="15">Issakár törzsének vezetője Netanél, Cúár fia,</verse>
				<verse number="16">Zebulon törzsének vezetője pedig Eliáb, Hélón fia volt.</verse>
				<verse number="17">Miután a Találkozás Sátorát lebontották, a gersóni és merári nemzetségek elindultak a Sátor részeivel Júda altábora után.</verse>
				<verse number="18">Utánuk következett Rúben törzsének tábori zászlaja, amelyet Rúben altáborának három serege követett. Elicúr, Sedéúr fia vezette őket.</verse>
				<verse number="19">Simeon törzsének vezetője Selumiél, Cúrisaddaj fia,</verse>
				<verse number="20">Gád törzsének vezetője pedig Eljászáf, Deúél fia volt.</verse>
				<verse number="21">Utánuk indultak a keháti nemzetségek, akik a Sátorban lévő szent tárgyakat vitték. Így azután, mire ők a következő táborhelyre érkeztek, a többiek már újra fölállították a Sátrat, ahová a kehátiak egyenesen bevitték a szent tárgyakat.</verse>
				<verse number="22">Utánuk indult el Efraim törzsének tábori zászlaja, amelyet Efraim altáborának három serege követett. Elisáma, Ammihúd fia vezette őket.</verse>
				<verse number="23">Manassé törzsének vezetője Gamliél, Pacádúr fia,</verse>
				<verse number="24">Benjámin törzsének vezetője pedig Abidán, Gideóni fia volt.</verse>
				<verse number="25">Utánuk indult el Dán törzsének tábori zászlaja, amelyet Dán altáborának három serege követett. Ez volt Izráel egész seregének utóvédje. Ahiezer, Ammisaddaj fia vezette őket.</verse>
				<verse number="26">Ásér törzsének vezetője Pagiél, Okrán fia,</verse>
				<verse number="27">Naftáli törzsének vezetője pedig Ahira, Énán fia volt.</verse>
				<verse number="28">Ez volt Izráel táborának és seregeinek vonulási rendje, amikor a tábor útnak indult.</verse>
				<verse number="29">Mózesnek volt egy sógora, Hóbáb, a midjáni Reúélnak, Mózes apósának fia. Mózes így kérlelte Hóbábot: „Most el kell indulnunk, hogy eljussunk arra a helyre, amelyet az Örökkévaló nekünk ígért. Gyere velünk te is, és jót teszünk veled, mert az Örökkévaló jót ígért Izráelnek!”</verse>
				<verse number="30">De Hóbáb ezt felelte: „Inkább visszatérek a saját földemre és rokonaimhoz”.</verse>
				<verse number="31">Mózes tovább unszolta: „Kérlek, ne hagyj el bennünket, mert te jól ismered ezt a pusztaságot, és tudod, hol lehet tábort verni. Te lehetsz a táborunk »szeme!«</verse>
				<verse number="32">Ha velünk jössz, te is részesülhetsz mindabban a jóban, amit az Örökkévaló tesz velünk!”</verse>
				<verse number="33">Tehát elindultak az Örökkévaló hegyétől, és három napig vonultak. Az Örökkévaló Szövetségládáját a papok a nép előtt vitték, hogy helyet találjanak a nép számára, ahol megpihenhet.</verse>
				<verse number="34">Ahogy az előző táborhelyről útnak indultak, az Örökkévaló felhője egész nap fölöttük haladt, és beárnyékolta a tábort.</verse>
				<verse number="35">Amikor a papok fölvették a vállukra a Szövetségládát, és elindultak vele, Mózes ezt mondta: „Kelj föl, Örökkévaló! Szórd szét ellenségeidet! Fussanak gyűlölőid színed elől!”</verse>
				<verse number="36">Amikor pedig a Szövetségládát hordozó papok megálltak, ezt mondta Mózes: „Térj vissza, Örökkévaló, és pihenj le Izráel megszámlálhatatlan ezreinél!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Egyszer Izráel népe panaszkodott a nehézségek miatt. Meghallotta ezt az Örökkévaló is, és nagyon megharagudott rájuk. Az Örökkévalótól származó tűz gyulladt fel közöttük, és megégette a tábor szélét.</verse>
				<verse number="2">Ekkor a nép Mózeshez könyörgött, hogy segítsen rajtuk, Mózes pedig imádkozott az Örökkévalóhoz, és a tűz elaludt.</verse>
				<verse number="3">Ezért elnevezték azt a helyet Tabérának, vagyis „Égésnek”, mert ott gyulladt föl a nép ellen az Örökkévaló haragjának tüze.</verse>
				<verse number="4">Voltak Izráel népe között idegenek is, akik csatlakoztak hozzájuk. Ezek hiányolták az Egyiptomban megszokott húst, és mindenáron húst akartak enni. Emiatt azután Izráel népe is síránkozni kezdett: „Húst szeretnénk enni, de ki adhat nekünk itt húst?</verse>
				<verse number="5">Bezzeg Egyiptomban jól ment a sorunk, ott mindig volt ingyen hal, meg az a sok jó zöldségféle! Milyen finom uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát kaptunk!</verse>
				<verse number="6">Most meg elfogy az erőnk, mert itt mindig csak mannát kapunk!”</verse>
				<verse number="7">A manna hasonló volt a koriander magjához és a balzsamcsepphez.</verse>
				<verse number="8">Az emberek kimentek a táborból, szétszéledtek, és a földről szedegették össze. Azután kézimalommal megőrölték, vagy mozsárban összetörték, majd megfőzték és lepényt készítettek belőle. Az íze olyan volt, mint az olajos pogácsáé.</verse>
				<verse number="9">Amikor éjjel a harmat leszállt, akkor hullott a manna is.</verse>
				<verse number="10">Mózes meghallotta, hogy a nép panaszkodik. Minden család a maga sátrának ajtajában ült, és siránkozott. Az Örökkévaló pedig haragra lobbant a nép zúgolódása miatt. Mózes ekkor nagyon felháborodott,</verse>
				<verse number="11">és így fordult az Örökkévalóhoz: „Ó, Uram, miért bánsz velem ilyen rosszul? Hiszen a szolgád vagyok! Miért nem vagy hozzám jóindulattal? Miért raktad az én vállamra az egész nép minden gondját-baját?</verse>
				<verse number="12">Talán tőlem származott ez a nép? Vajon mind én szültem őket? Akkor miért mondod, hogy egyedül hordozzam őket, mint dajka a csecsemőt? Én vigyem be őket arra a földre, amelyet őseiknek ígértél?</verse>
				<verse number="13">Honnan vegyek én elegendő húst ennek a siránkozó tömegnek? Hiszen mind tőlem várják, hogy megetessem őket! »Adj nekünk húst, mert húst kívánunk!« — mondják nekem.</verse>
				<verse number="14">Örökkévaló, hogyan viseljem az egész nép terhét egymagam? Túl nehéz ez nekem!</verse>
				<verse number="15">Ha továbbra is így akarsz bánni velem, kérlek, inkább ölj meg most azonnal! Ha kedves vagyok neked, ölj meg, hogy ne kelljen néznem többé a magam nyomorúságát és kudarcát!”</verse>
				<verse number="16">Az Örökkévaló ezt válaszolta Mózesnek: „Gyűjtsd össze Izráel 70 idősebb vezetőjét! Ők a nép vezetői és tisztségviselői. Álljatok meg előttem mindannyian a Találkozás Sátoránál!</verse>
				<verse number="17">Akkor én leszállok, és beszélek veled. Majd pedig abból a Szellemből, amely most rajtad nyugszik, adok nekik is. Attól kezdve ők is hordozzák a nép vezetésének terhét veled együtt, s így nem kell egymagadnak viselned.</verse>
				<verse number="18">A népnek pedig hirdesd ki: »Szenteljék meg magatokat holnapra, mert akkor húst fogtok enni! Hiszen sírtatok az Örökkévalónak, hogy húst akartok enni, és hogy jobb dolgotok volt Egyiptomban, mint most. Ezért az Örökkévaló ad nektek húst, és ehettek, amennyit akartok!</verse>
				<verse number="19">De nem csak egy napig, vagy 2, 5, 10 vagy 20 napig, hanem egy álló hónapig ehettek húst, amíg torkig lesztek vele, és megundorodtok tőle! Így lesz, mert elutasítottátok az Örökkévalót, aki közöttetek lakik! Pedig ő jól tudja, mire van szükségetek, de ti mégis siránkoztatok! Azt mondtátok, hogy kár volt eljönni Egyiptomból…«”.</verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21">Mózes ezt felelte: „Uram, ebben a népben, amely között lakom, 600 000 csak a gyalogos harcosok száma, és te mégis azt mondod, hogy egy álló hónapig húst adsz nekik enni?!</verse>
				<verse number="22">Hiszen ha összes szarvasmarháinkat, juhainkat és kecskéinket levágnánk, még az sem lenne számukra elég! Ha a tenger összes halát kifognánk, még az is kevés lenne nekik!”</verse>
				<verse number="23">De az Örökkévaló ezt felelte Mózesnek: „Azt hiszed, ez már túl nehéz nekem? Majd meglátod, beteljesedik-e vagy nem, amit ígértem”.</verse>
				<verse number="24">Ezután Mózes kiment a néphez, és kihirdette nekik, amit az Örökkévaló üzent. Majd összegyűjtötte azt a 70 férfit Izráel vezetői közül, és odaállította őket a Találkozás Sátora köré.</verse>
				<verse number="25">Az Örökkévaló pedig leszállt a felhőben és beszélt Mózessel, azután abból a Szellemből, amely addig Mózesen nyugodott, adott a 70 vezetőnek is. Amint a Szellem rájuk szállt és megnyugodott rajtuk, ezek a vezetők is elkezdtek prófétálni. Később azonban már nem prófétáltak többé.</verse>
				<verse number="26">A 70 vezető közül azonban ketten nem mentek oda a Találkozás Sátorához, hanem a táborban maradtak. Az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Ők is szerepeltek a 70 vezető névsorában, akiket Mózes kiválasztott, de mégsem mentek oda a többiekkel együtt. Ennek ellenére a Szellem rajtuk is megnyugodott, és ők is prófétálni kezdtek, ott ahol voltak, a táborban.</verse>
				<verse number="27">Egy fiú elszaladt Mózeshez ezzel a hírrel: „Uram, Eldád és Médád prófétál a táborban!”</verse>
				<verse number="28">Erre Józsué, Nún fia, aki fiatal kora óta Mózes szolgája volt, ezt mondta Mózesnek: „Uram, tiltsd meg nekik!”</verse>
				<verse number="29">De Mózes ezt kérdezte Józsuétól: „Az én érdekemben vagy féltékeny rájuk? Bárcsak az Örökkévaló népe mind egy szálig próféta lenne! Bárcsak az Örökkévaló mindegyiküknek adná Szellemét!”</verse>
				<verse number="30">Ezután Mózes és a vezetők visszatértek a táborba.</verse>
				<verse number="31">Majd az Örökkévaló szelet küldött, amely a tenger felől fürjek seregét sodorta Izráel táborához. A fürjek lehullottak a tábor körül mindenfelől, egynapi járóföldnyi távolságra. Olyan nagy tömegben tolongtak, hogy két könyök magasságban elborították a földet.</verse>
				<verse number="32">A nép azon a napon, meg éjjel, sőt még az egész következő napon is fogdosta a fürjeket, és rengeteget összegyűjtöttek. Aki csak keveset gyűjtött, még az is vagy 10 hómert megtöltött velük. Azután a fürjek húsát kiterítették a földre a tábor körül.</verse>
				<verse number="33">Majd mohón nekiestek a húsnak, de még le sem nyelték, amikor az Örökkévaló megharagudott rájuk, és nagy csapással sújtotta a népet: igen sokan meghaltak közülük, akiket ott, helyben el is temettek. Azt a helyet így nevezték el: „A mohó nép sírja”.</verse>
				<verse number="34"></verse>
				<verse number="35">Azután a tábor tovább vonult, egészen Hacérótig, majd egy ideig ott vesztegelt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen fordult: kifogásolták, hogy kúsi nőt vett feleségül.</verse>
				<verse number="2">Azt is mondták: „Vajon tényleg csakis Mózes által szólt hozzánk az Örökkévaló? Bizony, rajtunk keresztül is szólt, nemcsak őáltala!” Az Örökkévaló pedig hallotta ezt.</verse>
				<verse number="3">Mózes nagyon szelíd ember volt, mindenki másnál alázatosabb.</verse>
				<verse number="4">Váratlanul maga az Örökkévaló szólította meg Mózest, Áront és Mirjámot: „Ti hárman azonnal jöjjetek a Találkozás Sátorához!” Ők oda is mentek.</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló akkor leszállt a felhőoszlopban, megállt a Sátor bejárata fölött, nevén szólította Áront és Mirjámot, akik közelebb jöttek, és eléje álltak.</verse>
				<verse number="6">Akkor ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Ha valaki próféta közöttetek, annak én, az Örökkévaló kijelenthetem magam látomásban, vagy álom által beszélhetek vele.</verse>
				<verse number="7">De szolgámmal, Mózessel nem így bánok, hiszen ő hűségesnek bizonyult egész házam népe felett!</verse>
				<verse number="8">Vele szemtől szemben beszélek, nem homályos látomásokban, vagy rejtélyes példázatokban. Mózes magát az Örökkévalót szemlélheti! Hogy merészeltetek hát szolgám, Mózes ellen beszélni?!”</verse>
				<verse number="9">Az Örökkévaló nagyon megharagudott Áronra és Mirjámra, majd eltávozott tőlük.</verse>
				<verse number="10">Amint a felhő fölszállt a Sátor bejáratától, Áron Mirjámra nézett, és látta, hogy Mirjám bőre egy pillanat alatt olyan fehér lett, mint a hó: szörnyű bőrbetegséget kapott!</verse>
				<verse number="11">Akkor Áron Mózeshez fordult: „Kérlek, uram, bocsásd meg nekünk, azt az ostoba bűnt, amit ellened vétettünk!</verse>
				<verse number="12">Kérlek, ne hagyd, hogy Mirjám olyan legyen, mint a halvaszületett csecsemő, aki már oszlásnak indult!”</verse>
				<verse number="13">Akkor Mózes könyörgött az Örökkévalónak Mirjám érdekében: „Ó, Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!”</verse>
				<verse number="14">De az Örökkévaló ezt felelte: „Ha csak a saját apja köpte volna szemen, hogy megszégyenítse, akkor is 7 napig kellene viselnie ezt a szégyent! Nem így van? Küldjétek ki Mirjámot a táboron kívülre 7 napra. Azután majd visszafogadhatjátok”.</verse>
				<verse number="15">Így is lett: Mirjámot 7 napra kiküldték a táborból. De ameddig ő nem jöhetett vissza, a tábor sem vonult tovább.</verse>
				<verse number="16">Azután továbbmentek Hacérótból, és Párán pusztájában ütöttek tábort.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="2">„Küldj ki férfiakat, hogy derítsék fel Kánaán földjét, amelyet Izráelnek adok. Minden törzsből egy-egy férfit küldj ki: olyanokat, akik vezetőnek számítanak közöttük”.</verse>
				<verse number="3">Mózes tehát Párán pusztájából felderítőket küldött ki, az Örökkévaló parancsa szerint. Mindegyikük vezetőnek számított a maga törzsében.</verse>
				<verse number="4">Név szerint ezek voltak a felderítők: Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia,</verse>
				<verse number="5">Simeon törzséből Sáfát, Hóri fia,</verse>
				<verse number="6">Júda törzséből Káleb, Jefunne fia,</verse>
				<verse number="7">Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia,</verse>
				<verse number="8">Efraim törzséből Hóséa (vagyis Józsué), Nún fia,</verse>
				<verse number="9">Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia,</verse>
				<verse number="10">Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi fia,</verse>
				<verse number="11">Manassé törzséből (amely Józseftől származott) Gaddi, Szúszi fia,</verse>
				<verse number="12">Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia,</verse>
				<verse number="13">Ásér törzséből Szetúr, Mikáél fia,</verse>
				<verse number="14">Naftáli törzséből Nahbi, Vofszi fia,</verse>
				<verse number="15">Gád törzséből Geúél, Máki fia.</verse>
				<verse number="16">Tehát ezeket a felderítőket küldte ki Mózes Kánaánba. (Hóseát, Nún fiát Mózes Józsuénak nevezte.)</verse>
				<verse number="17">Ezt a feladatot bízta rájuk: „Induljatok a Negev-pusztán keresztül, azután menjetek föl a dombvidékre!</verse>
				<verse number="18">Nézzétek meg, milyen az a föld, és milyenek a lakóik: erősek vagy gyengék, sokan vagy kevesen vannak?</verse>
				<verse number="19">Figyeljétek meg, milyen a vidék, amelyen laknak: jó vagy rossz? Milyenek a települések: szabadon álló falvak vagy kőfallal kerített városok?</verse>
				<verse number="20">Nézzétek meg, milyen a termőföld: termékeny vagy sovány? Vannak-e ott fák vagy nincsenek? Bátran hozzatok a gyümölcsökből!” (Akkor éppen a szőlőérés kezdete volt.)</verse>
				<verse number="21">A felderítők tehát elindultak, és kikémlelték a földet a déli Cin-pusztától egészen az északi Rehób városáig, amely a Hamátba vezető út mellett fekszik.</verse>
				<verse number="22">Először a Negev-pusztán mentek keresztül, majd Hebronba értek. Ezen a vidéken Anák leszármazottjai éltek: Ahimán, Sésaj és Talmaj törzsei. (Hebron városa 7 esztendővel korábban épült, mint az egyiptomi Cóan.)</verse>
				<verse number="23">Azután elértek az Eskól-völgybe, s ott levágtak egy szőlővesszőt, amelyen egyetlen hatalmas fürt szőlő függött. Olyan súlyos volt, hogy egy rúdra kellett kötözniük, és két férfi vitte a vállán. Emiatt nevezték azt a helyet Eskól-völgynek, vagyis „Szőlőfürt-völgynek”. Ugyanott szedtek gránátalmákat és fügét is — hogy vigyenek belőlük a táborba.</verse>
				<verse number="24"></verse>
				<verse number="25">A felderítők 40 nap múltán értek vissza a táborba, Párán-pusztába, Kádésbe. Beszámoltak Mózesnek, Áronnak és Izráel egész közösségének mindenről, amit láttak, és megmutatták a magukkal hozott gyümölcsöket.</verse>
				<verse number="26"></verse>
				<verse number="27">Ezt mondták Mózesnek: „Bejártuk azt az országot, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel-mézzel folyó föld az, és ilyen gyümölcsöket terem!</verse>
				<verse number="28">Csak az a baj, hogy annak a földnek a lakói erősek, és városaik nagyok és kőfalak védik azokat! Sőt, még Anák leszármazottjait is láttuk közöttük!</verse>
				<verse number="29">A Negev-pusztában az amálekiek, a dombvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak, a tenger partján és a Jordán mellett pedig a kánaániak laknak”.</verse>
				<verse number="30">Káleb azonban, aki szintén a felderítők közé tartozott, így csendesítette és bíztatta a népet: „Ne féljetek! Bemehetünk és elfoglalhatjuk azt a földet! Biztosan sikerülni fog!”</verse>
				<verse number="31">De a többi felderítő ellenkező véleményen volt: „Nem, mi képtelenek lennénk harcolni azokkal a népekkel, mert sokkal erősebbek nálunk!” — mondták.</verse>
				<verse number="32">Így ezek a felderítők olyan híreket hoztak, amelyekkel elvették az emberek bátorságát. Azt mondták: „Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, elemészti lakosait. Azok a népek csupa nagytermetű, erős harcosokból állnak!</verse>
				<verse number="33">Még óriásokat is láttunk ott, akik Anák leszármazottjai! Bizony, úgy éreztük magunkat mellettük, mintha sáskák lettünk volna. Nyilván ők is olyannak láttak minket, mint a sáskákat a fűben”.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">A felderítők rossz híreinek hatására az egész nép felkavarodott, mindenki kiabált, sokan sírtak és jajgattak egész éjjel, s végül valamennyien Mózes és Áron ellen fordultak, és őket hibáztatták. „Jobb lett volna, ha Egyiptomban haltunk volna meg! Vagy legalább a sivatagban pusztultunk volna el!</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Azért hozott az Örökkévaló ide bennünket, hogy most a harcban essünk el, gyermekeink és asszonyaink meg rabszolgák legyenek?! Nem lenne jobb visszamenni Egyiptomba?” — mondták.</verse>
				<verse number="4">Egymás között pedig azon tanakodtak: „Válasszunk magunknak másik vezetőt, forduljunk meg, és menjünk vissza Egyiptomba!”</verse>
				<verse number="5">Mózes és Áron ekkor az egész nép szeme láttára arcra borult a földön.</verse>
				<verse number="6">Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia azonban megszaggatták ruháikat, mert nagyon felháborodtak.</verse>
				<verse number="7">Ezt mondták Izráel közösségének: „Figyeljetek ránk! Mi is láttuk azt a földet, és tudjátok meg, hogy valóban nagyon szép és jó ország az!</verse>
				<verse number="8">Ha az Örökkévaló kedvel bennünket, akkor igenis bevezet oda minket, és nekünk adja azt a tejjel-mézzel folyó földet!</verse>
				<verse number="9">Ne lázadozzatok hát az Örökkévaló ellen! Ne féljetek az ott lakóktól, mert könnyen legyőzzük őket! Megesszük őket, mint a kenyeret. Hiszen azok az úgynevezett „istenek”, akik őket oltalmazzák, eltűnnek, mint az árnyék, de mivelünk Istenünk, az Örökkévaló van! Nem kell hát félnetek tőlük!”</verse>
				<verse number="10">De a nép nem hallgatott rájuk, és már azon tanakodtak, hogy Józsuét és Kálebet megkövezik. Ekkor azonban — az egész nép szeme láttára — hirtelen megjelent az Örökkévaló dicsősége a Találkozás Sátora fölött.</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló ekkor Mózeshez szólt: „Nem tűrhetem már tovább, hogy ez a nép mindig elfordul tőlem, és visszautasít engem! Miért nem bíznak meg bennem annak ellenére, hogy annyi jelet és csodát műveltem közöttük?</verse>
				<verse number="12">Eltörlöm hát őket a föld színéről! Nem lesznek többé az én népem, hanem elpusztítom őket egyetlen csapással! Belőled pedig, Mózes, nagyobb és erősebb nemzetet támasztok!”</verse>
				<verse number="13">De Mózes így válaszolt az Örökkévalónak: „Örökkévaló, ha így teszel, azt az egyiptomiak is meg fogják hallani. Ők tudják, hogy te hoztad ki közülük hatalmas erőddel Izráel népét,</verse>
				<verse number="14">és hírül adták ezt a kánaáni nemzeteknek is. Azt is hallották, hogy te, Örökkévaló, Izráel népével együtt táborozol, hogy szemtől szembe megjelentél nekik, hogy felhőd néped fölött időzik, s hogy nappal a felhőben, éjjel pedig a tűzoszlopban vezeted őket.</verse>
				<verse number="15">Ha most mind egy szálig elpusztítod őket, akkor azok a nemzetek, amelyek hallották híredet, majd azt mondják:</verse>
				<verse number="16">»Úgy látszik, mivel az Örökkévaló nem volt képes bevinni ezt a népet arra a földre, amely felől megesküdött nekik, hát inkább mindet leöldöste a pusztában.«</verse>
				<verse number="17">Most hát, Örökkévaló, mutasd meg mindenkinek, hogy valóban milyen hatalmas vagy — ahogyan magad is mondtad:</verse>
				<verse number="18">»Türelmes az Örökkévaló, nem hirtelen haragú, hűséges szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és a törvényszegést, bár nem hagyja azt egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák vétkéért fiaikat a harmadik és negyedik nemzedékig.«</verse>
				<verse number="19">Kérlek, bocsásd meg ennek a népnek bűnét nagy szereteted miatt, ahogy már sokszor megtetted Egyiptom óta!”</verse>
				<verse number="20">Az Örökkévaló erre így felelt Mózesnek: „Rendben van, megbocsátok nekik, ahogy kérted.</verse>
				<verse number="21">De ez a nép, bár látta dicsőségemet, jeleimet és csodáimat, amelyeket Egyiptomban és a pusztában vittem végbe, próbára tette türelmemet már tízszer is, mivel nem engedelmeskedett szavamnak. Emiatt esküszöm, hogy közülük senki sem fog bemenni arra a földre, amely felől őseiknek megesküdtem! Azok közül, akik elutasítottak engem, egyetlen egy sem fog oda bemenni! Kálebbel azonban kivételt teszek, mert őbenne másféle szellem van, és tökéletes hűséggel követ engem. Őt beviszem arra a földre, amelyet felderítőként már bejárt, és leszármazottjai birtokba is veszik majd. Ez olyan biztos, mint ahogy élek; és amilyen biztos, hogy dicsőségem betölti az egész földet!</verse>
				<verse number="22"></verse>
				<verse number="23"></verse>
				<verse number="24"></verse>
				<verse number="25">Mivel előttetek, a völgyben az amálekiek és a kánaániak laknak, ezért holnap forduljatok vissza, és induljatok el a sivatagban, a Vörös-tenger felé vezető úton!”</verse>
				<verse number="26">Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak:</verse>
				<verse number="27">„Meddig tűrjem még ennek a gonosz népnek a zúgolódását? Hallottam, hogy panaszkodtak ellenem.</verse>
				<verse number="28">Ezt mondd nekik, Mózes: »Hallottam, amikor azt mondtátok, hogy jobb lett volna meghalnotok ebben a sivatagban. Ezért életemre esküszöm, hogy pontosan azt teszem veletek, amit mondtatok!</verse>
				<verse number="29">Igen, ebben a pusztában fogtok elhullani mind egy szálig! Bizony, itt haltok meg mindannyian, akiket megszámoltak 20 éves kortól fölfelé, mivel ellenem lázadtatok.</verse>
				<verse number="30">Egy sem megy be közületek arra a földre, amely felől megesküdtem, hogy ott fogtok lakni, kivéve Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát.</verse>
				<verse number="31">Attól féltetek, hogy gyermekeiteket az ellenség rabszolgákká teszi! Tudjátok meg hát, hogy én ezeket a gyermekeket be fogom vinni arra a földre! Ők majd meg fogják ismerni azt a földet, amely nektek nem kellett!</verse>
				<verse number="32">Ti pedig, bizony, mind ebben a pusztában hullotok el!</verse>
				<verse number="33">Gyermekeitek nomád pásztorok módjára élnek itt 40 esztendeig, mert mindaddig viselniük kell a ti hűtlenségetek következményeit, ameddig közületek az utolsó is ki nem pusztul ebből a nemzedékből.</verse>
				<verse number="34">Ti pedig 40 évig viselitek bűneitek terhét és következményeit, mert a felderítés minden napjáért egy-egy évet szabtam ki rátok. Akkor majd megtudjátok, milyen keserves dolog, ha ellenetek fordulok!</verse>
				<verse number="35">Ezt én, az Örökkévaló mondom nektek!« Esküszöm, hogy így bánok ezzel a gonosz néppel, amely összefogott ellenem: mind egy szálig ebben a pusztában fognak meghalni!”</verse>
				<verse number="36">Azok a férfiak, akiket Mózes kiküldött annak a földnek a felderítésére, kettő kivételével rossz híreket hoztak, és föllázították Izráel egész közösségét Mózes ellen. Emiatt az Örökkévaló csapással sújtotta őket, és meghaltak.</verse>
				<verse number="37"></verse>
				<verse number="38">Csak Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia maradt életben a 12 felderítő közül.</verse>
				<verse number="39">Mózes tehát elmondta, amit az Örökkévaló üzent, és az egész nép nagyon elszomorodott.</verse>
				<verse number="40">Másnap korán reggel azonban fölkerekedtek, hogy behatoljanak a dombvidék legmagasabb részeire. Ezt mondták Mózesnek: „Elismerjük, hogy vétkeztünk. De most már mindannyian készen állunk, hogy felmenjünk arra a földre, amelyre az Örökkévaló parancsolta, hogy menjünk”.</verse>
				<verse number="41">Mózes azonban így felelt: „Már megint az ellenkezőjét akarjátok tenni annak, amit az Örökkévaló parancsolt! De miért? Ez a tervetek nem lesz sikeres.</verse>
				<verse number="42">Ne induljatok harcba, mert az Örökkévaló nem lesz veletek, és ellenségeitek csúfosan megvernek titeket!</verse>
				<verse number="43">Amálekiek és kánaániak vannak azon a vidéken veletek szemben, és bizony elhullotok fegyvereik csapásai alatt! Mivel elfordultatok az Örökkévalótól, ő is elfordult tőletek, és nem fog megsegíteni benneteket a harcban!”</verse>
				<verse number="44">De a nép most sem hallgatott Mózesre, hanem magabiztosan elindultak a dombvidék legmagasabb része felé. Mózes és az Örökkévaló Szövetségládája azonban egy lépésnyire sem mozdultak a táborból.</verse>
				<verse number="45">De az ott lakó amálekiek és a kánaániak harcosai lerohanták a behatoló izráeli csapatot, megverték, és egészen Hormáig kergették őket.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Így szólt az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="2">„Mondd meg Izráel népének: Nektek adom azt a földet lakóhelyül, és be fogtok menni oda, hogy birtokba vegyétek.</verse>
				<verse number="3">Akkor majd különböző ajándékokat hoztok az Örökkévalónak: égőáldozatot, véresáldozatot, fogadalmi áldozatot, hálaáldozatot, vagy az ünnepeken szokásos áldozatokat. Borjút, bárányt vagy kecskét áldozzatok, amelynek illatát az Örökkévaló szívesen fogadja.</verse>
				<verse number="4">Az áldozati állattal együtt ilyenkor lisztáldozatot is hozzatok az Örökkévalónak! A lisztáldozat egy tized éfá legyen a legfinomabb lisztből, amelyet össze kell keverni egy negyed hin olívaolajjal.</verse>
				<verse number="5">Az égőáldozatul vagy véresáldozatul hozott minden egyes bárány mellé tegyetek italáldozatul egy negyed hin bort is.</verse>
				<verse number="6">Ha kost áldoztok, akkor tegyetek mellé lisztáldozatot is két tized éfá lisztből, amelyet össze kell keverni egy harmad hin olívaolajjal.</verse>
				<verse number="7">Ezen kívül tegyetek mellé italáldozatul egy harmad hin bort is. Kedves illatú áldozat ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.</verse>
				<verse number="8">Amikor bikaborjút hoztok az Örökkévalónak égő- vagy véresáldozatul, fogadalom teljesítésére vagy ünnepi közösségi áldozatul,</verse>
				<verse number="9">akkor tegyetek mellé lisztáldozatul három tized éfá lisztet, amelyet össze kell keverni fél hin olívaolajjal.</verse>
				<verse number="10">Ezen kívül tegyetek mellé italáldozatul fél hin bort is. Kedves illatú áldozat ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.</verse>
				<verse number="11">Tehát így készítsétek el az áldozatokat minden egyes bikaborjú, kos, bárány vagy kecske feláldozásánál.</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">Ezek a rendelkezések vonatkoznak Izráel népének minden tagjára: így mutassanak be áldozatot ajándékul, hogy az Örökkévaló kedvesen fogadja azt.</verse>
				<verse number="14">Ha pedig egy közöttetek lakó idegen akar tűzáldozatot bemutatni az Örökkévalónak, akkor az idegen is ugyanígy készítse el azt, s akkor az Örökkévaló kedvesen fogadja tőle.</verse>
				<verse number="15">Ugyanaz a rendelkezés érvényes Izráel közösségére és a közöttetek lakó idegenekre is. Ez a törvény örökre érvényes marad, minden következő nemzedékben.</verse>
				<verse number="16">Ezek a törvények és rendelkezések egyformán vonatkoznak rátok, és a közöttetek lakó idegenekre.”</verse>
				<verse number="17">Szólt az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="18">„Mondd meg Izráel népének: Amikor majd megérkeztek arra a földre, amelyre vezetlek titeket,</verse>
				<verse number="19">és a föld gabonát terem nektek, akkor a termésből először az Örökkévalónak adjatok lisztáldozatot.</verse>
				<verse number="20">Amikor az új termésből először készítetek tésztát, abból az első kenyeret vigyétek az Örökkévalónak — ez lesz a ti ételáldozatotok a szérűről.</verse>
				<verse number="21">Nemzedékről nemzedékre így vigyétek az Örökkévalónak az új termésből az első kenyeret ételáldozatul.”</verse>
				<verse number="22">„Izráel népe, az Örökkévaló parancsolatokat adott Mózesen keresztül nektek, amelyek érvényben maradnak nemzedékről-nemzedékre. Ha vétkeztek ezek ellen a parancsok ellen, és nem tartjátok meg mindegyiket, amelyet az Örökkévaló mondott Mózesen keresztül, akkor így kell eljárnotok:</verse>
				<verse number="23"></verse>
				<verse number="24">Ha Izráel egész közössége vétkezik, akkor vigyetek az Örökkévalónak egy bikaborjút áldozati ajándékul, a hozzá tartozó liszt- és italáldozattal együtt, az előírás szerint — jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad —, valamint egy bakot bűnáldozatul.</verse>
				<verse number="25">Amikor a pap bemutatja ezt az áldozatot, akkor engesztelést szerez arra a vétekre nézve Izráel egész közösségének, és az Örökkévaló megbocsát nekik.</verse>
				<verse number="26">Mivel tehát nem szándékos bűnről volt szó, amelyet az egész közösség követett el, és az egész közösség hozott az Örökkévalónak áldozatot a fentiek szerint, ezért az egész közösségnek — beleértve még a közöttük lakó idegeneket is — megbocsát az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="27">Ha egy személy nem szándékosan vétkezik, akkor vigyen az Örökkévalónak bűnáldozatul egy esztendős nőstény kecskét.</verse>
				<verse number="28">Amikor a pap bemutatja ezt az áldozatot az Örökkévalónak, akkor engesztelést szerez arra a vétekre nézve az illetőnek, és az Örökkévaló megbocsát neki.</verse>
				<verse number="29">Ez a törvény egyaránt érvényes közöttetek mindenkire, akár Izráel népéhez tartozik, akár közöttetek élő idegenről van szó — feltéve, hogy az illető nem szándékosan vétkezett.</verse>
				<verse number="30">Azonban ha valaki — akár bennszülött, akár közöttetek lakó idegen — szándékosan vétkezik, akkor az ilyet ki kell irtani népe közül, mert tettével gyalázta az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="31">Az ilyen személy az Örökkévaló szava ellen lázadt, és megszegte az Örökkévaló parancsát, emiatt viselnie kell bűnének következményét: ki kell irtani őt népe közül”.</verse>
				<verse number="32">Amikor Izráel népe a pusztában vándorolt, előfordult egyszer, hogy egy férfit rajtakaptak, hogy a szombati nyugalom napján tűzifát gyűjtögetett. Odavitték hát az illetőt Mózes, Áron és az egész közösség elé.</verse>
				<verse number="33"></verse>
				<verse number="34">Mivel nem volt világos, hogyan büntessék meg, úgy határoztak, hogy őrizet alá helyezik, amíg az Örökkévaló valamilyen kijelentést ad erre nézve.</verse>
				<verse number="35">Egy idő múlva az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Annak az embernek meg kell halnia. Vigyétek ki a táboron kívülre, és az egész közösség kövezze meg!”</verse>
				<verse number="36">Így is történt: kivitték a táboron kívülre, és ott megkövezték. Így halt meg az a férfi. Úgy jártak el, ahogyan az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.</verse>
				<verse number="37">Szólt az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="38">„Mondd meg Izráel népének, hogy készítsenek a ruhájuk sarkára rojtokat, és fonjanak a rojtokba kék fonalat — így viseljék ruháikat nemzedékről nemzedékre!</verse>
				<verse number="39">Arra szolgálnak ezek, hogy valahányszor rájuk néztek, jusson eszetekbe, hogy engedelmeskedjetek az Örökkévaló parancsainak, és ne kövessétek a saját szívetek és szemetek kívánságait.</verse>
				<verse number="40">Tehát, emlékezzetek parancsaimra, és engedelmeskedjetek azoknak, hogy az én számomra elkülönített szent nép legyetek.</verse>
				<verse number="41">Én, az Örökkévaló, vagyok Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetekké legyek. Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">A pusztai vándorlás idején történt, hogy Kórah, Dátán, Abirám és Ón összefogtak és fellázadtak Mózes ellen. Kórah Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia volt. Dátán és Abirám Eliáb fiai voltak. Ón Pelet fia volt. Dátán, Abirám és Ón Rúben törzsébe tartoztak. Maguk mellé állítottak még vagy 250 férfit Izráel népéből: különböző ismert vezetőket, akiket a közösség választott.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Összegyűltek, odamentek Mózes és Áron elé, és ezt mondták nekik: „Mózes és Áron! Túl sok hatalmat tulajdonítotok magatoknak! Mit képzeltek ti magatokról? Azt hiszitek, különbek vagytok az Örökkévaló népénél? Hiszen ez az egész közösség szent, és az Örökkévaló közöttünk van!”</verse>
				<verse number="4">Mózes egy szót sem válaszolt, csak arccal a földre borult.</verse>
				<verse number="5">Azután fölkelt, és ezt felelte Kórahnak és társainak: „Holnap reggel az Örökkévaló maga fogja megmutatni, ki tartozik hozzá, ki a szent, ki jöhet közel hozzá. Csak az közeledhet az Örökkévalóhoz, akit ő kiválaszt.</verse>
				<verse number="6">Te, Kórah, és a társaid mindannyian jöjjetek ide holnap, hozzatok füstölőket, tegyetek bele parazsat, és rá füstölőszert! Így álljatok meg az Örökkévaló előtt! Akit az Örökkévaló kiválaszt, az a szent. Ti vagytok azok, léviták, akik túl sokat akartok magatoknak!”</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Majd még ezt is mondta Mózes Kórahnak: „Figyeljetek ide, léviták! Izráel Istene kiválasztott titeket Izráel népe közül, hogy közel jöhessetek hozzá. Hiszen nektek adta a kiváltságot, hogy ellássátok a különféle gyakorlati tennivalókat a Találkozás Sátora szállítása és felállítása körül, meg különböző egyéb módokon szolgálhatjátok az egész közösséget! Mindez kevés nektek?</verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló megengedte neked, Kórah, és testvéreidnek, a lévitáknak, hogy közel jöhessetek hozzá! Ti pedig kevesellitek ezt, és papok is akartok lenni?</verse>
				<verse number="11">Bizony, nem Áron ellen fogtatok össze, hanem az Örökkévaló ellen! Kicsoda Áron, hogy ellene fordultok, és panaszkodok ellene?”</verse>
				<verse number="12">Azután Mózes üzent Dátánnak és Abirámnak, Eliáb fiainak, hogy jöjjenek hozzá. De azok elutasították. „Dehogy megyünk! — mondták. —</verse>
				<verse number="13">Nem elég, hogy kihoztál minket egy tejjel és mézzel folyó földről, hogy itt, a pusztában megölj bennünket? Most még parancsolgatsz is nekünk, mint valami fejedelem?</verse>
				<verse number="14">Nem éppen tejjel és mézzel folyó földre vezettél bennünket! Csak ígérted, de nem adtál nekünk sem szántóföldeket, sem szőlőskerteket örökségül! Meddig fogod még becsapni ezt a népet? Dehogy megyünk!”</verse>
				<verse number="15">Mózes emiatt nagyon megharagudott, és azt mondta az Örökkévalónak: „Uram, te tudod, hogy nem bántottam őket, s nem ártottam nekik! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem! Kérlek, ne fogadd el áldozataikat!”</verse>
				<verse number="16">Azután ezt mondta Kórahnak: „Holnap te és a társaid álljatok meg az Örökkévaló előtt. Áron is ott lesz.</verse>
				<verse number="17">Mindegyikőtök hozza a saját füstölőjét, és tegyen rá tömjént. Tehát összesen 250 füstölőt hozzatok, és Áron is hozza a sajátját”.</verse>
				<verse number="18">Így is történt: másnap reggel mind a 250 férfi összegyűlt a Találkozás Sátorának bejárata előtt. Mindenki hozta a füstölőjét, benne izzó parázzsal és rajta tömjénnel. Ott volt Mózes és Áron is.</verse>
				<verse number="19">Kórah összehívta Izráel egész közösségét Mózes és Áron ellen: valamennyien ott álltak a Sátor bejáratánál. Akkor az Örökkévaló dicsősége megjelent — mindenki jól látta.</verse>
				<verse number="20">Az Örökkévaló ekkor Mózeshez és Áronhoz szólt:</verse>
				<verse number="21">„Váljatok külön ettől az összegyűlt közösségtől, mert azonnal megsemmisítem őket!”</verse>
				<verse number="22">Mózes és Áron azonnal arcukra borultak az Örökkévaló előtt, és így kiáltottak hozzá: „Istenünk! Te vagy minden ember szellemének Istene! Miért az egész közösségre haragszol, amikor csak egyetlen férfi vétkezett?”</verse>
				<verse number="23">Az Örökkévaló így válaszolt Mózesnek:</verse>
				<verse number="24">„Mondd meg a népnek, hogy távolodjanak el Kórah, Dátán és Abirám sátraitól!”</verse>
				<verse number="25">Ekkor Mózes fölkelt, és Izráel népének vezetőivel együtt odament Dátánhoz és Abirámhoz.</verse>
				<verse number="26">Majd Mózes figyelmeztette a népet: „Vigyázzatok! Menjetek el ezeknek a gonosz embereknek a sátrai mellől, és semmihez se nyúljatok, ami az övék, nehogy bűneik miatt velük együtt pusztuljatok el!”</verse>
				<verse number="27">Az emberek el is húzódtak Kórah, Dátán és Abirám sátrai mellől, minden oldalról. Dátán és Abirám pedig feleségeikkel, fiaikkal és kicsinyeikkel együtt megálltak sátruk előtt.</verse>
				<verse number="28">Mózes ekkor az egész néphez fordult: „Figyeljetek rám! Most meg fogjátok tudni, hogy az Örökkévaló küldött el engem, hogy mindezeket megtegyem, és nem a saját akaratomat viszem véghez.</verse>
				<verse number="29">Ha ezek az emberek úgy fognak meghalni, mint mindenki más, és ha csak az történik velük, ami mindenki mással is előfordul, akkor nem az Örökkévaló küldött engem.</verse>
				<verse number="30">De ha az Örökkévaló valami újat cselekszik: ha a föld feltátja torkát, és elnyeli őket, és ők a hozzájuk tartozókkal együtt elevenen mennek le a halottak országába, akkor tudjátok meg, hogy az Örökkévaló ellen vétkeztek”.</verse>
				<verse number="31">Alighogy ezt kimondta, meghasadt a föld Kórah és társai lába alatt.</verse>
				<verse number="32">Mintha a föld valóban feltátotta volna torkát: mert hirtelen elnyelte őket egész családjukkal és minden tulajdonukkal együtt.</verse>
				<verse number="33">Ők pedig elevenen hullottak a Seolba mindenestül. Azután a föld ismét bezárult. Kóráh és a társai így vágattak ki Izráel közösségéből.</verse>
				<verse number="34">Az elveszettek kiáltásait hallva a nép rémülten futott szerteszét, és azt kiáltozták: „Meneküljünk, még minket is elnyel a föld!”</verse>
				<verse number="35">Az Örökkévaló ekkor tüzet küldött, amely elpusztította azt a 250 férfit, akik tömjénnel áldoztak.</verse>
				<verse number="36">Mózesnek az Örökkévaló ekkor ezt mondta:</verse>
				<verse number="37">„Szólj Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje össze a 250 bronz tömjénfüstölőt a tűzvész helyéről, mert azok szentté lettek! A parazsat és a hamut szórja szét belőlük. Azok az emberek olyan bűnt követtek el, amely az életükbe került. Ugyanakkor a kezükben tartott tömjénezők szentek lettek, mert azokat az Örökkévaló elé vitték. Készítsetek azokból a bronz tömjénezőkből vékonyra kalapált lapokat, és borítsátok be velük az égőáldozati oltárt. Emlékeztető jel lesz ez egész Izráel számára”.</verse>
				<verse number="38"></verse>
				<verse number="39">Eleázár így is tett: összegyűjtötte a tömjénezőket, amelyekkel az elpusztult léviták füstöltek az Örökkévaló előtt. Majd a tömjénezőket vékony lapokká kalapálták, és beborították velük az oltárt,</verse>
				<verse number="40">ahogy az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek. Emlékeztető jel ez Izráel számára, hogy aki nem Áron leszármazottjai közül való, az ne merészeljen tömjénfüsttel az Örökkévaló elé járulni, mert különben úgy jár, mint Kórah és társai.</verse>
				<verse number="41">A következő napon Izráel népének egész közössége összegyűlt Mózes és Áron ellen. Zúgolódtak és vádolták őket: „Ti öltétek meg tegnap az Örökkévaló népe közül azokat az embereket!” Ekkor azonban mind a Találkozás Sátora felé fordultak, mert az Örökkévaló felhője betakarta a Sátrat, és az Örökkévaló dicsősége megjelent fölötte.</verse>
				<verse number="42"></verse>
				<verse number="43">Mózes és Áron oda ment a Sátor elé,</verse>
				<verse number="44">és az Örökkévaló szólt Mózeshez:</verse>
				<verse number="45">„Álljatok külön ettől a közösségtől, hadd pusztítsam el őket egy pillanat alatt!” Ekkor Mózes és Áron azonnal arcra borult az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="46">Majd Mózes szólt Áronnak: „Siess, fogd a saját tömjéneződet, tégy bele parazsat az oltárról, szórj rá tömjént, szaladj vele a nép közé, és szerezz engesztelést a számukra, mert az Örökkévaló nagyon megharagudott rájuk, és már hullanak is!”</verse>
				<verse number="47">Áron azonnal megtette, amit Mózes mondott: a tömjénezővel odaszaladt a nép közé, ahol a csapástól már egyre-másra hullottak az emberek. Tömjént szórt a parázsra, és így szerzett engesztelést a népnek bűnükért.</verse>
				<verse number="48">Áron tehát — kezében a füstölővel — ott állt az élők és holtak közötti határvonalon, és megállította a csapást.</verse>
				<verse number="49">De addigra már 14 700 fő meghalt a csapás miatt, azokon kívül, akik előző nap Kórah miatt elpusztultak.</verse>
				<verse number="50">Miután a csapás megszűnt, Áron visszatért Mózeshez a Találkozás Sátora elé.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="2">„Hirdesd ki ezeket Izráel népének! Vegyél a törzsek vezetőitől egy-egy botot, és mindegyikre írd fel annak a vezetőnek a nevét, akitől kaptad. Áron nevét a Lévi botjára írd. Összesen tehát 12 botot gyűjts össze tőlük, minden törzsből egyet.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Majd ezeket a botokat tedd a földre, a Találkozás Sátorában a Szövetségláda elé, ahol találkozom veletek.</verse>
				<verse number="5">Annak a férfinak a botja, akit kiválasztok magamnak, ki fog hajtani. Így fogok véget vetni Izráel népe zúgolódásának, amellyel folyton ellened és Áron ellen támadtak”.</verse>
				<verse number="6">Kihirdette ezt Mózes a népnek, és a törzsek vezetői mind átadtak neki egy-egy botot. Áron botja is ott volt közöttük.</verse>
				<verse number="7">Mózes pedig elhelyezte a botokat az Örökkévaló jelenlétében, a Szövetség Sátorában.</verse>
				<verse number="8">Másnap, amikor Mózes bement a Sátorba, látta, hogy Áron botja — vagyis a Lévi törzsét jelképező bot — kihajtott: zöld leveleket, rügyeket és virágokat hozott, sőt, már mandulát is érlelt.</verse>
				<verse number="9">Ezután Mózes kihozta a botokat az Örökkévaló jelenlétéből, és megmutatta azokat Izráel egész népének. Minden törzsi vezető is látta, majd visszakapta a saját botját.</verse>
				<verse number="10">Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Áron botját tedd vissza a Szövetségláda elé! Őrizzétek meg, és maradjon ott! Szolgáljon figyelmeztető jelül a lázadásra hajlamos népnek, hogy ne zúgolódjanak többé ellenem, mert különben meghalnak!”</verse>
				<verse number="11">Mózes így is tett, visszavitte Áron botját, ahogyan az Örökkévaló parancsolta.</verse>
				<verse number="12">A nép azonban Mózeshez kiáltott: „Látod? Mindannyian meghalunk! Jaj, elveszünk, mind egy szálig elpusztulunk!</verse>
				<verse number="13">Aki csak a közelébe megy az Örökkévaló Sátorának, azonnal meghal! Hát tényleg mind meg kell haljunk?”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Az Örökkévaló ezt mondta Áronnak: „Áron, te és a fiaid, vagyis egész nemzetségetek felelős a szent dolgokért. Ha vétkeztek a szent dolgokkal és a papi szolgálattal kapcsolatban, nektek kell viselnetek a büntetést miatta.</verse>
				<verse number="2">Vedd magad mellé a rokonaidat, ősapád, Lévi leszármazottjait, vagyis a lévitákat, hogy szolgáljanak titeket, papokat. Ők segítsenek nektek, amikor a Szövetség Sátoránál a papi szolgálatot végzitek. Ők segítsenek nektek a Szent Sátor egész területének őrzésében, de ne érintsék meg a szent dolgokat, vagy az oltárt, mert meghalnak, és ti is meghaltok!</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Csak a léviták legyenek a segítőitek, csak ők őrizzék a Találkozás Sátorát, és lássák el a Sátor költöztetésével járó fizikai munkákat! Rajtuk kívül más, aki nem Lévi törzséből származik, nem segíthet nektek ezekben a dolgokban.</verse>
				<verse number="5">Ti őrizzétek a Találkozás Sátorát és az oltárt, nehogy ismét megharagudjak Izráel népére.</verse>
				<verse number="6">Látod, én magam választottam ki Izráel népe közül rokonaitokat, a lévitákat, és nektek ajándékoztam őket, hogy ők végezzék a Találkozás Sátorának szállítását és felállítását.</verse>
				<verse number="7">Te pedig — és utánad a fiaid —, őrizzétek a papi szolgálatok szentségét, és ne engedjetek illetéktelen személyt az oltár közelébe, vagy bemenni a Szentek Szentjébe! Azokat a feladatokat, amelyeket rátok bíztam, csak ti végezzétek! Ha rajtatok kívül valaki más mégis megpróbálná, az halállal lakoljon”.</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló ezt is mondta Áronnak: „Rád bíztam mindazoknak az áldozatoknak az őrzését és kezelését, amelyeket Izráel népe az Örökkévalónak felajánl. Neked és fiaidnak adtam azokat, mint járandóságotokat. Örökké érvényes rendelkezés ez.</verse>
				<verse number="9">Amikor az emberek különböző áldozatokat hoznak nekem: ételáldozatot, bűnért való áldozatot vagy vétekáldozatot, akkor ezekből minden, amit az oltár tüzén nem égettek el, legyen a tiétek. Minthogy ezek a legszentebb dolgok, úgy is bánjatok velük!</verse>
				<verse number="10">Ezeket csak a Szent Sátor udvarában ehetitek meg, és tartsátok igen szentnek! Családjaitokban minden férfi ehet azokból.</verse>
				<verse number="11">Ugyancsak a ti járandóságotok minden olyan áldozat, amelyet Izráel népéből valaki önként ajánl fel nekem, s amelyet ti felmutattok az Örökkévaló jelenlétében. Ezeket is nektek adtam, egész családotok minden rituálisan tiszta tagja és leszármazottjaitok: fiaitok és leányaitok egyaránt ehetnek belőle.</verse>
				<verse number="12">Szintén nektek adtam az olívaolaj, szőlőmust, gabona és a belőlük készült termékek színe-javát.</verse>
				<verse number="13">Titeket illet aratáskor vagy betakarításkor minden termény első része: amit az emberek ilyenkor az Örökkévalónak hoznak, azt nektek adtam. Egész családotok minden rituálisan tiszta tagja ehet belőle.</verse>
				<verse number="14">Mindaz, amit valaki Izráelben különleges esküvel az Örökkévalónak szentel, szintén legyen a tiétek.</verse>
				<verse number="15">Minden gyermek, aki anyjának elsőszülöttje, az Örökkévaló tulajdona, és hasonlóképpen a háziállatok elsőszülött kicsinyei is. Ezeket az Örökkévalónak kell felajánlani, én pedig nektek adom őket. De mivel az elsőszülött gyermeket és a háziállatok közül a tisztátalan állat kicsinyét meg kell váltani, ezek helyett fogadjátok el a váltságdíjat.</verse>
				<verse number="16">Az elsőszülött gyermeket egy hónapos korában váltsák meg a szülei. Ennek a megszabott mértéke 5 sékel ezüst — a szent sékel szerint, amely 20 gérát ér.</verse>
				<verse number="17">Azonban nem szabad megváltani a szarvasmarha, juh vagy kecske elsőszülött kicsinyeit. Ezek szentek, tehát áldozatra valók. Jó illatú áldozati ajándék ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad. Az állatok vérét öntsd az oltárra, zsíros részeiket égesd el az oltár tüzén,</verse>
				<verse number="18">húsuk azonban a ti részetek. Titeket illet az áldozatok jobb combja, és a felmutatott áldozatok szegye.</verse>
				<verse number="19">Mindazt, amit az emberek az Örökkévalónak fölajánlanak, mint szent áldozatot, nektek adom. A ti részetek az, leszármazottjaitokkal: fiaitokkal és leányaitokkal együtt. Örökké érvényes rendelkezés ez, a szövetség szerint, amelyet az Örökkévaló kötött veled, Áron, és utódaiddal, s amely fölbonthatatlan”.</verse>
				<verse number="20">Az Örökkévaló ezt is mondta Áronnak: „Az Izráel népe által elfoglalt földből neked és utódaidnak nem adok részt. Nem lesz saját birtokotok. Én vagyok a ti részetek és örökségetek Izráel népe között.</verse>
				<verse number="21">Ami a lévitákat illeti, nekik adtam minden tizedet, amelyet Izráel népe az Örökkévalónak hoz. Ez lesz a léviták öröksége, ezt kapják a szolgálatukért, amelyet a Találkozás Sátora körül végeznek.</verse>
				<verse number="22">De a lévitákon kívül a többi izráeliek ne közeledjenek a Sátorhoz. Ha mégis megteszik, halállal bűnhődjenek!</verse>
				<verse number="23">Csakis a léviták végezhetnek szolgálatot a Sátornál, és ha valaki ebben vétkezik, a léviták viseljék a büntetését. Örökké érvényes rendelkezés számotokra, hogy a léviták végezzék a Szent Sátor őrzését és szállítását. Ők nem kapnak örökségül földtulajdont abból a földből, amelyet Izráelnek ígértem,</verse>
				<verse number="24">mert a lévitáknak adtam minden tizedet, amelyet Izráel népe az Örökkévalónak hoz áldozatul. Ezért mondtam, hogy viszont földbirtokot nem kaphatnak, mint Izráel többi törzse”.</verse>
				<verse number="25">Azután az Örökkévaló szólt Mózeshez:</verse>
				<verse number="26">„Mondd meg a lévitáknak, hogy amikor Izráel népétől megkapják azokat a tizedeket, amelyeket nekik adtam örökségül, akkor ők is vigyenek abból áldozatot az Örökkévalónak! Adjanak tizedet az Örökkévalónak a néptől kapott tizedekből.</verse>
				<verse number="27">Bár a lévitáknak nem lesz saját birtokuk, és így termést sem takarítanak be, mégis úgy tekinti az Örökkévaló a léviták által fölajánlott tizedeket, mintha a cséplésből származó gabona vagy a szőlőprésből származó must lenne.</verse>
				<verse number="28">Tehát a léviták is vigyenek az Örökkévalónak tizedet mindenből, amit Izráel népétől kapnak. Ezeket a tizedekből származó tizedeket azonban a léviták Áron főpapnak adják oda.</verse>
				<verse number="29">Amikor a léviták megkapják a néptől a tizedeket, tegyék félre abból a színe-javát, és azt áldozzák az Örökkévalónak”.</verse>
				<verse number="30">„Még ezt is mondd meg a lévitáknak, Mózes: Amikor a nép behozza nekik a tizedeket, és abból a léviták a legjobb részt odaadják Áronnak, mint a saját tizedüket, akkor a többit egész családjukkal együtt elfogyaszthatják. Az ő részük ez, amelyet a Sátor körül végzett gyakorlati szolgálatukért kapnak. Ha így járnak el, és ők is tizedet adnak abból, amit kaptak, akkor nem vétkeznek, és nyugodtan elfogyaszthatják a maradékot. Nem kell attól félniük, hogy szentségtelenné teszik Izráel népének áldozatait, és nem kell attól tartaniuk, hogy emiatt meghalnak”.</verse>
				<verse number="31"></verse>
				<verse number="32"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak:</verse>
				<verse number="2">„Ez a törvény rendelkezése, amelyet az Örökkévaló parancsolt. Mondjátok meg Izráel népének, hogy hozzanak egy vörös színű hibátlan és egészséges tehenet, amelyet még sohasem fogtak igába.</verse>
				<verse number="3">Vigyétek azt Eleázár paphoz, majd ő vezesse ki a táboron kívülre, és ott az ő jelenlétében vágják le az állatot.</verse>
				<verse number="4">Eleázár fogja föl a vért, vigye a Találkozás Sátora elé, és hintsen a vérből az ujjával hétszer a Sátor felé.</verse>
				<verse number="5">Azután égessék el a tehenet Eleázár szeme láttára, ő pedig dobjon a tűzbe cédrusfát, izsópot és vörös fonalat. Az állat minden részét: bőrét, húsát, vérét és belső részeit is teljesen égessék el, amíg csak hamuvá nem lesz.</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Ezután a pap mossa ki a ruháit, és mosakodjon meg, azután visszamehet a táborba, de aznap estig még tisztátalannak számít!</verse>
				<verse number="8">Az, aki a tehenet elégette, mossa ki ruháit, és mosakodjon meg, de aznap estig még tisztátalan!</verse>
				<verse number="9">Valaki más — de erre csak rituálisan tiszta férfi alkalmas — gyűjtse össze az elégetett tehén hamuját, és vigye azt a táboron kívül egy rituálisan tiszta helyre. Ezt a hamut őrizzék meg, hogy Izráel közössége ebből készítse a rituális megtisztulás szertartásához szükséges vizet.</verse>
				<verse number="10">Aki a hamut összegyűjtötte, az mossa ki a ruháit, de aznap estig még tisztátalan! Örökké érvényes rendelkezés ez Izráel népe és a közöttük lakó idegenek számára.</verse>
				<verse number="11">Ha valaki egy ember holttestét megérinti, az tisztátalanná válik 7 napig.</verse>
				<verse number="12">Ebben az esetben a harmadik napon tisztítsa meg magát a megtisztulás vizével, majd a hetedik napon ezt ismételje meg. Azután ismét tiszta lesz. Ha ezt nem teszi meg, akkor tisztátalan marad.</verse>
				<verse number="13">Ha tehát valaki megérint egy emberi holttestet, és utána nem tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi az Örökkévaló Szent Sátorát is, emiatt ki fogják irtani Izráel közösségéből. Mivel a megtisztulás vizével nem tisztították meg, ezért tisztátalan marad.</verse>
				<verse number="14">Amikor valaki a saját sátorában hal meg, a következő rendelkezés szerint kell eljárnotok: Mindazok, akik a halál beálltakor a sátorban tartózkodnak, vagy akkor lépnek be a sátorba, amikor a holttest még ott van, tisztátalanokká válnak hét napig.</verse>
				<verse number="15">Ugyancsak tisztátalanná válik minden olyan edény a sátorban, amely nincs szorosan lefedve.</verse>
				<verse number="16">Ha valaki a szabad ég alatt lévő emberi holttestet, emberi csontot, vagy sírt érint meg — függetlenül attól, hogy az elhunyt csatában esett el, vagy más ok miatt halt meg —, tisztátalanná válik hét napig.</verse>
				<verse number="17">Az ilyen tisztátalan személyt egy másik — de csakis rituálisan tiszta — személy segítségével a következőképpen kell megtisztítani. Az a másik személy tegyen a megégetett tisztulási áldozat, vagyis a vörös tehén hamujából egy edénybe, majd töltsön arra tiszta forrásvizet. Azután a vízből egy köteg izsóppal hintsen arra, aki a holttest, emberi csont, vagy sír érintése miatt tisztátalanná vált, illetve arra a sátorra, amelyben valaki meghalt, és a sátorban lévő személyekre és edényekre is.</verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19">Ezt tegye a harmadik napon, és ismételje meg a hetedik napon is. A hetedik napon azután a tisztátalan személy mossa ki ruháit, majd fürödjön meg, és akkor estétől fogva már rituálisan tiszta lesz.</verse>
				<verse number="20">Azonban, ha valaki tisztátalanná válik, és nem tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi az Örökkévaló Szent Sátorát is, emiatt ki fogják irtani Izráel közösségéből. Mivel a megtisztulás vizével nem tisztították meg, ezért tisztátalan marad.</verse>
				<verse number="21">Örökké érvényes rendelkezés legyen ez Izráel népe számára! Az a személy, aki a tisztátalan emberre hinti a megtisztulás vizét, vagy megérinti ezt a vizet, maga is tisztátalanná válik aznap estig. Ebben az esetben az illető mossa ki a ruháit még estig.</verse>
				<verse number="22">Amit egy rituálisan tisztátalan személy megérint, az is tisztátalanná válik. Ha pedig valaki megérint egy tisztátalan személyt, maga is tisztátalanná lesz azon a napon estig”.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Izráel népének egész közössége eljutott a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott is temették el.</verse>
				<verse number="2">Azonban ezen a táborhelyen nem volt víz, és a nép ismét elégedetlenkedett. Összegyűltek Mózes és Áron ellen,</verse>
				<verse number="3">szemrehányást tettek Mózesnek, és így kiabáltak: „Miért vezettétek az Örökkévaló népét ebbe a száraz sivatagba? Azt akarjátok, hogy itt haljunk szomjan az állatainkkal együtt? Bárcsak mi is meghaltunk volna, amikor a testvéreink elpusztultak az Örökkévaló előtt!</verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Minek hoztatok ki bennünket Egyiptomból? Miért vezettetek ide, erre a kietlen helyre? Itt nincs gabona, nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma! Még ivóvizünk sincs!”</verse>
				<verse number="6">Akkor Mózes és Áron otthagyták a tömeget, és a Találkozás Sátorának bejáratához mentek. Ott arcra borultak az Örökkévaló előtt, az Örökkévaló dicsősége pedig megjelent nekik.</verse>
				<verse number="7">Majd az Örökkévaló szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="8">„Vedd a botodat, és hívd össze Izráel közösségét a szikla elé! Te és a testvéred, Áron álljatok a szikla elé, és a nép szeme láttára szóljatok a sziklához, s akkor az vizet ad nektek. Így fakassz vizet a sziklából, hogy ihasson a nép és az állataik is”.</verse>
				<verse number="9">Mózes tehát elvette azt a botot a Találkozás Sátorából, ahogy az Örökkévaló parancsolta.</verse>
				<verse number="10">Majd Áronnal együtt összehívták az egész népet a kőszikla elé. Mózes ezt mondta a népnek: „Figyeljetek ide, ti lázadók! Azt akarjátok, hogy ebből a sziklából fakasszunk nektek vizet?”</verse>
				<verse number="11">Majd felemelte a botot, és kétszer a sziklára ütött vele, amelyből ekkor bőséges forrásvíz zúdult ki. Így az egész nép és az állataik is ihattak, amennyit akartak.</verse>
				<verse number="12">Az Örökkévaló azonban ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Mivel nem bíztatok bennem, s emiatt nem adtatok nekem dicsőséget Izráel népe előtt, ezért nem ti fogjátok ezt a népet bevezetni arra a földre, amelyet nekik adtam”.</verse>
				<verse number="13">Emiatt így nevezték azt a helyet és a kősziklából ömlő vizet: „Meríbá vize” — mivel Izráel népe ott perlekedett az Örökkévalóval, aki bebizonyította nekik, hogy ő szent.</verse>
				<verse number="14">Mózes Kádésből követeket küldött Edom királyához ezzel az üzenettel: „Testvéred, Izráel népe üzeni: Jól tudod, mennyi baj ért bennünket,</verse>
				<verse number="15">miután őseink Egyiptomba költöztek, és sok ideig ott éltünk. Hallottad, milyen rosszul bántak őseinkkel és velünk az egyiptomiak,</verse>
				<verse number="16">de azután az Örökkévalóhoz kiáltottunk, aki meghallgatott, egy angyalt küldött, és kiszabadított onnan bennünket. Most pedig országod határához érkeztünk, és Kádésban táborozunk.</verse>
				<verse number="17">Kérünk, engedd meg, hogy átvonuljunk országodon! Nem tapossuk le szántóföldjeidet, szőlőskertjeidet, s még vizet sem húzunk kútjaidból. Csak az országúton, a Királyok Útján vonulunk, s nem térünk le róla sem jobbra, sem balra, amíg el nem érjük a túlsó határt”.</verse>
				<verse number="18">De Edom királya így felelt a követeknek: „Nem mehettek keresztül országomon! Ha megpróbáljátok, felfegyverkezve vonulok ki ellenetek”.</verse>
				<verse number="19">A követek alkudozni próbáltak: „Mi valóban csak az országúton szeretnénk vonulni. Még az ivóvízért is hajlandók vagyunk fizetni mind a magunk, mind az állataink számára, csak engedd meg, hogy gyalogszerrel átvonulhassunk! Semmi egyéb szándékunk nincsen”.</verse>
				<verse number="20">Edom királya azonban hajthatatlan maradt: „Nem fogtok keresztülmenni!” — mondta. Ki is vonult nagy és erős hadseregével Izráel ellen a határhoz.</verse>
				<verse number="21">Mivel tehát Edom királya nem engedte a területén átvonulni őket, Izráel népének ki kellett kerülnie ezt az országot.</verse>
				<verse number="22">Miután Kádést elhagyták, Izráel népe megérkezett a Hór-hegyhez, amely Edom határán fekszik. Ott a hegyen az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak:</verse>
				<verse number="23"></verse>
				<verse number="24">„Áron itt meg fog halni, és őseihez csatlakozik. Nem fog bemenni arra a földre, amelyet Izráel népének ígértem, mivel Meríbá vizénél ti ketten nem engedelmeskedtetek a parancsomnak.</verse>
				<verse number="25">Most pedig Mózes, vedd magad mellé Áront és a fiát, Eleázárt, azután menjetek föl a Hór-hegyre.</verse>
				<verse number="26">Ott vedd le Áronról a főpapi ruhát, és öltöztesd abba a fiát, Eleázárt. Áron pedig meg fog halni ott, és őseihez csatlakozik”.</verse>
				<verse number="27">Mózes megtette, amit az Örökkévaló mondott neki. Az egész nép szeme láttára fölmentek hárman a Hór-hegyre.</verse>
				<verse number="28">Ott Mózes levette Áron ruháit, és felöltöztette abba Eleázárt, Áron fiát. Áron ott halt meg, a hegy tetején. Azután Mózes és Eleázár lejöttek a hegyről.</verse>
				<verse number="29">Az egész közösség megtudta, hogy Áron meghalt, és gyászolták őt 30 napig.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Amikor a Negev-pusztaságban fekvő kánaáni Arád királya meghallotta, hogy Izráel népe az atárimi úton közeledik hozzá, megtámadta a vonuló népet, és foglyokat is ejtett közülük.</verse>
				<verse number="2">Ekkor Izráel népe különleges fogadást tett az Örökkévalónak: „Örökkévaló, ha győzelmet adsz nekünk e nép fölött, akkor városaikat mindenestől neked szenteljük, és velük együtt teljesen elpusztítjuk!”</verse>
				<verse number="3">Az Örökkévaló teljesítette kérésüket, és megsegítette őket, hogy legyőzzék Arád királyának seregét. Ezután városaikat elfoglalták, teljesen elpusztították, s összes lakosaikat kiirtották. Ennek emlékére nevezték el azt a vidéket „Hormának”.</verse>
				<verse number="4">A nép elindult a Hór-hegytől, és a Vörös-tenger felé vezető úton haladt, hogy Edom királyságának területét kikerülje. De belefáradtak a vándorlásba, elkeseredtek,</verse>
				<verse number="5">és megint zúgolódni kezdtek Isten és Mózes ellen: „Miért hoztatok minket ide Egyiptomból? Azért, hogy ebben a sivatagban pusztuljunk el? Hiszen nincs itt sem ennivaló, sem víz! Elegünk van már ebből a nyomorúságos ételből! Utáljuk!”</verse>
				<verse number="6">Válaszul az Örökkévaló mérges kígyókat küldött, amelyeknek halálos volt a marása. Sokan el is pusztultak a kígyómarás miatt.</verse>
				<verse number="7">Végül a nép Mózeshez gyülekezett, és ezt mondták: „Vétkeztünk, mert az Örökkévaló ellen és ellened szóltunk! Kérünk, könyörögj értünk az Örökkévalóhoz, hogy küldje el rólunk ezeket a kígyókat!” Mózes ekkor könyörgött az Örökkévalónak,</verse>
				<verse number="8">aki ezt felelte: „Készíts bronzkígyót, és erősítsd fel egy magas póznára! Akiket a mérges kígyók megmarnak, nézzenek föl a bronzkígyóra, akkor életben maradnak”.</verse>
				<verse number="9">Mózes így is tett: készített bronzból egy kígyót, és felerősítette egy magas póznára. Akit pedig a kígyók megmartak, ha fölnézett a bronzkígyóra, életben maradt és meggyógyult.</verse>
				<verse number="10">Azután Izráel népe tovább vonult, és tábort vertek Óbótnál.</verse>
				<verse number="11">Onnan is tovább indultak, és letáboroztak Ijjé-Abárimban, a Moáb országától keletre fekvő pusztában.</verse>
				<verse number="12">A következő állomáshelyük a Zered-patak mellett volt.</verse>
				<verse number="13">Azután ismét tovább vonultak, majd az Arnón túlsó partján vertek tábort, abban a pusztában, amely már az emóriak területe volt. Ugyanis, Moáb országa és az emóriak területe között az Arnón-patak a határ.</verse>
				<verse number="14">Így van ez megírva az Örökkévaló Harcainak Könyvében: „… és Váhéb Szúfában, és az Arnón-patak meredek falú völgyei,</verse>
				<verse number="15">és a völgyeket kísérő dombok, amelyek Ar városáig vezetnek. Ezek a helyek határolják Moáb országát”.</verse>
				<verse number="16">Onnan Beérbe mentek. Ott van az a kút, amelynél az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: „Gyűjtsd össze a népet a kúthoz, akkor majd adok nekik vizet!”</verse>
				<verse number="17">Akkor énekelte Izráel népe ezt az éneket: „Kút, telj meg vízzel! Énekeljetek róla mindannyian!</verse>
				<verse number="18">Kút, amelyet a vezérek ástak, forrás, amelyet fejedelmek nyitottak vezéri pálcájukkal, ez a puszta ajándéka!”</verse>
				<verse number="19">Ezután tovább vonultak Mattánából Nahaliélbe, onnan Bámótba,</verse>
				<verse number="20">majd a völgybe, Moáb földjére. Ez a hely már a Piszgá-hegy lábánál fekszik, amelynek tetejéről látni lehet az egész sivatagot.</verse>
				<verse number="21">Izráel követeket küldött Szihónhoz, az emóriak királyához, ezzel az üzenettel:</verse>
				<verse number="22">„Kérünk, engedj keresztül bennünket az országodon! Nem fogjuk letaposni sem szántóföldjeidet, sem szőlőidet, még kútjaidból sem iszunk. Csak az országúton, a Királyok Útján vonulunk, amíg át nem érünk földeden”.</verse>
				<verse number="23">De Szihón nem engedte meg Izráel népének, hogy átvonuljon országán. Sőt, összegyűjtötte seregét, és felvonult ellenük, hogy megütközzön velük a pusztaságban, és Jahac mellett meg is támadta őket.</verse>
				<verse number="24">Azonban Izráel a csatában legyőzte Szihón seregét, országát pedig elfoglalta az Arnón-patak és a Jabbók-patak közötti területen. A Jabbók volt Ammon országának megerősített határa.</verse>
				<verse number="25">Az elfoglalt területen Izráel népe birtokba vette az emóriak városait, és letelepedett azokban. Elfoglalták Hesbón városát, és a körülötte lévő falvakat is.</verse>
				<verse number="26">Hesbón volt azelőtt a városa Szihónnak, az emóriak királyának, aki régebben Moáb királyai ellen harcolt, és az Arnón patak terjedő földet elvette tőlük.</verse>
				<verse number="27">Ezért énekelték az emóriak egykor ezt az éneket: „Jöjjetek Hesbónba! Építsétek újjá Szihón városát!</verse>
				<verse number="28">Tűz csapott ki Hesbónból, láng lobbant fel Szihón városából, megégette Ar városát Moáb földjén, megemésztette Arnón dombjait.</verse>
				<verse number="29">Jaj neked, Moáb! Elvesztél, Kemós népe! Földönfutók lettek fiaid, leányaid meg az emóri Szihón király rabszolgái”.</verse>
				<verse number="30">De mi legyőztük az emóriakat, leromboltuk városaikat Hesbóntól Díbónig, Nasímtól Nófahig és Médebáig.</verse>
				<verse number="31">Így hát Izráel népe elfoglalta az emóriak földjét.</verse>
				<verse number="32">Mózes felderítőket küldött, hogy kémleljék ki Jazér városát. Azután Izráel elfoglalta Jazért, meg a körülötte lévő falvakat, az ott élő emóriakat pedig elűzték.</verse>
				<verse number="33">Majd tovább vonultak Básán felé. Akkor Óg, Básán királya eléjük vonult hadseregével Edrei városához, hogy megütközzön velük.</verse>
				<verse number="34">De az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Ne félj Ógtól! Kezedbe adom őt is, népét is, meg országát is. Úgy bánj vele, mint Szihónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban uralkodott!”</verse>
				<verse number="35">Ezután a csatában Izráel legyőzte Óg seregét. Őt magát is megölték fiaival együtt, és egész népét kiirtották. Senki sem maradt közülük életben. Óg országát pedig elfoglalta Izráel.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Izráel tovább vonult, majd tábort vert Jerikóval szemben, a Jordán keleti oldalán, Moáb síkságán.</verse>
				<verse number="2">Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Moáb királya, aki látta, hogyan bánt el Izráel az emóriakkal. Bálák egész népével együtt nagyon megrettent Izráeltől. Azt mondták Midján fejedelmeinek: „Nézzétek az izráeliek tömegeit! Úgy el fognak pusztítani minden királyságot körülöttünk, ahogy a marhacsorda lelegeli a rét füvét”.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Ezért hát Bálák követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához, aki az Eufrátesz melletti Petór városában lakott, hogy hívják meg hozzá. Ezt üzente a követek által: „Nézd Bálám! Egy nép jött ki Egyiptomból. Oly sokan vannak, hogy ellepik a föld színét, és éppen országom mellett telepedtek le!</verse>
				<verse number="6">Sietve jöjj hát hozzám, és átkozd meg őket, mert erősebbek nálunk! Akkor talán legyőzhetem és elűzhetem őket országom határáról. Hiszen jól tudom, hogy akit te megáldasz, az áldott lesz, akit pedig megátkozol, az átkozott lesz”.</verse>
				<verse number="7">A követek, akik Moáb és Midján tekintélyes vezetői voltak, elindultak, és ajándékokat vittek Bálámnak. Amikor megérkeztek, átadták a király üzenetét.</verse>
				<verse number="8">Bálám erre így válaszolt: „Szálljatok meg itt ma éjjel, és holnap választ adok nektek, annak megfelelően, amit az Örökkévaló mond nekem”. A moábi vezetők tehát ott maradtak éjszakára.</verse>
				<verse number="9">Azon az éjjelen Isten Bálámhoz jött, és megkérdezte tőle: „Kik ezek az emberek, akik megszálltak nálad?”</verse>
				<verse number="10">„Moáb királya, Bálák, Cippór fia küldte őket hozzám — felelt Bálám —, ezzel az üzenettel:</verse>
				<verse number="11">»Egy nép jött ki Egyiptomból. Oly sokan vannak, hogy ellepik a föld színét. Jöjj hát hozzám, és átkozd meg őket, akkor talán legyőzhetem és elűzhetem őket.«”</verse>
				<verse number="12">De Isten azt mondta Bálámnak: „Ne menj velük! Nem szabad megátkoznod azt a népet, mert áldottak ők!”</verse>
				<verse number="13">Másnap reggel Bálám ezt válaszolta a király követeinek: „Térjetek vissza országotokba, de nélkülem, mert az Örökkévaló nem engedte meg, hogy veletek menjek”.</verse>
				<verse number="14">A moábi vezetők tehát visszatértek Bálák királyhoz, és jelentették: „Királyunk, Bálám nem akart eljönni velünk”.</verse>
				<verse number="15">Ezután Bálák ismét követeket küldött Bálámhoz, de ezúttal népesebb küldöttséget állított össze magasabb rangú vezetőkből, mint először.</verse>
				<verse number="16">Ezek is elmentek Bálámhoz, és tolmácsolták a király üzenetét: „Ezt üzeni neked Bálák, Cippór fia, Moáb királya: »Semmi se tartson vissza téged attól, hogy hozzám jöjj,</verse>
				<verse number="17">mert igen gazdagon megjutalmazlak, és megadom, amit kívánsz, csak jöjj, és átkozd meg azt a népet a kedvemért!«”</verse>
				<verse number="18">De Bálám így felelt nekik: „Ha királyotok ezüsttel-arannyal színig töltve nekem adná palotáját, akkor sem tehetnék Istenem, az Örökkévaló parancsa ellenére semmit.</verse>
				<verse number="19">De azért csak szálljatok meg nálam ma éjjel, mint az előző követek. Hadd tudjam meg, vajon mond-e nekem az Örökkévaló valamit azon kívül, amit a múltkor mondott”.</verse>
				<verse number="20">Azon az éjjelen az Örökkévaló ismét Bálámhoz jött, és azt mondta: „Ha ezek az emberek azért jöttek, hogy elhívjanak téged, akkor menj velük, de vigyázz, hogy csak azt tedd, amit mondok!”</verse>
				<verse number="21">Így hát másnap reggel Bálám megnyergelte a szamarát, és útnak indult a moábi követekkel együtt.</verse>
				<verse number="22">Két szolgája is elkísérte az útra. Isten azonban megharagudott Bálámra, amiért ő elindult erre az útra. Ezért az Örökkévaló angyala kivont karddal a kezében elállta az utat Bálám előtt. Amikor Bálám szamara meglátta az angyalt, letért az útról a mezőre, hogy kikerülje, Bálám pedig ütni kezdte a szamarát, hogy visszaterelje az útra.</verse>
				<verse number="23"></verse>
				<verse number="24">Ezután az angyal egy szoros helyen, két szőlőskert között állta el az utat, ahol jobbról is, balról is kőkerítés húzódott.</verse>
				<verse number="25">A szamár látta az angyalt, és annyira a kőkerítéshez lapult, hogy Bálám lábát is odaszorította. Emiatt Bálám másodszor is megverte a szamarát.</verse>
				<verse number="26">Majd az angyal előre ment, és egy olyan szűk helyen állt meg, ahol már végképp nem lehetett kitérni előle sem jobbra, sem balra.</verse>
				<verse number="27">Amikor a szamár meglátta őt, lefeküdt a földre — pedig Bálám rajta ült —, és nem volt hajlandó továbbmenni. Erre Bálám nagyon mérges lett, és a botjával megint elverte a szamarát.</verse>
				<verse number="28">Akkor az Örökkévaló megnyitotta a szamár száját, hogy beszélni tudjon. A szamár pedig ezt kérdezte a gazdájától: „Mit vétettem neked, hogy már háromszor is megvertél?”</verse>
				<verse number="29">„Bolondot csináltál belőlem! — felelte mérgesen Bálám. — Ha kard lenne a kezemben, már meg is öltelek volna!”</verse>
				<verse number="30">De a szamár így válaszolt: „A te szamarad vagyok, Bálám! Régtől fogva hordalak téged a hátamon, de soha nem tettem veled ilyet ezelőtt, így van?” „Ez igaz!” — ismerte el Bálám.</verse>
				<verse number="31">Akkor az Örökkévaló megnyitotta Bálám szemét, aki csak ekkor látta meg az angyalt, amint ott állt előtte az úton, kivont kardjával a kezében. Ekkor Bálám földig hajolt az angyal előtt,</verse>
				<verse number="32">aki megszólította: „Bálám! Miért verted meg a szamarad háromszor is? Látod, én magam jöttem ki eléd, hogy megállítsalak, mert rossz úton jársz.</verse>
				<verse number="33">A szamarad látott engem, és már háromszor is kitért előlem. Ha nem tette volna, téged megöltelek volna, őt meg életben hagytam volna”.</verse>
				<verse number="34">Bálám így válaszolt: „Bocsáss meg! Most már látom, hogy vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te vagy az, aki elállja utamat! De most inkább visszafordulok, ha nem tetszik neked, amit teszek”.</verse>
				<verse number="35">Az angyal így felelt: „Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondd, amit tőlem hallasz!” Így hát Bálám továbbment a király követeivel.</verse>
				<verse number="36">Amikor Bálák király meghallotta, hogy Bálám közeledik, eléje sietett, egészen országa északi határáig, a móábi Ar városáig, amely az Arnón-patak mellett fekszik.</verse>
				<verse number="37">Azt mondta Bálámnak: „Miért nem jöttél azonnal, amikor követeket küldtem hozzád? Azt hitted, nem tudlak eléggé megjutalmazni?”</verse>
				<verse number="38">Bálám így felelt: „Látod, eljöttem hozzád! De nincs hatalmam rá, hogy akármit is mondjak magamtól. Azt kell mondanom, amit Isten a számba ad”.</verse>
				<verse number="39">Ezután együtt mentek Kirját-Húcótba,</verse>
				<verse number="40">ahol Bálák marhákat és juhokat áldozott, és azoknak húsából küldött Bálámnak és a moábi vezetőknek is.</verse>
				<verse number="41">Másnap reggel Bálák magával vitte Bálámot Bamót-Baál magaslataira, ahonnan már látni lehetett Izráel táborának szélét.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Akkor Bálám ezt mondta Bálák királynak: „Építtess itt 7 oltárt, és készíts elő 7 bikát és 7 kost áldozatul”.</verse>
				<verse number="2">A király mindezt előkészítette, majd Bálámmal együtt föláldoztak mindegyik oltáron egy bikát és egy kost.</verse>
				<verse number="3">Ezután Bálám azt mondta a királynak: „Maradj itt az oltár mellett, amelyen az égőáldozat van, én pedig távolabb megyek. Hátha megjelenik nekem az Örökkévaló, és ad valamilyen kijelentést. Akkor majd elmondom neked.” Ezután Bálám fölment egy kopár hegyoromra.</verse>
				<verse number="4">Isten megjelent Bálámnak, aki így szólt hozzá: „Megépítettem a 7 oltárt, és föláldoztam neked 7 bikát és 7 kost”.</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló pedig Báláknak szóló üzenetet adott Bálám szájába, és ezt mondta neki: „Menj vissza Bálákhoz, és ezt mondd neki!”</verse>
				<verse number="6">Bálák vissza is ment a királyhoz, aki még mindig ott állt az oltár mellett, Moáb vezetőivel együtt.</verse>
				<verse number="7">Akkor Bálám ezt a próféciát mondta: „Arám földjéről hívott ide Bálák, Moáb királya hozott kelet hegyei közül. »Jöjj, átkozd meg nekem Jákób népét, jöjj, rontsd meg Izráel nemzetét!« — kérte.</verse>
				<verse number="8">De hogyan átkozhatnám, akit Isten nem átkoz? Nem szólhatok az ellen, aki ellen nem szól az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="9">A sziklák csúcsairól nézem Izráelt, a hegyek tetejéről látom őket: olyan nép ez, amely egyedül lakik, nem tartozik a nemzetek közé!</verse>
				<verse number="10">Ki tudná megszámlálni Jákób utódait? Hiszen Izráelben annyian vannak, mint a porszemek! Bár úgy halnék meg, mint ezek az igazak! Bárcsak úgy végezném, mint ez a nép!”</verse>
				<verse number="11">Bálák király fölháborodott: „Mit tettél? Ide hozattalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, és te megáldottad őket!”</verse>
				<verse number="12">De Bálám ezt felelte: „Csak azt mondhatom, amit az Örökkévaló a számba ad!”</verse>
				<verse number="13">„Jöjj velem egy másik helyre, ahonnan Izráel táborának csak egy részét láthatod, nem az egészet! Majd onnan átkozd meg őket!”</verse>
				<verse number="14">Elvezette hát a király Bálámot az őrszemek helyére, a Piszgá-hegy tetejére, majd ott is építtetett 7 oltárt, és égőáldozatul föláldozott rajtuk 7 bikát és 7 kost.</verse>
				<verse number="15">Ezután Bálám azt mondta a királynak: „Maradj itt, az égőáldozat mellett, én pedig távolabb megyek, hogy az Örökkévalóval találkozzam”.</verse>
				<verse number="16">Az Örökkévaló ismét elébe jött Bálámnak, igét adott a szájába, és ezt mondta neki: „Menj vissza Bálákhoz, és ezt mondd neki”.</verse>
				<verse number="17">Bálám vissza is ment a királyhoz, aki még mindig ott állt az oltár mellett, Moáb vezetőivel együtt. „Mit mondott az Örökkévaló?” — kérdezte a király.</verse>
				<verse number="18">Akkor Bálám ismét prófétált: „Figyelj most, Bálák! Hallgass rám, Cippór fia!</verse>
				<verse number="19">Nem ember az Isten, hogy hazudjon, nem halandó teremtmény ő, hogy meggondolja magát! Amit mond, azt meg is teszi, amit ígér, beteljesíti.</verse>
				<verse number="20">Áldjam Izráelt, azt parancsolta nekem, mert népét ő már megáldotta. Ezt én meg nem fordíthatom!</verse>
				<verse number="21">Nem tervezett az Örökkévaló rosszat Jákób ellen, nem akar ártani Izráel népének. Velük van az Örökkévaló, Izráel Istene, ezért ujjonganak Királyuknak.</verse>
				<verse number="22">A vad bivaly erejével hozta ki Isten e népet Egyiptomból.</verse>
				<verse number="23">Jákób ellen nem ér semmit a varázslás, nem fog az átok Izráelen. De népének idejében tudtára adja Isten, Izráelnek megmondja, hogy mit tervezett!</verse>
				<verse number="24">Micsoda nemzet ez! Ha fölkel, olyan mint a fiatal oroszlán, ha zsákmányra indul, mint a hímoroszlán, le nem nyugszik, míg prédát nem ejt, és annak vérét nem issza”.</verse>
				<verse number="25">Akkor Bálák király fölkiáltott: „Ha már nem átkozod, legalább ne áldd meg őket!”</verse>
				<verse number="26">„Nem megmondtam neked, hogy azt fogom tenni, amit az Örökkévaló parancsol nekem?”</verse>
				<verse number="27">Ezután Bálák király még egyszer próbálkozott: „Jöjj velem Bálám még egy másik helyre, hátha ott megengedi neked Isten, hogy onnan megátkozd azt a népet a kedvemért”.</verse>
				<verse number="28">Elvezette hát Bálámot a Peór-hegy tetejére, ahonnan az egész környező pusztaságot jól lehetett látni.</verse>
				<verse number="29">Ott Bálám ismét ezt mondta: „Építs nekem itt 7 oltárt, és készíts elő 7 bikát és 7 kost az áldozathoz”.</verse>
				<verse number="30">A király mindent elkészíttetett, majd föláldozták az állatokat égőáldozatul az oltárokon.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Bálám észrevette, hogy az Örökkévaló áldani akarja Izráel népét. Ezért nem folyamodott többé a szokásos varázslathoz, mint addig tette, hanem a puszta felé fordult. Látta a távolban Izráel sátrait, ahogy törzsenként, a megszabott rendben táboroztak. Akkor Isten Szelleme szállt rá,</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">és megint prófétálni kezdett: „Ezt mondja Bálám, Beór fia, a megnyílt szemű férfi,</verse>
				<verse number="4">aki hallja Isten szavát, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, arcára borulva, de nyitott szemmel:</verse>
				<verse number="5">Milyen szépek a sátraid, ó Jákób népe! Mily gyönyörűek hajlékaid, Izráel!</verse>
				<verse number="6">Mint pálmafák hosszú sora, mint virágzó kertek a folyó mellett, mint az Örökkévaló ültette illatozó aloék vagy patakparti cédrusok!</verse>
				<verse number="7">Izráel vedreiből ömlik a víz, vetéseit bőségesen öntözi. Királyuk hatalmasabb Agágnál is, és királyságuk felemelkedik.</verse>
				<verse number="8">A vad bivaly erejével hozta ki Isten Egyiptomból e népet, amely legyőzi ellenségeit, nyilaival átveri a nemzeteket, s még csontjaikat is összetöri.</verse>
				<verse number="9">Mint oroszlán, olyan ez a nép! Leheveredik, nyugszik a helyén, megpihen, mint nőstényoroszlán, ki merné felriasztani? Bizony, áldott, aki téged áld, Izráel! De átkozott, aki átkozni mer!”</verse>
				<verse number="10">Ennek hallatára Bálák király megharagudott Bálámra, és összecsapta kezét: „Hát ezért hívattalak ide, hogy megáldjad ellenségeimet? Azt kértem tőled, hogy átkozd meg őket, te pedig már háromszor is áldást mondtál átok helyett!</verse>
				<verse number="11">Takarodj a szemem elől, és sürgősen térj vissza földedre! Megígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de látod, az Örökkévaló megfosztott tőle!”</verse>
				<verse number="12">De Bálám így felelt: „Emlékezz, mit válaszoltam hozzám küldött követeidnek:</verse>
				<verse number="13">»Ha királyotok, Bálák, ezüsttel-arannyal színig töltve nekem adná palotáját, akkor sem tehetnék az Örökkévaló parancsa ellenére sem jót, sem rosszat. Azt kell mondanom, amit az Örökkévaló parancsol nekem.«</verse>
				<verse number="14">Most pedig visszatérek a saját népemhez, de előbb még feltárom előtted, mit fog Izráel tenni a te népeddel”.</verse>
				<verse number="15">Ekkor Bálám ismét prófétált: „Ezt mondja Bálám, Beór fia, a megnyílt szemű férfi,</verse>
				<verse number="16">aki hallja Isten szavát, aki tudását a Felségestől kapja, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, arcára borulva, de nyitott szemmel:</verse>
				<verse number="17">Látom jönni, de nem most, nézem őt, de még nem hamar: csillag származik Jákóbtól, királyi jogar emelkedik magasra Izráelből, szétzúzza Moáb fejedelmeit, összetöri Sét minden fiának fejét.</verse>
				<verse number="18">Bátran cselekszik Izráel: Edom földjét elfoglalja, Széír földjét ellenségeitől birtokba veszi.</verse>
				<verse number="19">Uralkodni fog, aki Jákóbtól származik, és elpusztítja az Arból menekülőket”.</verse>
				<verse number="20">Majd Bálám Amálek népére tekintett, és ezt prófétálta róla: „Bár Amálek a nemzetek eleje, mégis teljes pusztulás a vége!”</verse>
				<verse number="21">Majd a kéniek népére nézett, és ezt prófétálta róluk: „Magas sziklára raktad fészkedet, biztonságban érzed magad,</verse>
				<verse number="22">Asszíria mégis fogságba hurcolja népedet, és fészkedet fölégeti!”</verse>
				<verse number="23">Majd ismét prófétált: „Jaj, ki marad életben, amikor Isten ezt megteszi?</verse>
				<verse number="24">Hajók jönnek Kittim partjáról, s hódítók alázzák meg Asszíriát és Ébert, majd maguk is elpusztulnak”.</verse>
				<verse number="25">Ezután Bálám hazatért, és Bálák király is elment a maga útján.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Amikor Izráel népe Sittímben táborozott, a férfiak szexuális bűnt követtek el a moábi nőkkel,</verse>
				<verse number="2">akik meghívták őket, hogy vegyenek részt olyan pogány szertartáson, ahol a moábiak a maguk bálványisteneinek áldoztak. Sokan el is mentek, részt vettek ezeken az áldozati lakomákon, és imádták a moábiak bálványisteneit.</verse>
				<verse number="3">Így történt, hogy Izráelből sokan Baál-Peórhoz, ehhez a hamis bálványistenhez csatlakoztak. Emiatt az Örökkévaló nagyon megharagudott Izráelre,</verse>
				<verse number="4">és ezt mondta Mózesnek: „Hívasd a nép összes vezetőjét, és végeztesd ki őket az egész nép szeme láttára, majd a holttestüket akaszd föl az Örökkévaló előtt! Akkor majd elmúlik az Örökkévaló lángoló haragja, amely Izráel ellen föllobbant”.</verse>
				<verse number="5">Mózes hívatta Izráel bíráit, és ezt parancsolta nekik: „Mindegyikőtök ölje meg a rábízottak közül azokat, akik csatlakoztak Baál-Peórhoz, hogy azt a bálványt imádják!”</verse>
				<verse number="6">Mózes és Izráel egész közössége összegyűlt a Találkozás Sátorának bejárata előtt, és sírtak. Egy izráeli férfi éppen akkor hozott magával egy midjáni nőt az egész közösség szeme láttára, és bevitte családja sátrába.</verse>
				<verse number="7">Fineás azonban — aki Áron fiának, Eleázárnak a fia volt — otthagyta a közösséget, fogta a lándzsáját,</verse>
				<verse number="8">utána ment az izráeli férfinak a sátorba, és egyszerre keresztüldöfte a férfit és a nőt is deréktájon a lándzsájával. Ekkor megszűnt a csapás, amellyel az Örökkévaló sújtotta Izráel népét,</verse>
				<verse number="9">de addigra már 24 000 ember meghalt a táborban.</verse>
				<verse number="10">Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek:</verse>
				<verse number="11">„Mivel Fineás, Eleázár fia, Áron főpap unokája féltő szeretetemtől indítva cselekedett, ezzel megmentette haragomtól Izráel népét: tehát nem fogom teljesen elpusztítani őket.</verse>
				<verse number="12">Mondd meg Fineásnak, hogy ezért szövetséget kötök vele: a barátom lesz örökké!</verse>
				<verse number="13">Fineással és utódaival szövetséget kötök, hogy örökre papjaim legyenek, mert Fineás féltő szeretetre indult, Istenéért cselekedett — és így szerzett engesztelést Izráel számára”.</verse>
				<verse number="14">Ez volt az a két személy, akiket Fineás egyszerre megölt: az izráeli férfi Zimri, Szálú fia, Simeon törzse egyik nemzetségének vezetője,</verse>
				<verse number="15">a midjáni asszony pedig Kozbi, Cúr leánya. Cúr Midján egyik nemzetségének vezetője volt.</verse>
				<verse number="16">Ezután az Örökkévaló szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="17">„A midjániak ellenségeitekké váltak, amikor csapdába csaltak benneteket Peórnál. Ugyancsak csapdát állítottak Kozbi, a midjáni vezető leánya által, akit megöltek a csapás napján, amely Peór miatt sújtott Izráelre. Ezért hát támadjátok meg a midjániakat, és verjétek szét őket, mert ellenségeitek ők!”</verse>
				<verse number="18"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">Miután a csapás elmúlt, ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek, és Eleázár főpapnak, Áron fiának:</verse>
				<verse number="2">„Számoljátok össze Izráel egész közösségét házuk népe szerint! Vegyetek számba minden hadköteles férfit, vagyis akik már elmúltak 20 évesek!”</verse>
				<verse number="3">Ebben az időben Izráel a Jordán mellett, Moáb síkságán táborozott, Jerikóval átellenben. Tehát Mózes és Eleázár főpap kihirdette a népnek:</verse>
				<verse number="4">„Népszámlálást kell tartanunk. Számba fogunk venni minden 20 évesnél idősebb férfit, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózesnek és azoknak, akik kijöttek Egyiptomból”.</verse>
				<verse number="5">Rúben volt Izráel elsőszülöttje. Az ő leszármazottjai a következők: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmi.</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott. Ezek Rúben törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 43 730 férfit vettek számba.</verse>
				<verse number="8">Pallú fia Eliáb,</verse>
				<verse number="9">akinek fiai: Nemúél, Dátán és Abirám. A két utóbbi a közösség választott vezetője volt, és lázadást szítottak Mózes és Áron ellen Kórah csoportjával együtt. Valójában az Örökkévaló ellen lázadtak föl,</verse>
				<verse number="10">ezért a föld megnyílt a lábuk alatt, és elnyelte valamennyiüket. Ugyanakkor 250 férfit tűz emésztett meg. Mindez figyelmeztető jel lett Izráel számára.</verse>
				<verse number="11">De Kórah gyermekei nem haltak meg ebben a csapásban.</verse>
				<verse number="12">Simeon leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Nemuél, Jámin, Jákin, Zerah és Saul. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Ezek Simeon törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 22 200 férfit vettek számba.</verse>
				<verse number="15">Gád leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Cefón, Haggi, Súni, Ozni, Éri, Aród és Aréli. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.</verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17"></verse>
				<verse number="18">Ezek Gád törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 40 500 férfit vettek számba.</verse>
				<verse number="19">Júda leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Sélá, Pérec és Zerah. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott. (Júda két fia, Ér és Ónán még sok évvel korábban Kánaán földjén meghalt.)</verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21">Pérec fiai Hecrón és Hámul. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.</verse>
				<verse number="22">Ezek Júda törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 76 500 férfit vettek számba.</verse>
				<verse number="23">Issakár leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Tólá, Púva, Jásúb és Simrón. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.</verse>
				<verse number="24"></verse>
				<verse number="25">Ezek Issakár törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 64 300 férfit vettek számba.</verse>
				<verse number="26">Zebulon leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Szered, Élón és Jahleél. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.</verse>
				<verse number="27">Ezek Zebulon törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 60 500 férfit vettek számba.</verse>
				<verse number="28">Józsefnek két fia volt: Manassé és Efraim. Mindkettőtől egy-egy törzs származott, a maga nemzetségeivel.</verse>
				<verse number="29">Manassé leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Mákír, és a fia Gileád. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.</verse>
				<verse number="30">Gileád fiai: Íezer, Hélek,</verse>
				<verse number="31">Aszriél, Sikem,</verse>
				<verse number="32">Semidá és Héfer. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.</verse>
				<verse number="33">Célofhád Héfer fia volt, de neki csak leányai voltak: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.</verse>
				<verse number="34">Ezek Manassé törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 52 700 férfit vettek számba.</verse>
				<verse number="35">Efraim leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Sútelah, Beker és Tahan. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.</verse>
				<verse number="36">Sútelah leszármazottja Érán, akitől egy nemzetség származott.</verse>
				<verse number="37">Ezek Efraim törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 32 500 férfit vettek számba. Ezek József leszármazottjai, nemzetségeik szerint.</verse>
				<verse number="38">Benjámin leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Bela, Asbél, Ahirám, Súfám, és Húfám. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.</verse>
				<verse number="39"></verse>
				<verse number="40">Bela leszármazottjai: Ard és Naámán. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.</verse>
				<verse number="41">Ezek Benjámin törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 45 600 férfit vettek számba.</verse>
				<verse number="42">Dán leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Súhám, és a tőle származó nemzetség. Ez Dán törzsének egyetlen nemzetsége,</verse>
				<verse number="43">amelyből azonban igen sok család származott. Ezekben összesen 64 400 férfit vettek számba.</verse>
				<verse number="44">Ásér leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Jimná, Jisvi és Berija. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.</verse>
				<verse number="45">Berija leszármazottjai: Héber és Malkiél, akiktől egy-egy nemzetség származott.</verse>
				<verse number="46">Ásér leányát Szerahnak hívták.</verse>
				<verse number="47">Ezek Ásér törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 53 400 férfit vettek számba.</verse>
				<verse number="48">Naftáli leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Jahceél, Gúni,</verse>
				<verse number="49">Jécer és Sillém. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.</verse>
				<verse number="50">Ezek Naftáli törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 45 400 férfit vettek számba.</verse>
				<verse number="51">Izráel népéből tehát összesen 601 730 férfit vettek számba.</verse>
				<verse number="52">Ezután az Örökkévaló szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="53">„A földet az összeírás névjegyzéke szerint osszátok szét azok között, akiket most számba vettetek.</verse>
				<verse number="54">Minden törzs kapjon annyi földet, amennyi a hozzájuk tartozók számára szükséges. A nagyobb létszámú törzsnek arányosan nagyobb földterület, a kisebbnek arányosan kisebb jusson.</verse>
				<verse number="55">Azonban, hogy melyik terület melyik törzsé legyen, azt szent sorsolással állapítsátok meg. Az egyes családok pedig a saját törzsük területén belül kapjanak örökséget.</verse>
				<verse number="56">Mind a népesebb törzsek, mind a kisebbek szent sorsvetéssel kapják meg az örökségüket, vagyis a saját törzsi területüket”.</verse>
				<verse number="57">Lévi leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Gérsón, Kehát és Merári. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.</verse>
				<verse number="58">Rajtuk kívül a Libni, Hebroni, Mahli, Músi és a Kórah nemzetségek is Lévi törzsébe tartoztak. Amrám Kórah fia.</verse>
				<verse number="59">Amrám felesége Jókebed, aki Egyiptomban született, és szintén Lévi törzsébe tartozott. Amrám és Jókebed gyermekei: Áron, Mózes és a nővérük, Mirjám.</verse>
				<verse number="60">Áron fiai: Nádáb, Abihú, Eleázár és Ítámár.</verse>
				<verse number="61">Nádáb és Abihú meghaltak, mert nem az Örökkévaló rendelése szerinti áldozatot mutattak be az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="62">Lévi törzsében a megszámolt egy hónaposnál idősebb fiúk és férfiak száma összesen 23 000 volt. Őket nem számolták a többi Izráeli férfi közé, mert nem kaptak állandó családi földbirtokot, mint a többiek.</verse>
				<verse number="63">Ez tehát annak a népszámlálásnak az eredménye, amelyet Mózes és Eleázár főpap tartottak Moáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.</verse>
				<verse number="64">Sok évvel korábban, a Sínai-pusztában Mózes és Áron főpap már egyszer tartott hasonló népszámlálást. De akiket az első alkalommal számba vettek, azok közül már csak Káleb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia volt életben, mire a második népszámlálásra sor került. A többiek mind meghaltak a két népszámlálás között, mert az Örökkévaló előre megmondta, hogy a pusztában fognak meghalni, a vándorlás ideje alatt.</verse>
				<verse number="65"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">József fia Manassé, ennek fia Mákír, ennek fia Gileád, ennek fia Héfer, ennek fia Célofhád, akinek csak leányai születtek: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.</verse>
				<verse number="2">Ez az öt leány odaállt Mózes, Eleázár főpap és a vezetők elé, Izráel egész közösségének nyilvánossága előtt, a Találkozás Sátorának bejáratánál, és ezt mondták:</verse>
				<verse number="3">„Kérjük, hallgassátok meg kérésünket! Apánk meghalt a pusztai vándorlás során, de nem tartozott Kórah csoportjába, azok közé, akik fellázadtak az Örökkévaló ellen. Apánk a maga bűnei miatt halt meg, de fia nem született.</verse>
				<verse number="4">Arról senki sem tehet, hogy csak leányai születtek! Így viszont senki sem fogja nevét továbbvinni a leszármazottjai közül. Vajon helyes-e hogy az ő leszármazási vonala megszakadjon, és nevét kitöröljék Izráel népe közül, csak azért, mert nem született fia? Kérünk, adjatok nekünk is állandó családi földbirtokot a nemzetségünk területén, mint ahogy a fiúk szoktak kapni!”</verse>
				<verse number="5">Ezután Mózes az Örökkévaló elé terjesztette ezt az ügyet.</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló pedig ezt felelte:</verse>
				<verse number="7">„Célofhád leányainak igaza van. Adj nekik földbirtokot apjuk rokonsága között. Azt a földet oszd szét közöttük, amit apjuknak adnál, ha élne.</verse>
				<verse number="8">Izráel népének meg add tudtára: ha valaki fiúörökös nélkül hal meg, akkor minden vagyonát a leánya örökölje!</verse>
				<verse number="9">Ha leánya sincs, akkor testvérei örököljenek utána.</verse>
				<verse number="10">Ha testvérei sincsenek, akkor apja testvérei legyenek az örökösök.</verse>
				<verse number="11">Ha ilyen rokona sincs, akkor a legközelebbi rokona örököljön utána. Törvény legyen ez Izráel számára, mert ezt az Örökkévaló mondta Mózesnek!”</verse>
				<verse number="12">Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: „Menj fel az Abárim-hegyre, hogy onnan meglásd azt a földet, amelyet Izráel népének adok!</verse>
				<verse number="13">Miután láttad, neked is meg kell halnod, mint a testvérednek, Áronnak, és őseidhez fogsz csatlakozni.</verse>
				<verse number="14">Így kell ennek lennie, mivel te és Áron a Cin-pusztában nem engedelmeskedtetek a parancsomnak. Amikor a nép fellázadt ellenem, ti is engedetlenek voltatok azáltal, amit a népnek mondtatok, és nem mutattátok meg nekik, hogy én szent vagyok”. (Ez Kádés mellett történt, a „Lázadás-forrásnál”, a Cin-pusztában.)</verse>
				<verse number="15">Mózes ekkor így kérte az Örökkévalót:</verse>
				<verse number="16">„Kérlek, Örökkévaló, aki minden ember szellemének Istene vagy, állíts helyettem vezetőt Izráel közösségének élére!</verse>
				<verse number="17">Jelölj ki egy férfit, aki vezesse őket békében-harcban, és előttük járjon. Ne legyen az Örökkévaló közössége pásztor nélküli nyáj!”</verse>
				<verse number="18">Az Örökkévaló így válaszolt Mózesnek: „Józsué, Nún fia legyen az a férfi, mert bölcs és bátor.</verse>
				<verse number="19">Állítsd őt Eleázár főpap és az egész közösség elé, azután mindannyiuk előtt tedd rá a kezedet, így hatalmazd fel erre a feladatra, és adj neki utasításokat!</verse>
				<verse number="20">Így adj át neki vezetői felhatalmazásodból, hogy Izráel egész közössége engedelmeskedjen Józsuénak.</verse>
				<verse number="21">Ha döntenie kell valamiben, forduljon Eleázár főpaphoz, aki kérje ki az Örökkévaló határozatát az Úrím által, Józsué kérdése szerint. Azután Józsué, az egész hadsereg és Izráel egész közössége annak megfelelően cselekedjen, ahogy az Örökkévaló válaszolt a kérdésre. Ha az Örökkévaló úgy felel, akkor induljanak a csatába, ha pedig azt parancsolja, hogy térjenek haza, akkor tegyék azt”.</verse>
				<verse number="22">Mózes mindent annak megfelelően tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta neki: Józsuét Eleázár főpap és az egész közösség elé állította, majd a kezét Józsuéra tette, és megbízta, hogy ő legyen a nép vezetője.</verse>
				<verse number="23"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="28">
				<verse number="1">Az Úr szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="2">„Parancsold meg Izráel népének, ügyeljenek rá, hogy a megszabott időben mutassák be nekem áldozataimat, amelyeket úgy fogadok, mint kedves illatú ajándékot.</verse>
				<verse number="3">Minden nap mutassanak be ajándékul az Örökkévalónak két hibátlan egyesztendős hím bárányt.</verse>
				<verse number="4">Az egyiket reggel, a másikat közvetlenül napnyugta után áldozzák fel.</verse>
				<verse number="5">Mindegyik mellé tegyenek lisztáldozatot is: egy tized éfá finomlisztet, egy negyed hin olívaolajjal keverve.</verse>
				<verse number="6">A bárányokkal egy időben mutassák be az italáldozatot is: egy negyed hin jó bort, amelyet a szent helyen öntsetek ki az Örökkévalónak. Ez a mindennapi égőáldozat, amelyet a Sínai-hegynél rendeltem el. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad.</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">A reggeli és az esti áldozat mindenben egyforma legyen: a bárány-, a liszt- és az italáldozat is. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad.</verse>
				<verse number="9">A szombati nyugalom napján a mindennapi áldozaton felül mutassanak be az Örökkévalónak két hibátlan egyesztendős hím bárányt. A hozzá tartozó lisztáldozat két tized éfá finomlisztből álljon, amelyet olívaolajjal gyúrjanak össze. Ugyanekkor mutassák be az italáldozatot is.</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Minden hónap első napján, vagyis Újhold ünnepén mutassatok be égőáldozatot az Örökkévalónak: két bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős hím bárányt. Valamennyi hibátlan legyen.</verse>
				<verse number="12">A hozzájuk tartozó lisztáldozat a bikaborjúhoz három tized, a koshoz két tized és a bárányokhoz egy-egy tized éfá finomlisztből álljon, minden esetben olívaolajjal keverve. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">A hozzájuk tartozó italáldozat a bikaborjúhoz fél, a koshoz egyharmad, a bárányokhoz egy-egy negyed hin bor legyen. Ez az Újhold napján esedékes áldozat, amelyet az esztendő minden hónapjában, annak első napján kell bemutatnotok.</verse>
				<verse number="15">Ezen fölül vigyetek az Örökkévalónak vétekáldozatul egy bakot is. Mindezek a mindennapi égő- és italáldozaton fölül legyenek.</verse>
				<verse number="16">Az első hónap 14. napján mutassátok be az Örökkévalónak a Páskaáldozatot.</verse>
				<verse number="17">A következő, vagyis a 15. napon kezdődik a Kovásztalan Kenyerek hét napig tartó ünnepe. Ez alatt csakis kovász nélkül készült kenyeret egyetek.</verse>
				<verse number="18">Az ünnep első napján gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon ne dolgozzatok.</verse>
				<verse number="19">Mutassatok be ajándékul az Örökkévalónak égőáldozatot. Hozzatok az Örökkévalónak két bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős hím bárányt. Valamennyi hibátlan legyen.</verse>
				<verse number="20">A hozzájuk tartozó lisztáldozat a borjúhoz három tized, a koshoz két tized</verse>
				<verse number="21">és a bárányokhoz egy-egy tized éfá finomlisztből álljon, minden esetben olívaolajjal keverve.</verse>
				<verse number="22">Ezen fölül vigyetek az Örökkévalónak bűnáldozatul egy bakot is, hogy engesztelést szerezzen számotokra.</verse>
				<verse number="23">Mindezek a reggeli mindennapi áldozaton fölül legyenek.</verse>
				<verse number="24">Az ünnepi hét napján minden nap ezt az áldozatot mutassátok be, a szokásos mindennapi áldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton fölül. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad.</verse>
				<verse number="25">A hetedik napon ismét gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon se végezzétek napi munkátokat.</verse>
				<verse number="26">Az Aratás ünnepének első napján hozzatok az Örökkévalónak az új termésből áldozatot. Ezen a napon gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni, és ne végezzétek napi munkátokat.</verse>
				<verse number="27">Mutassatok be égőáldozatot: két bikaborjút, egy kost és hét bárányt, amelyek egy évesek legyenek. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad.</verse>
				<verse number="28">A hozzájuk tartozó, olajjal kevert lisztáldozat a borjúhoz három tized, a koshoz két tized</verse>
				<verse number="29">és a bárányokhoz egy-egy tized éfá finomlisztből álljon.</verse>
				<verse number="30">Ezen fölül vigyetek az Örökkévalónak bűnáldozatul egy bakot is, hogy engesztelést szerezzen számotokra.</verse>
				<verse number="31">Mindezek a mindennapi áldozaton fölül legyenek. Az égőáldozatokhoz tegyétek hozzá a szokásos italáldozatokat is. Legyen gondotok rá, hogy az áldozati állatok egészségesek és hibátlanok legyenek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="29">
				<verse number="1">A hetedik hónap első napján gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. A Kürtzengés ünnepe ez. Ezen a napon ne végezzétek napi munkátokat.</verse>
				<verse number="2">Hozzatok az Örökkévalónak égőáldozatul egy bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős bárányt. Az állatok egészségesek és hibátlanok legyenek. Jó illatú égőáldozat ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad.</verse>
				<verse number="3">A hozzájuk tartozó lisztáldozat a borjúhoz három tized, a koshoz két tized</verse>
				<verse number="4">és a bárányokhoz egy-egy tized éfá finomlisztből álljon, minden esetben olívaolajjal keverve.</verse>
				<verse number="5">Ezen fölül vigyetek az Örökkévalónak bűnáldozatul egy bakot is, hogy engesztelést szerezzen számotokra.</verse>
				<verse number="6">Mindezek az Újhold ünnepén esedékes égőáldozaton, a mindennapi égőáldozaton, és a hozzájuk tartozó liszt- és italáldozaton fölül legyenek. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad.</verse>
				<verse number="7">A hetedik hónap 10. napján ismét gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon senki se végezzen semmiféle munkát, és böjtöléssel alázzátok meg magatokat.</verse>
				<verse number="8">Hozzatok az Örökkévalónak égőáldozatul egy bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős hím bárányt. Az állatok egészségesek és hibátlanok legyenek. Jó illatú égőáldozat ez.</verse>
				<verse number="9">A hozzájuk tartozó lisztáldozat a borjúhoz három tized, a koshoz két tized</verse>
				<verse number="10">és a bárányokhoz egy-egy tized éfá finomlisztből álljon, minden esetben olívaolajjal keverve.</verse>
				<verse number="11">Ezen kívül vigyetek az Örökkévalónak bűnáldozatul egy bakot is, hogy engesztelést szerezzen számotokra. Ez a nagy engesztelő áldozaton, a mindennapi égőáldozaton, és a hozzájuk tartozó liszt- és italáldozatokon fölül legyen.</verse>
				<verse number="12">A hetedik hónap 15. napján ismét gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon senki se végezze a foglalkozásához tartozó munkát. Hét napon keresztül ünnepeljétek az Örökkévaló ünnepét.</verse>
				<verse number="13">Hozzatok az Örökkévalónak égőáldozatul 13 bikaborjút, 2 kost és 14 egyesztendős hím bárányt. Az állatok egészségesek és hibátlanok legyenek. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad.</verse>
				<verse number="14">A hozzájuk tartozó lisztáldozat mindegyik borjúhoz három tized, mindegyik koshoz két tized</verse>
				<verse number="15">és a bárányokhoz egy-egy tized éfá finomlisztből álljon, minden esetben olívaolajjal keverve.</verse>
				<verse number="16">Ezen kívül vigyetek az Örökkévalónak bűnáldozatul egy bakot is. Mindezek a mindennapi égőáldozaton és a hozzá tartozó liszt- és italáldozaton fölül legyenek.</verse>
				<verse number="17">Az ünnep második napjától a hetedik napjáig minden nap ugyanezeket az áldozatokat hozzátok az Örökkévalónak. Csak a második napon 12, a harmadikon 11, a negyediken 10, az ötödiken 9, a hatodikon 8 és a hetedik napon 7 bikaborjút áldozzatok fel, a hozzá tartozó liszt- és italáldozattal együtt. Mindezek a mindennapi égőáldozaton és a hozzá tartozó liszt- és italáldozatokon fölül legyenek.</verse>
				<verse number="18">Az ünnep utolsó nagy zárónapján, vagyis a nyolcadik napon ismét gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon senki se végezzen munkát.</verse>
				<verse number="19">Hozzatok az Örökkévalónak égőáldozatul egy bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős hím bárányt. Az állatok egészségesek és hibátlanok legyenek. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad.</verse>
				<verse number="20">A hozzájuk tartozó liszt- és italáldozatok az előírt mennyiségben igazodjanak az állatokhoz.</verse>
				<verse number="21">Ezen kívül vigyetek az Örökkévalónak bűnáldozatul egy bakot is. Mindezek a mindennapi égőáldozaton és a hozzá tartozó liszt- és italáldozaton fölül legyenek.</verse>
				<verse number="22">Ezek tehát azok az égő-, liszt-, ital- és hálaáldozatok, amelyeket az ünnepeken hozzatok az Örökkévalónak. A többi áldozatok, amelyeket fogadalom teljesítésére, vagy önként hoztok az Örökkévalónak, ezeken kívül legyenek”.</verse>
				<verse number="23">Mózes tehát elmondta Izráel népének mindazt, amit az Örökkévaló parancsolt neki.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="30">
				<verse number="1">Mózes beszélt Izráel törzsi vezetőivel: „Az Örökkévaló parancsolja, hogy</verse>
				<verse number="2">ha egy férfi tesz fogadalmat, hogy valamit az Örökkévalónak szentel, vagy esküvel kötelezi magát arra, hogy valamit megtesz, illetve tartózkodik valamitől, akkor teljesítse is a fogadalmát, illetve esküjét! Ne szegje meg a szavát.</verse>
				<verse number="3">Hajadon leány, aki még apja házában él, szintén tehet fogadalmat, illetve esküvel kötelezheti magát, hogy valamit megtesz, illetve tartózkodik valamitől.</verse>
				<verse number="4">De fogadalma vagy esküje csak akkor érvényes, ha apja hallotta azt, és azon a napon nem szól ellene. Ilyen esetben az a leány teljesítse, amit az Örökkévalónak ígért.</verse>
				<verse number="5">Ellenben, ha a leány apja azon a napon, amelyen tudomást szerez a leánya fogadalmáról, megtiltja annak teljesítését, akkor a leány fogadalma vagy esküje érvénytelen. Ilyen esetben az Örökkévaló megbocsátja a leánynak, hogy fogadalmát nem tartotta meg, hiszen a leányt a saját apja tiltotta el annak teljesítésétől.</verse>
				<verse number="6">Hasonló a helyzet akkor is, ha egy leány meggondolatlanul fogadalmat tesz, vagy esküvel kötelezi magát az Örökkévalónak, azután pedig férjhez megy.</verse>
				<verse number="7">Ha a férje tudomást szerez erről, és azon a napon nem ellenzi, akkor a fogadalom érvényes marad, és azt az asszonynak teljesítenie is kell.</verse>
				<verse number="8">Ellenben, ha a férj azon a napon, amelyen tudomást szerez a felesége meggondolatlan fogadalmáról, megtiltja annak teljesítését, akkor a felesége fogadalma vagy esküje érvénytelen, mert a férje érvénytelenné tette. Ilyen esetben az Örökkévaló megbocsátja az asszonynak, hogy fogadalmát nem teljesítette.</verse>
				<verse number="9">Özvegy vagy elvált asszony fogadása és esküje érvényes: meg kell tartania.</verse>
				<verse number="10">Férjnél lévő asszony fogadalma és esküje</verse>
				<verse number="11">csak akkor érvényes, ha a férje tud arról, és nem szól ellene semmit. Ilyenkor az asszonynak meg kell tartania, amit fogadott.</verse>
				<verse number="12">De ha a férje azon a napon, amelyen tudomást szerez a felesége fogadalmáról vagy esküjéről, megtiltja annak teljesítését, akkor a felesége fogadalma vagy esküje érvénytelen. Ilyen esetben az Örökkévaló megbocsátja az asszonynak, hogy fogadalmát vagy esküjét nem tartotta meg, hiszen a férje tiltotta el annak teljesítésétől.</verse>
				<verse number="13">Tehát a férjes asszony minden fogadalmát és esküjét amellyel magát valamilyen módon elkötelezi, a férje erősíti meg, vagy teszi érvénytelenné.</verse>
				<verse number="14">Hogyan erősíti meg? Úgy, hogy miután tudomást szerez róla, azon a napon nem szól semmit ellene. Ilyen esetben az asszony tartsa meg, amit fogadott vagy esküvel ígért.</verse>
				<verse number="15">Azonban, ha a férj azon a napon nem szól ellene, később mégis meggondolja magát, és megtiltja feleségének fogadalma vagy esküje teljesítését, akkor a fogadalom vagy eskü megszegésének bűnét a férj viselje.”</verse>
				<verse number="16">Ezeket parancsolta az Örökkévaló Mózesnek a fogadalmakkal kapcsolatban, a férj és a felesége; illetve az apa és a házában lakó hajadon lánya tekintetében.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="31">
				<verse number="1">Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="2">„Állj bosszút a midjániakon azért, amit Izráel ellen tettek! Azután majd te is csatlakozol őseidhez!”</verse>
				<verse number="3">Tehát Mózes kihirdette a népnek: „Válasszatok ki mindegyik törzsből ezer-ezer harcost, és készüljetek a harcra! Támadjátok meg Midján népét, és álljatok bosszút az Örökkévalóért rajtuk!”</verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Így is történt: Izráel népe közül kiválasztottak 12 000 harcost, minden törzsből ezret.</verse>
				<verse number="6">Ezt a sereget küldte harcba Mózes a midjániak ellen. Elküldte velük Fineást, a papot, Eleázár fiát is, aki magával vitte a szent dolgokat és a trombitákat, amelyek jeladásra szolgáltak.</verse>
				<verse number="7">Izráel serege megtámadta a midjániakat, amint az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek. Le is győzték őket, és minden midjáni férfit megöltek.</verse>
				<verse number="8">Ezek között volt Midján öt királya is: Evi, Rekem, Cúr, Húr és Reba. Megölték velük együtt Bálámot, Beór fiát is.</verse>
				<verse number="9">A midjániak városait és falvait fölégették, a midjáni asszonyokat és gyermekeiket pedig foglyul ejtették. Nagy zsákmányt is szereztek: sok háziállatot és nagy vagyont.</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Összegyűjtötték a foglyokat, az állatokat és a hadizsákmányt, és mindezt odavitték Mózes, Eleázár főpap és Izráel népének közössége elé, a táboron kívül. Ebben az időben Izráel a Jordán keleti partja mellett, Moáb síkságán táborozott, Jerikóval szemben.</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">Mózes, Eleázár főpap és Izráel vezetői kimentek a sereg elé a táboron kívülre.</verse>
				<verse number="14">Amikor Mózes meglátta a foglyokat, nagyon megharagudott a sereg vezetőire, a századosokra és ezredesekre.</verse>
				<verse number="15">Ezt mondta nekik: „Miért hagytátok életben ezeket az asszonyokat?</verse>
				<verse number="16">Elfelejtettétek, hogy ők voltak azok, akik Bálám tanácsára Peór mellett elcsábították az izráeli férfiakat, hogy elforduljanak az Örökkévalótól és így vétkezzenek ellene? Nem emlékeztek, milyen szörnyű csapás sújtotta emiatt az Örökkévaló népét?</verse>
				<verse number="17">Most hát azonnal öljétek meg a fiúkat és minden asszonyt, aki már férfival hált.</verse>
				<verse number="18">De hagyjátok életben a magatok számára azokat a leányokat, akik még nem háltak férfival.</verse>
				<verse number="19">Ti magatok pedig maradjatok a táboron kívül még 7 napig. Aki közületek megölt valakit, vagy halotthoz ért, tisztítsa meg magát a harmadik és a hetedik napon is, a foglyokkal együtt.</verse>
				<verse number="20">Tisztítsátok meg a tárgyakat is: ruháitokat, és minden bőrből, kecskeszőrből és fából készült holmit”.</verse>
				<verse number="21">Eleázár főpap ezt mondta a katonáknak, akik a harcból tértek vissza: „A Törvény rendelkezése szerint, amelyet az Örökkévaló mondott Mózesnek,</verse>
				<verse number="22">a zsákmányolt fémtárgyakat meg kell tisztítani. Mindazt, ami aranyból, ezüstből, bronzból, vasból, ónból vagy ólomból készült,</verse>
				<verse number="23">tehát ellenáll a tűznek, tartsátok bele a tűzbe. Utána még a tisztító vízzel is meg kell tisztítani, s azután tiszta lesz, és használható. Ami pedig éghető anyagból készült, azt vízbe kell mártani, s azután tiszta lesz.</verse>
				<verse number="24">Ti magatok pedig a hetedik napon mossátok ki ruháitokat, azután már rituálisan tiszták lesztek, és visszajöhettek a táborba”.</verse>
				<verse number="25">Majd ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="26">„Eleázár főpappal és a közösség vezetőivel együtt vegyétek számba a foglyokat és a zsákmányolt háziállatokat!</verse>
				<verse number="27">Mindezeket oszd két egyenlő részre. Az egyik azoké legyen, akik harcoltak, a másik rész pedig a többieké.</verse>
				<verse number="28">Mindkét csoportból vegyél ki egy-egy részt az Örökkévaló számára. A harcosoknak jutott csoportból, a foglyok közül válasszatok ki egy-egy főt minden 500 közül, és ugyanígy a szarvasmarhák, juhok, kecskék és szamarak közül is.</verse>
				<verse number="29">A kiválasztottakat adjátok át Eleázár főpapnak, ajándékul az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="30">A másik csoportból, amely a táborban maradt nép része, válasszatok ki egy-egy főt minden 50 közül, és ugyanígy a szarvasmarhák, juhok, kecskék és szamarak közül is. A kiválasztottakat adjátok át a Lévitáknak, akik az Örökkévaló Szent Sátora körüli őrző szolgálatokat végzik”.</verse>
				<verse number="31">Mózes és Eleázár főpap mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.</verse>
				<verse number="32">Ezeket zsákmányolta Izráel serege: 675 000 juh és kecske,</verse>
				<verse number="33">72 000 szarvasmarha,</verse>
				<verse number="34">61 000 szamár,</verse>
				<verse number="35">32 000 szűz leány.</verse>
				<verse number="36">Ebből az a rész, amely a hadseregnek jutott: 337 500 juh és kecske,</verse>
				<verse number="37">ebből az Örökkévaló része 675 darab,</verse>
				<verse number="38">36 000 szarvasmarha, ebből az Örökkévaló része 72 darab,</verse>
				<verse number="39">30 500 szamár, ebből az Örökkévaló része 61 darab.</verse>
				<verse number="40">16 000 szűz leány, közülük az Örökkévaló része 32 leány,</verse>
				<verse number="41">Mózes átadta az Örökkévaló részét mindezekből Eleázár főpapnak, az Örökkévaló parancsa szerint.</verse>
				<verse number="42">Az a rész, amely a táborban maradottaknak jutott: 337 500 juh és kecske, 36 000 szarvasmarha, 30 500 szamár, 16 000 szűz leány.</verse>
				<verse number="43"></verse>
				<verse number="44"></verse>
				<verse number="45"></verse>
				<verse number="46"></verse>
				<verse number="47">Mózes kiválasztotta közülük az Örökkévaló részét mindezekből: minden 50 fogoly közül egyet, és minden 50 állat közül egyet. Az Örökkévaló részét pedig átadta a lévitáknak, akik az Örökkévaló Szent Sátora körüli gyakorlati szolgálatokat végzik. Mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta.</verse>
				<verse number="48">A hadsereg tisztjei, a századosok és ezredesek</verse>
				<verse number="49">jelentették Mózesnek: „Mi, a te szolgáid, számba vettük a vezetésünk alatt álló egységek legénységét, és azt találtuk, hogy a midjániak elleni harcban senki sem esett el közülünk: egyetlen izráeli harcos sem hiányzik!</verse>
				<verse number="50">Ezért elhoztunk ajándékul az Örökkévalónak minden aranyból készült karperecet, pecsétgyűrűt, fülbevalót és nyakláncot, amelyet a harcosok zsákmányoltak. Ezt az ajándékot megváltási áldozatul hoztuk az Örökkévalónak”.</verse>
				<verse number="51">Mózes és Eleázár főpap átvette a hadsereg vezetőitől az arany ékszereket, amelyeket áldozatul hoztak az Örökkévalónak, és elhelyezte azokat a Találkozás Sátorában, az Örökkévaló jelenlétében, hogy emlékeztetőül szolgáljon Izráel népe számára az Örökkévaló előtt. Az ékszerek súlya összesen 16 750 sékel volt. Ez azonban nem az összes zsákmány volt, mert abból minden harcos magának is megtartott valamennyit.</verse>
				<verse number="52"></verse>
				<verse number="53"></verse>
				<verse number="54"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="32">
				<verse number="1">Rúben és Gád törzsének igen-igen sok jószága volt, és látták, hogy Jazér és Gileád vidéke, amely a Jordán keleti oldalán terül, el különösen alkalmas a pásztorkodásra és jószágtartásra.</verse>
				<verse number="2">Ezért Mózeshez, Eleázár főpaphoz és Izráel többi vezetőihez ezzel a kéréssel fordultak:</verse>
				<verse number="3">„Tudjátok, hogy nekünk igen sok csordánk és nyájunk van. Az a vidék pedig, amelyet mostanában Izráel közössége számára az Örökkévaló megszerzett, nagyon alkalmas a jószágtartásra. Arról a vidékről szólunk, amely a következő meghódított városok környékén terül el: Atárót, Díbón, Jazér, Nimra, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón.</verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Kérünk benneteket, legyetek hozzánk jóindulattal, és adjátok nekünk ezt a vidéket, hadd legyen a mi örökös birtokunk! Hadd telepedjünk le a Jordánnak ezen az oldalán, s ne kelljen átmennünk a másik oldalra!”</verse>
				<verse number="6">De Mózes ezt felelte: „Képesek lennétek nyugodtan letelepedni és hátra maradni ezen a vidéken, miközben a testvéreitek még tovább harcolnak?!</verse>
				<verse number="7">El akarjátok bátortalanítani Izráelt, hogy ne legyen a népnek kedve átkelni a Jordánon, és elfoglalni azt a földet, amelyet az Örökkévaló nekünk adott?</verse>
				<verse number="8">Szüleitek nemzedéke is ezt tette, amikor Kádés-Barneából elküldtem a felderítőket, hogy kémleljék ki a földet.</verse>
				<verse number="9">El is mentek egészen az Eskól-völgyig, megnézték a földet, de mikor visszatértek, elvették a nép bátorságát és kedvét attól, hogy birtokba vegyék azt a földet, amelyet pedig az Örökkévaló már nekik adott.</verse>
				<verse number="10">Emiatt azon a napon az Örökkévaló nagyon megharagudott rájuk, és megesküdött nekik:</verse>
				<verse number="11">»Azok közül, akik Egyiptomból kijöttek, és már legalább 20 évesek, senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígértem! Így határoztam, mert ez a nép nem maradt hűséges hozzám.</verse>
				<verse number="12">Csak a kenizzi Kálebbel, Jefunne fiával és Józsuéval, Nún fiával teszek kivételt, mert ők ketten tökéletesen hűségesek maradtak hozzám.«</verse>
				<verse number="13">Az Örökkévaló tehát megharagudott Izráel népére, és addig vezette őket a pusztában, amíg a hosszú vándorlás alatt mindegyikük meghalt. Kipusztult az egész nemzedék, amely vétkezett az Örökkévaló ellen.</verse>
				<verse number="14">Most pedig ti, akik ennek a bűnös nemzedéknek a fiai vagytok, és apáitok helyére léptetek, még jobban megharagítjátok az Örökkévalót Izráel ellen, mint a szüleitek tették?</verse>
				<verse number="15">Vigyázzatok! Ha elfordultok az Örökkévalótól, akkor ő megint hagyja Izráelt a pusztában vándorolni, és ezzel az egész nép vesztét okozzátok!”</verse>
				<verse number="16">Rúben és Gád törzsének emberei ekkor közelebb léptek Mózeshez, és így válaszoltak: „Csak azt engedd meg nekünk, hogy nyájainknak aklokat, a családjainknak meg városokat építsünk ezen a vidéken, hogy biztonságban legyenek.</verse>
				<verse number="17">Mi magunk pedig fegyverrel a kezünkben Izráel seregének élén fogunk előrenyomulni, hogy azt a földet testvéreink számára elfoglaljuk. Nem térünk vissza otthonainkba, ameddig Izráelből mindenki meg nem kapja a saját birtokát. Csak a családjaink legyenek biztonságban a városfalak mögött, amelyek megvédik őket e föld egyéb lakosaitól.</verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19">A Jordán túlsó partján nem fogunk a magunk számára területet foglalni, hiszen a birtokunk az innenső parton fekszik”.</verse>
				<verse number="20">Mózes ezt felelte nekik: „Rendben van, ha megteszitek, amit ígértetek, akkor kívánságotok szerint ez a vidék lesz a birtokotok. Tehát fegyverkezzetek föl, és vonuljatok az Örökkévaló előtt a sereg élén!</verse>
				<verse number="21">Keljetek át a Jordánon az Örökkévaló színe előtt, és mindaddig harcoljatok, amíg az Örökkévaló teljesen ki nem űzi ellenségeit arról a földről,</verse>
				<verse number="22">és az egész országot meg nem hódítjátok. Csak azután térjetek vissza otthonaitokba. Így ártatlanok lesztek mind az Örökkévaló, mind pedig Izráel népe előtt, és ezt a földet, amelyet kértetek, örök birtokul kapjátok.</verse>
				<verse number="23">De ha nem teszitek meg, amit ígértetek, akkor az Örökkévaló ellen vétkeztek, és nem kerülhetitek el a büntetést!</verse>
				<verse number="24">Tehát, most építsetek ezen a vidéken városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak, de azután tegyétek meg, amit ígértetek!”</verse>
				<verse number="25">Gád és Rúben törzsének emberei ezt felelték: „Szolgáid megteszik, amit parancsoltál, urunk!</verse>
				<verse number="26">Gyermekeink, feleségeink és állataink itt maradnak Gileád városaiban,</verse>
				<verse number="27">szolgáid pedig fegyveresen átkelnek a Jordánon az Örökkévaló előtt, és harcolni fognak — ahogy parancsoltad”.</verse>
				<verse number="28">Mózes így rendelkezett Gád és Rúben törzse felől Eleázár főpapnak, Józsuénak, Nún fiának és Izráel törzsei vezetőinek: „Ha Gád és Rúben törzsének harcosai az Örökkévaló jelenlétében veletek együtt kelnek át a Jordánon, és veletek együtt indulnak harcba, akkor — miután azt a földet már meghódítottátok — adjátok nekik örökségül Gileád vidékét, ahogy kérték!</verse>
				<verse number="29"></verse>
				<verse number="30">De ha nem kelnek át veletek együtt, akkor Kánaán földjéből kapják meg birtokukat veletek együtt!”</verse>
				<verse number="31">Gád és Rúben törzsének emberei ezt mondták erre: „Azt fogjuk tenni, amit az Örökkévaló parancsolt nekünk, szolgáidnak!</verse>
				<verse number="32">Mi magunk felfegyverkezve átkelünk az Örökkévaló előtt a Jordánon Kánaán földjére, de földbirtokaink az innenső parton lesznek”.</verse>
				<verse number="33">Mózes tehát Gád és Rúben törzsének, meg Manassé, József fia törzse felének a Jordántól keletre jelölte ki a birtokát. Nekik adta azt a földet, amely Szihónnak, az emóriak királyának országa volt, meg azt, amely Ógnak, Básán királyának országa volt, s amelyet Izráel tőlük foglalt el a városokkal és falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="34">Ezen a vidéken Gád törzse újjáépítette a következő, fallal körülvett városokat: Díbón, Atárót, Aróér, Atrót-Sófán, Jazér, Jogboha, Bét-Nimra és Bét-Hárán. Építettek aklokat is az állataiknak.</verse>
				<verse number="35"></verse>
				<verse number="36"></verse>
				<verse number="37">Rúben törzse újjáépítette a következő városokat: Hesbón, Elálé, Kirjátaim, Szibma, Nebó és Baál-Meón, és új neveket adtak ezeknek. (E két utóbbi várost az új nevükön kell nevezni.)</verse>
				<verse number="38"></verse>
				<verse number="39">Manassé leszármazottjának, Mákírnak nemzetsége felvonult Gileád ellen, elfoglalták és birtokba vették, az ott lakó emóriakat pedig elűzték.</verse>
				<verse number="40">Ezért Mózes Mákír nemzetségének adta Gileádot, akik le is telepedtek ott.</verse>
				<verse number="41">Manassé másik leszármazottjának, Jáírnak nemzetsége is felvonult az emóriak falvai ellen, és elfoglalta azokat. Emiatt nevezték azután Jáír sátorfalvainak ezeket a településeket.</verse>
				<verse number="42">Nóbah nemzetsége is fölvonult Kenát városa ellen, és elfoglalta azt a körülötte lévő falvakkal együtt, majd a maga nevéről Nóbahnak nevezte el.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="33">
				<verse number="1">Ezek Izráel népének táborhelyei, attól kezdve, hogy csapatokba rendezve, Mózes és Áron vezetésével kivonultak Egyiptomból.</verse>
				<verse number="2">Mózes az Örökkévaló utasítása szerint gondosan följegyezte ezeket a helyeket. Tehát ezek Izráel pusztai vándorlásának szakaszai és táborhelyei.</verse>
				<verse number="3">Izráel népe a Páska ünnepe után közvetlenül, az első hónap 15. napján indult útnak az egyiptomi Ramszeszből. Győzelmesen és bátran jöttek ki az egyiptomiak szeme láttára,</verse>
				<verse number="4">miközben egész Egyiptom temette összes elsőszülöttjeit, akiket az Örökkévaló megölt. Az Örökkévaló ítéletet tartott Egyiptom istenei fölött.</verse>
				<verse number="5">Ezután Izráel táborhelyei a következők voltak: Szukkót,</verse>
				<verse number="6">majd Étám, amely a sivatag szélén fekszik.</verse>
				<verse number="7">Étámot elhagyva Pí-Haírót felé fordultak, amely Baál-Cáfónnal szemben fekszik, majd Migdól előtt vertek tábort.</verse>
				<verse number="8">Pí-Haírótból elindulva átgyalogoltak a tenger közepén a túloldalra, a sivatagba. Három napig vonultak az Étám-pusztában, amíg Márába érkeztek.</verse>
				<verse number="9">Következő táborhelyük az Élim-oázisban volt, ahol 12 forrás fakadt, és 70 pálmafa nőtt.</verse>
				<verse number="10">Ezután a következő helyeken vertek tábort: a Vörös-tenger partján,</verse>
				<verse number="11">majd a Szin-pusztában, azután</verse>
				<verse number="12">Dofka,</verse>
				<verse number="13">majd Álús következett, és</verse>
				<verse number="14">Refídím, ahol nem volt ivóvíz.</verse>
				<verse number="15">Ezután a következő táborhelyeken állomásoztak: Sínai-puszta,</verse>
				<verse number="16">Kibrót-Hattaava,</verse>
				<verse number="17">Hacérót,</verse>
				<verse number="18">Ritma,</verse>
				<verse number="19">Rimmón-Perec,</verse>
				<verse number="20">Libna,</verse>
				<verse number="21">Rissza,</verse>
				<verse number="22">Kehéláta,</verse>
				<verse number="23">Sefer-hegy,</verse>
				<verse number="24">Harádá,</verse>
				<verse number="25">Makhélót,</verse>
				<verse number="26">Tahat,</verse>
				<verse number="27">Terah,</verse>
				<verse number="28">Mitka,</verse>
				<verse number="29">Hasmóna,</verse>
				<verse number="30">Mószérót,</verse>
				<verse number="31">Bené-Jaakán,</verse>
				<verse number="32">Hór-Haggidgád,</verse>
				<verse number="33">Jotbátá,</verse>
				<verse number="34">Abróna,</verse>
				<verse number="35">Ecjón-Geber és</verse>
				<verse number="36">Kádés (amely a Cin-pusztában fekszik),</verse>
				<verse number="37">majd a Hór-hegynél ütöttek tábort, Edom országának határán.</verse>
				<verse number="38">Mialatt ott táboroztak, az Egyiptomból való kivonulástól számított 40. esztendő 5. hónapjának első napján Áron főpap az Örökkévaló parancsa szerint fölment a Hór-hegyre. Ott is halt meg.</verse>
				<verse number="39">Áron ekkor 123 éves volt.</verse>
				<verse number="40">Ekkor történt az, hogy a Negev-pusztában lévő Arád városának kánaáni királya meghallotta, hogy Izráel népe közeledik.</verse>
				<verse number="41">A Hór-hegy után ezek a táborhelyek következtek: Calmóna,</verse>
				<verse number="42">Púnón,</verse>
				<verse number="43">Óbót,</verse>
				<verse number="44">Ijjé-Háabárim (amely Moáb országának határán fekszik),</verse>
				<verse number="45">Díbón-Gád,</verse>
				<verse number="46">Almón-Diblátaim.</verse>
				<verse number="47">Utána az Abárim-hegyeken táboroztak, Nebóval szemben,</verse>
				<verse number="48">majd Moáb síkságán, a Jordán partján, Jerikóval átellenben, Bét-Hajesimót és Ábél-Hassittim között.</verse>
				<verse number="49"></verse>
				<verse number="50">Ezen a helyen szólt az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="51">„Mondd meg Izráel népének: »Amikor majd átkeltek a Jordánon Kánaán földjére,</verse>
				<verse number="52">űzzétek ki onnan azokat, akik ott laknak! Kőből faragott és fémből öntött bálványaikat törjétek össze, oltáraikat romboljátok le!</verse>
				<verse number="53">Vegyétek birtokba azt az országot, mert nektek adtam, és telepedjetek le ott!</verse>
				<verse number="54">Mindegyik törzs és nemzetség kapjon részt a földből: az legyen a saját birtoka. Azt pedig sorshúzással döntsétek el, hogy melyik törzs vagy nemzetség melyik területet kapja. Így osszátok el a földet magatok között. A nagyobb törzsnek tágasabb birtokot, a kisebbnek kisebbet adjatok. Mindenkinek el kell fogadnia azt a birtokot, amely a sorshúzással neki jutott. Minden nemzetség és család a maga törzsének területén belül kapjon részt.</verse>
				<verse number="55">Vigyázzatok! Ha nem űzitek ki onnan az összes jelenlegi lakost, akkor a megmaradók olyanok lesznek, mint szálka a szemetekben és tövis az oldalatokban! Állandóan bosszantani és gyötörni fognak benneteket azon a földön,</verse>
				<verse number="56">és akkor majd veletek fogok úgy bánni, ahogyan azokkal a népekkel akartam.«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="34">
				<verse number="1">Ezután az Örökkévaló szólt Mózesnek:</verse>
				<verse number="2">„Parancsold meg Izráel népének, és mondd meg nekik: »Hamarosan bementek Kánaán földjére, amelyet nektek adtam birtokul, a következő határok szerint:</verse>
				<verse number="3">Déli határotok a Holt-tenger déli csúcsától, vagyis a Cin-pusztától indul, és Edom országa mellett halad.</verse>
				<verse number="4">A határ dél felől megkerüli az Akrabbim-hágót, majd Cin felé halad, délről elkerüli Kádés-Barneát, azután érinti Hacar-Addárt, majd Acmón felé halad.</verse>
				<verse number="5">Ezután Egyiptom patakja mentén halad egészen a Nagy-tengerig.</verse>
				<verse number="6">Nyugati határotok a Nagy-tenger partja lesz.</verse>
				<verse number="7">Északon a határ a Nagy-tenger partján kezdődik, majd a Hor-hegy felé halad.</verse>
				<verse number="8">Ezután a Hamátba vezető út felé húzódik, majd érinti Cedádot,</verse>
				<verse number="9">Zifrónt, és Hacar-Énánnál végződik. Ez legyen az északi határotok.</verse>
				<verse number="10">Keleti határotok Hacar-Énántól Sefám és Ribla érintésével húzódik dél felé, majd Ain városát keletről kerüli, és érinti a Kinneret-tó keleti partját.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Ezután a tó keleti partján halad a Jordánig, amelynek mentén eléri a Holt-tengert, annak keleti partján húzódik egészen a tenger déli csúcsáig. Ezek tehát országotok határai körös-körül.«”</verse>
				<verse number="13">Mózes tehát megparancsolta Izráel népének: „Ez az a föld, amelyet birtokul kaptok, és sorshúzással kell elosztanotok egymás között. Az Örökkévaló megparancsolta, hogy ebből kapjon birtokot kilenc és fél törzs.</verse>
				<verse number="14">Rúben és Gád törzsének nemzetségei, meg Manassé törzsének fele már megkapta a maga birtokát a Jordán innenső, keleti partján, a Jerikóval szemben elterülő vidéken”.</verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16">Azután ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek:</verse>
				<verse number="17">„A föld elosztását ezek a férfiak végezzék: Eleázár főpap és Józsué, Nún fia,</verse>
				<verse number="18">valamint a törzsek vezetői.</verse>
				<verse number="19">Ez utóbbiak a következők: Júda törzséből Káleb, Jefunne fia,</verse>
				<verse number="20">Simeon törzséből Semúél, Ammihúd fia,</verse>
				<verse number="21">Benjámin törzséből Elidád, Kiszlón fia,</verse>
				<verse number="22">Dán törzséből Bukki, Jogli fia,</verse>
				<verse number="23">József leszármazottjai közül, Manassé törzséből Hanniél, Efód fia,</verse>
				<verse number="24">Efraim törzséből Kemúél, Siftán fia,</verse>
				<verse number="25">Zebulon törzséből Elicáfán, Parnak fia,</verse>
				<verse number="26">Issakár törzséből Paltiél, Azzan fia,</verse>
				<verse number="27">Ásér törzséből Ahiúd, Selómi fia,</verse>
				<verse number="28">Naftáli törzséből Pedahél, Ammihúd fia”.</verse>
				<verse number="29">Ezeket a férfiakat választotta ki az Örökkévaló, hogy osszák fel Kánaán földjét Izráel népe között.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="35">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Mózeshez, amikor Izráel Moáb síkságán táborozott, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondta: „Rendeld el, hogy amikor majd Izráel népe birtokba veszi területét, akkor adjanak abból a lévitáknak egyes városokat lakóhelyül. A városok körül fekvő legelőket is adják oda nekik, hogy állataikat legyen hol legeltetniük.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Ezek a legelők a város falától mind a négy égtáj irányában 1 000 könyök távolságig terjedjenek.</verse>
				<verse number="5">Mérjétek ki a léviták legelőinek területét: annak keleti oldala legalább 2 000 könyöknyi legyen! Ugyanígy legalább 2 000 könyök hosszú legyen a déli, a nyugati és az északi oldal is. A város maga ennek a területnek a közepén helyezkedjen el.</verse>
				<verse number="6">A lévitáknak átadott városok közül hatot jelöljetek ki menedékvárosnak, hogy aki véletlenül megöl valakit, ezekbe menekülhessen. Ezen a hat városon kívül még további 42 várost adjatok át a lévitáknak.</verse>
				<verse number="7">Összesen tehát 48 várost adjatok nekik, a városok körül elterülő legelőkkel együtt.</verse>
				<verse number="8">Minden törzs adjon a maga területén városokat a lévitáknak. Amelyik törzsnek nagyobb terület jutott, az több várost, amelyiknek kisebb területe van, az kevesebbet adjon”.</verse>
				<verse number="9">Ezután az Örökkévaló ismét szólt Mózeshez:</verse>
				<verse number="10">„Mondd meg Izráel népének: Amikor majd átkeltek a Jordánon, Kánaán földjére,</verse>
				<verse number="11">jelöljetek ki menedékvárosokat, hogy aki véletlenül megöl valakit, ezekbe menekülhessen.</verse>
				<verse number="12">Ezek szolgáljanak arra, hogy aki véletlenül ölt meg valakit, az a vérbosszúra törekvő rokon elől oda menekülhessen, és ne öljék meg, mielőtt ügyében a közösség ítéletet nem hoz.</verse>
				<verse number="13">Összesen hat ilyen várost jelöljetek ki Kánaán földjén: hármat a Jordán egyik oldalán, és hármat a másikon.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">Szolgáljanak ezek a városok menedékül Izráel népének és a közöttetek lakó idegeneknek, sőt, az átutazóknak is. Mindazok, akik nem szándékosan ölnek meg valakit, bemenekülhetnek ezekbe a városokba.</verse>
				<verse number="16">Aki megöl valakit, az a következő esetekben nem veheti igénybe a menedékváros védelmét: Ha vasból készült fegyverrel ölt meg egy embert, akkor gyilkosnak kell tekinteni, és halállal lakoljon.</verse>
				<verse number="17">Ha kővel ütött vagy dobott meg egy másik embert, úgy hogy az belehal, akkor gyilkosnak kell tekinteni, és halállal lakoljon.</verse>
				<verse number="18">Ha fából készült kézi szerszámmal vagy eszközzel üt meg egy másik embert, úgy hogy az belehal, akkor gyilkosnak kell tekinteni, és halállal lakoljon.</verse>
				<verse number="19">Ilyen esetekben a vérbosszuló rokon megölheti a gyilkost, ahol rátalál.</verse>
				<verse number="20">Ha valaki gyűlölettől indíttatva kézzel megüti, ellöki, vagy bármivel megdobja társát úgy, hogy az belehal, akkor az illetőt gyilkosnak kell tekinteni, és halállal lakoljon. Ilyen esetekben a vérbosszuló rokon megölheti a gyilkost, ahol rátalál.</verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22">Azonban, ha valaki véletlenül löki meg társát, vagy véletlenül dobja meg valamivel,</verse>
				<verse number="23">vagy úgy ejt rá egy súlyos követ, hogy nem látta, hogy a másik ott van, de nem voltak ellenségek azelőtt, és nem előre megfontolt szándékkal tette,</verse>
				<verse number="24">akkor a közösség ítéljen a tettes és a vérbosszuló rokon között, a fenti rendelkezések szerint.</verse>
				<verse number="25">Ha ártatlan a tettes, akkor a közösség mentse ki a vérbosszuló kezéből, és küldje vissza abba a menedékvárosba, amelybe először futott. Lakjon ott, amíg a szent olajjal fölkent főpap meg nem hal, de ne mozduljon ki a városból.</verse>
				<verse number="26">Ha mégis kimegy onnan,</verse>
				<verse number="27">és a vérbosszuló rátalál, megölheti a tettest. Ilyen esetben a vérbosszuló rokont nem terheli a gyilkosság bűne,</verse>
				<verse number="28">hiszen a tettesnek a főpap haláláig a menedékvárosban kell laknia, és csak a főpap halála után térhet vissza a maga birtokára.</verse>
				<verse number="29">Ezek a szabályok legyenek a számotokra törvényül nemzedékről nemzedékre, akárhol is laktok.</verse>
				<verse number="30">Ha valaki szándékosan meggyilkol egy embert, akkor tanúk vallomása alapján lehet csak halálra ítélni. De ehhez legalább két tanú szükséges, egy tanú vallomása alapján senkit nem szabad halálra ítélni.</verse>
				<verse number="31">A halálra ítélt gyilkos életéért nem lehet váltságdíjat elfogadni, hanem ki kell végezni az illetőt.</verse>
				<verse number="32">Ha valaki véletlenül ölt meg egy embert, azután menedékvárosba futott, attól nem szabad váltságdíjat elfogadni azért, hogy még a főpap halála előtt visszatérhessen otthonába.</verse>
				<verse number="33">Ne tegyétek tisztátalanná a földet, amelyen laktok! A meggyilkolt ember vére ugyanis tisztátalanná teszi azt a földet, amelyre kiömlött. A kiontott vér miatt nem lehet más váltságdíjat adni, mint annak a vérét, aki a gyilkosságot elkövette.</verse>
				<verse number="34">Ne tegyétek tisztátalanná a földet, amelyen laktok, és amelyen én is lakom! Mert én, az Örökkévaló, Izráel népével együtt lakom”.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="36">
				<verse number="1">A Gileád-nemzetség családfői a következő kérdéssel fordultak Mózeshez és a törzsek fejedelmeihez (Gileád Manassé fiának, Mákírnak volt a fia, József törzséből):</verse>
				<verse number="2">Ezt mondták Mózesnek: „Az Örökkévaló azt parancsolta neked, uram, hogy sorshúzással oszd fel a földet Izráel népe között. Ugyanakkor azt is parancsolta, hogy a rokonunk, Célofhád részét oszd ki a leányai között.</verse>
				<verse number="3">Ha tehát Célofhád leányai egy másik törzsből való férfihoz mennek feleségül, akkor a birtokukat is magukkal viszik abba a másik törzsbe. Ez esetben azt a birtokot kihasítják a törzsünk területéből, és átcsatolják a másik törzs területéhez. Ezzel viszont a mi törzsünk területe, amelyet sorshúzással kaptunk, csökkenni fog!</verse>
				<verse number="4">Sőt, még ha elérkezik is az ötvenedik esztendő örömünnepe, a leányok birtoka akkor is annál a törzsnél marad, amelyikbe férjhez mentek. Így a mi törzsünk azt a területet örökre elveszti”.</verse>
				<verse number="5">Erre válaszul Mózes az Örökkévaló útmutatása szerint a következő rendelkezést hirdette ki Izráel népének: „József törzsének igaza van.</verse>
				<verse number="6">Így rendelkezik az Örökkévaló Célofhád leányainak ügyében: Ahhoz mehetnek feleségül, akihez akarnak, de egy feltétellel: csakis atyjuk törzsén belül házasodhatnak.</verse>
				<verse number="7">Tehát Izráel népén belül senkinek az atyai földbirtoka nem kerülhet át másik törzs tulajdonába. Mindenki ragaszkodjon ahhoz a birtokhoz, amelyet a saját törzsén belül kapott.</verse>
				<verse number="8">Ha pedig egy leány birtokot kap az apjától, akkor csak olyan férfihoz mehet feleségül, aki ugyanabba a törzsbe tartozik. Így Izráel népében mindenki megtarthatja a birtokát.</verse>
				<verse number="9">Földtulajdon nem kerülhet át egyik törzsből a másikba. Mindegyik törzs tartsa meg a saját földterületét”.</verse>
				<verse number="10">Célofhád leányai — Mahlá, Tircá, Hoglá, Milká és Nóá — engedelmeskedtek annak, amit az Örökkévaló Mózesen keresztül parancsolt, és atyjuk testvéreinek fiaihoz mentek feleségül.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Valamennyien József fiának, Manassénak törzsén belül házasodtak, így a birtokuk is a saját törzsük területén belül maradt.</verse>
				<verse number="13">Ezeket a rendelkezéseket és törvényeket parancsolta az Örökkévaló Mózesen keresztül Izráel népének, amikor Moáb síkságán táboroztak, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="5">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ezek Mózes beszédei, amelyeket egész Izráel népének mondott, amikor még a Jordántól keletre táboroztak, a Szúffal szemben fekvő síkságon, Párán, Tófel, Lábán, Hacérót és Dí-Záháb között.</verse>
				<verse number="2">Ez 40 évvel azután történt, hogy Izráel népe elhagyta Egyiptomot. Bár a Hóreb-hegytől a Széír-hegyen keresztül Kádés-Barneáig 11 nap alatt el lehet érni gyalog, Izráel népének mégis 40 évre volt szüksége, hogy eljusson erre a helyre. Mózes tehát a 40. év 11. hónapjának első napján szólt a néphez, és mindazt elmondta nekik, amit az Örökkévaló parancsolt.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Ez azután történt, hogy Mózes vezetésével a nép legyőzte Szihónt és Ógot. Szihón az emóriak királya volt, aki Hesbónban uralkodott, Óg pedig Básán királya, aki Astárótban uralkodott, Edrei mellett.</verse>
				<verse number="5">Ebben az időben a nép a Jordántól keletre Moáb földjén táborozott. Itt kezdte Mózes magyarázni Isten tanításait és törvényeit.</verse>
				<verse number="6">Ezt mondta Mózes a népnek: Emlékezzetek rá, hogy mikor a Hóreb-hegy mellett táboroztunk, Istenünk, az Örökkévaló szólt hozzánk: „Most már induljatok útnak, mert elég sokáig időztetek ennél a hegynél! Menjetek tovább az emóriak hegyvidékére, majd a szomszédos vidékre, az Arábá-völgybe, azután a síkságra és a dombvidékre, majd a délvidékre és a tenger partjára, a kánaáni népek földjére, és tovább a Libanon-hegységbe, egészen a nagy Eufrátesz folyóig!</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Látjátok, nektek adom ezt a földet! Induljatok hát, és vegyétek birtokba, mert az Örökkévaló megesküdött őseiteknek: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ezt nekik és utódaiknak adja”.</verse>
				<verse number="9">Azután Mózes így folytatta: Abban az időben történt, hogy azt mondtam nektek: Számomra már túl nehéz feladat, hogy egyedül viseljem a kormányzás terhét.</verse>
				<verse number="10">Hiszen Istenünk, az Örökkévaló megszaporított benneteket, és oly sokan vagytok, mint az égen a csillagok.</verse>
				<verse number="11">Bárcsak még jobban megsokasítana titeket az Örökkévaló, ősapáitok Istene, hogy legyetek ezerszer ennyien, és áldjon meg benneteket, ahogyan megígérte!</verse>
				<verse number="12">De egyedül hogyan viselhetném a nép vezetésének minden terhét, és végezhetném peres ügyeitekben a bíráskodást?!</verse>
				<verse number="13">Válasszatok hát magatok közül törzsenként olyan férfiakat, akik bölcsek, értelmesek, és akikben a többiek megbíznak! Őket teszem majd vezetőkké közöttetek.</verse>
				<verse number="14">Ezt ti is helyesnek láttátok, elfogadtátok, és úgy is történt.</verse>
				<verse number="15">Választottatok minden törzsből bölcs és megbízható férfiakat, én pedig kineveztem őket vezetőkké. Közülük egyeseket 1 000, másokat 100, 50, illetve 10 harcosból álló katonai egységek parancsnokaivá tettem, illetve tisztviselőkké neveztem ki.</verse>
				<verse number="16">Megint másokat bíráknak jelöltem ki, és meghagytam nekik: Amikor peres ügyben kell ítéletet hoznotok, mindenkit gondosan hallgassatok ki, és igazságosan ítéljetek! Ne legyetek tekintettel arra, hogy a peres felek Izráel népéből, vagy a közöttetek lakó idegen népekből valók.</verse>
				<verse number="17">Ne legyetek részrehajlók: egyforma mértékkel ítéljetek, akár egyszerű nincstelen ember, akár gazdag vezető kerül elétek! Ne hagyjátok magatokat megfélemlíteni, mert az ítélethozatal Isten ügye! Ha pedig olyan esettel találkoztok, amely számotokra túl nehéznek tűnik, akkor hozzátok elém a peres feleket, majd én ítélek közöttük.</verse>
				<verse number="18">Akkor rendelkeztem minden egyéb dolog felől is, amely szerint élnetek kell.</verse>
				<verse number="19">Azután elindultunk a Hóreb-hegytől, ahogy az Örökkévaló megparancsolta, és átkeltünk azon a nagy és rettenetes sivatagon, majd megérkeztünk az emóriak hegységéhez, Kádés-Barneába.</verse>
				<verse number="20">Emlékezzetek rá, hogy ott ezt mondtam nektek: Most hát megérkeztünk végre az emóriak országához, ahhoz a földhöz, amelyet az Örökkévaló nekünk akar adni.</verse>
				<verse number="21">Nézzétek, ez az a föld, amelyet az Örökkévaló elétek helyezett, hogy vegyétek birtokba! Induljatok hát, és foglaljátok el, ahogy őseitek Istene, az Örökkévaló megparancsolta nektek! Ne tétovázzatok, se ne féljetek!</verse>
				<verse number="22">Ti azonban hozzám jöttetek, és egy akarattal ezt mondtátok: „Mielőtt elindulnánk, előbb küldjünk ki felderítőket, hogy kémleljék ki azt a földet és hozzanak hírt róla. Hadd lássuk előbb, melyik úton induljunk, és melyik várost foglaljuk el.”</verse>
				<verse number="23">Ezt én is helyesnek láttam, ezért kiválasztottam egy-egy felderítőt mind a 12 törzsből, s ezt a 12 kémet küldtem ki.</verse>
				<verse number="24">Ők el is indultak, fölmentek a dombvidékre, és egészen az Eskól-völgyig kikémlelték a vidéket.</verse>
				<verse number="25">Gyümölcsöket is szedtek annak a földnek a terméséből, és elhozták nekünk. Beszámoltak róla, hogy milyen jó az a föld, amelyet Istenünk, az Örökkévaló nekünk fog adni.</verse>
				<verse number="26">Ti azonban mégsem akartátok elfoglalni azt a földet, hanem ellene szegültetek Istenetek, az Örökkévaló parancsának.</verse>
				<verse number="27">Sátraitokban zúgolódtatok és panaszkodtatok. Egymás között azt mondtátok: „Biztosan gyűlöl bennünket az Örökkévaló! Csak azért hozott ki Egyiptomból, hogy kiszolgáltasson minket az emóriaknak — így akar elpusztítani!</verse>
				<verse number="28">Hová is mehetnénk most? Hogyan támadhatnánk meg az ellenséget? Hiszen a saját embereink, a kémek is megrémítettek bennünket! Azt mondták, hogy azok a férfiak magasabbak és erősebbek nálunk, erős városaik pedig égig érő falakkal vannak körülkerítve. Sőt, még Anák leszármazottjait, óriásokat is láttak a lakosok között!”</verse>
				<verse number="29">Biztattalak titeket, hogy ne féljetek tőlük,</verse>
				<verse number="30">mert Istenünk, az Örökkévaló fog előttünk járni. Ő harcol értünk, úgy ahogyan Egyiptomban is tette, a szemetek láttára.</verse>
				<verse number="31">Azt is láttátok, hogy a pusztában, az egész úton, amíg ideértünk, úgy hordozott bennünket, ahogy az apa karjára veszi gyermekét.</verse>
				<verse number="32">Bizony, az Örökkévaló az, aki nappal a felhőoszlopban, éjjel a tűzoszlopban állandóan előttünk járt. Megmutatta az utat, amelyen járjunk, és kijelölte számunkra a következő táborhelyet! Ennek ellenére, ti mégsem akartatok Istenünkben, az Örökkévalóban bízni!</verse>
				<verse number="33"></verse>
				<verse number="34">Amikor az Örökkévaló meghallotta, hogyan zúgolódtok és panaszkodtok egymás között, nagyon megharagudott rátok. Esküvel erősítve megígérte:</verse>
				<verse number="35">„Gonosz ez a nemzedék! Esküszöm, hogy közülük egyetlen férfi sem fog bemenni arra a jó földre, amelyet őseiteknek ígértem!</verse>
				<verse number="36">Egyedül Kálebbel, Jefunne fiával teszek kivételt, mert ő teljes szívvel követte az Örökkévalót. Káleb bemegy oda, és neki, meg utódainak adom azt a területet, amelyet a kémekkel együtt bejárt.”</verse>
				<verse number="37">Még rám is megharagudott az Örökkévaló miattatok, és azt mondta nekem: „Mózes, te sem fogsz bemenni Kánaán földjére!</verse>
				<verse number="38">Helyetted Józsué, Nún fia megy be oda — aki most is a szolgálatodra áll. Bátorítsd hát, mert ő fogja Izráel népét vezetni, hogy birtokba vegyék örökségüket!”</verse>
				<verse number="39">Nektek pedig azt mondta az Örökkévaló: „Nézzétek a gyermekeiteket! Ugye attól féltetek, hogy ellenségeitek zsákmányul ejtik őket? Tudjátok meg hát, hogy ezek a gyermekek, akik most még nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között — ők fogják birtokba venni azt a földet! Bizony, a kezükbe adom, és ők el is foglalják!</verse>
				<verse number="40">Ami pedig titeket illet, forduljatok vissza, és induljatok el a Vörös-tenger felé, a sivatagba vezető úton!”</verse>
				<verse number="41">Ti azonban ennek ellenére hozzám jöttetek, és ezt mondtátok: „Belátjuk, hogy vétkeztünk az Örökkévaló ellen! De most már készek vagyunk hadjáratot indítani, és elfoglalni azt a földet, ahogy Istenünk, az Örökkévaló parancsolta.” Föl is készültetek a hadjáratra, és azt gondoltátok, hogy könnyen birtokba vehetitek az emóriak földjét.</verse>
				<verse number="42">Akkor az Örökkévaló szólt hozzám: „Mondd meg nekik, hogy ne induljanak el, mert nem megyek velük, és vereséget fognak szenvedni!”</verse>
				<verse number="43">Meg is mondtam nektek, amit az Örökkévaló üzent, de ti nem törődtetek vele. Ismét engedetlenek voltatok az Örökkévaló parancsának, és vakmerő elbizakodottsággal megtámadtátok az emóriakat.</verse>
				<verse number="44">Ők azonban felvonultak ellenetek, és megvertek, sőt üldözőbe vettek titeket — ahogy a felriasztott méhek szokták üldözni azt, aki megzavarja őket. Kergettek és öldöstek titeket a Széír-hegytől egészen Hormáig.</verse>
				<verse number="45">Amikor hazatértek a megmaradt harcosok, mindannyian sírtatok az Örökkévaló előtt, de ő nem hallgatott rátok.</verse>
				<verse number="46">Így táboroztunk Kádésban hosszú ideig.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Ezután visszafordultunk, és elindultunk a sivatagon keresztül, a Vörös-tenger felé vezető úton — ahogy az Örökkévaló megparancsolta nekem. Hosszú ideig csak ide-oda vándoroltunk Széír hegyes vidékén.</verse>
				<verse number="2">Majd szólt hozzám az Örökkévaló:</verse>
				<verse number="3">„Mózes, eleget vándoroltatok Széír hegyei között, most már forduljatok észak felé!</verse>
				<verse number="4">De figyelmeztesd népedet, hogy most át kell vonulniuk Széír vidékén, amely rokonaiknak, Ézsau leszármazottjainak, az edomiaknak országa. Ők félnek tőletek, de jól jegyezzétek meg,</verse>
				<verse number="5">hogy nem szabad összeütközésbe kerülnötök velük! Az ő országukból nem adok nektek egy talpalatnyit sem, mert azt az egész vidéket — Széír hegyeit — Ézsaunak és utódainak adtam.</verse>
				<verse number="6">Ha élelemre vagy vízre van szükségetek, pénzért vegyetek tőlük!</verse>
				<verse number="7">Emlékezzetek rá, hogy mindenben veletek voltam, és gondot viseltem rátok az elmúlt 40 évben, amíg ebben a nagy pusztaságban vándoroltatok, és semmiben nem szenvedtetek hiányt!”</verse>
				<verse number="8">Azután elvonultunk rokonainknak, Ézsau utódainak országa mellett, akik Széír hegyvidékén laknak. Letértünk arról az útról, amely Élatból és Ecjón-Geberből a Jordán völgyébe vezet. Azt az utat választottuk, amely Moáb sivataga felé vezet.</verse>
				<verse number="9">Akkor az Örökkévaló ismét szólt hozzám: „Vigyázzatok! Ne ingereljétek haragra Moáb lakóit! Ne harcoljatok velük! Az ő országukból sem adok nektek egy talpalatnyit sem, mert Ar városát és annak környékét Lót utódainak adtam!”</verse>
				<verse number="10">Korábban az émiek nagy törzse lakott Moáb jelenlegi területén. Az émiek erősek és magas termetűek voltak — olyanok, mint Anák utódai.</verse>
				<verse number="11">A moábiak émieknek hívták őket, míg mások refáiaknak nevezték ezt a törzset és Anák törzsét is.</verse>
				<verse number="12">Széírben azelőtt a hóriak népe lakott, akiket Ézsau utódai elpusztítottak vagy kiűztek onnan, majd a helyükre telepedtek. Úgy bántak velük, mint Izráel népe azokkal a törzsekkel, amelyek korábban azon a földön laktak, amelyet az Örökkévaló Izráelnek adott.</verse>
				<verse number="13">Ezt mondta nekünk az Örökkévaló: „Induljatok el, és keljetek át a Zered-patakon!” Tehát átkeltünk a patak völgyén.</verse>
				<verse number="14">Éppen 38 évig tartott, amíg Kádés-Barneából eljutottunk a Zered-patakig. Ez idő alatt kipusztult a hadköteles férfiak egész nemzedéke a táborból, ahogy azt az Örökkévaló esküvel megígérte.</verse>
				<verse number="15">Bizony, az Örökkévaló maga is azon volt, hogy ezeket a férfiakat mind egy szálig kipusztítsa a nép közül.</verse>
				<verse number="16">Amikor ezek közül az utolsó is meghalt,</verse>
				<verse number="17">az Örökkévaló ezt mondta nekem:</verse>
				<verse number="18">„Mózes, ma keljetek át Moáb határán Ar városa mellett!</verse>
				<verse number="19">Ammon népének területe mellett haladjatok tovább. De vigyázzatok, ne ingereljétek haragra az ammoniakat! Ne harcoljatok velük! Az ő országukból sem adok nektek egy talpalatnyi földet sem, mert ezt Lót utódainak adtam!”</verse>
				<verse number="20">Ezt a területet korábban a refáiak földjének nevezték, mert ez a népes törzs lakott ott. Ezek erősek és magas termetűek voltak — olyanok, mint Anák utódai. De az Örökkévaló kipusztította őket, az ammoniak elfoglalták földjüket, és a helyükre telepedtek. A refáiak népét az ammoniak zunzummiaknak nevezték.</verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22">Hasonlóképpen bánt velük is az Örökkévaló, mint a hóriak törzsével, akiket szintén kiirtott a Széír-hegységből, és a helyükre Ézsau utódait telepítette. Ézsau népe, az edomiak ma is ott laknak.</verse>
				<verse number="23">Ugyanez történt az avviak törzsével is, akik valamikor kisebb településekben laktak, azon a vidéken, ahol ma Gáza városa áll. A Kréta szigetéről érkező filiszteusok elpusztították az avviakat, és a helyükre telepedtek.</verse>
				<verse number="24">Ezután mondta az Örökkévaló: „Induljatok útnak, és keljetek át az Arnón-patakon! Nézzétek, kezetekbe adom Szihónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban uralkodik. Támadjátok meg, és győzzétek le seregével együtt! Nektek adom Szihón egész országát, tehát foglaljátok el és vegyétek birtokba!</verse>
				<verse number="25">Ettől a naptól fogva a föld minden nemzete félni és rettegni fog tőletek, mert én bocsátom rájuk a félelmet. Ha csak híreteket hallják, máris megrémülnek és reszketnek!”</verse>
				<verse number="26">Amikor még Kedémót pusztájában táboroztunk, követeket küldtem Szihón királyhoz Hesbónba ezzel a békés szándékú üzenettel:</verse>
				<verse number="27">„Kérlek, engedd meg nekünk, hogy békességgel átvonuljunk országodon! Az országútról le sem térünk, csupán keresztülmegyünk ezen a vidéken.</verse>
				<verse number="28">Ami az élelmet és a vizet illeti, megfizetjük, amit adsz nekünk. Így bántak velünk az edomiak, Ézsau leszármazottjai is, akik a Széír-hegységben laknak és a moábiak is, akik Ar vidékén élnek. Csak engedd meg, hogy gyalogosan átvonuljunk! Mert nem veled van dolgunk, hanem a Jordánon túlra igyekezünk, arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nekünk.”</verse>
				<verse number="29"></verse>
				<verse number="30">De a király nem engedett kérésünknek, mert Istenünk, az Örökkévaló megkeményítette a király szívét, hogy megmakacsolja magát, és így Izráel legyőzhesse Szihónt és elfoglalja országát. Így is történt.</verse>
				<verse number="31">Akkor az Örökkévaló így szólt hozzám: „Mózes, lásd, elhatároztam, hogy kiszolgáltatom neked Szihónt és országát! Indulj hát, és vedd birtokba a földjét!”</verse>
				<verse number="32">Így is történt. Amikor Szihón király a seregével felvonult ellenünk Jahac közelében, hogy megütközzön Izráellel,</verse>
				<verse number="33">Istenünk, az Örökkévaló kezünkbe adta őket. Legyőztük Szihónt és fiait, egész seregükkel együtt,</verse>
				<verse number="34">majd elfoglaltuk összes városaikat, és azoknak lakosait mind egy szálig kiirtottuk. Nem hagytunk életben egy lelket sem, még az asszonyokat és gyerekeket is megöltük.</verse>
				<verse number="35">Csak a nyájakat és csordákat tartottuk meg, és a városokból a zsákmányt.</verse>
				<verse number="36">Az Arnón-patak melletti Aróér városától kezdve Gileádig minden várost elfoglaltunk, egyik sem tudott ellenállni seregünknek, mert Istenünk, az Örökkévaló kiszolgáltatta őket nekünk.</verse>
				<verse number="37">Azonban nem közeledtünk sem az ammoniak országához, sem a Jabbók-patak partjához, sem a hegyeken épült városokhoz, ahogyan Istenünk, az Örökkévaló megparancsolta.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Ezek után a Básánba vivő útra tértünk. De Óg, Básán királya Edrei mellett utunkat állta: hadseregével kivonult ellenünk.</verse>
				<verse number="2">Akkor az Örökkévaló szólt hozzám: „Ne féljetek tőlük, Mózes, mert Ógot és egész seregét is kezetekbe adtam. Sőt a földjüket is nektek adom. Úgy bánjatok el velük, ahogyan az emóri Szihónnal, Hesbón királyával és seregével!”</verse>
				<verse number="3">Így is történt: az Örökkévaló győzelmet adott nekünk Óggal, Básán királyával és seregével szemben. Addig harcoltunk velük, amíg egy sem maradt életben közülük.</verse>
				<verse number="4">Azután elfoglaltuk Óg országának összes városát, egyet sem hagytunk meg nekik. Összesen hatvan fallal körülkerített városukat foglaltuk el Argób vidékén.</verse>
				<verse number="5">Pedig ezeket a városokat nagyon megerősítették. Magas falaik, erős kapuik és záraik voltak. A városok körül számos falut is elfoglaltunk.</verse>
				<verse number="6">Valamennyit elpusztítottuk, lakosaikkal együtt — még az asszonyokat és gyerekeket sem kíméltük. Úgy bántunk velük, mint Szihónnal, Hesbón királyával és annak országával.</verse>
				<verse number="7">A nyájakat és csordákat azonban nem pusztítottuk el, hanem zsákmányként megtartottuk. Ugyancsak zsákmányt szereztünk az elfoglalt városokból is.</verse>
				<verse number="8">Így foglaltuk el azt a földet az emóriak két királyától, Szihóntól és Ógtól, akiknek országai a Jordán keleti oldalán feküdtek, az Arnón-patak és a Hermón-hegy között.</verse>
				<verse number="9">(A szidóniak Szirjónnak, az emóriak pedig Szenírnek nevezik a Hermón-hegyet.)</verse>
				<verse number="10">Elfoglaltuk az összes várost a síkságon, meg Gileádot és Básánt, egészen Szalkáig és Edreiig, amelyek korábban Óg királyságához tartoztak.</verse>
				<verse number="11">A refái törzsből Óg, Básán királya volt az utolsó — vele halt ki az óriásoknak ez a törzse. Rabbá városában az ammoniak földjén ma is látható Óg vasból készült hatalmas ágya, amely 8 könyök hosszú és 4 könyök széles, a közönséges könyökkel mérve.</verse>
				<verse number="12">Mózes így folytatta: Ezek után birtokba vettük azt a területet, amelyet Szihóntól elvettünk. Ezt a földet és a rajta lévő városokat Rúben törzsének és Gád törzsének adtam. Ez a terület északon Aróér városánál kezdődik, az Arnón-patak völgyéig terjed, és magában foglalja Gileád déli részét is.</verse>
				<verse number="13">Gileád többi részét és egész Básánt Manassé törzse felének adtam. Ez a terület korábban Óg országa volt. (Argób és Básán egész vidékét korábban a refáiak földjének nevezték.)</verse>
				<verse number="14">Jáír, Manassé fia elfoglalta Argób egész vidékét, egészen a gasúri és maakái határig. Az elfoglalt területen lévő városokat Jáír a saját nevéről nevezte el „Jáír falvainak”. Így is nevezik azokat mind a mai napig.</verse>
				<verse number="15">Gileád északi felét Mákírnak adtam.</verse>
				<verse number="16">Rúben törzsének és Gád törzsének adtam azt a részt, amely Gileádtól az Arnón-patakig terjed. Tehát déli határuk az Arnón, az északi pedig a Jabbók-patak, amely egyúttal Ammon országának határa.</verse>
				<verse number="17">Ennek a három törzsnek a birtokát nyugatról a Jordán határolja a Kinneret-tó (Galileai-tó) és a Sós-tenger (Holt-tenger) között, kelet felé pedig területük a Piszgá-hegy lábáig terjed.</verse>
				<verse number="18">Miután ez a három törzs birtokba vette a maga területét, ezt parancsoltam a férfiaknak: Istenünk, az Örökkévaló nektek már megadta, hogy birtokba vehettétek a saját földeteket a Jordán innenső, keleti oldalán. Ti azonban ne álljatok meg itt, hanem testvéreitekkel, Izráel többi törzsével együtt keljetek át a Jordán túlsó partjára! Sőt, ti haladjatok a sereg élén teljes fegyverzetben.</verse>
				<verse number="19">Asszonyaitok és gyermekeitek azonban maradjanak itt, ezekben a városokban, amelyeket nektek adtam. Tudom, hogy nagy nyájaitok és csordáitok vannak, azok is maradjanak itt.</verse>
				<verse number="20">Amikor Istenünk, az Örökkévaló majd testvéreiteknek is birtokába adja a Jordánon túl, a nyugati oldalon azt a földet, ahol letelepedhetnek — ahogyan nektek megadta — akkor mindegyikőtök térjen vissza családjához, a saját birtokára.</verse>
				<verse number="21">Józsuénak is meghagytam: Saját szemeddel láttad, hogyan bánt el Istenünk, az Örökkévaló az emóriak két királyával és seregeikkel! Ezt jól vésd emlékezetedbe, mert az Örökkévaló így fog bánni mindazokkal a királyságokkal, amelyeket el kell majd foglalnod!</verse>
				<verse number="22">Ne féljetek hát tőlük, mert Istenünk, az Örökkévaló harcol értetek!</verse>
				<verse number="23">Abban az időben így könyörögtem az Örökkévalónak:</verse>
				<verse number="24">Uram, Istenem! Éppen csak elkezdted megmutatni szolgádnak, milyen hatalmas vagy, és milyen csodálatosak tetteid! Nincs más isten rajtad kívül égen-földön, aki ilyen hatalmas dolgokat tehetne! Senki sincs hozzád mérhető!</verse>
				<verse number="25">Kérlek, engedd meg, hogy én is átkelhessek a Jordánon! Hadd lássam azt a szép és jó földet, a hegyvidéket, amely a túloldalon fekszik! Hadd lássam meg a Libanon hegyeit!</verse>
				<verse number="26">De az Örökkévaló annyira megharagudott rám miattatok, hogy nem hallgatta meg könyörgésemet, hanem így válaszolt: „Mózes, elég volt! Erről egy szót se többet!</verse>
				<verse number="27">Menj föl a Piszgá-hegy tetejére, és onnan nézd meg a földet minden irányban! A saját szemeddel láthatod, de oda nem mész be, s a Jordánon sem kelhetsz át.</verse>
				<verse number="28">Józsuét azonban biztasd, bátorítsd, és adj neki parancsokat, mert ő vezeti át a népet a Jordán túlsó oldalára. Az ő feladata lesz, hogy Izráel népét valóságosan is annak a földnek a birtokosává tegye, amelyet te csak látni fogsz.”</verse>
				<verse number="29">Ezután egy ideig még ott maradtunk a völgyben, Bét-Peórral szemben.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Azután Mózes így folytatta: Izráel, kövesd azokat a tanításokat és rendelkezéseket, amelyekre tanítalak titeket! Engedelmeskedj azoknak, hogy élhess, és birtokba vehesd azt a földet, amelyet őseitek Istene, az Örökkévaló ad nektek!</verse>
				<verse number="2">Ahhoz, amit parancsoltam nektek, semmit ne tegyetek hozzá, de el se vegyetek belőle! Engedelmeskedjetek Istenünk, az Örökkévaló parancsainak, amelyeket parancsolok nektek!</verse>
				<verse number="3">Mindannyian szemtanúi voltatok, mit tett az Örökkévaló azokkal a rokonaitokkal, akik Baált imádták a Peór-hegyen. Láttátok, hogy őket az Örökkévaló kipusztította közületek.</verse>
				<verse number="4">Ti pedig, akik ragaszkodtatok Istenetekhez, az Örökkévalóhoz, megmaradtatok, és ma is éltek.</verse>
				<verse number="5">Megtanítottalak benneteket azokra a törvényekre és rendelkezésekre, amelyeket Istenünk, az Örökkévaló parancsolt nekem. Ezekhez ragaszkodjatok és igazodjatok, amikor bementek arra a földre, hogy birtokba vegyétek.</verse>
				<verse number="6">Tartsátok hát szemetek előtt, és ezek szerint éljetek, mert bölccsé és értelmessé tesznek titeket a környező nemzetek szemében! Amikor ők majd tudomást szereznek ezekről a törvényekről, azt fogják mondani: „Ez a nagy nép valóban bölcs és értelmes nemzet!”</verse>
				<verse number="7">Gondoljátok csak meg: Van-e még egy olyan nemzet, amelyhez annyira közel lennének istenei, mint Istenünk, az Örökkévaló mihozzánk, amikor segítségért kiáltunk hozzá?</verse>
				<verse number="8">Bizony, nincs a földön még egy nemzet — ha még oly hatalmas is — amelynek olyan igazságos törvényei és rendelkezései lennének, mint ez az egész törvény és tanítás, amelyet elétek helyezek!</verse>
				<verse number="9">Vigyázzatok hát magatokra egész életetekben, hogy soha el ne felejtsétek, amit saját szemetekkel láttatok és fületekkel hallottatok! Sőt, tanítsátok arra gyermekeiteket és unokáitokat is!</verse>
				<verse number="10">Emlékezzetek arra, amikor Istenetek, az Örökkévaló előtt álltatok a Hóreb-hegy lábánál, ahol az Örökkévaló azt mondta nekem: „Gyűjtsd össze elém a népet, hogy mindannyian hallják szavamat, féljenek és tiszteljenek egész életükben, és tanítsák meg erre utódaikat is!”</verse>
				<verse number="11">Akkor közelebb jöttetek a hegyhez, és a lábánál megálltatok. A hegy tűzben égett, amelynek lángja az eget érte, körülötte pedig sűrű felhők és sötétség borított be mindent.</verse>
				<verse number="12">Azután az Örökkévaló szólt hozzátok a tűz közepéből. Hallottátok a hangját, de semmiféle alakot nem láttatok. Csak a hangját hallottátok!</verse>
				<verse number="13">Kijelentette nektek a Tíz Igét, amely szerint Szövetséget kötött veletek. Ezt a Tíz Igét fel is írta két kőtáblára. Megparancsolta nektek, hogy őrizzétek meg ezt a Szövetséget, és engedelmeskedjetek a Tíz Igének.</verse>
				<verse number="14">Ugyanakkor az Örökkévaló rám bízta, hogy tanítsalak meg titeket törvényeire és rendelkezéseire, hogy azok szerint éljetek a földön, amikor majd bementek, hogy azt birtokba vegyétek.</verse>
				<verse number="15">Nagyon vigyázzatok, és őrizzétek meg magatokat! Emlékezzetek rá, hogy amikor az Örökkévaló szólt hozzátok a Hóreb-hegyen égő tűzből, nem láttatok semmiféle alakot, vagy formát!</verse>
				<verse number="16">Azért volt ez így, hogy soha ne vetemedjetek arra, hogy valamilyen bálványt készítsetek magatoknak! Ne készítsetek semmiféle bálványszobrot, se férfi, se asszony formájút,</verse>
				<verse number="17">se olyat, amely valamilyen szárazföldi állathoz, égi madárhoz,</verse>
				<verse number="18">csúszómászóhoz, vagy víziállathoz hasonló!</verse>
				<verse number="19">Ugyancsak vigyázzatok magatokra, hogy amikor felnéztek az égre, és látjátok a Napot, a Holdat és a csillagokat — az ég seregét —, el ne csábítsanak benneteket, hogy azokat imádjátok, és előttük boruljatok le! Azokat Istenünk, az Örökkévaló a földön élő többi nemzeteknek hagyta. Számotokra azonban tilos ezeket imádni.</verse>
				<verse number="20">Titeket az Örökkévaló kihozott Egyiptomból, hogy saját népévé legyetek, és ez így is van mind a mai napig. Olyan ez, mintha tüzes vaskohóból ragadott volna ki titeket.</verse>
				<verse number="21">Nekem ezen a földön kell meghalnom, nem kelhetek át veletek együtt a Jordánon, mert az Örökkévaló miattatok megharagudott rám. Meg is esküdött, hogy nem mehetek be arra a jó és termékeny földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló nektek ad örökségül. Ti azonban át fogtok kelni a Jordán túlsó partjára, és birtokba veszitek azt a jó és termékeny földet.</verse>
				<verse number="22"></verse>
				<verse number="23">Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek Istenünk, az Örökkévaló Szövetségéről, amelyet veletek kötött! Soha ne készítsetek magatoknak semmiféle bálványszobrot, mert ezt szigorúan megtiltotta Istenünk, az Örökkévaló,</verse>
				<verse number="24">aki haragjában úgy pusztít, mint az emésztő tűz! Bizony, az Örökkévaló féltékenyen szeret bennünket, és nem tűri el, hogy rajta kívül más istent imádjunk!</verse>
				<verse number="25">Eljön az idő, amikor majd gyermekeiteknek is születnek gyermekeik, és már hosszú ideje laktok majd azon a földön. Akkor majd arra vetemedtek, hogy bálványszobrokat készítsetek magatoknak, s ezzel haragra fogjátok ingerelni Istenünket, az Örökkévalót, mert ő gyűlöli ezt a gonoszságot.</verse>
				<verse number="26">Az ég és a föld a tanúm, hogy előre megmondtam nektek: ha ezt teszitek, hamar kipusztultok arról a földről, amelyre a Jordánon átkelve még csak ezután fogtok bemenni! Ha bálványokat fogtok imádni, nem maradhattok azon a földön, hanem egészen kipusztultok onnan!</verse>
				<verse number="27">Az Örökkévaló szét fog szórni titeket a nemzetek közé, de csak kevesen maradtok meg!</verse>
				<verse number="28">A száműzetésben pedig kénytelenek lesztek emberi kéz alkotta fa- és kőbálványokat szolgálni, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak.</verse>
				<verse number="29">De ha a száműzetésben majd újra Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz fordultok, és teljes szívvel-lélekkel keresitek, akkor meg is találjátok őt.</verse>
				<verse number="30">Amikor ez az idő eljön, és látjátok, hogy mindezek a dolgok beteljesednek, és nagyon szorongatott helyzetben lesztek, akkor majd visszatértek Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz, és akkor majd valóban engedelmeskedni fogtok szavának!</verse>
				<verse number="31">Mert Istenünk, az Örökkévaló irgalmas, és nem felejtkezik el rólatok végképpen! Szövetségét sem töri meg, amelyet őseinkkel kötött, és esküvel megerősített.</verse>
				<verse number="32">Kutassátok csak a régi idők történeteit, mióta Isten a földet megteremtette! Kutassátok át ezeket kelettől nyugatig! Történt-e valaha olyan hatalmas esemény, mint velünk?</verse>
				<verse number="33">Hallotta-e valaha Isten hangját a tűzből bárki is úgy, ahogy ti? Bizony, ti hallottátok Isten hangját, mégis életben maradtatok!</verse>
				<verse number="34">De olyan sem történt még soha, hogy Isten kiválasztott volna magának egy népet a nemzetek közül. Velünk pedig éppen ezt tette! Saját szemetekkel láttátok, hogy Istenünk, az Örökkévaló hogyan szabadított ki bennünket Egyiptomból sok-sok hatalmas tettével, jelekkel és csodákkal, próbatételek és harcok által! Bizony, megmutatta hatalmát és erejét azokban a rettenetes csapásokban, amelyeket mindannyian láttunk!</verse>
				<verse number="35">Mindezt azért mutatta meg nekünk, hogy örökre emlékezetünkbe vésse: az Örökkévaló az Isten — és nincs más isten rajta kívül!</verse>
				<verse number="36">Az Örökkévaló az égből szólt hozzátok, hogy tanítson benneteket. A földön pedig hatalmas tüzet mutatott, amelyből szavát hallottátok.</verse>
				<verse number="37">Mivel az Örökkévaló nagyon szerette őseinket, ezért választotta ki magának utódaikat, és ő maga hozott ki minket Egyiptomból nagy hatalmával.</verse>
				<verse number="38">Ezért űz ki előletek olyan nemzeteket, amelyek nagyobbak és erősebbek nálunk, és ezért adja nekünk a földjüket. Bizony, ezeket a napokat éljük! Bizony, be is visz titeket oda, és örökölni fogjátok azt a földet!</verse>
				<verse number="39">Tudd meg hát, és vésd jól a szívedbe, hogy az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten fönn az égben és itt lenn a földön egyaránt! Nincs isten rajta kívül, nincs senki más!</verse>
				<verse number="40">Ezért gondosan őrizzétek meg rendelkezéseit, parancsait és törvényeit, amelyeket ma parancsolok nektek, mert csak akkor lesz jó dolgotok, és gyermekeiteknek is. Csak akkor birtokolhatjátok sokáig azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló örökre nektek adott.</verse>
				<verse number="41">Ezután Mózes kijelölt három várost a Jordán keleti partján,</verse>
				<verse number="42">hogy aki véletlenül embert öl, az oda menekülhessen a bosszú elől. De csak akkor, ha nem volt haragosa annak, akit véletlenül megölt. Ha tehát az illető ezekbe a menedékvárosokba menekül, akkor biztonságban élhet.</verse>
				<verse number="43">Ez a három város a következő: Becer, a pusztában, a fennsíkon, Rúben törzsének területén, Rámót, Gileádban, Gád törzsének területén és Gólán, Básánban, Manassé törzsének területén.</verse>
				<verse number="44">Itt következik az a Törvény, amelyet Mózes adott át Izráel népének. Ezeket a tanításokat, törvényeket, szabályokat, határozatokat, rendelkezéseket és parancsokat Mózes mondta Izráel népének. Ez akkor történt, amikor már kijöttek Egyiptomból,</verse>
				<verse number="45"></verse>
				<verse number="46">és a Jordán keleti partján észak felé haladva megérkeztek abba a völgybe, amely Bét-Peórral szemben fekszik. A Jordán keleti partján korábban az emóriak országa volt, akiknek egyik királya, Szihón, Hesbónban uralkodott. Szihónt és seregét azonban Mózes vezetésével Izráel népe legyőzte,</verse>
				<verse number="47">és országát elfoglalta. Hasonlóképpen legyőzték Ógot, az emóriak másik királyát, aki Básánban uralkodott, és az ő országát is elfoglalták.</verse>
				<verse number="48">Az Izráel által elfoglalt terület az Arnón-patak melletti Aróér városától észak felé egészen a Hermón-hegységig terjed,</verse>
				<verse number="49">és magában foglalja a Jordán egész völgyét a Holt-tengerig és a Piszgá-hegy lábáig.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Mózes összehívta Izráel egész népét, és így szólt hozzájuk: Izráel népe! Hallgasd meg figyelmesen a törvényeket és parancsokat, amelyeket ma nektek mondok! Jól jegyezzétek meg ezeket, és azok szerint éljetek.</verse>
				<verse number="2">Istenünk, az Örökkévaló szövetséget kötött népünkkel a Hóreb-hegynél.</verse>
				<verse number="3">De nemcsak őseinkkel kötötte azt a szövetséget, hanem velünk is, akik ma élünk, és itt összegyűltünk!</verse>
				<verse number="4">Igen, szemtől szembe beszélt veletek az Örökkévaló, a Hóreb-hegyen égő tűz közepéből szólt hozzátok.</verse>
				<verse number="5">Ti azonban féltetek a tűztől, és nem mentetek fel a hegyre. Ezért én mentem fel, és én álltam az Örökkévaló és közöttetek, hogy közvetítsem nektek, amit az Örökkévaló mond. Ő pedig így szólt hozzátok a tűzből:</verse>
				<verse number="6">„Izráel népe! Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki kiszabadítottalak Egyiptomból, a rabszolgaság házából.</verse>
				<verse number="7">Rajtam kívül ne imádj más isteneket!</verse>
				<verse number="8">Ne készíts magadnak semmilyen bálványt — se az égben, se a földön, se a vizekben lévők mintájára!</verse>
				<verse number="9">A bálványok előtt meg ne hajolj, ne imádd azokat! Mivel én, az Örökkévaló, a te Istened, féltékenyen szerető Isten vagyok, ha elutasítasz engem, megbüntetlek téged, sőt, utódaidat is, egészen a harmadik vagy negyedik nemzedékig.</verse>
				<verse number="10">De hűséges szeretettel bánok azokkal, akik szeretnek engem és engedelmeskednek parancsaimnak, sőt, utódaikkal is így bánok ezer nemzetségen keresztül.</verse>
				<verse number="11">Ne használd Istened, az Örökkévaló nevét üres ígéretek megerősítésére, vagy más rossz célra! Ha mégis megteszed, azt nem fogom büntetés nélkül hagyni!</verse>
				<verse number="12">Tartsd meg a szombati nyugalom napját, és az Örökkévalónak szenteld azt — ahogy Istened, az Örökkévaló parancsolta!</verse>
				<verse number="13">Hetente hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat,</verse>
				<verse number="14">de a hetedik nap legyen a nyugalom napja, amely az Örökkévalóé, Istenedé. Ezen a napon ne végezz semmiféle munkát, és ne is végeztess se a gyermekeiddel, se a béreseiddel, se a közöttetek lakó idegenekkel, se a rebszolgáiddal, sőt, a háziállataiddal se. Gondod legyen rá, hogy akik neked szolgálnak, azok is ugyanúgy pihenhessenek, mint te magad!</verse>
				<verse number="15">Emlékezz rá, hogy te is szolga voltál Egyiptomban, de Istened, az Örökkévaló kihozott onnan nagy hatalommal és erővel. Ezért parancsolja Istened, az Örökkévaló, hogy a szombati nyugalom napját tartsd meg.</verse>
				<verse number="16">Tiszteld apádat és anyádat, ahogy Istened, az Örökkévaló megparancsolta, s akkor hosszú ideig élhetsz és jó dolgod lesz azon a földön, amelyet Istened, az Örökkévaló ad neked!</verse>
				<verse number="17">Ne gyilkolj!</verse>
				<verse number="18">Ne kövess el házasságtörést!</verse>
				<verse number="19">Ne lopj!</verse>
				<verse number="20">Ne tanúskodj hamisan embertársad ellen!</verse>
				<verse number="21">Ne kívánd meg más feleségét! Ne kívánd magadnak más házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, szarvasmarháját, szamarát — semmit, ami más tulajdona!”</verse>
				<verse number="22">Ezek és csak ezek azok a parancsok, amelyeket az Örökkévaló mondott hangos szóval Izráel közösségének a hegyen égő tűz közepéből, amelyet felhők és sűrű sötétség vett körül. Azután ő maga írta fel ezeket két kőtáblára, amelyeket átadott nekem.</verse>
				<verse number="23">Ti pedig, amikor hallottátok az Örökkévaló szavát a sötétségből és a tűzből — mert az egész hegy tűzben égett — odajöttetek hozzám. Törzseitek vezetői, a többi vezetőkkel együtt, az egész nép nevében</verse>
				<verse number="24">ezt mondták nekem: „Istenünk, az Örökkévaló megmutatta dicsőséges jelenlétét. Hallottuk a hangját a tűz közepéből. Láttuk, hogy Isten valóban maga szólt hozzánk, emberekhez, mégsem haltunk meg.</verse>
				<verse number="25">De attól tartunk, ha még egyszer így kell hallgatnunk Istenünk, az Örökkévaló hangját, akkor ez a nagy tűz megemészt bennünket. Miért is haljunk meg?</verse>
				<verse number="26">Hiszen nincs más rajtunk kívül, aki hallotta volna az Élő Isten hangját a tűzből, és mégis életben maradt!</verse>
				<verse number="27">Arra kérünk, Mózes, hogy egyedül csak te menj közel az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz, és hallgasd meg, amit mond! Azután majd beszéld el nekünk is, mi pedig mindent úgy fogunk tenni, ahogyan ő parancsolja”.</verse>
				<verse number="28">Amikor az Örökkévaló ezt meghallotta, így szólt hozzám: „Hallottam, amit a nép mondott. Helyesen tették, hogy ezt mondták.</verse>
				<verse number="29">Bárcsak mindig megmaradna szívükben ez az istenfélelem! Bárcsak mindig így tisztelnének és félnének engem, és engedelmeskednének parancsaimnak! Akkor mindig jó dolguk lenne nekik is, utódaiknak is.</verse>
				<verse number="30">Mondd meg hát nekik, hogy menjenek vissza a sátraikba.</verse>
				<verse number="31">Te pedig, Mózes, állj ide mellém! Elmondom neked mindazokat a törvényeket, parancsokat és rendelkezéseket, amelyekre meg kell tanítanod a népet. Ők pedig engedelmeskedjenek, és ehhez tartsák magukat, amikor majd bemennek arra a földre, amelyet adok nekik.”</verse>
				<verse number="32">Izráel népe — folytatta Mózes —, gondosan ügyeljetek arra, hogy mindenben aszerint járjatok el, ahogyan Istenünk, az Örökkévaló parancsolta! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra!</verse>
				<verse number="33">Azon az úton járjatok, amelyet az Örökkévaló kijelölt számotokra, hogy jó dolgotok legyen, és hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyet birtokba fogtok venni.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Ezek a törvények, parancsok és rendelkezések, amelyekről azt mondta Istenünk, az Örökkévaló, hogy ezekre tanítsalak benneteket. Ezekhez igazítsátok az életeteket azon a földön, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek.</verse>
				<verse number="2">Ezekből tanuljátok meg, hogy tiszteljétek és féljétek az Örökkévalót, Isteneteket — ti is, gyermekeitek is, meg az ő utódaik is mind. Tartsátok meg törvényeit és parancsait, amelyeket tőlem hallotok, hogy hosszú ideig élhessetek!</verse>
				<verse number="3">Figyeljetek hát rám, Izráel népe! Engedelmesen kövessétek az Örökkévaló tanítását, hogy jó dolgotok legyen, és megsokasodjatok azon a tejjel-mézzel folyó földön, ahogy őseink Istene, az Örökkévaló megígérte.</verse>
				<verse number="4">Halld hát Izráel népe! Az Örökkévaló a mi Istenünk. Az Örökkévaló az egyetlen Isten.</verse>
				<verse number="5">Izráel, szeresd az Örökkévalót, Istenünket, teljes szívvel-lélekkel és minden erőddel!</verse>
				<verse number="6">Jól véssétek a szívetekbe, és gondosan őrizzétek meg, amit most parancsolok nektek!</verse>
				<verse number="7">De gyermekeiteknek is véssétek a szívébe és elméjébe! Tanítsátok őket, újra meg újra beszéljetek ezekről a parancsokról nekik, amikor otthon ültök, vagy úton jártok, amikor lefekszetek, s amikor fölkeltek!</verse>
				<verse number="8">Kössétek ezeket az igéket a karotokra, hogy emlékeztessenek! Kössétek a homlokotokra, hogy el ne felejtsétek!</verse>
				<verse number="9">Írjátok föl ezeket házaitok ajtófélfáira és kapuitokra!</verse>
				<verse number="10">Istenünk, az Örökkévaló megígérte őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nektek adja azt a földet, amelyre most bevisz titeket. Mindazt a nagy gazdagságot, amely ott található, nektek fogja adni: nagy és virágzó városokat, amelyeket mások építettek,</verse>
				<verse number="11">lakóházakat, telve mindenféle értékkel, amelyeket nem ti szereztetek, víztároló ciszternákat, amelyek készítésével nem ti fáradoztatok, szőlőskerteket és olajfa-ültetvényeket, amelyeket mások telepítettek. Akkor majd minden tekintetben bőségben és megelégedettségben élhettek.</verse>
				<verse number="12">De jól vigyázzatok! Nehogy a bőség és a jólét közepette elfelejtkezzetek az Örökkévalóról, aki kihozott benneteket Egyiptomból, a szolgaság házából!</verse>
				<verse number="13">Akkor is, ott is tiszteljétek és féljétek Istenünket, az Örökkévalót! Egyedül csak őt szolgáljátok, és csak az ő nevére esküdjetek!</verse>
				<verse number="14">Ne forduljatok más istenekhez, ne kövessétek azokat az idegen isteneket, akiket a körülöttetek lakó nemzetek imádnak,</verse>
				<verse number="15">mert Istenünk, az Örökkévaló — aki közöttünk lakik — féltékenyen szerető Isten! Ha mégis más istenekhez pártoltok, Istenünk, az Örökkévaló haragja fellángol ellenetek, és eltöröl titeket a föld színéről!</verse>
				<verse number="16">Ne tegyétek próbára Istenünk, az Örökkévaló türelmét — ahogyan Masszában tettétek!</verse>
				<verse number="17">Gondosan és lelkiismeretesen tartsátok meg Istenünk, az Örökkévaló parancsait, tanításait és rendelkezéseit, amelyeket közölt veletek!</verse>
				<verse number="18">Azt tegyétek, amit az Örökkévaló jónak és helyesnek tart, hogy jó dolgotok legyen. Így majd bemehettek, és birtokba vehetitek azt a jó és termékeny földet, amelyet az Örökkévaló esküvel ígért őseinknek.</verse>
				<verse number="19">Az Örökkévaló fogja előletek kiűzni arról a földről minden ellenségeteket — úgy, ahogy azt megígérte.</verse>
				<verse number="20">Gyermekeitek majd megkérdezik tőletek: „Miért adta nekünk Istenünk, az Örökkévaló ezeket a törvényeket, parancsokat és rendelkezéseket?”</verse>
				<verse number="21">Akkor ezt válaszoljátok: „Tudd meg, fiam, hogy mi rabszolgasorban éltünk Egyiptomban. A fáraót kellett szolgálnunk. De az Örökkévaló kiszabadított bennünket onnan nagy hatalmával,</verse>
				<verse number="22">az egyiptomiakat és országukat pedig szörnyű csapásokkal sújtotta. A szemünk láttára vitt véghez nagy jeleket és csodákat Egyiptomban, még a fáraó családjában és udvarában is.</verse>
				<verse number="23">Az Örökkévaló kihozott bennünket onnan, hogy bevezessen erre a földre, és azt nekünk adja, mert ezt esküvel ígérte őseinknek.</verse>
				<verse number="24">Azután az Örökkévaló megparancsolta nekünk, hogy engedelmeskedjünk törvényeinek és kövessük tanításait — így tiszteljük és féljük őt. Akkor lesz jó dolgunk, és éltet bennünket — ahogy ez ma is van.</verse>
				<verse number="25">Ha tehát gondosan megőrizzük Istenünk, az Örökkévaló összes tanítását és rendelkezését — ahogy ezt megparancsolta nekünk —, akkor ez által válunk elfogadhatóvá Istenünk, az Örökkévaló számára.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Istenünk, az Örökkévaló majd bevisz titeket arra a földre, amelyet most készültök birtokba venni, és kiűzi előletek az ott lakó nemzeteket: hettitákat, girgásiakat, emóriakat, kánaániakat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. Az Örökkévaló kiszolgáltatja nektek ezt a hét nemzetet, annak ellenére, hogy nagyobbak és erősebbek nálatok, ti pedig le fogjátok győzni őket. Akkor mindenestől irtsátok ki ezeket a nemzeteket! Ne kegyelmezzetek közülük senkinek! Ne kössetek szövetséget velük!</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Ne házasodjatok össze velük: se fiaitoknak ne szerezzetek feleséget az ő leányaik közül, se leányaitokat ne adjátok férjhez az ő fiaikhoz!</verse>
				<verse number="4">Ha mégis megtennétek, akkor az idegen feleségek fiaitokat el fogják fordítani az Örökkévalótól, és más isteneket fognak imádni. Akkor pedig az Örökkévaló haragja fellángol, és hamar elpusztít benneteket!</verse>
				<verse number="5">Hanem így bánjatok velük: az idegen istenek oltárait romboljátok le, szent oszlopaikat döntsétek le és törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki, és faragott bálványaikat égessétek el.</verse>
				<verse number="6">Ti az Örökkévalónak, Istenünknek különválasztott népe vagytok! Ő választott ki benneteket a földön élő összes nemzet közül, hogy népévé, saját tulajdonává legyetek.</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévaló nem azért szeret titeket, mintha a többi nemzeteknél nagyobb nép lennétek, hiszen a legkisebbek közé tartoztok!</verse>
				<verse number="8">Mivel az Örökkévaló szeret titeket, és mivel meg akarta tartani esküjét, amelyet őseinknek tett, azért választott ki benneteket. Ezért hozott ki minket Egyiptomból nagy hatalmával. Ezért szabadított ki Egyiptom királya, a fáraó hatalmából, és ezért váltott ki a szolgaságból.</verse>
				<verse number="9">Teljes bizonyossággal tudd meg hát, hogy Istenünk, az Örökkévaló, az egyetlen igaz Isten! Hűséges Isten ő, aki megtartja a szövetséget, és hűséges szeretettel bánik azokkal, akik szeretik őt, és engedelmeskednek parancsainak — sőt még ezeknek az utódaival is, ezer nemzetségen keresztül.</verse>
				<verse number="10">De megbünteti és elpusztítja azokat, akik gyűlölik őt. Bizony, nem késik a büntetéssel, hanem megbünteti őket.</verse>
				<verse number="11">Tartsátok meg hát ezeket a törvényeket, tanításokat és rendelkezéseket, amelyeket ma parancsolok nektek!</verse>
				<verse number="12">Ha engedelmeskedtek, és ezekhez igazodva éltek, akkor Istenünk, az Örökkévaló is megtartja veletek kötött szövetségét, és hűséges szeretettel bánik veletek aszerint, ahogy azt esküvel megígérte őseinknek.</verse>
				<verse number="13">Igen, akkor az Örökkévaló szeretni fog, megáld és megsokasít titeket. Megáldja gyermekeiteket és földetek termését: a búzát, a bort és az olívaolajat. Megszaporítja háziállataitokat is azon a földön, amely felől megesküdött őseiteknek, hogy nektek fogja adni.</verse>
				<verse number="14">Bizony, minden más nemzetnél áldottabbak lesztek! Nem lesz közöttetek gyermektelen egyetlen férfi vagy nő sem. Állataitok között sem lesz meddő.</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló távol tart tőletek mindenféle betegséget. Egyet sem bocsát rátok azokból a szörnyű csapásokból és betegségekből, amelyeket Egyiptomban megismertetek — sőt, inkább ellenségeiteket sújtja majd azokkal.</verse>
				<verse number="16">Azokat a nemzeteket, amelyeket Istenünk, az Örökkévaló kiszolgáltat nektek, teljesen pusztítsátok el! Ne könyörüljetek rajtuk, ne imádjátok isteneiket, mert az csapdává lenne számotokra!</verse>
				<verse number="17">De ha mégis úgy gondolnátok, hogy azok a nemzetek erősebbek nálatok, és kétségeitek támadnának, hogy hogyan űzhetnétek el őket,</verse>
				<verse number="18">jusson eszetekbe, hogyan bánt el Istenünk, az Örökkévaló egész Egyiptommal és a fáraóval! Ne féljetek hát azoktól a népektől!</verse>
				<verse number="19">Emlékezzetek a súlyos egyiptomi csapásokra, a jelekre és csodákra, az Örökkévaló hatalmának nagy megnyilvánulásaira, amelyek által kihozott bennünket Egyiptomból! Ugyanígy fog elbánni az Örökkévaló a többi nemzettel is — ne félj hát tőlük!</verse>
				<verse number="20">Sőt, Istenünk, az Örökkévaló még azokra az ellenségeitekre is rettenetes félelmet bocsát, akik elmenekülnek és elrejtőznek előletek, és őket is elpusztítja.</verse>
				<verse number="21">Ne rémüljetek hát meg tőlük, mert velünk van Istenünk, az Örökkévaló, a nagy és rettenetes Isten!</verse>
				<verse number="22">Bizony, kipusztítja az Örökkévaló azokat a nemzeteket előletek, de csak fokozatosan. Nem űzheted el mindet egyszerre, mert akkor túlságosan elszaporodnának a vadállatok erdőn-mezőn.</verse>
				<verse number="23">Kiszolgáltatja neked azokat a nemzeteket, és végleg eltörli őket: kipusztítjátok őket mind egy szálig.</verse>
				<verse number="24">Királyaikat is kezetekbe adja, s még emlékezetüket is eltörlitek a földről. Senki nem tud ellenállni nektek — mindegyiket végleg kipusztítjátok.</verse>
				<verse number="25">Akkor teljesen romboljátok le isteneik bálványait, és égessétek el azokat! Ne kívánjátok meg a bálványszobrokon lévő aranyat, ezüstöt — ne zsákmányoljátok magatoknak még azt se, különben még csapdába ejtenének benneteket! Utálatosak és gyűlöletesek azok a bálványok Istenünk, az Örökkévaló számára mindenestül!</verse>
				<verse number="26">Azokat a bálványokat semmi szín alatt ne vigyétek be házaitokba, különben ti is átok alá kerültök, mint azok a népek! Teljes szívetekből utáljátok őket, mert átkozottak és gyűlöletesek! Maradjatok távol tőlük!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Tartsátok meg az egész Törvényt, mindazokat, amelyeket most parancsolok nektek! Akkor birtokba vehetitek azt a földet, amelyet az Örökkévaló esküvel ígért őseiteknek, élhettek és megsokasodhattok ott.</verse>
				<verse number="2">De ott is emlékezzetek arra a pusztai vándorlásra, amikor 40 évig vezetett titeket Istenünk, az Örökkévaló, hogy engedelmességre tanítson, próbára tegyen titeket, és nyilvánvalóvá tegye, mi van a szívetekben: vajon megtartjátok-e parancsait, vagy nem.</verse>
				<verse number="3">Bizony, próbára tett benneteket azzal is, hogy kiéheztetett, de azután bőségesen táplált a mannával, amelyet azelőtt nem ismertetek, sőt hírét sem hallották még őseink sem. Így tanított meg arra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Örökkévaló szájából származik.</verse>
				<verse number="4">Emlékezzetek rá, hogyan gondoskodott az Örökkévaló rólunk ez alatt a 40 év alatt! Ruhánk nem kopott el, lábunk sem dagadt meg, amíg vándoroltunk.</verse>
				<verse number="5">Értsétek hát meg, és vegyétek szívetekre, hogy Istenünk, az Örökkévaló úgy bánik velünk, ahogy az apa a fiával: tanít, nevel és fegyelmez bennünket!</verse>
				<verse number="6">Ezért kövessétek az Örökkévaló parancsait, engedelmeskedjetek neki! Istenfélelemmel járjatok azon az úton, amelyet ő készített a számotokra!</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévaló most jó és termékeny földre visz be titeket, ahol források fakadnak a hegyekben, patakok és folyók folynak a völgyekben.</verse>
				<verse number="8">Az a föld búzát és árpát terem nektek, a kertekben szőlőt, fügét és gránátalmát szüretelhettek, bőven terem ott az olajfa, sőt még mézet is találhattok.</verse>
				<verse number="9">Bizony, azon a földön bővében lesztek az élelemnek, s nem fogtok szűkölködni semmiben. Ott a hegyekben vasat bányászhattok, a dombokon pedig rezet.</verse>
				<verse number="10">Amikor pedig majd jóllaktok és bőségben éltek, áldjátok Istenünket, az Örökkévalót azért a jó földért, amelyet nektek adott!</verse>
				<verse number="11">De vigyázzatok! El ne forduljatok Istenünktől, az Örökkévalótól! Vigyázzatok, tartsátok meg parancsait, határozatait és rendelkezéseit, amelyeket most én közvetítek nektek!</verse>
				<verse number="12">Mert különben eljöhet az idő, amikor majd mindennel jóllaktok és beteltek, szép házakat építetek magatoknak, s azokban laktok,</verse>
				<verse number="13">amikor háziállataitok megszaporodnak, mindenben meggazdagodtok, s még aranyotok és ezüstötök is bőségesen lesz,</verse>
				<verse number="14">de elbízzátok magatokat, és elfordultok Istenünktől, az Örökkévalótól, aki kihozott bennünket Egyiptomból, a szolgaságból!</verse>
				<verse number="15">El ne forduljatok tőle, mert ő vezetett minket keresztül ezen a hatalmas és rettenetes sivatagon, a mérges kígyók és skorpiók földjén, a szomjúság földjén, ahol egy csepp vizet sem találtunk. Emlékezzetek rá, hogy az Örökkévaló fakasztott nekünk vizet még a kősziklából is!</verse>
				<verse number="16">Ne felejtsétek, hogy végig az úton ő táplált bennünket a mannával, amelynek hírét sem hallották őseink. Mindezt azért tette, hogy engedelmességre tanítson, próbára tegyen, és végül megáldjon bennünket mindenféle jóval.</verse>
				<verse number="17">Amikor tehát bementek arra a jó földre, vigyázzatok, nehogy azt gondoljátok, hogy mindazt a jót a saját erőtökkel és kezetek munkájával szereztétek magatoknak!</verse>
				<verse number="18">El ne felejtsétek, hogy Istenünk, az Örökkévaló az, aki erőt ad nektek, hogy hatalmas dolgokat vigyetek véghez! Ő pedig azért bánik veletek ilyen jól, mert ezzel teljesíti ígéretét, amelyet őseiteknek tett, amikor szövetséget kötött velük. Valójában most is így bánik veletek!</verse>
				<verse number="19">De már most figyelmeztetlek benneteket, hogy ha a jövőben mégis hűtlenül elfelejtkeztek Istenünkről, az Örökkévalóról, és más isteneket imádtok és követtek, akkor elpusztultok!</verse>
				<verse number="20">Bizony, akkor ti is ugyanúgy elpusztultok, mint azok a nemzetek, amelyeket majd az Örökkévaló pusztít ki előletek! Akkor veletek is ez történik, mert nem hallgattatok Isteneteknek, az Örökkévalónak szavára!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: figyelj rám, Izráel! Hamarosan átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek arra a földre, és kiűzzetek onnan nálatok nagyobb és erősebb nemzeteket. Megerősített városaikat elfoglaljátok, noha falaik az égig érnek.</verse>
				<verse number="2">Legyőzitek azokat a nemzeteket, pedig harcosaik között vannak Anák utódai is: óriási termetű és erős vitézek — ahogyan ti is tudjátok. Róluk szokták mondani: „Ki állhat ellen Anák fiainak?”</verse>
				<verse number="3">Tudjátok meg hát, hogy Istenünk, az Örökkévaló maga megy előttetek, mint pusztító tűz! Ő fogja legyőzni és elpusztítani azokat a nemzeteket, hogy ki tudjátok űzni őket arról a földről, és hamar megsemmisítsétek őket — ahogy az Örökkévaló megígérte.</verse>
				<verse number="4">De jól vigyázzatok! Amikor Istenünk, az Örökkévaló kiűzi őket előletek, nehogy azt gondoljátok: „Lám, az Örökkévaló azért hozott bennünket ide és adta nekünk ezt a földet, mert megérdemeltük!” Nem! Azok a nemzetek érdemelték ki a saját gonoszságuk miatt, hogy az Örökkévaló előletek kiűzze és elpusztítsa őket!</verse>
				<verse number="5">Titeket nem a saját érdemeitekért visz be oda az Örökkévaló! Nem azért adja nektek azt a földet, mintha ti jobbak és különbek lennétek másoknál, hanem azért, mert így teljesíti be ígéretét, amelyet esküvel ígért őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Azokat a nemzeteket pedig a saját gonoszságuk miatt űzi ki előletek.</verse>
				<verse number="6">Jól jegyezzétek meg tehát, hogy Istenünk, az Örökkévaló nem azért adja nektek azt a jó földet, mintha megérdemelnétek, hiszen kemény nyakú, makacs és engedetlen nép vagytok!</verse>
				<verse number="7">Emlékezzetek csak vissza, hányszor haragítottátok magatokra Istenünket, az Örökkévalót a pusztában! Attól kezdve, hogy elindultunk Egyiptomból, mind a mai napig szüntelenül csak engedetlenkedtetek és lázadoztatok ellene!</verse>
				<verse number="8">Már a Hóreb hegynél annyira felbosszantottátok, hogy el akart pusztítani benneteket.</verse>
				<verse number="9">Akkor történt, hogy fölmentem a hegyre, hogy átvegyem az Örökkévaló kezéből azokat a kőtáblákat, amelyek szerint szövetséget kötött velünk. Ott is maradtam a hegyen 40 nap és 40 éjjel — s ezalatt semmit sem ettem vagy ittam.</verse>
				<verse number="10">Amikor a 40 nap eltelt, az Örökkévaló átadta nekem a kőtáblákat, a szövetség tábláit. Ezekre a saját ujjával írta azokat az igéket, amelyeket mondott nekünk a hegyen égő tűzből, amikor Izráel egész gyülekezete ott állt előtte.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Akkor az Örökkévaló ezt mondta nekem: „Mózes, most kelj föl, és sietve menj le népedhez, amelyet kivezettél Egyiptomból, mert nagy bűnt követtek el. Bizony hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik. Bálványszobrot készítettek maguknak aranyból.”</verse>
				<verse number="13">Még ezt is mondta az Örökkévaló: „Látom, hogy ez a nép nyakas és engedetlen!</verse>
				<verse number="14">Állj félre hát az utamból, hadd pusztítsam el őket! Eltörlöm ezt a népet a föld színéről, és helyettük a te utódaidból támasztok náluk nagyobb és erősebb népet!”</verse>
				<verse number="15">Akkor lejöttem a hegyről, amely tűzben égett. Kezemben hoztam a Szövetség két kőtábláját.</verse>
				<verse number="16">Amikor a táborba értem, láttam, hogy bikaformájú bálványszobrot készítettetek, hogy azt imádjátok. Láttam, hogy milyen súlyosan vétkeztetek Istenünk, az Örökkévaló ellen, és hamar letértetek arról az útról, amelyet ő parancsolt számunkra.</verse>
				<verse number="17">Emiatt a szemetek láttára földhöz vágtam a két kőtáblát, és összetörtem azokat.</verse>
				<verse number="18">Azután ismét arccal a földre borultam az Örökkévaló előtt — úgy, mint korábban. Így feküdtem ott 40 nap és 40 éjjel, étlen-szomjan, és könyörögtem neki, hogy bocsássa meg, amit vétkeztetek ellene. Bizony, súlyos bűnt követtetek el, amikor azt tettétek, amit gyűlöl, és ezzel haragra ingereltétek őt!</verse>
				<verse number="19">Én magam is megrémültem az Örökkévaló izzó haragjától és lángoló dühétől, amellyel el akart pusztítani benneteket. Ennek ellenére közbenjártam értetek. Ő pedig ismét meghallgatta könyörgésemet, és teljesítette kérésemet.</verse>
				<verse number="20">Áronra is nagyon megharagudott, és őt is meg akarta ölni, de Áronért is imádkoztam akkor.</verse>
				<verse number="21">Azután fogtam azt az utálatos bálványszobrot, megégettem és összemorzsoltam, amíg egészen porrá nem lett, s azután beleszórtam a patakba, amely a hegyről folyt le.</verse>
				<verse number="22">Tabérában, Masszában és Kibrót-Taavában is megharagítottátok az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="23">Ugyanígy történt Kádés-Barneában is. Az Örökkévaló elküldött titeket, hogy induljatok, és foglaljátok el azt a földet, amelyet nektek adott. Ti mégis lázadoztatok Istenünk, az Örökkévaló parancsa ellen, nem hittetek neki, és nem engedelmeskedtetek szavának.</verse>
				<verse number="24">Amióta csak ismerlek benneteket, mindig lázadoztatok ellene.</verse>
				<verse number="25">Tehát ismét arccal a földre borultam az Örökkévaló előtt, mivel azt mondta, hogy el akar pusztítani titeket. Ott feküdtem előtte 40 nap és 40 éjjel,</verse>
				<verse number="26">és így könyörögtem: Örökkévaló Isten! Kérlek, ne pusztítsd el népedet, örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal megváltottál! Ne töröld el Izráelt, amelyet erős karoddal kihoztál Egyiptomból!</verse>
				<verse number="27">Szolgáidra emlékezz: Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra! Ne tekints ennek a népnek a bűneire, makacsságára és vétkeire!</verse>
				<verse number="28">Ne mondhassák Egyiptomban, ahonnan kihoztál bennünket: „Az Örökkévaló nem volt képes bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik. Bizony, az Örökkévaló megutálta ezt a népet, és csak azért hozta ki a pusztába, hogy megölje őket mind egy szálig.”</verse>
				<verse number="29">Gondold meg, Örökkévaló, hogy ez a nép mégis a te néped! A te örökséged, amelyet nagy hatalmaddal és erőddel hoztál ki Egyiptomból!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Abban az időben mondta nekem az Örökkévaló: „Mózes, készíts két új kőtáblát, hasonlókat az előbbiekhez, azután jöjj fel hozzám a hegyre! Készíts egy faládát is!</verse>
				<verse number="2">Azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, ismét felírom az új kőtáblákra — mert az előző táblákat összetörted. Azután a táblákat helyezd el abban a faládában!”</verse>
				<verse number="3">Akkor készítettem egy ládát sittim fából, és faragtam két új kőtáblát, hasonlót az előzőkhöz. Majd fölmentem a hegyre, s vittem a kőtáblákat is.</verse>
				<verse number="4">Az Örökkévaló pedig újra felírta a kőtáblákra ugyanazt a tíz igét, amelyet mondott nekünk a hegyen égő tűzből azon a napon, amikor Izráel egész gyülekezete ott állt előtte. Azután kezembe adta a kőtáblákat,</verse>
				<verse number="5">én pedig lejöttem a hegyről és elhelyeztem azokat a ládában, amelyet készítettem. Ott vannak most is, ahogy az Örökkévaló parancsolta nekem.</verse>
				<verse number="6">Izráel népe elindult a Bené-Jaakán forrásaitól Mószérá felé. Ott halt meg Áron, és ott is temették el. Ezután helyette Eleázár, Áron fia lett az új főpap.</verse>
				<verse number="7">Azután továbbmentek Gudgódba, onnan pedig Jotbátába, ahol bővizű patakok folytak.</verse>
				<verse number="8">Abban az időben választotta külön az Örökkévaló Lévi törzsét, hogy az Örökkévaló Szövetségládáját hordozzák, a papi szolgálatokat ellássák, és megáldják a népet az Örökkévaló nevében. Így van ez mind a mai napig.</verse>
				<verse number="9">Ezért nem kapott Lévi törzse földtulajdont örökségül, mint a többi törzs. Az Örökkévaló az ő örökségük, ahogy ezt Istenünk, az Örökkévaló mondta nekik.</verse>
				<verse number="10">Mózes így folytatta: Akkor én ott maradtam a hegyen 40 nap és 40 éjjel, mint először. Az Örökkévaló pedig meghallgatta könyörgésemet ez alkalommal is. Megígérte, hogy mégsem pusztít el benneteket,</verse>
				<verse number="11">hanem ezt mondta: „Kelj föl, állj a nép élére, és vezesd tovább őket, hogy bemehessenek, és birtokba vehessék azt a földet, amely felől megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom!”</verse>
				<verse number="12">Mózes így folytatta: Figyelj rám, Izráel népe! Mi az, amit Istenünk, az Örökkévaló kíván tőled? Csak az, hogy tiszteld és féld őt, és mindig az ő útjain járj. Hogy szeresd, szolgáld és imádd őt teljes szívedből-lelkedből.</verse>
				<verse number="13">Hogy tartsd meg parancsait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok nektek, mert ez a javatokra van.</verse>
				<verse number="14">Nézzétek! Ami csak a világon van, az mind Istenünké, az Örökkévalóé: az ég és a legmagasabb menny, meg a föld és minden, ami ezekben van.</verse>
				<verse number="15">Mégis, mindezek közül csak ősapáinkat szemelte ki, őket szerette meg, és csak az ő utódaikat választotta ki magának valamennyi nép közül — vagyis bennünket! Így van ez mind a mai napig.</verse>
				<verse number="16">Ne makacskodjatok tovább, hanem változtassátok meg a szíveteket, hogy ezentúl engedelmesen kövessétek az Örökkévalót!</verse>
				<verse number="17">Mert Istenünk, az Örökkévaló az Istenek Istene és az Urak Ura! Mindenki másnál sokkal nagyobb és hatalmasabb, félelmetes és rettenetes Isten, megvesztegethetetlen és nem részrehajló az ítélethozatalban.</verse>
				<verse number="18">Igazságot szolgáltat az árváknak és özvegyeknek, szereti még a közöttetek lakó idegeneket is: ellátja őket élelemmel és ruhával.</verse>
				<verse number="19">Szeressétek ezért ti is az idegeneket, hiszen ti is jövevények voltatok Egyiptomban!</verse>
				<verse number="20">Tiszteld és féld Istenünket, az Urat! Őt szolgáld, hozzá ragaszkodj, és csak az ő nevére esküdj!</verse>
				<verse number="21">Dicsérjétek az Örökkévalót, mert egyedül ő a mi Istenünk, aki szemetek láttára nagy és csodálatos dolgokat vitt végbe!</verse>
				<verse number="22">Gondoljátok csak meg! Őseink mindössze hetvenen voltak, amikor Egyiptomba mentek, most pedig annyian vagyunk, mint az égen a csillagok — mert Istenünk, az Örökkévaló megsokasított bennünket!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Szeressétek Istenünket, az Örökkévalót, és minden időben engedelmesen tartsátok meg mindazt, amit parancsolt: törvényeit, tanításait, rendelkezéseit és határozatait!</verse>
				<verse number="2">Emlékezzetek ma Istenünk, az Örökkévaló hatalmas tetteire, amelyeket láttatok és átéltetek! Hiszen hozzátok szólok, akik az Úr nagyságát, hatalmát és erejét a saját szemetekkel láttátok, nem a gyermekeitekhez, akik akkor még meg sem születtek, és nem részesültek az Örökkévaló tanításában.</verse>
				<verse number="3">Emlékezzetek az Örökkévaló csodáira és nagy tetteire, amelyeket Egyiptomban vitt véghez: hogyan fenyítette meg a fáraót, Egyiptom királyát, és egész birodalmát!</verse>
				<verse number="4">Hogyan semmisítette meg az egyiptomi hadsereget, amely üldözőbe vett bennünket, harci szekereikkel és lovaikkal együtt! Emlékezzetek, hogyan borították el a Vörös-tenger hullámai őket, amikor utánunk nyomultak — bizony, az Örökkévaló elpusztította őket! S az Örökkévaló mind a mai napig ilyen dolgokat tesz velünk!</verse>
				<verse number="5">Gondoljátok meg mennyi mindent tett az Örökkévaló veletek, amíg a pusztában vándoroltunk, s végül ide érkeztünk!</verse>
				<verse number="6">Mit tett Dátánnal és Abírámmal, Eliáb fiaival, akik Rúben törzsébe tartoztak. Láttátok, hogyan nyílt meg lábuk alatt a föld, s hogyan nyelte el őket egész családjukkal, szolgáikkal, sátraikkal és állataikkal együtt. S ez a tábor közepén történt, az egész nép előtt.</verse>
				<verse number="7">Mindezt a saját szemetekkel láttátok, akárcsak az Örökkévaló többi hatalmas tettét.</verse>
				<verse number="8">Engedelmeskedjetek az egész törvénynek és tanításnak, amelyet ma tőlem hallotok, hogy erősek legyetek, és elfoglaljátok azt a földet, amelyre a Jordánon átkelve hamarosan bementek,</verse>
				<verse number="9">s hogy hosszú ideig lakhassatok azon a tejjel-mézzel folyó földön, amely felől az Örökkévaló megesküdött őseinknek, hogy az utódaiknak adja.</verse>
				<verse number="10">Jegyezzétek meg, hogy az a föld, amelyre most készültök bemenni, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek! Ott, amikor elvetetted a magot, a lábaddal kellett hajtanod az öntözőszerkezetet, hogy megöntözd a vetést a csatornából, mint a veteményes kertet szokták.</verse>
				<verse number="11">De az a föld, ahová bementek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes vidék, amelyet csak az ég felhői öntöznek.</verse>
				<verse number="12">Olyan föld az, amelyre Istenünk, maga az Örökkévaló visel gondot, és állandóan rajta tartja tekintetét az esztendő kezdetétől a végéig!</verse>
				<verse number="13">„Ezért, ha engedelmesen hallgattok parancsaimra — mondja az Örökkévaló —, amelyeket ma mondok nektek, és teljes szívvel-lélekkel szeretitek és szolgáljátok Istenünket, az Örökkévalót,</verse>
				<verse number="14">akkor esőt adok földetekre alkalmas időben. Bizony, korai és késői esőt bocsátok rátok, és bőven terem majd gabonátok, szőlőtök és olajfátok.</verse>
				<verse number="15">Jóllakhattok, s még állataitok is dúsfüvű legelőn legelhetnek.</verse>
				<verse number="16">De jól vigyázzatok! Nehogy a szívetek becsapjon benneteket, hogy elforduljatok tőlem, és más isteneket imádjatok és szolgáljatok!”</verse>
				<verse number="17">Mert, ha mégis megteszitek — folytatta Mózes —, akkor az Örökkévaló megharagszik rátok, és bezárja az eget, hogy egy csepp esőt se adjon nektek. Akkor a föld sem terem semmit, ti pedig hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet az Örökkévaló ad nektek.</verse>
				<verse number="18">Jól véssétek a szívetekbe, és el ne felejtsétek, amit most mondok nektek! Kössétek ezeket az igéket a karotokra, hogy emlékeztessenek! Kössétek a homlokotokra, hogy el ne felejtsétek!</verse>
				<verse number="19">Tanítsátok meg gyermekeiteknek is! Újra meg újra beszéljetek ezekről az igékről nekik, amikor otthon ültök, vagy úton jártok, amikor lefekszetek, s amikor fölkeltek!</verse>
				<verse number="20">Írjátok föl ezeket házaitok ajtófélfáira és kapuitokra!</verse>
				<verse number="21">Akkor ti és az utódaitok örökké élhettek majd azon a földön, amely felől az Örökkévaló megesküdött őseiteknek, hogy nekik adja. Bizony, akkor addig élhettek ott, amíg csak az ég a földet beborítja.</verse>
				<verse number="22">Ha engedelmesen megtartjátok az egész törvényt, amelyet ma parancsoltam nektek, ha szeretitek Istenünket, az Örökkévalót, ha mindig az ő útjain jártok és ragaszkodtok hozzá,</verse>
				<verse number="23">akkor az Örökkévaló kiűzi előletek azokat az ott lakó nemzeteket, annak ellenére, hogy erősebbek és hatalmasabbak nálatok.</verse>
				<verse number="24">Akkor minden talpalatnyi hely, amelyre léptek, a birtokotokba kerül. Bizony, akkor országotok határai délen a sivatagtól az északi Libanon-hegységig, és az Eufrátesz folyótól a Nyugati-tengerig terjednek majd.</verse>
				<verse number="25">Ahogy az Örökkévaló megígérte, senki sem tud majd ellenállni nektek, mert amerre csak mentek, Istenünk, az Örökkévaló rettegést és rémületet kelt azokban a nemzetekben, akik ott laknak.</verse>
				<verse number="26">Most jól figyeljetek rám! Két utat mutatok nektek. Választanotok kell az áldás és az átok között!</verse>
				<verse number="27">Ha engedelmeskedtek Istenünk, az Örökkévaló parancsainak, amelyekre ma tanítalak benneteket — akkor az áldást választottátok.</verse>
				<verse number="28">Annak a földnek a lakói olyan isteneket imádnak, akiket ti nem ismertek. Ha nem engedelmeskedtek Istenünk, az Örökkévaló parancsainak, és letértek arról az útról, amelyet ma mutattam nektek, s ha azokat az idegen isteneket fogjátok imádni és követni, akkor az átkot választottátok!</verse>
				<verse number="29">Amikor majd Istenünk, az Örökkévaló bevisz titeket arra a földre, amelyet most készültök birtokba venni, hirdessétek ki az áldásokat a Garizim-hegy csúcsáról, az átkokat pedig az Ébál-hegy tetejéről!</verse>
				<verse number="30">Ott emelkedik ez a két hegy a Jordán nyugati partján, a kánaániak országában, akik a Jordán völgyében laknak a Gilgállal szemben lévő síkságon, Móré tölgyese közelében.</verse>
				<verse number="31">Hamarosan át fogtok kelni a Jordánon, hogy bemenjetek arra a földre, és birtokba vegyétek, mert Istenünk, az Örökkévaló adta nektek azt. Birtokba is veszitek, és ott fogtok élni,</verse>
				<verse number="32">de jól vigyázzatok, hogy akkor is megtartsátok az egész törvényt és annak minden rendelkezését, amelyet ma helyezek elétek!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Ezeket a törvényeket és rendelkezéseket kell megtartanotok azon a földön, amelyet őseitek Istene, az Örökkévaló ad nektek. Engedelmeskedjetek ezeknek, ameddig csak azon a földön laktok!</verse>
				<verse number="2">Azt a földet más népektől fogjátok elfoglalni. Teljesen el kell pusztítanotok minden helyet, ahol ők a saját isteneiket imádták: akár dombok vagy magas hegyek tetején, vagy akármelyik zöldellő fa alatt.</verse>
				<verse number="3">Romboljátok szét oltáraikat, döntsétek le oszlopaikat, gyújtsátok föl szent ligeteiket, törjétek össze isteneik bálványszobrait — még emlékezetüket is gyökerestül irtsátok ki!</verse>
				<verse number="4">Jegyezzétek meg, hogy nektek nem szabad Istenünket, az Örökkévalót olyan módon imádni, ahogyan azok a népek tisztelik a saját isteneiket!</verse>
				<verse number="5">Miután letelepedtek azon a földön, Istenünk, az Örökkévaló kiválaszt majd egy helyet Izráel törzseinek területéből, hogy oda helyezze nevét, és ott lakjon közöttetek. Egyedül csak azt a helyet keressétek fel, oda menjetek, amikor az Örökkévalót imádjátok!</verse>
				<verse number="6">Oda vigyétek égőáldozataitokat, véresáldozataitokat, tizedeiteket és ajándékaitokat, fogadalmi és önkéntes áldozataitokat, és állataitok elsőszülöttjeit.</verse>
				<verse number="7">Ott tartsátok meg Istenünk, az Örökkévaló jelenlétében áldozati lakomáitokat egész családotokkal együtt: örvendezzetek mindannak, amivel az Örökkévaló megáldotta kezetek munkáját.</verse>
				<verse number="8">Miután letelepedtek azon a földön, ne folytassátok azt a gyakorlatot, ahogyan mostanáig szoktátok az Örökkévalót imádni. Hiszen most még mindenki olyan módon imádja az Örökkévalót, ahogyan jónak látja.</verse>
				<verse number="9">Azért van ez így, mert még nem mentetek be arra a földre, hogy birtokba vegyétek örökségeteket, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek. Még nem érkeztetek meg a nyugalom és békesség helyére.</verse>
				<verse number="10">De hamarosan át fogtok kelni a Jordánon, és letelepedtek azon a földön, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek örökségül. Ő majd körös-körül nyugalmat ad nektek, és békességben lakhattok, mert ellenségeitek sem háborgatnak.</verse>
				<verse number="11">Akkor majd Istenünk, az Örökkévaló kiválaszt egy helyet, hogy neve ott lakjon közöttetek. Tehát ott imádjátok őt, és oda vigyétek mindazokat az áldozatokat, amelyekről rendelkeztem nektek: égőáldozataitokat, véresáldozataitokat, tizedeiteket, ajándékaitokat és önkéntes fogadalmi áldozataitokat.</verse>
				<verse number="12">Ott örvendezzetek Istenünk, az Örökkévaló jelenlétében gyermekeitekkel, szolgáitokkal és a lakóhelyeteken élő lévitákkal együtt. (Ne felejtsétek el, hogy a léviták nem fognak saját földbirtokot kapni, mint a többiek.)</verse>
				<verse number="13">Vigyázzatok, hogy az Örökkévalónak szánt égőáldozataitokat ne áldozzátok máshol, csakis azon a helyen, amelyet az Örökkévaló majd erre a célra kiválaszt Izráel egyik törzsének területén. Minden egyéb általam elrendelt áldozatot is csak ezen a helyen mutassatok be.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">Amikor nem áldozat céljából vágsz le egy állatot — akár háziállat az, akár gazella vagy szarvas —, hanem egyszerűen csak húst kívánsz enni, ezt megtehetitek bármelyik helyen, ahol csak lakni fogtok. Ha Istenünk, az Örökkévaló megáldotta majd kezetek munkáját, élvezzétek az Örökkévaló áldását, és egyetek húst. Az ilyen húsból minden ember ehet, még az is, aki éppen tisztátalan állapotban van.</verse>
				<verse number="16">De vigyázzatok! A hússal együtt nehogy a vért is megegyétek! A levágott állat vérét folyassátok ki a földre, mint a vizet!</verse>
				<verse number="17">Vannak olyan dolgok, amelyeket nem szabad a lakóhelyeteken elfogyasztanotok: gabonátok, borotok és olívaolajotok termésének tizedét, háziállataitok elsőszülöttjeit, a fogadalmi áldozatokat, önkéntes áldozataitokat és az Örökkévalónak szánt ajándékaitokat.</verse>
				<verse number="18">Ezeket csakis azon a helyen szabad elfogyasztanotok, amelyet majd Istenünk, az Örökkévaló kiválaszt. Azon a helyen, Istenünk, az Örökkévaló jelenlétében egyétek meg ezeket, gyermekeitekkel és szolgáitokkal, meg a lakóhelyeteken élő lévitákkal együtt. Így örvendezzetek Istenünk, az Örökkévaló jelenlétében mindannak, amivel megáldott benneteket.</verse>
				<verse number="19">Jól vigyázzatok, hogy el ne feledkezzetek a lévitákról, ameddig csak azon a földön laktok!</verse>
				<verse number="20">Istenünk, az Örökkévaló megígérte, hogy kiszélesíti országotok határait. Amikor ez megtörténik, lehet, hogy a nép egy része már túl messzire fog lakni attól a helytől, amelyet Istenünk, az Örökkévaló kiválaszt magának, hogy neve ott lakjon közöttetek. Ha ilyenkor húst kívántok enni, nyugodtan vágjatok le állataitok közül, amelyeket az Örökkévaló adott nektek — úgy, ahogyan rendelkeztem nektek. Tehát ehettek húst a lakóhelyeteken is.</verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22">Ugyanúgy megehetitek az ilyen húst, mint a gazella vagy a szarvas húsát. Közületek mindenki ehet belőle, még az is, aki éppen tisztátalan állapotban van.</verse>
				<verse number="23">De arra nagyon vigyázzatok, hogy a hússal együtt nehogy a vért is megegyétek, mert az élet a vérben van! Ne egyétek meg a húst, amíg még benne van az élet!</verse>
				<verse number="24">A levágott állat vérét folyassátok ki a földre, mint a vizet!</verse>
				<verse number="25">Tehát a vért soha ne egyétek meg, hogy jó dolgotok legyen mind nektek, mind az utódaitoknak! Ha így jártok el, azt az Örökkévaló jónak és helyesnek tartja.</verse>
				<verse number="26">Ellenben minden olyan áldozatot, amelyet az Örökkévalónak szenteltek — még az önkéntes vagy fogadalmi áldozatot is —, oda kell vinnetek, arra a helyre, amelyet az Örökkévaló kiválaszt erre a célra.</verse>
				<verse number="27">Az égőáldozatot teljes egészében — húsát és benne a vérét is — tegyétek Istenünk, az Örökkévaló oltárára. A hálaáldozatok esetében a vért öntsétek az oltárra, a húst pedig megehetitek.</verse>
				<verse number="28">Ha gondosan engedelmeskedtek mindannak, amit parancsolok nektek, akkor azt teszitek, amit Istenünk, az Örökkévaló jónak és helyesnek tart. Akkor örökké jó dolgotok lesz nektek is, meg utódaitoknak is.</verse>
				<verse number="29">Istenünk, az Örökkévaló kiirtja majd előletek azokat a nemzeteket, ti pedig elfoglaljátok és birtokba veszitek földjüket, és letelepedtek a helyükre.</verse>
				<verse number="30">De nagyon vigyázzatok! Ne essetek ugyanabba a csapdába, amelybe ők! Ha már kipusztítottátok őket arról a földről, ne kérdezősködjetek azoknak a nemzeteknek a bálványai felől! Ne akarjátok tudni, hogy azok a nemzetek hogyan imádták a saját bálványisteneiket. Semmiképpen ne kövessétek azoknak a népeknek a szokásait!</verse>
				<verse number="31">Nektek nem szabad még megkísérelnetek sem, hogy Istenünket, az Örökkévalót hasonló módon imádjátok, mint azok a nemzetek a saját isteneiket. Mert ők sokféle utálatos dolgot műveltek isteneik tiszteletére, amelyeket az Örökkévaló gyűlöl. Még a gyermekeiket is megégették a tűzben az isteneiknek áldozatul!</verse>
				<verse number="32">Tartsátok meg gondosan, amit parancsolok nektek, de ne tegyetek hozzá semmit, és el se vegyetek belőle!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Előfordulhat, hogy próféták, álomlátók támadnak közöttetek, akik mindenféle jeleket és csodákat ígérnek.</verse>
				<verse number="2">Még az is lehet, hogy azok a jelek és csodák valóban bekövetkeznek. De ha ezek a próféták vagy álomlátók arra csábítanak, hogy más isteneket kövessetek és szolgáljatok, akiket addig nem ismertetek,</verse>
				<verse number="3">akkor semmiképpen se hallgassatok rájuk! Így tesz benneteket próbára Istenünk, az Örökkévaló, hogy kiderüljön, vajon teljes szívvel-lélekkel szeretitek-e őt.</verse>
				<verse number="4">Csak Istenünket, az Örökkévalót kövessétek, csak őt tiszteljétek és féljétek! Az ő parancsait tartsátok meg, az ő szavának engedelmeskedjetek, őt szolgáljátok, és hozzá ragaszkodjatok!</verse>
				<verse number="5">Az ilyen hamis prófétát vagy álomlátót pedig halállal kell büntetni, mert el akart fordítani titeket Istenünk, az Örökkévaló iránti hűségtől, és le akart téríteni arról az útról, amelyet az Örökkévaló jelölt ki számotokra. Pedig az Örökkévaló az, aki kihozott bennünket Egyiptomból, megváltott a szolgaság házából! Ezért az ilyen embereket meg kell ölni, hogy a gonoszt kiirtsátok magatok közül!</verse>
				<verse number="6">Előfordulhat, hogy egy hozzátok közel álló személy csábít benneteket titokban, hogy más isteneket szolgáljatok. Mindegy, hogy az illető a testvéretek, gyermeketek, szeretett feleségetek vagy akár a legjobb barátotok. Mindegy, hogy ezeket az idegen isteneket — akiket sem őseitek, sem ti nem ismertetek — a szomszédos, vagy a távoli nemzetek imádják.</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Ti semmilyen körülmények között ne hallgassatok rájuk, és ne engedjetek a csábításuknak! Ne könyörüljetek az ilyen rosszra csábító személyen! Ne kíméljétek, se ne mentegessétek!</verse>
				<verse number="9">Kímélet nélkül halállal lakoljon az ilyen! Az dobja rá a kivégzendő személyre az első követ, akit az el akart csábítani, hogy más isteneket imádjon. Azután az egész közösség kövezze meg a rosszra csábítót!</verse>
				<verse number="10">Bizony, kövezzétek meg az ilyet, hogy meghaljon, mert megpróbált eltéríteni benneteket Istenünk, az Örökkévaló iránti hűségtől! Pedig az Örökkévaló az, aki kihozott bennünket Egyiptomból, a szolgaság házából!</verse>
				<verse number="11">Ezt az esetet pedig tudja meg Izráel népének egész közössége, hogy féljenek, és senki se merészeljen többé ilyen gonoszságra vetemedni!</verse>
				<verse number="12">Amikor majd azon a földön laktok, azokban a városokban, amelyeket Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, előfordulhat, hogy valamelyik városról rossz híreket hallotok. Azt hallhatjátok, hogy</verse>
				<verse number="13">annak a városnak a lakosait némely közülük való elvetemült emberek rávették, hogy ne az Örökkévalót imádják, hanem olyan idegen isteneket tiszteljenek, akiket korábban nem is ismertetek.</verse>
				<verse number="14">Ha ilyen híreket hallotok, nagyon alaposan vizsgáljátok ki, és járjatok utána, hogy a hír igaz-e. Ha pedig igaznak bizonyul, és valóban elkövették a város lakói ezt a szörnyű és utálatos bűnt,</verse>
				<verse number="15">akkor irgalom nélkül öljétek meg annak a városnak minden egyes lakosát kicsinytől nagyig! Sőt, még a háziállataikat is irtsátok ki, a várost pedig romboljátok le teljesen.</verse>
				<verse number="16">A lakosok minden vagyonát hordjátok egy halomba a város főterén, és gyújtsátok fel az egész várost — legyen az égőáldozat Istenünknek, az Örökkévalónak mindenestől! A város helye pedig maradjon romhalmaz örökké — soha, senki se építse újjá!</verse>
				<verse number="17">Vigyázzatok, hogy közületek senki se zsákmányoljon magának semmit annak a városnak a vagyonából, mert az mind pusztulásra van ítélve! Ha így jártok el, akkor az Örökkévaló izzó haragja megszűnik, és ismét kegyelemmel fordul hozzátok. Ha engedelmeskedtek Istenünk, az Örökkévaló szavának, és megtartjátok minden parancsát, amelyet én parancsolok nektek, akkor az Örökkévaló kegyelmében megsokasít benneteket, ahogy őseinknek azt megígérte.</verse>
				<verse number="18"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Ti az Örökkévalónak, Istenünknek gyermekei vagytok! Ezért, mikor valamilyen halottat gyászoltok, ne vagdossátok be magatokat, se ne nyírjátok le a hajatokat a homlokotok fölött!</verse>
				<verse number="2">Ne kövessétek ezeket a szokásokat, mert ti az Örökkévalónak, Istenünknek szent népe vagytok! Titeket az Örökkévaló a saját maga számára kiválasztott a föld összes nemzetei közül, ezért hozzá tartoztok.</verse>
				<verse number="3">Soha ne egyetek semmi olyan ételt, amely az Örökkévaló törvénye szerint utálatos és tisztátalan!</verse>
				<verse number="4">Megehetitek a következő állatok húsából készült ételeket: szarvasmarha, juh, kecske,</verse>
				<verse number="5">szarvas, gazella, őz, vadkecske, antilop, nyársas antilop, vadjuh</verse>
				<verse number="6">és minden olyan állat, amely kérődző és ugyanakkor a körme vagy patája egészen kettéhasított.</verse>
				<verse number="7">Azokat az állatokat, amelyek csak kérődzők, vagy csak hasadt körműek, tartsátok tisztátalannak. Ilyenek például a teve, a nyúl vagy a szirti borz, mert kérődzők ugyan, de nem hasadt körműek.</verse>
				<verse number="8">Tisztátalan a disznó is, mert bár a körme hasadt, de nem kérődző. A tisztátalan állatok húsából ne egyetek, sőt még a tetemüket se érintsétek!</verse>
				<verse number="9">A vízben élő állatok közül azokat ehetitek, amelyeknek uszonya is, meg pikkelye is van.</verse>
				<verse number="10">Azok a víziállatok, amelyeknek nincs uszonya is, meg pikkelye is, tisztátalanok — azokat ne egyétek!</verse>
				<verse number="11">A madarak közül a tisztákat megehetitek.</verse>
				<verse number="12">De a következő madarak tisztátalanok, ezeket ne egyétek: minden ragadozó madár: sas, sólyom, kánya, héja, ölyv és ezek rokonai, minden dögevő madár: keselyűfélék, holló, minden bagolyféle, a halevő vízimadarak: gém, gólya, pelikán, sirály, kormorán, íbisz és ezek rokonai, ezeken kívül a strucc, szarka, búbos banka, és a denevérfélék.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17"></verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19">A szárnyas rovarokat is tartsátok tisztátalannak! Tehát ezeket a felsorolt tisztátalan állatokat ne fogyasszátok!</verse>
				<verse number="20">A tiszta szárnyas állatokat azonban megehetitek.</verse>
				<verse number="21">Soha ne egyetek olyan állat húsából, amelyet nem ti vágtatok le, hanem magától pusztult el. Az ilyen húst azonban odaadhatod a tartósan közöttetek lakó idegeneknek: ők megehetik. Az átutazó idegeneknek el is adhatod az ilyen húst. De ti semmiképpen nem ehettek belőle, mert az Örökkévalónak, Istenünknek szent népe vagytok! Amikor kecskegidából készítitek az ételt, annak húsát ne a saját anyja tejében főzzétek meg!</verse>
				<verse number="22">Minden egyes évben tedd félre a betakarított termés tizedrészét mindenből, ami csak a földeden terem!</verse>
				<verse number="23">Tehát tedd félre gabonádból, borodból, olívaolajadból és egyéb terményeidből a tizedrészt! Teheneid, juhaid és kecskéid elsőszülött kicsinyeit különítsd el! Ezeket vidd fel arra a helyre, amelyet az Örökkévaló majd erre a célra kiválaszt városaid közül, hogy ott imádjátok őt. Ott rendezz ezekből ünnepi lakomát egész családoddal együtt, és örvendezzetek az Örökkévaló jelenlétében. Így mindig emlékezni fogtok arra, hogy Istenünket, az Örökkévalót tiszteljétek.</verse>
				<verse number="24">Azonban, ha az a hely, amelyet az Örökkévaló kiválaszt, hogy oda helyezze nevét, túl messze van ahhoz hogy terményeid tizedrészét, amivel Istenünk, az Örökkévaló megáldott téged, oda vidd, akkor másképpen járj el. Add el a tizedrészt, s a pénzt vidd fel arra a helyre.</verse>
				<verse number="25"></verse>
				<verse number="26">Ott vásárolj érte, amit csak kíván a lelked: marhát, juhot, új bort, erősebb italokat vagy bármi mást. Így rendezz ott lakomát belőle egész családodnak, és örvendezzetek az Örökkévaló jelenlétében.</verse>
				<verse number="27">Ne feledkezz meg a városodban, vagy községedben lakó lévitákról! Hívd meg őket is erre a lakomára, mert ők nem kapnak örökségül földbirtokot, mint ti.</verse>
				<verse number="28">Minden harmadik év végén vidd el terményeid tizedrészét a város kapujánál lévő raktárba!</verse>
				<verse number="29">Akkor eljönnek érte a lakóhelyeteken élő léviták és idegenek, az árvák és az özvegyek. Ebben az évben az ő számukra gyűjtsd össze, és nekik add oda, hogy ne szűkölködjenek ők se. Akkor megáld titeket Istenünk, az Örökkévaló, megáldja kezed minden munkáját!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Minden hetedik esztendő végén el kell engedjétek adósaitok minden tartozását!</verse>
				<verse number="2">Így járjatok el: ebben az évben minden hitelező törölje el minden Izráel népéhez tartozó adósának a vele szemben fennálló tartozását! Ne követelje vissza többé soha, mert ebben az évben az Örökkévaló az adósságok elengedését hirdeti meg.</verse>
				<verse number="3">Ez a törvény azonban csak Izráel népére vonatkozik, az idegenekre nem, ezért tőlük továbbra is követelhetitek az adósság rendezését. Izráel népéhez tartozó testvéreiteknek azonban engedjétek el adósságukat!</verse>
				<verse number="4">Nem lesz közöttetek senki koldusszegény, mert Istenetek, az Örökkévaló biztosan megáld benneteket azon a földön, amelyet ő ad nektek örökségül.</verse>
				<verse number="5">Csak engedelmeskedjetek Istenünk, az Örökkévaló szavának, és gondosan teljesítsétek mindazt, amit nektek ma parancsolok!</verse>
				<verse number="6">Ha pedig az Örökkévaló megáld titeket, ahogyan megígérte, akkor ti fogtok más nemzeteknek kölcsönt adni, és nem lesztek rászorulva, hogy bárkitől kölcsönt kérjetek. Ti fogtok sok más nemzeten uralkodni, de ők nem uralkodnak rajtatok.</verse>
				<verse number="7">De ha mégis lesznek lakóhelyeiteken koldusszegények, olyanok, akik Izráel népéhez tartoznak, akkor legyetek készségesek megsegítésükre! Ne zárkózzatok el a testvéreitek elől, hanem segítsétek őket, hiszen ők is Izráel népéhez tartoznak!</verse>
				<verse number="8">Bánjatok velük nagylelkűen, és adjatok nekik bőkezűen, ha kölcsönkérnek tőletek a saját szükségeik betöltésére!</verse>
				<verse number="9">Amikor közeledik a szombatév, amikor el kell engedned az adósságokat, vigyázz, nehogy elutasítsd, aki kér tőled! Ne légy szűkmarkú szegény izráeli testvéreddel szemben! Ne engedd, hogy a kapzsiság hatalmába kerítse a szívedet! Ha nem segítesz a rászorulón, panaszával az Örökkévalóhoz fordul miattad, és az Örökkévaló bűnnek számítja fukarságodat!</verse>
				<verse number="10">Adj neki szívesen és önzetlenül! Ne sajnáld, amit odaadtál, mert Istenünk, az Örökkévaló bőségesen meg fog áldani téged minden munkádban és minden vállalkozásodban, ha jó szívvel adsz a szegényeknek!</verse>
				<verse number="11">Izráel népéhez tartozó szegények mindig lesznek közöttetek minden lakóhelyeteken, ezért parancsolom nektek, hogy adjatok nekik nagylelkűen és bőkezűen!</verse>
				<verse number="12">Ha közületek valaki olyan rabszolgát vásárol magának, aki Izráel népéhez tartozik, akkor szolgáljon nektek az a férfi vagy nő hat évig, de amikor eljön a szombatév, fel kell szabadítanotok!</verse>
				<verse number="13">Amikor az ilyen rabszolgát szabadon bocsátod, ne küldd el a házadtól üres kézzel!</verse>
				<verse number="14">Ajándékozd meg mindenből, amivel Istenünk, az Örökkévaló megáldott téged. Bőkezűen adj neki gabonát, bort és állatokat.</verse>
				<verse number="15">Emlékezz rá, hogy a mi népünk is rabszolga volt Egyiptomban, és Istenünk, az Örökkévaló az, aki megváltott bennünket a rabszolgaságból. Ezért parancsolom ma ezt nektek.</verse>
				<verse number="16">Lehet, hogy felszabadított rabszolgád nem akar elhagyni, mert jó dolga volt nálad, megszeretett téged és a családodat.</verse>
				<verse number="17">Ebben az esetben hadd maradjon nálad, és legyen a rabszolgád örökre. Ennek megerősítésére állítsd őt — akár férfi, akár nő — házad ajtaja elé, és egy árral szúrd át a fülét.</verse>
				<verse number="18">De ha a felszabadított rabszolga el akar menni tőled, ne essen nehezedre elengedni, hiszen tudod, hogy hat évig szolgált téged, és csak fele annyiba került az eltartása, mint amennyit egy béresnek fizettél volna. Ha így jársz el, Istenünk, az Örökkévaló megáld téged minden munkádban.</verse>
				<verse number="19">Teheneid, juhaid és kecskéid kicsinyei közül az első hímet különítsd el a többiektől, és áldozd föl Istenünknek, az Örökkévalónak! Ezeket az állatokat semmilyen más célra ne használd: ne fogd a borjakat igába, és ne nyírd le a bárányok gyapját se!</verse>
				<verse number="20">Ezeket minden évben vigyétek fel arra a helyre, amelyet az Örökkévaló majd kiválaszt. Ott, az Örökkévaló jelenlétében fogyasszátok el azokat az ünnepi lakoma keretében egész családotokkal együtt.</verse>
				<verse number="21">Azonban, ha az ilyen elsőszülött hím állat nem ép és egészséges, hanem vak vagy sánta, vagy valami egyéb hibája van, akkor nem alkalmas áldozati állatnak. Az ilyen hibás állatot ne áldozd föl Istenünknek, az Örökkévalónak!</verse>
				<verse number="22">Közönséges ételt készíthetsz belőle, és otthon elfogyaszthatjátok, akárcsak a gazellát, vagy a szarvast, de áldozatra nem alkalmas. Mindenki ehet belőle, még az a személy is, aki éppen tisztátalan állapotban van.</verse>
				<verse number="23">Csak arra ügyeljetek, hogy az állat húsával együtt nehogy a vérét is elfogyasszátok! A vért öntsétek a földre, mint a vizet!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Ne felejtsétek el megünnepelni a Páska ünnepét Abib hónapban! Tartsátok meg ezt az ünnepet az Örökkévalónak, mert ebben a hónapban volt az az éjjel, amikor Istenünk, az Örökkévaló kivezetett bennünket Egyiptomból.</verse>
				<verse number="2">A Páska ünnepére oda kell majd mennetek, arra a helyre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló kiválaszt majd nevének lakóhelyül. Oda vigyétek majd a páska-áldozatot: borjút, bárányt vagy kecskét. Így mutassátok be a páskaáldozatot Istenünknek, az Örökkévalónak!</verse>
				<verse number="3">A Páska ünnepén nem szabad semmiféle kovásszal készült ételt ennetek. Így emlékezzetek rá, hogy amikor elhagytuk Egyiptomot, nagy sietséggel kellett onnan kijönnünk, s emiatt nem volt időnk kovászos kenyeret készíteni. Hét napon keresztül ilyen kovásztalan kenyeret egyetek — a „szükség kenyerét”. Bizony, amíg csak éltek, emlékezzetek arra a napra, amelyen elhagytuk Egyiptomot!</verse>
				<verse number="4">Egész országotokban látni se lehessen kovászt hét napon keresztül, amíg az ünnep tart! Az áldozati állat húsából pedig ne hagyjatok semmit másnapra!</verse>
				<verse number="5">A páskaáldozatot nem készíthetitek el máshol, csak azon a helyen, amelyet Istenünk, az Örökkévaló kiválaszt nevének lakóhelyül. A megadott napon estefelé vágjátok le a páskabárányt, abban az időben, amikor népünk kijött Egyiptomból.</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">A bárány húsát ott, azon a helyen készítsétek és fogyasszátok el. A következő napon azután hazatérhettek.</verse>
				<verse number="8">Ezután hat napon át kovásztalan kenyeret egyetek. A hetedik napon tartsatok nagy ünnepi összegyülekezést Istenünk, az Örökkévaló tiszteletére, tehát ezen a napon ne végezzetek semmiféle munkát.</verse>
				<verse number="9">A gabona aratásának kezdetétől számoljatok 7 teljes hetet.</verse>
				<verse number="10">Amikor ez az idő letelik, akkor ünnepeljétek — Istenünk, az Örökkévaló tiszteletére — az Aratás ünnepét. Hozzatok Istenünknek, az Örökkévalónak ajándékul önkéntes áldozatokat — aszerint, ahogyan megáldotta kezetek munkáját!</verse>
				<verse number="11">Tartsatok ünnepi lakomát, és örvendezzetek Istenünk, az Örökkévaló jelenlétében egész családotokkal, szolgáitokkal, meg a lakóhelyeteken élő lévitákkal, jövevényekkel, árvákkal és özvegyekkel együtt. Ezt az ünnepet is azon az egy helyen kell megtartanotok, amelyet Istenünk, az Örökkévaló kiválaszt majd nevének lakóhelyül.</verse>
				<verse number="12">Ne felejtsétek el, hogy rabszolgák voltunk Egyiptomban, tehát gondosan tartsátok meg ezeket a rendelkezéseket.</verse>
				<verse number="13">Ősszel, miután befejezitek a gabona cséplését, meg a szőlő szüretelését és a must készítését, tartsátok meg a Sátorok ünnepét hét napon keresztül!</verse>
				<verse number="14">Ekkor is tartsatok ünnepi lakomát, és örvendezzetek egész családotokkal, szolgáitokkal, meg a lakóhelyeteken élő lévitákkal, jövevényekkel, árvákkal és özvegyekkel együtt.</verse>
				<verse number="15">Ezt az ünnepet hét napon keresztül ünnepeljétek Istenünk, az Örökkévaló tiszteletére, azon a helyen, amelyet Istenünk, az Örökkévaló mjad kiválaszt nevének lakóhelyül. Nagy örömmel ünnepeljétek meg, hogy Istenünk, az Örökkévaló megáldotta kezetek minden munkáját, és gazdag aratást adott nektek.</verse>
				<verse number="16">Izráel népéből minden férfi évente háromszor menjen fel arra a helyre, amelyet az Örökkévaló majd kiválaszt, Istenünket, az Örökkévalót imádni: a Páska és a Kovásztalan kenyerek együttes ünnepén, az Aratás ünnepén, meg a Sátorok ünnepén. De senki ne menjen az Örökkévaló elé üres kézzel.</verse>
				<verse number="17">Mindenki vigyen neki ajándékul önkéntes áldozatokat — aszerint, ahogyan Istenünk, az Örökkévaló megáldotta őt!</verse>
				<verse number="18">Mózes így folytatta: Izráel minden egyes törzsében és minden városotokban, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek azon a földön, jelöljetek ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságos ítéletet hozzanak.</verse>
				<verse number="19">Ezek a bírák és elöljárók részrehajlás nélkül szolgáltassanak igazságot a peres ügyekben. Mindig igazságosan ítéljenek, és soha ne engedjék magukat megvesztegetni. Ne fogadjanak el ajándékot senkitől, mert az még a bölcseket is elvakítja, az ártatlan embereket pedig megfosztja jogaiktól!</verse>
				<verse number="20">Minden erővel törekedjetek arra, hogy igazságot szolgáltassatok, és ragaszkodjatok az igazságossághoz minden áron! Csak akkor maradhattok meg sokáig azon a földön, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek!</verse>
				<verse number="21">Amikor majd felépítitek Istenünknek, az Örökkévalónak oltárát, ezen kívül ne állíts fel semmiféle szent fa- vagy kőoszlopot az oltár mellé, mert ezeket gyűlöli Istenünk, az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="22"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Ne áldozzatok Istenünknek, az Örökkévalónak olyan állatot, amely nem teljesen ép és egészséges! Az ilyen áldozat elfogadhatatlan és utálatos Istenünk, az Örökkévaló számára.</verse>
				<verse number="2">Ha majd azon a földön laktok, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, megtörténhet, hogy valamelyik városban vagy faluban közületek valaki — akár férfi, akár nő — megtöri az Örökkévalóval kötött szövetséget,</verse>
				<verse number="3">és más isteneket vagy a napot, a holdat vagy az ég seregeit imádja, annak ellenére, hogy ezt az Örökkévaló megtiltotta.</verse>
				<verse number="4">Ha ilyenről hírt hallotok, vagy a tudomásotokra jut, alaposan ki kell vizsgálnotok, hogy mi történt. Ha pedig a hír igaznak bizonyul, és valóban elkövette az illető ezt az utálatos bűnt,</verse>
				<verse number="5">akkor vigyétek őt a város kapujához közeli térre, és ott kövezzétek halálra.</verse>
				<verse number="6">De vigyázzatok, mert egyetlen tanú vallomása alapján senkit sem lehet elítélni! Ehhez legalább két vagy három tanú egybehangzó terhelő vallomása szükséges — csak ekkor lehet halálra ítélni az illetőt!</verse>
				<verse number="7">A megkövezéskor azok a tanúk dobják az elítéltre először a követ, akiknek a vallomása alapján az ítélet megszületett! Csak azután következzenek a többiek. Így tisztítsátok ki magatok közül a gonoszt!</verse>
				<verse number="8">Ha a városotokban olyan üggyel találkoztok, amely túl nehéznek, bonyolultnak tűnik a helyi bíróság számára, akkor menjetek föl arra a helyre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló kiválaszt, és forduljatok a lévita papokhoz és ahhoz a bíróhoz, aki abban az időben betölti ezt a tisztséget. Tárd eléjük az ügyet, és majd ők határozatot hoznak. Ilyen ügy lehet például a szándékos vagy véletlen emberölés, különböző jogviták, birtokviták, vagy a testi sértés esete.</verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10">Miután a helyi bíróság tisztségviselői visszatérnek a városukba, mindenben aszerint kell eljárniuk, ahogyan a lévita papok és a bíró értelmezte a törvényt ebben az esetben, és ahogyan ők határoztak. Az ő ítéletüket kell kihirdetniük a saját városukban, és azt kell végrehajtaniuk! Nem szabad attól eltérniük sem jobbra, sem balra.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Ha pedig valaki mégis eltérne ettől, és elbizakodottságában megváltoztatná azt az ítéletet, amelyet a bíró és lévita papok hoztak, az az ember halállal lakoljon! Így tisztítsátok ki a gonoszt Izráel népe közül! A bíró és a lévita papok Istenünk, az Örökkévaló jelenlétében teljesítenek szolgálatot!</verse>
				<verse number="13">Tudja meg ezt az egész nép, hogy féljenek elbizakodottságukban hasonló vétket elkövetni.</verse>
				<verse number="14">Be fogtok menni arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, birtokba veszitek, és letelepedtek ott. Azután azt gondoljátok: „Tegyünk valakit királlyá népünk fölé, mint ahogy a környező nemzeteknél szokás!”</verse>
				<verse number="15">Vigyázzatok, hogy csak azt a férfit emeljétek királlyá, akit Istenünk, az Örökkévaló erre kiválaszt! Csak Izráel népéből való lehet a király, idegen nemzet fiát ne tegyétek királlyá.</verse>
				<verse number="16">A király ne tartson sok lovat a maga hasznára, és ne küldje Egyiptomba embereit, hogy még több lovat szerezzenek neki, mert az Örökkévaló azt parancsolta népünknek: „Soha ne menjetek vissza Egyiptomba!”</verse>
				<verse number="17">Ne vegyen a király túl sok feleséget, mert különben azok elfordítják szívét az Örökkévalótól! Ne gyűjtsön nagy gazdagságot, sok aranyat és ezüstöt magának!</verse>
				<verse number="18">Amikor a király uralkodását megkezdi, készítsen magának egy másolatot a Törvény könyvéről, amelynek eredetijét a lévita papok őrzik.</verse>
				<verse number="19">Ezt a másolatot mindig tartsa magánál, olvassa azt naponta egész életében. Ebből tanulja meg tisztelni és félni Istenét, az Örökkévalót, és azt, hogyan kell a törvény igéit és rendelkezéseit értelmezni és alkalmazni.</verse>
				<verse number="20">Ha így cselekszik, akkor nem fogja gőgösen különbnek képzelni magát a testvéreinél. Akkor nem fog az Örökkévaló parancsaitól semelyik irányba sem eltérni. Akkor majd ő is, meg az utódai is sokáig uralkodhatnak királyságában, Izráelben.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Lévi törzse nem fog saját területet örökségül kapni, mint Izráel többi törzse. Ezért a papok és a léviták kapják meg az Örökkévalónak felajánlott áldozatokból és ajándékokból a maguk részét, hogy legyen mit enniük.</verse>
				<verse number="2">Lévi törzsének maga az Örökkévaló az öröksége — ahogyan ezt ő megmondta nekik —, emiatt ők nem kapnak saját földbirtokot, mint a többi törzs.</verse>
				<verse number="3">A papok törvényes járandósága az áldozati állatokból és terményekből a következő: a marha, juh vagy kecske lapockája, állkapcsa és gyomra, valamint a termés első része a gabona aratásakor, a bor és az olívaolaj begyűjtésekor, meg a juhok első nyírásából származó gyapjú. Ezeket mindenki, aki áldozatot mutat be az Örökkévalónak, a papoknak adja oda.</verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Ezek a papokat illetik, mert Istenünk, az Örökkévaló Lévi törzsét választotta ki Izráel törzsei közül, hogy az Örökkévaló előtt álljanak, és az ő nevében végezzék szolgálatukat.</verse>
				<verse number="6">Ha egy lévita egész lelkével azt kívánja, hogy az Örökkévalót szolgálhassa, akkor ezt bármikor megteheti azon a helyen, amelyet az Örökkévaló kiválaszt. Elhagyhatja városát, ahol addig élt, és az Örökkévaló szolgálatába állhat. Istenünk, az Örökkévaló nevében végezheti a szolgálatát, mint a többi lévita, akik az Örökkévalót szolgálják,</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">és az áldozatokból ugyanolyan rész illeti meg, mint a többi lévitát. Amit azonban az apja családjától örökségül vagy ajándékba kap, az csak az övé.</verse>
				<verse number="9">Amikor majd bementek arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, vigyázzatok, hogy ne kövessétek az ott élő nemzetek utálatos szokásait, amelyeket az Örökkévaló gyűlöl!</verse>
				<verse number="10">Közöttetek ne legyen senki, aki föláldozza a gyermekét az oltár tüzén! Egyikőtök se foglalkozzon jóslással, varázslással, boszorkánysággal, jelmagyarázással, ráolvasással, szellemidézéssel, halottidézéssel, sem semmiféle más okkult praktikával!</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Tudjátok meg, hogy Istenünk, az Örökkévaló mindezeket a dolgokat gyűlöli és utálja! Éppen ezek miatt űzi ki előletek arról a földről a nemzeteket, amelyek eddig ott laktak.</verse>
				<verse number="13">Legyetek tehát tökéletesen hűségesek Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz!</verse>
				<verse number="14">Azok a nemzetek, amelyeket ki fogtok űzni arról a földről, varázslókra és jósokra hallgattak. De Istenünk, az Örökkévaló nem tűri, hogy ti is az ilyen varázslókra és jósokra hallgassatok!</verse>
				<verse number="15">Istenünk, az Örökkévaló közületek fog fölemelni egy Prófétát, aki olyan, mint én — az ő szavára hallgassatok, őt kövessétek!</verse>
				<verse number="16">Amikor egész népünk összegyűlt az Örökkévaló előtt a Hóreb-hegynél, éppen ezt kértétek Istenünktől, az Örökkévalótól. Azt mondtátok: „Nem vagyunk képesek elviselni, amikor Istenünk, az Örökkévaló közvetlenül szól hozzánk! Nem tudjuk elviselni ennek a tűznek a látványát! Félünk, hogy belepusztulunk!”</verse>
				<verse number="17">Az Örökkévaló pedig azt mondta nekem: „Helyes, amit ez a nép kér.</verse>
				<verse number="18">Én pedig közülük fogok fölemelni egy Prófétát, aki olyan, mint te, Mózes. Annak a Prófétának a szájába adom igéimet: ő mindent el fog mondani nekik, amit parancsolok.</verse>
				<verse number="19">Mivel az a Próféta az én nevemben fog szólni, aki nem hallgat rá, és nem engedelmeskedik neki, azt én magam fogom felelősségre vonni emiatt.”</verse>
				<verse number="20">„Lehet, hogy egy próféta elbizakodottságában az én nevemben mond valamit, amit nem parancsoltam neki. Lehet, hogy egy próféta más istenek nevében szól. Az ilyen próféták halállal bűnhődjenek!”</verse>
				<verse number="21">De azt gondolhatjátok: „Honnan tudhatjuk, hogy amit egy próféta mond, az valóban az Örökkévaló igéje vagy nem?”</verse>
				<verse number="22">Ha egy próféta az Örökkévaló nevében mond valamit, de az mégsem teljesedik be, vagy nem bizonyul igaznak, akkor azokat a szavakat nem az Örökkévaló üzente! Azt csak elbizakodottságában mondta az a próféta, tehát ne féljetek tőle!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Istenünk, az Örökkévaló kiirtja előletek azokat a nemzeteket, és földjüket nektek adja. Ti pedig birtokba veszitek azt az országot, letelepedtek a városaikban és a házaikban.</verse>
				<verse number="2">Akkor osszátok három részre az országot. Mindegyik részben jelöljetek ki egy-egy várost, és építsetek utakat is hozzá, hogy oda menekülhessen, aki véletlenül embert öl.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Ha valaki véletlenül okozza embertársa halálát, akit nem gyűlölt azelőtt, és bemenekül valamelyik menedékvárosba, akkor életben maradhat.</verse>
				<verse number="5">Például, ha valaki a társával együtt fát vág az erdőn, és eközben a fejsze feje lerepül a nyeléről, és úgy megüti a másikat, hogy az meghal, akkor az, akié a fejsze volt, meneküljön valamelyik városba ezek közül, és életben marad.</verse>
				<verse number="6">Azért parancsolom nektek, hogy válasszatok három ilyen várost, mert különben a haragos vérbosszuló rokon esetleg utolérné a menekülőt, és megölné, mielőtt az elérné a legközelebbi menedékvárost. Pedig a menekülő nem szándékosan gyilkolta meg a társát, hiszen nem is gyűlölte azelőtt, ezért nem méltó a halálra.</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Istenünk, az Örökkévaló megígérte őseinknek, hogy kiterjeszti országotok határait, és birtokba vehetitek mindazt a földet, amelyet megígért őseinknek.</verse>
				<verse number="9">Ha engedelmeskedtek az Örökkévaló minden parancsának, amelyeket mondok nektek, ha szeretitek Istenünket, az Örökkévalót, és mindig az ő útjain jártok, akkor valóban kiterjeszti határaitokat. Akkor jelöljetek ki a meglévő három menedékvároson kívül még másik hármat,</verse>
				<verse number="10">hogy aki nem szándékosan öl embert, annak legyen hová menekülnie, és senki se öljön ártatlan embert Izráelben azon a földön, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek örökségül. Különben esetleg ártatlanul megölt emberek vére száradna kezeteken.</verse>
				<verse number="11">Azonban jól vigyázzatok! A menedékvárosok nem szolgálhatnak menedékül annak, aki szándékosan gyilkol! Mert ha valaki úgy gyilkolja meg a másikat, hogy előtte haragosa volt, lesben állt, és előre megfontolt szándékkal támadt rá — akkor a gyilkos hiába fut a menedékvárosba.</verse>
				<verse number="12">Ebben az esetben a gyilkos lakóhelyének vezetői küldjenek valakit utána, és szolgáltassák ki a vérbosszuló rokonnak a gyilkost, hogy az elnyerje méltó büntetését: halállal lakoljon!</verse>
				<verse number="13">Ne szánjátok meg a gyilkost, hanem szabadítsátok meg Izráelt az ártatlanul megölt ember vérének terhétől, hogy jó dolgotok legyen!</verse>
				<verse number="14">Amikor majd birtokba veszitek azt a földet, amelyet Istenetek, az Örökkévaló ad nektek, és felosztjátok magatok között, akkor határkövekkel jelöljétek ki mindenkinek a saját birtokrészét. Ezeket a határköveket senki ne mozdítsa odébb, hogy ezáltal megnagyobbítsa a birtokát!</verse>
				<verse number="15">Ha valakit valamilyen bűntett elkövetésével vádolnak, egy tanú szava nem elég annak bizonyításához, hogy a vádlott bűnös. Ehhez legalább két tanú egybehangzó és terhelő vallomása szükséges.</verse>
				<verse number="16">Ha valaki ártó szándékkal valamilyen bűn elkövetésével hamisan vádolja a társát,</verse>
				<verse number="17">akkor mindketten álljanak az Örökkévaló elé — vagyis menjenek el a paphoz és a bírókhoz, akik abban az időben szolgálnak.</verse>
				<verse number="18">Azok alaposan kérdezzék ki mindkettőt. Ha úgy találják, hogy a tanú hazudik, és ok nélkül vádolta a másikat,</verse>
				<verse number="19">akkor a hamis tanút azzal a büntetéssel sújtsák, amelyet a vádlott érdemelt volna, ha bűnös lenne. Így tisztítsátok ki magatok közül a gonoszt!</verse>
				<verse number="20">Tudja meg ezt az egész nép, hogy féljenek hasonló vétket elkövetni.</verse>
				<verse number="21">Ne sajnáljátok azt, akit meg kell büntetni! Ha a vádlott az életét vesztette volna, a hamis tanú is az életével fizessen! A vádlott szeméért a saját szemével, fogáért a fogával, kezéért a kezével, lábáért a saját lábával fizessen!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Amikor harcba vonultok ellenségeitek ellen, és azt látjátok, hogy ők vannak többen, sok harci szekerük és nagyobb lovasságuk van, akkor se féljetek tőlük, mert Istenünk, az Örökkévaló, aki kihozott bennünket Egyiptomból, mellettetek áll!</verse>
				<verse number="2">A csata megkezdése előtt álljon elő a pap,</verse>
				<verse number="3">és mondja ezt a harcosok bátorítására: „Izráeli férfiak! Ti most megütközni készültök ellenségeinkkel. Ne féljetek tőlük! Legyetek bátrak és erősek! Ne ijedjetek meg tőlük,</verse>
				<verse number="4">mert maga az Örökkévaló, Istenünk megy veletek a csatába, és ő harcol ellenségeinkkel, hogy nektek adja a győzelmet!”</verse>
				<verse number="5">Azután a vezetők hirdessék ki: „Lépjen elő, aki otthonában új házat épített, de még nem avatta föl, és nem lakott benne! Térjen most haza, nehogy más avassa fel a házát, ha ő meghal a harcban!</verse>
				<verse number="6">Lépjen elő, aki szőlőskertet telepített, de még nem kóstolta meg a gyümölcsét! Térjen most haza, nehogy más élvezze annak gyümölcsét, ha ő meghal a harcban!</verse>
				<verse number="7">Lépjen elő, akinek eljegyzett menyasszonya van, de még nem vette feleségül! Térjen most haza, nehogy más férfi vegye a menyasszonyát feleségül, ha ő meghal a harcban.</verse>
				<verse number="8">Lépjen elő, aki elvesztette a bátorságát, és fél az ellenségtől! Térjen most haza, nehogy a gyávaságával megfertőzze a bajtársait is!”</verse>
				<verse number="9">Amikor a vezetők befejezik ezt, álljanak a csapatok élére a parancsnokok, és vezessék őket a harcba.</verse>
				<verse number="10">Amikor hadba vonultok egy város ellen, először szólítsátok fel annak lakosait, hogy békével adják fel a várost.</verse>
				<verse number="11">Ha kinyitják a város kapuit, és megadják magukat, legyenek szolgáitok, és végezzenek ingyen munkát, de ne bántsátok őket!</verse>
				<verse number="12">De ha nem fogadják el a békét, akkor ostromold meg a várost.</verse>
				<verse number="13">Amikor pedig Istenünk, az Örökkévaló kezetekbe adja azt, és elfoglaljátok, akkor a városban minden férfit hányjatok kardélre,</verse>
				<verse number="14">de a többieket ne bántsátok! Az asszonyok és a gyerekek legyenek a szolgáitok. Az állatokat és a városban talált értékeket tekintsétek hadizsákmánynak, és vegyétek birtokba, mert Istenünk, az Örökkévaló adta azokat a kezetekbe.</verse>
				<verse number="15">Így járjatok el abban az esetben, ha az a város távol van országotoktól.</verse>
				<verse number="16">De annak a földnek a városaiban, amelyet Istenünk, az Örökkévaló nektek ad örökségül, egyetlen embert vagy állatot se hagyjatok életben!</verse>
				<verse number="17">Ezeket a népeket: a hettitákat, emóriakat, kánaániakat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat irtsátok ki mind egy szálig — ahogyan Istenünk, az Örökkévaló megparancsolta!</verse>
				<verse number="18">Igen, ezeket a nemzeteket el kell pusztítanotok, nehogy átvegyétek tőlük azokat az utálatos szokásokat, ahogyan ők tisztelik a saját isteneiket! Nehogy ti is hasonlóképpen vétkezzetek Istenünk, az Örökkévaló ellen.</verse>
				<verse number="19">Amikor hosszú ideig ostromoltok egy-egy várost, a körülötte lévő gyümölcsösökben ne vágjátok ki a termő gyümölcsfákat. Gyümölcsüket megehetitek, de ne pusztítsátok el a gyümölcsfákat. Miért kellene bűnhődni a fáknak az emberek miatt? Vagy azokat is ostromolni akarjátok?</verse>
				<verse number="20">Csak azokat a fákat vágjátok ki, amelyek nem teremnek ehető gyümölcsöt. Azokból építsetek ostromműveket a város ellen, amíg azt el nem foglaljátok.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Amikor birtokba veszitek azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, előfordulhat, hogy valakit holtan találnak kint a mezőn, de senki sem tudja, ki ölte meg.</verse>
				<verse number="2">Ebben az esetben így kell eljárnotok: A környező városok vezetői és bírái jöjjenek oda, és mérjék meg, hogy a holttesthez melyik város fekszik a legközelebb.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Azután annak a városnak a vezetői hozzanak egy üszőborjút, amelyet még nem fogtak igába, és vigyék egy állandó vizű patak völgyébe, ahol senki sem műveli a földet. Ott, a víz mellett törjék el a borjú nyakát.</verse>
				<verse number="5">Legyenek jelen a lévita papok is, mert Istenünk, az Örökkévaló őket választotta ki, hogy szolgálják őt, áldást mondjanak az Örökkévaló nevében, és minden vitás és peres kérdésben igazságot szolgáltassanak.</verse>
				<verse number="6">Azután annak a közeli városnak az összes vezetői mossák meg kezüket a levágott borjú fölött,</verse>
				<verse number="7">és jelentsék ki: „Nem mi öltük meg ezt az embert, és nincs tudomásunk róla, hogy ki tette.”</verse>
				<verse number="8">Azután így könyörögjenek: „Örökkévaló, kérünk, bocsásd meg ezt a bűnt népednek, Izráelnek, akit megváltottál! Vedd le rólunk ennek az ártatlanul kiontott vérnek a terhét!” Így nyernek bocsánatot azért a bűnért — akárki is követte el.</verse>
				<verse number="9">Ha tehát aszerint jártok el, ahogy az Örökkévaló megparancsolta és helyesnek látja, akkor megszabadultok az ártatlanul kiontott vér terhétől.</verse>
				<verse number="10">Mikor háborút viseltek, és Istenünk, az Örökkévaló kezetekbe adja ellenségeiteket, akkor foglyokat is ejthettek.</verse>
				<verse number="11">Előfordulhat, hogy közületek valaki lát a foglyok között egy szép termetű nőt, akit szeretne feleségül venni.</verse>
				<verse number="12">Ilyen esetben vigye a fogoly nőt az otthonába, de ne közeledjen hozzá azonnal. A fogoly nő nyírja le a haját és vágja le a körmeit, majd öltözzön teljesen új ruhákba. Ezután hadd gyászolja meg szüleit egy teljes hónapig. Ezalatt lakjon a házadban. Csak ezután hálj vele: legyen a feleséged, te pedig a férje.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Ha pedig később mégsem akarsz tovább együtt élni vele, elválhatsz tőle, de akkor bocsásd szabadon, hadd menjen, ahová akar. Semmiképpen nem adhatod el rabszolgának, és nem bánhatsz vele úgy, mint rabszolgával, hiszen együtt éltél vele!</verse>
				<verse number="15">Ha egy férfinak két felesége van, előfordulhat, hogy az egyiket szereti, a másikat nem. Lehet, hogy mindkét feleségétől fiai születnek, és történetesen az elsőszülött a gyűlölt feleség fia.</verse>
				<verse number="16">Ilyen esetben, amikor eljön az ideje, hogy elossza az örökséget a fiai között, a családfő nem részesítheti előnyben a szeretett feleség fiát, és nem adhatja neki az elsőszülöttség jogát.</verse>
				<verse number="17">Ha a gyűlölt feleség fia az elsőszülött, a családfő akkor is köteles ennek a fiúnak mindenből kétszeres részt adni örökségül. Így kell az apának elismernie, hogy ez a fiú az elsőszülöttje, vagyis férfierejének első gyümölcse, tehát az elsőszülöttség joga ezt a fiút illeti meg.</verse>
				<verse number="18">Ha valakinek engedetlen és konok fia van, aki nem hallgat sem apjára, sem anyjára, s nem akar engedelmeskedni nekik, még akkor sem, ha megfenyítik,</verse>
				<verse number="19">akkor a szülők vigyék ezt a fiút a város vezetőihez a városkapu elé.</verse>
				<verse number="20">Ezt mondják a vezetőknek: „Nézzétek, ez a fiúnk makacs és engedetlen, s nem akar engedelmeskedni nekünk, részeges és nagyétkű!”</verse>
				<verse number="21">Akkor a város minden férfi lakosa együttesen kövezze halálra azt a fiút. Így gyomláljátok ki magatok közül a gonoszt! Ezt az esetet pedig tudja meg Izráel népének egész közössége, hogy féljenek, és senki se merészeljen többé ilyen gonoszságra vetemedni!</verse>
				<verse number="22">Amikor a bűnöst valamilyen főbenjáró bűn miatt kivégzik, és holttestét fölakasztják egy faoszlopra,</verse>
				<verse number="23">akkor ne hagyjátok a testet a következő napig a fán! Feltétlenül temessétek el még a kivégzés napján, mert aki a fán függ, azon Isten átka van. Tehát így járjatok el, nehogy a föld, amelyet Istenünk, az Örökkévaló adott nektek örökségül, átkozottá és tisztátalanná váljon!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Ha látod, hogy egy másik gazdának az ökre, tehene, juha vagy kecskéje elkóborol, ne menj el mellette közömbösen, hanem feltétlenül tereld vissza a gazdájához.</verse>
				<verse number="2">Ha pedig annak az állatnak a tulajdonosa nem a közelben lakik, vagy egyáltalán nem tudod, ki az, akkor a megtalált állatot vidd a saját gazdaságodba, és viseld a gondját, amíg a tulajdonosa nem keresi, s akkor add vissza neki.</verse>
				<verse number="3">Ugyanígy járj el akkor is, ha egy ottfelejtett ruhát találsz a mezőn, vagy egy gazdátlan szamarat vagy bármi egyebet. Ne légy közömbös, hanem segíts, hogy a tulajdonosa visszakaphassa.</verse>
				<verse number="4">Ha az úton látsz valakit, akinek a szamara vagy az ökre összeroskadt, ne menj el mellettük közömbösen, hanem segíts a testvérednek lábra állítani az állatát.</verse>
				<verse number="5">Asszony ne öltözködjön férfiruhába, és ne viseljen semmi olyat, amit a férfiak szoktak, de férfi se hordjon női ruhákat, mert ezt gyűlöli és utálja Istenünk, az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="6">Ha útközben egy fán vagy a földön madárfészket találsz, amelyben tojások vagy fiókák is vannak, s a tojó is a fészekben ül, ne fogd meg az anyát is a fiókákkal együtt.</verse>
				<verse number="7">Csak a tojásokat vagy a fiókákat szedd ki a fészekből, de a tojót engedd szabadon, hogy jó dolgod legyen, és sokáig élhess.</verse>
				<verse number="8">Amikor új házat építesz magadnak, legyen gondod rá, hogy korlátot is építs a lapos tetőre. Különben valaki leeshet onnan, és téged terhel a felelősség a haláláért.</verse>
				<verse number="9">A szőlőskertedben ne vess a szőlő közé semmilyen más veteményt. Ha mégis megteszed, akkor mind a vetemény, mind a szőlő termését az Örökkévalónak kell szentelned, és magad nem ehetsz belőle.</verse>
				<verse number="10">Ne szánts egy igába fogott ökörrel és szamárral.</verse>
				<verse number="11">Gyapjúból és lenből vegyesen szőtt ruhát ne viselj.</verse>
				<verse number="12">Készíts bojtokat felsőruhádra, amelyet viselsz: a négy sarkára helyezd ezeket.</verse>
				<verse number="13">Mózes így folytatta: Előfordulhat, hogy miután valaki feleségül vesz egy leányt, és vele hál, mégis elfordul tőle, és megutálja.</verse>
				<verse number="14">Azután megrágalmazza a feleségét, és rossz hírét terjeszti: „Feleségül vettem, de mikor először vele háltam, úgy találtam, hogy már nem volt szűz.”</verse>
				<verse number="15">Ilyen esetben a fiatalasszony szülei vigyék az ügyet a város vezetői elé a városkapuhoz, és mutassák be a leányuk szüzességének a bizonyítékait.</verse>
				<verse number="16">Az apa mondja ezt a vezetőknek: „Nézzétek, ő az én leányom! Feleségül adtam ehhez a férfihoz, aki azonban megutálta őt.</verse>
				<verse number="17">Most pedig hamisan megvádolta, hogy a leányom nem is volt szűz, amikor férjhez ment hozzá, pedig itt vannak a leányom szüzességének a bizonyítékai!” Akkor mutassák meg azokat a ruhákat a vezetőknek,</verse>
				<verse number="18">a vezetők pedig büntetésül korbácsoltassák meg a rágalmazó férjet.</verse>
				<verse number="19">A férjnek 100 sékel ezüstöt kell fizetnie büntetésül, mivel rossz hírbe kevert egy szüzet Izráelben. Adják azt a pénzt a fiatalasszony apjának. A fiatalasszony maradjon továbbra is a férje mellett, mint a felesége. A férje nem küldheti el őt, és nem válhat el tőle egész életében.</verse>
				<verse number="20">Azonban, ha igaznak bizonyul a férj vádja, és a fiatalasszony már nem volt szűz, amikor férjhez ment, akkor őt kell megbüntetni. Ezért vigyék őt az apja háza elé, és ott a város férfi lakosai kövezzék halálra. Így kell bűnhődnie amiatt, hogy gyalázatot hozott apja családjára, mivel úgy viselkedett, mint egy prostituált. Így gyomláljátok ki a gonoszt magatok közül!</verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22">Ha egy férfit rajtakapnak, hogy egy férjes asszonnyal hál, akkor ő is, meg az asszony is halállal bűnhődjön. Így gyomláljátok ki a gonoszt Izráelből!</verse>
				<verse number="23">Ha egy férfi a városban együtt hál egy másnak eljegyzett szűz leánnyal,</verse>
				<verse number="24">akkor a férfit is, meg a leányt is vigyétek a város kapujához, és kövezzétek halálra mindkettőt! A leányt azért, mert nem kiáltott segítségért, pedig a városban volt, a férfit pedig azért, mert erőszakot követett el más feleségén. Így gyomláljátok ki a gonoszt magatok közül!</verse>
				<verse number="25">Azonban, ha a városon kívül, erdőn-mezőn követ el erőszakot egy férfi a másnak eljegyzett szűz leányon, akkor csak a férfi bűnhődjön halállal.</verse>
				<verse number="26">Ebben az esetben a leányt ne bántsátok, mert ő nem büntethető: hiába kiáltott, nem volt senki, aki segíthetett volna rajta. Hiszen a férfi olyankor támadta meg a leányt, amikor egyedül volt. Olyan ez az eset, mint amikor valakit megölnek a mezőn.</verse>
				<verse number="27"></verse>
				<verse number="28">Ha egy férfit rajtakapnak, hogy erőszakkal olyan lánnyal hál, akit még nem jegyeztek el,</verse>
				<verse number="29">akkor adjon a férfi a leány apjának 50 sékel ezüstöt, és vegye feleségül azt a leányt, mivel erőszakot követett el rajta. A férfi nem küldheti el ezt a feleségét, és nem válhat el tőle egész életében.</verse>
				<verse number="30">Egy férfi nem veheti feleségül azt az asszonyt, aki apjának felesége volt; sem nem léphet szexuális kapcsolatba vele.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: A következők nem tartozhatnak az Örökkévaló közösségébe: akit kiheréltek, vagy akinek a heréi megsérültek,</verse>
				<verse number="2">aki házasságon kívül született, és ennek az utódai a tizedik nemzedékig,</verse>
				<verse number="3">Ammon vagy Moáb népének férfi tagjai és leszármazottjaik, a tizedik nemzedékig.</verse>
				<verse number="4">Emlékezzetek rá, hogy az ammoniak és a moábiak népe nem akart segíteni népünknek: nem adtak nekünk sem kenyeret, sem vizet, amikor kijöttünk Egyiptomból. A moábiak pedig fölbérelték Bálámot, hogy átkozza meg népünket. (Bálám Beór fia volt, és a mezopotámiai Petór városában lakott.)</verse>
				<verse number="5">De Istenünk, az Örökkévaló szeret bennünket, ezért nem hallgatott Bálámra, és átok helyett áldást adott nekünk Bálámon keresztül.</verse>
				<verse number="6">Ezért hát az ammoniakat és moábiakat soha ne segítsd, és ne keresd a javukat!</verse>
				<verse number="7">De ne utáld az edomiakat, hiszen ők a rokonaink, se az egyiptomiakat, mert az ő országukban laktunk egy ideig jövevényként.</verse>
				<verse number="8">Az ő leszármazottjaik harmadik nemzedéke már befogadható az Örökkévaló közösségébe.</verse>
				<verse number="9">Amikor hadba vonulsz ellenségeid ellen, óvakodj mindentől, ami miatt tisztátalanná válhatsz!</verse>
				<verse number="10">Ha valaki álmában tisztátalanná válik, menjen ki a táboron kívülre, és maradjon ott következő nap estéig.</verse>
				<verse number="11">Azután fürödjön meg, és napnyugta után már visszatérhet a táborba.</verse>
				<verse number="12">Jelöljetek ki egy helyet a táboron kívül, s oda menjetek ki a dolgotokat végezni.</verse>
				<verse number="13">Felszerelésetekhez tartozzon egy kis ásó, azzal ássatok egy gödröcskét, és azt dolgotok végeztével takarjátok be földdel.</verse>
				<verse number="14">Istenünk, az Örökkévaló közöttünk jár a táborban, hogy megszabadítson bennünket ellenségeinktől, és győzelmet adjon nekünk. Ezért a tábor legyen szent, nehogy az Örökkévaló valamilyen visszataszító dolgot lásson közöttünk, és elforduljon tőlünk!</verse>
				<verse number="15">Ha egy rabszolga elmenekül urától, és nálad keres menedéket, ne szolgáltads ki előbbi urának.</verse>
				<verse number="16">Az ilyen menekült letelepedhet közöttetek, ahol csak akar. Tetszése szerint élhet akármelyik városotokban. Ne használjátok ki szorongatott helyzetét, hanem bánjatok vele emberségesen.</verse>
				<verse number="17">Izráel népéből se nő, se férfi soha ne legyen kultikus prostituált!</verse>
				<verse number="18">Istenünk, az Örökkévaló utálja és gyűlöli a prostitúciót, ezért se női, se férfi prostituáltak keresményéből nem szabad Istenünk, az Örökkévaló házába befogadni semmit, még akkor se, ha fogadalom megfizetése lenne!</verse>
				<verse number="19">Nem szabad kamatot fölszámítanod, amikor Izráel népéből kölcsönadsz valakinek pénzt, élelmet vagy bármi egyebet, ami után kamatot szoktak kérni.</verse>
				<verse number="20">Más nemzetbe tartozótól kérhetsz kamatot, de izráeli testvéredtől ne kérj, hogy Istenünk, az Örökkévaló megáldjon minden vállalkozásodban azon a földön, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek.</verse>
				<verse number="21">Amikor fogadalmat teszel Istenünknek, az Örökkévalónak, ne halogasd annak teljesítését, mert ő számon kéri rajtad. Ha pedig nem teljesíted, azzal vétkezel.</verse>
				<verse number="22">Ha nem teszel fogadalmat, azzal nem vétkezel.</verse>
				<verse number="23">De ha már egyszer szabad akaratodból kimondtad a fogadalmat Istenünknek, az Örökkévalónak, akkor legyen is gondod rá, hogy teljesítsd!</verse>
				<verse number="24">Ha bemész más szőlőskertjébe, ehetsz annak terméséből, amennyit kívánsz, de a kosaradba már ne tegyél belőle, hogy elvidd onnan!</verse>
				<verse number="25">Ha aratás előtt bemész más gabonaföldjére, kezeddel szakíthatsz a kalászokból, de sarlóval már nem szabad vágnod belőle!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Előfordulhat, hogy egy férfi megházasodik, de valami oknál fogva nincs megelégedve a feleségével. Ekkor megteheti, hogy válólevelet ír, azt a felesége kezébe adja, és elküldi. Ha tehát a férfi el akar válni tőle, így kell eljárnia.</verse>
				<verse number="2">Az asszony ezután szabadon feleségül mehet egy másik férfihoz.</verse>
				<verse number="3">Előfordulhat azonban, hogy a második férje is elválik tőle: ő is válólevelet ad az asszony kezébe és elküldi a háztól. Az is lehet, hogy a második férj meghal.</verse>
				<verse number="4">Ilyen esetben az első férj nem veheti ismét feleségül azt az asszonyt, mert az ő számára az az asszony tisztátalanná válik. Ha mégis feleségül venné, az utálatos dolog lenne az Örökkévaló szemében. Vigyázzatok, hogy ne szennyezzétek be azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek örökségül!</verse>
				<verse number="5">Amikor egy férfi új feleséget vesz, egy évig ne vonuljon hadba, és más egyéb közösségi munkát se végeztessenek vele, hanem maradjon otthon a felesége mellett, és tegye boldoggá asszonyát.</verse>
				<verse number="6">Amikor kölcsönt adtok valakinek, és zálogot kértek a visszafizetésre biztosítékul, ne vegyétek el senkitől a kézimalmot, vagy annak felső kövét, mert így az adós egész családját megfosztanátok a mindennapi kenyértől.</verse>
				<verse number="7">Ha valakit rajtakapnak, hogy testvérei, Izráel népe közül valakit elrabolt, és szolgájává tette, vagy eladta rabszolgának, akkor az emberrabló halállal bűnhődjön. Így tisztítsátok ki a gonoszt magatok közül!</verse>
				<verse number="8">Ha rosszindulatú bőrbetegség jelentkezik valakin, pontosan kövessétek a papok útmutatásait, és azok szerint járjatok el, amiket nekik parancsoltam!</verse>
				<verse number="9">Emlékezzetek rá, mit tett az Örökkévaló Mirjámmal útközben, mikor Egyiptomot elhagytuk!</verse>
				<verse number="10">Amikor izráeli testvérednek pénzt adsz kölcsön, ne menj be a házába, hogy magad vedd el tőle a zálogot!</verse>
				<verse number="11">Várd meg az ajtó előtt, amíg ő maga hozza ki, és adja át neked.</verse>
				<verse number="12">De ha az adós olyan szegény, hogy csak egyetlen felsőruháját adhatja zálogba, amely egyúttal az egyetlen éjjeli takarója is, akkor ne tartsd magadnál a zálogba vett ruhát másnapig.</verse>
				<verse number="13">Feltétlenül add vissza neki még aznap, mielőtt a nap lemegy, hadd takarózzon a saját ruhájával. A szegény adós áldani fog ezért, Istenünk, az Örökkévaló pedig számon tartja, hogy igazságosan jártál el, és a javadra számítja be.</verse>
				<verse number="14">Ne zsarold ki szegény napszámosodat, és ne tartsd vissza a bérét, akár Izráel népéből való testvéred, akár idegen nemzet fia, aki jövevényként lakik földeteken.</verse>
				<verse number="15">Még azon a napon, napnyugta előtt fizesd ki a bérét, amiért megdolgozott, hiszen látod, milyen szegény, és mennyire szüksége van rá. Ha nem teszed, ő az Örökkévalóhoz kiált miattad, téged pedig bűn fog terhelni.</verse>
				<verse number="16">A szülőket ne ítéljék halálra a gyermekeik bűne miatt, de a gyermekeket se a szüleik vétkéért. Mindenki csak a maga vétkéért bűnhődjön.</verse>
				<verse number="17">Ne forgassátok ki jogaikból a veletek együtt lakó idegeneket vagy az árvákat! Özvegyasszonytól ne vedd zálogba a felsőruháját!</verse>
				<verse number="18">Emlékezz rá, hogy te is szolga voltál Egyiptomban, de Istenünk, az Örökkévaló kiváltott onnan! Ezért parancsolom neked ezeket.</verse>
				<verse number="19">Amikor a gabonádat aratod, és ott felejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza érte, hanem hagyd ott a veletek együtt lakó idegeneknek, árváknak és özvegyeknek! Akkor Istenünk, az Örökkévaló megáld téged mindenben, amit teszel.</verse>
				<verse number="20">Amikor levered olajfáidról a termést, ne menj vissza a fán maradt bogyókért, hanem hagyd ott a veletek együtt lakó idegeneknek, árváknak és özvegyeknek!</verse>
				<verse number="21">Amikor leszüreteled szőlődet, utána már ne szemezgess róla, hanem hagyd ott, ami rajta maradt a veletek együtt lakó idegeneknek, árváknak és özvegyeknek!</verse>
				<verse number="22">Emlékezz rá, hogy te is rabszolga voltál Egyiptomban, ezért parancsolom neked ezeket.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Ha két izráeli férfi között vita támad, akkor menjenek a bíróhoz, és ő ítéljen ügyükben. Mentse föl a vád alól az ártatlant, de ítélje el a bűnöst.</verse>
				<verse number="2">Ha a bíró úgy ítél, hogy a bűnös verést érdemel, akkor ezt a büntetést ott helyben hajtsák is végre. Rendelje el a bíró, hogy a vétkest fektessék a földre, és a bíró jelenlétében mérjenek rá annyi ütést, amennyi a vétkéért jár neki.</verse>
				<verse number="3">Azonban 40 ütésnél többre nem ítélheted, mert az ennél súlyosabb büntetés azt jelentené, hogy a testvéredet nem becsülöd semmire.</verse>
				<verse number="4">Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!</verse>
				<verse number="5">Ha felnőtt, házas fivérek laknak együtt a nagy családban, akkor előfordulhat, hogy egyikük úgy hal meg, hogy nem hagy hátra fiúgyermeket. Ilyen esetben az özvegy ne menjen feleségül a családon kívüli idegenhez, hanem a sógora háljon vele, hogy az özvegynek gyermeke szülessen. Így teljesítse a sógor a meghalt testvére iránti kötelességét.</verse>
				<verse number="6">Amikor ezek után az asszonynak megszületik az első fia, őt minden tekintetben az elhunyt férfi fiának kell tekinteni. Így az elhunyt neve nem vész ki Izráelből, és származási vonala nem szakad meg.</verse>
				<verse number="7">Azonban, ha az elhunyt testvére nem hajlandó a sógornőjével hálni, akkor az özvegy forduljon a város kapujában ülő vezetőkhöz, és ezt mondja nekik: „A sógorom nem akarja fenntartani testvére nevét Izráelben, és nem hajlandó teljesíteni elhunyt testvére iránti kötelességét.”</verse>
				<verse number="8">Ezután a város vezetői beszéljenek azzal a vonakodó férfival. De ha ő továbbra is ellenáll, és semmiképpen nem akar az özveggyel hálni,</verse>
				<verse number="9">akkor az özvegy a város vezetőinek jelenlétében álljon szembe vele, húzza le vonakodó sógora saruját, köpje szemen, és mondja: „Ezt érdemli az a férfi, aki nem akarja a testvérének a családját építeni!”</verse>
				<verse number="10">Ettől fogva annak a férfinak a családját egész Izráelben így nevezzék: „Saru nélküli család.”</verse>
				<verse number="11">Ha két férfi összeverekszik, előfordulhat, hogy az egyiknek a felesége odaszalad, hogy a férjének segítsen. Ha ilyenkor az asszony úgy akarja kiszabadítani a férjét, hogy megragadja a másik férfi szeméremtestét,</verse>
				<verse number="12">akkor irgalom nélkül le kell vágni az asszony kezét.</verse>
				<verse number="13">Ne csalj a súlyokkal vagy mérőeszközökkel, amikor eladsz valamit!</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">Mindig használj hibátlan és pontos súlyokat és mérőeszközöket, hogy sokáig birtokolhasd azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek,</verse>
				<verse number="16">mert ő utálja, amikor valaki becsapja a társát és igazságtalanul jár el.</verse>
				<verse number="17">Soha ne felejtsétek el, hogy mit tett népünkkel Amálek népe, amikor Egyiptomból kivonultunk!</verse>
				<verse number="18">Mivel nem volt bennük istenfélelem, hátulról támadták meg a menetoszlopunkat, és irgalom nélkül levágták azokat, akik közülünk a kimerültség miatt elgyengülve lemaradtak.</verse>
				<verse number="19">Ezért töröld el még az emlékezetét is Amálek népének, amikor már elfoglaltátok azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, s amikor az Örökkévaló már minden körülöttetek lévő ellenségetektől megszabadított benneteket. Erről semmiképpen ne feledkezzetek meg!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Hamarosan bevonultok arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, elfoglaljátok azt, letelepedtek ott, és megművelitek a földet.</verse>
				<verse number="2">Akkor majd az aratás és a szüret idején — minden terményből, amit csak az Örökkévalótól kapott földed terem — tedd félre az új termésből, ami először beérik. Tedd egy kosárba, és vidd föl arra a helyre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló kiválaszt, hogy neve ott lakjon.</verse>
				<verse number="3">Menj oda a paphoz, aki majd abban az időben szolgálatot teljesít, és ezt mondd neki: „Istenünk, az Örökkévaló esküvel megígérte őseinknek, hogy nekünk adja ezt a földet. Most az ő jelenlétében kijelentem, hogy valóban bejöttünk erre a földre, és az Örökkévaló nekünk adta azt.”</verse>
				<verse number="4">Akkor a pap vegye el a kezedből a terményekkel megrakott kosarat, és helyezze az oltár elé.</verse>
				<verse number="5">Te pedig így imádkozz az Örökkévaló jelenlétében: „Örökkévaló Istenem! Arámi vándorló nomád volt ősapám, aki családjával Egyiptomba költözött, ahol jövevényként időzött. Kevesen mentek le oda, de idővel erős és hatalmas néppé lettünk.</verse>
				<verse number="6">Az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak, és keményen dolgoztattak bennünket.</verse>
				<verse number="7">De mikor őseink Istenéhez, az Örökkévalóhoz kiáltottunk segítségért, ő meghallgatott minket, mert látta, milyen kegyetlenül bántak velünk, mennyire elnyomták és nyomorgatták népünket.</verse>
				<verse number="8">Erős kezével és nagy hatalmával, jelek és csodák kíséretében kivezetett bennünket Egyiptomból, s ez nagy rémületet keltett a körülöttünk élő nemzetekben.</verse>
				<verse number="9">Elvezetett minket erre a tejjel és mézzel folyó földre, és nekünk adta ezt az országot.</verse>
				<verse number="10">Most pedig elhoztam neked, Uram, az első részt földem idei terméséből, amelyet tőled kaptam!” Akkor tedd oda a kosarat Istenünk, az Örökkévaló oltára elé, és leborulva imádd őt.</verse>
				<verse number="11">Azután tarts ünnepi lakomát, és örvendezz mindannak a jónak, amivel Istenünk, az Örökkévaló megáldott, egész családoddal, a városodban lakó lévitákkal és a jövevényekkel együtt.</verse>
				<verse number="12">Minden harmadik évben terményeid tizedrészét add oda a városodban lakó lévitáknak, idegeneknek, árváknak és özvegyeknek. Hadd lakjanak jól ők is, ne szűkölködjenek. Amikor megtetted, állj oda Istened, az Örökkévaló elé, és ezt mondd: „Kivittem házamból a neked szentelt tizedet, és odaadtam a lévitáknak, a jövevényeknek, az árváknak és az özvegyeknek — ahogy azt megparancsoltad. Nem szegtem meg szavadat, és nem felejtkeztem el törvényedről.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Nem ettem a tizedből, mikor halottat gyászoltam, nem nyúltam hozzá, amikor tisztátalan voltam, és nem áldoztam belőle a halottak tiszteletére. Engedelmeskedtem neked, Uram, és mindent úgy tettem, ahogy parancsoltad.</verse>
				<verse number="15">Kérlek, tekints reánk a mennyből, szent lakóhelyedről, és áldd meg népedet, Izráelt és ezt a tejjel-mézzel folyó földet, amelyet nekünk adtál, ahogyan azt esküvel ígérted őseinknek.”</verse>
				<verse number="16">Mózes így folytatta: Ma Istenünk, az Örökkévaló azt parancsolja nektek, hogy engedelmeskedjetek minden törvényének és parancsának. Teljes szívvel-lélekkel őrizzétek meg ezeket, és mindenben ezek szerint járjatok el!</verse>
				<verse number="17">Ma ti ünnepélyesen kijelentitek, hogy az Örökkévaló a ti Istenetek. Megígéritek, hogy az ő útján fogtok járni, engedelmeskedtek törvényeinek, parancsainak és rendelkezéseinek, és hallgatni fogtok szavára.</verse>
				<verse number="18">Ma az Örökkévaló ünnepélyesen kijelenti, hogy titeket választott, hogy egyedül őhozzá tartozzatok, saját népe legyetek, ahogyan ezt megígérte nektek. Azt kívánja tőletek, hogy engedelmeskedjetek parancsainak.</verse>
				<verse number="19">Az Örökkévaló fölemel titeket minden más általa teremtett nemzet fölé dicséret, tisztesség és hírnév tekintetében, hogy Istenünknek, az Örökkévalónak számára különválasztott, szent néppé legyetek, amint ezt ő megígérte.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">Mózes és Izráel vezetői ezt parancsolták a népnek: Engedelmeskedjetek az egész törvénynek és minden rendelkezésnek, amelyet ma parancsolok nektek!</verse>
				<verse number="2">Hamarosan átkeltek a Jordánon, és bementek arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek. Azon a napon, miután átkeltetek, állítsatok fel nagy köveket, és meszeljétek be azokat fehérre. Írjátok fel ezekre a kövekre a Törvény minden igéjét. Azután induljatok, és foglaljátok el azt a tejjel-mézzel folyó földet, amelyet az Örökkévaló, őseitek Istene megígért nektek.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Amikor átkeltek a Jordán túlsó partjára, ott állítsátok fel a köveket, amelyekről mondtam, hogy készítsétek elő azokat. Az Ébál-hegyen állítsátok föl, és meszeljétek fehérre azokat.</verse>
				<verse number="5">Ezen fölül építsetek ott oltárt Istenünknek, az Örökkévalónak. Faragatlan kövekből építsétek. Egyáltalán ne használjatok vasból készült kőfaragó szerszámokat a formálásukhoz. Úgy rakjátok a köveket össze, ahogyan találtátok azokat. Mutassatok be égőáldozatokat az Örökkévalónak ezen az oltáron.</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Hálaáldozatokat is áldozzatok, rendezzetek ünnepi lakomát, és örvendezzetek Istenünk, az Örökkévaló jelenlétében.</verse>
				<verse number="8">Ne felejtsétek el, hogy fel kell írnotok ezeknek a törvényeknek az igéit azokra a kövekre, amelyeket felállítotok. Ügyeljetek rá, hogy jól olvasható legyen az írás!</verse>
				<verse number="9">Mózes és a lévita papok ezt mondták a népnek: Izráel népe, legyetek csendben és figyeljetek! Ma lettetek Istenünk, az Örökkévaló népévé.</verse>
				<verse number="10">Ezért mostantól fogva hallgassatok az ő szavára, és engedelmeskedjetek parancsainak és rendelkezéseinek, amelyeket ma tőlem hallotok!</verse>
				<verse number="11">Ugyanezen a napon megparancsolta Mózes a népnek:</verse>
				<verse number="12">Miután átkeltetek a Jordánon, ezek a törzsek menjenek föl a Garizim-hegyre, hogy onnan megáldják az egész népet: Simeon, Lévi, Júda, Issakár, József és Benjámin.</verse>
				<verse number="13">Ezek pedig az Ébál-hegyre menjenek föl, hogy onnan hirdessék ki az átkokat: Rúben, Gád, Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli.</verse>
				<verse number="14">A léviták hirdessék ki az átkokat, hangos szóval kiáltva, hogy Izráel egész népe jól hallja, a nép pedig feleljen rá!</verse>
				<verse number="15">„Átkozott legyen, aki mesterember munkájával, faragással vagy fémöntéssel bálványt készít, és azt titokban fölállítja! Az Örökkévaló utálja és gyűlöli a bálványokat!” Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”</verse>
				<verse number="16">„Átkozott legyen, aki nem tiszteli apját és anyját!” Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”</verse>
				<verse number="17">„Átkozott legyen, aki odébb mozdítja helyéről a határkövet, hogy a saját birtokát megnövelje!” Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”</verse>
				<verse number="18">„Átkozott legyen, aki tévútra vezeti a vakot!” Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”</verse>
				<verse number="19">„Átkozott legyen, aki kiforgatja jogaikból a velünk lakó idegeneket, árvákat, vagy özvegyeket!” Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”</verse>
				<verse number="20">„Átkozott legyen, aki apjának feleségével hál, mert ezzel meggyalázza apját!” Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”</verse>
				<verse number="21">„Átkozott legyen, aki állattal közösül.” Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”</verse>
				<verse number="22">„Átkozott legyen, aki a saját leánytestvérével hál, akár apjának, akár anyjának leányával.” Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”</verse>
				<verse number="23">„Átkozott legyen, aki anyósával hál.” Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”</verse>
				<verse number="24">„Átkozott legyen, aki meggyilkolja embertársát, még ha titokban marad is a tette.” Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”</verse>
				<verse number="25">„Átkozott legyen, aki bérért meggyilkol valakit.” Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”</verse>
				<verse number="26">„Átkozott legyen, aki nem engedelmeskedik e törvény igéinek, és nem ezek szerint cselekszik.” Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="28">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Ha engedelmes lelkülettel hallgatsz Istened, az Örökkévaló hangjára, ha gondosan megteszed, amit neked mond, ha minden parancsát és rendelkezését teljesíted, amelyeket ma neked parancsolok, akkor ő a föld minden más nemzete fölé emel téged.</verse>
				<verse number="2">Ha engedelmeskedsz Istened, az Örökkévaló szavának, akkor mindezek az áldások rád szállnak és beteljesednek rajtad:</verse>
				<verse number="3">Áldott leszel városodban, áldott leszel szántóföldeden.</verse>
				<verse number="4">Áldott lesz minden gyermeked, földed termése és fáid gyümölcse, állataid szaporulata, a borjak, gidák és bárányok.</verse>
				<verse number="5">Áldott lesz éléskamrád és dagasztóteknőd.</verse>
				<verse number="6">Áldott leszel, mikor bejössz és amikor kimész.</verse>
				<verse number="7">Ha ellenség támad rád, szemed láttára veri meg őket az Örökkévaló. Egy úton jönnek ellened, de százfelé futnak előled.</verse>
				<verse number="8">Áldást parancsol az Örökkévaló melléd: vállalkozásaidban, csűreidben, mindenben, amit teszel. Bizony, megáld téged azon a földön, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad neked.</verse>
				<verse number="9">Szent népévé készít fel az Örökkévaló, ahogyan megesküdött, hogy tulajdon népévé legyél. S akkor majd követed parancsait, és útjain jársz.</verse>
				<verse number="10">Megérti a föld minden népe, hogy az Örökkévaló nevét viseled: ezért félnek és tisztelnek téged.</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló áldása miatt bővölködsz majd minden jóban a földön, amely felől megesküdött őseidnek, hogy neked adja. Megszaporítja utódaidat, állataidat és földed termését.</verse>
				<verse number="12">Megnyitja neked kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon földedre, kellő időben, s hogy kezed munkáját megáldja bőségesen. Te adsz kölcsön sok más népnek, míg neked nem kell kölcsönkérned soha.</verse>
				<verse number="13">Fejjé tesz téged az Örökkévaló, nem farokká, mindig fölül leszel, és sohasem alul. Bizony, így lesz, ha engedelmeskedsz Istenünk, az Örökkévaló parancsainak, amelyeket ma átadok neked. Gondosan teljesítsd hát azokat,</verse>
				<verse number="14">és ne térj el az igéktől, amelyeket ma parancsolok neked, se jobbra, se balra! Ne kövess más isteneket, ne szolgáld, és ne imádd őket!</verse>
				<verse number="15">Izráel, ha nem hallgatsz Istenünk, az Örökkévaló szavára, ha nem engedelmeskedsz parancsainak, és nem teljesíted rendelkezéseit, amelyeket ma neked parancsolok, akkor ezek az átkok szállnak rád, és beteljesednek rajtad.</verse>
				<verse number="16">Átkozott leszel városodban, átkozott leszel szántóföldeden.</verse>
				<verse number="17">Átkozott lesz éléskamrád és dagasztóteknőd.</verse>
				<verse number="18">Átkozott lesz minden gyermeked, földed termése és fáid gyümölcse, állataid szaporulata, a borjak, gidák és bárányok.</verse>
				<verse number="19">Átkozott leszel, mikor bejössz és amikor kimész.</verse>
				<verse number="20">Átkot és zűrzavart küld rád az Örökkévaló minden vállalkozásodban. Csapásokkal sújtja, amihez hozzáfogsz, míg hamar elpusztulsz, végleg tönkremész, jóvátehetetlenül. Így bánik veled, ha elfordulsz tőle, ha hűtlenül elhagyod.</verse>
				<verse number="21">Halálos járványt küld rád, amely rátok ragad, amíg teljesen elpusztít benneteket. Bizony, kipusztultok arról a földről, amelyre most készültök bemenni.</verse>
				<verse number="22">Megver titeket az Örökkévaló lázzal, sorvadással és gyulladással, földedet pusztító hőséggel és aszállyal, gabonádat üszöggel és rozsdával, s addig gyötörnek, míg elpusztulsz.</verse>
				<verse number="23">Bezárul az ég fejed fölött, mint a bronzkapu, lábad alatt a föld, mint a vas, megkeményedik.</verse>
				<verse number="24">Homokot és port hullat rád az Örökkévaló az égből eső helyett, amíg végleg elpusztulsz.</verse>
				<verse number="25">Megver téged az Örökkévaló ellenségeid által. Egy úton vonultok ki ellenük, de százfelé menekültök előlük. Megrémülnek a nemzetek, ha látják sorsotokat.</verse>
				<verse number="26">Holttesteitek égi madarak és mezei vadak prédájává lesznek, s már nem lesz, aki elkergesse őket.</verse>
				<verse number="27">Megver titeket az Örökkévaló egyiptomi betegségekkel: fekéllyel, daganatokkal, rühességgel és bőrbetegséggel, gyógyíthatatlanul.</verse>
				<verse number="28">Megver tieteket az Örökkévaló őrülettel, vaksággal és megzavarodással.</verse>
				<verse number="29">Fényes nappal is úgy keresel utat, ahogy a vak tapogat a sötétben. Mindenben szerencsétlen, elnyomott és kifosztott leszel, és nem lesz senki, hogy megszabadítson.</verse>
				<verse number="30">Eljegyzett menyasszonyodat megerőszakolják az idegenek. Házat építesz, de más lakik majd benne. Szőlőt telepítesz, de gyümölcsét más szüreteli.</verse>
				<verse number="31">Marháidat szemed előtt vágják le, de nem ehetsz belőle. Szamaraidat elrabolják, és sohasem látod többet. Nyájaidat elhajtják ellenségeid, senki sem segít rajtad.</verse>
				<verse number="32">Fiaidat és leányaidat eladják idegeneknek, te meg csak sóvárogva nézed őket, s minden nap epekedsz utánuk, de semmit sem tehetsz értük.</verse>
				<verse number="33">Földed termését, munkád minden gyümölcsét idegenek falják föl, akiket nem ismertél, s neked csak az elnyomás jut, meg a letaposás.</verse>
				<verse number="34">Eszedet veszted attól, amit végig kell nézned.</verse>
				<verse number="35">Megver az Örökkévaló gyógyíthatatlan, szörnyű fekéllyel térdeiden és lábaidon, sőt, tetőtől talpig mindenütt.</verse>
				<verse number="36">Elhurcoltat az Örökkévaló titeket, királyotokkal együtt, akit magatok fölé emeltetek, oly nép földjére, amelyet sem ti, sem őseitek nem ismertek. Ott kell szolgálnod idegen isteneket, fa- és kőbálványokat.</verse>
				<verse number="37">Rémülettel és ámulattal emlegetnek, gúnyolnak és iszonyodnak tőletek a nemzetek minden földön, ahová az Örökkévaló küld titeket.</verse>
				<verse number="38">Sok magot vetsz, de keveset aratsz, mert sáskák zabálják fel termésedet.</verse>
				<verse number="39">Szőlőt telepítesz, és műveled, de le már nem szüreteled, borát meg sem kóstolhatod, mert elpusztítják a kártevők.</verse>
				<verse number="40">Olajfát ültetsz mindenfelé, mégsem kened magad olajával, mert bogyóik éretlenül lehullanak.</verse>
				<verse number="41">Hiába neveled gyermekeidet, mert ellenségeid rabságba hurcolják őket.</verse>
				<verse number="42">Gyümölcsfáidat és terményeidet mind letarolja a sáskahad.</verse>
				<verse number="43">A köztetek lakó idegenek föléd kerekednek, te pedig egyre lejjebb csúszol, és hanyatlasz.</verse>
				<verse number="44">Ők adnak kölcsön neked, s nem te nekik. Ők fejjé lesznek, te pedig farokká.</verse>
				<verse number="45">Mindezek az átkok rád szállnak, Izráel, üldöznek téged, és beteljesednek rajtad, míg teljesen elpusztítanak, mivel nem hallgattál Istenünk, az Örökkévaló szavára, s nem engedelmeskedtél parancsainak, nem teljesítetted rendelkezéseit, amelyeket neked parancsolt.</verse>
				<verse number="46">Intő jel és csoda gyanánt lesznek minden nemzet számára rajtad és utódaidon ezek az átkok örökké.</verse>
				<verse number="47">Mivel nem szolgáltad Istenünket, az Örökkévalót örömmel és jó kedvvel, mikor mindened megvolt, és bőségben éltél,</verse>
				<verse number="48">szolgálod hát majd ellenségeidet, akiknek az Örökkévaló kiszolgáltat, étlen-szomjan, rongyokban, nyomorban és szűkölködve. Vasigát tesz nyakadra az Örökkévaló, amíg végleg elpusztulsz.</verse>
				<verse number="49">Nyakadra hoz az Örökkévaló a föld széléről harcos és vad nemzeteket, amelyeknek beszédét sem érted. Rád támadnak hirtelen, ahogy a keselyű lecsap a prédára.</verse>
				<verse number="50">Kegyetlen harcosok ezek, tekintetük elszánt és kemény, nem szánják az öreget, sem a gyereket,</verse>
				<verse number="51">felemésztik állataidat, terményeidet, míg mindent elpusztítanak. Nem hagynak gabonádból egy szemet sem, olajadból, borodból egy cseppet sem, levágják állataidat, utolsó báránykáidat, amíg teljesen el nem pusztítanak téged is.</verse>
				<verse number="52">Ostrom alá veszik minden városodat, amíg leomlanak erős falaid, amelyekben bíztál. Bizony, beveszik és lerombolják váraidat egész földeden, amelyet Istenünk, az Örökkévaló neked adott.</verse>
				<verse number="53">Ellenségeid megszorongatnak, éhínség sújt az ostrom alatt. Nyomorúságodban végül a saját gyermekeidet is megeszed, méhed gyümölcsét, akit Istened, az Örökkévaló adott neked!</verse>
				<verse number="54">A hosszú ostrom idején, a súlyos éhínség miatt az elkényeztetett és finnyás férfi is irigy szemmel néz testvérére, kedvelt feleségére és még életben maradt gyermekeire, hogy ne kelljen nekik adnia abból, amit eszik — a saját fiainak húsából —, mivel semmi más nem maradt, amit megehetne.</verse>
				<verse number="55"></verse>
				<verse number="56">Az elkényeztetett és finnyás asszony is, aki még a földre sem lépett mezítláb az előkelőség miatt, irigységgel néz szeretett férjére, fiára és leányára, és nem ad nekik semmit a saját újszülött csecsemőjének húsából, akit titokban megszült, és abból amit még megehet belőle. Mindezt egymaga eszi meg titokban, amíg már semmi más nem marad, amit megehetne. Ilyen nyomorúságba kerül a hosszú ostrom alatt, amellyel városát szorongatják ellenségei!</verse>
				<verse number="57"></verse>
				<verse number="58">Engedelmeskedj hát, Izráel népe, e törvény minden igéjének, amely le van írva ebben a könyvben! Tiszteld és féld Istenünk, az Örökkévaló dicsőséges és félelmetes nevét!</verse>
				<verse number="59">Ha nem, akkor az Örökkévaló rémületes és rettenetes csapásokkal sújt titeket és utódaitokat: hosszantartó súlyos betegségekkel, nagy csapásokkal.</verse>
				<verse number="60">Sőt, mindenféle egyiptomi betegséggel is sújt titeket, amelyektől féltetek, és rátok ragasztja azokat.</verse>
				<verse number="61">Még azokat a csapásokat és betegségeket is, amelyek nincsenek leírva ebben a törvénykönyvben — bizony rátok hozza valamennyit, amíg egészen elpusztít benneteket!</verse>
				<verse number="62">Bár annyian voltatok, mint az égen a csillagok, mégis csak kevesen maradtok meg, mivel nem hallgattatok Istenetek, az Örökkévaló szavára.</verse>
				<verse number="63">Az Örökkévaló örömét lelte abban, hogy jól bánjon veletek, és megsokasítsa népünket — ugyanúgy örömét fogja lelni abban, amikor elpusztít és megsemmisít titeket. Bizony, kigyomlál benneteket arról a földről, amelyre most bemenni készültök, hogy birtokba vegyétek.</verse>
				<verse number="64">Szétszór az Örökkévaló titeket a nemzetek között a föld egyik szélétől a másikig, és idegen isteneket kell ott szolgálnotok, fa- és kőbálványokat, akiket sem ti, sem őseitek nem ismertek.</verse>
				<verse number="65">De még a nemzetek között sem találtok lelketeknek nyugalmat, sem állandó lakóhelyet, mert az Örökkévaló a szíveteket szorongással, lelketeket pedig reménytelenséggel tölti meg, s a szemetek hiába sóvárog majd békesség után.</verse>
				<verse number="66">Örökös aggodalomban éltek, hajszálon függ élet és halál, s rettegés abroncsa szorítja szívetek.</verse>
				<verse number="67">Reggel azt mondod: „Bárcsak jönne már az este!” Este meg azt: „Mikor lesz már reggel?” — a félelem miatt, amely elborítja lelketek, s amiatt, amit szemetek lát.</verse>
				<verse number="68">Végül visszaküld az Örökkévaló benneteket hajókon Egyiptomba, amelyről azt mondta nektek, hogy sohasem látjátok többé. Ott pedig rabszolgának árulnak titeket ellenségeiteknek, de még nekik sem kelletek; s nem lesz, aki megvegyen.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="29">
				<verse number="1">Ezek tehát azok az igék, amelyeknek alapján az Örökkévaló parancsa szerint Mózes, mint közvetítő, megkötötte a szövetséget az Örökkévaló és Izráel népe között, amikor Izráel Moáb földjén táborozott. Ez a szövetségkötés azon a szövetségen felül történt, amelyet az Örökkévaló a Hóreb-hegynél kötött Izráellel.</verse>
				<verse number="2">Mózes összehívta Izráel egész népét, és ezt mondta nekik: Figyeljetek most rám! Emlékezzetek mindarra, amit az Örökkévaló a szemetek láttára tett Egyiptomban: hogyan bánt el a fáraóval és annak szolgáival, Egyiptom egész országával és népével!</verse>
				<verse number="3">Emlékezzetek az Örökkévaló nagy csodáira, jeleire és súlyos csapásaira! Bár mindezt láttátok,</verse>
				<verse number="4">de még ma sem értitek, mit jelent, mert az Örökkévaló nem adott nektek értelmes szívet, látó szemeket és halló füleket.</verse>
				<verse number="5">Ezt mondta nekünk az Örökkévaló: „Negyven esztendeig vezettelek titeket a pusztában, s ezalatt sem ruhátok, sem sarutok nem szakadt el.</verse>
				<verse number="6">Naponta tápláltalak titeket, de sem kenyeret nem ettetek, sem bort vagy egyéb szeszes italt sem ittatok. Gondotokat viseltem minden tekintetben, hogy végre megértsétek, hogy én vagyok Istenetek, az Örökkévaló.”</verse>
				<verse number="7">Amikor elérkeztünk erre a helyre — folytatta Mózes —, megtámadott bennünket Szihón, Hesbón királya és Óg, Básán királya seregeikkel, de legyőztük őket.</verse>
				<verse number="8">Elfoglaltuk országaikat, és oda telepítettük le Rúben és Gád törzsét, meg Manassé törzsének felét.</verse>
				<verse number="9">Tartsátok meg hát ezt a szövetséget, és mindent eszerint tegyetek, mert akkor lesz jó dolgotok, és amibe csak belekezdtek, sikerülni fog.</verse>
				<verse number="10">Ma itt mindannyian Istenünk, az Örökkévaló előtt álltok, hogy szövetséget kössetek vele: törzsfőitek, vezetőitek, bíráitok, tisztségviselőitek és mind a férfiak, meg gyermekeitek, feleségeitek, és a veletek együtt lakó idegenek, favágók és vízhordók — Izráel népének egész közössége. Ma Istenetek, az Örökkévaló szövetséget köt veletek, amelyet esküvel is megpecsételtek, és ezzel magatokra nézve kötelezően elfogadjátok a szövetség feltételeit.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">E szövetség által az Örökkévaló fölemel titeket, hogy saját népévé legyetek — ő pedig Istenetekké legyen, ahogyan ezt esküvel megígérte őseinknek: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.</verse>
				<verse number="14">Ezt az esküvel erősített szövetséget az Örökkévaló nemcsak veletek köti meg, akik most itt álltok Istenünk, az Örökkévaló előtt, hanem azokkal a jövendő nemzedékekkel is — vagyis utódaitokkal —, akik most még nincsenek itt.</verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16">Emlékezzetek rá, hogyan éltünk Egyiptomban, és hogyan vonultunk keresztül számos idegen nemzet földjén, amíg ideértünk!</verse>
				<verse number="17">Láttátok utálatos bálványaikat, amelyeket kőből, fából, ezüstből, aranyból készítettek, hogy azokat imádják.</verse>
				<verse number="18">Vigyázzatok, ne legyen közöttetek senki — se férfi, se nő, se család vagy egész törzs —, akinek szíve elfordul Istenünktől, az Örökkévalótól! Közületek senki se pártoljon más istenekhez, hogy a nemzetek bálványait imádja! Bár ne lenne köztetek keserű mérget termő gyökér soha!</verse>
				<verse number="19">Ne legyen köztetek, aki — bár hallja a szövetség megtörésével járó átkokat — azzal áltatja és bátorítja magát: „Igaz, hogy a saját fejem után járok, és makacs szívem gondolatait követem, mégis békességben és nyugalomban élek, engem nem ér el az átok!” Bizony, az ilyen ember miatt sokan elpusztulnak, jók és gonoszok egyaránt!</verse>
				<verse number="20">Az Örökkévaló nem fog az ilyennek megbocsátani, és izzó haragjában rászabadítja mindazokat az átkokat, amelyek e Törvénykönyvben megtalálhatók. Az ilyen embernek az Örökkévaló még az emlékét is eltörli az ég alól.</verse>
				<verse number="21">Bizony, az Örökkévalónak gondja lesz rá, hogy Izráel törzsei közül kiválassza és könyörtelenül elpusztítsa az ilyet, mert ezt követeli a szövetség igéje, amely meg van írva e könyvben, ha valaki megtöri a szövetséget.</verse>
				<verse number="22">Fiaitok jövendő nemzedéke és a messzi földről jött utazók látják majd a csapásokat és a pusztulást, amelyeket az Örökkévaló hozott országotokra.</verse>
				<verse number="23">Látják, hogy a föld kietlen és terméketlen, kiégett és művelhetetlen, kén és só borítja, egy fűszál sem nő rajta — bizony, olyanná lesz, mint Sodoma és Gomora, mint Adma és Cebóím, amelyeket az Örökkévaló izzó haragjában tökéletesen és végleg elpusztított.</verse>
				<verse number="24">Akkor majd mind azt kérdezik a nemzetek: „Miért tette velük ezt az Örökkévaló? Miért, hogy lángoló haragjában így elpusztította földjüket?”</verse>
				<verse number="25">És azt felelik nekik: „Azért, mert megtörték a szövetséget, amelyet őseik Istenével, az Örökkévalóval kötöttek, amikor ő kivezette népét Egyiptomból!</verse>
				<verse number="26">Azért, mert elfordultak az Örökkévalótól, más isteneket szolgáltak és imádtak, olyanokat, akiket azelőtt nem ismertek, s akiket nem Istenük adott nekik.</verse>
				<verse number="27">Emiatt az Örökkévaló haragra lobbant, és ráküldte népére és földjükre azokat az átkokat, amelyek e könyvben fel vannak jegyezve.</verse>
				<verse number="28">Gyökerestől kitépte erről a földről, és messze hajította őket, idegen földre — ott is laknak mind a mai napig.”</verse>
				<verse number="29">Vannak titkok, amelyeket Istenünk, az Örökkévaló megtartott a maga hatalmában, és elrejtett előlünk — folytatta Mózes. — De amit kijelentett nekünk — ahogyan a Törvény igéit is —, az már a miénk és a fiainké örökre, hogy engedelmeskedjünk azoknak, és aszerint éljünk.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="30">
				<verse number="1">Mózes így folytatta: Eljön az idő, amikor minden áldás és átok, amelyet most elétek tártam, beteljesedik rajtatok. Amikor majd a nemzetek között fogtok élni, ahová Istenünk, az Örökkévaló száműzetésbe küld benneteket, akkor eszetekbe fog jutni, amit ma nektek mondtam.</verse>
				<verse number="2">Akkor fiaitokkal együtt szívetekre veszitek ezeket, teljes szívvel-lélekkel visszatértek Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz, és engedelmeskedni fogtok az ő hangjának, ahogyan most megparancsoltam nektek.</verse>
				<verse number="3">Válaszul Istenünk, az Örökkévaló jóra fordítja sorsotokat, megkönyörül rajtatok, és újra összegyűjt a nemzetek közül, ahová szétszórt titeket.</verse>
				<verse number="4">Ha a Föld legtávolabbi sarkába száműzött, még onnan is összegyűjt és hazavisz benneteket.</verse>
				<verse number="5">Bevisz arra a földre, amely őseink birtoka volt, és újra birtokba veszitek azt. Az Örökkévaló jól bánik veletek ismét, és még inkább megszaporítja népünket, mint őseink idejében.</verse>
				<verse number="6">Akkor fogja Istenünk, az Örökkévaló engedelmessé változtatni szíveteket és utódaitoknak, Izráel népének szívét, hogy azontúl teljes szívvel-lélekkel szeressék az Örökkévalót, Istenünket, és sokáig élhessenek azon a földön.</verse>
				<verse number="7">Akkor majd Istenünk, az Örökkévaló ezeket az átkokat ellenségeitekre küldi: azokra, akik üldöznek és gyűlölnek titeket.</verse>
				<verse number="8">Izráel pedig újra engedelmeskedni fog az Örökkévaló szavának és parancsainak, amelyeket ma elétek tártam.</verse>
				<verse number="9">Istenünk, az Örökkévaló pedig még bőségesebben megáld titeket mindenben, amit csak tesztek. Megáldja gyermekeiteket, állataitokat, földetek termését, és minden tekintetben jól bánik majd veletek. Újra örömét fogja lelni abban, hogy jót tegyen veletek, mint ahogy őseitekkel is örömmel tett jót.</verse>
				<verse number="10">Igen, így lesz, ha hallgattok Istenünk, az Örökkévaló hangjára, és mindenben az ő rendelkezései és parancsai szerint jártok el, amelyeket ebben a Törvénykönyvben följegyeztek, és ha egész szívvel-lélekkel visszatértek az Örökkévalóhoz.</verse>
				<verse number="11">Ezek a tanítások, törvények és parancsok, amelyeket ma elétek tárok, nem megfoghatatlanok vagy érthetetlenek számotokra. Nem nehéz ezeknek engedelmeskednetek.</verse>
				<verse number="12">Nem a mennyben vannak, ahová nem tudnátok felkapaszkodni, s azt kellene mondanotok: „Ugyan ki tudna fölmenni a mennybe, hogy lehozza nekünk a törvényt, hogy teljesíthessük követeléseit?”</verse>
				<verse number="13">Nem is a tenger túlsó partján van, ahová nem tudnátok érte menni, s azt kellene mondanotok: „Ugyan ki tudna átkelni a tengeren, hogy elhozza nekünk a törvényt, hogy teljesíthessük követeléseit?”</verse>
				<verse number="14">Nem! Az ige nagyon is közel van hozzátok! Ott van az a szátokban és a szívetekben — hogy igazodhassatok hozzá!</verse>
				<verse number="15">Nézzétek! Elétek adtam az életet és a halált, a jót és a rosszat, hogy válasszatok!</verse>
				<verse number="16">Ha az életet választjátok, vagyis engedelmeskedtek Istenünk, az Örökkévaló tanításának és törvényének, amelyet általam közölt veletek, ha szeretitek Istenünket, az Örökkévalót, és az ő útjain jártok, ha megtartjátok rendelkezéseit és engedelmeskedtek parancsainak és határozatainak, akkor megsokasodtok, és virágzó nagy nemzetté lesztek, és Istenünk, az Örökkévaló megáld titeket azon a földön, amelyet majd birtokba vesztek.</verse>
				<verse number="17">De figyelmeztetlek benneteket, hogy ha a halált választjátok, vagyis a szívetek elfordul az Örökkévalótól, és nem engedelmeskedtek neki, ha elcsábultok, hogy más isteneket szolgáljatok és imádjatok, akkor egész bizonyosan el fogtok pusztulni, és menthetetlenül elvesztek! Akkor nem fogtok hosszú ideig lakni a Jordán túlsó partján lévő földön, amelyre majd bementek, hogy birtokba vegyétek azt.</verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19">Tanúm az ég és a föld, hogy én elétek tártam a választást élet és halál, áldás és átok között! Válasszátok hát az életet, hogy sokáig élhessetek ti is, meg utódaitok is!</verse>
				<verse number="20">Szeressétek Istenünket, az Örökkévalót, hallgassatok a szavára, és engedelmeskedjetek neki, ragaszkodjatok hozzá, mert számotokra az Örökkévaló az élet! Ő ad nektek hosszú és boldog életet azon a földön, amely felől megesküdött őseinknek, hogy nekik adja azt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="31">
				<verse number="1">Azután Mózes ezt mondta Izráel népének:</verse>
				<verse number="2">Figyeljetek rám! Százhúsz éves vagyok már, és nem vezethetlek tovább titeket, mert az Örökkévaló megmondta, hogy nem kelhetek át a Jordánon.</verse>
				<verse number="3">Istenünk, az Örökkévaló maga megy át előttetek a Jordánon, ő vezet titeket. Kipusztítja előletek a nemzeteket, amelyek most még azon a földön laknak. Ti pedig birtokba veszitek a földjüket. Józsué lesz a vezetőtök, ő fog előttetek járni, amikor átmentek arra a földre —, ahogyan az Örökkévaló megígérte.</verse>
				<verse number="4">Az Örökkévaló úgy bánik azokkal a nemzetekkel, ahogy elbánt Szihónnal és Óggal, az emóriak királyaival, seregeikkel és országaikkal: teljesen elpusztítja őket.</verse>
				<verse number="5">Kiszolgáltatja őket az Örökkévaló nektek, ti pedig úgy bánjatok velük, ahogy megparancsoltam.</verse>
				<verse number="6">Ne féljetek, és ne ijedjetek meg tőlük, hanem legyetek erősek és bátrak, mert Istenünk, az Örökkévaló megy veletek, nem hagy cserben, sem el nem hagy titeket.</verse>
				<verse number="7">Azután Mózes maga elé hívatta Józsuét, és egész Izráel népe előtt ezt mondta neki: „Józsué, légy erős és bátor, mert neked kell ezt a népet bevezetned arra a földre, amelyről az Örökkévaló esküvel megígérte őseinknek, hogy azt nekik adja. A te vezetéseddel fogják birtokba venni.</verse>
				<verse number="8">Maga az Örökkévaló megy előtted, veled lesz mindig, soha nem hagy cserben, sem el nem hagy! Ezért ne félj, se ne ijedj meg semmitől!”</verse>
				<verse number="9">Miután Mózes leírta ezt a Törvényt, átadta az írást a lévitáknak, akik az Örökkévaló Szövetségládáját hordozták, meg Izráel vezetőinek,</verse>
				<verse number="10">és ezt parancsolta nekik: „Amikor majd bementek arra a földre, minden hetedik évben olvassátok föl ezt a teljes Törvénykönyvet Izráel egész gyülekezete előtt! Minden hetedik esztendőben — vagyis a szombatévben, az adósságok elengedésének évében —, a Sátorok ünnepén, amikor Izráel egész népe összegyülekezik az Örökkévaló jelenlétében, arra a helyre, amelyet az Örökkévaló majd kijelöl, akkor olvassátok föl, hogy mindenki hallja!</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Erre az ünnepre kivétel nélkül mindenkit gyűjtsetek össze: férfiakat és asszonyokat, gyermekeikkel együtt, még a közöttetek lakó idegeneket is! Valamennyien hallják a Törvény igéit, hogy tanulják meg tisztelni és félni Istenünket, az Örökkévalót, és mindenben gondosan ahhoz igazítsák az életüket, amit a Törvény igéi mondanak!</verse>
				<verse number="13">Így minden nemzedék gyermekei — akik addig még nem hallották — tanulják meg tisztelni és félni Istenünket, az Örökkévalót, minden időben, ameddig csak ott laktok a Jordán túlsó partján lévő földön, amelyre hamarosan bementek, hogy birtokba vegyétek azt.”</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Közeledik az idő, amikor meg kell halnod. Hívd Józsuét, és álljatok elém a Találkozás Sátorában, mert őt akarom megbízni a vezetéssel.” Akkor Mózes és Józsué odament, és megálltak az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló pedig megjelent egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor bejárata fölött.</verse>
				<verse number="16">Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Te hamarosan pihenni térsz őseidhez. Azután ez a nép hamar elfordul tőlem, és más isteneket imád majd: azokat, akiket annak a földnek lakosai tisztelnek, amelyre majd bemennek. Elhagynak engem, és megtörik szövetségemet, amelyet kötöttem velük.</verse>
				<verse number="17">Emiatt majd haragom föllángol ellenük, én is elfordulok tőlük, elrejtem előlük arcomat, ellenségeik elemésztik őket, sok baj és nyomorúság szakad rájuk. Végül majd föleszmélnek, és azt mondják magukban: »Azért zúdult ránk ez a sok baj, mert Istenünk már nincs velünk!«</verse>
				<verse number="18">Én pedig valóban elrejtem arcomat előlük azon a napon, amiatt a gonoszságuk miatt, hogy más istenekhez fordultak.</verse>
				<verse number="19">Most pedig jegyezzétek föl ezt az éneket, és tanítsátok meg arra Izráel népét, mert egyszer még bizonyítékul fog szolgálni Izráel ellen.</verse>
				<verse number="20">Mert hamarosan beviszem őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet esküvel ígértem őseiknek. Ott majd jómódban élhetnek, jóllakásig ehetnek, s meggazdagodnak. Azután majd más istenekhez fordulnak, azokat imádják és szolgálják, engem pedig megutálnak, és szövetségemet megtörik.</verse>
				<verse number="21">Amikor majd emiatt rájuk szakad a sok baj és nyomorúság, ez az ének — amelyet utódaik sem felejtenek soha — tanúskodik majd ellenük, és rájuk bizonyítja bűneiket. Mert még be sem vittem őket arra földre, amelyről megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom, de már most tudom, hogy milyen kívánságokat hordoznak szívükben, s hogy mit szándékoznak tenni azon a földön.”</verse>
				<verse number="22">Mózes tehát még azon a napon följegyezte a következő éneket, és megtanította rá Izráel népét.</verse>
				<verse number="23">Azután az Örökkévaló felhatalmazta és megbízta Józsuét, Nún fiát: „Légy erős és bátor, mert neked kell ezt a népet bevezetned arra a földre, amelyről esküvel megígértem, hogy nekik adom! Én veled leszek.”</verse>
				<verse number="24">Amikor Mózes befejezte ennek a Törvénykönyvnek az írását,</verse>
				<verse number="25">megparancsolta a lévitáknak, akik az Örökkévaló Szövetségládáját hordozták,</verse>
				<verse number="26">hogy a könyvtekercset helyezzék el az Örökkévaló Szövetségládája oldalánál, hogy bizonyítékul szolgáljon a nép ellen. Azután Mózes ismét Izráel népéhez szólt:</verse>
				<verse number="27">Jól tudom, milyen lázadó, engedetlen és nyakas természetűek vagytok. Lám, még itt élek közöttetek, mégis lázadoztok az Örökkévaló ellen! Akkor mennyivel inkább engedetlenek lesztek a halálom után!</verse>
				<verse number="28">Gyűljenek hát hozzám vezetőitek: a törzsfők és a tisztségviselők, hogy saját fülükkel hallják ezeket az igéket, és tanúnak hívjam ellenük az eget és a földet!</verse>
				<verse number="29">Mert biztosan tudom, hogy halálom után letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek, az egész nép megromlik, és súlyos bűnöket követ el. Emiatt az Örökkévaló megharagszik rátok, és csapásokkal sújt majd benneteket.</verse>
				<verse number="30">Ezután Mózes elénekelte ezt az éneket, Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta:</verse>
			</chapter>
			<chapter number="32">
				<verse number="1">Halljátok énekem, egek! Figyelj szavamra, Föld!</verse>
				<verse number="2">Tanításom záporozzon a földre, szavam hulljon, mint harmat a rétre, mint langyos nyári eső a fűre, tavaszi zápor a sarjadó vetésre.</verse>
				<verse number="3">Dicsérjétek Istenünket, mert az Örökkévaló nevét hirdetem!</verse>
				<verse number="4">Kőszikla ő! Minden tette tökéletes, minden döntése igazságos. Hűséges Isten, nincs benne hamisság, mindenben egyenes és igaz.</verse>
				<verse number="5">De ez a nemzedék megromlott, már nem is a gyermekei többé! Bizony elfajzott és elvetemült nemzedék ez!</verse>
				<verse number="6">Hát így viszonzod az Örökkévaló jóságát, ostoba és esztelen nemzedék? Hiszen Atyád ő, aki teremtett, Alkotód, aki nemzetté nevelt!</verse>
				<verse number="7">Emlékezz hát a régi időkre, gondold végig sok-sok nemzedék éveit! Kérdezd apádat, majd ő elmondja, és az öregeket, ők elbeszélik:</verse>
				<verse number="8">amikor a Felséges örökséget osztott a nemzeteknek, mikor Ádám fiait szétválasztotta, s földjük határait kijelölte, Izráel fiainak száma szerint,</verse>
				<verse number="9">akkor Jákób fiait magának választotta, így lett Izráel az Örökkévaló saját tulajdona, öröksége.</verse>
				<verse number="10">Puszta földön találta, kietlen, szeles, vad sivatagban, karjával körülölelte, gondozta és óvta, mint a szeme fényét.</verse>
				<verse number="11">Mint sas a fészkét oltalmazza, fiókáit védi és betakarja, majd kiterjeszti szárnyát, kicsinyeit felkapja, tulajdon tollain hordozza,</verse>
				<verse number="12">úgy vezette népét az Örökkévaló egymaga. Más isten nem volt vele.</verse>
				<verse number="13">Népét az Örökkévaló a föld magaslatain járatta, mezők termésével táplálta, még a kősziklából is mézzel etette, kovakőből is olajjal itatta.</verse>
				<verse number="14">Táplálta tehenek vajával, juhok tejével, básáni bakok, bárányok és kosok húsával, a legjobb búzával, és szőlő vérével, a legjobb borral.</verse>
				<verse number="15">De mikor meghízott Jesurún, gazdája ellen rugdosott. Meghíztál, Izráel, kövér lettél, elhájasodtál! Elhagytad Teremtődet, az Örökkévalót, megvetetted szabadításod Kőszikláját!</verse>
				<verse number="16">Féltékenységre ingerelték más istenekkel, utálatos bálványokkal bosszantották.</verse>
				<verse number="17">Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, más isteneknek, akiket nem ismertek. Újaknak, akik csak most jöttek, s akiket Izráel ősei sem ismertek.</verse>
				<verse number="18">Kőszikládat, aki nemzett, elfeledted, elfordultál Istenedtől, aki világra hozott!</verse>
				<verse number="19">Látta ezt az Örökkévaló, és felháborodott, eltaszította haragjában fiait és leányait.</verse>
				<verse number="20">„Elrejtem arcomat előlük — mondta —, lássam, mire mennek nélkülem! Mert elvetemült nemzedék ez, hűtlen és állhatatlan gyermekek.</verse>
				<verse number="21">Féltékenységre ingereltek azzal, ami nem Isten, felbosszantottak ostoba bálványaikkal. Hát én is féltékennyé teszem őket oly néppel, amely nem a népem, bosszantom őket ostoba nemzetekkel.</verse>
				<verse number="22">Haragom tüze lángra lobban, s mindent megemészt a Seol fenekéig, elégeti a földet és minden termését, fölgyújtja még a hegyek alapját is.</verse>
				<verse number="23">Csapásokkal sújtom népemet, nyilaimat szórom rájuk,</verse>
				<verse number="24">éhség sorvasztja, emésztő láz és halálos járvány pusztítja, vérengző vadak foga szaggatja, porban csúszó kígyók mérge öldösi őket.</verse>
				<verse number="25">Kívül fegyver gyilkolja népem, otthon a rettegés, nem kímél sem férfit, sem szüzet, csecsemőt és öreget egyaránt elér.</verse>
				<verse number="26">Gondoltam, szétzúzom őket egészen, még emléküket is eltörlöm az emberek közül,</verse>
				<verse number="27">ha nem tartanék az ellenség gúnyolódásától, hogy öntelten félremagyarázzák: »Nem az Örökkévaló tette ezt velük, erős kezünk győzte le őket!«”</verse>
				<verse number="28">Milyen értelmetlen ez a nép, nincs köztük bölcs tanácsadó!</verse>
				<verse number="29">Ha bölcsek lennének, megértenék sorsukat.</verse>
				<verse number="30">Hogyan üldözhet egy ezret hogyan futamíthat meg kettő tízezret, ha Kősziklánk nem dob oda nekik, ha az Örökkévaló nem szolgáltat ki bennünket ellenségeinknek?</verse>
				<verse number="31">Mert isteneik meg sem állhatnak Kősziklánk, az Örökkévaló előtt — még ellenségeink is jól tudják ezt.</verse>
				<verse number="32">Szőlőjük Sodoma szőlőjéből származik, gyümölcsfáik Gomora kertjéből valók. Szőlőjük keserű fürtöket terem, s a szőlőszemek mérgezők,</verse>
				<verse number="33">boruk, mint a sárkányok mérge, viperák gyilkos marása.</verse>
				<verse number="34">„Enyém a büntetés joga, enyém a bosszúállás — mondja az Örökkévaló —, megőrzöm ezt magamnak, lepecsételt kincseim között. Én megfizetek nekik, s akkor elhullanak, mert közel a veszedelem napja, amely rájuk vár, és sebesen közeledik.”</verse>
				<verse number="35"></verse>
				<verse number="36">Megítéli népét az Örökkévaló, de szolgáin megkönyörül, ha látja, hogy elfogyott erejük, nincs többé sem szolga, sem szabad.</verse>
				<verse number="37">„Hol vannak hát isteneitek? — kérdezi tőlük. — Hol van kősziklátok, akiben biztatok? Segítsenek most bálványaitok,</verse>
				<verse number="38">akik megették áldozataitok húsát, megitták az italáldozat borát! Most védjenek meg titeket, ha tudnak!</verse>
				<verse number="39">Lássátok meg végre, hogy egyedül én vagyok Isten, ÉN VAGYOK, és nincs más Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, megsebesítek és meggyógyítok, s kezemből ki nem ragadhat senki sem!</verse>
				<verse number="40">Fölemelem kezemet az égre, és magamra esküszöm. Amilyen biztos, hogy örökké élek, olyan biztos, hogy ezt megteszem:</verse>
				<verse number="41">Villámló kardomat megélesítem, marokra fogom, megsuhintom, ítélethez fog kezem, bosszút állok ellenségeimen, és gyűlölőimnek megfizetek.</verse>
				<verse number="42">Nyilaim vértől részegednek, kardom jóllakik hússal, a megöltek és foglyok vérével, az ellenség vezéreivel.”</verse>
				<verse number="43">Ujjongjatok, ti nemzetek, az ő népével együtt! Mert megtorolja szolgáinak meggyilkolását, bosszút áll ellenségein, de népét és földjét a bűntől megtisztítja.</verse>
				<verse number="44">Így énekelte ezt az éneket Mózes, Józsuéval együtt, Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta.</verse>
				<verse number="45">Miután Mózes befejezte az éneket,</verse>
				<verse number="46">ezt mondta nekik: Szívleljétek meg, és véssétek emlékezetetekbe a Törvény minden igéjét, amelyet ma elmondtam nektek! Tanítsátok meg rá gyermekeiteket is, és parancsoljátok meg nekik, hogy engedelmeskedjenek azoknak.</verse>
				<verse number="47">Nem üres beszédek ezek, hanem az életet jelentik a számotokra! A Törvény megtartása által lakhattok hosszú ideig azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve bementek, hogy birtokba vegyétek azt.</verse>
				<verse number="48">Ugyanazon a napon szólt az Örökkévaló Mózeshez:</verse>
				<verse number="49">„Menj föl az Abárim-hegységbe, a Nebó-hegyre, amely Moáb földjén van, Jerikóval szemben! Onnan tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel népének adok, hogy birtokba vegyék azt.</verse>
				<verse number="50">Ott fogsz meghalni, azon a hegyen, és pihenni térsz őseidhez, ahogyan testvéred, Áron is meghalt a Hór-hegyen, és pihenni tért őseihez.</verse>
				<verse number="51">Azért határoztam így, mert mindketten vétkeztetek ellenem Meríbat-Kádés vizénél, a Cin-pusztában, amikor nem szenteltetek meg engem Izráel népe előtt.</verse>
				<verse number="52">A távolból megláthatod azt a földet, amelyet Izráel népének adok, de oda nem mehetsz be.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="33">
				<verse number="1">Ez az az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere — nem sokkal a halála előtt — megáldotta Izráel népét:</verse>
				<verse number="2">„Az Örökkévaló a Sínai-hegyről jött, a Széírről ragyogott föl, mint a hajnal, a Párán hegyéről fénylett, mint a nap, tízezer szentje kísérte, s jobbján tűz lángja égett.</verse>
				<verse number="3">Bizony, szereti népét az Örökkévaló, és szentjeit mind kezében tartja! Köré gyűlnek, lába elé borulnak, tanítását hallgatják és követik.</verse>
				<verse number="4">Törvényt adott nekünk Mózes, örökségül Jákób népe közösségének.</verse>
				<verse number="5">Király lett az Örökkévaló Izráelben, mikor a törzsfők és vezetők összegyűltek.”</verse>
				<verse number="6">Mózes ezt mondta Rúben törzséről: „Éljen Rúben, ne haljon ki, de csak kevesen legyenek utódai.”</verse>
				<verse number="7">Ezt mondta Júda törzséről: „Örökkévaló, hallgasd meg Júda szavát, mikor segítségért kiált! Vezesd vissza népéhez, erősítsd meg kezét, és segítsd meg, mikor ellenségével küzd!”</verse>
				<verse number="8">Ezt mondta Lévi törzséről: „Örökkévaló, a Tummímot és Úrímot Lévinek, hűséges szolgádnak adtad, akiket próbára tettél Masszában, s akikkel pereltél Meríbá vizénél.</verse>
				<verse number="9">Többre tartották szavadat, mint saját családjukat. Nem kedveztek szüleiknek, nem kímélték testvéreiket, sem saját gyermekeiket, hanem engedelmeskedtek parancsodnak, és megőrizték szövetséged.</verse>
				<verse number="10">Ők tanítják Jákób népét az Örökkévaló Törvényére, Izráelt az ő határozataira. Tömjént tesznek eléd, s égőáldozatokat oltárodra.</verse>
				<verse number="11">Áldd meg Lévi erejét, s keze munkáját fogadd kedvesen! Törd meg a derekát annak, aki Lévi ellen támad, s aki őt gyűlöli, hogy többé föl ne kelhessen!”</verse>
				<verse number="12">Ezt mondta Benjámin törzséről: „Benjámin, akit az Örökkévaló kedvel! Biztonságban lakhatsz az ő közelében, Körülvesz oltalmával szüntelen, s hátán hordoz, mint anya a kicsinyét.”</verse>
				<verse number="13">Ezt mondta József törzseiről: „Az Örökkévaló áldása szálljon József földjére! Adjon neki az Örökkévaló harmatot a menny kincseiből, ajándékot a mélységes vizekből.</verse>
				<verse number="14">Érlelje meg gyümölcseit a Nap, sarjasszon neki drágaságokat a Hold!</verse>
				<verse number="15">Teremjenek neki az ősi hegyek jobbnál-jobb gyümölcsöket, adjanak az örök halmok bőséges aratást!</verse>
				<verse number="16">Józsefé legyen a föld termésének legjava és teljessége, nyugodjon rajta annak tetszése és kegyelme, aki az égő bokorban megjelent! Szálljanak ezek az áldások Józsefre, a testvérei közül kiválasztottnak fejére!</verse>
				<verse number="17">Méltósága és ereje, mint az elsőszülött bikáé, szarva erős, mint a bivalyé, népeket öklel fel a föld széléig: ilyenek Efraim tízezrei és Manassé ezrei.”</verse>
				<verse number="18">Ezt mondta Zebulon törzséről: „Örülj, Zebulon, mikor útra kelsz, és te is, Issakár, otthon, a sátraidban!”</verse>
				<verse number="19">Népeket hívnak fel hegyükre, hogy igaz áldozattal áldozzanak. Tengerek gazdagságának hasznát élvezik, és a tengerpart homokjának kincseit.</verse>
				<verse number="20">Ezt mondta Gád törzséről: „Áldott legyen az Örökkévaló, aki kiterjeszti Gád határait! Mint ugrásra kész, zsákmányra leső oroszlán, úgy lakik Gád a helyén, s ha zsákmányt ejt, szétszaggatja annak karját és fejét.</verse>
				<verse number="21">A legjobb részt választotta magának, a vezető osztályrésze jutott Gádnak, mikor a törzsfők összegyűltek. Véghez viszi, amit az Örökkévaló Izráelről határozott végrehajtja igazságos ítéletét.”</verse>
				<verse number="22">Ezt mondta Dán törzséről: „Dán, mint fiatal básáni oroszlán, prédájára veti magát.”</verse>
				<verse number="23">Ezt mondta Naftáli törzséről: „Bőven jut neked az Örökkévaló jóságából és áldásaiból. Terjeszkedj nyugatra és délre!”</verse>
				<verse number="24">Ezt mondta Ásér törzséről: „Áldott a fiúk között Ásér! Kedveljék a testvérei, s áztassa lábát olívaolajban!</verse>
				<verse number="25">Védjenek bronz és vas zárak és kapuk, ne hagyjon el erőd, amíg csak élsz!” Végül így dicsérte Mózes az Örökkévalót:</verse>
				<verse number="26">„Nincs senki hasonló Istenhez, ó, Jesurún! Fenséges dicsőségében száguld az egeken, harci szekerein, a fellegeken robog, hogy segítségedre siessen.</verse>
				<verse number="27">Az Örökkévaló Isten hajlékod és menedéked, örök karja felkarol és megtart téged. Ellenséged szétszórja előtted, s így biztat: »Pusztítsd!«</verse>
				<verse number="28">Biztonságban lakik Izráel népe, háborítatlan Jákób lakóhelye. Gabona és bor földjén lakik, melyre bő harmatot hullat az ég.</verse>
				<verse number="29">Milyen boldog vagy, Izráel! Nép, amelyet az Örökkévaló szabadított meg, akinek pajzsa és győzelmes kardja az Örökkévaló! Nincs más nemzet, akivel így bánt volna istene. Kegyelemért könyörögnek majd ellenségeid, te pedig a fejükre tiporsz.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="34">
				<verse number="1">Ezután Mózes a Moáb-síkságról fölment a Nebó-hegységbe, a Piszgá csúcsára, amely Jerikóval szemben emelkedik. Onnan az Örökkévaló megmutatta neki az egész országot: Gileád vidékét, egészen Dánig,</verse>
				<verse number="2">Naftáli egész területét, Efraim, Manassé és Júda területét egészen a Földközi-tengerig,</verse>
				<verse number="3">azután a déli vidéket, meg a pálmafák városának, Jerikónak völgyét, egészen Cóárig.</verse>
				<verse number="4">Akkor ezt mondta az Örökkévaló: „Látod, Mózes, ez az a föld, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígértem. Megesküdtem nekik, hogy utódaiknak adom ezt az országot. Megengedtem, hogy a saját szemeddel lásd, de oda nem mehetsz be.”</verse>
				<verse number="5">Ott halt meg Mózes, az Örökkévaló szolgája Moáb földjén, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.</verse>
				<verse number="6">Ott temette el az Úr Bét-Peórral szemben, a völgyben — de annak pontos helyét mindmáig senki sem ismeri.</verse>
				<verse number="7">Mózes 120 éves volt, mikor meghalt, de életereje még ilyen idős korában is töretlen maradt, és a látása sem gyengült meg.</verse>
				<verse number="8">Izráel népe 30 napig még Moáb földjén maradt, és siratták Mózest, amíg el nem telt a gyász ideje.</verse>
				<verse number="9">Józsué, Nún fia beteljesedett a bölcsesség szellemével, mert Mózes tette rá a kezét, és jelölte ki a nép új vezetőjévé. Izráel népe ezután elfogadta Józsuét vezetőjének, és engedelmeskedett neki — ahogyan ezt az Örökkévaló megparancsolta Mózes által.</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló szemtől szembe beszélt Mózessel, akit egészen bensőségesen ismert. Azóta nem támadt Izráelben hozzá hasonló próféta,</verse>
				<verse number="11">aki olyan hatalmas jeleket és csodákat vitt volna véghez, mint Mózes, amikor őt az Örökkévaló Egyiptomba küldte, a fáraóhoz, meg annak szolgáihoz és egész népéhez.</verse>
				<verse number="12">Azóta sem volt hozzá hasonló, aki oly sok erőteljes és félelmetes dolgot tett volna Izráel népe szeme láttára, mint Mózes.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="6">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Mózes az Örökkévaló szolgája volt, Józsué, Nún fia pedig Mózes segítője. Miután Mózes meghalt, az Örökkévaló megszólította Józsuét:</verse>
				<verse number="2">„Mózes, az én szolgám meghalt. Ezért most te indulj el, kelj át a Jordánon, és vezesd át az egész népet arra a földre, amelyet Izráel népének adok!</verse>
				<verse number="3">Ahogy Mózesnek megígértem, nektek adok minden helyet, ahová csak léptek.</verse>
				<verse number="4">Tiétek minden terület dél felé a sivatagig, északra a Libanon-hegységig, kelet felé az Eufrátesz folyóig. Tiétek a Hettiták földje, és nyugat felé az egész föld a Nagy-tengerig.</verse>
				<verse number="5">Foglald el azt a földet, mert amíg csak élsz, senki sem tud ellenállni neked! Veled leszek, ahogy Mózessel is voltam, és soha nem hagylak magadra.</verse>
				<verse number="6">Légy bátor és erős, mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, hogy birtokba vegyék örökségüket! Megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom azt a földet.</verse>
				<verse number="7">Csak légy erős és nagyon bátor, hogy mindent teljesen aszerint a törvény és tanítás szerint cselekedj, amelyet Mózes, az én szolgám rendelt el a számotokra! Ne térj el attól se jobbra, se balra — akkor minden sikerülni fog, amihez hozzáfogsz!</verse>
				<verse number="8">A törvény könyvét szüntelen tanulmányozd, igéit ismételd magadban, és gondolkodj azokon, hogy mindenben annak megfelelően járhass el. Ha így teszel, akkor minden utad sikeres lesz, és amibe belefogsz, felvirágzik.</verse>
				<verse number="9">Ne feledd: Én parancsoltam meg neked, hogy légy erős és bátor! Istened, az Örökkévaló van veled, akárhová mész! Hát ne félj semmitől, és ne engedd, hogy bármi elbátortalanítson!”</verse>
				<verse number="10">Ezután Józsué megparancsolta a sereg tisztjeinek:</verse>
				<verse number="11">„Menjetek végig a táboron, és hirdessétek ki ezt a parancsot: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkelünk a Jordánon, hogy elfoglaljuk és birtokba vegyük azt a földet, amelyet az Örökkévaló ad nekünk!”</verse>
				<verse number="12">Rúben és Gád törzsének, meg Manassé fél törzsének ezt mondta Józsué:</verse>
				<verse number="13">„Emlékezzetek, hogyan rendelkezett Mózes, az Örökkévaló szolgája! Istenünk, az Örökkévaló nektek adta ezt a földet, a Jordán innenső oldalán, amelyet kértetek. Így feleségeitek, gyermekeitek meg állataitok már letelepedhettek és megnyugodhattak a saját birtokaikon, amelyet Mózes kijelölt a számotokra. De ti férfiak, akik fegyverforgató harcosok vagytok, menjetek tovább! Izráel seregének élén keljetek át a túlpartra, hogy testvéreiteket segítsétek a harcban.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">Addig ne is térjetek vissza a saját birtokaitokra, amíg testvéreitek el nem foglalják a maguk területét, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nekik, és nyugalmat nem ad nekik, ahogy ezt veletek már megtette. Azután majd ti is hazatérhettek a saját földetekre, amelyet Mózes, az Örökkévaló szolgája adott nektek a Jordán keleti oldalán, és letelepedhettek ott.”</verse>
				<verse number="16">Ők így feleltek: „Így lesz! Mindent megteszünk, amit parancsolsz nekünk, és ahová küldesz, oda megyünk.</verse>
				<verse number="17">Engedelmeskedni fogunk neked is mindenben, ahogyan Mózes szavát megfogadtuk. Csak Istenünk, az Örökkévaló veled legyen, ahogyan Mózessel is volt!</verse>
				<verse number="18">Ha valaki mégis lázadna ellened, vagy nem akar engedelmeskedni szavadnak, az halállal lakoljon! Csak légy bátor és erős!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Amikor Izráel népe Sittímnél táborozott, Józsué, Nún fia kiküldött két férfit, hogy titokban kémleljék ki az előttük lévő vidéket. Ezt mondta nekik: „Menjetek, és jól nézzétek meg azt az egész vidéket, különösen Jerikót!” Ők el is indultak, és eljutottak Jerikó városába. Ott egy Ráháb nevű asszony házában szálltak meg, aki prostituált volt.</verse>
				<verse number="2">Jerikó királyának azonban jelentették: „Ma este izráeli kémek érkeztek a városba!”</verse>
				<verse number="3">A király azonnal elküldte a katonáit Ráhábhoz ezzel a paranccsal: „Add ki azokat a férfiakat, akik ma este érkeztek hozzád, hogy házadnál szálljanak meg, mert kémkedni jöttek!”</verse>
				<verse number="4">Ráháb azonban már előzőleg elbújtatta a két izráeli férfit, a király katonáinak pedig ezt mondta: „Igaz, hogy ide jöttek, de nem tudtam, honnan érkeztek. Estefelé, a város kapuinak bezárása előtt már elmentek innen, de nem tudom, hová. Siessetek utánuk, még utolérhetitek őket!”</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">Valójában Ráháb elbújtatta őket a háza lapos tetején száradó lenkévék közé.</verse>
				<verse number="7">A király katonái sietve kimentek a városból, és a Jordán gázlói felé igyekeztek abban a hiszemben, hogy a kémek arra mentek. A város kapuit pedig bezárták utánuk.</verse>
				<verse number="8">Mielőtt a kémek nyugovóra tértek, Ráháb fölment a tetőre, hogy beszéljen velük.</verse>
				<verse number="9">Ezt mondta nekik: „Tudom, hogy az Örökkévaló nektek adta ezt a földet, ezért mindannyian félünk tőletek. Hallottuk, hogyan szárította ki az Örökkévaló előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor Egyiptomból kijöttetek, s emiatt e föld minden lakosa retteg tőletek. Azt is hallottuk, hogy a Jordán túloldalán legyőztétek az emóriak két királyát, Szihónt és Ógot, és teljesen kipusztítottátok őket.</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Amikor ezt megtudtuk, minden bátorságunk elszállt, és úrrá lett rajtunk a rémület, mert bizony a ti Istenetek, az Örökkévaló az Isten fenn az égben és lenn a földön!</verse>
				<verse number="12">Most hát esküdjetek meg nekem az Örökkévalóra, hogy amint én megkönyörültem rajtatok, és megkíméltelek titeket a haláltól, úgy ti is könyörültök apám egész családján, és életben hagytok minket! Adjatok nekem valami biztos jelet, hogy valóban megmentitek a haláltól apámat, anyámat, testvéreimet — az egész családomat!”</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">A férfiak így válaszoltak: „Életünkkel kezeskedünk, hogy amikor az Örökkévaló kezünkbe adja ezt a földet, és elfoglaljuk Jerikót, nektek nem lesz bántódásotok, és megtartjuk ígéretünket. De egy feltétellel: senkinek sem szólhatsz arról, hogy itt voltunk, és hogy miért jöttünk!”</verse>
				<verse number="15">Ráháb akkor a háza ablakából egy kötélen leengedte a férfiakat a városfalon kívülre, ugyanis a háza éppen a városfalra épült.</verse>
				<verse number="16">Figyelmeztette őket, hogy a hegyek között rejtőzzenek három napig, nehogy üldözőik rájuk találjanak, s csak azután induljanak tovább, ha azok már visszatértek Jerikóba.</verse>
				<verse number="17">A két férfi megerősítette: „Biztos lehetsz benne, hogy megtartjuk, amit ígértünk, ha a következőt megteszed:</verse>
				<verse number="18">amikor bevonulunk erre a földre, akkor ezt a piros fonalat kösd az ablakra, amelyen keresztül leengedtél bennünket! Gyűjtsd ide a házadba apád egész rokonságát: apádat, anyádat és testvéreidet — az egész családodat.</verse>
				<verse number="19">Akik a házban vannak, azoknak nem esik bántódásuk, ezért kezeskedünk! Ha mégis bajuk esne, akkor életünkkel felelünk érte. Ha viszont az ostrom idején közületek valaki kimegy a házból, és megölik, akkor ezért ő a felelős, mi pedig ártatlanok leszünk.</verse>
				<verse number="20">Vigyázz, senkinek se árulj el bennünket! Ha mégis megteszed, akkor minket sem köt az eskünk.”</verse>
				<verse number="21">„Rendben van, megegyeztünk! Úgy lesz, ahogy mondtátok” — felelte Ráháb. Ezzel a kémek elmentek, Ráháb pedig az ablakára kötötte a piros fonalat.</verse>
				<verse number="22">A két férfi a dombok közé ment, és ott rejtőztek három napig. Ezalatt üldözőik átkutatták az utat és az egész környéket, de senkit sem találtak, majd visszatértek Jerikóba.</verse>
				<verse number="23">Azután a két férfi lejött a dombok közül, és átkelt a Jordánon. Visszatértek Józsuéhoz, Nún fiához, akinek mindenről beszámoltak.</verse>
				<verse number="24">„Semmi kétség, az Örökkévaló kezünkbe adta ezt az egész földet, mert lakóit már hatalmába kerítette a tőlünk való rettegés” — mondták Józsuénak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Józsué és az egész nép korán reggel tábort bontott, és elindultak Sittímből a Jordánhoz. Amikor odaértek, letáboroztak, és az átkelésig ott is maradtak.</verse>
				<verse number="2">Három nap múlva a vezetők végigmentek a táboron,</verse>
				<verse number="3">és kihirdették: „Készüljetek föl! Amikor látjátok, hogy a papok felveszik Istenünk, az Örökkévaló Szövetségládáját, és elindulnak vele, akkor ti is induljatok el, és menjetek utána!</verse>
				<verse number="4">De vigyázzatok! Hagyjatok mintegy 2 000 könyök távolságot a Szövetségláda és magatok között! Ne menjetek ennél közelebb hozzá! Ezen az úton még nem jártatok soha, de csak kövessétek a Szövetségládát, majd az vezet benneteket!”</verse>
				<verse number="5">Józsué ezt parancsolta a népnek: „Még ma szenteljétek meg magatokat, mert holnap az Örökkévaló csodákat tesz közöttünk!”</verse>
				<verse number="6">A papoknak pedig ezt mondta: „Vegyétek fel a Szövetségládát, induljatok el a nép előtt, és menjetek keresztül a Jordánon!” A papok így is tettek: fölvették a Szövetségládát, és elindultak a nép előtt a Jordán felé.</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévaló ekkor Józsuéhoz szólt: „Józsué, ezen a napon kezdelek téged fölemelni Izráel népének szemében. Azt akarom, hogy megértsék: Én vagyok veled, ugyanúgy, ahogy Mózessel is voltam.</verse>
				<verse number="8">A Szövetségládát vivő papoknak mondd meg, hogy amikor a Jordánhoz érnek, pár lépésnyit menjenek bele a vízbe, és ott álljanak meg!”</verse>
				<verse number="9">Józsué összehívta a népet: „Figyeljetek rám, és halljátok meg, mit üzen nektek Istenünk, az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="10">Nézzétek! Az Egész Föld Urának a Szövetségládája előttetek fog bemenni a Jordán vizébe! Ez lesz a kétségtelen bizonyíték arra nézve, hogy az élő Isten valóban közöttünk van, és hogy ígérete szerint teljes bizonyossággal kiűzi előlünk annak a földnek a jelenlegi lakosait: a kánaániak, hettiták, hivviek, perizziek, girgásiak, emóriak és jebúsziak népét.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Most hát válasszatok ki magatok közül 12 férfit, egyet-egyet minden törzsből!</verse>
				<verse number="13">Figyeljétek meg: abban a pillanatban, amint az Örökkévalónak, az Egész Föld Urának a Szövetségládáját hordozó papok lába a Jordán vizébe lép, a víz kettéválik, és a felülről folyó víz megáll egy rakáson!”</verse>
				<verse number="14">Valóban így is lett. Az egész nép tábort bontott és elindultak, hogy átkeljenek a Jordánon. A papok pedig jóval előttük haladtak, és vitték a Szövetségládát. Amikor ezek a papok megérkeztek a Jordánhoz, és a folyó vizébe léptek, a víz kettévált! Pedig aratás ideje volt, és a Jordán annyira meg volt áradva, hogy az árteret is elöntötte.</verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16">A fölülről folyó víz messze fönt, Ádám városánál (Cáretán mellett) egy rakásban föltorlódott. A lefelé folyó víz pedig elfolyt a Holt-tenger felé, és a folyó medre kiszáradt. Így kelt át a nép a Jordán medrén Jerikóval átellenben.</verse>
				<verse number="17">A papok, akik az Örökkévaló Szövetségládáját vitték, bementek a Jordán medrének közepére, és ott megálltak a száraz talajon. Mindaddig ott álltak, amíg az egész nép a kiszáradt folyómedren keresztül át nem vonult a túlsó partra.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Miután az egész nép átkelt a Jordán túlsó partjára, az Örökkévaló ezt mondta Józsuénak:</verse>
				<verse number="2">„Válassz ki 12 férfit a nép közül, minden törzsből egyet-egyet,</verse>
				<verse number="3">és parancsold meg nekik, hogy mindegyikük vegyen fel a Jordán medréből egy-egy követ arról a helyről, ahol a papok állnak. Vigyék a köveket oda, ahol ma este táboroztok, és ott helyezzék el.”</verse>
				<verse number="4">Józsué tehát kiválasztott 12 férfit, minden törzsből egyet,</verse>
				<verse number="5">és ezt mondta nekik: „Menjetek be a Jordán medrének közepébe: oda, ahol Istenünk, az Örökkévaló Szövetségládája van, s hozzatok onnan egy-egy követ. Izráel minden egyes törzsének megfelelően egy-egy követ vegyetek a vállatokra.</verse>
				<verse number="6">Legyenek ezek emlékeztető jelül egész Izráel számára! Később, ha majd a gyermekeitek megkérdezik, hogy mit jelentenek ezek a kövek,</verse>
				<verse number="7">mondjátok el nekik, hogy amikor az Örökkévaló Szövetségládája átment a Jordánon, a folyó vize megállt előtte. Ezek a kövek legyenek emlékeztető jelül Izráel gyermekeinek örökre!”</verse>
				<verse number="8">A nép teljesítette Józsué parancsát: felhoztak 12 követ a Jordán medréből. Izráel minden egyes törzsének megfelelően egy-egy követ vettek fel onnan, elvitték a táborhelyre, és ott helyezték el, ahogyan az Örökkévaló azt Józsuénak parancsolta.</verse>
				<verse number="9">Józsué elrendelte, hogy ezen kívül 12 másik kőből is rakjanak emlékoszlopot a Jordán medrének közepén, pontosan ott, ahol a papok álltak. Ezek ma is ott vannak.</verse>
				<verse number="10">Tehát a nép sietett átmenni a Jordán medrén, és mindazt megtették, amit az Örökkévaló Józsuénak parancsolt. Ezeket már Mózes is elrendelte Józsuénak. Ez idő alatt a papok, akik a Szövetségládát hordozták, ott álltak a meder közepén.</verse>
				<verse number="11">Amikor pedig már mindenki átkelt, akkor a papok is átmentek a túlsó oldalra az Örökkévaló Szövetségládájával. Ezt az egész nép figyelte.</verse>
				<verse number="12">Rúben és Gád törzsének, meg Manassé fél törzsének harcosai Izráel többi törzsei előtt keltek át harcra készen, ahogyan ezt Mózes megparancsolta nekik.</verse>
				<verse number="13">Ennek a két és fél törzsnek a harcosai összesen 40 000 fős csapatot alkottak, amely harcra készen vonult az Örökkévaló előtt a jerikói síkságon.</verse>
				<verse number="14">Ezen a napon az Örökkévaló fölmagasztalta Józsuét Izráel népe előtt. Ettől kezdve egész életében őt is úgy tisztelték, mint Mózest.</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló szólt Józsuénak:</verse>
				<verse number="16">„Mondd meg a papoknak, akik a Szövetségládát hordozzák, hogy jöjjenek ki a Jordán medréből.”</verse>
				<verse number="17">„Jöjjetek föl onnan!” — szólt Józsué a papoknak,</verse>
				<verse number="18">akik ekkor kijöttek a mederből a folyó partjára. Amint az Örökkévaló Szövetségládáját hordozó papok lába a partot érintette, a Jordán vize ismét megindult, megtöltötte medrét, sőt, még az árterét is elborította úgy, ahogy korábban is volt.</verse>
				<verse number="19">Izráel népe tehát az első hónap 10. napján átkelt a Jordánon, és aznap este már Gilgál mellett táboroztak, Jerikó keleti határán.</verse>
				<verse number="20">A 12 kőből, amelyet a Jordán közepéből hoztak magukkal, Józsué emlékoszlopot rakott Gilgál mellett.</verse>
				<verse number="21">Azután kihirdette a népnek: „Amikor majd gyermekeitek megkérdezik az apjukat, hogy miért vannak itt ezek a kövek,</verse>
				<verse number="22">mondjátok el nekik, hogy Izráel népe itt kelt át a Jordán kiszáradt medrén!</verse>
				<verse number="23">Istenünk, az Örökkévaló kiszárította értünk a Jordán vizét, amíg mi keresztüljöttünk a folyó medrén. Ugyanúgy csodát tett értünk, mint a Vörös-tengernél, amelyet ehhez hasonlóan szárított ki, hogy átkelhessünk rajta.</verse>
				<verse number="24">Azért tette ezt, hogy a föld minden nemzete megtudja, milyen hatalmas az Örökkévaló, és hogy ti mindvégig tiszteljétek és féljétek Istenünket, az Örökkévalót.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Az Örökkévaló tehát kiszárította a Jordánt, amíg Izráel népe átkelt rajta. Ennek híre ment, és megtudták az emóriak királyai, akik a Jordán nyugati oldalán uralkodtak, meg a kánaániak összes királya is, akik a Nagy-tenger partvidékén uralkodtak. Amikor ezt meghallották, minden bátorságuk elszállt, és rettegtek Izráeltől.</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló szólt Józsuéhoz: „Készítsetek magatoknak kőkéseket, és végezzétek el Izráel népe között a körülmetélést ebben a második nemzedékben.”</verse>
				<verse number="3">Józsué tehát elrendelte, hogy készítsenek éles kőkéseket, és minden férfit metéljenek körül Izráelben. Ezt meg is tették, és azt a helyet, azóta így nevezik: „Körülmetélés-hegy”.</verse>
				<verse number="4">Erre pedig azért volt szükség, mert mindazok a felnőtt izráeli férfiak, akik kijöttek Egyiptomból, a pusztai vándorlás hosszú évei alatt már mind meghaltak.</verse>
				<verse number="5">Őket az Egyiptomból való kivonulás előtt körülmetélték, de azokat a fiúkat, akik a vándorlás alatt születtek, már nem.</verse>
				<verse number="6">Izráel népe 40 éven keresztül vándorolt a pusztában. Ezalatt azok, akik az Egyiptomból való kivonuláskor már hadköteles felnőtt férfiak voltak, mind meghaltak, mert nem engedelmeskedtek az Örökkévaló szavának. Emiatt az Örökkévaló megesküdött, hogy közülük senki sem fogja meglátni azt a tejjel és mézzel folyó földet, amely felől megesküdött őseiknek, hogy azt nekik adja.</verse>
				<verse number="7">Tehát most kellett Józsué felügyelete alatt körülmetélni az új nemzedék tagjait — akiket az Örökkévaló az előző nemzedék helyére állított. A vándorlás ideje alatt ugyanis a körülmetélést elmulasztották végrehajtani.</verse>
				<verse number="8">Miután az összes férfi körülmetélését befejezték, mindaddig a táborban maradtak, amíg mindenki fel nem gyúgyult.</verse>
				<verse number="9">Akkor az Örökkévaló ezt mondta Józsuénak: „Ma távolítottam el rólatok az egyiptomi szolgaság gyalázatát!” Emiatt nevezik azt a helyet mind a mai napig Gilgálnak.</verse>
				<verse number="10">Éppen a jerikói síkságon, Gilgálban táboroztak, amikor elkövetkezett az első hónap 14. napja. Ennek estéjén Izráel megtartotta a Páska ünnepét.</verse>
				<verse number="11">A következő napon ettek először annak a földnek a terméséből készített ételeket: kovásztalan kenyereket és pörkölt gabonát.</verse>
				<verse number="12">A rákövetkező napon megszűnt a manna, és Izráel népe többé nem kapott belőle. Attól kezdve Kánaán földjének termését ették.</verse>
				<verse number="13">Ekkor történt, hogy Józsué Jerikó közelében meglátott egy férfit, aki kivont karddal a kezében megállt vele szemben. Józsué odalépett hozzá, és megkérdezte: „Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez?”</verse>
				<verse number="14">„Egyik sem — válaszolta ő —, hanem az Örökkévaló seregének a vezére vagyok. Most érkeztem.” Ekkor Józsué nagy tisztelettel a földre borult előtte, és ezt mondta: „Szolgád vagyok, Uram! Mit parancsolsz a szolgádnak?”</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló seregének fejedelme ezt válszolta Józsuénak: „Vedd le a sarudat, mert a föld, ahol vagy, szent!” Józsué engedelmeskedett.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Jerikó városa Izráeltől való félelmében egészen bezárkózott. Senki nem mehetett be a városba, vagy jöhetett ki abból.</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló ezt mondta Józsuénak: „Nézd, kezedbe adtam Jerikót, királyával és harcosaival együtt.</verse>
				<verse number="3">Egész seregeddel vonuljatok föl, és hat napon keresztül minden nap egyszer kerüljétek meg a várost!</verse>
				<verse number="4">Vigyétek magatokkal a Szövetségládát is, és hét pap haladjon előtte a menetben, kezükben kos-szarvból készített sófárral. A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, és közben a papok szüntelen fújják a sófárt.</verse>
				<verse number="5">Azután a papok adjanak jelt a népnek: egyszer hosszan fújjanak a sófárba. Amint ezt meghalljátok, az egész sereg teljes erővel kiáltson fel, s akkor a város falai leomlanak, és minden harcos egyszerre induljon rohamra a város ellen onnan, ahol éppen áll.”</verse>
				<verse number="6">Ezután Józsué hívatta a papokat, és elmondta, mit kell tenniük: „Vegyétek fel a Szövetségládát, heten közületek pedig fogjanak egy-egy sófárt, és haladjanak az Örökkévaló Szövetségládája előtt a menetben.”</verse>
				<verse number="7">A hadseregnek is elrendelte: „Induljatok, és kerüljétek meg a várost! A harcosok pedig fegyverrel a kezükben haladjanak az Örökkévaló Szövetségládája előtt!”</verse>
				<verse number="8">Minden úgy történt, ahogy Józsué parancsolta. Elsőnek indult a fegyveres harcosok csapata, akiket kiválasztottak, hogy ők kezdjék a harcot. Utánuk következett az a hét pap, akik szüntelen fújták a sófárt, majd az Örökkévaló Szövetségládáját hordozó papok, s őket követte a harcosok másik csapata.</verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10">Józsué megparancsolta az egész seregnek: „Ne kiáltsatok, egy szót se szóljatok, csendben vonuljatok, egészen addig a napig, amikor jelt adok a csatakiáltásra! Akkor azután kiáltsatok teli torokból!”</verse>
				<verse number="11">Tehát elindultak az Örökkévaló Szövetségládájával, és egyszer megkerülték a várost, majd visszatértek a táborba.</verse>
				<verse number="12">Másnap korán reggel fölkelt Józsué, és a papok ismét fölvették az Örökkévaló Szövetségládáját.</verse>
				<verse number="13">Elől haladt a fegyveres harcosok egyik csapata, utánuk a hét pap, akik szüntelen fújták a sófárt, majd az Örökkévaló Szövetségládáját hordozó papok következtek, s őket követte a fegyveres harcosok másik csapata.</verse>
				<verse number="14">Így kerülték meg Jerikót a második napon is, majd visszatértek a táborba. Ugyanígy járták körül a várost naponta egyszer hat napon át.</verse>
				<verse number="15">A hetedik napon is korán reggel fölkeltek, ismét megkerülték Jerikót a szokott módon, de ez alkalommal hétszer. Csak ezen a napon kerülték meg hétszer a várost.</verse>
				<verse number="16">Miután a hetedik kört is befejezték, Józsué kihirdette a seregnek: „Ebben a városban mindenki és minden az Örökkévalónak szentelt áldozat! Tehát mindenkit meg kell ölnötök, és mindent el kell pusztítanotok! Csak Ráháb, a prostituált maradjon életben és mindazok, akik a házában vannak. Őket ne bántsátok, mert Ráháb elrejtette a felderítőinket! Vigyázzatok, hogy a városból semmit se zsákmányoljatok magatoknak! Ezekből az átok alatt lévő dolgokból semmit ne vegyetek el, mert akkor Izráel tábora is átkozott lesz, és nagy bajt hoztok rá! Az ezüstből, aranyból, bronzból és vasból készült tárgyak az Örökkévalónak vannak szentelve. Ezeket ne pusztítsátok el, hanem vigyétek az Örökkévaló kincstárába. Most kiáltsatok teljes erővel, mert az Örökkévaló nektek adta a várost!” Akkor a papok megfújták a sófárokat. Mikor ezt a nép meghallotta, az egész sereg egyetlen hatalmas kiáltásban tört ki, és ekkor Jerikó falai leomlottak. Az izráeli harcosok rohamra indultak a város ellen, és elfoglalták azt. Mindenki egyenesen berohant a városba.</verse>
				<verse number="17"></verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19"></verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21">Mindent elpusztítottak, és mindenkit megöltek a városban: férfiakat és asszonyokat, öreget és fiatalt. Még a háziállatokat is leöldösték: az összes juhot, marhát és szamarat.</verse>
				<verse number="22">Józsué parancsot adott annak a két férfinak, akik korábban kikémlelték Jerikót: „Menjetek a prostituált Ráháb házába, és ígéretetek szerint épségben hozzátok ki őt, a családját és mindenkit, aki hozzá tartozik.”</verse>
				<verse number="23">A két fiatal harcos be is ment abba a házba, és kihozta Ráhábot, annak apját, anyját, testvéreit és rokonait — mindenkit, aki a házban volt, és elhelyezték őket a táboron kívül.</verse>
				<verse number="24">Az izráeli sereg teljesen fölégette Jerikót és mindazt, ami benne volt. Csak az ezüstből, aranyból, bronzból és vasból készült tárgyakat mentették ki, amelyeket az Örökkévaló kincstárába vittek.</verse>
				<verse number="25">Józsué egyedül Ráhábot és a családját mentette meg a haláltól, mivel Ráháb elrejtette a felderítőket, akiket Józsué Jerikóba küldött. Ráháb családjának leszármazottjai mind a mai napig Izráelben élnek.</verse>
				<verse number="26">Ezután Józsué megátkozta Jerikó romjait: „Az Örökkévaló átka legyen azon, aki hozzáfog, hogy Jerikót újjáépítse! Ha a város alapjait lefekteti, elsőszülött gyermekének az életébe kerüljön. Ha kapuit fölállítja, akkor a legkisebb fiának életével fizessen érte!”</verse>
				<verse number="27">Tehát az Örökkévaló Józsuéval volt, és híre elterjedt az egész országban.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Izráel népe azonban bűnt követett el: elloptak a teljesen Istennek szentelt dolgokból. Ákán, az egyik Júda törzsébe tartozó harcos félretett a zsákmányból a maga számára. Emiatt az Örökkévaló nagyon megharagudott Izráel egész népére. Ákán Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája volt.</verse>
				<verse number="2">Jerikó elfoglalása után Józsué Aj városa ellen fordult, amely Bét-Áven mellett fekszik, és felderítőket küldött ki, hogy mindent nézzenek meg, és hozzanak híreket. Azok el is mentek Aj városába,</verse>
				<verse number="3">majd visszatérve jelentették Józsuénak: „Kicsi város az, nem sokan laknak benne. Szükségtelen az egész sereget fárasztanod, elég lesz, ha két vagy háromezer harcost küldesz Aj elfoglalására!”</verse>
				<verse number="4">Így Józsué csak egy háromezer fős csapatot küldött Aj ellen. A város védői azonban megfutamították az izráelieket,</verse>
				<verse number="5">és mintegy harminchat katonát megöltek közülük. A többieket pedig elűzték a város kapujától, s vágták az izráelieket a lejtőn, ahogy azok futottak. Egészen a kőbányákig kergették őket. A vereség hírére egész Izráel megrémült, és minden bátorságuk elszállt.</verse>
				<verse number="6">Józsué és a nép vezetői gyászoltak, megszaggatták a ruháikat, a fejükre port szórtak, az Örökkévaló Szövetségládája előtt a földre borultak, és ott maradtak estig.</verse>
				<verse number="7">Józsué így panaszkodott az Örökkévalónak: „Örökkévaló Úr Isten! Miért hoztad át a Jordánon ezt a népet, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy azok elpusztítsanak? Maradtunk volna a Jordán túlsó partján!</verse>
				<verse number="8">Ó Uram, mit mondjak most, hogy Izráel megfutamodott az ellenségei elől?</verse>
				<verse number="9">Mert ezt megtudják a kánaáni népek, e föld lakosai mind! Majd összefognak ellenünk, és úgy kiirtanak minket, hogy hírünk sem marad! Te, Uram, mit teszel akkor, hogy nagy nevedet ne érje gyalázat?”</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló ezt felelte Józsuénak: „Miért fekszel a földön? Kelj föl!</verse>
				<verse number="11">Vétkezett ellenem Izráel: nem tartották meg a szövetséget, amelyet parancsoltam nekik! Elvettek a nekem szentelt dolgokból, és eldugták azt a maguk holmija közé. Loptak és eltitkolták.</verse>
				<verse number="12">Emiatt Izráel népe átok alá került, s ezért szenvedtek vereséget, és ezért futamodtak meg ellenségeikt elől. Nem leszek többé veletek, ha ki nem irtjátok magatok közül mindazt, ami átkozott.</verse>
				<verse number="13">Fogj hozzá, tisztítsd meg és szenteld meg a népet! Ezt mondd nekik: »Holnapig szenteljétek meg magatokat! Azt üzeni nektek Izráel Istene, az Örökkévaló, hogy átkozott dolgok vannak közöttetek! Nem győzhetitek le ellenségeiteket, amíg ki nem irtjátok magatok közül azokat a dolgokat, amelyeket az Örökkévaló elpusztítani rendelt.</verse>
				<verse number="14">Holnap reggel álljatok az Örökkévaló elé törzsenként! Amelyik törzset az Örökkévaló kiválasztja, annak nemzetségei álljanak az Örökkévaló elé. Amelyik nemzetséget kiválasztja, annak pedig a családjai álljanak elő. Amelyik családot kiválasztja, abból meg egyenként álljanak elő a férfiak.</verse>
				<verse number="15">Akit pedig az Örökkévaló bűnösnek talál abban, hogy teljesen Istennek szentelt dolgot rejtett el magánál, azt a családjával és minden vagyonával együtt el kell égetni, mivel megtörte az Örökkévalóval kötött szövetséget, és gyalázatos bűnt követett el Izráelben!«”</verse>
				<verse number="16">Józsué másnap korán reggel Izráel törzseit az Örökkévaló elé állította, aki Júda törzsét jelölte meg.</verse>
				<verse number="17">Azután Júda törzsének nemzetségeit állította elő, és az Örökkévaló kiválasztotta közülük Zerah nemzetségét. Ezután Józsué a Zerah-nemzetség családjait sorakoztatta fel, és az Örökkévaló Zabdi családját jelölte ki.</verse>
				<verse number="18">Ennek a családnak a férfitagjait is előállította, és az Örökkévaló kiválasztotta Ákánt (aki Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája volt).</verse>
				<verse number="19">Ekkor Józsué Ákánhoz fordult: „Fiam, tiszteld meg az Örökkévalót, Izráel Istenét azzal, hogy bevallod az igazságot! Mondd meg, mit tettél! Ne titkolj el semmit!” — mondta neki.</verse>
				<verse number="20">„Valóban én vétkeztem Izráel Istene, az Örökkévaló ellen! — felelte Ákán Józsuénak. —</verse>
				<verse number="21">Jerikóban találtam egy gyönyörű babilóniai ruhát, 200 sékel ezüstöt, és egy 50 sékelnyi aranyrudat. Megkívántam, magamhoz vettem, és elrejtettem ezeket, ott vannak elásva a sátramban, az ezüstöt tettem alulra.”</verse>
				<verse number="22">Józsué elküldött néhány embert Ákán sátrába, akik meg is találták az elrejtett kincseket. Az ezüst volt legalul.</verse>
				<verse number="23">Ezeket odavitték Józsuéhoz, és egész Izráel népe előtt, az Örökkévaló jelenlétében letették a földre.</verse>
				<verse number="24">Ezután az egész nép Józsué vezetésével az Ákór völgyébe vonult. Magukkal vitték Zerah fiát, Ákánt, és az átkozott zsákmányt: a ruhát, az ezüstöt és az aranyat, azután Ákán gyermekeit, szarvasmarháit, szamarait, juhait, minden vagyonát, sőt még a sátrát is.</verse>
				<verse number="25">Ott Józsué ezt mondta Ákánnak: „Miért hoztál ilyen nagy veszedelmet egész népünkre? Most az Örökkévaló terád zúdít veszedelmet!” Ekkor az egész nép megkövezte Ákánt és családját. Holttestüket megégették,</verse>
				<verse number="26">és nagy halom követ hordtak rájuk. Ezután megszűnt az Örökkévaló haragja. Az a kőhalom ma is ott van a völgyben, amelyet attól kezdve Ákór völgyének neveznek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Ezután az Örökkévaló szólt Józsuénak: „Ne félj Józsué! Ne veszítsd el a bátorságod! Állj az egész sereg élére, és vezesd őket Aj ellen. Nézd, a kezedbe adtam Aj királyát, egész népét, a várost és a hozzá tartozó területet is!</verse>
				<verse number="2">Úgy bánj Aj városával és királyával is, mint Jerikóval és annak királyával! De most a tiétek a hadizsákmány: az állatok és minden érték, amely a városban van. A sereged egy részét küldd a város túloldalára, hogy rejtőzzenek el, és álljanak lesben.”</verse>
				<verse number="3">Józsué elrendezte a csapatait, és felvonult Aj ellen. Kiválasztotta seregéből a 30 000 legjobb harcost, és az éj leple alatt előre küldte őket.</verse>
				<verse number="4">Ezt a parancsot adta nekik: „Figyeljetek rám! Álljatok lesben a város túloldalán, de ne menjetek túl messzire a várostól! Legyetek készen a támadásra, és várjatok! Én magam vezetem a sereg másik részét Aj ellen. Amikor majd kijönnek a védők a városból, hogy megütközzenek velünk, mint a múltkor is történt, mi színleg megfutamodunk előttük.</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">Üldözni fognak bennünket, mi pedig meghátrálunk, és messzire elcsaljuk őket a várostól. Azt gondolják majd, hogy ismét megfutamodtunk előlük, mint a múltkor.</verse>
				<verse number="7">Akkor ti törtjetek elő a lesből, és foglaljátok el a várost, mert Istenünk az Örökkévaló a kezetekbe adja.</verse>
				<verse number="8">Miután elfoglaltátok, gyújtsátok fel a várost, ahogyan az Örökkévaló megparancsolta. Mindent úgy tegyetek, ahogy mondtam!”</verse>
				<verse number="9">Ezzel Józsué elküldte a csapatot. Azok el is foglalták a leshelyüket Aj és Bétel között, Ajtól nyugatra. Józsué pedig a sereg többi részével maradt, és azon az éjjelen a táborban aludt, a katonák között.</verse>
				<verse number="10">Másnap reggel korán fölkelt, megszemlélte seregét, majd elindultak Aj felé. Józsué és a többi vezető a sereg élén haladt.</verse>
				<verse number="11">Ajtól északra, a város előtt megállapodtak, és tábort vertek. Csak egy völgy választotta el őket a várostól.</verse>
				<verse number="12">Józsué kijelölt egy 5 000 fős csapatot a főseregből, és elküldte őket, hogy rejtőzzenek el, és álljanak lesben a várostól nyugatra, Bétel és Aj között.</verse>
				<verse number="13">Így helyezkedtek el a támadók: a fősereg a város előtt, attól északra, a lesben álló csapat pedig Ajtól nyugatra. Józsué azon az éjjelen lement a völgybe.</verse>
				<verse number="14">Reggel, amikor Aj királya meglátta Józsué főseregét a város előtt, sietve felkészült és seregével együtt kivonult a csatamezőre, a Jordán felé néző síkságra. Nem is sejtette, hogy a háta mögött, a város túloldalán Józsué csapatai lesben állnak.</verse>
				<verse number="15">Miután a csata elkezdődött, Józsué a seregével színleg megfutamodott kelet felé, a Jordán irányába,</verse>
				<verse number="16">Aj serege pedig kergette őket. Még azokat is hívták, akik a városban maradtak, hogy üldözzék Józsuét és Izráel seregét. Végül Aj városából, s még Bételből is az összes férfi csatlakozott az üldözőkhöz, akik messze eltávolodtak városaiktól, s ott hagyták azokat szélesre tárt kapukkal.</verse>
				<verse number="17"></verse>
				<verse number="18">Ekkor az Örökkévaló szólt Józsuénak: „Nyújtsd ki a lándzsádat Aj felé, mert kezedbe adom a várost!” Józsué kinyújtotta a lándzsáját Aj felé,</verse>
				<verse number="19">s erre a jelre a lesben álló csapatai rohamra indultak. Behatoltak a városba, elfoglalták és sietve felgyújtották.</verse>
				<verse number="20">Amikor Aj harcosai hátranéztek, látták, hogy füstoszlop emelkedik az ég felé a városukból. Amikor Józsué serege látta, hogy a lest vető csapat elfoglalta a várost, ők is visszafordultak üldözőikre, és vágni kezdték őket. Izráel másik csapata, amelyik fölgyújtotta a várost, ezután kelet felé kijött a városból, és sietett a csatatérre. Így közrefogták Aj harcosait, akik semerre sem menekülhettek. Nem is maradt életben közülük senki,</verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22"></verse>
				<verse number="23">csak Aj királya, akit elfogtak, és Józsué elé vezettek.</verse>
				<verse number="24">Miután a csatamezőn Izráel harcosai mind egy szálig lekaszabolták üldözőiket, visszatértek Aj városába, és ott is mindenkit megöltek.</verse>
				<verse number="25">Ezen a napon tehát Aj minden lakosát megölték, férfiakat és nőket egyaránt: összesen 12 000 embert.</verse>
				<verse number="26">Ezalatt Józsué magasra tartotta a lándzsáját, és Aj felé mutatott vele. Addig nem engedte le a kezét, amíg Aj összes lakosát ki nem irtották.</verse>
				<verse number="27">A városból csak az értékes dolgokat és a háziállatokat zsákmányolták maguknak — az Örökkévaló parancsa szerint, amelyet Józsuénak adott.</verse>
				<verse number="28">Józsué parancsára teljesen fölégették és elpusztították Aj városát, amelyből csak romhalmaz maradt. Így van ez a mai napig.</verse>
				<verse number="29">Aj királyát Józsué kivégeztette, majd a holttestet egy fára akasztották. Napnyugtakor azonban Józsué parancsára levették, a város kapuja elé vetették, majd egy nagy rakás követ halmoztak fölé. Ez a kőrakás ma is ott látható.</verse>
				<verse number="30">Ezután Józsué oltárt épített az Örökkévalónak, Izráel Istenének az Ébál-hegyen,</verse>
				<verse number="31">ahogy Mózes, az Örökkévaló szolgája megparancsolta Izráel népének, amint az fel van jegyezve Mózes törvénykönyvében. Az oltárt olyan kövekből építették, amelyeket nem faragtak meg, s azon égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutattak be az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="32">Józsué pedig egész Izráel népe előtt fölírta kövekre Mózes törvényének másolatát.</verse>
				<verse number="33">Izráel egész népe összegyűlt az Örökkévaló Szövetségládája körül. Ott voltak a nép vezetői, bírái és tisztségviselői, meg a közöttük élő idegenek is. A nép fele a Szövetségláda egyik oldalán, az Ébál-heggyel szemben sorakozott fel, a másik fele a másik oldalon, a Garizim-heggyel szemben. Közöttük álltak a Szövetségládát hordozó papok. Így parancsolta meg ezt korábban Mózes, az Örökkévaló szolgája, hogy így áldják meg Izráel népét.</verse>
				<verse number="34">Akkor Józsué fölolvasta a törvény minden szavát, minden áldást és minden átkot, amely abban fel volt jegyezve.</verse>
				<verse number="35">Józsué hiánytalanul fölolvasott minden igét, amelyet Mózes parancsolt — Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta, még az asszonyok, a gyermekek és az idegenek is, akik közöttük éltek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Mindezeket megtudták a hettiták, emóriak, kánaániak, perizziek, hivviek és jebúsziak királyai is. Ezek a Jordántól nyugatra uralkodtak: a hegyvidéken, a dombvidéken és a Nagy-tenger partja melletti síkságon, egészen a Libanon-hegységig.</verse>
				<verse number="2">Összefogtak, hogy együtt harcoljanak Józsué és Izráel ellen.</verse>
				<verse number="3">Gibeon városának lakói is meghallották, hogy Józsué és serege elpusztította Jerikót és Ajt.</verse>
				<verse number="4">Ők azonban cselhez folyamodtak. Józsuéhoz küldték követeiket, akik régi ruhákat és elnyűtt sarukat viseltek, szamaraikra pedig elnyűtt zsákokat és régi, repedezett és foltozott borostömlőket raktak. Útravaló kenyerük is száraz és penészes volt.</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">Amikor megérkeztek Izráel táborába, amely ekkor Gilgál mellett volt, Józsuéhoz mentek. Ezt mondták neki és Izráel férfiainak: „Messzi országból jöttünk hozzátok. Kössetek szövetséget velünk!”</verse>
				<verse number="7">De az izráeliek ezt kérdezték a hivviektől: „Lehet, hogy ti is Kánaán földjén laktok, akkor pedig nem köthetünk veletek szövetséget.”</verse>
				<verse number="8">A követek ekkor Józsuéhoz fordultak: „Uram, mindannyian szolgáid vagyunk!” „Kik vagytok, és honnan jöttök?” — kérdezte Józsué.</verse>
				<verse number="9">„Egy távoli országból érkeztünk, Uram. Istened, az Örökkévaló miatt jöttünk hozzátok, mert hallottuk nagy hatalmának hírét, és azokat a csodálatos dolgokat, amelyeket Egyiptomban tett veletek.</verse>
				<verse number="10">Hallottuk, mit tett az emóriak két királyával, Szihónnal, Hesbón királyával és Óggal, Básán királyával, Astárót földjén, a Jordántól keletre.</verse>
				<verse number="11">Országunk vezetői és egész népünk így bocsátott útra bennünket, amikor elindultunk: »Vigyetek magatokkal bőven útravalót, keressétek fel Izráel táborát, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk, csak kössetek szövetséget velünk!«</verse>
				<verse number="12">Nézzétek a kenyerünket, mikor elindultunk még friss és meleg volt, most pedig száraz és morzsálódik!</verse>
				<verse number="13">Ezek a borostömlők még újak voltak és borral töltöttük meg mindegyiket — most pedig repedezettek. Ruháinkat és saruinkat is elnyűttük a hosszú úton.”</verse>
				<verse number="14">Az izráeli férfiak ettek a gibeoniak kenyeréből, de az Örökkévalótól nem kértek tanácsot.</verse>
				<verse number="15">Józsué béke-szövetséget kötött a gibeoniakkal, hogy életben hagyja őket. Ugyanekkor Izráel többi vezetője is megesküdött a gibeoniaknak.</verse>
				<verse number="16">Három nappal a szövetségkötés után azonban kiderült, hogy a gibeoniak a közelben laknak, Kánaán területén!</verse>
				<verse number="17">Izráel serege elment azokhoz a városokhoz, ahonnan a gibeoni követek jöttek. Gibeon, Kefírá, Beérót és Kirját-Jeárim volt ez a négy város.</verse>
				<verse number="18">Mivel Izráel közösségének vezetői szövetséget kötöttek a gibeoniakkal, és megesküdtek nekik az Örökkévalóra, Izráel Istenére, ezért Izráel serege nem támadta meg ezeket a városokat. Azonban Izráel népe zúgolódott a saját vezetői ellen.</verse>
				<verse number="19">A vezetők pedig ezt mondták a népnek: „Mivel megesküdtünk nekik az Örökkévalóra, Izráel Istenére, nem emelhetünk rájuk kezet.</verse>
				<verse number="20">Hagyjuk őket életben, mert különben az Örökkévaló haragját vonjuk magunkra az eskü miatt! Nem törhetjük meg a velük kötött szövetséget!</verse>
				<verse number="21">Hagyjuk őket életben!” Ezért a gibeoniak ettől fogva Izráel egész közösségét szolgálták: favágók és vízhordók lettek — ahogyan a nép vezetői határoztak.</verse>
				<verse number="22">Ezután Józsué hívatta a gibeoniakat, és ezt mondta nekik: „Miért csaptatok be minket? Azt mondtátok, hogy igen messzire laktok, pedig itt laktok a közelben!</verse>
				<verse number="23">Legyetek emiatt átkozottak! Mostantól fogva mindig rabszolgák lesztek Izráelben: fát vágtok, és tűzifát meg vizet hordtok Istenünk házához.”</verse>
				<verse number="24">A gibeoniak így válaszoltak: „Azért vezettünk félre titeket, Uram, mert féltettük az életünket. Megtudtuk, hogy Istenetek, az Örökkévaló megparancsolta szolgájának, Mózesnek, hogy adja nektek ezt az egész országot. Azt is megparancsolta, hogy Kánaán összes lakosát irtsátok ki.</verse>
				<verse number="25">Most pedig a kezedben vagyunk, tégy velünk, ahogyan helyesnek látod!”</verse>
				<verse number="26">Így Józsué megmentette a gibeoniakat attól, hogy az izráeliek megöljék őket.</verse>
				<verse number="27">Ugyanakkor azt is elrendelte, hogy favágással és vízhordással szolgálják Izráel egész közösségét és az Örökkévaló oltárát azon a helyen, amelyet az Örökkévaló majd kiválaszt oltára számára. Így van ez mind a mai napig.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Adónícedek, Jeruzsálem királya meghallotta, hogy Józsué serege elfoglalta és teljesen elpusztította Aj városát, királyát pedig megölte, ahhoz hasonlóan, ahogy Jerikóval és annak királyával is bánt. Az is a tudomására jutott, hogy Gibeon lakói béke-szövetséget kötöttek Izráellel, és hogy Izráel népe között laknak.</verse>
				<verse number="2">Emiatt Adónícedek és népe nagyon megrémült, hiszen Gibeon erősebb volt, mint Aj, akárcsak egy királyi székhely, és lakói vitéz harcosok voltak.</verse>
				<verse number="3">Hebronban Hóhám volt a király, Jarmútban Pirám, Lákis városában Jáfia, Eglónban pedig Debír király uralkodott. Adónícedek ezt az üzenetet küldte ennek a négy királynak:</verse>
				<verse number="4">„Jöjjetek segítségemre, és támadjuk meg Gibeont együtt, mert a lakói szövetséget kötöttek Józsuéval és Izráel népével!”</verse>
				<verse number="5">Miután azok beleegyeztek, ez az öt király egyesítette erőit, és felvonultak Gibeon ellen. Körülvették a várost, és ostromolni kezdték.</verse>
				<verse number="6">Ekkor a gibeoniak üzenetet küldtek Józsuénak a Gilgál melletti táborba: „Kérünk, ne hagyd cserben szolgáidat! Siess a segítségünkre, és ments meg bennünket, mert az emóriak királyai, akik a hegyvidéken laknak, együttes erővel ránk támadtak!”</verse>
				<verse number="7">Józsué azonnal mozgósította egész seregét, majd elindultak a Gilgál melletti táborból, és egész éjjel meneteltek. Az Örökkévaló ezt mondta Józsuénak: „Ne félj tőlük, mert a kezedbe adtam őket! Közülük senki sem tud ellenállni neked.” Az éjjeli menetelés után a Józsué vezette sereg váratlanul rátört a Gibeon alatt táborozó emóriak seregére.</verse>
				<verse number="8"></verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló pedig nagy zűrzavart és pánikot keltett az emóriak táborában, amikor az izráeliek megtámadták őket. Így Izráel serege nagy vereséget mért az emóriakra, akik közül rengetegen elestek, a többiek pedig futásnak eredtek a béthóróni hágó felé. Az izráeliek üldözték és vágták a menekülőket a hágón túl is egészen Azékáig és Makkédáig.</verse>
				<verse number="11">Amikor a menekülő emóriak már lefelé futottak a béthóróni lejtőn, az Örökkévaló hatalmas jégesőt támasztott, rájuk zúdította és pusztította őket egészen Azékáig. Többen haltak meg a jégeső csapása miatt, mint ahányat az izráeli harcosok levágtak.</verse>
				<verse number="12">Azon a napon, amelyen az Örökkévaló kiszolgáltatta az emóriak seregét Izráelnek, Józsué beszélt az Örökkévalóval. Egész Izráel szeme láttára ezt mondta Józsué: „Állj meg, Nap, Gibeon fölött! Hold, maradj veszteg az Ajjálón-völgy fölött!”</verse>
				<verse number="13">Megállt erre a Nap, vesztegelt a Hold is, míg Izráel egészen leverte ellenségeit. Meg van írva a Jásár könyvében is, hogy ekkor a Nap megállt az égen, és majdnem egy teljes napig nem haladt tovább az útján.</verse>
				<verse number="14">Ilyen nap nem volt azelőtt soha, és azóta sem fordult elő többé, hogy az Örökkévaló így meghallgatta volna egy ember szavát. Bizony, azon a napon maga az Örökkévaló harcolt Izráelért!</verse>
				<verse number="15">Azután Józsué egész Izráel seregével együtt visszatért a Gilgál melletti táborukba.</verse>
				<verse number="16">Az emóriak menekülő királyai mind az öten a Makkéda melletti barlangban rejtőztek el,</verse>
				<verse number="17">de fölfedezték őket, és jelentették Józsuénak: „Megtaláltuk az öt királyt egy barlangban, Makkéda mellett!”</verse>
				<verse number="18">Ő pedig parancsot adott, hogy zárják el a barlang bejáratát nagy kövekkel, és állítsanak őröket elé.</verse>
				<verse number="19">Csapatainak pedig megparancsolta: „Ne álljatok meg! Üldözzétek tovább az ellenséget, vágjátok el útjukat és ne engedjétek őket bemenekülni a városaikba! Most Istenünk, az Örökkévaló kezünkbe adta őket!”</verse>
				<verse number="20">Józsué és serege tovább üldözte és vágta az ellenséget, amíg szinte teljesen megsemmisítették őket. Csak nagyon kevesen tudtak bemenekülni előlük a fallal körülkerített városokba.</verse>
				<verse number="21">Ezután a sereg ismét összegyűlt Józsuéhoz, aki Makkéda mellett ütött tábort. Ezek után pedig senki sem mert szólni vagy tenni semmit Izráel ellen.</verse>
				<verse number="22">Ezután Józsué parancsot adott: „Nyissátok meg a barlang száját, és vezessék elém azt az öt királyt!”</verse>
				<verse number="23">Így is tettek, és kihozták Józsué elé Jeruzsálem, Hebron, Jarmút, Lákis és Eglón királyait.</verse>
				<verse number="24">Józsué ekkor odahívta egész hadseregét, és előttük ezt mondta a sereg vezéreinek: „Gyertek ide, és tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak nyakára!” A tisztek így is tettek,</verse>
				<verse number="25">s akkor Józsué így biztatta őket: „Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek, ne csüggedjetek, mert az Örökkévaló mindegyik ellenségeteket, akikkel harcoltok, így fogja lábatok alá vetni, mint ezeket!”</verse>
				<verse number="26">Ezután Józsué levágta és kivégezte a királyokat. A holttesteket fölakasztották egy-egy fára, és estig ott is hagyták.</verse>
				<verse number="27">Naplementekor Józsué parancsára levették a testeket, és abba a barlangba dobták, amelyben a királyok elrejtőztek. A barlang bejáratát nagy kövekkel torlaszolták el, amelyek mind a mai napig ott is vannak.</verse>
				<verse number="28">Józsué még ugyanazon a napon elfoglalta Makkéda városát. Annak királyát és lakosait kardélre hányta, senkit sem hagyott életben közülük. Úgy bánt Makkéda királyával is, mint Jerikó királyával.</verse>
				<verse number="29">Ezután Libna ellen vonult, és megostromolta.</verse>
				<verse number="30">Az Örökkévaló ezt a várost is királyával együtt Izráel kezébe adta. Izráel serege elfoglalta a várost, annak királyát és lakosait kardélre hányták, senkit sem hagytak életben. Úgy bántak Libna királyával is, mint Jerikó királyával.</verse>
				<verse number="31">Ezután Józsué seregével Libnából Lákis ellen vonult. Körülzárta, és megostromolta a várost.</verse>
				<verse number="32">Az Örökkévaló ezt is Izráel kezébe adta. Izráel serege a második napon elfoglalta a várost, és annak lakosait kardélre hányta: úgy bánt velük is, mint Libnával.</verse>
				<verse number="33">Hórám, Gézer királya felvonult seregével, hogy Lákist megsegítse, de Józsué és serege őket is legyőzte, senkit sem hagytak közülük életben.</verse>
				<verse number="34">Ezután Józsué Eglón ellen vonult, körülzárta, és megostromolta.</verse>
				<verse number="35">Még azon a napon elfoglalta a várost, és annak lakosait kardélre hányta. Senkit sem hagyott életben közülük: úgy bánt velük is, mint Lákissal.</verse>
				<verse number="36">Ezután Józsué Hebron ellen vonult Izráel egész seregével, és azt is megtámadta.</verse>
				<verse number="37">Elfoglalták a várost, és a környező településeket. Hebron királyát és a lakosokat kardélre hányták. Senkit sem hagytak életben. Úgy bántak velük is, mint Eglónnal: teljesen elpusztították a várost, összes lakóival együtt.</verse>
				<verse number="38">Ezután Józsué a seregével visszafordult, Debír ellen vonult, és azt is megostromolta.</verse>
				<verse number="39">Elfoglalta a várost, és a környező településeket. Debír királyát és a lakosokat kardélre hányta. Senkit sem hagyott életben közülük. Úgy bánt Debírrel és annak királyával, mint Hebronnal és annak királyával, valamint Libnával és annak királyával.</verse>
				<verse number="40">Így foglalta el Józsué az egész földet: a hegyvidéket, a délvidéket, a tengerparti síkságot és a kelet felé lejtő dombvidéket. Legyőzte a királyokat, a városok lakóit pedig kiirtotta. Senkit sem hagyott életben, Izráel Istene, az Örökkévaló parancsa szerint.</verse>
				<verse number="41">Kádés-Barneától Gázáig és Gósen földjétől Gibeonig minden területet elfoglalt.</verse>
				<verse number="42">Egyetlen hadjárattal győzte le az itt uralkodó királyokat, és elfoglalta országaik területét, mivel Izráel Istene, az Örökkévaló maga harcolt Izráelért.</verse>
				<verse number="43">Ezután Józsué egész seregével visszatért a Gilgál melletti táborukba.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Jábin, Hácór királya is meghallotta a hírét Izráel győzelmeinek. Ezért üzenetet küldött a következő királyoknak: Jóbábnak, Mádón királyának, azután Simrón királyának, azután Aksáf királyának,</verse>
				<verse number="2">meg az északi hegyvidéken, a Kinneret-tó déli oldalán lévő Arábá völgyben, a nyugati dombvidéken, és a Földközi-tenger partján, Dór vidékén uralkodó királyoknak.</verse>
				<verse number="3">Részt vettek ebben a hadjáratban a keleti és nyugati részeken élő kánaániak, az emóriak, a hettiták, a perizziek, a hegyvidéki jebúsziak, meg a Hermón-hegység lejtőin és a Micpá vidékén élő hivviek is.</verse>
				<verse number="4">Mindezek egyesítették seregeiket, felvonultak Izráel ellen, és együtt letáboroztak a Méróm folyócska mellett. Annyian voltak, mint a homokszemek a tenger partján, és rengeteg harci szekerük is volt.</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">De az Örökkévaló így biztatta Józsuét: „Ne félj tőlük! Holnap ilyenkor már valamennyien holtan hevernek Izráel lábai előtt! Lovaikat bénítsd meg, szekereiket pedig égesd el!”</verse>
				<verse number="7">Józsué és serege ezután meglepetésszerű támadással lerohanta az ellenség táborát a Méróm folyócska mellett.</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló győzelmet adott Izráelnek, és ellenségeik megfutamodtak. A menekülőket Izráel üldözte a nagy Szidón városáig, Miszrefót-Májimig és kelet felé egészen a Micpá-völgyig. Futás közben az izráeliek addig vágták őket, amíg senki sem maradt életben közülük.</verse>
				<verse number="9">Józsué az Örökkévaló parancsa szerint az ellenség lovait megbénította, és harci szekereiket elégette.</verse>
				<verse number="10">Ezután Józsué visszafordította a seregét, és Hácór ellen vonult.</verse>
				<verse number="11">Ez a város volt az Izráel ellen szövetkezett királyságok vezetője. Józsué elfoglalta, majd fölgyújtotta ezt is, annak királyát megölte, lakosait pedig kiirtotta. Senkit sem hagyott életben közülük.</verse>
				<verse number="12">Így foglalta el Józsué mindezeket a városokat. Királyaikat megölte, és lakosaikat kiirtotta, ahogyan Mózes, az Örökkévaló szolgája azt megparancsolta.</verse>
				<verse number="13">A dombokon álló, fallal körülvett városok közül Józsué és serege egyedül Hácórt gyújtotta föl.</verse>
				<verse number="14">A városok lakóit mind egy szálig kiirtották, de a városban talált háziállatokat és egyéb értékeket Izráel serege hadizsákmánynak tekintette.</verse>
				<verse number="15">Amit az Örökkévaló megparancsolt szolgájának, Mózesnek, azt Mózes megparancsolta Józsuénak. Józsué pedig mindent ennek megfelelően tett, semmiben nem tért el attól, amit az Örökkévaló Mózesnek parancsolt.</verse>
				<verse number="16">Józsué tehát elfoglalta az egész országot. Meghódította a dombvidéket, az egész délvidéket, Gósen egész földjét és a síkságot, a Jordán völgyét. Elfoglalta Izráel összes hegyvidékét és dombvidékét</verse>
				<verse number="17">a Kopasz-hegytől, amely délen, Edom szélén emelkedik, egészen Baál-Gádig, amely messze északon, a Libanon-völgyben, a Hermón-hegy lábánál fekszik. Ezen a területen minden királyt elfogott, és kivégzett.</verse>
				<verse number="18">Hosszú ideig viselt háborút ezek ellen a királyok ellen.</verse>
				<verse number="19">Nem volt város, amely békét kötött volna Izráellel, csak egyedül Gibeon, és a benne lakó hivviek. A többi várost Józsué mind harcban foglalta el,</verse>
				<verse number="20">mert az Örökkévaló megkeményítette azoknak szívét, hogy harcoljanak Izráel ellen. Az Örökkévaló úgy akarta, hogy Izráel legyőzze és irgalom nélkül mind egy szálig kiirtsa a Kánaán területén élő nemzeteket — ahogy ezt Mózesnek is megparancsolta.</verse>
				<verse number="21">Abban az időben Józsué harcolt az anákiak ellen is. Kiirtotta őket a dombvidékről, Hebronból, Debírből, Anábból, Júda és Izráel hegyvidékéről. Városaikkal együtt elpusztította őket.</verse>
				<verse number="22">Csak Gázában, Gátban és Asdódban maradtak meg egy kevesen az anákiak közül. Izráel területén nem maradt meg közülük senki.</verse>
				<verse number="23">Így foglalta el Józsué az egész országot, amint az Örökkévaló azt megmondta Mózesnek. Azután Józsué fölosztotta a földet Izráel törzsei között, és mindegyiknek örökséget adott benne. Ezután vége lett a harcoknak, és a békesség ideje következett az országban.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Izráel népe ezt a két királyt győzte le a Jordántól keletre: Szihónt, az emóriak királyát és Ógot, Básán királyát. Országaikat elfoglalták, és birtokba vették a Jordántól keletre fekvő egész síkságot az Arnón-pataktól egészen a Hermón-hegységig. Szihón, az emóriak királya Hesbón városában uralkodott, és országa az Arnón völgye melletti Aróér városától a Jabbók-patakig terjedt, amely egyúttal az ammoniak országának a határa is volt. Hozzá tartozott még a Jordántól keletre fekvő terület a Kinneret-tó és a Holt-tenger között, valamint a Holt-tengertől keletre fekvő vidék Bét-Jesimótig és a Piszgá-hegy lábáig. Szihón egykori országa Gileád területének déli részén terült el. Óg király, aki a refáiak nemzetségéhez tartozott, Básán fölött uralkodott, székhelyét pedig Astárótban és Edreiben tartotta. Országa magában foglalta északon a Hermón-hegységet, keleten Szalkát, egészen a gesúriak és a maakáiak területének határáig, délen pedig Szihón országával volt határos. Óg egykori országa Gileád területének északi felét foglalta el.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">Mózes, az Örökkévaló szolgája vezetésével Izráel népe legyőzte ezt a két királyt. Mózes pedig ezeket a területeket Rúben és Gád törzsének, valamint Manassé törzse felének adta örökségül.</verse>
				<verse number="7">Józsué és serege sok királyt legyőzött, akik a Jordán nyugati oldalán uralkodtak, a Libanon-völgyben fekvő Baál-Gádtól a Kopasz-hegyig, amely délen, Edom szélén emelkedik. Ezeket a területeket Józsué mind elfoglalta, és szétosztotta Izráel törzsei között. Így adott nekik örökséget, minden törzsnek a maga részét.</verse>
				<verse number="8">Ez a meghódított terület magában foglalta a dombvidéket és annak nyugati lejtőit, a Jordán völgyét, a keleti dombokat, a pusztát és a délvidéket, ahol addig a hettiták, emóriak, kánaániak, perizziek, hivviek és jebúsziak népei laktak. Ezek tehát azok a városok, amelyeknek a királyait Józsué és serege legyőzte:</verse>
				<verse number="9">Jerikó, Aj (Bétel mellett),</verse>
				<verse number="10">Jeruzsálem, Hebron,</verse>
				<verse number="11">Jarmút, Lákis,</verse>
				<verse number="12">Eglón, Gézer,</verse>
				<verse number="13">Debír, Geder,</verse>
				<verse number="14">Horma, Arád,</verse>
				<verse number="15">Libna, Adullám,</verse>
				<verse number="16">Makkéda, Bétel,</verse>
				<verse number="17">Tappúah, Héfer,</verse>
				<verse number="18">Afék, Sáron,</verse>
				<verse number="19">Mádón, Hácór,</verse>
				<verse number="20">Simrón-Meróón, Aksáf,</verse>
				<verse number="21">Taanak, Meggidó,</verse>
				<verse number="22">Kedes, Jokneám (a Kármel-hegy közelében),</verse>
				<verse number="23">Dór (a Dór-hegyen), Góim (Gilgál mellett) és</verse>
				<verse number="24">Tirca. Összesen tehát 31 királyt győzött le Józsué.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Amikor Józsué már idős lett, az Örökkévaló ezt mondta neki: „Józsué, te már megöregedtél, de még mindig sok terület maradt, amely arra vár, hogy Izráel népe birtokba vegye.</verse>
				<verse number="2">Még nem foglalták el Gesúr földjét, vagyis az Egyiptomtól keletre lévő Sihórtól észak felé, az Ekron határáig terjedő területet. Ezt még mindig a kánaániak birtokolják. Még nem foglalták el a filiszteusok egész területét, vagyis az öt filiszteus fejedelem városait: Gázát, Asdódot, Askelónt, Gátot és Ekront. Még nem foglalták el az avviak területét, amely Kánaán földjétől délre fekszik. Még nem foglalták el északon Meárá vidékét egészen Afékig, az emóriak határáig, amelyet a szidóniak birtokolnak.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Még nem foglalták el a gebaliak földjét, és Libanon egész vidékét: a Hermón-hegység lábánál fekvő Baál-Gádtól keletre egészen a hamáti útig terjedő területet.</verse>
				<verse number="6">Még nem foglalták el a dombvidéken lakó szidóniak területét a Libánón és Miszrefót-Majim között. Ezekről a területekről én magam fogom kiűzni az ott lakó nemzeteket Izráel népe elől. Gondod legyen rá, hogy amikor felosztod Izráel törzsei között a földet, vedd számításba ezeket a még el nem foglalt területeket is.</verse>
				<verse number="7">Láss hozzá, és oszd ki az egész földet örökségül a kilenc törzs és Manassé fél törzse között!”</verse>
				<verse number="8">Rúben és Gád törzsének, meg Manassé törzse egyik részének már Mózes, az Örökkévaló szolgája kiosztotta birtokukat örökségül a Jordántól keletre.</verse>
				<verse number="9">Ez a terület az Arnón-völgy melletti Aróér városánál kezdődött, magában foglalta a várost, amely a völgy mentében félúton feküdt, és az egész fennsíkot Médebától Dibónig.</verse>
				<verse number="10">Ide tartoztak azok a városok, amelyekben korábban a hesbóni Szihón, az emóriak királya uralkodott, egészen az ammoniak országának határáig.</verse>
				<verse number="11">Ide tartozott Gileád, meg a gesúriak és maakátiak földje, az egész Hermón-hegység, és Básán egész területe egészen Szalkáig.</verse>
				<verse number="12">Magában foglalta az egykori Óg király birodalmát is, amely Básánban volt. Maga Óg király — a refáiak nemzetségének egyik utolsó leszármazottja — Astárótban és Edreiben tartotta királyi udvarát. Ógot és seregét Izráel serege még Mózes vezetésével verte le, és országát elfoglalta.</verse>
				<verse number="13">Izráel serege a gesúriakat és a maakátiakat azonban nem űzte ki földjükről, ezért ők a mai napig is ott laknak Izráel népe között.</verse>
				<verse number="14">Lévi törzse volt az egyetlen törzs, amelynek Mózes nem adott birtokul saját területet. Helyette az Örökkévaló megígérte nekik, hogy az Örökkévalónak, Izráel Istenének bemutatott áldozati állatok húsát kapják örökségül.</verse>
				<verse number="15">Rúben törzsének is adott Mózes örökséget, nemzetségeik szerint.</verse>
				<verse number="16">Az ő területük az Arnón-patak melletti Aróér városánál kezdődött, magában foglalta az egész fennsíkot Médeba vidékén.</verse>
				<verse number="17">Ide tartozott Hesbón és a fennsíkon lévő városok: Díbón, Bámót-Baál, Bét-Baál-Meón,</verse>
				<verse number="18">Jahcá, Kedémót, Méfaat,</verse>
				<verse number="19">Kirjátaim, Szibmá, Ceret-Hassahar (amely a völgyből kiemelkedő dombon épült),</verse>
				<verse number="20">Bét-Peór és Bét-Hajesimót, meg a Piszgá-hegy lejtői.</verse>
				<verse number="21">Tehát Rúben törzsének területe magában foglalta a fennsíkon lévő összes várost és Szihón király egykori országát is. (Szihón az emóriak egyik királya volt, aki Hesbónban uralkodott. Mózes vezetésével Izráel serege legyőzte Szihónt és seregét, meg a vele szövetséges midjáni vezéreket: Evít, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, akik szintén azon a vidéken laktak.</verse>
				<verse number="22">Ugyanakkor ölték meg harc közben az izráeli harcosok a jövendőmondó Bálámot, Beór fiát is.)</verse>
				<verse number="23">Rúben törzsi területének határa a Jordán folyó lett. Ezt a területet kapták örökségül nemzetségeik szerint, az itt talált városokkal és falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="24">Gád törzsének is adott Mózes örökséget nemzetségeik szerint.</verse>
				<verse number="25">Az ő területükhöz tartozott Jazér és Gileád összes városa, azután az ammoniak területének fele, Aróér városáig, amely Rabba közelében van.</verse>
				<verse number="26">Ide tartozott az a föld, amely korábban Szihónnak, az emóriak királyának országa volt: délen Hesbóntól egészen Rámat-Hammicpéig és Betónímig, meg Mahanaimtól Lódebár határáig északon. Ezen kívül ide tartozott még a Jordán keleti partvidéke egészen a Kinneret-tóig, és a Jordán melletti városok: Bét-Hárám, Bét-Nimra, Szukkót és Cáfón.</verse>
				<verse number="27"></verse>
				<verse number="28">Ezt a területet kapta birtokul Gád törzse, nemzetségeik szerint, az itt talált városokkal és falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="29">Manassé törzse egyik felének is adott Mózes örökséget, nemzetségeik szerint.</verse>
				<verse number="30">Az ő területükhöz tartozott Mahanaimtól északra Básán egész földje, amely régebben Óg király birodalma volt, és Jáír falvai is a birtokukba kerültek. Összesen 60 városuk volt.</verse>
				<verse number="31">Hozzájuk tartozott Gileád egyik fele, azután Astárót és Edrei. Ez a két utóbbi város korábban Óg királyé volt. Ezeket a területeket kapta örökségül a nemzetségek szerint Manassé törzsének egyik része: Mákír leszármazottjainak egyik csoportja. Mákír Manassé fia volt.</verse>
				<verse number="32">Ezeket a területeket osztotta ki Mózes abban az időben, amikor Izráel még a Jordán keleti partján táborozott, Moáb síkságán, Jerikóval átellenben.</verse>
				<verse number="33">Lévi törzsének Mózes nem adott földbirtokot, mert az Örökkévaló, Izráel Istene megígérte nekik, hogy földbirtok helyett ő maga lesz a lakóhelyük és az életük forrása.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Eleázár főpap és Józsué, Nún fia meg Izráel törzseinek vezetői együttesen határoztak arról, hogy Kánaán földjét hogyan osszák fel a törzsek nemzetségei között.</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló már korábban rendelkezett Mózes által arról, hogy mind a kilenc és fél törzs sorshúzással kapja meg a birtokát.</verse>
				<verse number="3">Ugyanis két és fél törzsnek már maga Mózes kijelölte a Jordán keleti oldalán a birtokát. József leszármazottjaiból két törzs lett: Manassé és Efraim törzse. Lévi törzse egyáltalán nem kapott saját területet, csak lakóhelyül szolgáló városokat, a hozzájuk tartozó legelőkkel, ahol a léviták az állataikat legeltették.</verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Így osztották fel a földet örökségül egymás között az izráeliek, ahogyan az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.</verse>
				<verse number="6">Júda törzséből néhányan Józsuéhoz fordultak kérésükkel, amikor Gilgálban voltak. Ezek között volt Káleb, Jefunne fia is, a kenizziek nemzetségéből, aki ezt mondta Józsuénak: „Biztosan emlékszel, mit mondott az Örökkévaló rólad és rólam — Mózes, az Isten embere által —, amikor még Kádés-Barneában táboroztunk.</verse>
				<verse number="7">Negyven éves voltam akkor. Mózes, az Örökkévaló szolgája elküldött Kádés-Barneából, hogy kémleljük ki Kánaán földjét, és én mindent úgy mondtam el neki, ahogyan láttam.</verse>
				<verse number="8">A társaim, akik velem együtt jöttek, olyan jelentést hoztak ugyanarról a földről, hogy elvették a nép bátorságát, én azonban teljes szívvel követtem az Örökkévalót, Istenemet.</verse>
				<verse number="9">Mózes pedig azon a napon megesküdött nekem: »Az a föld, amelyet lábad érintett, amikor felderítésre indultál, mindörökre a te birtokod és örökséged lesz, utódaiddal együtt, mivel teljes szívvel-lélekkel követted az Örökkévalót, Istenünket. Ez egészen biztos!«</verse>
				<verse number="10">Most pedig, amint látod, az Örökkévaló mindmáig életben tartott engem, ahogy megígérte. Negyvenöt évvel ezelőtt mondta ezt az Örökkévaló — Mózes által —, amikor Izráel még a pusztában vándorolt. Igaz, hogy 85 éves vagyok,</verse>
				<verse number="11">de még most is olyan az erőm, mint amikor Mózes kiküldött a felderítésre. Ma is éppen úgy kész vagyok harcba menni, mint akkor.</verse>
				<verse number="12">Most hát kérlek, add nekem örökségül azt a földet, amelyet az Örökkévaló akkor nekem ígért: azt a hegyvidéki területet, ahol akkor jártam! Te is tudod, hogy anákok laknak ott nagy és erős városokban. De kiűzöm őket onnan, ha az Örökkévaló velem lesz, ahogyan megígérte nekem.”</verse>
				<verse number="13">Akkor Józsué teljesítette Káleb kérését, neki adta azt a területet, amelyet kért: Hebron környékét, és megáldotta őt.</verse>
				<verse number="14">Így lett Hebron városa és annak környéke a kenizzi nemzetségbe tartozó Káleb birtoka, mivel ő teljes szívvel-lélekkel követte az Örökkévalót, Izráel Istenét. Káleb Jefunne fia volt. A mai napig az ő leszármazottjai élnek ott.</verse>
				<verse number="15">Hebront azelőtt Arba városának nevezték, mert ott élt egy Arba nevű óriás, aki az anákok közül a legnagyobb volt. Ezután megszűntek a harcok, és béke uralkodott az országban.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Júda törzse ezt a területet kapta a nemzetségei számára sorshúzással. Délen ez a terület Edom országával és a Cin-sivataggal érintkezett.</verse>
				<verse number="2">A déli határ a Holt-tenger déli partjától indul.</verse>
				<verse number="3">Dél felől megkerüli az Akrabbim-hágót, azután a Cin-sivatagban halad, délről elkerüli Kádés-Barneát, majd Hesrón és Addár érintésével Karka felé halad.</verse>
				<verse number="4">Azután Acmónt érintve eléri Egyiptom patakját, s annak mentén nyugat felé haladva eléri a Földközi-tengert. Ez Júda törzsének a déli határa.</verse>
				<verse number="5">A keleti határ a Holt-tenger, egészen a Jordán torkolatáig.</verse>
				<verse number="6">Az északi határ ettől Bét-Hogla felé húzódik, majd Bét-Arábától északra halad, azután érinti Bóhan kövét —, amelyet Rúben fiáról, Bóhanról neveztek el.</verse>
				<verse number="7">Tovább halad az Ákór völgyén keresztül Debírbe. Ezután észak felé fordul, és érinti Gilgált, amely az Adummím-hágóval átellenben fekszik, a völgy déli oldalán. Majd érinti a Semes-forrást, és tovább a Rógél-forrás mellett halad.</verse>
				<verse number="8">Utána a Ben-Hinnóm völgyön fölmegy a határ a jebúsziak városától, Jeruzsálemtől délre, egészen a hegy tetejére. Ez a hegy a Ben-Hinnóm völgytől nyugatra és a Refáim-völgytől északra emelkedik.</verse>
				<verse number="9">A hegytetőről a határ leereszkedik a Mé-Neftóah forráshoz, majd tovább halad az Efrón-hegy városaihoz, onnan pedig Baalához, vagyis Kirját-Jeárimhoz.</verse>
				<verse number="10">Ezután nyugatra fordul a Széír-dombvidék felé, majd a Jeárim-hegy, vagyis Keszálón városának északi oldalán halad, érinti Bétsemest, majd Timna városát.</verse>
				<verse number="11">Azután felmegy a dombra, amely Ekron városától északra fekszik, majd Sikkárón felé fordul, és érinti a Baalá-hegyet. Utána leereszkedik Jabneélhez, végül nyugat felé kifut a Földközi-tenger partjára.</verse>
				<verse number="12">A nyugati határ a tengerpart. Ez tehát Júda törzsi területe.</verse>
				<verse number="13">Józsué az Örökkévaló parancsa szerint Júda törzsi területén belül adott örökséget Kálebnek, Jefunne fiának. Így kapta Arba (vagyis Hebron) városát. Arba volt az anákiak ősapja.</verse>
				<verse number="14">Káleb kiűzte onnan Sésajt, Ahimánt és Talmajt, az anákiak három nemzetségét, elfoglalta a várost, és letelepítette ott a saját nemzetségét.</verse>
				<verse number="15">Innen Káleb továbbment, és a csapatával Debír (vagyis Széfer) városa ellen vonult.</verse>
				<verse number="16">Akkor mondta ezt Káleb: „Aki elfoglalja Széfert, annak adom feleségül a leányomat, Akszát!”</verse>
				<verse number="17">Otniél, Káleb testvérének, Kenaznak fia foglalta el a várost, ezért Káleb feleségül adta neki a leányát, Akszát.</verse>
				<verse number="18">A menyegzője napján Aksza rábeszélte Otniélt, hogy kérjen az apjától ajándékba egy bizonyos területet. Aksza el is ment apjához, és mikor leszállt a szamaráról, Káleb megkérdezte: „Mit akarsz?”</verse>
				<verse number="19">Aksza így felelt: „Kérlek, apám, adj nekem nászajándékot! Már adtál nekem birtokot a délvidéken, de az a föld igen száraz. Adj nekem vízforrásokat is!” Káleb teljesítette leánya kérését, és neki ajándékozta azt a mezőt, ahol a fölső- és az alsó-források fakadnak.</verse>
				<verse number="20">Ez Júda törzsének öröksége, nemzetségeik szerint:</verse>
				<verse number="21">Izráel legdélebbi, Edom országával határos részén, vagyis a délvidéken ezek a városok kerültek Júda törzsének birtokába, amelyekben le is telepedtek: Kabceél, Éder, Jágúr,</verse>
				<verse number="22">Kíná, Dímóná, Adádá,</verse>
				<verse number="23">Kedes, Hácór, Jitnán,</verse>
				<verse number="24">Zíf, Telem, Beálót,</verse>
				<verse number="25">Hácór-Hadattá, Kerijjót-Hecrón (vagyis Hácór),</verse>
				<verse number="26">Amám, Sema, Móládá,</verse>
				<verse number="27">Hacar-Gaddá, Hesmón, Bét-Pelet,</verse>
				<verse number="28">Hacar-Súlál, Beérseba, Bizjótjá,</verse>
				<verse number="29">Baalá, Ijjím, Ecem,</verse>
				<verse number="30">Eltólad, Keszíl, Horma,</verse>
				<verse number="31">Ciklág, Madmanná, Szanszanná,</verse>
				<verse number="32">Lebáót, Silhím, Ain és Rimmón. Összesen 29 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="33">A nyugati dombok tövében fekvő városok: Estáól, Corá, Asná,</verse>
				<verse number="34">Zánóah, Én-Ganním, Tappúah, Énám,</verse>
				<verse number="35">Jarmút, Adullám, Szókó, Azéka,</verse>
				<verse number="36">Saaraim, Adítaim, Gedérá és Gedérótaim. Összesen 14 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="37">Azután ezek a városok: Cenán, Hadásá, Migdal-Gád,</verse>
				<verse number="38">Dilán, Micpe, Jokteél,</verse>
				<verse number="39">Lákis, Bockat, Eglón,</verse>
				<verse number="40">Kabbón, Lahmász, Kitlís,</verse>
				<verse number="41">Gedérót, Bét-Dágón, Naamá és Makkédá. Összesen 16 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="42">Azután ezek a városok: Libna, Eter, Ásán,</verse>
				<verse number="43">Jiftáh, Asná, Necíb,</verse>
				<verse number="44">Keila, Akzíb és Márésá. Összesen 9 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="45">Azután Ekron, a hozzá tartozó falvakkal együtt, amelyek egészen a Földközi-tengerig és Asdódig terjedtek.</verse>
				<verse number="46"></verse>
				<verse number="47">Azután Asdód, a hozzá tartozó falvakkal együtt. Azután Gáza, a hozzá tartozó falvakkal együtt, amelyek egészen Egyiptom patakjáig terjedtek a Földközi-tenger partja mentén.</verse>
				<verse number="48">A hegyvidéki városok: Sámír, Jattír, Szókó,</verse>
				<verse number="49">Danná, Kirját-Szanná (vagyis Debír),</verse>
				<verse number="50">Anáb, Estemó, Áním,</verse>
				<verse number="51">Gósen, Hólón és Giló. Összesen 11 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="52">Azután ezek a városok: Arab, Dúmá, Esán,</verse>
				<verse number="53">Jánúm, Bét-Tappúah, Aféká,</verse>
				<verse number="54">Humtá, Kirját-Arba (vagyis Hebron) és Cíór. Összesen 9 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="55">Azután ezek a városok: Máón, Kármel, Zíf, Juttá,</verse>
				<verse number="56">Jizreel, Jokdeám, Zánóah,</verse>
				<verse number="57">Kain, Gibea és Timná. Összesen 10 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="58">Azután ezek a városok: Halhúl, Bét-Cúr, Gedór,</verse>
				<verse number="59">Maarát, Bét-Anót és Eltekón. Összesen 6 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="60">Azután ezek a városok: Kirját-Baál (vagyis Kirját-Jeárim) és Rabbá. Összesen 2 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="61">A júdeai pusztában lévő városok: Bét-Arábá, Middín, Szekáká,</verse>
				<verse number="62">Nibsán, Ír-Melah és Éngedi. Összesen 6 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="63">Jeruzsálem lakóit, a jebúsziakat Júda népe nem tudta kiűzni a városból, ezért a jebúsziak mind a mai napig ott élnek a városban, Júda népével együtt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Ezt a földet kapták örökségül József leszármazottjai, sorshúzással. Birtokuk határa a Jordánhoz közel, Jerikó forrásaitól kelet felé indul, és a pusztán át a Bétel körüli dombokhoz érkezik. Onnan tovább megy Lúzba, majd tovább halad az arkiak határáig, Atárótig.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Azután lemegy nyugat felé a jaflétiak határához, majd alsó Bét-Horon vidékéig és Gézerig, azután a Földközi-tengerig.</verse>
				<verse number="4">Megkapták birtokukat József fiainak, Manassénak és Efraimnak törzsei is.</verse>
				<verse number="5">Efraim törzsi területének ezek a határai, nemzetségeik szerint: a déli határ Atrót-Addártól kelet felé húzódik felső Bét-Horonig,</verse>
				<verse number="6">onnan pedig a Földközi-tengerig. Az északi határ Mikmetánál elfordul kelet felé, Taanat-Siló irányába, és Jánóahtól keletre halad.</verse>
				<verse number="7">Ezután délkeleti irányba húzódik. Érinti Atárótot és Naarát, majd Jerikót, és ott éri el a Jordánt.</verse>
				<verse number="8">Azután Tappúahtól nyugat felé fut a Káná-patakig, és annak mentén eléri a Földközi-tenger partját. Tehát, ez Efraim törzsi területe, nemzetségenként.</verse>
				<verse number="9">Manassé törzsi területén, a Jordántól nyugatra egyes városokat, a hozzá tartozó falvakkal együtt, átadtak Efraim törzsének.</verse>
				<verse number="10">Az efraimiak nem űzték ki a Gézerben lakó kánaániakat, ezért azok a mai napig is ott laknak közöttük, bár robotoló szolgáik lettek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Azután Manassé törzse is megkapta a maga törzsi területét, sorshúzással. József elsőszülöttje Manassé, az ő elsőszülött fia pedig Mákír, akiből híres és bátor harcos lett. Ezért kapta örökségül Gileád és Básán vidékét a Jordántól keletre. Mákír volt Gileád apja.</verse>
				<verse number="2">Manassé törzsének a többi nemzetségei is megkapták a maguk birtokát, de nekik Józsué a Jordántól nyugatra adott birtokokat. Ezek a következők: Abíezer, Hélek, Aszríél, Sekem, Héfer és Semidá. Ők is Manassé leszármazottjai voltak, akiktől egy-egy nemzetség származott, amely azután a nevüket viselte.</verse>
				<verse number="3">Célofhád Héfer fia volt. Héfer Gileád utóda, ez Mákír fia, ez Manassé fia volt. Célofhádnak nem volt fia, de öt leánya született: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.</verse>
				<verse number="4">Ezek a leányok odaálltak a vezetők — Eleázár főpap, Józsué és Izráel fejedelmei — elé, és ezt mondták: „Az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek, hogy nekünk, leányoknak is ugyanúgy adjatok örökségül földbirtokot, mint a fiúknak.” Így hát Józsué — az Örökkévaló parancsának engedelmeskedve — ennek az öt leánynak is ugyanúgy osztott örökséget, mint apjuk fiútestvéreinek.</verse>
				<verse number="5">Manassé törzse tíz részt kapott a Jordán nyugati oldalán, mivel ezek a leányok is birtokot kaptak férfi rokonaik között. Manassé törzsének a többi nemzetségei a Jordán keleti oldalán, Gileád és Básán területén kapták meg a maguk birtokait.</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Manassé törzsi területének a Jordán nyugati oldalán ezek a határai: délen a Sikemtől keletre fekvő Mikmetát városa, északon Ásér törzsi területe határolja. Mikmetát városától a határ délre fordul Én-Tappúah felé,</verse>
				<verse number="8">amelynek földjeit szintén magába foglalja Manassé területe, de maga a város, Tappúah mégis Efraim törzséhez tartozik.</verse>
				<verse number="9">Ezután a határ dél felé fordul, és a Káná-patakhoz ér, majd annak mentén nyugat felé kifut a tengerpartra. Ezen a területen Manassé városain kívül vannak olyan városok is, amelyek Efraim törzséhez tartoznak, de Manassé határa mégis a patak északi partja.</verse>
				<verse number="10">Tehát a pataktól délre Efraim, északra Manassé törzsi területe fekszik, és mindkettő nyugati határa a Földközi-tenger partja. Manassé területe északon Ásér, keleten Issakár törzsi területével érintkezik.</verse>
				<verse number="11">Néhány város, a hozzá tartozó falvakkal együtt, bár Ásér és Issakár területén feküdt, mégis Manassé törzse birtokába került: Bétseán, Jibleám, Dór (a tengerparton), Éndór, Taanak és Meggidó.</verse>
				<verse number="12">Ezekből a városokból Manassé törzse nem tudta kiűzni az őshonos kánaániakat, akik ott maradtak.</verse>
				<verse number="13">Később az izráeliek megerősödtek, de mégsem űzték ki az őslakosokat, csak robotoló szolgáikká tették őket.</verse>
				<verse number="14">Amikor Józsué felosztotta a földet a törzsek között, József leszármazottjai — Efraim és Manassé törzsei — ezt mondták neki: „Miért csak egy részt adtál nekünk örökségül, holott mi sokan vagyunk? Az egész földből, amelyet az Örökkévaló a népének adott, a mi két törzsünknek csak egy részt adtál!”</verse>
				<verse number="15">Erre Józsué így felelt: „Ha valóban olyan sokan vagytok, hogy az Efraimnak adott dombvidék nem elég, akkor foglaljátok el a perizziek és a refáiak területeit is! Irtsátok ki az erdőket, vegyétek birtokba azt a vidéket, és telepedjetek le ott!”</verse>
				<verse number="16">Azok így válaszoltak: „A dombvidék valóban szűkös a számunkra. De azokban a völgyekben kánaáni törzsek laknak, akiknek megvasalt hadi szekereik is vannak! Ők laknak Bétseánban, meg a környező falvakban és a Jezréel-síkságon is.”</verse>
				<verse number="17">„Ti valóban nagy, erős és népes törzsek vagytok, és szükségetek van nagyobb területre. Legyen hát tiétek az egész dombvidék! Igaz, most még erdők borítják, de irtsatok ki magatoknak művelésre alkalmas területeket, és telepedjetek le ott! Igaz, most még a kánaániak laknak a völgyekben, de űzzétek ki őket onnan, akkor is, ha erősek, és harci szekereik is vannak!” — felelte Józsué József leszármazottjainak, Efraim és Manassé törzseinek.</verse>
				<verse number="18"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Miután Izráel népe meghódította Kánaán földjét, az egész közösség összegyűlt Silóban, és ott állították föl a Találkozás Sátorát.</verse>
				<verse number="2">Ebben az időben Izráel hét törzse még nem kapta meg a maga birtokát.</verse>
				<verse number="3">Józsué így biztatta őket: „Meddig akarjátok még halogatni, hogy birtokba vegyétek örökségeteket, amelyet az Örökkévaló, őseitek Istene nektek adott?</verse>
				<verse number="4">Válasszatok magatok közül minden törzsből három-három férfit, hogy elküldjem őket a megmaradt területekre. Ők majd bejárják és összeírják azokat a területeket, amelyeket még senkinek sem osztottunk ki, és visszatérnek hozzám.</verse>
				<verse number="5">Azután majd feljegyzéseik szerint felosztják a gazdátlan területeket hét részre. Júda törzse maradjon a maga területén, délen. József törzsei, Manassé és Efraim is maradjon a maga területén, északon. Őket ez nem érinti.</verse>
				<verse number="6">Miután a szabad területeket 7 részre osztották, és ezt elém hozták, majd én kisorsolom Istenünk, az Örökkévaló előtt, hogy ki melyiket kapja meg közületek.</verse>
				<verse number="7">A Lévi törzsébe tartozók nem kapnak saját földbirtokot. Az ő örökségük az a kiváltság, hogy az Örökkévalót szolgálják, mint papok. Gád és Rúben törzsének, valamint Manassé törzse egyik felének már Mózes, az Örökkévaló szolgája adott örökséget a Jordán keleti oldalán.”</verse>
				<verse number="8">Józsué tehát kiküldte azokat a férfiakat. Ezt bízta rájuk: „Menjetek, és írjátok össze a még ki nem osztott területeket, majd jöjjetek vissza hozzám! Azután majd itt, Silóban, az Örökkévaló előtt kisorsolom mindegyik törzsnek a maga örökségét.”</verse>
				<verse number="9">Azok be is járták Kánaán földjének azokat a részeit, amelyeket Józsué még nem osztott ki Izráelnek. Följegyeztek minden fontosat, és összeírták a városokat is. Azután fölosztották a fölmért területet 7 részre. Végül visszatértek a silói táborba, Józsuéhoz,</verse>
				<verse number="10">aki az Örökkévaló előtt elvégzett sorsolással kijelölte, hogy melyik törzs melyik területet kapja. Így kapta meg Izráelnek ez a 7 törzse is örökségül a maga birtokát.</verse>
				<verse number="11">Az elsőnek kijelölt birtokterület a sorshúzás szerint Benjámin törzsének jutott. Az a terület lett az övék, amelyet egyik oldalon Júda, a másikon pedig József törzseinek területe határolt.</verse>
				<verse number="12">Ennek az északi határa a Jordántól indul Jerikótól északra, és halad nyugat felé a dombvidéken keresztül Bét-Áven pusztáját érintve</verse>
				<verse number="13">Lúz, vagyis Bétel felé, amelyet délről megkerül. Majd tovább megy Atrót-Addár felé, amely alsó Bét-Horontól délre, a hegyen fekszik.</verse>
				<verse number="14">A határ annál a hegynél, amely az alsó Bét-Horonnal szemben emelkedik, dél felé fordul, és ez már Benjámin nyugati határa, amely egészen a Júda törzséhez tartozó Kirját-Baalig, vagyis Kirját-Jeárimig tart.</verse>
				<verse number="15">A déli határ innen nyugatra halad, a Mé-Nafótah forráshoz,</verse>
				<verse number="16">majd annak a hegynek a lábához ér, amely a Ben-Hinnóm völgy végében áll, a refáiak völgyétől északra. Tovább halad a határ a Ben-Hinnóm völgyben lefelé, és dél felől elkerüli a Jebúsziak városát (Jeruzsálemet). Azután a Rogél-forráshoz ér,</verse>
				<verse number="17">és ott észak felé kanyarodik, Én-Semes, majd Gelíót felé, amely az Adummím-hágóval szemben fekszik. Ezután a Rúben fiáról, Bóhanról elnevezett kőhöz ér.</verse>
				<verse number="18">Tovább halad a domb oldalán, Bét-Arábától északra, majd leereszkedik a Jordán völgyébe.</verse>
				<verse number="19">Majd a domb oldalán húzódik, Bét-Hoglától északra, addig a pontig, ahol a Jordán a Holt-tengerbe torkollik. Ez tehát Benjámin déli határa.</verse>
				<verse number="20">Benjámin keleti határa a Jordán. Ezt a területet kapta Benjámin törzse. Ezen belül minden nemzetség megkapta a maga birtokát örökségül.</verse>
				<verse number="21">A következő városok kerültek Benjámin törzsének birtokába, nemzetségeik szerint: Jerikó, Bét-Hoglá, Émek-Kecíc,</verse>
				<verse number="22">Bét-Arábá, Cemáraim, Bétel,</verse>
				<verse number="23">Avvim, Párá, Ofrá,</verse>
				<verse number="24">Kefár-Ammóná, Ofní és Geba. Ez összesen 12 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="25">Ezek a városok is Benjámin örökségéhez tartoztak: Gibeon, Ráma, Beérót,</verse>
				<verse number="26">Micpe, Kefírá, Mócá,</verse>
				<verse number="27">Rekem, Jirpeél, Taralá,</verse>
				<verse number="28">Célá, Elef és Jebúsz, vagyis Jeruzsálem, valamint Gibat és Kirját-Jeárim. Ez összesen 14 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt. Tehát ez Benjámin törzsének területe, nemzetségeik szerint.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Az másodiknak kijelölt birtokterület a sorshúzás szerint Simeon törzsének jutott. Ők Júda törzsi területén belül kaptak saját birtokot.</verse>
				<verse number="2">Ezeket a városokat kapta Simeon törzse: Beérseba (vagyis Seba), Móládá,</verse>
				<verse number="3">Hacar-Súál, Bálá, Ecem,</verse>
				<verse number="4">Eltólad, Betúl, Horma,</verse>
				<verse number="5">Ciklág, Bét-Markábót, Hacar-Szúszá,</verse>
				<verse number="6">Bét-Lebáót és Sárúhen. Összesen 13 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="7">Még ezeket a városokat is ők kapták: Ain, Rimmón, Eter és Ásán. Összesen 4 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="8">Övék lett a délvidéken minden földterület és a falvak is, amelyek e városok körül terültek el, egészen Baalat-Beérig, vagyis a délvidéki Rámáig. Ez lett tehát Simeon törzsi területe nemzetségeik szerint.</verse>
				<verse number="9">Júda területe túl nagy volt Júda törzse számára, ezért Simeon törzse ezen a területen belül kapta meg a maga birtokát.</verse>
				<verse number="10">A harmadiknak kijelölt birtokterület a sorshúzás szerint Zebulon törzsének jutott. Területük határa Szárídig ér.</verse>
				<verse number="11">Nyugatra halad Maralá felé, érinti Dabbesetet, majd az a patak a határ, amely Jokneámmal szemben folyik.</verse>
				<verse number="12">A másik oldalon a határ Száridtól keletre, Kiszlót-Tábor széle felé halad, majd Dobrat és Jáfía érintésével</verse>
				<verse number="13">tovább megy kelet felé, Gát-Héferig, azután Ét-Kácín, majd Rimmón városokhoz ér. Itt elfordul a határ Neá irányába.</verse>
				<verse number="14">Neá mellett a határ északra fordul és Hannátón városát érinti, majd a Jiftah-Él völgyben halad tovább.</verse>
				<verse number="15">Zebulon törzse örökségéhez tartozik még további 12 város, a körülöttük lévő falvakkal együtt. A 12 város között van Kattát, Nahalál, Simrón, Jidalá és Betlehem is.</verse>
				<verse number="16">Ez lett tehát Zebulon törzsi területe, nemzetségeik szerint.</verse>
				<verse number="17">A negyediknek kijelölt birtokterület a sorshúzás szerint Issakár törzsének jutott.</verse>
				<verse number="18">Ezeket a városokat kapták: Jezréel, Keszulót, Súném,</verse>
				<verse number="19">Hafáraim, Síón, Anáharat,</verse>
				<verse number="20">Rabbit, Kisjón, Ebec,</verse>
				<verse number="21">Remet, Én-Ganním, Én-Haddá és Bét-Paccéc.</verse>
				<verse number="22">Az ő északi határuk a Tábór-hegytől keletre húzódik a Jordánig. Hozzájuk tartozik még Sahacíma és Bétsemes is. Összesen 16 várost kaptak, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="23">Ez lett tehát Issakár törzsi területe, nemzetségeik szerint.</verse>
				<verse number="24">Az ötödiknek kijelölt birtokterület a sorshúzás szerint Ásér törzsének jutott.</verse>
				<verse number="25">A következő városokat kapták: Helkat, Halí Beten, Aksáf,</verse>
				<verse number="26">Alammelek, Amád és Misál. Határuk nyugaton a Kármel-hegy, és a Libnat-patak.</verse>
				<verse number="27">Innen a határ kelet felé húzódik, Bét-Dágón felé, és Zebulon törzsi területét érinti. A Jiftah-Él-völgyben halad északra, elhalad Bét-Émek, Neíél és Kábul városa mellett.</verse>
				<verse number="28">Innen tovább halad Ebrón, Rahób, Hammón és Káná mellett egészen a nagy Szidón városának határáig.</verse>
				<verse number="29">Ezután a határ Ráma felé fordul, azután Tírusz erődített városának határát, majd Hószát érinti, végül a Földközi-tengerhez érkezik. Ásér törzséhez tartozik még Mahalab, Akzib, Umma, Afík és Rahób városa is. Összesen 22 várost kaptak, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="30"></verse>
				<verse number="31">Ez lett tehát Ásér törzsi területe, nemzetségeik szerint.</verse>
				<verse number="32">Az hatodiknak kijelölt birtokterület a sorshúzás szerint Naftáli törzsének jutott.</verse>
				<verse number="33">Törzsi területük északi határa Héleftől indul kelet felé, majd a Caanannim melletti nagy tölgyfához vezet, azután Adámí-Nekeb, Jabneél és Lakkúm érintésével a Jordánhoz érkezik.</verse>
				<verse number="34">A déli határ a Jordántól nyugat felé halad, Aznót-Tábor városát érinti, majd észak felé fordul, és Húkók városához érkezik. Naftáli területe délen Zebulon, nyugaton Ásér területével érintkezik, keleten pedig Júda területét érinti, a Jordán folyónál.</verse>
				<verse number="35">Naftáli birtokába kerültek a következő megerősített városok: Ciddím, Cér, Hammat, Rakkat, Kinneret,</verse>
				<verse number="36">Adámá, Ráma, Hácór,</verse>
				<verse number="37">Kedes, Edrei, Én-Hácór,</verse>
				<verse number="38">Jirón, Migdal-Él, Horém, Bét-Anát és Bétsemes. Összesen 19 várost kaptak, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="39">Ez lett tehát Naftáli törzsi területe, nemzetségeik szerint.</verse>
				<verse number="40">A hetediknek kijelölt birtokterület a sorshúzás szerint Dán törzsének jutott.</verse>
				<verse number="41">Az ő törzsi területükhöz tartoznak a következő városok: Corá, Estáól, Ír-Semes,</verse>
				<verse number="42">Saalabbin, Ajjálón, Jitlá</verse>
				<verse number="43">Élón, Timna, Ekron,</verse>
				<verse number="44">Eltelké, Gibbetón, Baalát,</verse>
				<verse number="45">Jehud, Bené-Barak, Gat-Rimmón,</verse>
				<verse number="46">Mé-Jarkón és Rakkón, a Jáfó (Joppa) melletti területtel együtt.</verse>
				<verse number="47">Ezek voltak tehát a Dán törzsének — nemzetségeik szerint — örökségül juttatott városok, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt. Azonban Dán törzse nem tudta elfoglalni a maga területét. Emiatt északra vonultak, megostromolták és elfoglalták Lais városát, annak lakóit kiirtották, és a helyükre telepedtek. A város nevét Dánra változtatták — törzsük ősapjának neve után.</verse>
				<verse number="48"></verse>
				<verse number="49">Miután befejezték a föld felosztását, és mindegyik törzs megkapta a maga örökségét, akkor Izráel népének vezetői Józsuénak, Nún fiának is megadták a saját örökségét.</verse>
				<verse number="50">Az Örökkévaló parancsa szerint azt a várost adták neki, amelyet kért. Így lett Józsué birtoka Timnat-Szerah városa Efraim törzsi területén belül, a hegyvidéken. Józsué azután újjáépítette a várost, és ott telepedett le.</verse>
				<verse number="51">Tehát, ezeket a területeket és városokat osztották szét Izráel törzsei és azok nemzetségei között a vezetők: Eleázár főpap; Józsué, Nún fia és a törzsek fejedelmei. Sorsvetéssel végezték a felosztást Silóban, az Örökkévaló jelenlétében, a Találkozás Sátorának bejárata előtt. Így fejezték be a föld felosztását.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Az Örökkévaló ezt mondta Józsuénak:</verse>
				<verse number="2">„Mondd meg Izráelnek, hogy most jelöljék ki azokat a menedékvárosokat, amelyekről Mózes által szóltam!</verse>
				<verse number="3">Oda meneküljön az, aki nem szándékosan, hanem véletlen baleset folytán okozza valakinek a halálát. Ezek a városok nyújtsanak menedéket számára, és védjék meg az őt üldöző vérbosszuló rokontól.</verse>
				<verse number="4">Aki így menekül ezekbe a városokba, az jelentkezzen a város kapujánál az ott ülő vezetőknél. Mondja el nekik, hogyan történt az eset. Akkor, ha a vezetők menedéket nyújtanak neki, fogadják be a városba, és adjanak neki ott lakóhelyet.</verse>
				<verse number="5">Ha pedig a vérbosszuló rokon jelentkezne, a város vezetői ne szolgáltassák ki a menekültet neki. Hiszen nem szándékosan okozta a másik ember halálát, és nem gyűlölte azelőtt.</verse>
				<verse number="6">A menekült lakjon abban a városban, amíg a közösség elé állítják, és ítélnek ügyében; illetve ameddig az a főpap meg nem hal, aki abban az időben szolgálatban állt. Azután a menekült visszatérhet a saját városába és otthonába.”</verse>
				<verse number="7">Ennek megfelelően a következő városokat választották ki, hogy menedékül szolgáljanak a Jordántól nyugatra: Kedes — Galileában, Naftáli dombvidékén, Sikem — Efraim hegyvidékén, Kirját-Arba, vagyis Hebron — Júda hegyvidékén.</verse>
				<verse number="8">A Jordántól keletre pedig ezeket jelölték ki: Becer — Rúben törzsi területén, a fennsík pusztáján, Jerikóval átellenben, Rámót — Gileádban, Gád törzsi területén, Gólán — Básánban, Manassé törzsi területén.</verse>
				<verse number="9">Tehát ezeket a városokat jelölték ki, hogy menedékül szolgáljanak az Izráel népéhez tartozó olyan személyek számára; illetve az Izráelben lakó, de más nemzethez tartozó olyan jövevények számára, akik nem szándékosan okozzák valakinek a halálát. Az ilyen vétlen gyilkos ezekben a menedékvárosokban védelmet találhat a vérbosszuló rokon ellen, és ott lakhat addig, amíg a közösség elé nem áll, hogy ítéljenek ügyében.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Amikor Izráel népe még Silóban, Kánaán földjén táborozott, Lévi törzsének nemzetségfői odamentek a vezetőkhöz: Eleázár főpaphoz, Józsuéhoz és a törzsek fejedelmeihez. Ezt mondták nekik: „Az Örökkévaló parancsolta Mózes által, hogy adjatok nekünk városokat, ahol letelepedjünk, és a városokhoz tartozó legelőket állataink számára.”</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">A vezetők ekkor, az Örökkévaló szavának engedelmeskedve, a többi törzs területéből a következő városokat jelölték ki és adták át — a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt — Lévi törzsének.</verse>
				<verse number="4">A sorsolás szerint elsőnek Áron családja és leszármazottjai, vagyis a papok kaptak 13 várost, amelyek Júda, Simeon és Benjámin törzsi területén feküdtek. Áron és családja Kehát nemzetségébe, Lévi törzsébe tartozott.</verse>
				<verse number="5">Kehát nemzetségének másik része 10 várost kapott Efraim és Dán törzsi területén, valamint Manassé törzse felének területén.</verse>
				<verse number="6">Gérsón nemzetsége 13 várost kapott Issakár, Ásér és Naftáli törzsi területén, illetve Manassé törzse felének területén, Básánban.</verse>
				<verse number="7">Merári nemzetsége 12 várost kapott, amelyek Rúben, Gád és Zebulon törzsi területén feküdtek.</verse>
				<verse number="8">Így tehát Izráel vezetői sorsolás útján ezeket a városokat jelölték ki, és adták át Lévi nemzetségeinek, a városokhoz tartozó legelőkkel együtt. Mindent úgy tettek, ahogy az Örökkévaló megparancsolta Mózes által.</verse>
				<verse number="9">Az átadott városok a következők: Először Áron családja, vagyis a papok kaptak városokat Júda és Simeon területén. Áron és családja Kehát nemzetségébe, Lévi törzsébe tartozott.</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Ezek a városok a következők voltak: Kirját-Arba, vagyis Hebron, amely Júda hegyvidékén fekszik. Ezt a várost eredetileg „Arba városának” nevezték Arba után, aki az anákiak őse volt. A várossal együtt a körülötte fekvő legelőket is átadták Áron családjának.</verse>
				<verse number="12">A város körül fekvő falvak és szántóföldek azonban Káleb, Jefunne fia és családja tulajdonában maradtak, mert ők ezt örökségül kapták.</verse>
				<verse number="13">Hebron egyúttal menedékvárosnak is ki volt jelölve. Ez a város tehát Áron családjának, a papoknak a birtoka lett. Ezen kívül még megkapták Libna,</verse>
				<verse number="14">Jattír, Estemóa,</verse>
				<verse number="15">Holón, Debír,</verse>
				<verse number="16">Ain, Jutta és Bétsemes városokat is, minden esetben a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. Ez összesen 9 város, Júda és Simeon területén.</verse>
				<verse number="17">Benjámin törzsi területén a fentieken kívül még ezt a négy várost és a hozzájuk tartozó legelőket kapták a papok: Gibeon, Geba,</verse>
				<verse number="18">Anátót és Almón.</verse>
				<verse number="19">Tehát Áron családjának, a papoknak összesen 13 város jutott, azok legelőivel együtt.</verse>
				<verse number="20">A Kehát nemzetség többi családjának a következő városok jutottak, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt:</verse>
				<verse number="21">Négy város Efraim területén, a dombvidéken: Sikem, Gézer,</verse>
				<verse number="22">Kibcaim és Bét-Hórón,</verse>
				<verse number="23">azután további négy város Dán területén: Elteke, Gibbetón,</verse>
				<verse number="24">Ajjálón és Gat-Rimmón,</verse>
				<verse number="25">azután Manassé nyugati területén két város: Taanak és Gat-Rimmón.</verse>
				<verse number="26">Tehát a Kehát nemzetség másik része összesen 10 várost kapott.</verse>
				<verse number="27">A Gérsón nemzetség családjainak a következő városok jutottak, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt: Manassé törzse keleti területén két várost kaptak: Básán vidékén Gólán városát, amely egyúttal menedékváros is lett, és Beesterát.</verse>
				<verse number="28">Issakár területén további négy várost kaptak. Ezek a következők: Kisjón, Dobrat,</verse>
				<verse number="29">Jarmút és Én-Ganním.</verse>
				<verse number="30">Ásér területén is négy város jutott nekik: Misál, Abdón,</verse>
				<verse number="31">Helkat és Rehób.</verse>
				<verse number="32">Naftáli területén, Galileában pedig ez a három város lett az övék: Kades, a menedékváros; Hammót-Dór és Kartán.</verse>
				<verse number="33">Tehát a Gérsón nemzetség összesen 13 várost kapott, a legelőkkel együtt.</verse>
				<verse number="34">A Merári nemzetség családjainak jutottak a következő városok, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt: Zebulon törzsi területén négy város: Jokneám, Karta,</verse>
				<verse number="35">Dimna és Nahalál.</verse>
				<verse number="36">Rúben törzse ezt a négy várost adta a lévitáknak: Becer, Jahca,</verse>
				<verse number="37">Kedémót és Méfáat.</verse>
				<verse number="38">Gád törzsi területén ez a négy város lett az övék: a gileádi Rámót, a menedékváros, és Mahanaim,</verse>
				<verse number="39">Hesbón és Jazér.</verse>
				<verse number="40">A Lévi törzséből utolsónak Merári nemzetsége kapott összesen 12 várost.</verse>
				<verse number="41">Lévi törzsének tehát összesen 48 város jutott, amelyeket a különböző törzsek a maguk örökségéből engedtek át nekik. Minden egyes várossal együtt a hozzá tartozó legelőket is megkapták.</verse>
				<verse number="42"></verse>
				<verse number="43">Így teljesítette be az Örökkévaló, amit megígért: Izráel népének birtokába adta azt a földet, amely felől megesküdött őseiknek, hogy az övék lesz. Izráel pedig birtokba vette a megígért földet és ott letelepedett.</verse>
				<verse number="44">Ezután nyugalmat adott nekik az Örökkévaló körös-körül, ahogyan őseiknek megígérte. Ellenségeik közül senki sem tudott ellenállni, mert az Örökkévaló kiszolgáltatta nekik minden ellenségüket.</verse>
				<verse number="45">Mindaz a jó, amit az Örökkévaló megígért Izráel népének, maradéktalanul beteljesedett. Semmi el nem maradt belőle.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Ezután Józsué összehívta Rúben törzsét, Gád törzsét és Manassé törzsének keleti részét,</verse>
				<verse number="2">majd ezt mondta nekik: „Hűségesen teljesítettétek, amit Mózes, az Örökkévaló szolgája parancsolt nektek. Engedelmeskedtetek az én parancsaimnak is.</verse>
				<verse number="3">Kitartóan segítettétek testvéreiteket, a többi törzset hosszú időn át, ahogy Istenünk, az Örökkévaló meghagyta nektek.</verse>
				<verse number="4">Most pedig Istenünk, az Örökkévaló nyugalmat adott testvéreiteknek, ahogyan azt megígérte. Eljött az ideje, hogy ti is hazatérjetek, ki-ki a maga otthonába és családjához, a saját birtokára, amelyet még Mózes, az Örökkévaló szolgája adott nektek a Jordán keleti oldalán.</verse>
				<verse number="5">Soha el ne feledkezzetek a Törvényről és a rendelkezésekről, amelyeket Mózes, az Örökkévaló szolgája parancsolt nektek! Engedelmesen tartsátok meg azokat! Szeressétek az Örökkévalót, Istenünket! Járjatok az ő útján! Engedelmeskedjetek parancsainak, ragaszkodjatok az Örökkévalóhoz, szolgáljátok őt teljes szívvel-lélekkel!”</verse>
				<verse number="6">Majd Józsué megáldotta és elbocsátotta őket, hogy hazatérjenek. Így is történt.</verse>
				<verse number="7">(Manassé törzse egyik részének még Mózes adott örökséget a Jordán keleti oldalán, Básánban. A törzs másik részének viszont Józsué a Jordán nyugati oldalán jelölte ki a birtokát.) Amikor Józsué elbocsátotta Manassé törzsének keleti részét, megáldotta őket,</verse>
				<verse number="8">és ezt mondta nekik: „Sokan közületek nagyon meggazdagodtak! Rengeteg jószáguk van, sok zsákmányt szereztek: ezüstöt, aranyat, bronzot, vasat meg sok ruhát. Mikor hazatértek, osszátok el egymás között ezeket!”</verse>
				<verse number="9">Ezután Rúben törzse, Gád törzse és Manassé törzsének keleti része eltávozott Kánaán földjéről, Silóból, ahol Izráel többi törzse táborozott. Hazaindultak a saját birtokaikra, Gileád földjére, a Jordán keleti oldalára, ahol az Örökkévaló Mózes által kijelölte örökségüket.</verse>
				<verse number="10">Amikor — útban hazafelé — Gelíótba értek, amely a Jordán nyugati partján, Kánaán földjén van, ott ezek a törzsek együttes erővel egy feltűnően nagy oltárt építettek.</verse>
				<verse number="11">Izráel többi törzse tudomást szerzett róla, hogy ez a két és fél törzs oltárt épített magának Kánaán földjének határán, a Jordán mellett, az izráeli oldalon — és ezen nagyon felháborodtak. Összehívták az egész közösséget Silóba, és elhatározták, hogy hadat indítanak a két és fél törzs ellen.</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">Előbb azonban Fineás, Eleázár főpap fia vezetésével elküldték hozzájuk Gileádba a tíz törzs vezetőit: minden törzsből a törzs fejedelmét.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">A követek eljutottak Gileádba, ahol ezt mondták a két és fél törzs vezetőinek:</verse>
				<verse number="16">„Ezt üzeni nektek az Örökkévaló egész közössége: »Miért vétkeztek Izráel Istene ellen? Miért fordultatok el tőle? Miért építettetek külön oltárt magatoknak? Miért lázadtok most az Örökkévaló ellen azzal, hogy tilalma ellenére másik oltárt emeltek?</verse>
				<verse number="17">Hát nem okultatok abból, amikor Peór miatt vétkeztünk az Örökkévaló ellen? Hiszen a mai napig viseljük annak a lázadásnak a következményeit! Milyen csapás érte az Örökkévaló közösségét akkor!</verse>
				<verse number="18">Most meg ti akartok különszakadni az Örökkévalótól, és elfordultok tőle? Holnap az Örökkévaló Izráel egész közösségére megharagszik emiatt!</verse>
				<verse number="19">Ha úgy gondoljátok, hogy a saját örökségetek területe tisztátalan föld, ahol nem lehet az Örökkévalónak áldozni, akkor jöjjetek vissza a Jordán nyugati oldalára, az Örökkévaló földjére, ahol az ő lakóhelye, a Szent Sátor van! Telepedjetek le a Jordán nyugati oldalán és lakjatok közöttünk! Csak ne lázadjatok az Örökkévaló ellen vagy ellenünk azzal, hogy külön oltárt építetek magatoknak — azon kívül, amely Istenünk, az Örökkévaló oltára!</verse>
				<verse number="20">Emlékezzetek Ákánra, Zerah fiára, aki vétkezett az Örökkévalónak szentelt dolgokkal! Emiatt azonban az Örökkévaló népünk egész közösségére megharagudott, nem igaz? Nemcsak Ákán pusztult el a saját vétke miatt, hanem sokan mások is!«”</verse>
				<verse number="21">Rúben és Gád törzsének, meg Manassé törzse keleti felének a férfiai így feleltek:</verse>
				<verse number="22">„Az Örökkévaló az Istenek Istene! Bizony az Örökkévaló, az Istenek Istene jól tudja, hogy nem lettünk hűtlenek hozzá! Tudjátok meg hát ti is! Az Örökkévaló legyen a tanúnk, hogy nem lázadtunk ellene! Úgy segítsen meg bennünket, hogy igenis hűségesek maradtunk hozzá!</verse>
				<verse number="23">Ő jól tudja, hogy azt az oltárt nem azért építettük, hogy elszakadjunk tőle. Egyáltalán nem akartunk ott semmiféle áldozatot bemutatni! Az Örökkévaló maga büntessen meg bennünket, ha ez nem igaz!</verse>
				<verse number="24">Azért építettük, mert attól tartottunk, hogy idővel a ti gyermekeitek majd azt találják mondani a mi utódainknak: »Mi közötök van nektek Izráel Istenéhez, az Örökkévalóhoz?</verse>
				<verse number="25">Hiszen az Örökkévaló a Jordán folyót tette határrá közöttünk! Így hát nektek, akik Rúben és Gád törzséhez tartoztok, nincs többé semmi közötök az Örökkévalóhoz!« Attól féltünk, hogy ily módon majd — a ti gyermekeitek elutasítása miatt — a mi utódaink már nem fogják az Örökkévalót tisztelni és félni.</verse>
				<verse number="26">Ezért azt gondoltuk, hogy oltárt építünk, de nem arra a célra, hogy ott áldozzunk,</verse>
				<verse number="27">hanem annak a megerősítésére, hogy mi is az Örökkévalót tiszteljük. Nekünk is jogunk van áldozatokkal tisztelni az Örökkévalót a Szent Sátor oltáránál. Azért építettük azt az oltárt a Jordán mellett, hogy legyen tanúja ennek az elhatározásunknak. Legyen ez bizonyíték a számotokra és az eljövendő nemzedékek számára is, és ezt a ti utódaitok se vonhassák majd soha kétségbe. Ne mondhassák a mi leszármazottjainknak, hogy nincs közük az Örökkévalóhoz.</verse>
				<verse number="28">Ha valaki a jövőben mégis ezt mondaná, annak utódaink majd ezt tudják mondani: »Nézzétek ezt az oltárt, amelyet elődeink építettek! Pontos másolata ez az Örökkévaló oltárának. De nem arra szolgál, hogy áldozatokat mutassanak be rajta, hanem azt tanúsítja, hogy mi is Izráel közösségéhez tartozunk.«</verse>
				<verse number="29">Isten ments, hogy lázadjunk az Örökkévaló ellen, és hűtlenül elhagyjuk őt! Eszünkbe sem jutott, hogy másik oltárt építsünk magunknak, és azon áldozzunk! Tudjuk, hogy Istenünk, az Örökkévaló egyetlen igazi oltára az, amelyik a Szent Sátor előtt áll!”</verse>
				<verse number="30">Fineás pap és az általa vezetett küldöttség ezt megelégedéssel hallgatta, és elfogadta a két és fél törzs válaszát.</verse>
				<verse number="31">Majd Fineás így válaszolt nekik: „Most tudtuk meg igazán, hogy az Örökkévaló velünk van, mert látjuk, hogy valóban nem lettetek hűtlenek hozzá! Így hát nem kell attól tartanunk, hogy az Örökkévaló egész Izráel népére megharagszik.”</verse>
				<verse number="32">Ezután a Fineás vezette küldöttség elbúcsúzott a Jordántól keletre élő két és fél törzstől, és Gileádból hazatértek Kánaán földjére. Elmondták a többi izráeli törzsnek, hogy mit válaszoltak a Jordánon túl élő testvéreik.</verse>
				<verse number="33">Ezzel a válasszal mindenki meg volt elégedve. Izráel egész népe dicsérte az Örökkévalót, és természetesen nem gondoltak többé arra, hogy testvéreik ellen harcoljanak, és területüket elpusztítsák.</verse>
				<verse number="34">Rúben és Gád törzse pedig elnevezte az általuk épített oltárt „Tanú”-nak, mivel ez tanúskodik arról, hogy a Jordántól keletre és nyugatra élő izráeli törzsek számára egyaránt az Örökkévaló az Isten.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Az Örökkévaló békességet adott Izráelnek körös-körül minden ellenségüktől, így biztonságban lakhattak. Hosszú idő telt el, és Józsué nagyon megöregedett.</verse>
				<verse number="2">Ekkor összehívta egész Izráelt, s annak vezetőit: a törzsek fejedelmeit, a bírákat és a tisztségviselőket. Ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Én már nagyon megöregedtem, s nem sok időm van hátra.</verse>
				<verse number="3">Láttátok, hogy Istenünk, az Örökkévaló mit tett értünk, s hogyan bánt ezekkel a nemzetekkel! Igen, az Örökkévaló maga harcolt értünk!</verse>
				<verse number="4">Látjátok, hogy örökséget osztottam közöttetek a Jordántól a Földközi-tengerig. Sorsolással kijelöltem számotokra lakóhelyül azoknak a nemzeteknek a földjeit, amelyeket kiirtottam előletek, és azokét is, amelyek még megmaradtak közöttünk.</verse>
				<verse number="5">De Istenünk, az Örökkévaló azokat is ki fogja űzni előletek, akik még itt maradtak. Ti pedig birtokba veszitek a földjeiket, ahogy Istenünk, az Örökkévaló azt megígérte.</verse>
				<verse number="6">Engedelmeskedjetek azoknak a parancsoknak és rendelkezéseknek, amelyek meg vannak írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el azoktól se jobbra, se balra!</verse>
				<verse number="7">Vigyázzatok, hogy ne keveredjetek össze azokkal az idegen nemzetekkel, amelyek még megmaradtak közöttetek! Isteneik nevét még csak ne is említsétek, ne esküdjetek a nevükre, ne szolgáljátok őket, és ne hajoljatok meg előttük!</verse>
				<verse number="8">Hűségesen ragaszkodjatok Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz, ahogy eddig is tettétek!</verse>
				<verse number="9">Az Örökkévaló űzte ki előletek azokat a népes és erős nemzeteket! Bizony, mindeddig senki sem volt képes ellenállni, mert az Örökkévaló velünk volt!</verse>
				<verse number="10">Közületek egy legyőzhet ezret, mert Istenünk, az Örökkévaló maga harcol értetek, ahogyan azt megígérte.</verse>
				<verse number="11">Mindenek fölött azonban teljes szívvel-lélekkel szeressétek Istenünket, az Örökkévalót, mert csak így őrizhetitek meg magatokat.</verse>
				<verse number="12">Tudjátok meg, hogy ha elfordultok tőle, ha csatlakoztok azokhoz az idegen nemzetekhez, amelyek még itt maradtak közöttetek, ha összeházasodtok és összekeveredtek velük,</verse>
				<verse number="13">akkor Istenünk, az Örökkévaló nem fogja kiűzni őket, hanem végleg itt maradnak közöttetek. Akkor pedig csapdává lesznek majd a számotokra, amelybe beleestek. Ostorrá lesznek, amely a hátatokat szaggatja majd. Szálkává lesznek, amely a szemeteket szúrja majd. Végül pedig elhurcolnak benneteket erről a jó földről, amelyet Istenünk, az Örökkévaló adott nektek!</verse>
				<verse number="14">Hallgassatok reám, mert én már nem sokáig élek! Tudjátok, hogy Istenünk, az Örökkévaló minden nektek tett jó ígéretét beteljesítette! Bizony, semmi abból el nem maradt, amit nektek ígért!</verse>
				<verse number="15">De vigyázzatok, mert ahogy beteljesítette minden jó ígéretét, úgy fogja valóra váltani minden fenyegetését is! Hiszen azt is megígérte, hogy ha megtöritek a szövetségét, amelynek megtartását nektek megparancsolta; ha tilalma ellenére mégis más isteneket imádtok, és meghajoltok előttük; akkor haragra lobban ellenetek, és hamarosan elhurcolnak benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott!”</verse>
				<verse number="16"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Ezután Józsué összehívta Sikembe Izráel összes törzseit, minden vezetőjét, fejedelmét, bíráját és tisztségviselőjét. Valamennyien megálltak Isten jelenlétében,</verse>
				<verse number="2">és Józsué így szólt az egész néphez: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Ősapáitok a régi időkben az Eufráteszen túl éltek, és más isteneket imádtak, ahogyan Táré is, Ábrahám és Náhór apja.</verse>
				<verse number="3">Én azonban kiválasztottam Ábrahámot, ősapátokat, és kihoztam onnan Kánaán földjére, majd azon is keresztülvezettem. Megszaporítottam utódait: először Izsákot adtam neki.</verse>
				<verse number="4">Azután két fiút adtam Izsáknak: Jákóbot és Ézsaut. Majd Ézsaut letelepítettem a Széír-hegységben. Őseitek, Jákób és fiai pedig lementek Egyiptomba.</verse>
				<verse number="5">Elküldtem Mózest és Áront, és csapásokat küldtem Egyiptomra, azután kihoztalak onnan titeket.</verse>
				<verse number="6">Mikor őseitek a Vörös-tengerhez értek, az egyiptomiak harci szekerekkel üldözőbe vették, és a tengerparton utolérték őket.</verse>
				<verse number="7">Akkor őseitek az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő pedig sötétséget küldött közétek és egyiptomiak közé, hogy elválasszon tőlük titeket. Majd a tenger vizét az egyiptomiakra zúdította, és teljesen elborította őket. Láttátok, mit tettem Egyiptommal! Majd hosszú ideig a pusztában laktatok.</verse>
				<verse number="8">Azután bevittelek benneteket az emóriak földjére, akik a Jordán keleti oldalán laktak. Harcoltak ellenetek, de nektek adtam a győzelmet, hogy elfoglaljátok országukat, és kiirtottam őket előletek.</verse>
				<verse number="9">Azután Bálák, Cippór fia, Moáb királya támadt Izráel ellen, és hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket.</verse>
				<verse number="10">De én nem hallgattam Bálámra, ő pedig így megáldott titeket. Megmentettelek benneteket ettől a veszedelemtől is.</verse>
				<verse number="11">Majd átkeltetek a Jordánon, és Jerikóhoz érkeztetek, amelynek lakói harcoltak ellenetek, akárcsak a többi nemzet: emóriak, perizziek, kánaániak, hettiták, girgásiak, hivviek és jebúsziak. De valamennyiüket kiszolgáltattam nektek.</verse>
				<verse number="12">Rémületet és rettegést küldtem rájuk, és kiűztem előletek az emóriak két királyát. Nem a ti kardotoktól és nyilaitoktól ijedtek meg!</verse>
				<verse number="13">Azután nektek adtam olyan szántóföldeket, amelyeket korábban nem ti műveltetek, és városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis ti laktok bennük. Szőlőket és olajfaligeteket adtam nektek, amelyeket nem ti telepítettetek, gyümölcseiket most mégis ti élvezitek.«”</verse>
				<verse number="14">Ezután Józsué szólt a néphez: „Most hát tiszteljétek és féljétek az Örökkévalót, szolgáljátok és imádjátok őt hűségesen és szívvel-lélekkel! Dobjátok el magatoktól azokat az isteneket, akiket őseitek imádtak még az Eufráteszen túl, vagy Egyiptomban! Egyedül csak az Örökkévalót szolgáljátok!</verse>
				<verse number="15">Ha pedig nem akarjátok az Örökkévalót szolgálni, akkor döntsétek el még ma, hogy kit fogtok szolgálni! Választhatjátok őseitek isteneit, akiket ők szolgáltak a folyón túl, vagy az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok, de én és a családom az Örökkévalót fogjuk szolgálni!”</verse>
				<verse number="16">Erre a nép így válaszolt Józsuénak: „Isten mentsen, hogy elhagyjuk az Örökkévalót, és más isteneket szolgáljunk!</verse>
				<verse number="17">Az Örökkévaló a mi Istenünk, aki kihozta őseinket és egész népünket Egyiptomból, a szolgaságból! Ő az, aki a szemünk láttára nagy csodákat tett, megőrzött bennünket amerre mentünk, s amíg sok nép között átvonultunk.</verse>
				<verse number="18">Az Örökkévaló az, aki kiűzte előlünk az összes idegen nemzetet, még az emóriakat is, akik ezen a földön előttünk laktak. Bizony, mi is az Örökkévalót fogjuk szolgálni, mert ő a mi Istenünk!”</verse>
				<verse number="19">De Józsué ezt felelte a népnek: „Ha elhagyjátok az Örökkévalót, és továbbra is más isteneket imádtok, akkor az Örökkévaló ellenetek fordul, és csapásokkal sújt benneteket, amíg teljesen el nem pusztultok, annak ellenére, hogy korábban annyi jót tett veletek. Nem lesztek képesek az Örökkévalót szolgálni, ha közben más isteneket is szolgáltok, mert Istenünk, az Örökkévaló szent és féltőn szerető Isten, aki nem szenvedheti, ha más isteneket imádtok! Nem nézi el nektek bűneiteket, és nem tűri el hűtlenségeiteket!”</verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21">A nép azonban így válaszolt: „Az Örökkévalót fogjuk szolgálni, és nem fordulunk el tőle!”</verse>
				<verse number="22">„Ti magatok vagytok a tanúk rá, hogy az Örökkévalót választottátok: őt akarjátok imádni és szolgálni!” — mondta végül Józsué. „Igen, tanúk vagyunk!” — felelte a nép.</verse>
				<verse number="23">„Akkor hát irtsátok ki magatok közül az idegen isteneket! Szeressétek az Örökkévalót, Izráel Istenét teljes szívvel-lélekkel!” — mondta Józsué.</verse>
				<verse number="24">„Az Örökkévalót, Istenünket fogjuk imádni és szolgálni, és engedelmeskedünk a szavának!” — felelte rá a nép.</verse>
				<verse number="25">Azon a napon Józsué szövetséget kötött a nép és az Örökkévaló között Sikemben. Ez a szövetség törvényeket és rendelkezéseket tartalmazott a nép számára, hogy azokat kövessék.</verse>
				<verse number="26">Azután mindezeket a dolgokat feljegyezte az Isten Törvényének Könyvében. Majd pedig elrendelte, hogy egy nagy követ állítsanak föl egy tölgyfa alatt, az Örökkévaló Szent Sátora közelében, hogy az majd erre a szövetségkötésre emlékeztessen.</verse>
				<verse number="27">Ezt mondta az egész népnek: „Ez a kő hallotta mindazt, amit az Örökkévaló nekünk mondott! Ez a kő fog tanúskodni ellenetek, ha hűtlenek lesztek az Örökkévalóhoz!”</verse>
				<verse number="28">Majd Józsué elbocsátotta a népet, s mindenki hazatért a saját birtokára.</verse>
				<verse number="29">Ezután Józsué, Nún fia, az Örökkévaló szolgája 110 éves korában meghalt.</verse>
				<verse number="30">A saját birtokán temették el, Timnat-Szerahban, amely Efraim hegyvidékén, a Gaas hegytől északra található.</verse>
				<verse number="31">Izráel az Örökkévalót szolgálta Józsué egész életében, és még azután is, ameddig azok az idős férfiak vezették, akik túlélték Józsuét. Ők még a saját szemükkel látták az Örökkévaló hatalmas tetteit, amelyeket Izráelért vitt végbe.</verse>
				<verse number="32">Amikor Izráel népe kijött Egyiptomból, magukkal hozták József földi maradványait is, amelyet később Sikemben temettek el. Azt a területet még Jákób vásárolta meg temetkezőhelynek Hamórnak, Sikem apjának a leszármazottjaitól 100 mérték ezüstért. Így lett ez a hely József utódainak az öröksége.</verse>
				<verse number="33">Ebben az időben halt meg Eleázár főpap, Áron fia. Gibeában, Eleázár fiának, Fineásnak a városában temették el, amely Efraim hegyvidékén található.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="7">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Miután Józsué meghalt, Izráel népe megkérdezte az Örökkévalót, hogy melyik törzs harcosai vonuljanak elsőként azok ellen a kánaáni népek ellen, akik még megmaradtak azon a földön.</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Júda serege vonuljon elsőként harcba. Nézzétek! Júda törzsének adtam azt a területet”.</verse>
				<verse number="3">Júda vezetői ekkor segítségül hívták a rokonaikat, Simeon törzsét: „Jöjjetek velünk, segítsetek elfoglalni azt a földet, amelyik sorshúzással nekünk jutott! Azután majd mi is segítünk nektek, amikor azért a földért harcoltok, amelyik nektek jutott!” Így hát Simeon harcosai csatlakoztak Júda seregéhez, és együtt indultak harcba a kánaániak ellen.</verse>
				<verse number="4">Az Örökkévaló győzelmet adott Júda seregének: kiszolgáltatta nekik a kánaániakat és a perizzieket. Bezek városánál Júda serege nagy győzelmet aratott: 10 000 ellenséges katonát öltek meg a harcban.</verse>
				<verse number="5">Legyőzték a kánaániakat és a perizzieket. S bár igyekezett elmenekülni, mégis elfogták Bezek uralkodóját és mindkét kezéről levágták a hüvelykujját, meg lábairól a nagyujját.</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">A fogságba esett uralkodó ekkor azt mondta: „Bizony, 70 királynak levágattam mindkét kezéről a hüvelykujját, meg lábairól a nagyujját, s ezek a nyomorultak az asztalom alatt szedegették az ételmaradékot! Most azonban Isten velem is ezt tette, s így fizetett meg nekem!” Azután a foglyot elvitték Jeruzsálembe, és ott meghalt.</verse>
				<verse number="8">Júda serege megostromolta, elfoglalta, majd fölgyújtotta Jeruzsálem városát, és annak lakosait megölték.</verse>
				<verse number="9">Ezután a hegyvidéken, a délvidéken és a nyugati dombvidék lábánál lakó kánaáni törzsek ellen harcoltak.</verse>
				<verse number="10">Majd Hebron ellen vonultak, ahol még szintén kánaániak laktak. Régebben ezt a várost Kirját-Arbának nevezték. Hebron elfoglalásakor ölték meg Sésajt, Ahímant és Talmajt.</verse>
				<verse number="11">Azután Debír városa ellen vonultak, amelyet azelőtt Kirját-Széfernek neveztek.</verse>
				<verse number="12">Akkor mondta ezt Káleb: „Aki elfoglalja Széfert, annak adom feleségül a leányomat, Akszát!”</verse>
				<verse number="13">Otniél, Káleb öccsének, Kenaznak fia foglalta el a várost, ezért Káleb feleségül adta neki Akszát, a leányát.</verse>
				<verse number="14">A menyegzője napján Aksza rábeszélte Otniélt, hogy kérjen az apjától ajándékba egy bizonyos területet. Amikor már éppen elindultak, Aksza leszállt a szamaráról, és Káleb megkérdezte tőle: „Mit akarsz?”</verse>
				<verse number="15">Aksza így felelt: „Kérlek, apám, adj nekem nászajándékot! Már adtál nekem birtokot a délvidéken, de az a föld igen száraz. Adj nekem vízforrásokat is, kérlek!” Káleb teljesítette a leánya kérését, és neki ajándékozta azt a mezőt, ahol a fölső- és az alsó-források fakadnak.</verse>
				<verse number="16">Mózes sógorának, Hóbábnak leszármazottjai, a kéniek nemzetsége elköltözött Jerikóból, a Pálmafák Városából és Júda törzséhez csatlakozott. Együtt vonultak Arád városának a környékére, Júda pusztájának a déli részére. De azután a kéniek mégis az Amálekiek népe között telepedtek le.</verse>
				<verse number="17">Júda törzsének és Simeon törzsének seregei azután együtt Cefát ellen vonultak. Elfoglalták a várost, és a benne lakó kánaániakat kiirtották. Ezért nevezték azt a várost Hormának.</verse>
				<verse number="18">Majd továbbvonultak, és elfoglaltak három várost: Gázát, Askelónt és Ekrónt, meg a körülöttük lévő területeket.</verse>
				<verse number="19">Az Örökkévaló Júda törzsével volt, és elfoglalták a hegyvidéket. Azonban a völgyekben lévő települések lakóit nem tudták elűzni, mert azoknak megvasalt erős harci szekereik voltak.</verse>
				<verse number="20">Hebron városát Káleb kapta örökségül, ahogyan azt Mózes meghagyta. Káleb el is foglalta a várost, és annak lakosait kiűzte. Közöttük volt Anák három leszármazottja is.</verse>
				<verse number="21">Benjámin törzse ellenben nem tudta kiűzni Jeruzsálemből a jebúsziakat, ezért azok mind a mai napig ott laknak, Benjámin törzsével együtt.</verse>
				<verse number="22">József leszármazottjai Bétel ellen vonultak, és az Örökkévaló velük volt.</verse>
				<verse number="23">Ezt a várost azelőtt Lúznak hívták. A támadók kémeket küldtek Bételbe.</verse>
				<verse number="24">Találtak egy férfit, aki éppen akkor jött ki a városból. A kémek megszólították: „Kérünk téged, mutasd meg, hol lehet titokban bejutni a városba! Ha segítesz nekünk, téged életben hagyunk, mikor a várost elfoglaljuk”.</verse>
				<verse number="25">A férfi megmutatta a kémeknek a titkos bejáratot. Az izráeliek így ezen keresztül valóban bejutottak a városba, el is foglalták, és annak lakóit pedig kiirtották. Azonban ígéretük szerint azt a férfit és a családját megkímélték, és elengedték.</verse>
				<verse number="26">Később az a férfi a Hettiták földjére költözött, s ott egy várost épített, amelyet szintén Lúznak nevezett. Ez a város ma is megvan, és így is nevezik.</verse>
				<verse number="27">Manassé törzse nem tudta kiűzni a kánaániakat a következő városokból és a hozzájuk tartozó falvakból: Bétseán, Taanak, Dór, Jibleám és Meggidó. Ezekben a kánaániak megmaradtak.</verse>
				<verse number="28">Miután az izráeliek megerősödtek és elszaporodtak, a kánaániakat szolgai munkára fogták, de nem tudták kiűzni őket.</verse>
				<verse number="29">Efraim törzse sem űzte ki Gézerből a kánaániakat, akik ott is megmaradtak.</verse>
				<verse number="30">Hasonlóképpen Zebulon törzse sem tudta kiűzni Kitrón és Nahalól lakosait. Ezért a kánaáni őslakosok ezekben a városokban is megmaradtak, de robotoló szolgákká lettek.</verse>
				<verse number="31">Ásér törzse sem tudta elfoglalni a következő városokat: Akkó, Szidón, Ahláb, Akzíb, Helbá, Afík és Rehób.</verse>
				<verse number="32">Mivel ezekből a városokból nem tudták elűzni a kánaániakat, kénytelenek voltak közöttük letelepedni.</verse>
				<verse number="33">Ugyanez történt Naftáli törzsével is: nem tudták kiűzni Bétsemesből és Bét-Anátból a kánaániakat, tehát közöttük telepedtek le. De ezeket az őslakosokat is szolgai munkára kényszerítették.</verse>
				<verse number="34">Dán törzsét pedig az őslakos emóriak szorongatták, és nem engedték, hogy letelepedjenek a völgyekben. Emiatt Dán törzse kénytelen volt fölhúzódni a hegyek közé.</verse>
				<verse number="35">Az emóri őslakosok megmaradtak Har-Hereszben, Ajjálónban és Saalbímban. De amikor József leszármazottjai megerősödtek, ezeket az emóriakat is szolgai munkára kényszerítették.</verse>
				<verse number="36">Az emóriak területének határa az Akkrabím hágótól és Szelától fölfelé húzódott a hegyekbe.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Az Örökkévaló angyala fölment Gilgálból Bókimba, és ezt mondta Izráel népének: „Én vezettelek ki benneteket Egyiptomból, és én hoztalak be erre a földre, amelyet esküvel ígértem őseiteknek. Azt mondtam nektek, hogy soha nem töröm meg a szövetséget, amelyet veletek kötöttem,</verse>
				<verse number="2">de ti se kössetek szövetséget ennek a földnek lakosaival, hanem romboljátok le a bálványoknak épített oltáraikat! Miért nem hallgattatok a szavamra?</verse>
				<verse number="3">Emiatt most azt mondom nektek, hogy akik még megmaradtak közöttetek e föld lakói közül, azokat már nem fogom kiűzni előletek! Itt maradnak, és csapdává lesznek számotokra, isteneik meg tőrbe ejtenek titeket”.</verse>
				<verse number="4">Amikor Izráel egész népe hallotta az Örökkévaló angyalának szavát, hangosan fölkiáltottak, és keserves sírásra fakadtak.</verse>
				<verse number="5">Emiatt nevezték el azt a helyet Bókimnak. Ott azután áldozatot mutattak be az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="6">Azután Józsué elbocsátotta a népet, s minden törzs hazatért a saját területére, hogy azt birtokba vegye.</verse>
				<verse number="7">Izráel az Örökkévalót követte és szolgálta Józsué egész életében, és még azután is, ameddig azok a vezetők éltek, akik Józsué társai voltak, de túlélték őt. Ezek a vezetők még látták az Örökkévaló hatalmas tetteit, amelyeket Izráelért vitt végbe.</verse>
				<verse number="8">Ezután Józsué, Nún fia, az Örökkévaló szolgája 110 éves korában meghalt.</verse>
				<verse number="9">A saját birtokán temették el, Timnat-Hereszben, amely Efraim hegyvidékén, a Gaas hegytől északra található.</verse>
				<verse number="10">Azután meghaltak azok is, akik Józsué kortársai voltak. Felnőtt egy új nemzedék, amelynek tagjai már személyes tapasztalatok alapján nem ismerték az Örökkévalót, sem az ő nagy tetteit, amelyeket Izráel népéért korábban véghezvitt.</verse>
				<verse number="11">Ebben az időben Izráel elhagyta az Örökkévalót, őseik Istenét, aki népüket kihozta Egyiptomból. Idegen istenekhez fordultak, előttük hajoltak meg, a Baálokat és Astárótot szolgálták, a környező nemzetek idegen isteneit. Azt tették, amit az Örökkévaló gonosznak tart, és ezzel haragra ingerelték őt.</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Amikor az Örökkévaló haragra gyulladt Izráel ellen, kiszolgáltatta őket a körülöttük élő ellenségeiknek, akik megverték és kifosztották őket. Nem volt többé ereje Izráelnek, hogy megvédje magát.</verse>
				<verse number="15">Valahányszor harcba indultak, vereséget szenvedtek, mert az Örökkévaló ellenük fordult, pontosan úgy, ahogy ezt korábban esküvel erősítve megígérte. Így Izráel népe nagyon nyomorúságos és szorult helyzetbe került.</verse>
				<verse number="16">Az Örökkévaló mégis a segítségükre sietett, és vezetőket állított népe élére, akiket bíráknak neveztek. Általuk szabadította ki népét a nyomorgatóik kezéből.</verse>
				<verse number="17">Izráel népe azonban a bírák szavára sem hallgatott, hanem továbbra is idegen isteneket imádtak, és azok előtt hajoltak meg. Hamar letértek arról az útról, amelyen őseik jártak, akik még engedelmeskedtek az Örökkévaló parancsainak. Izráel azonban nem őket követte, hanem úgy viselkedett, mint a hűtlen feleség, aki megcsalja férjét.</verse>
				<verse number="18">Amikor az elnyomóik miatti nyomorúságában Izráel az Örökkévalóhoz kiáltott segítségért, az Örökkévaló megkönyörült rajtuk, és bírákat állított népe élére. Amíg az a bíró élt, az Örökkévaló vele volt, és így a bíró ki tudta szabadítani Izráelt ellenségeinek kezéből.</verse>
				<verse number="19">Miután azonban a bíró meghalt, a nép megromlott — jobban, mint az elődeik. Ismét visszatért az előbbi kerékvágásba: megint idegen isteneket imádtak, azokat követték és előttük hajoltak meg. Nem változtak meg, hanem makacsul a saját fejük után mentek, és korábbi életmódjukat folytatták.</verse>
				<verse number="20">Az Örökkévaló haragja ekkor ismét fellángolt Izráel ellen, és ezt mondta: „Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyet őseikkel kötöttem, és mivel nem engedelmeskedik szavamnak,</verse>
				<verse number="21">azért én sem fogom kiűzni előlük többé azokat az idegen nemzeteket, amelyeket Józsué meghagyott, amikor meghalt.</verse>
				<verse number="22">Így fogom próbára tenni Izráelt, vajon hűségesen az Örökkévaló útján akar-e járni, mint azt ősei tették, vagy nem”.</verse>
				<verse number="23">Ezért engedte az Örökkévaló, hogy ezek a nemzetek megmaradjanak azon a földön, és nem űzte ki őket azonnal. Ezért nem tudta Józsué legyőzni és kiűzni őket.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Az idő múlásával Izráelben felnőtt egy új nemzedék, amely már a Kánaánért vívott honfoglaló harcok után született, tehát nem voltak tapasztalatai a hadviselésről. Az Örökkévaló tehát meghagyott néhol bizonyos nemzeteket a kánaáni őslakosok közül, hogy általuk tegye próbára Izráel népének hűségét, és hogy megtanítsa az új nemzedéket harcolni. Ezek voltak, akiket meghagyott:</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">a filiszteusok öt városa és azoknak fejedelmei, a kánaániak valamennyien, Szidón városa és annak lakosai, és a Libanon hegyvidékén, a Baál-Hermón-hegy és a Hamátba vezető út közötti területen lakó hivviek.</verse>
				<verse number="4">Ezek a népek tehát ott maradtak az eredeti lakóhelyükön, hogy az Örökkévaló általuk tegye próbára Izráel hűségét, és meglássa, engedelmeskednek-e a parancsainak, amelyeket Mózes által közölt az előző nemzedékekkel.</verse>
				<verse number="5">Így hát Izráel népe a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak csoportjai között lakott.</verse>
				<verse number="6">Az idegenek leányai közül vettek maguknak feleségeket, az izráeli leányokat pedig feleségül adták a kánaániak fiaihoz. Ennek az lett a következménye, hogy az izráeliek átpártoltak a kánaáni népek isteneihez, és azokat kezdték tisztelni.</verse>
				<verse number="7">Izráel népe tehát azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart: elhagyták Istenüket, és helyette a Baálokat meg Aserákat szolgálták és imádták.</verse>
				<verse number="8">Ezzel haragra ingerelték az Örökkévalót, aki kiszolgáltatta őket ellenségüknek: Kúsan-Risátaim mezopotámiai királynak, akit Izráel kénytelen volt nyolc éven keresztül szolgálni.</verse>
				<verse number="9">Amikor az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő szabadítót küldött Izráelnek: Otniélt, aki Káleb öccsének, Kenáznak fia volt. Otniél valóban meg is szabadította Izráelt az ellenség kezéből.</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló Szelleme betöltötte Otniélt, aki Izráel bírája lett, és harcba vezette Izráel seregét az elnyomó idegenek ellen. Az Örökkévaló győzelmet adott Otniélnek Kúsan-Risátaim mezopotámiai király fölött.</verse>
				<verse number="11">Így, miután Otniél megszabadította Izráelt az ellenségtől, 40 éven keresztül — amíg csak Otniél volt a bíró — béke uralkodott Izráelben. Ezután Otniél meghalt.</verse>
				<verse number="12">Ezután Izráel népe ismét azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart. Emiatt az Örökkévaló megerősítette Eglónt, Moáb királyát, aki Izráel ellensége volt.</verse>
				<verse number="13">Eglón összefogott Ammon és Amálek népével Izráel ellen, s együttes erővel legyőzték az izráeliek seregét. Majd elfoglalták Jerikót, a Pálmafák Városát.</verse>
				<verse number="14">Izráel kénytelen volt 18 éven keresztül Eglónt, Moáb királyát szolgálni.</verse>
				<verse number="15">Amikor Izráel népe már nem bírta tovább az elnyomást, az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő pedig szabadítót küldött Izráelnek: Ehudot, Gera fiát, Benjámin törzséből. Ehud balkezes volt. Történt ekkor, hogy Izráel népe elküldte a szokásos adót Eglónnak — egy küldöttség által, amelynek Ehud volt a vezetője.</verse>
				<verse number="16">Ehud még indulás előtt készített magának egy kétélű tőrt, amelyet a ruhája alá rejtett a jobb oldalán.</verse>
				<verse number="17">A küldöttek elvitték az adót, amelyet Ehud átadott Eglonnak, aki nagyon kövér volt. Ezután hazaindultak Izráelbe. Amikor elérték a Gilgál melletti bálványszobrokat, Ehud tovább küldte őket, ő maga azonban visszament Eglónhoz, és ezt mondta neki: „Király, titkos üzenetet hoztam neked”. „Várj még, ne szólj semmit!” — mondta a király, és mindenkit kiküldött a teremből.</verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19"></verse>
				<verse number="20">Amikor a király egyedül ült az emelvényen, a trónszéken, Ehud odalépett hozzá: „Isten üzenete van nálam a számodra, király!” — mondta, mire Eglón fölállt a trónjáról. Ekkor Ehud bal kezével előhúzta a jobb oldalán elrejtett tőrt, és mélyen beledöfte Eglón hasába.</verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22">Nem is húzta ki, mert Eglón nagyon kövér volt, és a tőrnek még a markolata is belefúródott a testébe. Ugyanakkor Eglón belső részei kiomlottak.</verse>
				<verse number="23">Azután Ehud kiment a teremből, és bereteszelte az ajtót maga után.</verse>
				<verse number="24">Miután Ehud elment, a király szolgái be akartak menni urukhoz, de látták, hogy az ajtó be van zárva, és ezt gondolták: „A király biztosan éppen a szükségét végzi a hátsó kis kamrájában!”</verse>
				<verse number="25">Vártak is hosszú ideig, de mivel a király nem jött ki, kulccsal mégis kinyitották az ajtót, s ott találták urukat a földön fekve, holtan.</verse>
				<verse number="26">Mialatt a szolgák késlekedtek, Ehud a bálványszobrokon is túlhaladt, s így megmenekült. Amikor Széírába érkezett, megfújta a sófárt Efraim hegyvidékén. Ekkor Izráel serege összegyűlt, és Ehud vezetésével harcolni indultak.</verse>
				<verse number="27"></verse>
				<verse number="28">Ehud kihirdette a seregének: „Az Örökkévaló kezünkbe adta ellenségeinket, a moábiakat! Kövessetek hát engem!” Sietve lementek a Jordán mellé, elfoglalták az összes gázlót, ahol Moáb felé lehetett volna átkelni a folyón, és nem engedték a moábiakat hazafelé menekülni.</verse>
				<verse number="29">Akik mégis megpróbálták, azokat mind megölték. Összesen mintegy 10 000 erős és bátor moábi harcost pusztítottak el így. Ezek közül senki sem menekült meg.</verse>
				<verse number="30">Attól kezdve Moáb meghajolt Izráel keze alatt, és Izráel földjén béke volt 80 esztendeig.</verse>
				<verse number="31">Ehud után Samgar, Anát fia lett a bíró Izráelben, aki egymaga 600 filiszteus katonát ölt meg a harcban, bár csupán egyetlen fából készült ösztöke volt a kezében. Ő is megszabadította Izráelt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Ehud halála után Izráel népe azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart.</verse>
				<verse number="2">Emiatt az Örökkévaló kiszolgáltatta őket ellenségüknek: Jábinnak, Kánaán királyának, aki Hácórban uralkodott. Jábin hadseregét Sisera vezette, aki Haróset-Gójimban lakott.</verse>
				<verse number="3">Ebben a hadseregben 900 vasalással megerősített harci szekér is volt. Izráel népe húsz esztendeig nyögte Jábin kegyetlen uralmát, s végül az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért.</verse>
				<verse number="4">Ebben az időben Debóra prófétanő, Lappídót felesége volt a bíró Izráelben.</verse>
				<verse number="5">Debóra egy pálmafa alatt szokott ítélkezni, Efraim hegyvidékén, Ráma és Bétel között. Ide jártak fel hozzá az izráeliek, ha valamilyen peres ügyük volt.</verse>
				<verse number="6">Debóra magához hívatta Bárákot, Abínoam fiát, aki Kedesben, Naftáli törzsének területén lakott. Ezt mondta neki: „Bárák, ezt parancsolja neked az Örökkévaló, Izráel Istene: »Gyűjts össze 10 000 férfit Naftáli és Zebulon törzséből, és vonulj föl seregeddel a Tábór-hegyre!</verse>
				<verse number="7">Én pedig oda hozom eléd a Kisón-patakhoz Siserát, Jábin vezérét, egész hatalmas seregével és harci szekereivel együtt, s kiszolgáltatom őket neked.«”</verse>
				<verse number="8">Bárák ezt felelte Debórának: „Ha te is táborba vonulsz velünk együtt, akkor vállalom. De ha nem jössz velem, akkor én sem megyek”.</verse>
				<verse number="9">„Veled megyek én is — válaszolta Debóra —, de akkor nem a tiéd lesz a dicsőség ebben a hadjáratban, mert Siserát az Örökkévaló egy asszony kezébe adja majd.” Ezután Debóra Bárákkal együtt Kedesbe ment,</verse>
				<verse number="10">ahová Bárák összehívta Zebulon és Naftáli törzséből a harcosokat. Hívására 10 000 fő gyűlt össze, akiket felvezetett a Tábór-hegyre. Debóra is Bárákkal ment.</verse>
				<verse number="11">Mózes sógorának, Hóbábnak leszármazottjaiból alakult a kéniek nemzetsége. Közülük az egyik, akit Hébernek hívtak, különvált a kéni nemzetségtől. Elköltözött, és Kedes közelében, a Caanaim melletti tölgyeknél táborozott.</verse>
				<verse number="12">Siserának jelentették, hogy Bárák és serege fölvonult a Tábór-hegyre.</verse>
				<verse number="13">Ennek hallatára Sisera is útnak indította seregét Haróset-Gójimból. Mind a 900 vasas harci szekerével és egész seregével együtt fölvonult a Kisón-patak mellé, a Tábór-hegy lábához.</verse>
				<verse number="14">Akkor Debóra szólt Báráknak: „Most támadj! Ez az a nap, amelyen az Örökkévaló kezedbe adta Siserát és seregét. Az Örökkévaló maga vonul előtted a csatába!” Ekkor Bárák támadásra vezette tízezres seregét, és a hegyről lerohanva megtámadták Siserát.</verse>
				<verse number="15">A csata közben az Örökkévaló annyira összezavarta és megrémítette Siserát, a harci szekerek hajtóit és az egész hadsereget, hogy végül maga Sisera is leugrott a szekeréről, és futva menekült a csatából.</verse>
				<verse number="16">Bárák és serege egészen Haróset-Gójimig üldözte a menekülő szekereket és katonákat, akiket az izráeliek mind egy szálig levágtak. Senki sem menekült meg közülük,</verse>
				<verse number="17">kivéve Siserát, aki egyedül futott el. Menekülés közben Sisera a kéniek nemzetségéhez tartozó Héber feleségének, Jáélnek a sátorához ért. S mivel Jábin, Hácór királya és Héber között béke volt, Sisera itt biztonságban érezte magát.</verse>
				<verse number="18">Jáél kijött a sátorából, és köszöntötte, majd behívta őt: „Uram, jöjj be a sátramba! Ne félj!” Sisera elfogadta a meghívást, bement a sátorba, majd inni kért, mert nagyon szomjas volt. Jáél kinyitott egy tejes tömlőt, és abból adott neki. Majd Sisera lefeküdt, és Jáél betakarta egy takaróval.</verse>
				<verse number="19"></verse>
				<verse number="20">Ezután Sisera megkérte Jáélt, hogy álljon a sátor ajtajába, és ha valaki az üldözők közül kérdezősködne utána, mondja azt, hogy nem is látta őt. Ezután Sisera mélyen elaludt, mert teljesen kimerült a futás közben. Ezután Jáél fogott egy sátorcöveket meg egy kalapácsot, óvatosan bement az alvó Siserához, és a cöveket annak halántékába verte, egészen a földbe szögezte. Így halt meg Sisera.</verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22">Ezután érkezett a Siserát üldöző Bárák Jáél sátorához. Az asszony köszöntötte, majd ezt mondta: „Gyere csak, megmutatom neked, akit keresel!” Azzal bevezette a sátorba: ott feküdt Sisera holtan, halántékában a sátorcövekkel!</verse>
				<verse number="23">Így alázta meg az Örökkévaló Jábint, Kánaán királyát Izráel előtt.</verse>
				<verse number="24">Ezután az izráeliek hatalma egyre jobban ránehezedett Jábinra, amíg végül legyőzték, és őt magát is megölték.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Ezen a napon Debóra és Bárák ezt a győzelmi éneket énekelte:</verse>
				<verse number="2">„Amikor Izráel harcosai hosszúra növesztették hajukat, mert egészen az Örökkévalónak szentelték magukat, dicsérjétek az Örökkévalót!</verse>
				<verse number="3">Halljátok ezt királyok, figyeljetek rám, fejedelmek, mert az Örökkévalónak éneklek, az Örökkévalót dicsérem, Izráel Istenét!</verse>
				<verse number="4">Mikor Széírből jöttél, Örökkévaló, mikor Edom földjén lépkedtél, még a föld is remegett, az ég is megindult, esőt hullatott.</verse>
				<verse number="5">A hegyek reszkettek az Örökkévaló előtt, a Sínai-hegy is megremegett az Örökkévaló előtt, Izráel Istene előtt!</verse>
				<verse number="6">Anát fia, Samgar idejében, Jáél napjaiban senki sem járt az utakon, a karavánok és utazók mind kerülő utakra tértek.</verse>
				<verse number="7">Kihaltak a falvak Izráelben. Kihalt az élet a falvakból, amíg te nem jöttél, Debóra, amíg felkeltél, Izráel anyjaként vezettél!</verse>
				<verse number="8">Mikor Isten új vezetőket választott, tüstént harc dúlt a kapuk előtt, de még egy dárda, vagy pajzs sem akadt Izráel negyvenezres seregében.</verse>
				<verse number="9">Szívem azoké, akik vezetik Izráelt, akik a nép közül önként vállalták a harcot! Dicsérjétek az Örökkévalót!</verse>
				<verse number="10">Emlegessétek újra meg újra az Örökkévaló nagy tetteit, akik felültök a nyeregtakaróra, s útra keltek szürke szamarakon, vagy az úton mentek!</verse>
				<verse number="11">Mikor a nyájakat itatjátok a kútnál, halljátok az éneklők szavát, akik az Örökkévaló dicső tetteiről énekelnek, győzelmekről, amelyeket az izráeli falvak népe aratott, amikor az Örökkévaló népe a város kapuinál harcolt.</verse>
				<verse number="12">Serkenj föl, Debóra, serkenj föl! Kelj föl, és énekelj! Rajta, Bárák, támadj! Ejts foglyokat, Abínóam fia!</verse>
				<verse number="13">Akkor a maradék nép lerohant a hegyről, hogy harcoljon az ellenséggel, az Örökkévaló népe rárontott az idegenek seregére.</verse>
				<verse number="14">Jöttek Efraimból, akik Amálek helyére települtek, jöttek utánad, Benjámin, a testvéreiddel, jöttek Mákír nemzetségéből a kapitányok, Zebulon törzséből, kezükben pálcával a vezérek.</verse>
				<verse number="15">Ide gyűltek Issakár fejedelmei, Debórához gyülekeztek, Bárákot követve mind támadásra indultak, a hegyről a völgybe lerohantak. De Rúben nemzetségei csak tanakodtak.</verse>
				<verse number="16">Miért üldögéltek nyájaitok mellett? Nézitek, hogy terelik össze a pásztorok juhaikat? Rúben nemzetségei csak tanakodtak, nem mozdultak.</verse>
				<verse number="17">Gileád népe is ott maradt a Jordánon túl, Dán fiai meg az idegenek hajóin szolgáltak, Ásér nemzetségei a tengerparton üldögéltek, öblök partján táboroztak.</verse>
				<verse number="18">Csak Zebulon és Naftáli fiai harcoltak a dombokon halált megvetőn.</verse>
				<verse number="19">Királyok jöttek és harcoltak, Kánaán királyai csatáztak Meggidó vizeinél, harcoltak Taanak mellett a síkon, de nem zsákmányoltak ezüstöt.</verse>
				<verse number="20">A csillagok is harcoltak az égből, saját pályájukról vívtak Sisera ellen.</verse>
				<verse number="21">Elsodorta Sisera seregét a Kisón megáradt patakja, elsöpörte őket a vízáradat, az ősi Kisón. Folytasd csak lelkem, teljes erővel!</verse>
				<verse number="22">Hogy robogtak a vágtató lovak és szekerek! Menekülő paták dobogása hallik!</verse>
				<verse number="23">»Átkozzátok Méróz városát — mondja az Örökkévaló angyala —, átkozzátok lakosait, mert nem jöttek az Örökkévalónak segíteni, nem akartak vitézei közé állni!«</verse>
				<verse number="24">De áldott legyen Jáél, a kéni Héber felesége! Áldottabb legyen minden más sátorlakó asszonynál!</verse>
				<verse number="25">Mikor Sisera vizet kért, Jáél tejet adott neki, fejedelmi csészéből tejszínnel itatta.</verse>
				<verse number="26">Bal keze sátorcövekért nyúlt, jobb kezébe munkások kalapácsát vette, Sisera fejét szétzúzta, összetörte, halántékát földhöz szegezte.</verse>
				<verse number="27">Így esett el Sisera egy asszony lába előtt, Jáél lábánál elterült, nem mozdult többé. Ott fekszik holtan, megsemmisült!</verse>
				<verse number="28">Aggódva ki-kinéz ablakán Sisera anyja, kezét tördeli, aggódva várja fiát: »Miért késik harci szekere oly soká? Nem hallom lovai patkóit, miért?«</verse>
				<verse number="29">Legbölcsebb szolgálója nyugtatja, és maga is egyre csak ezt mondogatja:</verse>
				<verse number="30">»Biztosan most osztoznak a zsákmányon! Szép rabnő jut minden harcosnak, talán kettő is, meg díszes ruhák Siserának, festett, hímzett, drága kendőt hoz nekem is, színes selyemkendőt nyakamra, vállamra!«</verse>
				<verse number="31">Így vesszenek mind ellenségeid, Örökkévaló! De akik szeretnek téged, tündököljenek, mint a fölkelő nap, ereje teljében!” Ezután 40 évig béke volt Izráelben.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Ezután Izráel népe ismét azt tette, amit gonosznak tart az Örökkévaló. Emiatt ő hét éven keresztül kiszolgáltatta őket a midjániaknak.</verse>
				<verse number="2">Azok pedig kegyetlenül bántak velük. Ezért az izráeliek rejtekhelyeket készítettek a barlangokban és erődítményeket a hegyekben, ahová elrejtették a midjániak elől az élelmet.</verse>
				<verse number="3">Mert amikor az izráeliek tavasszal vetettek valamilyen terményt, a midjániak, amálekiek és egyéb keleti nomád törzsek betörtek Izráelbe,</verse>
				<verse number="4">sőt hosszasan ott is táboroztak, és közben egészen Gáza városáig mindent elpusztítottak, ami csak a földeken termett. Így Izráelben nem maradt semmi gabona. Sőt, még a háziállatokat: a kecskéket, juhokat, marhákat és szamarakat is elhajtották. Izráelnek semmije sem maradt.</verse>
				<verse number="5">Ezek a keleti törzsek nomád pásztorok voltak, sátrakban laktak, nyájaikkal és számtalan tevéjükkel vonultak helyről-helyre, és úgy ellepték a földet, mint a sáskák. Oly rengetegen voltak, hogy ahol elvonultak, csak pusztaság maradt utánuk.</verse>
				<verse number="6">A midjániak miatt Izráel népe teljesen elszegényedett, és az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért.</verse>
				<verse number="7">Izráel népe a midjániak miatt segítségért kiáltott az Örökkévalóhoz.</verse>
				<verse number="8">Ő pedig egy prófétát küldött hozzájuk, aki ezt mondta: „Az Örökkévaló, Izráel Istene ezt üzeni nektek: »Én hoztalak ki benneteket Egyiptomból, kiszabadítottalak a rabszolgaságból.</verse>
				<verse number="9">Megszabadítottalak titeket az egyiptomiak kezéből, akik nyomorgattak titeket. Kiűztem előletek a népeket, és földjüket nektek adtam.</verse>
				<verse number="10">Azt mondtam nektek: Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek! Ne tiszteljétek és ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek földjén laktok! Ti azonban nem hallgattatok szavamra!«”</verse>
				<verse number="11">Ebben az időben eljött az Örökkévaló angyala Gedeonhoz, és leült egy tölgyfa alá az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóás birtokán, Ofrában. Gedeon, Jóás fia ekkor éppen titokban búzát csépelt egy szőlőprés rejtekében. Ide bújt el a midjániak elől, hogy megmentse előlük a termést.</verse>
				<verse number="12">Az angyal megjelent Gedeonnak, és így szólította meg: „Az Örökkévaló veled van, bátor vitéz!”</verse>
				<verse number="13">Gedeon azonban így válaszolt: „Ó Uram! Ha az Örökkévaló valóban velünk van, akkor miért ér bennünket ennyi nyomorúság? Hol vannak most az Örökkévaló csodálatos tettei, amelyekről őseink beszéltek? Hiszen ő hozott ki bennünket Egyiptomból! De most már elhagyott minket az Örökkévaló, és kiszolgáltatott a midjániak kényének-kedvének”.</verse>
				<verse number="14">Akkor az Örökkévaló odafordult Gedeonhoz, és ezt mondta neki: „Én téged küldelek, hogy szabadítsd meg Izráelt a midjániaktól! Indulj el így, ahogy vagy, amennyi erőd van, azzal!”</verse>
				<verse number="15">„Ó Uram! Én szabadítsam meg Izráelt? De hogyan, mikor Manassé egész törzsében a mi családunk a legszegényebb, és apám családjában én vagyok a legfiatalabb?” — szabadkozott Gedeon.</verse>
				<verse number="16">„Én veled leszek — felelte az Örökkévaló —, ezért le fogod győzni a midjániakat, mintha csak egyetlen embert kellene megverned.”</verse>
				<verse number="17">Erre Gedeon így felelt: „Uram, ha kedves vagyok neked, kérlek, erősítsd meg, hogy valóban te vagy az, aki beszélsz velem!</verse>
				<verse number="18">Most hazamegyek, és áldozatot készítek a számodra. Kérlek, várj meg, amíg visszajövök, és eléd teszem az áldozatot!” „Megvárom, amíg visszajössz” — válaszolta.</verse>
				<verse number="19">Gedeon hazasietett, hogy elkészítse az áldozatot: egy kecskegidát és egy éfá lisztből kovásztalan lepényeket. A húst egy kosárba tette, a hús levét egy edénybe, és az egészet kivitte a tölgyfához, majd felajánlotta az áldozatot.</verse>
				<verse number="20">Isten angyala ekkor azt mondta: „Tedd a húst és a lepényeket a sziklára, a hús levét meg öntsd rá”. Gedeon engedelmeskedett.</verse>
				<verse number="21">Akkor az Örökkévaló angyala kinyújtotta a botját, és megérintette a húst és a lepényeket, mire a kősziklából tűz csapott ki, amely megemésztette az egész áldozatot. Ekkor az angyal eltűnt Gedeon szeme elől.</verse>
				<verse number="22">Gedeon csak ekkor ismerte föl, hogy az Örökkévaló angyalával találkozott. Fölkiáltott: „Ó, Örökkévaló Úr Isten! Hiszen magát az Örökkévaló angyalát láttam szemtől szembe!”</verse>
				<verse number="23">De az Örökkévaló megnyugtatta: „Békesség neked! Ne félj, nem halsz meg!”</verse>
				<verse number="24">Akkor Gedeon oltárt épített az Örökkévalónak, és így nevezte: „Az Örökkévaló a békesség”. Ez az oltár ma is ott található Ofrában, az Abíezer nemzetség birtokán.</verse>
				<verse number="25">Aznap éjjel az Örökkévaló megszólította: „Gedeon, válassz ki apád állatai közül egy bikaborjút és egy hétéves bikát! Rombold le azt az oltárt, amelyet apád épített Baálnak, és vágd ki a mellette felállított Asera-oszlopot!</verse>
				<verse number="26">A lerombolt oltár helyén, ugyanazon a magaslaton viszont építs oltárt egymásra rakott kövekből Istenednek, az Örökkévalónak. Azután áldozd föl a hétéves bikát az új oltáron égőáldozatul! A tűzhöz használd fel a kivágott Asera-oszlop fáját”.</verse>
				<verse number="27">Gedeon ekkor maga mellé vett tíz szolgát, és megtette, amit az Örökkévaló parancsolt. De mivel félt a családjától és a város férfiaitól, éjjel végezte el mindezt.</verse>
				<verse number="28">Másnap reggel a város lakói megdöbbenve látták, hogy valaki lerombolta Baál oltárát, kivágta az Asera-oszlopot, másik oltárt épített, és azon bikát áldozott.</verse>
				<verse number="29">Egymástól kérdezgették, hogy ki tehette ezt. Végül addig nyomoztak, amíg valaki elárulta, hogy Gedeon, Jóás fia volt az.</verse>
				<verse number="30">Akkor a város férfiai Jóáshoz fordultak: „Jóás, add ki nekünk a fiadat! Meg kell halnia, mert lerombolta Baál oltárát, és kivágta az Asera-oszlopot”.</verse>
				<verse number="31">De Jóás így válaszolt nekik: „Ti akartok harcolni Baálért? Ti véditek őt? Ha valaki Baálért harcol, haljon meg holnap reggelig! Ha Baál valóban isten, akkor harcoljon ő saját magáért! Álljon bosszút — ha tud — azon, aki lerontotta az oltárát!”</verse>
				<verse number="32">Jóás még hozzátette: „Ha Gedeon lerombolta Baál oltárát, akkor pereljen vele Baál!” Ez a mondás azután Gedeon új neve lett, s attól kezdve így hívták: „Jerubbaál”.</verse>
				<verse number="33">Ezután a midjániak, az amálekiek és a többi keleti törzsek ismét összegyűltek, átkeltek a Jordánon, és behatoltak Izráelbe, majd tábort vertek a Jezréel völgyében.</verse>
				<verse number="34">Az Örökkévaló Szelleme azonban betöltötte Gedeont, aki megfújta a sófárt, és sereget gyűjtött az idegen törzsek ellen. A saját rokonai, az Abíezer-nemzetség férfiai azonnal hozzá gyülekeztek.</verse>
				<verse number="35">Majd Gedeon követeket küldött Manassé, Ásér, Zebulon és Naftáli törzseihez, ahonnan szintén hozzá gyülekeztek a harcképes férfiak.</verse>
				<verse number="36">Akkor Gedeon Istenhez fordult: „Uram, te azt mondtad, hogy az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt ellenségeitől.</verse>
				<verse number="37">Nézd, itt van ez a maroknyi birkagyapjú! Ezt ma éjjelre kiteszem a dombtetőre, ahol csépelni szoktuk a gabonát. Ha reggel azt látom, hogy a harmat csak erre a gyapjúra szállt, és körülötte minden száraz, akkor tudni fogom, hogy valóban úgy van, ahogy mondtad, és általam akarod megszabadítani Izráelt”.</verse>
				<verse number="38">Másnap reggel Gedeon látta, hogy úgy történt, ahogyan kérte: a gyapjúfürt annyira harmatos lett, hogy egy egész csészényi vizet facsart ki belőle.</verse>
				<verse number="39">Ekkor újra Istenhez fordult: „Kérlek, Uram, ne neheztelj rám, ha megint kérek tőled valamit! Hadd tegyek még egy próbát: ismét kiteszem éjjelre a gyapjút, de most az maradjon száraz, és rajta kívül minden más legyen harmatos!”</verse>
				<verse number="40">Isten újra teljesítette Gedeon kérését: azon az éjjelen mindenre leszállt a harmat, csak Gedeon gyapjúfürtjére nem — így az teljesen száraz maradt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Korán reggel Jerubbaál, vagyis Gedeon a seregével a Haród-forrás mellett vert tábort, a midjániak tábora pedig tőlük északra feküdt a völgyben, a Móre-domb lábánál.</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló így szólt hozzá: „Gedeon, túl sokan vagytok, így nem adhatok győzelmet nektek a midjániak fölött, mert még a nép dicsekedne, hogy a saját erejükkel szereztek győzelmet maguknak!</verse>
				<verse number="3">Ezért menj, és hirdesd ki, hogy aki fél, most menjen haza a Gileád hegyéről”. Amikor Gedeon ezt kihirdette a seregében, 22 000 katonája azonnal hazament, és csak 10 000 maradt mellette.</verse>
				<verse number="4">De az Örökkévaló ismét ezt mondta: „Gedeon, még mindig túl sokan vagytok! Vezesd le a forrás mellé a sereged, és majd én szétválogatom őket. Akiről azt mondom, hogy vidd magaddal, az menjen veled. Akiről pedig azt mondom, hogy küldd haza, azt küldd el!”</verse>
				<verse number="5">Így Gedeon levitte seregét a forráshoz, és ott az Örökkévaló azt mondta neki: „Válaszd szét a sereget két csoportra! Akik úgy isznak a vízből, hogy a kezükkel mernek belőle, és nyaldossák a vizet, mint ahogy a kutyák szokták — azokat állítsd az egyik oldalra! Akik viszont letérdelnek, és lehajolnak a vízhez, azokat állítsd a másik oldalra”.</verse>
				<verse number="6">Így is történt. Akik az első csoportba kerültek, mindössze háromszázan voltak. A többiek mind letérdeltek, vagy lehajoltak a vízhez.</verse>
				<verse number="7">„Nézd azt a 300 férfit, akik kezükkel merítettek a vízből! Általuk szabadítalak meg, és általuk adok győzelmet a midjániak fölött. A többieket viszont küldd haza!” — mondta az Örökkévaló Gedeonnak.</verse>
				<verse number="8">Ezeket tehát Gedeon hazaküldte, de az élelmüket és a sófárokat előbb átadták annak a 300 harcosnak, akik ott maradtak. A midjániak tábora a völgyben feküdt, Gedeon tábora alatt.</verse>
				<verse number="9">Azon az éjjelen az Örökkévaló ismét szólt Gedeonhoz: „Kelj föl, Gedeon, és menj le az ellenség táborához! Kezedbe adtam őket.</verse>
				<verse number="10">Ha félsz megtámadni őket, akkor előbb menj le a szolgáddal, Púrával együtt!</verse>
				<verse number="11">Hallgasd meg, miről beszélnek ellenségeid, akkor majd fölbátorodsz, és megtámadod őket!” Gedeon még akkor éjjel lement a szolgájával együtt az ellenséges tábor széléhez.</verse>
				<verse number="12">A midjániak, amálekiek és a többi keleti törzsek tábora úgy terült el a völgyben, mint ahogy a sáskák elborítják a földet. Annyi tevéjük volt, mint a tengerparton a homok.</verse>
				<verse number="13">Amikor Gedeon a tábor széléig lopódzott, hallotta, amint az egyik férfi éppen az álmát mesélte a másiknak. Ezt mondta: „Képzeld, mit álmodtam! Egy kerek árpakenyér gurult le a dombról Midján táborára, majd felfordította és összedöntötte sátrainkat”.</verse>
				<verse number="14">A másik megértette, mit jelent az álom, és ezt mondta: „Az árpakenyér nem más, mint az izráeli Gedeonnak, Jóás fiának kardja és serege. Semmi kétség, Isten Gedeon kezébe adta a midjániakat és mindenki mást is a táborban!”</verse>
				<verse number="15">Amikor Gedeon meghallotta ezt az álmot és annak magyarázatát, leborult a földre, és imádta az Örökkévalót. Azután visszament Izráel táborába, és felkeltette katonáit: „Ébredjetek! Keljetek föl, induljunk, mert az Örökkévaló kezünkbe adta ellenségeinket!”</verse>
				<verse number="16">Háromszáz fős seregét három csoportba osztotta, s mindegyiküknek adott a kezébe egy-egy sófárt, egy üres cserépkorsót és egy égő fáklyát. A fáklyákat a korsókba tették, hogy a fényüket ne lehessen látni.</verse>
				<verse number="17">Gedeon megparancsolta a katonáinak: „Figyeljétek, hogy én mit teszek, és ti is ugyanazt tegyétek! Most, amikor odalopódzunk az ellenséges tábor széléhez, nagyon figyeljetek, és engem utánozzatok!</verse>
				<verse number="18">Amikor majd én és a csapatom megfújjuk a sófárt, ti is fújjatok bele ott, ahol álltok, a tábor körül! Azután kiáltsatok jó hangosan: »Rajta! Az Örökkévalóért és Gedeonért!«”</verse>
				<verse number="19">Gedeon és száz fős csapata éppen akkor ért az ellenséges tábor széléhez, amikor ott a középső éjjeli őrségváltás történt. Akkor mindegyikük egyszerre belefújt a jobb kezében tartott sófárba, földhöz csapta a cserépkorsót, bal kezével pedig magasra emelte a fáklyát, és teljes erővel így kiáltott: „Támadás! Az Örökkévalóért és Gedeonért!” A másik két csapat is ugyanezt tette: megfújták a sófárokat, összetörték a korsókat, magasra emelték a lobogó fáklyákat, és teljes erővel kiáltották: „Támadás! Az Örökkévalóért és Gedeonért!”</verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21">De Gedeon és az emberei meg sem mozdultak, csak körülállták az ellenség táborát, amely viszont rémülten futásnak eredt, össze-vissza rohangált és ordítozott.</verse>
				<verse number="22">Gedeon és 300 katonája mind a maga helyén állt, és mindenki fújta a sófárját. Az Örökkévaló pedig a midjániak táborában mindenkinek a kardját a saját bajtársa ellen fordította, így egymást kaszabolták le. Azután a maradék futásnak eredt, és rémülten menekült egészen Bét-Sittáig, amely Cerérá mellett van, meg Ábél-Mehóláig, amely Tabbat közelében fekszik.</verse>
				<verse number="23">Izráel harcosai üldözték őket, s ebben Gedeon csapatának segítettek a Naftáli, Ásér és Manassé törzséből hozzájuk csatlakozók is.</verse>
				<verse number="24">Gedeon hírnököket küldött Efraim törzséhez, a hegyvidékre, hogy szólítsák fegyverbe a harcosokat, és sietve foglalják el a Jordánon átvezető gázlóhelyeket egészen Bétbáráig, meg a Jordán egész partvidékét. Össze is gyűltek Efraim harcosai és elfoglalták az átkelő-helyeket, hogy a midjániak ne menekülhessenek a Jordánon túlra.</verse>
				<verse number="25">Elfogták a midjániak két menekülő vezérét is: Óréb és Zeéb volt a nevük. Az elsőt az Óréb sziklánál, a másodikat a Zeéb szőlőprése mellett ölték meg. A két vezér levágott fejét azután elvitték Gedeonnak a Jordánon túlra, a többiek pedig tovább üldözték a menekülő ellenséget.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Azonban az Efraim-törzsbeliek megharagudtak Gedeonra, és heves szemrehányásokat tettek neki: „Miért nem hívtál bennünket is a midjániak ellen a harcba?”</verse>
				<verse number="2">De Gedeon így felelt nekik: „Ne háborogjatok, hiszen ti sokkal nagyobb győzelmet arattatok, mint én! Azt gondoljátok, hogy én szüreteltem, ti meg csak a maradékot böngésztétek? Nem sokkal többet ér, amit ti elértetek?</verse>
				<verse number="3">Az Örökkévaló a ti kezetekbe adta Midján fejedelmeit: Órébet és Zéebet! Ehhez képest, amit én tettem, az szinte semmi!” Ezzel lecsendesítette őket.</verse>
				<verse number="4">Gedeon és háromszáz fős csapata folytatta a menekülő midjániak üldözését, bár nagyon éhesek és fáradtak voltak. Átkeltek a Jordánon,</verse>
				<verse number="5">és Szukkót városához érkeztek. Gedeon akkor megkérte a város lakóit: „Kérlek, adjatok néhány kenyeret a katonáimnak, hiszen már nagyon kimerültek! Régóta üldözzük Midján menekülő királyait, Zebahot és Calmunnát”.</verse>
				<verse number="6">De a város vezetői elutasították: „Már elfogtad Zebahot és Calmunnát? Miért adjunk kenyeret a seregednek?”</verse>
				<verse number="7">„Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló kezembe fogja adni ezt a két királyt! Azután visszajövök hozzátok, és a pusztai tövisekkel és tüskés vesszőkkel fogom büntetésül végigverni a hátatokat!”</verse>
				<verse number="8">Tovább mentek tehát étlen-szomjan, és Penúél városához érkeztek. Annak lakosaitól is hasonlóképpen élelmet kért Gedeon a katonáinak, de azok is ugyanúgy elutasították, mint a szukkótiak.</verse>
				<verse number="9">Gedeon őket is megfenyegette: „Meglátjátok, hogy győzelemmel térek vissza, de akkor lerombolom ezt a tornyot!”</verse>
				<verse number="10">Zebah és Calmunna seregük maradékával együtt egészen Karkor városáig menekült. Seregükből 120 000 férfi elesett a harcokban, és csak 15 000 maradt meg.</verse>
				<verse number="11">Gedeon kitartóan üldözte őket, és a nomád pásztorok útján, amely Nóbahtól és Jogbohától keletre halad, utol is érte, és megtámadta a midjániakat. A támadás váratlanul érte őket, és vereséget szenvedtek.</verse>
				<verse number="12">Zebah és Calmunna ugyan elmenekült, de Gedeon utánuk ment, és elfogta mindkettőt, a seregüket pedig teljesen szétverte.</verse>
				<verse number="13">A harcok után Gedeon, Jóás fia hazafelé indult csapatával. A Heresz-hágónál</verse>
				<verse number="14">Gedeon elfogott egy Szukkótból való ifjút, kikérdezte, és felíratta vele Szukkót vezetőinek a névsorát: összesen 77 férfi nevét.</verse>
				<verse number="15">Amikor Gedeon ismét Szukkóthoz ért, ezt mondta a vezetőknek: „Emlékeztek, hogyan gúnyoltatok: »Már elfogtad Zebahot és Calmunnát? Miért adjunk kenyeret kimerült seregednek?« Most hát jól nézzétek meg, itt van Zebah és Calmunna!”</verse>
				<verse number="16">Azzal a város vezetőit lefogatta, és pusztai tövisekkel meg tüskés vesszőkkel jól elverette őket.</verse>
				<verse number="17">Utána Penúél alá vonult, lerombolta a tornyot, és a város lakóit megölte.</verse>
				<verse number="18">Ezután Gedeon megparancsolta, hogy hozzák elé Zebahot és Calmunnát. Azt kérdezte tőlük: „Milyen férfiakat öltetek meg a Tábór-hegyen?” „Rád hasonlítottak. Olyanok voltak, mint egy király fiai” — válaszolták azok ketten.</verse>
				<verse number="19">„Bizony a testvéreimet, anyám fiait öltétek meg! — kiáltott föl Gedeon — Az Örökkévalóra esküszöm, hogy ha életben hagytátok volna őket, én is életben hagynálak titeket!”</verse>
				<verse number="20">Azután oda fordult Jeterhez, elsőszülött fiához: „Rajta! Öld meg ezt a két királyt!” De Jeter nem húzta ki a kardját, mert még egészen fiatal fiú volt, félt megölni őket.</verse>
				<verse number="21">Akkor Zebah és Calmunna azt mondta Gedeonnak: „Te magad ölj meg minket, te már erős férfi vagy!” Így hát maga Gedeon ölte meg ezt a két királyt, azután elvette a tevéik nyakáról a félhold alakú díszítéseket.</verse>
				<verse number="22">Az izráeli férfiak ezt mondták Gedeonnak: „Mivel te szabadítottál meg bennünket a midjániaktól, te uralkodj népünk fölött! Aztán majd a fiad, utána meg annak a fia uralkodjon!”</verse>
				<verse number="23">De Gedeon elutasította ezt: „Nem fogunk uralkodni fölöttetek, sem én, sem a fiam! Az Örökkévaló uralkodjon Izráelen!”</verse>
				<verse number="24">Azután még hozzátette: „Azért valamit mégis kérek tőletek: adjon nekem mindegyikőtök egy-egy arany fülbevalót, amelyet a midjániaktól zsákmányolt!” Ugyanis a midjániak izmáeliek voltak, és arany fülbevalókat viseltek.</verse>
				<verse number="25">„Örömest neked adjuk azokat!” — válaszolták erre a katonák. Azonnal le is terítettek egy ruhát a földre, és minden harcos arra dobott egy-egy zsákmányolt fülbevalót.</verse>
				<verse number="26">Összesen mintegy 1 700 sékel arany ékszer gyűlt össze így Gedeon számára. Ezen fölül Gedeon zsákmánya volt mindaz, amit ő Midján két királyától elvett: az ékszerek, a bíbor palástok és a tevék nyakán lévő láncok.</verse>
				<verse number="27">Az aranyból Gedeon efódot-szobrot készíttetett, amelyet a saját városában, Ofrában helyezett el. Egész Izráel oda ment, hogy azt imádja Istenük, az Örökkévaló helyett. Ez pedig olyan súlyos bűn volt, mint amikor egy asszony megcsalja a férjét. Ugyanakkor Gedeon és a családja számára is csapdának bizonyult ez az efód.</verse>
				<verse number="28">Így történt, hogy Midján királyságát az Örökkévaló megalázta Izráel népe által. Azután a midjániak többé nem is tudtak fölülkerekedni Izráelen, amely pedig békességben élt Gedeon idejében, vagyis 40 évig.</verse>
				<verse number="29">Ezután Jerubbaál, vagyis Gedeon, Jóás fia hazament a saját birtokára, és ott élt.</verse>
				<verse number="30">Mivel sok felesége volt, összesen 70 fia született.</verse>
				<verse number="31">Rajtuk kívül született még egy fia, Abímelek, akinek az anyja Gedeon másodfelesége volt, és Sikemben élt.</verse>
				<verse number="32">Gedeon idős korban halt meg, és a saját nemzetsége, az Abíezer-nemzetség családi sírboltjában temették el, Ofrában, ahová korábban Jóást, Gedeon apját is eltemették.</verse>
				<verse number="33">De alighogy Gedeon meghalt, Izráel népe ismét elfordult az Örökkévalótól, és hűtlen lett hozzá. Idegen isteneket, a Baálokat kezdték imádni, és Baál-Beritet tették meg istenüknek. Ez pedig olyan súlyos bűn volt, mint amikor egy asszony megcsalja a férjét.</verse>
				<verse number="34">Hamar elfelejtkezett Izráel népe Istenéről, az Örökkévalóról, aki megszabadította őket minden körülöttük lakó ellenségüktől.</verse>
				<verse number="35">Arról is elfelejtkeztek, hogy milyen sokat köszönhetnek Jerubbaálnak, vagyis Gedeonnak, és a családjával sem bántak úgy, ahogyan azt Gedeon megérdemelte volna.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Gedeon fia, Abímelek egyszer meglátogatta a rokonait Sikemben, ahol az anyja élt. Azt mondta nekik:</verse>
				<verse number="2">„Kérlek, beszéljetek Sikem férfiaival, és mondjátok nekik: Gondoljátok csak meg, mi jobb nektek, ha Gedeon 70 fia uralkodik rajtatok, vagy ha egy ember? Ne felejtsétek el, hogy én közületek való vagyok! Végül is, vérrokonok vagyunk, nem igaz?”</verse>
				<verse number="3">Abímelek rokonai beszéltek a város férfiaival, és rábeszélték őket, hogy támogassák és kövessék Abímeleket. „Végül is, ő közénk tartozik, nem igaz?” — mondták egymásnak.</verse>
				<verse number="4">Azután adtak Abímeleknek 70 sékel ezüstöt Baál-Berit bálványtemplomának kincstárából, ő meg fölbérelt néhány semmirekellő, hitvány embert, hogy kövessék.</verse>
				<verse number="5">Ezekkel együtt elment apja házához Ofrába, és ott meggyilkolta az összes testvérét: Jerubbaál fiait. Hetven férfit gyilkolt meg egy kövön! Egyedül csak Jótám, Jerubbaál legkisebb fia tudott elrejtőzni előle, így menekült meg a haláltól.</verse>
				<verse number="6">Ezután a férfiak Sikemből és Bet-Millóból összegyűltek a nagy tölgyfánál, amely a Sikem melletti oszlopnál áll, és egy akarattal királlyá tették Abímeleket.</verse>
				<verse number="7">Amikor ezt Jótám megtudta, fölment a Garizim-hegy tetejére, és hangosan kiáltott, hogy a sikemi férfiak jól hallják: „Hallgassatok meg engem Sikem férfiai, hogy Isten is meghallgasson titeket!</verse>
				<verse number="8">Egyszer a fák elhatározták, hogy királyt választanak maguknak. Kérték az olajfát: »Te légy a királyunk!«</verse>
				<verse number="9">De az nem állt kötélnek: »Az én olajommal Istent és embert egyaránt tisztelnek. Ne teremjek többé olajat, hanem menjek el, és hajladozzak a többi fák felett?«</verse>
				<verse number="10">Akkor a fügefához fordultak: »Akkor légy te a királyunk!«</verse>
				<verse number="11">De az sem fogadta el: »Ne teremjek többé édes gyümölcsöket, hanem hajladozzak a többi fák felett?«</verse>
				<verse number="12">Szóltak akkor a szőlőnek: »Legyél hát te a királyunk!«</verse>
				<verse number="13">De ő sem vállalta: »Ne teremjek többé édes bort, amely megörvendeztet isteneket és embereket, hanem hajladozzak a többi fák felett?«</verse>
				<verse number="14">Végül a tüskebokorhoz mentek a fák: »Te legyél a királyunk!«</verse>
				<verse number="15">Válaszolt a tüskebokor: »Ha igazán akarjátok, hogy a királyotok legyek, akkor jöjjetek árnyékomba pihenni! De ha nem, akkor csapjon ki tűz a tüskebokorból, és égesse el Libanon cédrusait!«</verse>
				<verse number="16">Férfiak! Gondoljátok meg, igazságosan és helyesen tettétek-e, hogy Abímeleket választottátok királlyá! Úgy bántatok-e Jerubbaál családjával, ahogy megérdemelte volna?</verse>
				<verse number="17">Hiszen apám értetek harcolt, és élete kockáztatásával mentett meg titeket a midjániaktól!</verse>
				<verse number="18">Ti pedig azzal háláltátok meg, hogy ma megtámadtátok apám családját, és legyilkoltátok mind a 70 fiát egy kövön! Azután Abímeleket — akinek az anyja csak szolgálója volt apámnak — királlyá tettétek Sikemben, csak azért, mert rokonotok!</verse>
				<verse number="19">Ha tehát igazságosan bántatok Jerubbaállal és családjával, akkor örüljetek királyotoknak, Abímeleknek, és ő is örüljön nektek!</verse>
				<verse number="20">De ha nem, akkor csapjon ki tűz Abímelekből, és az égesse meg Sikem és Bet-Milló férfiait! Ugyanígy csapjon ki tűz a Sikem és Bet-Milló férfiaiból, és égesse meg Abímeleket!”</verse>
				<verse number="21">Ezután Jótám elfutott. Beerbe menekült, és ott lakott, mert félt a féltestvérétől, Abímelektől.</verse>
				<verse number="22">Ezután három évig Abímelek uralkodott Izráelben.</verse>
				<verse number="23">Akkor Isten egy gonosz szellemet küldött Abímelek és Sikem polgárai közé. Ekkor Sikem polgárai elfordultak Abímelektől, és elárulták.</verse>
				<verse number="24">Így büntette meg Isten Abímeleket, amiért meggyilkolta Gedeon 70 fiát, a testvéreit. Ugyanakkor megbüntette Sikem férfiait is, mert támogatták Abímeleket ebben a gonoszságban.</verse>
				<verse number="25">Sikem polgárai Abímelek ellen küldtek egy csapatot, hogy álljanak lesben a hegyekben, az út mellett, és fogják el őt is, ahogy szokásuk szerint az arra utazókat elfogták és kirabolták. De valaki ezt jelentette Abímeleknek, így őt nem tudták elfogni.</verse>
				<verse number="26">Gaal, Ebed fia közben Sikembe költözött testvéreivel együtt. A város lakói pedig megbíztak benne.</verse>
				<verse number="27">Eljött a szüret ideje: a sikemiek a szőlőt szedték és taposták, nagy szüreti mulatságot rendeztek, majd bementek bálványistenük templomába, ettek-ittak, és Abímeleket ócsárolták.</verse>
				<verse number="28">Akkor Gaal, Ebed fia ezt mondta a többieknek: „Mi Sikem polgárai vagyunk, nem igaz?! Akkor minek szolgáljuk Abímeleket? Mit képzel ez magáról? Hiszen csak Jerubbaál fia! Azután itt van a kormányzója, Zebul! Mi közünk nekünk hozzá? Miért szolgáljuk mi Zebult? Akkor már szolgáljuk inkább a saját embereinket: Sikem apjának, Hamórnak népét!</verse>
				<verse number="29">Lennék csak én a város parancsnoka! Rögtön elzavarnám innen Abímeleket! Azt mondanám Abímeleknek: »Most szedd össze a katonáidat, és gyere, mérkőzz meg az én seregemmel!«”</verse>
				<verse number="30">A város kormányzója, Zebul is megtudta ezt, és nagyon felháborodott rajta.</verse>
				<verse number="31">Titokban megüzente Abímeleknek: „Tudd meg, hogy Gaal, Ebed fia, a testvéreivel Sikembe költözött, és most ellened lázítja a várost.</verse>
				<verse number="32">Indulj hát el a seregeddel még ma éjjel, és álljatok lesben a mezőn, a kapuk előtt.</verse>
				<verse number="33">Reggel, ahogy feljön a nap, támadjatok a városra! Amikor Gaal kivonul ellened a mezőre, számolj le vele!”</verse>
				<verse number="34">Abímelek meg is fogadta Zebul tanácsát, és éjjel a seregével együtt Sikem ellen vonult. Négy csapatra oszolva hajnalig lesben álltak a város előtt.</verse>
				<verse number="35">Gaal, Ebed fia, reggel kiment a városkapu elé. Ezután Abímelek csapatai leshelyükről támadásra indultak a város ellen.</verse>
				<verse number="36">Gaal észrevette, és szólt a mellette álló Zebulnak: „Nézd csak! Ott a távoli hegyoldalon csapatok közelednek felénk!” De Zebul úgy tett, mintha nem látna semmit: „Nincs ott senki, csak a hegyek árnyékát látod!” — válaszolta.</verse>
				<verse number="37">De Gaal ismét látott valamit: „De nézz oda! Egy csapat közeledik a Tabbur-Erec felől, és egy másik a Jövendőmondók Tölgyfája felől!”</verse>
				<verse number="38">Akkor Zebul így felelt neki: „Hol van most az a nagy szád? Nem te mondtad: »Ki az az Abímelek, hogy őt szolgáljuk?« Nézd, itt jönnek azok, akiket ócsároltál! Most hát menj, és harcolj velük, ha tudsz!”</verse>
				<verse number="39">Gaal sietve kivonult Sikem harcosainak élén, és megütközött Abímelek seregével.</verse>
				<verse number="40">De vereséget szenvedett, megfutamodott, és igyekezett visszajutni a városba, Abímelek pedig üldözte. Gaal seregéből nagyon sokan elestek, mielőtt elérték volna a városkaput, neki azonban sikerült bemenekülnie Sikembe.</verse>
				<verse number="41">Abímelek ezután visszatért Arúmába, mert ott táborozott. Zebul kormányzó pedig elűzte Sikemből Gaalt és rokonait.</verse>
				<verse number="42">Másnap reggel Sikemből kimentek az emberek a környező földekre dolgozni. Amikor ezt Abímelek megtudta,</verse>
				<verse number="43">három csapatra osztotta seregét, és lesben állt Sikem közelében, hogy váratlanul lecsapjon rájuk. Két csapat megvárta, amíg a sikemiek kijöttek a városból. Akkor rájuk rontottak, és vágni kezdték őket. A harmadik csapat, amelyet Abímelek vezetett, egyenesen a város kapujához rohant, és elállta az utat.</verse>
				<verse number="44"></verse>
				<verse number="45">Egész nap tartott az ütközet, végül Abímelek elfoglalta és lerombolta Sikemet, annak lakosait pedig megölte. Még a város romjait is sóval hintette be.</verse>
				<verse number="46">Amikor Migdól-Sikem lakói ezt megtudták, összegyűltek és bemenekültek bálványistenük, Él-Berit templomának a rejtekhelyére.</verse>
				<verse number="47">Ezt azonban Abímelek is megtudta, és csapatával együtt fölment a Calmón-hegyre. Ott a fákról ágakat vágott le, a vállára vette, és meghagyta az embereinek, hogy sietve kövessék a példáját.</verse>
				<verse number="48"></verse>
				<verse number="49">Így is tettek, és együttes erővel nagy csomó ágat hordtak össze Sikembe. Ezeket mind lerakták az Él-Berit templom körül, és fölgyújtották az egészet. Így pusztultak el mindazok, akik oda menekültek: körülbelül ezren, asszonyok és férfiak egyaránt.</verse>
				<verse number="50">Ezután Abímelek Tábéc városa ellen vonult, és ostromolni kezdte. El is foglalta,</verse>
				<verse number="51">de a város közepén volt egy erős és magas torony, ahová a város lakói mind bemenekültek. A torony kapuját erősen bezárták, azután fölmentek a torony tetejére.</verse>
				<verse number="52">Abímelek ostromolta a tornyot, és már egész közel jutott a kapujához. Az volt a szándéka, hogy fölgyújtja a kaput.</verse>
				<verse number="53">Ekkor azonban a torony tetejéről az egyik asszony ledobta egy kézimalom őrlőkövét Abímelek fejére, akinek betört a koponyája, és halálosan megsebesült.</verse>
				<verse number="54">Abímeleknek még maradt annyi ereje, hogy a fegyverhordozójának ezt mondta: „Húzd ki a kardod, és te ölj meg! Ne mondhassa rólam senki, hogy asszony ölt meg!” A fegyverhordozója át is szúrta Abímeleket, aki meghalt.</verse>
				<verse number="55">Amikor csapata látta, hogy Abímelek halott, abbahagyták a harcot, és mindnyájan visszatértek a családjukhoz.</verse>
				<verse number="56">Így büntette meg Isten Abímeleket azért a gonoszságért, amelyet apja ellen elkövetett, mikor meggyilkolta 70 testvérét.</verse>
				<verse number="57">Ugyanakkor megfizetett Sikem férfiainak is gonosz tetteikért: beteljesedett rajtuk Jótám, Jerubbaál fiának átka.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Abímelek halála után Izráelben a következő bíró Tólá lett, aki Púá fia volt, és Issakár törzsébe tartozott. Púá Dódó fia volt. Tólá 23 évig töltötte be ezt a tisztséget. Sámírban lakott, Efraim hegyvidékén, és ott is temették el halála után.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Utána a gileádi Jáír következett, aki 22 évig volt Izráel bírája.</verse>
				<verse number="4">Jáírnak 30 fia volt, akik mind szamárcsikókon jártak, és egy-egy falu vezetői voltak. Ezeket a gileádi falvakat ma is Jáír falvainak nevezik.</verse>
				<verse number="5">Miután Jáír meghalt, Kámónban temették el.</verse>
				<verse number="6">Ezután Izráel népe ismét azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart: elhagyták Istenüket, és helyette a Baálokat, Aserákat és a környező népek — arámiak, szidóniak, moábiak, ammoniak, filiszteusok — isteneit szolgálták és imádták.</verse>
				<verse number="7">Ezzel haragra ingerelték az Örökkévalót, aki kiszolgáltatta őket a filiszteusoknak és az ammoniaknak,</verse>
				<verse number="8">azok pedig nyomorgatták Izráelt 18 esztendeig. Különösen azok szenvedtek tőlük sokat, akik a Jordán keleti oldalán, vagyis Gileádban laktak, amely korábban az emóriak földje volt.</verse>
				<verse number="9">Az ammoniak átkeltek a Jordán nyugati partjára is, és megtámadták Júda, Benjámin és Efraim törzsét. Így egész Izráel nagyon szorongatott helyzetbe került.</verse>
				<verse number="10">Végül egész Izráel az Örökkévalóhoz kiáltott segítségért: „Istenünk, vétkeztünk ellened, mert elfordultunk tőled, és a Baálokat imádtuk!”</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló így felelt nekik: „Emlékeztek, hogy hozzám kiáltottatok segítségért, amikor az egyiptomiak, az emóriak, az ammoniak vagy a filiszteusok nyomorgattak benneteket? Ugye, megszabadítottalak titeket mindezektől? Akkor is hozzám kiáltottatok, amikor a szidóniak, az amálekiek és a midjániak elnyomtak benneteket — én pedig újra meg újra megszabadítottalak az ellenségeitektől.</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">Ezek után mégis hűtlenül elfordultatok tőlem, és más isteneket imádtatok! Nem szabadítalak ki benneteket többé a bajból!</verse>
				<verse number="14">Forduljatok segítségért azokhoz az istenekhez, akiket magatoknak választottatok! Ha bajban vagytok, mentsenek meg titeket azok!”</verse>
				<verse number="15">De Izráel népe tovább könyörgött az Örökkévalónak: „Vétkeztünk ellened! Tégy velünk, amit jónak látsz, csak még ez egyszer szabadíts meg minket!”</verse>
				<verse number="16">Ugyanakkor eltávolították maguk közül az idegen istenek bálványait, és csak az Örökkévalót imádták. Az Örökkévaló pedig nem nézhette tovább Izráel nyomorúságát, hanem megkönyörült rajtuk.</verse>
				<verse number="17">Ezután az ammoniak serege összegyűlt, és Gileádban vertek tábort. Izráel is sereget gyűjtött ellenük, és Micpánál táboroztak.</verse>
				<verse number="18">Gileád vezetői és az egész nép tanakodott: „Ki legyen a vezérünk? Ki kezdje a harcot az ammoniak ellen? Az legyen egész Gileád fejedelme, aki ezt vállalja!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">A Gileád-nemzetségből származó Jefte bátor harcos volt, de házasságon kívül született: Gileádnak egy prostituálttól született fia volt.</verse>
				<verse number="2">Amikor Gileád többi fiai — akiknek anyja Gileád felesége volt —, felnőttek, elűzték Jeftét a családból. Ezt mondták neki: „Nem fogsz apánk családjában örökséget kapni, mert másik asszony fia vagy!”</verse>
				<verse number="3">Így hát Jefte elmenekült féltestvérei elől, és Tób földjén tanyázott. Törvényen kívüli csavargók gyűltek köré, és együtt portyáztak.</verse>
				<verse number="4">Ekkoriban történt, hogy az ammoniak megtámadták Izráelt, és Gileád-nemzetség vezetői elhatározták, hogy felkeresik Jeftét Tób vidékén, és hazahívják. El is mentek hozzá,</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">és ezt mondták neki: „Jöjj, és legyél a seregünk vezére! Te vezess bennünket az ammoniak ellen!”</verse>
				<verse number="7">Jefte így válaszolt: „Utáltok engem, és elűztetek apám családjából. Most meg, hogy bajban vagytok, hozzám jöttök?”</verse>
				<verse number="8">A vezetők elismerték: „Bizony, bajban vagyunk, ezért fordulunk hozzád. Jöjj velünk, és vezess harcba bennünket az ammoniak ellen! Azután légy a fejedelmünk egész Gileádban!”</verse>
				<verse number="9">„Rendben van — felelte Jefte —, ha valóban azt akarjátok, hogy visszamenjek veletek, és harcoljunk az ammoniak ellen, akkor számíthattok rám. De ha az Örökkévaló győzelmet ad nekem az ellenség fölött, akkor tényleg én leszek a fejedelmetek!”</verse>
				<verse number="10">„Így lesz, ahogy mondtad! — ígérték a vezetők. — Az Örökkévaló büntessen meg bennünket, ha nem tartjuk meg az adott szavunkat!”</verse>
				<verse number="11">Akkor Jefte elment Gileád vezetőivel, a nép pedig Izráel fejedelmévé és seregének vezérévé tette őt. Ezután Micpában, az Örökkévaló jelenlétében Jefte elismételte mindazt, amiben a vezetőkkel megegyeztek.</verse>
				<verse number="12">Ezek után Jefte követeket küldött az ammoniak királyához ezzel az üzenettel: „Mi dolgunk van nekünk egymással? Miért jöttél ellenem, s miért akarsz országunk ellen harcolni?”</verse>
				<verse number="13">A király ezt válaszolta a követek által: „Azért, mert Izráel elfoglalta országunk egy részét, amikor kivonult Egyiptomból. Elvettétek tőlünk az Arnón-patak, a Jabbók-patak és a Jordán által határolt területet! Most hát adjátok vissza azt békességes úton!”</verse>
				<verse number="14">A követek megvitték a választ Jeftének. De ő így válaszolt a követek által:</verse>
				<verse number="15">„Ezt üzeni neked Jefte: Nem vett el Izráel sem a moábiak, sem az ammoniak földjéből semmit!</verse>
				<verse number="16">Amikor Izráel kijött Egyiptomból, a pusztában vonult a Vörös-tengerig, azután Kádésig.</verse>
				<verse number="17">Onnan követeket küldött Edom királyához, és engedélyét kérte, hogy az országán békességgel átvonulhasson. Azonban ezt Edom királya nem engedte meg. Ugyanez történt Moáb királyával is: ő sem engedte meg, hogy keresztülvonuljunk az országán. Emiatt Izráel Kádésben táborozott egy ideig.</verse>
				<verse number="18">Ezután Izráel népe a sivatagon keresztül haladt tovább, és megkerülte mind Edom, mind Moáb országát. Elérkezett Moáb keleti határához, de oda nem ment be, hanem az Arnón-patak túlsó partján vert tábort, mert ez a patak Moáb határa.</verse>
				<verse number="19">Azután Izráel követeket küldött Szihónhoz, az emóriak királyához, aki Hesbónban uralkodott. Azt kérték tőle, hadd vonuljanak át az országán, hogy eljussanak a saját helyükre,</verse>
				<verse number="20">de Szihón nem bízott bennük, elutasította a kérésüket, és nem engedte átvonulni őket. Sőt, sereget gyűjtött ellenük Jahcánál, és megütközött velük.</verse>
				<verse number="21">Izráel Istene, az Örökkévaló Szihónt és seregét Izráel kezébe adta. Így Izráel legyőzte őket, és elfoglalta az emóriak egész földjét.</verse>
				<verse number="22">Azután Izráel letelepedett azon a területen, amelyet az Arnón-patak, a Jordán, a Jabbók-patak és a sivatag határol.</verse>
				<verse number="23">Az Örökkévaló, Izráel Istene maga űzte ki az emóriakat onnan, hogy népének, Izráelnek adja azt a földet! Hogy gondolhatsz hát arra, hogy elfoglald és birtokba vedd azt?</verse>
				<verse number="24">Ugye, te és néped azt a földet birtokoljátok, amelyet istenetek, Kemós adott nektek? Mi is azt a földet birtokoljuk, amelyet Istenünk, az Örökkévaló adott nekünk, s ahonnan kiűzte előlünk ellenségeinket.</verse>
				<verse number="25">Vagy azt gondolod, hogy különb vagy Báláknál, Cippór fiánál, Moáb királyánál? Vajon Bálák perbe szállt-e, vagy harcolt-e Izráel ellen?</verse>
				<verse number="26">Gondold meg, hogy Izráel népe 300 év óta lakik Hesbónban és a környező falvakban! Ugyancsak háromszáz éve lakik Aróér városában és annak falvaiban, meg az Arnón-patak mentén fekvő városokban! Eddig miért nem akartátok »visszavenni« ezeket a területeket és városokat?</verse>
				<verse number="27">Tudd meg, hogy Izráel nem vétkezett néped ellen, hanem te vétkezel azzal, hogy háborút indítasz ellenünk ok nélkül! Az Örökkévaló, az Igazságos Bíró tegyen igazságot Izráel és Ammon között!”</verse>
				<verse number="28">De az ammoniak királya nem hallgatott Jefte üzenetére, amelyet ő a követek által küldött.</verse>
				<verse number="29">Az Örökkévaló Szelleme betöltötte Jeftét, aki harcba indult seregével az ammoniak ellen. Átvonult Gileádon, Manassé területén és a gileádi Micpe városán, majd onnan tovább az ammoniak országába.</verse>
				<verse number="30">Mielőtt harcba kezdett volna, Jefte fogadalmat tett az Örökkévalónak: „Ha győzelmet adsz nekem az ammoniak fölött,</verse>
				<verse number="31">akkor neked szentelem, ami legelőször elém jön házamból, mikor győztesen hazatérek a harcból. Igen, föláldozom azt égőáldozatul, akármi legyen is az!”</verse>
				<verse number="32">Jefte ezután megtámadta az ammoniakat a saját országukban, hogy megütközzön velük. Az Örökkévaló győzelmet adott neki,</verse>
				<verse number="33">és Jefte legyőzte őket Aróértől kezdve a Minnítbe vezető útig. Elfoglalt 20 várost is, egészen Ábél-Kerámim városáig. Az ammoniak valóban nagy vereséget szenvedtek ekkor, és nagyon sokan elestek közülük a harcokban. Így alázta meg az Örökkévaló őket Izráel előtt.</verse>
				<verse number="34">Azután Jefte hazatért Micpébe. Mikor a házához közeledett, egyetlen leánya jött ki elé, hogy köszöntse! Nagy örömmel, táncolva, énekelve, csörgődobbal a kezében sietett apja elé. Jeftének ő volt az egyetlen gyermeke.</verse>
				<verse number="35">Amikor Jefte meglátta, hogy a leánya jön ki elsőnek, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: „Jaj, leányom! De nagyon megszomorítottál! De nagy bajt hoztál rám! Mert fogadalmat tettem az Örökkévalónak, és nem vonhatom vissza!”</verse>
				<verse number="36">„Ha fogadalmat tettél, apám, akkor tartsd is meg! Bánj velem aszerint, amit az Örökkévalónak fogadtál! Hiszen az Örökkévaló bosszút állt ellenségeiden, az ammoniakon!” — válaszolta a leány.</verse>
				<verse number="37">De azt még hozzátette: „Csak arra kérlek, adj nekem két hónapot, hogy a barátnőimmel elmenjek a hegyek közé, és sirassam velük, hogy soha nem fogok férjhez menni és gyerekeket szülni!”</verse>
				<verse number="38">„Menj csak!” — mondta Jefte, és elengedte a leányát két hónapra a hegyek közé. Ő pedig elment a barátnőivel, és elsiratta velük együtt, hogy soha nem mehet férjhez, és nem szülhet gyermekeket — és valóban így is lett: Jefte leánya soha nem hált férfival. Amikor letelt a két hónap, visszament apjához, aki teljesítette az Örökkévalónak tett fogadalmát. A gileádi Jefte leányának emlékére szokássá lett Izráelben,</verse>
				<verse number="39"></verse>
				<verse number="40">hogy a leányok minden évben négy napra elmennek, és megemlékeznek róla: énekelnek és siratják őt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Efraim törzse sereget gyűjtött, átkeltek a Jordánon, és Cáfón felé vonultak. Azt mondták Jeftének: „Miért nem hívtál bennünket is, amikor az ammoniak ellen harcba indultál? Most emiatt porig égetjük a házadat, veled együtt!”</verse>
				<verse number="2">De Jefte megfelelt nekik: „Súlyos küzdelmet vívtam az ammoniak ellen. Hívtalak titeket is, de nem jöttetek, hogy megmentsetek tőlük.</verse>
				<verse number="3">Mikor láttam, hogy rátok nem számíthatok, halálra szántam magam, és átkeltem a Jordánon, hogy a saját országukban verjem meg az ammoniakat. Az Örökkévaló győzelmet adott nekünk fölöttük. Most hát miért jöttetek ellenem harcolni?”</verse>
				<verse number="4">Akkor Jefte is fegyverbe szólította Gileád összes lakóit, és megütközött Efraim seregével, mert azok szidalmazták a gileádiakat. Azzal gúnyolták őket: „Ti csak Efraimból menekült szökevények vagytok, akiket sem Efraimban, sem Manasséban nem látnak szívesen!” De a gileádi sereg megverte az efraimiakat, akik megfutamodtak.</verse>
				<verse number="5">Ekkor a gileádi harcosok elfoglalták azokat a gázlókat, ahol a Jordánon át lehetett kelni, hogy a menekülő efraimiak ne tudjanak hazamenni a saját területükre. Amikor egy férfi jött a Jordánhoz, hogy átkeljen, a gileádi őrök megkérdezték: „Te is Efraimba tartozol?” Ha azt felelte: „Nem, dehogy!” —</verse>
				<verse number="6">akkor az őrök próbára tették: „Mondd azt, hogy »Sibbólet«!” Az efraimiak ugyanis nem tudták ezt helyesen kiejteni, hanem azt mondták: „Szibbólet”. Így az efraimi menekültek elárulták magukat, és a gileádi őrök megölték őket. Így halt meg abban az időben 42 000 efraimi harcos a Jordán gázlóinál.</verse>
				<verse number="7">A gileádi Jefte hat évig volt Izráel bírája. Amikor meghalt, Gileád egyik városában temették el.</verse>
				<verse number="8">Jefte után a Betlehemből való Ibcán lett Izráel bírája, aki hét évig szolgált ebben a tisztségben. Harminc fia és harminc leánya volt, akiket mind a saját rokonságán kívül házasított meg.</verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10">Amikor Ibcán meghalt, Betlehemben temették el.</verse>
				<verse number="11">Utána Élón következett, aki Zebulon törzsébe tartozott. Tíz évig volt Izráel bírája,</verse>
				<verse number="12">azután meghalt, és Ajjálónban temették el, Zebulon földjén.</verse>
				<verse number="13">Ezután Abdón, a pirátóni Hillél fia lett a bíró Izráelben, aki nyolc éven keresztül viselte ezt a tisztséget. Abdónnak negyven fia és harminc fiúunokája volt, s mindegyik a saját szamárcsikóján járt.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">Amikor meghalt, Pirátónban temették el, Efraim földjén — azon a dombos vidéken, ahol korábban az amálekiek laktak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Izráel népe ismét azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart, emiatt ő kiszolgáltatta őket 40 évig a filiszteusoknak, hogy azok uralkodjanak rajtuk.</verse>
				<verse number="2">Élt ebben az időben egy Mánóah nevű férfi, aki Dán törzséből, Corá városából származott. Mánóah felesége meddő volt, emiatt gyermektelenek voltak.</verse>
				<verse number="3">Egyszer az Örökkévaló angyala megjelent Mánóah feleségének, és megszólította: „Figyelj rám! Eddig meddő voltál, de nemsokára mégis áldott állapotba kerülsz, és fiad születik.</verse>
				<verse number="4">Ezért mostantól fogva ne igyál se bort, se másféle szeszesitalt, és ne egyél tisztátalan ételt!</verse>
				<verse number="5">Fiad fog születni, akinek fejét soha ne érje borotva, mert Istennek szentelt nazír lesz fogantatásától kezdve. Ő kezdi majd megszabadítani Izráel népét a filiszteusok elnyomásától”.</verse>
				<verse number="6">Az asszony hazament, és elmondta ezt a férjének: „Isten embere jött hozzám, olyan volt, mintha Isten angyala lett volna. Nagyon megrémültem, mert félelmetes volt. Nem mertem megkérdezni tőle, honnan jött, és ő sem mondta meg a nevét.</verse>
				<verse number="7">Azt mondta nekem: »Fiad fog születni, aki fogantatásától kezdve haláláig Istennek szentelt nazír lesz. Ezért mostantól fogva ne igyál se bort, se másféle szeszesitalt, és ne egyél tisztátalan ételt!«”</verse>
				<verse number="8">Ekkor Mánóah könyörgött az Örökkévalónak: „Kérlek, Uram, jöjjön el hozzánk ismét Istennek az az embere, akit küldtél! Tanítson meg bennünket, hogyan neveljük a születendő gyermekünket!”</verse>
				<verse number="9">Isten meghallgatta és teljesítette Mánóah kérését. Isten angyala ismét eljött Mánóah feleségéhez. Az asszony éppen a mezőn volt, de a férje nem volt vele.</verse>
				<verse number="10">Az asszony ekkor hazasietett, és hívta a férjét: „Gyere velem hamar! Ugyanaz a férfi, aki a múltkor beszélt velem, ismét eljött!”</verse>
				<verse number="11">Ekkor mindketten visszamentek a mezőre. Mánóah egyenesen a férfihoz fordult: „Te vagy az, aki a múltkor beszéltél a feleségemmel?” „Én vagyok” — válaszolta az ismeretlen.</verse>
				<verse number="12">„Mit kell tennünk, amikor beteljesedik a szavad? Hogyan bánjunk a gyermekkel, és mit tegyen ő?” — kérdezte Mánóah.</verse>
				<verse number="13">„A feleségednek mindent elmondtam — válaszolt az Örökkévaló angyala — aszerint éljen!</verse>
				<verse number="14">Semmit ne egyen, ami a szőlőn terem, ne igyon bort vagy másféle szeszesitalt, és ne egyen semmiféle tisztátalan ételt. Mindenben ahhoz tartsa magát, amit mondtam neki!”</verse>
				<verse number="15">Mánóah kérlelte: „Hadd vendégeljünk meg! Kérlek, várd meg, amíg ételt készítünk a számodra egy kecskegidából!”</verse>
				<verse number="16">De az angyal ezt felelte: „Még ha itt marasztalnál, akkor sem ennék az ételből! De ha valóban szeretnél készíteni valamit, akkor a kecskegidát az Örökkévalónak áldozd fel égőáldozatul!” Azért mondta ezt, mert Mánóah még mindig nem értette meg, hogy az Örökkévaló angyalával beszél.</verse>
				<verse number="17">Azután Mánóah ezt kérte tőle: „Kérlek, mondd meg, mi a neved, hogy amikor majd beteljesedik a szavad, tisztelhessünk téged!”</verse>
				<verse number="18">De az Örökkévaló angyala így felelt: „Miért kérded a nevemet? — titokzatos és csodálatos az”.</verse>
				<verse number="19">Akkor Mánóah elkészített egy kecskegidát, meg az ételáldozatot, és egy sziklára helyezve feláldozta az Örökkévalónak, aki titokzatos és csodálatos dolgokat tesz. Amikor az oltáron a tűz lángja felcsapott az ég felé, az Örökkévaló angyala a lángok között felszállt a mennybe, és eltűnt. Mánóah és felesége látta ezt, és mindketten arccal a földre estek.</verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21">Mánóah csak ekkor értette meg, hogy az Örökkévaló angyalával beszélt! De az angyal többé nem jelent meg nekik.</verse>
				<verse number="22">Mánóah ezt mondta feleségének: „Biztosan meghalunk, mert Istent láttuk!”</verse>
				<verse number="23">De a felesége biztatta: „Ha az Örökkévaló meg akart volna ölni bennünket, akkor nem fogadta volna el tőlünk az égőáldozatot és ételáldozatot! Akkor nem mutatta volna meg ezeket, és nem ígért volna ilyen dolgokat nekünk!”</verse>
				<verse number="24">Ezek után az asszony fiút szült, akit Sámsonnak nevezett. A fiú felnőtt, és az Örökkévaló megáldotta őt.</verse>
				<verse number="25">Az Örökkévaló Szelleme kezdett működni Sámsonban, amikor még Dán táborában lakott, amely Corá és Estáól városok között terült el.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Egyszer Sámson elment Timnába, és meglátott ott egy filiszteus leányt, aki megtetszett neki.</verse>
				<verse number="2">Hazaérve megkérte apját és anyját: „Timnában láttam egy filiszteus leányt, kérjétek őt nekem feleségül!”</verse>
				<verse number="3">De az apja és az anyja ezt felelte: „Miért éppen a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz nősülni? Nincsen elég eladó leány a rokonaid vagy Izráel egész népe között?” De Sámson ezt mondta: „Őt kérjétek nekem feleségül, mert megtetszett nekem!”</verse>
				<verse number="4">Apja és anyja nem tudta, hogy ezt az Örökkévaló akarta így, mert a filiszteusok ellen akart tenni valamit. Ebben az időben ugyanis Izráel a filiszteusok uralma alatt élt.</verse>
				<verse number="5">Ezután Sámson a szüleivel együtt Timnába ment. Amikor a város szélén a szőlőskertek közé értek, hirtelen egy ordító fiatal oroszlán támadt Sámsonra,</verse>
				<verse number="6">akit ebben a pillanatban hatalmas erővel betöltött az Örökkévaló Szelleme. Puszta kézzel megragadta az oroszlánt, és kettészakította, mintha csak egy kis kecskegida lett volna. Azonban szüleinek nem szólt erről egy szót sem.</verse>
				<verse number="7">Azután Sámson megérkezett Timnába, és beszélt azzal a leánnyal, aki nagyon tetszett neki.</verse>
				<verse number="8">Egy idő múlva ismét Timnába ment, de ez alkalommal már a menyegzőjére készült. Útközben letért az útról, hogy megnézze annak az oroszlánnak a tetemét, amelyet a múltkor ő ölt meg. Meglepetésére azt látta, hogy méhek vertek tanyát a tetemben, és már mézet is gyűjtöttek.</verse>
				<verse number="9">Sámson vett a mézből a markába, és útközben kóstolgatta. Azután adott belőle a szüleinek is, akik szintén ettek belőle, de nem mondta meg nekik, honnan vette a mézet.</verse>
				<verse number="10">Ezután Sámson apja ismét Timnába ment, hogy a menyasszony szüleivel beszéljen. Sámson pedig a szokás szerint nagy lakodalmat tartott Timnában.</verse>
				<verse number="11">A filiszteusok 30 férfit küldtek a lakodalomba, hogy Sámsont tartsák szemmel.</verse>
				<verse number="12">Sámson ezt mondta nekik: „Ajánlok nektek egy fogadást: Felteszek nektek egy találós kérdést. Ha a lakodalom 7 napja alatt meg tudjátok fejteni, adok nektek 30 finom lenvászonból készült inget és 30 ruhát.</verse>
				<verse number="13">De ha addig nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem ugyanennyi inget és ruhát”. Azok elfogadták az ajánlatot: „Jól van, halljuk a találós kérdést!”</verse>
				<verse number="14">Sámson akkor előadta a rejtvényt: „Étel származott az evőből, édes jött elő az erősből”. Azok harmincan három napig hiába törték a fejüket a megoldáson.</verse>
				<verse number="15">Végül a negyedik napon Sámson feleségéhez fordultak: „Vedd rá a férjedet, hogy árulja el a megoldást neked, te pedig mondd el nekünk. Ha nem, akkor fölgyújtjuk apád házát veled együtt! Azért hívtatok meg a lakodalomba, hogy kifosszatok bennünket?”</verse>
				<verse number="16">Sámson felesége ettől kezdve állandóan sírva zaklatta a férjét: „Látom, nem is szeretsz engem igazán! Biztosan megutáltál! Látod, feltettél egy találós kérdést népem ifjainak, és nekem sem árulod el a megfejtést!” „Még a szüleimnek sem árultam el, miért mondanám meg neked?” — válaszolt Sámson.</verse>
				<verse number="17">De a felesége egyre csak sírdogált, és napokon keresztül nyaggatta Sámsont. A lakodalom utolsó, vagyis hetedik napján Sámson végül beadta a derekát, és elárulta a megoldást, a felesége meg titokban elmondta a 30 filiszteus ifjúnak.</verse>
				<verse number="18">Eljött a lakodalom utolsó napja, de még naplemente előtt a 30 férfi előállt Sámsonnak a megoldással: „Mi lehet édesebb, mint a méz? Mi lehet erősebb, mint az oroszlán?” Sámson így válaszolt: „Ha nem az én tehenemmel szántottatok volna, találós kérdésem meg nem fejtettétek volna!”</verse>
				<verse number="19">Akkor az Örökkévaló Szelleme betöltötte Sámsont, aki elment Askelón városába. Ott megölt 30 filiszteus férfit, elvette minden értéküket, ruháikat pedig odaadta a 30 ifjúnak, akik megfejtették a rejtvényt. Ezután nagy haraggal hazament apja házába.</verse>
				<verse number="20">A feleségét viszont feleségül adták az egyik filiszteus ifjúhoz.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Történt ezután, hogy búzaaratás idején Sámson ismét Timnába ment, hogy meglátogassa a feleségét. Vitt magával egy kecskegidát is ajándékba. Azt mondta a felesége apjának: „Eljöttem a feleségemhez, hogy vele legyek. Hadd menjek be hozzá, a szobájába!” De az apa nem engedte:</verse>
				<verse number="2">„Már nem mehetsz be hozzá, mert közben feleségül adtam őt az egyik ifjúhoz. Azt hittem, már végleg megutáltad a leányomat, és nem kell neked. De itt van a kisebbik leányom, ő még szebb, vedd őt feleségül!”</verse>
				<verse number="3">Sámson haragosan ezt válaszolta: „Most aztán igazán senki sem tehet szemrehányást nekem, ha bosszút állok a filiszteusokon!”</verse>
				<verse number="4">Azzal elment, és összefogdosott 300 rókát. Kettőt-kettőt a farkuknál összekötözött, és egy csóvát erősített, a farkuk közé.</verse>
				<verse number="5">Majd meggyújtotta a csóvákat, és eleresztette a rókákat a filiszteusok gabonatábláiba. Az égő farokkal rohangáló rókák fölgyújtották mind a lábon álló, mind a már learatott gabonát, sőt még a szőlőskerteket és az olajfaligeteket is.</verse>
				<verse number="6">A filiszteusok igyekeztek megtudni, ki tette ezt. Valaki megmondta nekik: „Sámson volt az, annak a timnai embernek a veje. Azért tette, mert apósa elvette tőle a feleségét, és egy másik ifjúhoz adta feleségül”. Ezért a filiszteusok megégették Sámson feleségét, meg annak apját is.</verse>
				<verse number="7">Sámson erre azt mondta a filiszteusoknak: „Mivel ezt tettétek, nem nyugszom addig, amíg bosszút nem állok rajtatok!”</verse>
				<verse number="8">Ezzel rátámadt a filiszteusokra, és úgy megverte őket, hogy sokan belehaltak. Azután elment az Étám-sziklához, és ott lakott egy barlangban.</verse>
				<verse number="9">Válaszul a filiszteusok serege behatolt Júda területére, és tábort vertek Lehi városánál.</verse>
				<verse number="10">A júdabeliek megkérdezték tőlük: „Miért vonultatok föl ellenünk?” „Azért, hogy Sámsont elfogjuk, és bosszút álljunk rajta azért, amit tett velünk!” — válaszolták azok.</verse>
				<verse number="11">Ekkor Júdából háromezren az Étám-sziklához, Sámson barlangjához mentek, és ezt mondták neki: „Látod, milyen nagy bajt hoztál ránk! Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk?” Sámson ezt felelte: „Csak úgy bántam velük, ahogyan ők énvelem!”</verse>
				<verse number="12">„Azért jöttünk, hogy megkötözzünk, és átadjunk a filiszteusoknak” — mondták a júdaiak. „Nem bánom — felelte Sámson —, de esküdjetek meg, hogy ti magatok nem fogtok bántani!”</verse>
				<verse number="13">„Megesküszünk neked — válaszolták —, csak megkötözünk, és átadunk a filiszteusoknak. Nem fogunk megölni, ebben biztos lehetsz!” Majd jól megkötözték két új kötéllel, és elvezették a szikláról.</verse>
				<verse number="14">Amikor Lehi városához értek, a filiszteusok eléjük jöttek. Már előre ujjongtak, hogy Sámson végre a kezük közé kerül. Ekkor az Örökkévaló Szelleme olyan erővel töltötte be Sámsont, hogy ő könnyedén letépte magáról a köteleket. Úgy szétmállottak karjáról a kötelek, mint a cérnaszálak, ha tűz éri őket.</verse>
				<verse number="15">Majd fölkapott egy csontot, és azzal verte a filiszteusokat. Mintegy ezret megölt közülük egy szamár-állkapoccsal, amely még meg sem száradt.</verse>
				<verse number="16">Azután így kiáltott föl: „Egy hitvány szamárcsonttal sereget seregre, szamár-állkapoccsal ezer harcost vertem le!”</verse>
				<verse number="17">Majd elhajította a szamárcsontot, és elnevezte azt a helyet Állcsont-magaslatnak.</verse>
				<verse number="18">A harc után nagyon megszomjazott, és az Örökkévalóhoz kiáltott: „Uram, te nagy győzelmet adtál szolgádnak! Most mégis szomjan haljak meg, és így kerüljek a körülmetéletlenek kezébe?”</verse>
				<verse number="19">Akkor Isten válaszul megnyitotta azt a sziklahasadékot, amely Lehi mellett található, és forrást fakasztott belőle. Sámson ivott belőle, ereje visszatért, és szelleme feléledt. A forrást pedig így nevezte el: „A kiáltó forrása”. Még ma is ott található Lehi közelében.</verse>
				<verse number="20">Sámson húsz évig vezette és védelmezte Izráel népét a filiszteusok idejében.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Egyszer Sámson Gázába ment, ott meglátott egy prostituáltat, és bement hozzá.</verse>
				<verse number="2">Valaki azonban elhíresztelte, hogy Sámson a városban van. Erre a gázaiak a város kapujához mentek, és egész éjjel lesben álltak, hogy mikor reggel kijön, megöljék.</verse>
				<verse number="3">Sámson azonban éjféltájban fölkelt, és a város kapujához ment. Megragadta és kiszakította az egész kaput a falból, és a kapufélfákkal, zárakkal együtt a vállára vette. Az egészet fölvitte a Hebron melletti hegy tetejére!</verse>
				<verse number="4">Történt ezek után, hogy Sámson megszeretett egy filiszteus nőt, akit Delilának hívtak, és a Szórék-patak völgyében lakott.</verse>
				<verse number="5">A filiszteusok fejedelmei elmentek Delilához, és ezt ajánlották neki: „Vedd rá Sámsont, hogy árulja el neked, miben rejlik nagy erejének a titka, és hogyan lehet őt egyáltalán legyőzni. Akkor majd megkötözzük, és elbánunk vele. Ha megteszed, mindegyikünktől kapsz 1 100 sékel ezüstöt”.</verse>
				<verse number="6">Ettől kezdve Delila faggatta Sámsont: „Mondd meg nekem, kérlek, miben rejlik a te nagy erőd titka! Mivel lehet téged megkötözni, hogy tehetetlen legyél?”</verse>
				<verse number="7">Sámson ezt felelte: „Ha megkötöznek hét nyers ínnal, amely még nem száradt meg, akkor én is olyan gyenge leszek, mint akárki más”.</verse>
				<verse number="8">Ezután a filiszteusok fejedelmei hoztak hét nyers inat, amelyek még nem száradtak meg, s ezekkel Delila megkötözte Sámsont.</verse>
				<verse number="9">Közben a másik szobában a filiszteusok lesben álltak. Akkor Delila kiáltott Sámsonnak: „Jönnek a filiszteusok, hogy elfogjanak!” Erre Sámson olyan könnyedén elszakította az inakat, mintha cérnaszálak lettek volna, amelyet tűz perzsel meg. Így hát nem tudódott ki, miben van az ereje.</verse>
				<verse number="10">„Látom, jól becsaptál! Hazudtál nekem! Kérlek, mondd meg igazán, mivel lehet téged megkötözni!” — unszolta ismét az asszony.</verse>
				<verse number="11">„Ha teljesen új kötelekkel kötöznek meg, amelyeket még sohasem használtak, akkor én is olyan gyenge leszek, mint akárki más” — mondta Sámson.</verse>
				<verse number="12">Delila ezután új köteleket szerzett, s azokkal kötözte meg Sámsont, majd rákiáltott: „Jönnek a filiszteusok, hogy elfogjanak!” Közben a másik szobában a filiszteusok lesben álltak. Sámson azonban ismét könnyedén elszakította az új köteleket is, akárcsak egy cérnaszálat.</verse>
				<verse number="13">„Mindeddig becsaptál és hazudtál! Mondd már meg végre igazán, mivel lehet téged megkötözni!” — követelőzött Delila. „Azzal, ha a 7 hajfonatomat összeszövöd a szövőszéken, mert akkor én is olyan gyenge leszek, mint akárki más” — felelte Sámson.</verse>
				<verse number="14">Ezután Delila megvárta, amíg Sámson elalszik, akkor összeszőtte a férfi 7 hosszú hajfonatát, majd még egy cövekkel a földhöz is szegezte a szövőszéket. Akkor rákiáltott: „Jönnek a filiszteusok, hogy elfogjanak!” Sámson fölébredt, azonnal kiszakította a földből a cöveket, és kiszabadította haját a szövedékből.</verse>
				<verse number="15">Delila szemére vetette Sámsonnak: „Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, amikor már háromszor is bolonddá tettél? Nem szeretsz te engem, hiszen nem árultad el, miben van az a nagy erőd!”</verse>
				<verse number="16">Nap-nap után folyton zaklatta Sámsont, és mindenáron ki akarta erőszakolni, hogy fedje fel a titkát előtte. Végül Sámson halálosan belefáradt,</verse>
				<verse number="17">és elmondta neki a titkot: „Tudd meg, hogy én Istennek szentelt nazír vagyok anyám méhétől fogva! Emiatt soha nem vágták le a hajamat. Ha lenyírnák, akkor nekem is csak annyi erőm maradna, mint bárki másnak”.</verse>
				<verse number="18">Delila látta, hogy Sámson egész szívét-lelkét kitárta előtte, és ezúttal valóban igazat mondott. Üzent hát a filiszteus fejedelmeknek, hogy még egyszer jöjjenek el, mert Sámson minden titkát feltárta előtte. Azok el is jöttek, s még az ígért pénzt is magukkal hozták.</verse>
				<verse number="19">Ezután Delila elaltatta Sámsont az ölében, majd intett egy filiszteusnak, aki lenyírta az alvó férfi hét hajfonatát. Ekkor Sámsont valóban elhagyta az ereje.</verse>
				<verse number="20">Akkor Delila ismét rákiáltott: „Sámson, ébredj! Jönnek a filiszteusok, hogy elfogjanak!” Sámson fölriadt, és azt gondolta, hogy most is könnyedén kiszabadítja magát. Még nem tudta, hogy az Örökkévaló már eltávozott tőle.</verse>
				<verse number="21">A rárohanó filiszteusok foglyul ejtették, majd megvakították, azután Gázába vitték. Ott erős bronzláncokkal megbilincselték, és börtönbe zárták, ahol a malomkövet kellett forgatnia.</verse>
				<verse number="22">Azonban ahogy telt-múlt az idő, Sámsonnak újra megnőtt a haja.</verse>
				<verse number="23">Egyszer a filiszteusok fejedelmei nagy ünnepet tartottak istenük, Dágon tiszteletére, akinek áldozatokat mutattak be. Örömükben ezt énekelték: „Kezünkbe adta istenünk Sámsont! Kiszolgáltatta nekünk Dágon ellenségünket!”</verse>
				<verse number="24">Amikor már az egész ünneplő sokaság jókedve magasra hágott, valakinek az az ötlete támadt, hogy vezessék elő Sámsont, hadd gúnyolódjanak rajta. Kihozták a foglyot a börtönből, a nagy oszlopcsarnokba vitték, és az oszlopok közé állították, az összegyűltek elé. Amikor a filiszteusok meglátták a vak Sámsont, örömujjongásban törtek ki, és istenüket, Dágont kezdték dicsérni: „Kezünkbe adta istenünk ellenségünket! Kezünkbe adta istenünk Sámsont, országunk pusztítóját, aki sokakat megölt közülünk!”</verse>
				<verse number="25"></verse>
				<verse number="26">Sámson akkor ahhoz a fiúhoz fordult, aki őt a kezénél fogva vezette: „Vezess oda azokhoz az oszlopokhoz, amelyek az épületet tartják, hadd támaszkodjam hozzájuk!”</verse>
				<verse number="27">A nagy épület tömve volt ünneplő filiszteusokkal, előkelő férfiakkal és nőkkel, s ott voltak a városok fejedelmei is. Csak a tetőteraszon vagy 3 000 személy tolongott, mert mindannyian Sámsont akarták látni, akiből csúfot űztek.</verse>
				<verse number="28">Közben Sámson az Örökkévalóhoz kiáltott: „Örökkévaló Úr Isten! Csak még ez egyszer tekints reám! Csak még ez egyszer add vissza erőmet, hadd álljak bosszút a filiszteusokon két szemem világáért!”</verse>
				<verse number="29">Azzal nekifeszült a két középső oszlopnak, amelyek az egész épület terhét hordozták: egyiket a jobb, másikat a bal kezével nyomta.</verse>
				<verse number="30">Felkiáltott: „Haljak meg a filiszteusokkal együtt!” — s ekkor minden erejét megfeszítve kilökte az oszlopokat a helyükről úgy, hogy az egész épület összeomlott. A romok alatt lelte halálát az összes filiszteus fejedelem és mindazok, akik az épületben voltak. Így Sámson a halálával több filiszteust ölt meg, mint egész életében, amíg harcolt velük.</verse>
				<verse number="31">Azután eljöttek érte a rokonai, és eltemették őt az apja, Mánóah sírkamrájába, amely Córá és Estáól között található. Sámson 20 éven keresztül vezette Izráel népét.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Élt egy férfi Efraim hegyvidékén, akit Mikának hívtak.</verse>
				<verse number="2">Egyszer Mika azt mondta az anyjának: „Nézd, a saját fülemmel hallottam, hogy megátkoztad azt, aki ellopta tőled az 1 100 sékel ezüstöt. Az az igazság, hogy én vettem el, de most visszaadom: itt van, tessék!” „Áldjon meg az Örökkévaló, fiam!” — válaszolta az anyja.</verse>
				<verse number="3">Így hát Mika visszaadta az 1 100 sékel ezüstöt, s akkor az anyja ezt mondta: „Ezt az ezüstöt teljesen az Örökkévalónak szentelem a fiamért. Most pedig átadom az ezüstöt a fiamnak, hogy készíttessen belőle egy ezüsttel borított faragott szobrocskát!” Azután a fiához fordult: „Tessék, itt az ezüst!”</verse>
				<verse number="4">De Mika ezt nem vállalta el, így az anya vitte el az ezüst egy részét, 200 sékelt az ötvöshöz, és készíttetett vele egy öntött bálványszobrot, amelyet Mika házában helyeztek el.</verse>
				<verse number="5">Mika épített a szobornak egy szentélyt, majd csináltatott néhány további házibálványt és efódot-szobrot is, azután az egyik fiát megtette papnak a családi szentélyben.</verse>
				<verse number="6">Abban az időben még nem volt király Izráelben, és mindenki azt tette, amit a saját felfogása szerint helyesnek gondolt.</verse>
				<verse number="7">Ebben az időben élt egy fiatal lévita a Júda földjén lévő Betlehemben. De csak ideiglenesen tartózkodott ott,</verse>
				<verse number="8">azután tovább vándorolt, hogy helyet találjon magának valahol. Eközben Efraim dombvidékére, Mika házához érkezett,</verse>
				<verse number="9">aki megkérdezte tőle: „Honnan jössz?” „Lévita vagyok, Betlehemből, Júda földjéről jövök — felelte ő. — Helyet és megélhetést keresek magamnak”.</verse>
				<verse number="10">„Akkor éppen jó helyen jársz! — mondta Mika. — Telepedj le nálam, legyél az én papom! Ha ezt elfogadod, gondoskodom ételedről, és kapsz évente 10 sékel ezüstöt meg egy rend ruhát”. A lévita beleegyezett, és Mika papja lett. Attól kezdve ott lakott a házában, ő meg úgy tekintette a fiatal lévitát, mintha a fia lett volna.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">Mika elégedetten mondta: „Most már látom, hogy az Örökkévaló meg fog áldani, mert egy lévita lett a papom!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Akkoriban még nem volt király Izráelben. Abban az időben történt, hogy Dán törzse helyet keresett, ahol letelepedhetnek. Addig ugyanis még nem foglaltak területet maguknak. Izráel többi törzsei akkorra már mind letelepedtek a maguk területén, de Dán törzsének még nem volt saját törzsi területe.</verse>
				<verse number="2">Ezért kiküldtek öt bátor férfit, hogy keressenek az egész törzs számára alkalmas területet. Úgy választották ki őket, hogy Dán törzsének minden nemzetségét képviseljék. Azt mondták nekik: „Induljatok, keressetek nekünk helyet!” El is indultak Corá és Estáól vidékéről, és bejárták az országot. Így jutottak el Efraim hegyvidékére is, ahol éppen Mika házánál szálltak meg.</verse>
				<verse number="3">Mialatt ott tartózkodtak, a beszédéről felismerték a fiatal lévitát, és megkérdezték tőle: „Hát téged ki hozott ide? Mit csinálsz itt?”</verse>
				<verse number="4">A lévita elmondta, hogyan lett Mika házi papja, és milyen egyezséget kötött Mikával.</verse>
				<verse number="5">Akkor az öt férfi ezt kérte tőle: „Kérdezd meg Istent, hogy sikerül-e új helyet találnunk a törzsünk számára!”</verse>
				<verse number="6">„Menjetek csak tovább nyugodtan! Az Örökkévaló figyel utatokra!” — válaszolta a lévita.</verse>
				<verse number="7">A dáni férfiak továbbmentek, és eljutottak Lajis városába. Látták, hogy annak lakosai békességben, biztonságban és jólétben élnek. A város Szidónhoz tartozott, de mivel messzire esett tőle, gyakorlatilag független volt, és nem állt közelebbi kapcsolatban más egyéb királyságokkal sem.</verse>
				<verse number="8">Azután a felderítők visszatértek Dán törzsének táborába, Corá és Estáól vidékére. A többiek kérdezték őket: „Mondjátok, mit találtatok?”</verse>
				<verse number="9">Ők pedig ezt mondták: „Találtunk egy nagyon alkalmas vidéket! Menjünk, és foglaljuk el! Ne késlekedjünk, vegyük birtokba minél hamarabb!</verse>
				<verse number="10">Ha majd odaérünk, látni fogjátok, hogy bőven van ott hely a számunkra. Az a nép, amelyik most ott lakik, biztonságban érzi magát, nem számít semmiféle támadásra. Isten a kezünkbe adta azt a tágas földet, ahol bőségben élhetünk majd. Nem lesz ott hiányunk semmiben!”</verse>
				<verse number="11">El is indultak valamennyien Corá és Estáól vidékéről, hogy elfoglalják azt a földet. Dán törzsében ekkor 600 jól fölfegyverzett harcos volt.</verse>
				<verse number="12">Útközben tábort vertek Kirját-Jeárim keleti oldalán, Júda földjén, ezért nevezik azt a helyet Dán táborának mind a mai napig.</verse>
				<verse number="13">Onnan tovább vonultak Efraim hegyvidékére, és Mika házához érkeztek.</verse>
				<verse number="14">Akkor az az öt férfi, akik előzőleg kikémlelték Lajis városát, és közben jártak Mika házánál is, ezt mondta a többieknek: „Tudjátok-e, hogy ebben a házban van egy szentély, s abban egy efód-szobor, házibálványok, faragott szobor és öntött ezüstszobor is? Gondoljátok csak meg, mit tegyünk!”</verse>
				<verse number="15">Erre az egész sereg letért az útról, és odavonult Mika háza elé, és köszöntötték a fiatal lévitát.</verse>
				<verse number="16">A 600 dáni harcos ott állt felfegyverkezve a kapu előtt.</verse>
				<verse number="17">Az öt férfi ezután bement Mika szentélyébe, és magához vette az efódot, a házibálványokat és az ezüst bálványszobrot. A lévita csak állt az ajtóban, mindezt végignézte, majd megkérdezte: „Mit csináltok?”</verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19">Azok rászóltak: „Jobb lesz, ha nem szólsz egy szót sem! Inkább hallgass, és gyere velünk, legyél a mi papunk! Nem jobb-e neked, ha Izráel egyik törzsének és nemzetségeinek papja leszel, mintha csak egy ember családját szolgálod?”</verse>
				<verse number="20">A lévita megörült ennek, fogta az efódot, a házibálványokat, meg a bálványszobrot, és csatlakozott hozzájuk.</verse>
				<verse number="21">Az egész sereg továbbindult, de most a gyermekeket, az állatokat és az értékes holmikat a menet elejére állították.</verse>
				<verse number="22">Amikor Mika megtudta, mi történt, összegyűjtötte a szomszédait, és a csapatával Dán seregének az üldözésére indult. Már elég messzire eltávolodtak Mika házától, amikor utolérték őket.</verse>
				<verse number="23">Az üldözők kiabálni kezdtek a dániaknak, azok pedig visszafordultak, és ezt mondták Mikának: „Mi bajod van? Miért jössz ellenünk ezzel a csapattal?”</verse>
				<verse number="24">„Elraboltátok isteneimet, amelyeket én készíttettem, és elvittétek a saját papomat! Itt hagytatok kifosztva! És még ti kérdezitek, hogy mi bajom van?!”</verse>
				<verse number="25">De a dáni harcosok megfenyegették: „Jobb lesz, ha hallgatsz! Különben még megharagítasz bennünket, és lekaszabolunk a csapatoddal együtt!”</verse>
				<verse number="26">Azután a dániak továbbvonultak, Mika pedig visszafordult és hazament a csapatával együtt, mert látta, hogy a dániak sokkal erősebbek náluk.</verse>
				<verse number="27">Így vették el a dániak Mikától a maga készítette bálványait, és magukkal vitték a saját papját is. Azután a dániak megtámadták Lajis városát, amelynek lakói biztonságban hitték magukat. A várost elfoglalták és fölgyújtották, lakóit pedig kardélre hányták.</verse>
				<verse number="28">Nem volt senki, aki Lajis polgárainak segítsen, mert Szidón városa túl messzire esett tőlük ahhoz, hogy segíteni tudott volna, és Lajis nem állt szövetséges viszonyban másokkal. A város a Bét-Rehób völgyében feküdt. Dán törzse ezután Lajis helyén új várost épített, amelyet „Dán”-nak neveztek el a törzs ősapjáról, Izráel egyik fiáról. Ettől kezdve Dán törzse ott lakott.</verse>
				<verse number="29"></verse>
				<verse number="30">Ott állították föl a bálványszobrot, és Jonatán, meg a fiai és leszármazottjai lettek a papok Dán törzsében egészen addig, amíg az ellenség fogságba nem vitte az ország népét. Jonatán Gérsóm fia, az meg Mózes fia volt.</verse>
				<verse number="31">Fölállították azt a bálványszobrot, amelyet Mika készíttetett magának, és az egész idő alatt ott is maradt, amíg Isten háza Silóban volt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Abban az időben, amikor még nem volt király Izráelben, élt egy lévita Efraim hegyvidékének távoli szélén, aki csak ideiglenesen lakott azon a vidéken. Feleségül vette az ágyasát, aki a júdabeli Betlehemből származott.</verse>
				<verse number="2">Egyszer az ágyasa megharagudott a lévitára, és visszaköltözött az apja házába, Betlehembe. Négy hónap múlva</verse>
				<verse number="3">a férje elhatározta, hogy utána megy, megbékül vele, és hazahozza. El is indult a szolgájával együtt, két szamárral Betlehembe. Amikor megérkezett a felesége apjának a házához, az apa nagy örömmel fogadta,</verse>
				<verse number="4">és marasztalta, hogy ne siessen vissza. Így azután a lévita az apósa házában vendégeskedett három napig: ettek-ittak, és ott is szálltak meg.</verse>
				<verse number="5">A negyedik napon a lévita korán reggel fölkelt, és induláshoz készülődött. De az apósa marasztalta: „Egyetek előbb valamit, azután induljatok útnak!” — unszolta.</verse>
				<verse number="6">Le is ültek az apósával, ettek-ittak, s jól eltelt az idő. Végül az apósa azt mondta: „Ugyan fiam, maradj itt még ez éjjel, s érezd jól magad!”</verse>
				<verse number="7">A lévita már hozzákészült, hogy útnak induljanak, de apósa addig marasztalta, míg meggyőzte, s így még egy éjszakára ott maradt.</verse>
				<verse number="8">Ötödik nap reggel a lévita megint induláshoz készülődött, de az apósa kérte, hogy előbb egyenek valamit. Megint leültek enni-inni.</verse>
				<verse number="9">Már délután volt, mikor a lévita fölkelt az asztaltól, hogy ágyasával és a szolgájával együtt elinduljon, de az apósa megint próbálta őt visszatartani. „Nézd, fiam, már későre jár! Maradj hát még egy éjszakára, és érezd jól magad! Majd holnap reggel útra kelhettek, hogy hazatérjetek”.</verse>
				<verse number="10">Ezúttal azonban a lévita már nem engedett neki, és végre elindultak. Vele volt a szolgája és az ágyasa is, meg a két teherhordó szamara. Mire Jebúsz, vagyis Jeruzsálem alá érkeztek, már majdnem este lett. A szolga javasolta, hogy ne menjenek tovább, hanem szálljanak meg a jebúsziak városában.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">De a lévita tovább akart menni. „Ne menjünk be idegenek városába! Itt nem izráeliek laknak. Inkább menjünk el Gibeáig vagy Rámáig, és ott szálljunk meg!”</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Így hát továbbindultak, és éppen a Benjámin-törzshöz tartozó Gibeáig jutottak, mikor a nap leszállt.</verse>
				<verse number="15">Bementek a városba, és leültek a piactéren, de senki sem hívta be őket éjszakára.</verse>
				<verse number="16">Végül jött egy öregember, aki napi munkája után éppen a szántóföldjéről tért haza. Ez az öreg szintén Efraim hegyvidékéről származott, és csak ideiglenesen tartózkodott Gibeában, amely Benjámin területéhez tartozott.</verse>
				<verse number="17">Meglátta az utasokat a piactéren, és megkérdezte: „Honnan jöttök, és hová igyekeztek?”</verse>
				<verse number="18">„Útban vagyunk Efraim hegyvidékének túlsó szélére, ahol lakom. A júdabeli Betlehemből jövünk, és hazafelé igyekszünk, de senki sem akar szállást adni éjszakára.</verse>
				<verse number="19">Pedig nem lennénk terhére senkinek, mert hoztunk magunkkal kenyeret és bort eleget, meg a szamarainknak is szalmát és abrakot. Mindenünk megvan, amire csak szükségünk van hármunknak, ugyanis velem van az ágyasom és szolgám is” — felelt a lévita.</verse>
				<verse number="20">Az öregember meghívta magához: „Békesség neked! — mondta. — Csak nem fogsz itt az utcán éjszakázni? Szállj meg nálam! Amire csak szükséged lesz, az az én gondom!”</verse>
				<verse number="21">Így hát betértek hozzá, az öregember ellátta a szamarakat, és megvendégelte őket. Lemosták lábukról az út porát, ettek-ittak,</verse>
				<verse number="22">és jól érezték magukat. Közben azonban a város férfiai — elvetemült és gonosz emberek — körülvették a házat, és dörömböltek az ajtón. Bekiabáltak az idős házigazdának: „Hozd ki azt a férfit, aki hozzád jött, mert meg akarjuk ismerni őt!”</verse>
				<verse number="23">Az öregember kiment hozzájuk, és így kérlelte őket: „Barátaim, ne tegyetek ilyen gyalázatos dolgot! Kérlek, ne kövessetek el ilyen gonoszságot, hiszen ez az ember az én vendégem!</verse>
				<verse number="24">Nézzétek, itt van a hajadon leányom, meg annak a férfinak az ágyasa, kihozom őket nektek, bánjatok velük, ahogyan jónak látjátok, csak a vendégemmel ne tegyetek ilyen gyalázatos dolgot!”</verse>
				<verse number="25">De azok nem hallgattak rá, s tovább követelőztek. Végül a lévita kivitte hozzájuk az ágyasát, azok pedig egész éjjel erőszakoskodtak vele. Csak hajnal felé engedték el az asszonyt,</verse>
				<verse number="26">aki az öregember házának küszöbén esett össze, és ott feküdt reggelig.</verse>
				<verse number="27">Reggel a lévita fölkelt, hogy továbbinduljanak, és kinyitotta az ajtót. Akkor látta, hogy ágyasa ott fekszik a földön, s keze a küszöbön.</verse>
				<verse number="28">„Kelj föl, induljunk el!” — mondta neki, de az nem válaszolt. Akkor a lévita föltette a szamarára, és hazavitte.</verse>
				<verse number="29">Otthon az ágyasa holttestét szétvágta 12 részre, s Izráel mindegyik vidékére küldött egy-egy darabot.</verse>
				<verse number="30">Aki csak látta, nagyon megdöbbent, és ezt mondta: „Ilyen még sohasem történt közöttünk, mióta Izráel kijött Egyiptomból”. Emlékezzetek erre a szörnyű dologra, gondoljátok meg, és beszéljetek róla!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Ekkor Izráel egész közössége Dántól Beérsebáig és Gileádból is egy emberként összegyűlt az Örökkévaló jelenlétében Micpában.</verse>
				<verse number="2">A törzsek vezetői is jelen voltak Isten népének a gyűlésén, amelyen összesen 400 000 hadköteles férfi vett részt.</verse>
				<verse number="3">Benjámin törzse is hallott erről a gyűlésről, de ők nem vettek részt benne. Az izráeliek ezt kérdezték: „Hogyan történt ez a gonoszság? Mondjátok el!”</verse>
				<verse number="4">Ekkor a megölt asszony férje, a lévita előállt, és ezt mondta: „Úton voltam az ágyasommal együtt, és estére Gibeába, Benjámin földjére értünk. Ott akartunk megszállni azon az éjjel.</verse>
				<verse number="5">De a város férfiai éjjel körülvették a házat, ahol megszálltunk, és engem meg akartak ölni. Azután megerőszakolták az ágyasomat, aki ebbe belehalt.</verse>
				<verse number="6">Ezért darabokra vágtam a holttestét, és szétküldtem az ország minden részébe, hogy lássátok, milyen szörnyű gonoszság történt Izráelben.</verse>
				<verse number="7">Férfiak! Izráel egész népe! Határozzatok hát most, hogy mit kell tennünk!”</verse>
				<verse number="8">Erre az egész közösség egy emberként felállt, és ezt határozták: „Egyikünk sem fog hazatérni a családjához addig, amíg ezt el nem intézzük!</verse>
				<verse number="9">Ezt tesszük: felvonulunk Gibea ellen, és sorsolással döntjük el, hogy ki vezesse a harcot.</verse>
				<verse number="10">Kiválasztunk tíz férfit minden századból, százat minden ezredből, és ezret minden tízezer közül Izráel minden egyes törzséből, hogy hozzanak élelmet a hadseregnek, amely Gibea ellen vonul, Benjámin földjére. Azután megtámadjuk és megbüntetjük Gibea városát azért a gyalázatos gonoszságért, amelyet Izráelben elkövettek”.</verse>
				<verse number="11">Így is tettek, és egész Izráelből egy emberként gyűltek össze a férfiak, hogy Gibea ellen vonuljanak.</verse>
				<verse number="12">Azután Izráel törzsei követeket küldtek Benjámin törzséhez, ezzel az üzenettel: „Micsoda gonosztett történt nálatok?</verse>
				<verse number="13">Adjátok hát ki nekünk azokat az elvetemült gibeai férfiakat, akik ezt elkövették, hogy megöljük őket, és így tisztítsuk ki Izráelből a gonoszt!” De Benjámin törzse nem hallgatott a testvéreinek, Izráel közösségének a szavára, és nem adták ki a bűnösöket.</verse>
				<verse number="14">Sőt, harcba hívták Benjámin férfiait, és összegyülekeztek Gibea városába, hogy felvegyék a harcot Izráel többi törzsével.</verse>
				<verse number="15">Seregükben 26 000 fő volt Benjámin többi városaiból, és ezen fölül még 700 válogatott harcosuk is volt Gibeából.</verse>
				<verse number="16">Hadseregükben volt mág egy olyan csapat is, amely 700 válogatott és gyakorlott harcosból állt, akik balkézzel is tudtak harcolni: hajszálpontosan céloztak a parittyájukkal.</verse>
				<verse number="17">Izráel többi törzsei összesen 400 000 harcost állítottak ki, akik mindannyian járatosak voltak a hadakozásban.</verse>
				<verse number="18">Ez a hadsereg először Bételhez vonult. Tanácsot kértek Istentől, hogy melyik törzs kezdje meg a harcot. Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Júda törzse kezdje a támadást!”</verse>
				<verse number="19">Másnap reggel Izráel serege elindult Gibea ellen, s amikor megérkeztek a város elé, tábort vertek.</verse>
				<verse number="20">Azután kivonultak a város előtti csatamezőre, és elrendezték soraikat, hogy megkezdjék a harcot Benjámin törzsének serege ellen.</verse>
				<verse number="21">Benjámin serege kivonult Gibeából, és azon a napon övék lett a győzelem: az izráeli seregből 22 000 harcost terítettek le.</verse>
				<verse number="22">Az izráeli sereg ismét Bételbe vonult, és napnyugtáig sírva imádkoztak. Majd megkérdezték az Örökkévalót: „Folytassuk-e a harcot testvéreink, Benjámin törzsének serege ellen?” Az Örökkévaló ezt felelte: „Folytassátok! Ismét vonuljatok föl ellenük!” Ekkor a harcosok felbátorodtak, és a második napon ismét kivonultak a csatamezőre. Ugyanazon a helyen álltak csatasorba, mint az első napon.</verse>
				<verse number="23"></verse>
				<verse number="24">Ahogy elindultak, és közeledtek Benjámin serege felé, azok ismét kivonultak Gibeából, és újabb 18 000 izráeli katonát terítettek le.</verse>
				<verse number="25"></verse>
				<verse number="26">A vesztett csata után az izráeli sereg ismét teljes létszámban Bételbe vonult, és ott sírtak az Örökkévaló előtt valamennyien. Estig böjtöltek, s közben égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutattak be az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="27">Abban az időben Isten Szövetségládája Bételben volt, és ott teljesített papi szolgálatot a Szent Sátornál Fineás, Eleázár fia, Áron unokája. Tehát az izráeli sereg ismét tanácsot kért az Örökkévalótól: „Folytassuk-e a harcot testvéreink, Benjámin törzsének serege ellen, vagy hagyjuk abba?” Az Örökkévaló ezt felelte: „Folytassátok! Holnap ismét vonuljatok föl ellenük, és kezetekbe adom őket!”</verse>
				<verse number="28"></verse>
				<verse number="29">Így is történt: Izráel serege a harmadik napon is kivonult a csatatérre Benjámin serege ellen. Gibea előtt csatasorba álltak, és felkészültek a harcra. De előzőleg az izráeli seregből kisebb csapatokat küldtek ki, hogy rejtőzzenek el a város körül, és álljanak lesben.</verse>
				<verse number="30"></verse>
				<verse number="31">Benjámin harcosai ismét kijöttek Gibeából, mint az előző napokon, és elkezdték vágni az izráeli harcosokat a nyílt mezőn, a Bételbe vezető úton, és a Gibeába vezető út mentén. Meg is öltek vagy harmincat közülük. Eközben fokozatosan eltávolodtak a várostól.</verse>
				<verse number="32">A benjáminiak már azt hitték, hogy most is övék a győzelem, mint az előző két napon, hiszen az izráeliek ismét megfutamodtak előttük. De ez hadicsel volt: azok csak színleg hátráltak meg, hogy a benjámini harcosokat messzire elcsalják Gibeától az országutakon.</verse>
				<verse number="33">Az izráeli harcosok csak Baál-Támárig hátráltak, ott azonban ismét csatasorba álltak a benjáminiakkal szemben. Ugyanakkor a lesben álló izráeli csapatok is előjöttek rejtekhelyeikről.</verse>
				<verse number="34">Izráel seregéből 10 000 válogatott harcos támadta meg Gibeát, és heves harc bontakozott ki. Benjámin serege még ekkor sem vette észre, milyen nagy bajba került.</verse>
				<verse number="35">Az Örökkévaló leverte Benjámin seregét Izráel által. Azon a napon 25 100 kardforgató harcos esett el Benjámin törzséből,</verse>
				<verse number="36">és akik életben maradtak, belátták, hogy vereséget szenvedtek. Izráel serege tehát visszavonult Benjámin serege előtt, mert Izráel bízott a Gibea mellett elrejtőzött lesben álló csapataiban.</verse>
				<verse number="37">Ezek elő is rohantak a leshelyükről, betörtek a városba, és annak lakóit kardélre hányták.</verse>
				<verse number="38">Az izráeliek előzőleg megegyeztek, hogy amikor a lesből kitörő csapatok elfoglalják a várost, ezt azzal jelzik, hogy nagy füstoszlopot bocsátanak föl a városból.</verse>
				<verse number="39">Erre a jelre azután a színleg megfutamodó izráeliek megfordulnak, és támadásra indulnak. A benjáminiak tehát ismét azt hitték, hogy most is övék a győzelem, mint az előző két napon, és kezdték vágni a színleg menekülő izráeli harcosokat. Meg is öltek vagy harmincat közülük.</verse>
				<verse number="40">Ekkor azonban sűrű füstoszlop emelkedett föl a városból. A benjámini harcosok hátranéztek, és látták, hogy a városuk ég a hátuk mögött!</verse>
				<verse number="41">Erre a jelre az izráeliek is megfordultak, és rátámadtak üldözőikre. Megrettentek a benjáminiak, mert látták, hogy nagy bajban vannak,</verse>
				<verse number="42">és most már ők kerestek menedéket a futásban. A pusztába vivő úton igyekeztek elmenekülni az izráeliek elől, de azok a sarkukban voltak, és vágták őket. Ugyanakkor a másik izráeli csapat, amely az elfoglalt városból jött ki, szintén üldözőbe vette a benjáminiakat, akik így két tűz közé szorultak. Sok benjámini csapatot bekerítettek, és teljesen elpusztítottak az izráeliek. Kelet felé messze üldözték a menekülőket, és nagyon sokat leterítettek közülük.</verse>
				<verse number="43"></verse>
				<verse number="44">Ezen a napon 18 000 harcos esett el Benjámin törzséből, akik mind kiváló katonák voltak.</verse>
				<verse number="45">Az életben maradt benjáminiak a puszta felé menekültek, a Rimmón-kősziklához. A menekülők közül elesett az országutakon vagy 5 000 fő, és a másik irányban, a Gidóm felé futók közül is elhullott 2 000 benjámini harcos.</verse>
				<verse number="46">Azon a napon összesen 25 000 kardforgató harcos esett el Benjámin törzséből, akik mindannyian vitéz katonák voltak.</verse>
				<verse number="47">Akik a pusztába menekültek — a Rimmón-kősziklához —, hatszázan voltak. Ott húzták meg magukat 4 hónapig.</verse>
				<verse number="48">Azután az üldöző izráeliek visszafordultak, és elpusztították Benjámin törzsének a városait is. A lakosokat kardélre hányták, leöldösték még az állatokat is, majd a városokat fölgyújtották.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Amikor korábban az izráeli férfiak összegyűltek Micpában, megesküdtek, hogy egyikük sem fogja leányát feleségül adni Benjámin törzse megmaradt férfiaihoz.</verse>
				<verse number="2">A harcok befejezése után az izráeli harcosok Bételbe vonultak, estig ott ültek az Örökkévaló jelenlétében, keservesen sírtak és jajgattak.</verse>
				<verse number="3">Ezt mondták: „Örökkévaló, Izráel Istene! Hogyan történhetett meg, hogy Izráel egyik törzse kipusztult közülünk?”</verse>
				<verse number="4">Másnap reggel oltárt építettek ott, és azon égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutattak be az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="5">Majd összetanakodtak: „Vannak-e olyanok, akik nem jöttek el Micpába, az Örökkévaló elé, és nem vettek részt azon a gyűlésen?” Ugyanis megesküdtek, hogy aki nem jön el, annak meg kell halnia.</verse>
				<verse number="6">Izráel népe megsajnálta Benjámin törzsét, hiszen mégiscsak testvérek voltak. Azt mondták: „Jaj, az egyik törzset kivágták Izráelből!</verse>
				<verse number="7">Valahogyan mégis gondoskodni kellene róla, hogy az életben maradt benjáminiak feleséget vehessenek maguknak! Mi azonban megesküdtünk az Örökkévalóra, hogy leányainkat nem engedjük hozzájuk feleségül”.</verse>
				<verse number="8">Akkor megvizsgálták, és számba vették a népet, hogy lássák, kik azok Izráel törzsei közül, akik nem jöttek el a népgyűlésre Micpába, az Örökkévaló elé. Azt találták, hogy Jábes-Gileád városából senki sem vett részt azon a gyűlésen.</verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10">Ezután Izráel közössége kijelölt 12 000 harcost, a legbátrabbakat, és megparancsolták nekik: „Vonuljatok Jábes-Gileád ellen, foglaljátok el, és lakosait hányjátok kardélre! Ne kíméljetek senkit, öljétek meg a férfiakat, a fiúkat, az asszonyokat és a gyerekeket is! Öljétek meg azokat az asszonyokat, akik már háltak férfival! De ne bántsátok azokat a leányokat, akik még szüzek!” Így is történt.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Az izráeli harcosok találtak Jábes-Gileád lakói között 400 fiatal leányt, akik még nem háltak férfival, és őket elvitték a Jordán nyugati oldalára, a Siló melletti táborba.</verse>
				<verse number="13">Azután Izráel egész közössége béke-követséget küldött a megmaradt benjáminiakhoz — akik még mindig a pusztában táboroztak a Rimmón-sziklánál —, hogy megbékítsék és hazahívják őket.</verse>
				<verse number="14">Haza is tértek, és Izráel népe feleségül adta hozzájuk a Jábes-Gileádból megmentett 400 szűz leányt. Azonban mivel a benjámini férfiak hatszázan voltak, nem jutott feleség mindegyiküknek.</verse>
				<verse number="15">A nép nagyon bánkódott amiatt, hogy az Örökkévaló ilyen rést ütött Izráel törzseinek falán.</verse>
				<verse number="16">A nép vezetői azt mondták: „Benjámin törzsének a földbirtokai és városai a megmaradt benjámini harcosokat illetik. De honnan szerezzünk nekik feleséget, hiszen ebben a törzsben minden asszony és leány meghalt? Nem szabad, hogy Izráel egyik törzse végleg kipusztuljon!</verse>
				<verse number="17"></verse>
				<verse number="18">Mit tegyünk, mikor a saját leányainkat nem adhatjuk hozzájuk? Izráel közössége megesküdött, hogy átkozott, aki egy benjámini férfinak feleséget ad”.</verse>
				<verse number="19">Végül támadt egy gondolatuk. Eszükbe jutott, hogy Silóban a helybelieknek az a szokásuk, hogy minden évben ünnepet tartanak az Örökkévalónak. Siló városa Bételtől északra, Lebónától délre fekszik, és attól az úttól keletre, amely Bételből Sikembe visz.</verse>
				<verse number="20">Tehát ezt tanácsolták a feleség nélkül maradt benjámini férfiaknak: „A silói ünnep előtt menjetek oda, ahol az ünneplők majd elvonulnak, és rejtőzzetek el a szőlőskertekben.</verse>
				<verse number="21">Amikor a silói leányok kijönnek körtáncot járni, jöjjetek elő a szőlőkből, és mindegyikőtök ragadjon meg egyet közülük. Vigyétek őket haza Benjámin földjére, és vegyétek őket feleségül.</verse>
				<verse number="22">Ha pedig az elrabolt leányok apja vagy bátyja jön panaszra, azt mondjuk nekik: »Könyörüljetek meg a benjámini férfiakon a kedvünkért! Hiszen nem tudtunk mindannyiuk számára feleséget szerezni a harcban. Ti viszont nem önként adtátok oda nekik leányaitokat, így nem szegtétek meg az eskütöket!«”</verse>
				<verse number="23">Így is lett, a benjáminiak valamennyien a táncoló silói leányok közül ragadtak el egyet-egyet, s őket vették feleségül. Azután visszatértek Benjámin földjére, újjáépítették a városaikat, és ismét ott telepedtek le.</verse>
				<verse number="24">Izráel többi törzsei pedig hazatértek, mindegyik harcos a maga földjére és a saját családjához.</verse>
				<verse number="25">Ebben az időben nem volt király Izráelben, emiatt mindenki azt tette, amit a saját véleménye szerint helyesnek tartott.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="8">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Abban az időben, amikor a bírák vezették a népet, éhínség támadt az országban. Ezért egy férfi a feleségével és két fiával együtt elindult a júdai Betlehemből, hogy egy időre Moáb országában telepedjenek le.</verse>
				<verse number="2">A férfi neve Elimelek volt, feleségét Naominak, a fiait pedig Mahlónnak és Kiljónnak hívták. Efráta nemzetségéből származtak, a júdai Betlehemből. Miután megérkeztek Moáb országába, letelepedtek ott.</verse>
				<verse number="3">Elimelek meghalt Moáb földjén, Naomi pedig magára maradt a két fiával.</verse>
				<verse number="4">A fiúk feleségül vettek egy-egy moábi leányt. Az egyiknek Orpá, a másiknak Ruth volt a neve. Így éltek ott vagy tíz évig,</verse>
				<verse number="5">s akkor a két fiú is meghalt. Így Naomi egészen egyedül maradt: sem a férje, sem a fiai nem voltak már mellette.</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló azután megkönyörült népén, és ismét adott nekik kenyeret Júda földjén. Ennek a híre eljutott Moáb országába, és Naomi is meghallotta. Két menyével együtt felkerekedett, hogy Moáb földjéről hazatérjen Júdába.</verse>
				<verse number="7">Elindultak hármasban arról a helyről, ahol addig laktak, és gyalog nekivágtak az útnak, amely Júdába vezetett.</verse>
				<verse number="8">De Naomi azt mondta a menyeinek: „Forduljatok meg, és térjetek vissza szüleitek házába! Bánjon veletek az Örökkévaló olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel mindketten voltatok a férjetek iránt és irántam!</verse>
				<verse number="9">Adja meg az Örökkévaló, hogy mindketten férjhez menjetek, nyugalmat és otthont találjatok magatoknak!” Azután megcsókolta a menyeit, és mindhárman hangosan sírtak.</verse>
				<verse number="10">„De mi veled együtt akarunk menni a te népedhez!” — válaszolták erre.</verse>
				<verse number="11">Naomi így felelt: „Nem, édes leányaim, forduljatok csak vissza! Miért is jönnétek velem?! Én már nem tudok rajtatok segíteni. Nem szülhetek újabb fiúkat, hogy ők majd feleségül vegyenek benneteket.</verse>
				<verse number="12">Térjetek csak vissza! Öreg vagyok én már ahhoz, hogy ismét szüljek! De még ha lenne is remény rá, s ha még ez éjjel férjhez is mennék, és valóban fiúkat szülnék, az sem segítene rajtatok!</verse>
				<verse number="13">Hiszen miért is várnátok rájuk, amíg felnőnek? Miért is ne mennétek férjhez olyan hosszú ideig? Nem, édes leányaim! Mellettem nagyon szomorú életetek lenne, hiszen engem az Örökkévaló keze sújtott!”</verse>
				<verse number="14">Tovább sírtak mind a hárman, majd Orpá megcsókolta az anyósát, elbúcsúzott tőle, és visszafordult. Ruth azonban ragaszkodott Naomihoz, és vele maradt.</verse>
				<verse number="15">Naomi így biztatta: „Látod, a sógornőd visszatért a saját népéhez és isteneihez! Neked is vissza kellene menned!”</verse>
				<verse number="16">De Ruth így válaszolt: „Ne küldj el magadtól! Ne erőltesd, hogy visszamenjek a népemhez! Ahová te mész, én is oda megyek! Ahol te laksz, én is ott fogok lakni. Néped lesz az én népem, Istened lesz az én Istenem!</verse>
				<verse number="17">Ahol meghalsz, én is ott fogok meghalni, ott temessenek el engem is! Csak a halál választhat el tőled. Úgy büntessen meg az Örökkévaló, ahogy akar, ha ezt nem tartom meg!”</verse>
				<verse number="18">Mikor Naomi látta, hogy Ruth minden áron vele akar menni, nem vitatkozott tovább.</verse>
				<verse number="19">Így hát együtt gyalogoltak, amíg Betlehembe nem értek. Mikor pedig megérkeztek, az egész város felbolydult, és mind arról beszéltek: „Hallottátok? Naomi hazaérkezett! Biztos, hogy ő az?”</verse>
				<verse number="20">Naomi azonban azt mondta nekik: „Én vagyok az, de ne hívjatok engem többé Naominak! Szólítsatok inkább Márának, mert keserűvé tette életem a Mindenható!</verse>
				<verse number="21">Amikor elhagytam Betlehemet egész családommal indultam el, és most elárvultan hozott haza az Örökkévaló. Miért is hívnátok Naominak, ha egyszer az Örökkévaló ellenem fordult, és a Mindenható ilyen csapásokkal sújtott engem?!”</verse>
				<verse number="22">Így tért haza Naomi Moáb földjéről. Vele együtt jött menye, a moábi Ruth is. Éppen az árpa-aratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Naominak volt egy közeli rokona Betlehemben, akit Boáznak hívtak. Naomi férje, Elimelek családjába tartozott, és nagyon gazdag volt.</verse>
				<verse number="2">Egyszer a moábi Ruth azt mondta Naominak: „Kérlek, hadd menjek ki az aratókhoz! Hátha találok valakit, aki jóindulatú lesz irántam, és megengedi, hogy az elhullott kalászokat összegyűjtsem.” „Jól van, édes leányom, menj csak!” — válaszolta Naomi.</verse>
				<verse number="3">Így hát Ruth kiment a mezőre, ahol az árpát aratták. Követte az aratómunkásokat, és szedegette az elhullott kalászokat. Történetesen éppen azon a mezőn gyűjtögetett, amelynek az Elimelek családjába tartozó Boáz volt a gazdája.</verse>
				<verse number="4">Később Boáz maga is kijött Betlehemből a mezőre, és így köszöntötte az aratókat: „Az Örökkévaló legyen veletek!” Azok visszaköszöntek: „Az Örökkévaló áldjon meg téged!”</verse>
				<verse number="5">Azután Boáz megkérdezte az aratók vezetőjétől: „Kinek a szolgálója ez a leány?”</verse>
				<verse number="6">Az pedig ezt válaszolta: „Ő az a moábi fiatalasszony, aki Naomival együtt visszajött Moáb földjéről.</verse>
				<verse number="7">Korán hajnalban jött ide, és azóta itt dolgozik. Azt kérte, hadd mehessen az aratók után, hogy fölszedhesse az elhullott gabonát a kévék közül is. Ott lakik, abban a házban, nem messze”.</verse>
				<verse number="8">Akkor Boáz megszólította Ruthot: „Hallgass reám, édes leányom! Maradj itt az én földemen, ne menj máshová gabonát gyűjteni! Maradj a szolgáimmal,</verse>
				<verse number="9">figyeld meg, melyik mezőre mennek aratni, és kövesd őket! Megparancsoltam a legényeknek, hogy ne zaklassanak téged. Ha megszomjazol, azokból a vizeskorsókból igyál te is, amelyekből a szolgáim!”</verse>
				<verse number="10">Akkor Ruth arccal a földig hajolt Boáz előtt, és azt mondta: „Hogy lehet, hogy ilyen jóindulattal vagy irántam? Miért törődsz velem, mikor én idegen vagyok közöttetek?”</verse>
				<verse number="11">Erre Boáz így felelt: „Mindent elmondtak nekem, amit az anyósoddal tettél azután, hogy a férjed meghalt. Tudom, hogy elhagytad apádat, anyádat, szülőföldedet, és eljöttél anyósoddal együtt egy olyan néphez, amelyet azelőtt nem ismertél.</verse>
				<verse number="12">Az Örökkévaló jutalmazzon meg mindazért a jóért, amit tettél! Legyen teljes a jutalmad az Örökkévalótól, Izráel Istenétől — hiszen ő az, akinek szárnyai alatt oltalmat kerestél, amikor ide jöttél”.</verse>
				<verse number="13">Ruth ezt válaszolta: „Uram, nagyon kedves vagy hozzám! Megvigasztaltál és a szívemhez szóltál, pedig nem is tartozom a szolgálóid közé!”</verse>
				<verse number="14">Mikor eljött az ebéd ideje, Boáz meghívta: „Gyere, ebédelj velünk együtt! Te is mártsd a kenyered a tálba!” Ruth leült az aratómunkások közé, Boáz pedig megkínálta pörkölt gabonával. Ruth evett, amíg jóllakott, a maradékot pedig félretette,</verse>
				<verse number="15">azután folytatta a gyűjtögetést. Boáz azt mondta a szolgáinak: „Hagyjátok, hadd szedegessen még a kévék között is! Ne tegyétek szóvá!</verse>
				<verse number="16">Sőt, szándékosan is hagyjatok valamennyi gabonát a földön, hogy ő azt felszedhesse! Hadd gyűjtögessen, ameddig akar, ne szóljatok rá!”</verse>
				<verse number="17">Így azután Ruth ott maradt Boáz földjén egészen estig. Akkor kicsépelte, amit aznap gyűjtött: majdnem egy kosár tiszta árpa lett.</verse>
				<verse number="18">Felvette, és hazament a városba. Otthon megmutatta az anyósának, Naominak, amit egész nap gyűjtött, és odaadta neki azt is, amit az ebédidőben tett félre a számára.</verse>
				<verse number="19">Naomi megkérdezte: „Hol gyűjtögetted ezt az árpát? Kinél dolgoztál? Áldott legyen, aki ilyen jó volt hozzád!” „A férfit, akinek a földjén dolgoztam, Boáznak hívják” — felelte Ruth.</verse>
				<verse number="20">Erre Naomi felkiáltott: „Áldja meg őt az Örökkévaló, aki megőrizte hűséges szeretetét mind a meghaltak, mind az élők iránt!” Azután azt mondta Ruthnak: „Tudd meg, hogy Boáz az egyik közeli rokonunk, akinek joga van rá, hogy megváltson bennünket!”</verse>
				<verse number="21">A moábi Ruth még hozzátette: „Boáz azt is mondta nekem, hogy menjek vissza, folytassam a gyűjtögetést, és maradjak együtt az ő munkásaival, amíg be nem fejezik az egész aratást”.</verse>
				<verse number="22">Naomi azt tanácsolta Ruthnak, a menyének: „Jól teszed, édes leányom, ha Boáz szolgálóival tartasz. Ha más földjére mennél, ott esetleg a férfiak zaklatnának téged”.</verse>
				<verse number="23">Így azután Ruth együtt maradt Boáz szolgálóival, és szedegette az elhullott gabonát egészen az árpa-aratás befejezéséig, sőt még azon túl is, a búza-aratás végéig. Közben mindvégig az anyósánál lakott.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Ezután Naomi azt mondta Ruthnak: „Édes leányom, keresek én neked olyan férjet, aki jól fog bánni veled, és olyan otthont, ahol jó dolgod lesz!</verse>
				<verse number="2">Nézd, ott van Boáz, akinek a szolgálóival együtt jártál a mezőre! Ő az egyik közeli rokonunk, akinek joga van hozzá, hogy megváltson téged. Ma este a szérűn árpát fog tisztítani.</verse>
				<verse number="3">Tehát mosakodj meg, kend meg magad illatos olajjal, vedd föl a legjobb ruhádat, és menj te is a szérűre! De vigyázz, hogy Boáz ne lásson meg téged, amíg be nem fejezi az evést-ivást.</verse>
				<verse number="4">Azután jegyezd meg azt a helyet, ahol Boáz aludni tér! Később menj oda, hajtsd fel a takarót a lábánál, és feküdj oda! A többit majd ő megmondja”.</verse>
				<verse number="5">Ruth ezt válaszolta: „Mindent úgy teszek, ahogy mondod”.</verse>
				<verse number="6">Tehát azon az estén Ruth is a szérűre ment, és mindent úgy tett, ahogy az anyósa mondta.</verse>
				<verse number="7">Boáz pedig evett-ivott, és felvidult. Azután a gabona-halom szélén lefeküdt aludni. Azután Ruth is odament, felhajtotta Boáz takaróját, és a férfi lábához feküdt.</verse>
				<verse number="8">Éjféltájban Boáz felriadt, és nagyon meglepődött, amikor látta, hogy egy asszony fekszik a lábánál.</verse>
				<verse number="9">„Ki vagy te?” — kérdezte. Az így válaszolt: „Ruth vagyok, a szolgálód. Kérlek, vegyél oltalmadba, mert te vagy az a közeli rokon, aki megválthatsz engem!”</verse>
				<verse number="10">Boáz ezt felelte: „Áldjon meg az Örökkévaló, édes leányom! Amit most tettél, még jobban mutatja, milyen hűséges és jóságos vagy, mint amit korábban tettél! Hiszen férjhez mehettél volna valamelyik fiatalemberhez, akár gazdaghoz, akár szegényhez, de nem tetted.</verse>
				<verse number="11">Ne félj, megteszek érted mindent, amit kérsz. Hiszen az egész város tudja, milyen nemes és derék asszony vagy!</verse>
				<verse number="12">Igaz ugyan, hogy közeli rokonod vagyok, de van még valaki, aki nálam is közelebb van hozzád, és ezért a jog szerint elsőbbsége van velem szemben.</verse>
				<verse number="13">Ma éjjel azonban maradj csak itt! Holnap reggel pedig, ha az a másik rokon meg akar váltani téged, tegye meg! De ha nem, akkor olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, hogy én foglak téged megváltani, mert jogom van hozzá. Most csak pihenj nyugodtan reggelig!”</verse>
				<verse number="14">Ruth tehát ott feküdt Boáz lábánál hajnalig. Azonban felkelt, mielőtt még annyira kivilágosodott, hogy bárki felismerhette volna. Boáz ugyanis azt gondolta: „Ne tudja meg senki, hogy ez az asszony a szérűre jött ma éjjel!”</verse>
				<verse number="15">Azután Ruthnak ezt mondta: „Fogd a felső ruhádat, és tartsd ide!” Ruth odatartotta a felső ruháját, Boáz pedig beleöntött hat mérték árpát ajándékul. Majd felsegítette a csomagot Ruth hátára, maga pedig visszatért a városba.</verse>
				<verse number="16">Ruth is hazament az anyósához. Naomi megkérdezte: „Mi történt, édes leányom?” Ő pedig elmondott Naominak mindent, amit Boáz érte tett.</verse>
				<verse number="17">Azt is mondta: „Ő küldi neked ezt a hat mérték árpát, mert azt mondta: »Ne menj haza üres kézzel az anyósodhoz!«”</verse>
				<verse number="18">Naomi így válaszolt: „Édes leányom, maradj most nyugton, amíg meglátjuk, miként alakul ez a helyzet! Boáz nem nyugszik addig, amíg még ma be nem fejezi, amit elkezdett!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Boáz felment a város kapujához a térre, és ott leült. Megvárta, amíg az a bizonyos rokona arra jött, és megszólította: „Gyere ide, barátom, és ülj mellém!” Az oda is jött, és leült.</verse>
				<verse number="2">Akkor Boáz odahívott még tíz idősebb férfit a város vezetői közül, és őket is leültette.</verse>
				<verse number="3">Majd ezek előtt a tanúk előtt a rokonához fordult: „Naomi, aki nemrég tért vissza Moáb földjéről, el akarja adni azt a földet, amely elhunyt rokonunké, Elimeleké volt.</verse>
				<verse number="4">Elhatároztam, hogy ezt tudtodra adom, és megkérdezlek, hogy meg akarod-e venni. Kérlek, válaszolj nekem ezek előtt az emberek és a város vezetői előtt! Ha meg akarod venni, vedd meg. Ha pedig nem, jelentsd ki itt és most, hogy nem veszed meg! Tudnom kell, mert te vagy a legközelebbi rokona Naominak — utánad pedig a jog szerint én következem”. A rokon férfi ezt válaszolta: „Igen, megveszem!”</verse>
				<verse number="5">Akkor Boáz így folytatta: „Ha megveszed azt a földet Naomitól, akkor egyúttal a moábi Ruth kezéből veszed meg. S akkor meg kell váltanod az elhunyt örökségét, és feleségül kell venned Ruthot is, hogy a gyermek, akit majd szülni fog, örökölhesse a család vagyonát”.</verse>
				<verse number="6">Erre a rokon így felelt: „Ha így áll a dolog, akkor nem tudom megvenni és megváltani azt az örökséget, nehogy elveszítsem a sajátomat is. Mivel pedig én nem tudom megváltani, vedd át tőlem ezt a jogot és kötelezettséget: váltsd meg te!”</verse>
				<verse number="7">Abban az időben az volt a szokás Izráelben, hogy mikor valaki megvett vagy eladott valamit, vagy átadta másnak a megváltás jogát, lehúzta a saruját, és átadta a vevőnek. Ezzel erősítették meg a tulajdonjog átadását.</verse>
				<verse number="8">Ezért az a rokon is lehúzta a saruját, és amikor azt mondta Boáznak: „Váltsd meg te!”, akkor átadta neki a saruját is.</verse>
				<verse number="9">Akkor Boáz a város idős vezetőihez és a többi polgárhoz fordult, akik ott álltak és szemtanúi voltak az egyezségnek: „Ti vagytok rá a tanúk, hogy ma Naomitól mindent megvettem, ami Elimeleké, Kiljóné és Mahlóné volt.</verse>
				<verse number="10">Egyúttal megváltom Mahlon özvegyét, a moábi Ruthot is. Feleségül veszem őt, és helyreállítom az elhunytnak örökségét, hogy utódot támasszak neki, és így a neve tovább éljen a népe között, és a szülővárosában. Tanúk vagytok minderre!”</verse>
				<verse number="11">„Igen, tanúk vagyunk rá!” — válaszolták azok az idős vezetők és polgárok, akik éppen akkor a kapu melletti téren voltak. Majd így folytatták: „Az Örökkévaló tegye ezt az asszonyt, akit házadba viszel, olyanná, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették fel Izráel családját! Gazdagodj meg Efrátában, neved legyen híres Betlehemben!</verse>
				<verse number="12">Legyen a családod, amely attól a gyermektől fog származni, akit az Örökkévaló ad neked ettől az asszonytól, olyan hatalmas, mint Pérecé, akit Támár szült Júdának!”</verse>
				<verse number="13">Így vette feleségül Boáz Ruthot. Miután pedig Ruth valóban Boáz felesége lett, az Örökkévaló megadta neki, hogy áldott állapotba kerüljön, és fiút szüljön.</verse>
				<verse number="14">Mikor a kisgyermek megszületett, a város asszonyai ezt mondták Naominak: „Áldott legyen az Örökkévaló, aki védelmezőt adott ma neked! Legyen a neve híres Izráelben!</verse>
				<verse number="15">Vigasztaljon és elevenítsen meg, viseljen rád gondot öreg napjaidban! Hiszen ezt a fiút a menyed szülte, aki annyira szeret téged, hogy többet ér hét fiúnál!”</verse>
				<verse number="16">Naomi pedig ölébe vette a fiúcskát, és a dajkája lett.</verse>
				<verse number="17">A szomszédasszonyai pedig nevet adtak a gyermeknek. Azt mondták: „Naominak fia született!” A kisfiút pedig elnevezték Obednek. Ez a fiú lett az apja Isainak, Dávid apjának.</verse>
				<verse number="18">Ezek Pérec utódai: Pérec fia Hecrón,</verse>
				<verse number="19">Hecrón fia Rám, Rám fia Amminádáb,</verse>
				<verse number="20">Amminádáb fia Nahsón, Nahsón fia Szalmón,</verse>
				<verse number="21">Szalmón fia Boáz, Boáz fia Obed,</verse>
				<verse number="22">Obed fia Isai, Isai fia Dávid.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="9">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Élt egy ember Efraim hegyvidékén, Ráma városában, akit Elkánának hívtak. Efraim törzsébe, Cúf nemzetségébe tartozott, apját Jeróhámnak hívták, aki Elihú fia, ő pedig Tóhú fia, ő pedig Cúf fia volt.</verse>
				<verse number="2">Elkánának két felesége volt: Anna, aki meddő volt, és Peninná, akinek már születtek gyermekei.</verse>
				<verse number="3">Elkána minden évben fölment Rámából Silóba, hogy ott az Örökkévalót, a Seregek Urát imádja és áldozatokat mutasson be neki. Ebben az időben Silóban Hofni és Fineás, Éli fiai teljesítettek papi szolgálatot az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="4">Amikor Elkána bemutatta az áldozatot, a családja minden tagjának adott egy-egy részt az áldozati ételből: a feleségének, Peninnának, meg a fiainak és leányainak is.</verse>
				<verse number="5">A másik feleségének, Annának is ugyanakkora részt adott, mert őt nagyon szerette, annak ellenére, hogy az Örökkévaló Annának nem adott gyermeket.</verse>
				<verse number="6">Peninná, Anna vetélytársa sokszor felemlegette, hogy neki születtek gyermekei, míg Annának az Örökkévaló nem adott gyermeket. Ezzel Annát nagyon megalázta és elkeserítette.</verse>
				<verse number="7">Így ment ez évről-évre akkor is, amikor a család együtt ment föl az Örökkévaló házához. Emiatt Anna sokszor annyira elkeseredett, hogy nem is evett az áldozatból, csak sírt.</verse>
				<verse number="8">Így történt ez abban az évben is, amikor megint Silóban voltak. Elkána próbálta vigasztalni: „Ne sírj Anna! Inkább egyél valamit, ne szomorkodj! Nem többet érek én neked, mintha tíz fiad lenne?”</verse>
				<verse number="9">Miután ettek-ittak, Anna csendben fölkelt, és elment, hogy az Örökkévaló előtt imádkozzon. Éli, a főpap, szokása szerint az Örökkévaló házának bejáratánál ült egy széken.</verse>
				<verse number="10">Anna egész szívét-lelkét kitárta az Örökkévaló előtt, és keservesen sírva imádkozott.</verse>
				<verse number="11">Ilyen fogadalmat tett neki: „Ó, Örökkévaló, Seregek Ura, bárcsak letekintenél, és észrevennéd szolgálóleányod keserűségét! Uram, ne felejtkezz el rólam! Jusson eléd a kérésem: engedd meg, hogy szülhessek, és adj nekem fiúgyermeket! Uram, ha megadod, fogadom, hogy ezt a fiút neked szentelem! Egész életében legyen az Örökkévaló nazírja, soha ne igyon se bort, se más részegítő italt, és borotva ne érje a fejét!”</verse>
				<verse number="12">Ahogy Anna hosszasan imádkozott az Örökkévaló előtt, Éli felfigyelt arra, hogy az asszony szája mozog, de a hangját nem hallani. Ezért arra gondolt, hogy Anna biztosan részeg lehet, pedig ő csak magában imádkozott.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Rá is szólt az asszonyra: „Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Jobb lenne, ha nem innál többet!”</verse>
				<verse number="15">Anna így válaszolt: „Nem, Uram, nem részeg vagyok, hanem szomorú. Nem ittam semmiféle részegítő italt, csak a szívem bánatát öntöttem ki az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="16">Ne gondolj rólam semmi rosszat, mert nagy bánatom és keserűségem miatt imádkoztam ilyen sokáig.”</verse>
				<verse number="17">Éli akkor ezt mondta: „Izráel Istene adja meg neked, amit kértél tőle! Menj haza békességben!”</verse>
				<verse number="18">„Tekints rám jóindulattal!” — felelte Anna, azután elment. De ettől fogva nem volt bánatos többé, és nem utasította vissza, ha étellel kínálták.</verse>
				<verse number="19">Másnap reggel Elkána és családja imádkozott az Örökkévaló előtt, majd hazaindultak Rámába. Ezután Elkána együtt hált a feleségével, és az Örökkévaló megemlékezett Anna kéréséről.</verse>
				<verse number="20">Anna áldott állapotba került, és amikor eljött az ideje, fiút szült. Sámuelnek nevezte, mert az Örökkévalótól kérte őt.</verse>
				<verse number="21">Ezután Elkána ismét fölment az Örökkévaló házához, Silóba, hogy bemutassa egész családja évenkénti áldozatát és teljesítse, amit az Örökkévalónak fogadott.</verse>
				<verse number="22">Anna azonban nem ment vele, mert még szoptatta Sámuelt. Ezt mondta a férjének: „Ameddig Sámuelt szoptatom, nem megyek Silóba. Ha már elválasztottam, akkor majd felviszem őt az Örökkévaló elé, hogy ott maradjon, és fölajánlom őt, hogy egész életében nazír legyen.”</verse>
				<verse number="23">Elkána ezt felelte: „Rendben van, tégy úgy, ahogy jónak látod. Maradj a fiúnk mellett, amíg el nem választod. Az Örökkévaló teljesítse a szavadat”. Így Anna otthon maradt, ameddig Sámuelt el nem választotta.</verse>
				<verse number="24">Amikor eljött az ideje, Anna elválasztotta a fiát, és fölvitte az Örökkévaló házába, Silóba, bár a gyermek még igen kicsi volt. Magával vitt egy 3 éves bikát, egy éfá lisztet és egy tömlő bort is az áldozathoz.</verse>
				<verse number="25">Amikor megérkeztek Silóba, Elkána az előírások szerint feláldozta a bikát az Örökkévalónak. Utána Anna rábízta a gyermeket Élire,</verse>
				<verse number="26">és ezt mondta neki: „Uram, kérlek, hallgass meg! Amilyen biztos, hogy élsz, olyan igaz, hogy én vagyok az az asszony, aki itt álltam melletted, ezen a helyen, amikor az Örökkévalóhoz imádkoztam.</verse>
				<verse number="27">Nézd! Egy fiúért imádkoztam, és az Örökkévaló őt adta nekem!</verse>
				<verse number="28">Ezért hát elhoztam a gyermeket, hogy az Örökkévalónak adjam. Szolgálja az Örökkévalót egész életében!” Azután Anna Silóban hagyta a gyermeket, és imádta az Örökkévalót.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Akkor Anna így imádkozott az Örökkévalóhoz: „Szívem ujjong az Örökkévalóban, mert Istenem megerősített engem! Nem hallgatok tovább, hanem diadalmasan nevetek ellenségeim fölött, az Örökkévaló szabadításának örvendezem!</verse>
				<verse number="2">Nincs senki olyan szent, mint te, Örökkévaló! Sőt rajtad kívül senki sincs! Nincs más kőszikla, Istenünkhöz hasonló!</verse>
				<verse number="3">Ne szóljatok olyan kevélyen, ne mondjatok kérkedő szavakat, mert mindentudó Isten az Örökkévaló, ő mérlegel minden tettet!</verse>
				<verse number="4">Eltöri a hatalmasok fegyverét, de megerősíti a botladozót.</verse>
				<verse number="5">Akik dúskáltak az ételben, béresnek szegődnek egy falat kenyérért. Akik pedig éheztek, terített asztalhoz ülnek. Aki meddő volt, hét fiút szül, a sokgyermekes asszony pedig magára marad.</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló öl és megelevenít, a Seolba taszít, de fel is hoz onnét,</verse>
				<verse number="7">szegénnyé tesz és meggazdagít, megaláz és felmagasztal.</verse>
				<verse number="8">Felemeli a szegényt a porból, felkarolja a koldust a szemétdombról, s fejedelmek mellé ülteti, dicsőség trónjára helyezi, mert az Örökkévalóé az egész Föld, s annak minden tartóoszlopa, hiszen ő teremtette azokat.</verse>
				<verse number="9">Megőrzi hűségeseinek lépéseit, de a gonoszokat sötétségben pusztítja el, mert saját erejével senki sem győzhet.</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló ellenségei összetörnek, a Felséges haragjában mennydörög fölöttük az égben. Az Örökkévaló ítéli meg az egész föld lakóit. Ő ad erőt királyának, megnöveli fölkentjének hatalmát.”</verse>
				<verse number="11">Ezután Elkána és Anna, a felesége hazatértek Rámába, de a gyermek Sámuel Silóban maradt, ahol Éli főpap felügyelete alatt szolgálta az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="12">Éli fiai, Hofni és Fineás, gonoszak voltak, akik nem tisztelték az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="13">Az volt a szokásuk, hogy amikor valaki áldozatot hozott az Örökkévalónak, odaküldték hozzá a szolgájukat, amikor az áldozati hús még az edényben főtt. A szolga egy háromágú villával</verse>
				<verse number="14">belenyúlt az edénybe, és kivette a papok számára, ami a villára került. Így bántak minden izráelivel, aki Silóba jött, hogy az Örökkévalónak áldozzon.</verse>
				<verse number="15">Sőt, azt is megtették, hogy még mielőtt az áldozati állat zsíros részét az oltár tüzén az Örökkévalónak föláldozták volna, a papok szolgája ezt mondta az embereknek: „Most add ide, ami a papnak jár az áldozati állat húsából! De nyersen add, mert meg akarja sütni! Ha már megfőzted, akkor nem fogadja el tőled!”</verse>
				<verse number="16">Akik az áldozatot hozták, néha megpróbáltak tiltakozni: „De hát nem a zsíros részt kell előbb az Örökkévalónak föláldoznunk az oltáron? Utána elveheted belőle, amit csak kívánsz!” De a szolga ilyenkor ezt felelte: „Nem! Most add ide, vagy elveszem erőszakkal!”</verse>
				<verse number="17">Ebből látszott, hogy semmire sem becsülték az Örökkévalónak szentelt áldozatokat. Ez pedig igen súlyos bűn volt az Örökkévaló megítélése szerint.</verse>
				<verse number="18">Sámuel azonban az Örökkévalót szolgálta. Bár még gyermek volt, vászon efódot viselt.</verse>
				<verse number="19">Édesanyja minden évben új ruhát készített a fiának, és felvitte Silóba, amikor a férjével együtt a szokásos évi áldozatot bemutatták.</verse>
				<verse number="20">Éli főpap megáldotta Elkánát a feleségével, Annával együtt: „Adjon neked az Örökkévaló gyermekeket ettől az asszonytól a fiú helyett, akit feleséged az Örökkévalónak szentelt!” Azután a házaspár hazatért Rámába.</verse>
				<verse number="21">Az Örökkévaló jóindulattal volt Anna iránt, aki ezután még három fiút és két leányt szült Elkánának. A kis Sámuel pedig felnőtt, miközben az Örökkévalót szolgálta.</verse>
				<verse number="22">Éli már megöregedett, és hallotta, hogy a fiai rosszul bánnak minden izráelivel, aki áldozni jön Silóba. Az is a tudomására jutott, hogy Hofni és Fineás azokkal az asszonyokkal hálnak, akik a Szent Sátor bejáratánál szoktak szolgálni.</verse>
				<verse number="23">Emiatt figyelmeztette őket: „Fiaim, hallottam róla, hogy sokféle gonoszságot műveltek az emberekkel. Miért tesztek ilyen dolgokat?</verse>
				<verse number="24">Hagyjátok ezt abba, mert rossz híreket hallok felőletek az Örökkévaló népétől!</verse>
				<verse number="25">Ha valaki vétkezik a másik ellen, Isten még segíthet rendbe hozni a dolgot. De ha az Örökkévaló ellen vétkezik, ki járhatna közben az érdekében?” De az Örökkévaló már elhatározta, hogy megöli Hofnit és Fineást, ezért a fiúk nem hallgattak apjuk szavára.</verse>
				<verse number="26">A fiatal Sámuel azonban növekedett, és mind az Örökkévaló, mind az emberek szerették.</verse>
				<verse number="27">Ebben az időben Isten embere fölkereste Élit, és ezt mondta neki: „Éli, ezt üzeni neked az Örökkévaló: »Ugye, világosan kijelentettem magam ősapádnak és családjának, amikor még a fáraó rabszolgái voltak Egyiptomban?</verse>
				<verse number="28">Ősapádat választottam ki Izráel törzsei közül, hogy papom legyen, aki bemutatja az áldozatokat oltáromon, tömjént füstölögtet előttem, és efódot visel jelenlétemben. Így volt, igaz? Ősapád családjának részt adtam Izráel népének minden ételáldozatából, így van?</verse>
				<verse number="29">Bizony, így van! Ti pedig még ennél is többet akartok! Magatoknak kívánjátok még az én áldozataimat és ajándékaimat is! Hogy merészelitek ezt? Te pedig, Éli, többre becsülöd a fiaidat nálam! Kövérre hizlaljátok magatokat népem, Izráel áldozatainak színe-javával!«</verse>
				<verse number="30">Ezért az Örökkévaló, Izráel Istene ezt üzeni neked: »A múltban valóban megígértem, hogy a te családod, vagyis ősapád családja fog előttem szolgálni örökké, most mégis azt mondom, hogy nem így lesz az! Mert akik tisztelnek engem, azokat én is megtisztelem, de akik megvetnek engem, azokat gyalázat éri!</verse>
				<verse number="31">Bizony, eljön az idő, amikor elpusztítom leszármazottjaidat és egész nagy családodat! Többé nem éri meg az öregkort egyetlen férfi sem a családodban!</verse>
				<verse number="32"></verse>
				<verse number="33">Csak egyetlen férfit hagyok életben a családodból, aki oltáromnál papi szolgálatot végez. De őt is csak azért hagyom meg, hogy folyton sirassa és gyászolja családja pusztulását. Összes többi leszármazottadat pedig karddal ölik meg.</verse>
				<verse number="34">Jelet is adok neked megerősítésül, hogy biztos lehess benne, hogy mindez beteljesedik: két fiad, Hofni és Fineás egy napon fog meghalni.</verse>
				<verse number="35">De választok majd magamnak hűséges papot, aki szívem és gondolatom szerint cselekszik. Megerősítem a családját és leszármazottjait, és szolgálni fogják felkent királyaimat sok éven át.</verse>
				<verse number="36">Akik utódaid közül életben maradnak, oda járulnak ez elé a hűséges pap elé, egy kis aprópénzt és pár falat kenyeret koldulnak tőle, és így könyörögnek: Kérlek, fogadj fel engem, bármilyen papi munkát elvégzek, csak adj egy falat kenyeret!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">A fiatal Sámuel Éli felügyelete alatt részt vett az Örökkévaló szolgálatában. Abban az időben ritkán érkezett kijelentés, vagy látomás az Örökkévalótól.</verse>
				<verse number="2">Éli ebben az időben már nagyon idős volt, és látása annyira megromlott, hogy szinte vak volt. Történt egy este, hogy Éli lefeküdt aludni.</verse>
				<verse number="3">A mécsesek égtek Isten mécstartóján az Örökkévaló házában, ahol a Szövetségláda volt, és Sámuel is lefeküdt aludni.</verse>
				<verse number="4">Ekkor az Örökkévaló szólította: „Sámuel, Sámuel!” Ő felelt: „Igen, jövök!”</verse>
				<verse number="5">— és azonnal az alvó Élihez futott: „Itt vagyok, Uram, mert hívtál!” „Nem hívtalak, fiam, menj csak vissza aludni!” — mondta Éli. Sámuel visszament a fekvőhelyére,</verse>
				<verse number="6">de az Örökkévaló ismét szólította: „Sámuel!” Ekkor a fiú fölkelt, és megint Élihez szaladt: „Itt vagyok, Uram, mert hívtál!” „Nem hívtalak, fiam, menj vissza aludni!” — mondta Éli.</verse>
				<verse number="7">Sámuel ugyanis még nem ismerte az Örökkévalót, akiezt megelőzően még nem szólt hozzá közvetlenül.</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló harmadszor is szólította Sámuelt, aki megint Élihez szaladt: „Itt vagyok, Uram, mert hívtál!” Ekkor Éli végre felismerte, hogy az Örökkévaló szólítja Sámuelt.</verse>
				<verse number="9">„Menj csak vissza fiam, és feküdj le. Ha ismét szólít, így felelj neki: »Szólj, Örökkévaló, mert szolgád figyel rád!«” Sámuel visszament a helyére, és lefeküdt.</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló ismét megállt Sámuel mellett, és szólította, mint azelőtt: „Sámuel, Sámuel!” A fiú így felelt: „Szólj, Örökkévaló, mert szolgád figyel rád!”</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló akkor ezt mondta: „Lásd meg, Sámuel! Hamarosan olyat teszek Izráelben, hogy mindenkinek belecsendül a füle, aki hallja!</verse>
				<verse number="12">Beteljesítem, amit korábban már megmondtam Éli családjáról, semmit el nem hagyok abból.</verse>
				<verse number="13">Megmondtam Élinek, hogy örökre meg fogom büntetni a családját azok miatt a bűnök miatt, amelyekről neki is tudomása volt. Jól tudta, hogy fiai gyalázzák az Örökkévalót, mégsem állította meg őket.</verse>
				<verse number="14">Emiatt megesküdtem, hogy Éli családjának bűneit sohasem lehet jóvátenni sem véresáldozattal, sem lisztáldozattal.”</verse>
				<verse number="15">Sámuel reggelig a helyén feküdt, majd fölkelt, és kinyitotta az Örökkévaló házának ajtóit. Élinek azonban félt megmondani, amit az Örökkévalótól hallott.</verse>
				<verse number="16">De Éli előszólította Sámuelt: „Hol vagy fiam, Sámuel?” „Itt vagyok, Uram!” — felelt a fiú.</verse>
				<verse number="17">„Mit mondott neked az Örökkévaló? — kérdezte Éli. — El ne titkold előlem! Vigyázz, mert Isten megbüntet, ha nem mondasz el mindent, amit tőle hallottál!”</verse>
				<verse number="18">Ekkor Sámuel mindent elmondott Élinek, nem titkolt el semmit. Éli így szólt: „Ő az Örökkévaló! Tegyen úgy, ahogy jónak látja.”</verse>
				<verse number="19">Sámuel felnövekedett. Az Örökkévaló vele volt, és gondja volt arra, hogy amit Sámuel prófétált, az mind beteljesedjen.</verse>
				<verse number="20">Ezért megtudta egész Izráel népe — Dántól Beérsebáig, vagyis az egész országban — felismerte, hogy Sámuel az Örökkévaló megbízható prófétája.</verse>
				<verse number="21">Ebben az időben az Örökkévaló újra meg újra megjelent Silóban, és üzenetei által kijelentette magát Sámuelnek, aki Silóban lakott.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Sámueltől az Örökkévaló üzenetei pedig egész Izráelben mindenhová eljutottak és közismertekké váltak. Éli nagyon megöregedett, és a fiai továbbra is olyan dolgokat tettek, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Történt ezután, hogy Izráel hadba vonult a filiszteusok ellen, és Eben-Háézer mellett vert tábort. A filiszteusok Afék közelében táboroztak,</verse>
				<verse number="2">és felsorakoztak Izráel seregével szemben. Majd elkezdődött a csata, amelyben Izráel vereséget szenvedett. A filiszteusok harc közben levágtak vagy 4 000 izráeli katonát.</verse>
				<verse number="3">Ezután a maradék izráeli sereg visszavonult a táborába. Az izráeli vezetők azt kérdezték: „Vajon miért engedte meg ma az Örökkévaló, hogy a filiszteusok megverjenek minket? Hozassuk el Silóból az Örökkévaló Szövetségládáját a táborba, hogy amikor közénk jön, megszabadítson bennünket ellenségeinktől!”</verse>
				<verse number="4">A nép követeket küldött Silóba, hogy hozassák el a kerubokon trónoló Seregek Urának, az Örökkévalónak Szövetségládáját. Éli két fia, Hofni és Fineás is kísérte Isten Szövetségládáját.</verse>
				<verse number="5">Amikor az Örökkévaló Szövetségládája megérkezett a táborba, az egész izráeli sereg olyan hangos örömujjongásban tört ki, hogy még a föld is beleremegett.</verse>
				<verse number="6">Kiáltásukat meghallotta a filiszteusok serege is. Azt kérdezték: „Mit jelenthet ez a nagy kiabálás a héberek táborában?” Amikor megtudták, hogy az Örökkévaló Szövetségládája érkezett Izráel táborába,</verse>
				<verse number="7">a filiszteusokat félelem fogta el, és ezt mondták: „Jaj nekünk! A héberek istenei jöttek a táborukba! Ilyen még sohasem történt!</verse>
				<verse number="8">Jaj nekünk! Ki tudna megszabadítani bennünket ezeknek a hatalmas isteneknek a kezéből, akik szörnyű csapásokkal és betegségekkel sújtották az egyiptomiakat!</verse>
				<verse number="9">Legyünk hát bátrak és erősek! Régebben a héberek szolgáink voltak. Harcoljunk hát, ahogy férfiakhoz illik, nehogy most nekünk kelljen őket szolgálnunk!”</verse>
				<verse number="10">Így hát a filiszteusok teljes erővel harcoltak, és másodszor is legyőzték az izráeli sereget, amely súlyos vereséget szenvedett, és szétszéledt. Azon a napon 30 000 izráeli katona esett el a csatában, akik pedig életben maradtak, mind hazafutottak.</verse>
				<verse number="11">A filiszteusok zsákmányul ejtették Isten Szövetségládáját, és megölték Hofnit és Fineást, Éli fiait is.</verse>
				<verse number="12">A csata után egy Benjámin törzsébe tartozó katona elmenekült, és Silóba futott. Ruháját megszaggatta, és fejére földet szórt, így érkezett Silóba. Ekkor Éli éppen a város kapujánál ült, mert nagyon aggódott Isten Szövetségládája miatt. Mikor Siló lakosai meghallották a katonától a vereség hírét, az egész város hangosan jajgatni kezdett.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Éli is hallotta a nagy zajt, de nem látott semmit, mert már 98 éves volt, és megvakult. Megkérdezte hát valakitől: „Mit jelent ez a nagy kiáltozás?” Akkor a benjámini katona odafutott Élihez, és elmondta, mi történt:</verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16">„Uram, éppen a csatából jövök, amely ma zajlott, onnan futottam el.” „Mondd már, fiam, mi történt!” — sürgette Éli.</verse>
				<verse number="17">„Izráel serege súlyos vereséget szenvedett, és megfutamodott a filiszteusok elől. Nagyon sokan elestek közülünk, s a te két fiad is meghalt, Isten Szövetségládáját pedig zsákmányul ejtették a filiszteusok!” — mondta a hírnök.</verse>
				<verse number="18">Amikor a katona Isten Szövetségládáját említette, Éli hanyatt esett a székéről, a falnak ütközött, és azonnal meghalt, mert kitörte a nyakát. Már nagyon idős és kövér ember volt. Húsz éven keresztül volt Izráel bírája.</verse>
				<verse number="19">Éli menye, Fineás felesége ebben az időben gyermeket várt, és már közel volt a szüléshez. Amikor meghallotta, hogy Isten Szövetségládáját elvitték a filiszteusok, és hogy az apósa és a férje meghalt, elfogták a szülési fájások, és hamarosan megszülte gyermekét.</verse>
				<verse number="20">A szülésnél segédkező asszonyok biztatták: „Ne félj, mert fiút szültél!” De Fineás felesége nem válaszolt, nem is figyelt oda, mert már haldoklott.</verse>
				<verse number="21">Halála előtt azonban még nevet adott újszülött fiának. „Íkábódnak” nevezte. Azért adta fiának ezt a nevet, mert Isten Szövetségládáját elvitték a filiszteusok, és az apósa meg a férje meghalt.</verse>
				<verse number="22">Ezért mondta: „Isten dicsősége elhagyta Izráelt, mert Isten Szövetségládáját elvitték!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">A filiszteusok magukkal vitték Isten Szövetségládáját Eben-Háézerből Asdódba, és ott elhelyezték istenük, Dágón templomában, annak szobra mellett.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Másnap reggel látták, hogy Dágón szobra arccal a földön fekszik az Örökkévaló Szövetségládája előtt. Fogták hát a szobrot, és visszaállították a helyére.</verse>
				<verse number="4">A következő nap reggelén azonban Dágón szobrát ismét a földön fekve találták. Megint arccal a földre borulva feküdt az Örökkévaló Szövetségládája előtt, de ezúttal a feje meg a két keze is letört, és a küszöbön hevert, csak a törzse maradt egy darabban.</verse>
				<verse number="5">Ez az oka, hogy Asdódban mind a mai napig a filiszteusok közül sem a papok, sem az egyszerű emberek nem lépnek a küszöbre, amikor bemennek Dágon templomába.</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló ezután fekélyekkel és egyéb csapásokkal sújtotta Asdód és a környező vidék lakóit, és pusztította őket. Egereket is küldött rájuk, amelyek egész földjükön elszaporodtak, s még a hajóikra is felmentek. A város lakói ezért nagyon megrémültek.</verse>
				<verse number="7">Amikor az asdódiak látták, mi történik, azt határozták: „Izráel Istene büntet bennünket és istenünket, Dágont ezekkel a csapásokkal, ezért a ládáját nem tarthatjuk tovább a városunkban!”</verse>
				<verse number="8">Tanácskozásra hívták hát a filiszteusok fejedelmeit, hogy eldöntsék, mitévők legyenek Izráel Istenének a ládájával. Azt határozták, hogy át kell vinni Gát városába. Így is történt.</verse>
				<verse number="9">Amikor azonban bevitték Gátba, az Örökkévaló ennek a városnak a lakosait is súlyos csapásokkal verte meg: kicsitől nagyig mindenkinek a testén fekélyek támadtak. Emiatt zűrzavar és rémület uralkodott el a városban.</verse>
				<verse number="10">Ezért azután hamarosan innen is tovább küldték Isten Szövetségládáját a szomszédos filiszteus városba, Ekrónba. De alighogy odaértek vele, az ekróniak máris jajgatni kezdtek: „Minek hozzátok ide Izráel Istenének ládáját? Meg akartok ölni bennünket?!”</verse>
				<verse number="11">Amikor Isten Szövetségládája oda érkezett, halálos rémület támadt az egész városban. Össze is hívták a filiszteusok összes fejedelmét, és követelték tőlük: „Küldjétek vissza Izráel Istenének ládáját a saját helyére! Ne pusztítson tovább bennünket és népünket!”</verse>
				<verse number="12">Sokan meghaltak közülük, és akik életben maradtak, azokat is fekélyek gyötörték. Annyira szenvedtek, hogy az ekroniak jajkiáltása felhallatszott a mennybe.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Az Örökkévaló Szövetségládája 7 hónapig tartózkodott a filiszteusok földjén.</verse>
				<verse number="2">Akkor a filiszteusok hívatták a papokat és a jósokat, s megkérdezték tőlük: „Mit tegyünk az Örökkévaló Szövetségládájával? Hogyan küldjük vissza a helyére?”</verse>
				<verse number="3">Ők ezt felelték: „Ha vissza akarjátok küldeni Izráel Istenének Szövetségládáját, akkor jóvátételi ajándékokkal együtt küldjétek vissza. Ezt kell tennetek, hogy Isten eltávolítsa rólatok a csapásokat.”</verse>
				<verse number="4">„De milyen ajándékokat hozzunk?” — kérdezték azok. „Készítsetek 5 arany fekély-formát és 5 arany egeret — annak megfelelően, hogy a filiszteusoknak is 5 városa, s minden városnak egy-egy fejedelme van. Mind az öt fejedelem és összes alattvalóik is ugyanazokat a csapásokat szenvedték el.</verse>
				<verse number="5">Testeteket a fekélyek kínozzák, földjeiteken pedig az egerek pusztítják a termést. Készítsétek hát el a fekélyek és az egerek képmását aranyból. Így adjatok dicsőséget Izráel Istenének, elismerve hatalmát fölöttetek. Akkor talán leveszi rólatok, isteneitekről és földetekről büntető csapásait.</verse>
				<verse number="6">Ne makacskodjatok, mint a fáraó és az egyiptomiak, akik megkeményítették magukat! Amikor azonban Izráel Istene elbánt az egyiptomiakkal, azok mégis szabadon engedték Izráel népét, akik el is jöttek onnan.</verse>
				<verse number="7">Készítsetek hát egy új szekeret. Fogjatok elé két borjas tehenet, amelyek még sohasem húztak szekeret. A két borjút azonban válasszátok el a tehenektől, és vezessétek vissza a helyükre.</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló Szövetségládáját helyezzétek a szekérre, és tegyétek mellé egy táskában az arany fekély-formákat és az arany egereket, amelyeket jóvátételi ajándékul szántatok. Azután engedjétek, hogy a tehenek arra húzzák a szekeret, amerre akarják.</verse>
				<verse number="9">Azután figyeljétek, merre halad a szekér! Ha egyenesen a saját földje felé tart, vagyis Bétsemes irányába, akkor valóban az Örökkévaló tette velünk mindezt. Azonban, ha másfelé mennek a tehenek a szekérrel, akkor nem az Örökkévaló keze sújtott bennünket, hanem mindez csak véletlenül történt.”</verse>
				<verse number="10">A filiszteusok megfogadták a papok és a jósok tanácsát. A két borjas tehenet befogták az új szekérbe, de a borjakat otthon bezárták.</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló Szövetségládáját ráhelyezték a szekérre, s mellé tették egy ládikában az arany fekély-formákat és arany egereket.</verse>
				<verse number="12">A tehenek pedig, amint elengedték őket, egyenesen rátértek a Bétsemes felé vezető útra. Folytonosan bőgve azon haladtak, nem tértek sem jobbra, sem balra. A filiszteusok fejedelmei a szekér után mentek egészen az izráeli határig, vagyis Bétsemes határáig.</verse>
				<verse number="13">Bétsemes lakói éppen búzát arattak a völgyben. Amint munka közben fölnéztek, látták, hogy közeledik a Szövetségláda! Nagyon megörültek, és eléje futottak.</verse>
				<verse number="14">A szekér eljutott az egyik bétsemesi gazda, Jehósua földjére, és ott megállt egy nagy szikla mellett. Akkor a léviták levették a szekérről az Örökkévaló Szövetségládáját és az aranytárgyakat tartalmazó ládikát, s elhelyezték azokat a sziklán. Az emberek pedig fölhasogatták a szekér fáját, és a két tehenet égőáldozatként föláldozták az Örökkévalónak. Ezen kívül is áldoztak az Örökkévalónak égőáldozatokat és véresáldozatokat a bétsemesiek.</verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16">Amikor a filiszteusok öt fejedelme látta ezt, visszatértek Ekrónba.</verse>
				<verse number="17">A filiszteusok tehát jóvátételi áldozatokat vittek az Örökkévalónak. Mivel öt nagyobb városuk volt: Asdód, Gáza, Askelón, Gát és Ekron — ezért mindegyik városért egy-egy arany fekély-formát adtak.</verse>
				<verse number="18">Ezen fölül arany egereket is adtak: annyit, ahány városuk és falujuk összesen volt az öt fejedelem uralma alatt. Ezek közé beszámították mind a fallal körülvett városokat, mind a kerítetlen falvakat és a kisebb településeket is. Az Örökkévaló Szövetségládáját tehát elhelyezték azon a nagy sziklán, amely a bétsemesi Jehósua földjén volt. Ez a szikla mind a mai napig ott látható, emlékeztető jelként.</verse>
				<verse number="19">A bétsemesiek azonban belenéztek a Szövetségládába, ezért az Örökkévaló megölt közülük 70 embert. Bétsemes lakói sírtak és gyászoltak, mivel az Örökkévaló ilyen nagy csapással sújtotta őket,</verse>
				<verse number="20">és azt mondták: „Ugyan ki állhatna meg az Örökkévaló előtt, ilyen szent Isten előtt? Hová kerüljön a Szövetségláda innen?”</verse>
				<verse number="21">Azután követeket küldtek Kirját-Jeárimba ezzel az üzenettel: „A filiszteusok visszahozták az Örökkévaló Szövetségládáját, jöjjetek érte, és vigyétek el magatokhoz!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Így hát Kirját-Jeárimból eljöttek bizonyos emberek, és elvitték Bétsemesből az Örökkévaló Szövetségládáját. Majd elhelyezték Abinádáb házában, amely egy dombon állt. Azután kiválasztották Eleázárt, Abinádáb fiát, és rábízták, hogy őrizze a Szövetségládát.</verse>
				<verse number="2">Ettől kezdve hosszú ideig a Szövetségláda Kirját-Jeárimban maradt. Húsz évvel azután, hogy a Szövetségláda Kirját-Jeárimba került, Izráel népe ismét az Örökkévalóhoz fordult.</verse>
				<verse number="3">Ekkor Sámuel kihirdette Izráel egész népének: „Ha teljes szívvel-lélekkel visszatértek az Örökkévalóhoz, akkor irtsátok ki közületek az idegen isteneket és Astárót bálványait, szánjátok oda magatokat teljesen az Örökkévalónak, és csakis őt szolgáljátok! Azután majd ő is megszabadít benneteket a filiszteusok hatalmából.”</verse>
				<verse number="4">Erre válaszul Izráel népe kiirtotta Baál és Astárót bálványait, és egyedül az Örökkévalót szolgálták.</verse>
				<verse number="5">Sámuel kihirdette: „Egész Izráel gyűljön össze Micpába, ott fogok imádkozni értetek az Örökkévalóhoz!”</verse>
				<verse number="6">Össze is gyűlt a nép Micpában, és most már Sámuel lett a vezetőjük. Vizet merítettek, és kiöntötték azt az Örökkévaló előtt. Azon a napon valamennyien böjtöltek, és ezt mondták: „Bizony, vétkeztünk az Örökkévaló ellen!”</verse>
				<verse number="7">Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Izráel népe összegyűlt Micpában, elhatározták, hogy megtámadják őket. A filiszteusok fejedelmei összegyűjtötték seregüket, és felvonultak Izráel ellen. A micpai népgyűlés is tudomást szerzett erről, és az egész nép nagyon félt a filiszteusoktól.</verse>
				<verse number="8">Azt kérték Sámueltől: „Kiálts Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz, hogy szabadítson meg bennünket a filiszteus veszedelemtől! Ne hagyd abba, kiálts!”</verse>
				<verse number="9">Sámuel akkor vett egy szopós bárányt, és azt égőáldozatul feláldozta az Örökkévalónak. Segítségért kiáltott az Örökkévalóhoz Izráelért, és az Örökkévaló válaszolt neki.</verse>
				<verse number="10">Miközben Sámuel az áldozatot bemutatta, a filiszteus sereg egyre közelebb nyomult, hogy megtámadja az izráeliek táborát. Ekkor azonban az Örökkévaló olyan fülsiketítő mennydörgést támasztott, hogy a filiszteusok a rémülettől teljesen összezavarodtak, és vereséget szenvedtek Izráel seregétől.</verse>
				<verse number="11">Az izráeli férfiak kirohantak Micpából, és üldözték a filiszteusokat egészen Bétkárig, közben pedig sokat levágtak közülük.</verse>
				<verse number="12">Sámuel ennek emlékére egy kőoszlopot állított föl Micpa és Sén között, amelyet így nevezett el: „Eben Háézer”, ami azt jelenti: „A segítség köve”. Ezzel azt akarta kifejezni: „Mindeddig megsegített bennünket az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="13">Így hát a filiszteusok nagy vereséget szenvedtek, és abbahagyták Izráel zaklatását. Ameddig Sámuel élt, az Örökkévaló keze ránehezedett a filiszteusokra.</verse>
				<verse number="14">Izráel visszafoglalta azokat a városokat és a körülöttük lévő területeket, amelyeket a filiszteusok Ekron és Gát között korábban elvettek Izráeltől. Ugyanakkor béke volt Izráel és az emóriak között is.</verse>
				<verse number="15">Sámuel egész életében Izráel vezetője volt, és betöltötte a bírói tisztséget.</verse>
				<verse number="16">Minden évben végigjárta Bételt, Gilgált és Micpát, és ezekben a városokban igazságot szolgáltatott a vitás ügyekben.</verse>
				<verse number="17">Azután hazatért Rámába, mert ott lakott. Amikor otthon tartózkodott, akkor ott gyakorolta a bírói tisztséget. Sámuel Rámában egy oltárt is épített az Örökkévalónak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Amikor Sámuel megöregedett, a saját fiait tette meg bíráknak Izráel népe fölött.</verse>
				<verse number="2">Elsőszülött fiát Jóelnek, második fiát Abijjának hívták. Ők Beérsebában bíráskodtak,</verse>
				<verse number="3">de nem követték apjuk példáját, hanem a maguk hasznát keresték, elfogadták a megvesztegetést, és igazságtalan ítéleteket hoztak.</verse>
				<verse number="4">Emiatt Izráel vezetői összegyűltek, és felkeresték Sámuelt Rámában.</verse>
				<verse number="5">Ezt mondták neki: „Sámuel, te már megöregedtél, de fiaid nem követik a példádat. Ezért tégy valakit királlyá, hogy vezessen bennünket, ahogy ez más nemzetekben is szokás.”</verse>
				<verse number="6">Sámuel azonban nagyon rosszallotta ezt a kérést, és imádkozott az Örökkévalóhoz,</verse>
				<verse number="7">aki ezt válaszolta: „Sámuel, tedd meg, amit a nép kér tőled! Nem téged, hanem engem utasítottak el, hogy ne legyek többé a királyuk.</verse>
				<verse number="8">Ugyanúgy cselekszenek veled is, ahogy velem szemben viselkednek mind a mai napig. Amióta kihoztam őket Egyiptomból, mindig elfordulnak tőlem, és más isteneket imádnak.</verse>
				<verse number="9">Most hát tedd meg, amit kívánnak tőled, de előbb nyomatékosan figyelmeztesd őket arra, hogy a királyuk milyen módon fog uralkodni rajtuk.”</verse>
				<verse number="10">Sámuel az Örökkévaló minden szavát kihirdette a népnek, amely királyt kért.</verse>
				<verse number="11">Ezt mondta nekik: „Tudjátok meg hát, hogy a király, akit kívántok, ilyen módon fog uralkodni fölöttetek: fiaitokat a saját szolgálatára rendeli, és katonai szolgálatra osztja be. Némelyeket a harci szekerei és a hozzájuk tartozó lovak mellé rendel, másokat meg testőrszolgálatra, hogy a király harci kocsiját gyalog kísérjék.</verse>
				<verse number="12">Fiaitokat nevezi ki seregébe tiszteknek: ötven, vagy ezer katona kapitányává teszi őket. Fiaitok fogják a király földjeit szántani és termését aratni. A király fiaitokkal fogja elkészíttetni a harci szekereket, mindenféle fegyvert és a harci szekerek fölszerelését.</verse>
				<verse number="13">Leányaitok is a királyt fogják szolgálni: egyesek illatszereket készítenek a számára, mások szakácsok lesznek a konyháján, vagy a kenyerét fogják sütni.</verse>
				<verse number="14">A király elveszi tőletek a legjobb szántóföldjeiteket, szőlőskertjeiteket, olajfa-ligeteiteket, és jutalmul udvari szolgáinak és tisztségviselőinek adja.</verse>
				<verse number="15">Tizedet szed tőletek a gabonaföldek és szőlőskertek terméséből, és abból fizeti majd udvari szolgáit és tisztségviselőit.</verse>
				<verse number="16">Saját szolgálatára rendeli szolgáitokat és szolgálólányaitokat. Elveszi legjobb marháitokat és szamaraitokat.</verse>
				<verse number="17">Nyájaitokból is tizedet fog szedni. Ti magatok is a király szolgáivá lesztek,</verse>
				<verse number="18">és majd keservesen panaszkodtok királyotok miatt, akit választottatok magatoknak, de az Örökkévaló akkor már nem hallgat rátok.”</verse>
				<verse number="19">A nép azonban nem törődött azzal, amit Sámuel mondott, és ezt felelték: „Mégis királyt akarunk, aki uralkodjon fölöttünk!</verse>
				<verse number="20">Olyanok akarunk lenni, mint a többi nemzet! Ő vezessen bennünket, ő járjon előttünk a harcban, és vezesse seregünket a háborúban!”</verse>
				<verse number="21">Sámuel meghallgatta, amit a nép mondott, azután az Örökkévaló elé tárta,</verse>
				<verse number="22">aki ezt felelte neki: „Tedd meg, amit kérnek tőled: adj nekik királyt!” Azután Sámuel ezt mondta a népnek: „Most pedig menjetek haza.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Élt akkoriban Benjámin földjén egy Kis nevű jómódú férfi, aki Abiél fia volt. Abiél apja Cerór, annak apja Bekórat, annak apja Afíah volt, Benjámin törzséből.</verse>
				<verse number="2">Kisnek volt egy Saul nevű daliás termetű fia, aki férfikora legszebb éveit élte. Egész Izráelben nem volt nála daliásabb férfi: egy fejjel kimagaslott az emberek közül.</verse>
				<verse number="3">Egyszer Kisnek, Saul apjának a szamarai elkódorogtak. Azt mondta hát a fiának: „Eredj, fiam, keresd meg azokat a szamarakat, de végy magad mellé egy szolgát is!”</verse>
				<verse number="4">Saul és a szolgája útnak is indultak. Bejárták Efraim hegyeit, Sálisá és Saalim vidékét, Benjámin törzsének területét, de a szamarakat sehol sem találták.</verse>
				<verse number="5">Végül, mikor Cúf vidékére értek, Saul azt mondta a szolgájának: „Gyere, most már menjünk haza, mert apám a végén még értünk fog aggódni, nem a szamarai miatt!”</verse>
				<verse number="6">De a szolgája ezt felelte: „Uram, Isten embere most éppen ebben a közeli városban tartózkodik. Őt mindenki tiszteli, mert amit mond, az biztosan beteljesedik. Menjünk el hozzá, talán meg tudja mondani, merre menjünk tovább.”</verse>
				<verse number="7">„Elmehetünk, de mit vigyünk neki ajándékba? Nincs semmi nálunk, s még a kenyerünk is elfogyott. Üres kézzel csak nem kereshetjük föl!” — mondta Saul.</verse>
				<verse number="8">„Nézd, Uram, van nálam egy kis ezüst, odaadom ezt neki! Hátha megmondja, merre menjünk” — válaszolt a szolga.</verse>
				<verse number="9">„Igazad van, menjünk!” — mondta Saul, és elindultak a városba, amelyben az Isten embere tartózkodott. Amint a domboldalon közeledtek a város felé, fiatal leányok jöttek velük szembe, akik vízért indultak a kúthoz. Saul megszólította őket: „Itt van-e a látó?” Ugyanis abban az időben Izráelben a prófétát „látónak” nevezték. Ha valaki meg akart kérdezni Istentől valamit, azt mondta: „Menjünk a látóhoz!”</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">A leányok feleltek: „Igen, itt van a látó, éppen ma érkezett ide. Csak siess, mert áldozathoz készül a nép, ott fönt a dombon, az áldozat helyén.</verse>
				<verse number="13">Amint beértek a városba, egyenesen előre menjetek, és megtaláljátok. Még ott van, s azután ő is fölmegy majd a dombra az áldozati lakomára. Amíg ő oda nem érkezik, nem kezdik el a lakomát. Ő szokta megáldani az áldozatot, csak azután kezdenek a meghívottak enni. Menjetek, még éppen ott találjátok!”</verse>
				<verse number="14">Saul és a szolgája továbbment, és már a városkapu előtt jártak, amikor Sámuel éppen szembe jött velük. Akkor lépett ki a kapun, hogy fölmenjen a dombra az áldozati lakomához.</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló az előző napon már kijelentette Sámuelnek:</verse>
				<verse number="16">„Holnap ilyenkor küldök hozzád egy férfit Benjámin földjéről. Őt kend föl, hogy népemnek, Izráelnek fejedelme legyen! Ő fogja megszabadítani népemet a filiszteusoktól. Láttam népem szenvedését, és meghallottam segélykiáltásukat.”</verse>
				<verse number="17">Amikor Sámuel meglátta Sault, az Örökkévaló azonnal szólt Sámuelhez: „Nézd! Ő az, akiről beszéltem. Ő fog uralkodni a népemen!”</verse>
				<verse number="18">Ekkor Saul a városkapunál odalépett Sámuelhez, és megszólította: „Kérlek, meg tudnád mondani, hol lakik a látó?”</verse>
				<verse number="19">„Én vagyok a látó! — válaszolt Sámuel. — Most azonban menjetek föl előttem a dombra, ahol az áldozati lakoma lesz, mert ma velem együtt ültök asztalhoz! Holnap reggel tovább mehettek, de előbb majd megmondom neked, amit tudni akarsz.</verse>
				<verse number="20">Ami pedig a három nappal ezelőtt elveszett szamarakat illeti, ne aggódj, már megkerültek. Különben is, ami csak értékes Izráelben, az úgyis mind a tiéd és családodé lesz!”</verse>
				<verse number="21">„Miért mondod ezt nekem? — kérdezte Saul. — Hiszen Izráel legkisebb törzséből származom, és az én családom a legkisebb Benjámin törzsén belül is!”</verse>
				<verse number="22">Sámuel bevezette Sault és szolgáját a lakoma termébe, és a mintegy 30 vendég között a fő helyre ültette őket.</verse>
				<verse number="23">Majd szólt a szakácsnak: „Most hozd elő azt a combot, amelyről mondtam, hogy tedd félre!”</verse>
				<verse number="24">A szakács behozta a húst, és Saul elé tette. Sámuel azt mondta Saulnak: „Látod, ezt a te számodra tettem félre! Láss hozzá, és egyél, mert neked készítettük, és a tiszteletedre hívtam össze a vendégeket erre a lakomára!” Így lakomázott együtt Saul és Sámuel azon a napon.</verse>
				<verse number="25">Miután befejezték a lakomát, eljöttek onnan, és együtt mentek vissza a városba. Sámuel a tetőteraszon készített szállást Saulnak,</verse>
				<verse number="26">aki lefeküdt aludni. Másnap, korán reggel Sámuel fölkiáltott Saulnak a tetőteraszra: „Kelj föl, és készülj az útra, hogy elbocsássalak!” Saul fölkelt,</verse>
				<verse number="27">és együtt mentek ki az utcára. Sámuel a város széléig kísérte. Ott megállt, és ezt mondta Saulnak: „Küldd előre a szolgádat, te pedig maradj itt még, mert Isten üzenetét kell elmondanom neked!” A szolga ekkor előrement.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Akkor Sámuel elővette az olajtartóját, és olajat öntött Saul fejére, megcsókolta az arcát, és ezt mondta neki: „Látod, az Örökkévaló fejedelemmé tett téged a saját népe fölött, amely örök tulajdona. Te fogsz uralkodni e népen, és meg fogod menteni őket környező ellenségeiktől. Királlyá kent téged az Örökkévaló a népe fölött. Ez a jele, hogy mindez igaz.</verse>
				<verse number="2">Amikor most tovább mész innen, Benjámin területén, Celcah mellett, éppen Ráhel síremlékénél találkozni fogsz két férfival. Tőlük azt fogod hallani, hogy a szamarak, amelyeknek keresésére indultál, már megkerültek, apád pedig már miattad aggódik, s azon töpreng, hogyan találhatna meg téged.</verse>
				<verse number="3">Azután tovább mész, és Tábór tölgyfája mellett három férfi jön majd veled szembe, akik Bételbe igyekeznek, hogy Istennek áldozzanak. Egyikük három kecskegidát visz, a másik három kenyeret, a harmadik egy tömlő bort.</verse>
				<verse number="4">Köszöntenek téged, és két áldozati kenyeret adnak neked — fogadd el tőlük.</verse>
				<verse number="5">Azután elérkezel Gibea Elohimba, ahol a filiszteusok helyőrsége van. Amint belépsz a városba, a próféták csapatával fogsz találkozni, akik éppen akkor jönnek le az áldozati magaslatról. Hangszerek lesznek a kezükben, és prófétálnak. Hárfán, csörgődobon, furulyán és lanton játszanak.</verse>
				<verse number="6">Akkor az Örökkévaló Szelleme majd rád száll, és egészen meg fog változtatni téged. Azután te is prófétálni fogsz velük együtt.</verse>
				<verse number="7">Amikor pedig mindezek a jelek beteljesednek, tedd meg, amit megtehetsz, mert Isten veled van.</verse>
				<verse number="8">Azután menj el előttem Gilgálba, és én is oda megyek hozzád, hogy égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutassak be az Örökkévalónak. Ha várnod kell rám, akkor hét napig várakozzál, amíg megérkezem. Azután majd megmondom neked, mit kell tenned a továbbiakban.”</verse>
				<verse number="9">Saul ezután elbúcsúzott Sámueltől. De abban a pillanatban, ahogy elváltak, Isten megváltoztatta Saul szívét. Azok a jelek, amelyeket Sámuel fölsorolt, mind beteljesedtek azon a napon.</verse>
				<verse number="10">Amikor Saul és a szolgája Gibeába érkeztek, találkoztak egy csapat prófétával. Az Örökkévaló Szelleme Saulra szállt, és ő is velük együtt prófétált.</verse>
				<verse number="11">Voltak ott olyan emberek is, akik már előzőleg ismerték Sault. Ezek csodálkoztak, mikor látták, hogy ő is prófétál, és megjegyezték: „Mi történt Saullal, Kis fiával? Már Saulból is próféta lett?” Innen származik az a mondás: „Már Saulból is próféta lett?” Valaki azt mondta a próféták csapatáról: „De hiszen ezeknek nincs is vezetőjük!”</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">Amikor Saul befejezte a prófétálást, az otthonához közeli szent helyre ment.</verse>
				<verse number="14">Saul nagybátyja megkérdezte őt és a szolgáját: „Merre jártatok?” „Kerestük az elkódorgott szamarakat, de nem találtuk sehol, hát elmentünk Sámuelhez” — felelt Saul.</verse>
				<verse number="15">„Na, és mit mondott Sámuel?” — kérdezte a nagybátyja.</verse>
				<verse number="16">„Megmondta, hogy a szamarak már megkerültek” — válaszolt Saul. De arról nem szólt egy szót sem, amit Sámuel a királyságról mondott.</verse>
				<verse number="17">Ezután Sámuel összehívta Izráel egész népét az Örökkévaló elé, Micpába.</verse>
				<verse number="18">Ott ezt mondta a nép előtt: „Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, Izráel Istene: »Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból, és mentettelek ki titeket az egyiptomiak hatalmából, és mindazoknak a királyoknak az uralma alól, akik elnyomtak titeket.«</verse>
				<verse number="19">Ti most mégis elutasítottátok Isteneteket, aki megszabadított titeket minden nyomorúságból és bajból, mert mindenáron királyt akartok magatoknak. Álljatok hát az Örökkévaló elé törzsenként és nemzetségenként!”</verse>
				<verse number="20">Akkor Sámuel az Örökkévaló elé állította Izráel törzseit, és a sorshúzás Benjámin törzsét választotta ki.</verse>
				<verse number="21">Majd ennek a törzsnek a nemzetségei következtek, és a sorshúzás Matri nemzetségét jelölte meg. Végül Matri nemzetségének férfiait állították egyenként az Örökkévaló elé, és a sorshúzás Sault, Kis fiát választotta ki. Őt azonban hiába keresték, nem találták sehol.</verse>
				<verse number="22">Megkérdezték az Örökkévalót, hogy Saul eljött-e a gyűlésre, és ő azt válaszolta: „Igen, itt van, csak elrejtőzött az úti csomagok között.”</verse>
				<verse number="23">Odafutottak, elhozták Sault, és a nép elé állították. Mindenki azonnal látta, hogy egy fejjel kimagaslik a tömeg közül.</verse>
				<verse number="24">Sámuel így kiáltott a népnek: „Nézzétek, ő az, akit az Örökkévaló kiválasztott! Látjátok, hogy nincs hozzá hasonló?!” A nép pedig ujjongva kiáltotta: „Éljen a király!”</verse>
				<verse number="25">Sámuel akkor mindenki előtt kihirdette a király jogait és kötelességeit. Majd ezeket a törvényeket feljegyezte egy könyvtekercsbe, amelyet elhelyezett az Örökkévaló jelenlétében, a Szent Sátorban. Ezután Sámuel feloszlatta a népgyűlést, és mindenki hazatért.</verse>
				<verse number="26">Saul is hazament Gibeába. Voltak olyan harcosok, akiknek a szívét Isten arra indította, hogy csatlakozzanak Saulhoz, ők ettől fogva Saullal tartottak, és Gibeába is vele mentek.</verse>
				<verse number="27">De voltak olyan semmirekellő emberek is, akik nem fogadták el Sault, és nem adtak neki semmiféle ajándékot. Sőt, ezt mondták: „Ugyan, mit tehet ez az egy ember, hogy megszabadítson bennünket ellenségeinktől?” Saul azonban nem szólt erre semmit. Náhás király, az ammoniak uralkodója megtámadta Gád és Rúben törzsét: a férfiaknak megvakította a jobb szemét, és nem hagyta, hogy bárki segítsen rajtuk. A Jordán keleti oldalán lakó izráeli férfiakat majdnem mind így megnyomorította. De 7 000 férfinak sikerült elmenekülnie az ammoniak elől, és Jábes-Gileád városában találtak menedéket.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Ezután körülbelül egy hónap múlva Náhás, az ammoniak királya, seregével körülzárta a gileádi Jábes városát, és tábort vert alatta. Jábes lakói megüzenték Náhásnak: „Köss velünk szövetséget, akkor az alattvalóid leszünk!”</verse>
				<verse number="2">Náhás azonban ezt válaszolta: „Ha eltűritek, hogy egész Izráel gyalázatára Jábes minden egyes lakójának kiszúrjam a jobb szemét, akkor hajlandó leszek szövetséget kötni veletek.”</verse>
				<verse number="3">A város vezetői erre így válaszoltak: „Adj nekünk 7 nap haladékot! Hadd küldjünk követeket Izráel minden részébe, és ha senki sem jön segítségünkre, megadjuk magunkat.”</verse>
				<verse number="4">Így is lett, elküldték a követeket, akik eljutottak Gibeába, Saul városába is, ahol kihirdették Jábes lakóinak segélykérését. Az emberek, mikor ezt meghallották, keserves sírásra fakadtak, és hangosan jajgattak.</verse>
				<verse number="5">Saul ekkor éppen a szántóföldjén dolgozott az ökreivel. Amikor munkája végeztével visszaérkezett a városba, megkérdezte: „Mi ez a nagy sírás és jajveszékelés?” Az emberek elmondták neki, amit a jábesi követek kihirdettek.</verse>
				<verse number="6">Amint ezt Saul meghallotta, Isten Szelleme nagy erővel betöltötte, és haragra lobbant.</verse>
				<verse number="7">Fogta két igásökrét, levágta és feldarabolta őket. Majd a követek kezébe adta a darabokat ezzel az üzenettel: „Menjetek, és mindenhol hirdessétek ki Izráelben: »Erre a sorsra jutnak azoknak az ökrei, akik nem vonulnak hadba Saul és Sámuel vezetésével!«” Ennek hatására nagy istenfélelem szállt a népre, és minden hadköteles férfi egy emberként hadba vonult.</verse>
				<verse number="8">Júdából 30 000, Izráel többi törzséből pedig 300 000 harcos gyűlt össze Bezek városában, ahová Saul hívta őket, hogy seregszemlét tartson.</verse>
				<verse number="9">A követekkel megüzenték Jábes lakóinak: „Ne féljetek, mire holnap délben a nap melegen süt, ti már szabadok lesztek!” Azok visszamentek Jábesbe, ahol nagy örömmel fogadták a felmentő sereg hírét.</verse>
				<verse number="10">Azután megüzenték Náhás királynak: „Holnap kivonulunk hozzád, és azt tehetsz velünk, amit akarsz.”</verse>
				<verse number="11">Azon az éjjelen Saul három csapatra osztotta seregét. Azután még az éjszakai sötétségben, a harmadik őrség idején megtámadta az ammoniak táborát, és délig egyfolytában vágta őket. Akik életben maradtak az ammoniak közül, azok a szélrózsa minden irányába elmenekültek: még csak kettő sem maradt együtt közülük.</verse>
				<verse number="12">Az emberek megkérdezték Sámuelt, hogy kik voltak azok, akik nem akarták, hogy Izráelben Saul király uralkodjon, ugyanis meg akarták ölni őket.</verse>
				<verse number="13">De Saul lecsendesítette a katonáit: „Senkit sem szabad megölnötök, hiszen az Örökkévaló ma szabadította meg Izráelt ellenségeitől!”</verse>
				<verse number="14">Sámuel pedig ezt indítványozta a seregnek: „Jöjjetek, menjünk Gilgálba, és erősítsük meg, hogy Saul a királyunk!”</verse>
				<verse number="15">Ekkor mind felvonultak Gilgálba. Ott, az Örökkévaló jelenlétében ismét királlyá tették Sault, hálaáldozatokat mutattak be az Örökkévalónak. Saul és Izráel egész népe együtt ünnepelt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Sámuel ezt mondta Izráel egész közössége előtt: „Látjátok, megtettem, amire kértetek: királyt állítottam Izráel élére.</verse>
				<verse number="2">Most már van királyotok, aki vezessen titeket, én pedig megöregedtem és megőszültem, fiaim is felnőttek, és közöttetek élnek. Ifjúságomtól fogva mindmáig vezettelek titeket.</verse>
				<verse number="3">Itt állok előttetek, most mondjátok a szemembe az Örökkévaló és a király előtt, ha valakinek elvettem ökrét, vagy szamarát! Most szóljatok, ha valakit becsaptam, megkárosítottam, vagy ajándékot fogadtam el tőle megvesztegetésül, hogy a javára ítéljek! Szóljatok, és ha kárt okoztam, jóváteszem.”</verse>
				<verse number="4">A nép egyhangúlag válaszolta: „Nem, Sámuel, nem csaptál be, sem nem károsítottál meg senkit; és nem fogadtál el ajándékot sem.”</verse>
				<verse number="5">Sámuel akkor ezt mondta: „Az Örökkévaló és a király legyen a tanúm, hogy a mai napon mindezekben a dolgokban ártatlannak találtatok engem!” „Igen, az Örökkévaló a tanú erre!” — válaszolta a nép egyhangúlag.</verse>
				<verse number="6">„Valóban, az Örökkévaló a tanú — folytatta Sámuel —, aki kiválasztotta Mózest és Áront, és általuk kihozta őseinket Egyiptomból.</verse>
				<verse number="7">Most pedig hallgassatok meg figyelmesen, hadd pereljek veletek az Örökkévaló előtt, és hadd hirdessem szabadító tetteit, amelyeket értetek és őseitekért vitt véghez!</verse>
				<verse number="8">Emlékezzetek rá, hogy Jákób és családja Egyiptomba költözött, ahol az egyiptomiak rosszul bántak őseitekkel! Amikor őseitek az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő Mózest és Áront küldte, hogy vezessék ki a népet Egyiptomból, és telepítsék le ezen a helyen.</verse>
				<verse number="9">Őseink mégis elfordultak Istenüktől, az Örökkévalótól, aki ezért kiszolgáltatta őket az ellenséges hadseregeknek: Siserának, Hácór városa hadvezérének, a filiszteusoknak és Moáb királyának, akik mind Izráel ellen harcoltak.</verse>
				<verse number="10">Szorult helyzetükben őseink megint az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért. Ezt mondták neki: »Örökkévaló, vétkeztünk ellened, mert elfordultunk tőled, és a Baálokat és Astárótot szolgáltuk. Most mégis kérünk, szabadíts meg bennünket ellenségeinktől, és újra téged szolgálunk!«</verse>
				<verse number="11">Válaszul az Örökkévaló elküldte Jerubbaált (Gedeont), Bárákot, Jeftét és Sámsont — általuk szabadított meg titeket ellenségeitektől, akik körülvettek benneteket. Azután ismét biztonságban élhettetek.</verse>
				<verse number="12">De amikor Náhás, az ammoniak királya megtámadott bennünket, azt mondtátok nekem: »Nem, mi mégis azt akarjuk, hogy király uralkodjon fölöttünk!« Igen, ezt mondtátok akkor, amikor pedig Istenetek, maga az Örökkévaló a királyotok!</verse>
				<verse number="13">Most hát itt van a királyotok, akit kértetek, és magatoknak választottatok! Látjátok, az Örökkévaló királyt adott nektek!</verse>
				<verse number="14">Ha félitek és szolgáljátok az Örökkévalót, ha engedelmeskedtek szavának, ha nem hágjátok át az Örökkévaló parancsait; ha ti is követitek, meg a királyotok is követi az Örökkévalót, Istenünket — akkor ő megment titeket.</verse>
				<verse number="15">De ha nem engedelmeskedtek az Örökkévaló szavának, ha áthágjátok parancsait, akkor az Örökkévaló ellenetek és királyotok ellen fordul, és elpusztít benneteket.</verse>
				<verse number="16">Most pedig jól figyeljetek! Lássátok meg, hogy milyen nagy dolgot tesz az Örökkévaló a szemetek láttára!</verse>
				<verse number="17">Kiáltani fogok az Örökkévalóhoz, és annak ellenére, hogy éppen búzaaratás ideje van, az Örökkévaló nagy mennydörgést és esőt küld ránk — hogy megértsétek és elismerjétek, milyen nagyot vétettetek az Örökkévaló ellen, mikor királyt kértetek magatoknak!”</verse>
				<verse number="18">Ezután Sámuel kiáltott az Örökkévalóhoz, aki zivatart küldött nagy mennydörgéssel és esővel még azon a napon. Ezt látva az egész nép nagyon megrettent az Örökkévalótól és Sámueltől.</verse>
				<verse number="19">Ezt kérte a nép: „Sámuel, kérünk, hogy imádkozz értünk, szolgáidért, Istenedhez, az Örökkévalóhoz, hogy ne haljunk meg! Most már látjuk, hogy milyen sokat vétkeztünk az Örökkévaló ellen, és most ráadásul még királyt is kértünk tőle!”</verse>
				<verse number="20">„Ne féljetek! — biztatta őket Sámuel. — Igaz, sok gonoszságot követtetek el, de ezentúl kövessétek és szolgáljátok az Örökkévalót teljes szívvel-lélekkel! Soha ne forduljatok el tőle!</verse>
				<verse number="21">Ne pártoljatok a bálványokhoz, amelyek nem segítenek rajtatok, nem tudnak megszabadítani, mert semmik azok!</verse>
				<verse number="22">Hiszen az Örökkévaló — az ő fenséges nevéért — nem hagyja el népét, mert kedvét lelte abban, hogy titeket a saját népévé tegyen!</verse>
				<verse number="23">Ami pedig engem illet, soha nem fogom abbahagyni, hogy imádkozzam értetek. Különben vétkeznék az Örökkévaló ellen! Továbbra is tanítani foglak benneteket, hogyan válasszátok a jó és helyes utat.</verse>
				<verse number="24">Csak féljétek, tiszteljétek és szolgáljátok az Örökkévalót teljes szívvel-lélekkel, és el ne feledkezzetek, milyen sok hatalmas dolgot tett értetek!</verse>
				<verse number="25">De ha folytonosan csak vétkeztek, akkor az Örökkévaló elsöpör titeket innen királyotokkal együtt!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Saul 30 éves korában lett Izráel királya, és 40 évig uralkodott.</verse>
				<verse number="2">Kiválasztott Izráelből a hadköteles férfiak közül 3 000 harcost. Ebből 2 000 főt maga mellett tartott Mikmászban és Bétel hegyvidékén, 1 000 fő pedig Jonatánnak, Saul fiának a vezetése alatt Gibeában állomásozott, Benjámin törzsi területén. A többi hadköteles férfit hazaküldte.</verse>
				<verse number="3">Jonatán elfoglalta a filiszteusok Gebában fölállított helyőrségét. Ennek híre ment a filiszteusok között, akik azt mondták: „Föllázadtak a héberek!” Saul kiadta a parancsot, hogy fújják meg a sófárt az egész országban, vagyis hadba szólította Izráel harcosait.</verse>
				<verse number="4">Így egész Izráel hallotta a hírt: „Saul serege vereséget mért a filiszteusokra, akik haragra gyúltak Izráel ellen”. Ezért minden harcos Saulhoz gyülekezett Gilgálba.</verse>
				<verse number="5">A filiszteusok is hadba vonultak, és sereget gyűjtöttek Izráel ellen. Seregükben 3 000 harci szekér, 6 000 ló és számtalan gyalogos volt. Olyan sokan voltak, mint a homokszemek a tenger partján. Felvonultak, és tábort vertek Mikmász mellett, Bét-Áventől keletre.</verse>
				<verse number="6">Amikor az izráeli katonák látták, hogy bajba kerültek, mert a filiszteusok szorongatják őket, akkor közülük sokan elfutottak a harcból, és elrejtőztek a barlangokban, a sziklák közötti szakadékokban, a ciszternákban és egyéb föld alatti üregekben.</verse>
				<verse number="7">Olyanok is voltak, akik átkeltek a Jordán keleti partjára, és Gád földjére meg Gileádba menekültek. Eközben Saul még mindig Gilgálnál várakozott, és a vezetése alatt lévő sereg félt.</verse>
				<verse number="8">Sámuel megmondta Saulnak, hogy várja meg, amíg ő is Gilgálba érkezik. Saul tehát várt Sámuelre, aki azonban még 7 nap múltán sem érkezett meg. Eközben a harcosok kezdtek szétszéledni Saul mellől.</verse>
				<verse number="9">Végül Saul nem várt tovább, hanem azt mondta: „Hozzátok ide az égő- és hálaáldozathoz szükséges dolgokat!” Azután ő maga mutatta be az égőáldozatot.</verse>
				<verse number="10">De alighogy befejezte, Sámuel megérkezett, és Saul eléje sietett, hogy köszöntse.</verse>
				<verse number="11">Amikor Sámuel látta, hogy mi történt, ezt kérdezte: „Hogy tehettél ilyet?!” Saul így mentegetőzött: „Azért tettem, mert láttam, hogy lassanként minden katonám elszéled mellőlem és magamra hagy, te pedig nem jöttél a megbeszélt időre, közben a filiszteusok serege már összegyűlt ellenünk Mikmásznál.</verse>
				<verse number="12">Attól féltem, hogy a filiszteusok megtámadnak, amíg én tétlenül várakozom itt Gilgálnál, és még be sem mutattuk az áldozatot, hogy megnyerjük az Örökkévaló jóindulatát. Kénytelen voltam hát magam bemutatni az égőáldozatot helyetted.”</verse>
				<verse number="13">Sámuel azonban ezt válaszolta: „Mekkora ostobaságot követtél el! Megszegted Istened, az Örökkévaló parancsát! Pedig ha engedelmeskedtél volna neki, most az Örökkévaló örökre megerősítette volna családod kezében a királyságot Izráel fölött!</verse>
				<verse number="14">Így azonban még a te uralmad sem lesz tartós. Mivel nem engedelmeskedtél annak, amit az Örökkévaló parancsolt neked, keresett az Örökkévaló mást helyetted. Választott magának szíve szerint való férfit, és őt teszi majd népe fejedelmévé.”</verse>
				<verse number="15">Ezután Sámuel otthagyta Sault Gilgálban és elment. Saul pedig a csapatát Gilgálból, Gibeába vezette, Benjámin földjére, hogy csatlakozzanak a többiekhez. Ezután megszámolta, hányan maradtak mellette, és úgy találta, hogy mintegy 600 katonája van.</verse>
				<verse number="16">Ezután Saul és a fia, Jonatán, meg a seregük egy ideig Gibeában maradtak. Ugyanekkor a filiszteusok serege Mikmásznál táborozott.</verse>
				<verse number="17">Innen három portyázó csapat indult ki. Az egyik észak felé ment, Ofrá irányába, Súál földjére.</verse>
				<verse number="18">A másik nyugatra tartott, Bét-Horon felé. A harmadik keletre indult, a határ irányába, azon az úton, amelyről a Cebóim völgyét lehet látni a puszta felé.</verse>
				<verse number="19">Ebben az időben még egész Izráel földjén nem lehetett kovácsmestert találni. A filiszteusok nem engedték, hogy akár csak egyetlen kovács is Izráelben éljen, mert attól féltek, hogy az izráeliek kardot vagy dárdát készítenek maguknak.</verse>
				<verse number="20">Így azután az izráeliek kénytelenek voltak elmenni a filiszteusok kovácsaihoz, ha ekevasuk, kapájuk, fejszéjük vagy sarlójuk élezésre vagy javításra szorult.</verse>
				<verse number="21">Ezek a kovácsok pedig az izráeliektől magas árakat kértek. Az ekevas vagy kapa élezését egy pim ezüstért vállalták, de még a fejsze élezése vagy az ösztöke javítása is ennek a felébe került.</verse>
				<verse number="22">Így történt, hogy a csata napján Sault és Jonatánt kivéve az egész izráeli seregben senkinek nem volt kardja vagy fémhegyű dárdája.</verse>
				<verse number="23">A filiszteusok egyik előőrse már a mikmászi hágóig nyomult.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Akkoriban történt, hogy Jonatán, Saul fia azt mondta fegyverhordozójának: „Gyere, menjünk át a völgy túlsó oldalára, és támadjuk meg a filiszteusok előőrsét!” De apjának nem szólt a tervéről.</verse>
				<verse number="2">Saul ekkor egy gránátalmafa alatt ült, Gibea határában, ahol csépelni szoktak. Mintegy 600 harcos volt vele.</verse>
				<verse number="3">Ahijjá pap is mellette volt, aki az efódot viselte. Ahijjá Ahitúb fia volt, ez pedig Íkábód testvére és Fineás fia. Éli, Fineás apja korábban Silóban az Örökkévaló papja volt. Saul seregében senki sem tudta, hogy Jonatán elment a táborból.</verse>
				<verse number="4">Jonatán azt tervezte, hogy a hágón keresztül közelíti meg a filiszteusok előőrsét. A hágó két oldalán volt egy-egy nagy szikla. Az egyik az északi oldalon állt, Mikmásszal szemben, ezt Bócécnek hívták. A másik a déli oldalon emelkedett, Gebával szemben, ennek Szenne volt a neve.</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">Tehát Jonatán ezt mondta a fegyverhordozójának: „Gyere velem, támadjuk meg ezeket a körülmetéletleneket: menjünk föl a filiszteusok előőrséhez! Hátha megsegít bennünket az Örökkévaló a harcban! Számára nem akadály, hogy csak ketten vagyunk. Ha győzelmet ad nekünk, mindegy, hogy sokan vagyunk-e vagy kevesen.”</verse>
				<verse number="7">Ő ezt felelte: „Tégy, ahogy jónak látod. Indulj előre, én meg követlek, bármit is akarsz tenni.”</verse>
				<verse number="8">„Figyelj rám! — mondta Jonatán. — Most átkelünk a völgyön, de nem rejtőzünk el, hanem hagyjuk, hogy a filiszteusok meglássanak bennünket.</verse>
				<verse number="9">Ha azt mondják: »Várjatok csak, mindjárt odamegyünk!« — akkor megállunk, és bevárjuk őket.</verse>
				<verse number="10">De ha azt mondják: »Gyertek csak fel ide!« — akkor felmászunk a meredek oldalon hozzájuk, mert ez lesz a jele, hogy az Örökkévaló nekünk adta a győzelmet!”</verse>
				<verse number="11">Azzal elindultak. Amikor a filiszteusok őrei észrevették őket, gúnyolódni kezdtek: „Nézd csak! A héberek előmásztak a föld alatti lyukakból, ahová félelmükben elbújtak.”</verse>
				<verse number="12">Azután lekiabáltak Jonatánnak és a társának: „Gyertek csak föl ide, majd mutatunk nektek valamit!” Jonatán ezt mondta a fegyverhordozójának: „Gyere csak utánam! Most már biztos, hogy az Örökkévaló Izráelnek adta a győzelmet a filiszteusok fölött!”</verse>
				<verse number="13">Mindketten nekiindultak a meredek hegyoldalnak, Jonatán elől, a társa utána, és négykézláb fölmásztak a filiszteusokhoz. Összecsaptak velük, és a filiszteusok csak úgy hullottak előttük! Jonatán vágta őket elől, a fegyverhordozója meg öldöste azokat, akik hátulról támadtak.</verse>
				<verse number="14">Ebben az első összecsapásban — amely mindössze egy fél holdnyi területen zajlott — Jonatán és a társa vagy 20 filiszteust ölt meg.</verse>
				<verse number="15">Ennek hatására a filiszteusok táborában igen nagy riadalom támadt. Megrémült az egész sereg a csatamezőn, az előőrsök, és a portyázó csapatok is. Földrengés támadt, és a filiszteusokat nagy félelem fogta el.</verse>
				<verse number="16">Észrevették ezt Saul seregének az őrszemei is, akik Benjámin földjén, Gibeában figyelték az ellenséget. Látták, hogy a filiszteusok serege szétszéled.</verse>
				<verse number="17">Akkor Saul megparancsolta a tisztjeinek, hogy számolják meg a hozzájuk beosztott harcosokat, és derítsék ki, hogy kik hiányzanak a seregből. Hamarosan kiderült, hogy Jonatán és a fegyverhordozója hiányzik.</verse>
				<verse number="18">Saul ekkor szólt Ahijjának: „Hozd ide az efódot!” Abban az időben Ahijja viselte az efódot Izráel népe előtt.</verse>
				<verse number="19">Miközben Saul Ahijjával beszélt, a filiszteusok táborában egyre nőtt a zűrzavar és a zaj. Emiatt Saul türelmetlen lett, és azt mondta Ahijjának: „Hagyd abba!”</verse>
				<verse number="20">Azután Saul összeszedte seregét, és megtámadta a filiszteusokat, akik teljesen összezavarodtak, és már egymás ellen fordították fegyvereiket.</verse>
				<verse number="21">A filiszteusok seregében voltak olyan héberek is, akik a filiszteusokkal együtt vonultak harcba Saul serege ellen. Most azonban ezek is átálltak Saul és Jonatán oldalára.</verse>
				<verse number="22">Voltak olyan izráeli katonák, akik korábban elbújtak a barlangokba Efraim hegyvidékén. Mikor ezek meghallották, hogy az ellenség megfutamodott, előjöttek rejtekhelyeikről, és ők is üldözni kezdték a menekülő filiszteusokat.</verse>
				<verse number="23">Így az Örökkévaló megmentette Izráel népét azon a napon. A csata még Bét-Áven városán túlra is kiterjedt. Az egész sereg Saullal tartott, így már 10 000 katonája volt. A csata kiterjedt Efraim egész dombvidékére és annak minden városára.</verse>
				<verse number="24">De Saul nagy hibát követett el azon a napon. Ugyanis kihirdette a seregében: „Átkozott legyen, aki naplemente előtt egy falatot is eszik, mielőtt teljesen le nem győzöm ellenségeimet!” Emiatt a harcoló sereg egész nap böjtölt.</verse>
				<verse number="25">A filiszteusok üldözése közben Saul katonái egy erdőn haladtak keresztül, ahol lépes mézet találtak, amelyből csak úgy folyt a méz a földre. De senki sem mert enni belőle, mert féltek az átoktól.</verse>
				<verse number="26"></verse>
				<verse number="27">Jonatán azonban nem volt jelen, amikor Saul megeskette a seregét, hogy böjtölni fognak. A kezében lévő botot Jonatán a mézbe mártotta, és evett abból egy keveset. Ettől felüdült és megerősödött.</verse>
				<verse number="28">Az egyik katona azonban megmondta Jonatánnak, hogy apja átok terhe alatt megtiltotta, hogy bárki is egyen valamit azon a napon, és emiatt olyan kimerült az összes harcos a seregben.</verse>
				<verse number="29">Jonatán ezt felelte: „Apám, bizony bajt okozott az országnak! Látod, én csak egy kis mézet kóstoltam, mégis mennyire felüdültem!</verse>
				<verse number="30">Hát még, ha seregünk ehetett volna a zsákmányból, amit ellenségeinktől szereztünk! Mennyivel nagyobb lehetne most a győzelmünk!”</verse>
				<verse number="31">Azon a napon tehát Izráel serege legyőzte a filiszteusokat. Mikmásztól Ajjálónig harcoltak velük. A nap végére azonban a győztes harcosok nagyon kimerültek.</verse>
				<verse number="32">Este azután — amikor már szabad volt enniük — a zsákmányra vetették magukat, hogy valami ételt készítsenek maguknak. A zsákmányolt állatok közül birkákat, ökröket és borjakat vágtak le. De a földön vágták le az állatokat, és a húst a nagy sietségben úgy fogyasztották el, hogy a vér is benne maradt.</verse>
				<verse number="33">Valaki jelentette Saulnak, hogy a katonák vétkeznek az Örökkévaló ellen, mert a húst a benne lévő vérrel együtt eszik meg. Saul ezt mondta: „Vétkeztetek!” Majd megparancsolta, hogy hozzanak elé egy nagy követ.</verse>
				<verse number="34">Majd szétküldte a táborba hírnökeit, és kihirdette: „Mindenki hozza a levágni való állatot Saul elé a nagy kőhöz, és ott vágja le, csak azután készítsen belőle ételt! Senki ne vétkezzen az Örökkévaló ellen azzal, hogy véresen eszi a húst!” A katonák így is tettek: aznap este mindenki odavitte a nagy kőhöz a kiszemelt állatot, és ott vágta le.</verse>
				<verse number="35">Így épített Saul oltárt az Örökkévalónak életében először.</verse>
				<verse number="36">Ekkor Saul azt mondta: „Még ma éjjel induljunk a filiszteusok üldözésére, senkit ne hagyjunk életben közülük! Fosszuk ki őket reggelig!” Katonái azt mondták: „Legyen úgy, ahogyan jónak látod, királyunk!” De a pap azt javasolta: „Előbb kérjük Isten tanácsát!”</verse>
				<verse number="37">Saul ezt elfogadta, és megkérdezte Istent: „Üldözzem-e a filiszteusokat? Győzelmet adsz-e Izráelnek?” De Istentől nem jött semmilyen válasz azon a napon.</verse>
				<verse number="38">Akkor Saul magához hívta a sereg vezetőit, és ezt mondta: „Gyertek, nézzünk utána, miféle vétek történt ma közöttünk?</verse>
				<verse number="39">Esküszöm az Élő Örökkévalóra, aki Izráel Szabadítója, hogy aki vétkezett, az halálnak halálával fog meghalni, még ha a saját fiam, Jonatán lenne is az!” De a katonák mélyen hallgattak, senki nem szólt egy szót sem.</verse>
				<verse number="40">Akkor Saul azt mondta a seregnek: „Ti mindannyian álljatok az egyik oldalra, én és Jonatán meg a másikra!” „Ahogy kívánod, királyunk!” — felelték a katonák.</verse>
				<verse number="41">Akkor Saul így imádkozott: „Örökkévaló, Izráel Istene! Miért nem válaszoltál ma szolgádnak? Kérlek, mutasd meg, ki vétkezett! Ha én, vagy Jonatán vétkeztünk, kérlek, válaszolj az Úrím által, ha pedig néped, Izráel vétkezett, a Tummím által!” A sorshúzás Sault és Jonatánt jelölte meg, így a hadsereg ártatlannak bizonyult.</verse>
				<verse number="42">„Ismét húzzatok sorsot — rendelkezett Saul —, hadd lássuk, melyikünk vétkezett! Akit pedig az Örökkévaló kiválaszt, az haljon meg!” De a katonák azt mondták: „Ne tegyük ezt!” Saul azonban ragaszkodott hozzá, ezért ismét sorsot vetettek Saul és Jonatán között. Ezúttal a sors Jonatánra esett.</verse>
				<verse number="43">„Fiam, Jonatán, mit tettél?” — kérdezte Saul. „Csak egy kis mézet kóstoltam: a pálcám végét belemártottam. Most ezért kell meghalnom?”</verse>
				<verse number="44">„Bizony, halálnak halálával kell meghalnod, Jonatán! — válaszolta Saul. — Isten engem úgy segéljen!”</verse>
				<verse number="45">Ekkor azonban a harcosok közbeléptek, és ellenálltak Saulnak: „Jonatán haljon meg?! Isten ments! Hiszen ő szerezte Izráelnek ezt a nagy győzelmet! Esküszünk az Élő Örökkévalóra, hogy Jonatánnak egy haja szála sem görbülhet meg, mert Isten segítségével ő szerezte a győzelmet!” Így váltotta meg Jonatánt a haláltól Izráel serege.</verse>
				<verse number="46">Ekkor Saul letett arról, hogy üldözze a filiszteusokat, akik így visszatértek a saját országukba.</verse>
				<verse number="47">Saul kiterjesztette uralmát az Izráelen kívüli területekre is: háborút viselt ellenségeivel, akik minden oldalról körülvették országát. Harcolt a moábiakkal, az ammoniakkal, az edomiakkal, Cóbá királyával meg a filiszteusokkal, és minden hadjáratában győzelmet aratott.</verse>
				<verse number="48">Bátran és hősiesen harcolt, legyőzte az amálekieket, és megszabadította Izráelt ezektől a fosztogatóktól.</verse>
				<verse number="49">Három fia volt: Jonatán, Jisvi és Malkisúa. Két leánya közül az idősebbet Mérabnak, a fiatalabbat Mikálnak hívták.</verse>
				<verse number="50">Saul felesége Ahinóam, Ahimaac leánya volt. Saul hadseregének vezére Abner, Nér fia, ez utóbbi pedig Saul nagybátyja volt.</verse>
				<verse number="51">Saul apja, Kís és Abner apja, Nér Abiél fiai voltak.</verse>
				<verse number="52">Izráelnek Saul egész uralkodása alatt állandóan súlyos harcokat kellett vívnia a filiszteusokkal. Emiatt Saul, ha az országában valahol látott egy-egy bátor és erős férfit, akkor azonnal bevette a seregébe.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Sámuel azt mondta Saulnak: „Az Örökkévaló engem küldött, hogy fölkenjelek téged népének, Izráelnek királyává, ezért hallgasd meg és kövesd az Örökkévaló szavát!</verse>
				<verse number="2">Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura: »Számon tartom, amit az amálekiek tettek Izráel népével! Nem felejtettem el, hogyan állta útját Izráelnek, amikor az kijött Egyiptomból.</verse>
				<verse number="3">Indulj hát, támadd meg az amálekieket, és egészen pusztíts el mindent, ami az övék! Senkit és semmit se kímélj meg! Öld meg a férfiakat és nőket, gyerekeket és csecsemőket; és pusztítsd el még ökreiket, juhaikat, tevéiket és szamaraikat is!«”</verse>
				<verse number="4">Saul összegyűjtötte és megszemlélte seregét Teláimban. Júdából 10 000 fő, a többi törzsből pedig 200 000 gyalogos katona gyűlt össze.</verse>
				<verse number="5">Elindultak, és az amálekiek városa közelében, a völgyben lesben álltak.</verse>
				<verse number="6">Saul megüzente a kénieknek: „Távozzatok el innen, menjetek ki az amálekiek közül, hogy ne pusztítsalak el titeket is velük együtt, mert ti jóindulattal bántatok Izráel népével, mikor kijött Egyiptomból!” A kéniek el is mentek onnan.</verse>
				<verse number="7">Ezután Saul megtámadta az amálekieket, és vágta őket Havilától egészen a Súrba vezető útig, amely Egyiptom határa mellett fekszik.</verse>
				<verse number="8">Foglyul ejtette Agágot, az amálekiek királyát is, annak népét pedig mind kardélre hányta.</verse>
				<verse number="9">Saul és serege azonban életben hagyta Agágot, és az állatok közül is csak a hitványabbját pusztították el. A legszebb juhokat, kecskéket, marhákat, a hízott állatokat és a bárányokat megkímélték.</verse>
				<verse number="10">Ezután az Örökkévaló szólt Sámuelnek:</verse>
				<verse number="11">„Már bánom, hogy Sault királlyá tettem, mert hátat fordított nekem: nem végezte el, amit parancsoltam neki.” Sámuel ezen annyira felháborodott, hogy egész éjjel kiáltott az Örökkévalóhoz.</verse>
				<verse number="12">Másnap azonban már korán reggel Saulhoz indult. Közben megtudta, hogy Saul elment Kármelbe, hogy ott emlékoszlopot állítson magának, majd utána továbbment Gilgálba. Sámuel elment Saulhoz, aki éppen égőáldozatot mutatott be az Örökkévalónak, abból a zsákmányból, amelyet az amálekiektől szerzett.</verse>
				<verse number="13">Amikor Sámuel megérkezett, Saul köszöntötte: „Áldjon meg téged az Örökkévaló! Teljesítettem, amit az Örökkévaló parancsolt.”</verse>
				<verse number="14">„Akkor miféle juhbégetést hallok a táborban, s mit jelent ez a marhabőgés, amely most is hallatszik?” — kérdezte Sámuel.</verse>
				<verse number="15">„Ezeket az állatokat a katonák zsákmányolták az amálekiektől. A színe-javát megkímélték, hogy Istenednek, az Örökkévalónak áldozzuk a legszebb juhokat és marhákat. De a többit tényleg mind elpusztítottuk” — válaszolta Saul.</verse>
				<verse number="16">„Ugyan hagyd ezt! — vágott közbe Sámuel. — Hadd mondjam el, mit mondott nekem az Örökkévaló a múlt éjjel.” „Mit mondott?” — kérdezte Saul.</verse>
				<verse number="17">Sámuel ezt válaszolta: „Látod, az Örökkévaló Izráel királyává tett téged, Izráel törzseinek a vezetője lettél, pedig milyen kicsinek és jelentéktelennek érezted magad!</verse>
				<verse number="18">Az Örökkévaló bízott meg azzal, hogy indulj el, és harcolj az amálekiek ellen, amíg teljesen ki nem pusztítod ezt a gonosz népet!</verse>
				<verse number="19">Miért nem hajtottad végre az Örökkévaló parancsát? Miért vettél el a zsákmányból? Miért tettél olyat, amit az Örökkévaló rossznak tart?”</verse>
				<verse number="20">„De hiszen én engedelmeskedtem az Örökkévalónak! — védekezett Saul. — Teljesítettem, amivel megbízott, és teljesen elpusztítottam az amálekieket! Csak egyvalakit kíméltem meg: Agágot, a királyukat.</verse>
				<verse number="21">A katonáim nem ölték le az összes zsákmányolt állatot, ahogy kellett volna, hanem megkímélték a színe-javát, hogy feláldozzák Istenednek, az Örökkévalónak itt, Gilgálban.”</verse>
				<verse number="22">Sámuel azonban így felelt: „Vajon örömmel fogad-e az Örökkévaló égőáldozatot és véresáldozatot engedelmesség helyett? Bizony, inkább kívánja, hogy szavát megfogadd, mint a sok-sok áldozatot! Jobb, ha engedelmesen követed parancsát, mint ha kosok kövérjét áldozod neki!</verse>
				<verse number="23">Mert az engedetlenség bűne, olyan mint a varázslás, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás! Félretoltad az Örökkévaló szavát, ezért ő is félretett téged, s a királyságot elvette tőled.”</verse>
				<verse number="24">Saul elismerte: „Vétkeztem az Örökkévaló ellen, mert megszegtem parancsát, és nem azt tettem, amit mondtál nekem. De csak azért, mert féltem a néptől, és engedtem szavuknak.</verse>
				<verse number="25">Most azonban, kérlek, bocsáss meg, és jöjj velem vissza, hogy leboruljak az Örökkévaló előtt.”</verse>
				<verse number="26">„Nem megyek! — válaszolta Sámuel. — Elutasítottad az Örökkévaló szavát, ezért ő is elutasított téged, s a királyságot elvette tőled.”</verse>
				<verse number="27">Azzal sarkon fordult, hogy elmenjen. De Saul megragadta Sámuel köpenyét, amely így elszakadt.</verse>
				<verse number="28">„Látod, az Örökkévaló is így szakította el tőled a mai napon Izráel királyságát — mondta ekkor Sámuel —, és olyannak adta, aki különb nálad.</verse>
				<verse number="29">Izráel Istene, az Örökkévaló nem hazudik, és nem vonja vissza, amit mondott. Nem olyan ő, mint az emberek, hogy meggondolja magát.”</verse>
				<verse number="30">Saul tovább kérlelte: „Igaz, hogy vétkeztem, de kérlek, ne szégyeníts meg a népem vezetői és egész Izráel előtt! Jöjj velem vissza, hogy leboruljak Istened, az Örökkévaló előtt!”</verse>
				<verse number="31">Sámuel végül engedett neki, és Saullal együtt tért vissza a vezetőkhöz. Saul pedig leborult az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="32">Azután Sámuel ezt mondta: „Vezessétek elém Agágot, az amálekiek királyát!” Elővezették a megkötözött Agágot, aki azt gondolta: „Biztosan nem fognak megölni!”</verse>
				<verse number="33">Sámuel így szólította meg: „Ahogy a te kardod megfosztotta gyermekeiktől az anyákat, úgy legyen a te anyád is gyermektelenné!” Azzal fogta a kardját, és darabokra vagdalta Agágot az Örökkévaló jelenlétében, Gilgálban.</verse>
				<verse number="34">Ezután Sámuel hazament Rámába, és Saul is hazatért Gibeába.</verse>
				<verse number="35">Sámuel ettől fogva nem látta többé Sault, de bánkódott miatta. Az Örökkévaló is megbánta, hogy Sault királlyá tette Izráel fölött.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Az Örökkévaló ezt mondta Sámuelnek: „Meddig bánkódsz még Saul miatt? Már határoztam felőle: nem lesz többé Izráel királya. Töltsd meg az olajtartódat, és indulj el, mert Betlehembe küldelek, Isaihoz! Az ő fiai közül választottam új királyt magamnak.”</verse>
				<verse number="2">De Sámuel ezt kérdezte: „Hogyan mehetnék oda? Ha Saul megtudja, biztosan megölet engem!” „Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: »Azért jöttem, hogy az Örökkévalónak áldozzak.«</verse>
				<verse number="3">Hívd meg Isait az áldozatra, azután majd megmondom, mitévő legyél. Azt kend fel királynak, akit mutatok neked!”</verse>
				<verse number="4">Sámuel engedelmeskedett, és az Örökkévaló szava szerint elment Betlehembe. Amikor megérkezett, a város vezetői félve kérdezték: „Sámuel, békés szándékkal jöttél?”</verse>
				<verse number="5">„Igen — felelte ő —, békés szándékkal. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Örökkévalónak. Szenteljétek meg magatokat, és ti is jöjjetek el, amikor az áldozatot bemutatom!” Isait és a fiait is megszentelte Sámuel, és meghívta az áldozat bemutatására.</verse>
				<verse number="6">Amikor Isai és fiai megérkeztek, Sámuel meglátta Eliábot, és ezt gondolta: „Biztosan ő az Örökkévaló fölkentje, akit kiválasztott!”</verse>
				<verse number="7">De az Örökkévaló ezt mondta Sámuelnek: „Ne arra tekints, hogy milyen szemrevaló külsejű, vagy daliás termetű, mert nem őt választottam. Az ember annak alapján ítél, amit lát, de én nem a külsejét, hanem a szívét nézem.”</verse>
				<verse number="8">Ezután szólította Isai a második fiát, Abinádábot, és Sámuelhez vezette, aki ezt mondta: „Nem, ő sem az Örökkévaló választottja.”</verse>
				<verse number="9">Majd Sammát vezette Isai Sámuelhez, aki ismét ezt mondta: „Ő sem az, akit az Örökkévaló választott.”</verse>
				<verse number="10">Isai a fiai közül hetet már sorra odavezetett Sámuelhez, de a próféta mindegyikre ugyanazt mondta: „Nem, nem ő az Örökkévaló választottja.”</verse>
				<verse number="11">Végül Sámuel ezt kérdezte Isaitól: „Mindegyik fiad itt van már?” „Nem, van még egy, a legkisebbik, de ő a juhokat őrzi a mezőn” — válaszolt Isai. „Akkor sürgősen küldj érte valakit, mert addig nem ülünk asztalhoz, amíg ő ide nem ér” — mondta Sámuel.</verse>
				<verse number="12">Isai elhívatta legkisebb fiát, és Sámuel elé állította. Ez a fiú pirospozsgás arcú, szép termetű és ragyogó szemű volt. Akkor az Örökkévaló szólt Sámuelnek: „Ő az! Őt kend föl!”</verse>
				<verse number="13">Sámuel vette az olajtartóját, és a fiú fejére öntötte az olajat. Így kente föl testvérei előtt a legkisebb fiút. Ekkor az Örökkévaló Szelleme betöltötte Dávidot — mert így hívták —, és attól kezdve vele is maradt. Ezután Sámuel visszatért Rámába.</verse>
				<verse number="14">Saultól viszont eltávozott az Örökkévaló Szelleme. Azután a királyt egy gonosz szellem kezdte gyötörni, akit az Örökkévaló küldött.</verse>
				<verse number="15">Szolgái ezt javasolták Saulnak: „Látod, urunk, hogy gyötör téged ez a gonosz szellem, amelyet Isten küldött!</verse>
				<verse number="16">Engedd meg hát, hogy szolgáid keressenek valakit, aki ért a hárfa pengetéséhez! Ő majd játszik neked, mikor a gonosz szellem ismét megszáll téged, s akkor megkönnyebbülsz.”</verse>
				<verse number="17">„Jól van, keressetek hát valakit nekem, aki ért a hárfa pengetéséhez, és hozzátok elém!” — egyezett bele a király.</verse>
				<verse number="18">Az egyik udvari szolga megszólalt: „Én ismerek valakit Betlehemben, aki szépen hárfázik, bátor és harcra termett, értelmes beszédű, daliás termetű és vele van az Örökkévaló! Az apját Isainak hívják.”</verse>
				<verse number="19">Saul nyomban elküldte egyik szolgáját Isaihoz ezzel az üzenettel: „Küldd hozzám Dávid fiadat, aki a juhokat őrzi!”</verse>
				<verse number="20">Isai fogott egy szamarat, felrakott rá néhány kenyeret, egy tömlő bort meg egy kecskegidát — és elküldte a fiával, Dáviddal a királynak.</verse>
				<verse number="21">Dávid megérkezett a királyhoz, és a szolgálatába állt. Saul hamarosan megszerette, és fegyverhordozójává fogadta.</verse>
				<verse number="22">Isainak pedig ezt üzente: „Engedd meg, hogy Dávid az udvaromban maradjon, mert nagyon megkedveltem!”</verse>
				<verse number="23">Amikor pedig az Isten által küldött gonosz szellem gyötörni kezdte Sault, Dávid vette a hárfáját, és játszott rajta a királynak. A gonosz szellem ilyenkor eltávozott, és Saul megkönnyebbült.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">A filiszteusok ismét összegyűjtötték seregüket, és hadjáratot indítottak Izráel ellen. A júdabeli Szókónál gyűltek össze, a táborukat pedig Szókó és Azeka között, Efesz-Dammímnál állították föl.</verse>
				<verse number="2">Saul is összegyűjtötte seregét, és az Élá völgyben vertek tábort. Azután mindkét sereg csatarendbe állt:</verse>
				<verse number="3">az egyik dombon Saul serege volt, velük szemben, a másikon a filiszteusok, közöttük pedig egy völgy húzódott.</verse>
				<verse number="4">A filiszteusok seregéből kiállt a csatasor elé egy bajnok. Góliátnak hívták és Gát városából származott. Körülbelül három méter volt a magassága,</verse>
				<verse number="5">és bronz sisakot viselt. Pikkelyes bronzpáncélt öltött magára, amely 5 000 sékelt nyomott.</verse>
				<verse number="6">Lábán is bronzvértet viselt, vállán pedig bronzkardot hordott.</verse>
				<verse number="7">Lándzsájának nyele olyan vastag volt, mint a szövőszék gerendája, a hegye pedig 600 sékel súlyú vasból készült. Góliát előtt ment a fegyverhordozója, aki a gazdája pajzsát vitte.</verse>
				<verse number="8">Góliát napról-napra kiállt a csatatérre, a két sereg közötti völgybe, és így kiáltott Izráel seregének: „Mit álldogáltok ott szép sorban? Nem azért jöttetek, hogy harcoljunk egymással? Nézzétek, itt vagyok én, a filiszteus! Ti meg Saul katonái vagytok, nem igaz? Akkor jöjjön le ide egyikőtök, és küzdjünk meg egymással!</verse>
				<verse number="9">Ha közületek valaki legyőz engem és megöl, akkor a filiszteusok szolgáitok lesznek. Ha meg én győzöm le és ölöm meg őt, akkor ti fogtok nekünk szolgálni.</verse>
				<verse number="10">Látjátok, én ma kigúnyoltam Izráel seregét. Állítsatok hát ki valakit, hogy szembe szálljon velem, és vívjunk meg egymással!”</verse>
				<verse number="11">Saul király és Izráel egész serege jól hallotta Góliát kérkedését, de nagyon megrettentek tőle, és nem volt bátorságuk szembeszállni vele.</verse>
				<verse number="12">Dávid az efrátai nemzetséghez tartozó Isai fia volt, aki a júdabeli Betlehemben élt. Isainak nyolc fia volt, és Saul uralkodása idején már nagyon idős embernek számított.</verse>
				<verse number="13">Három idősebb fia viszont bevonult Saul táborába. Az elsőszülöttet Eliábnak, a másodikat Abinádábnak, a harmadikat pedig Sammának hívták.</verse>
				<verse number="14">Ez a három fiú tehát Saul seregében szolgált. Dávid volt a legfiatalabb Isai fiai közül,</verse>
				<verse number="15">ezért ő nem vonult hadba, hanem Saul szolgálatából időnként hazatért apjához, Betlehembe, hogy a nyáját őrizze.</verse>
				<verse number="16">Eközben a filiszteus Góliát 40 napon keresztül minden reggel és este kiállt az izráeli sereg elé.</verse>
				<verse number="17">Egyik nap Isai azt mondta Dávidnak, a fiának: „Gyere fiam, itt van ez a zsák pörkölt gabona, meg tíz kenyér, vidd el ezeket a testvéreidnek a táborba!</verse>
				<verse number="18">Ezt a tíz sajtot pedig add át a parancsnokuknak. Hozz nekem hírt a testvéreidről, hogy jól vannak-e!</verse>
				<verse number="19">Saul, a testvéreid, és Izráel egész serege az Élá-völgyben táboroznak. Ott harcolnak a filiszteusokkal.”</verse>
				<verse number="20">Dávid másnap korán reggel fölkelt, a nyáj őrzését egy szolgára bízta, fogta a testvéreinek küldött élelmet, és elindult, ahogy Isai meghagyta neki. Éppen akkor ért a táborba, amikor Izráel serege nagy csatakiáltással kivonult a harcmezőre.</verse>
				<verse number="21">A két sereg felsorakozott egymással szemben.</verse>
				<verse number="22">Dávid a csomagját rábízta arra, aki a felszerelést őrizte, és odafutott a csatasorba testvéreihez, hogy köszöntse őket.</verse>
				<verse number="23">Mialatt velük beszélgetett, a filiszteusok bajnoka, a Gátból való Góliát, szokása szerint megint előállt, és elismételte, amit már sokszor mondott. Dávid azonban csak most hallotta először.</verse>
				<verse number="24">Amikor az izráeli katonák meglátták Góliátot, rémülten elfutottak előle.</verse>
				<verse number="25">Egyikük ezt mondta: „Látjátok ezt az embert, aki előlépett a csatasorból? Már megint itt van, hogy gyalázza Izráelt! Ha akadna valaki, aki őt párviadalban megölné, azt Saul király gazdagon megjutalmazná! Még a leányát is hozzá adná feleségül, és a győztes családját felmentené minden adófizetés alól.”</verse>
				<verse number="26">Dávid odafordult a mellette álló katonához, és megkérdezte: „Mi történik azzal, aki megöli ezt a filiszteust, és lemossa Izráelről ezt a gyalázatot? Ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni merészeli az Élő Isten seregét?!”</verse>
				<verse number="27">A katona meg a többiek megismételték, hogy mi lesz a jutalma annak, aki Góliátot megöli.</verse>
				<verse number="28">Dávid legidősebb bátyja, Eliáb hallotta, amint Dávid a többiekkel beszélget, és haragosan ráripakodott az öccsére: „Minek jöttél ide? Kire hagytad azt a néhány juhot a pusztában? Ismerlek, milyen elbizakodott vagy! Tudom, hogy mi rosszban töröd a fejed! Csak azért jöttél, hogy megnézd a csatát!”</verse>
				<verse number="29">„Ugyan, mi rosszat tettem? — kérdezte Dávid. — Csak beszélgettem a katonákkal”.</verse>
				<verse number="30">Azután hátát fordított Eliábnak, és tovább kérdezgette az embereket, hogy mi lesz a jutalma annak, aki legyőzi Góliátot. De mindenki ugyanazt válaszolta.</verse>
				<verse number="31">Valaki megemlítette Saul előtt, hogy Dávid mit mondott Góliátról. Saul ekkor magához rendelte Dávidot,</verse>
				<verse number="32">aki ezt mondta neki: „Királyom, senki se csüggedjen el Góliát miatt! Szolgád megküzd ezzel a filiszteussal!”</verse>
				<verse number="33">De Saul ezt válaszolta: „Ugyan fiam, túl fiatal vagy te ahhoz, hogy kiállj párviadalra ezzel a híres filiszteus harcossal, aki már fiatal kora óta csatákban edződött!”</verse>
				<verse number="34">„Uram, szolgád pásztor volt apja juhai mellett a pusztában — mondta Dávid. — Ha egy oroszlán vagy medve elragadott egy-egy juhot a nyájból,</verse>
				<verse number="35">utána mentem, leterítettem, és juhomat kiszabadítottam a szájából. Ha pedig a vadállat ellenem támadt, megragadtam a szakállát, és ledöftem.</verse>
				<verse number="36">Bizony, szolgád megölte az oroszlánt is, meg a medvét is! Így fog járni ez a körülmetéletlen filiszteus is, amiért gyalázni merészelte az Élő Isten seregét!</verse>
				<verse number="37">Az Örökkévaló, aki megmentett engem az oroszlán fogaitól és a medve körmétől, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a fegyverétől is!” „Hát jó, nem bánom, küzdj meg vele! Az Örökkévaló őrizzen és segítsen meg téged!” — egyezett bele Saul.</verse>
				<verse number="38">Azután elrendelte, hogy Dávidot öltöztessék föl a király saját fegyverzetébe. Ráadták hát Dávidra Saul bronzból készült sisakját és páncélját.</verse>
				<verse number="39">Majd Dávid a derekára kötötte Saul kardját, és kipróbálta, hogyan tud mozogni ebben a fölszerelésben. Végül azonban ezt mondta Saulnak: „Nem tudok én ebben a nehéz páncélban szabadon mozogni! Nem vagyok hozzászokva.” Azzal levetette magáról Saul páncélját és fegyvereit.</verse>
				<verse number="40">Ehelyett fogta a pásztorbotját, kiválasztott a patakmederből öt sima követ, és a tarisznyájába tette. Majd kezébe vette parittyáját, és kiment a filiszteus elé, hogy megküzdjön vele.</verse>
				<verse number="41">Góliát — aki előtt a fegyverhordozója vitte a pajzsát —, egyre közeledett Dávidhoz.</verse>
				<verse number="42">Amikor látta, hogy Dávid milyen fiatal, pirospozsgás arcú és szép termetű, mélységesen megvetette és gúnyolni kezdte:</verse>
				<verse number="43">„Hát kutya vagyok én, hogy bottal akarsz elkergetni?” — kérdezte Góliát csúfolódva. Majd az isteneit emlegetve gyalázkodó szavakkal szidalmazta Dávidot.</verse>
				<verse number="44">„Gyere csak, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak, hogy azok szaggassanak szét!” — kiáltotta Dávidnak.</verse>
				<verse number="45">„Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem — mondta Dávid —, én pedig az Örökkévalónak, a Seregek Urának, Izráel serege Istenének nevében megyek ellened, akit te gyaláztál!</verse>
				<verse number="46">Az Örökkévaló még ma a kezembe ad, megöllek téged, a fejedet levágom, a filiszteusok seregének hulláit meg az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom eledelül. Akkor majd az egész világ megtudja, hogy van Istene Izráelnek.</verse>
				<verse number="47">Ez a sokaság is megtudja, hogy az Örökkévalónak nincs szüksége a harcosok kardjára meg lándzsájára, hogy győzelmet adjon annak, akinek ő akar! Hiszen ő dönti el a csata sorsát! Titeket pedig az Örökkévaló most a kezünkbe fog adni!”</verse>
				<verse number="48">Góliát felkészült az összecsapásra, és egyre közeledett Dávidhoz, aki viszont futott feléje.</verse>
				<verse number="49">Futás közben Dávid kivett egy követ a tarisznyájából, és a parittyáját megforgatva elröpítette. A kő Góliátot éppen homlokon találta, és úgy belemélyedt a fejébe, hogy a filiszteus arccal a földre zuhant.</verse>
				<verse number="50">Így győzte le Dávid a filiszteusok bajnokát a parittyájával és egyetlen kővel! Dávidnak még kardja sem volt, mégis leterítette és megölte ellenfelét!</verse>
				<verse number="51">Amikor Góliát összeesett, Dávid odafutott, ráállt, majd kihúzta a filiszteus kardját, és azzal ölte meg. Azután Góliátot a saját kardjával lefejezte. A filiszteusok serege látta, hogy nagy hősük meghalt, és mind futásnak eredtek.</verse>
				<verse number="52">Izráel és Júda harcosai ekkor nagy csatakiáltással az üldözésükre indultak. Kergették őket végig a völgyön, egészen Gátig és Ekron kapujáig, és sokat megöltek közülük. A Saarim felé vezető úton mindenütt a filiszteusok hullái hevertek egészen Gátig és Ekrónig.</verse>
				<verse number="53">Miután az izráeliek visszatértek az üldözésből, kifosztották az ellenség hátrahagyott táborát.</verse>
				<verse number="54">Dávid elvitte Jeruzsálembe Góliát levágott fejét, a tőle zsákmányolt fegyvereket azonban megtartotta magának, és hazavitte.</verse>
				<verse number="55">Saul király is végignézte a párviadalt. Amikor Dávid kiállt a csatatérre Góliát elé, Saul megkérdezte a hadvezérét, Abnert: „Kinek a fia ez az ifjú?” „Esküszöm, királyom, hogy nem tudom!” — felelte Abner.</verse>
				<verse number="56">„Akkor menj, és tudd meg, ki az apja!” — rendelkezett a király.</verse>
				<verse number="57">Miután Dávid megölte Góliátot, visszament az izráeli táborba. Góliát levágott feje még a kezében volt. Abner Saul elé vezette Dávidot,</verse>
				<verse number="58">akitől a király ezt kérdezte: „Kinek a fia vagy, ifjú?” „A betlehemi Isainak, királyom” — felelte Dávid.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Saul a szolgálatába fogadta Dávidot, és nem küldte vissza a szülői házhoz. Miután Saul befejezte a beszélgetést Dáviddal, Jonatán úgy megszerette Dávidot, mint a saját lelkét. Szövetséget kötöttek egymással, és a lelkük szinte összeforrt.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Jonatán Dávidnak ajándékozta a ruháját, köpenyét, kardját, íját, sőt még az övét is.</verse>
				<verse number="5">Saul ettől kezdve sokszor küldte harcolni Dávidot, aki minden esetben győzelmet aratott, akárhova küldte is őt a király. Ezért Saul kinevezte őt a harcosok élére. Dávidot az egyszerű katonáktól a tisztekig mindenki megszerette.</verse>
				<verse number="6">Történt egyszer, hogy Izráel serege — amelyben Dávid is harcolt — Saul vezetésével éppen a filiszteusok ellen vívott győztes csatából tartott hazafelé. Az asszonyok minden városból Saul és a sereg elé vonultak, hogy üdvözöljék őket. Nagy örömmel énekeltek, táncoltak, hangszerekkel zenéltek,</verse>
				<verse number="7">és így dicsérték a győzteseket: „Megölt Saul ezreket, Dávid meg tízezreket!”</verse>
				<verse number="8">Saulnak ez nagyon rosszul esett, és megharagudott miatta. Azt gondolta: „Lám, Dávidnak tízszer annyi filiszteus megölését tulajdonítják, mint nekem! Ha ez így megy tovább, még a királyság is az övé lesz!”</verse>
				<verse number="9">Ettől kezdve gyanakvással figyelte Dávid minden lépését.</verse>
				<verse number="10">A következő napon, amikor Saul a házában ült, ismét megszállta a gonosz szellem, amelyet Isten küldött. Emiatt Saul magánkívül volt. Dávid eközben Saul előtt pengette a hárfáját, ahogy ilyen esetekben máskor is szokta. Saul kezében ott volt a lándzsája,</verse>
				<verse number="11">és hirtelen azt gondolta: „Most megölöm Dávidot! A falhoz szegezem!” — s azzal a lándzsáját Dávid felé hajította, aki azonban félrehajolt előle. Ez kétszer is megtörtént,</verse>
				<verse number="12">és Saul megértette, hogy az Örökkévaló Dáviddal van, tőle viszont eltávozott. Emiatt félni kezdett Dávidtól,</verse>
				<verse number="13">és jobbnak látta, ha elküldi őt maga mellől. Kinevezte hát Dávidot egy katonai egység parancsnokának, és harcolni küldte a csapata élén. Ettől kezdve Dávid gyakran vezette harcba az embereit,</verse>
				<verse number="14">és minden alkalommal győzelemmel tért haza, mert az Örökkévaló vele volt és segítette őt.</verse>
				<verse number="15">Saul látta, hogy Dávid minden csatában győztesnek bizonyul, emiatt még inkább félt tőle.</verse>
				<verse number="16">Ugyanakkor egész Izráel és Júda népe nagyon megszerette Dávidot, aki vezette őket a harcokban.</verse>
				<verse number="17">Ezután történt, hogy Saul ezt mondta Dávidnak: „Feleségül adom hozzád Mérabot, a legidősebb leányomat, csak légy hűséges harcosom, és harcolj az Örökkévalóért!” De magában azt gondolta, hogy így majd előbb-utóbb a filiszteusok ölik meg Dávidot, és nem neki kell eltennie láb alól.</verse>
				<verse number="18">Dávid azonban elhárította ezt a megtiszteltetést: „Ugyan, ki vagyok én, hogy a király veje lehetnék? Mi az én apám családja Izráelben?”</verse>
				<verse number="19">Így azután, amikor eljött az ideje, hogy Mérabot Dávidhoz adják feleségül, Saul mégis úgy határozott, hogy inkább a mehólai Adriélhez adja a leányát.</verse>
				<verse number="20">Saul kisebbik leánya, Mikál azonban megszerette Dávidot. Ezt Saul is meghallotta, és helyeselte.</verse>
				<verse number="21">Ugyanis azt remélte, hogy Mikál révén mégis sikerül csapdába csalnia Dávidot, akit a filiszteusok előbb-utóbb majd csak elpusztítanak. Ezért másodszor is ajánlatot tett neki: „Dávid, most aztán tényleg a vőm leszel!”</verse>
				<verse number="22">Ugyanakkor Saul szólt az udvari embereinek, hogy titokban beszéljék rá Dávidot a házasságra. „Mondjátok neki — sugalmazta Saul —, hogy a király kedveli Dávidot, és az udvari szolgák körében is nagyon népszerű, hát miért ne venné feleségül a király leányát!”</verse>
				<verse number="23">Azok valóban megpróbálták Dávidot rábeszélni, de ő elhárította magától ezeket az érveket: „Ti valóban azt hiszitek, hogy olyan csekélység a király leányát feleségül venni? Hogy gondolhatnék én ilyesmire, holott én szegény vagyok, s a származásom sem előkelő!”</verse>
				<verse number="24">A szolgák jelentették Saulnak, hogy Dávid mit mondott.</verse>
				<verse number="25">De Saul nem adta föl. Újra Dávidhoz küldte a szolgáit: „Akkor mondjátok neki ezt: »Ne félj, Dávid, a király nem kíván tőled nagy jegyajándékot a leányáért cserébe. Mindössze annyit vár a vőlegénytől, hogy öljön meg száz filiszteust, és hozzon erről bizonyítékot. Így álljon bosszút a király ellenségein.«” Saul ezt is csak azért tervelte ki, hogy Dávidot a filiszteusok fegyvere által ölesse meg.</verse>
				<verse number="26">Az udvari emberek ismét megpróbálták rábeszélni Dávidot, s ezúttal sikerült is nekik. Most már Dávid is szeretett volna a király veje lenni. El is indult, és embereivel együtt levágott 100 férfit a filiszteusok közül. Még le sem telt a kitűzött határidő, már hozta is a bizonyítékot a királynak, hogy feleségül vehesse a leányát. Így azután Saul Mikált Dávidhoz adta feleségül.</verse>
				<verse number="27"></verse>
				<verse number="28">Saul jól látta, hogy az Örökkévaló valóban Dáviddal van, és Mikál is szereti a férjét.</verse>
				<verse number="29">Emiatt még jobban félt Dávidtól, és haláláig ellenségévé lett.</verse>
				<verse number="30">Ebben az időben a filiszteusok fejedelmei állandóan támadták Izráelt. Azonban valahányszor csatára került sor, Dávid mindig nagyobb győzelmeket aratott, mint Saul többi vezérei. Ezért Dávid igen nagy hírnévre tett szert.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Ezután Saul szólt a fiának, Jonatánnak és az udvari embereiek, hogy meg kell ölniük Dávidot. De Jonatán nagyon szerette Dávidot,</verse>
				<verse number="2">ezért figyelmeztette: „Vigyázz magadra, mert apám az életedre tör! Holnap reggel rejtőzz el a mezőn valami alkalmas helyen! Azután reggel majd én is kimegyek apámmal együtt a mezőre, és megállunk a rejtekhelyed közelében. Ott majd beszélek apámmal rólad, s ha valamit megtudok, elmondom neked.”</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Jonatán beszélt az apjával Dávid érdekében: „Apám, te vagy a király, és Dávid a szolgád. Nem vétett neked semmit, hát te se vétkezz ellene! Sőt, Dávid mindig hűségesen szolgált téged, és sokat köszönhetsz neki.</verse>
				<verse number="5">Kockára tette az életét, amikor megölte a filiszteust, és ezen keresztül az Örökkévaló nagy győzelmet adott egész Izráelnek. Te is láttad ezt, és örültél neki! Miért akarsz ártani Dávidnak, hiszen tudod, hogy ártatlan! Ha ok nélkül megölnéd, súlyosan vétkeznél!”</verse>
				<verse number="6">Saul hallgatott Jonatán szavára, és ezt válaszolta: „Rendben van, fiam, esküszöm az Örökkévalóra, hogy nem fogom megöletni Dávidot.”</verse>
				<verse number="7">Ezután Jonatán hívatta Dávidot, és mindent elmondott neki, majd Saulhoz vezette. Ettől fogva Dávid ismét ugyanúgy szolgált Saul udvarában, mint azelőtt.</verse>
				<verse number="8">Majd ismét kiújult a harc a filiszteusok és Izráel között. Ebben Dávid is részt vett, és olyan nagy győzelmet aratott, hogy a filiszteusok futva menekültek a csatából.</verse>
				<verse number="9">Egyszer, amikor Saul a házában ült, ismét megszállta a gonosz szellem, amelyet Isten küldött. Dávid éppen a király előtt pengette a hárfáját. Saul — aki a kezében tartotta a lándzsáját —</verse>
				<verse number="10">hirtelen azt gondolta: „Most megölöm Dávidot! A falhoz szegezem!” — s azzal a lándzsáját Dávid felé hajította, aki azonban félrehajolt, így a lándzsa a falba fúródott. Dávid kifutott a házból, és még az éjjel elmenekült.</verse>
				<verse number="11">Saul utána küldte az embereit, hogy álljanak lesben Dávid házánál, és reggel öljék meg. Azonban Mikál figyelmeztette a férjét: „Ha még ma éjjel el nem menekülsz, reggel megölnek!”</verse>
				<verse number="12">Azután Mikál az ablakon keresztül leeresztette Dávidot, aki elfutott, s így megmenekült a haláltól.</verse>
				<verse number="13">Ezután Mikál Dávid ágyába fektette a házibálványt, a fejéhez kecskeszőrt rakott, és betakarta Dávid ruháival.</verse>
				<verse number="14">Amikor Saul odaküldte az embereit, hogy fogják el Dávidot, Mikál azt mondta nekik, hogy a férje beteg.</verse>
				<verse number="15">Egy idő múlva Saul megint odaküldte őket, hogy nézzék meg Dávidot, s ezt mondta nekik: „Hozzátok elém, ha kell, ágyastól is, hogy megöljem!”</verse>
				<verse number="16">Saul emberei ismét Dávid házához mentek, és ezúttal fölfedezték, hogy csak a házibálvány fekszik az ágyban, és amit Dávid hajának gondoltak, az csak kecskeszőr.</verse>
				<verse number="17">Saul szemrehányást tett Mikálnak: „Miért csaptál be? Miért engedted megszökni ellenségemet?” De Mikál így védekezett: „Dávid megfenyegetett, hogy ha nem engedem elmenni, megöl.”</verse>
				<verse number="18">Dávid tehát elmenekült, és Rámába ment Sámuelhez, akinek elmondta, hogyan bánt vele Saul. Azután együtt a próféták táborába mentek, és egy ideig ott maradtak.</verse>
				<verse number="19">Saulnak azonban tudomására jutott, hogy Dávid a táborban rejtőzik, Ráma mellett.</verse>
				<verse number="20">Ezért oda is utána küldte az embereit, hogy fogják el. Azok el is mentek, de mikor meglátták a próféták csoportját, akik prófétáltak, és Sámuelt, a vezetőjüket, Isten Szelleme őket is betöltötte, és ők is prófétálni kezdtek.</verse>
				<verse number="21">Jelentették ezt Saulnak, aki másokat küldött helyettük Dávidért, de ezek a küldöttek is úgy jártak, mint az előzők: ők is prófétálni kezdtek. Harmadszor is küldött oda Saul embereket, de azok is ugyanúgy prófétálni kezdtek, amikor odaérkeztek.</verse>
				<verse number="22">Végül maga Saul is fölkerekedett, és elindult Rámába. Amikor a Szekúban lévő ciszternához érkezett, amely a kopasz dombon van, a szérűskert mellett, kérdezősködött Sámuel és Dávid után. Azt mondták neki, hogy a próféták táborában találja őket Ráma közelében.</verse>
				<verse number="23">Saul tehát oda igyekezett, de Isten Szelleme már útközben betöltötte, és folytonosan prófétált, amíg a Ráma melletti táborba érkezett.</verse>
				<verse number="24">Ott azután levetette a ruháit, és ő is prófétált Sámuel előtt. Egész nap és egész éjjel ott feküdt meztelenül, és prófétált. Erre utal az ismert szólás: „Már Saulból is próféta lett?”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Ezután Dávid a Ráma melletti táborból is tovább menekült. Találkozott Jonatánnal, és ezt kérdezte tőle: „Jonatán, mondd meg nekem, mit vétettem apád ellen? Mi a bűnöm, amiért halálra keres?”</verse>
				<verse number="2">De Jonatán így felelt: „Isten mentsen ettől téged! Apám nem akar téged megölni! Te nem halhatsz meg! Tudod, hogy apám nem tesz semmit anélkül, hogy velem előbb meg ne beszélné. Ha valóban meg akarna ölni téged, azt előlem sem titkolná el! Nem, erről szó sem lehet!”</verse>
				<verse number="3">Dávid azonban esküvel erősítette, hogy mégis így van: „Apád bizonyosan tudja, hogy te kedvelsz engem. Azt gondolja, jobb, ha neked nem árulja el a tervét, mert elmondanád nekem. De esküszöm: amilyen igaz, hogy él az Örökkévaló és te is élsz, olyan igaz, hogy csak egy lépés választ el engem a haláltól!”</verse>
				<verse number="4">„Hát jó — felelte Jonatán —, mondd meg, mit tegyek érted, megteszem!”</verse>
				<verse number="5">„Figyelj rám! — mondta Dávid. — Tudod, hogy holnap lesz az Újhold ünnepe. Ilyenkor nekem is a király asztalánál kell ülnöm az ünnepi vacsoránál. Engedd meg nekem, hogy most elmenjek, és holnap estig elrejtőzzek valahová a városon kívül.</verse>
				<verse number="6">Ha apád kérdezősködik, hogy miért hiányzom az ünnepi asztaltól, akkor ezt mondd neki: »Dávid megkért, hogy hazamehessen szülővárosába, Betlehembe. A családjában ilyenkor tartják az évenkénti áldozatot, amelyre az egész nemzetség összegyűlik.«</verse>
				<verse number="7">Ha ezt a kimentést apád elfogadja, akkor biztonságban érezhetem magam. De ha Saul erre haragra lobban, akkor biztos lehetsz benne, hogy valóban gonosz szándékkal van irántam.</verse>
				<verse number="8">Jonatán, kérlek, tedd meg ezt nekem! Bánj velem hűséges szeretettel, hiszen szövetséget kötöttünk az Örökkévaló előtt! De ha bűnös vagyok, ölj meg te magad, csak apádnak ne szolgáltass ki!”</verse>
				<verse number="9">„Isten mentsen! — mondta Jonatán. — Ha megbizonyosodom róla, hogy apám a vesztedet akarja, feltétlenül a tudtodra adom!”</verse>
				<verse number="10">„Ki fog nekem hírt hozni, ha apád haragosan válaszol neked?” — kérdezte Dávid.</verse>
				<verse number="11">Akkor Jonatán ezt javasolta: „Gyere, menjünk ki a városon kívülre!” Kimentek hát ketten a mezőre.</verse>
				<verse number="12">Ott Jonatán ezt mondta: „Az Örökkévaló, Izráel Istene legyen a tanúm, hogy amit most ígérek neked, azt meg is tartom. Holnap vagy holnapután kipuhatolom, hogy apám jó szívvel van-e irántad, és amit megtudok, azt megüzenem neked.</verse>
				<verse number="13">Úgy segítsen engem az Isten, hogy nem fogom eltitkolni előled, ha apám az életedre tör! Ebben az esetben elküldelek, hogy biztonságban elmenekülhess előle, és akkor az Örökkévaló legyen veled, ahogy apámmal is volt!</verse>
				<verse number="14">De arra kérlek, bánj velem az Örökkévaló hűséges szeretetével, ameddig csak élek! Ha pedig meghalok,</verse>
				<verse number="15">ugyanezzel a szeretettel bánj majd a családommal és utódaimmal is, még akkor is, amikor az Örökkévaló majd kiirtja minden ellenségedet a föld színéről!”</verse>
				<verse number="16">Így kötött szövetséget Jonatán Dáviddal és annak családjával. Arra kérte az Örökkévalót, hogy e szövetség megtartását Dávid utódain is kérje számon.</verse>
				<verse number="17">Jonatán tehát megeskette Dávidot, hogy iránta való szeretetéért meg fogja tartani ezt a szövetséget, mert Jonatán úgy szerette Dávidot, mint saját magát.</verse>
				<verse number="18">Azután Jonatán ezt mondta Dávidnak: „Holnap este lesz az Újhold ünnepe. Mivel a helyed üres lesz, hiányolni fognak.</verse>
				<verse number="19">Holnapután már nem fognak keresni. Te pedig menj el arra a helyre, ahol először elrejtőztél! Ott várakozz, annál a kőrakásnál.</verse>
				<verse number="20">Akkor majd én is odamegyek, és három nyílvesszőt fogok kilőni, mintha csak célba lőnék.</verse>
				<verse number="21">Velem lesz egy fiatal apród is, akinek ezt mondom: »Eredj, keresd meg a nyílvesszőket!« A te számodra, Dávid, ez lesz a jel: ha azt mondom a fiúnak: »Túl messze mentél, a nyílvesszők itt vannak, hozzám közelebb!« — akkor az Örökkévalóra esküszöm, ez azt jelenti, hogy nyugodtan előjöhetsz a rejtekhelyedről, mert biztonságban vagy!</verse>
				<verse number="22">Azonban, ha azt mondom a fiúnak: »Menj csak messzebbre, mert a nyílvesszők még előtted vannak!« — ez azt jelenti, hogy el kell menned messzire, mert az Örökkévaló küld téged máshová.</verse>
				<verse number="23">Amit most megbeszéltünk, arra nézve az Örökkévaló legyen a tanúnk örökre!”</verse>
				<verse number="24">Ezután elváltak, és Dávid elrejtőzött a városon kívül. Amikor az Újhold ünnepe eljött, a király helyet foglalt az ünnepi étkezésnél.</verse>
				<verse number="25">Szokott helyén ült, a fal mellett. Vele szemben Jonatán, Saul mellett pedig Abner foglalt helyet, de Dávid helye üresen maradt.</verse>
				<verse number="26">Ekkor Saul még nem szólt semmit, mert ezt gondolta: „Biztosan történt valami Dáviddal, és rituálisan tisztátalanná vált, emiatt nem vehetett részt az ünnepen. Igen, biztosan ezért nem jött el.”</verse>
				<verse number="27">A következő napon, vagyis az ünnep második napján azonban Dávid helye ismét üresen maradt. Ekkor Saul megkérdezte Jonatánt: „Miért nem jött el az ünnepre Isai fia sem tegnap, sem ma?”</verse>
				<verse number="28">Jonatán így felelt: „Dávid engedélyt kért tőlem, hogy hazamehessen Betlehembe.</verse>
				<verse number="29">Azt mondta: »Kérlek, hadd menjek most haza a szüleimhez, mert ilyenkor tartjuk Betlehemben a nemzetségünk évenkénti közös áldozatát, és a bátyám rám parancsolt, hogy nekem is ott a helyem. Engedj el tehát, ha jóindulattal vagy irántam, hadd látogassam meg a családomat!« Emiatt nem jött Dávid a király asztalához.”</verse>
				<verse number="30">Saul ekkor éktelen haragra gerjedt, és Jonatánra támadt: „Te is olyan lázadó és elvetemült vagy, mint anyád! Azt hiszed, nem tudom, hogy összejátszol Isai fiával! Micsoda szégyen ez rád nézve! Gyalázatot hozol anyádra is!</verse>
				<verse number="31">Tudd meg, hogy amíg Isai fia él, belőled sohasem lesz király, és királyságodból sem lesz semmi! Azonnal küldj érte, és hozasd elém, mert meg kell halnia!”</verse>
				<verse number="32">„De miért kell meghalnia, mit követett el?” — kérdezte Jonatán.</verse>
				<verse number="33">Válasz helyett Saul Jonatán felé hajította a lándzsáját, hogy megölje. Jonatán azonban felugrott az asztaltól és nagy haraggal elrohant. Nem evett egy falatot sem az ünnep második napján, mivel annyira bánkódott Dávid miatt, és mert apja így megszégyenítette. Azonban megértette, hogy Saul valóban Dávid életére tör.</verse>
				<verse number="34"></verse>
				<verse number="35">Másnap reggel a megbeszélt időben Jonatán, apródja kíséretében kiment a városból.</verse>
				<verse number="36">Amikor arra a helyre ért, ahol Dávid rejtőzött, előre küldte a fiút. „Szaladj, keresd meg a nyilakat, amelyeket lövök!” — mondta neki, és előre lőtt egy nyílvesszőt a fiú feje fölött.</verse>
				<verse number="37">Amikor a fiú oda ért, ahová Jonatán a nyílvesszőt lőtte, még utána kiáltott: „Menj messzebbre, mert még előtted van!</verse>
				<verse number="38">Siess, menj tovább, ne állj meg!” A fiú fölvette a nyilakat, és visszavitte Jonatánnak,</verse>
				<verse number="39">de nem vett észre semmit, csak Jonatán és Dávid értette, hogy ez mit jelent.</verse>
				<verse number="40">Majd Jonatán odaadta a fiúnak az íját meg a nyilakat, és visszaküldte a városba.</verse>
				<verse number="41">Miután a fiú elment, Dávid előjött rejtekhelyéről, a kőrakás mellől. Háromszor arccal a földig hajolt Jonatán előtt, azután megölelték egymást, és együtt sírtak. Különösen Dávid sírt nagyon keservesen.</verse>
				<verse number="42">Majd Jonatán elbúcsúzott Dávidtól: „Menj el békességgel, Dávid, hiszen megesküdtünk az Örökkévaló nevére! Ő legyen a tanúja szövetségünknek, amelyet egymással kötöttünk, s amely utódainkat is örökre kötelezi.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Ezután Jonatán visszatért a városba, Dávid pedig útnak indult, és Ahimelekhez, a paphoz ment Nób városába. Amikor Ahimelek találkozott Dáviddal, és látta, hogy egyedül érkezett, megrettent. „Dávid! Hogy lehet, hogy egyedül jöttél? Miért nincs veled senki?” — kérdezte.</verse>
				<verse number="2">Dávid így felelt: „A király küldött titokban valahová, de megparancsolta, hogy senki se tudjon arról, amit rám bízott. Az embereimet pedig egy másik helyre küldtem, ott fogok velük találkozni.</verse>
				<verse number="3">De most kérlek, adj nekem öt kenyeret, vagy bármilyen ennivalót, ami kéznél van!”</verse>
				<verse number="4">A pap ezt felelte: „Adok szívesen, de közönséges kenyerem nincs, csak a szent kenyerek vannak nálam. Azonban ebből csak akkor ehetnek az embereid, ha mostanában nem háltak asszonnyal.”</verse>
				<verse number="5">„Egyikünk sem hált asszonnyal, mióta elindultunk, s ennek már három napja. Embereim mindig óvakodnak attól, hogy tisztátalanná váljanak, amikor valamilyen harci küldetésben vagyunk. Most különösen ez a helyzet.”</verse>
				<verse number="6">Így hát, mivel nem volt más kenyere, a pap odaadta Dávidnak a szent kenyereket. Ezeket akkor vették el az Örökkévaló jelenlétéből, amikor frisset tettek a helyükre.</verse>
				<verse number="7">Azon a napon, amikor Dávid Ahimelekhez érkezett, történetesen Saul egyik szolgája is ott tartózkodott a szentély közelében. Dóégnek hívták, edomi származású volt, és Saul rábízta pásztorainak felügyeletét.</verse>
				<verse number="8">Dávid ezután azt kérdezte Ahimelektől: „Nincs itt kéznél egy kard vagy lándzsa, amit nekem adhatnál? A király megbízatása annyira sürgős volt, hogy nem hoztam magammal egyik fegyveremet sem.”</verse>
				<verse number="9">„De van — válaszolta a pap —, a filiszteus Góliát kardja. Ez az, amit elvettél tőle, mikor az Élá-völgyben legyőzted. Ott fekszik a kard egy ruhába tekerve az efód mögött. Ha az megfelel, elviheted, de más nincs.” „Góliát kardja? — kiáltott fel Dávid. — Nincs annak párja, az kell nekem, add csak ide!”</verse>
				<verse number="10">Dávid még aznap továbbment a filiszteusok földjére, és Ákisnál, Gát királyánál keresett menedéket.</verse>
				<verse number="11">De Ákistól ezt kérdezték a szolgái: „Urunk, nem ez az a Dávid, aki Izráel királya? Hiszen ő az, akiről az izráeliek ezt énekelték, mikor örömükben táncoltak: »Megölt Saul ezreket, Dávid meg tízezreket!«”</verse>
				<verse number="12">Hallotta ezt Dávid is, és nagyon megrettent. Félt Ákis királytól,</verse>
				<verse number="13">ezért előtte és a szolgák előtt őrültnek tetette magát. Úgy viselkedett közöttük, mint akinek elment az esze: össze-vissza firkált jeleket a kapukra, és a nyála lecsorgott a szakállán.</verse>
				<verse number="14">Végül Ákisnak elege lett ebből, és ezt mondta szolgáinak: „Nem látjátok, hogy ez az ember őrült? Minek hoztátok ide?</verse>
				<verse number="15">Nincs elég bolond az országomban, még ezt is idehoztátok, hogy itt őrjöngjön előttem? Be ne engedjétek többet ide!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Dávid továbbment Gátból, és az Adullám városa melletti barlangban keresett menedéket. Amikor a családja és rokonai ezt megtudták, ők is odamentek, és csatlakoztak Dávidhoz.</verse>
				<verse number="2">Sokan mások is jöttek hozzá, összesen vagy 400 férfi gyűlt össze Dávid körül, aki a vezetőjük lett. Voltak közöttük, akik el voltak adósodva, mások valamilyen szorongatott helyzetbe kerültek, vagy csak elégedetlenek voltak.</verse>
				<verse number="3">Azután Dávid Moáb földjére, Micpe városába ment, ahol ezt kérte Moáb királyától: „Kérlek, engedd meg, hogy apám és anyám itt maradjon nálad, amíg megtudom, hogy Istennek mi a szándéka velem!”</verse>
				<verse number="4">Így hát Dávid szülei ottmaradtak Moáb királyánál, amíg Dávid a megerősített rejtekhelyen tartózkodott.</verse>
				<verse number="5">De Gád próféta azt mondta Dávidnak: „Ne maradj ezen a rejtekhelyen tovább, hanem indulj Júda földjére!” Dávid el is ment onnan a hereti erdőbe.</verse>
				<verse number="6">Saulnak hírt vittek róla, hogy Dávid merre jár a csapatával. Ekkor Saul éppen Gibeában tartózkodott, a dombon, a tamariszkuszfa alatt, kezében a lándzsájával. Körülötte álltak a vezető emberei,</verse>
				<verse number="7">akiknek ezt mondta: „Hallgassatok ide, benjámini férfiak! Azt hiszitek, hogy Isai fia majd szántóföldeket és szőlőskerteket fog ajándékozni nektek? Abban reménykedtek, hogy a seregében századosokká és ezredesekké tesz benneteket?</verse>
				<verse number="8">Ezért fogtatok össze ellenem? Emiatt hallgatjátok el előlem, hogy a saját fiam szövetséget kötött Isai fiával? Hát egyikőtök sem szánt meg engem, hogy jelentette volna, mikor a fiam ellenem lázította szolgámat, hogy csapdát állítson nekem?! Mert éppen ez az, amit Isai fia tesz ellenem!”</verse>
				<verse number="9">Ekkor megszólalt az edomi Dóég, aki Saul szolgáinak az elöljárója volt: „Királyom, én láttam Isai fiát, amikor Nóbba érkezett, Ahimelekhez, Ahitúb fiához.</verse>
				<verse number="10">Ahimelek megkérdezte az Örökkévalót érte, ellátta ennivalóval, és neki adta a filiszteus Góliát kardját is.”</verse>
				<verse number="11">Akkor a király elküldte embereit, hogy hozzák elé Ahimelek papot és egész rokonságát, a papokat, akik Nób városában laktak. Azok el is jöttek, és megálltak a király előtt.</verse>
				<verse number="12">Akkor Saul ezt mondta: „Figyelj rám, Ahimelek, Ahitúb fia!” „Igen, királyom!” — felelt a pap.</verse>
				<verse number="13">„Miért fogtál össze titokban Isai fiával ellenem? — vonta felelősségre Saul. — Hiszen kenyeret és kardot adtál neki, és még Istent is megkérdezted az érdekében! Segítetted abban, hogy ellenem lázadjon, és csapdát állítson nekem — mert ő most ezt teszi!”</verse>
				<verse number="14">Ahimelek így felelt: „Királyom, nincs senki szolgáid közül, aki hűségesebb lenne hozzád, mint Dávid! Hiszen ő a leányod férje és a testőreid parancsnoka! Mindenki tiszteli őt a királyi udvarban.</verse>
				<verse number="15">Máskor is megkérdeztem már az Örökkévalót Dávid érdekében, egyáltalán nem ez volt az első ilyen eset. Nekem soha eszembe sem jutott, hogy a király ellen összeesküvést szőjek. Ne vádoljon a király se engem, se a rokonaimat ilyesmivel! Szolgáid vagyunk, és erről, amit mondtál, semmit nem tudunk.”</verse>
				<verse number="16">De a király mégis így ítélt: „Ezért halállal lakolsz, Ahimelek — és veled együtt összes rokonod is!”</verse>
				<verse number="17">Azután parancsolt a körülötte álló testőröknek: „Öljétek meg az Örökkévaló papjait, mert Dávidot segítették! Tudták, hogy előlem szökött el, mégsem jelentették nekem!” De a királyi testőrök nem akartak kezet emelni az Örökkévaló papjaira.</verse>
				<verse number="18">A király ezután az edomi Dóéghez fordult: „Akkor öld meg te a papokat!” Ő teljesítette a parancsot, és azon a napon 85 papot gyilkolt le, akik mind lenvászonból készült efódot viseltek.</verse>
				<verse number="19">Dóég azután Nóbba, a papok városába ment, és karddal kiirtotta a papok családtagjait és egész rokonságukat. Mindenkit megölt a városban: férfiakat és nőket, gyermekeket és csecsemőket, sőt, még a szarvasmarhákat, szamarakat, juhokat és kecskéket is.</verse>
				<verse number="20">Ahimelek egyik fiának, Ebjátárnak azonban mégis sikerült elfutnia — így ő volt az egyetlen, aki életben maradt. Dávidhoz menekült, és csatlakozott a csapatához,</verse>
				<verse number="21">és beszámolt Dávidnak arról, hogy Saul kivégeztette az Örökkévaló papjait.</verse>
				<verse number="22">Dávid ezt mondta: „Amikor Nóbba érkeztem Ahimelekhez, és ott láttam az edomi Dóéget, azonnal tudtam, hogy ő el fog árulni Saulnak! Miattam ölette meg Saul apádat és rokonaidat!</verse>
				<verse number="23">Most hát maradj itt, és ne félj! Téged is ugyanaz akar megölni, aki engem. Mellettem azonban biztonságban leszel.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Történt ezután, hogy hírt hoztak Dávidnak: „A filiszteusok megtámadták Keila városát, és elrabolják a gabonájukat a szérűskertekről.”</verse>
				<verse number="2">Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Elmenjek-e, hogy leverjem ezeket a filiszteusokat?” Az Örökkévaló ezt felelte: „Menj, és verd meg őket! Szabadítsd fel Keilát!”</verse>
				<verse number="3">De az emberei ezt mondták Dávidnak: „Még itt, Júda területén is féltjük az életünket. Mennyivel inkább veszélyben leszünk Keilánál, ahol a filiszteusok seregével kell szembenéznünk?”</verse>
				<verse number="4">Ekkor ismét megkérdezte Dávid az Örökkévalót, aki így biztatta: „Indulj, menj el Keilába, mert győzelmet adok neked a filiszteusok fölött!”</verse>
				<verse number="5">Így hát Dávid mégis Keilába vezette csapatát, és harcoltak a filiszteusokkal. Nagy győzelmet arattak, fölszabadították Keila városát, és zsákmányul ejtették a filiszteusok jószágait.</verse>
				<verse number="6">Amikor Ebjátár pap, Ahimelek fia Dávidhoz menekült Keilába, az efódot is magával vitte.</verse>
				<verse number="7">Saulnak jelentették, hogy Dávid Keilában tartózkodik. Saul ennek nagyon megörült: „Isten végre a kezembe adta Dávidot, hiszen most önként sétált bele a csapdába! Bement egy fallal és záras kapukkal körülvett városba, ahonnan nem menekülhet, ha körülvesszük!”</verse>
				<verse number="8">Azzal összeszedte seregét, és megindultak, hogy körülvegyék és megostromolják Keilát, Dávidot és embereit pedig elfogják.</verse>
				<verse number="9">Dávid azonban megtudta, hogy mit tervez ellene Saul, és szólt Ebjátár papnak: „Kérlek, hozd ide az efódot!”</verse>
				<verse number="10">Azután Dávid így imádkozott: „Örökkévaló, Izráel Istene, kérlek, válaszolj nekem! Hallottam, hogy Saul Keilába akar jönni, hogy elpusztítsa a várost miattam.</verse>
				<verse number="11">Kérlek, mondd meg nekem, hogy valóban idejön-e!” „Igen, Saul ide fog jönni” — válaszolta az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="12">„Keila lakói átadnak-e Saulnak engem és az embereimet?” — kérdezte Dávid. „Igen, átadnak” — válaszolta az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="13">Ezután Dávid, és mintegy 600 főnyi csapata elhagyta Keilát, és helyről-helyre vándoroltak. Amikor Saul megtudta, hogy Dávid elment Keilából, letett a tervéről, és nem vonult a város ellen.</verse>
				<verse number="14">Dávid Zíf pusztájában, a hegyek és sziklák között tanyázott. Saul folyton kereste, és igyekezett elfogni, de az Örökkévaló nem szolgáltatta ki neki Dávidot.</verse>
				<verse number="15">Dávid is tudta, hogy Saul üldözi, és az életére tör, ezért Horesben rejtőzött, Zíf vidékén.</verse>
				<verse number="16">Ekkor Jonatán, Saul fia fölkereste Dávidot Horesben, és bátorította, hogy Dávid hite erősen kapaszkodjon az Örökkévalóba:</verse>
				<verse number="17">„Ne félj Dávid! Apám nem fog téged megtalálni! Te leszel Izráel királya, én pedig a második leszek melletted! Ezt még apám is jól tudja.”</verse>
				<verse number="18">Azután ismét szövetséget kötöttek egymással az Örökkévaló előtt. Jonatán hazament, Dávid pedig Horesben maradt.</verse>
				<verse number="19">Zíf lakói közül némelyek fölkeresték Sault Gibeában, és jelentették neki: „Királyunk, tudd meg, hogy Dávid a mi vidékünkön, Horesben rejtőzködik, a sziklák között, a Hakilá-dombon, a Jesimontól délre.</verse>
				<verse number="20">Jöjj hát hozzánk, amikor akarsz, és mi kiszolgáltatjuk Dávidot neked.”</verse>
				<verse number="21">Saul ezt válaszolta: „Áldjon meg az Örökkévaló titeket, hogy megszántatok engem!</verse>
				<verse number="22">Menjetek vissza, és tudjátok meg, hogy pontosan merre jár, és kik mennek hozzá, mert mondták nekem, hogy Dávid nagyon ravasz.</verse>
				<verse number="23">Kémleljétek ki a rejtekhelyeket, ahol tartózkodni szokott. Azután jelentsétek nekem! Akkor majd oda vonulok csapatommal, és ha azon a vidéken lesz, megkeresem, még ha egész Júda földjét át kell is kutatnom miatta.”</verse>
				<verse number="24">A küldöttek visszatértek Zífbe, mielőtt Saul is odament volna. Eközben Dávid és csapata Máón pusztájában járt, Jesimontól délre.</verse>
				<verse number="25">Ezután Saul is elindult katonáival, hogy elfogja Dávidot, aki azonban tudomást szerzett erről, és a nagy sziklához vonult, amely a Máón-pusztában van. Jelentették ezt Saulnak, ezért ő is a Máón-pusztába sietett.</verse>
				<verse number="26">Saul és csapata a hegy egyik oldalán, Dávid meg a másik oldalán vonult az embereivel. Dávid nagyon igyekezett, hogy minél hamarabb elmeneküljön Saul elől, de Saul csapata mégis bekerítette.</verse>
				<verse number="27">Ekkor hirtelen hírnök érkezett a királyhoz, ezzel az üzenettel: „Siess, mert a filiszteusok betörtek országodba!”</verse>
				<verse number="28">Ezért Saul felhagyott Dávid üldözésével, és elvonult, hogy a filiszteusok ellen harcoljon. Ezért nevezték el azt a sziklát a „Megmenekülés Sziklájának”.</verse>
				<verse number="29">Ezután Dávid elvonult onnan, és Éngedi sziklái között rejtőzött el embereivel együtt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Miután Saul a filiszteusokat elűzte, visszatért. Ekkor jelentették neki, hogy Dávid a pusztában bujkál, Éngedi környékén.</verse>
				<verse number="2">Saul ekkor maga mellé vette 3 000 legjobb katonáját, akiket egész Izráelből válogatott össze, és elindult, hogy Dávidot és embereit megkeresse a Vadkecskék Kősziklái közelében, Éngedi környékén.</verse>
				<verse number="3">Útközben egy juhkarámhoz érkeztek. Volt itt egy barlang, ahová Saul bement, hogy a szükségét végezze. Történetesen akkor Dávid és csapata éppen a barlang legbelső részében rejtőzött.</verse>
				<verse number="4">Dávidnak ezt mondták az emberei: „Látod, erről a kedvező lehetőségről mondta neked az Örökkévaló: »Nézd, kezedbe adom ellenségedet, és azt tehetsz vele, amit akarsz.«” Akkor Dávid óvatosan odalopakodott Saul közelébe, és a köpenyének sarkát levágta. Saul azonban mindebből semmit sem vett észre.</verse>
				<verse number="5">Emiatt azonban Dávidot később nagyon bántotta a lelkiismerete,</verse>
				<verse number="6">és azt mondta az embereinek, mikor visszalopakodott hozzájuk: „Mentsen meg az Örökkévaló attól, hogy valaha ártsak uramnak! Semmiképpen nem fogok kezet emelni arra, akit az Örökkévaló kent föl királynak!”</verse>
				<verse number="7">Ezzel lecsendesítette és visszatartotta őket attól, hogy rátámadjanak Saulra. Saul közben kiment a barlangból, és továbbindult.</verse>
				<verse number="8">Egy kis idő múlva Dávid is előjött a barlangból, és Saul után kiáltott: „Uram, királyom!” Saul visszanézett, s ekkor Dávid tisztelettel a földig hajolt előtte.</verse>
				<verse number="9">Majd ezt mondta: „Királyom, miért hallgatsz azok szavára, akik szerint én ártani akarok neked?</verse>
				<verse number="10">Most magad is meggyőződhettél róla, hogy téged a barlangban az Örökkévaló kiszolgáltatott nekem! Bár voltak, akik arra biztattak, hogy öljelek meg, én mégis megkíméltelek! Azt mondtam, hogy nem emelek kezet uramra, mert ő az Örökkévaló fölkent királya.</verse>
				<verse number="11">Nézd, atyám, itt van a kezemben a köpenyed sarka, amelyet én magam vágtam le. Bizony, akkor meg is gyilkolhattalak volna! Értsd meg hát, és ismerd el, hogy semmiféle gonoszságot, vagy árulást nem tervezek ellened! Semmit sem vétettem ellened, mégis az életemre törsz!</verse>
				<verse number="12">Ítéljen az Örökkévaló közted és közöttem, és ő büntessen meg azért, amit ellenem tettél, de én nem fogok kezet emelni rád!</verse>
				<verse number="13">Ahogy az ősi közmondás is mondja: »Gonosz tettek a gonoszoktól származnak.« Én azonban nem vagyok gonosz, és sohasem fogok kezet emelni rád.</verse>
				<verse number="14">Kit üldözöl hát valójában? Azért vonult ki seregével Izráel királya, hogy egy döglött kutyát kergessen? Vagy egy bolhát?</verse>
				<verse number="15">Legyen az Örökkévaló a bíránk! Ő ítéljen közöttünk, ő védelmezze ügyemet, és szabadítson meg engem a kezedből!”</verse>
				<verse number="16">Mikor Dávid befejezte, Saul fölkiáltott: „Valóban te vagy az, Dávid fiam?” Azután a király hangos sírásra fakadt.</verse>
				<verse number="17">Majd így válaszolt Dávidnak: „Bizony, te igazságosabb vagy nálam! Én rosszul bántam veled, te mégis jóval viszonoztad!</verse>
				<verse number="18">Ma igazán megmutattad, hogy mennyire jó vagy hozzám, hiszen engem az Örökkévaló kiszolgáltatott neked, mégsem gyilkoltál meg.</verse>
				<verse number="19">Ugyan ki hagyja futni az ellenségét, ha a kezébe kerül? Jutalmazzon meg téged az Örökkévaló, amiért most ilyen jó voltál hozzám!</verse>
				<verse number="20">Nézd, magam is jól tudom, hogy te leszel a király, és Izráel királysága a kezedben is marad.</verse>
				<verse number="21">Esküdj hát meg most az Örökkévalóra, hogy halálom után nem fogod kiirtani utódaimat, és nemzetségemből nem törlöd ki a nevemet!”</verse>
				<verse number="22">Dávid megesküdött erre Saulnak, aki ezután hazatért. Dávid és az emberei azonban visszatértek megerősített rejtekhelyükre.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Sámuel meghalt, és Rámában temették el, a saját birtokán. Egész Izráel népe összegyűlt a temetésére, és meggyászolta. Dávid továbbvonult csapatával a Máón-pusztába.</verse>
				<verse number="2">Élt egy gazdag ember Máónban, akit Nábálnak hívtak, és Káleb nemzetségébe tartozott. Gazdasága Kármelben volt, ahol 3 000 juhot és 1 000 kecskét tartott. Felesége, Abigail nagyon okos és szép, Nábál ellenben durva természetű és rosszindulatú volt. Nábál egyszer éppen a juhait nyírta Kármelben.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Amikor ezt Dávid a pusztában meghallotta, elküldte tíz emberét Nábálhoz. „Menjetek el Kármelbe — mondta nekik —, és keressétek meg ott Nábált. Köszöntsétek őt a nevemben,</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">és mondjátok ezt neki: »Békesség neked, békesség családodnak, egész gazdaságodnak és nyájaidnak!</verse>
				<verse number="7">Hallottam, hogy most nyírod a juhaidat. Pásztoraid egy ideig a közelünkben legeltettek, de nem bántottuk őket, s nyájaidból sem hiányzott egyetlen egy sem, amíg Kármelben voltak.</verse>
				<verse number="8">Kérdezd meg szolgáidat, ők is tanúsítják, hogy így volt. Kérlek, légy jóindulattal hozzánk, és adj valami ajándékot szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak, hiszen az ünnepre jöttünk!«”</verse>
				<verse number="9">Dávid követei el is mentek Nábálhoz, és átadták Dávid üzenetét, azután várták a választ.</verse>
				<verse number="10">Nábál azonban így válaszolt nekik: „Ki az a Dávid? Kicsoda Isai fia? Manapság oly sok szolga megszökik az urától.</verse>
				<verse number="11">Csak nem azt várjátok tőlem, hogy a juhaimat nyíró szolgáim ételét — kenyeret, bort és a levágott állatok húsát — elvegyem, és olyan jöttmenteknek adjam, akikről azt sem tudom, kicsodák?!”</verse>
				<verse number="12">Ezt hallva Dávid küldöttei sarkon fordultak, visszatértek Dávidhoz, és mindent elmondtak neki.</verse>
				<verse number="13">Dávid ekkor kiadta a parancsot: „Mindenki kösse fel a kardját!” Ekkor mindenki felkészült, Dávid is kardot kötött, és 400 emberével együtt elindult. Csak 200 fő maradt hátra a holmiknál.</verse>
				<verse number="14">Közben Nábál egyik szolgája elfutott Abigailhoz, Nábál feleségéhez, és mindent elmondott neki: „Asszonyom, Dávid követeket küldött a pusztából urunkhoz, hogy békességgel köszöntsék őt, de Nábál durván visszautasította, és üres kézzel küldte el őket.</verse>
				<verse number="15">Pedig azok az emberek egész idő alatt nagyon jól bántak velünk, amíg nyájainkat legeltettük a közelükben. Nem bántottak bennünket, semmit el nem vettek tőlünk,</verse>
				<verse number="16">sőt, úgy megvédtek bennünket, mint egy erős kőfal! Amíg ők velünk voltak, éjjel-nappal biztonságban voltunk a nyájainkkal együtt.</verse>
				<verse number="17">Asszonyom, jól gondold meg, mit kell tenned, mert nagy veszély fenyegeti urunkat, egész családját, szolgáit és gazdaságát! De ő olyan durva és kemény ember, hogy nem lehet vele beszélni.”</verse>
				<verse number="18">Abigail ekkor sürgősen munkához látott: összegyűjtött 200 kenyeret, két tömlő bort, egy kosár pörkölt gabonát, 100 mazsola-kalácsot, 200 aszalt füge-kalácsot, meg 5 juhot levágott, és a húst megsütötte. Mindezt szamarakra rakta,</verse>
				<verse number="19">és a szolgáinak ezt mondta: „Menjetek előttem a szamarakkal, én meg követlek titeket!” De férjének nem szólt egy szót sem.</verse>
				<verse number="20">Abigail a szamarával éppen lefelé ereszkedett a hegy egyik oldalán, és nem látta, hogy Dávid az embereivel a másik oldalon szembe jön vele. Így váratlanul összetalálkoztak.</verse>
				<verse number="21">Dávid éppen ezt mondta a csapatának: „Bizony, hiába védelmeztem Nábál nyájait a pusztában, hogy semmi se vesszen el abból, ami az övé! Ő pedig most a jóért rosszal fizet nekünk!</verse>
				<verse number="22">Isten büntessen meg engem, ha holnap reggelre életben hagyok Nábál családjából és szolgái közül akár egyetlen fiút vagy férfit is!”</verse>
				<verse number="23">Amikor Abigail meglátta Dávidot, sietve leszállt a szamaráról, és arccal a földre borult előtte.</verse>
				<verse number="24">Azután Dávid lába előtt így szólt: „Uram, engedd meg, hogy szolgálólányod szóljon előtted, és kérlek, hallgass meg! Csak engem hibáztass azért, ami történt!</verse>
				<verse number="25">Ugyanis nem találkoztam a követeiddel, és nem tudtam semmit a jövetelükről, csak utólag. Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a haszontalan emberrel! Olyan ő, mint a neve, hiszen bolondság van benne.</verse>
				<verse number="26">Az Élő Örökkévalóra és a te életedre mondom, hogy az Örökkévaló az, aki megakadályozott téged abban, hogy gyilkosságba essél, és ártatlanok vérét ontsad! Ő az, aki nem engedte, hogy a saját kezeddel szerezz magadnak elégtételt. Legyenek hát ellenségeid és mindazok, akik ártani akarnak neked, olyanok, mint Nábál!</verse>
				<verse number="27">Kérlek, fogadd el tőlem ajándékul ezeket a dolgokat, és add a vitézeidnek, akik téged követnek!</verse>
				<verse number="28">Bocsásd meg hát szolgálóleányodnak, ami történt! Biztosan tudom, hogy az Örökkévaló állandóvá teszi királyi uralkodó házadat, mert az Örökkévaló harcait harcolod, és senki nem talál benned gonoszságot egész életedben.</verse>
				<verse number="29">Ha pedig ellenségeid életedre törnek, Istened, az Örökkévaló őrizze meg az életedet, ellenségeid életét azonban hajítsa messzire, mint parittyából a követ!</verse>
				<verse number="30">Amikor majd az Örökkévaló beteljesíti rajtad, uram, mindazt a jót, amelyet felőled mondott, és Izráel fejedelmévé tesz téged,</verse>
				<verse number="31">akkor nem kell azon bánkódnod, és nem fog bántani a lelkiismereted, hogy ártatlanokat gyilkoltál meg, és hogy a saját kezeddel szereztél magadnak elégtételt! S amikor majd az Örökkévaló jól bánik veled, uram, kérlek, jusson eszedbe szolgálóleányod, Abigail!”</verse>
				<verse number="32">Dávid így válaszolt: „Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki téged ma ide küldött, hogy találkozzunk!</verse>
				<verse number="33">Áldott a bölcsességed, és áldott vagy te magad is, mert visszatartottál attól, hogy ártatlanokat gyilkoljak meg, és hogy magam szerezzek magamnak elégtételt!</verse>
				<verse number="34">Mert esküszöm az Örökkévalóra, Izráel Istenére — aki visszatartott engem attól, hogy bántsalak —, hogy ha nem jöttél volna idejében elém, akkor holnap reggelre Nábál családjában sem fiút, sem férfit nem hagytam volna életben.”</verse>
				<verse number="35">Azzal Dávid átvette Abigail ajándékait, és ezt mondta neki: „Menj vissza békességben a házadba, mert hallgatok szavadra, és teljesítem a kérésedet.”</verse>
				<verse number="36">Ezután Abigail visszatért a házukba, ahol Nábál nagy vígan lakomázott. Olyan vendégséget szerzett, mint egy király, de mivel már erősen ittas volt, felesége nem szólt neki semmit.</verse>
				<verse number="37">Másnap reggel, amikor Nábál már kijózanodott, Abigail mindent elmondott neki. Ettől Nábál annyira megrettent, hogy teljesen megbénult, és a szíve majdnem megállt.</verse>
				<verse number="38">Tíz nappal később az Örökkévaló lesújtott Nábálra, aki ezt már nem élte túl.</verse>
				<verse number="39">Amikor ezt Dávid meghallotta, azt mondta: „Áldott legyen az Örökkévaló, aki védőügyvédem lett Nábállal szemben. Az Örökkévaló perelt az engem gyalázó Nábállal, de attól visszatartott, hogy vétkezzek, és visszafordította Nábál gonoszságát a maga fejére!” Azután Dávid üzent Abigailnak, hogy szeretné feleségül venni. Elküldte hozzá szolgáit Kármelbe ezzel az üzenettel: „Dávid küldött hozzád, hogy vigyünk magunkkal, mert szeretne feleségül venni.”</verse>
				<verse number="40"></verse>
				<verse number="41">Az asszony ekkor arccal a földig hajolt, és így válaszolt: „Kész vagyok uramnak nemcsak felesége, hanem rabszolganője is lenni, aki uram szolgáinak lábát mossa.”</verse>
				<verse number="42">Azután sietve fölkészült, szamarára ült, magával vitte öt szolgálólányát, és a szolgákat követve mindannyian Dávidhoz mentek. Így lett Abigail Dávid felesége.</verse>
				<verse number="43">Dávid feleségül vette a Jezréelből való Ahinóamot is. Így már két felesége volt.</verse>
				<verse number="44">Korábban Saul leányát, Mikált is feleségül vette Dávid. Azonban Mikált Saul elszakította Dávidtól, és feleségül adta a Gallimból való Paltihoz, Lais fiához.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">Zíf lakosai közül néhányan elmentek Saulhoz Gibeába, és jelentették neki: „Királyunk, Dávid a Hakilá-dombon rejtőzik, Jesimontól keletre.”</verse>
				<verse number="2">Saul ekkor elindult 3 000 legjobb katonájával — akiket egész Izráelből válogatott össze —, hogy megkeresse Dávidot és embereit a Zíf-pusztában.</verse>
				<verse number="3">Amikor megérkezett, a Hakilá-dombon vert tábort, Jesimon közelében, az út mellett. Dávid ezalatt a pusztában tartózkodott. Mikor észrevette, hogy Saul az üldözésére indult,</verse>
				<verse number="4">kémeket küldött ki, és megbizonyosodott felőle, hogy Saul csapata már megérkezett a környékre.</verse>
				<verse number="5">Ezután maga Dávid is Saul táborának a közelébe ment, és jól megfigyelte azt a helyet, ahol Saul és Abner alszanak. Abner Nér fia és a sereg fővezére volt. Saul a tábor közepén aludt, a katonáitól teljesen körülvéve.</verse>
				<verse number="6">Dávid megkérdezte a hettita Ahimelektől és Abisajtól: „Melyikőtök jön le velem Saulhoz, a táborába?” Abisaj — aki Cerúja fia, és Jóáb testvére volt — vállalkozott rá: „Én lemegyek veled” — felelte.</verse>
				<verse number="7">Éjjel azután Dávid és Abisaj óvatosan belopóztak Saul táborába. Egészen közel jutottak Saulhoz, aki mélyen aludt. Látták, hogy Saul feje mellett ott van a lándzsája, a földbe szúrva. Abner, meg a többi katona is ott feküdt Saul körül: mindannyian mélyen aludtak.</verse>
				<verse number="8">„Látod? — súgta Abisaj Dávidnak. — Isten most a kezedbe adta ellenségedet! Engedd meg, hogy a földhöz szegezzem Sault a saját lándzsájával! Egyetlen szúrással végzek vele, nem lesz szükség többre.”</verse>
				<verse number="9">De Dávid nem engedte: „Nem, Abisaj, ne nyúlj hozzá! — felelte. — Ki emelhetne büntetlenül kezet az Örökkévaló fölkentjére?</verse>
				<verse number="10">Amilyen biztos, hogy az Örökkévaló él, olyan biztos, hogy maga az Örökkévaló fog Saulra lesújtani. Vagy eljön az ideje, és meghal, vagy pedig csatában esik el.</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló mentsen meg attól, hogy kezet emeljek arra, akit ő fölkent! De vedd csak el a lándzsáját meg a vizeskorsóját, és menjünk!”</verse>
				<verse number="12">Így hát Dávid magával vitte Saul lándzsáját és vizeskorsóját, és Abisajjal együtt elmentek. Saul és az emberei semmit sem vettek észre, mert az Örökkévaló mély álmot küldött rájuk.</verse>
				<verse number="13">Dávid fölment a völgy túlsó oldalán lévő domb tetejére, jó messzire, hogy biztonságos távolban legyen Saul seregétől.</verse>
				<verse number="14">Onnan kiáltott le a seregnek és Abnernek, Nér fiának: „Hallod-e Abner? Válaszolj nekem!” „Ki vagy te? — kiáltott vissza Abner. — Miért szólítod a királyt?”</verse>
				<verse number="15">Dávid így folytatta: „Abner, te vagy a legvitézebb harcos Izráelben, igaz? Akkor miért nem őrizted jobban uradat?! Hiszen valaki behatolt a táborodba, hogy megölje a királyt!</verse>
				<verse number="16">Nagy hibát vétettél! Az Örökkévalóra mondom, megérdemelnétek, hogy kivégezzenek benneteket, amiért nem őriztétek uratokat, az Örökkévaló fölkent királyát! Nézd csak meg, hová lett a király ágya mellől a lándzsája és a vizeskorsója?”</verse>
				<verse number="17">Saul fölismerte Dávid hangját, és így kiáltott neki: „Te vagy az, fiam, Dávid?” „Igen, én vagyok az, uram, királyom! — felelt Dávid. —</verse>
				<verse number="18">De miért üldözöl engem, hűséges szolgádat? Mit vétettem ellened? Mi a bűnöm?</verse>
				<verse number="19">Kérlek, uram, királyom, hallgass meg engem, szolgádat! Ha az Örökkévaló indított arra, hogy üldözz engem, őt ki lehet engesztelni áldozattal. De ha emberek ingereltek téged ellenem, akkor legyenek átkozottak az Örökkévaló előtt, amiért elüldöztek engem arról a földről, amelyet örökségül kaptam az Örökkévalótól! Legyenek átkozottak, amiért azt mondták nekem: »Menj el innen, és szolgálj más isteneket!«</verse>
				<verse number="20">De nem, az nem lehet, hogy az Örökkévaló arcától távol kelljen meghalnom! Izráel királya kivonult seregével, hogy egy kicsiny bolhát üldözzön, vagy úgy kergessen engem, ahogy a fogolymadarakra vadásznak a hegyekben!”</verse>
				<verse number="21">Saul így kiáltott vissza: „Jöjj vissza, fiam, Dávid, mert vétkeztem ellened! Nem fogok többé a vesztedre törni! Hiszen ma megkímélted az életem, pedig megölhettél volna. Bizony, nagyot hibáztam, és bolondul cselekedtem!”</verse>
				<verse number="22">Dávid így felelt: „Nézzétek, itt van a király lándzsája! Jöjjön át érte valaki, és vigye vissza!</verse>
				<verse number="23">Minden embernek a maga hűsége és igazságossága szerint fizet meg az Örökkévaló, ahogy megérdemli! Nézd, királyom, ma az Örökkévaló a kezembe adott téged, de nem emeltem kezet rád, mivel téged az Örökkévaló kent föl királlyá!</verse>
				<verse number="24">Amilyen drága volt számomra az életed, legyen az én életem is olyan drága az Örökkévaló számára, és szabadítson ki engem minden bajból!”</verse>
				<verse number="25">Saul végül ezt mondta: „Áldott legyél, fiam, Dávid! Nagy dolgokat fogsz véghezvinni, és győztes leszel!” Ezután Dávid továbbment, Saul pedig hazatért.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">Dávid azonban mégis ezt gondolta: „Egyszer Saul csakugyan elpusztít engem! Jobb lesz, ha sürgősen elmenekülök a filiszteusokhoz! Ha elfutok Izráelből, Saul sem fog tovább üldözni, s így megmenekülök tőle.”</verse>
				<verse number="2">Dávid táborában ekkor 600 férfi volt, meg a családjaik. Dávid vezetésével valamennyien felkerekedtek, és átmentek a határon a filiszteusok földjére, Ákishoz, Máók fiához, Gát királyához. Azután Gátban telepedtek le. Dávid is ott lakott Ákis király közelében két feleségével, a jezréeli Ahinóammal és a kármeli Abigaillal, aki régebben Nábál özvegye volt.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Amikor Saul megtudta, hogy Dávid Gátban keresett menedéket, lemondott róla, és felhagyott az üldözésével.</verse>
				<verse number="5">Dávid ezt javasolta Ákisnak: „Ha jóindulattal vagy irántam, kérlek, engedd meg, hogy valamelyik faluban lakhassak az embereimmel együtt! Hiszen a szolgád vagyok, miért is laknék a király városában?”</verse>
				<verse number="6">Ákis beleegyezett, és azon a napon kijelölte Dávid és csapata számára Ciklágot, hogy ott telepedjenek le. Ettől kezdve mind a mai napig Ciklág Júda királyainak a birtokához tartozik.</verse>
				<verse number="7">Dávid embereivel egy évig és négy hónapig tartózkodott a filiszteusok földjén.</verse>
				<verse number="8">Ez idő alatt Dávid és serege sokszor megtámadta a gesúriakat, a gézerieket és az amálekieket. Ezek a nomád törzsek Telam és Súr vidékén, és attól az Egyiptomig terjedő területen laktak.</verse>
				<verse number="9">Dávid és csapata pusztította ezeket a törzseket, és akiket legyőzött, azok közül senkit sem hagyott életben, még az asszonyokat sem. Juhaikat, marháikat, szamaraikat, tevéiket és a zsákmányolt ruhaneműt azonban magával vitte Ákishoz.</verse>
				<verse number="10">Ilyenkor Ákis megkérdezte tőle: „Ma merre mentetek portyázni?” Dávid ilyenkor mindig félrevezető választ adott Ákisnak: „Ma Júda déli részére törtünk be” — válaszolta. Máskor ezt mondta: „Ma a jerahmeéliek ellen harcoltunk.” Vagy ezt: „Most a kéniek déli vidékét raboltuk ki.”</verse>
				<verse number="11">Azért nem hagyott életben Dávid senkit a legyőzöttek közül, hogy ne tudják elárulni Ákisnak, merre portyáztak. Amíg a filiszteusoknál lakott, Dávid mindig ezt tette.</verse>
				<verse number="12">Ákis megbízott benne, mert azt gondolta, hogy ezek miatt a portyázások és rablások miatt Izráel népe meggyűlölte Dávidot, aki most már mindig a szolgája marad.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="28">
				<verse number="1">Történt ezután, hogy a filiszteusok ismét összegyűjtötték seregüket, és hadjáratra készültek Izráel ellen. Ákis király ezt mondta Dávidnak: „Ugye tudod, hogy neked és embereidnek is velem együtt kell hadba vonulnotok?”</verse>
				<verse number="2">Dávid így felelt: „Szolgád vagyok uram, te tudod, mit kell tennem.” „Akkor hát ezentúl te leszel az állandó testőrségem kapitánya” — válaszolta Ákis.</verse>
				<verse number="3">Miután Sámuel meghalt, egész Izráel meggyászolta, majd eltemették Rámában, ahol lakott. Saul ebben az időben kiűzte Izráel területéről a halottidézőket és jósokat.</verse>
				<verse number="4">A filiszteusok összegyűjtötték seregüket, behatoltak Izráel területére, és letáboroztak Súnem mellett. Saul is összehívta seregét egész Izráelből, és Gilbóánál vert tábort.</verse>
				<verse number="5">Amikor meglátta a filiszteusok táborát, nagyon megrettent, és szívét összeszorította a félelem.</verse>
				<verse number="6">Azután megkérdezte az Örökkévalót, aki azonban nem válaszolt neki sem álom, sem az Úrím, sem a próféták által.</verse>
				<verse number="7">Végül Saul ezt mondta a tisztjeinek: „Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt, elmegyek hozzá és megkérdezem őt!” „Lakik egy ilyen asszony nem messze innen, Éndórban!” — mondták azok.</verse>
				<verse number="8">Saul álruhába öltözött, hogy senki se ismerje föl, majd éjjel két emberével együtt elment ahhoz az asszonyhoz, Éndórba. Ezt kérte tőle: „Mondj nekem jövendőt a szellem által, kérlek, és idézd meg, akit mondok neked!”</verse>
				<verse number="9">De az asszony így válaszolt: „Uram, te is jól tudod, hogy Saul király kiűzte a halottidézőket és a jósokat Izráel földjéről. Csapdába akarsz ejteni, hogy megöljenek?”</verse>
				<verse number="10">Saul azonban megesküdött neki az Örökkévalóra: „Él az Örökkévaló, hogy emiatt nem lesz semmi bántódásod!”</verse>
				<verse number="11">„Hát jó — egyezett bele az asszony —, akkor mondd, kit idézzek föl neked?” „Sámuelt!” — felelte Saul.</verse>
				<verse number="12">Amikor az asszony meglátta Sámuelt, fölsikoltott. Azután Saulhoz fordult: „Hiszen te vagy Saul! Miért csaptál be engem?!”</verse>
				<verse number="13">De a király megnyugtatta: „Ne félj, nem lesz semmi bántódásod! De mondd csak, kit látsz?” „Látok egy isten-félét feljönni a földből” — válaszolta az asszony.</verse>
				<verse number="14">„Milyennek látod?” — kérdezte Saul. „Olyan, mint egy öregember, és köpenyt visel” — felelt a halottidéző. Saul azt gondolta, hogy ez Sámuel, ezért arccal a földre borult előtte.</verse>
				<verse number="15">Sámuel ekkor megkérdezte Saultól: „Miért háborgatsz engem? Miért idéztél meg?” Saul így válaszolt: „Igen nagy bajban vagyok! A filiszteusok hadjáratot indítottak ellenem, ráadásul még Isten is elhagyott engem! Hiába kérdezem, nem válaszol sem a próféták, sem álom által. Ezért fordultam hozzád, hogy tanácsot kérjek, mitévő legyek most.”</verse>
				<verse number="16">De Sámuel ezt felelte: „Ha az Örökkévaló elhagyott téged, és ellenségeddé lett, akkor mi értelme, hogy engem megkérdezz?</verse>
				<verse number="17">Az Örökkévaló azt teszi, amit általam előre megmondott neked: Kiveszi kezedből a királyi uralmat, és másnak — Dávidnak — adja.</verse>
				<verse number="18">Azért teszi ezt, mert nem engedelmeskedtél az Örökkévaló szavának: nem hajtottad végre az amálekieken az Örökkévaló ítéletét, amelyet lángoló haragjában hozott.</verse>
				<verse number="19">Ezen felül az Örökkévaló veled együtt kiszolgáltatja Izráelt is a filiszteusoknak. Holnap te is, meg fiaid is velem lesztek. Bizony, Izráel seregét az Örökkévaló a filiszteusok kezébe adja, akik legyőznek titeket.”</verse>
				<verse number="20">Amint ezt Saul meghallotta, annyira megrémült, hogy összeesett, és elterült a földön. Semmi ereje sem maradt, mert előzőleg már egy napja nem evett.</verse>
				<verse number="21">Az asszony odalépett Saulhoz, és mikor látta, hogy mennyire hatalmába kerítette a félelem, ezt mondta neki: „Uram, én életem kockáztatásával megtettem, amit kértél.</verse>
				<verse number="22">Most kérlek, te is hallgass rám! Enned kell valamit! Hadd készítsek ételt a számodra, hogy visszanyerd erődet, azután menj tovább.”</verse>
				<verse number="23">De Saul azt mondta: „Nem kell!” Szolgái az asszonnyal együtt azonban addig győzködték, amíg beleegyezett. Összeszedte magát, felkelt a földről, és az ágyra ült.</verse>
				<verse number="24">Az asszonynak volt egy hízott borja. Ezt sietve levágta, ételt készített belőle, majd kovásztalan lepényeket is sütött,</verse>
				<verse number="25">azután megvendégelte Sault és kísérőit. Miután ettek, Saul és a két embere még azon az éjjelen elmentek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="29">
				<verse number="1">Afék városánál gyűltek össze a filiszteusok, az izráeliek serege pedig a Jezréel melletti forrás közelében táborozott.</verse>
				<verse number="2">A filiszteusok seregének századai és ezredei mind a saját fejedelmeik vezetése alatt vonultak a hadjáratra. Dávid a csapatával Ákis király vezetése alatt vonult a sereg végén.</verse>
				<verse number="3">De a sereg vezérei ezt mondták Ákisnak: „Mit keresnek ezek a héberek közöttünk?” Ákis védelmébe vette Dávidot: „Igaz, hogy Dávid régebben Saul király szolgája volt, de most már hosszú ideje velem van! Attól kezdve, hogy hozzám pártolt, nem találtam benne semmi kivetnivalót!”</verse>
				<verse number="4">De a sereg vezérei emiatt megharagudtak Ákisra, és követelték tőle: „Küldd vissza ezt az embert! Térjen haza abba a városba, amelyet kijelöltél neki! Semmi szín alatt nem jöhet velünk a hadjáratra. Ne legyen alkalma rá, hogy a csata közben ellenünk forduljon! Mivel tudná jobban visszaszerezni korábbi királya kegyeit, mint azzal, hogy halomra öldös bennünket?</verse>
				<verse number="5">Hiszen Dávid az, akiről táncolva énekelték az izráeli nők: »Megölt Saul ezreket, Dávid meg tízezreket!«”</verse>
				<verse number="6">Ákis tehát kénytelen-kelletlen hívatta Dávidot, és ezt mondta neki: „Az élő Örökkévalóra esküszöm, hogy te becsületes és hűséges vagy hozzám! Ami engem illet, szeretném, ha velem tartanál ezen a hadjáraton, hiszen amióta hozzám jöttél, mind a mai napig nem találtam viselkedésedben semmi kivetnivalót. A filiszteusok fejedelmei is jó embernek tartanak téged.</verse>
				<verse number="7">Mégis, menj vissza békességgel ebből a hadjáratból, és semmi olyat ne tégy, amit a filiszteusok vezetői nem helyeselnek!”</verse>
				<verse number="8">Dávid ezt kérdezte Ákistól: „De hát mi rosszat tettem? Mi rosszat találtál szolgádban, amióta csak veled vagyok? Miért nem mehetek én is, hogy uram, a király ellenségei ellen harcoljak?”</verse>
				<verse number="9">„Dávid, én tudom, hogy te olyan ártatlan és hűséges vagy, akár Isten angyala! De mit tegyek, ha a filiszteus sereg vezérei ragaszkodnak hozzá, hogy ne jöjj velünk a harcba, hanem térj vissza.</verse>
				<verse number="10">Ezért holnap korán reggel embereiddel együtt térjetek vissza abba a városba, amelyet számotokra kijelöltem!”</verse>
				<verse number="11">Így is történt: másnap reggel Dávid és csapata visszatért a filiszteusok földjére, a filiszteusok pedig tovább vonultak Jezréel felé.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="30">
				<verse number="1">Dávid és csapata két nap múlva érkezett vissza Ciklágba. Akkor látták, hogy amíg ők távol voltak, az amálekiek betörtek a délvidékre, földúlták és fölégették a várost.</verse>
				<verse number="2">Ciklágból elhurcolták az asszonyokat és a gyerekeket. Senkit nem öltek meg, csak foglyul ejtették és magukkal vitték őket.</verse>
				<verse number="3">Amikor Dávid és az emberei látták, hogy a várost, ahol az otthonuk volt, az amálekiek teljesen elpusztították, fölperzselték, és hogy feleségeiket és gyermekeiket mind elvitték,</verse>
				<verse number="4">hangos sírásra fakadtak, és addig sírtak, amíg már sírni sem tudtak tovább.</verse>
				<verse number="5">Dávid két feleségét is elhurcolták: a Jezréelből való Ahinóámot és a Kármelből való Abigailt, aki előzőleg Nábál özvegye volt.</verse>
				<verse number="6">Az emberek annyira elkeseredtek a gyermekeik elvesztése miatt, hogy már arról beszéltek, hogy megkövezik Dávidot. Emiatt Dávid nagyon szorult helyzetbe került, mégis erőt és bátorságot merített Istenéből, az Örökkévalóból.</verse>
				<verse number="7">Azután magához hívatta Ebjátárt, Ahimelek fiát, a papot, és ezt mondta neki: „Kérlek, hozd magaddal az efódot is!” Ebjátár az efóddal együtt Dávidhoz ment,</verse>
				<verse number="8">s akkor Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Üldözzem-e a rablókat? Utolérem-e őket?” Az Örökkévaló ezt felelte: „Igen, üldözd, mert biztosan utoléred őket, és kiszabadítod a foglyokat!”</verse>
				<verse number="9">Elindult hát Dávid 600 emberével az amálekiek után, és elérkeztek a Beszór-patakhoz. Itt azonban 200 férfi megállt, mert nagyon elfáradtak. Dávid 400 emberrel folytatta az utat.</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Útközben rátaláltak egy fiatal egyiptomi férfira, akit Dávid elé vittek. Az egyiptomi nagyon ki volt merülve, ezért adtak neki kenyeret, aszalt fügét és mazsolát. Ő pedig evett, ivott, és megerősödött, mert előzőleg már három nap és három éjjel nem evett, nem ivott semmit.</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">Ezután Dávid kikérdezte: „Kinek a szolgája vagy? Honnan jöttél?” Az egyiptomi így felelt: „Egy amáleki férfi szolgája vagyok, Egyiptomból származom. A gazdám három nappal ezelőtt magamra hagyott, mert megbetegedtem.</verse>
				<verse number="14">A csapatunk portyázni indult, betörtünk a délvidékre, ahol a kerétiek laknak, meg Júda vidékére, Káleb területére. Fölgyújtottuk Ciklág városát is.”</verse>
				<verse number="15">„Elvezetsz-e bennünket ehhez a rablóbandához?” — kérdezte Dávid. „Esküdj meg Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem szolgáltatsz ki a gazdámnak, akkor odavezetlek!” — válaszolta az egyiptomi.</verse>
				<verse number="16">El is vezette Dávidot és csapatát az amálekiek táborához, ahol éppen nagy mulatozás folyt, mert ünnepelték a gazdag zsákmányt, amelyet a filiszteusok földjéről és Júdából szereztek. Ettek, ittak, táncoltak, és elterültek a földön.</verse>
				<verse number="17">Dávid és katonái lecsaptak rájuk, és hajnaltól másnap estig vágták őket. Mindössze négyszáz fiatal férfi maradt életben az amálekiek közül — ezek is csak azért, mert a tevéikre ültek, és elmenekültek.</verse>
				<verse number="18">Így szerezte vissza Dávid mindazt, amit az amálekiek elraboltak. Két feleségét is kiszabadította.</verse>
				<verse number="19">Semmi sem hiányzott, Dávid mindent visszaszerzett: a feleségeket, gyermekeket, idős rokonokat és minden vagyonukat.</verse>
				<verse number="20">Ezen kívül nagy zsákmányt is szerzett: juhnyájakat és marhacsordákat, amelyeket azután az emberek a menet élén hajtottak hazafelé. Azt mondták erről: „Nézzétek! Ez mind Dávid zsákmánya!”</verse>
				<verse number="21">Hazafelé menet elérkeztek a Beszór-patakhoz, ahol már várta őket az a 200 harcos, akiket Dávid hátrahagyott, mert nagyon fáradtak voltak. Mikor ezek látták, hogy Dávid és serege közeledik, eléjük mentek, és Dávid köszöntötte őket.</verse>
				<verse number="22">Voltak azonban Dávid kíséretében olyan rosszindulatú és semmirekellő emberek is, akik így beszéltek: „Ezek itt kétszázan nem jöttek velünk harcolni! Ne is adjunk nekik a zsákmányból semmit! Csak a saját feleségüket meg gyermekeiket kapják vissza, azután elmehetnek!”</verse>
				<verse number="23">Dávid azonban ezt mondta nekik: „Nem, testvéreim! Ezt nem tehetitek velük! Gondoljátok meg, hogy az Örökkévaló épségben megőrzött bennünket, és kezünkbe adta a rablóbandát, és a nagy zsákmányt is!</verse>
				<verse number="24">Senki sem hallgatna rátok ebben. Inkább legyen így: mindannyian egyformán részesedjenek a zsákmányból! Aki eljött velünk harcolni, és aki a holmiknál maradt, az is egyformán kapjon belőle.”</verse>
				<verse number="25">Ettől fogva ez lett a rendelkezés és szokás Izráelben, és így van ez mind a mai napig.</verse>
				<verse number="26">Miután Dávid hazaérkezett Ciklágba, még Júda törzse vezetőinek, a barátainak is részt küldött a hadizsákmányból, s ezt üzente nekik: „Itt küldök számotokra ajándékot abból a zsákmányból, amelyet az Örökkévaló ellenségeitől vettünk el.”</verse>
				<verse number="27">Ilyen ajándékot kaptak Dávidtól a vezetők a következő városokban: Bétel, Rámót-Negev, Jattír,</verse>
				<verse number="28">Aróér, Szifmót, Estemóa,</verse>
				<verse number="29">Rákál, meg a jerahmeéliek és kéniek városai,</verse>
				<verse number="30">Horma, Bór-Ásán, Aták</verse>
				<verse number="31">és Hebron. Általában minden olyan város vezetőinek küldött ilyen ajándékot, ahol a csapatával korábban megfordult.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="31">
				<verse number="1">Közben folyt a háború a filiszteusok és Izráel között. A filiszteusok fölülkerekedtek, az izráeliek pedig megfutamodtak és sokan elestek közülük a Gilboa-hegyen.</verse>
				<verse number="2">A filiszteusok üldözőbe vették Sault és a fiait: Jonatánt, Abinádábot és Malkisuát. A fiait megölték,</verse>
				<verse number="3">és Saulhoz is egyre közelebb nyomultak. Az íjászok megcélozták, és a nyilaikkal súlyosan megsebesítették magát Sault is,</verse>
				<verse number="4">aki ekkor a fegyverhordozójához fordult: „Fogd a kardodat, és te szúrj le, nehogy ezek a körülmetéletlenek öljenek meg! Belőlem ne űzzenek gúnyt!” De a fegyverhordozója nem merte megtenni, mert nagyon félt. Végül Saul fogta a saját kardját, és beledőlt — így lett öngyilkos.</verse>
				<verse number="5">Mikor a fegyverhordozója látta, hogy Saul meghalt, ő is követte a példáját, és hasonlóképpen megölte magát.</verse>
				<verse number="6">Így halt meg Saul, három fiával és fegyverhordozójával együtt ugyanazon a napon.</verse>
				<verse number="7">Amikor a völgy túlsó felén lakó izráeliek megtudták, hogy az izráeli sereg megfutamodott, és Saul is meghalt fiaival együtt, mind elmenekültek a városaikból. Ugyanezt tették a Jordán keleti oldalán élő izráeliek is. Ezekben az elhagyott városokban azután a filiszteusok telepedtek le.</verse>
				<verse number="8">Másnap a filiszteusok végigjárták a csatateret, hogy kifosszák az elesetteket. Ekkor a Gilboa-hegyen megtalálták Saulnak és három fiának holttestét is.</verse>
				<verse number="9">Saul holttestét megfosztották a páncéljától és a fegyvereitől, a fejét pedig levágták. Majd hírnököket küldtek országuk minden részébe, hogy bálványaik templomaiban és a nép között kihirdessék győzelmüket.</verse>
				<verse number="10">Saul fegyvereit Astárót templomában helyezték el, a holttestét pedig fölakasztották Bétseán várfalára.</verse>
				<verse number="11">Jábes-Gileád városának lakói azonban meghallották, hogy a filiszteusok hogy bántak Saullal.</verse>
				<verse number="12">A harcosok fölkerekedtek, egész éjjel vonultak, levették Bétseán várfaláról Saulnak és fiainak holttestét, és Jábes Gileádba vitték, hogy tisztességgel eltemessék őket. A holttesteket elégették,</verse>
				<verse number="13">a csontokat pedig eltemették egy tamariszkuszfa alatt, Jábes városában, majd hét napig gyászoltak és böjtöltek.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="10">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Miután Dávid legyőzte az amálekieket, visszatért Ciklágba, és két napig ott maradt. Ez nem sokkal azután történt, hogy Saul elesett a csatában.</verse>
				<verse number="2">A harmadik napon egy fiatalember érkezett hozzá Saul táborából. Megszaggatott ruhában jött, és port szórt a fejére, s amikor Dávidhoz érkezett, egészen a földre borult előtte, hogy tisztelettel köszöntse.</verse>
				<verse number="3">„Honnan jössz?” — kérdezte tőle Dávid. „Izráel táborából jöttem” — felelte ő.</verse>
				<verse number="4">„Kérlek, mondd, ki győzött!” — sürgette Dávid. A fiatalember így válaszolt: „Amikor a sereg megfutamodott a csatatérről, sokan elestek közülük. Még Saul és a fia, Jonatán is meghalt.”</verse>
				<verse number="5">De Dávid tovább kérdezte: „Honnan tudod, hogy Saul és Jonatán meghalt?”</verse>
				<verse number="6">A fiatalember ezt felelte: „A csata közben éppen a Gilboa-hegyen voltam, amikor láttam, hogy a filiszteusok harci szekerei egyre közelebb nyomulnak Saul királyhoz, aki a lándzsájára támaszkodott.</verse>
				<verse number="7">Ekkor Saul hátranézett, meglátott engem, és kiáltott, hogy menjek hozzá. Azonnal válaszoltam, és odamentem.</verse>
				<verse number="8">»Ki vagy te?« — kérdezte. Mondtam, hogy amáleki származású vagyok.</verse>
				<verse number="9">Akkor Saul király azt mondta: »Gyere ide, kérlek, és te ölj meg engem, mert súlyosan megsebesültem, de még élek!«</verse>
				<verse number="10">Láttam, hogy a sebesülése valóban halálos, ezért odaléptem hozzá, és megöltem. Azután levettem róla a koronáját meg a karperecét. Lásd, itt vannak, elhoztam neked, Uram!”</verse>
				<verse number="11">Dávid ekkor megszaggatta a ruháját, és összes katonái követték a példáját.</verse>
				<verse number="12">Gyászoltak, és siratták Sault, Jonatánt és Izráel egész seregét, az Örökkévaló népét, akik elestek a csatában. Aznap estig böjtöltek is.</verse>
				<verse number="13">Azután Dávid megkérdezte a hírhozó fiatalembertől: „Hová való vagy?” „Egy amáleki jövevény fia vagyok” — felelte.</verse>
				<verse number="14">„Kezet emeltél az Örökkévaló fölkent királyára?! Hogy merészelted megölni őt?!” — kérdezte Dávid.</verse>
				<verse number="15">Majd odaszólította egyik katonáját, és megparancsolta neki, hogy végezze ki az amáleki férfit. A katona levágta az amáleki férfit, aki meghalt.</verse>
				<verse number="16">Akkor Dávid ezt mondta: „Magad mondtad ki halálos ítéleted, amikor elbeszélted, hogyan ölted meg az Örökkévaló fölkent királyát.”</verse>
				<verse number="17">Dávid ezzel a gyászdallal siratta el Sault és Jonatánt.</verse>
				<verse number="18">Meghagyta, hogy Júda népét tanítsák meg erre a siratóénekre, az „Íj-dalra”, amelyet följegyeztek Jásár könyvében:</verse>
				<verse number="19">Ó, Izráel! Dicsőséged holtan hever a hegyeken! Hogy elhullottak a hősök!</verse>
				<verse number="20">Ne szóljatok erről Gátban, ne hirdessétek Askelón utcáin! Nehogy a filiszteusok leányai örüljenek, ne ujjongjanak a körülmetéletlenek!</verse>
				<verse number="21">Gilboa hegyei! Se harmat, se eső ne hulljon rátok többé! Ne teremjetek semmi áldozatra valót, mert ott sározták be a hősök pajzsát! Ott ejtette el Saul is a pajzsát, soha többé nem kenik meg azt olajjal!</verse>
				<verse number="22">Jonatán nyila sohasem tévesztett célt, Saul kardja soha nem tért vissza zsákmány nélkül! Mindketten ellenség vérét ontották, erős harcosok húsába vágtak.</verse>
				<verse number="23">Ó, Saul és Jonatán! Mennyire szerettünk benneteket! Mennyire ragaszkodtatok egymáshoz, még a halál sem tudott elválasztani titeket egymástól! Gyorsabbak voltak, mint a sasok, erősebbek, mint az oroszlánok!</verse>
				<verse number="24">Izráel leányai, sirassátok Sault, aki bíborba-bársonyba öltöztetett, aranyláncokkal ékesített titeket!</verse>
				<verse number="25">Hogy elhullottak a hősök a harcban! Ó, Jonatán, te is ott haltál meg a hegyen!</verse>
				<verse number="26">Hogy fáj a szívem érted, barátom, testvérem! Mennyire kedves voltál nekem, hogy szerettelek! Irántam való szereteted csodálatosabb volt, mint az asszonyok szerelme!</verse>
				<verse number="27">Ó, hogy elhullottak a hősök, s fegyvereik elvesztek!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Ezután Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Áthelyezzem-e a szállásomat Júda valamelyik városába?” „Igen!” — válaszolta az Örökkévaló. Dávid tovább kérdezett: „Melyikbe?” „Hebronba” — felelte az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="2">Így hát Dávid két feleségével együtt Hebronba költözött. Egyik felesége a jezréeli Ahinóam volt, a másik pedig Abigail, aki korábban a kármeli Nábál özvegye volt.</verse>
				<verse number="3">Ugyancsak Hebronban, illetve a környező falvakban telepedtek le Dávid emberei is — mindenki a maga családjával.</verse>
				<verse number="4">Júda törzsének vezetői eljöttek Dávidhoz. Ezután Dávidot királlyá kenték a szent olajjal Júda népe fölött. Később Dávid megtudta, hogy a jábes-gileádi férfiak temették el Sault.</verse>
				<verse number="5">Követeket küldött hát hozzájuk ezzel az üzenettel: „Áldjon meg benneteket az Örökkévaló, hogy ilyen hűséges szeretettel voltatok uratok, Saul iránt, és eltemettétek a holttestét!</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló is hűséges szeretettel bánjon veletek, és én magam is így leszek irántatok, mivel ezt tettétek.</verse>
				<verse number="7">Most hát legyetek erősek és bátrak! Uratok, Saul meghalt, de Júda népe királlyá kent engem, hogy uralkodjam fölöttük.”</verse>
				<verse number="8">Abner, Nér fia, Saul hadvezére azonban Esbaal, Saul fia mellé állt. Mahanáimba vitte,</verse>
				<verse number="9">ahol Esbaalt királlyá tették, hogy uralkodjon Izráel fölött. Uralma kiterjedt Gileád és Jezréel vidékére, valamint Ásér, Efraim és Benjámin törzsére.</verse>
				<verse number="10">Esbaal 40 éves volt, amikor Izráel királyává tették, és 2 évig uralkodott. Dávidot csak Júda népe fogadta el királyának,</verse>
				<verse number="11">és így uralkodott Hebronban 7 évig és 6 hónapig.</verse>
				<verse number="12">Történt egyszer, hogy Abner, Nér fia vezetésével egy csapat katona kivonult Mahanaimból Gibeonba. Ők valamennyien Esbaal katonái voltak.</verse>
				<verse number="13">Ugyanakkor Dávid harcosai is kivonultak Jóáb, Cerúja fia vezetésével. A két csapat a gibeoni víztározó tónál találkozott, és a parton leültek. Az egyik csapat az egyik oldalon, a másik pedig a tó túloldalán telepedett le.</verse>
				<verse number="14">Abner átkiabált Jóábnak: „Álljanak ki néhányan tőletek is, meg tőlünk is, és párviadalban mérkőzzenek meg előttünk egymással!” Jóáb ezt felelte: „Jól van, álljanak ki!”</verse>
				<verse number="15">Mindkét csapatból kiválasztottak 12-12 harcost, hogy párviadalban küzdjenek meg egymással. Esbaal emberei közül ez a 12 férfi mind Benjámin törzséből származott.</verse>
				<verse number="16">Amint elkezdődött a viadal, mindegyik harcos megragadta ellenfelének a haját, és kardját annak oldalába döfte. Így mind a ketten egyszerre haltak meg. Ettől kezdve azt a helyet Gibeonban így nevezik: „Kardok mezeje”.</verse>
				<verse number="17">Ezután a két csapat között igen heves harc alakult ki, amelyben Dávid katonái fölülkerekedtek, és Abner meg az izráeliek csapata megfutamodott.</verse>
				<verse number="18">Dávid csapatában harcolt Cerújá három fia: Jóáb, Abisaj és Aszáél is. Ez utóbbi igen gyorslábú volt, úgy futott, mint a gazella,</verse>
				<verse number="19">és üldözőbe vette Abnert. Kitartóan futott utána, és Abner nem tudta lerázni magáról.</verse>
				<verse number="20">Abner menekülés közben hátraszólt: „Te vagy az, Aszáél?” „Igen, én vagyok!” — felelte ő.</verse>
				<verse number="21">Abner azonban meg akarta kímélni Aszáélt, és rákiáltott: „Ne engem üldözz, keress valaki mást, akinek könnyen elzsákmányolhatod a fegyvereit!” De Aszáél csak nem hagyta abba Abner üldözését.</verse>
				<verse number="22">„Ne kergess tovább, különben meg kell öljelek! Hogy kerüljek azután a bátyád, Jóáb szeme elé?” — mondta Abner.</verse>
				<verse number="23">De Aszáél csak nem tágított. Ekkor Abner ellene fordult, és úgy keresztülszúrta a lándzsájával, hogy Aszáél nyomban meg is halt. Akik arra jöttek, mind megálltak Aszáél holtteste mellett.</verse>
				<verse number="24">Jóáb és Abisaj tovább üldözte Abnert. Már lement a nap, mikor az Amma-dombhoz értek, amely Giahtól keletre emelkedik, a Gibeon-puszta felé vezető út mellett.</verse>
				<verse number="25">Abner és csapata — a Benjámin törzséből való harcosok — megálltak a domb tetején, és zárt alakzatban védekeztek.</verse>
				<verse number="26">Akkor Abner odakiáltott Jóábnak: „Meddig gyilkoljuk még egymást? Nem tudod, hogy milyen szomorú vége lesz ennek? Szólj már az embereidnek, hogy ne üldözzék a testvéreiket tovább!”</verse>
				<verse number="27">Jóáb így felelt: „Istenemre mondom, ha most nem szóltál volna, katonáim holnap reggelig üldözték volna testvéreiket!”</verse>
				<verse number="28">Ekkor Jóáb a sófárral jelt adott a katonáinak, hogy fejezzék be a harcot. Meg is álltak azonnal, és nem üldözték az izráelieket.</verse>
				<verse number="29">Ezután Abner és maradék csapata egész éjjel menetelt. Átkeltek a Jordán völgyén, majd a folyón is, és a következő délben érkeztek meg Mahanáimba.</verse>
				<verse number="30">Miután Jóáb abbahagyta Abner üldözését, összegyűjtötte csapatát. Mikor összeszámolták a veszteségeiket, látták, hogy Aszáélen kívül még 19 harcos hiányzott közülük.</verse>
				<verse number="31">A harcban Dávid katonái 360 férfit öltek meg Abner csapatából, akik mind Benjámin törzséből valók voltak.</verse>
				<verse number="32">Aszáél holttestét Betlehemben temették el, apja sírkamrájában. Jóáb és katonái is egész éjjel meneteltek, és másnap hajnalban érkeztek meg Hebronba.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Ezek után hosszas háborúskodás folyt Saul és Dávid hívei között. Ennek során Dávid egyre erősödött, a Saul tábora pedig egyre fogyatkozott.</verse>
				<verse number="2">Mialatt Dávid Hebronban uralkodott, fiai születtek. Elsőszülöttje Amnón volt, a jezréeli Ahinóam fia.</verse>
				<verse number="3">Második fiát Kileábnak hívták, akit Abigail szült. (Abigail a kármeli Nábál özvegye volt, mielőtt Dávidhoz ment feleségül.) Harmadik fia Absolon, akinek anyja, Maaká, Gesúr királyának, Talmajnak leánya volt.</verse>
				<verse number="4">Negyedik fia, Adónijja, akinek anyját Haggitnak hívták. Ötödik fiát, Sefatját, Abitál szülte Dávidnak.</verse>
				<verse number="5">Hatodik fia, Jitreám, akinek anyja, Egla, szintén Dávid felesége volt. Tehát ez a hat fia született Dávidnak hebróni uralkodása alatt.</verse>
				<verse number="6">Mialatt folyt a háborúskodás Saul hívei és Dávid pártja között, Abner egyre nagyobb befolyásra tett szert Saul hívei között.</verse>
				<verse number="7">Korábban Saulnak volt egy Ricpá nevű ágyasa, Ajjá leánya. Egyszer Esbaal szemére vetette Abnernak: „Miért háltál együtt apám ágyasával, Ricpával?”</verse>
				<verse number="8">Emiatt Abner nagyon megsértődött, és haragosan így válaszolt: „Hát áruló vagyok én, hogy így beszélsz velem?! Mindeddig hűségesen szolgáltam apád, Saul pártját és rokonait! Nem szolgáltattalak ki Dávidnak, te meg szemrehányást teszel nekem egy asszony miatt?</verse>
				<verse number="9">Tudod, hogy az Örökkévaló megesküdött Dávidnak, hogy elveszi a királyságot Saultól és a családjától, és Dávidnak adja. Megesküdött, hogy Dávid fog királyként uralkodni egész Izráel és Júda fölött Dántól Beérsebáig. Isten engem úgy segítsen, hogy én ezt most véghez is viszem!”</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Esbaal erre nem mert semmit szólni, mert félt Abnertől.</verse>
				<verse number="12">Ezután Abner követeket küldött Dávidhoz, hogy mondják meg neki Abner nevében: „Kié ez az ország? Köss velem szövetséget, és segítségedre leszek, hogy egész Izráelt uralmad alá hajtsam!”</verse>
				<verse number="13">Dávid így válaszolt a követek útján: „Jól van, szövetséget kötök veled, de egy feltétellel: addig ne jöjj hozzám, amíg Mikált, Saul leányát magaddal nem hozod.”</verse>
				<verse number="14">Ezután Dávid követeket küldött Esbaalhoz, Saul fiához, ezzel az üzenettel: „Küldd vissza a feleségemet, Mikált, akiért 100 filiszteust öltem meg!”</verse>
				<verse number="15">Esbaal elküldte az embereit, hogy vegyék el Paltiéltől, Lais fiától Mikált.</verse>
				<verse number="16">Mikál férje, Paltiél sírva kísérte Mikált Bahúrim városáig, de onnan Abner visszaküldte, s akkor Paltiél hazament.</verse>
				<verse number="17">Abner tanácskozott Izráel vezető embereivel, és azt mondta nekik: „Már eddig is azt akartátok, hogy Dávid legyen a királyotok, nem így van?</verse>
				<verse number="18">Most itt az alkalmas idő! Tegyétek királyotokká, hiszen az Örökkévaló mondta róla: »Szolgám, Dávid által szabadítom meg népemet, Izráelt a filiszteusok hatalmából és az összes többi ellenségüktől is.«”</verse>
				<verse number="19">Hasonlóképpen beszélt Abner Benjámin törzsének vezetőivel is. Azután elment Dávidhoz Hebronba, és elmondta neki, amiben Izráel vezetőivel és Benjámin vezetőivel megegyeztek.</verse>
				<verse number="20">Húsz férfi kíséretével érkezett Abner Dávidhoz, aki vendégül látta őket.</verse>
				<verse number="21">Ezután Abner ezt mondta Dávidnak: „Uram, Királyom, akkor most elindulok, és egész Izráelt összegyűjtöm ide, hogy szövetséget kössenek veled. Azután szíved kívánsága szerint az egész nép és az egész ország királya leszel.” Dávid békességben elbocsátotta Abnert, ő pedig elindult.</verse>
				<verse number="22">Alighogy Abner elment, megérkezett Jóáb, aki egy portyázásról tért vissza Dávid csapatával és nagy zsákmánnyal. Ekkor Abner már nem volt Hebronban, mert Dávid békességgel elbocsátotta.</verse>
				<verse number="23">Jóáb csak ekkor tudta meg, hogy Abner nem sokkal azelőtt a királynál járt, aki békében elengedte.</verse>
				<verse number="24">Ezt hallva Jóáb a királyhoz sietett, és szemrehányást tett neki: „Mit tettél? Abner itt járt, és te futni hagytad?!</verse>
				<verse number="25">Hiszen ismered őt! Tudod, hogy csak azért jött ide, hogy becsapjon, kikémlelje a csapataidat, és mindent, amit teszel!”</verse>
				<verse number="26">Azután Jóáb otthagyta a királyt, és követeket küldött Abner után, hogy hívják vissza. Erről azonban Dávid nem tudott semmit. Jóáb küldöttei a Szirá-kútnál érték utol Abnert, aki visszatért velük Hebronba.</verse>
				<verse number="27">Jóáb már várta a város kapujánál, és mikor Abner odaért, félrehívta, mintha titokban akarna mondani valamit. Akkor azonban hirtelen leszúrta a gyanútlan Abnert, aki azonnal meghalt. Így állt rajta bosszút azért, mert korábban Abner megölte Aszáélt, Jóáb testvérét.</verse>
				<verse number="28">Amikor ezt Dávid megtudta, kijelentette: „Az Örökkévaló a tanú rá, hogy én és a népem teljesen ártatlanok vagyunk Abner, Nér fia meggyilkolásában!</verse>
				<verse number="29">A gyilkosság bűne Jóábot terheli és a családját. Soha ki ne fogyjon Jóáb egész családjából a beteg, a nyomorék, aki harcban esik el, és aki éhezik!”</verse>
				<verse number="30">Jóáb és testvére, Abisaj azért gyilkolta meg Abnert, mert bosszút akartak állni rajta a testvérükért, Aszáélért, akit Abner harc közben ölt meg a gibeoni csatában.</verse>
				<verse number="31">Dávid megparancsolta Jóábnak és a seregének, hogy mindenki szaggassa meg ruháját, és öltsön zsákruhát — így fejezzék ki gyászukat Abner halála miatt. A király és emberei mind részt vettek Abner temetésén,</verse>
				<verse number="32">és valamennyien hangosan megsiratták. Abnert Hebronban temették el.</verse>
				<verse number="33">Dávid ezt a siratóéneket énekelte akkor: „Jaj, Abner! Miért kellett úgy meghalnod, mint egy gyalázatos bűnözőnek?</verse>
				<verse number="34">Hiszen kezed nem volt megkötözve, lábad sem volt bilincsbe verve! Álnoksággal öltek meg téged a gonoszok!” Ekkor az egész nép hangosan zokogott, úgy siratták Abnert.</verse>
				<verse number="35">A temetés után az emberek Dávidot étellel kínálták, de ő visszautasította, és megesküdött: „Isten engem úgy segítsen, hogy nem eszem egy falatot sem napnyugta előtt!”</verse>
				<verse number="36">Ennek híre ment a nép között, és mindenki helyeselte — mint Dávid tetteit általában.</verse>
				<verse number="37">Ebből értette meg Izráel egész népe azon a napon, hogy Dávid nem volt részes Abner meggyilkolásában.</verse>
				<verse number="38">Ezután Dávid azt mondta szolgáinak: „Bizony, ma egy nagy fejedelem, Izráel egyik vezetője esett el!</verse>
				<verse number="39">Bár felkent király vagyok, de erőtlen. Cerúja fiai erőszakosabbak nálam! Az Örökkévaló fizessen meg annak, aki gonoszul cselekszik — úgy, ahogy megérdemli!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Amikor Esbaal, Saul fia megtudta, hogy Abnert meggyilkolták Hebronban, nagyon elcsüggedt. Ugyanígy megrettent egész Izráel népe is.</verse>
				<verse number="2">Esbaalnak volt két embere a Benjámin törzséből, akik a portyázó csapatait vezették: Baaná és Rékáb, a beéróti Rimmón fiai. Amikor Beérót városát Benjámin törzse elfoglalta, annak előző lakosai Gittaimba menekültek, és mint jövevények, letelepedtek. Ott is laknak mind a mai napig.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Jonatánnak, Saul fiának volt egy fia, akit Meribbaalnak hívtak. Amikor Saul és Jonatán halálhíre megérkezett Jezréelből, a dajkája fölkapta, és elmenekült vele. Akkor Meribbaal még csak öt éves volt. A nagy sietségben azonban a dajka leejtette a fiúcskát, akinek a lába megsérült, és egész életére sánta maradt.</verse>
				<verse number="5">Egyszer Rékáb és Baaná, a beéróti Rimmón fiai a déli hőség idején bementek Esbaalhoz, aki háza belső szobájában aludt.</verse>
				<verse number="6">A bejáratot őrző asszony előzőleg búzát aratott, és elálmosodott, majd elaludt az ajtóban. Így mellette Rékáb és Baaná észrevétlenül besurrant a házba. Álmában ölték meg Esbaalt, aki az ágyán feküdt. Majd levágták a fejét, s azt magukkal vitték. Azután feltűnés nélkül elmenekültek, és egész éjjel mentek a Jordán völgyében vezető úton.</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Elvitték Esbaal fejét Dávidhoz, Hebronba, és ezt mondták neki: „Nézd, urunk, elhoztuk neked Saul fiának, Esbaalnak a fejét! Annak az ellenségednek volt a fia, aki téged akart megölni! Látod, urunk, királyunk, az Örökkévaló így állt bosszút ma érted Saulon és annak fián!”</verse>
				<verse number="9">Dávid azonban így válaszolt a két testvérnek: „Az Élő Örökkévalóra mondom, aki engem minden veszedelemből kiszabadított!</verse>
				<verse number="10">Egyszer, még Ciklágban történt, hogy valaki hírt hozott Saul haláláról, és azt hitte, hogy ezzel örömet szerez nekem. Én azonban megragadtam, és megölettem a hírhozót, pedig ő azt várta, hogy megjutalmazom!</verse>
				<verse number="11">Akkor mennyivel inkább kivégeztetlek benneteket, ti gonoszok! Képesek voltatok egy igaz embert a saját házában és ágyában orvul meggyilkolni! Bizony, számon kérem rajtatok ezt a gyilkosságot, és kiirtalak benneteket a föld színéről!”</verse>
				<verse number="12">Ezután Dávid parancsára a katonái kivégezték Rékábot és Baanát, majd levágták a kezüket és lábukat. A holttesteket fölakasztották Hebronban, a víztározó tó mellett. Esbaal fejét pedig eltemették Abner sírkamrájában, Hebronban.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Ezután Izráel összes törzsei Dávidhoz gyülekeztek, Hebronba. Azt mondták neki: „Dávid, mi valamennyien a testvéreid vagyunk!</verse>
				<verse number="2">Már Saul királysága idején is te vezetted győzelemre csapatainkat! Az Örökkévaló, mondta neked: »Te leszel a pásztora népemnek, Izráelnek. Te fogsz uralkodni Izráel fölött.«”</verse>
				<verse number="3">Összegyűltek hát a királyhoz, Hebronba Izráel összes idős vezetői. Dávid pedig szövetséget kötött velük az Örökkévaló jelenlétében. A vezetők akkor egész Izráel királyává kenték Dávidot.</verse>
				<verse number="4">Harminc éves volt Dávid, amikor trónra lépett, és 40 évig uralkodott.</verse>
				<verse number="5">Hebronban 7 és fél évig volt Júda királya, azután Jeruzsálemben további 33 évig uralkodott egész Izráel és Júda fölött.</verse>
				<verse number="6">Dávid király fölvonult seregével, hogy elfoglalja Jeruzsálemet a jebúsziaktól, akik akkoriban azon a vidéken laktak. A városban a jebúsziak biztonságban érezték magukat, és azt hitték, hogy Dávid soha nem tudja elfoglalni városukat. Gúnyolódva lekiabáltak a falakról: „Ide ugyan be nem jössz Dávid! Még a sánták és vakok is elűznek innen!”</verse>
				<verse number="7">Dávid és serege mégis elfoglalta Sion sziklavárát, és abból lett Dávid városa.</verse>
				<verse number="8">Mielőtt katonái azon a napon ostromra indultak, Dávid ezt mondta nekik: „A vízcsatornán keresztül nyomuljatok fel a városba, és vágjátok a jebúszi »sántákat és vakokat«, mert megvetik Dávidot!” Innen származik a mondás: „Vakok és sánták ne jöjjenek a házba!”</verse>
				<verse number="9">Az izráeli sereg elfoglalta Jeruzsálemet. Dávid a sziklavárban telepedett le, amelyet „Dávid városának” nevezett, és építkezni kezdett a városban Millótól fogva befelé.</verse>
				<verse number="10">Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az Örökkévaló, a Seregek Istene vele volt, és segítette.</verse>
				<verse number="11">Tírusz királya, Hírám elküldte Dávidhoz a követeit. Azután küldött ácsmestereket és kőfaragókat is, hogy építsenek Dávidnak királyi palotát. Ehhez még a cédrusfa-gerendákat is Hírám szállította.</verse>
				<verse number="12">Ekkor értette meg Dávid, hogy az Örökkévaló erősítette meg, hogy uralkodjon egész Izráel fölött, és országát is felvirágoztatta, Izráel népének javára.</verse>
				<verse number="13">Miután Dávid Hebronból Jeruzsálembe költözött, feleségei mellé még további feleségeket és ágyasokat vett, akiktől fiai és leányai születtek.</verse>
				<verse number="14">Ezek a fiai születtek Jeruzsálemben: Sammúa, Sóbáb, Nátán, Salamon,</verse>
				<verse number="15">Jibhár, Elisúa, Nefeg, Jáfía,</verse>
				<verse number="16">Elisáma, Eljádá és Elifelet.</verse>
				<verse number="17">Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Dávid egész Izráel királya lett, összegyűjtötték egész seregüket, és Dávid ellen indultak, hogy elpusztítsák. Amikor ezt Dávid meghallotta, eléjük vonult seregével az erődítménybe.</verse>
				<verse number="18">A filiszteusok serege ellepte a Refáim-völgyet.</verse>
				<verse number="19">Dávid ekkor megkérdezte az Örökkévalót: „Ha megtámadom a filiszteusokat, győzelmet adsz nekem?” Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Igen!”</verse>
				<verse number="20">Ezért Dávid megtámadta a filiszteusokat azon a helyen, és legyőzte őket. A csata után Dávid azt mondta: „Az Örökkévaló az, aki áttörte ellenségeim sorfalát, mint a gáttörő árvíz.” Ezért nevezte Dávid így azt a helyet: „Az Örökkévaló áttört.”</verse>
				<verse number="21">A menekülő filiszteusok eldobálták bálványszobraikat, amelyeket Dávid emberei összeszedtek.</verse>
				<verse number="22">Egy idő múlva a filiszteusok ismét behatoltak Izráel területére. Seregük újból megszállta a Refáim-völgyet.</verse>
				<verse number="23">Dávid ismét megkérdezte az Örökkévalót, hogyan támadjon. Az Örökkévaló ezúttal így felelt: „Ne szemből támadj rájuk, hanem kerülj a hátuk mögé! Onnan támadd meg őket, a balzsamfák felől.</verse>
				<verse number="24">Várj addig, amíg meghallod az induló sereg zaját a balzsamfák tetején, s akkor indulj te is támadásra, mert előtted megy az Örökkévaló, hogy megverje a filiszteusokat!”</verse>
				<verse number="25">Dávid úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta, és legyőzte a filiszteusokat, akik elfutottak. Dávid katonái üldözték és vágták őket Gebától egészen a gézeri útig.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Ezután Dávid összegyűjtötte egész Izráelből a legjobb harcosokat, 30 000 férfit.</verse>
				<verse number="2">Majd seregével a júdeai Baalá városába vonult. Azért ment, hogy onnan Jeruzsálembe vigye Isten Szövetségládáját, amely az Örökkévalónak, a Seregek Urának nevét viseli, akinek trónusa a kerubok fölött van.</verse>
				<verse number="3">Dávid emberei kihozták Abinádáb dombon álló házából a Szövetségládát, majd föltették egy új ökrösszekérre, amelyet előzőleg még senki sem használt. Uzza és Ahjó, Abinádáb fiai vezették az ökröket, így irányították a szekeret. Ahjó ment elől.</verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Közben Dávid és Izráel egész népe teljes erővel örvendezett és énekelt az Örökkévaló előtt. Táncoltak és énekeltek, sokféle hangszer kíséretével: lantokkal, hárfákkal, dobokkal, csörgőkkel és cintányérokkal</verse>
				<verse number="6">Amikor azonban Nákón szérűskertjéhez érkeztek, az ökrök megbotlottak, és az Örökkévaló Szövetségládája megbillent, Uzza azonban kinyújtotta a kezét, és megfogta, hogy a helyére igazítsa.</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévaló megharagudott Uzza vakmerősége miatt, és Isten lesújtott Uzzára, aki ott helyben, Isten Szövetségládája mellett azonnal meg is halt.</verse>
				<verse number="8">Dávid nagyon megrémült, amikor látta, hogy az Örökkévaló haragja kitört, és Uzzára zúdult. Így nevezte el azt a helyet: „Uzza összetörése” — és ma is így hívják.</verse>
				<verse number="9">Ekkor Dávid félni kezdett az Örökkévalótól, és azt gondolta: „Ezek után hogy merészeljem az Örökkévaló Szövetségládáját a saját lakóhelyemre hozatni?”</verse>
				<verse number="10">Emiatt lemondott tervéről, hogy a saját városába vitesse az Örökkévaló Szövetségládáját, s inkább a közelben, Obed-Edóm házánál helyezte el. Obed-Edóm Gát városából származott.</verse>
				<verse number="11">A Szövetségláda ettől kezdve 3 hónapig ott is maradt, s ez alatt az Örökkévaló megáldotta Obed-Edómot, egész családját és gazdaságát.</verse>
				<verse number="12">A szolgái azonban jelentették Dávidnak: „Az Örökkévaló megáldotta Obed-Edómot egész családjával, szolgáival, mindenével együtt, mióta az ő házában őrzik Isten Szövetségládáját.” Ennek hallatára Dávid és kísérete elment Obed-Edóm házához, és elhozta onnan Isten Szövetségládáját, s nagy örömmel felvitte Jeruzsálembe, a Dávid városába.</verse>
				<verse number="13">Amikor azok, akik a vállukon hordozták az Örökkévaló Szövetségládáját elindultak, és hat lépést haladtak, Dávid egy bikát és egy hízott borjút áldozott az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="14">Útközben Dávid — aki ekkor lenvászon efódot viselt — teljes erejéből táncolt az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="15">Így vitte Dávid és Izráel egész népe nagy ujjongás közepette, örömkiáltásokkal és a sófár hangjával kísérve az Örökkévaló Szövetségládáját Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="16">Amikor a menet Dávid városába ért, Mikál, Saul leánya az ablakból nézte a felvonulást. Látta, hogy a király örömében ugrál és forog az Örökkévaló előtt — és emiatt megutálta Dávidot.</verse>
				<verse number="17">Azután elhelyezték az Örökkévaló Szövetségládáját abban a sátorban, amelyet Dávid külön erre a célra készített. Majd égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be Dávid az Örökkévalónak,</verse>
				<verse number="18">és az Örökkévaló, a Seregek Ura nevében megáldotta a népet.</verse>
				<verse number="19">Az összegyűlt sokaságban minden egyes férfinak és asszonynak ajándékozott egy-egy kenyeret, egy-egy csomag préselt datolyát és préselt mazsolát. Ezután a sokaság szétoszlott, és mindenki hazatért.</verse>
				<verse number="20">Dávid is hazament, hogy a saját családját is megáldja. Mikál, Saul leánya eléje ment, és ezt mondta: „Mondhatom, nagy dicsőség, ahogyan ma Izráel királya bolondot csinált magából! Csak egy féleszű mutogatja magát olyan hiányos öltözetben, mint ma te, szolgáid szolgálólányai előtt!”</verse>
				<verse number="21">Dávid azonban így válaszolt: „Az Örökkévaló előtt táncoltam. Őt tiszteltem meg ezzel, aki engem kiválasztott, hogy népének, Izráelnek fejedelme legyek! Őt tisztelem, aki nem apádat vagy a családodból valaki mást, hanem engem választott. Igen, az Örökkévaló előtt táncoltam, és fogok is!</verse>
				<verse number="22">Lehet, hogy még ennél jobban is meg fogom alázni magamat, és még inkább bolondnak látszom majd, mikor az Örökkévalót tisztelem, de a szolgálólányok — akiket emlegettél — még jobban fognak tisztelni érte.”</verse>
				<verse number="23">Mikál, Saul leánya gyermektelen maradt halála napjáig.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Miután a királyi palota elkészült, Dávid a családjával együtt beköltözött. Ekkorra már az Örökkévaló békességet adott Izráelnek, és Dávidnak nem kellett a környező ellenséges királyságokkal hadakoznia.</verse>
				<verse number="2">Egyszer a király ezt mondta Nátán prófétának: „Látod, Nátán, én cédrusfából készült gyönyörű palotában lakom, Isten Szövetségládája meg a sátorban van!”</verse>
				<verse number="3">Nátán így válaszolt: „Királyom, fogj hozzá, és valósítsd meg mindazt, amit a szívedben tervezel, mert az Örökkévaló veled van!”</verse>
				<verse number="4">Azonban az Örökkévaló még aznap éjjel szólt a prófétának:</verse>
				<verse number="5">„Nátán, menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: »Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Te akarsz nekem házat építeni, hogy abban lakjam?!</verse>
				<verse number="6">Attól kezdve, hogy Izráel népét kiszabadítottam Egyiptomból, sohasem laktam házban, hanem mindig sátor volt a hajlékom, amellyel helyről-helyre vándoroltam!</verse>
				<verse number="7">Miközben Izráel népével együtt vándoroltam, soha nem tettem szemrehányást Izráel egyetlen vezetőjének sem, akit népem pásztorává tettem, hogy miért nem épített a számomra cédrusfa-palotát.«</verse>
				<verse number="8">Most hát mondd meg szolgámnak, Dávidnak: »Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura: Én vagyok az, aki fölvettelek téged a mezőről, elhoztalak a juhok fara mögül, és népem, Izráel fejedelmévé tettelek!</verse>
				<verse number="9">Veled voltam mindenhol, ahová csak mentél, és kiirtottam előled ellenségeidet. Nagy hírnevet szereztem neked, amilyen csak keveseknek van a földön.</verse>
				<verse number="10">Népemnek, Izráelnek pedig helyet készítettem: letelepítettem őket a saját földjükön. Ezután már nem fognak félni vagy aggódni többé. Gonosz nemzetek sem háborgatják többé népemet, mint ahogy korábban zaklatták őket, attól kezdve, hogy bírákat rendeltem népem vezetőinek. Most már nyugalmat adtam neked minden ellenségetektől. Ezen fölül még azt is tudtodra adom, hogy én fogok neked házat építeni, Dávid!</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Amikor majd napjaid száma betelik, és eljön az ideje, hogy te is őseidhez csatlakozz, fölkarolom fiadat, aki tőled származik, és megerősítem királyságát.</verse>
				<verse number="13">Ő lesz az, aki majd házat épít nevemnek, én pedig megerősítem királyságának trónját örökre.</verse>
				<verse number="14">Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz. Ha vétkezik, emberek által megfenyítem. Megbüntetem, ahogy az embereket szokták,</verse>
				<verse number="15">de hűséges szeretetem nem vonom meg tőle, mint ahogy Saultól megvontam, akit félretettem az utadból.</verse>
				<verse number="16">Leszármazottjaidat és királyságodat mindörökre megerősítem, hogy előttem álljanak. Királyi trónod, bizony, örökre állandó lesz.«”</verse>
				<verse number="17">Nátán próféta mindezeket a szavakat és az egész látomást elmondta Dávidnak.</verse>
				<verse number="18">Ekkor Dávid király bement az Örökkévaló elé, leült, és ezt mondta: „Ó Uram, Örökkévaló! Ki vagyok én, és mi az én házam, hogy ennyire fölemeltél engem?</verse>
				<verse number="19">Mennyire megáldottál engem is, a családomat is! De még ennél is többet akarsz tenni! Ó Uram, Örökkévaló! Hiszen ígéretet tettél szolgádnak családom távoli jövőjéről, és az eljövendő nemzedékekről is!</verse>
				<verse number="20">Uram, Örökkévaló! Mit is mondhatnék neked? Hiszen te jól ismersz engem, a szolgádat!</verse>
				<verse number="21">Mindezeket a nagy és csodálatos dolgokat azért tetted, mert szavadat adtad rá, és mert szíved erre indított téged, és hogy ezáltal taníts engem, a szolgádat.</verse>
				<verse number="22">Uram, Örökkévaló! Te valóban hatalmas vagy! Nincs senki hozzád hasonló! Nincs más Isten kívüled, és minden, amit hallottunk, megerősíti ezt.</verse>
				<verse number="23">Népedhez, Izráelhez sincs hasonló az egész földön! Hiszen nincs még egy nemzet, amelyért az ő istenük maga ment volna el, hogy megváltsa, népévé tegye őket, és ezzel hírnevet szerezzen magának! Nincs más nemzet, amelyért az ő istenük ilyen hatalmas és rettenetes dolgokat vitt volna végbe, mint amelyeket te tettél, Uram, földedért és népedért! Igen, népedért, amelyet a magad számára megszabadítottál Egyiptomból, a különböző nemzetek és isteneik hatalmából.</verse>
				<verse number="24">Így örökre saját népeddé tetted Izráelt, és elválaszthatatlanul magadhoz kapcsoltad. Te pedig, Örökkévaló, Istenükké lettél.</verse>
				<verse number="25">Most azért, Örökkévaló Isten, kérlek, örök időkre erősítsd meg adott szavadat, amit szolgádnak és családjának ígértél! Tégy úgy, ahogy mondtad!</verse>
				<verse number="26">Ez által tedd örökre naggyá nevedet, hogy mindenki elismerje, és ezt mondja: »Izráel fölött valóban az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene uralkodik!« Szolgádnak, Dávidnak háza pedig legyen örökké állandó előtted, Uram!</verse>
				<verse number="27">Örökkévaló, Seregek Ura, Izráel Istene! Kijelentetted nekem, szolgádnak: »Én fogok neked házat építeni!« Ezért indított a szívem arra, hogy így imádkozzam hozzád.</verse>
				<verse number="28">Uram, Örökkévaló! Te vagy az Isten, és minden ígéreted valóra válik! Mivel te ígérted ezeket a jó dolgokat szolgádnak,</verse>
				<verse number="29">ezért kérlek, áldd meg házamat, hogy örökre állandó legyen előtted — úgy, ahogy te mondtad, Uram, Örökkévaló Isten! Mert áldásod által szolgád háza valóban örökre áldott lesz!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Ezután Dávid hadakozott a filiszteusokkal, legyőzte őket, és elvette tőlük Meteg-Ammát.</verse>
				<verse number="2">Győzelmet aratott a moábiak fölött is. Megparancsolta, hogy a moábi foglyok sorban feküdjenek le a földre, majd minden harmadik sorból szabadon engedte a foglyokat, a többieket pedig kivégeztette. Az életben hagyott moábiak Dávid alattvalói lettek, és ajándékokat hoztak neki.</verse>
				<verse number="3">Dávid elment az Eufrátesz folyó melletti területre, és ott egy emlékoszlopot állított. Ekkor győzte le Hadadezert, Rehób fiát, Cóbá királyát,</verse>
				<verse number="4">és igen sok zsákmányt és hadifoglyot ejtett: 1 000 harci szekeret, 7 000 lovat és 20 000 gyalogost. A lovak közül száz harci szekérbe valót meghagyott magának, de a többit megbénította.</verse>
				<verse number="5">Amikor a damaszkuszi arámok sereget küldtek Hadadezer, Cóbá királya segítségére, Dávid őket is legyőzte, és a harcban 22 000 katonát levágott közülük.</verse>
				<verse number="6">Ezután Dávid helyőrséget helyezett Damaszkuszba, s annak a királyságnak a lakói is Dávid alattvalói lettek, és rendszeresen ajándékokat vittek neki. Mindezekben a hadjáratokban az Örökkévaló győzelmeket adott Dávidnak, akármerre is járt.</verse>
				<verse number="7">Dávid zsákmányul ejtette és Jeruzsálembe vitte azokat az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái viseltek.</verse>
				<verse number="8">Ezen kívül nagyon sok bronztárgyat zsákmányolt Betahból és Bérótajból, Hadadezer városaiból.</verse>
				<verse number="9">Hadadezer sokat hadakozott Tói, Hamát királya ellen. Ezért amikor Tói meghallotta, hogy Dávid legyőzte Hadadezer seregét, elküldte fiát, Jórámot, hogy köszöntse és áldja meg Dávidot, amiért közös ellenségüket legyőzte. Jórám sok aranyból, ezüstből és bronzból készült ajándékot is vitt Dávidnak,</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">aki ezeket mind az Örökkévalónak szentelte. Ugyanígy tett Dávid azokkal az arany- és ezüsttárgyakkal is, amelyeket a többi legyőzött néptől zsákmányolt:</verse>
				<verse number="12">az arámoktól, moábiaktól, ammoniaktól, filiszteusoktól, amálekiektől és Hadadezertől, Rehób fiától, Cóbá királyától.</verse>
				<verse number="13">Dávid nagy hírnevet szerzett, amikor az edomiak 18 000 fős seregét is legyőzte a Sós-völgyben.</verse>
				<verse number="14">Ezután Edom egész területén helyőrségeket állított fel, és az edomiak mind Dávid alattvalói lettek. Mindezekben a hadjáratokban az Örökkévaló győzelmeket adott Dávidnak, akármerre is járt.</verse>
				<verse number="15">Dávid király egész Izráel népe felett uralkodott, helyes ítéleteket hozott, és igazságot szolgáltatott mindenkinek.</verse>
				<verse number="16">Hadseregét a fővezére, Jóáb, Cerúja fia vezette. Jósafát, Ahilúd fia volt Dávid krónikása.</verse>
				<verse number="17">A papi szolgálatot ketten látták el: Cádók, Ahitúb fia és Ahimelek, Ebjátár fia. Szerájá királyi íródeák,</verse>
				<verse number="18">Benája, Jójádá fia pedig a kerétiek és pelétiek parancsnoka volt. Dávid fiai magas rangú vezetők lettek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Egyszer Dávid ezt kérdezte: „Ki van még életben Saul családjából? Ha van még valaki, hűséggel és szeretettel akarok bánni vele Jonatánért.”</verse>
				<verse number="2">Saul családjának volt egy szolgája, akit Cíbának hívtak. Dávid maga elé hívatta, és megkérdezte tőle: „Te vagy Cíbá?” „Szolgálatodra, királyom, én vagyok az” — felelte Cíbá.</verse>
				<verse number="3">„Mondd meg nekem, Cíbá — folytatta a király —, van-e még valaki életben Saul családjából, mert hűséggel és szeretettel akarok bánni vele, ahogy erre Isten előtt megesküdtem.” Cíbá így felelt: „Igen, Uram, Jonatán fia még él, csakhogy mindkét lábára sánta.”</verse>
				<verse number="4">„Hol él?” — kérdezte Dávid. „Lódebár városában, Ammiél fiának, Mákírnak házában” — válaszolt Cíbá.</verse>
				<verse number="5">Dávid ezután odaküldte szolgáit, hogy Meribbaalt hozzák elé.</verse>
				<verse number="6">Amikor Meribbaal, Jonatán fia, Saul unokája a király elé járult, tisztelettel arcra borult Dávid előtt, aki megszólította: „Meribbaal!” „Uram, valóban én vagyok az, szolgálatodra!”</verse>
				<verse number="7">„Ne félj, Meribbaal — bíztatta a király —, apád, Jonatán kedvéért hűséggel és szeretettel bánok veled. Visszaadom neked Saulnak, nagyapádnak minden birtokát, te pedig mindig az én asztalomnál fogsz ülni, s velem együtt étkezel majd!”</verse>
				<verse number="8">Meribbaal újra meghajolt a király előtt, és így válaszolt: „Uram, bár én csak annyit érek, mint egy döglött kutya, te mégis jóindulattal vagy hozzám!”</verse>
				<verse number="9">Ezután a király hívatta Cíbát, Saul családjának szolgáját, és megparancsolta neki: „Cíbá, uradnak, Saulnak és családjának minden birtokát ma Meribbaalnak, urad unokájának adtam.</verse>
				<verse number="10">Viseld gondját a birtoknak, műveld meg a földjét fiaiddal és szolgáiddal együtt! Takarítsd be annak termését urad családja számára, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt! Ő maga pedig mindig asztalomnál fog vendégeskedni.” Cíbá — akinek 15 fia és 20 szolgája volt —</verse>
				<verse number="11">így felelt a királynak: „Úgy lesz, uram, királyom, ahogyan parancsoltad. Szolgád mindent úgy fog tenni, ahogy mondtad.” Ettől kezdve Meribbaal mindig a király asztalánál étkezett, mint a király fiai.</verse>
				<verse number="12">Meribbaalnak volt egy Mika nevű kisfia. Cíbá és családja, meg a szolgái mindannyian Meribbaal szolgái lettek.</verse>
				<verse number="13">Maga Meribbaal — aki mind a két lábára sánta volt — Jeruzsálemben lakott, és mindig a király asztalánál étkezett.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Történt ezután, hogy Náhás, az ammoniak királya meghalt, és fia, Hánún követte a trónon.</verse>
				<verse number="2">Amikor ezt Dávid megtudta, azt gondolta: „Náhás jóindulatú volt irántam, én is jóindulattal leszek a fiához.” Ezért elküldte követeit Hánúnhoz, hogy általuk fejezze ki részvétét Náhás halála miatt. Amikor Dávid követei megérkeztek az ammoniakhoz,</verse>
				<verse number="3">a vezetők ezt mondták uruknak, Hánúnnak: „Királyunk, azt hiszed, hogy Dávid azért küldte hozzád a követeit, hogy ezzel megtisztelje atyádat, és részvétét fejezze ki atyád halála miatt? Egyáltalán nem! Azért küldte őket, hogy kikémleljék városunkat, s azután Dávid könnyebben el tudja majd foglalni.”</verse>
				<verse number="4">Hánún hallgatott rájuk, letartóztatta Dávid követeit, és megszégyenítette őket. Féloldalt leborotváltatta a szakállukat, és a ruhájuk alsó felét is levágatta, úgy, hogy egészen a derekukig csupaszon maradtak. Azután elküldték őket.</verse>
				<verse number="5">Amikor Dávid megtudta, hogy a követeit ennyire megalázták, eléjük küldte a szolgáit, ezzel az üzenettel: „Maradjatok Jerikóban, amíg újra kinő a szakállatok, csak azután térjetek vissza hozzám!”</verse>
				<verse number="6">Amikor az ammoniak megtudták, hogy Dávidot magukra haragították, hozzáláttak, hogy fölkészüljenek a közelgő háborúra. A következő országokból fogadtak fel zsoldos katonákat: Arámból, Bét-Rehóbból és Cóbából, összesen 20 000 gyalogost, azután Maaká királyától 1 000 főt és Tób vidékéről még 12 000 katonát.</verse>
				<verse number="7">Ezt Dávid is megtudta, ezért Jóáb vezetésével egész hadseregét az ammoniak ellen küldte.</verse>
				<verse number="8">Az ammoniak felvonultak a város kapuja előtti csatatérre. Elrendezték soraikat, és készültek a csatára. A segédcsapatok, amelyek Arámból, Rehóbból, Cóbából, Tób vidékéről és Maakából jöttek, külön álltak fel a mezőn.</verse>
				<verse number="9">Amikor Jóáb látta, hogy elől és hátul egyaránt ellenséges támadásra számíthat, kiválogatta serege színe-javát, és az arámi csapatokkal szemben állította fel őket. Ezt a sereg-részt ő maga vezette.</verse>
				<verse number="10">Serege másik részét testvére, Abisaj vezetésére bízta, és az ammoniak ellen küldte harcba.</verse>
				<verse number="11">A csata előtt ezt mondta Abisajnak: „Figyelj rám! Ha úgy fordul, hogy az arámok fölülkerekednek velem szemben, akkor segíts nekem! Ha pedig az ammoniak bizonyulnak erősebbnek nálad, akkor én sietek a segítségedre.</verse>
				<verse number="12">Legyünk erősek és harcoljunk bátran népünkért, Isten városaiért! Az Örökkévaló pedig tegye azt, amit jónak lát!”</verse>
				<verse number="13">Azután Jóáb és csapata rohamra indult az arám csapatok ellen, akik megfutamodtak előle.</verse>
				<verse number="14">Ezt látva az ammoniak is futásnak eredtek, és bemenekültek a városba Abisaj serege elől. Így hát Jóáb győztesen tért haza Jeruzsálembe az ammoniak elleni hadjáratból.</verse>
				<verse number="15">Az arámok azonban az Izráeltől elszenvedett vereség után ismét összegyűjtötték seregüket Hélámban.</verse>
				<verse number="16">Hadadezer király követeket küldött az Eufrátesz folyón túl élő arámokhoz, hogy őket is bevonja a hadjáratba. Azok el is jöttek Hélámba, Sóbak, Hadadezer király hadvezére vezetésével.</verse>
				<verse number="17">Amikor Dávid ennek hírét vette, ő is összegyűjtötte seregét egész Izráelből, és maga vezette őket a hadjáratra. Átkeltek a Jordánon, és egyenesen Hélámba vonultak. Ott az arámok csatasorba álltak, és megütköztek Dávid seregével.</verse>
				<verse number="18">Az arámok megfutamodtak, és az izráeliek Dávid vezetésével levágtak 40 000 lovast és 700 harci szekéren küzdő harcost. Az arám hadvezér, Sóbak is elesett ebben a csatában.</verse>
				<verse number="19">Ennek a vereségnek az lett a következménye, hogy azok a királyok, akik addig Hadadezer alattvalói voltak, békét kötöttek Izráellel, és Dávid alattvalói lettek. Az arámok pedig attól kezdve óvakodtak attól, hogy az ammoniaknak katonai segítséget nyújtsanak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Ezután történt, hogy tavasszal, amikor a királyok általában hadjáratra indulnak, Dávid elküldte Jóábot és a többi hadvezérét, hogy egész Izráel seregével együtt támadják meg az ammoniakat. A hadsereg el is vonult, legyőzték az ammoniak seregét, majd ostromolni kezdték a fővárost, Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.</verse>
				<verse number="2">Történt egy este, hogy Dávid fölkelt fekhelyéről, és éppen a palotája tetején sétált. Az egyik szomszédos háznál meglátott egy igen szép termetű asszonyt, aki éppen fürdött.</verse>
				<verse number="3">Dávid elküldte egyik szolgáját, hogy járjon utána, ki lehet az asszony. Így tudta meg, hogy Betsabénak hívják, Eliám leánya, a hettita Úriás felesége.</verse>
				<verse number="4">Akkor Dávid elküldött valakit, és magához hívatta Betsabét, aki éppen akkor fejezte be a megtisztulás szertartását. Ezután Dávid együtt hált Betsabéval, majd az asszony visszatért a saját házához.</verse>
				<verse number="5">Egy idő múlva Betsabé észrevette, hogy gyermeket vár, és ezt megüzente Dávidnak is.</verse>
				<verse number="6">Ekkor Dávid követet küldött Jóábhoz, ezzel az üzenettel: „Küldd hozzám a hettita Úriást!” Jóáb tehát visszaküldte Úriást Dávidhoz.</verse>
				<verse number="7">Amikor Úriás megérkezett, Dávid megkérdezte tőle, hogy van Jóáb és a serege, érdeklődött a hadakozás felől,</verse>
				<verse number="8">majd hazaküldte Úriást: „Menj haza, pihend ki magad!” — mondta neki. Miután Úriás elment, Dávid még ajándékot is küldött utána: válogatott ételeket.</verse>
				<verse number="9">Azonban Úriás nem ment haza, hanem a királyi palota bejáratát őrző katonák között aludt, a kapun kívül.</verse>
				<verse number="10">Ezt jelentették Dávidnak, aki ekkor ismét magához hívatta Úriást, és megkérdezte tőle: „Hiszen hosszú útról tértél haza, miért nem mentél a házadhoz?”</verse>
				<verse number="11">Úriás így felelt a királynak: „Királyom, az Örökkévaló Szövetségládája, meg Izráel és Júda serege sátorokban lakik a harcmezőn, és vezérem, Jóáb, meg uram harcosai a nyílt mezőn táboroznak —, hogy mehetnék én akkor haza, hogy egyek-igyak és a feleségemmel háljak? Életedre mondom, soha nem tennék ilyet!”</verse>
				<verse number="12">„Jól van, maradj még egy napot, azután holnap térj vissza a sereghez!” — mondta Dávid. Így Úriás még egy napig Jeruzsálemben maradt.</verse>
				<verse number="13">Dávid ismét magához hívatta, és megvendégelte, sőt leitatta Úriást. Együtt ettek-ittak, de azon az éjjelen Úriás megint a király szolgái között aludt, és nem ment haza.</verse>
				<verse number="14">Másnap reggel Dávid levelet írt Jóábnak, amelyet Úriással küldött el neki.</verse>
				<verse number="15">A levélben ez állt: „Jóáb, állítsd Úriást a csatában az első vonalba, ahol a leghevesebb a harc! Azután hagyjátok magára, hogy az ellenség ölje meg.”</verse>
				<verse number="16">Amikor Úriás visszatért Jóábhoz, még tartott a város ostroma. Jóáb — miután Dávid levelét megkapta — arra a helyre állította Úriást, ahol az ellenség legerősebb harcosai voltak.</verse>
				<verse number="17">Rabbá városának védői kijöttek a városból, és összecsaptak Jóáb katonáival. Néhányan Dávid vitézei közül is elestek a harcban, többek között a hettita Úriás is.</verse>
				<verse number="18">Ezután Jóáb jelentést küldött Dávidnak az egyik katonája által.</verse>
				<verse number="19">A hírvivőnek ezt mondta: „Számolj be a királynak az ostrom állásáról és a csatáról.</verse>
				<verse number="20">Ha pedig a király megharagudna, és ezt kérdezné: »Miért mentetek harc közben olyan közel a várfalhoz? Nem tudtátok, hogy onnan nyilakat lőhetnek rátok?</verse>
				<verse number="21">Nem emlékeztek rá, hogy így halt meg Tébec ostroma közben Abimelek, Jerubbaál fia is?! Egy asszony dobott a fejére malomkövet a várfalról! Minek mentetek olyan közel?« Ha tehát a király ilyesmit kérdezne, akkor ezt mondd neki: »Uram, meghalt a csatában szolgád, a hettita Úriás is.«”</verse>
				<verse number="22">A hírvivő elment, és jelentette Dávidnak, amit Jóáb üzent:</verse>
				<verse number="23">„Az ammoniak kijöttek a városukból, és megtámadtak bennünket. Előbb ők voltak az erősebbek, azután visszaszorítottuk őket egészen a város kapujáig.</verse>
				<verse number="24">Ott azonban a védők nyílzáport zúdítottak ránk a falakról, és néhányat közülünk halálra sebeztek. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt.”</verse>
				<verse number="25">Dávid ezt válaszolta a hírvivőnek: „Ezt üzenem Jóábnak: »Ne bánkódj emiatt, mert harc közben mindig vannak áldozatok. Fokozzátok a támadást Rabbá ellen, és győzni fogtok!« Így bátorítsd Jóábot a nevemben.”</verse>
				<verse number="26">Amikor Betsabé megtudta, hogy a férje, Úriás meghalt a csatában, elsiratta és meggyászolta.</verse>
				<verse number="27">A gyász ideje után Dávid elküldte szolgáit, hogy Betsabét költöztessék a palotájába, majd feleségül vette az asszonyt. Betsabé azután fiút szült Dávidnak. De amit Dávid tett, azt az Örökkévaló rossznak tartotta.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Ezután az Örökkévaló Dávidhoz küldte Nátán prófétát, aki a következő történetet mondta el a királynak: „Volt egy városban egy gazdag ember, meg egy szegény.</verse>
				<verse number="2">A gazdagnak sok nyája és csordája volt,</verse>
				<verse number="3">a szegénynek meg csak egyetlen kis nőstény báránykája, amelyet maga vett. Ezt a báránykát a szegény ember nagyon megszerette, s a gyermekeivel együtt nevelte. Saját ételével etette, poharából itatta, s az ölében altatta el, mintha csak a leánya lett volna.</verse>
				<verse number="4">Történt egyszer, hogy a gazdag emberhez utas érkezett, akit a házigazda meg akart vendégelni. Azonban sajnált a vendég kedvéért a saját állatai közül egyet is levágni, inkább a szegény embertől vette el annak egyetlen bárányát, és abból készített ételt vendégének.”</verse>
				<verse number="5">Ennek hallatán Dávid nagyon felháborodott a gazdag ember viselkedése miatt. Ezt mondta Nátánnak: „Esküszöm az Örökkévalóra, hogy halál fia, aki ezt tette!</verse>
				<verse number="6">Négyszer annyit kell adjon az elvett bárány helyett, mivel ilyet tett, és nem könyörült azon a szegény emberen!”</verse>
				<verse number="7">„Te vagy az az ember, Dávid!” — mondta ekkor Nátán. Azután így folytatta: „Ezt mondja neked az Örökkévaló, Izráel Istene: »Dávid, én kentelek fel Izráel királyává, én szabadítottalak meg Saul kezéből.</verse>
				<verse number="8">Neked adtam Saul házát és asszonyait, királlyá tettelek egész Izráel és Júda fölött — de ha ez kevés lett volna, ezen felül még sok minden mást is neked adtam volna.</verse>
				<verse number="9">Miért hogy az Örökkévalót semmibe vetted, és elkövetted ezt a gonoszságot? Fegyverrel gyilkoltad meg a hettita Úriást, hogy feleségét elvedd tőle, és a saját feleségeddé tedd. Bizony, az ammoniak fegyverével te magad gyilkoltad meg Úriást!</verse>
				<verse number="10">Emiatt a saját családodban is egymást követik a fegyveres gyilkosságok — s ennek nem lesz vége! Így lesz, mert semmibe vettél azzal, hogy a hettita Úriástól elvetted a feleségét, hogy a te feleséged legyen!«”</verse>
				<verse number="11">„Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Meglátod, hogy a saját családodból hozok rád súlyos csapásokat! Elveszem tőled feleségeidet, és másnak adom őket, hogy velük háljon — mégpedig mindenki szeme láttára.</verse>
				<verse number="12">Te titokban háltál más feleségével, de én egész Izráel szeme láttára büntetlek meg téged!«”</verse>
				<verse number="13">Dávid ekkor így válaszolt Nátánnak: „Igen, vétkeztem az Örökkévaló ellen!” „Az Örökkévaló elengedte ezt a bűnödet, nem kell meghalnod — mondta Nátán —,</verse>
				<verse number="14">de a kisfiad, akit Betsabé szült neked, bizony meg fog halni, mivel ezzel a tetteddel gyalázatot hoztál az Örökkévalóra.”</verse>
				<verse number="15">Ezután Nátán hazament. Az Örökkévaló pedig csapással sújtotta a gyermeket, akit Úriás felesége szült Dávidnak, s a gyermek súlyosan megbetegedett.</verse>
				<verse number="16">Dávid ezekben a napokban böjtölt, szüntelenül könyörgött Istennek a gyermekért, és a földön feküdt egész éjjel.</verse>
				<verse number="17">A királyi udvar főemberei megpróbálták rábeszélni, hogy keljen föl a földről, és egyen valamit, de hiába. Dávid nem akart fölkelni, és hét napon keresztül nem akart velük együtt enni.</verse>
				<verse number="18">A hetedik napon azután meghalt a gyermek. De szolgái nem merték Dávidnak megmondani, mert azt gondolták: „Lám, amíg élt a gyermek, hiába biztattuk, nem hallgatott ránk! Hogyan mondjuk meg neki, hogy meghalt a fia? Még valami kárt tesz magában!”</verse>
				<verse number="19">Dávid azonban észrevette, hogy a szolgák egymás között suttognak, és ebből megértette, hogy a kisgyermek meghalt. Azután megkérdezte: „Ugye, meghalt a gyermek?” „Igen, Urunk, meghalt” — felelték a szolgák.</verse>
				<verse number="20">Ekkor Dávid fölkelt a földről, megfürdött, rendbe szedte magát, ruhát váltott, és az Örökkévaló házába ment, hogy imádja őt. Majd hazament, kérte a szolgákat, hogy hozzanak neki valami ételt, és véget vetett a böjtnek.</verse>
				<verse number="21">A szolgák megkérdezték: „Urunk, hogy lehet az, hogy amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, most meg, amikor meghalt, fölkeltél, és abbahagytad a böjtöt?”</verse>
				<verse number="22">„Amíg a gyermek élt — válaszolta Dávid —, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, talán az Örökkévaló megkönyörül rajtam, és a fiam életben marad.</verse>
				<verse number="23">De most, miután meghalt, miért böjtöljek tovább? Hiszen nem hozhatom vissza! Egy nap majd én megyek hozzá, de ő már nem jön vissza hozzám.”</verse>
				<verse number="24">Ezután Dávid megvigasztalta a feleségét, Betsabét, és vele hált. Betsabé ismét fiút szült Dávidnak, és a gyermeket elnevezték Salamonnak. Az Örökkévaló szerette Salamont,</verse>
				<verse number="25">és Nátán próféta által megüzente, hogy az Örökkévaló kegyelme miatt a fiúnak ez legyen a neve: „Jedídja”.</verse>
				<verse number="26">Eközben Jóáb vezetésével az izráeli sereg tovább ostromolta az ammoniak fővárosát, Rabbát. Sikerült elfoglalnia a királyi várat.</verse>
				<verse number="27">Akkor Jóáb megüzente Dávidnak: „Uram, Rabbá ostroma során sikerült elfoglalnom a királyi várat, ahol a vízforrás van.</verse>
				<verse number="28">Most hát gyűjtsd össze, kérlek, Izráel hadseregének otthon maradt részét, és magad vezesd Rabbá ellen őket. Jöjj, és vedd be a várost, mielőtt én elfoglalnám. Máskülönben nekem tulajdonítanák a győzelmet.”</verse>
				<verse number="29">Dávid tehát összegyűjtötte maradék seregét, és Rabbá ellen vezette őket. Hamarosan el is foglalta a várost.</verse>
				<verse number="30">Levette az ammoniak királyának fejéről a koronáját, amely egy talentum aranyból készült és drágakő ékesítette. Ezt a koronát azután Dávid fejére tették. Ugyanakkor Dávid igen nagy zsákmányt is szerzett a városból.</verse>
				<verse number="31">Rabbá és az összes többi ammoni város lakóit Dávid foglyul ejtette, és nehéz munkára fogta: fűrésszel, csákánnyal és fejszével kellett dolgozniuk, meg téglát égettek. Azután Dávid és egész serege visszatért Jeruzsálembe.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Dávid egyik fia volt Absolon, akinek a húga, Támár, nagyon szép leány volt. Támárba beleszeretett Amnón, aki szintén Dávid fia volt.</verse>
				<verse number="2">Annyira kívánkozott utána, hogy szinte belebetegedett a vágyakozásba. Mivel Támár még hajadon volt és szűz, Amnón számára lehetetlennek tűnt, hogy valaha is vele háljon.</verse>
				<verse number="3">Volt azonban Amnónnak egy ravasz barátja, Jónádáb, Dávid testvérének, Simeának fia,</verse>
				<verse number="4">aki egyszer megszólította Amnónt: „Minden reggel olyan levertnek látszol, királyfi! Mi bánt, mondd el nekem!” Amnón bevallotta neki: „Támár az oka! Halálosan beleszerettem, de hát ő mégiscsak Absolon öcsém húga!”</verse>
				<verse number="5">Jónádáb akkor ezt tanácsolta: „Megmondom, mit tegyél. Maradj ágyban, és tettesd magad betegnek. Amikor atyád, a király eljön meglátogatni, kérd meg, hogy küldje hozzád Támár húgodat, hogy ő készítsen neked valamilyen ételt. De itt készítse el a szemed láttára, és ő maga szolgálja fel neked.”</verse>
				<verse number="6">Amnón megfogadta a tanácsot, betegnek tettette magát, és mikor a király eljött meglátogatni, ezt kérte tőle: „Atyám, kérlek, küldd hozzám Támár húgomat, hogy itt, a szemem előtt készítsen nekem egy kis süteményt, és ő maga szolgálja fel!”</verse>
				<verse number="7">Dávid tehát üzent Támárnak, hogy menjen féltestvére, Amnón házához, és készítse el az ételt bátyja kívánsága szerint.</verse>
				<verse number="8">Támár oda is ment, és látta, hogy Amnón bátyja az ágyban fekszik. Azután Amnón szeme előtt megdagasztotta a tésztát, és elkészítette a süteményt. Majd kisütötte,</verse>
				<verse number="9">és bátyja elé tette, aki azonban nem akart belőle enni, hanem minden szolgát kiküldött a szobából. Mikor már mindenki elment, és kettesben maradtak Támárral,</verse>
				<verse number="10">Amnón ezt kérte: „Húgom, hozd ide, kérlek az ágyamhoz a süteményeket, hadd egyek a kezedből!” Támár egészen közel ment hozzá, és a kezéből kínálta Amnónt a maga sütötte tésztával.</verse>
				<verse number="11">Amnón ekkor megragadta a húgát, és azt mondta: „Gyere, hálj velem!”</verse>
				<verse number="12">De Támár tiltakozott: „Szó sem lehet róla, hiszen a bátyám vagy! Ne kövess el rajtam erőszakot, mert ilyen gonoszságnak Izráelben soha nem szabad megtörténnie! Ne tegyél ilyen gyalázatos dolgot!</verse>
				<verse number="13">Gondold meg, mi lesz velem azután, és hová menjek szégyenemben? Téged meg mindenki gyalázatosnak fog tartani Izráelben! Kérlek, hallgass rám, és beszélj apánkkal, a királlyal, ő biztosan hozzád ad feleségül, ha kéred!”</verse>
				<verse number="14">De Amnón nem hallgatott rá, hanem megerőszakolta a húgát, mivel erősebb volt nála.</verse>
				<verse number="15">Azonban rögtön ezután annyira meggyűlölte, hogy ez a gyűlölet még annál a szeretetnél is erősebb volt, mint amit előzőleg érzett iránta. Ezért durván kizavarta a házából. „Menj innen! Kifelé!” — mondta neki.</verse>
				<verse number="16">Támár kérlelte: „Bátyám, ne bánj velem ilyen gonoszul! Ha most elküldesz, még nagyobb gonoszságot követsz el, mint az előbb!” De Amnón nem hallgatott rá.</verse>
				<verse number="17">Hívta a szolgáját, és megparancsolta neki: „Dobd ki ezt a nőt innen, és zárd be az ajtót utána!”</verse>
				<verse number="18">Így is történt. Támár hosszú ujjú ruhát viselt — mint a királylányok általában, mielőtt férjhez mentek.</verse>
				<verse number="19">Amikor a szolgák kiküldték Amnón házából, Támár megszaggatta a ruháját, hamut szórt a fejére, és kezét a fejére kulcsolva, sírva-jajgatva elment.</verse>
				<verse number="20">Amikor a bátyja Absolon meglátta, ezt kérdezte tőle: „Mi történt veled, húgom? Csak nem Amnón bátyád tett veled valamit? De ne szólj erről senkinek, hiszen Amnón mégiscsak a bátyád! Ne bánkódj miatta!” Ettől kezdve Támár a bátyjának, Absolonnak a házában élt magányosan és visszavonulva.</verse>
				<verse number="21">Amikor Dávid király megtudta ezeket, nagyon megharagudott.</verse>
				<verse number="22">Absolon nem szólt a testvérének, Amnónnak semmit, mert meggyűlölte amiatt, hogy a húgát megerőszakolta.</verse>
				<verse number="23">Ezután két esztendő eltelt, és éppen Absolon juhait nyírták Baál-Hácórban, Efraim városa mellett. Ebből az alkalomból Absolon meg akarta hívni a király összes fiait az ünnepségre.</verse>
				<verse number="24">Elment hát a királyhoz, és ezt mondta: „Most nyírják a juhaimat, kérlek, jöjj el udvari szolgáiddal együtt az ünnepségre.”</verse>
				<verse number="25">Dávid azonban elhárította a meghívást: „Nem, fiam, ne menjünk mindannyian. Nem akarom, hogy a sok vendég terhedre legyen!” Absolon tovább kérlelte, de a király nem akart menni, majd megáldotta Absolont.</verse>
				<verse number="26">Végül Absolon azt mondta: „Akkor legalább engedd el hozzám Amnón bátyámat!” De Dávid ezt kérdezte: „Ugyan miért menjen hozzád?”</verse>
				<verse number="27">Absolon azonban addig kérlelte, amíg Dávid beleegyezett, hogy Amnón és a többi királyfi elmenjen Absolonhoz vendégségbe. Absolon olyan nagy lakomát készített, mint amilyet a király szokott rendezni.</verse>
				<verse number="28">Azután Absolon ezt parancsolta a szolgáinak: „Lakoma közben figyeljetek Amnónra! Amikor megittasodik, majd szólok nektek: »Most vágjátok le Amnónt!« Akkor rohanjatok rá, és öljétek meg! Ne féljetek, hiszen csak a parancsomat teljesítitek! Legyetek bátrak és erősek!”</verse>
				<verse number="29">Így is történt: a szolgák Absolon parancsára meggyilkolták Amnónt. Ezt látva a király többi fia azonnal felugrott az asztaltól, mindegyik a maga öszvérére ült, és valamennyien elmenekültek.</verse>
				<verse number="30">Még úton voltak Jeruzsálembe, amikor a gyilkosság híre már megérkezett Dávidhoz. Valaki azt mondta a királynak: „Uram, Absolon meggyilkolta a király fiait, egyet sem hagyott életben!”</verse>
				<verse number="31">Ennek hallatára Dávid megszaggatta a ruháit, és a földre feküdt. Körülötte lévő udvari emberei is megszaggatták ruháikat.</verse>
				<verse number="32">Azonban Jónádáb, Simeának, Dávid testvérének fia ezt mondta: „Uram, ne gondold, hogy a fiaidat mind megölték! Egyedül csak Amnónt gyilkolták meg. Absolon ezt a gyilkosságot már régóta tervezte. Sőt, már azon a napon elhatározta, amikor Amnón megerőszakolta Támárt, Absolon húgát.</verse>
				<verse number="33">Uram, királyom, ne hidd el, amit a hírvivő mondott, mert nem igaz, hogy minden fiadat megölték! Egyedül Amnónt gyilkolták meg.”</verse>
				<verse number="34">Absolon eközben elmenekült. Jeruzsálem falán az őrszem észrevette, hogy a domboldalon, a Horonaim-úton egy nagy csoport közeledik a városhoz. Ezt jelentette a királynak.</verse>
				<verse number="35">Ekkor Jónádáb megszólalt: „Látod, uram! Úgy történt, ahogy szolgád mondta. Ott jönnek a fiaid!”</verse>
				<verse number="36">Alighogy ezt kimondta, a király fiai megérkeztek. A királlyal és szolgáival együtt valamennyien hangos sírásra fakadtak, és sokáig keservesen sírtak Amnón halála miatt.</verse>
				<verse number="37">Dávid pedig ettől kezdve minden nap gyászolta Amnónt. Miután meggyilkoltatta Amnónt, Absolon elmenekült. Talmajnál, Ammihúr fiánál, Gesúr királyánál keresett menedéket,</verse>
				<verse number="38">és három évig ott is maradt.</verse>
				<verse number="39">Dávid király idővel megvigasztalódott Amnón halála miatt, és többé már nem haragudott Absolonra.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Egy idő múlva Jóáb, Cerúja fia észrevette, hogy Dávid király nem tudja elfelejteni Absolont, hanem sokat gondol rá.</verse>
				<verse number="2">Ezért Jóáb magához hívatott Tékoa városából egy asszonyt, aki nagyon bölcs volt. Ezt mondta neki: „Figyelj rám! Tégy úgy, mintha gyászolnál valakit. Öltözz gyászruhába, ne kend meg magad olajjal, és viselkedj úgy, mint aki már régóta gyászolja halottját!</verse>
				<verse number="3">Azután menj a királyhoz, és mondd neki azt, amire kitanítalak.” Azután elmagyarázta az asszonynak, hogy mit mondjon a királynak.</verse>
				<verse number="4">Az asszony kihallgatást kért a királytól, és bement hozzá. Földig hajolt előtte, úgy köszöntötte, majd elkezdte a beszédét: „Uram, királyom, segíts rajtam!”</verse>
				<verse number="5">„Mi a panaszod?” — kérdezte a király. „Szegény özvegyasszony vagyok — folytatta az asszony —, meghalt a férjem.</verse>
				<verse number="6">Két fiam maradt, de egyszer kint a mezőn összevesztek, és mivel nem volt ott senki, hogy szétválassza őket, az egyik úgy megütötte a másikat, hogy az meghalt.</verse>
				<verse number="7">Ezután az egész rokonságom nekem támadt, és ezt követelik tőlem: »Add ki nekünk a fiadat, aki megölte a testvérét!« Ki kell végeznünk a gyilkost, hogy megbosszuljuk a testvére halálát, akit megölt!” De így az örököst pusztítanánk el! Hiszen olyan az én fiam, mint a tűz utolsó kis lángocskája. Ha az ő életét is kioltják, meghalt férjemnek nem marad utóda! Örökségét és nevét senki nem viszi tovább!</verse>
				<verse number="8">A király ezt válaszolta: „Menj haza békességgel! Én magam fogom elrendezni ezt az ügyet.”</verse>
				<verse number="9">„Ó királyom! — folytatta az asszony. — Magamra vállalom, és a családomra ennek a büntetését, csak a király és trónja legyen ártatlan ebben!”</verse>
				<verse number="10">A király ezt mondta: „Ne félj! Ha valaki még ezek után is zaklat téged, hozd elém, majd gondoskodom róla, hogy ne bántson téged többé.”</verse>
				<verse number="11">„Uram, királyom — kérlelte tovább az asszony —, esküdj meg nekem Istened, az Örökkévaló nevére, hogy megvéded a fiamat a vérbosszút követelő rokonaimtól!” Ekkor a király megesküdött: „Amilyen biztos, hogy él az Örökkévaló, olyan biztos lehetsz benne, hogy a fiadnak egy hajszála sem görbül!” — mondta.</verse>
				<verse number="12">De az asszony csak nem hagyta abba: „Kérlek, uram, hadd mondjak még valamit neked!” „Mondd csak!” — biztatta a király.</verse>
				<verse number="13">Akkor az asszony így folytatta: „Királyom, te most ítéltél és megesküdtél, hogy a fiamnak nem kell meghalnia. De ezzel egyúttal azt is mondtad, hogy amikor nem engeded hazatérni, akit száműztél, akkor nem cselekszel helyesen. S amikor nem hívod vissza a száműzöttet, valójában Isten népe ellen vétesz — de miért?</verse>
				<verse number="14">Hiszen mindnyájunknak meg kell halnunk egyszer, s olyanok vagyunk, mint a víz, amelyet, ha kiömlik a földre, senki össze nem szedhet többé. Isten nem veszi el az életet, hanem az a szándéka, hogy még a száműzött se legyen örökre eltaszítva tőle!</verse>
				<verse number="15">Uram, királyom! Azért járultam színed elé, hogy segítségedet kérjem, mert féltem az emberektől. Azt gondoltam magamban, hogy elmegyek a királyhoz, és beszélek vele, talán ő meghallgat, és teljesíti kérésemet.</verse>
				<verse number="16">Talán megszabadít azoknak hatalmából, akik meg akarnak ölni a fiammal együtt, és ki akarnak pusztítani bennünket Isten tulajdon népe közül.</verse>
				<verse number="17">Bíztam benne, hogy uram, királyom megvigasztal és megsegít! Hiszen olyan ő, mint az Isten angyala: helyesen ítél. Istenünk, az Örökkévaló veled van, királyom!”</verse>
				<verse number="18">Ezután Dávid kérdezett: „Kérlek, mondd meg nekem az igazat, ha kérdezek valamit!” „Csak kérdezz, uram, királyom!” — mondta az asszony.</verse>
				<verse number="19">„Vajon nem Jóáb adta a szádba, amit elmondtál?” — faggatta Dávid. Az asszony őszintén válaszolt: „Így van, uram, királyom. Életedre mondom, hogy senki nem térhet ki uram szava elől, mert valóban szolgád, Jóáb parancsolta nekem, hogy mindezt elmondjam.</verse>
				<verse number="20">Azért tette ezt Jóáb, hogy a dolog jó irányba forduljon. Uram, te olyan bölcs vagy, mint az Isten angyala, és semmi nem kerüli el a figyelmedet, ami az országban történik!”</verse>
				<verse number="21">Miután az asszony elment, Dávid hívatta Jóábot, és ezt mondta neki: „Rendben van, Jóáb. Megteszem, amit akartál. Menj hát, és hozd vissza Jeruzsálembe azt a fiút!”</verse>
				<verse number="22">Erre Jóáb földig hajolt Dávid előtt, és áldotta a királyt. Majd ezt mondta: „Uram, most tudtam csak meg igazán, hogy jóindulattal vagy irántam, szolgád iránt, mert teljesítetted kérésemet!”</verse>
				<verse number="23">Így hát Jóáb elment Absolonért Gesúrba, és hazahozta Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="24">Dávid azonban ezt mondta: „Absolon lakjon a saját házában, de nem jöhet udvaromba, és nem léphet a király színe elé.” Absolon tehát visszatért a házába, de nem léphetett a király elé.</verse>
				<verse number="25">Egész Izráelben nem volt Absolonhoz fogható szép férfi. Mindenki dicsérte daliás termetét. Tetőtől talpig hibátlan volt a külseje.</verse>
				<verse number="26">Igen dús növésű volt a haja, amelyet évente lenyíratott. Ilyenkor lemérték a levágott haj súlyát, és az vagy 200 sékelt nyomott, királyi mérték szerint.</verse>
				<verse number="27">Absolonnak három fia és egy leánya született. Leányát Támárnak hívták, és ő is nagyon szép volt.</verse>
				<verse number="28">Absolon tehát Jeruzsálemben lakott, mégsem mehetett a királyhoz. Két év telt el így,</verse>
				<verse number="29">s akkor végül üzent Jóábnak, hogy szeretne üzenetet küldeni vele a királynak. De Jóáb nem ment hozzá, és nem is válaszolt neki. Majd ismét üzent Jóábnak, aki még ezután sem akart Absolonhoz menni.</verse>
				<verse number="30">Végül Absolon ezt mondta szolgáinak: „Nézzétek, Jóáb földje szomszédos az én földemmel, és árpavetés érik rajta. Menjetek, és gyújtsátok föl!” Így is történt: a szolgák fölgyújtották Jóáb árpáját.</verse>
				<verse number="31">Amikor ezt Jóáb megtudta, Absolonhoz sietett, és kérdőre vonta: „Miért gyújtották föl szolgáid az árpaföldemet?”</verse>
				<verse number="32">„Látod, már kétszer is üzentem érted — mondta Absolon —, hogy jöjj el hozzám. Meg akartalak kérni, hogy menj a királyhoz, és kérdezd meg tőle, miért hívatott haza Gesúrból. Ha látni sem akar engem, akkor jobb lett volna Gesúrban maradnom. Most már szeretném ismét látni a királyt. De ha bűnösnek tart, akkor végeztessen ki!”</verse>
				<verse number="33">Ezután Jóáb bement a királyhoz, és mindezt elmondta neki. Majd Dávid király magához hívatta Absolont, aki földig hajolt előtte, mikor megérkezett. A király pedig megcsókolta Absolon arcát — így köszöntötte.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Ezek után Absolon szerzett magának egy harci szekeret, és lovakat. Felfogadott 50 testőrt, akik a szekere előtte szaladtak, amikor végighajtott a város utcáin.</verse>
				<verse number="2">Az volt a szokása, hogy már kora reggel a városkapuhoz ment, és elbeszélgetett azokkal, akik valamilyen peres ügyben a királyhoz igyekeztek, hogy az ítéletét kérjék. Megkérdezte tőlük, melyik városból jöttek. Amikor megmondták, hogy Izráel melyik törzsébe tartoznak,</verse>
				<verse number="3">Absolon azt mondta nekik: „Látom, hogy neked van igazad, és a panaszod jogos, de sajnos, itt nincs senki, akit a király megbízott volna, hogy téged meghallgasson.”</verse>
				<verse number="4">Azután még hozzátette: „Ó, bárcsak engem tennének bíróvá az országban! Én bizony mindenkinek igazságot szolgáltatnék, aki hozzám fordulna panaszával!”</verse>
				<verse number="5">Az is a szokása volt, hogy mikor valaki tisztelettel meghajolt előtte, azonnal fölemelte, magához ölelte és megcsókolta az arcát, mintha közeli jó barátja lenne.</verse>
				<verse number="6">Absolon így bánt mindenkivel, aki ítéletért jött Dávid királyhoz, és ezzel az izráeliek között nagy népszerűségre tett szert.</verse>
				<verse number="7">Négy esztendővel azután, hogy visszatért Jeruzsálembe, Absolon azt mondta a királynak: „Hadd menjek, kérlek, Hebronba, hogy teljesítsem az Örökkévalónak tett fogadalmamat!</verse>
				<verse number="8">Amikor még Arámban, Gesúrban időztem, megfogadtam az Örökkévalónak, hogy ha egyszer visszavisz engem Jeruzsálembe, akkor áldozatot mutatok be neki Hebronban.”</verse>
				<verse number="9">A király beleegyezett: „Menj csak, teljesítsd, amit fogadtál!” Absolon tehát Hebronba ment,</verse>
				<verse number="10">de ugyanekkor titokban követeket küldött egész Izráelben és Júdában minden törzshöz, ezzel az üzenettel: „Készüljetek! Amint meghalljátok a sófár hangját, így kiáltsatok: »Absolon lett a király Hebronban!«”</verse>
				<verse number="11">Absolon meghívott 200 férfit az áldozatra, akik vele mentek Jeruzsálemből Hebronba, de nem tudtak semmit arról, ami készült.</verse>
				<verse number="12">Meghívta Ahitófelt, Dávid király tanácsadóját is, aki Gíló városában lakott. Közben Absolon bemutatta az áldozatot. Egyre többen gyűltek Absolon köré Hebronba, és az összeesküvők pártja erősödött.</verse>
				<verse number="13">Valaki hírt hozott Dávidnak: „Izráel népe elpártolt tőled, és Absolont követi!”</verse>
				<verse number="14">Amikor Dávid ezt meghallotta, azonnal parancsot adott udvari embereinek, akik mellette maradtak Jeruzsálemben: „Sietve meneküljünk el innen, különben Absolon kezébe kerülünk! Induljunk, amilyen hamar csak lehet, nehogy rajtunk üssön, mert akkor mindenkit megöl a városban!”</verse>
				<verse number="15">Dávid hűséges emberei így válaszoltak: „Urunk, királyunk, úgy legyen, ahogy akarod!”</verse>
				<verse number="16">Így hát Dávid elindult Jeruzsálemből, és egész háza népe követte. Csak tíz másodfeleségét hagyta hátra, hogy viseljenek gondot a királyi palotára.</verse>
				<verse number="17">Amikor a város szélére értek, a menet megállt.</verse>
				<verse number="18">Itt Dávid seregszemlét tartott. Sorra elvonultak a király előtt hűséges szolgái és katonái: a kerétiak és a pelétiek, majd az a 600 harcos, akik Gát városából jöttek el Dáviddal együtt.</verse>
				<verse number="19">A király ekkor azt mondta Itajnak, aki a Gátból jött: „Barátom, neked nem kell velünk jönnöd, hiszen magad is száműzött és jövevény vagy Izráelben! Menj csak vissza az új királyhoz Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="20">Csak nemrégen csatlakoztál hozzánk, máris bujdosásra indulnál velünk? Hiszen én magam sem tudom, merre menjünk. Térj hát vissza katonáiddal együtt! Az Örökkévaló szeretete és hűsége kísérjen titeket!”</verse>
				<verse number="21">De Itaj így felelt: „Az Örökkévalóra és királyom életére mondom, hogy szolgád is ott lesz, ahol a király. El nem hagylak téged sem halálodban, sem életedben!”</verse>
				<verse number="22">Erre már Dávid is azt mondta: „Jól van, akkor gyere velem, keljünk át együtt a Kidron-patakon!” Át is keltek azonnal valamennyien: Itaj meg a 600 harcos Gát városából, s mindegyik hozta magával egész családját is.</verse>
				<verse number="23">Az egész környéken lakók mindezt végignézték, és keservesen sírtak, mialatt Dávid egész seregével átkelt a Kidron-patakon, és elindultak a pusztába vezető úton.</verse>
				<verse number="24">A Kidron-patakig elkísérték Dávidot Cádók pap meg a léviták, akik Isten Szövetségládáját hordozták. Ott azonban letették Isten ládáját, és Ebjátár pap mellette állt, amíg az egész menet el nem haladt.</verse>
				<verse number="25">Dávid ekkor azt mondta Cádóknak: „Inkább vidd vissza Isten Szövetségládáját a városba! Ha az Örökkévaló kedvét leli bennem, akkor visszahoz ide, s akkor újra láthatom a Szövetségládát és az Örökkévaló lakóhelyét.</verse>
				<verse number="26">Ha pedig nem kedvel többé, akkor itt vagyok, tegyen velem, amit jónak lát.”</verse>
				<verse number="27">Azután még hozzátette: „Nézd, Cádók, te és Ebjátár térjetek vissza a városba! Menjen veletek vissza a fiad, Ahimaac és Ebjátár fia, Jonatán is!</verse>
				<verse number="28">Magam pedig a puszta szélén, a folyó gázlójánál várok, amíg valami hírt kapok tőletek.”</verse>
				<verse number="29">Így hát Cádók és Ebjátár visszavitték Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott is maradtak.</verse>
				<verse number="30">Ezután Dávid sírva elindult a Kidron-völgyből fölfelé, az Olajfák hegyének lejtőjén. Mezítláb ment, fejét betakarta, és egyre csak sírt. Az egész nép, akik vele mentek, hasonlóképpen haladtak: mezítláb, fejüket betakarva és sírva.</verse>
				<verse number="31">Valaki hírt hozott róla, hogy Dávid tanácsadója, Ahitófel is az összeesküvőkhöz csatlakozott, és Absolonhoz pártolt. Ekkor Dávid fölkiáltott: „Ó Örökkévaló! Kérlek, tedd meg, hogy Ahitófel tanácsát ne fogadják meg!”</verse>
				<verse number="32">Amikor Dávid fölért a hegytetőre, ahol a nép Istenhez szokott imádkozni, éppen szembe jött vele egyik jó barátja, az arki Húsaj, aki Dávid miatti bánatában megszaggatta a ruháját, és fejére földet szórt.</verse>
				<verse number="33">Dávid ezt mondta neki: „Húsaj, ha velem jössz, akkor rólad is gondoskodnom kell.</verse>
				<verse number="34">De ha visszatérsz Jeruzsálembe, akkor el tudod érni, hogy Ahitófel tanácsát elutasítsák! Mondd ezt Absolonnak: »Ó király, szolgád leszek! Akárcsak apádat, ezentúl téged is szolgállak.«</verse>
				<verse number="35">Ott lesznek a városban a papok, Cádók és Ebjátár, akik szintén velem tartanak. Ha valami fontosat megtudsz a király udvarában, mondd el a papoknak.</verse>
				<verse number="36">Ott van velük Cádók fia, Ahimaac és Ebjátár fia, Jonatán is, akikkel megüzenhettek nekem mindent, amit megtudtál.”</verse>
				<verse number="37">Így Húsaj, Dávid barátja visszatért Jeruzsálembe. Éppen akkor vonult be a városba Absolon is a kíséretével.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Dávid és kísérete továbbment, és alig hagyták maguk mögött a hegytetőt, mikor szembe jött velük Cíbá, Meribbaal szolgája. Két megrakott szamarat vezetett, amelyek 200 kenyeret, 100 csomó aszalt szőlőt, 100 csomó friss gyümölcsöt és egy tömlő bort cipeltek.</verse>
				<verse number="2">A király megkérdezte: „Cíbá, mit akarsz ezekkel?” „Uram, a szamarakat azért hoztam, hogy a király családja üljön rájuk, a kenyér és a gyümölcs táplálja szolgáidat, a bor meg jó lesz annak, aki a pusztai úton eltikkad” — felelte Cíbá.</verse>
				<verse number="3">„És hol van Meribbaal, a gazdád fia?” — kérdezte Dávid. „Jeruzsálemben maradt — válaszolta Cíbá —, mert azt mondta, hogy Izráel népe most fogja visszaadni neki nagyapjának, Saulnak a királyságát.”</verse>
				<verse number="4">„Nézd, én most mindent neked adok, ami Meribbaalé volt” — mondta Cíbának a király. Cíbá így válaszolt: „Földig hajolok előtted, uram! Légy hozzám jóindulattal ezután is!”</verse>
				<verse number="5">Majd Dávid király továbbment. Amikor Bahúrim városához ért, eléje jött Gera fia, Simei, aki Saul rokonságához tartozott. Ahogy közeledett, folyton gyalázta Dávidot.</verse>
				<verse number="6">Még kövekkel is dobálta a királyt és kíséretét, pedig Dávid mellett jobbról-balról ott mentek a testőrei és katonái is.</verse>
				<verse number="7">Így ócsárolta Simei Dávidot: „Menj innen, te véreskezű gyilkos! Menj el innen, te gyalázatos!</verse>
				<verse number="8">Látod? Most az Örökkévaló megfizetett neked, amiért Saul családját kiirtottad! Elfoglaltad Saul trónját, most meg az Örökkévaló elvette tőled királyságodat, és Absolonnak, a saját fiadnak adta, mert véreskezű gyilkos vagy!”</verse>
				<verse number="9">Abisaj, Cerúja fia akkor ezt mondta a királynak: „Hogy merészeli ez a döglött kutya gyalázni uramat, a királyt?! Hadd menjek oda, hogy levágjam a fejét!”</verse>
				<verse number="10">De a király leintette: „Nem a ti dolgotok ez, Cerúja fiai! Ne törődjetek vele! Ha az Örökkévaló mondta neki, hogy átkozzon engem, akkor ki kérheti számon rajta, amit csinál?”</verse>
				<verse number="11">Azután még ezt mondta Dávid Abisajnak és az összes többi szolgájának: „Látjátok, mikor a saját fiam az életemre tör, akkor nem csoda, ha ez a Benjámin törzséből való ember átkoz! Hagyjátok csak, hadd gyalázzon! Ne törődjetek vele, hiszen az Örökkévaló mondta neki, hogy ezt tegye!</verse>
				<verse number="12">Azután, ki tudja, talán ezt a megaláztatást látva az Örökkévaló megkönyörül rajtam, és javamra fordítja ezt az átkozódást!”</verse>
				<verse number="13">Így hát Dávid és emberei továbbmentek az úton. Simei a domboldalon követte őket, s közben folyton gyalázta Dávidot, kövekkel dobálta a királyt, és port szórt feléje.</verse>
				<verse number="14">Amikor a Jordán folyó partjára érkeztek, a király és emberei pihenőt tartottak, mert nagyon elfáradtak a hosszú úton.</verse>
				<verse number="15">Eközben Absolon és a vele tartó izráeliek mindannyian bevonultak Jeruzsálembe. Ahitófel is velük volt.</verse>
				<verse number="16">Dávid barátja, az arki Húsaj Absolonhoz ment, és így kiáltott: „Éljen a király! Éljen a király!”</verse>
				<verse number="17">Absolon megkérdezte: „Hát csak ennyit ér a barátod iránti hűséged? Miért nem mentél te is Dáviddal, a barátoddal?”</verse>
				<verse number="18">„Én azzal tartok, és amellett maradok, akit az Örökkévaló és Izráel egész népe választott — válaszolt Húsaj. —</verse>
				<verse number="19">Azonkívül, kinek szolgálnék szívesebben, mint a barátom fiának! Ahogy atyádat szolgáltam, téged is úgy foglak.”</verse>
				<verse number="20">Absolon tanácsot kért Ahitófeltől: „Mit tanácsolsz, mit tegyünk?”</verse>
				<verse number="21">Ő pedig ezt javasolta: „Atyád itt hagyta másodfeleségeit, hogy őrizzék a palotát. Menj hát be hozzájuk, és hálj velük. Így majd egész Izráel megtudja, hogy végérvényesen szakítottál atyáddal! Ettől még jobban fölbátorodnak azok, akik veled tartanak.”</verse>
				<verse number="22">Így is lett. A királyi palota tetőteraszán sátrat állítottak föl, ahová Absolon a nép szeme láttára sorra bevitte apjának másodfeleségeit, hogy velük háljon.</verse>
				<verse number="23">Abban az időben mindenki — maga Dávid, és Absolon is — úgy tekintette Ahitófel tanácsát, mintha Isten szava lett volna.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Ahitófel ezt tanácsolta Absolonnak: „Hadd válasszak ki 12 000 harcost, és azonnal elindulok velük! Még ma éjjel Dávid üldözésére indulok.</verse>
				<verse number="2">Váratlanul megtámadom Dávidot, mert most még kimerült. Megrémítem, és egész seregét szétkergetem, de csak a királyt fogom megölni.</verse>
				<verse number="3">Azután az egész népet visszahozom, mert ha egyszer Dávid már nem él — és számodra csak az ő halála fontos —, akkor mindenki békességben lesz.”</verse>
				<verse number="4">Tetszett ez a terv Absolonnak és Izráel többi vezetőinek is.</verse>
				<verse number="5">Absolon mégis azt mondta: „Hívjátok ide az arki Húsajt, hallgassuk meg az ő tanácsát is!”</verse>
				<verse number="6">Amikor Húsaj elé jött, Absolon elmagyarázta neki, mit javasolt Ahitófel, azután megkérdezte: „Mit tanácsolsz, kövessük-e Ahitófel tervét? Vagy ha tudsz jobbat, add elő!”</verse>
				<verse number="7">Húsaj így válaszolt: „Uram, Ahitófel most az egyszer nem jó tanácsot adott neked.</verse>
				<verse number="8">Hiszen magad is jól tudod, hogy atyád és harcosai milyen harcedzett férfiak! Most a végsőkig el vannak keseredve, és olyan veszélyesek, mint a kölykeitől megfosztott felbőszült anyamedve. Atyád gyakorlott a hadviselésben, és ezért veszélyes helyzetben nem tölti az éjszakát a táborban az emberek között,</verse>
				<verse number="9">hanem elrejtőzik valami barlangban, vagy más alkalmas rejtekhelyen. Azután megtörténhet, hogy az első összecsapásnál a mieink közül is elesnek néhányan. Ennek híre megy, és aki csak hallja a seregünkben, megrémül, és már úgy adja tovább: »Absolon seregét vereség érte!«</verse>
				<verse number="10">Akkor azután inukba száll a bátorsága még a legbátrabb katonáidnak is, akiknek szíve olyan, mint az oroszláné, mert egész Izráel tudja, hogy atyád milyen félelmetes harcos, és bátor hősök veszik körül.</verse>
				<verse number="11">Azt tanácsolom tehát, hogy egész Izráelből gyűjts össze mindenkit, akit csak lehet. Dántól Beérsebáig minden harcost hívj magadhoz, hogy annyian legyenek, mint a tengerparton a homok, és te magad is menj velük.</verse>
				<verse number="12">Akkor azután akárhol is találunk rájuk, úgy támadjuk meg őket, hogy nem tudnak elmenekülni! Ahogy a harmat belepi a földet, seregünk is úgy fogja elborítani őket. Senkit sem hagyunk életben közülük: sem Dávid, sem az emberei nem menekülhetnek!</verse>
				<verse number="13">Ha pedig Dávid visszahúzódik egy fallal körülkerített városba, akkor egész Izráel vonjon kötelet a város köré, és rántsuk le a völgybe, hogy még egy kövecske se maradjon belőle!”</verse>
				<verse number="14">Absolon és az izráeli vezetők mind azt mondták, hogy Húsaj tanácsa jobb, mint Ahitófelé. Az Örökkévaló határozott úgy, hogy bár Ahitófel tanácsa célravezető volt, mégis utasítsák el, mert Absolon vesztét akarta.</verse>
				<verse number="15">Azután Húsaj elmondta Cádók és Ebjátár papoknak, hogy mi történt Absolon tanácskozásán: milyen tanácsot adott Ahitófel és mit javasolt ő maga Absolonnak és Izráel vezetőinek.</verse>
				<verse number="16">Majd ezt mondta nekik: „Sietve üzenjétek meg Dávidnak, hogy ne táborozzon ma éjjel a Jordán gázlóinál a puszta szélén! Azonnal keljen át a folyón, nehogy elvesszen egész népével együtt!”</verse>
				<verse number="17">A papok fiai, Jonatán és Ahimaac a Rógél-forrásnál várakoztak, Jeruzsálemen kívül. Nem akartak bemenni a városban, nehogy valaki észrevegye őket. A papoktól egy szolgálóleány szokta vinni az üzenetet a forráshoz a fiúknak, akik azután Dávidhoz siettek a hírekkel.</verse>
				<verse number="18">Azonban egy fiú mégis észrevette Jonatánt és Ahimaacot, és elfutott, hogy jelentse Absolonnak. Jonatán és Ahimaac sietve elindult a forrástól, és amikor Bahúrimba értek, ott bementek egy házhoz, amelynek udvarán volt egy kút. Abba leereszkedtek,</verse>
				<verse number="19">és a gazdasszony betakarta a kút nyílását egy vászonnal, arra meg gabonát öntött, s így még a kút sem látszott.</verse>
				<verse number="20">Absolon szolgái hamarosan odaértek, és kérdezték a gazdasszonyt, nem látta-e Ahimaacot és Jonatánt. Ő ezt felelte: „Láttam, amint átkeltek a patakon.” A katonák egy ideig keresték a két fiút, de mikor sehol nem találták őket, visszamentek Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="21">Miután a katonák elmentek, a fiúk kimásztak a kútból, és folytatták útjukat. Dávid királyhoz érkezve átadták az üzenetet: „Sietve keljetek át a Jordánon, mert Ahitófel ilyen és ilyen tanácsot adott Absolonnak!”</verse>
				<verse number="22">Akkor Dávid és egész kísérete átkelt a Jordán keleti oldalára. Mire feljött a hajnal, már mindannyian a túlsó parton voltak.</verse>
				<verse number="23">Ezalatt Jeruzsálemben a következő történt. Ahitófel látta, hogy az ő tanácsát elutasították, emiatt felnyergelte a szamarát, és hazatért a maga városába, a családjához. Végrendelkezett, s miután mindent elrendezett, fölakasztotta magát és meghalt. Ott is temették el a családi sírkamrába.</verse>
				<verse number="24">Közben Dávid és serege Mahanaimba érkezett. Absolon és az Izráelből összegyűjtött sereg elindult Jeruzsálemből, és átkeltek a Jordánon.</verse>
				<verse number="25">Hadserege vezetését Absolon Jóáb helyett rábízta Amászára, akinek apját Jitrának hívták és ismáeli származású volt. Amásza anyja Abígal és Cerúja, Jóáb anyja, testvérek voltak, apjukat Náhásnak hívták.</verse>
				<verse number="26">Absolon serege Gileád földjén vert tábort.</verse>
				<verse number="27">Amikor Dávid Mahanaimba érkezett, három férfi, Sóbi, Mákír és Barzillaj jött hozzá, hogy ellássák mindennel, amire neki és seregének szüksége volt. Sóbi, Náhás fia az ammoni Rabbából jött, Mákír, Ammiél fia Lódebár városából, Barzillaj pedig a gileádi Rógelimből érkezett.</verse>
				<verse number="28">Tudták, hogy Dávid serege éhes, fáradt és szomjas a hosszú pusztai út miatt. Ezért hoztak számukra összegöngyölhető fekvőhelyeket és takarókat, mindenféle fém- és cserépedényeket, búzát és árpát, lisztet és pörkölt gabonát, szárazbabot és lencsét, mézet és vajat, meg juhokat és tehéntejből készült sajtot.</verse>
				<verse number="29"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Ezután Dávid seregszemlét tartott, és elrendezte csapatait. Kijelölte az ezredek és a századok vezetőit.</verse>
				<verse number="2">Seregét három egyenlő részre osztotta, és egy-egy részt Jóáb, Abisaj illetve a gáti Ittaj vezetésére bízott. Jóáb és Abisaj testvérek voltak, Cerúja fiai. A király azt mondta embereinek: „Én magam is veletek együtt fogok harcolni.”</verse>
				<verse number="3">De a sereg egy emberként ezt válaszolta: „Nem, urunk, neked nem szabad kockára tenned az életedet! Ha történetesen ők az erősebbek, és futnunk kell, Absolon serege velünk nem törődik. Még ha seregünk fele elesik is a csatában, az sem számít nekik. De te, urunk, többet érsz nekik, mint tízezer magunkfajta katona! Jobb lesz, ha a városban maradsz, és ha szükséges, küldj segítséget!”</verse>
				<verse number="4">„Rendben van — felelte a király —, ha úgy látjátok jónak, akkor itt maradok.” Akkor az egész sereg ezredenként és századonként kivonult a városból, a király pedig a kapunál állva megszemlélte őket.</verse>
				<verse number="5">Majd — ügyelve, hogy ezt mindenki jól hallja — az egész sereg előtt parancsot adott a három vezérnek, Jóábnak, Abisajnak és Ittajnak: „A kedvemért bánjatok kíméletesen azzal a fiúval, Absolonnal!”</verse>
				<verse number="6">Dávid serege tehát kivonult, és megütközött Izráel seregével. A csata az efraimi erdőben zajlott.</verse>
				<verse number="7">Dávid szolgái nagy vereséget mértek az izráeliekre, akik közül 20 000 harcos esett el azon a napon.</verse>
				<verse number="8">A csata messzire kiterjedt az egész vidéken, és többen pusztultak el az erdő miatt, mint a nyílt fegyveres harcban.</verse>
				<verse number="9">Absolon felült az öszvérére, és el akart menekülni. Azonban a sűrű erdőben az öszvér befutott egy hatalmas fa ágai alá, és Absolon a fejénél fogva fennakadt az ágakon. Az öszvér kifutott alóla, ő meg ott maradt ég és föld között függve. Így találtak rá Dávid katonái,</verse>
				<verse number="10">s egyikük jelentette Jóábnak: „Láttam Absolont, amint egy fa ágain fennakadva függött!”</verse>
				<verse number="11">„Micsoda? Láttad Absolont, és nem ölted meg azonnal, hogy leessen a földre? Mindjárt megjutalmaztalak volna egy övvel és tíz sékel ezüsttel!” — mondta Jóáb.</verse>
				<verse number="12">De a katona így válaszolt: „Ha mindjárt ezer ezüst is ütné a markomat, akkor sem emelnék kezet a király fiára! Hiszen az egész sereg előtt parancsolta meg a király neked, Abisajnak és Ittajnak, hogy senki se bántsa azt a fiút, Absolont!</verse>
				<verse number="13">Ha most ennek ellenére orvul meggyilkoltam volna Absolont, akkor te magad is ellenem fordultál volna, hiszen a király elől úgysem lehet elrejteni az igazságot!”</verse>
				<verse number="14">De Jóáb leintette: „Ugyan, mit vesztegetem itt veled az időt!” Jóáb fogott három botot és Absolonhoz hajította, aki ekkor még élt, és ott függött a fán.</verse>
				<verse number="15">Miután Absolon a földre esett, Jóáb tíz fegyverhordozó legénye rárohant, és megölte.</verse>
				<verse number="16">Ezután Jóáb megfújatta a sófárt, hogy serege ne üldözze tovább az izráelieket, hanem térjenek vissza.</verse>
				<verse number="17">Absolon holttestét az erdőben egy gödörbe dobták, és föléje nagy kőrakást emeltek. A megvert izráeli sereg szétszéledt, s mindenki hazatért a családjához.</verse>
				<verse number="18">Absolon még életében felállított magának egy emlékoszlopot a Királyok völgyében. Ezt mondta ugyanis: „Nincs fiam, aki nevem emlékezetét fenntartaná!” Ez az emlékmű mindmáig ott is van, s úgy hívják: „Absolon oszlopa”.</verse>
				<verse number="19">Ahimaac, Cádók fia ezt mondta Jóábnak: „Kérlek, hadd vigyem én a győzelem örömhírét a királynak! Elfutok hozzá, és megmondom, hogy az Örökkévaló megszabadította ellenségeitől!”</verse>
				<verse number="20">De Jóáb ezt felelte: „Nem, fiam, majd egy másik alkalommal legyél hírvivő, ne most, amikor nem jó hírt vinnél, hiszen a király fia meghalt!”</verse>
				<verse number="21">Azután Jóáb szólt egy etióp szolgának: „Eredj, fuss a királyhoz, és mondd el neki, amit láttál!” Az etióp fejet hajtott, és elrohant.</verse>
				<verse number="22">Ahimaac azonban tovább erősködött: „Kérlek, uram, hadd fussak én is az etióp szolga után, akármi is történik!” „Ugyan, minek mennél, fiam? Ma nem vihetsz jó híreket a királynak. Ezért biztosan nem fog megjutalmazni!” — mondta Jóáb.</verse>
				<verse number="23">„Akárhogyan is lesz, hadd fussak el én is!” — kérlelte Ahimaac. „Jól van — mondta végül Jóáb — fuss te is!” Ahimaac tehát futásnak eredt, és a Jordán völgyében haladva előbb érkezett Dávidhoz, mint az etióp szolga.</verse>
				<verse number="24">Eközben Dávid király a város kapujában várta a híreket. A kaputorony tetején őrszem állt, aki észrevette, hogy az úton egy magányos ember fut a város felé.</verse>
				<verse number="25">Lekiáltott hát a királynak, aki ezt felelte: „Ha egyedül jön, akkor híreket hoz.” A hírnök ezalatt egyre közeledett.</verse>
				<verse number="26">Azután az őrszem meglátott egy másik embert, aki szintén futva közeledett a városhoz. Lekiáltott a kapuőrnek: „Látok egy másik embert is futva közeledni. Ő is egyedül jön.” A király ezt mondta: „Az is híreket hoz.”</verse>
				<verse number="27">Az őrszem ismét kiáltott: „Aki elől jön, mintha Ahimaac, Cádók fia lenne. Megismerem a futásáról.” „Ha ő az, akkor biztosan jó híreket hoz — mondta erre a király —, mert hűséges emberünk!”</verse>
				<verse number="28">Amikor Ahimaac megérkezett, köszöntötte a királyt: „Békesség neked, uram!” Földig hajolt Dávid előtt, és ezt mondta: „Áldott legyen Istenünk, az Örökkévaló, aki kezünkbe adta azokat, akik kezet emeltek uramra, a királyra!”</verse>
				<verse number="29">„Jól van-e Absolon, az a fiú?” — kérdezte a király. „Amikor Jóáb elküldött, láttam valami nagy kavarodást, de nem tudom, mi történt” — felelte Ahimaac.</verse>
				<verse number="30">„Jól van, állj félre, és várj” — mondta neki Dávid. Ahimaac tehát kicsit odébb ment, és várt.</verse>
				<verse number="31">Hamarosan megérkezett az etióp szolga is. „Jó hírt hoztam, uram, királyom! — kiáltotta. — Ma az Örökkévaló megszabadított téged mindazoktól, akik fellázadtak ellened!”</verse>
				<verse number="32">De a király tőle is azt kérdezte: „Jól van-e Absolon, az a fiú?” Az etióp így felelt: „Minden ellenséged úgy járjon, uram, és mindenki, aki ellened támad, arra a sorsra jusson, királyom, mint az a fiú!”</verse>
				<verse number="33">Ekkor Dávid nagyon megrendült. A kapu fölött lévő szobába ment, és keservesen sírt. Egyre csak azt hajtogatta: „Ó, fiam, Absolon! Fiam, Absolon! Jaj, fiam! Bárcsak én haltam volna meg helyetted! Ó, fiam, Absolon! Fiam, fiam!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Jóábnak jelentették, hogy Dávid király gyászolja Absolon halálát, és hogy keservesen siratja őt.</verse>
				<verse number="2">Az egész nép megtudta, hogy a király siratja a fia halálát, ezért a győzelem öröme helyett gyászos hangulat uralkodott.</verse>
				<verse number="3">Dávid katonái a csatából visszatérve egyenként beoldalogtak a városba, ahogy egy megvert sereg szokott lopva hazatérni.</verse>
				<verse number="4">Eközben a király — arcát betakarva — hangosan jajgatott: „Ó fiam, Absolon! Jaj, fiam, fiam! Ó Absolon!”</verse>
				<verse number="5">Jóáb azonban mégis bement a királyhoz, és keményen rápirított: „Te azután jól megszégyenítettél bennünket! Így köszönted meg hűséges katonáidnak, hogy megmentették az életedet! Sőt, nemcsak téged mentettek meg a haláltól, hanem gyermekeidet, feleségeidet és ágyasaidat is!</verse>
				<verse number="6">Úgy látszik, te azokat szereted, akik gyűlölnek téged, és azokat gyűlölöd, akik szeretnek! Most aztán igazán megmutattad, hogy nem törődsz sem a vezéreiddel, sem a katonáiddal! Azt se bántad volna, ha mi valamennyien meghalunk a csatában, csak Absolon maradt volna életben!</verse>
				<verse number="7">Most hát kelj föl, és menj ki a néphez! Bátorítsd és dicsérd meg őket — mert ha nem, az Örökkévalóra esküszöm, hogy ma estére már egyetlen ember sem marad melletted! Akkor azután nagyobb bajba kerülsz, mint ifjúságodtól fogva valaha is!”</verse>
				<verse number="8">Dávid király ekkor fölkelt, kiment a városkapuhoz, és ott leült. Ennek hamarosan szétfutott a híre: „A király a város kapujában ül!” Győztes seregének harcosai pedig mind odagyűltek, és elé járultak. Ezalatt Izráel megvert seregének katonái mind hazafutottak, ki-ki a saját otthonába.</verse>
				<verse number="9">Ettől kezdve Izráel törzseiben az emberek mindenhol azon vitatkoztak, hogy most mitévők legyenek. Azt mondták: „Gondoljátok meg, mégiscsak Dávid szabadított meg bennünket ellenségeinktől! Ő szabadított meg a filiszteusoktól is! Most meg el kellett menekülnie saját országából Absolon miatt!</verse>
				<verse number="10">De Absolon, akit mi tettünk királlyá, meghalt a csatában, most mit tegyünk? Hívjuk vissza a királyt, mire vártok még!”</verse>
				<verse number="11">Dávid király üzenetet küldött Cádók és Ebjátár papoknak: „Tanácskozzatok Júda főembereivel, és ezt mondjátok nekik: »Azt akarjátok, hogy Júda törzse legyen az utolsó, amely visszahozza Dávid királyt a saját palotájába? Nézzétek, az izráeli törzsek már mind arról beszélnek, hogy visszahívják Dávidot királynak!</verse>
				<verse number="12">Hiszen Dávid közületek való! Ti vagytok az ő törzse és a rokonai! Akkor miért legyetek ti az utolsók, akik hazahívják őt?«”</verse>
				<verse number="13">Ezt is üzente nekik Dávid: „Mondjátok meg Amászának, hogy ezt üzenem neki: »Amásza, te közeli rokonom vagy! Istenre esküszöm neked, hogy Jóáb helyett te leszel a seregem fővezére!«”</verse>
				<verse number="14">Így Dávid megnyerte Júda egész népének szívét. Egy emberként Dávid mellé álltak, és üzenetet küldtek neki: „Térj vissza szolgáiddal együtt Jeruzsálembe!”</verse>
				<verse number="15">Dávid tehát egész seregével együtt megindult, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, és elérkezett a Jordán keleti partjára. Júda törzséből sokan Dávid elé jöttek Gilgálba, hogy minél előbb találkozzanak vele, és hogy segítsenek neki a folyón átkelni.</verse>
				<verse number="16">Dávid elé sietett Simei is, Gera fia, aki Benjámin törzsébe tartozott, és Bahúrim városában lakott.</verse>
				<verse number="17">Simeivel együtt jött még ezer férfi Benjámin törzséből. Ezek között volt Cíbá is, Saul családjának szolgája, 15 fiával és 20 szolgájával együtt. Mindezek Dávid elé siettek, és át is keltek a folyó gázlóján a keleti partra, hogy segítsenek Dávid családját visszahozni Jeruzsálembe, és hogy kedvében járjanak a királynak. Eközben Simei, Gera fia Dávid király elé járult, a földre borult előtte,</verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19">és ezt mondta: „Uram, királyom! Kérlek, ne ródd föl nekem, amit ellened vétkeztem! Ne gondolj rá, milyen bűnt követtem el ellened, amikor Jeruzsálemből kimentél! Ne vedd a szívedre, hanem felejtsd el!</verse>
				<verse number="20">Jól tudom én, hogy vétkeztem! Ezért jöttem eléd elsőnek József családjából, hogy találkozzam veled, uram, királyom!”</verse>
				<verse number="21">De mielőtt a király válaszolhatott volna, Abisaj, Cerúja fia közbeszólt: „Simei megérdemli, hogy halállal lakoljon, amiért az Örökkévaló fölkentjét, a királyt gyalázta!”</verse>
				<verse number="22">Dávid azonban ezt mondta: „Semmi közötök ehhez, Cerúja fiai! Ne ellenkezzetek velem! Ma senkit nem büntetünk halállal Izráelben, hiszen ma lettem ismét egész Izráel királya!”</verse>
				<verse number="23">Majd ezt válaszolta Simeinek: „Rendben van, nem foglak kivégeztetni.” Meg is esküdött erre a király.</verse>
				<verse number="24">Amikor Dávid Jeruzsálembe érkezett, Meribbaal, Saul unokája is a király elé járult. Amióta Dávid elment Jeruzsálemből, Meribbaal szüntelenül gyászolt miatta, és ezért nem gondozta a külsejét, mindaddig, amíg a király békességben vissza nem tért. A király megkérdezte tőle: „Meribbaal, miért nem jöttél velem, amikor elmenekültem Jeruzsálemből?”</verse>
				<verse number="25"></verse>
				<verse number="26">„Uram, királyom — válaszolt Meribbaal —, Cíbá, a szolgám becsapott engem! Mivel járni nem tudok, mondtam Cíbának, hogy nyergeljen föl nekem egy szamarat, hadd menjek a királyhoz.</verse>
				<verse number="27">De Cíbá a hátam mögött rágalmazott engem a királynál. Te, uram, olyan vagy, mint Isten angyala, tégy, ahogyan jónak látod.</verse>
				<verse number="28">Tudom, hogy apám egész rokonsága nem várhatott volna tőled mást, mint hogy megöleted őket. Te, uram, mégis jól bántál velem, és asztalodhoz ültettél, azok közé, akik a királlyal együtt étkeznek. Nincs hát jogom hozzá, hogy ezek után még panaszkodjak előtted.”</verse>
				<verse number="29">A király így válaszolt: „Nem szükséges erről többet beszélni. Úgy határoztam, hogy te és Cíbá osztozzatok meg a családi birtokon.”</verse>
				<verse number="30">„Királyom, legyen Cíbáé az egész birtok, nekem elég, hogy te békességben hazatértél!” — felelte Meribbaal.</verse>
				<verse number="31">A gileádi Barzillaj is eljött Rógelaimból a Jordán gázlójáig, hogy segítsen Dávid seregének átkelni.</verse>
				<verse number="32">Barzillaj már nagyon idős volt: nyolcvan esztendős. Ő tartotta el Dávidot és seregét, amíg Mahanaimban táboroztak, és gondoskodott minden szükségükről, ugyanis nagyon gazdag ember volt.</verse>
				<verse number="33">Dávid ezt mondta neki: „Barzillaj, jöjj át velem a Jordánon, és gondot viselek rólad Jeruzsálemben!”</verse>
				<verse number="34">„Ó, uram, meddig élhetek én még? — válaszolt az aggastyán. — Nem érdemes már nekem veled Jeruzsálembe mennem!</verse>
				<verse number="35">Hiszen 80 éves vagyok, s már nem tudok különbséget tenni jó és rossz között, már nem érzem az étel-ital ízét, alig hallom az éneklő férfiak és nők hangját. Csak a terhedre lennék, uram, királyom.</verse>
				<verse number="36">Átkelek ugyan veled a Jordánon, és egy darabon még elkísérlek, de azután visszatérek. Miért is jutalmaznál meg engem ennyire?</verse>
				<verse number="37">Kérlek, engedd meg, hogy szolgád békességben hazatérjen! Szeretnék a saját városomban meghalni, hogy apám és anyám sírboltjába temessenek. De itt van Kimhám, legyen ő a szolgád helyettem! Ő menjen át urammal, a királlyal, és kérlek, bánj vele jóindulattal!”</verse>
				<verse number="38">A király így válaszolt: „Jól van, jöjjön hát velem Kimhám, és úgy bánok vele, ahogy kívánod! Megteszek mindent, amit kértél.”</verse>
				<verse number="39">Akkor a király és az egész nép átkelt a Jordánon. Azután a király elbúcsúzott Barzillajtól, megölelte, arcát megcsókolta, és megáldotta. Barzillaj pedig visszatért otthonába.</verse>
				<verse number="40">Kimhám ettől kezdve a királlyal ment. A király és serege azután Gilgálba érkezett. Júda serege Vele ment Júda serege, meg Izráel seregének fele is.</verse>
				<verse number="41">Azután az izráeli férfiak mind a királyhoz mentek, és ezt mondták: „Júda törzséből való testvéreink magukhoz fordítottak téged! Miért ők hoztak át téged, a házad népét és a seregedet a Jordánon?”</verse>
				<verse number="42">De a júdai férfiak együttesen így válaszoltak nekik: „Azért, mert a király hozzánk áll közelebb, hiszen a rokonunk! Miért haragudtok emiatt? Hiszen nem ettünk ingyen kenyeret a király költségén! Nem is jutalmazott meg bennünket a segítségünkért!”</verse>
				<verse number="43">„Akármit is mondotok, nekünk tízszer akkora jogunk van Dávid királyhoz, mint nektek! — vitatkoztak az izráeliek. — Miért néztek le bennünket? Nem mi tanácsoltuk először, hogy királyunkat hazahozzuk?” Így vitatkoztak, de végül a júdai férfiak szava erősebbnek bizonyult az izraeliek beszédénél.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Volt ott egy semmirekellő bajkeverő, Bikri fia, Seba, aki Benjámin törzsébe tartozott. Megfújta a sófárt, hogy összegyűjtse a népet, és kihirdette: „Semmi közünk többé Dávidhoz, nincs nekünk közünk Isai fiához! Térj vissza sátraidba, Izráel!”</verse>
				<verse number="2">Ennek hatására az Izráel népéhez tartozók mind otthagyták Dávidot, és Sebát, Bikri fiát követték. Csak Júda törzse maradt a királyuk, Dávid mellett, amint a Jordántól Jeruzsálem felé vonult a menet.</verse>
				<verse number="3">Amikor Dávid megérkezett Jeruzsálembe, a palotájába, hívatta azt a tíz másodfeleségét, akiket a palota őrzésére hátrahagyott, amikor elmenekült a városból. Egy külön épületben helyezte el őket, gondoskodott róluk, őriztette őket, de többé nem közeledett hozzájuk. Ezek az asszonyok azután halálukig ott éltek, mintha özvegyek lettek volna.</verse>
				<verse number="4">Azután Dávid parancsot adott Amászának, hogy három nap alatt gyűjtse össze hadseregét egész Júdából, és álljon készen a harcra seregével együtt.</verse>
				<verse number="5">Amásza tehát elindult, hogy teljesítse a király parancsát, de a megadott határidőre nem tért vissza.</verse>
				<verse number="6">Emiatt Dávid parancsot adott Abisajnak: „Vedd magad mellé a legjobb katonáimat, és azonnal indulj Seba, Bikri fia üldözésére, mert ha bemenekül egy erős városba, akkor már nem tudjuk elfogni! Ez a Seba még nagyobb bajt okozhat, mint Absolon!”</verse>
				<verse number="7">Abisaj vezetésével tehát Jóáb emberei: a kerétiek és pelétiek meg a többi kiváló harcos kivonult Jeruzsálemből, hogy Sebát üldözze.</verse>
				<verse number="8">Amikor a Gibeon melletti nagy sziklához érkeztek, Amásza jött velük szembe. Jóáb, aki teljes fegyverzetben volt, eléje ment, hogy köszöntse, és közben a tőrét a földre ejtette.</verse>
				<verse number="9">Így köszöntötte Amászát: „Békesség neked, testvérem!” Majd jobb kezével megfogta Amásza szakállát, hogy megcsókolja az arcát.</verse>
				<verse number="10">Eközben Amásza, nem figyelt arra, hogy Jóáb kezében tőr van. Jóáb ekkor egészen közelről hasba szúrta Amászát, aki összerogyott, és belső részei a földre omlottak. Jóáb nem nyúlt hozzá többet, mert Amásza azonnal meghalt. Azután Jóáb és Abisaj — akik testvérek voltak — tovább üldözték Sebát.</verse>
				<verse number="11">Jóáb egyik embere odaállt Amásza holtteste mellé, és ezt kiáltotta a mellette elhaladó katonáknak: „Aki Jóábbal és Dáviddal tart, az siessen Jóáb után!”</verse>
				<verse number="12">A katonák mégis megálltak, amint látták Amásza vérbefagyott holttestét az út közepén. Ezért a testet félrehúzták az útról a mezőre, és letakarták valami ruhával. Ezután már mindenki sietett tovább Jóábot követve, Seba üldözésére.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Eközben Seba átvonult az északi törzsek, vagyis Izráel területén, egészen Ábél-Bét-Maaka városáig. Bikri egész rokonsága összegyűlt, és mind csatlakoztak Sebához.</verse>
				<verse number="15">Jóáb és csapata Ábél-Bét-Maakában érte utol Sebát. Körülzárták a várost és ostromolni kezdték. Sáncot emeltek, és rombolták a falakat.</verse>
				<verse number="16">A városban azonban volt egy nagyon eszes asszony, aki kikiáltott az ostromlóknak: „Figyeljetek rám! Hívjátok ide, kérlek, Jóábot, mert beszédem van vele!”</verse>
				<verse number="17">Amikor Jóáb odament a falhoz, az asszony megkérdezte: „Te vagy Jóáb?” „Igen, én vagyok” — mondta Jóáb. „Kérlek, hallgasd meg szolgálóleányodat!” — folytatta az asszony. „Beszélj csak, meghallgatlak” — bíztatta Jóáb.</verse>
				<verse number="18">Akkor az asszony ezt mondta: „A régi időkben azt mondták: »Kérjetek csak tanácsot Ábél városában, akkor biztosan el tudjátok simítani az ellentétet!«</verse>
				<verse number="19">Én békeszerető és hűséges izráeli vagyok, te pedig el akarsz pusztítani bennünket! Le akarod rombolni Izráel egyik városát, amely olyan a környező falvak számára, mint anya a gyermekeihez? Miért pusztítanád el az Örökkévaló tulajdonát?”</verse>
				<verse number="20">Jóáb így válaszolt: „Isten mentsen! Dehogy akarom elpusztítani! Nem akarok én semmit lerombolni!</verse>
				<verse number="21">Egészen másért jöttem! Van egy ember a városotokban, aki föllázadt Dávid király ellen. A neve Seba, Bikri fia, és Efraim dombvidékéről jött. Csak őt adjátok ki nekem, és elvonulunk a város alól!” „Rendben van — válaszolta az asszony —, hamarosan kidobjuk neked annak az embernek a fejét a falon keresztül!”</verse>
				<verse number="22">Ezután az asszony bölcsen beszélt a város lakóival, akik elfogadták a tanácsát. Sebát kivégeztették, majd a fejét levágták, és kidobták Jóábnak. Jóáb pedig megfújatta a sófárt, és jelt adott seregének a hazatérésre. Elmentek a város alól, és mindenki hazatért a családjához. Jóáb pedig Jeruzsálembe ment a királyhoz.</verse>
				<verse number="23">Ezután ismét Jóáb lett Dávid hadseregének, vagyis egész Izráel seregének fővezére. Benája, Jójádá fia lett a kerétiek és pelétiek kapitánya.</verse>
				<verse number="24">Adórám volt a felügyelője azoknak, akiket kényszermunkára fogtak. Jósafát, Ahilúd fia volt Dávid krónikása.</verse>
				<verse number="25">Sejá volt a királyi íródeák, Cádók és Ebjátár pedig papok voltak.</verse>
				<verse number="26">Ezen kívül még a jáíri Írá is Dávid papja volt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Egyszer három egymást követő évben éhínség sújtotta az országot. Mivel ekkor Dávid uralkodott, megkérdezte az Örökkévalót. Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Sault és háza népét gyilkosság bűne terheli, mivel gibeonitákat gyilkoltak meg.”</verse>
				<verse number="2">A gibeoniak nem tartoztak Izráel leszármazottjai közé, hanem emóriak voltak, akik az ország őslakosai közül megmaradtak, mert Izráel népe megesküdött nekik, hogy megkímélik őket. Saul azonban Izráel és Júda iránti buzgalmában mégis arra törekedett, hogy kiirtsa őket Izráelből és Júdából. Dávid király hívatta a gibeoniakat,</verse>
				<verse number="3">és megkérdezte tőlük: „Mit kívántok tőlem? Hogyan tehetném jóvá Izráel ellenetek elkövetett bűnét, hogy áldjátok az Örökkévaló népét?”</verse>
				<verse number="4">A gibeoniak így válaszoltak: „Arannyal-ezüsttel nem lehet engesztelést szerezni. Tehát nem követelünk Saul családjától ilyesmit. Azonban nekünk nincs jogunk senkit kivégeztetni Izráelben.” Dávid megértette, és ezt mondta: „Mit kívántok tőlem? Megteszem!”</verse>
				<verse number="5">„Saul pusztított bennünket — felelték a gibeoniak —, mert teljesen ki akarta irtani népünket Izráel földjéről.</verse>
				<verse number="6">Ezért azt kérjük, hogy adj át nekünk hét férfit Saul leszármazottjai közül. Mivel Saul az Örökkévaló választottja volt, ezt a hét férfit kivégezzük és fölakasztjuk az Örökkévaló előtt a Gibea-hegyen, ahol Saul élt.” „Rendben van — válaszolta a király —, átadom őket.”</verse>
				<verse number="7">Dávid kiválasztotta ezt a hét férfit, de Meribbaalt, Jonatán fiát, Saul unokáját megkímélte, mert esküvel kötött szövetséget az Örökkévaló előtt Jonatánnal.</verse>
				<verse number="8">Viszont kiválasztotta Armónit és Meribbaalt, akiket Ricpá, Ajjá leánya szült Saulnak. Ezen kívül kiválasztotta Merabnak, Saul leányának öt fiát, akiket ő Adriélnek, a mehólai Barzillaj fiának szült.</verse>
				<verse number="9">Ezt a hét férfit adta át a gibeoniaknak, akik egy napon kivégezték és felakasztották őket az Örökkévaló előtt, a hegyen. Ez tavasszal, az árpaaratás kezdetén történt.</verse>
				<verse number="10">Ezután Ricpá, Ajjá leánya zsákruhát vett, és az aratás kezdetén kiterítette azt a sziklán, és ott is hagyta azt egészen az őszi esőzés kezdetéig. Ricpá ott maradt kivégzett fiainak holtteste mellett, és őrizte azokat, hogy se nappal a madarak, se éjjel a vadállatok ne férhessenek hozzájuk.</verse>
				<verse number="11">Dávidnak jelentették, hogy mit tett Ricpá, Saul másodfelesége.</verse>
				<verse number="12">Akkor Dávid intézkedett, hogy Saulnak és fiának, Jonatánnak csontjait szedjék össze, és hozzák el Jábes-Gileádból. Saul és Jonatán földi maradványait a jábes-gileádiak sok évvel korábban titokban hozták el Bétseán városfaláról, ahová a filiszteusok akasztották föl a holttesteket, miután Saul seregét legyőzték a Gilboa-hegyen.</verse>
				<verse number="13">Elhozták tehát Saul és Jonatán csontjait, meg összeszedték annak a hét férfinak a csontjait is, akiket a gibeoniak végeztek ki, és együtt eltemették ezeket Benjámin földjén, Célában, Saul apjának, Kísnek a családi sírboltjában. Mindent úgy tettek, ahogy a király parancsolta. Ezután Isten kiengesztelődött, és meghallgatta Izráel népének imádságait.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">A filiszteusok ismét háborút indítottak Izráel ellen. Dávid a seregével kivonult, és harcolt ellenük. Az egyik csata közben azonban Dávid nagyon elfáradt és legyengült.</verse>
				<verse number="16">A filiszteusok seregében volt egy harcos, Jisbi-Benób, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. Az egész hadifelszerelése vadonatúj volt, és a lándzsahegye 300 sékel súlyú bronzból készült. Ez a Jisbi-Benób elhatározta, hogy megöli Dávidot.</verse>
				<verse number="17">Azonban Abisaj Dávid segítségére sietett, leterítette és megölte a filiszteust. Ezután Dávidnak megesküdtek a vitézei: „Többé nem jöhetsz velünk a csatába, nehogy Izráel fáklyája kialudjon!”</verse>
				<verse number="18">Egy másik alkalommal Dávid serege ismét a filiszteusokkal harcolt Gób mellett. Ekkor Dávid egyik vitéze, a húsái Szibekkaj, a csatában megölte Szafot, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát.</verse>
				<verse number="19">Azután Gób mellett ismét csatáztak a filiszteusokkal. Ekkor Elhánán, a Betlehemből való Jaaré-Óregim fia megölte a gáti Góliátot, akinek akkora dárdája volt, mint a szövőszék gerendája.</verse>
				<verse number="20">Gát mellett is harcoltak a filiszteusokkal, akiknek seregében volt egy hatalmas termetű harcos, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. Kezén-lábán hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy.</verse>
				<verse number="21">Ez a harcos gyalázta Izráelt, de Jonatán, Dávid bátyjának, Simeának a fia harc közben leterítette, és megölte őt.</verse>
				<verse number="22">Ez a négy harcos mind Gát városából származott, és a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. Mind a négyen Dávid és vitézeinek keze által estek el a harcban.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Dávid ezt az éneket akkor énekelte az Örökkévalónak, amikor ő megszabadította Dávidot minden ellenségétől, még Saultól is:</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló az én Kősziklám, erős kőváram és szabadítóm!</verse>
				<verse number="3">Istenem a kősziklám, hozzá menekülök! Ő véd meg engem! Benne van minden erőm, ő vezet győzelemre! Ő a rejtekhelyem, menedékem, megmentőm! Te mentesz meg az erőszaktól!</verse>
				<verse number="4">Az Örökkévalóhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.</verse>
				<verse number="5">Körülvettek a halál hullámai, megrémített a pusztító áradat.</verse>
				<verse number="6">Testemre fonódtak a Seol kötelei, megfogtak a halál csapdái.</verse>
				<verse number="7">De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam, Istenemet hívtam segítségül. Templomában meghallotta hangomat, kiáltásom feljutott hozzá, meghallgatott!</verse>
				<verse number="8">Remegett a föld, és reszketett, még az egek alapja is remegett, mert az Örökkévaló haragra lobbant!</verse>
				<verse number="9">Füst szállt fel orrából, szájából emésztő tűz lövellt, tüzes szikrák repültek szerteszét.</verse>
				<verse number="10">Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló, sötét viharfelhők voltak a lába alatt.</verse>
				<verse number="11">Kérubokon ülve repült, szelek szárnyain suhant.</verse>
				<verse number="12">Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött, körülvették vastag viharfellegek.</verse>
				<verse number="13">Dicsőségének ragyogó fénye egyszerre áttört a felhőkön, villámok cikáztak.</verse>
				<verse number="14">Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló, a Felséges zengett az egekből.</verse>
				<verse number="15">Kilőtte nyilait, és szétszórta az ellenséget, villámaival összezavarta őket.</verse>
				<verse number="16">Mikor az Örökkévaló megfenyítette a vizeket, haragja szélviharától még a tenger feneke is meglátszott, feltárultak a föld alapjai.</verse>
				<verse number="17">Akkor lenyújtottad kezed a magasból, és felemeltél, kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!</verse>
				<verse number="18">Az Örökkévaló megszabadított hatalmas ellenségeimtől! Bizony, megmentett gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam!</verse>
				<verse number="19">Rám rohantak a veszedelem napján, az Örökkévaló mégis megmentett engem!</verse>
				<verse number="20">Tágas mezőre vitt ki engem, megmentett, mert kedvét leli bennem!</verse>
				<verse number="21">Megjutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint, jóval fizetett kezem tisztaságáért,</verse>
				<verse number="22">mert az Örökkévaló útjain jártam, és nem vétkeztem Isten ellen.</verse>
				<verse number="23">Törvényeit mindig szem előtt tartottam, parancsaitól el nem tértem.</verse>
				<verse number="24">Becsületesen és igazán éltem előtte, a bűnöktől távol maradtam.</verse>
				<verse number="25">Meg is jutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint, mert azt tettem, amit ő jónak tart.</verse>
				<verse number="26">Istenem, aki hűséges, ahhoz te is hűséges vagy! Aki igaz, ahhoz te is igaz vagy!</verse>
				<verse number="27">Aki jó és tisztaszívű, ahhoz te is jó vagy és tisztaszívű! De túljársz az eszén, annak, aki ravaszkodik!</verse>
				<verse number="28">Megszabadítod az alázatosakat, de szemmel tartod, és megalázod a büszkéket.</verse>
				<verse number="29">Örökkévaló, te vagy a mécsesem, Istenem, te világítasz nekem a sötétben!</verse>
				<verse number="30">Veled együtt még az ellenséges seregen is áttörök! Istenemmel minden akadályon átjutok!</verse>
				<verse number="31">Isten útja tökéletes! Az Örökkévaló szava megbízható! Pajzsa ő azoknak, akik benne bíznak!</verse>
				<verse number="32">Kicsoda Isten, az Örökkévalón kívül? Kicsoda kőszikla, Istenünkön kívül?</verse>
				<verse number="33">Isten az én erős váram! Ő teszi tökéletessé utamat!</verse>
				<verse number="34">Olyan biztossá teszed lépteimet, mint a szarvasoké! Felvezetsz a magas sziklák csúcsaira is.</verse>
				<verse number="35">Megtanítod kezemet a harcra, és karomat, hogy az erős íjat megfeszítse.</verse>
				<verse number="36">Szabadításod védelmez engem, újra meg újra megsegítesz, Istenem!</verse>
				<verse number="37">Megerősítetted lábamat és bokámat, hogy gyorsabban haladjak, és ne botladozzam.</verse>
				<verse number="38">Üldözöm ellenségeimet, utolérem őket, vissza se térek, míg nem végzek velük!</verse>
				<verse number="39">Összetöröm őket, fel sem kelnek többé, lábam alatt elterülnek.</verse>
				<verse number="40">Mert megerősítettél a harcban, Istenem, térdre kényszerítetted, akik ellenem támadtak.</verse>
				<verse number="41">Megadtad, hogy ellenségeimet leverhettem, és gyűlölőimet levágtam.</verse>
				<verse number="42">Segítséget kerestek, de nem találtak. Kiáltottak még az Örökkévalóhoz is, de nem felelt nekik.</verse>
				<verse number="43">Ízzé-porrá zúztam őket, mint a föld porát, széttapostam ellenségeimet, mint a sarat.</verse>
				<verse number="44">Istenem, megszabadítottál sok ezer ellenségemtől! Nemzetek fejévé tettél. Olyan népek szolgálnak nekem, akiket nem is ismertem.</verse>
				<verse number="45">Idegenek hódolnak nekem, amint hallják, engedelmeskednek szavamnak.</verse>
				<verse number="46">Minden bátorságuk elszállt, váraikból remegve jönnek elő.</verse>
				<verse number="47">Él az Örökkévaló! Áldott az én Kősziklám, Istenem, aki győzelemre vezet!</verse>
				<verse number="48">Isten megbünteti ellenségeimet, és népeket rendel uralmam alá!</verse>
				<verse number="49">Megment ellenségeim kezéből, az ellenem támadók fölé emeli fejemet, megszabadít a kegyetlentől.</verse>
				<verse number="50">Ezért, Örökkévaló, dicsérlek téged, a nemzetek előtt dicséretet éneklek neked!</verse>
				<verse number="51">Mert te vagy az Isten, aki győzelmet adsz választott királyodnak, megmutatod kegyelmed és hűséged felkentednek, Dávidnak, és utódainak mindörökké!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Ez Dávid utolsó éneke. „Így szól Dávid, Isai fia, akit Jákób Istene fölmagasztalt, és királlyá kent, aki Izráel Védelmezőjének kedveltje:</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló Szelleme szólt általam, az Örökkévaló szava volt nyelvemen.</verse>
				<verse number="3">Izráel Istene szólt, Izráel Kősziklája mondta nekem: »Aki igazságosan uralkodik népén, aki Isten félelmével kormányozza országát,</verse>
				<verse number="4">olyan az, mint a hajnal világossága, mint napfelkelte felhőtlen reggelen, mint eső után a napsugár, mely kisarjasztja a zsenge vetést.«</verse>
				<verse number="5">Bizony, ilyen az én házam népe Isten előtt! Hiszen örök szövetséget kötött velem Istenem, melyben mindent elrendezett, s nem vonja vissza soha! Ő ad nekem mindenben győzelmet, és teljes örömet!</verse>
				<verse number="6">De az istentelenek olyanok, mint a tüskés bokor, melyhez senki nem nyúl kézzel, csak bottal meg vasvillával, kitépi, tűzre veti, s megégeti.”</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei: Az első volt a hakmóni Jesbaal, a Különleges Csapat kapitánya, aki az egyik csatában a lándzsájával egymaga 800 ellenséges katonát ölt meg.</verse>
				<verse number="9">Azután Eleázár, Dódó fia, az Ahóhi nemzetségből, aki egyike volt a három legkiválóbb vitéznek. Ők kitartottak Dávid mellett, amikor a filiszteusokkal harcoltak. Ebben a csatában az izráeli sereg megfutamodott,</verse>
				<verse number="10">csak Eleázár nem hátrált meg. Addig harcolt és vágta a filiszteusokat, hogy végül a keze görcsöt kapott, és nem tudta elengedni a kardja markolatát. De az Örökkévaló nagy győzelmet aratott rajta keresztül azon a napon. Később azután az izráeli sereg is visszatért a csatamezőre, de már csak a zsákmányt szedték össze.</verse>
				<verse number="11">Azután Sammá, a hárári Ágé fia. A filiszteusokkal vívott egyik ütközetben, amely Lehi városa mellett, egy lencseföldön zajlott, az izráeli sereg megfutamodott,</verse>
				<verse number="12">de Sammá megállt a lencseföld közepén, megvédte a termést az ellenségtől, és megverte őket. Ezáltal az Örökkévaló nagy győzelmet aratott ekkor.</verse>
				<verse number="13">Történt egyszer, aratás idején, amikor Dávid még az Adullám-barlangban táborozott, hogy a Különleges Csapatból a legkiválóbb három vitéz elment, hogy csatlakozzon Dávidhoz. A filiszteusok serege ugyanekkor a Refáim-völgyben vert tábort.</verse>
				<verse number="14">Dávid a megerősített rejtekhelyen volt, a filiszteusok csapata pedig Betlehemben.</verse>
				<verse number="15">Dávidnak akkor eszébe jutott a betlehemi kút, és nagyon szeretett volna inni a vizéből. Így sóhajtott föl: „Bárcsak valaki hozna egy kis vizet a betlehemi városkapu melletti kútból!”</verse>
				<verse number="16">Ekkor az a három legkiválóbb vitéz átverekedte magát a filiszteusok táborán a betlehemi kútig. Vizet merítettek belőle, és Dávidhoz vitték. Ő azonban mégsem itta meg, hanem áldozatul kiöntötte az Örökkévaló előtt,</verse>
				<verse number="17">és ezt mondta: „Ó, Örökkévaló, hogyan ihatnám meg, hiszen olyan, mintha vitézeim vére lenne, akik életük kockáztatásával hozták nekem!” Ezért nem itta meg Dávid. Ez a három legkiválóbb vitéz ilyen és ehhez hasonló hőstetteket vitt véghez.</verse>
				<verse number="18">Azután Abisaj, Cerúja fia, Jóáb testvére, aki a Különleges Csapat vezére volt. Ő az egyik csatában egymaga 300 ellenséges harcost ölt meg lándzsájával. Ő azonban nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé.</verse>
				<verse number="19">A Különleges Csapatban Abisajnak nagy tekintélye volt, ezért is lett a vezérük, de a nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.</verse>
				<verse number="20">Azután Benája, Jójádá fia, Kabceél városából, akinek már az apja is kiváló harcos volt. Benája nagy hőstetteket vitt véghez. Ő győzte le és ölte meg a moábiak két legvitézebb harcosát. Egy másik alkalommal pedig, amikor éppen havazott, lement egy verembe, és ott megölt egy oroszlánt.</verse>
				<verse number="21">Ő győzte le azt a kiváló egyiptomi harcost is, aki lándzsával támadt rá. Benája kezében csak egy bot volt, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsáját, és a saját fegyverével szúrta keresztül.</verse>
				<verse number="22">Benája sok ehhez hasonló hőstettet vitt véghez, és nagyon híres volt.</verse>
				<verse number="23">A Különleges Csapatban nagy tekintélye volt, de nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé. Dávid Benáját nevezte ki testőrsége vezérének.</verse>
				<verse number="24">A Különleges Csapatba a következő harcosok tartoztak: Aszáél, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia,</verse>
				<verse number="25">a haródi Sammá, a haródi Eliká,</verse>
				<verse number="26">a peleti Helec, a tékóai Írá, Ikkés fia,</verse>
				<verse number="27">az anatóti Abiezer, a húsái Mebunnaj,</verse>
				<verse number="28">az ahóhi Calmón, a netófái Mahraj,</verse>
				<verse number="29">a netófái Héleb, Baaná fia, Ittaj, Ríbaj fia, a benjámini Gibeából,</verse>
				<verse number="30">a pirátóni Benája, a nahalé-gaasi Hiddaj,</verse>
				<verse number="31">az arbai Abialbón, a bahúrimi Azmávet,</verse>
				<verse number="32">a saalbóni Eljahbá, a gizóni Jásén, Jonatán, a harári Sammá fia, az arári Ahiám, Sárár fia,</verse>
				<verse number="33"></verse>
				<verse number="34">a maakái Elifelet, Ahaszbaj fia, a gilói Eliám, Ahitófel fia,</verse>
				<verse number="35">a kármeli Hecró, az arbai Paaraj</verse>
				<verse number="36">a cóbai Jigál, Nátán fia, a gádi Báni,</verse>
				<verse number="37">az ammoni Celek, a beéróti Nahraj, Jóáb, Cerúja fia fegyverhordozója,</verse>
				<verse number="38">a jeteri Írá, a jeteri Gáréb,</verse>
				<verse number="39">és a hettita Úriás. Összesen 37 harcos.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Ezután ismét nagyon megharagudott az Örökkévaló Izráel népére, és Dávidot felindította ellenük. Azt mondta Dávidnak: „Indulj, és tarts népszámlálást Izráelben és Júdában!”</verse>
				<verse number="2">A király ezt parancsolta Jóábnak és a hadserege parancsnokainak: „Induljatok, járjátok be Izráel összes törzseit Dántól Beérsebáig, és tartsatok népszámlálást! Tudni akarom, mennyi hadra fogható férfi van országomban.”</verse>
				<verse number="3">Jóáb így válaszolt: „Istenünk, az Örökkévaló szaporítsa meg hadseregedet, uram, százszorosan! Szívből kívánom, hogy meg is lásd ezt a saját szemeddel, uram, királyom! De miért kívánod a népszámlálást?”</verse>
				<verse number="4">De hiába ellenezték a népszámlálást Jóáb és a hadsereg vezérei, a király ragaszkodott hozzá, hogy teljesítsék parancsát. Így azután Jóáb és emberei kimentek a királytól, és elindultak, hogy elvégezzék a feladatot.</verse>
				<verse number="5">Átkeltek a Jordánon, és a népszámlálást Aróér városánál és egy másik városnál kezdték meg, amely a völgyben fekszik. Azután átmentek Gád törzsi területén. Onnan továbbmentek észak felé, Jazér városához.</verse>
				<verse number="6">Utána Gileád, Tahtim, Hodsi, Dán-Jaan következett. Majd Szidón</verse>
				<verse number="7">és Tírusz megerősített városának vidékére mentek, azután a hivviek és kánaániak összes városait látogatták meg. Ezután délre mentek, Júda vidékére, egészen Beérsebáig.</verse>
				<verse number="8">Kilenc hónap és húsz nap múlva — miután bejárták az egész országot —, visszatértek Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="9">Jóáb jelentette a királynak a népszámlálás eredményét: Izráelben 800 000, míg Júdában 500 000 hadra fogható férfit írtak össze.</verse>
				<verse number="10">Miután a népszámlálás befejeződött, Dávidot nagyon nyugtalanította a lelkiismerete, és azt mondta az Örökkévalónak: „Bizony, súlyosan vétkeztem ezzel! Kérlek, Örökkévaló, bocsásd meg nekem ezt a bűnömet! Hogy tehettem ilyen ostobaságot!”</verse>
				<verse number="11">Amikor reggel Dávid fölkelt, az Örökkévaló szólt Gád prófétának, aki Dávid mellett látta el szolgálatát:</verse>
				<verse number="12">„Menj Dávidhoz, és mondd neki: »Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Választanod kell három csapás közül, hogy melyikkel büntesselek.«”</verse>
				<verse number="13">Gád próféta tehát Dávidhoz ment, és ezt mondta neki: „Válassz e három csapás közül, hogy az Örökkévaló melyikkel sújtson! Hét esztendeig tartó éhínséget küldjön országodra? Vagy ellenségeid üldözzenek, s te három hónapig menekülsz előlük? Vagy három napig tartó halálos járvány pusztítsa népedet? Gondold meg, és döntsd el, mit válaszoljak annak, aki hozzád küldött!”</verse>
				<verse number="14">„Jaj, nagyon szorult helyzetbe kerültem — válaszolta Dávid —, de tudom, hogy az Örökkévaló mennyire irgalmas, ezért inkább az ő kezétől szenvedjem el a csapásokat, mint emberek által.”</verse>
				<verse number="15">Így hát az Örökkévaló halálos járványt küldött egész Izráelre, amely még azon a reggelen elkezdődött, és egészen a megszabott ideig tartott. Dántól Beérsebáig az egész országban sokan meghaltak a járvány miatt: összesen 70 000 ember.</verse>
				<verse number="16">Az angyal, aki a népet e csapással pusztította, éppen Jeruzsálem határába érkezett. Már föl is emelte karját, hogy lesújtson Jeruzsálemre is, amikor az Örökkévaló megelégelte az öldöklést, és szólt az angyalnak: „Elég már! Hagyd abba!” Az angyal éppen a jebúszi Arauna szérűskertjénél állt meg.</verse>
				<verse number="17">Dávid látta az öldöklő angyalt, amint pusztítja a népet, és így könyörgött az Örökkévalónak: „Nézd, Uram, én vétkeztem, egyedül én! Én vagyok a bűnös! De népem ártatlan, ők csak engem követtek, mint a nyáj a pásztorát! Kérlek, Uram, rám sújtson kezed és családomra!”</verse>
				<verse number="18">Gád próféta még azon a napon Dávidhoz ment, és ezt mondta neki: „Menj föl a jebúszi Arauna szérűskertjébe, és építs ott oltárt az Örökkévalónak!”</verse>
				<verse number="19">Dávid odament Gád szava szerint, ahogyan az Örökkévaló parancsolta.</verse>
				<verse number="20">Arauna látta, hogy Dávid király közeledik, szolgái kíséretében. Eléje sietett, és földig hajolt a király előtt.</verse>
				<verse number="21">Majd megkérdezte: „Uram, királyom, minek köszönhetem látogatásodat?” Dávid felelt: „Azért jöttem, hogy megvásároljam tőled ezt a helyet, a szérűskertedet. Oltárt akarok itt építeni az Örökkévalónak, hogy megszűnjön a népet sújtó csapás.”</verse>
				<verse number="22">„Uram, királyom, fogadd el tőlem ajándékul, ami csak szükséges az áldozathoz! Itt vannak az ökrök az égőáldozathoz, és a csépléshez használt eszközök fája a tűzhöz!</verse>
				<verse number="23">Mindezeket szívesen neked adom, királyom! Istened, az Örökkévaló legyen jóindulattal hozzád!” — mondta Arauna.</verse>
				<verse number="24">Dávid azonban így válaszolt: „Így nem fogadhatom el, Arauna! Feltétlenül meg akarom vásárolni tőled ezt a földet, mégpedig tisztességes áron! Nem fogok olyan égőáldozatot bemutatni Istenemnek, az Örökkévalónak, amely nem a saját tulajdonomból származik!” Megvásárolta tehát Dávid a szérűskertet és az ökröket Araunától 50 sékel ezüstért.</verse>
				<verse number="25">Azután Dávid oltárt épített ott az Örökkévalónak, és azon égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be. Akkor az Örökkévaló meghallgatta az országért mondott imádságokat, és megszűnt a halálos járvány csapása egész Izráelben.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="11">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Dávid király nagyon megöregedett, és idős kora miatt állandóan fázott. Szolgái hiába próbálták takarókkal melegíteni.</verse>
				<verse number="2">Végül azt javasolták a királynak: „Hadd keressünk urunknak egy fiatal szűz leányt, aki gondozza a királyt. Ha ez a leány a király karjai között fekszik, akkor urunk nem fog fázni többé.”</verse>
				<verse number="3">A király szolgái tehát keresni kezdtek egész Izráelben egy szép leányt, hogy szolgálja a királyt. Végül rátaláltak a súnémi Abiságra, akit el is vittek Dávidhoz.</verse>
				<verse number="4">Ez a leány valóban nagyon szép volt. Ettől fogva ő ápolta és gondozta a királyt, aki azonban nem hált vele.</verse>
				<verse number="5">Adónijjá, Dávid fia, akit Haggít szült Dávidnak, daliás termetű férfi volt. Adónijjá később született, mint a féltestvére, Absolon. Adónijjá elbizakodottságában ezt mondta: „Én leszek a király Dávid után!” Saját testőrökből álló kíséretet szerzett magának, amely lovasokból, harci szekerekből és ötven gyalogos katonából állt. Ez utóbbiak mindig Adónijjá harci szekere előtt futottak, akárhová ment. Dávid azonban soha nem szólt Adónijjának, és nem vonta kérdőre, bármit is tett. Soha nem dorgálta meg: „Fiam, miért viselkedsz így?!”</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Adónijjá tanácskozott Jóábbal, Cerúja fiával és Ebjátárral, a pappal, akik a pártjára álltak, és támogatták.</verse>
				<verse number="8">Azonban voltak, akik nem csatlakoztak Adónijjához: Cádók pap, Benája, Jójádá fia, azután Nátán próféta, Simei, Réi, meg Dávid testőrei.</verse>
				<verse number="9">Ezután történt, hogy Adónijjá juhokat, marhákat és hizlalt borjakat áldozott a Kígyó-sziklánál, a Rógél-forrás mellett. Erre az alkalomra meghívta a testvéreit — a király összes fiát —, és Júda törzsének minden királyi tisztviselőjét,</verse>
				<verse number="10">csak a következőket nem hívta meg: Salamont, a testvérét; Nátán prófétát meg Benáját és a király testőreit.</verse>
				<verse number="11">Nátán próféta azonban megtudta ezt, és felkereste Betsabét, Salamon anyját. Ezt kérdezte tőle: „Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggít fia lett a király? Urunk, Dávid pedig semmit sem tud róla!</verse>
				<verse number="12">Most hát hallgass rám! Hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentheted meg az életedet és fiad, Salamon életét is.</verse>
				<verse number="13">Menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt neki: Uram, királyom! Nem úgy van-e, hogy esküvel erősítve megígérted szolgálódnak: »Egészen biztos, hogy a fiad, Salamon lesz utánam a király, ő követ engem a trónon!« Akkor miért lett mégis Adónijjá a király?”</verse>
				<verse number="14">Amíg te beszélsz a királlyal, én is bemegyek hozzá, és megerősítem szavaidat.</verse>
				<verse number="15">Így hát Betsabé meglátogatta a királyt, aki már nagyon öreg volt, és a hálószobájában feküdt. A súnémi Abiság volt mellette, aki szolgálta a királyt.</verse>
				<verse number="16">Betsabé fejet hajtott, majd földre borult a király előtt, aki megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?”</verse>
				<verse number="17">Betsabé így felelt: „Uram, királyom! Te megesküdtél nekem, szolgálólányodnak az Örökkévalóra, Istenedre: »Egészen biztos, hogy a fiad, Salamon lesz utánam a király, ő követ engem a trónon!«</verse>
				<verse number="18">Most pedig Adónijjá lett a király, te pedig, uram, királyom, nem is tudsz róla!</verse>
				<verse number="19">Adónijjá éppen most nagy lakomát tart. Sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott, és meghívta a király összes fiát, Ebjátár papot és Jóábot, a hadsereg vezetőjét. De Salamont, a szolgádat nem hívta meg.</verse>
				<verse number="20">Most hát, uram, királyom, rajtad van egész Izráel szeme! Neked kell megmondanod, ki legyen a király utánad!</verse>
				<verse number="21">Máskülönben, miután te, uram, királyom, pihenni térsz őseid mellé, Adónijjá engem és Salamont lázadónak fog tekinteni.”</verse>
				<verse number="22">Mialatt Betsabé a királlyal beszélt, megérkezett Nátán próféta is.</verse>
				<verse number="23">A szolgák jelentették a királynak: „Itt van Nátán próféta.” Nátán bejött, és földre borult a király előtt.</verse>
				<verse number="24">Azután ezt kérdezte: „Uram, király! Te mondtad azt, hogy Adónijjá uralkodjon utánad, és ő üljön a trónodra?</verse>
				<verse number="25">Mert ő ma nagy vendégséget rendezett. Sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott, meghívta a király összes fiát, a hadsereg vezetőit és Ebjátár papot. Ezek együtt lakomáznak, és azt kiáltják: »Éljen Adónijjá, a király!«</verse>
				<verse number="26">Azonban engem, a te szolgádat; Cádók papot, Benáját, Jójádá fiát, és szolgádat, Salamont — bennünket nem hívott meg Adónijjá!</verse>
				<verse number="27">Uram, királyom, valóban tőled van ez a dolog? Ha igen, akkor miért nem mondtad meg szolgáidnak, ki fog követni a trónodon?”</verse>
				<verse number="28">Akkor Dávid behívatta Betsabét, aki megállt előtte.</verse>
				<verse number="29">A király megesküdött: „Az Örökkévalóra esküszöm, aki örökké él, és aki megszabadította a lelkemet minden bajból,</verse>
				<verse number="30">hogy bizony ma megteszem, amit régen esküvel megígértem neked! Mert megesküdtem neked az Örökkévalóra, Izráel Istenére: »Egészen biztos, hogy a te fiad, Salamon uralkodik utánam, és ő ül majd a trónomra.«”</verse>
				<verse number="31">Akkor Betsabé arccal a földre borult a király előtt, és ezt mondta: „Uram, Dávid király, örökké élj!”</verse>
				<verse number="32">Majd Dávid király ezt parancsolta: „Hívjátok ide Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát!” Azok be is jöttek, és megálltak a király előtt,</verse>
				<verse number="33">aki ezt parancsolta nekik: „Vegyétek magatok mellé szolgáimat! Salamont ültessétek fel az öszvéremre, és vonuljatok le a Gihon-forráshoz!</verse>
				<verse number="34">Ott Cádók pap és Nátán próféta kenje fel Salamont egész Izráel királyává! Azután fújjátok meg a trombitákat, és kiáltsátok: »Éljen Salamon király!«</verse>
				<verse number="35">Azután vonuljatok fel ide, és Salamon üljön a trónomra, mert helyettem ő lesz a király! Őt választottam, hogy uralkodjon Izráel és Júda fölött.”</verse>
				<verse number="36">Benája, Jójádá fia így válaszolt a királynak: „Ámen! Úgy legyen! Mondjon rá áment az Örökkévaló, uram, királyom Istene is!</verse>
				<verse number="37">Ahogyan az Örökkévaló vele volt urammal, a királlyal — úgy legyen Salamonnal is, és tegye trónját még hatalmasabbá, mint uram, Dávid király trónját!”</verse>
				<verse number="38">Akkor Cádók pap, Nátán próféta, Benája, Jójádá fia és a királyi testőrség felültette Salamont Dávid király öszvérére, és levonultak a Gihon-forráshoz.</verse>
				<verse number="39">Cádók pap a Szent Sátorból kihozta az olajtartót, amelyben a szent olajat őrizték. Az olajat Salamon fejére öntötte, így kente fel királlyá. Megfújták a trombitákat és az egész nép azt kiáltotta: „Éljen Salamon, a király!”</verse>
				<verse number="40">Majd felvonultak a Dávid városába, és az egész nép nagy örvendezéssel és sípokat fújva követte a királyt. Olyan hangosan kiáltoztak és ujjongtak, hogy a föld is meghasadt hangjuktól.</verse>
				<verse number="41">Ezalatt Adónijjá és vendégei éppen a lakoma végére értek, és meghallották ezt a nagy zajt. Jóáb megkérdezte, amikor a trombita hangját hallotta: „Mit jelent ez a nagy zaj, mi történik a városban?”</verse>
				<verse number="42">Amikor ezt mondta, betoppant Jonatán, Ebjátár pap fia. Adónijjá megszólította: „Gyere csak, te megbízható ember vagy, és biztosan jó hírt hoztál!”</verse>
				<verse number="43">Ő pedig így válaszolt: „Nem! Dávid király Salamont tette királlyá!</verse>
				<verse number="44">Elküldte vele Cádók papot, Nátán prófétát, Benáját, Jójádá fiát és a királyi testőrséget, akik Salamont a király öszvérére ültették.</verse>
				<verse number="45">Azután Cádók pap és Nátán próféta királlyá kente Salamont a Gihon-forrásnál. Onnan felvonultak a Dávid városába nagy örvendezéssel — ettől zajos a város, ezt hallottátok ti is.</verse>
				<verse number="46">Salamon már ott is ül a királyi trónon.</verse>
				<verse number="47">Sőt, a király szolgái és főemberei is mind odamentek urunkhoz, Dávid királyhoz, és kifejezték jókívánságaikat: »Istened tegye Salamon nevét még híresebbé, mint a te nevedet! Tegye Salamon trónját még hatalmasabbá, mint a te trónodat!« A király erre meghajolt a fekvőhelyén,</verse>
				<verse number="48">majd ezt mondta: »Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki engedte meglátnom, hogy ma az egyik fiam ül a trónomon!«”</verse>
				<verse number="49">Ennek hallatán Adónijjá vendégei megrémültek, és mind szétszéledtek.</verse>
				<verse number="50">Adónijjá is felkelt, és mivel félt Salamontól, sietve elment a Szent Sátorhoz, és megfogta az oltár szarvát, hogy ne öljék meg.</verse>
				<verse number="51">Salamonnak jelentették: „Adónijjá fél tőled, Salamon király, ezért elment, és megfogta az oltár szarvát. Azt mondja: »Esküdjön meg Salamon király, hogy nem fogja szolgáját megöletni!«”</verse>
				<verse number="52">Salamon erre így válaszolt: „Ha Adónijjá úgy él, hogy hűségét bizonyítja — akkor a haja szála sem görbül. De ha valami gonoszságot követ el, akkor meg kell halnia!”</verse>
				<verse number="53">Akkor Salamon király elküldte szolgáit, akik elhozták Adónijját az oltártól. Adónijjá a király elé járult, és meghajolt előtte. Salamon pedig azt mondta neki: „Menj haza!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Közeledett Dávid halálának ideje, ezért hívatta Salamont, és ezt mondta neki:</verse>
				<verse number="2">„Fiam, én hamarosan elindulok azon az úton, amelyen minden embernek el kell mennie. Te azonban légy erős, és mutasd meg, hogy férfi vagy!</verse>
				<verse number="3">Amit Istened, az Örökkévaló rád bízott, abban légy hűséges, és járj az ő útjain! Tartsd meg törvényeit, rendelkezéseit, parancsait és döntéseit — ahogyan Mózes Törvényében meg van írva — hogy minden ügyedben és utadban sikeres légy!</verse>
				<verse number="4">Akkor az Örökkévaló beteljesíti, amit megígért nekem: »Ha a fiaid gondosan ügyelnek arra, hogyan élnek és cselekszenek, ha teljes szívvel-lélekkel és hűségesen járnak jelenlétemben, akkor Izráel királya mindig a te utódaid közül való lesz.«</verse>
				<verse number="5">Fiam, te is tudod, mit követett el ellenem Jóáb, Cerúja fia: hogyan gyilkolta meg Izráel seregének két vezérét, Abnert, Nér fiát és Amászát, Jeter fiát. Úgy gyilkolta meg őket békeidőben, mintha háború lett volna. Ártatlanok vére fröccsent Jóáb övére és csizmájára!</verse>
				<verse number="6">Te azonban bölcsen járj el, és ne engedd, hogy Jóáb idős korában, békében haljon meg!</verse>
				<verse number="7">Ugyanakkor, bánj jóindulattal a gileádi Barzillaj fiaival! Asztalodnál üljenek, mert segítettek engem, amikor testvéred, Absolon elől menekültem.</verse>
				<verse number="8">Azután itt van még ez a Simei, Gera fia, aki Benjámin törzséből és Bahúrim városából való. Emlékezz rá, hogy Simei milyen súlyos átkokat kiabált rám, amikor Mahanaimba mentem. Amikor visszatértem, elém jött a Jordánhoz, és megesküdtem neki az Örökkévalóra, hogy nem fogom megölni.</verse>
				<verse number="9">Te azonban ne hagyd Simeit büntetlenül. Bölcs vagy, és megtalálod a módját, hogyan büntesd meg. Ne hagyd, hogy békében haljon meg idős korában!”</verse>
				<verse number="10">Azután meghalt Dávid, és csatlakozott őseihez. A Dávid városában temették el.</verse>
				<verse number="11">Összesen negyven évig uralkodott Izráel királyaként: hét évig Hebronban és harminchárom évig Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="12">Ezután Salamon ült Dávidnak, apjának trónján, és a királysága nagyon megerősödött.</verse>
				<verse number="13">Ezek után történt, hogy Adónijjá, Haggít fia egyszer felkereste Betsabét, Salamon anyját. Betsabé megkérdezte: „Békés szándékkal jössz?” Adónijjá ezt felelte: „Igen.</verse>
				<verse number="14">Csak mondani szeretnék valamit.” „Akkor mondd!” — biztatta Betsabé.</verse>
				<verse number="15">Adónijjá ekkor belekezdett: „Te magad is tudod, hogy a királyság már az enyém volt, és egész Izráel azt várta, hogy én leszek a király. De azután a királyi hatalom mégis a testvéremé lett — az Örökkévaló akaratából.</verse>
				<verse number="16">Hadd kérjek tőled valamit — kérlek, ne tagadd meg tőlem!” Betsabé ezt válaszolta: „Ki vele, mit kívánsz?”</verse>
				<verse number="17">„Tudom, hogy a te kérésedet Salamon biztosan nem fogja visszautasítani. Kérd meg hát, egyezzen bele, hogy feleségül vegyem a súnémi Abiságot!” — felelte Adónijjá.</verse>
				<verse number="18">„Rendben van, beszélek a királlyal az érdekedben” — ígérte meg Betsabé.</verse>
				<verse number="19">El is ment Salamon királyhoz, aki felállt a trónról, és meghajolt anyja tiszteletére. Majd visszaült trónjára, széket hozatott, és a király anyját a jobbjára ültette.</verse>
				<verse number="20">Betsabé hozzákezdett: „Szeretnék kérni tőled valamit, ne utasíts el!” „Kérj csak nyugodtan anyám, nem fogom megtagadni tőled” — biztatta a király.</verse>
				<verse number="21">„Engedd meg, hogy Adónijjá, a testvéred feleségül vegye a súnémi Abiságot!” — kérte Betsabé.</verse>
				<verse number="22">Erre Salamon kérdéssel válaszolt: „Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának, miért nem mindjárt az egész királyságot?! Bizony, a bátyám, Adónijjá az egész királyságot is meg akarja szerezni Abisággal együtt — akárcsak a támogatói: Ebjátár pap és Jóáb, Cerúja fia.”</verse>
				<verse number="23">Azután Salamon király így folytatta, és megesküdött az Örökkévalóra: „Úgy segítsen engem Isten, hogy ezért Adónijjá az életével fog fizetni!</verse>
				<verse number="24">Esküszöm az Örökkévalóra, aki örökké él, aki megerősített és apám trónjára ültetett, s aki ígérete szerint uralkodói dinasztiát épített nekem, hogy emiatt Adónijjának még ma meg kell halnia!”</verse>
				<verse number="25">Salamon király ekkor parancsolt Benájának, Jójádá fiának, hogy azonnal menjen, és végezze ki Adónijját. Benája pedig végrehajtotta a parancsot.</verse>
				<verse number="26">Azután a király ezt parancsolta Ebjátár papnak: „Megérdemelnéd, hogy kivégeztesselek, mégis megkímélem az életed, mert te hordoztad az Örökkévaló Isten Szövetségládáját apám, Dávid előtt és együtt szenvedtél apámmal a nehéz időkben. Megengedem, hogy hazamenj Anatótba, a birtokodra — de maradj is ott!”</verse>
				<verse number="27">Így fosztotta meg Salamon Ebjátárt a tisztségétől, hogy ne legyen többé az Örökkévaló papja. Ekkor teljesedett be az Örökkévaló szava, amit Silóban mondott Éli pap családjáról.</verse>
				<verse number="28">Jóáb is tudomást szerzett ezekről, és megijedt, mert ő is Adónijját követte — bár korábban nem állt Absolon pártjára. Sietve odamenekült az Örökkévaló Szent Sátorához, és megfogta az oltár szarvát.</verse>
				<verse number="29">Megvitték a hírét Salamonnak, hogy Jóáb elfutott az Örökkévaló Sátorához, és hogy az oltárnál keresett menedéket. A király ekkor utána küldte Benáját, Jójádá fiát ezzel a paranccsal: „Menj, és végezd ki Jóábot!”</verse>
				<verse number="30">Benája oda is ment a Szent Sátorhoz, és szólt Jóábnak: „A király parancsolja, hogy jöjj ki onnan!” De Jóáb azt felelte: „Nem megyek! Itt akarok meghalni.” Benája visszament a királyhoz, és jelentette, amit Jóáb mondott.</verse>
				<verse number="31">A király pedig így válaszolt: „Legyen úgy, ahogy ő mondta: végezd ki ott, ahol van, azután temesd el. Így hárítsd el rólam és apám családjáról az ártatlanok vérét, akiket Jóáb gyilkolt meg.</verse>
				<verse number="32">Így bünteti meg Jóábot gyilkosságaiért az Örökkévaló. Mert apám tudta nélkül fegyverrel meggyilkolt két férfit, akik igazabbak és nemesebbek voltak, mint ő maga: Abnert, Nér fiát, Izráel seregének vezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda seregének vezérét.</verse>
				<verse number="33">Halálukért a felelősség és a büntetés szálljon Jóáb fejére és utódaira örökké! Dávidnak, trónjának, családjának és leszármazottjainak pedig az Örökkévaló adjon békességet örökre!”</verse>
				<verse number="34">Akkor Benája, Jójádá fia ismét visszament Jóábhoz, levágta és megölte. Jóábot a saját háza mellett temették el, a pusztában.</verse>
				<verse number="35">A király ezután Benáját nevezte ki Jóáb helyére a hadsereg parancsnokának. Cádók papot pedig főpappá tette Ebjátár helyett.</verse>
				<verse number="36">Majd hívatta Simeit, és ezt parancsolta neki: „Építs házat Jeruzsálemben, költözz oda, és attól kezdve ki ne lépj a városból!</verse>
				<verse number="37">Tudd meg, hogy ha mégis elhagyod a várost, és átléped a Kidron-patakot, meg kell halnod — de ezért csak magadat okolhatod majd.”</verse>
				<verse number="38">Simei így felelt: „Jó, amit mondtál, királyom. Szolgád engedelmeskedik. Úgy teszek, ahogyan uram, a király parancsolta.” Ettől kezdve Simei egy ideig Jeruzsálemben lakott.</verse>
				<verse number="39">Három év elteltével azonban Simeitől megszökött két rabszolgája. Majd hírét hozták Simeinek, hogy a szökevények Ákishoz, Maaká fiához, Gát királyához menekültek.</verse>
				<verse number="40">Akkor Simei felnyergelte a szamarát, elment Gátba, és visszahozta szolgáit Ákis királytól.</verse>
				<verse number="41">Salamonnak jelentették, hogy Simei Jeruzsálemből Gátba ment, és már vissza is tért onnan.</verse>
				<verse number="42">A király hívatta Simeit, és felelősségre vonta: „Emlékszel, hogy megeskettelek az Örökkévalóra, és figyelmeztettelek, hogy amely napon kimész Jeruzsálemből, meg kell halnod! Akkor azt felelted, hogy rendben van, és engedelmeskedni fogsz.</verse>
				<verse number="43">Miért nem tartottad meg az Örökkévalóra tett esküdet, és miért nem engedelmeskedtél parancsomnak?”</verse>
				<verse number="44">Majd még hozzátette: „Tudod te azt nagyon jól, Simei, mennyi gonoszságot követtél el apám, Dávid ellen! Az Örökkévaló most a fejedre zúdítja a saját gonoszságodat.</verse>
				<verse number="45">De Salamon király áldott lesz, és Dávid trónja szilárdan fog állni az Örökkévaló előtt örökké.”</verse>
				<verse number="46">Ezután parancsolt a király Benájának, Jójádá fiának, hogy vigye ki, és végezze ki Simeit. Benája végrehajtotta az ítéletet, Salamon királyi hatalma pedig megerősödött.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Salamon szövetséges viszonyba került a fáraóval, Egyiptom királyával, mivel feleségül vette a fáraó leányát, akit Jeruzsálembe vitt, a Dávid városába. Ekkor Salamon még nem készült el a saját palotájának, az Örökkévaló Templomának és Jeruzsálem kőfalának építésével.</verse>
				<verse number="2">Mivel az Örökkévaló számára még nem épült fel a Templom, az emberek szerte az országban a magaslatokon mutattak be Istennek áldozatokat.</verse>
				<verse number="3">Salamon szerette az Örökkévalót, és apjának, Dávidnak rendelkezései szerint élt és uralkodott, de ő is a magaslatokon mutatta be az Örökkévalónak az égőáldozatokat és illatáldozatokat.</verse>
				<verse number="4">Akkoriban Salamon Gibeonba járt, hogy ott áldozzon az Örökkévalónak, mert ott volt a legfontosabb áldozó-magaslat, és azon egy oltár. Egyszer 1 000 állatot vitt áldozatul az Örökkévalónak Gibeonba.</verse>
				<verse number="5">Azon az éjszakán Gibeonban az Örökkévaló megjelent Salamonnak álmában, és ezt mondta neki: „Kérd el tőlem, amit szeretnél megkapni!”</verse>
				<verse number="6">Salamon így válaszolt: „Örökkévaló, te hűséggel és szeretettel voltál apám, a te szolgád, Dávid iránt, aki hűségesen, igazságosan és tiszta szívvel követett téged. Mindmáig megőrizted iránta való hűséges szereteted, hiszen fiát ültetted trónjára, aki most is uralkodik.</verse>
				<verse number="7">Örökkévaló Isten, te tetted szolgádat királlyá, apám, Dávid helyett — én pedig még olyan vagyok, mint egy kisgyermek: nincs tapasztalatom abban, hogyan kell helyesen uralkodni.</verse>
				<verse number="8">Szolgád a te néped között él, amelyet magadnak választottál — s ez a nép oly hatalmas, hogy meg sem számolható.</verse>
				<verse number="9">Kérlek hát, adj szolgádnak bölcs szívet néped kormányzásához, hogy különbséget tudjak tenni jó és rossz között. Mert e nélkül hogyan kormányozhatná valaki ezt a hatalmas népet?”</verse>
				<verse number="10">Tetszett az Örökkévalónak, hogy Salamon ezt kérte.</verse>
				<verse number="11">Ezért Isten ezt felelte neki: „Jól tetted, hogy ezt kérted, és nem hosszú életet, gazdagságot vagy az ellenségeid vesztét. Mivel bölcsességet kértél ahhoz, hogy helyesen tudj döntést és igazságos ítéletet hozni,</verse>
				<verse number="12">ezért, lásd, teljesítettem kérésedet. Olyan bölcs és értelmes szívet adtam neked, amilyen eddig még senki másnak nem volt, de utánad sem lesz.</verse>
				<verse number="13">Sőt, ráadásul megadtam azt is, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget, hogy életedben nem lesz hozzád fogható nagy király.</verse>
				<verse number="14">Ha az én utamon jársz, és ha parancsaim és rendelkezéseim szerint élsz, mint ahogyan apád, Dávid is tette, akkor ezeken fölül még életed idejét is meghosszabbítom.”</verse>
				<verse number="15">Salamon felébredt, és akkor értette meg, hogy Isten beszélt vele álmában. Azután Jeruzsálembe ment, és odaállt az Örökkévaló Szövetségládája elé, majd áldozatokat mutatott be az Örökkévalónak: égőáldozatot és hálaáldozatot. Utána nagy lakomát rendezett minden szolgájának.</verse>
				<verse number="16">Ezek után történt, hogy egyszer két asszony jött a király elé, ítéletét kérve. Prostituáltak voltak, megálltak a király trónja előtt,</verse>
				<verse number="17">és egyikük előadta az esetet: „Uram, királyom! Mi ketten egy házban lakunk, és mindketten gyermeket vártunk. Én szültem meg hamarabb a gyermekemet,</verse>
				<verse number="18">ő pedig három nappal később. Ezalatt senki más nem volt velünk a házban, csak mi ketten és a csecsemők.</verse>
				<verse number="19">Az egyik éjjel ő ráfeküdt a saját gyermekére, aki emiatt meghalt.</verse>
				<verse number="20">Ő azonban még akkor éjjel felkelt, és amíg én aludtam, kicserélte a két csecsemőt: elvette mellőlem a fiamat, és a saját halott fiát tette a helyére.</verse>
				<verse number="21">Reggel, amikor szoptatni akartam a fiamat, láttam, hogy már nem él! De ahogy alaposabban szemügyre vettem, láttam, hogy ez nem is az én fiam, akit szültem.”</verse>
				<verse number="22">Ekkor azonban a másik asszony közbevágott: „Nem így van! Az eleven gyermek az enyém, és a halott a tiéd!” Az első asszony így válaszolt: „Nem igaz! A te fiad halt meg, az élő pedig az enyém!” Így vitatkoztak a király előtt.</verse>
				<verse number="23">Végül a király ezt mondta: „Szóval mindketten azt állítjátok, hogy az élő gyermek a tiétek, és a másiknak a fia halt meg?”</verse>
				<verse number="24">Akkor a király szólt a szolgáknak, hogy hozzanak egy kardot.</verse>
				<verse number="25">Majd ezt mondta: „Vágjátok ketté az élő gyermeket! Adjátok az egyik felét az egyik asszonynak, a másik felét a másiknak!”</verse>
				<verse number="26">Az élő gyermek anyja ekkor megsajnálta a fiát, és így kiáltott a királynak: „Ó, uram, kérlek, inkább legyen a másik asszonyé a gyermek, csak ne öljék meg!” A másik asszony viszont ezt mondta: „Vágjátok csak ketté, ne legyen se az övé, se az enyém!”</verse>
				<verse number="27">Akkor a király így ítélt: „Ne öljétek meg az élő gyermeket, hanem adjátok az első asszonynak, mert valóban ő az anyja!”</verse>
				<verse number="28">Egész Izráel népe hallott erről az esetről és Salamon ítéletéről. Tisztelettel és félelemmel tekintettek a királyra, mert megértették, hogy Isten bölcsessége lakik benne, és így hozza meg ítéleteit.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Salamon király egész Izráel fölött uralkodott.</verse>
				<verse number="2">A király fontosabb tisztségviselői a következők voltak: Azarjáhú, Cádók fia volt a főpap,</verse>
				<verse number="3">Elihóref és Ahijjá, Sisá fiai voltak a király titkárai, Jehóséfét, Ahilúd fia pedig a krónikaíró.</verse>
				<verse number="4">Benája, Jójádá fia vezette a hadsereget, Cádók és Ebjátár papok voltak,</verse>
				<verse number="5">Azarjáhú, Nátán fia volt a helytartók vezetője, Zábúd pap, Nátán fia volt a király bizalmas barátja és tanácsadója,</verse>
				<verse number="6">Ahisár volt a királyi palota gondviselője, Adónirám, Abdá fia pedig a kényszermunkások felügyelője.</verse>
				<verse number="7">Izráel területe tizenkét tartományra volt felosztva. Ezek élére Salamon egy-egy helytartót nevezett ki, akik a tartományuk terményeiből ellátták élelemmel a király egész udvartartását. Mindegyik tartomány évente egy hónapig gondoskodott a király és udvara ellátásáról.</verse>
				<verse number="8">A tizenkét helytartó a következő volt: Ben Húr volt Efraim dombvidékének a helytartója.</verse>
				<verse number="9">Ben Deker volt Mákac, Saalbim, Bétsemes, Élón és Bét-Hánán helytartója.</verse>
				<verse number="10">Ben Heszed volt Arubbót, Szókó és Héfer helytartója.</verse>
				<verse number="11">Ben Abinádáb volt Dór dombvidékének helytartója. Ő vette feleségül Salamon egyik leányát, Táfatot.</verse>
				<verse number="12">Baaná, Ahilúd fia volt a helytartó ezen a területen: Taanak, Meggidó; egész Bétseán, Cáretán és Jezréel mellett; azután Bétseántól egészen Ábél-Mehóláig és Jokmoámig.</verse>
				<verse number="13">Ben Geber volt a helytartó a gileádi Rámótban, azután Jáirnak, Manassé fiának gileádi sátorfalvaiban és a básáni Argób vidékén lévő 60 városban, amelyeket erős kőfalak vettek körül és amelyeknek kapui bronzból készült zárakkal voltak megerősítve.</verse>
				<verse number="14">Ahinádáb, Iddó fia Mahanáimban volt helytartó,</verse>
				<verse number="15">Naftáliban pedig Ahimaac, aki Salamon egyik leányát, Boszmatot vette feleségül.</verse>
				<verse number="16">Baaná, Húsaj fia Ásérban és Álótban,</verse>
				<verse number="17">Jehósáfát, Párúah fia Issakárban,</verse>
				<verse number="18">Simei, Élá fia Benjáminban volt a helytartó.</verse>
				<verse number="19">Geber, Úri fia volt a helytartó Gileádban, amely korábban Szihónnak, az emóriak királyának és Ógnak, Básán királyának az országa volt. Geber volt ennek az egész tartománynak a helytartója.</verse>
				<verse number="20">Júdának és Izráelnek Salamon idejében olyan rengeteg lakosa volt, mint a homokszemek a tengerparton. Mind boldogan éltek: ettek, ittak, örvendeztek.</verse>
				<verse number="21">Salamon királyi uralma kiterjedt az Eufrátesz folyótól nyugatra a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig minden királyságra. Ezeknek az országoknak a királyai rendszeresen adót fizettek Salamonnak, és egész életükben szolgálták őt.</verse>
				<verse number="22">A királyi udvar ellátására minden nap a következőket szállították: 30 kór finomliszt, 60 kór kenyérliszt, 10 hizlalt szarvasmarha, 20 legelőn tartott szarvasmarha, 100 juh, ezenkívül szarvasok, gazellák, őzek és hizlalt szárnyasok.</verse>
				<verse number="23"></verse>
				<verse number="24">Salamon király uralkodott az Eufrátesz folyótól nyugatra: Tifszahtól Gázáig minden ország fölött, a szomszédos királyságokkal pedig békében élt.</verse>
				<verse number="25">Júda és Izráel népe Salamon uralkodás idején Dántól Beér-Sebáig biztonságban, nyugalomban és békességben élt, mindenki a saját birtokán, a saját szőlője és fügefája alatt.</verse>
				<verse number="26">Salamonnak igen sok harci szekere volt. Ezeket és a hozzájuk tartozó lovakat 4 000 istállóban tartották. A harci szekereken 12 000 harcos teljesített szolgálatot.</verse>
				<verse number="27">Minden hónapban a soron következő helytartó gondoskodott a királyi udvar és a király vendégeinek bőséges ellátásáról — nem is volt hiányuk semmiben.</verse>
				<verse number="28">Ugyancsak a helytartók látták el takarmánnyal a lovas katonák és a harci szekerek lovait: árpát és szalmát szállítottak rendszeresen szolgálatuk rendje szerint.</verse>
				<verse number="29">Isten rendkívüli bölcsességet és értelmet adott Salamonnak, és elméjének befogadóképességét pedig szerfölött kiszélesítette.</verse>
				<verse number="30">Ezért Salamon bölcsebb volt mind a keleti országok, mind Egyiptom összes bölcseinél.</verse>
				<verse number="31">Minden embernél bölcsebb volt, még az ezráhi Étánnál is; még Máhól fiainál is: Hámánnál, Kalkólnál és Dardánál. Ezért híre-neve minden nép között elterjedt.</verse>
				<verse number="32">Salamon 3 000 példabeszédet és 1 005 éneket szerzett.</verse>
				<verse number="33">Igen sok dologról szólt: növényekről — a cédrusfáktól kezdve, amelyek a Libanon-hegységben nőnek, az izsópig, amely a falak réseiből is kinő —, meg mindenféle vadállatokról, madarakról, hüllőkről, rovarokról és halakról.</verse>
				<verse number="34">El is jöttek az emberek minden nép közül, hogy Salamon bölcsességét hallják. Még a királyok közül is eljöttek, akikhez Salamon bölcsességének híre eljutott.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Hírám, Tírusz királya megtudta, hogy Salamont királlyá tették, és hogy így apja, Dávid helyén most már Salamon uralkodik. Ezért elküldte a követeit Salamonhoz, merthogy korábban is mindig jó barátságban volt Dávid királlyal.</verse>
				<verse number="2">Salamon pedig ezt üzente Hírámnak:</verse>
				<verse number="3">„Hírám király, te tudod, hogy apám, Dávid király nem építhetett Istene, az Örökkévaló nevének házat, mert minden oldalról háborúkkal volt elfoglalva, egészen addig, amíg az Örökkévaló Dávid hatalma alá nem kényszerítette az ellenségeit.</verse>
				<verse number="4">Most azonban Istenem, az Örökkévaló mindenfelől békességet és nyugalmat adott nekem és népemnek. Sem ellenség, sem veszély nem fenyeget bennünket.</verse>
				<verse number="5">Ezért elhatároztam, hogy Istenem, az Örökkévaló nevének templomot építek. Mert ezt mondta az Örökkévaló apámnak, Dávidnak: »A fiad, akit utánad a trónodra ültetek, ő fog majd házat építeni nevemnek.«</verse>
				<verse number="6">Ezért hát, Hírám király, parancsold meg szolgáidnak, hogy vágjanak ki cédrusfákat számomra a Libanon-hegységben! Szolgáim együtt fognak dolgozni a te szolgáiddal, és kívánságod szerint megfizetem munkájukat, hiszen tudod, hogy Izráelben nincsenek olyan gyakorlott favágók, mint a szidóniak között.”</verse>
				<verse number="7">Hírám nagyon megörült Salamon üzenetének, és ezt mondta: „Áldott legyen ma az Örökkévaló, aki Dávidnak ilyen bölcs fiút adott, hogy e nagy népen uralkodjon!”</verse>
				<verse number="8">Salamonnak pedig ezt üzente: „Meghallgattam és teljesítem kérésed: küldök neked cédrus- és jegenyefenyő-törzseket.</verse>
				<verse number="9">Szolgáim majd kivágják a fákat, leviszik a fatörzseket a tengerhez, ahol tutajokat készítenek belőlük, és elszállítják azokat a tengeren abba a kikötőbe, amelybe óhajtod. Ott majd szétszedik a tutajokat, te pedig szállíttasd el a fatörzseket. Viszonzásul annyit kérek, hogy gondoskodj egész udvartartásom élelmezéséről!”</verse>
				<verse number="10">Így is történt: Hírám szállított Salamonnak annyi cédrus- és jegenyefenyő-gerendát, amennyire szüksége volt,</verse>
				<verse number="11">Salamon viszont évről-évre szállított 20 000 kór búzát és 20 000 bat tiszta olívaolajat Hírám udvarának az ellátására.</verse>
				<verse number="12">Az Örökkévaló tehát — ígérete szerint — bölcsességet adott Salamonnak. Hírám és Salamon békességben éltek egymás szomszédságában, sőt, szövetséget is kötöttek.</verse>
				<verse number="13">Salamon király kijelölt Izráelből 30 000 férfit, akiket arra rendelt, hogy Hírám király szolgáinak segítsenek a Libanon-hegységben. Három csoportra osztotta őket, mindegyikbe 10 000 munkás tartozott. A csoportok felváltva dolgoztak egy-egy hónapig a Libanon hegyein, majd hazatértek, és két hónapig otthon tartózkodtak. Ezeknek a vezetője Adónirám volt.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">Rajtuk kívül 3 300 munkavezető irányításával 70 000 munkás végezte a teherhordást, 80 000 pedig a kőbányákban fejtette a követ Júda hegyei között.</verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">A király parancsára a kőfaragók hatalmas méretű és nagyon értékes kőtömböket fejtettek és faragtak ki. Ezekből készült a Templom alapja.</verse>
				<verse number="18">Salamon építőmunkásai, Hírám építőmunkásai, meg a gebáli munkások együtt készítették elő ezeket a kőtömböket és a fagerendákat az Örökkévaló Temploma számára.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Salamon király, uralkodásának negyedik évében, Ziv hónapban — ez a második hónap — hozzákezdett az Örökkévaló házának építéséhez. Ez 480 évvel azután történt, hogy Izráel népe kivonult Egyiptom földjéről.</verse>
				<verse number="2">A Templom épülete, amelyet Salamon az Örökkévalónak épített, 60 könyök hosszú, 20 könyök széles és 30 könyök magas volt.</verse>
				<verse number="3">Az előcsarnok a főépület szélességének megfelelően 20 könyök széles volt, és 10 könyök mélységben csatlakozott a főépület tömbjéhez.</verse>
				<verse number="4">A Templom falán ablaknyílások voltak, amelyek kívül szélesebbek voltak, mint belül.</verse>
				<verse number="5">Az épületet három emelet magasan szobák egész sora vette körül, mind a szentély, mind a szentek szentje külső fala mentén.</verse>
				<verse number="6">A Templom fala fölfelé haladva lépcsőzetesen kialakítva egyre keskenyebbre épült. Ezekre a lépcsőkre támaszkodtak a szobák padlóját hordozó gerendák, amelyek azonban nem nyúltak bele a Templom falába. Így a magasabban fekvő szobák tágasabbak lettek, mint az alattuk lévők. A földszinti szobák szélessége öt könyök, az első emeleti szobáké hat könyök, a második emeletieké pedig hét könyök lett.</verse>
				<verse number="7">A kőfaragók az építőköveket pontosan a megadott méretre faragták a kőbányákban, ezért a Templom építésekor már nem volt szükség kalapácsra, vésőre vagy egyéb vasszerszámokra. Ezért nem is járt nagy zajjal az építés.</verse>
				<verse number="8">A fal melletti szobák bejárata a Templom déli oldalán nyílott. Innen lehetett bemenni a földszinti szobákba. A bejárattól lépcső vezetett fel az első emeletre, onnan pedig tovább a másodikra.</verse>
				<verse number="9">Miután Salamon felépítette a Templom falait, az egész épületet cédrusfa gerendákkal és deszkákkal fedte be.</verse>
				<verse number="10">Azután felépítették az épületet körülvevő szobák sorait és emeleteit is, amelyek cédrusfa gerendákkal kapcsolódtak a főépülethez. Mind a három szinten öt könyök volt a szobák magassága.</verse>
				<verse number="11">Azután az Örökkévaló ezt mondta Salamonnak:</verse>
				<verse number="12">„A Templomra nézve, amelyet építesz, ezt mondom neked: ha rendelkezéseim szerint élsz, ha véghezviszed határozataimat és engedelmeskedsz parancsaimnak, akkor én is beteljesítem apádnak, Dávidnak tett ígéretemet:</verse>
				<verse number="13">Izráel gyermekei között fogok lakni, és nem hagyom el népemet, Izráelt.”</verse>
				<verse number="14">Salamon tehát felépítette a Templom épületét. Ezután annak belső berendezését készítette el.</verse>
				<verse number="15">Belülről a falakat a padlótól a mennyezetig mindenhol cédrusdeszkával, a kőpadlót pedig ciprusdeszkával borította be.</verse>
				<verse number="16">A hátsó faltól 20 könyök távolságra cédrusdeszkából falat emelt a padlótól a mennyezetig. Ez választotta el a mögötte lévő legszentebb részt, vagyis a Szentek Szentjét az előtte lévő Szentélytől,</verse>
				<verse number="17">amelynek hossza a Templom első faláig 40 könyök volt.</verse>
				<verse number="18">A Templom egész belseje cédrusfa burkolatot kapott, amelyet faragásokkal díszítettek: kinyílt virágokat és gömb alakú díszeket faragtak rá. A faburkolat mindent befedett, az alatta lévő kő sehol sem látszott ki.</verse>
				<verse number="19">A Templom legbelső része volt a Szentek Szentje, itt helyezték el az Örökkévaló Szövetségládáját.</verse>
				<verse number="20">A Szentek Szentjének szélessége, magassága és hosszúsága egyaránt 20 könyök volt. Ezt belülről mindenhol színarannyal borították be. A Szentek Szentje előtt állt a füstölő-oltár, amely cédrusfából készült, de ezt is beborították arannyal.</verse>
				<verse number="21">Az egész Templom belseje színarannyal volt borítva. A Szentek Szentje előtt aranyláncok húzódtak.</verse>
				<verse number="22"></verse>
				<verse number="23">Készítettek két szobrot olajfából, amelyek kerubokat ábrázoltak, és a Szentek Szentjében helyezték el őket. A két, egyenként 10 könyök magas szobor egyforma volt. Mindegyiknek két — egyenként 5 könyök hosszú — szárnya volt, amelyeket kiterjesztve tartottak. Így az egyik szárnyuk végétől a másik szárnyuk végéig éppen 10 könyök volt a távolság.</verse>
				<verse number="24"></verse>
				<verse number="25"></verse>
				<verse number="26"></verse>
				<verse number="27">A két kerub-szobor a Szentek Szentjében állt egymás mellett. Az oldalfal irányába kiterjesztett szárnyaik éppen érintették a falat, a másik két szárnyuk pedig középen összeért.</verse>
				<verse number="28">Mindkét szobrot arannyal borították be.</verse>
				<verse number="29">A Templom belső falait — a Szentélyben és a Szentek Szentjében egyaránt — faragásokkal díszítették, amelyek kerubokat, pálmafákat és kinyílt virágokat ábrázoltak. Ezek a díszítések körös-körül futottak a falakon.</verse>
				<verse number="30">A kőpadlót az egész Templomban — a Szentélyben és a Szentek Szentjében egyaránt — beborították arannyal.</verse>
				<verse number="31">A Szentélyt és a Szentek Szentjét olajfából készített kétszárnyú ajtó választotta el egymástól, amelynek kerete ötszögletű volt.</verse>
				<verse number="32">Az ajtó két szárnyát kerubokat, pálmafákat és kinyílt virágokat ábrázoló faragásokkal díszítették, majd az ajtó egész felszínét beborították arannyal.</verse>
				<verse number="33">A Szentély bejáratánál is ajtó állt, de ennek formája négyszögletű volt, az ajtófélfák olajfából, maguk az ajtószárnyak pedig ciprusfából készültek. Mindkét ajtószárny két-két forgatható részből állt.</verse>
				<verse number="34"></verse>
				<verse number="35">Ezt az ajtót is kerubokat, pálmafákat és kinyílt virágokat ábrázoló faragásokkal díszítették, majd az egész felszínét — még a faragásokat is — egyenletesen bevonták arannyal.</verse>
				<verse number="36">Ezután a Templom előtti belső udvart építették fel. Fallal vették körül, amely váltakozva három sor faragott kőből, majd egy sor cédrusgerendából épült.</verse>
				<verse number="37">Salamon király uralkodásának negyedik évében, Ziv hónapban kezdtek hozzá a Templom építéséhez: ekkor helyezték el az alapköveit. Hét teljes évig folyt az építkezés: a tizenegyedik év nyolcadik hónapjában, Búl hónapban fejezték be a munkálatokat, ekkorra az egész épület és annak részei mind elkészültek — pontosan a tervek szerint.</verse>
				<verse number="38"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Salamon felépítette a maga palotáját is — ez tizenhárom év alatt készült el teljesen.</verse>
				<verse number="2">Épített egy nagy épületet, amelynek hossza 100, szélessége 50, magassága 30 könyök volt — ezt „Libanoni erdő házának” nevezték. Az épület négy sor cédrusoszlopon állt, amelyeken cédrusgerendák nyugodtak.</verse>
				<verse number="3">A gerendákon cédrusfa pallók alkották a mennyezetet. Három sorban összesen 45 gerenda szolgált az oszlopok közötti tér áthidalására. Minden sorban 15 gerenda volt.</verse>
				<verse number="4">Az épület oldalfalain, három szinten egymás fölött keretezett ablakok sora nyílott. A két átellenes oldalon az ablakok éppen egymással szemben helyezkedtek el.</verse>
				<verse number="5">Minden ajtókeret formája négyszögű volt. Az épület két végén három-három kapu nyílott.</verse>
				<verse number="6">Ezután Salamon felépítette az oszlopcsarnokot is, amelynek hossza 50, szélessége 30 könyök volt. Ez elé pedig fedett oszlopos előcsarnokot készített.</verse>
				<verse number="7">Azután a tróntermet építtette meg, amelyet cédrusfával burkolt a padlótól a mennyezetig. Ezt így nevezték: „Ítélet Terme” — mert Salamon király itt tartott ítéletet alattvalói fölött.</verse>
				<verse number="8">Az Ítélet Terme mögötti udvarban épült a király saját palotája, amelyben Salamon lakosztálya volt. Hasonló palotát épített Salamon a fáraó leánya számára is, akit feleségül vett. A király és a királynő palotái az Ítélet Terméhez hasonlóan készültek.</verse>
				<verse number="9">Mindezek az épületek nagyon értékes kőtömbökből épültek, amelyeket még a kőbányában fűrésszel minden oldalról méretre vágtak. A falak az alapjuktól a tetejükig ilyen kövekből voltak rakva. Az udvarokat keretező falak is hasonló módon épültek.</verse>
				<verse number="10">A falak alapja 10, illetve 8 könyök hosszú értékes faragott kőtömbökből készült.</verse>
				<verse number="11">Ezekre kerültek a következő rétegek, szintén hasonlóan méretre vágott kövekből és cédrusgerendákból.</verse>
				<verse number="12">A palota udvarát, a Templom belső udvarát és az oszlopcsarnok udvarát falak vették körül, amelyeket hasonló módon építettek: váltakozva három sor kőtömb és egy sor cédrusgerenda alkotta azokat.</verse>
				<verse number="13">Ezután Salamon Tíruszból hívott egy mesterembert, akit Hírámnak neveztek,</verse>
				<verse number="14">s akinek anyja Izráelből származott, Naftáli törzséből, apja pedig bronzműves mester volt Tíruszban. Hírám szintén kitűnő mesterember volt, bölcs és értelmes, aki mindenféle bronztárgyat el tudott készíteni. Tehát eljött Salamonhoz, és mindent elkészített, amit a király kívánt.</verse>
				<verse number="15">Bronzból öntött két egyforma oszlopot, amelyeknek magassága 18, a kerülete pedig 12 könyök volt. Az oszlopok üregesek voltak, a faluk vastagsága pedig tenyérnyi.</verse>
				<verse number="16">Az oszlopok tetejére egy-egy oszlopfőt illesztett Hírám, amely szintén bronzból készült, és 5 könyök magasságú volt.</verse>
				<verse number="17">Majd az oszlopfőket láncokból álló hálóval borította, azokra pedig két sorban 200 bronzgömböt fűzött fel, amelyeknek formája a gránátalma termését utánozta. Mindegyik oszlopfőt körös-körül 200 ilyen bronz gránátalma díszített. Az oszlopfők 4 könyök magasak voltak, és formájuk a fehér liliom virágára hasonlított.</verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19"></verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21">A két oszlopot a Templom oszlopcsarnoka előtt állították fel, egyiket a bejárattól jobbra, a másikat balra. A jobb oldali oszlopot „Jákin”-nak nevezték, a másikat „Boáz”-nak hívták.</verse>
				<verse number="22">Az oszlopfők formája liliom alakú volt. Így fejezte be Hírám az oszlopok készítését.</verse>
				<verse number="23">Azután Hírám készített egy nagyméretű víztartó medencét, amely kör alakú volt, és egy darabban öntött bronzból állt. Ennek átmérője 10, magassága 5, kerülete pedig 30 könyök volt.</verse>
				<verse number="24">A medence pereme alatt két sor gömb futott körbe, egy könyöknyi távolságra 10 gömb jutott. Ezeket a gömböket a medencével egy darabban öntötték.</verse>
				<verse number="25">Tizenkét bika formájú bronzfigura tartotta a hátán a medencét. A bikák hármasával álltak egymás mellett. Csoportjaik északra, nyugatra, délre, illetve keletre néztek — hátsó részük pedig a medence alatt, belül volt.</verse>
				<verse number="26">A medencébe 2 000 bat víz fért. Falának vastagsága tenyérnyi volt, a pereme pedig kifelé hajlott, mint a fehér liliom virága, vagy mint a pohár pereme.</verse>
				<verse number="27">Tíz egyforma, négyszögletes mosdóállványt is készített bronzból. Oldaluk 4, a magasságuk 3 könyök volt.</verse>
				<verse number="28">Az állványok oldallapokból és keretből álltak, amelyeket oroszlánok, bikák és kerubok figurái díszítettek, alattuk és fölöttük pedig virágfüzér-mintázat húzódott.</verse>
				<verse number="29"></verse>
				<verse number="30">Mindegyik állványnak négy kereke volt, amelyeket két tengely kapcsolt össze. Ezek is öntött bronzból készültek. Az állvány négy sarkán virág formájú támasztékok tartották a víztartályt. A támasztékokat egy darabban öntötték ki.</verse>
				<verse number="31">A tartályon fölül egy könyök magasságban perem húzódott, amelyet domborművű minták díszítettek. Ez a perem négyszögletes volt, nem kerek. A tartály fölső nyílásának átmérője másfél könyök volt.</verse>
				<verse number="32">Az állványok kerekei az oldalak alatt helyezkedtek el, a tengelyeket pedig az állványhoz erősítették. A kerekek átmérője másfél könyök volt,</verse>
				<verse number="33">és a harci szekerek kerekeihez hasonlítottak. Úgy is készítették el minden részüket: a tengelyeket, az abroncsokat, a küllőket és a kerékagyakat is bronzból öntötték.</verse>
				<verse number="34">Az állványok négy sarkán egy-egy támaszték volt, amelyeket az állvánnyal együtt öntöttek, egy darabban.</verse>
				<verse number="35">Az állvány fölső részén fél könyök magas bronzcsík vette körül a tartályt — ezt is egy darabban öntötték az állvány többi részével.</verse>
				<verse number="36">Az egész állványra — ahol csak hely volt rá — Hírám díszítéseket vésett, amelyek kerubokat, oroszlánokat és pálmafákat ábrázoltak. A figurákat virágfüzérek keretezték.</verse>
				<verse number="37">Hírám mind a tíz mosdóállványt ugyanabban a formában öntötte ki, ezért azok mind méretükre, mind díszítésükre nézve teljesen egyformák lettek.</verse>
				<verse number="38">Azután készített tíz egyforma mosdómedencét ugyancsak bronzból öntve, amelyeket a tíz tartóállványra helyezett. Egy-egy medence átmérője 4 könyök volt, és 40 bat víz fért bele.</verse>
				<verse number="39">Az állványra helyezett mosdómedencéket a Templom udvarában, az épület előtt, a bejárattól jobbra és balra helyezték el, mindkét oldalon ötöt-ötöt. A nagyméretű medence a Templom délkeleti sarka mellé került.</verse>
				<verse number="40">Ezen kívül Hírám készített még bronzból üstöket, kis lapátokat és edényeket is. Ezzel befejezte azokat a munkákat, amelyeknek elvégzésével őt Salamon király megbízta. Ezeket a bronztárgyakat készítette Hírám az Örökkévaló Temploma számára: 2 nagy oszlop, 2 liliom alakú oszlopfő, 2 háló, amely az oszlopfőket borította, 400 gránátalma formájú dísz, amelyek két sorban a hálókon függtek, 10 mosdómedence, 10 állvány a mosdómedencék számára, 1 nagy medence, 12 bika-szobor, amelyek a medencét tartották, továbbá számos üst, kisebb lapát és edény a Templomnál végzendő papi szolgálathoz. Hírám mindezeket annak megfelelően készítette el fényesre csiszolt bronzból, ahogyan azt Salamon király megrendelte tőle.</verse>
				<verse number="41"></verse>
				<verse number="42"></verse>
				<verse number="43"></verse>
				<verse number="44"></verse>
				<verse number="45"></verse>
				<verse number="46">Salamon király nem mérette meg, hogy mindezekhez mennyi bronzot használtak föl, mivel olyan nagy mennyiségről volt szó. A király rendelkezése szerint ezeket a bronztárgyakat Szukkót és Cáretán városok között, a Jordán folyó mellett öntötték ki, tömör agyagtalajba vájt formákban.</verse>
				<verse number="47"></verse>
				<verse number="48">Salamon király elkészíttette a Templom fölszereléséhez a következő aranytárgyakat is: 1 füstölő-oltár, 1 asztal — a szent kenyerek számára, 10 színarany mécstartó (ezek közül 5 a Szentély déli, 5 pedig az északi oldalához került), rajtuk az arany virágok és mécsesek, ezenkívül a koppantók, színarany tálak, ollók a mécsesekhez, edények, kanalak, parázstartó serpenyők, színarany sarokpántok a Szentély kapujához és a Szentek Szentjének ajtószárnyaihoz.</verse>
				<verse number="49"></verse>
				<verse number="50"></verse>
				<verse number="51">Így hát Salamon király sikeresen befejezte az Örökkévaló Templomával kapcsolatos összes munkát. Azután pedig bevitte a Templom kincseskamráiba azokat az ezüst-, arany- és egyéb tárgyakat, amelyeket még apja, Dávid király gyűjtött és szentelt az Örökkévaló Temploma számára.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Ezután Salamon összehívta Jeruzsálembe Izráel vezetőit, a törzsek fejedelmeit és a nemzetségfőket, hogy Dávid városából, vagyis Sionból felvigyék a Templomba az Örökkévaló Szövetségládáját.</verse>
				<verse number="2">Tehát a hetedik, vagyis az Étánim hónapban összegyűlt Izráelből minden férfi Salamon királyhoz az ünnepre.</verse>
				<verse number="3">Amikor Izráel összes vezetői együtt voltak, a papok a rudak segítségével felemelték a Szövetségládát,</verse>
				<verse number="4">és felvitték a Templomba. Ugyanakkor felvitték oda a papok és léviták a Találkozás Sátorát és az összes szent eszközt is, amely addig a sátorban volt.</verse>
				<verse number="5">Salamon király és Izráel egész közössége, amely a király hívására összegyűlt a Szövetségláda előtt, juhokat és marhákat áldozott Istennek. Olyan sok állatot feláldoztak, hogy meg sem lehetett számolni őket.</verse>
				<verse number="6">Azután a papok bevitték az Örökkévaló Szövetségládáját a helyére, a Szentek Szentjébe, a Templom legbelső részébe, és elhelyezték a kerubok szárnyai alatt.</verse>
				<verse number="7">A kerubok kiterjesztett szárnyai betakarták a Szövetségládát és annak rúdjait.</verse>
				<verse number="8">A Szövetségláda rúdjai olyan hosszúak voltak, hogy a rudak vége látható volt a Szentélyből, de a Templomon kívülről már nem látszottak. Ezek a rudak a mai napig is ott vannak.</verse>
				<verse number="9">A Szövetségládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyet Mózes helyezett el abban még a Hóreb-hegynél, amikor az Örökkévaló szövetséget kötött Izráel népével, miután Egyiptomból kivonultak.</verse>
				<verse number="10">Amikor a papok kijöttek a Szentélyből, felhő töltötte be az Örökkévaló Templomát.</verse>
				<verse number="11">A papok nem tudtak a helyükre állni, és nem végezhették a szolgálatukat, mert az Örökkévaló dicsősége betöltötte a Templomot.</verse>
				<verse number="12">Akkor Salamon király megszólalt: „Az Örökkévaló teremtette a Napot, hogy világítson az égen, de ő maga sűrű felhőben lakik.</verse>
				<verse number="13">Örökkévaló, dicsőséges házat építettem neked, helyet készítettem számodra, hogy ott lakjál örökre!”</verse>
				<verse number="14">Ezután a király megfordult, és megáldotta Izráel egész közösségét, miközben mindenki állva hallgatta a király szavait.</verse>
				<verse number="15">Ő pedig ezt mondta: „Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki most beteljesítette hatalmával, amit apámnak, Dávidnak megígért. Mert ezt mondta neki:</verse>
				<verse number="16">»Én hoztam ki népemet, Izráelt Egyiptom földjéről, de mindmáig nem választottam egyetlen várost sem Izráel törzsei közül, hogy ott építsenek nekem házat, amelyben nevem lakjon, és nem választottam egy férfit sem népem, Izráel vezetőjéül. De most Jeruzsálemet választom, hogy ebben a városban építsenek házat a nevemnek, és Dávidot választom, hogy uralkodjon népem, Izráel fölött.«</verse>
				<verse number="17">Apám, Dávid elhatározta, hogy Izráel Istenének, az Örökkévaló nevének Templomot épít,</verse>
				<verse number="18">de az Örökkévaló ezt mondta neki: »Látom, elhatároztad, hogy házat építesz a nevemnek — és ezt jól gondoltad!</verse>
				<verse number="19">Mégsem te fogod felépíteni ezt a házat, hanem a fiad, aki még csak ezután fog megszületni. Ő fogja felépíteni ezt a házat a nevemnek.«</verse>
				<verse number="20">Az Örökkévaló beteljesítette ígéretét, amelyet mondott, mert valóban apám, Dávid helyére léptem, Izráel trónjára ültem — ahogy az Örökkévaló megígérte —, és felépítettem a Templomot az Örökkévaló, Izráel Istene nevének.</verse>
				<verse number="21">Elhelyeztem ott a Szövetségládát, amelyben az Örökkévaló Szövetsége van, amelyet őseinkkel kötött, amikor kiszabadította őket Egyiptomból.”</verse>
				<verse number="22">Ezután Salamon az Örökkévaló oltára elé állt, Izráel egész összegyűlt népével szemben, és karját az ég felé tárva</verse>
				<verse number="23">így imádkozott: „Ó Örökkévaló, Izráel Istene! Nincs hozzád fogható isten sem égen, sem földön! Te megtartod a szövetséget, amelyet szolgáiddal kötöttél, és hűséges szereteted állandó marad azok iránt, akik teljes szívvel-lélekkel járnak jelenlétedben.</verse>
				<verse number="24">Megtartottad, amit szolgádnak, Dávidnak, apámnak megígértél. Amit mondtál neki, azt hatalmaddal a mai napon be is teljesítetted.</verse>
				<verse number="25">Most hát, Örökkévaló, Izráel Istene tartsd meg, és teljesítsd be a többi ígéretedet is, amelyeket szolgádnak, Dávidnak, apámnak ígértél, amikor azt mondtad: »Mindörökké valamelyik férfi leszármazottad fog a szemem előtt Izráel trónján ülni királyként. De csak akkor, ha fiaid is ügyelnek útjukra, és jelenlétemben élnek, ahogyan te a jelenlétemben élsz.«</verse>
				<verse number="26">Most hát, Ó Örökkévaló, Izráel Istene, teljesítsd be, amit szolgádnak, Dávidnak — apámnak — ígértél!</verse>
				<verse number="27">De hogyan is lakhatna Isten a Földön, az emberek között?! Hiszen téged, Uram, az egész Menny, még a legmagasabb Menny sem tud magába fogadni! Mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem!</verse>
				<verse number="28">Mégis hallgasd meg, kérlek, szolgád imádságát és könyörgését! Istenem, Örökkévaló, hallgass meg engem, szolgádat, mikor ma hozzád kiáltok és hozzád imádkozom!</verse>
				<verse number="29">Legyen ez a ház éjjel-nappal szüntelen szemed előtt! Figyelj rá, hiszen te mondtad, hogy ide helyezed nevedet! Hallgasd meg szolgád, amikor e Templom felé fordulva hozzád imádkozik!</verse>
				<verse number="30">Hallgasd meg szolgád és néped, Izráel imádságát a jövőben is, amikor majd e Templom felé fordulva hozzád imádkoznak! Hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről őket, és amikor elfogadod imádságunkat, bocsáss meg nekünk!</verse>
				<verse number="31">Amikor valaki vétkezik társa ellen, és ide áll oltárod elé, és megesküszik,</verse>
				<verse number="32">akkor hallgasd meg őt a Mennyből, és ítéld meg szolgádat: a bűnösnek fizess meg tettei szerint, az ártatlannak pedig szolgáltass igazságot, és mentsd fel a vád alól.</verse>
				<verse number="33">Amikor néped, Izráel vereséget szenved ellenségeitől, mert vétkezett ellened, de azután visszatér hozzád, és megvallja nevedet, imádkozik és könyörög előtted ebben a házban,</verse>
				<verse number="34">akkor hallgasd meg népedet a Mennyből, bocsásd meg bűneit, és hozd haza őket a földre, amelyet őseiknek adtál.</verse>
				<verse number="35">Amikor bezárod az eget, hogy ne essen eső, mert néped vétkezett ellened, de azután e Templom felé fordulva imádkoznak hozzád, megvallják nevedet és elfordulnak bűneiktől, mert megfenyítetted őket,</verse>
				<verse number="36">akkor hallgasd meg őket a Mennyből, bocsásd meg szolgáid, egész néped bűneit, és tanítsd őket a jó útra, hogy azon járjanak — és küldj esőt a földedre, amelyet birtokul adtál népednek.</verse>
				<verse number="37">Előfordulhat, hogy éhínség sújtja a földet, vagy halálos járvány pusztítja népedet, vagy vándorsáska, kártékony bogarak, illetve betegségek pusztítják földjeinken a termést, vagy ellenség ostromolja városainkat, vagy más csapás, betegség, vagy egyéb baj zúdul ránk.</verse>
				<verse number="38">Akkor, ha egy ember vagy az egész néped, Izráel kitárt karokkal imádkozik és könyörög e hely felé fordulva — mert mindenki maga tudja, milyen fenyítést kapott és mit szenvedett —,</verse>
				<verse number="39">akkor hallgasd meg őket a Mennyből, lakóhelyedről, és bocsásd meg vétkeiket, és bánj velük tetteik szerint, hiszen látod a szívüket. Bizony egyedül te tudod, mi van az ember szívében!</verse>
				<verse number="40">Igen, hallgasd meg őket, hogy féljenek és tiszteljenek téged, ameddig csak élnek a földön, amelyet őseinknek adtál.</verse>
				<verse number="41">A nemzetek messze földön is hallani fogják nagy neved, erős karod és hatalmad hírét. Eljönnek hát az idegen nemzetekhez tartozók is, hogy házad felé fordulva imádkozzanak e helyen.</verse>
				<verse number="42"></verse>
				<verse number="43">Akkor hallgasd meg őket is a Mennyből, lakóhelyedről, és add meg nekik mindazt, amit kérnek tőled! Akkor majd a föld minden népe megismeri nevedet, félnek és tisztelnek téged, ahogyan néped, Izráel féli és tiszteli neved. Akkor majd minden nép megtudja, hogy ez az a ház, ahol nevedet segítségül hívják; a ház, amelyet számodra építettem.</verse>
				<verse number="44">Amikor néped hadjáratra indul ellenségei ellen — bárhová küldöd is őket —, és imádkoznak hozzád, Örökkévaló, e város felé fordulva, amelyet magadnak választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem,</verse>
				<verse number="45">akkor hallgasd meg a Mennyből imádságukat, és segítsd meg őket!</verse>
				<verse number="46">Ha majd néped vétkezik ellened, Örökkévaló — mert nincs ember, aki soha ne vétkezne —, akkor te haragodban ellenségeik kezébe adod őket, azok pedig fogságba viszik őket a közelbe vagy távolra.</verse>
				<verse number="47">A fogságban azonban feléd fordulnak, és így könyörögnek majd hozzád: »Vétkeztünk, bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk!«</verse>
				<verse number="48">Akkor majd ellenségeik földjén, ahová száműzetésbe hurcolták őket, teljes szívvel-lélekkel visszatérnek hozzád, Örökkévaló, és imádkoznak a föld felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé fordulva, amelyet választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem.</verse>
				<verse number="49">Kérlek, akkor majd hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről könyörgésüket, és segítsd meg őket!</verse>
				<verse number="50">Bocsásd meg néped bűneit és gonosz tetteiket, amellyel vétkeztek ellened! Azokat pedig, akik elhurcolták és fogságban tartják őket, indítsd irántuk könyörületességre!</verse>
				<verse number="51">Hiszen ez a te néped, örökséged, akiket te magad szabadítottál ki Egyiptomból, a tüzes vaskemencéből!</verse>
				<verse number="52">Istenem, kérlek, hallgasd meg szolgád könyörgését, és figyelj néped, Izráel imádságaira! Hallgass meg bennünket, amikor hozzád imádkozunk, és segítségül hívunk téged!</verse>
				<verse number="53">Hiszen te választottál ki bennünket a föld összes népe közül, hogy örökségeddé legyünk — ahogy ezt kijelentetted szolgád, Mózes által, amikor kihoztad őseinket Egyiptomból, Ó Uram, Örökkévaló Istenem!”</verse>
				<verse number="54">Így imádkozott Salamon király az Örökkévalóhoz, s ez idő alatt térden állt az oltár előtt, és kezeit az égre emelte. Amikor befejezte az imádságot,</verse>
				<verse number="55">fölállt, és messzire hallható hangon megáldotta Izráel egész közösségét:</verse>
				<verse number="56">„Áldott legyen az Örökkévaló, aki békességet és nyugalmat adott népének, Izráelnek, ahogyan megígérte! Az Örökkévaló sok ígéretet adott, szolgája, Mózes által, s ezeket kivétel nélkül mind megtartotta!</verse>
				<verse number="57">Legyen velünk Istenünk, az Örökkévaló, ahogyan őseinkkel is volt! Ne hagyjon el bennünket, se ne taszítson el minket magától!</verse>
				<verse number="58">Fordítsa magához a szívünket, hogy az ő útjain járjunk, engedelmeskedjünk parancsainak, rendelkezéseinek és határozatainak, amelyeket őseinknek adott!</verse>
				<verse number="59">Ezek a szavak pedig, amelyekkel könyörögtem az Örökkévaló előtt, legyenek éjjel és nappal Istenünk, az Örökkévaló előtt, hogy minden nap jóindulattal tekintsen szolgája és egész népe, Izráel ügyére!</verse>
				<verse number="60">Hadd tudják meg a föld nemzetei mindannyian, hogy az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten, és rajta kívül nincs más!</verse>
				<verse number="61">Ti pedig vigyázzatok, hogy szívetek mindig tökéletesen hűséges legyen Istenünk, az Örökkévaló iránt, és járjatok rendelkezései és parancsai szerint úgy, mint ma!”</verse>
				<verse number="62">Azután a király és Izráel egész népe áldozatot mutatott be az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="63">Salamon király 22 000 marhát és 120 000 juhot áldozott fel az Örökkévalónak hálaáldozatul. A király és a nép így szentelte föl az Örökkévaló Templomát.</verse>
				<verse number="64">Ezen a napon szentelte föl a király a Templom épülete előtti udvart is. Az égőáldozatokat, ételáldozatokat és a hálaáldozatok zsíros részeit ebben az udvarban áldozta föl az Örökkévalónak, mert a Templom előtti nagy bronzoltáron ezek az áldozatok már nem fértek el.</verse>
				<verse number="65">Így ünnepelte meg Salamon és Izráel egész népe az ünnepet, amelyre az egész országból nagyon sokan összegyűltek az északi határtól, a hámáti hágótól fogva a déli határig, Egyiptom patakjáig. Az ünnep kétszer hét, vagyis 14 napig tartott.</verse>
				<verse number="66">Amikor az ünnepnapok leteltek, Salamon hazabocsátotta a népet, ők pedig áldották a királyt, majd hálás szívvel és örömmel hazatértek. Mindannyian örültek annak a sok jónak, amit az Örökkévaló tett Dáviddal, szolgájával és az Örökkévaló népével, Izráellel.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Salamon befejezte az Örökkévaló Templomának és a királyi palotának az építését és berendezését. Sikeresen véghezvitte a többi építkezést is, amelyet eltervezett.</verse>
				<verse number="2">Ezután az Örökkévaló egyik éjjel másodszor is megjelent Salamonnak, mint ahogy Gibeonban is történt.</verse>
				<verse number="3">Ezt mondta: „Salamon, meghallgattam imádságodat, és teljesítettem kérésedet: azáltal, hogy nevem itt lakik mindörökké, megszenteltem ezt a házat, amelyet építettél. Állandóan a szemem előtt fogom tartani ezt a házat, és a szívem itt lesz örökre.</verse>
				<verse number="4">Te pedig, Salamon, állandóan élj a jelenlétemben, mint ahogy apád, Dávid élt, teljes szívvel-lélekkel, igazságosságban és egyenességben! Mindent annak megfelelően vigyél véghez, amint parancsolom neked, és tartsd meg rendelkezéseimet és törvényeimet!</verse>
				<verse number="5">Ha így teszel, akkor megerősítem és állandóvá teszem királyságod trónját, ahogy megígértem apádnak, Dávidnak: »Mindörökké valamelyik férfi leszármazottad lesz Izráel királya.«</verse>
				<verse number="6">De ha te, vagy az utódaid elfordultok tőlem és nem engedelmeskedtek rendelkezéseimnek és parancsaimnak, amelyeket nektek adtam, ha elmentek és más isteneket imádtok és szolgáltok,</verse>
				<verse number="7">akkor gyökerestül kitéplek titeket a földből, amelyet nektek adtam. Akkor ezt a házat, amelyet nevem számára különválasztottam, elhajítom a szemem elől, és többé nem törődöm vele, Izráel pedig figyelmeztető példa és gúnyolódás tárgya lesz a többi népek között.</verse>
				<verse number="8">Bizony, akkor ebből a házból csak egy romhalmaz marad, és mindenki megdöbben rajta, ha elmegy mellette! Ámulva fogják kérdezni: »Miért bánt így az Örökkévaló ezzel az országgal és ezzel a házzal?«</verse>
				<verse number="9">És akkor ezt fogják válaszolni: »Azért, mert ez a nép elhagyta Istenét, az Örökkévalót, aki őseiket kihozta Egyiptomból! Azért, mert más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták és szolgálták! Ezért hozta rájuk az Örökkévaló mindezt a pusztítást és bajt!«”</verse>
				<verse number="10">Húsz évig tartott, amíg Salamon fölépítette az Örökkévaló Templomát és a saját palotáját.</verse>
				<verse number="11">Ezekhez az építkezésekhez Hírám, Tírusz királya szállította a gerendákat cédrusfából és egyéb fenyőfélékből, meg a szükséges aranyat, Salamon kérése szerint. Cserébe Salamon király Hírámnak adott 20 várost Galilea vidékén.</verse>
				<verse number="12">Hírám ezután elindult Tíruszból, hogy megszemlélje ezt a 20 várost, de nem volt megelégedve velük.</verse>
				<verse number="13">Ezért azt mondta Salamonnak: „Ugyan barátom, miféle városokat adtál nekem?” El is nevezte azt a vidéket „Kábúl földjének”. Így hívják azt ma is.</verse>
				<verse number="14">Azután Hírám még további 120 talentum aranyat küldött Salamonnak.</verse>
				<verse number="15">Ezeket az építkezéseket folytatta Salamon a kényszermunkásokkal: fölépítette az Örökkévaló Templomát, a saját királyi palotáját, ezenkívül kijavította és megerősítette Jeruzsálemben Milló területét és körös-körül a város kőfalait, meg országa egyéb városait, többek között Hácórt, Meggidót és Gézert.</verse>
				<verse number="16">Ami Gézert illeti, azt azért építette újjá, mert a fáraó korábban megostromolta, elfoglalta és fölégette ezt a várost, a benne lakó kánaániakat pedig megölte. Majd a várost nászajándékul a leányának, Salamon feleségének ajándékozta.</verse>
				<verse number="17">Ezután építette föl Gézert Salamon király. Ezen kívül a következő városokat is megerősítette és kiépítette: Alsó-Béthoront,</verse>
				<verse number="18">Baalátot és Tadmórt, amelyek Júda pusztájában fekszenek,</verse>
				<verse number="19">azután több raktárvárost, meg azokat a városokat, ahol a harci szekereit és a hozzájuk tartozó lovakat tartotta. Amit csak akart, azt Salamon mind fölépítette és megújította: Jeruzsálemben, a Libanon-hegységben és egész birodalmában mindenütt.</verse>
				<verse number="20">Országában éltek olyan nemzetek maradékai is, akik nem tartoztak Izráel közösségéhez: emóriak, hettiták, perizziek, hivviek és jebúsziak.</verse>
				<verse number="21">Azért maradtak meg az őslakosok közül, mert Izráel népe nem tudta kiirtani őket. Ezeknek a nemzeteknek a leszármazottjait Salamon kényszermunkára kötelezte, és ez így van mind a mai napig.</verse>
				<verse number="22">Izráel népe közül azonban Salamon senkit nem szorított kényszermunkára, hanem közülük kerültek ki a királyi tisztviselők, a hadsereg tisztjei, a testőrök és a harci szekerek katonái.</verse>
				<verse number="23">Salamon építkezéseinél összesen 550 felügyelő irányította a munkásokat.</verse>
				<verse number="24">Amikor elkészült az a palota, amelyet Salamon a felesége, a fáraó leánya számára emelt, a király átköltöztette oda feleségét és annak udvartartását a Dávid városából. Ezután építette újjá Salamon a város Milló elnevezésű részét.</verse>
				<verse number="25">Minden évben háromszor Salamon király égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be az Örökkévalónak azon az oltáron, amelyet a király épített. Ezen kívül a király tömjént is vitt áldozatul. Amire a Templomban végzett szolgálatokhoz szükség volt, arról mind a király gondoskodott.</verse>
				<verse number="26">Ecjón-Geberben, amely Élót mellett fekszik a Vörös-tenger partján, Edom földjén, Salamon hajókat készíttetett.</verse>
				<verse number="27">Hírám király elküldte embereit, akik gyakorlott hajósok voltak, és ismerték a tengert, hogy Salamon szolgáival együtt induljanak ezekkel a hajókkal a tengeri utakra.</verse>
				<verse number="28">El is mentek Ófirba, és 420 talentum aranyat hoztak onnan Salamonnak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Sába királynője is hallotta Salamon hírnevét és az Örökkévaló nevét. Ezért útra kelt, hogy Salamont nehéz kérdésekkel próbára tegye.</verse>
				<verse number="2">A királynő nagy kísérettel utazott: sok szolgával és nagy tevekaravánnal, amely drága fűszereket, drágaköveket és rengeteg aranyat szállított. Amikor megérkezett Jeruzsálembe, találkozott Salamonnal, és beszélt vele mindenről, amit a szívében forgatott.</verse>
				<verse number="3">Salamonnak nem esett nehezére válaszolni a kérdéseire: mindegyikre meg tudott felelni.</verse>
				<verse number="4">Sába királynője látta Salamon bölcsességét, megnézte a királyi palotát, amelyet Salamon épített,</verse>
				<verse number="5">látta, milyen ételeket szolgálnak fel a király asztalánál, látta a főembereket a király mellett ülni, elcsodálkozott az ételek és italok felszolgálóin és a ruháikon, látta, amint a király áldozatokat mutat be az Örökkévaló Templomában — mindezek láttán a lélegzete is elakadt az ámulattól.</verse>
				<verse number="6">Majd ezt mondta a királynak: „Amit országomban hallottam a bölcsességedről, tetteidről és mondásaidról, az mind igaznak bizonyult!</verse>
				<verse number="7">De nem akartam elhinni, amíg a saját szememmel meg nem győződtem róla. Bizony, nekem még a felét sem mondták el annak, amit itt láttam. Bölcsességed és gazdagságod fölülmúlta híredet!</verse>
				<verse number="8">Boldogok tisztségviselőid és szolgáid, hogy hallhatják bölcsességedet!</verse>
				<verse number="9">Áldott legyen Istened, az Örökkévaló, aki kedvét leli benned, és Izráel trónjára ültetett! Bizony, szereti az Örökkévaló Izráel népét mindörökké, ezért tett téged Izráel királyává, hogy igazságosan uralkodj és igazságot szolgáltass népednek.”</verse>
				<verse number="10">Sába királynője igen sok ajándékot adott Salamonnak: 120 talentum aranyat, rengeteg illatszert, füstölőszert és drágaköveket. Senki más nem ajándékozott ilyen sok illatszert és füstölőszert Salamonnak, mint a királynő.</verse>
				<verse number="11">Hírám király szolgái, Salamon szolgáival együtt nemcsak aranyat, hanem sok almug fát és drágakövet is hoztak Ófirból.</verse>
				<verse number="12">Salamon ebből oszlopokat készíttetett az Örökkévaló Templomába és a királyi palotába, ezenkívül az énekesek számára hangszereket is: hárfákat és lantokat. Ilyen sok almug fát azóta sem láttak Júdában.</verse>
				<verse number="13">Salamon király is megajándékozta Sába királynőjét mindazzal, amit csak kívánt, vagy kért tőle — azon kívül, amit királyi ajándékul önként adott neki. Ezután Sába királynője szolgáival együtt visszatért országába.</verse>
				<verse number="14">Salamon kincstárába évente 666 talentum arany érkezett,</verse>
				<verse number="15">azon kívül, amit az árusok és a kereskedők befizettek. Arábia királyai és Salamon országának helytartói is rendszeresen hoztak a királynak aranyat.</verse>
				<verse number="16">Salamon készíttetett 200 nagyméretű és 300 kisebb vert arany pajzsot — ezek egyenként 600 sékel, illetve 3 mina aranyból készültek. A pajzsokat a palotának abban a termében helyezte el, amelyet „Libanoni erdő házának” neveztek.</verse>
				<verse number="17"></verse>
				<verse number="18">Salamon készíttetett egy nagy királyi trónt, amelyet elefántcsont faragványok díszítettek, és a legfinomabb arannyal vontak be.</verse>
				<verse number="19">Hat lépcső vezetett fel a trónhoz, amelynek kerek háttámlája volt. A trónszék két karfája mellett egy-egy oroszlán szobra állt.</verse>
				<verse number="20">A lépcsőkön jobbról-balról szintén oroszlánszobrok álltak: összesen tizenkettő. Ehhez hasonló trónt nem készítettek azelőtt más királyságban.</verse>
				<verse number="21">Salamon minden ivóedénye aranyból készült, akárcsak a királyi palota „Libanoni erdő házának” az összes eszköze is. A palotában nem használtak ezüsteszközöket, mert Salamon idejében az ezüstöt nem sokra becsülték.</verse>
				<verse number="22">A király minden harmadik évben Hírám király szolgáival együtt hajókat küldött Társisba, ahonnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoztak.</verse>
				<verse number="23">Salamon király gazdagság és bölcsesség tekintetében fölülmúlta a Föld minden más királyát.</verse>
				<verse number="24">Ezért az emberek minden országból igyekeztek Salamont meglátogatni, hogy hallják bölcsességét, amellyel Isten megajándékozta.</verse>
				<verse number="25">Amikor meglátogatták, évről-évre rengeteg ajándékot hoztak: ezüst-, és aranytárgyakat, díszes ruhákat, fegyvereket, drága illatszereket, füstölőszereket, lovakat és öszvéreket.</verse>
				<verse number="26">Salamon hadseregében 1 400 harci szekér és 12 000 ló volt. Ezeket külön városokban — a szekerek városaiban — állomásoztatta, egy részük pedig állandóan a király mellett, Jeruzsálemben teljesített szolgálatot.</verse>
				<verse number="27">Uralkodása idején Jeruzsálemben olyan közönséges lett az ezüst, mint a kő, és annyi volt a cédrusfából készült épület, mint a vadfüge a síkságon.</verse>
				<verse number="28">Salamon kereskedői megszabott áron lovakat vásároltak Egyiptomból és Kevéből.</verse>
				<verse number="29">Vásároltak harci szekereket is Egyiptomból, darabját 600 sékel ezüstért, a hozzá való lovakat pedig 150 sékel ezüstért. Ezeket azután eladták a hettiták és arámok királyainak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Salamon sok olyan nőt megszeretett, akik nem Izráelből, hanem más népek közül származtak: a fáraó leányát meg a moábiak, az ammoniak, az edomiak, a szidóniak és a hettiták közül való nőket.</verse>
				<verse number="2">Pedig az Örökkévaló megparancsolta Izráel népének: „Ne házasodjatok össze idegen népek fiaival és leányaival, mert az idegen házastársak bizonyosan elfordítják az Örökkévalótól a szíveteket az ő isteneikhez!” Salamon mégis ragaszkodott ezekhez az idegen származású asszonyokhoz, és megszerette őket.</verse>
				<verse number="3">Ezek közül vett magának 700 feleséget — idegen népek uralkodóinak és főembereinek a leányait —, s rajtuk kívül még 300 ágyasa is volt. Bizony, ezek az idegen asszonyok az ő szívét is elfordították az Isten iránti hűségtől.</verse>
				<verse number="4">Amikor Salamon megöregedett, már nem ragaszkodott Istenéhez, az Örökkévalóhoz teljes szívvel, mint ahogyan apja, Dávid király tette. Azért történt ez, mert Salamon szívét az asszonyai elcsábították, és rávették arra, hogy más isteneket tiszteljen és imádjon.</verse>
				<verse number="5">Így Salamon Astóretet, a szidóniak istennőjét és Milkómot az ammoniak utálatos bálványát is tisztelte.</verse>
				<verse number="6">Olyan dolgokat tett Salamon, amelyeket az Örökkévaló súlyos bűnöknek tart. Salamon már nem követte teljes szívvel az Örökkévalót, mint ahogy apja, Dávid tette.</verse>
				<verse number="7">Még áldozóhelyeket is épített Salamon a Jeruzsálem mellett emelkedő hegyen Kemósnak, a moábiak utálatos bálványának, meg Moloknak, az ammoniak szörnyű bálványistenének tiszteletére.</verse>
				<verse number="8">Hasonló áldozóhelyeket épített Salamon az idegen népek közül származó asszonyai számára, akik ott a saját isteneiknek tömjént füstölögtettek és áldozatokat mutattak be.</verse>
				<verse number="9">Salamon tehát nem maradt hűséges Izráel Istenéhez, az Örökkévalóhoz, aki pedig kétszer is megjelent neki. Emiatt az Örökkévaló megharagudott Salamonra.</verse>
				<verse number="10">Bár az Örökkévaló megparancsolta neki, hogy ne imádjon más isteneket, Salamon nem engedelmeskedett neki.</verse>
				<verse number="11">Ezért az Örökkévaló azt mondta Salamonnak: „Mivel ezt tetted, és így megtörted a szövetséget, és nem tartottad meg rendelkezéseimet, amelyeket parancsoltam neked, ezért én is elszakítom tőled királyságodat, és a szolgádnak adom.</verse>
				<verse number="12">Apádra, Dávidra való tekintettel azonban ameddig élsz, ezt nem teszem meg, hanem a királyságot csak a fiad kezéből ragadom ki.</verse>
				<verse number="13">De még tőle sem veszem el az egészet, hanem meghagyok a kezében egyetlen törzset, szolgámra, Dávidra való tekintettel, és Jeruzsálemért, amelyet kiválasztottam.”</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló ellenséget támasztott Salamonnak: Hadadot, aki az edomi királyi családból származott.</verse>
				<verse number="15">Hadad története a következő: Dávid még régebben háborút viselt az edomiak ellen. Jóáb vezetésével Izráel serege hat hónapig harcolt az edomiakkal, s ezalatt szinte minden férfit megöltek Edom népéből. Azután eltemették a halottakat.</verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">Ekkor történt, hogy Hadadot — aki még kisgyermek volt — apjának szolgái megmentették, és Egyiptomba akartak menekülni vele.</verse>
				<verse number="18">Előbb Midjánba, majd Páránba mentek, ahol még további menekültek is csatlakoztak hozzájuk. Azután az egész edomi csoport Egyiptomba futott, és menedéket kértek a fáraótól, aki befogadta őket az országába, és letelepítette őket. A fáraó lakóházat és földbirtokot adományozott Hadadnak, és gondoskodott az élelmezéséről.</verse>
				<verse number="19">A fáraó jóindulattal volt Hadad iránt, és feleségül adta hozzá a feleségének, Taphenész királynőnek a nővérét.</verse>
				<verse number="20">Ebből a házasságból született Hadad fia, Genubat, akit Taphenész a fáraó udvarában neveltetett fel, a fáraó gyerekeivel együtt.</verse>
				<verse number="21">Amikor Hadad meghallotta, hogy Dávid király elhunyt, és Jóáb, a sereg vezére is meghalt, ezt mondta a fáraónak: „Kérlek, engedd meg, hogy visszatérjek szülőföldemre!”</verse>
				<verse number="22">A fáraó megkérdezte tőle: „Talán hiányt szenvedtél valamiben, hogy haza akarsz menni?” „Nem, uram, mindennel elláttál engem, csupán engedélyedet kérem, hogy visszaköltözhessek a saját országomba.”</verse>
				<verse number="23">Másik ellenséget is támasztott az Örökkévaló Salamonnak: Rezónt, Eljádá fiát, aki urától, Hadadezertől, Cóbá királyától menekült el.</verse>
				<verse number="24">Amikor Dávid király megverte Cóbá hadseregét, Rezón maga köré gyűjtött egy rablócsapatot, és a vezérük lett, majd Damaszkuszban telepedett le, és ott uralkodott.</verse>
				<verse number="25">Ő lett Arám királya, és Salamon egész uralkodása idején ellensége volt Izráelnek. Ő is sok bajt okozott Izráelnek, akárcsak Hadad.</verse>
				<verse number="26">Jeroboám, az efrátai Nebát fia Cerédában élt, anyja, Cerúja özvegyasszony volt. Jeroboám Salamon egyik udvari tisztviselője volt, de föllázadt a király ellen.</verse>
				<verse number="27">Ez pedig így történt: Salamon király építkezései során megerősítette Millót, és Dávid városának falait kijavította.</verse>
				<verse number="28">Jeroboám ezeknél az építési munkáknál dolgozott, de nem kényszermunkás volt, hanem szabad ember. Amikor Salamon látta, hogy ez a fiatalember milyen szorgalmasan végzi a munkáját, kinevezte a József törzseihez tartozó kényszermunkások felügyelőjévé.</verse>
				<verse number="29">Ebben az időben történt, hogy egyszer Jeroboám elment Jeruzsálemből, és útközben találkozott a sílói Ahijjá prófétával, aki éppen egy új köpeny viselt. Nem volt senki más a közelben, csak ők ketten voltak a mezőn.</verse>
				<verse number="30">Ahijjá ekkor fogta a köpenyét, és 12 darabra szakította,</verse>
				<verse number="31">majd ezt mondta Jeroboámnak: „Vegyél el magadnak 10 részt, mert ezt mondja neked az Örökkévaló, Izráel Istene: »Kiszakítom Salamon kezéből a királyságot, és tíz törzset neked adok belőle, Jeroboám.</verse>
				<verse number="32">Egy törzset meghagyok neki, szolgámra, Dávidra való tekintettel, és Jeruzsálemért, amelyet kiválasztottam Izráel törzsei közül.</verse>
				<verse number="33">A többit azonban elveszem Salamontól, mert elfordult tőlem, és más isteneket imádott: Astóretet, a szidóniak istennőjét, Kemóst, a moábiak istenét és Milkómot, az ammoniak istenét. Elveszem tőle, mert azzal ellentétben, ahogy apja, Dávid élt és cselekedett, Salamon nem az én utamon járt: nem azt tette, amit én jónak tartok, és nem engedelmeskedett rendelkezéseimnek és határozataimnak.</verse>
				<verse number="34">Azonban nem veszem ki Salamon kezéből az egész királyságot. Ő uralkodó marad egész életében — így határoztam szolgám, Dávid kedvéért, akit kiválasztottam, mert ő engedelmeskedett parancsaimnak és határozataimnak.</verse>
				<verse number="35">Salamon fiának a kezéből ragadom ki majd az országot, és akkor adok neked tíz törzset belőle.</verse>
				<verse number="36">De egy törzset meghagyok Salamon fiának uralma alatt, hogy szolgámnak, Dávidnak utódai közül maradjon valaki, aki Jeruzsálemben uralkodik — abban a városban, amelyet kiválasztottam, hogy nevem oda helyezzem.</verse>
				<verse number="37">Téged pedig, Jeroboám, fölemellek, és királlyá teszlek Izráel fölött, hogy uralkodj mindenen, amit a szíved kíván.</verse>
				<verse number="38">Ha engedelmeskedsz mindannak, amit parancsolok neked, ha az én utamon jársz, ha azt teszed, amit én jónak látok, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogyan szolgám, Dávid tette, akkor veled leszek, és maradandó királyi dinasztiát építek neked, ahogyan Dávidnak is építettem, és neked adom Izráelt.</verse>
				<verse number="39">Így fogom megalázni Dávid utódait amiatt, amit Salamon tett, de nem örökre.«”</verse>
				<verse number="40">Salamon ki akarta végeztetni Jeroboámot, ő azonban Egyiptomba menekült, Sisák fáraóhoz. Ott keresett menedéket, és ott is maradt egészen Salamon haláláig.</verse>
				<verse number="41">Salamon többi dolgait, és mindazt, amit tett, meg a bölcsességét följegyezték a Salamon történetének könyvében.</verse>
				<verse number="42">Salamon király negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben egész Izráel fölött.</verse>
				<verse number="43">Azután meghalt, és eltemették apjának, Dávidnak városában. Fia, Roboám követte a trónon.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Egész Izráel összegyűlt Sikem városába, hogy Roboámot királlyá tegyék — tehát Roboám is oda ment.</verse>
				<verse number="2">Jeroboám, Nebát fia még régebben Egyiptomba menekült Salamon király elől. Mikor azonban meghallotta, hogy Roboámot akarják királlyá tenni, hazatért Egyiptomból a saját városába, Cerédába, amely Efraim hegyvidékén található.</verse>
				<verse number="3">A nép ezt mondta Roboám királynak:</verse>
				<verse number="4">„Apád, Salamon király nehéz terheket rakott a vállunkra. Kérünk, könnyítsd meg azokat a terheket és szolgálatokat, amelyekkel apád megterhelt bennünket — akkor szolgálunk téged is!”</verse>
				<verse number="5">Roboám így felelt: „Jöjjetek vissza három nap múlva, akkor választ adok nektek.” Az emberek ekkor elmentek.</verse>
				<verse number="6">Roboám király megkérdezte azokat az idősebb tanácsadókat, akik Salamon idejében szolgálták a királyt: „Mit tanácsoltok, milyen választ adjak a népnek?”</verse>
				<verse number="7">Ők pedig azt mondták: „Ha te most szolgálod a népet, jóindulattal bánsz velük, és kedvesen válaszolsz nekik — akkor ők is szolgálni fognak téged örökké.”</verse>
				<verse number="8">De Roboám király nem fogadta meg a tanácsukat, hanem azokhoz a fiatalokhoz fordult, akik vele együtt nevelkedtek az udvarban, és a szűkebb környezetéhez tartoztak.</verse>
				<verse number="9">Őket is megkérdezte hát: „Mit tanácsoltok, mit válaszoljak a népnek? Azt kérik tőlem, hogy könnyítsem meg terheiket, amelyeket apám rakott a vállukra.”</verse>
				<verse number="10">Az ifjak, akik Roboámmal együtt nőttek fel, így válaszoltak: „Ezt feleld nekik: »Nekem a kisujjam is vastagabb, mint apám dereka!</verse>
				<verse number="11">Ha apám nehéz terheket rakott rátok, én még súlyosabb igát teszek a nyakatokba! Ha ő korbáccsal fenyített titeket, én majd skorpiókkal foglak ostorozni benneteket!«”</verse>
				<verse number="12">Harmadnapon tehát ismét Roboám király elé járult az egész nép, ahogy a király meghagyta nekik.</verse>
				<verse number="13">Akkor Roboám keményen és gorombán válaszolt a kérésükre. Nem fogadta meg, amit az idős tanácsadók javasoltak,</verse>
				<verse number="14">hanem a vele egykorú ifjak tanácsa szerint válaszolt: „Ha apám nehéz terheket rakott rátok, én még súlyosabb igát teszek a nyakatokba! Ha ő korbáccsal fenyített titeket, én majd skorpiókkal foglak ostorozni benneteket!”</verse>
				<verse number="15">Így hát Roboám király nem hallgatott a nép kérésére, hanem elutasította őket. De Istentől volt ez a dolog, mert az Örökkévaló így teljesítette be a szavát, amit a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.</verse>
				<verse number="16">Amikor az egész nép látta, hogy a király nem hallgatta meg kérésüket, hanem elutasította őket, így válaszoltak a királynak: „Ugyan mi közünk van Dávid családjához? Mi közünk nekünk Isai fiához? Térj vissza, ó Izráel! Mindenki a maga sátorába! Dávid fia, te meg uralkodj csak a saját rokonságodon!” S ezzel az egész sokaság szétoszlott, és mindenki hazament.</verse>
				<verse number="17">Ettől kezdve Roboám csak azoknak az izráelieknek maradt a királya, akik Júda városaiban laktak.</verse>
				<verse number="18">Roboám mégis kiküldte Izráel népéhez Hadórámot, aki a királynak járó köteles munkák felügyelője volt. Az izráeliek azonban köveket dobáltak Hadórámra, és megölték. Roboám is alig tudott elmenekülni onnan: harci szekeréhez rohant, és elvágtatott Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="19">Így történt, hogy Izráel népe fellázadt Dávid utódai ellen, és elszakadt tőlük. Így van ez mind a mai napig.</verse>
				<verse number="20">Amikor Izráel törzsei meghallották, hogy Jeroboám hazatért Egyiptomból, követeket küldtek hozzá, és az egész közösség gyűlése elé hívták, majd pedig királlyá tették Izráel törzsei fölött. Dávid családját csak Júda törzse fogadta el továbbra is uralkodóháznak.</verse>
				<verse number="21">Amikor Roboám visszaért Jeruzsálembe, összegyűjtötte 180 000 legjobb harcosát Júda és Benjámin törzséből. Hadjáratot akart indítani Izráel törzsei ellen, hogy visszaszerezze fölöttük királyi hatalmát.</verse>
				<verse number="22">Ekkor azonban az Örökkévaló szólt Semajának, az Isten emberének:</verse>
				<verse number="23">„Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának, meg Júda és Benjámin törzsének és mindazoknak, akik Izráel népéből Júdában és Benjáminban laknak:</verse>
				<verse number="24">Ezt mondja az Örökkévaló: »Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok Izráel törzsei, a testvéreitek ellen! Minden férfi térjen vissza a családjához, mert én határoztam úgy, hogy mindez így történjen!«” Ők pedig hallgattak az Örökkévaló szavára, és hazatértek, ahogy az Örökkévaló parancsolta.</verse>
				<verse number="25">Ezután Jeroboám újjáépítette Sikem városát, amely Efraim hegyvidékén fekszik, és ott lakott. Majd kiépítette Penúél városát.</verse>
				<verse number="26">Jeroboám azután ezt gondolta: „Ha országom népe följár Jeruzsálembe, hogy ott az Örökkévaló Templomában áldozatokat mutassanak be, akkor a szívük előbb-utóbb mégiscsak korábbi uruk, Roboám, Júda királya felé fog hajlani. Azután engem megölnek, ők meg visszatérnek Roboám uralma alá, s akkor a királyság ismét Dávid családjának a kezébe kerül!”</verse>
				<verse number="27"></verse>
				<verse number="28">Megtanácskozta hát ezt a dolgot az embereivel, és készíttetett két arany bika-szobrot. Majd ezt mondta a népnek: „Ugyan minek fáradnátok azzal, hogy fölmenjetek Jeruzsálembe? Nézd Izráel, itt van Istened, aki kihozott téged Egyiptomból!”</verse>
				<verse number="29">Az egyik szobrot Bétel, a másikat Dán városában helyezte el.</verse>
				<verse number="30">Ez pedig súlyos bűn okozója lett Izráel népe számára, mert ettől fogva ezekhez a bika-szobrokhoz jártak Istent imádni Dánba és Bételbe.</verse>
				<verse number="31">Ezen kívül Jeroboám építkezett is a magaslatokon, majd papokat választott az egész nép közül, olyanokat is, akik nem Lévi törzsébe tartoztak.</verse>
				<verse number="32">Egy új ünnepet is elrendelt Jeroboám a nyolcadik hónap 15. napján, s ekkor égőáldozatokat mutatott be. Ez az ünnep hasonló volt ahhoz, amit Júdában tartottak. Bételben áldozatokat mutatott be Jeroboám azoknak az arany bika-szobroknak, amelyet ő maga készíttetett, és papokat nevezett ki azokra az áldozati magaslatokra, amelyeket ő maga jelölt ki.</verse>
				<verse number="33">Így hát Jeroboám a saját elgondolása szerint rendezett ünnepet Bételben a nyolcadik hónap 15. napján Izráel népe számára. Ezen az ünnepen ő maga mutatott be áldozatokat az oltáron, amelyet ő készített, és tömjént is füstölögtetett.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt egyik prófétájának, Isten egyik emberének Júdában, hogy menjen Bételbe. A próféta el is ment, és éppen akkor érkezett oda, amikor Jeroboám a bételi oltár mellett állt, és tömjént füstölögtetett rajta.</verse>
				<verse number="2">Isten embere ekkor az Örökkévaló szava szerint ezt kiáltotta az oltárnak: „Oltár! Oltár! Ezt mondja az Örökkévaló: »Dávid családjából egy fiú születik majd, akit Jósiásnak neveznek. Most a magaslatok papjai áldozatként tömjént égetnek terajtad! De eljön az idő, amikor Jósiás ezeket a papokat fogja rajtad áldozatként elégetni! Bizony, emberi csontokat fog megégetni rajtad!«”</verse>
				<verse number="3">Isten embere ugyanakkor csodálatos jelt is mutatott, és ezt mondta: „Nézzétek! Ez a jel a bizonyíték arra nézve, hogy amit mondtam, azt valóban az Örökkévaló üzente: Az oltár meg fog hasadni, és a hamu kiömlik belőle.”</verse>
				<verse number="4">Amikor Jeroboám király meghallotta Isten emberének beszédét, amelyet a bételi oltár ellen mondott, elvette a kezét az oltártól, és az Isten emberére mutatott: „Fogjátok el!” — kiáltotta a katonáinak. Ebben a pillanatban megbénult a kinyújtott karja, és visszahúzni már nem tudta.</verse>
				<verse number="5">Ugyanekkor az oltár meghasadt, és a hamu kiömlött belőle — így teljesedett be az a jel, amelyet az Örökkévaló szava szerint az Isten embere mondott.</verse>
				<verse number="6">A király ekkor így kérlelte az Isten emberét: „Kérlek, könyörögj Istenedhez, az Örökkévalóhoz, imádkozz értem, hogy a karom meggyógyuljon!” Ő pedig imádkozott az Örökkévalóhoz, és a király karja meggyógyult: ismét olyan lett, mint korábban volt.</verse>
				<verse number="7">A király ekkor azt mondta neki: „Légy a vendégem! Gyere velem, ülj az asztalomhoz, azután majd megjutalmazlak!”</verse>
				<verse number="8">De az így válaszolt: „Ha királyságod felét adnád is nekem, akkor sem mennék veled a házadba! Ezen a helyen nem eszem, nem iszom semmit.</verse>
				<verse number="9">Az Örökkévaló megparancsolta nekem, hogy itt ne egyek, ne igyak semmit, és más úton térjek vissza, mint amelyen jöttem.”</verse>
				<verse number="10">Ezután Isten embere elment, de másik úton indult vissza Júdába, mint amelyen Bételbe érkezett.</verse>
				<verse number="11">Ebben az időben élt Bételben egy öreg próféta, akinek a fiai elújságolták mindazt, amit a Júdából érkezett próféta, Isten embere tett azon a napon, és amit a királynak mondott Bételben.</verse>
				<verse number="12">Az öreg próféta megkérdezte: „Melyik úton ment el az az ember?” A fiai megmutatták az utat.</verse>
				<verse number="13">Akkor az öreg próféta azt mondta: „Nyergeljétek föl hamar a szamaramat!” Azok fölnyergelték a szamarát, az öreg próféta pedig elsietett.</verse>
				<verse number="14">Utolérte Isten emberét, aki éppen egy tölgyfa alatt pihent, s megkérdezte: „Te vagy az Isten embere, aki nemrégen jött Júdából?” „Én vagyok az” — felelte.</verse>
				<verse number="15">Akkor az öreg próféta meghívta magához: „Gyere velem, hadd lássalak vendégül!”</verse>
				<verse number="16">De a másik ezt válaszolta: „Nem mehetek veled vissza Bételbe, és nem lehetek a vendéged. Ezen a helyen nem ehetek-ihatok semmit.</verse>
				<verse number="17">Az Örökkévaló azt mondta nekem, hogy itt nem szabad semmit ennem, vagy innom, és más úton kell hazatérnem, mint amelyen jöttem.”</verse>
				<verse number="18">Ekkor az öreg próféta ezt mondta neki: „Én is próféta vagyok, mint te. Egy angyal jött hozzám, és ezt az üzenetet hozta az Örökkévalótól: »Hozd vissza azt az embert a házadba, és lásd vendégül, hogy veled egyen és igyon.«” Ez azonban nem volt igaz, az öreg próféta hazudott a fiatalabb prófétának.</verse>
				<verse number="19">Így azután mindketten visszatértek az öreg próféta házába, ahol együtt ettek-ittak.</verse>
				<verse number="20">Még az asztalnál ültek, amikor az Örökkévaló szólt az öreg prófétához,</verse>
				<verse number="21">aki így kiáltott a fiatalabb prófétának: „Halld meg az Örökkévaló üzenetét! Ezt mondja most neked az Örökkévaló: »Nem engedelmeskedtél az Örökkévaló szavának, és megszegted Istened, az Örökkévaló parancsát!</verse>
				<verse number="22">Azt parancsolta neked, hogy ezen a helyen ne egyél-igyál semmit, te mégis visszajöttél ide, és ettél-ittál ezen a helyen! Ezért testedet nem fogják őseid sírboltjába temetni.«”</verse>
				<verse number="23">Miután ettek-ittak, az Isten embere fölnyergelte a szamarát, és elment.</verse>
				<verse number="24">De útközben rátámadt egy oroszlán, és megölte. Holtteste az úton hevert, az oroszlán és a szamár pedig ott álltak mellette.</verse>
				<verse number="25">Az arra járók látták az úton heverő holttestet meg a mellette álló oroszlánt, és amikor abba a városba értek, ahol az öreg próféta lakott, elhíresztelték ezt.</verse>
				<verse number="26">Meghallotta ezt az öreg próféta is, aki azt mondta: „Az Isten embere az, aki engedetlen volt az Örökkévaló szava iránt, aki ezért kiszolgáltatta az oroszlánnak, hogy az megölje. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.”</verse>
				<verse number="27">Azután szólt a fiainak, hogy nyergeljék föl a szamarát,</verse>
				<verse number="28">és odament, ahol a holttest feküdt. Az oroszlán és a szamár még mindig ott álltak a test mellett, de az oroszlán nem nyúlt a halotthoz, sem a szamarat nem bántotta.</verse>
				<verse number="29">Az öreg próféta föltette a halottat a szamarára, és visszavitte a városba, hogy tisztességgel eltemesse.</verse>
				<verse number="30">A saját családi sírboltjába temette az Isten emberének holttestét, és elsiratták őt: „Jaj, testvérem!”</verse>
				<verse number="31">Azután az öreg próféta azt mondta a fiainak: „Mikor meghalok, engem is ide temessetek, Isten embere mellé. Helyezzétek csontjaimat az ő csontjai mellé!</verse>
				<verse number="32">Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló szava, amelyet ő mondott a bételi oltárról és a magaslatokon emelt templomokról, amelyek Samária városaiban épültek, bizony, mind beteljesedik!”</verse>
				<verse number="33">Jeroboám király ezek után sem változott meg, hanem tovább folytatta gonoszságait. Ezután is választott magának az egész népből embereket, hogy papokká tegye őket. Aki csak pap akart lenni, azt Jeroboám pappá szentelte, és a magaslatokon állította szolgálatba.</verse>
				<verse number="34">Jeroboám családjának ez a bűn okozta a vesztét, emiatt irtották ki egészen a föld színéről ezt a családot.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Abban az időben történt, hogy Jeroboám fia, Abijjá megbetegedett.</verse>
				<verse number="2">Jeroboám ekkor ezt mondta feleségének: „Menj el Silóba, Ahijjá prófétához, aki megmondta nekem, hogy Izráel királya leszek. De öltözz álruhába, hogy senki se ismerjen föl, hogy te vagy a király felesége!</verse>
				<verse number="3">Vigyél magaddal 10 kenyeret és kalácsot, meg egy korsó mézet ajándékul a prófétának. Ő megmondja neked, mi lesz a fiúnkkal.”</verse>
				<verse number="4">Jeroboám felesége így is tett, fölkészült az útra, és elment Silóba, Ahijjá házába. A próféta ekkor már nagyon idős volt, és megvakult.</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló azonban szólt Ahijjához, mielőtt az asszony odaérkezett volna: „Jeroboám felesége jön hozzád, hogy a beteg fia miatt megkérdezzen téged. Te pedig így és így válaszolj neki, ha megérkezik.” Jeroboám felesége álruhába öltözött, és úgy ment Ahijjához.</verse>
				<verse number="6">Amikor Ahijjá meghallotta ajtaja előtt az asszony lépteit, megszólította: „Gyere csak be, Jeroboám felesége! De miért öltöztél álruhába? Rossz híreket kell mondanom neked!</verse>
				<verse number="7">Menj vissza, és mondd meg Jeroboámnak, hogy ezt üzeni neki az Örökkévaló, Izráel Istene: »Én emeltelek ki téged a nép közül, és fejedelemmé tettelek népem, Izráel fölött.</verse>
				<verse number="8">Dávid családjától elszakítottam a királyi uralmat, és neked adtam. Te azonban nem olyan vagy, mint szolgám, Dávid, aki engedelmeskedett a parancsaimnak, teljes szívvel követett engem, és mindig azt tette, amit helyesnek tartok.</verse>
				<verse number="9">Nem, te olyan bűnöket követtél el, amelyek súlyosabbak, mint amelyeket előtted bárki is elkövetett! Más isteneket készítettél magadnak, bálványszobrokat állítottál, hogy engem haragra ingerelj! Hátad mögé hajítottál engem!</verse>
				<verse number="10">Emiatt súlyos csapásokkal verem meg Jeroboám családját, kiirtok minden férfit a leszármazottjai közül Izráelből, apraját-nagyját egyaránt. Elsöpröm a föld színéről Jeroboám egész családját, mint ahogy a szárított ganéjt elégetik, és semmi sem marad belőle.</verse>
				<verse number="11">Aki közülük a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn pusztul el, azt az égi madarak takarítják el. Bizony, így lesz, mert az Örökkévaló mondta ezt.«”</verse>
				<verse number="12">Azután Ahijjá még hozzátette: „Most menj haza, s amikor belépsz a városba, akkor fog meghalni a gyermeked.</verse>
				<verse number="13">Egész Izráel siratja majd, és tisztességgel eltemetik. Ő az egyetlen Jeroboám családjából, akit tisztességgel sírba helyeznek, mert Jeroboám utódai közül csak benne talált valami jót az Örökkévaló, Izráel Istene.</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló pedig másik királyt állít Jeroboám helyére, Izráel élére, aki ki fogja irtani Jeroboám egész családját. Ez hamarosan meg fog történni.</verse>
				<verse number="15">Azután az Örökkévaló haragjában csapásokkal sújtja Izráel népét is, amely félelmében úgy fog reszketni, mint a nád a vízben. Gyökerestül kitépi az Örökkévaló Izráelt abból a jó földből, amelyet őseiknek adott, azután szétszórja népét az Eufrátesz folyótól keletre fekvő országokba — ahogy a vetőmagot szokták a szántóföldön. Így bánik velük, mivel bálványoszlopokat állítottak Aserának, hogy az Örökkévalót fölbosszantsák velük.</verse>
				<verse number="16">Bizony, az Örökkévaló kiszolgáltatja Izráel népét ellenségeiknek Jeroboám bűnei miatt, aki bűnbe vitte Izráel egész népét.”</verse>
				<verse number="17">Ezután Jeroboám felesége hazament Tirca városába, s amikor átlépte háza küszöbét, akkor halt meg a fia.</verse>
				<verse number="18">Izráel egész népe megsiratta ezt a fiút, amikor eltemették — így teljesedett be, amit az Örökkévaló mondott, szolgája, Ahijjá próféta által.</verse>
				<verse number="19">Jeroboám uralkodásának és hadjáratainak többi eseményét följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="20">Jeroboám király 22 évig uralkodott, azután meghalt, és fia, Nádáb követte a trónon.</verse>
				<verse number="21">Roboám, Salamon fia 41 éves volt, amikor Júda királya lett. Anyját Naámának hívták, és ammoni származású volt. Roboám 17 évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Örökkévaló kiválasztott Izráel összes törzsei közül, hogy a neve ott lakozzon.</verse>
				<verse number="22">Júda népe is sokat vétkezett az Örökkévaló ellen. Olyan dolgokat tettek, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Még őseiknél is súlyosabb bűnöket követtek el, s ezekkel magukra haragították az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="23">Ők is építettek más istenek számára magaslatokat, és állítottak emlékköveket, meg szent oszlopokat minden domb tetején és minden zöldellő fa alatt.</verse>
				<verse number="24">Még férfi prostituáltak is voltak Júdában. Bizony, Júda népe is elkövette mindazokat az utálatos bűnöket, amelyeket az előttük ott élő népek követtek el, akiket az Örökkévaló Izráel népe elől kiűzött a földjükről.</verse>
				<verse number="25">Roboám király uralkodásának ötödik évében Sisák, Egyiptom királya fölvonult Jeruzsálem ellen.</verse>
				<verse number="26">Amikor elvonult, hadizsákmányként elvitte magával az Örökkévaló Templomából és a királyi palotából az összes kincset. Még azokat az aranypajzsokat is elhurcolta, amelyeket még Salamon király készíttetett.</verse>
				<verse number="27">Helyettük Roboám király bronzból készíttetett hasonló pajzsokat, és azokat adta a királyi testőrök kezébe, akik a palota kapuit őrizték.</verse>
				<verse number="28">Amikor a király fölment az Örökkévaló Templomába, a testőrök fölvették a pajzsokat, és úgy kisérték a királyt. Utána visszavitték a bronzpajzsokat az őrszobába.</verse>
				<verse number="29">Roboám egyéb dolgait, és mindazt, amit tett, följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="30">Roboám és Jeroboám között egész uralkodásuk alatt háborúskodás folyt.</verse>
				<verse number="31">Azután Roboám meghalt, és ősei mellé temették Dávid városában. Roboám anyja egy Naamá nevű asszony volt, ammoni származású. Roboámot a fia, Abijjá követte a trónon.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Jeroboám, Nebát fia uralkodásának 18. évében kezdett uralkodni Abijjá, Júda királya.</verse>
				<verse number="2">Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja, Maaká, Absolon leánya volt.</verse>
				<verse number="3">Abijjá ugyanazokat a bűnöket követte el, mint az apja, Roboám. Abijjá szíve nem volt hűséges Istenéhez, az Örökkévalóhoz, és nem követte ősének, Dávidnak a példáját, akinek szíve tökéletes volt az Örökkévaló iránt.</verse>
				<verse number="4">Dávidra való tekintettel az Örökkévaló mégis kegyelmes volt Abijjához, és megadta neki, hogy fia kövesse a trónon, valamint Jeruzsálemet is megőrizte.</verse>
				<verse number="5">Igen, az Örökkévaló így bánt vele, mert Dávid mindig azt tette, amit az Örökkévaló jónak látott, és egész életében nem tért el attól, amit az Örökkévaló parancsolt neki — kivéve azt, ahogyan a hettita Úriással bánt.</verse>
				<verse number="6">Roboám és Jeroboám között egész uralkodásuk alatt háborúskodás folyt.</verse>
				<verse number="7">Abijjá egyéb dolgait, és mindazt, amit tett, följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. Abijjá és Jeroboám között is állandó háborúskodás folyt.</verse>
				<verse number="8">Azután Abijjá meghalt, és eltemették a Dávid városában. Abijját a fia, Ászá követte Júda trónján.</verse>
				<verse number="9">Jeroboám, Izráel királya uralkodásának huszadik évében lépett Júda trónjára Ászá.</verse>
				<verse number="10">Negyvenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Nagyanyja Maaká volt, Absolon leánya.</verse>
				<verse number="11">Ászá, Dávidhoz hasonlóan azt tette, amit az Örökkévaló jónak és helyesnek látott.</verse>
				<verse number="12">Kikergette Júdából azokat a férfiakat, akik az idegen isteneket szexuális kicsapongással tisztelték. Az elődei által készített bálványokat pedig elpusztította.</verse>
				<verse number="13">Még nagyanyját, Maakát is megfosztotta az anyakirálynői méltóságtól, mert Maaká egy utálatos bálványt állított fel Asera tiszteletére. Ászá összetörte ezt a bálványt, és megégette a Kidron-patak völgyében.</verse>
				<verse number="14">Bár az áldozóhalmokat nem szüntette meg, Ászá szíve mégis hűséges volt az Örökkévaló iránt egész életében.</verse>
				<verse number="15">Ászá bevitte az Örökkévaló Templomába azokat a fogadalmi ajándékokat — aranyat, ezüstöt és egyéb dolgokat —, amelyeket apja és ő maga szentelt az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="16">Ászá, Júda királya és Baasá, Izráel királya között állandó háborúskodás folyt.</verse>
				<verse number="17">Baasá, Izráel királya betört Júda országába, és Ráma városában elkezdte egy erődítmény kiépítését. Azért tette ezt, hogy ellenőrzése alatt tarthassa a Júdába vezető utat, és megakadályozza, hogy bárki oda bejusson, vagy onnan kijöhessen.</verse>
				<verse number="18">Ekkor Ászá összegyűjtötte az összes megmaradt aranyat és ezüstöt az Örökkévaló házának és a királyi palotának a kincstárából. Az egészet elküldte szolgáival Benhadadnak, Arám királyának, aki Damaszkuszban uralkodott. Benhadad Tabrimmón fia, ez pedig Hezjón fia volt. A kincsekkel együtt ezt üzente Benhadadnak:</verse>
				<verse number="19">„Kössünk szövetséget, ahogy apám és a te apád is szövetségesek voltak! Ezt az ezüstöt és aranyat neked küldtem. Bontsd fel a Baasával, Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy Baasá vonuljon vissza.”</verse>
				<verse number="20">Benhadad teljesítette Ászá kérését, és hadseregét Izráel ellen küldte. Megtámadták Izráel városait: Ijjónt, Dánt, Ábél-Bét-Maakát és Kinnerót egész vidékét Naftáli földjén.</verse>
				<verse number="21">Amikor Baasá ezt meghallotta, abbahagyta a rámai erődítmény építését, és Tircában telepedett le.</verse>
				<verse number="22">Akkor Ászá király parancsára összegyűjtötték Júdából kivétel nélkül az összes férfit, és elhordatták velük az összes építőanyagot — a köveket és gerendákat —, amellyel Baasá építkezett Rámában. Ászá ezekkel az anyagokkal azután a benjámini Geba és Micpá városait erősítette meg.</verse>
				<verse number="23">Ászá egyéb dolgait, összes hőstetteit meg a városokat, amelyeket kiépített, és mindazt, amit tett, följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. Idős korában Ászának súlyosan megbetegedett a lába.</verse>
				<verse number="24">Azután Ászá meghalt, és eltemették ősei mellé a Dávid városában. Ászát a fia, Jósafát követte Júda trónján.</verse>
				<verse number="25">Ászá, Júda királya uralkodásának második évében lépett Izráel trónjára Nádáb, Jeroboám fia, és két évig uralkodott Izráelben.</verse>
				<verse number="26">Nádáb is olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Ugyanazokat követte el, amelyekkel Jeroboám bűnbe vitte Izráel népét, mert az apja példáját követte.</verse>
				<verse number="27">Az Issakár törzsébe tartozó Baasá, Ahijjá fia azonban összeesküvést szőtt Nádáb ellen, és meggyilkolta őt. Ez a filiszteusok városának, Gibbetónnak az ostrománál történt, amelyet Nádáb egész Izráel seregével ostrom alá vett.</verse>
				<verse number="28">Ászá, Júda királya uralkodásának harmadik évében Baasá meggyilkolta Nádábot, és Izráel királya lett.</verse>
				<verse number="29">Első dolga az volt, hogy Jeroboám összes leszármazottját kiirtotta. Egy lelket sem hagyott életben az egész családból. Így teljesedett be az Örökkévaló szava, amelyet szolgája, a silói Ahijjá próféta által mondott.</verse>
				<verse number="30">Az Örökkévaló ezt azok miatt a bűnök miatt mondta, amelyekkel Jeroboám egész Izráel népét bűnbe vitte, és az Örökkévalót, Izráel Istenét haragra ingerelte.</verse>
				<verse number="31">Nádáb egyéb dolgait, és mindazt, amit tett, följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="32">Ászá, Júda királya, és Baasá, Izráel királya között is állandó háborúskodás folyt.</verse>
				<verse number="33">Ászá, Júda királya uralkodásának harmadik évében lépett Izráel trónjára Baasá, Ahijjá fia Tircában, és 24 évig uralkodott Izráelben.</verse>
				<verse number="34">Baasá olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Ugyanazokat követte el, amelyekkel Jeroboám bűnbe vitte Izráel népét, mert az ő példáját követte.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Az Örökkévaló — Jéhú próféta, Hanáni fia által — ezt mondta Baasának:</verse>
				<verse number="2">„Én emeltelek föl a porból, és uralkodóvá tettelek népem, Izráel fölött! Te mégis Jeroboám útját követted, bűnbe vitted népemet, Izráelt! Ők pedig haragra ingereltek a vétkeikkel.</verse>
				<verse number="3">Baasá, én eltöröllek téged a föld színéről, és kiirtom családod minden tagját! Úgy fogok veletek is bánni, mint Jeroboám, Nebát fia családjával.</verse>
				<verse number="4">Aki a családodból a városban hal meg, annak testét a kutyák eszik meg, aki pedig a városon kívül pusztul el, azt az égi madarak tépik szét.”</verse>
				<verse number="5">Baasá egyéb dolgait, hőstetteit, és mindazt, amit tett, följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="6">Azután Baasá meghalt, és Tircában temették el. Fia, Élá követte Izráel trónján.</verse>
				<verse number="7">Baasá sok olyan dolgot követett el, amelyet az Örökkévaló gonoszságnak tartott, s amelyekkel Baasá az Örökkévalót haragra ingerelte. Baasá és családja olyan volt, mint Jeroboám és annak családja. Ezen felül Baasá még ki is irtotta Jeroboám családját. Mindezek miatt az Örökkévaló — Jéhú próféta, Hanáni fia által — kijelentette ítéletét Baasá és családja ellen.</verse>
				<verse number="8">Ászá, Júda királya uralkodásának 26. évében lett Izráel királya Élá, Baasá fia. Két esztendeig uralkodott Tircában.</verse>
				<verse number="9">Élá király ellen azonban összeesküvést szőtt Zimri, a harci szekerek egyik csapatának parancsnoka. Egyszer Élá vendégségbe ment Arcához, aki Tircában a királyi palota felügyelője volt. Ettek-ittak, és Élá lerészegedett.</verse>
				<verse number="10">Akkor Zimri bement a házba, meggyilkolta Élá királyt, és magához ragadta a királyi hatalmat. Ez Ászá, Júda királya uralkodásának 27. évében történt.</verse>
				<verse number="11">Alighogy Zimri király lett, első dolga volt, hogy kiirtsa Baasá egész családjából a férfiakat. Senkit sem hagyott életben Baasá rokonai közül, sőt még a barátait is meggyilkoltatta.</verse>
				<verse number="12">Így teljesedett be az Örökkévaló szava, amelyet Jéhú próféta által mondott Baasá családjáról: Zimri teljesen kipusztította őket.</verse>
				<verse number="13">Baasá és fia, Élá bűnei miatt történt ez, amelyekkel Izráel népét bűnbe vitték, és bálványimádásukkal az Örökkévalót, Izráel Istenét haragra ingerelték.</verse>
				<verse number="14">Élá király egyéb viselt dolgait, és mindazt, amit tett, följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="15">Ászá, Júda királya uralkodásának 27. évében lett király Izráelben Zimri, de csak 7 napig uralkodott Tircában. A hadsereg ekkor éppen a filiszteusok városát, Gibbetónt ostromolta.</verse>
				<verse number="16">Amikor megtudták, hogy Zimri összeesküvést szőtt Élá király ellen, és meg is gyilkolta őt, akkor az egész hadsereg, ott a táborban Omrit, a sereg vezérét kiáltotta ki Izráel királyává még azon a napon.</verse>
				<verse number="17">Ezután Omri a sereg élén fölvonult Gibbetónból, és körülzárta Tirca városát, ahol Zimri volt.</verse>
				<verse number="18">Amikor Zimri látta, hogy Omri serege elfoglalja a várost, bemenekült a királyi palota tornyába, magára gyújtotta, és azzal együtt pusztult el.</verse>
				<verse number="19">Azért történt így, mert Zimri is Jeroboám útján járt, ugyanazokat a bűnöket követte el, és ugyanúgy bűnbe vitte Izráel népét. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart.</verse>
				<verse number="20">Zimri egyéb viselt dolgait, és árulását följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="21">Ezután Izráel népe két pártra szakadt. Az egyik párt Tibnit, Gínat fiát akarta királlyá tenni, a másik pedig Omrit.</verse>
				<verse number="22">Ez utóbbi párt bizonyult erősebbnek, és Tibni meghalt. Így Omri lett Izráel királya.</verse>
				<verse number="23">Ászá, Júda királya uralkodásának 31. évében lett király Izráelben Omri, és 12 évig uralkodott. Hat évig Tircában tartotta királyi udvarát,</verse>
				<verse number="24">azután új várost épített, és odaköltözött. Semertől 2 talentum ezüstért megvásárolta Samária hegyét, és ott építette föl az új várost, amelyet az eredeti tulajdonos nevéről Samáriának nevezett el.</verse>
				<verse number="25">Omri minden elődjénél gonoszabb volt. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart.</verse>
				<verse number="26">Jeroboám, Nebát fia útján járt, és ugyanazokat a bűnöket követte el. Ugyanúgy bűnbe vitte Izráel népét, amely a bálványimádással haragra ingerelte az Örökkévalót, Izráel Istenét.</verse>
				<verse number="27">Omri egyéb dolgait és hőstetteit följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="28">Azután Omri meghalt, és Samáriában temették el. Fia, Aháb követte Izráel trónján.</verse>
				<verse number="29">Ászá, Júda királya uralkodásának 38. évében Aháb, Omri fia lett a király Izráelben. Samáriában uralkodott 22 évig.</verse>
				<verse number="30">Aháb minden elődjénél gonoszabb volt. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart.</verse>
				<verse number="31">Ugyanazokat a bűnöket követte el, amelyeket Jeroboám, Nebát fia. Ráadásul, feleségül vette Jezábelt, a szidóniak királyának, Etbaalnak a leányát! Ettől kezdve Aháb is Baált tisztelte és imádta.</verse>
				<verse number="32">Templomot és oltárt is épített Baál tiszteletére Samáriában.</verse>
				<verse number="33">Asera-oszlopot is állított, és még inkább haragra ingerelte az Örökkévalót, Izráel Istenét, mint az előtte uralkodó izráeli királyok.</verse>
				<verse number="34">Aháb uralkodása idején történt, hogy a bételi Híél újjáépítette Jerikó városát. Az alapokat elsőszülött fiának az élete árán fektette le, a város kapuit pedig legkisebb fiának az élete árán állította föl — éppen úgy, ahogy azt az Örökkévaló előre megmondta Józsué, Nún fia által.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Illés próféta Tisbe városából származott, Gileádból. Azt mondta Ahábnak, Izráel királyának: „Esküszöm az élő Örökkévalóra, Izráel Istenére, aki előtt állok, hogy a következő években mindaddig sem eső, sem harmat nem hullik, amíg én nem mondom.”</verse>
				<verse number="2">Azután az Örökkévaló szólt Illésnek:</verse>
				<verse number="3">„Menj el innen kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak völgyében, a Jordántól keletre!</verse>
				<verse number="4">A patakból ihatsz, és parancsoltam a hollóknak, hogy tápláljanak téged.”</verse>
				<verse number="5">Illés tehát elment a Jordánon túlra, az Örökkévaló szava szerint, és letelepedett a Kerít-patak mellett.</verse>
				<verse number="6">A hollók minden reggel és este kenyeret és húst hoztak neki, vizet pedig a patakból ivott.</verse>
				<verse number="7">Mivel azonban egy csepp eső sem esett az országban, egy idő múlva ez a patak is kiszáradt.</verse>
				<verse number="8">Akkor az Örökkévaló ismét szólt Illésnek:</verse>
				<verse number="9">„Illés, indulj útnak, menj a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott egy ideig! Nézd, parancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjon rólad.”</verse>
				<verse number="10">Illés elindult, és amikor Sarepta kapujához közeledett, látott egy özvegyasszonyt, aki tűzrevaló gallyakat szedegetett. Illés megszólította: „Kérlek, hozz egy kis vizet nekem a korsódban, nagyon szomjas vagyok!”</verse>
				<verse number="11">Amikor az asszony elindult, hogy vizet hozzon, Illés még utána szólt: „Egy falat kenyeret is hozz, kérlek!”</verse>
				<verse number="12">De az asszony így válaszolt: „Istenedre, az élő Örökkévalóra mondom, hogy már semmi kenyerem sincs. Mindössze egy marék lisztem és egy kis olajam maradt a korsóban. Most éppen azért szedegetek egy kis fát, hogy az utolsó néhány lepényt elkészítsem a fiamnak és magamnak. Ha azt megettük, azután már nincs más hátra, mint hogy éhen haljunk!”</verse>
				<verse number="13">Illés azonban így biztatta: „Ne félj, csak készítsd el azt a néhány lepényt, ahogy mondtad! De először nekem készíts egy kis lepényt, és hozd ide, azután készíts magadnak és a fiadnak is.</verse>
				<verse number="14">Mert azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Liszted nem fogy el, s olajad nem fogy ki a korsóból, amíg az Örökkévaló ismét esőt nem küld a földre.«”</verse>
				<verse number="15">Az asszony megfogadta Illés szavát, hazament, és elkészítette az ételt. Abból evett Illés is, az asszony is, meg a családja is, sok napon keresztül.</verse>
				<verse number="16">Nem fogyott el sem a lisztje, sem az olaja — az Örökkévaló szava szerint, amelyet Illés mondott neki.</verse>
				<verse number="17">Történt azonban, hogy egy idő múlva megbetegedett az asszony fia, és az állapota egyre súlyosabb lett. A végén már nem is lélegzett.</verse>
				<verse number="18">Akkor az asszony így szólt Illéshez: „Miért jöttél ide, Isten embere? Azért, hogy a bűneimre emlékeztess, és megöld a fiamat?”</verse>
				<verse number="19">„Add ide a fiadat!” — mondta Illés. Azzal elvette az asszony karjából a gyereket, és fölvitte az emeleten lévő szobájába, ahol a szállása volt. Ott lefektette az ágyára,</verse>
				<verse number="20">és így kiáltott az Örökkévalóhoz: „Örökkévaló Istenem! Ez az özvegyasszony befogadott engem a házába, s most ilyen bajt hozol rá, hogy megölöd a fiát?!”</verse>
				<verse number="21">Azután háromszor ráborult a gyermekre, és kiáltott az Örökkévalóhoz: „Örökkévaló Istenem! Kérlek, térjen vissza a gyermek lelke a testébe!”</verse>
				<verse number="22">Az Örökkévaló meghallgatta Illés kérését, a gyermek lelke visszatért a testébe, és föléledt.</verse>
				<verse number="23">Illés ekkor karjába vette a gyermeket, levitte az anyjához, és átadta neki. „Nézd, él a fiad!” — mondta.</verse>
				<verse number="24">„Most tudtam meg igazán — válaszolta az asszony —, hogy te valóban az Isten embere vagy, és valóban az Örökkévaló szavát mondod!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Már harmadik éve tartott a szárazság, amikor az Örökkévaló szólt Illésnek: „Menj, jelenj meg Aháb előtt, azután esőt adok a földre!”</verse>
				<verse number="2">Illés tehát elindult, hogy találkozzon Ahábbal. Ebben az időben már nagyon súlyos éhínség uralkodott Samáriában.</verse>
				<verse number="3">Aháb király hívatta Óbadjáhút, a királyi palota felügyelőjét. Ez az Óbadjáhú igazán tisztelte és félte az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="4">Amikor Jezábel kiirtotta az Örökkévaló prófétáit, Óbadjáhú igyekezett megmenteni őket. Százat közülük elrejtett két barlangban — 50-50 főt mindegyikben —, és gondoskodott az ellátásukról.</verse>
				<verse number="5">Aháb ezt mondta Óbadjáhúnak: „Gyere, menjünk el, járjuk sorra az országban a forrásokat és a patakokat, talán ott még találunk valami kevés füvet a lovainknak és öszvéreinknek, hogy ne kelljen mindet levágnunk!”</verse>
				<verse number="6">Azután megbeszélték, hogy Aháb az ország egyik részét, Óbadjáhú meg a másik részét járja be. Ezután elváltak egymástól, s mind a ketten egyedül mentek tovább.</verse>
				<verse number="7">Amint Óbadjáhú továbbment az útján, egyszer csak ott állt előtte Illés. Óbadjáhú megismerte, földig hajolt előtte, és megkérdezte: „Te vagy az, uram, Illés?”</verse>
				<verse number="8">„Én vagyok — felelt Illés —, de most menj, és jelentsd uradnak, Ahábnak, hogy itt vagyok!”</verse>
				<verse number="9">Óbadjáhú azonban nagyon megrémült, és ezt mondta: „Jaj, uram, mit vétettem neked, hogy Aháb kezébe akarsz adni, hogy megöljön engem?</verse>
				<verse number="10">Istenedre, az Örökkévalóra esküszöm, hogy Aháb már mindenhová elküldte az embereit, hogy felkutassanak téged. Minden országban kerestetett, és ha azt mondták, hogy nem láttak téged arrafelé, még meg is eskette őket, hogy csakugyan nem tudják, hol vagy.</verse>
				<verse number="11">Most meg azt akarod, hogy menjek Ahábhoz, és jelentsem neki, hogy megtaláltalak!</verse>
				<verse number="12">De mi lesz, ha miközben én Ahábhoz megyek, téged elragad valahová az Örökkévaló Szelleme? Ha jelentem Ahábnak, hogy te itt vagy, ő meg nem talál téged, akkor engem biztosan megöl! Gyermekkorom óta tisztelem és félem az Örökkévalót!</verse>
				<verse number="13">Biztosan tudod, hogy amikor Jezábel legyilkoltatta az Örökkévaló prófétáit, én százat megmentettem közülük. Ötvenet az egyik, ötvenet a másik barlangban rejtettem el, és gondoskodtam az ellátásukról.</verse>
				<verse number="14">Most mégis azt akarod, hogy mondjam Ahábnak: »Megtaláltam Illést!« — s akkor a király kivégeztet engem!”</verse>
				<verse number="15">De Illés megnyugtatta Óbadjáhút: „Ne félj! Az Örökkévalóra, a Seregek Urára esküszöm, akit szolgálok, hogy még ma találkozni fogok Ahábbal!”</verse>
				<verse number="16">Ezután Óbadjáhú Aháb után ment, és jelentette, hogy megtalálta Illést. Aháb azonnal Illéshez sietett,</verse>
				<verse number="17">és amikor meglátta, így szólította meg: „Valóban te vagy az, Illés, aki Izráelt bajba sodortad?”</verse>
				<verse number="18">„Nem én, hanem te sodortad bajba Izráelt, apád családjával együtt! — válaszolt Illés. — Igen, ti tettétek tönkre Izráelt azzal, hogy az Örökkévaló parancsainak nem engedelmeskedtetek, te pedig a Baálokat követted!</verse>
				<verse number="19">Most azonban hívd össze Izráel egész népét hozzám a Kármel-hegyre! Gyűjtsd oda Baál 450 prófétáját, meg Asera 400 prófétáját is, akiket Jezábel tart el és akikkel állandóan tanácskozik!”</verse>
				<verse number="20">Aháb tehát összegyűjtötte egész Izráel népét és azokat a prófétákat a Kármel-hegyre.</verse>
				<verse number="21">Amikor mindannyian együtt voltak, Illés az emberek elé állt, és ezt mondta: „Meddig fogtok még kétfelé sántikálni? Döntsétek el végre, ki az igazi Isten! Ha az Örökkévaló az Isten, akkor őt kövessétek! Ha pedig Baál, akkor kövessétek őt!” De senki sem felelt egy szót sem.</verse>
				<verse number="22">Akkor Illés így folytatta: „Nézzétek! Egyedül én maradtam meg az Örökkévaló prófétái közül, Baálnak meg 450 prófétája gyűlt itt össze.</verse>
				<verse number="23">Adjatok hát nekünk egy-egy bikát! Baál prófétái válasszák maguknak az egyiket, vágják le, készítsék el az égőáldozatra, és tegyék föl az oltárra, a fahasábokra, de ne gyújtsanak tüzet alatta. Én is ugyanezt fogom tenni a másik bikával, és fölteszem azt a másik oltárra, de nem gyújtok tüzet alatta.</verse>
				<verse number="24">Ezután a Baál-próféták hívják segítségül istenüket, és én is segítségül hívom az Örökkévaló nevét. Amelyik isten felel, és tüzet küld az áldozatra, az az igazi Isten!” Erre az egész nép így válaszolt: „Igen, jó lesz így!”</verse>
				<verse number="25">Ezután Illés a Baál-prófétákhoz fordult: „Mivel sokan vagytok, kezdjetek hozzá először ti! Válasszátok magatoknak az egyik bikát, és készítsétek elő az áldozatra! Azután hívjátok segítségül isteneteket, de tüzet ne gyújtsatok!”</verse>
				<verse number="26">Így is történt. A Baál-próféták fogták az egyik bikát, elkészítették, azután segítségül hívták Baált reggeltől délig: „Ó, Baál! Ó, Baál, hallgass meg minket!” De semmi nem történt. Nem jött egy hang felelet sem. Ott ugráltak a maguk készítette oltár körül, de ez sem segített.</verse>
				<verse number="27">Déltájban Illés csúfolni kezdte őket: „Hangosabban kiáltsatok! Hiszen isten ő, vagy nem? Talán éppen félrement, hogy a szükségét végezze! Vagy elutazott, netalán elszunyókált?! — Kiáltsatok hangosabban, talán fölébred!”</verse>
				<verse number="28">Azok erre még hangosabban kiabáltak, és kardokkal meg lándzsákkal vagdosták magukat, ahogy szokták, amíg a vérük csorgott, de hiába.</verse>
				<verse number="29">Már a délután is eltelt, de még mindig nem történt semmi. Majd őrjöngeni kezdtek, de akkor sem jött válasz, sem hang, sem semmi más jelét nem lehetett látni, hogy Baál meghallgatta volna őket. Így ment ez egészen az esti áldozat idejéig.</verse>
				<verse number="30">Akkor Illés ezt mondta az embereknek: „Gyűljetek ide körém!” Ekkor a tömeg körülvette. Akkor Illés hozzáfogott, hogy újra fölépítse az Örökkévaló lerombolt oltárát.</verse>
				<verse number="31">Előbb fogott 12 követ, mivel Izráelnek is 12 törzse van, amelyek Jákób fiaitól származtak. Jákóbnak régen azt mondta az Örökkévaló: „Ezentúl Izráel legyen a neved!”</verse>
				<verse number="32">Ezekből a kövekből épített Illés oltárt az Örökkévalónak. Majd árkot húzott az oltár körül, amelybe kétkosárnyi vetőmag elfért volna.</verse>
				<verse number="33">Az oltárra fölrakta a fahasábokat, majd arra az elkészített áldozati állatot. Ezután azt mondta: „Öntsétek le az egészet négy vödör vízzel!”</verse>
				<verse number="34">Majd ezt mondta: „Ismét öntsétek le az egészet négy vödör vízzel!” Utána ezt harmadszor is megtették Illés parancsára.</verse>
				<verse number="35">Ekkor már minden csurgott a víztől: az áldozati állat, a fa, az oltár, és még a körülötte lévő árok is megtelt.</verse>
				<verse number="36">Amikor eljött az esti áldozat bemutatásának az ideje, Illés próféta odalépett az oltárhoz, és így imádkozott: „Örökkévaló Isten! Ábrahám, Izsák és Izráel Istene! Legyen most nyilvánvaló, hogy te vagy az Isten Izráelben, hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezt a te szavad szerint tettem!</verse>
				<verse number="37">Hallgass meg engem, Örökkévaló Isten! Hallgass meg, hogy ezek az emberek megbizonyosodjanak róla, hogy te, az Örökkévaló, vagy az Isten! Hadd tudják meg, hogy a szívüket te fordítod vissza magadhoz!”</verse>
				<verse number="38">Ekkor az Örökkévaló tüze leszállt az égből, és teljesen elégette az áldozatot, a fát, az oltár köveit, sőt még a port is. Az oltár körüli árokban lévő vizet pedig kiszárította.</verse>
				<verse number="39">Látta ezt az egész nép, arccal a földre estek, és ezt kiáltották: „Az Örökkévaló az Isten! Az Örökkévaló az Isten!”</verse>
				<verse number="40">Illés pedig ezt mondta nekik: „Fogjátok meg Baál prófétáit! Egyet se hagyjatok megszökni!” Az emberek meg is ragadták őket. Illés pedig levezette őket a Kisón-patakhoz, és ott valamennyit megölte.</verse>
				<verse number="41">Azután szólt Ahábnak: „Most pedig egyél-igyál, mert nagy esőnek a zúgását hallom!”</verse>
				<verse number="42">Aháb el is ment, hogy egyen valamit. Illés azonban fölment a Kármel-hegy tetejére. Ott letérdelt imádkozni: a fejét a térdei közé hajtotta.</verse>
				<verse number="43">Azután szólt a szolgájának: „Állj a hegy csúcsára, és nézz a tenger felé! Szólj, ha látsz valamit!” A szolga jelentette: „Nem látok semmit!” De Illés visszaküldte: „Figyelj tovább!” Ez hétszer történt,</verse>
				<verse number="44">míg végre hetedszerre a szolga azzal jött vissza: „Egy tenyérnyi kis felhőcskét látok a tengerből fölemelkedni!” Akkor Illés ezt mondta a szolgájának: „Siess, szólj Ahábnak, hogy azonnal induljon el a harci szekerével, különben utoléri a nagy eső!”</verse>
				<verse number="45">Aháb így is tett, és a szekerén Jezréelbe sietett. Közben az ég a fellegektől elsötétült, nagy szél kerekedett, és zuhogni kezdett az eső.</verse>
				<verse number="46">Az Örökkévaló ereje ekkor betöltötte Illést, aki a derekára kötötte köpenyét, és oly gyorsan Jezréelbe futott, hogy hamarabb ért oda, mint Aháb a harci szekerével.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Aháb király elmondta a feleségének, Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a Baál-prófétákat mind megölte karddal.</verse>
				<verse number="2">Erre Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: „Esküszöm, hogy holnap ilyenkor te is úgy jársz, mint azok a próféták, akiket megöltél! Úgy bánjanak velem is az istenek, vagy még rosszabbul, ha nem így lesz!”</verse>
				<verse number="3">Ezt hallva Illés elfutott, hogy mentse az életét. Szolgájával együtt Júda déli részére menekült. Amikor Beérsebába érkezett, szolgáját ott hagyta,</verse>
				<verse number="4">ő maga pedig egyedül kiment a sivatagba egynapi járóföldre. Azután leült egy rekettyebokor alá, és azt kívánta, bárcsak meghalhatna. Azt mondta: „Örökkévaló, már nem bírom tovább! Kérlek, vedd el az életem most, hiszen én sem vagyok jobb, mint őseim!”</verse>
				<verse number="5">Azután lefeküdt a bokor alá, és elaludt. Hirtelen egy angyal jelent meg, aki megérintette és fölkeltette: „Illés, kelj föl, és egyél!”</verse>
				<verse number="6">Illés fölriadt, és a feje mellett frissen sült lepényt és egy korsó vizet talált. Evett-ivott, azután ismét lefeküdt aludni.</verse>
				<verse number="7">Egy idő múlva az Örökkévaló angyala ismét eljött, megérintette, és fölkeltette: „Illés, kelj föl, és egyél, mert nagy út előtt állsz!”</verse>
				<verse number="8">Illés fölébredt, ismét evett-ivott, majd útnak indult. Annak az ételnek az erejével ment 40 nap és 40 éjjel, amíg a Hóreb-hegyhez, Isten hegyéhez nem ért.</verse>
				<verse number="9">Bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Az Örökkévaló megszólította: „Illés, mit keresel itt?”</verse>
				<verse number="10">„Teljes erőmmel szolgáltalak téged, Örökkévaló, Seregek Ura és Istene! — válaszolt Illés. — De Izráel népe elhagyta a szövetségedet, lerombolták oltáraidat és meggyilkolták prófétáidat! Egyedül maradtam, prófétáid közül csak én maradtam életben, és most engem is halálra keresnek!”</verse>
				<verse number="11">„Gyere ki onnan, és állj meg előttem a hegyen — mondta az Örökkévaló —, mert ott fogok elvonulni előtted!” Akkor hatalmas szélvihar támadt, amely még a hegyet is megrázta, s a sziklákat leszaggatta az Örökkévaló előtt, de maga az Örökkévaló nem volt abban a szélben. Azután nagy földrengés következett, de az Örökkévaló nem volt a földrengésben sem.</verse>
				<verse number="12">Utána tűz jött, de az Örökkévaló nem volt abban sem. A tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott.</verse>
				<verse number="13">Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment és megállt a barlang bejáratánál. Az a hang pedig megszólította: „Illés, mit keresel itt?”</verse>
				<verse number="14">„Teljes erőmmel szolgáltalak téged, Örökkévaló, Seregek Ura és Istene! — válaszolt Illés. — De Izráel népe elhagyta a szövetségedet, lerombolták oltáraidat és meggyilkolták prófétáidat! Egyedül maradtam, prófétáid közül csak én maradtam életben, és most engem is halálra keresnek!”</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló ezt mondta neki: „Illés, fordulj meg, és menj vissza azon az úton, amelyen ide jöttél, azután menj a Damaszkusz melletti sivatagba! Ott kend fel Hazáélt Arám királyává.</verse>
				<verse number="16">Azután Jéhút, Nimsi fiát kend fel Izráel királyává! Elizeust, az ábél-mahólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává, hogy álljon a helyedre.</verse>
				<verse number="17">Aki megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg. Aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg.</verse>
				<verse number="18">Mégis megőrzök magamnak 7 000 férfit Izráelben: mindazokat, akik nem hajtottak térdet Baál előtt, és nem imádták őt.”</verse>
				<verse number="19">Ezután Illés elindult, hogy megkeresse Elizeust, Sáfát fiát. Amikor rátalált, Elizeus éppen szántott az embereivel együtt. Tizenkét pár ökörrel dolgoztak, Elizeus maga a tizenkettedikkel szántott. Illés odament hozzá, a köpenyét szó nélkül Elizeus vállára terítette, majd továbbment.</verse>
				<verse number="20">Elizeus azonnal otthagyta az ökröket, Illés után futott, és így kérlelte: „Hadd menjek haza, hogy szüleimtől elbúcsúzzam! Azután követlek téged.” Illés ezt válaszolta: „Menj csak, tőlem nyugodtan hazamehetsz!”</verse>
				<verse number="21">Elizeus hazament. Azután levágta a pár ökröt, a szántáshoz használt eszközökkel tüzet rakott, megfőzte a húst, és megvendégelte az embereket. Miután együtt ettek, Elizeus csatlakozott Illéshez, és a szolgája lett.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Benhadad, Arám királya összegyűjtötte hadseregét, hogy Samária ellen vonuljon. Harminckét király vonult hadba vele együtt, rengeteg harci szekérrel és lóval. Körülvették Samária városát, és ostromolni kezdték.</verse>
				<verse number="2">Benhadad követeket küldött Ahábhoz, Izráel királyához a körülzárt városba ezzel az üzenettel: „Ezt mondja neked Benhadad:</verse>
				<verse number="3">»Ezüstöd és aranyad az enyém, legszebb feleségeid és gyermekeid is az enyémek!«”</verse>
				<verse number="4">Izráel királya válaszul ezt üzente Benhadadnak: „Szolgád vagyok, uram, és minden vagyonom a tiéd!”</verse>
				<verse number="5">Az arám követek hamarosan visszatértek Ahábhoz, ezzel a követeléssel: „Azt üzeni neked Benhadad: »Megmondtam neked, hogy add nekem ezüstödet, aranyadat, feleségeidet és gyermekeidet!</verse>
				<verse number="6">Ezért holnap elküldöm hozzád a szolgáimat, akik átkutatják a palotádat és a szolgáid házait. Elhoznak onnan, amit csak akarnak, és ami csak a számotokra értékes.«”</verse>
				<verse number="7">Akkor Izráel királya összehívta az ország idős vezetőit, és ezt mondta nekik: „Nézzétek, Benhadad a vesztünkre tör! Elküldte követeit, hogy elvigyék feleségeimet, gyermekeimet, aranyamat és ezüstömet. Én pedig nem tagadtam meg tőle.”</verse>
				<verse number="8">De a vezetők és az egész nép azt mondta: „Ne engedj neki! Ne teljesítsd a követelését!”</verse>
				<verse number="9">Akkor Aháb ezt a választ adta Benhadad követeinek: „Mondjátok meg uramnak, Arám királyának: »Amit először mondtál, azt megteszem, de amit másodszorra követelsz tőlem, azt nem teljesítem!«” A követek megvitték a választ,</verse>
				<verse number="10">majd hamarosan visszatértek Ahábhoz. „Ezt üzeni neked Benhadad: »Engem pusztítsanak el az istenek, ha most el nem pusztítom Samáriát! Annyi sem marad belőle, hogy romjaiból a katonáim egy-egy maréknyi port vehessenek a kezükbe!«” — mondták.</verse>
				<verse number="11">Erre azonban Izráel királya így válaszolt: „Mondjátok meg uratoknak, hogy aki felköti a kardját, az ne dicsekedjen úgy, mint aki a győztes csata után leteszi azt!”</verse>
				<verse number="12">Amikor ezzel az üzenettel az arám követek visszamentek Benhadadhoz, ő éppen a többi királlyal együtt lakomázott és borozott a sátrában. Amint meghallotta, mit üzent Aháb, azonnal kiadta a parancsot, hogy serege készüljön az ostromra. Az arám sereg föl is készült Samária megrohanására.</verse>
				<verse number="13">Eközben egy próféta ment Ahábhoz, Izráel királyához, és ezt mondta neki: „Aháb király, ezt üzeni neked az Örökkévaló: »Nézd ezt a hatalmas arám sereget! Még ma kiszolgáltatom neked, hogy megtudd, hogy én vagyok az Örökkévaló!«”</verse>
				<verse number="14">Aháb ezt kérdezte: „Ki által?” A próféta ezt felelte: „Azt mondja az Örökkévaló: »A tartományok kormányzóinak ifjú harcosai által.«” Aháb még megkérdezte: „Ki vezesse a csatát?” „Te magad!” — válaszolta a próféta.</verse>
				<verse number="15">Akkor Aháb összeszámolta a tartományok kormányzóinak ifjú harcosait: összesen 232-en voltak. Azután seregszemlét tartott egész serege fölött: 7 000 harcosa készült a csatára.</verse>
				<verse number="16">Éppen dél volt, amikor Aháb jelt adott seregének a támadásra. Kivonultak a városból, és megtámadták az arám sereget. Benhadad éppen a többi 32 királlyal borozott a sátrában, és már valamennyien részegre itták magukat.</verse>
				<verse number="17">Aháb serege előtt vonultak az ifjak, a tartományok kormányzóinak ifjú harcosai. Benhadadnak jelentették a katonái, hogy Samáriából harcosok jöttek ki.</verse>
				<verse number="18">Ő azt parancsolta: „Akár harcolni jöttek, akár békével, fogjátok el őket elevenen!”</verse>
				<verse number="19">Aháb serege követte az elől haladó ifjakat.</verse>
				<verse number="20">Amikor a két sereg összecsapott, az izráeli ifjak mindannyian levágták azokat az arám katonákat, akik eléjük kerültek. Az arám sereg erre megfutamodott, az izráeliek meg üldözték őket. Maga Benhadad is lóra pattant, és lovasaival együtt elmenekült.</verse>
				<verse number="21">Izráel királya is vágta a menekülőket, a lovasokat és a harci szekereken hercolókat. Nagy győzelmet aratott azon a napon az arám sereg fölött.</verse>
				<verse number="22">Ezután az a próféta ismét Ahábhoz ment és figyelmeztette: „Arám királya jövő tavasszal ismét megtámadja az országodat, ezért készülj föl, erősítsd meg seregedet, és jól gondold meg, mit kell tenned!”</verse>
				<verse number="23">A vesztes csata után tanácsadói ezt mondták Benhadadnak: „Királyunk, a héberek istenei a hegyek istenei, ezért bizonyultak erősebbnek nálunk. De ha síkságon ütközünk meg velük, biztosan legyőzzük őket!</verse>
				<verse number="24">Ezt tanácsoljuk neked: a 32 király helyett bízd a sereg vezetését a saját vezéreidre!</verse>
				<verse number="25">Gyűjts össze ismét olyan sereget, mint amilyet most elvesztettél, ugyanannyi lovast és harci szekeret! Azután ütközzünk meg a héberekkel a síkságon, majd meglátod, hogy akkor miénk lesz a győzelem!” Benhadad elfogadta a tanácsot,</verse>
				<verse number="26">a következő tavasszal ismét összegyűjtötte Arám hadseregét, és Izráel ellen vonult Áfék városához.</verse>
				<verse number="27">Izráel is készült a csatára, összegyűjtötték seregüket, és szintén Áfék mellett vertek tábort. De az ellenséghez képest az izráeli tábor csak akkorának látszott, mint két kis kecskenyáj, míg az arám tábor belepte az egész vidéket.</verse>
				<verse number="28">Akkor az Isten embere előlépett, és ezt mondta Izráel királyának: „Ezt üzeni neked az Örökkévaló: »Az arámok azt mondták, hogy az Örökkévaló csak a hegyek istene, de a síkságon nincs ereje. Emiatt az egész hatalmas arám sereget kiszolgáltatom neked. Akkor megtudod, hogy én vagyok az Örökkévaló!«”</verse>
				<verse number="29">A két sereg ott táborozott, egymással szemben 7 napig. A hetedik napon megütköztek, és Izráel ismét nagy győzelmet aratott: mintegy 100 000 arám gyalogos esett el a csatában egyetlen napon,</verse>
				<verse number="30">csak 27 000 fő maradt életben. Ezek bemenekültek Áfék városába, de ott meg a város fala szakadt rájuk, és úgy pusztultak el. Maga Benhadad király is a városban próbált elrejtőzni, és házról-házra bujkált.</verse>
				<verse number="31">Szolgái ezt tanácsolták neki: „Urunk, azt hallottuk, hogy Izráel királyai nagyon könyörületesek. Kössünk hát zsákot a derekunkra, vegyünk kötelet a nyakunkba, és adjuk meg magunkat Izráel királyának! Akkor talán megkíméli az életünket.”</verse>
				<verse number="32">Így is történt. Benhadad szolgái zsákot kötöttek a derekukra, nyakukra meg kötelet, és így járultak Izráel királya elé, hogy megadják magukat. Ezt mondták Ahábnak: „Szolgád, Benhadad ezt üzeni: »Kíméld meg, kérlek, az életemet!«” Aháb ezt kérdezte: „Hát még életben van? Ha igen, akkor a testvéremnek tekintem!”</verse>
				<verse number="33">A követek sietve szaván fogták, és így válaszoltak: „Igen, Benhadad a testvéred!” „Akkor vezessétek elém!” — mondta Aháb. Amikor Benhadad előjött a rejtekhelyéről, Aháb maga mellé szólította a harci szekerébe.</verse>
				<verse number="34">Benhadad ezt mondta: „Visszaadom neked azokat a városokat, amelyeket apám elvett apádtól. Te pedig bazársorokat nyithatsz Damaszkuszban, ahogy apám is tette Samáriában.” „Rendben van — válaszolta Aháb —, ha megesküdsz erre, szabadon engedlek.” Így hát szövetséget kötöttek egymással, és Benhadad szabadon visszatérhetett a hazájába.</verse>
				<verse number="35">Ezután történt, hogy a próféták tanítványai közül az egyik azt mondta a társának: „Kérlek, üss meg engem!” Azért mondta ezt, mert az Örökkévaló parancsolta neki. De a társa nem akarta megütni.</verse>
				<verse number="36">Akkor az első próféta azt mondta neki: „Mivel nem engedelmeskedtél az Örökkévaló szavának, mihelyst elmész innen, egy oroszlán támad rád, és megöl téged.” Így is történt: alighogy elváltak, egy oroszlán támadt rá, és megölte azt a prófétát.</verse>
				<verse number="37">Ezután az első próféta megkért egy másik férfit: „Kérlek, üss meg engem!” Az úgy megütötte, hogy a próféta meg is sebesült.</verse>
				<verse number="38">Ezután a próféta bekötötte sebes arcát, és így nem lehetett ráismerni. Azután odaállt az út szélére, és várta, hogy Aháb király arra jöjjön.</verse>
				<verse number="39">Jött is, a próféta pedig kiáltott hozzá: „Uram, királyom, segíts rajtam! Én is részt vettem az arám sereg ellen vívott csatában. Az egyik társam odahozott hozzám egy arám foglyot, és ezt mondta: »Őrizd ezt a foglyot, amíg visszajövök! Ha hagyod megszökni, életéért az életeddel fizetsz, vagy egy talentum ezüstöt adsz váltságdíjul!«</verse>
				<verse number="40">Nekem azonban valami dolgom akadt máshol, és mire visszamentem, a fogoly megszökött.” A király így válaszolt: „Magad mondtad ki ítéletedet! Beismerted, hogy a te hibádból szökött meg, tehát felelős vagy érte!”</verse>
				<verse number="41">Ekkor azonban a próféta levette a kötést az arcáról, és a király fölismerte, hogy a próféták közé tartozik.</verse>
				<verse number="42">A próféta így szólt a királyhoz: „Ezt mondja neked az Örökkévaló: »Futni engedted azt a férfit, akit én halálra szántam, emiatt életeddel fizetsz életéért, és népeddel népéért!«”</verse>
				<verse number="43">Izráel királya ezután haraggal és elkeseredve ment haza Samáriába.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Ezek után történt a következő eset. A jezréeli Nábótnak volt egy szép szőlőskertje Ahábnak, Samária királyának a palotája mellett.</verse>
				<verse number="2">Aháb szerette volna megszerezni ezt a kertet, ezért szólt Nábótnak: „Add nekem a szőlőskertedet, mert közel van a palotámhoz! Szeretnék ott egy veteményes kertet telepíteni. Adok cserébe egy jobb szőlőskertet, vagy kifizetem az árát, ha kívánod.”</verse>
				<verse number="3">De Nábót így felelt: „Mentsen meg attól az Örökkévaló, hogy másnak adjam a családi örökségemet!”</verse>
				<verse number="4">Aháb megharagudott és elkeseredett, hogy Nábót nem akart megválni a családi örökségétől. Így ment haza, de annyira el volt keseredve, hogy még enni sem akart, inkább lefeküdt, és a fal felé fordult.</verse>
				<verse number="5">Jezábel, a felesége megkérdezte: „Mi bánt téged? Mitől vagy olyan szomorú, hogy még enni sem akarsz?”</verse>
				<verse number="6">Aháb elmondta, mi történt: „Kértem a jezréeli Nábótot, hogy adja el nekem a szőlőskertjét, mert meg akarom venni tőle. Felajánlottam azt is, hogy adok helyette másikat cserébe, de semmiképpen nem akar megválni tőle.”</verse>
				<verse number="7">„Ugyan — mondta a felesége —, emiatt ne búsulj, hiszen te vagy Izráel királya, nem igaz? Kelj csak föl, egyél-igyál, majd én megszerzem neked Nábót szőlőjét!”</verse>
				<verse number="8">Ezután Jezábel leveleket írt Aháb király nevében, Jezréel városa idős vezetőinek és befolyásos előkelő polgárainak, majd a leveleket a király gyűrűjével lepecsételte.</verse>
				<verse number="9">Ez állt a levelekben: „Hirdessetek böjtöt a városban, hívjátok össze a gyűlést, és ültessétek Nábótot az egyik főhelyre.</verse>
				<verse number="10">Azután keressetek két hitvány férfit, akik hajlandók hamisan tanúskodni Nábót ellen. Mondják azt, hogy hallották, amint Nábót gyalázta Istent és a királyt. Utána vigyétek ki a városból, és kövezzétek meg Nábótot, hogy meghaljon!”</verse>
				<verse number="11">Jezréel vezetői és előkelő polgárai megtették, amit Jezábel írt nekik.</verse>
				<verse number="12">Böjtöt hirdettek, összehívták a népgyűlést, és Nábótot előre ültették.</verse>
				<verse number="13">Két hitvány férfi a népgyűlés előtt azzal vádolta Nábótot, hogy gyalázta Istent és a királyt. Ezután Nábótot kivitték a városból, és halálra kövezték.</verse>
				<verse number="14">Majd üzenetet küldtek Jezábelnek: „Nábótot megköveztük, és meghalt.”</verse>
				<verse number="15">Jezábel, amint megkapta az üzenetet, Ahábhoz sietett: „A jezréeli Nábót meghalt! Most már elfoglalhatod magadnak a szőlőskertjét, amelyet nem akart eladni neked!”</verse>
				<verse number="16">Aháb azonnal oda is ment, és elfoglalta Nábót kertjét.</verse>
				<verse number="17">Ekkor az Örökkévaló szólt a tisbei Illés prófétának:</verse>
				<verse number="18">„Indulj, és menj el Ahábhoz, Izráel királyához, aki Samáriában uralkodik, és éppen most ment Nábót szőlőskertjébe, hogy azt birtokba vegye.</verse>
				<verse number="19">Ezt mondd neki: »Aháb, ezt üzeni neked az Örökkévaló: Ugye, hogy meggyilkoltad Nábótot? Most még a földjét is elvetted?!« Mondd meg neki: »Tudd meg Aháb, azon a helyen, ahol a kutyák fölnyalták Nábót vérét, ott fogják fölnyalni a te véredet is! — Az Örökkévaló mondja ezt neked!«”</verse>
				<verse number="20">Illés tehát elment Ahábhoz, aki mikor meglátta, így fogadta: „Már megint rám találtál, ellenségem?” „Igen, megtaláltalak — mondta Illés —, mert egészen odaszántad magad, hogy olyan dolgokat tegyél, amelyeket az Örökkévaló gonoszságnak tart!</verse>
				<verse number="21">Ezért halld meg, mit üzen neked az Örökkévaló: »Aháb, emiatt elpusztítalak téged! Sőt, kiirtom minden férfiutódodat, szabadokat és szolgákat egyaránt, hogy írmagjuk sem marad!</verse>
				<verse number="22">Úgy fogok bánni veletek, mint Jeroboám, Nebát fia családjával, és mint Baasá, Ahijjá családjával, mert haragra ingereltél engem, és mert Izráelt bűnbe vitted.</verse>
				<verse number="23">Ami pedig Jezábelt illeti, őt a kutyák fogják széttépni Jezréel falainál.</verse>
				<verse number="24">Aki Aháb családjából a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a városon kívül pusztul el, azt az égi madarak szaggatják szét.«”</verse>
				<verse number="25">Bizony, senki sem követett el annyi gonoszságot és súlyos gaztettet, mint Aháb! Egészen rászánta magát, hogy olyan dolgokat tegyen, amelyeket az Örökkévaló gonoszságnak tart, mert a felesége, Jezábel ösztökélte ezekre a gaztettekre.</verse>
				<verse number="26">Aháb gyalázatos módon imádta a bálványokat. Követte ebben az emóriakat, akiket az Örökkévaló kiirtott Izráel népe elől erről a földről.</verse>
				<verse number="27">Aháb meghallgatta, amit Illés mondott, azután megszaggatta a ruháit, zsákruhát öltött magára, s abban is aludt, böjtölt, és megalázottságban járt-kelt.</verse>
				<verse number="28">Az Örökkévaló így szólt a tisbei Illéshez:</verse>
				<verse number="29">„Láttad, hogy megalázta magát Aháb előttem? Ezért a megígért csapásokat nem az ő életében, hanem csak fia idejében hozom el a családjára.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Ezután három esztendeig nem volt háború Arám és Izráel között.</verse>
				<verse number="2">A harmadik évben Jósafát, Júda királya meglátogatta Ahábot, Izráel királyát.</verse>
				<verse number="3">Amikor a két király és a vezetők együtt voltak, Aháb ezt mondta az udvari embereinek: „Tudjátok, hogy Arám királya elvette tőlünk a gileádi Rámót városát, mi meg nem teszünk semmit, hogy visszaszerezzük!”</verse>
				<verse number="4">Azután Jósafáthoz fordult: „Velem jössz-e harcolni, hogy visszafoglaljuk a gileádi Rámótot?” Jósafát ezt válaszolta Izráel királyának: „Én is elmegyek, akárcsak te — és katonáim is, akárcsak a te katonáid, lovaim is, akárcsak a te lovaid.”</verse>
				<verse number="5">Azután Jósafát még hozzátette: „Előbb azonban kérd ki az Örökkévaló tanácsát!”</verse>
				<verse number="6">Így hát Izráel királya összegyűjtötte országából a prófétákat, 400 férfit, és megkérdezte őket: „Indítsunk-e hadjáratot Rámót-Gileád elfoglalására, vagy ne?” A próféták mind biztatták: „Vonulj fel, Isten a kezedbe adja azt a várost!”</verse>
				<verse number="7">Jósafát mégis megkérdezte: „Nincs már más prófétája az Örökkévalónak, akitől tanácsot kérhetnénk?”</verse>
				<verse number="8">Aháb ezt válaszolta: „Van ugyan még egy, aki által az Örökkévalót megkérdezhetnénk, de őt ki nem állhatom, mert nekem soha nem prófétál jót, csak rosszat! Mikájehú az, Jimlá fia.” Jósafát erre azt mondta: „Ne beszéljen így a király!”</verse>
				<verse number="9">Akkor Aháb szólította egyik udvari emberét: „Siess és hívd ide Mikájehút, Jimlá fiát!”</verse>
				<verse number="10">Izráel királya és Jósafát, Júda királya — mindegyik a maga trónszékén, díszes ruhákba öltözve — Samária kapuja előtt ültek, ahol csépelni szoktak, előttük pedig a próféták prófétáltak.</verse>
				<verse number="11">Az egyikük, Cidkijjá, Kenaaná fia vas-szarvakat készített magának, és ezt mondta a királynak: „Ezt mondja az Örökkévaló: »Ezekkel fogod Arámot öklelni, amíg végleg elpusztítod őket!«”</verse>
				<verse number="12">A többi próféta is hasonlókat prófétált: „Vonulj fel Rámót-Gileád ellen, és győzni fogsz! Az Örökkévaló a kezedbe adja a várost!”</verse>
				<verse number="13">A hírnök, akit a király küldött, eljutott Mikájehúhoz, és ezt mondta neki: „Nézd, a próféták egyhangúlag mind jót prófétálnak a királynak, mondj te is valami jót — akárcsak ők!”</verse>
				<verse number="14">Mikájehú ezt válaszolta: „Amilyen biztos, hogy az Örökkévaló él, olyan biztos, hogy csak azt fogom mondani, amit ő mond nekem!”</verse>
				<verse number="15">Amikor Ahábhoz ért, a király őt is megkérdezte: „Mikájehú, indítsunk-e hadjáratot Rámót-Gileád visszafoglalására, vagy mondjunk le róla?” A próféta ezt felelte: „Menj el Rámót-Gileád elfoglalására, győzni fogsz, és a város a kezedbe kerül.”</verse>
				<verse number="16">De a király rákiáltott: „Hányszor kell még megeskesselek, hogy csak az igazat mondd nekem az Örökkévaló nevében?!”</verse>
				<verse number="17">Akkor Mikájehú ezt mondta: „Láttam Izráel egész népét szétszórva a hegyeken. Szanaszét kóboroltak, mint a pásztor nélkül maradt juhok. Az Örökkévaló pedig ezt mondta: »Nincs már ezeknek gazdájuk! Térjen hát minden férfi az otthonába békében!«”</verse>
				<verse number="18">Ekkor Izráel királya ezt mondta Jósafátnak: „Na ugye, nem megmondtam, hogy ez soha nem prófétál nekem jót, csak rosszat?!”</verse>
				<verse number="19">Akkor Mikájehú így folytatta: „Halljátok az Örökkévaló szavát! Láttam az Örökkévalót a trónján, és az egész mennyei sereget jobb és bal keze felől.</verse>
				<verse number="20">Az Örökkévaló ezt kérdezte: »Ki fogja rávenni Ahábot, Izráel királyát, hogy Rámót-Gileád ellen vonuljon, és ott haljon meg a harcban?« Erre ki ezt, ki azt mondta.</verse>
				<verse number="21">Azután jött egy szellem, az Örökkévaló elé állt, és azt mondta: »Majd én ráveszem Ahábot.« »Hogyan?« — kérdezte az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="22">Az így válaszolt: »Elmegyek, és hazugság szelleme leszek Aháb minden prófétájának szájában.« Az Örökkévaló pedig ezt felelte neki: »Rendben van, vezesd félre Ahábot — így sikerülni fog! Menj, és tedd meg, amit mondtál!«</verse>
				<verse number="23">Látod, Aháb király, az Örökkévaló adta a hazugság szellemét a prófétáid szájába! De ő maga mondta ki a vesztedet.”</verse>
				<verse number="24">Ekkor Cidkijjá, Kanaaná fia odalépett Mikájehúhoz, és pofonvágta. „Igen?! Szóval az Örökkévaló Szelleme elhagyott engem, hogy rajtad keresztül szóljon?” — kérdezte.</verse>
				<verse number="25">Mikájehú így válaszolt: „Meg fogod látni azon a napon, amikor rémülten egyik szobából a másikba futkosol, hogy elrejtőzz!”</verse>
				<verse number="26">Akkor Izráel királya megparancsolta: „Fogjátok meg Mikájehút, és vigyétek vissza Ámónhoz, a város kormányzójához és Jóáshoz, a király fiához.</verse>
				<verse number="27">Mondjátok meg nekik: »Ezt parancsolja a király: zárjátok börtönbe, és tartsátok kenyéren és vízen, amíg békében vissza nem térek!«”</verse>
				<verse number="28">Mikájehú csak ennyit mondott: „Ha valóban békességben jössz vissza, akkor nem az Örökkévaló szólt általam!” Majd még felkiáltott: „Halljátok meg ezt valamennyien, és tudja meg az egész nép!”</verse>
				<verse number="29">Azután Izráel királya és Jósafát, Júda királya együtt felvonultak seregeikkel Rámót-Gileád ellen.</verse>
				<verse number="30">Izráel királya azt mondta Jósafátnak: „Te csak öltözz a magad királyi ruhájába, de én álruhát veszek, és úgy megyek a csatába.” Úgy is tett: álruhát vett magára, és úgy indult a harcba.</verse>
				<verse number="31">Arám királya a csata előtt azt parancsolta a harci szekerek 32 parancsnokának: „Ne törődjetek senki mással, csak Izráel királyát támadjátok!”</verse>
				<verse number="32">Amikor csata közben a harci szekerek parancsnokai meglátták Jósafátot, azt hitték, hogy ő Izráel királya. Ezért bekerítették, és mindannyian csak őt akarták megölni. Jósafát azonban felkiáltott.</verse>
				<verse number="33">Amikor a harci szekerek parancsnokai meghallották Jósafát csatakiáltását, észrevették, hogy nem ő Izráel királya, elfordultak hát tőle, és otthagyták.</verse>
				<verse number="34">Közben egy harcos csak úgy találomra kilőtt egy nyilat, amely azonban éppen Izráel királyát sebesítette meg. Ahábot olyan helyen találta el a nyíl, ahol a páncéljának a részeit összekapcsolták. Szólt a harci szekere hajtójának: „Fordulj meg, vigyél ki a csatából, mert megsebesültem!”</verse>
				<verse number="35">A harc egyre hevesebb lett, ahogy telt az idő. Aháb, Izráel királya estig a harci szekerébe kapaszkodva tartotta magát az arám sereggel szemben, s közben vére a kocsiba folyt. Amikor a nap leszállt, Aháb meghalt.</verse>
				<verse number="36">Napnyugtakor kiáltás futott végig a seregben: „Térjen vissza mindenki a maga városába! Mindenki a maga hazájába!”</verse>
				<verse number="37">Így halt meg Aháb király. Holttestét visszavitték Samáriába, és ott is temették el.</verse>
				<verse number="38">A király harci kocsiját, amelyet Aháb vére szennyezett be, Samária mellett a víztárolónál mosták tisztára — ahol a prostituáltak szoktak fürödni —, s közben Aháb vérét a kutyák nyaldosták a kocsiról. Pontosan úgy történt, ahogy azt az Örökkévaló előre megmondta.</verse>
				<verse number="39">Aháb többi dolgait, és mindazt, amit uralkodása idején tett, följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. Itt olvasható az is, hogy milyen építkezéseket folytatott Izráel városaiban, és hogyan ékesítette elefántcsont díszekkel a palotáját.</verse>
				<verse number="40">Azután Aháb meghalt, és utána a fia, Ahazjá lett Izráel királya.</verse>
				<verse number="41">Aháb, Izráel királya uralkodásának negyedik évében lépett trónra Jósafát, Ászá fia, Júda királya.</verse>
				<verse number="42">Jósafát 35 éves volt, amikor Jeruzsálemben uralkodni kezdett, és 25 évig volt Júda királya. Anyja, akit Azúbának hívtak, Silhi leánya volt.</verse>
				<verse number="43">Jósafát mindenben követte apja, Ászá példáját, s attól nem tért el. Azt tette, amit az Örökkévaló jónak tart. Ennek ellenére a magaslatokon a nép továbbra is áldozatokat mutatott be, és tömjént füstölögtetett.</verse>
				<verse number="44">Jósafát békességben élt Izráel királyával.</verse>
				<verse number="45">Kiűzte országából azokat a férfi prostituáltakat, akik még apjának, Ászának idejéből megmaradtak. Jósafát egyéb dolgait, hőstetteit és hadjáratait följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="46"></verse>
				<verse number="47">Jósafát idejében nem volt király Edomban, csak helytartó.</verse>
				<verse number="48">Jósafát kereskedőhajókat építtetett, hogy Ófirba küldje azokat aranyért. De ezek a hajók még Ecjón-Geberben összetörtek, és el sem tudtak indulni Ófirba.</verse>
				<verse number="49">Ekkor Ahazjá, Aháb fia fölajánlotta Jósafátnak, hogy szolgái Jósafát szolgáival együtt hajózzanak a tengereken. De Jósafát ezt nem fogadta el.</verse>
				<verse number="50">Azután Jósafát meghalt, és ősapjának, Dávidnak a városában temették el, ősei mellé. Fia, Jórám követte Júda trónján.</verse>
				<verse number="51">Jósafát, Júda királya uralkodásának 17. évében lett Izráel királya Ahazjá, Aháb fia Samáriában, és két évig uralkodott.</verse>
				<verse number="52">Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart, mert apját és anyját követte. Jeroboám, Nebát fia útján járt, aki bűnbe vezette Izráelt.</verse>
				<verse number="53">Ahazjá is Baált szolgálta és imádta, s ezzel haragra ingerelte az Örökkévalót, Izráel Istenét — éppen úgy, ahogy azt apja tette.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="12">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Miután Aháb király meghalt, Moáb lerázta magáról Izráel fennhatóságát.</verse>
				<verse number="2">Történt egyszer, hogy Ahazjá, Aháb fia, Izráel királya Samáriában, palotája fölső teraszáról leesett a korláton keresztül, és súlyosan megsérült. Követeket küldött hát Ekrónba, ezzel a megbízatással: „Menjetek, kérdezzétek meg Ekron istenét, Baálzebúbot, hogy felgyógyulok-e ebből a betegségből!”</verse>
				<verse number="3">Ekkor az Örökkévaló angyala szólt a tisbei Illés prófétának: „Samária királya követeket küldött Ekrónba. Menj, és keresd meg őket. Ezt mondd nekik: »Azért mentek Baálzebúbhoz, Ekron istenéhez tanácsot kérni, mert nincs Isten Izráelben?!</verse>
				<verse number="4">Most hát mondjátok meg uratoknak: azt üzeni neki az Örökkévaló, hogy nem fog fölkelni az ágyból, amelyben fekszik, hanem biztosan meghal!«” Illés elmondta ezt a követeknek, majd otthagyta őket.</verse>
				<verse number="5">Amikor a követek visszatértek a királyhoz, ő megkérdezte: „Miért jöttetek vissza ilyen hamar?”</verse>
				<verse number="6">Azok így feleltek: „Mert találkoztunk egy férfival, aki ezt mondta: »Menjetek vissza a királyhoz, aki elküldött benneteket! Mondjátok meg neki, hogy ezt üzeni az Örökkévaló: Azért mentek Baálzebúbhoz, Ekron istenéhez tanácsot kérni, mert nincs Isten Izráelben?! Ezért nem fogsz fölkelni az ágyból, amelyben fekszel, hanem biztosan meghalsz!«”</verse>
				<verse number="7">A király megkérdezte: „Milyen volt az az ember?”</verse>
				<verse number="8">„Szőrből készült köpeny volt rajta, bőrövvel a derekán.” — felelték azok. „Akkor biztosan a tisbei Illés volt az!” — mondta a király.</verse>
				<verse number="9">Ekkor elküldte egyik tisztjét 50 katonával Illésért. A tiszt meglepődve látta, hogy Illés éppen egy domb tetején ül. Fölkiáltott neki: „Isten embere, a király parancsolja, hogy jöjj le!”</verse>
				<verse number="10">A próféta így válaszolt: „Ha én Isten embere vagyok, akkor szálljon tűz az égből rád, meg az embereidre, és égessen meg titeket!” Ekkor valóban tűz jött az égből, és megégette mind a tisztet, mind pedig az 50 katonát.</verse>
				<verse number="11">Ezután a király másik 50 fős csapatot küldött Illésért, egy másik tiszt vezetésével. Ez a tiszt is fölkiáltott Illésnek: „Isten embere, a király parancsolja, hogy azonnal jöjj le!”</verse>
				<verse number="12">A próféta így válaszolt: „Ha én Isten embere vagyok, akkor szálljon tűz az égből rád és az embereidre, és égessen meg titeket!” Ekkor ismét tűz jött az égből, és megégette mind a tisztet, mind pedig az 50 katonát.</verse>
				<verse number="13">Ezután a király újabb 50 fős csapatot küldött Illésért, egy harmadik tiszt vezetésével. Azonban ez a harmadik tiszt fölment Illéshez a dombra, térdre esett előtte, és így könyörgött: „Kérlek, Isten embere, legyen becsülete szemedben az életemnek, és az én 50 emberem életének!</verse>
				<verse number="14">Nézd, az előző két tisztet és 50 fős csapatukat elpusztította az égből jövő tűz, ezért kérlek, kíméld meg az életünket!”</verse>
				<verse number="15">Akkor az Örökkévaló angyala szólt Illésnek: „Menj vele, ne félj!” Illés el is ment a katonákkal Ahazjá királyhoz,</verse>
				<verse number="16">és ezt mondta neki: „Követeket küldtél, hogy általuk Baálzebúbtól, Ekron istenétől kérj tanácsot. Vajon nincs Isten Izráelben, hogy az ő szavát kérdezted volna?! Mivel ezt tetted, nem fogsz fölkelni az ágyból, amelyben fekszel, hanem biztosan meghalsz!”</verse>
				<verse number="17">Ahazjá valóban meg is halt, ahogy ezt az Örökkévaló Illés által megmondta. Mivel Ahazjának nem volt fia, halála után Jórám lett Izráel királya. Uralkodását akkor kezdte meg, amikor Júdában Jórám, Jósafát fia uralkodott már második éve.</verse>
				<verse number="18">Ahazjá egyéb tetteit pedig följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Amikor már közeledett az ideje, hogy az Örökkévaló forgószéllel fölragadja Illést a mennybe, Illés és Elizeus elindultak Gilgálból.</verse>
				<verse number="2">„Engem maga az Örökkévaló küldött Bételbe — mondta Illés Elizeusnak —, de te csak maradj itt!” De Elizeus ezt felelte: „Amilyen biztos, hogy él az Örökkévaló, és te is élsz, olyan biztos, hogy veled megyek, s nem hagylak el!” Így hát továbbmentek ketten. Amikor Bételbe érkeztek,</verse>
				<verse number="3">az ottani próféta-tanítványok megkérdezték Elizeustól: „Nem tudod, hogy az Örökkévaló még ma elragadja mesteredet tőled?” „Én is tudom, de hallgassatok!” — válaszolta Elizeus.</verse>
				<verse number="4">„Engem maga az Örökkévaló küldött Jerikóba — mondta Illés Elizeusnak —, de te csak maradj itt!” Ő ismét ezt felelte: „Amilyen biztos, hogy él az Örökkévaló, és te is élsz, olyan biztos, hogy veled megyek, s nem hagylak el!” Így hát továbbmentek ketten. Amikor Jerikóba érkeztek,</verse>
				<verse number="5">az ottani próféta-tanítványok megkérdezték Elizeustól: „Nem tudod, hogy az Örökkévaló még ma elragadja mesteredet tőled?” „Én is tudom, hallgassatok!” — válaszolta Elizeus.</verse>
				<verse number="6">„Engem az Örökkévaló a Jordánhoz küldött — mondta Illés Elizeusnak —, de te csak maradj itt!” De Elizeus megint ezt felelte: „Amilyen biztos, hogy él az Örökkévaló, és te is élsz, olyan biztos, hogy veled megyek, s nem hagylak el!” Így hát továbbmentek ketten.</verse>
				<verse number="7">A próféta-tanítványok közül ötvenen követték őket, de jókora távolságra megálltak, és onnan figyelték, mi történik. Amikor Illés meg Elizeus a Jordán partjára értek,</verse>
				<verse number="8">Illés levette a köpenyét, összehajtotta, és rácsapott vele a vízre. Ekkor a víz kettévált, s ők ketten száraz lábbal keltek át a folyón.</verse>
				<verse number="9">Amint a túlsó partra értek, Illés ezt mondta Elizeusnak: „Kérj valamit, mielőtt engem elragadnak tőled!” Elizeus így válaszolt: „A benned lévő szellem kétszeres mértékét kérem!”</verse>
				<verse number="10">„Nehéz dolgot kértél — felelte Illés —, de ha meglátsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor megkapod, amit kértél. Ha nem, akkor nem kapod meg.”</verse>
				<verse number="11">Továbbmentek, és beszélgettek. Hirtelen egy tűzben égő harci szekér jelent meg, tűz-lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Illést a forgószél fölragadta a mennybe.</verse>
				<verse number="12">Elizeus mindezt látta, és fölkiáltott: „Atyám! Atyám! Izráel harci szekerei és lovai!” Elizeus nem látta többé Illést. Ezután Elizeus levetette a ruháját, és két részre szakította.</verse>
				<verse number="13">Amikor Illést elragadták, a köpenye lehullott róla. Ezt Elizeus fölvette a földről. Majd elindult vissza, a Jordán felé. A parton megállt,</verse>
				<verse number="14">fogta Illés köpenyét, rácsapott vele a vízre, és ezt mondta: „Hol van az Örökkévaló, Illés Istene?” A víz azonnal kettévált, és Elizeus átment a túlpartra.</verse>
				<verse number="15">Amikor a jerikói próféta-tanítványok csoportja meglátta Elizeust, ezt mondták: „Az Illésben lévő szellem megnyugodott Elizeuson!” Azután eléje mentek, és földig hajoltak előtte.</verse>
				<verse number="16">Majd ezt kérték Elizeustól: „Látod, itt van közülünk 50 erős férfi, hadd menjenek el, hogy megkeressék mesteredet! Talán az Örökkévaló Szelleme ragadta el, és letette valamelyik hegyen vagy völgyben.” De Elizeus ezt mondta: „Ne küldjétek el őket!”</verse>
				<verse number="17">De addig-addig unszolták, hogy végre beleegyezett: „Jól van, hát küldjétek el őket!” El is küldték azt az 50 fős csapatot, de háromnapi keresés után sem találták meg Illést.</verse>
				<verse number="18">Amikor visszatértek Jerikóba, ahol Elizeus volt, ő ezt mondta: „Mondtam, hogy ne menjetek!”</verse>
				<verse number="19">Ezután a jerikói férfiak Elizeushoz mentek, és ezt mondták: „Nézd, milyen jó lakóhely ez a város, amint magad is látod! Csak az a baj, hogy a vize egészségtelen, a földje pedig terméketlen.”</verse>
				<verse number="20">Elizeus ezt mondta: „Hozzatok nekem egy új tálat, és tegyetek bele sót!” Oda is vitték hozzá, amit kért.</verse>
				<verse number="21">Akkor Elizeus kiment a város melletti forráshoz, és beleszórta a sót, majd azt mondta: „Ezt mondja az Örökkévaló: »Meggyógyítottam ezt a vizet, nem származik ezentúl belőle halál és terméketlenség.«”</verse>
				<verse number="22">A víz valóban egészséges lett, és attól kezdve mindmáig ilyen is maradt — úgy, ahogy Elizeus mondta.</verse>
				<verse number="23">Azután Bételbe ment. Amikor a dombon fölfelé közeledett a város kapujához, éppen egy csopor fiú jött ki a városból vele szemben. Csúfolni kezdték: „Menj innen, kopasz! Menj innen, kopasz!”</verse>
				<verse number="24">Elizeus visszafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket az Örökkévaló nevében. Ekkor két nősténymedve jött ki az erdőből, megtámadták a fiúkat, és közülük negyvenkettőt megöltek.</verse>
				<verse number="25">Ezután Elizeus elment a Kármel-hegyre, majd visszatért Samáriába.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Jósafát, Júda királya uralkodásának 18. évében lett Izráel királya Jórám, Aháb fia Samáriában, és 12 esztendeig uralkodott.</verse>
				<verse number="2">Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Bár nem annyira, mint apja vagy anyja, hiszen lerombolta Baál oszlopát, amelyet apja emelt.</verse>
				<verse number="3">Mégis ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának bűnéhez, amellyel ő bűnbe vezette Izráelt. Ettől Jórám sem tért el.</verse>
				<verse number="4">Moáb királya, Mésa juhtenyésztéssel foglalkozott, és nagyon nagy juhnyájai voltak. Évente 100 000 bárányt és 100 000 kost küldött — megnyírásuk előtt — adó fejében Izráel királyának.</verse>
				<verse number="5">Azonban, amint Aháb meghalt, Moáb királya lerázta magáról Izráel fennhatóságát.</verse>
				<verse number="6">Emiatt Jórám király elhatározta, hogy hadjáratot indít Moáb ellen, és Samáriából kiindulva összegyűjtötte Izráel egész hadseregét.</verse>
				<verse number="7">Majd követeket küldött Jósafáthoz, Júda királyához, ezzel az üzenettel: „Moáb királya föllázadt ellenem. Eljössz-e velem, hogy együtt harcoljunk ellene?” Jósafát ezt válaszolta: „Elmegyek én is, mint te; hadseregem is, mint a te hadsereged; lovaim is, mint a te lovaid.”</verse>
				<verse number="8">Majd megkérdezte: „Melyik úton vonuljunk föl Moáb ellen?” Jórám ezt felelte: „Azon, amelyik Edom sivatagán vezet keresztül.”</verse>
				<verse number="9">Így hát három hadsereg vonult föl együtt, három király — Izráel, Júda és Edom királya — vezetésével. Azonban kerülő úton mentek Moáb felé, és 7 nap után már minden vizük elfogyott. Sem a hadseregnek, sem a velük lévő, lábon hajtott állatoknak nem volt ivóvize.</verse>
				<verse number="10">Végül Izráel királya fölkiáltott: „Jaj! Látom már, az Örökkévaló csak azért hívta ide ezt a három királyt, hogy kiszolgáltasson minket ellenségeinknek, a moábiaknak!”</verse>
				<verse number="11">Jósafát ezt kérdezte: „Nincs itt egy sem az Örökkévaló prófétái közül, hogy általa tanácsot kérhetnénk?” Izráel királyának egyik szolgája válaszolt: „Itt van velünk Elizeus, Sáfát fia, aki Illés segítője volt.”</verse>
				<verse number="12">„Bizony, nála van az Örökkévaló beszéde!” — mondta Jósafát. Így hát a három király — Izráel királya, Jósafát és Edom királya — fölkereste Elizeust.</verse>
				<verse number="13">De Elizeus így fogadta Izráel királyát: „Minek jöttél ide? Semmi közöm hozzád! Menj apád és anyád prófétáihoz!” Izráel királya azonban így válaszolt: „Kérlek, ne utasíts el! Látod, az Örökkévaló azért hívott össze bennünket — ezt a három királyt és seregeiket —, hogy kiszolgáltasson minket a moábiaknak!”</verse>
				<verse number="14">„Az Örökkévalóra, a Seregek Urára esküszöm, akit szolgálok, hogy ha nem lennék tekintettel Jósafátra, Júda királyára, veled szóba sem állnék, még csak rád sem néznék!</verse>
				<verse number="15">De jól van, hívjatok ide egy hárfás zenészt!” Amikor az pengetni kezdte hárfáját, az Örökkévaló keze megérintette Elizeust,</verse>
				<verse number="16">aki prófétálni kezdett: „Ezt mondja az Örökkévaló: »Megtelnek vízzel a gödrök ebben a kiszáradt folyómederben!</verse>
				<verse number="17">Nem lesz sem szél, sem eső, mégis megtelik az egész meder vízzel. Ihattok bőven belőle, ti is, meg állataitok is.«</verse>
				<verse number="18">De még ez is csekélység az Örökkévaló számára. Ezen fölül még a moábiakat is kiszolgáltatja nektek.</verse>
				<verse number="19">Elfoglaljátok majd megerősített városaikat, minden fontosabb várost, kivágjátok a hasznos fákat, betömitek forrásaikat, és köveket szórtok szántóföldjeikre.”</verse>
				<verse number="20">Másnap reggel, az ételáldozat idején Edom felől hirtelen vízáradat jött, s elöntötte az egész vidéket.</verse>
				<verse number="21">A moábiak mind megtudták, hogy a három király hadjáratot indított ellenük. Összegyűjtöttek hát országukból minden fegyverforgató férfit, és a határukhoz vonultak. Ott várták a támadást.</verse>
				<verse number="22">Azon a reggelen, amikor fölkeltek, a nap fénye vörösen tükröződött a vízről. A moábiak ezt úgy látták, mintha vér lett volna,</verse>
				<verse number="23">és azt mondták: „Nézzétek! Ez csakis vér lehet! Biztosan egymás ellen támadt az a három király, és seregeik egymást kaszabolták le! Most azután rajta, szerezzünk nagy zsákmányt!”</verse>
				<verse number="24">De mikor a közelükbe értek, az izráeliek is megindultak, és leverték a moábiakat, akik megfutamodtak. Az izráeli sereg üldözte őket, és sokat levágtak közülük.</verse>
				<verse number="25">Elfoglalták városaikat, kivágták hasznos fáikat, betömték forrásaikat, és köveket szórtak szántóföldjeikre. Végül már csak Kír-Haraset városfalai álltak ellen. Az izráeli parittyások azt is körülvették, és ostromolni kezdték.</verse>
				<verse number="26">Moáb királya látta, hogy vesztésre áll, ezért maga mellé vett 700 harcost, és kivont karddal megpróbáltak kitörni az ostromgyűrűből Edom királyával szemben, de kudarcot vallottak.</verse>
				<verse number="27">Ekkor Moáb királya fogta legidősebb fiát, a trónörököst, és az ostromló sereg szeme láttára égőáldozatul föláldozta a város falán. Ezen annyira fölháborodott az izráeli sereg, hogy abbahagyták az ostromot, és hazatértek Izráelbe.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Történt egyszer, hogy a próféták közösségéből az egyik próféta meghalt. Az özvegye Elizeushoz fordult, és elpanaszolta: „Uram, tudod, hogy a férjem, a te szolgád tisztelte és félte az Örökkévalót. Azonban meghalt, és adósságot hagyott ránk. A hitelezője pedig most a két fiamat akarja elvinni, hogy adósrabszolgái legyenek, mivel nem tudom kifizetni a férjem tartozását.”</verse>
				<verse number="2">Elizeus ezt kérdezte: „Hogyan tudnék segíteni rajtatok? Mi van a házadban?” „Nincs egyebem, csak egy korsó olaj” — válaszolta az asszony.</verse>
				<verse number="3">„Jól van — mondta Elizeus —, akkor menj haza, és kérj kölcsön a szomszédaidtól mindenféle üres edényeket, amennyit csak tudsz!</verse>
				<verse number="4">Azután zárkózz be a házadba a fiaiddal együtt, és töltsd meg az üres edényeket a korsódból! Amelyik megtelt, azt állítsd félre.”</verse>
				<verse number="5">Az asszony így is tett. Bezárkózott a fiaival együtt, akik a keze alá adogatták az edényeket, ő meg sorra megtöltötte valamennyit.</verse>
				<verse number="6">Amikor már mind megtelt, mondta a fiának: „Add ide a következő üres korsót!” „Nincs több, már mind megtelt” — felelte az. Ekkor a korsóból sem folyt tovább az olaj.</verse>
				<verse number="7">Az asszony ekkor visszament az Isten emberéhez, Elizeushoz, és elmondta, mi történt. Ő pedig ezt tanácsolta: „Eredj, add el az olajat, és fizesd ki a tartozást. Ami marad, abból meg élhettek a fiaiddal együtt.”</verse>
				<verse number="8">Elizeus időnként megfordult Súnem városában. Élt ott egy jómódú asszony a férjével, aki többször is vendégül látta a prófétát. Ezért, ha arra járt, Elizeus mindig betért hozzájuk.</verse>
				<verse number="9">Egy idő múlva az asszony megkérte a férjét: „Nézd, látom, hogy ez az Elizeus, aki időnként nálunk vendégeskedik, Isten szent embere.</verse>
				<verse number="10">Építsünk a számára egy kis vendégszobát az emeleten, és tegyünk oda ágyat, asztalt, széket és mécsest. S ha ezután megint erre jár, hadd szálljon meg nálunk abban a szobában!” Így is lett.</verse>
				<verse number="11">Egyszer Elizeus éppen ebben a szobában szállt meg, és lefeküdt az ágyra pihenni.</verse>
				<verse number="12">Majd ezt mondta a szolgájának, Géházinak: „Hívd ide a vendéglátónkat, ezt a súnemi asszonyt. De előbb kérdezd meg tőle, mivel viszonozhatnánk szívességét, hiszen olyan nagy szeretettel gondoskodik rólunk! Akarja-e, hogy szóljunk érdekében a királynak vagy a hadsereg vezérének?” Géházi hívta az asszonyt, aki megállt Elizeus előtt, és azt mondta: „Uram, én békességben élek a nemzetségem között.” — majd elment.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Elizeus azt kérdezte Géházitól: „Mégis, mit lehetne tenni érte?” Géházi válaszolt: „Úgy tudom, nincs fia, és a férje már öreg.”</verse>
				<verse number="15">„Hívd csak ide megint!” — mondta Elizeus. Az asszony ismét megállt az ajtóban,</verse>
				<verse number="16">Elizeus pedig ezt mondta neki: „Egy év múlva ilyenkor már a saját kicsi fiadat ringatod a karodban!” „Jaj, uram, te Isten embere vagy, ne hitegess engem ilyen lehetetlen dologgal!”</verse>
				<verse number="17">Egy idő múlva az asszony várandós lett, és az Elizeus által mondott időben valóban fiút szült.</verse>
				<verse number="18">A fiúcska fölcseperedett, s egy nap kiment az apjához a mezőre, ahol éppen gabonát arattak.</verse>
				<verse number="19">Egyszer csak azt mondta az apjának: „Jaj, nagyon fáj a fejem! Jaj, a fejem!” Az apja szólt az egyik szolgájának: „Vidd a gyereket az anyjához!”</verse>
				<verse number="20">A szolga haza is vitte a gyermeket, akit az anyja az ölébe fektetett. Azonban a gyermek déltájban meghalt.</verse>
				<verse number="21">Az anya ekkor fölvitte, és lefektette az Isten emberének ágyára, majd becsukta az ajtót, és elment.</verse>
				<verse number="22">Azután szólt a férjének: „Kérlek, adj mellém egy szolgát és egy szamarat, hogy sietve az Isten emberéhez menjek! Hamarosan visszajövök.”</verse>
				<verse number="23">„De hiszen nincs ma sem Újhold ünnepe sem Szombat, miért mész hozzá?” — kérdezte a férje. „Minden rendben lesz!” — mondta az asszony.</verse>
				<verse number="24">Fölnyergelte a szamarat, és azt mondta a szolgájának: „Azonnal induljunk! Hajtsd az állatot, ahogy lehet! Csak akkor lassíts, ha mondom.”</verse>
				<verse number="25">Elmentek a Kármel-hegyre, az Isten emberéhez, Elizeushoz, aki már távolról észrevette, hogy közelednek. „Nézd! Az a súnemi asszony közeledik — mondta Elizeus a szolgájának, Géházinak —,</verse>
				<verse number="26">szaladj csak eléje, s kérdezd meg, jól van-e, s hogy van a férje és a fia!” Géházi eléje is ment, de az asszony csak annyit mondott neki: „Jól vagyunk.”</verse>
				<verse number="27">Nem állt meg, amíg az Isten emberéhez nem ért a hegyen. A földre borult előtte, és megragadta a lábát. Amikor Géházi el akarta zavarni az asszonyt, Elizeus rászólt: „Hagyd csak, mert nagyon el van keseredve, az Örökkévaló pedig eltitkolta előlem, hogy miért.”</verse>
				<verse number="28">Akkor az asszony ezt mondta Elizeusnak: „Uram, én nem kértem, hogy fiam szülessen! Nem azt mondtam neked, hogy ne hitegess?!”</verse>
				<verse number="29">Akkor Elizeus elküldte Géházit az asszony házához: „Indulj hamar, siess, meg ne állj! Ha találkozol valakivel, még csak ne is köszönj neki! Ha valaki köszön neked, ne válaszolj! Menj, és tedd a pálcámat a fiú arcára!”</verse>
				<verse number="30">De a fiú anyja ezt mondta Elizeusnak: „Uram, esküszöm az Örökkévalóra és a te életedre, hogy nem megyek innen haza nélküled!” Így hát Elizeus is elindult, és követte az asszonyt a házához.</verse>
				<verse number="31">Géházi előbb ért oda, és Elizeus pálcáját a fiú arcára tette, de az nem éledt föl, s nem adott semmi életjelet. A szolga visszament és jelentette: „Uram, a fiú nem éledt föl.”</verse>
				<verse number="32">Elizeus bement a házba, s látta, hogy a gyermek valóban halott, és éppen az ő ágyán fekszik!</verse>
				<verse number="33">Senkit nem engedett a szobába, becsukta az ajtót, és imádkozott az Örökkévalóhoz.</verse>
				<verse number="34">Majd ráfeküdt a gyermekre, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére helyezte, s ekkor a gyermek teste fölmelegedett.</verse>
				<verse number="35">Azután Elizeus fölkelt, járkált a szobában le s föl. Másodszor is ráfeküdt a gyermekre, aki ekkor hétszer tüsszentett, majd kinyitotta a szemét.</verse>
				<verse number="36">Elizeus szólította Géházit, hogy hívja az asszonyt, s amikor az odajött, ezt mondta neki: „Itt a fiad, vidd magaddal!”</verse>
				<verse number="37">Az pedig Elizeus lábához borult, majd elvitte a fiát.</verse>
				<verse number="38">Elizeus egyszer megint Gilgálba érkezett a próféták közösségéhez. Akkoriban éhínség uralkodott az országban. A próféta-tanítványok ott ültek Elizeus előtt, aki szólt a szolgájának: „Tedd föl a tűzre a nagy fazekat, és főzz valami levest az embereknek!”</verse>
				<verse number="39">Az egyik tanítvány, amint zöldségféléket gyűjtögetett a mezőn, talált egy tökhöz hasonló indás növényt, amely tele volt termésekkel. Teleszedte a ruháját ezekkel és hazavitte, majd összevágta, és beledobálta a fazékba. De sem ő, sem a többiek nem ismerték azt a növényt.</verse>
				<verse number="40">Amikor megfőtt az étel, leültek enni, de néhány kanál után a tanítványok fölkiáltottak: „Isten embere! Halál van ebben az ételben!” Senki sem tudott enni belőle.</verse>
				<verse number="41">Elizeus ezt mondta: „Adjatok egy kis lisztet!” Beleszórta a fazékba, majd azt mondta: „Most már adhatsz belőle az embereknek, nyugodtan megehetik!” S valóban, nem volt benne többé semmi ártalmas.</verse>
				<verse number="42">Egyszer egy férfi jött Elizeushoz Baál-Sálisából, aki árpaföldjének learatásakor az új gabonából sütött első 20 darab kenyeret, és némi friss gabonát hozott az Isten emberének ajándékul. Elizeus azt mondta a szolgájának: „Add oda a kenyereket az embereknek, hadd egyenek!”</verse>
				<verse number="43">De a szolga ezt kérdezte: „Vannak itt vagy százan, hogy osszam el közöttük?” Elizeus ismét ezt mondta: „Add oda a kenyereket az embereknek, hadd egyenek! Mert az Örökkévaló ezt mondja: »Bizony, esznek mindannyian, s még marad is belőle!«”</verse>
				<verse number="44">A szolga tehát a férfiak elé tette a kenyereket. Valamennyien eleget ettek, és még maradt is belőle — pontosan úgy, ahogy az Örökkévaló mondta.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Naámán Arám királyának hadvezére volt. A király nagyra becsülte és kedvelte, mert az Örökkévaló sokszor adott Naámán által győzelmet Arám seregének. Ez a férfi maga is híres harcos volt, de egyszer leprás lett.</verse>
				<verse number="2">Történt egyszer, hogy Arámból portyázó csapatok törtek be Izráel területére, és többek között egy kisleányt is elraboltak. Ez a kislány Naámán feleségének a szolgálója lett,</verse>
				<verse number="3">és egyszer azt mondta úrnőjének: „Bárcsak találkozhatna uram a prófétával, aki Samáriában él! Ő biztosan meggyógyítaná a leprából.”</verse>
				<verse number="4">Mikor ezt Naámán megtudta, bement a királyhoz, és elmondta neki.</verse>
				<verse number="5">A király ezt mondta: „Rendben van, menj el Samáriába, én meg levelet írok, s azt add át Izráel királyának!” Naámán el is indult, és vitt magával ajándékba 10 talentum ezüstöt, 6 000 sékel aranyat és 10 öltözet ruhát.</verse>
				<verse number="6">Amikor megérkezett Izráel királyához, átadta neki Arám királyának levelét, amelyben ez állt: „Elküldtem hozzád a szolgámat, Naámánt, hogy gyógyítsd meg a leprából”.</verse>
				<verse number="7">Amikor Izráel királya ezt elolvasta, kétségbeesett, és megszaggatta a ruháját. Így kiáltott föl: „Hát Isten vagyok én, akinek hatalma van élet és halál fölött?! Miért küldi hozzám ezt az embert, hogy gyógyítsam meg őt a leprából? Gondoljátok csak meg: nyilván ürügyet keres, hogy a seregével megtámadjon bennünket!”</verse>
				<verse number="8">Azonban ez a hír Elizeushoz, Isten emberéhez is eljutott, aki — mikor meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta a ruháját — ezt üzente neki: „Ne ess kétségbe! Kérlek, küldd el hozzám azt az embert, hogy megtudja: van próféta Izráelben!”</verse>
				<verse number="9">Így is történt: Naámán a harci szekereivel elment Elizeus házához, s megállt a kapuban.</verse>
				<verse number="10">De Elizeus csak a szolgáját küldte ki hozzá ezzel az üzenettel: „Menj, merítkezz bele a Jordán folyó vizébe hétszer, és meggyógyul a bőröd, megtisztulsz a leprától.”</verse>
				<verse number="11">Naámán erre nagyon megharagudott, és azt mondta: „Nahát, még ilyet! Azt gondoltam, a próféta biztosan kijön a házából, megáll előttem, és segítségül hívja Istenének, az Örökkévalónak a nevét! Azután a kezét a sebeim fölé helyezi, és úgy gyógyít meg!</verse>
				<verse number="12">Vannak folyók Arámban is, még jobbak is, mint Izráelben! Ha már vízbe kell merítkeznem ahhoz, hogy meggyógyuljak, ott van az Abáná és a Parpar Damaszkuszban, azoknak a vizében is megmártózhatok!” Azzal mérgesen visszafordult, és hazafelé indult.</verse>
				<verse number="13">A szolgái azonban tisztelettel megkérdezték Naámántól: „Urunk, ha a próféta valami nagy és nehéz dolgot mondott volna, azt megtetted volna a gyógyulásodért, igaz? Akkor mennyivel inkább megteheted ezt a csekélységet. Csak belemerítkezel a vízbe, és meggyógyulsz!”</verse>
				<verse number="14">Naámán hallgatott rájuk, és elment a Jordánhoz. Belegázolt a vízbe, és hétszer egymás után megmerítkezett benne, ahogy az Isten embere mondta. A bőre azonnal teljesen egészséges lett, mint egy kisgyermeké. Megtisztult a leprából.</verse>
				<verse number="15">Ezután Naámán, kíséretével együtt visszatért Elizeushoz, Isten emberéhez, megállt előtte, és ezt mondta: „Nézd, most már tudom, hogy Izráel Istenén kívül nincs más Isten sehol a világon! Kérlek, fogadj el tőlem, a szolgádtól egy kis ajándékot!”</verse>
				<verse number="16">De Elizeus ezt válaszolta: „Amilyen biztos, hogy él az Örökkévaló, akit szolgálok, olyan biztos, hogy nem fogadok el tőled semmiféle ajándékot.” Naámán még unszolta egy ideig, de Elizeus hajthatatlan maradt.</verse>
				<verse number="17">Akkor Naámán ezt kérte: „Ha már nem fogadsz el tőlem ajándékot, akkor kérlek, adj nekem ebből a földből annyit, amennyit két öszvér elbír! Mert szolgád ezentúl nem fog más istennek áldozatot bemutatni, csak az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="18">Csak azt az egyet bocsássa meg az Örökkévaló nekem, szolgádnak, hogy amikor uram, a király bemegy Rimmón templomába, hogy azt az istent imádja, akkor nekem is vele kell mennem, és meg kell hajolnom. Ezt nem kerülhetem el, mert a király ilyenkor az én karomra szokott támaszkodni. Csak ezt a dolgot bocsássa meg nekem az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="19">Elizeus így felelt erre: „Menj csak el békességben!” Ezután Naámán a kíséretével elindult, hogy hazatérjen Arám földjére. De még nem jutottak messzire,</verse>
				<verse number="20">amikor Géházi, Elizeus szolgája azt gondolta: „Nahát, hogy az én mesterem semmi ajándékot nem fogadott el ettől az arám Naámántól! Esküszöm az Örökkévalóra, hogy utána futok, és szerzek tőle valamit magamnak!”</verse>
				<verse number="21">Így is történt: Géházi utána futott Naámánnak. Amikor az meglátta Géházit, leszállt a kocsijáról, és elébe ment. Megkérdezte: „Minden rendben van?”</verse>
				<verse number="22">„Nincs semmi baj — felelte Géházi —, csak mesterem utánad küldött, és ezt üzeni: »Nézd, most érkezett hozzám két fiatalember a próféták közösségéből, Efraim hegyvidékéről. Kérlek, küldj nekik egy talentum ezüstöt és két öltözet ruhát!«”</verse>
				<verse number="23">Naámán ezt felelte: „Kérlek, vigyél nekik két talentum ezüstöt!” Rá is beszélte, és két zsákba töltve küldött vele két talentum ezüstöt, meg két öltözet ruhát. Két szolgájának parancsolt, hogy vigyék vissza az ajándékot Géházival.</verse>
				<verse number="24">Amikor a két szolgával a dombhoz ért, Géházi elvette a csomagokat a kezükből, őket meg visszaküldte Naámánhoz. Azután a kincseket elrejtette a házban,</verse>
				<verse number="25">ő meg visszament Elizeushoz. Amikor belépett, ura megkérdezte: „Honnan jössz, Géházi?” „Nem mentem sehová, uram” — mondta a szolga.</verse>
				<verse number="26">„Amikor Naámán leszállt a szekeréről, hogy eléd menjen, bizony, ott volt az én szívem, és mindent láttam, hallottam! — válaszolta Elizeus. — Most van az ideje, hogy szerezz magadnak pénzt, ruhát, olajfa-ligeteket, szőlőskerteket, juhokat, marhákat és szolgákat?!</verse>
				<verse number="27">Naámán betegségét azonban megszerezted magadnak és utódaidnak örökre!” Amikor Géházi elment onnan, a bőre olyan fehér volt, mint a hó: leprás lett.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">A próféta-tanítványok egyszer azt mondták Elizeusnak: „Nézd, mester, ez a ház, ahol veled együtt össze szoktunk jönni, már túl kicsi ennyiünknek!</verse>
				<verse number="2">Menjünk a Jordán melletti erdőbe, vágjunk ki mindannyian egy-egy fát, s a gerendákból építsünk egy nagyobb házat!” „Jól van, menjetek!” — mondta Elizeus.</verse>
				<verse number="3">Az egyik tanítvány kérte, hogy ő is menjen velük, így hát Elizeus is elment a csoporttal a Jordánhoz. Ott nekiláttak a favágásnak.</verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Munka közben azonban az egyik tanítvány fejszéjéről a vas lerepült, és a vízbe esett. „Jaj, mester! Vízbe esett a fejszém, pedig csak kölcsön kaptam!” — kiáltott föl a tanítvány.</verse>
				<verse number="6">Isten embere megkérdezte: „Hol merült el a vízben?” Amikor a tanítvány megmutatta, Elizeus bedobott oda egy fadarabot, s ekkor a fejsze vasból készült feje felbukkant a víz színére, és ott lebegett.</verse>
				<verse number="7">„Ott van, vedd ki!” — mutatta Elizeus. A tanítvány utána nyúlt, és kivette a fejsze vasát a vízből.</verse>
				<verse number="8">Arám királya háborút indított Izráel ellen, és vezéreivel haditanácsot tartott. Elhatározták, hogy csapataikkal egy bizonyos helyen fognak majd Izráel területén táborozni.</verse>
				<verse number="9">De Isten embere üzenetet küldött Izráel királyának: „Vigyázz, mert az arám csapatok azon a bizonyos helyen akarnak betörni országodba! Nem menj arrafelé!”</verse>
				<verse number="10">A király ekkor a kémeit az Elizeus által megjelölt helyre küldte, és így elkerülte a lesben álló arámok csapdáját. Ez többször is megismétlődött.</verse>
				<verse number="11">Emiatt Arám királya nagyon fölháborodott, és összehívta vezéreit. Ezt mondta nekik: „Mondjátok meg nekem, melyikőtök kémkedik Izráel királyának?”</verse>
				<verse number="12">Az egyik vezér így válaszolt: „Uram, királyom! Nincs közöttünk áruló, de Izráelben van egy próféta, Elizeus, aki megmondja Izráel királyának még azt is, amiről a hálószobádban beszélsz!”</verse>
				<verse number="13">A király parancsot adott: „Tudjátok meg, hol van most az az Elizeus, hogy embereim elfogják!” Azután jelentették a királynak, hogy Elizeus éppen Dótán városában tartózkodik.</verse>
				<verse number="14">Így hát Arám királya harci szekerekkel megerősített katonai csapatot küldött Dótánba, hogy Elizeust elfogják. Éjjel érkezett meg a csapat Dótán alá, és körbezárta a várost.</verse>
				<verse number="15">Elizeus szolgája másnap reggel, ahogy fölkelt, rémülten látta, hogy a várost körbevette az ellenséges sereg a harci szekereivel. Így kiáltott: „Jaj, mester, most mit tegyünk?”</verse>
				<verse number="16">„Ne félj! — mondta neki Elizeus. — Sokkal többen vannak, akik értünk harcolnak, mint akik ellenünk!”</verse>
				<verse number="17">Azután Elizeus imádkozott: „Örökkévaló, kérlek, nyisd meg a szemét, hogy lásson!” Így is történt: az Örökkévaló megnyitotta a szolga szemét, aki ekkor meglepetésében felkiáltott: „Harci szekerek és lovak!” Ugyanis Elizeus körül a hegy tele volt tüzes harci szekerekkel és lovakkal.</verse>
				<verse number="18">Amikor az arám katonák fölvonultak, hogy elfogják Elizeust, ő így imádkozott az Örökkévalóhoz: „Kérlek, vakítsd meg ezeket a katonákat!” Így is történt: az Örökkévaló vaksággal sújtotta az arám katonákat, ahogy Elizeus kérte.</verse>
				<verse number="19">Akkor Elizeus megszólította a katonákat: „Nem jó úton jártok! Nem ebbe a városba kellett volna jönnötök! Gyertek utánam, majd elvezetlek ahhoz az emberhez, akit kerestek!” Azok engedelmesen követték, Elizeus pedig elvezette őket Samáriába.</verse>
				<verse number="20">Ott azonban Elizeus ismét imádkozott az Örökkévalóhoz: „Kérlek, nyisd meg a szemüket, hadd lássanak ismét!” Az Örökkévaló megnyitotta a szemüket, és mikor újra láttak, fölismerték, hogy Samária közepén vannak!</verse>
				<verse number="21">Izráel királya ezt kérdezte Elizeustól, amikor meglátta az arám katonákat a városon belül: „Mester, levágassam őket?”</verse>
				<verse number="22">„Nem, dehogyis — mondta Elizeus —, hiszen ha a háborúban foglyokat ejtesz kardoddal vagy íjaddal, azokat sem gyilkolod le, igaz? Inkább vendégeld meg őket, hadd egyenek-igyanak, s úgy térjenek vissza urukhoz!”</verse>
				<verse number="23">Így hát a király megvendégelte az ellenség katonáit, s nagy lakomát rendezett nekik. Azután békességgel hazaküldte őket a saját királyukhoz. Ettől fogva az arámok nem küldtek többé rablócsapatokat Izráel ellen.</verse>
				<verse number="24">Történt ezek után, hogy Benhadad, Arám királya nagy sereget gyűjtött, megtámadta Samária városát, és szoros ostromgyűrűt vont köré.</verse>
				<verse number="25">Mivel az ostrom elhúzódott, a körülzárt városban éhínség lett úrrá. Végül már annyira elfogyott minden élelem, hogy egy szamárfejért is 80 sékel, egy maréknyi galambtrágyáért pedig 5 sékel ezüstöt kellett fizetni.</verse>
				<verse number="26">Ekkor történt, hogy Izráel királya éppen a várfalon járt, amikor egy asszony segítségért fordult hozzá: „Uram, királyom, segíts rajtam!”</verse>
				<verse number="27">De a király így válaszolt: „Ugyan, hogy segíthetnék én, ha az Örökkévaló nem segít? Üresek már a gabonatárolók és a borostömlők is — hogyan segítsek rajtad?”</verse>
				<verse number="28">De azért csak megkérdezte: „Mi a panaszod?” Az asszony így válaszolt: „Uram, egy asszonnyal megegyeztünk, hogy egyik nap megfőzzük és megesszük az én fiamat, a következő nap meg az ő fiát.</verse>
				<verse number="29">Az én fiammal így is történt, de másnap hiába szóltam neki: Most add ide a fiadat, hogy őt is megegyük! — Elrejtette a gyermekét előlem.”</verse>
				<verse number="30">Ezt hallva a király annyira elkeseredett, hogy megszaggatta a ruháját, és továbbment a várfalon. Ekkor meglepve látták az emberek, hogy a ruhája alatt zsákruhát viselt.</verse>
				<verse number="31">A király fölkiáltott: „Isten engem úgy segítsen, hogy még ma fejét vétetem Elizeusnak, Sáfát fiának!”</verse>
				<verse number="32">Azonnal el is küldte egyik szolgáját Elizeushoz, aki éppen a házában együtt ült a város vezetőivel. Mielőtt a király szolgája odaért volna, Elizeus ezt mondta a vezetőknek: „Figyeljétek meg, a király, az a gyilkos ideküldi a szolgáját, hogy engem is meggyilkoljon! Zárjátok be előtte az ajtót, és ne engedjétek be! Tudom, hogy ő utána hamarosan a király is ide jön.”</verse>
				<verse number="33">Alighogy ezt mondta Elizeus, megérkezett a király. Izráel királya ezt kérdezte a prófétától: „Látod, milyen bajba és veszedelmes helyzetbe taszított minket az Örökkévaló! Miért várjak tovább a segítségére?”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Ekkor Elizeus megszólalt: „Hallgassátok meg, mit üzen az Örökkévaló: »Holnap ilyenkor olyan bőségesen lesz élelem Samáriában, hogy egy sékel ezüstért egy szeá finomlisztet vagy két szeá árpát lehet majd kapni a városkapu melletti piacon.«”</verse>
				<verse number="2">Volt ott egy főember, aki mindig a király mellett szokott lenni, hogy segítsen neki. Ez a főember így szólt Elizeushoz, az Isten emberéhez: „Még ha az Örökkévaló ablakokat nyitna is az égen, ez még akkor sem történhet meg!” „Saját szemeddel meg fogod látni, hogy így lesz, de nem eszel belőle!” — mondta neki Elizeus.</verse>
				<verse number="3">Ugyanekkor Samária városkapuja előtt négy leprás férfi üldögélt. Ezt mondták egymásnak: „Minek várjunk itt, amíg éhen halunk?</verse>
				<verse number="4">Ha bemegyünk a városba, ott már olyan nagy az éhínség, hogy biztosan éhen halunk. Ha meg itt ülünk tovább, akkor is meghalunk. Menjünk inkább az arámok táborába, mert ott legalább van élelem! Ha életben hagynak minket, akkor jó, ha megölnek, akkor sincs vesztenivalónk!”</verse>
				<verse number="5">Fölkeltek hát, és alkonyatkor elindultak, hogy átmenjenek az arám táborba. Amikor odaértek, meglepve látták, hogy nincs ott senki!</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló ugyanis azt tette, hogy az arámok harci szekerek robogását és vágtató lovasok dobogását hallották, mintha hatalmas sereg közeledne. Szörnyen megrémültek, és kiabálni kezdtek: „Jaj, fussunk, mert Izráel királya fölbérelte ellenünk a hettiták és az egyiptomiak királyait!”</verse>
				<verse number="7">Alkonyatkor az egész hadsereg futásnak eredt, hogy az életüket mentsék. Otthagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat, s az egész tábort úgy, ahogy volt.</verse>
				<verse number="8">Amikor a leprások elérték a tábort, bementek egy sátorba, és előbb ettek-ittak. Azután zsákmányt szereztek: ezüstöt, aranyat, ruhákat, és ezeket elrejtették. Majd egy másik sátort fosztottak ki, s azt a zsákmányt is elrejtették.</verse>
				<verse number="9">Végül megálltak, és ezt mondták egymásnak: „Nézzétek, ez a nap a nagy örömhír napja! Mi meg nem szólunk róla senkinek! Nem jól van ez így! Ha reggelig itt maradunk, még büntetés ér bennünket. Menjünk hamar, vigyük meg a jó hírt a királynak!”</verse>
				<verse number="10">Vissza is mentek a városhoz, és bekiáltottak a kapuőröknek: „Elmentünk az arámok táborába, de nincs ott egy lélek sem! Egy hangot sem lehet hallani, csak a megkötött lovak és szamarak maradtak ott, meg a sátrak!”</verse>
				<verse number="11">Az őrök jelentették a hírt a királyi palotában.</verse>
				<verse number="12">Még éjjel volt, de a király azonnal fölkelt, és tanácskozott a főembereivel. Azt mondta nekik: „Sejtem én, mit terveznek ellenünk az arámok! Tudják, hogy Samária éhezik, ezért kimentek a táborukból, és elrejtőztek. Csak arra várnak, hogy kimenjünk a városból élelmet szerezni, s akkor lecsapnak ránk, foglyul ejtenek minket, a várost meg elfoglalják!”</verse>
				<verse number="13">Az egyik főember azt javasolta: „Uram, maradt még néhány lovunk. Küldjünk ki hát néhány embert öt lóval, hogy nézzék meg, mi történt! Ezek a lovak hamarosan úgyis elpusztulnának velünk együtt.”</verse>
				<verse number="14">Így is történt. A király kiküldte néhány emberét két harci szekérrel, amelyet a lovak húztak. „Menjetek — mondta nekik —, nézzétek meg, mi történt az arám hadsereggel!”</verse>
				<verse number="15">Azok el is mentek, és egészen a Jordánig követték az arám hadsereg nyomait. Ugyanis mindenütt szanaszét dobált hadi felszerelések és ruhák hevertek az úton, amelyet a menekülők a nagy sietségben elhajigáltak. Azután a király emberei visszatértek Samáriába, és jelentették uruknak, amit láttak.</verse>
				<verse number="16">Amikor az emberek meghallották a hírt, kitódultak a városból, és kifosztották az arámok elhagyott táborát. A nagy zsákmány miatt olyan bőség lett Samáriában, hogy egy sékelért egy szeá finomlisztet vagy két szeá árpát lehetett kapni a városkapu melletti piacon — pontosan úgy, ahogy az Örökkévaló azt előre megmondta.</verse>
				<verse number="17">A király odaküldte a városkapuhoz azt a főembert, aki mindig mellette volt, hogy segítsen neki. De a tömeg olyan erővel rohant ki a kapun, hogy letaposták a király főemberét, aki meg is halt. Így teljesedett be, amit az Isten embere előre megmondott, amikor a király őhozzá ment tudakozódni. Ezt mondta ugyanis neki: „Holnap ilyenkor olyan bőségesen lesz élelem Samáriában, hogy egy sékelért egy szeá finomlisztet vagy két szeá árpát lehet majd kapni a városkapu melletti piacon.”</verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19">Ez a főember pedig akkor így válaszolt erre: „Még ha az Örökkévaló ablakokat nyitna is az égen, ez még akkor sem történhet meg!” Elizeus azonban megmondta neki: „Saját szemeddel fogod meglátni, hogy így lesz, de nem eszel belőle!”</verse>
				<verse number="20">Pontosan ez történt: a város kapujában a nép összetaposta ezt a főembert, aki meg is halt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Egyszer Elizeus szólt annak a súnemi asszonynak, akinek a fiát életre keltette: „Egész családoddal együtt költözz el innen! Telepedjetek le jövevényként, ahol tudtok, mert az Örökkévaló éhínséget hívott elő, s ami még rosszabb, ez hét esztendeig fog tartani ebben az országban!”</verse>
				<verse number="2">Az asszony megfogadta az Isten emberének szavát, és családjával együtt a filiszteusok országába költözött. Ott éltek hét évig.</verse>
				<verse number="3">Amikor letelt ez az időszak, visszatértek Izráel földjére. Ekkor azonban az asszony elment a királyhoz, hogy segítségét kérje, mert vissza akarta kapni házát és földjét.</verse>
				<verse number="4">A király éppen Géházival, az Isten emberének szolgájával beszélgetett. Kérte, hogy mondja el neki Elizeus összes csodatetteit.</verse>
				<verse number="5">Géházi éppen arról beszélt a királynak, hogyan keltette életre Elizeus a súnemi asszony fiát, amikor ez az asszony a fiával együtt bement a király elé, hogy visszakérje birtokát. Ekkor Géházi fölkiáltott: „Uram, királyom, ő az az asszony, akiről beszéltem, és ez az a fiú, akit Elizeus életre keltett!”</verse>
				<verse number="6">Akkor a király kikérdezte az asszonyt, aki felelt a kérdéseire. Azután megparancsolta egyik udvari emberének, hogy intézkedjen, és az asszony családjának adják vissza minden vagyonát, sőt még a birtokuk jövedelmét is attól a naptól kezdve, amelyen elhagyták az országot egészen addig, amíg visszatértek.</verse>
				<verse number="7">Ezután Elizeus Damaszkuszba ment. Ebben az időben Benhadad, Arám királya éppen betegen feküdt. Amikor megtudta, hogy Elizeus odaérkezett,</verse>
				<verse number="8">szólt Hazáélnek: „Vigyél az Isten emberének ajándékot, és kérd, hogy tudakolja meg az Örökkévalótól, vajon meggyógyulok-e ebből a betegségből!”</verse>
				<verse number="9">Hazáél így is tett: megrakott 40 tevét válogatott damaszkuszi drágaságokkal, és felkereste Elizeust. Megállt előtte, és ezt mondta: „Fiad, Benhadad, Arám királya küldött, hogy megkérdezze, fölgyógyul-e betegségéből.”</verse>
				<verse number="10">Elizeus így válaszolt: „Menj, és mondd neki, hogy meggyógyul. De az Örökkévaló megmutatta nekem, hogy biztosan meghal.”</verse>
				<verse number="11">Majd a próféta sokáig mereven maga elé nézett, végül sírva fakadt.</verse>
				<verse number="12">Hazáél megkérdezte: „Uram, miért sírsz?” „Mert látom, hogy mennyi bajt hozol majd Izráelre! Erős városait fölgyújtod, harcosait fegyvered öli meg, csecsemőit földhöz vered, s még terhes asszonyait is megölöd” — mondta Elizeus.</verse>
				<verse number="13">„De uram, ki vagyok én, hogy ilyen nagy dolgokat tegyek, hiszen annyit érek, mint egy kutya!” — válaszolt Hazáél. „Az Örökkévaló megmutatta nekem, hogy te leszel Arám királya” — felelt a próféta.</verse>
				<verse number="14">Hazáél ezután visszatért Benhadadhoz, aki megkérdezte: „Mit üzent Elizeus?” „Azt mondta, hogy bizonyosan meggyógyulsz, uram” — válaszolta Hazáél.</verse>
				<verse number="15">A következő napon azonban Hazáél fogott egy takarót, és vízbe mártotta. Majd bement a királyhoz, s a takarót Benhadad arcára terítette: így fojtotta meg. Ezután Hazáél ült Arám trónjára.</verse>
				<verse number="16">Jórám, Aháb fia, Izráel királya uralkodásának 5. évében kezdett uralkodni Júdában Jórám, Jósafátnak, Júda királyának a fia.</verse>
				<verse number="17">Jórám, Jósafát fia harminckét éves korában kezdte meg nyolc évig tartó uralkodását Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="18">Izráel királyainak útján az járt, akárcsak Aháb király és annak családja. Ugyanis Aháb leányát vette feleségül, és azt tette, ami az Örökkévaló szerint gonoszság volt.</verse>
				<verse number="19">Az Örökkévaló azonban, a szolgájára, Dávidra való tekintettel mégsem pusztította el Júdát, mert megígérte neki, hogy királyi hatalmat ad neki és fiainak örökké.</verse>
				<verse number="20">Jórám, Jósafát fia idejében Edom népe fellázadt Júda uralma ellen, és elszakadt tőle. Ezután Edomban királyt választottak maguknak.</verse>
				<verse number="21">Emiatt Jórám, Jósafát fia a seregével, vezéreivel és harci szekereivel Cáírba vonult, de az edomiak körülzárták őket. Jórám, Jósafát fia még akkor éjjel a harci szekerek parancsnokaival együtt kitört a gyűrűből, és megmenekült. Serege azonban szétszóródott, és hazafutott.</verse>
				<verse number="22">Így szakadtak el Júdától az edomiak — és ez így van mind a mai napig. Ugyanekkor lázadt fel Libna is Jórám, Jósafát fia uralma ellen, és el is szakadt tőle.</verse>
				<verse number="23">Jórám, Jósafát fia többi tetteit, és mindazt, amit uralkodása idején tett, följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="24">Azután meghalt Jórám, Jósafát fia, és ősei mellé temették a Dávid városában. Júda trónján fia, Ahazjá követte.</verse>
				<verse number="25">Jórám, Aháb fia, Izráel királya uralkodásának 12. évében kezdett uralkodni Júdában Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia.</verse>
				<verse number="26">Ahazjá 22 éves volt, amikor trónra lépett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Atalja, Omrinak, Izráel királyának az unokája volt.</verse>
				<verse number="27">Ahazjá is Aháb családjának útját követte, és olyan dolgokat tett, amelyek az Örökkévaló szerint gonoszak voltak, akárcsak Aháb és annak családja. Azért tett ilyen gonosz dolgokat, mert rokonságban volt Ahábnak, Izráel királyának családjával.</verse>
				<verse number="28">Ahazjá a seregével csatlakozott Jórámhoz, Aháb fiához, Izráel királyához, és együtt vonultak fel Hazáél, Arám királya ellen Rámót-Gileádba. Ott azonban a csatában az arámok megsebesítették Jórámot, aki visszatért Jezréelbe, hogy a sebe meggyógyuljon. Ezután Ahazjá, Jórám fia, Júda királya elment Jezréelbe, hogy meglátogassa a beteg Jórámot, Aháb fiát.</verse>
				<verse number="29"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Elizeus szólt az egyik tanítványnak a próféták közösségéből: „Készülj fel az útra! Fogd ezt a korsó olajat, és menj el a gileádi Rámótba!</verse>
				<verse number="2">Ott keresd meg Jéhút, Jósafát fiát, Nimsi unokáját. Hívd ki a társai közül, és vezesd be egy belső szobába.</verse>
				<verse number="3">Öntsd a fejére az olajat, és mondd neki: »Az Örökkévaló mondja neked: Fölkentelek téged Izráel királyává.« Azután fuss el onnan, ne maradj ott egy percig se!”</verse>
				<verse number="4">Így is lett. A fiatal próféta elment a gileádi Rámótba.</verse>
				<verse number="5">Meglepetésére ott találta a hadsereg vezéreit, akik éppen egy asztalnál ültek. Azt mondta: „Üzenetet hoztam neked, parancsnok!” Jéhú megkérdezte: „De melyikünknek?” „Neked, parancsnok!” — mondta a próféta.</verse>
				<verse number="6">Jéhú fölkelt, és ketten bementek a házba. Ott a próféta Jéhú fejére öntötte az olajat, és ezt mondta: „Az Örökkévaló, Izráel Istene mondja neked: »Királlyá kenlek téged: mostantól fogva te vagy az Örökkévaló népének, Izráelnek a királya.</verse>
				<verse number="7">Irtsd ki uradnak, Ahábnak egész családját! Így állok bosszút Jezábelen, amiért meggyilkolta szolgáimat, a prófétákat és az Örökkévaló többi szolgáját.</verse>
				<verse number="8">Kipusztul Aháb egész családja. Kiirtok Izráelből minden fiút és férfit Aháb rokonságából, apraját-nagyját egyaránt.</verse>
				<verse number="9">Úgy bánok Aháb családjával, mint Jeroboám, Nebát fia, vagy Baasá, Ahijjá fia családjával.</verse>
				<verse number="10">Jezábelt pedig a kutyák eszik meg jezréeli birtokán, el se temetik!«” Azzal a próféta elfutott onnan.</verse>
				<verse number="11">Azután Jéhú visszament a király szolgáihoz, a hadsereg vezetőihez. Azok megkérdezték: „Minden rendben van? Minek jött ez a bolond hozzád?” De Jéhú nem akarta elmondani nekik, mi történt. „Semmi különös! Tudjátok, mi mindent fecsegnek ezek össze-vissza!”</verse>
				<verse number="12">De azok már gyanút fogtak: „Ne beszélj mellé, Jéhú! Mondd meg az igazat!” Akkor Jéhú elmondott nekik mindent igazán: „Azt mondta nekem a próféta: Ezt üzeni az Örökkévaló: »Királlyá kenlek téged, hogy Izráel királya légy.«”</verse>
				<verse number="13">Ezt hallva a vezérek levetették felsőruhájukat, és Jéhú lába alá terítették a lépcsőkre, majd megfújták a sófárt, és ezt kiáltották: „Jéhú a király!”</verse>
				<verse number="14">Így kezdődött Jéhúnak, Nimsi unokájának az összeesküvése Jórám, Júda királya ellen. Jórám ekkor Izráel egész seregével a gileádi Rámót várát védte Hazáélnek, Arám királyának a serege ellen.</verse>
				<verse number="15">Azonban a harcban megsebesült, és visszatért Jezréelbe, hogy a sebeit gyógyíttassa. Jéhú ezt mondta a vezéreknek: „Ha valóban engem akartok királyotoknak, akkor ne engedjünk senkit kimenni a városból, nehogy elvigye a hírt Jezréelbe!”</verse>
				<verse number="16">Ezután Jéhú harci szekerére szállt, és csapatával együtt elindult Jezréelbe, mivel Jórám oda ment, hogy a sebét gyógyíttassa. Ugyanakkor Ahazjá, Júda királya is Jezréelbe ment, hogy meglátogassa Jórámot.</verse>
				<verse number="17">Jezréel tornyában az őrszem észrevette a közeledő csapatot, és jelentette a királynak. Jórám azt mondta: „Küldjetek ki egy lovast, hogy kérdezze meg, békés szándékkal jönnek-e!”</verse>
				<verse number="18">A lovas küldött Jéhú elé sietett, és megszólította: „A király kérdezi, békés szándékkal jöttök-e?” „Ugyan, mit törődsz te azzal? Állj be mögém, és kövess engem!” — felelte Jéhú. Az őrszem jelentette Jórámnak: „A küldött odament a közeledő csapathoz, de nem tért vissza.”</verse>
				<verse number="19">Erre Jórám kiküldött egy másik lovast, aki ezt mondta Jéhúnak: „A király kérdezi, békés szándékkal jöttök-e?” „Ugyan, mit törődsz te azzal? Állj be mögém, és kövess!” — felelte Jéhú.</verse>
				<verse number="20">Az őrszem ismét jelentette Jórámnak: „A második küldött is odament a közeledő csapathoz, de ő sem tért vissza. De aki azt a harci szekeret vezeti, úgy hajt, mint egy őrült. Jéhú, Nimsi unokája szokott így hajtani.”</verse>
				<verse number="21">Akkor Jórám megparancsolta, hogy fogjanak be a szekerébe. Azután Jórám, Izráel királya és Ahazjá, Júda királya — mindegyik a maga harci szekerén — Jéhú elé hajtottak. Éppen ott találkoztak vele, ahol egykor a jezréeli Nábót szőlőskertje volt.</verse>
				<verse number="22">Jórám megszólította Jéhút: „Békés szándékkal jössz?” „Hogy lehetne békesség, amíg anyád, Jezábel folyton csak szaporítja a bálványimádást és a varázslást?!” — felelte Jéhú.</verse>
				<verse number="23">Erre Jórám megfordította a szekerét, hogy elmeneküljön. Közben odakiáltott Ahazjának: „Ez árulás, Ahazjá!”</verse>
				<verse number="24">Jéhú fogta az íját, és teljes erővel a menekülő király hátába lőtte nyilát. Jórámot a nyíl szíven találta, azonnal összeesett a szekerében, és meghalt.</verse>
				<verse number="25">Jéhú ezt mondta a szekere hajtójának, Bidkarnak: „Fogd Jórám holttestét, és dobd a jezréeli Nábót földjére! Emlékezz rá, hogy amikor mi ketten egymás mellett álltunk a harci szekéren, Jórám apja, Aháb király mögött, az Örökkévaló megmondta, hogy ez így fog történni — s lám, most beteljesedett! Azt mondta Ahábnak:</verse>
				<verse number="26">»Amilyen igaz, hogy tegnap láttam Nábótnak és a fiainak kiontott vérét, olyan biztos, hogy egy napon éppen ezen a helyen fogok bosszút állni rajtad!« Dobd oda hát Jórám testét arra a helyre, az Örökkévaló szava szerint!”</verse>
				<verse number="27">Ahazjá, Júda királya látta ezt, és igyekezett Bét-Haggán felé menekülni a harci szekerén. Jéhú és a csapata azonban őt is üldözőbe vette. Ezt mondta Jéhú az embereinek: „Ahazját is lőjétek le!” Meg is sebesítették őt a szekerén, a nyilaikkal a Gúr-hágó közelében, Jibleám mellett. Ahazjá mégis elmenekült, de csak Meggidóig jutott, mert ott belehalt a sérülésébe.</verse>
				<verse number="28">Szolgái ezután hazavitték a holttestét a harci szekerén Jeruzsálembe, s ott eltemették ősei mellé, a Dávid városában.</verse>
				<verse number="29">Jórám, Aháb fia uralkodásának 11. évében lett Ahazjá Júda királya.</verse>
				<verse number="30">Ezután Jéhú Jezréelbe ment. Amikor Jezábel ezt megtudta, kicsinosította magát, és kinézett az emeleti ablakon.</verse>
				<verse number="31">Amikor Jéhú bevonult a város kapuján, lekiáltott neki: „Hogy vagy, Zimri? Meggyilkoltad a saját uradat?!”</verse>
				<verse number="32">Jéhú erre odanézett, majd fölkiáltott: „Van-e ott valaki, aki velem tart?” Erre két-három királyi szolga megjelent az ablakban.</verse>
				<verse number="33">„Fogjátok meg Jezábelt, és hajítsátok ki!” — mondta nekik Jéhú. Azok engedelmeskedtek, és kidobták. Ő lezuhanva szörnyethalt, és vére a falra fröccsent, meg a lovak lábára, amelyek összetaposták.</verse>
				<verse number="34">Jéhú az embereivel ezután leült enni-inni. Azután azt mondta: „Nézzetek utána annak az átkozott asszonynak, s temessétek el, mégiscsak király leánya volt!”</verse>
				<verse number="35">De mire a szolgák kimentek, hogy eltemessék, a holttestből már alig találtak valamit: csak a koponya, a lábszár és a kézfej maradt belőle.</verse>
				<verse number="36">Amikor ezt jelentették Jéhúnak, ő így szólt: „Így teljesedett be, amit az Örökkévaló mondott szolgája, a tisbei Illés által Jezábelről: »A kutyák eszik meg Jezábel testét Jezréelben.</verse>
				<verse number="37">Olyan lesz a holtteste azon a jezréeli földbirtokon, mint a trágya a szántóföldön. Senki meg nem mondhatja róla, hogy ez volt Jezábel!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Ahábnak 70 fia élt Samáriában. Jéhú leveleket írt Samáriába, a jezréeli vezetőknek, és azoknak, akik Aháb fiait nevelték. Ez állt a levelekben:</verse>
				<verse number="2">„Amint megkapjátok ezt a levelet, válasszátok ki uratok fiai közül azt, aki a legderekabb és legméltóbb az uralkodásra! Ő legyen a királyotok. Erős falakkal védett városban laktok, vannak harci szekereitek, lovaitok, fegyvereitek — harcoljatok hát uratok, Aháb uralkodói családjáért!”</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">De ezek a vezetők mind nagyon megijedtek, amikor a levelet olvasták. Azt gondolták: „Lám két király sem tudott ellenállni Jéhúnak, akkor hogyan ellenkezhetnénk mi vele?”</verse>
				<verse number="5">A palota felügyelője, a városparancsnok, a vezetők és a királyfiak nevelői együttesen küldtek választ Jéhúnak: „Szolgáid vagyunk, engedelmeskedünk a parancsodnak! Nem választunk magunknak más királyt. Cselekedj belátásod szerint!”</verse>
				<verse number="6">Akkor Jéhú másodszor is levelet írt nekik: „Ha valóban velem vagytok, és hallgattok rám, akkor fejezzétek le uratok, Aháb fiait! Holnap ilyenkor küldjétek hozzám a levágott fejeket, Jezréelbe!” Ahábnak 70 fia volt, akiket a város vezetőire bízott, hogy azok neveljék fel őket.</verse>
				<verse number="7">Amikor ezek a vezetők megkapták Jéhú levelét, kivégezték őket, s a levágott fejüket kosarakba rakták, és másnap elküldték Jéhúnak Jezréelbe.</verse>
				<verse number="8">Amikor a követ Jéhúhoz érkezett, s jelentette, hogy elhozták Aháb fiainak a levágott fejeit, ő azt mondta: „Rakjátok ezeket két rakásba a város kapuja előtt, s maradjanak ott holnap reggelig!”</verse>
				<verse number="9">Másnap reggel Jéhú kiment a város kapujához, és megállt a nép előtt. Ezt mondta nekik: „Ti ártatlanok vagytok! Nézzétek, én szőttem összeesküvést uram ellen, és megöltem őt. De ezeket a királyfiakat kik ölték meg?</verse>
				<verse number="10">Értsétek meg, és ne felejtsétek, hogy az Örökkévaló szava nem üres beszéd! Amit ő mondott Aháb családjáról, abból semmi sem marad el, hanem minden beteljesedik. Most hát láthatjátok, hogy az Örökkévaló beteljesítette, amit szolgája, Illés által megmondott!”</verse>
				<verse number="11">Ezután Jéhú még mindazokat megölette, akik Jezréelben még megmaradtak Aháb házából, beleértve minden tekintélyes embert, Aháb barátait és papjait is. Nem hagyott elfutni senkit.</verse>
				<verse number="12">Azután Jéhú Samáriába ment. Útközben egy helyre ért, amelyet Pásztorok Táborának hívtak.</verse>
				<verse number="13">Ott találkozott Ahazjának, Júda királyának a rokonaival. Megkérdezte tőlük: „Kik vagytok?” Ők ezt válaszolták: „Ahazjának, Júda királyának rokonai vagyunk. Látogatóba megyünk Izráel királyának fiaihoz, és a király anyjának fiaihoz.”</verse>
				<verse number="14">„Fogjátok meg őket élve!” — parancsolta Jéhú az embereinek. Elfogták valamennyit, és a Pásztorok Táborának kútja mellett megölték őket: 42 férfit, Ahazjá rokonait. Egyet sem hagyott életben.</verse>
				<verse number="15">Mikor Jéhú továbbment, találkozott Jónádábbal, Rékáb fiával. Köszöntötte, majd megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, olyan igaz szívvel vagy-e hozzám, mint én tehozzád?” Jónádáb így felelt: „Igen!” „Ha így van, akkor nyújtsd a kezed!” — mondta Jéhú, és maga mellé állította őt a harci szekerére.</verse>
				<verse number="16">Majd ezt mondta neki: „Gyere velem, és lásd meg, hogyan állok bosszút az Örökkévaló iránti féltékeny szeretetemtől hajtva!” Így Jónádábot Jéhú magával vitte Samáriába.</verse>
				<verse number="17">Amikor a városba érkeztek, Jéhú megölte Aháb összes rokonát, aki Samáriában lakott. Ahogyan az Örökkévaló megmondta Illés által, pontosan úgy történt: Jéhú kiirtotta Aháb egész családját.</verse>
				<verse number="18">Ezután Jéhú összehívta az egész népet, és kihirdette: „Figyeljetek rám! Aháb nem eléggé tisztelte Baált, Jéhú sokkal jobban akarja tisztelni!</verse>
				<verse number="19">Hívjátok hát össze hozzám Baál minden prófétáját, tisztelőjét, papját! Ne hiányozzon senki közülük, mert aki nem jön el, annak meg kell halnia! Nagy ünnepet tartunk, és nagy áldozatot akarok bemutatni Baálnak.” Azonban ezt Jéhú csak azért tervezte, hogy Baál összes hívét kipusztítsa Izráelből.</verse>
				<verse number="20">Ezért mondta, hogy „Tartsunk szent ünnepet Baál tiszteletére!”</verse>
				<verse number="21">Tehát Jéhú követeket küldött Izráel minden részébe, akik kihirdették ezt az egész országban. Össze is gyűltek Baál tisztelői teljes létszámban, senki sem maradt el közülük. Így Baál temploma zsúfolásig megtelt.</verse>
				<verse number="22">Jéhú parancsolt a ruhák felügyelőjének: „Hozz ki a raktárból ruhákat Baál minden tisztelőjének!” Ki is hozták a ruhákat, és kiosztották a Baál-hívek között.</verse>
				<verse number="23">Ezután Jéhú és Jónádáb, Rékáb fia bementek Baál templomába a tömeg közé, és kihirdették: „Nézzetek alaposan körül, hogy semmi esetre se legyen közöttetek egyetlen egy se az Örökkévaló tisztelői közül! Itt most csak Baál hívei lehetnek!”</verse>
				<verse number="24">Ezután Baál tisztelői bementek a templomba, hogy áldozatokat mutassanak be Baálnak. Ezalatt Jéhú a templom köré állította 80 katonáját, és ezt parancsolta nekik: „Vigyázzatok, hogy Baál tisztelőit mind egy szálig megöljétek! Senki se menekülhessen el közülük! Ha csak egyet is elszalaszt valaki, a saját életével felel érte!”</verse>
				<verse number="25">Ahogy befejezték az áldozatokat, Jéhú azonnal parancsot adott a támadásra a testőröknek és tiszteknek: „Most rohanjátok le őket! Menjetek be a templomba, és vágjátok le valamennyit! Senkit ne hagyjatok életben!” A testőrök, tisztjeik vezetésével berohantak a templomba, és ott mindenkit lekaszaboltak, a holttesteket pedig kidobálták. Behatoltak a Baál-templom legbelső részébe is,</verse>
				<verse number="26">kihordták onnan a bálványoknak állított oszlopokat, összetörték és elégették azokat. Azután az egész templomot lerombolták, a helyén pedig nyilvános illemhelyet alakítottak ki, amely a mai napig is használatban van.</verse>
				<verse number="27"></verse>
				<verse number="28">Így pusztította ki Jéhú Izráelből a Baál-kultuszt.</verse>
				<verse number="29">De mégsem fordult el Jeroboámnak, Nebát fiának a bűnétől. Jeroboám bűnbe vitte Izráel népét a bika-formájú aranybálványok imádatával, amelyeket Bételben és Dánban állított fel — és ezzel a bálványimádással Jéhú sem szakított.</verse>
				<verse number="30">Az Örökkévaló ezt mondta Jéhúnak: „Mivel azt tetted, amit én jónak tartok, és úgy bántál Aháb családjával, ahogy azt én akartam — ezért négy nemzedéken keresztül utódaid fognak uralkodni Izráel királyi trónján.”</verse>
				<verse number="31">Jéhú azonban nem igyekezett azon, hogy teljes szívvel az Örökkévaló, Izráel Istene törvénye szerint éljen, mivel nem szakított Jeroboám bűnével, amellyel ő bűnbe vitte Izráel népét.</verse>
				<verse number="32">Ebben az időben kezdte az Örökkévaló megcsonkítani Izráel területét. Ugyanis Hazáél, Arám királya a közös határ egész hosszában megverte Izráel seregét, és egyes országrészeket elszakított Izráelből.</verse>
				<verse number="33">Így vette el a Jordán folyótól keletre elterülő részeket: Gileád egész földjét, valamint Gád, Rúben és Manassé törzsének területeit, az Arnón-patak völgyében fekvő Aróér városától kezdve: vagyis egész Gileádot és Básánt.</verse>
				<verse number="34">Jéhú egyéb dolgait, mindazt, amit uralkodása idején tett, és hőstetteit följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="35">Azután meghalt Jéhú, és eltemették ősei mellé Samáriában. Utána a fia, Jóáház követte Izráel trónján.</verse>
				<verse number="36">Jéhú 28 évig uralkodott Samáriában, Izráel királyaként.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Amikor Ahazjá anyja, Atalja látta, hogy fia meghalt, elhatározta, hogy Júda királyi családjának minden tagját megöleti. Majdnem teljesen véghez is vitte a tervét,</verse>
				<verse number="2">de Ahazjá egyik fiát — a csecsemő Jóást — Jórám király leánya, Jósabat megmentette. Titokban kilopta a kis Jóást a testvérei közül, amikor azokat megölték, és a dajkájával együtt elrejtette az egyik hálószobában. Így menekült meg Jóás, mert elrejtették Atalja elől.</verse>
				<verse number="3">Jóást hat évig Jósabat nevelte titokban, az Örökkévaló Templomában. A tényleges uralmat ezalatt Atalja gyakorolta az ország felett.</verse>
				<verse number="4">A hetedik évben Jójádá főpap magához hívatta a testőrség és a palotaőrség parancsnokait. Együtt bementek az Örökkévaló házába. Ott esküvel szövetséget kötöttek, majd eléjük állította a király fiát.</verse>
				<verse number="5">Megparancsolta nekik: „Akik közületek szombaton szolgálatban vannak, azoknak harmadrésze őrizze a kapukat!</verse>
				<verse number="6">A másik harmadrész álljon őrt a Szúr-kapunál, a harmadik rész pedig a palotaőrség mögötti kapuban! Így vegyétek körül a palotát minden oldalról.</verse>
				<verse number="7">Az a két őrszakasz, amely szombaton átadja az őrséget, ne menjen haza, hanem maradjanak szolgálatban Jóás királyfi mellett az Örökkévaló házában!</verse>
				<verse number="8">Fegyverrel a kézben vegyék körül, és vigyázzanak rá! Ha valaki be akar hatolni a soraik közé, azt öljék meg! Maradjanak mindig a királyfi közelében, akárhová is megy!”</verse>
				<verse number="9">A testőrség parancsnokai mindent úgy tettek, ahogy Jójádá mondta nekik. Minden vezető maga mellé vette azokat az embereit, akik szombaton kezdték meg a szolgálatukat, és azokat is, akik éppen akkor fejezték be. Együtt mind Jójádához gyülekeztek.</verse>
				<verse number="10">Jójádá odaadta nekik azokat a dárdákat és pajzsokat, amelyeket még Dávid király és harcosai használtak (azóta ezeket az Örökkévaló házában őrizték).</verse>
				<verse number="11">Azután a palotaőrség minden tagját fegyverrel a kézben a helyére állított: a Templom déli oldalától annak északi oldaláig, és az oltár mellé, meg a Templom épülete mellé, hogy védelmezzék a királyfit mindenfelől.</verse>
				<verse number="12">Azután Jójádá elővezette a király fiát, és megkoronázta őt, majd a kezébe adta a könyvtekercset. Ezután kihirdették, hogy Jóás Júda királya, majd felkenték őt a szent olajjal, azután mindenki tapsolt és ezt kiáltotta: „Éljen a király!”</verse>
				<verse number="13">Amikor Atalja meghallotta az őrség és a nép kiáltozását, ő is az Örökkévaló házához ment a tömeg között.</verse>
				<verse number="14">Ott látta a királyt a Templom bejárata mellett, az oszlopnál, ahol a hagyományok szerint az új király szokott állni. Mellette ott álltak a hadsereg parancsnokai és a trombitások! Az egész nép örvendezve kiáltozott, és fújták a trombitákat. Akkor Atalja megszaggatta ruháját, és ezt kiáltozta: „Árulás! Árulás!”</verse>
				<verse number="15">Akkor Jójádá főpap parancsolt a századosoknak: „Vezessétek ki Atalját a sorfal között, és ha valaki vele tartana, azt azonnal vágjátok le karddal!” A főpap figyelmeztette a katonákat, hogy Atalját ne az Örökkévaló Templomának területén belül öljék meg.</verse>
				<verse number="16">Így hát megragadták Atalját, és kivezették a Templom területéről. Amikor Ataljá a királyi palota mellett a Lovak kapuján kilépett, csak akkor ölték meg.</verse>
				<verse number="17">Azután Jójádá megkötötte a szövetséget egyfelől az Örökkévaló, másfelől a király meg az egész nép között, hogy ők valamennyien az Örökkévaló népévé lesznek. Ugyancsak megkötötte a szövetséget a király és a nép között.</verse>
				<verse number="18">Majd az egész nép a Baál templomába tódult, és az oltárokkal és bálványszobrokkal együtt az egészet földig rombolta. Az oltárok előtt megölték Mattánt, Baál papját is. Jójádá felügyelőket jelölt ki, hogy viseljenek gondot az Örökkévaló Templomára.</verse>
				<verse number="19">Azután Jójádá maga mellé vette a századosokat, a testőröket, meg a palotaőrséget, és az egész sokaságtól kísérve a Testőrök kapuján keresztül levitte a királyt az Örökkévaló Templomától a királyi palotába. Ott Jóás királyt a trónra ültették.</verse>
				<verse number="20">Az egész nép együtt örült ennek, és a város nyugodt maradt, mert Atalját karddal megölték a királyi palotában.</verse>
				<verse number="21">Jóás hét éves volt, amikor trónra lépett.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Jéhú, Izráel királya uralkodásának hetedik évében lett király Jóás, és 40 évig uralkodott Jeruzsálemben. Jóás anyját Cibjának hívták, Beérsebából származott.</verse>
				<verse number="2">Jóás azt tette, amit az Örökkévaló jónak tart, mert Jójádá, a főpap volt a tanítómestere.</verse>
				<verse number="3">Azonban az áldozati magaslatokon nem szűnt meg az áldozatok bemutatása. A nép továbbra is ezeken a helyeken mutatta be az áldozatokat.</verse>
				<verse number="4">Jóás azt mondta a papoknak: „Gyűjtsétek össze azokat a pénzeket, amelyeket az Örökkévaló Templomába szent áldozatként behoznak az emberek: a népszámláláskor, egyéni fogadalom esetén és önkéntes ajándékként!</verse>
				<verse number="5">Minden egyes pap az egyik kincstárnoktól kapja kezéhez a pénzt, és használja azt a Templom javítására, ahol és amikor szükséges!”</verse>
				<verse number="6">Teltek az évek, de még Jóás uralkodásának 23. évéig sem végeztették el a papok a Templomban szükséges javításokat.</verse>
				<verse number="7">Ezért Jóás magához hívatta Jójádá főpapot és a többi papokat, és kérdőre vonta őket: „Miért nem végeztétek el a szükséges javításokat a Templomban? Ettől kezdve a papok ne kapjanak pénzt a kincstárnoktól, hanem fordítsák azt a pénzt közvetlenül a Templom javítására!”</verse>
				<verse number="8">A papok beleegyeztek, hogy a néptől nem fogadnak el pénzt a maguk számára, és többé nem ők maguk végzik a Templom javítását.</verse>
				<verse number="9">Ezután Jójádá főpap fogott egy fadobozt, és nyílást vágott a tetején, majd elhelyezte azt az oltár jobb oldala mellett, az Örökkévaló háza bejáratának közelében. Ettől kezdve azok a papok, akik a Templom ajtajában őrt álltak, ebbe a dobozba tették mindazt a pénzt, amelyet az emberek behoztak az Örökkévaló házába.</verse>
				<verse number="10">Amikor látták, hogy a fadoboz megtelt, a király írnoka és a főpap együtt kivették belőle a pénzt, megszámolták, majd zacskókba kötötték.</verse>
				<verse number="11">Azután átadták a munkavezetőknek, akik ebből fizették a mesterembereket, akik a javításokat végezték: az ácsokat, kőfaragókat, kőműveseket és építőmestereket. Ebből vették a javításhoz szükséges anyagokat: a gerendákat, faragott köveket és minden egyebet, amire csak szükség volt a Templom javításához.</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">A fadobozban összegyűlt pénzből csak a Templom épületének javításán dolgozó munkásokat fizették. Ebből nem készítettek az Örökkévaló háza számára ezüst- vagy aranyeszközöket, tálakat, késeket, edényeket vagy trombitákat.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">Akikre rábízták a pénzt, azoknak nem kellett később elszámolni vele, mert hűségesek és megbízhatók voltak.</verse>
				<verse number="16">A jóvátételi- és vétekáldozatok esetében a pénzt nem vitték be az Örökkévaló házába, hogy bedobják a fadobozba, mert az továbbra is a papok járandósága maradt.</verse>
				<verse number="17">Abban az időben történt, hogy Hazáél, Arám királya fölvonult Gát városa ellen, és el is foglalta. Azután elhatározta, hogy megtámadja Jeruzsálemet.</verse>
				<verse number="18">Ebben a szorult helyzetben Jóás király összegyűjtötte az Örökkévaló házának kincstárából, amit csak ott talált. Ezeket a kincseket Jóás elődei — Jósafát, Jórám, Ahazjá — és maga Jóás is sok éven keresztül gyűjtötték össze, és szentelték oda az Örökkévalónak. Ezen kívül összeszedett a királyi palota kincstárából is minden aranyat. Majd az egészet elküldte Hazáélnek, Arám királyának, aki erre elvonult Jeruzsálem alól.</verse>
				<verse number="19">Jóás egyéb dolgait, és mindazt, amit tett, följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="20">Jóás ellen udvari emberei szőttek összeesküvést, és meggyilkolták őt Bét-Milló mellett, amely a Szillába vezető úton fekszik.</verse>
				<verse number="21">Ezek voltak, akik meggyilkolták: Józákár, Simeát fia és Jehózábád, Sómér fia. Jóást ősei mellé temették a Dávid városában. Fia, Amacjá követte Júda trónján.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Jóás, Ahazjá fia, Júda királya uralkodása 23. évében Jóáház, Jéhú fia lett Izráel királya. Tizenhét évig uralkodott Samáriában.</verse>
				<verse number="2">Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának bűneihez, amelyekkel ő bűnbe vezette Izráelt. Ezektől Jóáház sem tért el.</verse>
				<verse number="3">Emiatt az Örökkévaló nagyon megharagudott Izráelre, és kiszolgáltatta Hazáélnek, meg Benhadadnak, Hazáél fiának, Arám királyainak.</verse>
				<verse number="4">Akkor azonban Jóáház könyörgött az Örökkévalónak, aki meghallgatta és segített rajta, mert látta Izráel nyomorúságát, és hogy Arám királyai mennyire sanyargatják őket.</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló szabadítót küldött Izráelnek, aki megmentette őket az arámok hatalmából, hogy Izráel népe nyugodtan lakhasson otthonaiban, mint azelőtt.</verse>
				<verse number="6">Ennek ellenére Izráel népe mégsem szakított azokkal a bűnökkel, amelyekbe Jeroboám és utódai vezették őket, hanem Jeroboám útján jártak, és az Asera-oszlopok is megmaradtak Samáriában.</verse>
				<verse number="7">Arám királya úgy szétszórta Jóáház seregét, mint csépléskor a polyvát a szél. Annyira elpusztította őket, hogy Izráelben mindössze 50 harci szekérbe fogható ló, 10 harci szekér és 10 000 gyalogos katona maradt.</verse>
				<verse number="8">Jóáház egyéb dolgait, hőstetteit és mindazt, amit tett, följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="9">Azután meghalt Jóáház, és eltemették Samáriában ősei mellé. Fia, Jóás követte Izráel trónján.</verse>
				<verse number="10">Jóás, Júda királya uralkodásának 37. évében lett Jóás, Jóáház fia Izráel királya, és 16 évig uralkodott Samáriában.</verse>
				<verse number="11">Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának bűneihez, amelyekkel bűnbe vezette Izráelt. Ezektől ő sem tért el, hanem folytatta azokat.</verse>
				<verse number="12">Jóásnak, Izráel királyának egyéb dolgait, mindazt, amit tett; meg hőstetteit, amikor harcolt Amacjá, Júda királya ellen — följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="13">Azután meghalt Jóás, és eltemették Samáriában Izráel előbbi királyai mellé. Izráel trónján a fia, Jeroboám követte.</verse>
				<verse number="14">Elizeus megbetegedett — és később bele is halt ebbe a betegségbe. Jóás, Izráel királya meglátogatta Elizeust, és ráborulva siratta: „Atyám! Atyám! Izráel harci szekerei és lovai!”</verse>
				<verse number="15">Elizeus ezt mondta neki: „Vedd a kezedbe íjadat és nyilaidat!” Jóás így is tett.</verse>
				<verse number="16">Majd ezt mondta a királynak Elizeus: „Feszítsd meg az íjat!” Amikor Jóás megfeszítette az íjat, Elizeus rátette kezét a király kezére,</verse>
				<verse number="17">és azt mondta: „Tárd ki az ablakot kelet felé!” Majd miután a király kinyitotta, szólt neki: „Most lődd ki a nyilat!” A király ellőtte a nyílvesszőt, s akkor Elizeus így szólt: „Látod, ez az Örökkévaló szabadításának a nyila, amellyel megszabadítja Izráelt Arámtól! Mert megsemmisítő győzelmet aratsz az arám sereg fölött Afék mellett.”</verse>
				<verse number="18">Majd még ezt mondta a királynak: „Most fogd meg a nyílvesszőket, és üss a földre!” Jóás fogta a nyílvesszőket és háromszor a földre ütött velük, de azután abbahagyta.</verse>
				<verse number="19">Isten embere megharagudott, és ezt kiáltotta: „Miért hagytad abba? Ötször vagy hatszor kellett volna a földre ütnöd, akkor a teljes megsemmisülésig megverted volna Arám hadseregét! De így csak háromszor fogod legyőzni őket.”</verse>
				<verse number="20">Ezután Elizeus meghalt, és eltemették. A következő tavaszon — szokásuk szerint — moábi rablócsapatok portyáztak Izráel területén.</verse>
				<verse number="21">Éppen akkor egy férfit temettek, s hirtelen meglátták az egyik moábi rablócsapatot. Emiatt a holttestet sietve betették Elizeus sírkamrájába. Azonban, ahogy a halott teste hozzáért Elizeus csontjaihoz, a férfi életre kelt, és talpra állt.</verse>
				<verse number="22">Jóáház uralkodásának egész idején Hazáél, Arám királya sokat szorongatta Izráelt.</verse>
				<verse number="23">Azután az Örökkévaló az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére való tekintettel megkönyörült Izráelen, és kegyelemmel fordult feléjük. Mind a mai napig nem akarta teljesen elpusztítani őket, és nem lökte el őket magától.</verse>
				<verse number="24">Hazáél, Arám királya meghalt, és a fia, Benhadad követte a trónon.</verse>
				<verse number="25">Ezután Jóás, Jóáház fia visszafoglalta Benhadadtól, Hazáél fiától azokat az izráeli városokat, amelyeket az arámok háborúban vettek el Jóáház királytól. Háromszor aratott győzelmet Jóás az arám sereg fölött, és visszafoglalta a városokat.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Jóás, Jóáház fia, Izráel királya uralkodásának második évében lett király Amacjá, Jóásnak, Júda királyának a fia.</verse>
				<verse number="2">Huszonöt éves korában lépett trónra, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehóaddánnak hívták, Jeruzsálemből származott.</verse>
				<verse number="3">Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló jónak tart, de nem annyira, mint ősapja, Dávid király, mert mindenben apjának, Jóásnak a példáját követte.</verse>
				<verse number="4">Az áldozati magaslatokat még ekkor is használták, s a nép ott mutatta be áldozatait.</verse>
				<verse number="5">Amikor Amacjá királyi hatalma megerősödött, megölette azokat az udvari embereket, akik apját, Jóás királyt meggyilkolták.</verse>
				<verse number="6">Azonban a gyilkosok fiait nem végeztette ki, mert így van megírva Mózes Törvénykönyvében, amelyet az Örökkévaló elrendelt: „Ne ítéljék halálra az apát fia bűne miatt, se a fiút apja bűnéért. Mindenkit csak a saját bűne miatt lehet halálra ítélni.”</verse>
				<verse number="7">Amacjá volt az, aki legyőzte az edomiak 10 000 fős seregét a Sós-völgyben vívott csatában. Szela városát megostromolta és elfoglalta, azután elnevezte Jokteélnek — és ezt ma is így hívják.</verse>
				<verse number="8">Ezután Amacjá követeket küldött Jóáshoz, Izráel királyához ezzel az üzenettel: „Jöjj ki, ütközzünk meg szemtől-szembe!” Jóás Jóáház fia, Jéhú unokája volt.</verse>
				<verse number="9">De Jóás, Izráel királya ezt válaszolta: „A Libanon-hegyen nőtt kis bogáncskóró azt üzente a hatalmas libanoni cédrusnak: »Add feleségül leányodat a fiamhoz!« Azután egy arra járó mezei vad letaposta a bogáncsot.</verse>
				<verse number="10">Az edomiakat valóban legyőzted — emiatt bíztad el magad? Elégedj meg ezzel a dicsőséggel! Miért keresnél magadnak bajt? Maradj csak otthon, hiszen csak elesnél a csatában — Júdával együtt!”</verse>
				<verse number="11">De Amacjá nem hallgatott rá. Így hát a két sereg felvonult, és a júdai Bétsemesnél csatarendbe álltak egymással szemben. Az egyik oldalon Jóás, Izráel királya, a másikon Amacjá, Júda királya vezette a seregeket.</verse>
				<verse number="12">A csatában Júda vereséget szenvedett Izráeltől. Amacjá katonái hazafutottak,</verse>
				<verse number="13">őt magát pedig Jóás, Izráel királya elfogta, és Jeruzsálembe vitte. (Amacjá, Júda királya, Jóás fia, és Jóáház unokája volt.) Azután Jóás lerombolta Jeruzsálem falainak egy részét: az Efraim-kaputól a Szöglet-kapuig, 400 könyök hosszan.</verse>
				<verse number="14">Ezen felül elvitte az összes aranyat, ezüstöt és a templomi eszközöket az Örökkévaló házából, valamint a királyi palota kincseit is. Túszokat is szedett, és így tért haza Samáriába.</verse>
				<verse number="15">Jóásnak, Izráel királyának egyéb dolgait, mindazt, amit tett; meg hőstetteit, amikor harcolt Amacjá, Júda királya ellen — följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="16">Azután meghalt Jóás, és eltemették Samáriában Izráel előbbi királyai mellé. Izráel trónján Jóást a fia, Jeroboám követte.</verse>
				<verse number="17">Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt, miután Jóás, Jóáház fia, Izráel királya meghalt.</verse>
				<verse number="18">Amacjá uralkodásának többi eseményét följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="19">Amacjá ellen összeesküvést szőttek Jeruzsálemben — ő pedig elmenekült Lákisba. De oda is utána küldtek embereket, akik megölték Amacját.</verse>
				<verse number="20">Majd a holttestét lovakon visszahozták Jeruzsálembe, és ősei mellé temették a Dávid városában.</verse>
				<verse number="21">Azután Júda egész népe a tizenhat éves Uzzijját tette királlyá apja, Amacjá helyett.</verse>
				<verse number="22">Uzzijjá volt az, aki felépítette és ismét Júdához csatolta Élat városát. Ez azután történt, hogy Amacjá király meghalt, és ősei mellé temették.</verse>
				<verse number="23">Amacjá, Jóás fia, Júda királya uralkodása 15. évében II.Jeroboám, Jóás fia lett Izráel királya. Negyvenegy évig uralkodott Samáriában.</verse>
				<verse number="24">Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Követte I.Jeroboámnak, Nebát fiának összes bűnét, amelyekkel ő bűnbe vezette Izráelt.</verse>
				<verse number="25">II.Jeroboám király volt az, aki helyreállította Izráel eredeti határait a Hamátba vezető úttól a Holt-tengerig. Ez pontosan úgy történt, ahogyan az Örökkévaló, Izráel Istene mondta szolgája, a Gat-Héferből való Jónás próféta, Amittaj fia által.</verse>
				<verse number="26">Mert az Örökkévaló látta Izráel népének — a szolgáknak és a szabadoknak egyaránt — keserves nyomorúságát, s látta, hogy nincs, aki megszabadítsa őket.</verse>
				<verse number="27">Az Örökkévaló nem akarta eltörölni Izráel nevét a földről, ezért megszabadította őket II.Jeroboám, Jóás fia által.</verse>
				<verse number="28">II.Jeroboám, Izráel királya visszafoglalta Damaszkuszt és Hamátot Izráel számára — mert ezek a városok egykor Júdához tartoztak. Mindezeket és II.Jeroboám többi dolgait; mindazt, amit tett, meg a hőstetteit följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="29">Azután meghalt II.Jeroboám, és eltemették elődei, Izráel korábbi királyai mellé. A trónon fia, Zekarjá követte.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Jeroboám, Izráel királya uralkodásának 27. évében lett király Júdában Uzzijjá, Amacjá fia.</verse>
				<verse number="2">Tizenhat éves korában lépett trónra, és 52 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jekoljának hívták, Jeruzsálemből származott.</verse>
				<verse number="3">Uzzijjá olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló jónak tart, úgy, mint apja, Amacjá tette.</verse>
				<verse number="4">De az áldozati magaslatokat még ekkor is használták, s a nép ott mutatta be áldozatait.</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló csapással sújtotta a királyt, aki leprás lett, és elkülönülten lakott egy házban haláláig. Ezalatt fia, Jótám vezette a királyi palota ügyeit, és uralkodott az országban.</verse>
				<verse number="6">Uzzijjá egyéb dolgait, és mindazt, amit tett, följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="7">Azután meghalt Uzzijjá, és eltemették ősei mellé a Dávid városában. Fia, Jótám követte Júda trónján.</verse>
				<verse number="8">Uzzijjá, Júda királya uralkodása 38. évében Zekarjá, Jeroboám fia lett Izráel királya. Hat hónapig uralkodott Samáriában.</verse>
				<verse number="9">Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Követte Jeroboámnak, Nebát fiának bűneit, amelyekkel ő bűnbe vezette Izráelt.</verse>
				<verse number="10">Sallum, Jábes fia összeesküvést szőtt Zekarjá ellen, és Ibleámban meggyilkolta, azután elfoglalta a trónt.</verse>
				<verse number="11">Zekarjá egyéb tetteit följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="12">Az Örökkévaló korábban azt mondta Jéhúnak: „Négy nemzedéken keresztül utódaid fognak uralkodni Izráel királyi trónján.” Ez pontosan így is történt: beteljesedett az Örökkévaló szava.</verse>
				<verse number="13">Uzzijjá, Júda királya uralkodása 39. évében Sallum, Jábes fia lett Izráel királya, de csak egy hónapig uralkodott Samáriában.</verse>
				<verse number="14">Menahém, Gádi fia eljött Tircából Samáriába, és meggyilkolta Sallumot, Jábes fiát, azután elfoglalta a trónját.</verse>
				<verse number="15">Sallum egyéb tetteit, és a Zekarjá ellen szőtt összeesküvést is följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="16">Tifszah városának lakói nem akarták Menahém előtt megnyitni a város kapuját, emiatt Menahém eljött Tircából, és elpusztította az egész várost és annak egész környékét. Még a terhes asszonyokat is felhasította.</verse>
				<verse number="17">Uzzijjá, Júda királya uralkodása 39. évében Menahém, Gádi fia lett Izráel királya. Tíz évig uralkodott Samáriában.</verse>
				<verse number="18">Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Egész életében követte Jeroboámnak, Nebát fiának bűneit, amelyekkel ő bűnbe vezette Izráelt.</verse>
				<verse number="19">Az ő uralkodása idején tört be Tiglat-Pileszer, Asszíria királya Izráelbe. Menahém ekkor 1 000 talentum ezüstöt fizetett az asszír királynak, hogy segítse meg őt az uralma megerősítésében. Tiglat-Pileszer elfogadta az ezüstöt, és seregével kivonult Izráelből. Menahém ezt az összeget úgy gyűjtötte össze, hogy adót vetett ki Izráelben minden tehetős emberre: fejenként 50 sékel ezüstöt.</verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21">Menahém egyéb tetteit, és mindazt, amit tett, följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="22">Azután Meghalt Menahém, és eltemették ősei mellé. Fia, Pekahjá követte a trónon.</verse>
				<verse number="23">Uzzijjá, Júda királya uralkodása 50. évében Pekahjá, Menahém fia lett Izráel királya. Két évig uralkodott Samáriában.</verse>
				<verse number="24">Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Követte Jeroboámnak, Nebát fiának bűneit, amelyekkel ő bűnbe vezette Izráelt.</verse>
				<verse number="25">Azonban Pekah, Remaljáhú fia, az egyik katonatiszt összeesküvést szőtt, és Samáriában, a királyi palotában meggyilkolta Pekahjá királyt, s vele együtt Argóbot és Arjét is. Ebben 50 gileádi férfi segített neki. Ezután Pekah lett Izráel királya.</verse>
				<verse number="26">Pekahjá egyéb tetteit, és mindazt, amit tett, följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="27">Uzzijjá, Júda királya uralkodása 52. évében Pekah, Remaljáhú fia lett Izráel királya. Húsz évig uralkodott Samáriában.</verse>
				<verse number="28">Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Követte Jeroboámnak, Nebát fiának bűneit, amelyekkel az bűnbe vezette Izráelt.</verse>
				<verse number="29">Pekah uralkodása idején tört be Izráel területére seregével Tiglat-Pileszer, Asszíria királya. Elfoglalta Ijjón, Ábél-Bét-Maaka, Jánóah, Kedes és Hácór városait; valamint egész Gileád és Galilea vidékét, s ezen belül Naftáli törzsének egész területét is. Az elfoglalt területek lakóit pedig elhurcolta Asszíriába.</verse>
				<verse number="30">Jótám, Uzzijjá fia, Júda királya uralkodásának 20. évében Hóséá, Élá fia összeesküvést szőtt Pekah, Remaljáhú fia ellen. Meggyilkolta, majd utána ő lett Izráel királya.</verse>
				<verse number="31">Pekah egyéb tetteit, és mindazt, amit tett, följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="32">Pekah, Remaljáhú fia, Izráel királya uralkodásának 2. évében lett király Júdában Jótám, Uzzijjának, Júda királyának a fia.</verse>
				<verse number="33">Amikor Jótám trónra lépett, 25 éves volt, és 16 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Jerúsá, Cádók leánya volt.</verse>
				<verse number="34">Jótám azt tette, amit az Örökkévaló jónak tart, ahogyan apja, Uzzijjá tette.</verse>
				<verse number="35">Jótám volt az, aki megépíttette az Örökkévaló Templomának a felső kapuját. Azonban Jótám sem rombolta le a magaslatokon emelt oltárokat, és a nép továbbra is ezeken mutatta be az áldozatokat.</verse>
				<verse number="36">Jótám egyéb tetteit, és mindazt, amit tett, följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="37">Jótám uralkodása idején kezdte az Örökkévaló Júda királysága ellen küldeni Recínt, Arám királyát és Pekahot, Remaljáhú fiát, Izráel királyát.</verse>
				<verse number="38">Azután meghalt Jótám, és eltemették ősei mellé a Dávid városában. Fia, Áház követte Júda trónján.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Pekah, Remaljáhú fia, Izráel királya uralkodásának 17. évében lett király Júdában Áház, Jótámnak, Júda királyának a fia.</verse>
				<verse number="2">Amikor Áház trónra lépett, 20 éves volt, és 16 évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem azt tette, amit ősapja, Dávid király tett, s amit Istene, az Örökkévaló jónak tart.</verse>
				<verse number="3">Áház Izráel királyait követte, és ugyanazokat a bűnöket követte el. Még a saját fiát is átvitte a tűzön. Ezzel azoknak a nemzeteknek az utálatos szokásait követte, amelyeket az Örökkévaló kiűzött Izráel népe elől.</verse>
				<verse number="4">Áház a magaslatok oltárain, a dombokon és zöldellő fák alatt mutatott be áldozatokat, és ott tömjénezett.</verse>
				<verse number="5">Ebben az időben Recín, Arám királya és Pekah, Remaljáhú fia, Izráel királya háborút indítottak Jeruzsálem ellen. Körülzárták a várost, amelyet Áház védett, de nem tudták elfoglalni.</verse>
				<verse number="6">Ekkor történt, hogy Edom királya visszafoglalta Júdától Élat városát, és kiűzte onnan Júda királyságának a lakosait. Majd az edomiak telepedtek Élatba, és mindmáig ott is laknak.</verse>
				<verse number="7">Áház követeket küldött Tiglat-Pileszerhez, Asszíria királyához, ezzel az üzenettel: „Szolgád és fiad vagyok! Jöjj, és ments ki Arám királyának és Izráel királyának a kezéből, akik rám támadtak!”</verse>
				<verse number="8">Áház összegyűjtött minden ezüstöt és aranyat, amit csak talált az Örökkévaló házában, meg a királyi kincstárban, és ajándékba küldte Asszíria királyának.</verse>
				<verse number="9">Tiglat-Pileszer teljesítette Áház kérését, megtámadta és elfoglalta Damaszkuszt, annak lakosait elhurcolta Kírbe, sőt Recínt, Arám királyát is kivégeztette.</verse>
				<verse number="10">Ezután Áház elment Damaszkuszba, hogy találkozzon Tiglat-Pileszerrel, Asszíria királyával, és ott meglátott egy oltárt. Pontos leírást és tervrajzot készíttetett erről az oltárról, s azt hazaküldte Jeruzsálembe Úrijjá főpapnak, hogy készíttesse el a damaszkuszi oltár hasonmását.</verse>
				<verse number="11">Ennek alapján Úrijjá meg is építtette az új oltárt, még mielőtt Áház hazaérkezett volna Damaszkuszból.</verse>
				<verse number="12">Amikor Áház megérkezett Jeruzsálembe, fölment az új oltárhoz, és áldozatokat mutatott be rajta.</verse>
				<verse number="13">Égő-, étel-, és ital-áldozatot mutatott be, majd a hálaáldozat vérét az oltárra öntötte.</verse>
				<verse number="14">Az eredeti bronzoltárt — amely az Örökkévaló jelenlétében állt a Templom épületének homlokzata előtt — Áház áthelyeztette az új oltár mellé, annak az északi oldalára.</verse>
				<verse number="15">Úrijjá főpapnak pedig ezt parancsolta: „Használd az új oltárt az összes áldozatokhoz! Azon mutasd be a reggeli égőáldozatot, az esti ételáldozatot, a király égő- és ételáldozatát, a nép égő-, étel- és italáldozatait. Arra az oltárra hintsd az összes áldozatok vérét is. A régi bronzoltárt pedig arra fogom használni, hogy választ kapjak Istentől.”</verse>
				<verse number="16">Úrijjá főpap mindenben a király parancsa szerint járt el.</verse>
				<verse number="17">Áház király elrendelte, hogy a Templom oldala melletti mosdómedencéket vegyék le az állványaikról, az állványokat törjék össze, és a nagy bronzmedencét is vegyék le az állványáról, vagyis a bronzbikákról, és helyezzék kőtalapzatra.</verse>
				<verse number="18">A szombat-ünnepi összegyülekezés céljára épített fedett csarnokot és a királyi kapubejáratot szintén lebontatta Áház. Mindezeket az átalakításokat az Örökkévaló házában Asszíria királya kedvéért végeztette.</verse>
				<verse number="19">Áház egyéb tetteit följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="20">Azután meghalt és eltemették ősei mellé a Dávid városában. Fia, Ezékiás követte Júda trónján.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Áház, Júda királya uralkodása 12. évében Hóséa, Élá fia lett Izráel királya. Kilenc évig uralkodott Samáriában.</verse>
				<verse number="2">Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart, bár nem annyira, mint Izráel korábbi királyai.</verse>
				<verse number="3">Salmaneszer, Asszíria királya hadjáratot vezetett Hóséa ellen, aki meghódolt előtte és alattvalója lett. Ettől fogva Hóséa adót fizetett Asszíria királyának.</verse>
				<verse number="4">Egy idő múlva azonban Hóséa követeket küldött Egyiptom királyához, akit Szónak hívtak. Ugyanakkor megtagadta az évente esedékes adó elküldését Asszíriának. Amikor az asszír király megtudta ezt, elfogatta Hóséa királyt, megbilincseltette és börtönbe vetette.</verse>
				<verse number="5">Majd az asszír király felvonult seregével Izráel ellen, és körülzárta Samáriát. Három évig ostromolta,</verse>
				<verse number="6">majd Hóséa király uralkodásának 9. évében elfoglalta. Izráel népét Asszíriába hurcolta, és letelepítette őket Halahban, meg a Hábór folyó mentén, Gózán környékén; valamint a médek városaiban.</verse>
				<verse number="7">Mindez azért történt, mert Izráel népe vétkezett Istene, az Örökkévaló ellen, aki kiszabadította őket Egyiptomból, a fáraónak, Egyiptom királyának hatalmából. Izráel népe más isteneket imádott és tisztelt.</verse>
				<verse number="8">Azoknak a népeknek a szokásait követte, amelyeket az Örökkévaló kiűzött Izráel elől, és azoknak a királyoknak a rossz példáját követte, akiket Izráel népe választott magának.</verse>
				<verse number="9">Izráel népe titokban olyan dolgokat tett, amelyeket Istenük, az Örökkévaló rossznak tart: oltárokat építettek a magaslatokon, minden településen, a nagy városoktól a legkisebb falvakig.</verse>
				<verse number="10">Minden dombon és minden zöldellő fa alatt nagy köveket és Asera-oszlopokat állítottak fel a bálványisteneknek.</verse>
				<verse number="11">Áldozatokat mutattak be ezeken a magaslatokon a bálványoknak, ugyanúgy, mint azok a nemzetek, amelyeket az Örökkévaló kiűzött Izráel elől. Gonosz dolgokat tettek, amelyekkel haragra ingerelték az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="12">Bálványokat tiszteltek és imádtak, pedig ezt az Örökkévaló megtiltotta.</verse>
				<verse number="13">Az Örökkévaló figyelmeztette Izráel és Júda népét az összes prófétája és látnoka által: „Hagyjátok abba ezeket a gonosz dolgokat! Forduljatok el tőlük! Engedelmeskedjetek parancsaimnak és határozataimnak! Éljetek mindazok szerint a törvényeim szerint, amelyeket őseiteknek megparancsoltam és mindazok szerint, amelyeket szolgáim, a próféták által üzentem nektek!”</verse>
				<verse number="14">De nem hallgattak szavára, s ugyanolyan makacsul folytatták ezeket a gonosz dolgokat, mint nyakas őseik, akik nem hittek Istenüknek, az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="15">Elutasították rendelkezéseit, megtörték a szövetséget, amelyet az Örökkévaló őseikkel kötött. Nem hallgattak figyelmeztetéseire, hanem értelmetlen bálványisteneket követtek, s így maguk is értelmetlenekké lettek. A körülöttük lakó idegen nemzetek szokásait követték, pedig az Örökkévaló megparancsolta nekik, hogy ne kövessék azokat.</verse>
				<verse number="16">Félredobták Istenük, az Örökkévaló minden parancsát, és bálványokat készítettek maguknak: két bika-szobrot aranyból, meg Asera-oszlopokat, az ég seregét imádták és Baált szolgálták.</verse>
				<verse number="17">Átvitték gyermekeiket a tűzön, jövendőmondást és varázslást folytattak, és teljességgel odaszánták magukat arra, hogy olyan gonosz dolgokat tegyenek, amiket az Örökkévaló gyűlöl, s hogy haragra ingereljék őt ezekkel.</verse>
				<verse number="18">Mindezek miatt az Örökkévaló annyira megharagudott Izráel népére, hogy félredobta őket a szeme elől. Egyedül csak Júda törzse maradt meg.</verse>
				<verse number="19">De Júda sem őrizte meg Istenének, az Örökkévalónak a rendelkezéseit. Még Júda is Izráel szokásait követte.</verse>
				<verse number="20">Így hát az Örökkévaló elutasította Izráel minden leszármazottját, csapásokkal sújtotta és kiszolgáltatta őket a fosztogatóknak, végül pedig egészen félredobta, hogy ne is lássa őket.</verse>
				<verse number="21">Elszakította Izráel népét Dávid királyi családjától. Izráel népe Jeroboámot, Nebát fiát tette királlyá, aki viszont eltérítette a népet az Örökkévaló követésétől, és súlyos bűnbe vezette őket.</verse>
				<verse number="22">Izráel népe követte Jeroboám példáját, és elkövette mindazokat a bűnöket, amelyeket a királyuk elkövetett; sőt még ragaszkodtak is ezekhez a bűnökhöz.</verse>
				<verse number="23">Az Örökkévaló végül félredobta Izráel népét, hogy ne is lássa őket — ahogyan ezt előre megmondta szolgái, a próféták által. Ezért hurcolta el őket a saját földjükről száműzetésbe az asszír király, és ott is vannak mind a mai napig.</verse>
				<verse number="24">Asszíria királya ezután idegen nemzeteket telepített Izráel földjére. Babilóniából, Kútából, Avvából, Hamátból és Szefarvaimból hozott telepeseket. Samáriában és a környező városokban telepítette le őket az elhurcolt izráeliek helyére. Birtokba is vették ezeket a városokat, és ott is laknak.</verse>
				<verse number="25">Az új telepesek nem félték sem nem tisztelték az Örökkévalót. Ő pedig emiatt oroszlánokat küldött rájuk, amelyek sokakat meg is öltek.</verse>
				<verse number="26">Ekkor egyesek azt mondták Asszíria királyának: „Azok a nemzetek, amelyeket letelepítettél Samária városaiban nem ismerik az ország istenének a törvényét, s nem tudják, milyen módon kell tisztelniük őt. Ezért küldte rájuk az oroszlánokat, hogy pusztítsák őket.”</verse>
				<verse number="27">A király megparancsolta: „Keressetek az Izráelből hozott foglyok között egy papot, és küldjétek vissza arra a földre! Lakjon ott, és tanítsa meg a népet arra, hogyan kell annak a földnek az istenét tisztelniük!”</verse>
				<verse number="28">Így is történt. Az egyik pap a száműzöttek közül — akit az asszírok Samáriából vittek fogságba — visszatért Izráel földjére, és Bételben lakott. Ő tanította meg az új telepeseket, hogyan kell tisztelniük az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="29">Azonban ezek a nemzetek továbbra is tisztelték a maguk isteneit is: bálványokat készítettek, amelyeket elhelyeztek a magaslatokon, és az ott talált szentélyekben, amelyeket korábban Samária népe készített. Mindegyik nemzet a saját városában a maga isteneit imádta.</verse>
				<verse number="30">Akik Babilóniából jöttek bálványokat készítettek a maguk istenének, Szukkót-Banótotnak; akik Kútából jöttek, Nérgalnak; a hamátiak Asímának;</verse>
				<verse number="31">akik Avvából jöttek, Nibhaznak és Tartáknak. A Szefárvaimból jöttek a saját gyermekeiket áldozták föl a tűzben a maguk isteneinek: Adrammeleknek és Anammeleknek.</verse>
				<verse number="32">Így, bár tisztelték az Örökkévalót, ugyanakkor maguk közül választottak papokat, akik a magaslatokon és az ott lévő szentélyekben mutatták be az áldozatokat a bálványisteneknek.</verse>
				<verse number="33">Tisztelték az Örökkévalót, de szolgálták a maguk isteneit is, megtartva a saját népük régi bálványimádó szokásait, amelyeket elköltözésük előtt, a saját országukban gyakoroltak.</verse>
				<verse number="34">A mai napig is követik ezeket a szokásokat. Nem félik az Örökkévalót, és nem tisztelik parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket ő parancsolt Jákób fiainak — annak a Jákóbnak, akinek az Izráel nevet adta.</verse>
				<verse number="35">Izráel népével az Örökkévaló szövetséget kötött, és megparancsolta nekik: „Ne tiszteljetek és ne féljetek más isteneket, ne szolgáljátok őket, se ne áldozzatok nekik!</verse>
				<verse number="36">Egyedül az Örökkévalót tiszteljétek és féljétek, aki kiszabadított titeket Egyiptomból nagy hatalmával és kinyújtott karjával! Őt tiszteljétek és féljétek, őt imádjátok, és neki áldozzatok!</verse>
				<verse number="37">Gondosan engedelmeskedjetek rendelkezéseinek, parancsainak és törvényeinek, amelyeket számotokra feljegyeztetett, és teljesítsétek azokat mindenkor! Más isteneket ne tiszteljetek és féljetek!</verse>
				<verse number="38">Tartsátok meg a szövetséget, amelyet veletek kötöttem! Idegen isteneket ne tiszteljetek és féljetek!</verse>
				<verse number="39">Egyedül csak Isteneteket, az Örökkévalót tiszteljétek és féljétek! Ő az, aki megment titeket minden ellenségetek kezéből.”</verse>
				<verse number="40">Ezek a nemzetek azonban nem engedelmeskedtek az Örökkévalónak, hanem folytatták mindazt, amit korábban tettek.</verse>
				<verse number="41">Az Örökkévalót ugyan tisztelték és félték, de imádták a saját bálványaikat is. E nemzetek összes leszármazottjai — őseikhez hasonlóan — mindmáig ugyanezt teszik.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Hóséá, Élá fia, Izráel királya uralkodásának 3. évében lett király Júdában Ezékiás, Áháznak, Júda királyának fia.</verse>
				<verse number="2">Amikor Ezékiás trónra lépett, 25 éves volt, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abínak hívták, Zekarjá leánya volt.</verse>
				<verse number="3">Azt tette, amit az Örökkévaló jónak tart, ahhoz hasonlóan, amit ősapja, Dávid király tett.</verse>
				<verse number="4">Ezékiás volt az, aki lerombolta a magaslatokat, összetörte a bálványoknak emelt köveket és az Asera-oszlopokat. Összetörte a rézkígyót is — amelyet még Mózes készített —, mivel a nép abból is bálványt csinált: Nehustánnak nevezték el, és áldozatokat mutattak be neki.</verse>
				<verse number="5">Mivel Ezékiás bízott az Örökkévalóban, Izráel Istenében, Júda királyai között nem volt hozzá hasonló sem utána, sem előtte.</verse>
				<verse number="6">Teljes szívvel ragaszkodott az Örökkévalóhoz, és hűségesen követte őt. Engedelmeskedett az Örökkévaló parancsainak, amelyeket Mózes által parancsolt.</verse>
				<verse number="7">Ezért vele volt az Örökkévaló, és Ezékiás minden vállalkozásában sikeres volt. Lerázta magáról Asszíria királyának igáját és nem szolgálta többé.</verse>
				<verse number="8">Ezékiás volt az, aki megverte a filiszteusok seregét, és egészen Gázáig hatolt. Összes településüket elfoglalta, a legkisebb városoktól a legnagyobbakig.</verse>
				<verse number="9">Ezékiás király uralkodásának 4. évében — amely Hóséa, Élá fia, Izráel királya uralkodásának 7. éve volt — Salmaneszer, Asszíria királya Izráel ellen vonult, és ostrom alá vette Samáriát.</verse>
				<verse number="10">Három év múlva el is foglalta. Ez tehát Ezékiás király uralkodásának 6. évében, vagyis Hóséa, Izráel királya uralkodásának 9. évében történt: ekkor esett el Samária.</verse>
				<verse number="11">Ezután az asszír király Izráel népét száműzetésbe hurcolta Asszíriába, és letelepítette őket Halahban, meg a Hábór folyó mentén, Gózán környékén; valamint a médek városaiban.</verse>
				<verse number="12">Azért történt ez Izráel népével, mert nem engedelmeskedtek Istenük, az Örökkévaló szavának: mindannak, amit szolgája, Mózes által megparancsolt nekik, tehát megtörték az ő szövetségét. Nem hallgattak a szavára, és nem aszerint cselekedtek.</verse>
				<verse number="13">Ezékiás király uralkodásának 14. évében Szanhérib, Asszíria királya felvonult Júda ellen, és Jeruzsálem kivételével az összes fallal kerített várost elfoglalta.</verse>
				<verse number="14">Akkor Ezékiás, Júda királya üzenetet küldött neki Lákisba: „Beismerem, hogy vétkeztem ellened! Kész vagyok megfizetni, amit büntetésül kivetsz rám, csak vonulj vissza!” Az asszír király 300 talentum ezüst és 30 talentum arany megfizetésére kötelezte Ezékiást,</verse>
				<verse number="15">aki teljesítette is ezt a követelést. Ehhez azonban össze kellett gyűjtenie minden kincset az Örökkévaló Templomából és a királyi kincstárból is.</verse>
				<verse number="16">Még a Templom ajtószárnyairól és az ajtófélfákról is le kellett vágnia az aranyborítást, s mindezt oda kellett adnia Asszíria királyának. Az ajtókat és az ajtófélfákat korábban éppen Ezékiás parancsára borították be arannyal.</verse>
				<verse number="17">Az asszír király mégis elküldte Lákisból három tisztjét — akik a legfontosabb tisztségeket viselték — a hadvezérét, a testőrség parancsnokát és a kormányzót egy nagy hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Miután az asszír sereg megérkezett Jeruzsálem határába, a három asszír tisztviselő megállt a csatorna végénél, amely a Felső-tavat táplálja. közel az úthoz, amely a ruhamosók mezejére vezet.</verse>
				<verse number="18">Azután hívatták Ezékiás királyt, de ő három főemberét küldte ki: Eljákimot, Hilkijjáhú fiát, a királyi palota udvarmesterét, Sebnát, a király titkárát, és Jóáhot, Ászáf fiát, a krónika-írót.</verse>
				<verse number="19">A kormányzó ezt mondta nekik: „Üzenetet hoztam Asszíria királyától Ezékiásnak. Kérlek, mondjátok meg uratoknak: »Azt mondja a nagy király, Asszíria királya: Ugyan miben reménykedsz?</verse>
				<verse number="20">Azt mondod, hogy van elég erőd és bölcsességed, hogy harcolj ellenem? Ez csak üres fecsegés! Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem?</verse>
				<verse number="21">Talán Egyiptom segítségében? Hiszen olyan az, mint a törött nádszál! Támaszkodj csak rá, majd meglátod, hogy felhasítja a tenyered! Bizony, ilyen a fáraó, Egyiptom királya azok számára, akik benne bíznak!</verse>
				<verse number="22">Vagy talán azt mondod: Istenünk, az Örökkévaló az, akiben bízunk! De vajon nem ő az, akinek az oltárait és magaslatait Ezékiás leromboltatta, majd azt parancsolta Júda és Jeruzsálem lakosainak, hogy egyedül a jeruzsálemi oltárnál mutassanak be áldozatot?</verse>
				<verse number="23">Akkor hát köss fogadást urammal, Asszíria királyával: ajándékba kapsz tőle 2 000 lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni.</verse>
				<verse number="24">Ugyan hogy tudnád visszaverni uramnak akár csak a legkisebb vezérét is? Vagy talán Egyiptom harci szekereiben és lovaiban bízol?</verse>
				<verse number="25">Azt hiszed, az Örökkévaló tudta nélkül jöttem ellened, hogy országod elpusztítsam? Hiszen éppen az Örökkévaló mondta nekem, hogy támadjam meg és pusztítsam el országodat!«”</verse>
				<verse number="26">Akkor Ezékiás követei, Eljákim, Sebna és Jóáh azt mondták a kormányzónak: „Kérünk, beszélj velünk, szolgáiddal, arám nyelven, mert megértjük! Ne héberül szólj, mert akkor a várfalon lévők is megértik!”</verse>
				<verse number="27">De ő így válaszolt: „Uram nemcsak uratoknak és nektek küldte ezt az üzenetet, hanem mindazoknak a férfiaknak is, akik a várfalon vannak! Hiszen őrájuk is az a sors vár, mint ami rátok! Amikor majd nem lesz sem kenyeretek, sem vizetek, valamennyien a saját ürüléketeket fogjátok enni és vizeleteteket isszátok!”</verse>
				<verse number="28">Akkor a kormányzó odaállt a városfal elé, és nagy hangon így kiáltott a falon lévőknek héber nyelven: „Emberek, halljátok meg, mit üzen nektek a nagy király, Asszíria királya!</verse>
				<verse number="29">»Ne hagyjátok, hogy Ezékiás becsapjon benneteket, mert ő úgysem tud megmenteni titeket a kezemből!</verse>
				<verse number="30">Ne higgyetek Ezékiásnak! Csak hiteget titeket, amikor azt mondja, hogy az Örökkévaló biztosan megszabadít benneteket, és ezt a várost nem adja Asszíria királyának a kezébe.</verse>
				<verse number="31">Ne hallgassatok rá! Inkább Asszíria királyának higgyetek, aki ezt üzeni: Adjátok meg magatokat, jöjjetek ki a városból, és kössetek békét velem! Akkor szabadon hazamehettek, s mindannyian a saját szőlőtökről és fügefátokról ehettek és saját kutatok vizét ihatjátok.</verse>
				<verse number="32">Azután majd eljövök, és elviszlek titeket olyan földre, amely országotokhoz hasonló. Ott azután élhettek, nem kell meghalnotok! Ott bővében lesztek minden jónak: gabonának és bornak, mert az a föld a bőséges kenyér és szőlő földje, olívaolaj- és méztermő föld! Ne hagyjátok magatokat becsapni! Ezékiás félrevezet azzal, hogy maga az Örökkévaló fog megszabadítani benneteket!</verse>
				<verse number="33">Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzetek istenei a maguk népét Asszíria királyának kezéből?</verse>
				<verse number="34">Hol vannak Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivva istenei? Megmentették-e Samáriát a kezemből?</verse>
				<verse number="35">Hol van csak egyetlen isten is, aki meg tudta volna menteni népét és földjét? Hogy képzelitek, hogy az Örökkévaló meg tudja menteni Jeruzsálemet a kezemből?«”</verse>
				<verse number="36">De a jeruzsálemi férfiak csendben maradtak, és semmit sem válaszoltak erre, mert Ezékiás megparancsolta, hogy senki se álljon szóba az ellenséggel.</verse>
				<verse number="37">Ezután Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónika-író visszatértek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában, és átadták a kormányzó üzenetét.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Amikor Ezékiás király végighallgatta a követek jelentését, megszaggatta ruháit, majd zsákruhába öltözött, és az Örökkévaló Templomához ment.</verse>
				<verse number="2">Azután elküldte néhány emberét Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. Ezek voltak a követei: Eljákim, a királyi palota udvarmestere, azután Sebna, a király titkára, és a papok vezetői. Valamennyien zsákruhába öltöztek,</verse>
				<verse number="3">majd elmentek Ézsaiáshoz, és ezt mondták: „Királyunk, Ezékiás üzeni neked: »Ó, jaj ez a nap! Mert megszorongatnak, megfenyítenek bennünket, és gyalázatot kell elviselnünk! Olyan szorult helyzetbe kerültünk, mint a magzat, aki már majdnem világra jött, de anyjának nincs ereje hozzá, hogy megszülje.</verse>
				<verse number="4">Istenünk, az Örökkévaló talán meghallotta, mit mondott Rabsaké, akit ura, Asszíria királya azért küldött ide, hogy az Élő Istent gyalázza. Talán meg is bünteti őt az Örökkévaló ezért. Te pedig, Ézsaiás, imádkozz és könyörögj népünk maroknyi töredékéért, amely még életben maradt.«”</verse>
				<verse number="5">Amikor Ézsaiáshoz érkeztek, és átadták a király üzenetét, ő így felelt: „Ezt a választ vigyétek uratoknak. Azt mondja neked az Örökkévaló: »Ne ijedj meg attól, amit Asszíria királyának szolgái mondtak, s amellyel engem gyaláztak!</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Figyeld csak meg, mit teszek vele! Egy szellemet küldök az asszír királyhoz, s amikor a király rossz híreket hall, visszatér országába. Ott pedig kardélre juttatom: a saját földjén fogják meggyilkolni.«”</verse>
				<verse number="8">Rabsaké hallotta, hogy Asszíria királya elvonult Lákistól, és Libna városát kezdte ostromolni. Rabsaké tehát Libnába ment, és ott találkozott a királlyal.</verse>
				<verse number="9">Azután az asszír király hírt kapott arról, hogy Tirháká, Etiópia királya a seregével ellene vonul. Az asszír király ekkor követeit ismét Ezékiáshoz küldte, hogy a következő üzenetet adják át neki:</verse>
				<verse number="10">„Ne higgy Istenednek, akiben bízol, ha azt mondaná, hogy nem engedi Jeruzsálemet Asszíria királyának kezébe esni, mert becsap téged!</verse>
				<verse number="11">Magad is láttad, hogyan pusztították el Asszíria királyai az összes országot! Azt képzeled, hogy te majd megmenekülsz a kezemből?!</verse>
				<verse number="12">Elődeim, Asszíria királyai pusztították el Gózánt, Háránt, Recefet és Eden népét Telasszárban! Ezeknek istenei közül egyik sem tudta megmenteni a saját népét Asszíria hatalmától.</verse>
				<verse number="13">Nézd meg, mi lett a sorsa Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivvá királyainak!”</verse>
				<verse number="14">Ezékiás átvette a követektől az asszír király levelét, és elolvasta. Majd fogta a levelet, és fölment az Örökkévaló Templomába. Ott, az Örökkévaló jelenlétében kiterítette a papírtekercset,</verse>
				<verse number="15">és így könyörgött hozzá: „Ó, Örökkévaló, Izráel Istene, aki a kerubok fölött ülsz királyi trónodon! Te vagy az Isten, nincs más rajtad kívül! Egyedül te vagy a föld összes királyságainak Istene! Te vagy az, aki teremtetted az eget és a földet!</verse>
				<verse number="16">Kérlek Örökkévaló, hallgass meg engem! Figyelj rám, és lásd meg ezt a levelet! Kérlek, figyelmesen vizsgáld meg Szanhérib üzenetét, amellyel az Élő Istent gyalázta!</verse>
				<verse number="17">Mert igaz, Örökkévaló, hogy Asszíria királyai elpusztították az összes nemzetet és országaikat,</verse>
				<verse number="18">azok isteneit pedig elégették. De azok az úgynevezett istenek csak emberi kéz kőből és fából készült alkotásai voltak — ezért lehetett elpusztítani őket. Valójában egyikük sem volt Isten!</verse>
				<verse number="19">Ezért hát, Örökkévaló Isten, szabadíts ki bennünket az asszír király kezéből, hadd tudják meg a föld összes királyságai, hogy te vagy az Örökkévaló, és nincs rajtad kívül más Isten!”</verse>
				<verse number="20">Akkor Ézsaiás, Ámóc fia Ezékiáshoz küldött valakit ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Mivel hozzám imádkoztál Szanhérib, Asszíria királya miatt,</verse>
				<verse number="21">válaszul ezt mondja az Örökkévaló Szanhéribnek: »Bizony Sion szűz leánya kicsúfol téged! Jeruzsálem leánya kigúnyol téged!</verse>
				<verse number="22">De te, Asszíria királya, kit gúnyoltál ki? Ki ellen szóltál olyan kevélyen? Kit néztél le megvetéssel és büszke tekintettel? Kit gyaláztál és káromoltál? Izráel Szentjét! Bizony, ellene vétkeztél!</verse>
				<verse number="23">Szolgáid által az Urat gyaláztad és káromoltad!« Ezt mondtad: »Rengeteg harci szekeremmel felmentem a hegyek tetejére, még a Libanon csúcsára is! Ledöntöttem a legmagasabb cédrusokat, kivágtam a legszebb sudár fenyőket, behatoltam a legsűrűbb erdőkbe, a legtávolabbi zugokba!</verse>
				<verse number="24">Ha akartam, idegen földön is kutat ástam, hogy vizet igyak belőle. Ha akartam, lépteimmel kiszárítottam Egyiptom minden folyóját!«</verse>
				<verse number="25">Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked, Asszíria királya: »Hát nem hallottad, hogy mindezt én határoztam el réges-régen? Nem tudtál róla, hogy én terveztem ezeket az ősidőkben? Most csak véghezvittem, mert én akartam, hogy foglalj el erős városokat, és romhalmazzá rombold váraikat.</verse>
				<verse number="26">Ezért, hogy védőik ereje elfogyott, megrémültek tőled, szégyent vallottak, s olyanok lettek, mint mezőn a gyenge fű, mint háztetőn a gyom, mely hirtelen elszárad, még kalászt sem hoz.</verse>
				<verse number="27">De én jól ismerlek téged, Asszíria királya! Tudok róla, ha leülsz, vagy fölállsz; tudom, mikor indulsz vagy térsz vissza. Látom, hogyan forralod haragod ellenem.</verse>
				<verse number="28">Ellenem tomboló haragod miatt, és elbizakodott kevélységedért, — mert hallottam minden szavad — orrodba akasztom horgomat, zablámat szájadba teszem, és kényszerítelek, hogy visszatérj az úton, amelyen jöttél.«”</verse>
				<verse number="29">Azután az Örökkévaló így folytatta: „Neked pedig, Ezékiás, megerősítésül jelt adok, hogy biztos legyél benne: én mondtam ezt neked! Ebben az évben azt fogjátok aratni és enni, ami magától terem a gabonaföldön. A következő évben azt aratjátok majd, ami az idei aratáskor elhullott magvakból kikel. De a harmadik évben már szokás szerint szánthattok, vethettek, és arathatjátok majd a gabonát, sőt szőlőskerteket telepíthettek, és azok gyümölcsét eszitek.</verse>
				<verse number="30">Júda népének maradéka pedig, amely túlélte a város ostromát, ismét növekedni és szaporodni fog, mint a gyümölcsfa, amely gyökeret ereszt a földben, és bőséges termést hoz az ágain.</verse>
				<verse number="31">Mert e nép maradéka — Jeruzsálemből kiindulva — ismét benépesíti a földet. Akik megszabadultak, a Sion hegyéről rajzanak szét. Az Örökkévaló, a Seregek Ura féltékeny és erős szeretete az, amely ezt véghezviszi.”</verse>
				<verse number="32">„Ezért hát az Örökkévaló ezt mondja Asszíria királyáról: »Be nem teszi a lábát Jeruzsálembe! Még egy nyílvesszőt sem lő a városra, fegyvereit sem fordítja ellene, meg sem ostromolja,</verse>
				<verse number="33">hanem visszatér országába azon az úton, amelyen jött. Nem jön be ebbe a városba — mondja az Örökkévaló —</verse>
				<verse number="34">mert én megvédem és megmentem Jeruzsálemet önmagamért, és szolgámért, Dávidért.«”</verse>
				<verse number="35">Ezután még azon az éjjelen az Örökkévaló angyala kijött, és 185 000 katonát megölt az asszírok táborában. Amikor másnap reggel a többiek felébredtek, megdöbbenve látták a megöltek holttesteit.</verse>
				<verse number="36">Szanhérib, Asszíria királya ezután seregével együtt visszatért Ninivébe, és ott is maradt.</verse>
				<verse number="37">Egy napon Szanhérib éppen imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, amikor két fia, Adrammelek és Szárecer karddal meggyilkolta, majd elmenekült Ararát földjére. Ezután Szanhérib egyik fia, Észárhaddón lett Asszíria királya.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Abban az időben Ezékiás megbetegedett, és már halálán volt. Ézsaiás, Ámóc fia meglátogatta, és azt mondta neki: „Ezt mondja az Örökkévaló: Rendezd el a dolgaidat, mert nem fogsz meggyógyulni, hanem meghalsz!”</verse>
				<verse number="2">Ennek hallatára Ezékiás a fal felé fordult, és így könyörgött az Örökkévalónak:</verse>
				<verse number="3">„Ó, Örökkévaló, kérlek, emlékezz rá, hogy hűséges voltam hozzád, és teljes szívvel azt tettem, amit helyesnek látsz!” — így könyörgött a király, és keservesen sírt.</verse>
				<verse number="4">Ézsaiás elment a királytól, de csak a palota középső udvaráig ért, amikor az Örökkévaló ismét szólt hozzá:</verse>
				<verse number="5">„Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem vezetőjének: »Ezt üzeni az Örökkévaló, Dávidnak, ősapádnak Istene: meghallgattam könyörgésedet, láttam könnyeidet — és meggyógyítalak. Három nap múlva már fölmehetsz az Örökkévaló Templomába.</verse>
				<verse number="6">Tizenöt évvel meghosszabbítom életed idejét, megszabadítalak téged és Jeruzsálemet Asszíria királyának kezéből, megvédem ezt a várost saját magamért és szolgámnak, Dávidnak kedvéért.«”</verse>
				<verse number="7">Azután Ézsaiás ezt mondta: „Hozzanak egy csomó aszalt fügét, és tegyék a fekélyre!” Így is történt, és Ezékiás valóban felgyógyult a betegségből.</verse>
				<verse number="8">Akkor Ezékiás megkérdezte Ézsaiástól: „Mi lesz a jele, hogy az Örökkévaló meggyógyít engem, és három nap múlva fölmehetek az Örökkévaló Templomába?”</verse>
				<verse number="9">Ézsaiás ezt felelte: „Kapsz jelet az Örökkévalótól, hogy biztos lehess benne: ő beteljesíti, amit ígért! Akarod-e, hogy Áház napóráján az árnyék tíz fokkal előremenjen, vagy visszatérjen azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt?”</verse>
				<verse number="10">Ezékiás így válaszolt: „Könnyű az árnyéknak előremenni, inkább térjen vissza tíz fokkal!”</verse>
				<verse number="11">Ekkor Ézsaiás próféta kiáltott az Örökkévalóhoz, aki tíz fokkal visszavitte az árnyékot a napórán azokon a fokokon, amelyeken előzőleg már áthaladt.</verse>
				<verse number="12">Ebben az időben követek érkeztek Ezékiáshoz Babilóniából. Meródak-Baladán, Baladán fia, Babilónia királya küldte őket levelekkel és ajándékokkal, mivel hallotta, hogy Ezékiás beteg volt.</verse>
				<verse number="13">Ezékiás fogadta a követséget, meghallgatta őket, azután megmutatta nekik palotáját, raktárait, fegyvertárát és kincseit: ezüstöt, aranyat, drágaköveket, illatos olajokat és drága fűszereket. Mindent megmutatott a követeknek, ami csak palotájában és királyságában értékes volt.</verse>
				<verse number="14">Ezután Ézsaiás próféta Ezékiás királyhoz ment, és megkérdezte tőle: „Honnan jöttek, és mit mondtak ezek az emberek?” A király ezt felelte: „Egy távoli országból, Babilóniából jöttek hozzám.”</verse>
				<verse number="15">Ézsaiás tovább kérdezett: „Mit láttak a palotádban?” A király ezt válaszolta: „Mindent! Megmutattam nekik az összes kincseimet. Nincs semmi egész palotámban, amit ne láttak volna.”</verse>
				<verse number="16">Akkor Ézsaiás ezt mondta Ezékiásnak: „Figyelj rám! Ezt mondja neked most az Örökkévaló:</verse>
				<verse number="17">»Bizony, eljön az idő, hogy ami csak van a palotádban; mindazt, amit elődeid eddig gyűjtöttek, mindent el fognak vinni innen Babilóniába. Semmi sem marad itt.</verse>
				<verse number="18">Sőt, még utódaid közül is elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek a Babilóniai király palotájában.«”</verse>
				<verse number="19">Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: „Jó az Örökkévaló beszéde, amelyet mondtál.” Magában ugyanis azt gondolta a király: „Akkor legalább az én időmben békesség és biztonság lesz!”</verse>
				<verse number="20">Ezékiás egyéb dolgait, hőstetteit, és azt, hogyan készített vízvezető alagutat meg víztárolót, hogy a forrásvizet bevezesse Jeruzsálembe — mindezt följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="21">Azután meghalt Ezékiás, és eltemették ősei mellé. Utána fia, Manassé követte Júda trónján.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Manassé tizenkét éves korában lépett trónra, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hefcibáhnak hívták.</verse>
				<verse number="2">Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart. Azoknak a népeknek az utálatos és szörnyű szokásait követte, akiket az Örökkévaló kiűzött Izráel népe elől.</verse>
				<verse number="3">Manassé újra felépítette azokat a magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt. Oltárokat emelt a Baálok tiszteletére, Asera-oszlopot állított fel, mint Aháb, Izráel királya. Manassé tisztelte és imádta az ég csillagainak seregeit is.</verse>
				<verse number="4">Még az Örökkévaló Templomában is oltárokat állított fel az idegen istenek tiszteletére! Abban a Templomban, amelyről az Örökkévaló azt mondta: „Nevemet oda fogom helyezni, Jeruzsálembe.”</verse>
				<verse number="5">Manassé az Örökkévaló Templomának mindkét udvarában oltárokat épített az ég seregeinek a tiszteletére.</verse>
				<verse number="6">Átvitte a saját fiát a tűzön. Sokféle okkult dolgot gyakorolt: varázslást, és jelmagyarázást űzött, ezenkívül médiumokkal és halottidézőkkel is tanácskozott. Nagyon sok gonosz dolgot tett, amellyel haragra ingerelte az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="7">Manassé készíttetett egy bálványszobrot Aserának, amelyet a Templomban állított fel. Abban a házban, amelyről az Örökkévaló azt mondta Dávidnak és a fiának, Salamonnak: „Ebbe a házba, és Jeruzsálembe, amelyet én választottam ki Izráel törzsei közül, ide helyezem a nevemet örökre.</verse>
				<verse number="8">Többé nem mozdítom ki Izráelt erről a földről, amelyet atyáiknak adtam. De mindez csak akkor lesz így, ha engedelmeskednek az egész Törvénynek, mindannak, amit szolgám, Mózes parancsolt nekik.”</verse>
				<verse number="9">De a nép nem engedelmeskedett, mert Manassé rossz irányba vezette Júda és Jeruzsálem lakóit, súlyosabb gonoszságokat követtek el, mint azok a kánaáni népek, amelyeket az Örökkévaló kipusztított Izráel népe elől.</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló ezt mondta szolgái, a próféták által:</verse>
				<verse number="11">„Manassé, Júda királya utálatos dolgokat tett, és gonoszabbul cselekedett, mint az emóriak, akik előtte éltek. Sőt, egész Júda népét a bálványimádás bűnébe vezette!</verse>
				<verse number="12">Emiatt — mondta az Örökkévaló, Izráel Istene — hamarosan olyan csapásokkal verem meg Jeruzsálemet és Júdát, hogy még annak is belecsendül a füle, aki csak a hírét hallja!</verse>
				<verse number="13">Úgy fogok bánni Jeruzsálemmel is, mint Samáriával: úgy megbüntetem, mint Aháb király családját. Bizony, Jeruzsálemmel is úgy bánok, mint ahogy valaki egy tálat tisztára törül, és fölfordítva letesz.</verse>
				<verse number="14">Marad ugyan még ezután is egy kicsiny maradéka népemnek, de még tőlük is elfordítom arcomat, s nem törődöm velük! Kiszolgáltatom népemet ellenségeiknek, és így összes gyűlölőiknek a prédájává és a zsákmányává lesznek!</verse>
				<verse number="15">Igen, így bánok velük, mert azt cselekedték, amit gyűlölök, és folyton csak haragra ingereltek engem, attól a naptól kezdve, amelyen őseik kijöttek Egyiptomból, egészen mostanáig!”</verse>
				<verse number="16">Manassé király nagyon sok ártatlan embert megöletett — szinte vérrel mocskolta be egész Jeruzsálemet, egyik végétől a másikig. Ezzel még csak tetézte súlyos bűnét, amellyel egész Júda népét bűnbe vezette, s így mind azt tették, amit az Örökkévaló gyűlöl.</verse>
				<verse number="17">Manassé egyéb dolgait, bűneit és összes tettét feljegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="18">Azután meghalt Manassé, mint ősei is, és eltemették háza kertjében, vagyis az „Uzza kertjében”. Utána fia, Ámón követte a trónon.</verse>
				<verse number="19">Ámón huszonkét éves volt, amikor király lett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Mesullemetnek hívták, aki Hárúc leánya volt.</verse>
				<verse number="20">Apjához, Manasséhoz hasonlóan Ámón is olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart.</verse>
				<verse number="21">Mindenben apja példáját követte: azokat a bálványokat tisztelte, amelyeket apja is tisztelt, és azokat imádta.</verse>
				<verse number="22">Elfordult az Örökkévalótól, ősei Istenétől, és nem az ő útján járt.</verse>
				<verse number="23">Ámón ellen udvari emberei összeesküvést szőttek, és a saját házában meggyilkolták.</verse>
				<verse number="24">Júda népe azonban megölte azokat, akik Ámón király ellen összeesküvést készítettek. Azután a nép a király fiát, Jósiást emelte trónra.</verse>
				<verse number="25">Ámón egyéb tetteit feljegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="26">Azután meghalt Ámón, és eltemették saját sírboltjában, az „Uzza kertjében”. Utána fia, Jósiás követte a trónon.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Jósiás nyolc éves volt, amikor királyságra lépett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jejdídának hívták, aki Adájá leánya volt, Bockatból.</verse>
				<verse number="2">Jósiás azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tart, és minden tekintetben azon az úton járt, amelyen őse, Dávid király — s arról nem tért le sem jobbra, sem balra.</verse>
				<verse number="3">Uralkodásának tizennyolcadik évében elküldte Sáfánt (aki Acaljáhú fia, Mesullám unokája volt), a titkárát az Örökkévaló Templomába:</verse>
				<verse number="4">„Menj Hilkijjá főpaphoz, és mondd meg neki, hogy számolja meg az összegyűlt pénzadományokat, amelyeket a nép hozott be az Örökkévaló Templomába, és amit az ajtóőrök gyűjtöttek össze.</verse>
				<verse number="5">Adják ezt a pénzt az Örökkévaló háza javítását vezető felügyelőknek, akik ebből fizessék a javításokat végző mesterembereket: az ácsokat és a kőműveseket. Ebből vásárolják meg a javításhoz szükséges anyagokat is: a gerendákat és a faragott köveket.</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Mivel a mesteremberek hűségesek és megbízhatók, nem kell őket elszámoltatni a kapott pénzzel.”</verse>
				<verse number="8">Egy napon Hilkijjá, a főpap szólt Sáfánnak, a király titkárának: „Megtaláltam a Törvény Könyvét az Örökkévaló házában!” Átadta neki a könyvtekercset, Sáfán pedig elolvasta.</verse>
				<verse number="9">Majd pedig jelentette a királynak: „Szolgáid kihozták az összegyűlt pénzadományokat az Örökkévaló házából, és a munkások felügyelőinek adták.”</verse>
				<verse number="10">Azután hozzátette: „Hilkijjá főpap ezt a könyvtekercset adta nekem” — majd felolvasott belőle a királynak.</verse>
				<verse number="11">Amikor Jósiás király meghallotta a Törvény igéit, megszaggatta ruháit.</verse>
				<verse number="12">Azután ezt parancsolta Hilkijjá főpapnak és Ahikámnak, Sáfán fiának meg Akbórnak, Mikájá fiának meg Sáfánnak, a titkárának és Aszájának, a király szolgájának:</verse>
				<verse number="13">„Menjetek, és kérjetek tanácsot az Örökkévalótól számomra, a nép számára és egész Júda számára! Kérdezzétek meg, mit jelentenek ránk nézve ezek az igék, amelyek a megtalált könyvtekercsben vannak! Ezt tegyétek, mert súlyos az Örökkévaló haragja, amely föltámadt ellenünk! Bizony megharagudott ránk, mivel őseink nem engedelmeskedtek az igéknek, és nem aszerint éltek és cselekedtek, ahogyan az meg van írva ebben a könyvtekercsben.”</verse>
				<verse number="14">Akkor Hilkijjá főpap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszája — akiket a király elküldött — felkeresték Huldát, a prófétaasszonyt, aki Sallum felesége volt. (Sallum Tikvá fia, ez pedig Harhasz fia volt. Harhasz a király ruháinak a gondviselője volt.) Hulda Jeruzsálem új részében lakott. Hilkijjá és a többiek elmondták Huldának, mi történt.</verse>
				<verse number="15">Hulda így felelt: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Mondjátok meg ezt annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket!</verse>
				<verse number="16">Bizony, én veszedelmet és pusztulást hozok erre a helyre, és e hely lakosaira azok szerint az igék szerint, amelyek meg vannak írva a könyvben, s amelyeket Júda királya olvasott.</verse>
				<verse number="17">Mivel elhagyott engem ez a nép, más isteneknek áldoztak, kezük minden alkotásával és tetteikkel haragra ingereltek engem, ezért izzó haragomat zúdítom erre a helyre, és nem lesz, aki eloltsa!</verse>
				<verse number="18">De mondjátok meg Jósiásnak, Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az Örökkévalót! Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene azokról az igékről, amelyeket hallottál:</verse>
				<verse number="19">A szíved megindult, és megaláztad magad az Örökkévaló előtt, amikor meghallottad igéit, amelyeket e hely és e hely lakosai ellen mondott, hogy milyen pusztulás és átok következik rájuk. Megaláztad magad előttem, megszaggattad a ruháidat, és sírtál — ezért én is meghallgattalak téged, azt mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="20">Őseid mellé foglak juttatni, és békességben helyeznek a sírkamrádba. Te nem fogod meglátni azt a veszedelmet és pusztulást, amelyet e helyre hozok.«” Hilkijjá és társai ezzel az üzenettel visszamentek a királyhoz, és mindent elmondtak neki.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Akkor Jósiás király összegyűjtötte Júda és Jeruzsálem vezetőit.</verse>
				<verse number="2">Majd a király vezetésével Júda népe, Jeruzsálem lakosai, a papok és a próféták — az egész nép kicsinytől fogva nagyig — mindannyian felmentek az Örökkévaló házába. Ott a király mindenki hallatára elejétől végéig felolvasta a Szövetség Könyvét, amelyet az Örökkévaló házában találtak.</verse>
				<verse number="3">Azután a király az oszlop mellé állt, és szövetséget kötött az Örökkévaló jelenlétében, hogy ezután teljes szívvel-lélekkel az Örökkévalót fogja követni, megtartja az ő parancsolatait, törvényeit és rendelkezéseit, és teljesíti a szövetség igéit, amelyek abban a könyvben vannak. Akkor az egész nép fölállt, és csatlakozott ehhez a szövetséghez.</verse>
				<verse number="4">Megparancsolta a király Hilkijjá főpapnak és a másodrangú papoknak, meg a kapuőröknek, hogy az Örökkévaló Templomából hordjanak ki minden tárgyat, ami csak a bálványok — Baál, Asera és az ég serege — tiszteletével kapcsolatos. Ezeket mind kivitték a városon kívülre, a Kidron-patak völgyébe, és ott elégették őket, a hamut pedig elvitték Bételbe.</verse>
				<verse number="5">Korábban Júda királyai bálvány-papokat állítottak szolgálatba, hogy a Júda városaiban és a Jeruzsálem környékén épített magaslati áldozóhelyeken áldozatokat mutassanak be a bálványok tiszteletére: Baálnak, a Napnak, a Holdnak, a csillagképeknek és az ég seregének. Ezeket a bálvány-papokat Jósiás elzavarta.</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló házából Jósiás kidobta az Asera-bálványszobrot, és Jeruzsálemen kívül, a Kidron-patak völgyében elégette. Hamuját és maradványait porrá törték, és a király parancsára szétszórták a köznép temetőjében.</verse>
				<verse number="7">Leromboltatta az Örökkévaló Temploma közelében lévő házakat is, amelyekben a férfi prostituáltak laktak, és ahol az asszonyok szőnyegeket szőttek Aserának.</verse>
				<verse number="8">Abban az időben a papok nem Jeruzsálemben laktak, és nem ott mutatták be az áldozatokat az Örökkévaló Templomának oltárán, hanem szerteszét az országban, Júda minden városában. Az égő- és füstölőáldozatokat a papok a városok közelében lévő magaslatokon mutatták be. Ilyen áldozó magaslatok az országban mindenhol voltak, Gebától Beérsebáig. Jósiás király azonban leromboltatta és rituálisan tisztátalanná tette az összes áldozati magaslatot, a papokat pedig Jeruzsálembe költöztette. Jeruzsálem közelében is voltak ilyen áldozati magaslatok Jehósua városparancsnok kapuja mellett, a baloldalon. Jósiás ezeket is leromboltatta.</verse>
				<verse number="9">Az áldozóhalmok papjai azonban Jeruzsálembe való költözésük után sem végezhették az áldozatok bemutatását az Örökkévaló Templomában, csupán a kovásztalan kenyereket ehették meg a többi pappal együtt.</verse>
				<verse number="10">A Ben-Hinnóm völgyben volt egy bálványáldozati hely, amelyet Tófetnek hívtak. Itt Molok bálványistenét tisztelték az emberek olyan áldozatokkal, amelyeknek során a saját gyermekeiket égették meg a tűzben. Jósiás király ezt a Tófetet is leromboltatta, és tisztátalanná tette, hogy ott soha többé ne áldozzanak fel Moloknak gyermekeket.</verse>
				<verse number="11">Jósiás eltávolította azt a harci szekeret és ló-szobrokat, amelyeket Júda királyai a Napisten tiszteletére fölállítottak az Örökkévaló Temploma kapujának közelében, Netan-Melek — egy magas rangú tisztviselő — szobája mellett. A szekeret elégette.</verse>
				<verse number="12">Leromboltatta azokat a bálvány-oltárokat, amelyeket Júda királyai Aháb palotájának tetőteraszán emeltek, meg azokat is, amelyeket Manassé épített az Örökkévaló Templomának két udvarán. Darabokra törték ezeket a kőoltárokat, és a törmeléket beleszórták a Kidron-patakba.</verse>
				<verse number="13">Salamon király még régen áldozó-magaslatokat épített a Jeruzsálemtől keletre emelkedő Olajfák hegyének déli oldalán. A következő bálványistenek számára készültek ezek: Astóret, a szidóniak utálatos bálványa, azután Kemós, a moábiak förtelmes bálványa és Milkóm, az ammoniak undorító bálványa. Jósiás király leromboltatta és tisztátalanná tette ezeket a bálvány-oltárokat is.</verse>
				<verse number="14">A kőoszlopokat összetörték, az Asera-oszlopokat kivágták, s a helyükre sírokból kihantolt emberi csontokat szórtak — így tették a helyet tisztátalanná.</verse>
				<verse number="15">Leromboltatta a Bételben emelt áldozóhalmot és nagy oltárt is, amelyet még I.Jeroboám, Nebát fia, Izráel királya készíttetett, s amellyel bűnbe vitte Izráel népét. Az áldozóhalmot lerombolták, az oltárt darabokra törték, és a fából készült Asera-oszlopokat elégették.</verse>
				<verse number="16">Amint Jósiás király körülnézett az oltár környékén, észrevette a hegyoldalban a sírkamrákat. Kihozatta onnan a régi halottak csontjait, és elégette azokat az oltáron — így tette azt tisztátalanná. Pontosan úgy történt, ahogy sok évvel korábban az Örökkévaló előre megmondta az Isten embere által, aki kijelentette ezt Jeroboám királynak, amikor a király az oltár mellett állt az ünnepen. Azután Jósiás észrevette az Isten emberének a sírját,</verse>
				<verse number="17">és megkérdezte: „Kinek a síremléke ez?” A város lakói így feleltek: „Ez az Isten emberének a sírja. Ő az, aki Júdából jött ide, Bételbe, és előre megmondta azt, amit te most véghezvittél a bételi oltárral kapcsolatban.”</verse>
				<verse number="18">„Akkor hagyjátok békében nyugodni, senki se bolygassa a csontjait!” — parancsolta Jósiás. Így ehhez a sírbolthoz nem nyúltak. Az Isten emberének csontjai is ott maradtak a helyükön, a samáriai próféta csontjaival együtt, akit mellé temettek.</verse>
				<verse number="19">Azután Jósiás Samária városait járta sorra. Mindenütt leromboltatta az áldozati magaslatokat és azokat a templomokat is, amelyeket Izráel királyai építettek a bálványok tiszteletére, s amelyekkel az Örökkévalót magukra haragították. Úgy bánt azokkal is, mint Bételben tette.</verse>
				<verse number="20">Jósiás király kivégeztette az áldozati magaslatok oltárainál szolgáló összes bálványpapot, és holttestüket azokon az oltárokon égette el, hogy soha többé ne használhassa azokat a helyeket senki áldozóhalmoknak. Ezután Jósiás visszatért Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="21">Jósiás király megparancsolta az egész népnek, hogy tartsák meg a Páska ünnepét az Örökkévalónak, ahogy az meg van írva a Szövetség Könyvében.</verse>
				<verse number="22">Sem Júda, sem Izráel királyainak idejében nem tartottak ehhez hasonló Páska ünnepet a bírák ideje óta, akik Izráel népét vezették.</verse>
				<verse number="23">Ez Jósiás király uralkodásának 18. évében történt, Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="24">Jósiás kiirtotta Júda országából és Jeruzsálemből a halottidézőket, jövendőmondókat, házibálványokat, bálványszobrokat és mindenféle utálatosságot, ami csak a bálványistenekkel volt kapcsolatban. Azért tette ezt, hogy beteljesítse a Törvény igéit, amelyeket felírtak abban a könyvben, amelyet Hilkijjá főpap talált az Örökkévaló házában.</verse>
				<verse number="25">Jósiás előtt nem volt más, hozzá hasonló király, aki annyira teljes szívvel-lélekkel, teljes erejével az Örökkévalóhoz fordult volna, és Mózes Törvénye szerint járt volna el mindenben. De azóta sem támadt hozzá hasonló király.</verse>
				<verse number="26">Az Örökkévaló lángoló haragja mégsem csendesedett le, mert annyira megharagudott Júdára Manassé miatt, aki sok gonosztettével őt haragra ingerelte.</verse>
				<verse number="27">Ezért azt mondta az Örökkévaló: „Ahogyan Izráelről elfordítottam a tekintetem, úgy bánok Júdával is! Eltaszítom Jeruzsálemet, amelyet pedig kiválasztottam! Eltaszítom azt a Templomot is, amelyről pedig azt mondtam, hogy nevem ott fog lakni!”</verse>
				<verse number="28">Jósiás egyéb dolgait és összes tettét feljegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="29">Az ő uralkodása alatt történt, hogy Egyiptom királya, Nékó fáraó elindult seregével az Eufrátesz folyó felé, hogy segítséget nyújtson Asszíria királyának. Jósiás kivonult, hogy szembeszálljon Nékóval, aki azonban Meggidónál megölte Jósiást.</verse>
				<verse number="30">A király holttestét egy harci kocsin vitték Meggidóból Jeruzsálembe, ahol Jósiást eltemették a saját sírboltjába. Az ország népe ezután Jósiás fiát, Jóáházt emelte trónra. Felkenték, és apja után őt tették királlyá.</verse>
				<verse number="31">Jóáház 23 éves korában lépett trónra, és 3 hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamútálnak hívták, aki Jirmejáhú leánya volt, Libnából.</verse>
				<verse number="32">Jóáház olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart — egészen úgy, mint ősei.</verse>
				<verse number="33">Nékó fáraó azonban Riblában, Hamát földjén fogságba vetette Jóáházt, hogy ne uralkodhasson tovább Jeruzsálemben. Ráadásul súlyos hadisarcot vetett ki Júdára: 100 talentum ezüstöt és 1 talentum aranyat.</verse>
				<verse number="34">Ezután Nékó fáraó Eljákimot, Jósiás másik fiát tette királlyá Júdában, hogy uralkodjon apja trónján. Még Eljákim nevét is megváltoztatta: Jójákimnak nevezte. Az előző királyt pedig fogolyként magával hurcolta Egyiptomba, Jóáház azután ott is halt meg.</verse>
				<verse number="35">Jójákim király adót vetett ki Júda lakosságára: mindenkit megadóztatott a vagyona szerint, hogy a fáraónak megadhassa, amit követelt tőle. Így gyűjtötte össze a szükséges ezüstöt és aranyat, és kifizette a hadisarcot a fáraónak.</verse>
				<verse number="36">Jójákim 25 éves volt, amikor trónra került, és 11 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Zebuddának hívták, aki Pedájá leánya volt, Rúmából.</verse>
				<verse number="37">Jójákim is olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart — egészen úgy, mint ősei.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Jójákim, Júda királya idejében vonult fel Júda ellen Nebukadneccar, Babilónia királya, akinek Jójákim 3 évig adófizető alattvalója lett. Három év múlva azonban fellázadt ellene.</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló ezután Babilóniából, Arámból, Moáb és Ammon országából küldött rablócsapatokat Júdára, hogy pusztítsák az országot, ahogyan ezt előre megmondta szolgái, a próféták által.</verse>
				<verse number="3">Bizony, mindez az Örökkévaló parancsára történt, mert ő el akarta taszítani Júda népét magától. Manassé gonosztettei és bűnei miatt határozott így,</verse>
				<verse number="4">és az ártatlanul megöltek vére miatt, hiszen Manassé szinte egész Jeruzsálemet bemocskolta az ártatlanok vérével! Ezért nem akart az Örökkévaló megbocsátani.</verse>
				<verse number="5">Jójákim egyéb dolgait, és minden tettét följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.</verse>
				<verse number="6">Azután meghalt Jójákim, és eltemették ősei mellé. Utána fia, Jójákin követte Júda trónján.</verse>
				<verse number="7">Ettől kezdve Egyiptom királya nem vonult ki hadseregével többé az országából, mert Babilónia királya Egyiptom patakjától az Eufrátesz folyóig minden területet elvett tőle.</verse>
				<verse number="8">Jójákin 18 éves korában lépett trónra, és csak 3 hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Nehustának hívták, Elnátán leánya volt, Jeruzsálemből.</verse>
				<verse number="9">Jójákin egészen apja példáját követte, és ő is olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart.</verse>
				<verse number="10">Ebben az időben Nebukadneccarnak, Babilónia királyának a hadserege fölvonult Jeruzsálem ellen, és ostromolni kezdte a várost.</verse>
				<verse number="11">Azután maga Nebukadneccar is megérkezett Jeruzsálem alá.</verse>
				<verse number="12">Ekkor Jójákin, Júda királya kiment a babilóniai királyhoz anyjával, udvari embereivel, főembereivel és tisztségviselőivel együtt, és megadta magát. Babilónia királya pedig — uralkodása 8. évében — foglyul ejtette őt.</verse>
				<verse number="13">Ugyanakkor Nebukadneccar elhurcolta Jeruzsálemből Babilonba az Örökkévaló Templomának és a királyi palotának az összes kincsét. Összegyűjtött és darabokra tört minden aranytárgyat a Templomból, amelyet még Salamon, Izráel királya készíttetett. Bizony, úgy történt mindez, ahogy azt az Örökkévaló előre megmondta.</verse>
				<verse number="14">Elhurcolta Nebukadneccar Jeruzsálem egész lakosságát, minden főembert és gazdag polgárt, minden mesterembert és kovácsot, összesen 10 000 foglyot. Senkit nem hagyott ott, csak a nincstelen szegény népet.</verse>
				<verse number="15">Fogságba hurcolta Jójákin királyt, a király anyját és feleségeit, az ország főembereit és előkelő vezetőit.</verse>
				<verse number="16">Elvitte a gazdagokat, összesen mintegy 7 000 férfit, azután 1 000 mesterembert és kovácsot, meg az összes hadra fogható férfit. Mindezeket Babilóniába hurcolta.</verse>
				<verse number="17">Ezután Nebukadneccar Mattanját, Jójákin nagybátyját nevezte ki Jeruzsálembe helytartónak, és a nevét Cidkijjára változtatta.</verse>
				<verse number="18">Cidkijjá 21 éves korában kezdett uralkodni, és 11 évig volt helytartó Jeruzsálemben. Anyját Hamútálnak hívták, aki Jirmejáhú leánya volt, Libnaból.</verse>
				<verse number="19">Cidkijjá is olyan dolgokat tett, mint Jójákim: amelyeket az Örökkévaló rossznak tart.</verse>
				<verse number="20">Bizony, mindez az Örökkévaló haragja miatt történt Júdával és Jeruzsálemmel, s végül egészen eltaszította magától őket. Cidkijjá ezután föllázadt Babilónia királya ellen.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Emiatt Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen. Cidkijjá uralkodásának kilencedik évében, a 10. hónap 10. napján érkezett a sereg a város falai alá. Körülzárták Jeruzsálemet, sáncokat építettek körülötte, és ostromolni kezdték.</verse>
				<verse number="2">Az ostrom egészen Cidkijjá uralkodásának tizenegyedik évéig tartott.</verse>
				<verse number="3">Abban az évben, a 4. hónap 9. napján olyan súlyos volt az éhínség a városban, hogy a közembereknek már semmiféle ennivaló nem jutott.</verse>
				<verse number="4">Ezen a napon az ostromlók rést ütöttek a kőfalon. Emiatt azon az éjjelen Cidkijjá és összes katonája megpróbált elmenekülni. Éjjel lopódzkodtak ki a városból a király kertjén keresztül, a két kőfal közötti kapun át, és a Jordán völgye felé futottak, bár az ostromlók serege körülzárta a várost.</verse>
				<verse number="5">A káldeusok azonban üldözőbe vették a királyt. A Jerikó melletti síkságon utolérték és foglyul ejtették Cidkijját, aki mellől katonái szétfutottak.</verse>
				<verse number="6">Megkötözve vitték Ribla városába. Ott Nebukadneccar, Babilónia királya ítéletet tartott fölötte.</verse>
				<verse number="7">Cidkijjának végig kellett néznie, amint a fiait megölik, majd őt is megvakították, és bilincsbe verve Babilóniába hurcolták.</verse>
				<verse number="8">Nebukadneccar, Babilónia királya uralkodásának 19. évében, az 5. hónap 7. napján seregével együtt bevonult Jeruzsálembe Nebuzaradán, Babilónia királyának a testőrparancsnoka.</verse>
				<verse number="9">Felgyújtotta az Örökkévaló Templomát, a királyi palotát, a város lakóházait és minden egyéb jelentős épületet.</verse>
				<verse number="10">A testőrparancsnok egész serege, a káldeusok, körös-körül lerombolták Jeruzsálem falait is.</verse>
				<verse number="11">Azután Nebuzaradán testőrparancsnok száműzetésbe hurcolta azokat, akik már korábban, az ostrom ideje alatt kiszöktek a városból, és megadták magukat, meg mindazokat, akik Jeruzsálemben még életben maradtak.</verse>
				<verse number="12">Ugyanakkor Nebuzaradán a vidéki nincstelen lakosság egy részét a lakóhelyükön hagyta, hogy műveljék a földeket, és gondozzák a szőlőket.</verse>
				<verse number="13">Jeruzsálemben a káldeusok összetörték és Babilóniába vitték a Templom előtti oszlopokat, a nagy medencét és a kisebb mosdómedencék állványait. Mindezek bronzból készültek.</verse>
				<verse number="14">Elvitték a többi bronzeszközt is: a hamu kihordására szolgáló edényeket, az oltárhoz tartozó lapátokat, késeket, a mácsekhez szolgáló eszközöket, az áldozati állatok vérének felfogására szolgáló edényeket, a tömjénező tálakat, és a többi eszközt, amelyet a templomi szolgálatban használtak.</verse>
				<verse number="15">Hasonlóképpen elvitték parázs-tálakat és csészéket, mag az összes többi aranyból vagy ezüstből készült templomi eszközt is.</verse>
				<verse number="16">Azok a bronztárgyak, amelyeket még Salamon király készíttetett — a két oszlop, a nagy medence és a kisebb mosdómedencék állványai — mérhetetlen mennyiségű bronzot tartalmaztak.</verse>
				<verse number="17">Az üreges bronzoszlopok magassága 18 könyök volt. A két oszlopfő is bronzból készült, 3 könyök magas volt, hálózatos díszítés borította, amelyen körös-körül gránátalma formájú díszek függtek. A két oszlop teljesen egyforma volt.</verse>
				<verse number="18">Nebuzaradán elhurcolta Jeruzsálemből ezeket a vezetőket: Szerája főpapot, Cefanjá másodrendű papot, a Templom három kapuőrét,</verse>
				<verse number="19">a katonák parancsnokát, a király öt tanácsosát, akiket a városban fogtak el, azután a hadsereg vezetőjének az írnokát, aki a katonai összeírásért volt felelős és még 60 közembert, akiket a városban találtak.</verse>
				<verse number="20">Az egész fogoly-csoportot Hamát földjére, Ribla városába vitte, és odaállította őket Babilónia királya elé,</verse>
				<verse number="21">aki halálra ítélte, és kivégeztette valamennyit. Így hurcolták el a földjükről Júda népét a fogságba és száműzetésbe.</verse>
				<verse number="22">Ezután Nebukadneccar, Babilónia királya kinevezte kormányzónak Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját, hogy igazgassa azokat, akiket még meghagytak Júda földjén.</verse>
				<verse number="23">Júda seregéből is megmaradtak néhányan. Ezek között vezetők is voltak: Jismáél, Natanjá fia, meg Jóhánán, Káréah fiai, meg a netófái Szerájá, Tanhumet fia, meg Jaazanjá, Maakáti fia. Amikor ők meghallották, hogy Babilónia királya Gedalját nevezte ki helytartóvá az országban, megmaradt katonáikkal együtt mind Gedaljához gyülekeztek Micpába.</verse>
				<verse number="24">Gedaljá megesküdött ezeknek a bujdosó katonáknak: „Esküszöm, hogy nem kell félnetek a káldeusok tisztjeitől! Maradjatok ezen a földön, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz!”</verse>
				<verse number="25">Ugyanabban az évben, a hetedik hónapban Jismáél — aki Netanjá fia és Elisáma leszármazottja volt, és Júda királyi családjából származott — tíz emberével együtt meglátogatta Micpában Gedaljá kormányzót. Meggyilkolta őt is, meg vele együtt azokat a júdeai és káldeus tisztviselőket és katonákat is, akiket Micpában találtak.</verse>
				<verse number="26">Ezután az egész nép apraja-nagyja a kapitányokkal együtt fölkerekedett, és Egyiptomba menekült, mert féltek a káldeusoktól.</verse>
				<verse number="27">Abban az évben, amikor Evil-Meródak Babilónia trónjára lépett, megkegyelmezett Jójákinnak, Júda királyának, és kihozatta a börtönből. Ez Jójákin fogságának 37. évében történt, a 12. hónap 27. napján.</verse>
				<verse number="28">Evil-Meródak kegyelmesen bánt Jójákinnal, és magasabb rangra és tisztességre emelte, mint a többi királyt, akik szintén Babilóniában töltötték száműzetésük idejét.</verse>
				<verse number="29">Kicseréltette Jójákin rabruháit, és ettől kezdve Jójákin egész életében a király asztalánál étkezett.</verse>
				<verse number="30">Ellátásáról halála napjáig gondoskodott a király.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="13">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ádám, Sét, Enós,</verse>
				<verse number="2">Kénán, Mahalalél, Jered,</verse>
				<verse number="3">Énók, Metúselah, Lámek, Nóé.</verse>
				<verse number="4">Nóé fiai: Sém, Hám és Jáfet.</verse>
				<verse number="5">Jáfet fiai: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász.</verse>
				<verse number="6">Gómer fiai: Askenáz, Rífat és Tógarmá.</verse>
				<verse number="7">Jáván fiai: Elísá, Társis, Kittím és Ródáním.</verse>
				<verse number="8">Hám fiai: Kús, Micraim, Pút és Kánaán.</verse>
				<verse number="9">Kús fiai: Szebá, Havilá, Szabtá, Ramá és Szabteká. Ramá fiai: Sebá és Dédán.</verse>
				<verse number="10">Kús fia volt Nimród, aki a föld legerősebb és legbátrabb harcosa lett.</verse>
				<verse number="11">Micraimtól származtak a következő országok népei: Lúd, Anám, Leháb, Naftúh,</verse>
				<verse number="12">Patrósz, Kaszlúh és Kaftór. A filiszteusok Kaszlúhból jöttek.</verse>
				<verse number="13">Kánaán elsőszülött fia volt Szidón. Kánaántól származtak a következő népek: hettiták, jebúsziak, emóriak, girgásiak, hivviek, arkaiak, színiek, arvádiak, cemáriak és hamátiak.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">Sém fiai: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám. Arám fiai: Úc, Húl, Geter és Mesek.</verse>
				<verse number="18">Arpaksad fia volt Selah, az ő fia pedig Héber.</verse>
				<verse number="19">Hébernek két fia volt. Az egyiket Pelegnek nevezték, mert az ő idejében osztották fel a földet. Testvérét Joktánnak nevezték, akitől származtak a következők:</verse>
				<verse number="20">Almódád, Selef, Hacarmávet, Jerah,</verse>
				<verse number="21">Hadórám, Úzál, Dikla,</verse>
				<verse number="22">Ébál, Abimáél, Seba,</verse>
				<verse number="23">Ófir, Havíla, Jóbáb. Ők mindannyian Joktán fiai voltak.</verse>
				<verse number="24">Sém leszármazottjai: Arpaksad, Selah,</verse>
				<verse number="25">Héber, Peleg, Reú,</verse>
				<verse number="26">Szerúg, Náhor, Táré,</verse>
				<verse number="27">Abrám, vagyis Ábrahám.</verse>
				<verse number="28">Ábrahám fiai: Izsák és Izmáel.</verse>
				<verse number="29">Izmáeltől származtak: elsőszülött fia, Nebájót, azután Kédár, Abdeél, Mibszám,</verse>
				<verse number="30">Mismá, Dúmá, Masszá, Hadad, Témá,</verse>
				<verse number="31">Jetúr, Náfis és Kédmá. Ezek voltak Izmáel fiai.</verse>
				<verse number="32">Ábrahám fiai, akiket Ketúrá — Ábrahám szolgálója — szült: Zimrán, Joksán, Medán, Midján, Jisbák és Súah. Joksán fiai: Sebá és Dédán.</verse>
				<verse number="33">Midján fiai: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek Ketúrá fiai voltak.</verse>
				<verse number="34">Ábrahám lett Izsák apja. Izsák két fia: Ézsau és Izráel.</verse>
				<verse number="35">Ézsau fiai: Elifáz, Reúél, Jeús, Jalám és Kórah.</verse>
				<verse number="36">Elifáz fiai: Témán, Ómár, Cefí, Gatám, Kenaz. Elifáz fia volt Amálek, akit Timná szült.</verse>
				<verse number="37">Reúél fiai: Nahat, Zerah, Sammá és Mizzá.</verse>
				<verse number="38">Széír fiai: Lótán, Sóbál, Cibón, Aná, Dísón, Écer és Dísán.</verse>
				<verse number="39">Lótán fiai: Hóri és Hómám. Lótán leánytestvére volt Timná.</verse>
				<verse number="40">Sóbál fiai: Alján, Mánahat, Ébál, Sefí és Ónám. Cibón fiai: Ajjá és Aná.</verse>
				<verse number="41">Aná fia Dísón, az ő fiai pedig Hamrán, Esbán, Jitrán és Kerán.</verse>
				<verse number="42">Écer fiai: Bilhán, Zaaván és Jaakán. Dísón fia volt még Úc és Arán is.</verse>
				<verse number="43">Ezek a királyok uralkodtak Edom országában, még mielőtt Izráel népének királya lett volna: Bela, Beór fia. Bela városa Dinhábá volt.</verse>
				<verse number="44">Bela halála után a bocrai Jóbáb, Zerah fia lett a király.</verse>
				<verse number="45">Jóbáb halála után a témáni Húsám lett a király.</verse>
				<verse number="46">Húsám halála után Hadad, Bedad fia lett a király, aki legyőzte a midjániakat Moáb mezején. Hadad városa Avít volt.</verse>
				<verse number="47">Hadad halála után a maszrékai Szamlá lett a király.</verse>
				<verse number="48">Szamlá halála után Saul lett a király, aki Rehobótból származott, az Eufrátesz folyó mellől.</verse>
				<verse number="49">Saul halála után Baál-Hanán, Akbór fia lett a király.</verse>
				<verse number="50">Baál-Hanán halála után Hadad lett a király. Az ő városa Páí volt, felesége pedig Mehétabél, Matrét leánya. Matrét Mézáháb leánya volt.</verse>
				<verse number="51">Hadad halála után a következők lettek Edom vezetői: Timmá, Aljá, Jetét, Oholíbámá, Élá, Pínón, Kenaz, Témán, Micbár, Magdíél és Írám. Ezek voltak Edom vezetői.</verse>
				<verse number="52"></verse>
				<verse number="53"></verse>
				<verse number="54"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Izráel fiai: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakár, Zebulon, Dán, József, Benjámin, Naftáli, Gád és Ásér.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Júda fiai: Ér, Ónán és Sélá, akiket a kánaáni Batsúá szült Júdának. Az Örökkévaló látta, hogy Ér, Júda elsőszülött fia gonosz, ezért megölte őt.</verse>
				<verse number="4">Júdának Támártól, a saját menyétől is született két fia: Pérec és Zerah. Júdának tehát összesen öt fia volt.</verse>
				<verse number="5">Pérec fiai: Hecrón és Hámul.</verse>
				<verse number="6">Zerahnak öt fia született: Zimri, Étán, Hémán, Kalkól és Dára.</verse>
				<verse number="7">Zimri fia volt Karmi, Ákán apja. Ákán igen nagy bajt okozott Izráel népének, mert elvett magának a teljesen Istennek szentelt dolgokból.</verse>
				<verse number="8">Étán fia volt Azarjá.</verse>
				<verse number="9">Hecrón fiai: Jerahmeél, Rám és Kelúbaj.</verse>
				<verse number="10">Rám fia Amminádáb, annak fia Nahsón, aki Júda törzsének a vezetője volt.</verse>
				<verse number="11">Nahsón fia Szalmá, annak fia Boáz,</verse>
				<verse number="12">annak fia Obed, annak fia Isai.</verse>
				<verse number="13">Isai elsőszülött fia Eliáb, a második Abinádáb, a harmadik Simá,</verse>
				<verse number="14">a negyedik Netanél, az ötödik Raddaj,</verse>
				<verse number="15">a hatodik Ócem, a hetedik Dávid.</verse>
				<verse number="16">Isai leányai: Cerúja és Abigail. Cerúja három fia: Abisaj, Jóáb és Aszáél.</verse>
				<verse number="17">Abigail szülte Amászát, akinek apja az Izmáel népéből való Jeter volt.</verse>
				<verse number="18">Káleb Hecrón fia volt, feleségét Azúbának nevezték, aki Jeriót leánya volt. Káleb fiai Azúbától: Jéser, Sóbáb és Ardón.</verse>
				<verse number="19">Azúba halála után Káleb feleségül vette Efrátot, aki Húrt szülte neki.</verse>
				<verse number="20">Húr fia Úri, annak fia Becalél volt.</verse>
				<verse number="21">Később, amikor Hecrón hatvan éves volt, feleségül vette Gileád apjának, Mákírnak az egyik leányát, akitől Szegúb született.</verse>
				<verse number="22">Szegúb fia volt Jáír, akinek 23 falu tartozott a birtokához Gileád vidékén.</verse>
				<verse number="23">De Gesúr és Arám elfoglalta Jáír falvait, közöttük Kenátot és a környező falvakat, összesen 60 települést, amelyek mind Gileád apjának, Mákírnak a birtokához tartoztak.</verse>
				<verse number="24">Hecrón Efrátában, Káleb városában halt meg. A felesége, Abijjá a férje halála után szülte meg Ashúrt, aki Hecróntól származott. Ashúr fia Tékoa volt.</verse>
				<verse number="25">Jerahmeél volt Hecrón elsőszülött fia. Jerahmeél fiai: Rám, az elsőszülött, azután Búná, Óren, Ócem és Ahijjá.</verse>
				<verse number="26">Jerahmeélnek volt egy másik felesége is, Atárá, akitől Ónám született.</verse>
				<verse number="27">Jerahmeél elsőszülött fia, Rám. Az ő fiai: Maac, Jámin és Éker.</verse>
				<verse number="28">Ónám fiai: Sammaj és Jádá. Sammaj fiai: Nádáb és Abisúr.</verse>
				<verse number="29">Abisúr felesége Abihail volt. Ő szülte Abhánt és Mólidot Abisúrnak.</verse>
				<verse number="30">Nádáb fiai: Szeled és Appaim. Szeled gyermektelenül halt meg.</verse>
				<verse number="31">Appaim fia volt Jisi, az ő fia Sésán, az ő fia Ahlaj.</verse>
				<verse number="32">Sammaj testvérének, Jádának fiai: Jeter és Jonatán. Jeter gyermektelenül halt meg.</verse>
				<verse number="33">Jonatán fiai: Pelet és Zázá. Ezek Jerahmeél leszármazottjai.</verse>
				<verse number="34">Sésánnak csak leányai voltak, de volt egy egyiptomi szolgája, Jarhá.</verse>
				<verse number="35">Sésán ehhez a szolgájához adta feleségül az egyik leányát. Ebből a házasságból született Attaj.</verse>
				<verse number="36">Attaj fia Nátán, annak fia Zábád,</verse>
				<verse number="37">annak fia Eflál, annak fia Obed,</verse>
				<verse number="38">annak fia Jéhú, annak fia Azarjá,</verse>
				<verse number="39">annak fia Helec, annak fia Elászá,</verse>
				<verse number="40">annak fia Sziszmaj, annak fia Sallúm,</verse>
				<verse number="41">annak fia Jekamjá, annak fia pedig Elisáma.</verse>
				<verse number="42">Kálebnek, Jerahmeél testvérének a fiai: elsőszülöttje Mésá, akinek Zífi volt a fia; azután Marésa, aki Hebron apja volt.</verse>
				<verse number="43">Hebron fiai: Kórah, Tappúah, Rekem és Sema.</verse>
				<verse number="44">Sema fia volt Raham, annak fia Jorokám. Rekem fia Sammaj,</verse>
				<verse number="45">annak fia Máón, annak fia Bétcúr.</verse>
				<verse number="46">Kálebnek születtek fiai Éfától is, aki a szolgálója volt: Hárán, Mócá és Gázéz. Hárán fiát szintén Gázéznak hívták.</verse>
				<verse number="47">Johdaj fiai: Regem, Jótám, Gésán, Pelet, Éfá és Sáaf.</verse>
				<verse number="48">Kálebnak a másik szolgálójától, Maakától is születtek fiai: Seber, Tirhaná,</verse>
				<verse number="49">Sáaf, Sevá. Sáaf fia volt Madmanná. Sevá fiai: Makbéna és Gibea. Káleb leánya volt Aksza.</verse>
				<verse number="50">Káleb leszármazottjai: Ben-Húr, az elsőszülöttje, akinek Efrátá volt az anyja, azután Sóbál, Kirját-Jeárim megalapítója,</verse>
				<verse number="51">azután Szalmá, Betlehem megalapítója, azután Háréf, Bét-Gádér megalapítója.</verse>
				<verse number="52">Sóbál volt Kirját-Jeárim megalapítója. Az ő leszármazottjai: Háróe és Menuhót lakosainak a fele</verse>
				<verse number="53">és Kirját-Jeárim családjai: a jítriek, a pútiak, a sumátiak és a misráiak. Ez utóbbiaktól származtak a coráiak és az estáóliak.</verse>
				<verse number="54">Szalmá leszármazottjai: Betlehem, Netófá, Atrót és Bét-Jóáb lakosai, azután Menuhót lakosainak másik fele, a córiak</verse>
				<verse number="55">és az írástudók családjai. Ez utóbbiak Jabéc, Tirát, Simát és Szúkát városokban laktak. Ezeket nevezték kénieknek, akik Hammat családjából származtak. Hammat volt Bét-Rékáb megalapítója.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Ezek voltak Dávid fiai, akik Hebronban születtek: Amnón volt az elsőszülött, a jezréeli Ahinóamtól, azután Dániel, a második, a kármeli Abigailtól, azután</verse>
				<verse number="2">Absolon, a harmadik. Absolon anyja Maaká, Gesúr királyának, Talmajnak a leánya volt. Azután Adónijjá, a negyedik fiú, Haggit fia, azután</verse>
				<verse number="3">Sefatjá az ötödik, Abitál fia, azután Jitreám, a hatodik, akinek Eglá volt az anyja, Dávid egyik felesége.</verse>
				<verse number="4">Ez a hat fiú született Hebronban, ahol Dávid hét évig és hat hónapig uralkodott. Jeruzsálemben Dávid 33 évig uralkodott.</verse>
				<verse number="5">Ott született Batsúától, Ammiél leányától ez a négy fia: Simá, Sóbáb, Nátán és Salamon.</verse>
				<verse number="6">Ugyancsak Jeruzsálemben született Dávidnak kilenc további fia: Jibhár, Elisáma, Elifelet, Nógah, Nefeg, Jáfia, Elisáma, Eljádá és Elifelet.</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8"></verse>
				<verse number="9">Ezek mindannyian Dávid fiai voltak. Rajtuk kívül Dávidnak születtek fiai a szolgálóitól is. Dávid leánya volt Támár.</verse>
				<verse number="10">Salamon fia volt Roboám, ennek fia Abijjá, ennek fia Ászá, ennek fia Jósafát,</verse>
				<verse number="11">ennek fia Jórám, ennek fia Ahazjá, ennek fia Jóás,</verse>
				<verse number="12">ennek fia Amacjá, ennek fia Uzzijjá, ennek fia Jótám,</verse>
				<verse number="13">ennek fia Áház, ennek fia Ezékiás, ennek fia Manassé,</verse>
				<verse number="14">ennek fia Ámón, ennek fia Jósiás.</verse>
				<verse number="15">Jósiás fiai: az elsőszülött Jóhanán, a második Jójákim, Cidkijjá a harmadik és Sallúm a negyedik.</verse>
				<verse number="16">Jójákim fiai: Jekonjá és Cidkijjá.</verse>
				<verse number="17">Jekonját fogságba vetették. Az ő leszármazottjai: Sealtiél,</verse>
				<verse number="18">Malkirám, Pedájá, Senaccar, Jekamjá, Hósámá és Nedabjá.</verse>
				<verse number="19">Padájá fiai: Zerubbábel és Simei. Zerubbábel fiai: Mesullám és Hananjá, a nővérük pedig Selómit.</verse>
				<verse number="20">Zerubbábelnek volt még öt másik fia: Hasubá, Óhel, Berekjá, Haszadjá és Júsab-Heszed.</verse>
				<verse number="21">Hananjá fiai: Pelatjá és Jesája. Jesája fia Refájá, annak fia Arnán, annak fia Óbadjá, annak fia Sekanjá volt.</verse>
				<verse number="22">Sekanjá utódai: a fia, Semajá, és annak fiai: Hattús, Jigál, Báríah, Nearjá és Sáfát — összesen hatan.</verse>
				<verse number="23">Nearjának három fia volt: Eljóénaj, Ezékiás és Azrikám.</verse>
				<verse number="24">Eljóénaj hét fia: Hódavjáhú, Eljásib, Pelájá, Akkúb, Jóhánán, Delája és Anáni.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Júda leszármazottjai: Pérec, Hecrón, Karmi, Húr és Sóbál.</verse>
				<verse number="2">Sóbál fia Reájá, ennek fia Jahat, ennek fiai Ahúmaj és Lahad. Tőlük származnak a córiak nemzetségei.</verse>
				<verse number="3">Húr fiai: Jizreel, Jismá és Jidbás — ők alapították meg Étám városát. A nővérük neve: Haclelpóni.</verse>
				<verse number="4">Penúél fia Gedór. Ezer fia Húsá. Ezek Húr leszármazottjai, aki Efráta elsőszülöttje volt. Húr alapította meg Betlehem városát.</verse>
				<verse number="5">Ashúr volt Tékoa városának a megalapítója. Ashúrnak két felesége volt: Helá és Naará.</verse>
				<verse number="6">Naará szülte Ahuzámot, Héfert, Témenit és Ahastárit — ezek voltak Naará fiai Ashúrtól.</verse>
				<verse number="7">Helá fiai: Ceret, Jecóhar, Etnán és Kóc.</verse>
				<verse number="8">Kóc fiai: Ánúb és Haccóbéba. Kóc leszármazottjai Aharhélnek, Hárúm fiának a nemzetségei is.</verse>
				<verse number="9">Jabéc kiemelkedett a testvérei közül, mert mindenki nagyra becsülte. Anyja ezt mondta róla: „Nagy fájdalommal szültem őt!” Ezért nevezte el Jabécnek.</verse>
				<verse number="10">Jabéc Izráel Istenét hívta segítségül, benne bízott, és ezt kérte tőle: „Istenem, áldj meg engem! Adj nekem nagyobb területet, ahol élhetünk! Kezed legyen velem állandóan! Kérlek, védj meg minden bajtól és gonosztól, hogy ne érjen fájdalom!” Isten megadta neki, amit kért.</verse>
				<verse number="11">Súhá testvére volt Kelúb, annak fia pedig Mehír, annak fia Estón,</verse>
				<verse number="12">annak fia Bét-Ráfa, Pászéah és Tehinná. Tehinná alapította Ír-Náhást. Tőlük származnak a rékaiak.</verse>
				<verse number="13">Kenaz fiai Otniél és Szerájá. Otniél fiai: Hatat és Meónótaj,</verse>
				<verse number="14">ez utóbbi fia pedig Ofra. Szerája fia Jóáb, aki megalapította Gé-Harásimot. Azért nevezték így ezt a várost, mert az ottani lakosok mindenféle mesterséghez értettek.</verse>
				<verse number="15">Jefunne fia Káleb, annak fiai: Írú, Élá és Naam. Éla fia Kenáz.</verse>
				<verse number="16">Jehallelél fiai: Zíf, Zífá, Tirjá és Aszarél.</verse>
				<verse number="17">Ezrá fiai: Jeter, Mered, Éfer és Jálón. Jeter gyermekei: Mirjám, Sammaj és Jisbáh. Jisbáh volt az apja Estemóának.</verse>
				<verse number="18">Mered egyik felesége, Bitjá az egyiptomi fáraó leánya volt. Mered fiai, akiket Bitjá szült: Jered, Héber és Jekútiél. Jered volt Gedór apja. Héber volt Szókó apja. Jekútiél volt Zánóah apja.</verse>
				<verse number="19">Mered másik felesége Júdából származott, és Naham nővére volt. Ettől a feleségétől is születtek Merednek gyermekei: Keila apja, akitől a geremiek nemzetsége származott, és Estemóa apja, akitől a maakái nemzetség származott.</verse>
				<verse number="20">Simon fiai: Amnón, Rinná, Benhánán és Tilón. Jisi fia volt Zóhét, és annak fia Benzóhét.</verse>
				<verse number="21">Júda fia volt Sélá, ennek utódai: Ér, aki megalapította Léká városát, azután Laddá, aki Marésá városát alapította. Sélá utódai voltak a Bét-Asbéa vidékén élő lenvászon-készítő családok,</verse>
				<verse number="22">valamint Jókim, Jóás, Száráf és a kózébái nemzetségek. Jóás és Száráf moábi asszonyokat vettek feleségül, majd visszatértek Betlehembe. Ezek már régen történtek.</verse>
				<verse number="23">Sélá utódai fazekasok voltak, akik Netáimban és Gedérában laktak, és a király számára készítették az edényeket.</verse>
				<verse number="24">Simeon fiai: Nemuél, Jámin, Járib, Zerah és Saul.</verse>
				<verse number="25">Saul fia Sallum, ennek fia Miszbám, ennek fia Mismá</verse>
				<verse number="26">ennek fia Hammuél, ennek fia Zakkúr, ennek fia Simei.</verse>
				<verse number="27">Simeinek tizenhat fia és hat leánya volt. Simei fiútestvéreinek azonban nem volt sok gyermekük, és a családjaik kisebbek voltak, mint a többi Júda törzsébe tartozó nemzetségek.</verse>
				<verse number="28">Simei utódai a következő városokban laktak: Beérsebá, Móládá, Hacar-Súál, Bilha, Ecem, Tólád, Betuél, Horma, Ciklág, Bét-Markábót, Hacar-Szúszim, Bét-Biri és Saarim. Dávid uralkodásának kezdetéig ők ezekben a városokban és falvakban laktak.</verse>
				<verse number="29"></verse>
				<verse number="30"></verse>
				<verse number="31"></verse>
				<verse number="32">További öt falujuk is volt: Étám, Ain, Rimmón, Tóken és Ásán.</verse>
				<verse number="33">Ezeken kívül még számos községben laktak egészen Baalátig. Ezek voltak a lakóhelyeik. Családjaik származási jegyzékét is összeállították.</verse>
				<verse number="34">Családfőik a következők voltak: Mesóbáb, Jamélek, Jósá (Amacjá fia), Jóel, Jéhú (aki Josibjá fia, aki Szerájá fia, aki Asziél fia volt), azután Eljóénaj, Jaakóbá, Jesóhájá, Aszájá, Adíél, Jeszímiél, Benája és Zizá (aki Sifi fia, aki Allón fia, aki Jedájá fia, aki Simrí fia, aki Semájá fia volt). Ezeknek a családjai igen megszaporodtak,</verse>
				<verse number="35"></verse>
				<verse number="36"></verse>
				<verse number="37"></verse>
				<verse number="38"></verse>
				<verse number="39">ezért Gedór felé terjeszkedtek, a völgy keleti részére, hogy ott keressenek a nyájaiknak legelőt.</verse>
				<verse number="40">Találtak is ott dús és tágas legelőket. Az egész vidék csendes és békés volt. Korábban hámiak laktak ott.</verse>
				<verse number="41">Ezékiás, Júda királya idejében az említett családfők legyőzték a hámiakat, a sátraikat lerombolták, és a helyükre telepedtek. Hasonlóképpen teljesen kiirtották onnan a meúniakat is. Mindmáig a meúniak közül senki nem lakik ott. Azóta az említett családfők nemzetségei laknak ezen a vidéken, mert ott találtak a nyájaiknak legelőt.</verse>
				<verse number="42">Simeon törzséből ötszáz férfi felment a Széír-hegységbe, Jisí fiainak a vezetésével. Ezek a vezetők a következők voltak: Pelatjá, Nearjá, Refájá és Uzzíél. Azért mentek, hogy elfoglalják azt a vidéket.</verse>
				<verse number="43">Akkoriban már csak kevesen maradtak meg az amálekiek közül. A Simeon törzséből valók pedig végleg kiirtották őket, és attól fogva mindmáig ők laknak a Széír-hegységben.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Itt következnek Rúben leszármazottjai: Izráel elsőszülöttje Rúben volt, ezért őt illette volna az elsőszülöttség joga. Azonban, mivel Rúben az apja feleségével hált, elvesztette elsőszülöttségi jogát, amely Józsefnek, Izráel fiának az utódaira szállt. Ezért a származási jegyzékben Rúben neve nem úgy szerepel, mint az elsőszülötté.</verse>
				<verse number="2">Júda törzse erősebb és hatalmasabb lett, mint Júda testvéreinek a törzsei. A fejedelem is Júdából származott, az elsőszülöttségi jog mégis József törzsénél maradt.</verse>
				<verse number="3">Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmi.</verse>
				<verse number="4">Jóel utódai a következők: Jóel fia Semajá, ennek fia Góg, ennek fia Simei,</verse>
				<verse number="5">ennek fia Miká, ennek fia Reájá, ennek fia Baál,</verse>
				<verse number="6">ennek fia Beérá. Rúben törzsének a fejedelme Beérá volt, de Tiglat-Pileszer asszír király fogságba hurcolta.</verse>
				<verse number="7">Jóel testvérei és a családjaik a következők, amint azt feljegyezték: Jeiél volt a nemzetségfő, azután Zakarjáhú,</verse>
				<verse number="8">azután Bela, Ázáz fia (aki Sema fia, aki Jóel fia volt). Bela családja Aróérban lakott, egészen Nebóig és Baál-Meónig,</verse>
				<verse number="9">kelet felé pedig egészen az Eufrátesz folyótól nyugatra elterülő sivatagnak a széléig terjeszkedtek, mert a nyájaik nagyon megszaporodtak Gileád földjén.</verse>
				<verse number="10">Saul király idejében Bela nemzetsége harcolt a hagriak ellen, és legyőzte őket. Ezután a hagriak helyére telepedtek, és attól kezdve ők laktak a Gileádtól keletre elterülő vidéken.</verse>
				<verse number="11">Gád törzse Básán vidékén lakott, Rúben törzse közelében, egészen Szalká városáig. Gád törzsének első vezetője Básánban Jóel volt, utána Sáfám lett a vezető, majd Janaj következett.</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">A rokonaik a következők voltak: Mikáél, Mesullám, Seba, Jóraj, Jakán, Zia és Héber — összesen heten.</verse>
				<verse number="14">Ezek mind Abihail leszármazottjai voltak. Abihail Húri fia, aki Járóah fia, aki Gileád fia, aki Mikaél fia, aki Jesísa fia, aki Jahdó fia, aki Búz fia volt.</verse>
				<verse number="15">Ahi volt a család vezetője. Ahi Abdiél fia, aki Gúni fia volt.</verse>
				<verse number="16">Gád törzse Gileádban és Básánban lakott, és az ottani falvakban, azután Sáron legelőin, egészen a határig.</verse>
				<verse number="17">Mindezeket felírták a nemzetségek jegyzékébe Jótám és Jeroboám idejében. Jótám Júda királya, Jeroboám pedig Izráel királya volt.</verse>
				<verse number="18">Rúben és Gád törzséből, meg Manassé törzsének feléből 44 760 harcos gyűlt össze, hogy hadjáratot indítsanak a hagriak népe, Jetúr, Náfis és Nódáb népe ellen. Az izráeli sereg tapasztalt harcosokból állt, akik jól fel voltak fegyverkezve karddal, pajzzsal és íjakkal.</verse>
				<verse number="19"></verse>
				<verse number="20">Mégis Istenhez kiáltottak segítségért harc közben, mert benne bíztak, és tőle kérték a győzelmet. Isten pedig meghallgatta és megsegítette őket, nekik adta a győzelmet. Így győzték le a hagriakat és a többi izmaelita törzset.</verse>
				<verse number="21">Nagy zsákmányt szereztek: 50 000 tevét, 250 000 juhot, 2 000 szamarat, és ezenkívül 100 000 foglyot ejtettek.</verse>
				<verse number="22">A harcban sok ellenségük elesett, mert ez az egész hadjárat Isten ügye volt. Így azután Rúben és Gád törzse, meg Manassé fél törzse letelepedett a legyőzöttek helyére, és egészen az asszír fogság idejéig ott éltek.</verse>
				<verse number="23">Manassé törzsének egyik fele, amely a Jordán keleti oldalán telepedett le, Básántól Baál-Hermónig, Szenírig és a Hermón-hegységig nagyon megszaporodott.</verse>
				<verse number="24">A vezetőik a következők voltak: Éfer, Jisi, Eliél, Azriél, Jirmejá, Hódavjá és Jahdiél — valamennyien erős, bátor és híres nemzetségfők.</verse>
				<verse number="25">Azonban nem maradtak hűségesek Istenhez, akit őseik imádtak, hanem azokat az idegen isteneket kezdték imádni, akiket az előttük ott élő idegen népek tiszteltek. Pedig ezeket az idegen népeket Isten pusztította el.</verse>
				<verse number="26">Ezért Izráel Istene arra indította Asszíria királyának, Púlnak a szellemét, hogy hadjáratot vezessen ellenük. Ennek során Púl — akit más néven Tiglat-Pileszernek neveztek — megtámadta Rúben, Gád és Manassé törzseit. Legyőzte és száműzetésbe hurcolta őket Halah, Hábór és Hára környékére, és a Gózán folyó mellé. Ott laknak mind a mai napig.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Lévi fiai: Gersón, Kehát és Merári.</verse>
				<verse number="2">Kehát fiai: Amrám, Jichár, Hebron és Uzziél.</verse>
				<verse number="3">Amrám gyermekei: Áron, Mózes és Mirjám. Áron fiai: Nádáb, Abihú, Eleázár és Ítámár.</verse>
				<verse number="4">Eleázár fia Fineás, annak fia Abisúá,</verse>
				<verse number="5">annak fia Bukki, annak fia Uzzi,</verse>
				<verse number="6">annak fia Zerahjá, annak fia Merájót,</verse>
				<verse number="7">annak fia Amarjá, annak fia Ahitúb,</verse>
				<verse number="8">annak fia Cádók, annak fia Ahimaac,</verse>
				<verse number="9">annak fia Azarjá, annak fia Jóhánán,</verse>
				<verse number="10">annak fia Azarjá volt. Ez utóbbi már abban a Templomban szolgált papként, amelyet Salamon épített Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="11">Azarjá fia Amarjá, annak fia Ahitúb,</verse>
				<verse number="12">annak fia Cádók, annak fia Sallum,</verse>
				<verse number="13">annak fia Hilkijjá, annak fia Azarjá,</verse>
				<verse number="14">annak fia Szerájá, annak fia pedig Jehócádák volt.</verse>
				<verse number="15">Amikor az Örökkévaló Júdát és Jeruzsálemet Nebukadneccar babiloni király által száműzetésbe küldte, Jehócádák is velük együtt ment a fogságba.</verse>
				<verse number="16">Lévi fiai: Gersón, Kehát és Merári.</verse>
				<verse number="17">Gérsón fiai: Libni és Simei.</verse>
				<verse number="18">Kehát fiai: Amrám, Jichár, Hebron és Uzziél.</verse>
				<verse number="19">Merári fia volt Musi, ennek fia Mahli. A léviták családjai a következők, a családfők sorrendje szerint:</verse>
				<verse number="20">Gérsón utódai: Gérsón fia Libni, ennek fia Jahat, ennek fia Zimmá, ennek fia Jóáh, ennek fia Iddó, ennek fia Zerah, ennek fia Jeotraj.</verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22">Kehát fia Amminádáb, ennek fia Kóráh, ennek fiai: Asszír, Elkána és Ebjászáf. Asszír fia Tahat, ennek fia Úriél, ennek fia Uzzijjá, ennek fia Saul.</verse>
				<verse number="23"></verse>
				<verse number="24"></verse>
				<verse number="25">Elkána fiai: Amászaj és a testvére, Ahimót.</verse>
				<verse number="26">Ahimót fia Elkána, ennek fia Cófaj, ennek fia Nahat,</verse>
				<verse number="27">ennek fia Eliáb, ennek fia Jeróhám, ennek fia Elkána, ennek fia Sámuel.</verse>
				<verse number="28">Sámuel fiai: Jóel az elsőszülött és Abijjá a második.</verse>
				<verse number="29">Merári fia Mahli, ennek fia Libni, ennek fia Simei, ennek fia Uzza, ennek fia Simá, ennek fia Haggijá, ennek fia Aszájá.</verse>
				<verse number="30"></verse>
				<verse number="31">Ezeket a lévitákat választotta ki Dávid király, hogy az Örökkévaló házában a dicséretet végezzék. Ez azután történt, hogy a Szövetségládát Dávid Jeruzsálembe hozta.</verse>
				<verse number="32">Ezek a léviták addig teljesítettek szolgálatot a Találkozás Sátora előtt, amíg Salamon felépítette az Örökkévaló Templomát Jeruzsálemben. Szolgálatukat a kapott rendtartás szerint végezték.</verse>
				<verse number="33">A következők végezték a dicsőítés szolgálatát, fiaikkal együtt: Kehát leszármazottjai közül: Hémán, az énekes, Jóel fia volt, aki Sámuel fia,</verse>
				<verse number="34">aki Elkána fia, aki Jeróhám fia, aki Eliél fia, aki Tóah fia,</verse>
				<verse number="35">aki Cúf fia, aki Elkána fia, aki Mahat fia, aki Amászaj fia,</verse>
				<verse number="36">aki Elkána fia, aki Jóel fia, aki Azarjá fia, aki Cefanjá fia,</verse>
				<verse number="37">aki Tahat fia, aki Asszír fia, aki Ebjászáf fia, aki Kórah fia,</verse>
				<verse number="38">aki Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia, aki Izráel fia volt.</verse>
				<verse number="39">Ászáf a dicsőítő szolgálatban Hémán jobb keze felől állt. Hémán és Ászáf rokonok voltak. Ászáf Berekjáhú fia volt, aki Simá fia, aki</verse>
				<verse number="40">Mikáél fia, aki Baaszéja fia, aki Malkijjá fia,</verse>
				<verse number="41">aki Etni fia, aki Zerah fia, aki Adájá fia,</verse>
				<verse number="42">aki Étán fia, aki Zimmá fia, aki Simei fia,</verse>
				<verse number="43">aki Jahat fia, aki Gérsón fia, aki pedig Lévi fia volt.</verse>
				<verse number="44">A dicsőítő szolgálatban Hémán bal oldalán a rokonai, Merári következő leszármazottjai álltak: Étán Kisi fia volt, aki Abdi fia, aki Mallúk fia,</verse>
				<verse number="45">aki Hasabjá fia, aki Amacjá fia, aki Hilkijjá fia,</verse>
				<verse number="46">aki Amci fia, aki Báni fia, aki Semer fia,</verse>
				<verse number="47">aki Mahli fia, aki Músi fia, aki Merári fia, aki pedig Lévi fia volt.</verse>
				<verse number="48">Rokonaik, a többi léviták a Szent Sátor és a Templom körüli szolgálatokat végezték.</verse>
				<verse number="49">Azonban csakis Áron leszármazottjai mutathatták be az áldozatokat az égőáldozatok oltárán és a füstölő-oltáron, csak ők végezhették a Szentek Szentjével kapcsolatos szertartásokat, amelyekkel Izráel népének engesztelést szereztek. Mindezeket a szolgálatokat Mózesnek, Isten szolgájának a parancsai szerint végezték.</verse>
				<verse number="50">Ezek voltak Áron utódai: Áron fia Eleázár, ennek fia Fineás, ennek fia Abisúa,</verse>
				<verse number="51">ennek fia Bukki, ennek fia Uzzi, ennek fia Zerahjá,</verse>
				<verse number="52">ennek fia Merájót, ennek fia Amarjá, ennek fia Ahitúb,</verse>
				<verse number="53">ennek fia Cádók, ennek fia Ahimaac volt.</verse>
				<verse number="54">Áron leszármazottjai a következő területeken és településeken laktak. Áron fiai közül Kehát nemzetsége kapott először a léviták számára sorsvetés által kijelölt területet.</verse>
				<verse number="55">Nekik jutott a júdabeli Hebron, a környező legelőkkel együtt.</verse>
				<verse number="56">A várostól távolabb fekvő legelőket és a falvakat azonban Káleb, Jefunne fia és a családja kapta.</verse>
				<verse number="57">Áron családja kapta tehát Hebron városát, amely menedékváros volt. Ezen kívül övék lett Libna, Jattír, Estemóá, Híléz, Debír, Ásán, Bétsemes és a városokat környező legelők.</verse>
				<verse number="58"></verse>
				<verse number="59"></verse>
				<verse number="60">Benjámin törzsi területén Áron családja kapta Geba, Álemet és Anatót városokat, és a körülöttük fekvő legelőket. Így Kehát nemzetsége összesen tizenhárom várost kapott.</verse>
				<verse number="61">Kehát nemzetségének a többi családjai további tíz várost kaptak sorsolással, azon a területen, amelyen Manassé fél törzse lakott.</verse>
				<verse number="62">Gérsón nemzetsége tizenhárom várost kapott Issakár, Ásér, Naftáli és Manassé törzsi területén Básánban.</verse>
				<verse number="63">Mérári családja sorsolással tizenkét várost kapott Rúben, Gád és Zebulon törzsi területén.</verse>
				<verse number="64">Izráel népe így adott a lévitáknak városokat és legelőket.</verse>
				<verse number="65">Júda, Simeon és Benjámin törzsi területén is adtak városokat a lévitáknak, szintén sorsvetés útján.</verse>
				<verse number="66">Kéhát nemzetsége Efraim törzsi területén is kapott néhány várost.</verse>
				<verse number="67">Ezek a következők: Sikem, amely menedékváros volt; azután Gézer,</verse>
				<verse number="68">meg Jokmeám és Bét-Hórón. Ezek a városok az Efraim-dombvidéken helyezkedtek el. A városokkal együtt a léviták a környező legelőket is megkapták.</verse>
				<verse number="69">Ezeken kívül Kéhát nemzetsége Dán törzsi területén megkapta Eltekét, Gibbetónt, Ajjálónt és Gat-Rimmónt, a legelőikkel együtt.</verse>
				<verse number="70">Manassé fél törzsének területén Kéhát nemzetségének a többi része megkapta Anért és Bileámot és legelőiket is.</verse>
				<verse number="71">Gérsón családja kapta a következő városokat: Gólánt és Astárótot — Manassé fél törzsének a területén, Básánban;</verse>
				<verse number="72">azután Kedest, Dobratot,</verse>
				<verse number="73">Rámótot és Anémot — Issakár törzsi területén;</verse>
				<verse number="74">azután Másált, Abdónt,</verse>
				<verse number="75">Húkókot és Rehobót — Ásér törzsi területén;</verse>
				<verse number="76">meg Kedest, Hammónt és Kirjátaimot — Naftáli törzsi területén. Ezekkel a városokkal együtt a hozzájuk tartozó legelőket is megkapták.</verse>
				<verse number="77">Mérári családjának másik része a következő városokat kapta: Rimmónót és Tábórt — Zebulon törzsi területén;</verse>
				<verse number="78">azután Becert, Jachát, Kedémótot és Méfaatot — ezek a pusztában fekszenek, a Jordántól és Jerikótól keletre, Rúben törzsi területén;</verse>
				<verse number="79"></verse>
				<verse number="80">azután Rámót Gileádot, Mahanáimot,</verse>
				<verse number="81">Hesbónt és Jazért — Gád törzsi területén, Gileádban. A városokkal együtt a hozzájuk tartozó legelőket is megkapták.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Issakárnak négy fia volt: Tólá, Púá, Jásúb és Simrón.</verse>
				<verse number="2">Tólá fiai: Uzzi, Refájá, Jeriél, Jahmaj, Jibszám és Sámuel — akik mind nemzetségfők lettek. Leszármazottjaikkal együtt erős és bátor harcosok voltak. Dávid király uralkodása idején összesen 22 600 harcost tudtak kiállítani.</verse>
				<verse number="3">Uzzi fia volt Jizrahjá, az ő fia pedig Mikaél, Óbadjá, Jóel és Jissijá — mind az öten vezetők a maguk családjában.</verse>
				<verse number="4">A vezetésük alá tartozó — és a rokonságukból álló — sereg 36 000 harcosból állt, ugyanis általában több feleségük és számos gyermekük volt.</verse>
				<verse number="5">Issakár törzse a nemzetségi jegyzék szerint összesen 87 000 harcost tudott kiállítani.</verse>
				<verse number="6">Benjáminnak három fia volt: Bela, Beker és Jedíaél.</verse>
				<verse number="7">Bela fiai: Ecbón, Uzzi, Uzziél, Jerimót és Íri. Mind az öten családfők voltak és bátor harcosok. Bela utódai a nemzetségi jegyzék szerint összesen 22 034 harcost tudtak kiállítani.</verse>
				<verse number="8">Beker fiai: Zemírá, Jóás, Eliézer, Eljóénaj, Omri, Jerémót, Abijjá, Anátót és Álemet.</verse>
				<verse number="9">Beker utódai a nemzetségi jegyzék szerint összesen 20 200 harcost tudtak kiállítani, akik valamennyien családfők és bátor katonák voltak.</verse>
				<verse number="10">Jedíaél fia volt Bilhán, annak fiai: Jeús, Benjámin, Éhúd, Kenaaná, Zétán, Társis és Ahisahar.</verse>
				<verse number="11">Jedíaél utódai összesen 17 200 harcost tudtak kiállítani, akik valamennyien családfők és bátor katonák voltak.</verse>
				<verse number="12">Suppim és Huppim Ír fiai voltak. Husim Ahár fia volt.</verse>
				<verse number="13">Naftáli fiai: Jahaciél, Gúni, Jécer és Sallúm — valamennyien Bilha unokái.</verse>
				<verse number="14">Manassé fiai: Aszriél, és Mákír, akit Manassé arám származású szolgálója szült. Mákír fia volt Gileád.</verse>
				<verse number="15">Mákír a huppiták és suppiták közül vett magának feleséget. Mákír nővére volt Maaká. A másodikat Célofhádnak hívták, akinek csak leányai születtek.</verse>
				<verse number="16">Mákír felesége, Maaká fiút szült, akit Peresnek nevezett el. Peres testvére volt Seres, akinek a fiai voltak Úlám és Rekem.</verse>
				<verse number="17">Úlám fia Bedán volt. Ezek voltak Gileádnak, Mákír fiának (aki Manassé fia volt) a leszármazottjai.</verse>
				<verse number="18">Gileád nővérének, Hammóleketnek gyermekei: Ishód, Abiezer, Mahla és Semídá.</verse>
				<verse number="19">Semídá fiai: Ahján, Sekem, Likhi és Aniám.</verse>
				<verse number="20">Efraim fia volt Sútelah, ennek fia Bered, ennek fia Tahat, ennek fia Eládá, ennek fia Tahat,</verse>
				<verse number="21">ennek fia Zábád, ennek fia Sútelah. Efraim fiai voltak még Ézer és Elád is, akiket Gát városának a lakói megöltek, amikor ez a két fiú el akarta lopni a gátiak juhait és marháit.</verse>
				<verse number="22">Efraim sokáig gyászolta ezt a két fiát. Végül a testvérei meglátogatták és megvigasztalták.</verse>
				<verse number="23">Ezután Efraim felesége fiút szült, akit Efraim Berijának nevezett, mert ilyen nagy szerencsétlenség történt Ézerrel és Eláddal.</verse>
				<verse number="24">Berija leánya volt Seerá, aki felépítette alsó és felső Bét-Hórónt és Uzén-Seerát.</verse>
				<verse number="25">Berija fia volt Refah, ennek fia Resef, ennek fia Telah, ennek fia Tahan,</verse>
				<verse number="26">ennek fia Ladán, ennek fia Ammihúd, ennek fia Elisáma,</verse>
				<verse number="27">ennek fia Nún, ennek fia Józsué.</verse>
				<verse number="28">Efraim leszármazottjainak lakóhelyei és birtokai a következők voltak: Bétel, azután kelet felé Naarán, nyugat felé Gézer, azután Sikem, és egészen Ajjáig — valamint a városokhoz tartozó falvak.</verse>
				<verse number="29">Ezen kívül az övék volt még a Manassé törzsi területével határos vidéken: Bétseán, Taanak, Meggidó és Dór, valamint a városokhoz tartozó falvak. Ezekben laktak Izráel fiának, Józsefnek a leszármazottjai.</verse>
				<verse number="30">Ásér gyermekei: Jimná, Jisvá, Jisvi, Berija — a fiai —, és Szerah, a leánya.</verse>
				<verse number="31">Berija fiai: Héber és Malkiél. Malkiél fia Birzávit.</verse>
				<verse number="32">Héber gyermekei: Jaflét, Sómér és Hótám — a fiai —, és Súa, a leánya.</verse>
				<verse number="33">Jaflét fiai: Pászak, Bimhál, Asvát. Ezek voltak Jaflét fiai.</verse>
				<verse number="34">Sómér fiai: Ahi, Rohgá, Jehubbá és Arám.</verse>
				<verse number="35">Sómér testvérének, Helemnek a fiai: Cófah, Jimná, Séles és Ámal.</verse>
				<verse number="36">Cófah fiai: Szúah, Harnefer, Súál, Béri, Jimrá,</verse>
				<verse number="37">Becer, Hód, Sammá, Silsá, Jitrán és Beérá.</verse>
				<verse number="38">Jeter fiai: Jefunne, Piszpá és Ará.</verse>
				<verse number="39">Ullá fiai: Árah, Hanniél és Ricjá.</verse>
				<verse number="40">Ezek voltak Ásér leszármazottjai, a családfők, mind kiváló harcosok és vezetők. Katonai szolgálatra készített jegyzékük szerint 26 000 harcost tudtak kiállítani.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Benjámin elsőszülött fia Bela, a második Asbél, a harmadik Ahrah,</verse>
				<verse number="2">a negyedik Nóhá, az ötödik Ráfá.</verse>
				<verse number="3">Bela fiai: Addár, Gera, Abihúd,</verse>
				<verse number="4">Abisúa, Naámán, Ahóah,</verse>
				<verse number="5">Gera, Sefúfán és Húrám.</verse>
				<verse number="6">Éhúd fiai: Naámán, Ahijjá és Gera. Ezek családfők voltak, akik Gebában laktak, de később átköltöztek Mánáhatba. Gera költöztette őket át. Gera fiai: Uzza és Ahiúd.</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Saharaim elvált két feleségétől, Húsimtól és Baarától, amikor Moáb földjén lakott. Azután egy másik feleségétől fiai születtek.</verse>
				<verse number="9">Hódes nevű feleségétől születtek ezek a fiai, akik mind családfők lettek: Jóbáb, Cibjá, Mésa, Malkám, Jeúc, Szokjá és Mirmá.</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Abitúb és Elpaal szintén Saharaim és Húsim fiai voltak.</verse>
				<verse number="12">Elpaal fiai: Éber, Misám, Semed, Berija és Sema. Semed építette Ónó és Lód városait, meg a környező falvakat. Berija és Sema voltak az Ajjálónban élő családok vezetői. Ők űzték el Gát lakosait.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Berija fiai: Ahjó, Sásák, Jerémót, Zabadjá, Arád, Eder, Mikaél, Jispá és Jóhá.</verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">Elpaal fiai: Zebadjá, Mesullám, Hizki, Héber, Jismeraj, Jizlíá és Jóbáb.</verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19">Simei fiai: Jákim, Zikri, Zabdi, Eliénaj, Cillétaj, Eliél, Adájá, Berájá és Simrát.</verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22">Sásák fiai: Jispán, Éber, Eliél, Abdón, Zikri, Hánán, Hananjá, Élám, Antótijjá, Jifdejá és Penúél.</verse>
				<verse number="23"></verse>
				<verse number="24"></verse>
				<verse number="25"></verse>
				<verse number="26">Jeróhám fiai: Samseraj, Seharjá, Atalja, Jaaresjá, Élijjá és Zikri.</verse>
				<verse number="27"></verse>
				<verse number="28">Ezek valamennyien Jeruzsálemben laktak, és a nemzetségi jegyzék szerint családfők voltak.</verse>
				<verse number="29">Jeiél alapította Gibeon városát, és ott is lakott. Feleségét Maakának hívták.</verse>
				<verse number="30">Elsőszülött fia volt Abdón, azután Cúr, Kís, Baál, Nér, Nádáb,</verse>
				<verse number="31">Gedór, Ahjó, Zeker és Miklót.</verse>
				<verse number="32">Miklót fia: Simá. Ők is Jeruzsálemben laktak, a rokonaik közelében.</verse>
				<verse number="33">Nér fia volt Kís, ennek fia Saul, ennek fiai: Jonatán, Malkisúá, Abinádáb és Esbaal.</verse>
				<verse number="34">Jonatán fia Meribbaal, ennek fia Míká,</verse>
				<verse number="35">ennek fiai: Pítón, Melek, Taréa és Áház.</verse>
				<verse number="36">Áház fia Jehóaddá, ennek fiai: Álemet, Azmávet és Zimri. Zimri fia Mócá,</verse>
				<verse number="37">ennek fia Biná, ennek fia Refájá, ennek fia Elászá, ennek fia Ácél.</verse>
				<verse number="38">Ácélnak hat fia volt: Azrikám, Bókerú, Jismaél, Searjá, Óbadjá és Hánán. Ezek voltak Ácél fiai.</verse>
				<verse number="39">Ácél testvérének, Éseknek a fiai: Úlám, az elsőszülött; Jeús, a második és Elifelet, a harmadik.</verse>
				<verse number="40">Úlám leszármazottjai mind bátor harcosok voltak, íj volt a fegyverük. Gyermekeikkel és unokáikkal együtt százötvenen voltak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Izráel népét számba vették, és családjaik szerint feljegyezték őket az Izráel Királyainak Könyvébe. Hűtlenségük miatt Júda népét száműzetésbe hurcolták Babilóniába.</verse>
				<verse number="2">A papok, a léviták és a Templom szolgái voltak az elsők, akik visszajöttek a száműzetésből, és őseik birtokát elfoglalva ismét az eredeti lakóhelyükre költöztek Izráel városaiban.</verse>
				<verse number="3">Jeruzsálemben laktak Júda, Benjámin, Efraim és Manassé törzséből a következők:</verse>
				<verse number="4">Útaj, Ammihúd fia, aki Omri fia, aki Imri fia, aki Báni fia, aki Perecnek, Júda fiának az egyik leszármazottja volt.</verse>
				<verse number="5">A silóiak közül Aszájá, az elsőszülött, és az ő fiai.</verse>
				<verse number="6">Zerah fiai közül Jeúél és a rokonai, összesen 690 fő.</verse>
				<verse number="7">Továbbá Benjámin leszármazottjai közül Szallú, Mesullám fia (aki Hódavjá fia, aki Hasszenuá fia volt).</verse>
				<verse number="8">Azután Jibnejá, Jeróhám fia, azután Élá, Uzzi fia (aki Mikri fia volt), azután Mesullám, Sefatja fia (aki Reuél fia, aki Jibnijjá fia volt),</verse>
				<verse number="9">és a rokonaik, akikkel együtt a származási jegyzékük szerint összesen 956 férfi tartozott közéjük. Mindannyian családfők voltak.</verse>
				<verse number="10">A papok közül a következők laktak Jeruzsálemben: Jedajá, Jehójárib, Jákin és</verse>
				<verse number="11">Azarjá, Hilkijjá fia (aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Akitúb fia, aki Isten Templomának a felügyelője volt.)</verse>
				<verse number="12">Azután Adájá, Jeróhám fia (aki Pashúr fia, aki Malkijjá fia volt), valamint Maszaj, Adiél fia (aki Jahréza fia, aki Mesullám fia, aki Mesillémit fia, aki Immér fia volt).</verse>
				<verse number="13">Rokonaikkal együtt összesen 1 760 pap, akik valamennyien családfők voltak, és az Isten Templomának a szolgálatában álltak.</verse>
				<verse number="14">A léviták közül a következők laktak Jeruzsálemben: Semajá, Hassúb fia (aki Azrikám fia, aki Hasabjá fia, aki Merári leszármazottja volt),</verse>
				<verse number="15">azután Bakbakar, Heres, Gálál, Mattanjá (Míká fia, aki Zikri fia, aki Ászáf fia volt),</verse>
				<verse number="16">azután Óbadjá, Semajá fia (aki Gálál fia, aki Jedútún fia volt), azután Berekjá, Ászá fia (aki Elkána fia volt). Berekjá a netófáiak falvaiban lakott.</verse>
				<verse number="17">A Templom kapuőrei közül ezek laktak Jeruzsálemben: Sallúm, Akkúb, Talmón és Ahimán. A vezetőjük Sallúm volt, a testvérük.</verse>
				<verse number="18">Korábban a Király-kapunál teljesítettek szolgálatot, a keleti oldalon. Ők voltak a léviták táboraiban is a kapuőrök.</verse>
				<verse number="19">Sallúm, Kóré fia (aki Ebjászáf fia, aki Kórah fia volt) és a rokonai — vagyis Kórah leszármazottjai — korábban a Szent Sátor bejáratát őrizték, ahogyan az őseik is ezt a szolgálatot végezték az Örökkévaló táborának a bejáratánál.</verse>
				<verse number="20">Régen Fineás, Eleázár fia volt a kapuőrök vezetője. Az Örökkévaló Fineással volt.</verse>
				<verse number="21">Zekarjá, Meselemjá fia a Találkozás Sátorának, vagyis a Szent Sátornak a kapuőre volt.</verse>
				<verse number="22">Ezeket a kiválasztott kapuőröket — összesen 212 főt — azokban a falvakban írták be a származási jegyzékbe, ahol a családjuk lakott. Őket még Dávid király és Sámuel próféta választotta ki és állította szolgálatba, mivel megbízhatók voltak.</verse>
				<verse number="23">Ők és a leszármazottjaik voltak felelősek az Örökkévaló Temploma kapuinak és a Szent Sátor bejáratának az őrzéséért.</verse>
				<verse number="24">Mind a négy égtáj irányában voltak őrök: keletről, nyugatról, északról és délről.</verse>
				<verse number="25">A falvakból a rokonaik időről időre eljöttek hozzájuk egy-egy hétre.</verse>
				<verse number="26">A kapuőrök négy lévita vezetője állandó szolgálatot teljesített. Rájuk volt bízva minden kamra a Templomban, és minden érték, ami a kamrákban volt.</verse>
				<verse number="27">Az éjszakát is a Templom közelében töltötték, mert éjjel is ők őrizték azt, és reggelente ők nyitották ki a kapukat.</verse>
				<verse number="28">A kapuőrök közül némelyek a templomi szolgálatban használt eszközökre vigyáztak: meg kellett számolniuk, amikor a kamrákból a Templomba vitték, illetve amikor visszahozták ezeket.</verse>
				<verse number="29">Mások a többi szent eszközökért voltak felelősek, meg az áldozatokhoz szükséges finomlisztért, borért, olívaolajért, tömjénért és a fűszerekért.</verse>
				<verse number="30">A felkenetés szent olaját a papok keverték össze a fűszerekből.</verse>
				<verse number="31">A szent kenyereket a lévita Mattitjá készítette el, aki Sallum elsőszülöttje volt, Kórah nemzetségéből.</verse>
				<verse number="32">Rokonai (szintén Kórah nemzetségéből) rendezték el a szent kenyereket minden szombaton.</verse>
				<verse number="33">Azok az énekes léviták, akik vezetők voltak, a Templom kamráiban tartózkodtak, és fel voltak mentve minden egyéb szolgálat alól, mert éjjel-nappal be voltak osztva a saját szolgálatuk rendje szerint.</verse>
				<verse number="34">Ezek voltak a léviták családfői, akik nemzetségi származásuk szerint vezetők voltak, és valamennyien Jeruzsálemben laktak.</verse>
				<verse number="35">Jeiél alapította Gibeon városát, és ott is lakott. Feleségét Maakának hívták.</verse>
				<verse number="36">Elsőszülött fia volt Abdón, azután Cúr, Kís, Baál, Nér, Nádáb,</verse>
				<verse number="37">Gedór, Ahjó, Zekarjá és Miklót.</verse>
				<verse number="38">Miklót fia: Simá. Ők is Jeruzsálemben laktak, a rokonaik közelében.</verse>
				<verse number="39">Nér fia volt Kís, ennek fia Saul, ennek fiai: Jonatán, Malkisúá, Abinádáb és Esbaal.</verse>
				<verse number="40">Jonatán fia Meribbaal, ennek fia Míká,</verse>
				<verse number="41">ennek fiai: Pítón, Melek, Taréa és Áház.</verse>
				<verse number="42">Áház fia Jadá, ennek fiai: Álemet, Azmávet és Zimri. Zimri fia Mócá,</verse>
				<verse number="43">ennek fia Biná, ennek fia Refájá, ennek fia Elászá, ennek fia Ácél.</verse>
				<verse number="44">Ácélnak hat fia volt: Azrikám, Bókerú, Jismaél, Searjá, Óbadjá és Hánán. Ezek voltak Ácél fiai.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">A filiszteusok megtámadták Izráelt, és harcoltak ellenük. Izráel harcosai megfutamodtak a csatában, és sokan közülük elestek a Gilboa-hegyen.</verse>
				<verse number="2">Akkor a filiszteusok üldözőbe vették Sault és a fiait. A harc egyre hevesebb lett Saul körül, és a filiszteusok megölték Jonatánt, Abinádábot és Malkisúát — Saul három fiát. A filiszteusok íjászai megsebesítették Sault,</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">aki ezt mondta a fegyverhordozójának: „Fogd a kardodat, és te szúrj le, nehogy ezek a körülmetéletlenek öljenek meg! Belőlem ne űzzenek gúnyt!” De a fegyverhordozója nem merte megtenni, mert nagyon félt. Végül Saul fogta a saját kardját, és beledőlt — így halt meg.</verse>
				<verse number="5">Amikor a fegyverhordozó látta, hogy Saul meghalt, ő is a kardjába dőlt.</verse>
				<verse number="6">Így halt meg Saul és három fia — egész családja egy napon pusztult el.</verse>
				<verse number="7">Azok az izráeliek, akik a völgyben laktak, látták, hogy a seregük megfutamodott, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt. Ezért ők is elfutottak az ellenség elől, és otthagyták a városaikat. A filiszteusok pedig elfoglalták ezeket, és letelepedtek bennük.</verse>
				<verse number="8">A következő napon eljöttek a filiszteusok, és kifosztották az elesett izráeli harcosokat. Gilboa hegyén megtalálták Saul és a fiai holttestét is.</verse>
				<verse number="9">Saul holttestét is kifosztották, és a fejét levágták. Saul fegyvereit és a levágott fejét körülhordozták az egész országukban, hogy megmutassák a bálványaiknak és az egész népnek.</verse>
				<verse number="10">Saul fegyvereit a filiszteusok isteneinek a templomában, levágott fejét pedig Dágon templomában tették közszemlére.</verse>
				<verse number="11">Jábes-Gileád lakói meghallották, hogy mit tettek a filiszteusok Saullal.</verse>
				<verse number="12">Ezért néhány bátor férfi közülük felkerekedett, elhozták Saulnak és fiainak a holttestét, és eltemették őket egy tölgyfa alatt Jábes-Gileádban, majd hét napon át böjtöltek — így gyászolták őket.</verse>
				<verse number="13">Saul tehát meghalt, mert vétkezett az Örökkévaló ellen, amikor nem engedelmeskedett az Örökkévaló szavának. Ráadásul még egy halottidézőt is megkeresett, hogy tőle kérjen tanácsot.</verse>
				<verse number="14">Mivel Saul nem az Örökkévalót kereste, az Örökkévaló megölte őt, elvette tőle a királyságot, és Dávidnak, Isai fiának adta.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Azután Izráel egész népe Dávidhoz gyülekezett, Hebronba. Azt mondták neki: „Dávid, mi valamennyien a testvéreid vagyunk!</verse>
				<verse number="2">Már Saul királysága idején is te vezetted Izráel seregét a harcban, és te szerezted a győzelmeket. Istened, az Örökkévaló, mondta ezt neked: »Te leszel a pásztora népemnek, Izráelnek. Te fogsz uralkodni a népem, Izráel fölött.«”</verse>
				<verse number="3">Összegyűltek hát Izráel összes vezetői a királyhoz, Hebronba. Dávid pedig szövetséget kötött velük az Örökkévaló előtt. A vezetők akkor királlyá kenték Dávidot — pontosan úgy, ahogyan azt az Örökkévaló Sámuel által előre megmondta.</verse>
				<verse number="4">Ezután Dávid vezetésével egész Izráel Jeruzsálem alá vonult, amelyet akkor még Jebúsznak neveztek. Ott még a jebúsziak laktak, akik</verse>
				<verse number="5">kérkedve ezt kiabálták ki Dávidnak: „Ide ugyan soha nem fogsz bejönni!” Dávid mégis elfoglalta Sion sziklára épített várát — és ez lett Dávid városa.</verse>
				<verse number="6">Az ostrom előtt Dávid azt ígérte a harcosainak: „Aki elsőként vág le egy jebúszit, az lesz a seregem fővezére!” Jóáb, Cerúja fia ért fel elsőnek a várfalra, ezért ő lett a fővezér.</verse>
				<verse number="7">Miután elfoglalta a várat, Dávid ott rendezte be az otthonát, ezért nevezik azt Dávid városának.</verse>
				<verse number="8">Kiépítette a várost is, amely a vár körül terül el, Millótól a várfalig. Jóáb pedig újjáépítette a város többi részét.</verse>
				<verse number="9">Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura vele volt, és segítette.</verse>
				<verse number="10">Ezek voltak Dávid harcosainak legkiválóbb vezetői. Ők segítették hatalomra Dávidot, és támogatták az uralkodását. Egész Izráellel együtt ők tették Dávidot királlyá — amint azt az Örökkévaló előre megmondta Izráelről.</verse>
				<verse number="11">Ezek voltak Dávid kiváló vitézei: Az első volt a hakmóni Jesbaal, a Különleges Csapat kapitánya, aki az egyik csatában a lándzsájával egymaga 800 ellenséges katonát ölt meg.</verse>
				<verse number="12">Azután Eleázár, Dódó fia, az Ahóhi nemzetségből, aki egyike volt a három legkiválóbb vitéznek.</verse>
				<verse number="13">Eleázár Dáviddal együtt volt Efesz-Dammimban, ahol a filiszteusokkal harcoltak. Volt ott egy árpaföld. Az izráeli katonák meghátráltak és elfutottak a filiszteusok elől.</verse>
				<verse number="14">De Eleázár az embereivel megállt az árpaföld közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így az Örökkévaló nagy győzelmet szerzett azon a napon.</verse>
				<verse number="15">Történt egyszer, aratás idején, amikor Dávid még az Adullám-barlangban táborozott, hogy a Különleges Csapatból a legkiválóbb három vitéz lemászott a sziklafalon, hogy csatlakozzon Dávidhoz. A filiszteusok serege ugyanekkor a Refáim-völgyben vert tábort.</verse>
				<verse number="16">Egy másik alkalommal Dávid a sziklavárban volt, a filiszteusok csapata pedig Betlehemnél.</verse>
				<verse number="17">Dávid nagyon megszomjazott, és felkiáltott: „Ó, bárcsak egy ihatnék a Betlehem kapuja melletti kút vizéből!”</verse>
				<verse number="18">Ekkor az a három legkiválóbb vitéz átverekedte magát a filiszteusok táborán a betlehemi kútig. Vizet merítettek belőle, és Dávidhoz vitték. Ő azonban mégsem itta meg, hanem áldozatul kiöntötte az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="19">Azt mondta: „Istenem! Hogyan is ihatnám meg, hiszen olyan, mintha ezeknek a hősöknek a vérét innám, akik az életüket kockáztatták érte.” Ezért nem akarta meginni. Ez a három legkiválóbb vitéz ilyen és ehhez hasonló hőstetteket vitt véghez.</verse>
				<verse number="20">Azután Abisaj, Jóáb testvére, aki a Különleges Csapat vezére volt. Ő az egyik csatában egymaga 300 ellenséges harcost ölt meg lándzsájával. Ő azonban nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé.</verse>
				<verse number="21">A Különleges Csapatban Abisajnak nagy tekintélye volt, ezért is lett a vezérük, de a nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.</verse>
				<verse number="22">Benája, Jójádá fia, aki Kabceélből jött, igen kiváló és bátor harcos volt. Sok hatalmas hőstettet vitt véghez. Ő győzte le és ölte meg a moábiak két legerősebb bajnokát. Máskor meg egy havas napon egymaga lement egy verembe, és megölt egy oroszlánt.</verse>
				<verse number="23">Párviadalban legyőzött egy hatalmas termetű egyiptomi harcost, aki 5 könyök magas volt. Az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék gerendája. Benájának csak egy botja volt, de kicsavarta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját fegyverével szúrta le ellenfelét.</verse>
				<verse number="24">Benája sok ehhez hasonló hőstettet vitt véghez, és nagyon híres volt, de nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.</verse>
				<verse number="25">A Különleges Csapatban nagy tekintélye volt, de nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé. Dávid Benáját nevezte ki testőrsége vezérének.</verse>
				<verse number="26">Ezek voltak a legbátrabb harcosok: Aszáel, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia,</verse>
				<verse number="27">a haróri Sammót, a pelóni Helec,</verse>
				<verse number="28">a tékóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abiezer,</verse>
				<verse number="29">a húsáji Szibbekaj, az ahóhi Ílaj,</verse>
				<verse number="30">a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia,</verse>
				<verse number="31">a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Banájá,</verse>
				<verse number="32">a nahalégaasi Húraj, az arbai Abiél,</verse>
				<verse number="33">a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá,</verse>
				<verse number="34">a gizóni Hásém, a harári Jonatán, Ságé fia,</verse>
				<verse number="35">a harári Ahiám, Szákár fia, Elifal, Úr fia,</verse>
				<verse number="36">a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá,</verse>
				<verse number="37">a kármeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia,</verse>
				<verse number="38">Jóel, Nátán testvére, Mibhár, Hagri fia,</verse>
				<verse number="39">az ammoni Celek, a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerúja fiának a fegyverhordozója,</verse>
				<verse number="40">a jeteri Írá, a jeteri Gáréb,</verse>
				<verse number="41">a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia,</verse>
				<verse number="42">Adiná, a rúbeni Sizá fia, a rúbeniek egyik vezetője, és még vele együtt harmincan,</verse>
				<verse number="43">Hánán, Maaká fia, a mitni Jósafát,</verse>
				<verse number="44">az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám két fia: Sámá és Jeliél,</verse>
				<verse number="45">Jediél, Simri fia, és Jediél testvére, a tíci Jóhá,</verse>
				<verse number="46">a mahavimi Eliél, Elnáam két fia: Jeribaj és Jósavjá, a moábi Jitmá,</verse>
				<verse number="47">Eliél, Obed és a mecóbájái Jaasziél.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Amikor Dávid Ciklágban bujdosott Saul, Kís fia elől, bátor férfiak mentek hozzá, akik csatlakoztak a seregéhez. Ők is azokhoz a hősökhöz tartoztak, akik segítették Dávidot a harcaiban.</verse>
				<verse number="2">Gyakorlott íjászok voltak, akik mind jobb, mind balkézzel képesek voltak nyilakat lőni és parittyázni. Benjámin törzsébe tartoztak, Saul rokonságába.</verse>
				<verse number="3">A névsoruk a következő: Ahiezer, a vezetőjük, azután Jóás, a testvére. Ők ketten a gibeai Semáá fiai voltak. Azután Jeziél és Pelet, Azmávet fiai, azután Beráká és az anátóti Jéhú,</verse>
				<verse number="4">meg a gibeoni Jismajá, aki a harminc hős közé tartozott, és egyúttal a vezetőjük is volt. Azután Jirmejá, Jehaziél, Jonatán, a gedérái Józábád,</verse>
				<verse number="5">Elúzaj, Jerimót, Bealjá, Semarjáhú, a hárífi Safatjáhú,</verse>
				<verse number="6">Elkána, Jissijáhú, Azarél, Jóezer és Jásobám, mind Kórah családjából valók.</verse>
				<verse number="7">Azután a gedóri Jehórám fiai, Jóela és Zebadjá.</verse>
				<verse number="8">Gád törzséből is csatlakoztak Dávidhoz, amikor a pusztában, a sziklavárban húzódott meg. Ezek mind kiváló és jól felfegyverzett harcosok voltak, bátrak és erősek, mint az oroszlán, és gyorsak, mint a hegyi vadkecskék.</verse>
				<verse number="9">Ézer volt a vezetőjük, Óbadjá a második, Eliáb a harmadik,</verse>
				<verse number="10">Mismanná a negyedik, Jirmejá az ötödik,</verse>
				<verse number="11">Attaj a hatodik, Eliél a hetedik,</verse>
				<verse number="12">Jóhánán a nyolcadik, Elzábád a kilencedik,</verse>
				<verse number="13">Jirmejáhú a tizedik, Makbannaj a tizenegyedik.</verse>
				<verse number="14">Ők voltak a gádiak csapatainak a vezetői. Közülük a leggyengébb is elbánt száz ellenséggel, a legerősebb meg ezerrel.</verse>
				<verse number="15">Ők voltak, akik az első hónapban is át tudtak kelni a megáradt Jordán folyón, és keletre is, nyugatra is elűzték azokat az idegeneket, akik a Jordán völgyében laktak.</verse>
				<verse number="16">Benjámin törzséből és Júda törzséből is jöttek Dávidhoz a sziklavárba, hogy csatlakozzanak hozzá.</verse>
				<verse number="17">Dávid eléjük ment, és azt mondta nekik: „Ha békés szándékkal jöttök, hogy segítsetek nekem, szívesen fogadlak benneteket, és csatlakozhattok a seregemhez. De ha el akartok árulni, és ki akartok szolgáltatni ellenségeimnek — annak ellenére, hogy ártatlan vagyok —, akkor őseink Istene lássa meg, és büntessen meg érte titeket!”</verse>
				<verse number="18">Akkor a Szellem rászállt Amászajra — aki a harminc vitéz vezetője lett —, és ő így válaszolt Dávidnak: „Tiéd vagyunk, Dávid! Veled vagyunk, Isai fia! Békesség, békesség néked! Békesség azoknak is, akik neked segítenek, mert Istened megsegít téged!” Így hát Dávid befogadta, és a seregében vezetőkké tette őket.</verse>
				<verse number="19">Manassé törzséből is voltak olyanok, akik átpártoltak Saultól Dávidhoz. Ez akkor történt, amikor Dávid a filiszteusoknál volt, és velük együtt Saul ellen vonult. De nem harcolt Saul ellen, mert a filiszteusok vezetői tanácskoztak, és azt mondták: „Ha a csata közben Dávid a katonáival együtt átáll Saulhoz, aki mégiscsak a királya, akkor végünk van!” Ezért elküldték Dávidot és az embereit. Ezek a Manassé törzsébe tartozó férfiak a következők voltak: Adnah, Józábád, Jediaél, Mikaél, Józábád, Elihú és Cillétaj. Ők voltak Manassé nemzetségeinek a vezetői. Akkor álltak át Dávid oldalára, amikor ő már Ciklág felé vonult a csapatával.</verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21">Ők segítették Dávidot a rablóbandák ellen. Valamennyien bátor és erős harcosok voltak, és később csapatkapitányok lettek Dávid seregében.</verse>
				<verse number="22">Dávid serege napról napra növekedett, mert sokan jöttek hozzá, és csatlakoztak a táborához, hogy segítsék. Olyan hatalmas lett a serege, mint Isten tábora.</verse>
				<verse number="23">Mások meg — harcra fegyverkezve — Hebronban csatlakoztak Dávidhoz. Azt akarták, hogy Saul királyságát Dávid kapja meg — pontosan úgy, ahogy azt az Örökkévaló előre megmondta. Ez a névsora a vezetőiknek és a létszáma csapataiknak:</verse>
				<verse number="24">Júda törzséből 6 800 harcra kész férfi, akik mind pajzsot és lándzsát viseltek,</verse>
				<verse number="25">Simeon törzséből 7 100 férfi, mind bátor és harcra kész katona.</verse>
				<verse number="26">Lévi törzséből összesen 4 600 férfi jött.</verse>
				<verse number="27">Ebből Jehójádá, Áron családjának a fejedelme 3 700 főt hozott magával.</verse>
				<verse number="28">Azután Cádók jött — aki kiváló fiatal harcos volt — az egész családjával és 22 további vezetővel együtt.</verse>
				<verse number="29">Benjámin törzséből — ahová Saul király is tartozott — 3 000 férfi jött Dávidhoz, annak ellenére, hogy ők Saul rokonai voltak. A törzs többsége akkor még hűséges maradt Saulhoz.</verse>
				<verse number="30">Efraim törzséből 20 800 bátor harcos jött, akik mind kitűntek a nemzetségük közül.</verse>
				<verse number="31">Manassé fél törzséből 18 000 jött, akiket név szerint jelöltek ki, hogy csatlakozzanak Dávidhoz, és tegyék királlyá őt.</verse>
				<verse number="32">Issakár törzséből 200 vezető jött, akik magukkal hozták a rokonaikból álló és a vezetésük alatt lévő csapataikat. Ők voltak azok, akik felismerték, hogy mit kell Izráelnek tennie, és hogy ennek most jött el az ideje.</verse>
				<verse number="33">Zebulon törzséből 50 000 férfi jött, akik mind hűséges, megbízható és gyakorlott harcosok voltak, és mindenféle fegyverrel fel voltak szerelkezve.</verse>
				<verse number="34">Naftáli törzséből 1 000 parancsnok vezetésével 37 000 fő jött, pajzzsal és lándzsával.</verse>
				<verse number="35">Dán törzséből 28 600 harcra kész férfi jött.</verse>
				<verse number="36">Ásér törzséből 40 000 felszerelt és kiképzett harcos csatlakozott Dávidhoz.</verse>
				<verse number="37">Jöttek a Jordán folyó másik oldaláról is, Rúben, Gád, és Manassé fél törzséből, összesen 120 000 harcos, mindenféle fegyverrel felszerelkezve.</verse>
				<verse number="38">Mindezek a férfiak a hadba vonulás rendje szerint jöttek, és helyezkedtek el Hebronban. Valamennyien teljesen egyetértettek abban, hogy Dávid legyen a király egész Izráel felett — és ebben egész Izráel népe egyetértett velük.</verse>
				<verse number="39">A sereg három napot töltött Dáviddal együtt Hebronban. Bőven volt enni- és innivalójuk, mert az otthoni rokonaik ellátták őket útravalóval,</verse>
				<verse number="40">sőt, a szomszédos területek lakói — egészen Issakár, Zebulon és Naftáli vidékéig — hoztak a seregnek mindenféle élelmet. Még vágni való ökröket és juhokat is hoztak, meg kenyeret, lisztet, aszalt fügét és szőlőt, bort és olívaolajat. A szállításhoz szamarakat, tevéket, öszvéreket és ökröket használtak. Ennyi mindennel ellátták Dávid seregét, mert nagy volt a nép öröme egész Izráelben.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Dávid tanácskozott seregének a vezetőivel és a többi főembereivel,</verse>
				<verse number="2">majd összehívta az egész seregét, és ezt mondta nekik: „Ha ti is jónak látjátok, és ha Istenünk, az Örökkévaló ezt akarja, üzenjünk a többi testvéreinknek is, Izráel földjének minden részébe! Üzenjünk a papoknak és a lévitáknak, üzenjünk a városoknak és a falvaknak! Üzenjünk nekik, hogy mindannyian jöjjenek ide hozzánk!</verse>
				<verse number="3">Azután keressük fel együtt az Örökkévaló Szövetségládáját, és hozzuk ide, Jeruzsálembe, mert Saul idejében nem törődtünk vele!”</verse>
				<verse number="4">Az egész gyűlés egyetértett Dáviddal, mert mindenki úgy gondolta, hogy ez így helyes.</verse>
				<verse number="5">Összegyűjtötte hát Dávid Izráel egész népét az ország déli határától (az egyiptomi Síhór-pataktól) az északi határig (a Hamátba vezető útig), hogy elhozzák az Isten Szövetségládáját Kirját-Jeárimból.</verse>
				<verse number="6">Akkor Dávid egész Izráellel együtt felvonult a Júda területén lévő Baalába, vagyis Kirját-Jeárimba, hogy elhozzák onnan a kerubok fölött trónoló Isten, az Örökkévaló Szövetségládáját, amelynél az ő nevét segítségül hívják.</verse>
				<verse number="7">Elhozták tehát azt Abinádáb házából, és egy új szekérre helyezték, amelyet Uzza és Ahjó vezetett.</verse>
				<verse number="8">Dávid és az egész nép pedig teljes szívvel-lélekkel ujjongott és ünnepelt az Örökkévaló előtt. Táncoltak, énekeltek, és lantokkal, hárfákkal, dobokkal, cintányérokkal és trombitákkal zenéltek.</verse>
				<verse number="9">Amikor elérkeztek a Kídón szérűskertjéhez, ahol a gabonát szokták csépelni, az ökrök megbotlottak, és a Szövetségláda elmozdult a szekéren. Uzza ekkor kinyújtotta a kezét, hogy helyreigazítsa a Szövetségládát.</verse>
				<verse number="10">Ebben a pillanatban az Örökkévaló megharagudott Uzzára, és halálra sújtotta őt, mert hozzá mert nyúlni a Szövetségládához. Így halt meg Uzza az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="11">Dávid megharagudott, hogy az Örökkévaló lesújtott Uzzára. Ezért nevezik azt a helyet mindmáig így: „Perec-Uzza”.</verse>
				<verse number="12">Akkor Dávidot nagy félelem fogta el: Istentől félt. Azt mondta: „Hogyan is merészelhetném az Isten Szövetségládáját magamhoz vinni?”</verse>
				<verse number="13">Ezért nem vitte tovább a Szövetségládát a saját városába, hanem a gáti Obed-Edóm házánál hagyta,</verse>
				<verse number="14">három hónapig. Az Örökkévaló pedig nagyon megáldotta ezt a családot, és mindent, ami az övék volt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz. Küldött neki cédrusgerendákat, kőműves- és ácsmestereket is, hogy Dávidnak palotát építsenek.</verse>
				<verse number="2">Ekkor értette meg Dávid, hogy az Örökkévaló megerősítette őt, hogy Izráel királya legyen, mert királyságát felvirágoztatta, Izráel népének a javára.</verse>
				<verse number="3">Dávid Jeruzsálemben — a meglévők mellé — még több feleséget vett, akiktől számos fia és leánya született.</verse>
				<verse number="4">Ezek a gyermekei születtek Jeruzsálemben: Sammúa, Sóbáb, Nátán, Salamon,</verse>
				<verse number="5">Jibhár, Elisúa, Elpelet,</verse>
				<verse number="6">Nógah, Nefeg, Jáfía,</verse>
				<verse number="7">Elisáma, Beeljádá és Elifelet.</verse>
				<verse number="8">A filiszteusok megtudták, hogy Dávidot felkenték egész Izráel királyává, ezért az egész seregük felkerekedett, hogy harcoljanak ellene. Ezt Dávid is megtudta, és kivonult ellenük.</verse>
				<verse number="9">A filiszteusok megtámadták, és kirabolták a Refáim völgyét.</verse>
				<verse number="10">Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Megtámadjam-e a filiszteusokat? Kezembe adod-e őket, hogy megverjem a seregüket?” Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Támadd meg, és a kezedbe adom őket!”</verse>
				<verse number="11">Akkor Dávid a seregével megtámadta Baál-Perácim városát, és megverte a filiszteusokat. Azóta nevezik ezt a várost Baál-Perácimnak, mert Dávid a győzelem után ezt mondta: „Isten az én kezem által áttört az ellenségen, ahogy a víz áttöri a gátat!”</verse>
				<verse number="12">A filiszteusok elfutottak, és otthagyták a bálványaikat, Dávid pedig megparancsolta az embereinek, hogy égessék el azokat.</verse>
				<verse number="13">Egy idő múlva a filiszteusok ismét a Refáim-völgyben támadtak.</verse>
				<verse number="14">Dávid ekkor is megkérdezte az Örökkévalót, aki azt mondta neki: „Most ne szemből támadj rájuk, hanem kerüld meg őket, és a balzsam-fák felől támadd meg őket!</verse>
				<verse number="15">Várd meg, amíg meghallod a harcba induló sereg támadásának zaját a balzsam-fák tetején — Isten előtted vonul a filiszteusok ellen, hogy megverje őket. Akkor te is támadd meg a filiszteusokat!”</verse>
				<verse number="16">Dávid mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta neki, és legyőzte a filiszteusokat. Dávid katonái üldözték és vágták az ellenséget Gibeontól egészen Gézerig.</verse>
				<verse number="17">Dávid híre eljutott minden országba, és az Örökkévaló minden nemzetben tiszteletet és félelmet keltett Dávid iránt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Ezután Dávid házakat épített magának és családjának a Dávid városában, Jeruzsálemben. Majd helyet készített az Isten Szövetségládájának: egy sátrat állított fel annak számára.</verse>
				<verse number="2">Azt mondta: „Csak a léviták hordozhatják a Szövetségládát, senki más. Az Örökkévaló választotta ki őket, hogy mindörökké szolgálják őt, és hogy hordozzák az Örökkévaló Szövetségládáját.”</verse>
				<verse number="3">Azután összegyűjtötte Jeruzsálembe Izráel egész népét, hogy az Örökkévaló Szövetségládáját felvigyék arra a helyre, amelyet erre a célra készített.</verse>
				<verse number="4">Összehívta Áron leszármazottjait, és a lévitákat is. Ezek a következők voltak:</verse>
				<verse number="5">Kéhát családjából Úriél, a vezetőjük és 120 rokona,</verse>
				<verse number="6">Mérári családjából Aszájá, a vezetőjük és 220 rokona,</verse>
				<verse number="7">Gérsón családjából Jóel, a vezetőjük és 130 rokona,</verse>
				<verse number="8">Elicáfán családjából Semajá, a vezetőjük és 200 rokona,</verse>
				<verse number="9">Hebron családjából Eliél, a vezetőjük és 80 rokona,</verse>
				<verse number="10">Uzziél családjából Amminádáb, a vezetőjük és 112 rokona.</verse>
				<verse number="11">Majd Dávid hívatta Cádók és Ebjátár papokat, és a következő lévitákat: Úriél, Aszájá, Jóel, Semajá, Eliél és Amminádáb.</verse>
				<verse number="12">Azt mondta nekik: „Ti vagytok a léviták nemzetségfői. Szenteljétek meg magatokat a rokonaitokkal együtt, hogy felvihessétek az Örökkévalónak, Izráel Istenének Szövetségládáját arra a helyre, amelyet készítettem.</verse>
				<verse number="13">Az előző alkalommal nem voltatok velünk, s emiatt magunkra vontuk Istenünk, az Örökkévaló haragját, mivel nem kértük ki a tanácsát, hogyan kell megfelelően hordoznunk a Szövetségládát.”</verse>
				<verse number="14">Tehát megszentelték magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék az Örökkévalónak, Izráel Istenének Szövetségládáját.</verse>
				<verse number="15">A léviták rudakkal vállukra emelték a ládát, és úgy vitték — ahogyan azt az Örökkévaló szava szerint Mózes megparancsolta.</verse>
				<verse number="16">Dávid parancsa szerint a léviták vezetői — a saját rokonaik közül — énekeseket választottak ki, akik hangos énekszóval, hárfa, lant és cintányér kíséretével dicsérték az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="17">Így választották ki énekesnek Hémánt, Jóel fiát, azután Ászáfot, Berekjáhú fiát, és Mérári családjából Étánt, Kúsájáhú fiát. Ők valamennyien rokonok voltak.</verse>
				<verse number="18">Velük együtt szolgáltak, mint segítők a következő rokonaik: Zekarjáhú, Bén, Jaaziél, Semirámót, Jehiél, Unni, Eliáb, Benájáhú, Maaszéjáhú, Mattitjáhú, Elifléhú és Miknéjáhú. Azután két ajtóőrt is kijelöltek: Obed-Edómot és Jeiélt.</verse>
				<verse number="19">Az énekesek, Hémán, Ászáf és Étán kezelték a bronzból készült cintányérokat is.</verse>
				<verse number="20">Zekarjá, Aziél, Semirámót, Jehiél, Unni, Eliáb, Maaszéjáhú és Benájáhú játszottak a magas hangú húros hangszereken.</verse>
				<verse number="21">Mettitjáhú, Elifléhú, Miknéjáhú, Obed-Edóm, Jeíél, és Azazjáhú a mélyebb hangú húros hangszereket szólaltatták meg.</verse>
				<verse number="22">Az éneklésben Kenanjáhú volt a léviták vezetője, mert ő értett ehhez a legjobban. Így az éneklést ő irányította.</verse>
				<verse number="23">Berekjá és Elkána őrködtek a Szövetségládánál, a bejárat előtt.</verse>
				<verse number="24">A trombitákat a következő papok fújták az Isten Szövetségládája előtt: Sebanjáhú, Jósafát, Netanél, Amászaj, Zekarjáhú, Benájáhú és Eliézer. Obed-Edóm és Jeiél szintén a Szövetségládánál őrködtek a bejárat előtt.</verse>
				<verse number="25">Akkor Dávid vezetésével Izráel népének a vezetői és hadsereg vezérei nagy örömmel elmentek Obed-Edóm házához, hogy elhozzák onnan az Örökkévaló Szövetségládáját.</verse>
				<verse number="26">Az Örökkévaló megsegítette a lévitákat, akik a Szövetségládát vitték, ezért feláldoztak az Örökkévalónak hét bikát és hét kost.</verse>
				<verse number="27">Dávid, a Szövetségládát hordozó léviták, az énekesek és Kenanjá, a vezetőjük valamennyien finom lenvászon ruhát viseltek. Dávid ezen felül lenvászon efódot is vett magára.</verse>
				<verse number="28">Így vitte egész Izráel az Örökkévaló Szövetségládáját hangos örömkiáltásokkal, a sófár hangja mellett; trombitaszóval, és cintányérokkal, hárfákkal, lantokkal kísérve.</verse>
				<verse number="29">Amikor a Szövetségládát bevitték a Dávid városába, Mikál, Saul leánya, Dávid felesége kinézett az ablakon. Látta, hogy Dávid király ugrál és táncol örömében, és emiatt megvetette őt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Azután bevitték a Szövetségládát abba a sátorba, amelyet Dávid készített erre a célra, és elhelyezték annak közepén. Majd égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutattak be Istennek.</verse>
				<verse number="2">Miután befejezte az áldozatokat, Dávid megáldotta a népet az Örökkévaló nevében,</verse>
				<verse number="3">és minden egyes férfit és nőt megajándékozott Izráelben: mindenkinek adott egy kenyeret, egy préselt datolyából készített kalácsot és egy mazsolából készült kalácsot.</verse>
				<verse number="4">Majd Dávid kiválasztott néhányat a léviták közül, hogy az Örökkévaló Szövetségládája előtt teljesítsenek szolgálatot: hirdessék az Örökkévaló, Izráel Istene dicsőségét, adjanak hálát neki, és imádják őt.</verse>
				<verse number="5">Ezek a léviták a következők voltak: Ászáf lett a vezetőjük, a helyettese pedig Zekarjá, azután a többiek: Jeíél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Banájáhú, Obed-Edóm és Jeiél, aki hárfán és lanton játszott. Ászáf kezelte a cintányért.</verse>
				<verse number="6">Benájáhú és Jahaziél papok állandó feladata volt a trombiták megfújása az Isten Szövetségládája előtt.</verse>
				<verse number="7">Dávid ezen a napon állította először szolgálatba Ászáfot és a társait, és ekkor bízta rájuk először, hogy énekkel adjanak hálát az Örökkévalónak és dicsérjék őt.</verse>
				<verse number="8">Adjatok hálát az Örökkévalónak! Dicsérjétek nagy nevét! Hirdessétek a népeknek tetteit!</verse>
				<verse number="9">Énekeljetek neki, dicsérjétek őt! Mondjátok el csodálatos tetteit!</verse>
				<verse number="10">Dicsekedjetek szent nevével! Ti, akik keresitek az Örökkévalót, teljes szívvel örvendezzetek neki!</verse>
				<verse number="11">Keressétek az Örökkévalót, kívánjátok erejét, törekedjetek jelenlétébe szüntelen!</verse>
				<verse number="12">Emlékezzetek csodás tetteire, emlékezzetek csodáira és ítéleteire, amelyeket kihirdetett,</verse>
				<verse number="13">ó, Izráelnek, az Örökkévaló szolgájának utódai, Jákób fiai, akiket ő kiválasztott!</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló a mi Istenünk! Határozatai az egész földön érvényesek.</verse>
				<verse number="15">Emlékezzetek Szövetségére örökké, adott szavára, amelyet ezer nemzedéknek ígért,</verse>
				<verse number="16">a Szövetségre, amelyet Ábrahámmal kötött, az ígéretre, amelyre Izsáknak megesküdött!</verse>
				<verse number="17">Megerősítette, mint törvényt Jákóbnak, akit Izráelnek nevezett, és népével örök Szövetséget kötött:</verse>
				<verse number="18">„Neked adom Kánaán földjét örökségül, ez lesz a te birtokod!”</verse>
				<verse number="19">Kicsiny volt akkor még Ábrahám családja, mint a jövevények, úgy vándoroltak a földön.</verse>
				<verse number="20">Helyről-helyre vonultak, országról-országra bujdostak.</verse>
				<verse number="21">Nem engedte az Örökkévaló, hogy ártsanak nekik, még királyokat is megbüntetett miattuk:</verse>
				<verse number="22">„Ne nyúljatok felkent szolgáimhoz, prófétáimat ne bántsátok!”</verse>
				<verse number="23">Énekeljen az Örökkévalónak az egész föld! Hirdessétek napról napra szabadítását!</verse>
				<verse number="24">Hirdessétek dicsőségét az összes nemzetnek, mondjátok el minden népnek csodálatos tetteit!</verse>
				<verse number="25">Mert hatalmas az Örökkévaló, és méltó a dicséretre! Imádat, tisztelet és félelem illeti őt, minden más istennél inkább!</verse>
				<verse number="26">Mert a nemzetek istenei tehetetlen bábok csupán, de az Örökkévaló teremtette az eget!</verse>
				<verse number="27">Dicsőség és méltóság ragyog előtte, öröm és erő lakik szent helyén!</verse>
				<verse number="28">Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és tiszteletet!</verse>
				<verse number="29">Adjátok az Örökkévalónak a dicsőséget, amely megilleti, hozzatok neki ajándék-áldozatot, jöjjetek színe elé! Imádjátok az Örökkévalót szentségben és ékességben,</verse>
				<verse number="30">reszkessen előtte minden ember! Ő erősítette meg a Földet, hogy ne inogjon.</verse>
				<verse number="31">Örüljetek, akik a Mennyben laktok, és örvendezzen minden földi lakó! Hirdessék mindenütt a népek között: „Uralkodik az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="32">Kiáltson örömében a tenger, és minden, ami benne él! Örvendjen a szántóföld és termése!</verse>
				<verse number="33">Ujjongva énekelnek majd az erdő fái, amikor az Örökkévaló jön! Mert eljön, hogy megítélje a népeket, és uralkodjon az egész Földön!</verse>
				<verse number="34">Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert ő jó! Mert hűséges szeretete örökké kísér!</verse>
				<verse number="35">Mondjátok neki: „Ments meg minket szabadító Istenünk, gyűjts össze, és ments ki a népek közül, hadd dicsérjük szent neved, hadd dicsekedjünk dicséreteddel!”</verse>
				<verse number="36">Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, öröktől fogva mindörökké! Erre az egész nép így felelt: „Ámen!” — és mind dicsérték az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="37">Így állította szolgálatba Dávid Ászáfot és a rokonait, az énekes lévitákat. Ők pedig attól kezdve megszakítás nélkül és önállóan teljesítették a szolgálatukat az Örökkévaló Szövetségládája előtt. Napi beosztásuk rendje szerint váltották egymást a szolgálatban.</verse>
				<verse number="38">Dávid Obed-Edómot, Jeíélt és 68 lévita rokonukat is Ászáf vezetése alá rendelte, hogy segítsenek a szolgálatban. Obed-Edóm, Jedútún fia és Hószá kapuőrök voltak.</verse>
				<verse number="39">Cádók főpapot és társait Dávid Gibeonban az Örökkévaló Szent Sátorához rendelte, a magaslatra,</verse>
				<verse number="40">hogy az Örökkévaló Törvénye szerint, amelyet az Örökkévaló Izráelnek adott, minden reggel és este mutassák be az égőáldozatokat az oltáron.</verse>
				<verse number="41">Velük volt Hémán, Jedútún és a többi név szerint kiválasztott lévita, hogy énekekkel dicsérjék az Örökkévalót. „Dicsérjétek az Örökkévalót, mert hűséges szeretete örökké tart!” — ezt az éneket énekelték.</verse>
				<verse number="42">Hémán és Jedútún trombitával, cintányérral, és más hangszerekkel zenéltek az Örökkévalónak. Jedútún fiai kapuőrök voltak.</verse>
				<verse number="43">Ezután mindenki visszatért a lakóhelyére. Dávid is hazament, hogy megáldja a családját.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Miután Dávid palotája felépült, és ő beköltözött oda, egyszer azt mondta Nátán prófétának: „Látod, én cédrusfából készült palotában lakom, az Örökkévaló Szövetségládája meg a sátorban!”</verse>
				<verse number="2">Nátán ezt válaszolta: „Tedd meg, amit szeretnél, mert Isten veled van!”</verse>
				<verse number="3">Azon az éjszakán azonban Isten megszólította Nátánt, és ezt mondta:</verse>
				<verse number="4">„Menj, és mondd meg Dávidnak, a szolgámnak: »Ezt mondja az Örökkévaló: Ne te építs nekem lakóházat, Dávid!</verse>
				<verse number="5">Attól kezdve, hogy Izráelt felhoztam Egyiptomból, mind a mai napig sohasem laktam házban, hanem egyik sátorból a másikba, és egyik szentélyből a másikba költöztem.</verse>
				<verse number="6">Miközben Izráel népével együtt költöztem, mondtam-e valaha is Izráel bármelyik vezetőjének — akiket én bíztam meg, hogy népemet pásztorolják —, hogy miért nem építenek nekem cédruspalotát?!«</verse>
				<verse number="7">Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: »Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Én emeltelek fel téged a juhok aklából és én hívtalak el a nyáj mellől, a legelőről, hogy népemnek, Izráelnek a fejedelme légy!</verse>
				<verse number="8">Én vagyok veled azóta is. Akárhová mentél, veled voltam, és minden ellenségedet kiirtottam előled. Olyan hírnevet fogok szerezni neked, amilyen a földi uralkodók között csak a legnagyobbaknak van.</verse>
				<verse number="9">Helyet is készítettem népemnek, Izráelnek, és elültettem őket. Békességben és nyugalomban élhetnek, senki sem fogja háborgatni őket többé. A gonoszok sem fogják őket szorongatni és elnyomni, mint eleinte,</verse>
				<verse number="10">és mint a bírák napjaiban, akiket népem, Izráel fölé állítottam, hogy vezessék őket. Ezen fölül, én fogom lábad alá vetni minden ellenségedet. Sőt, én mondom, hogy az Örökkévaló fog neked házat építeni!</verse>
				<verse number="11">Amikor majd életed ideje betelik, és őseidhez csatlakozol, akkor fel fogom támasztani az egyik leszármazottadat — a fiaid közül az egyiket —, és az ő királyi uralmát megerősítem.</verse>
				<verse number="12">Ő lesz az, aki majd házat épít nekem — én pedig mindörökre megerősítem a trónját.</verse>
				<verse number="13">Apja leszek, ő pedig a fiam lesz. Hűséges szeretetem nem fogom visszavenni tőle — mint ahogy visszavettem attól, aki előtted volt —,</verse>
				<verse number="14">hanem mindörökre megerősítem őt a házamban és királyságomban. Örökre megerősítem és állandóvá teszem a trónját.«”</verse>
				<verse number="15">Nátán az egész éjjeli látomást, és ezt az üzenetet szóról szóra elmondta Dávidnak.</verse>
				<verse number="16">Ekkor Dávid király elment, és az Örökkévaló előtt leült. Ezt mondta: „Örökkévaló Isten! Ugyan ki vagyok én, és micsoda az én családom, hogy ennyire megtiszteltél engem?</verse>
				<verse number="17">Sőt, Istenem, ezen fölül még a családom jövőjéről is szóltál! Úgy bántál velem, mint valami magas rangú személlyel, ó, Istenem, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="18">Mit mondhatna erre Dávid? Hiszen te annyira megtisztelted szolgádat, és jól ismered őt!</verse>
				<verse number="19">Örökkévaló, szolgád kedvéért és szíved szerint jelentetted ki és vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat.</verse>
				<verse number="20">Ó, Örökkévaló! Nincs senki hozzád fogható! Nincs Isten rajtad kívül! Soha nem hallottunk senki másról, aki ilyen csodálatos dolgokat tett volna!</verse>
				<verse number="21">Van-e a Földön még egy nép, amely népedhez, Izráelhez hasonló lenne? Ki hallott valaha is olyat, hogy Isten a maga számára megváltson egy népet, mint ahogy te megtetted ezt Izráellel, hogy hírnevet szerezz magadnak hatalmas tetteiddel? Történt-e valaha olyan, hogy Isten más népeket űzött el a helyükről, hogy helyet készítsen a saját népének, amelyet kiszabadított Egyiptomból?</verse>
				<verse number="22">Így tetted népedet, Izráelt mindörökre valóban a saját népeddé — te pedig, Örökkévaló, így lettél mindörökre Istenükké.</verse>
				<verse number="23">Most pedig Örökkévaló, szavaidat, amelyeket szolgádról és annak családjáról mondtál, erősítsd meg mindörökre, és vidd véghez mindazt, amit mondtál!</verse>
				<verse number="24">Igen, te beteljesíted, amit mondtál, és felmagasztalod nevedet mindörökre — mert ezt fogják mondani: »Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene valóban Istene lett Izráelnek!« Szolgádnak, Dávidnak a családját pedig erősítsd meg, és tedd állandóvá!</verse>
				<verse number="25">Istenem, te fülem hallatára kijelentetted, hogy szolgádnak házat építesz — ezért merészelt szolgád így imádkozni előtted.</verse>
				<verse number="26">Örökkévaló! Te vagy az Isten, te mondtad szolgádnak mindezeket a jó dolgokat,</verse>
				<verse number="27">és megáldottad szolgád házát, hogy fennmaradjon előtted mindörökké. S mivel te áldottad meg, áldott is lesz mindörökké!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Ezután Dávid győzelmet aratott a filiszteusok fölött, és uralma alá vetette őket. Gát városát a környező falvakkal együtt elvette tőlük, és a saját birodalmához csatolta.</verse>
				<verse number="2">Ugyancsak legyőzte a moábiakat, és adófizető szolgáivá tette őket.</verse>
				<verse number="3">Hamát városa mellett legyőzte Hadadezernek, Cóbá királyának a seregét, aki ki akarta terjeszteni az uralmát az Eufrátesz folyóig.</verse>
				<verse number="4">Dávid nagy hadizsákmányt szerzett. Zsákmányul ejtett 1 000 harci szekeret, és sok hadifoglyot szerzett: 7 000 lovast és 20 000 gyalogost. A harci szekereket, száz szekér kivételével, mind szétrombolta.</verse>
				<verse number="5">Damaszkuszból egy arám hadsereg jött, hogy Hadadezert, Cóbá királyát megsegítse Dávid ellen. Dávid azonban legyőzte az arámokat is, és 22 000 katonát megölt közülük.</verse>
				<verse number="6">Ezután helyőrséget létesített Arám fővárosában, Damaszkuszban, s ettől kezdve az arámok Dávid adófizető szolgái lettek. Az Örökkévaló győzelemre segítette Dávidot mindenhol, ahová ment.</verse>
				<verse number="7">Dávid gazdag hadizsákmányt is szerzett: Hadadezer vezéreinek az aranypajzsait, amelyeket Jeruzsálembe vitt,</verse>
				<verse number="8">azután igen nagy mennyiségű bronzot is Hadadezer városaiból: Tibhatból és Kúnból. Ezekből készítette később Salamon király a Templom oszlopait, a víztároló medencéket és a különböző templomi eszközöket.</verse>
				<verse number="9">Amikor Tói, Hamát királya meghallotta, hogy Dávid legyőzte Hadadezernek, Cóbá királyának az egész seregét, elküldte a fiát, Hadórámot Dávidhoz, hogy üdvözölje, és hogy köszönetet mondjon neki. Tói ugyanis ellenséges viszonyban volt Hadadezerrel, és harcoltak egymás ellen. Hadórám ajándékul hozott Dávidnak mindenféle arany-, ezüst- és bronztárgyakat,</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">amelyeket azután Dávid az Örökkévalónak szentelt, és a Templomban helyezett el a hadizsákmányból származó arany- és ezüsttárgyakkal együtt, amelyeket a hadjáratai során szerzett az edomiaktól, moábiaktól, ammoniaktól, filiszteusoktól és az amálekiektől.</verse>
				<verse number="12">Abisaj, Cerújá fia vezetésével Dávid serege legyőzte az edomiakat a Sós-völgyben, és 18 000 harcost megölt közülük.</verse>
				<verse number="13">Ezután Abisaj helyőrséget állított Edomba, és ettől kezdve az edomiak Dávid szolgái lettek. Az Örökkévaló győzelemre segítette Dávidot mindenhol, ahová ment.</verse>
				<verse number="14">Így hát Dávid egész Izráel fölött uralkodott, mint király. Egész népét igazságosan kormányozta, helyes döntéseket hozott, és azokat véghez is vitte.</verse>
				<verse number="15">Hadseregének a főparancsnoka Jóáb, Cerúja fia volt, Jehósáfát, Ahilúd fia pedig a krónikás.</verse>
				<verse number="16">Cádók, Ahitúb fia és Abímelek, Ebjátár fia voltak a papok, Savsá pedig az írástudó.</verse>
				<verse number="17">Dávid testőrségének (a kerétiek és pelétiek csapatának) a parancsnoka: Benája, Jehójádá fia volt. Dávid fiai pedig a király mellett voltak, mint elsőrangú vezetők.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Ezután meghalt Náhás, az ammoniak királya, és a fia követte a trónon.</verse>
				<verse number="2">Dávid ekkor azt gondolta: „Náhás jóindulatú volt irántam, én is jóindulatú leszek Hánúnhoz, Náhás fiához!” Ezért követeket küldött Hánúnhoz, hogy fejezzék ki Dávid együttérzését Náhás halála miatt. A követek el is mentek az ammoniakhoz.</verse>
				<verse number="3">Az ammoniak főemberei azonban azt mondták Hánúnnak: „Ne hagyd magad félrevezetni! Dávid követei nem azért jöttek hozzád, hogy tiszteletet mutassanak apád iránt, és kifejezzék az együttérzésüket a halála miatt, hanem hogy kikémleljék, azután pedig kifosszák az országodat!”</verse>
				<verse number="4">Emiatt Hánún elfogatta Dávid követeit, és megszégyenítette őket: levágatta a szakállukat, és deréktól lefelé a ruhájuk alsó részét, majd elküldte őket.</verse>
				<verse number="5">Amikor Dávidnak jelentették, milyen szégyen érte a követeit, eléjük küldte egyik szolgáját ezzel az üzenettel: „Maradjatok Jerikó városában, amíg a szakállatok újra kinő, csak azután jöjjetek vissza Jeruzsálembe!”</verse>
				<verse number="6">Az ammoniak megértették, hogy gyűlöletessé lettek Dávid számára, ezért felkészültek a harcra Dávid ellen. Hánún arám katonákat bérelt Aram-Naharaimból, Aram-Maakából, és Cóbából 1 000 talentum ezüstért: 32 000 harci szekeret és lovasokat, Maaká királya vezetésével. Ezek a segédcsapatok meg is érkeztek, és letáboroztak Médebá városa előtt. Az ammoniak is összegyűjtötték a seregüket, és készültek a csatára.</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Amikor ezt Dávid megtudta, Jóábot küldte ki egész seregével együtt, hogy szálljon szembe az ellenséggel.</verse>
				<verse number="9">Az ammoniak felsorakoztak a csatához a város kapuja előtt. A segítségükre jött királyok serege pedig külön állt fel a nyílt mezőn.</verse>
				<verse number="10">Jóáb látta, hogy elől is, hátul is közrefogta az ellenség, ezért kiválogatta a serege színe-javát, és a maga vezetése alatt az arám sereggel szemben sorakoztatta fel őket.</verse>
				<verse number="11">A többieket a testvére, Abisaj vezetésével az ammoniakkal szemben állította csatarendbe.</verse>
				<verse number="12">Akkor Jóáb ezt mondta Abisajnak: „Ha az arámok serege erősebbnek bizonyul nálam, akkor jöjj a segítségemre! Ha pedig az ammoniak szorongatnak meg téged, akkor én segítelek meg.</verse>
				<verse number="13">Erős légy, és harcoljunk bátran népünkért és Istenünk városaiért! Az Örökkévaló pedig tegye, amit jónak lát!”</verse>
				<verse number="14">Azután Jóáb és a serege rohamra indult az arámok ellen, azok pedig elfutottak előle.</verse>
				<verse number="15">Amikor az ammoniak látták, hogy az arámok megfutamodtak, ők is futni kezdtek Abisaj, Jóáb testvére elől. Bemenekültek a városukba, Jóáb pedig a seregével együtt visszatért Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="16">Amikor az arámok vezetői látták, hogy Izráel legyőzte őket, segítségül hívták követeik által az Eufrátesz folyótól keletre lakó arám népeket — s azok el is jöttek. Seregük vezére Sófak lett, aki Hadadezer hadseregének a vezetője volt.</verse>
				<verse number="17">Dávid, mikor tudomást szerzett erről, összegyűjtötte a seregét egész Izráelből, átkelt a Jordánon, és felsorakoztatta a katonáit az arámokkal szemben. Azután megütközött a két sereg,</verse>
				<verse number="18">és az arámok elfutottak Izráel elől. Dávid vezetésével Izráel az arámok közül megölt 7 000 katonát, akik a harci szekereken küzdöttek, és 40 000 gyalogost, sőt, a vezért, Sófakot is.</verse>
				<verse number="19">Amikor Hadadezer szolgái látták, hogy Izráel legyőzte a seregüket, békét kötöttek Dáviddal, és attól fogva őt szolgálták. Ettől kezdve azonban az arámok többé nem segítették az ammoniakat.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Az esztendő elején, amikor a királyok általában elindították a tavaszi hadjáratokat, Jóáb is elindult a seregével az ammoniak ellen, de Dávid Jeruzsálemben maradt. Izráel serege végigpusztította az ammoniak országát, és Rabbá városához érkezett. Körülvették és ostromolták a várost, azután elfoglalták és lerombolták.</verse>
				<verse number="2">Azután Dávid elvette az ammoniak királyától a koronáját, és a saját fejére tette. A korona — amely így Dávid fejére került — egy talentum aranyból készült, és drágakövek ékesítették. Rabbá elfoglalásakor Dávid nagy hadizsákmányt vitt magával,</verse>
				<verse number="3">a város lakosságát pedig rabszolgákká tette, és nehéz munkára fogta: fűrésszel, vascsákánnyal és fejszével kellett dolgozniuk. Hasonlóképpen bánt el Dávid a többi ammoni városokkal is, azután visszatért Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="4">Ezután Izráel a filiszteusokkal harcolt Gézerben. Ekkor történt, hogy Dávid egyik vitéze, a húsái Szibbekaj megölte Szippajt, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. Ezután a filiszteusok Izráeltől vereséget szenvedtek.</verse>
				<verse number="5">Később ismét kiújult a harc a filiszteusokkal. Ekkor ölt meg Elhánán, Jáír fia Lahmit, a gáti Góliát testvérét. Lahmi lándzsája olyan súlyos és hosszú volt, mint a szövőszék gerendája.</verse>
				<verse number="6">Egy másik alkalommal, Dávid vitézei ismét a filiszteusokkal harcoltak Gát városa mellett. A filiszteusok között volt egy hatalmas termetű harcos, akinek mindkét kezén és lábán hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát.</verse>
				<verse number="7">Ez a harcos gyalázta és szidalmazta Izráelt, de Jonatán (Dávid bátyjának, Simeának a fia) levágta és megölte.</verse>
				<verse number="8">Ezek a hatalmas termetű harcosok mind a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelték magukat, mind Gátból származtak — és valamennyit Dávid és a vitézei ölték meg.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Ezek után történt, hogy a Sátán Izráel ellen támadt, és arra ingerelte Dávidot, hogy tartson népszámlálást Izráelben.</verse>
				<verse number="2">Dávid hívatta Jóábot és a seregének tisztjeit, és ezt parancsolta nekik: „Menjetek, és tartsatok népszámlálást Izráelben! Menjetek végig az egész országon, az egyik végétől a másikig, Beérsebától Dánig, és számoljatok meg mindenkit, azután hozzátok elém az eredményt!”</verse>
				<verse number="3">Jóáb erre azt felelte: „Az Örökkévaló sokasítsa meg a népét százszorosan! Uram, királyom, ez a nép mind téged szolgál — miért akarod hát tudni számukat? Miért teszed bűnössé Izráelt?”</verse>
				<verse number="4">A király azonban nem engedett Jóábnak, aki ezután kénytelen volt végrehajtani a parancsot. Így hát Jóáb elindult, és bejárta egész Izráelt, majd visszatért Jeruzsálembe,</verse>
				<verse number="5">és jelentést tett Dávidnak. Egész Izráelben összesen 1 100 000 hadra fogható férfi volt, Júdában pedig 470 000.</verse>
				<verse number="6">Jóáb azonban nem vette számba Lévi és Benjámin törzsét, mert gyűlölte a király parancsát.</verse>
				<verse number="7">Istennek azonban nem tetszett Dávid parancsa, ezért lesújtott Izráelre.</verse>
				<verse number="8">Dávid akkor ezt mondta Istennek: „Nagyot vétettem azzal, hogy elrendeltem a népszámlálást! Kérlek, bocsásd meg szolgád bűnét, mert nagy ostobaságot követtem el!”</verse>
				<verse number="9">Akkor az Örökkévaló ezt mondta Gádnak, aki Dávid mellé rendelt próféta volt:</verse>
				<verse number="10">„Menj, és mondd meg Dávidnak: »Ezt mondja az Örökkévaló: három büntetés közül kell választanod — s amelyiket választod, azt teszem veled.«”</verse>
				<verse number="11">Akkor Gád elment Dávidhoz, ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló: Válassz!</verse>
				<verse number="12">Vagy három évig tartó éhínség sújtja az országodat, vagy három hónapig ellenséged üldöz, és kardja pusztítja népedet, vagy pedig három napig az Örökkévaló kardja, halálos járvány és az Örökkévaló angyala pusztít egész Izráel területén — döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki hozzád küldött!”</verse>
				<verse number="13">Dávid ezt felelte Gádnak: „Nagyon szorongatott helyzetbe kerültem! Mégis inkább az Örökkévaló keze sújtson rám, mint az emberek keze, mert az Örökkévaló nagyon könyörületes!”</verse>
				<verse number="14">Így hát az Örökkévaló a járványos betegséget küldte Izráelre, amelyben 70 000 ember meghalt.</verse>
				<verse number="15">Isten Jeruzsálem ellen küldött egy angyalt, hogy pusztítsa annak lakóit. Amikor az angyal éppen hozzákezdett, hogy Jeruzsálemet is elpusztítsa, az Örökkévaló látta ezt, és elhatározta, hogy mégsem irtja ki a város lakóit. Rászólt a pusztítóra: „Állj meg! Elég ennyi!” Az Örökkévaló angyala éppen a jebúszi Ornán szérűskertjénél állt meg, ahol búzát szoktak csépelni.</verse>
				<verse number="16">Dávid felnézett és meglátta az angyalt, aki ott állt az ég és a föld között, kezében magasra emelt karddal, amellyel éppen Jeruzsálemre készült lesújtani. Akkor Dávid és a többi vezetők, akik mind zsákruhába öltöztek a gyász miatt, a földre borultak.</verse>
				<verse number="17">Dávid ezt mondta Istennek: „Nem én parancsoltam, hogy számlálják meg a népet? Én vétkeztem, én, a pásztoruk követtem el gonoszságot! De a nyáj — ők mit tettek, hogy így pusztítod őket? Kérlek, Örökkévaló, engem sújtson a kezed és a családomat, de kíméld meg népedet a csapástól!”</verse>
				<verse number="18">Akkor az Örökkévaló angyala szólt Gád prófétának, hogy mondja meg Dávidnak: menjen, és építsen oltárt az Örökkévalónak a jebúszi Ornán mezején.</verse>
				<verse number="19">Dávid ezután felment oda — ahogyan Gád az Örökkévaló nevében mondta neki.</verse>
				<verse number="20">Ornán éppen búzát csépelt azon a helyen a fiaival együtt. Ahogy hátra nézett, meglátta az angyalt — négy fia annyira megijedt, hogy elfutottak és elbújtak.</verse>
				<verse number="21">Dávid éppen ekkor érkezett oda. Ahogy Ornán meglátta a királyt, eléje ment és a földig hajolt.</verse>
				<verse number="22">Dávid megszólította: „Szeretném megvenni tőled ezt a mezőt, hogy oltárt építsek itt az Örökkévalónak. Teljes árat fizetek érte, hogy megálljon a csapás, amely a népet sújtja.”</verse>
				<verse number="23">Ornán ezt felelte: „Legyen a tied az egész mező, uram, királyom! Tégy vele, amit jónak látsz! Ráadásul odaadom az ökröket az égőáldozathoz, a csépléshez való eszközöket tűzifának, a gabonát pedig ételáldozatnak. Mindent neked adok!”</verse>
				<verse number="24">Dávid király azonban így válaszolt: „Nem, meg akarom venni tőled teljes áron — ahogy az igazságos. Nem akarok a tiédből áldozni az Örökkévalónak, sem olyan égőáldozatot bemutatni, amely nekem semmibe sem kerül.”</verse>
				<verse number="25">Így hát Dávid teljes áron megvásárolta a mezőt Ornántól, és 600 sékel aranyat fizetett érte.</verse>
				<verse number="26">Azután oltárt épített ott az Örökkévalónak, s azon égőáldozatot és hálaáldozatot mutatott be. Az Örökkévalóhoz kiáltott, és az Örökkévaló válaszolt neki: tüzet küldött ez égből az égőáldozat oltárára.</verse>
				<verse number="27">Ezután az Örökkévaló parancsolt az angyalnak, hogy tegye vissza kardját a helyére.</verse>
				<verse number="28">Dávid látta, hogy az Örökkévaló válaszolt neki, ezért abban az időben a jebúszi Ornán mezején mutatott be áldozatokat az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="29">(Ugyanis a Szent Sátor, az Örökkévaló lakóhelye, amelyet még Mózes készített a pusztában, és az égőáldozati oltár abban az időben Gibeonban volt, a magaslaton.</verse>
				<verse number="30">Dávid pedig nem mehetett a gibeoni oltárhoz, hogy Istent kérlelje, mert nagyon megrémült az Örökkévaló angyalának a kivont kardjától.)</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Dávid ezt mondta: „Ez az Örökkévaló Isten háza! Ez az oltár Izráel égőáldozati oltára!”</verse>
				<verse number="2">Ezután Dávid elrendelte, hogy gyűjtsék össze Izráel földjéről azokat a lakosokat, akik ott laktak, de nem tartoztak Izráel népéhez. Kiválasztott közülük munkásokat, akiknek azt adta feladatául, hogy a kőbányákban dolgozzanak, és készítsenek faragott kőtömböket a Templom építéséhez.</verse>
				<verse number="3">Nagy mennyiségű vasat is szerzett Dávid a Templom kapuihoz, szegek és sarokvasak készítéséhez. Ezen kívül tömérdek bronzot és</verse>
				<verse number="4">cédrusgerendát is összegyűjtött. Ez utóbbit a szidóniak és tírusziak nagy mennyiségben szállították Dávidnak.</verse>
				<verse number="5">Dávid ugyanis azt gondolta: „Salamon, a fiam még nagyon fiatal és tapasztalatlan. Az Örökkévalónak pedig olyan hatalmas és gyönyörű Templomot akarok építeni, amelynek dicsősége, híre és szépsége minden mást felülmúl az egész földön! Ezért mindent gondosan elő akarok készíteni.” Így hát Dávid még életében mindent előkészített, és megtervezett.</verse>
				<verse number="6">Azután Dávid hívatta a fiát, Salamont, és megparancsolta neki, hogy építsen Templomot az Örökkévalónak, Izráel Istenének.</verse>
				<verse number="7">Azt mondta neki: „Fiam, én akartam Templomot építeni Istenem, az Örökkévaló nevének.</verse>
				<verse number="8">De az Örökkévaló szólt hozzám, és ezt mondta: »Dávid, te sokat háborúskodtál, és sok embert megöltél. Nem te fogsz házat építeni az én nevemnek, mert sok ember vérét ontottad a földre a szemem láttára.</verse>
				<verse number="9">Fiad fog születni, aki a békesség embere lesz, mert nyugalmat adok neki minden körülötte lévő ellenségétől — ezért Salamon lesz a neve. Az ő idejében békességet és nyugalmat adok Izráelnek.</verse>
				<verse number="10">Ő épít házat az én nevemnek, a fiammá lesz, és én pedig apjává leszek. Örökre megerősítem a királyi uralmát Izráel felett.«</verse>
				<verse number="11">Így hát, fiam, az Örökkévaló veled lesz, hogy sikeresen felépítsd Istenednek, az Örökkévalónak a Templomát — ahogyan ő kijelentette rólad.</verse>
				<verse number="12">Az Örökkévaló adjon neked bölcsességet és értelmet, amikor Izráel fölé állít téged, hogy engedelmeskedj Istened, az Örökkévaló törvényének!</verse>
				<verse number="13">Mert ha engedelmeskedsz a rendelkezéseknek és a törvényeknek, amelyeket az Örökkévaló Mózes által parancsolt Izráelnek, és mindent aszerint teszel — akkor leszel sikeres mindenben. Légy bátor és határozott — nem szabad soha félned, és ne engedd, hogy bármi elbizonytalanítson!</verse>
				<verse number="14">Látod, sok fáradsággal összegyűjtöttem az Örökkévaló Templomához 100 000 talentum aranyat, 1 000 000 talentum ezüstöt. Ezen fölül olyan rengeteg bronzot és vasat, hogy számát sem tudom. Előkészítettem építőköveket és fagerendákat is — te pedig még gyűjts ezekhez!</verse>
				<verse number="15">Bőven vannak mesterembereid is: kőfejtők, kőfaragók, ácsok és sok egyéb mester, akik</verse>
				<verse number="16">elkészítik majd a szükséges eszközöket aranyból, ezüstből, bronzból és vasból. Így hát kezdj hozzá, és veled lesz az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="17">Dávid megparancsolta Izráel összes vezetőjének, hogy segítsenek a fiának, Salamonnak.</verse>
				<verse number="18">Ezt mondta nekik: „Látjátok, Istenetek, az Örökkévaló veletek van! Nézzétek meg: körös-körül minden felől békességet és nyugalmat adott nektek! Az Örökkévaló kezembe adta mindazokat a népeket, akik körülöttünk laknak, és meghódoltak az Örökkévaló előtt, és népe előtt.</verse>
				<verse number="19">Most hát teljes szívvel-lélekkel törekedjetek megismerni Isteneteket, az Örökkévalót és az ő akaratát! Kezdjetek hozzá, és építsétek fel az Örökkévaló Isten Templomát! Azután vigyétek oda az Örökkévaló Szövetségládáját és az Istennek szentelt szent eszközöket, abba a Templomba, amely az Örökkévaló nevének épül.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Amikor Dávid megöregedett, és életének ideje beteljesedett, királlyá tette Salamont egész Izráel fölött,</verse>
				<verse number="2">és összehívta Izráel minden vezetőjét, meg a papokat és a lévitákat.</verse>
				<verse number="3">Összeírták és megszámolták a harminc évesnél idősebb lévitákat — 38 000 férfit.</verse>
				<verse number="4">Ezek feladatait Dávid így határozta meg: „24 000 fő az Örökkévaló Templomával kapcsolatos tennivalókat végezze, 6 000 fő bíráskodjon, és különböző tisztségeket viseljen,</verse>
				<verse number="5">4 000 fő őrizze a kapukat, 4 000 pedig dicsérje az Örökkévalót azokkal a hangszerekkel, amelyeket erre a célra készítettem!”</verse>
				<verse number="6">Azután Dávid csoportokba osztotta a lévitákat aszerint, hogy Lévi melyik fiának voltak a leszármazottjai, Gérsónnak, Kehátnak vagy Merárinak.</verse>
				<verse number="7">Gérsón utódai voltak: Ladán és Simei.</verse>
				<verse number="8">Ladánnak három fia volt: az első Jehiél, azután Zétám és Jóel.</verse>
				<verse number="9">Simei három fiai: Selómit, Haziél és Hárán. Ezek voltak Ladán nemzetségfői.</verse>
				<verse number="10">Simei négy fia: az első Jahat, a második Zízá, azután Jeús és Berija. Mivel Jeúsnak és Beríának nem volt sok fia, ők mindannyian egy csoportba tartoztak.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Kehátnak négy fia volt: Amrám, Jichár, Hebron és Uzziél.</verse>
				<verse number="13">Amrám fia Áron és Mózes. Áront és a fiait örökre különválasztották és felszentelték, hogy ők foglalkozzanak a legszentebb dolgokkal; hogy füstölőáldozatot mutassanak be az Örökkévaló előtt; hogy az Örökkévalónak szolgáljanak, és hogy az Örökkévaló nevében megáldják az embereket.</verse>
				<verse number="14">Mózesnek, az Isten emberének a gyermekeit Lévi törzséhez számították.</verse>
				<verse number="15">Két fia, Gersóm és Eliézer volt.</verse>
				<verse number="16">Gersóm elsőszülött fia Sebuél.</verse>
				<verse number="17">Eliézer első és egyetlen fia Rehabjá, akinek utódai nagyon megszaporodtak.</verse>
				<verse number="18">Jichár első fia Selómit volt.</verse>
				<verse number="19">Hebron elsőszülött fia Jerijjáhú, a második Amarjá, a harmadik Jahaziél, a negyedik Jekamám.</verse>
				<verse number="20">Uzziél első fia Mika, a második Jisijjá.</verse>
				<verse number="21">Merári fiai: Mahli és Músi. Mahli fiai: Eleázár és Kís.</verse>
				<verse number="22">Eleázárnak nem volt fia, csak leányai, akiket a saját rokonaik, Kís fiai vettek feleségül.</verse>
				<verse number="23">Músi három fia: Mahli, Éder és Jerémót.</verse>
				<verse number="24">Ezek voltak a húsz évesnél idősebb léviták, családjaik szerint felsorolva, és ezek voltak a családfők, név szerint feljegyezve. Ők voltak az Örökkévaló házának a szolgái — ők végezték a Templommal kapcsolatos szolgálatokat.</verse>
				<verse number="25">Dávid ezt mondta: „Az Örökkévaló, Izráel Istene nyugalmat adott népének, és Jeruzsálemet választotta ki örök lakóhelyéül,</verse>
				<verse number="26">ezért a lévitáknak nem kell többé hordozniuk sem a Szent Sátrat, sem a többi felszerelést.”</verse>
				<verse number="27">Tehát Dávid utolsó rendelkezése szerint számba vették és összeírták a húsz évnél idősebb lévitákat.</verse>
				<verse number="28">A léviták feladata volt, hogy segítsenek Áron leszármazottjainak az Örökkévaló Templomával kapcsolatos szolgálatokban, és hogy gondot viseljenek a Templom udvaraira, kamráira, és mindenféle szent eszköz tisztántartására. Az ő felelősségük volt többek között:</verse>
				<verse number="29">a szent kenyerek elrendezése, az ételáldozatokhoz szükséges finomliszt és a kovásztalan kenyerek előkészítése, az áldozati lepények sütése, az olajjal kevert áldozatok előkészítése és a szükséges anyagok mennyiségének pontos kimérése.</verse>
				<verse number="30">A lévitáknak minden reggel és este ott kellett állniuk a Templomban, hogy dicsérjék az Örökkévalót, és hálát adjanak neki.</verse>
				<verse number="31">Amikor a papok égőáldozatot mutattak be az Örökkévalónak szombatonként, Újholdkor és az ünnepeken, a lévitáknak a rendtartás szerint meghatározott számban állandóan ott kellett állniuk az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="32">Így hát a léviták feladata volt, hogy a Szent Sátor és a Templom körüli teendőket ellássák, valamint, hogy segítsenek Áron leszármazottjainak, amikor ők a szolgálatukat végzik az Örökkévaló Templomában.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Áron leszármazottjait, a papokat a következő csoportokba osztották: Áronnak négy fia volt: Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár.</verse>
				<verse number="2">Nádáb és Abíhú még Áron életében meghalt, de fiaik nem voltak. Így Eleázár és Ítámár viselték a papi szolgálat tisztségét.</verse>
				<verse number="3">Dávid külön csoportba osztotta be a papi szolgálatra Cádók vezetésével Eleázár leszármazottjait, és Ahimelek vezetésével Ítámár leszármazottjait.</verse>
				<verse number="4">Eleázár utódai között tizenhat családfő, Ítámár utódai között pedig csak nyolc családfő volt.</verse>
				<verse number="5">Mindkét nemzetségből sorsolással jelölték ki a családfőket, mert mindannyian a szentély és Isten fejedelmei voltak.</verse>
				<verse number="6">A sorsolást a király, a főemberek, Cádók főpap, Ahimelek (aki Ebjátár fia), valamint a papok és a léviták családfőinek a jelenlétében tartották. Kihúztak egy nevet az egyik családból, azután egy következőt a másikból. Amikor valakinek a nevét kihúzták, Semajá, az írástudó ezt azonnal feljegyezte. Semajá, Netanél fia maga is lévita volt. A sorsolás eredménye a következő sorrendet alakította ki:</verse>
				<verse number="7">Jehójárib lett az első, Jedajá a második,</verse>
				<verse number="8">Hárim a harmadik, Szeórim a negyedik,</verse>
				<verse number="9">Malkijjá az ötödik, Mijjámin a hatodik,</verse>
				<verse number="10">Hakkóc a hetedik, Abijjá a nyolcadik,</verse>
				<verse number="11">Jésua a kilencedik, Sekanjáhú a tizedik,</verse>
				<verse number="12">Eljásib a tizenegyedik, Jákim a tizenkettedik,</verse>
				<verse number="13">Huppá a tizenharmadik, Jesebáb a tizennegyedik,</verse>
				<verse number="14">Bilgá a tizenötödik, Immér a tizenhatodik,</verse>
				<verse number="15">Hézír a tizenhetedik, Happiccéc a tizennyolcadik,</verse>
				<verse number="16">Petahjá a tizenkilencedik, Jehezkél a huszadik,</verse>
				<verse number="17">Jákin a huszonegyedik, Gámúl a huszonkettedik,</verse>
				<verse number="18">Delájáhú a huszonharmadik, és Maazjáhú a huszonnegyedik.</verse>
				<verse number="19">Ennek a sorrendnek megfelelően végezték a szolgálatukat. Ők mentek be az Örökkévaló Templomába, hogy ott elvégezzék azokat a szertartásokat, amelyeket ősapjuk, Áron rájuk bízott — úgy, ahogyan azt Izráel Istene, az Örökkévaló Áronnak megparancsolta.</verse>
				<verse number="20">Ez a névsora Lévi többi leszármazottjának: Amrám utóda volt Súbáél, ennek utóda Jedejáhú.</verse>
				<verse number="21">Rehabjáhú legidősebb fia volt Jissijá.</verse>
				<verse number="22">Jichári utóda volt Selómót, ennek utóda Jahat.</verse>
				<verse number="23">Hebron fiai: az első Jerijjáhú, a második Amarjáhú, a harmadik Jahaziél, a negyedik Jekamám.</verse>
				<verse number="24">Uzziél fia volt Mika, ennek utóda Sámír.</verse>
				<verse number="25">Mika testvére Jissijjá, ennek utóda Zekarjáhú.</verse>
				<verse number="26">Merári utódai: Mahli és Músi, valamint Merári fiának, Jaazijjáhúnak a leszármazottjai.</verse>
				<verse number="27">Ezek is Merári utódai voltak Jaazijjáhú ágán: Sóham, Zakkúr és Ibri.</verse>
				<verse number="28">Mahlitól származott Eleázár, akinek nem volt fia.</verse>
				<verse number="29">Kís fia volt Jerahmeél.</verse>
				<verse number="30">Músi fiai: Mahli, Éder és Jerimót. Ezek voltak a léviták családfői, családjaik szerint.</verse>
				<verse number="31">Őket is ugyanúgy sorsolással osztották be a szolgálatra, mint a rokonaikat, Áron utódait. A sorsolásnál jelen volt Dávid király, Cádók és Ahimelek, valamint a papok és a léviták családfői. A sorsolásnál nem tettek különbséget a családfők és a család egyéb férfitagjai között.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Dávid a vezetőkkel együtt kijelölt és különválasztott egyeseket Ászáf, Hémán és Jedútún fiai közül, hogy prófétáljanak, énekeljenek és hangszereken — lanton, hárfán, meg cintányéron — játsszanak. A következőket választották ki erre a szolgálatra:</verse>
				<verse number="2">Ászáf fiai közül: Zakkúr, Jószef, Netanjá és Aszarélá. A vezetőjük maga Ászáf volt, aki viszont közvetlenül a király felügyelete alatt végezte a prófétai szolgálatát.</verse>
				<verse number="3">Jedútún hat fia: Gedaljáhú, Ceri, Jesájahú, Simei, Hasajáhú és Mattitjáhú. Ők az apjuk vezetésével végezték a szolgálatukat: húros hangszereken játszva prófétáltak, magasztaló és hálaadó énekekkel dicsérték az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="4">Hémán fiai: Bukkijjáhú, Mattanjáhú, Uzziél, Sebuél, Jerimót, Hananjá, Hanáni, Eliátá, Giddalti, Rómamti-Ezer, Josbekásá, Mallóti, Hótir és Mahaziót.</verse>
				<verse number="5">Ők valamennyien Hémán, a király mellé rendelt próféta fiai voltak. Isten ugyanis megígérte Hémánnak, hogy hatalmassá teszi a családját: tizennégy fiút és három leányt adott neki.</verse>
				<verse number="6">Hémán fiai valamennyien apjuk vezetése alatt énekelték az Örökkévaló házának az énekeit, és hárfán, lanton és cintányérral zenéltek — így végezték a szolgálatukat Isten házában. Ászáf, Hémán és Jedútún közvetlenül a király irányítása alá tartozott.</verse>
				<verse number="7">Az énekes léviták csoportja összesen 288 főből állt. Valamennyien képzett énekesek és hangszerjátékosok voltak, akiket megtanítottak rá, hogyan énekeljenek az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="8">Az énekesek szolgálati beosztását sorsolással készítették el. A sorsolásnál mindenkit egyenlőképpen vettek számításba, idősebbet és fiatalt, mestert és tanítványát. Mindegyik csoport 12 főből állt.</verse>
				<verse number="9">Az első csoport vezetője az Ászáf családjából való Jószéf lett, aki fiaival és rokonaival együtt szolgált. A második vezetője Gedaljáhú lett, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.</verse>
				<verse number="10">A harmadik csoportot Zakkúr vezette, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.</verse>
				<verse number="11">A negyedik csoport vezetője Jicri volt, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.</verse>
				<verse number="12">Az ötödiket Netanjáhú vezette, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.</verse>
				<verse number="13">A hatodik csoport Bukkijjáhú vezetése alatt szolgált, aki a fiaival és a rokonaival együtt alkotta a csoportot.</verse>
				<verse number="14">Jeszarélá lett a hetedik csoport vezetője — ő is a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.</verse>
				<verse number="15">Jesájahú vezette a nyolcadik szolgáló csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.</verse>
				<verse number="16">A kilencedik csoportot Mattanjáhú vezette, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.</verse>
				<verse number="17">Simei vezetésével szolgált a tizedik csoport, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.</verse>
				<verse number="18">Azarél lett a tizenegyedik csoport vezetője — ő is a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.</verse>
				<verse number="19">Hasabjá vezette a tizenkettedik csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.</verse>
				<verse number="20">A tizenharmadik vezetője Súbáél lett, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.</verse>
				<verse number="21">Mattitjáhú vezette a tizennegyedik csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.</verse>
				<verse number="22">A tizenötödik csoport vezetője Jerémót volt, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.</verse>
				<verse number="23">A tizenhatodiké Hananjáhú lett. Ő is a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.</verse>
				<verse number="24">Josbekásá vezette a tizenhetedik csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.</verse>
				<verse number="25">A tizennyolcadik csoport vezetője Hanáni lett, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.</verse>
				<verse number="26">Mallóti vezette a tizenkilencedik csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.</verse>
				<verse number="27">Elijjátá vezetése alatt szolgált a huszadik csoport, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.</verse>
				<verse number="28">A huszonegyedik csoport vezetője Hótír lett, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.</verse>
				<verse number="29">Giddalti vezette a huszonkettedik csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.</verse>
				<verse number="30">A huszonharmadik csoport vezetője Mahaziót lett, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.</verse>
				<verse number="31">Végül a huszonnegyedik csoport vezetője Rómamti-Ezer volt, aki szintén a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">A kapuőrök beosztása a következő. Kórah leszármazottjai közül: Meselemjáhú és a fiai. Meselemjáhú Kóré fia volt, és Ászáf családjából származott.</verse>
				<verse number="2">A fiai: az első Zekarjáhú, a második Jediaél, a harmadik Zebadjáhú, a negyedik Jatniél,</verse>
				<verse number="3">az ötödik Élám, a hatodik Jehóhánán, a hetedik Eljehóénáj.</verse>
				<verse number="4">Obed-Edóm fiai: Semajá az elsőszülött, Jehózábád a második, Jóáh a harmadik, Szákár a negyedik, Netanél az ötödik,</verse>
				<verse number="5">Ammiél a hatodik, Jisszákár a hetedik, Peulletaj a nyolcadik. Isten nagyon megáldotta Obed-Edómot.</verse>
				<verse number="6">Fiának, Semajának a fiai is vezetők lettek a nemzetségükben, mert tehetséges és vezetésre termett férfiak voltak. Név szerint a következők: Otni, Refáél, Obed, Elihú és a rokonaik: Szemakjáhú és Elzábád, akik erős és tehetséges emberek voltak.</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Ezek mind Obed-Edóm leszármazottjai voltak, erős és bátor férfiak, készek a szolgálatra, összesen 62 férfi.</verse>
				<verse number="9">Meselemjáhú fiai és rokonai összesen tizennyolcan voltak — mind bátor és erős férfiak.</verse>
				<verse number="10">A Merári családjából való Hószá fiai: az első Simri, aki ugyan nem az elsőszülött volt, apja mégis őt tette meg a nemzetség vezetőjének,</verse>
				<verse number="11">a második Hilkijjáhú, a harmadik Tebaljáhú, a negyedik Zekarjáhú. Hószá fiai és rokonai összesen tizenhárman voltak.</verse>
				<verse number="12">A következők voltak a kapuőrök csoportjai és azok vezetői. Nekik is megvolt a maguk feladata az Örökkévaló Templomának a szolgálatában, akárcsak a rokonaiknak.</verse>
				<verse number="13">A szolgálati beosztást ebben az esetben is sorsolással készítették el. Minden egyes kapuhoz kijelöltek egy családot, tekintet nélkül arra, hogy az a család hány lelket számlált.</verse>
				<verse number="14">A keleti kaput Selemjáhúra és családjára bízták. Fiára, Zekarjáhúra, aki bölcs tanácsadó volt, és a családjára az északi kaput bízták.</verse>
				<verse number="15">Obed-Edómnak és családjának jutott a déli kapu. Az ő fiai őrködtek a raktáraknál.</verse>
				<verse number="16">A nyugati kaput Suppim és Hószá őrizték a családjukkal. Ugyancsak ők álltak őrt a Salleket-kapunál is, a felfelé vezető út mellett. A kapuőrök kettesével álltak őrt, egymás mellett.</verse>
				<verse number="17">Minden nap hat lévita állt őrt a keleti kapunál, négy az északinál, négy a délinél, és a raktáraknál is kettő-kettő minden ajtónál.</verse>
				<verse number="18">A Templom nyugati udvarában négyen őrködtek, és még ketten az udvarba vezető útnál.</verse>
				<verse number="19">Ezek voltak a kapuőrök csoportjai, akik valamennyien Kórah és Merári családjából kerültek ki.</verse>
				<verse number="20">A léviták felügyelték az Isten Templomának a kincstárát és az Istennek szentelt tárgyak kamráit.</verse>
				<verse number="21">Ladán Gersón családjába tartozott. Jehiéli pedig az egyik nemzetség-vezetője volt Ladán családjának.</verse>
				<verse number="22">Jehiéli két fia, Zétám és Jóel voltak az Örökkévaló Temploma kincstárának a felügyelői és őrei.</verse>
				<verse number="23">A többi felügyelőt Amrám, Jichár, Hebron és Uzziél leszármazottjai közül választották ki.</verse>
				<verse number="24">Sebuél volt a kincsek őrzőinek a felelős vezetője, aki Gérsómnak, Mózes fiának a leszármazottja volt.</verse>
				<verse number="25">Sebuél leszármazottjai Eliézer ágán: Eliézer fia, Rehabjáhú, ennek fia Jesájahú, ennek fia Jórám, ennek fia Zikri, és ennek fia Selómit.</verse>
				<verse number="26">Ez utóbbi volt a felügyelője — a rokonaival együtt — azoknak a kincseknek, amelyeket Dávid király, a nemzetségek vezetői, a hadsereg vezetői, az ezredesek és a századosok Istennek szenteltek.</verse>
				<verse number="27">Amikor a hadjáratokból hazatértek, a hadizsákmány egy részét is az Örökkévalónak szentelték, és a Templom fenntartására és javítására fordították.</verse>
				<verse number="28">Ezeken kívül Sámuel próféta, azután Saul, Kís fia, meg Abner, Nér fia, és Jóáb, Cerúja fia is szenteltek ajándékokat az Örökkévalónak. Mindezek az adományok Selómitra és a rokonaira voltak bízva.</verse>
				<verse number="29">Kenanjáhút és a fiait — akik Jichár családjába tartoztak — jelölték ki, hogy bírók és tisztviselők legyenek a Templomon kívül, egész Izráel területén.</verse>
				<verse number="30">A Hebron családjából való Hasabjáhú és a rokonai — összesen 1 700 bátor és erős férfi — az Örökkévaló dolgait illetően királyi tisztviselők voltak Izráelnek a Jordántól nyugatra fekvő területein.</verse>
				<verse number="31">Hebron leszármazottjai közül Jerijjá volt a családfő a származási jegyzék szerint. Dávid uralkodásának 40. évében megvizsgálták Hebron leszármazottjainak a jegyzékét, és azt találták, hogy vannak közöttük kiváló férfiak, akik Jazér városában, Gileádban élnek.</verse>
				<verse number="32">Így hát Dávid Jerijjá vezetésével őket bízta meg, hogy királyi tisztviselők legyenek Rúben törzse, Gád törzse és Manassé fél törzse fölött az Örökkévaló minden dolgában és a királyra tartozó ügyekben. Ez a csoport 2 700 erős és bátor családfőből állt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">Ez a névsora a hadsereg vezetőinek, az ezredeseknek, századosoknak és a többi tisztnek, akik a király szolgálatában álltak. A hadsereg tizenkét csapattestből állt, és mindegyikben 24 000 férfi teljesített katonai szolgálatot. Mindegyik csapattest évente egy hónapig állt szolgálatban.</verse>
				<verse number="2">Az első csapattest 24 000 harcosból állt, és az első hónapban szolgált. Ekkor Jásobám, Jabdiél fia töltötte be a vezér tisztségét. Ő Pérec leszármazottja volt.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">A második csapattest 24 000 harcosból állt, és a második hónapban szolgált, a vezetője Miklót volt. Ekkor az ahói Dódaj töltötte be a vezér tisztségét.</verse>
				<verse number="5">A harmadik csapattest 24 000 harcosból állt, és a harmadik hónapban szolgált. Ekkor Benája, Jójádá főpap fia töltötte be a vezér tisztségét.</verse>
				<verse number="6">Ő volt Dávid harmincfős különleges csapatának, a „harminc hősnek” az egyike, és egyúttal a vezetője. A csapattest parancsnoka Benája fia, Ammizábád volt.</verse>
				<verse number="7">A negyedik csapattest 24 000 harcosból állt, és a negyedik hónapban szolgált. Ekkor Aszáél, Jóáb testvére töltötte be a vezér tisztségét. Aszáél után a fia, Zebadjá töltötte be ezt a tisztséget.</verse>
				<verse number="8">Az ötödik csapattest 24 000 harcosból állt, és az ötödik hónapban szolgált. Ekkor a jizráhi Samhút töltötte be a vezér tisztségét.</verse>
				<verse number="9">A hatodik csapattest 24 000 harcosból állt, és a hatodik hónapban szolgált. Ekkor a tekóai Írá, Ikkés fia töltötte be a vezér tisztségét.</verse>
				<verse number="10">A hetedik csapattest 24 000 harcosból állt, és a hetedik hónapban szolgált. Ekkor a pelóni Hélec töltötte be a vezér tisztségét, aki Efraim törzséből származott.</verse>
				<verse number="11">A nyolcadik csapattest 24 000 harcosból állt, és a nyolcadik hónapban szolgált. Ekkor a húsái Szibbekaj töltötte be a vezér tisztségét, aki Zerah családjából származott.</verse>
				<verse number="12">A kilencedik csapattest 24 000 harcosból állt, és a kilencedik hónapban szolgált. Ekkor az anátóti Abiezer töltötte be a vezér tisztségét, aki Benjámin törzsébe tartozott.</verse>
				<verse number="13">A tizedik csapattest 24 000 harcosból állt, és a tizedik hónapban szolgált. Ekkor a netófái Mahraj töltötte be a vezér tisztségét, aki Zerah családjából származott.</verse>
				<verse number="14">A tizenegyedik csapattest 24 000 harcosból állt, és a tizenegyedik hónapban szolgált. Ekkor a pirátóni Benája töltötte be a vezér tisztségét, aki Efraim törzséből származott.</verse>
				<verse number="15">A tizenkettedik csapattest 24 000 harcosból állt, és a tizenkettedik hónapban szolgált. Ekkor a netófái Heldaj töltötte be a vezér tisztségét, aki Otniél leszármazottja volt.</verse>
				<verse number="16">Izráel törzseinek vezetői a következők voltak: Eliézer, Zikri fia volt Rúben törzsének a fejedelme, Sefatjáhú, Maaká fia volt Simeon törzsének a fejedelme,</verse>
				<verse number="17">Hasabjá, Kemúél fia volt Lévi törzsének, a lévitáknak a fejedelme, Cádók volt Áron leszármazottjainak a fejedelme,</verse>
				<verse number="18">Elihú, Dávid testvére volt Júda törzsének a fejedelme, Omri, Mikaél fia volt Issakár törzsének a fejedelme,</verse>
				<verse number="19">Jismajáhú, Óbadjáhú fia volt Zebulon törzsének a fejedelme, Jerimót, Azriél fia volt Naftáli törzsének a fejedelme,</verse>
				<verse number="20">Hóséá, Azazjáhú fia volt Efraim törzsének a fejedelme, Jóel, Pedájáhú fia volt Manassé fél törzsének a fejedelme,</verse>
				<verse number="21">Jiddó, Zekarjáhú fia volt Manassé másik fél törzsének a fejedelme Gileádban, Jaasziél, Abner fia volt Benjámin törzsének a fejedelme,</verse>
				<verse number="22">Azarél, Jeróhám fia volt Dán törzsének a fejedelme. Ezek voltak Izráel törzseinek a vezetői.</verse>
				<verse number="23">Dávid elhatározta, hogy népszámlálást tart Izráelben. De a húsz évnél fiatalabb férfiakat nem vette számba, mert az Örökkévaló megígérte, hogy úgy megsokasítja Izráel népét, mint az ég csillagait.</verse>
				<verse number="24">Jóáb, Cerúja fia elkezdte a népszámlálást, de nem fejezte be, mert emiatt Isten haragja sújtott Izráelre. Ezért ezt a létszámot nem jegyezték fel Dávid király krónikáiban.</verse>
				<verse number="25">Ez a névsora a királyi tisztviselőknek, akik a király birtokait és vagyonát kezelték: Azmávet, Adiél fia volt a királyi raktárok felügyelője. Jehónátán, Uzzijjáhú fia volt a felügyelője a vidéki falvakban, a városokban és az erődítményekben lévő raktáraknak.</verse>
				<verse number="26">A földművesek felügyelője Ezri, Kelúb fia volt.</verse>
				<verse number="27">A szőlők felügyelője a rámai Simei volt. A szőlők termésének és a bor tárolásának a sefemi Zabdi volt a felügyelője.</verse>
				<verse number="28">Az olajfaligeteknek és a fügefás kerteknek, amelyek Sefélában, a nyugati dombvidéken voltak, a gádéri Baálhánán volt a felügyelője. Az olívaolaj raktárainak a felügyelője Jóás volt.</verse>
				<verse number="29">A Sáron-síkságon legelő szarvasmarhák felügyelője a sároni Sitraj volt. A völgyekben legelő szarvasmarhák felügyelője Sáfát, Adlaj fia volt.</verse>
				<verse number="30">A tevék felügyelője a jismáéli Óbil, a szamaraké a mérónóti Jedejáhú volt.</verse>
				<verse number="31">A juhnyájak felügyelője a hagari Jáziz volt. Ezek viseltek gondot a király vagyonára.</verse>
				<verse number="32">Jonatán, Dávid nagybátyja bölcs tanácsadó és írástudó volt. Jehiél, Hakmóni fia a király fiainak a nevelője volt.</verse>
				<verse number="33">Ahitófel a király tanácsadója volt. Az arki Húsaj volt a király barátja.</verse>
				<verse number="34">Ahitófel után Jehójádá, Benájáhú fia és Ebjátár lettek a király tanácsadói. A király hadseregének a parancsnoka Jóáb volt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="28">
				<verse number="1">Dávid összehívta Jeruzsálembe Izráel összes vezetőit: a törzsek fejedelmeit, a királyi hadsereg csapattesteinek a parancsnokait, az ezredeseket és a századosokat, a királyi birtokok és nyájak felügyelőit, a király fiainak nevelőjét, a királyi udvar tisztviselőit, a különleges katonai egység tagjait, és minden egyéb fontos tisztségviselőt.</verse>
				<verse number="2">Amikor mind együtt voltak, a király felállt, és beszédet mondott. „Testvéreim, Izráel népe! Hallgassatok meg engem! Az volt a szándékom és tervem, hogy én magam építek az Örökkévaló Szövetségládájának, Istenünk lába zsámolyának olyan házat, ahol megállapodhat, hiszen nem kell többé helyről-helyre vándorolnia. Mindent elő is készítettem az építéshez,</verse>
				<verse number="3">azonban Isten szólt hozzám: »Nem te fogsz az én nevemnek házat építeni, mert sokat hadakoztál, és sokakat megöltél.«</verse>
				<verse number="4">Az Örökkévaló, Izráel Istene apám egész családjából mégis engem választott, hogy örökké Izráel királya legyek. Mert Júda törzsét választotta, hogy első legyen Izráel törzsei között, Júda törzséből apám családját, apám fiai közül pedig jónak látta, hogy engem tegyen királlyá egész Izráel fölött.</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló sok fiút adott nekem, de valamennyi közül Salamon fiamat választotta, hogy az Örökkévaló királyságának trónjára üljön, és uralkodjon Izráel felett.</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló azt mondta nekem: »Salamon, a fiad fog nekem házat építeni, és ő építi fel udvaraimat is, mert őt választottam, hogy fiammá legyen, én pedig apjává legyek,</verse>
				<verse number="7">és örökre állandóvá teszem királyi uralmát, ha a jövőben is állhatatosan és hűségesen véghezviszi, amit parancsolok neki, és ha kitartóan engedelmeskedik törvényeimnek — mint ahogy ma állhatatos és engedelmes.«</verse>
				<verse number="8">Most pedig figyeljetek rám! Egész Izráel, az Örökkévaló népe közösségének a szeme láttára és Istenünk füle hallatára mondom nektek: keressétek az Örökkévalónak, Isteneteknek az akaratát, és engedelmeskedjetek parancsainak! Akkor továbbra is tiétek lesz ez a jó föld, és állandó örökségül hagyhatjátok azt gyermekeiteknek.”</verse>
				<verse number="9">Ezután Salamonhoz fordult: „Te pedig fiam, Salamon, törekedj egyre jobban megismerni atyád Istenét, és szolgáld őt teljes szívvel-lélekkel, engedelmességre készséges lelkülettel! Mert az Örökkévaló szüntelen vizsgálja a szíveket, és tökéletesen átlátja a gondolatok és szándékok célját és mozgatórugóit. Ha tehát keresed őt és kutatod akaratát, akkor meg is találod. Ha pedig elhagyod őt és hátat fordítasz neki, akkor ő is hátat fordít neked örökre.</verse>
				<verse number="10">Értsd meg hát, hogy az Örökkévaló téged választott, hogy házat építs neki — szent helyet, ahol lakozzon. Légy erős és határozott — és építsd fel!”</verse>
				<verse number="11">Ezután Dávid átadta Salamonnak, a fiának a szent hely tervét és mintáját, amelyeket korábban a Szellemtől ihletve kigondolt. Ezek a tervek a következőkre vonatkoztak: a Templom épülete és annak homlokzata, a kincstárak, a felső szinten lévő kamrák, a Templom belső részei, a Szentek Szentje — vagyis a Szövetségláda helye —, a Templom körüli udvarok és az Istennek szentelt ajándékok raktárai.</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">Továbbá átadta a papok és a léviták szolgálati beosztásának és csoportjaiknak a tervét, azután az Örökkévaló Templomában végzendő szolgálatok és tennivalók leírását. Átadta a Templomban végzendő szertartásokhoz szükséges minden eszköz és berendezési tárgy tervét és leírását.</verse>
				<verse number="14">Az aranyból és ezüstből készítendő tárgyaknál a tervek megjelölték a hozzájuk szükséges nemesfém mennyiségét is súlymérték szerint.</verse>
				<verse number="15">Ugyanígy tartalmazták az aranyból, illetve ezüstből készítendő mécstartókat, a rajtuk lévő mécseseket, és a hozzájuk szükséges nemesfém mennyiségét is súlymérték szerint.</verse>
				<verse number="16">Hasonlóképpen a szent kenyerek aranyasztalait, az ezüstasztalokat;</verse>
				<verse number="17">a színarany villákat, edényeket, kelyheket, tányérokat; az ezüstkelyheket, és a hozzájuk szükséges nemesfém mennyiségét is súlymérték szerint.</verse>
				<verse number="18">Ezen kívül a legtisztább aranyból készítendő füstölőoltárt, az arany kerub-szobrok hordozóját — vagyis a Szövetségláda fedelét —, és a hozzájuk szükséges fém mennyiségét is súlymérték szerint. Ezek azok az aranykerubok, amelyek kiterjesztett szárnyaikkal betakarták az Örökkévaló Szövetségládáját.</verse>
				<verse number="19">Dávid azt mondta: „Mindezeket a terveket úgy készítettem és írtam le, hogy az Örökkévaló keze rajtam nyugodott. Ő mutatta és magyarázta el nekem, hogyan készüljenek ezek.”</verse>
				<verse number="20">Azután Dávid ezt mondta Salamonnak: „Fiam, légy erős és határozott, és fogj hozzá és fejezd is be ezt a munkát! Ne félj, és ne hagyd magad elbizonytalanítani, mert Istenem, az Örökkévaló Isten veled van! Ő nem hagy el téged, sem nem hagy cserben, amíg be nem fejezed az Örökkévaló házának építését és a templomi szolgálatok megszervezését.</verse>
				<verse number="21">Nézd, veled vannak a papok és a léviták szolgálati csoportjai, hogy az Isten Templomának minden szolgálatát elvégezzék. Itt vannak, és rendelkezésedre állnak mind a mesteremberek, akik mindenféle szükséges szakmunkát készek elvégezni. Veled vannak mind a vezetők és melletted áll az egész nép — mindannyian a rendelkezésedre állnak.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="29">
				<verse number="1">Ezután Dávid király ezt mondta az összegyűlt vezetőknek: „Látjátok, egyedül a fiamat, Salamont választotta Isten erre a feladatra. De Salamon még fiatal és tapasztalatlan. Ez az építkezés pedig igen nagy feladatot jelent, hiszen ez a Templom nem embereknek, hanem magának az Örökkévaló Istennek készül.</verse>
				<verse number="2">Ami engem illet, erőm szerint bőségesen szereztem és gyűjtöttem Istenem Temploma számára aranyat és ezüstöt az arany- és ezüsteszközökhöz; bronzot és vasat a bronz- és vastárgyak számára; faanyagot az épülethez; ónixot és mindenféle egyéb drágaköveket az ötvösmunkákhoz; és különböző színű padlóköveket és fehér márványt.</verse>
				<verse number="3">Mivel Istenem Templomának a felépítését teljes szívemből kívánom, azon fölül, amit a Szent Templom számára előkészítettem, még a saját kincstáramból is adok</verse>
				<verse number="4">3 000 talentum ófiri aranyat és 7 000 talentum tiszta ezüstöt a Templom falainak a burkolására,</verse>
				<verse number="5">és az arany- illetve az ezüsttárgyak készítésére — a mesteremberek kezébe. Ki akar közületek még ma önként ajándékot adni az Örökkévalónak?”</verse>
				<verse number="6">Akkor a vezetők is bőkezűen adtak mindenféle ajándékot az Isten Temploma építésére és berendezésére. A nemzetségfők, Izráel törzseinek a fejedelmei, a hadsereg ezredesei, századosai és a királyi tisztviselők összesen a következőket ajánlották fel: 5 000 talentum aranyat és 10 000 arany dárikot, 10 000 talentum ezüstöt, 18 000 talentum bronzot és 100 000 talentum vasat.</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Akinek drágakövek voltak a birtokában, az azt is az Örökkévaló háza kincsestárának adta, a gérsóni Jehiél (a kincstár felügyelője) kezébe.</verse>
				<verse number="9">Az egész népet nagy öröm töltötte el, mert bőkezűen, önként és tiszta szívvel adták az Örökkévalónak mindezeket. Dávid király is teljes szívvel örült ennek.</verse>
				<verse number="10">Akkor Dávid király az egész gyülekezet előtt hangosan áldotta az Örökkévalót: „Áldott legyél Örökkévaló, ősapánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké!</verse>
				<verse number="11">Örökkévaló, tiéd minden nagyság, hatalom, dicsőség, győzelem és méltóság! Tiéd minden, ami a Mennyben és a Földön van! Örökkévaló, tiéd a királyi uralom, téged illet a felmagasztalás, hiszen te vagy a forrása és a feje mindennek!</verse>
				<verse number="12">Tőled származik minden gazdagság és dicsőség, te uralkodsz mindenen. Kezedben van minden hatalom és erő. Te teszel valakit naggyá, és kezed erősít meg mindenkit.</verse>
				<verse number="13">Ezért most Istenünk, hálát adunk neked és dicsérjük neved,</verse>
				<verse number="14">mert ugyan ki vagyok én, és mi az én népem, hogy a magunk erejéből ajándékoztunk volna bármit is? Hiszen minden tőled jön, és csak abból adtunk, amit kezedből kaptunk!</verse>
				<verse number="15">Mert csak átutazó vándorok vagyunk, mint őseink mindannyian. Földi napjaink, mint az árnyékok tovatűnnek, s nincs remény maradnunk.</verse>
				<verse number="16">Örökkévaló Istenünk, mindez a gazdagság, amit szent neved házának építésére gyűjtöttünk, kezedből származik, és mind a tiéd!</verse>
				<verse number="17">Tudom Istenem, hogy te a szíveket vizsgálod, az őszinteséget szereted, én pedig tiszta szívvel, őszinte lélekkel adtam mindezt, és örömmel láttam, hogy néped is, amely itt összegyűlt, készségesen és szabadon adta mindezt neked.</verse>
				<verse number="18">Örökkévaló, őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Őrizd meg néped szívében örökre ezt az indulatot, és szívüket fordítsd magad felé!</verse>
				<verse number="19">Te adj fiamnak, Salamonnak tökéletes szívet, hogy parancsod, törvényed és tanácsod szerint járjon el, engedelmesen. Segítsd meg őt, Örökkévaló, hogy felépítse a Templomot, amelyet én előkészítettem!”</verse>
				<verse number="20">Akkor Dávid azt mondta az egész gyülekezetnek: „Áldjátok az Örökkévalót, Isteneteket!” Mindannyian áldották és dicsérték az Örökkévalót, őseik Istenét, majd földig hajoltak és leborultak az Örökkévaló és a király előtt.</verse>
				<verse number="21">A következő napon áldozatokat vittek az Örökkévalónak. Azután égőáldozatokat mutattak be neki: 1 000 bikát, 1 000 kost, 1 000 bárányt, a szükséges italáldozatokkal együtt, és rengeteg egyéb áldozatot is egész Izráelért.</verse>
				<verse number="22">Egész nap nagy örömmel ettek-ittak az Örökkévaló jelenlétében. Azután másodszor is királlyá tették Salamont, Dávid fiát: felkenték a szent olajjal az Örökkévaló fejedelmévé. Ugyanakkor Cádókot is felkenték főpappá.</verse>
				<verse number="23">Így követte Salamon az apját, Dávid királyt az Örökkévaló trónján. Sikeresen uralkodott, és egész Izráel engedelmeskedett neki.</verse>
				<verse number="24">A vezetők, a királyi tisztviselők, a hadsereg tisztjei és Dávid király többi fiai mind megerősítették, hogy elfogadják Salamont királyuknak és hűségesek lesznek hozzá.</verse>
				<verse number="25">Az Örökkévaló pedig felmagasztalta Salamont egész Izráel népe előtt, és nagyobb királyi méltóságot és tekintélyt adott neki, mint az előtte lévő izráeli királyoknak.</verse>
				<verse number="26">Dávid, Isai fia egész Izráel fölött uralkodott. Összesen negyven évig uralkodott: Hebronban hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig.</verse>
				<verse number="27"></verse>
				<verse number="28">Teljes életet élt, érett öregkorában halt meg, betelt az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána a fia, Salamon követte a trónon.</verse>
				<verse number="29">Dávid király uralkodásának eseményei az elsőtől az utolsóig mind fel vannak jegyezve Sámuel próféta, Nátán próféta és Gád próféta könyveiben.</verse>
				<verse number="30">Ezekben megtalálható Dávid uralkodásának a története, Dávid tettei és hatalma, és mindaz, ami történt vele; meg azok az események is, amelyek Dávid idejében Izráelben és a környező királyságokban történtek.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="14">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Salamon, Dávid fia megerősítette királyi uralmát az országában. Istene, az Örökkévaló vele volt, és nagy királlyá tette.</verse>
				<verse number="2">Ezután Salamon üzenetet küldött egész Izráelben a katonai vezetőknek: az ezredeseknek és századosoknak, azután a bíróknak, fejedelmeknek és a családfőknek, hogy gyűljenek hozzá.</verse>
				<verse number="3">Együtt elmentek Gibeonba, arra a magaslatra, ahol akkoriban a Találkozás Sátora volt. Ez az a Szent Sátor, amelyet még Mózes, az Örökkévaló szolgája készített a pusztában.</verse>
				<verse number="4">A Szövetségláda már nem volt a Sátorban, mert azt korábban Dávid felvitte Kirját-Jeárimból Jeruzsálembe, ahol egy erre a célra készített sátorban helyezte el.</verse>
				<verse number="5">A bronzoltár azonban — amelyet Becalél, Úri fia, Húr unokája készített — ott volt az Örökkévaló Sátora előtt Gibeonban. Ezért ment oda Salamon és a többi vezető.</verse>
				<verse number="6">Ezen az oltáron, amely az Örökkévaló előtt állt, Salamon király ezer égőáldozatot mutatott be az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="7">Azon az éjszakán Isten megjelent Salamonnak, és megszólította: „Mit adjak neked? Kérj, amit csak akarsz!”</verse>
				<verse number="8">Salamon ezt felelte Istennek: „Te nagy szeretettel és hűséggel bántál apámmal, Dáviddal, és utána engem tettél királlyá.</verse>
				<verse number="9">Most hát, Örökkévaló, Istenem, teljesítsd be ígéreted, amelyet apámnak, Dávidnak tettél. Hiszen te tettél engem királlyá oly nép fölött, amely megszámlálhatatlan, mint a porszemek a földön!</verse>
				<verse number="10">Ezért bölcsességet és tudást kérek tőled ahhoz, hogy képes legyek e népet helyesen vezetni minden körülmények között! Máskülönben hogyan tudnám kormányozni hatalmas népedet?”</verse>
				<verse number="11">Isten ezt válaszolta: „Mivel ez volt a szívedben, és nem kértél magadnak gazdagságot, birtokot, hosszú életet vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét nem kérted — hanem bölcsességet kértél és tudást, hogy uralkodhass népemen, akik fölött királlyá tettelek téged,</verse>
				<verse number="12">ezért megadom neked a bölcsességet és a tudást, amelyet kértél. Ráadásul adok neked olyan gazdagságot, birtokot és dicsőséget is, amelyhez foghatót nem ismert egyetlen más király előtted, de utánad sem.”</verse>
				<verse number="13">Ezután Salamon hazatért Jeruzsálembe a gibeoni magaslatról, az Örökkévaló Sátorától, és uralkodott Izráelen.</verse>
				<verse number="14">Salamon megerősítette hadseregét egy állandó csapattesttel, amely 1 400 harci szekérből és 12 000 lovasból állt. Ezek egy része a király mellett állomásozott Jeruzsálemben, más részüket pedig az erre a célra szolgáló harci szekerek városaiban helyezte el.</verse>
				<verse number="15">Salamon idejében az ezüst és az arany olyan közönséges lett Jeruzsálemben, mint a kő, és annyi volt a cédrusfa, mint a vadfügefa a síkságon.</verse>
				<verse number="16">Salamon kereskedői lovakat vásároltak Egyiptomból és Kevéből.</verse>
				<verse number="17">Vásároltak harci szekereket is Egyiptomból, darabját 600 sékel ezüstért, a hozzá való lovakat pedig 150 sékel ezüstért. Ezeket azután eladták a hettiták és az arámok királyainak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Ezután Salamon elhatározta, hogy az Örökkévaló nevének házat épít, és a királyi udvar számára palotát emel.</verse>
				<verse number="2">Elrendelte, hogy 3 600 munkavezető felügyelete alatt 70 000 teherhordó és 80 000 kőfejtő és favágó munkás vonuljon a hegyvidékre, hogy az építkezéshez szükséges anyagokat előkészítsék.</verse>
				<verse number="3">Azután üzenetet küldött Hírámnak, Tírusz királyának: „Apámnak, Dávidnak kitűnő cédrusfa-gerendákat küldtél, amelyből királyi palotát épített magának. Hasonlóképpen most nekem is szükségem van ilyen gerendákra, mert én is építkezni akarok.</verse>
				<verse number="4">Istenemnek, az Örökkévalónak építek Templomot. Neki fogom szentelni, hogy abban jó illatú tömjénnel füstölőáldozatot mutassanak be; hogy a szent kenyerek állandóan előtte legyenek; hogy az oltáron égőáldozatokat mutassunk be minden reggel és este, minden szombaton és Újhold idején, és az Örökkévalónak, Istenünknek minden ünnepén — ahogyan azt mindörökre megparancsolta Izráelnek.</verse>
				<verse number="5">Mivel Istenünk minden más istennél hatalmasabb, a Templom, amelyet neki építek, méltó kell legyen hozzá: nagyszerű és igen fenséges.</verse>
				<verse number="6">De ki lehetne képes igazán méltó házat építeni Istenünknek?! Hiszen az egész Menny, még a legmagasabb Menny sem tudja őt magába fogadni! Ki vagyok én, hogy Istenünknek lakóhelyet építsek? Csupán Templomot építek, ahonnan majd imádatunk jó illatú tömjénfüstje száll fel Isten elé.</verse>
				<verse number="7">Ezért hát kérlek, küldj hozzám egy olyan mesterembert, aki járatos az arany, ezüst, bronz és vas megmunkálásában, valamint ért a bíbor, karmazsin és kék vásznak készítéséhez, s ezen fölül gyakorlott az ötvösmunkában is. Ő majd együtt fog dolgozni azokkal a júdeai és jeruzsálemi mesterekkel, akiket atyám, Dávid gyűjtött össze.</verse>
				<verse number="8">Küldj nekem cédrus és fenyő gerendákat a Libanon-hegységből, meg algum fát. Tudom, hogy szolgáid értenek a favágáshoz a Libanon hegyeiben, az én szolgáim pedig segíteni fognak nekik,</verse>
				<verse number="9">mert igen sok gerendát kell előkészíteniük. Ugyanis a Templom, amelyet építeni fogok, igen nagy és csodálatos lesz.</verse>
				<verse number="10">Favágó munkásaid táplálására küldök 20 000 kór csépelt búzát, 20 000 kór csépelt árpát, 20 000 bat bort és 20 000 bat olívaolajat.”</verse>
				<verse number="11">Akkor Hírám, Tírusz királya írásban küldött választ Salamonnak: „Bizony, szereti népét az Örökkévaló, azért tett téged a királyukká!</verse>
				<verse number="12">Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki az eget és a földet teremtette, és aki Dávid királynak olyan bölcs, okos és értelmes fiút adott, hogy képes legyen az Örökkévalónak házat építeni, és királyi palotát a saját számára.</verse>
				<verse number="13">Ezért hát elküldöm hozzád az egyik kiváló mesteremberemet, Húrámot,</verse>
				<verse number="14">akinek anyja Izráelből, Dán törzséből származik, apja pedig tíruszi. Húrám jól ért az arany, ezüst, bronz, vas, kő és fa megmunkálásához. Járatos a bíbor, karmazsin és kék vásznak, valamint a finom lenvásznak készítésében. Ezen fölül gyakorlott mindenféle ötvösmunkában is. Amivel megbízod, azt ő meg tudja tervezni, és el is készíti. Együtt fog dolgozni a te mesterembereiddel és atyádnak, Dávidnak mesterembereivel.</verse>
				<verse number="15">Azért tehát a búzát, árpát, bort és olajat, amit felajánlottál, küldd el szolgáidnak,</verse>
				<verse number="16">mi pedig annyi fát vágunk ki a Libanon-hegységben, amennyire csak szükséged lesz. A fatörzseket tutajokon Jáfó városáig szállítjuk majd a tengeren, onnan pedig szolgáid vigyék fel Jeruzsálembe.”</verse>
				<verse number="17">Salamon megszámláltatta az országában letelepült idegen nemzetiségű lakosokat — ahhoz hasonlóan, ahogy apja, Dávid is népszámlálást tartott. 153 600 ilyen férfit találtak Izráelben.</verse>
				<verse number="18">Ezek közül 70 000 férfit teherhordásra, 80 000 főt pedig kőfejtésre és favágásra rendelt a király. Ezeket a hegyvidékre küldte, hogy az építkezéshez való kőtömböket és faanyagot előkészítsék. 3 600 férfit pedig munkafelügyelőnek osztott be melléjük.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Ezek után Salamon hozzákezdett az Örökkévaló Temploma építéséhez, Jeruzsálemben, a Mórijjá hegyén. Ez az a hely, ahol az Örökkévaló megjelent Dávidnak, Salamon apjának. Korábban a jebúszi Ornán szérűskertje volt itt. Ezt a helyet jelölte ki Dávid a Templom számára.</verse>
				<verse number="2">Salamon az építkezést uralkodása negyedik évében, a második hónap második napján kezdte el.</verse>
				<verse number="3">Isten Templomának az alapját Salamon fektette le a következő méretek szerint: az alap hosszúsága 60, szélessége 20 könyök volt — a régi könyökmérték szerint.</verse>
				<verse number="4">A főépület elé oszlopcsarnokot épített. Ennek mérete a Templom szélességéhez igazodott, azaz 20 könyöknyi volt, a magassága pedig 20 könyök. Ezt az oszlopcsarnokot belülről tiszta arannyal borította.</verse>
				<verse number="5">A Templom főépületét belül fenyőfa burkolattal fedte be, arra pedig aranyborítás került, amelyet pálmafák és láncok mintázata díszített.</verse>
				<verse number="6">A Templomot drágakövekkel ékesítette, és az aranyat Parvajimból hozatta.</verse>
				<verse number="7">A Templom belsejét mindenütt arannyal borította: a falakat, a mennyezetet, az ajtókat, még a küszöböt is. A falakat kerubok vésett mintázata díszítette.</verse>
				<verse number="8">Salamon utasításai szerint elkészítették a Szentek Szentjét is, amelynek mérete az egész épület szélességéhez igazodott: hossza és szélessége egyaránt 20 könyök volt. Belülről ezt is színarannyal borította, amelyhez 600 talentum finom aranyat használt fel.</verse>
				<verse number="9">Az aranyszögek súlya 50 sékel volt. A felső kamrákat is arannyal borította be.</verse>
				<verse number="10">A Szentek Szentjében két kerub-szobrot helyezett el, amelyeket szintén arany borított.</verse>
				<verse number="11">A kerubok kiterjesztett szárnyai az egyik faltól a másikig értek, 20 könyök hosszan. Az egyik kerub öt könyök hosszú szárnya a falhoz ért, a másik szárnya középen a másik kerub egyik szárnyával találkozott. Ennek a második kerubnak a másik szárnya pedig a túloldali falat érte. Így együttesen keresztülérték szárnyaikkal a Szentek Szentjét. A két kerub egymással szemben állt, és arcuk a Szentek Szentjének a közepe felé nézett.</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">A Szentek Szentjének a bejáratára függönyt készítettek kék, bíbor és karmazsin színű fonalból és lenvászonból, amelyre kerubokat hímeztek.</verse>
				<verse number="15">A Templom elé Salamon két 35 könyök magasságú oszlopot készíttetett. Ezeknek a tetejére egy-egy öt könyök magas oszlopfő került.</verse>
				<verse number="16">Készítettek bronzból láncokat is, amelyekre 100 bronzból készült gránátalmát függesztettek fel. Mindkét oszlopfőt ilyen láncok vették körül.</verse>
				<verse number="17">Az oszlopokat a Templom előtt állították fel, egyiket a bejárat jobb, a másikat a bal oldalán. Salamon elnevezte a jobb oldali oszlopot Jákinnak, a baloldalit Boáznak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Salamon készíttetett bronzból egy oltárt, amelynek szélessége és hossza egyaránt 20, a magassága pedig 10 könyök volt.</verse>
				<verse number="2">Azután öntött bronzból készítettek egy nagy víztartó medencét. Felső kör alakú peremének az átmérője 10, a magassága 5 könyök volt, és 30 könyök hosszú zsinór érte körül.</verse>
				<verse number="3">Oldalát körös-körül domború bika-alakok díszítették két sorban. Egy könyök távolságon tíz bika fért el. Ezt a díszítést a medencével együtt öntötték.</verse>
				<verse number="4">Maga a víztartó 12 nagy bronz bika-szobor hátán nyugodott — ezek tartották. A bronz-bikák hármasával álltak egymás mellett: három észak felé, három nyugatra, három dél felé, három pedig keletre nézett. A fara mindegyiknek befelé állt — ezeken feküdt a medence,</verse>
				<verse number="5">amelynek vastagsága egy tenyérnyi volt. Felső pereme kifelé hajlott, mint a pohár széle, vagy mint a liliom virága, és 3 000 bat vizet tudott befogadni. Arra szolgált, hogy a papok abban mosakodjanak meg, mielőtt az áldozatokat elkészítették. Készíttetett Salamon tíz kisebb mosó-medencét is, hogy az égőáldozatra szánt állatokat azokban mossák le. Ötöt a nagy víztartó medence jobb oldalán, ötöt pedig a bal oldalán helyezett el.</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Azután készítettek tíz mécstartót tiszta aranyból, a minta szerint. Ezeket a Templomban helyezték el, ötöt a jobb, ötöt a bal oldalon.</verse>
				<verse number="8">Készítettek tíz asztalt is, amelyeket szintén a Templom szentélyében helyeztek el: ötöt a jobb, ötöt a bal oldalon. Aranyból formáltak még 100 edényt is, amelyeket az áldozatoknál használtak.</verse>
				<verse number="9">Felépítették a papok udvarát és a nagy udvart is, meg az udvarok kapuit, amelyeket bronzzal borítottak be.</verse>
				<verse number="10">A nagy víztartó medencét a Templom jobb oldalára, a délkeleti saroknál helyezték el.</verse>
				<verse number="11">Húrám készített még különböző edényeket: üstöket, lapátokat és tálakat. Ezzel befejezte mindazt a munkát, amelynek elvégzésével Salamon király megbízta őt a Templom felszerelésére.</verse>
				<verse number="12">Tehát ezeket készítette Húrám: két bronz oszlopot, két gömb alakú oszlopfőt az oszlopok tetejére, és bronzláncokat, amelyek ezeket a gömböket beborították.</verse>
				<verse number="13">Azután 400 bronz gránátalmát, amelyeket a bronzláncokra fűztek — két sor gránátalmát egy-egy láncra.</verse>
				<verse number="14">Azután állványokat és rájuk kisebb mosó-medencéket.</verse>
				<verse number="15">Azután a nagy bronz víztartó medencét és a tizenkét bronz-bikát, amelyek a medencét tartották,</verse>
				<verse number="16">meg fazekakat, lapátokat és villákat. Mindezeket simára csiszolt bronzból készítette Húrám, a mesterember, Salamon király megrendelésére, az Örökkévaló Temploma számára.</verse>
				<verse number="17">A király emberei mindezeket a bronztárgyakat Szukkót és Cerédá között a Jordán folyó mellett lévő kemencékben és öntőformákban készíttették. Ott ugyanis megfelelő volt az agyagos talaj a bronzöntéshez.</verse>
				<verse number="18">A király olyan sok bronztárgyat készíttetett, hogy a felhasznált bronz mennyiségét már nem is jegyezték fel.</verse>
				<verse number="19">Salamon tehát elkészíttette Isten Temploma összes fölszerelését: az arany füstölő-oltárt, az asztalokat a kenyerek számára,</verse>
				<verse number="20">a színarany mécstartókat és a mécseket, hogy a Szentek Szentje bejárata előtt égjenek — rendeltetésük szerint —,</verse>
				<verse number="21">azután aranyból virágokat, mécseket és parázs-fogókat,</verse>
				<verse number="22">késeket, tálakat, kanalakat és parázstartó serpenyőket; azután aranyból a Templom bejáratát, a Szentek Szentjének ajtaját és a Szentély kapuját.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Miután Salamon befejezte az Örökkévaló Templomának az építését és berendezését, bevitte Isten házának kincseskamráiba mindazt az aranyat, ezüstöt és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, Dávid az Örökkévalónak szentelt.</verse>
				<verse number="2">Ezután Salamon összehívta Jeruzsálembe Izráel vezetőit, a törzsek fejedelmeit és a nemzetségfőket, hogy Dávid városából, vagyis Sionból, felvigyék a Templomba az Örökkévaló Szövetségládáját.</verse>
				<verse number="3">Tehát a hetedik hónapban összegyűlt Izráelből minden férfi a királyhoz az ünnepre.</verse>
				<verse number="4">Amikor Izráel összes vezetői együtt voltak, a léviták a rudak segítségével felvették a Szövetségládát a vállukra.</verse>
				<verse number="5">A papokkal együtt felvitték a Templomba a Szövetségládát, a Találkozás Sátorát, és az összes szent eszközt is, amely addig a sátorban volt.</verse>
				<verse number="6">Útközben Salamon király és Izráel egész közössége, amely a király hívására összegyűlt a Szövetségláda előtt, juhokat és marhákat áldozott Istennek. Olyan sok állatot feláldoztak, hogy meg sem számolták őket.</verse>
				<verse number="7">Azután a papok bevitték az Örökkévaló Szövetségládáját a helyére, a Szentek Szentjébe, amely a Templom legbelső része, és elhelyezték a kerubok szárnyai alatt.</verse>
				<verse number="8">A kerubok kiterjesztették szárnyaikat, és fölülről betakarták a Szövetségládát és annak rúdjait.</verse>
				<verse number="9">A Szövetségláda rúdjai olyan hosszúak voltak, hogy a rudak vége látható volt a Szentélyből, de a Templomon kívülről már nem látszottak. Ezek a rudak a mai napig is ott vannak.</verse>
				<verse number="10">A Szövetségládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyeket még Mózes helyezett el abban a Hóreb-hegynél, amikor az Örökkévaló szövetséget kötött Izráel népével, miután Egyiptomból kivonultak.</verse>
				<verse number="11">A papok valamennyien megszentelték magukat, csoportbeosztásuktól függetlenül, ezért mind bemehettek a Szentélybe. Amikor pedig kijöttek onnan,</verse>
				<verse number="12">az énekes léviták már ott álltak az oltár keleti oldalánál, és készültek az Örökkévaló dicséretére. Ott volt mind a három csoportjuk, Ászáf, Hémán és Jedútún vezetésével. Mindegyik vezető mellett felsorakoztak a fiaik és a rokonaik fehér lenvászon ruhákban, kezükben a hangszereikkel: hárfákkal, lantokkal és cintányérokkal. Mellettük állt még 120 pap is a trombitákkal.</verse>
				<verse number="13">Az összes énekes és zenész egy szívvel-lélekkel és egymással összhangban dicsérte az Örökkévalót. Úgy hallatszott, mintha egyetlen ember énekelt volna. Amikor hálát adtak az Örökkévalónak; és dicsérték őt trombitákkal, cintányérokkal és egyéb hangszerekkel; és ezt az éneket énekelték: „Jó az Örökkévaló! Kegyelme és hűséges szeretete örökké tart…”. — akkor az Örökkévaló házát fénylő felhő töltötte meg.</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló dicsősége betöltötte Isten Templomát — annyira, hogy a papok nem tudtak a helyükre állni, és nem tudták a szolgálatukat végezni.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Akkor Salamon király szólalt meg: „Az Örökkévaló mondta, hogy sűrű felhőben fog lakni.</verse>
				<verse number="2">Örökkévaló, dicsőséges házat építettem neked, helyet készítettem számodra, hogy ott lakjál örökre!”</verse>
				<verse number="3">Ezután a király megfordult, és megáldotta Izráel közösségét — az egész népet. Ekkor mindenki felállt, és úgy hallgatta a király szavait.</verse>
				<verse number="4">Ő pedig ezt mondta: „Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki most beteljesítette hatalmával, amit apámnak, Dávidnak megígért.</verse>
				<verse number="5">Mert ezt mondta neki: »Attól a naptól fogva, hogy népemet kihoztam Egyiptom földjéről, mindmáig nem választottam ki egyetlen várost sem, Izráel egyik törzséből sem, hogy ott építsenek nekem házat, amelyben nevem lakozzon, és nem választottam senki emberfiát, hogy uralkodó legyen népem, Izráel fölött.</verse>
				<verse number="6">Most azonban kiválasztom Jeruzsálemet, hogy a nevem ott legyen, és kiválasztom Dávidot, hogy népemnek, Izráelnek a vezetője legyen.«</verse>
				<verse number="7">Apám, Dávid elhatározta, hogy Izráel Istene, az Örökkévaló nevének Templomot épít,</verse>
				<verse number="8">de az Örökkévaló ezt mondta neki: »Látom, elhatároztad, hogy házat építesz nevemnek — és ezt jól gondoltad!</verse>
				<verse number="9">De mégsem te fogod felépíteni azt a házat, hanem a fiad, aki tőled származik, s még csak ezután fog majd megszületni. Ő fogja felépíteni azt a házat nevemnek.«</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló beteljesítette ígéretét, amelyet mondott, mert valóban apám, Dávid helyére léptem, Izráel trónjára ültem — ahogy az Örökkévaló megígérte. Ezen fölül felépítettem a Templomot az Örökkévaló, Izráel Istene tiszteletére.</verse>
				<verse number="11">Elhelyeztem ott Szövetségládát, amelyben az Örökkévaló Szövetsége van, amelyet Isten kötött Izráel fiaival.”</verse>
				<verse number="12">Ezután Salamon az Örökkévaló oltára elé állt, Izráel egész összegyűlt népével szemben, és felemelt karjait kitárta.</verse>
				<verse number="13">Majd felment egy bronzemelvényre, amelyet erre a célra készíttetett, és az udvar közepén helyezett el. Az emelvény széle-hossza öt könyök, a magassága pedig három könyök volt. Az emelvényen térdre esett az összegyűlt sokasággal szemben, és karjait az ég felé tárva</verse>
				<verse number="14">így imádkozott: „Ó Örökkévaló, Izráel Istene! Nincs hozzád fogható isten sem égen, sem földön! Te megtartod a szövetséget, amelyet szolgáiddal kötöttél, és hűséges szereted állandó marad azok iránt, akik teljes szívvel-lélekkel járnak jelenlétedben.</verse>
				<verse number="15">Megtartottad, amit apámnak, Dávidnak megígértél, és beteljesítetted hatalmaddal, amit mondtál.</verse>
				<verse number="16">Most hát, Örökkévaló, Izráel Istene, tartsd meg, és teljesítsd be, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor azt mondtad: »Mindörökké valamelyik férfi leszármazottad fog a szemem előtt Izráel trónján ülni, mint király, ha a fiaid is vigyáznak rá, hogy törvényem szerint éljenek, ahogyan te a jelenlétemben élsz.«</verse>
				<verse number="17">Most hát, Örökkévaló, Izráel Istene, teljesítsd be, amit szolgádnak, Dávidnak ígértél!</verse>
				<verse number="18">De hogyan is lakhatna Isten a Földön, az emberek között?! Hiszen téged, Örökkévaló, az egész Menny, még a legmagasabb Menny sem tud magába fogadni! Mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem!</verse>
				<verse number="19">Mégis hallgasd meg, kérlek, szolgád imádságát és könyörgését! Örökkévaló Isten, hallgass meg engem, mikor hozzád kiáltok és hozzád imádkozom, hiszen a szolgád vagyok!</verse>
				<verse number="20">Legyen ez a ház szüntelen a szemed előtt! Figyelj rá, hiszen te mondtad, hogy ide helyezed nevedet! Hallgasd meg szolgád imádságát, amikor e Templom felé fordulva hozzád imádkozik!</verse>
				<verse number="21">Hallgasd meg szolgád és néped imádságát a jövőben is, amikor majd e Templom felé fordulva hozzád imádkoznak! Hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről őket, és amikor elfogadod imádságunkat, bocsáss meg nekünk!</verse>
				<verse number="22">Amikor valaki vétkezik a társa ellen, és ide kell jönnie, hogy az oltár előtt esküdjön meg ártatlanságára — és ide áll oltárod elé ebben a házban, és esküt tesz,</verse>
				<verse number="23">akkor hallgasd meg őt a Mennyből, és ítéld meg szolgádat: a bűnösnek fizess meg tettei szerint, az ártatlannak pedig szolgáltass igazságot, és mentsd fel a vád alól.</verse>
				<verse number="24">Amikor néped, Izráel az ellenségeitől vereséget szenved, mert vétkezett ellened, de azután visszatér hozzád, és megvallja nevedet, imádkozik és könyörög előtted ebben a házban,</verse>
				<verse number="25">akkor hallgasd meg népedet a Mennyből, bocsásd meg bűneit, és hozd haza őket a földre, amelyet őseiknek és nekik adtál.</verse>
				<verse number="26">Amikor bezárod az eget, hogy ne essen az eső, mert néped vétkezett ellened, de azután e Templom felé fordulva imádkoznak hozzád, megvallják nevedet és elfordulnak bűneiktől, mert megfenyítetted őket,</verse>
				<verse number="27">akkor hallgasd meg őket a Mennyből, bocsásd meg szolgáid, egész néped bűneit, és tanítsd őket a jó útra, hogy azon járjanak — és küldj esőt a földedre, amelyet örökségül adtál népednek.</verse>
				<verse number="28">Amikor éhínség sújtja a földet, vagy halálos járvány pusztítja népedet, vagy vándorsáska, kártékony bogarak, illetve betegségek pusztítják földjeinken a termést, vagy ellenség ostromolja városainkat, vagy más csapás, betegség, vagy egyéb baj zúdul ránk,</verse>
				<verse number="29">és ha akár egy ember, akár az egész néped, Izráel kitárt karokkal imádkozik és könyörög e hely felé fordulva — mert mindenki maga tudja, milyen fenyítést kapott és mit szenvedett —</verse>
				<verse number="30">akkor hallgasd meg őket a Mennyből, lakóhelyedről, és bocsásd meg vétkeiket, és bánj velük tetteik szerint, hiszen látod a szívüket. Bizony egyedül te tudod, mi van az ember szívében.</verse>
				<verse number="31">Igen, hallgasd meg őket, hogy féljenek és tiszteljenek téged, hogy utadon járjanak, ameddig csak élnek a földön, amelyet őseinknek adtál.</verse>
				<verse number="32">Amikor az idegen — aki nem népedhez, Izráelhez, hanem valamely más nemzethez tartozik — messze földről eljön nagy nevedért, hatalmadért, kinyújtott karodért, és imádkozik e Templom felé fordulva,</verse>
				<verse number="33">akkor hallgasd meg őt a Mennyből, lakóhelyedről, és add meg mindazt, amit kér tőled — hogy a föld minden népe megismerje neved, féljenek és tiszteljenek téged, ahogyan néped, Izráel féli és tiszteli neved, és hogy megtudják, hogy ez az a ház, amelyet építettem, ahol a te nevedet segítségül hívják.</verse>
				<verse number="34">Amikor néped hadjáratra indul ellenségei ellen azon az úton, amelyen küldöd őket, és imádkoznak hozzád e város felé fordulva, amelyet magadnak választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem,</verse>
				<verse number="35">akkor hallgasd meg a Mennyből imádságukat és könyörgésüket — és segítsd meg őket!</verse>
				<verse number="36">Amikor néped vétkezik ellened — mert nincs ember, aki ne vétkezne —, te haragodban ellenségeik kezébe adod őket, azok meg fogságba viszik majd őket a közelbe vagy távolra.</verse>
				<verse number="37">A fogságban azonban néped majd feléd fordul, és így könyörög hozzád: »Vétkeztünk, bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk!«</verse>
				<verse number="38">Igen, amikor majd teljes szívvel-lélekkel visszatérnek és imádkoznak a föld felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé fordulva, amelyet választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem,</verse>
				<verse number="39">akkor hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről imádságukat és könyörgésüket, segítsd meg őket, és bocsásd meg népednek, hogy vétkeztek ellened!</verse>
				<verse number="40">Istenem, kérlek, mostantól fogva nézz azokra, akik e helyen imádkoznak, és figyelmesen hallgasd meg könyörgésüket!</verse>
				<verse number="41">Most hát Örökkévaló Istenünk, indulj és jöjj nyugvóhelyedre, te és hatalmad Szövetségládája! Papjaid öltözzenek üdvösségbe, hűséges követőid pedig örvendezzenek jóságodnak!</verse>
				<verse number="42">Örökkévaló Istenünk, ne fordulj el felkent királyodtól, emlékezz szolgád, Dávid iránti hűséges szeretetedre!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Amikor Salamon befejezte az imádságot, a Mennyből tűz szállt le az oltárra, és teljesen elégette az égőáldozatokat és véresáldozatokat. Az Örökkévaló dicsősége pedig betöltötte a Templomot.</verse>
				<verse number="2">A papok nem tudtak bemenni az Örökkévaló Templomába, mert azt az Örökkévaló dicsősége betöltötte.</verse>
				<verse number="3">Amikor Izráel népe látta, hogy az oltárra tűz szállt le, az Örökkévaló dicsősége pedig a Templomra, mindannyian meghajoltak és arccal a kövezetre borultak, imádták és dicsérték az Örökkévalót ezzel az énekkel: „Jó az Örökkévaló! Kegyelme és hűséges szeretete örökké tart…”.</verse>
				<verse number="4">Azután a király és az egész nép áldozatokat mutatott be az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="5">A király 22 000 bikát és 120 000 juhot áldozott fel. A király és a nép így szentelte fel az Isten Templomát.</verse>
				<verse number="6">A papok a szolgálatukat végezték, a léviták pedig dicsérték az Örökkévalót azokkal a hangszerekkel, amelyeket még Dávid király készített, és ezt énekelték: „Az Örökkévaló kegyelme és hűséges szeretete örökké megmarad”. Mialatt a léviták a Dávid dicséreteit énekelték, a papok velük szemben állva trombitáltak — és az egész nép felállt.</verse>
				<verse number="7">Salamon megszentelte a Templom épülete előtt lévő középső udvart is: ott mutatta be az égőáldozatokat és a hálaáldozatok kövérjét. Azért nem a nagy bronzoltáron végezte ezeket az áldozatokat, mert ott már nem fért el a sok égőáldozat, ételáldozat és az áldozatok kövérje.</verse>
				<verse number="8">Salamon hét napon át ünnepet tartott egész Izráel népével együtt. Igen nagy sokaság gyűlt össze Izráel egész területéről, az ország legészakibb végétől, a hamáti hágótól egészen a legdélebbi végéig, az Egyiptomtól elválasztó patakig.</verse>
				<verse number="9">Hét napon át ünnepelték az oltár fölszentelését, utána pedig a Sátorok ünnepét tartották további 7 napig. A nyolcadik napon nagy ünnepi gyűlést tartottak, amely az új Templom oltárának fölszentelését és a Sátorok Ünnepét egyaránt lezárta.</verse>
				<verse number="10">Végül a 7. hónap 23. napján Salamon elbocsátotta a népet, hogy mindenki térjen haza otthonába. Mindannyian boldogok voltak és szívből örültek, hogy az Örökkévaló jót tett Dáviddal, Salamonnal és népével, Izráellel.</verse>
				<verse number="11">Így hát Salamon befejezte az Örökkévaló Temploma és a királyi palota felépítését, és mindezeknek a teljes berendezését. Sikeresen véghezvitte mindazt, amit elgondolt.</verse>
				<verse number="12">Ezután az Örökkévaló éjjel megjelent Salamonnak, és ezt mondta neki: „Meghallgattam imádságodat, és teljesítem kérésedet: kiválasztottam magamnak ezt a helyet, hogy az áldozat háza legyen.</verse>
				<verse number="13">Ha majd bezárom az eget, hogy ne adjon esőt, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy pusztítsák a földet, vagy járványos betegséggel sújtom népemet,</verse>
				<verse number="14">és ha akkor népem, amely nevemet viseli, megalázza magát, imádkozik, keresi arcomat, elhagyja gonoszságait és visszatér hozzám — akkor majd én is meghallgatom őket a Mennyből, megbocsátom bűneiket és meggyógyítom földjüket.</verse>
				<verse number="15">Mostantól kezdve figyelek erre a helyre, meghallgatom az imádságokat, amelyeket e hely felé fordulva mondanak,</verse>
				<verse number="16">mert kiválasztottam, és a magam számára elkülönítettem ezt a házat, hogy nevem örökre itt lakjon: itt lesz a tekintetem és a szívem mindig.</verse>
				<verse number="17">Te pedig, Salamon, ha állandóan jelenlétemben élsz, mint ahogy apád, Dávid élt, és ha véghezviszed mindazt, amit parancsoltam neked, és ha rendelkezéseimet és törvényeimet megtartod,</verse>
				<verse number="18">akkor megerősítem, és állandóvá teszem királyságodat. Akkor aszerint bánok veled, ahogy szövetséget kötöttem apáddal, Dáviddal, amikor megígértem neki: »Mindörökké valamelyik férfi leszármazottad fog Izráel trónján ülni, mint király.«</verse>
				<verse number="19">De ha elfordultok tőlem, és ha nem engedelmeskedtek rendelkezéseimnek és parancsaimnak, ha más isteneket imádtok és szolgáltok,</verse>
				<verse number="20">akkor gyökerestül kitéplek titeket földemből, amelyet nektek adtam, és elfordulok ettől a háztól, amelyet nevem számára kiválasztottam és elkülönítettem, és nem törődök vele, sőt példabeszéddé és szólásmondássá teszem a többi népek között.</verse>
				<verse number="21">Bizony akkor ez a ház, amely egykor oly felséges volt, megdöbbentő lesz mindenki számára, aki elmegy mellette! Ámulva fogják kérdezni: »Miért bánt így az Örökkévaló e földdel és ezzel a házzal?«</verse>
				<verse number="22">És ezt fogják válaszolni: »Azért, mert ez a nép elhagyta az Örökkévalót, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptomból! Azért, mert más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták és szolgálták! Ezért hozta rájuk az Örökkévaló mindezt a pusztítást és bajt!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Húszévi munkába került, amíg Salamon felépítette az Örökkévaló Templomát és a királyi palotát.</verse>
				<verse number="2">Miután mindezt befejezte, kiépítette és megerősítette azokat a városokat, amelyeket Hírám király adott neki, majd izráelieket telepített oda.</verse>
				<verse number="3">Azután Salamon Hamát-Cóbá ellen vonult, és elfoglalta.</verse>
				<verse number="4">Felépítette Tadmór városát a pusztában, és raktárvárosokat épített Hamátban.</verse>
				<verse number="5">Felépítette felső és alsó Bét-Horont, és ezeket megerősítette: falakkal vette körül, és jól védhető erős kapukat állított.</verse>
				<verse number="6">Felépítette Baalátot és a raktárvárosokat, külön városokat a harci szekerek katonái és a lovasok számára. Amit csak kívánt Salamon, mindent felépített Jeruzsálemben, a Libanonban, és országa más területein.</verse>
				<verse number="7">Salamon országában nem mindenki tartozott Izráel népéhez. A hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak közül ugyanis Izráel fiai nem irtottak ki mindenkit. Akik az idegenek közül megmaradtak, azoknak a leszármazottjait Salamon szolgai munkára fogta — és ez mindmáig így is van.</verse>
				<verse number="8"></verse>
				<verse number="9">Izráel fiai közül azonban a király senkit sem kényszerített szolgai munkára — ők voltak a király katonái, a hadsereg tisztjei, a harci szekerek és a lovasok vezetői.</verse>
				<verse number="10">Salamon király hadseregében 250 tiszt szolgált — ők vezették a hadjáratokban a sereget.</verse>
				<verse number="11">Salamon felköltöztette a feleségét, a fáraó leányát, a Dávid városából abba az új palotába, amelyet számára épített. Ugyanis ezt gondolta Salamon: „Ne lakjon a feleségem Dávidnak, Izráel királyának a palotájában, mert szent az a hely, ahol az Örökkévaló Szövetségládája volt elhelyezve!”</verse>
				<verse number="12">Salamon égőáldozatokat mutatott be az Örökkévalónak az Örökkévaló oltárán, amelyet a Templom oszlopcsarnoka elé épített.</verse>
				<verse number="13">Mózes parancsai szerint az áldozatokat naponta bemutatták, azután az ünnepeken: szombaton, az Újhold ünnepén, és évente háromszor, a nagy ünnepeken — a Kovásztalan Kenyerek ünnepén, a Hetek ünnepén és a Sátorok ünnepén.</verse>
				<verse number="14">Apjának, Dávidnak az utasításait követve Salamon meghatározta a papok szolgálati beosztását, a léviták csoportjait, akik dicséretet énekeltek az Örökkévalónak, és segítettek a papoknak a naponkénti szolgálatban, és a kapuőrség szolgálati csoportjait a kapuk szerint. Mindez annak megfelelően történt, ahogy Dávid, az Isten embere parancsolta.</verse>
				<verse number="15">A papok és a léviták Salamonnak mindenben engedelmeskedtek, még a kincseket illetően is.</verse>
				<verse number="16">Salamon minden munkáját sikeresen véghezvitte attól kezdve, hogy az Örökkévaló házának az alapját lefektette, egészen addig, amíg teljesen befejezte az építést. Így fejeződött be az Örökkévaló házának munkája.</verse>
				<verse number="17">Azután Salamon elment Ecjón-Geberbe és Élótba, amelyek a Vörös-tenger partján fekszenek, Edom országában.</verse>
				<verse number="18">Hírám király hajókat küldött Salamonnak a szolgáival, akik járatosak voltak a hajózásban. Ezek Salamon szolgáival együtt Ófirba hajóztak, és onnan 450 talentum aranyat hoztak Salamon királynak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Salamon bölcsességének híre eljutott Sába királynőjéhez is, aki eljött Jeruzsálembe, hogy nehéz kérdésekkel próbára tegye Salamont. A királynő nagy kísérettel érkezett, és tevéi drága illatszereket, sok aranyat, meg drágaköveket hoztak. Amikor találkozott Salamonnal, beszélt vele mindenről, amit kigondolt.</verse>
				<verse number="2">Salamonnak nem esett nehezére válaszolni a királynő kérdéseire: mindegyikre meg tudott felelni.</verse>
				<verse number="3">Sába királynője látta Salamon bölcsességét; megnézte a királyi palotát, amelyet Salamon épített;</verse>
				<verse number="4">látta, hogyan étkezik a király a főembereivel; elcsodálkozott az ételek és italok felszolgálóin és a ruháikon; látta, amint a király áldozatot mutat be az Örökkévaló Templomában — és mindezek láttán szólni sem tudott a csodálkozástól.</verse>
				<verse number="5">Majd ezt mondta a királynak: „Amit országomban hallottam bölcsességedről, tetteidről és mondásaidról, az mind igaznak bizonyult!</verse>
				<verse number="6">De nem akartam elhinni, amíg a saját szememmel nem láttam. Bizony, a felét sem mondták el a valóságnak, annyira fölülmúlod a híredet!</verse>
				<verse number="7">Boldogok az embereid, a vezető tisztségviselők és szolgáid, akik jelenlétedben élnek, hogy hallhatják bölcsességedet!</verse>
				<verse number="8">Áldott legyen Istened, az Örökkévaló, aki kedvét leli benned, és trónjára ültetett téged, hogy Istened, az Örökkévaló királya legyél! Istened királlyá tett téged Izráel fölött, hogy igazságosan uralkodj, és az ő tetszése szerint cselekedj. Azért tette ezt, mert szereti Izráelt, és mindörökre meg akarja erősíteni.”</verse>
				<verse number="9">Sába királynője igen sok ajándékot adott Salamonnak: 120 talentum aranyat, rengeteg illatszert, füstölőszert és drágaköveket. Senki más nem ajándékozott ilyen illatszereket és füstölőszert Salamonnak, mint a királynő.</verse>
				<verse number="10">Hírám király szolgái — Salamon szolgáival együtt — nemcsak aranyat, hanem almug fát és drágaköveket is hoztak Ófirból.</verse>
				<verse number="11">Salamon ebből lépcsőket készíttetett az Örökkévaló Templomába és a királyi palotába, ezenkívül az énekesek számára hangszereket is: hárfákat és lantokat. Ilyet még soha nem láttak azelőtt Júdában.</verse>
				<verse number="12">Salamon király is megajándékozta Sába királynőjét mindazzal, amit csak kívánt vagy kért tőle — de más dolgokkal, mint amelyeket a királynő hozott ajándékba. Ezután Sába királynője a kíséretével együtt visszatért országába.</verse>
				<verse number="13">Salamon kincstárába évente 666 talentum arany érkezett,</verse>
				<verse number="14">azon kívül, amit az árusok és a kereskedők hoztak. Arábia királyai és Salamon országának helytartói is rendszeresen hoztak a királynak aranyat és ezüstöt.</verse>
				<verse number="15">Salamon készíttetett 200 nagyméretű és 300 kisebb vert arany pajzsot — ezek egyenként 600 illetve 300 sékel aranyból készültek. A pajzsokat a palota „Libanon erdeje” termében helyezte el.</verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">Salamon megrendelésére és számára készült egy nagy királyi trón is elefántcsontból, amelyet arannyal borítottak be.</verse>
				<verse number="18">Hat lépcső vezetett fel a trónhoz, amelynek a zsámolya is aranyból készült. A trónszék két karfája mellett egy-egy oroszlán szobra állt.</verse>
				<verse number="19">A lépcsőkön jobbról-balról szintén egy-egy oroszlánszobor volt: összesen tizenkettő. Ehhez hasonlót nem készítettek azelőtt sehol máshol.</verse>
				<verse number="20">Salamon minden ivóedénye aranyból készült, akárcsak a királyi palota „Libanon erdeje” termében az összes eszköz. Abban az időben az ezüstöt nem sokra becsülték.</verse>
				<verse number="21">A király minden harmadik évben Hírám király szolgáival együtt hajókat küldött Társisba, ahonnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoztak.</verse>
				<verse number="22">Salamon király gazdagság és bölcsesség tekintetében fölülmúlta a Föld minden más királyát.</verse>
				<verse number="23">Ezért minden király igyekezett Salamont meglátogatni, hogy hallják bölcsességét, amelyet Istentől kapott.</verse>
				<verse number="24">Amikor meglátogatták, évről-évre rengeteg ajándékot hoztak Salamonnak: ezüst-, és aranytárgyakat, díszes ruhákat, fegyvereket, illatszereket, füstölőszereket, lovakat és öszvéreket.</verse>
				<verse number="25">Salamon állandó hadseregében 12 000 harcos szolgált a harci szekereken. A hadseregnek 4 000 istállója volt a lovak és a harci szekerek számára. Ezeket külön városokban — a „szekerek városaiban” — állomásoztatta, egy részük pedig állandóan a király mellett, Jeruzsálemben teljesített szolgálatot.</verse>
				<verse number="26">Salamon kiterjesztette uralmát minden királyságra az Eufrátesz folyótól a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig.</verse>
				<verse number="27">Uralkodása idején Jeruzsálemben olyan közönséges lett az ezüst, mint a kő, és annyi volt a cédrusfából készült épület, mint a vadfüge a síkságon.</verse>
				<verse number="28">Ebben az időben Salamon számára Egyiptomból és az összes többi országból is hoztak lovakat.</verse>
				<verse number="29">Salamon király egyéb tettei elejétől végig meg vannak írva más könyvekben is: Nátán próféta könyvében, a silói Ahijjá próféciájában és Jedó próféta látomásaiban, amelyeket Jeroboámmal, Nebát fiával kapcsolatban látott.</verse>
				<verse number="30">Salamon király negyven évig uralkodott Jeruzsálemben, egész Izráel királyaként.</verse>
				<verse number="31">Azután meghalt Salamon, akárcsak ősei. Apjának, Dávidnak városában temették el, és utána a fia, Roboám követte a trónon.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Egész Izráel összegyűlt Sikem városába, hogy Roboámot királlyá tegyék — tehát Roboám is oda ment.</verse>
				<verse number="2">Jeroboám, Nebát fia még régebben Egyiptomba menekült Salamon király elől. Mikor azonban meghallotta, hogy Roboámot akarják királlyá tenni, hazatért Egyiptomból.</verse>
				<verse number="3">A nép üzent Jeroboámnak, és hívták, hogy ő is jöjjön Sikembe. Így hát Jeroboám és az egész nép Roboám elé járult, és ezt kérték tőle:</verse>
				<verse number="4">„Roboám, apád, Salamon király nehéz terheket rakott a vállunkra. Kérünk, könnyítsd meg azokat a terheket és szolgálatokat, amelyekkel apád megterhelt bennünket, akkor szolgálunk téged is!”</verse>
				<verse number="5">Roboám így felelt: „Jöjjetek vissza három nap múlva, akkor választ adok nektek.” Az emberek ekkor elmentek.</verse>
				<verse number="6">Roboám király tanácskozott azokkal az idősebb tanácsadókkal, akik Salamon idejében szolgálták a királyt. Megkérdezte őket: „Mit tanácsoltok, milyen választ adjak a népnek?”</verse>
				<verse number="7">Ők pedig azt mondták: „Ha jóindulattal bánsz a néppel, elnyered a bizalmukat, és ha teljesíted kérésüket, akkor szolgálni fognak téged örökké.”</verse>
				<verse number="8">De Roboám király nem fogadta meg az idős tanácsadók tanácsát, és azokhoz a fiatalokhoz fordult, akik vele együtt nevelkedtek az udvarban, és a szűkebb környezetéhez tartoztak.</verse>
				<verse number="9">Őket is megkérdezte hát: „Mit tanácsoltok, milyen választ adjak a népnek, amely azt kéri tőlem, hogy könnyítsem meg terheiket, amelyeket apám rakott a vállukra?”</verse>
				<verse number="10">Ezek az ifjak, akik Roboámmal együtt nőttek fel, így válaszoltak: „Ezt feleld nekik: »Nekem a kisujjam is vastagabb, mint apám dereka!</verse>
				<verse number="11">Ha apám nehéz terheket rakott rátok, én még súlyosabb igát teszek a nyakatokba! Ha ő korbáccsal fenyített titeket, én majd skorpiókkal foglak ostorozni benneteket!«”</verse>
				<verse number="12">Harmadnapon tehát ismét Roboám király elé járult Jeroboám és az egész nép, ahogy a király meghagyta nekik.</verse>
				<verse number="13">Akkor Roboám keményen és gorombán válaszolt a kérésükre. Nem fogadta meg, amit az idős tanácsadók javasoltak,</verse>
				<verse number="14">hanem a vele egykorú ifjak tanácsa szerint válaszolt: „Ha apám nehéz terheket rakott rátok, én még súlyosabb igát teszek a nyakatokba! Ha ő korbáccsal fenyített titeket, én majd skorpiókkal foglak ostorozni benneteket!”</verse>
				<verse number="15">Így hát Roboám király nem hallgatott a nép kérésére, hanem elutasította őket. De Istentől volt ez a dolog, mert az Örökkévaló így teljesítette be a szavát, amit a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.</verse>
				<verse number="16">Amikor az egész nép látta, hogy a király nem hallgatta meg kérésüket, hanem elutasította őket, így válaszoltak a királynak: „Ugyan mi közünk van Dávid családjához? Mi közünk van nekünk Isai fiához? Térjen haza mindenki az otthonába! Dávid fia, te meg uralkodj csak a saját rokonságodon!” S ezzel az egész sokaság szétoszlott, és mindenki hazament.</verse>
				<verse number="17">Ettől kezdve Roboám csak azoknak maradt a királya, akik Izráel népéből Júda városaiban laktak.</verse>
				<verse number="18">Roboám mégis kiküldte Izráel népéhez Hadórámot, aki a királynak járó elrendelt munkák felügyelője volt. Az izráeliek azonban köveket dobáltak Hadórámra, és így megölték. Roboám is alig tudott elmenekülni onnan: harci szekeréhez rohant, és elvágtatott Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="19">Így történt, hogy Izráel népe fellázadt Dávid utódai ellen, és elszakadt tőlük. Így van ez mind a mai napig.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Amikor Roboám visszaért Jeruzsálembe, összegyűjtötte 180 000 legjobb harcosát Júda és Benjámin törzséből. Hadjáratot akart indítani Izráel fellázadt törzsei ellen, hogy visszaszerezze fölöttük királyi hatalmát.</verse>
				<verse number="2">Ekkor azonban az Örökkévaló szólt Semajának, az Isten emberének:</verse>
				<verse number="3">„Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának, és mindazoknak, akik Izráel népéből Júdában és Benjáminban laknak:</verse>
				<verse number="4">Ezt mondja az Örökkévaló: »Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitek ellen! Minden férfi térjen vissza a családjához, mert ezt én akartam így«!” Ők pedig hallgattak az Örökkévaló szavára, hazatértek, és nem vonultak fel Jeroboám ellen.</verse>
				<verse number="5">Roboám Jeruzsálemben lakott. Megerősítette a következő városokat, hogy meg tudja védeni országát, Júdát:</verse>
				<verse number="6">Betlehem, Étám, Tékoa,</verse>
				<verse number="7">Bét-Cúr, Szókó, Adullám,</verse>
				<verse number="8">Gát, Márésá, Zíf,</verse>
				<verse number="9">Adóraim, Lákis, Azéka,</verse>
				<verse number="10">Corá, Ajjálón és Hebron. Ezek voltak a megerősített városok Júda és Benjámin törzsi területén.</verse>
				<verse number="11">Ezekbe a városokba Roboám kato nai vezetőket nevezett ki, és élelmiszer-raktárakat létesített, ahol olívaolajat és bort is tároltak.</verse>
				<verse number="12">Fegyvereket is felhalmozott: pajzsokat, kopjákat és egyéb fegyvereket. Így erősítette meg ezeket a várakat és királyi uralmát Júda és Benjámin fölött.</verse>
				<verse number="13">A papok és a léviták Izráel egész területéről mindenhonnan Roboámhoz jöttek, és őt ismerték el királyuknak.</verse>
				<verse number="14">Ugyanis Jeroboám és fiai elűzték őket, és nem engedték, hogy papi szolgálatukat végezzék, és hogy az Örökkévalót szolgálják. Ezért a léviták elhagyták birtokaikat, meg legelőiket; és Júda területére, valamint Jeruzsálembe költöztek.</verse>
				<verse number="15">Jeroboám pedig maga nevezett ki olyan embereket, akik úgy szolgáltak, mint a papok, csakhogy a különböző magaslatokon. Ezeken a helyeken Jeroboám parancsára kecske és bika formájú bálványszobrokat állítottak fel.</verse>
				<verse number="16">A papokat és a lévitákat követve Izráel valamennyi törzséből Jeruzsálembe jártak fel az Örökkévalónak, őseik Istenének áldozatokat bemutatni mindazok, akik szívvel-lélekkel keresték az Örökkévalót, Izráel Istenét.</verse>
				<verse number="17">Ezek támogatták Roboámot, Salamon fiát, és erősítették királyságát, Júdát — de csak három évig, mert eddig követték Dávid és Salamon útját.</verse>
				<verse number="18">Roboám felesége Mahalat, Jerimótnak, Dávid fiának a leánya volt. Mahalat anyja Abihail, Eliábnak, Isai fiának a leánya volt.</verse>
				<verse number="19">Roboám és Mahalat fiai: Jeús, Semarjá és Zaham.</verse>
				<verse number="20">Később Roboám feleségül vette Maakát, Absolon unokáját, akitől a következő gyermekei születtek: Abijjá, Attaj, Zíza és Selómit.</verse>
				<verse number="21">Roboámnak tizennyolc felesége és hatvan ágyasa volt, de közülük Maakát, Absolon unokáját szerette a legjobban. Feleségeitől és ágyasaitól összesen 28 fia és 60 leánya született.</verse>
				<verse number="22">Roboám kiválasztotta a fiai közül Abijját, Maaká fiát, hogy utána ő legyen a király.</verse>
				<verse number="23">Ezért a többi fiát okosan szétküldte azokba a megerősített városokba, amelyek Júda és Benjámin területén voltak. Bőségesen ellátta őket mindennel, és számos feleséget szerzett nekik.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Roboám erőskezű király volt, és megerősítette a királyságát is. Ezután azonban elfordult az Örökkévaló Törvényétől, és egész Júda követte ebben.</verse>
				<verse number="2">Uralkodásának ötödik évében Sisák, az egyiptomi fáraó hadseregével felvonult Jeruzsálem ellen — mert Roboám és népe hűtlenné lett az Örökkévalóhoz.</verse>
				<verse number="3">Az egyiptomi seregben 1 200 harci szekér és 60 000 lovas, meg számtalan gyalogos volt, még líbiai, szukki és etiópiai harcosok is.</verse>
				<verse number="4">Miután Sisák elfoglalta a megerősített városokat Júdában, megérkezett seregével Jeruzsálemhez.</verse>
				<verse number="5">Akkor Semajá próféta elment Jeruzsálembe Roboámhoz, akinél összegyűltek Júda fejedelmei Sisák miatt, és ezt mondta nekik: „Ezt mondja az Örökkévaló: »Mivel elhagytatok engem, ezért Sisák kezébe adlak benneteket.«”</verse>
				<verse number="6">Ekkor Júda fejedelmei és a király megalázták magukat, és azt mondták: „Igazságos az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="7">Amikor az Örökkévaló látta, hogy megalázták magukat, szólt Semajának: „Mivel megalázták magukat, nem pusztítom el őket, hanem némi szabadulást adok nekik. Nem zúdítom haragomat Jeruzsálemre Sisák keze által,</verse>
				<verse number="8">de mégis a szolgái lesznek, hogy megtanulják, mi a különbség a között, ha engem szolgálnak, vagy ha idegen népek királyait.”</verse>
				<verse number="9">Így hát Sisák Jeruzsálem ellen vonult, és kifosztotta az Örökkévaló házát és a király palotáját — minden kincset elvitt belőlük, semmit nem hagyott meg. Még azokat az aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon készíttetett.</verse>
				<verse number="10">Ezek helyett Roboám bronzpajzsokat készíttetett, és azokat adta a palotaőrség vezetőinek, akik a kapukat őrizték.</verse>
				<verse number="11">Amikor a király bement az Örökkévaló Templomába, a testőrök felvették a pajzsokat, azután ismét visszavitték azokat a helyükre, az őrség szobájába.</verse>
				<verse number="12">Amikor Roboám megalázta magát, az Örökkévaló haragja elfordult tőle, és nem pusztította el őt. Még volt valami jó Júdában.</verse>
				<verse number="13">Roboám erős kézzel uralkodott Jeruzsálemben. Negyvenegy éves volt, amikor trónra lépett, és tizenhét évig volt király Jeruzsálemben, amelyet az Örökkévaló választott ki Izráel törzsei közül, hogy oda helyezze nevét. Roboám anyja az ammoni Naamá volt.</verse>
				<verse number="14">Roboám gonosz dolgokat tett, mert nem szánta oda a szívét teljesen az Örökkévaló keresésére.</verse>
				<verse number="15">Roboám viselt dolgai, története és családjának leszármazása elejétől végéig meg vannak írva Semajá próféta krónikáiban és Iddó próféta könyvében. Roboám és Jeroboám között állandóan háborúskodás folyt.</verse>
				<verse number="16">Azután meghalt Roboám, akárcsak ősei. Dávid városában temették el, és utána a fia, Abijjá lett a király.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Jeroboám király uralkodásának tizennyolcadik évében lett Abijjá Júda királya,</verse>
				<verse number="2">aki három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Mikajáhú volt, a gibeai Úriél leánya. Háborúskodás folyt Abijjá és Jeroboám, Izráel királya között.</verse>
				<verse number="3">Abijjá 400 000 válogatott harcossal indult az ütközetre, míg Jeroboám 800 000 válogatott vitézzel jött ellene.</verse>
				<verse number="4">Abijjá kiállt a Cemáraim-hegy csúcsára, amely Efraim hegyvidékén van, és így kiáltott: „Hallgassatok rám Jeroboám és Izráel népe!</verse>
				<verse number="5">Nem tudjátok, hogy az Örökkévaló, Izráel Istene örökre Dávidnak és leszármazottjainak adta a királyi uralmat — örök szövetsége által?</verse>
				<verse number="6">Jeroboám, Nebát fia, aki szolgája volt Salamonnak, Dávid fiának, mégis fellázadt ura ellen!</verse>
				<verse number="7">Haszontalan és aljas emberek gyűltek köré, és ellene fordultak Roboámnak, Salamon fiának, aki még tapasztalatlan és kezdő volt az uralkodásban, és nem tudott velük szemben határozottan fellépni.</verse>
				<verse number="8">És most azt képzelitek, hogy legyőzhetitek az Örökkévaló királyságát, amely fölött az uralom Dávid fiainak a kezében van? Abban bíztok, hogy sokan vagytok, és veletek vannak az arany bikaszobrok, amelyeket Jeroboám készített, hogy azok legyenek isteneitek?</verse>
				<verse number="9">Elűztétek az Örökkévaló papjait, Áron leszármazottjait, igaz? Elzavartátok a lévitákat, és ti választottatok magatoknak papokat, mint az idegen népek! Aki hoz egy bikaborjút és hét kost, azt már pappá szentelitek — akárki legyen is —, hogy azokat a bálványokat szolgálja, akik nem is istenek!</verse>
				<verse number="10">A mi Istenünk azonban maga az Örökkévaló! Mi nem hagytuk el őt. Itt vannak velünk a papok, Áron fiai, akik az Örökkévalót szolgálják — és itt vannak a léviták, hogy segítsék őket!</verse>
				<verse number="11">Minden reggel és este bemutatják az égőáldozatokat és az illatáldozatot a füstölőszerekkel, elrendezik a szent kenyereket a színarany asztalon, gondozzák az aranymécseseket, hogy fényesen világítsanak minden este. Igen, mi gondosan megtartjuk az Örökkévaló, a mi Istenünk rendelkezéseit, ti pedig elhagytátok őt!</verse>
				<verse number="12">Lássátok meg, hogy Isten maga van velünk! Ő a mi vezérünk, és papjai velünk vannak, akik trombitálnak, és jelt adnak a csatára ellenetek! Ó Izráel, ne harcolj atyáid Istene, az Örökkévaló ellen, mert nem győzhetsz ellene!”</verse>
				<verse number="13">Jeroboám azonban serege egyik részét titokban Abijjá serege mögé küldte. Így Abijjá serege, Júda harcosai elől és hátul is ellenséggel néztek szembe.</verse>
				<verse number="14">Amikor észrevették, hogy Jeroboám serege bekerítette őket, az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, és a papok megfújták a trombitákat.</verse>
				<verse number="15">Azután egyszerre nagyot kiáltottak — s akkor Isten lesújtott Jeroboámra és Izráel seregére, amelyet így Abijjá és Júda serege legyőzött.</verse>
				<verse number="16">Izráel harcosai elfutottak Júda elől, és Isten Júda kezébe adta őket.</verse>
				<verse number="17">Abijjá és serege nagy győzelmet aratott, Izráelből pedig 500 000 válogatott harcos esett el.</verse>
				<verse number="18">Így Izráel vereséget és megaláztatást szenvedett, Júda serege pedig győzött, mert ők atyáik Istenében, az Örökkévalóban bíztak.</verse>
				<verse number="19">Abijjá és serege üldözte Jeroboámot és seregét, és elfoglalt néhány várost: Bételt, Jesánát és Efravint, a körülöttük lévő falvakkal együtt.</verse>
				<verse number="20">Jeroboám nem is tudott többé megerősödni, amíg Abijjá uralkodott. Azután az Örökkévaló lesújtott Jeroboámra, aki meghalt.</verse>
				<verse number="21">Abijjá hatalma azonban egyre növekedett, tizennégy feleséget vett magának, akiktől 22 fia és 16 leánya született.</verse>
				<verse number="22">Abijjá többi tettei és mondásai meg vannak írva Iddó próféta könyvében.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Azután meghalt Abijjá, akárcsak ősei. Dávid városában temették el, és utána a fia, Ászá lett a király, akinek az uralma alatt tíz évig nyugalom és békesség honolt az országban.</verse>
				<verse number="2">Ászá azt tette, amit Istene, az Örökkévaló jónak és helyesnek látott.</verse>
				<verse number="3">Lerombolta a magaslatokat és az idegen istenek oltárait, összetörte a bálványoszlopokat, kivágta az Asera-oszopokat.</verse>
				<verse number="4">Népének, Júdának pedig megparancsolta, hogy az Örökkévalót, őseik Istenét keressék és kövessék, törvényének és parancsainak pedig engedelmeskedjenek.</verse>
				<verse number="5">Júda összes városaiból eltávolította az idegen istenek magaslatait és tömjénfüst-oltárait. Ászá uralkodása alatt békesség volt országában.</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló békességet adott neki és országának, ezért nem viselt háborút, hanem megerősített városokat és várakat épített egész Júdában.</verse>
				<verse number="7">Azt mondta népének, Júdának: „Építsük ki és erősítsük meg ezeket a városokat és a váraikat! Vegyük körül falakkal és bástyákkal, erősítsük meg a városkapukat! Mivel kerestük az Örökkévalót és követtük őt, miénk az ország. Ő adott nekünk békességet és nyugalmat mindenfelől, mert kerestük őt.” Így hát sikeresen fel is építették mindezeket.</verse>
				<verse number="8">Ászá seregében Júdából 300 000, Benjáminból 280 000 harcos szolgált. A júdabeliek nagy pajzsot és kopját, a Benjámin törzséből valók kisebb pajzsot és íjat viseltek — valamennyien vitéz és bátor harcosok voltak.</verse>
				<verse number="9">Ezután az etióp Zerah vezetésével ezerszer ezer főnyi hadsereg támadt Júda ellen, és egészen Márésa városáig nyomultak. Zerah seregében 300 harci szekér is volt.</verse>
				<verse number="10">Ászá is kivonult a seregével, és felállt a két sereg egymással szemben, csatára készen a Cefatá-völgyben, Márésa mellett.</verse>
				<verse number="11">Akkor Ászá az Örökkévalóhoz, Istenéhez kiáltott segítségért: „Örökkévaló! Senki sem segíthet rajtunk, egyedül csak te! Neked mindegy, hogy erőset, vagy gyengét segítesz meg — segíts most, Örökkévaló Istenünk! Csak benned bízunk, és a te nevedben megyünk e rettenetes sokaság ellen. Örökkévaló, te vagy Istenünk, ne győzhessen ember ellened!”</verse>
				<verse number="12">Akkor az Örökkévaló lesújtott az etiópiaiak seregére, megverte őket Ászá és Júda serege előtt. Így az etióp sereg megfutamodott,</verse>
				<verse number="13">Ászá és serege pedig üldözte őket egészen Gerárig. Senkit sem hagytak életben közülük, és rengeteg zsákmányt szereztek. Mindez azért történt, mert az etióp sereg összetört az Örökkévaló és serege előtt.</verse>
				<verse number="14">Ászá és serege elfoglalta és kifosztotta a Gerár környékén lévő városokat is, amelyeket hatalmába kerített az Örökkévalótól való félelem. Innen is nagy zsákmányt szereztek,</verse>
				<verse number="15">majd a környékről rengeteg juhot és tevét hajtottak el, az aklokat pedig lerombolták. Végül visszatértek Jeruzsálembe.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Isten Szelleme szállt Azarjáhúra, Ódéd fiára.</verse>
				<verse number="2">Kiment Ászá és serege elé, és ezt mondta nekik: „Hallgassatok rám, Ászá és Júda meg Benjámin népe! Az Örökkévaló veletek van, ameddig ti is vele vagytok. Ha keresitek őt, meg is fogjátok találni, de ha elhagyjátok, ő is elhagy titeket.</verse>
				<verse number="3">Izráel népe régóta él az igaz Isten nélkül, tanító pap és törvény nélkül.</verse>
				<verse number="4">Amikor bajba kerültek, az Örökkévalóhoz, Izráel Istenéhez fordultak, keresték őt, és akkor meg is találták.</verse>
				<verse number="5">Azokban az időkben nem volt békessége sem azoknak, akik útra keltek, sem azoknak, akik hazatértek, mert súlyos csapások zúdultak az országok minden lakosára.</verse>
				<verse number="6">Egyik nép a másikat pusztította, egyik város a másikra támadt, mert Isten sújtotta őket mindenféle bajjal.</verse>
				<verse number="7">Ti azonban legyetek erősek, és kezetek ne lankadjon, mert munkátoknak meglesz a jutalma!”</verse>
				<verse number="8">Amikor Ászá hallotta ezeket a szavakat, és Ódéd próféta próféciáját, felbátorodott, és teljesen kiirtotta az utálatos bálványokat Júda és Benjámin területéről, valamint azokból a városokból, amelyeket Efraim dombvidékén elfoglalt. Azután helyreállította az Örökkévaló oltárát, amely az Örökkévaló Templomának oszlopcsarnoka előtt állt.</verse>
				<verse number="9">Majd Ászá összehívta Jeruzsálembe a népet Júdából és Benjáminból, sőt azokat is, akik Efraim, Manassé és Simeon törzséből közöttük laktak. Ugyanis Izráel országából sokan átköltöztek Ászá királyságába, Júdába, mert látták, hogy Istene, az Örökkévaló vele van.</verse>
				<verse number="10">Így hát uralkodásának tizenötödik évében, a harmadik hónapban nagy sokaság gyűlt össze Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="11">Az etiópok elleni hadjáratban szerzett zsákmányból áldoztak az Örökkévalónak 700 bikát és 7 000 juhot.</verse>
				<verse number="12">Szövetséget kötöttek, és megfogadták, hogy az Örökkévalót, őseik Istenét fogják keresni és követni teljes szívvel-lélekkel.</verse>
				<verse number="13">Elhatározták, hogy ha valaki nem akarja az Örökkévalót, Izráel Istenét keresni és követni, annak meg kell halnia — akárki legyen, férfi vagy nő, idős vagy fiatal.</verse>
				<verse number="14">Ezt az ígéretüket esküvel is megerősítették, az egész sokaság hangosan felkiáltott, megfújták a trombitákat és a sófárokat.</verse>
				<verse number="15">Egész Júda népe örvendezett és ujjongott az eskü miatt, mert teljes szívvel-lélekkel tették ezt. Teljes szívvel keresték az Örökkévalót — és meg is találták. Ő pedig békességet és nyugalmat adott nekik körös-körül mindenfelől.</verse>
				<verse number="16">Ászá király még saját anyját, Maakát is megfosztotta az anyakirálynői méltóságtól, mert Maaká egy utálatos bálványt állított fel Asera tiszteletére. Ászá kivágatta ezt a bálványt, összetörte és megégette a Kidron-patak völgyében.</verse>
				<verse number="17">A magaslatok ugyan megmaradtak Izráelben, Ászá szíve azonban tiszta volt egész életében.</verse>
				<verse number="18">Ászá bevitte Isten Templomába azokat az ezüst- és aranytárgyakat és egyéb kincseket, amelyeket apja, Abijjá, illetve ő maga az Örökkévalónak szentelt.</verse>
				<verse number="19">Uralkodásának harmincötödik évéig nem volt több háború Júdában.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Ászá uralkodásának harminchatodik évében Baasá, Izráel királya bevonult Júda országába, és Ráma városában elkezdte egy erődítmény kiépítését. Azért tette ezt, hogy ellenőrzése alatt tarthassa a Júdába vezető utat, és megakadályozza, hogy bárki oda bejusson, vagy hogy onnan kijöhessen.</verse>
				<verse number="2">Ekkor Ászá aranyat és ezüstöt hozott ki az Örökkévaló házából, és a királyi palotából. Az egészet elküldte Benhadadnak, Arám királyának, aki Damaszkuszban uralkodott, és ezt üzente neki:</verse>
				<verse number="3">„Kössünk szövetséget, ahogy apám és a te apád is szövetségesek voltak! Ezt az ezüstöt és aranyat neked küldtem. Bontsd fel a Baasával, Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy Baasá vonuljon vissza.”</verse>
				<verse number="4">Benhadad teljesítette Ászá kérését, és hadseregét Izráel ellen küldte. Megtámadták Izráel városait: Ijjónt, Dánt, Ábél-Máimot és Naftáli raktár-városait.</verse>
				<verse number="5">Amikor Baasá ezt meghallotta, abbahagyta a rámai erődítmény építését, és elvonult onnan.</verse>
				<verse number="6">Akkor Ászá király összegyűjtött Júdából minden férfit, és elhordatta az építőanyagot — a köveket és a gerendákat —, amit Baasá összegyűjtött Rámában. Ezekkel azután Geba és Micpá városait erősítette meg.</verse>
				<verse number="7">Ezután Hanáni, a „látó” elment Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: „Mivel nem az Örökkévalóban, Istenedben bíztál, hanem Arám királyában, azért menekült meg a kezed közül Arám királyának a hadserege.</verse>
				<verse number="8">Nem emlékszel, milyen hatalmas sereggel jöttek ellened az etiópok és a líbiaiak, mennyi harci szekérrel és lovassal? De mivel az Örökkévalóban bíztál, ő mégis a kezedbe adta őket.</verse>
				<verse number="9">Mert az Örökkévaló szeme át- meg átfésüli az egész Földet, és keresi azokat, akik teljes szívvel-lélekkel bíznak benne és ragaszkodnak hozzá, hogy erejét és hatalmát megmutassa abban, ahogyan megsegíti őket. Ostobán döntöttél ebben a dologban, ezért mostantól fogva háborúk lesznek ellened.”</verse>
				<verse number="10">Emiatt Ászá annyira megharagudott Hanánira, hogy börtönbe záratta. De nem ő volt az egyetlen, akivel Ászá igazságtalanul bánt; másokat, egyszerű embereket is bántalmazott ebben az időben.</verse>
				<verse number="11">Ászá tettei az elsőtől az utolsóig meg vannak írva Júda és Izráel királyainak könyvében.</verse>
				<verse number="12">Uralkodásának harminckilencedik évében Ászá súlyosan megbetegedett: a lábait valamilyen betegség támadta meg. Azonban ebben a helyzetben nem az Örökkévalót kereste, és nem az ő segítségében bízott, hanem az orvosokban.</verse>
				<verse number="13">Nem sokkal ezután — uralkodása negyvenegyedik évében — meg is halt, akárcsak ősei.</verse>
				<verse number="14">Dávid városában temették el, abba a sziklaüregbe, amelyet magának készíttetett. Sírját, amelybe fektették, megtöltötték jó illatú fűszerekkel és balzsammal, majd nagy tüzet gyújtottak a tiszteletére.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Ászá után a fia, Jósafát uralkodott Júdában, aki megerősítette királyságát Izráel országával szemben.</verse>
				<verse number="2">Júda megerősített városaiban csapatokat állomásoztatott, helyőrséget küldött a többi júdabeli városba, sőt, még azokba is, amelyeket apja, Ászá foglalt el Efraim területén.</verse>
				<verse number="3">Az Örökkévaló Jósafáttal volt, mert Jósafát azt az utat követte, amelyen régen ősapja, Dávid is járt. Nem a Baálokat vagy az egyéb bálványokat tisztelte,</verse>
				<verse number="4">hanem teljes szívvel-lélekkel apja Istenét, az Örökkévalót kereste, és az Örökkévaló parancsait követte. Nem úgy élt, ahogyan Izráel országának népe.</verse>
				<verse number="5">Ezért az Örökkévaló megerősítette a királyságot Jósafát kezében. Az emberek egész Júdából ajándékot hoztak királyuknak, akinek gazdagsága és dicsősége egyre növekedett.</verse>
				<verse number="6">Jósafát az Örökkévaló útjain járt, ezért szíve felbátorodott, és egész Júdából kiirtotta a magaslatokat és az Asera tiszteletére emelt oszlopokat.</verse>
				<verse number="7">Uralkodása harmadik évében kiküldte néhány főemberét Júda városaiba, hogy tanítsák a népet. Ezek a főemberek a következők voltak: Ben-Hail, Óbadjá, Zekarjá, Netanél és Mikájehú.</verse>
				<verse number="8">Lévitákat is küldött velük segítőként. Seamjáhú, Netanjáhú, Zebadjáhú, Aszáél, Semirámót, Jehónátán, Adónijjáhú, Tóbijjáhú és Tób-Adónijjá ment a főemberekkel együtt. Két pap is velük tartott: Elisáma és Jehórám.</verse>
				<verse number="9">Magukkal vitték az Örökkévaló Törvényének Könyvét — így járták be Júda városait, és tanították az embereket.</verse>
				<verse number="10">Emiatt az Örökkévalótól való félelem kerítette hatalmába a Júda körül lévő országokat, ezért nem mertek háborút indítani Jósafát ellen.</verse>
				<verse number="11">A filiszteusok közül is hoztak Jósafátnak ajándékot és adót ezüstpénzben. Az arabok közül valók pedig nyájakat hoztak: 7 700 kost és ugyanennyi kecskebakot.</verse>
				<verse number="12">Jósafát hatalma egyre növekedett, erődítményeket és raktárvárosokat épített Júdában,</verse>
				<verse number="13">amelyekben nagy készleteket halmozott fel. Jeruzsálemben állandó és válogatott harcosokból álló hadsereget állomásoztatott.</verse>
				<verse number="14">Nemzetségeik szerint ez a sereg a következő egységekből állt. Júda törzséből: Adná vezér és a parancsnoksága alá tartozó 300 000 válogatott harcos,</verse>
				<verse number="15">azután Jehóhánán, a maga 280 000 harcosával,</verse>
				<verse number="16">azután Zikri fia, Amaszjá, aki önként állt az Örökkévaló szolgálatába, és 200 000 harcost vezetett.</verse>
				<verse number="17">Benjámin törzséből: Eljádá — maga is bátor vitéz —, akinek a parancsnoksága alá 200 000, pajzzsal és íjjal felfegyverzett harcos tartozott,</verse>
				<verse number="18">azután Jehózábád és 180 000 képzett harcosa.</verse>
				<verse number="19">Ezek mind a király szolgálatára álltak, és rajtuk kívül azok is, akiket ő Júda megerősített városaiban helyezett el.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Jósafát nagyon meggazdagodott, és mindenki tisztelte. Azután fiának házassága révén rokonságba került Ahábbal, Izráel királyával.</verse>
				<verse number="2">Néhány évvel később meglátogatta Ahábot Samária városában. Aháb sok juhot meg marhát vágatott le, és nagy vendégséget rendezett Jósafát és kísérete tiszteletére. Rábeszélte Jósafátot, hogy hadseregével együtt csatlakozzon hozzá, és együtt támadják meg Rámót-Gileád városát.</verse>
				<verse number="3">Aháb, Izráel királya megkérdezte Jósafátot, Júda királyát: „Velem jössz-e Rámót-Gileád ellen?” Jósafát ezt válaszolta: „Én is elmegyek, akárcsak te — és népem is, akárcsak a te néped. Veled leszünk ebben a hadjáratban.</verse>
				<verse number="4">De mindenekelőtt kérd ki az Örökkévaló tanácsát még ma!”</verse>
				<verse number="5">Így hát Izráel királya összegyűjtötte az országából a prófétákat, 400 férfit, és megkérdezte őket: „Indítsunk-e hadjáratot Rámót-Gileád elfoglalására, vagy mondjak le róla?” A próféták mind biztatták: „Vonulj fel, Isten a király kezébe adja azt a várost!”</verse>
				<verse number="6">Jósafát mégis megkérdezte: „Nincs már más prófétája az Örökkévalónak, akitől tanácsot kérhetnénk?”</verse>
				<verse number="7">Aháb ezt válaszolta: „Van ugyan még egy, aki által az Örökkévalót megkérdezhetnénk, de ki nem állhatom, mert nekem soha nem prófétál jót, csak rosszat! Mikájehú az, Jimlá fia.” Jósafát erre azt mondta: „Ne beszéljen így a király!”</verse>
				<verse number="8">Akkor Aháb szólította egyik szolgáját: „Siess, és hívd ide Mikájehút, Jimlá fiát!”</verse>
				<verse number="9">Izráel királya és Jósafát, Júda királya — mindegyik a maga trónszékén, díszes ruhákba öltözve — Samária kapuja előtt ültek, előttük pedig a próféták prófétáltak.</verse>
				<verse number="10">Az egyikük, Cidkijjá, Kenaaná fia vas-szarvakat készített magának, és ezt mondta a királynak: „Ezt mondja az Örökkévaló: »Ezekkel fogod az arámiakat öklelni, amíg végleg elpusztítod őket!«”</verse>
				<verse number="11">A többi próféta is hasonlókat prófétált: „Vonulj fel Rámót-Gileád ellen, és győzni fogsz, az Örökkévaló a kezedbe adja őket!”</verse>
				<verse number="12">A hírnök, akit a király küldött, eljutott Mikájehúhoz, és ezt mondta neki: „Nézd, a próféták egyhangúlag mind jót prófétálnak a királynak, mondj te is valami jót — akárcsak ők!”</verse>
				<verse number="13">Mikájehú ezt válaszolta: „Amilyen biztos, hogy az Örökkévaló él, olyan biztos, hogy csak azt fogom mondani, amit Istenem mond!”</verse>
				<verse number="14">Amikor Ahábhoz ért, a király őt is megkérdezte: „Mikájehú, indítsunk-e hadjáratot Rámót-Gileád elfoglalására, vagy mondjunk le róla?” A próféta ezt felelte: „Menj el Rámót-Gileád elfoglalására, győzni fogsz, kezedbe kerül.”</verse>
				<verse number="15">De a király rákiáltott: „Hányszor kell még megeskesselek, hogy csak az igazat mondd nekem az Örökkévaló nevében?!”</verse>
				<verse number="16">Akkor Mikájehú ezt mondta: „Láttam Izráel egész népét szétszórva a hegyeken. Szanaszét kóboroltak, mint a pásztor nélkül maradt juhok. Az Örökkévaló pedig ezt mondta: »Nincs már ezeknek gazdájuk! Menjen hát haza minden férfi békében!«”</verse>
				<verse number="17">Ekkor Izráel királya ezt mondta Jósafátnak: „Na ugye, nem megmondtam, hogy ez soha nem prófétál nekem jót, csak rosszat?!”</verse>
				<verse number="18">Akkor Mikájehú így folytatta: „Halljátok az Örökkévaló szavát! Láttam az Örökkévalót a trónján, és az egész mennyei sereget jobb és bal keze felől.</verse>
				<verse number="19">Az Örökkévaló ezt kérdezte: »Ki fogja megtéveszteni Ahábot, Izráel királyát, hogy Rámót-Gileád ellen vonuljon, és ott haljon meg a harcban?« Erre ki ezt, ki azt mondta.</verse>
				<verse number="20">Azután jött egy szellem, az Örökkévaló elé állt, és azt mondta: »Majd én ráveszem Ahábot!« »Hogyan?« — kérdezte az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="21">Az így válaszolt: »Elmegyek, és hazugság szelleme leszek Aháb minden prófétájának szájában.« Az Örökkévaló pedig ezt felelte neki: »Rendben van, te vezesd félre Ahábot! Menj, és tedd meg, amit mondtál!«</verse>
				<verse number="22">Látod, Aháb király, az Örökkévaló adta a hazugság szellemét a prófétáid szájába! De az Örökkévaló maga mondja ki vesztedet.”</verse>
				<verse number="23">Ekkor Cidkijjá, Kanaaná fia odalépett Mikájehúhoz, és pofonvágta. „Igen? Szóval az Örökkévaló Szelleme elhagyott engem, hogy rajtad keresztül szóljon?!” — kérdezte.</verse>
				<verse number="24">Mikájehú így válaszolt: „Meg fogod látni azon a napon, amikor rémülten egyik szobából a másikba futkosol, hogy elrejtőzz!”</verse>
				<verse number="25">Akkor Izráel királya megparancsolta: „Fogjátok meg Mikájehút, és vigyétek vissza Ámónhoz, a város kormányzójához és Jóáshoz, a király fiához.</verse>
				<verse number="26">Mondjátok meg nekik: »Ezt parancsolja a király, zárjátok őt börtönbe, és tartsátok kenyéren és vízen, amíg békében vissza nem térek!«”</verse>
				<verse number="27">Mikájehú csak ennyit mondott: „Ha valóban békességben visszatérsz, akkor nem az Örökkévaló szólt általam!” Majd még felkiáltott: „Halljátok meg ezt valamennyien, és tudja meg az egész nép!”</verse>
				<verse number="28">Azután Izráel királya és Jósafát, Júda királya együtt felvonultak Rámót-Gileád ellen.</verse>
				<verse number="29">Izráel királya azt mondta Jósafátnak: „Te csak öltözz a magad királyi ruhájába, de én álruhát veszek, és úgy megyek a csatába.” Úgy is tett: más ruhába öltözött, és úgy indult a harcba.</verse>
				<verse number="30">Arám királya a csata előtt azt parancsolta a harci szekerek parancsnokainak: „Ne törődjetek senki mással, csak Izráel királyát támadjátok!”</verse>
				<verse number="31">Amikor csata közben a harci szekerek parancsnokai meglátták Jósafátot, azt hitték, hogy ő az Izráel királya. Ezért bekerítették, és mindannyian csak őt akarták megölni. Jósafát azonban az Örökkévalóhoz kiáltott, aki megsegítette: Isten eltérítette az arám harcosokat tőle.</verse>
				<verse number="32">Ugyanis az arám harci szekerek parancsnokai észrevették, hogy nem ő az Izráel királya, s akkor otthagyták.</verse>
				<verse number="33">Közben egy harcos csak úgy találomra kilőtte a nyilát, amely azonban éppen Izráel királyát találta el, egy olyan helyen, ahol rés volt páncélján. Aháb szólt a harci szekere hajtójának: „Fordulj meg, vigyél ki a csatából, mert megsebesültem!”</verse>
				<verse number="34">A harc egyre hevesebb lett, ahogy telt az idő. Aháb, Izráel királya estig a harci szekerébe kapaszkodva tartotta magát az arám sereggel szemben, de mikor a nap leszállt, meghalt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Jósafát, Júda királya viszont épen és egészségesen hazatért Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="2">Jéhú próféta, Hanáni fia a király elé ment, és ezt mondta neki: „Miért segítetted az istentelent? Azt szeretted, aki gyűlölte az Örökkévalót? Ezért haragszik rád az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="3">Ugyanakkor talált benned valami jót is: hogy kiirtottad országodból az Asera-bálványoszlopokat, és hogy szívedet az Örökkévaló keresésére és követésére szántad.”</verse>
				<verse number="4">Jósafát Jeruzsálemben lakott. Onnan járt ki a nép közé újra meg újra. Bejárta országát Beérsebától egészen Efraim hegyvidékéig, és visszatérítette népét az Örökkévalóhoz, őseik Istenéhez.</verse>
				<verse number="5">Városról városra ment Júdában, és minden fallal körülkerített városban bírákat nevezett ki.</verse>
				<verse number="6">Ezt mondta nekik: „Nagyon gondosan és körültekintően ítélkezzetek, mert nem az embereknek, hanem az Örökkévalónak szolgáltok a bírói hatalmatokkal! Az Örökkévaló veletek lesz, amikor ítéletet hoztok.</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévaló félelme és tisztelete legyen rajtatok, és vigyázzatok, hogy mit tesztek, mert Istenünk, az Örökkévaló igazságos, és nem tűri az igazságtalanságot! Nála nincs személyválogatás, részrehajlás, vagy megvesztegetés!”</verse>
				<verse number="8">Amikor visszatért Jeruzsálembe, ott is kinevezett Jósafát lévitákat, papokat és Izráel népéből való nemzetségfőket, hogy ők ítélkezzenek az Örökkévalóra tartozó és egyéb ügyekben.</verse>
				<verse number="9">A király nekik is meghagyta: „Az Örökkévaló iránti félelemmel és tisztelettel szolgáltassatok igazságot! Tökéletes szívvel és hűségesen végezzétek munkátokat!</verse>
				<verse number="10">Sokféle ügy fog elétek kerülni: gyilkosság, törvények, rendeletek, parancsok megszegése és hasonlók. Izráel népéből való testvéreitek fognak előttetek állni, akik valamelyik városunkban laknak, hogy szolgáltassatok nekik igazságot. Ilyenkor minden alkalommal szigorúan figyelmeztessétek és tanítsátok őket, hogy ne vétkezzenek az Örökkévaló ellen! Így nem fog rátok és testvéreitekre szállni az Örökkévaló haragja. Így ítélkezzetek, és akkor nem fogtok vétkezni az Örökkévaló ellen!</verse>
				<verse number="11">Nézzétek, Amarjáhú pap lesz a vezető közöttetek az Örökkévalóval kapcsolatos dolgokban, Zebadjáhú, Jismáél fia, Júda törzsének fejedelme pedig a király dolgaiban lesz a vezetőtök. A léviták fognak segíteni nektek, mint írnokok és hivatalnokok. Legyetek erősek és határozottak tisztségetekben! Az Örökkévaló azok mellett áll, akik igazságosak!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Azután hadjáratot indítottak Jósafát ellen a moábiak, az ammoniak, és velük együtt a meúniak egy része is.</verse>
				<verse number="2">Hírnök érkezett, és jelentette Jósafátnak: „Óriási hadsereg vonul ellened Edom felől, a Holt-tenger túlsó oldaláról. Már Hacecón-Támár vagyis Éngedi közelében járnak.”</verse>
				<verse number="3">Jósafátot félelem fogta el, és elhatározta, hogy ebben a helyzetben az Örökkévalót fogja keresni. Ezért böjtöt hirdetett egész országában, Júdában.</verse>
				<verse number="4">Össze is gyűltek az emberek egész Júdából és annak minden városából Jeruzsálemben, az Örökkévaló Templomának új udvara előtt, hogy az Örökkévalót keressék, és tőle kérjenek segítséget. Jósafát király pedig felállt a Júdából és Jeruzsálemből összegyűlt sokaság közepén, és hangos szóval így imádkozott:</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">„Örökkévaló, őseink Istene! Nem te vagy-e a Menny Istene, aki uralkodsz a nemzetek minden országa fölött? Kezed oly erős és hatalmas, hogy senki sem állhat ellened!</verse>
				<verse number="7">Nem te vagy-e, aki e föld korábbi lakosait kiűzted néped, Izráel elől? Nem te adtad ezt a földet örökre a barátod, Ábrahám utódainak?</verse>
				<verse number="8">Izráel azóta itt lakik, és itt építette fel nevednek ezt a Templomot, amelyről te mondtad, hogy</verse>
				<verse number="9">ha majd bármiféle csapás ér bennünket — háború, ítélet, betegség, éhínség —, és megállunk jelenlétedben, e Templom előtt — mert neved benne lakik —, és nyomorúságunkban hozzád kiáltunk segítségért, akkor meghallgatsz, és megmentesz bennünket.</verse>
				<verse number="10">És most itt vannak ezek az ammoniak, moábiak és a Széír hegyvidékén lakó népek! Örökkévaló, te nem engedted, hogy az ő földjükre lépjen Izráel, amikor Egyiptomból kivonult, hanem kikerülte és nem pusztította el őket.</verse>
				<verse number="11">Lásd meg Örökkévaló, hogy ezek a népek most azzal viszonozzák ezt, hogy ellenünk támadnak, és ki akarnak bennünket űzni a te birtokodról, amelyet nekünk adtál örökségül!</verse>
				<verse number="12">Istenünk! Elnézed ezt, és nem ítéled meg őket? Mert nincs erőnk, hogy szembeszálljunk ezzel a nagy hadsereggel, amely megtámadott bennünket. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád nézünk!”</verse>
				<verse number="13">Júda egész népe ott állt az Örökkévaló előtt, kicsinyeikkel, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt.</verse>
				<verse number="14">Akkor az Örökkévaló Szelleme rászállt Jahaziélre, aki az összegyűltek között állt. Jahaziél Zekarjáhú fia volt, aki Benája fia, aki Jeiél fia, aki Mattanjá fia, aki Ászáf egyik fia volt, és a léviták közé tartozott.</verse>
				<verse number="15">Jahaziél ezt mondta: „Figyeljetek Júda és Jeruzsálem lakói, és te is, Jósafát király! Ezt mondja nektek az Örökkévaló: »Ne rémüljetek meg, se ne féljetek ettől a nagy sokaságtól, mert ez nem a ti harcotok, hanem Istené!</verse>
				<verse number="16">Holnap vonuljatok ellenük! Ők majd a Cíc-hágón jönnek föl, és a Jerúél-puszta előtt, a patakvölgy végén találkoztok velük.</verse>
				<verse number="17">Nektek nem is kell harcolnotok ellenük, csak álljatok meg a helyeteken és nézzétek, hogyan szabadít meg az Örökkévaló benneteket! Júda és Jeruzsálem, ne rémüljetek meg, se ne féljetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Örökkévaló veletek van!«”</verse>
				<verse number="18">Ekkor Jósafát egészen a földig hajolt az Örökkévaló előtt, azután Júda meg Jeruzsálem népe is földre borult az Örökkévaló előtt, és úgy imádták az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="19">Akkor a keháti és kórahi léviták fölálltak, és hangos énekszóval dicsérték az Örökkévalót, Izráel Istenét.</verse>
				<verse number="20">Másnap korán reggel elindultak, és Tékoa pusztájára vonultak. Ott Jósafát a serege elé állt, és ezt mondta: „Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem népe! Higgyetek az Örökkévalóban, Istenetekben, hogy erősen meg tudjatok állni! Higgyetek az Örökkévaló prófétáinak, hogy győzzetek!”</verse>
				<verse number="21">Miután így biztatta a népet, Jósafát előszólította az énekeseket, hogy énekeljenek az Örökkévalónak, és dicsérjék őt szentségéért és dicsőségéért. Odaállította őket a sereg élére, hogy előttük vonuljanak. Ezt énekelték: „Dicsérjétek az Örökkévalót, mert hűséges szeretete örökké tart!”</verse>
				<verse number="22">Ahogy elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Örökkévaló csapdába csalta az ammoniakat, moábiakat és a szeírieket, akik Júdát megtámadták — és mindannyian vereséget szenvedtek.</verse>
				<verse number="23">Ugyanis előbb az ammoniak és a moábiak támadtak rá a szeíriekre, és teljesen elpusztították őket. Majd miután a szeírieket egyesült erővel megverték, egymás ellen fordultak, és kölcsönösen elpusztították egymást.</verse>
				<verse number="24">Amikor Júda serege a csatatérre érkezett, és a szikláról körülnéztek, hogy lássák, hol az ellenség, már csak a rengeteg halottat látták szanaszét heverni a földön. Senki sem maradt életben az ellenséges seregekből!</verse>
				<verse number="25">Akkor Jósafát és serege rengeteg zsákmányt gyűjtött. Az elesetteken tömérdek értékes fegyvert és kincseket találtak. Sok háziállatot is zsákmányoltak. Annyi mindent összegyűjtöttek, hogy nem is tudták mindet magukkal vinni. Három napig csak azzal foglalkoztak, hogy gyűjtögették a zsákmányt.</verse>
				<verse number="26">A negyedik napon az egész sereg összegyűlt a Hálaadás-völgyben, ahol nagy hálaadó ünnepet tartottak: dicsérték és áldották az Örökkévalót a nagy győzelemért. Ezért azt a helyet a mai napig „Hálaadás völgyének” nevezik.</verse>
				<verse number="27">Azután Jósafát vezetésével Júda és Jeruzsálem népe nagy örömmel mind visszatért Jeruzsálembe. Az Örökkévaló megszabadította őket ellenségeiktől, ezért örvendeztek.</verse>
				<verse number="28">Jeruzsálembe érkezve az Örökkévaló Templomához vonultak hárfákkal, lantokkal és trombitákkal.</verse>
				<verse number="29">A környező országok népeit Istentől való félelem kerítette hatalmába, amikor meghallották, hogy az Örökkévaló maga harcolt Izráel ellenségeivel.</verse>
				<verse number="30">Ezért Jósafát uralkodása alatt békességben élt az ország, mert Isten köröskörül nyugalmat adott nekik.</verse>
				<verse number="31">Így uralkodott Jósafát Júda országában. Amikor király lett, harmincöt éves volt, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi leánya.</verse>
				<verse number="32">Jósafát azt tette, amit az Örökkévaló helyesel. Nem tért le arról az útról, amelyen apja, Ászá király is járt.</verse>
				<verse number="33">De a magaslatokat még nem rombolták le, mert a nép nem követte ősei Istenét teljes szívvel.</verse>
				<verse number="34">Jósafát egyéb tettei az elsőtől az utolsóig meg vannak írva Jéhúnak, Hanáni fiának a feljegyzéseiben, amelyek Izráel Királyainak Könyvében találhatók.</verse>
				<verse number="35">Ezek után Jósafát, Júda királya közös vállalkozásba kezdett Ahazjával, Izráel királyával, aki sok bűnt követett el.</verse>
				<verse number="36">Közösen építettek hajókat Ecjón-Geberben, hogy azokat Társisba küldjék.</verse>
				<verse number="37">Azonban a márésai Eliézer, Dódaváhú fia ezt prófétálta Jósafátnak: „Mivel összefogtál Ahazjával, az Örökkévaló elpusztítja a munkádat.” A hajók valóban összetörtek, és sohasem érkeztek meg Társisba.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Azután meghalt Jósafát, akárcsak ősei, és Dávid városában temették el ősei mellé. Utána fia, Jórám lett a király Júdában.</verse>
				<verse number="2">Jórám testvérei ezek voltak: Azarjá, Jehiél, Zekarjáhú, Azarjáhú, Mikaél és Sefatjáhú. Ők voltak Jósafátnak, Júda királyának fiai,</verse>
				<verse number="3">akiknek apjuk rengeteg ajándékot adott: sok ezüstöt, aranyat, kincseket, és Júda megerősített városait — ott helyezte el őket. A királyi hatalmat azonban Jórámnak, elsőszülött fiának adta.</verse>
				<verse number="4">Amikor Jórám apja után trónra lépett, megerősítette a királyi hatalmát. Ezután összes testvérét meggyilkoltatta, és még néhány izráeli vezetőt is.</verse>
				<verse number="5">Jórám harminckét éves korában kezdte meg nyolc évig tartó uralkodását Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="6">Izráel királyainak útján járt, akárcsak Aháb király és annak családja. Ugyanis Jórám Aháb leányát vette feleségül, és azt tette, ami az Örökkévaló szerint gonoszság volt.</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévaló mégsem pusztította ki Dávid családját, mert szövetséget kötött Dáviddal, és megígérte neki, hogy családjában a mécses világossága soha ki nem alszik.</verse>
				<verse number="8">Jórám idejében Edom népe fellázadt Júda uralma ellen, és elszakadt tőle. Ezután Edomban királyt választottak maguknak.</verse>
				<verse number="9">Jórám a seregével, vezéreivel és harci szekereivel ekkor átkelt a Jordánon, de az edomiak körülvették. Jórám azonban éjjel kitört a gyűrűből, és hazatért.</verse>
				<verse number="10">Ekkor szakadtak el Júdától az edomiak — és ez így van mind a mai napig. Ugyanekkor lázadt fel Libna is Jórám uralma ellen, és el is szakadt tőle. Mindez azért történt, mert Jórám elfordult az Örökkévalótól, ősei Istenétől.</verse>
				<verse number="11">Magaslatokat épített Júda hegyein a bálványok tiszteletére, és elcsábította Jeruzsálem és Júda lakosait, hogy az Örökkévaló helyett ezeket a bálványokat imádják.</verse>
				<verse number="12">Illés próféta írott üzenetet küldött Jórámnak: „Ezt mondja az Örökkévaló, ősapádnak, Dávidnak Istene: »Mivel nem követted apádnak, Jósafátnak példáját, sem Ászának, Júda királyának útját,</verse>
				<verse number="13">hanem Izráel királyainak útján jártál, és szellemi házasságtörésbe vezetted Júda és Jeruzsálem lakosait, ahogyan Aháb családja is tette, s azon fölül meggyilkoltad testvéreidet, apád háza népét, akik jobbak voltak nálad,</verse>
				<verse number="14">azért az Örökkévaló súlyos csapással sújtja népedet, gyermekeidet, feleségeidet és minden birtokodat.</verse>
				<verse number="15">Téged pedig olyan bélbetegséggel ver meg, amely egyre súlyosabb lesz: napról-napra kiomlanak belső részeid.«”</verse>
				<verse number="16">Azután az Örökkévaló Jórám ellen haragra ingerelte a filiszteusokat és az arabokat, akik Etiópia mellett laktak.</verse>
				<verse number="17">Ezek együttes erővel Júda ellen támadtak, betörtek az országba, és minden kincset elvittek, amit csak Jórám királyi palotájában találtak, még fiait és feleségeit is. Nem is maradt Jórámnak senkije, csak a legkisebb fia, Jóáház — más néven Ahazjá.</verse>
				<verse number="18">Ezután az Örökkévaló megverte Jórámot gyógyíthatatlan bélbetegséggel,</verse>
				<verse number="19">amely két évig tartott. Ez alatt napról-napra szenvedett, míg végül belső részei kiomlottak, és nagy kínok között meghalt. Népe nem égetett tiszteletére jó illatú füstölőszereket, mint ahogy a királyok halálakor szoktak.</verse>
				<verse number="20">Jórám harminckét éves volt, amikor Jeruzsálemben uralkodni kezdett, és nyolc évig volt király. Amikor meghalt, senki sem gyászolta, és bár a Dávid városában temették el, de nem a királyok sírkamrájába.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Jeruzsálem népe Jórám után a legkisebb fiát, Ahazját — más néven Jóáházt — tette királlyá Júdában. Ugyanis Jórám többi fiát megölte az a rablócsapat, amely az arabokkal együtt betört Júdába. Így került trónra huszonkét éves korában Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Ataljának hívták, aki Omri unokája volt.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Ahazjá is Aháb családjának útját követte, mert az anyja tanácsára hallgatott, aki gonoszra vezette.</verse>
				<verse number="4">Ezért Ahazjá is olyan dolgokat tett, amelyek az Örökkévaló szerint gonoszak voltak, akárcsak Aháb és annak családja. Ugyanis miután Jórám meghalt, ezek a rokonai voltak Ahazjá tanácsadói, akik végül is vesztét okozták.</verse>
				<verse number="5">Ahazjá azonban mégis az ő tanácsaikat követte, és így csatlakozott Jórámhoz, Aháb fiához, Izráel királyához. Együtt vonultak fel Hazáél, Arám királya ellen Rámót-Gileádba. Ott azonban a csatában az arámiak megsebesítették Jórámot,</verse>
				<verse number="6">aki visszatért Jezréelbe, hogy a sebe meggyógyuljon. Ezután Ahazjá, Jórám fia, Júda királya elment Jezréelbe, hogy meglátogassa a beteg Jórámot, Aháb fiát.</verse>
				<verse number="7">Azonban Isten akaratából ez lett Ahazjá veszte. Ugyanis éppen akkor jött oda Jéhú, Nimsi fia, akit az Örökkévaló azzal bízott meg, és fel is kent, hogy pusztítsa ki Aháb egész háza népét. Ahazjá Jórámmal együtt kiment Jéhú elé.</verse>
				<verse number="8">Amikor pedig Jéhú végrehajtotta az ítéletet Aháb házán, találkozott a Júdából jött fejedelmekkel, Ahazjá testvéreinek fiaival, akik Ahazjá kíséretét alkották, és őket is megölte.</verse>
				<verse number="9">Ahazjá elmenekült és megpróbált elrejtőzni Jéhú elől Samária városában. Jéhú azonban kereste, az emberei meg is találták, és eléje vezették. Akkor Jéhú megölette Ahazját, és megparancsolta, hogy temessék el. Azt mondták Ahazjáról: „Mégiscsak unokája volt Jósafátnak, aki teljes szívvel kereste és követte az Örökkévalót!” Így hát Ahazjá családjából senki sem maradt, aki képes lett volna az uralkodásra.</verse>
				<verse number="10">Amikor Ahazjá anyja, Atalja látta, hogy fia meghalt, elhatározta, hogy Júda királyi családjának minden tagját megöleti. Majdnem teljesen véghez is vitte a tervét,</verse>
				<verse number="11">de Ahazjá egyik fiát — a csecsemő Jóást — a király leánya, Jósabat megmentette. Titokban kilopta a kis Jóást testvérei közül, amikor azokat megölték, és dajkájával együtt elrejtette az egyik hálószobában. Így mentette meg Jóást a saját nagyanyja, Atalja elől Jósabat, Jórám király leánya, Ahazjá húga, Jójádá főpap felesége. Ezért nem sikerült Ataljának Jóást is megölnie.</verse>
				<verse number="12">Jóást hat évig az Örökkévaló Templomában rejtegették. A tényleges uralmat ezalatt Atalja gyakorolta.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">A hetedik évben Jójádá főpap felbátorodott, és szövetséget kötött a katonai parancsnokokkal. Ezek a következők voltak: Azarjáhú, Jeróhám fia, azután Jismáél, Jehóhánán fia, azután Azarjáhú, Obed fia, azután Maaszéjáhú, Adájáhú fia és Elisáfát, Zikri fia.</verse>
				<verse number="2">Ezek a parancsnokok összehívták Jeruzsálembe Júda városaiból a lévitákat és a nemzetségfőket.</verse>
				<verse number="3">Valamennyien összegyűltek az Örökkévaló Templomában, és szövetséget kötöttek a gyermek Jóás királlyal. Jójádá ezt mondta nekik: „Látjátok, a király fia fog uralkodni, ahogyan azt az Örökkévaló megígérte Dávid leszármazottjairól!</verse>
				<verse number="4">Most pedig ezt tegyétek: a papok és a léviták harmadrésze, akik szombaton állnak szolgálatban, őrizzék a kapukat!</verse>
				<verse number="5">Másik harmadrészük álljon őrt a király házánál, a harmadik rész pedig a Jeszód-kapunál! A nép maradjon az Örökkévaló Temploma udvaraiban!</verse>
				<verse number="6">A Templom épületébe senki más ne menjen be, csak azok a papok és léviták, akik éppen szolgálatra vannak beosztva! Ők bemehetnek, mert szentek, de a többiek tartsák tiszteletben az Örökkévaló Törvényét, és ne lépjenek be oda!</verse>
				<verse number="7">A léviták szorosan vegyék körül a fiatal királyt, mindenkinek kezében ott legyen a fegyvere, és ha valaki más be akarna menni a Templomba, azt öljék meg! A léviták maradjanak a király mellett, amikor ő bemegy a Templomba, vagy kijön onnan!”</verse>
				<verse number="8">A léviták és a júdabeliek mindent úgy tettek, ahogy Jójádá mondta nekik. Minden vezető maga mellé vette azokat az embereit, akik szombaton kezdték a szolgálatukat, és azokat is, akik éppen akkor fejezték be. Ugyanis Jójádá főpap senkit sem engedett haza, akinek letelt a szolgálata.</verse>
				<verse number="9">Jójádá vette azokat a dárdákat, kis és nagy pajzsokat, amelyeket még Dávid király és harcosai használtak (azóta ezeket az Isten Templomában őrizték), és szétosztotta a parancsnokok között.</verse>
				<verse number="10">Azután minden embert a maga fegyverével a kezében a helyére állított: a Templom jobb oldalától a bal oldaláig, azután az oltár mellé, és a király mellé.</verse>
				<verse number="11">Azután előhozták a király fiát, fejére tették a koronát, és a kezébe adták a Törvény könyvtekercsét — így tették királlyá. Jójádá és fiai felkenték a királyt, és ezt kiáltották: „Éljen a Király!”</verse>
				<verse number="12">Amikor Atalja meghallotta a nép lármáját, amint a Templomba futottak, és a királyt éltették, ő is az Örökkévaló házához ment a tömeg között.</verse>
				<verse number="13">S akkor meglátta ott a királyt a Templom bejárata mellett, az oszlopnál, s mellette a hadsereg parancsnokait és a trombitásokat! Az egész nép örvendezve kiáltozott, a papok fújták a trombitákat, az énekesek pedig hangszereikkel vezették az Örökkévalót dicsérő éneket. Akkor Atalja megszaggatta a ruháját, és ezt kiáltozta: „Árulás! Árulás!”</verse>
				<verse number="14">Akkor Jójádá főpap parancsolt a századosoknak: „Vezessétek ki Atalját a sorfal között, és ha valaki vele tartana, azt azonnal vágjátok le karddal!” A papok figyelmeztették a katonákat, hogy Atalját ne az Örökkévaló Templomának területén belül öljék meg.</verse>
				<verse number="15">Így utat nyitottak Ataljának, hogy kimehessen, és amikor a királyi palota mellett a Lovak kapujához ért, ott ölték meg.</verse>
				<verse number="16">Azután Jójádá szövetséget kötött a királlyal és az egész néppel, hogy valamennyien az Örökkévaló népévé lesznek.</verse>
				<verse number="17">Majd az egész nép a Baál templomába tódult, és az oltárokkal és bálványszobrokkal együtt az egészet földig rombolta. Az oltárok előtt megölték Mattánt, a Baál papját is.</verse>
				<verse number="18">Jójádá kijelölt egyes papokat és lévitákat, hogy felügyeljenek az Örökkévaló Templomára annak megfelelően, ahogy régen Dávid beosztotta őket a szolgálatra: hogy bemutassák az égőáldozatokat az Örökkévalónak Mózes Törvénye szerint, és hogy örvendezve dicsérjék az Örökkévalót, amint azt Dávid elrendelte.</verse>
				<verse number="19">Kapuőröket is kijelölt az Örökkévaló Temploma kapuihoz, hogy aki bármilyen módon tisztátalan, az ne mehessen be a Templom területére.</verse>
				<verse number="20">Azután Jójádá maga mellé vette a századosokat, a vezetőket, a nép fejedelmeit, és az egész sokaságtól kísérve a Felső-kapun keresztül lehozta a királyt az Örökkévaló Templomától a királyi palotába. Ott Jóás királyt a trónra ültették.</verse>
				<verse number="21">Az egész nép együtt örült ennek, és a város nyugodt maradt annak ellenére, hogy Atalját fegyverrel ölték meg.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Jóás hét éves volt, amikor király lett, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja a Beérsebából való Cibjá volt.</verse>
				<verse number="2">Amíg Jójádá főpap élt, Jóás mindig azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tartott.</verse>
				<verse number="3">Jójádá megházasította Jóást, két feleséget szerzett neki, akiktől a királynak fiai és leányai születtek.</verse>
				<verse number="4">Ezután Jóás elhatározta, hogy felújíttatja az Örökkévaló Templomát.</verse>
				<verse number="5">Összehívta hát a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: „Menjetek, járjátok be Júda városait, és gyűjtsétek be azt a pénzt, amit egész Izráelben mindenkinek évről-évre fizetnie kell! Fordítsátok Istenetek házának kijavítására! Rajta legyetek, hogy ezt hamar elvégezzétek!” De a léviták nem igyekeztek teljesíteni ezt a feladatukat.</verse>
				<verse number="6">Ezért a király hívatta Jójádát, a főpapot, és felelősségre vonta: „Miért nem követelted meg a lévitáktól, hogy begyűjtsék Júdából és Jeruzsálemből azt az adót, amelyet Mózes, az Örökkévaló szolgája és Izráel közössége megállapított a Szent Sátor számára?!”</verse>
				<verse number="7">Ataljának, annak az istentelen asszonynak a fiai előzőleg kirabolták Isten házát, és a Baálok tiszteletére fordították mindazt, ami az Örökkévaló házának volt szentelve.</verse>
				<verse number="8">Akkor a király parancsára készítettek egy ládát, és elhelyezték azt az Örökkévaló Templomának a kapuja elé.</verse>
				<verse number="9">Majd kihirdették egész Júdában és Jeruzsálemben, hogy mindenki hozza be, és dobja a ládába az Örökkévaló számára azt az adót, amelyet Mózes, az Isten szolgája parancsolt Izráelnek még a pusztában.</verse>
				<verse number="10">Ezt a rendelkezést minden vezető és az egész nép is örömmel fogadta. Behozták az adópénzt, és beledobták a ládába, amely egészen megtelt.</verse>
				<verse number="11">Amikor a léviták látták, hogy már sok pénz van benne, bevitték a ládát a király tisztviselőihez. A király írnoka és a főpap egyik szolgája kiürítették a ládát, amelyet ezután visszatettek a helyére. Ezt napról-napra így folytatták, és sok pénz gyűlt össze,</verse>
				<verse number="12">amelyet a király és Jójádá átadott a Templom felújításával megbízott vezetőknek. Azok pedig kőfaragókat, ácsokat, vas- és bronzműves mestereket bíztak meg az Örökkévaló háza javításával.</verse>
				<verse number="13">Így hát a mesteremberek keze alatt jól haladt a felújítás munkája. Isten házát az eredeti formájában állították helyre és erősítették meg.</verse>
				<verse number="14">Amikor a munkát befejezték, a maradék pénzt visszahozták a király és Jójádá elé. Ők pedig abból a szertartásokhoz szükséges eszközöket csináltattak az Örökkévaló házába: ezüst- és aranykanalakat, tálakat és poharakat az áldozatokhoz. Amíg Jójádá élt, folytonosan végezték az égőáldozatokat az Örökkévaló házában.</verse>
				<verse number="15">Azután Jójádá főpap megöregedett, és az élettel betelve, százharminc éves korában meghalt.</verse>
				<verse number="16">Dávid városában temették el, a királyok sírja mellett, mert életében sok jót tett Izráel népével, és sokat tett Istenért és az Örökkévaló Templomáért.</verse>
				<verse number="17">Miután Jójádá meghalt, eljöttek Jóáshoz Júda vezetői, és meghajoltak a király előtt, aki hallgatott rájuk.</verse>
				<verse number="18">A király és ezek a vezetők nem törődtek az Örökkévalónak, őseik Istenének házával, hanem bálványokat imádtak és az Asera-oszlopokat tisztelték. Ezek miatt a bűneik miatt az Örökkévaló megharagudott Júdára és Jeruzsálemre.</verse>
				<verse number="19">Azonban mégis prófétákat küldött hozzájuk, hogy visszatérítse őket. A próféták figyelmeztették őket, de azok nem hallgattak rájuk.</verse>
				<verse number="20">Ezután Isten Szelleme rászállt Zekarjára, Jójádá főpap fiára, aki kiállt a nép elé, és ezt kiáltotta: „Ezt mondja Isten: »Miért vétkeztek az Örökkévaló parancsa ellen?! — Nem válik ez a javatokra! Mivel ti elhagytátok az Örökkévalót, ő is elhagyott titeket!«”</verse>
				<verse number="21">Erre az emberek összefogtak Zekarjá megölésére. A király kiadta a parancsot, hogy Zekarját kövezzék meg. A nép pedig az Örökkévaló háza udvarában valóban meg is kövezte.</verse>
				<verse number="22">Jóás király nem törődött vele, hogy mennyi köszönettel tartozott Jójádának, aki szeretettel bánt vele, hanem megölette Zekarját, Jójádá fiát. Zekarjá már halálán volt, amikor így kiáltott: „Látja ezt az Örökkévaló, és számon kéri!”</verse>
				<verse number="23">A következő év elején Arám hadserege megtámadta Jóás országát. Betörtek Júdába és Jeruzsálembe, megölték a vezetőket, és a hadizsákmányt elküldték Damaszkuszba, a királyuknak.</verse>
				<verse number="24">Bár az arám hadsereg nem volt nagy, az Örökkévaló mégis kezükbe adta Júda seregét, amely pedig nagyobb volt. Így tudták az arámok legyőzni őket. Azért történt így, mert Jóás és népe elfordult az Örökkévalótól, őseik Istenétől. Így hajtották végre az Örökkévaló ítéletét Jóáson az arámok.</verse>
				<verse number="25">Amikor az arám sereg elvonult, Jóást súlyos betegen hagyták hátra. Jóás ellen ekkor a szolgái összeesküvést szőttek, és meggyilkolták a királyt a saját betegágyán. Így álltak bosszút rajta Jójádá főpap fiának, Zekarjának a haláláért. Azután eltemették Jóást a Dávid városában, de nem a királyok sírkamrájába.</verse>
				<verse number="26">Az összeesküvők ezek voltak: Zábád és Jehózábád. Az előbbi egy ammoni asszony, Simeát fia, az utóbbi pedig egy moábi asszony, Simrít fia volt.</verse>
				<verse number="27">Jóás fiainak története, a Jóás ellen szóló nagy próféciák, és az Isten házának helyreállítása mind meg vannak írva a Királyok Könyvében és annak magyarázataiban. Jóást a halála után a fia, Amacjá követte a trónon.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Amacjá huszonöt éves korában lépett trónra, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehóaddánnak hívták, és Jeruzsálemből származott.</verse>
				<verse number="2">Amacjá azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tart — de mégsem teljes szívvel.</verse>
				<verse number="3">Amikor uralma megerősödött, kivégeztette azokat a szolgákat, akik apját, Jóás királyt meggyilkolták.</verse>
				<verse number="4">A gyilkosok gyermekeit azonban nem bántotta, mert meg van írva Mózes Törvényének könyvében, hogy az Örökkévaló megparancsolta: „Az apáknak nem kell meghalniuk gyermekeik bűnei miatt, sem a gyermekeknek apáik bűneiért, hanem mindenki a saját bűneiért fizessen halálával.”</verse>
				<verse number="5">Amacjá összegyűjtött Júdából minden húsz éves vagy annál idősebb, harcra alkalmas férfit, és besorozta őket a hadseregébe. Júda és Benjámin törzséből családjaik szerint osztotta be őket századosok és ezredesek vezetése alá. Az így felállított hadseregben 300 000 válogatott harcos szolgált, akik pajzzsal és dárdával voltak felfegyverkezve.</verse>
				<verse number="6">Ezen kívül 100 talentum ezüstért Izráelből is felfogadott 100 000 válogatott és erős zsoldos katonát.</verse>
				<verse number="7">Azonban Isten egyik embere a királyhoz ment, és ezt mondta: „Királyom, ne menjen veled a harcba az Izráelből felbérelt sereg! Az Örökkévaló nem lesz Izráellel, az Efraim törzséből valókkal.</verse>
				<verse number="8">De ha mégis magaddal viszed őket, hiába készülsz a harcra, mert Isten földre terít téged az ellenség előtt. Tudd meg, hogy Istennek van hatalma győzelemre segíteni, vagy elbuktatni a harcban!”</verse>
				<verse number="9">Amacjá ekkor azt kérdezte Isten emberétől: „De mi legyen azzal a 100 talentum ezüsttel, amit már kifizettem az izráeli katonáknak?” Isten embere azt válaszolta: „Az Örökkévaló annál sokkal többet tud neked adni!”</verse>
				<verse number="10">Így hát Amacjá különválasztotta az Efraimból jött csapatot, és hazaküldte őket. Azok pedig megharagudtak rá és Júdára, s felháborodva tértek vissza.</verse>
				<verse number="11">Amacjá pedig felbátorodott, és seregét a Sós-völgybe vezette. Ott megütközött a szeíri sereggel, és levágott közülük 10 000 harcost.</verse>
				<verse number="12">Ezen kívül Júda serege foglyul ejtett 10 000 ellenséges katonát, akiket felhajtottak egy magas kősziklára, majd onnan ledobtak a mélybe — így ölték meg valamennyit.</verse>
				<verse number="13">Az Efraimból jött csapat, amelyet Amacjá hazaküldött, és nem vitt magával a harcba, rátört a júdabeli városokra Samáriától Béthoronig, megölt 3 000 embert és sok zsákmányt rabolt.</verse>
				<verse number="14">Amikor Amacjá az edomiak legyőzése után hazatért, a bálványaikat magával hozta Jeruzsálembe. Ott felállította, és úgy tisztelte azokat, mintha saját istenei lennének: meghajolt előttük és tömjént égetett nekik.</verse>
				<verse number="15">Emiatt az Örökkévaló nagyon megharagudott Amacjára, és egy prófétát küldött hozzá, aki ezt mondta: „Miért imádod azokat az isteneket, akik a saját népüket sem tudták megmenteni a te kezedből?”</verse>
				<verse number="16">De a király közbevágott: „Ki tett téged a király tanácsadójává?! Hallgass el, különben meghalsz!” Akkor a próféta elhallgatott, de még hozzátette: „Látom, hogy Isten elhatározta a vesztedet, mivel ezt tetted, és nem hallgattál tanácsomra.”</verse>
				<verse number="17">Azután Amacjá, Júda királya tanácskozott a vezetőivel, és követet küldött Jóáshoz, Izráel királyához ezzel az üzenettel: „Jöjj ki, ütközzünk meg szemtől-szemben!” Jóás Jóáház fia, Jéhú unokája volt.</verse>
				<verse number="18">Jóás, Izráel királya ezt válaszolta: „A Libanon-hegyen nőtt kis bogáncskóró azt üzente a hatalmas libanoni cédrusnak: »Add feleségül leányodat a fiamhoz!« Azután egy arra járó mezei vad letaposta a bogáncsot.</verse>
				<verse number="19">Azt gondolod, hogy már dicsekedhetsz, mivel legyőzted az edomiakat?! Erre vagy annyira büszke? Miért keresnél magadnak bajt? Maradj csak otthon! Hiszen csak elesnél a csatában — Júdával együtt!”</verse>
				<verse number="20">De Amacjá nem nyughatott, mert Isten elhatározta, hogy Júdát ellenségei kezébe adja, mivel Amacjá és népe Edom isteneit imádta.</verse>
				<verse number="21">Így hát a két sereg felvonult, és a júdai Bétsemesnél csatarendbe álltak egymással szemben: Jóás, Izráel királya és Amacjá, Júda királya.</verse>
				<verse number="22">A csatában Júda vereséget szenvedett Izráeltől. Amacjá katonái hazafutottak,</verse>
				<verse number="23">őt magát pedig Jóás, Izráel királya elfogta Bétsemesnél, és Jeruzsálembe vitte. (Amacjá, Júda királya Jóás fia, Jóáház unokája volt.) Azután Jóás lerombolta Jeruzsálem falainak egy részét: az Efraim-kaputól a Szöglet-kapuig, 400 könyök hosszan.</verse>
				<verse number="24">Ezen felül elvitte az összes aranyat, ezüstöt és a templomi eszközöket az Isten Templomából, amelyeket addig Obed-Edóm őrzött, valamint a királyi palota kincseit is. Túszokat is szedett, és így tért haza Samáriába.</verse>
				<verse number="25">Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt, miután Jóás, Jóáház fia, Izráel királya meghalt.</verse>
				<verse number="26">Amacjá uralkodásának eseményeit elejétől végéig megírták a Júda és Izráel Királyainak Könyvében.</verse>
				<verse number="27">Amikor Amacjá elfordult az Örökkévaló követésétől, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben — ő pedig elmenekült Lákisba. De oda is utána küldtek embereket, akik megölték Amacját.</verse>
				<verse number="28">Majd a holttestét lovakon visszahozták Jeruzsálembe, és eltemették a Dávid városába, ősei mellé.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">Azután Júda egész népe a tizenhat éves Uzzijját tette királlyá apja, Amacjá helyett.</verse>
				<verse number="2">Uzzijjá építette fel Élat városát, és ismét Júdához csatolta. Ez azután történt, hogy Amacjá király meghalt, és ősei mellé temették.</verse>
				<verse number="3">Uzzijjá király tizenhat éves korában lépett trónra, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jekoljának hívták, és Jeruzsálemből származott.</verse>
				<verse number="4">Uzzijjá azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek látott, akárcsak apja, Amacjá.</verse>
				<verse number="5">Istent kereste és követte, amíg Zekarjá élt, aki arra tanította a királyt, hogy tisztelje az Örökkévalót és engedelmeskedjen neki. Mindaddig, amíg Uzzijjá az Örökkévalót kereste, Isten mindenben sikeressé tette.</verse>
				<verse number="6">Hadjáratot vezetett a filiszteusok ellen, és lerombolta Gát, Jabné és Asdód városfalait. Ugyanakkor új városokat épített Asdód közelében és máshol is a filiszteusok földjén.</verse>
				<verse number="7">Isten megsegítette Uzzijját a filiszteusok, a meúniak és az arabok ellen, akik Gúr-Baalban laktak.</verse>
				<verse number="8">Uzzijjá uralma annyira megerősödött, hogy híre egészen Egyiptomig eljutott, és az ammoniak is adót fizettek neki.</verse>
				<verse number="9">Jeruzsálemet is megerősítette: a városfalon őrtornyokat épített a Szöglet-kapunál, a Völgy-kapunál és ott, ahol a fal fordul.</verse>
				<verse number="10">A pusztában is épített őrtornyokat, és sok ciszternát vágatott a sziklába, mert sok nyája volt mind a síkságon, mind a dombvidéken. Uzzijjá nagyon szerette a földművelést: számos földműves, gyümölcskertész és szőlész gondozta földjeit és kertjeit a termékeny dombvidéken és Kármelen.</verse>
				<verse number="11">Uzzijjá hadserege képzett harcosokból állt, akiknek fővezére Hananjáhú, a király egyik főembere volt. Hananjáhú vezetésével Jeiél, a királyi írnok és Maaszéjáhú királyi tisztviselő osztották be csapattestekbe a sereget.</verse>
				<verse number="12">A hadseregben 307 500 harcképes katona szolgált 2 600 parancsnok vezetése alatt, akik egyúttal a nemzetségek vezetői voltak. Ez a sereg nagy erőt képviselt a király szolgálatában, ha az ellenséggel kellett szembenézni.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Uzzijjá jól felszerelte hadseregét: pajzzsal, dárdával, sisakkal, páncéllal, íjjal és parittyával.</verse>
				<verse number="15">Jeruzsálem falait megerősítette különböző hadigépekkel, amelyekkel nyilakat és nagy köveket lőhettek az ostromlókra. Ezeket a gépeket ügyes mesteremberek készítették, és az őrtornyokon és bástyákon állították fel. Uzzijjá minden vállalkozásában csodálatos módon segítséget kapott, és nagyon megerősödött — s ennek a híre messze földre eljutott.</verse>
				<verse number="16">Miután azonban királyi hatalma így megerősödött, elbizakodott, és büszkesége a vesztét okozta. Ugyanis elhatározta, hogy ő maga akar tömjént égetni a Templom szentélyében a füstölőoltáron. Ezért bement az Örökkévaló Templomába, és ezzel vétkezett Istene, az Örökkévaló ellen.</verse>
				<verse number="17">Azarjá főpap és vele együtt az Örökkévaló papjai, nyolcvan bátor és erős férfi azonnal utána mentek,</verse>
				<verse number="18">és nem engedték a királynak, hogy megtegye, amit akart. Így figyelmeztették: „Uzzijjá, nem a te dolgod, hogy tömjénáldozatot mutass be az Örökkévalónak! Ezt csak Áron leszármazottjai, a papok tehetik, akiket erre felszenteltek. Menj ki a szentélyből! Azzal, hogy beléptél ide, vétkeztél, és ez nem válik dicsőségedre az Örökkévaló Isten előtt!”</verse>
				<verse number="19">Uzzijjá ott állt a füstölőoltár mellett, kezében a füstölővel. Amikor a papok figyelmeztették, annyira megharagudott rájuk, hogy szinte magánkívül volt a dühtől — ekkor azonban a homlokán hirtelen megjelent a lepra! Ott, az Örökkévaló Templomában, a papok szeme láttára Uzzijjá egyik pillanatról a másikra leprás lett!</verse>
				<verse number="20">Amint ránéztek, Azarjá főpap és a többi papok is azonnal látták, hogy a király leprás lett, mert a homlokán lévő folt ezt nyilvánvalóan mutatta. Ezért azonnal kiküldték a Templomból a királyt, de ő maga is sietett kimenni, mert tudta, hogy az Örökkévaló verte meg ezzel a csapással.</verse>
				<verse number="21">Uzzijjá király haláláig leprás is maradt, egy külön házban élt, és nem léphetett többé a Templom területére. Fia, Jótám kormányozta a királyi palota és az ország ügyeit, és gyakorolta az ítélethozatalt.</verse>
				<verse number="22">Uzzijjá többi tettét elejétől végig megírta könyvében Ézsaiás próféta, Ámóc fia.</verse>
				<verse number="23">Azután meghalt Uzzijjá, akárcsak ősei, és eltemették a királyok mezején, de nem a királyok sírkamrájába, mivel leprásként halt meg. Utána fia, Jótám követte a trónon.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">Jótám huszonöt éves korában lépett trónra, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Jerúsá volt, Cádók leánya.</verse>
				<verse number="2">Jótám azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tart, ahhoz hasonlóan, ahogy apja, Uzzijjá uralkodott, kivéve, hogy nem ment be az Örökkévaló Templomába — ebben nem követte apját. De Júda népe továbbra is vétkezett.</verse>
				<verse number="3">Jótám sokat építkezett: újjáépítette az Örökkévaló Templomának a felső kapuját, megerősítette az Ófel kőfalát,</verse>
				<verse number="4">Júda hegyvidékén városokat épített, az erdőkben pedig várakat és őrtornyokat.</verse>
				<verse number="5">Hadat viselt az ammoniak királya ellen, és győzelmet aratott. Ezért az ammoniak három éven keresztül évente 100 talentum ezüstöt, 10 000 kór búzát és ugyanennyi árpát vittek adóba Jótámnak.</verse>
				<verse number="6">Így vált Jótám hatalmassá, mivel az Örökkévalónak, Istenének a tetszése szerint élt és uralkodott.</verse>
				<verse number="7">Az általa viselt háborúkat és egyéb tetteit feljegyezték az Izráel és Júda Királyainak Könyvében.</verse>
				<verse number="8">Jótám huszonöt éves korában lépett trónra, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben,</verse>
				<verse number="9">azután meghalt, mint ősei, és Dávid városában temették el. Utána a fia, Áház követte a trónon.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="28">
				<verse number="1">Áház húsz éves korában lett király, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Nem követte ősének, Dávid királynak példáját: nem azt tette, ami az Örökkévaló megítélése szerint helyes.</verse>
				<verse number="2">Áház Izráel királyainak útján járt, sőt még öntött bálványszobrokat is készíttetett a Baáloknak, az idegen isteneknek.</verse>
				<verse number="3">A bálványok tiszteletére tömjént égetett a Ben-Hinnóm völgyben. Még saját fiait is képes volt áldozatul megégetni azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket az Örökkévaló kiűzött erről a földről Izráel népe elől.</verse>
				<verse number="4">Áház tömjén-áldozatokat mutatott be a bálványoknak a magaslatokon, a dombokon és minden zöld fa alatt.</verse>
				<verse number="5">Emiatt Istene, az Örökkévaló Áházt Arám királyának a kezébe adta, aki legyőzte Áház hadseregét, és sok foglyot hurcolt magával Damaszkuszba. Hasonlóképpen Pekah, Ramaljáhú fia, Izráel királya is nagy vereséget mért Júdára: egyetlen napon 120 000 bátor júdeai harcos esett el a csatában. Azért történt ez, mert az Örökkévaló Áházt és seregét Izráel királyának kezébe adta, mivel Áház és népe elhagyták őseik Istenét, az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Egy Efraimból való harcos pedig megölte a csatában Maaszéjáhút, Áház fiát, és Azrikámot, a királyi palota felügyelőjét, valamint Elkánát, aki rangban a király után a második volt.</verse>
				<verse number="8">Amikor Izráel királya legyőzte Áház seregét, a győztesek júdabeli testvéreik közül 200 000 asszonyt és gyermeket fogolyként hurcoltak magukkal Samáriába, ezenkívül pedig nagy hadizsákmányt is szereztek.</verse>
				<verse number="9">Azonban volt az Örökkévalónak egy prófétája Samáriában, név szerint Ódéd, aki kiment a városhoz közeledő hazatérő sereg elé, és ezt mondta: „Nézzétek! Mivel őseitek Istene, az Örökkévaló megharagudott Júdára, kezetekbe adta őket! Ti azonban gyilkos dühötökben, amely szinte az égig ért, sokakat megöltetek.</verse>
				<verse number="10">Most még ezt azzal akarjátok tetézni, hogy ezeket a júdeai foglyokat — asszonyokat és férfiakat — rabszolgáitokká teszitek! Nem féltek, hogy ezzel vétkeztek Istenetek, az Örökkévaló ellen?!</verse>
				<verse number="11">Hallgassatok most rám! Engedjétek szabadon azokat, akiket a saját a testvéreitek közül fogságba ejtettetek — különben az Örökkévaló heves haragja sújt rátok!”</verse>
				<verse number="12">Akkor Efraim törzséből néhány főember szembeszállt a hazatérő izráeli hadsereggel. Ezek a következők voltak: Azarjáhú, Jehóhánán fia, azután Berekjáhú, Mesillémót fia, azután Jehizkijjáhú, Sallum fia és Amásza, Hadlaj fia.</verse>
				<verse number="13">Azt mondták a katonáknak: „Ne hozzátok ide a foglyaitokat, mert anélkül is elég sok bűn terhel már bennünket! Ha mégis megtennétek, azzal tovább növelnétek bűneinket — pedig már így is vétkesek vagyunk, és az Örökkévaló tüzes haragja fenyeget bennünket.”</verse>
				<verse number="14">Akkor Izráel serege szabadon engedte a Júdából hozott foglyokat, és a zsákmánnyal együtt a főemberek és az összegyűlt sokaságra bízta őket.</verse>
				<verse number="15">Ekkor az említett vezetők gondjaikba vették a foglyokat és a zsákmányt. Akik a foglyok közül ruhátlanok voltak, azokat felöltöztették és felsaruzták a zsákmányból vett holmikkal, ételt és italt adtak nekik, és bekenték őket olajjal. A gyengélkedőket szamarakra ültették, és Jerikóba vitték, a pálmafák városába, ahol a testvéreik gondjaira bízták őket. Azután az Efraimból való vezetők hazatértek Samáriába.</verse>
				<verse number="16">Abban az időben az edomiak megtámadták Júdát, legyőzték Áház hadseregét és mikor hazatértek, Júdából foglyokat hurcoltak magukkal. Ezért Áház követeket küldött Asszíria királyához azzal a kéréssel, hogy segítse meg ellenségeivel szemben.</verse>
				<verse number="17"></verse>
				<verse number="18">A filiszteusok is betörtek Júda déli részére és a dombvidékre. Megtámadták az ottani városokat, és elfoglalták Bétsemest, Ajjálónt, Gedérótot, Szókot, Timnát, Gomzót és ezeknek falvait. Le is telepedtek az elfoglalt területeken.</verse>
				<verse number="19">Az Örökkévaló megalázta Júdát Áház király miatt, aki bűnbe vezette Júdát, és súlyosan vétkezett az Örökkévaló ellen.</verse>
				<verse number="20">Ezért Tiglat-Pileszer, Asszíria királya Júda ellen támadt ahelyett, hogy segítette volna.</verse>
				<verse number="21">Pedig Áház kihozta az Örökkévaló Templomából a kincseket, és összegyűjtött mindent, amit csak tudott a királyi palotából és a főemberektől, s mindezt Asszíria királyának adta, aki azonban ennek ellenére sem segített rajta.</verse>
				<verse number="22">Áház még a nagy bajban sem fordult az Örökkévalóhoz, hanem még inkább eltávolodott tőle:</verse>
				<verse number="23">azoknak az idegen isteneknek mutatott be áldozatokat, akiket az arámok Damaszkuszban tiszteltek, és akik Áházra vereséget mértek. Áház így gondolkozott: „Mivel az arám királyokat megsegítették isteneik, én is ezeknek az isteneknek áldozom, hátha engem is megsegítenek!” Pedig valójában éppen ezek az idegen istenek okozták Áház és egész Izráel vesztét!</verse>
				<verse number="24">Áház tehát kihozta az Örökkévaló Templomából a felszerelést és az eszközöket, azután ezeket összetörte és szétvágta. A Templom ajtaját és a kapukat bezárta. Ugyanakkor Jeruzsálemben szinte minden utcasarkon oltárokat készíttetett, amelyeket ő maga használt.</verse>
				<verse number="25">Hasonlóképpen Júda minden városában is magaslatokat emelt, ahol tömjén-áldozatokat mutatott be az idegen isteneknek. Így haragította magára őseinek Istenét, az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="26">Áház egyéb tetteit és viselt dolgait elejétől végig megírták a Júda és Izráel Királyainak Könyvében.</verse>
				<verse number="27">Azután Áház is meghalt, mint minden őse, és Jeruzsálemben temették el, de nem a királyok sírkamrájába. Utána fia, Ezékiás követte a trónon.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="29">
				<verse number="1">Ezékiás huszonöt éves volt, amikor trónra lépett, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abijjának hívták, aki Zekarjáhú leánya volt.</verse>
				<verse number="2">Ezékiás király az Örökkévaló tetszése szerint uralkodott, ahhoz hasonlóan, ahogyan őse, Dávid király is tette.</verse>
				<verse number="3">Uralkodásának első évében, az első hónapban kinyitotta az Örökkévaló Templomának kapuit, és kijavíttatta azokat.</verse>
				<verse number="4">Azután összehívta a papokat és a lévitákat a Templomtól keletre lévő udvarban,</verse>
				<verse number="5">és ezt mondta nekik: „Hallgassatok rám, léviták! Készüljetek fel a szolgálatotokra, és szenteljétek meg magatokat! Tisztítsátok meg a Templomot: hordjatok ki a szent helyről minden utálatos bálványt és tisztátalan dolgot, és szenteljétek meg a Templomot is, őseitek Istenének, az Örökkévalónak házát!</verse>
				<verse number="6">Elődeink vétkeztek, és azt tették, amit Istenünk, az Örökkévaló gonosznak tart: elhagyták őt, elfordították arcukat az Örökkévaló lakóhelyétől, hátat fordítottak neki,</verse>
				<verse number="7">bezárták a Templom kapuját, kioltották a szentélyben a mécseseket, nem égettek illatos tömjént, sem égőáldozatokat a szent helyen Izráel Istenének.</verse>
				<verse number="8">Emiatt haragudott meg az Örökkévaló Júdára és Jeruzsálemre. Emiatt büntetett meg bennünket. Ezért lettünk rémületes és megdöbbentő példává más népek számára. Emiatt gúnyolnak bennünket. Mindezt magatok is jól tudjátok, és saját szemetekkel láthatjátok.</verse>
				<verse number="9">Hiszen az apák a harcban estek el, feleségeiket és fiaikat pedig rabszolgának hurcolták el.</verse>
				<verse number="10">Most azonban elhatároztam, hogy az Örökkévalóval, Izráel Istenével szövetséget kötök, hogy fordítsa el rólunk haragját.</verse>
				<verse number="11">Fiaim, most hát ne legyetek felelőtlenek! Hiszen maga az Örökkévaló választott ki titeket, hogy jelenlétében álljatok, szolgáljátok őt, hogy valóban az ő szolgái legyetek, és jó illatú tömjént áldozzatok neki!”</verse>
				<verse number="12">Ez a névsora azoknak a lévitáknak, akik hallgattak a király szavára, és hozzáláttak a munkához: a kehátiak közül Mahat, Amászaj fia és Jóel, Azarjáhú fia, azután a meráriak közül Kís, Abdi fia és Azarjáhú, Jehallelél fia, azután a gérsóniak közül Jóáh, Zimmá fia és Éden, Jóáh fia, azután Elicáfán fiai közül Simri és Jeíél, azután Ászáf fiai közül Zekarjáhú és Mattajáhú, azután Hémán fiai közül Jehíél és Simei, azután Jedútún fiai közül Semajá és Uzziél.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">Ezek összegyűjtötték a rokonaikat, azután valamennyien megszentelték magukat. Majd a király parancsa szerint — amely megegyezett az Örökkévaló szavával — nekifogtak, hogy megtisztítsák az Örökkévaló házát.</verse>
				<verse number="16">A papok bementek az Örökkévaló háza belsejébe, hogy megtisztítsák azt. Kivittek onnan az Örökkévaló háza udvarába minden tisztátalan dolgot, amit bent találtak. A léviták pedig mindezt elhordták a Kidron-patak völgyébe.</verse>
				<verse number="17">Az első hónap első napján kezdték el a kitisztítás és a megszentelés munkáját, és kívülről befelé haladva a nyolcadik napon jutottak el a Templom bejárati részéhez, az oszlopcsarnokhoz. Azután nyolc napon át a Templom épületében végezték ugyanezt a munkát. Az első hónap tizenhatodik napján fejezték be az Örökkévaló háza minden részének megtisztítását és megszentelését.</verse>
				<verse number="18">Akkor Ezékiás király elé álltak, és jelentették neki: „Teljesen megtisztítottuk az Örökkévaló házának minden részét, az égőáldozatok oltárát, a hozzá tartozó eszközöket, a kenyerek asztalát és annak eszközeit is.</verse>
				<verse number="19">Amikor Áház király hűtlen lett az Örökkévalóhoz, félrehányta a templomi eszközöket. Most azonban ezeket is megtisztítottuk, megszenteltük és a helyükre tettük — ott vannak az Örökkévaló oltára előtt!”</verse>
				<verse number="20">Másnap kora reggel Ezékiás király összegyűjtötte a városi vezetőket, és együtt felmentek az Örökkévaló Templomához.</verse>
				<verse number="21">Áldozati állatokat is vittek magukkal: bikákat, kosokat, bárányokat és bakokat — mindegyikből hetet. Ezékiás király megparancsolta a papoknak, Áron leszármazottjainak, hogy áldozzák fel ezeket az állatokat az Örökkévaló oltárán bűnért való áldozatul Júda királyságáért, a Szentély megtisztításáért és Júda népéért.</verse>
				<verse number="22">Akkor a papok levágták a bikákat, kosokat, bárányokat és felfogták a vérüket. Majd a vért az oltárra hintették.</verse>
				<verse number="23">Azután a hét vétekáldozatra szánt bakot odavezették a király és az összegyűlt főemberek elé, akik rátették a kezüket a bakok fejére.</verse>
				<verse number="24">A papok ezután levágták a bakokat, és azoknak vérével bűnért való áldozatot mutattak be az oltáron Istennek. A király parancsolta nekik, hogy égőáldozatot és bűnért való áldozatot mutassanak be egész Izráel népéért.</verse>
				<verse number="25">Ezékiás király parancsára a léviták odaálltak a helyükre az Örökkévaló Templomában a hangszereikkel: cintányérokkal, hárfákkal, lantokkal — úgy, ahogyan azt Dávid király, Gád próféta és Nátán próféta még régen elrendelte. A dicséretnek ez a rendje az Örökkévaló prófétáin keresztül valósult meg, de valójában az Örökkévalótól származott.</verse>
				<verse number="26">A léviták tehát a helyükre álltak, a kezükben Dávid király hangszereivel, és a papok is kezükbe vették a trombitákat.</verse>
				<verse number="27">Akkor Ezékiás király parancsot adott, hogy kezdjék el az égőáldozat bemutatását az oltáron. Ugyanekkor a papok megfújták a trombitákat, és a léviták is elkezdték az Örökkévaló dicséretét: énekeltek és a hangszereiken játszottak. Ezeket a hangszereket még Dávid, Izráel királya készítette a Templomban való használatra.</verse>
				<verse number="28">Az egész gyülekezet imádta az Örökkévalót: az énekesek énekeltek, a papok fújták a trombitákat — egészen addig, amíg az égőáldozat bemutatását befejezték.</verse>
				<verse number="29">Ezután a király és mindenki más is leborult a földre, és imádta az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="30">Majd Ezékiás király és a vezetők mondták a lévitáknak, hogy Dávid király és Ászáf próféta énekeivel dicsérjék az Örökkévalót. A léviták pedig nagy örömmel és szívvel-lélekkel dicsérték az Örökkévalót, azután ők is leborultak és imádták az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="31">Azután Ezékiás ezt mondta: „Most már odaszenteltétek magatokat az Örökkévalónak, jöjjetek hát, és hozzátok be az Örökkévaló házába a véresáldozatokat és hálaáldozatokat!” Az emberek behozták ezeket az áldozatokat, sőt, akinek a szíve készséges volt, még égőáldozatra való állatokat is hozott.</verse>
				<verse number="32">A nép ennyi égőáldozatra szánt állatot hozott: 70 bikát, 100 kost és 200 bárányt. Mindezeket feláldozták az Örökkévalónak égőáldozatul.</verse>
				<verse number="33">Ezen kívül még az Örökkévalónak szenteltek 600 ökröt és 3 000 juhot is.</verse>
				<verse number="34">A papok azonban túl kevesen voltak ennyi állat levágásához és megnyúzásához. Ezért rokonaik, a többi léviták segítettek nekik mindaddig, amíg a többi pap is megszentelte magát. A léviták ugyanis komolyabban vették, hogy megszenteljék magukat, mint a papok.</verse>
				<verse number="35">Nagyon sok égőáldozatra szánt állat összegyűlt, meg rengeteg zsíros rész a hálaáldozatokból, és bőségesen volt italáldozat is az égőáldozatokhoz. Így hát az Örökkévaló házának szolgálati rendje helyreállt, és a szolgálatok ettől kezdve rendben történtek.</verse>
				<verse number="36">Ezékiás király és az egész nép nagyon örült annak, hogy az Örökkévaló ezt helyreállította népe számára, mert mindez igen rövid idő alatt történt!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="30">
				<verse number="1">Ezékiás király kihirdette egész Izráelben és Júdában, sőt még leveleket is küldött Efraim és Manassé törzsének, hogy mindannyian jöjjenek Jeruzsálembe, az Örökkévaló házába, és ünnepeljék meg az Örökkévalónak, Izráel Istenének ünnepét: a Páskát.</verse>
				<verse number="2">A király tanácskozott a vezetőkkel és az egész jeruzsálemi gyűléssel, és úgy határozott, hogy ez alkalommal a második hónapban tartják meg ezt az ünnepet.</verse>
				<verse number="3">Ugyanis a megszabott időben, az első hónapban ez nem volt lehetséges, mivel a papok nem szentelték meg magukat időben és kellő számban, és a nép sem gyűlt össze időben Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="4">Ezt mind a király, mind a gyűlés helyeselte.</verse>
				<verse number="5">Elhatározták, hogy egész Izráelben kihirdetik Beérsebától Dánig: az egész nép gyűljön össze Jeruzsálembe, és együtt tartsák meg az Örökkévalónak, Izráel Istenének ünnepét, a Páskát, mert a nép többsége már régóta nem ünnepelte meg ezt a Törvény szerint.</verse>
				<verse number="6">A futárok tehát mindenhová elvitték a király és a vezetők levelét egész Izráelben és Júdában, és kihirdették a királyi parancsot: „Izráel fiai, térjetek vissza az Örökkévalóhoz, Ábrahám, Izsák és Jákób Istenéhez! Akkor ő is visszatér hozzátok, akik még megmaradtatok és megmenekültetek Asszíria királyának kezéből.</verse>
				<verse number="7">Ne legyetek olyanok, mint elődeitek vagy testvéreitek, akik hűtlenekké lettek az Örökkévalóhoz, őseik Istenéhez! Hiszen látjátok, hogy emiatt az Örökkévaló kiszolgáltatta őket a pusztulásnak.</verse>
				<verse number="8">Ti ne legyetek olyan keményfejűek és nyakasok, mint őseitek, hanem készségesen engedelmeskedjetek az Örökkévalónak, és jöjjetek el a Templomába, amelyet örökre megszentelt, és ott tiszteljétek és imádjátok őt! Akkor elfordul rólatok az Örökkévaló súlyos haragja.</verse>
				<verse number="9">Mert, ha ti visszatértek az Örökkévalóhoz, akkor fogva tartóik megkönyörülnek testvéreiteken és gyermekeiteken, akik így majd hazatérhetnek a fogságból szülőföldjükre. Hiszen Istenetek, az Örökkévaló, irgalmas és kegyelmes — nem fordítja el arcát tőletek, ha visszatértek hozzá!”</verse>
				<verse number="10">Ezt a futárok városról városra haladva mindenhol kihirdették Efraim és Manassé földjén egészen Zebulon törzsének vidékéig, de az emberek kinevették és gúnyolták őket.</verse>
				<verse number="11">Mégis voltak néhányan Ásér, Manassé és Zebulon törzséből, akik megalázták magukat, és elmentek Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="12">Júdában azonban Isten hatalma következtében mindenki egy szívvel-lélekkel engedelmeskedett a király és a vezetők felhívásának, amely az Örökkévaló szava volt.</verse>
				<verse number="13">Így hát a második hónapban nagyon sokan feljöttek Jeruzsálembe, hogy együtt tartsák meg a Kovásztalan Kenyerek ünnepét. Nagy sokaság gyűlt össze,</verse>
				<verse number="14">amely először nekifogott, hogy Jeruzsálemet megtisztítsa az idegen istenek oltáraitól. Minden ilyen oltárt leromboltak és eltakarítottak a városból, még azokat is, amelyeken tömjént égettek a bálványoknak. Ezeket a Kidron-patak völgyébe szórták, a szemétdombra.</verse>
				<verse number="15">Azután a második hónap tizennegyedik napján levágták a páskabárányt, és megtartották a Páskát. A papok és a léviták elszégyellték magukat, és most már idejében felkészültek az Örökkévaló szolgálatára; azután égőáldozatokat vittek az Örökkévaló házába.</verse>
				<verse number="16">Valamennyien a saját feladataikat végezték — úgy, ahogyan azt Mózesnek, az Isten emberének Törvénye meghatározta. Az áldozati állatok vérét a léviták a papok kezébe adták, akik azt az oltárra hintették.</verse>
				<verse number="17">Sokan voltak az összegyűltek között olyanok is, akik előzőleg nem szentelték meg magukat. Ezek helyett a léviták vágták le és készítették el a páskabárányt — a Törvény előírásai szerint.</verse>
				<verse number="18">Sokan voltak, különösen Efraim, Manassé, Issakár és Zebulon törzséből, akik előzőleg nem szentelték meg magukat, mégis ettek a páskabárányból annak ellenére, hogy ezt a Törvény szerint nem lett volna szabad. Ezékiás király azonban imádkozott értük: „Örökkévaló, te olyan jóságos vagy! Kérlek, bocsáss meg mindenkinek,</verse>
				<verse number="19">aki szívét felkészítette és odaszánta Isten jelenlétének keresésére, az Örökkévalónak, ősei Istenének imádatára, még akkor is, ha nem szentelte meg magát a szentség szabályai szerint!”</verse>
				<verse number="20">Az Örökkévaló pedig meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet, így senkinek nem esett bántódása.</verse>
				<verse number="21">Így hát, akik Izráel népéből összegyűltek Jeruzsálemben, nagy örömmel megtartották a Kovásztalan Kenyerek ünnepét hét napon keresztül. A léviták és a papok az ünnep minden napján teljes erővel dicsérték az Örökkévalót hangszereikkel és énekükkel.</verse>
				<verse number="22">Ezékiás király a szívére beszélt a lévitáknak, akik járatosak voltak az Örökkévaló szolgálatában, és bátorította őket. A nép pedig örvendezve ünnepelt és lakomázott hét napon át, hálaáldozatokat vittek az Örökkévalónak és dicsérték az Örökkévalót, őseik Istenét.</verse>
				<verse number="23">Azután az egész közösség tanácskozott, és elhatározták, hogy még hét nappal meghosszabbítják az ünnep idejét. Ezért hét napig nagy örvendezéssel folytatták az ünneplést.</verse>
				<verse number="24">Ezékiás, Júda királya pedig gondoskodott róla, hogy a gyülekezetnek legyen mit lakomáznia: 1 000 bikaborjút és 7 000 juhot ajándékozott nekik. Hasonlóképpen a főemberek is adtak a gyülekezetnek 1 000 növendék bikát és 10 000 juhot. A papok is nagy számban megszentelték magukat a szolgálatra.</verse>
				<verse number="25">Így örvendezett és ünnepelt Júda egész gyülekezete, a papok, a léviták, az Izráelből az ünnepre érkezett vendégek és azok, akik Izráelből már korábban átköltöztek Júdába, és jövevényként laktak ott.</verse>
				<verse number="26">Igen nagy öröm volt Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának ideje óta nem volt ehhez hasonló nagy ünnep.</verse>
				<verse number="27">Végül a papok és a léviták felálltak, és megáldották a népet — és a szavuk meghallgatásra talált Istennél, imádságuk feljutott a Mennybe, Isten szent lakóhelyére.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="31">
				<verse number="1">A Páskaünnep véget ért. Akkor mindazok, akik Izráel népéből részt vettek Jeruzsálemben az ünnepen, kimentek Júda városaiba, és lerombolták a bálványokat, az Asera-oszlopokat, kivágták a szent fákat, lerombolták az áldozóhalmokat és azok oltárait — egyet sem hagytak meg közülük. Mindezt hasonlóképpen megtették Benjámin, Efraim és Manassé vidékein is. Azután mind visszatértek lakóhelyükre, a saját városukba.</verse>
				<verse number="2">Ezékiás a helyükre állította a papok és léviták csoportjait. Meghagyta nekik, hogy szolgálati beosztásuk szerint lássák el feladataikat: az égőáldozatok és hálaáldozatok bemutatását, a hálaadást, az Örökkévaló dicséretét a Templom udvarainak kapuiban, és a különböző egyéb szolgálatokat.</verse>
				<verse number="3">Ezékiás elrendelte, hogy a saját vagyonából rendszeresen vigyenek áldozatra való állatokat az égőáldozatokhoz, a reggeli és esti áldozatokhoz, azután szombat és Újhold ünnepére, meg a többi megszabott ünnepre aszerint, amint az meg van írva Mózes Törvényében.</verse>
				<verse number="4">Hasonlóképpen megparancsolta a Jeruzsálemben lakóknak, hogy adják meg a papoknak és lévitáknak járó részt az áldozatokból, hogy bátorítsák őket azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyeket az Örökkévaló rájuk bízott a Törvény szerint.</verse>
				<verse number="5">Amint a király rendeletét meghallották, az emberek azonnal engedelmeskedtek, és bőségesen behozták termésük első részét a gabonából, szőlőből, olívaolajból, mézből és minden másból is. Ugyancsak bőségesen behozták a tizedet mindenből.</verse>
				<verse number="6">A Júda városaiban lakó izráeliek és júdaiak behozták a tizedet az állataikból is: a marhákból és juhokból. Behozták a tizedet azokból a terményekből is, amelyeket Istenüknek, az Örökkévalónak szenteltek, és felhalmozták ezeket nagy halmokban a Templom udvarán.</verse>
				<verse number="7">A harmadik hónapban kezdték behordani a termés tizedét a Templomba, és a hetedik hónapig egyre csak hozták — akkor fejezték be.</verse>
				<verse number="8">Amikor Ezékiás és a vezetők látták ezeket a halmokat, áldották az Örökkévalót és népét, Izráelt.</verse>
				<verse number="9">Azután Ezékiás megkérdezte a papokat és a lévitákat a felhalmozott termény felől.</verse>
				<verse number="10">Azarjáhú főpap — aki Cádók családjából származott — felelt a királynak: „Mióta a nép kezdte behozni a tizedet az Örökkévaló házába, bőségesen el vagyunk látva, és még maradt is felesleg, mert az Örökkévaló bőségesen megáldotta népét. Ami megmaradt, az van itt felhalmozva ezekben a nagy halmokban.”</verse>
				<verse number="11">Akkor Ezékiás elrendelte, hogy készítsenek raktárakat az Örökkévaló házában, és oda hordják be a terményeket. Így is történt.</verse>
				<verse number="12">A terményeket, amelyeket áldozatként, tizedként vagy önkéntes adományként hoztak be az emberek, mind behordták hűségesen ezekbe a raktárakba, és rábízták Kónanjáhú lévita felügyeletére. A helyettese pedig a testvére, Simei lett.</verse>
				<verse number="13">Ezékiás király és Azarjáhú, az Isten háza felügyelője a következő férfiakat nevezték ki, hogy Kónanjáhú és Simei vezetésével gondot viseljenek a raktárakra: Jehiél és Azarjáhú, Nahat és Aszáél, Jerimót és Józábád, Eliél és Jiszmakjáhú, Mahat és Benájáhú.</verse>
				<verse number="14">Az Istennek önkéntesen felajánlott adományok felügyeletével Kórét, Jimná fiát bízták meg, aki egyúttal a keleti kapu őre is volt. Az ő feladata volt, hogy szétossza ezeket az adományokat és legszentebb dolgokat.</verse>
				<verse number="15">Éden és Minjámin, Jésua és Semajáhú, Amarjáhú és Sekanjáhú Kóré segítői voltak. Az ő felügyeletével végezték hűségesen az adományok szétosztását rokonaik között a papok városában — a papok csoportjai szerint. Mindenkinek adtak az adományokból, a legnagyobbtól a legkisebbig.</verse>
				<verse number="16">A szétosztást a származási jegyzék alapján végezték, amelybe minden férfit feljegyeztek három éves kortól felfelé. Ezeknek szabad bejárása volt a Templomba, és mindegyiküknek meg voltak határozva a napi teendői, a felelősségi köre és a szolgálati csoportja.</verse>
				<verse number="17">A papokat családjaik szerint írták be a származási jegyzékbe, a lévitákat pedig csak húsz éves koruktól fölfelé, a szolgálati csoportjuk és feladatuk szerint.</verse>
				<verse number="18">A léviták családtagjai — feleségeik és összes gyermekeik — is részesedtek az adományokból, mert hűségesen szolgáltak a Templomban, és megszentelték magukat a szolgálatra.</verse>
				<verse number="19">A vidéki városokban is mindenhol voltak név szerint kijelölt férfiak, akik eljuttatták az adományok megfelelő részét azokhoz a papokhoz, akik Áron családjába tartoztak, és a származási jegyzékbe felvett lévitákhoz, akik a Templomtól távolabbi vidékeken éltek.</verse>
				<verse number="20">Ezeket tette Ezékiás Júdában. Minden dologban helyesen járt el, és azt tette, amit Istene, az Örökkévaló helyesnek, jónak és hűségesnek talált.</verse>
				<verse number="21">Amibe csak belekezdett, mindent teljes szívvel-lélekkel tett, és minden sikerült is neki, akár Isten háza szolgálatában, akár a Törvény és az Isten parancsainak teljesítésében kereste Istenének az akaratát.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="32">
				<verse number="1">Mindezek után, amiket Ezékiás hűségesen és helyesen tett, Szanhérib, Asszíria királya megtámadta Júdát. Hadseregével ostrom alá vette Júda megerősített városait, hogy elfoglalja azokat.</verse>
				<verse number="2">Amikor Ezékiás látta, hogy Szanhérib azzal a céllal támadt ellene, hogy Jeruzsálemet elfoglalja,</verse>
				<verse number="3">tanácskozott a főemberekkel és a hadsereg vezetőivel. Elhatározták, hogy a városon kívül fakadó forrásokat be fogják tömni. A vezetők Ezékiás mellett álltak és támogatták őt.</verse>
				<verse number="4">Sokan összegyűltek, és a város környékén minden forrást és patakot betömtek. Azt mondták: „Az asszír sereg nem fog ivóvizet találni, amikor ideér!”</verse>
				<verse number="5">Ezékiás felbátorodott, és megerősítette a város védelmét: kijavította a fal réseit, újabb tornyokat épített a falon, sőt, a meglévőn kívül épített egy másik külső falat is. Megerősítette Dávid városának azt a részét, amelyet Millónak neveztek. Készíttetett sok fegyvert és pajzsot is.</verse>
				<verse number="6">Vezetőket nevezett ki a várost védő csapatok élére, majd összehívta őket a városkapu előtti térre, és így bátorította őket: „Legyetek erősek és bátrak!</verse>
				<verse number="7">Ne féljetek Asszíria királyától, és ne aggódjatok nagy serege miatt, mert Isten, aki a mi oldalunkon van, erősebb, mint az ő katonái!</verse>
				<verse number="8">Az ő ereje csak emberi erő, velünk pedig Istenünk, az Örökkévaló van, aki megsegít bennünket és harcol értünk!” Így bátorította Ezékiás, Júda királya a katonáit, akik hittek neki.</verse>
				<verse number="9">Szanhérib, Asszíria királya még Lákis városát ostromolta hadseregével, de már elküldte követeit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához és a városban lévő júdaiakhoz</verse>
				<verse number="10">ezzel az üzenettel: „Ezt mondja nektek Szanhérib, Asszíria királya. Ugyan miben bíztok, hogy a városban akartok maradni, amikor megostromolom azt?</verse>
				<verse number="11">Ezékiás csak hiteget benneteket, amikor azt mondja: »Az Örökkévaló, a mi Istenünk ki fog szabadítani bennünket Asszíria királyának kezéből!« Arra biztat, hogy maradjatok Jeruzsálemben — pedig ez csapda a számotokra, mert ott fogtok éhen és szomjan meghalni.</verse>
				<verse number="12">Vajon nem Ezékiás rombolta le az Örökkévaló oltárait és áldozóhalmait szerte az országban? Vajon nem Ezékiás parancsolta meg Júdának és Jeruzsálemnek, hogy csakis egyetlen oltár előtt borulhattok le Istent imádni, és csak ott égethettek tömjént neki?</verse>
				<verse number="13">Nem tudjátok, hogy én és őseim mit tettünk valamennyi idegen királysággal és annak népével? Meg tudták-e szabadítani azoknak a népeknek istenei az én kezemből országaikat?</verse>
				<verse number="14">Ugyan melyik isten volt képes kimenteni népét a kezemből azok közül, akiknek országait őseim lerombolták?! Azt hiszitek, majd éppen a ti istenetek lesz képes kimenteni titeket az én kezemből?!</verse>
				<verse number="15">Ne hagyjátok hát, hogy Ezékiás félrevezessen és becsapjon benneteket! Ne higgyetek neki, mert olyan isten még nem volt egyetlen országban sem, aki meg tudta volna szabadítani népét az én kezemből, vagy őseim kezéből! Mennyivel kevésbé tud a ti istenetek kiszabadítani titeket az én kezemből!”</verse>
				<verse number="16">Még sok más, ehhez hasonló dolgot is mondtak a követek az Örökkévaló ellen és szolgája, Ezékiás ellen.</verse>
				<verse number="17">Asszíria királya leveleket is írt Ezékiásnak, és ezekben gyalázta Izráel Istenét, az Örökkévalót. Azt írta: „Ahogyan más népek istenei sem tudták megmenteni népüket kezemből, úgy Ezékiás istene sem fogja kimenteni népét az én kezemből!”</verse>
				<verse number="18">A követek hangosan kiabáltak azoknak a jeruzsálemieknek, akik a falakon álltak. Héber nyelven szóltak hozzájuk, hogy megfélemlítsék őket, és zavart keltsenek — hogy azután elfoglalhassák a várost.</verse>
				<verse number="19">Úgy beszéltek Jeruzsálem Istenéről, mintha csak az egyik lenne a föld népeinek istenei közül, holott azokat csupán emberkéz alkotta.</verse>
				<verse number="20">Emiatt azután Ezékiás király és Ézsaiás próféta, Ámóc fia segítségért kiáltottak és imádkoztak az Örökkévalóhoz, és szavuk feljutott a Mennybe.</verse>
				<verse number="21">Az Örökkévaló pedig elküldött egy angyalt, aki megölte az összes parancsnokot, tisztet és kiváló harcost az asszír király táborában. Így hát Asszíria királya megszégyenülve tért haza saját országába. Amikor pedig imádkozni ment istene templomába, ott a saját fiai gyilkolták meg karddal.</verse>
				<verse number="22">Az Örökkévaló tehát megszabadította Ezékiást és Jeruzsálem népét Szanhérib asszír király kezéből, és minden más ellenségüktől is, azután pedig békességet adott népének mindenfelől.</verse>
				<verse number="23">Ezután sokan hoztak ajándékokat Jeruzsálembe az Örökkévalónak és Ezékiásnak, Júda királyának, akinek híre-neve ettől fogva csak emelkedett minden nép előtt.</verse>
				<verse number="24">Akkoriban történt, hogy Ezékiás súlyosan megbetegedett, és már közel volt a halálhoz. De akkor imádkozott az Örökkévalóhoz, aki válaszolt, és jelet adott neki.</verse>
				<verse number="25">Ezékiás azonban nem viszonozta az Örökkévaló jóságát, hanem büszke lett, emiatt az Örökkévaló megharagudott rá és Júda meg Jeruzsálem népére.</verse>
				<verse number="26">Ekkor azonban Ezékiás megalázta magát egész Jeruzsálemmel együtt, és megbánta büszkeségét. Emiatt az Örökkévaló haragja nem sújtott le Júdára, amíg Ezékiás élt.</verse>
				<verse number="27">Ezékiás király nagyon gazdag volt, és mindenki tisztelte. Kincstárakat épített, amelyekben igen sok aranyat, ezüstöt és drágakövet, fűszereket, pajzsokat és sok egyéb drága kincset halmozott fel.</verse>
				<verse number="28">Raktárakat is épített a gabona, bor és olívaolaj tárolására, meg istállókat a háziállatoknak és aklokat a juhoknak.</verse>
				<verse number="29">Városokat is épített, nagy juhnyájai és marhacsordái voltak, mert Isten igen gazdaggá tette.</verse>
				<verse number="30">Ezékiás építette meg azt a vízcsatorna alagutat, amely a felső Gihon-forrás vizét Dávid városának a nyugati részéhez vezette. Ezékiás mindenben sikeresnek bizonyult.</verse>
				<verse number="31">Egyszer azonban a babilóniai főemberek követeket küldtek Ezékiáshoz, hogy kérdezősködjenek a csoda felől, amely Júdában történt. Ekkor Isten hagyta Ezékiást, hogy a saját útján menjen, hogy próbára tegye, és nyilvánvaló legyen, mi van Ezékiás szívében.</verse>
				<verse number="32">Ezékiás király egyéb tettei, és mindaz, amit helyesen cselekedett, fel vannak jegyezve Ézsaiás próféta, Ámóc fia látomásainak könyvében és a Júda és Izráel Királyainak Könyvében.</verse>
				<verse number="33">Azután meghalt Ezékiás, mint ősei is, és eltemették azon a dombon, ahol Dávid király többi utódai is nyugszanak. Halálakor Júda és Jeruzsálem lakosai mind tisztelettel emlékeztek meg róla. Utána a fia, Manassé követte a trónon.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="33">
				<verse number="1">Manassé tizenkét éves korában lépett trónra, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="2">Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart. Azoknak a népeknek az utálatos és szörnyű szokásait követte, akiket az Örökkévaló elűzött Izráel népe elől.</verse>
				<verse number="3">Újra felépítette azokat a bálványimádásra szolgáló magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt. Oltárokat emelt a Baálok tiszteletére, Asera-oszlopokat állított, tisztelte és imádta az ég csillagainak seregét.</verse>
				<verse number="4">Még az Örökkévaló Templomában is oltárokat állított fel az idegen istenek tiszteletére! Pedig az Örökkévaló azt mondta a Templomról: „Nevem örökké Jeruzsálemben fog lakni”.</verse>
				<verse number="5">Manassé az Örökkévaló Templomának mindkét udvarában oltárokat épített az ég seregének a tiszteletére.</verse>
				<verse number="6">Feláldozta saját fiait a bálványoknak: megégette őket a Ben-Hinnóm völgyben. Sokféle okkult dolgot gyakorolt: varázslást, jelmagyarázást, ráolvasást, jövendőmondást, ezenkívül médiumokkal és halottidézőkkel is tanácskozott. Nagyon sok gonosz dolgot művelt, amivel haragra ingerelte az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="7">Manassé készíttetett egy bálványszobrot is, amelyet Isten házában állított fel. Abban a házban, amelyről Isten azt mondta Dávidnak és a fiának, Salamonnak: „Ebbe a házba és Jeruzsálembe, amelyet én választottam ki Izráel törzsei közül, ide helyezem nevemet örökre.</verse>
				<verse number="8">Többé nem mozdítom ki Izráelt erről a földről, amelyet atyáitoknak adtam. De mindez csak akkor lesz így, ha engedelmeskednek mindannak, amit parancsoltam nekik: az egész Törvénynek, rendelkezéseimnek és határozataimnak, amelyeket Mózes által közöltem velük.”</verse>
				<verse number="9">Manassé rossz irányba vezette Júda és Jeruzsálem lakóit: súlyosabb gonoszságokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket az Örökkévaló kipusztított Izráel népe elől.</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló szólt Manasséhoz és népéhez, de ők nem hallgattak rá,</verse>
				<verse number="11">ezért rájuk hozta Asszíria királyának seregét. A sereg vezérei foglyul ejtették Manassét, majd a kezeit bronzláncokkal megkötözték, horgot akasztottak rá, és így hurcolták Babilóniába.</verse>
				<verse number="12">Nyomorúságos helyzetében Manassé Istenét, az Örökkévalót kereste, mélyen magalázkodott őseinek Istene előtt,</verse>
				<verse number="13">és imádkozott az Örökkévalóhoz. Isten pedig meghallgatta könyörgését, megkönyörült rajta, és ismét visszahelyezte Jeruzsálembe és királyságába. Akkor tudta meg és fogta föl igazán Manassé, hogy az Örökkévaló az Isten.</verse>
				<verse number="14">Ezután Manassé felépítette Dávid városának külső kőfalát, amely a Gihon-forrástól nyugatra húzódik a Kidron-patak völgyében, a Hal-kapu felé, és megkerüli az Ofel-dombot. Ezt a falat igen magasra építették. Manassé katonai parancsnokokat helyezett Júda minden megerősített városába.</verse>
				<verse number="15">Azután eltávolította az Örökkévaló házából az idegen istenek tiszteletére állított bálványokat, lerombolta az idegen istenek számára emelt oltárokat, amelyeket korábban ő maga épített az Örökkévaló házának hegyén és Jeruzsálem városában — a maradványaikat pedig kihordatta a városból.</verse>
				<verse number="16">Azután helyreállította az Örökkévaló oltárát, és hálaáldozatokat és dicsőítő áldozatokat mutatott be rajta az Örökkévalónak. Egész Júda népének megparancsolta, hogy az Örökkévalót, Izráel Istenét tiszteljék és szolgálják.</verse>
				<verse number="17">Igaz, a nép még ezután is áldozatokat mutatott be a magaslatokon, de csak Istenének, az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="18">Manassé egyéb tettei, imádsága Istenéhez, és a próféták szavai, akik az Örökkévalónak, Izráel Istenének nevében szóltak Manasséhoz — mindezek fel vannak jegyezve Izráel Királyainak Könyvében.</verse>
				<verse number="19">Manassé imádsága, és az, ahogyan Isten meghallgatta őt, valamint Manassé összes bűne és hűtlensége, azok a helyek, ahol magaslatokat épített a bálványoknak, ahol Asera-oszlopokat állított fel, meg bálványszobrokat — mielőtt megalázkodott volna — mindezeket feljegyezték a próféták írásaiban.</verse>
				<verse number="20">Azután meghalt Manassé, mint ősei is, és eltemették háza kertjében. Utána fia, Ámón követte a trónon.</verse>
				<verse number="21">Ámón huszonkét éves volt, amikor király lett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="22">Apjához, Manasséhoz hasonlóan Ámón is olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart. Mindazokat a bálványokat imádta és áldozott azoknak, amelyeket apja készített.</verse>
				<verse number="23">De nem alázta meg magát az Örökkévaló előtt, mint ahogyan apja tette, hanem egyre több és több bűnt követett el.</verse>
				<verse number="24">Végül a királyi udvarban összeesküvést szőttek ellene, és a saját házában meggyilkolták.</verse>
				<verse number="25">Júda lakosai azonban megölték azokat, akik Ámón király ellen összeesküvést készítettek, és a király fiát, Jósiást emelték trónra.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="34">
				<verse number="1">Jósiás nyolc éves volt, amikor királyságra lépett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="2">Azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tart, és azon az úton járt, amelyen őse, Dávid király — s arról nem tért le sem jobbra, sem balra.</verse>
				<verse number="3">Uralkodásának nyolcadik évében, amikor még fiatal volt, kezdte keresni Dávidnak, ősének Istenét, és az ő akaratát. Királysága tizenkettedik évében pedig hozzálátott, hogy megtisztítsa Júdát és Jeruzsálemet az idegen istenektől, az Asera-oszlopoktól, az öntött és faragott bálványszobroktól és az áldozóhalmoktól.</verse>
				<verse number="4">Leromboltatta a Baálok oltárait, és ezt személyesen ellenőrizte és végignézte. Elpusztította az idegen istenek tiszteletére emelt magas tömjénező oltárokat és Asera-oszlopokat. A faragott és öntött bálvány-szobrokat összetörette, és azoknak porát rászórta azoknak a sírjaira, akik ezeknek a bálványoknak áldoztak.</verse>
				<verse number="5">Az idegen istenek oltárain megégette azoknak a papoknak csontjait, akik ezeket az isteneket szolgálták. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.</verse>
				<verse number="6">Hasonlóképpen járt el Manassé, Efraim és Simeon törzsi területén, a városokban és a körülöttük lévő területeken, egészen Naftáli határáig:</verse>
				<verse number="7">lerombolta az idegen istenek oltárait, az Asera-oszlopokat, összetörte a bálványszobrokat, elpusztította az idegen isteneknek emelt tömjénező oltárokat egész Izráel területén, azután visszatért Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="8">Uralkodásának tizennyolcadik évében, miután Jósiás megtisztította a földet és az Örökkévaló házát, megbízta Sáfánt, Acaljáhú fiát, azután Maaszéjáhút, a város kormányzóját, azután Jóáhot, Jóáház fiát, a krónikást, hogy javítsák ki az Örökkévalónak, Istenüknek a házát.</verse>
				<verse number="9">Ezek hárman elmentek Hilkijjá főpaphoz, és átadták neki az Isten háza számára gyűjtött pénzadományokat. Ezt a kapuk őrzésével megbízott léviták gyűjtötték össze Manasséból, Efraimból és azoktól, akik egész Izráel területén megmaradtak, meg egész Júda és Benjámin területéről és Jeruzsálemből.</verse>
				<verse number="10">Ebből a pénzből fizették az Örökkévaló háza helyreállítását vezető felügyelőket, akik viszont ebből fogadták fel a mesterembereket: az ácsokat és a kőműveseket. Ők végezték a helyreállítás munkáját, és vásárolták meg a szükséges anyagokat: a faragott köveket és faanyagot a gerendákhoz és a belső burkoláshoz. Erre azért volt szükség, mert az előző júdai királyok nem fordítottak gondot a Templom karbantartására.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">A mesteremberek hűségesen végezték a munkájukat. A felügyelők a következő léviták voltak: Merári családjából Jahat és Óbadjáhú, a kehátiak közül Zekarjá és Mesullám. A hangszeres dicséretet végző léviták a teherhordókat és a többi munkásokat irányították. A léviták közül kerültek ki az írnokok, felügyelők és kapuőrök is.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Amikor kihozták az Örökkévaló házából az összegyűlt pénzadományokat, Hilkijjá főpap rábukkant egy könyvtekercsre. Az Örökkévaló Törvényének Könyve volt az, amelyet Mózes írt le.</verse>
				<verse number="15">Akkor Hilkijjá szólt Sáfánnak, a király titkárának: „Megtaláltam a Törvény Könyvét az Örökkévaló házában!” — és átadta neki a könyvtekercset.</verse>
				<verse number="16">Sáfán elvitte a Könyvet Jósiás királyhoz, és jelentette neki: „Szolgáid szorgalmasan végzik a munkát, amelyet rájuk bíztál.</verse>
				<verse number="17">Kihozták az összegyűlt pénzadományokat az Örökkévaló házából, és a felügyelőknek adták, akik ebből fizetik a munkásokat.”</verse>
				<verse number="18">Azután hozzátette: „Hilkijjá főpap ezt a könyvtekercset adta nekem” — majd felolvasott belőle a királynak.</verse>
				<verse number="19">Amikor Jósiás király meghallotta a Törvény igéit, megszaggatta ruháit.</verse>
				<verse number="20">Azután ezt parancsolta Hilkijjának és Ahikámnak, Sáfán fiának és Abdónnak, Mika fiának és Sáfánnak, a titkárának és Aszájának, a király szolgájának:</verse>
				<verse number="21">„Menjetek és kérdezzétek meg az Örökkévalót értem és mindazokért, akik még megmaradtak Izráelben és Júdában! Kérdezzétek meg, mit jelentenek ránk nézve az igék, amelyek a megtalált könyvtekercsben vannak! Nagy haraggal sújtott ránk az Örökkévaló, mert őseink nem engedelmeskedtek az Örökkévaló igéjének, és nem aszerint éltek és cselekedtek, ahogyan az meg van írva ebben a könyvtekercsben.”</verse>
				<verse number="22">Akkor Hilkijjá és társai, akiket a király elküldött, felkeresték Huldát, a prófétaasszonyt, aki Sallum felesége volt. Sallum Tokhat fia, ez pedig Haszrá fia volt. Haszrá a király ruháira viselt gondot. Hulda Jeruzsálem új részében lakott. Hilkijjá és a többiek elmondták Huldának, ami történt.</verse>
				<verse number="23">Hulda így felelt: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket!</verse>
				<verse number="24">Bizony, én veszedelmet és pusztulást hozok erre a helyre, és annak lakosaira! Mindazokat az átkokat rájuk hozom, amelyek meg vannak írva abban a könyvben, amelyet Júda királya előtt felolvastak.</verse>
				<verse number="25">Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, mivel kezük minden alkotásával és tetteikkel haragra ingereltek engem, ezért izzó haragomat rázúdítom erre a helyre — és nem lesz, aki eloltsa!</verse>
				<verse number="26">De mondjátok meg Jósiásnak, Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az Örökkévalót! Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene azokról az igékről, amelyeket hallottál:</verse>
				<verse number="27">Mivel a szíved megindult, és megaláztad magad Isten előtt, amikor meghallottad igéit, amelyeket e hely és annak lakói ellen mondott; és mivel megaláztad magad előttem, és megszaggattad ruháidat, és sírtál előttem — meghallgattalak téged, azt mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="28">Őseid mellé foglak juttatni, és békességben helyeznek sírkamrádba. Te nem fogod meglátni azt a veszedelmet és pusztulást, amelyet e helyre és annak lakóira hozok.«” Hilkijjá és társai ezzel az üzenettel visszamentek a királyhoz, és mindent elmondtak neki.</verse>
				<verse number="29">Akkor Jósiás király összegyűjtötte Júda és Jeruzsálem vezetőit.</verse>
				<verse number="30">Majd a király vezetésével felmentek az Örökkévaló házába Júda férfiai, Jeruzsálem lakosai, a papok és a léviták — az egész nép kicsinytől fogva nagyig. Ott a király mindenki hallatára elejétől végéig felolvasta a Szövetség Könyvét, amelyet az Örökkévaló házában találtak.</verse>
				<verse number="31">Azután a király a helyére állt, és szövetséget kötött az Örökkévaló jelenlétében, hogy ezután teljes szívvel-lélekkel az Örökkévalót fogják követni, megtartják parancsolatait, törvényeit és rendelkezéseit, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek abban a könyvben vannak.</verse>
				<verse number="32">A király mindazokkal elfogadtatta ezt a szövetséget, akik jelen voltak Júdából és Benjáminból. Jeruzsálem lakói is Istennek, őseik Istenének a szövetsége szerint cselekedtek.</verse>
				<verse number="33">Jósiás király elpusztított Izráel népének területéről minden utálatos bálványt, és országában mindenkit arra kötelezett, hogy Istenüket, az Örökkévalót tiszteljék és szolgálják. Amíg ő élt, a nép valóban az Örökkévalót, őseik Istenét követte, és nem tért el tőle.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="35">
				<verse number="1">Jósiás király Páska ünnepet tartott az Örökkévalónak Jeruzsálemben. Az első hónap tizennegyedik napján levágták a páskabárányt.</verse>
				<verse number="2">A király a papokat szolgálatba állította, és arra buzdította őket, hogy végezzék a feladatukat az Örökkévaló házában.</verse>
				<verse number="3">A lévitáknak, akik Izráel népét tanították, és az Örökkévaló szolgálatára voltak szentelve, ezt mondta: „Helyezzétek a Szövetségládáját a Templomba, amelyet Salamon, Dávid fia, Izráel királya épített! Többé nem kell azt a vállaitokon hordoznotok. Most már szolgáljatok Isteneteknek, az Örökkévalónak, és népének, Izráelnek.</verse>
				<verse number="4">Készüljetek fel a szolgálatra családjaitok és szolgálati beosztásotok szerint, annak megfelelően, ahogyan azt Dávid, Izráel királya és a fia, Salamon király megszabta a számotokra!</verse>
				<verse number="5">Álljatok fel a szent helyen csoportokban, hogy testvéreiteket, Izráel népének nemzetségeit szolgálhassátok. Minden egyes nemzetséget a léviták egy-egy csoportja szolgálja.</verse>
				<verse number="6">Azután vágjátok le a páskabárányt, szenteljétek meg magatokat, készítsétek el a páskavacsorát az Örökkévaló szavai szerint, ahogyan azt Mózesnek meghagyta!”</verse>
				<verse number="7">Jósiás király saját vagyonából ajándékozott az ünnepre összegyűlt népnek 30 000 bárányt és kecskegidát, hogy ezeket vágják le áldozatul a Páska ünnepére. Ezen felül még 3 000 bikát is ajándékozott nekik.</verse>
				<verse number="8">Hasonlóképpen a király főemberei is ajándékoztak állatokat a népnek, a papoknak és a lévitáknak. Hilkijjá, Zekarjáhú és Jehiél, akik Isten házának vezetői voltak, szintén ajándékoztak 2 600 páskabárányt és 300 bikát a papoknak.</verse>
				<verse number="9">Kónanjáhú és testvérei, Semajáhú és Netanél, azután Hasabjáhú, Jeiél és Józábád a léviták vezetői voltak. Ők is adtak a lévitáknak 5 000 páskabárányt és 500 bikát.</verse>
				<verse number="10">Amikor mindent előkészítettek a Páska ünnepére, a papok és a léviták mindannyian a helyükre álltak — ahogyan a király rendelte.</verse>
				<verse number="11">Azután levágták a páskabárányt, amelynek vérét a léviták a papoknak adták, akik a vért az oltárra hintették. A léviták megnyúzták a páskabárányt.</verse>
				<verse number="12">Az égőáldozatra szánt állatokat elkülönítették, és a nemzetségeknek adták, hogy ők vigyék oda, és ajánlják fel az Örökkévalónak — úgy, ahogyan Mózes Törvényében elő van írva. Hasonlóképpen jártak el a bikákkal is.</verse>
				<verse number="13">A léviták megsütötték a páskabárányt, a szent ajándékul adott állatok húsát pedig megfőzték fazekakban, üstökben és más edényekben az előírás szerint. Amikor ezekkel elkészültek, kiosztották a népnek.</verse>
				<verse number="14">Miután ezzel végeztek, a léviták elkészítették a páskabárányt a saját számukra és a papoknak is. A papok, Áron leszármazottjai ugyanis késő éjjelig el voltak foglalva az áldozatokkal: az égőáldozatok és az egyéb áldozati állatok zsíros részeinek az oltáron való elégetésével. Ezért készítették el a léviták a papok számára is a páskabárányt.</verse>
				<verse number="15">Az énekesek is a helyükön álltak, és végezték a szolgálatukat — ahogyan Dávid király, Ászáf, Hémán és Jedútún, a király mellett szolgáló próféta elrendelte. A kapuőrök is a maguk helyén álltak, mindegyik a maga kapujánál. Nem kellett elhagyniuk a helyüket az ünnep miatt, mert testvéreik, a léviták elkészítették számukra is a páskát.</verse>
				<verse number="16">Ezen a napon minden szertartást elvégeztek az Örökkévaló tiszteletére: megtartották a Páska ünnepét és az Örökkévaló oltárán bemutatták az égőáldozatokat — ahogyan Jósiás király elrendelte.</verse>
				<verse number="17">Így tartották meg a Páska ünnepét és hét napon át a Kovásztalan Kenyerek ünnepét azok, akik Izráel népéből feljöttek Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="18">Sámuel próféta ideje óta nem tartottak Izráelben ehhez hasonló Páska ünnepet. Izráel királyai közül senki sem tartott olyan ünnepet, amilyet Jósiás király a papokkal, lévitákkal, Jeruzsálem lakosaival és azokkal együtt, akik Júdából és Izráelből feljöttek az ünnepre.</verse>
				<verse number="19">Ezt a Páska ünnepet Jósiás király uralkodásának tizennyolcadik évében tartották.</verse>
				<verse number="20">Miután Jósiás így helyreállította a Templomot, Nékó, Egyiptom királya hadsereget vezetett Karkemis városa ellen, amely az Eufrátesz folyó mellett fekszik. Jósiás király azonban seregével kivonult Nékó ellen.</verse>
				<verse number="21">Akkor Nékó követeket küldött Jósiáshoz ezzel az üzenettel: „Júda királya, neked semmi közöd ehhez a hadjárathoz! Most nem ellened jöttem, hanem egy másik uralkodó ellen, akivel hadban állok. Isten azt parancsolta, hogy siessek, ezért ne állj az utamba, és ne ellenkezz Istennel, aki velem van, mert különben elpusztít téged!”</verse>
				<verse number="22">Jósiás azonban nem tért ki Nékó útjából, hanem elhatározta, hogy harcolni fog ellene. Ezért más ruhát vett fel, hogy ne ismerjék fel a csatában. Nem hallgatott Nékó szavára, amely valóban Istentől származott, hanem a Meggidó-síkságon megütközött Nékó seregével.</verse>
				<verse number="23">Csata közben az íjászok nyila eltalálta Jósiás királyt, aki szólt a szolgájának: „Vigyél ki innen, mert súlyosan megsebesültem!”</verse>
				<verse number="24">Akkor a szolgái levették a királyt a harci szekeréről, és egy másik kocsin Jeruzsálembe vitték. Jósiás ebbe a sebesülésébe bele is halt Jeruzsálemben, ahol eltemették őseinek sírboltjába. Egész Júda és Jeruzsálem népe meggyászolta.</verse>
				<verse number="25">Jeremiás siratóéneket szerzett Jósiás halálára. Akik siratóéneket szoktak énekelni, mind a mai napig megemlékeznek énekeikben Jósiásról. Ez szokássá lett Izráelben. Ezeket az énekeket fel is jegyezték a Siratóénekek Könyvébe.</verse>
				<verse number="26">Jósiás király egyéb tetteit, amelyeket az Örökkévaló Törvénye szerint vitt végbe, kezdettől végig feljegyezték Izráel és Júda Királyainak Könyvében.</verse>
				<verse number="27"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="36">
				<verse number="1">Júda népe ezután Jóáházt, Jósiás fiát tette királlyá Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="2">Jóáház huszonhárom éves korában lett király, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="3">Azután eljött Nékó, Egyiptom királya, és Jóáházt fogságba vetette. Júdát pedig arra kötelezte, hogy 100 talentum ezüstöt és egy talentum arnyat fizessen neki.</verse>
				<verse number="4">Azután Egyiptom királya Eljákimot, Jóáház testvérét tette királlyá Júdában és Jeruzsálemben. Eljákim nevét Jójákim-ra változtatta, Jóáházt pedig fogolyként magával vitte Egyiptomba.</verse>
				<verse number="5">Jójákim huszonöt éves korában lépett trónra, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Olyan dolgokat tett, amelyeket Istene az Örökkévaló gonosznak tart.</verse>
				<verse number="6">Nebukadneccar, Babilónia királya seregével felvonult Júda ellen, Jójákim királyt fogságba ejtette, bronzláncokkal megkötözte, és magával vitte Babilonba.</verse>
				<verse number="7">Egyúttal az Örökkévaló háza felszerelésének egy részét is magával vitte Babilonba, a saját palotájába.</verse>
				<verse number="8">Jójákim király többi dolgait, utálatos bűneit és mindazok a dolgokat, amelyekben vétkezett, feljegyezték Izráel és Júda Királyainak Könyvében. Jójákim helyett fia, Jójákin lett a király.</verse>
				<verse number="9">Jójákin tizennyolc éves volt, amikor trónra lépett. Három hónapig és tíz napig uralkodott Jeruzsálemben. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart.</verse>
				<verse number="10">A következő év elején Nebukadneccar király elküldte szolgáit Jójákinért, és elvitette őt Babilonba. Egyúttal az Örökkévaló házának kincseiből is magukkal vittek egyes dolgokat. Jójákin helyett testvérét, Cidkijját tette Nebukadneccar királlyá Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="11">Cidkijjá huszonegy éves korában lépett trónra, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="12">Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart, és nem alázkodott meg Jeremiás próféta előtt, aki az Örökkévaló nevében szólt.</verse>
				<verse number="13">Nebukadneccar király hűségesküre kényszerítette Cidkijját, aki megesküdött az Örökkévalóra, hogy hűséges marad Babilónia királyához. Cidkijjá azonban megszegte esküjét, fellázadt Nebukadneccar ellen, makacskodott, megkeményítette szívét és nem akart visszatérni az Örökkévalóhoz, Izráel Istenéhez.</verse>
				<verse number="14">Ugyanakkor a papok vezetői és a nép vezetői egyre jobban elfordultak Istentől. A nem izráeli népek utálatos szokásai szerint vétkeztek az Örökkévaló ellen, és még az Örökkévaló házát is beszennyezték ezekkel a dolgokkal, pedig ezt a házat maga az Örökkévaló szentelte meg Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="15">Őseik Istene, az Örökkévaló újra meg újra üzent nekik prófétái által, hogy figyelmeztesse őket, mert szerette volna megkímélni népét és az Örökkévaló házát.</verse>
				<verse number="16">De azok kigúnyolták Isten követeit, visszautasították az Örökkévaló üzeneteit, és csúfot űztek prófétáiból. Végül az Örökkévaló annyira megharagudott népére, hogy haragját semmi sem tudta megállítani többé.</verse>
				<verse number="17">Ezért az Örökkévaló felindította Babilon királyát Júda és Jeruzsálem ellen, és mindenkit a kezébe adott. Babilon királya pedig nem kímélt meg senkit. A fiatal férfiakat fegyverrel vágatta le még a Templomban is. Válogatás nélkül megölt mindenkit: fiatal férfiakat és leányokat éppen úgy, mint időseket és egészen öregeket.</verse>
				<verse number="18">Isten házából elvitt minden felszerelést és az Örökkévaló házának összes kincsét. Elrabolta Júda királyától és a főemberektől az összes kincsüket és vagyonukat, és mindezeket Babilonba vitte.</verse>
				<verse number="19">Azután felgyújtotta Isten házát, lerombolta Jeruzsálem falait, felégette Júda királyának palotáját, főembereinek házait, és minden értékes tárgyat elpusztított.</verse>
				<verse number="20">Akik mégis életben maradtak, azokat fogságba hurcolta Babilóniába, ahol Babilon királyát és annak fiait szolgálták egészen addig, amíg a Perzsa Birodalom Babilónia helyére nem lépett.</verse>
				<verse number="21">Így teljesedett be az Örökkévaló szava, amelyet Jeremiás próféta által mondott: „Amíg le nem telnek a szombati nyugalom évei, a föld élvezni fogja nyugalmát, ezért lakatlan pusztaság lesz hetven évig.”</verse>
				<verse number="22">Círusz perzsa király uralkodásának első évében, az Örökkévaló felindította a király szellemét, hogy egész birodalmában, írásban és szóban hirdesse ki a következő királyi rendeletet. Az Örökkévaló azért tette ezt, hogy adott szavát beteljesítse: azt az ígéretét, amit Jeremiás próféta által mondott.</verse>
				<verse number="23">„Ezt mondja Círusz, Perzsia királya: az Örökkévaló, a Menny Istene a föld összes királyságát nekem adta. Ő parancsolta, hogy Templomot építsek neki Jeruzsálemben, Júdea városában. Ezért hát, akik közületek az ő népéhez tartoznak, szabadon felmehetnek Jeruzsálembe. Legyen veletek Istenetek, az Örökkévaló!”</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="15">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ezek Círusz, a Perzsa Birodalom királya uralkodásának első évében történtek. Az Örökkévaló arra indította a királyt, hogy egy rendeletet adjon ki. Ezt szóban és írásban is kihirdették az egész birodalmában. Mindez azért történt, hogy az Örökkévaló szava, amelyet Jeremiás próféta által mondott, megvalósuljon. A rendelet így szólt:</verse>
				<verse number="2">„Ezt mondja Círusz, Perzsia királya: »Az Örökkévaló, a Menny Istene, a föld összes királyságát nekem adta. Ő parancsolta nekem, hogy templomot építsek neki Jeruzsálemben, amely Júdeában van.</verse>
				<verse number="3">Ezért hát, akik közületek az ő népéhez tartoznak, szabadon felmehetnek a júdeai Jeruzsálembe. Legyen veletek Istenetek, az Örökkévaló! Menjetek, és építsétek fel ott az Örökkévalónak, Izráel Istenének templomát — annak az Istennek a házát, aki Jeruzsálemben lakik!</verse>
				<verse number="4">A többiek pedig — akik úgy döntenek, hogy továbbra is lakóhelyükön maradnak — segítsék azokat, akik Jeruzsálembe mennek! Ajándékozzanak nekik ezüstöt és aranyat, háziállatokat és egyéb szükséges dolgokat! Adjanak önkéntes ajándékokat Isten jeruzsálemi temploma számára!«”</verse>
				<verse number="5">Ezt hallva mindazok, akiknek szellemét az Örökkévaló erre indította, elkezdtek készülődni, hogy hazamenjenek Jeruzsálembe, és ott felépítsék az Örökkévaló Templomát. Voltak közöttük papok, léviták és családfők Júda és Benjámin törzséből.</verse>
				<verse number="6">Szomszédaik mind segítették őket: ezüsttárgyakat, aranyat, háziállatokat és különféle szükséges dolgokat ajándékoztak nekik azon felül, amit a Templom számára adományoztak.</verse>
				<verse number="7">Círusz, a Perzsa Birodalom királya is előhozatta az Örökkévaló Templomának az eszközeit. Ezeket még Nebukadneccar király vitte el Jeruzsálemből, és helyezte el a saját isteneinek templomában.</verse>
				<verse number="8">Círusz parancsát követve, Mitredát, a kincstár felügyelője pontos leltár szerint át is adta ezeket Sésbaccarnak, Júda fejedelmének.</verse>
				<verse number="9">Ezek szerepeltek a leltárban: aranytányérok 30 db, ezüsttányérok 1 000 db, kések 29 db,</verse>
				<verse number="10">aranyserlegek 30 db, ezüstserlegek — az előbbiekhez hasonlók — 410 db, egyéb edények 1 000 db.</verse>
				<verse number="11">Mindösszesen 5 400 aranyból, illetve ezüstből készült templomi eszközt vitt magával Sésbaccar, amikor a száműzöttek Babilonból Jeruzsálembe hazatértek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">A Júdea tartományából származó száműzöttek közül a következők tértek haza. Őket, illetve elődeiket még Nebukadneccar, a Babiloni Birodalom királya hurcoltatta száműzetésbe, Babilóniába. Most pedig visszatértek Jeruzsálembe és Júdea városaiba — minden család a maga eredeti lakóhelyére.</verse>
				<verse number="2">Ezek azok, akik Zerubbábellel együtt jöttek: Jésua, Nehemjá, Szerájá, Reélájá, Mordokaj, Bilsán, Miszpár, Bigvaj, Reúm és Baaná. Az Izráel népéhez tartozó hazatért férfiak száma, nemzetségeik és eredeti lakóhelyük szerint:</verse>
				<verse number="3">Parós leszármazottjai 2 172</verse>
				<verse number="4">Sefatja leszármazottjai 372</verse>
				<verse number="5">Árah leszármazottjai 775</verse>
				<verse number="6">Pahat-Moáb leszármazottjai, Jésua és Jóáb családjából 2 812</verse>
				<verse number="7">Élám leszármazottjai 1 254</verse>
				<verse number="8">Zattu leszármazottjai 945</verse>
				<verse number="9">Zakkaj leszármazottjai 760</verse>
				<verse number="10">Báni leszármazottjai 642</verse>
				<verse number="11">Bébaj leszármazottjai 623</verse>
				<verse number="12">Azgád leszármazottjai 1 222</verse>
				<verse number="13">Adónikám leszármazottjai 666</verse>
				<verse number="14">Bigvaj leszármazottjai 2 056</verse>
				<verse number="15">Ádin leszármazottjai 454</verse>
				<verse number="16">Átér leszármazottjai, Hizkijjá családjából 98</verse>
				<verse number="17">Bécaj leszármazottjai 323</verse>
				<verse number="18">Jóra leszármazottjai 112</verse>
				<verse number="19">Hásum leszármazottjai 223</verse>
				<verse number="20">Gibbár leszármazottjai 95</verse>
				<verse number="21">Betlehemből 123</verse>
				<verse number="22">Netófából 56</verse>
				<verse number="23">Anatótból 128</verse>
				<verse number="24">Azmávetből 42</verse>
				<verse number="25">Kirját-Árimból, Kefirából és Beérótból összesen 743</verse>
				<verse number="26">Rámából és Gebából összesen 621</verse>
				<verse number="27">Mikmászból 122</verse>
				<verse number="28">Bételből és Ajból összesen 223</verse>
				<verse number="29">Nebóból 52</verse>
				<verse number="30">Magbísból 156</verse>
				<verse number="31">a másik Elámból 1 254</verse>
				<verse number="32">Hárimból 320</verse>
				<verse number="33">Lódból, Hádidból és Ónóból összesen 725</verse>
				<verse number="34">Jerikóból 345</verse>
				<verse number="35">Szenáából 3 630</verse>
				<verse number="36">A papok közül ezek tértek vissza: Jedajá leszármazottjai, Jésua családjából 973</verse>
				<verse number="37">Immér leszármazottjai 1 052</verse>
				<verse number="38">Pashúr leszármazottjai 1 247</verse>
				<verse number="39">Hárim leszármazottjai 1 017</verse>
				<verse number="40">A léviták közül: Jésua és Kadmiél leszármazottjai, Hódavjá családjából 74</verse>
				<verse number="41">Az énekesek közül: Aszáf leszármazottjai 128</verse>
				<verse number="42">A Templom kapuőrségéhez tartozók közül: Sallúm, Átér, Talmón, Akkúb, Hatita és Sóbaj leszármazottjai közül 139</verse>
				<verse number="43">A templomszolgák csoportjából a következő családokba tartozók tértek vissza: a Cíhá, Haszufá, Tabbáót,</verse>
				<verse number="44">Kérósz, Sziahá, Pádón,</verse>
				<verse number="45">Lebáná, Hagábá, Akkúb,</verse>
				<verse number="46">Hágáb, Samlaj, Hánán,</verse>
				<verse number="47">Giddél, Gahar, Reája,</verse>
				<verse number="48">Recín, Nakódá, Gazzám,</verse>
				<verse number="49">Uzza, Pászéah, Bészaj,</verse>
				<verse number="50">Aszná, Meúnim, Nefúszim,</verse>
				<verse number="51">Bakbúk, Hakúfá, Harhúr,</verse>
				<verse number="52">Baclút, Mehídá, Harsá,</verse>
				<verse number="53">Barkósz, Sziszerá, Temah,</verse>
				<verse number="54">Necíah és Hatífá családjába tartozó leszármazottak.</verse>
				<verse number="55">Salamon király szolgáinak leszármazottjai közül a következő családokba tartozók tértek vissza: a Szótaj, Hasszóferet, Perudá,</verse>
				<verse number="56">Jalá, Darkón, Giddél,</verse>
				<verse number="57">Sefatjá, Hattíl, Pókeret-Haccebáim és Ámi családjába tartozó leszármazottak.</verse>
				<verse number="58">A templomszolgáknak és Salamon szolgáinak leszármazottjai közül összesen 392 férfi tért haza.</verse>
				<verse number="59">Akik feljöttek Babilóniából, azok között voltak olyanok is, akik nem tudták biztosan, hogy melyik nemzetségből származnak, ezért bizonytalan volt, hogy valóban Izráel népéhez tartoznak-e, vagy sem. A következő városokból jöttek: Tél-Melah, Tél-Harsa, Kérub, Addán és Immér.</verse>
				<verse number="60">Ők Delája, Tobijja és Nekoda leszármazottjai voltak, összesen 652 férfi.</verse>
				<verse number="61">A papok között is voltak olyanok, akiknek a származása bizonytalan volt: Hobajja, Hakkóc és Barzillaj leszármazottjai. Az utóbbiak őse a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, ezért a felesége családjához tartozónak számított.</verse>
				<verse number="62">Ezek keresték a családjuk nevét a papok névjegyzékében, de nem találták. Emiatt — átmenetileg — kitörölték a nevüket a papok névjegyzékéből.</verse>
				<verse number="63">A kormányzó úgy határozott, hogy ők mindaddig nem ehetnek a papok számára fenntartott szent ételekből, ameddig a főpap szolgálatba nem lép — s akkor majd ő dönti el a származásuk ügyét az Úrím és Tummím segítségével.</verse>
				<verse number="64">Az egész közösségben, amely Babilóniából hazatért, összesen 42 360 férfi volt.</verse>
				<verse number="65">Ezen fölül 7 337 férfi és női rabszolgájuk, meg 200 férfi és női énekes is velük jött.</verse>
				<verse number="66">Ami az állataikat illeti, 736 lovat, 245 öszvért, 435 tevét és 6 720 szamarat hoztak magukkal.</verse>
				<verse number="67"></verse>
				<verse number="68">Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az Örökkévaló Templomához, a családfők közül egyesek szabad akaratukból ajándékot adtak az Isten Temploma számára, hogy azt ismét felépítsék az eredeti helyén.</verse>
				<verse number="69">Anyagi erejükhöz mérten adakoztak az újjáépítés költségeire. Összesen a következőket adták: 61 000 aranydrahmát, 5 000 mina ezüstöt és 100 öltözet ruhát a papok számára.</verse>
				<verse number="70">A papok, a léviták, a templomi énekesek, a templomi kapuőrség tagjai, a templomszolgák és mások is Jeruzsálemben és a környező vidéken telepedtek le. A többiek — Izráel népének nagy része — mind a saját eredeti lakóhelyeikre tértek vissza.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Elérkezett a hetedik hónap, és Izráel népe egész Júda tartományában szétszórtan lakott, mindenki a maga városában. Ebben a hónapban nagy ünnepek ideje volt: a Sátorok ünnepe és a Nagy Engesztelő Áldozat ünnepe ekkor következett — ezért valamennyien egy emberként Jeruzsálembe gyűltek.</verse>
				<verse number="2">Ekkor Jésua, Jócádák fia a többi papokkal együtt, és Zerubbábel, Sealtiél fia a rokonaival együtt összefogtak, hogy újra felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta — annak megfelelően, ahogy az meg van írva Mózesnek, az Isten emberének Törvényében.</verse>
				<verse number="3">Az eredeti helyén építették újjá az oltárt, annak ellenére, hogy nagyon féltek a körülöttük lakó népektől. Attól kezdve, hogy az oltár felépült, minden reggel és este bemutatták az égőáldozatot az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="4">Azután megtartották a Sátorok ünnepét — aszerint, ahogy azt a Törvény előírta. Bemutatták az előírt égőáldozatokat az ünnep minden napján, annak rendje-módja szerint,</verse>
				<verse number="5">azután a rendszeres égőáldozatokat, továbbá az Újhold napján és az Örökkévaló többi ünnepein szükséges áldozatokat, valamint azokat, amelyeket az emberek önként adtak az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="6">Tehát, a hetedik hónap első napjától kezdve mutatták be az égőáldozatokat az Örökkévalónak — bár akkor még az Örökkévaló Templomának az újjáépítéséhez nem kezdtek hozzá.</verse>
				<verse number="7">A száműzetésből hazatértek pénzt adtak össze, hogy a kőfaragók és az ácsok kezdjék el a munkát. Ugyancsak összegyűjtöttek sok ételt, italt és olívaolajat a szidóni és tíruszi munkásoknak, hogy szállítsanak a Libanon-hegységből cédrusfákat a tengeren Jáfó kikötőjébe. Mindez annak megfelelően történt, ahogy azt Círusz, a Perzsa Birodalom királya elrendelte.</verse>
				<verse number="8">A második év második hónapjában — attól számítva, hogy a száműzetésből hazatértek Jeruzsálembe Isten Templomához — Zerubbábel, Sealtiél fia és Jésua, Jócádák fia hozzákezdtek az Örökkévaló Templomának újjáépítéséhez. Segítettek nekik a saját rokonaik, a többi papok, a léviták, és mindazok, akik velük együtt tértek vissza a száműzetésből. Az építési munkák vezetésével a húsz éves, vagy annál idősebb lévitákat bíztak meg.</verse>
				<verse number="9">Ezek a következők voltak: Jésua és a fiai meg a testvérei, Kadmiél és a fiai (Júda leszármazottjai), Hénádád fiai és azoknak testvérei és fiai, a lévitákkal együtt. Ők vállalták, hogy vezetői lesznek azoknak, akik az Isten Templomát építik.</verse>
				<verse number="10">Amikor az építők elkészítették az Örökkévaló Templomának az alapját, akkor ezt megünnepelték. A papok felöltöztek a papi ruhákba, kezükbe vették a trombitákat, a léviták, Aszáf fiai pedig a húros hangszereket, és mind a maguk helyére álltak. Dicsérték az Örökkévalót énekkel és hangszerekkel aszerint, ahogyan azt Dávid, Izráel királya, a maga idejében meghagyta.</verse>
				<verse number="11">Az énekesek csoportjai egymásnak felelgetve énekelték az ismert dicsőítő zsoltárokat: „Jó az Örökkévaló! Kegyelme és hűséges szeretete örökké tart…”. Az egész nép hangos örömujjongással dicsérte az Örökkévalót, mivel az ő Templomának az alapja már elkészült.</verse>
				<verse number="12">Ugyanakkor, sokan az idősebbek közül — papok, léviták és családfők, akik még látták épségben az eredeti Templomot — sírtak, amikor az új alapot látták. Azonban az idősebbek között is sokan örömükben kiáltottak.</verse>
				<verse number="13">A sírás és az örömkiáltás hangja összekeveredett, mert az egész nép hangosan kiáltott — és ez igen messzire elhallatszott.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Júda és Benjámin törzseinek ellenségei — akik a Jeruzsálem környéki tartományokban laktak — meghallották, hogy a száműzetésből visszatértek építik az Örökkévalónak, Izráel Istenének a Templomát. Ezért felkeresték Zerubbábelt és a családfőket, és ezt ajánlották nekik: „Hadd építsünk mi is veletek együtt! Hiszen mi is a ti Isteneteket imádjuk.</verse>
				<verse number="2">Mi is neki mutatunk be áldozatokat, amióta Észar-Haddón, Asszíria királya ide telepített le bennünket.”</verse>
				<verse number="3">De Zerubbábel, Jésua, és Izráel többi családfői ezt válaszolták: „Nem, Istenünk Templomát nem építhetjük veletek együtt! Az Örökkévalónak, Izráel Istenének Templomát egyedül mi fogjuk felépíteni, ahogyan azt Círusz, Perzsia királya megparancsolta.”</verse>
				<verse number="4">Emiatt megharagudtak rájuk Júda ellenségei, és ettől kezdve mindent elkövettek, hogy a száműzetésből hazatérteket elbátortalanítsák, megfélemlítsék, és megakadályozzák az építésben.</verse>
				<verse number="5">Lefizették a Perzsa Birodalom egyes tisztségviselőit, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a Templom építésének megakadályozására. Ez így is történt Círusz király uralkodása alatt, egészen addig, amíg Dárius király trónra nem lépett.</verse>
				<verse number="6">Xerxész királynak — uralkodása kezdetén — Júda ellenségei vádló levelet is írtak azok ellen a zsidók ellen, akik Júdeában és Jeruzsálemben laktak.</verse>
				<verse number="7">Később, amikor Artahsaszta lett a király Perzsiában, hasonló levelet írtak a királynak a zsidók ellen. Ezt a levelet Bislám, Mitredát, Tábeél és a társaik írták arám nyelven és írással.</verse>
				<verse number="8">Majd Rehúm, a királyi kormányzó és Simsaj, a titkára is írtak egy hasonló levelet Jeruzsálem ellen Artahsaszta királynak:</verse>
				<verse number="9">„Rehúm kormányzó és Simsaj, a titkára írják ezt a levelet társaikkal együtt, a bírókkal, tisztviselőkkel, felügyelőkkel és hivatalnokokkal együtt, valamint az erekiek, bábeliek és súsániak, vagyis elámiak,</verse>
				<verse number="10">meg az összes többi népek nevében is, akiket a dicső és hatalmas Asznappaar király hurcolt száműzetésbe és telepített le Samária városaiban és az Eufrátesz folyótól nyugatra fekvő tartomány többi helyein.”</verse>
				<verse number="11">Az Artahsaszta királynak küldött levél szövegének ez a másolata: „Az Eufrátesz folyótól nyugatra fekvő tartományban lakó szolgái jelentik Artahsaszta királynak:</verse>
				<verse number="12">Tudd meg, ó, Király, hogy a zsidók népéhez tartozók, akik Tőled jöttek ide, megérkeztek Jeruzsálembe, és most újjáépítik azt a gonosz és lázadó várost. Megerősítik a városfal alapjait, és újra felépítik a falakat.</verse>
				<verse number="13">Márpedig, ha egyszer ez a város felépül, és a várfalakat megépítik, akkor — tudd meg, Ó Király — a zsidók nem fognak többé semmiféle adót, vámot és egyéb hasonlót fizetni a Királynak, s ezzel kincstárát megkárosítják.</verse>
				<verse number="14">Mivel mi hűségesek vagyunk a Királyhoz, nem nézhetjük tétlenül, hogy a zsidók Felséged dicsőségét kisebbítsék — ezért küldjük ezt a levelet. Egyúttal javasoljuk Felségednek, hogy</verse>
				<verse number="15">vizsgáltassa meg az ősei dicső tetteiről szóló évkönyveket. Ezekben meg fogja találni, hogy Jeruzsálem mindig is lázadó város volt. Minden korban bajt okozott a királyoknak és a tartományoknak, és ősidőktől fogva számos felkelés történt benne — ezért is rombolták le.</verse>
				<verse number="16">Felséges Király, biztosíthatunk róla, hogy ha ez a város ismét felépül, és a falait kijavítják, akkor az Eufrátesz folyótól nyugatra fekvő tartományban többé nem érvényesül uralmad.”</verse>
				<verse number="17">A király erre a következő levélben válaszolt: „Rehúm kormányzónak és Simsajnak, a titkárának, társaikkal együtt, akik Samáriában, és az Eufrátesz folyótól nyugatra fekvő tartomány többi helyein laknak. Békesség nektek!</verse>
				<verse number="18">A levelet, amelyet nekünk írtatok, világosan felolvasták előttünk.</verse>
				<verse number="19">Parancsomra megvizsgálták az előttem uralkodó királyok évkönyveit. Azt találták, hogy az a város régtől fogva valóban sokszor fellázadt a királyok ellen, és abban lázadások és felkelések történtek.</verse>
				<verse number="20">Azt találták, hogy Jeruzsálemben hatalmas királyok uralkodtak, akik uralmukat az egész Eufráteszen túli tartományra kiterjesztették, és abban mindenféle adót szedtek.</verse>
				<verse number="21">Ezért most parancsoljátok meg azoknak a férfiaknak, hogy azonnal hagyják abba a munkát, és azt a várost ne építsék fel, mindaddig, amíg tőlem újabb parancs nem érkezik.</verse>
				<verse number="22">Vigyázzatok, hogy mindezt gondosan és haladéktalanul végrehajtsátok, nehogy a királynak bármi kára származzon belőle!”</verse>
				<verse number="23">Artahsaszta király levelét felolvasták Rehúm, Simsaj, és társaik előtt. Ők pedig azonnal Jeruzsálembe siettek a zsidókhoz, és kényszerítették őket, hogy hagyják abba az építést.</verse>
				<verse number="24">Emiatt szakadt félbe az Isten Templomának építése Jeruzsálemben. A Templom építése tehát szünetelt egészen Dárius perzsa király uralkodásának második esztendejéig.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Abban az időben két próféta: Zakariás, Iddó fia és Haggeus prófétáltak a Júdeában és Jeruzsálemben élő zsidóknak, Izráel Istene nevében, aki fölöttük volt.</verse>
				<verse number="2">Akkor Zerubbábel, Sealtiél fia és Jésua, Jócádák fia ismét hozzáláttak, hogy Isten Templomának újjáépítését folytassák Jeruzsálemben. Isten prófétái pedig bátorították őket.</verse>
				<verse number="3">Azonban Tattenaj, az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartomány kormányzója, és Setar-Bóznaj, meg a többi királyi hivatalnokok eljöttek Zerubbábelhez és társaihoz, és kérdőre vonták őket: „Ki adott nektek engedélyt arra, hogy ezt a templomot újjáépítsétek, és kőfalát felállítsátok?!”</verse>
				<verse number="4">Azután megkérdezték őket: „Mi a nevük azoknak a férfiaknak, akik itt építenek?”</verse>
				<verse number="5">De Isten rajta tartotta a szemét a zsidók vezetőin — ezért Tattenaj és a többiek nem kényszerítették őket, hogy állítsák le az építkezést, amíg jelentést írnak Dárius királynak, és amíg a király írásos válasza meg nem érkezik. Így az építők folytatták a munkájukat.</verse>
				<verse number="6">Ez a szövege annak a levélnek, amelyet Tattenaj, az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartomány kormányzója, és Setar-Bóznaj, meg a többi királyi hivatalnokok írtak Dárius királynak:</verse>
				<verse number="7">„Dárius királynak, Békesség neked, ó Király!</verse>
				<verse number="8">Tudd meg, ó Király, hogy elmentünk Júdea tartományába, a hatalmas Isten házához. Láttuk, hogy az ott lakók építik ezt a templomot: nagy faragott kőtömbökből és gerendákból, amelyeket a falakra helyeznek. Az építkezés jól halad, és az építők szorgalmasan dolgoznak.</verse>
				<verse number="9">Megkérdeztük az építkezés vezetőitől, hogy ki adott nekik engedélyt a templom és a falak felépítésére.</verse>
				<verse number="10">Megkérdeztük a nevüket is, hogy feljegyezzük, és tudassuk veled, Király, hogy kik a vezetőik.</verse>
				<verse number="11">Ők így válaszoltak: »Mi azt az Istent szolgáljuk, aki a Mennyet és a Földet teremtette. Most pedig azt a Templomot építjük újjá, amelyet sok évvel ezelőtt Izráel egyik hatalmas királya épített és fejezett be.</verse>
				<verse number="12">De őseink haragra ingerelték a Menny Istenét, aki emiatt a káldeus Nebukadneccar, a Babiloni Birodalom királya kezébe adta őket. Nebukadneccar király leromboltatta ezt a Templomot, népünket pedig száműzetésbe vitte Babilóniába.</verse>
				<verse number="13">Azonban Círusz, Babilónia királya, uralkodása első évében parancsot adott, hogy Istennek ezt a Templomát újra építsük fel.</verse>
				<verse number="14">Sőt, előhozatta Babilon templomából azokat az arany- és ezüsteszközöket és edényeket, amelyeket még Nebukadneccar király vitt el Isten Templomából, Jeruzsálemből. Círusz király ezeket átadta Sésbaccarnak, akit ő nevezett ki kormányzónak Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="15">Azt mondta neki: Vedd át ezeket az edényeket, azután menj, és helyezd el őket a Templomban, Jeruzsálemben! Épüljön fel Isten Temploma az eredeti helyén!</verse>
				<verse number="16">Ez a Sésbaccar el is jött ide Jeruzsálembe, és lerakta Isten Templomának az alapját. Attól kezdve mindmáig folyik annak építése, de még nem fejeződött be.«</verse>
				<verse number="17">Most azért, ha a király is úgy látja jónak, rendelje el, hogy keressék meg Babilóniában, a királyi évkönyvekben, hogy valóban adott-e Círusz király parancsot arra, hogy Isten Templomát építsék fel Jeruzsálemben. Azután küldjön a Király nekünk értesítést, hogy miként határozott ebben a dologban.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Akkor Dárius király megparancsolta, hogy kutassák át a régi királyi iratokat, amelyeket Babilonban, a kincstárban őriztek.</verse>
				<verse number="2">Találtak is egy könyvtekercset Ahmetá várában, Média tartományban, amelyre ez volt feljegyezve: „Királyi Rendelet,</verse>
				<verse number="3">amelyet feljegyeztek Círusz király uralkodásának első esztendejében, Isten jeruzsálemi temploma ügyében. Círusz király a következőképpen rendelkezik: »Épüljön fel újra a Templom, és mutassanak be ott áldozatokat! Erős alapra építsék! A Templom magassága és szélessége egyaránt 60 könyök legyen!</verse>
				<verse number="4">Három sor készüljön faragott kőtömbökből, és egy sor gerendából! Mindezeknek a költségét a királyi kincstárból fedezzék!</verse>
				<verse number="5">Isten házának arany- és ezüsttárgyait, amelyeket Nebukadneccar hozott el a jeruzsálemi templomból Babilonba, adják vissza, és helyezzék azokat eredeti helyükre, Isten jeruzsálemi Templomába!«”</verse>
				<verse number="6">„Most azért, Tattenaj, az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartomány kormányzója, és Setar-Bóznaj, meg a többi társaik, ne avatkozzatok bele a zsidók dolgába! Ezt én, Dárius király parancsolom nektek.</verse>
				<verse number="7">Ne akadályozzátok Isten templomának építését! Hagyjátok, hogy a zsidók kormányzója, és a többi vezetőik újjáépítsék azt az eredeti helyén!</verse>
				<verse number="8">Ezennel azt is megparancsolom nektek, hogyan segítsétek a zsidók vezetőit az Isten templomának építésében. Ezeknek a férfiaknak az építéssel kapcsolatos összes költségét a királyi jövedelmekből kell fedeznetek! Az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartományban szedett adókból fizessétek ezeket a költségeket úgy, hogy ők az építést folyamatosan végezhessék.</verse>
				<verse number="9">Adjatok meg ezeknek a férfiaknak mindent, amire csak szükségük van! Ha áldozati állatokra van szükségük, hogy a Menny Istenének égőáldozatot mutassanak be, adjatok nekik bikaborjakat, kosokat és bárányokat! Ha a jeruzsálemi papoknak szükségük van az áldozatokhoz búzára, sóra, borra, olívaolajra — adjatok nekik naponta mindenből, amennyi kell!</verse>
				<verse number="10">Kapjanak meg mindent, hogy a Menny Istenének jó illatú áldozatokat mutassanak be, és imádkozzanak a király és fiai életéért!</verse>
				<verse number="11">Ezenkívül megparancsolom, hogy aki ezt a királyi rendeletet nem teljesíti, annak házából vegyenek ki egy gerendát, azt állítsák fel — őt magát húzzák karóba rajta! Az illető házát rombolják le, és tegyék szemétdombbá a gazdája miatt!</verse>
				<verse number="12">Az Isten, aki Jeruzsálemet kiválasztotta, hogy neve ott lakozzon, verjen meg minden királyt, vagy népet, aki megkíséreli, hogy ezt a rendeletet megszegje, vagy hogy Isten templomát Jeruzsálemben elpusztítsa! Én, Dárius, adtam ki ezt a rendeletet — és elvárom, hogy pontosan teljesítsétek!”</verse>
				<verse number="13">Tattenaj, az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartomány kormányzója, és Setar-Bóznaj, meg a többi királyi tisztségviselő gondosan és engedelmesen végrehajtották a király rendeletét.</verse>
				<verse number="14">Így hát a zsidók vezetői tovább folytatták az építkezést, és jól haladtak vele — mivel Haggeus próféta és Zakariás próféta, Iddó fia a prófétálásukkal támogatták őket. Sikeresen be is fejezték a Templom újjáépítését — annak megfelelően, ahogyan azt Izráel Istene parancsolta, és aszerint, ahogy a Perzsa Birodalom királyai, Círusz, Dárius és Artahsaszta elrendelték.</verse>
				<verse number="15">A Templom tehát Dárius király uralkodásának hatodik évében, Adár hónap harmadik napján elkészült.</verse>
				<verse number="16">Akkor Izráel egész népe — a papok, léviták és az egész nép, amely a száműzetésből hazatért — nagy örömmel megünnepelte Isten Templomának a felszentelését.</verse>
				<verse number="17">Erre az alkalomra feláldoztak 100 bikaborjat, 200 kost, 400 bárányt, valamint 12 kecskebakot bűnért való áldozatul — Izráel egész népéért — Izráel törzsei szerint egyet-egyet.</verse>
				<verse number="18">Azután az Isten Templomában való szolgálatára rendelték a papokat és a lévitákat a maguk rendje szerint — ahogy az meg van írva Mózes Törvényében.</verse>
				<verse number="19">Az első hónap 14 napján mindazok a zsidók, akik hazatértek a száműzetésből, megtartották a Páska ünnepét.</verse>
				<verse number="20">A papok és a léviták valamennyien megtisztították magukat, és felkészültek az ünnepre. Majd levágták a páskabárányokat mindazok számára, akik a száműzetésből visszatértek, szolgatársaiknak, a papoknak, és saját maguknak is.</verse>
				<verse number="21">Így hát Izráel népe, amely hazatért a száműzetésből, részt vett a páska-vacsorán és elfogyasztotta a páskabárányt. Velük együtt részt vettek a páska-vacsorán azok is, akik csatlakoztak hozzájuk azáltal, hogy elkülönültek a tartományban élő más népektől, és azoknak tisztátalan dolgaitól. Mindezt azért tették, hogy az Örökkévalót, Izráel Istenét imádhassák.</verse>
				<verse number="22">Azután nagy örvendezéssel megtartották a Kovásztalan Kenyerek ünnepét is — hét napon át. Nagy volt az öröme az egész népnek, mert az Örökkévaló feléjük fordította Asszíria királyának jóindulatát, aki megsegítette őket Izráel Istene Templomának az újjáépítésében.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Ezek után, Artahsaszta perzsa király uralkodásának idejében Babilóniából feljött Jeruzsálembe az írástudó Ezsdrás, akinek a származási vonala a következő: apja Szerája volt, aki Azarjá fia, aki Hilkijjá fia,</verse>
				<verse number="2">aki Sallum fia, aki Cádók fia, aki Ahitúb fia,</verse>
				<verse number="3">aki Amarjá fia, aki Azarjá fia, aki Merájót fia,</verse>
				<verse number="4">aki Zerahjá fia, aki Uzzi fia, aki Bukki fia,</verse>
				<verse number="5">aki Abisúa fia, aki Fineás fia, aki Eleázár fia, aki pedig Áronnak, a főpapnak a fia volt.</verse>
				<verse number="6">Ezsdrás, az írástudó, járatos volt Mózes Törvényében, amelyet az Örökkévaló, Izráel Istene adott. Istenének, az Örökkévalónak a keze nyugodott rajta, ezért a király Ezsdrás minden kérését teljesítette.</verse>
				<verse number="7">Vele együtt sokan mások is feljöttek: papok, léviták, énekesek, kapuőrök, templomszolgák. Mindez Artahsaszta király uralkodásának hetedik évében történt.</verse>
				<verse number="8"></verse>
				<verse number="9">Ugyanis Ezsdrás — az általa vezetett csoport élén — az első hónap első napján indult el Babilóniából, és az ötödik hónap első napján érkezett meg Jeruzsálembe, mivel Istenének keze nyugodott rajta.</verse>
				<verse number="10">Teljes szívvel törekedett arra, hogy tanulmányozza az Örökkévaló Törvényét, engedelmesen kövesse és megvalósítsa annak tanításait, és Izráel népét is tanítsa a Törvény határozataira és rendelkezéseire.</verse>
				<verse number="11">Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Artahsaszta király adott Ezsdrásnak, aki pap és írástudó volt, és jól ismerte az Örökkévaló Izráelnek adott parancsait és rendelkezéseit:</verse>
				<verse number="12">„Artahsaszta, a királyok királya Ezsdrás papnak, aki a Menny Istenének törvényében jártas írástudó. Béke veletek!</verse>
				<verse number="13">Ezennel engedélyt adok rá, hogy aki birodalmamban Izráel népe, papjai vagy lévitái közül önként el akar költözni jelenlegi lakóhelyéről Jeruzsálembe, az szabadon veled mehet, Ezsdrás.</verse>
				<verse number="14">A Király — hét tanácsosával egyetértésben — kiküld téged, Ezsdrás, hogy menj el Júdeába és Jeruzsálembe, és vizsgáld meg, hogyan követi az ott lakó nép Istened törvényét, amely a kezedben van.</verse>
				<verse number="15">Kiküldünk téged, hogy vidd el az ezüstöt és az aranyat, amelyet a király és tanácsosai önként ajánlottak fel Izráel Istenének, akinek lakóhelye Jeruzsálemben van.</verse>
				<verse number="16">Ezen felül vidd el mindazt az ezüstöt és aranyat is, amelyet a nép és a papok adományoztak szabad akaratukból Istenük jeruzsálemi temploma számára!</verse>
				<verse number="17">Ezen a pénzen gondosan vásárolj borjakat, kosokat, bárányokat és egyéb, az étel- és italáldozatokhoz szükséges dolgokat — mindezeket pedig áldozd fel, és mutasd be Istened templomának oltárán Jeruzsálemben!</verse>
				<verse number="18">Ami ezüst és arany ezen felül megmarad, azzal úgy gazdálkodjatok, ahogyan Istenetek akarata szerint te és társaid jónak látjátok.</verse>
				<verse number="19">Azokat a templomi használatra szánt edényeket, amelyeket kaptál, vidd el, és add át Isten előtt Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="20">Ami pedig ezeken fölül szükséges az Istened templomában való szolgálathoz, s amit módodban áll megszerezni, vedd meg a királyi kincstár terhére.</verse>
				<verse number="21">Én, Artahsaszta Király parancsolom az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartomány összes kincstárnokának, hogy amit csak Ezsdrás pap, a Menny Istenének törvényében jártas írástudó kér tőletek, mindent adjatok meg neki, mégpedig pontosan és késedelem nélkül!</verse>
				<verse number="22">Ennek felső határa a következő: 100 talentum ezüst, 100 kór búza, 100 bat bor, 100 bat olívaolaj. Sóból korlátozás nélkül adható, amennyi szükséges.</verse>
				<verse number="23">Amit a Menny Istene parancsolt a templomi áldozatokkal kapcsolatban, azt pontosan és késedelem nélkül adjátok oda Ezsdrásnak, a Menny Istene templomának számára, hogy ez az Isten meg ne haragudjon a királyra, fiaira és országukra.</verse>
				<verse number="24">Tudjátok meg azt is, hogy azokra, akik Isten templomában szolgálnak: a papokra, lévitákra, énekesekre, kapuőrökre, templomszolgákra és egyéb munkásokra senki sem vethet ki adót, vámot, vagy egyéb kötelezettséget.</verse>
				<verse number="25">Téged pedig Ezsdrás pap, felhatalmazlak, hogy Istenednek bölcsessége szerint — amely a kezedben lévő törvényben van — válassz ki, és állíts szolgálatba polgári és vallási bírákat. Ők ítélkezzenek mindazok ügyeiben, akik ismerik és követik Istened törvényét az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartományban. Ti pedig tanítsátok azokat, akik nem ismerik Istened Törvényét!</verse>
				<verse number="26">Aki nem engedelmeskedik Istened törvényének vagy a Király törvényének, azt — tettéhez mérten — pontosan és késedelem nélkül ítéljék halálbüntetésre, száműzetésre, vagyonelkobzásra vagy börtönbüntetésre, és az ítéletet hajtsák is végre.”</verse>
				<verse number="27">Akkor Ezsdrás áldotta az Örökkévalót: „Áldott legyen az Örökkévaló, őseink Istene, aki arra indította a király szívét, hogy adományaival ékesítse az Örökkévaló Templomát Jeruzsálemben,</verse>
				<verse number="28">s aki irántam való hűséges szeretetét megmutatta a király és hatalmas tanácsosai és fejedelmei előtt!” Akkor én, Ezsdrás, felbátorodtam és megerősödtem, mert megértettem, hogy Istenem, az Örökkévaló keze rajtam nyugszik — ezért családfőket gyűjtöttem össze Izráel népéből, hogy velem együtt jöjjenek fel Jeruzsálembe.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Ezek azok a családfők — és nemzetségi eredetük — akik Artahsaszta király uralkodása idején velem, Ezsdrással együtt jöttek föl Babilóniából Jeruzsálembe:</verse>
				<verse number="2">Fineás leszármazottjai közül: Gérsóm, Itámár leszármazottjai közül: Dániel, Dávid leszármazottjai közül: Hattús,</verse>
				<verse number="3">Sekanjá fia, Parós leszármazottjai közül: Zekarjá és vele 150 férfi,</verse>
				<verse number="4">Pahat-Moáb leszármazottjai közül: Eljehóénáj, Zerahjá fia és vele 200 férfi,</verse>
				<verse number="5">Zattu leszármazottjai közül: Sekanjá, Jahaziél fia és vele 300 férfi,</verse>
				<verse number="6">Ádin leszármazottjai közül: Ebed, Jonatán fia és vele 50 férfi,</verse>
				<verse number="7">Élám leszármazottjai közül: Jesája, Atalja fia és vele 70 férfi,</verse>
				<verse number="8">Sefatjá leszármazottjai közül: Zebadjá, Mikáél fia és vele 80 férfi,</verse>
				<verse number="9">Jóáb leszármazottjai közül: Óbadjá, Jehiél fia és vele 218 férfi,</verse>
				<verse number="10">Bani leszármazottjai közül: Selómit, Jószifjá fia és vele 160 férfi,</verse>
				<verse number="11">Bébaj leszármazottjai közül: Zekarjá, Bébaj fia és vele 28 férfi,</verse>
				<verse number="12">Azgád leszármazottjai közül: Jóhánán, Hakkátán fia és vele 110 férfi,</verse>
				<verse number="13">Adónikám legfiatalabb leszármazottjai közül: Elifelet, Jeiél és Semajá, és velük 60 férfi,</verse>
				<verse number="14">Bigvaj leszármazottjai közül: Útaj és Zabbúd, és velük 70 férfi.</verse>
				<verse number="15">Mindezeket összegyűjtöttem ott, ahol a csatorna az Ahavá folyóba torkollik, és három napig ott táboroztunk. Átvizsgáltam a papokat és az egész népet, de a Lévi törzséből senki sem volt közöttük.</verse>
				<verse number="16">Ezért magamhoz hívtam Eliézer, Ariél, Semajá, Elnátán, Járib, Elnátán, Nátán, Zekarjá és Mesullám családfőket, továbbá Jójárib és Elnátán tanítókat.</verse>
				<verse number="17">Elküldtem őket Iddóhoz, aki vezető volt, és Kászifjában lakott. Pontosan meghagytam a küldötteknek, hogy mit mondjanak Iddónak és a rokonainak, akik mind templomszolgák voltak. Arra kértem, a küldöttek által Iddót, hogy küldjön olyan férfiakat, akik majd segítenek az Isten Temploma körüli szolgálatban.</verse>
				<verse number="18">Mivel Istenünk keze nyugodott rajtunk, el is küldték a következőket, akik csatlakoztak hozzánk: Sérébja, aki bölcs és értelmes férfi volt, Mahli családjából. Mahli Lévi fia volt, Lévi pedig Izráel fia. Séréblával együtt jöttek a fiai és a rokonai is, összesen 18 férfi,</verse>
				<verse number="19">Hasabja és Jesája, Merári leszármazottjai, fiaikkal és rokonaikkal együtt, összesen 20 férfi,</verse>
				<verse number="20">és 220 férfi, a templomszolgák közül — akiknek őseit még Dávid király és a vezetők állították szolgálatba, hogy segítsenek a lévitáknak. Mindannyiuk nevét feljegyeztük.</verse>
				<verse number="21">Ezután kihirdettem, hogy együttes böjtöt tartunk. Ez még ott történt, az Ahavá folyó partján, a táborunkban. Azért böjtöltünk, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és biztonságos utazást kérjünk tőle mind a magunk, mind gyermekeink és minden tulajdonunk számára.</verse>
				<verse number="22">Ugyanis szégyelltem volna a királytól kérni őrző-védő kíséretet — katonai lovas-csapatot — az útközben leselkedő ellenség miatt. Hiszen mi magunk mondtuk a királynak: „Istenünk keze nyugszik azokon, akik őt keresik, hogy megvédje őket — de haragja és hatalma zúdul azokra, akik őt elhagyják.”</verse>
				<verse number="23">Tehát böjtöltünk és imádkoztunk Istenünkhöz — ő pedig meghallgatta kérésünket.</verse>
				<verse number="24">Azután kiválasztottam tizenkét vezetőt a papok közül: Sérébját és Hasabját, meg tíz társukat.</verse>
				<verse number="25">Leltár szerint, és gondosan kimérve átadtam nekik az Istenünk Temploma számára adományozott kincseket: az ezüstöt, aranyat, templomi eszközöket; a király és tanácsosai meg főemberei adományait; valamint azokat, amelyeket Izráel népének a Babilóniában élő része ajánlott fel.</verse>
				<verse number="26">Ezeket mértem meg, és adtam át nekik: 650 talentum ezüstöt, különböző ezüstedényeket, amelyek összesen 100 talentum értékűek voltak, 100 talentum aranyat,</verse>
				<verse number="27">húsz aranyedényt, amelyek összesen 100 dárik értékűek voltak és két gyönyörű bronzedényt, amelyek úgy ragyogtak, hogy szinte az arannyal is felértek.</verse>
				<verse number="28">Majd ezt mondtam a tizenkét papnak: „Ti szentek vagytok, az Örökkévaló választottai! Ezek a kincsek is az Örökkévalónak vannak szentelve, akárcsak ti magatok — mert akik adományozták, az Örökkévalónak, ősapáink Istenének adták azokat szabad akaratukból.</verse>
				<verse number="29">Ezért hát, úgy vigyázzatok rájuk, mint a szemetek fényére! Ti feleltek ezekért a kincsekért, amíg Jeruzsálemben át nem adjátok őket a Templom kincseskamrájában. Pontosan megmérve kaptátok, úgy is adjátok majd át ezeket a papok és léviták vezetőinek — Izráel családfőinek a jelenlétében!”</verse>
				<verse number="30">Így hát a papok és léviták átvették a lemért és leltárba vett kincseket, hogy elvigyék azokat Jeruzsálembe, Istenünk Templomába.</verse>
				<verse number="31">Az első hónap 12. napján indultunk Babilóniából, az Ahavá folyó partjáról Jeruzsálembe. Istenünk keze nyugodott rajtunk, és megvédett bennünket az ellenségeinktől és a rablóktól, akik az úton leselkedtek.</verse>
				<verse number="32">Baj nélkül meg is érkeztünk Jeruzsálembe, ahol három napig pihentünk.</verse>
				<verse number="33">A negyedik napon felmentünk Istenünk Templomába, megmértük és átadtuk a magunkkal hozott kincseket Merémót papnak, Úrijjá fiának. Jelen volt Eleázár, Fineás fia, és Józábád, Jésua fia, és Nóadjá, Binnúj fia — mind léviták.</verse>
				<verse number="34">Mindent gondosan megszámoltunk és lemértünk, majd az egészet feljegyeztük.</verse>
				<verse number="35">Azután mindazok, akik a száműzetésből visszatértek, égőáldozatokat mutattak be Izráel Istenének. Izráel népének 12 törzse szerint 12 bikaborjút áldoztak fel, azután 96 kost, 72 bárányt, 12 kecskebakot bűnért való áldozatul — mindezt égőáldozatként.</verse>
				<verse number="36">Majd átadták a király rendeletét az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartomány kormányzóinak és helytartóinak, akik — a rendeletnek engedelmeskedve — segítették és támogatták Izráel népét, és az Isten Templomában történő áldozatokat.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Ezután Izráel népének a vezetői hozzám jöttek, és ezt mondták: „Izráel népe — de még a papok és a léviták is — összekeveredtek a körülöttünk élő nem zsidó népekkel, és átvették ezeknek a népeknek az utálatos szokásait! Nem különültek el a kánaániak, hettiták, perizziek, jebúsziak, ammoniak, moábiak, egyiptomiak és emóriak népétől és szokásaitól,</verse>
				<verse number="2">mert ezek közül a népek közül vettek maguknak és fiaiknak feleségeket. Így összekeverték Izráel szent népét a környező népekkel. Sőt, az izráeli vezetők és főemberek voltak az elsők, akik ezt a hűtlenséget elkövették!”</verse>
				<verse number="3">Amikor ezt meghallottam, megszaggattam a ruhámat és a köpenyemet, téptem a hajamat és a szakállamat, és egészen magamba roskadva szótlanul ültem.</verse>
				<verse number="4">Akkor körém gyűltek azok, akik Izráel Istenének szavát istenfélő szívvel tisztelték. Félve gondoltak arra, milyen súlyos következményei lesznek annak, hogy a száműzetésből hazatért nép engedetlen volt Isten szava iránt. Én pedig szótlanul és szomorúan ültem az esti áldozat idejéig.</verse>
				<verse number="5">Akkor azonban összeszedtem magamat, felkeltem, és imádkozni kezdtem. Megszaggatott ruhában térdre estem, és kinyújtottam kezeimet az Örökkévalóhoz, Istenemhez,</verse>
				<verse number="6">és így kiáltottam hozzá: „Ó Istenem, a tekintetemet sem merem rád emelni, annyira szégyellem magam! Igen, szégyellem magam, mert bűneink egészen elborítottak bennünket, és vétkeink az égig érnek!</verse>
				<verse number="7">Ősapáinktól fogva mind a mai napig egyre csak halmoztuk bűneinket — s ezek miatt zúdult ránk annyi büntetés. Idegen királyok uralkodtak rajtunk, utolért bennünket a kard és száműzetés, kiraboltak és megaláztak bennünket — és mindez még ma is így van.</verse>
				<verse number="8">Most pedig — egy kis idővel ezelőtt — Istenünk, az Örökkévaló jóindulattal fordult hozzánk! Megengedte, hogy a száműzetésből népünk maradéka hazatérjen, és adott nekünk egy talpalatnyi helyet, hogy a Templomát újjáépítsük, ahol Istenünk felderíti arcunkat és felvidítja tekintetünket, hogy egy kissé megelevenedjünk a szolgaságból.</verse>
				<verse number="9">Mert igaz, hogy szolgák vagyunk, nem szabadok — de Istenünk mégsem felejtkezett el rólunk, még szolgaságunkban sem! Sőt, igen kegyelmes volt hozzánk, megelevenített bennünket, és jóindulatra indította irántunk Perzsia királyait, akik megengedték, hogy helyreállíthassuk romjaiból, és újjáépítsük Istenünk Templomát. Bizony, Istenünk, az Örökkévaló maga védelmezett meg bennünket Júdeában és Jeruzsálemben, mint egy erős kőfal!</verse>
				<verse number="10">Istenünk, mit is mondhatnánk ezek után? Hiszen ismét eltértünk parancsolataidtól,</verse>
				<verse number="11">amelyeket szolgáid, a próféták által adtál, amikor ezt mondtad: »Azt a földet, amelyre most bementek, hogy elfoglaljátok, bemocskolták a rajta lakó népek súlyos bűnei. Bizony, megfertőzték azt a földet utálatos és gonosz tetteikkel, megtöltötték azt bűneikkel egyik végétől a másikig!</verse>
				<verse number="12">Ezért, Izráel népe, ne keveredjetek össze velük! Ne adjátok leányaitokat feleségül az ő fiaiknak! Ne vegyetek feleséget fiaitoknak közülük! Ne segítsétek elő boldogulásukat, ne kössetek velük békét — azért, hogy erősek legyetek, élvezzétek a föld termését, és örökségül hagyjátok azt fiaitokra mindörökké.«</verse>
				<verse number="13">Mit is mondhatunk neked, Istenünk, mindezek után, amik velünk történtek gonoszságaink és tengernyi bűnünk miatt? Pedig te, Istenünk, nem bűneink mértéke szerint, hanem sokkal kíméletesebben bántál velünk! Sőt, még maradékot is hagytál népünkből, és megengedted, hogy e maradék hazatérjen a száműzetésből.</verse>
				<verse number="14">Most pedig — mindezek után — ha ismét áthágjuk parancsaidat, és összeházasodunk ezekkel az idegen népekkel, akik annyi utálatos gonoszságot követtek el, vajon nem fogsz-e haragodban eltörölni bennünket a föld színéről, hogy még írmagja sem marad népünknek?!</verse>
				<verse number="15">Ó Örökkévaló, Izráel Istene, igazságos Isten! Itt állunk előtted — a maradék, amelyet magadnak megőriztél — és bűneink súlya terhel bennünket. Bizony, bűnösök vagyunk mindannyian! Egyikünk sem állhat meg előtted ártatlanul.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Miközben Ezsdrás így könyörgött Istenhez, és sírva, földre borulva vallást tett népe bűneiről a Templom előtt, nagy tömeg gyűlt köré: férfiak, asszonyok és gyermekek Izráel népéből. Ők is Ezsdrással együtt sírtak, hangosan.</verse>
				<verse number="2">Akkor az Élám nemzetségéből való Sekanjá, Jehiél fia, ezt mondta Ezsdrásnak: „Igazad van, Ezsdrás! Valóban hűtlenséget követtünk el Istenünkkel szemben, amikor összeházasodtunk az idegen népek leányaival. Mégis van reménysége Izráelnek!</verse>
				<verse number="3">Kössünk hát szövetséget Istenünkkel, hogy ezeket az idegenből származó feleségeket a gyermekeikkel együtt hazaküldjük, a te tanácsod szerint, Ezsdrás — és mindazokkal egyetértésben, akik tisztelik és félik Istenünk parancsát! Igen, mi engedelmeskedni akarunk a Törvénynek!</verse>
				<verse number="4">Kelj fel, Ezsdrás, fogj hozzá, mert ezt a te vezetéseddel kell véghezvinnünk, és mi veled leszünk! Légy bátor és erős — és vezess bennünket!”</verse>
				<verse number="5">Akkor Ezsdrás összeszedte magát, felállt, és összehívta a papok, léviták és az egész nép vezetőit. Megeskette őket, hogy aszerint fognak eljárni, ahogy Sekanjá mondta — azok pedig megesküdtek.</verse>
				<verse number="6">Ezután Ezsdrás elment az Isten Templomától Jehóhánán, Eljásib fia szobájába, és ott szállt meg. Amíg ott tartózkodott, semmit sem evett vagy ivott — így böjtölt és gyászolt a száműzetésből hazatért nép törvényszegése miatt.</verse>
				<verse number="7">Azután kihirdették egész Júdeában és Jeruzsálemben, hogy mindenki jöjjön el a népgyűlésre, Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="8">Aki pedig három napon belül nem jön el, azt kiközösítik a hazatértek közösségéből, és minden vagyonát elkobozzák. Ezt a határozatot a vezetők és vének tanácsa hozta.</verse>
				<verse number="9">Így hát harmadnapra Júda és Benjámin törzséből minden férfi Jeruzsálembe gyűlt. Ez a kilencedik hónap 20. napján történt. Ott ültek valamennyien az Isten Temploma előtti téren, a szabad ég alatt. Nagyon aggódtak és reszkettek az egész ügy miatt, és mert hideg, esős idő volt.</verse>
				<verse number="10">Akkor Ezsdrás pap felállt a nép előtt, és így szólt hozzájuk: „Azzal, hogy idegen nőket vettetek feleségül, Isten ellen követtetek el hűtlenséget! Ezzel még jobban szaporítottátok Izráel bűneit.</verse>
				<verse number="11">Most azért ismerjétek el, és valljátok be ezt a bűnt az Örökkévaló, őseitek Istene előtt — és azután engedelmeskedjetek az Örökkévaló akaratának! Váljatok külön az idegen népektől, és váljatok el az idegen asszonyoktól!”</verse>
				<verse number="12">Erre az egész népgyűlés hangosan és egy emberként válaszolt: „Igazad van, Ezsdrás! Úgy teszünk mindent, ahogy mondtad!</verse>
				<verse number="13">De sokan vagyunk, és nyakunkon az esős évszak — nem állhatunk sokáig a szabadban. Ezt nem lehet egy-két nap alatt elrendezni — hiszen olyan sokan vagyunk vétkesek ebben.</verse>
				<verse number="14">A vezetőink határozzanak az egész közösség helyett: mondják meg, hogy melyik városból mikor jöjjenek ide azok a férfiak, akik idegen asszonyokat vettek feleségül. Jöjjenek ide velük együtt annak a városnak a vezetői és bírái is — együttesen döntsenek, és fordítsák el rólunk Istenünk súlyos haragját!”</verse>
				<verse number="15">Ezt a határozatot csak kevesen ellenezték: Jonatán, Aszáél fia és Jahzejá, Tikvá fia. Mesullám és a lévita Sabbetaj támogatták őket ebben.</verse>
				<verse number="16">A száműzetésből hazatértek nagy többsége azonban elfogadta ezt a javaslatot, és így is történt. Ezsdrás pap minden nemzetségből név szerint kiválasztott egy-egy családfőt. Ezekkel együtt leültek, hogy megvizsgálják az egyes családokat, és határozzanak az elválás ügyében. A tizedik hónap első napján kezdték a munkát, és az első hónap első napjára be is fejezték. Minden egyes férfi ügyét megtárgyalták, aki idegen asszonyt vett feleségül.</verse>
				<verse number="17"></verse>
				<verse number="18">A papok között is voltak, akik idegen asszonyt vettek feleségül. Ezek a következők: Jésua, Jócádák fia és Jésua testvéreinek leszármazottjai közül: Maasszéja, Eliézer, Járib és Gedaljá.</verse>
				<verse number="19">Ők valamennyien megígérték, hogy elküldik feleségüket, és fejenként egy-egy kost áldoznak fel bűnért való áldozatul a vétkük miatt.</verse>
				<verse number="20">Immér leszármazottjai közül: Hanáni és Zebadjá.</verse>
				<verse number="21">Hárim leszármazottjai közül: Maaszéjá, Élijjá, Semajá, Jehiél, és Uzzijjá.</verse>
				<verse number="22">Pashúr leszármazottjai közül: Eljóénaj, Maaszéjá, Jismáél, Netanél, Józábád és Elászá.</verse>
				<verse number="23">A léviták közül: Józábád, Simei, Kélájá — más néven Kelitá —, Petahjá, Jehudá, és Eliézer.</verse>
				<verse number="24">Az énekesek közül: Eljásib. A kapuőrök közül: Sallum, Telem és Úri.</verse>
				<verse number="25">Izráel népéből még ezek vettek idegen asszonyt feleségül: Parós leszármazottjai közül: Ramjá, Jizzijá, Malkijjá, Mijjámin, Eleázár, Malkijjá és Benája.</verse>
				<verse number="26">Élám leszármazottjai közül: Mattanjá, Zekarjá, Jehiél, Abdi, Jerémót és Élijjá.</verse>
				<verse number="27">Zattú leszármazottjai közül: Eljóénaj, Eljésib, Mattanjá, Jerémót, Zábád és Azízá.</verse>
				<verse number="28">Bébaj leszármazottjai közül: Jehóhánán, Hananjá, Zabbaj és Atlaj.</verse>
				<verse number="29">Báni leszármazottjai közül: Mesullám, Mallúk, Adájá, Jásúb, Seál és Jerémót.</verse>
				<verse number="30">Pahat-Moáb leszármazottjai közül: Adná, Kelál, Benája, Maaszéjá, Mattanjá, Becalél, Binnúj és Manassé.</verse>
				<verse number="31">Hárim leszármazottjai közül: Eliézer, Jissijjá, Malkijjá, Semajá, Simeon,</verse>
				<verse number="32">Benjámin, Mallúk és Semarjá.</verse>
				<verse number="33">Hásum leszármazottjai közül: Mattenaj, Mattattá, Zábád, Elifelet, Jérmaj, Manassé és Simei.</verse>
				<verse number="34">Báni leszármazottjai közül: Maadaj, Amrám, Úél,</verse>
				<verse number="35">Benája, Bédejá, Keluhú,</verse>
				<verse number="36">Vanjá, Merémót, Elijásib,</verse>
				<verse number="37">Mattanjá, Mattenaj és Jaaszaj.</verse>
				<verse number="38">Binnúj leszármazottjai közül: Simei,</verse>
				<verse number="39">Selemjá, Nátán, Adájá,</verse>
				<verse number="40">Maknadbaj, Sásaj, Sáraj,</verse>
				<verse number="41">Azarél, Selemjáhú, Semarjá,</verse>
				<verse number="42">Sallúm, Amarjá és Jószéf.</verse>
				<verse number="43">Nebó leszármazottjai közül: Jeiél, Mattitjá, Zábád, Zebíná, Jaddaj, Jóel és Benája.</verse>
				<verse number="44">Mindezek idegen asszonyokat vettek feleségül, akik közül sokan már gyermekeket is szültek.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="16">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Nehémiásnak, Hakaljá fiának az elbeszélése. A huszadik esztendőben, Kiszlév hónapban történt, amikor én, Nehémiás, Súsan várában éltem:</verse>
				<verse number="2">Hanáni, az egyik rokonom érkezett hozzám, néhány más férfival együtt Júdeából. Kérdeztem tőlük, hogyan vannak a száműzetésből hazatért júdaiak, és érdeklődtem Jeruzsálem felől.</verse>
				<verse number="3">Elmondták, hogy az a maradék nép, amely korábban már hazatért, nagy nyomorban és gyalázatban él Júdeában, mert Jeruzsálem falai romokban hevernek, kapuit pedig tűz pusztította el.</verse>
				<verse number="4">Ezt hallva nagyon elszomorodtam, napokon át ki sem mozdultam, csak sírtam, böjtöltem és imádkoztam. Könyörögtem Istenhez, aki a Mennyben lakik:</verse>
				<verse number="5">„Örökkévaló Isten, aki a Mennyben vagy! Hatalmas és rettenetes Isten, aki hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik szeretnek téged és engedelmeskednek parancsaidnak!</verse>
				<verse number="6">Kérlek, hallgass meg, és tekints rám! Hallgasd meg szolgád könyörgését! Hallgass meg, amint éjjel-nappal imádkozom Izráel népéért, szolgáidért! Igen, Örökkévaló, vétkeztünk ellened — én és Izráel egész népe. Bűnös vagyok én is, apám családja is — mindannyian bűnösök vagyunk.</verse>
				<verse number="7">Bűnt bűnre halmoztunk, mert nem engedelmeskedtünk parancsaidnak, rendelkezéseidnek és törvényeidnek, amelyeket szolgád, Mózes által adtál.</verse>
				<verse number="8">Kérlek, emlékezz ígéretedre, amelyet szolgádnak, Mózesnek mondtál: »Ha vétkeztek és hűtlenek lesztek, szétszórlak benneteket az idegen népek közé. De ha visszatértek hozzám, ha engedelmeskedtek parancsaimnak, és azok szerint éltek, akkor ismét összegyűjtelek és beviszlek benneteket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy nevem ott lakozzon. Bizony, ha a föld legtávolabbi szélére szóródtok szét, még onnan is összegyűjtelek benneteket!«</verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10">Ezek a te szolgáid, és ez a te néped, Örökkévaló, akiket megszabadítottál, megőriztél erős karoddal és hatalmas erőddel!</verse>
				<verse number="11">Kérlek, hallgasd meg szolgád könyörgését! Halld meg szolgáid imádságát, akik gyönyörűségüket lelik abban, hogy tisztelhetnek és félhetnek téged! Örökkévaló, kérlek, segíts meg engem ma, és fordítsd hozzám a király szívét, amikor segítséget kérek tőle!” Én ugyanis a király szolgája voltam: a pohárnoka.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Történt pedig Artahsaszta király uralkodásának huszadik évében, Niszán hónapban, hogy — tisztségem szerint — éppen felszolgáltam a bort a királynak, amikor megszólított: „Csak nem vagy beteg? Miért ilyen szomorú az arcod? Biztosan valami nyomja a lelkedet!” Korábban még sohasem voltam szomorú a király jelenlétében, ezért nagyon megijedtem.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Majd ezt feleltem: „Uram, királyom, örökké élj! Hogyne lennék szomorú, amikor a város, ahol őseim nyugszanak, romokban hever, és kapuit tűz égette meg!”</verse>
				<verse number="4">„Mit kívánsz?” — kérdezte a király. Mielőtt válaszoltam volna, imádkoztam Istenhez, aki a Mennyben lakik.</verse>
				<verse number="5">Majd ezt feleltem: „Ha jónak látja a király, és ha szolgáját kedveli, akkor küldjön el engem Júdea tartományába, abba a városba, ahol őseim nyugszanak, hogy újjáépítsem a várost.”</verse>
				<verse number="6">A király ekkor megkérdezte (a királyné ott ült mellette): „Mennyi időre van ehhez szükséged, és mikor térsz vissza?” Akkor megmondtam, mennyi időre szeretnék szabadságot kérni — a király pedig jóindulatúan elengedett.</verse>
				<verse number="7">Majd tovább kértem őt: „Ha a király jónak látja, adjon a kezembe írott rendeleteket a folyón túli tartomány helytartóinak címezve, hogy Júdeába menet szabadon átutazhassak a területükön.</verse>
				<verse number="8">Egy másik hasonló ajánlólevélre is szükségem lenne, Aszáfnak, a királyi erdők gondviselőjének címezve, hogy utaljon ki elegendő gerendát az építéshez. Hiszen helyre kell állítanom a Templomot körülvevő falat, a város falait, és a kapukat — azon kívül magamnak is kell házat építenem.” A király mindezt megígérte, mert Istenem keze nyugodott rajtam. Sőt,</verse>
				<verse number="9">még kíséretet is rendelt mellém: tiszteket és lovas katonákat. Amikor megérkeztem a folyón túli tartomány helytartóihoz, átadtam nekik a király leveleit.</verse>
				<verse number="10">Amikor a Hórónból való Szanballat és Tóbijjá, az ammoni tisztviselő meghallotta, hogy jött valaki, aki Izráel népének segíteni akar — mindketten nagyon felháborodtak, és megharagudtak.</verse>
				<verse number="11">Azután Jeruzsálembe értem, és három napra megpihentem.</verse>
				<verse number="12">Éjjel felkeltem, és néhány emberem kíséretével elindultam, de senkinek sem szóltam arról, hogy mit akarok tenni Jeruzsálemért, és hogy Istenem mire indította a szívemet. Csak egy ló volt velünk: az, amelyiken lovagolni szoktam.</verse>
				<verse number="13">Még sötét éjszaka volt, amikor kimentem a városból a Völgy-kapun át a Sárkány-forrás felé, azután a Szemét-kapuhoz. Gondosan megvizsgáltam, milyen állapotban van a város fala, és láttam, hogy romokban hever. Megnéztem a falon lévő kapuboltozatokat is. A fából készült kapuk hiányoztak, mert elégtek.</verse>
				<verse number="14">Azután a Forrás-kaput néztem meg, és a királyi víztárolót. De itt már nem tudtam a lovammal továbbmenni, olyan szűk volt a hely.</verse>
				<verse number="15">Ezért gyalog mentem föl a völgyből, hogy megvizsgáljam a falakat. Majd visszamentem, és a Völgy-kapun keresztül hazatértem.</verse>
				<verse number="16">Ekkor még senki sem tudta, hogy hova mentem, és hogy mit tettem — még a vezetők sem. A júdaiak, papok, vezetők, előkelők, és a többiek közül — akik később a munkát végezték — senki sem sejtette, mire készülök, mert hallgattam róla.</verse>
				<verse number="17">Azután összehívtam őket, és azt mondtam nekik: „Látjátok, milyen nyomorúságos a helyzetünk! Egész Jeruzsálem lakatlan romhalmaz, és a kapuit tűz pusztította el. Gyertek, fogjunk össze, és építsük újjá Jeruzsálem falait, hogy ne kelljen tovább viselnünk ezt a gyalázatot!”</verse>
				<verse number="18">Azt is elmondtam nekik, hogy Istenem keze rajtam nyugszik, és hogy a király is támogat az építésben. Erre mind azt válaszolták: „Igen, fogjunk hozzá! Építsük fel a falakat!” Ezzel az erős elhatározással fogtunk hozzá a munkához.</verse>
				<verse number="19">Amikor a Hórónból való Szanballat, és Tóbijjá, az ammoni tisztviselő, meg az arab Gesem meghallotta, hogy újjáépítjük a falakat, kigúnyoltak bennünket, és megvetéssel mondták: „Ugyan mit építetek? Csak nem a király ellen akartok fellázadni?!”</verse>
				<verse number="20">Erre én így válaszoltam: „Mi a Mennyben lakó Isten szolgái vagyunk, aki megsegít bennünket, hogy ezt a várost újjáépítsük. Nektek azonban semmi közötök ehhez! Egyikőtök sem lakott itt soha, sem nem volt itt tulajdonotok — ezért emléketek sem marad Jeruzsálemben!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Eljásib főpap, a rokonaival — a többi papokkal — együtt a Juh-kapunál kezdett hozzá az építéshez. Felszerelték a kapuszárnyakat, majd fel is szentelték az elkészült kaput. Felépítették a falat a Hamméá-toronyig és a Hananél-toronyig, és azt is felszentelték.</verse>
				<verse number="2">A mellettük lévő szakaszon jerikói férfiak dolgoztak. Mellette Zakkúr, Imri fia javítgatott.</verse>
				<verse number="3">Azután Hasszenáá fiai következtek, akik a Hal-kaput állították helyre. Elkészítették a gerendázatot, a kapuszárnyakat, a zárakat és reteszeket.</verse>
				<verse number="4">Merémót, Úrijjá fia (Hakkóc unokája) javította a következő szakaszt. Mellette Mesullám, Berekjá fia (Mesézabél unokája), még továbbmenve Cádók, Baaná fia falazta be a réseket.</verse>
				<verse number="5">Mellettük a Tékoa városából jött férfiak építettek, de csak a közemberek, mert a vezetőik és előkelőik nem voltak hajlandók az Örökkévaló munkájában részt venni.</verse>
				<verse number="6">A Régi-kaput Jójádá, Pészéah fia és Mesullám, Beszódjá fia újították fel. Ők készítették el a gerendázatot, a kapuszárnyakat, a zárakat és reteszeket.</verse>
				<verse number="7">A következő szakaszon épített a gibeoni Melatjá és Jádón Mérónót-ból, meg más gibeoni és micpai férfiak, akik a folyón túli tartomány fennhatósága alá tartoztak.</verse>
				<verse number="8">Mellettük Uzziél, Harhajá fia építette a falat, aki aranyműves volt. Majd Hananjá következett, az egyik kenőcskészítő mester. Ők javították ki Jeruzsálem falát a széles falszakaszig.</verse>
				<verse number="9">Azután Refájá, Húr fia dolgozott, aki Jeruzsálem fél kerületének a kormányzója volt.</verse>
				<verse number="10">Mellette építette a falat Jedajá, Harúmaf fia, akinek a háza éppen ezzel a falszakasszal szemben állt. A következő szakaszt Hattús, Hasabnejá fia építette.</verse>
				<verse number="11">Malakijjá, Hárim fia és Hassúb, Pahat-Móáb fia építették újjá a következő részt és a Kemencék tornyát.</verse>
				<verse number="12">Azután Sallúm, Hallóhés fia, Jeruzsálem másik fél kerületének kormányzója javítgatott a leányaival együtt.</verse>
				<verse number="13">A Völgy-kaput Hánún állította helyre a Zánóahból érkezett férfiakkal együtt. Ők készítették el a gerendázatot, a kapuszárnyakat, a zárakat és reteszeket. A falat is kijavították a Völgy-kapu és a Szemét-kapu közötti szakaszon, mintegy 1 000 könyök hosszon.</verse>
				<verse number="14">A Szemét-kaput Malakijjá, Rékáb fia, Bét-Hakkerem kerületének a kormányzója állította helyre: elkészítette a gerendázatot, a kapuszárnyakat, a zárakat és reteszeket.</verse>
				<verse number="15">A Forrás-kaput Sallún, Kol-Hóze fia, Micpá kerületének a kormányzója állította helyre: elkészítette a gerendázatot, a kapuszárnyakat, a zárakat és reteszeket. Ő javította meg a városfalat a Selah-vízgyűjtőnél, a királyi kerteknél, egészen a Dávid városából levezető lépcsőig.</verse>
				<verse number="16">Azután Nehemjá, Azbúk fia, Bét-Cúr fél kerületének a kormányzója javította ki a falat a Dávid király sírjával szemben, a vízgyűjtő medencéig és az őrség házáig.</verse>
				<verse number="17">Mellette javították a töréseket a léviták, Rehúm, Báni fia vezetésével. Utánuk Hasabjá, Keila fél kerületének a kormányzója dolgozott.</verse>
				<verse number="18">A testvérei dolgoztak a következő szakaszon, Bavvaj, Hénádád fia vezetésével, aki Keila másik fél kerületének a kormányzója volt.</verse>
				<verse number="19">Azután Ézer, Jésua fia, Micpá kormányzója dolgozott azon a fal-szakaszon, amely a fegyvertár és a sarok között húzódik.</verse>
				<verse number="20">Majd Bárúk, Zakkaj fia javítgatott szorgalmasan a sarok és Eljásib főpap házának bejárata közötti darabon.</verse>
				<verse number="21">A következő szakaszon Merémót, Úrijjá fia (Hakkóc unokája) építette a falat, Eljásib házának bejáratától a ház végéig.</verse>
				<verse number="22">Mellette dolgoztak a környező vidékről való papok.</verse>
				<verse number="23">Azután Benjámin és Hassúb, majd Azarjá, Maaszéjá fia (Anájá unokája) javítgattak, mindegyik a saját házával szemben lévő szakaszt.</verse>
				<verse number="24">Azarjá házától azt a részt, ahol fordul a fal, egészen a sarokig Binnúj, Hénádád fia építette újjá.</verse>
				<verse number="25">Pálál, Úzaj fia ott dolgozott, ahol fordul a fal, de a másik oldalon, majd a király felső háza melletti toronynál, az őrség udvaránál. Utána Pedájá, Parós fia épített.</verse>
				<verse number="26">A következő részt, amely a keleti oldalon, a Vízi-kapuig és a magas toronyig húzódik, a Templom szolgái javították ki, akik az Ófel dombon laktak.</verse>
				<verse number="27">Majd a tékoabeliek következtek, akik a toronytól az Ófel-dombig állították helyre a falat.</verse>
				<verse number="28">A Lovak-kapuján túli szakaszt a papok javították, mindegyikük a saját háza mellett.</verse>
				<verse number="29">Azután Cádók, Immér fia következett, aki szintén a maga háza melletti szakaszon dolgozott, utána pedig Semajá, Sekanjá fia, a keleti kapu őre építette a falat.</verse>
				<verse number="30">Az utána következő falszakaszon Hananjá, Selemjá fia és Hánun, Cáláf hatodik fia javított, majd Mesullám, Berekjá fia építette a saját szobája melletti részt.</verse>
				<verse number="31">Malkijjá, az aranyműves dolgozott a következő szakaszon, amely a Templom szolgáinak háza és a kereskedők háza mellett húzódott, a Mifkád-kapun túl, a sarok felső kamrájáig.</verse>
				<verse number="32">Innen a Juh-kapuig pedig az aranyművesek és a kereskedők javítgattak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Amikor Szanballat meghallotta, hogy építjük a falat, nagyon felháborodott, dühös lett, és csúfolni kezdte a júdaiakat.</verse>
				<verse number="2">Rokonai és a samáriai sereg előtt azt kiabálta: „Mit képzelnek ezek a nyomorult júdaiak? Hogy merészelnek önhatalmúlag építkezni? Csak nem akarnak áldozatokat is bemutatni? Azt hiszik, hogy egy nap alatt be tudják fejezni? Azt képzelik, hogy a porrá égett köveket feltámaszthatják abból a romhalmazból?”</verse>
				<verse number="3">Ott állt mellette Tóbijjá, az ammoni tisztviselő is, aki még hozzátette: „Ha ezek a nyomorultak építik a kőfalat, elég, ha egy róka felugrik rá, már attól is összedől!”</verse>
				<verse number="4">Akkor én, Nehémiás, imádkoztam: „Istenünk, halld meg ellenségeink gúnyolódását! Szálljon vissza fejükre minden gyalázkodásuk! Őket borítsa el a szégyen, amikor ellenségeik fogságba hajtják őket!</verse>
				<verse number="5">Istenünk, ne bocsáss meg ellenségeinknek! Ne töröld el bűneiket! Hiszen valójában téged bosszantottak, amikor a fal építőit gúnyolták.”</verse>
				<verse number="6">Ennek ellenére tovább építettük és javítgattuk a falakat a város körül, és az építők nagy kedvvel dolgoztak. El is jutottunk az eredeti magasság feléig.</verse>
				<verse number="7">Azonban ellenségeink — Szanballat, Tóbijjá, az arabok, az ammoniak és az asdódiak — bosszankodtak azon, hogy Jeruzsálem falait tovább építjük, a munka jól halad, és a réseket hamarosan betömjük.</verse>
				<verse number="8">Ezért összefogtak, és elhatározták, hogy együttes erővel megtámadják Jeruzsálemet, és így akadályozzák meg a fal befejezését.</verse>
				<verse number="9">Mi azonban imádkoztunk Istenünkhöz, és őröket állítottunk a falakra, akik éjjel-nappal figyelték a környéket.</verse>
				<verse number="10">A júdeaiak azt mondták: „A munkások elfáradtak, és még mindig nagyon sok a törmelék, nem tudjuk ezt a falat felépíteni!”</verse>
				<verse number="11">Ellenségeink azt mondták: „Észre sem fogják venni, úgy belopakodunk közéjük. Akkor azután leöldössük őket — és véget vetünk az egész építkezésnek!”</verse>
				<verse number="12">A Júdea tartományában lakó testvéreink is eljöttek, és folyton sürgettek bennünket, hogy az építők térjenek haza, és a saját városukat védjék meg a fenyegető ellenségtől.</verse>
				<verse number="13">Ekkor én fegyveres férfiakat rendeltem a fal mögé, azokra a szakaszokra, ahol leginkább várható volt az ellenség támadása: az alacsonyan fekvő részekre és a résekre. A nagyobb családokat egy helyre állítottam, és felfegyvereztem őket dárdákkal és íjakkal.</verse>
				<verse number="14">Megszemléltem őket, és eléjük állva így biztattam a családfőket, a vezetőket, és az egész népet: „Ne féljetek ellenségeinktől! Ne rájuk gondoljatok, hanem az Örökkévalóra! Ő az igazán hatalmas és félelmetes! Ti pedig harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségetekért és otthonotokért!”</verse>
				<verse number="15">Így azután Isten meghiúsította ellenségeink tervét, mert észrevettük, hogy mire készülnek. Ezt ők is megtudták. Mi pedig mindannyian folytattuk a falak építését — mindenki a maga helyén.</verse>
				<verse number="16">De ettől a naptól kezdve szolgáim fele a falakon dolgozott, a másik fele pedig teljes fegyverzetben őrséget állt: dárdával, pajzzsal, íjjal és harci öltözetben. A vezetők pedig ott álltak Júda egész népe mögött, akik a falakat javították.</verse>
				<verse number="17">Az építők ettől kezdve maguk is fel voltak fegyverkezve, és úgy végezték a munkájukat.</verse>
				<verse number="18">A kardja mindegyiknek munka közben is állandóan a derekára volt kötve, a kürtös pedig mellettem állt.</verse>
				<verse number="19">Ezért azt mondtam a vezetőknek, a családfőknek és az egész népnek: „Ez a munka igen nagy, és tágas területen folyik. Mi pedig az egész fal hosszában, egymástól távol és szétszórtan dolgozunk.</verse>
				<verse number="20">De akárhol is dolgoztok, ha meghalljátok a kürtjelet, azonnal fussatok oda! Istenünk harcol értünk!”</verse>
				<verse number="21">Így építettük a falakat hajnaltól a csillagok feljöttéig, de a férfiak fele dárdával a kezében állandó harci készültségben állt.</verse>
				<verse number="22">Azt is megmondtam az embereknek, hogy a segítőikkel együtt mindannyian maradjanak éjjelre is Jeruzsálemben, hogy éjjel őrködjenek, és nappal dolgozzanak a falakon.</verse>
				<verse number="23">Mi is állandóan fegyveresen jártunk: én és a rokonaim, a szolgáim, és az engem kísérő testőrök valamennyien. Még a ruháinkat is csak annyi időre vetettük le, amíg mosakodtunk.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Ezután történt, hogy nagy felzúdulás támadt a szegény nép között a gazdag júdaiak ellen.</verse>
				<verse number="2">A férfiak és asszonyaik így panaszkodtak: „Nagy a családunk, sok gyermeket nevelünk, szükségünk van a mindennapi kenyérre — valahonnan gabonát kell szereznünk, különben éhen halunk!”</verse>
				<verse number="3">Mások ezt kiabálták: „Házainkat, földjeinket és szőlőskertjeinket már mind zálogba kellett adnunk, hogy gabonát vehessünk az éhínség miatt!”</verse>
				<verse number="4">„Mi meg azért zálogosítottuk el a földjeinket és szőlőskertjeinket, hogy a királynak járó adót ki tudjuk fizetni!</verse>
				<verse number="5">Már ott tartunk, hogy fiainkat és leányainkat kell eladnunk rabszolgának! Én már el is adtam a leányaimat, és nem tudom megváltani őket, mert a földem és a szőlőm már a másé! Pedig mi is éppen olyanok vagyunk, mint ezek a gazdagok! Fiaink és leányaink is éppen olyanok, mint az ő gyerekeik!” — panaszkodtak mások.</verse>
				<verse number="6">Mikor ezeket a panaszokat hallottam, nagyon megharagudtam.</verse>
				<verse number="7">Azután átgondoltam az egészet, és lecsillapodtam. Majd elmentem a gazdagokhoz és a vezetőkhöz, és felelősségre vontam őket ezért a helyzetért. „Ti uzsoráskodtok a testvéreitekkel szemben: nagy kamatokkal terhelitek őket, és elveszitek vagyonukat!” Azután népgyűlést hívtam össze ebben az ügyben.</verse>
				<verse number="8">Ott, a nyilvánosság előtt ezt mondtam a gazdagoknak: „Gondoljátok meg! Júdai testvéreinket eladták rabszolgának az idegen népeknek — mi pedig nagy áldozatokkal visszavásároltuk őket, hogy ismét szabadok legyenek. Ti pedig — kihasználva szorult anyagi helyzetüket — a saját testvéreiteket adjátok el rabszolgának! Sőt, arra kényszerítitek őket, hogy magukat adják el nektek!” Azok csak hallgattak, és nem tudtak mit felelni.</verse>
				<verse number="9">Majd így folytattam: „Amit tesztek, nem helyes! Meddig nem akartok még Istenünk félelme szerint élni, hogy végre ne gyalázzanak bennünket ellenségeink és az idegen népek?!</verse>
				<verse number="10">Nemcsak ti adtatok kölcsönt a szegényeknek, én is, rokonaim is, szolgáim is adtunk nekik pénzt és gabonát. Egyezzünk meg, hogy most mindannyian elengedjük a szegényeknek az összes kamatot, és többé egyikünk sem számít fel kamatot a kölcsönökre.</verse>
				<verse number="11">Ti pedig még ma adjátok vissza az összes zálogba vett földeket, szőlőskerteket, olajfa-ligeteket és házakat! Sőt, a kölcsönbe adott pénznek, gabonának, bornak és olívaolajnak eddig beszedett kamatait is adjátok vissza nekik!”</verse>
				<verse number="12">A gazdagok akkor így feleltek: „Rendben van. Visszaadjuk mindezeket, és nem követelünk tőlük ezután semmit. Úgy teszünk mindent, ahogy mondtad.” Ekkor hívtam a papokat, hogy a gazdagokat eskessék meg arra, hogy ígéretüket meg is fogják tartani.</verse>
				<verse number="13">Azután levettem a köpenyemet és az emberek szeme láttára kiráztam még a port is belőle. „Így rázzon ki Isten mindenkit a házából és összes vagyonából, aki ezt a megállapodást megszegi! Mindenét veszítse el, váljon teljesen földönfutóvá!” — mondtam nekik. Az egész gyűlés pedig felelt rá: „Ámen! Úgy legyen!” — és dicsérték az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="14">Uralkodásának huszadik évében nevezett ki Artahsaszta király Júdea tartományának helytartójává, és a harminckettedik évig viseltem ezt a tisztséget. Ez alatt a tizenkét év alatt nem szedtem a helytartónak járó adót a néptől. Sem én, sem a rokonaim nem éltünk ezzel a jogunkkal, és a magunk kenyerét ettük.</verse>
				<verse number="15">Ezzel szemben az előttem kormányzó helytartók a maguk megélhetésére rendszeresen beszedték a nekik járó adókat az élelmiszerből, a borból; és ezen felül még fejenként 40 sékel ezüstöt is. Ráadásul a szolgáik is nyomorgatták a népet. Én azonban tiszteltem és féltem Istent, és nem tettem semmi ilyet.</verse>
				<verse number="16">Nem vettem el senkinek a földjét. A város falának újjáépítésén az összes szolgámmal együtt magam is ott dolgoztam.</verse>
				<verse number="17">Ezenkívül rendszeresen nálam étkezett százötven júdai vezető — nem is szólva azokról, akik a körülöttünk lévő népek közül jöttek hozzám — és mindezt a saját költségemre.</verse>
				<verse number="18">Naponta a következőket készítették el szolgáim ezeknek a vendégeknek az ellátására: levágtak egy ökröt, hat hizlalt juhot és sok baromfit. Minden tizedik napon többféle bort hozattam a számukra bőségesen. Ennek ellenére nem szedtem be a helytartónak járó adót, mert láttam, hogy mennyi teher van a népen, és milyen sokat kell dolgozniuk.</verse>
				<verse number="19">Kérlek, Istenem, emlékezz meg arról, amit ezért a népért tettem!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Azután befejeztük a város falának újjáépítését. Nem maradt rajta egyetlen rés sem. Már csak a kapuk szárnyait kellett a helyükre illeszteni. Ezt megtudták ellenségeink is: Szanballat, Tóbijjá, az arab Gesem, és a többiek.</verse>
				<verse number="2">Ekkor Szanballat és Gesem üzentek nekem, hogy találkozzam velük Kefírim faluban, az Ónó-síkságon — ugyanis merényletet terveztek ellenem.</verse>
				<verse number="3">Visszaüzentem nekik: „Sok dolgom van, nem mehetek el innen. Ha elmennék, félbemaradna a munka.”</verse>
				<verse number="4">Ugyanezt az üzenetet négyszer is küldték, de én mindannyiszor így válaszoltam.</verse>
				<verse number="5">Szanballat ötödik alkalommal is küldött a szolgájával egy levelet, amelyet nem zárt le.</verse>
				<verse number="6">Ezt írta: „A környező népek azt beszélik — és ezt Gasmu is megerősítette —, hogy te és a júdaiak fel akartok lázadni, azért építitek a város falát. Azt mondják, te akarsz a király lenni,</verse>
				<verse number="7">és prófétákat is megbíztál, hogy hirdessék ki Jeruzsálemben, hogy te vagy Júdea királya. Figyelmeztetlek, hogy ezt Perzsia királya is meg fogja hallani! Ezért, gyere, tanácskozzunk!”</verse>
				<verse number="8">Erre a következő választ küldtem: „Szanballat, ebből egy szó sem igaz! Semmi ilyesmi nem történt, az egészet csak te találtad ki.”</verse>
				<verse number="9">Ellenségeink meg akartak félemlíteni bennünket. Azt gondolták, ha sikerül megijeszteniük minket, akkor elgyengülünk, abbahagyjuk a munkát, és sohasem fog elkészülni a fal. De én imádkoztam: „Istenem, erősíts meg engem!”</verse>
				<verse number="10">Azután elmentem Semajához, Delája fiához, aki Mehétabél fia volt. Semajá bezárkózott a házába, és ezt mondta: „Nehémiás, menjünk a Templomba, zárkózzunk be a belső részébe, mert téged meg akarnak gyilkolni! Igen, ma éjjel eljönnek, hogy megöljenek!”</verse>
				<verse number="11">De én ezt feleltem neki: „A magamfajta férfi nem fut el az ellenség elől! Különben is, jól tudod, hogy aki nem pap, nem léphet a Templom belsejébe, mert különben meg kell halnia! Dehogy megyek!”</verse>
				<verse number="12">Felismertem, hogy Semaját nem Isten küldte, hanem ezt a „próféciát” azért mondta, mert Tóbijjá és Szanballat lefizették.</verse>
				<verse number="13">Azt szerették volna elérni, hogy félelmemben bemeneküljek a Templomba, és így vétkezzek a Törvény ellen, azután pedig vádolhassanak, és rossz hírbe keverjenek.</verse>
				<verse number="14">Istenem, kérlek, ne feledkezz meg róla, hogy Tóbijjá és Szanballat mennyi gonoszságot követett el! Lásd meg, hogy Nóadjá prófétanő és más próféták is próbáltak megfélemlíteni engem!</verse>
				<verse number="15">Végül mégis teljesen felépítettük a várfalat. Ötvenkét napig dolgoztunk rajta, és Elúl hónap 25. napjára fejeztük be az újjáépítést.</verse>
				<verse number="16">Amikor ellenségeink meghallották ezt, és az összes körülöttünk élő népek látták, hogy felépült a város fala, minden bátorságuk és önbizalmuk elszállt, mert megértették, hogy ebben a nagy munkában Istenünk segített bennünket — így tudtuk ezt befejezni.</verse>
				<verse number="17">Akkoriban sokan a júdai gazdagok és előkelők közül gyakran váltottak levelet Tóbijjával, ugyanis korábban hűséget esküdtek neki, sőt egyesek rokoni kapcsolatba is kerültek vele. Tóbijjá feleségül vette Sekanjá (Árah fia) leányát. Ugyanakkor Tóbijjá fia, Jehóhánán pedig Mesullám (Berekjá fia) leányát vette el.</verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19">Ezek az előkelő júdaiak folyton azt bizonygatták nekem, hogy Tóbijjá milyen rendes és megbízható ember — de közben szinte minden szavamat kikémlelték, és megírták Tóbijjának, aki viszont állandóan leveleket küldött nekem, hogy megfélemlítsen.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Amikor teljesen felépült a fal, és a kapuk is a helyükre kerültek, szolgálatba állítottam a kapuőrzőket. Azután meghatároztam a templomi énekesek és a léviták szolgálatának rendjét.</verse>
				<verse number="2">Hanánit, a testvéremet, és Hananját a vár parancsnokát neveztem ki Jeruzsálem vezetőivé. Azért választottam Hanánit, mert hűséges és istenfélő volt, sokkal inkább, mint a többiek.</verse>
				<verse number="3">Azt mondtam nekik: „Reggel várjátok meg, amíg a nap melegen süt, csak azután nyissátok ki, napnyugta előtt pedig zárjátok be Jeruzsálem kapuit! A város lakosai közül jelöljetek ki őröket, akik a saját házuk közelében teljesítsenek a falon őrszolgálatot!”</verse>
				<verse number="4">Jeruzsálem nagy területen feküdt, de kevesen laktak benne, mert még csak néhány házat építettek újjá.</verse>
				<verse number="5">Isten ekkor azt a gondolatot adta nekem, hogy hívjam össze a vezetőket, az előkelő családfőket és az egész népet, hogy számoljuk meg és írjuk össze őket családonként. Ekkor megtaláltam egy korábban készített listát azokról, akik először tértek haza a száműzetésből. Ebben a következők voltak feljegyezve:</verse>
				<verse number="6">A Júdea tartományából származó száműzöttek közül a következők tértek haza. Őket, illetve elődeiket még Nebukadneccar, a Babilóniai Birodalom királya hurcoltatta száműzetésbe, Babilóniába. Most pedig visszatértek Jeruzsálembe és Júdea városaiba — minden család a maga eredeti lakóhelyére.</verse>
				<verse number="7">Ezek azok, akik Zerubbábellel együtt jöttek: Jésua, Nehemjá, Azarjá, Raamjá, Nahamáni, Mordokaj, Bilsán, Miszperet, Bigvaj, Nehúm és Baaná. Az Izráel népéhez tartozó hazatért férfiak száma, nemzetségeik szerint:</verse>
				<verse number="8">Parós leszármazottjai közül 2 172</verse>
				<verse number="9">Sefatja leszármazottjai közül 372</verse>
				<verse number="10">Árah leszármazottjai közül 652</verse>
				<verse number="11">Pahat-Moáb leszármazottjai közül, Jésua és Jóáb családjából 2 818</verse>
				<verse number="12">Élám leszármazottjai közül 1 254</verse>
				<verse number="13">Zattu leszármazottjai közül 845</verse>
				<verse number="14">Zakkaj leszármazottjai közül 760</verse>
				<verse number="15">Binnúj leszármazottjai közül 648</verse>
				<verse number="16">Bébaj leszármazottjai közül 628</verse>
				<verse number="17">Azgád leszármazottjai közül 2 322</verse>
				<verse number="18">Adónikám leszármazottjai közül 667</verse>
				<verse number="19">Bigvaj leszármazottjai közül 2 067</verse>
				<verse number="20">Ádin leszármazottjai közül 655</verse>
				<verse number="21">Átér leszármazottjai közül, Hizkijjá családjából 98</verse>
				<verse number="22">Hásum leszármazottjai közül 328</verse>
				<verse number="23">Bécaj leszármazottjai közül 324</verse>
				<verse number="24">Hárif leszármazottjai közül 112</verse>
				<verse number="25">Gibeon leszármazottjai közül 95</verse>
				<verse number="26">A fentieken kívül — eredeti lakóhelyük szerint — ennyien tértek vissza, csak a férfiakat számítva: Betlehemből és Netófából 188</verse>
				<verse number="27">Anatótból 128</verse>
				<verse number="28">Bét-Azmávetból 42</verse>
				<verse number="29">Kirját-Árimból, Kefirából és Beérótból összesen 743</verse>
				<verse number="30">Rámából és Gebából összesen 621</verse>
				<verse number="31">Mikmászból 122</verse>
				<verse number="32">Bételből és Ajból összesen 123</verse>
				<verse number="33">a másik Nebóból 52</verse>
				<verse number="34">a másik Elámból 1 254</verse>
				<verse number="35">Hárimból 320</verse>
				<verse number="36">Jerikóból 345</verse>
				<verse number="37">Lódból, Hádidból és Ónóból összesen 721</verse>
				<verse number="38">Szenáából 3 930</verse>
				<verse number="39">A papok közül ezek tértek vissza: Jedajá leszármazottjai, Jésua családjából 973</verse>
				<verse number="40">Immér leszármazottjai 1 052</verse>
				<verse number="41">Pashúr leszármazottjai 1 247</verse>
				<verse number="42">Hárim leszármazottjai 1 017</verse>
				<verse number="43">A léviták közül: Jésua leszármazottjai Kadmiél és Hódavjá családjából 74</verse>
				<verse number="44">Az énekesek közül: Aszáf leszármazottjai 148</verse>
				<verse number="45">A Templom kapuőrségéhez tartozók közül: Sallúm, Átér, Talmón, Akkúb, Hatíta és Sóbaj leszármazottjai 138</verse>
				<verse number="46">A templomszolgák csoportjából a következők tértek vissza: a Cíhá, Haszufá, Tabbáót,</verse>
				<verse number="47">Kérósz, Szíá, Pádón,</verse>
				<verse number="48">Lebáná, Hagábá, Samlaj,</verse>
				<verse number="49">Hánán, Giddél, Gahar,</verse>
				<verse number="50">Reája, Recín, Nekódá,</verse>
				<verse number="51">Gazzám, Uzza, Pászéah,</verse>
				<verse number="52">Bészaj, Meúnim, Nefisszim,</verse>
				<verse number="53">Bakbúk, Hakúfá, Harhúr,</verse>
				<verse number="54">Baclít, Mehídá, Harsá,</verse>
				<verse number="55">Barkósz, Sziszerá, Temah,</verse>
				<verse number="56">Necíah és Hatífá családjába tartozó leszármazottak.</verse>
				<verse number="57">Ezek tértek vissza Salamon király szolgáinak leszármazottjai közül: Szótaj, Szóferet, Peridá,</verse>
				<verse number="58">Jaalá, Darkón, Giddél,</verse>
				<verse number="59">Sefatjá, Hattíl, Pókeret-Haccebáim és Ámón családjába tartozó leszármazottak.</verse>
				<verse number="60">A templomszolgáknak és Salamon szolgáinak a leszármazottjai közül összesen 392 férfi tért haza.</verse>
				<verse number="61">Akik feljöttek Babilóniából, azok között voltak olyanok is, akik nem tudták biztosan, hogy melyik nemzetségből származnak, ezért bizonytalan volt, hogy valóban Izráel népéhez tartoznak-e, vagy sem. A következő városokból jöttek: Tél-Melah, Tél-Harsa, Kérub, Addán és Immér.</verse>
				<verse number="62">Ők Delájá, Tóbijjá és Nekódá leszármazottjai voltak, összesen 642 férfi.</verse>
				<verse number="63">A papok között is voltak bizonytalan származásúak: Hobajjá, Hakkóc és Barzillaj leszármazottjai. Az utóbbiak őse a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, ezért a felesége családjához tartozónak számított.</verse>
				<verse number="64">Ezek keresték a családjuk nevét a papok névjegyzékében, de nem találták. Emiatt — átmenetileg — nem szolgálhattak a papok között.</verse>
				<verse number="65">A kormányzó úgy határozott, hogy ők mindaddig nem ehetnek a papok számára fenntartott szent ételekből, ameddig a főpap szolgálatba nem lép — s akkor majd ő dönti el a származásuk ügyét az Úrím és Tummím segítségével.</verse>
				<verse number="66">Az egész közösségben, amely Babilóniából hazatért, összesen 42 360 férfi volt.</verse>
				<verse number="67">Ezen fölül 7 337 férfi és női rabszolgájuk, és 245 férfi és női énekes is velük jött.</verse>
				<verse number="68">Ami az állataikat illeti, 736 lovat, 245 öszvért, 435 tevét és 6 720 szamarat hoztak magukkal.</verse>
				<verse number="69"></verse>
				<verse number="70">A családfők közül egyesek ajándékot adtak az újjáépítés költségeinek fedezésére. A királyi helytartó egymaga 1 000 aranydrahmát adott, meg 50 edényt és 530 papi ruhát.</verse>
				<verse number="71">A családfők összesen 20 000 aranydrahmát és 2 000 mina ezüstöt adtak.</verse>
				<verse number="72">A nép többi része pedig összesen 20 000 aranydrahmát, 2 000 mina ezüstöt és 67 papi ruhát adott.</verse>
				<verse number="73">A papok, a léviták, a templomi kapuőrség tagjai, a templomi énekesek, a templomszolgák és a nép többi része is mind a saját eredeti városukban telepedtek le. A hetedik hónap elejére már mindenki a maga városában lakott.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">A hetedik hónapban egész Izráel összegyűlt Jeruzsálemben a Vízi-kapu előtti téren. Az egész nép egy emberként és egy akarattal jött össze, és kérték az írástudó és törvénytanító Ezsdrást, hogy hozza elő Mózes Törvényének a könyvét, amelyet az Örökkévaló parancsolt Izráelnek.</verse>
				<verse number="2">A hetedik hónap első napján Ezsdrás pap kihozta a Törvény könyvét az egész gyülekezet elé, akik mindannyian felnőtt férfiak és nők voltak: koruknál fogva meg tudták érteni a Törvényt.</verse>
				<verse number="3">Reggeltől délig hangosan olvasta a Törvényt az egész népgyűlésnek, az emberek pedig figyelmesen hallgatták. Valamennyien — férfiak és nők —, akik elég idősek voltak ahhoz, hogy meg is tudják érteni.</verse>
				<verse number="4">Ezsdrás egy ideiglenes emelvényen állt, amelyet fából készítettek, erre az alkalomra. Mellette jobbról ezek álltak: Mattijá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maasszéjá, a bal oldalán pedig Pedájá, Misáél, Malakijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá, és Mesullám.</verse>
				<verse number="5">Ezsdrás az egész nép szeme láttára kezébe vette a Törvény könyvtekercsét. Ezt mindenki jól látta, mert Ezsdrás az emelvényen mindenkinél magasabban állt. Amikor kigöngyölte a tekercset, mindenki felállt.</verse>
				<verse number="6">Ő pedig hangosan áldotta az Örökkévalót, a Hatalmas Istent, és a nép felemelt kezekkel felelt rá: „Ámen! Ámen!” Azután meghajoltak és földre borulva imádták az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="7">A léviták közül néhányan segítettek a népnek megérteni Isten Törvényének szavait — miközben mindenki a helyén maradt. Szakaszonként felolvasták az egyes részeket, mindent megmagyaráztak, és az emberek meg is értették. Ezek a léviták a következők voltak: Jésua, Báni, Sérébjá, Jámin, Akkúb, Sabbetaj, Hodijjá, Maasszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán és Pelájá.</verse>
				<verse number="8"></verse>
				<verse number="9">Amikor a nép megértette a Törvény szavait, mindannyian sírni kezdtek. De Nehémiás, a királyi helytartó és Ezsdrás pap, az írástudó meg a léviták, akik magyarázták a népnek a törvényt, mind vigasztalták őket: „Ez a nap az Örökkévalónak, Isteneteknek a szent napja — most ne sírjatok, ne keseregjetek!</verse>
				<verse number="10">Menjetek, egyetek-igyatok bőségesen és örömmel, mint az ünnepeken! Küldjetek az ünnepi ételekből a szegényeknek is! Ez a nap az Örökkévalónak szent napja, most ne bánkódjatok, hanem töltsön be titeket az Örökkévaló öröme, mert abból nyertek erőt!”</verse>
				<verse number="11">A léviták is csendesítették és vigasztalták a népet: „Nyugodjatok meg, és ne sírjatok! Szent ez a nap!”</verse>
				<verse number="12">Ekkor a nép megnyugodott, és elmentek, hogy örömünnepet tartsanak, mert megértették, amire tanították őket. Vidáman együtt ettek-ittak, és a szegényeket is megvendégelték.</verse>
				<verse number="13">A következő napon a törvénytanító Ezsdráshoz gyűltek az egész népből a családfők, a papok és a léviták, hogy együtt tanulmányozzák a Törvény szavait.</verse>
				<verse number="14">Azt találták a Törvényben, amelyet az Örökkévaló Mózes által parancsolt, hogy a hetedik hónapban Izráel egész népének meg kell tartania a Sátorok ünnepét, és ilyenkor lombsátrakban kell lakniuk.</verse>
				<verse number="15">Ezért kihirdették minden városban és Jeruzsálemben is: „Mindenki menjen a környékre, és hozzon onnan mindenféle zöld lombos ágakat: szelíd és vadolajfáról, mirtuszról, pálmákról és egyéb fákról! Ezekből készítsetek lombsátrakat, ahogyan a Törvényben meg van írva!”</verse>
				<verse number="16">Ekkor az egész nép felkerekedett, zöld lombos ágakat hoztak, és elkészítették a lombsátrakat a házuk lapos tetején vagy az udvarukon — ugyanígy a jeruzsálemi Templom udvarán, a Vízi-kapu előtti téren, és az Efraim-kapunál is.</verse>
				<verse number="17">Így hát az egész nép, amely a száműzetésből megszabadulva hazatért, megtartotta a Sátorok ünnepét, és ez idő alatt a lombsátrakban is lakott. Izráel népe Józsuénak, a Nún fiának napjaitól fogva mindeddig nem tartotta meg így a lombsátrak ünnepét. Ezért igen nagy volt az öröm.</verse>
				<verse number="18">Az ünnep ideje alatt Ezsdrás minden nap olvasott a népnek Isten Törvényéből. Hét napon keresztül ünnepeltek, és a nyolcadik napon az egész nép összegyűlt az ünnep nagy napjára, ahogyan az meg van írva.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Ugyanennek a (hetedik) hónapnak 24. napján Izráel egész népe összegyűlt Jeruzsálemben, hogy együtt böjtöljenek és imádkozzanak. Zsákruhába öltöztek, és port hintettek a fejükre.</verse>
				<verse number="2">Az Izráelhez tartozók elkülönültek az idegenektől, majd a Templomban felálltak, és nyilvánosan megvallották bűneiket és őseik bűneit is.</verse>
				<verse number="3">Mindenki a maga helyén állt, és mintegy három órán keresztül olvasták az Örökkévalónak, Istenüknek a Törvényét. Utána a következő három órában megvallották a bűneiket, és földre borulva imádták az Örökkévalót, Istenüket.</verse>
				<verse number="4">Azután a léviták közül Jésua, Báni, Kadmiél, Sebanjá, Bunni, Sérébjá, Báni és Kenáni fölálltak a Templom lépcsőjére, és hangosan kiáltottak az Örökkévalóhoz, Istenükhöz — így imádkoztak a nép előtt.</verse>
				<verse number="5">Majd a léviták — Jésua, Kadmiél, Báni, Hasabnejá, Sérébjá, Hodijjá, Sebanjá és Petahjá — ezt mondták a népnek: „Álljatok fel, dicsérjétek és áldjátok az Örökkévalót, Isteneteket örökké! Áldott legyél, Örökkévaló, Istenünk! Áldott legyen hatalmas és dicső neved, amelyhez nem ér fel áldás vagy dicséret!</verse>
				<verse number="6">Te vagy az Örökkévaló! Te vagy az egyetlen! Te alkottad az eget, még a legmagasabb Mennyet is, és annak minden seregét. Te alkottad a Földet, és mindent, ami rajta él. Te alkottad a tengert és mindent, ami abban él. Minden élőnek te adsz életet, előtted borul le az ég minden serege, hogy imádjon.</verse>
				<verse number="7">Te vagy az Örökkévaló, Istenünk, aki Abrámot kiválasztottad, kihoztad Úr városából, a káldeusok földjéről, és Ábrahámnak nevezted.</verse>
				<verse number="8">Mivel hűséges szívűnek láttad őt, szövetséget kötöttél vele. Megígérted, hogy odaadod a kánaáni, hettita, emóri, perizzi, jebúszi és girgási népek földjét Ábrahámnak és utódainak. Örökkévaló, te megtartottad ígéreted, mert igazságos vagy!</verse>
				<verse number="9">Láttad őseink szenvedéseit Egyiptomban, meghallottad segélykiáltásukat a Vörös-tengernél.</verse>
				<verse number="10">Jeleket mutattál és csodákat tettél a fáraóval, szolgáival és népével, akik megvetették és lenézték őseinket. Csodáiddal nagy nevet szereztél magadnak, amely ma is fényesen ragyog!</verse>
				<verse number="11">Őseink előtt szétválasztottad a tengert, hogy száraz lábbal mehessenek át a vizek között, míg üldözőiket a tenger hullámaiba vetetted, és elsüllyedtek, mint a kő!</verse>
				<verse number="12">Vezetted népünket nappal felhőoszlopban, tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd az utat, és mutasd, hogy merre menjenek.</verse>
				<verse number="13">Leszálltál a Sínai-hegyre, és szóltál hozzájuk a Mennyből. Jó törvényeket adtál nekik, igaz tanításokat, helyes rendelkezéseket és parancsokat.</verse>
				<verse number="14">Megtanítottad őket szent szombatodra, hogy megtartsák azt. Mózesnek, szolgádnak keze által parancsoltál nekik törvényeket, határozatokat és rendelkezéseket.</verse>
				<verse number="15">A Mennyből adtál nekik kenyeret, mikor éheztek, kősziklából nyitottál vízforrást, mikor szomjaztak. Parancsoltad, hogy foglalják el a földet, amelyet esküre emelt kézzel ígértél nekik.</verse>
				<verse number="16">De őseink nem hallgattak szavadra, makacskodtak és engedetlenkedtek.</verse>
				<verse number="17">Nem akartak rád hallgatni, elfeledték csodáidat, amelyekkel segítetted őket. Megkeményítették magukat, és elhatározták, hogy visszatérnek a szolgaságba. Te mégis kegyelmeztél nekik, mert irgalmas vagy és nagyon türelmes, jóságod és hűséged végtelen, és nem hagytad el őket!</verse>
				<verse number="18">Nem hagytad őket magukra még akkor sem, mikor bika-szobrot készítettek, és azt mondták: „Ez a mi istenünk, aki kihozott bennünket Egyiptomból!” Így gyaláztak téged, Örökkévaló,</verse>
				<verse number="19">de nagy irgalmasságodban mégsem hagytad őket a pusztában, hanem vezetted őket nappal a felhőoszlopban, a tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd az utat, és mutasd, merre menjenek.</verse>
				<verse number="20">Sőt, jó szellemedet adtad nekik, hogy tanítsa őket. Mannával tápláltad őket, és vizet adtál a szomjazónak,</verse>
				<verse number="21">gondjukat viselted a pusztában negyven éven át, s így semmiben sem láttak hiányt, még ruháik sem koptak el, lábaik sem dagadtak meg.</verse>
				<verse number="22">Országokat és népeket adtál kezükbe, és földjüket őseinknek adtad. Elfoglalták Szihón országát, Hesbón királyának földjét, és Ógnak, Básán királyának birtokát.</verse>
				<verse number="23">Őseinket megsokasítottad, s gyermekeiket, mint az ég csillagait. Bevitted őket a földre, amelyről szóltál apáiknak, hogy nekik adod azt.</verse>
				<verse number="24">A gyermekek elfoglalták, birtokba vették a földet. Előttük a népeket megaláztad, Kánaán lakóit kezükbe adtad, királyaikkal és népeikkel együtt. Azt tehettek velük, amit csak akartak!</verse>
				<verse number="25">Elfoglalták az erős városokat és a termékeny földeket, birtokba vették a berendezett házakat, sziklába vágott vízgyűjtőket, szőlőket és olajfa-ligeteket, rengeteg gyümölcsös kertet. Jóllakásig ehettek, meghíztak, dúskáltak bőséges ajándékaidban, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="26">Őseink mégis lázadtak ellened, engedetlenkedtek, elfordultak Törvényedtől. Még prófétáidat is megölték, akik figyelmeztették őket, hogy térjenek vissza hozzád. Jaj, mennyi gyalázatos dolgot követtek el ellened!</verse>
				<verse number="27">Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, akik elnyomták népedet. Nyomorúságukban hozzád kiáltottak segítségért, s te meghallgattad őket a Mennyből, mert irgalmad nagy! Szabadítókat küldtél, akik kimentették őket ellenségeik karmai közül.</verse>
				<verse number="28">De amint megszabadultak, megint visszatértek a gonoszság útjára, ezért megengedted, hogy ellenségeik uralkodjanak fölöttük. Akkor ismét hozzád könyörögtek, s te meghallgattad őket a Mennyből, irgalmaddal újra meg újra megváltottad népedet szorongatóiktól.</verse>
				<verse number="29">Figyelmeztetted őket, hogy térjenek vissza Törvényedhez, de őseink gőgösen és magabiztosan elfordultak parancsaidtól, nem hallgattak szavaidra, és folyvást vétkeztek Törvényed ellen, amelyeknek, ha engedelmeskedik valaki, él általuk. Ők pedig csak vállat vontak, makacskodtak és engedetlenkedtek szüntelen.</verse>
				<verse number="30">Örökkévaló, te mégis türelemmel viselted őket sokáig, sürgetve intetted őket Szellemeddel, prófétáid szája által, de ők nem akartak hallgatni rád. Ezért kiszolgáltattad őket idegen népeknek.</verse>
				<verse number="31">Mégsem vetettél véget népednek, s nem hagytad őket magukra egészen, mert irgalmas és kegyelmes Isten vagy!</verse>
				<verse number="32">Ó Istenünk, hatalmas, erős és félelmetes, szövetséget megtartó, hűséges Isten! Lásd, mennyi nyomorúság ért bennünket, királyainkat, vezetőinket, papjainkat, prófétáinkat, őseinket és egész népünket, Asszíria királyának hódításától kezdve mindmáig!</verse>
				<verse number="33">Istenünk, igazságosan bántál velünk mindabban, ami velünk történt! Te igazságos és hűséges vagy, mi pedig vétkeztünk és bűnösök vagyunk.</verse>
				<verse number="34">Hiszen királyaink, vezetőink, papjaink és őseink nem engedelmeskedtek Törvényednek, nem hallgattak parancsaidra, nem törődtek figyelmeztetéseddel.</verse>
				<verse number="35">Nem szolgáltak téged a saját országukban, a gazdag és termékeny földön, amelyet jóságodban nekik ajándékoztál. Nem hagyták abba gonoszságaikat.</verse>
				<verse number="36">Mi pedig most szolgák vagyunk, éppen ezen a jó földön, amelyet őseinknek adtál, hogy egyék annak termését és gyümölcseit! Bizony, idegeneket kell szolgálnunk!</verse>
				<verse number="37">A föld gazdag termését azok a királyok élvezik, akiket bűneink miatt ültettél nyakunkra. S ők kényükre uralkodhatnak rajtunk és állatainkon, mi pedig nagy nyomorúságban élünk.</verse>
				<verse number="38">Most azért, mindezek után írásban szövetséget kötünk, amelyet a vezetőink, a léviták és a papok mind aláírnak, és lepecsételnek.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Ezek a férfiak pecsételték meg a szövetséget: Nehémiás, Hakaljá fia, a királyi kormányzó, azután a papok: Cidkijjá,</verse>
				<verse number="2">Szerájá, Azarjá, Jirmejá,</verse>
				<verse number="3">Pashúr, Amarjá, Malkijjá,</verse>
				<verse number="4">Hattús, Sebanjá, Mallúk,</verse>
				<verse number="5">Hárim, Merémót, Óbadjá,</verse>
				<verse number="6">Dániel, Ginnetón, Bárúk,</verse>
				<verse number="7">Mesullám, Abijjá, Mijjámim,</verse>
				<verse number="8">Maazjá, Bilgaj és Semajá,</verse>
				<verse number="9">azután a léviták: Jésua, Azanjá fia, azután Binnúj és Kadmiél, Hénádád fiai,</verse>
				<verse number="10">meg a testvéreik: Sebanjá, Hódijjá, Kelítá, Pelájá, Hánán,</verse>
				<verse number="11">Mika, Rehób, Hasabjá,</verse>
				<verse number="12">Zakkúr, Sérébjá, Sebanjá,</verse>
				<verse number="13">Hodijjá, Báni, Benínú,</verse>
				<verse number="14">azután a nép vezetői: Parós, Pahat-Móáb, Élám, Zattú, Báni,</verse>
				<verse number="15">Bunni, Azgád, Bébaj,</verse>
				<verse number="16">Adónijjá, Bigvaj, Ádin,</verse>
				<verse number="17">Átér, Hizkijjá, Azzúr,</verse>
				<verse number="18">Hodijjá, Hásum, Bécaj,</verse>
				<verse number="19">Háríf, Anátót, Nébaj,</verse>
				<verse number="20">Magpiás, Mesullám, Hézír,</verse>
				<verse number="21">Mesézabél, Cádók, Jaddúa,</verse>
				<verse number="22">Pelatjá, Hánán, Anájá,</verse>
				<verse number="23">Hóséá, Hananjá, Hassúb,</verse>
				<verse number="24">Hallóhés, Pilhá, Sóbék,</verse>
				<verse number="25">Rehúm, Hasabná, Maaszéjá,</verse>
				<verse number="26">Ahijjá, Hánán, Ánán,</verse>
				<verse number="27">Mallúk, Hárim és Baaná.</verse>
				<verse number="28">Hozzájuk csatlakozott a nép többi része is — a férfiak és feleségeik, felnőtt fiaik és leányaik — bár ők nem írták alá egyenként a szerződést, de vállalták annak megtartását: a többi papok és léviták, a kapuőrök, az énekesek, a Templom szolgái, és mindazok a közemberek, akik a Törvénynek engedelmeskedve elkülönültek az idegenektől. Mindezek felnőttek voltak, és felelősségük tudatában vállalták a szövetség megtartását. Vezetőikkel teljes egyetértésben esküvel kötelezték magukat, hogy Isten Törvénye szerint fognak élni, amelyet Isten a szolgáján, Mózesen keresztül adott a népének. Ígéretet tettek arra, hogy az Örökkévalónak, Istenüknek minden parancsát, határozatát és rendelkezését meg fogják tartani. Megegyeztek abban is, hogy legyen átkozott, aki ezt a fogadalmat megszegi.</verse>
				<verse number="29"></verse>
				<verse number="30">Megígértük, hogy ezentúl leányainkat nem adjuk feleségül idegen népek fiaihoz, és az idegenek közül nem veszünk feleséget fiainknak.</verse>
				<verse number="31">Megfogadtuk, hogy szombaton nem dolgozunk, és ha az idegenek árut hoznak a városba, még akár gabonát is — sem szombaton, sem más ünnepnapokon nem vásárolunk tőlük. Minden hetedik évben pihenni hagyjuk a termőföldet, és adósainknak elengedjük minden tartozásukat.</verse>
				<verse number="32">Vállaltuk, hogy fejenként és évente egyharmad sékel ezüstöt adunk az Isten Temploma számára, hogy abból fedezzék az áldozatok költségét:</verse>
				<verse number="33">a szent kenyereket, az állandó ételáldozatot és égőáldozatot szombaton, meg az Újhold ünnepén, és a Törvény szerinti többi ünnepen; azután a szent áldozatot és a bűnért való áldozatot — amely Izráel egész népének engesztelést szerez —, és a Templommal kapcsolatos egyéb költségeket is.</verse>
				<verse number="34">Mi, a papok, a léviták és az egész nép vállaljuk, hogy évről-évre a családokra sorsvetéssel kijelölt rend szerint behordjuk a Templomba a szükséges tűzrevaló fát, hogy Istenünknek, az Örökkévalónak az oltárán égjen a tűz — ahogyan a Törvényben írva van.</verse>
				<verse number="35">Minden évben bevisszük az Örökkévaló Templomába minden szántóföldi növény és gyümölcsfa első termését.</verse>
				<verse number="36">A Törvény előírásai szerint ugyancsak bevisszük Istenünk Templomába, a papokhoz, akik ott szolgálnak, az elsőszülött fiainkat; valamint állataink — tehenek, juhok és kecskék — elsőszülött kicsinyeit.</verse>
				<verse number="37">Ezeken felül bevisszük Istenünk Templomának a raktáraiba, a papokhoz a legelső és legjobb minőségű részt a gabonából, lisztből, különböző fajta gyümölcsökből, borból és olívaolajból. Ugyanígy odaadjuk a föld termésének tizedrészét a lévitáknak, akik jogosultak ezt begyűjteni minden egyes faluból és városból.</verse>
				<verse number="38">Amikor a léviták beszedik a tizedrészt, legyen velük egy pap is, aki Áron családjából származik. Azután a léviták vigyék a begyűjtött tizedek tizedrészét Istenünk Templomába, a raktár kamráiba.</verse>
				<verse number="39">Ugyanezekbe a kamrákba kell bevinni Izráel népének és a lévitáknak önkéntes ajándékait is: a gabonát, bort és olívaolajat, mert ott vannak a szent edények, és a papok, akik a szolgálatot végzik, meg a kapuőrök és az énekesek is. Megfogadjuk, hogy nem hanyagoljuk el Istenünk Templomát és azokat, akik ott a szolgálatukat végzik!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Izráel vezetői Jeruzsálembe költöztek, és ott telepedtek le. A többiek közül sorsolással választották ki azokat a családokat, akik szintén oda költöztek. Minden tizedik férfit kisorsolták, hogy a szent városban lakjon, a többiek pedig a saját városukban maradtak.</verse>
				<verse number="2">Mindenki áldotta azokat, akik önként vállalkoztak rá, hogy beköltöznek Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="3">Júda tartományának vezetői szintén Jeruzsálembe költöztek. A többi júdai lakos: a papok, a léviták, a Templom szolgái, Salamon szolgáinak leszármazottjai és a közemberek mind a saját városukban, a tulajdon birtokukon maradtak.</verse>
				<verse number="4">Júda és Benjámin törzséből egyesek Jeruzsálemben telepedtek le. Júda törzséből a következők költöztek Jeruzsálembe: Atájá, Uzzijjá fia (Uzzijjá Zekarjá fia, aki Amarjá fia, aki Sefatjá fia, aki Mahalalél fia volt — valamennyien Pérec leszármazottjai), azután</verse>
				<verse number="5">Maaszéja, Bárúk fia (Bárúk Kol-Hóze fia, aki Hazája fia, aki Adájá fia, aki Jójárib fia, aki Zekarjá fia, aki Hassilóni fia volt).</verse>
				<verse number="6">Pérec leszármazottjai közül összesen 468 bátor férfi telepedett le Jeruzsálemben a családjával együtt.</verse>
				<verse number="7">Benjámin törzséből a következők költöztek Jeruzsálembe: Szallu, Messulám fia (Messulám Jóéd fia, aki Pedájá fia, aki Kólájá fia, aki Maaszéjá fia, aki Ítiél fia, aki Jesája fia volt).</verse>
				<verse number="8">Azután Gabbaj, Szallaj és még sokan mások, összesen 928 férfi.</verse>
				<verse number="9">A vezetőjük Jóel, Zikri fia volt. Júda, Hasszenúá fia volt a város helyettes vezetője.</verse>
				<verse number="10">A papok közül ezek költöztek Jeruzsálembe: Jedajá, Jójárib fia; azután Jákin;</verse>
				<verse number="11">azután Szerájá, Hilkijjá fia (Hilkijjá Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahitúbnak, Isten Temploma felügyelőjének a fia volt);</verse>
				<verse number="12">azután a rokonaik közül 822 férfi, akik a Templom körüli munkákat végezték; azután Adájá, Jehórám fia (Jehórám Pedaljá fia, aki Amci fia, aki Zekarjá fia, aki Pashúr fia, aki Malkijjá fia volt)</verse>
				<verse number="13">és vele a rokonai közül 242 családfő a családjával együtt; azután Amasszaj, Azarél fia (Azarél Ahzaj fia, aki Mesillémót fia, aki Immér fia volt)</verse>
				<verse number="14">és vele a rokonai közül 128 bátor férfi a családjával, akiknek a vezetője Zabdiél, Haggedólim fia volt.</verse>
				<verse number="15">A léviták közül ezek költöztek Jeruzsálembe: Semajá, Hassúb fia (Hassúb Azrikám fia, aki Hasabjá fia, aki Bunni fia volt);</verse>
				<verse number="16">azután a léviták vezetői közül Sabbetaj és Józábád, akik a Templom épületének külső munkáiért voltak felelősek;</verse>
				<verse number="17">azután Mattanjá, Mika fia (Mika Zabdi fia, aki Aszáf fia volt), az énekesek vezetője, aki a hálaadó dicséretet szokta elkezdeni; azután Bakbukjá, aki a vezető után a második volt; azután Abdá, Sammúa fia (Sammúa Gálál fia, aki Jedútún fia volt).</verse>
				<verse number="18">Összesen 284 lévita lakott a szent városban.</verse>
				<verse number="19">A kapuőrök közül Akkúb, Talmón és a rokonaik költöztek Jeruzsálembe, összesen 172 férfi és a családjaik. Ők álltak őrt a kapuknál.</verse>
				<verse number="20">Izráel népének, a papoknak és a lévitáknak többi része a maga városaiban maradt, mindenki a saját lakóhelyén és birtokán.</verse>
				<verse number="21">A Templom szolgái az Ófel-dombon laktak, a vezetőik Cíhá és Gispá voltak.</verse>
				<verse number="22">A Jeruzsálemben lakó léviták vezetője Uzzi, Báni fia volt (Báni Hasabja fia, aki Mattanjá fia, aki Mika fia volt). Uzzi Ászáf leszármazottjai közé tartozott, akik Isten Templomában énekesek voltak — ők vezették a dicséretet.</verse>
				<verse number="23">Ezeknek az énekeseknek a szolgálatát a király rendelete pontosan és napról napra megszabta.</verse>
				<verse number="24">Petahjá, Mesézabél fia (aki Júda fiának, Zerahnak a leszármazottja volt) a király mellett állt, mint tanácsadó a népet illető dolgokban.</verse>
				<verse number="25">A Júda törzsébe tartozók a következő vidéki városokban és falvakban laktak: Kirját-Arba és a környező falvak, Dibón és a környező falvak, Jekabceél és a falvai,</verse>
				<verse number="26">Jésua, Móláda, Bét-Pelet,</verse>
				<verse number="27">Hacar-Súál, Beérseba és falvai,</verse>
				<verse number="28">Ciklág, Mekóna és falvai,</verse>
				<verse number="29">Én-Rimmón, Corá, Jarmút,</verse>
				<verse number="30">Zánóah, Adullám és falvai, Lákis és a körülötte lévő terület, Azéka és falvai. Tehát a Júda törzsébe tartozók népesítették be a vidéket Beérsebától a Hinnóm-völgyig.</verse>
				<verse number="31">A Benjámin törzsébe tartozók a következő településeken laktak: Geba, Mikmász, Ajja, Bétel és falvai,</verse>
				<verse number="32">Anátót, Nób, Ananja,</verse>
				<verse number="33">Hácór, Ráma, Gittaim,</verse>
				<verse number="34">Hádíd, Cebóim, Neballat,</verse>
				<verse number="35">Lód, Ónó és a Mesteremberek Völgye.</verse>
				<verse number="36">A léviták csoportjai részben Júda területén, részben Benjámin között telepedtek le.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Zerubbábel, Sealtiél fia, és Jésua vezetésével a következő papok és léviták tértek haza a száműzetésből: Szerájá, Jirmejá, Ezrá,</verse>
				<verse number="2">Amarjá, Mallúk, Hattús,</verse>
				<verse number="3">Sekanjá, Rehúm, Merémót,</verse>
				<verse number="4">Iddó, Ginnetón, Abijjá,</verse>
				<verse number="5">Mijjámin, Maadjá, Bilgá,</verse>
				<verse number="6">Semajá, Jójárib, Jedajá,</verse>
				<verse number="7">Szallú, Ámók, Hilkijjá, Jedajá. Ezek voltak Jésua idejében a papok és rokonságuk vezetői.</verse>
				<verse number="8">A léviták a következők voltak: Jésua, Binnúj, Kadmiél, Sérébjá, Jehúdá és Mattanjá. A dicséretek vezetője Mattanjá volt, a rokonaival együtt.</verse>
				<verse number="9">Az ő rokonaik voltak Bakbukjá és Unni, akik a dicséret alatt a többi énekessel szemközt álltak a szolgálat rendje szerint.</verse>
				<verse number="10">Jésua fia Jójákim, Jójákim fia Eljásib, Eljásib fia Jójádá,</verse>
				<verse number="11">Jójádá fia Jonatán, Jonatán fia pedig Jaddúa volt.</verse>
				<verse number="12">Jójákim idejében a papi családok vezetői a következők voltak: Szerájá családjában Merájá, Jirmejá családjában Hananjá,</verse>
				<verse number="13">Ezrá családjában Mesullám, Amarja családjában Jehóhánán,</verse>
				<verse number="14">Melikú családjában Jonatán, Sebanjá családjában Jószéf,</verse>
				<verse number="15">Hárim családjában Adná, Merájót családjában Helkaj,</verse>
				<verse number="16">Iddó családjában Zekarjá, Ginnetón családjában Mesullám,</verse>
				<verse number="17">Abijjá családjában Zikri, Minjámin és Móadjá családjában Piltaj,</verse>
				<verse number="18">Bilgá családjában Sammúa, Semajá családjában Jehónátán,</verse>
				<verse number="19">Jójárib családjában Mattenaj, Jedajá családjában Uzzi,</verse>
				<verse number="20">Szallaj családjában Kallaj, Ámók családjában Éber,</verse>
				<verse number="21">Hilkijjá családjában Hasabjá, Jedajá családjában Netanél.</verse>
				<verse number="22">A léviták vezetőit Eljásib, Jójádá, Jóhánán, és Jaddúa idejében jegyezték fel. A papokat pedig Dárius perzsa király idejében írták össze.</verse>
				<verse number="23">Lévi törzséből a vezetőket a Krónikák Könyvében jegyezték fel Jóhánánnak, Eljásib fiának az idejéig.</verse>
				<verse number="24">Ezek voltak a léviták vezetői: Hasabjá, Sérébjá, Jésua, Binnúj és Kadmiél. Amikor a dicséreteket énekelték, a vezetők és a rokonaik két csoportban álltak fel. Az egyik csoportban a vezetők, a másikban a rokonaik. A dicséret és a hálaadás énekeit a két csoport egymásnak felelgetve énekelte — ahogyan azt Dávid, az Isten embere elrendelte.</verse>
				<verse number="25">Kapuőrök voltak: Mattanjá, Bakbukjá, Óbadjá, Mesullám, Talmón, és Akkúb, akik a kapuknál lévő raktárakra vigyáztak.</verse>
				<verse number="26">Ők Jójákimnak, Jésua fiának, Jócádák unokájának idejében és Nehémiásnak, a királyi helytartónak az idejében, meg Ezsdrás papnak, az írástudónak az idejében szolgáltak.</verse>
				<verse number="27">Amikor elérkezett a falak felavatásának ideje, összegyűjtötték a lévitákat — minden olyan helyről, ahol laktak — Jeruzsálembe, hogy szenteljék fel a város falát hálaadással, dicsérettel, örvendezéssel, énekléssel és ütős és húros hangszerekkel.</verse>
				<verse number="28">Össze is gyűltek az énekesek és a zenészek Jeruzsálem környékéről és a netófai falvakból,</verse>
				<verse number="29">Bét-Gilgálból, Gebából és Azmávetből. Az énekesek ugyanis Jeruzsálem környékén építettek maguknak falvakat.</verse>
				<verse number="30">A papok és a léviták előbb megszentelték magukat, azután az egész népet, a kapukat és a falakat is.</verse>
				<verse number="31">Azután mondtam Júda vezetőinek, hogy menjenek fel a fal tetejére. Két nagy dicsőítő csoportra osztottam fel az énekeseket és az egész népet. Az egyik csoportot jobb felé indítottam a fal tetején, a Szemét-kapu irányába.</verse>
				<verse number="32">Utánuk indult Hósajá, és a júdai vezetők egyik fele,</verse>
				<verse number="33">Azarjá, Ezrá, Mesullám,</verse>
				<verse number="34">Júda, Benjámin, Semajá és Jirmejá.</verse>
				<verse number="35">Velük ment a papok közül trombitákkal Zekarjá, Jonatán fia (Jonatán Semajá fia, aki Mattanjá fia, aki Mikajá fia, aki Zakkúr fia, aki Aszáf fia volt),</verse>
				<verse number="36">és a rokonai: Semajá, Azarél, Milalaj, Gilalaj, Máaj, Netanél, Júda és Hanáni — náluk voltak Dávidnak, az Isten emberének hangszerei. Ezt a csoportot Ezsdrás, az írástudó vezette.</verse>
				<verse number="37">A Forrás-kapunál felmentek Dávid városának lépcsőin, majd Dávid palotája mellett kelet felé, a Vízi-kapuhoz.</verse>
				<verse number="38">A másik dicsőítő csoport az ellenkező irányba, balra indult el. Én is velük tartottam, a nép másik felével együtt. Végigmentünk a fal tetején, a Kemencék tornya mellett a széles falszakaszig.</verse>
				<verse number="39">Majd tovább, az Efraim-kapu, az Ó-kapu, a Hal-kapu, a Hananél-torony, a Méá-torony mellett egészen a Juh-kapuig és az Őrség-kapuig. Ott a csoport megállt.</verse>
				<verse number="40">Azután mindkét csoport a Templomba vonult és felsorakozott a saját helyén. Én is a helyemre álltam, és velem együtt a vezetők egyik része.</verse>
				<verse number="41">Azután a papok is a maguk helyére álltak: Eljákim, Maaszéjá, Minjámin, Mikajá, Eljóénaj, Zekarjá és Hananjá. Ezeknek a kezében trombiták voltak.</verse>
				<verse number="42">Majd az összes többi pap — Maaszéjá, Semajá, Eleázár, Uzzi, Jehóhánán, Malkijjá, Élám és Ezer — is a saját helyére állt. Akkor az énekesek elkezdték a dicsőítést Jizrahjá vezetésével.</verse>
				<verse number="43">Azután a papok sok áldozatot mutattak be Istennek. Mindenki nagyon boldog volt, mert Isten megörvendeztette a népet. Még az asszonyok és gyermekek is részt vettek a nagy örvendezésben. Messze földre elhallatszott Jeruzsálem öröme.</verse>
				<verse number="44">Még aznap kijelöltem azokat a férfiakat, akikre rábíztam a raktárak őrzését. Ezekben a kamrákban őrizték a templomi kincseket, az Istennek felajánlott hála-áldozatokat, az első termést, a tizedeket, és mindazokat a terményeket, amelyeket a Törvény szerint a papok és a léviták számára az emberek behoztak a városokból és a falvakból. Egész Júdea népe örült, hogy a papok és a léviták szolgálatba álltak,</verse>
				<verse number="45">és hogy hűségesen végezték Isten szolgálatában a feladatukat, a szertartásokat és a megszentelés szolgálatát. Hasonlóképpen az énekesek és a kapuőrök is ellátták a maguk szolgálatát — ahogyan azt Dávid király és a fia, Salamon király megparancsolták.</verse>
				<verse number="46">Ugyanis Dávid király és Ászáf ideje óta voltak az énekeseknek vezetői, és meg volt határozva, hogy mikor melyikük vezeti a dicsőítést.</verse>
				<verse number="47">Zerubbábel idejében és később Nehémiás idejében is Izráel egész népe hűségesen megadta mindazt, ami az énekeseket és a kapuőröket napról napra megillette. Ugyanígy megadták a lévitáknak, ami járt nekik. A léviták viszont ebből megadták Áron leszármazottjainak — a papoknak — az őket megillető elkülönített részt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Történt, hogy a nép előtt felolvasták Mózes Könyvét, és azt találták benne, hogy sem Ammon, sem Moáb népe közül senki soha nem csatlakozhat Isten népének a közösségéhez — vagyis Izráelhez.</verse>
				<verse number="2">Ez a törvény azért rendelkezett így, mert az ammoniak és moábiak nem akartak élelmet és vizet adni Izráel népének. Sőt, felbérelték Bálámot, hogy átkozza meg Izráelt. Istenünk azonban Bálámot arra indította, hogy megáldja Izráelt.</verse>
				<verse number="3">Amint a nép meghallotta ezt a törvényt, elhatározta, hogy engedelmeskedni fog. Ezért elkülönültek azoktól, akik az idegenek közül közéjük keveredtek.</verse>
				<verse number="4">Eljásib pap, aki a Templom raktárainak felügyelője volt, már korábban rokonságba került Tóbijjával, és átengedett neki egy kamrát a Templomban. Pedig korábban ott az Örökkévalónak felajánlott és áldozatra szánt gabonát, tömjént és a szent edényeket tartották, meg a lévitáknak, énekeseknek és a kapuőröknek szánt tizedeket — a gabonát, bort, olívaolajat —, és a papoknak szánt ajándékokat.</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">Amikor ezek történtek, én éppen nem voltam Jeruzsálemben. Ugyanis Artahsaszta babilóniai király uralkodásának 32. évében visszatértem a király szolgálatába. Egy idő múlva ismét szabadságot kértem a királytól,</verse>
				<verse number="7">és megint Jeruzsálembe utaztam. Mikor megérkeztem, csak akkor tudtam meg, hogy Eljásib milyen bűnt követett el, amikor Tóbijjának átadott egy kamrát az Isten Templomának raktáraiban.</verse>
				<verse number="8">Ezt igen rosszallottam, és elrendeltem, hogy abból a kamrából azonnal dobják ki Tóbijjá holmiját.</verse>
				<verse number="9">Azután a parancsomra megtisztították a kamrát, és ismét ott helyezték el a templomi edényeket, a gabonát és a tömjént.</verse>
				<verse number="10">Megtudtam azt is, hogy a szolgálatra beosztott léviták nem kapták meg az emberektől az őket megillető részt, ezért az énekesekkel együtt hazamentek a maguk földjét művelni.</verse>
				<verse number="11">Ezért kérdőre vontam a vezetőket, és leszidtam őket: „Miért nem viseltek gondot az Isten Templomára?!” Azután ismét összegyűjtöttem a lévitákat és visszaállítottam őket a templomi szolgálatba.</verse>
				<verse number="12">Ettől kezdve Júdea népe behozta a templomi raktárakba a gabona, a bor és az olívaolaj tizedét.</verse>
				<verse number="13">A raktárak felügyeletével megbíztam Selemjá papot, Cádók írástudót és Pedáját, a lévitát, segítségül pedig melléjük rendeltem Hánánt (aki Zakkúr fia, Mattanjá unokája volt) — mert őket megbízhatónak tartották. Az ő feladatuk volt az élelem kiosztása a szolgálatot végző rokonaik között.</verse>
				<verse number="14">Kérlek, Istenem, emlékezz meg rólam! Könyvedből ne törüld ki hűséges tetteimet, amelyeket Isten Templomáért és azokért vittem véghez, akik ott szolgálnak!</verse>
				<verse number="15">Akkoriban láttam Júdeában olyanokat, akik nem tartották meg a szombati nyugalom napját, hanem akkor is dolgoztak: szőlőt szüreteltek és mustot készítettek, betakarították a gabonát és a kévékkel megterhelték a szamarakat, és behozták a városba az áruikat: a bort, szőlőt, fügét és egyebeket, hogy szombaton eladják azokat. Figyelmeztettem tehát őket, hogy szombaton ne áruljanak élelmiszert sem.</verse>
				<verse number="16">Tíruszból is jöttek kereskedők, akik szombaton halat és mindenféle mást árultak Jeruzsálemben a júdaiaknak.</verse>
				<verse number="17">Ezért figyelmeztettem a júdai vezetőket: „Súlyos bűnt követtek el, amikor a szombat napját közönséges nappá teszitek!</verse>
				<verse number="18">Hiszen őseink is ugyanezt a bűnt követték el, azért hozta ránk és erre a városra Istenünk a sok bajt és veszedelmet. Ti pedig még inkább haragra ingerlitek Istent Izráel ellen azzal, hogy a szombatot közönséges hétköznappá alacsonyítjátok!”</verse>
				<verse number="19">Ezért megparancsoltam, hogy amikor a szombat előestéjén Jeruzsálem kapuira árnyék borul, a kapukat be kell zárni, és csak a szombat elmúltával szabad ismét kinyitni azokat. Néhány fegyveres szolgámat a kapukhoz állítottam, s meghagytam nekik, hogy a szombat ideje alatt ne engedjenek semmiféle terhet vagy árut a kapun átvinni.</verse>
				<verse number="20">Emiatt a kereskedők és az árusok kénytelenek voltak néhányszor a városon kívül tölteni az éjszakát.</verse>
				<verse number="21">Figyelmeztettem őket: „Ne merészeljetek többé a kapuk előtt tanyázni a szombat ideje alatt! Ha ez még egyszer előfordul, megbüntetlek benneteket!” Ezután a szombat idején nem jöttek többet.</verse>
				<verse number="22">A lévitáknak pedig megparancsoltam, hogy szenteljék meg magukat, és őrizzék a kapukat, hogy Jeruzsálemben mindenki tartsa meg a szombatot, mint Isten számára elkülönített ünnepet. Istenem, kérlek, emlékezz meg rólam, és arról, amit tettem! Légy hozzám kegyelmes, és mutasd meg irántam való szereteted!</verse>
				<verse number="23">Akkoriban észrevettem, hogy vannak Júdában olyan férfiak, akik idegenek közül vettek feleséget: Asdódból, Ammonból, illetve Moábból.</verse>
				<verse number="24">A gyermekeik közül sokan már nem is tudtak héberül, hanem valamelyik idegen nép nyelvén beszéltek.</verse>
				<verse number="25">Ezért határozottan megszidtam és keményen megfenyegettem ezeket a férfiakat. Némelyiket megvertem, és megtéptem. Azután megeskettem őket Istenre, hogy leányaikat idegenekhez nem adják férjhez, sem az idegenek közül nem vesznek feleséget sem maguknak, sem a fiaiknak.</verse>
				<verse number="26">„Nem ez volt-e a bűne Salamonnak, Izráel királyának is? Pedig messze földön nem volt hozzá hasonló nagy király, akit Isten annyira szeretett, és egész Izráel királyává tette! Mégis bűnbe vitték Salamont az idegen asszonyok.</verse>
				<verse number="27">Ti most mégis képesek vagytok ugyanazt a szörnyű bűnt újra elkövetni?! Idegen asszonyokat vettetek feleségül — s ezzel hűtlenek lettetek Istenünkhöz!”</verse>
				<verse number="28">Eljásib főpap egyik unokája, Jójádá fia is idegen asszonyt vett feleségül: a hóróni Szanballat leányát. Ezért ezt a férfit elkergettem.</verse>
				<verse number="29">Istenem, kérlek, emlékezz rá, hogy ezek a férfiak beszennyezték a papi rendet, megtörték a papokkal és a lévitákkal kötött szövetségedet!</verse>
				<verse number="30">Így különítettem el tehát őket minden idegen asszonytól. Meghatároztam a papok és a léviták feladatait, és mindenkit a maga helyére állítottam a szolgálatban.</verse>
				<verse number="31">Még arra is gondom volt, hogy az áldozatokhoz szükséges tűzifát és az első termést időben hozzák be a templomba. Istenem, kérlek, emlékezz rám kegyelmed szerint!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="17">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ezek az események akkor történtek, amikor a Perzsa Birodalom királya Ahasvérós volt, aki Indiától Etiópiáig 127 tartomány fölött uralkodott.</verse>
				<verse number="2">A király Súsán várában tartózkodott udvarával együtt, s onnan irányította birodalmát.</verse>
				<verse number="3">Uralkodásának harmadik esztendejében Ahasvérós király nagy ünnepségsorozatot rendezett a birodalom összes magas rangú vezetőjének. Meghívta a perzsa és méd katonai vezetőket, a tartományok kormányzóit és előkelő nemeseit.</verse>
				<verse number="4">Az ünnepségek 180 napig tartottak: ez alatt a király bemutatta a vendégeinek hatalmas birodalma gazdagságát, palotája kincseit és királyi dicsőségének nagyságát.</verse>
				<verse number="5">Amikor ezek a napok leteltek, hét napig tartó nagy lakomát rendezett a palota kertjében, amelyre Súsán városának minden lakóját meghívta, a legkisebbtől a legnagyobbig.</verse>
				<verse number="6">A kertben fehér és kék lenvászon szőttesek voltak felfüggesztve, amelyeket fehér és bíborszínű kötelek tartottak, ezeket pedig ezüstkarikák erősítették a márványoszlopokhoz. A márvánnyal, alabástrommal, és egyéb értékes színes kövekkel kirakott mozaikpadlón arannyal és ezüsttel díszített heverők voltak elhelyezve a vendégek számára.</verse>
				<verse number="7">A bort aranyserlegekben szolgálták fel — és minden egyes serleg másmilyen volt! A király nagylelkűsége folytán bőségesen kínálták a király borát.</verse>
				<verse number="8">A király megparancsolta szolgáinak, hogy mindenki annyit ihat, amennyit csak akar, de senkit se erőltessenek az ivásra.</verse>
				<verse number="9">A király felesége, Vásti királyné is nagy ünnepséget rendezett az asszonyok számára a palotában.</verse>
				<verse number="10">A hétnapos lakoma utolsó napján, amikor a király szíve felvidult a bortól, megparancsolta hét szolgájának, hogy vezessék színe elé Vásti királynét — királyi koronával a fején. Meg akarta mutatni magas rangú vendégeinek és az egész népnek Vásti szépségét — mert valóban gyönyörűség volt csak ránézni is. A hét szolgát így hívták: Mehúmán, Bizzeta, Harbóna, Bigtána, Abagta, Zétar és Karkasz.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Mikor azonban a szolgák átadták a király parancsát Vásti királynénak, ő nem engedelmeskedett, és nem akart a királyhoz menni. Ekkor a király haragra lobbant, és forrt benne az indulat.</verse>
				<verse number="13">Mivel az volt a szokása, hogy minden dologban tanácskozott a bölcsekkel, akik tudták, mit kell tenni, ismerték a törvényeket, és gyakorlottak voltak az ítélkezésben — most is hozzájuk fordult, és tanácsot tartott velük.</verse>
				<verse number="14">Ez a hét bölcs volt a király legközelebbi tanácsadója: Karsená, Sétár, Admátá, Társis, Meresz, Marszená, Memúkán. Ők voltak a Méd-Perzsa Birodalom legmagasabb rangú fejedelmei, akik általában a király jelenlétében tartózkodtak.</verse>
				<verse number="15">A király tehát megkérdezte őket: „A törvény szerint mit kellene tenni Vásti királynéval, aki nem engedelmeskedett a király — udvari szolgái által küldött — parancsának?”</verse>
				<verse number="16">Memúkán így válaszolt a király és a többi fejedelem előtt: „Vásti királyné nemcsak a király ellen vétkezett, hanem minden fejedelem és Ahasvérós király egész birodalmának minden népe ellen is.</verse>
				<verse number="17">Mert amit a királyné tett, azt az egész birodalomban minden asszony meg fogja tudni, és akkor ők is megvetik és lenézik a férjüket. Azt fogják mondani a férjüknek: »Hiszen Vásti királyné sem fogadott szót, amikor Ahasvérós király megparancsolta neki, hogy menjen hozzá!«</verse>
				<verse number="18">A mai napon az előkelő méd és perzsa asszonyok mind látták és hallották, amit Vásti tett. S majd ők is ugyanezt fogják mondani a férjüknek, a birodalom vezetőinek. Ebből pedig véget nem érő megvetés, felháborodás, meg viszály keletkezik a férjek és feleségek között.</verse>
				<verse number="19">Ezért, ha a király is úgy látja jónak, adjon ki rendeletet, és jegyezzék fel a médek és perzsák visszavonhatatlan törvényei közé, hogy Vásti soha többé nem léphet Ahasvérós király színe elé. A királynői méltóságot pedig adja a király olyannak, aki Vástinál méltóbb rá.</verse>
				<verse number="20">Amikor pedig ezt a királyi rendeletet az egész hatalmas birodalomban kihirdetik, akkor minden asszony — a legnagyobbtól a legkisebbig — tisztelni fogja férjét.”</verse>
				<verse number="21">Tetszett ez a javaslat a királynak és a többi fejedelemnek is. Ezért a király elfogadta Memúkán tanácsát,</verse>
				<verse number="22">és királyi rendeletet adott ki arról, hogy minden férfi legyen úr a maga házában és családjában. Ahasvérós király rendeletét lefordították minden egyes tartomány népének a saját nyelvére, és azzal az írással jegyezték le, amelyet ott használtak, majd szétküldték a Birodalom minden tartományába.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Bizonyos idő elteltével a király haragja lecsillapodott, és ekkor eszébe jutott Vásti, meg amit ő tett. Visszaemlékezett a király arra is, hogy mit határozott felőle.</verse>
				<verse number="2">Akkor szolgái ezt mondták: „Ha a király is úgy látja jónak, nevezzen ki megbízottakat a birodalom minden tartományában, hogy keressenek szép fiatal szűz leányokat a király számára. Gyűjtsék össze a legszebbeket Súsán várába, a királyi palota háremébe. Hégaj, a király szolgája, az asszonyok őrizője viseljen gondot rájuk, és adjon nekik szépítő szereket.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Azután amelyik leány a legjobban tetszik a királynak, az legyen a királyné Vásti helyett!” Tetszett ez a tanács a királynak, elfogadta, és így is történt.</verse>
				<verse number="5">Élt egy Márdokeus nevű zsidó Súsán városában, aki Jáír fia volt. Jáír apját Simeinek, annak apját pedig Kísnek hívták — Benjámin törzsébe tartoztak.</verse>
				<verse number="6">Kíst — a többi júdeai fogollyal és Jekonjával, Júda királyával együtt — sok évvel korábban Nebukadneccar, Babilon királya hurcolta száműzetésbe Jeruzsálemből Babilóniába.</verse>
				<verse number="7">Márdokeusnak volt egy unokahúga, Hadassza — más néven Eszter — akinek a szülei meghaltak, s ezért Márdokeus leányává fogadta, és felnevelte. Eszter mind arcára, mind termetére nézve gyönyörű szép volt.</verse>
				<verse number="8">Amikor a király rendeletét kihirdették, és a szép leányokat összegyűjtötték Súsán várába, Hégaj felügyelete alá, Esztert is a király palotájába, a hárembe vitték. Őt is Hégaj gondjaira bízták, aki az asszonyok őrizője volt.</verse>
				<verse number="9">Hégaj nagyon szépnek találta Esztert, jóindulattal volt iránta, és igyekezett kedvezni neki. Azonnal a legjobb ételeket és szépítőszereket rendelte a számára, kiválasztott hét szolgálót a király palotájából, hogy azontúl Esztert szolgálják, és a hárem legjobb részében jelölte ki lakosztályukat.</verse>
				<verse number="10">Márdokeus korábban megparancsolta Eszternek, hogy senkinek se árulja el zsidó származását, és hogy a rokonairól se beszéljen. Ezért Eszter nem is szólt ezekről senkinek.</verse>
				<verse number="11">Márdokeus minden nap elment a hárem udvarába, és érdeklődött Eszter hogyléte felől, és hogy mi történik vele.</verse>
				<verse number="12">Az előírások szerint minden leányt tizenkét hónapig készítettek fel arra, hogy Ahasvérós királyhoz bemenjen. Hat hónapig mirha-olajjal, azután további fél évig különböző illatos szépítőszerekkel ápolták a leányokat.</verse>
				<verse number="13">Amikor végül rájuk került a sor, kérhettek, amit csak akartak, megkapták — bármiféle ruhát, ékszert, vagy illatszert —, hogy ilyen módon felékesítve menjenek a királyhoz.</verse>
				<verse number="14">Este mentek be, másnap reggel pedig átmentek a második hárembe, a király asszonyai közé, s ettől kezdve ott éltek, Saasgaznak, a király szolgájának a felügyelete alatt. Általában nem is tértek vissza a királyhoz többé, csak akkor, ha a király megkedvelte, és név szerint hívatta őket.</verse>
				<verse number="15">Elérkezett a napja, hogy Eszter is bemenjen a királyhoz. Ő azon kívül nem kért semmi mást, mint amit Hégaj tanácsolt neki, és úgy indult a királyhoz, mégis mindenkinek nagyon tetszett. (Eszter Abihail leánya volt, akit Márdokeus — Abihail unokaöccse — örökbe fogadott.)</verse>
				<verse number="16">Így hát Ahasvérós király uralkodásának hetedik évében, a tizedik (vagyis Tébét) hónapban bevezették Esztert a királyhoz a palotába.</verse>
				<verse number="17">A király pedig minden más asszonynál inkább megszerette Esztert. Jobban szerette és tetszett neki, mint bármelyik szűz, akit addig megismert. Ezért a királyi koronát Eszter fejére tette — így tette őt királynévá Vásti helyett.</verse>
				<verse number="18">Azután nagy ünnepséget rendezett Eszter tiszteletére, amelyre meghívta az előkelő udvari embereket és vezetőket. Ugyanakkor birodalma minden tartományában ünnepet hirdetett, és királyi bőkezűséggel ajándékokat osztogatott.</verse>
				<verse number="19">Abban az időben, amikor a király számára másodszor gyűjtötték össze a leányokat, Márdokeus a királyi palotában teljesített szolgálatot.</verse>
				<verse number="20">Eszter még mindig titokban tartotta, hogy melyik családból és népből származik — mivel továbbra is úgy engedelmeskedett Márdokeusnak, mint amikor Márdokeus volt a nevelőapja.</verse>
				<verse number="21">Történt egyszer, hogy amikor Márdokeus éppen a királyi udvarban szolgált, tudomására jutott, hogy merénylet készül a király ellen. Bigtán és Teres, a király két testőre, akik a kapuban álltak, megharagudtak a királyra, és azt tervezték, hogy megölik. Márdokeus szólt erről Eszternek, ő pedig jelentette a királynak — s azt is hozzátette, hogy Márdokeustól származik a hír.</verse>
				<verse number="22"></verse>
				<verse number="23">A király kivizsgáltatta a dolgot, és az igaznak bizonyult, ezért a két testőrt felakasztották. Mindezt pedig a király jelenlétében feljegyezték a krónikák könyvébe.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Történt ezek után, hogy Ahasvérós király magas tisztségre emelte az agági Hámánt, Hammedátá fiát. Magasabb rangot és nagyobb felhatalmazást adott neki, mint az összes többi előkelő vezetőnek. Azt is megparancsolta, hogy Hámán előtt hajoljon meg a király minden szolgája. A királyi udvarban minden tisztségviselő valóban letérdelt és meghajolt Hámán előtt — egyetlen kivétellel. Márdokeus nem akart sem meghajolni sem leborulni Hámán előtt.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">A királyi tisztviselők kérdőre vonták emiatt: „Te miért nem engedelmeskedsz a király parancsának?” — kérdezték tőle.</verse>
				<verse number="4">Ez naponta megismétlődött, de Márdokeus továbbra sem hallgatott rájuk. Végül az udvari emberek jelentették ezt Hámánnak. Szerették volna látni, hogy Márdokeus — aki elmondta nekik, hogy zsidó származású — tudja-e igazolni a viselkedését Hámán előtt.</verse>
				<verse number="5">Hámán szörnyű haragra lobbant, amikor látta, hogy Márdokeus valóban nem térdel le, és nem borul le előtte.</verse>
				<verse number="6">Meg akarta öletni Márdokeust, de mikor megtudta róla, hogy zsidó származású, még továbbment. Elhatározta, hogy Márdokeussal együtt annak egész népét is kiirtja a király birodalmának teljes területéről.</verse>
				<verse number="7">Sorsvetéssel akarta megállapítani, hogy terve végrehajtására melyik a legkedvezőbb nap és hónap. Így hát Hámán jelenlétében elvégezték a sorsvetést, vagyis a „pur”-t, és az a tizenkettedik (Adár) hónap egyik napját jelölte ki. Mindez Ahasvérós király uralkodásának tizenkettedik évében, az első (Niszán) hónapban történt.</verse>
				<verse number="8">Azután Hámán ezt mondta a királynak: „Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülten él birodalmad minden tartományában. Különleges törvényeik és szokásaik eltérnek minden más népétől. A király törvényeinek sem engedelmeskednek, ezért hasznosabb lenne megszabadulni tőlük.</verse>
				<verse number="9">Ha a király is úgy látja jónak, adjon ki rendeletet, hogy ezt a népet pusztítsák el, én pedig átadok tízezer talentum ezüstöt a kincstári tisztviselőknek, hogy helyezzék el a kincstárban.”</verse>
				<verse number="10">A király ekkor lehúzta ujjáról a birodalmi pecsétgyűrűt, és átadta az agági Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének.</verse>
				<verse number="11">„Csak tartsd meg az ezüstöt, azzal a néppel pedig tégy, amit akarsz!” — mondta neki.</verse>
				<verse number="12">Az első hónap 13. napján összehívták a király írnokait. Hámán parancsa szerint megírták a leveleket a király kormányzóinak, a tartományok helytartóinak, a népek vezetőinek, a birodalom minden egyes tartományának megfelelő nyelveken. A rendeletet Ahasvérós király nevében írták, és az ő gyűrűjével pecsételték le.</verse>
				<verse number="13">Azután futárok vitték szét a király parancsát a birodalom minden tartományába. E szerint a tizenkettedik (Adár) hónap 13. napján meg kell ölni, el kell pusztítani, és meg kell semmisíteni a tartományban kivétel nélkül minden zsidót: öregeket és fiatalokat, gyermekeket és asszonyokat egyaránt. A megöltek összes vagyona pedig szabad prédának számít, amelyet bárki elvehet.</verse>
				<verse number="14">Ezt a királyi parancsot törvényként hirdették ki minden tartományban, és tudatták minden néppel, hogy készüljenek fel arra a napra.</verse>
				<verse number="15">A futárok sietve útnak indultak, és a törvényt Súsán városában is kihirdették. A király és Hámán leültek inni, de a város lakossága felháborodott, zavar és félelem támadt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Amikor Márdokeus megtudta, mi történt, megszaggatta ruháit, zsákruhát vett magára, és a fejére hamut szórt. Kiment a város utcáira és tereire, keservesen jajveszékelt és kiáltozott.</verse>
				<verse number="2">Így ment a királyi palotáig, de ott megállt a kapu előtt, mert a király kapuján senki sem léphetett be zsákban és hamuban.</verse>
				<verse number="3">A tartományokban, ahová csak eljutott a király rendelete, a zsidók mindenütt gyászolni kezdtek, jajgattak és sírtak, böjtöltek, sokan zsákruhába öltöztek és hamut szórtak a fejükre.</verse>
				<verse number="4">Amikor a szolgálói és a háremőrök jelentették Eszternek, hogy Márdokeus zsákban és hamuban gyászol, a királyné nagyon elszomorodott. Azonnal ruhákat küldött Márdokeusnak, hogy azokba öltöztessék fel, a zsákruhát pedig vesse le, de Márdokeus nem akarta elfogadni.</verse>
				<verse number="5">Akkor Eszter hívatta Hatákot — azt a háremőrt, aki az ő személyes szolgálatára volt rendelve — és kiküldte Márdokeushoz, hogy tudja meg tőle, mi történt vele, és miért gyászol.</verse>
				<verse number="6">Haták ki is ment a palota előtti térre,</verse>
				<verse number="7">ahol Márdokeus mindent elmondott neki — még azt is, hogy Hámán mekkora összeget ígért a királynak a zsidók elpusztításáért cserébe.</verse>
				<verse number="8">Átadta Hatáknak a zsidók elpusztításáról szóló királyi rendelet másolatát is, amelyet Súsán városában már kihirdettek, hogy mutassa meg Eszternek. Megüzente, hogy Eszter sürgősen menjen a királyhoz, könyörögjön a zsidókért, és kérjen kegyelmet népe számára.</verse>
				<verse number="9">Haták visszatért Eszterhez, és átadta Márdokeus üzenetét.</verse>
				<verse number="10">Eszter pedig meghagyta Hatáknak, hogy ezt a választ vigye Márdokeusnak:</verse>
				<verse number="11">„A király minden szolgája és a tartományok összes népe tudja, hogy aki hívatlanul merészel a királyhoz bemenni a belső udvarba, azt kivégzik! Ez a törvény mindenkire vonatkozik, kivéve azt, akire a király kinyújtja aranypálcáját — az élve marad. Engem pedig a király már harminc napja nem hívatott.”</verse>
				<verse number="12">Amikor Haták ezt elmondta Márdokeusnak,</verse>
				<verse number="13">ő ezt üzente vissza Eszternek: „Ne gondold, hogy csak azért, mert a palotában élsz, megmenekülhetsz a haláltól, amikor az összes zsidót megölik!</verse>
				<verse number="14">Ha most hallgatsz, a zsidók számára majd máshonnan támad szabadulás és menekülés — te azonban el fogsz pusztulni, apád családjával együtt. De gondold csak meg, talán éppen azért lett belőled királyné, hogy ebben a veszedelmes időben helytállj!”</verse>
				<verse number="15">Erre Eszter a következő választ küldte:</verse>
				<verse number="16">„Ám legyen! Menj, gyűjts össze minden zsidót, akit Súsán városában találsz! Böjtöljetek értem: három nap, három éjjel ne egyetek, ne igyatok semmit! Én magam, és a szolgálóim is ugyanígy fogunk böjtölni. Azután — bár ez ellenkezik a törvénnyel — mégis bemegyek a királyhoz, és ha meg kell halnom, hát meghalok.”</verse>
				<verse number="17">Akkor Márdokeus elment, és megtette, amit Eszter mondott.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">A harmadik napon Eszter királynéhoz méltóan felöltözött, bement a királyi palota belső udvarába, és megállt a trónterem ajtajában. A király a bejárattal szemben lévő trónon ült.</verse>
				<verse number="2">Amikor meglátta Eszter királynét, örömmel fogadta, és kegyelme jeléül kinyújtotta rá aranypálcáját. Akkor Eszter belépett a terembe, a király elé járult, és megérintette a pálca végét.</verse>
				<verse number="3">A király pedig megkérdezte: „Mi járatban vagy, Eszter királyné? Mit kívánsz? Bármi legyen is az, megkapod — akár a királyságom felét is.”</verse>
				<verse number="4">„Ha a király is jónak látja, jöjjön el hozzám ma este a lakomára, amelyet számára készítettem, és hozza magával Hámánt is” — felelte Eszter.</verse>
				<verse number="5">„Kerítsétek elő hamar Hámánt — parancsolta szolgáinak a király —, hogy teljesítsük a királyné kívánságát!” Így hát a király és Hámán azon az estén Eszternél vendégeskedett.</verse>
				<verse number="6">Vacsora közben, amikor bort ittak, a király Eszterhez fordult: „Mit kívánsz, mondd el bátran! Teljesítem. Mi a kérésed? Bármi legyen is az, megkapod — akár a királyságom felét is.”</verse>
				<verse number="7">Eszter így válaszolt: „Valóban szeretnék valamit kérni. De ha a király igazán kedvel engem, és ha jónak látja, hogy kérésemet teljesítse, akkor Hámánnal együtt jöjjön el holnap is a lakomára, amelyet számára készítek. Akkor majd elmondom, mit kérek.”</verse>
				<verse number="8"></verse>
				<verse number="9">A vacsora után Hámán jókedvűen és elégedetten hazaindult. Útközben azonban meglátta a király kapujában Márdokeust, aki nem állt fel előtte, és nem félt tőle. Emiatt Hámánt harag és gyűlölet töltötte el Márdokeus iránt,</verse>
				<verse number="10">de uralkodott magán, és nem szólt semmit, csak hazament. Azután hívatta tanácsadóit és a feleségét, Zerest.</verse>
				<verse number="11">Dicsekedett nekik óriási gazdagságával, sok fiával, s mindazzal, amivel a király kitüntette és megtisztelte őt. Elmondta nekik, hogy a király őt minden más birodalmi vezetőnél és királyi tisztviselőnél nagyobb méltóságra emelte.</verse>
				<verse number="12">Majd hozzátette: „De ez még nem minden! Én vagyok az egyetlen, akit Eszter királyné meghívott a királlyal együtt a lakomára, amelyet rendezett. Sőt, holnapra is ugyanilyen meghívást kaptam tőle a következő vacsorára.</verse>
				<verse number="13">De mit ér mindez, ha közben nap mint nap látnom kell azt a zsidót, Márdokeust, a király kapujában ülni!”</verse>
				<verse number="14">Erre felesége és barátai azt mondták: „Készíttess egy 50 könyök magas akasztófát, és holnap reggel kérd meg a királyt, hogy akasztassa fel arra Márdokeust! Azután már vidáman mehetsz a királlyal együtt a lakomára.” Ez tetszett Hámánnak, és kiadta a parancsot szolgáinak, hogy állítsák fel az akasztófát.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">A vacsora utáni éjszakán nem jött álom a király szemére, ezért előhozatta a krónikák könyvét, amelybe uralkodása eseményeit jegyezték fel, és felolvastatott belőle.</verse>
				<verse number="2">Történetesen éppen azt a részt olvasták fel, amely arról szólt, hogyan leplezte le Márdokeus a király két ajtónálló testőrének, Bigtánának és Teresnek a tervét, akik meg akarták ölni Ahasvérós királyt.</verse>
				<verse number="3">„Milyen jutalmat, vagy kitüntetést kapott ezért Márdokeus?” — kérdezte a király. „Semmit” — felelték a szolgák.</verse>
				<verse number="4">„Ki van most az udvarban a főembereim közül?” — kérdezte a király. „Hámán áll az ajtó előtt” — válaszolták a szolgák. Hámán ugyanis éppen ekkor érkezett meg a palota külső udvarába. El akarta érni a királynál, hogy Márdokeust akasszák föl arra az akasztófára, amelyet Hámán erre a célra állíttatott fel. „Jöjjön be!” — mondta a király.</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">Amikor Hámán belépett, a király megkérdezte tőle: „Mi kell tenni azzal a férfival, akit a király nagy megtiszteltetésben akar részesíteni?” Ezt hallva Hámán rögtön magára gondolt: „Ugyan ki mást akarna a király kitüntetni, mint engem?!”</verse>
				<verse number="7">Így hát ezt válaszolta: „Azt a férfit, akit a király meg akar tisztelni,</verse>
				<verse number="8">öltöztessék fel a király ruhájába, ültessék a király lovára, és tegyék fejére a király koronáját.</verse>
				<verse number="9">Adják a ruhát és a lovat a király egyik főemberének. Ő öltöztesse fel azt a férfit, és ültesse fel a király lovára, majd kantáron vezesse a lovat végig a város utcáin és terein. Közben hangosan kiáltva hirdesse ki: »Nézzétek, ez az a férfi, akit a király meg akar tisztelni!«”</verse>
				<verse number="10">„Helyes! Akkor sietve menj, és hozd elő azt a ruhát és lovat — parancsolta a király Hámánnak. — Mindent úgy tegyél, ahogy mondtad: öltöztesd fel a zsidó Márdokeust, aki a király kapujában szolgál, és ültesd a lóra! Semmit el ne hagyj abból, amit mondtál!”</verse>
				<verse number="11">Akkor Hámán megkereste azt a ruhát, és felöltöztette Márdokeust. Elővezették a király lovát is, Hámán felültette rá Márdokeust, és végigvezette a lovat a város utcáin és terein. Közben pedig hangosan ezt kiáltotta: „Nézzétek, ez az a férfi, akit a király ki akar tüntetni!”</verse>
				<verse number="12">Ezek után Márdokeus visszatért a helyére, a király kapujába. Hámán pedig nagy búsan sietett haza, és még az arcát is betakarta szégyenében és elkeseredésében.</verse>
				<verse number="13">Amikor a feleségének, Zeresnek és a tanácsadóinak elmondta, mi történt vele — azok így válaszoltak: „Mivelhogy Márdokeus a zsidó nemzetből származik, nem leszel képes megállni vele szemben, hanem egészen biztosan te fogsz elesni előtte. Valójában már meg is kezdődött a hanyatlásod.”</verse>
				<verse number="14">Még be sem fejezték a beszélgetést, amikor a király szolgái betoppantak, hogy Hámánt sietve Eszter lakomájára kísérjék.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">A király és Hámán másodszor is Eszter királynénál vendégeskedtek. A lakoma közben, amikor a bort felszolgálták, a király ismét Eszterhez fordult: „Mit kívánsz, mondd el bátran, teljesítem! Mi a kérésed? Bármi legyen is az, megkapod — akár a királyságom felét is.”</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Ekkor Eszter végre előadta kérését: „Felséges Királyom! Ha kedvelsz engem, ha jóindulattal vagy irántam, és ha úgy látod jónak, kegyelmezz nekem, hogy ne kelljen meghalnom! És kegyelmezz népemnek is, hadd éljünk! Ez a kérésem és kívánságom.</verse>
				<verse number="4">Mert eladtak bennünket — engem és egész népemet együttesen — hogy megöljenek, elpusztítsanak, és megsemmisítsenek mindannyiunkat. Ha csupán rabszolgának adtak volna el, akkor hallgatnék, és nem zavarnám nyomorúságunkkal a királyt.”</verse>
				<verse number="5">Akkor Ahasvérós király ezt kérdezte Eszter királynétól: „Ki az és hol van, aki ilyet merészelt tervezni?!”</verse>
				<verse number="6">Eszter Hámánra mutatott: „Ő az! Ez a gonosz Hámán a mi ellenségünk, aki a vesztünket akarja!” Hámán megrémülve nézett a királyra és a királynéra.</verse>
				<verse number="7">A király pedig haragra lobbant, hirtelen felkelt a vacsora mellől, és kisietett a palota kertjébe. Hámán azonban ott maradt, hogy Eszter királynénál kegyelemért könyörögjön. Megértette, hogy a király már elhatározta, hogy kivégezteti.</verse>
				<verse number="8">A király éppen abban a pillanatban jött vissza a kertből, amikor Hámán — könyörgés közben — arra a díványra borult, amelyen Eszter feküdt. Ezt látva a király így kiáltott fel: „Hogy merészel ez az ember az én jelenlétemben és a palotámban erőszakoskodni a királynéval?!” Ahogy ezt mondta, a szolgák azonnal betakarták Hámán arcát.</verse>
				<verse number="9">Az egyik szolga — Harbóná — megszólalt: „Hámán házánál már áll egy 50 könyök magas akasztófa, amelyet ő annak a Márdokeusnak szánt, aki megmentette a király életét.”. „Helyes! Akkor Hámánt akasszátok fel arra a fára!” — parancsolta a király.</verse>
				<verse number="10">Így hát Hámán maga került arra az akasztófára, amelyet Márdokeusnak szánt. Azután megszűnt a király haragja.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Ezen a napon Ahasvérós király átadta Eszter királynénak Hámánnak, a zsidók ellenségének a házát, minden birtokát és vagyonát. Eszter megmondta a királynak, hogy Márdokeus a rokona és nevelőapja, azután bevezette őt a királyhoz.</verse>
				<verse number="2">A király lehúzta ujjáról a pecsétgyűrűt — amelyet Hámántól már visszavett — és átadta Márdokeusnak. Eszter pedig rábízta Márdokeusra Hámán házának és összes birtokának az igazgatását.</verse>
				<verse number="3">Azután Eszter ismét könyörgött a királynak. Sírva borult a lába elé, és kegyelmet kért tőle, hogy hiúsítsa meg az agági Hámán gonosz tervét, amelyet a zsidók kiirtására készített.</verse>
				<verse number="4">A király Eszterre nyújtotta aranypálcáját. Eszter felkelt, megállt a király előtt,</verse>
				<verse number="5">és ezt kérte tőle: „Ha a király is úgy látja jónak, és kedvel engem, ha helyesnek tartja, és jóindulattal van irántam, adjon ki írott rendeletet, amely érvényteleníti az agági Hámán korábbi rendeletét. Hiszen az a rendelet, amelyet ő írt, és hirdetett ki, még érvényben van: és e szerint a zsidókat a birodalom összes tartományában ki kell irtani.</verse>
				<verse number="6">Hogyan is nézhetném tétlenül azt a veszedelmet, amely népemet fenyegeti?! Hogyan is hagyhatnám, hogy egész rokonságomat elpusztítsák?!”</verse>
				<verse number="7">Ahasvérós király erre így felelt Eszter királynénak és a zsidó Márdokeusnak: „Mivel Hámán a zsidók ellen támadt, kivégeztettem, és felakasztották a fára — összes birtokát és vagyonát pedig Eszternek adtam.</verse>
				<verse number="8">Most rajtatok a sor: írjatok egy másik rendeletet a zsidók érdekében — amint jónak látjátok! A király nevében írjátok meg, és pecsételjétek le a gyűrűjével! Az a rendelet ugyanis, amelyet a király nevében írtak, és gyűrűjével pecsételtek le, nem vonható vissza.”</verse>
				<verse number="9">Így hát sietve hívatták a király írnokait, akik a harmadik (Sziván) hónap 23-ik napján, Márdokeus szavai szerint leírták az új rendeletet. Megírták a zsidóknak, a tartományok kormányzóinak, a vezetőknek és a hivatalnokoknak a birodalom mind a 127 tartományába, Indiától Etiópiáig, minden népnek a saját nyelvén és minden tartományba annak írásával.</verse>
				<verse number="10">Márdokeus a király nevében írta ezt a rendeletet, és a király gyűrűjével pecsételte le. Azután szétküldte a királyi futárokkal, akik gyors lovakon vágtattak (e lovakat külön a királyi futárszolgálat számára tenyésztették).</verse>
				<verse number="11">A rendeletben az állt, hogy a király biztosítja a jogot birodalma minden városában a zsidóknak, hogy összegyűljenek és megvédjék magukat. Megengedi, hogy megöljék, elpusztítsák és megsemmisítsék mindazokat a fegyvereseket, feleségükkel és gyermekeikkel együtt — bármely népből, vagy tartományból is jöjjenek ellenük — akik megtámadják őket. Azt is megengedi, hogy ellenségeik minden vagyonát zsákmányul vegyék maguknak.</verse>
				<verse number="12">Mindezt pedig Ahasvérós király birodalma összes tartományában ugyanazon a kijelölt napon tehetik meg a zsidók: a tizenkettedik (Adár) hónap 13. napján.</verse>
				<verse number="13">Ezt a királyi parancsot törvényként hirdették ki minden tartományban, és tudatták minden néppel, hogy a zsidók fel fognak készülni rá, hogy megvédjék magukat, és bosszút álljanak ellenségeiken.</verse>
				<verse number="14">A királyi futárok sietve lóra ültek, és útnak indultak. A törvényt Súsán városában is azonnal kihirdették.</verse>
				<verse number="15">Azután Márdokeus kijött a királytól. Különleges kék-fehér királyi öltözetet, és bíborszínű finom lenvászon palástot viselt, a fején pedig nagy aranykorona volt. Súsán városában mindenki hangosan kiáltozva ujjongott és örvendezett.</verse>
				<verse number="16">A zsidók között különösen nagy volt a vigadozás, mert felvirradt számukra az öröm és a dicsőség napja!</verse>
				<verse number="17">Ugyanez történt minden városban és tartományban is, ahol a király rendeletét kihirdették: a zsidók örvendeztek, vigadoztak, örültek és lakomát tartottak. A birodalom egyéb népei közül pedig sokan csatlakoztak a zsidókhoz és vallásukhoz, mert tisztelték őket, és féltek tőlük.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Elérkezett a tizenkettedik (Adár) hónap 13. napja, amelyen a király rendeletét végre kellett hajtani. Ellenségeik azt tervezték, hogy ezen a napon majd legyőzik a zsidókat. Azonban a tervük a visszájára fordult: a zsidók győzték le azokat, akik gyűlölték őket.</verse>
				<verse number="2">A zsidók ugyanis Ahasvérós király birodalmának összes tartományában, minden városban összegyűltek, összefogtak, és rátámadtak azokra, akik az elpusztításukat tervezték. Senki sem tudott ellenállni a zsidóknak, mert a többi nép mind félt tőlük.</verse>
				<verse number="3">A tartományok kormányzói, a helytartók és más vezetők, és a király hivatalnokai is mind segítették a zsidókat, mert féltek Márdokeustól.</verse>
				<verse number="4">Ugyanis Márdokeus igen magas tisztséget töltött be a király udvarában, híre elterjedt a birodalom összes tartományában, és hatalma egyre növekedett.</verse>
				<verse number="5">A zsidók tehát legyőzték minden ellenségüket: fegyverrel pusztították el őket, és gyűlölőikkel azt tettek, amit csak akartak.</verse>
				<verse number="6">Súsán várában is így tettek: ott 500 férfit öltek meg.</verse>
				<verse number="7">Közöttük volt Hámánnak, a zsidók ellenségének mind a tíz fia is: Parsandáta, Dalfón, Aszpáta, Póráta, Adajla, Aridáta, Parmasta, Ariszaj, Aridaj és Vajzáta. Bár a zsidók megölték ellenségeiket, azoknak a vagyonához egy ujjal sem nyúltak.</verse>
				<verse number="8"></verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Még aznap jelentették a királynak, hogy a zsidók hány ellenségüket ölték meg Súsán várában.</verse>
				<verse number="12">Ezt hallva a király Eszter királynéhoz fordult: „A zsidók csak Súsán várában 500 férfit öltek meg, közöttük Hámán tíz fiát is! Vajon hányat pusztítottak el akkor a király többi tartományában? Most hát mit kívánsz? Megadom. Mi a kérésed? Teljesítem!”</verse>
				<verse number="13">Eszter így felelt: „Ha a király is úgy látja jónak, engedje meg a zsidóknak, hogy Súsán városában holnap is a mai napra érvényes rendelet szerint harcoljanak. Hámán tíz fiának testét pedig akasszák fel, hogy mindenki lássa!”</verse>
				<verse number="14">A király kiadta a parancsot Eszter szavai szerint. Súsánban kihirdették a rendeletet, és Hámán tíz fiának a holttestét felakasztották.</verse>
				<verse number="15">Súsán városában a zsidók Adár hónap 14. napján is összegyűltek, és ott lévő ellenségeik közül 300 férfit megöltek, de azoknak vagyonához nem nyúltak.</verse>
				<verse number="16">Mialatt Súsánban ez történt, Adár hónap 13. napján a zsidók mindenhol összegyűltek a birodalom tartományaiban, hogy egyesült erővel védekezzenek. Gyűlölőik közül megöltek 75 000 férfit — így szabadultak meg ellenségeiktől — de azoknak vagyonához egy ujjal sem nyúltak. A következő napon, Adár 14. napján megpihentek, és örömünnepet tartottak.</verse>
				<verse number="17"></verse>
				<verse number="18">A súsáni zsidók a 13. és 14. napon gyűltek össze és harcoltak, csak a 15. napon pihentek meg. Így ők a 15. napot tették az ünnep és az öröm napjává.</verse>
				<verse number="19">A vidéken és a falvakban lakó zsidók azonban a 14. napon ünnepeltek nagy lakomával és vidámsággal. Ilyenkor az ünnepi ételekből kóstolót is küldtek egymásnak.</verse>
				<verse number="20">Márdokeus feljegyezte ezeket az eseményeket, majd leveleket küldött a zsidóknak, akik közel vagy távol Ahasvérós király birodalmának tartományaiban éltek.</verse>
				<verse number="21">Meghagyta nekik, hogy Adár hónap 14. és 15. napját ezentúl minden évben ünnepeljék meg.</verse>
				<verse number="22">Hiszen ezeken a napokon szabadultak meg ellenségeiktől, és ebben a hónapban történt az, hogy szomorúságuk örömre fordult, és gyászukból ünnep született. Meghagyta, hogy ezen a két napon lakomázzanak és örvendezzenek, küldjenek egymásnak kóstolót az ünnepi ételekből; és küldjenek belőle a szegényeknek is, akik ezt nem tudják viszonozni.</verse>
				<verse number="23">A zsidók megfogadták, hogy ennek az ünnepnek a megtartását folytatni fogják évről-évre, aszerint, amint Márdokeus megírta nekik.</verse>
				<verse number="24">Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, a zsidók ellensége azt tervezte, hogy minden zsidót elpusztít, és sorsot, azaz „purt” húzott, hogy kijelölje a zsidók elvesztésének és kiirtásának napját.</verse>
				<verse number="25">Eszter azonban bement a királyhoz, aki írott rendeletben megparancsolta, hogy Hámán gonosz terve szálljon vissza a saját fejére, és őrajta hajtsák végre, amit a zsidókkal akart tenni. Ezért hát Hámánt tíz fiával együtt felakasztották a fára.</verse>
				<verse number="26">Azért kapta ez az ünnep a „purim” nevet, mert a sorsvetést „pur”-nak nevezték. Márdokeus levele szerint, és annak emlékére, amit átéltek,</verse>
				<verse number="27">a zsidók valamennyien elhatározták, hogy ezt a kétnapos ünnepet azontúl minden évben megtartják a megszabott napokon. De nemcsak ők maguk tartják meg, hanem minden utánuk következő nemzedék is —, meg azok is, akik hozzájuk csatlakoznak.</verse>
				<verse number="28">Elhatározták, hogy a Purim megünneplésével mindig emlékezni fognak arra, ami velük történt — minden családban, nemzedékben, városban és tartományban — és ezt az ünnepet soha el nem hagyják, és utódaik sem fognak elfelejtkezni róla.</verse>
				<verse number="29">Így hát Eszter királyné, Abihail leánya és a zsidó Márdokeus együtt írtak egy hivatalos rendeletet a Purim ünneppel kapcsolatban. Ezt a rendeletet is a király teljes felhatalmazásával írták — akárcsak az elsőt.</verse>
				<verse number="30">Majd Márdokeus kiküldte a hivatalos iratokat a zsidóknak Ahasvérós király birodalmának mind a 127 tartományába. A békesség és igazság üzenetével biztatták őket,</verse>
				<verse number="31">hogy tartsák meg a Purim ünnepét a kijelölt napokon, annak megfelelően, ahogyan a zsidó Márdokeus és Eszter királyné meghagyta nekik. Ezt az új ünnepet is ugyanúgy tartsák meg, ahogyan utódaikra nézve is kötelezően megfogadták, hogy a többi ünnepet — a böjt és a jajgatás napjait is — megtartják.</verse>
				<verse number="32">Eszter királyné parancsa ilyen módon a Purim ünnepét hivatalossá és kötelezővé tette a zsidók számára — és egyúttal fel is jegyezték azt egy könyvbe.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Ahasvérós király adót vetett ki egész birodalmában, a szárazföldön és a messzi tengeri szigeteken is minden lakosra.</verse>
				<verse number="2">A Méd-Perzsa Birodalom királyainak évkönyveiben feljegyezték Ahasvérós király minden nevezetes tettét, és ugyancsak feljegyezték, hogy Márdokeust a király milyen magas tisztségre emelte.</verse>
				<verse number="3">Ugyanis a zsidó Márdokeus a király után rangban a második volt az egész birodalomban, nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendett a zsidók között, mert népének javát kereste, és békességet hozott egész nemzetének.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="18">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Élt egy ember Úz földjén, akit Jóbnak hívtak. Tökéletes és igazságos volt, akit senki sem vádolhatott bűnnel. Tisztelettudó félelemmel közeledett Istenhez, és gyűlölettel fordult el a gonosztól.</verse>
				<verse number="2">Jóbnak nagy családja volt: hét fia és három leánya született.</verse>
				<verse number="3">Igen nagy volt a gazdasága is: 7 000 juh és kecske, 3 000 teve, 500 pár igavonó ökör, 500 szamár és sok szolga. A keleti országokban ő volt a leggazdagabb.</verse>
				<verse number="4">Jób fiainak az volt a szokásuk, hogy gyakran vendégül látták egymást az otthonukban. Felváltva jöttek össze, mindig annál, aki éppen következett. Ilyenkor meghívták a leánytestvéreiket is, hogy valamennyien együtt ünnepeljenek és lakomázzanak.</verse>
				<verse number="5">Minden ilyen vendégség után, a következő reggel Jób korán felkelt, és égőáldozatot mutatott be Istennek minden egyes gyermekéért. Azt gondolta: „Talán valamelyik gyermekem vétkezett Isten ellen a tegnapi lakomán.” Ezt minden alkalommal megtette, hogy Isten megbocsássa a gyermekei bűneit.</verse>
				<verse number="6">Történt egyszer, hogy Isten angyalai megjelentek az Örökkévaló előtt, és odajött a Sátán is.</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévaló megszólította a Sátánt: „Honnan jössz?” Ő ezt válaszolta: „Megkerültem, és keresztül-kasul bejártam az egész Földet.”</verse>
				<verse number="8">Akkor az Örökkévaló megkérdezte tőle: „Észrevetted szolgámat, Jóbot? Bizony, nincs hozzá fogható az egész Földön! Tökéletes és igazságos, senki sem vádolhatja bűnnel. Tisztelettudó félelemmel közeledik Istenhez, és gyűlölettel fordul el a gonosztól.”</verse>
				<verse number="9">Erre a Sátán így válaszolt: „Vajon Jób érdek nélkül tiszteli és féli Istent?!</verse>
				<verse number="10">Vajon nem azért, mert körülvetted őt is, a családját is, és minden vagyonát a védelmeddel? Vajon nem azért, mert olyan bőségesen megáldottad a keze munkáját, s nyájait megszaporítottad?</verse>
				<verse number="11">De próbáld csak ki, vajon nem fog-e Jób szemtől-szembe megátkozni téged, ha elpusztítod mindazt, amije van?!”</verse>
				<verse number="12">Erre az Örökkévaló így válaszolt: „Kezedbe adom mindazt, amije csak van Jóbnak. Azt tehetsz velük, amit akarsz. De Jóbhoz magához egy ujjal sem nyúlhatsz!” Ezután a Sátán kiment az Örökkévaló elől.</verse>
				<verse number="13">Egy napon Jób fiai és leányai mind együtt lakomáztak és bort ittak a legidősebb fiú házában.</verse>
				<verse number="14">Ekkor egy szolgája érkezett Jóbhoz ezzel a hírrel: „Az igásökrök szántottak, és a szamarak mellettük legelésztek,</verse>
				<verse number="15">amikor a sébaiak csapata megtámadott bennünket. Az állatokat mind elrabolták, szolgáidat karddal levágták, csak egymagam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.”</verse>
				<verse number="16">Még be sem fejezte, amikor egy másik szolga érkezett, ezzel a hírrel: „Isten tüze szállt le az égből, és megégette a juhokat, kecskéket, és a pásztorokat — csak egymagam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.”</verse>
				<verse number="17">Még be sem fejezte, amikor egy harmadik szolga érkezett, ezzel a hírrel: „A káldeusok három csapata megtámadott bennünket, elrabolta a tevéket, karddal levágta szolgáidat — csak egymagam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.”</verse>
				<verse number="18">Még be sem fejezte, amikor a következő szolga érkezett ezzel a hírrel: „Fiaid és leányaid lakomáztak és bort ittak a legidősebb fiad házában,</verse>
				<verse number="19">amikor hirtelen nagy szél támadt a sivatag felől, lecsapott a házra, és összedöntötte. A ház rászakadt a gyermekeidre, akik mind meghaltak — csak egymagam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.”</verse>
				<verse number="20">Ekkor Jób felállt, megszaggatta a ruháit, leborotválta a haját, és nagy gyászában sírva a földre borult.</verse>
				<verse number="21">Ezt mondta: „Csupaszon jöttem a világra anyám méhéből, semmit sem hoztam magammal. Meztelen megyek ki a világból, ha meghalok, semmit sem viszek magammal. Az Örökkévaló adta, amim csak volt, most pedig ő vette vissza. Áldott legyen az Örökkévaló neve!”</verse>
				<verse number="22">Annak ellenére, hogy ezek történtek vele, Jób mégsem vétkezett. Nem vádolta Istent.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Ezután Isten angyalai ismét megjelentek az Örökkévaló előtt, és odajött a Sátán is.</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló megszólította a Sátánt: „Honnan jössz?” Ő pedig ezt válaszolta: „Megkerültem és keresztül-kasul bejártam az egész Földet.”</verse>
				<verse number="3">Akkor az Örökkévaló megkérdezte tőle: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Bizony, nincs hozzá fogható az egész Földön! Mert tökéletes és igazságos, és senki sem vádolhatja őt bűnnel. Tisztelettudó félelemmel közeledik Istenhez, és gyűlölettel fordul el a gonosztól. Megpróbáltál ugyan rávenni, hogy Jób ellen forduljak, hogy őt ok nélkül elpusztítsd —, de ő mégis erősen tartja magát ártatlanságában.”</verse>
				<verse number="4">A Sátán így felelt: „Bőrt a bőrért! Ha az életéről van szó, az ember mindent odaad, hogy megmeneküljön. Próbáld csak meg: ha kinyújtod kezed, és csapásokkal sújtod a testét,</verse>
				<verse number="5">biztosan megátkoz téged szemtől-szembe!”</verse>
				<verse number="6">Erre az Örökkévaló így válaszolt: „Kezedbe adom Jóbot, azt tehetsz vele, amit akarsz, de meg nem ölheted!”</verse>
				<verse number="7">Akkor a Sátán kiment az Örökkévaló elől, és megverte Jóbot fájdalmas betegséggel: sebek lepték el Jób egész testét a feje búbjától a talpáig mindenhol.</verse>
				<verse number="8">Jób pedig a hamuban ült és fájó sebeit vakarta egy törött cseréppel.</verse>
				<verse number="9">Felesége ezt mondta: „Még mindig kitartasz amellett, hogy ártatlan vagy?! Átkozd meg Istent, és halj meg!”</verse>
				<verse number="10">De Jób ezt felelte: „Úgy beszélsz, mintha elment volna az eszed! Ha a jót elfogadtuk Istentől, akkor a rosszat is el kell fogadnunk tőle!” Annak ellenére, hogy ezek történtek vele, Jób mégsem vétkezett. Nem vádolta Istent.</verse>
				<verse number="11">Ezután Jób három barátja, a témáni Elifáz, a súahi Bildád, és a naamái Cófár, akik megtudták, hogy milyen szerencsétlenségek érték a barátjukat, elhatározták, hogy meglátogatják, és együttérzésükkel vigasztalják őt. Elindultak otthonról, és együtt utaztak Jóbhoz.</verse>
				<verse number="12">Amikor megérkeztek, és meglátták Jóbot, alig ismertek rá. Mindhárman hangos sírásra fakadtak, megszaggatták a ruháikat, és port szórtak a fejükre.</verse>
				<verse number="13">Odaültek Jób mellé a porba, de hét nap és hét éjjel meg sem tudtak szólalni, mert látták, milyen nagy fájdalom és szomorúság érte a barátjukat.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Ezután Jób megszólalt, és megátkozta a napot, amelyen megszületett:</verse>
				<verse number="2">„Átkozott legyen a nap, amelyen születtem, és az éjszaka, amikor megfogantam!</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Legyen sötét az a nap örökre, Isten se törődjön vele, ne ragyogjon rá a napsugár!</verse>
				<verse number="5">Boruljon rá a halál árnyéka, sűrű felhők borítsák örökre, nappal is sötétség uralja!</verse>
				<verse number="6">Azt az éjszakát nyelje el a sötét, ne számítsák az év napjai közé, ne sorolják a hónapok közé!</verse>
				<verse number="7">Legyen az az éj meddő, ne halljon többé örömkiáltást!</verse>
				<verse number="8">Átkozzák el azt az éjt a napok átkozói, akik felkeltik a Leviátánt!</verse>
				<verse number="9">Még a hajnali csillagok se világítsanak, azon az éjen várják hiába a pirkadatot, ne lássa meg a hajnal fényét soha!</verse>
				<verse number="10">Miért is nem zárta be anyám méhét, hogy ne láttam volna ilyen nyomorúságot?</verse>
				<verse number="11">Miért is nem haltam meg születésem óráján? Lett volna utolsó leheletem az első!</verse>
				<verse number="12">Miért vett a térdére anyám? Minek szoptatott hiába?</verse>
				<verse number="13">Akkor most nyugodtan feküdnék, békében alhatnék, csendes nyugalomban!</verse>
				<verse number="14">Együtt pihennék királyokkal és nagyokkal, akik síremléket építettek maguknak,</verse>
				<verse number="15">vagy uralkodókkal és fejedelmekkel, akik arannyal, ezüsttel rakták meg sírkamráikat.</verse>
				<verse number="16">Miért is nem lettem elvetélt koraszülött, aki soha nem látta meg a napot?!</verse>
				<verse number="17">A sírban még a gonoszok sem ártanak senkinek, s békén nyugszanak, akiknek ereje elfogyott,</verse>
				<verse number="18">megbékélnek a foglyok is, őreik ordítozását nem szenvedik többé,</verse>
				<verse number="19">egyforma ott szegény és hatalmas, megszabadul a rabszolga is urától.</verse>
				<verse number="20">Miért is süt a nap a szenvedőre? Minek éljen a megkeseredett lelkű?</verse>
				<verse number="21">Minek az élet annak, aki a halált várja, s keresi, mint rejtett kincset, egyre csak hiába,</verse>
				<verse number="22">és ujjong, ha megtalálta, énekel, ha végre a sírhoz ér?</verse>
				<verse number="23">Miért éljen, aki útvesztőbe jutott, akit maga Isten kerített be?</verse>
				<verse number="24">Sóhajtozásom a kenyerem, nyögésem az italom,</verse>
				<verse number="25">mert utolért, amitől féltem, amitől rettegtem, bekövetkezett.</verse>
				<verse number="26">Nincs nyugtom, nincs békesség, nincs pihenés számomra, csak újabb csapások!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Akkor megszólalt a témáni Elifáz:</verse>
				<verse number="2">„Ha mondok valamit, nem bánod-e? Ki állja meg ezt szó nélkül?</verse>
				<verse number="3">Sokakat tanítottál, sok éven át, aki gyenge volt, bátorítottad,</verse>
				<verse number="4">szavad a botladozót felsegítette, a roskadozó térdeket megerősítette.</verse>
				<verse number="5">De most, hogy te kerültél sorra, megzavarodsz? Mikor téged ér baj, mindjárt elhagy erőd?</verse>
				<verse number="6">Istenfélelmed miért nem ad erőt? Igazságos életed nem nyújt reményt?</verse>
				<verse number="7">Gondold csak meg, az ártatlanokat nem éri csapás! Aki igazságosan él, nem éri veszedelem!</verse>
				<verse number="8">Hanem akik hamisságot szántanak, és gonoszságot vetnek, azok aratnak veszedelmet!</verse>
				<verse number="9">Ezeket Isten lehelete elsöpri, haragjának forgószele szétzúzza.</verse>
				<verse number="10">Olyanok lesznek, mint az ordító oroszlán, mint a törött fogú morgó oroszlán,</verse>
				<verse number="11">mint nőstény oroszlán, ha nem talál prédát. Mind elpusztulnak, s kölykeik éhen halnak.</verse>
				<verse number="12">Titokzatos szót hallottam, suttogás jutott fülembe,</verse>
				<verse number="13">mikor éjjeli látomáson töprengtem éppen, s mély álomba zuhantam hirtelen.</verse>
				<verse number="14">Félelem és remegés fogott el, még csontjaim is reszkettek.</verse>
				<verse number="15">Egy szellem suhant el arcom előtt, s még a hajam is égnek állt.</verse>
				<verse number="16">Csendben megállt előttem, de nem láttam alakját, valaki ott volt, éreztem. Azután megszólalt:</verse>
				<verse number="17">»Vajon az ember megállhat-e Isten előtt? Számára lehet-e valaki elfogadható?</verse>
				<verse number="18">Hiszen még mennyei szolgáiban sem bízhat, még angyalaiban is talál hibát!</verse>
				<verse number="19">Hát még az emberekben, akik porból épített agyagházakban laknak, s könnyebben szétnyomhatók a molynál!</verse>
				<verse number="20">Reggeltől estig csak szenvednek, majd örökre elvesznek, de észre sem veszi senki.</verse>
				<verse number="21">Sátoruk cövekét kihúzzák, s meghalnak bölcsesség nélkül.«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">„Kiálts csak! Ki felel neked? Melyik angyalhoz fordulsz válaszért?</verse>
				<verse number="2">Az ostobát saját haragja öli meg, a tudatlant meg a vakbuzgóság.</verse>
				<verse number="3">Láttam egy ostobát, amint meggazdagodott, de hirtelen átok szállt otthonára.</verse>
				<verse number="4">Gyermekein nem segített senki, jogaiktól megfosztották őket.</verse>
				<verse number="5">Földje termését, éhezők ették meg, összeszedték még a gyomok közül is. Harácsolók hordták el minden vagyonát.</verse>
				<verse number="6">Mert a nyomorúság nem a porból támad, a szenvedés nem a földből sarjad,</verse>
				<verse number="7">hanem szenvedésre születik az ember — oly biztos ez, mint hogy a szikrák felfelé szállnak!</verse>
				<verse number="8">Helyedben én Istenhez fordulnék, ügyemet őhozzá vinném!</verse>
				<verse number="9">Mert ő csodákat tesz, melyeknek se szeri se száma.</verse>
				<verse number="10">Esőt ad a föld színére, megöntözi a mezőket,</verse>
				<verse number="11">felemeli az alázatosakat, és megvigasztalja a gyászolót.</verse>
				<verse number="12">Meghiúsítja a gonoszok ravasz terveit, s munkájuk nem lesz maradandó.</verse>
				<verse number="13">A bölcseket saját ravaszságukkal fogja meg, és cselszövésük kudarcot vall,</verse>
				<verse number="14">úgyhogy nappal is sötétségben botladoznak, délben is úgy tapogatják a falat, mint éjjel.</verse>
				<verse number="15">De a szegényeket megmenti Isten a gonoszok hazugságaitól és az erősek markából,</verse>
				<verse number="16">hogy az igazságtalanság száját befogja, a szegénynek pedig reménységet adjon.</verse>
				<verse number="17">Bizony, boldog az, akit Isten megfenyít, azért a Mindenható fenyítését el ne utasítsd!</verse>
				<verse number="18">Mert ha ő megsebez, be is köti sebed, ha lesújt rád, meg is gyógyít keze.</verse>
				<verse number="19">Hatszor kiment téged a bajból, és hetedszer sem ér el a veszedelem.</verse>
				<verse number="20">Éhínség idején megment a haláltól, háborúban a kardtól,</verse>
				<verse number="21">megvéd a pletykától, rágalomtól, nem félsz, hogy valami rossz közeleg.</verse>
				<verse number="22">Kineveted a pusztítást és az éhínséget, s a vadállatok sem bántanak,</verse>
				<verse number="23">szövetséged lesz még a kövekkel is, békességben lesznek veled a mezei vadak.</verse>
				<verse number="24">Békességben élhetsz, mert otthonod biztonságban van, s ha megvizsgálod, semmi sem hiányzik.</verse>
				<verse number="25">Megéred, hogy mint fűszál a réten, annyian lesznek utódaid.</verse>
				<verse number="26">Érett korban és jó erőben fejezed be életed, ahogy a maga idejében aratják le a búzát.</verse>
				<verse number="27">Így van ez, Jób — jól megvizsgáltuk mi ezt, fogadd csak el, és jegyezd meg jól!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Erre Jób így felelt:</verse>
				<verse number="2">„Bárcsak mérlegre tennék szenvedésemet, s gyötrelmem súlyát lemérnék,</verse>
				<verse number="3">tudom, nehezebb lenne a tengerparti homoknál, ezért szólok úgy, mint az ostobák!</verse>
				<verse number="4">Mert a Mindenható nyilai fúródtak testembe, mérgüket issza szellemem, Isten rettentései felsorakoztak ellenem.</verse>
				<verse number="5">Ugyan miért ordítana a vadszamár a legelő közepén? Bőg-e panaszosan a bika, ha van mit ennie?</verse>
				<verse number="6">Kinek kell a sótlan, ízetlen étel? Megennéd-e a nyers tojásfehérjét?</verse>
				<verse number="7">Lelkem undorodik tőle, mint a romlott ételtől, ujjal se nyúlnék hozzá!</verse>
				<verse number="8">Bárcsak Isten megadná, amit kérek! Bárcsak teljesítené, amire oly nagyon vágyom!</verse>
				<verse number="9">Bárcsak törne össze teljesen, bár végezne karja velem!</verse>
				<verse number="10">De még akkor is lenne vigaszom, egy örömöm még a fájdalmak között is maradna: hogy amit a Szent mondott, meg nem tagadtam!</verse>
				<verse number="11">Honnan merítsek erőt a kitartáshoz? Mi értelme lenne tovább is remélni?</verse>
				<verse number="12">Nem vagyok oly erős, mint a szikla, testem nem bronzból készült!</verse>
				<verse number="13">Nem tudok magamon segíteni, nincs senki, hogy igazságosan ítélje ügyemet!</verse>
				<verse number="14">Aki nem könyörül bajba jutott barátján, az Istent sem féli igazán!</verse>
				<verse number="15">De ti, barátaim, megbízhatatlanok lettetek, mint a kiszáradó patakmeder: hol megárad, hol meg eltűnik a víz belőle.</verse>
				<verse number="16">Tavasszal meglapul alján az olvadó hó, sötétlik benne a jégmaradék,</verse>
				<verse number="17">de ha jön a hőség, gyorsan kiszárad, hirtelen eltűnik mind a hó, mind a víz.</verse>
				<verse number="18">A karaván letér útjáról, vizet keres a csalfa mederben, de csak bolyong a sivatagban, és szomjan pusztul.</verse>
				<verse number="19">Témai kereskedők vizet keresnek ott, de hiába, a sébai vándorok reménykedve kutatják a medret,</verse>
				<verse number="20">de mind csalódnak, mert semmit sem találnak! Hiába remélték, nincs benne víz, egy csöpp sem!</verse>
				<verse number="21">Ilyenek vagytok ti is nekem: látjátok szenvedésem, és mind féltek!</verse>
				<verse number="22">Kértem én, hogy segítsetek? Kértem, hogy vagyonotok áldozzátok értem?</verse>
				<verse number="23">Nem kértem, hogy mentsetek ki elnyomóm kezéből. Nem könyörögtem, hogy szabadítsatok meg a kegyetlentől.</verse>
				<verse number="24">Tanítsatok engem, és én hallgatok! Mutassátok meg, hol tértem rossz útra!</verse>
				<verse number="25">Az igaz szó mily erőteljes! De mit ér a ti szavatok?</verse>
				<verse number="26">Folyton csak hibáztattok engem. Folytatni akarjátok a leckéztetést?</verse>
				<verse number="27">Képesek lennétek még az árvát is eladni, vagy alkudozni egy barát ára felől!</verse>
				<verse number="28">Most nézzetek a szemembe, kérlek, lássátok meg, hogy igazat mondok!</verse>
				<verse number="29">Gondoljátok meg újra, s ne legyetek igazságtalanok! Gondoljátok meg újra, mert becsületem múlik ezen!</verse>
				<verse number="30">Mondtam-e valami rosszat? Ne tudnám elválasztani a jót a gonosztól?”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">„Szüntelen küszködés, verejtékes munka az ember élete a földön, s napjai, mint a napszámos napjai!</verse>
				<verse number="2">Vágyik a pihenésre, mint rabszolga hűs árnyékba a tűző nap elől, várja a nap végét, mint béres a fizetését.</verse>
				<verse number="3">De nekem szenvedések hónapjai jutottak, nyomorúságos éjszakák sora lett a fizetségem.</verse>
				<verse number="4">Ha lefekszem, azt kérdem: »Mikor lesz már reggel?« Lassan múlik az éjjel, és nyugtalan forgolódom hajnalig.</verse>
				<verse number="5">Testemet por és férgek lepik, bőröm megszáradt, és sebek borítják.</verse>
				<verse number="6">Napjaim sebesebben futnak, mint a vetélő, életem reménytelen vége közeleg.</verse>
				<verse number="7">Istenem, tekints rám, életem csak eltűnő lehelet, szemem nem lát több örömöt soha.</verse>
				<verse number="8">Ha elmentem, nem láthatsz megint, hiába keresel, nem leszek sehol.</verse>
				<verse number="9">Ahogy a felhő eltűnik, s már nincs sehol, úgy az is, aki leszállt a holtak közé, nem jöhet vissza onnan.</verse>
				<verse number="10">Nem térhet vissza otthonába, házát sem látja viszont soha.</verse>
				<verse number="11">Hát nem türtőztetem magam, elpanaszolom minden szenvedésem, kiöntöm lelkem keserűségét!</verse>
				<verse number="12">Tenger vagyok én, vagy tengeri szörny, hogy szüntelen szemmel tartasz, Istenem?</verse>
				<verse number="13">Ha arra gondolok: majd álmomban megnyugszom, s ágyamból reggel pihenten kelek,</verse>
				<verse number="14">Isten akkor is álmokkal rémít, látomásokkal rettent engem.</verse>
				<verse number="15">Jobb, ha megfojtasz! Lelkem inkább a halált kívánja, mint e szenvedést.</verse>
				<verse number="16">Utálom az életem, úgysem élhetek örökké, hagyj magamra engem! Mit sem ér az életem!</verse>
				<verse number="17">Istenem, micsoda az ember, hogy törődsz vele? Miért fontos neked?</verse>
				<verse number="18">Miért látogatod meg reggelente, miért vizsgálod minden pillanatban?</verse>
				<verse number="19">Miért nem veszed le rólam tekinteted? Egy pillanatra sem hagysz magamra?</verse>
				<verse number="20">Mit vétettem ellened, Istenem, ki minden embert szemmel tartasz? Miért lettem figyelmed céltáblája? Hiszen magamnak is terhére vagyok!</verse>
				<verse number="21">Miért nem bocsátod meg vétkemet? Miért nem nézed el bűneimet? Hiszen hamarosan a porba fekszem, s majd hiába keresnél, nem leszek!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Erre a súahi Bildád így válaszolt:</verse>
				<verse number="2">„Ugyan Jób, meddig mondasz még ilyeneket? Hiszen olyan, amit mondasz, mint a sebes szél!</verse>
				<verse number="3">Isten ne lenne igazságos?! Hiszen a Mindenható sohasem méltánytalan!</verse>
				<verse number="4">Ha egyszer a fiaid vétkeztek Isten ellen, akkor bűneik szerint büntette meg őket!</verse>
				<verse number="5">De ha te tisztán és becsületesen élsz, ha Istent keresed, ha a Mindenhatóhoz könyörögsz, akkor ő maga siet segítségedre, hamar helyreállítja otthonod.</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Többet ad kárpótlásul, mint amit elvesztettél.</verse>
				<verse number="8">Kérdezd csak meg az öregeket, tanuld meg tőlük, amit őseink tudtak!</verse>
				<verse number="9">Hiszen mi csak tegnap születtünk, és nem sokat tudunk, napjaink olyan múlandók, mint az árnyék!</verse>
				<verse number="10">Az öregek majd megtanítanak, megtanítanak arra, amit ők is tanultak.</verse>
				<verse number="11">Vajon nő-e nád ott, ahol mocsár nincsen? Nőhet-e káka száraz földben?</verse>
				<verse number="12">Hiszen zsenge korában elszárad, még akkor is, ha nem tépik le.</verse>
				<verse number="13">Így jár mindenki, aki elfordul Istentől, így szárad el az istentelen reménye!</verse>
				<verse number="14">Nincs amiben bízhatna, s amiben mégis bízik, az is szertefoszlik, mint a pókháló.</verse>
				<verse number="15">Ha támaszkodik rá, leszakad, s ha kapaszkodik belé, nem tartja meg.</verse>
				<verse number="16">Az istentelen virul, mint megöntözött növény a napsütésben, hajtásai szétterjednek a kertben,</verse>
				<verse number="17">gyökereit a kövek közé fúrja, megkapaszkodik a köveken.</verse>
				<verse number="18">De ha kitépik helyéről, elpusztul, és senki sem emlegeti többé.</verse>
				<verse number="19">Ez minden öröme életében — azután más nő a helyén.</verse>
				<verse number="20">Bizony, Isten soha nem emeli fel a gonoszt, és soha nem veti el az igazat!</verse>
				<verse number="21">Jób! Megtölti szád még Isten nevetéssel, ajkadat örömkiáltással!</verse>
				<verse number="22">Ellenségeid megszégyenülnek, a gonoszok sátrai elpusztulnak.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Jób így felelt ezekre:</verse>
				<verse number="2">„Igazad van, jól tudom én, de hogy is lehetne halandó ember Isten számára elfogadható?</verse>
				<verse number="3">Kicsoda vitázhatna ővele? Hiszen Isten ezer kérdése közül egyre sem tudna felelni!</verse>
				<verse number="4">Bölcsessége és hatalma végtelen, Ki állhatna ellene sértetlenül?</verse>
				<verse number="5">Hegyeket mozdít ki helyükről, észrevétlenül, haragjában felforgatja a bérceket.</verse>
				<verse number="6">Megrengeti a Földet, megrázza alapjait.</verse>
				<verse number="7">Ha parancsol a Napnak, az fel sem kel reggel, s ha lepecsételi a csillagokat, azok nem ragyognak.</verse>
				<verse number="8">Egymaga terjesztette ki az eget, egyedül lépked a tenger hullámain.</verse>
				<verse number="9">Isten teremtette a csillagokat: a Göncölszekeret, az Oriont, a Fiastyúkot és a déli tárházakat.</verse>
				<verse number="10">Ő tesz csodálatos és felfoghatatlan dolgokat, megszámlálhatatlan sokat, végtelent!</verse>
				<verse number="11">Itt megy előttem, de nem látom, elhalad mellettem, de nem veszem észre!</verse>
				<verse number="12">Amit elvesz, ki veheti vissza? Mondhatod-e neki: »Mit teszel, s miért?«</verse>
				<verse number="13">Mikor haragját nem tartja vissza, meghajolnak előtte Ráháb cinkosai is.</verse>
				<verse number="14">Hogyan is válaszolhatnék neki én? Hogy tudnék vitázni vele?</verse>
				<verse number="15">Bár ártatlan vagyok, nem tudom, mit feleljek, bírámhoz csak kegyelemért könyörgök!</verse>
				<verse number="16">Még ha felelne is kiáltásomra, akkor sem remélhetem, hogy meghallgat engem.</verse>
				<verse number="17">Hiszen rám rohan, mint a vihar, ok nélkül sokasítja sebeimet!</verse>
				<verse number="18">Nem engedi, hogy fellélegezzek, torkig tölt keserűséggel.</verse>
				<verse number="19">Erővel nem győzhetem le, ő az erősebb! Ha a törvénykezésben bízom, Istent ki idézhetné bíró elé?</verse>
				<verse number="20">Bár ártatlan vagyok, saját szavaimmal bizonyítaná rám vétkemet. Még ha bűntelen lennék is, azzal ítélne el, amit mondok.</verse>
				<verse number="21">Igen, ártatlan vagyok! De már magammal sem törődöm! Utálom az életem!</verse>
				<verse number="22">Azt mondtam magamban: Nincs különbség! Az ártatlan éppúgy meghal, mint a bűnös, Isten véget vet mindkettő életének.</verse>
				<verse number="23">Ha ostora hirtelen lesújt, az ártatlanok szenvedését vajon neveti-e?</verse>
				<verse number="24">Amikor egy gonosz ragadja magához a hatalmat, vajon nem Isten fogja-e be a vezetők szemét, hogy ne lássanak? Ki teszi ezt, ha nem ő?</verse>
				<verse number="25">Napjaim sebesebben futnak, mint a gyors futár, elfutnak, mert nem látnak semmi jót!</verse>
				<verse number="26">Elsuhannak, mint könnyű vitorlás hajó, elrepülnek, mint sólyom, ha zsákmányát űzi.</verse>
				<verse number="27">Ha azt mondom: elfelejtem panaszomat, nem törődöm fájdalmammal, vidám leszek ismét, az sem segít!</verse>
				<verse number="28">Hiszen fájdalmam és szenvedésem tovább tart, mert tudom, hogy Isten nem tekint ártatlannak!</verse>
				<verse number="29">Ha pedig úgyis elítél engem, minek erőlködjem hiába?</verse>
				<verse number="30">Még ha hóban mosakodnék, még ha szappannal mosnám is kezemet,</verse>
				<verse number="31">Isten akkor is a sáros verembe taszít engem! Még ruháim is irtóznak tőlem!</verse>
				<verse number="32">Hiszen nem ember ő, mint én, hogy megfeleljek neki, nem állhatunk együtt a bíróság elé!</verse>
				<verse number="33">Nincs aki ítéljen közöttünk, nincs, kinek hatalma lenne mindkettőnk fölött.</verse>
				<verse number="34">Ki tudná levenni Isten haragjának pálcáját rólam, hogy ne rémítene többé csapásaival?</verse>
				<verse number="35">Akkor bátran szólhatnék, nem félnék tőle, mert nem szokásom félni, ha igazam van!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">„Lelkemből megutáltam az életemet! Szabadjára engedem panaszomat, kiöntöm lelkem keserűségét, hadd szóljak szabadon!</verse>
				<verse number="2">Azt mondom Istennek: Ne ítélj el, hadd tudjam, mivel vádolsz engem!</verse>
				<verse number="3">Mi hasznod belőle, ha engem nyomorgatsz, miért veted meg kezed alkotását? Miért pártolod a gonoszok szándékait?</verse>
				<verse number="4">Pedig szemeid nem emberszemek, te nem úgy látsz, mint a halandó!</verse>
				<verse number="5">Napjaid nem olyanok, mint a mi napjaink, esztendeid nem mérhetők az ember idejéhez.</verse>
				<verse number="6">Miért kutatod hát bűneimet, miért keresed vétkemet?</verse>
				<verse number="7">Pedig tudod, hogy ártatlan vagyok, s nincs, aki kezedből kimentsen engem!</verse>
				<verse number="8">Kezed formálta testem, s most mégis ellenem fordulsz, hogy elpusztíts?!</verse>
				<verse number="9">Emlékezz rá, hogy agyagból formáltál, s most ismét porrá zúzol kíméletlenül?</verse>
				<verse number="10">Úgy öntöttél formába, mint a tejet, mikor sajtot készítenek.</verse>
				<verse number="11">Te öltöztettél fel hússal és bőrrel, te illesztetted egybe csontjaim és inaim.</verse>
				<verse number="12">Megelevenítettél, körülvettél hűséges szereteteddel, gondviselésed őrizte szellemem.</verse>
				<verse number="13">Szívedben ezt mélyen elrejtetted, hiszen tudom, hogy ezt tervezted felőlem.</verse>
				<verse number="14">Ha vétkezném, te azt is látnád, s bűnömet nem nézed el.</verse>
				<verse number="15">Jaj nekem, ha bűnös vagyok! De ha ártatlan, akkor sem emelhetem fel a fejem, mert elborít az átok és gyalázat. Torkig vagyok a megaláztatással!</verse>
				<verse number="16">Ha nagyra tartanám magam, rögtön rám rohannál, mint éhes oroszlán, csodáidat ellenem fordítanád,</verse>
				<verse number="17">tanúkat állítanál, hogy vádoljanak, haragod fellángolna, és sereged felsorakozna ellenem.</verse>
				<verse number="18">Miért is hoztál ki anyám méhéből? Jobb lett volna holtan születnem,</verse>
				<verse number="19">mint aki van is, meg nincs is, kinek sírja az anyaméh!</verse>
				<verse number="20">Napjaim oly rövidek! Fordulj el tőlem, kérlek, hadd viduljak fel egy kissé,</verse>
				<verse number="21">mielőtt a halál árnyékának földjére költözöm, ahonnan nincs visszaút,</verse>
				<verse number="22">ahol sűrű sötétség és homály, szüntelen káosz uralkodik, ahol még a fény is sötétség!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Majd a naamái Cófár szólalt meg:</verse>
				<verse number="2">„Sok szavadra, Jób, senki se feleljen?! Annak legyen igaza, aki többet beszél?</verse>
				<verse number="3">Hát azt hiszed, értelmetlen érvelésed elnémít minket? Ha így gúnyolódsz, nincs, aki rád pirít?</verse>
				<verse number="4">Hiszen azt állítod, hogy igazad van mindenben! Hogy bátran megállhatsz Isten előtt!</verse>
				<verse number="5">Bárcsak Isten maga szólna, bárcsak ő beszélne veled!</verse>
				<verse number="6">Bárcsak tanítana a bölcsesség titkára, amely kétszer annyit ér, mint az okoskodás! Tudd meg hát: Isten még el is engedett büntetésedből!</verse>
				<verse number="7">De vajon végére tudsz-e járni Isten titkainak? Elérheted a Mindenható tudásának tökéletességét?</verse>
				<verse number="8">Hiszen magasabb az, mint a Menny maga, hogy is érhetnéd fel?! Mélyebb, mint a holtak hazája, hogyan mérhetnéd meg?!</verse>
				<verse number="9">Bizony Isten bölcsessége nagyobb, mint az egész világ! Szélesebb, mint a végtelen óceán!</verse>
				<verse number="10">Ha elfog, és börtönébe zár, vagy a bíró elé idéz, mit tehetsz ellene?</verse>
				<verse number="11">Jól ismeri a semmirekellő gonosztevőket. Ha látja a bűnt, talán nem törődik vele?</verse>
				<verse number="12">Hamarabb szül a vadszamár emberfiat, mint, a hitvány ember bölcs szívet szerez!</verse>
				<verse number="13">Jób, te csak fordítsd a szíved Isten felé, és emeld fel imára kezed!</verse>
				<verse number="14">Ha minden bűntől megtisztítod szíved, ha otthonodban nem marad semmi hamisság,</verse>
				<verse number="15">akkor bátran emelheted arcodat Istenhez, akkor megerősödsz, és félelmed elrepül.</verse>
				<verse number="16">Szenvedésed végképp elfelejted, s azt kérdezed: hol van már a tavalyi hó?</verse>
				<verse number="17">Életed ragyogóbb lesz, mint a déli verőfény, még legsötétebb órád is fénylik, mint a hajnal.</verse>
				<verse number="18">Akkor biztonságban élhetsz, és remény táplálja lelked, körülnézel, és nyugodtan lefekhetsz.</verse>
				<verse number="19">Mikor alszol, senki nem ijeszt fel, és sokan keresik barátságodat.</verse>
				<verse number="20">Az istentelen azonban hiába vár segítséget, nem menekülhet meg! Egyetlen reménye: a halál.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Erre Jób így válaszolt:</verse>
				<verse number="2">„Bizony, csak ti vagytok bölcsek, s kihal a földről veletek minden értelem!</verse>
				<verse number="3">Ennyi eszem nekem is van, én sem vagyok ostobább nálatok! Csak üres bölcselkedés minden szavatok!</verse>
				<verse number="4">Kigúnyolnak saját barátaim! Céltáblája lettem csúfolódásuknak! Pedig ha Istenhez kiáltottam, ő meghallgatott. Most mégis kicsúfolnak barátaim, noha igazságos és ártatlan vagyok!</verse>
				<verse number="5">Aki jólétben él, megveti a nyomorultat, sőt, megtapossa azt, aki elesett!</verse>
				<verse number="6">A rablók otthona bezzeg békességes! Akik Istent bosszantják, nyugodtan élnek, akiknek saját erejük az istenük!</verse>
				<verse number="7">Kérdezd csak az állatokat, tanítanak téged, vagy az ég madarait, ők is megmondják!</verse>
				<verse number="8">Vagy vizsgáld meg a földet, az is előadja, még a tenger halai is elbeszélik neked!</verse>
				<verse number="9">Ki olyan vak, hogy ne látná, ne tudná: az Örökkévaló keze teremtette mindezeket?!</verse>
				<verse number="10">Az ő kezében van minden élőlény lelke, minden embernek ő ad leheletet.</verse>
				<verse number="11">Nem az ember füle próbálja meg, amit hall, nem az ínye kóstolja meg az ételt?</verse>
				<verse number="12">Azt mondjátok: a bölcsesség az öregek kincse, az értelem az idősek birtoka.</verse>
				<verse number="13">Pedig egyedül Isten a bölcs és erős, övé a tanács és az értelem!</verse>
				<verse number="14">Ha ő leront valamit, az nem épül fel soha, ha börtönbe zár, nincs, aki kinyissa.</verse>
				<verse number="15">Ha visszatartja az esőt, kiszárad a föld, ha kiárasztja a vizeket, elborítják a mezőt.</verse>
				<verse number="16">Nála lakik a bölcsesség és az erő, kezében van, aki eltévedt, és a tévelyítő.</verse>
				<verse number="17">Megszégyenít bölcs tanácsadókat, bolonddá tesz okos vezetőket.</verse>
				<verse number="18">Megszabadítja láncuktól a királyok rabjait, és kötelet köt a királyok derekára.</verse>
				<verse number="19">Mezítláb küldi el a papokat, s megfosztja erejüktől a hatalmasokat.</verse>
				<verse number="20">Elnémítja azokat, akikben az emberek bíznak, és a vezetők ítélőképességét elveszi.</verse>
				<verse number="21">Szégyenbe borítja az előkelőket, s a hatalmasok hatalmát megsemmisíti.</verse>
				<verse number="22">Napfényre hozza, amit a sötétség rejt, bevilágít a halál árnyékába is.</verse>
				<verse number="23">Naggyá tesz népes nemzeteket, azután lerombolja birodalmukat. Kiterjeszti országuk határait, majd szétszórja népüket.</verse>
				<verse number="24">Eszüket veszi a népek vezetőinek, hogy úttalan utakon bolyongjanak,</verse>
				<verse number="25">tapogatózzanak a sötétben, mint a vakok, és tántorogjanak, mint a részegek.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">„Mindezt én is láttam és tudom, mindezt már hallottam éppen eleget! Nincs abban semmi új, amit mondtatok.</verse>
				<verse number="2">Én is tudok annyit, mint ti, nem vagyok nálatok alábbvaló!</verse>
				<verse number="3">Nem veletek, hanem a Mindenhatóval, igen, vele akarok beszélni! Istennel kívánom megvitatni ügyemet!</verse>
				<verse number="4">Ti csak hazug képmutatók vagytok, mindhárman tehetetlen orvosok!</verse>
				<verse number="5">Bárcsak végre elhallgatnátok, akkor legalább bölcsnek látszanátok!</verse>
				<verse number="6">Most hallgassatok meg engem! Figyeljetek érvelésemre!</verse>
				<verse number="7">Vajon Isten érdekében beszéltek hamisan? Vajon az ő kedvéért ravaszkodtok ennyire?</verse>
				<verse number="8">Őt akarjátok védeni velem szemben? Csak azért álltok mellé, mert ő az Isten!</verse>
				<verse number="9">Mi lesz, ha megvizsgálja szándékotokat? Vajon őt is becsaphatjátok-e, mint az embereket?</verse>
				<verse number="10">Megbüntet titeket biztosan, ha részrehajlók vagytok!</verse>
				<verse number="11">Nem féltek-e ítéletétől, nem rettentek személyétől?</verse>
				<verse number="12">Bölcs mondásaitok semmit sem érnek, érveitek ingatagok, mint az agyagfalak.</verse>
				<verse number="13">Most hallgassatok, hadd szóljak én, bármi is lesz velem, nem bánom!</verse>
				<verse number="14">Miért is haragítanám Istent magamra, miért kockáztatnám az életem?</verse>
				<verse number="15">Nincs veszteni valóm, öljön meg engem, ha akar, de megvédem ügyemet előtte!</verse>
				<verse number="16">Mert aki istentelen és bűnös, az nem állhat meg Isten előtt, ebben bízom én!</verse>
				<verse number="17">Hallgassátok hát, amit mondok, gondosan figyeljetek szavaimra!</verse>
				<verse number="18">Halljátok védekezésem! Tudom, végül felmentő ítélet vár!</verse>
				<verse number="19">Kicsoda vádolhat engem? Ha van ilyen, inkább elhallgatok és meghalok.</verse>
				<verse number="20">Istenem, csak kettőt adj meg nekem, akkor nem rejtőzöm el előled!</verse>
				<verse number="21">Vedd le rólam súlyos kezed terhét, és ne rémíts többé!</verse>
				<verse number="22">Azután kérdezz, és felelek, vagy hadd kérdezzelek én, s te válaszolj!</verse>
				<verse number="23">Hány bűnömet tartod számon? Hadd tudjam, mi van a rovásomon!</verse>
				<verse number="24">Istenem, miért rejtőzöl, miért takarod el arcodat előlem? Miért bánsz velem, mint ellenségeddel?</verse>
				<verse number="25">Miért kergetsz, mint szél a száraz falevelet? Minek űzöl száraz kórót?</verse>
				<verse number="26">Miért írsz ellenem keserű vádakat? Most kell bűnhődnöm régi bűneimért?</verse>
				<verse number="27">Lábaimat kalodába zártad, minden lépésem szemmel tartod, határt vontál körülöttem, melyet át nem léphetek.</verse>
				<verse number="28">Életem széthullik, mint a korhadó fa, szertefoszlik, mint a molyrágta ruha.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">„Akit asszony szült, mind rövid életű, s napjai szenvedésekkel terhesek.</verse>
				<verse number="2">Mint tavaszi virág, hirtelen kivirul, de hamar elhervad, gyorsan lehull, mint az árnyék, tovatűnik, nincs maradása.</verse>
				<verse number="3">Istenem, te mégis szemmel tartasz! Mégis perbe szállsz ellenem?</verse>
				<verse number="4">Származhat-e a tisztátalanból tiszta? Soha!</verse>
				<verse number="5">Istenem, ha már megszabtad napjaim számát, meghatároztad éveimet, — s tudom, azt át nem léphetem —,</verse>
				<verse number="6">kérlek, engedj egy kis pihenést, vedd le rólam tekinteted, hadd legyen annyi örömöm, mint munkája végeztével a béresnek!</verse>
				<verse number="7">Hiszen még a kivágott fának is van reménye, hogy újra sarjad, újra kizöldül.</verse>
				<verse number="8">Mikor gyökere már kiszáradt, mikor törzse már nem él,</verse>
				<verse number="9">a víznek illatától mégis újraéled, megint rügyezik, kivirágzik, feléled.</verse>
				<verse number="10">De a férfi, ha meghal — bármily erős volt is —, ha végleg elterül, ugyan hová lesz?</verse>
				<verse number="11">Elillan, mint víz a kiszáradt tavakból, mint elapadt folyók vize, eltűnik.</verse>
				<verse number="12">Bizony, az ember nem kel fel, ha egyszer lehanyatlik. Fel nem ébred, fel sem kel, amíg az ég el nem múlik!</verse>
				<verse number="13">Bárcsak elrejtenél engem a holtak hazájában! Ott várnám ki, míg csillapul haragod, és újra megemlékeznél rólam.</verse>
				<verse number="14">Vajon, ha meghalok, felkelek-e megint? Ha tudnám, türelmesen várnám, amíg szolgálatom ideje letelik, s elváltozásom bekövetkezik.</verse>
				<verse number="15">Akkor szólítanál, s én felelnék, akkor te is vágyakoznál utánam, akit kezed alkotott.</verse>
				<verse number="16">Akkor megvédenél engem, s nem tartanád számon minden bűnömet.</verse>
				<verse number="17">Vétkeimet csomóba kötve lepecsételnéd, s eltörölnéd mindet.</verse>
				<verse number="18">Ahogy a nagy hegyek leomlanak, a hatalmas sziklák elmállanak,</verse>
				<verse number="19">ahogy a követ simára koptatja a víz, és elmossa az áradat a partokat, úgy teszed semmivé, Istenem, minden reményemet,</verse>
				<verse number="20">így mutatod meg rajtam hatalmadat! Nekem pedig el kell mennem örökre. Elváltoztatod arcomat, s a holtak közé küldesz.</verse>
				<verse number="21">Ha fiaimat tisztesség éri, nem láthatom, de ha szégyen, azt sem tudom.</verse>
				<verse number="22">Már csak a saját fájdalmam van velem, lelkem is csak magáért sír keservesen!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Ezután a témáni Elifáz kezdett prédikálni:</verse>
				<verse number="2">„Jób, ha igazán bölcs lennél, nem beszélnél ilyen értelmetlen dolgokat! Nem beszélnél a levegőbe!</verse>
				<verse number="3">Azt hiszed, a bölcs ilyen üres szavakkal érvelne? Ilyen értelmetlenségeket mondana?</verse>
				<verse number="4">Te már az istenfélelmet is semmibe veszed! Neked már az Istenhez való imádság sem ér semmit!</verse>
				<verse number="5">Szavaid világosan mutatják bűnödet, hiába próbálsz ravaszkodni, hogy becsapj bennünket!</verse>
				<verse number="6">Nem én ítéllek el téged, hanem a saját szavaid! Saját beszéded tanúskodik ellened!</verse>
				<verse number="7">Azt gondolod, te vagy az első ember, aki a Földön született? Előbb lettél, mint a hegyek?</verse>
				<verse number="8">Vajon ott voltál-e, mikor Isten tanácskozott? Azt hiszed, egyedül te vagy bölcs a világon?</verse>
				<verse number="9">Mit tudsz, amit mi nem? Mihez értesz, amiben mi tudatlanok vagyunk?</verse>
				<verse number="10">Van közöttünk ősz hajú és öreg, van, aki apádnál is idősebb!</verse>
				<verse number="11">Lenézed Isten vigasztalását, megveted, mikor szelíden szólunk hozzád?</verse>
				<verse number="12">Miért ragad el az indulat, miért tekintesz haraggal ránk?</verse>
				<verse number="13">Hiszen Istenre haragszol, mikor így beszélsz!</verse>
				<verse number="14">Mert hogy is lehetne az ember ártatlan? Hogy lehetne bűntelen, akit anya szült?</verse>
				<verse number="15">Hiszen Isten még angyalaiban sem bízik! Szemében még a Menny sem igazán tiszta és szent!</verse>
				<verse number="16">Mennyivel kevésbé az ember, aki utálatos és romlott, aki úgy issza a gonoszságot, mint a vizet!</verse>
				<verse number="17">Most hallgass rám, Jób, elmagyarázom ezt neked! Elmondom neked, amit láttam.</verse>
				<verse number="18">Elmondom, amit a bölcsektől hallottam, amit ők is őseiktől tanultak régen.</verse>
				<verse number="19">Őseiktől, akik ezt a földet örökségül kapták, akik között nem járt idegen.</verse>
				<verse number="20">Ezt mondták: aki bűnös, annak szenvednie kell egész életében. Aki erőszakos és kegyetlen, mindhalálig gyötrődik.</verse>
				<verse number="21">Minden hang megrémíti, ellensége akkor tör rá, amikor biztonságban érzi magát.</verse>
				<verse number="22">Abban hisz, hogy a holtak közül soha vissza nem térhet, attól fél, hogy egyszer kard járja át.</verse>
				<verse number="23">Kenyere miatt aggódik, és tudja, hogy pusztulás vár rá,</verse>
				<verse number="24">fél a nyomorúságtól és veszedelemtől. Mindez rá is támad, mint ellenséges király.</verse>
				<verse number="25">Miért? Mert öklét rázta Istenre, a Mindenhatóval szemben nagy hangon hősködött,</verse>
				<verse number="26">makacsul harcolt ellene, vastag pajzsával eltakarta arcát Isten elől.</verse>
				<verse number="27">A bűnösnek, még ha gazdag és elhízott is,</verse>
				<verse number="28">városait lerombolják, otthona romba dől, háza üresen marad.</verse>
				<verse number="29">Ám az istentelen nem lesz mindig gazdag, vagyonából semmi sem marad, s gabonája sem hoz bő termést.</verse>
				<verse number="30">Nem menekülhet meg a sötétségtől. Olyan lesz, mint zöldellő fa, ha kiszárad, Isten lehelete messze elsodorja.</verse>
				<verse number="31">Hiába hitegeti magát hazugságokkal, hiába bízik abban, ami hamis, mert jutalmul csak az üresség jut neki!</verse>
				<verse number="32">Az istentelen idő előtt meghal, mint a faág, amely nem zöldül ki többé.</verse>
				<verse number="33">Mint a szőlő, amelyről a termés éretlen lehull, mint olajfa, amely lehullatja virágát.</verse>
				<verse number="34">Mert az istentelenek nem jutnak semmire. Tűz emészti meg házaikat, akik szeretik a megvesztegetést.</verse>
				<verse number="35">Gonosz tervek fogannak meg lelkükben, belsejükben álnoksággal terhesek, s végül vétket szülnek.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Akkor Jób így válaszolt:</verse>
				<verse number="2">„Hallottam én már ilyet eleget! Hitvány vigasztalók vagytok ti mindnyájan!</verse>
				<verse number="3">Mikor lesz már vége az értelmetlen locsogásnak?! Meddig akarjátok még nyújtani a beszédet?</verse>
				<verse number="4">Lennétek csak az én helyemben, akkor én is mondhatnék nektek ilyeneket! Akkor én is vádolhatnálak benneteket, csóválhatnám fejemet miattatok.</verse>
				<verse number="5">De legalább igyekeznék vigasztalni titeket, próbálnám enyhíteni fájdalmatokat.</verse>
				<verse number="6">De jaj, az én fájdalmam nem enyhül, ha szólok, s nem segít rajtam az sem, ha hallgatok!</verse>
				<verse number="7">Istenem, elvetted minden erőmet! Elpusztítottad egész családomat!</verse>
				<verse number="8">Milyen sovány és gyenge lettem, ez is ellenem tanúskodik, mert mindenki azt hiszi, bűnös vagyok!</verse>
				<verse number="9">Hiába, Isten haragszik rám, és ellenem támad, fogát csikorgatja, és széjjelszaggat engem. Ellenségeim pedig gyűlölködve bámulnak rám.</verse>
				<verse number="10">Körém gyűltek az emberek, s mind engem vádolnak, szavaik arcul csapnak, összefognak ellenem!</verse>
				<verse number="11">Bizony, Isten kiszolgáltatott engem a gonosznak! Egyenesen a gonosz kezébe adott!</verse>
				<verse number="12">Pedig békében és jólétben éltem, de összetört engem hirtelen! Nyakon ragadott, és szétzúzott! Céltáblája lettem,</verse>
				<verse number="13">íjászai körülvettek, nyilaik eltaláltak, belső részeimbe fúródtak, kegyetlen kínokat szenvedek!</verse>
				<verse number="14">Újra meg újra rám rohan, réseket tör rajtam, mint az ostromló sereg.</verse>
				<verse number="15">Zsákruhába öltöztem, porban ülök, minden dicsőségem odavan!</verse>
				<verse number="16">Arcom a szüntelen sírástól eltorzult, szempilláimra a halál árnyéka ült,</verse>
				<verse number="17">pedig nem tapad kezemhez gonoszság, és imádságom tiszta!</verse>
				<verse number="18">Ó föld, ne takard el véremet! Ne rejtse el az ég segélykiáltásomat!</verse>
				<verse number="19">Mégis tudom, van tanúm a Mennyben! Van, aki mellettem tanúskodik a magasban!</verse>
				<verse number="20">Barátaim csúfolnak, én mégis Istenre nézek éjjel-nappal!</verse>
				<verse number="21">Tanúm szót emel értem Istennél, mint az ember fia, ha barátját védi a bíró előtt.</verse>
				<verse number="22">Hamar elfutnak az évek, s odamegyek, ahonnan nincs visszatérés.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">„Szellemem teljesen összetörted! Napjaim elfogytak, készen a sír, amely elnyel engem!</verse>
				<verse number="2">Barátaim körülvettek, mind engem gúnyolnak, csak nézem, mily kegyetlenül vádaskodnak.</verse>
				<verse number="3">Istenem, csak te támogass engem, csak te állj ki mellettem! Hiszen nincs senki más, aki értem kezeskedne!</verse>
				<verse number="4">Barátaim elméjét bezártad, ezért nem értenek meg engem. Ne engedd hát, kérlek, hogy szavaik legyőzzenek!</verse>
				<verse number="5">Az ember inkább a gyermekeit hanyagolja el, de megsegíti bajba jutott barátját. Barátaim pedig most ellenem fordultak!</verse>
				<verse number="6">Mindenki rajtam gúnyolódik, sőt, arcomba köpnek!</verse>
				<verse number="7">Alig látok a sok sírás miatt, tagjaim elsorvadtak, elfogytam, mint az árnyék.</verse>
				<verse number="8">Az igazak ezt látva elborzadnak, az ártatlan pedig a bűnös ellen fordul.</verse>
				<verse number="9">De az igaz mégis ragaszkodik útjához, az ártatlan megerősödik.</verse>
				<verse number="10">Hát jöjjetek csak újra, barátaim, mutassátok meg, mit vétettem! Úgysem találok köztetek bölcset!</verse>
				<verse number="11">Életem már úgyis odavan! Terveimből már nem lesz semmi! Dédelgetett reményeim</verse>
				<verse number="12">a nappal helyére az éjszakát hozzák, s a világosság helyére a sötétséget.</verse>
				<verse number="13">Mert a holtak hazájába kívánkozom, a sötétségben vetek ágyat magamnak!</verse>
				<verse number="14">Azt mondom a sírnak: »Te leszel apám«, s a férgeknek: »Ti vagytok nővéreim és anyám!«</verse>
				<verse number="15">Ugyan hol van még számomra remény, és ha van is, ki törődik vele?!</verse>
				<verse number="16">Vajon reményem is velem együtt hal meg? Vajon az is átmegy a holtak kapuján? Együtt szállunk alá a porba mindketten?”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Ezután a súahi Bildád kezdett beszélni:</verse>
				<verse number="2">„Jób, mikor hagyod már abba az efféle beszédet? Gondolkozz végre világosan, azután beszéljünk!</verse>
				<verse number="3">Miért tartasz bennünket oly ostobának, mint az ökröket? Mind bolondok vagyunk a szemedben?</verse>
				<verse number="4">Haragoddal csak saját lelked szaggatod! Ha elpusztítod is magad, azért az élet nem fog megállni, s a sziklák sem omlanak le!</verse>
				<verse number="5">Bizony, a bűnösök világossága elsötétül, tűzhelyén a láng kialszik.</verse>
				<verse number="6">Otthonában a fény nem világít többé, ágya mellett a mécses kihuny.</verse>
				<verse number="7">Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei miatt bukik el.</verse>
				<verse number="8">Lábai hálóba gabalyodnak, és csapdába esik.</verse>
				<verse number="9">Sarkát a csapda megragadja, lába hurokba szorul.</verse>
				<verse number="10">Ösvényén elrejtett csapda várja, lába előtt háló feszül.</verse>
				<verse number="11">Mindenfelől rettegés veszi körül, sarkában a rémület lohol.</verse>
				<verse number="12">Erejét éhség emészti fel, veszedelem várja, amikor elbukik.</verse>
				<verse number="13">Betegség emészti bőrét, a halál kezdete sorvasztja húsát.</verse>
				<verse number="14">Biztonságos otthonából kiszakítják, fogolyként hajtják a Félelem Királya elé.</verse>
				<verse number="15">Idegenek költöznek be otthonába, kunyhójára kénkő hullik.</verse>
				<verse number="16">Mint a fának aszályban, kiszárad gyökere, koronája pedig elfonnyad.</verse>
				<verse number="17">Még emléke is kivész a földről, nem beszélnek róla az utcákon többé.</verse>
				<verse number="18">Elűzik a fényről, sötétbe taszítják, kizárják a világból örökre.</verse>
				<verse number="19">Népe között nem marad utána sem fia, sem unokája, lakóhelyén nem marad senkije.</verse>
				<verse number="20">Elszörnyednek sorsán a nyugaton lakók, s elnémulnak az iszonyattól a keletiek.</verse>
				<verse number="21">Bizony, így jár annak otthona, aki istentelen, ez történik azzal, aki tudni sem akar Istenről!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Ezután Jób válaszolt:</verse>
				<verse number="2">„Meddig gyötörtök még, meddig kínoztok efféle beszédekkel?!</verse>
				<verse number="3">Százszor is megaláztatok már! Nem szégyelltek így rám támadni?!</verse>
				<verse number="4">Még ha valóban tévedtem is, mi közötök hozzá?</verse>
				<verse number="5">Csak fölém akartok kerekedni, hogy igazabbnak tűnjetek nálam, ezért mondjátok, hogy megaláztatásomnak magam vagyok az oka.</verse>
				<verse number="6">Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem! Ő kerített hálójába.</verse>
				<verse number="7">Hiába kiáltozom: »Segítség!« Nem érkezik válasz. Hiába keresem igazamat, nem hallgat meg senki.</verse>
				<verse number="8">Isten torlaszolta el utamat, nem mehetek tovább! Sötétségbe borította ösvényemet.</verse>
				<verse number="9">Megfosztott a tisztelettől és megbecsüléstől, amely, mint korona ékesítette fejem.</verse>
				<verse number="10">Körös-körül lerombolta minden védelmem, egészen végem van! Annyi reményem maradt, mint a gyökerestül kitépett fának.</verse>
				<verse number="11">Haragra lobbant ellenem, s mint ellenségével, úgy bánt velem.</verse>
				<verse number="12">Ellenem küldte seregeit, ostromgyűrűt vontak körém, lakóhelyem körülvette táboruk.</verse>
				<verse number="13">Testvéreimet eltávolította tőlem, ismerőseim is idegennek tekintenek,</verse>
				<verse number="14">rokonaim elhagytak, elfelejtettek még a barátaim is.</verse>
				<verse number="15">Fizetett szolgáim és a szolgaleányok rám sem ismernek, idegennek tekintenek.</verse>
				<verse number="16">Ha szólítom szolgámat, nem felel, hiába könyörgök, nem is válaszol.</verse>
				<verse number="17">Feleségem undorodik leheletemtől, testvéreim iszonyodnak tőlem.</verse>
				<verse number="18">Még a gyermekek is lenéznek, s kicsúfolnak, ha felkelek.</verse>
				<verse number="19">Bizalmas barátaim megutáltak, akiket szerettem, ellenem fordultak.</verse>
				<verse number="20">Csupa csont és bőr vagyok, alig maradt bennem élet.</verse>
				<verse number="21">Könyörüljetek rajtam, barátaim, könyörüljetek, mert Isten keze sújtott le rám!</verse>
				<verse number="22">Még ti is üldöztök, mint Isten? Mikor fáradtok már bele?</verse>
				<verse number="23">Ó bárcsak feljegyeznék szavaimat! Bárcsak könyvtekercsbe írnák azokat!</verse>
				<verse number="24">Vasvesszővel írják ólomtáblára, sziklába véssék, hogy fennmaradjon örökre!</verse>
				<verse number="25">Mert tudom, hogy Megváltóm él! Mikor eljön a vég, itt fog állni a Földön, és védelmemre kel!</verse>
				<verse number="26">Miután bőröm és testem elpusztul, meg fogom látni Istent!</verse>
				<verse number="27">Igen, meglátom őt a saját szememmel! Én magam látom meg, és nem lesz számomra idegen! Mennyire égeti belső részeimet,</verse>
				<verse number="28">mikor ezt mondjátok: »Jöjjetek, üldözzük Jóbot! Mutassuk meg, hogy szenvedésének oka őbenne rejlik!«</verse>
				<verse number="29">Így hát jobb, ha féltek a büntetéstől, mert haragotok bűn, amely büntetést érdemel, S majd ti is megtudjátok, milyen az ítélet!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Ezután a naamái Cófár szólalt meg:</verse>
				<verse number="2">„Gondolataim felkavarják lelkemet, sürgetnek, hogy válaszoljak neked, Jób.</verse>
				<verse number="3">Hiszen te állandóan kioktatsz, és megszégyenítesz minket! De majd én bölcsen megfelelek!</verse>
				<verse number="4">Tudod-e, hogy a gonoszok nem örülhetnek sokáig?! Tudod-e, hogy az istentelenek vigadozása csak egy pillanatig tart?! Mióta Isten Ádámot a Földre helyezte, ez mindig is így volt!</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">Mert ha büszkeségük az égig érne is, ha fejüket a felhőkig emelik is a gonoszok,</verse>
				<verse number="7">mégis eltűnnek örökre! Eltűnnek, mint mezőn a ganéj. Akik látták őket ezt kérdezik: »Hová lettek oly hirtelen?«</verse>
				<verse number="8">Bizony, az istentelen eltűnik, mint az álom, nem látja többé senki sem. Elfelejtik, mint a rossz álmot.</verse>
				<verse number="9">Akik látták, nem láthatják soha többé. Otthona is elfelejti, nem emlékszik rá.</verse>
				<verse number="10">Amit apjuk elvett a szegényektől, gyermekei fizetik vissza. Bizony, a gonosz ki kell engedje markából minden vagyonát!</verse>
				<verse number="11">Még ha fiatal is, erőtől duzzad, hirtelen mégis a porban fekszik, egyszerre odavan.</verse>
				<verse number="12">A gonosznak édes a gonoszság, szinte szájában tartogatja, nyelve alatt rejtegeti sokáig,</verse>
				<verse number="13">sajnálja lenyelni, hosszan ízlelgeti.</verse>
				<verse number="14">De gyomrában a gonoszság megkeseredik, s mint a kígyóméreg, olyan lesz a belsejében.</verse>
				<verse number="15">Az istentelen mohón nyeli a gazdagságot, de végül mégis kihányja. Isten kihajt belőle mindent, amit benyelt.</verse>
				<verse number="16">Vipera mérgét szívja magába, kígyómarás öli meg hirtelen,</verse>
				<verse number="17">s nem élvezheti többé a gazdagságát: a tejjel-mézzel folyó patakokat.</verse>
				<verse number="18">Vissza kell adja, amit megszerzett, nem örülhet vagyonának, amelyért dolgozott.</verse>
				<verse number="19">Mert elnyomta a szegényeket, és nem törődött nyomorúságukkal, erőszakkal elvette házaikat, amelyeket nem ő épített.</verse>
				<verse number="20">A gonoszoknak semmi sem elég, kapzsiságuk nem ismer határt, étvágyuk elől semmi sem menekülhet,</verse>
				<verse number="21">utánuk csak pusztaság marad. Így emésztik el a szegényeket, ezért a gonoszok jóléte nem tart sokáig.</verse>
				<verse number="22">Amikor már mindent összeharácsolt, és bőségben tobzódik, akkor szakad rá hirtelen a szükség és szegénység. Bizony, egyszerre éri mindenféle csapás,</verse>
				<verse number="23">mert Isten rázúdítja haragja tüzét, s jóllakatja a gonoszt veszedelemmel. Záporoznak rá a harag csapásai, s ezzel kell töltenie hasát kenyér helyett.</verse>
				<verse number="24">Ha elfut a gonosz az acélkard elől, átveri mellét a bronz nyílvessző.</verse>
				<verse number="25">Úgy átfúrja testét a nyílvessző, hogy hátából áll ki a hegye. Villámló nyílhegy fúródik májába, s a rémület tiporja földre.</verse>
				<verse number="26">Féltve őrzött kincseit elpusztítják, őt magát tűz emészti meg, amelyet nem emberkéz gyújtott. Tűz, amely mindent feléget, ami még házában megmaradt.</verse>
				<verse number="27">A gonosz bűneit napvilágra hozza az ég, s felkel a föld, hogy tanúskodjon ellene.</verse>
				<verse number="28">Árvíz sodorja el házát, családját, mindenét: elsöpri Isten haragja mindenestül azon a napon.</verse>
				<verse number="29">Bizony, Isten így bánik a gonoszokkal, ezt kapják örökségül tőle, mert így rendelkezett.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Akkor Jób így felelt:</verse>
				<verse number="2">„Azzal vigasztaljatok, hogy meghallgattok figyelmesen!</verse>
				<verse number="3">Engedjetek engem is beszélni, s várjátok ki türelmesen, míg befejezem, azután gúnyolódjatok csak tovább!</verse>
				<verse number="4">Mert én nem emberekre panaszkodom! Nem ok nélkül türelmetlenkedem.</verse>
				<verse number="5">Nézzetek csak meg engem, és rémüljetek el! Tegyétek kezetek a szátokra!</verse>
				<verse number="6">Ha arra gondolok, mi történt velem, elfog a rémület, és testem beleremeg.</verse>
				<verse number="7">Miért élhetnek a gonoszok hosszú életet? Miért öregedhetnek meg gazdagságban, erőben?</verse>
				<verse number="8">Szemük láttára nőnek fel gyermekeik, meglátják felcseperedni unokáikat is.</verse>
				<verse number="9">Otthonukban béke és biztonság, nem éri őket Isten büntetése.</verse>
				<verse number="10">Nyájaik szaporodnak, csordáik gyarapodnak, teheneik erős borjakat ellenek.</verse>
				<verse number="11">Gyermekeik előttük játszanak, ugrándoznak, mint a bárányok,</verse>
				<verse number="12">énekelnek, táncolnak, hangszerekkel vigadnak.</verse>
				<verse number="13">Gondtalan bőségben töltik napjaikat, szenvedés nélkül, békésen szállnak alá a sírba.</verse>
				<verse number="14">Pedig ezt mondták Istennek: »Ne törődj velünk, mert mi sem törődünk veled!«</verse>
				<verse number="15">»Ugyan, kicsoda a Mindenható, hogy őt szolgáljuk?! Ugyan, mi hasznunk belőle, ha őt imádjuk?!«</verse>
				<verse number="16">Pedig a gonoszok sorsa nincs a saját kezükben! Tanácsuk távol legyen tőlem!</verse>
				<verse number="17">De vajon gyakran kialszik a gonoszok mécsese? Sokszor jön rájuk veszedelem? Mikor kell érezniük Isten haragját, és bünteti-e őket fájdalommal?</verse>
				<verse number="18">Vajon elsöpri Isten a gonoszokat, mint szélvihar a szalmaszálat, mint forgószél a polyvát?</verse>
				<verse number="19">Talán azt mondjátok: »Igen, de Isten a fiakat bünteti apáik vétkeiért!« Nem így van! Büntesse meg Isten őket magukat! Tanulják meg a gonoszok, hogy mindenki a maga vétkéért szenved!</verse>
				<verse number="20">Hadd lássa meg saját szemével, milyen keserves a büntetés! Ő maga igyon a Mindenható haragjából!</verse>
				<verse number="21">Mert, ha élete végéhez ért, ha már meghalt, ugyan törődik-e még gyermekeivel, akiket itt hagyott?</verse>
				<verse number="22">Ki taníthatná bölcsességre Istent? Hiszen ő ítéli még a magasságban élőket is!</verse>
				<verse number="23">Az egyik ember gazdagságban hal meg, kényelemben és békességben.</verse>
				<verse number="24">Teste jól táplált, erős és egészséges.</verse>
				<verse number="25">A másik meg keserű lélekkel száll a sírba, mert soha nem volt része jólétben, örömben.</verse>
				<verse number="26">Mégis, mindketten a porban fekszenek, és férgek takarják be őket.</verse>
				<verse number="27">Látjátok, tudom, mit forgattok a fejetekben, s milyen terveket szőttetek ellenem.</verse>
				<verse number="28">Hiszen azt mondtátok: »Hol lakik az a híres gazdag ember? Hol találjuk a bűnös Jób házát?«</verse>
				<verse number="29">Beszéltetek-e az utazókkal, meghallgattátok-e bölcs szavukat?</verse>
				<verse number="30">Nem azt mondták ők is, hogy Isten a gonoszokat a veszedelem napjáig megkíméli, s haragja napjára tartogatja?</verse>
				<verse number="31">De ki veti szemükre a gonoszoknak vétkeiket? Ki fizet meg nekik azért, amit másokkal tettek?</verse>
				<verse number="32">Bizony, a gonoszokat díszes kísérettel temetik, síremléküket is gondosan ápolják.</verse>
				<verse number="33">A gonosz még a sírjában is elégedetten fekszik, mert tömegek kísérik utolsó útjára, és ezrek vonulnak előtte.</verse>
				<verse number="34">Ilyen üres fecsegéssel akartok engem vigasztalni? Hiszen minden szavatok hamis és igazságtalan!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Ekkor a témáni Elifáz kezdett beszélni:</verse>
				<verse number="2">„Vajon Isten rászorul-e bárki segítségére? Hiszen, még a bölcs is csak magának használ vele, ha bölcs!</verse>
				<verse number="3">Mit használ a Mindenhatónak, ha te igaz vagy? Mit nyer ő vele, ha tökéletesen élsz?</verse>
				<verse number="4">Azt gondolod, istenfélelmed miatt büntet téged? Ezért száll perbe veled?</verse>
				<verse number="5">Nem, Jób, hanem azért, mert sokat vétkeztél! Se szeri, se száma bűneidnek!</verse>
				<verse number="6">Talán ok nélkül zálogba vetted az adóstól ruháját, megfosztottad köpenyétől is a nyomorultat!</verse>
				<verse number="7">Talán nem adtál inni a szomjazónak, vagy kenyeret az éhezőnek.</verse>
				<verse number="8">Talán üres kézzel küldted el az özvegyeket, akik tőled kértek segítséget, talán megkárosítottad az árvákat, pedig milyen hatalmas birtokaid vannak, és mennyire tisztelnek az emberek!</verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10">Ezért estél csapdába, ezért vesz körül a félelem!</verse>
				<verse number="11">Világosságod ezért sötétült el, emiatt nem látsz reményt, ezért borított el a sok nyomorúság.</verse>
				<verse number="12">Lásd, Isten a Mennyben lakik, fenn a magasban! Nézd a csillagokat, milyen messze, fent ragyognak, Isten mégis fölülről néz le rájuk!</verse>
				<verse number="13">Talán azt gondolod: »Vajon lát-e onnan, a magasból, s törődik-e velem? Vajon keresztüllát-e a sötét felhőkön, hogy megítéljen?</verse>
				<verse number="14">Bizony, eltakarnak előle a fellegek, nem lát ő engem, mikor lépdel az ég boltozatán!«</verse>
				<verse number="15">Jób, ha így gondolod, te is azokat a gonoszokat követed, akik régen ezen az úton indultak el.</verse>
				<verse number="16">Azokat, akiket az özönvíz elsöpört, akiket a pusztulás hirtelen elragadott.</verse>
				<verse number="17">Ők is azt mondták Istennek: »Maradj távol tőlünk! Boldogulunk mi nélküled is! Ugyan, mit tehet velünk a Mindenható?!«</verse>
				<verse number="18">Pedig ő töltötte meg házaikat minden jóval! Isten mentsen az ilyen gonosz gondolatoktól!</verse>
				<verse number="19">Látják az igazak a gonoszok vesztét, és örülnek, nézik ezt az ártatlanok, és gúnyolják őket:</verse>
				<verse number="20">»Bizony, csak elpusztultak ellenségeink, tűz égette fel minden gazdagságukat!«</verse>
				<verse number="21">Békülj meg Istennel, Jób, és bízz benne, akkor még jóra fordul sorsod!</verse>
				<verse number="22">Tanítson téged a Mindenható beszéde, vésd szívedbe minden szavát!</verse>
				<verse number="23">Mert ha visszatérsz hozzá, újra felépülsz! Ha megtisztítod házadat a gonosztól,</verse>
				<verse number="24">ha porba dobod az aranyat, a folyó kavicsai közé a legtisztább aranyat,</verse>
				<verse number="25">ha a Mindenható lesz minden kincsed, és legtisztább ezüstöd,</verse>
				<verse number="26">akkor újra Istenhez emelheted arcodat, és megint a Mindenhatóban gyönyörködsz majd!</verse>
				<verse number="27">Akkor imádkozol hozzá, és ő meghallgat, te pedig teljesíted, amit fogadtál neki.</verse>
				<verse number="28">Ha valamit eltervezel, sikerre viszed, és útjaidra világosság ragyog.</verse>
				<verse number="29">Még ha megaláznak, azt is felmagasztalásnak mondod, mert a Mindenható megmenti az alázatost.</verse>
				<verse number="30">Bizony, megszabadítja még azt is, aki nem ártatlan, ha te magad ártatlan vagy, és kéred Istent, a kedvedért megteszi.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Jób erre így felelt:</verse>
				<verse number="2">„Panaszom még mindig keserű, mert Isten keze nehezedik rám.</verse>
				<verse number="3">Ó, bárcsak tudnám, merre keressem őt! Elmennék egészen trónusáig,</verse>
				<verse number="4">elé terjeszteném ügyemet, bebizonyítanám ártatlanságom előtte.</verse>
				<verse number="5">Bárcsak megtudhatnám, mit felelne nekem, s megérthetném, hogyan válaszol!</verse>
				<verse number="6">Vajon erejét fordítaná ellenem? Nem hiszem! De meghallgatna, az bizonyos!</verse>
				<verse number="7">Trónja előtt az ártatlan szabadon védekezhet, s tudom, végül felmentene bírám!</verse>
				<verse number="8">De jaj, ha keletre megyek, nem találom őt, ha nyugatnak indulok, Istent ott sem lelem!</verse>
				<verse number="9">Ha északon rejtőzik, meg nem láthatom, ha dél felé fordul, ott sem veszem észre.</verse>
				<verse number="10">De ő ismer engem, látja minden lépésemet, s ha próbára tesz, úgy kerülök ki kezéből, mint a megtisztított arany!</verse>
				<verse number="11">Lábnyomát követtem egész életemben, ösvényeiről nem tértem le soha.</verse>
				<verse number="12">Parancsának engedelmeskedtem, szavait szívembe rejtettem.</verse>
				<verse number="13">De ő mindig ugyanaz marad, s tervétől senki el nem térítheti. Amit elhatározott, véghez is viszi.</verse>
				<verse number="14">Bizony, Isten véghezviszi, amit felőlem tervezett! S tudom, sok terve van még velem.</verse>
				<verse number="15">Ezért reszketek színe előtt, ha belegondolok, félelemtől remegek.</verse>
				<verse number="16">Mert Isten rémített meg engem, a Mindenható félelme szállt rám.</verse>
				<verse number="17">Ami velem történt, sötét felhőként borul fölém, s eltakarja arcomat, mégsem hallgatok!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">„Miért, hogy a Mindenható látja a gonoszok tetteit, mégsem tűzi ki a napot, amikor megítéli őket? Miért, hogy akik ismerik Istent, azok sem tudják, mikor ítéli el végre a gonoszokat?</verse>
				<verse number="2">Elnyomják a gonoszok a szegényeket, szomszédjuk földjéből elvesznek, mások nyájaiból juhokat rabolnak, és más legelőre vezetik őket.</verse>
				<verse number="3">Még az árváktól is ellopják a szamarakat, az özvegyektől is zálogba veszik az ökröket.</verse>
				<verse number="4">Leszorítják az útról a szegényeket, s a föld nyomorultjai elrejtőznek előlük.</verse>
				<verse number="5">A szegények kora reggel munkához fognak, hogy betevő falatjukat megkeressék, családjuk kenyerét megszerezzék. Olyanok, mint a vándorló vadszamarak, mikor füvet keresnek a pusztában.</verse>
				<verse number="6">A szegények csak a maradékot szedegetik mások földjén, aratás után, vagy szüret elmúltával a gonoszok szőlőjében.</verse>
				<verse number="7">Nincs takarójuk éjjelre, meztelenül hálnak a hidegben.</verse>
				<verse number="8">Áztatja őket a záporeső, a sziklát ölelik menedékül, mert nincs hová behúzódjanak.</verse>
				<verse number="9">A gonoszok anyjuk melléről is elszakítják az árvát, ruháját is lehúzzák a szegényről, hogy zálogba vegyék.</verse>
				<verse number="10">Az meg kénytelen ruhátlan dolgozni, hordja a búzát a gazdag magtárába, miközben ő maga éhezik.</verse>
				<verse number="11">Olajat présel a gazdag olajfaligetében, mustot sajtol szőlőskertjében, közben szomjúság gyötri.</verse>
				<verse number="12">A városban haldoklók hörgése hallik, sebesültek kiáltanak segítségért, de Isten mit sem törődik velük.</verse>
				<verse number="13">Vannak, akik Isten világossága ellen lázadnak, s nem törődnek vele, hogy mit kíván, nem aszerint élnek, ahogy ő akarja.</verse>
				<verse number="14">A gyilkos felkel reggel, hogy megölje a szegény nyomorultat. Éjjel meg olyan lesz, mint a tolvaj.</verse>
				<verse number="15">A prostituált szeme az alkonyatot lesi, hogy ne lássa senki, mikor útjára indul, még arcát is eltakarja.</verse>
				<verse number="16">A tolvaj éjjel indul útjára, a sötétség leple alatt betör a házakba. De nappal bezárkózik, mert látni sem akarja a világosságot.</verse>
				<verse number="17">Nekik az éjfél a reggelük, a halál árnyéka az ismerősük.</verse>
				<verse number="18">De a gonoszok hirtelen eltűnnek, ahogy az árvíz elsodorja a szalmaszálat, átkozott lesz örökségük a földön, szőlőskertjükben többé nem szüretel senki.</verse>
				<verse number="19">Úgy nyeli el őket a holtak hazája, mint olvadó hó vizét a nyári hőség.</verse>
				<verse number="20">A gonosz meghal, és még anyja is elfelejti, csak a férgek örülnek neki. Senki sem emlékszik rá többé, és gonoszságának örökre vége szakad.</verse>
				<verse number="21">A gonosz kifosztja a gyermektelen asszonyt, és nem tesz jót az özvegyekkel.</verse>
				<verse number="22">Hatalmával Isten megrontja a hatalmasokat, és felemeli azokat, akik már életükben sem bíztak.</verse>
				<verse number="23">Biztonságot nyújt nekik, hogy megnyugodjanak, szemmel tartja útjaikat.</verse>
				<verse number="24">A gonoszok talán kis időre sikeresek, de hamar eltűnnek. Levágják őket is, mint a gabona kalászát, meghalnak, mint bárki más.</verse>
				<verse number="25">Nem így van? De igen! Cáfoljátok meg, ha tudjátok, szavaimat!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Majd a súahi Bildád szólalt meg:</verse>
				<verse number="2">„Az uralom és a tisztelettudó félelem Istent illeti, aki békében kormányoz a magasságban.</verse>
				<verse number="3">Serege megszámlálhatatlan, mint a csillagok az égen! Világossága mindenkire ragyog.</verse>
				<verse number="4">Hogy is lehetne a halandó elég jó Isten szemében? Hogyan lehetne igazán tiszta, akit anya szült?</verse>
				<verse number="5">Nézd a Holdat! Az sem igazán tiszta fényű Istenhez képest! Vagy a csillagok? Azok sem tökéletesek, nem tiszták!</verse>
				<verse number="6">Hát még az ember, ez a féreg! A halandó, aki nyomorultabb a hangyánál!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">Erre Jób így válaszolt:</verse>
				<verse number="2">„Te aztán jól megvigasztaltál engem, nyomorultat! Bezzeg bátorítottál szavaiddal, hogy megerősödjem!</verse>
				<verse number="3">Milyen szerencse, hogy ennyire bölcs vagy, s tanácsot adtál az ostobának! Még jó, hogy tanítottál, s nem sajnáltad tőlem bölcsességed kincsestárát!</verse>
				<verse number="4">Ki segített neked, hogy ilyen szépeket mondj? Miféle szellem szólt belőled?</verse>
				<verse number="5">Bizony, Isten jól látja még a holtak hazáját is, belát a nagy mélység minden rejtett zugába. A föld mélyén a vizek alatt a holtak szellemei félve reszketnek tekintetétől.</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Ő terjesztette ki az ég boltozatát messze északra, az üres térben, felfüggesztette a Földet a semmi fölé.</verse>
				<verse number="8">Sűrű felhőbe zárta a vizet, mint egy tömlőbe, amely megtartja terhét, nem hasad meg a súly alatt.</verse>
				<verse number="9">Királyi trónját emberi szemektől elrejtette, felhőkbe burkolta ragyogását.</verse>
				<verse number="10">Kezével látóhatárt rajzolt az óceán színén, körös-körül elválasztotta a világosságot a sötéttől.</verse>
				<verse number="11">Ha ő haragszik, még az egek oszlopai is remegnek, fenyítésétől reszketve ingadoznak.</verse>
				<verse number="12">Ereje felkorbácsolja az óceánt, majd lecsillapítja, bölcsességével lesújtja a tengeri szörnyet.</verse>
				<verse number="13">Leheletétől újra tisztán ragyog az ég, keze átszúrja a menekülő kígyót.</verse>
				<verse number="14">Pedig ezek csak morzsák abból, amit Isten tesz és tenni képes, csak suttogás, amit meghallunk szavából! De ki tudná felfogni s megérteni beszédét, mikor mennydörgése teljes erővel szól?”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">Ezután Jób így folytatta:</verse>
				<verse number="2">„Az élő Istenre mondom, aki elvette igazságomat, és a Mindenhatóra, aki lelkem megkeserítette,</verse>
				<verse number="3">hogy amíg csak élek, míg van bennem lélek, míg Isten lehelete éltet,</verse>
				<verse number="4">ajkam nem mond valótlant, nyelvem nem szól hazugságot!</verse>
				<verse number="5">Isten ments, hogy igazat adjak nektek! Halálomig kitartok ártatlanságom mellett.</verse>
				<verse number="6">Ragaszkodom hozzá, hogy igazságos vagyok, nem vádol lelkiismeretem egyetlen napomért sem!</verse>
				<verse number="7">Ellenségeim jussanak a bűnösök sorsára, büntessék meg azokat, akik ellenem támadnak!</verse>
				<verse number="8">Mert nincs remény az istentelenek számára, mikor kivágja őket Isten, mikor elkéri tőlük lelküket!</verse>
				<verse number="9">A bajban hiába kiáltanak hozzá, nem hallgatja meg őket.</verse>
				<verse number="10">Nem gyönyörködhetnek többé a Mindenhatóban, nem hívhatják segítségül Istent soha többé.</verse>
				<verse number="11">Figyeljetek rám, hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról, megmutatom nektek a Mindenható terveit!</verse>
				<verse number="12">Hiszen ti Isten erejét saját szemetekkel láttátok, hogyan mondhattok hát ilyen ostobaságokat?</verse>
				<verse number="13">A gonoszok számára ezt készítette Isten, a kegyetlen nyomorgatók ezt kapják örökségül a Mindenható kezéből.</verse>
				<verse number="14">Még ha sok gyermeket nevel is, azokra mind halál vár, utódainak még kenyér sem jut elég.</verse>
				<verse number="15">Akik az éhséget túlélik, azokat járvány öli meg, özvegyeik sem siratják el őket.</verse>
				<verse number="16">Rakásra gyűjti a gazdag a pénzt, mint a port, és a drága ruhákat, mint az agyagot,</verse>
				<verse number="17">de amit összegyűjtött, az másoké lesz, igazak viselik majd ruháit, ártatlanok használják a pénzét.</verse>
				<verse number="18">A gonosz felépíti házát, de az nem lesz tartós, mint a csőszkunyhó, vagy a pókháló, elpusztul hamar.</verse>
				<verse number="19">Egyik este gazdagon fekszik le, másnap reggel már szegényen ébred.</verse>
				<verse number="20">Rémület tör rá, mint váratlan árvíz, elragadja az éjjeli forgószél.</verse>
				<verse number="21">Felkapja a keleti szél, és elfújja, messze sodorja otthonától,</verse>
				<verse number="22">rázúdul kíméletlenül, hiába menekül előle.</verse>
				<verse number="23">Akik látják, összecsapják kezüket, mikor a gonosz menekül, s gúnyolódva sziszegnek utána.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="28">
				<verse number="1">„Vannak bányák, amelyekből ezüstöt nyernek, és van, ahol az olvasztott aranyat tisztítják,</verse>
				<verse number="2">van, ahol vasércet bányásznak a földből, van, ahol rezet olvasztanak az ércből.</verse>
				<verse number="3">A bányászok véget vetnek a lenti sötétségnek, lámpáikkal átkutatják a mélységet, érceket keresnek a föld mélyében.</verse>
				<verse number="4">Aknát törnek a sziklában, lakatlan vidékeken, mélybe ásnak, ahol előttük még senki sem járt, kötélen függenek, mélyen a felszín alatt, messze az emberi világtól.</verse>
				<verse number="5">Fejük fölött talán búza terem, de a mélyben tűz forgat fel mindent.</verse>
				<verse number="6">Zafír található ott a kövekben, és színarany rögök a porban.</verse>
				<verse number="7">Még a sas sem ismeri az ösvényt, amely oda vezet, sólyom szeme sem pillanthatja meg.</verse>
				<verse number="8">Büszke vadállatok nem járnak arra, oroszlán sem lépked arrafelé.</verse>
				<verse number="9">A bányász a kemény sziklát is felforgatja, a hegyek gyökeréig lehatol.</verse>
				<verse number="10">Aknát hasít a mélyben, szeme észreveszi a drágaköveket.</verse>
				<verse number="11">Betömi a szivárgó ereket, s kihozza a napfényre a rejtett kincseket.</verse>
				<verse number="12">De a bölcsességet hol bányásszák? Hol van az értelem lelőhelye?</verse>
				<verse number="13">A hozzá vezető utat halandó nem ismeri, az élők földjén nem találod sehol.</verse>
				<verse number="14">A mélység azt mondja: »Nálam nincsen!« A tenger feleli: »Énbennem sincs!«</verse>
				<verse number="15">Bölcsességet nem vehetsz aranyért, s nincs a világon annyi ezüst, hogy megfizesd,</verse>
				<verse number="16">még ofíri aranyért sem adják, vagy ónixért, zafírért.</verse>
				<verse number="17">Arany vagy üveg hozzá sem mérhető, arany ékszerekért sem vehető.</verse>
				<verse number="18">Korall és kristály említésre sem méltó, a rubintoknál is értékesebb.</verse>
				<verse number="19">Drágább, mint az etiópiai topáz, a színaranynál is többet ér.</verse>
				<verse number="20">Honnan származik hát a bölcsesség? Az értelemnek hol van lakóhelye?</verse>
				<verse number="21">Bizony, rejtve van az minden teremtmény elől, nem látják még az égi madarak sem!</verse>
				<verse number="22">A halál és a nagy mélység azt mondják: »Csupán hírét hallottuk«.</verse>
				<verse number="23">Egyedül Isten a megmondhatója! Ő tudja egyedül, hol található!</verse>
				<verse number="24">Mert ő látja a föld szélét is, szemmel tart mindent az ég alatt.</verse>
				<verse number="25">Amikor megszabta a szél erejét, amikor a tengernek gátat vetett,</verse>
				<verse number="26">amikor kijelölte, hová hulljon eső, s a villámoknak utat nyitott,</verse>
				<verse number="27">akkor látta Isten a bölcsességet, kijelentette, megalapozta és megvizsgálta.</verse>
				<verse number="28">Az embernek pedig ezt mondta: »Az Úr tisztelettudó félelme — ez a bölcsesség! A gonosztól elfordulni és távol maradni — ez pedig az értelem!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="29">
				<verse number="1">Jób így folytatta:</verse>
				<verse number="2">„Ó, ki hozza vissza azokat az időket, amikor Isten őrzött engem, és gondot viselt rám!</verse>
				<verse number="3">Mikor világossága ragyogott fölöttem, s fényénél bizton járhattam még a sötétben is.</verse>
				<verse number="4">Mikor érett férfikorban, jó erőben voltam, Isten barátsága és tanácsa védte otthonom.</verse>
				<verse number="5">A Mindenható közel volt hozzám, velem járt, s körülvettek gyermekeim.</verse>
				<verse number="6">Ó, akkor lábaimat még tejben áztattam, s a sziklából is olajpatakok folytak!</verse>
				<verse number="7">Mikor a város kapujához mentem, s a város vénei közt helyem elfoglaltam,</verse>
				<verse number="8">hátrahúzódtak a fiatalok, a vének meg felálltak tiszteletemre.</verse>
				<verse number="9">A vezetők elhallgattak, és kezüket szájukra tették.</verse>
				<verse number="10">Még a fejedelmek is elnémultak, s egy szót sem szóltak előttem.</verse>
				<verse number="11">Aki csak hallott, áldott engem, aki látott, helyeselt, és dicsért.</verse>
				<verse number="12">Mert megmentettem a szegényt, ha segítségért kiáltott, felkaroltam az árvát, akivel senki sem törődött.</verse>
				<verse number="13">Megmentettem a haldoklót, és áldott érte, segítettem az özvegyen, hogy énekelt örömében.</verse>
				<verse number="14">Felöltöztem az igazságosságba, és ő is magára vett engem, jogosság volt palástom és turbán a fejemen.</verse>
				<verse number="15">A vaknak szeme voltam, hogy vezessem, a sántának lába, hogy hordozzam.</verse>
				<verse number="16">Gondviselőjük lettem a szegényeknek, és gondosan megvizsgáltam az ismeretlen ügyét.</verse>
				<verse number="17">De letörtem szarvát az istentelennek, s foga közül kimentettem a nyomorultat.</verse>
				<verse number="18">Azt hittem, hosszú lesz életem, családom körében, békében öregszem meg,</verse>
				<verse number="19">gyökereim a folyóvízig nyúlnak, ágaimra éjjeli harmat hull,</verse>
				<verse number="20">dicsőségem megerősödik minden nap, íjam is erős marad a kezemben.</verse>
				<verse number="21">Régen az emberek hallgattak rám, csendben várták tanácsomat.</verse>
				<verse number="22">Úgy várták szavam, mint szárazságban az esőt, tátott szájjal itták szavaimat, mint tavaszi záport a szomjas föld. Ha elhallgattam, senki sem szólt többet, hallgattak mind, tisztelettel.</verse>
				<verse number="23"></verse>
				<verse number="24">Ha mosolyogtam rájuk, felbátorodtak, arcom derűje felvidította őket.</verse>
				<verse number="25">Örömmel laktam velük együtt, s vezetőjük voltam. Úgy éltem közöttük, ahogy a király táborozik seregével, s megvigasztaltam a gyászolót.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="30">
				<verse number="1">„De most még a fiatalok is kinevetnek, akiknek még apját sem fogadtam volna fel a pásztorkutyáim mellé béresnek!</verse>
				<verse number="2">Mire mentem volna kezük munkájával, hiszen már erőtlenek voltak.</verse>
				<verse number="3">Akik nyomorban és éhezésben élnek, száraz pusztai kórókon rágódnak,</verse>
				<verse number="4">vadsóskát szedegetnek, és gyökereket gyűjtögetnek.</verse>
				<verse number="5">Akiket az emberek elűztek maguk közül, akik után úgy kiabálnak, mint a tolvajokra szoktak,</verse>
				<verse number="6">akik száraz patakok medrében tanyáznak, földbe vájt kunyhókban és barlangokban,</verse>
				<verse number="7">akik úgy ordítanak, mint a vadszamarak, és a bokrok alatt gyülekeznek.</verse>
				<verse number="8">Haszontalan, semmirekellő emberek, akiket korbáccsal űztek ki a pusztaságba!</verse>
				<verse number="9">Most pedig ezek és fiaik gúnyolódnak rajtam! Nevemet csúfolódva emlegetik.</verse>
				<verse number="10">Távolról elkerülnek, utálkoznak rajtam, nem átallnak arcomba köpködni!</verse>
				<verse number="11">Mivel Isten megalázott engem, és erőmet elvette, ők felbátorodva gúnyolódnak rajtam!</verse>
				<verse number="12">Jobbról-balról rám támadnak, elgáncsolnak. Olyanná lettem, mint az ostromlott város!</verse>
				<verse number="13">Előttem az utakat elállták, romlásomat siettetik, nincs segítség ellenük.</verse>
				<verse number="14">Lerontották kőfalaimat, bezúdulnak a törésen, és rám rohannak.</verse>
				<verse number="15">Elfog a rémület, méltóságomtól megfosztottak, boldogságom elszállt, mint a fellegek.</verse>
				<verse number="16">Mint a kiöntött víz, úgy fogyott el életerőm, markába szorított a szenvedés.</verse>
				<verse number="17">Csontjaimat éjjelente fájdalom hasítja, nappal sem szűnnek meg kínjaim.</verse>
				<verse number="18">Galléromnál fogva megragadott Isten, nagy erejével ruháimat megmarkolta,</verse>
				<verse number="19">sárba hajított, magam is por és hamu lettem.</verse>
				<verse number="20">Segítségért kiáltok hozzád, Istenem, de nem felelsz. Felállok, hogy imádkozzam, de nem is figyelsz rám!</verse>
				<verse number="21">Miért vagy hozzám ilyen kegyetlen? Erős kezeddel miért üldözöl?</verse>
				<verse number="22">Felragadsz a széllel, elsodorsz, mennydörgésed rémít a viharban.</verse>
				<verse number="23">Bizony, a halál felé sodorsz engem, jól tudom, ahol minden élő találkozik!</verse>
				<verse number="24">Miért támadsz rám, Istenem, hiszen már úgyis romokban heverek? Miért üldözöl, mikor már segítségért könyörgök?</verse>
				<verse number="25">Pedig tudod, hogy együtt sírtam a nyomorulttal, szívemből bánkódtam a szegényeken!</verse>
				<verse number="26">Mégis, mikor jót reméltem, rossz következett, világosságot vártam, de éjszaka borult rám!</verse>
				<verse number="27">Egész bensőm forrong és kavarog, mert elértek a szenvedés napjai.</verse>
				<verse number="28">Bőröm megsötétült, de nem a napsugártól, segítségért kiáltok a gyűlésben, de hiába!</verse>
				<verse number="29">Mintha sivatagban járnék, sakálok és struccok társa lettem.</verse>
				<verse number="30">Megfeketedett bőröm lehámlik, testemet láz emészti,</verse>
				<verse number="31">hárfám hangja panaszosan szól, fuvolám siratja sorsomat.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="31">
				<verse number="1">(Mikor még jó dolgom volt,) „Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogy fiatal lányokra nem nézek vágyakozva.</verse>
				<verse number="2">Hiszen ha megkívánnám őket, milyen örökséget kaphatnék akkor Istentől, mi jót várhatnék a Mindenhatótól?</verse>
				<verse number="3">Mert aki vétkezik, annak romlás a büntetése, a bűnösnek pusztulás a sorsa!</verse>
				<verse number="4">Hiszen Isten éberen figyel, szemmel tartja minden lépésemet.</verse>
				<verse number="5">Ha görbe utakon jártam vagy hazudtam, ha becsaptam a társam, ha megkárosítottam — Isten azonnal észrevette volna.</verse>
				<verse number="6">Bárcsak lemérné tetteimet az igazság mérlegén! Meglátná akkor ő is, hogy ártatlan vagyok!</verse>
				<verse number="7">Ha letértem az igaz útról, ha szívem szemem kívánságát követte, ha kezemet bűn szennyezte be,</verse>
				<verse number="8">más arassa le akkor, amit vetettem, és tépje ki tövestül, amit ültettem!</verse>
				<verse number="9">Ha szívem más asszonyára áhítozott, ha kerestem az alkalmat, hogy vétkezzem vele,</verse>
				<verse number="10">akkor feleségem más férfi ételét készítse, és más férfi háljon vele!</verse>
				<verse number="11">Hiszen gyalázatos bűn lett volna, ha így teszek, ítéletre méltó lennék biztosan,</verse>
				<verse number="12">bűnöm égetne, mint a tűz, megemésztene teljesen, elpusztítaná minden vagyonomat.</verse>
				<verse number="13">Ha nem bántam igazságosan szolgáimmal, mikor panaszuk volt ellenem,</verse>
				<verse number="14">hogyan állhatnék meg Isten színe előtt? Mit válaszolhatnék neki, mikor felelősségre von?</verse>
				<verse number="15">Hiszen engem is, a szolgámat is ő teremtett az anyaméhben. Ugyanaz az Isten formált mindkettőnket anyánk szíve alatt.</verse>
				<verse number="16">Nem tagadtam meg a szegényektől, amire vágytak, segítettem az özvegyeket, nélkülözni nem hagytam őket.</verse>
				<verse number="17">Megosztottam kenyerem az éhezőkkel, bőven adtam az árváknak.</verse>
				<verse number="18">Igen, apjuk voltam az árváknak, és gondviselőjük az özvegyeknek egész életemben.</verse>
				<verse number="19">Ha szegényt láttam rongyosan, takaró nélkül a nyomorultat, örömmel segítettem rajtuk.</verse>
				<verse number="20">Juhaim gyapjából adtam nekik meleg takarót, s a rongyosat felruháztam, úgyhogy áldottak érte mindannyian.</verse>
				<verse number="21">Nem fenyegettem az árvát kezemmel, mikor segítséget kért a kapuban.</verse>
				<verse number="22">Nem így van? De igen! Ha nem lenne igazam, szakadjon ki a karom tövestől, és vállam váljon el testemtől!</verse>
				<verse number="23">De mindezeket el nem követtem, egész életemben tiszteltem és féltem Istent, s a Mindenható büntetésétől rettegtem!</verse>
				<verse number="24">Nem bíztam gazdagságban, pénzben, vagyonban, csak a Mindenhatóban. Nem reménykedtem soha színaranyban.</verse>
				<verse number="25">Nagy gazdagságom miatt nem dicsekedtem, hatalmas jövedelmem sem tett elbizakodottá.</verse>
				<verse number="26">Nem imádtam a ragyogó Napot, sem a gyönyörű Holdat,</verse>
				<verse number="27">nem intettem csókot feléjük kezemmel, nem csábították el szívem.</verse>
				<verse number="28">Hiszen utálatos bűn lenne, súlyos büntetésre méltó, ha megtagadtam volna a Menny Istenét!</verse>
				<verse number="29">Mikor ellenségem baj érte, nem örvendtem romlásán, nem nevettem kárörvendőn, ha bajba került.</verse>
				<verse number="30">Soha nem átkoztam, s nem kívántam halálát.</verse>
				<verse number="31">Jól tudták a szolgáim: az idegen nálam mindig jóllakott,</verse>
				<verse number="32">a jövevénynek szállást kínáltam, vendégül láttam az utazókat.</verse>
				<verse number="33">Mások talán eltitkolják vétkeiket, de én soha nem tettem ilyet!</verse>
				<verse number="34">Nem féltem az emberektől, hogy rólam mit mondanak, nem féltem rokonaim véleményétől, nem burkolóztam hallgatásba, nem zárkóztam házamba!</verse>
				<verse number="35">Ó, bárcsak meghallgatna engem! Bárcsak válaszolna nekem a Mindenható! Írná csak könyvtekercsbe, mit vétettem!</verse>
				<verse number="36">Bátran vállaimra venném a vádakat, s fejemre tenném azt a tekercset, mint koronát!</verse>
				<verse number="37">Számot adnék előtte minden lépésemről, s mint fejedelem, úgy járulnék elébe.</verse>
				<verse number="38">Ha bárkitől elvettem volna földjét, annak barázdái ellenem kiáltsanak,</verse>
				<verse number="39">ha munkásaim bérét ki nem fizettem, ha gazdájától megpróbáltam elvenni birtokát,</verse>
				<verse number="40">akkor földemen búza helyett tövis teremjen, s árpa helyett hitvány gyomok!” Itt végződnek Jób beszédei.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="32">
				<verse number="1">Ezután Jób három barátja felhagyott vele, hogy megpróbáljon Jóbnak válaszolni, mivel látták, hogy erősen meg van győződve ártatlanságáról.</verse>
				<verse number="2">De volt ott egy fiatalember is, Elihú, Barakél fia. (Barakél pedig Búz családjából, és Rám nemzetségéből származott.) Elihú nagyon megharagudott Jóbra, amiért ő ártatlannak tartotta magát, és mindenáron be akarta bizonyítani, hogy még Istennel szemben is neki van igaza.</verse>
				<verse number="3">De megharagudott Jób három barátjára is, mert valójában nem tudtak Jóbnak helyes feleletet adni; és nem tudták rábizonyítani, hogy bűnös, mégis vádolták Jóbot.</verse>
				<verse number="4">Mivel azonban Elihú volt a legfiatalabb, tisztelettel megvárta, amíg a három idősebb férfi befejezte beszédét.</verse>
				<verse number="5">Mikor látta, hogy azok már nem szólnak többet,</verse>
				<verse number="6">ezt mondta: „Igaz, én még fiatal vagyok, ti pedig idősek, ezért nem mertem eddig szólni, nem mertem elmondani, mit gondolok.</verse>
				<verse number="7">Gondoltam, hadd beszéljenek előbb az idősek, hadd tanítsanak bölcsességre az öregek!</verse>
				<verse number="8">Pedig nem az évek sokasága tesz valakit bölccsé, hanem Isten Szelleme! Értelmet csak a Mindenható lehelete adhat!</verse>
				<verse number="9">Nem csak az idősek lehetnek bölcsek, nem csak a vének ítélhetnek helyesen.</verse>
				<verse number="10">Ezért hát, hallgassatok most rám, hadd mondjam el én is, mit gondolok!</verse>
				<verse number="11">Türelmesen hallgattalak benneteket, megvizsgáltam érveiteket, figyeltem, mit feleltek Jóbnak.</verse>
				<verse number="12">Amit mondtatok, megértettem, de bizony egyikőtök sem cáfolta meg Jóbot, nem tudtatok megfelelni neki!</verse>
				<verse number="13">Ne mondjátok hát, hogy bölcsességet találtatok! Inkább hagyjátok, hogy Isten maga feleljen Jóbnak, ne az emberek!</verse>
				<verse number="14">Jób ugyan nem velem vitatkozott, de én nem is a ti szavaitokkal érvelek.</verse>
				<verse number="15">Lásd Jób, elhallgattak a barátaid, nincs már több szavuk ellened, nincs mit mondjanak.</verse>
				<verse number="16">Vártam, de nem szólnak semmit, vártam, de mélyen hallgatnak mind, nem vitatkoznak már veled.</verse>
				<verse number="17">Így hát, hadd feleljek én neked, hadd mondjam el én is, amit gondolok!</verse>
				<verse number="18">Sok mondanivalóm szorongat, szellemem sürget, hogy szóljak,</verse>
				<verse number="19">bensőm forrong, s mint bortömlőt az újbor, majd szétfeszít az indulat.</verse>
				<verse number="20">Kénytelen vagyok hát beszélni, hogy megkönnyebbüljek, hadd mondjam el Jóbnak válaszomat.</verse>
				<verse number="21">Nem leszek részrehajló, nem hízelgek embereknek!</verse>
				<verse number="22">Nem is lennék rá képes, Teremtőm is megbüntetne érte.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="33">
				<verse number="1">„Hallgass rám, Jób, figyelj szavaimra türelmesen!</verse>
				<verse number="2">Most már szóra nyílik ajkam, nyelvemen vannak már a szavak.</verse>
				<verse number="3">Őszinte szívvel beszélek hozzád, egyenes szavakkal igazat mondok.</verse>
				<verse number="4">Isten Szelleme teremtett engem, a Mindenható lehelete adott nekem is életet.</verse>
				<verse number="5">Válaszolj hát, kérlek, ha tudsz, készülj fel, állj elő érveiddel!</verse>
				<verse number="6">Én is olyan vagyok Isten előtt, mint te, engem is agyagból formált, mint téged.</verse>
				<verse number="7">Tőlem nem kell félned, nem leszek hozzád kegyetlen.</verse>
				<verse number="8">Jób, te azt mondtad, s ezt saját fülemmel hallottam:</verse>
				<verse number="9">»Tiszta vagyok és ártatlan, nem terhel semmi bűn, lelkiismeretem tiszta, nem tettem semmi rosszat,</verse>
				<verse number="10">Isten mégis ellenem fordult, úgy bánik velem, mint ellenségével!</verse>
				<verse number="11">Kalodába zárta lábamat, szemmel tartja minden lépésemet.«</verse>
				<verse number="12">Lásd, azt mondom, ebben nincs igazad, mert Isten nagyobb az embernél!</verse>
				<verse number="13">Azért perelsz vele, mert nem ad számot neked, s kérdéseidre nem felel?</verse>
				<verse number="14">Pedig szól hozzánk Isten sokféleképpen, szól, nem csak egyszer, de többször is! Csakhogy nem értjük, vagy nem törődünk vele!</verse>
				<verse number="15">Szól hozzád álmodban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll rád, vagy mikor ébredezel.</verse>
				<verse number="16">Megnyitja füledet ilyenkor, majd figyelmeztetését megpecsételi jelekkel,</verse>
				<verse number="17">hogy ha rosszat tervezel, eltérítsen attól, hogy visszatartson a büszkeségtől,</verse>
				<verse number="18">hogy megóvja lelked a haláltól, életed a gyilkos dárdadöféstől.</verse>
				<verse number="19">Szól hozzád, mikor betegen fekszel, mikor fájdalommal fegyelmez, és csontjaidban érzed a figyelmeztetést.</verse>
				<verse number="20">Mikor már a kenyeret sem kívánod, kedvenc ételedtől is undorral fordulsz el,</verse>
				<verse number="21">mikor annyira lesoványodsz, hogy csontjaid is kilátszanak,</verse>
				<verse number="22">mikor lelked már közeleg a pusztítóhoz, életed ahhoz, aki azt majd kioltja.</verse>
				<verse number="23">Akkor, ha van melletted magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy megmutassa az igazsághoz vezető utat,</verse>
				<verse number="24">akkor Isten megkönyörül rajtad, és azt mondja: »Szabadítsd meg őt a haláltól, mert váltságdíjat találtam számára!«</verse>
				<verse number="25">Akkor tested megújul, ismét megerősödsz, s újra kezded fiatalságodat.</verse>
				<verse number="26">Imádkozol, Isten újra kegyelmébe vesz, örömmel járulsz elébe, ő helyreállít, és megint magához fogad.</verse>
				<verse number="27">Te pedig énekelve mondod az embereknek: »Bizony vétkeztem, és letértem az igaz útról, Isten mégsem büntetett meg, pedig megérdemeltem volna.</verse>
				<verse number="28">Megváltott engem a haláltól, s lelkem megint a világosságot nézi nagy örömmel!«</verse>
				<verse number="29">Látod, így bánik velünk Isten kétszer vagy háromszor is,</verse>
				<verse number="30">hogy lelkünket megmentse a haláltól, s hogy megint ránk ragyogjon az élet világossága.</verse>
				<verse number="31">Figyelj rám, Jób, hallgass csak engem, hadd beszéljek még!</verse>
				<verse number="32">Ha tudsz, felelj meg nekem, mert kívánom, hogy ártatlannak bizonyulj!</verse>
				<verse number="33">De ha nincs mit mondanod, hallgass engem, hadd tanítsalak bölcsességre!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="34">
				<verse number="1">Majd Elihú így folytatta:</verse>
				<verse number="2">„Hallgassatok rám, bölcsek, figyeljetek, ti értelmesek!</verse>
				<verse number="3">Mert a fülnek kell megvizsgálnia, amit hall, ahogy az ételt a nyelv ízleli.</verse>
				<verse number="4">Vizsgáljuk hát meg együtt, mi a helyes, döntsük el együtt, mi az igazság!</verse>
				<verse number="5">Mert Jób azt mondta: »Ártatlan vagyok, Isten mégis megfosztott igazságomtól!</verse>
				<verse number="6">Noha ártatlan vagyok, mégis hazugnak ítéltek engem! Nem vétkeztem, mégis megsebeztek, gyógyíthatatlanul.«</verse>
				<verse number="7">Jób, ki lenne hozzád hasonló, ki merne ilyen gyalázatos dolgokat mondani?!</verse>
				<verse number="8">Hiszen azon az úton jársz, mint a gonosztevők! Úgy beszélsz, mint az istentelen bűnösök!</verse>
				<verse number="9">Azt mondod: »Nincs semmi értelme, ha Isten kedvét keresem, ha benne gyönyörködöm!«</verse>
				<verse number="10">Most hát figyeljetek rám, ti bölcsek! Istentől távol áll minden gonoszság, a Mindenható soha nem igazságtalan!</verse>
				<verse number="11">Sőt, mindenkinek a saját tettei szerint fizet meg, mindenkit aszerint jutalmaz, ahogy megérdemli.</verse>
				<verse number="12">Bizony, Isten soha nem követ el gonoszságot, a Mindenható nem ferdíti el az igazságot!</verse>
				<verse number="13">Ki bízta őrá a Földet? Ki tette felelőssé az egész világért?</verse>
				<verse number="14">Ha Isten csak magával törődne, és szellemét újra magához vonná vissza, ha teremtményeitől leheletét visszavenné,</verse>
				<verse number="15">bizony, minden élő azonnal kimúlna, bizony, mind porrá omlanánk megint.</verse>
				<verse number="16">Ha értelmesek vagytok, halljátok meg ezt, figyeljetek szavaimra!</verse>
				<verse number="17">Hogyan kormányozhatna, aki gyűlöli az igazságot? Hogyan vádolhatod őt, az Igazságost és Hatalmast?!</verse>
				<verse number="18">Hiszen Isten az, aki így szól a királyhoz: »Te semmirekellő!« Azt mondja a fejedelemnek: »Bűnös vagy és gonosz!«</verse>
				<verse number="19">De nem elfogult a fejedelmek iránt, egyaránt szeret gazdagot és szegényt, hiszen ő alkotta mindkettőt.</verse>
				<verse number="20">Meghal a gazdag is, a szegény is, az éjszaka közepén hirtelen megrendülnek és eltűnnek. Meghalnak a hatalmasok is, pedig egy ujjal sem ér hozzájuk senki.</verse>
				<verse number="21">Bizony, szemmel tartja Isten az ember útjait, jól látja minden lépését.</verse>
				<verse number="22">Nincs olyan sűrű sötétség, ahol elrejtőzhetne a gonosz! Előle még a halál árnyéka sem takar el.</verse>
				<verse number="23">Nincs szüksége rá, hogy hosszasan vizsgálja, s trónja elé idézze az embert ítéletre.</verse>
				<verse number="24">Nem kérdezi őket, nem nyomoz, egyszer csak hirtelen összetöri a hatalmasokat, és másokat állít a helyükre,</verse>
				<verse number="25">mert szemmel tartja, s nem felejti tetteiket. Egyetlen éjszaka felforgatja hatalmukat, szétmorzsolja erejüket, végük van.</verse>
				<verse number="26">Gonosz tetteik miatt lesújt rájuk, mindenki szeme láttára megbünteti őket,</verse>
				<verse number="27">mert elfordultak Istentől, s nem törődtek vele.</verse>
				<verse number="28">Mert a gonoszok miatt száll az égre a nyomorultak panasza, de a szegények kiáltását Isten meghallgatja.</verse>
				<verse number="29">Ha Isten hallgat, és nem felel, még akkor sem vádolhatja őt senki! Ha eltakarja arcát, és visszatartja áldásait egy néptől vagy egyetlen embertől, kicsoda láthatja meg őt, ki járulhat elébe?</verse>
				<verse number="30">Isten elveszi az istentelen uralkodó hatalmát, nem engedi, hogy népét romlásba vigye.</verse>
				<verse number="31">De mondtad-e Istennek: »Bűnös vagyok, és büntetésem elszenvedem, de nem vétkezem többé!</verse>
				<verse number="32">Istenem, taníts meg arra, amit át nem láthatok! Ha vétkeztem is, többé nem teszem«?</verse>
				<verse number="33">Jób, szeretnéd, hogy Isten megfizessen neked? Akkor miért utasítod el ítéletét? Most rajtad a sor, válassz! Nem dönthet más helyetted. Mit felelsz erre, mondd?</verse>
				<verse number="34">Az okos emberek azt mondják majd, s minden bölcs egyetért ebben:</verse>
				<verse number="35">»Jób értelmetlenül beszél, szavaiból minden bölcsesség hiányzik!«</verse>
				<verse number="36">Ó, bárcsak megvizsgálnák Jóbot, hiszen úgy válaszol, mint a gonoszok,</verse>
				<verse number="37">bűneit szaporítja szavaival, lázadása egyre növekszik, s beszédével folyton csak Isten ellen hadakozik.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="35">
				<verse number="1">Azután Elihú így folytatta:</verse>
				<verse number="2">„Jób, valóban úgy véled, hogy Istennel szemben neked van igazad?</verse>
				<verse number="3">Azt kérded: »Mi hasznom belőle, ha Istent félem és tisztelem? Mit nyerek vele, ha nem vétkezem?«</verse>
				<verse number="4">Hadd feleljek erre neked is, barátaidnak is!</verse>
				<verse number="5">Nézz fel az égre, és lásd meg, figyeld meg a fellegeket, mily magasan szállnak!</verse>
				<verse number="6">Isten azonban messze fölöttük lakik, mit árthatsz neki, ha vétkezel? Még ha megsokasodnak is bűneid, mit tehetsz ellene?</verse>
				<verse number="7">De ha ártatlanul élsz, nem őt segíted vele! Mit kaphat tőled, ami hiányzik neki?</verse>
				<verse number="8">Bűneiddel csak a halandóknak ártasz, amilyen magad is vagy! Igazságod is csak a halandóknak használ, amilyen magad is vagy!</verse>
				<verse number="9">A nyomorultak jajgatnak az elnyomás alatt, szabadítóért kiáltanak az erőszakosság miatt.</verse>
				<verse number="10">Mégsem a Teremtőjükhöz fordulnak segítségért, aki a legsötétebb órában is öröménekre indít,</verse>
				<verse number="11">aki bölcsességre tanít, még a földi állatok és az égi madarak által is.</verse>
				<verse number="12">Vagy kiáltanak a gonoszok büszkesége miatt, de Isten nem válaszol.</verse>
				<verse number="13">Bizony, hiába kiáltanak, Isten nem hallgatja meg, nem figyel rájuk a Mindenható.</verse>
				<verse number="14">Így hát, Jób, Isten neked sem válaszol, mikor panaszkodsz, hogy nem látod őt, mikor keseregsz, hogy ügyedet elé akarod terjeszteni.</verse>
				<verse number="15">Azt gondolod: »Mivel nem látja a bűnt, nem is büntet érte.«</verse>
				<verse number="16">Így hát csak beszélsz, meggondolatlanul, folyvást fecsegsz, értelmetlenül!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="36">
				<verse number="1">Azután Elihú így folytatta:</verse>
				<verse number="2">„Jób, légy türelemmel, hallgass meg, mert Istenről van még mondanivalóm!</verse>
				<verse number="3">Messziről származik tudásom, s megmutatom, hogy Teremtőm igazságos!</verse>
				<verse number="4">Látod, szavaim mind igazak! Tökéletes tudású ember áll előtted!</verse>
				<verse number="5">Tudd meg, hogy Isten hatalmas, erős szívű és bölcs, de az embert mégsem veti meg.</verse>
				<verse number="6">Nem hagyja a gonoszokat sokáig élni, igazságot szolgáltat az elnyomottnak.</verse>
				<verse number="7">Nem fordul el az igazaktól, hanem királyok mellé ülteti őket a trónra, felemeli őket örökre.</verse>
				<verse number="8">Ha pedig Isten láncra verve megbüntet valakit, ha fogva tartja a fájdalom köteleivel,</verse>
				<verse number="9">akkor is tudtára adja, miben vétkezett, megmutatja neki büszkesége bűnét,</verse>
				<verse number="10">megnyitja fülét, hogy fenyítését megértse, és parancsolja, hogy a gonosztól forduljon el.</verse>
				<verse number="11">Ha hallgat rá a bűnös, és enged szavának, akkor további éveit békében és jólétben töltheti, akkor esztendeit örömmel éli le.</verse>
				<verse number="12">Ha pedig nem enged szavának, halálos fegyver szúrja keresztül, s elpusztul ostobasága miatt.</verse>
				<verse number="13">Az istentelenek Istenre haragszanak, mikor ő megkötözi és fenyíti őket, ahelyett, hogy hozzá fordulnának.</verse>
				<verse number="14">Meghalnak fiatalon, mint a prostituáltak.</verse>
				<verse number="15">Bizony, Isten a szenvedés által ment meg a veszélytől, szenvedés által nyitja meg fülét a szenvedőnek!</verse>
				<verse number="16">Jób, téged is kiszabadítana Isten a szenvedés torkából, tágas mezőre vezetne, ahol bőség és gazdagság vár!</verse>
				<verse number="17">De most tele vagy hamis gondolatokkal, és jogosan ér utol az ítélet.</verse>
				<verse number="18">Ne engedd, hogy az indulat elragadjon, ne utasítsd el Isten fenyítését, ne riasszon meg a hatalmas váltságdíj!</verse>
				<verse number="19">Vajon segélykiáltásod megment-e a bajból? Segít-e valamit rajtad erőfeszítésed?</verse>
				<verse number="20">Ne kívánd, hogy eljöjjön az éjszaka, amikor a népeket kipusztítják a helyükről!</verse>
				<verse number="21">Vigyázz, ne pártolj a gonoszsághoz, még ha vonzóbbnak tűnik is, mint a nyomorúság!</verse>
				<verse number="22">Nézd, Isten milyen erős és hatalmas! Nincs tanító, hozzá hasonló!</verse>
				<verse number="23">Senki sem parancsolhat neki, senki sem mondhatja: »Ezt rosszul tetted!«</verse>
				<verse number="24">Gondod legyen rá, hogy dicsérd őt minden tettéért, hiszen ezekről énekelnek az emberek!</verse>
				<verse number="25">Amit Isten tett, azt mindenki látta, még messzi földeken is látták tetteit.</verse>
				<verse number="26">Isten valóban fenséges, hatalmas, csak mi nem ismerjük hatalmát, sem éveinek számát nem tudhatjuk soha.</verse>
				<verse number="27">Isten az, aki felemeli a vízcseppeket a földről, köddé és felhővé változtatja,</verse>
				<verse number="28">hogy az ég esőt hullasson, sűrű záport az emberekre.</verse>
				<verse number="29">Ki tudja, merre szállnak a fellegek? Ki érti a mennydörgés szavát?</verse>
				<verse number="30">Nézd, Isten küldi szét a villámokat is, ő takarja be a tenger mélyét.</verse>
				<verse number="31">Ezekkel kormányozza a népeket, így ad nekik bőséges termést és kenyeret.</verse>
				<verse number="32">Markába fogja a villámokat, lesújt velük, ahová akar.</verse>
				<verse number="33">A mennydörgés jelzi a vihar közeledtét, még a legelő állatok is megértik ezt.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="37">
				<verse number="1">„A villámok és a mennydörgés miatt remeg a szívem, majd kiugrik helyéről.</verse>
				<verse number="2">Hallgassátok csak, Isten hangja szól, figyeljetek ajkának mennydörgő szavára!</verse>
				<verse number="3">Ragyogó villámai megvilágítják az égboltot, fényük ellátszik a föld egyik szélétől a másikig.</verse>
				<verse number="4">Utána szavának mennydörgése robajlik, fenséges hangja dübörög. Nem tartja vissza, kiereszti hangját, mikor villámait kiküldi.</verse>
				<verse number="5">Isten hangja csodásan mennydörög, nagy dolgokat visz végbe, melyeket nem érthetünk.</verse>
				<verse number="6">Parancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, és az esőnek, hogy zuhogjon bőségesen.</verse>
				<verse number="7">Megmutatja az embereknek, hogy mire képes, mikor bezárja őket házaikba.</verse>
				<verse number="8">Az állatok is behúzódnak rejtekhelyükre, elbújnak a zord idő elől.</verse>
				<verse number="9">Dél felől forgószél tör elő, északról metsző hideg szél süvít.</verse>
				<verse number="10">Isten leheletétől megfagynak a vizek, a tavak felszíne jégtükörré dermed.</verse>
				<verse number="11">Majd vastag felhőkben küld párát és enyhülést, viharfelhőkből villámokat szór szerteszét.</verse>
				<verse number="12">Mindezek Isten parancsa szerint forognak körbe, elvégzik akaratát a lakott földön mindenütt.</verse>
				<verse number="13">Általuk fenyíti meg a népeket, vagy áldja meg a nemzeteket, akarata szerint.</verse>
				<verse number="14">Hallgass meg, Jób, maradj csendben, és gondold meg Isten csodáit!</verse>
				<verse number="15">Tudod-e hogyan irányítja a fellegeket? Hogyan gyújtja meg bennük villámai tüzét?</verse>
				<verse number="16">Tudod-e, hogyan lebegnek a felhők ég és föld között? Érted-e ezeket, és Isten tökéletes tudásának többi csodáit?</verse>
				<verse number="17">Miért lesz forró a ruhád, mikor délről hőhullám jön, és megáll a levegő?</verse>
				<verse number="18">Segíthetsz-e Istennek kiterjeszteni az eget, hogy szilárd legyen, mint a fémtükör?</verse>
				<verse number="19">Jób, taníts bennünket, mit mondhatunk mi Istennek! Bizony, nem tudjuk, mit feleljünk neki, mert sötétség rejti őt előlünk!</verse>
				<verse number="20">Nem merném megszólítani, mert talán elpusztítana.</verse>
				<verse number="21">Ugyanígy a Napba sem merek nézni, mikor az égen fényesen ragyog, mikor a szél elfújja a fellegeket.</verse>
				<verse number="22">Hogyan nézhetném vakító dicsőségét, amely észak felől ragyog, mint az arany! Bizony, Isten félelmetes ragyogásba öltözött!</verse>
				<verse number="23">Hogyan közeledhetnénk a Mindenhatóhoz, hogyan is érthetnénk meg őt? Hiszen ereje mérhetetlen, igazságos volta makulátlan, és senki jogait nem nyomja el.</verse>
				<verse number="24">Ezért tisztelik és félik Istent az emberek! Ő pedig rá sem néz arra, aki büszke, és bölcsnek tartja magát.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="38">
				<verse number="1">Ezután az Örökkévaló válaszolt Jóbnak a forgószélből:</verse>
				<verse number="2">„Ki fecseg itt terveimről össze-vissza?! Ki beszél ilyen ostobán és tudatlanul?!</verse>
				<verse number="3">Készülj fel, mint igazi férfi, én kérdezlek, te pedig válaszolj nekem!</verse>
				<verse number="4">Hol voltál, amikor a Földet megalapoztam? Mondd meg, ha igazán bölcs vagy!</verse>
				<verse number="5">Tudod-e ki szabta meg méreteit? Ki mérte meg, mekkora legyen?</verse>
				<verse number="6">Mire támaszkodnak a Föld oszlopai? Ki helyezte el sarokkövét,</verse>
				<verse number="7">amikor együtt énekeltek a hajnal csillagai, és az angyalok örvendezve ünnepeltek?</verse>
				<verse number="8">Kicsoda zárta a tengert gátak mögé, mikor előtört vize, mintegy az anyaméhből?</verse>
				<verse number="9">Akkor felhőkkel borítottam be, felruháztam azt fellegekkel, körülvettem sűrű sötétséggel,</verse>
				<verse number="10">meghúztam határvonalát, ajtók és zárak mögé szorítottam,</verse>
				<verse number="11">és azt mondtam: »Eddig jöjj, de ne tovább! Büszke hullámaid itt megálljanak!«</verse>
				<verse number="12">Parancsoltál-e a reggelnek, csak egyszer is, hogy felvirradjon? Mutattad-e a hajnalnak, hol kezdjen világosodni?</verse>
				<verse number="13">Te rendelted a hajnalfénynek, hogy ragadja meg a Föld sarkait, és rázza le a gonoszokat róla;</verse>
				<verse number="14">amikor a föld átváltozik, mint az agyag, ha pecsétet nyomnak rá, mint mikor új ruhába öltözik valaki;</verse>
				<verse number="15">amikor a gonoszoktól elveszik a világosságot, és felemelt karjukat összetörik?</verse>
				<verse number="16">Eljutottál-e a tenger forrásaihoz? Jártál-e már az óceán fenekén?</verse>
				<verse number="17">Láttad-e a halottak országának kapuit valaha, és a halál árnyékának kapuját láttad-e?</verse>
				<verse number="18">Fel tudod-e fogni a Föld méreteit? Mondd meg, ha tudod!</verse>
				<verse number="19">Melyik úton lakik a fény, és hol van a sötétség lakhelye?</verse>
				<verse number="20">Te biztosan vissza tudod vinni saját helyükre, el tudod vezetni őket otthonukba!</verse>
				<verse number="21">Hiszen olyan okos vagy, és annyira öreg, biztosan jól tudod mindezeket!</verse>
				<verse number="22">Jártál-e a hó raktáraiban? Láttad-e a jég raktárházait?</verse>
				<verse number="23">A rettenetes napokra tartogattam ezeket, felhalmoztam havat és jeget a háború és csaták idejére.</verse>
				<verse number="24">Tudod-e, hol az út, amelyen a világosság szétterjed, vagy amelyen a keleti szél szétfut a földön?</verse>
				<verse number="25">Ki hasít az égben utat a zuhogó esőnek, ki szabja meg útját a villámoknak?</verse>
				<verse number="26">Ki áztatja meg a sivatagot, ahol nem lakik ember, és a pusztát, ahol nincs emberfia?</verse>
				<verse number="27">Ki sarjaszt füvet ott, ahol senki sem jár, ki ad esőt a földre, hogy még a sivatag is kivirágzik?</verse>
				<verse number="28">Kitől származik az eső, ki szüli a harmat cseppjeit?</verse>
				<verse number="29">Kinek a méhéből keletkezik a jégeső? A hódara kinek a gyermeke?</verse>
				<verse number="30">A víz jéggé fagy, mint a szikla, oly kemény, s a mély tengerek felszínét jégpáncél borítja.</verse>
				<verse number="31">Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? Vagy felbonthatod-e az Orion köteleit?</verse>
				<verse number="32">Te hozod-e fel a csillagképeket a maguk idejében? Kézen fogva vezeted talán a Göncölszekeret az égen?</verse>
				<verse number="33">Ismered-e a csillagos ég törvényeit? Te határoztad meg, hogyan uralkodjanak a Föld fölött?</verse>
				<verse number="34">Tudsz-e parancsolni a felhőknek odafent, hogy esővel borítsák be a földet?</verse>
				<verse number="35">Szót fogadnak-e neked a villámok, hogy elinduljanak, s felelik-e neked: »Itt vagyunk, Uram, parancsodra várunk!«</verse>
				<verse number="36">Ki adott bölcsességet az embernek, ki helyezett a belsejébe értelmet?</verse>
				<verse number="37">Ki olyan bölcs, hogy megszámolja a fellegeket? Ki képes belőlük esőt fakasztani,</verse>
				<verse number="38">mikor az aszály miatt porfelhők kavarognak, és a göröngyök keményre száradnak?</verse>
				<verse number="39">Te adsz-e zsákmányt az anyaoroszlánnak, hogy csillapítsa kölykei éhségét,</verse>
				<verse number="40">amelyek a barlangjukban heverésznek, rejtekhelyükön zsákmányra lesve lapulnak?</verse>
				<verse number="41">Ki ad enni a hollóknak, mikor zsákmányt keresve keringenek, fiókáikat ki eteti, mikor éhesen Istenhez kiáltanak?</verse>
			</chapter>
			<chapter number="39">
				<verse number="1">Tudod-e, mikor ellik a hegyi kecske? Mikor borjaznak a szarvasok?</verse>
				<verse number="2">Számolod-e vemhességük hónapjait? Figyeled-e, mikor jön el az ellés ideje?</verse>
				<verse number="3">Csak összegörnyednek, kicsinyeiket megszülik, vajúdásuk hirtelen véget ér.</verse>
				<verse number="4">Borjaik hamar felnőnek a tágas mezőn, erősek és egészségesek, elhagyják anyjukat, nem térnek vissza többé.</verse>
				<verse number="5">Ki engedte szabadon a vadszamarat? Ki bocsátotta a pusztába, hadd rohanjon?</verse>
				<verse number="6">Hiszen én tettem otthonává a füves pusztát, nyugvó helyévé a szikes réteket.</verse>
				<verse number="7">Kineveti a zajos városokat, nem hordozza a kereskedők zsákjait.</verse>
				<verse number="8">Hegyi legelőkön kószál, szabadon, mindenhol talál legelni valót.</verse>
				<verse number="9">Kérdezd meg a vadbivalyt, akar-e szolgálni neked! Jászlad mellett marad-e éjszakára?</verse>
				<verse number="10">Befoghatod-e, hogy felszántsa földedet? Boronálhatsz-e vele vetés után?</verse>
				<verse number="11">Pedig milyen erős! De bízhatsz-e benne? Rábízhatod-e nehéz munkádat, hogy helyetted végezze?</verse>
				<verse number="12">Ha megkéred, elhúzza-e a megrakott szekeret, hogy gabonádat csépelni vigye?</verse>
				<verse number="13">Vígan csapkod szárnyával a struccmadár, pedig nem tud repülni, mint a gólya.</verse>
				<verse number="14">Tojásait a földön költi ki, a nap melegíti őket a porban.</verse>
				<verse number="15">Nem törődik vele, hogy ráléphetnek, hogy a vadállatok összetörik.</verse>
				<verse number="16">Fiókáit nem kényezteti, ha elpusztulnak, nem bánja, hogy fáradsága kárba veszett,</verse>
				<verse number="17">mert Isten nem adott neki bölcsességet, értelmet is csak keveset.</verse>
				<verse number="18">Mégis, ha felkel, és futásnak ered, ló és lovasa mögötte csúfosan lemarad!</verse>
				<verse number="19">Vagy nézd a lovat! Ilyen erőssé ki tette? Te adtad nyakára lobogó sörényét?</verse>
				<verse number="20">Te alkottad úgy, hogy ugrani tudjon? Mint a sáska úgy szökell, büszke horkantása milyen félelmetes!</verse>
				<verse number="21">Örvend erejének, s türelmetlenül várja, hogy harcba induljon, bátran nekirohan a fegyvereknek.</verse>
				<verse number="22">A félelmet neveti, nem ijed meg semmitől, nem hátrál meg a kard elől.</verse>
				<verse number="23">Csörög rajta lovasának tegze, csillog a napfényben kopja és lándzsa.</verse>
				<verse number="24">A trombita hangjára megindul, tüzesen vágtat a csatába, sebesen, mint a szél.</verse>
				<verse number="25">A harcba hívó trombitaszóra nyerítve felel, örül, hogy indulhat végre. Messziről megérzi a csatazajt, meghallja a harci kiáltást és a parancsszót.</verse>
				<verse number="26">Te tanítottad-e az ölyvöt magasra szállni, mikor kiterjeszti szárnyát, és dél felé repül?</verse>
				<verse number="27">Parancsodra szárnyal-e magasra a keselyű, és rakja fészkét kősziklák csúcsára?</verse>
				<verse number="28">Otthon van a szédítő magasban, nyugodtan éjszakázik a meredek sziklafalon, ott tanyázik, az a kővára.</verse>
				<verse number="29">Onnan kémleli prédáját, éles szeme messzire lát mindent, pontosan.</verse>
				<verse number="30">Fiókáit véres hússal táplálja, s ahol elhullott tetemet lát, azonnal ott terem.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="40">
				<verse number="1">Majd az Örökkévaló ezt mondta Jóbnak:</verse>
				<verse number="2">„A Mindenhatóval akartál pereskedni, folytatod-e még, vagy feladod? Aki Istennel akar perelni, hát feleljen neki!”</verse>
				<verse number="3">Jób erre így válaszolt az Örökkévalónak:</verse>
				<verse number="4">„Most látom csak, milyen parányi vagyok! Mit is felelhetnék neked? Inkább hallgatok, és kezem a számra teszem.</verse>
				<verse number="5">Szóltam egyszer, vagy kétszer, de most már elhallgatok, mondtam ugyan valamit, de többé nincs mit mondanom.”</verse>
				<verse number="6">Ezután az Örökkévaló így folytatta a forgószélből:</verse>
				<verse number="7">„Készülj fel, mint igazi férfi, hadd kérdezzelek, te pedig válaszolj nekem!</verse>
				<verse number="8">Kétségbe vonod igazságos voltomat? El akarsz ítélni, hogy igazad legyen?</verse>
				<verse number="9">Ha olyan vagy, mint Isten, ha karod oly erős, mint az övé, és hangod ugyanúgy mennydörög,</verse>
				<verse number="10">akkor öltözz dicsőségbe és fenségbe, vedd körül magad tisztességgel és ragyogással!</verse>
				<verse number="11">Ha olyan vagy, mint Isten, engedd szabadjára haragod tüzét, nézd meg, kik büszkék, gőgösek, alázz meg minden elbizakodottat!</verse>
				<verse number="12">Tarts szemmel mindenkit, aki kevély és felfuvalkodott, alázz meg minden elbizakodottat! Törj össze minden gonoszt a saját helyén,</verse>
				<verse number="13">sújtsd őket a porba, szégyenítsd meg, zárd őket együttesen a sírba!</verse>
				<verse number="14">Akkor majd én foglak dicsérni, hogy győzelmet szerzett erős karod!</verse>
				<verse number="15">Jób, nézd csak a behemótot, amely füvet legel, mint az ökör! Én teremtettem őt is, akárcsak téged.</verse>
				<verse number="16">Nézd, milyen kemények izmai, milyen erős a testalkata!</verse>
				<verse number="17">Farka erős, mint a cédrusfa, inai és izmai egybefonódnak,</verse>
				<verse number="18">csontjai erősek, mint a bronz, lábszárai, mint a vasrudak!</verse>
				<verse number="19">A teremtmények között ő a legelső, megfékezni is csak Teremtője képes.</verse>
				<verse number="20">Dús füvet teremnek neki a dombok, ott legelészik a többi állat között.</verse>
				<verse number="21">Árnyas fák alatt heverészik, nádasokban, mocsarakban tanyázik.</verse>
				<verse number="22">Fák árnyéka takarja, körülveszik fűzfák és bokrok.</verse>
				<verse number="23">Ha megárad a folyó, nem menekül, nem fél, még ha a Jordán vize a szájáig ér is.</verse>
				<verse number="24">Vajon ki tudná váratlanul meglepni, elfogni, ki tudna orrába kötelet fűzni, hogy vezesse?!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="41">
				<verse number="1">Jób, nézd csak a Leviátánt! Kihúzhatod-e horoggal a vízből, mint a halat? Nyelvét lekötözheted-e kötéllel?</verse>
				<verse number="2">Orrába tennél-e karikát, s kötelet, vagy horgot az állába, hogy azzal vezesd?</verse>
				<verse number="3">Gondolod, hogy könyörögni fog neked? Vagy hízelegve kérlel, hogy engedd szabadon?</verse>
				<verse number="4">Azt hiszed, megegyezhetsz vele, talán szolgádnak fogadod örökre?</verse>
				<verse number="5">Vagy játszanál vele, mint egy kismadárral, megkötnéd, hogy gyermekeid pórázon vezessék?</verse>
				<verse number="6">Talán eladnád a halászoknak, hogy alkudozzanak fölötte a piacon? Vagy feldarabolnád, hogy szétosszad a kereskedők között?</verse>
				<verse number="7">Döfhetsz-e a hátába lándzsákat, vagy a fejébe szigonyt?</verse>
				<verse number="8">Ha megpróbálod, többé esélyed sem lesz harcolni vele! Gondold meg, mi történne veled!</verse>
				<verse number="9">Aki megtámadja, halálosan téved, már a puszta látványától is összerogy a vakmerő!</verse>
				<verse number="10">Ki olyan bátor és bolond, hogy a Leviátánt megharagítsa? Akkor hát, kicsoda merne velem szembeszállni?</verse>
				<verse number="11">Kicsoda adott nekem előbb, hogy én tartozzam neki?! Hiszen minden az enyém az ég alatt!</verse>
				<verse number="12">Nézd a Leviátán lábait, nézd hatalmas erejét, formáját, az egész milyen tökéletes!</verse>
				<verse number="13">Ki foszthatja meg a páncéljától? Ki tudná átdöfni kettős pajzsait?</verse>
				<verse number="14">Hatalmas állkapcsát ki feszítheti fel? Fogai milyen rémületesek!</verse>
				<verse number="15">Hátát erős pajzsok sora védi, összekapcsolva szorosan és szilárdan,</verse>
				<verse number="16">oly tökéletesen, hogy még levegő sem jut közéjük.</verse>
				<verse number="17">Egyik a másikhoz annyira jól illik, erősen kapcsolódnak, szét nem választhatók.</verse>
				<verse number="18">Mikor a Leviátán tüsszent, mintha villám lobbanna fel, szeme úgy ragyog, mint a hajnal fénye.</verse>
				<verse number="19">Lángnyelvek csapnak ki szájából, torkából tüzes szikrák szállnak.</verse>
				<verse number="20">Orrából füst száll a magasba, mint forró fazékból a gőz.</verse>
				<verse number="21">Lehelete meggyújtja a szenet, szájából láng lövell.</verse>
				<verse number="22">Nyakán az erő nyugszik, orra előtt rettegés ugrál.</verse>
				<verse number="23">Testének részei úgy összetartanak, mintha egyben öntötték volna, oly szilárd.</verse>
				<verse number="24">Szíve kemény, mint a szikla, mint az alsó malomkő, oly kemény.</verse>
				<verse number="25">Mikor a Leviátán felkel, még a hatalmasok is remegnek, mikor farkával csapkod, elfutnak a hősök is.</verse>
				<verse number="26">Ha eltalálja is a fegyver, nem árt neki, lepattan róla kard, nyíl és lándzsa.</verse>
				<verse number="27">Annyiba veszi a vasat, mint a szalmaszálat, a rezet, mint a korhadt fát.</verse>
				<verse number="28">Nyílvesszők meg nem futamítják, lepattannak páncéljáról a parittyakövek,</verse>
				<verse number="29">a buzogány sem árt neki jobban, mint egy pihe, a felé süvítő dárdát csak neveti.</verse>
				<verse number="30">Hasán a pikkelyek, mint éles cserépdarabok, felkavarja az iszapot, mint a szeges borona.</verse>
				<verse number="31">Nyomában fortyog a mélység, mint fazék a tűz fölött, bugyborékol a tenger, mint forró olaj.</verse>
				<verse number="32">Fehér tajtékot hagy maga után a vízen, azt hinnéd, megőszült a tenger mögötte.</verse>
				<verse number="33">Nincs hozzá hasonló az állatok között, mert Isten úgy teremtette, hogy senkitől se féljen!</verse>
				<verse number="34">Bátran szembenéz mindenkivel, ő a király minden büszke állat fölött!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="42">
				<verse number="1">Ezután Jób így válaszolt az Örökkévalónak:</verse>
				<verse number="2">„Most már tudom, te bármit megtehetsz! Nincs aki szándékod keresztezné, vagy terved meghiúsítaná!</verse>
				<verse number="3">Azt kérded: »Ki fecseg itt terveimről össze-vissza?! Ki beszél ilyen ostobán és tudatlanul?!« Uram, bevallom: én vagyok az! Mert olyan dolgokról beszéltem, amelyeket nem értek, amelyek túl csodálatosak, sőt felfoghatatlanok.</verse>
				<verse number="4">Azt mondtad: »Készülj fel, mint igazi férfi, hadd kérdezzelek, te pedig válaszolj nekem!«</verse>
				<verse number="5">Uram, eddig csak hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak!</verse>
				<verse number="6">Ezért hibáztatom és elítélem magam, s mindent visszavonok, amit mondtam! Bocsáss meg nekem, aki porban és hamuban heverek!”</verse>
				<verse number="7">Miután az Örökkévaló ezeket mondta Jóbnak, a témáni Elifázhoz fordult: „Nagyon megharagudtam rád és két barátodra, mivel nem az igazságot mondtátok rólam! Jób, a szolgám, viszont helyesen szólt felőlem.</verse>
				<verse number="8">Azért most vegyetek hét bikát és hét kost, menjetek szolgámhoz, Jóbhoz, és áldozzátok fel az állatokat égőáldozatként magatokért! Szolgám, Jób, pedig imádkozzon értetek! Az ő imádságát meghallgatom, és akkor nem fogok veletek úgy bánni, ahogyan megérdemelnétek. Pedig rászolgáltatok, mert nem az igazságot mondtátok rólam! Jób, a szolgám, viszont helyesen szólt felőlem”.</verse>
				<verse number="9">El is ment Jóbhoz a témáni Elifáz, a súahi Bildád, és a naamái Cófár, és mindent aszerint tettek, ahogy az Örökkévaló mondta. Az Örökkévaló pedig meghallgatta Jób imádságát, és teljesítette kérését.</verse>
				<verse number="10">Miután pedig Jób imádkozott a barátaiért, az Örökkévaló helyreállította őt, és minden vagyonát kétszeresen visszaadta.</verse>
				<verse number="11">Eljöttek Jóbhoz az összes testvérei és minden korábbi barátja, és nagy vendégséget tartottak. Mindannyian vigasztalták Jóbot, és együttérzésüket fejezték ki a csapások miatt, amelyekkel az Örökkévaló sújtotta. Mindegyikük ajándékozott Jóbnak egy-egy ezüstöt és egy-egy aranygyűrűt.</verse>
				<verse number="12">Az Örökkévaló pedig megáldotta Jóbot, még inkább, mint azelőtt. A nyájai annyira megszaporodtak, hogy 14 000 juha és kecskéje, 6 000 tevéje, 1 000 pár igavonó ökre és 1 000 szamara lett.</verse>
				<verse number="13">Jóbnak ismét gyermekei születtek: hét fia és három leánya.</verse>
				<verse number="14">Születésük sorrendje szerint így nevezte el a leányait: Jemima, Kecia és Keren-Happúk.</verse>
				<verse number="15">Olyan szépek voltak, hogy nem akadt párjuk az egész tartományban, és apjuktól ugyanolyan örökséget kaptak, mint fiútestvéreik.</verse>
				<verse number="16">Ezek után Jób még 140 esztendeig élt, és meglátta gyermekeit és azoknak leszármazottjait is négy nemzedéken keresztül.</verse>
				<verse number="17">Életével megelégedve, idős korában halt meg Jób.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="19">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Boldog és áldott, aki nem jár az istentelenek útjain, nem áll rá a bűnösök ösvényeire, és nem ül együtt a gúnyolódókkal,</verse>
				<verse number="2">hanem abban leli örömét, ha az Örökkévaló tanítja, és éjjel-nappal azon gondolkodik.</verse>
				<verse number="3">Olyan életerős lesz, mint a folyópartra ültetett gyümölcsfa: idejében hoz gyümölcsöt, s levelei örökké zöldellnek. Bizony, felvirágzik keze alatt minden, amibe kezd!</verse>
				<verse number="4">Milyen más az istentelenek sorsa: olyanok, mint a polyva, melyet elsodor a szél:</verse>
				<verse number="5">az ítélet napján elítélik őket. Bűnösök nem maradhatnak az igazak közösségében.</verse>
				<verse number="6">Az igazak lépéseit az Örökkévaló irányítja, az istentelenek útja pedig a pusztulásba vezet.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Miért csődülnek össze dühösen a nemzetek? Miért kovácsolnak ostoba terveket?</verse>
				<verse number="2">A föld királyai összegyűlnek, a vezetők szövetkeznek az Örökkévaló ellen és Felkentje ellen:</verse>
				<verse number="3">„Lázadjunk fel ellenük, szabadítsuk fel magunkat igájuk alól!”</verse>
				<verse number="4">Aki mennyei trónján ül, nevet rajtuk, s kigúnyolja őket az Örökkévaló,</verse>
				<verse number="5">haraggal szól hozzájuk, megrémíti, összezavarja őket:</verse>
				<verse number="6">„Én kentem fel őt, és tettem királyommá, szent hegyemen, a Sionon!”</verse>
				<verse number="7">Halljátok meg az Örökkévaló törvényét! Ő maga mondta nekem: „Fiam vagy te, ma szültelek!</verse>
				<verse number="8">Csak kérjed tőlem örökséged, és neked adom az összes nemzetet, s birtokodul az egész földkerekséget!</verse>
				<verse number="9">Vaspálcával töröd össze a népeket, széjjelzúzod őket, mint vas a cserepet!”</verse>
				<verse number="10">Ezért, királyok, térjetek észhez, földi fejedelmek, fogadjátok meg tanácsom!</verse>
				<verse number="11">Imádjátok az Örökkévalót tisztelettel és félelemmel, ujjongjatok neki reszketéssel!</verse>
				<verse number="12">Hódoljatok fia előtt, nehogy megharagudjon, és hirtelen elpusztítson titeket, mert haragja hamarosan lángra lobban! Ó, milyen áldott és boldog, aki benne bízik!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Örökkévaló! Hányan jönnek ellenem! Milyen sokan támadnak rám!</verse>
				<verse number="2">Mind azt mondják rólam: „Isten sem menti meg a kezünkből!”</verse>
				<verse number="3">Te mégis megvédesz engem, Örökkévaló, te vagy dicsőségem, te emeled föl a fejem.</verse>
				<verse number="4">Teljes erővel segítségért kiáltok az Örökkévalóhoz. Bizony, meghallja, és válaszol nekem szent hegyéről!</verse>
				<verse number="5">Nyugodtan lefekszem, el is alszom, és tudom, felébredek, mert az Örökkévaló őriz, és betakar engem.</verse>
				<verse number="6">Nem félek ellenségeimtől, bár ezerszámra gyűlnek körém.</verse>
				<verse number="7">Kelj fel, Örökkévaló! Ments meg, Istenem, mert ha te állon ütöd ellenségeimet, a gonoszoknak még fogait is kitördeled!</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló megszabadít! Örökkévaló, áldd meg népedet!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Istenem, aki igazságot szolgáltatsz, ments ki szorult helyzetemből! Kérlek, könyörülj rajtam, hallgasd meg imádságomat!</verse>
				<verse number="2">És ti, emberek, meddig fogtok még rosszat mondani rólam? Miért szeretitek a rágalmazást? Meddig fogtok még hazudozni, és ok nélkül vádolni engem?</verse>
				<verse number="3">Értsétek meg, az Örökkévaló meghallgatja, aki hűségesen követi őt! Tudjátok meg, meghallgat engem is, ha segítségért kiáltok hozzá!</verse>
				<verse number="4">Ha meg is haragudtok, de ne vétkezzetek! Szálljatok magatokba, mikor este lefekszetek, és csillapodjatok!</verse>
				<verse number="5">Tiszta szívvel hozzatok az Örökkévalónak áldozatokat, és bízzatok benne!</verse>
				<verse number="6">Sokan mondják: „Ki hoz ránk végre jobb napokat?” Ragyogtasd ránk, Örökkévaló, arcod világosságát!</verse>
				<verse number="7">Jobban örülök ennek, mint a bőséges aratásnak, vagy szüretnek.</verse>
				<verse number="8">Bizony, békességben fekszem le, el is alszom azonnal, mert nálad biztonságban vagyok, Örökkévaló!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Örökkévaló, hallgass meg, kérlek! Értsd meg gondolataimat!</verse>
				<verse number="2">Halld meg kiáltásomat, Királyom, Istenem, mert hozzád imádkozom!</verse>
				<verse number="3">Reggelente hozzád imádkozom, eléd terítem dolgaimat, s reménykedve várok válaszodra!</verse>
				<verse number="4">Istenem, te gyűlölöd a gonoszokat, nem is lakhatnak jelenlétedben. Az ostoba és öntelt emberek meg nem állhatnak előtted, utálod a gonosztevőket.</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">Bizony, elpusztulnak mind a hazugok! Az Örökkévaló gyűlöli a vérszomjas gyilkosokat, akik titkon gonosz terveket szőnek.</verse>
				<verse number="7">De én kegyelmed bőségéből házadba léphetek, tisztelettel és félelemmel borulok le előtted szent Templomodban.</verse>
				<verse number="8">Örökkévaló, erősíts meg jóságoddal, védj meg ellenségeimtől! Készíts számomra utat, amelyen járhatok!</verse>
				<verse number="9">Mert ők csak hazugságot beszélnek, belsejük tele van pusztítással, nyitott sírgödör a torkuk, hízelgő nyelvük csapdát rejteget.</verse>
				<verse number="10">Ó, Istenem, büntesd meg őket! Saját terveik által essenek el, bűnhődjenek sok bűnük miatt, mert fellázadtak ellened!</verse>
				<verse number="11">De mind örüljenek, akik benned bíznak, mindörökké vigadjanak! Áldd meg, akik szeretik nevedet, hogy benned örvendezzenek!</verse>
				<verse number="12">Örökkévaló, te megáldod az igazakat, hűséges szereted pajzsként betakarja őket.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Örökkévaló, kérlek, ne haraggal fenyíts engem, ne haragodban büntess meg!</verse>
				<verse number="2">Könyörülj rajtam, mert beteg vagyok, csontjaim is reszketnek, gyógyíts meg!</verse>
				<verse number="3">Lelkem is remeg, meddig késlekedsz még, Örökkévaló?</verse>
				<verse number="4">Kérlek, fordulj vissza hozzám, erősítsd meg lelkemet! Szabadíts és gyógyíts meg, hiszen olyan kegyelmes vagy!</verse>
				<verse number="5">A halálban már senki sem dicséri neved! A halottak országában ki fog áldani téged?</verse>
				<verse number="6">Belefáradtam a sóhajtozásba, egész éjjel csak sírok, könnyeimmel áztatom ágyamat.</verse>
				<verse number="7">Szemem vörös a sírástól, belefáradt a szomorúságba és a bajokba.</verse>
				<verse number="8">Menjetek tőlem, gonoszok, mindannyian, mert az Örökkévaló meghallotta zokogásomat!</verse>
				<verse number="9">Bizony, meghallgatta könyörgésemet, elfogadta imádságomat, válaszol nekem!</verse>
				<verse number="10">Ellenségeim mind vereséget szenvednek, félve reszketnek! Hirtelen hátat fordítanak, szégyenükben elmenekülnek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Örökkévaló, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg minden üldözőmtől, kérlek, ments meg tőlük!</verse>
				<verse number="2">Ne engedd, hogy szétszaggassák lelkemet, mint prédáját az oroszlán! Bizony, ha meg nem mentesz, elhurcolnak, szétmarcangolnak engem.</verse>
				<verse number="3">Örökkévaló, Istenem, ha valami gonoszságot követtem el, ha bármi rosszat tettem,</verse>
				<verse number="4">ha gonoszul bántam barátaimmal, vagy ok nélkül bántottam ellenségemet,</verse>
				<verse number="5">akkor üldözzön, és érjen utol halálos ellenségem, taposson a földre, dobjon sírgödörbe.</verse>
				<verse number="6">Kelj fel, Örökkévaló, haragodban! Állj fel, mint bíró, dühös ellenségeimmel szemben! Hirdesd ki ítéleted, szolgáltass igazságot nekem, ítéleted szerint!</verse>
				<verse number="7">Nemzetek gyűljenek köréd, foglald el trónodat fölöttük!</verse>
				<verse number="8">Örökkévaló, ítéld meg a népeket! Ítélj a javamra, igazságom és ártatlanságom szerint!</verse>
				<verse number="9">Vess véget a bűnösök gonoszságának, és erősítsd meg az igazat, hiszen igazságos Isten vagy, aki a szíveket és veséket vizsgálja!</verse>
				<verse number="10">Isten az én védelmezőm, aki megszabadítja az igazszívűeket.</verse>
				<verse number="11">Isten igazságos bíró: szüntelen ítél.</verse>
				<verse number="12">Ha a gonosz meg nem változik, Isten kihúzza kardját, kifeszíti íját, és már céloz is vele.</verse>
				<verse number="13">Halálos fegyvereket készít, tüzes nyilakat a gonosz ellen.</verse>
				<verse number="14">Nézd! Megfogan a gonosz terv az istentelenben, hamissággal terhes, és hazugságot szül.</verse>
				<verse number="15">Csapdát készít, gödröt ás, de maga esik bele.</verse>
				<verse number="16">Gonosz terve magának okoz bajt, erőszakossága visszahull a fejére.</verse>
				<verse number="17">Én pedig áldom az Örökkévalót, aki igazságos, énekkel dicsérem a Felséges Örökkévaló nevét!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Ó, Urunk, Örökkévaló! Az egész Földön nincs nevednél felségesebb, az égnél is magasabbra emelted dicsőségedet!</verse>
				<verse number="2">Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér: hirdeti hatalmadat. Énekükkel némítod el bosszúszomjas ellenségeidet,</verse>
				<verse number="3">Nézem az eget, kezed munkáját, a Holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél,</verse>
				<verse number="4">és csodálkozom: Micsoda a halandó, hogy törődsz vele? Kicsoda az ember fia, hogy egyáltalán észreveszed?</verse>
				<verse number="5">Hiszen olyanná tetted, hogy majdnem Istennel ér fel, megkoronáztad méltósággal és dicsőséggel.</verse>
				<verse number="6">Úrrá tetted minden teremtményed fölött, s mindent hatalma alá rendeltél.</verse>
				<verse number="7">Mind a juhokat, ökröket, s az összes vadállatot,</verse>
				<verse number="8">az égi madarakat, a tenger halait, s mindent, ami a tengerben nyüzsög.</verse>
				<verse number="9">Urunk, Örökkévaló! Az egész Földön nincs nevednél felségesebb!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Dicsérlek, Örökkévaló, teljes szívemből! Elsorolom csodálatos tetteidet.</verse>
				<verse number="2">Vigadok és örülök neked, énekkel dicsérem neved, ó Felséges!</verse>
				<verse number="3">Miattad hátat fordítanak ellenségeim, elfutnak előled, földre esnek, megsemmisülnek egészen.</verse>
				<verse number="4">Mert trónodra ültél, mint igazságos bíró, ítéletet hoztál, és javamra ítéltél.</verse>
				<verse number="5">Megfenyítetted a nemzeteket, elpusztítottad a gonoszokat, még a nevüket is örökre eltörölted.</verse>
				<verse number="6">Elpusztult az ellenség, városai rommá lettek. Végleg kigyomláltad őket, még emlékük is örökre elveszett.</verse>
				<verse number="7">De örökké uralkodik az Örökkévaló! Ítélkezéshez állította fel trónját,</verse>
				<verse number="8">igazságosan ítél meg minden embert. Bizony, méltányosan ítéli a nemzeteket!</verse>
				<verse number="9">Az elnyomottaknak az Örökkévaló lesz biztos menedékük, magas kővár a veszedelem idején.</verse>
				<verse number="10">Ezért bíznak benned, akik igazán ismernek téged, mert te, Örökkévaló, nem hagyod el, aki hozzád fordul segítségért.</verse>
				<verse number="11">Énekeljetek dicséretet az Örökkévalónak, aki Sionban lakik! Hirdessétek a népek között hatalmas tetteit!</verse>
				<verse number="12">Mert számon kéri az Örökkévaló a gyilkostól áldozata vérét, és nem felejti el a nyomorultak jajkiáltásait!</verse>
				<verse number="13">Könyörülj rajtam, Uram! Nézd, hogyan üldöznek ellenségeim! Ments ki a halál kapujából,</verse>
				<verse number="14">hogy Jeruzsálem kapujában dicsérhesselek, és örülhessek, hogy megszabadítottál!</verse>
				<verse number="15">A nemzetek beleestek a verembe, amelyet másoknak ástak, és csapdájuk saját lábukat fogta meg.</verse>
				<verse number="16">Így mutatta meg nekik az Örökkévaló, hogy igazságosan ítél: a gonoszt saját csapdájában fogta meg.</verse>
				<verse number="17">A gonosz emberek a halottak országába kerülnek. Bizony, oda jut minden nép, amely elfeledkezik Istenről!</verse>
				<verse number="18">De az Örökkévaló nem felejti el az alázatos szegényeket: meglátják, hogy nem hiába reménykedtek benne!</verse>
				<verse number="19">Kelj fel, Örökkévaló! Ne tűrd tovább az erőszakosságot! Állítsd magad elé, ítéld meg a népeket!</verse>
				<verse number="20">Tanítsd meg őket, hogy féljenek téged! Hadd tudják meg, hogy csupán halandó emberek!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Örökkévaló, miért vagy oly messze tőlem? Miért rejtőzöl el, mikor bajok érnek?</verse>
				<verse number="2">Milyen elbizakodottan üldözik a gonoszok a szegényt! Essenek áldozatul ők maguk gonosz terveiknek!</verse>
				<verse number="3">Hogy dicsekednek a gonoszok lelkük kívánságaival! Bizony, a telhetetlen emberek átkozzák és megvetik az Örökkévalót!</verse>
				<verse number="4">A gonoszok elbizakodottságukban nem kérik Isten segítségét. Gőgösen azt gondolják: „Nincs Isten, ne is törődjünk vele!”</verse>
				<verse number="5">Mindig tekervényes utakon járnak, Isten ítéleteivel nem törődnek, tanításait semmibe veszik.</verse>
				<verse number="6">Azt gondolják, őket nem érheti baj, bármit tesznek, nincs, aki megbüntesse őket.</verse>
				<verse number="7">Szájuk tele átkozódással, csalással, káromkodással; nyelvükön hamisság és bűn.</verse>
				<verse number="8">Leselkednek a sikátorokban, ártatlanokat gyilkolnak titokban, lesik következő áldozatukat.</verse>
				<verse number="9">Lapulnak, mint oroszlán a bozótban, lesik zsákmányukat, hogy rárohanjanak, megragadják, és elhurcolják a szegényeket.</verse>
				<verse number="10">Bizony, ha szerencsétlen áldozatuk karmuk közé kerül, erejükkel földre tiporják, szétzúzzák és összetörik!</verse>
				<verse number="11">Azt gondolják magukban: „Isten nem törődik velünk, ide sem néz, meg se látta ezt!”</verse>
				<verse number="12">Kelj fel Örökkévaló! Istenem, emeld fel kezed! Ne feledkezz el a szegényekről, akiket a gonoszok összetörtek!</verse>
				<verse number="13">Ne gúnyolhasson téged a gonosz, Istenem! Ne mondhassa magában: „Isten úgysem büntet meg ezért soha!”</verse>
				<verse number="14">Pedig te jól láttad mindezt, Istenem! Láttad a sok fájdalmat és szenvedést! Bizony, kinyújtod kezed, segítesz a szegényeken, mert te vagy, Örökkévaló, az árvák és elhagyottak gondviselője!</verse>
				<verse number="15">Törd el a gonosz karját, Örökkévaló! Pusztítsd ki a gonoszokat, hogy nyomuk se maradjon!</verse>
				<verse number="16">Az Örökkévaló örökké uralkodik, kipusztítja országából a gonoszokat!</verse>
				<verse number="17">Örökkévaló, te meghallgattad az alázatos szegények kívánságát. Szívüket erősítsd meg, és teljesítsd kérésüket!</verse>
				<verse number="18">Ítélj az árvák és elnyomottak javára, hogy a földi emberek ne nyomorgassák őket többé!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Én az Örökkévalóban bízom! Miért mondjátok hát nekem: „Menekülj, rejtőzz el a hegyekben, mint a madár!”</verse>
				<verse number="2">A gonoszok a sötétben rejtőznek, már feszítik az íjat, célba veszik az igaz embert, hogy nyilukat a szívébe lőjék.</verse>
				<verse number="3">Mi lesz, ha még az alapokat is lerombolják? Mit tehet akkor az igaz?</verse>
				<verse number="4">De az Örökkévaló most is ott van szent templomában! Az ő trónja a Mennyben van! Mindent lát, ami történik, minden embert szemmel tart, és próbára tesz.</verse>
				<verse number="5">Igen, megvizsgálja, és próbára teszi az igazakat is, de gyűlöli a gonoszokat és erőszakosokat!</verse>
				<verse number="6">Izzó parazsat és kénkövet szór a gonoszokra, perzselő forró szél zúdul rájuk.</verse>
				<verse number="7">Mert az Örökkévaló igazságos, és szereti az igaz tetteket. Meglátják arcát, és vele laknak, akik szeretik az igazságot.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Ments meg, Örökkévaló! Elfogytak az istenfélők! Kiveszett a hűség, eltűntek a földről a hűségesek!</verse>
				<verse number="2">Értelmetlen és hazug dolgokat beszélnek, képmutatón hízelegnek egymásnak.</verse>
				<verse number="3">Irtsd ki, Örökkévaló, a hízelgő szájakat, vágd ki a nagyotmondó nyelveket!</verse>
				<verse number="4">Akik ezt mondják: „Beszédünk naggyá tesz minket, nyelvünkkel uralkodunk, ugyan ki lehetne úrrá felettünk?!”</verse>
				<verse number="5">De az Örökkévaló így felel: „Most már felkelek! A nyomorultak segélykiáltására felelek, megmentem a szegényeket, megszabadítom azokat, akik arra várnak!”</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló beszéde igaz és tiszta, mint a föld-kohóban hétszer olvasztott, megtisztított ezüst.</verse>
				<verse number="7">Örökkévaló, védj meg bennünket, e gonosz nemzedéktől ments meg,</verse>
				<verse number="8">még ha körül is vesznek mindenfelől, és magasra emelkednek a hitvány emberek!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Örökkévaló, meddig felejtkezel el rólam? Végleg elfelejtesz? Meddig rejted el arcodat előlem?</verse>
				<verse number="2">Meddig kell aggódnom, hogy már nem törődsz velem, meddig bánkódjak még ezen? Meddig hatalmaskodik rajtam ellenségem?</verse>
				<verse number="3">Nézz rám, Örökkévaló, Istenem, kérlek, válaszolj nekem! Vidítsd fel arcomat, örvendeztess meg, hogy ne boruljon rám halálos álom!</verse>
				<verse number="4">Ne mondhassa ellenségem: „Legyőztem!” Ne örülhessen, mikor bajban vagyok!</verse>
				<verse number="5">Mert kegyelmedben bízom, Örökkévaló! Teljes szívvel örülök, hogy megszabadítasz!</verse>
				<verse number="6">Dicséretet éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett velem!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Azt gondolják az ostobák: „Nincs Isten, nem is létezik!” Mind romlottak, tetteik is utálatosak, nincs közöttük egy sem, aki jót tenne.</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló letekint a Mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e közöttük értelmes, Istent kereső.</verse>
				<verse number="3">De mind elfordultak Istentől, megromlottak mindannyian, nincs, aki jót tenne, nincs egy sem!</verse>
				<verse number="4">Nem értik ezt a gonoszok? Pusztítják népemet, mint a kenyeret, az Örökkévalót pedig nem tisztelik!</verse>
				<verse number="5">De meg fognak rettenni, egyszer nagyon megijednek, mert Isten az igazakkal van!</verse>
				<verse number="6">A gonoszok elutasítják a szegény tanácsát, akinek az Örökkévaló a biztos menedéke!</verse>
				<verse number="7">Bárcsak eljönne Sionból a Szabadító! Az Örökkévaló az, aki Izráelt megszabadítja! Mikor az Örökkévaló visszahozza népét a fogságból, örül majd Jákób, és vigad Izráel!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Örökkévaló, ki lakhat sátorodban? Szent hegyeden ki élhet veled?</verse>
				<verse number="2">Aki egyenes úton jár, azt teszi, ami helyes, tiszták és igazak a szándékai,</verse>
				<verse number="3">nem rágalmaz másokat, embertársának nem árt, nem mond rosszat testvéreiről,</verse>
				<verse number="4">megveti a gonoszt, de tiszteli azokat, akik félik az Örökkévalót. Aki, ha ígér valamit, megtartja, még ha kárát vallja is,</verse>
				<verse number="5">aki nem kér kamatot kölcsönadott pénze után, és nem lehet megvesztegetni, hogy az ártatlant megkárosítsa. Aki így él, soha meg nem inog!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Örökkévaló, védj meg engem, mert hozzád menekülök!</verse>
				<verse number="2">Ti azt mondjátok az Örökkévalónak: „Te vagy az én Uram, minden jó, amit kaptam, tőled származik!”</verse>
				<verse number="3">De azt is mondjátok e föld isteneinek: „Tőletek jön, amit lelkem kíván!”</verse>
				<verse number="4">Akik más isteneket imádnak, sok fájdalmat okoznak maguknak. Nincs közöm áldozataikhoz, amelyeket bálványaiknak visznek, isteneik nevét számra sem veszem!</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló az én Istenem, ő az én részem: ételem és italom! Örökkévaló, kezedben tartod sorsomat!</verse>
				<verse number="6">Részemet gyönyörű helyen jelölted ki, milyen szép örökség jutott nekem!</verse>
				<verse number="7">Áldom az Örökkévalót, mert ő tanácsol engem, lelkem mélyén még éjjel is tanít!</verse>
				<verse number="8">Tekintetem az Örökkévalóra függesztem, aki jobb kezem felől van, ezért nem rendülök meg soha!</verse>
				<verse number="9">Ezért örül a lelkem, és teljes szívvel örvendezek, még testem is biztonságban nyugodhat.</verse>
				<verse number="10">Mert te, Örökkévaló, nem hagyod lelkemet a halottak országában. Nem adod szented testét a pusztulásnak!</verse>
				<verse number="11">Sőt, megmutatod az életre vezető utat, és jelenlétedbe vezetsz, ahol tökéletes öröm vár: a jobb oldaladon örökös öröm!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Örökkévaló, hallgasd meg imádságomat, mert igazságért könyörgök! Halld meg segélykiáltásomat, mert őszinte szívvel jövök hozzád!</verse>
				<verse number="2">Te jól látod a teljes igazságot, ítélj a javamra!</verse>
				<verse number="3">Örökkévaló, megvizsgáltad szívemet, meglátogattál még éjjel is. Próbára tettél, de nem találtál bennem semmi hamisságot. Megvizsgáltad gondolataimat is, de láttad, hogy nem mondtam semmi gonoszat.</verse>
				<verse number="4">Minden erőmmel igyekeztem parancsodat megtartani.</verse>
				<verse number="5">Ösvényeidet követtem, le nem tértem róluk sohasem.</verse>
				<verse number="6">Mikor hozzád kiáltottam, Istenem, mindig meghallgattál engem! Fordulj felém, kérlek, hallgasd meg most is imádságomat!</verse>
				<verse number="7">Örökkévaló, te megszabadítod ellenségeiktől, akik benned bíznak! Bizony, megszabadítod őket jobb karod erejével! Mutasd meg, milyen csodálatos hűséged és szereteted!</verse>
				<verse number="8">Őrizz meg, mint szemed fényét! Szárnyaid árnyékában rejts el engem</verse>
				<verse number="9">a gonoszok elől, akik el akarnak pusztítani! Ments meg halálos ellenségeimtől, akik körülfogtak!</verse>
				<verse number="10">Kegyetlen szívük nem ismer irgalmat, magabiztos büszkeséggel beszélnek.</verse>
				<verse number="11">Folyton a sarkamban lihegnek, s már körül is zártak egészen. Szemüket rám szegezik: lesik, hogyan terítsenek a földre,</verse>
				<verse number="12">mint oroszlán a zsákmányát, mint ifjú oroszlán, amely prédáját lesi.</verse>
				<verse number="13">Kelj fel, Örökkévaló! Szállj szembe velük, vágd le őket kardoddal, ments meg a gonoszoktól!</verse>
				<verse number="14">Hatalmaddal irtsd ki őket a földről! De azoknak, akiket szeretsz, Örökkévaló, adj bőven minden jót, hadd teljenek be áldásaiddal! Még unokáik is örököljék tőlük áldásaidat!</verse>
				<verse number="15">Én pedig szemtől szembe meglátom arcodat az igazságban! Micsoda öröm tölt el, mikor felébredek és meglátlak téged!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Szeretlek, Örökkévaló, te vagy minden erőm forrása!</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló az én Kősziklám és erős kőváram! Istenem a kősziklám, hozzá menekülök! Ő véd meg engem! Benne van minden erőm, ő vezet a győzelemre! Ő a rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken.</verse>
				<verse number="3">Az Örökkévalóhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.</verse>
				<verse number="4">A halál kötelei gúzsba kötöttek, megrémített a pusztító áradat.</verse>
				<verse number="5">Testemre fonódtak a Seol kötelei, megfogtak a halál csapdái.</verse>
				<verse number="6">De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam, Istenemet hívtam segítségül. Templomában meghallotta hangomat, kiáltásom feljutott hozzá, meghallgatott!</verse>
				<verse number="7">Remegett a föld, és reszketett, még a hegyek alapja is megrendült, mert az Örökkévaló haragra lobbant!</verse>
				<verse number="8">Füst szállt fel orrából, szájából emésztő tűz lövellt, tüzes szikrák repültek szerteszét.</verse>
				<verse number="9">Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló, sötét viharfelhők zúgtak lába alatt.</verse>
				<verse number="10">Kérubokon ülve repült, szelek szárnyain suhant.</verse>
				<verse number="11">Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött, körülvették vastag viharfellegek.</verse>
				<verse number="12">Dicsőségének ragyogó fénye egyszerre áttört a felhőkön, jégesőt hullatott és cikázó villámokat.</verse>
				<verse number="13">Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló, a Felséges zengett az egekből, jégesőt hullatott és cikázó villámokat.</verse>
				<verse number="14">Kilőtte nyilait, és szétszórta őket, villámait szórta, és azok szétfutottak.</verse>
				<verse number="15">Örökkévaló, amikor megfenyítetted a vizeket, haragod szélviharától még a tengerfenék is meglátszott, feltárultak a föld alapjai.</verse>
				<verse number="16">Akkor lenyújtottad kezed a magasból, és felemeltél, kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!</verse>
				<verse number="17">Az Örökkévaló megszabadított hatalmas ellenségeimtől! Bizony, megmentett gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam!</verse>
				<verse number="18">Rám rohantak a veszedelem napján, az Örökkévaló mégis megmentett engem!</verse>
				<verse number="19">Szorongattak minden oldalról, de az Örökkévaló kiszabadított! Tágas mezőre vitt ki engem, megmentett, mert kedvét leli bennem!</verse>
				<verse number="20">Megjutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint, jóval fizetett kezeim tisztaságáért,</verse>
				<verse number="21">mert az Örökkévaló útjain jártam, és nem vétkeztem Isten ellen.</verse>
				<verse number="22">Törvényeit mindig szem előtt tartottam, parancsaitól el nem tértem.</verse>
				<verse number="23">Becsületesen és igazán éltem előtte, a bűnöktől távol maradtam.</verse>
				<verse number="24">Meg is jutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint, jóval fizetett kezeim tisztaságáért.</verse>
				<verse number="25">Istenem, aki hűséges, ahhoz te is hűséges vagy! Aki igaz, ahhoz te is igaz vagy!</verse>
				<verse number="26">Aki jó és tisztaszívű, ahhoz te is jó vagy és tisztaszívű! De túljársz az eszén, és ellene állsz annak, aki ravaszkodik!</verse>
				<verse number="27">Megszabadítod az alázatosakat, de megalázod a büszkéket.</verse>
				<verse number="28">Örökkévaló, te gyújtod meg lámpámat, te világítasz nekem a sötétben!</verse>
				<verse number="29">Veled együtt még az ellenséges seregen is áttörök! Istenemmel minden akadályon átjutok!</verse>
				<verse number="30">Isten útja tökéletes! Az Örökkévaló szava megbízható! Pajzsa ő azoknak, akik benne bíznak!</verse>
				<verse number="31">Kicsoda Isten az Örökkévalón kívül? Kicsoda Kőszikla Istenünkön kívül?</verse>
				<verse number="32">Istenem, te megerősítesz engem! Tökéletessé teszed utamat!</verse>
				<verse number="33">Olyan biztossá teszed lépteimet, mint a szarvasoké! Felvezetsz a magas sziklák csúcsaira is.</verse>
				<verse number="34">Megtanítod kezemet a harcra, és karomat, hogy az erős íjat megfeszítse.</verse>
				<verse number="35">Szabadításod védelmez engem, jobb karod támogat, jóindulatod fölemel!</verse>
				<verse number="36">Megerősítetted lábamat és bokámat, hogy gyorsabban haladjak, és ne botladozzam.</verse>
				<verse number="37">Üldözöm ellenségeimet, utolérem őket, vissza se térek, míg nem végzek velük!</verse>
				<verse number="38">Összetöröm őket, fel sem kelnek többé, lábam alatt elterülnek.</verse>
				<verse number="39">Mert megerősítettél a harcban, Istenem, térdre kényszerítetted, akik ellenem támadtak.</verse>
				<verse number="40">Megfutamítottad ellenségeimet, s elpusztíthattam gyűlölőimet.</verse>
				<verse number="41">Segítségért kiáltoztak, de nem menekülhettek. Kiáltottak még az Örökkévalóhoz is, de ő nem felelt nekik.</verse>
				<verse number="42">Ízzé-porrá zúztam őket, a szél hordja el mindet, széttapostam ellenségeimet, mint a sarat.</verse>
				<verse number="43">Istenem, megszabadítottál sok ezer ellenségemtől! Nemzetek fejévé tettél. Olyan népek szolgálnak nekem, akiket nem is ismertem.</verse>
				<verse number="44">Első szóra engedelmeskednek, idegenek hízelegnek nekem!</verse>
				<verse number="45">Minden bátorságuk elszállt, váraikból remegve jönnek elő.</verse>
				<verse number="46">Él az Örökkévaló! Áldott az én Kősziklám, Istenem, aki győzelemre vezet!</verse>
				<verse number="47">Isten megbünteti ellenségeimet, és népeket rendel uralmam alá!</verse>
				<verse number="48">Megment ellenségeim kezéből, az ellenem támadók fölé emeli fejemet, megszabadít a kegyetlentől.</verse>
				<verse number="49">Ezért dicsérlek téged a nemzetek előtt, Örökkévaló, dicséretet énekelek neked!</verse>
				<verse number="50">Mert te vagy az Isten, aki nagy győzelmet adsz királyodnak, megmutatod kegyelmed és hűséged felkentednek, Dávidnak, és utódainak mindörökké!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Az ég hirdeti Isten dicsőségét, kezének alkotásairól beszél az égboltozat.</verse>
				<verse number="2">Egyik nappal a másiknak mondja, éj az éjnek beszéli Isten hatalmát!</verse>
				<verse number="3">Nem emberi beszéddel, vagy hallható szóval hirdetik,</verse>
				<verse number="4">mégis eljut hangjuk az egész Földre, megérti szavukat az egész világ. A Nap, amelynek az ég a sátra,</verse>
				<verse number="5">felkel reggel, kijön, mint vőlegény a hálószobájából. Örül, mint hős harcos, hogy futhatja pályáját.</verse>
				<verse number="6">Elindul az ég egyik szélétől, körüljár a másikig, semmi sem rejtőzhet el sugaraitól.</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévaló tanítása tökéletes, helyreállítja az ember lelkét. Az Örökkévaló törvénye megbízható, bölccsé teszi még az egyszerű embert is.</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló rendelkezései helyesek, megörvendeztetik szívünket. Az Örökkévaló parancsai világosak, megvidámítanak bennünket.</verse>
				<verse number="9">Az istenfélelem tiszta és helyes, örökké megmarad. Bizony, az Örökkévaló döntései mind érvényesek, igazságosak és helyesek!</verse>
				<verse number="10">Értékesebbek, mint sok-sok arany, édesebbek a méznél, még a legfinomabb méznél is!</verse>
				<verse number="11">Figyelmeztetnek és megvilágosítanak engem is, szolgádat, Uram. Aki szavadnak engedelmeskedik, nagy jutalmat nyer.</verse>
				<verse number="12">Ki veheti észre minden egyes tévedését? Tisztíts meg engem a nem szándékos vétkektől is!</verse>
				<verse number="13">Óvdj meg, szolgádat, a szándékos bűnöktől, hogy ne uralkodjanak rajtam! Akkor ártatlan leszek, és nem vétkezek ellened.</verse>
				<verse number="14">Legyen kedvedre való minden szavam és gondolatom, ó, Örökkévaló, Kősziklám és Megváltóm!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Hallgassa meg kérésed az Örökkévaló, mikor bajban vagy! Segítsen téged győzelemre Jákób Istene!</verse>
				<verse number="2">Szentélyéből küldjön segítséget, a Sionból erősítsen és támogasson!</verse>
				<verse number="3">Emlékezzen felajánlott áldozataidra, s égőáldozataidat fogadja szívesen!</verse>
				<verse number="4">Adja meg neked, amit teljes szívből kívánsz, valósítsa meg minden tervedet!</verse>
				<verse number="5">Hadd örvendezzünk győzelmednek, hadd lobogtassunk zászlót Istenünknek! Teljesítse az Örökkévaló minden kérésedet!</verse>
				<verse number="6">Most már tudom, hogy az Örökkévaló győzelmet ad felkent királyának! Igen, az Örökkévaló válaszol neki a Mennyből, és erős jobbjával győzelemre segíti.</verse>
				<verse number="7">Ezek harci szekereikben bíznak, mások erős lovaikkal dicsekednek, mi pedig Istenünket, az Örökkévalót hívjuk segítségül, és vele dicsekszünk!</verse>
				<verse number="8">Azok vereséget szenvednek, és holtan esnek össze, mi pedig talpon maradunk, és győzünk!</verse>
				<verse number="9">Örökkévaló, vezesd győzelemre királyodat! Hallgass meg minket, mikor hozzád kiáltunk!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Örökkévaló, erődnek örül a király, ujjong, mert győzelemre segítetted.</verse>
				<verse number="2">Megadtad neki, amit szíve kívánt, ajkainak kérését teljesítetted.</verse>
				<verse number="3">Bőségesen megáldottad őt, színarany koronát tettél fejére.</verse>
				<verse number="4">A király életet kért tőled, Örökkévaló, és megadtad, hosszú, sőt örökké tartó életet adtál neki!</verse>
				<verse number="5">Győzelemre vezetted a királyt, megnövelted hírnevét, méltóságot és dicsőséget árasztottál rá bőségesen.</verse>
				<verse number="6">Áldottá, sőt áldássá tetted őt örökké, ujjong, hogy jelenlétedben élhet!</verse>
				<verse number="7">Igen, az Örökkévalóban bízik a király, s nem bukik el, mert védi a Felséges kegyelme.</verse>
				<verse number="8">Örökkévaló, bárcsak utolérné kezed minden ellenségedet, és elpusztítanád gyűlölőidet!</verse>
				<verse number="9">Mikor megjelensz, Örökkévaló, égesd el őket, mint a tüzes kemence, pusztítsd el őket, mint tűz a szalmát!</verse>
				<verse number="10">A gonoszoknak még a gyermekeit is pusztítsd el, utódaikat gyomláld ki az emberek közül!</verse>
				<verse number="11">Gonosz terveket szőttek ellened, álnok csapdákat készítettek, de hiába,</verse>
				<verse number="12">mert te, Örökkévaló, megkötözöd őket köteleiddel, nyilaiddal célba veszed őket.</verse>
				<verse number="13">Dicsérünk, Örökkévaló! Éneket éneklünk erődről, és zsoltárt hatalmadról!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Istenem, ó, Istenem, miért hagytál egyedül? Oly távol vagy, miért nem mentesz meg? Nem hallod segélykiáltásomat?!</verse>
				<verse number="2">Istenem, segítségért kiáltok nappal, kiáltok hozzád éjjel is, de nem felelsz!</verse>
				<verse number="3">Istenem, te vagy a Szent, te vagy a Király! Izráel dicséretei vesznek körül trónodon!</verse>
				<verse number="4">Benned bíztak őseink, rád támaszkodtak, és te megmentetted őket.</verse>
				<verse number="5">Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek ellenségeiktől. Hittek és nem csalódtak benned.</verse>
				<verse number="6">De én féreg vagyok, nem ember! Undorodik tőlem, csúfol és gyaláz mindenki!</verse>
				<verse number="7">Aki csak lát, gúnyolódik rajtam, fejét csóválja, és nyelvét ölti rám.</verse>
				<verse number="8">Azt mondják: „Most hívd az Örökkévalót segítségül! Majd csak megment téged! Ha tényleg annyira kedvel, biztosan megszabadít!”</verse>
				<verse number="9">Istenem, te vagy, aki anyám méhéből kihozott! Te biztattál, amíg ő szoptatott!</verse>
				<verse number="10">Te vettél a karjaidba, születésemtől fogva te vagy Istenem!</verse>
				<verse number="11">Ne légy messze tőlem, mert közel a veszedelem, és nincs, aki segítsen!</verse>
				<verse number="12">Dühös bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok!</verse>
				<verse number="13">Tátott szájjal rohantak rám, mint zsákmányra az ordító oroszlán.</verse>
				<verse number="14">Olyanná lettem, mint a kiöntött víz: minden erőm elhagyott! Csontjaim kificamodtak, szívem megolvadt, mint a viasz.</verse>
				<verse number="15">Szájam kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt. Bizony, a halál porába fektettél engem!</verse>
				<verse number="16">Kutyák gyűltek körém, a gonoszok csapata bekerített, átszúrták kezemet, lábamat.</verse>
				<verse number="17">Csontjaim mind kilátszanak, ők meg csak néznek és bámulnak rám!</verse>
				<verse number="18">Ruháim elosztják maguk között, köntösöm kisorsolják.</verse>
				<verse number="19">Örökkévaló, ne légy messze tőlem! Te vagy erőm, siess segítségemre!</verse>
				<verse number="20">Mentsd meg életem a kard élétől, lelkem a kutyák körme közül!</verse>
				<verse number="21">Szabadíts ki az oroszlán torkából! A bivalyok szarvait látom, de tudom, hogy meghallgattál engem!</verse>
				<verse number="22">Megmentettél, Örökkévaló! Hirdetni fogom nevedet testvéreimnek, dicsérlek téged, mikor a testvérek összegyűlnek!</verse>
				<verse number="23">Dicsérjétek az Örökkévalót, akik félitek és tisztelitek őt! Jákób utódai, mind dicsőítsétek, Izráel utódai, tiszteljétek őt félelemmel!</verse>
				<verse number="24">Mert az Örökkévaló nem fordul el a szegényektől, nem utálja meg az alázatosokat, mikor bajban vannak! Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle! Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!</verse>
				<verse number="25">Téged dicsérlek, Örökkévaló, a nagy gyülekezetben! Összegyűlt imádóid előtt megadom, amit fogadtam neked.</verse>
				<verse number="26">Jöjjetek, szegények és alázatosak, lakjatok jól! Jöjjetek mind, akik dicséritek az Örökkévalót, viduljon fel szívetek örökre!</verse>
				<verse number="27">Jöjjetek ti is, akik távoli földeken éltek, emlékezzetek az Örökkévalóra, és forduljatok hozzá! Jöjjön a Föld minden családja, minden népe, hajoljon meg előtted, és téged imádjon, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="28">Mert az Örökkévalóé a királyi hatalom, és uralkodik minden nép fölött!</verse>
				<verse number="29">Eljönnek mind a gazdagok és erősek, esznek, és meghajolnak előtte. Azok is, akik a halál kapujában állnak, és akik már meghaltak, bizony, mind meghajolnak az Örökkévaló előtt!</verse>
				<verse number="30">Messze a jövőben, még utódaink is őt szolgálják, az Örökkévaló dicsőségéről beszélnek fiaiknak.</verse>
				<verse number="31">Igen, jönnek, és az Örökkévaló hatalmas tetteit tanítják a születendő nemzedéknek!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Az én pásztorom az Örökkévaló! Minden jóval ellát engem:</verse>
				<verse number="2">dús legelőin megpihentet, friss patakokhoz terelget,</verse>
				<verse number="3">felüdíti lelkem, és az igazságosság útján vezet, jóságos természete szerint.</verse>
				<verse number="4">Bizony, még ha a halál árnyékában, sötét és mély völgyeken kell is átmennem, akkor sem félek a gonosztól, mert, te, Örökkévaló, ott is velem vagy. Pásztorbotod megvéd, pálcád vezet.</verse>
				<verse number="5">Ellenségeim szeme láttára bőségesen megteríted asztalom, mint szívesen látott vendéged előtt. Bizony, színig töltöd poharam!</verse>
				<verse number="6">Jóságod és szereteted körülvesz amíg csak élek, az Örökkévaló házában lakom, egész életemben.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Az Örökkévalóé az egész Föld! Övé minden, ami rajta van. Bizony, övé az egész világ, és annak minden lakója!</verse>
				<verse number="2">Mert ő emelte a szárazföldet a tenger fölé, s megerősítette a vízzel szemben.</verse>
				<verse number="3">Kicsoda mehet föl az Örökkévaló hegyére? Ki állhat meg előtte, szent helyén?</verse>
				<verse number="4">Csak az, kinek szíve és keze tiszta, nem használja az Örökkévaló nevét hamis esküre, s ha megígér valamit, teljesíti.</verse>
				<verse number="5">Az ilyen ember kap áldást az Örökkévalótól, és kegyelmet a szabadító Istentől!</verse>
				<verse number="6">Ilyen a sok-sok nemzedék, amely keresi őt. Arcodat keresi, Jákób Istene!</verse>
				<verse number="7">Táruljatok kapuk, nyíljatok ki, örök ajtók, hogy bemehessen a dicső Király!</verse>
				<verse number="8">Ki ez a dicsőséges Király? Az erős és hatalmas Örökkévaló! Ő az Örökkévaló, a Hatalmas Harcos!</verse>
				<verse number="9">Táruljatok kapuk, nyíljatok ki, örök ajtók, hogy bemehessen a dicső Király!</verse>
				<verse number="10">Ki ez a dicsőséges Király? Az Örökkévaló, a Seregek Ura, a dicsőség Királya!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Örökkévaló, hozzád emelem lelkemet!</verse>
				<verse number="2">Benned bízom, Istenem, ne kelljen csalódnom, s ne engedd, hogy ellenségeim kigúnyoljanak!</verse>
				<verse number="3">Senki se csalódjon, aki benned bízik! Akik elárulnak téged, azok csalódjanak, ne jussanak semmire!</verse>
				<verse number="4">Örökkévaló, mutasd meg, melyik a te utad, taníts engem, hogy lábad nyomát kövessem!</verse>
				<verse number="5">Vezess és taníts, hogy igazságodban járhassak, hiszen te vagy Szabadítóm, Istenem, csak benned reménykedem szüntelen.</verse>
				<verse number="6">Kérlek, gondolj szeretetedre és kegyelmedre, Örökkévaló, mert azok öröktől fogva és örökké tartanak!</verse>
				<verse number="7">Ne emlékezz ifjúkorom vétkeire és bűneimre! Kegyelmed szerint gondolj rám, mert jóságos vagy, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="8">Bizony, jó az Örökkévaló, és igazságos! Még a bűnösöket is jóra tanítja.</verse>
				<verse number="9">Az alázatosokat igazságosan vezeti, megtanítja őket útjaira.</verse>
				<verse number="10">Bizony, aki az Örökkévaló útján jár, az megismeri kegyelmét és hűséges szeretetét! Mert így bánik azokkal, akik szövetségét és ígéreteit megőrzik!</verse>
				<verse number="11">Örökkévaló, sokat vétkeztem ellened, de bocsáss meg nekem jóságodért!</verse>
				<verse number="12">Aki teljes szívvel tiszteli és féli az Örökkévalót, annak ő megmutatja, melyik utat válassza!</verse>
				<verse number="13">Áldott az ilyen ember! S utódai megmaradnak a földön, amelyet Isten nekik ígért.</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló bizalmába fogadja, akik imádják őt, és szövetségére tanítja őket.</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévalóra nézek szüntelen, mert ő szabadít ki minden bajból!</verse>
				<verse number="16">Örökkévaló, nézz rám, légy kegyelmes hozzám, mert gyenge és magányos vagyok!</verse>
				<verse number="17">Enyhítsd szívem aggodalmát, ments ki bajaimból!</verse>
				<verse number="18">Vedd észre, mennyi baj és próbatétel vesz körül, és bocsásd meg minden bűnömet!</verse>
				<verse number="19">Nézd, mennyi ellenségem van, akik gyilkos szándékkal gyűlölnek engem!</verse>
				<verse number="20">Istenem, védj meg, és ments meg tőlük, hiszen benned bízom, ne kelljen csalódnom!</verse>
				<verse number="21">Ártatlanságom és egyenességem védjen meg, mert rád várok, Istenem, hogy megszabadíts!</verse>
				<verse number="22">Ó Istenem, mentsd ki Izráelt minden bajból!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">Örökkévaló, ítélj meg engem, mert ártatlanul éltem, és benned bíztam, ingadozás nélkül!</verse>
				<verse number="2">Vizsgálj meg, Örökkévaló, és próbálj meg, tisztítsd meg szívemet és szándékaimat!</verse>
				<verse number="3">Mert mindig kegyelmedre nézek, szereteted által élek.</verse>
				<verse number="4">Nem barátkozom bajkeverőkkel, semmi közöm képmutatókhoz.</verse>
				<verse number="5">Utálom a gonoszok társaságát, nem ülök közéjük sohasem.</verse>
				<verse number="6">Kezeimet mosom, ártatlan vagyok, így jövök oltárodhoz, Örökkévaló,</verse>
				<verse number="7">hogy énekkel dicsérjelek, és elmondjam csodás tetteidet!</verse>
				<verse number="8">Örökkévaló, szeretem házadat: a helyet, ahol dicsőséged lakik!</verse>
				<verse number="9">Ne számíts engem a bűnösök közé, ne pusztíts el a gyilkosokkal együtt!</verse>
				<verse number="10">Ők mindig gonoszat terveznek, és markukat tartják, hogy megvesztegessék őket.</verse>
				<verse number="11">Én azonban ártatlanságban élek, szabadíts hát meg, Istenem, kegyelmezz nekem!</verse>
				<verse number="12">Lábam biztos talajon áll, s áldalak a nagy gyülekezetben, ó, Örökkévaló!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">Világosságom és Szabadítóm az Örökkévaló, ugyan kitől féljek? Erős váram az Örökkévaló, miért félnék bárkitől?</verse>
				<verse number="2">Ha rám támadnak a gonoszok, hogy elevenen felfaljanak, ők fognak megbotlani és elesni.</verse>
				<verse number="3">Ha ellenség tábora vesz körül, akkor sem félek, ha háborút indítanak ellenem, akkor is bízom én!</verse>
				<verse number="4">Csak egyet kérek az Örökkévalótól, ezért könyörgök, hogy házában lakhassam egész életemben, szépségét nézhessem, és templomában gyönyörködhessek.</verse>
				<verse number="5">Bizony, a veszedelem napján hajlékában rejt el, sátrában biztonságban leszek! Magas sziklavárába felvisz magához!</verse>
				<verse number="6">Most is fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvettek! Ezért örömkiáltással viszek áldozatot az Örökkévalónak, dicséretet és zsoltárt éneklek neki.</verse>
				<verse number="7">Ó, Örökkévaló, hallgass meg, ha hozzád kiáltok! Légy kegyelmes, válaszolj nekem!</verse>
				<verse number="8">Szívem helyetted mondja: „Keresd az Örökkévalót!” Ezért jövök hozzád, és téged kereslek, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="9">Ne rejtsd el arcodat előlem, ne fordulj el szolgádtól, hiszen te vagy segítségem! Ne lökj el magadtól, ne hagyj el, Szabadítóm, Istenem!</verse>
				<verse number="10">Ha apám és anyám elhagyna, az Örökkévaló akkor is magához fogad engem!</verse>
				<verse number="11">Taníts meg, utadon járni, Örökkévaló, vezess egyenes ösvényen, ellenségeim miatt!</verse>
				<verse number="12">Ne adj ellenségeim kezébe! Mert sokan vannak, akik ellenem támadnak, hazugságokkal vádolnak, kegyetlenek és erőszakosak!</verse>
				<verse number="13">Mégis hiszem, hogy meglátom az Örökkévaló jóságát, még életemben!</verse>
				<verse number="14">Várj az Örökkévalóra, légy erős és bátor! Benne bízz, és benne reménykedj!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="28">
				<verse number="1">Örökkévaló, Kősziklám, hozzád kiáltok segítségért! Ne fordulj el tőlem némán! Ha nem válaszolsz, én is olyan leszek, mint akik a sírba hullanak.</verse>
				<verse number="2">Halld meg segélykiáltásomat! Téged hívlak, feléd nyújtom kezem, aki a Szentek Szentjében laksz!</verse>
				<verse number="3">Kérlek, ne pusztíts el a gonoszokkal együtt, akik békességgel köszöntik szomszédaikat, szívük pedig tele rosszindulattal.</verse>
				<verse number="4">Büntesd meg őket, ahogy megérdemlik! Ami rosszat mások ellen terveztek, az történjen velük! Bánj velük úgy, ahogy ők másokkal! Büntesd meg őket, ahogy megérdemlik!</verse>
				<verse number="5">Mivel nem törődnek az Örökkévaló tetteivel, sem kezének munkájával, ezért az Örökkévaló lerombolja őket, hogy fel nem épülnek soha többé!</verse>
				<verse number="6">Áldott az Örökkévaló, mert válaszolt könyörgésemre!</verse>
				<verse number="7">Ő az én erőm és védelmezőm, benne bízom! Megsegített engem, ezért vigadok, énekemmel dicsérem őt!</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló ereje valóságos, ő a biztos menedék, aki megmenti felkentjét.</verse>
				<verse number="9">Örökkévaló, mentsd meg népedet, áldd meg örökségedet, te légy a pásztoruk, emeld karodba őket örökké!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="29">
				<verse number="1">Isten fiai, dicsérjétek az Örökkévalót! Tiszteljétek őt, énekeljetek dicsőségéről és hatalmáról!</verse>
				<verse number="2">Dicsérjétek az Örökkévalót dicsőségéhez méltóan! Szent öltözetben, imádattal hajoljatok meg előtte!</verse>
				<verse number="3">Az Örökkévaló hangja zeng a tengerek fölött, a dicsőséges Isten mennydörög, az Örökkévaló hangja visszhangzik az óceán fölött.</verse>
				<verse number="4">Az Örökkévaló hangja erős, az Örökkévaló hangja fenséges.</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló hangja derékba töri a hatalmas cédrusfákat, az Örökkévaló hangja összetöri még a libanoni cédrusokat is!</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló hangjára ugrálnak Libanon hegyei, mint a borjak, és a Hermón, mint bivalyborjú.</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévaló hangjára villámok hasítják az eget.</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló hangjára reszket a sivatag, Kádés pusztasága is megremeg.</verse>
				<verse number="9">Az Örökkévaló hangja megriasztja a szarvasokat, és letarolja az erdőket. De az Örökkévaló templomában mindenki azt kiáltja: „Dicsőség Istennek!”</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló uralkodott, mint király, az Özönvíz felett. Igen, az Örökkévaló ma is uralkodik, ő a Király örökké!</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló ad erőt népének, és megáldja őket békességgel!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="30">
				<verse number="1">Dicsérlek, Örökkévaló, mert felemeltél, nem engedted, hogy ellenségeim legyőzzenek!</verse>
				<verse number="2">Örökkévaló, Istenem, segítségért kiáltottam hozzád, és meggyógyítottál.</verse>
				<verse number="3">Kiemelted lelkemet a halottak országából, megmentettél, hogy ne szálljak a sírba.</verse>
				<verse number="4">Ti, akik az Örökkévalót hűséggel követitek, énekeljetek zsoltárokat neki, dicsérjétek szent nevét!</verse>
				<verse number="5">Mert haragja csak pillanatig tart, de jósága egész életemben kísér! Este sírva fekszem le, de reggel már örömre ébredek.</verse>
				<verse number="6">Amíg jól ment sorom, azt gondoltam, semmi baj nem érhet.</verse>
				<verse number="7">Amíg kegyelmed körülvett, az élet csúcsán éreztem magam. De mikor elfordítottad arcodat tőlem, halálra rémültem.</verse>
				<verse number="8">Hozzád kiáltottam, Örökkévaló, kegyelemért könyörögtem:</verse>
				<verse number="9">„Mi haszna, ha meghalok, ha sírba szállok? Ha porrá leszek, dicsér-e téged az a por? Hirdeti-e hűségedet az embereknek?”</verse>
				<verse number="10">Hallgass meg, Örökkévaló, könyörülj meg rajtam! Ó, Örökkévaló, segíts!</verse>
				<verse number="11">Gyászomat örömre fordítottad! Levetted rólam a szomorúság gyászruháját, és víg örömbe öltöztettél,</verse>
				<verse number="12">hogy dicsérjelek, és soha ne hallgassak el! Örökkévaló, én Istenem, örökké dicsérlek téged!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="31">
				<verse number="1">Örökkévaló, hozzád menekülök, ne hagyd, hogy csalódjam! Igazságos tetteiddel ments meg!</verse>
				<verse number="2">Fordulj felém, és hallgass meg, szabadíts meg hamar! Légy a Kősziklám, erős kőváram, védj meg engem!</verse>
				<verse number="3">Valóban, te vagy Kősziklám, erős kőváram! Jóságodért vezess, és terelgess engem!</verse>
				<verse number="4">Kérlek, ments ki a csapdából, amelyet ellenségeim állítottak nekem, mert te vagy minden erőm forrása!</verse>
				<verse number="5">Kezedbe teszem szellemem, te mentesz meg engem, Örökkévaló, hűséges Istenem!</verse>
				<verse number="6">A hamis istenek imádóit utálom, én csak az Örökkévalóban bízom!</verse>
				<verse number="7">Táncolva örülök jóságodnak, mert látod szenvedésemet, és ismered bajaimat.</verse>
				<verse number="8">Tágas mezőre állítottál, nem engedted, hogy ellenségeim szorongassanak.</verse>
				<verse number="9">Segíts rajtam, Örökkévaló, mert bajban vagyok! Szemem fáj a sok sírástól, testem-lelkem kimerült.</verse>
				<verse number="10">Életem bánatban ér véget, éveim sóhajtozással telnek. Bűneim miatt elfogyott erőm, még csontjaim is kiszáradtak.</verse>
				<verse number="11">Ellenségeim megvetnek, szomszédaim lenéznek. Még barátaim is félnek tőlem, ha látnak az utcán, elkerülnek.</verse>
				<verse number="12">Elfelejtettek az emberek, mintha rég meghaltam volna, félredobtak, mint egy törött cserépedényt.</verse>
				<verse number="13">Hallom, hogy suttognak rólam a hátam mögött, szörnyű dolgokat mondanak! Összedugják fejüket, és halálomat tervezik.</verse>
				<verse number="14">Mégis benned bízom, Örökkévaló! Azt mondom: te vagy Istenem!</verse>
				<verse number="15">Életem a kezedben van, ments meg ellenségeim kezéből, üldözőimtől!</verse>
				<verse number="16">Arcod fénye ragyogjon rám, szolgádra! Ments meg engem, kegyelmedből és hűségedért!</verse>
				<verse number="17">Örökkévaló, téged hívlak segítségül, ne engedd, hogy csalódjak! A gonoszok csalódjanak, és tűnjenek el a halottak országában!</verse>
				<verse number="18">Némuljon el a hazugok nyelve! Hallgassanak el, akik büszkén és elbizakodottan szólnak az igazak ellen!</verse>
				<verse number="19">Istenem, mennyi áldást tartogatsz azoknak, akik félnek és tisztelnek téged! Mennyi jót tettél azokkal, akik bíznak benned! Mindenki szeme láttára megáldottad őket!</verse>
				<verse number="20">Elrejted őket jelenléted titkos helyén a gonoszok tervei elől. Sátorodban megvéded az igazakat gyűlölőik támadásaitól.</verse>
				<verse number="21">Áldott az Örökkévaló! Megmutatta, mennyire szeret, mikor olyan voltam, mint egy ostromlott város!</verse>
				<verse number="22">Félelmemben már azt mondtam: „Olyan helyre jutottam, hogy már nem is lát engem az Örökkévaló!” Mégis, meghallottad imádságomat, mikor segítségért kiáltottam hozzád, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="23">Szeressétek az Örökkévalót, akik hűségesek vagytok hozzá! Mert ő megmenti a hűségeseket, de súlyosan megbünteti azokat, akik saját erejükkel dicsekednek!</verse>
				<verse number="24">Legyetek erősek és bátrak mind, aik az Örökkévalóban bíztok!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="32">
				<verse number="1">Boldog, akinek bűneit megbocsátották, és vétkeit eltörölték.</verse>
				<verse number="2">Áldott, akit az Örökkévaló felmentett minden vád alól, és szellemében nincs hamisság.</verse>
				<verse number="3">Ameddig eltitkoltam bűneimet, még csontjaim is kiszáradtak, naphosszat segítségért kiáltoztam.</verse>
				<verse number="4">Éjjel-nappal rám nehezedett kezed, Örökkévaló. Erőm kiszáradt, mint a fű, a tikkasztó, forró nyárban.</verse>
				<verse number="5">De bevallottam neked bűnömet, nem takargattam tovább vétkeimet. Azt mondtam: „Bevallom az Örökkévalónak vétkemet!” Te pedig megbocsátottál nekem, Örökkévaló.</verse>
				<verse number="6">Így imádkozzon bocsánatodért mindenki, aki a tiéd, Örökkévaló! Keressen téged, amíg megtalálhat, akkor még hatalmas árvíz sem borítja el.</verse>
				<verse number="7">Örökkévaló, te vagy rejtekhelyem, körülveszel, és megvédesz engem, ezért örvendezek benned!</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló mondja: „Én magam tanítalak, s megvilágítom az utat, amelyen járnod kell. Figyelemmel kísérlek, és tanácsollak, mit tegyél.</verse>
				<verse number="9">Ne légy olyan, mint a ló, vagy az öszvér, amely még nincs betanítva, ezért erővel kell féken tartani, másképp nem engedelmeskedik.”</verse>
				<verse number="10">A gonoszokat sok fájdalom éri, de az Örökkévaló körülveszi jóindulatával, aki bízik benne.</verse>
				<verse number="11">Örüljetek és vigadjatok az Örökkévalónak, ti igazak! Örüljetek mind, igazszívűek!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="33">
				<verse number="1">Igazak, örvendezzetek az Örökkévalóban! Az igazszívűeknek való a dicséret!</verse>
				<verse number="2">Adjatok hálát az Örökkévalónak húros hangszerekkel, dicsérjétek őt tízhúrú hárfával!</verse>
				<verse number="3">Énekeljetek neki új éneket, játsszatok a hangszereken ügyesen, és kiáltsatok hangosan!</verse>
				<verse number="4">Mert az Örökkévaló szava igaz, minden tette hűségét bizonyítja.</verse>
				<verse number="5">Szereti az igazságosságot, az igaz ítéletet, telve van az egész Föld hűséges szeretetével!</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló teremtette szavával az egeket, leheletével az égi seregeket.</verse>
				<verse number="7">Egy helyre gyűjtötte a tengereket, raktáraiba a mélység vizeit.</verse>
				<verse number="8">Földi teremtények, tiszteljétek az Örökkévalót, félje őt a Föld minden lakója!</verse>
				<verse number="9">Mert amit ő mondott, az megtörtént, amit szavával létrehívott, az előállt.</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló áthúzza a népek számításait, meghiúsítja a nemzetek terveit.</verse>
				<verse number="11">De amit az Örökkévaló mond, az örökre érvényes marad, amit tervez, az megvalósul minden nemzedékben.</verse>
				<verse number="12">Áldott és boldog az a nemzet, amelynek az Örökkévaló az Istene, a nép, amelyet örökségül választott magának!</verse>
				<verse number="13">Az Örökkévaló lenéz a Mennyből, jól látja az embereket.</verse>
				<verse number="14">Mennyei trónjáról figyeli a Föld minden lakóját.</verse>
				<verse number="15">Hiszen ő teremtette mindnyájuk szívét, jól érti minden dolgukat.</verse>
				<verse number="16">A királynak nem hatalmas serege szerez győzelmet, a hőst sem nagy ereje menti meg.</verse>
				<verse number="17">Csalódik, aki lovakban bízik, bármilyen erősek, mégsem mentenek meg!</verse>
				<verse number="18">De az Örökkévaló éberen vigyáz azokra, akik tisztelik és félik őt, akik hűséges szeretetében bíznak!</verse>
				<verse number="19">Bizony, megmenti a haláltól, és jól tartja őket az éhség napjaiban is!</verse>
				<verse number="20">Lelkünk az Örökkévalót várja, ő segít, és ő véd meg minket!</verse>
				<verse number="21">Benne van minden örömünk, benne bízunk és remélünk!</verse>
				<verse number="22">Örökkévaló, légy hozzánk jóindulattal, ahogy bízunk benned!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="34">
				<verse number="1">Áldom az Örökkévalót jó időben, rossz időben, én mindig őt dicsérem!</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévalóval dicsekszem, hallják meg ezt az alázatosak, és örüljenek!</verse>
				<verse number="3">Jöjjetek, dicsérjétek velem az Örökkévalót, jöjjetek, dicsérjük együtt őt!</verse>
				<verse number="4">Nézzétek! Az Örökkévalóhoz futottam, s ő meghallgatott engem, minden félelmemtől megmentett.</verse>
				<verse number="5">Csak nézz az Örökkévalóra, és tőle várj segítséget, akkor arcod felderül, soha nem kell félned!</verse>
				<verse number="6">Látjátok, ez a szegény is az Örökkévalóhoz kiáltott, ő pedig kimentette minden bajból!</verse>
				<verse number="7">Mert az Örökkévaló angyala körülveszi azokat, akik tisztelik és félik az Örökkévalót, és megvédi őket.</verse>
				<verse number="8">Ízleljétek és lássátok meg, hogy jó az Örökkévaló! Bizony, boldog és áldott, aki benne bízik!</verse>
				<verse number="9">Imádjátok az Örökkévalót, ti szentjei! Mert akik őt félik és tisztelik, nem szenvednek hiányt semmiben!</verse>
				<verse number="10">Még a fiatal oroszlánok is koplalnak és éheznek, de akik az Örökkévalótól kérnek segítséget, semmi jót nem nélkülöznek.</verse>
				<verse number="11">Jöjjetek, gyermekeim, hallgassatok rám, megtanítlak benneteket tisztelni az Örökkévalót!</verse>
				<verse number="12">Szereted az életet, sokáig akarsz boldogan élni?</verse>
				<verse number="13">Akkor őrizd meg nyelved a gonosztól, és szádat a hazugságtól!</verse>
				<verse number="14">Messzire kerüld el, ami gonosz, és tedd meg, ami jó! Törekedj a békességre, ne nyugodj, míg el nem éred!</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló megvédi az igazakat, s meghallja kiáltásukat.</verse>
				<verse number="16">De ellene fordul a gonoszoknak, még emléküket is kiirtja a földről.</verse>
				<verse number="17">Aki az Örökkévalóhoz imádkozik, azt ő meghallgatja, és kimenti minden bajából.</verse>
				<verse number="18">Közel van a megtört szívűekhez, és megmenti a reményvesztett lelkűeket.</verse>
				<verse number="19">Valóban, sok baj éri az igazakat, de az Örökkévaló valamennyiből kimenti őket!</verse>
				<verse number="20">Megőrzi még a csontjaikat is, egy se törik el közülük.</verse>
				<verse number="21">De a gonoszokat saját gonoszságuk öli meg, az igazak ellenségei mind megbűnhődnek.</verse>
				<verse number="22">Az Örökkévaló megváltja szolgái életét, aki hozzá menekül, azt nem ítéli el.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="35">
				<verse number="1">Örökkévaló, te küzdj azokkal, akik velem küzdenek, harcolj azokkal, akik harcolnak ellenem!</verse>
				<verse number="2">Ragadd meg fegyvereidet, és siess segítségemre,</verse>
				<verse number="3">lándzsád és csatabárdod sújtson üldözőimre! Mondd nekem: „Itt vagyok, hogy megmentselek!”</verse>
				<verse number="4">Szégyen és vereség érje azokat, akik életemre törnek! Fordítsanak hátat, fussanak el, akik vesztemet kívánják!</verse>
				<verse number="5">Mint polyva a szélben, úgy szóródjanak szét, fejvesztve meneküljenek, az Örökkévaló Angyala kergesse szét őket!</verse>
				<verse number="6">Sötét, síkos úton meneküljenek, az Örökkévaló Angyala üldözze őket!</verse>
				<verse number="7">Mert ártatlan vagyok, mégis csapdát állítottak, ok nélkül vermet ástak nekem!</verse>
				<verse number="8">Érje őket hirtelen veszedelem, saját csapdájuk fogja meg őket, és a verembe maguk essenek!</verse>
				<verse number="9">Én pedig ujjongani fogok az Örökkévalóban, és szabadításának örvendezek!</verse>
				<verse number="10">Egész bensőmmel énekelem: „Nincs hozzád fogható, Örökkévaló! Mert megmented a gyengét az erősebbtől, kiszabadítod a szegényt a rablók kezéből!”</verse>
				<verse number="11">Hamis tanúk támadnak ellenem, bűnökkel vádolnak, melyekről mit sem tudok.</verse>
				<verse number="12">Rosszal viszonozzák a jót, amit velük tettem, és gyötrik lelkemet.</verse>
				<verse number="13">Mikor betegek voltak, zsákruhát viseltem, böjtöltem, és értük imádkoztam.</verse>
				<verse number="14">Úgy bánkódtam értük, mint testvéreimért, úgy szomorkodtam, mintha anyámat gyászolnám.</verse>
				<verse number="15">Ők pedig kinevettek, mikor bajban voltam, körülvettek, mint az idegenek, szüntelen szidalmaztak,</verse>
				<verse number="16">fogukat vicsorgatták rám, és gúnyoltak.</verse>
				<verse number="17">Örökkévaló, meddig tűröd még ezt? Ments meg, mielőtt elpusztítanak, mentsd meg lelkem az oroszlánoktól!</verse>
				<verse number="18">Dicsérlek majd a nagy sokaság között! Dicsérlek, Örökkévaló, a hatalmas gyülekezetben!</verse>
				<verse number="19">Ne engedd, hogy ellenségeim kinevessenek! Ne engedd, hogy titkon vesztemet tervezzék!</verse>
				<verse number="20">Mert békességről beszélnek ugyan, de gonosz tervet szőnek azok ellen, akik békében élnek.</verse>
				<verse number="21">Nagy hangon beszélnek ellenem, azt mondják: „Haha, láttuk, mit tettél!”</verse>
				<verse number="22">Örökkévaló, te biztosan láttad ezt! Kérlek, ne hallgass! Ne légy távol tőlem, Uram!</verse>
				<verse number="23">Kelj fel! Kelj fel, és ítélj a javamra! Uram, Istenem, védd meg igazságomat!</verse>
				<verse number="24">Igazságosságod szerint ítélj meg engem, Örökkévaló Istenem! Ne gúnyolódhassanak rajtam ellenségeim!</verse>
				<verse number="25">Ne mondhassák: „Ez az, ezt akartuk!” Ne mondják: „Végeztünk vele!”</verse>
				<verse number="26">Azokat érje szégyen és vereség, akik vesztemet tervezték! Borítsa őket szégyen és gyalázat, mert lenéztek engem!</verse>
				<verse number="27">De örüljenek és vigadjanak, akik javamat kívánják! Mondják: „Milyen hatalmas az Örökkévaló! Bizony, örül szolgái sikerének!”</verse>
				<verse number="28">Nyelvem hirdeti igazságosságodat, Örökkévaló, és minden nap dicsérlek!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="36">
				<verse number="1">Ezt mondja a bűn a gonosz szívében: „Én ugyan nem félek Istentől, nem is tisztelem, még lelkem mélyén sem!”</verse>
				<verse number="2">Meggyőzte magát, hogy nem tett semmi rosszat, és nincs mit megbánnia.</verse>
				<verse number="3">Beszéde csupa ostoba hazugság és megtévesztés, nem kell neki a bölcsesség, nem akar jót tenni.</verse>
				<verse number="4">Még ágyában is gonosz terveket sző, felkel, és rossz útra indul, minden gonoszságra kapható.</verse>
				<verse number="5">Örökkévaló, kegyelmed az égig ér, és hűséged a felhőkig!</verse>
				<verse number="6">Igazságosságod oly magas, mint Isten hegyei, ítéleteid mélységesek, mint a tenger! Te viselsz gondot emberre, állatra, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="7">Nincs értékesebb, mint hűséges szereteted! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.</verse>
				<verse number="8">Megtöltesz minket házad kincseivel, jóságod folyóvizéből itatsz bennünket!</verse>
				<verse number="9">Te magad vagy az élet forrása, és fényed által látunk világosan!</verse>
				<verse number="10">Mutasd meg kegyelmedet azoknak, akik ismernek téged, és igazságosságodat a tisztaszívűeknek!</verse>
				<verse number="11">Hogy ne taposson el a kevélyek lába, ne űzzön el a gonoszok keze!</verse>
				<verse number="12">Bárcsak a gonoszok mind elhullanának, hogy fel se keljenek többé!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="37">
				<verse number="1">Ne bosszankodj a gonoszok miatt, ne irigykedj azokra, akik lopnak, csalnak és hazudnak!</verse>
				<verse number="2">Mert hirtelen meghalnak, ahogy a füvet lekaszálják, hamar elhervadnak, mint a virágok.</verse>
				<verse number="3">Te csak bízz az Örökkévalóban, és tedd meg, ami helyes, akkor megmaradsz a földön, és az Örökkévaló jósága mindennel ellát.</verse>
				<verse number="4">Gyönyörködj az Örökkévalóban, akkor megadja szíved kéréseit!</verse>
				<verse number="5">Bízd rá minden dolgodat, benne bízz, majd ő véghezviszi:</verse>
				<verse number="6">nyilvánvalóvá teszi igazságodat, és jogodra fényt derít.</verse>
				<verse number="7">Nyugodj meg, és várd az Örökkévalót! Ne bosszankodj, mikor a gonoszoknak valami sikerül, ne mérgelődj, ha tervük megvalósul!</verse>
				<verse number="8">Csillapodj le, nyugodj meg! Ne haragod vezessen, abból csak baj származna!</verse>
				<verse number="9">Mert a gonoszok mind elpusztulnak, de akik az Örökkévalót várják, öröklik a földet.</verse>
				<verse number="10">Még egy kis idő, és a gonoszok eltűnnek, akárhogy keresed, többé nem találod őket!</verse>
				<verse number="11">De a szelídek és alázatosak öröklik a földet, élvezik a békességet és bőséget.</verse>
				<verse number="12">A gonoszok terveket szőnek az igazak ellen, és fogukat csikorgatják dühükben.</verse>
				<verse number="13">De az Úr nevet rajtuk, mert tudja, hogy közeleg büntetésük napja!</verse>
				<verse number="14">Kardjukat emelik a gonoszok, és nyilaikkal céloznak, hogy az alázatosokat megöljék, elpusztítsák az igazakat.</verse>
				<verse number="15">De kardjuk saját szívükbe hatol, és íjuk eltörik!</verse>
				<verse number="16">Többet ér a kevés az igaz kezében, mint a nagy vagyon, amelyet gonoszok gyűjtenek rakásra.</verse>
				<verse number="17">Mert a gonoszok hatalma megtörik, de az igazakat az Örökkévaló támogatja.</verse>
				<verse number="18">Az Örökkévaló ismeri az igazakat, akiknek öröksége mindig megmarad,</verse>
				<verse number="19">nem vallanak szégyent, még nehéz időkben sem, jóllaknak éhínség idején is.</verse>
				<verse number="20">De elpusztulnak a gonoszok mind, és az Örökkévaló ellenségei, mint virágok a mezőn! Bizony, eltűnnek, mint a szétfoszló füst!</verse>
				<verse number="21">A gonoszok kölcsönkérnek, de vissza nem adják, az igaz pedig jó szívvel és bőkezűen adakozik.</verse>
				<verse number="22">Akiket az Örökkévaló megáld, öröklik a földet, akiket pedig megátkoz, kipusztulnak róla.</verse>
				<verse number="23">Akinek útja tetszik az Örökkévalónak, annak lépéseit ő irányítja.</verse>
				<verse number="24">Az ilyen ember, ha elesik is, nem marad a földön, mert az Örökkévaló kézen fogja és felsegíti.</verse>
				<verse number="25">Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam igazat elhagyatva, sem, hogy gyermekei koldultak volna.</verse>
				<verse number="26">Az igaz ember egész életében bőkezűen adakozik, gyermekei pedig áldottak.</verse>
				<verse number="27">Kerüld el a gonoszt, tedd meg, ami helyes, akkor biztonságban lakhatsz örökké!</verse>
				<verse number="28">Mert az Örökkévaló szereti az igazságos ítéletet, soha nem hagyja el hűséges követőit. Megőrzi őket örökké, de a gonoszok utódait kiirtja.</verse>
				<verse number="29">Az igazak öröklik a földet, és rajta laknak örökké.</verse>
				<verse number="30">Bölcsen szól az igaz, és igazságosan ítél,</verse>
				<verse number="31">Istenének törvényét hordozza szívében, ezért nem ingadoznak léptei.</verse>
				<verse number="32">Leselkedik a gonosz az igazra, meg akarja ölni,</verse>
				<verse number="33">de az Örökkévaló nem adja kezébe. Nem ítéli el az igazat, mikor ítéletre kerül.</verse>
				<verse number="34">Várd az Örökkévalót, és maradj meg útján, akkor ő felemel, és öröklöd a földet. Bizony, meglátod, hogy mind kiirtja a gonoszokat róla!</verse>
				<verse number="35">Láttam egy erőszakos, gonosz embert: olyan erős volt, mint egy terebélyes fa.</verse>
				<verse number="36">De egyszerre eltűnt: néztem, és nincs többé! Kerestem, de sehol sincs!</verse>
				<verse number="37">De nézd csak az igaz embert, figyeld meg a becsületesek sorsát! Mert a jövő a békességet szerető embereké.</verse>
				<verse number="38">A bűnösök pedig kipusztulnak a Földről, a gonoszokat mind kivágják.</verse>
				<verse number="39">Az igazakat pedig megmenti az Örökkévaló, biztos menedékváruk ő minden bajban.</verse>
				<verse number="40">Az Örökkévaló megsegíti és megmenti az igazakat, megszabadítja őket a gonoszoktól, megvédi őket, mert hozzá menekülnek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="38">
				<verse number="1">Örökkévaló, kérlek, ne büntess meg haragodban, ne ostorozz meg felindulásodban!</verse>
				<verse number="2">Nyilaid megsebeztek, rám nehezedett hatalmas kezed.</verse>
				<verse number="3">Megvertél haragodban, egész testem sebekkel borítva, még csontjaim is összetörted!</verse>
				<verse number="4">Bűneim súlya lenyom, elsüllyedek, összecsaptak a hullámok fejem felett!</verse>
				<verse number="5">Ostoba vétkeim miatt sebek borítják el bőrömet, gennyesek és bűzösek.</verse>
				<verse number="6">A fájdalomtól görnyedten járok, hétrét hajolva, mint akit gyász súlya nyom.</verse>
				<verse number="7">Derekam égő fájdalommal kínoz, minden porcikám sajog.</verse>
				<verse number="8">Összetörtem és kimerültem, szívem fáj, és jajgatok.</verse>
				<verse number="9">Örökkévaló, minden kívánságom ismered, hallod minden sóhajtásomat!</verse>
				<verse number="10">Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem fénye is odavan!</verse>
				<verse number="11">Betegségem miatt barátaim elhúzódnak, még rokonaim is elfordulnak tőlem!</verse>
				<verse number="12">Csapdát állítottak ellenségeim, hogy megöljenek, rágalmakat terjesztenek rólam, hogy ártsanak nekem, egész nap gonosz terveket szőnek ellenem.</verse>
				<verse number="13">De én meg sem hallom, mintha süket lennék, egy szót sem szólok, mint a némák.</verse>
				<verse number="14">Olyanná lettem, mint a süket, aki nem hallja, mit mondanak róla, mint a néma: nem vitatkozik, nem válaszol.</verse>
				<verse number="15">Te felelj meg nekik, Örökkévaló, mert benned bízom, Uram, Istenem!</verse>
				<verse number="16">Ne engedd, hogy ellenségeim gúnyoljanak, ne örüljenek, hogy elestem!</verse>
				<verse number="17">Hiszen már alig állok a lábamon, szüntelen gyötör a fájdalom!</verse>
				<verse number="18">Örökkévaló, bevallom neked bűneimet, bánkódom vétkeim miatt.</verse>
				<verse number="19">Milyen erősek ellenségeim! Egyre többen gyűlölnek engem!</verse>
				<verse number="20">Jóért rosszal fizetnek, rám támadnak, pedig csak jót akarok.</verse>
				<verse number="21">Ó, Örökkévaló, ne hagyj magamra, Istenem, ne légy távol tőlem!</verse>
				<verse number="22">Siess segítségemre, Örökkévaló, ments meg engem, Istenem!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="39">
				<verse number="1">Azt mondtam magamban: „Vigyázok ajkamra, hogy ne vétkezzek szavaimmal, megfékezem nyelvem, amíg a gonoszok között járok.”</verse>
				<verse number="2">Elnémultam, hallgattam, se jót, se rosszat nem mondtam, de ez sem hozott nyugalmat.</verse>
				<verse number="3">Szívem felizzott, kitört belőlem a panasz, hozzád kiáltottam égő szavakkal:</verse>
				<verse number="4">„Örökkévaló, kérlek, mondd meg, mi lesz velem, hadd tudjam meg napjaim számát, hadd lássam, milyen mulandó vagyok!</verse>
				<verse number="5">Arasznyivá tetted életemet, az én időm semmiség szemedben. Bizony, az ember élete szétfoszló lehelet!”</verse>
				<verse number="6">Tűnő árnyék az ember! Lót-fut, töri magát, de minek? Gyűjtögeti vagyonát, s nem tudja, ki veszi hasznát utána.</verse>
				<verse number="7">Most hát miben reménykedjek, Uram, mit várhatok? Bizony, én csak benned bízom, benned reménykedem!</verse>
				<verse number="8">Szabadíts meg minden bűnömtől! Ne engedd, hogy öntelt ostobák gúnyoljanak!</verse>
				<verse number="9">Jobb lett volna hallgatnom, szót sem szólnom; jobb, ha te cselekszel, Uram!</verse>
				<verse number="10">Kérlek, vedd le rólam büntetésedet, hogy el ne pusztíts kezed csapásaival!</verse>
				<verse number="11">Mikor bűne miatt bünteted az embert, hogy a jó útra tanítsd, minden szépsége szétfoszlik, mint molyrágta ruha. Bizony, mind olyanok vagyunk mint a tűnő lehelet!</verse>
				<verse number="12">Hallgasd meg, Örökkévaló, imádságomat! Kérlek, hallgasd meg kiáltásomat! Ne maradj néma, könnyeim láttán, mert hontalan menekült vagyok, átutazó idegen, mint minden ősöm!</verse>
				<verse number="13">Örökkévaló, ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt meghalok, és nem leszek többé!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="40">
				<verse number="1">Várva vártam az Örökkévalót, s ő lehajolt hozzám, meghallotta segélykiáltásomat.</verse>
				<verse number="2">Kiemelt a sírgödörből, a pusztulásból, kihúzott a sárból, sziklára állított, megerősítette lépteimet.</verse>
				<verse number="3">Új éneket adott számba: Istenünk dicséretét. Sokan látják ezt, tisztelik és félik az Örökkévalót, és bíznak benne!</verse>
				<verse number="4">Milyen boldog és áldott, aki az Örökkévalóban bízik, aki nem fordul gonosz szellemekhez, sem hamis istenekhez.</verse>
				<verse number="5">Ó, Örökkévaló, Istenem, milyen sok csodálatos dolgot tettél! Milyen nagyszerű terveid vannak velünk, alig tudjuk megérteni! Újra és újra ezekről beszélek, nem tudok betelni velük!</verse>
				<verse number="6">Uram, te nem gyönyörködsz véresáldozatban, vagy ételáldozatban! De fülemet megnyitottad, hogy megértsem: nem égőáldozat, sem vétekáldozat, amit kívánsz.</verse>
				<verse number="7">Ekkor azt mondtam: „Jövök, ahogy a könyvtekercsben írva van rólam!</verse>
				<verse number="8">Minden vágyam, hogy akaratod teljesítsem, Istenem, hiszen tanításod a szívemben hordozom.</verse>
				<verse number="9">Igazságosságod örömhírét hirdetem a nagy gyülekezetben. Örökkévaló, te tudod, hogy örökké hirdetni fogom, nem hallgatok el!</verse>
				<verse number="10">Nem titkoltam el jóságod tetteit. Hangosan hirdettem hűséges szereteted és szabadításod mindenkinek. Nem titkoltam el kegyelmed és hűségedet, mikor szóltam a nagy gyülekezetben!</verse>
				<verse number="11">Örökkévaló, ne vond meg tőlem irgalmadat, kegyelmed és igazságod őrizzen szüntelen!”</verse>
				<verse number="12">Gonoszok sokasága vett körül, számba se vehetem őket. Utolértek bűneim, hogy felnézni sem merek, több van belőlük, mint hajszál a fejemen. Minden bátorságom elhagyott!</verse>
				<verse number="13">Kérlek, Örökkévaló, szabadíts meg! Siess hozzám, segíts, ne késs!</verse>
				<verse number="14">Szégyenüljenek meg, zavarodjanak össze, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, fussanak el szégyenükben, akik vesztemet kívánják!</verse>
				<verse number="15">Némuljanak el szégyenükben, akik gúnyolnak engem!</verse>
				<verse number="16">De akik téged keresnek, Uram, örüljenek és vigadjanak! Akik szeretik szabadításodat, hadd mondják újra és újra: „Milyen hatalmas az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="17">Én ugyan szegény és erőtlen vagyok, mégis gondomat viseled, Uram! Te vagy Segítőm és Szabadítóm, ó, Istenem, ne késs!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="41">
				<verse number="1">Áldott, aki törődik a szegényekkel, segíti a gyengéket, mert az Örökkévaló megmenti őt veszedelmes időkben.</verse>
				<verse number="2">Bizony, az Örökkévaló megőrzi, életben tartja, bőségesen meg is áldja ezen a földön, nem szolgáltatja ki az ellenségének.</verse>
				<verse number="3">Még ha meg is betegszik, felerősíti az Örökkévaló, akármilyen betegségből meggyógyítja.</verse>
				<verse number="4">Azt mondom: „Örökkévaló, kegyelmezz nekem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!”</verse>
				<verse number="5">Ellenségeim csak rosszat kívánnak nekem: „Lássuk, mikor hal meg? Még nevét is elfelejtik majd!” — mondják.</verse>
				<verse number="6">Ha meglátogat valaki, csak üres szavakkal vigasztal, pletykálni gyűjt híreket, azután szétkürtöli.</verse>
				<verse number="7">Akik gyűlölnek, összesúgnak mögöttem, rosszat gondolnak rólam:</verse>
				<verse number="8">„Biztosan vétkezett, azért beteg, gyógyíthatatlan, fel se kel többé!”</verse>
				<verse number="9">Még legjobb barátom, akiben bíztam, aki velem evett, még ő is ellenem támadt!</verse>
				<verse number="10">Csak te légy jóindulattal hozzám, Örökkévaló! Segíts, hogy felkeljek, és megfizessek ellenségeimnek!</verse>
				<verse number="11">Ne engedd, hogy ártsanak nekem! Ebből látom, hogy szeretsz, és nem te küldted őket ellenem.</verse>
				<verse number="12">Mivel ártatlan vagyok, megtartasz, és jelenlétedben lakhatok örökké.</verse>
				<verse number="13">Áldott az Örökkévaló, Izráel Istene, aki mindig volt, és örökké lesz! Ámen és Ámen.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="42">
				<verse number="1">Mint szomjas szarvas kívánja a patak friss vizét, úgy sóvárgok utánad, Istenem!</verse>
				<verse number="2">Szomjas lelkem Istenhez kívánkozik, az Élő Istenhez! Mikor jöhetek hozzád, mikor találkozhatok veled szemtől-szemben, Istenem?</verse>
				<verse number="3">Éjjel-nappal csak könnyeimet nyelem, mert folyton azzal gúnyolnak: „Ugyan, hol van a te Istened?”</verse>
				<verse number="4">Lelkem sír, mikor emlékezem, hogyan vonultunk az ünneplő tömegben, hogyan vezettem fel őket dicsőítő énekkel, ujjongó kiáltással, Isten Templomához, az ünnepek idején.</verse>
				<verse number="5">Miért szomorkodsz, lelkem? Miért nyugtalankodsz bennem? Bízz Istenben, és várj rá, mert még hálát adok neki, hogy megszabadított engem!</verse>
				<verse number="6">Ó Istenem, ezen a kis dombon, a Jordán vidékén kell emlékeznem rád, a Hermón-hegy lábánál! Ezért csüggedt el a lelkem.</verse>
				<verse number="7">Egyik örvény a másiknak kiált, zuhatagjaid dörgő hangjában. Örvénylő hullámaid összecsaptak fejem fölött, Uram!</verse>
				<verse number="8">Mégis velem van az Örökkévaló! Minden nap elkísér jósága, minden éjjel velem van éneke, imádkozom életem Istenéhez.</verse>
				<verse number="9">Ezt mondom Kősziklámnak, Istenemnek: „Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell sötétben bolyonganom, miért üldöznek ellenségeim?”</verse>
				<verse number="10">Mintha csontjaimat törnék, mikor gúnyolnak: „Ugyan, hol van a te Istened?”</verse>
				<verse number="11">Miért szomorkodsz, lelkem? Miért nyugtalankodsz bennem? Bízz Istenben, és várj rá, mert még hálát adok neki, hogy megszabadított engem!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="43">
				<verse number="1">Istenem, ítélj meg, és szolgáltass nekem igazságot! Védj meg az istentelenektől, szabadíts meg a hazug és igazságtalan emberektől!</verse>
				<verse number="2">Hiszen te vagy Istenem, te vagy erős kőváram! „Miért hagytál el engem? Miért kell sötétben bolyonganom, miért üldöznek ellenségeim?”</verse>
				<verse number="3">Mutasd meg világosságodat és hűségedet, hogy azok vezessenek! Vigyenek el szent hegyedre, lakhelyedre,</verse>
				<verse number="4">hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, aki ujjongó örömmel tölti meg szívem! Hadd dicsérjelek hárfával, ó Isten, én Istenem!</verse>
				<verse number="5">Miért szomorkodsz, lelkem? Miért nyugtalankodsz bennem? Bízz Istenben, és várj rá, mert még hálát adok neki, hogy megszabadított engem!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="44">
				<verse number="1">Ó Isten, hallottuk a történeteket. Szüleink elmondták, mi tettél őseinkkel a régi időkben.</verse>
				<verse number="2">Népeket űztél el kezeddel erről a földről, őseinket pedig a helyükre telepítetted. Gyökerestül kiirtottad azokat a népeket, őseinket pedig kiterjesztetted.</verse>
				<verse number="3">Mert nem a kardjukkal szerezték ezt a földet, nem saját vitézségükkel győztek, hanem te győztél, Istenem! A te karod győzött, a te jobb kezed, és arcod fénye! Azért győztek, mert szeretted őket.</verse>
				<verse number="4">Te vagy Királyom, ó Isten! Parancsolj, hogy Jákób népe győzzön!</verse>
				<verse number="5">Istenem, hatalmad által verjük meg ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat!</verse>
				<verse number="6">Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom szabadít meg a csatában,</verse>
				<verse number="7">hanem te, Istenem! Te szabadítasz meg ellenségeinktől, te szégyeníted meg gyűlölőinket.</verse>
				<verse number="8">Ezért dicsérünk téged szüntelen, örökké dicsérjük neved!</verse>
				<verse number="9">Istenem, mégis elhagytál és megaláztál bennünket! Nem vonultál ki seregünkkel a csatába!</verse>
				<verse number="10">Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak minket.</verse>
				<verse number="11">Odadobtál bennünket, mint juhokat a vágóhídra, szétszórtál, mint menekülteket, idegen népek közé!</verse>
				<verse number="12">Milyen olcsón adtad el saját népedet! Nem is alkudtál érte!</verse>
				<verse number="13">Megszégyenítettél szomszédaink előtt, nevetnek rajtunk és gúnyolnak,</verse>
				<verse number="14">csúfolnak, megvetnek, vicceket mondanak rólunk az idegenek, fejüket csóválják miattunk az emberek.</verse>
				<verse number="15">Gyalázatunk szüntelen szemem előtt van. Szégyen borítja arcomat</verse>
				<verse number="16">az ellenség gúnyolódása miatt, a bosszúálló gyalázkodása miatt.</verse>
				<verse number="17">Mindez ránk szakadt, mégsem felejtettünk el téged, nem törtük meg szövetségedet!</verse>
				<verse number="18">Szívünk nem pártolt el tőled, nem tértünk le ösvényedről.</verse>
				<verse number="19">Pedig ott hagytál bennünket a pusztában, összetörve, a halál árnyékával borítottál be.</verse>
				<verse number="20">Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét, ha más istenekhez nyújtottuk volna kezünket,</verse>
				<verse number="21">Istenünk látta volna ezt, hiszen ő ismeri a szívek titkait.</verse>
				<verse number="22">Miattad gyilkolnak bennünket naponta, Istenem. Mint vágóhídra vitt juhokkal, úgy bánnak velünk, mert hozzád tartozunk.</verse>
				<verse number="23">Ébredj fel! Miért alszol, Urunk? Ne feledkezz meg rólunk végképpen!</verse>
				<verse number="24">Miért rejtőzöl el előlünk, meddig tűröd, hogy üldözzenek, miért nézed el szenvedéseinket?</verse>
				<verse number="25">Nézd, már egészen a földre taposták lelkünket, arccal a porba fektettek bennünket!</verse>
				<verse number="26">Kelj fel, Örökkévaló! Siess hozzánk, segíts! Mutasd meg, hogy szeretsz, és szabadíts meg bennünket!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="45">
				<verse number="1">Szívem csordultig tele gyönyörű szavakkal, a Királynak szól énekem! Nyelvem, mint a hű írnok tolla.</verse>
				<verse number="2">Szebb vagy, mint az emberek fiai! Milyen kedves a beszéded! Ezért áldott meg téged Isten örökre!</verse>
				<verse number="3">Kösd derekadra kardodat, Hatalmas Hős! Öltözz királyi dicsőségedbe és fenségedbe!</verse>
				<verse number="4">Így lovagolj előre, győzelmesen, az igazságért és a helyes ítéletért! Erős jobb karod vezessen félelmetes tettekre!</verse>
				<verse number="5">Hegyes nyilaid pontosan találnak, a király ellenségeinek szívébe fúródnak, népek hullanak lábad elé.</verse>
				<verse number="6">Trónusod és királyságod, ó Isten, örökre megmarad, igazságos voltod a királyi jogar kezedben!</verse>
				<verse number="7">Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot! Ezért választott ki társaid közül Isten, a te Istened, ezért kent királlyá az öröm olajával.</verse>
				<verse number="8">Ruháidból fűszerek illata árad: mirha, aloé, kasszia, elefántcsont palotákban zeneszó vidámít.</verse>
				<verse number="9">Királylányok kísérnek, jobb kezednél a királyné áll, színarany koronával ékesítve.</verse>
				<verse number="10">Szép leány, figyelj rám! Fogadd meg tanácsom: „Felejtsd el népedet és apád házát,</verse>
				<verse number="11">mert szépséged a Király kívánja! Férjed és urad ő, hajts fejet előtte!</verse>
				<verse number="12">Tírusz népe ajándékot hozott neked, előkelői mind a kegyeidet keresik!”</verse>
				<verse number="13">Milyen gyönyörű a királylány, arannyal átszőtt menyasszonyi ruhájában!</verse>
				<verse number="14">Hímzett ruhában vezetik őt a Királyhoz, szüzek és barátnői követik, együtt jönnek a király elé.</verse>
				<verse number="15">Ujjongó örömmel vezetik őket, így jönnek a Király palotájába.</verse>
				<verse number="16">Őseid helyébe fiaid lépnek, s fejedelmekké teszed őket az egész földön.</verse>
				<verse number="17">Nevedre minden nemzedék emlékezik, örökké dicsérnek téged a népek!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="46">
				<verse number="1">Isten a menedékünk, és minden erőnk forrása! Ő mindig biztos segítség a bajban!</verse>
				<verse number="2">Ezért nem félünk, még ha meg is rendül a föld, és a hegyek a tengerbe omlanak.</verse>
				<verse number="3">Nem félünk, mikor zúgnak a tenger hullámai, és megremegnek a hegyek.</verse>
				<verse number="4">Van egy folyó, amely megörvendezteti Isten városát, a Felséges Örökkévaló szent lakóhelyét!</verse>
				<verse number="5">Isten maga lakik benne, ezért városa örökre megmarad! Ő maga menti meg virradatkor.</verse>
				<verse number="6">Zavarognak a nemzetek, félve reszketnek, birodalmak omlanak össze. Mikor az Örökkévaló szava mennydörög fölöttük, még a föld is megolvad.</verse>
				<verse number="7">De az Örökkévaló, a Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a várunk!</verse>
				<verse number="8">Jöjjetek, nézzétek az Örökkévaló hatalmas tetteit! Lássátok, milyen félelmetes dolgokat vitt véghez a földön!</verse>
				<verse number="9">Véget vetett a háborúknak az egész világon, összetört íjat és lándzsát, elégette a harci szekereket.</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló mondja: „Tegyétek le a fegyvert, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten, akit az összes népek magasztalnak, az egész világ tisztel és fél!”</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló, a Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a várunk!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="47">
				<verse number="1">Tapsoljatok, ti népek, mind tapsoljatok, énekeljetek Istennek, és hangosan dicsérjétek őt!</verse>
				<verse number="2">Mert az Örökkévaló, a Felséges Isten, félelmetes! Nagy Király ő az egész Föld felett!</verse>
				<verse number="3">Népeket vetett uralmunk alá, lábunk alatt megalázta a nemzeteket.</verse>
				<verse number="4">Kiválasztotta számunkra örökségünket, amelyre méltán büszke Jákób, akit Isten szeret.</verse>
				<verse number="5">Isten felment örömkiáltások és a sófár hangjai közt, felült trónjára az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="6">Énekeljetek Istennek dicséretet, énekeljetek! Énekeljetek Királyunknak dicséretet, énekeljetek!</verse>
				<verse number="7">Isten az egész világ királya, zengjetek neki gyönyörű éneket!</verse>
				<verse number="8">Isten uralkodik a nemzetek fölött, szent trónján ül Isten.</verse>
				<verse number="9">A népek vezetői összegyűltek, Ábrahám Istenének népével együtt, mert Istené a Föld minden uralkodója! Bizony, Isten az Úr minden nép fölött!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="48">
				<verse number="1">Nagy az Örökkévaló! Méltó, hogy dicsérjük őt Istenünk városában,</verse>
				<verse number="2">Isten szent hegyén, amely szépen emelkedik, az egész világ örömére! Sion hegye az Isten igazi hegye, a Nagy Király városa!</verse>
				<verse number="3">Palotáiban mindenki ismeri Istent, mint erős kővárat és menedéket.</verse>
				<verse number="4">Mert a királyok összefogtak, felvonultak Isten városa ellen, hogy megostromolják.</verse>
				<verse number="5">Mikor meglátták, elámultak, félelem fogta el őket, és szétfutottak!</verse>
				<verse number="6">Megrémültek és reszkettek, mint a vajúdó asszony.</verse>
				<verse number="7">Bizony, a keleti széllel összetörted a királyok nagy hajóit, Istenem!</verse>
				<verse number="8">Amit hallottunk hatalmadról, most saját szemünkkel látjuk, az Örökkévaló, a Seregek Ura városában, Istenünk városában. Megerősíti Isten ezt a várost örökké!</verse>
				<verse number="9">Kegyelmedről emlékezünk templomodban, Istenünk.</verse>
				<verse number="10">Amilyen dicső a neved, úgy dicsérnek téged szerte a földön, mert jobb karod az igazságosság karja.</verse>
				<verse number="11">Örül a Sion hegye, örülnek Júda városai, mert ítéleteid igazságosak!</verse>
				<verse number="12">Járjátok körül Siont, jól ismerjétek meg a várost, jegyezzétek meg tornyait,</verse>
				<verse number="13">nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok gyermekeiteknek:</verse>
				<verse number="14">„Nézzétek, ő az Isten, a mi Istenünk örökké, bizony, mindörökké! Ő vezet bennünket még a halálon túl is!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="49">
				<verse number="1">Halljátok meg, ti népek, mind! Figyeljen rám a Föld minden lakója!</verse>
				<verse number="2">Szegények és gazdagok, előkelő és egyszerű emberek, mind figyeljetek!</verse>
				<verse number="3">Mert szájam bölcsességet hirdet, szívem gondolatai értelmesek.</verse>
				<verse number="4">Példázatokra figyelek, hárfám hangja mellett tárom fel a titkokat.</verse>
				<verse number="5">Miért kellene félnem, ha veszedelem jön? Miért féljek, ha üldöznek és körülvesznek a gonoszok?</verse>
				<verse number="6">Olyanoktól féljek, akik saját erejükben bíznak, s gazdagságukkal dicsekednek?!</verse>
				<verse number="7">Hiszen egyikük sem válthatja meg életét, nem tud váltságdíjat fizetni Istennek!</verse>
				<verse number="8">Senki sem elég gazdag, hogy kifizesse élete árát!</verse>
				<verse number="9">Ki tudná megvásárolni az örök életet? Mennyit fizetnél, hogy tested ne pusztuljon el a sírban?</verse>
				<verse number="10">Lásd, meghalnak a bölcsek, testük elpusztul, de ugyanúgy meghalnak az ostobák is! Bizony, mindannyian meghalnak, és vagyonukat másra hagyják.</verse>
				<verse number="11">A sír lesz örökös otthonuk, akármilyen gazdagok is voltak!</verse>
				<verse number="12">Mert a gazdag sem marad itt örökre: Bizony, meghal ő is, akár az állatok!</verse>
				<verse number="13">Ez a sorsa minden magabiztos ostobának, aki a vagyonában gyönyörködik.</verse>
				<verse number="14">Mint juhnyájat, úgy terelik őket a halottak országába, és a Halál lesz a pásztoruk. Alakjuk elvész, testük szépsége eltűnik a halottak között. De mikor hajnalodik majd, az igazak uralkodnak.</verse>
				<verse number="15">Bizony, Isten fizeti meg értem az árat, megszabadít a Haláltól, és magához fogad!</verse>
				<verse number="16">Ne félj senkitől a gazdagsága miatt! Ne félj attól se, akinek háza és vagyona gyarapodik!</verse>
				<verse number="17">Mert meghal, és leszáll a sírba, de semmi kincsét nem viheti magával!</verse>
				<verse number="18">Még ha életében elégedett volt is a sorsával, és gazdagságát dicsérték a többiek,</verse>
				<verse number="19">akkor is eljön az ideje, őseihez kerül, nem látja többé a napot!</verse>
				<verse number="20">A gazdag ember, ha nincs bölcsessége, olyan, mint az értelmetlen állat, és úgy is pusztul el.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="50">
				<verse number="1">Az Örökkévaló, a leghatalmasabb Isten szól: szólítja az embereket, hívja őket, napkelettől napnyugatig.</verse>
				<verse number="2">A tökéletes szépségű Sionból ragyog fel Isten világossága.</verse>
				<verse number="3">Bizony, eljön a mi Istenünk, de nem titokban: előtte tűz pusztít, körülötte hatalmas forgószél!</verse>
				<verse number="4">Szólítja a Mennyet és a Földet, hívja őket, hogy ítéletet tartson népe fölött:</verse>
				<verse number="5">„Jöjjetek hozzám hűségeseim, gyűljetek körém, akik szövetséget kötöttek velem az áldozat által!”</verse>
				<verse number="6">A Menny hirdeti, hogy igazságos bíró az Isten!</verse>
				<verse number="7">„Figyelj rám, népem, most én beszélek! Izráel népe, most én tanúskodok ellened. Isten vagyok, a te Istened.</verse>
				<verse number="8">Nem vádollak áldozataid miatt, sem égőáldozataidért, amelyek szüntelen előttem vannak.</verse>
				<verse number="9">De nincs szükségem bikákra, sem bakokra nyájaidból.</verse>
				<verse number="10">Mert enyém minden erdei vad, enyém az összes nyáj a sok ezer dombon és hegyen!</verse>
				<verse number="11">Jól ismerem a hegyek minden madarát, enyém az minden mezei vad.</verse>
				<verse number="12">Ha megéhezném, nem szólnék neked, mert enyém az egész világ, és minden, ami benne van.</verse>
				<verse number="13">Nem kell nekem bikák húsa, s a bakok vérét nem iszom!</verse>
				<verse number="14">Adj hálát Istennek, ez legyen áldozatod, s ha ígértél valamit a Felségesnek, teljesítsd!</verse>
				<verse number="15">Engem hívj segítségül, ha bajban vagy, én majd megszabadítalak, te pedig dicsőítesz ezért.”</verse>
				<verse number="16">A gonosznak pedig ezt mondja Isten: „Milyen jogon beszélsz rendelkezéseimről, hogy mered szövetségemet a szádra venni?!</verse>
				<verse number="17">Hiszen utálod, ha figyelmeztetlek és fegyelmezlek, szavaimat semmibe veszed!</verse>
				<verse number="18">Tolvajokkal barátkozol, és házasságtörők közé keveredsz.</verse>
				<verse number="19">Szád telve gonoszsággal, nyelved csalással.</verse>
				<verse number="20">Saját testvéredet is elítéled, megrágalmazod anyád fiát!</verse>
				<verse number="21">Ezt tetted, és én csak hallgattam. Azt hitted, olyan vagyok, mint te?! De most szemedre vetem, és figyelmeztetlek!</verse>
				<verse number="22">Értsétek hát meg mindannyian, amit mondok, akik elfelejtkeztek Istenről! Különben rátok rontok, ízzé-porrá zúzlak benneteket, és nem lesz, aki megszabadítson kezemből!</verse>
				<verse number="23">Aki dicsérettel és hálaadással áldozik, az dicsőít engem igazán! Aki ezen az úton jár, az tapasztalja meg Isten szabadító hatalmát!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="51">
				<verse number="1">Istenem, kérlek, könyörülj rajtam hűséges szereteted szerint! Töröld el bűneimet nagy irgalmad szerint!</verse>
				<verse number="2">Mosd le rólam összes bűnömet, tisztíts meg minden vétkemtől!</verse>
				<verse number="3">Tudom, hogy vétkeztem, és folyton a bűnömre gondolok.</verse>
				<verse number="4">Ellened vétkeztem, Örökkévaló, csak ellened vétkeztem! Azt tettem, amit gonosznak tartasz, igazad van, ha elítélsz. Igen, jogosan elítélhetsz engem.</verse>
				<verse number="5">Bizony, bűnnel borított világba születtem, körülvett a bűn, mikor anyám megfogant velem.</verse>
				<verse number="6">Istenem, azt kívánod, hogy lelkem legbelső része is igaz legyen, taníts hát a szívem mélyén bölcsességre!</verse>
				<verse number="7">Tisztíts meg bűneimtől izsóppal, hogy tiszta legyek! Moss meg engem, és fehérebb leszek a hónál!</verse>
				<verse number="8">Hadd halljak ismét örömöt és boldogságot! Hadd örüljenek újra csontjaim, amelyeket összetörtél!</verse>
				<verse number="9">Ne nézz bűneimre! Töröld el minden vétkemet!</verse>
				<verse number="10">Teremts bennem tiszta szívet, Istenem! Újítsd meg, erősítsd meg szellememet!</verse>
				<verse number="11">Ne taszíts el magadtól, kérlek, ne vedd el tőlem Szent Szellemed!</verse>
				<verse number="12">Hadd örüljek megint szabadításodnak! Tégy újra engedelmessé engem!</verse>
				<verse number="13">Hadd tanítsam a vétkeseket útjaidra, Örökkévaló, hogy a bűnösök visszatérjenek hozzád!</verse>
				<verse number="14">Istenem, szabadító Istenem, ments meg a haláltól, bár megérdemlem, hiszen gyilkosság bűne terhel! Hadd énekeljek jóságodról megint!</verse>
				<verse number="15">Örökkévaló, nyisd meg ajkamat, hadd dicsérjelek!</verse>
				<verse number="16">Hiszen vinnék neked áldozatokat, de nem gyönyörködsz bennük! Nem kívánod az égőáldozatot sem!</verse>
				<verse number="17">Amit Isten szívesen fogad: az alázatos szellem! Ez az igazi áldozat! Istenem, te nem utasítod el, aki alázatos és engedelmes szívvel jön hozzád!</verse>
				<verse number="18">Áldd meg Siont, építsd fel újra Jeruzsálem falait!</verse>
				<verse number="19">Akkor újra gyönyörködhetsz az igazságban bemutatott áldozatokban, és égőáldozatokban. Akkor majd ismét bikákat áldoznak oltárodon!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="52">
				<verse number="1">Miért dicsekszel gonosz tetteiddel, te nagy hős, hiszen nap mint nap szégyent hozol Istenre!</verse>
				<verse number="2">Folyton gonosz terveket szövögetsz, hazug nyelved veszedelmes, mint az éles borotva.</verse>
				<verse number="3">Jobban szereted a rosszat, mint a jót, a hazugságot inkább, mint az igazságot.</verse>
				<verse number="4">Szereted az ártalmas és sértő beszédet, hazug nyelved akárkit örömmel megsebez.</verse>
				<verse number="5">Le is ront téged Isten örökre, megragad, és kiránt sátorodból! Bizony, gyökeredet is kitépi az élők földjéből.</verse>
				<verse number="6">Látják ezt az igazak, és félve tisztelik Istent, a gonoszokat pedig kinevetik:</verse>
				<verse number="7">„Nézzétek ezt a nagy hőst, aki nem Istenben bízott, hanem a saját vagyonában! Azt hitte, hogy ostobasága és büszkesége megmentheti!”</verse>
				<verse number="8">Én pedig olyan vagyok, mint a zöldellő olajfa Isten házában. Mindörökké bízom Isten hűséges szeretetében!</verse>
				<verse number="9">Istenem, örökké dicsérlek mindazért, amit tettél! Hirdetem neved szentjeidnek, mert ez olyan jó!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="53">
				<verse number="1">Azt gondolják az ostobák: „Nincs Isten, nem is létezik!” Mind romlottak, tetteik is utálatosak, nincs közöttük egy sem, aki jót tenne.</verse>
				<verse number="2">Isten letekint a Mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, Istent kereső.</verse>
				<verse number="3">De mind elfordultak Istentől, megromlottak mindannyian, nincs, aki jót tenne, nincs egy sem!</verse>
				<verse number="4">Nem értik ezt a gonoszok? Pusztítják népemet, mint a kenyeret, Istent pedig nem tisztelik!</verse>
				<verse number="5">De egyszer úgy megrémülnek, mint még soha. Isten elutasította a gonoszokat, Izráel pedig megalázza, és legyőzi őket. Szétszórja Isten még a csontjaikat is!</verse>
				<verse number="6">Bárcsak eljönne a Sion hegyéről, aki megszabadítja Izráelt! Amikor Isten helyreállítja, örül majd Jákób és vigad Izráel!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="54">
				<verse number="1">Istenem, ments meg neved erejével! Szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!</verse>
				<verse number="2">Hallgasd meg imádságomat, ó, Istenem, figyelj szavamra!</verse>
				<verse number="3">Rám támadtak az idegenek, akik nem ismerik Istent. Erőszakos emberek üldöznek, és meg akarnak ölni.</verse>
				<verse number="4">Nézzétek, Isten a segítőm, az én Uram azokkal van, akik védenek és segítenek engem!</verse>
				<verse number="5">Megbünteti ellenségeimet! Kérlek, Istenem, mutasd meg hűségedet, és pusztítsd el őket!</verse>
				<verse number="6">Örömmel viszek majd neked hálaáldozatot, Örökkévaló! Dicsérem nevedet, mert jó vagy!</verse>
				<verse number="7">Kimentettél engem minden bajból, és láttam ellenségeim vereségét!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="55">
				<verse number="1">Istenem, hallgasd meg imádságomat! Ne zárkózz el könyörgésem elől!</verse>
				<verse number="2">Hallgass meg, és válaszolj, kérlek, hadd mondjam el, mi nyugtalanít!</verse>
				<verse number="3">Az ellenség hangja megrémített, a gonoszok fenyegetése megijesztett. Mert rettenetes dolgokkal vádolnak, és haragosan támadnak rám.</verse>
				<verse number="4">Szívem vergődik, s halálfélelem rettent.</verse>
				<verse number="5">Remegek a félelemtől, rémület töltött el.</verse>
				<verse number="6">Azt mondtam: „Bárcsak szárnyam lenne, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és végre nyugtom lenne!</verse>
				<verse number="7">Messze elbujdosnék, és a pusztában laknék!”</verse>
				<verse number="8">Sietve elrepülnék, menedéket keresnék a vihar elől!</verse>
				<verse number="9">Uram, rontsd meg tervüket, zavard össze beszédüket! Csupa erőszakot és viszályt látok a városban!</verse>
				<verse number="10">Éjjel-nappal ezzel van tele a város, bűn és hamisság uralkodik benne.</verse>
				<verse number="11">Az utcákon erőszak és romlás, mindenütt csak hazugság és csalás!</verse>
				<verse number="12">Ha ellenségem szidalmazna, elviselném. Ha gyűlölőm támadna, elrejtőznék előle.</verse>
				<verse number="13">De te támadsz ellenem, barátom és társam?</verse>
				<verse number="14">Pedig bizalmasom voltál, együtt jártunk Isten Templomába a sokaságban!</verse>
				<verse number="15">Ragadja magával a halál ellenségeimet! Elevenen hulljanak a hallottak országába, mert lakóhelyük és lelkük gonoszsággal tele!</verse>
				<verse number="16">De én Istent hívom segítségül, meg is szabadít engem az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="17">Este, reggel és délben imádkozom, ő meghallja hangom, és válaszol!</verse>
				<verse number="18">Sok csatában harcoltam, de épségben tértem haza, mert ő mindig megmentett!</verse>
				<verse number="19">Bizony meghallgat engem Isten, aki ősidők óta uralkodik, és megveri ellenségeimet. Ők soha nem változnak, nem félik és nem tisztelik Istent.</verse>
				<verse number="20">Még barátaikat is megtámadják, megtörik a szövetséget.</verse>
				<verse number="21">Beszédük sima és hízelgő, örökké a békességet emlegetik, de szívükben már harcra készülnek. Szavaik simábbak az olajnál, mégis megsebeznek, mint az éles kard.</verse>
				<verse number="22">Add át az Örökkévalónak, ami túl nehéz, majd ő gondodat viseli! Nem engedi, hogy az igaz vereséget szenvedjen.</verse>
				<verse number="23">Istenem, ezeket a gyilkosokat és hazugokat te dobod a sírba! Bizony, az életük felét sem érik meg! Én pedig csak benned bízom, Uram!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="56">
				<verse number="1">Istenem, könyörülj rajtam, mert ellenségeim szüntelen üldöznek, folyton szorongatnak!</verse>
				<verse number="2">Mindig lesben állnak, hogy megfogjanak, egész nap zaklatnak. Milyen sokan harcolnak ellenem, ó, Felséges Isten!</verse>
				<verse number="3">Mikor rám tör a félelem, én mégis benned bízom, Istenem!</verse>
				<verse number="4">Istenben bízom, nem félek, halandó mit árthat nekem? Dicsérem Istent szaváért és ígéretéért!</verse>
				<verse number="5">Ellenségeim szüntelen kiforgatják szavaimat, folyton csak terveket szőnek ellenem.</verse>
				<verse number="6">Összefognak ellenem, lesben állnak, minden lépésem figyelik, hogy megöljenek.</verse>
				<verse number="7">Istenem, gonoszságukért űzd el őket messzire, küldd el őket idegenek közé, hogy azok haragját szenvedjék!</verse>
				<verse number="8">Istenem, te láttad bujdosásaimat, tudod, mennyit sírtam, s megszámoltad könnyeimet!</verse>
				<verse number="9">Mikor Istenhez kiáltok segítségért, ellenségeim sarkon fordulnak, és elfutnak! Ebből tudom meg, hogy velem vagy, Istenem!</verse>
				<verse number="10">Dicsérem Istent szaváért és ígéretéért! Dicsérem az Örökkévalót szaváért és ígéretéért!</verse>
				<verse number="11">Istenben bízom, nem félek, halandó mit árthat nekem?</verse>
				<verse number="12">Megadom Istennek, amit ígértem, hálával áldozok neki!</verse>
				<verse number="13">Mert megmentette lelkemet a haláltól, és lábamat az eleséstől, hogy élhessek Isten jelenlétében, s járhassak világosságában, mely az élőkre ragyog!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="57">
				<verse number="1">Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam! Lelkem oltalmat keresve hozzád menekül! Szárnyaid árnyékába futok, míg elvonul a veszedelem.</verse>
				<verse number="2">A Felséges Istenhez kiáltok. Istenhez, aki vigyáz rám, és véghezviszi, amit felőlem gondolt!</verse>
				<verse number="3">Segítséget küld a Mennyből, és megment engem! Bizony, megveri üldözőimet, akik elevenen megennének! Elküldi hozzám hűséges szeretetét!</verse>
				<verse number="4">Emberevő oroszlánok közt fekszem. Emberek közt, akiknek fogaik lándzsák és nyilak, nyelvük éles kard.</verse>
				<verse number="5">Istenem, magasztaljanak téged a Mennyben, dicsőséged borítsa be a földet!</verse>
				<verse number="6">Ellenségeim hálót készítettek, hogy megfogjanak, vermet ástak nekem, de maguk estek bele!</verse>
				<verse number="7">Kész a szívem, Istenem, felkészült a szívem, hogy énekemmel és hangszeremmel dicsérjelek!</verse>
				<verse number="8">Ébredj lelkem! Ébredj fel lant és hárfa, ébresszük fel a hajnalt!</verse>
				<verse number="9">Uram, dicsérlek téged a nemzetek előtt! Dicséreted éneklem a népek között!</verse>
				<verse number="10">Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél, hűséged a felhőkig ér!</verse>
				<verse number="11">Istenem, magasztaljanak téged a Mennyben, dicsőséged borítsa be a földet!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="58">
				<verse number="1">Valóban süketek vagytok, ti bírák? Ezért nem ítélitek igazságosan az embereket?</verse>
				<verse number="2">Gonosz dolgokat terveztek az országban, ti magatok követtek el erőszakos gaztetteket!</verse>
				<verse number="3">Bizony, ezek a gonoszok már születésüktől fogva istentelenek, világrajövetelük óta hazugok.</verse>
				<verse number="4">Haragjuk veszedelmes, mint a kígyó mérge. Bedugják fülüket, mint a süket kígyó,</verse>
				<verse number="5">amely nem hallja a kígyóbűvölő hangját, akármilyen zenét is játszik.</verse>
				<verse number="6">Istenem, olyanok ezek, mint az oroszlánok! Tördeld ki fogaikat, zúzd össze állkapcsukat, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="7">Ahogy a víz szétfolyik, úgy hagyja el őket erejük! Tapossák földbe őket, mint száraz füvet az úton járók!</verse>
				<verse number="8">Pusztuljanak el, mint a csiga, vagy az elvetélt magzat, amely soha nem látta meg a napot!</verse>
				<verse number="9">Pusztuljanak el hirtelen, mint égő tüskés gaz, amelyet elhord a szél, mielőtt az edény megérezné tüzét.</verse>
				<verse number="10">Örülnek majd az igazak, ha látják a gonoszok megbüntetését! Térdig gázolnak a legyőzöttek vérében.</verse>
				<verse number="11">Akkor azt mondják az emberek: „Az igaz mégis jutalmat kap! Mégis van Isten, aki igazságosan ítél a Földön!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="59">
				<verse number="1">Istenem, ments meg ellenségeimtől, védj meg támadóimtól!</verse>
				<verse number="2">Szabadíts meg a gonosztevőktől, ments meg a gyilkosoktól!</verse>
				<verse number="3">Nézd, lesben állnak, hogy megöljenek! Erős harcosok gyűltek össze ellenem, pedig ártatlan vagyok, nem követtem el semmi rosszat, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="4">Nem adtam rá okot, mégis készülődnek, hogy megtámadjanak! Örökkévaló, kérlek, lásd meg ezt, kelj fel, és siess segítségemre!</verse>
				<verse number="5">Örökkévaló, Seregek Ura és Istene, te vagy Izráel Istene! Kelj fel hát, és büntesd meg ezeket az istenteleneket! Ne kegyelmezz az árulóknak, akik gonosz terveket szőnek!</verse>
				<verse number="6">Előbújnak esténként, mint a kutyák, morogva körülszimatolják a várost.</verse>
				<verse number="7">Hallod, hogy fenyegetnek és szidnak engem? Nyelvük a fegyverük, s azt mondják, úgysem hallja senki.</verse>
				<verse number="8">De te, Örökkévaló, te kineveted őket, kigúnyolod mind az istenteleneket!</verse>
				<verse number="9">Énekelek neked, Istenem, mert olyan vagy nekem, mint magas kővár a hegytetőn!</verse>
				<verse number="10">Isten szeret engem, és elém jön, győzelemre segít a harcban! Megsegít, hogy ellenségeimet legyőzzem.</verse>
				<verse number="11">Ne öld meg őket egyszerre, nehogy népem felejtsen, de szórd szét és verd meg őket hatalmaddal, Uram és Védelmezőm!</verse>
				<verse number="12">Essenek csapdába büszkeségük és rágalmaik miatt, hiszen minden szavuk átok és hazugság!</verse>
				<verse number="13">Pusztítsd el őket haragodban, végezz velük örökre, hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákób népén!</verse>
				<verse number="14">Előbújnak esténként, mint a kutyák, morogva körülszimatolják a várost.</verse>
				<verse number="15">Csatangolnak, ennivalót keresnek, ha nem találnak, vonyítanak.</verse>
				<verse number="16">De én minden reggel énekkel dicsérlek hűségedért és szeretetedért, Uram! Bizony, te vagy erős kőváram a magas hegytetőn! Hozzád menekülök a veszedelem idején!</verse>
				<verse number="17">Énekemmel dicsérlek, mert erős kőváram vagy magasan fenn, a hegytetőn! Isten, én szerető Istenem!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="60">
				<verse number="1">Ó Isten, mennyire megharagudtál ránk! Elfordultál tőlünk, szétszórtál bennünket! Állíts helyre minket, és fordulj vissza hozzánk!</verse>
				<verse number="2">Megrendítetted és szétrepesztetted a földet. Gyógyítsd meg a töréseket, hogy ne pusztuljon el egészen!</verse>
				<verse number="3">Istenünk, sok csapással sújtottad népedet, a szenvedés bódító borával itattál bennünket.</verse>
				<verse number="4">De most magasra emelted zászlódat azoknak, akik félnek és tisztelnek téged, hogy köréje gyűljenek, és megmeneküljenek az ellenség fegyverétől.</verse>
				<verse number="5">Istenünk, szabadíts meg minket hatalmaddal! Hallgass meg bennünket, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz!</verse>
				<verse number="6">Így szólt Isten templomában: „Örömmel adom örökségül Sikem városát és Szukkót völgyét!</verse>
				<verse number="7">Gileád és Manassé az enyém, Efraim a sisakom, Júda királyi jogarom!</verse>
				<verse number="8">Moáb mosdótálam, amelyben lábamat mosom, Edom szolgám lesz, aki sarumat hordozza. A filiszteusokat legyőzöm, és diadalkiáltás hangzik fölöttük.”</verse>
				<verse number="9">De most elhagytál bennünket, Istenem! Nem jöttél seregünkkel a csatába. Ki vezet be engem az erős városba, hogy elfoglaljam? Ki vezet el egészen Edomig?</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Istenem, segíts meg bennünket ellenségeinkkel szemben! Hiszen semmit sem ér az emberek segítsége!</verse>
				<verse number="12">Isten segítségével hatalmas győzelmet aratunk, mert ő veri le ellenségeinket!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="61">
				<verse number="1">Istenem, hallgasd meg kiáltásomat! Figyelj imádságomra!</verse>
				<verse number="2">A világ végéről, a kiáltok hozzád, mert elhagyatott vagyok, és félek! Emelj fel a magas kősziklára, ahová nem jutok föl magam!</verse>
				<verse number="3">Csak nálad vagyok biztonságban ellenségeimtől, te vagy erős menedékváram!</verse>
				<verse number="4">Hadd lakjam sátradban örökké, hadd meneküljek szárnyad védelmébe!</verse>
				<verse number="5">Istenem, te hallottad, amit neked fogadtam. Te adtál örökséget annak, aki tiszteli és féli nevedet.</verse>
				<verse number="6">Áldd meg a Királyt hosszú élettel! Örökké éljen!</verse>
				<verse number="7">Uralkodjon trónján Isten előtt mindenkor, szeretet és hűség védelmezze!</verse>
				<verse number="8">Örökké dicsérlek énekemmel, Istenem, és naponta megadom, amit neked ígértem!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="62">
				<verse number="1">Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, ő a szabadítóm!</verse>
				<verse number="2">Csak ő az én erős Kősziklám, szabadítóm! Erős váram ő nekem, nem győzhetnek le ellenségeim!</verse>
				<verse number="3">Meddig támadtok még engem?! Miért akartok megölni? Olyan vagyok, mint a düledező városfal, mint egy omladozó bástya.</verse>
				<verse number="4">Ellenségeim azon tanakodnak, hogyan taszítsanak le méltóságomból. Örülnek, mikor hazugságot mondhatnak rólam. Szájukkal áldanak, de szívükben átkoznak.</verse>
				<verse number="5">Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, ő a reménységem!</verse>
				<verse number="6">Csak ő az én erős Kősziklám, szabadítóm! Erős váram ő nekem, nem győzhetnek le ellenségeim!</verse>
				<verse number="7">A győzelmet és dicsőséget Isten adja nekem! Ő az én erős váram, csak nála vagyok biztonságban!</verse>
				<verse number="8">Istenben bízz minden időben, népem! Öntsétek ki szíveteket előtte! Isten a mi menedékünk és biztonságunk!</verse>
				<verse number="9">Bizony, az ember élete szétfoszlik, mint a pára! Ha mérlegre kerül, a leheletnél is könnyebb!</verse>
				<verse number="10">Ne bízz az erőszakban vagy az elnyomásban, se abban, amit lopva vagy csalással szereztél! Ne bízz a vagyonodban, még akkor se, ha gyarapszik!</verse>
				<verse number="11">Csak abban bízhatsz, amit Isten maga mondott, és hiszem, hogy igaz: „Egyedül Istené az erő!”</verse>
				<verse number="12">Igen, Uram, tiéd a hűség és szeretet is! Te jutalmazol, vagy büntetsz mindenkit, tettei szerint.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="63">
				<verse number="1">Ó, Isten, én Istenem! Sóvárogva kívánkozom hozzád, hogy nálad lehessek! Ahogy a kiszikkadt, kopár föld az esőre, testem-lelkem úgy szomjazik jelenlétedre, úgy kívánkozom hozzád!</verse>
				<verse number="2">Felnézek rád szentélyedben, hogy dicsőségedet és erődet lássam!</verse>
				<verse number="3">Mert hűséges szereteted jobb, mint az élet! Teljes szívvel dicsérlek!</verse>
				<verse number="4">Kezeimet hozzád emelem, teljes szívvel-lélekkel áldalak, amíg csak élek!</verse>
				<verse number="5">Lelkem megtelik jóságoddal: jóllakik, mint egy bőséges lakomán, mikor téged dicsérlek, Istenem!</verse>
				<verse number="6">Ha ágyamban rád gondolok, még éjjel is veled beszélgetek,</verse>
				<verse number="7">mert megsegítettél engem, szárnyaid árnyékában örvendezek.</verse>
				<verse number="8">Lelkem ragaszkodik hozzád, mert jobboddal fogod a kezem.</verse>
				<verse number="9">De akik vesztemre törnek, maguk fognak a föld mélyébe kerülni!</verse>
				<verse number="10">Kard élére jutnak, sakálok falják fel őket,</verse>
				<verse number="11">de a király örül Istennek! Dicsérik Istent mind, akik hűséget esküdtek neki, mert Isten bezárja a hazugok száját!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="64">
				<verse number="1">Istenem, hallgass meg! Védj meg ellenségeim fenyegetésétől!</verse>
				<verse number="2">Védj meg engem a gonoszok titkos terveitől, amelyeket ellenem szőttek! Rejts el a gonoszok elől!</verse>
				<verse number="3">Mert beszédük, mint az éles kard, mérgezett szavakkal lövöldöznek rám, célba vesznek nyilaikkal!</verse>
				<verse number="4">Lesből lőnek váratlanul, félelem nélkül lövöldöznek az igazra.</verse>
				<verse number="5">Egymást biztatják a rosszra, s arról beszélnek, hogyan állítsanak csapdát. Azt mondják: „Ezt senki nem veszi észre!”</verse>
				<verse number="6">Felállítják a csapdát, és várják, hogy áldozatuk beleessen. Bizony, az emberek belseje és szíve kiismerhetetlen.</verse>
				<verse number="7">De Isten is kilövi nyilait, hirtelen-váratlan eltalálja,</verse>
				<verse number="8">saját szavaikkal ejti csapdába őket! Akik csak látják vesztüket, csodálkoznak, és fejüket csóválják,</verse>
				<verse number="9">félelem fogja el őket, és elismerik, hogy ezt Isten tette a gonoszokkal. Hirdetik Isten tetteit, és tanítják egymást, hogy tiszteljék és féljék őt.</verse>
				<verse number="10">Az igazak pedig örülnek az Örökkévalóban, bíznak benne, és dicsérik őt az igazszívűek!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="65">
				<verse number="1">Méltó vagy, Isten, hogy dicsérjünk téged a Sionon, és teljesítsük, amit megfogadunk neked!</verse>
				<verse number="2">Minden ember hozzád fordul, Istenünk, mert meghallgatod imádságainkat.</verse>
				<verse number="3">Összegyűlt bűneink elborítanak bennünket, mégis eltörölted őket, és megbocsátottál nekünk.</verse>
				<verse number="4">Milyen boldog, akit kiválasztasz, hogy közel vond magadhoz, s hogy veled lakjon palotádban! Betöltesz minket bőségesen házad áldásaival, Templomod javaival!</verse>
				<verse number="5">Milyen félelmetes és dicsőséges tettekkel válaszolsz nekünk, Szabadító Istenünk! A föld széléig, még a messzi szigeteken is mindenki benned bízik és reménykedik.</verse>
				<verse number="6">Mert megmutattad hatalmadat, és erőddel hegyeket teremtettél,</verse>
				<verse number="7">lecsendesítetted a háborgó tenger zúgását, a hullámok harsogását, a háborgó nemzetek zajongását.</verse>
				<verse number="8">Ámulva nézik csodálatos tetteid a messzi népek, csodálkoznak kelet és nyugat lakói.</verse>
				<verse number="9">Gondot viselsz a termőföldre, Istenünk, esővel megöntözöd, s gazdag termést növelsz belőle. Isten folyója megárad, termékennyé teszi a földet! Így gondoskodsz földünkről, ellátsz bennünket gabonával.</verse>
				<verse number="10">Esőddel megáztatod a barázdákat, elsimítod a göröngyöket, záporoddal meglágyítod a kemény földet, megáldod a zsenge növényeket.</verse>
				<verse number="11">Megkoronázod az esztendő végét gazdag aratással, lábaid nyomán bőség fakad.</verse>
				<verse number="12">Ismét kizöldül a puszta, örvendeznek a dombok,</verse>
				<verse number="13">megtelnek a legelők juhokkal, a völgyek gabonával. Mind ujjongva énekelnek, s örömmel kiáltanak!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="66">
				<verse number="1">Örömmel kiáltson Istennek minden, ami a Földön van!</verse>
				<verse number="2">Énekeljetek dicsőséges nevének, dicsőítő énekekkel tiszteljétek őt!</verse>
				<verse number="3">Mondjátok Istennek: „Milyen félelmetes és csodálatos minden tetted! Még ellenségeid is meghajolnak előtted, s hízelegnek neked, mert félnek tőled.”</verse>
				<verse number="4">Az egész világ meghajol előtted, imádnak téged, Istenem! Énekkel dicsérik neved!</verse>
				<verse number="5">Jöjjetek, lássátok Istenünk tetteit, milyen félelmetes, amit az emberek között cselekszik!</verse>
				<verse number="6">A tengert szárazfölddé változtatta, népét száraz lábbal átvezette a folyón, ezért örvendeztek ott mind!</verse>
				<verse number="7">Bizony, Isten uralkodik hatalmas erejével az egész világ fölött! Szemmel tartja a nemzeteket, hogy a lázadók el ne bízzák magukat.</verse>
				<verse number="8">Áldjátok Istenünket mind, ti népek! Hangosan dicsérjétek őt!</verse>
				<verse number="9">Istenünk, te adtál életet nekünk, te őrzöd meg életünket!</verse>
				<verse number="10">Próbára tettél bennünket, megtisztítottál, mint az ezüstöt.</verse>
				<verse number="11">Hálódba kerítettél minket, vállainkra nehéz terhet raktál.</verse>
				<verse number="12">Megengedted, hogy ellenségeink letapossanak, átvittél tűzön és vízen, de kivezettél belőle tágas, szép földre!</verse>
				<verse number="13">Áldozatokat hozok Templomodba, teljesítem, amit neked fogadtam. Igen, amit megfogadtam, mikor bajban voltam.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">Kövér bárányokat áldozok neked, kosokat és tömjént, bikákat és bakokat hozok áldozatul.</verse>
				<verse number="16">Jöjjetek, akik tisztelitek és félitek Istent, hadd mondjam el, mit tett ő velem!</verse>
				<verse number="17">Kiáltottam hozzá segítségért, dicsértem őt teljes szívvel.</verse>
				<verse number="18">Nem hallgatott volna meg, ha szívemben hamisságot talál.</verse>
				<verse number="19">Meghallgatta segélykiáltásomat, imádságomra figyelt!</verse>
				<verse number="20">Áldott legyen Isten, aki nem fordult el könyörgésemtől! Szeretetét sem vonta meg tőlem!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="67">
				<verse number="1">Istenünk, légy kegyelmes hozzánk, áldj meg bennünket, és ragyogtasd ránk arcod fényét!</verse>
				<verse number="2">Ismerje meg az egész világ útjaidat! Tudják meg az összes nemzetek, hogy te vagy a Szabadító!</verse>
				<verse number="3">Téged dicsérjenek a népek, Istenünk! Minden nemzet dicsérjen!</verse>
				<verse number="4">Örvendezzenek és énekeljenek a világ összes népei, mert igazságosan uralkodsz fölöttük! Te vezeted a nemzeteket az egész Földön!</verse>
				<verse number="5">Téged dicsérjenek a népek, Istenünk! Minden nemzet dicsérjen!</verse>
				<verse number="6">Földünk bőséges termést adott! Megáld bennünket Isten, a mi Istenünk, ezután is!</verse>
				<verse number="7">Bizony, Istenünk megáld bennünket, ezért tisztelik és félik őt a Föld összes népei!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="68">
				<verse number="1">Kelj fel, Istenünk, szórd szét ellenségeidet! Fussanak gyűlölőid szanaszét!</verse>
				<verse number="2">Ahogy a füstöt elfújja a szél, s a viasz szétolvad a tűzben, úgy semmisüljenek meg a gonoszok Isten jelenlétében!</verse>
				<verse number="3">Az igazak pedig örülnek, és vigadnak Istennel együtt, ujjonganak Isten jelenlétében!</verse>
				<verse number="4">Énekeljetek Istennek! Énekkel dicsérjétek nevét! Építsetek utat annak, aki száguldva közeledik a pusztán át: JAH az ő neve! Örvendjetek előtte!</verse>
				<verse number="5">Az árváknak édesapja, az özvegyeknek gondviselője vagy szent lakóhelyeden, Istenünk!</verse>
				<verse number="6">A magányosoknak Isten otthont szerez, a foglyokat a börtönből jólétre hozza ki, de a lázadók a forró sivatagban laknak.</verse>
				<verse number="7">Istenünk, mikor elindultál néped előtt, mikor kivezetted őket Egyiptomból, átvonultál a sivatagon,</verse>
				<verse number="8">még a föld megremegett, az ég is megolvadt előtted! Megrendült a Sínai-hegy, és megolvadt Izráel Istene előtt!</verse>
				<verse number="9">Ó, Istenünk, bőven adtál esőt, felüdítetted örökségedet, mikor eltikkadt.</verse>
				<verse number="10">Nyájad visszatért, és megpihent földjén. Istenem, még szegényeiket is megáldottad!</verse>
				<verse number="11">Az Úr adja a szót az asszonyok nagy seregének, ők viszik mindenfelé az örömhírt:</verse>
				<verse number="12">„Az ellenség királyai megfutamodtak, seregeik szétszóródtak!” A hadizsákmányt a háziasszonyok osztják szét.</verse>
				<verse number="13">Jut a zsákmányból azoknak is, akik otthon maradtak, a juhokat őrizni: galamb szárnyait kapják, ezüsttel borítva. Bizony, ragyogó aranyszárnyakat kapnak!</verse>
				<verse number="14">A Mindenható szétszórta az ellenség királyait a Calmón-hegyen. Úgy hullottak, mint a hó!</verse>
				<verse number="15">Hatalmas a Básán hegye, magas csúcsai fenségesek, mégsem ez az Isten hegye!</verse>
				<verse number="16">Ti magas hegyek, ne vessétek meg Sion hegyét! Mert a Siont választotta az Örökkévaló, ott is lakik örökké!</verse>
				<verse number="17">Hatalmas az Isten serege, sok ezer harci szekér, velük együtt jön az Úr dicsőségben a Sínai-hegyről.</verse>
				<verse number="18">Örökkévaló Isten, felmentél a magasságba. Dicsőséges győzelmi felvonulásodban foglyokat vezettél. Embereket kaptál ajándékba, még a lázadók közül is, hogy közöttük lakjál.</verse>
				<verse number="19">Áldott legyél Örökkévaló! Napról napra segítesz terheinket hordani. Te vagy megmentő Istenünk!</verse>
				<verse number="20">Isten, a mi Istenünk ment meg minket, az Örökkévaló Isten szabadít meg a Haláltól!</verse>
				<verse number="21">Isten szétzúzza ellenségeinek fejét, betöri a bűnben élők kemény koponyáját!</verse>
				<verse number="22">Az Úr mondta: „Básánból is visszahozom az ellenséget, visszahozom a tenger fenekéről is,</verse>
				<verse number="23">hogy összetörd őket, és térdig gázolj vérükben. Még a kutyák is lakmároznak belőlük!”</verse>
				<verse number="24">Mind látják győzelmi felvonulásodat, Istenem! Mindenki meg fog látni téged, Istenem, Királyom, mikor dicsőségesen bevonulsz!</verse>
				<verse number="25">Elől jönnek az énekesek, utánuk a zenészek, közöttük csörgődobokkal a táncoló leányok.</verse>
				<verse number="26">Dicsérjétek és áldjátok Istent mindannyian, dicsérjétek az Örökkévalót, Izráel népe!</verse>
				<verse number="27">A kicsiny Benjámin törzse vezeti őket, jönnek Júda fejedelmei és egész népe, jönnek Zebulon és Naftáli vezérei!</verse>
				<verse number="28">Istenünk, mutasd meg hatalmadat! Mutasd meg hatalmadat, mint a régi időkben!</verse>
				<verse number="29">Királyok hoznak neked ajándékot jeruzsálemi Templomodba, így tisztelnek téged.</verse>
				<verse number="30">Istenünk, fenyítsd meg a nádasban lakó vadakat! Fenyítsd meg a bikákat az idegenek seregében! Alázd meg őket, szórd szét a népeket, akik háborút akarnak! Porban csúszva hozzák eléd gazdagságukat!</verse>
				<verse number="31">Egyiptomból fejedelmek hozzák ajándékaikat, Etiópia hamar feléd nyújtja kezét, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="32">Énekeljen Istennek a Föld minden országa! Énekkel dicsérjétek Urunkat!</verse>
				<verse number="33">Énekeljetek annak, aki harci szekerén száguld az ősi egeken! Énekeljetek annak, aki mennydörgő hangon kiált!</verse>
				<verse number="34">Hirdessétek, hogy Isten mindenkinél hatalmasabb! Hirdessétek, hogy ő uralkodik Izráel fölött, hatalma nagyobb az egeknél!</verse>
				<verse number="35">Fenséges és félelmetes vagy, ó, Isten, szent lakóhelyeden! Isten ad erőt és hatalmat népének! Áldott legyen az Isten!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="69">
				<verse number="1">Ments meg, Istenem, bajaimból, mert az árvíz torkomig ér!</verse>
				<verse number="2">Feneketlen sárba süllyedek, lábam nem talál szilárd talajt. Mély vízbe estem, elsodor az áradat!</verse>
				<verse number="3">Belefáradtam, hogy segítségért kiáltozzak. Torkom kiszáradt, szemem is elfáradt, oly soká vártam, hogy Isten megsegítsen.</verse>
				<verse number="4">Többen vannak hajszálaimnál, akik ok nélkül gyűlölnek! Milyen sokan akarnak elpusztítani engem! Mennyi rágalmat terjesztenek rólam! Kényszerítenek, hogy visszafizessem, amit el se vettem!</verse>
				<verse number="5">Te minden hibámat ismered, Istenem, vétkeimet is mind jól látod.</verse>
				<verse number="6">Uram, Örökkévaló, Seregek Ura, ne csalódjanak bennem, akik benned bíznak! Izráel Istene, ne szégyenkezzenek miattam, akik ragaszkodnak hozzád!</verse>
				<verse number="7">Érted vállaltam a szégyent, érted borítja gyalázat arcomat!</verse>
				<verse number="8">Testvéreim idegennek tekintenek, anyám fiai meg sem ismernek.</verse>
				<verse number="9">Házad iránt szenvedélyes és féltő szeretet emészt engem! Ha téged gyaláznak, az engem ér!</verse>
				<verse number="10">Mikor sírtam, és böjttel aláztam meg magam, csak gúnyolódtak rajtam.</verse>
				<verse number="11">Zsákruhában jártam, de ők kicsúfoltak.</verse>
				<verse number="12">Rólam pletykálnak a piacon, engem csúfolnak a részegek nótái.</verse>
				<verse number="13">De én csak hozzád imádkozom, Örökkévaló! Csak te fogadj be engem! Istenem, hallgass meg, hiszen nagyon szeretsz! Válaszolj nekem, megmentő Istenem!</verse>
				<verse number="14">Húzz ki ebből a sárból, ne süllyedjek tovább! Ments meg gyűlölőimtől, emelj ki a mély vízből!</verse>
				<verse number="15">Ne hagyd, hogy elsodorjon az áradat, ne engedd, hogy elnyeljen a mélység! Ne hagyd, hogy a sírgödör bezáruljon fölöttem!</verse>
				<verse number="16">Örökkévaló, hallgass meg! Szereteted olyan jó! Fordulj hozzám, hiszen tudom, hogy szeretsz!</verse>
				<verse number="17">Ne fordítsd el arcodat szolgádtól, bajban vagyok, segíts meg!</verse>
				<verse number="18">Siess hozzám, mentsd meg lelkemet! Ellenségeimtől szabadíts meg!</verse>
				<verse number="19">Jól tudod, mennyi gyalázat ért, mennyire megaláztak ellenségeim, ismered gyűlölőimet!</verse>
				<verse number="20">Egészen összetört a megaláztatás, minden reményem elhagyott. Részvétre vártam, de hiába! Reméltem, valaki megvigasztal, de senkit sem találtam!</verse>
				<verse number="21">Ételembe mérget kevertek, szomjúságomban ecettel itattak.</verse>
				<verse number="22">Ünnepi vacsorájuk legyen csapdává, ünnepeik közös lakomája ejtse tőrbe őket!</verse>
				<verse number="23">Szemük homályosodjon meg, ne lássanak, reszkessen a félelemtől egész testük!</verse>
				<verse number="24">Istenem, érje utol őket haragod, borítsa el őket haragod lángja!</verse>
				<verse number="25">Lakóhelyük legyen pusztává, sátoruk lakatlanná!</verse>
				<verse number="26">Mert azt üldözik, akit te vertél meg, Uram, annak fájdalmát gúnyolják, akit megsebeztél!</verse>
				<verse number="27">Soha ne mentsd fel őket bűneikből, jóságodat ne ismerjék meg soha!</verse>
				<verse number="28">Töröld ki nevüket az élők könyvéből, soha ne sorolják őket az igazak közé!</verse>
				<verse number="29">De engem, aki szegény és szenvedő vagyok, ments meg, Istenem, hadd ismerjem meg szabadításodat!</verse>
				<verse number="30">Akkor majd énekkel dicsérem Isten nevét, és hálaadással dicsőítem őt!</verse>
				<verse number="31">Hiszen az Örökkévalónak jobban tetszik a dicséret, mint az oltáron égő ökrök és bikák!</verse>
				<verse number="32">Az alázatosak és szegények megértik ezt, és örülnek! Elevenedjen meg szívetek, akik Istent imádjátok!</verse>
				<verse number="33">Mert az Örökkévaló meghallgat titeket, nem felejti el a foglyokat!</verse>
				<verse number="34">Dicsérje őt a Menny, a Föld, a tenger, és minden, ami bennük van!</verse>
				<verse number="35">Mert Isten megszabadítja Siont, és újra felépíti Júda városait, hogy ott lakjon népe megint, és örökségét birtokba vegye.</verse>
				<verse number="36">Bizony, öröklik azt Isten szolgáinak gyermekei, akik szeretik őt, azok laknak majd ott!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="70">
				<verse number="1">Istenem, szabadíts meg! Örökkévaló, siess hozzám, segíts!</verse>
				<verse number="2">Szégyenüljenek meg, zavarodjanak össze, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, fussanak el szégyenükben, akik vesztemet kívánják!</verse>
				<verse number="3">Akik gúnyolnak engem, szégyenüljenek meg, és némuljanak el!</verse>
				<verse number="4">De akik téged keresnek, örüljenek és vigadjanak! Akik szeretik szabadításodat, hadd mondják újra és újra: „Milyen hatalmas az Isten!”</verse>
				<verse number="5">Istenem, jöjj hamar, ments meg engem, szegényt és megalázottat! Örökkévaló, te vagy segítőm és szabadítóm, kérlek, siess, ne késs!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="71">
				<verse number="1">Örökkévaló, hozzád menekülök, ne hagyd, hogy csalódjam!</verse>
				<verse number="2">Igazságos tetteiddel ments meg! Fordulj felém, és hallgass meg, szabadíts meg!</verse>
				<verse number="3">Légy a Kősziklám, erős kőváram, védj meg engem! Bizony, te vagy Kősziklám, erős kőváram!</verse>
				<verse number="4">Istenem, ments meg a gonoszok kezéből, szabadíts ki a kegyetlen bűnösök markából!</verse>
				<verse number="5">Hiszen benned reménykedem, Örökkévaló Uram, Istenem, benned bízom gyermekkorom óta.</verse>
				<verse number="6">Rád támaszkodom születésemtől kezdve. Bizony, te segítettél megszületnem, és téged dicsérlek szüntelen.</verse>
				<verse number="7">Csodálkoznak rajtam sokan, mert erőm forrása te vagy.</verse>
				<verse number="8">Minden nap teljes szívvel dicsérlek csodálatos tetteidért!</verse>
				<verse number="9">Ne dobj félre, mikor megöregszem, ne hagyj el, mikor elfogy erőm!</verse>
				<verse number="10">Ellenségeim összefogtak ellenem, vesztemet tervezik,</verse>
				<verse number="11">azt mondják rólam: „Elhagyta őt még az Isten is! Gyertek, üldözzük és fogjuk el, mert nincs, aki segítsen rajta!”</verse>
				<verse number="12">Ó Istenem, ne hagyj el! Én Istenem, siess segítségemre!</verse>
				<verse number="13">Verd meg ellenségeimet, alázd meg, és pusztítsd el őket! Szégyen és gyalázat érje azokat, akik életemre törnek!</verse>
				<verse number="14">De én mégis benned reménykedem, szüntelen várlak, és egyre jobban dicsérlek!</verse>
				<verse number="15">Szájam hirdeti, mennyi jót tettél velem, elmondom mindenkinek! Hányszor megszabadítottál már, meg se számolhatom!</verse>
				<verse number="16">Hirdetem nagy hatalmadat, Örökkévaló Uram, Istenem! Csak rólad és jóságodról emlékezem!</verse>
				<verse number="17">Istenem, tanítottál engem gyermekkorom óta. Szüntelen hirdetem hatalmas tetteidet.</verse>
				<verse number="18">Kérlek, Istenem, ne hagyj el, mikor megőszülök, amíg hirdethetem jóságodat a jövendő nemzedéknek!</verse>
				<verse number="19">Ó Istenem, milyen igazságosak tetteid! Felérnek a magas egekig, amelyeket kezed alkotott! Nincs hozzád hasonló senki sem!</verse>
				<verse number="20">Igaz, engedted, hogy sok baj és veszedelem érjen, de mindből kimentettél engem, Istenem! Életem megmentetted, kihúztál minden bajból, még a föld mélyéből is!</verse>
				<verse number="21">Istenem, fordulj hozzám, erősíts meg, és emelj fel engem!</verse>
				<verse number="22">Én pedig hárfával dicsérlek téged hűségedért, Istenem! Izráel Szentje, dicsérlek énekemmel és hangszeremmel!</verse>
				<verse number="23">Hiszen megszabadítottad lelkemet, dicsérlek hát ajkammal, és szívvel-lélekkel!</verse>
				<verse number="24">Nyelvem igazságodról énekel örökké, mert akik vesztemre törtek, mind vereséget szenvedtek, mind megszégyenültek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="72">
				<verse number="1">Isten, add meg a királynak, hogy úgy ítéljen, mint te! Legyen a király fia olyan igazságos, mint te!</verse>
				<verse number="2">Segítsd meg, hogy népedet helyesen kormányozza, s igazságosan uralkodjon a szegényeken!</verse>
				<verse number="3">Teremjenek a hegyek békességet, viruljon a dombokon az igazság!</verse>
				<verse number="4">Segíts a királynak, hogy igazságot szolgáltasson a szegényeknek, segítse a szűkölködőket, és megbüntesse, akik elnyomják őket!</verse>
				<verse number="5">Hogy félve tiszteljen téged mindenki, nemzedékről-nemzedékre, míg a Nap és Hold jár az égen!</verse>
				<verse number="6">Legyen a király áldásul, mint az eső a mezőnek, mint zápor a földnek!</verse>
				<verse number="7">Virágozzon a jóság s a jogosság, míg a király uralkodik, viruljon a jólét és a békesség, ameddig a Hold ragyog!</verse>
				<verse number="8">Uralkodjon a király tengertől tengerig, és a folyótól a föld széléig!</verse>
				<verse number="9">Akik a pusztában laknak, földig hajoljanak előtte!</verse>
				<verse number="10">Társis és a messzi szigetek királyai hozzanak ajándékot neki! Sába és Szeba királyai hozzák elé adójukat!</verse>
				<verse number="11">Minden király hajoljon meg előtte, minden nemzet szolgálja őt!</verse>
				<verse number="12">Mert a király megmenti a szegényt, aki segítségül hívja őt, megszabadítja a szűkölködőt, akin senki más nem segít!</verse>
				<verse number="13">Menedéke ő a gyengéknek és szegényeknek, a nyomorultat megsegíti!</verse>
				<verse number="14">Megváltja lelküket az elnyomástól és erőszaktól, mert életük drága a szemében.</verse>
				<verse number="15">Éljen a király örökké! Hozzanak neki Sába aranyából! Imádkozzanak érte minden nap, áldják őt szüntelen!</verse>
				<verse number="16">Bőven teremjen gabona az országban, még a hegyek tetején is! Legyen bőséges a kertek gyümölcse, mint a Libanon hegyein! Virágozzanak a városok, mint dús fű a mezőn!</verse>
				<verse number="17">A király neve maradjon meg örökké, terjedjen híre az egész Földön! Nevével áldják egymást az emberek! Áldja őt minden nemzet az ég alatt!</verse>
				<verse number="18">Áldott legyen az Örökkévaló Isten, Izráel Istene, aki csodálatos dolgokat tesz egymaga!</verse>
				<verse number="19">Áldott legyen dicsőséges neve örökre! Töltse be dicsősége az egész Földet! Ámen, ámen!</verse>
				<verse number="20">Itt fejeződnek be Dávidnak, Isai fiának imádságai.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="73">
				<verse number="1">Milyen jóságos Isten Izráelhez, milyen jó a tiszta szívűekhez!</verse>
				<verse number="2">De én majdnem vétkeztem, kis híján elestem.</verse>
				<verse number="3">Mert láttam az istentelen sikerét, irigyeltem az elbizakodott szerencséjét.</verse>
				<verse number="4">Jólétben élnek, és egészségesek, amit csak akarnak, véghezviszik.</verse>
				<verse number="5">Nincsenek gondjaik, könnyen élnek, nem érik őket bajok és csapások, mint bennünket.</verse>
				<verse number="6">Magasan hordják az orrukat, erőszakosak és kegyetlenek. Jól látszik ez rajtuk, mint az ékszerek és divatos ruhák, melyeket hordanak.</verse>
				<verse number="7">Megszerzik, amit megkívánnak, amit csak akarnak, megteszik.</verse>
				<verse number="8">Büszkék, és mindent kicsúfolnak, gőgös szavakkal fenyegetőznek.</verse>
				<verse number="9">Isteneknek képzelik magukat, és úgy is beszélnek.</verse>
				<verse number="10">Ezért van tekintélyük az emberek előtt, akik isszák szavaikat, mint a vizet.</verse>
				<verse number="11">Azt mondják: „Isten nem törődik vele, mit teszünk! Nem is tud róla a Felséges!”</verse>
				<verse number="12">Istenem, nézd a gonoszokat, milyen büszkék, mégis milyen jól élnek, egyre jobban gazdagodnak!</verse>
				<verse number="13">Mi haszna, hogy magamat tisztán megőriztem, szívem megtisztítottam, s tetteimre vigyáztam, hogy ne vétkezzem?</verse>
				<verse number="14">Miért kell annyit szenvednem? Miért tűrjem a fenyítéseket?</verse>
				<verse number="15">De ha én is így szólnék, elárulnám népedet, Istenem!</verse>
				<verse number="16">Nem értettem ezt, akárhogy igyekeztem, felfoghatatlan ez nekem!</verse>
				<verse number="17">De bementem Isten Templomába, s akkor végre megértettem a gonoszok sorsát.</verse>
				<verse number="18">Milyen vékony jégen járnak az istentelenek! Milyen könnyen elpusztíthatod őket!</verse>
				<verse number="19">Hirtelen-váratlan elesnek, tönkremennek, megrémülnek, s már végük is van!</verse>
				<verse number="20">Hirtelen eltűnnek, mint ébredéskor az álom. Mikor felkelsz, elsöpröd őket, mint álmaink rémeit!</verse>
				<verse number="21">Milyen ostoba voltam, hogy bosszankodtam miattuk!</verse>
				<verse number="22">Oly ostobán viselkedtem, mint az értelmetlen állatok!</verse>
				<verse number="23">Hiszen mindig veled vagyok, Istenem! Kézen fogva vezetsz,</verse>
				<verse number="24">tanácsoddal igazgatsz, végül dicsőségedbe fogadsz be engem!</verse>
				<verse number="25">Hiszen ha te velem vagy, aki a Mennyben laksz, ki mást kívánhatnék a Földön rajtad kívül?</verse>
				<verse number="26">Testem és szívem lehet, hogy cserbenhagy, de Isten mindig erős kőváram marad, ő az én örökségem örökké!</verse>
				<verse number="27">Istenem, akik eltávolodnak tőled, mind elpusztulnak! Bizony, elpusztítod, akik hűtlenül elhagynak téged!</verse>
				<verse number="28">Milyen jó a közeledben élni, Istenem! Benned bízom, Örökkévaló Isten, és hirdetem tetteidet mindenkinek!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="74">
				<verse number="1">Istenünk, miért fordítottál hátat nekünk örökre? Miért haragszol oly nagyon néped nyájára?</verse>
				<verse number="2">Emlékezz, kérlek, népedre, amelyet réges-régen magadnak szereztél! Hiszen te váltottál meg bennünket, így lettünk a tiéid! Emlékezz a Sionra, mely lakóhelyed volt!</verse>
				<verse number="3">Jöjj vissza a Templom helyére! Lásd meg romjait: mindent elpusztított az ellenség szentélyedben!</verse>
				<verse number="4">Szent helyeden az ellenség csatakiáltása hallatszott, oda tűzték győzelmük hadijelvényeit.</verse>
				<verse number="5">Olyanok voltak, mint az erdőt letaroló fejszés favágók hada.</verse>
				<verse number="6">Bizony, baltával és csákánnyal verték szét még a Szentély faragványait is!</verse>
				<verse number="7">Porig égették Templomodat, bemocskolták neved lakóhelyét!</verse>
				<verse number="8">„Pusztítsuk el egészen!” — mondták, és felégettek minden szent helyet az országban!</verse>
				<verse number="9">Kialudtak a jelzőtüzek, prófétáink sincsenek, senki sem tudja, mit tegyünk.</verse>
				<verse number="10">Ó Istenünk, meddig engeded, hogy gyalázzon az ellenség? Örökké gúnyolhatja neved?</verse>
				<verse number="11">Miért tűröd ezt? Mutasd meg nekik hatalmadat, pusztítsd el őket egészen!</verse>
				<verse number="12">Hiszen te vagy Királyom, kezdettől fogva, Istenem, te vagy a Szabadítóm az egész Földön!</verse>
				<verse number="13">Te választottad ketté a Vörös-tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét,</verse>
				<verse number="14">szétzúztad a Leviátán fejeit, és testét a dögevőknek adtad.</verse>
				<verse number="15">Te fakasztottad fel a források vizét, vízzel töltötted meg a száraz medreket, és kiszárítottad a bővizű folyamokat.</verse>
				<verse number="16">Tiéd a nappal, s az éjszaka. A Napot és Holdat kezed teremtette.</verse>
				<verse number="17">Te mérted ki a föld határait és méreteit, s rendelted az évszakokat.</verse>
				<verse number="18">Örökkévaló, emlékezz mindezekre! Nézd, gúnyol téged az ellenség, ostobák gyalázzák neved!</verse>
				<verse number="19">Ne szolgáltasd ki életünket, mint galambot a ragadozóknak! Ne felejtsd el népedet!</verse>
				<verse number="20">Emlékezz Szövetségedre, mert erőszakkal telt meg a föld minden sötét zuga!</verse>
				<verse number="21">Ne engedd csalódni az elnyomottat! Hadd dicsérje neved a szegény szűkölködő!</verse>
				<verse number="22">Kelj fel Isten, harcolj! Nézd, az ostobák hogy gyaláznak naponta!</verse>
				<verse number="23">Ne feledkezz el az ellenség kiáltozásáról, az ellened támadók növekvő zajongásáról!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="75">
				<verse number="1">Dicsérünk téged, Istenünk! Dicsérünk és hálát adunk neked, mert közel vagy azokhoz, akik hirdetik csodálatos tetteid.</verse>
				<verse number="2">Isten mondja: „Én határozom meg az ítélet idejét, és igazságosan ítélkezem.</verse>
				<verse number="3">Mikor remeg az egész Föld, és minden lakója reszket, én tartom meg annak oszlopait!”</verse>
				<verse number="4">Azt mondom a büszkéknek: „Ne legyetek olyan gőgösek!” A gonoszoknak: „Ne dicsekedjetek erőtökkel!</verse>
				<verse number="5">Ne kérkedjetek hatalmatokkal, ne szóljatok olyan magabiztosan!”</verse>
				<verse number="6">Mert a felemelkedés nem keletről, sem nyugatról, sem a sivatag hegyeiről származik, hanem Istentől!</verse>
				<verse number="7">Mert Isten a Bíró, aki felemel valakit, vagy megaláz.</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló kezében a serleg, haragjának habzó, erős borával tele: ha tölt belőle, minden bűnösnek inia kell a Földön! Bizony, az utosó cseppig ki kell inniuk!</verse>
				<verse number="9">Én pedig dicséretet éneklek Jákób Istenének, örökké hirdetem dicséretét!</verse>
				<verse number="10">Isten mondja: „Letöröm az istentelenek szarvát, de hatalmat adok az igazaknak.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="76">
				<verse number="1">Tisztelik és ismerik Istent Júdában, dicsérik őt Izráelben.</verse>
				<verse number="2">Sálemben van sátora, Sion hegyén lakóhelye.</verse>
				<verse number="3">Ott törte össze a tüzes nyilakat, a pajzsokat, a kardokat és minden fegyvert.</verse>
				<verse number="4">Istenünk, ragyogó és dicsőséges vagy, hatalmasabb, mint a hegyek, ahol legyőzted ellenségeidet!</verse>
				<verse number="5">Halálos álomba merültek az erős harcosok mind, a kezüket sem emelhették, holttestüket kifosztották.</verse>
				<verse number="6">Ló és lovasa halálos álomba zuhant Jákób Istenének haragos szavától!</verse>
				<verse number="7">Bizony, félelmetes vagy, Isten! Ki állhat meg előtted, mikor haragszol?</verse>
				<verse number="8">Mikor ítéletet hirdettél a Mennyben, félelmében megnémult a Föld.</verse>
				<verse number="9">Mert felállt Isten, hogy ítéljen, s hogy megvédje a szegényeket és alázatosakat.</verse>
				<verse number="10">Téged magasztal, Isten, még az emberek haragja is, mikor általa bünteted meg ellenségeidet.</verse>
				<verse number="11">Tegyetek fogadalmat az Örökkévalónak, Isteneteknek, és teljesítsétek! Hozzatok ajándékot neki, ti népek, mindannyian, és tiszteljétek őt, mert félelmetes!</verse>
				<verse number="12">Megbénítja a büszke fejedelmeket, s minden földi király féli őt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="77">
				<verse number="1">Teljes erőmből kiáltok Istenhez segítségért! Istenhez kiáltok, mert meghallgat engem!</verse>
				<verse number="2">Az Urat keresem, mikor bajok vesznek körül, kezeimet egész éjjel hozzá emelem, könyörgök szüntelen. Csak ő tudja megvigasztalni lelkemet!</verse>
				<verse number="3">Istenre emlékezem, róla gondolkodom, imádkozni próbálok, de csak sóhajtozok, és szellemem nyugtalan.</verse>
				<verse number="4">Ébren tartasz, Istenem, nem jön szememre álom, s oly zaklatott vagyok, szólni sem tudok.</verse>
				<verse number="5">Ha gondolkodom a régi időkön, az elmúlt korok napjain,</verse>
				<verse number="6">éjjelente régi énekeimet énekelem újra, szellemem választ keres, és magammal vitatkozom.</verse>
				<verse number="7">Végleg elfordult tőlünk az Úr? Már nem kedvel többé?</verse>
				<verse number="8">Kiapadt hűsége és szeretete? Nem szól hozzánk többé soha?</verse>
				<verse number="9">Véget ért Isten könyörülete? Szánalmát és szeretetét elnyomta haragja?</verse>
				<verse number="10">Azt mondom végül: a Felséges jobb keze megváltozott, s már nem mozdul értünk, ettől félek én!</verse>
				<verse number="11">Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira. Emlékszem félelmetes régi tetteire.</verse>
				<verse number="12">Végiggondolom minden tettedet, Örökkévaló, ezekről elmélkedem.</verse>
				<verse number="13">Bizony, minden utad szent, ó, Isten! Senki sem hasonlítható hozzád! Kicsoda olyan hatalmas, mint a mi Istenünk?!</verse>
				<verse number="14">Te vagy az Isten, aki csodákat teszel! Látta is minden nép hatalmadat!</verse>
				<verse number="15">Megmentetted karoddal népedet: Jákób és József gyermekeit!</verse>
				<verse number="16">Láttak téged a vizek, Isten, és remegtek a félelemtől! Még a nagy mélységek is felkavarodtak.</verse>
				<verse number="17">Sűrű fellegekből záporeső hullott, dörgött az ég, s villámaid nyilai cikáztak.</verse>
				<verse number="18">Mennydörgő hangod hallatszott a forgószélben, megvilágítottad a földet villámaiddal, remegett és reszketett a föld.</verse>
				<verse number="19">Átmentél a tengeren, Isten, átkeltél a mély vizeken, de lépteid nem hagytak nyomot!</verse>
				<verse number="20">Vezetted népedet, mint a nyájat, Mózes és Áron kezével!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="78">
				<verse number="1">Figyelj tanításomra, népem! Hallgass szavamra!</verse>
				<verse number="2">Régi énekeket mondok, ősrégi titkokat hirdetek.</verse>
				<verse number="3">Jól ismerjük ezeket, hiszen őseink beszélték el nekünk.</verse>
				<verse number="4">Mi is továbbadjuk fiainknak, elmondjuk a következő nemzedéknek, amit az Örökkévaló tett velünk. Elmondjuk erejét, hatalmát, csodáit, hogy senki el ne felejtse.</verse>
				<verse number="5">Szövetséget kötött az Örökkévaló Jákóbbal, Törvényt adott Izráelnek. Megparancsolta őseinknek, hogy tanítsák erre gyermekeiket.</verse>
				<verse number="6">Tudja meg ezt minden nemzedék, a születendő fiak, s felnőve ők is adják tovább fiaiknak!</verse>
				<verse number="7">Hogy bízzanak Istenben, el ne felejtsék csodás tetteit, engedelmeskedjenek parancsainak.</verse>
				<verse number="8">Ne legyenek lázadók, mint őseik: makacs és engedetlen nemzedék, állhatatlan és Istenhez hűtlen nép.</verse>
				<verse number="9">Ne legyenek olyanok, mint Efraim harcosai, az íjászok, akik megfutamodtak a csatából,</verse>
				<verse number="10">nem tartották meg Istennel kötött Szövetségüket, s nem követték Törvényét,</verse>
				<verse number="11">elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket megmutatott nekik.</verse>
				<verse number="12">Bizony, csodákat tett őseik szeme láttára Cóán mezején, Egyiptomban!</verse>
				<verse number="13">Kettéválasztotta a tengert, hogy a vizek megálltak oldalt, mint a falak, és népét átvezette közöttük.</verse>
				<verse number="14">Vezette őket nappal a felhőoszloppal, éjjel a tűzoszlop világosságával.</verse>
				<verse number="15">Sziklát hasított meg a sivatagban, hogy a mélyből feltörő vizekből inni adjon népének bőségesen.</verse>
				<verse number="16">Vizet fakasztott a sziklából, mely úgy zúdult le, mint a folyó!</verse>
				<verse number="17">De őseink továbbra is vétkeztek, lázadoztak a pusztában a Felséges ellen.</verse>
				<verse number="18">Próbára tették Istent, ételt kértek tőle kívánságuk szerint.</verse>
				<verse number="19">Elégedetlenkedtek, és Isten ellen beszéltek: „Vajon tud-e nekünk enni adni a sivatagban?</verse>
				<verse number="20">Ráütött a sziklára, és víz fakadt belőle, patakok eredtek, de tud-e kenyeret és húst is adni népének?”</verse>
				<verse number="21">Hallotta ezt az Örökkévaló, és megharagudott Jákóbra, haragra lobbant Izráel ellen,</verse>
				<verse number="22">mert nem hittek benne, nem bíztak segítségében.</verse>
				<verse number="23">Majd parancsolt fent a fellegeknek, és megnyitotta az ég ajtaját,</verse>
				<verse number="24">mannát hullatott rájuk, mint esőt, mennyei gabonát adott nekik eledelül.</verse>
				<verse number="25">Angyalok kenyerét adta népének, Isten bőséges asztalt terített nekik.</verse>
				<verse number="26">Feltámasztotta a keleti szelet, és erejével a déli szelet,</verse>
				<verse number="27">fürjek tömege hullott a népre, mint az eső, annyi madár szállt közéjük, mint a por.</verse>
				<verse number="28">Ott értek földet a táborban, leszálltak a sátrak közé.</verse>
				<verse number="29">Evett a nép, ameddig jóllakott, Isten többet adott nekik, mint amit kívántak.</verse>
				<verse number="30">De nem fékezték kívánságukat, még szájukban volt a hús,</verse>
				<verse number="31">mikor Isten haragja lesújtott rájuk, és megölte még az erőseket is. Sok fiatal harcost is megölt.</verse>
				<verse number="32">Mégis szüntelen vétkeztek Isten ellen, nem bíztak csodás erejében.</verse>
				<verse number="33">Ezért hagyta, hogy napjaik értelmetlenül teljenek, és félelemben töltsék éveiket.</verse>
				<verse number="34">Ha sokat megölt közülük, a többiek hozzá fordultak segítségért. Sietve jöttek hozzá, hogy keressék őt.</verse>
				<verse number="35">Akkor újra eszükbe jutott, hogy Isten a Kősziklájuk, a Felséges Isten a Megmentőjük.</verse>
				<verse number="36">De csak szájukkal hízelegtek, és nyelvükkel hazudtak neki,</verse>
				<verse number="37">szívük nem volt őszinte iránta, Szövetségéhez nem voltak hűségesek.</verse>
				<verse number="38">Isten mégis könyörült rajtuk, megbocsátotta bűneiket, s népét nem pusztította el. Sokszor visszafogta haragját, és nem engedte fellángolni dühét.</verse>
				<verse number="39">Emlékezett rá, hogy ők csak halandó emberek, olyanok, mint a szél, mely elszáll, és nem tér vissza többé.</verse>
				<verse number="40">Milyen sokszor lázadtak Isten ellen a sivatagban, mennyit szomorították őt a pusztában!</verse>
				<verse number="41">Újra meg újra próbára tették türelmét, megbántották Izráel Szentjét.</verse>
				<verse number="42">Elfelejtették csodás tetteit, nem gondoltak a napra, mikor megszabadította őket ellenségeik kezéből.</verse>
				<verse number="43">Elfeledkeztek a csodákról, amelyeket Egyiptomban vitt véghez, és csodás megmenekülésükről Cóan mezején.</verse>
				<verse number="44">Elfelejtették, hogyan változtatta vérré a vizeket, hogy azoknak nem volt mit inniuk.</verse>
				<verse number="45">Bögölyök seregét küldte, hogy csípjék az egyiptomiakat, és békák tömegei lepték el házaikat.</verse>
				<verse number="46">Sáskák hadával pusztította gabonájukat, sáskajárással kerti növényeiket,</verse>
				<verse number="47">szőlőskertjeiket jégeső verte el, kőeső pusztította fügefáikat.</verse>
				<verse number="48">Háziállataikat jégeső verte agyon, villámok sújtották nyájaikat.</verse>
				<verse number="49">Rájuk zúdította izzó haragját: sokféle nyomorúságot, és a pusztító angyalok seregét.</verse>
				<verse number="50">Nem tartotta vissza dühét, nem kímélte őket betegségtől, sőt a haláltól sem.</verse>
				<verse number="51">Bizony, mind megölte az egyiptomiak elsőszülött fiait, elpusztította Hám családjában az elsőszülötteket.</verse>
				<verse number="52">Mint pásztor a nyáját, úgy vezette népét, pásztorolta őket a pusztában, mint juhokat.</verse>
				<verse number="53">Biztonságban vezette őket, nem féltek az ellenségtől, mert azokat a tenger borította el.</verse>
				<verse number="54">Elvezette őket szent hegyéhez, amelyet kezével formált.</verse>
				<verse number="55">Kiűzte előlük a nemzeteket, s földjüket szétosztotta saját népe között. Izráel törzseit ültette az idegenek sátraiba.</verse>
				<verse number="56">Izráel mégis folyton lázadozott a Felséges ellen, sokszor próbára tették türelmét, és Törvényének nem engedelmeskedtek.</verse>
				<verse number="57">Hűtlenül hátat fordítottak, akárcsak őseik, ellene fordultak, csalódást okoztak, mint a kiforduló íj.</verse>
				<verse number="58">Bosszantották bálványaikkal, ingerelték szobraikkal.</verse>
				<verse number="59">Látta ezt Isten, és felháborodott, Izráel népére nagyon megharagudott.</verse>
				<verse number="60">Elhagyta silói lakóhelyét, sátorát, amelyben az emberek között lakott.</verse>
				<verse number="61">Engedte, hogy hatalma jelét fogságba vigyék, hogy dicsősége ellenség kezébe jusson.</verse>
				<verse number="62">Kiszolgáltatta népét az ellenség fegyverének, megharagudott Izráelre.</verse>
				<verse number="63">Fiatal harcosait tűz égette el, szép leányainak nem énekeltek lakodalmi dalt.</verse>
				<verse number="64">A papokat karddal ölték meg, de özvegyeik nem énekelhettek sirató éneket.</verse>
				<verse number="65">Akkor az Úr felkelt, mint hős harcos, aki álmából felriad.</verse>
				<verse number="66">Lesújtott az ellenségre, visszaverte, és örökre megalázta őket.</verse>
				<verse number="67">József családját eltaszította, Efraim törzsét nem választotta.</verse>
				<verse number="68">Hanem Júda törzsét választotta ki, és a Sion hegyét szerette meg.</verse>
				<verse number="69">Felépítette szent Templomát, mint a magas eget, megalapozta, mint a Földet, hogy örökké álljon.</verse>
				<verse number="70">Kiválasztotta Dávidot, szolgáját, és kihozta őt a juhok aklából.</verse>
				<verse number="71">Elhozta a szoptatós juhok közül, hogy népét pásztorolja, Jákób utódait; Isten örökségét, Izráelt vezesse.</verse>
				<verse number="72">Dávid pásztorolta is őket tiszta szívvel, és vezette bölcs kézzel.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="79">
				<verse number="1">Ó Istenünk, idegenek támadták meg népedet, szent Templomodat meggyalázták, Jeruzsálemet lerombolták.</verse>
				<verse number="2">Szolgáid holttestét a keselyűknek adták, szentjeid testét vadállatok tépték szét.</verse>
				<verse number="3">Szolgáidat halomra gyilkolta az ellenség, vérük patakokban folyt Jeruzsálem körül, s nem volt senki, aki eltemesse őket.</verse>
				<verse number="4">A környező népek gyaláznak, gúnyolnak és kinevetnek minket.</verse>
				<verse number="5">Meddig tart ez még, Örökkévaló? Örökké haragszol ránk? Örökké lángol féltékeny haragod tüze?</verse>
				<verse number="6">Az idegen népeken töltsd ki haragod, akik nem tisztelnek téged, és a birodalmakon, akik nem bíznak segítségedben!</verse>
				<verse number="7">Büntesd meg őket, mert gyilkolták Jákób népét, lerombolták lakóhelyüket.</verse>
				<verse number="8">Kérünk, ne büntess minket őseink bűneiért! Fordulj hozzánk irgalommal, hisz alig néhányan maradtunk meg!</verse>
				<verse number="9">Saját hírnevedért ments meg minket, hiszen te vagy Megmentő Istenünk! Szabadíts meg bennünket, takard el bűneinket, önmagadért!</verse>
				<verse number="10">Ne mondhassák a nemzetek: „Hol van Istenetek? Mentsen meg titeket, ha tud!” Hadd lássuk meg, hogy bosszút állsz szolgáidért, Istenünk, azokon, akik megölték őket!</verse>
				<verse number="11">Halld meg azok panaszát, akiket ellenségeink rabságba hurcoltak! Mentsd meg hatalmaddal a halálra ítélt rabokat!</verse>
				<verse number="12">Állj bosszút ellenségeinken hétszeresen azért, amit velünk tettek! Büntesd meg őket, mert téged gyaláztak, Istenünk!</verse>
				<verse number="13">Hadd dicsérjünk téged ezért, hiszen néped vagyunk, legelődnek nyája! Nemzedékről-nemzedékre hirdetjük dicséreted!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="80">
				<verse number="1">Izráel Pásztora, ki József népét vezeted, mint nyájadat, hallgass meg! Aki a kerubok fölött ülsz trónodon, jelenj meg, dicsőségben!</verse>
				<verse number="2">Kelj fel, mutasd meg hatalmadat Efraim, Benjámin és Manassé törzsének! Jöjj, ments meg minket, segíts!</verse>
				<verse number="3">Ó Istenünk, állíts helyre minket, világosíts meg arcod fényével, hogy megmeneküljünk!</verse>
				<verse number="4">Örökkévaló, Seregek Ura és Istene! Meddig haragszol még ránk, néped imádsága ellenére?</verse>
				<verse number="5">Hiszen kenyér helyett is könnyekkel táplálsz minket! Bizony, könnyeinket itatod velünk, bőségesen!</verse>
				<verse number="6">Odadobtál szomszédaink gúnyolódásának, ellenségeink kinevetnek bennünket.</verse>
				<verse number="7">Seregek Ura és Istene, állíts helyre minket! Világosíts meg arcod fényével, hogy megmeneküljünk!</verse>
				<verse number="8">Te hoztad ki népedet Egyiptomból, mint nemes szőlővesszőt! Az idegen népeket elűzted, és e szőlőt helyükre ültetted.</verse>
				<verse number="9">Előkészítetted helyét, gyökereit megerősítetted, és hamar elborította a földet.</verse>
				<verse number="10">Vesszői betakarták a hegyeket, levelei árnyékba borították a fenséges cédrusokat is.</verse>
				<verse number="11">Indáit a nyugati tengerig nyújtotta, hajtásait az Eufráteszig.</verse>
				<verse number="12">Istenünk, miért romboltad le szőlőskerted kerítését? Most minden arra járó szedheti termését!</verse>
				<verse number="13">Vaddisznók pusztítják kertedet, vadállatok legelik szőlődet!</verse>
				<verse number="14">Seregek Ura és Istene, fordulj vissza hozzánk! Nézz le a Mennyből, lásd meg, mi lett szőlőddel! Jöjj, védd meg, és viselj rá gondot megint!</verse>
				<verse number="15">Állítsd helyre, és védd meg a szőlőt, amit kezed ültetett! Védd meg a fiút, akit neveltél magadnak, hogy erős legyen.</verse>
				<verse number="16">Pusztuljanak el haragodtól azok, akik szőlődet kivágták és felégették!</verse>
				<verse number="17">De erősítsd meg a férfit, segítsd meg erős karoddal az ember fiát, akit magadnak neveltél,</verse>
				<verse number="18">hogy el ne forduljunk tőled soha! Tarts életben bennünket, mi pedig nevedet hívjuk segítségül!</verse>
				<verse number="19">Örökkévaló, Seregek Ura és Istene, állíts helyre minket! Világosíts meg arcod fényével, hogy megmeneküljünk!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="81">
				<verse number="1">Énekeljetek dicséretet Istenünknek! Kiáltsatok örömmel Jákób Istenének!</verse>
				<verse number="2">Szóljanak hangszereink: csörgődob, kedves hangú hárfa és lant!</verse>
				<verse number="3">Fújjátok meg a sófárt az Újhold ünnepén, meg holdtöltekor, ünnepeink kezdetén!</verse>
				<verse number="4">Törvény ez Izráel számára, melyet Jákób Istene rendelt el,</verse>
				<verse number="5">mikor szövetséget kötött József népével, amikor Egyiptom ellen támadt. József ott olyan nyelvet hallott, amelyet nem értett.</verse>
				<verse number="6">Isten mondta: „Levettem válladról a terhet, kivettem kezedből a nehéz kosarat.</verse>
				<verse number="7">Mikor bajban voltál, engem hívtál segítségül, én pedig megszabadítottalak, a mennydörgés rejtekhelyén titokban válaszoltam neked, próbára tettelek Meribá vizénél.”</verse>
				<verse number="8">„Hallgass rám, népem! Ó, Izráel, figyelj szavamra, szövetséget kötök veletek:</verse>
				<verse number="9">ne legyen rajtam kívül más istenetek, ne hajolj meg idegen istenek előtt, ne imádd őket!</verse>
				<verse number="10">Én vagyok Istened, az Örökkévaló, én hoztalak ki Egyiptom földjéről! Izráel, nyisd ki a szádat, hogy jóval tölthessem meg!”</verse>
				<verse number="11">„De népem nem hallgatott rám! Izráel nem engedelmeskedett nekem!</verse>
				<verse number="12">Hagytam hát, hogy kövessék saját kívánságaikat, járjanak makacs szívük szerint, hogy tegyenek, amit akarnak!”</verse>
				<verse number="13">„Bárcsak hallgatna rám népem! Ó, ha Izráel útjaimon járna!</verse>
				<verse number="14">Akkor hamar megverném ellenségeit, és ellenfeleire nehezedne kezem!</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló ellenségei hízelegnének neki, Izráel ideje pedig örökké tartana!</verse>
				<verse number="16">A legjobb búzával táplálnám, még a kősziklából is mézet adnék neki!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="82">
				<verse number="1">Isten áll az istenek gyűlésében, mint Bíró ítél a bírák között:</verse>
				<verse number="2">„Meddig fogtok még igazságtalanul ítélkezni?! Miért pártoljátok a bűnösöket?!</verse>
				<verse number="3">Szolgáltassatok igazságot az árváknak és a szegényeknek! Mentsétek meg a nyomorultakat és a szűkölködőket!</verse>
				<verse number="4">Szabadítsátok meg a szegényeket és a nincsteleneket! Mentsétek ki őket a gonoszok kezéből!”</verse>
				<verse number="5">De nem tudják, mi történik, nem értenek semmit! Nem tudják, mit tesznek, s közben már a Föld alapjai is omladoznak körülöttük.</verse>
				<verse number="6">Szól Isten a bíráknak: „Bár istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan,</verse>
				<verse number="7">mégis meghaltok, mint minden ember! Lehullotok, mint minden uralkodó!”</verse>
				<verse number="8">Kelj fel, ó, Isten! Tarts ítéletet az egész Földön! Uralkodj a nemzetek fölött!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="83">
				<verse number="1">Istenem, kérlek, ne hallgass! Ne maradj csendben, szólj! Ne hallgass, Uram!</verse>
				<verse number="2">Nézd, támadásra készülnek ellenségeid, gyűlölőid lázadoznak ellened!</verse>
				<verse number="3">Összegyűltek, titkon tervet szőnek néped ellen, tanácskoznak azok ellen, akiket szeretsz.</verse>
				<verse number="4">Azt mondják: „Gyertek, irtsuk ki őket teljesen! Izráelnek nevére se emlékezzenek többé!”</verse>
				<verse number="5">Mind együtt tanácskoztak, szövetséget kötöttek ellened Örökkévaló:</verse>
				<verse number="6">Edom népe és az izmáeliek, a moábiak és a hagriak,</verse>
				<verse number="7">Gebál népe, Ammon és Amálek fiai, a filiszteusok és Tírusz lakói.</verse>
				<verse number="8">Még Asszíria is csatlakozott hozzájuk, és Lót utódait segíti.</verse>
				<verse number="9">Istenünk, verd meg őket, mint Midján népét, mint Siserát és Jábint a Kisón-pataknál!</verse>
				<verse number="10">Pusztuljanak el, mint ellenségeink Éndórnál, akik temetetlenül maradtak a földön!</verse>
				<verse number="11">Istenünk, úgy bánj vezéreikkel, mint Órébbel és Zeébbel, főembereikkel, mint Zebahhal és Calmunnával!</verse>
				<verse number="12">Mert azt mondták: „Foglaljuk el Isten népének földjét!”</verse>
				<verse number="13">Istenem, söpörd el őket, ahogy a szél kergeti az „ördögszekeret”, szórd szét őket, mint a polyvát a vihar!</verse>
				<verse number="14">Pusztítsd el ellenségeinket, mint tűz az erdőt, mint bozóttűz a dombokat!</verse>
				<verse number="15">Viharod kergesse őket, forgószéllel rémítsd meg őket!</verse>
				<verse number="16">Borítsa szégyen az arcukat, hogy hozzád forduljanak, Örökkévaló, s hogy téged keressenek!</verse>
				<verse number="17">Szégyenüljenek meg, rettegjenek örökké, alázd meg, és pusztítsd el őket végleg!</verse>
				<verse number="18">Tudják meg, hogy egyedül te vagy az Isten! Értsék meg, hogy te vagy az Örökkévaló! Tudják meg, hogy Felséges vagy az egész Földön!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="84">
				<verse number="1">Milyen kedvesek a hajlékaid, Örökkévaló, Seregek Ura!</verse>
				<verse number="2">Bárcsak már Templomod udvarában lehetnék! Testem-lelkem türelmetlenül kívánkozik az Élő Istenhez!</verse>
				<verse number="3">Örökkévaló, Seregek Ura! Királyom, Istenem, még a veréb is talál helyet oltárod mellett, a fecskék is fészket raknak ott, és felnevelik fiókáikat!</verse>
				<verse number="4">Milyen boldogok, akik mindig közeledben laknak, Istenem! Egész nap téged dicsérnek!</verse>
				<verse number="5">Boldog, aki tőled kapja erejét, akinek ösvényeid vannak a szívében!</verse>
				<verse number="6">Ha a könnyek völgyén mennek is át, a források völgyévé változtatják, s áldást hoznak nekik az őszi esők.</verse>
				<verse number="7">Erejük egyre növekszik, amíg elérkeznek a Sion hegyére, s Isten elé jutnak.</verse>
				<verse number="8">Örökkévaló, Seregek Ura és Istene, figyelj imádságomra! Jákób Istene, kérlek, hallgass meg!</verse>
				<verse number="9">Védelmező Istenünk, tekints jóindulattal királyodra, légy kegyelmes felkentedhez!</verse>
				<verse number="10">Mert jobb egyetlen nap nálad, mint ezer máshol! Jobb Istenem Templomának küszöbén állni, mint a gonoszok sátrában lakni!</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló Isten pajzsunk és Napunk, kegyelme és dicsősége ragyog ránk! Nem tart vissza semmi jót azoktól, akik igazságosan élnek!</verse>
				<verse number="12">Milyen boldog és áldott, aki benned bízik, Örökkévaló, Seregek Ura!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="85">
				<verse number="1">Örökkévaló, kegyelmezz meg országodnak, hozd haza Jákób népének száműzötteit!</verse>
				<verse number="2">Bocsásd meg néped bűneit, takard el vétkeit!</verse>
				<verse number="3">Szűnjön meg haragod! Tartsd vissza indulatodat!</verse>
				<verse number="4">Állíts helyre bennünket, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk!</verse>
				<verse number="5">Örökké tart haragod? Nemzedékről-nemzedékre haragszol ránk?</verse>
				<verse number="6">Bizony, visszafordulsz hozzánk, új életre keltesz minket, hogy néped örülhessen neked, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="7">Mutasd meg, hogy valóban szeretsz, és szabadíts meg bennünket, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="8">Hallom, mit mond az Örökkévaló Isten: „Békesség népemnek és hűséges követőimnek! Csak ostobaságaitokhoz vissza ne térjetek!”</verse>
				<verse number="9">Mert hamar megszabadítja azokat, akik tisztelik és félik őt, hogy dicsősége földünkön lakjon.</verse>
				<verse number="10">Isten szeretete elébe jön hűségeseinek, békesség és igazságosság köszönti őket csókkal.</verse>
				<verse number="11">Hűség hajt ki a földből, igazságosság záporoz a Mennyből.</verse>
				<verse number="12">Igen, az Örökkévaló megad nekünk minden jót, és földünk is bőségesen terem.</verse>
				<verse number="13">Igazságosság jön az Úr előtt, és készíti számára az utat.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="86">
				<verse number="1">Örökkévaló, hallgass meg! Válaszolj nekem, kérlek, mert szegény vagyok, a segítségedre szorulok!</verse>
				<verse number="2">Védd meg életem, mert hűséges követőd vagyok! Ments meg engem, szolgádat, mert benned bízom!</verse>
				<verse number="3">Uram, segíts rajtam, mert minden nap hozzád kiáltok!</verse>
				<verse number="4">Töltsd meg engem, szolgádat, örömmel, mert kezedbe tettem a lelkemet!</verse>
				<verse number="5">Hiszen olyan jó és kegyelmes vagy! Szereted azokat, akik téged hívnak segítségül!</verse>
				<verse number="6">Hallgasd meg imádságomat, Örökkévaló! Figyelj könyörgésemre!</verse>
				<verse number="7">Mikor bajban vagyok, hozzád kiáltok segítségért, és tudom, hogy válaszolsz nekem!</verse>
				<verse number="8">Uram, senki sincs hozzád hasonló az istenek között! Nincs tetteidhez fogható égen-földön!</verse>
				<verse number="9">Eléd jönnek a népek, akiket alkottál, leborulnak előtted, Uram, és dicsőítik neved!</verse>
				<verse number="10">Nagy vagy, Uram, és csodálatos, amit teszel. Bizony, te vagy Isten egyedül!</verse>
				<verse number="11">Taníts engem, Örökkévaló, hogyan járjak utadon, hogyan éljek igazságod szerint! Segíts, hogy teljes szívvel tiszteljem és féljem nevedet!</verse>
				<verse number="12">Uram, Istenem, teljes szívből dicsérlek! Tisztellek téged örökké!</verse>
				<verse number="13">Irántam való szeretetedből a sír mélyéből is kiemelted lelkemet!</verse>
				<verse number="14">Istenem, büszke emberek támadtak rám, erőszakosok csapata tör életemre, akik nem tisztelnek téged!</verse>
				<verse number="15">Uram, türelmes, kegyelmes és irgalmas Isten vagy, szereteted és hűséged kifogyhatatlan!</verse>
				<verse number="16">Kérlek, fordulj hozzám, és légy hozzám jóindulattal! Add nekem, szolgádnak, erődet, és mentsd meg szolgálód fiát!</verse>
				<verse number="17">Örökkévaló, add jelét, hogy szeretsz, hadd lássák ellenségeim is! Hadd tudják meg, hogy te segítettél és erősítettél meg engem!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="87">
				<verse number="1">Az Örökkévaló a szent hegyeken építette fel városát!</verse>
				<verse number="2">Bizony, jobban szereti Sion kapuit, mint Jákób összes sátorát!</verse>
				<verse number="3">Mennyi dicsőséges dolgot beszélnek rólad, Isten Városa!</verse>
				<verse number="4">Egyiptomot és Babilont is ismerőim közé fogom számítani! Ezt mondom Filisztea, Tírusz és Kús lakóiról: „Ő is ott született!”</verse>
				<verse number="5">Sionról pedig így szólnak: „Ezek mind Sionban születtek, amelyet a Felséges épített!”</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló beírja, és számba veszi őket: „Igen, ő is Sionban született.”</verse>
				<verse number="7">Ők pedig így énekelnek és táncolnak örömükben: „Minden forrásom belőled fakad!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="88">
				<verse number="1">Örökkévaló, Szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal!</verse>
				<verse number="2">Kérlek, hallgasd meg imádságomat, figyelj kérésemre,</verse>
				<verse number="3">mert lelkemet elborítják a bajok, életem a halál kapujához érkezett!</verse>
				<verse number="4">Úgy bánnak velem az emberek, mintha már halott lennék, olyan lettem, mint az erőtlen harcos.</verse>
				<verse number="5">A halottak közé dobtak, mint tömegsírba a megölteket, akire már nem gondolsz, Istenem, akiket már nem ér el segítséged.</verse>
				<verse number="6">Bizony, a sír fenekére fektettél engem, a mélységes sötétbe.</verse>
				<verse number="7">Istenem, haragos kezed rám nehezedett, csapásaid elborítottak. Mint haragos hullámok összecsaptak fejem fölött!</verse>
				<verse number="8">Istenem, csapásaid miatt barátaim elhúzódnak tőlem, utálatossá tettél előttük, házamból ki sem tudok menni, szinte rab vagyok.</verse>
				<verse number="9">Szemeim is elfáradtak a sok sírástól! Örökkévaló, minden nap kitárt karokkal imádkozom, segítségért kiáltok hozzád!</verse>
				<verse number="10">Vajon teszel-e csodát a halottakkal? Felkelnek-e, hogy dicsérjenek téged?</verse>
				<verse number="11">Igaz szereteted csodáit hirdetik-e a sírban? Hűségedről ki beszél a pusztulás országában?</verse>
				<verse number="12">Ki fogja csodáidat megismerni a sötétség földjén, és igazságos tetteidet a feledés országában?</verse>
				<verse number="13">De én, Örökkévaló, hozzád kiáltok segítségért, minden reggel hozzád száll imádságom.</verse>
				<verse number="14">Örökkévaló, miért hagytál el engem? Miért fordulsz el tőlem?</verse>
				<verse number="15">Fiatalságom óta gyenge és beteg vagyok, haragod terhét viselem, s nincs, aki segítsen rajtam.</verse>
				<verse number="16">Haragod lángjai összecsaptak fejem fölött, csapásaid elpusztítanak,</verse>
				<verse number="17">körülvesznek minden nap, mint az áradat, egészen elborítanak, bekerítenek — elsüllyedek!</verse>
				<verse number="18">Még barátaimat is elszakítottad tőlem, csak a sír és a sötétség vesz körül!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="89">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szeretetéről és kegyelméről énekelek örökké! Nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet, Uram!</verse>
				<verse number="2">Azt mondom: szereteted örökké tart, hűséged oly szilárd, mint a Menny!</verse>
				<verse number="3">Azt mondtad: „Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:</verse>
				<verse number="4">örökké megerősítem fiaidat örökre állandóvá teszem királyságodat.”</verse>
				<verse number="5">Még a Menny is dicsér téged, Örökkévaló, csodálatos dolgaidért! A szentek közösségében is csodálnak téged hűségedért!</verse>
				<verse number="6">Senki sem hasonlítható hozzád még a Mennyben sem, Örökkévaló! Még a hatalmas erejű angyalok között sincs hozzád fogható!</verse>
				<verse number="7">A szentek gyűlésében is az Örökkévaló az, akit mindenki tisztel és fél! Félelemmel csodálják az Örökkévalót mind, akik körülötte vannak!</verse>
				<verse number="8">Örökkévaló, Seregek Ura és Istene, kicsoda olyan erős, mint te? Hatalmas Isten! Hűséged körülvesz téged!</verse>
				<verse number="9">Uralkodsz a dühöngő tengereken, s lecsendesíted viharos hullámait,</verse>
				<verse number="10">összetörted Ráhábot, erős karoddal szétszórtad ellenségeid seregét!</verse>
				<verse number="11">A Mennyekben és a Földön minden a tiéd, hiszen az egész világot kezed teremtette, s mindent, ami benne van!</verse>
				<verse number="12">Északtól délig mindent kezed alkotott! A Tábór és Hermón hegye is táncolva énekel örömében, ha nevedet hallja!</verse>
				<verse number="13">Milyen erős a karod! Milyen hatalmas vagy, milyen erős a kezed! Jobb karod magasra emelted!</verse>
				<verse number="14">Királyi trónod alapja igazságosság és jogosság, hűséges szeretet jár előtted!</verse>
				<verse number="15">Áldott az a nép, amely örömében hozzád kiált, Örökkévaló! Boldogok, akik arcod világosságában élnek!</verse>
				<verse number="16">Nevedben örvendeznek egész nap, jóságod és igazságosságod felemeli őket,</verse>
				<verse number="17">mert te vagy erejük dicsőséges forrása! Hatalmunk folyton növekszik, mert szeretsz bennünket!</verse>
				<verse number="18">Örökkévaló, te vagy Védelmezőnk! Izráel Szentje a Királyunk!</verse>
				<verse number="19">Te mondtad egykor látomásban hűséges szolgáidnak: „Megerősítettem a vitéz harcost, felemeltem, akit a nép közül választottam.</verse>
				<verse number="20">Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal királlyá kentem fel őt.</verse>
				<verse number="21">Kezem állandóan segíti, karom erősíti,</verse>
				<verse number="22">hogy ellensége le ne győzhesse, a gonoszok el ne nyomhassák.</verse>
				<verse number="23">Ellenségeit összetöröm, gyűlölőit szétzúzom előtte!</verse>
				<verse number="24">Hűségem és szeretetem állandóan kíséri, nevem hatalma által növekszik ereje, uralma.</verse>
				<verse number="25">Kezére bízom a tengert, uralmát kiterjesztem a folyókra.</verse>
				<verse number="26">Azt mondja nekem: »Édesapám vagy, Istenem, Kősziklám és Szabadítóm!«</verse>
				<verse number="27">Én pedig elsőszülött fiammá teszem, elsővé a Föld királyai között.</verse>
				<verse number="28">Kegyelmem örökre állandó lesz iránta, szövetségem meg nem változik.</verse>
				<verse number="29">Családját is örökre állandóvá teszem, királysága örökké tart, mint a Menny.</verse>
				<verse number="30">Ha utódai eltérnek törvényemtől, s nem engedelmeskednek parancsaimnak,</verse>
				<verse number="31">ha rendelkezéseimet nem tartják meg, és nem utasításaim szerint élnek,</verse>
				<verse number="32">akkor vesszővel megfenyítem őket vétkeikért, és csapásokkal bűneikért,</verse>
				<verse number="33">de jóindulatom és szeretetem nem vonom meg Dávidtól. Hűséges maradok hozzá!</verse>
				<verse number="34">Vele kötött Szövetségem nem töröm meg, nem vonom vissza, amit igértem.</verse>
				<verse number="35">Megesküdtem saját szentségemre, amely változhatatlan, nem csaphatom be Dávidot:</verse>
				<verse number="36">Dávid utódai soha el nem fogynak, királyi uralma előttem örökké megmarad, mint a Nap az égen!</verse>
				<verse number="37">Bizony, örökre megerősítem őt, mint a Holdat! Mindez oly biztos, mint a Menny, amely tanúm erre a Szövetségre!”</verse>
				<verse number="38">Istenem, te mégis megharagudtál felkent királyodra, megvetetted és elhagytad őt!</verse>
				<verse number="39">Megvetetted szolgáddal kötött szövetséged, királyi koronáját a porba dobtad!</verse>
				<verse number="40">Lerontottad városának falait, erős városait romba döntötted.</verse>
				<verse number="41">Aki csak arra jár, mind fosztogatja, a szomszéd népek kigúnyolják és megvetik.</verse>
				<verse number="42">Istenem, királyod ellenségeit segítetted győzelemre, támadóinak szereztél örömet.</verse>
				<verse number="43">Királyod kardjának erejét elvetted, a harcban nem segítetted.</verse>
				<verse number="44">Véget vetettél dicsőségének, trónját földig romboltad.</verse>
				<verse number="45">Megrövidítetted a király ifjúságának napjait, szégyenbe borítottad.</verse>
				<verse number="46">Örökkévaló, meddig tart még ez? Örökre elrejtőzöl előlünk? Meddig ég haragod tüze ellenünk?</verse>
				<verse number="47">Emlékezz, milyen rövid az ember élete! Milyen mulandónak teremtettél bennünket!</verse>
				<verse number="48">Kicsoda élhet örökké, hogy ne lásson halált soha? A halál hatalmától ki tudja lelkét megmenteni?</verse>
				<verse number="49">Uram, hol van korábbi szereteted? Hiszen megígérted Dávidnak, hogy hűséges leszel utódaihoz!</verse>
				<verse number="50">Nézd, Uram, mennyi szégyent kell szolgáidnak elszenvedniük! Lásd meg, hogyan gyaláznak minket ellenségeink!</verse>
				<verse number="51">Nézd, Örökkévaló, hogyan gúnyolják felkent királyod minden lépését!</verse>
				<verse number="52">Áldott legyen az Örökkévaló örökké! Ámen, ámen!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="90">
				<verse number="1">Uram, te voltál otthonunk nemzedékről-nemzedékre, s mindmáig te vagy menedékünk!</verse>
				<verse number="2">Mielőtt a hegyek megszülettek volna, mielőtt a Földet, sőt, az egész világot megformáltad, te már akkor is voltál, és mindörökké leszel: te vagy az Isten!</verse>
				<verse number="3">Visszatéríted az embert a porba, „Térjetek vissza!” — mondod nekik.</verse>
				<verse number="4">Ezer esztendő neked csak annyi, mint a tegnapi nap, mint egy őrváltás ideje éjjel.</verse>
				<verse number="5">Hirtelen elragadod őket, mint az árvíz. Olyanok lesznek, mint az álom, amelynek reggelre kelve nyoma sem marad, vagy mint a fű, amely felnő, és elszárad.</verse>
				<verse number="6">Bizony, olyanok vagyunk, mint a mező virága: reggel nyílik, virágzik, de estére elhervad, és vége van!</verse>
				<verse number="7">Minket is rémít haragod, amely végez velünk, mint tikkasztó hőség a virággal.</verse>
				<verse number="8">Uram, jól látod minden bűnünket, ismered titkos vétkeinket.</verse>
				<verse number="9">Haragod miatt hamar letelnek napjaink, elszállnak esztendeink, mint a sóhajtás.</verse>
				<verse number="10">Mennyi életünk ideje? Röpke hetven év, legfeljebb nyolcvan, ha valaki erős, az is nagyrészt küszködés és szomorúság! Oly hamar elszáll, s már mennünk is kell, mintha repülnénk!</verse>
				<verse number="11">Ki állhat meg haragod tüze előtt? Ki viseli el félelmetes indulatodat?</verse>
				<verse number="12">Taníts meg napjainkat úgy tölteni, hogy szívünk bölcsességet szerezzen.</verse>
				<verse number="13">Örökkévaló, fordulj vissza hozzánk! Meddig késel? Fordulj szolgáidhoz, jóindulattal!</verse>
				<verse number="14">Hadd lakjunk jól kegyelmeddel minden reggel, hadd örüljünk neked minden nap, amíg élünk!</verse>
				<verse number="15">Oly sok éven át szenvedtünk, s annyi bajt láttunk, adj nekünk végül örömöt és boldogságot!</verse>
				<verse number="16">Hadd lássák szolgáid hatalmas tetteidet, s dicsőséged látsszon meg gyermekeinken!</verse>
				<verse number="17">Urunk, Istenünk, légy jóindulattal irántunk, s kezünk munkáját tedd állandóvá! Kezünk munkáját tedd állandóvá, Istenünk!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="91">
				<verse number="1">Aki a Felséges rejtekhelyén lakik, a Mindenható árnyékában nyugszik az, teljes biztonságban.</verse>
				<verse number="2">Azt mondom az Örökkévalónak: „Te vagy Istenem, bízom benned! Te vagy erős kőváram, benned védelmet találok!”</verse>
				<verse number="3">Akkor ő kiment a rejtett csapdából, megment a halálos járványtól,</verse>
				<verse number="4">szárnyával betakar, mint fiókáit a madár, és tollai alatt védelmet találsz. Hűsége lesz pajzsod és páncélod.</verse>
				<verse number="5">Nem kell félned éjjel a váratlan támadástól, sem nappal a lesből kilőtt nyíltól,</verse>
				<verse number="6">sem a homályban lopakodó, halálos járványtól, sem a délben támadó hirtelen haláltól!</verse>
				<verse number="7">Még ha ezerszám hullanak is melletted, s tízezren a közeledben, téged akkor is elkerül a pusztító.</verse>
				<verse number="8">Bizony, meglátod ezt a saját szemeddel! Előtted büntetik meg a gonoszokat!</verse>
				<verse number="9">Mivel ezt mondtad: „Erős kőváram az Örökkévaló, a Felséges a menedékem!”</verse>
				<verse number="10">Ezért nem ér el téged a veszedelem, s otthonodnak a pusztítás közelébe sem jöhet.</verse>
				<verse number="11">Hiszen az Örökkévaló parancsolt felőled, s melléd rendelte angyalait, hogy őrizzenek minden utadon.</verse>
				<verse number="12">Kezükben hordoznak, hogy meg ne üsd lábad a kőben.</verse>
				<verse number="13">Bizony, oroszlán és vipera fölött jársz, letaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt!</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló mondja rólad: „Mivel ragaszkodsz hozzám, és szeretsz, megmentelek. Mivel jól ismersz engem, magasra emellek.</verse>
				<verse number="15">Mikor kiáltasz hozzám, felelek. Veled vagyok, mikor bajok vesznek körül, kimentelek, és fölemellek!</verse>
				<verse number="16">Hosszú élettel teszlek megelégedetté, és megmutatom neked szabadításomat.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="92">
				<verse number="1">Milyen jó dicsérni téged, Örökkévaló, milyen jó neked énekelni, Felséges,</verse>
				<verse number="2">hűséges szeretetedről énekelni reggel, hűségedet dicsérni éjjel,</verse>
				<verse number="3">tízhúrú hangszerrel, lanttal és szép hangú hárfával!</verse>
				<verse number="4">Örülök tetteidnek, Örökkévaló, kezed alkotásairól örvendezve énekelek!</verse>
				<verse number="5">Milyen hatalmasak tetteid, mélységesek gondolataid!</verse>
				<verse number="6">Az értelmetlenek nem látják, az ostobák nem érthetik meg.</verse>
				<verse number="7">Az istentelenek felnőnek, mint a gaz, a gonosztevők egy időre virágzanak, de mikor eltűnnek, örökre végük van!</verse>
				<verse number="8">De te, Örökkévaló, örökké uralkodsz mindenek fölött!</verse>
				<verse number="9">Ellenségeid mind elpusztulnak, bizony, elvesznek örökre! A gonosztevők mind szétszóródnak.</verse>
				<verse number="10">De engem győzelemre segítesz, ahogy a vadbivaly emeli szarvait. Megújítod erőmet, olajoddal felfrissítesz.</verse>
				<verse number="11">Szemmel tartom azokat, akik vesztemre törnek, a gonoszokat, akik terveket szőnek ellenem, jól tudom, mit gondolnak!</verse>
				<verse number="12">Akik szeretik az igazságot, virágzanak, mint a pálmafa, magasra növekednek, mint a libanoni cédrusok,</verse>
				<verse number="13">mert az Örökkévaló házában növekednek, Istenünk udvaraiban virágzanak.</verse>
				<verse number="14">Még idős korukban is szüntelen teremnek, mint a dúslombú fák.</verse>
				<verse number="15">Ezzel hirdetik és tanúsítják, hogy az Örökkévaló hűséges és igaz! Kősziklám ő, akiben nincs hamisság!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="93">
				<verse number="1">Uralkodik az Örökkévaló, mint Király! Dicsőségbe öltözött, királyi méltóság a palástja, s erejét öltötte magára! Megerősítette a világmindenséget, hogy szilárd legyen, ne inogjon.</verse>
				<verse number="2">Szilárdan áll trónod, Örökkévaló, ősidők óta, mert öröktől fogva létezel.</verse>
				<verse number="3">A folyók hangja, Örökkévaló, egyre hangosabb, hogy zúgnak, morajlanak, a háborgó hullámok zaja egyre erősebb!</verse>
				<verse number="4">Hogy zúg a tenger! Harsognak hatalmas hullámai! Mégis, az Örökkévaló a magasságban sokkal fenségesebb és hatalmasabb!</verse>
				<verse number="5">Törvényed és Szövetséged milyen bizonyos! Házadat szentség ékesíti, Örökkévaló, mindörökké!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="94">
				<verse number="1">Az Örökkévaló a bosszúállás Istene! Bosszúálló Isten, jelenj meg ragyogva!</verse>
				<verse number="2">Egész Föld Bírája, foglald el trónod a magasban, büntesd meg a büszkéket, ahogy megérdemlik!</verse>
				<verse number="3">Meddig örülhetnek még a gonoszok győzelmeiknek? Meddig hagyod ezt, Örökkévaló?</verse>
				<verse number="4">Dicsekednek, hangoskodnak, a gonosztevők mind kevélykednek,</verse>
				<verse number="5">miközben népedet összetörik, Örökkévaló, és megalázzák a hozzád tartozókat!</verse>
				<verse number="6">Özvegyeket, jövevényeket és árvákat gyilkolnak kegyetlenül!</verse>
				<verse number="7">Azt mondják: „Úgysem látja ezt az Örökkévaló, nem veszi észre Jákób Istene!”</verse>
				<verse number="8">Ó, ti ostobák! Nem értitek? Esztelenek, térjetek észhez!</verse>
				<verse number="9">Isten, aki a fület teremtette, ne hallana? Aki a szemet alkotta, maga nem lát?</verse>
				<verse number="10">Aki egész népeket megfenyít, titeket ne büntetne meg? Isten az, aki értelemre tanítja az embereket!</verse>
				<verse number="11">Bizony, az Örökkévaló ismeri az emberek gondolatait, jól látja, mennyire üresek és értelmetlenek!</verse>
				<verse number="12">De boldog és áldott, akit az Örökkévaló tanít a törvényével! Igen, akit fegyelmez, sőt megfenyít,</verse>
				<verse number="13">hogy a veszedelem idején békességben élhessen, nyugodt maradjon, míg a gonoszok a sírba hullanak.</verse>
				<verse number="14">Mert az Örökkévaló nem hagyja el népét, nem dobja el magától örökségét!</verse>
				<verse number="15">Helyreáll az igazságszolgáltatás, és aki becsületes, követi az igaz ítéletet.</verse>
				<verse number="16">Ki áll mellém a gonoszokkal szemben? Ki harcol velem a gonosztevők ellen?</verse>
				<verse number="17">Tudom, az Örökkévaló hamarosan megsegít engem! Különben hamar a csend országába merülnék! De biztos, hogy ő jön, és megsegít!</verse>
				<verse number="18">Már azt gondoltam, összeroskadok, de hűséges szereteted mégis megerősített, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="19">Lelkem megtelt gondokkal és aggodalommal, de megvigasztaltál és felüdítettél engem!</verse>
				<verse number="20">Örökkévaló, mi köze van hozzád a hamis bíróknak, akik a Törvényre hivatkozva csak nyomorúságot okoznak,</verse>
				<verse number="21">összefognak az igazságszeretők ellen, és halálra ítélik az ártatlanokat?</verse>
				<verse number="22">De az én védelmezőm az Örökkévaló! Magas kőváram a hegycsúcson, Isten a Kősziklám, ő a menedékem!</verse>
				<verse number="23">Bizony, az Örökkévaló megbünteti a hamis bírókat, a gonosz uralkodókat! A saját fejükre fordítja vissza gonosz tetteiket, szétszórja és elsöpri őket a földről! Örökkévaló Istenünk, pusztítsd el őket teljesen!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="95">
				<verse number="1">Jöjjetek, énekeljünk dicséretet az Örökkévalónak! Hangos örömmel kiáltsunk Kősziklánknak, aki megszabadít!</verse>
				<verse number="2">Jöjjetek jelenlétébe hálaáldozattal, énekeljünk neki, dicsérjük őt hangszerekkel, hangosan!</verse>
				<verse number="3">Mert nagy Isten az Örökkévaló, hatalmas Király minden más isten fölött!</verse>
				<verse number="4">Övé a föld mélye és a hegyek csúcsa egyaránt.</verse>
				<verse number="5">Övé a tenger, mert ő teremtette, övé a szárazföld is, mert saját kezével formálta.</verse>
				<verse number="6">Jöjjetek, hajoljunk meg előtte, gyertek, imádjuk őt, térdeljünk Teremtőnk, az Örökkévaló elé!</verse>
				<verse number="7">Ő a mi Istenünk, mi pedig népe vagyunk, legelőjének nyája, kezéhez szoktatott bárányai. Bárcsak ma hallgatnátok a szavára:</verse>
				<verse number="8">„Ne keményítsétek meg szíveteket, ne ellenkezzetek, mint régen a pusztában, a lázadás napjaiban: Meribánál és Masszánál,</verse>
				<verse number="9">amikor őseitek próbára tették türelmemet, megharagítottak, pedig látták tetteimet!</verse>
				<verse number="10">Negyven évig bosszantott engem az a nemzedék, végül azt mondtam haragomban: E nép gondolatai mindig rossz úton járnak, az én gondolataimat pedig soha nem értik meg!</verse>
				<verse number="11">Ezért megesküdtem haragomban: nyugalmam földjére soha nem mehetnek be!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="96">
				<verse number="1">Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket! Énekeljen az Örökkévalónak az egész föld!</verse>
				<verse number="2">Énekeljetek neki, és áldjátok őt! Hirdessétek napról napra szabadítását!</verse>
				<verse number="3">Hirdessétek dicsőségét az összes nemzetnek, mondjátok el minden népnek csodálatos tetteit!</verse>
				<verse number="4">Mert hatalmas az Örökkévaló, és méltó a dicséretre! Őt illeti imádat, tisztelet és félelem, minden más istennél inkább!</verse>
				<verse number="5">Mert a nemzetek istenei tehetetlen bábok csupán, de az Örökkévaló teremtette az eget!</verse>
				<verse number="6">Dicsőség és méltóság ragyog előtte, erő és szépség lakik szent helyén!</verse>
				<verse number="7">Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és tiszteletet!</verse>
				<verse number="8">Adjátok az Örökkévalónak a dicsőséget, amely megilleti, hozzatok neki ajándék-áldozatot, jöjjetek udvaraiba!</verse>
				<verse number="9">Imádjátok az Örökkévalót szentségben és ékességben! Reszkessen előtte minden ember!</verse>
				<verse number="10">Mondjátok a népeknek mindenütt: „Az Örökkévaló uralkodik, mint király, ő tartja fenn, és kormányozza a világot, hogy szilárdan álljon, meg ne inogjon. Igazságosan ítéli majd a népeket.”</verse>
				<verse number="11">Örüljetek, akik a Mennyben laktok, és örvendezzen minden földi lakó! Kiáltson örömében az óceán és minden, ami benne él!</verse>
				<verse number="12">Örvendjen a szántóföld és termése! Ujjongva énekelnek az erdő fái mind,</verse>
				<verse number="13">amikor az Örökkévaló jön! Mert eljön, hogy megítélje a népeket, és uralkodjon az egész Földön! Igazságosan kormányozza a népeket, hűséggel és igazsággal uralkodik rajtuk.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="97">
				<verse number="1">Uralkodik az Örökkévaló, mint király! Örüljön a föld, vigadjanak a szigetek!</verse>
				<verse number="2">Felhő és sűrű homály veszi körül az Örökkévalót, trónjának alapja igazságosság és jogosság!</verse>
				<verse number="3">Előtte tűz jár, és megégeti ellenségeit!</verse>
				<verse number="4">Villámai megvilágítják a földkerekséget, látják az emberek és félve reszketnek!</verse>
				<verse number="5">Még a hegyek is megolvadnak az Örökkévaló előtt, az egész Föld Ura előtt!</verse>
				<verse number="6">A Menny hirdeti igazságos voltát, és mindenki meglátja dicsőségét!</verse>
				<verse number="7">De szégyent vallanak, akik bálványokat imádnak, és saját „isteneikkel” dicsekednek, mert isteneik mind meghajolnak az Örökkévaló előtt!</verse>
				<verse number="8">Hallja ezt Sion, és örül, Júda városai ujjonganak az Örökkévaló ítéleteinek!</verse>
				<verse number="9">Mert te vagy, Örökkévaló, a leghatalmasabb, s uralkodsz az egész Föld fölött! Fenségesebb vagy, mint az idegen istenek!</verse>
				<verse number="10">Ti, akik szeretitek az Örökkévalót, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi az Örökkévaló hűségeseinek életét, és a gonoszok kezéből kimenti őket!</verse>
				<verse number="11">Világosság ragyog az igazak ösvényére, és boldogság az egyenes lelkűek útjaira.</verse>
				<verse number="12">Örüljetek az Örökkévalóban, ti igazak, adjatok hálát neki, és tiszteljétek őt!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="98">
				<verse number="1">Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket, mert új és csodálatos dolgokat tett, jobb keze, szent karja győzelmet szerzett!</verse>
				<verse number="2">Megmutatta szabadító hatalmát a népeknek, megmutatta nekik igazságát.</verse>
				<verse number="3">Ismét hűséggel és szeretettel fordult Izráel népéhez! Látták ezt a Föld népei, mind, bizony, meglátták Istenünk szabadító erejét!</verse>
				<verse number="4">Énekeljen az Örökkévalónak minden ember! Énekeljetek dicséretet, örüljetek és kiáltsatok!</verse>
				<verse number="5">Zsoltárokat énekeljetek az Örökkévalónak, hárfával kísérve, hárfával és a többi hangszerekkel!</verse>
				<verse number="6">Fújjátok meg a trombitát és a sófárt, Királyunk, az Örökkévaló előtt!</verse>
				<verse number="7">Énekeljen az Örökkévalónak a tenger, és a tengeri teremtmények mind, énekeljen az egész Föld, és minden lakosa!</verse>
				<verse number="8">Tapsoljatok örömmel, folyók, táncoljatok, hegyek!</verse>
				<verse number="9">Énekeljetek az Örökkévalónak, aki jön! Mert valóban eljön, hogy megítéljen minden embert. Igazságosan ítél az egész Földön, és méltányosan ítéli a népeket!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="99">
				<verse number="1">Uralkodik az Örökkévaló, mint király, félve tiszteljék őt mind a népek! Trónján ül az Örökkévaló, kerubok fölött, félve remegjenek a népek, és az egész Föld!</verse>
				<verse number="2">Nagy az Örökkévaló a Sionon, uralkodik magasan minden nép fölött!</verse>
				<verse number="3">Dicsérjék a népek nagy neved! Milyen félelmetes és szent a neved!</verse>
				<verse number="4">Énekeljetek dicséretet a hatalmas Királynak, aki szereti az igazságos ítéletet! Urunk, te szabod meg, mi az igazságos, uralmad alatt él Jákób népe igazságos rendben.</verse>
				<verse number="5">Dicsérjétek az Örökkévalót, Istenünket! Hajoljatok földig lába előtt, és imádjátok őt, mert szent!</verse>
				<verse number="6">Mózes, Áron és a papok, Sámuel és mind, akik imádták az Örökkévalót, segítségül hívták az Örökkévaló nevét, és ő válaszolt nekik!</verse>
				<verse number="7">A felhőoszlopból szólt hozzájuk, ők pedig engedelmeskedtek parancsainak, és a Törvénynek, amelyet adott.</verse>
				<verse number="8">Örökkévaló Istenünk, te valóban válaszoltál nekik! Megbocsátó Istenük voltál, bár megbüntetted őket gonoszságuk miatt.</verse>
				<verse number="9">Dicsérjétek az Örökkévalót, Istenünket! Hajoljatok meg előtte, imádjátok szent hegyén, mert szent az Örökkévaló, a mi Istenünk!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="100">
				<verse number="1">Kiáltsatok az Örökkévalóhoz mind, akik a Földön laktok!</verse>
				<verse number="2">Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel, jöjjetek elé dicsérettel, és imádjátok őt!</verse>
				<verse number="3">Lássátok meg, és ismerjétek el, hogy az Örökkévaló az Isten! Ő teremtett minket, hozzá tartozunk, legelőjének nyája: népe vagyunk!</verse>
				<verse number="4">Lépjetek be kapuin hálaadással, jöjjetek udvaraiba dicséretekkel, tiszteljétek és áldjátok őt!</verse>
				<verse number="5">Mert jó az Örökkévaló, örökké szeret minket, hűsége nemzedékről-nemzedékre kísér!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="101">
				<verse number="1">Hűséges szeretetedről és igazságosságodról énekelek, Örökkévaló! Zsoltárt énekelek neked!</verse>
				<verse number="2">Ügyelek rá, hogy ártatlanul éljek, mikor jössz el hozzám? Gondom van rá, hogy tiszta szívvel éljek családommal együtt.</verse>
				<verse number="3">Nem fogok bálványokat imádni, semmi közöm hozzájuk! Gyűlölök mindent, ami elfordíthat tőled!</verse>
				<verse number="4">Távol legyen szívemtől minden hamisság és gonoszság! Semmiféle gonoszhoz ne legyen közöm!</verse>
				<verse number="5">Elpusztítom, aki titokban bevádolja szomszédját, nem állhatom, aki büszke és nagyravágyó.</verse>
				<verse number="6">Keresem a hűségeseket, hogy együtt lakjanak velem. Csak aki tiszta életű, az szolgálhat nekem.</verse>
				<verse number="7">Nem lakhat házamban csaló és hamislelkű, nem tűrök jelenlétemben hazugokat!</verse>
				<verse number="8">Minden reggel kigyomlálom országomból a gonoszokat, kiirtok az Örökkévaló városából minden gonosztevőt!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="102">
				<verse number="1">Örökkévaló, halld meg imádságomat! Segélykiáltásom jusson eléd!</verse>
				<verse number="2">Kérlek, ne fordítsd el arcodat, mikor bajok vesznek körül! Hallgass meg, mert hozzád kiáltok segítségért! Ments meg, jöjj hamar!</verse>
				<verse number="3">Életem kialszik, mint füstölgő hamu alatt a tűz, csontjaim, mint az üszkös fadarabok.</verse>
				<verse number="4">Minden kedvem és erőm elhagyott, s mint a lekaszált fű, kiszáradt szívem, még enni sem akarok!</verse>
				<verse number="5">Mióta szomorkodom, már csak csont és bőr vagyok.</verse>
				<verse number="6">Mint a pusztai bagoly, oly magányos vagyok, gubbasztok, mint bagoly a romok között.</verse>
				<verse number="7">Álmatlan virrasztok, mint magányos madár a háztetőn.</verse>
				<verse number="8">Ellenségeim gúnyolnak és gyaláznak, gyűlölőim minden nap átkoznak.</verse>
				<verse number="9">Szomorúságom a kenyerem, könnyekkel iszom italom.</verse>
				<verse number="10">Bizony, nagy haragodban felkaptál és messze hajítottál, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="11">Életem, mint a megnyúlt árnyék, mint a lekaszált fű, elszáradok!</verse>
				<verse number="12">De te, Örökkévaló, örökké uralkodsz, mint király! Neved dicsősége nemzedékről-nemzedékre ragyog!</verse>
				<verse number="13">Kelj fel, Örökkévaló, könyörülj meg a Sionon! Mert itt az ideje, hogy megkegyelmezz neki! Bizony, a megszabott idő elérkezett!</verse>
				<verse number="14">Szolgáid még Sion lerombolt köveit is szeretik, még utcáinak porán is szánakoznak.</verse>
				<verse number="15">De újra felépíti az Örökkévaló Siont, és meglátják a népek dicsőségét! Akkor a népek tisztelik az Örökkévaló nevét, és a népek királyai félik dicsőségét!</verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">Mert az Örökkévaló meghallgatja a szegények imádságát, nem utasítja el kérésüket!</verse>
				<verse number="18">Jegyezzétek fel ezeket a jövendő nemzedéknek, hogy a születendő gyermekek is dicsérjék az Örökkévalót!</verse>
				<verse number="19">Mert lenézett trónjáról, lenézett a Mennyből a Földre,</verse>
				<verse number="20">hogy meghallja a foglyok panaszát, és kiszabadítsa a halálraítélteket.</verse>
				<verse number="21">Bizony, kiszabadítja őket, hogy hirdessék az Örökkévaló nevét Sionban, és dicsérjék őt Jeruzsálemben,</verse>
				<verse number="22">mikor összegyűlnek minden népből és országból, hogy együtt tiszteljék és imádják az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="23">Elfáradtam a hosszú úton, életem megrövidült,</verse>
				<verse number="24">ezért azt mondom: Istenem, kérlek, ne vigyél el életem delén, hiszen te örökkön-örökké élsz!</verse>
				<verse number="25">Te alapoztad meg kezdetben a Földet, és kezed alkotta a Mennyet.</verse>
				<verse number="26">Bár azok mind elpusztulnak egyszer, te örökké megmaradsz! Mint a ruhák elkopnak, félreteszed, és újakra cseréled őket. Azok megváltoznak,</verse>
				<verse number="27">de te, Istenem, ugyanaz maradsz, éveid soha nem érnek véget!</verse>
				<verse number="28">Szolgáid fiai megmaradnak előtted, és utódaik is téged imádnak majd!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="103">
				<verse number="1">Lelkem, áldjad az Örökkévalót! Egész valóm áldja szent nevét!</verse>
				<verse number="2">Lelkem, áldjad az Örökkévalót, és ne feledd, mennyi jót tett veled!</verse>
				<verse number="3">Megbocsátja minden bűnödet, kigyógyít minden betegségedből,</verse>
				<verse number="4">megmenti életed a sírtól, körülvesz hűséges szeretetével.</verse>
				<verse number="5">Megad neked minden jót, felékesít és megfiatalít. Megújulsz, mint a sas, mikor új tollakat növeszt.</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.</verse>
				<verse number="7">Útjait megmutatta Mózesnek, hatalmas tetteit Izráelnek.</verse>
				<verse number="8">Bizony, irgalmas, kegyelmes és türelmes az Örökkévaló hozzánk, szeretete nem fogy el.</verse>
				<verse number="9">Nem hibáztat szüntelen, nem haragszik örökké,</verse>
				<verse number="10">nem bűneink szerint bánik velünk, nem büntet vétkeinkért, ahogy megérdemelnénk.</verse>
				<verse number="11">Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan magasan elborít bennünket hűséges szeretetével.</verse>
				<verse number="12">Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messze dobta el bűneinket tőlünk!</verse>
				<verse number="13">Amilyen jóságos az apa gyermekeihez, olyan kegyelmes az Örökkévaló azokhoz, akik tisztelik és félik őt!</verse>
				<verse number="14">Hiszen jól tudja, hogyan teremtett minket, emlékszik rá, hogy halandók vagyunk, porból valók.</verse>
				<verse number="15">Tudja, hogy életünk rövid, mint a füveké, mint vadvirág a réten, amely ma virágzik,</verse>
				<verse number="16">s holnap, ha ráfúj a forró szél, hirtelen elszárad, vége van, helyét sem találod többé!</verse>
				<verse number="17">De az Örökkévaló hűséges szeretete öröktől fogva és mindörökké megmarad azokon, akik tisztelik és félik őt, és jósága fiaikon és azok fiain is örökké,</verse>
				<verse number="18">akik megtartják Szövetségét, és engedelmeskednek parancsainak.</verse>
				<verse number="19">Az Örökkévaló a Mennyekben állította fel trónját, s uralkodik mindenek felett!</verse>
				<verse number="20">Áldjátok az Örökkévalót, angyalai, ti hatalmas erejű harcosok, akik teljesítitek szavát, s hallgattok parancsszavára!</verse>
				<verse number="21">Áldjátok az Örökkévalót, mennyei seregek, szolgái, akik véghezviszitek akaratát!</verse>
				<verse number="22">Áldjátok az Örökkévalót, mind, akiket teremtett, áldjátok őt uralkodásának minden helyén! Lelkem, áldjad az Örökkévalót!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="104">
				<verse number="1">Lelkem, áldd az Örökkévalót! Milyen hatalmas vagy, Örökkévaló Istenem! Dicsőségbe és szépségbe öltöztél,</verse>
				<verse number="2">királyi palástod a világosság! Kifeszítetted a csillagos eget, mint sátrat,</verse>
				<verse number="3">és a vizek fölött építetted fel palotádat. Felhő-szekereden robogsz égi utakon, és szelek szárnyán suhansz.</verse>
				<verse number="4">A szeleket tetted követeiddé, tűz lángjait szolgáiddá.</verse>
				<verse number="5">A Földet szilárd alapokra építetted, hogy örökké biztosan álljon.</verse>
				<verse number="6">Mély vízzel borítottad, mint egy köpennyel, még a hegyek felett is vizek hullámzottak.</verse>
				<verse number="7">Majd rájuk kiáltottál, és a vizek elfutottak, mennydörgő szavadra a völgyekbe zúdultak.</verse>
				<verse number="8">Felemelkedtek a hegyek, lesüllyedtek a völgyek, mindegyik a maga helyére, amelyet kijelöltél nekik.</verse>
				<verse number="9">Határt szabtál a vizeknek, hogy túl ne lépjék, el ne borítsák a Földet megint.</verse>
				<verse number="10">Istenem, forrásokat fakasztottál a völgyekben, hogy patakok csörgedezzenek a hegyek között,</verse>
				<verse number="11">és megitassák erdők-mezők vadjait. Még a vadszamarak is oda jönnek szomjukat oltani.</verse>
				<verse number="12">Felettük, az ágakon madarak énekelnek, s fészket raknak a patak mellett.</verse>
				<verse number="13">Megöntözöd a hegyeket a magasból, tárolóidból, hogy kezed alkotásai, teremtményeid, betöltsék a földet.</verse>
				<verse number="14">Füvet növesztesz a legelő állatoknak, gabonát a földművesnek, hogy kenyeret kapjanak a földből.</verse>
				<verse number="15">Bort, hogy szívük felviduljon, olajat, hogy arcuk ragyogjon, és kenyeret, hogy testüket táplálja.</verse>
				<verse number="16">Jóllaknak az Örökkévaló fái is, amelyeket ő ültetett, a fenyők és libanoni cédrusok,</verse>
				<verse number="17">ahol mindenféle madarak laknak, verebektől a gólyákig fészket raknak.</verse>
				<verse number="18">A magas hegyekben vadkecskék járnak, a sziklákon mormoták találnak lakóhelyet.</verse>
				<verse number="19">Istenem, te teremtetted a Holdat, amely az ünnepek idejét mutatja, s a Napot, amely lenyugvása idejét és helyét nem véti el soha.</verse>
				<verse number="20">Te alkottad a sötétséget, az éjszakát, mikor az erdei vadak útjukra indulnak.</verse>
				<verse number="21">Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől kérik táplálékukat,</verse>
				<verse number="22">de ha felkél a nap, tanyájukra húzódnak, és lehevernek.</verse>
				<verse number="23">Az ember pedig felkel, kimegy munkájára, és dolgozik napestig.</verse>
				<verse number="24">Ó, Örökkévaló, számtalan csodálatos dolgot teszel, és milyen sokfélét! Milyen bölcsen viszed véghez valamennyit! Az egész világot betöltik kezed alkotásai!</verse>
				<verse number="25">Itt ez a hatalmas óceán! Mérhetetlen tágas és széles, mégis telve van számtalan teremtményeddel, kicsikkel és nagyokkal!</verse>
				<verse number="26">Hajók járnak a színén, s hatalmas tengeri állatok játszanak benne, a teremtményeid!</verse>
				<verse number="27">Mind tőled várják, hogy időben megkapják táplálékukat.</verse>
				<verse number="28">Mikor adsz nekik, összegyűjtik, megnyitod tenyered és megtelnek minden jóval.</verse>
				<verse number="29">Ha elfordulsz tőlük, megrémülnek, ha visszaveszed leheletüket, elpusztulnak és ismét porrá lesznek.</verse>
				<verse number="30">Mikor rájuk leheled Szellemed, teremtményeid életre kelnek, és megint betöltik a föld színét.</verse>
				<verse number="31">Dicsőség az Örökkévalónak örökké, örüljön minden teremtményének!</verse>
				<verse number="32">Az Örökkévaló csak ránéz a Földre, és az megremeg, ha megérinti a hegyeket, füstölögnek!</verse>
				<verse number="33">Amíg csak élek, dicsérem az Örökkévalót! Zsoltárokat éneklek Istenemnek, amíg vagyok!</verse>
				<verse number="34">Fogadja szívesen énekemet! Az Örökkévaló előtt örvendezek!</verse>
				<verse number="35">Pusztuljanak ki a földről a bűnösök, vesszenek el a gonoszok! Lelkem, áldd az Örökkévalót! Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="105">
				<verse number="1">Adjatok hálát az Örökkévalónak! Dicsérjétek nagy nevét, hirdessétek a népeknek tetteit!</verse>
				<verse number="2">Énekeljetek neki, dicsérjétek őt! Mondjátok el csodálatos tetteit!</verse>
				<verse number="3">Dicsekedjetek szent nevével! Ti, akik keresitek az Örökkévalót, teljes szívvel örvendezzetek neki!</verse>
				<verse number="4">Keressétek az Örökkévalót, kívánjátok erejét, törekedjetek jelenlétébe!</verse>
				<verse number="5">Emlékezzetek csodás tetteire, emlékezzetek csodáira és ítéleteire, amelyeket kihirdetett,</verse>
				<verse number="6">ó, Ábrahámnak, az Örökkévaló szolgájának utódai, Jákób fiai, akiket Isten kiválasztott!</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévaló a mi Istenünk, határozatai az egész földön érvényesek.</verse>
				<verse number="8">Örökké megtartja Szövetségét, nem felejti szavát soha, amit ezer nemzedéknek ígért,</verse>
				<verse number="9">Szövetségét, amelyet Ábrahámmal kötött, ígéretét, amelyre Izsáknak megesküdött.</verse>
				<verse number="10">Megerősítette, mint törvényt Jákóbnak, akit Izráelnek nevezett, és népével örök Szövetséget kötött:</verse>
				<verse number="11">„Neked adom Kánaán földjét örökségül, ez lesz a te birtokod!”</verse>
				<verse number="12">Kicsiny volt akkor még Ábrahám családja, mint jövevények vándoroltak azon a földön.</verse>
				<verse number="13">Helyről-helyre vonultak, országról-országra bujdostak.</verse>
				<verse number="14">Nem engedte az Örökkévaló, hogy ártsanak nekik, még királyokat is megbüntetett miattuk:</verse>
				<verse number="15">„Ne nyúljatok felkent szolgáimhoz, prófétáimat ne bántsátok!”</verse>
				<verse number="16">Majd éhséget küldött az Örökkévaló a földre, s minden kenyér elfogyott.</verse>
				<verse number="17">Elküldte előttük Józsefet, akit eladtak rabszolgának,</verse>
				<verse number="18">lábait bilincsbe szorították, őt magát vasra verték.</verse>
				<verse number="19">Mindaddig rabságban tartották, amíg szava beteljesedett. Az Örökkévaló szava próbára tette és megtisztította Józsefet!</verse>
				<verse number="20">Akkor a király érte küldött és feloldotta, a népek uralkodója kiszabadította börtönéből,</verse>
				<verse number="21">úrrá tette Józsefet országán, gondviselővé egész Egyiptom felett.</verse>
				<verse number="22">József parancsolt a többi vezetőnek, bölcsességre tanította Egyiptom véneit is.</verse>
				<verse number="23">Majd Izráel családja Egyiptomba költözött, Jákób Hám országában lakott.</verse>
				<verse number="24">Ott igen megszaporította őket az Örökkévaló, erősebbek lettek ellenségeiknél.</verse>
				<verse number="25">Később az Örökkévaló elfordította az egyiptomiak szívét, gyűlölni kezdték Izráel népét, és rosszul bántak velük.</verse>
				<verse number="26">Akkor elküldte szolgáját, Mózest, az Örökkévaló, és vele Áront, akit kiválasztott.</verse>
				<verse number="27">Általuk vitte véghez jeleit és csodáit Hám földjén:</verse>
				<verse number="28">Sűrű sötétséget küldött az Örökkévaló, és sötét lett a földön, de Egyiptom nem hallgatott rá.</verse>
				<verse number="29">Vérré változtatta vizüket, és elpusztította a halakat,</verse>
				<verse number="30">békák nyüzsögtek mindenhol, még a királyi palotában is.</verse>
				<verse number="31">Az Örökkévaló parancsára legyek és szúnyogok lepték el országukat.</verse>
				<verse number="32">Eső helyett jégesőt zúdított rájuk, és villámokat, mint lángoló tüzet,</verse>
				<verse number="33">szétverte szőlőiket és fügefáikat, minden fát összetört határukban.</verse>
				<verse number="34">Parancsolt a sáskáknak, és felhőkben jöttek, mint az áradat,</verse>
				<verse number="35">felfaltak minden zöldet az országban, csupaszra rágtak minden növényt.</verse>
				<verse number="36">Végül az Örökkévaló lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptomban, minden családban megölte a legidősebb fiút.</verse>
				<verse number="37">Izráel népét pedig kivezette onnan, kijöttek arany- és ezüstkincsekkel megrakottan, és egy sem volt köztük gyenge, vagy beteg.</verse>
				<verse number="38">Örült Egyiptom, hogy végre elmentek, mert félelem szállt rájuk Izráel miatt.</verse>
				<verse number="39">Az Örökkévaló felhővel óvta népét nappal, és tűzoszloppal világított nekik éjszaka.</verse>
				<verse number="40">Fürjekkel táplálta őket, mikor húst kértek tőle, s mennyei kenyérrel etette népét.</verse>
				<verse number="41">Megnyitotta a kősziklát, és vizet fakasztott belőle, ömlött a víz a sivatagban, mint bővizű folyó!</verse>
				<verse number="42">Megtartotta szent ígéretét, adott szavát, beteljesítette, amit szolgájának, Ábrahámnak ígért:</verse>
				<verse number="43">kihozta választott népét Egyiptomból öröménekkel és vigassággal.</verse>
				<verse number="44">Nekik adta más népek földjét, örökölték a nemzetek munkájának gyümölcseit,</verse>
				<verse number="45">hogy népe megtartsa rendelkezéseit, és kövesse tanítását. Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="106">
				<verse number="1">Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah! Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert ő jó! Mert hűséges szeretete örökké kísér!</verse>
				<verse number="2">Ki mondhatná el, milyen hatalmas az Örökkévaló? Ki lenne képes méltón dicsérni őt?</verse>
				<verse number="3">Milyen boldog és áldott, aki mindig igazságosan és helyesen cselekszik!</verse>
				<verse number="4">Örökkévaló, gondolj rám, mikor népeden könyörülsz! Számíts közéjük, mikor megmented őket!</verse>
				<verse number="5">Hadd örüljek, mikor választottaidat megáldod, hadd vegyek részt néped örömében, hadd dicsérjelek velük együtt!</verse>
				<verse number="6">Bizony, vétkeztünk mi is, akárcsak őseink, bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk!</verse>
				<verse number="7">Őseink Egyiptomban nem becsülték meg az Örökkévaló csodáit, nem törődtek bőséges kegyelmével, lázadtak ellene a Vörös-tengernél.</verse>
				<verse number="8">Ő mégis megszabadította népét saját nevéért, hogy nagy hatalmát megmutassa.</verse>
				<verse number="9">Ráparancsolt a Vörös-tengerre, és az kiszáradt, átvezette népét a mély tengerfenéken, mintha sivatag lett volna.</verse>
				<verse number="10">Kimentette őket gyűlölőik kezéből, megváltotta őket ellenségeiktől.</verse>
				<verse number="11">Üldözőiket pedig elborította a tenger, egy sem menekült meg.</verse>
				<verse number="12">Akkor aztán hittek az Örökkévaló szavának, és énekkel dicsérték őt.</verse>
				<verse number="13">De hamar elfelejtették az Örökkévaló tetteit, és kételkedtek terveiben.</verse>
				<verse number="14">Kívánságaik uralkodtak rajtuk a pusztában, próbára tették az Örökkévaló türelmét a sivatagban.</verse>
				<verse number="15">Ő pedig megadta nekik, amit kértek, de küldött rájuk pusztító betegséget.</verse>
				<verse number="16">Fellázadtak Mózes ellen a táborban, és Áron, az Örökkévaló szentje ellen.</verse>
				<verse number="17">Akkor megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, elborította Abirám csoportját.</verse>
				<verse number="18">Tűz égette el őket, megemésztette a lázadókat.</verse>
				<verse number="19">Majd aranyból bálványt emeltek a Hórebnél, és imádták a bika szobrát!</verse>
				<verse number="20">Felcserélték Isten dicsőségét a füvet legelő bika szobrával!</verse>
				<verse number="21">Elfelejtették Istenüket, Szabadítójukat, aki hatalmas dolgokat tett értük Egyiptomban,</verse>
				<verse number="22">csodákat Hám földjén, és félelmetes dolgokat a Vörös-tengernél!</verse>
				<verse number="23">El akarta pusztítani őket, de Mózes, Isten választottja, megállította, lecsendesítette Isten pusztító haragját!</verse>
				<verse number="24">Nem akartak bemenni a kívánatos földre, mert nem bíztak Isten ígéretében.</verse>
				<verse number="25">Sátraikban zúgolódtak és panaszkodtak, az Örökkévaló szavára pedig nem figyeltek.</verse>
				<verse number="26">Végül az Örökkévaló megesküdött, hogy mindnyájan a pusztában halnak meg,</verse>
				<verse number="27">utódaikat pedig elűzi a népek közé, szétszórja őket a Föld országaiba.</verse>
				<verse number="28">Majd Baál-Peór bálványát imádták, és a bálványoknak áldozott ételekből ettek.</verse>
				<verse number="29">Felbosszantották tetteikkel az Örökkévalót, ő pedig csapásokkal sújtotta őket.</verse>
				<verse number="30">Akkor felállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás.</verse>
				<verse number="31">Tetszett ez Istennek, emlékezik Fineásra és tettére mindörökre!</verse>
				<verse number="32">Megharagították az Örökkévalót Meribá vizeinél is, még Mózes is bajba keveredett miattuk.</verse>
				<verse number="33">Felbosszantották és elkeserítették Mózest, aki meggondolatlanul szólt.</verse>
				<verse number="34">Nem pusztították ki az idegen népeket arról a földről, az Örökkévaló parancsa szerint,</verse>
				<verse number="35">hanem összekeveredtek velük, és követték gonosz tetteiket.</verse>
				<verse number="36">Azok bálványait imádták, és csapdába estek miattuk.</verse>
				<verse number="37">Feláldozták saját fiaikat és leányaikat is a démonoknak!</verse>
				<verse number="38">Ártatlanok vérét ontották: gyermekeiket megölték, a kánaáni bálványoknak áldozták fel őket! Így tették országuk földjét fertőzötté.</verse>
				<verse number="39">Bűneikkel magukat is beszennyezték, hűtlenek lettek Istenükhöz, mint a házasságtörő feleség!</verse>
				<verse number="40">Ezért megharagudott népére az Örökkévaló, és örökségét eldobta magától.</verse>
				<verse number="41">Saját népét idegenek kezébe adta, hogy gyűlölőik uralkodjanak rajtuk.</verse>
				<verse number="42">Elnyomták őket ellenségeik, és megalázták őket.</verse>
				<verse number="43">De újra meg újra megszabadította népét az Örökkévaló ellenségeiktől, ők mégis lázadoztak ellene. Saját fejük után mentek, ismét bűneikbe süllyedtek.</verse>
				<verse number="44">Ha bajba kerültek, mégis az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő pedig meghallgatta kérésüket,</verse>
				<verse number="45">mert Szövetséget kötött velük, s ezt ő soha nem felejti el! Ezért újra meg újra könyörült rajtuk, s hozzájuk fordult hűséges szeretetével.</verse>
				<verse number="46">Még azokat is jóindulatúvá tette irántuk, akik fogságba vitték Izráel népét.</verse>
				<verse number="47">Ó, Istenünk, Örökkévaló, szabadíts meg, gyűjts össze, és ments ki minket a népek közül, hadd dicsérjük szent neved, hadd dicsekedjünk dicséreteddel!</verse>
				<verse number="48">Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Mondja az egész nép: Ámen! Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="107">
				<verse number="1">Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó, mert hűséges szeretete örökké tart!</verse>
				<verse number="2">Ezt hirdesse mindenki, akit az Örökkévaló megváltott, akit az ellenségtől megszabadított,</verse>
				<verse number="3">akiket összegyűjtött sok-sok országból, keletről és nyugatról, észak és dél felől!</verse>
				<verse number="4">Megmentette azokat, akik a pusztában vándoroltak, úttalan utakon bolyongtak, keresték a várost, ahol lakhassanak, de nem találták.</verse>
				<verse number="5">Éheztek és szomjaztak, lelkük kifáradt, testük kimerült.</verse>
				<verse number="6">De mikor hozzá kiáltottak segítségért, kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.</verse>
				<verse number="7">Vezette őket egyenes úton, hogy a városba jussanak, ahol békességben lakhatnak.</verse>
				<verse number="8">Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért, és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!</verse>
				<verse number="9">Mert inni adott a szomjazónak, és betöltötte az éhező lelkét minden jóval.</verse>
				<verse number="10">Megmentette azokat, akik a halál árnyékában, sötétségben ültek, nyomorúsággal és vasláncokkal megkötözve,</verse>
				<verse number="11">mert Isten szava ellen lázadtak, a Felséges tanácsára nem hallgattak.</verse>
				<verse number="12">Ezért szívüket szenvedéssel alázta meg, megbotlottak, elestek, nem volt, aki segítsen rajtuk.</verse>
				<verse number="13">De mikor hozzá kiáltottak segítségért, kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.</verse>
				<verse number="14">A sötétségből és a halál árnyékából kihozta őket, és köteleiket széttépte.</verse>
				<verse number="15">Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért, és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!</verse>
				<verse number="16">Mert a vaskapukat összetörte, és záraikat szétzúzta!</verse>
				<verse number="17">Megmentette azokat, akik ostobán Isten ellen lázadtak, és bűneik miatt szenvedtek.</verse>
				<verse number="18">Már az ételtől is undorodtak, a halál kapujához közeledtek,</verse>
				<verse number="19">de mikor hozzá kiáltottak segítségért, kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.</verse>
				<verse number="20">Parancsolt, és azok meggyógyultak, a haláltól megmenekültek.</verse>
				<verse number="21">Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért, és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!</verse>
				<verse number="22">Hálával áldozzanak, és öröménekkel hirdessék az Örökkévaló tetteit!</verse>
				<verse number="23">Akik hajóikon tengerre szálltak, hogy a nagy vizeken kereskedjenek,</verse>
				<verse number="24">azok is látták az Örökkévaló nagy tetteit, még ott, a mélységes vizeken is!</verse>
				<verse number="25">Mert az Örökkévaló parancsolt, és viharos szél támadt, felkorbácsolta a hullámokat,</verse>
				<verse number="26">hogy hajójuk az égig emelkedett, majd megint a mélybe zuhant. Minden bátorságuk elolvadt a veszedelemben,</verse>
				<verse number="27">szédültek és tántorogtak, mint a részegek, hajózó tudásuk semmit sem segített.</verse>
				<verse number="28">De mikor hozzá kiáltottak segítségért, kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből,</verse>
				<verse number="29">a vihart lecsendesítette, a tenger hullámait elsimította.</verse>
				<verse number="30">Örülhettek ismét a nyugodt vizeknek, és az Örökkévaló a kívánt kikötőbe vezette őket.</verse>
				<verse number="31">Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért, és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!</verse>
				<verse number="32">Dicsérjék őt, mikor az emberek összegyűlnek, dicsérjék őt a nép vezetői előtt!</verse>
				<verse number="33">Az Örökkévaló folyókat szárított ki, és forrásokat, hogy helyükön csak kietlen pusztaság maradt,</verse>
				<verse number="34">termékeny földet változtatott szikes pusztává, a rajta lakók gonoszsága miatt.</verse>
				<verse number="35">Máshol bővizű forrásokat fakasztott a száraz földön, és tavakat árasztott a sivatagban.</verse>
				<verse number="36">Éhezőket telepített oda, hogy városokat építsenek lakóhelyül,</verse>
				<verse number="37">megművelték a földet, szőlőt ültettek, bőségesen arattak és szüreteltek.</verse>
				<verse number="38">Az Örökkévaló megáldotta és megsokasította őket, s még barmaikat is megszaporította.</verse>
				<verse number="39">Majd elnyomás és csapások alatt görnyedeztek, és számuk is megfogyatkozott.</verse>
				<verse number="40">Az Örökkévaló szégyent borított vezetőikre, és úttalan utakon bolyongtak a pusztában.</verse>
				<verse number="41">Mégis felemelte az Örökkévaló a szegényeket a nyomorból, és családjaikat megsokasította, mint a juhnyájat.</verse>
				<verse number="42">Látják ezt az istenfélők, és örülnek, látják a gonoszok is, de szájukat befogják.</verse>
				<verse number="43">Aki bölcs, gondolja meg ezeket, hogy az Örökkévaló jóságát és hűségét megértse!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="108">
				<verse number="1">Kész a szívem, Istenem, felkészült a szívem, hogy énekkel és hangszerrel dicsérjelek! Ébredj lelkem!</verse>
				<verse number="2">Ébredj fel lant és hárfa, ébresszük fel a hajnalt!</verse>
				<verse number="3">Örökkévaló, dicsérlek téged a nemzetek előtt! Dicséreted éneklem a népek között!</verse>
				<verse number="4">Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél, hűséged a felhőkig ér!</verse>
				<verse number="5">Istenem, dicsőséged növekedjen feljebb a Mennynél, dicséreted borítsa be a Földet!</verse>
				<verse number="6">Istenünk, szabadíts meg minket karod erejével! Hallgass meg engem, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz!</verse>
				<verse number="7">Isten így szólt szent helyén: „Örömmel nektek adom örökségül Sikem városát és Szukkót völgyét!</verse>
				<verse number="8">Gileád és Manassé az enyém lesz, Efraim lesz a sisakom, Júda meg királyi jogarom,</verse>
				<verse number="9">Moáb a mosdótálam, amelyben lábamat mosom, Edom a szolgám lesz, és sarumat hordozza, a filiszteusokat pedig legyőzöm, és diadalkiáltás hangzik fölöttük.”</verse>
				<verse number="10">De most elhagytál bennünket, Istenem! Nem jöttél seregünkkel a csatába. Most ki vezet be engem az erős városba, hogy elfoglaljam? Ki vezet egészen Edomig?</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Istenem, segíts meg bennünket ellenségeinkkel szemben! Hiszen az emberek segítsége semmit sem ér!</verse>
				<verse number="13">Istennel mégis győzelmet aratunk, mert ő tapossa földre ellenségeinket!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="109">
				<verse number="1">Istenem, hozzád imádkozom, hallgass meg, ne maradj néma!</verse>
				<verse number="2">Mert az istentelen gonoszok ellenem beszélnek, hazugsággal támadnak engem!</verse>
				<verse number="3">Gyűlölködő szavakkal támadnak, ok nélkül vádolnak!</verse>
				<verse number="4">Ellenségeim lettek, pedig szerettem őket, és értük imádkoztam.</verse>
				<verse number="5">Jóért rosszal fizettek, jóságomat gyűlölettel viszonozták.</verse>
				<verse number="6">Ezt mondják rólam ellenségeim: „Állíts fölébe bírónak egy gonoszt, még védője is vádolja meg!</verse>
				<verse number="7">Bírája ítélje bűnösnek, még imádsága is legyen hasztalan!</verse>
				<verse number="8">Életét rövidítsd meg, és tisztségét más foglalja el!</verse>
				<verse number="9">Gyermekei legyenek árvák, felesége jusson özvegységre!</verse>
				<verse number="10">Vándor koldussá váljanak gyermekei, még házuk romjai közül is űzzék ki őket!</verse>
				<verse number="11">Hitelezők hordják szét vagyonát, idegenek kapják meg minden tulajdonát!</verse>
				<verse number="12">Ne akadjon senki, aki segít rajta, árváit senki meg ne szánja!</verse>
				<verse number="13">Pusztuljanak ki utódai, s a következő nemzedék a nevét is felejtse el!</verse>
				<verse number="14">Emlékezzen az Örökkévaló őseinek bűneire, és ne bocsássa meg anyjának vétkeit!</verse>
				<verse number="15">Bűneik mindig legyenek az Örökkévaló előtt! Még emlékét is törölje el,</verse>
				<verse number="16">mert nem akart senkin könyörülni, egyre csak üldözte a szegény nyomorultat, hogy megölje a megtört szívűeket!</verse>
				<verse number="17">Szeretett másokat átkozni, ezért átkai szálljanak saját fejére! Nem akart másokat megáldani, hát maradjon tőle távol az áldás!</verse>
				<verse number="18">Átokba öltözött, és úgy itta azt, mint a vizet. Hát járja át testét az átok, mint olaj a csontokat,</verse>
				<verse number="19">borítsa be, mint köpenye, vegye körül, mint az öve!”</verse>
				<verse number="20">De én azt mondom: Ez legyen a jutalma ellenségeimnek, így bánjon az Örökkévaló azokkal, akik vádolnak engem, és életemre törnek!</verse>
				<verse number="21">Te, Örökkévaló, Istenem, bánj velem úgy, hogy nevednek dicsőséget szerezz, szabadíts meg, mert hűséges szereteted olyan jó!</verse>
				<verse number="22">Mint nyomorult koldus, olyan vagyok, szívem is összetört!</verse>
				<verse number="23">Mint a megnyúlt árnyék este, úgy járok-kelek, s úgy tűnök el. Mint a sáskát elsöprik, úgy engem is.</verse>
				<verse number="24">Térdeim remegnek a szomjúságtól, testem is egyre soványabb.</verse>
				<verse number="25">Kigúnyolnak, akik csak látnak, fejüket csóválják, ha rám néznek.</verse>
				<verse number="26">Segíts meg, Örökkévaló, Istenem, szabadíts meg hűséges szereteteddel!</verse>
				<verse number="27">Hadd lássa mindenki, hogy te mentettél meg, hadd tudják meg, hogy hatalmad segített!</verse>
				<verse number="28">Ha ők átkoznak engem, fordítsd azt áldásra, Örökkévaló! Ha ellenem támadnak, alázd meg őket, én pedig, a te szolgád, hadd örüljek!</verse>
				<verse number="29">Ellenségeimet borítsa szégyen, s gyalázatuk legyen a köpenyük!</verse>
				<verse number="30">Hangosan dicsérem az Örökkévalót, hálát adok neki a sokaság előtt,</verse>
				<verse number="31">mert az Örökkévaló a szegény mellé áll, és igazságot szolgáltat neki.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="110">
				<verse number="1">Az Örökkévaló mondta ezt Uramnak: „Ülj mellém, jobb oldalamra, míg ellenségeidet lábad alá vetem!”</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló nyújtja ki hatalmad pálcáját Sionból: „Hajtsd uralmad alá ellenségeidet, uralkodj közöttük is!”</verse>
				<verse number="3">Néped önként jelentkezik, amikor sereged összegyűjtöd, Örökkévaló. Fiatal harcosaid megszentelt ruhákba öltöznek, kora reggel köréd gyülekeznek, mint hajnalban születő harmat a mezőn.</verse>
				<verse number="4">Megesküdött az Örökkévaló, és soha vissza nem vonja: „Örökké pap vagy te, Melkisédek papsága szerint.”</verse>
				<verse number="5">Az Úr áll jobb kezed felől, ő szórja szét haragja napján a királyokat!</verse>
				<verse number="6">Ítéletet tart a népek fölött, megtölti a völgyeket holtakkal, összezúzza a fejedelmeket mindenütt a Földön.</verse>
				<verse number="7">Lehajol, iszik az út menti patakból, azután győztesen felemeli fejét!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="111">
				<verse number="1">Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah! Hálát adok az Örökkévalónak teljes szívemből az istenfélők tanácskozásán, a nagy gyülekezetben!</verse>
				<verse number="2">Örökkévaló, milyen csodálatosak tetteid! Gyönyörködnek bennük, akik ezeket vizsgálják és csodálják!</verse>
				<verse number="3">Valóban dicsőséges és fenséges dolgokat tett az Örökkévaló! Igazságos tettei megmaradnak örökké!</verse>
				<verse number="4">Csodáit emlékezetessé tette, hogy el ne felejtsük, milyen irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="5">Örökké megtartja Szövetségét, és enni ad azoknak, akik tisztelik és félik őt.</verse>
				<verse number="6">Hatalmát megmutatta népének, mikor idegen népek földjét adta nekik.</verse>
				<verse number="7">Igazságos és helyes minden, amit ő tesz, minden rendelkezése megbízható és tökéletes.</verse>
				<verse number="8">Meg is maradnak parancsai örökre, mert hűségből és egyenességből származnak.</verse>
				<verse number="9">Az Örökkévaló elküldött valakit, hogy megváltsa népét, és örökre szövetséget kötött velük! Szent és félelmetes a neve!</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévalót tisztelni és félni, ez a bölcsesség forrása! Akik tisztelik és félik őt, értelmesek és bölcsek mind! Dicsérjétek az Örökkévalót örökké!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="112">
				<verse number="1">Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah! Milyen boldog és áldott, aki tiszteli és féli az Örökkévalót, aki szereti parancsait!</verse>
				<verse number="2">Utódai hatalmas hősök lesznek a földön, mert az istenfélők gyermekeit az Örökkévaló megáldja!</verse>
				<verse number="3">Családja gazdag és virágzó, jósága pedig megmarad örökké.</verse>
				<verse number="4">Még a sötétben is világosság ragyog az istenfélőkre Istentől, aki irgalmas, kegyelmes és igazságos.</verse>
				<verse number="5">Jó annak, aki szívesen kölcsön ad, és minden dolgában igazságos!</verse>
				<verse number="6">Nem éri soha veszedelem, emléke pedig örökre megmarad.</verse>
				<verse number="7">Rossz hírtől nem fél, meg nem ijed, mert szíve erős, bízik az Örökkévalóban.</verse>
				<verse number="8">Erős a szíve, nem remeg, semmitől sem fél, nyugton nézi ellenségeinek vesztét.</verse>
				<verse number="9">Bőkezűen adakozik a szegényeknek, igazságossága örökre megmarad, hatalma pedig dicsőségesen emelkedik.</verse>
				<verse number="10">Dühösen nézik ezt az istentelenek, fogukat csikorgatják tehetetlen dühükben, azután eltűnnek. Bizony, a gonoszok kívánságai és tervei szertefoszlanak!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="113">
				<verse number="1">Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah! Dicsérjétek, akik szolgáljátok őt! Dicsérjétek nevét!</verse>
				<verse number="2">Áldott legyen az Örökkévaló neve most és mindörökké!</verse>
				<verse number="3">Dicsérjétek az Örökkévaló nevét minden helyen, napkelettől a napnyugta földjéig,</verse>
				<verse number="4">mert az Örökkévaló uralkodik, magasan a népek fölött, dicsősége feljebb ér a Mennynél!</verse>
				<verse number="5">Kicsoda hasonlítható Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz, aki messze fenn lakik a magasban,</verse>
				<verse number="6">magát megalázva mégis lehajol, hogy átvizsgálja a Mennyet és a Földet?</verse>
				<verse number="7">Fölemeli a szegényt a porból, a nincstelen koldust a szemétdombról,</verse>
				<verse number="8">hogy a fejedelmek közé ültesse őket. Bizony, beülteti népének előkelői közé!</verse>
				<verse number="9">Családba helyezi még a meddő asszonyt is, hogy boldog legyen, mint sok gyermek anyja! Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="114">
				<verse number="1">Mikor Izráel népe kijött Egyiptomból, Jákób családja az idegen nyelvű népek közül,</verse>
				<verse number="2">Júda lett Isten szent lakóhelye, Izráel a királysága.</verse>
				<verse number="3">Meglátta a tenger és elfutott előle, a Jordán pedig visszafordult.</verse>
				<verse number="4">A hegyek szökdelve táncoltak, mint a vadkecskék, a dombok ugrándoztak, mint a bárányok.</verse>
				<verse number="5">Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál? És te, Jordán, hogy visszafordultál?</verse>
				<verse number="6">Mit ugrándoztok, ti hegyek, mint a vadkecskék, és ti dombok, mint a bárányok?</verse>
				<verse number="7">Reszkess az Úr előtt, te föld, reszkess Jákób Istene előtt,</verse>
				<verse number="8">aki a sziklát tóvá változtatta, kemény kősziklából forrást fakasztott!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="115">
				<verse number="1">Magadnak szerezz dicsőséget, Örökkévaló, ne nekünk! Egyedül tiéd minden dicsőség, hűséges szeretetedért!</verse>
				<verse number="2">Ne mondhassák az idegen népek: „Ugyan, hol a ti Istenetek?!”</verse>
				<verse number="3">Bizony, Istenünk a Mennyben lakik, és mindent megtehet, amit csak akar!</verse>
				<verse number="4">A népek istenei csak bálványok, hitvány szobrok, ezüstből, aranyból, emberi kéz alkotásai!</verse>
				<verse number="5">Van szájuk, de némák, van szemük, de vakok,</verse>
				<verse number="6">van fülük, de süketek, van orruk, de nem szagolnak,</verse>
				<verse number="7">van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, torkuk sem ad hangot sohasem.</verse>
				<verse number="8">Ilyenek lesznek maguk is, akik bálványokat emelnek, és azokban bíznak!</verse>
				<verse number="9">Izráel népe, te az Örökkévalóban bízzál! Segítséged és pajzsod ő!</verse>
				<verse number="10">Áron családja, az Örökkévalóban bízzál! Segítséged és pajzsod ő!</verse>
				<verse number="11">Akik az Örökkévalót imádjátok, benne bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő!</verse>
				<verse number="12">Az Örökkévaló törődik velünk, figyel ránk, és megáld bennünket! Megáldja Izráel népét, megáldja Áron családját,</verse>
				<verse number="13">megáld titeket, akik őt imádjátok, kicsinytől fogva nagyig.</verse>
				<verse number="14">Adjon nektek az Örökkévaló mind többet és többet, nektek és gyermekeiteknek egyaránt!</verse>
				<verse number="15">Áldjon meg téged az Örökkévaló, aki a Mennyet és a Földet teremtette!</verse>
				<verse number="16">A Menny az Örökkévalóé, de a Földet az ember fiainak adta.</verse>
				<verse number="17">Nem a halottak dicsérik az Örökkévalót, nem azok, akik leszálltak a csend országába,</verse>
				<verse number="18">hanem mi, akik élünk! Igen, dicsérjük az Örökkévalót most és mindörökké! Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="116">
				<verse number="1">Szeretem az Örökkévalót, mert meghallgatja imádságomat.</verse>
				<verse number="2">Bizony, ő figyel rám, ezért tőle kérek segítséget, amíg csak élek!</verse>
				<verse number="3">A halál kötelei tekeredtek rám, a halottak országának félelme szorongatott, bánat és rettegés nehezedett rám.</verse>
				<verse number="4">De az Örökkévalóhoz kiáltottam segítségért: „Kérlek, Örökkévaló, mentsd meg lelkemet!”</verse>
				<verse number="5">Kegyelmes és igazságos az Örökkévaló, együtt érző és könyörületes.</verse>
				<verse number="6">Megőrzi a védteleneket. Mikor elesett voltam, megsegített engem is!</verse>
				<verse number="7">Nyugodj meg, lelkem, mert az Örökkévaló jót tett veled, és gondot visel rád!</verse>
				<verse number="8">Örökkévaló, kihúztad lelkem a halál torkából, megmentetted szemem a sírástól, megóvtad lábam a botlástól és eleséstől!</verse>
				<verse number="9">Ezért az Örökkévaló jelenlétében járok az élők között, itt a földön!</verse>
				<verse number="10">Hittem, most is hiszek, ezért szólok, pedig nagyon körülvettek a gondok és bajok!</verse>
				<verse number="11">Haragomban azt mondtam: „Minden ember hazug!”</verse>
				<verse number="12">Mivel viszonozhatnám az Örökkévalónak, hogy gondot visel rólam?</verse>
				<verse number="13">Fölemelem a szabadulás poharát, és az Örökkévaló nevét hívom segítségül!</verse>
				<verse number="14">Az egész nép szeme láttára teljesítem, amit az Örökkévalónak fogadtam.</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló számára nagyon értékes hűséges követőinek halála.</verse>
				<verse number="16">Ó, Örökkévaló, szolgád vagyok! Igen, a te szolgád vagyok, mint már anyám is volt. Te vetted le rólam a halál köteleit!</verse>
				<verse number="17">Hálaáldozatot hozok neked, és nevedet hívom segítségül, így tisztellek téged!</verse>
				<verse number="18">Teljesítem, amit az Örökkévalónak fogadtam, az egész nép előtt,</verse>
				<verse number="19">az Örökkévaló házának udvaraiban, Jeruzsálem közepén! Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="117">
				<verse number="1">Dicsérjétek az Örökkévalót ti nemzetek, mind! Dicsérje őt minden ember!</verse>
				<verse number="2">Mert egészen körülvesz bennünket szeretete, és irántunk való hűsége örökké tart! Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="118">
				<verse number="1">Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó, mert örökké tart hűséges szeretete!</verse>
				<verse number="2">Mondja hát Izráel népe: „Örökké tart hűséges szeretete!”</verse>
				<verse number="3">Mondja hát Áron családja: „Örökké tart hűséges szeretete!”</verse>
				<verse number="4">Mondjátok, akik imádjátok az Örökkévalót: „Örökké tart hűséges szeretete!”</verse>
				<verse number="5">Mikor körülvettek és szorongattak a bajok, az Örökkévalót hívtam segítségül. Ő válaszolt, kiszabadított szorult helyzetemből, és tágas térre állított.</verse>
				<verse number="6">Mellém állt az Örökkévaló, ugyan miért féljek? Mit árthatnak nekem az emberek?</verse>
				<verse number="7">Mellém állt az Örökkévaló, ő az én segítőm! Bizony, meglátom, mikor ellenségeim vereséget szenvednek!</verse>
				<verse number="8">Jobb az Örökkévalóban bízni, mint emberektől függeni!</verse>
				<verse number="9">Bizony, sokkal jobb az Örökkévalóban bízni, mint a vezetőkben!</verse>
				<verse number="10">Ellenségeim körülvettek engem, de az Örökkévaló nevében leverem őket!</verse>
				<verse number="11">Körülvettek minden felől, de az Örökkévaló nevében levágom őket!</verse>
				<verse number="12">Úgy rajzanak körülöttem, mint a méhek, de hamar végük lesz, mint a bozót tüzének. Bizony, az Örökkévaló nevében legyőzöm őket!</verse>
				<verse number="13">Mindenáron el akartak pusztítani, de az Örökkévaló megsegített engem!</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló az erőm és győzelmi énekem, ő szabadít meg engem!</verse>
				<verse number="15">Öröm és győzelem éneke hangzik az istenfélők otthonaiban, mert az Örökkévaló ismét megmutatta hatalmát!</verse>
				<verse number="16">Igen, az Örökkévaló karja győzelmet aratott, az Örökkévaló ismét megmutatta hatalmát!</verse>
				<verse number="17">Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Örökkévaló tetteit!</verse>
				<verse number="18">Megfenyített az Örökkévaló, de mégsem adott át a halálnak!</verse>
				<verse number="19">Nyissátok ki a győztesek kapuját, hadd menjek be rajta, hadd dicsérjem az Örökkévalót!</verse>
				<verse number="20">Ez az Örökkévaló kapuja, csak a győztesek mehetnek be rajta!</verse>
				<verse number="21">Uram, köszönöm, hogy válaszoltál hívásomra, és szabadítóm lettél!</verse>
				<verse number="22">A kő, amelyet a ház építői félredobtak, éppen az lett a ház sarokköve!</verse>
				<verse number="23">Bizony, nagy csoda ez a számunkra, az Örökkévaló tette ezt!</verse>
				<verse number="24">Ez az a nap, amit az Örökkévaló készített, hát örüljünk ma, és örvendezzünk ennek!</verse>
				<verse number="25">Örökkévaló, ments meg! Kérünk, ments meg minket!</verse>
				<verse number="26">Áldott legyen, aki az Örökkévaló nevében jön! Megáldunk titeket az Örökkévaló házából!</verse>
				<verse number="27">Az Örökkévaló az Isten, világossága ragyog ránk! Kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához!</verse>
				<verse number="28">Istenem vagy, hálát adok neked! Istenem, dicsérlek téged!</verse>
				<verse number="29">Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó, mert örökké tart hűséges szeretete!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="119">
				<verse number="1">Áldottak és boldogok, akik tiszta életet élnek, akik az Örökkévaló tanítását követik.</verse>
				<verse number="2">Áldottak és boldogok, akik ragaszkodnak bizonyítékaihoz, és teljes szívvel keresik őt,</verse>
				<verse number="3">nem követnek el semmiféle gonoszságot, hanem engedelmeskednek neki.</verse>
				<verse number="4">Uram, te parancsoltad, hogy utasításaidat gondosan kövessük.</verse>
				<verse number="5">Bárcsak mindig egyenesen járnék utadon, s hűségesen követném törvényedet!</verse>
				<verse number="6">Ha gondosan figyelnék parancsaidra, akkor nem szégyenkeznék soha.</verse>
				<verse number="7">Tiszta szívből hálát adok neked, Uram, mikor igazságos ítéleteidet tanulmányozom.</verse>
				<verse number="8">Megőrzöm törvényedet, soha ne hagyj el engem!</verse>
				<verse number="9">Hogyan élhet a fiatal tiszta életet? Csak úgy, ha figyel beszédedre, és ahhoz igazodik!</verse>
				<verse number="10">Teljes szívvel kereslek téged, Uram, ne engedj eltérnem parancsaidtól!</verse>
				<verse number="11">Szívemben őrzöm szavaidat, mint rejtett kincseket, nehogy vétkezzem ellened!</verse>
				<verse number="12">Áldalak, Örökkévaló, kérlek, taníts törvényedre!</verse>
				<verse number="13">Ajkam elsorolja, emlékezetből ismételi szájad minden ítéletét.</verse>
				<verse number="14">Inkább gyönyörködöm bizonyítékaidban, mint bármilyen nagy gazdagságban.</verse>
				<verse number="15">Utasításaidat szívemben forgatom, gondosan követem utadat, Uram!</verse>
				<verse number="16">Gyönyörködöm törvényedben, nem felejtem szavadat.</verse>
				<verse number="17">Légy jóindulattal szolgádhoz, hogy éljek, és engedelmeskedjek szavadnak!</verse>
				<verse number="18">Nyisd fel szemem, hogy meglássam, milyen csodálatosak tanításaid!</verse>
				<verse number="19">Idegen és jövevény vagyok e földön, kérlek, ne rejtsd el előlem parancsaidat!</verse>
				<verse number="20">Sóvárog a szívem, ítéleteidet kívánja szüntelen.</verse>
				<verse number="21">Uram, te megfenyíted a büszkéket: átkozottak, akik eltávolodnak parancsaidtól!</verse>
				<verse number="22">Vedd le rólam a szégyent és gyalázatot, mert megőrzöm bizonyítékaidat!</verse>
				<verse number="23">Ha a vezetők összeülnek, és ellenem beszélnek, szolgád akkor is törvényedről gondolkodik.</verse>
				<verse number="24">Gyönyörködöm bizonyítékaidban, amelyekből tanácsot adsz nekem.</verse>
				<verse number="25">Lelkem a porhoz tapad, eleveníts meg beszédeddel!</verse>
				<verse number="26">Uram, elmondtam neked mindent őszintén, és te meghallgattál! Kérlek, taníts törvényeidre!</verse>
				<verse number="27">Hadd lássam meg utasításaid értelmét, hogy gondolkodhassam csodálatos dolgaidról!</verse>
				<verse number="28">Sír a lelkem a keserűség miatt, vigasztalj és erősíts meg szavaddal!</verse>
				<verse number="29">Őrizz meg a hamisságtól és hűtlenségtől, erősíts meg tanításoddal!</verse>
				<verse number="30">Eldöntöttem, hogy hűséges maradok hozzád, Uram! Ítéleteidet mindig szemem előtt tartom!</verse>
				<verse number="31">Ragaszkodom bizonyítékaidhoz, Örökkévaló! Ne engedd, hogy megszégyenüljek!</verse>
				<verse number="32">Futok, hogy engedelmeskedjek parancsaidnak, ha a szívem készségessé teszed!</verse>
				<verse number="33">Örökkévaló, taníts engem törvényed útjára, hogy mindvégig gondosan kövessem azt.</verse>
				<verse number="34">Tégy engem értelmessé, hogy kövessem tanításodat, és teljes szívvel engedelmeskedjek!</verse>
				<verse number="35">Vezess parancsaid ösvényén, mert abban gyönyörködöm!</verse>
				<verse number="36">Segíts meg, hogy bizonyítékaidon gondolkozzam, s ne azon, hogy gazdagodjak meg!</verse>
				<verse number="37">Fordítsd el tekintetem, hogy ne nézzek a bálványokra, és erősíts meg, hogy kedvedre éljek!</verse>
				<verse number="38">Teljesítsd be szolgádon szavadat, amelyet az istenfélőknek ígértél!</verse>
				<verse number="39">Távolítsd el tőlem szégyenemet, amelytől félek, mert ítéleteid olyan jók!</verse>
				<verse number="40">Nézd, vágyakozom utasításaidra, eleveníts meg jóságoddal!</verse>
				<verse number="41">Örökkévaló, szálljon rám hűséges szereteted, és szabadításod, ahogy megígérted,</verse>
				<verse number="42">hogy megfelelhessek azoknak, akik gyaláznak, mert bízom benned és ígéretedben!</verse>
				<verse number="43">Ne vedd el tőlem az igazság beszédét, mert ítéleteidre várok!</verse>
				<verse number="44">Állandóan követem tanításaidat, most és örökké.</verse>
				<verse number="45">Tágas téren járok, nem kell semmit rejtegetnem, mert utasításaidat keresem és követem.</verse>
				<verse number="46">Királyok előtt szólok bátran, mert szövetségedről beszélek.</verse>
				<verse number="47">Szeretem parancsaidat, élvezem, ha tanulmányozhatom őket!</verse>
				<verse number="48">Szeretem parancsaidat, sőt, tisztelem őket, és sokat gondolkozom róluk.</verse>
				<verse number="49">Emlékezz, Uram, szavadra, szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál!</verse>
				<verse number="50">Ez ad erőt és vigasztalást szorult helyzetemben, mert beszéded és ígéreteid megelevenítenek!</verse>
				<verse number="51">Bárhogyan gúnyolnak is a büszkék, mégsem fordulok el tanításodtól, Uram!</verse>
				<verse number="52">Mikor ítéleteidről gondolkodom, amelyeket az ősidőkben hoztál, Örökkévaló, mindig megvigasztalódom!</verse>
				<verse number="53">Harag és szomorúság vesz erőt rajtam az istentelenek miatt, akik elfordulnak tanításodtól!</verse>
				<verse number="54">Mint az énekek, olyanok számomra törvényeid, mikor idegen országban vándorolok.</verse>
				<verse number="55">Még éjjel is rád gondolok, Örökkévaló, és emlékezem tanításodra!</verse>
				<verse number="56">Ez az én sorsom, hogy engedelmeskedjek utasításaidnak.</verse>
				<verse number="57">Örökkévaló, elhatároztam: az én részem, hogy engedelmeskedem beszédednek.</verse>
				<verse number="58">Hozzád jövök, teljes szívből kérlek: légy kegyelmes hozzám, ígéreted szerint!</verse>
				<verse number="59">Végiggondoltam életemet: visszatérek bizonyítékaidhoz, Uram!</verse>
				<verse number="60">Sietek, nem aggodalmaskodom, parancsaidat megtartom!</verse>
				<verse number="61">Bár az istentelenek kötelei tekeredtek rám, mégsem felejtem el tanításodat!</verse>
				<verse number="62">Még éjjel is felkelek, hogy hálát adjak neked igazságos ítéleteidért!</verse>
				<verse number="63">Barátjuk vagyok azoknak, akik téged imádnak! Társa vagyok mindenkinek, aki utasításaidat követi.</verse>
				<verse number="64">Hűséges szereteted, ó, Örökkévaló, az egész Földet beborítja! Taníts engem törvényeddel!</verse>
				<verse number="65">Örökkévaló, valóban jó vagy hozzám, úgy, ahogy megígérted!</verse>
				<verse number="66">Taníts engem bölcsességre és helyes ítéletre, mert bízom parancsaid helyességében!</verse>
				<verse number="67">Mielőtt megaláztatás ért, eltévedtem, de most már követem, amit mondasz, Uram!</verse>
				<verse number="68">Milyen jó vagy, és mindent helyesen teszel! Taníts engem törvényeddel!</verse>
				<verse number="69">Gőgös hazugok támadtak rám, mégis teljes szívvel követem utasításaidat!</verse>
				<verse number="70">Szívük sötét és ostoba, nem törődnek semmivel, de én tanításodban gyönyörködöm!</verse>
				<verse number="71">Hasznomra vált a szenvedés, mert megértettem, és megjegyeztem törvényedet!</verse>
				<verse number="72">A tanítás a te szádból, Uram, többet ér, mint ezernyi arany és ezüst!</verse>
				<verse number="73">Uram, kezed formált engem, és te tartasz életben, segíts, hogy parancsaidat megismerjem és megértsem!</verse>
				<verse number="74">Látnak engem, akik tisztelnek és félnek téged, és örülnek, mert ígéreteidben reménykedem!</verse>
				<verse number="75">Tudom, hogy igazságosak ítéleteid, Örökkévaló, és jól tetted, hogy megfenyítettél!</verse>
				<verse number="76">De most, kérlek, vigasztalj meg jóságoddal, ahogy szolgádnak megígérted!</verse>
				<verse number="77">Szálljon rám irgalmad, és eleveníts meg, hogy tanításod élvezhessem!</verse>
				<verse number="78">Szégyenüljenek meg a büszkék, akik ok nélkül vádoltak engem, én pedig utasításaidról gondolkozom.</verse>
				<verse number="79">Akik tisztelnek és félnek téged, Uram, forduljanak ismét felém, akik megismerték bizonyítékaidat!</verse>
				<verse number="80">Segíts, hogy hűséges legyek törvényedhez, hogy soha ne kelljen szégyenkeznem!</verse>
				<verse number="81">Lelkem sóvárogva várja, hogy megszabadíts, Uram, ígéretedben reménykedem!</verse>
				<verse number="82">Egyre csak várom, hogy beteljesítsd, amit ígértél nekem. Már a szemem is belefáradt a nézésbe, mikor vigasztalsz meg?</verse>
				<verse number="83">Olyan lettem, mint a füstre akasztott száraz bőrtömlő mégsem felejtem el törvényedet!</verse>
				<verse number="84">Mennyit szántál szolgádnak, meddig élek még? Mikor tartasz ítéletet üldözőim fölött?</verse>
				<verse number="85">Vermet ástak nekem az istentelenek, akik nem tanításod szerint élnek.</verse>
				<verse number="86">Parancsaid mind megbízhatóak. Az istentelenek ok nélkül üldöznek, segíts meg, Uram!</verse>
				<verse number="87">Majdnem elpusztítottak engem, mégsem tértem el utasításaidtól!</verse>
				<verse number="88">Eleveníts meg hűséges szereteteddel, hogy bizonyítékaidat megőrizzem!</verse>
				<verse number="89">Amit mondtál, Örökkévaló, örökre érvényes marad, olyan biztos, mint a Menny!</verse>
				<verse number="90">Hűséges vagy, Uram, nemzedékről nemzedékre! Megalapoztad a Földet, és az szilárdan áll!</verse>
				<verse number="91">Minden, ami van, téged szolgál, ítéleteid szerint áll fenn minden, ami létezik.</verse>
				<verse number="92">Tanításaid örömömre vannak, különben már elpusztultam volna a szenvedésben!</verse>
				<verse number="93">Nem felejtem utasításaidat, mert azok által éltetsz engem!</verse>
				<verse number="94">Tiéd vagyok, Uram! Ments meg, hiszen utasításaidat keresem!</verse>
				<verse number="95">Az istentelenek lesnek rám, hogy megöljenek, mégis bizonyítékaiddal foglalkozom.</verse>
				<verse number="96">Láttam, hogy egyszer mindennek vége szakad, de parancsod örök és végtelen!</verse>
				<verse number="97">Mennyire szeretem tanításodat, Uram! Egész nap azon gondolkodom.</verse>
				<verse number="98">Parancsaid bölcsebbé tesznek ellenségeimnél, mert mindig megsegítenek!</verse>
				<verse number="99">Bölcsebb lettem még mestereimnél is, mert bizonyítékaidon gondolkodom!</verse>
				<verse number="100">A város vezetőinél is bölcsebb lettem, mert követem utasításaidat!</verse>
				<verse number="101">Gonosz utakra nem is lépek, hogy engedelmeskedjek szavaidnak.</verse>
				<verse number="102">Nem fordulok el ítéleteidtől, mert te tanítottál engem, Uram!</verse>
				<verse number="103">Milyen kedvesek nekem a szavaid, édesebbek, mint nyelvemnek a méz!</verse>
				<verse number="104">Utasításaid tettek értelmessé, ezért minden hamisságot utálok!</verse>
				<verse number="105">Beszéded, mint a lámpa fénye lábam előtt: megvilágítja ösvényemet.</verse>
				<verse number="106">Megesküdtem, és meg is tartom, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet!</verse>
				<verse number="107">Örökkévaló, sokáig szenvedtem. Kérlek, eleveníts meg, ígéreted szerint!</verse>
				<verse number="108">Örökkévaló, fogadd el hála-áldozatomat, és taníts engem ítéleteiddel!</verse>
				<verse number="109">Életem szüntelen veszélyben forog, de tanításodat mégsem felejtem!</verse>
				<verse number="110">Csapdát állítottak nekem a gonoszok, utasításaidtól mégsem tértem el!</verse>
				<verse number="111">Bizonyítékaidat kaptam örökségül, szívemnek azokban telik öröme.</verse>
				<verse number="112">Szívvel-lélekkel igyekszem, hogy törvényednek engedelmeskedjek, minden időben és mindvégig.</verse>
				<verse number="113">Gyűlölöm a kétszínűséget, de szeretem tanításodat, Uram!</verse>
				<verse number="114">Te vagy menedékem és pajzsom, bízom szavadban!</verse>
				<verse number="115">Távozzatok tőlem, gonoszok, hogy Istenem parancsait megtartsam!</verse>
				<verse number="116">Segíts meg ígéreted szerint, hogy élhessek, ne engedd, hogy csalódjak abban, amiben bízom!</verse>
				<verse number="117">Tarts meg, hogy megmeneküljek, és örökké törvényedben gyönyörködhessek!</verse>
				<verse number="118">Uram, te elfordulsz azoktól, akik törvényedtől eltérnek, és hamisságaikat leleplezed.</verse>
				<verse number="119">Elsöpröd a Földről mind a gonoszokat, mint a szemetet, de én szeretem bizonyítékaidat.</verse>
				<verse number="120">Egész testem remeg az irántad való tisztelet és félelem miatt, mert tisztelem és félem ítéleteidet.</verse>
				<verse number="121">Azt tettem, ami helyes és igazságos, ne adj át azoknak, akik el akarnak taposni engem!</verse>
				<verse number="122">Kérlek, te vállalj értem, szolgádért, kezességet, hogy a büszkék ne nyomhassanak el engem!</verse>
				<verse number="123">Szemem sóvárogva várja segítségedet: igazságos ígéreted teljesülését.</verse>
				<verse number="124">Bánj velem, szolgáddal, kegyelmed szerint, és taníts törvényedre!</verse>
				<verse number="125">Uram, szolgád vagyok, segíts, hogy megérthessem bizonyítékaidat!</verse>
				<verse number="126">Itt az ideje, Örökkévaló, hogy cselekedj, mert az emberek eltértek tanításodtól!</verse>
				<verse number="127">De én szeretem parancsaidat, az aranynál is, még a színaranynál is jobban.</verse>
				<verse number="128">Követem minden utasításodat, de gyűlölök minden hamisságot és csalást.</verse>
				<verse number="129">Bizonyítékaid csodálatosak, ezért lelkem hozzájuk igazodik.</verse>
				<verse number="130">Uram, beszéded megértése világosságot gyújt a sötétben, még a tanulatlan embert is bölccsé teszi.</verse>
				<verse number="131">Annyira kívánom parancsaidat, mint fuldokló a levegőt!</verse>
				<verse number="132">Uram, fordulj hozzám, és erősíts meg, ahogy azokkal bánsz, akik szeretnek téged!</verse>
				<verse number="133">Beszéded vezessen, és erősítse lépteimet, hogy ne uralkodjon rajtam semmiféle gonosz!</verse>
				<verse number="134">Szabadíts meg az emberek elnyomásától, hogy a te utasításaidat követhessem!</verse>
				<verse number="135">Arcod fénye ragyogjon rám, szolgádra, és taníts törvényeidre!</verse>
				<verse number="136">Patakzik a könny szememből, mert az emberek nem követik tanításaidat!</verse>
				<verse number="137">Örökkévaló, te igazságos vagy, ítéleteid is igazságosak és helyesek!</verse>
				<verse number="138">Igazságos és jó törvényeket adtál nekünk, amelyek teljesen megbízhatóak.</verse>
				<verse number="139">Izzó szenvedély emészt engem, mert ellenségeim nem törődnek beszédeddel!</verse>
				<verse number="140">Uram, beszéded tiszta, mint a tűzben finomított arany, szolgád azért szereti szavaidat!</verse>
				<verse number="141">Én ugyan lenézett és jelentéktelen vagyok, utasításaidat mégis megtartom, Uram!</verse>
				<verse number="142">Igazságosságod örökké érvényes, tanításod pedig igaz és megbízható!</verse>
				<verse number="143">Nagy nyomorúság és baj ért, mégis parancsaidban gyönyörködöm.</verse>
				<verse number="144">Igazságos bizonyítékaid örökké érvényesek, hadd értsem meg őket, hogy élhessek!</verse>
				<verse number="145">Teljes szívből kiáltok hozzád, Örökkévaló, hallgass meg engem! Törvényednek engedelmeskedem.</verse>
				<verse number="146">Segítségül hívlak, ments meg, hogy bizonyítékaidat megőrizhessem!</verse>
				<verse number="147">Korán reggel felkelek, és imádkozom: ígéretedben bízom!</verse>
				<verse number="148">Még éjjel is felébredek, és szavaidon gondolkozom.</verse>
				<verse number="149">Hallgass meg engem, hűséges szeretetedért, eleveníts meg igazságos ítéleteddel, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="150">Közelednek, akik gonosz terveket készítenek ellenem, mennyire eltávolodtak tanításodtól, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="151">De te közel vagy hozzám, Örökkévaló! Parancsaid mind igazak és megbízhatók.</verse>
				<verse number="152">Régóta ismerem bizonyítékaidat, tudom, hogy örökké érvényesek.</verse>
				<verse number="153">Vedd észre szenvedéseimet, Uram, és szabadíts meg, mert nem felejtettem el tanításodat!</verse>
				<verse number="154">Harcolj értem, és ments meg, eleveníts meg, ígéreted szerint!</verse>
				<verse number="155">A gonoszoktól távol van a szabadítás, mert nem törődnek törvényeiddel.</verse>
				<verse number="156">Milyen nagy irgalmas szereteted, Örökkévaló! Eleveníts meg engem ítéleted szerint!</verse>
				<verse number="157">Milyen sokan vannak ellenségeim, milyen sokan üldöznek engem, mégsem fordultam el bizonyítékaidtól!</verse>
				<verse number="158">Mikor láttam az árulókat, akik nem tisztelik tanításodat, megutáltam őket.</verse>
				<verse number="159">Látod, Örökkévaló, mennyire szeretem utasításaidat, eleveníts meg hűséges szereteteddel!</verse>
				<verse number="160">Kezdettől fogva minden szavad megbízható és állandó, minden ítéleted igazságos és örökre érvényes.</verse>
				<verse number="161">Fejedelmek támadnak rám ok nélkül, mégis inkább félek beszédedtől, és szavaidat tisztelem.</verse>
				<verse number="162">Uram, beszéded olyan boldoggá tesz, mintha nagy kincset találtam volna.</verse>
				<verse number="163">Gyűlölöm és utálom a hazugságot, de szeretem tanításodat.</verse>
				<verse number="164">Minden nap hétszer dicsérlek igazságos ítéleteidért.</verse>
				<verse number="165">Milyen nagy békességben és jólétben élhetnek, akik szeretik tanításodat, hiszen semmiben sem ütköznek meg.</verse>
				<verse number="166">Szabadításodra várok, Örökkévaló, és teljesítem parancsaidat!</verse>
				<verse number="167">Lelkemben őrzöm bizonyítékaidat, mert nagyon szeretem őket!</verse>
				<verse number="168">Követem utasításaidat, és megőrzöm bizonyítékaidat, hiszen te jól ismered egész életemet!</verse>
				<verse number="169">Örökkévaló, hallgasd meg öröménekem, és adj nekem bölcsességet, ígéreted szerint!</verse>
				<verse number="170">Hallgasd meg kérésemet, és szabadíts meg, ígéreted szerint!</verse>
				<verse number="171">Hadd dicsérjelek teljes erőmmel, mikor törvényeidre tanítasz engem!</verse>
				<verse number="172">Nyelvem a te szavaidat énekelje, mert minden parancsod igazságos!</verse>
				<verse number="173">Segíts meg kezeddel, mert elhatároztam, hogy utasításaidat követem!</verse>
				<verse number="174">Szabadíts meg, Örökkévaló, mert tanításodban gyönyörködöm!</verse>
				<verse number="175">Elevenítsd meg lelkemet, hogy dicsérhesselek téged, segíts engem ítéleteiddel!</verse>
				<verse number="176">Ha eltévednék, mint az elkószált birka, jöjj, Uram, keresd meg szolgádat, mert nem felejtem el parancsaidat!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="120">
				<verse number="1">Mikor körülvettek a bajok és veszedelmek, az Örökkévalóhoz kiáltottam segítségért, és ő válaszolt nekem!</verse>
				<verse number="2">Kérlek, Örökkévaló, mentsd meg lelkemet azoktól, akiknek szája hazugságot mond, és nyelve alatt hamisság lakik!</verse>
				<verse number="3">Ti hazug nyelvűek! Mit fogtok elérni hamisságaitokkal? Mit kaptok ezért?</verse>
				<verse number="4">A harcosok hegyes nyilait! Bizony, izzó parazsat kaptok büntetésül!</verse>
				<verse number="5">Jaj, nekem, hogy közöttük kell élnem, mintha Mesekben laknék, vagy Kédár sátrai között!</verse>
				<verse number="6">Milyen régóta élek azok között, akik gyűlölik a békességet!</verse>
				<verse number="7">Én ugyan mindig a békességre törekszem, de ők folyton harcolni akarnak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="121">
				<verse number="1">Felnézek a hegyekre: vajon honnan jön számomra segítség?</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló küld nekem segítséget, a Menny és Föld Teremtője!</verse>
				<verse number="3">Nem hagyja, hogy lábad elcsússzon, szüntelen virraszt fölötted, nem alszik el!</verse>
				<verse number="4">Bizony, ő vigyáz Izráelre, nem szunnyad, nem alszik el!</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló vigyáz rád, ő védelmez téged jobb felől,</verse>
				<verse number="6">hogy ne ártson neked sem nappal a nap, sem éjjel a hold.</verse>
				<verse number="7">Megőriz téged az Örökkévaló minden bajtól, bizony, megőrzi lelkedet!</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló őriz téged, mikor elindulsz, és mikor hazatérsz, ő véd most és ezentúl örökké.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="122">
				<verse number="1">Hogy megörvendtem, mikor mondták: menjünk fel az Örökkévaló Templomába!</verse>
				<verse number="2">S most kapuidhoz érkeztünk, Jeruzsálem!</verse>
				<verse number="3">Ó Jeruzsálem, te szépen épült város! Milyen jó rendben illenek össze házaid!</verse>
				<verse number="4">A város, ahová feljönnek mind a törzsek, az Örökkévaló nemzetségei mert így rendelte Izráelnek, hogy együtt tiszteljük nevét!</verse>
				<verse number="5">A város, ahol a bírói székek állnak, Dávid családjának trónjai!</verse>
				<verse number="6">Imádkozzatok Jeruzsálem békességéért! Akik szeretnek téged, Jeruzsálem, békét és nyugalmat találjanak benned!</verse>
				<verse number="7">Békesség legyen falaid között, és virágozzanak palotáid!</verse>
				<verse number="8">Testvéreimért és barátaimért imádkozom: Az Örökkévaló adjon békességet neked!</verse>
				<verse number="9">Istenünk, az Örökkévaló Templomáért kívánom: Áldjon meg az Örökkévaló minden jóval, Jeruzsálem!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="123">
				<verse number="1">Felnézek rád, Uram, aki a Mennyben ülsz trónodon!</verse>
				<verse number="2">Ahogy a szolgák néznek uruk kezére, s a szolgáló leányok figyelik úrnőjük kezét, úgy nézünk kezedre, Örökkévaló, reménykedve, mikor könyörülsz már rajtunk!</verse>
				<verse number="3">Örökkévaló, könyörülj meg rajtunk, könyörülj, mert elborít bennünket a megaláztatás!</verse>
				<verse number="4">Szüntelen gyaláznak a büszkék, és gúnyolnak a gőgösek!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="124">
				<verse number="1">Ha nem az Örökkévaló állt volna mellénk, mondd ezt velem együtt, Izráel,</verse>
				<verse number="2">Ha nem az Örökkévaló állt volna mellénk, mikor ránk támadtak ellenségeink,</verse>
				<verse number="3">akkor élve faltak volna fel minket, mikor haragjuk tüze fellobbant,</verse>
				<verse number="4">akkor elsodortak volna minket, mint a sebes áradat, átcsaptak volna fejünk felett!</verse>
				<verse number="5">Bizony, büszke ellenségeink áradata átcsapott volna fejünk felett!</verse>
				<verse number="6">Áldott legyen az Örökkévaló, aki nem engedte, hogy zsákmányul essünk ellenségeinknek, hogy fogaik közé kerüljünk!</verse>
				<verse number="7">Lelkünk kimenekült, mint a madár a csapdából! Összetört a csapda, és mi megszabadultunk!</verse>
				<verse number="8">Segítséget küldött nekünk az Örökkévaló, aki a Mennyet és a Földet teremtette!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="125">
				<verse number="1">Akik az Örökkévalóban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye: nem inognak soha, megmaradnak örökké.</verse>
				<verse number="2">Ahogy Jeruzsálemet hegyek veszik körül, védő karjával az Örökkévaló úgy veszi népét körül, most és mindörökké.</verse>
				<verse number="3">A gonoszok uralma nem tarthat örökké az igazak földjén, nehogy még az igazak is rosszra nyújtsák ki kezüket.</verse>
				<verse number="4">Örökkévaló, jóságoddal fordulj a jókhoz, az igazszívűekhez!</verse>
				<verse number="5">Akik pedig görbe utakon járnak, az Örökkévaló büntesse meg őket a gonoszokkal együtt! Békesség legyen Izráelen!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="126">
				<verse number="1">Mikor az Örökkévaló visszahozta a foglyokat a száműzetésből Sionba, azt hittük, álmodunk!</verse>
				<verse number="2">Lelkünk megtelt vidámsággal, nyelvünk öröménekkel. Azt mondták a népek: „Hatalmas dolgokat tett Izráellel az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="3">Bizony, hatalmas dolgokat tett velünk az Örökkévaló, ezért örvendezünk!</verse>
				<verse number="4">Örökkévaló, fordítsd jóra sorsunkat, ahogy zápor után a kiszáradt medrek ismét megáradnak!</verse>
				<verse number="5">Akik sírva vetik a magot, örvendezve arassanak!</verse>
				<verse number="6">Aki sírva viszi vetőmagját a földjére, ujjongással hozza be kévéit a mezőről!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="127">
				<verse number="1">Ha az Örökkévaló nem építi a házat, hiába dolgoznak rajta építői! Ha az Örökkévaló nem védelmezi a várost, hiába virraszt a falon az őr!</verse>
				<verse number="2">Hiába dolgozol kora reggeltől késő estig, hogy küszködve megkeresd kenyered! Még álmukban is gondoskodik az Örökkévaló azokról, akiket szeret!</verse>
				<verse number="3">Gyermekeid az Örökkévalótól kapott örökséged, jutalom kezéből, kerted gyümölcse.</verse>
				<verse number="4">Fiatalságod idején született fiaid: éles nyilak a harcos kezében.</verse>
				<verse number="5">Áldott, akinek ilyen nyilai vannak! Bizony, legyőzik ellenségeiket, ha megütköznek velük a város kapujában!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="128">
				<verse number="1">Áldottak mind, akik imádják és félik az Örökkévalót! Boldogok, akik útjain járnak.</verse>
				<verse number="2">Kezed munkáját élvezed, boldog vagy, és jól megy a sorod.</verse>
				<verse number="3">Feleséged otthonod közepén, mint a dúsan termő szőlő, gyermekeid az asztal körül, mint olajfa-csemeték.</verse>
				<verse number="4">Bizony, így áldja meg az Örökkévaló a férfit, aki féli és tiszteli őt!</verse>
				<verse number="5">Áldjon meg téged az Örökkévaló a Sionról: részesülj Jeruzsálem áldásaiban egész életedben!</verse>
				<verse number="6">Megláthasd még unokáidat is! Békesség legyen Izráelen!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="129">
				<verse number="1">Milyen sokan támadtak rám ifjúságom óta! Mondd ezt velem együtt, Izráel!</verse>
				<verse number="2">Milyen sokan támadtak rám ifjúságom óta, mégsem bírtak velem!</verse>
				<verse number="3">Hátamon barázdákat szántottak, hosszú barázdákat hasítottak hátamon.</verse>
				<verse number="4">De az Örökkévaló igazságos: szétszakította a szolgaság köteleit, megszabadított a gonoszoktól!</verse>
				<verse number="5">Szégyenüljenek meg Sion ellenségei, hátráljanak meg, és fussanak szerteszét!</verse>
				<verse number="6">Legyenek, mint a fű a háztetőn, amely elszárad, mielőtt felnő,</verse>
				<verse number="7">nem aratja le senki, nem köti kévébe,</verse>
				<verse number="8">s nem mondják a járókelők: „Áldjon meg titeket az Örökkévaló!” Nem köszönti őket senki: „Áldunk benneteket az Örökkévaló nevében!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="130">
				<verse number="1">Örökkévaló, a mélységből kiáltok hozzád!</verse>
				<verse number="2">Hallgass meg, Uram, figyelj könyörgésemre!</verse>
				<verse number="3">Ha bűneink szerint bánsz velünk, Örökkévaló, ki állhat meg előtted?</verse>
				<verse number="4">De te megbocsáthatsz nekünk! Ezért félnek és tisztelnek téged.</verse>
				<verse number="5">Én az Örökkévaló segítségét várom! Rá várok, hogy megsegítsen, és ígéretében bízom!</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévalóra várok, úgy várom őt, mint az őrök a hajnalt, mint az őrök a hajnalt!</verse>
				<verse number="7">Izráel, az Örökkévalóban bízz, mert ő kegyelmes, és igazán szeret, biztosan meg tud menteni!</verse>
				<verse number="8">Bizony, meg is szabadítja ő Izráelt minden bűnétől!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="131">
				<verse number="1">Nem büszkélkedik a szívem, Örökkévaló, Nem nagyravágyó a szemem. Nem készítek túl merész terveket, s nem próbálok erőmön fölüli dolgokat tenni.</verse>
				<verse number="2">Inkább lecsendesítem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a megszoptatott csecsemő anyja ölében, úgy nyugszik bennem a lelkem.</verse>
				<verse number="3">Bízz az Örökkévalóban, Izráel, most és mindörökké!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="132">
				<verse number="1">Örökkévaló, emlékezz Dávidra és szenvedéseire!</verse>
				<verse number="2">Emlékezz rá, hogy megesküdt az Örökkévalónak, megfogadta Jákób Erős Istenének:</verse>
				<verse number="3">„Addig nem megyek be házamba, nem fekszem ágyamba,</verse>
				<verse number="4">addig nem alszom, nem is szunnyadok,</verse>
				<verse number="5">míg helyet nem találok az Örökkévalónak, lakóhelyet Jákób Erős Istenének!”</verse>
				<verse number="6">Hallottunk a Szövetségládáról Efrátában, megtaláltuk Kirját-Jeárimban.</verse>
				<verse number="7">Menjünk fel a Szent Sátorhoz! Imádjuk az Örökkévalót lába előtt!</verse>
				<verse number="8">Kelj fel, Örökkévaló, indulj el új lakóhelyedre, te és hatalmas Szövetséged Ládája!</verse>
				<verse number="9">Papjaid öltözzenek igazszívűségbe, néped vígan örvendezzen!</verse>
				<verse number="10">Dávidért, szolgádért ne fordulj el felkent királyodtól!</verse>
				<verse number="11">Hiszen megesküdt az Örökkévaló Dávidnak, és vissza nem vonja soha: „Utódaidat ültetem trónodra!</verse>
				<verse number="12">Ha fiaid megtartják Szövetségemet és Törvényemet, amelyekre tanítom őket, akkor fiaik is királyok lesznek trónodon örökké.”</verse>
				<verse number="13">Mert Siont választotta az Örökkévaló, Siont kívánta lakóhelyének:</verse>
				<verse number="14">„Ez lesz lakóhelyem örökké, itt akarok lakni, mert így kívánom!</verse>
				<verse number="15">Megáldom gazdagon minden jóval, még szegényeit is ellátom kenyérrel.</verse>
				<verse number="16">Papjait szabadításomba öltöztetem, népem vígan örvendezik!</verse>
				<verse number="17">Megnövelem ott Dávid hatalmát, felkent királyom dicsőségét ragyogtatom.</verse>
				<verse number="18">Szégyent borítok ellenségeire, Dávidon pedig koronája ragyog!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="133">
				<verse number="1">Milyen jó és kedves, mikor a testvérek harmóniában, jó egyetértésben élnek!</verse>
				<verse number="2">Olyan ez, mint illatos olaj Áron fején, amely lecsordul szakállán, beborítja egész ruháját!</verse>
				<verse number="3">Olyan, mint a Hermón hűsítő harmata, amely leszáll Sion hegyeire. Oda küld az Örökkévaló áldást és örök életet.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="134">
				<verse number="1">Áldjátok az Örökkévalót mind, akik szolgáljátok őt! Áldjátok, akik Templomában szolgáljátok őt éjjelente!</verse>
				<verse number="2">Emeljétek föl karotokat szentélye felé, áldjátok az Örökkévalót!</verse>
				<verse number="3">Áldjon meg téged a Sionról az Örökkévaló, aki a Mennyet és Földet teremtette!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="135">
				<verse number="1">Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah! Dicsérjétek az Örökkévaló nevét! Dicsérjétek őt, akik szolgái vagytok,</verse>
				<verse number="2">akik Istenünk, az Örökkévaló Templomának udvaraiban álltok!</verse>
				<verse number="3">Dicsérjétek az Örökkévalót, mert ő jó! Énekeljetek nevének, mert kegyelmes!</verse>
				<verse number="4">Kiválasztotta magának Jákóbot az Örökkévaló, hogy Izráel népe legyen drága kincse!</verse>
				<verse number="5">Most tudom, hogy az Örökkévaló milyen hatalmas: minden más istennél nagyobb!</verse>
				<verse number="6">Igen, az Örökkévaló mindent megtehet! Amit akar, megteszi Mennyen és Földön, tengereken, vagy a mélységben!</verse>
				<verse number="7">Felhőket emel fel a föld széléről, villámokat szór szét, esőt hullat, szelet hív elő rejtekhelyéről.</verse>
				<verse number="8">Megölte Egyiptom elsőszülöttjeit, embereket, állatokat egyaránt.</verse>
				<verse number="9">Csodákat tett és jeleket küldött Egyiptomba, a Fáraó és összes szolgái ellen.</verse>
				<verse number="10">Megvert erős népeket, megölt hatalmas királyokat:</verse>
				<verse number="11">Szihónt, Emór királyát, Ógot, Básán királyát, és Kánaán összes királyait,</verse>
				<verse number="12">országaikat pedig Izráelnek, népének adta örökségül.</verse>
				<verse number="13">Örökkévaló, neved örökre megmarad! Nemzedékről-nemzedékre emlékeznek rád a népek!</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló megítéli népét, és jóindulatával fordul szolgáihoz.</verse>
				<verse number="15">A nemzetek bálványai csak szobrok, emberi kéz alkotásai, ezüstből-aranyból.</verse>
				<verse number="16">Szájuk van, de nem beszélnek, szemük van, de nem látnak,</verse>
				<verse number="17">Fülük van, de nem hallanak, orruk van, de nem lélegzenek.</verse>
				<verse number="18">Ilyenek lesznek, akik készítik őket, akik a bálványokban bíznak!</verse>
				<verse number="19">Izráel népe, áldd az Örökkévalót! Áron családja, áldd az Örökkévalót!</verse>
				<verse number="20">Lévi családja, áldd az Örökkévalót! Mind, akik imádjátok az Örökkévalót, áldjátok őt!</verse>
				<verse number="21">Áldott az Örökkévaló a Sionon, aki Jeruzsálemben lakik! Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="136">
				<verse number="1">Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó, mert örökké tart kegyelme!</verse>
				<verse number="2">Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart kegyelme!</verse>
				<verse number="3">Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart kegyelme!</verse>
				<verse number="4">Csodákat tesz egyedül, mert örökké tart kegyelme.</verse>
				<verse number="5">Bölcsességével teremtette az eget, mert örökké tart kegyelme.</verse>
				<verse number="6">Kiterjesztette a szárazföldet a vizek fölé, mert örökké tart kegyelme.</verse>
				<verse number="7">Fénylő égitesteket alkotott, mert örökké tart kegyelme,</verse>
				<verse number="8">a Napot, hogy uralkodjon nappal, mert örökké tart kegyelme,</verse>
				<verse number="9">a Holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, mert örökké tart kegyelme.</verse>
				<verse number="10">Egyiptom elsőszülöttjeit megölte, mert örökké tart kegyelme.</verse>
				<verse number="11">Kihozta Izráelt Egyiptomból, mert örökké tart kegyelme,</verse>
				<verse number="12">erős kézzel és kinyújtott karral, mert örökké tart kegyelme.</verse>
				<verse number="13">Szétválasztotta a Vörös-tengert, mert örökké tart kegyelme,</verse>
				<verse number="14">Izráelt pedig átvezette rajta, mert örökké tart kegyelme.</verse>
				<verse number="15">A Fáraót és seregét a Vörös-tengerbe dobta, mert örökké tart kegyelme.</verse>
				<verse number="16">Népét átvezette a sivatagon, mert örökké tart kegyelme.</verse>
				<verse number="17">Nagy királyokat vert le, mert örökké tart kegyelme,</verse>
				<verse number="18">Erős királyokat megölt, mert örökké tart kegyelme,</verse>
				<verse number="19">Szihónt, Emór királyát, mert örökké tart kegyelme,</verse>
				<verse number="20">és Ógot, Básán királyát, mert örökké tart kegyelme.</verse>
				<verse number="21">Országaikat pedig örökségül adta Izráelnek, mert örökké tart kegyelme,</verse>
				<verse number="22">földjüket ajándékul adta szolgájának, Izráelnek, mert örökké tart kegyelme.</verse>
				<verse number="23">Gondolt ránk, mikor megaláztak minket, mert örökké tart kegyelme,</verse>
				<verse number="24">és megszabadított ellenségeinktől, mert örökké tart kegyelme.</verse>
				<verse number="25">Ő ad enni minden teremtménynek, mert örökké tart kegyelme.</verse>
				<verse number="26">Adjatok hálát a Menny Istenének, mert örökké tart kegyelme!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="137">
				<verse number="1">Babilon folyói mellett ültünk, és sírva emlékeztünk rád, ó, Sion!</verse>
				<verse number="2">Hárfáinkat a fűzfákra aggattuk,</verse>
				<verse number="3">mert akik fogságba hurcoltak, éneket kívántak tőlünk, elnyomóink öröméneket akartak: „Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”</verse>
				<verse number="4">Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekeit idegen földön?!</verse>
				<verse number="5">Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, jobb kezem is felejtse el hárfám húrjait,</verse>
				<verse number="6">ne tudjak többé énekelni, ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, s ha nem te leszel legfőbb örömöm!</verse>
				<verse number="7">Emlékezz, Örökkévaló, Edom népére, akik ezt mondták Jeruzsálem pusztulásakor: „Romboljátok csak földig a falait!”</verse>
				<verse number="8">Ó Babilon, te is elpusztulsz! Áldott legyen, aki megfizet neked, ahogy minket elpusztítottál!</verse>
				<verse number="9">Áldott, aki megragadja, és sziklához veri kicsinyeidet!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="138">
				<verse number="1">Teljes szívvel dicsérlek, Örökkévaló, dicséretet éneklek neked az istenek előtt!</verse>
				<verse number="2">Imádlak téged szent Templomodban, dicsérem neved hűségedért és kegyelmedért! Dicsérlek, mert felemelted neved és beszéded minden másnál magasabbra!</verse>
				<verse number="3">Mikor segítségért kiáltottam hozzád, válaszoltál: felbátorítottad lelkemet, szívemben felkeltetted dicséreted énekét.</verse>
				<verse number="4">Dicsérnek téged a Föld összes királyai, Örökkévaló, mikor hallják szavaidat!</verse>
				<verse number="5">Örömmel dicsérnek téged tetteidért, és nagy dicsőségedért.</verse>
				<verse number="6">Milyen fenséges az Örökkévaló, mégis törődik az alázatosokkal! Jól ismeri a büszkéket is, de távol marad tőlük.</verse>
				<verse number="7">Mikor veszélyek és bajok között kell járnom, te tartod meg életem! Kinyújtod karodat, és megvédesz ellenségeim haragjától. Bizony, jobb kezed megment tőlük!</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló bosszút áll értem ellenségeimen, hűséges szeretete örökké kísér! Ne hagyj el Örökkévaló minket, hiszen kezed alkotásai vagyunk!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="139">
				<verse number="1">Örökkévaló, megvizsgáltál, és jól ismersz.</verse>
				<verse number="2">Tudod, mikor leülök, vagy felkelek, ismered még gondolataimat is. Mielőtt bármit tennék, már tudod.</verse>
				<verse number="3">Szemmel tartod, merre járok, látod, mikor lefekszem, minden utamat ismered!</verse>
				<verse number="4">Mielőtt kimondanám, te már érted a szavam, Örökkévaló.</verse>
				<verse number="5">Körülvettél mindenfelől, előttem is, mögöttem is te jársz, rajtam nyugtatod kezed!</verse>
				<verse number="6">Mindent tudsz, csodállak érte, fel sem érem ésszel, meg sem érthetem!</verse>
				<verse number="7">Szellemed elől hová fussak? Jelenléted elől el nem rejtőzhetek!</verse>
				<verse number="8">Ha a Mennybe szállnék fel, ott vagy, ha a holtak közé fekszem, ott is jelen vagy!</verse>
				<verse number="9">Ha a hajnal szárnyaival szállanék, és a tenger túlsó szélére költöznék,</verse>
				<verse number="10">ott is kezed vezetne, jobb karod ott is megtartana engem!</verse>
				<verse number="11">Ha azt mondom: „A sötétség elborít engem, az éjszaka biztosan eltakar előled!”</verse>
				<verse number="12">Még a sötétség sem tud elrejteni szemed elől, neked még az éjszaka is világos, mint a nappal, a sötétség pedig világosság!</verse>
				<verse number="13">Örökkévaló, te alkottad testem, anyám méhében kezed formált engem!</verse>
				<verse number="14">Dicsérlek, mert csodálatos módon teremtettél! Bizony, csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt!</verse>
				<verse number="15">Mindent tudsz rólam! Még csontjaimat is láttad, ahogy titokban formálódtak anyám méhében!</verse>
				<verse number="16">Naponta figyelted, amint alaktalan testem formát öltött. Könyvedben minden része fel volt írva, és a napok is, mikor kiformáltad tagjaimat.</verse>
				<verse number="17">Istenem, milyen kedvesek nekem gondolataid! Meg sem számolhatom, olyan rengeteg!</verse>
				<verse number="18">Ha megpróbálnám, több lenne, mint tengerparton a homok. S ha megszámolnám, akkor is csak veled lennék, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="19">Istenem, bárcsak elpusztítanád a gonoszt! Bárcsak elűznéd tőlem a gyilkosokat,</verse>
				<verse number="20">akik gonoszul szólnak rólad, akik hamisan esküsznek nevedre, ellenségeidet!</verse>
				<verse number="21">Örökkévaló, gyűlölöm gyűlölőidet, megvetem az ellened lázadókat.</verse>
				<verse number="22">Teljes szívvel gyűlölöm őket! Ellensége lettem ellenségeidnek.</verse>
				<verse number="23">Vizsgálj meg, Istenem, világítsd át szívem! Próbálj meg, és vizsgáld meg gondolataimat!</verse>
				<verse number="24">Nézd meg, van-e bennem gonosz szándék! Vezess engem az örök élet ösvényén!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="140">
				<verse number="1">Örökkévaló, ments meg engem a gonoszoktól! Védj meg az erőszakosoktól,</verse>
				<verse number="2">mert szüntelen rosszat terveznek, minden nap viszályt szítanak!</verse>
				<verse number="3">Mint a kígyóké, éles a nyelvük, mint a kígyóméreg, olyan a beszédük.</verse>
				<verse number="4">Őrizz meg, Örökkévaló, a gonoszok kezétől! Védj meg az erőszakosoktól, mert el akarnak gáncsolni!</verse>
				<verse number="5">Csapdát állítottak nekem a büszke gonoszok, hálót feszítettek, hogy megfogjanak, vermet ástak utamon.</verse>
				<verse number="6">Te vagy Istenem — mondom az Örökkévalónak —, hallgasd meg hát könyörgésemet!</verse>
				<verse number="7">Örökkévaló, Istenem, te vagy hatalmas Szabadítóm, te véded meg a fejem a csata napján!</verse>
				<verse number="8">Örökkévaló, ne engedd, hogy tervük sikerüljön, ne add meg a gonoszoknak, amit kívánnak, nehogy elbízzák magukat!</verse>
				<verse number="9">Körülvettek ellenségeim, és fejüket emelik. Rájuk szakadjon mindaz a gonosz, amit ellenem terveztek!</verse>
				<verse number="10">Izzó parázs hulljon fejükre! Dobd őket a tűzbe, essenek a mélységbe, ahonnan nincs kiút!</verse>
				<verse number="11">Ne engedd, hogy a hazugok gyökeret verjenek földünkön! Üldözze őket a gonosz, amíg ki nem pusztulnak!</verse>
				<verse number="12">Tudom, hogy az Örökkévaló igazságot szolgáltat a szegényeknek, és felkarolja ügyüket!</verse>
				<verse number="13">Az igazságszeretők dicsérnek majd téged, az igazak jelenlétedben élnek örökké!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="141">
				<verse number="1">Örökkévaló, téged hívlak segítségül! Siess hozzám, segíts! Hallgass meg, mikor hívlak!</verse>
				<verse number="2">Fogadd el imádságomat, mint jó illatú füstáldozatot! Fogadj el, mikor kezem hozzád emelem, mint az esti áldozatot!</verse>
				<verse number="3">Örökkévaló, segíts, hogy ura legyek szavaimnak, és meg tudjam fékezni nyelvemet!</verse>
				<verse number="4">Ne engedd, hogy szívem rosszra induljon! Ne engedd, hogy a gonoszok közé keveredjek, és velük együtt vétkezzek! Ne legyen részem abban, amit ők szeretnek!</verse>
				<verse number="5">Mikor az igaz szeretettel figyelmeztet engem, illatos olaj ez a fejemnek, elfogadom! De imádkozom a rosszak gonoszsága ellen,</verse>
				<verse number="6">hogy vezetőiket büntesse meg Isten. Tudják meg az emberek, hogy igazat mondok!</verse>
				<verse number="7">A gonoszok vezetőinek csontjait úgy szórják majd a sír szájába, ahogy az eke hányja a földet maga után.</verse>
				<verse number="8">Örökkévaló Istenem, én tőled várom a segítséget, benned reménykedem! Ne engedd, hogy meghaljak!</verse>
				<verse number="9">Ments meg a gonoszok csapdáitól! Óvj meg cseleiktől!</verse>
				<verse number="10">Essenek ők maguk a verembe, én meg szabadon átmegyek közöttük!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="142">
				<verse number="1">Az Örökkévalóhoz kiáltok segítségért, az Örökkévalóhoz imádkozom.</verse>
				<verse number="2">Kiöntöm elé panaszomat, elmondom bajaimat!</verse>
				<verse number="3">Mikor szellemem kifárad és reményét veszti, Uram, te akkor is jól látod a kiutat! Ellenségeim csapdát állítottak utamon.</verse>
				<verse number="4">Körülnézek, de nem látom barátaimat, nincs hová meneküljek, senki nem törődik velem!</verse>
				<verse number="5">Hozzád kiáltok segítségért, Örökkévaló! Te vagy menedékváram! Te vagy mindenem az élők földjén!</verse>
				<verse number="6">Halld meg kiáltásomat, mert nagy bajban vagyok! Védj meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam!</verse>
				<verse number="7">Mentsd ki lelkem szorult helyzetéből, hadd dicsérjem neved! Hadd örüljenek körém gyűlve az igazak, hogy megmentettél engem!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="143">
				<verse number="1">Örökkévaló, halld meg imádságomat! Hallgasd meg kérésemet! Válaszolj nekem igazságod és hűséged szerint!</verse>
				<verse number="2">Kérlek, ne perelj velem, szolgáddal, hiszen veled szemben senkinek nem lehet igaza!</verse>
				<verse number="3">Ellenségem üldöz, összetör, földre tipor, életemre tör, sírgödör mélyére akar taszítani, a rég meghaltak közé.</verse>
				<verse number="4">Szellemem már fárad, reményét veszti, szívem is dermedten hallgat.</verse>
				<verse number="5">Mégis eszembe jutnak tetteid, Örökkévaló, elgondolom éveimet és kezed munkáit.</verse>
				<verse number="6">Feléd nyújtom kezeimet, szomjas lelkem utánad sóvárog, Örökkévaló, ahogy a száraz föld esőért kiált!</verse>
				<verse number="7">Siess hozzám, Örökkévaló, segíts, már alig pislákol bennem a szellemem! Ne fordulj el tőlem, mert hamarosan a halottakhoz leszek hasonló!</verse>
				<verse number="8">Hadd halljam minden reggel újra jóságodat, hiszen benned bízom! Mutasd meg, melyik úton induljak el, mert hozzád emelem lelkemet!</verse>
				<verse number="9">Örökkévaló, hozzád menekülök védelemért, ments meg ellenségeimtől!</verse>
				<verse number="10">Taníts akaratod teljesítenem, te vagy Istenem! Jó Szellemed vezéreljen engem egyenes úton!</verse>
				<verse number="11">Mentsd meg életem, Örökkévaló, saját magadért! Igazságod szerint húzz ki a bajokból!</verse>
				<verse number="12">Mutasd meg, hogy szeretsz, és verd meg ellenségeimet! Pusztítsd el, akik életemre törnek, mert szolgád vagyok!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="144">
				<verse number="1">Áldott legyen Kősziklám, az Örökkévaló! Ő tanítja kezem hadakozni, ujjaimat harcolni.</verse>
				<verse number="2">Szeret és megvéd engem! Erős váram ő a hegytetőn, megmentőm és pajzsom, benne bízom! Népemet ő veti uralmam alá.</verse>
				<verse number="3">Örökkévaló, micsoda az ember, hogy törődsz vele? Az emberfia, hogy gondod van rá?</verse>
				<verse number="4">Hiszen az ember, mint a tűnő lehelet, életének napjai, mint a múló árnyék!</verse>
				<verse number="5">Hajtsd félre az egeket, és szállj le, Örökkévaló! Érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!</verse>
				<verse number="6">Villámaiddal sújts ellenségeimre, szórd szét őket, lődd ki nyilaidat, hogy összezavarodjanak!</verse>
				<verse number="7">Nyújtsd le kezed, és ments ki a bajból! Húzz ki ellenségeim tengeréből, szabadíts meg az idegenek seregétől,</verse>
				<verse number="8">mert szájuk hazugságot szól, jobb kezük gonoszságot művel!</verse>
				<verse number="9">Istenem, új éneket éneklek neked! Tízhúrú hárfával dicsérlek téged!</verse>
				<verse number="10">A királyok kezedből kapják a győzelmet, te szabadítod meg szolgádat, Dávidot is a gonoszok kardjától!</verse>
				<verse number="11">Szabadíts meg az idegenek seregétől, mert szájuk hazugságot szól, jobb kezük gonoszságot művel!</verse>
				<verse number="12">Fiaink erősek legyenek, mint az ifjan nagyra nőtt facsemeték, leányaink, mint a palota gyönyörű faragott oszlopai!</verse>
				<verse number="13">Raktáraink legyenek színültig gabonával, juhaink szaporodjanak a legelőkön ezerszám!</verse>
				<verse number="14">Harcosaink fegyvere legyen erős, ellenség ne törhessen városainkba, senki ne vonuljon hadba, és kiáltás ne legyen utcáinkon!</verse>
				<verse number="15">Bizony, áldott az a nép, amelynek ilyen jól megy a sora! Milyen boldog az a nemzet, amelynek Istene az Örökkévaló!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="145">
				<verse number="1">Én Istenem, Királyom, dicsérlek téged! Örökké áldom neved!</verse>
				<verse number="2">Minden nap áldalak, dicsérem neved örökké!</verse>
				<verse number="3">Nagy az Örökkévaló és méltó, hogy dicsérjük, nagysága felmérhetetlen, végtelen!</verse>
				<verse number="4">Nemzedék nemzedéknek hirdeti tetteid, hatalmas tetteid dicsérik mindannyian!</verse>
				<verse number="5">Fenséges dicsőséged szépségén, csodás tetteiden elmélkedem!</verse>
				<verse number="6">Félelmetes hatalmadról beszélnek mindannyian, én pedig csodás tetteidet hirdetem!</verse>
				<verse number="7">Emlékeznek, mennyi jót adtál nekik, igazságos tetteidről énekelnek.</verse>
				<verse number="8">Jóságos az Örökkévaló, és kegyelmes, türelme hosszan tart, szeretete hatalmas!</verse>
				<verse number="9">Jóindulatú és nagylelkű mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez!</verse>
				<verse number="10">Dicsérjen hát téged minden teremtményed, Örökkévaló! Áldanak mind, akik hűséggel követnek téged.</verse>
				<verse number="11">Uralkodásod dicsőségét hirdetik, hatalmad nagyságát magasztalják,</verse>
				<verse number="12">hogy mindenki megismerje hatalmas tetteid, s hogy lássák uralkodásod dicsőségét!</verse>
				<verse number="13">Királyságod nemzedékről nemzedékre megmarad, királyi uralmad örökké tart! Az Örökkévaló megtartja ígéretét, és minden tette hűségéből fakad.</verse>
				<verse number="14">Felemeli az Örökkévaló az elesetteket, felsegíti az elnyomottakat!</verse>
				<verse number="15">Minden élő tőled várja ételét, te pedig idejében adsz nekik!</verse>
				<verse number="16">Megnyitod kezed, enni adsz nekik, megelégítesz minden élőt bőségesen!</verse>
				<verse number="17">Bizony, mind jó és igazságos, amit az Örökkévaló tesz! Minden tette hűséges szeretetéből fakad!</verse>
				<verse number="18">Közel van mindenkihez, aki segítségül hívja őt, aki tiszta szívből hozzá kiált!</verse>
				<verse number="19">Teljesíti azok kívánságát, akik tisztelik és félik őt, meghallgatja segélykiáltásukat, és megsegíti őket.</verse>
				<verse number="20">Az Örökkévaló megvédi, akik szeretik őt, de a gonoszokat elpusztítja.</verse>
				<verse number="21">Az Örökkévaló dicséretét hirdetem! Szent nevét áldja örökké, aki él!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="146">
				<verse number="1">Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah! Lelkem, dicsérd az Örökkévalót!</verse>
				<verse number="2">Dicsérem az Örökkévalót, amíg csak élek! Dicséretet énekelek Istenemnek, amíg csak vagyok!</verse>
				<verse number="3">Ne a vezetőkben bízzatok, ne az emberek fiaiban, mert nem tudnak megmenteni!</verse>
				<verse number="4">Hiszen lelkük elszáll, testük a földbe tér vissza, és terveik szertefoszlanak.</verse>
				<verse number="5">De akinek Jákób Istene a segítsége, aki az Örökkévalóban, Istenében bízik, milyen boldog az!</verse>
				<verse number="6">Mert az Örökkévaló teremtette a Mennyet, a Földet, a tengert, és mindent ami bennük él. Hűségesen megőrzi ő, akik benne bíznak!</verse>
				<verse number="7">Igazságot szolgáltat az elnyomottnak, kenyeret ad az éhezőnek, az Örökkévaló kiszabadítja a foglyokat!</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló megnyitja a vakok szemét, az Örökkévaló felemeli az elesetteket, az Örökkévaló szereti az igazszívűeket,</verse>
				<verse number="9">az Örökkévaló megvédi a jövevényeket, segíti az árvákat és özvegyeket, de a gonoszok terveit felforgatja!</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló uralkodik mindörökké! Istened uralkodik nemzedékről nemzedékre, Sion! Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="147">
				<verse number="1">Dicsérjétek az Örökkévalót, mert jó! Énekeljetek dicséretet Istenünknek, mert őt méltóképpen dicsérni jó!</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló felépíti Jeruzsálemet, Izráel szétszórt népét újra összegyűjti.</verse>
				<verse number="3">Felemeli a megalázottakat, meggyógyítja sebeiket.</verse>
				<verse number="4">Elrendezi a csillagokat, nevükön szólítja őket.</verse>
				<verse number="5">Nagy a mi Urunk, és nagy a hatalma, bölcsessége végtelen!</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló felemeli az alázatosokat, de megalázza a gonoszokat.</verse>
				<verse number="7">Énekeljetek hálával az Örökkévalónak, dicsérjétek hárfával Istenünket,</verse>
				<verse number="8">aki felhőkkel borítja be az eget, esővel öntözi a földet, és a hegyeken füvet növeszt.</verse>
				<verse number="9">Enni ad az állatoknak, s a károgó hollókat megeteteti.</verse>
				<verse number="10">Nem a lovak erejében vagy a harcosok izmaiban gyönyörködik,</verse>
				<verse number="11">azokat kedveli az Örökkévaló, akik imádják és tisztelik őt, akik kegyelmében bíznak!</verse>
				<verse number="12">Jeruzsálem, dicsérd az Örökkévalót! Sion, dicsérd Istenedet!</verse>
				<verse number="13">Megerősíti kapuidat és záraidat, megáldja benned fiaidat!</verse>
				<verse number="14">Békességet ad határaidon, jól tart téged a legjobb búzával.</verse>
				<verse number="15">Leküldi a földre parancsszavát, hirtelen célhoz ér minden szava.</verse>
				<verse number="16">Hóval takarja be a földet, fehér gyapjútakaróval, dér száll szavára, mint a hamu,</verse>
				<verse number="17">jégesőt hullat, mint köveket. Ki állhat ellen a fagynak, amit küld?</verse>
				<verse number="18">De ha elküldi szavát, elolvad a hó, a jég, szelet támaszt, és a vizek újra csörgedeznek!</verse>
				<verse number="19">Elküldte szavát Jákóbnak, törvényét és rendeletét Izráel népének!</verse>
				<verse number="20">Más népekkel nem bánt így soha, azok nem ismerik törvényeit! Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="148">
				<verse number="1">Dicsérjétek az Örökkévalót! Dicsérjétek az Örökkévalót a Mennyben! Dicsérjétek a magasságban!</verse>
				<verse number="2">Dicsérjétek őt, ti angyalok, mind! Dicsérjétek őt seregei!</verse>
				<verse number="3">Dicsérd őt Nap és Hold! Dicsérjétek ragyogó csillagok!</verse>
				<verse number="4">Dicsérje őt legmagasabb Menny! Dicsérje még az ég feletti víz is!</verse>
				<verse number="5">Dicsérjék az Örökkévalót, kinek parancsszava teremtette őket!</verse>
				<verse number="6">Mert örökre megerősítette őket, és megszabta törvényeiket, hogy pályájukról le ne térjenek!</verse>
				<verse number="7">Dicsérjétek az Örökkévalót, ti földi lények, nagy tengeri állatok és az egész óceán!</verse>
				<verse number="8">Dicsérjétek őt ti is, kik parancsát teljesítitek: tűz és jégeső, hó és köd, viharos szelek,</verse>
				<verse number="9">hegyek és dombok, gyümölcsfák és cédrusok,</verse>
				<verse number="10">vadak és háziállatok, négylábúak és repdeső madarak!</verse>
				<verse number="11">Dicsérjétek őt, földi királyok és nemzetek, minden földi uralkodó és bíró,</verse>
				<verse number="12">fiúk és leányok, idősek és gyerekek!</verse>
				<verse number="13">Dicsérjétek mind az Örökkévaló nevét, mert csak ő méltó erre! Dicsősége nagyobb, mint a Föld és az Ég!</verse>
				<verse number="14">Megnöveli népe hatalmát, dicsérje hát, aki hűséges hozzá! Dicsérje őt Izráel népe, a nép, amely közel van szívéhez! Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="149">
				<verse number="1">Dicsérjétek az Örökkévalót! Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket! Dicsérjétek őt, mikor szentjei összegyűlnek!</verse>
				<verse number="2">Izráel népe örüljön Teremtőjének! Sion gyermekei örüljenek Királyuknak!</verse>
				<verse number="3">Dicsérjék nevét tánccal, dobokkal és hárfával!</verse>
				<verse number="4">Mert gyönyörködik népében az Örökkévaló, szabadításával dicsőíti meg az elnyomottakat!</verse>
				<verse number="5">Örüljenek hát szentjei a szabadításnak, és ujjongjanak pihenőhelyükön!</verse>
				<verse number="6">Isten dicsérete legyen torkukban, kétélű kard a kezükben,</verse>
				<verse number="7">hogy bosszút álljanak az idegeneken, és megbüntessék a népeket,</verse>
				<verse number="8">hogy láncra verjék királyaikat, vasbilincsbe vezéreiket,</verse>
				<verse number="9">végrehajtsák rajtuk Isten írott ítéletét! Dicsőségére lesz ez az Örökkévaló minden szentjének! Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="150">
				<verse number="1">Dicsérjétek az Örökkévalót! Dicsérjétek Istent szentélyében! Dicsérjétek őt hatalma helyén, a Mennyben!</verse>
				<verse number="2">Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan!</verse>
				<verse number="3">Dicsérje őt a trombita hangja, dicsérje lant és hárfa zengése!</verse>
				<verse number="4">Dicsérjétek dobokkal és tánccal, dicsérjétek húros hangszerekkel és fuvolával!</verse>
				<verse number="5">Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek hangos cintányérral!</verse>
				<verse number="6">Aki csak él, mind dicsérje az Örökkévalót! Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="20">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ezek Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának bölcs mondásai.</verse>
				<verse number="2">Általuk ismerheted meg a bölcsességet, helyreigazítanak és tanácsolnak téged, segítenek megérteni a bölcs tanításokat.</verse>
				<verse number="3">Segítenek kiigazítani téged, hogy bölcs legyél, megtanítanak helyesen cselekedni, igazságosnak lenni, és becsületesen élni.</verse>
				<verse number="4">Az oktalan embert eszessé, a fiatalokat is előrelátóvá és megfontolttá teszik.</verse>
				<verse number="5">Még a bölcsek is gyarapíthatják tudásukat, ha megszívlelik. Még az értelmesek is segítséget kapnak,</verse>
				<verse number="6">hogy megérthessék a bölcsek rejtett értelmű mondásait, példázatait és hasonlatait.</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévalót tisztelni és félni, ez a bölcsesség forrása és kezdete! Csak az öntelt ostobák gyűlölik a bölcsességet, és vetik meg figyelmeztetését.</verse>
				<verse number="8">Fiam, kövesd apád útmutatását, ne vesd meg, amire anyád tanított!</verse>
				<verse number="9">Ha megfogadod szüleid tanítását, ékes korona lesz az a fejeden, aranylánc a nyakadon.</verse>
				<verse number="10">Fiam, ha gonosztevők hívnak, hogy állj közéjük, ne hallgass rájuk, ne menj velük!</verse>
				<verse number="11">Azt mondják: „Gyere velünk, álljunk lesbe, öljük meg, aki arra jön, raboljuk ki az ártatlanokat!</verse>
				<verse number="12">Pusztítsuk el őket, ahogy a halál elnyeli az élőket, pusztítsuk el teljesen, dobjuk őket sírgödörbe!</verse>
				<verse number="13">Drága kincseiket mind elvesszük, hogy megtöltsük házainkat.</verse>
				<verse number="14">Állj be közénk, legyünk társak, s minden zsákmányon osztozunk!”</verse>
				<verse number="15">Fiam, ne állj közéjük, ösvényeikre rá se lépj,</verse>
				<verse number="16">mert csak rosszra igyekeznek, gyilkolni sietnek!</verse>
				<verse number="17">Ha látja a madár, mikor hálót feszít a madarász, nem repül bele, elkerüli.</verse>
				<verse number="18">De ezek a rablók a saját életük árán állnak lesbe, mert saját csapdájukba esnek!</verse>
				<verse number="19">Bizony, mindenki így jár, aki mohón rabolva gyűjt vagyont: zsákmánya saját gazdáját pusztítja el!</verse>
				<verse number="20">Bölcsesség az utcákon kiált, zsúfolt piactereken szól hangosan,</verse>
				<verse number="21">forgalmas kereszteződéseknél, s a városkapuk előtt szól:</verse>
				<verse number="22">„Ó ti tudatlanok, meddig ragaszkodtok még a tudatlansághoz? Ti gúnyolódók, meddig csúfolódtok még? Ti öntelt ostobák, meddig gyűlölitek az igazi tudást?</verse>
				<verse number="23">Bárcsak hallgatnátok figyelmeztetésemre, akkor kijelenteném nektek titkaimat, és megértetném veletek tanításomat!</verse>
				<verse number="24">De nem hallgattatok rám, hiába ajánlottam fel segítségemet, kezemet nyújtottam nektek, de elfordultatok tőlem,</verse>
				<verse number="25">semmibe vettétek minden tanácsomat, intésemmel nem törődtetek.</verse>
				<verse number="26">Ezért majd én is nevetek rajtatok, mikor utolér a nyomorúság, kigúnyollak, mikor rátok szakad, amitől féltetek,</verse>
				<verse number="27">mikor lecsap rátok a rettegés, mint a vihar, mint forgószél, zúdul rátok a veszedelem, elborít a tengernyi baj és nyomorúság.</verse>
				<verse number="28">Akkor majd kiáltoztok utánam, de nem felelek, kerestek majd mindenütt, de nem találtok.</verse>
				<verse number="29">Mivel gyűlöltétek a bölcsességet, s nem tiszteltétek az Örökkévalót,</verse>
				<verse number="30">tanácsaimmal nem törődtetek, és leráztátok fenyítéseimet,</verse>
				<verse number="31">aratjátok hát, amit vetettetek, s jóllaktok azzal, amit gonoszul kifőztetek.</verse>
				<verse number="32">A tudatlanokat önelégültségük pusztítja el, az öntelt ostobákat pedig elbizakodottságuk öli meg.</verse>
				<verse number="33">De aki engedelmesen hallgat rám, biztonságban fog élni, félelem nélküli nyugalomban, távol a veszedelemtől.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Fiam, fogadd meg szavamat, jegyezd meg jól parancsaimat!</verse>
				<verse number="2">Ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, szívvel-lélekkel törekszel a megértésre,</verse>
				<verse number="3">ha Istenhez kiáltasz a helyes ítéletért, hozzá könyörögsz értelemért,</verse>
				<verse number="4">ha keresed a bölcsességet, mint az ezüstöt, kutatod, mint az elrejtett kincseket,</verse>
				<verse number="5">akkor majd igazán megérted, hogy az Örökkévalót tisztelni és félni mit jelent. Akkor igazán megismered Istent.</verse>
				<verse number="6">Mert az Örökkévaló a bölcsesség forrása, szájából származik az értelem és tudás.</verse>
				<verse number="7">Az igazak számára bölcsességet tartogat, amely megvédi azt, aki igazságosan él.</verse>
				<verse number="8">Megőrzi az igazak ösvényeit, szemmel tartja és megóvja hűségeseinek lépéseit.</verse>
				<verse number="9">Ha őrá hallgatsz, megérted mi a helyes és igazságos, ha őt követed, megtalálsz minden jó utat,</verse>
				<verse number="10">mert bölcsesség költözik szívedbe, az ismeret örömmel tölti meg lelkedet,</verse>
				<verse number="11">okos előrelátás őrködik feletted, értelem védelmez téged.</verse>
				<verse number="12">Megőriz a gonoszoktól, akik gonoszul beszélnek,</verse>
				<verse number="13">akik a becsület útjáról letértek, hogy sötét utakon járjanak,</verse>
				<verse number="14">akik örülnek, ha rosszat tehetnek, élvezik, ami gonosz és megromlott,</verse>
				<verse number="15">akik görbe utakon járnak, lopnak, csalnak és hazudnak.</verse>
				<verse number="16">Bölcsesség ment meg az idegen asszonytól, más feleségétől, aki hízelgő szavakkal csábít,</verse>
				<verse number="17">aki férjéhez, ifjúsága társához, hűtlen, s aki megtöri Istene szövetségét.</verse>
				<verse number="18">Ha ilyen asszony házába lépsz, a halálba vezető útra térsz, mert ösvényei a sírba vezetnek.</verse>
				<verse number="19">Akik hozzá bemennek, egy sem tér vissza, az élet útját többé nem találják.</verse>
				<verse number="20">Bölcsesség vezet a jó úton, hogy le ne térj az igazak ösvényéről.</verse>
				<verse number="21">Mert csak az igazak maradnak meg a földön, csak az ártatlanok laknak rajta.</verse>
				<verse number="22">A gonoszokat mind kivágják, a hűtleneket gyökerestül kiirtják róla!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Fiam, ne felejtsd el, amire tanítalak, vésd szívedbe parancsaimat,</verse>
				<verse number="2">mert megszaporítják napjaidat és életed éveit, jólétet és békességet hoznak neked!</verse>
				<verse number="3">A szeretetet és hűséget soha el ne hagyd, kösd magadra, mint nyakláncot, vésd a szívedbe őket!</verse>
				<verse number="4">Akkor Isten és az emberek egyaránt szeretni fognak, és megbecsülnek.</verse>
				<verse number="5">Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel, és ne menj a saját fejed után!</verse>
				<verse number="6">Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát, akkor majd ő egyengeti utadat, és vezeti lépteidet!</verse>
				<verse number="7">Ne képzeld magad túl okosnak, hanem tiszteld és féld az Örökkévalót, a gonosznak pedig fordíts hátat!</verse>
				<verse number="8">Egészség lesz ez a testednek, s még a csontjaid is felüdülnek.</verse>
				<verse number="9">Tiszteld az Örökkévalót vagyonodból, minden jövedelmed színe-javából,</verse>
				<verse number="10">akkor gabonával telik meg éléskamrád, szőlőprésed mustot áraszt!</verse>
				<verse number="11">Fiam, mikor az Örökkévaló figyelmeztet és fegyelmez, ne utasítsd el, ne sértődj meg, ha helyreigazít!</verse>
				<verse number="12">Mert akit szeret az Örökkévaló, azt helyreigazítja és megfegyelmezi, mint apa a fiát, akit nagyon szeret.</verse>
				<verse number="13">Boldog, aki megtalálta a bölcsességet, áldott, aki értelmet talált!</verse>
				<verse number="14">Mert ez több hasznot hoz, mint az ezüst, értékesebb, mint a színarany,</verse>
				<verse number="15">drágább, mint a rubin, kívánatosabb, mint bármi más!</verse>
				<verse number="16">A bölcsesség jobbjában hosszú élet van, bal kezében gazdagság és dicsőség,</verse>
				<verse number="17">útjai gyönyörűségesek, jólétre és békességre vezetnek.</verse>
				<verse number="18">Élet fája a bölcsesség annak, aki megragadja, és akik magukhoz ölelik, milyen boldogok!</verse>
				<verse number="19">Az Örökkévaló bölcsességgel teremtette a Földet, és értelemmel feszítette ki az eget,</verse>
				<verse number="20">tudásával hasította fel a mélységet, és zúdított esőt a fellegekből.</verse>
				<verse number="21">Fiam, ne téveszd a szemed elől, ragaszkodj a bölcsességhez és megfontoltsághoz,</verse>
				<verse number="22">mert ezek éltetik a lelkedet, nyakadat aranylánccal ékesítik!</verse>
				<verse number="23">Akkor biztos léptekkel járhatsz utadon, s nem botlasz meg soha,</verse>
				<verse number="24">ha lefekszel, nem félsz semmitől, nyugodtan alszol, és álmod könnyű,</verse>
				<verse number="25">nem rettegsz váratlan bajoktól, sem a pusztító vihartól, amely a gonoszokra zúdul,</verse>
				<verse number="26">mert az Örökkévaló maga nyújt neked biztonságot, s megóvja lábadat a csapdáktól.</verse>
				<verse number="27">Ne késlekedj jót tenni a rászorulóval, ha módod van rá, hogy adj!</verse>
				<verse number="28">Ne mondd szomszédodnak, ha nálad van, amit kér: „Jöjj vissza holnap, majd akkor adok!”</verse>
				<verse number="29">Ne tervezz rosszat szomszédod ellen, aki bizalommal van irántad!</verse>
				<verse number="30">Ne pereskedj ok nélkül azzal, aki nem bántott téged!</verse>
				<verse number="31">Ne irigyeld, aki erőszakos, s ne kövesd a példáját soha,</verse>
				<verse number="32">mert az Örökkévaló utálja a gonoszokat, de az igazakat bizalmába fogadja!</verse>
				<verse number="33">Az Örökkévaló megátkozza a gonosz ember családját, de megáldja az igazak otthonát.</verse>
				<verse number="34">Az Örökkévaló megalázza azt, aki másokat megaláz, de jóindulattal van az alázatosak iránt.</verse>
				<verse number="35">A bölcsek dicsőséget örökölnek, a magabiztos ostobák pedig megszégyenülnek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Fiaim, fogadjátok meg apátok tanácsait, hallgassatok rá, hogy bölcsességet tanuljatok.</verse>
				<verse number="2">Mert jó tanácsot adok nektek, el ne felejtsétek hát, amire tanítalak!</verse>
				<verse number="3">Mikor kisgyermek voltam apám mellett, anyám egyetlen dédelgetett kisfia,</verse>
				<verse number="4">engem is így tanított apám: „Fiam, jól vésd a szívedbe szavamat! Engedelmeskedj parancsaimnak, és élni fogsz!</verse>
				<verse number="5">Törekedj a bölcsességre, törekedj az értelemre! Ne felejtsd el szavaimat, s ne fordulj el attól, amit mondok!</verse>
				<verse number="6">Ragaszkodj a bölcsességhez, s ő majd megvéd, szeresd őt, és megőriz téged!</verse>
				<verse number="7">A bölcsesség a legfontosabb a világon, tehát igyekezz, hogy megszerezd! Szerezd meg, bármibe kerül!</verse>
				<verse number="8">Emeld magasra a bölcsességet, s ő is felemel téged, öleld magadhoz, és dicsőséget szerez neked,</verse>
				<verse number="9">tisztességgel koszorúzza fejed, dicsőséggel koronáz meg!”</verse>
				<verse number="10">Fiam, hallgass rám, fogadd meg szavam, hogy hosszú életet élhess!</verse>
				<verse number="11">A bölcsesség útjára tanítalak, egyenes ösvényen vezetlek.</verse>
				<verse number="12">Ha ezen jársz, semmi sem gátol, ha ezen futsz, nem botlasz meg soha.</verse>
				<verse number="13">Ragadd meg tanácsomat, ki ne engedd kezedből, szorítsd magadhoz, mert az életed függ tőle!</verse>
				<verse number="14">Ne lépj a gonoszok útjára, ne kövesd a gonosztevők példáját!</verse>
				<verse number="15">Messze kerüld őket, közelükbe se menj, fordíts hátat nekik, s menj tovább!</verse>
				<verse number="16">Mert a gonoszok nem nyughatnak, amíg rosszat nem tehetnek, még aludni sem tudnak, ha valakit el nem gáncsolhatnak,</verse>
				<verse number="17">gonoszság a kenyerük, erőszak az italuk.</verse>
				<verse number="18">Az igazak ösvénye, mint a hajnali világosság: minél tovább haladnak rajta, annál jobban ragyog, egészen a déli verőfényig.</verse>
				<verse number="19">De a gonoszok útja sűrű sötétségbe vezet, ahol nem látják, miben botlanak meg.</verse>
				<verse number="20">Fiam, hallgass a szavamra, gondosan figyeld, amit mondok!</verse>
				<verse number="21">Tartsd a szemed előtt, vésd a szíved mélyébe szavaimat,</verse>
				<verse number="22">mert életet adnak, ha megragadod őket, egészséget és gyógyulást egész testednek.</verse>
				<verse number="23">Mindennél jobban őrizd a szívedet, mert abból fakad az élet forrása!</verse>
				<verse number="24">Távol legyen tőled, hogy hamisan beszélj, az igazság elferdítését messze kerüld!</verse>
				<verse number="25">Szemed előre nézzen, figyelj az útra, tekinteted tartsd a célodon!</verse>
				<verse number="26">Gondosan ügyelj minden lépésedre, és biztonságosan járhatsz utadon!</verse>
				<verse number="27">Se jobbra, se balra ne térj le, s maradj távol a gonosztól!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgass értelmem szavára,</verse>
				<verse number="2">hogy megőrizd józanságodat, és ajkad mindig bölcsen szóljon!</verse>
				<verse number="3">Mert az idegen asszony ajka, mint a méz, szája sima és hívogató,</verse>
				<verse number="4">de végül keserűséget okoz, mint az üröm, éles fájdalmat, mint a kétélű kard.</verse>
				<verse number="5">Léptei a halál felé vezetnek téged, lábai a halottak országába vezető úton járnak.</verse>
				<verse number="6">Ne kövesd őt, mert nem az élet útján jár, hanem tekervényes utakon, de észre sem veszed.</verse>
				<verse number="7">Most azért fiaim, hallgassatok rám! Ne térjetek el szavaimtól!</verse>
				<verse number="8">Kerüljétek az idegen nőket, közelébe se menjetek házuk ajtajának!</verse>
				<verse number="9">Ne adjátok másnak életerőtök javát, ne rabolja el éveiteket a kegyetlen,</verse>
				<verse number="10">ne kerüljön idegenek kezébe vagyonotok, ne kerüljön más házába munkátok gyümölcse!</verse>
				<verse number="11">Különben keservesen jajgatsz majd életed végén, mikor testedet betegség emészti,</verse>
				<verse number="12">és be kell vallanod: „Hogy gyűlöltem a fenyítést! Miért nem hallgattam a figyelmeztetésre?</verse>
				<verse number="13">Miért is nem engedelmeskedtem tanítóimnak? Miért nem hallgattam mesteremre!</verse>
				<verse number="14">Bizony, most minden baj rám szakadt, s szégyenem mindenki látja!”</verse>
				<verse number="15">Fiam, te csak a saját kutadból igyál vizet! Csak saját forrásod friss vize üdítsen!</verse>
				<verse number="16">Ne jusson az utcára abból semmi, patakod vize ne legyen akárkié!</verse>
				<verse number="17">Egyedül a tiéd legyen, ne osztozz rajta idegenekkel!</verse>
				<verse number="18">Legyen forrásod áldott, s örvendezz feleségednek, akit fiatalon megszerettél!</verse>
				<verse number="19">Olyan legyen számodra, mint kedves szarvasünő, vagy kecses gazella, melleiben gyönyörködjél, az ő szerelme töltsön el örömmel!</verse>
				<verse number="20">Miért keresnél gyönyört idegen nő karjai között? Minek ölelgetnéd mellét az idegennek?</verse>
				<verse number="21">Hiszen az Örökkévaló jól látja útjaidat, figyelmesen vizsgálja minden lépésedet!</verse>
				<verse number="22">A gonoszt saját vétke ejti csapdába, és bűneinek kötelei tartják fogva,</verse>
				<verse number="23">fegyelmezetlensége miatt fog meghalni, saját ostobasága vezeti félre, s elpusztul.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Fiam, ne vállalj felelősséget más adósságáért! Ne tégy ígéretet, ne írj alá ilyen szerződést!</verse>
				<verse number="2">Mert ígéreted csapdába ejt téged, s így saját szavaidnak fogságába esel.</verse>
				<verse number="3">Szabadítsd ki magad, fiam, ha másnak hatalmába kerültél: menj, alázkodj meg előtte, s kérd, hogy mentsen fel ígéreted alól!</verse>
				<verse number="4">Tedd meg még ma, ne halogasd holnapig, álmot se engedj szemeidnek!</verse>
				<verse number="5">Menekülj ki a csapdából, mint őz fut a vadász elől, szabadítsd ki magad, mint madár a madarász kezéből!</verse>
				<verse number="6">Nézd a hangyákat, te lusta, figyeld meg, hogyan élnek, és tanulj tőlük!</verse>
				<verse number="7">Lásd, nincs vezérük, sem királyuk, vagy parancsolójuk,</verse>
				<verse number="8">összegyűjtik mégis nyáron az ennivalót, megtöltik aratáskor raktárukat!</verse>
				<verse number="9">Meddig heverészel még, te lusta? Mikor kelsz már fel álmodból?</verse>
				<verse number="10">„Még egy kis alvás, egy rövid szundítás, csak pár perc még, és felkelek.”</verse>
				<verse number="11">Ezért tör rád a szegénység, mint az útonálló, és a nyomorúság, mint fegyveres rabló.</verse>
				<verse number="12">A hitvány, rosszindulatú ember folyton jön-megy, s mindenkiről rosszat mond,</verse>
				<verse number="13">becsapja az embereket, szemével kacsint, kezével, lábával titokban jelt ad,</verse>
				<verse number="14">hamisság van szívében, gonosz tervet forgat eszében, mindenhol viszályt szít.</verse>
				<verse number="15">De hirtelen veszedelem szakad rá, összetörik, nem kel fel soha többé.</verse>
				<verse number="16">Ezeket az Örökkévaló gyűlöli, sőt, szívből utálja:</verse>
				<verse number="17">a szemet, amelyből büszkeség sugárzik, a nyelvet, amely hazugságot mond, a kezet, amely ártatlan ember vérét ontja,</verse>
				<verse number="18">a szívet, amely gonosz terveket sző, a lábat, amelyek siet gonoszt tenni,</verse>
				<verse number="19">a hamis tanút, aki hazugságot beszél, és azt, aki viszályt szít a testvérek között.</verse>
				<verse number="20">Fiam, engedelmeskedj apád parancsának, és anyád tanítását el ne felejtsd!</verse>
				<verse number="21">Kösd a nyakadba, őrizd meg szívedben.</verse>
				<verse number="22">Bárhová mész, vezet, ha lefekszel, őriz, ha felkelsz, beszélget veled.</verse>
				<verse number="23">Mert olyan szüleid parancsa, mint a lámpa, tanításuk, mint a világosság, fegyelmezésük, mint az élet útja.</verse>
				<verse number="24">Mert megőriznek téged a romlott nőktől, az idegen nők hízelgő szavaitól.</verse>
				<verse number="25">Ne kívánd meg szépségüket, ne ejtsen rabul pillantásuk!</verse>
				<verse number="26">Mert miattuk miatt koldusbotra jutsz, a házasságtörő asszony egész életed tönkreteszi!</verse>
				<verse number="27">Tehetsz-e zsebedbe izzó parazsat, hogy meg ne égesse ruhádat?</verse>
				<verse number="28">Járhatsz-e égő parázson, hogy meg ne égesse talpadat?</verse>
				<verse number="29">Így jár, aki elcsábítja más feleségét! Nem marad büntetlenül, aki más asszonyához nyúl!</verse>
				<verse number="30">Nem vetik meg a tolvajt, ha azért lop, mert éhes,</verse>
				<verse number="31">ha megfogják, mégis vissza kell fizesse, hétszeresen, még ha rá is megy minden vagyona.</verse>
				<verse number="32">Esztelen bolond, aki elcsábítja más feleségét! Csak az tegyen ilyet, aki el akarja pusztítani magát!</verse>
				<verse number="33">Mert verés és szégyen éri, gyalázata soha nem múlik el.</verse>
				<verse number="34">A megcsalt férj haragját féltékenysége szítja, sem ajándékkal, sem pénzzel le nem csendesíted. Bizony, irgalom nélkül bosszút áll a házasságtörőn!</verse>
				<verse number="35"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Fiam, fogadd meg tanácsomat, vésd szívedbe parancsaimat!</verse>
				<verse number="2">Engedelmeskedj parancsaimnak, hogy élj, kövesd tanításomat, őrizd meg, mint a szemed fényét!</verse>
				<verse number="3">Kösd az ujjadra, vésd a szívedbe szavaimat!</verse>
				<verse number="4">Mondd a bölcsességnek: „Nővérem vagy!” Legyen az értelem a legjobb barátod!</verse>
				<verse number="5">Akkor megőriznek téged más feleségétől, a hízelgő idegen asszonyoktól.</verse>
				<verse number="6">Kitekintettem ablakomon, kinéztem az utcára a rácson keresztül,</verse>
				<verse number="7">s megláttam a tapasztalatlan fiatalok között, észrevettem egy ostoba fiút.</verse>
				<verse number="8">Arra ment az utcán, befordult a sarkon, s annak a nőnek a háza felé közeledett,</verse>
				<verse number="9">alkonyatkor, az est leszálltakor, mikor az éjjel közeleg.</verse>
				<verse number="10">Akkor a nő a fiú elé lépett, ruhája, mint a prostituáltaké, szívében kész a terve,</verse>
				<verse number="11">lelke nyughatatlan és féktelen, nem tud otthon maradni sohasem,</verse>
				<verse number="12">hol az utcán, hol a téren, vagy éppen az utcasarkon lesi áldozatát.</verse>
				<verse number="13">Megragadta a fiút, szégyentelen megcsókolta, s ezzel csalogatta:</verse>
				<verse number="14">„Fogadalmi áldozatot mutattam be, asztalom meg van rakva ételekkel,</verse>
				<verse number="15">ezért jöttem, kerestelek, lám, most megleltelek!</verse>
				<verse number="16">Ágyamat megvetettem, színes szőttesekkel borítottam,</verse>
				<verse number="17">egyiptomi takaróm mirhával, aloéval, fahéjjal illatozik.</verse>
				<verse number="18">Jöjj be hozzám, szeretkezzünk reggelig, élvezzük az ölelést hajnalig!</verse>
				<verse number="19">Nincs otthon a férjem, hosszú útra ment, messzire utazott</verse>
				<verse number="20">teli erszényt vitt magával, nem tér vissza még két hétig.”</verse>
				<verse number="21">Levette lábáról a fiút hízelkedéssel, elcsábította mézes szavaival.</verse>
				<verse number="22">Az ostoba fiú meg követte, mint ökör a vágóhídra, ment utána, sietett, mint őzbak a csapdába,</verse>
				<verse number="23">ahol a nyíl átjárja. Mint a madár, ha vakon a hálóba repül, s nem tudja, hogy életével fizet érte!</verse>
				<verse number="24">Most azért fiaim, hallgassatok rám! Fogadjátok meg tanácsomat!</verse>
				<verse number="25">Ne térjen szívetek ilyen utakra, ne járjatok ilyen nők ösvényein!</verse>
				<verse number="26">Mert sok férfit sebeztek halálra, sokan vannak, akiknek vesztét okozták!</verse>
				<verse number="27">Házuk a halálba vivő út kapuja, útjuk az alvilágba vezet!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Figyeljetek! Bölcsesség hív benneteket, az értelem szól hangos szóval, figyeljetek!</verse>
				<verse number="2">Megáll a hegyek tetején, az utak mellett, ott, ahol az ösvények találkoznak,</verse>
				<verse number="3">kiált a kapuknál, a város bejáratainál, nyitott ajtóknál nyilvánosan szól:</verse>
				<verse number="4">„Férfiak, hozzátok kiáltok, minden ember hallja meg szavam!</verse>
				<verse number="5">Tanuljatok tőlem bölcsességet, tudatlanok, szerezzetek értelmes szívet, öntelt ostobák!</verse>
				<verse number="6">Hallgassatok rám, mert életbevágóan fontos, amit mondok, és igazat mondok, ha megszólalok!</verse>
				<verse number="7">Szájam igazságot mond, ajkam utálja a gonoszságot.</verse>
				<verse number="8">Minden szavam egyenes és igaz, nincs bennük sem hamisság, sem torzítás.</verse>
				<verse number="9">Mind világos az értelmeseknek, aki bölcsességre vágyik, mind megértheti.</verse>
				<verse number="10">Fogadjátok meg tanácsomat, mert ezüstnél többet ér, válasszátok tudásomat, inkább, mint az aranyat!</verse>
				<verse number="11">Mert a bölcsesség drágább a gyöngyöknél, kívánatosabb a drágaköveknél.</verse>
				<verse number="12">Én, bölcsesség, az értelemmel lakom, nálam van a tudás és a tervezés.</verse>
				<verse number="13">Aki tiszteli és féli az Örökkévalót, gyűlölje a gonoszt! A büszkeséget, a dicsekvést, a gonosz utat, a hazug beszédet mind gyűlölöm!</verse>
				<verse number="14">Nálam a bölcs tanács, és a helyes ítélet, enyém az értelem, az erő és a hatalom.</verse>
				<verse number="15">Általam uralkodnak a királyok, és hoznak a vezetők igazságos törvényeket.</verse>
				<verse number="16">Minden uralkodó általam gyakorolja hatalmát, általam hoznak igazságos ítéletet a bírák.</verse>
				<verse number="17">Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak, akik igazán keresnek.</verse>
				<verse number="18">Gazdagság van kezemben, és megbecsülés, maradandó vagyon és igazságosság.</verse>
				<verse number="19">Ami tőlem származik, többet ér, mint az arany, drágább, mint a színarany. Amit én adok, értékesebb a tiszta ezüstnél.</verse>
				<verse number="20">Az igazságosság ösvényén járok, a jogosság útjának közepén.</verse>
				<verse number="21">Gazdag örökséghez juttatom, aki engem szeret, házát kincsekkel töltöm meg.</verse>
				<verse number="22">Elsőként engem formált az Örökkévaló, réges-régen, minden más munkája előtt,</verse>
				<verse number="23">öröktől fogva felkent, és helyemre állított, kezdetben, még a Föld kezdete előtt.</verse>
				<verse number="24">Mikor megszülettem, még tengerek sem voltak, vízforrások sem csörgedeztek.</verse>
				<verse number="25">Előbb születtem, mint a hegyek a helyükre kerültek, s a dombok megállapodtak,</verse>
				<verse number="26">előbb, mint az Örökkévaló a Földet s a mezőket teremtette, vagy a világ legelső porszemét.</verse>
				<verse number="27">Ott voltam, mikor az Örökkévaló a Mennyet teremtette, mikor kimérte az óceán partjait.</verse>
				<verse number="28">Ott voltam, mikor megerősítette fönt a fellegeket, és lent a mélység forrásait.</verse>
				<verse number="29">Ott voltam, mikor parancsolt a tengereknek, hogy át ne lépjék a határt, amit nekik szabott. Ott voltam, mikor lefektette a Föld alapjait.</verse>
				<verse number="30">Mellette nőttem fel, mint gyermek az apja mellett, naponta bennem lelte örömét, előtte játszottam és örültem szüntelen.</verse>
				<verse number="31">Játszottam mindennel, amit a Földön teremtett, és gyönyörködtem az emberekben.</verse>
				<verse number="32">Ezért hát, fiaim, hallgassatok rám, hogy ti is boldogok legyetek: kövessétek az én ösvényemet!</verse>
				<verse number="33">Bölcsek legyetek, fogadjátok meg tanácsaimat, ne utasítsatok el, ne vonakodjatok!</verse>
				<verse number="34">Boldog, aki hallgat rám, s ajtóm előtt vár engem naponta, aki rám vár kapuim előtt.</verse>
				<verse number="35">Mert aki megtalál engem, életet talál, és az Örökkévaló jóindulatát.</verse>
				<verse number="36">De ha nem keres meg, magának árt vele. Akik engem gyűlölnek, szeretik a halált!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Felépítette házát a bölcsesség, kifaragta mind a hét oszlopát.</verse>
				<verse number="2">Mindent elkészített: ételeket, borokat, asztalt terített vendégeinek.</verse>
				<verse number="3">Szolgáit kiküldte, hogy hívják vendégeit, s hogy a város magaslatairól kiáltsanak:</verse>
				<verse number="4">„Jöjjetek mind, akik tanácsra szorultok!” Hívja a tapasztalatlanokat is:</verse>
				<verse number="5">„Jöjjetek, legyetek vendégeim, egyetek-igyatok asztalomnál,</verse>
				<verse number="6">hagyjátok el bolondságaitokat, hogy éljetek, és járjatok az értelem ösvényein!”</verse>
				<verse number="7">Aki öntelt és büszke csúfolódót figyelmeztet, csak bajt szerez magának. Ha meginted a gonoszt, megvádol téged, és neked támad.</verse>
				<verse number="8">Ne intsd meg a büszke és öntelt embert, csak meggyűlöl érte, intsd meg a bölcset, és szeretni fog!</verse>
				<verse number="9">Tanítsd a bölcset, és még bölcsebb lesz, tanácsold azt, aki igazságos, és tanul belőle!</verse>
				<verse number="10">A bölcsesség kezdete: tisztelni és félni az Örökkévalót. A Szentet megismerni — az vezet értelemhez.</verse>
				<verse number="11">Bölcsesség szaporítja meg napjaidat, éveket ad életed éveidhez.</verse>
				<verse number="12">Ha bölccsé leszel, magad látod hasznát, ha büszke és csúfolódó, te vallod kárát.</verse>
				<verse number="13">Az öntelt ostobaság, mint fecsegő és tudatlan asszony,</verse>
				<verse number="14">kiül háza kapujába, a dombtetőn, székében ül a város fölött,</verse>
				<verse number="15">hívja a járókelőket, szólongatja az arra menőket:</verse>
				<verse number="16">„Jöjjetek mind, akik tanácsra szorultok!” Hívja a tapasztalatlanokat is:</verse>
				<verse number="17">„A lopott víz édes, a titokban evett kenyér gyönyörűséges!”</verse>
				<verse number="18">De azok nem tudják, hogy házában a holtak árnyai laknak, nem veszik észre, hogy vendégei a sír mélyébe süllyedtek!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Ezek Salamon bölcs mondásai. A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba fiú pedig szomorúságot anyjának.</verse>
				<verse number="2">A csalással szerzett vagyon mit sem ér, de az igazságosság megszabadít a haláltól.</verse>
				<verse number="3">Az Örökkévaló megadja, amit az igazságosak kívánnak, de megakadályozza, hogy a gonoszok kívánsága teljesüljön.</verse>
				<verse number="4">A lusta ember elszegényedik, a szorgalmas pedig meggazdagodik.</verse>
				<verse number="5">Az értelmes fiú aratáskor begyűjti a termést, a haszontalan pedig átalussza az aratást.</verse>
				<verse number="6">Az emberek áldják, aki igazságos, míg a gonoszok beszéde csak erőszakosságukat leplezi.</verse>
				<verse number="7">Az igaz ember nevét áldva emlegetik, de a gonosz nevét átokként használják.</verse>
				<verse number="8">A bölcs szívű engedelmeskedik a parancsnak, az istentelen beszédű pedig elbukik.</verse>
				<verse number="9">Aki igazságosan él, az biztonságban lakik, de aki görbe utakon jár, azt rajtakapják.</verse>
				<verse number="10">Aki rosszindulatú és alattomos, az bajt okoz, az istentelen beszédű pedig elbukik.</verse>
				<verse number="11">Az igazságos ember beszéde élet forrása, de a gonoszok beszéde csak erőszakosságukat takargatja.</verse>
				<verse number="12">A gyűlölet felszítja a viszályt, de a szeretet minden vétket befed.</verse>
				<verse number="13">Az értelmes ember beszédében bölcsességet találsz, az esztelen hátának pedig verés való.</verse>
				<verse number="14">A bölcsek a szívükben gyűjtik a tudást, az ostobák pedig kifecsegik, és bajt hoznak magukra.</verse>
				<verse number="15">A gazdag embert vagyona védi, a szegényt pedig nincstelensége teszi tönkre.</verse>
				<verse number="16">Az igazságos ember jövedelme az életet szolgálja, de amit a bűnös szerez, abból újabb bűnök származnak.</verse>
				<verse number="17">Aki elfogadja a figyelmeztetést, az maga is az élet útját mutatja másoknak, aki pedig elutasítja az intést, másokat is félrevezet.</verse>
				<verse number="18">Aki hazugsággal takarja el gyűlöletét, s aki rágalmat terjeszt, ostoba mind a kettő.</verse>
				<verse number="19">Aki sokat beszél, sokat is vétkezik, aki pedig idejében elhallgat, az bölcs.</verse>
				<verse number="20">Az igaz ember beszéde drága, mint a színezüst, az istentelennek pedig még a gondolatai is értéktelenek.</verse>
				<verse number="21">Az igaz ember bölcs beszéde sokakat táplál, az ostobák pedig esztelenségük miatt halnak meg.</verse>
				<verse number="22">Az Örökkévaló áldása tesz igazán gazdaggá, nem az ember erőlködése.</verse>
				<verse number="23">Az öntelt ostoba élvezi, ha gonoszságot követhet el, az értelmes embernek pedig a bölcsességben telik öröme.</verse>
				<verse number="24">Amitől fél a gonosz, az esik meg vele, amit pedig az igazak kívánnak, megkapják.</verse>
				<verse number="25">Már az első vihar elsöpri a gonoszt, de az igazak örökké megmaradnak.</verse>
				<verse number="26">Mint ecet a fogaknak, füst a szemeknek, olyan a lusta szolga a megbízójának.</verse>
				<verse number="27">Aki tiszteli és féli az Örökkévalót, annak élete meghosszabbodik, a gonosz ember élete pedig megrövidül.</verse>
				<verse number="28">Amit az igaz remél, annak örülni fog, de amit a gonosz vár, abból semmi sem lesz.</verse>
				<verse number="29">Az Örökkévalónak tetsző élet az igazak kővára, de pusztulás a gonosztevőknek.</verse>
				<verse number="30">Az igaz embert semmi sem tudja kimozdítani a helyéről, de a gonoszok végleg ki fognak pusztulni a Földről.</verse>
				<verse number="31">Az igaz ember szája bölcsességet mond, de a gonosz nyelvűt kipusztítják a Földről.</verse>
				<verse number="32">Az igaz ajka kedvesen szól, de a gonosz szája csak bajt okoz.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Az Örökkévaló utálja a hamis mérleget, de kedvére vannak a pontos mérősúlyok.</verse>
				<verse number="2">A kevélységgel a megszégyenülés, az alázatossággal pedig a bölcsesség jár együtt.</verse>
				<verse number="3">Az igazságszeretőket becsületességük vezeti, a hűtleneket pedig becstelenségük teszi tönkre.</verse>
				<verse number="4">Semmit sem ér a vagyon az ítélet napján, de aki szereti az igazságot — az megmenti őt a haláltól.</verse>
				<verse number="5">Az igazságosan élő embernek az igazságosság készít egyenes utat, de aki romlott, a saját gonoszsága miatt bukik el.</verse>
				<verse number="6">Aki szereti az igazságot, azt megmenti az igazság, a hűtleneket pedig a saját mohó kívánságuk ejti csapdába.</verse>
				<verse number="7">Mikor meghal az istentelen, reménye is meghal, szertefoszlik minden, amiben bízott.</verse>
				<verse number="8">Az igazságszerető embert kimentik a bajból, helyette az istentelen kerül bele.</verse>
				<verse number="9">A képmutató a beszédével teszi tönkre embertársát, az igazat pedig megmenti tudása.</verse>
				<verse number="10">Ha virulnak az igazak, örül a város, s mikor a gonoszokat kigyomlálják belőle, ujjong a város, és lakói vigadnak.</verse>
				<verse number="11">Az igazságszerető emberek felvirágoztatják, a gonoszok beszéde pedig lezülleszti a várost.</verse>
				<verse number="12">Aki megvetéssel beszél a másikról, esztelen, aki pedig értelmes, inkább hallgat.</verse>
				<verse number="13">A pletykálkodó kifecsegi mások titkait, de a megbízható tud titkot tartani.</verse>
				<verse number="14">Bölcs vezetés nélkül lezüllik a nemzet, ha pedig sok tanácsadója van, felvirágzik.</verse>
				<verse number="15">Ha kezességet vállalsz más adósságáért, biztosan rosszul jársz, ha pedig visszautasítod a kezességet, biztonságban élhetsz.</verse>
				<verse number="16">A kedves és szelíd asszony tiszteletet, a hős harcos pedig zsákmányt szerez.</verse>
				<verse number="17">Ha másokon könyörülsz, saját lelkednek használsz vele, ha pedig kegyetlen vagy, saját testednek ártasz.</verse>
				<verse number="18">Az istentelen csalással szerzett vagyona elillan, aki pedig igazságosságot vet, maradandó jutalmat arat.</verse>
				<verse number="19">Ha állhatatosan kitartasz az igazságosság mellett, az élet felé haladsz, de ha a gonoszságot hajszolod, a vesztedbe rohansz.</verse>
				<verse number="20">Utálja az Örökkévaló az álnok szívűt, de kedvét leli a tisztességesekben.</verse>
				<verse number="21">Nem ússza meg büntetés nélkül a gonosz, ebben biztos lehetsz, az igazak és gyermekeik pedig megmenekülnek.</verse>
				<verse number="22">Az oktalan asszony, ha szépséges, olyan, mint az aranykarika egy disznó orrában.</verse>
				<verse number="23">Amit az igazak kívánnak, abból sok jó származik, de a gonoszok nem remélhetnek mást, mint haragot.</verse>
				<verse number="24">Van aki bőkezűen adakozik, mégis egyre gyarapodik, s van, aki mindent megtart magának, mégis elszegényedik.</verse>
				<verse number="25">A bőkezű adakozó bővelkedik, s aki másokat felüdít, maga is felüdül.</verse>
				<verse number="26">Aki felhalmozza búzáját, átkozza azt a nép, de áldják azt, aki eladja a termést.</verse>
				<verse number="27">Ha teljes erőddel jóra igyekszel, jóindulatra számíthatsz te is, ha pedig gonoszságra törekszel, azt kapod te is.</verse>
				<verse number="28">Aki vagyonában bízik, lehullik, mint ősszel a levél, az igaz pedig kivirul, mint tavasszal a fák.</verse>
				<verse number="29">Aki rosszul bánik a családjával, annak végül semmije sem marad. Az ostoba szolgája lesz a bölcs szívűnek.</verse>
				<verse number="30">Az igaz ember élete olyan gyümölcsöket terem, mint az Élet Fája, és a bölcs sokak lelkét megmenti.</verse>
				<verse number="31">Az igazságos itt a Földön megkapja, amit érdemel, mennyivel inkább az istentelenek és a bűnösök!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Aki tanulni vágyik, elfogadja a helyreigazítást, aki pedig visszautasítja, ostoba marad.</verse>
				<verse number="2">A jóindulatú emberhez az Örökkévaló is jóindulatú, de aki gonosz terveket sző, azt elítéli.</verse>
				<verse number="3">A gonoszt nem erősíti meg a gonoszsága, az igaz viszont szilárd, mint az erős gyökerű fa.</verse>
				<verse number="4">A jó feleség olyan, mint a korona a férje fején, de mint a csontok fájdalma, aki szégyent hoz a férjére.</verse>
				<verse number="5">Az igaz ember szándékai becsületesek, az istentelen tervei pedig tisztességtelenek.</verse>
				<verse number="6">A gonoszok szavai lesben állnak, hogy megöljenek valakit, az igazak szavai pedig megmentenek a veszélytől.</verse>
				<verse number="7">Ha pusztulnak a gonoszok, írmagjuk sem marad, az igazak családja pedig fennmarad.</verse>
				<verse number="8">Az értelmes férfit megbecsülik, de az ostobát megvetik.</verse>
				<verse number="9">Jobb, ha nem sokra becsülnek, de mégis van szolgád, mintha sokra tartod magad, de még kenyérre se telik.</verse>
				<verse number="10">Az igaz ember jól bánik még az állataival is, de az istentelennek még a „jóindulata” is kegyetlenség.</verse>
				<verse number="11">Aki gondosan műveli a földjét, jóllakik a termésével, aki viszont elpocsékolja idejét, az ostoba.</verse>
				<verse number="12">Az istentelen kívánja a gonoszsággal szerzett vagyont, az igaz pedig olyan, mint a mélyen gyökerező növény, amely bőven terem.</verse>
				<verse number="13">A gonoszt a saját bűnös beszéde ejti csapdába, az igazságszerető pedig kimenekül a bajból.</verse>
				<verse number="14">Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz, annak a jutalmát kapja meg.</verse>
				<verse number="15">A bolond szerint minden, amit tesz, helyes, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.</verse>
				<verse number="16">Az ostoba haragja hamar kitudódik, az értelmes pedig fel sem veszi a sértést.</verse>
				<verse number="17">A megbízható tanú az igazságot, a hamis tanú pedig az igazságtalanságot erősíti.</verse>
				<verse number="18">Aki meggondolatlanul fecseg, mintha tőrével döfködne, a bölcs beszéde pedig meggyógyít.</verse>
				<verse number="19">Az igaz beszéd örökre megmarad, de a hazugság csak egy pillanatig áll meg.</verse>
				<verse number="20">Akik gonosz terveket szőnek, azoknak szívében hamisság lakik, akik pedig békességet hozó tanácsot adnak, azokéban öröm.</verse>
				<verse number="21">Az igazságszerető embert nem éri veszedelem, de az istentelen élete bajjal teli.</verse>
				<verse number="22">Az Örökkévaló gyűlöli a hazug beszédet, de szereti a hűségeseket.</verse>
				<verse number="23">Aki okos, nem fitogtatja tudását, de az ostobák kifecsegik butaságukat.</verse>
				<verse number="24">A szorgalmas ember uralkodni, a lusta pedig robotolni fog.</verse>
				<verse number="25">Az aggodalom elcsüggeszti, a jó szó pedig felvidítja az embert.</verse>
				<verse number="26">Az igazságszerető ember útbaigazítja társát, de az istentelen másokat is rossz útra visz.</verse>
				<verse number="27">A lusta nem ejt zsákmányt soha, a szorgalmas pedig drága kincset talál.</verse>
				<verse number="28">Az igazságosság útja az életre vezet, ha ezen jársz, nem látsz halált soha.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">A bölcs fiú elfogadta apja tanácsát, de az öntelt ostoba nem hallgatott a figyelmeztetésre.</verse>
				<verse number="2">Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, de aki hazug és hűtlen, az csak kegyetlen büntetést kap.</verse>
				<verse number="3">Aki vigyáz arra, hogy mit mond, megőrzi lelkét a bajtól, aki pedig meggondolatlanul beszél, az saját magát sodorja bajba.</verse>
				<verse number="4">A lusta mindig sóvárog valami után, de hiába, a szorgalmas pedig bőségesen megkapja, amit kíván.</verse>
				<verse number="5">Az igaz gyűlöli a hazugságot, az istentelen pedig gyalázatos és szégyenletes dolgokat tesz.</verse>
				<verse number="6">Az igazságosság megőrzi azt, aki igazságosan él, a gonoszság ellenben tönkreteszi azt, aki szereti a bűnt.</verse>
				<verse number="7">Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincsen, más meg szegénynek tetteti magát, holott igen gazdag.</verse>
				<verse number="8">A gazdag vagyona váltságdíj lehet az életéért, de a szegényt senki sem fenyegeti.</verse>
				<verse number="9">Az igaz ember világossága vidáman fénylik, az istentelen lámpája pedig hamar kialszik.</verse>
				<verse number="10">Az ostoba büszkeség csak veszekedést okoz, a bölcs pedig elfogadja a tanácsot.</verse>
				<verse number="11">A könnyen szerzett vagyon hamar elszáll, aki pedig apránként gyűjt, egyre gyarapodik.</verse>
				<verse number="12">A halogatott remény elcsüggeszti a szíved, de a beteljesült kívánság az élet fája.</verse>
				<verse number="13">Aki elutasítja Isten szavát, az adósságba süllyed, de aki tiszteli és féli azt, megkapja jutalmát.</verse>
				<verse number="14">A bölcs ember tanítása az élet forrása, szavai megóvnak a halál csapdáitól.</verse>
				<verse number="15">Aki értelmes, azt kedvelik, de az élet keményen bánik az istentelenekkel.</verse>
				<verse number="16">Az okos ember meggondolja, mit tesz, az ostoba pedig a tetteivel mutatja ki ostobaságát.</verse>
				<verse number="17">Az istentelen, ha megbízzák, bajt okoz, a megbízható követ pedig gyógyulást hoz.</verse>
				<verse number="18">Szégyen és szegénység jut annak, aki elutasítja a figyelmeztetést, aki pedig megfogadja, annak tisztelet és gazdagság.</verse>
				<verse number="19">A teljesült kívánság édes a léleknek, de az ostoba kívánja a gonoszt, és nem akar róla lemondani.</verse>
				<verse number="20">Aki a bölcsekkel barátkozik, maga is bölcs lesz, de ha ostobákhoz csatlakozik, bajba kerül.</verse>
				<verse number="21">A bűnösöket szerencsétlenség üldözi, de az igazak szép jutalmat kapnak.</verse>
				<verse number="22">Az igaz örökséget hagy még az unokáinak is, a bűnösök vagyona pedig az igazak számára van félretéve.</verse>
				<verse number="23">A szegény ember szántóföldje bőséges termést adhat, de néha az igazságtalanság azt is tönkreteszi.</verse>
				<verse number="24">Aki nem fenyíti meg a fiát, amikor kellene, nem szereti igazán, aki pedig valóban szereti, idejében megfegyelmezi.</verse>
				<verse number="25">Az igaz ember jóllakásig ehet, míg a gonoszok éhen maradnak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">A bölcs asszony építi a családját, az ostoba pedig saját kezével rombolja le.</verse>
				<verse number="2">Aki igazságosan él, tiszteli és féli az Örökkévalót, de aki görbe utakon jár, Istent veti meg.</verse>
				<verse number="3">Az ostoba a beszéde miatt bajba kerül, a bölcset pedig saját szavai mentik meg.</verse>
				<verse number="4">Ha nincsenek ökreid, hogy műveljék a földet, üres a magtárad. De bőséges termésre számíthatsz, ha erős ökreid vannak.</verse>
				<verse number="5">A hűséges tanú mindig igazat mond, de a hamis tanú hazudik.</verse>
				<verse number="6">A gúnyolódó hiába keresi a bölcsességet, nem találja, az értelmes azonban örömest tanul.</verse>
				<verse number="7">Hagyd ott az öntelt ostobát, hiszen semmit sem tanulhatsz tőle.</verse>
				<verse number="8">Az értelmesek bölcsessége abban van, hogy tudják, hová mennek, az ostobák bolondsága pedig abban, hogy még magukat is becsapják.</verse>
				<verse number="9">Az ostobákat büntetéssel kell rávenni, hogy engedelmeskedjenek a törvénynek, de az igazságosak örömmel engedelmeskednek.</verse>
				<verse number="10">Bánatodat csak a saját szíved ismeri igazán, és örömödben sem osztozhat idegen.</verse>
				<verse number="11">Az istentelen ember családja tönkremegy, az igazaké pedig felvirágzik.</verse>
				<verse number="12">Van olyan út, amely helyesnek látszik, végül mégis a halálba vezet.</verse>
				<verse number="13">Nevetés közben is fájhat a szíved, és az öröm végén szomorúság várhat.</verse>
				<verse number="14">A romlott szívű ember megkapja tetteiért méltó büntetését, a jó ember pedig jutalmát.</verse>
				<verse number="15">Az ostoba mindent elhisz, amit hall, a bölcs pedig minden lépését jól meggondolja.</verse>
				<verse number="16">A bölcs óvatos, és elkerüli a bajt, az ostoba pedig gátlástalan és elbizakodott.</verse>
				<verse number="17">A hirtelen haragú ostobán cselekszik, aki pedig gonosz terveket szövöget, azt meggyűlölik.</verse>
				<verse number="18">Az ostobák bolondságot örökölnek, az értelmeseket pedig tudással koronázzák meg.</verse>
				<verse number="19">Térdet hajt a gonosz a jó előtt, meghajol az istentelen az igazak kapujában.</verse>
				<verse number="20">A szegény embert még a szomszédja is lenézi, bezzeg a gazdagnak sok a barátja!</verse>
				<verse number="21">Aki megveti a másikat, vétkezik, de áldott, aki segít a szegényeken.</verse>
				<verse number="22">Akik gonoszt terveznek, elszámítják magukat, akik pedig jót, azok jóindulatra és hűségre számíthatnak.</verse>
				<verse number="23">A szorgalmas munka mindig hasznot hajt, de aki csak a száját jártatja, elszegényedik.</verse>
				<verse number="24">A bölcsek koronája a gazdagság, az öntelt ostobáké pedig saját butaságuk.</verse>
				<verse number="25">Az igaz tanú életet ment, a hamis tanú pedig cserben hagy.</verse>
				<verse number="26">Akik tisztelik és félik az Örökkévalót, teljes bizalommal vannak iránta, s ez még a gyermekeiknek is menedéket jelent.</verse>
				<verse number="27">Az Örökkévalót tisztelni és félni — ez az élet forrása, így kerülheted el a halál csapdáit.</verse>
				<verse number="28">A nép sokasága a király dicsősége, de ha elfogy a nemzet, elbukik a király is.</verse>
				<verse number="29">Aki féken tartja haragját, az igazán értelmes, aki pedig hirtelen haragú, nagyokat hibázik.</verse>
				<verse number="30">A békességes, nyugodt szív egészség a testednek, de az indulatosság még a csontjaidat is megrontja.</verse>
				<verse number="31">Aki a szegényt elnyomja, annak Teremtőjét bántja meg, aki pedig segít a szegényeken, Istent tiszteli ezzel.</verse>
				<verse number="32">Saját gonoszsága miatt pusztul el a gonosz, az igazakat pedig ártatlanságuk oltalmazza.</verse>
				<verse number="33">Az értelmes ember szívében nyugszik a bölcsesség, amelynek az ostobák lelke hírét sem hallotta.</verse>
				<verse number="34">Az igazságosság felvirágoztatja a nemzetet, az igazságtalanság pedig romlásba dönti.</verse>
				<verse number="35">A király jóindulattal van bölcs szolgája iránt, de a haszontalant haragja sújtja.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Aki szelíden válaszol, lecsendesíti a haragot, a sértő, kemény beszéd pedig felszítja.</verse>
				<verse number="2">A bölcsek beszéde vonzóvá teszi a tudást, az öntelt ostobákból pedig csak úgy dől a butaság.</verse>
				<verse number="3">Az Örökkévaló szemei mindent figyelemmel kísérnek, a jókat és gonoszokat egyaránt szemmel tartja ő!</verse>
				<verse number="4">A szelíd és kedves szó olyan, mint az élet fája, de a hamis beszéd összetöri az ember szellemét.</verse>
				<verse number="5">Az ostoba visszautasítja apja figyelmeztetését, aki pedig elfogadja, értelmessé válik.</verse>
				<verse number="6">Az igaz ember házában nagy kincs van, de amit a gonosz megszerez, abból csak baj lesz.</verse>
				<verse number="7">A bölcs beszéde tudást terjeszt, de az öntelt ostobáknak a gondolkozása is zavaros.</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló utálja, amit a gonoszok áldoznak neki, de az igazak imádságának örül.</verse>
				<verse number="9">A gonoszok életmódját utálja az Örökkévaló, de szereti azokat, akik igazságosan akarnak élni.</verse>
				<verse number="10">Súlyos fenyítést kap, aki letér az Örökkévaló útjáról, aki pedig nem fogadja el a fenyítést: meghal.</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló előtt nyitott könyv a halál országa és a nagy mélység is, mennyivel inkább az emberek szíve!</verse>
				<verse number="12">Az ostoba csúfolódó utálja azt, aki figyelmezteti, és nem kér a bölcsek tanácsából.</verse>
				<verse number="13">Amikor tele van a szíved örömmel, még az arcod is ragyog, szíved fájdalma pedig összetöri szellemedet.</verse>
				<verse number="14">Az értelmes szívű keresi a tudást, a magabiztos ostobák pedig bolondságokon rágódnak.</verse>
				<verse number="15">A nyomorultak számára minden nap nehéz, de a vidám szívűnek minden napja ünnep.</verse>
				<verse number="16">Jobb szerényen élni, de félni és tisztelni az Örökkévalót, mint nagy gazdagság miatt örökké gondokkal küszködni.</verse>
				<verse number="17">Többet ér egy tányér egyszerű étel, ha szeretettel teszik eléd, mint a dúsan terített asztal, ha gyűlölködve ülik körül.</verse>
				<verse number="18">A hirtelen haragú felszítja, a türelmes pedig lecsendesíti a veszekedést.</verse>
				<verse number="19">A lusta élete olyan, mint a tövisekkel benőtt ösvény, az igazságosé pedig, mint a sima országút.</verse>
				<verse number="20">A bölcs fiú örömet szerez apjának, az öntelt ostoba pedig szégyent hoz anyjára.</verse>
				<verse number="21">Az értelmetlen örül, ha valami ostobaságot tehet, az értelmes pedig egyenes úton jár.</verse>
				<verse number="22">Bölcs tanács nélkül meghiúsul a terved, ha pedig hallgatsz a bölcsek tanácsára, megvalósul.</verse>
				<verse number="23">Örömet szerez, ha meg tudsz felelni valakinek, még inkább, ha ezt jó pillanatban teszed!</verse>
				<verse number="24">A bölcs ember útja felfelé vezet, az életre, egyre távolabb a halottak országától, amely a mélyben van.</verse>
				<verse number="25">Az Örökkévaló összedönti a büszkék házát, de megvédi az özvegyek birtokát.</verse>
				<verse number="26">A gonosz gondolatokat gyűlöli az Örökkévaló, de a kedves szavakat szereti.</verse>
				<verse number="27">Aki csalással szerzett vagyon után sóvárog, saját családját teszi tönkre, aki pedig gyűlöli a megvesztegetést, élni fog.</verse>
				<verse number="28">Az igazságos megválogatja szavait, de az istentelenek szájából árad a gonoszság.</verse>
				<verse number="29">Az Örökkévaló távol van az istentelenektől, de az igazak imádságára válaszol.</verse>
				<verse number="30">Az örömtől ragyogó szemek másokat is felvidítanak, s a jó hír szinte megeleveníti testedet.</verse>
				<verse number="31">Aki hallgat a figyelmeztetésre, amely az életre vezet, az a bölcsek között fog lakni.</verse>
				<verse number="32">Aki elutasítja a figyelmeztetést, a saját életét gyűlöli, aki viszont megfogadja, értelmes lesz.</verse>
				<verse number="33">Az Örökkévaló tisztelete és félelme bölcsességre tanít, és a megtiszteltetést az alázatosság készíti elő.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Az ember szíve tervezget, de a bölcs válasz az Örökkévalótól származik.</verse>
				<verse number="2">Mindenki helyesnek tartja a saját tetteit, de az Örökkévaló az, aki mérlegeli szívünk szándékait.</verse>
				<verse number="3">Bízd rá az Örökkévalóra minden dolgodat, így lesznek sikeresek a terveid.</verse>
				<verse number="4">Az Örökkévaló mindent a saját rendeltetése szerint teremtett, még az istenteleneket is: őket a veszedelem napjára.</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló utálja, aki öntelt, s biztos, hogy nem hagyja büntetlenül.</verse>
				<verse number="6">A kegyelem és hűség eltörli a bűnt. Tiszteld és féld az Örökkévalót, az távol tart a gonosztól!</verse>
				<verse number="7">Ha az Örökkévalónak tetszik, ahogy élsz, még az ellenségeidet is kibékíti veled.</verse>
				<verse number="8">Jobb a kevés, amit igazságosan szereztél, mint a nagy gazdagság, amihez csalással jutottál.</verse>
				<verse number="9">Terveidet a szíved készíti, de lépteidet az Örökkévaló irányítja.</verse>
				<verse number="10">Amit a király mond, az törvény, s mikor ítéletet hoz, nem téved.</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló azt kívánja, hogy minden mérleg és mérősúly pontos, és minden üzleti megállapodás igazságos legyen.</verse>
				<verse number="12">Az igazságtalanság utálatos a király számára, mert uralmát az igazságosság és jogosság tartja fenn.</verse>
				<verse number="13">A király örül az igaz beszédnek, ezért szereti azt, aki igazat mond.</verse>
				<verse number="14">Akire a király megharagszik, az közel kerül a halálhoz, de a bölcs le tudja csendesíteni a király haragját.</verse>
				<verse number="15">Akire a király arca ragyog, az élni fog, mert a király jóindulata olyan, mint a tavaszi eső.</verse>
				<verse number="16">Mennyivel többet ér bölcsességet gyűjteni, mint aranyat! Mennyivel jobb értelmet szerezni, mint ezüstöt!</verse>
				<verse number="17">Az igaz útja elkerüli a gonoszt, és a ki ügyel a lépéseire, megőrzi életét.</verse>
				<verse number="18">Büszkeség a közelgő összeomlás hírnöke, elbizakodottság pedig bukásé.</verse>
				<verse number="19">Jobb ha szerény vagy a szegények között, mint ha büszkékkel osztozol a zsákmányon.</verse>
				<verse number="20">Aki Isten beszédére figyel, és megfogadja azt, annak jó dolga lesz, és aki az Örökkévalóban bízik, milyen áldott!</verse>
				<verse number="21">Az emberek értelmesnek tartják a bölcs szívűt. A gondosan megválogatott szavak meggyőzőek.</verse>
				<verse number="22">Élet forrása a bölcsesség az értelmesnek, az ostobák büntetése pedig a saját ostobaságuk.</verse>
				<verse number="23">A bölcs szívű okosan szól, és a szavaival gyarapítja a tudást.</verse>
				<verse number="24">A kedves beszéd, mint a tiszta méz, édes a léleknek, egészség a testnek.</verse>
				<verse number="25">Van olyan út, amely helyesnek látszik, végül mégis a halálba vezet.</verse>
				<verse number="26">Éhsége a munkás javát szolgálja, mert sürgeti, hogy keresse meg kenyerét.</verse>
				<verse number="27">A haszontalan ember gonosz terveket sző, beszéde pedig pusztító tűz.</verse>
				<verse number="28">A bajkeverő viszályt szít, a rágalmazó éket ver még a barátok közé is.</verse>
				<verse number="29">Az erőszakos becsapja társát, és rossz útra vezeti.</verse>
				<verse number="30">Aki öszehúzza szemét, gonoszságot tervez, s aki összeszorítja ajkát, már el is határozta magát a rosszra.</verse>
				<verse number="31">Az ősz haj dicsőség koronája, azokon, akik igazságosan élnek.</verse>
				<verse number="32">Többet ér a türelmes kitartás, mint a nagy hősiesség, és az önuralom, mint a hadi sikerek.</verse>
				<verse number="33">Az ember sorsot húzhat, de az Örökkévaló dönti el a dolgot.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Jobb egy falat száraz kenyér békességgel, mint a folytonos lakomázás veszekedéssel.</verse>
				<verse number="2">A bölcs szolga uralkodni fog gazdája haszontalan fián, és együtt örököl a testvérekkel.</verse>
				<verse number="3">Olvasztótégely kell az ezüstnek, kemence az aranynak, az ember szívét pedig az Örökkévaló tisztítja meg.</verse>
				<verse number="4">Aki a gonosz beszédre figyel, maga is gonosztevő, aki rágalomra hallgat, maga is hazug.</verse>
				<verse number="5">Ha a szegényen gúnyolódsz, Teremtőjét sérted meg, aki pedig más baján örül, nem kerüli el a büntetést.</verse>
				<verse number="6">Az öregek koronája az unokák, a gyermekek dicsősége pedig a szülők.</verse>
				<verse number="7">Nem illik az ostoba szájába a választékos beszéd, még kevésbé az uralkodó ajkára a hamis szó.</verse>
				<verse number="8">Van, aki varázserejű kőnek hiszi a megvesztegetést, mindenütt ezzel akar célhoz érni.</verse>
				<verse number="9">Aki megbocsátja a vétket, szeretetre törekszik, aki pedig újra felemlegeti, még a barátokat is elválasztja.</verse>
				<verse number="10">Az értelmes embert egyetlen figyelmeztetés mélyebben érinti, mint száz csapás az öntelt ostobát.</verse>
				<verse number="11">A gonosz egyre csak lázadozik, míg végül kegyetlen hírnök indul ellene.</verse>
				<verse number="12">Inkább egy anyamedvével találkozz, akitől bocsait elvették, mint egy dühöngő ostobával!</verse>
				<verse number="13">Ha rosszal fizetsz a jóért, befészkel házadba a gonosz, és el nem hagy többé!</verse>
				<verse number="14">A vita kezdete olyan, mint repedés a gáton. Hagyd abba, mielőtt a veszekedés kitör!</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló utálja a bűnös felmentését, és ugyanígy az ártatlan elítélését is.</verse>
				<verse number="16">Mit ér a pénz az ostoba kezében? Hogy bölcsességet vegyen rajta, ahhoz nincs esze!</verse>
				<verse number="17">Az igazi barát mindig szeret téged, de akkor válik igazán a testvéreddé, ha bajba kerülsz.</verse>
				<verse number="18">Csak a bolond vállal kezességet más ember adósságáért!</verse>
				<verse number="19">Aki veszekedni szeret, a bűnt szereti, és aki dicsekszik, veszedelmet hoz magára.</verse>
				<verse number="20">Az álnok szívűnek nem lesz jó sorsa, és a hamis beszédű nagy bajba kerül.</verse>
				<verse number="21">Az öntelt ostoba szüleinek bánata, az ilyen fiú apjának nincs sok öröme.</verse>
				<verse number="22">Az öröm gyógyulás és egészség, de a bánat még csontjaidat is elemészti.</verse>
				<verse number="23">Az istentelen titokban elfogadja a megvesztegetést, hogy elferdítse az igazságot.</verse>
				<verse number="24">Az értelmes a bölcsességen tartja a szemét, az ostobák pedig távoli dolgokról álmodoznak.</verse>
				<verse number="25">Az ostoba gyermekek sok bánatot okoznak apjuknak, és keserűséget anyjuknak.</verse>
				<verse number="26">Megbüntetni az ártatlant, vagy megverni a nemes lelkűt, nem igazságos.</verse>
				<verse number="27">A bölcs megválogatja a szavait, az értelmes higgadtan viselkedik.</verse>
				<verse number="28">Még az ostoba is bölcsnek tűnik, mikor hallgat, és értelmesnek hiszik, ameddig nem beszél.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Az önfejű csak saját kívánságát követi, és dühösen elutasít minden bölcs tanácsot.</verse>
				<verse number="2">Az ostoba nem hallgat senkire, egyre a saját gondolatait mondja.</verse>
				<verse number="3">Amikor az istentelen bejön, vele jön a megvetés, de hamar követi a szidalom és a gyalázat is.</verse>
				<verse number="4">A bölcs beszéde mély víz, a bölcsesség forrása pedig, mint a mélyből feltörő patak.</verse>
				<verse number="5">Nem jó a bűnösnek kedvezni, sem az igazat kiforgatni jogaiból.</verse>
				<verse number="6">Az ostobák beszéde veszekedést okoz, szájuk büntetésért kiált.</verse>
				<verse number="7">Az ostoba a beszédével saját magát teszi tönkre, és szavaival csapdát állít magának.</verse>
				<verse number="8">A rágalmat könnyű elhinni, ahogy a finom falatot könnyű lenyelni.</verse>
				<verse number="9">Aki hanyagul végzi munkáját, testvére annak, aki szándékosan rombol.</verse>
				<verse number="10">Erős bástya az Örökkévaló, hozzá menekül az igaz, és védelmet talál.</verse>
				<verse number="11">Azt hiszik a gazdagok, hogy vagyonuk megvédi őket, azt képzelik, magas kőfal a gazdagság.</verse>
				<verse number="12">A bukás előtt büszkeség jár, a megtiszteltetés előtt pedig alázatosság.</verse>
				<verse number="13">Aki meg sem hallgatja a kérdést, és úgy felel, az ostoba és megszégyenül.</verse>
				<verse number="14">Az embert a szelleme támogatja a szenvedés elviselésében, de ha reményét veszti, azt ki tudja elviselni?</verse>
				<verse number="15">Az értelmes szíve szomjas a tudásra, és a bölcs füle ismeretre éhes.</verse>
				<verse number="16">Az ajándék megnyitja előtted a lehetőséget, és a hatalmasok elé juttat.</verse>
				<verse number="17">Aki elsőnek szól, annak látszólag igaza van, majd ellenfele következik, és kérdéseivel próbára teszi.</verse>
				<verse number="18">A sorsolás eldönti a vitát, és elválasztja a vitázó feleket.</verse>
				<verse number="19">Megsértett barátod nehezebb visszanyerni, mint az erős várat elfoglalni. A veszekedés olyan, mint erős zár a palota kapuján.</verse>
				<verse number="20">Beszéded gyümölcsével kell jóllaknod, és amit mondasz, annak következményét eszed, akár jó, akár rossz az.</verse>
				<verse number="21">Élet és halál a nyelv hatalmától függ, s ahogyan bánsz vele, úgy eszed gyümölcsét.</verse>
				<verse number="22">Aki jó feleséget keresett magának, nagy kincset talált, mert az Örökkévaló jóindulattal volt iránta.</verse>
				<verse number="23">Aki szegény, alázatosan könyörög segítségért, a gazdag pedig gorombán válaszol.</verse>
				<verse number="24">Van olyan barát, aki csak bajba kever, de van olyan is, aki hűségesebb a testvérnél.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Jobb szegényen, de becsületesen élni, mint ostobának lenni, és hamisan beszélni.</verse>
				<verse number="2">A puszta lelkesedés tudás nélkül semmit sem ér, és aki hirtelenkedik, hibát vét.</verse>
				<verse number="3">Az ostoba ember életét saját butasága teszi tönkre, mégis az Örökkévalót okolja érte.</verse>
				<verse number="4">A gazdagság sok barátot szerez, de a szegényt még barátai is elkerülik.</verse>
				<verse number="5">A hamis tanú nem ússza meg büntetlenül, és aki folyton hazudik, nem menekül meg.</verse>
				<verse number="6">A bőkezű adakozónak sokan hízelegnek, és aki ajándékot osztogat, annak mindenki barátja.</verse>
				<verse number="7">Aki szegény, azt a testvérei elkerülik, elhagyják még barátai is, segítséget kér tőlük, de hiába.</verse>
				<verse number="8">Szerezz bölcsességet, ha szereted az életet, őrizd meg az értelmet, hogy jó dolgod legyen!</verse>
				<verse number="9">Aki hamisan tanúskodik, megkapja büntetését: a hazug tanú tönkremegy.</verse>
				<verse number="10">Nem illik az ostobához a gazdagság és jólét, még kevésbé a szolgához, hogy fejedelmeken uralkodjon.</verse>
				<verse number="11">Bölcs dolog, ha fékezed haragod, és dicsőségedre válik, ha nem veszed fel a sértést.</verse>
				<verse number="12">Mint oroszlán-ordítás, olyan a király haragja, de mint a frissítő harmat a fűnek, a jóindulata.</verse>
				<verse number="13">Az öntelt és ostoba fiú tengernyi bajt okoz apjának. Az elégedetlen asszony pedig olyan, mint a lyukas háztetőn folyton becsepegő eső.</verse>
				<verse number="14">Házat és vagyont örökölhetsz szüleidtől, de jó feleséget csak az Örökkévaló adhat.</verse>
				<verse number="15">A lustaság mély álomba merít, és a lomha ember éhezni fog.</verse>
				<verse number="16">Ha engedelmeskedsz az Örökkévaló parancsának, az életed mented meg, de ha elutasítod, meghalsz.</verse>
				<verse number="17">Kölcsönadsz az Örökkévalónak, ha a szegényeken segítesz, ő pedig visszafizeti neked.</verse>
				<verse number="18">Fegyelmezd meg a fiadat, amíg még van remény, de ne engedd, hogy haragod elragadjon, és összetörd!</verse>
				<verse number="19">Akit erőszakos haragja elragad, büntetést kapjon érte, különben még erőszakosabb lesz.</verse>
				<verse number="20">Hallgass a tanácsra, s fogadd el a helyreigazítást, akkor végül te is bölccsé leszel.</verse>
				<verse number="21">Mennyi gondolat és szándék kavarog az ember lelkében, de csak az Örökkévaló terve valósul meg!</verse>
				<verse number="22">Amit Isten a leginkább kíván tőled, az a hűség. Jobb szegénynek lenni, mint hűtlennek.</verse>
				<verse number="23">Ha tiszteled és féled az Örökkévalót, utad az életre vezet, s nyugodtan alhatsz, mert nem ér veszedelem.</verse>
				<verse number="24">A lusta még magával sem törődik, még arra sem képes, hogy az ételt a tálból a szájához emelje.</verse>
				<verse number="25">A beképzelt ostobát fenyíteni kell, hogy okuljon belőle, de az értelmes már abból is tanul, ha valaki figyelmezteti.</verse>
				<verse number="26">Szégyenletes és gyalázatos, aki bántalmazza apját, vagy elkergeti anyját.</verse>
				<verse number="27">Fiam, ha nem hallgatsz a figyelmeztetésre, eltávolodsz a bölcsességtől.</verse>
				<verse number="28">A hitvány tanú csúfot űz a törvényből, és az istentelen szája igazságtalanságot terjeszt.</verse>
				<verse number="29">A büszke és öntelt embert ítélet várja, a beképzelt ostobákat pedig verés.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">A bor elveszi a józan eszed, a tömény ital nagyhangúvá tesz, s aki megrészegedik, ostoba.</verse>
				<verse number="2">A haragvó király olyan, mint az ordító oroszlán. Ha magadra haragítod, az életedbe kerülhet.</verse>
				<verse number="3">Megbecsülést érdemel, aki elkerüli a veszekedést, az ostobák pedig hamar vitába keverednek.</verse>
				<verse number="4">Nem szánt ősszel a lusta, nyáron meg aratni szeretne, de nincs mit.</verse>
				<verse number="5">Mint a mély kútban a víz, olyan az ember szívében a szándék, de az értelmes mégis a felszínre hozza!</verse>
				<verse number="6">Sokan barátodnak mondják magukat, de találsz-e egyet is, aki igazán hűséges hozzád?</verse>
				<verse number="7">Az igazságszerető ember egész életében egyenes úton jár, s még a gyermekei is áldottak!</verse>
				<verse number="8">Amikor a király ítéletet tart, tekintete elválasztja az igazat a gonosztól, mint búzát a pelyvától.</verse>
				<verse number="9">Ki mondhatja: „Megtisztítottam szívem minden rossztól, bűneimtől megtisztultam?”</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló utálja, ha más mértékkel mérsz eladásnál, mint vételnél, s így becsapod az embereket.</verse>
				<verse number="11">Még egy gyermek is a tetteivel mutatja meg jellemét, ebből láthatod, hogy jó-e, vagy rossz.</verse>
				<verse number="12">A jó fület és az éles szemet egyaránt az Örökkévaló teremtette.</verse>
				<verse number="13">Ha szeretsz aludni, szegény leszel! Kelj fel, dolgozz, és bőven lesz mit enned!</verse>
				<verse number="14">„Hitvány holmi, nem sokat ér!” — mondja a vevő alkudozás közben, de mikor elmegy, már dicsekszik vele.</verse>
				<verse number="15">Nagy érték az arany és az igazgyöngy, de a bölcs beszéd mindennél többet ér.</verse>
				<verse number="16">Vedd zálogba a ruháját attól, aki idegenért vállal kezességet!</verse>
				<verse number="17">Amit csalással szereztél, előbb édesnek érzed, de végül mintha kavicsokkal telne meg a szád.</verse>
				<verse number="18">A terveket a jó tanács teszi sikeressé, és csak alapos tanácskozással viselj háborút!</verse>
				<verse number="19">Aki mások magánügyeit kipletykálja, abban ne bízz! Ne barátkozz olyannal, aki folyton fecseg!</verse>
				<verse number="20">Aki apját, anyját átkozza, annak világossága a legnagyobb sötétben alszik ki.</verse>
				<verse number="21">Ha örökséged idő előtt követeled, akkor végül nem lesz áldás rajta.</verse>
				<verse number="22">Ne állj bosszút magadért, inkább várj, amíg az Örökkévaló megfizet!</verse>
				<verse number="23">Ha nem egyforma mértékkel mérsz mindenkinek, az utálatos az Örökkévaló számára! Soha ne használj hamis mérleget!</verse>
				<verse number="24">Az Örökkévaló irányítja az emberek lépéseit. Honnan tudhatnánk, utunk hová vezet?</verse>
				<verse number="25">Csapdába esel, ha elhamarkodottan fogadsz valamit Istennek, és utána gondolkozol rajta, tudod-e teljesíteni.</verse>
				<verse number="26">A bölcs király különválasztja a gonoszokat az igazaktól, ahogy a polyvát különválasztják a búzától, a gonoszokat pedig összezúzza.</verse>
				<verse number="27">Az ember szelleme lámpa az Örökkévaló kezében, amellyel az ember legbelsőbb zugait is megvizsgálja.</verse>
				<verse number="28">Kegyelem és hűség őrzi a királyt, uralmát a hűséges szeretet tartja fenn.</verse>
				<verse number="29">A fiatalok dísze az erő, az öregek ékessége pedig az ősz fej.</verse>
				<verse number="30">Kitisztítják lelkedből a gonoszt a megsebző csapások, megtisztítanak a szíved mélyébe ható sebek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Ahogy a földműves irányítja a csatorna vizét, úgy tartja kezében az Örökkévaló a király szívét: vezeti, amerre akarja.</verse>
				<verse number="2">A saját útját mindenki helyesnek tartja, de aki megvizsgálja és mérlegeli szíved szándékait — az Örökkévaló az!</verse>
				<verse number="3">Tedd meg, ami helyes és igazságos, — ezt az Örökkévaló többre értékeli minden áldozatnál.</verse>
				<verse number="4">Büszke tekintet és gőgös gondolatok, — ez az istentelen szántóföldje, amelyből bűn terem.</verse>
				<verse number="5">Ha szorgalmas vagy, terveid bőséges hasznot hoznak, de ha türelmetlen és kapkodó, csak a szegénységet sietteted.</verse>
				<verse number="6">A hazugsággal szerzett gazdagság hamar eltűnik, mint a pára. Aki így akar meggazdagodni, a halált keresi.</verse>
				<verse number="7">A gonoszokat a saját erőszakosságuk pusztítja el, mert nem akarnak igazságosan élni.</verse>
				<verse number="8">A bűnös útja tekervényes, az igaz pedig egyenes úton jár.</verse>
				<verse number="9">Jobb a szabad ég alatt, a lapos háztetőn lakni, mint a veszekedős asszonnyal egy fedél alatt.</verse>
				<verse number="10">Az istentelen ember lelke vágyik a gonoszságra, még a barátja iránt sem jóindulatú.</verse>
				<verse number="11">Ha megfenyítik a beképzelt ostobát, még ő is bölcsebb lesz tőle, de a bölcs már a figyelmeztetésből is okul.</verse>
				<verse number="12">Az Örökkévaló igazságos! Szemmel tartja az istentelenek házát, és porig rombolja őket.</verse>
				<verse number="13">Ha nem akarod meghallani a szegények segélykiáltását, akkor neked sem felel senki, amikor segítségért kiáltasz.</verse>
				<verse number="14">A titokban adott ajándék lecsendesíti a haragot, a kézbe csúsztatott megvesztegetés lecsillapítja az indulatot.</verse>
				<verse number="15">Az igazságszerető emberek örülnek, mikor az igazság érvényesül, a gonosztevők pedig megrettennek.</verse>
				<verse number="16">Aki letér a bölcsesség útjáról, hamar a halottak közé jut.</verse>
				<verse number="17">Aki csak a szórakozást hajhássza, végül elszegényedik, aki pedig szereti a bort és a költekezést, sohasem lesz gazdag.</verse>
				<verse number="18">Az istentelen fizet váltságdíjat az igazért, és a csaló a becsületes helyett.</verse>
				<verse number="19">Jobb egyedül lakni a pusztában, mint a hirtelen haragú és veszekedős asszonnyal egy házban.</verse>
				<verse number="20">Drága kincs és olaj van a bölcs házában, az ostobának pedig semmije sincs, mert eltékozolja.</verse>
				<verse number="21">Aki igazságosságra, hűségre és szeretetre törekszik, életet talál, jogosságot és megbecsülést.</verse>
				<verse number="22">A bölcs elfoglalja az erős harcosok városát, lerombolja bástyáikat, melyekben bíztak.</verse>
				<verse number="23">Ha gondosan vigyázol szavaidra, sok bajtól mentheted meg magad.</verse>
				<verse number="24">A büszke lenéz és kicsúfol mindenkit, tetteit féktelen gőg hajtja.</verse>
				<verse number="25">A lustát a saját telhetetlen kívánsága öli meg, mert nem akar dolgozni.</verse>
				<verse number="26">A kapzsi embernek soha semmi sem elég, az igazságos pedig adakozik, és nem sajnálja.</verse>
				<verse number="27">Az Örökkévaló utálja, amikor istentelen hoz áldozatot neki, különösen, mikor gonosz szándékkal teszi.</verse>
				<verse number="28">A hamis tanú el fog veszni, aki pedig odafigyel az ügyre, annak a tanúnak megáll a szava.</verse>
				<verse number="29">Aki becsületes, az biztos benne, hogy jó úton jár, az istentelen pedig csak tetteti.</verse>
				<verse number="30">Sem bölcsesség, sem okosság, sem tanács nem állhat ellen az Örökkévaló akaratának.</verse>
				<verse number="31">A lovakat felkészítheted a csatára, de a győzelem az Örökkévaló kezében van!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">A jó hírnév többet ér, mint a nagy gazdagság, s ha jóindulattal vannak irántad, az értékesebb, mint az ezüst és arany.</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló szemében gazdag és szegény egyforma: ő teremtette mind a kettőt.</verse>
				<verse number="3">A bölcs látja a közelgő veszedelmet, és elrejtőzik előle, az ostoba pedig egyenesen belefut, és megszenvedi.</verse>
				<verse number="4">Tiszteld és féld az Örökkévalót, s légy alázatos! Jutalmad: gazdagság, tisztesség és élet.</verse>
				<verse number="5">A tisztességtelen emberre tövisek és csapdák várnak, de aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat.</verse>
				<verse number="6">Neveld a gyermekedet hozzá illő módon, s akkor még idős korában sem tér el tanításodtól.</verse>
				<verse number="7">A gazdag uralkodik a szegényen, és az adós szolgája a hitelezőjének.</verse>
				<verse number="8">Aki jogtalanságot vet, veszedelmet arat, és haragjának botja eltörik.</verse>
				<verse number="9">Aki jó szívvel adakozik, áldott lesz, mert saját kenyeréből ad az éhezőknek.</verse>
				<verse number="10">Zavard el, aki másokat kigúnyol! Vele együtt elmegy a viszály is, megszűnik a vitatkozás és gyalázkodás.</verse>
				<verse number="11">Akinek szíve tiszta, beszéde kedves, annak barátja a király.</verse>
				<verse number="12">Az Örökkévaló őrködik az igaz tudás fölött, és meghiúsítja az istentelen szavait.</verse>
				<verse number="13">Azt mondja a lusta: „Oroszlán jár az utcán, még megölne, ha kimennék!”</verse>
				<verse number="14">Mély verem a paráznaság: akire az Örökkévaló haragszik, beleesik abba.</verse>
				<verse number="15">A gyermekhez könnyen tapad a bolondság, de a fenyítés pálcája elűzi tőle.</verse>
				<verse number="16">Aki elvesz a szegénytől, hogy saját vagyonát gyarapítsa, vagy aki gazdagnak ajándékoz, biztosan szegény lesz mind a kettő!</verse>
				<verse number="17">Figyelj arra, amit a bölcsek mondanak, hallgasd meg szavaimat! Vésd szívedbe, amire tanítalak!</verse>
				<verse number="18">Hasznodra válik, ha jól megjegyzed, és segítségedre lesz, amikor mondogatod.</verse>
				<verse number="19">Bízz az Örökkévalóban, higgy benne, és őrá támaszkodj! Most erre tanítalak téged, igen, éppen téged!</verse>
				<verse number="20">Ezért írtam ezt a harminc bölcs mondást a számodra. Kiválogattam a legfontosabb tudnivalókat és a legjobb tanácsokat,</verse>
				<verse number="21">hogy tanítsalak az igazságra. Így majd helyesen meg tudsz felelni annak, aki elküldött téged.</verse>
				<verse number="22">Ne foszd ki a szegényt, és ne okozz kárt a nyomorultnak a bíróság előtt!</verse>
				<verse number="23">Vigyázz, mert az Örökkévaló támogatja és védi őket! Aki a szegényt megrabolja, annak az Örökkévaló is elveszi életét!</verse>
				<verse number="24">Ne barátkozz haragos természetű emberrel, és ne tarts azzal, aki hirtelen haragú,</verse>
				<verse number="25">különben te is hasonló leszel hozzá, és bajt hozol magadra!</verse>
				<verse number="26">Ne vállalj felelősséget mások adósságáért, ne légy kezese senkinek!</verse>
				<verse number="27">Ha nem tudsz helyette fizetni, még az ágyadat is kihúzhatják alólad!</verse>
				<verse number="28">Ne vidd odébb a birtokhatár kövét, amelyet még őseid állítottak!</verse>
				<verse number="29">Aki tehetséges és szorgalmas, királyokat fog szolgálni, nem közönséges embereket.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Ha az uralkodó vendégül lát, jól gondold meg, kinek az asztalánál ülsz!</verse>
				<verse number="2">Ne egyél túl sokat, még akkor se, ha nagyon éhes vagy!</verse>
				<verse number="3">Ne kívánd meg a kínált finom falatokat, lehet, hogy csak próbára tesz.</verse>
				<verse number="4">Ne törekedj a gazdagságra! Legyen eszed, és meg se próbáld!</verse>
				<verse number="5">A pénz gyorsan elszáll, egy szempillantás alatt eltűnik, elrepül, mint a madár.</verse>
				<verse number="6">Ha kapzsi ember hív vendégségbe, ne ülj az asztalához, s ne kívánd a finom ételeket, amivel kínál!</verse>
				<verse number="7">Azt mondja: „Egyél, igyál!” — de sajnálja tőled, és azt számolgatja, mennyibe kerül ez neki.</verse>
				<verse number="8">Amit megettél, kihányod, és hiába udvariaskodtál.</verse>
				<verse number="9">Meg se próbálj tanácsot adni a magabiztos ostobának! Úgyis csak kineveti bölcs szavaidat.</verse>
				<verse number="10">Ne vidd odébb a birtokhatár kövét, amelyet még elődeid állítottak! Ne vedd el az árváktól birtokukat,</verse>
				<verse number="11">mert erős az Örökkévaló, az árvák védelmezője! Ő védi meg ügyüket veled szemben!</verse>
				<verse number="12">Fogadd meg az intést, hallgass a bölcs beszédre!</verse>
				<verse number="13">Fegyelmezd meg a gyermeket, ha szükséges! Még ha meg is kell fenyítened, nem hal bele.</verse>
				<verse number="14">Lehet, hogy a haláltól mented meg, ha megvesszőzöd!</verse>
				<verse number="15">Fiam, ha bölcs leszel, boldoggá teszel engem is!</verse>
				<verse number="16">Mennyire örülök majd, ha bölcsen beszélsz!</verse>
				<verse number="17">Ne irigyeld a bűnösöket, de mindig teljes szívedből tiszteld és féld az Örökkévalót!</verse>
				<verse number="18">Akkor jó jövő vár rád, és amit remélsz, abban nem fogsz csalódni!</verse>
				<verse number="19">Hallgass rám fiam, hogy bölcs legyél, és irányítsd szíved az Örökkévaló útjára!</verse>
				<verse number="20">Ne barátkozz iszákosokkal, és ne járj együtt azokkal, akik túl sokat esznek!</verse>
				<verse number="21">Mert az ilyenek elszegényednek: folyton csak esznek, isznak, alszanak, végül semmijük sem marad.</verse>
				<verse number="22">Hallgass apád tanácsára, mert neki köszönheted, hogy élsz! Tiszteld anyádat, még idős korában is!</verse>
				<verse number="23">Az igazság, bölcsesség, tanács és értelem minden pénzt megér, vedd meg bármi áron, de soha el ne add semmiért!</verse>
				<verse number="24">Milyen boldog az igazságszerető gyermek apja, s mennyi öröme telik az apának bölcs gyermekében!</verse>
				<verse number="25">Hadd örüljenek a te szüleid is, hadd teljék öröme benned annak, aki megszült!</verse>
				<verse number="26">Add nekem a szívedet, fiam! Kövesd életem példáját!</verse>
				<verse number="27">A prostituált veszélyes, mint a mély verem, más asszonya pedig, mint a szűk kút: nehéz kiszabadulni belőle.</verse>
				<verse number="28">Leselkedik rád, hogy rabul ejtsen, mint a rabló áldozatára, és a házasságtörő férfiak számát szaporítja.</verse>
				<verse number="29">Kik azok, akik folyton vitatkoznak és verekednek, sok szomorúságot és bajt okoznak, sebeket kapnak ok nélkül, és szemük a bortól vöröslik?</verse>
				<verse number="30">Azok, akik egész éjjel bor mellett mulatnak, s folyton ürügyet keresnek, hogy ihassanak.</verse>
				<verse number="31">Ne nézd hát a bort, ne csodáld rubin színét! Ne nézd, hogyan gyöngyözik a pohárban, mert hamar lecsúszik a torkodon!</verse>
				<verse number="32">Végül megmar, mint a kígyó, megmérgez, mint a vipera!</verse>
				<verse number="33">Részegen furcsa dolgokat látsz, és össze-vissza beszélsz.</verse>
				<verse number="34">Úgy érzed, viharos tengeren hánykolódsz, az árboc tetején.</verse>
				<verse number="35">Azt mondod: „Ütöttek, de nem fájt. Vertek, de nem is éreztem. Mikor fogok felébredni? Hadd igyak még egy kicsit!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Ne irigykedj a gonoszokra! Messze kerüld őket,</verse>
				<verse number="2">mert folyton valami pusztítást terveznek, gonoszságról beszélnek!</verse>
				<verse number="3">Bölcsesség által épül a ház, az otthon és a család, és az értelem által lesz erős.</verse>
				<verse number="4">Az otthont és a családi élet minden területét pedig a tudás tölti meg drága és kedves kincsekkel.</verse>
				<verse number="5">A bölcs férfi hatalmasabb, mint az erős, és a tudós hatalmasabb, mint akinek csak a testi ereje nagy.</verse>
				<verse number="6">Ezért bölcs tanácsosokkal viselj háborút, és ha igazán győzni akarsz, sok ilyenre van szükséged.</verse>
				<verse number="7">Az ostobának elérhetetlen a bölcsesség, ezért ki se nyissa száját, mikor a vezetők tanácskoznak!</verse>
				<verse number="8">Aki gonosz dolgokat tervez, azt bajkeverőnek hívják.</verse>
				<verse number="9">Istentelen tervet szőni bűn. A csúfolódót mindenki utálja.</verse>
				<verse number="10">Ha nehéz időkben gyengének bizonyulsz, akkor valóban kevés az erőd!</verse>
				<verse number="11">Mentsd meg a halálra szánt foglyokat! Szabadítsd ki azokat, akik a vesztőhely felé tántorognak!</verse>
				<verse number="12">Ne mondd: „Nem is tudtam róla!”, mert az Örökkévaló, aki a szíveket vizsgálja, jól tudja, mit miért teszel! Aki a lelkedet őrzi, tudja, és mindenkinek tettei szerint fizet.</verse>
				<verse number="13">Fiam, egyél mézet, mert jó! Bizony, édes a tiszta méz.</verse>
				<verse number="14">Ilyen a bölcsesség is: édes a lelkednek. Ha megtalálod, szép jövő vár rád, és amit remélsz, abban nem fogsz csalódni.</verse>
				<verse number="15">Ne légy olyan, mint a lesben álló rabló, ne akard kirabolni az igazságszerető ember otthonát és családját, ne támadd meg otthonát!</verse>
				<verse number="16">Mert az igaz ember is sokszor elesik, mégis mindannyiszor felkel, de az istentelent egyetlen baj is teljesen elpusztítja.</verse>
				<verse number="17">Ne örülj annak, ha ellenségedet baj éri, ne légy kárörvendő, mikor elesik!</verse>
				<verse number="18">Mert az Örökkévaló látja, és megharagszik rád, ellenségedről pedig elfordul haragja.</verse>
				<verse number="19">Ne bosszankodj a gonosztevők miatt, és ne irigykedj az istentelenekre!</verse>
				<verse number="20">Mert a gonosznak nincs jövője, és az istentelen világossága kialszik.</verse>
				<verse number="21">Fiam, tiszteld az Örökkévalót és a királyt, és egyik ellen se lázadj!</verse>
				<verse number="22">A lázadót hirtelen baj éri, mert sokféle veszedelmet zúdíthat rá az Örökkévaló is, meg a király is!</verse>
				<verse number="23">Ezek a mondások is a bölcsektől származnak: A bíró legyen pártatlan és elfogulatlan azokkal szemben, akik fölött ítélkezik!</verse>
				<verse number="24">A bírót, aki felmenti a bűnöst, átkozzák az emberek és utálják a népek.</verse>
				<verse number="25">De ha elítéli a bűnöst, jó dolga lesz, és bőséges áldásban lesz része.</verse>
				<verse number="26">Aki őszintén válaszol, az az igaz barátod.</verse>
				<verse number="27">Előbb végezd el a szántóföldi munkákat, majd a vetést, azután építsd fel a házad.</verse>
				<verse number="28">Ne beszélj alapos ok nélkül senki ellen, különben ostobának tűnhetsz!</verse>
				<verse number="29">Ne mondd: „Én is úgy bánok vele, ahogy ő velem! Bosszút állok azért, amit velem tett!”</verse>
				<verse number="30">Láttam egy lusta és gondatlan ember kertjét, amikor mellette mentem el. Milyen ostoba lehet ennek a szőlőskertnek a gazdája!</verse>
				<verse number="31">A kert ki se látszott a gazból, úgy elborították a tövisek, kőkerítése pedig leomlott.</verse>
				<verse number="32">Ezt látva elgondolkoztam, és ezt tanultam belőle:</verse>
				<verse number="33">„Csak még egy kicsit hadd aludjak, egy kicsit pihenek még!” —</verse>
				<verse number="34">így tör rád a szegénység, mint a rabló! Mire körülnézel, már semmid sincsen, mintha tolvaj lopta volna el.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Ezek is Salamon bölcs mondásai, amelyeket Ezékiásnak, Júda királyának szolgái gyűjtöttek össze.</verse>
				<verse number="2">Istent tiszteljük azokért, amiket eltitkol előlünk, a királyt pedig azokért, amiket felfedez.</verse>
				<verse number="3">Az ég magassága, a föld mélye és a királyok szíve kifürkészhetetlen!</verse>
				<verse number="4">Tisztítsd meg az ezüstöt a salaktól, akkor az ötvös gyönyörű mestermunkát készít belőle!</verse>
				<verse number="5">Távolítsd el az istentelen tanácsadókat a király közeléből, és megerősíti trónját az igazságosság!</verse>
				<verse number="6">Ne dicsekedj a király előtt, és ne foglald el a vezetők helyét!</verse>
				<verse number="7">Jobb, ha azt mondják: „Jöjj előrébb!”, mintha megaláznak, s a vezetők szeme láttára hátrébb állítanak.</verse>
				<verse number="8">Ne fordulj elhamarkodottan a bírósághoz! Mihez kezdesz, ha ellenfeled kerül ki győztesen?</verse>
				<verse number="9">Ha panaszod van valaki ellen, ezt vele beszéld meg négyszemközt, ne mással! Ne pletykáld ki más dolgait,</verse>
				<verse number="10">különben a másik megszégyenít téged, és rossz híredet terjeszti.</verse>
				<verse number="11">Mint aranyalmák ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó, és a helyes döntés.</verse>
				<verse number="12">Mint arany fülbevaló, vagy színarany ékszer, olyan a bölcs figyelmeztetés annak, aki azt elfogadja.</verse>
				<verse number="13">Mint egy pohár hideg víz a nyári hőségben az aratónak, olyan a megbízható küldött annak, aki elküldte: felüdíti lelkét.</verse>
				<verse number="14">Aki ajándékot ígér, de mégsem ad, olyan, mint a felhős, szeles idő, amely nem hoz esőt.</verse>
				<verse number="15">Türelemmel még a királyt is meggyőzheted, a makacs ellenkezést is megtörheted szelíd beszéddel.</verse>
				<verse number="16">Ha mézet találtál, egyél, amennyi jólesik, de ne túl sokat, mert kihányod! Még a barátodhoz se menj túl gyakran, mert megsokallja, és elege lesz belőled!</verse>
				<verse number="17"></verse>
				<verse number="18">Aki hamisan tanúskodik valaki ellen, veszélyes, mint a buzogány, a kard, vagy az éles nyíl!</verse>
				<verse number="19">Nehéz helyzetben sohase bízz meg hűtlen emberben, mert cserbenhagy, mint a fájós fogad, vagy a kificamodott bokád.</verse>
				<verse number="20">Vidám dalt énekelni bánatos embernek oly ostobaság, mint hidegben levetkőzni, vagy a sebre ecetet önteni.</verse>
				<verse number="21">Ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, itasd meg!</verse>
				<verse number="22">Ha így bánsz vele, égetni fogja a szégyen, mintha parazsat tennél a fejére. Az Örökkévaló pedig megjutalmaz téged.</verse>
				<verse number="23">Az északi szél esőt hoz. A másik háta mögötti vádaskodás pedig haragot támaszt.</verse>
				<verse number="24">Jobb a szabad ég alatt, a lapos háztető sarkában lakni, mint a veszekedős feleséggel egy házban.</verse>
				<verse number="25">Olyan a messzi földről érkezett jó hír, mint a pohár hideg víz a szomjas embernek.</verse>
				<verse number="26">Mint a felkavart kút, vagy a beszennyezett forrás, olyan az igaz ember, ha elbizonytalanodik, és enged a gonosznak.</verse>
				<verse number="27">Túl sok mézet enni, vagy a magunk dicsőségét keresni, nem jó.</verse>
				<verse number="28">Ha nem tudsz uralkodni magadon, olyan vagy, mint a város kőfal nélkül.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">Mint hóesés a nyárhoz, vagy záporeső az aratáshoz, úgy nem illik a megtiszteltetés az öntelt ostobához.</verse>
				<verse number="2">Ahogy elszáll a madár, elrepül a fecske, úgy száll el az ok nélkül mondott átok is.</verse>
				<verse number="3">Ostor a lónak, zabla a szamárnak, és verés való az öntelt ostobának.</verse>
				<verse number="4">Ne válaszolj az öntelt ostobának a bolondsága szerint, különben te is hasonló leszel hozzá!</verse>
				<verse number="5">De felelj meg az öntelt ostobának a bolondságához mérten, hogy ne képzelje magát olyan okosnak!</verse>
				<verse number="6">Ha üzeneted ostoba emberre bízod, olyan, mintha saját lábadat vágnád le, és hívnád a bajt.</verse>
				<verse number="7">Mint a sánta bicegése, olyan, ha az ostoba bölcs mondást idéz.</verse>
				<verse number="8">Amilyen értelmetlen hozzákötni a követ a parittyához, olyan, ha az ostobát megtisztelik.</verse>
				<verse number="9">Mint mikor a részeg kezébe beleakad a tövis, olyan az, ha az ostoba bölcs mondást akar idézni.</verse>
				<verse number="10">Aki ostobát fogad szolgálatába, vagy idegen csavargót, olyan, mint aki vaktában lövi nyilait, és valakit megsebez.</verse>
				<verse number="11">Az ostoba újra meg újra elköveti ugyanazt a butaságot, mint a kutya, amely visszatér ahhoz, amit kihányt.</verse>
				<verse number="12">Láttál-e olyan embert, aki magát bölcsnek tartja? Még az ostoba felől is több reményed lehet, mint felőle!</verse>
				<verse number="13">Azt mondja a lusta, ha otthon akar maradni: „Nem mehetek ki, mert oroszlán járkál az utcán!”</verse>
				<verse number="14">Ide-oda forog ágyán a lusta, mint az ajtó a sarkán.</verse>
				<verse number="15">Kinyújtja kezét a tálba, de szájához már nem emeli — ilyen a lusta.</verse>
				<verse number="16">A lusta hétszer okosabbnak gondolja magát azoknál, akik valóban bölcsek.</verse>
				<verse number="17">Mintha kóbor kutyát fognál fülön, ha az, ha veszekedésbe avatkozol, amely nem rád tartozik.</verse>
				<verse number="18">Mint az őrült, aki találomra tüzes nyilakat lövöldöz, s gyilkol, olyan, aki becsapja társát, s azt mondja: „Ugyan, csak tréfáltam!”</verse>
				<verse number="19"></verse>
				<verse number="20">Kialszik a tűz, ha elfogy a tűzrevaló, megszűnik a viszály, ha elmegy a rágalmazó.</verse>
				<verse number="21">Fát a tűzre, szenet a parázsra, — ilyen a bajkeverő a viszály felszítására.</verse>
				<verse number="22">A rágalom mélyen behatol a lélekbe, akárcsak a finom falatok a test belsejébe.</verse>
				<verse number="23">Mint olcsó cserépkorsón hamis ezüstborítás, olyan a hízelgő beszéd, mely gonosz szívből származik.</verse>
				<verse number="24">Aki gyűlöletet hordoz a szívében, beszédével igyekszik azt palástolni, de közben gonosz terveket szövöget.</verse>
				<verse number="25">Ezért ne higgy neki, akármilyen kedvesen is szól, mert szíve tele van gonoszsággal!</verse>
				<verse number="26">A gyűlöletet egy ideig el lehet takarni álnoksággal, de előbb-utóbb lelepleződik mindenki előtt.</verse>
				<verse number="27">Aki másnak vermet ás, maga esik bele, és aki sziklát görget fel az emelkedőn, arra gurul vissza.</verse>
				<verse number="28">A hazug ember gyűlöli azt, akit tönkretett, és a hízelgés bukást okoz.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">Ne légy elbizakodott a jövőre nézve, mert nem tudhatod, mit hoz a holnap.</verse>
				<verse number="2">Más dicsérjen téged, ne te magadat, inkább az idegen szája, mint a tiéd!</verse>
				<verse number="3">Súlyos a kő, és nehéz a homok, de még nehezebb a bosszúság, amelyet az ostobák okoznak.</verse>
				<verse number="4">Pusztító árvíz a kegyetlen harag, de az irigység még veszedelmesebb!</verse>
				<verse number="5">Jobb, ha nyíltan megintesz valakit, mint ha titokban szereted.</verse>
				<verse number="6">A barátodban akkor is bízhatsz, ha fáj, amit mond, de az ellenséged akkor is rosszat akar, mikor hízeleg.</verse>
				<verse number="7">A jóllakott ember még a mézet is megtapossa, de aki valóban éhes, annak még a keserű is édes.</verse>
				<verse number="8">Mint a fészkéből kiesett madárfióka, olyan az ember, aki messze vándorol otthonától.</verse>
				<verse number="9">Felvidít az illatos olaj és az édes illatú füstölő, de még inkább a barátod szívből jövő jó tanácsa.</verse>
				<verse number="10">Barátod el ne hagyd, se apád barátját! Ne utazz a testvéredhez, hogy meglátogasd, amikor bajban vagy! Többet ér a közeli szomszéd, mint a távoli testvér.</verse>
				<verse number="11">Fiam, légy bölcs, hadd örüljek sikerednek, s hadd tudjak megfelelni annak, aki gyaláz.</verse>
				<verse number="12">Az okos ember előre látja a bajt, és kitér előle, az ostoba pedig nekimegy, és megszenvedi.</verse>
				<verse number="13">Vedd zálogba a ruháját attól, aki idegenért vállal kezességet!</verse>
				<verse number="14">Ha kora hajnalban nagy hangon köszöntöd szomszédodat, lehet, hogy áldás helyett átoknak veszi.</verse>
				<verse number="15">Mint esős napon a szüntelen csepegő víz, olyan a feleség, aki folyton veszekszik.</verse>
				<verse number="16">Elhallgattatni őt oly nehéz, mint a szelet visszafogni, vagy az olajat megtartani a markodban.</verse>
				<verse number="17">Az acélpengét acéllal élesítik, csakúgy, mint a barátok egymást csiszolják.</verse>
				<verse number="18">Aki fügefát gondoz, eszi is a gyümölcsét, s aki hűségesen szolgálja mesterét, azt megbecsülik.</verse>
				<verse number="19">Ahogy a víztükör megmutatja arcodat, ha belenézel, úgy mutatja meg a szíved, milyen a valódi természeted.</verse>
				<verse number="20">A halál országa és a feneketlen mélység soha be nem telik, ilyen az ember szemének kívánsága is: telhetetlen.</verse>
				<verse number="21">Az ezüstöt az olvasztótégely, az aranyat a kemence, az ember jellemét pedig az teszi próbára, ha megdícsérik.</verse>
				<verse number="22">Az öntelt ostobát akár mozsárban is apróra törheted, a bolondságát mégsem tudod kitisztítani belőle.</verse>
				<verse number="23">Gondosan vizsgáld meg juhaidat és kecskéidet, viselj gondot nyájaidra,</verse>
				<verse number="24">mert a gazdagság nem tart örökké, sőt, a korona sem marad fenn örökre!</verse>
				<verse number="25">Mikor lekaszálják a füvet, és új sarjad a helyén, és begyűjtik a hegyekről a szénát,</verse>
				<verse number="26">nyírd meg juhaidat, készíts a gyapjúból ruhákat! Adj el néhány kecskét, és vásárolj értük földet!</verse>
				<verse number="27">Akkor lesz elég kecsketej, hogy táplálja családodat, s még a szolgáidat is.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="28">
				<verse number="1">Az istentelen akkor is menekül, ha senki sem üldözi, az igazságszerető pedig bátor, mint az oroszlán.</verse>
				<verse number="2">Amelyik országban sokat vétkeznek a törvény ellen, annak vezetői sűrűn váltják egymást. De a bölcs és értelmes vezető sokáig fog uralkodni, ha a nép engedelmeskedik a törvénynek.</verse>
				<verse number="3">Ha egy szegényből válik szegényeket elnyomó uralkodó, az olyan, mint a pusztító felhőszakadás, amely után nem terem semmi.</verse>
				<verse number="4">Akik nem akarnak engedelmeskedni a törvénynek, dicsérik a gonoszokat, akik pedig engedelmeskednek annak, harcolnak a gonoszok ellen.</verse>
				<verse number="5">A gonoszok föl sem fogják, mi az igazságosság, de akik szeretik az Örökkévalót, egészen megértik.</verse>
				<verse number="6">Jobb becsületesen élni szegénységben, mint tisztességtelenül és gazdagon.</verse>
				<verse number="7">A bölcs fiú engedelmeskedik a törvénynek, aki pedig haszontalan emberek társaságába keveredik, szégyent hoz apjára.</verse>
				<verse number="8">Aki hitelezéssel és uzsorakamattal szerzi vagyonát, annak gyűjti azt, aki a szegényeknek adakozik.</verse>
				<verse number="9">Aki elfordul Isten törvényétől és tanításától, annak még az imádsága is utálatos Isten számára.</verse>
				<verse number="10">Aki rossz útra vezeti az igazságszeretőt, az maga esik csapdába, az ártatlan pedig szép örökséget kap.</verse>
				<verse number="11">Aki gazdag, mind bölcsnek képzeli magát, de az értelmes szegény kiismeri őt, és átlát rajta.</verse>
				<verse number="12">Amikor igazságszeretők győznek, nagy az örvendezés, de ha az istentelenek kerekednek fölül, elrejtőznek az emberek.</verse>
				<verse number="13">Ha takargatod bűneidet, nem lesz jó dolgod, de ha bevallod, és elfordulsz tőlük, kegyelmet kapsz.</verse>
				<verse number="14">Boldog és áldott, aki tiszteli embertársait, de aki makacs, bajba kerül.</verse>
				<verse number="15">Mint zsákmányára rohanó oroszlán, vagy támadó medve, olyan a nyomorult népen uralkodó istentelen vezető.</verse>
				<verse number="16">Az ostoba uralkodó kegyetlenül elnyomja népét, de a becsületes vezető, aki gyűlöli a megvesztegetést, sokáig uralkodik.</verse>
				<verse number="17">A gyilkos, akit szándékos emberölés bűne terhel, hadd fusson a sírig, az ilyenen ne segíts!</verse>
				<verse number="18">Aki egyenes úton jár, biztonságban él, aki pedig görbe utakon, hirtelen elbukik.</verse>
				<verse number="19">Aki földjét szorgalmasan műveli, jóllakik annak termésével, de aki haszontalan dolgokat kerget, elszegényedik.</verse>
				<verse number="20">Aki megbízható és hűséges, sokféle áldást kap, aki pedig hirtelen akar meggazdagodni, büntetést.</verse>
				<verse number="21">Légy pártatlan és elfogulatlan az ítéletben, különben még egy falat kenyérért is hamisan ítélhetsz!</verse>
				<verse number="22">A pénzsóvár hirtelen akar meggazdagodni, de nem veszi észre, hogy ehelyett szegénységre jut.</verse>
				<verse number="23">Aki őszintén megint valakit, azt végül megkedvelik, inkább, mint a hízelegőt.</verse>
				<verse number="24">Aki apjától, vagy anyjától lop, és azt mondja: „Nem tettem semmi rosszat!” — az olyan, mint a gonosztevő.</verse>
				<verse number="25">Aki kapzsi és telhetetlen, az viszályt szít az emberek között, de aki az Örökkévalóban bízik, az meggazdagodik.</verse>
				<verse number="26">Aki saját magában bízik, az öntelt ostoba, aki viszont bölcsen él, az megmenekül a bajtól.</verse>
				<verse number="27">Ha adakozol a szegényeknek, semmiben sem látsz hiányt, de ha nem akarsz segíteni rajtuk, sokan átkozni fognak.</verse>
				<verse number="28">Mikor gonoszok kaparintják meg a hatalmat, elrejtőznek az emberek. Mikor pedig vereséget szenvednek a gonoszok, gyarapodnak és sokasodnak az igazak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="29">
				<verse number="1">Aki sok intés ellenére mégis önfejű marad, egyszer csak összetörik, menthetetlenül.</verse>
				<verse number="2">Amikor igazságszerető kerül hatalomra, örül a nép, ha pedig istentelen uralkodik, mindenki sóhajtozik.</verse>
				<verse number="3">Ha szereted a bölcsességet, örömet szerzel apádnak, de ha prostituáltakhoz jársz, eltékozlod a vagyonát.</verse>
				<verse number="4">Amikor igazságos király uralkodik, megerősödik a nemzet. Aki pedig súlyos adókat vet ki, romba dönti az országot.</verse>
				<verse number="5">Aki hízeleg a másiknak, az csapdát állít neki.</verse>
				<verse number="6">A gonoszt a saját bűne ejti csapdába, az igazságszerető pedig énekel és örül.</verse>
				<verse number="7">Az igazságszerető törődik a szegények ügyével, de az istentelent nem érdeklik a szegények.</verse>
				<verse number="8">A büszke csúfolódók fellázítják a várost, és zűrzavart okoznak, a bölcsek pedig lecsillapítják a gyűlölködést.</verse>
				<verse number="9">Ha bölcs és ostoba vitatkozik, az ostoba hol dühös, hol meg nevet, de nem tudnak megegyezni semmiképp.</verse>
				<verse number="10">A gyilkos gyűlöli az ártatlant, az igazságszeretők pedig igyekeznek megmenteni az ártatlan életét.</verse>
				<verse number="11">Az ostoba szabad folyást enged indulatának, a bölcs pedig megfékezi és lecsillapítja haragját.</verse>
				<verse number="12">Amelyik vezető hallgat a hazugságra, annak romlott minden beosztottja is.</verse>
				<verse number="13">Egy dologban a szegény és elnyomója is hasonló: az Örökkévaló élteti mind a kettőt.</verse>
				<verse number="14">Amelyik király igazságosan bánik a szegényekkel, annak uralkodása hosszú és szilárd.</verse>
				<verse number="15">A gyermeket a helyreigazítás és fenyítés bölccsé teszi, de a szabadjára engedett gyermek szégyent hoz anyjára.</verse>
				<verse number="16">Amikor istentelenek kaparintják meg a hatalmat, megszaporodik a bűn, de az igazak meglátják a gonoszok bukását.</verse>
				<verse number="17">Fegyelmezd meg a fiadat, akkor nyugalmat hoz neked, és örömöd lesz benne.</verse>
				<verse number="18">Ahol nincs prófétai látás, ott elvadul és lezüllik a nemzet. De milyen boldog és áldott, aki követi a tanítást!</verse>
				<verse number="19">Pusztán szavakkal nem lehet fegyelmezni a szolgát, megérti ugyan, de mégsem engedelmeskedik.</verse>
				<verse number="20">Még a magabiztos ostobához is több reményt fűzhetsz, mint akinek gondolkodás nélkül jár a szája.</verse>
				<verse number="21">Ha gyermekkorától fogva mindent megengedsz a szolgádnak, a végén majd nem bírsz vele.</verse>
				<verse number="22">A haragos ember viszályt szít, és a hirtelen haragú sokat vétkezik.</verse>
				<verse number="23">Büszkeséged miatt megaláztatás ér, alázatosságodért pedig megtiszteltetés.</verse>
				<verse number="24">Saját magának ellensége, aki a tolvajjal társul, mert bár hallja az esküt, mégsem tanúskodhat.</verse>
				<verse number="25">Az emberektől való félelem csapdába ejt, de aki az Örökkévalóban bízik, megmenekül.</verse>
				<verse number="26">Sokan a királyhoz fordulnak ügyükkel, pedig csak az Örökkévaló szolgáltat igazságot!</verse>
				<verse number="27">Az igazságszerető irtózik a gonosztól, az istentelen gonosz pedig gyűlöli azt, aki becsületesen él.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="30">
				<verse number="1">Ágúrnak, a masszái Jáke fiának bölcs mondásai. Ezt mondta Itielnek és Ukalnak:</verse>
				<verse number="2">Bizony, én mindenkinél kevesebbet tudok, semmit sem ismerek és értek úgy, ahogy az emberek.</verse>
				<verse number="3">Nem tanultam bölcsességet, és nem ismerem a Szentet.</verse>
				<verse number="4">Ki ment fel valaha is a Mennybe, és jött vissza onnan? Ki tudta összefogni a szelet a markába? Ki gyűjtötte össze a vizeket ruhája sarkába? Ki jelölte ki a Föld határait? Ismered-e a nevét? Vagy tudod-e a fiának nevét?</verse>
				<verse number="5">Isten minden szava színtiszta, kipróbált igazság, ő maga pedig biztonságos menedék mindenkinek, aki bízik benne.</verse>
				<verse number="6">Ezért amit ő mond, ahhoz ne tégy hozzá egy szót se, mert számon kéri rajtad, és rád bizonyítja hazugságodat!</verse>
				<verse number="7">Örökkévaló, két dolgot kérek tőled, add meg, kérlek, mielőtt meghalok!</verse>
				<verse number="8">Messze űzd el tőlem a hazugságot és a hamiskodást! Se túl szegénnyé, se túl gazdaggá ne tégy engem! Add meg a mindennapi kenyeremet!</verse>
				<verse number="9">Különben még jó dolgomban megtagadnálak, és azt mondanám: „Ugyan, kicsoda az Örökkévaló?!” Vagy szegénységem miatt lopni kényszerülnék, s ezzel szégyent hoznék Istenem nevére.</verse>
				<verse number="10">Ne vádold be a szolgát uránál, mert megátkoz téged, és megbűnhődsz érte!</verse>
				<verse number="11">Micsoda nemzedék az, amely átkozza apját, és nem áldja anyját?!</verse>
				<verse number="12">Micsoda nemzedék az, amely tisztának tartja magát, noha nem tisztult meg bűneitől?!</verse>
				<verse number="13">Micsoda nemzedék az, amelynek büszke a tekintete és gőgös a pillantása?!</verse>
				<verse number="14">Micsoda nemzedék az, amelynek fogai, mint a kardok, zápfogai, mint a kések, hogy felfalja a szegényeket az egész földről, és a nincsteleneket az emberek közül?!</verse>
				<verse number="15">A piócának két szája van, s mindkettő ezt mondja: „Add nekem! Add nekem!” Ugyanígy ezeket soha ki nem elégítheted, sohasem mondják, hogy elég:</verse>
				<verse number="16">a halottak országa, a meddő asszony, a száraz föld, amely esőre szomjazik, és a tűz. Ezeknek soha semmi sem elég.</verse>
				<verse number="17">Aki apját kicsúfolja, vagy idős anyját lenézi, az megérdemli, hogy a szemét hollók vájják ki, testét pedig keselyűk szaggassák szét.</verse>
				<verse number="18">Vannak felfoghatatlan csodák számomra, amelyeket semmiképpen nem tudok megérteni:</verse>
				<verse number="19">miképp repül a sas az égen, merre megy a kígyó a sziklán, hol jár a hajó a tengeren, és hogyan jár együtt a férfi és a nő.</verse>
				<verse number="20">A hűtlen asszony megcsalja férjét, azután megmosdik, és azt mondja: „Nem tettem semmi rosszat!”</verse>
				<verse number="21">Van, ami miatt megrendül a föld, s amit nem tud elviselni:</verse>
				<verse number="22">a szolgát, akiből király lesz, az üresfejű ostobát, ha jól megy a sora,</verse>
				<verse number="23">az asszonyt, akit férje megvet, mégis elveszi feleségül, a szolgálólányt, aki úrnője helyére lép.</verse>
				<verse number="24">Vannak állatok, amelyek aprók — mégis nagyon bölcsek:</verse>
				<verse number="25">a hangyák népe: kicsik és gyengék — nyáron mégis élelmet gyűjtenek télre,</verse>
				<verse number="26">a mormoták sem erősek — mégis sziklákra építik házukat,</verse>
				<verse number="27">a sáskáknak nincs királyuk — mégis szép rendben vonulnak,</verse>
				<verse number="28">a gyíkok kézzel megfoghatók — mégis ott vannak a királyok palotájában is.</verse>
				<verse number="29">Vannak, akik méltósággal járnak, s akiknek minden lépése fejedelmi:</verse>
				<verse number="30">az oroszlán, az állatok fejedelme, nem hátrál meg senki elől,</verse>
				<verse number="31">a peckesen lépkedő kakas, a kecskebak, és a király, aki hadseregét vezeti.</verse>
				<verse number="32">Ha büszke voltál, ha ostobán viselkedtél, ha mások ellen rosszat gondoltál, tedd kezed a szádra, és hallgass!</verse>
				<verse number="33">Ha sokáig köpülöd a tejet, vaj lesz belőle, ha sokáig fújod az orrod, vérezni kezd, ha pedig sokáig bosszantasz valakit, viszály lesz belőle.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="31">
				<verse number="1">Lemúél, Massza királya bölcs mondásai, amelyeket anyjától tanult:</verse>
				<verse number="2">Hallgass rám, fiam, hallgass meg, gyermekem, hallgass rám, fiam, akit Istentől kértem!</verse>
				<verse number="3">Ne pazarold erőd asszonyokra! Ne tékozold erőd azokra, akik már sok királyt tönkretettek!</verse>
				<verse number="4">Lemúél, nem való a királyhoz a borivás! Nem illik az uralkodóhoz, ha részegítő italt kíván!</verse>
				<verse number="5">Mert ha iszik, elfelejti, mit mond a törvény, és nem tud igazságosan ítélni a szegények ügyében.</verse>
				<verse number="6">Annak való a részegítő ital, akinek nincs reménye, és a bor annak, aki el van keseredve!</verse>
				<verse number="7">Ezek igyanak, hogy elfelejtsék a bajt, és ne gondoljanak nyomorúságukra!</verse>
				<verse number="8">Szólj annak érdekében, aki nem tudja jogait megvédeni! Emelj szót a mellett, aki bajba került!</verse>
				<verse number="9">Szólj, ne hallgass! Ítélj igazságosan! Karold fel a szegények és nyomorultak ügyét, szolgáltass nekik igazságot!</verse>
				<verse number="10">Bizony, nem könnyű derék feleséget találni! Mennyivel drágább az ilyen asszony az igazgyöngyöknél!</verse>
				<verse number="11">Férje teljesen megbízik benne, semmiben nem lát hiányt,</verse>
				<verse number="12">mert felesége mindig erősíti, bátorítja, soha nem fordul ellene.</verse>
				<verse number="13">Az igazi feleség összegyűjti a gyapjút és a lenfonalat, és jókedvűen maga készít belőle szövetet és vásznat.</verse>
				<verse number="14">Élelmet hoz a családnak messziről, mint a kereskedőhajók a tengeren túlról.</verse>
				<verse number="15">Felkel még hajnal előtt, ételt készít családjának, és eligazítja a szolgákat.</verse>
				<verse number="16">Eladó földet keres, kiválasztja, megveszi, saját kezével szőlőskertet telepít.</verse>
				<verse number="17">Keményen dolgozik, de nem fárad bele, karját megerősíti, hogy minden munkáját el tudja végezni.</verse>
				<verse number="18">Tudja, hogy munkája hasznos, még éjszaka sem alszik ki világossága.</verse>
				<verse number="19">Maga készíti a fonalat, maga szövi a ruhák szövetét.</verse>
				<verse number="20">Bőkezűen adakozik a szegényeknek, és szívesen segít a nyomorultakon.</verse>
				<verse number="21">Nem aggódik, mikor a tél eljön, mert egész családját meleg ruhákba öltözteti.</verse>
				<verse number="22">Színes szőtteseket és takarókat készít ágyára, maga készítette fehér lenvászonba és bíborba öltözik.</verse>
				<verse number="23">Férjét jól ismerik, megbecsülik a városi tanácsban, ahol az ország vezetői között foglal helyet.</verse>
				<verse number="24">Az igazi feleség öveket és finom szövetet sző, és eladja a kereskedőknek.</verse>
				<verse number="25">Erő és méltóság a ruhája, ő pedig nem fél a jövőtől, örömmel néz a holnap elé.</verse>
				<verse number="26">Ha megszólal, bölcsen beszél, kedvességre és szeretetre tanít.</verse>
				<verse number="27">Gondot visel családja minden dolgára, sohasem lustálkodik.</verse>
				<verse number="28">Előállnak gyermekei, és áldják, férje pedig dicséri őt:</verse>
				<verse number="29">„Bizony, sok-sok derék asszony élt előtted, de te fölülmúlod valamennyit!”</verse>
				<verse number="30">Mert a báj csalóka, és elmúlik a szépség, de dicséretre méltó az az asszony, aki tiszteli és féli az Örökkévalót!</verse>
				<verse number="31">Adjatok neki jutalmat keze munkájának gyümölcséből! Dicsérje őt munkája eredménye a város kapuiban!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="21">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ezek a Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának gondolatai és mondásai.</verse>
				<verse number="2">Milyen nagy hiábavalóság! — mondja a Prédikátor. — Milyen nagy hiábavalóság! Bizony, minden hiábavalóság.</verse>
				<verse number="3">Mi haszna van a nap alatt az embernek abból, hogy egész életében töri magát, és keményen dolgozik?</verse>
				<verse number="4">Az egyik nemzedék elmegy, a másik jön, de a föld ugyanaz marad.</verse>
				<verse number="5">Felkel a nap, azután lenyugszik, majd sietve visszatér előbbi helyére, hogy megint felkeljen.</verse>
				<verse number="6">Egyszer dél felé fúj a szél, utána északra fordul, körbe-körbe jár a földön, majd újra visszatér.</verse>
				<verse number="7">A folyók mind sietnek a tengerbe, mégsem töltik meg azt soha. Visszatér a víz a kiszáradt mederbe újra meg újra.</verse>
				<verse number="8">Minden vég nélkül folytatja útját! Nincs vége a sok beszédnek, nincs vége annak, amit a szem láthat, s nincs vége annak, amit a fül hallhat.</verse>
				<verse number="9">Minden ugyanúgy megmarad ezután is, ahogy eddig volt. Minden úgy lesz a jövőben is, amint a múltban történt, mert nincs új a nap alatt.</verse>
				<verse number="10">Van, amiről azt gondolják: „Lám, ez valóban újdonság!” — de az is megvan már régóta. Még mielőtt születtünk volna, már régen létezett.</verse>
				<verse number="11">Bizony, senki sem emlékszik a régiekre! De a jövendő nemzedéket is ugyanígy elfelejtik a következők.</verse>
				<verse number="12">Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="13">Teljes szívvel rászántam magam, hogy a bölcsességemmel alaposan kikutassak és megvizsgáljak mindent, ami az ég alatt történik. De ez is keserves és fáradságos feladatnak bizonyult, amelyet Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak vele.</verse>
				<verse number="14">Megvizsgáltam mindent, ami a nap alatt történik, és úgy találtam, hogy minden hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés.</verse>
				<verse number="15">Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számításba venni.</verse>
				<verse number="16">Azt gondoltam magamról: „Lám, milyen nagy hatalomra tettem szert, mennyi bölcsességet összegyűjtöttem! Fölülmúltam a Jeruzsálemben előttem uralkodó királyokat. Szívem megtelt bölcsességgel és tudással.”</verse>
				<verse number="17">Teljes szívvel rászántam magam, hogy megtudjam és kipróbáljam, mit jelent a bölcsesség és az ostobaság. De arra jutottam, hogy ez is csak időpocsékolás és hasztalan erőlködés.</verse>
				<verse number="18">Mert igaz a mondás: „A sok bölcsességgel sokasodik a szomorúság is, aki tudását gyarapítja, szenvedését szaporítja.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Azt gondoltam, átadom magam az élvezeteknek és az örömnek. Kipróbálom, hová vezetnek. De arra jutottam, hogy ez is hiábavalóság!</verse>
				<verse number="2">A nevetésről azt mondtam: „Bolondság!” — az élvezetekről pedig: „Semmit sem érnek!”</verse>
				<verse number="3">Majd kigondoltam, hogy borral vidítom fel testemet, egészen a szélső határig, de úgy, hogy közben szívemet a bölcsesség vezesse. Kipróbálom ezt a bolondságot, hogy lássam, mire jó ez az ég alatt az embereknek rövid életük napjaiban.</verse>
				<verse number="4">Azután nagy vállalkozásokba fogtam: saját kedvemre palotákat építettem, majd szőlőket és</verse>
				<verse number="5">díszkerteket telepítettem. Gyümölcsösöket is ültettem, amelyekben mindenféle gyümölcs termett.</verse>
				<verse number="6">Víztárolókat is építettem, hogy növekvő fáimat öntözni tudjam.</verse>
				<verse number="7">Szereztem magamnak rabszolgákat és szolgálólányokat, sőt már házamnál született szolgáim is voltak. Rengeteg marhacsordám és juhnyájam is volt, több, mint előttem bárkinek Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="8">Összegyűjtöttem a kincstáramba töméntelen ezüstöt, aranyat, meg különböző tartományok és királyok kincseit. Szereztem énekeseket és énekesnőket, meg nagyon sok asszonyt és háremhölgyet. Mindent megszereztem, amit csak egy férfi kívánhat.</verse>
				<verse number="9">Hatalmas lettem és gazdag, fölülmúltam mindazokat, akik előttem éltek Jeruzsálemben, s közben bölcsességem is velem maradt.</verse>
				<verse number="10">Amit csak akartam, mindent elértem. Nem tagadtam meg a szívemtől semmit, ami örömöt szerzett. Mert valóban nagy örömöt találtam mindabban, amit véghezvittem és elértem! Ez lett a jutalma sok fáradozásomnak.</verse>
				<verse number="11">De amikor gondosan mérlegeltem, amit elértem, és hogy mennyit fáradoztam mindezért, megint csak arra jutottam, hogy ez is mind hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés. Ennek sincs semmi értelme, sem haszna a nap alatt!</verse>
				<verse number="12">Azután elhatároztam, hogy megvizsgálom magát a bölcsességet, meg a bolondságot és az ostobaságot is. Gondosan megvizsgáltam azt is, mit tehet majd az, aki a király után következik a trónon. Arra jutottam, hogy ő is csak ugyanazt fogja tenni, mint az elődje.</verse>
				<verse number="13">Láttam, hogy a bölcsesség olyan, mint a világosság: jó és hasznos. A bolondságnak ellenben — akárcsak a sötétségnek — semmi haszna sincsen.</verse>
				<verse number="14">A bölcs jól látja, hová megy, az ostoba pedig sötétben botorkál. Ugyanakkor felismertem, hogy mindkettőre ugyanaz a sors vár: egyik is meghal, meg a másik is.</verse>
				<verse number="15">Ekkor azt kérdeztem magamtól: „Ha neked is ugyanúgy meg kell halnod, mint a bolondnak, akkor mi hasznod van a nagy bölcsességedből?” Ezért arra jutottam, hogy ez is hiábavalóság!</verse>
				<verse number="16">Hiszen a bölcsre sem fognak jobban emlékezni, mint a bolondra! Bizony, a következő időkben örökre elfelejtik mind a kettőt. Igen, meghal a bolond is, a bölcs is — ebben nincs semmi különbség!</verse>
				<verse number="17">Még az életet is megutáltam, annyira kiábrándítónak találtam mindazt, ami a nap alatt történik. Bizony mindez hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!</verse>
				<verse number="18">Megutáltam minden erőfeszítésemet, amellyel fáradoztam a nap alatt, mivel fölismertem, hogy amikor meghalok, mindezt azokra kell hagynom, akik utánam következnek.</verse>
				<verse number="19">Ugyan ki tudhatja, hogy aki utánam következik, bölcs lesz-e, vagy ostoba? Mégis hatalmába kerül mindaz, amit bölcsességemmel és sok fáradsággal építettem és gyűjtöttem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!</verse>
				<verse number="20">Emiatt úrrá lett rajtam a reménytelenség minden dolog miatt, amelyért fáradoztam a nap alatt.</verse>
				<verse number="21">Mert itt van egy férfi, aki egész életében bölcsen, értelmesen és nagy hozzáértéssel dolgozott, és olyan valakire kell hagyja munkája gyümölcsét, aki a kisujját sem mozdította érte, mégis élvezheti. Bizony ez is hiábavalóság és nagy igazságtalanság!</verse>
				<verse number="22">Mert végül is mi haszna van a nap alatt a halandónak abból, hogy egész életében keményen dolgozott és a lelkét gyötörte?</verse>
				<verse number="23">Hiszen napjai tele vannak szomorúsággal, munkája vesződséggel, s még éjjel sincs lelkének nyugta. Bizony, ez is hiábavalóság!</verse>
				<verse number="24">Arra jutottam hát, hogy az ember nem tehet annál jobbat, mint hogy egyen-igyon, meg örömét lelje a munkájában és annak gyümölcsében. Azt is beláttam, hogy ezt is Isten kezéből kapjuk.</verse>
				<verse number="25">Mert ha ő nem adná, ugyan mit ennénk, és miben lenne örömünk?</verse>
				<verse number="26">Hiszen Isten a bölcsnek — akit kedvel — bölcsességet, tudást és örömöt ad. Ugyanakkor az ostoba bűnösnek fáradozást és küszködést ad, hogy az vagyont gyűjtsön — azután pedig átadja annak, akit Isten kedvel. Bizony, ez is hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak az ég alatt.</verse>
				<verse number="2">Ideje van a megszületésnek, ideje a meghalásnak. Ideje van a vetésnek, ideje az aratásnak.</verse>
				<verse number="3">Ideje van a megölésnek, ideje a meggyógyításnak. Ideje van a lerombolásnak, ideje a felépítésnek.</verse>
				<verse number="4">Ideje van a sírásnak, ideje a nevetésnek. Ideje van a gyásznak, ideje a táncnak.</verse>
				<verse number="5">Ideje van a kövek szétszórásának, ideje a kövek összegyűjtésének. Ideje van az ölelésnek, ideje az öleléstől való tartózkodásnak.</verse>
				<verse number="6">Ideje van a megkeresésnek, ideje az elvesztésnek. Ideje van a megőrzésnek, ideje az eldobásnak.</verse>
				<verse number="7">Ideje van az eltépésnek, ideje a megvarrásnak. Ideje van a hallgatásnak, ideje a szólásnak.</verse>
				<verse number="8">Ideje van a szeretetnek, ideje a gyűlöletnek. Ideje van a háborúnak, ideje a békének.</verse>
				<verse number="9">Mi haszna van az embernek abból, hogy keményen dogozik és töri magát?</verse>
				<verse number="10">Láttam azokat a feladatokat, amelyeket Isten adott a halandóknak, hogy fáradozzanak velük.</verse>
				<verse number="11">Isten mindig mindent a megfelelő időben cselekszik — ezt még szemlélni is gyönyörűség! Ő adott az embernek képességet arra, hogy gondolkodjon a világról — mi azonban soha nem tudjuk teljes egészében felfogni, amit Isten cselekszik.</verse>
				<verse number="12">Arra jutottam, hogy a legjobb, amit az ember tehet, hogy élvezi az életet, és örül annak, ameddig csak él.</verse>
				<verse number="13">Tehát egyen-igyon, élvezze a munkáját és annak gyümölcsét, s ne feledje, hogy mindez Isten ajándéka!</verse>
				<verse number="14">Azt is fölismertem, hogy minden, amit Isten tesz, örökre megmarad. Senki sem tehet hozzá, de el sem vehet abból semmit, mert amit Isten cselekszik, az teljes és örök. Mindezt pedig azért teszi, hogy féljék és tiszteljék őt.</verse>
				<verse number="15">Ami most történik, már régóta megvan, és ami a jövőben fog történni, az már megtörtént a múltban is. Isten újra előhozza azt, ami már elmúlt.</verse>
				<verse number="16">Láttam azt is itt a földön, hogy a bíróságnak igaz ítéletet kellene hozni, de a bírák igazságtalanok. Ahol igazságot kellene szolgáltatni, ott igazságtalanságot művelnek.</verse>
				<verse number="17">De azután ezt gondoltam: Isten ítéletet tart mind az igazak, mind a gonoszok fölött, hiszen megvan a kijelölt ideje minden földi dolog és tett megítélésének.</verse>
				<verse number="18">Azt gondoltam: Isten így teszi próbára és válogatja ki az embereket, és így bizonyítja be, hogy nélküle nem különbek az állatoknál.</verse>
				<verse number="19">Hiszen ugyanaz a sors vár emberre és állatra. Meghal az egyik is, meghal a másik is. Mert egyiket is, másikat is ugyanaz az életadó lehelet élteti. Mikor azonban meghalnak, nincs semmi különbség az élettelen ember és állat között! Bizony, ez is mind hiábavalóság!</verse>
				<verse number="20">Mindegyik ugyanarra a helyre jut, mert mindkettő a föld porából lesz, és végül ugyanúgy porrá lesz az ember is, az állat is.</verse>
				<verse number="21">Ugyan ki a megmondhatója, hogy az ember éltető lehelete halála után felfelé száll-e, s vajon az állatok éltető lehelete lefelé száll-e a földbe?</verse>
				<verse number="22">Arra jutottam tehát, hogy nem tehet az ember jobbat, mint hogy örömet találjon a munkájában és annak gyümölcsében — mert ez jutott neki ebben az életben. Mert ugyan ki tudna bennünket visszahozni, hogy láthassuk, mi történik itt, miután meghaltunk?</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Azután megfigyeltem, hogy milyen sokan szenvednek a hatalmasok elnyomásától és erőszakosságától. Láttam az elnyomottak könnyeit, s hogy nincs, aki vigasztalja és segítse őket. Láttam, hogy elnyomóik kezében van az erő és a hatalom, de a szegényeket senki sem pártolja.</verse>
				<verse number="2">Ezért — azt gondolom — jobb dolguk van azoknak, akik már meghaltak, mint azoknak, akik elnyomás alatt élnek!</verse>
				<verse number="3">De mindegyiküknél szerencsésebb, aki még meg sem született, és még nem tapasztalta meg azt a tengernyi gonoszságot, amelyet az egyik ember a másik ellen elkövet a nap alatt.</verse>
				<verse number="4">Azután megfigyeltem azt az erőfeszítést, szorgalmas igyekezetet és sikeres munkát, amely versengésből fakad: mert mindenki különb akar lenni a másiknál. Bizony, ez is mind hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!</verse>
				<verse number="5">A bolond ölbe tett kézzel tétlenkedik, még akkor is, ha emiatt majdnem éhen hal.</verse>
				<verse number="6">Azt mondja: „Jobb lustálkodni és kevéssel beérni, mint keményen dolgozni, hiszen végül is minden hiábavalóság!”</verse>
				<verse number="7">Majd megfigyeltem egy másik hiábavalóságot a nap alatt.</verse>
				<verse number="8">Láttam egy magányos férfit, akinek sem családja, sem rokonai nem voltak, mégis szünet nélkül hajszolta magát a munkájában. Akármennyit is gyűjtött össze magának, mégsem elégedett meg vele, és nem lelte örömét benne. Vajon ki veszi hasznát, hogy éjjel-nappal dolgozik? Ugyan mi értelme annak, hogy megfosztja magát munkája gyümölcsétől, és minden örömtől? Bizony, ez is hiábavalóság és keserves szenvedés!</verse>
				<verse number="9">Ha két ember együttműködik, az eredményesebb és hatékonyabb, mintha valaki egyedül dolgozik.</verse>
				<verse number="10">Ha kettejük közül az egyik elesik, a másik a segítségére siet. De jaj annak, aki egyedül van, mikor elesik! Nincs senki, aki fölsegítse.</verse>
				<verse number="11">Azután, ha ketten egymás mellett fekszenek, egyikük sem fázik. De hogyan melegedjen föl, aki egyedül alszik?</verse>
				<verse number="12">Az ellenség legyőzheti azt, aki egyedül van. De ketten már sikerrel ellenállhatnak a támadásnak, és megvédhetik egymást. Sőt, ha három szálból fonják a kötelet, akkor még nehezebb elszakítani.</verse>
				<verse number="13">Jobb a szegény, de bölcs fiatalember, mint az öreg és ostoba király, aki már nem hallgat a tanácsra.</verse>
				<verse number="14">Ha a fiatal szegénységben is született, vagy akár éppen a börtönből emelik föl az uralkodásra, még akkor is jobb, ha ő uralkodik.</verse>
				<verse number="15">A fiatal királyt, aki az öreg uralkodó helyére lép, mindig nagy tömeg követi. De miután rengeteg embert megfigyeltem, akik itt a földön forgolódtak, tudom, hogy a nagy sokaság végül kiábrándul belőle, és elégedetlen lesz a fiatal királlyal is. Bizony, ez is hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!</verse>
				<verse number="16"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Vigyázz, jól gondold meg, hogyan közeledsz Istenhez! Sokkal jobb, ha azért jössz, hogy őt hallgasd, és engedelmeskedj neki, mint ha úgy hozol áldozatot, mint az ostobák, akik azt sem tudják, mit tesznek!</verse>
				<verse number="2">Ne tégy elhamarkodottan ígéretet Istennek! Ne tégy meggondolatlanul fogadalmat! Gondold meg jól, kihez beszélsz, mert ő az égben lakik, te pedig a földön, hát ne fogadj meg olyat, amit nem tudsz teljesíteni!</verse>
				<verse number="3">Hiszen a sok aggodalomból rossz álmok származnak, a túl sok beszédből pedig baja származik az ostobáknak.</verse>
				<verse number="4">Mikor Istennek megfogadsz valamit, ne halogasd ígéreted teljesítését! Add meg a fogadalmi ajándékot hamar, amit megígértél, mert ő nem kedveli az ostobákat, akik nem tartják meg ígéretüket!</verse>
				<verse number="5">Inkább ne tégy fogadalmat, mint hogy ne teljesítsd, amit fogadtál!</verse>
				<verse number="6">Tehát ne engedd, hogy a saját elhamarkodott ígéreted bűnbe vigyen! Ne mondd az Isten küldötte előtt: „Ó, ez csak tévedés vagy könnyelműség volt!” Mert ha ezt teszed, magadra vonod Isten haragját, és lerombolja a munkádat.</verse>
				<verse number="7">Bizony, sok álommal és sok beszéddel sok hiábavalóság is együtt jár! Inkább arra legyen gondod, hogy Istent tiszteld és féld!</verse>
				<verse number="8">Ha látod, hogy valamelyik országban elnyomják a szegényeket, erőszakkal megfosztják őket az igazságos bánásmódtól és jogaiktól — ne csodálkozz rajta! Aki ilyen igazságtalanul elnyomja őket, azon is uralkodik egy még magasabb rangú. Fölöttük pedig még hatalmasabb urak vannak.</verse>
				<verse number="9">Mindennél nagyobb nyereség az ország számára az olyan király, aki a földművelést részesíti előnyben.</verse>
				<verse number="10">Aki pénzimádó, sohasem elégszik meg azzal, amit szerzett. Ugyanígy, aki folyvást csak a vagyonát akarja gyarapítani, sohasem elégszik meg az üzleti haszonnal. Bizony, ez is hiábavalóság!</verse>
				<verse number="11">Ha gyarapodik a vagyonod, növekednek az igények is, és egyre többen akarnak költeni belőle. Mi marad hát a gazdának? Csak az, hogy legelteti a szemét a vagyonán.</verse>
				<verse number="12">A szolga, aki egész nap keményen dolgozik, édesen alszik éjjel, akár keveset, akár sokat evett előtte. De a gazdagot sok gondja még éjjel sem hagyja nyugodni.</verse>
				<verse number="13">Megfigyeltem a nap alatt valamit, ami nagyon keserves. Előfordul, hogy valaki szorgalmasan őrzi a vagyonát,</verse>
				<verse number="14">de valami szerencsétlenség folytán mégis mindenét elveszti. Ha azután gyermeke születik, már nincs semmije, amit örökségül hagyhatna rá.</verse>
				<verse number="15">Bizony, az ember csupaszon jön ki az anyja méhéből, és mikor el kell mennie, akkor is meztelenül megy el. Semmit nem vihet magával abból, amiért oly sokat fáradozott.</verse>
				<verse number="16">Ez is nagyon tragikus és fájdalmas: üres kézzel jöttünk, s úgy kell elmennünk is. Mi marad az ember kezében abból, amiért küszködött és törte magát?</verse>
				<verse number="17">Mi értelme volt hát, hogy egész életében sötétség vette körül és szomorúság, végül pedig bosszúság és betegség?</verse>
				<verse number="18">Végül is arra jutottam, hogy az a jó és helyes, ha az ember eszik-iszik, és örömét leli munkájában, és annak gyümölcsében — mindabban, amivel egész életében vesződik a nap alatt. Hiszen mindezt Isten adja: ez jutott nekünk!</verse>
				<verse number="19">Hasonlóképpen az is Isten ajándéka, hogy némelyeknek adott vagyont, gazdagságot és lehetőséget, hogy annak áldásait élvezzék. Hát fogadják el Istentől ezt az ajándékot, és örüljenek neki!</verse>
				<verse number="20">Az ilyen emberek nem sokat gondolkoznak életük múlásáról, mert Isten olyan sok örömöt ad nekik, hogy az teljesen betölti őket.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Láttam egy keserves és fájdalmas dolgot az ég alatt, amely nem ritka az emberek között.</verse>
				<verse number="2">Vannak olyanok, akiknek Isten nagy vagyont, gazdagságot és megbecsülést ad. Mindenük megvan, amit csak lelkük megkíván, de Isten nem engedi meg nekik, hogy javaikat élvezzék, hanem valaki másnak adja azokat. Bizony, ez is hiábavalóság, és nagyon fájdalmas dolog!</verse>
				<verse number="3">Ha egy apának száz gyermeke születik is, és hosszú életet él, de nem élvezheti mindazt a jót, amit az élet nyújt, s végül még tisztes temetést sem kap, akkor még a halvaszületett gyermek is jobb sorsra jutott, mint ő.</verse>
				<verse number="4">Mert az ilyen gyermek hiábavalóságra született, sötétségre megy, még nevét is homály fedi,</verse>
				<verse number="5">meg sem pillantotta a napot, és semmit sem ismert meg, mégis édes nyugalomban pihen, nem úgy, mint az a gazdag ember.</verse>
				<verse number="6">Ez a gazdag élhetett volna kétezer évig is, de ha nem tudta élvezni az életét, akkor mégis a halvaszületett gyermek a boldogabb! De végül mindketten ugyanoda kerülnek, nem igaz?</verse>
				<verse number="7">Az ember egyre csak dolgozik, hogy legyen mit ennie, de az étvágya soha meg nem szűnik.</verse>
				<verse number="8">Ugyan miféle maradandó előnye van a bölcsnek az ostobával szemben? Milyen haszna származik a szegénynek abból, ha tudja, hogy kell okosan forgolódni az életben?</verse>
				<verse number="9">Jobb, ha élvezed azt, amid van, mint ha csak álmodozol arról, amit lelked kíván. Mert ha mindig mást kívánsz, az is hiábavalóság, és csak arra jó, hogy gyötörd magadat vele.</verse>
				<verse number="10">Isten teremtett téged is, mint a többi teremtményét! Ő uralkodik. Ember vagy, erről nincs mit vitatkozni. Az ember nem vitatkozhat Istennel, mert ő hatalmasabb nálunk, ezen nem lehet változtatni, akármeddig próbálkozunk is vele.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Ugyan ki tudja, mi válik az ember javára rövid életének napjaiban, amelyek gyorsan tovatűnnek, mint az árnyék? Ugyan ki tudná megmondani, mi történik a nap alatt, miután nekünk el kell mennünk innen?</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Többet ér a jó hírnév a drága illatos olajnál, és jobb a halál napja a születés napjánál.</verse>
				<verse number="2">Jobb ahhoz a házhoz menni, ahol halottat siratnak, mint ahhoz, ahol ünnepet ülnek. Hiszen minden ember meghal előbb-utóbb, és jó, ha az élők erről nem feledkeznek meg.</verse>
				<verse number="3">Jobb a szomorúság, mint a nevetés, mert amíg az arcod szomorú, a szíved jobb belátásra tér.</verse>
				<verse number="4">A bölcsek gondolatai a gyászolók körül forognak, a bolondoknak pedig mindig a szórakozáson jár az eszük.</verse>
				<verse number="5">Jobb, ha a bölcs dorgálására hallgatsz, mint ha a bolondok énekére.</verse>
				<verse number="6">Mert a bolondok nevetése olyan, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt — ez is hiábavalóság!</verse>
				<verse number="7">A zsarolás még a bölcseket is bolonddá teszi, és a megvesztegetés eltorzítja az ítéletet.</verse>
				<verse number="8">Jobb valaminek a befejezése, mint a kezdete. Jobb, ha valaki türelmes természetű, mint ha büszke.</verse>
				<verse number="9">Ne légy hirtelen haragú, mert a harag a bolondokra jellemző.</verse>
				<verse number="10">Ne mondd, hogy a „régi szép idők” jobbak voltak, mert ez nagy ostobaság!</verse>
				<verse number="11">Jó a bölcsesség meg a gazdag örökség együtt, mert maradandó hasznot hoznak minden élőnek.</verse>
				<verse number="12">Mert a bölcsesség védelmez, akár a nagy vagyon. De a bölcsesség maradandó haszna még nagyobb: valódi életet ad annak, aki megismeri.</verse>
				<verse number="13">Figyeld meg Isten alkotásait! Ki tudja egyenessé tenni, amit ő meghajlított?</verse>
				<verse number="14">Mikor jól megy a sorod, örülj neki! Mikor pedig rossz napok jönnek, gondold meg, hogy ezt is, azt is Isten adta. S hogy mi következik a jövőben, senki sem tudhatja.</verse>
				<verse number="15">Sok mindent láttam hiábavaló életem napjaiban. Van igazságos ember, aki fiatalon meghal, s vannak gonoszok, akik sokáig élnek.</verse>
				<verse number="16">Ne vidd túlzásba még az igazságosságot se, ne akarj túlságosan bölcs lenni, miért tennéd magad tönkre?</verse>
				<verse number="17">Ne légy szándékosan gonosz, se túlságosan ostoba, miért rövidítenéd meg az életed hosszát?</verse>
				<verse number="18">Jó, ha mindkét tanácsot megfogadod, mert aki istenfélő, mindkét csapdát gondosan elkerüli.</verse>
				<verse number="19">A bölcsesség nagyobb erőt ad a bölcsnek, mint tíz tanácsos a városnak.</verse>
				<verse number="20">Bizony, nincs a földön olyan igaz ember, aki mindig csak jót tesz, és sohasem vétkezik.</verse>
				<verse number="21">Ne törődj mindenféle szóbeszéddel, nehogy megtudd, ha a szolgád rosszat mond rólad!</verse>
				<verse number="22">Hiszen te is sokszor mondtál rosszat másokról — tudod te azt jól!</verse>
				<verse number="23">Mindezeket gondosan megvizsgáltam a bölcsességem által, hogy helyes választ találjak kérdéseimre, de nem találtam.</verse>
				<verse number="24">Arra jutottam, hogy nem lehet megérteni, miért vannak úgy a dolgok, ahogy vannak. Ugyan kicsoda tudná felfogni és megmagyarázni?</verse>
				<verse number="25">Elhatároztam, hogy teljes szívvel keresem, kutatom és megismerem a bölcsességet és a dolgok végső értelmét. Meg akartam ismerni és érteni azt is, hogy milyen ostoba dolog a gonoszság, és hogy milyen őrült dolog a bolondság.</verse>
				<verse number="26">Azt találtam, hogy van olyan asszony, aki veszélyesebb, mint a csapda: szíve, mint a háló, karja, mint a bilincs. Akit Isten kedvel, az megmenekül az ilyen asszonytól, de a bűnös beleesik a csapdájába. Bizony, még a halálnál is keserűbb, ha valakit ilyen asszony ejt rabul!</verse>
				<verse number="27">Azt mondja a Prédikátor: Mindent gondosan mérlegre tettem, és próbáltam a dolgok végső lényegét megtalálni,</verse>
				<verse number="28">de nem sikerült, bár még mindig keresem. Igazságos férfit találtam — ezer közül egyet —, de asszonyt nem találtam.</verse>
				<verse number="29">Csupán ezt az egyet találtam: Isten az embert egyszerűnek és becsületesnek teremtette, de az emberek mindenfélét kitaláltak, amivel bonyolulttá teszik a dolgokat.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Ki hasonló a bölcshöz? Ki tudja megmagyarázni a dolgok értelmét? A bölcsesség ragyogóvá teszi arcodat, megenyhíti szigorú vonásaidat.</verse>
				<verse number="2">Azt mondom: engedelmeskedj a király parancsának, az Istenre tett esküd miatt!</verse>
				<verse number="3">Ne tagadd meg könnyelműen a királynak való engedelmességet, és bátran állj elő a javaslatoddal, mert a király mindent megtehet!</verse>
				<verse number="4">Hiszen a király szava hatalmas, ki vonhatja kérdőre: „Mit teszel?”</verse>
				<verse number="5">Aki engedelmeskedik a király parancsának, azt nem éri veszedelem. A bölcs tudja, hogy mikor, mit és hogyan kell tennie.</verse>
				<verse number="6">Minden dolognak megszabott ideje van. Ugyanakkor a halandó számára ez súlyos teher,</verse>
				<verse number="7">mert nem tudja, mit hoz a jövő. Hiszen ki mondhatná meg, mi következik ezután?</verse>
				<verse number="8">Nincs ember, aki visszatarthatná az élet leheletét, mikor az elszáll. Nincs senki, akinek hatalma lenne a halála napja fölött. Nem engedik szabadságra a katonát, amíg tart a háború. Ugyanígy, a gonoszság sem engedi szabadon azt, aki a gonosz tettet elkövette.</verse>
				<verse number="9">Ilyen dolgokat láttam a nap alatt, és mindezeket gondosan megvizsgáltam. Láttam, hogy az emberek arra törekszenek, hogy uralkodjanak a másik fölött, és ezzel sok fájdalmat okoznak.</verse>
				<verse number="10">Megfigyeltem, hogyan temetik el nagy tisztességgel a gonoszokat. Utána az emberek dicsérték az elhunytat, pedig ők is ugyanabban a városban éltek, és ismerték az elhunytat, aki gonosz dolgokat tett. Ez is hiábavalóság!</verse>
				<verse number="11">Mivel aki gonosz dolgokat tesz, nem azonnal nyeri el méltó büntetését, a többiek felbátorodnak, és még több gonoszságot követnek el.</verse>
				<verse number="12">Igaz, a bűnös százszor is vétkezik, s ennek ellenére hosszú életet élhet, mégis jól tudom, hogy végül is azoknak lesz jó dolguk, akik tisztelik és félik Istent, és engedelmeskednek neki.</verse>
				<verse number="13">Az istentelen gonoszoknak nem lesz jó dolguk, és életük nem nyúlik hosszúra, mint este az árnyék — mert nem tisztelik és félik Istent.</verse>
				<verse number="14">Bizony, történik a földön sokféle hiábavaló és helytelen dolog! Van úgy, hogy az igazakkal bánnak úgy, ahogy a bűnösök érdemelnék, a bűnösökkel pedig úgy, ahogy az igazakkal kellene. Ez is hiábavalóság!</verse>
				<verse number="15">Ezért hát dicsérem az örömet, mert nincs jobb, amit az ember a nap alatt tehet, mint hogy egyen-igyon és örüljön az életnek. Ez kísérje őt fáradságos munkájában, élete minden napján. Bizony, mindezt Istentől kapja a nap alatt!</verse>
				<verse number="16">Akkor teljes szívvel rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, és megértsem mindazt, amiért az emberek éjjel-nappal szüntelen fáradoznak a földön — még pihenést sem engednek maguknak.</verse>
				<verse number="17">Majd azt is megfigyeltem és mérlegeltem, amit Isten tesz. Végül arra jutottam, hogy senki sem képes megérteni, ami a nap alatt történik. Bizony, bármennyit is fáradozzon ezzel valaki, nem jut eredményre! Ha a bölcsek azt mondanák is, hogy ők értik, az sem igaz. Senki sem képes megérteni ezeket!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Teljes szívvel rászántam magam, hogy mindezt megvizsgáljam, és arra jutottam, hogy Isten kezében vannak az igazak, a bölcsek és minden, amit tesznek. Azonban senki sem tudja, hogy szeretet, vagy gyűlölet vár-e rá a jövőben.</verse>
				<verse number="2">De mindenkire ugyanaz a sors vár: mindannyian meghalunk. Meghal az igaz és a gonosz, de meghalnak a jók is, meghal a tiszta és a tisztátalan, meghal, aki áldozik, és az is, aki nem, meghal a jó ember és a bűnös, meghal, aki esküvel tesz fogadalmat, és aki nem esküszik. Bizony, mind meghalunk, nincs kivétel!</verse>
				<verse number="3">Mindazok között, amik a nap alatt történnek, ez a legrosszabb, hogy mindenki ugyanúgy végzi! Ráadásul, az ember szíve tele van gonoszsággal, az elméje pedig bolondságokkal, amíg csak él. Azután pedig a halottakhoz megy.</verse>
				<verse number="4">Mégis, aki egyszer megszületett, amíg csak él, van reménye. Hiszen még egy kutya is többet ér, amíg él, mint egy döglött oroszlán!</verse>
				<verse number="5">Az élők legalább annyit tudnak, hogy egyszer meg fognak halni, de a halottak már semmit sem tudnak, és már semmiből nincs hasznuk többé — még emléküket is elfelejtik az élők.</verse>
				<verse number="6">Elfelejtik még azt is, hogy szerették, gyűlölték, vagy irigyelték azokat, akik már meghaltak. Bizony a meghaltak végérvényesen ki vannak rekesztve mindabból, ami a nap alatt történik, miután ők már elmentek.</verse>
				<verse number="7">Ezért hát egyél-igyál örömmel és jókedvvel, mert ez Isten kedvére van.</verse>
				<verse number="8">Ruháid legyenek mindig fehérek, és fejedről ne fogyjon el az olaj!</verse>
				<verse number="9">Örülj az életnek feleségeddel együtt, akit szeretsz, és akit Isten adott neked — egész hiábavaló életedben a nap alatt! Hiszen ez a te részed az életben, ezért találj örömöt mindabban, amit teszel, s amiért fáradozol a nap alatt.</verse>
				<verse number="10">Mindent, amit megtehetsz, vagy meg kell tenned, vidd véghez teljes szívvel és képességeid szerint! Mert a Seolban — ahová menned kell — már nincs sem munka, sem elmélkedés, sem tudás, sem bölcsesség.</verse>
				<verse number="11">Azt is megfigyeltem, hogy a nap alatt nem a leggyorsabb futó nyeri a versenyt, nem a legerősebb harcos győz a csatában, nem a bölcsek kapják a magas fizetést, nem az értelmeseknek jut a gazdagság, nem a jó szakembereket emelik magas pozícióba, hanem a dolgok alakulása az idő alkalmasságától és a véletlentől függ.</verse>
				<verse number="12">Sőt, az ember még a közelgő veszedelmet sem veszi észre. Ahogy a halat megfogják a hálóban, vagy a madarat hurokkal, az embert is hirtelen és váratlanul éri a veszedelem.</verse>
				<verse number="13">Láttam a nap alatt egy példát arra, hogy a bölcsesség mire képes — és ez nagyon fontosnak tűnt.</verse>
				<verse number="14">Volt egy kis város, amelyben kevés lakó élt. Egyszer egy hatalmas király a seregével megtámadta ezt a városkát, körülvette, és sáncot emelt ellene, hogy megostromolja.</verse>
				<verse number="15">A városban lakott egy bölcs és szegény férfi, aki bölcsességével megszabadította városát az ellenségtől. A város lakói azonban hamar elfelejtették, hogy mit köszönhetnek ennek a szegény embernek.</verse>
				<verse number="16">Akkor ezt gondoltam: Lám, a bölcsesség többet ér, mint az erő és hatalom! De aki szegény, azt nem becsülik meg, és nem hallgatnak a szavára, akármilyen bölcs is.</verse>
				<verse number="17">Jobb a bölcsek halk szavú tanácsára hallgatni, mint az ostobák vezérének kiabálására.</verse>
				<verse number="18">Többet ér a bölcsesség, mint a fegyverek, de egyetlen bűnös tönkre teheti, amit a bölcsesség megszerzett.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Ahogy a döglött legyektől megbüdösödik az illatos kenőcs úgy teszi tönkre egy jelentéktelennek tűnő bolondság mindazt, amit a bölcsesség és a tisztesség elért.</verse>
				<verse number="2">A bölcset a szíve jobbra vezeti, a bolondot pedig balra.</verse>
				<verse number="3">A bolond még akkor is elárulja, mennyire ostoba, ha csak végigmegy az utcán.</verse>
				<verse number="4">Ha a király megharagszik rád, ne mozdulj el a helyedről, mert a nyugodt felelet lecsendesítheti nagy haragját.</verse>
				<verse number="5">Láttam egy gonosz dolgot a nap alatt, amely az uralkodó tévedésének következménye.</verse>
				<verse number="6">Néha az ostobákat emelik magas pozícióba, míg a gazdagokat alacsony sorba szorítják.</verse>
				<verse number="7">Láttam szolgákat előkelő sorban, lovon járni, s ugyanakkor fejedelmeket meg gyalog, mintha szolgák lennének.</verse>
				<verse number="8">Aki gödröt ás, könnyen beleesik abba. Aki lebontja a kőkerítést, azt kígyómarás fenyegeti.</verse>
				<verse number="9">Aki követ fejt, baleset érheti, és aki fát dönt, az is veszedelemben forog.</verse>
				<verse number="10">Ha a fejszéd tompa, de nem élesíted meg, akkor erődet kell megfeszítened, de a bölcsesség mindig megkönnyíti a munkádat.</verse>
				<verse number="11">Hiába tudod, hogy kell kígyót idomítani, ha megmar a kígyó, mielőtt még „megbűvölnéd”.</verse>
				<verse number="12">A bölcs beszéde megbecsülést szerez neki, de a bolondot saját szavai teszik tönkre.</verse>
				<verse number="13">A bolond beszéde butasággal kezdődik, és gonosz őrültséggel végződik.</verse>
				<verse number="14">A bolond folyton csak a jövőről beszél, pedig senki sem tudja, mit hoz a holnap. Ki a megmondhatója, mi lesz, miután meghalunk?</verse>
				<verse number="15">A munka annyira kifárasztja a bolondokat, hogy még a városba vezető utat sem találják meg.</verse>
				<verse number="16">Jaj annak az országnak, amelynek királya neveletlen suhanc, s amelynek fejedelmei reggeltől estig csak lakomáznak!</verse>
				<verse number="17">Boldog az az ország, amelynek királya előkelő származású, nemes jellemű, és fejedelmei mértékkel étkeznek, — azért, hogy erősek maradjanak, s nem azért, hogy lerészegedjenek.</verse>
				<verse number="18">Ha hanyag vagy, fejedre roskadnak a gerendák, s ha ölbe tett kézzel üldögélsz, beázik a tető!</verse>
				<verse number="19">A jó étel megvidámítja a lelket, s örömmel tölt el a bor, de mindehhez pénzre van szükséged!</verse>
				<verse number="20">Még gondolatban se átkozd a királyt! Titokban se kívánj rosszat a gazdagoknak! Elviszi szavadat az égi madár, elárulhat még egy kicsiny madárka is!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Dobd csak a kenyered a víz színére, sok nap múltán is ott találod.</verse>
				<verse number="2">Amid van, abból adj másoknak is, minél többnek, mert nem tudhatod, mikor kerülsz te is szorult helyzetbe.</verse>
				<verse number="3">Amikor látod, hogy sötét felhők közelednek, tudod, hogy hamarosan nagy eső hullik belőlük. A kidöntött fa akár dél, akár észak felé esik, ha egyszer ledőlt, ott is marad.</verse>
				<verse number="4">Aki mindig a kedvező időjárásra vár, nem fog vetni soha. Aki meg az esőtől fél, aratni nem mer soha.</verse>
				<verse number="5">Honnan jön a szél, s hogy merre tart, vagy hogyan formálódik a gyermek anyja méhében, — nem tudhatod. Éppígy nem értheted, mit cselekszik Isten, miért, és hogyan — pedig mindent ő irányít!</verse>
				<verse number="6">Korán reggel láss a magvetéshez, de este is folytasd a munkát, mert nem tudhatod, melyik lesz sikeres, egyik, vagy a másik, esetleg mindkettő.</verse>
				<verse number="7">Milyen édes a világosság! Milyen jó a nap fényét látni!</verse>
				<verse number="8">Örülj hát életednek, ha sokáig élhetsz! De ne felejtsd, hogy utána a sötétség hosszú ideje jön, s az mind hiábavalóság!</verse>
				<verse number="9">Ti is, fiatalok, örüljetek, amíg ifjak vagytok! Örüljön szívetek a fiatalság idejének, de jól meggondoljátok, milyen úton jártok, s jól megnézzétek, mit tesztek! Ne feledjétek, hogy Isten előtt egyszer meg kell állnotok, s számot kell adjatok mindezekről!</verse>
				<verse number="10">Tisztítsátok meg szívetek az aggodalomtól, távol legyen tőletek minden betegség és baj, mert a fiatalság és a hajnal hiábavalóság!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Jusson eszedbe, Teremtőd, amíg fiatal vagy, amíg az öregség nyűgös napjai nem jönnek, az évek, melyeket nem szeretsz!</verse>
				<verse number="2">Amíg a nap fénye el nem homályosul, meg a hold és a csillagok, és visszatérnek a felhők az esők után,</verse>
				<verse number="3">mikor remegnek a ház őrzői, és megroggyannak az erős férfiak, megállnak az őrlő asszonyok, mert kevesen vannak, és akik az ablakon kinéznek, már homályosan látnak,</verse>
				<verse number="4">akkor bezárják a két külső kaput, elhalkul az őrlőkő hangja, felkelnek a hajnali madárhangra, és elhalkul az éneklő leányok hangja,</verse>
				<verse number="5">akkor már egy dombocskától is félnek, és mindenféle veszedelmet rejt az út, kivirágzik a mandula ága, nehezen vonszolja magát a sáska, és kialszik a kívánság lángja, az ember pedig elmegy örökös házába, és az utcán siratóasszonyok járnak.</verse>
				<verse number="6">Emlékezz Teremtődre, amíg fiatal vagy, mielőtt elszakad az ezüstkötél, tönkremegy az aranyveder, eltörik a korsó a kútnál, összetörik a kerék a ciszternánál,</verse>
				<verse number="7">a test pedig visszatér a földbe, ahonnan származik, a szellem meg Istenhez, aki adta!</verse>
				<verse number="8">Milyen nagy hiábavalóság! — mondja a Prédikátor. — Milyen nagy hiábavalóság! Bizony, minden hiábavalóság.</verse>
				<verse number="9">Azon felül, hogy a Prédikátor bölcs volt, még a népet is bölcsességre tanította. Mások bölcs mondásait és példázatait is összegyűjtötte, tanulmányozta és elrendezte.</verse>
				<verse number="10">A Prédikátor a saját írásaiban nagy gondot fordított arra, hogy gondolatait művészi formában, a legalkalmasabb szavakkal fejezze ki, és mindig világosan megírta az igazságot.</verse>
				<verse number="11">Bizony, a bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke! Az egy pásztortól származó összegyűjtött bölcs mondások pedig, mint az erősen bevert szögek.</verse>
				<verse number="12">Végezetül, fiam, fogadd meg ezt a figyelmeztetést: tanulmányozd ezeket a bölcs mondásokat, de légy óvatos mások írásaival kapcsolatban! Az emberek folyton újabb és újabb könyveket írnak, s ha mindent el akarsz olvasni, az nagyon kifárasztja a testedet!</verse>
				<verse number="13">Miután mindezt meghallgattad, az egész könyvet ebben lehet összefoglalni: Tiszteld és féld Istent, parancsainak pedig engedelmeskedj! Ez az ember legfőbb dolga,</verse>
				<verse number="14">hiszen Isten meg fogja ítélni az emberek összes jó és rossz tetteit, még azt is, amit titokban vittek véghez.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="22">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ez az Énekek éneke, amely Salamoné.</verse>
				<verse number="2">Csókolj meg, kedvesem, csókolj újra meg újra, mert, ahogy te szeretsz, az mámorítóbb a bornál!</verse>
				<verse number="3">Megrészegít drága olajod illata, neved bódító illata szétárad, mint kiöntött illatos olaj, azért szeretnek téged mind a leányok.</verse>
				<verse number="4">Ragadj magaddal, hadd fussunk, repüljünk veled! A király bevitt engem belső szobájába. Gyönyörködünk benned, örvendezünk neked, ünnepeljük szerelmedet, mert, ahogy te szeretsz, az részegítőbb a bornál! Bizony, méltó vagy rá, hogy szeressünk téged!</verse>
				<verse number="5">Barna a bőröm, mégis szép vagyok, ó, Jeruzsálem leányai! Bőröm sötét, mint Kédár sátrai, de szép, mint Salamon kárpitjai.</verse>
				<verse number="6">Ne csodálkozzatok, hogy ilyen barna vagyok! A nap égetett le, amikor anyám fiai megharagudtak rám, kiküldtek a szőlőbe dolgozni, és magamra nem viseltem gondot.</verse>
				<verse number="7">Mondd meg nékem, kedvesem, merre legelteted nyájadat, hol pihenteted délben bárányaidat? Miért keresselek hiába, miért leselkedjek titokban barátaid nyája körül?</verse>
				<verse number="8">Ha nem tudod, hol találsz engem, te, szépek szépe, kövesd a nyájam nyomát, legeltesd kecskegidáidat a pásztorok sátrainál!</verse>
				<verse number="9">Szép vagy, kedvesem, és vonzóbb, mint kanca a mének között, amelyek a fáraó harci szekereit húzzák!</verse>
				<verse number="10">Milyen szép az arcod, függő láncaid között! Milyen gyönyörű a nyakad, gyöngysorokkal övezve!</verse>
				<verse number="11">Aranyláncokat készíttetek neked, ezüsttel ékesítve.</verse>
				<verse number="12">Mikor a király mellettem ül asztalánál, nárdusom illata elér hozzá.</verse>
				<verse number="13">Mint a mirha, amely egész éjjel melleim között pihen, olyan az én szerelmesem.</verse>
				<verse number="14">Mint egy csokor virágzó henna Éngedi szőlőskertjeiben, olyan a kedvesem.</verse>
				<verse number="15">Milyen gyönyörű vagy kedvesem! Milyen szép vagy, te galambszemű!</verse>
				<verse number="16">Te is gyönyörű vagy kedvesem, igazán szép! Legyen az ágyunk zöldellő,</verse>
				<verse number="17">házunk gerendája cédrusfa ága, szobánk mennyezete ciprusok zöld lombja.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Mezei virág vagyok a sároni síkságon, fehér liliom a völgyben.</verse>
				<verse number="2">Mint hófehér liliom a tövises bozótban, olyan vagy, kedvesem, a leányok között!</verse>
				<verse number="3">Mint virágzó almafa az erdő fái közt, olyan vagy szerelmesem, az ifjak között! Mennyire kívánom árnyékát élvezni, gyönyörűséges gyümölcsét ízlelni!</verse>
				<verse number="4">Bevitt engem a lakomák termébe, szerelme a zászló fölöttem.</verse>
				<verse number="5">Erősítsetek aszalt szőlővel, üdítsetek fel almával, mert egészen beteg lettem a szerelemtől!</verse>
				<verse number="6">Bal karja fejem alatt, jobbjával átölel engem.</verse>
				<verse number="7">Ó, Jeruzsálem leányai, nézzétek az őzeket és a szarvasokat! Ne ébresszétek fel a szerelmet, ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja! Meg kell ígérnetek!</verse>
				<verse number="8">Ez az ő hangja! Szerelmesem szavát hallom! Már jön is, közeleg! Átugrik a hegyeken, gazellaként szökell a dombokon.</verse>
				<verse number="9">Mert olyan a kedvesem, mint a gazella, mint egy fiatal szarvas. Már itt is van, a fal túloldalán, benéz az ablakon, betekint a rácsokon.</verse>
				<verse number="10">Meg is szólít engem: „Kelj föl, kedvesem, siess már szerelmesem, jöjj velem!</verse>
				<verse number="11">Nézd, elmúlt a tél, elálltak az esők.</verse>
				<verse number="12">Kivirágzott a mező, eljött a madárdal ideje, gerlék búgása hallik földünkön.</verse>
				<verse number="13">Első termését érleli a füge, virágzanak a szőlők, illatuk árad szerteszét. Kelj föl, kedvesem, siess már szerelmesem, jöjj velem!”</verse>
				<verse number="14">Sziklák hasadékában rejtőző galambom! Magas sziklák között fészkelő madaram! Mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a hangod édes, arcod gyönyörű!</verse>
				<verse number="15">Jaj, fogjátok meg a rókákat, csípjétek el a rókakölyköket, mert pusztítják a szőlőt, a virágzó szőlőket!</verse>
				<verse number="16">Szerelmesem az enyém, én meg az övé, aki liliomok közt legelteti nyáját.</verse>
				<verse number="17">Jöjj vissza hozzám, kedvesem, mielőtt az árnyékok megnyúlnak, és hűvös szél támad! Siess hozzám, mint a gazella, vagy mint fiatal szarvas Béther hegyein!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Éjről éjre kerestem őt ágyamon, mert szívből megszerettem, kerestem, de sehol sem találtam!</verse>
				<verse number="2">Felkeltem hát, bejártam a várost, kerestem a tereken, kutattam az utcákon, mert szívemből megszerettem, kerestem, de sehol sem találtam!</verse>
				<verse number="3">Rám akadtak az őrök, akik a városra vigyáznak. Kérdeztem tőlük: „Láttátok-e őt, kedvesemet, akit lelkemből szeretek?”</verse>
				<verse number="4">Épp csak továbbléptem, máris megtaláltam kedvesemet, akit lelkemből szeretek! Megöleltem, el sem engedtem többé, míg be nem vezettem anyám házába, szülőanyám belső szobájába.</verse>
				<verse number="5">Ó Jeruzsálem leányai, nézzétek az őzeket és a szarvasokat! Ne ébresszétek fel a szerelmet, ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja! Meg kell ígérnetek!</verse>
				<verse number="6">Nézzétek, ki közeleg ott, a puszta felől? Olyan, mint füstoszlop, melyből mirha, tömjén és mindenféle fűszer illata árad.</verse>
				<verse number="7">Salamon gyaloghintója az! Körülötte erős vitézei, hatvan hős, Izráel harcosai közül.</verse>
				<verse number="8">Mind kardforgató, hadakozásban jártas, kardja az oldalán, nem fél az éjszaka rémeitől sem.</verse>
				<verse number="9">Gyaloghintót készíttetett Salamon király libanoni cédrusból,</verse>
				<verse number="10">oszlopait ezüstből, támláját aranyból, ülését bíborból. Belsejét szerelemmel bélelték ki Jeruzsálem leányai.</verse>
				<verse number="11">Jöjjetek, nézzétek Salamont, Sion leányai! Lássátok a királyt! Fején koszorúja, amellyel anyja koronázta meg őt a menyegzője napján, szíve örömének napján.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Milyen szép vagy, kedvesem, milyen gyönyörű! Szemeid, mint a galambok, fátyolod mögött. Hajad, mint kecskenyáj, amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.</verse>
				<verse number="2">Fogaid, mint a frissen nyírott juhok, amint a fürdetőből feljönnek, mind ikreket ellenek, és egy sem hullik el.</verse>
				<verse number="3">Skarlátszín zsinór az ajkad, szép ívű szád szeretnivaló. Halántékod, mint a gránátalma gerezdje, fátyolod mögött.</verse>
				<verse number="4">Nyakad, mint Dávid tornya, a fegyverek rejteke, hol vitézek ezernyi pajzsa függ.</verse>
				<verse number="5">Melleid, mint iker-őzikék, mint a kecses gazella kicsinyei, kik liliomok közt legelnek.</verse>
				<verse number="6">Mielőtt az árnyékok megnyúlnak, és hűvös szél támad, felmegyek a mirha hegyére, a tömjénillatú dombra.</verse>
				<verse number="7">Szerelmem, milyen tökéletes vagy, milyen gyönyörű, egészen hibátlan!</verse>
				<verse number="8">Jöjj velem a Libanon hegyeiről, jegyesem, jöjj velem! Hagyd ott a hegyeket, az Amaná, a Szenír és Hermón csúcsait, az oroszlánok barlangját, a párducok hegyeit!</verse>
				<verse number="9">Rabul ejtetted a szívemet húgom, jegyesem, egyetlen pillantásoddal, rabul ejtetted szívem nyakláncoddal.</verse>
				<verse number="10">Milyen gyönyörűséges, ahogy szeretsz, húgom, jegyesem! Mert, ahogy te szeretsz, az mámorítóbb a bornál! Drága olajod illatosabb minden más illatszernél!</verse>
				<verse number="11">Ajkadról színméz csepeg, jegyesem, méz és tej van nyelved alatt, ruháid illata, mint a libanoni cédrusoké.</verse>
				<verse number="12">Elzárt kert az én jegyesem, húgocskám, bekerített forrás, lepecsételt kútfő.</verse>
				<verse number="13">Kertedben gránátalma-liget virágzik, édes gyümölcsök teremnek, henna virít, nárdussal együtt.</verse>
				<verse number="14">Ott terem nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, tömjénillatú fák, mirha és aloé. Mindenféle drága fűszer illatozik benne.</verse>
				<verse number="15">Kerteket öntöző forrás vagy, kedvesem, élő víz forrása, Libanon hegyeiről csörgedező patak!</verse>
				<verse number="16">Támadj föl északi szél! Jöjj déli szél! Fújjatok kertemre, hadd áradjon illata! Jöjjön el a kedvesem, jöjjön a kertjébe, kóstolja meg gyümölcseit!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Eljöttem kertembe, húgom, jegyesem! Szedem mirhámat és balzsamomat, lépes mézemet eszem és színmézemet, iszom boromat és tejemet. Barátaim, egyetek, igyatok, mámorosodjatok meg ti is!</verse>
				<verse number="2">Elaludtam, de szívem éberen virrasztott. Lám, kedvesem hangját hallom, amint kopogtat: „Nyiss ajtót húgom, kedvesem, nyisd ki galambom, gyönyörűm! Harmat rakódott fejemre, gyöngyharmat szállt hajamra!”</verse>
				<verse number="3">„Hiszen már levetkőztem, hogy is öltözzem fel újra? Megmostam lábamat, lépjek ismét a porba?”</verse>
				<verse number="4">Kedvesem benyújtotta kezét az ajtón, szívem-lelkem megindult utána.</verse>
				<verse number="5">Fel is keltem, hogy kinyissam, ujjaimról mirha csepegett, kezemről mirha folyt a reteszre.</verse>
				<verse number="6">Ajtót tártam kedvesemnek, de ő már elfordult, elment! Szívem majd’ kiszökött helyéből, hogy így elment. Keresni indultam, de sehol sem találtam, hívtam, kiáltva, de nem felelt.</verse>
				<verse number="7">Rám akadtak az őrök, akik a városra vigyáznak Megvertek, megsebeztek, köpenyem letépték a várfalak őrei.</verse>
				<verse number="8">Ó, Jeruzsálem leányai! Ígérjétek meg, ha rátaláltok kedvesemre, mondjátok neki, hogy betege lettem a szerelemnek!</verse>
				<verse number="9">Miért különb szerelmesed más ifjaknál, te szépek szépe? Miért különb szerelmesed, hogy ennyire kérlelsz minket?</verse>
				<verse number="10">Ó, az én kedvesem oly ragyogó, piros arcú, hogy tízezer közül is kitűnik!</verse>
				<verse number="11">Feje arany, ragyogó színarany, hullámos haja hollófekete,</verse>
				<verse number="12">szemei, mint galambok a folyóparton, mint tejben fürdő galambok.</verse>
				<verse number="13">Orcája, mint balzsamos virágok ágya, melyben édes illatú fűszerek teremnek. Ajkai liliomszirmok, melyekről mirha csepeg.</verse>
				<verse number="14">Kezei aranyhengerek, drágakövekkel ékesítve. Dereka elefántcsont, zafírokkal díszítve.</verse>
				<verse number="15">Lábai márványoszlopok, aranytalapzaton. Termete, mint a libanoni cédrusé, oly nemes és fenséges.</verse>
				<verse number="16">Ajka édes, ő maga mindennél kívánatosabb! Ilyen a kedvesem, akit szeretek, Jeruzsálem leányai!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Hová tűnt a kedvesed, szépek szépe? Merre ment a kedvesed? Hadd keressük veled együtt!</verse>
				<verse number="2">Kertjébe ment szerelmesem, a balzsamillatú virágok kertjébe, hogy a virágok között legeltessen, és liliomokat szedjen.</verse>
				<verse number="3">Én az övé vagyok, és kedvesem az enyém! Ő a liliomok között legelteti nyáját!</verse>
				<verse number="4">Szépséges vagy szerelmesem, oly szép, mint Tirca városa, mint Jeruzsálem, oly gyönyörű! Oly félelmetes, mint zászló a sereg felett!</verse>
				<verse number="5">Fordítsd el tekinteted rólam, mert rabul ejt szemed! Hajad, mint kecskenyáj, amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.</verse>
				<verse number="6">Fogaid, mint a frissen nyírott juhok, amint a fürdetőből feljönnek, mind ikreket ellenek, és egy sem hullik el.</verse>
				<verse number="7">Halántékod, mint a gránátalma gerezdje, fátyolod mögött.</verse>
				<verse number="8">A királynék hatvanan, az ágyasok nyolcvanan vannak, a leányoknak se szeri, se száma.</verse>
				<verse number="9">De egyetlen az én galambom, hibátlan szerelmesem, anyjának egyetlene, szülőjének szemefénye! Csodálják őt a leányok, és boldognak mondják, dicsérik őt mind a királynék és az ágyasok:</verse>
				<verse number="10">„Kicsoda ez?! Úgy ragyog, mint a hajnalcsillag, oly szép, mint a telihold, tiszta, mint a napfény, félelmetes, mint zászló a sereg felett!”</verse>
				<verse number="11">Lementem a diófás kertbe, hogy lássam, kizöldült-e már a patak ágya, kihajtott-e a szőlő, kinyílt-e már a gránátalma virága.</verse>
				<verse number="12">Észre sem vettem, mikor ő felemelt királyi harci szekerébe.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Jöjj vissza, te sulami leány, jöjj vissza! Térj vissza, hadd csodáljunk, térj vissza! Mit csodáltok a sulami leányon? Ahogy a Mahanaim táncot járja!</verse>
				<verse number="2">Milyen szép a lábad saruidban, te fejedelmi leány! Csípőd hajlása, mint az ékköves nyaklánc íve, mesterkéz remeke.</verse>
				<verse number="3">Köldököd kerek csésze, amely mindig fűszeres bort kínál. Tested, mint egy halom tiszta búza, liliomokkal kerítve.</verse>
				<verse number="4">Melleid, mint iker-őzikék, mint a kecses gazella kicsinyei.</verse>
				<verse number="5">Nyakad elefántcsont-torony, szemeid a hesbóni tavak, Bat-Rabbim kapujánál. Orrod, mint a Libanon-torony, amely Damaszkusz felé néz.</verse>
				<verse number="6">Fejed, mint a Kármel hegye, hajad, mint a bíbor. Fürtjeid rabul ejtik a királyt.</verse>
				<verse number="7">Ó, milyen csodaszép vagy, szerelmesem, milyen gyönyörű és kedves!</verse>
				<verse number="8">Sudár termeted, mint a datolyapálma, melleid, mint a datolyafürtök!</verse>
				<verse number="9">Bizony, felmegyek a pálmafára, leszedem gyümölcseit! Melleid legyenek szőlőfürtök, leheleted almaillatú!</verse>
				<verse number="10">Csókod íze, mint a legjobb boré, amely szerelmesem kedvére folyik, ajkamon fakad, fogaim között.</verse>
				<verse number="11">Én a kedvesemé vagyok, ő pedig engem kíván!</verse>
				<verse number="12">Jöjj velem, szerelmesem, menjünk a mezőre! Töltsük falun az éjszakát!</verse>
				<verse number="13">Hajnalban menjünk a szőlőkbe, nézzük meg, nyílik-e a szőlő virága, a gránátalma virágzik-e már! Ott leszek egészen a tiéd.</verse>
				<verse number="14">Édes illatát árasztja a mandragóra virága, kapunk előtt válogatott gyümölcsök várnak, frissek és aszaltak, neked tartogattam őket, szerelmesem!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Lennél csak a bátyám, akit anyám szoptatott! Akkor megcsókolhatnálak, akár az utcán is, mégsem szólnának meg érte!</verse>
				<verse number="2">Akkor bevinnélek a házba, ahol anyám felnevelt. Fűszeres borral kínálnálak, édes gránátalma-borral.</verse>
				<verse number="3">Bal karja fejem alatt, jobbjával átölel.</verse>
				<verse number="4">Ó Jeruzsálem leányai, ne ébresszétek fel a szerelmet, ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja! Meg kell ígérnetek!</verse>
				<verse number="5">Nézzétek! Ki közeleg ott, a puszta felől? Ki az a leány, aki szerelmesére támaszkodik? Felébresztettelek az almafa alatt, ahol anyád vajúdott veled, ahol a világra hozott téged.</verse>
				<verse number="6">Tégy engem pecsétként a szívedre, hadd legyek pecsét a kezeden! Mert erős a szeretet, mint a halál, kérlelhetetlen a féltő szeretet, mint a Seol. Bizony, mint a tűz, olyan a szeretet, s lángjai az Örökkévaló lángjai!</verse>
				<verse number="7">Áradó folyók sem olthatják el, tengernyi víz sem győzheti le. Kínálja bár valaki minden vagyonát a szeretetért cserébe, megvetéssel elfordulnának tőle.</verse>
				<verse number="8">Kicsi még a húgocskánk, alig domborodik még a melle. Mikor feleségül kérik, mit tegyünk vele?</verse>
				<verse number="9">Ha városfal ő, tornyot építünk rá ezüstből, ha kapu a kőfalon, elrekesztjük cédrusfával.</verse>
				<verse number="10">Bizony, én vagyok a várfal, s két mellem annak tornyai, szerelmesem ezért boldog és elégedett velem!</verse>
				<verse number="11">Szőlőskertje volt Salamonnak Baál-Hamónban. Bérbe adta szőlőmunkásoknak, ezer ezüstöt hoztak annak terméséért.</verse>
				<verse number="12">De saját szőlőmet én magam gondozom! Legyen tiéd az ezer ezüst, Salamon, s legyen kétszáz az őrzőké!</verse>
				<verse number="13">Ó, te, aki a kertekben laksz! Barátaim hallgatnak szavadra, hadd halljam hangodat én is!</verse>
				<verse number="14">Jöjj hamar, szerelmesem! Siess hozzám, ahogy a gazella szökell a dombokon, ahogy a fiatal szarvas száguld a balzsamillatú fűszerek hegyein!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="23">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomásai. Isten ezeket Jeruzsálemmel és Júda királyságával kapcsolatban mutatta Ézsaiásnak azokban az években, amikor ott a következő királyok uralkodtak: Uzzijjá, azután Jótám, majd Áház, azután Ezékiás.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondja az Örökkévaló: „Halljátok meg, egek! Figyelj rám, föld, most én szólok: Fiaimat fölneveltem, naggyá tettem, mégis elfordultak tőlem!</verse>
				<verse number="3">Gazdáját ismeri még az ökör is, urának jászlát a szamár sem felejti, csak Izráel nem ismer engem, saját népem nem figyel rám!</verse>
				<verse number="4">Jaj, bűnösök nemzete! Nép, amelyet vétkek súlyos terhe nyom, gonosztevők utódai, elvetemült fiak! Elhagyták az Örökkévalót, megvetették Izráel Szentjét, megharagították, és elfordultak tőle.</verse>
				<verse number="5">Ugyan miért vesződjek még veletek? Hiába fenyítelek, annál inkább ellenkeztek. Minden fej beteg, és minden szív erőtlen.</verse>
				<verse number="6">Tetőtől talpig nincs e nemzetben egy tenyérnyi ép hely, csak vérző sebek, gennyes kelések, ütések nyomai! Ki sem mosták, be sem kötötték, olajjal sem gyógyították.</verse>
				<verse number="7">Országotok pusztasággá lett, városaitok elégtek a tűzben, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, pusztítják és dúlják.</verse>
				<verse number="8">Sion leánya magára maradt, mint elhagyott csőszkunyhó a szőlőben, kalyiba a dinnyeföldön, mint egy ostromlott és körülzárt város.”</verse>
				<verse number="9">Bizony, ha az Örökkévaló, a Seregek Ura nem őrzött volna meg közülünk némi maradékot, Sodoma sorsára jutottunk volna, Gomorához lennénk hasonlók!</verse>
				<verse number="10">Halljátok meg az Örökkévaló szavát, Sodoma vezetői! Figyeljetek Istenünk tanítására, Gomora lakói!</verse>
				<verse number="11">„Minek nekem az áldozati állatok sokasága — mondja az Örökkévaló —, torkig vagyok az oltáron égő kosokkal, s a hizlalt állatok hájával! Nincs kedvemre a bikák, bakok és bárányok vére!</verse>
				<verse number="12">Mikor elém jöttök, kinek hiányzik, hogy Templomom udvarán tolongjatok?</verse>
				<verse number="13">Ne hozzatok nekem többé haszontalan áldozatot, képmutató ajándékot! Tömjénetek füstjétől is undorodom! Elegem van ünnepeitekből: Újhold, szombat, ünnepre gyülekezés — elég volt! Vétkesek ünneplését nem szenvedhetem!</verse>
				<verse number="14">Lelkem utálja Újhold-ünnepeiteket, terhemre vannak az évi nagy összegyülekezések, belefáradtam, hogy elviseljem!</verse>
				<verse number="15">Hiába emelitek hozzám könyörgő kezetek, eltakarom arcom imáitok elől. Bármilyen buzgón is könyörögjetek, nem hallgatom meg, amíg kezetekhez vér tapad!</verse>
				<verse number="16">Mossátok le! Tisztuljatok meg! Ne lássam többé gonosz tetteitek, ne kövessetek el több gonoszságot!</verse>
				<verse number="17">Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságosan élni, térítsétek jó útra, aki erőszakos, karoljátok fel az árvákat, emeljetek szót az özvegyekért!</verse>
				<verse number="18">Jöjjetek hát, szálljunk perbe egymással! — mondja az Örökkévaló. — Bár bűneitek vérpirosak, mégis hófehérek lesztek, vétkeitek tűzvörösek, mégis fehérré lesztek, mint a tiszta gyapjú!</verse>
				<verse number="19">Ha engedtek szavamnak, ha készséggel követtek, tiétek lesz minden, amit a föld terem.</verse>
				<verse number="20">De kard pusztít el benneteket, ha nem hallgattok rám, ha lázadtok ellenem!” — ezt mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="21">Hűséges volt ez a város, igazság és jogosság városa, hogy lett hát belőle prostituált? Egykor igazságosság lakott benne, miért lett belőle gyilkosok tanyája?</verse>
				<verse number="22">Fénylő ezüstöd sötét salakká lett, tiszta borodat felvizezted!</verse>
				<verse number="23">Fejedelmeid ellenem lázadtak, tolvajok barátai ők, mind lefizethetők, sóvár pénzhajhász valamennyi. De nem karolják fel az árvát, s az özvegyek ügyével nem törődnek.</verse>
				<verse number="24">Ezért hát azt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Erős Istene: „Jaj nektek, mert megfizetek azoknak, akik ellenem fordultak, bosszút állok ellenségeimen, hogy megszűnjön haragom!</verse>
				<verse number="25">Kezembe veszlek, megfenyítelek, kitisztítom belőled az ónt és a salakot. Megtisztítalak, mint ötvös az ezüstöt!</verse>
				<verse number="26">Olyan vezetőket adok neked, mint régen, olyan tanácsadókat, mint eleinte. Akkor majd így hívnak, Jeruzsálem: »Hűséges Vár és Igazságos Város.«”</verse>
				<verse number="27">Igazságos ítélettel szabadítja meg Siont az Örökkévaló. Akik Sion lakói közül visszatérnek hozzá, igazságosság által menti meg azokat.</verse>
				<verse number="28">De a lázadó bűnösöket összetöri, s akik elfordulnak tőle, mind megsemmisülnek.</verse>
				<verse number="29">Mert akik bálványaikban gyönyörködtek a tölgyligetekben, megszégyenülnek. Akik idegen istenek kertjeit választották, majd szégyentől pirulnak.</verse>
				<verse number="30">Hasonlók lesznek az elszáradó tölgyhöz, vagy a kerthez, amelyet senki sem öntöz.</verse>
				<verse number="31">Még a hatalmas is olyan lesz, mint a kenderkóc, minden alkotása, műve, mint a szikra. Együtt égnek porrá, olthatatlanul!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Ezt az üzenetet Ézsaiás, Ámóc fia kapta látomásban, Júda királyságával és Jeruzsálemmel kapcsolatban:</verse>
				<verse number="2">Az idők végén az Örökkévaló házának hegye fölülemelkedik a legmagasabb hegyeken, messze kimagaslik a dombok közül, s hozzá gyűlnek mind a nemzetek.</verse>
				<verse number="3">Tömegek özönlenek hozzá, s így hívja egyik a másikat: „Jöjjetek, menjünk fel az Örökkévaló hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson bennünket útjaira, s hogy járhassunk ösvényein! Mert Sionból származik a tanítás, Jeruzsálemből jön az Örökkévaló szava.”</verse>
				<verse number="4">Igazságosan ítél az Úr a nemzetek között, és megfenyít sok népet, hogy kardjukból ekét kovácsoljanak, lándzsáikból pedig szőlőmetsző késeket. Nép a népre többé kardot nem emel, fiait harcra nem tanítja soha.</verse>
				<verse number="5">Jákób népe, jöjjetek, járjunk az Örökkévaló világosságában!</verse>
				<verse number="6">Jákób királyi családja, elhagytad népedet, ezért tele vannak keleti babonákkal, jövendőmondókhoz járnak, mint a filiszteusok, idegenekkel szövetkeznek.</verse>
				<verse number="7">Tele van az ország ezüsttel-arannyal, gazdagságuknak se szeri, se száma. Tele van lovakkal, harci szekereinek se szeri, se száma.</verse>
				<verse number="8">Tele van földjük bálványokkal, kezük alkotásai előtt földig hajolnak, saját műveiket imádják.</verse>
				<verse number="9">Meghajol bálványai előtt a közember, hajlongnak a vezetők és gazdagok is. Ne bocsáss meg nekik, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="10">Meneküljetek a sziklák közé, rejtőzzetek a föld alá az Örökkévaló rettentése elől, dicsőségének félelmetes fensége elől!</verse>
				<verse number="11">Mert a büszke tekintetűek a földig hajolnak, a gőgös szégyenkezve porig alázkodik. Egyedül az Örökkévalót magasztalják fel azon a napon!</verse>
				<verse number="12">Bizony, eljön az Örökkévalónak, a Seregek Urának napja, amikor ő minden büszkét és gőgöst megaláz, s aki nagyra tartja magát, mind megszégyenül,</verse>
				<verse number="13">a magas libanoni cédrusok ledőlnek, a hatalmas básáni tölgyeket kivágják,</verse>
				<verse number="14">a gőgös hegycsúcsok leomlanak, minden magasra emelt halom eltűnik,</verse>
				<verse number="15">a büszke tornyok összedőlnek, a kevély várfalak leroskadnak,</verse>
				<verse number="16">a kincsekkel teli társisi hajók elmerülnek, s velük együtt minden kívánatos drágaságuk.</verse>
				<verse number="17">Akkor az emberi büszkeség földig hajol, a gőgös szégyenkezve porig alázkodik. Egyedül az Örökkévalót magasztalják fel azon a napon,</verse>
				<verse number="18">a bálványok pedig teljesen megsemmisülnek!</verse>
				<verse number="19">Akkor az emberek a sziklák közé menekülnek, remegve a föld alá rejtőznek az Örökkévaló rettentése elől, dicsőségének félelmetes fensége elől, mikor felkel, hogy megrázza a földet.</verse>
				<verse number="20">Azon a napon elhajítják bálványaikat a vakondok és denevérek közé. Pedig ezüstből-aranyból készítették, hogy imádják azokat.</verse>
				<verse number="21">Rémülten a barlangokba menekülnek, sziklák hasadékába bújnak az Örökkévaló rettentése elől, dicsőségének félelmetes fensége elől, mikor felkel, hogy megrázza a földet.</verse>
				<verse number="22">Ne bízzatok hát halandó emberben, hisz orrában oly röpke a lehelet, amely élteti! Ugyan mennyit ér, s mit várhattok tőle?</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Értsétek meg, Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura hamarosan elveszi Júda népétől mindazt, amire támaszkodtak, és Jeruzsálemből, amiben lakosai bíztak! Elveszi a kenyeret és a vizet,</verse>
				<verse number="2">a hős harcosokat és katonákat, bírákat és prófétákat, jövendőmondókat és a véneket,</verse>
				<verse number="3">elveszi a katonai és polgári vezetőket, a tanácsadókat, mesterembereket és varázslókat.</verse>
				<verse number="4">„Helyettük kamaszokat adok nekik fejedelmekül, akik majd felelőtlenül és önzőn uralkodnak rajtuk.”</verse>
				<verse number="5">Nyomorba süllyed a nép, egyik a másikat nyomorgatja, mind erőszakoskodnak egymással, az ifjú tiszteletlenül az idősre támad, a közember a vezetők ellen lázad.</verse>
				<verse number="6">Akkor így biztatja testvér a testvérét: „Neked még van egy jó ruhád, légy a fejedelmünk, vezérünk! Rád bízzuk ezt a romhalmazt, vállald el hát a vezetést!”</verse>
				<verse number="7">De az így kiált fel: „Nem leszek én a gondviselőtök! Sem ruha, sem kenyér nincs a házamban, nem leszek én a vezéretek!”</verse>
				<verse number="8">Bizony, megromlott Jeruzsálem, Júda népe lezüllött! Az Örökkévaló ellen fordultak szavaikkal és tetteikkel, s ellene lázadtak, hogy haragra ingereljék.</verse>
				<verse number="9">Személyválogatásuk ellenük tanúskodik, kérkednek bűneikkel, mint Sodoma lakói, már nem is szégyenkeznek! Jaj nekik, mert saját fejükre hozzák a bajt, amit megérdemeltek!</verse>
				<verse number="10">Mondjátok meg az igazaknak, hogy nekik jó soruk lesz, mert tetteik gyümölcsét élvezhetik!</verse>
				<verse number="11">De jaj a vétkeseknek, mert gonoszságukért megfizetnek nekik!</verse>
				<verse number="12">Jaj népem! Elnyomóid gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajtad! Vezetőid tévútra vezetnek, mert maguk is utat tévesztettek.</verse>
				<verse number="13">Bírói székéből feláll az Örökkévaló, hogy pereljen, és megítélje a népeket.</verse>
				<verse number="14">Népe vezetőin számon kéri vétkeiket: „Letaroltátok a szőlőt az utolsó szemig! Házaitokban szegényektől rablott zsákmányt rejtegettek!</verse>
				<verse number="15">Hogy meritek letaposni népemet, porba tiporni szegényeit?!” Ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="16">Ezt mondja az Örökkévaló: „Sionban a leányok elbizakodtak, az asszonyok fenn hordják orrukat! Kihívóan tekintgetnek körül, tipegve járnak, csilingelnek lábkarikáikkal.”</verse>
				<verse number="17">Emiatt Uram, az Örökkévaló megszégyeníti őket: Sion leányainak fejét kopaszra nyírják, asszonyait csupaszra vetkőztetik.</verse>
				<verse number="18">Bizony akkor elveszi tőlük Uram minden drága díszüket, ékszerüket: lábpereceket, fejékeket és holdacskás nyakláncokat,</verse>
				<verse number="19">fülbevalókat, karpereceket és fátylakat,</verse>
				<verse number="20">kendőket, lábra való láncokat, illatszereket, díszes öveket és amuletteket,</verse>
				<verse number="21">gyűrűket és orrpereceket,</verse>
				<verse number="22">díszes ruhákat, köntösöket és erszényeket,</verse>
				<verse number="23">tükröket, selyemingeket, turbánokat és vállkendőket.</verse>
				<verse number="24">Akkor majd a parfümillat helyett bűzt éreznek, díszes öv helyett a derekukon kötelet hordanak, az elegáns frizura helyén kopaszság lesz, a drága ruhák helyett zsákba öltöznek. Bizony, arcfesték helyett a szolgaság bélyegét viselik majd bőrükön!</verse>
				<verse number="25">Fiaidat kard öli meg, vitézeid harcban esnek el, Jeruzsálem!</verse>
				<verse number="26">Kapuid romlásukat gyászolják, te magad pedig a porban ülsz majd, sorsodon sírva-keseregve.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Abban az időben hét nő ragad meg egy férfit, s azt mondják: „Hadd viseljük neved! Nem kell eltartanod bennünket, a magunk kenyerét esszük, magunk ruházkodunk, csak szabadíts meg a szégyentől, hogy se férjünk, se gyerekünk!”</verse>
				<verse number="2">Abban az időben, akik megmenekülnek, és életben maradnak Izráel népéből, csodálják és dicsőítik az Örökkévaló Csemetéjét, és dicsekednek országuk nagyszerű terméseivel.</verse>
				<verse number="3">Aki megmarad Sionban, akit életben hagynak Jeruzsálemben, azt mind szentnek nevezik majd, annak nevét az élők közé jegyzik fel Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="4">Bizony, Uram megtisztítja Sion leányait minden undok vétküktől, elmossa Jeruzsálemből az ártatlanok vérét az ítélet szellemével, megemésztő tűzzel.</verse>
				<verse number="5">Azután teremt az Örökkévaló Sion hegyének minden lakóhelye és gyülekezete fölé nappal felhőt, és lobogó tűz ragyogását éjjel. Dicsőséges jelenlétével betakar mindenkit,</verse>
				<verse number="6">mint árnyas sátor tikkasztó hőségben, mint menedék pusztító viharban, mint oltalom zuhogó esőben.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Most figyeljetek rám! Istenemnek éneklek, akit szeretek! Szerelmes ének ez szőlőjéről, szőlője iránti szeretetéről! Szeretett barátomnak szőlőskertje volt egy termékeny domboldalon.</verse>
				<verse number="2">Gondosan művelte, kövektől megtisztította, nemes fajtát telepített, közepére őrtornyot emelt, és szőlőprést épített. Bizakodva várta a jó termést, de lám, a tőkék csak vadszőlőt teremtek!</verse>
				<verse number="3">„Most hát Jeruzsálem lakosai, és ti, júdai férfiak, tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!</verse>
				<verse number="4">Mit kellett volna még tennem, mit nem tettem meg szőlőmért? Vártam, hogy édes szőlőt szüreteljek róla, miért termett hát keserű fürtöket?</verse>
				<verse number="5">Most hát figyeljetek! Tudjátok meg, mit teszek szőlőmmel: kerítését lerombolom, hadd legeljék az állatok, kőfalát ledöntöm, hadd tapossák az idegenek.</verse>
				<verse number="6">Parlagon hagyom, hadd verjék fel a gyomok! Nem gondozom, nem kapálom, nem metszem, nem ápolom! Teremjen hát bogáncsot és töviseket! Parancsolok a felhőknek, hogy esőt rá ne adjanak.”</verse>
				<verse number="7">Látjátok, az Örökkévaló, a Seregek Ura szőlőskertje Izráel egész népe! Gyönyörűséges ültetvénye: Júda férfiai! Jogosságot várt tőlük az Örökkévaló, de ők ártatlanokat gyilkoltak. Igazságosságot várt, de jajkiáltást hallott!</verse>
				<verse number="8">Jaj nektek, akik vagyont harácsoltok, és rakásra gyűjtitek a házakat, földeket, amíg másnak egy morzsa sem marad! Végül majd az egész országot bezsebelitek?</verse>
				<verse number="9">Hallottam, amint az Örökkévaló, a Seregek Ura megesküdött: „Romba dőlnek ezek a házak, mind elhagyottá lesznek, még a paloták is lakatlanul állnak,</verse>
				<verse number="10">a négyhektáros szőlőskert csak egy korsó bort terem, aratáskor a búza csak a vetőmag tizedét adja vissza.”</verse>
				<verse number="11">Ti, akik reggeltől estig csak a részegséget keresitek, s késő éjjelig borgőzös fejjel mulattok!</verse>
				<verse number="12">Lakomáitokon lantok, hárfák, dobok, fuvolák és bor mellett dőzsöltök, de amit az Örökkévaló tesz, azzal nem törődtök, kezének munkáit észre sem veszitek!</verse>
				<verse number="13">Mivel népem nem ismeri az Örökkévalót, fogságba hurcolják őket ellenségeik, előkelő vezetőiket az éhség, tömegeiket a szomjúság öli meg.</verse>
				<verse number="14">Kitátja száját a Seol, elnyeli őket a sír, melynek étvágya csillapíthatatlan. Alászáll az alvilágba előkelő és közember, lehullik a jeruzsálemi lakomázók zajongó sokasága.</verse>
				<verse number="15">Porig aláznak akkor minden embert, gazdag és szegény a földre görnyed, még a büszke tekintetű is kénytelen lesütni a szemét</verse>
				<verse number="16">az Örökkévaló, a Seregek Ura előtt, amikor ő ítélkezik. Isten, aki Szent, igazságosan ítél. Bizony, még az ítéletben is szentnek bizonyul!</verse>
				<verse number="17">Az elhurcoltak helyén bárányok legelnek, a gazdagok romos házaiban idegenek tanyáznak.</verse>
				<verse number="18">Nézzétek azokat, akik semmittevéssel töltik napjaikat, s úgy vonszolják maguk után bűneiket és vétkeiket, mint kötélen a megrakott kocsit!</verse>
				<verse number="19">Akik gúnyolódva mondják: „Lássuk hamar, megteszi-e Isten, amit mondasz! Ám tegye meg, Izráel Szentje siessen vele! Jöjjön mielőbb, hadd lássuk, mi lesz belőle!”</verse>
				<verse number="20">Nézzétek azokat, akik jónak mondják a gonoszt, és gonosznak a jót, sötétségnek tartják a világosságot, és világosnak a sötétet, keserűnek állítják az édeset, és édesnek a keserűt!</verse>
				<verse number="21">Nézzétek azokat, akik bölcsnek képzelik magukat, és azt hiszik, hogy nagyon okosak!</verse>
				<verse number="22">Nézzétek azokat, akik hősök a borivásban, és nagy vitézek az ivócimborák között!</verse>
				<verse number="23">Akik, ha lefizetik őket, igazolják a gonosztevőt, és hamisan tanúskodnak az igazak ellen.</verse>
				<verse number="24">Emiatt úgy pusztulnak el, mint tarló a lángban, mint polyva a tűzben. Gyökerük elrothad, viráguk elszárad, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura tanítását elutasították, Izráel Szentjének szavait semmibe vették.</verse>
				<verse number="25">Emiatt zúdul az Örökkévaló haragja a népére: oly súlyos csapásokkal bünteti meg őket, hogy még a hegyek is beleremegnek. Mindenfelé halottak hevernek temetetlen, mint szemét az utcán! De haragja még nem csendesül le, karja még felemelve marad!</verse>
				<verse number="26">Az Örökkévaló zászlót emel a távoli nemzeteknek, jelt ad a messze lakó népeknek, s lám, már sietve jönnek is!</verse>
				<verse number="27">Nincs köztük egy sem fáradt, vagy gyenge, egyik sem álmos, nem alszik. Mind készül a harcra, övét megszorítja, saruszíját igazítja,</verse>
				<verse number="28">íját felvonja, próbálva feszíti, éles nyilakat vesz kezébe. Lovaik patája, mint a kovakő, harci szekereik kereke forgószél.</verse>
				<verse number="29">Seregük zaja rémítő, mint az oroszlán-ordítás. Zsákmányt ejtenek, mint a fiatal oroszlán, megragadják, elhurcolják, nincs, aki tőlük visszaszerezze.</verse>
				<verse number="30">Azon a napon seregük úgy morog, mint prédáját szaggató oroszlán. Táboruk hangja, mint a tenger morajlása. Ha országodra nézel, csak sűrű sötétséget látsz, minden világosságodat haragos felhők nyelik el.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Abban az esztendőben, amikor Uzzijjá király meghalt, láttam az Urat. Trónján ült, fent a magasban, és palástja beborította a templomot.</verse>
				<verse number="2">Fölötte szeráfok lebegtek, akiknek hat-hat szárnyuk volt. Kettővel az arcukat takarták el, kettővel a testüket fedték be, kettővel pedig lebegtek.</verse>
				<verse number="3">Így kiáltottak egymásnak: „Szent, szent, szent az Örökkévaló, a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész Földet!”</verse>
				<verse number="4">Hangjuktól megremegett az ajtó kerete és küszöbe, a templom pedig megtelt füsttel.</verse>
				<verse number="5">Akkor én felkiáltottam: „Jaj nekem! Végem van, mert tisztátalan beszédű vagyok, és tisztátalan beszédű nép között lakom, mégis a saját szememmel látom a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát!”</verse>
				<verse number="6">Ekkor az egyik szeráf hozzám repült. Kezében izzó parazsat hozott, amelyet fogóval vett az oltárról.</verse>
				<verse number="7">Megérintette számat a parázzsal, és ezt mondta: „Nézd, amint ez a parázs megérintette ajkadat, vétked eltűnt, és bűnödre bocsánatot nyertél.”</verse>
				<verse number="8">Majd az Úr hangját hallottam, aki ezt kérdezte: „Kit küldjek el? Ki lesz a hírvivőnk?” Ezt válaszoltam: „Itt vagyok én! Küldj el engem!”</verse>
				<verse number="9">Ő pedig így szólt hozzám: „Menj! Mondd ennek a népnek: Csak hallgassátok és hallgassátok, újra meg újra, de ne értsétek meg! Csak nézzétek és nézzétek, újra meg újra, de ne lássátok!”</verse>
				<verse number="10">„Menj, tedd érzéketlenné e nép szívét, füleiket zárd be, hogy ne halljanak, szemeiket takard el, hogy ne lássanak, szívükkel ne értsenek, hogy ne tudjanak visszatérni hozzám, és meg ne gyógyítsam őket!”</verse>
				<verse number="11">Megkérdeztem: „Uram, meddig marad ez így?” Ezt válaszolta: „Ameddig elpusztult városaik romokban hevernek, házaik elhagyottan és lakatlanul állnak, földjük műveletlen marad és elvadul,</verse>
				<verse number="12">mert messzire viszi az Örökkévaló a népet, alig marad valaki az országban.</verse>
				<verse number="13">Ha tizedrészük megmarad, azt is újra meg újra pusztulás sújtja. Mégis, ahogy a tölgyfa tönkje életben marad, miután a fát kivágták, e nép maradéka is szent mag lesz, és életben marad.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Ezek Áháznak, Júda királyának uralkodása idején történtek. Áház Jótám fia, ez pedig Uzzijjá fia volt. Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya hadjáratot indítottak Jeruzsálem, Júda fővárosa ellen, de nem tudták elfoglalni.</verse>
				<verse number="2">Mindez pedig így történt: Hírül vitték Áháznak, aki Dávid király utóda volt Júda trónján, hogy Arám és Izráel királyai összefogtak Júda ellen. Ennek hallatára Áház és egész népe nagyon megrémült: úgy ingadoztak, mint a fák a szélben.</verse>
				<verse number="3">Ekkor az Örökkévaló szólt Ézsaiásnak: „Fiaddal, Seárjásúbbal együtt menjetek ki a Felső-tóhoz, a csatorna végéhez, ahol a ruhafestők mezeje van. Ott fogtok találkozni Áházzal,</verse>
				<verse number="4">akinek ezt mondd: Vigyázz, ne ess kétségbe! Légy nyugodt, és ne félj! Ne ijedj meg Recín haragjától, se az arámi seregtől, se Remaljá fiától! Fenyegetésüknek nagyobb a füstje, mint a lángja! Ne félj tőlük!</verse>
				<verse number="5">Igaz, hogy ők gonosz terveket szőttek ellened és országod ellen. Igaz, hogy Arám és Izráel királyainak az a szándéka, hogy</verse>
				<verse number="6">megtámadják és elfoglalják Júdát, azután magukhoz csatolják, és Tábeal fiát tegyék meg királynak Júdában.</verse>
				<verse number="7">De az Örökkévaló Isten azt mondja: Nem lesz abból semmi, tervük kudarcot vall!</verse>
				<verse number="8">Hiszen Arám feje Damaszkusz, Damaszkusz feje pedig Recín. Még hatvanöt év, és Izráel királysága összedől, népe szétszóródik és eltűnik.</verse>
				<verse number="9">Izráel feje Samária, Samária feje pedig Remaljá fia. De ha nem bíztok bennem, ha nem hisztek szavamnak, bizony, ti sem maradtok meg!”</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló ismét szólt Áházhoz:</verse>
				<verse number="11">„Kérj magadnak jelt az Örökkévalótól, Istenedtől! Kérj jelt megerősítésül, akár olyan mélységben, mint a Seol, akár olyan magasban, mint a Menny!”</verse>
				<verse number="12">De Áház így felelt: „Nem kérek jelt, nem teszem próbára az Örökkévalót!”</verse>
				<verse number="13">Ézsaiás ekkor azt mondta Áháznak: „Hallgass meg, Júda királya, és ti, az egész királyi család, akik Dávidtól származtok! Nem elég, hogy Isten embereit fárasztjátok, még Istenem türelmét is próbára teszitek!</verse>
				<verse number="14">Ha Áház nem kér jelt tőle, akkor Uram maga fog nektek jelt adni. Nézzétek! A fiatal szűz gyermeket fogan, fiút szül, és így nevezi fiát: »Immánuel«.</verse>
				<verse number="15">Ez a fiú vajat és mézet eszik, amíg megtanulja a rosszat elutasítani és a jót választani.</verse>
				<verse number="16">De még mielőtt ez a fiú megtanulja a rosszat elutasítani és a jót választani, elpusztul az a föld, amelynek két királyától annyira rettegsz, Áház!</verse>
				<verse number="17">Ami pedig Júda királyságát illeti, az Örökkévaló olyan időket hoz rád, Áház király, és az egész királyi családra, meg Júda népére, amilyen még nem volt, mióta Izráel királysága elszakadt Júdától: rátok hozza Asszíria királyát és seregét!</verse>
				<verse number="18">Akkor az Örökkévaló jelt ad, idehívja a legyeket Egyiptom folyóinak forrásaitól, és a vadméheket Asszíriából.</verse>
				<verse number="19">Mind eljönnek, letelepszenek a szakadékokban, sziklahasadékokban, tövises bokrokon és a nyájak itatóhelyén.</verse>
				<verse number="20">Abban az időben Uram borotvát bérel az Eufráteszen túl — az Asszír királyt —, és csupaszra-kopaszra borotválja vele egész Júdát! Bizony, Asszíria lekopasztja Júda királyságát és népét a feje tetejétől a lábáig mindenütt. Még szakállát is leborotválja!</verse>
				<verse number="21">Abban az időben mindenki csak egy tehenet és két juhot tart,</verse>
				<verse number="22">mégis annyira bővében lesz a tejnek, hogy állandóan vajat eszik. Valóban, aki megmarad Júdában, vajat és mézet fog enni!</verse>
				<verse number="23">Akkor az elhagyott szőlőskertekben, amelyekben régen ezer termő szőlőtő állt, s amelyek valaha ezer ezüstpénzt értek, csak tövises bokrok és tüskés gazok nőnek.</verse>
				<verse number="24">Ezekre a helyekre csak íjjal és nyilakkal lehet felmenni a vadállatok miatt, úgy elvadul az ország.</verse>
				<verse number="25">A termékeny dombokon, ahol valaha virágzó kerteket műveltek, olyan elvadult tövises bozót nő, hogy senki sem mer odamenni, csupán az ökröket és juhokat küldik, hadd legeljenek ott kedvükre, szabadon.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Egyik nap az Örökkévaló szólt hozzám: „Fogj egy nagy írótáblát, és írd rá olyan betűkkel, hogy mindenki könnyen el tudja olvasni: »Siess a zsákmányra, gyorsan a prédára!«</verse>
				<verse number="2">Hívd magadhoz Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát, hogy hitelesen tanúskodjanak erről.”</verse>
				<verse number="3">Ezután bementem a feleségemhez — aki szintén próféta volt —, és ő gyermeket fogant. Amikor a fiúnk megszületett, az Örökkévaló ezt mondta: „Így nevezd a fiadat: »Siess a zsákmányra, gyorsan a prédára.«</verse>
				<verse number="4">Mert mielőtt ez a gyermek megtanulja kimondani, hogy »Papa« és »Mama«, az asszír hadsereg kirabolja Damaszkuszt és Samáriát, és a hadizsákmányt Asszíria királya elé viszik.”</verse>
				<verse number="5">Egyik nap az Örökkévaló szólt hozzám:</verse>
				<verse number="6">„Júda népe elfordult Silóah csendesen folyó vizétől, és inkább Recínben és Remaljá fiában reménykedik.”</verse>
				<verse number="7">Ezért az Úr rázúdítja Júdára az Eufrátesz hatalmas árvizét: Asszíria királyának hadseregét, teljes dicsőségét és hatalmát! Bizony, olyan lesz ez, mint a folyó áradása: kilép a medréből, átcsap a partokon, s hömpölyögve mindent eláraszt!</verse>
				<verse number="8">Júdába is betör az áradat, s úgy ellepi, hogy egészen a nyakáig ér! Egész országodra kiterjeszti hatalmát az ellenség, ó, Immánuel! De Isten velünk lesz!</verse>
				<verse number="9">Gyülekezzetek nemzetek, seregetek úgyis a vesztébe rohan! Figyeljetek, távoli népek, készüljetek a harcra, seregetek úgyis a vesztébe rohan! Készüljetek a harcra, seregetek úgyis a vesztébe rohan!</verse>
				<verse number="10">Tanácskozzatok csak Júda ellen, tervetek úgyis kudarcot vall! Hasztalan beszéltek és határoztok, nem sikerülhet, mert velünk az Isten!</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló ismét szólt hozzám. Kezével erősen megragadott, hogy figyelmeztessen: ne járjak ennek a népnek az útján. Ezt mondta:</verse>
				<verse number="12">„Vigyázz, ti ne tartsátok összeesküvésnek, amit e nép annak tart, s ne kövessétek őket! Ne féljetek attól, amitől ők félnek, s ne rémüljetek meg, ha ők megrémülnek!</verse>
				<verse number="13">Az Örökkévalót, a Seregek Urát tartsátok szentnek, őt tiszteljétek és féljétek!</verse>
				<verse number="14">Akkor számotokra ő lesz a szent hely és a biztos menedék! De Izráel és Júda népe számára pedig kő lesz, amelyben megbotlanak, szikla, amelynek nekiütköznek, sőt, csapda és verem Jeruzsálem lakosainak.</verse>
				<verse number="15">Bizony, közülük sokan megbotlanak benne, elesnek és összetörnek, csapdába esnek, és rabságba kerülnek.</verse>
				<verse number="16">Kösd össze ezt a tekercset, pecsételd le, és bízd tanítványaimra, hogy őrizzék meg!”</verse>
				<verse number="17">De én várom az Örökkévalót, aki elfordult Jákób népétől, és benne reménykedem.</verse>
				<verse number="18">Nézzétek! Én és a gyermekeim, akiket az Örökkévaló adott nekem, jelek és csodák vagyunk Izráelnek, mert így akarta az Örökkévaló, a Seregek Ura, aki Sion hegyén lakik!</verse>
				<verse number="19">Ha az emberek azt mondják nektek: „Kérdezzük meg a halottidézőket és jósokat, akik suttognak és motyognak!” — ne hallgassatok rájuk! Nem inkább Istent kellene megkérdeznünk? Nem az ő tanácsát kellene kérnünk? Miért kérdezzék az élők a holtakat?</verse>
				<verse number="20">Figyeljetek inkább az Örökkévaló tanítására és kijelentésére! Mert ha nem az ő szavára figyeltek, nem virrad hajnal a számotokra!</verse>
				<verse number="21">Aki a halottidézőkre hallgat, sötétségben fog bolyongani! Éhesen és nyomorogva tévelyeg az ilyen, s ha elkeseredik, felnéz, és megátkozza királyát és Istenét.</verse>
				<verse number="22">Ha pedig a földre néz, csak nyomort, sötétséget és reménytelenséget lát, s végül teljes sötétségben találja magát.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">De nem lesz mindig sötétség ott, ahol most nyomorúság van! Igaz, az Úr előbb megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de később dicsőségessé teszi Galileát, idegen népek lakóhelyét, a Jordánon túli vidéket, és a Tenger útjának tartományát.</verse>
				<verse number="2">Mert a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát! A halál árnyékának országában lakókra hirtelen fény ragyog.</verse>
				<verse number="3">Uram, te megsokasítod ezt a népet, ujjongó örömmel töltöd meg szívüket! Úgy örvendeznek előtted, mint az aratás ünnepén, mint győztes csata után, mikor zsákmányt osztanak.</verse>
				<verse number="4">Mert összetörted rabságunk igáját, szétzúztad elnyomónk hatalmát, nyomorgatónk botját eltörted, mint Midján napján!</verse>
				<verse number="5">A durva katonacsizmák, amelyek letiportak minket, mind elégnek, minden véres egyenruhát tűz emészt meg!</verse>
				<verse number="6">Mert egy gyermek születik, fiút ad nekünk az Örökkévaló, aki vállára veszi az uralom terhét. Így hívják: „Csodálatos, Tanácsadó, Erős Isten, Öröklét Forrása, Békesség Fejedelme.”</verse>
				<verse number="7">Békéje és uralkodása egyre jobban kiterjed, véget nem ér soha! Királyként ül Dávid trónján, melynek igazság az alapja. Igazságosság által uralkodik attól kezdve örökké. Féltő szeretetének tüze által az Örökkévaló, a Seregek Ura viszi ezt véghez.</verse>
				<verse number="8">Uram figyelmeztette Jákób népét, üzent Izráelnek,</verse>
				<verse number="9">hogy megértse az egész nemzet, még Efraim és Samária minden lakója is, akik büszkén és gőgös szívvel mondják:</verse>
				<verse number="10">„Ha vályogházainkat lerombolták, majd újakat építünk, de faragott kövekből! A vadfüge-gerendák leestek, de mi cédrus-gerendákkal pótoljuk!”</verse>
				<verse number="11">Ezért az Örökkévaló felhozza Izráel ellen Arám seregét, Recín ellenségeit. Ráküldi összes ellenfeleit:</verse>
				<verse number="12">jönnek az arámok keletről, támadják a filiszteusok nyugatról, mind tátott szájjal falják Izráelt. Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le, karja még felemelve marad!</verse>
				<verse number="13">A nép mégsem tért vissza az Örökkévalóhoz, a Seregek Urához, aki fenyítette őket, nem keresték őt, nem törődtek vele!</verse>
				<verse number="14">Ezért az Örökkévaló levágja Izráelről mind a fejét, mind a farkát, a magas pálma ágát, és az alacsony sást egyaránt.</verse>
				<verse number="15">A fej: az idős vezetők, a tekintélyesek, a farok: a hamis próféták.</verse>
				<verse number="16">Mert vezetői e népet tévútra vezették, s akiket vezettek, elvesztek.</verse>
				<verse number="17">Ezért Uram nem leli örömét az ifjakban, s nem könyörül sem az árvákon, sem az özvegyeken, hiszen istentelenek és gonoszok mindannyian, s mindenki ostobaságot beszél. Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le, karja még felemelve maradt!</verse>
				<verse number="18">A gonoszság, mint a tűz, elégeti a tövises bozótot és a tüskés gazt. Meggyújtja a sűrű erdőt is, gomolygó füstje magasra emelkedik.</verse>
				<verse number="19">Az Örökkévaló, a Seregek Ura haragjától lángba borul a föld, bizony, megég a nép e tűzben, menthetetlenül! Senki sem könyörül testvérén, sem rokonán!</verse>
				<verse number="20">Jobb felé harap, de nem lakik jól, bal felől rabol, azonmód felfalja, mégsem elégszik meg, mind egymást marják és emésztik.</verse>
				<verse number="21">Manassé Efraimra támad, Efraim Manassét marja, majd mindketten Júdának esnek. Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le, karja még felemelve maradt!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Nézzétek őket, milyen igazságtalan törvényeket hoznak, milyen elnyomó rendeleteket írnak!</verse>
				<verse number="2">Nem szolgáltatnak igazságot a nincstelennek, megfosztják jogaiktól népem szegényeit, kirabolják az özvegyeket, kifosztják az árvákat!</verse>
				<verse number="3">De mitévők lesznek majd a büntetés napján? Mihez kezdenek, mikor rájuk zúdul a messziről jövő, pusztító áradat? Kihez fordulnak segítségért? Hová rejtik el kincseiket?</verse>
				<verse number="4">Bizony, nem menekülhetnek! Vagy a foglyok közé görnyednek, vagy a holtak közé hullanak. Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le, karja még felemelve maradt!</verse>
				<verse number="5">Ezt mondja az Úr: „Jaj Asszíriának, haragom botjának! Mert haragom eszköze ő, és a kezében lévő fegyver is!</verse>
				<verse number="6">Istentelen és gonosz nemzet ellen küldtem Asszíriát, a nép ellen, amely magára haragított! Én parancsoltam meg seregének, hogy raboljanak és zsákmányoljanak, s tapossák a sárba Izráelt.</verse>
				<verse number="7">De Asszíria királya nem érti ezt, mást tervez, mások a céljai, pusztítani akar, népeket irtani, amennyit csak lehet.</verse>
				<verse number="8">Azt mondja: »Seregem vezérei királyokkal érnek föl!</verse>
				<verse number="9">Ki állhat meg előttem? Elfoglaltam Kalnót és Karkemist! Így járt Hamát és Arpad, meghódolt előttem Samária és Damaszkusz is!</verse>
				<verse number="10">Legyőztem a bálványistenek országait, pedig bálványaik különbek voltak, mint Jeruzsálem és Samária bálványszobrai!</verse>
				<verse number="11">Hogyne tudnék akkor elbánni Jeruzsálemmel és bálványaival is?! Bizony úgy bánok vele is, mint Samáriával és annak bálványaival!«”</verse>
				<verse number="12">Asszíria királya nem tudja, hogy az Úr előbb befejezi, amit Sion hegyén és Jeruzsálemben elkezdett, azután pedig megbünteti Asszíria királyát gőgös szíve és kevély tekintete miatt.</verse>
				<verse number="13">Mert azt mondta az asszír király: „Ezt mind a magam erejével és bölcsességével vittem véghez! Mert bölcs vagyok és hatalmas! Eltöröltem királyságok határait, elraboltam kincseiket, letaszítottam trónjukról királyaikat.</verse>
				<verse number="14">Oly könnyen elvettem a népektől gazdagságukat, mint madárfészekből az elhagyott tojásokat. Így raboltam ki az egész földet! A szárnyát sem merte mozdítani senki, egy hangot sem szólt, még csak nem is csipogott!”</verse>
				<verse number="15">Dicsekszik-e a fejsze azzal szemben, aki a kezében tartja, s fát dönt vele? Hősködik-e a fűrész a gazdája előtt, aki dolgozik vele? Vajon a vessző mozgatja a kart, mikor az megfenyít valakit? Vagy a bot emelgeti a gazdáját, aki büntet vele?</verse>
				<verse number="16">Emiatt Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura Asszíriát kövérségét lesoványítja, dicsőségét szégyenre változtatja, s tűzzel égeti meg.</verse>
				<verse number="17">Mert Izráel Világossága olyan lesz, mint a tűz, Izráel Szentje, mint a lobogó láng. Egyetlen napon megégeti a gazt és tüskés-tövises bozótját!</verse>
				<verse number="18">Bizony, elpusztítja a hatalmas erdőt és a gyönyörű kerteket, testestől-lelkestől elemészti minden ékességét! Mint korhadó gerenda, elsorvad Asszíria dicsősége.</verse>
				<verse number="19">Oly kevés fa marad meg erdejében, hogy még egy gyermek is számba veheti.</verse>
				<verse number="20">Azon a napon Izráel maradéka, Jákób családjának menekültjei, többé nem abban bíznak, nem arra támaszkodnak, aki őket nyomorgatja és veri, hanem teljes szívvel-lélekkel az Örökkévalóban bíznak, Izráel Szentjére támaszkodnak!</verse>
				<verse number="21">A hűséges maradék visszatér! Jákób családjának maradéka visszatér az Erős Istenhez!</verse>
				<verse number="22">Mert, ha néped fiai, ó Izráel, oly sokan lennének, mint tengerparton a homokszemek, akkor is csak a maradék tér vissza. Hiszen a pusztulást az Örökkévaló elhatározta, nem vonja vissza, s ítélete mindenestől igazságos!</verse>
				<verse number="23">Bizony, Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura véghezviszi, amit elhatározott: az egész országot teljesen elpusztítja!</verse>
				<verse number="24">Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Ne félj Asszíriától, népem, Sion lakója! Igaz, botjával megver téged, és pálcáját rád emeli, mint egykor Egyiptom tette,</verse>
				<verse number="25">de már csak egy kis idő, és ellened való haragom lecsillapul. Azután pedig Asszíria ellen fordulok, s haragomban elpusztítom őket!”</verse>
				<verse number="26">Akkor az Örökkévaló, a Seregek Ura ostorral veri az asszírok seregét, ahogy Midján seregét szétverte az Óréb sziklánál, és ahogy botját Egyiptomban a Vörös-tenger fölé emelte.</verse>
				<verse number="27">Akkor Asszíria terhét az Úr leveszi vállaidról, Izráel, és igáját leveszi nyakadról. Igen, széttörik az iga a kövérséged miatt.</verse>
				<verse number="28">Az asszírok elfoglalják Aj városát, majd átvonulnak Migrónon. A hadi fölszerelést Mikmászban rakják le,</verse>
				<verse number="29">utána átkelnek a gázlón, és éjjel Gebában táboroznak. Ráma lakói félelemtől remegnek, Saul városa, Gibea lakói menekülnek.</verse>
				<verse number="30">Gallim lakói segítségért kiáltanak. Halld meg Lais, válaszolj Anatót!</verse>
				<verse number="31">Madménából mindenki elfut, Gébim lakosai elrejtőznek.</verse>
				<verse number="32">Nób városánál még ma megállnak, öklüket rázzák és fenyegetik Sion leányának a hegyét, Jeruzsálem dombját.</verse>
				<verse number="33">De akkor Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura levágja a felső ágakat, rettenetes erővel. A magas termetűeket kivágja, a kiemelkedőket földre teríti.</verse>
				<verse number="34">Bizony, fejszéje kivágja a sűrű erdőt, s Libanon pompás cédrusait ledönti a Hatalmas!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Vesszőszál sarjad Isai törzsének tövéből, friss hajtás hajt ki gyökeréből,</verse>
				<verse number="2">akin megnyugszik az Örökkévaló Szelleme: bölcsesség és értelem Szelleme, tanács és erő Szelleme, az Örökkévaló ismeretének és félelmének Szelleme.</verse>
				<verse number="3">Az Örökkévaló tiszteletében és félelmében leli örömét. Nem aszerint ítél, amit szemével lát, nem aszerint dönt, amit fülével hall,</verse>
				<verse number="4">hanem igazságosan uralkodik a szegények fölött, és helyesen dönt a föld alázatosainak ügyében. Szavának botjával lesújt a földre, ajkának leheletével megöli a gonosztevőket.</verse>
				<verse number="5">Derekára köti az igazságosságot, mint övet, körülövezi magát hűséggel.</verse>
				<verse number="6">Uralma alatt farkas és bárány együtt lakik, a párduc és kecskegida együtt heverésznek, a borjú, oroszlán és hízott birka együtt legelnek, s egy fiúcska terelgeti őket.</verse>
				<verse number="7">Tehén és medve együtt legelésznek, s kicsinyeik békésen játszanak egymással. Az oroszlán is szénát eszik, mint az ökör.</verse>
				<verse number="8">A csecsemő nyugodtan játszik a viperalyuknál, a kisgyermek bátran nyúl a mérges kígyóhoz,</verse>
				<verse number="9">mert szent hegyemen senki sem árt a másiknak, se nem pusztít. Mert az Örökkévaló ismeretével betelik a föld, ahogy a tengert a víz beborítja.</verse>
				<verse number="10">A vesszőszál, Isai gyökerének sarja, lobogó zászló lesz magasan a népek fölött. Őt keresik, hozzá jönnek mind a nemzetek, és megtisztelik lakóhelyét.</verse>
				<verse number="11">Akkor az Úr másodszor nyújtja ki karját, hogy népe maradékát megváltsa. Megszabadítja, akik megmaradtak Asszíriában, Egyiptomban, Patrószban, Etiópiában, Élámban, Sineárban, Hamátban, a tenger szigetein és partvidékein.</verse>
				<verse number="12">Mert magasra emeli zászlaját, jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait az egész földről, összeszedi Júda elszéledt leányait a négy égtáj felől.</verse>
				<verse number="13">Efraim féltékenysége megszűnik, s Júdából a gyűlölködőket kiirtják. Efraim nem irigykedik többé Júdára, s Júda sem támad Efraimra.</verse>
				<verse number="14">Sőt, együtt csapnak le, mint a sas, a filiszteusokra, együtt fosztják ki kelet fiait, elfoglalják Edom és Moáb földjét, s Ammon fiai meghódolnak előttük.</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló végleg elpusztítja Egyiptom tengerének öblét. Majd kezét az Eufrátesz fölé emeli, lesújt rá erős szélviharral, hét ágra választja szét, és népét száraz lábbal vezeti keresztül.</verse>
				<verse number="16">Utat készít népe maradékának, amely Asszíriából kiszabadul, amint utat nyitott, mikor Izráel kijött Egyiptomból.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Akkor majd így énekelsz: „Dicsérlek, Örökkévaló, mert bár haragudtál rám, de lecsillapult haragod, és megvigasztaltál!</verse>
				<verse number="2">Nézzétek, Isten a szabadítóm! Benne bízom, és nem félek! Az Örökkévalót, csak az Örökkévalót dicsérem! Róla énekelek, mert ő maga lett a szabadítóm!”</verse>
				<verse number="3">Akkor ujjongó örömmel fogtok vizet meríteni a szabadítás forrásából!</verse>
				<verse number="4">Akkor így énekeltek: „Dicsérjétek az Örökkévalót! Magasztaljátok nevét! Hirdessétek a nemzetek között hatalmas tetteit! Hirdessétek, hogy neve mindenek fölött való!</verse>
				<verse number="5">Énekeljetek az Örökkévalónak! Róla énekeljetek, mert dicsőséges dolgokat vitt véghez, tudja meg az egész világ!</verse>
				<verse number="6">Ujjongva kiáltsatok Sion lakói, mert nagy közöttetek Izráel Szentje, s veletek lakik!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Súlyos kijelentés Babilóniáról, amelyet Isten mutatott látomásban Ézsaiásnak, Ámóc fiának. Azt mondta Isten:</verse>
				<verse number="2">„Emeljetek jelzászlót a kopár hegyeken, kiáltsatok nekik, hogy jöjjenek, karral intsetek, hogy vonuljanak be az előkelő nemesek kapuin!</verse>
				<verse number="3">Magam parancsoltam válogatott harcosaimnak, összehívtam vitézeimet, akik végrehajtják haragomat, és nagyságomnak örvendeznek.”</verse>
				<verse number="4">Halljátok a tömegek zúgását a hegyeken? Hatalmas sokaság közeleg! Népek sokasága gyűlt össze, országok morajlanak: seregszemlét tart a csata előtt az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="5">Jönnek messze földről, távoli vidékekről. Jön az Örökkévaló, és vele haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész országot.</verse>
				<verse number="6">Jajgassatok, mert közel az Örökkévaló napja! Pusztításként érkezik a Mindenható parancsára.</verse>
				<verse number="7">Minden kéz elernyed, minden szív megdermed.</verse>
				<verse number="8">Mindenki megretten, fájdalom és rémület fogja el őket, mint vajúdó asszonyt a szülés fájdalma. Riadtan merednek egymásra, s arcuk szégyenben ég.</verse>
				<verse number="9">Nézzétek! Jön az Örökkévaló napja! Az Örökkévaló izzó, kegyetlen haragja zúdul a föld lakosaira, elpusztítja a földet, s kiirtja róla a bűnösöket.</verse>
				<verse number="10">Nem fénylenek akkor az ég csillagai, sem csillagképei, elsötétül a felkelő Nap, a Hold sem világít.</verse>
				<verse number="11">Azt mondja Isten: „Megbüntetem a gonoszokat az egész földön, és a bűnösöket minden gonoszságukért. Véget vetek az istentelenek önteltségének, megalázom a zsarnokok büszkeségét.</verse>
				<verse number="12">Ritkábbá teszem a földön az embereket, mint az aranyat — oly kevesen maradnak életben.</verse>
				<verse number="13">Megrázom az eget, megrendítem a földet. Bizony, kimozdul helyéről a föld az Örökkévalónak, a Seregek Urának indulata miatt, izzó haragja napján.</verse>
				<verse number="14">Akkor mindenki sietve visszatér a saját népéhez: mint vadász űzte szarvas, mint pásztor nélküli nyáj, mindenki a szülőföldjére menekül.</verse>
				<verse number="15">De akit megtalálnak, azt átdöfik, akit elfognak, azt levágják.</verse>
				<verse number="16">Gyermekeiket szemük láttára zúzzák szét, házaikat kirabolják, asszonyaikat megerőszakolják.</verse>
				<verse number="17">Bizony, megindítom ellenük a médeket, akik nem könyörülnek Babilónia népén sem ezüstért, sem aranyért.</verse>
				<verse number="18">Fegyvereik szétzúzzák az ifjat, nem szánják a kisgyermeket, még a csecsemőnek sem kegyelmeznek.</verse>
				<verse number="19">Ez lesz a sorsa Babilonnak, a királyságok díszének, a káldeusok büszkeségének: úgy pusztítom el, ahogy Sodomát és Gomorát.</verse>
				<verse number="20">Babilon helyén nem lakik többé senki, nem telepszik oda soha már nép, az arabok sem vernek sátrat romjain, még pásztoraik sem pihentetik nyájukat a helyén.</verse>
				<verse number="21">Csak sivatagi vadak tanyáznak ott, romjai közt baglyok fészkelnek, struccok laknak és vadkecskék szökellnek.</verse>
				<verse number="22">Az elhagyott tornyok között hiénák visítoznak, palotáikban sakálok üvöltése hallatszik. Bizony, Babilon ideje közel van, pusztulása már nem sokáig késik!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">De Jákób családján megkönyörül az Örökkévaló, továbbra is Izráel népét választja, és visszatelepíti őket saját földjükre. Még idegenek is csatlakoznak hozzájuk, Jákób családjához jövevények szegődnek.</verse>
				<verse number="2">Felkarolják a nemzetek Izráelt, és hazaviszik őket a saját földjükre. Az Örökkévaló földjén pedig a nemzetek közül valók lesznek rabszolgák Izráelben. Így válnak szolgák azokból, akik Izráelt fogságban tartották. Így uralkodik Izráel azokon, akik addig elnyomták őket!</verse>
				<verse number="3">Azon a napon, mikor az Örökkévaló nyugalmat ad neked, Izráel, a száműzetés sok fájdalma, szenvedése és a nehéz szolgálat után, amelyre kényszerítettek,</verse>
				<verse number="4">gúnydalt énekelsz majd Babilon királyáról: „Hogy vége lett a kegyetlen zsarnoknak! Hihetetlen, hogy megszűnt az elnyomás!</verse>
				<verse number="5">Eltörte az Örökkévaló a gonoszok botját, a zsarnok uralmának véget vetett!</verse>
				<verse number="6">Többé már nem veri a népeket szüntelen dühében, nem tapossa le a nemzeteket haragjában, vége a kegyetlen üldözésnek!</verse>
				<verse number="7">Csendesen nyugszik az egész föld, végre megpihenhet! Lakói ujjongva énekelnek.</verse>
				<verse number="8">Még a libanoni cédrusok és a fenyők is örülnek bukásodnak, s mondják: »Mióta trónodról leestél, nem jön favágó ellenünk!«</verse>
				<verse number="9">Felkavarodik érkezésed hírére a holtak birodalma, felriadnak árnyaik, kicsik és nagyok, még a régi királyok is felkelnek előtted.</verse>
				<verse number="10">Döbbenten kérdezik tőled: »Hát te is erőtlen lettél, mint mi? Te is ide kerültél közénk?«</verse>
				<verse number="11">Fennhéjázó dicsekedésed és hárfáid zengése mind az alvilágba süllyedt! Most férgek között fekszel, és férgekkel takarózol.</verse>
				<verse number="12">Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag! Aki népeken tapostál, elterültél, mint a kivágott fa!</verse>
				<verse number="13">Pedig szívedben azt forgattad: »Felemelkedem a Mennybe, fölemelem trónomat Isten csillagai fölé, felülök a szent hegyre, messze északon, ahol az istenek összegyűlnek.</verse>
				<verse number="14">Fölemelkedem a felhők fölé, s olyanná leszek, mint a Felséges!«</verse>
				<verse number="15">Mégis alászálltál a holtak közé, lezuhantál a mélységes verem fenekére!</verse>
				<verse number="16">Akik látták zuhanásod, csodálkozva néznek, s eltűnődnek rajtad: »Valóban ő lenne az, akitől reszketett a föld, akitől királyok és országok remegtek,</verse>
				<verse number="17">aki a lakott földet pusztává pusztította, a városokat romhalmazzá rombolta, s foglyait sohasem engedte szabadon?«</verse>
				<verse number="18">A nemzetek királyai mind dicsőségben nyugszanak sírjukban.</verse>
				<verse number="19">De téged nem temetnek díszes királysírba, csak eldobnak, mint egy gyümölcsfa beteg ágát, mikor levágják. Karddal átszúrtak hullái közé hajítanak, mint harctéren eltaposott holttestet, úgy dobnak jeltelen tömegsírba.</verse>
				<verse number="20">Téged nem tisztelnek, mint a meghalt királyokat szokás, mert saját népedet gyilkoltad, országodat pusztítottad. Bizony, a gonosz király ivadékait emlegetni sem fogják soha!</verse>
				<verse number="21">Készüljetek, irtsátok ki összes ivadékát is! Pusztítsátok el a babilóniai király minden maradékát őseik bűnei miatt! Gyomláljátok ki őket, hogy többé lábra ne álljanak soha, ne uralkodjanak a földön, s ne építsenek városokat mindenhova!”</verse>
				<verse number="22">„Ellened fordulok, Babilon! — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. — Eltörlöm Babilon nevét, kiirtom minden maradékát, összes sarjadékát kipusztítom, hogy írmagja sem marad!</verse>
				<verse number="23">Babilont sündisznók tanyájává teszem, mocsaras ingovány lesz a helyén, s a pusztulás seprűjével söpröm el örökre.”</verse>
				<verse number="24">Megesküdött az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Bizony, úgy lesz, ahogyan terveztem, amit határoztam, véghez is viszem!</verse>
				<verse number="25">Összetöröm Asszíriát földemen, eltaposom hegyeimen, hogy igáját letörjem népemről, hogy terhét levegyem a válláról.”</verse>
				<verse number="26">Így határozott az Örökkévaló az egész föld felől, s karját kinyújtotta a nemzetek fölé.</verse>
				<verse number="27">Amit ő határoz, ki húzza keresztül? Ha karját kinyújtja, hogy cselekedjen, ki állhat ellene?</verse>
				<verse number="28">Az Örökkévaló ezt a súlyos kijelentést abban az évben adta, amikor Áház király meghalt:</verse>
				<verse number="29">„Ne örüljetek olyan nagyon, filiszteusok! Bár a bot, amely benneteket vert, összetört, de a kígyótól vipera származik, attól pedig újabb tüzes és szárnyas kígyó.</verse>
				<verse number="30">A szegények elsőszülöttjei jóllaknak kezemből, és a nincstelenek biztonságban pihennek. A filiszteusok gyökereit pedig éhínséggel ölöm meg, maradékukat is egészen elpusztítom.</verse>
				<verse number="31">Jajgassatok kapuk! Kiáltsatok városok! Egész Filisztea retteg, mert észak felől félelmetes füst gomolyog. Rettenetes hadsereg közeleg, harcosai mind fegyelmezettek és erősek!”</verse>
				<verse number="32">Mit mondjunk akkor a népek követeinek? Azt, hogy az Örökkévaló építette erősre Sion alapját, ezért oda menekülnek, s benne találnak menedéket népe szegényei.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Az Örökkévaló súlyos kijelentése Moáb felől: Elpusztítják Ár városát Moáb földjén, egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják! Elpusztítják Kír városát Moáb földjén, egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják!</verse>
				<verse number="2">A királyi család és Dibón lakói sírva mennek a bálvány-oltárokhoz, a magaslatokra. Moáb népe siratja Nebó és Médeba elestét. Minden fej kopaszra nyírva, szakálluk levágva, gyászolnak, jajgatnak.</verse>
				<verse number="3">Az utcákon zsákruhában járnak, a tereken és háztetőkön sírva jajonganak.</verse>
				<verse number="4">Hesbón és Elálé városa segítségért kiált, hangjuk Jáhácig hallatszik, de Moáb harcosai csak sírnak, s lelkük félelemtől remeg.</verse>
				<verse number="5">Én is sírva kiáltok Moábért, mert lakói menekülnek: egészen Cóárig és Eglát-Selisijjáig futnak, sírva mennek fel Luhit hágóján, Horonaim útján jajveszékelnek a pusztítás miatt.</verse>
				<verse number="6">Nimrim patakja kiapad, kiszárad a legelő, egyetlen zöld fűszálat sem látni. Eltűnik minden, ami zöldellt, csak kopár pusztaság marad.</verse>
				<verse number="7">Ezért, amit meg tudnak őrizni, amijük még megmarad, a Fűzfa-patakon túlra próbálják menteni.</verse>
				<verse number="8">Moáb egész földjén csak sírást hallani, jajgatásuk Eglaimig és Beér-Élimig hallatszik.</verse>
				<verse number="9">Dimón vizei megtelnek vérrel, de még több csapást hozok Dimónra! Akik Moábból megmenekülnek, akik földjén megmaradnak, azokra oroszlánok támadnak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Küldjetek bárányokat az ország királyának, küldjetek ajándékot Szelából a pusztán keresztül, Sion leányának hegyére!</verse>
				<verse number="2">Mint a fészkéről elűzött madár repdes ide-oda, otthona szétszórt romjainál, úgy futkosnak Moáb asszonyai rémülten az Arnón-patak gázlóinál: átkeljenek-e, vagy maradjanak?</verse>
				<verse number="3">Tanácskozzatok, és hozzatok igazságos döntést, nyújtsatok védelmet a menekülteknek, rejtsétek el őket üldözőik elől!</verse>
				<verse number="4">Hadd lakjanak Moáb menekültjei közöttetek, legyen nálatok a rejtekhelyük, ne érje el őket a pusztító! Majd ha véget ér az elnyomás, ha elpusztul a pusztító, ha eltűnnek, akik a népeket letapossák,</verse>
				<verse number="5">akkor új királyság épül. Trónját a hűség és szeretet teszi erőssé. Rajta ül Dávid sátorában a bíró, aki igazságosságban uralkodik, igazán ítél, és hamar igazságot szolgáltat.</verse>
				<verse number="6">Jól ismerjük Moáb büszkeségét! Tudjuk, milyen gőgös és öntelt, pedig kérkedése csak üres hencegés.</verse>
				<verse number="7">Ezért Moáb népe siratni fogja országát, mind jajgatnak miatta. Siratják Kír-Hareszet híres mazsola-pogácsáit reménytelen sóhajtoznak utána,</verse>
				<verse number="8">mert Hesbón szőlőhegyein kiszáradtak a kertek, Szibmá szőlői mind elpusztultak! Bizony, levágják Moáb vesszőit a nemzetek királyai, pedig annak hajtásai egészen Jazérig értek, a sivatagig nyúltak, kiterjesztett ágai elértek a tengerig.</verse>
				<verse number="9">Elsiratom Jazért és Szibmá szőlőit, könnyeimmel öntözöm Hesbónt és Elálét, mert nem hangzik ott többé aratók és szüretelők örömteli éneke.</verse>
				<verse number="10">Kertjeiből kiveszett a jókedv, szőlőiben nem énekelnek, szüretelők sem kurjongatnak. Üresen állnak a szőlőprések, vidám kiáltásuk nem hallik többé.</verse>
				<verse number="11">Lelkem keservesen sír Moábért, mint a hárfa hangja, egész bensőm zokog Kír-Hareszetért!</verse>
				<verse number="12">Bizony, hiába megy Moáb népe a magaslatokra! Hiába fárasztja magát bálványoltárai előtt, hiába imádkozik azok szentélyében, nem ér vele semmit!</verse>
				<verse number="13">Ezt mondta az Örökkévaló Móábról már régen.</verse>
				<verse number="14">De most így szól: „Még három hosszú év, ahogy a béresek számítják az időt, s akkor Moáb dicsősége elvész, népének tömegei elfogynak. Maradéka pedig kicsiny és gyenge lesz.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Az Örökkévaló súlyos kijelentése Damaszkuszról: „Nézzétek! Elpusztul Damaszkusz városa, csak romhalmaz marad a helyén!</verse>
				<verse number="2">Aróér városai elhagyatott helyek lesznek, csak juhnyájak járnak arra, s békésen heverésznek.</verse>
				<verse number="3">Efraim városait lerombolják, Damaszkusz királysága megszűnik, Arám maradéka is arra a sorsra jut, mint Izráel királyságának dicsősége” — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="4">„Azon a napon lehanyatlik Jákób népének dicsősége, ahogy betegség miatt legyengül és elsorvad a kövér is.</verse>
				<verse number="5">Úgy lesz ez, ahogy a gabonát aratják: az arató összemarkolja a kalászokat, s levágja őket, vagy ahogy a hullott kalászokat szedegetik a Refáim völgyében aratás után. Mint mikor az olajfa termését szüretelik: marad még a fa tetején két-három szem, s itt-ott egy-egy az ágak hegyén” — mondja az Örökkévaló, Izráel Istene.</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Azon a napon föltekint Teremtőjére, hozzá fordul az ember, Izráel Szentjére néz föl tisztelettel,</verse>
				<verse number="8">s tekintetét nem függeszti a bálványok oltáraira, amelyeket maga készített. Többé rá sem néz kezének alkotásaira: a bálványokra és tömjénező oltáraikra.</verse>
				<verse number="9">Azon a napon erős városaitok elhagyatott helyekké válnak, mint az erdő, vagy a hegycsúcs, amelyet az Izráel elől menekülő népek itt hagytak. Bizony, lakatlan pusztasággá lesznek,</verse>
				<verse number="10">mert elhagytad szabadító Istened, elfelejtkeztél Kőszikládról, aki megment! Ezért hiába telepítesz gyönyörű szőlőskertet idegenből hozott vesszőkkel,</verse>
				<verse number="11">hiába gondozod és véded, hiába növekszik és virágzik, mégsem szüretelsz róla, mert reménytelen szomorúság és gyógyíthatatlan fájdalom vár rád.</verse>
				<verse number="12">Jaj, hogy zúg a népek tengere! Mint hullámok a parton, úgy morajlanak a tömegek.</verse>
				<verse number="13">Mint hullámok a parton, úgy morajlanak a tömegek, de az Örökkévaló szavától megrettennek, s messze futnak, mint a polyva, amelyet a dombtetőről széthord a szél, mint vihar űzte szúrós ördögszekér.</verse>
				<verse number="14">Leszáll az este, rémület száll rájuk, s reggelre kelve, nézd, már nincsenek! Bizony, ez lesz sorsa kirablóinknak, ez jut örökségül fosztogatóinknak!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Nézzétek a szárnysuhogás földjét Etiópia folyói mellett,</verse>
				<verse number="2">ahonnan követeket küldenek a vizen, papiruszhajókon a tengeren túlra! Ti gyors követek, induljatok haza! Térjetek vissza népetekhez, melynek bőre fénylő, termete magas, melytől félnek a nemzetek közel s távol, mely erős és hódító, s melynek földjét folyók szabdalják!</verse>
				<verse number="3">Figyeljetek rám, ti népek! Akik a földkerekségen laktok, mind figyeljetek! Lássátok meg, mikor jelt adnak a hegytetőkön! Halljátok meg, mikor a sófár felharsan!</verse>
				<verse number="4">Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Lakóhelyemen nyugszom, s onnan nézem, ami következik, mint verőfényes forró délidőben, mint árnyas felhő alatt, aratás idején.”</verse>
				<verse number="5">Mert így lesz ez: A szőlővirágzás után, de még szüret előtt, mikor a fürtök érni kezdenek, metszőkésével az Örökkévaló levágja a vesszőket, és a terjeszkedő hajtásokat lecsapja.</verse>
				<verse number="6">Amit levágott, mind a földön hagyja, hadd egyék meg a hegyi madarak és a mezei vadak. Bizony, télen-nyáron abból élnek majd a madarak és vadak.</verse>
				<verse number="7">Abban az időben ajándékot visz az Örökkévalónak, a Seregek Urának a nép, melynek bőre fénylő, termete magas, melytől félnek a nemzetek közel s távol, mert erős és hódító, s melynek földjét folyók szabdalják! Bizony, ajándékot visznek az Örökkévaló, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Az Örökkévaló súlyos kijelentése Egyiptomról: Nézzétek! Az Örökkévaló gyors felhőn szállva Egyiptomba siet. Egyiptom istenei reszketnek és remegnek előtte, s a nép szíve megdermed.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondja az Örökkévaló: „Egyiptom lakóit egymás ellen fordítom: testvér testvér ellen, lakos a szomszédja ellen, város város ellen, tartomány tartomány ellen — mind egymás ellen harcolnak.</verse>
				<verse number="3">Összezavarom és tanácstalanná teszem őket. Kérdezik majd bálványaikat és varázslóikat, tanácsért futkosnak halottidézőkhöz és jósokhoz, de hiába!”</verse>
				<verse number="4">„Kiszolgáltatom Egyiptomot egy kegyetlen uralkodónak, erőskezű király igázza le őket” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="5">A Nílusból minden víz elapad, kiszárad a folyó medre egészen!</verse>
				<verse number="6">A csatornák bűzt árasztanak, Egyiptom minden vízfolyása kiapad, elszárad még a nád és a sás is.</verse>
				<verse number="7">Kisülnek a folyóparti legelők és vetések, minden vetemény és ültetvény elpusztul.</verse>
				<verse number="8">A Nílus mentén minden halász kesereg, panaszkodnak a horgászok, és mind, akik a vízbe hálót vetnek.</verse>
				<verse number="9">Akik a lent fésülik, reménytelenül ülnek, tanácstalanok a vászonszövő takácsok.</verse>
				<verse number="10">Egyiptom minden oszlopa és fundamentuma összedől, még a nincstelen napszámos is gyászol.</verse>
				<verse number="11">Cóán fejedelmei esztelen bolondok! A fáraó „bölcs tanácsosai” mind ostobák! Hogy mondhatjátok a fáraónak, hogy bölcsek tanítványai vagytok, ősi bölcs királyok utódai?</verse>
				<verse number="12">Egyiptom, hol vannak hát bölcseid? Mondják meg, ha tudják, mit határozott az Örökkévaló Egyiptom felől!</verse>
				<verse number="13">Cóán fejedelmei ostobák lettek, Nóf vezérei tanácstalanok. Pedig ők a törzsek vezetői, mégis félrevezették népüket.</verse>
				<verse number="14">Zűrzavar szellemét öntötte rájuk az Örökkévaló, rossz úton vezetik népüket, ezért tántorog az egész ország, ahogy a részeg támolyog okádása fölött.</verse>
				<verse number="15">Nem segíthet Egyiptomon senki, bármit is próbál a fej, vagy a farok, a pálmaág, vagy a káka.</verse>
				<verse number="16">Azon a napon Egyiptom olyan lesz, mint az asszonyok: reszket majd az Örökkévaló kezétől, aki karját fenyegetve emeli Egyiptomra.</verse>
				<verse number="17">Rettegni fog Egyiptom Júdától is. Ha csak említik is Júdát, már reszket miatta, fél az Örökkévaló, a Seregek Ura határozatától, amelyet Egyiptom ellen hozott.</verse>
				<verse number="18">Azon a napon lesz öt város Egyiptomban, ahol héberül beszélnek, és az Örökkévalóra, a Seregek Urára esküsznek. Az egyiket így hívják majd: „A Nap városa”.</verse>
				<verse number="19">Azon a napon Egyiptom földjén is lesz oltára az Örökkévalónak, s tiszteletére egy emlékoszlop áll az ország határán.</verse>
				<verse number="20">Jel lesz mindkettő, és bizonyíték, hogy az Örökkévalóra emlékeztesse Egyiptomot. Mert ha az Örökkévalóhoz kiáltanak segítségért elnyomóik miatt, szabadítót küld nekik, és megmenti őket.</verse>
				<verse number="21">Azon a napon az Örökkévaló kijelenti magát az egyiptomiaknak. Igen, az egyiptomiak megismerik az Örökkévalót! Tisztelik őt áldozatokkal, fogadalmakat tesznek az Örökkévalónak, és teljesítik, amit fogadtak.</verse>
				<verse number="22">Bár az Örökkévaló csapásokkal sújtja Egyiptomot, de meg is gyógyítja, mert hozzá fordulnak. Az Örökkévaló pedig meghallgatja könyörgésüket, és meggyógyítja őket.</verse>
				<verse number="23">Azon a napon út vezet Egyiptomból Asszíriába, amelyen az asszírok Egyiptomba, az egyiptomiak pedig Asszíriába járnak. Mindkét ország együtt tiszteli az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="24">Azon a napon Izráel Egyiptom és Asszíria mellé csatlakozik harmadikként, és áldás lesz az egész föld számára.</verse>
				<verse number="25">Az Örökkévaló, a Seregek Ura pedig így áldja meg őket: „Áldott legyen népem, Egyiptom, és Asszíria, kezem alkotása, meg Izráel, örökségem!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Szárgón, Asszíria királya elküldte hadvezérét, Tartánt, hogy foglalja el Asdód városát. Abban az évben, amikor az asszír sereg Asdód alá érkezett — amelyet azután el is foglalt —, az Örökkévaló szólt Ézsaiáshoz, Ámóc fiához: „Vesd le a zsákruhát derekadról, és húzd le a sarudat is!” Ézsaiás engedelmeskedett, és attól fogva ruha nélkül és mezítláb járt-kelt.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Azután Örökkévaló ezt mondta: „Nézzétek! Szolgám, Ézsaiás, ruha és saru nélkül jár három esztendeig! Intő jel és előkép ez Egyiptom és Etiópia számára, mert amikor Asszíria királya elhurcolja a foglyul ejtett egyiptomiakat és etiópokat, ők is ugyanígy fognak járni. Bizony, rabul ejti a fiatalokat és öregeket, azután mindenféle ruha nélkül, teljesen csupaszon és mezítláb hajtja őket száműzetésbe egész Egyiptom szégyenére!</verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Akkor, akik Etiópiában bíztak és Egyiptom segítségével dicsekedtek, mind csalódnak és kudarcot vallanak.”</verse>
				<verse number="6">E tengerparti tartomány lakói pedig ezt mondják: „Látjátok? Etiópiához és Egyiptomhoz fordultunk segítségért, hogy mentsenek meg bennünket Asszíria királyától. De ha azok is így jártak, akikben reménykedtünk, akkor mi hogyan menekülhetnénk meg?”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Súlyos kijelentés a tengerparti sivatag ellen: Mint pusztító forgószél, mint homokvihar a forró déli vidék felől, úgy közeledik valami a sivatagból, a félelmetes föld felől.</verse>
				<verse number="2">Rémületes látomásban láttam ezt: Árulókat láttam, akik árulásra készülnek, és pusztító hadsereget, amely zsákmányolni akar. Élám, indulj a harcba! Média, ostromold meg a várost! Azt mondja az Örökkévaló: „Minden szenvedésnek véget vetek!”</verse>
				<verse number="3">A látomás miatt gyötrelem fogott el, bensőm megtelt fájdalommal. Mint vajúdó asszonyt a szülési fájdalmak, engem is kínok görnyesztenek. Rémítő, amit hallok, szörnyű, amit látok: rettenetes!</verse>
				<verse number="4">Rémület fog el, a félelemtől remegek, még az alkony kedves órája is rettegéssel tölt el.</verse>
				<verse number="5">Kiáltozva futkosnak ide-oda: „Lakomához terítsetek, készüljetek, hozzatok díszes szőnyegeket! Egyetek, igyatok, dőzsöljetek!” Mások kiáltanak: „Állítsatok a toronyba őrszemet! Keljetek fel a lakomától, vezérek, készüljetek a harcra!”</verse>
				<verse number="6">Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Állíts a város falára őrszemet, hogy amit lát, jelentse!</verse>
				<verse number="7">Figyeljen éberen, feszülten figyeljen: lát-e lovas csapatokat, vagy szamáron, tevén nyargalókat!”</verse>
				<verse number="8">Kiáltott az őrszem, mint egy oroszlán: „Uram, őrhelyemen állok naponta, őrt állok minden éjjel!”</verse>
				<verse number="9">Nézd, lovas szekér jön, és lovasok kísérik. Hírt hoznak, s jelentik: „Elesett Babilon, elesett! Bálványszobrai mind a földön hevernek, összetörve!”</verse>
				<verse number="10">Jaj, népem! Hogy összetörtek és letiportak téged! Amit az Örökkévalótól, a Seregek Urától, Izráel Istenétől hallottam, azt mondtam el neked.</verse>
				<verse number="11">Súlyos kijelentés Dúmáról: Széírből kiált valaki: „Őrszem, mennyi telt el az éjszakából? Őrálló, meddig tart még az éj?”</verse>
				<verse number="12">Felelt az őrszem: „Eljön majd a hajnal, de még éjszaka van. Kérdezhettek még, ha akartok, de majd ha visszatértek.”</verse>
				<verse number="13">Súlyos kijelentés Arábiáról: Töltsétek az éjszakát valamelyik oázisban, Arábia sivatagában! Rejtőzzetek el a bozótosban, Dédán karavánjai!</verse>
				<verse number="14">Témá lakosai, hozzatok vizet a szomjazóknak, adjatok kenyeret a menekülőknek!</verse>
				<verse number="15">Mert kivont kard elől futnak ők, felvont íj elől, súlyos harcokból menekülnek.</verse>
				<verse number="16">Ezt mondta nekem az Úr: „Egy éven belül, ahogy a béresek számolják az időt, Kédár törzsének minden dicsősége elvész.</verse>
				<verse number="17">Bizony, kevesen maradnak életben Kédár hős harcosai közül, vitéz íjászaiból alig maradnak” — az Örökkévaló, Izráel Istene mondta ezt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Súlyos kijelentés a látomás völgyéről: Mi lelt téged, te zsibongó, te lármás, örvendező város? Miért ment fel mindenki a háztetőkre? Jaj, harcosaid nem csatában haltak hősi halált!</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Sereged tisztjei mind elfutottak, harc nélkül fogságba estek. Bizony, akit csak megtaláltak, mind megkötözték, még ha messzire futott is.</verse>
				<verse number="4">Ezért azt mondom: Hagyjatok sírni és gyászolni! Keservesen sírok népem romlásán, vigasztalni se próbáljatok!</verse>
				<verse number="5">Mert Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura zűrzavart bocsát a városra, a látomás völgyét ellenség serege földre tiporja. Lerombolják a város falát, segélykiáltásokat visszhangoznak a hegyek.</verse>
				<verse number="6">Látom, hogy Élám harcosai, lovasok és harci szekerek gyülekeznek, készítik nyilaikat, Kir íjászai felveszik pajzsaikat.</verse>
				<verse number="7">Júda termékeny völgyei megtelnek ellenséges harci szekerekkel, s a támadók lovasai felsorakoznak a városkapu előtt.</verse>
				<verse number="8">Akkor az Örökkévaló elveszi védelmező kezét Júdáról, de ti azon a napon inkább a fegyverekkel törődtök, amelyeket az Erdő-palotában raktároztok.</verse>
				<verse number="9">Inkább a város falait vizsgáljátok, s látjátok, hogy sok repedés van Dávid városának kőfalán. Vizet gyűjtötök a víztárolóba,</verse>
				<verse number="10">és a falat javítjátok. Számba veszitek a házakat, némelyiket még le is bontjátok, hogy legyen mivel kijavítani a kőfalat.</verse>
				<verse number="11">Újabb víztárolót építetek a régi helyett a két kőfal között, s minden követ megmozgattok, hogy védjétek a várost és magatokat. Csak éppen arra nem néztek, aki mindezt régen eltervezte, s most csak véghezviszi! Csak éppen őrá nem figyeltek!</verse>
				<verse number="12">Azon a napon Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura felhív titeket gyászolásra és sírásra, hogy öltözzetek zsákruhába, és fejetek nyírjátok kopaszra.</verse>
				<verse number="13">Ehelyett ti vigadoztok és lakomáztok, borjakat és juhokat vágtok, húst esztek és bort isztok. „Együnk-igyunk, holnap úgyis meghalunk!”</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló, a Seregek Ura kijelentette nekem, és a saját fülemmel hallottam: „Ezt a bűnötöket, nem bocsátom meg, amíg csak éltek!” Ezt mondta az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="15">Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura megszólított: „Jöjj ide! Elküldelek Sebna kormányzóhoz, aki a királyi palota ügyeit intézi, és előkelő sírhelyet készíttet magasan a hegyoldalban, sírkamrát vágat magának a sziklába. Ezt mondd neki: Hogy merészelsz itt sírhelyet készíttetni magadnak, noha őseid közül senki sincs itt eltemetve?</verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">Tudd meg, hogy az Örökkévaló erősen megragad — bármilyen nagynak is képzeled magad —, s elhajít téged messzi földre!</verse>
				<verse number="18">Bizony, markába fog, mint labdát, és messzire elhajít! Ott fogsz meghalni, tágas és sík földön, oda kerülnek szekereid is, amelyekre olyan büszke vagy, urad házának szégyene, Sebna!</verse>
				<verse number="19">Kihajítalak téged a hivatalodból, megfosztalak tisztségedtől!</verse>
				<verse number="20">Azon a napon előszólítom Eljákimot, Hilkijjá fiát, a szolgámat,</verse>
				<verse number="21">ráadom Sebna palástját, övét és hatalmát. Ő lesz gondviselője Jeruzsálem lakosainak és Júda népének, ahogy az apa törődik családjával.</verse>
				<verse number="22">Sőt, Eljákim vállára teszem Dávid házának kulcsait, hogy amit ő kinyit, azt senki be ne zárja, s amit ő bezár, azt senki ki ne nyissa.</verse>
				<verse number="23">Megerősítem őt, ahogy a szöget a mester jó erősen beveri a helyére. Eljákim olyan lesz a családja számára, mint egy dicsőséges trónus.</verse>
				<verse number="24">Családja minden tagja egészen rá támaszkodik, rokonsága minden terhét az ő vállára rakják, ahogy a gazdasszony egy szögre akasztja minden edényét, a kicsiny korsóktól a nagy lábasokig.”</verse>
				<verse number="25">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Azon a napon letörik az erősen bevert szög, és minden teher, amelyet tartott, a földre hull és összetörik.” Így lesz ez, mert az Örökkévaló mondta.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Súlyos kijelentés Tíruszról: Jajgassatok tíruszi hajósok! Sírjatok, kik Társisból tértek haza, mert elpusztultak otthonaitok, nincs ott már sem ház, sem kikötő! Cipruson tudtátok meg ezt a hírt.</verse>
				<verse number="2">Némuljatok el a rémülettől, akik a parton laktok, szidóni kereskedők, akiknek hajói bejárták a széles tengereket, hogy titeket gazdagítsanak! Hiszen számotokra kereskedtek Nílus-völgyi gabonával, sihóri búzával, hogy ti meggazdagodjatok. Így lettetek az egész világ kalmárai.</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Gyászolj Szidón, mert így szól a tenger, ezt mondja a Tenger Bástyája: „Nem vajúdtam, nem is szültem, nem neveltem fiakat, sem leányokat!”</verse>
				<verse number="5">Tírusz pusztulásának hírére gyötrődve bánkódik Egyiptom is.</verse>
				<verse number="6">Ti parton lakók, meneküljetek Társisba! Jajgassatok, és sirassátok Tíruszt!</verse>
				<verse number="7">Mi lett a híres városotokból? Mivé lett a vidám Tírusz, amelynek gyökere az ősidőkbe nyúlik, s amelynek kereskedői oly sok távoli vidéken megtelepedtek?</verse>
				<verse number="8">Ki határozta el, s vitte véghez Tírusz vesztét, a koronás város pusztulását, amelynek kereskedői fejedelmek voltak, és kalmárait az egész föld tisztelte?</verse>
				<verse number="9">Az Örökkévaló, a Seregek Ura, ő határozott így, hogy megalázza a büszkék dicsekedését, s megszégyenítse, akiket nagyra tartanak a földön.</verse>
				<verse number="10">Szabad vagy már, Társis népe, mint a gátak nélküli folyó! Lehullott rólad, s nem szorítja derekad Tírusz öve többé.</verse>
				<verse number="11">Kinyújtotta karját az Örökkévaló a tenger fölé, és királyságokat döntött le. Parancsolt a népeknek, hogy pusztítsák el Tíruszt és környékét, s annak összes erődítményét.</verse>
				<verse number="12">Ezt mondja az Örökkévaló: „Szidón, te szűz, nem fogsz többé örülni, mert ellenségeid letaposnak! Kelj fel, menekülj át Ciprus szigetére, de ott sem lelsz nyugalmat!”</verse>
				<verse number="13">Nézzétek a káldeusok országát! Hogy elpusztult! Nincs többé! Asszíria megostromolta Babilont, földig rombolta palotáit, elvadult pusztasággá tette.</verse>
				<verse number="14">Jajgassatok tíruszi hajósok! Sírjatok, kik Társisból tértek haza, mert elpusztult Tírusz erődítménye!</verse>
				<verse number="15">Tíruszra akkor a feledés homálya borul, s így marad hetven évig: elfeledve, egy király éveinek száma szerint. Azután ismét felkel Tírusz, mint az ének mondja:</verse>
				<verse number="16">„Fogd a citerát és énekelj, járd körül a várost, te rég elfeledett szajha! Pengesd csak citerád, énekeld a régi dalokat, hátha emlékszik még rád valaki!”</verse>
				<verse number="17">Mikor letelik a hetven év, az Örökkévaló ismét talpra állítja Tíruszt. Az pedig megint kereskedni fog a világ összes országával, mint azelőtt — akárcsak az idős prostituált, aki folytatja mesterségét, és megkapja bérét.</verse>
				<verse number="18">De Tírusz akkor már az Örökkévalónak fogja szentelni a nyereségét. Nem gyűjti többé vagyonát kincstárába, hanem azokat szolgálja vele, akik az Örökkévaló jelenlétében élnek. Arra használja majd nyereségét, hogy az Örökkévaló szolgáinak bőségesen legyen mit enniük, és szép ruhákba öltözzenek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Nézzétek! Az Örökkévaló elpusztítja a földet, felforgatja, lakatlan pusztává teszi, s lakóit szétszórja mindenfelé.</verse>
				<verse number="2">Olyanná lesz a közember, mint a pap. Szolga és ura nem különbözik többé, sem a szolgaleány és asszonya. Egyforma lesz akkor vevő és eladó, adós és hitelező, aki kölcsönkér, s aki kölcsönad.</verse>
				<verse number="3">Bizony, elpusztul a föld, egészen elpusztul! Kifosztják, teljesen kifosztják, és csupasz pusztaság marad! Az Örökkévaló parancsolta így!</verse>
				<verse number="4">Gyászol a föld, elhervad minden virága, gyászol az egész világ, lakossága megfogyatkozik, elsorvad a nagy vezetők ereje-hatalma is.</verse>
				<verse number="5">Megrontották, beszennyezték lakói a földet, mivel az Örökkévaló tanításával nem törődtek, parancsainak nem engedtek, megtörték az örök szövetséget.</verse>
				<verse number="6">Ezért átok emészti meg a földet, lakosai bűnhődnek bűneikért. Ezért megégnek a föld lakói, és csak kevesen maradnak meg.</verse>
				<verse number="7">Gyászol a bor is, mert elszárad a szőlő, akik egykor vigadoztak, most csak sóhajtoznak.</verse>
				<verse number="8">Elhallgat a csörgődob, megszűnik az örömteli zsivaj, nem szól a hárfa vidám hangja.</verse>
				<verse number="9">Nincs többé baráti borozás, sem nótaszó, keserű lett még az édes aszúbor is.</verse>
				<verse number="10">A városban teljes a zűrzavar, semmi sem működik, minden kaput bezártak, senki sem mer ki-, vagy bemenni.</verse>
				<verse number="11">Az utcákon borért kiáltoznak, de minden öröm elszállt, minden vidámság elköltözött.</verse>
				<verse number="12">Csak romok maradtak a városban, még a kapukat is szétzúzták.</verse>
				<verse number="13">Így lesz az egész földön, szerte a világon a nemzetek között: mint az olajfa szedése után, vagy a szüret végén, mikor a maradék szőlőt szemezgetik.</verse>
				<verse number="14">Nyugaton mégis ujjonganak, s az Örökkévaló nagyságát dicsérik hangosan.</verse>
				<verse number="15">Dicsérjétek hát az Örökkévaló nevét keleten is, dicsérjétek Izráel Istenét, ti nemzetek, a tenger távoli partjain és szigetein!</verse>
				<verse number="16">Még a föld széléről is imádat énekét hallani: „Dicsőség az Igazságos Istennek!” De én azt mondom: Jaj nekem! Végem van! Végem van! Mert a hitetlen áruló mindenkit becsap és elárul, hűtlenség hűtlenséget követ!</verse>
				<verse number="17">A föld lakóit rettegés ejti csapdába, verembe esnek mindannyian.</verse>
				<verse number="18">Mert aki menekül a veszedelem hírére, verembe esik. Aki a veremből kimászik, azt csapda fogja meg. Megnyílnak az ég zsilipjei, s a föld a gyökeréig megremeg.</verse>
				<verse number="19">Bizony, egészen megromlik a föld, recsegve-ropogva inog, hevesen rázkódik, meghasad, s minden széthullik, ami rajta van.</verse>
				<verse number="20">Tántorog a föld, mint a részeg, dülöngél, mint kunyhó a viharban. Lakóinak bűne nehezedik rá, ezért összedől, s nem kel fel többé soha.</verse>
				<verse number="21">Azon a napon az Örökkévaló elszámol az ég seregével fenn a magasban, és számon kéri a földi királyokat lenn a földön.</verse>
				<verse number="22">Összegyűjti, mint rabokat a börtönbe, s bezárja őket jó erősen. Hosszú idő után majd ismét előveszi, és megbünteti őket.</verse>
				<verse number="23">Akkor elsápad a Hold, szégyenkezik a Nap, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura trónra lép Sion hegyén, dicső királyként uralkodik vezetőivel együtt Jeruzsálemben.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Örökkévaló, én Istenem! Dicsérem neved és magasztallak, mert csodákat tettél, melyeket régen elhatároztál, biztos kézzel vitted véghez terveidet!</verse>
				<verse number="2">Nagy városokat leromboltál, erős várakat romhalmazzá tettél, kőrakás maradt csak belőlük. Az idegenek büszke várkastélyát ledöntötted, fel sem épül soha többé.</verse>
				<verse number="3">Félnek téged az erős népek, hatalmas nemzetek városai tisztelnek és dicsérnek.</verse>
				<verse number="4">Erős vára lettél a szegénynek, biztos védelme a kiszolgáltatott gyengének, mint hűs árnyék déli hőségben, mint menedék a viharban; pedig az erőszakosok haragja úgy zúdult ránk, mint szélvihar a kőfalra,</verse>
				<verse number="5">mint tűző déli napsugár a sivatagra. Megalázod az idegeneket, büszke zajongásukat elhallgattatod. Mint sűrű felhő árnyéka a hőséget, elnyomóink diadalénekét megszünteted.</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló, a Seregek Ura lakomát készít ezen a hegyen, vendégséget minden népnek. Nagy lakomát finom ételekből, válogatott fogásokból, ízes falatokból, erős letisztult aszúborból.</verse>
				<verse number="7">Megszabadítja az Örökkévaló a népeket ezen a hegyen a sötét takarótól, amely arcukat befedte, a fekete gyászlepeltől, amely az összes nemzetet beborította.</verse>
				<verse number="8">Bizony, elveszti a halált örökre, s arcukról minden könnyet letöröl Uram, az Örökkévaló! Népét megszabadítja szégyenétől az egész földön. Így lesz, mert az Örökkévaló mondja ezt!</verse>
				<verse number="9">Azon a napon így énekelnek a megszabadultak: „Nézzétek! Ő a mi Istenünk, akit vártunk, benne bíztunk, hogy megment! Ő az Örökkévaló, akire vártunk! Örvendezzünk és ujjongjunk szabadítónknak,</verse>
				<verse number="10">mert az Örökkévaló fölöttünk tartja kezét ezen a hegyen! Moábot pedig a saját helyén a sárba tapossa, mint szalmát a trágyadombon.</verse>
				<verse number="11">S bár Moáb kiterjeszti karjait, mint az úszó, hogy el ne merüljön, az Örökkévaló mégis megalázza őket, akárhogy igyekeznek is.</verse>
				<verse number="12">Városaik magas kőfalát lerontja, büszkeségét porig alázza, kevélységét pedig a földig rombolja.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">Azon a napon ezt az éneket énekelik Júda földjén: Erős a várunk, mert az Örökkévaló szabadítása annak kőfala és bástyája!</verse>
				<verse number="2">Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igazságos nép, amely hűséges maradt Istenéhez!</verse>
				<verse number="3">Megőrzöd őket teljes békességben, mert szívük állhatatosan bízik benned, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="4">Bízzatok hát benne örökké, mert Jah Jahve a Kősziklánk örökké!</verse>
				<verse number="5">Mert leszállította a magasan lakókat, a büszke várost porig alázta, földig rombolta falaikat, kevélységüket ízzé-porrá zúzta.</verse>
				<verse number="6">Bizony, a gyengék lába tapossa romjaikat, a szegények taposnak rajtuk!</verse>
				<verse number="7">Egyenes az igazságos ösvénye, mert te egyengeted azt, Örökkévaló, aki magad is igazságos vagy.</verse>
				<verse number="8">Téged várunk, hogy igazíts helyre bennünket, hiszen tanításodat követjük. Egész lelkünk utánad vágyakozik, és nevedre emlékezünk.</verse>
				<verse number="9">Lelkem hozzád kívánkozik éjjelente, szellemem sóvárogva keres téged, mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságosságra tanítod lakóit.</verse>
				<verse number="10">De ha jól bánsz az istentelennel, soha nem tanul igazságosságot, még az igazak földjén is vétkezik, és nem tiszteli az Örökkévaló fenségét.</verse>
				<verse number="11">Felemelted karodat, hogy megbüntesd őket, de ők nem látják, nem törődnek vele. Hadd lássák hát meg, hadd tudják meg, milyen féltőn szereted néped, és szégyenkezzenek! Tűz eméssze meg ellenségeidet!</verse>
				<verse number="12">Örökkévaló, te szerzel nekünk békességet, hiszen amit csak elértünk, valójában mind te vitted véghez.</verse>
				<verse number="13">Örökkévaló! Istenünk, idegen urak uralkodtak rajtunk, mégis egyedül téged tisztelünk és dicsérünk.</verse>
				<verse number="14">Ők már halottak, nem élnek, csak árnyak, nem kelnek fel többé. Megbüntetted és elpusztítottad őket, még emléküket is eltörölted.</verse>
				<verse number="15">De népünket megszaporítottad, Örökkévaló, népünket megsokasítottad, így dicsőítetted meg magad! Országunk határait kiterjesztetted.</verse>
				<verse number="16">Nyomorúságunkban téged kerestünk, Örökkévaló, mikor megfenyítettél, suttogva imádkoztunk, lelkünket kiöntöttük előtted.</verse>
				<verse number="17">Mint vajúdó asszony, közel a szüléshez, hozzád kiált kínjai között — olyanok voltunk előtted, Örökkévaló.</verse>
				<verse number="18">Bizony, mi is vajúdtunk, mint a terhes asszony, de csak szelet szültünk. Nem jöttek világra új lakosok, nem hoztunk szabadulást a földre.</verse>
				<verse number="19">Halottaink életre kelnek, a holtak újra talpra állnak. Ébredjetek, akik porban fekszetek, ujjongva kiáltsatok, és énekeljetek! Mert a ragyogó hajnali harmat, amely tőled száll a földre, Örökkévaló, az élet harmata, s visszaadja a föld a megholtakat.</verse>
				<verse number="20">Figyelj rám, népem: menjetek be házaitokba, zárkózzatok be szobáitokba! Rejtőzzetek el egy kis időre, amíg az Örökkévaló haragja elvonul!</verse>
				<verse number="21">Mert kijön helyéről, hogy számon kérje a föld lakóitól vétkeiket. A föld pedig felmutatja a megöltek vérét, s nem rejti el többé a meggyilkoltakat!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">Azon a napon az Örökkévaló kivonja éles, erős és hatalmas kardját, és a Leviátán ellen fordítja. Megbünteti őt, a gyors és tekergő kígyót: megöli a tengerben lévő szörnyet.</verse>
				<verse number="2">Azon a napon énekeljetek az Örökkévaló kedves szőlőskertjéről:</verse>
				<verse number="3">„Én, az Örökkévaló, művelem és őrzöm kertemet, szüntelen gondozom, idejében öntözöm, éjjel-nappal őrködöm felette, hogy senki se bántsa.</verse>
				<verse number="4">Nincs bennem harag, de aki töviseket és gyomokat hoz kertembe, harcba szállok az ellen, s a gazzal együtt elégetem!</verse>
				<verse number="5">De ha megragadja a kezem, oltalmamra bízza magát, s békét köt velem, megmenekülhet. Hát kössön békét velem!</verse>
				<verse number="6">Mikor ők eljönnek, Jákób népe gyökeret ver, Izráel kivirul, kivirágzik, a földkerekséget betöltik gyümölcsükkel.”</verse>
				<verse number="7">Vajon úgy verte Izráelt az Örökkévaló, ahogy azokat, akik Izráelt verték? Úgy öldökölte saját népét, mint azokat, akik népét öldökölték?</verse>
				<verse number="8">Mértékletesen fenyítetted népedet, Uram, mikor száműzetésbe küldted: így pereltél vele. Elfújtad, elsodortad őket, mint a viharos keleti szél.</verse>
				<verse number="9">Amikor megbocsátja az Örökkévaló Jákób népének vétkét, a megbocsátás gyümölcse az lesz, hogy a nép apróra töri a bálványok oltárait, szobraikat és oszlopaikat ledönti.</verse>
				<verse number="10">Mert az erős várost elhagyják lakói, magányosan pusztul, elfelejtik, sivár lesz és néptelen, mint a sivatag. A helyén tehenek legelnek, lerágják a bokrokat, heverésznek.</verse>
				<verse number="11">Majd asszonyok jönnek, rőzsét gyűjtenek, száraz ágakat, tűzrevalónak. Jaj, elpusztul ez a föld, mert lakói értelmetlenek! Ezért nem kegyelmez nekik Teremtőjük, nem irgalmaz nekik Alkotójuk.</verse>
				<verse number="12">Azon a napon az Örökkévaló kicsépeli búzáját az egész földön, az Eufrátesztől Egyiptom patakjáig. Bizony, összegyűjti Izráel fiait, szemenként, mint a búzát!</verse>
				<verse number="13">Azon a napon felharsan a sófár erős hangja: visszajönnek, összegyűlnek megint, akik egykor szétszóródtak és nyomuk veszett Asszíriától Egyiptomig. Együtt imádják az Örökkévalót Jeruzsálem szent hegyén.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="28">
				<verse number="1">Jaj neked, büszkeség koszorúja! Jaj nektek, Efraim részegei! Jaj a dicsőséges és gyönyörű városnak, mely hervadó virágkoszorú a részegesek gyümölcstermő völgyének a fején!</verse>
				<verse number="2">Jaj nektek, mert az Úr egy erőset küld, egy hatalmast hoz ellenetek! Mint a pusztító zivatar, tomboló jégeső, szélvihar és árvíz — földre sújtja őket erős kezével.</verse>
				<verse number="3">Bizony, sárba tapossa akkor Efraim részegeseinek büszke koszorúját!</verse>
				<verse number="4">A dicsőséges és gyönyörű város, a hervadó virágkoszorú a gyümölcstermő völgy fején úgy jár, mint a füge első termése: alig veszik kézbe, máris lenyelik!</verse>
				<verse number="5">Azon a napon az Örökkévaló, a Seregek Ura lesz a dicsőséges korona, a szépséges koszorú népe maradékának!</verse>
				<verse number="6">Ő lesz az igazság szelleme azokban, akik uralkodnak és ítélnek. Ő lesz az ereje azoknak, akik visszaverik az ellenséget, és megvédik a város kapuit.</verse>
				<verse number="7">Még ezek is ittasan tántorognak, részegen támolyognak, részeg minden pap és próféta, összezavarodtak a bor miatt, ingadoznak az ital miatt. Nem értik meg a látomást, bizonytalankodnak, mikor dönteni kellene.</verse>
				<verse number="8">Asztalaikat okádás mocska borítja, egy tenyérnyi hely sem maradt tiszta.</verse>
				<verse number="9">Kit fognak ezek bölcsességre tanítani? Kivel akarják megértetni az üzenetet? Talán kisdedekkel, akiket éppen elválasztottak? Vagy csecsemőkkel, akiket anyjuk még szoptat?</verse>
				<verse number="10">Mert „parancsra új parancs, szabályra új szabály, parancsra új parancs, szabályra új szabály, még egy kicsi, még egy kicsi…”. — tanításuk ebből áll.</verse>
				<verse number="11">Ezért az Örökkévaló dadogók ajkával és idegen nyelveken szól majd e néphez.</verse>
				<verse number="12">Mert ezt mondta nekik régen: „Itt az igazi nyugalom és megpihenés! Nálam a felüdülés a megfáradtaknak!” De nem akarták meghallani,</verse>
				<verse number="13">s az Örökkévaló beszédét így értették: „Parancsra új parancs, szabályra új szabály, parancsra új parancs, szabályra új szabály, még egy kicsi, még egy kicsi…”. Emiatt jártukban megbotlanak, hanyatt esnek, összetörnek, csapdába esnek, és fogságba kerülnek!</verse>
				<verse number="14">Halljátok meg az Örökkévaló szavát, ti gúnyolódók, akik Jeruzsálemben e népet vezetitek!</verse>
				<verse number="15">Azt mondtátok: „Szövetséget kötöttünk a halállal, megegyeztünk a Seollal: ha eljön a pusztító áradat, minket ugyan el nem ér! Mert a hazugság lesz a menedékünk, elrejtőzünk a hamisságban.”</verse>
				<verse number="16">Ezért azt üzeni nektek az Örökkévaló Isten: „Nézzétek! Én magam helyezek el Sionban egy alapkövet. Kipróbált ez a kő, az épület drága sarokköve, biztos alap, amely meg nem inog. Aki benne bízik, nem csalódik soha.</verse>
				<verse number="17">Erre építkezem, az ítélet kezemben a mérőzsinór, függőónom az igazságosság. De jégeső söpri el a hazugság-menedéket, áradás sodorja el a hamisság-rejteket!</verse>
				<verse number="18">Szövetségetek a halállal mit sem ér, egyezségetek a Seollal meg nem áll, mert a pusztító áradat bizony elborít, a földre tipor titeket is!</verse>
				<verse number="19">Valahányszor eljön az áradat, elér benneteket! Eljön minden reggel, eljön délben, vagy éjjel. Micsoda rettegés zuhan reátok, amikor mindez beteljesül, és végre megértitek!</verse>
				<verse number="20">Úgy jártok, mint a példázat mondja: »Rövid az ágy, hogy kinyújtózz benne, keskeny a takaró, hogy betakarjon.«”</verse>
				<verse number="21">Mert az Örökkévaló felkel, és harcolni fog, mint egykor a Perácim-hegyen, megharagszik, mint a Gibeon-völgyben, és szokatlan dolgot tesz. Véghezviszi tervét, amely mindenkit meglep.</verse>
				<verse number="22">Most azért ne gúnyolódjatok! Különben köteleitek még szorosabbak lesznek, mert hallottam, hogy Uram, a Seregek Ura véglegesen határozott felőletek: egész országotokra pusztulást rendelt, visszavonhatatlanul!</verse>
				<verse number="23">Figyeljetek rám! Értsétek meg, amit mondok! Hallgassatok meg figyelmesen!</verse>
				<verse number="24">Mikor a földműves vetni akar, szüntelen csak szántja-e földjét? Folyton-folyvást barázdákat hasít, egész nap csak boronál?</verse>
				<verse number="25">Ugye, hogy nem? Amint végzett a szántással, boronálással, azonnal vetéshez lát! Elveti a magokat: fekete és illatos köményt, búzát és árpát, szép sorban, majd tönkölyt a tábla szélére, mindent a maga helyére.</verse>
				<verse number="26">Mert így tanította Istene, így szoktatta őt rendre.</verse>
				<verse number="27">Hiszen a fekete köményt nem súlyos cséplőszánnal csépelik. Az illatos köményt sem a szekér kerekével törik össze. Kézzel csépelik a fekete köményt, és pálcával verik ki az illatos köményt.</verse>
				<verse number="28">Vajon összetörik-e csépléskor a gabonamagot? Semmiképpen! Csépelik ugyan, de nem örökké. Bár megjáratják rajta a cséplőszekeret, és tapossák a lovak, de össze nem törik, csak a magját csépelik ki.</verse>
				<verse number="29">Ez a példázat is az Örökkévalótól, a Seregek Urától származik, aki fölülmúlhatatlan bölcsességben, és ellenállhatatlan tervei véghezvitelében!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="29">
				<verse number="1">Nézzétek Ariélt! Ó, Áriél, a város, ahol Dávid lakott! Adjatok még egy évet az évekhez, hadd forogjanak körbe az ünnepek!</verse>
				<verse number="2">Azután bizony megszorongatlak, Ariél, hogy sírni és jajgatni fogsz, akkor leszel igazán az én Ariélem!</verse>
				<verse number="3">Körülveszlek, ostromollak, sáncokat építek ellened,</verse>
				<verse number="4">porig alázlak, hogy a porból szólsz, a föld alól suttogsz majd, mint a holtak.</verse>
				<verse number="5">Ellenségeid annyian lesznek, mint a polyva, kegyetlen támadóid ellepnek, mint a por. De hirtelen-váratlan</verse>
				<verse number="6">megbüntet téged az Örökkévaló, a Seregek Ura! Megbüntet mennydörgéssel, földrengéssel, nagy zúgással, forgószéllel, erős viharral és emésztő tűzzel.</verse>
				<verse number="7">Ellenségeid sokasága, a nemzetek, akik téged támadnak, Ariél, akik szorongatnak és váradat ostromolják, mind úgy járnak, mint az álmodó, mint aki éjjeli látomást lát.</verse>
				<verse number="8">Mint az éhes ember, aki álmában jóllakik, de felébredve mégis éhség mardossa, vagy mint a szomjazó, aki álmában iszik, s arra ébred, hogy szomjában eleped — így jár a nemzetek serege, amely Sion hegye ellen harcol!</verse>
				<verse number="9">Csodálkozzatok csak, és ámuljatok! Fogjátok csak be szemeteket, míg majd egészen megvakultok! Részegedjetek meg, de ne bortól! Tántorogjatok, de ne részegítő italtól!</verse>
				<verse number="10">Hiszen az Örökkévaló öntötte rátok a mély kábultság szellemét, bezárta a szemeket: a prófétákat, letakarta a fejeket: akik látomásokat látnak!</verse>
				<verse number="11">Ezért hát minden prófécia és látomás olyan lesz számotokra, mint a lepecsételt írás! Ha írástudónak adják, hogy olvassa, azt feleli: „Nem értem, mert lepecsételték!”</verse>
				<verse number="12">Ha meg írástudatlannak adják, azt mondja: „Nem ismerem a betűket.”</verse>
				<verse number="13">Azt mondja az Úr: „E nép szíve eltávolodott tőlem, csak a szájukkal tisztelnek, csak szavaikkal színlelik, hogy szeretnek. Még istentiszteletük is betanult emberi hagyományok szajkózása.</verse>
				<verse number="14">Ezért hát nézzétek, milyen csodálatosan bánok velük: mindenki ámul és csodálkozik rajta! Mert a bölcseket elhagyja bölcsességük, s az értelmesek értelme elvész.”</verse>
				<verse number="15">Nézzétek azokat, akik terveiket el akarják titkolni az Örökkévaló elől! Nézzétek azokat, akik a sötétben cselekszenek, mert azt hiszik, hogy senki sem látja őket!</verse>
				<verse number="16">Milyen ostobán kiforgatjátok ezt! Vajon nem nagyobb-e a fazekas, mint kezében az agyag? Mondhatja-e a korsó a mesternek: „Nem is te készítettél engem!” Mondhatja-e az agyag a fazekasnak: „Nem értesz a mesterséghez, te ügyetlen!”</verse>
				<verse number="17">Bizony, csak még egy kis idő, és újra gyümölcsössé lesz a libanoni vadon, a szőlőskert pedig sűrű erdőnek fog látszani.</verse>
				<verse number="18">Azon a napon a süketek meghallják a könyvtekercs szavait, a vakok ismét látnak, mert a sötétség és homály eltűnik.</verse>
				<verse number="19">A szelídek és alázatosak ismét örülnek az Örökkévalónak, a nincstelenek örvendeznek Izráel Szentjének.</verse>
				<verse number="20">Mert a kegyetlen zsarnok semmivé lesz, és a gúnyolódó eltűnik. Akik gonoszságra törekednek,</verse>
				<verse number="21">egy szóért is megrágalmaznak valakit, csapdába ejtik, aki igazságosan ítél a kapuban, mondvacsinált ürüggyel akadályozzák az igazat — azok mind elpusztulnak.</verse>
				<verse number="22">Ezért azt mondja Jákób népének az Örökkévaló, aki Ábrahámot megváltotta: „Többé nem szégyenül meg Jákób, arca sem sápad el soha,</verse>
				<verse number="23">mert meg fogja látni gyermekeit, akiket kezem alkotott, és együtt fogják megszentelni nevem, együtt tisztelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét.</verse>
				<verse number="24">Akkor a tévelygők megismerik az Örökkévalót, a zúgolódók pedig elfogadják a helyreigazítást.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="30">
				<verse number="1">Azt mondja az Örökkévaló: „Nézzétek ezeket a lázadó fiakat, akik elpártolnak tőlem! Terveket szőnek, de nem tanácsom szerint, szövetséget kötnek, de nem Szellemem által! Csak bűneiket szaporítják még ezzel is.</verse>
				<verse number="2">Lemennek Egyiptomba, de prófétámat fel sem keresik, tanácsomat meg sem kérdezik. A fáraótól kérnek védelmet, Egyiptom árnyékába menekülnek.</verse>
				<verse number="3">Ezért a fáraó védelmében csalódni fognak, Egyiptom árnyéka csak megaláztatást hoz nekik.</verse>
				<verse number="4">Júda vezetői Cóánba mentek, követei egészen Hánészig jutottak,</verse>
				<verse number="5">mégis mind csalódni fognak, mert olyan népben bíztak, amely nem tud segíteni. Abban reménykednek, aki semmit sem használ nekik, csak szégyent és gyalázatot hoz rájuk.”</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló súlyos kijelentése Júda követeiről: Viszik súlyos terhüket a déli sivatagban. Kincsekkel és drágaságokkal rakták meg a tevéket és szamarakat. Keresztülmennek a nyomorúság és szenvedés földjén, a vadállatok veszélyes földjén, oroszlánok és mérges kígyók között. Viszik ajándékaikat a népnek, amely nem tud rajtuk segíteni.</verse>
				<verse number="7">Bizony, segítségük egy fabatkát sem ér! Ezért nevezem Egyiptomot így: „Nagyszájú, de csak üldögél tehetetlen.”</verse>
				<verse number="8">„Te pedig, jegyezd fel ezt! Írd könyvtekercsbe, hogy megmaradjon a következő időkre, fennmaradjon örökre!</verse>
				<verse number="9">Írd fel, hogy lázadó ez a nép, hűtlen fiak, nem akarnak az Örökkévaló tanítására hallgatni!</verse>
				<verse number="10">Azt mondják a látóknak: »Ne lássatok!« A prófétáknak: »Ne prófétáljatok igazat, inkább kedvünkre valót, hízelgőt! Prófétáljatok sima beszéddel, ámítsatok csalárdsággal!</verse>
				<verse number="11">Hagyjátok már abba, eleget hallottuk már! Ne emlegessétek örökké Izráel Szentjét!«”</verse>
				<verse number="12">Ezért hát ezt üzeni nektek Izráel Szentje: „Mivel szavaimat nem tisztelitek, inkább hisztek a hazugságnak, és abban bíztok, aki becsap és nyomorgat titeket,</verse>
				<verse number="13">ezért bűneitek miatt úgy jártok, mint a megrepedt fal, amely már összedőlni készül, de egy nap majd leomlik hirtelen-váratlan.</verse>
				<verse number="14">Egy pillanat alatt összetörik, mint a cserépkorsó, amelyet gazdája haragjában a földhöz csapott, ízzé-porrá zúzott úgy, hogy cserepeivel már sem tüzet nem vihet senki a tűzhelyről, sem vizet nem meríthet a ciszternából.”</verse>
				<verse number="15">Ezért hát azt mondja nektek az Örökkévaló Isten, Izráel Szentje: „Ha visszatértek hozzám, ha bennem megpihentek: megmenekültök. Ha bíztok bennem és nem aggódtok, ha belső békétek és nyugalmatok megőrzitek: erőt adok nektek. De nektek nem kellett ez a menedék!</verse>
				<verse number="16">Nem! Inkább azt mondtátok: »Lóra ülünk, elvágtatunk, gyors paripán menekülünk!« Hát majd vágtattok is üldözőitek előtt, menekültök előlük, de hiába, mert lovaik gyorsabbak lesznek!</verse>
				<verse number="17">Mikor egyikük rátok kiált, ezren menekültök! Ha öten fenyegetnek, mind elfuttok előlük. Nem marad más utánatok, csak egy magányos jelfa a hegycsúcson, csupán egyetlen zászló a dombtetőn.”</verse>
				<verse number="18">Még vár az Örökkévaló, hogy könyörülhessen rajtatok, s majd fölkel, hogy megvigasztaljon titeket, mert az ítélet Istene az Örökkévaló! Áldottak, akik bizalommal és reménységgel várják őt!</verse>
				<verse number="19">Ezért hát Sion népe, Jeruzsálem lakosai, ne sírjatok! Meghallja az Örökkévaló segély-kiáltásotokat, s válaszul biztosan megkönyörül rajtatok. Soha többé nem kell sírnotok!</verse>
				<verse number="20">Bár egy ideig az Úr a nyomorúság kenyerével etet, és a szenvedés vizével itat benneteket, de nem lesz ez mindig így! Mert Tanítód nem lesz többé rejtve előtted, te pedig meglátod őt, és rászegzed tekinteted!</verse>
				<verse number="21">Ha letérsz az útról, ha jobbra vagy balra elhajolsz, füled meghallja a mögötted szóló hangot: „Ez a helyes út, ezen járjatok!”</verse>
				<verse number="22">Akkor megutálod ezüstözött bálványaidat, megundorodsz aranyozott szobraidtól, mint mocskos rongyot, szemétre hajítod őket, és rákiáltasz: „Ki innen!”</verse>
				<verse number="23">Akkor az Örökkévaló esőt ad vetésedre, áldott esőt vetőmagodra, s a föld gazdagon terem. Kenyered tápláló lesz és bőséges, még jószágaid is dúsfüvű, tágas mezőn legelnek.</verse>
				<verse number="24">Igavonó ökreid és teherhordó szamaraid megtisztított, sózott abrakot kapnak.</verse>
				<verse number="25">A hegyeken és dombokon mindenfelé bővizű folyók és patakok folynak a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak.</verse>
				<verse number="26">A Hold sápadt fénye olyanná lesz, mint a ragyogó napfény. A Nap fénye pedig hétszeresére erősödik: mintha hét Nap világítana egyszerre, amikor az Örökkévaló bekötözi népe sebeit, és meggyógyítja sérüléseiket, amelyeket csapásai okoztak.</verse>
				<verse number="27">Nézzétek! Az Örökkévaló közeledik messziről! Izzó haragja súlyos terhét ki bírja el? Ajkán lángoló harag szavai, nyelvén megemésztő tűz igéi,</verse>
				<verse number="28">lehelete, mint az áradó folyó, mely torkig ér. A pusztulás rostáját már kezébe vette, hogy a nemzeteket kirostálja, s a tévelygés zabláját teszi a népek szájába.</verse>
				<verse number="29">Akkor fölzendül éneketek, mint mikor az ünnep estéje beköszönt. Szívetek úgy örvend, mint az ünnepi menetben, mikor az ujjongó sokaság énekelve vonul, hangszerekkel kísérve, az Örökkévaló hegyére, Izráel Kősziklájához.</verse>
				<verse number="30">Akkor fölzendül az Örökkévaló dicsőséges hangja, és mindenki meghallja. Akkor izzó haragjában lesújt karja, és mindenki meglátja. Emésztő tűz lángjában, pusztító jégesőben, viharban, és tomboló orkán dühében meglátják az Örökkévalót cselekedni!</verse>
				<verse number="31">Hangjára megretten Asszíria, mert botjával megveri az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="32">S valahányszor lesújt rá, a rég elhatározott büntetéssel, felhangzik ujjongó éneketek és a hangszerek hangja, mert az Örökkévaló újra meg újra harcol ellene.</verse>
				<verse number="33">Hiszen készen áll a vesztőhely a királynak már régen! Számára készült az, mélyen és szélesen. Máglyája tüze kiolthatatlan, s az Örökkévaló lehelete, mint kénköves lávafolyam lobbantja lángra, égni fog örökké!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="31">
				<verse number="1">Nézzétek azokat, akik Egyiptomba mennek segítségért, és a lovak erejében reménykednek! Akik a harci szekerek sokaságában, meg az erős egyiptomi lovasságban bíznak. Akik nem Izráel Szentjétől várják a szabadítást, s nem az Örökkévalót keresik.</verse>
				<verse number="2">Pedig az Örökkévalónál van a bölcsesség, és veszedelmet hoz rájuk, szavát nem vonja vissza! Bizony, felkel az Örökkévaló a gonoszok nemzedéke ellen, és rátámad azokra, akik segítik a vétkezőket.</verse>
				<verse number="3">Hiszen az egyiptomiak, nem istenek, csak emberek! Lovaik csak hús-vér állatok, nem szellemek! Mikor az Örökkévaló kinyújtja karját, és lesújt rájuk, elhullanak mind a segítők, mind, akiket segítenek! Elvesznek mindketten véglegesen.</verse>
				<verse number="4">Az Örökkévaló mondta ezt nekem: „Mikor az oroszlán, vagy a kölyke zsákmányt ejt, s ordítva megáll a préda fölött, hiába veszik körül a pásztorok, nem ijed meg a hangjuktól. Hiába lármáznak a pásztorok, nem fut el prédája mellől.” Így lesz az Örökkévaló, a Seregek Ura is, mikor leszáll a Sion hegyére, hogy harcoljon, mikor leszáll a város dombjaira.</verse>
				<verse number="5">Mint a fészke fölött repdeső madár, megvédi az Örökkévaló, a Seregek Ura Jeruzsálemet! Bizony, megoltalmazza, sőt megszabadítja, megmenti és megkíméli.</verse>
				<verse number="6">Izráel népe, fordulj vissza, jöjj vissza ahhoz, aki ellen fellázadtál!</verse>
				<verse number="7">Akkor majd mind elhajítjátok ezüst- és arany-bálványaitokat, melyeket saját kezetekkel formáltatok, hogy bűnbe vigyenek titeket.</verse>
				<verse number="8">Elesik akkor Asszíria a kardcsapás alatt, de nem ember kardjától, fegyver emészti meg, de nem emberé. Menekül e kard elől, de hiába, válogatott harcosai fogságba esnek, rabszolgasorba kerülnek.</verse>
				<verse number="9">Asszíria kősziklája ijedten menekül, vezérei rémülten elfutnak, még zászlóikat is hátrahagyják. Ezt mondja az Örökkévaló, kinek tüze Sionban lobog, s kemencéje Jeruzsálemben lángol.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="32">
				<verse number="1">Figyeljetek szavamra! Egy király jön, aki igazságosan uralkodik. Igazság által kormányoznak a fejedelmei is:</verse>
				<verse number="2">mindegyikük olyan lesz, mint rejtekhely a szélviharban, menedék a zivatar idején, folyók a sivatagban, mint hatalmas kőszikla hűs árnyéka a hőségtől gyötört száraz földön.</verse>
				<verse number="3">Akkor nem lesznek többé zárva a látók szemei, s a hallók fülei figyelmesen hallgatnak.</verse>
				<verse number="4">A hebehurgyák szíve józanságot tanul, a dadogók nyelve simán és érthetően szól.</verse>
				<verse number="5">Az aljast nem tartják többé nemesnek, sem a becstelen gazembert tiszteletreméltónak.</verse>
				<verse number="6">Hiszen a bolond csupán bolondságot beszél, és szíve gonosz tervet forral, hogy istentelenséget vigyen véghez. Félrevezető dolgokat mond az Örökkévalóról, hogy az éhezőt éhen hagyja, s a szomjazótól elvegye a vizet.</verse>
				<verse number="7">A becstelennek az eszközei is becstelenek: álnok tervet sző a szegény ellen, hogy hazugsággal rontsa meg, még ha a szegény igazat szólna is.</verse>
				<verse number="8">De a nemes lelkű nemes terveket sző, ki is tart azok mellett, és nem ingadozik.</verse>
				<verse number="9">Figyeljetek szavamra, ti gondtalan asszonyok! Hallgassatok rám, leányok, akik biztonságban érzitek magatok!</verse>
				<verse number="10">Esztendő múltán a gondtalan jólétnek hirtelen vége szakad. Aggodalomtól reszkettek, ti elbizakodottak, mert az aratás elmarad, sem szőlőt, sem gyümölcsöt nem szüretelhettek!</verse>
				<verse number="11">Remegjetek, ti gondtalanok, rémüljetek meg, ti elbizakodottak! Drága ruháitokat vessétek le, öltsetek zsákruhát!</verse>
				<verse number="12">Melleteket verve gyászoljátok az elpusztult gyönyörű mezőket, a termő szőlőket!</verse>
				<verse number="13">Sirassátok népem szántóföldjét, amelyet tövis és gaz borít el, sirassátok az egykor boldog otthonokat, a városokat, amelyekből kiveszett az öröm!</verse>
				<verse number="14">Bizony, még a paloták is üresen állnak, kihal a népes város, nyüzsgő zaja elnémul. A várhegy s az őrtorony vadállatok barlangjává lesz, vadszamarak tanyája, nyájak legelője.</verse>
				<verse number="15">Meddig tart ez? Ameddig a Szellem kiárad ránk a Mennyből. Akkor a puszta vadon jól művelt termőfölddé, s gazdagon termő kertté lesz, a gyümölcsös kert pedig oly dús, hogy erdőnek látszik.</verse>
				<verse number="16">Még a pusztában is jogosság tanyázik, a termőföldön igazságosság lakik.</verse>
				<verse number="17">Az igazságosság békességet és bőséget terem, gyümölcse gondtalan nyugalom és biztonság örökre.</verse>
				<verse number="18">Bizony, bőséges békességben fog lakni népem, gondtalan jólétben, biztonság hajlékában és teljes nyugalomban.</verse>
				<verse number="19">De az erdőre jégeső zúdul, a város pedig teljesen elpusztul.</verse>
				<verse number="20">Bizony, jól teszitek, ha termékeny földön, víz mellé vetitek a magot, és szabadon engeditek az ökröket és szamarakat, hadd legeljenek!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="33">
				<verse number="1">Jaj neked, te pusztító, akit még nem ért el a pusztulás! Jaj neked, te rabló, akit még nem raboltak ki! Mikor befejezed a pusztítást, téged fognak elpusztítani, mikor abbahagyod a rablást, téged rabolnak ki!</verse>
				<verse number="2">Örökkévaló, könyörülj meg rajtunk, hiszen csak benned reménykedünk! Nyújtsd felénk védelmező karod minden nap, légy szabadítónk a veszedelem idején!</verse>
				<verse number="3">Mennydörgő szavadtól rémülten szétfutnak a népek, mikor megmutatod hatalmadat, elszélednek a nemzetek.</verse>
				<verse number="4">A zsákmányt úgy szétkapkodják, ahogy a zöld vetést a sáskahad felemészti. Úgy vetik magukat a zsákmányra, ahogy a sáskák megszállják a mezőket.</verse>
				<verse number="5">Bizony, felséges az Örökkévaló, mert magasságban lakik! Betölti Siont igaz ítélettel és igazsággal.</verse>
				<verse number="6">Békesség és hűség vesz körül téged, Sion, bölcsesség, üdvösség és az Örökkévaló ismerete lesz a gazdagságod. Az Örökkévaló imádata és félelme lesz kincsed.</verse>
				<verse number="7">Nézzétek! Az utcákon erős harcosok kiáltoznak, a békekövetek keservesen sírnak.</verse>
				<verse number="8">Az utcákon senki sem jár, az utak is elhagyottak. Az ellenség megszegte a szövetséget, megvetette a városokat, semmibe veszi a lakosokat.</verse>
				<verse number="9">Még a föld is gyászol és pusztul, még a Libanon is kiszárad és elhervad, Sáron síksága, mint a sivatag, Básán és Kármel erdői csupaszok!</verse>
				<verse number="10">„Most már fölkelek, nem várok tovább — mondja az Örökkévaló —, megmutatom nagyságomat, s mind meglátjátok hatalmam!</verse>
				<verse number="11">Szalmát fogantok, polyvát szültök, mind semmi az! Ezért leheletem, mint a tűz elégeti a polyvát, s megemészt benneteket!</verse>
				<verse number="12">Elégeti a népeket is, csontjaikból csak mész marad, elhamvadnak, mint tövis a tűzben.</verse>
				<verse number="13">Halljátok meg, ti távol lakók, mit tettem! Ismerjétek meg, ti közel valók, hatalmamat!”</verse>
				<verse number="14">Megrettennek a bűnösök Sionban, rémület fogja el az istenteleneket: „Ki lakhat közülünk a megemésztő lángokkal együtt? Ki maradhat örökké izzó tűzhöz közel?”</verse>
				<verse number="15">Aki igazságosan él és cselekszik, aki beszédében egyenes, nem nyerészkedik erőszakkal, vagy csalással, nem fogad el megvesztegetést, hallani sem akar véres terveket, látni sem akar semmi gonoszságot!</verse>
				<verse number="16">Az ilyen biztonságban él, védett, magas helyen lakik, hegycsúcson épült vár az otthona, kenyerét megkapja, s nem szomjazik soha.</verse>
				<verse number="17">Meglátod a Királyt teljes dicsőségében, saját szemeddel szemlélheted! Meglátod tágas országát, s messze terjedő szép határait.</verse>
				<verse number="18">Visszaemlékezel akkor a nyomorúság idejére, s elgondolod: „Hol vannak már az adószedők? Hová lettek, akik mindent számba vettek, s még a tornyokat is összeírták?</verse>
				<verse number="19">Hová tűnt az erőszakos elnyomók népe, akiknek még beszéde sem érthető? Milyen dadogó nyelven beszéltek! Bizony, mind eltűntek, nincsenek sehol!”</verse>
				<verse number="20">Sionra nézz, ünnepeink városára! Jeruzsálemet nézd, a nyugalom hajlékát! Olyan sátor ez, amely nem vándorol többé, sátorszegeit nem húzzák ki soha, kötelei örökké tartanak.</verse>
				<verse number="21">Mert ott az Örökkévaló, a dicsőséges maga lesz velünk, a bővizű folyók és széles folyamok Királya! De ezeken a vizeken nem jár többé idegen hadi gálya, sem kereskedők büszke hajója!</verse>
				<verse number="22">Mert az Örökkévaló a mi bíránk, ő ad nekünk törvényt, ő a Királyunk és Megmentőnk!</verse>
				<verse number="23">Ellenségeink hajóin a kötelek meglazultak, nem tartják az árbocot, nem feszítik a vitorlát. Zsákmányunk oly temérdek, még a sántáknak is bőven jut belőle, alig győzzük majd szétosztani.</verse>
				<verse number="24">Sion lakói közül egy se mondja többé: „Beteg vagyok.” Lakosai bűntől és bűntudattól szabadon élnek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="34">
				<verse number="1">Jöjjetek nemzetek, halljátok meg! Figyeljetek népek! Hallja meg az egész világ: minden földi lakó! Tudja meg ezt az egész föld, és minden, ami a földről származik!</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló haragja lángra lobbant az összes nemzetek ellen. Megharagudott a népek tömegeire, pusztulásra ítélte őket, átadta őket a halálnak.</verse>
				<verse number="3">Patakokban folyik a vér, halottak hevernek szanaszét temetetlen, a holttestek bűze mindent beborít.</verse>
				<verse number="4">A magasságban lévő sereg széthullik, s összehajtják az eget, mint a könyvtekercset. Az ég csillagai lehullanak, mint ledobja ősszel száraz lombját a szőlő, vagy mint a fügefa hullatja aszott termését.</verse>
				<verse number="5">„Öldöklő kardom az égben megrészegült már a vértől — mondja az Örökkévaló —, most hát leszáll a földre. Lesújt Edomra, a népre, melyet halálra ítéltem.”</verse>
				<verse number="6">Bizony, az Örökkévaló kardja megrészegült a vértől, jóllakott öldökléssel, bárányok és kecskék vérével, kosok zsírjával. Mert az Örökkévaló nagy áldozatot tart Bocrában, tömeges mészárlást rendez Edom földjén.</verse>
				<verse number="7">Elhullanak még a vadbivalyok is, levágja az erős bikákat és gyenge borjakat Edom népével együtt. Vérük áztatja földjüket, zsírjuktól síkos lesz a por.</verse>
				<verse number="8">Mert bosszút áll rajtuk az Örökkévaló, megfizet azért, amit Sionnal tettek!</verse>
				<verse number="9">Edom patakjai szurokká változnak, földje kénkővé, egész országa pedig égő szurokká.</verse>
				<verse number="10">Tüze el nem alszik sem nappal, sem éjjel, füstje felszáll az égre örökké. Földje sivár pusztaság marad, még az átutazók is elkerülik.</verse>
				<verse number="11">Pusztai madarak és vadállatok tanyáznak rajta, baglyok és hollók laknak ott, mert az Örökkévaló a pusztulás mérőzsinórját húzza ki fölötte, a kietlen üresség mérőónjával méri meg.</verse>
				<verse number="12">Így fogják nevezni birodalmát: „Nincs Többé Királyság”. Fejedelmeit pedig így: „Nincsenek Sehol”.</verse>
				<verse number="13">Palotáinak romjain csalán és bogáncs nő, hajdan erős várait benövi tüskés bozót, benne sakálok vernek tanyát, s baglyok fészkelnek omladékain.</verse>
				<verse number="14">Hiénák és mindenféle pusztai vadak találkoznak ott, a vadkecske hívja társát, s éjjeli állatok pihennek a romok közt.</verse>
				<verse number="15">Ott fészkel a pusztai bagoly, tojásait kikölti, s kicsinyeit szárnyával takarja. Ott gyülekeznek párosával a fekete keselyűk.</verse>
				<verse number="16">Keressétek meg mindezt az Örökkévaló könyvében, olvassátok majd el, és vizsgáljátok meg! Beteljesedik ez minden részletében, nem fog hiányozni egy sem. Mind megtaláljátok, mert az Örökkévaló szája parancsolta így, s az ő Szelleme gyűjtötte őket össze.</verse>
				<verse number="17">Ő adta Edom földjét a vadállatoknak, keze osztott birtokot nekik. Birtokolni is fogják azt örökre, nemzedékről nemzedékre ott tanyáznak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="35">
				<verse number="1">Örül majd a puszta, a kiszáradt föld újra kizöldül, a sivatag ujjongva kivirul, mint a fehér liliom virága.</verse>
				<verse number="2">Virágba borul akkor az egész vidék, ujjongva énekel, és vígan örvendezik, mert dicsősége olyan lesz, mint a libanoni erdőé, ékessége, mint a Kármel hegyéé, és gazdagon terem, mint a Sáron síksága. Bizony, meglátják ők az Örökkévaló dicsőségét, Istenünk fenségét mind megismerik.</verse>
				<verse number="3">Erősítsétek azokat, akik lecsüggesztik kezüket, akiknek térde roskadozik!</verse>
				<verse number="4">Mondjátok azoknak, akik feladták a reményt: „Bátorság, ne féljetek! Nézzétek, Istenetek már jön, és bosszút áll! Ellenségeinek megfizet, jön, és megszabadít titeket!”</verse>
				<verse number="5">Akkor újra látnak a vakok, a süketek ismét hallanak,</verse>
				<verse number="6">a sánták ujjongva ugrándoznak, mint a szarvasok, s a némák örvendezve énekelnek, mert a pusztában források fakadnak, s folyók öntözik a sivatagot.</verse>
				<verse number="7">A csalóka délibáb igazi tóvá változik, s a szomjas pusztában bővizű források fakadnak. Ahol egykor sakálok tanyáztak, ott fű zöldell, nád és káka terem.</verse>
				<verse number="8">Jól megépített út lesz ott, s így nevezik: „A Szent Helyhez vezető út”. Tisztátalan nem léphet rá, csak a megváltottak járnak rajta. Nem léphet rá tévelygő istentelen.</verse>
				<verse number="9">Nem lesz ott oroszlán, vagy vérengző vadállat. Csak a megváltottak járnak rajta, s nem les rájuk veszély.</verse>
				<verse number="10">Ezen jönnek haza, akiket az Örökkévaló megszabadít: öröménekkel, ujjongva térnek vissza Sionba. Fejüket el nem hervadó öröm koszorúzza, örök boldogságot találnak ott. Örömüket semmi sem árnyékolja többé, fájdalom és bánat előlük messze menekül.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="36">
				<verse number="1">Ezékiás király uralkodásának tizennegyedik évében történtek ezek. Szanhérib, Asszíria királya felvonult hadseregével Júda fallal megerősített városai ellen, és Jeruzsálem kivételével el is foglalta mindegyiket.</verse>
				<verse number="2">Azután a király elküldte Lákisból az egyik vezérét, Rabsakét nagy hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Rabsaké és serege megérkezett Jeruzsálem határába, és letáboroztak a ruhafestők mezején, a csatorna végénél, amely a Felső-tavat táplálja.</verse>
				<verse number="3">Oda mentek ki hozzá Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónikaíró.</verse>
				<verse number="4">Rabsaké azt mondta nekik: „Üzenetet hoztam Asszíria királyától Ezékiásnak. Mondjátok meg uratoknak: »Azt mondja Asszíria nagy királya: Ugyan miben reménykedsz?</verse>
				<verse number="5">Azt hiszed, van elég erőd és bölcsességed, hogy harcolj ellenem? Ez csak üres fecsegés! Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem?</verse>
				<verse number="6">Talán Egyiptom segítségében? Hiszen olyan az, mint a törött nádszál! Támaszkodj csak rá, majd meglátod, hogy felhasítja a tenyered! Bizony, ilyen a fáraó, Egyiptom királya azok számára, akik benne bíznak!</verse>
				<verse number="7">Vagy talán azt mondod, hogy az Örökkévalóban, Istenedben bízol, hogy majd ő megsegít? Vajon nem ő az, akinek oltárait és magaslatait Ezékiás leromboltatta, majd azt parancsolta Júda és Jeruzsálem lakosainak, hogy egyedül a jeruzsálemi oltárnál mutassanak be áldozatot?</verse>
				<verse number="8">Nézd! Uram, Asszíria királya fogadást ajánl neked: ajándékba kapsz tőle 2 000 lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni.</verse>
				<verse number="9">Ugyan, hogy tudnád visszaverni uramnak akár csak a legkisebb kapitányát is? Vagy Egyiptom harci szekereiben és lovasaiban bízol?</verse>
				<verse number="10">Azt hiszed, az Örökkévaló tudta nélkül jöttem ellened, hogy országod elpusztítsam? Hiszen éppen az Örökkévaló mondta nekem, hogy támadjam meg és pusztítsam el országodat!«”</verse>
				<verse number="11">Akkor Ezékiás követei, Eljákim, Sebna és Jóáh azt mondták Rabsakénak: „Kérünk, beszélj velünk, szolgáiddal, arám nyelven, mert megértjük! Ne Júda nyelvén beszélj, mert akkor a várfalon lévők is megértik!”</verse>
				<verse number="12">De Rabsaké így válaszolt: „Nem csak uratoknak és nektek küldte uram ezt az üzenetet, hanem mindazoknak a férfiaknak is, akik a várfalon vannak! Hiszen őrájuk is az a sors vár, mint rátok! Amikor majd nem lesz sem kenyeretek, sem vizetek, és valamennyien a saját ürüléketeket fogjátok enni, és vizeleteteket fogjátok inni!”</verse>
				<verse number="13">Akkor Rabsaké odaállt a városfal elé, és nagy hangon így kiáltott a falon lévőknek azon a nyelven, amelyet Júdában beszélnek: „Emberek, halljátok meg, mit üzen nektek Asszíria nagy királya!</verse>
				<verse number="14">»Ne hagyjátok, hogy Ezékiás becsapjon benneteket, mert ő képtelen megmenteni titeket!</verse>
				<verse number="15">Ne higgyetek Ezékiásnak, amikor azzal hiteget, hogy bízzatok az Örökkévalóban, aki biztosan megszabadít, és a várost nem adja Asszíria királyának kezébe!</verse>
				<verse number="16">Ne hallgassatok rá! Inkább Asszíria királyának higgyetek, aki ezt üzeni: Adjátok meg magatokat, jöjjetek ki a városból, és kössetek békét velem! Akkor szabadon hazamehettek, s mindannyian a saját szőlőtökről és fügefátokról ehettek, és saját kútjaitok vizét ihatjátok.</verse>
				<verse number="17">Azután majd eljövök, és elviszlek titeket egy olyan földre, amely országotokhoz hasonló. Ott azután bővében lesztek minden jónak: gabonának és bornak, mert az a föld a bőséges kenyér és szőlő földje.</verse>
				<verse number="18">Ne hagyjátok magatokat becsapni! Ezékiás félrevezet titeket azzal, hogy az Örökkévaló majd megszabadít! Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzetek istenei a maguk népét Asszíria királyának kezéből?</verse>
				<verse number="19">Hol vannak Hamát, Arpad és Szefarvaim istenei? Megmentették-e Samáriát a kezemből?</verse>
				<verse number="20">Hol van csak egyetlen isten is, aki meg tudta volna menteni népét és földjét a kezemből? Hogy képzelitek, hogy az Örökkévaló meg tudja menteni Jeruzsálemet tőlem?«”</verse>
				<verse number="21">De a jeruzsálemi falon álló férfiak csendben maradtak, és semmit sem feleltek, mert Ezékiás megparancsolta, hogy senki egy szót se válaszoljon az ellenségnek.</verse>
				<verse number="22">Ezután Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónikaíró visszatértek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában, és átadták Rabsaké üzenetét.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="37">
				<verse number="1">Amikor Ezékiás király végighallgatta a követek jelentését, megszaggatta a ruháit, majd zsákruhába öltözött, és az Örökkévaló Templomához ment.</verse>
				<verse number="2">Azután elküldte néhány emberét Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. Ezek voltak a követei: Eljákim, a királyi palota udvarmestere, azután Sebna, a király titkára, és a papok vezetői. Valamennyien zsákruhába öltöztek.</verse>
				<verse number="3">Elmentek Ézsaiáshoz és ezt mondták: „Királyunk, Ezékiás üzeni neked: »Jaj ez a nap! Mert megszorongatnak, megfenyítenek bennünket, és gyalázatot kell elviselnünk! Olyan szorult helyzetbe kerültünk, mint a magzat, aki már majdnem világra jött, de anyjának nincs ereje hozzá, hogy megszülje.</verse>
				<verse number="4">Talán meghallotta Istened, az Örökkévaló, hogy mit mondott Rabsaké, akit ura, Asszíria királya azért küldött ide, hogy az Élő Istent káromolja és gyalázza. Talán meg is fenyíti őt Istened, az Örökkévaló ezért az istenkáromlásért, amely bizonyára feljutott hozzá. Te pedig, Ézsaiás, imádkozz és könyörögj népünk maroknyi töredékéért, amely még életben maradt.«”</verse>
				<verse number="5">Ézsaiás meghallgatta a király üzenetét, majd így felelt: „Ezt a választ vigyétek uratoknak. Azt mondja neked az Örökkévaló: »Ne ijedj meg attól, amit az asszír király szolgái mondtak, mert ők engem gyaláztak és káromoltak!</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Figyeld csak meg, mit teszek vele! Egy szellemet küldök az asszír király ellen. Amikor a király híreket kap, hazatér országába, ott pedig kardélre juttatom: a saját földjén fogják meggyilkolni.«”</verse>
				<verse number="8">Ezután Tirháká, Etiópia királya felvonult seregével Asszíria királya ellen. Amikor ezt az asszír király megtudta, elvonult Lákisból, és Libna városát kezdte ostromolni. Rabsaké ekkor Libnába ment, mert közben hallotta, hogy az asszír király ott tartózkodik. Az asszír király ekkor követeit ismét Ezékiáshoz küldte, hogy a következő üzenetet adják át neki szóban és írásban is:</verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10">„Ne higgy Istenednek, akiben bízol, ha azt mondaná, hogy Jeruzsálem nem kerül Asszíria királyának a kezébe; mert Istened becsap téged!</verse>
				<verse number="11">Láthatod, hogyan pusztították el Asszíria királyai az összes országot! Azt képzeled, hogy te majd megmenekülsz a kezemből?!</verse>
				<verse number="12">Elődeim, Asszíria királyai pusztították el Gózánt, Háránt, Recefet és Eden népét Telasszárban! Ezeknek istenei közül egyik sem tudta megmenteni népét Asszíria hatalmától.</verse>
				<verse number="13">Nézd meg mi lett a sorsa Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivvá királyainak!”</verse>
				<verse number="14">Ezékiás meghallgatta a követeket, átvette tőlük az asszír király levelét, és elolvasta. Majd fogta a levelet, és fölment az Örökkévaló Templomába. Ott, az Örökkévaló jelenlétében kiterítette a papírtekercset,</verse>
				<verse number="15">és így könyörgött az Örökkévalóhoz:</verse>
				<verse number="16">„Örökkévaló, Seregek Ura, Izráel Istene, aki a kerubok fölött ülsz királyi trónodon! Te vagy az Isten, nincs más rajtad kívül! Egyedül te vagy a föld összes királyságainak Istene! Te teremtetted az eget és a földet!</verse>
				<verse number="17">Kérlek, Örökkévaló, hallgass meg engem! Figyelj rám, és lásd meg ezt a levelet! Kérlek, figyelmesen vizsgáld meg Szanhérib üzenetét, amellyel az Élő Istent káromolta és gyalázta!</verse>
				<verse number="18">Mert igaz, Örökkévaló, hogy Asszíria királyai elpusztították az összes nemzetet és országaikat,</verse>
				<verse number="19">azok isteneit pedig elégették. De azok az úgynevezett istenek nem voltak valódiak, csupán emberi kéz kőből és fából készült alkotásai — ezért tudták elpusztítani azokat.</verse>
				<verse number="20">Ezért hát, Örökkévaló, Istenünk, szabadíts ki bennünket az asszír király kezéből, hadd tudják meg a föld összes királyságai, hogy egyedül te vagy az Örökkévaló, és nincs rajtad kívül más Isten!”</verse>
				<verse number="21">Akkor Ézsaiás, Ámóc fia Ezékiáshoz küldött valakit ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene. Mivel hozzám imádkoztál Szanhérib, Asszíria királya miatt,</verse>
				<verse number="22">válaszul ezt mondja az Örökkévaló Szanhéribnek: »Bizony Sion szűz leánya kicsúfol téged! Jeruzsálem leánya kigúnyol téged!</verse>
				<verse number="23">De te, Asszíria királya, kit gúnyoltál ki? Ki ellen szóltál olyan kevélyen? Kit néztél le megvetéssel és büszke tekintettel? Kit gyaláztál és káromoltál? Izráel Szentjét! Bizony, ellene vétkeztél!</verse>
				<verse number="24">Szolgáid által az Örökkévalót gyaláztad és káromoltad!« Ezt mondtad: »Rengeteg harci szekeremmel felmentem a hegyek tetejére, még a Libanon csúcsára is! Ledöntöttem a legmagasabb cédrusokat, kivágtam a legszebb sudár fenyőket, behatoltam a legsűrűbb erdőkbe, a legtávolabbi zugokba!</verse>
				<verse number="25">Ha akartam, idegen földön is kutat ástam, hogy vizet igyak belőle. Ha akartam, lépteimmel kiszárítottam Egyiptom minden folyóját!«</verse>
				<verse number="26">Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked, Asszíria királya: »Hát nem hallottad, hogy mindezt én határoztam el réges-régen? Nem tudtál róla, hogy én terveztem ezeket az ősidőkben? Most csak kiformáltam és véghezvittem. Mert én akartam, hogy elfoglalj erős városokat, és romhalmazzá rombold váraikat.</verse>
				<verse number="27">Ezért fogyott el védőik ereje, megrémültek tőled, szégyent vallottak, s olyanok lettek, mint mezőn a gyenge fű, mint háztetőn a gyom, mely hirtelen elszárad, még kalászt sem hoz.</verse>
				<verse number="28">De én jól ismerlek téged, Asszíria királya! Tudok róla, ha leülsz, vagy elindulsz, s tudom, mikor térsz vissza. Látom, hogyan forralod haragod ellenem.</verse>
				<verse number="29">Ellenem tomboló haragod miatt, és elbizakodott kevélységedért — mert hallottam minden szavad —, orrodba akasztom horgomat, zablámat szádba teszem, és kényszerítelek, hogy visszatérj az úton, amelyen jöttél.«”</verse>
				<verse number="30">Azután az Örökkévaló így folytatta: „Neked pedig, Ezékiás, megerősítésül jelt adok, hogy biztos legyél benne: én mondtam ezt neked! Ebben az évben azt fogjátok aratni és enni, ami a gabonaföldön magától terem. A következő évben azt aratjátok majd, ami az idei aratáskor elhullott magvakból kikel. De a harmadik évben már szokás szerint szánthattok, vethettek, és arathatjátok a gabonát, sőt szőlőskerteket telepíthettek, és azok gyümölcsét eszitek.</verse>
				<verse number="31">Júda népének maradéka pedig, amely túlélte a város ostromát, ismét növekedni és szaporodni fog, mint a gyümölcsfa, amely gyökeret ereszt a földben, és bőséges termést hoz ágain.</verse>
				<verse number="32">Mert e nép maradéka Jeruzsálemből kiindulva ismét benépesíti a földet. Akik megszabadultak, a Sion hegyéről rajzanak majd szét. Az Örökkévaló féltékeny és erős szeretete fogja ezt véghezvinni.”</verse>
				<verse number="33">Asszíria királyáról pedig ezt mondja az Örökkévaló: „Jeruzsálembe nem teszi be a lábát! Még egy nyílvesszőt sem lő a városra, fegyvereit sem fordítja ellene, meg sem ostromolja,</verse>
				<verse number="34">hanem visszatér országába azon az úton, amelyen jött. Nem jön be ebbe a városba — mondja az Örökkévaló —,</verse>
				<verse number="35">mert megvédem és megmentem Jeruzsálemet önmagamért, és szolgámért, Dávidért.”</verse>
				<verse number="36">Ezután az Örökkévaló elküldte angyalát, aki éjjel 185 000 katonát megölt az asszír sereg táborában. Amikor másnap reggel az életben maradottak korán reggel felébredtek, megdöbbenve látták bajtársaik holttestét.</verse>
				<verse number="37">Szanhérib, Asszíria királya ezután seregével együtt visszatért Ninivébe, és ott is maradt.</verse>
				<verse number="38">Egy napon Szanhérib éppen imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, amikor fiai, Adrammelek és Szárecer karddal meggyilkolták, majd elmenekültek Ararát földjére. Ezután Szanhérib egyik fia, Észárhaddón követte a trónon apját.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="38">
				<verse number="1">Abban az időben Ezékiás, Júda királya megbetegedett, és már a halálán volt. Ézsaiás, Ámóc fia meglátogatta, és azt mondta neki: „Ezt mondja az Örökkévaló: Rendezd el a dolgaidat, mert nem fogsz meggyógyulni, hanem meghalsz!”</verse>
				<verse number="2">Ennek hallatára Ezékiás a fal felé fordult, és így könyörgött:</verse>
				<verse number="3">„Örökkévaló, kérlek, emlékezz rá, hogy egész életemben hűséges voltam hozzád, és teljes szívvel azt tettem, amit helyesnek látsz!” — így könyörgött és sírt a király sokáig.</verse>
				<verse number="4">Történt ezek után, hogy az Örökkévaló ismét szólt Ézsaiáshoz:</verse>
				<verse number="5">„Menj vissza Ezékiáshoz, és mondd neki: Ezt üzeni az Örökkévaló, Dávidnak, ősapádnak Istene: »Meghallgattam könyörgésedet, láttam könnyeidet, és tizenöt évvel meghosszabbítom életed idejét.</verse>
				<verse number="6">Ezen felül megszabadítalak téged és Jeruzsálemet is Asszíria királyának a kezéből, és megvédem a várost.«”</verse>
				<verse number="7">Ez lesz a jel számodra az Örökkévalótól, hogy beteljesíti, amit ígért:</verse>
				<verse number="8">„Nézd! Visszaviszem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján azokon a fokokon, amelyen már áthaladt.” Az árnyék pedig valóban visszahátrált tíz fokot a napórán, azokon a fokokon, amelyeken előzőleg már áthaladt.</verse>
				<verse number="9">Ezt az éneket Ezékiás, Júda királya akkor írta, amikor felgyógyult halálos betegségéből:</verse>
				<verse number="10">„Azt gondoltam: Hát életem derekán kell átmennem az alvilág kapuján, s többi éveimet elrabolják tőlem!</verse>
				<verse number="11">Azt mondtam: Hát nem láthatom többé az Örökkévalót az élők földjén? Nem láthatom többé a földön élő embereket sem?</verse>
				<verse number="12">Sátorom lebontják, mint a pásztorok sátrát, s ki kell költöznöm belőle. Mint a takács a vásznat, összetekeri életem, s levágja a szövőszékről. Végez velem, mihelyst a nappal éjjelre vált.</verse>
				<verse number="13">Hajnalig kiáltok segítségért, de úgy összetöri minden csontomat, mint zsákmányát az oroszlán. Végez velem, mihelyst a nappal éjjelre vált.</verse>
				<verse number="14">Mint rémült fecskefióka, sipogtam, és nyögtem, mint a galamb. Uram, fölnézek a mennybe, onnan várok segítséget. Segíts rajtam, ments meg, te légy a szabadítóm!</verse>
				<verse number="15">Mit is mondhatnék? Hiszen azt tetted velem, amit mondtál. Alázatban élem le hátralévő éveimet, lelkem keserűsége után.</verse>
				<verse number="16">Uram, ezek által él minden ember, te éltetsz engem is! Meggyógyítasz, és életet adsz nekem!</verse>
				<verse number="17">Bizony, még ez a szorongatás és nyomorúság is a javamra vált! Mert szeretsz, hát kihúztad lelkem a sírveremből, s hátad mögé hajítottad összes bűnömet!</verse>
				<verse number="18">Nem a Seol dicsér téged, foglyai nem magasztalnak. A halál nem dicsőít téged, Uram, sem a sírba hullók nem reménykednek többé hűségedben!</verse>
				<verse number="19">Csak az élők, csak az, ki él, az dicsőít téged, mint ahogy ma én magasztallak, Uram! Hirdessék hűségedet az apák a fiaiknak!</verse>
				<verse number="20">Bizony, az Örökkévaló megszabadít engem, semmi kétség! Énekeljük hát hálaénekeimet, hangszerekkel, az Örökkévaló házában, egész életemben!”</verse>
				<verse number="21">Ezután Ézsaiás mondta a szolgáknak, hogy hozzanak egy szárított füge-csomót, és kössék rá Ezékiás sebére, hogy meggyógyuljon.</verse>
				<verse number="22">Ezékiás pedig már azt kérdezte: „Mikor mehetek föl ismét az Örökkévaló Templomába? Mi lesz a jele, hogy már meggyógyultam?”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="39">
				<verse number="1">Miután Ezékiás felgyógyult betegségéből, követek érkeztek hozzá Babilóniából. Meródak-Baladán, Baladán fia, Babilónia királya küldte őket levelekkel és ajándékokkal, mivel hallotta, hogy Ezékiás beteg volt, de meggyógyult.</verse>
				<verse number="2">Ezékiás örömmel fogadta a követséget, és megmutatta nekik a palotáját, raktárait, fegyvertárát és kincseit: az ezüstöt, aranyat, drágaköveket, illatos olajokat és drága fűszereket. Mindent megmutatott a követeknek, ami csak palotájában és királyságában értékes volt.</verse>
				<verse number="3">Ezután Ézsaiás próféta Ezékiás királyhoz ment, és megkérdezte tőle: „Kik voltak ezek az emberek? Honnan jöttek, és mit mondtak?” A király ezt felelte: „Egy távoli országból, Babilóniából jöttek hozzám.”</verse>
				<verse number="4">Ézsaiás tovább kérdezett: „Mit láttak a palotádban?” A király ezt válaszolta: „Mindent! Megmutattam nekik összes kincsemet. Nincs semmi egész palotámban, amit ne láttak volna.”</verse>
				<verse number="5">Akkor Ézsaiás ezt mondta Ezékiásnak: „Halld meg az Örökkévaló, a Seregek Ura szavát:</verse>
				<verse number="6">»Bizony, eljön az idő, amikor mindent, ami a palotádban van — amit elődeid eddig gyűjtöttek —, mindent elvisznek Babilóniába. Semmi sem marad itt.</verse>
				<verse number="7">Sőt, még a tőled származó utódaid közül is elvisznek egyeseket, hogy a babilóniai király palotájában udvari szolgák legyenek.«”</verse>
				<verse number="8">Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: „Jó az Örökkévaló beszéde, amelyet mondtál.” Magában ugyanis azt gondolta a király: „Akkor legalább az én időmben békesség és nyugalom lesz!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="40">
				<verse number="1">„Vigasztaljátok népemet, bátorítsátok! — mondja Istenetek. —</verse>
				<verse number="2">Beszéljetek a szívére Jeruzsálemnek! Hirdessétek neki, hogy szolgaságának ideje letelt, hogy vétkeit az Örökkévaló megbocsátotta, kétszeresen megbüntette már összes bűnéért az Örökkévaló.”</verse>
				<verse number="3">Halljátok meg a kiáltónak szavát: „Készítsetek utat az Örökkévalónak a pusztaságban! Egyengessétek Istenünk útját a kietlenben!</verse>
				<verse number="4">Töltsétek föl mind a völgyeket, a hegyek és dombok legyenek rónává, ami tekervényes, legyen egyenessé, ami göröngyös, legyen simává!</verse>
				<verse number="5">Akkor megjelenik az Örökkévaló dicsősége, és minden halandó látni fogja, kivétel nélkül mindannyian!” — az Örökkévaló maga mondta ezt.</verse>
				<verse number="6">Egy hang szólt hozzám: „Hirdesd, jó hangosan!” Kérdeztem: „Mit mondjak?” Ezt mondd: „Minden halandó olyan, mint a fű a pusztán! Minden emberi dicsőség, mint a mező virága.</verse>
				<verse number="7">Csak rálehel az Örökkévaló, és megszárad a puszta füve, elhull virága. Bizony, mint a fű, olyan a nép!</verse>
				<verse number="8">Elszárad a fű, elhull a virág, de Istenünk szava örökké érvényes marad!”</verse>
				<verse number="9">Sion, jó hírt viszel, hát magas hegycsúcsra menj fel! Jeruzsálem, jó hírt kiáltasz, ereszd ki hát hangodat! Ne félj, hirdesd bátran Júda városainak: „Nézzétek, Istenetek jön!”</verse>
				<verse number="10">Nézzétek, az Örökkévaló Isten jön hatalommal! Erős kézzel uralkodik. Magával hozza népének jutalmát, de ellenségeinek megfizet érkezése előtt.</verse>
				<verse number="11">Mint pásztor, úgy vezeti nyáját. Gondjukat viseli, karjára gyűjti a bárányokat, s ölébe veszi, a szoptatósakat gyengéden vezeti.</verse>
				<verse number="12">Ugyan ki mérte meg markával az óceán vizét? Ki mérte fel arasszal az egeket? A föld porát ki szedte kosarába, vagy ki tette mérlegre a hegyóriásokat? Ki mérte le a dombokat?</verse>
				<verse number="13">Ki parancsolt valaha az Örökkévaló Szellemének? Tanácsot ki adott neki? Oktatta őt valaki?</verse>
				<verse number="14">Vagy kitől kért az Örökkévaló tanácsot valaha? Ki tanította ítélkezni? Ki oktatta bölcsességre? Az értelem útjára ki vezette?</verse>
				<verse number="15">Lám, a nemzetek, mint vízcsepp a vödörben, csak annyit számítanak előtte! Az összes sziget és tengerpart, mint porszem a mérlegen.</verse>
				<verse number="16">Az Örökkévalóhoz méltó áldozathoz nem elég Libanon egész erdeje sem a tűzre, összes vadállata sem az égőáldozatra.</verse>
				<verse number="17">Az Örökkévaló előtt a nemzeteknek semmi súlyuk sincs a mérlegen, a semminél is kevesebbek az ő szemében.</verse>
				<verse number="18">Kihez hasonlítanátok az Örökkévalót? Lehet-e képmást készíteni róla?</verse>
				<verse number="19">Mégis van, aki bálványszobrot készít, fémből kiönti formáját, arannyal bevonja, ezüstláncokkal ékesíti.</verse>
				<verse number="20">Akinek ilyen áldozatra nem telik, az nem korhadó fát választ, keres hozzá ügyes faragó mestert, bálványszobrot készíttet vele, s felállítja magának.</verse>
				<verse number="21">Hát nem tudjátok, nem hallottátok? Nem mondták nektek soha? Nem értitek, hogyan készültek a föld alapjai?</verse>
				<verse number="22">Az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten! Ott ül trónján a földkerekség fölött! Lába előtt a földi lakók, mint a sáskák a fűben, olyan aprók! Ő feszítette ki az eget, mint fátylat, vagy lakósátrat a föld fölé.</verse>
				<verse number="23">Ő teszi semmivé a hatalmas fejedelmeket, megfosztja hatalmuktól a földi uralkodókat.</verse>
				<verse number="24">Alighogy helyükre ültették őket, hatalmuk épphogy kicsírázott, alig vertek gyökeret a földben — ha az Örökkévaló rájuk fúj: máris elfonnyadnak, kiszáradnak, s a vihar felkapja őket, mint polyvát a szél!</verse>
				<verse number="25">„Kihez akartok hasonlítani engem? Kivel mértek össze?” — kérdezi a Szent.</verse>
				<verse number="26">Nézzetek föl a magasba, tekintsétek a csillagokat! Ki teremtette azokat? Ki teremtette az égi seregeket? Bizony, ő néven szólítja valamennyit! Az Örökkévaló hatalma és ereje miatt egy sem hiányzik!</verse>
				<verse number="27">Miért mondod hát Jákób népe, hogyan mondhatod ezt Izráel nemzete: „Nem látja az Örökkévaló a sorsomat, túl messze van, hogy megvédjen az igazságtalanságtól!”</verse>
				<verse number="28">Hát nem tudod, nem hallottad soha, hogy Örökké Élő Isten az Örökkévaló, aki teremtette az egész földet, figyelmével mindenkit követ, s nem fárad el soha! Bölcsessége kifürkészhetetlen!</verse>
				<verse number="29">Ő ad erőt a megfáradottnak, s az erőtlen erejét megsokszorozza.</verse>
				<verse number="30">Mert elfáradnak még a fiatalok is, kimerülten összerogynak a legkülönbek.</verse>
				<verse number="31">De akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak, mint a sasok! Futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem merülnek ki.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="41">
				<verse number="1">Ezt mondja az Örökkévaló: „Csendesedjetek le, szigetek! Hallgassatok rám, távoli partok lakói! Gyűjtsetek erőt, jöjjetek közel, nemzetek! Szedjétek össze bátorságotokat, szóljatok! Szálljunk perbe egymással!</verse>
				<verse number="2">Feleljetek, ha tudtok: Ki indította el őt keletről, hogy igazságot cselekedjen? Ki adta kezébe a nemzeteket? Ki tette őt úrrá a királyok fölött? Kardjával ízzé-porrá zúzza a királyokat, íjával szétszórja a nemzeteket, mint szél a polyvát.</verse>
				<verse number="3">Üldözi seregüket, s megállíthatatlanul halad, oly ösvényen, ahol még sohasem járt.</verse>
				<verse number="4">Ki tervezte és vitte végbe mindezt? Ki hozta elő kezdettől fogva a nemzedékeket? Én, az Örökkévaló! Mert én vagyok az Első, és ugyanaz leszek akkor is, mikor szólítom az utolsó nemzedéket!”</verse>
				<verse number="5">Látják ezt a távoli nemzetek, remegve félnek, és összegyűlnek, reszketve jönnek a föld széleiről.</verse>
				<verse number="6">Bíztatja egymást az ötvös és a kovács, ezt mondják: „Légy erős!” Egymást bátorítja és segíti az ács és a fafaragó: „Így jó lesz, csak meg kell még erősíteni a bálványt, hogy ne inogjon!”</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Ezt mondja az Örökkévaló: „De te, Izráel, ne félj, mert szolgám vagy! Téged választottalak, Jákób, barátomnak, Ábrahámnak népe.</verse>
				<verse number="9">A föld széléről hoztalak el, a világ végéről hívtalak magamhoz. Azt mondtam neked: Szolgám vagy! Én választottalak, soha nem doblak félre!</verse>
				<verse number="10">Ne félj, mert veled vagyok! Ne aggódj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt, megsegítelek! Igazságos jobbommal felkarollak, és megtartalak.</verse>
				<verse number="11">Nézd! Akik gyűlölnek téged, megszégyenülnek, és vereséget szenvednek. Akik harcolnak ellened, elvesznek, és megsemmisülnek.</verse>
				<verse number="12">Keresed majd ellenségeidet, de nem találod őket. Akik ellened támadtak, semmivé lesznek, végleg eltűnnek.</verse>
				<verse number="13">Hiszen én vagyok az Örökkévaló, a te Istened! Fogom a jobb kezed, s azt mondom: Ne félj, én segítek neked!</verse>
				<verse number="14">Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én segítek neked! — mondja az Örökkévaló, Megváltód, Izráel Szentje. —</verse>
				<verse number="15">Nézd! Új, éles fogú cséplőszánná teszlek. Hegyeket morzsolj össze, zúzd porrá a dombokat,</verse>
				<verse number="16">szórd a szélnek őket, mint a polyvát! Hadd vigye őket a szél, hadd szórja szét őket a vihar! Te pedig ujjongva örülsz az Örökkévalóban, s Izráel Szentjével dicsekszel!”</verse>
				<verse number="17">„Vizet keresnek a szegények, de nem találnak. Szomjaznak a nyomorultak, még nyelvük is kiszáradt. De én, az Örökkévaló inni adok nekik, én, Izráel Istene törődök velük!</verse>
				<verse number="18">Folyókat fakasztok a kopár hegyeken, forrásokat a mély völgyekben. A sivár pusztaság helyére tavakat telepítek, a száraz sivatagban vízforrásokat nyitok.</verse>
				<verse number="19">Mellettük növesztek a pusztában cédrusokat, sittim fákat, mirtusz bokrokat, olajfák ligetét. Ültetek a sivatagban ciprust és sokféle fenyőt.</verse>
				<verse number="20">Hogy lássák, megtudják, szívükre vegyék, és mindenki megértse, hogy ezt az Örökkévaló vitte végbe, Izráel Szentje alkotta.”</verse>
				<verse number="21">„Hozzátok elém ügyeteket! — mondja az Örökkévaló. — Adjátok elő érveiteket! — mondja Jákób Királya. —</verse>
				<verse number="22">Lépjetek elő, mondjátok meg, amik ezután lesznek! Vagy mondjátok meg, mi történt az ősidőkben! Hadd tudjuk meg, hadd lássuk, mi lesz a vége! Vagy jelentsétek meg, amik következnek!</verse>
				<verse number="23">Mondjátok meg, ha tudjátok, ami közeledik! Hadd lássuk, valóban istenek vagytok-e! Tegyetek jót, rosszat, vagy akármit, hadd nézzük, és lássuk, mi történik!</verse>
				<verse number="24">De lám, ti semmik vagytok, és tehetetlenek! Utálatos és gyalázatos, aki titeket választ!”</verse>
				<verse number="25">„Én indítottam el őt, hogy jöjjön észak felől, aki már ott, keleten is tisztelte nevemet. Megtapossa a fejedelmeket, mint a sarat, mint fazekas az agyagot.</verse>
				<verse number="26">Ezt ki mondta meg előre, hogy tudhattuk volna? Ki tudta ezt már régen, hogy mondhattuk volna: »Igazat mondott, valóban!« De senki sem mondta, senki sem jelentette, hírét sem hallotta senki!</verse>
				<verse number="27">Én mondtam először Sionnak: Nézzétek, itt vannak, nézzétek, jönnek! Én küldtem Jeruzsálemnek hírnököt az örömhírrel!</verse>
				<verse number="28">Szétnéztem, de senkit sem láttam, kerestem, de nem akadt köztük tanácsadó. Kérdeztem őket, de senki sem felelt!</verse>
				<verse number="29">Bizony, semmik ők mindannyian, s amit tesznek, az is semmi! A bálványok semmit sem érnek, semmire nem képesek, csak tehetetlen szobrok, semmi más!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="42">
				<verse number="1">„Nézzétek! Ő az én szolgám akit támogatok, őt választottam, mert gyönyörködöm benne. Szellememmel töltöttem be, hogy igazságosságot hozzon a nemzeteknek.</verse>
				<verse number="2">Nem hangoskodik, nem mutogatja magát, nem lármázza fel az utcákat.</verse>
				<verse number="3">Aki megtört, mint a nád, ő nem töri össze. Akiben már alig pislákol az élet, mint az olajmécs lángja, ő nem oltja ki. Igazságot szolgáltat hűségesen.</verse>
				<verse number="4">Ő maga nem lankad el, s nem törik össze, hanem megszilárdítja az igazságosságot a földön. Tanításában bíznak a távoli partok és messzi szigetek lakói.”</verse>
				<verse number="5">Ezt mondja az Örökkévaló, az Isten, aki teremtette és kiterjesztette az eget, aki megalapozta a földet, és sarjasztott belőle élőket, aki leheletet ad az embereknek, és az élet szellemét a föld lakóinak.</verse>
				<verse number="6">„Én, az Örökkévaló hívtalak el téged igazságban, megőrizlek, és fogom a kezed. Szövetségül adtalak a népnek, világosságul a nemzeteknek.</verse>
				<verse number="7">Elhívtalak, hogy a vakok szemeit megnyisd, a foglyokat a börtönből kihozd, és a rabokat a sötétség fogságából kiszabadítsd.</verse>
				<verse number="8">Én vagyok az Örökkévaló, ez a nevem! Dicsőségemet másnak nem adom, dicséretem a bálványoknak át nem engedem!</verse>
				<verse number="9">Lássátok meg, vegyétek észre, a régi dolgoknak örökre vége! Most újakat hirdetek, s mielőtt kisarjadnak, tudatom veletek.”</verse>
				<verse number="10">Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket! Dicsérjétek őt a föld széléig mindenütt! Énekeljetek, akik tengerre szálltok, és ti is, tengeri lények, mind! Távoli partok lakói, ti is énekeljetek!</verse>
				<verse number="11">Zengjen a puszta és a városok, ujjongjanak Kédár falvai! Kiáltsanak örömmel a sziklákon lakók, a hegycsúcsokról kiáltsanak!</verse>
				<verse number="12">Dicsőítsék az Örökkévalót, hirdessék dicséretét a szigetek és a távoli partok lakói!</verse>
				<verse number="13">Akkor az Örökkévaló kijön, mint hatalmas hős, feltámad harci kedve, mint az erős harcosé, csatakiáltása messze hangzik, felharsan félelmetes hangja, s ellenségeit mind letiporja.</verse>
				<verse number="14">„Régóta hallgattam, türtőztettem magam, nem szóltam. De most kiáltok, mint a vajúdó asszony. Nyögök és zihálok, mint aki szül.</verse>
				<verse number="15">Elpusztítok hegyeket és dombokat, kiszárítok erdőket és mezőket, kiszárítok folyókat és tavakat.</verse>
				<verse number="16">Vezetem a vakokat olyan úton, amelyet nem ismernek, viszem őket olyan ösvényeken, ahol még nem jártak. A sötétséget előttük világossággá teszem, a göröngyös utakat elegyengetem. Bizony, ezeket teszem velük, s őket soha el nem hagyom.</verse>
				<verse number="17">De akik bálványokban bíznak, és ezt mondják nekik: »Ti vagytok isteneink!« — mind meghátrálnak és megszégyenülnek.”</verse>
				<verse number="18">„Ó ti süketek, hallgassatok rám! Ti vakok, nézzetek ide!</verse>
				<verse number="19">Nézzétek szolgámat! Van-e olyan vak, mint ő? Nézzétek követemet! Kicsoda oly süket, mint ő? Bizony, nincs más, aki ennyire vak lenne, mint az Örökkévaló szolgája és szövetséges társa!”</verse>
				<verse number="20">Sokat láttál, de nem vetted észre! Füled is nyitva volt, mégsem hallottad meg szavam!</verse>
				<verse number="21">Az Örökkévaló a legjobbat adta szolgájának: nagy és dicsőséges törvényét.</verse>
				<verse number="22">De nézd a népet, hogy kirabolták, kifosztották! Bilincsbe verték, tömlöcbe zárták őket! Zsákmányul estek, és nem volt szabadítójuk! Kifosztották őket mindenükből, és senki sem mondta: „Add vissza nekik!”</verse>
				<verse number="23">Ki figyel rám közületek? Ki gondol azzal, ami következik?</verse>
				<verse number="24">Ki szolgáltatta ki Jákób népét ellenségeinek? Ki adta zsákmányul Izráelt kirablóinak? Vajon nem az Örökkévaló, aki ellen vétkeztünk mindannyian, akinek útjain járni nem akartunk, s tanítására nem figyeltünk?</verse>
				<verse number="25">Ezért ránk zúdult izzó haragja, ezért támadtak ránk erős ellenségeink! Lángolt körülöttünk a tűz, de észre sem vettük! Már meg is perzselt lángja, mégsem vettük szívünkre, s nem tértünk észre!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="43">
				<verse number="1">De most azt mondja az Örökkévaló, aki teremtett téged, Jákób, aki téged alkotott, Izráel: „Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, enyém vagy!</verse>
				<verse number="2">Mikor vízen kelsz át, veled vagyok. Ha folyókon, azok el nem borítanak. Mikor tűzön mész keresztül, téged meg nem éget, lángja nem emészt meg,</verse>
				<verse number="3">mert én vagyok Istened, az Örökkévaló, Izráel Szentje, Szabadítód. Váltságodul Egyiptomot adtam cserébe. Etiópiát és Szebát adtam érted, hogy enyém lehess.</verse>
				<verse number="4">Mivel drága vagy nekem, kedves és értékes, s mert nagyon szeretlek, hát népeket adok érted, s életedért cserébe nemzeteket.</verse>
				<verse number="5">Ne félj, mert melletted vagyok, elhozom keletről fiaidat, összegyűjtöm nyugatról gyermekeidet.</verse>
				<verse number="6">Parancsolok északnak: add ide fiaimat! Szólok délnek: ne tartsd vissza őket! Hozzátok vissza fiaimat messziről, s leányaimat a föld pereméről!</verse>
				<verse number="7">Mindenkit, aki nevemet viseli, akit dicsőségemre teremtettem, akit magam alkottam és formáltam.</verse>
				<verse number="8">Hozzátok elő a népet, amely vak, pedig van szeme, és süket, noha van füle!”</verse>
				<verse number="9">„Gyűljetek össze mind, ti nemzetek, népek, gyülekezzetek! Közületek ki tudta ezt előre? Vagy ki tudja megmondani, mi volt régen? Állítsák elő tanúikat, hogy igazolják őket, hogy aki hallja, azt mondja rá: »Igaz!«”</verse>
				<verse number="10">„Az én tanúim ti vagytok, népem — mondja az Örökkévaló —, és szolgám, akit azért választottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek: Én Vagyok, csak én! Előttem nem volt más Isten, és utánam sem lesz senki más!</verse>
				<verse number="11">Egyedül én vagyok az Örökkévaló, rajtam kívül nincs más Szabadító!</verse>
				<verse number="12">Én szóltam hozzátok, én szabadítottalak meg titeket, én jelentettem ki a múltat és jövőt. Igen, én tettem ezt, nem valami idegen isten! Ti vagytok tanúim, hogy én vagyok Isten egyedül! — ezt mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="13">Mindig is én voltam, ezután is én leszek Isten egyedül! Nincs senki, aki kezemből kivehetne, nincs, aki megmásíthatná, amit teszek!”</verse>
				<verse number="14">Ezt mondja Megváltótok, az Örökkévaló, Izráel Szentje: „Értetek küldök seregeket Babilóniába, megalázom a káldeusokat. Fogságba hurcolják őket a saját hajóikon, amelyekre oly büszkék voltak.</verse>
				<verse number="15">Én vagyok az Örökkévaló, én vagyok számotokra a Szent, Izráel Teremtője, s a Királyotok!”</verse>
				<verse number="16">Az Örökkévaló nyitott utat népének a tengeren át, ösvényt a mély vízen keresztül.</verse>
				<verse number="17">Kihozta az egyiptomiakat, harci szekerekkel és lovasokkal, az egész hatalmas sereget, amely most ott fekszik, többé föl nem kel soha, mert életük lángja kialudt, ellobbant, mint a mécses. Ezt mondja az Örökkévaló, aki mindezeket tette:</verse>
				<verse number="18">„Ne gondoljatok többé a régi dolgokra, ne az emlékeken tűnődjetek!</verse>
				<verse number="19">Nézzétek! Most valami újat kezdek! Már sarjad is, mint a zsenge vetés, nem vettétek észre? A pusztában utat készítek, a kietlen sivatagban folyókat fakasztok.</verse>
				<verse number="20">Még a vadállatok is dicsőíteni fognak engem, a pusztai sakálok és struccok, mert a kietlenben vizet fakasztok, a sivatagban folyókat nyitok, hogy inni adjak népemnek, választottaimnak.</verse>
				<verse number="21">Igen, a népnek, amelyet magamnak alkottam, s amely hirdeti majd dicséretemet.”</verse>
				<verse number="22">„De mégsem hozzám kiáltottál, Jákób! Meguntál engem, Izráel!</verse>
				<verse number="23">Nem hoztál nekem bárányaidból égőáldozatnak valót, nem tiszteltél véresáldozatokkal. Pedig nem terheltelek ételáldozatokkal, nem fárasztottalak tömjént követelve.</verse>
				<verse number="24">Nem vettél nekem jó illatú nádat, nem hoztál elém jó szívvel ajándékokat, csak bűneiddel terheltél, vétkeid sokaságával fárasztottál.</verse>
				<verse number="25">Én, egyedül én törlöm el bűneidet, önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem!</verse>
				<verse number="26">Emlékeztess, pereljünk egymással! Add elő érveidet! Igazold magad, ha tudod!</verse>
				<verse number="27">Hiszen már ősapád is vétkezett, vezetőid is vétkeztek ellenem mindannyian!</verse>
				<verse number="28">Hát én is hagytam, hogy szent helyem papjait meggyalázzák, engedtem, hogy Jákóbot pusztítsák, és megszégyenítsék Izráelt.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="44">
				<verse number="1">„Figyelj most rám, szolgám, Jákób! Halljad Izráel, akit választottam!</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló mondja ezt neked, aki téged teremtett és megformált, anyád méhétől fogva segít és támogat: Ne félj szolgám, Jákób, választottam, Jesúrún,</verse>
				<verse number="3">mert vizet öntök a szomjas földre, s elárasztom a sivatagot, Kiöntöm Szellemem gyermekeidre, s áldásomat utódaidra.</verse>
				<verse number="4">Úgy virulnak, mint fű a vízparton, növekednek, mint fűzfák a folyó mellett.</verse>
				<verse number="5">Az egyik azt mondja: ez a nevem: »Én az Örökkévalóé vagyok!« Őt »Jákóbnak« nevezik. A másik ezt írja kezére: »Az Örökkévaló tulajdona«. Őt meg »Izráelnek« hívják.”</verse>
				<verse number="6">Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Királya és Megváltója, a Seregek Ura: „Én vagyok a kezdet és a befejezés, nincs más Isten rajtam kívül.</verse>
				<verse number="7">Kicsoda olyan, mint én? Álljon elő, és szóljon! Mondja el, mi történt az ősidők óta, vagy hirdesse ki a jövendőt, mondja meg, mi következik!</verse>
				<verse number="8">De ti ne féljetek a jövőtől, ne aggódjatok miatta! Hiszen én megmondtam nektek, régóta tudattam veletek, ti vagytok tanúim! Hát van-e más Isten kívülem? Nincs más Kőszikla, bizony, nincs!”</verse>
				<verse number="9">Akik bálványokat készítenek, mind értelmetlenek, kedvenceik pedig tehetetlenek! A bálványok imádói mind vakok és ostobák, nem tudják, hogy csalódni fognak.</verse>
				<verse number="10">Ki olyan ostoba, hogy istent farag magának? Kicsoda készít bálványszobrot, amely tehetetlen és haszontalan?</verse>
				<verse number="11">Nézzétek! Akik a bálványokhoz ragaszkodnak, mind csalódni fognak. Hiszen a bálványok készítői is csak emberek! Hát gyűljenek össze, álljanak csak elő, majd megrémülnek és megszégyenülnek valamennyien!</verse>
				<verse number="12">A kovács forgatja szerszámait, izzó parázson formálja a vasat, erős karjával kalapálja, hogy bálványt készítsen belőle. De ha megéhezik a kovács, elfogy az ereje, ha megszomjazik, kimerül.</verse>
				<verse number="13">A fafaragó mester zsinórral megjelöli a fát, körzővel méri, gyalulja, vési, kalapálja, férfi formájúra alakítja, emberi vonásokkal ékesíti, bálványszobrot készít belőle, a házi szentélybe.</verse>
				<verse number="14">Ehhez maga választ fát az erdőn, fenyőt, tölgyet, vagy más fát, sudár termetűt. Vagy elülteti, és várja, hogy az eső fölnevelje.</verse>
				<verse number="15">Egyik része jó lesz tűzifának, befűt vele, kenyeret süt, melegszik a lángja mellett. Maradékából meg istent farag magának, és azt imádja! Saját kezével készítette, mégis leborul előtte!</verse>
				<verse number="16">Felét már eltüzelte, húst sütött a parázson, jól is lakott vele. A tűznél üldögél, és ezt mondja: „De jól felmelegedtem, míg a tűz mellett ültem!”</verse>
				<verse number="17">Ami marad a fából, abból istent készít magának! Bálványszobrot, hogy leboruljon előtte, imádja és könyörögjön neki: „Ments meg engem, hiszen te vagy istenem!”</verse>
				<verse number="18">Nincs bennük egy szikrányi értelem! Ennyire ostobák hogy lehetnek? Van szemük, mégsem látnak? Értelmük ennyire elhomályosult?</verse>
				<verse number="19">Egyikük sem kap észbe, meg sem gondolja, hogy ezt mondaná: „Hiszen a fának egyik felét tűzre tettem, parazsánál kenyeret, húst sütöttem, s azt megettem. Hát a másik feléből utálatos bálványt csináljak? Egy faragott fatuskót imádjak?”</verse>
				<verse number="20">Bizony, megcsalt szíve vezeti félre azt, aki hamuban gyönyörködik, s a fatuskót imádja! Ezért nem mentheti meg lelkét, ezért nem veszi észre, hogy amit istenként imád: puszta hazugság!</verse>
				<verse number="21">„De te, Jákób, jól gondold meg ezeket! Izráel, te engem szolgálsz, nem idegen isteneket! Én formáltalak téged, hogy szolgám légy, rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!</verse>
				<verse number="22">Vétkeidet én töröltem el, mint szél a fellegeket. Eltöröltem bűneidet, mint napsugár a reggeli ködöt. Megváltottalak, hát térj vissza hozzám, Izráel!”</verse>
				<verse number="23">Énekeljen az ég és a föld, mert az Örökkévaló véghezvitte! Kiáltsatok, föld mélységei, ujjongjatok, hegyek és erdők, táncoljanak mind a fák, mert az Örökkévaló megváltotta Jákóbot, dicsőségét megmutatta Izráel által!</verse>
				<verse number="24">Ezt mondja az Örökkévaló, Megváltód, aki az anyaméhben kiformált: „Én vagyok az Örökkévaló, a mindenség Teremtője, aki egymaga kiterjesztette az eget, és kiformálta a földet. Ki segített nekem?</verse>
				<verse number="25">Én vagyok az Örökkévaló, aki a jósok jeleit semmivé teszi, a varázslókból bolondot csinál, a bölcseket meghátrálásra készteti, s tudományuk bolondságát leleplezi.</verse>
				<verse number="26">Én vagyok az Örökkévaló, aki szolgáinak szavát beteljesíti, s küldöttei tanácsát véghezviszi. Ezt mondom Jeruzsálemnek: »Ismét lakjanak benne!« és Júda városainak: »Épüljetek újjá! Romjaitokat ismét felépítem!«</verse>
				<verse number="27">Ezt mondom a mélységes tengernek: »Száradj ki!« és a folyóknak: »Vizetek kiszárítom!«</verse>
				<verse number="28">Ezt mondom Círusznak: »Pásztorom vagy, aki véghezviszed minden tervemet, mikor azt mondod Jeruzsálemnek: Építsenek fel! A Templomnak pedig: fektessék le alapjaidat!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="45">
				<verse number="1">Ezt mondja Círusznak az Örökkévaló, aki őt fölkent királlyá tette: „Kézen fogtalak, én fogom a jobbodat, hogy a nemzeteket meghódoltassam előtted, s a királyoktól hatalmukat elvedd, hogy a kapukat kinyissam előtted, s egyetlen város se maradjon zárva.</verse>
				<verse number="2">Előtted megyek, síksággá teszem a hegyeket, a tekervényes utakat kiegyenesítem, összetöröm a súlyos bronzkapukat, vas-záraikat letöröm.</verse>
				<verse number="3">Neked adom a sötétségben elrejtett kincseket, és a titkos rejtekhelyek gazdagságát, hogy megtudd: Én vagyok az Örökkévaló, Izráel Istene, aki neveden szólítalak.</verse>
				<verse number="4">Szolgámért, Jákóbért, és választottamért, Izráelért neveden szólítottalak, királlyá tettelek, pedig nem ismertél.</verse>
				<verse number="5">Nem tudtad, hogy én vagyok az Örökkévaló, nincs más Isten rajtam kívül. Bár nem ismertél, mégis megerősítettelek,</verse>
				<verse number="6">hogy megtudják a népek kelettől nyugatig: nincs Isten más kívülem, én vagyok az Örökkévaló, nincs senki más!</verse>
				<verse number="7">Én alkotom a világosságot, és teremtem a sötétséget, tőlem származik a békesség, de a veszedelem és a csapás is. Én, az Örökkévaló, viszem véghez mindezt.</verse>
				<verse number="8">Hulljon az égből igazságosság, mint bőséges záporeső! Sarjadjon a földből szabadulás! Növekedjenek együtt! Én, az Örökkévaló teremtem mind a kettőt.”</verse>
				<verse number="9">Nézzétek őket! Még Alkotójukkal is perlekednek, pedig csak agyagcserepek a többi cserép között! Mondhatja-e a korsó a fazekasnak: „Mit csinálsz?” Vagy ezt: „Nincs hatalmad fölöttem!”</verse>
				<verse number="10">Nézzétek! Apjának szemére hányja: „Minek adtál nekem életet?” Anyjának meg ezt mondja: „Miért szültél engem?”</verse>
				<verse number="11">Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Szentje és Teremtőtök: „Ti akartok kérdőre vonni engem a jövő felől, vagy arról, hogyan bántam gyermekeimmel, akiket saját kezem formál?!</verse>
				<verse number="12">Hiszen én alkottam a földet, s én teremtettem az embert, hogy lakjon rajta! Kezem terjesztette ki az eget, parancsomra álltak elő a mennyei seregek!</verse>
				<verse number="13">Igen, őt is én emeltem föl magasra, s vezetem, hogy igazságosságban járjon, lába előtt az utat én egyengetem! Ő építi újjá városomat, népemet ő engedi szabadon, de mindezt nem haszonért teszi, nem fizetségért, vagy kincsekért.” — az Örökkévaló, a Seregek Ura mondja ezt.</verse>
				<verse number="14">Ezt mondja az Örökkévaló: „Tiéd lesz Egyiptom gazdagsága, és Etiópia összegyűjtött kincse. A magas termetű szabeusok hozzád mennek, szolgáid lesznek, láncra verve követnek, s lábad előtt leborulnak. Így könyörögnek: »Bizony, Isten csak közöttetek lakik, és rajta kívül nincs más Isten!«”</verse>
				<verse number="15">Bizony, a rejtőzködő Isten közöttetek van, Izráel Istene a Szabadítótok!</verse>
				<verse number="16">Akik bálványokat készítenek, mind csalódni fognak, gyalázat éri őket. Bizony, mindannyian megszégyenülnek!</verse>
				<verse number="17">De Izráelt az Örökkévaló örökre megszabadítja, szégyen és gyalázat többé nem éri őket!</verse>
				<verse number="18">Mert ezt mondja az Örökkévaló, aki az eget teremtette, Isten, aki a földet formálta és alkotta, de nem kietlen pusztaságnak, hanem lakóhelynek készítette: „Én vagyok az Örökkévaló, nincs más Isten kívülem!</verse>
				<verse number="19">Nem titokban szóltam, nem valami sötét zugban, hanem nyilvánosan! Nem azt mondtam Jákób népének: Keressetek, de hiába, mert úgysem találhattok meg! Én, az Örökkévaló, igazságot mondok, valóságot hirdetek.</verse>
				<verse number="20">Hát gyűljetek hozzám! Jöjjetek közel mind, akik a népek közül megmenekültetek!” „Akik bálványok szobrait hordozzák, milyen értelmetlenek! Olyan istenhez könyörögnek, aki semmit sem segít, hisz tehetetlen!</verse>
				<verse number="21">Hát tanácskozzatok csak, adjátok elő érveiteket! Mondjátok meg nekem: Ősidőktől fogva volt-e valaha ilyen? Ki tudta ezt előre megmondani közületek? Bizony, nem volt senki, és nincs ma sem. Én vagyok az Örökkévaló egyedül, Igazságos Isten, Szabadító! Nincs más Isten kívülem!</verse>
				<verse number="22">Rám nézzetek, a föld széléről is hozzám jöjjetek, hogy megmeneküljetek, hiszen egyedül én vagyok Isten, nincs senki más!</verse>
				<verse number="23">Megesküdtem önmagamra, igazságot mondtam, szavam visszavonhatatlan: mindenki térdet fog hajtani előttem, mindenki rám esküszik,</verse>
				<verse number="24">és így szólnak rólam: »Bizony, csak az Örökkévalótól származik az üdvösség és erő!« Ezért jönnek hozzám mindannyian!” Akik pedig lázadtak ellene, mind kudarcot és szégyent vallanak.</verse>
				<verse number="25">Izráel népe is az Örökkévalóban dicsekszik, aki magához fogadja őket, mint saját gyermekeit.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="46">
				<verse number="1">Bél összeroskad, Nebó ledől, szobraikat teherhordó állatokra rakják. Bálványok voltak, de már csak rakomány a kimerült állatok hátán.</verse>
				<verse number="2">Bizony összeroskadnak, ledőlnek mind a bálványistenek, még saját magukat sem tudják megmenteni, mind fogságba hurcolják őket!</verse>
				<verse number="3">Ezt mondja az Örökkévaló: „Figyelj rám, Jákób népe! Hallgass rám, Izráel maradéka, akiket születésetektől fogva hordozok, anyátok méhétől viselek!</verse>
				<verse number="4">Én vittelek, mikor születtél, és hordozlak, mikor megőszülsz. Én teremtettelek és visellek, hordozlak és megmentelek.</verse>
				<verse number="5">Kihez hasonlítotok engem? Kivel akartok egyenlővé tenni? Kivel mértek össze? Kit akartok mellém állítani? Talán a bálványokat?</verse>
				<verse number="6">Hiszen aki ilyet akar készíttetni magának, ötvös mestertől rendeli meg, kiszámolja erszényéből az aranyat, leméri az ezüstöt a mérlegen, hogy a mester istent készítsen neki, bálványt, amely előtt leborulva imádkozik.</verse>
				<verse number="7">A bálványt vállukon hordozzák tisztelőik, majd leteszik — s az ott is marad. Még mozdulni is képtelen! Ha segítségért kiáltasz hozzá, nem válaszol, nem segít, szorult helyzetedből meg nem szabadít.</verse>
				<verse number="8">Gondoljátok csak végig ezeket, és szégyenkezzetek! Emlékezzetek, ti hűtlenek!</verse>
				<verse number="9">Emlékezzetek csak a régi időkre, értsétek meg, hogy én vagyok az Isten, nincs más Isten kívülem! Nincs senki hozzám hasonló,</verse>
				<verse number="10">aki már kezdetben kijelenti a véget, ősidőktől fogva megmutatja amik még meg sem történtek. Tervem nem vall kudarcot soha, s amit akarok, azt véghez is viszem!</verse>
				<verse number="11">Előhívom keletről a sast, messze földről a férfit, aki megvalósítja terveim. Igen, amit mondtam, meg is teszem. Amit tervezek, véghez is viszem.</verse>
				<verse number="12">Figyeljetek rám, ti keményszívűek, akik távol vagytok attól, hogy a helyes úton járjatok!</verse>
				<verse number="13">Közel hozom a győzelmet, már nincs is messze! Szabadításom nem várat soká magára. Szabadulást hozok Sionnak, csodálatos dolgokat teszek Izráelért.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="47">
				<verse number="1">„Szállj le trónodról, ülj a porba, Babilon szűz leánya! Ülj a puszta földre, káldeusok leánya! Nincs többé trónusod, nem leszel többé kényeztetett úrnő!</verse>
				<verse number="2">Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet, mint a rabszolgalányok! Vedd le fátyladat, járj hajadonfővel, emeld fel szoknyád, mikor a folyók gázlóin átkelsz!</verse>
				<verse number="3">Bizony, csupaszra vetkőztetnek téged, s mindenki előtt megszégyenülsz! Megfizetek neked minden gonoszságodért, s nem kímélek senkit közületek!”</verse>
				<verse number="4">Ezt mondja Megváltónk, az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Szentje:</verse>
				<verse number="5">„Némulj el, és ülj le a sötétben, káldeusok leánya, többé nem leszel birodalmak királynője!</verse>
				<verse number="6">Megharagudtam népemre, elfordultam örökségemtől, és kezedbe adtam őket. Te pedig kegyetlenül büntetted népemet, az öregekre is súlyos terhet raktál!</verse>
				<verse number="7">Azt gondoltad: »Örökké úrnő maradok!« Nem törődtél hát velük, nem gondoltad meg, mi lesz ennek a vége!</verse>
				<verse number="8">Hozzászoktál a jóléthez, elbíztad magad. Azt gondoltad: »Én vagyok, és nincs senki más! Nem leszek soha özvegy, sem gyermektelen!«</verse>
				<verse number="9">Hát tudd meg, hogy mindkettő egy napon szakad rád hirtelen: özveggyé leszel, és elveszted gyermekeidet! Bizony, utolér mindez, hiába a sokféle okkult praktikád és varázsigéd, egyik sem segít rajtad!</verse>
				<verse number="10">Hiába bíztál gonoszságodban, hiába mondtad: »Engem senki sem láthat!« Bölcsességed és tudásod becsapott téged, mikor azt mondtad: »Én vagyok, rajtam kívül nincs más!«</verse>
				<verse number="11">Baj és veszedelem zúdul rád, de nem tudod honnan és mikor. Utolér a csapás, és nem tudod kivédeni. Hirtelen tör rád a pusztulás, s nem tudod eltéríteni.</verse>
				<verse number="12">Hát állj elő nagy varázstudományoddal! Vedd elő számtalan varázsigéd, melyekkel ifjúságodtól kezdve annyit vesződtél! Lássuk, mire mész velük? Nézzük, kit tudsz velük elriasztani!</verse>
				<verse number="13">Hiszen tanácsadóid annyian vannak, mint égen a csillag! Talán meguntad őket és bölcsességüket? Jöjjenek hát, és mentsenek meg, ha tudnak: az asztrológusok, meg a csillagok ismerői, és a jövendőmondók, akik újhold napján jósolnak neked!</verse>
				<verse number="14">Bizony, mint a polyva, úgy megégnek a tűzben! Nagy bölcsességükkel magukat sem menthetik meg a tűzből! Mert ez a tűz nem a kályha parazsa, nem a tűzhely barátságos melege!</verse>
				<verse number="15">Így jársz majd varázslóiddal, akikkel ifjúságodtól fogva vesződtél. Menekülnek, ki merre lát, s rajtad nem tud egyik sem segíteni.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="48">
				<verse number="1">Ezt mondja az Örökkévaló: „Hallgass rám, Jákób népe, akik Izráelnek nevezitek magatokat, bár Júdától származtok! Az Örökkévaló nevére esküsztök, Izráel Istenét emlegetitek, de nem őszintén, nem igazán.</verse>
				<verse number="2">Hiszen a Szent Város lakóinak hívnak titeket, és Izráel Istenében bíztok, kinek neve: Örökkévaló, a Seregek Ura!</verse>
				<verse number="3">Amik eddig történtek, már régen megmondtam nektek. Előre megmondtam, idejében tudtotokra adtam, azután hirtelen megtettem. Bizony, szavaim mind beteljesedtek!</verse>
				<verse number="4">Mielőtt megtörtént volna, kijelentettem nektek a jövőt, mert tudtam, hogy mennyire makacs vagy, milyen nehezen formálható, és nem hiszel nekem. Hát megmutattam neked, amik következtek, hogy ne mondhasd: »Bálványaim tették ezt! Bálványszobrom parancsára történt!«</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">Előre hallottad, majd saját szemeddel láttad, tanúskodhatsz róla. De mostantól új dolgokat hirdetek, eddig rejtett dolgokat mondok neked, amelyekről nem hallottál soha.</verse>
				<verse number="7">Most teremtettem ezeket, nem régen, nem hallottad ezelőtt, hogy ne mondhasd: »Ezt már rég tudom!«</verse>
				<verse number="8">Bizony, nem hallgattál rám, nem értettél meg semmit, mert régtől fogva befogtad a füled! Hiszen jól ismerlek téged, milyen hűtlen vagy és engedetlen, s hogy születésed óta lázadsz ellenem.</verse>
				<verse number="9">Nevemért mégis fékezem haragom, dicsőségemért türtőztetem magam, hogy ki ne irtsalak.</verse>
				<verse number="10">Nézd, megtisztítalak, mint az ezüstöt, de a szorongatás tüzében. Próba alá vetlek a csapások kohójában.</verse>
				<verse number="11">Csak önmagamért bánok így veled, tudd meg, csak magamért, nem miattad! Mert hogyan is hagyhatnám, hogy gyalázzák nevem? Dicsőségem másnak át nem engedem!”</verse>
				<verse number="12">„Figyelj rám, Jákób! Hallgass rám Izráel, akit elhívtam! Én vagyok a kezdet, és én vagyok a befejezés!</verse>
				<verse number="13">Kezem alapozta meg a földet, jobb karom terjesztette ki az eget. Mikor szólítottam őket, mind előálltak, hogy parancsom teljesítsék.</verse>
				<verse number="14">Gyűljetek mind elém, halljátok meg ezt nemzetek! Ugyan ki az közületek, aki megmondta volna előre, hogy akit az Örökkévaló szeret, végrehajtja az Örökkévaló akaratát Babilonon, és a káldeusokon?</verse>
				<verse number="15">Egyedül én mondtam meg előre. Elhívtam, el is hoztam, útjait egyengettem, és győzelemre segítettem!</verse>
				<verse number="16">Jöjjetek ide, és halljátok meg ezt! Kezdettől fogva nyíltan beszéltem, nem titokban! Kezdettől fogva ott vagyok, ahol beteljesedik, amit előre megmondtam.” Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló Isten küldött engem és az ő Szellemét.</verse>
				<verse number="17">Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Szentje, Megváltód: „Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki tanítalak téged mindarra, ami javadra válik, aki vezetlek azon az úton, amelyen járnod kell.</verse>
				<verse number="18">Bárcsak engedelmeskedtél volna parancsaimnak! Akkor most békességed és jóléted oly bőséges volna, mint az áradó folyóvíz. Igazságosságod olyan lenne, mint a tenger dagály idején.</verse>
				<verse number="19">Bizony, akkor utódaid annyian lennének, mint tengerparton a homokszemek, gyermekeid, mint a kavicsok, megszámlálhatatlanul! Akkor nem pusztítanák őket, egyet sem ölnének meg közülük soha!”</verse>
				<verse number="20">Jöjjetek ki Babilóniából, meneküljetek el a káldeusoktól! Énekelve hirdessétek, ujjongva kiáltsátok világgá: „Az Örökkévaló megváltotta a szolgáját, Jákóbot!”</verse>
				<verse number="21">Mikor a pusztában vezette népét az Örökkévaló, egyikük sem szomjazott, még a sziklából is vizet fakasztott nekik! Bizony, meghasította a sziklát értük, és víz zúdult ki onnan bőségesen.</verse>
				<verse number="22">„Nincs békesség az istentelen gonoszok számára!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="49">
				<verse number="1">Figyeljetek rám, szigetek lakói, halljátok szavam, távoli nemzetek! Az Örökkévaló hívott el engem még születésem előtt, már anyám méhében nevemen szólított.</verse>
				<verse number="2">Éles karddá tette beszédemet, keze árnyékában rejtett el, hegyes nyíllá csiszolt, és tegzébe zárt.</verse>
				<verse number="3">„Szolgám vagy, Izráel — mondta nekem —, rajtad mutatom meg dicsőségemet!”</verse>
				<verse number="4">„Mennyit fáradoztam, dolgoztam hiába, hasztalan pazaroltam erőm, semmit el nem értem — feleltem én —, de az Örökkévaló ítél ügyemben, ő mérlegeli munkámat, hogy mennyit ér.”</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló az, aki anyám méhében szolgájának alkotott, s hogy Jákóbot hozzá visszavezessem, és Izráel összegyűljön előtte — hiszen becses vagyok az Örökkévalónak, és Istenemtől kapom az erőmet.</verse>
				<verse number="6">Ezt mondja az Örökkévaló: „Szolgám vagy te, hogy Jákób törzseit helyreállítsd, és visszahozd Izráel maradékát. De mindez nem elég: a nemzeteknek is világosságul adlak, hogy szabadításom eljusson a föld minden népéhez általad.”</verse>
				<verse number="7">Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Szentje és Megváltója az uralkodók szolgájának, akit az emberek lenéznek, elutasítanak, és a nemzetek megutálnak: „Királyok állnak fel trónjukról előtted, fejedelmek borulnak le lábadnál, az Örökkévaló kedvéért, aki hűséges, Izráel Szentje miatt, aki téged választott.”</verse>
				<verse number="8">Ezt mondja az Örökkévaló: „Jókedvem idején teljesítem kérésedet, az üdvösség napján megsegítelek, megőrizlek és megvédelek. Szövetségül adlak a nemzeteknek, hogy állítsd helyre a földet, és helyezd vissza népemet elpusztult örökségébe.</verse>
				<verse number="9">A megkötözött foglyokat bocsásd szabadon, a sötétben ülő rabokat hozd ki a fényre! Bizony, kijönnek, és semmiben nem szenvednek hiányt, mint a juhnyáj. Útközben is legelnek, a dombokon és hegyeken bőséges legelőt találnak. Nem bántja őket éhség, vagy szomjúság, nem égeti nap heve, sem forró szél, mert az vezeti őket, aki könyörült rajtuk. Bizony, friss vízforráshoz vezeti őket!</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Utat készítek nekik még a hegyeimen is, mert útjaim magasra vezetnek.</verse>
				<verse number="12">Nézzétek! Már jönnek is, a messzi országokból, távoli földekről, északról és délről, még Színimből is!”</verse>
				<verse number="13">Ujjongjatok, egek! Örvendezz, Föld! Ugráljatok örömötökben, hegyek! Mert az Örökkévaló megvigasztalta népét, megalázott szegényein megkönyörült!</verse>
				<verse number="14">Sion így panaszkodik: „Elfelejtett már engem az Örökkévaló, nem törődik velem Uram!”</verse>
				<verse number="15">„Hát elfelejtheti-e gyermekét az anya? Szeretett fiacskájával ne törődne? De még ha el is felejtené — ezt feleli az Örökkévaló —, én terólad soha meg nem feledkezem!</verse>
				<verse number="16">Lásd, Sion, tenyerembe véstem képedet, szüntelen szemem előtt tartalak.</verse>
				<verse number="17">Fiaid sietve visszatérnek hozzád, pusztítóid és rombolóid pedig elvonulnak.</verse>
				<verse number="18">Emeld föl tekinteted, nézz körül, és lásd meg: fiaid mindannyian összegyűlnek, hozzád sietnek!” Életemre mondom — szól az Örökkévaló —, úgy fognak téged ékesíteni, Sion, mint ékszerek a menyasszonyt! Bizony, gyermekeid lesznek ékességeid!</verse>
				<verse number="19">Elpusztított földjeid, városaid romjai, és a letarolt vidékek hamarosan szűknek bizonyulnak, mikor fiaid hazatérnek. Pusztítóid pedig messzire távoznak.</verse>
				<verse number="20">Gyermekeid, akiket sirattál, ezt mondják majd neked: „Szűk ez a hely, adj nekünk tágasabb tért, bővebb lakóhelyet!”</verse>
				<verse number="21">Te pedig ezt gondolod, Sion: „Ki szülte ezeket a gyermekeket? Hiszen én meddő voltam, magányos és gyermektelen, száműzött és bolyongó! Ki nevelte fel őket, mikor elhagyott voltam? Honnan jöttek hát ezek?”</verse>
				<verse number="22">Ezt mondja az Örökkévaló Isten: „Nézd! Kezemmel intek a nemzeteknek, zászlómmal jelt adok a népeknek, hogy ölükben hozzák vissza fiaidat, vállukon hordozzák leányaidat.</verse>
				<verse number="23">A nemzetek királyai viselnek gondot rájuk, és királynék dajkálják gyermekeidet. Előtted földre borulnak, és a port nyalják lábadnál, hogy megtudd: én vagyok az Örökkévaló! Akik bennem bíznak, nem csalódnak soha.”</verse>
				<verse number="24">Elvehetik-e zsákmányát az erős harcostól? Kiszabadulhatnak-e a kegyetlen börtönéből hadifoglyai?</verse>
				<verse number="25">„Bizony, megszabadulnak az erős foglyai, s a kegyetlen kezéből is kiveszik zsákmányát! Mert én harcolok ellenségeiddel — mondja az Örökkévaló —, és megszabadítom fiaidat, Sion!</verse>
				<verse number="26">Ellenségeid egymást falják fel, és saját vérüktől, mint édes bortól, megrészegednek! Igen, én teszem ezt, hogy mindenki megtudja: Én vagyok az Örökkévaló, Szabadítód és Megváltód, Jákób erős Istene!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="50">
				<verse number="1">Ezt mondja az Örökkévaló: „Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam őt? Kinek voltam én adósa, hogy törlesztésül titeket eladtalak volna? Bizony, bűneitek miatt adtak el titeket, és vétkeitek miatt taszították el anyátokat!</verse>
				<verse number="2">Mikor hazajöttem, mint apa a családjához, hol voltatok? Mikor szólítottalak titeket, miért nem válaszolt senki? Talán oly rövid a kezem, hogy nem tudlak megszabadítani? Vajon nincs elég erőm, titeket megmenteni? Hiszen egy szavamra kiszárad a tenger, s a folyók helye sivataggá változik! Elpusztulnak bennük a halak, és tetemük megbüdösödik.</verse>
				<verse number="3">Ha szólok, az ég sötétbe borul, gyászruhát borítok rá egyetlen szavammal.”</verse>
				<verse number="4">Az Örökkévaló Isten tanított meg bölcsen szólni, hogy szavammal fölemeljem a megfáradtakat. Fölkelt reggelente, mint tanítványát, kora hajnalban fölébreszt, hogy figyeljek rá.</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló Isten nyitotta meg fülemet, én pedig hallgattam rá, és engedelmeskedtem. Nem fordultam vissza soha.</verse>
				<verse number="6">Kiszolgáltattam magam azoknak, akik megvertek, ellenkezés nélkül tűrtem, hogy szakállam tépjék, nem bújtam el gyalázkodásuk és köpködésük elől.</verse>
				<verse number="7">De nem maradok szégyenben, mert az Örökkévaló Isten megsegít engem. Sziklaszilárdan eltökéltem magam, mert tudom, hogy benne nem csalódom.</verse>
				<verse number="8">Hiszen ő közel van hozzám, és igazol engem! Ugyan ki fog perbe szállni ellenem? Álljon elő, ha mer, hadd lássam, ki az? Lépjen hozzám ellenfelem!</verse>
				<verse number="9">Nézzétek! Az Örökkévaló Isten maga áll mellettem, kicsoda ítélhet el engem? Mint molyrágta ócska ruha, úgy jár ellenfelem: szétmállik és megsemmisül.</verse>
				<verse number="10">Ki az közületek, aki féli és tiszteli az Örökkévalót? Hallgasson hát az ő szolgájának szavára, és engedelmeskedjen neki! Ha ösvényetek sötét, és nincs világosságotok, bízzatok az Örökkévalóban, és támaszkodjatok Istenetekre!</verse>
				<verse number="11">De ti, akik tüzet szítotok, és tüzes nyilakkal fegyverkeztek föl, hogy másokat megrontsatok, magatok kerültök a lángok közé, megéget benneteket a tűz, amelyet gyújtottatok! Kezemből ér ez utol titeket, s kínok között kell hevernetek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="51">
				<verse number="1">„Figyeljetek rám, akik kívánjátok az igazságosságot, akik az Örökkévalót keresitek!</verse>
				<verse number="2">Nézzetek Ábrahámra, ősapátokra, a sziklára, amelyből kihasítottak titeket! Nézzetek Sárára, aki benneteket világra hozott, a kőfejtőre, melyből származtatok! Ábrahám egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam, és utódait megszaporítottam.</verse>
				<verse number="3">Bizony, helyreállítja az Örökkévaló Siont, romjaiból újra felépíti, elpusztult földjét olyanná teszi, mint az Éden, kopár pusztájából az Örökkévaló kertje lesz, öröm szava hangzik ott, dicséret és hálaének hallatszik benne.”</verse>
				<verse number="4">„Figyelj rám, népem! Nemzetem hallgass rám! Mert tanítás származik tőlem, igazságos ítéletem megvilágosítja a nemzeteket.</verse>
				<verse number="5">Hamar eljön igazságom, már úton van szabadításom, és karjaim népeket ítélnek. Reménykedve várnak engem a szigetek és a távoli partok lakói, s karom erejében bíznak.</verse>
				<verse number="6">Tekintsetek fel az égre, nézzetek a földre körös-körül! Mindezek elmúlnak: az ég eltűnik, mint a füst, a föld pedig szertefoszlik, mint kopott ruha, lakói meghalnak és elenyésznek. De szabadításom örökre érvényes, és igazságosságom soha nem változik.”</verse>
				<verse number="7">„Figyeljetek rám, akik ismeritek az igazságosságot! Hallgass rám, te nép, aki Törvényem szívedbe zártad! Ne féljetek azoktól, akik gyaláznak titeket! Ne essetek kétségbe szidalmaik miatt!</verse>
				<verse number="8">Mert úgy pusztulnak el, mint a molyrágta ruha. Végük lesz, mint a gyapjúnak, melyet férgek rágnak szét.”</verse>
				<verse number="9">Ébredj föl, ébredj föl, Örökkévaló karja! Mutasd meg erődet, mint a régi időkben, az ősi nemzedékek napjaiban! Hiszen Ráháb fejét karod ereje hasította ketté, a tengeri szörnyet te döfted keresztül!</verse>
				<verse number="10">Te szárítottad ki a tenger mély vizét, te készítettél utat a tenger fenekén, hogy megváltottaid átkeljenek rajta!</verse>
				<verse number="11">Így jönnek majd az Örökkévaló megváltottai, ujjongó énekkel térnek vissza Sionra, fejüket örök öröm koszorúzza. Vidámság és öröm lesz a részük, messze tűnik a bánat és fájdalom.</verse>
				<verse number="12">„Én magam vigasztallak meg titeket! — ezt mondja az Örökkévaló. — Hogyan félhetsz hát halandótól, vagy bárki ember fiától, aki mulandó, mint a fű?</verse>
				<verse number="13">Elfelejtkeztél az Örökkévalóról, Teremtődről, aki az eget kiterjesztette, és a földet megalapozta? Miért rettegsz hát folyton a haragvó elnyomótól, aki el akar pusztítani? De hová lett a dühöngő haragú elnyomó?</verse>
				<verse number="14">Hamarosan megszabadul a fogoly, nem hal meg a börtönben, és kenyere sem fogy el,</verse>
				<verse number="15">mert én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki felkavarja a tengert, hogy zúgjanak hullámai. Örökkévaló, Seregek Ura — ez a nevem.</verse>
				<verse number="16">Én adtam szádba saját szavaimat, és kezem árnyékával takartalak be, hogy új eget alkossak, és a földet újra alapozzam, és azt mondjam Sionnak: »Az én népem vagy!«”</verse>
				<verse number="17">Ébredj föl! Ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem, aki az Örökkévaló haragját elszenvedted, elvetted kezéből poharát, és kiittad! Bizony, ki kellett innod a büntetés öblös kelyhét, amelytől tántorogsz.</verse>
				<verse number="18">Fiúkat szültél, de egy sem akadt köztük, aki vezetett volna. Felnevelted őket, de egy sem fogta meg a kezed.</verse>
				<verse number="19">Kétszeres csapás ért, mégsem szánt meg senki. Pusztítás és rombolás tört rád, éhínség és fegyver ért utol, de ki vigasztal téged?</verse>
				<verse number="20">Ájultan hevertek fiaid az utcákon szerteszét, mint hálóba gabalyodott vadak, tehetetlenül. Megrészegedtek az Örökkévaló haragjától, beteltek büntetésével.</verse>
				<verse number="21">Halld meg hát, Jeruzsálem, te megalázott! Figyelj rám, aki megrészegedtél, de nem a bortól!</verse>
				<verse number="22">Ezt üzeni neked Urad, az Örökkévaló, és Istened, aki felkarolja népe ügyét: „Nézd, kivettem kezedből a poharat, amely megrészegített! Nem kell többet innod haragom öblös kelyhéből, elég már ennyi!</verse>
				<verse number="23">De kínzóid kezébe adom, hogy ők igyák meg. Azok, akik ezt mondták neked: »Feküdj csak a földre, hadd tapossunk rajtad!« Te pedig eltűrted, hogy a földre tapossanak. Úgy tiporták hátadat, mint járókelő az utat.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="52">
				<verse number="1">Ébredj föl, ébredj föl! Szedd össze erődet, Sion! Öltözz fel dicsőségedbe, Jeruzsálem, szent város! Hiszen soha többé nem lép be kapuidon ellenséges idegen.</verse>
				<verse number="2">Kelj fel, rázd le a port magadról, ülj székedbe, Jeruzsálem! Szabadítsd ki magad nyakad kötelékeiből, Sion fogoly leánya!</verse>
				<verse number="3">Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Nem pénzért adtak el téged, és nem is pénzen fognak megváltani!</verse>
				<verse number="4">Előbb Egyiptomba ment le népem, hogy ott lakjon hosszú ideig, azután Asszíria igázta le őket, ok nélkül — mondja az Örökkévaló Isten. —</verse>
				<verse number="5">Most hát mit tegyek? Hiszen népemet ingyen elhurcolták, elnyomóik ujjonganak rajta, és nevem gyalázzák szüntelen! — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="6">Ezért hát népem végre valóban megismeri nevemet! Megtudják, hogy én vagyok az, aki szólok hozzájuk!”</verse>
				<verse number="7">Milyen kedves és szép, mikor a hegyeken hírnök közeleg, aki jó hírt hoz, békességet hirdet, örömhírt jelent, szabadulásunk hírét hozza, Sionnak ezt mondja: „Istened királyként uralkodik!”</verse>
				<verse number="8">Őrszemeid, Sion, örömmel kiáltanak, mikor saját szemükkel látják az Örökkévalót, amint a Sionra visszatér.</verse>
				<verse number="9">Jeruzsálem romjai, ujjongva kiáltsatok, mert az Örökkévaló megvigasztalja és helyreállítja népét, megváltja Jeruzsálemet!</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló megmutatta szent karja hatalmát az összes nemzetnek, a föld szélső határáig mindenütt látták Istenünk szabadítását!</verse>
				<verse number="11">Jöjjetek ki, jöjjetek ki, vonuljatok ki onnan! Ne érintsetek semmi tisztátalant! Gyertek ki közülük, és tisztítsátok meg magatokat, akik az Örökkévalónak szentelt edényeket viszitek!</verse>
				<verse number="12">De nem kell menekülnötök, nem kell sietve kimennetek, mert az Örökkévaló megy előttetek, és Izráel Istene lesz a hátvéd mögöttetek.</verse>
				<verse number="13">„Nézzétek Szolgámat! Elvégzi feladatát sikeresen, ezért felmagasztalják, magas tisztségre emelik, és felséges lesz.</verse>
				<verse number="14">Sokan elfordultak tőle, mert nem volt kívánatos a megjelenése. Nem olyan volt, mint az emberek fiai. De ahogyan sokan elborzadtak tőle,</verse>
				<verse number="15">úgy fognak csodálkozni rajta a nemzetek! Még a királyok is ámulnak rajta, és elnémulnak előtte, mert saját szemükkel látják, amit senki sem mondott nekik, s megértik, amiről sohasem hallottak.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="53">
				<verse number="1">Ki hitte el, amit hallottunk, és hirdettünk? Ki előtt volt nyilvánvaló az Örökkévaló hatalma?</verse>
				<verse number="2">Felnőtt az Örökkévaló szeme előtt, mint friss hajtás, fiatal csemete, mint gyökérsarj a száraz földből. De nem láttuk vonzónak külsejét, nem találtuk sem szépnek, sem érdekesnek.</verse>
				<verse number="3">Az emberek lenézték őt, még barátai is elhagyták. Tudta, mi a fájdalom, és hogy mit jelent a betegség, de mi arcunkat eltakartuk, hogy ne is lássuk. Nem törődtünk vele.</verse>
				<verse number="4">Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmaink nehezedtek rá. S mi még azt hittük, hogy Isten csapásai sújtják, hogy ő veri és bünteti!</verse>
				<verse number="5">Bizony, bűneinkért kapott sebeket, vétkeinkért törték össze őt! Békességünk büntetését ő fizette meg, és sebei árán gyógyultunk meg.</verse>
				<verse number="6">Mind a saját fejünk után mentünk, szétszéledtünk és eltévedtünk, mint nyájtól a juhok, de az Örökkévaló az ő vállára rakta mindannyiunk vétkeit.</verse>
				<verse number="7">Bántalmazták és megsebesítették, de alázattal viselte. Szó nélkül tűrte, s nem tiltakozott, mint a bárány, ha levágni viszik, mint juh, mikor némán tűri, hogy megnyírják.</verse>
				<verse number="8">Erőszakkal fogták el, és igazságtalanul ítélkeztek fölötte. Kortársai közül senki sem értette meg, hogy népem bűnei miatt ítélték halálra, és irtották ki az élők közül.</verse>
				<verse number="9">Gonosztevők között jelölték ki sírhelyét, de a gazdagok sírjába került. Megölték, bár semmi gonoszt nem tett, nem találtak hamisságot még beszédében sem!</verse>
				<verse number="10">Bizony, az Örökkévaló akarta összetörni őt. Ő határozott úgy, hogy Szolgájának szenvednie kell, és életét bűnért való áldozatul kell adnia. Azután Szolgája meglátja majd „utódait”, hosszúra nyújtja életét, és sikerre viszi az Örökkévaló akaratát.</verse>
				<verse number="11">„Lelke vajúdása után látni fog, és elégedettség tölti be. Igaz Szolgámat sokan megismerik, és ők is igazakká lesznek általa, mert vétkeiket Szolgám viseli.</verse>
				<verse number="12">Mivel lelkét önként adta halálra, és a bűnösök közé sorolták, mivel magára vette sokak bűneit, és a bűnösökért imádkozott, ezért jutalmat a hatalmasok között osztok neki, és osztályrészét a győzelmi zsákmányból a hősök között kapja meg” — mondja az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="54">
				<verse number="1">„Ujjongj, te meddő! Ujjongva kiálts és énekelj, aki nem szültél! Mert több fia lesz az elhagyott asszonynak, mint annak, aki férjnél van.” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="2">„Szélesítsd ki sátorhelyed, bátran terjeszd ki hajlékod határait, ne félj! Sátraid köteleit nyújtsd meg, cövekeit verd le jó erősen,</verse>
				<verse number="3">mert terjeszkedni fogsz jobbra is, balra is! Utódaid öröklik a nemzeteket, és újjáépítik a lerombolt városokat.</verse>
				<verse number="4">Ne félj, mert nem fogsz csalódni, és senki sem gyaláz többé! Sőt, elfelejted ifjúságod szégyenét is, nem gondolsz többé özvegységed gyalázatára.</verse>
				<verse number="5">Hiszen Alkotód a férjed, az Örökkévaló, a Seregek Ura! Ő a Megváltód, Izráel Szentje, az Egész Föld Istene!” — ezt mondja Megváltód, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="6">Mert az Örökkévaló visszahív magához, mint elhagyott és kesergő asszonyt a férje. Mint a magányos asszonynak, akit még fiatalon elküldött a férje, azt mondja neked Istened:</verse>
				<verse number="7">„Röpke pillanatra elhagytalak, igaz, de nagy irgalommal ismét magamhoz gyűjtelek!</verse>
				<verse number="8">Mivel megharagudtam rád nagyon, egy szempillantásig eltakartam előled arcomat, de örök szeretettel könyörülök rajtad!</verse>
				<verse number="9">Mert úgy van ez, mint Nóé napjaiban: ahogy akkor megesküdtem, hogy Nóé özönvize többé nem borítja el a földet, úgy esküszöm most is, hogy rád többé nem haragszom, és nem büntetlek tovább.</verse>
				<verse number="10">Hiszen még a hegyek sem maradnak örökké a helyükön, s a dombok is meginognak, de hűséges szeretetem irántad örökké megmarad, békességem szövetsége meg nem inog!” — mondja az Örökkévaló, aki rajtad megkönyörült.</verse>
				<verse number="11">„Te szegény város, akit viharok szaggattak, de senki sem vigasztalt! Nézd, én újjáépítelek! Zafírokból készítem alapjaidat, drágakövekre építem falaidat,</verse>
				<verse number="12">rubinokkal ékesítem bástyáidat, gránátkővel kapuidat, drágakövekből készítem körös-körül falaidat.</verse>
				<verse number="13">Fiaid mindannyian az Örökkévaló tanítványai lesznek, és békességük örökre bőséges marad.</verse>
				<verse number="14">Gyökeret versz az igazságban, és megerősödsz benne rendíthetetlenül. Távol marad tőled minden pusztítás és romlás, gondolnod sem kell vele. Közeledbe sem jön a rettegés, nem kell félned tőle.</verse>
				<verse number="15">Nézd! Ellenségeid összefognak ellened, de akaratom ellenére. Akik ellened támadnak, elpusztulnak általad!</verse>
				<verse number="16">Nézd! Én teremtettem a kovácsot, aki parazsat szít, és fegyvert kovácsol, céljának megfelelőt. Így teremtettem a pusztítót is, hogy pusztítson.</verse>
				<verse number="17">De az ellened készült fegyverek mind kudarcot vallanak. Az ellened szóló vádaskodásokat mind meghazudtolod. Mert ez az Örökkévaló szolgáinak öröksége, hogy magam szolgáltatok nekik igazságot!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="55">
				<verse number="1">„Ti, akik szomjaztok, jöjjetek e forráshoz, igyatok vizéből mindannyian! Jöjjetek, még ha nincs is pénzetek, lakjatok jól, egyetek, amennyi kell! Jöjjetek mind, vegyetek tőlem búzát pénz nélkül, vegyétek ingyen a bort és a tejet!</verse>
				<verse number="2">Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér? Miért dolgoznátok azért, ami ki nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok rám! Azt egyétek, ami jó, hogy lelketek megelégedjen!</verse>
				<verse number="3">Forduljatok felém, jöjjetek hozzám, hallgassatok rám, hogy éljetek! Örök szövetséget kötök veletek, Dávid iránti hűséges szeretetem, és a neki tett ígéretem szerint.</verse>
				<verse number="4">Nézzétek, őt adtam a nemzeteknek, hogy tanúskodjon nekik, vezesse őket és uralkodjon fölöttük.”</verse>
				<verse number="5">Lásd! Olyan népeket hívsz elő, amelyeket nem ismertél. A nemzetek, amelyek nem ismertek téged, hozzád futnak az Örökkévalóért, Istenedért, és Izráel Szentjéért, aki dicsőséggel koronáz meg téged.</verse>
				<verse number="6">Keressétek az Örökkévalót, amíg nem késő! Hívjátok segítségül őt, amíg közel van!</verse>
				<verse number="7">A gonosztevő térjen jó útra, a bűnös se kövesse gondolatait! Jöjjön vissza az Örökkévalóhoz, aki örömmel fogadja, és könyörül rajta! Jöjjön Istenünkhöz, aki szívesen megbocsát!</verse>
				<verse number="8">„Mert az én gondolataim, nem a ti gondolataitok. Útjaitok sem az én útjaim! — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="9">Amennyivel az ég magasabb a földnél, annyival magasabbak útjaim útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál.</verse>
				<verse number="10">Mert az eső és hó az égből száll le, de addig oda vissza nem tér, míg a földet meg nem öntözi. Termékennyé és gyümölcsözővé teszi, hogy magot teremjen a magvetőnek, és kenyeret az éhezőnek.</verse>
				<verse number="11">Ilyen az én szavam is, amelyet elküldök: nem tér vissza hozzám dolgavégezetlen, hanem minden tervemet megvalósítja, és célját eléri.</verse>
				<verse number="12">Mert örömmel jöttök ki onnan, és békességben vezetnek titeket. Még a hegyek és dombok is ujjongva énekelnek előttetek, a fák is mind tapsolva köszöntenek.</verse>
				<verse number="13">Tüskés gyomok helyén ciprusfa növekszik, tövises bozót helyett mirtusz virágzik, s az Örökkévaló dicsőségét mutatja, örök jelként, amely soha el nem múlik”.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="56">
				<verse number="1">Ezt mondja az Örökkévaló: „Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságosan, mert szabadításom hamarosan megérkezik, és rövidesen nyilvánvalóvá lesz, mindaz a jó, amit teszek!</verse>
				<verse number="2">Boldog és áldott, aki így cselekszik, és ehhez ragaszkodik: aki megszenteli a szombat ünnepét, és vigyáz, hogy ne törje meg, s aki óvakodik attól, hogy rosszat tegyen.”</verse>
				<verse number="3">Ne mondja az idegen, aki az Örökkévalóhoz csatlakozott: „Nem fogad be engem népe közé az Örökkévaló!” Ne mondja a kasztrált se: „Látjátok, én már terméketlen, kiszáradt fa vagyok!”</verse>
				<verse number="4">Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Azoknak a kasztráltaknak, akik megőrzik a szombat ünnepét, akik azt választják, amit én kedvelek, akik hűségesek maradnak szövetségemhez,</verse>
				<verse number="5">jobban megőrzöm a nevét és emlékét házamban és falaimon belül, mint a fiaik és leányaik tennék. Bizony, örök nevet adok nekik, amelyet soha senki el nem törölhet.</verse>
				<verse number="6">Ami pedig azokat az idegeneket illeti, akik az Örökkévalóhoz csatlakoztak, hogy szolgálják őt, hogy szeressék az Örökkévaló nevét, hogy szolgái legyenek, akik megőrzik a szombat ünnepét, s vigyáznak, hogy ne törjék meg azt, akik hűségesen ragaszkodnak az Örökkévaló Szövetségéhez,</verse>
				<verse number="7">bizony, őket is fölviszem szent hegyemre! Megörvendeztetem őket imádságom házában, és szívesen fogadom égő- és véresáldozataikat oltáromon. Mert házam imádság háza lesz minden nép számára!”</verse>
				<verse number="8">Ezt mondja az Örökkévaló Isten, aki összegyűjti az Izráelből száműzötteket és szétszórtakat: „Még gyűjtök hozzájuk másokat is, azok mellé, akik már összegyűltek.”</verse>
				<verse number="9">Gyertek enni mezei vadak, és ti is, erdei vadállatok!</verse>
				<verse number="10">Mind vakok az őrszemek, nem vesznek észre semmit. Olyanok, mint a néma kutyák, nem tudnak ugatni, csak hevernek és szunnyadnak, mert szeretnek aludni.</verse>
				<verse number="11">Bizony, olyanok, mint a telhetetlen ebek, akik soha nem elégszenek meg! Olyan pásztorok ők, akik nem tudnak semmit, mind a saját feje után megy, mind a saját hasznát keresi, mindegyikük!</verse>
				<verse number="12">Ezt mondják: „Gyertek, szerezzünk bort, igyunk egy jót együtt, igyuk le magunkat! Holnap meg folytatjuk ugyanezt, mert az is olyan lesz, mint a mai nap, vagy még különb!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="57">
				<verse number="1">Sorra mennek el az igazak, de senki sem törődik vele. Az istenfélőket egybegyűjtik, de senki sem érti miért. Az igazakat, bizony, elviszik, mielőtt a veszedelem megérkezik.</verse>
				<verse number="2">De eljön a békesség ideje is. Akik addig egyenes úton jártak, háborítatlanul pihennek nyugvóhelyükön.</verse>
				<verse number="3">„Ti pedig jöjjetek csak ide, boszorkányfajzatok, prostituáltak és paráznák fiai!</verse>
				<verse number="4">Kiből űztetek gúnyt? Ki ellen szóltatok? Kire öltöttétek ki nyelveteket? Hiszen ti mind hűtlenségből származtok, hamisság gyermekei vagytok!</verse>
				<verse number="5">Hiszen minden vágyatok, hogy a zöldellő fák alatt bálványokat imádjatok! Megölitek a csecsemőket, hogy bálványoknak áldozzátok fel őket a völgyekben és a sziklák hasadékaiban!</verse>
				<verse number="6">Patakok sima kövein áldoztok, étel- és italáldozattal tisztelitek bálványaitokat. Hát legyen minden örökségetek az a kő! Akit imádtatok, az legyen örökrészetek! Tűrjem mindezt csendben, és nyugodjak bele?</verse>
				<verse number="7">Magas hegyeken vetettél ágyat, s ott paráználkodtál bálványaiddal, oda mentél fel, hogy áldozz nekik!</verse>
				<verse number="8">Ajtód mögé állítottad szobraikat, varázsjeleiket ajtófélfádra szögezted. Elhagytál engem, hozzájuk szegődtél, paráználkodtál, és szövetséget kötöttél velük, mert szeretted ágyukat és jeleiket!</verse>
				<verse number="9">Illatos kenőcsökkel kented meg magad, és Molokhoz mentél olajoddal. Messze földre is követeket küldtél, egészen a Seolig aljasodtál!</verse>
				<verse number="10">Belefáradtál a sok mesterkedésbe, mégsem ismerted be, hogy haszontalan. Új erőre kaptál, és nem lettél beteg.</verse>
				<verse number="11">Kitől féltél? Kitől rettegtél, hogy engem elhagytál? Miért hazudtál? Miért nem emlékeztél rám? Miért nem vetted szívedre? Régóta hallgattam, ezért nem tiszteltél?</verse>
				<verse number="12">De most megmutatom neked, mit ér igazságod, és mit érnek tetteid! Nem segítenek rajtad, nem érnek semmit!</verse>
				<verse number="13">Amikor majd segítségért kiáltasz, mentsen meg téged bálványaid serege! Bizony, nem érnek semmit, mert a szél hordja szét őket, még egy gyenge lehelet is elfújja mindet! De aki bennem bízik, birtokul kapja a földet, örökségül kapja szent hegyemet.”</verse>
				<verse number="14">„Készítsétek az utat, készítsétek és egyengessétek! Hordjátok el népem útjából az akadályokat!”</verse>
				<verse number="15">Mert ezt mondja a Magasságos és a Felséges, aki az örökkévalóságban lakik, s kinek neve szent: „Magasságban és szentségben lakom, de az alázatos és megtört szívűvel is, hogy az alázatosak szellemét megelevenítsem, s az összetörtek szívét életre keltsem.</verse>
				<verse number="16">Nem haragszom örökké, és nem perelek vég nélkül, mert az emberek szellme reményét vesztve elcsüggedne.</verse>
				<verse number="17">Kapzsisága miatt haragudtam meg rá, és megbüntettem érte. Haragomban arcom eltakartam előle, ő pedig elfordult tőlem, és a maga útján járt.</verse>
				<verse number="18">Láttam, hogy saját feje után megy, mégis meggyógyítom, és vezetem őt! Sőt, megvigasztalom őt is, meg azokat is, akik romlásán búsultak.</verse>
				<verse number="19">Még azt is megteszem, hogy hálát adjon mindezért! Békesség, békesség azoknak, akik távol vannak, és azoknak is, akik közel — mondja az Örökkévaló —, én meggyógyítom őt!”</verse>
				<verse number="20">De az istentelenek, mint a háborgó tenger, olyanok: iszapot és sarat hánynak ki, szennyes habokat tajtékoznak. Nyughatatlanok!</verse>
				<verse number="21">„Nincs békesség az istenteleneknek!” — ezt mondja Istenem.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="58">
				<verse number="1">„Kiálts, jó hangosan! Emeld föl hangodat, mint a trombita, ne félj! Mondd meg népemnek, miben vétkeztek, Jákób népének mutasd meg bűneiket!</verse>
				<verse number="2">Hiszen ők naponta buzgón keresnek engem, hogy megértsék útjaimat! Hát nem olyan nép ez, amely igazságosan él, és Istenének parancsait tiszteli? Igazságos döntéseket kérnek tőlem, és Isten közelségére vágyakoznak!</verse>
				<verse number="3">Ezt mondják nekem: »Miért böjtölünk, ha nem veszed észre? Miért gyötörjük magunkat, ha nem törődsz vele?« De én ezt felelem: Nézzétek! Még a böjt napján is kedvteléseitek űzitek, és dolgoztatjátok rabszolgáitokat!</verse>
				<verse number="4">Még a böjt idején is veszekedtek és vitatkoztok, gonosz indulattal támadtok egymásra, majd ölre mentek! Nem úgy böjtöltök, hogy könyörgésetek hangja följusson a magasba!</verse>
				<verse number="5">Azt hiszitek, ez az a böjt, amelyet én szeretek? Az a böjt, hogy az ember éhezéssel gyötri magát? Hogy fejét lehajtja, mint a káka, zsákruhába öltözik, és hamuban térdel? Ezt nevezitek ti böjtnek, az Örökkévaló kedves napjának?</verse>
				<verse number="6">Nem! Az a böjt, amelyet én szeretek, nem ilyen! Nyissátok ki a gonoszság bilincseit! Engedjétek szabadon az elnyomottakat, oldozzátok le igájuk köteleit! Törjetek össze minden igát!</verse>
				<verse number="7">Kenyered oszd meg az éhezővel, otthonodat a hajléktalan szegénnyel, ha ruhátlant látsz, öltöztesd föl, és testvéred elől ne zárkózz el!</verse>
				<verse number="8">Akkor felvirrad világosságod, mint a hajnal fénye, betegségedből hamar felépülsz, és egészséged helyreáll, az Igazságos megy előtted, mint elővéd, az Örökkévaló dicsősége pedig hátulról védelmez.</verse>
				<verse number="9">Akkor, ha segítségül hívod az Örökkévalót, ő meghallja, és válaszol neked. Mikor hozzá kiáltasz, azt mondja: »Itt vagyok!« Ha egymást le nem igázzátok, ha másokra ujjal nem mutogatsz, ha beszéddel sem támadsz senkire,</verse>
				<verse number="10">ha odaadod az éhezőnek, amit saját lelked kíván, hogy a nyomorultak lelkét tápláld vele, akkor felragyog világosságod a sötétben is, még a homály is úgy ragyog, mint a déli verőfény.</verse>
				<verse number="11">Akkor az Örökkévaló vezérel téged szüntelen, még kietlen, száraz földön is mindennel ellát. Csontjaidat megerősíti, s olyan leszel, mint a jól öntözött, viruló kert, mint a forrásvíz, mely el nem apad.</verse>
				<verse number="12">Fiaid felépítik az ősi romokat, és jövendő nemzedékek számára építesz alapokat. Így fognak nevezni: »Romos várfalak felépítője, utak megújítója, városok újjáépítője.«</verse>
				<verse number="13">Ha szombat ünnepén nem indulsz útra, és szent napomon nem jársz kívánságod után, hanem örömöd leled a szombati nyugalomban, az Örökkévaló szent és dicsőséges napjának tartod, és őt tiszteled azzal, hogy nem a hétköznapi dolgaiddal foglalkozol, nem a kívánságaidat követed, s nem beszélsz hiábavalóságot,</verse>
				<verse number="14">akkor gyönyörködni fogsz az Örökkévalóban, járatlak a föld magaslatain, és Jákóbnak, ősapádnak örökségével táplállak!” — az Örökkévaló szája mondja ezt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="59">
				<verse number="1">Nézzétek! Nem az Örökkévaló keze gyengült meg, hogy ne tudna megszabadítani titeket, nem süketült meg, hogy szavatokat ne hallaná,</verse>
				<verse number="2">hanem bűneitek választanak el titeket Istenetektől, és vétkeitek takarják el arcát előletek, ezért nem hallgat meg benneteket!</verse>
				<verse number="3">Hiszen kezetekhez vér tapad, ujjaitokhoz bűn ragad, ajkatok hazugságot beszél, és nyelvetek gonoszságot suttog.</verse>
				<verse number="4">Nincs, aki kiállna az igazságért, nincs, aki helyesen ítélne. Inkább üres hazugságban bíznak, és hazudoznak, hamisságot fogannak, és vétkeket szülnek.</verse>
				<verse number="5">Viperák tojásait költik ki, és pókhálót szőnek. Aki eszik a tojásokból, meghal, ha pedig feltöri, viperát költ ki.</verse>
				<verse number="6">Pókhálójukból nem készítenek ruhát, nem is takarózhatnak vele. Minden tettük törvénytelen, s kezeik erőszakossággal vannak tele.</verse>
				<verse number="7">Lábaik gonoszra igyekeznek, és sietnek ártatlan vért ontani. Már gondolataik is a bűn körül forognak, s útjaikon pusztulás és romlás terem.</verse>
				<verse number="8">A békesség útját nem ismerik, a jogosság számukra ismeretlen, tekervényes utakra tértek, amelyeken nyoma sincs a békességnek.</verse>
				<verse number="9">Ezért van tőlünk távol a helyes ítélet, és nem ér el bennünket az igazságosság. Világosságra várunk, de sötétség vesz körül, napfényt remélünk, de homályban járunk.</verse>
				<verse number="10">Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme, délben is megbotlunk, mint éjszaka. Olyanok vagyunk, mint élők között a holtak.</verse>
				<verse number="11">Morgolódunk, mint a medvék, mint a gerlék, úgy nyögünk. Jogosságot remélünk, de nem jön, szabadulást, de távol marad,</verse>
				<verse number="12">mert sokat vétkeztünk az Örökkévaló ellen, és bűneink ellenünk tanúskodnak. Bizony, vétkeink terhe nyom, és jól ismerjük bűneinket:</verse>
				<verse number="13">megtagadtuk az Örökkévalót, és lázadtunk ellene, elfordultunk Istenünktől. Elnyomásról és lázadásról beszéltünk, hazug szavakat forgattunk szívünkben, és hazugságot szólt a szánk.</verse>
				<verse number="14">A jogosság vereséget szenvedett, s az igazságosság messze, a távolban áll, az igazság holtan hever a város utcáin, a becsület és egyenesség be sem jöhet a városba!</verse>
				<verse number="15">Nem maradt a hűségből semmi sem, aki pedig tartózkodik a gonosztól, azt kirabolják. Az Örökkévaló látta, és haragudott miatta, hogy nincs törvény és igazság.</verse>
				<verse number="16">Látta, hogy nincs senki, nincs, aki népéért közbenjárna nála. Ezért saját hatalmára támaszkodott, karja szerzett győzelmet, igazsága segített neki.</verse>
				<verse number="17">Magára öltötte az igazságosságot, mint páncélt, fejére tette a szabadítás sisakját, a bosszúállás ruhájába öltözött, s a féltő szeretet palástját terítette vállára.</verse>
				<verse number="18">Megfizet mindenkinek tettei szerint, haraggal ellenfeleinek, bosszúval ellenségeinek, s bosszút áll még a távoli szigeteken is.</verse>
				<verse number="19">Ezért félik majd az Örökkévaló nevét napnyugaton, és tisztelik dicsőségét keleten, mikor eljön, mint egy sebes sodrású folyó, amelyet az Örökkévaló Szelleme hajt.</verse>
				<verse number="20">Eljön Sionhoz mint Megváltó, eljön azokhoz, akik Jákób népe közül hozzá fordulnak, és bűneiket elhagyják. Az Örökkévaló határozott így.</verse>
				<verse number="21">Én pedig ilyen szövetséget kötök velük, mondja az Örökkévaló: „Rajtad nyugvó Szellemem, és szavaim, amelyeket szádba adtam, mostantól fogva el nem távoznak tőled soha. Veled maradnak, és utódaiddal, meg az ő utódaikkal is!” — ezt mondja az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="60">
				<verse number="1">„Kelj fel és tündökölj, hiszen elérkezett világosságod, és az Örökkévaló dicsősége rád ragyogott!</verse>
				<verse number="2">Nézd, bár a földet sötétség borítja, és a népeken sűrű homály terpeszkedik, de rajtad felragyog az Örökkévaló világossága, és dicsősége benned nyilvánvaló lesz.</verse>
				<verse number="3">Világosságodhoz nemzetek gyűlnek, királyaik eljönnek e hajnal fényéhez.</verse>
				<verse number="4">Nézz föl, és tekints körül! Lásd, mind hozzád jönnek, köréd gyülekeznek! Fiaid ezek, akik messziről jönnek, és leányaid, akiket dajkáik a karjukon hoznak!</verse>
				<verse number="5">Mikor meglátod, arcod felragyog, szíved örömében majd kiszökik a helyéről, és remegve szélesre tárul, mivel a tengerek gazdagsága özönlik hozzád, a nemzetek hozzák kincseiket.</verse>
				<verse number="6">Karavánok sora jön Midjánból, Éfából, tevék tömege tolong utcáidon. Sebából is eljönnek mindannyian, aranyat és tömjént hoznak, és az Örökkévaló dicső tetteit hirdetik.</verse>
				<verse number="7">Hozzád terelik a juhnyájakat Kédárból, Nebajótból kosokat hoznak, hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatul. Bizony, dicsőségem házát még dicsőségesebbé teszem!</verse>
				<verse number="8">Kik ezek, akik oly tömegben repülnek, mint a sűrű fellegek, vagy mint galambok csapata, mikor dúcaikba leszállnak?</verse>
				<verse number="9">Mert rám várnak a szigetek és a távoli tengerpartok lakói. Társis hajói is csak szavamra várnak, hogy elhozzák fiaidat messze földről, ezüstjükkel, aranyukkal együtt, Istened kedvéért, hogy tiszteljék az Örökkévaló nevét, és Izráel Szentjét, aki téged felékesített.</verse>
				<verse number="10">Az idegenek fiai újra felépítik falaidat, és királyaik szolgálnak neked, mert haragomban ugyan megvertelek, de mivel szeretlek, most könyörülök rajtad.</verse>
				<verse number="11">Ezért tartsd nyitva kapuid szüntelen, ne zárd be őket se éjjel, se nappal! Hadd hozzák be a nemzetek kincseiket, királyaik vezetik ünnepélyes menetüket.</verse>
				<verse number="12">Mert az a nép és ország, amely nem szolgál téged, elvész. Bizony, az ilyen nemzet elpusztul teljesen!</verse>
				<verse number="13">A Libanon dísze jön hozzád: legszebb cédrusaikat, fenyőiket és ciprusaikat hozzák, hogy ékesítsék szent helyemet, s trónusom zsámolyát díszítsék vele.</verse>
				<verse number="14">Hozzád mennek, s meghajolnak előtted elnyomóid fiai, leborulnak lábad előtt, akik megvetettek téged, így neveznek: »Az Örökkévaló városa«, és így: »Izráel Szentjének Sionja«.</verse>
				<verse number="15">Bár azelőtt utált és elhagyott voltál, és senki feléd sem nézett, most már örökre dicsőségessé teszlek, és öröm forrásává nemzedékről nemzedékre.</verse>
				<verse number="16">A népek gazdagsága táplál, és királyok segítenek téged, és akkor tudod meg, hogy én vagyok az Örökkévaló, Megmentőd és Megváltód, Jákób erős Istene.</verse>
				<verse number="17">Bronz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt, fa helyett bronzot, és kövek helyett vasat. A békességet teszem fejedelmeddé, és igazságosság kormányoz téged.</verse>
				<verse number="18">Erőszaknak híre sem lesz földeden, pusztulás és rombolás elő sem fordul határaid között. Isten szabadítása lesz városod védőfala, és dicsérete annak kapuja.</verse>
				<verse number="19">Attól kezdve nem a napfény lesz világosságod, s éjjel sem a Hold világít neked, hanem maga az Örökkévaló lesz világosságod örökké, és Istened lesz dicsőséged.</verse>
				<verse number="20">Napod nem nyugszik le soha, sem a hold el nem fogy, hanem az Örökkévaló lesz világosságod örökre, és gyászod napjai véget érnek.</verse>
				<verse number="21">Néped fiai mind igazságban élnek, és övék lesz a föld örökre. Olyanok lesznek, mint a facsemete amelyet magam ültettem kertembe, hogy dicsőségemet nyilvánvalóvá tegyék.</verse>
				<verse number="22">A legkisebb közülük ezerre sokasodik, a kicsiny is hatalmas néppé növekszik. Én, az Örökkévaló viszem ezt végbe, megvalósítom a maga idején.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="61">
				<verse number="1">Az Örökkévaló Isten Szelleme nyugszik rajtam, mivel fölkent engem az Örökkévaló. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, meggyógyítsam a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsássam a megkötözötteket,</verse>
				<verse number="2">hogy hirdessem az Örökkévaló jókedvének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, és megvigasztaljak minden gyászolót.</verse>
				<verse number="3">Elküldött, hogy akik Sionban gyászolnak, azoknak fejére ékes koronát tegyek a hamu helyett, öröm olaját adjam nekik a gyász helyébe, és dicséret palástját adjam rájuk a csüggedés és szomorúság szelleme helyett. Akkor majd az igazságosság fáinak nevezik őket, akiket az Örökkévaló ültetett, hogy dicsőségét nyilvánvalóvá tegyék,</verse>
				<verse number="4">hogy újjáépítsék az ősi romokat, helyreállítsák, ami régen elpusztult, és felépítsék a romba dőlt városokat, melyek lakatlan hevertek nemzedékeken át.</verse>
				<verse number="5">Idegenek jönnek, hogy nyájaidat legeltessék, a nemzetek fiai jönnek, hogy földjeidet műveljék és szőlőidet gondozzák.</verse>
				<verse number="6">Titeket pedig az Örökkévaló papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak tekintenek. A nemzetek gazdagsága fog táplálni benneteket, és kincseikkel dicsekedtek.</verse>
				<verse number="7">Mivel a szégyenből kétszeres részt kellett viselnetek, és gyalázatot tűrtetek, ezért örökségetek is kétszeres lesz a földön, s örömötök nem múlik el soha.</verse>
				<verse number="8">Mert én, az Örökkévaló, szeretem a jogosságot, de gyűlölöm az erőszakosságot és a rablást. Megadom hát hűségesen megérdemelt jutalmukat, és örök szövetséget kötök velük.</verse>
				<verse number="9">Gyermekeik híresek lesznek a nemzetek között, és utódaikat minden nép ismerni fogja. Mindenki látni fogja rajtuk, és elismeri, hogy őket az Örökkévaló áldotta meg.</verse>
				<verse number="10">Ujjongva örvendezek az Örökkévalóban, lelkem ujjong Istenemben, mert az üdvösség ruháiba öltöztetett, az igazságosság palástjával vett körül, mint vőlegényt, kire a papok fejdíszét teszik, mint menyasszonyt, akit ékszereivel ékesítenek.</verse>
				<verse number="11">Bizony, ahogy a földből kihajtanak a növények, a kertből kisarjad, amit gazdája ültetett, úgy sarjasztja ki az Örökkévaló Isten a nemzetek szeme láttára az igazságosságot és a dicsőséget.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="62">
				<verse number="1">Sionért nem nyughatom, szólnom kell Jeruzsálem érdekében, amíg igazságossága föl nem ragyog, mint a hajnal fénye, amíg szabadulása úgy világít, mint a fáklya lángja.</verse>
				<verse number="2">Akkor a nemzetek meglátják igaz voltodat, Sion, és királyaik dicsőségedet, Jeruzsálem. Új nevet kapsz az Örökkévalótól, melyet ő maga mond neked.</verse>
				<verse number="3">Dicsőség koronájává leszel az Örökkévaló kezében, királyi diadém Istened tenyerén.</verse>
				<verse number="4">Többé senki nem hív „elhagyottnak”, földedet sem nevezik már „pusztának” soha. Új neved ez lesz: „Gyönyörűségem!”, és földedet így nevezik: „Férjhez adott”. Mert gyönyörködik benned az Örökkévaló, és földednek is ő lesz az Ura.</verse>
				<verse number="5">Ahogy az ifjú feleségül veszi a leányt, úgy fognak téged is feleségül venni fiaid, Jeruzsálem! Amint a vőlegény ujjong, mikor meglátja menyasszonyát, úgy fog neked örülni Istened.</verse>
				<verse number="6">Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrszemeket állítottam, hogy ne hallgassanak, se nappal, se éjjel. Ti őrök, akik az Örökkévalót emlékeztetitek ígéreteire, ne nyugodjatok!</verse>
				<verse number="7">Ne hagyjatok nyugtot néki, amíg Jeruzsálemet helyre nem állítja, és dicsőségessé nem teszi e földön.</verse>
				<verse number="8">Esküre emelte az Örökkévaló jobb kezét, erős karját fölemelte: „Nem adom többé gabonádat ellenségeidnek, és borodat, amelyért te fáradoztál, nem isszák meg idegenek.</verse>
				<verse number="9">Hanem azok egyék meg, akik a termést learatták, és dicsérjék az Örökkévalót érte. A bort is azok igyák meg szent helyem udvarában, akik a szőlőt leszüretelték!”</verse>
				<verse number="10">Menjetek át, menjetek ki a kapukon, készítsetek utat a népnek! Építsétek, építsétek az utat, a köveket dobjátok félre, emeljétek magasra a zászlót, adjatok jelt a nemzeteknek!</verse>
				<verse number="11">Halljátok? Az Örökkévaló szava hangzik az egész földön: „Mondjátok meg Sion leányának: nézd, jön már Szabadítód, ő hozza jutalmadat, és előtte jön, amivel megfizet.”</verse>
				<verse number="12">Népét így nevezik majd: „A Szent népe, akiket az Örökkévaló váltott meg”, és városát így hívják: „A város, amelyet sokan fölkeresnek”, és: „Akit az Örökkévaló nem felejtett el soha”.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="63">
				<verse number="1">Ki ez, aki Bocrából, Edomból jön vérvörös ruhában? Milyen fenséges és dicső a megjelenése, milyen erőteljes a lépése! — „Én vagyok az, aki igazat szólok, és van erőm a szabadításra!”</verse>
				<verse number="2">— „Miért vérpiros a ruhád, mint a szőlőtaposóké?”</verse>
				<verse number="3">— „Mert a szőlőt tapostam, de senki sem segített, egyedül voltam. Széttapostam a nemzeteket haragomban, összetörtem őket felindulásomban. Vérük fröccsent a ruhámra, egész öltözetem vérpirosra festette.</verse>
				<verse number="4">Mert elszántam magam a bosszúállásra, és eljött a megváltás esztendeje.</verse>
				<verse number="5">Kerestem valakit, de nem segített senki, csodálkoztam, hogy nem akadt segítőm. Ezért karom segített engem, és felindulásom volt a segítségem.</verse>
				<verse number="6">Széttapostam hát a nemzeteket haragomban, összetörtem őket indulatomban, s vérüket a földre ontottam.”</verse>
				<verse number="7">Magasztalom az Örökkévalót, és hűséges szeretetét! Dicsérem őt Izráel iránti jóságáért, mindazért, amit velünk tett, irgalmáért és hűségéért.</verse>
				<verse number="8">Mert azt mondta nekünk: „Bizony, ők az én népem, fiaim, akikben nem csalódom!” Ezért szabadította ki őket az Örökkévaló</verse>
				<verse number="9">minden szorult helyzetből. Bizony, az Örökkévaló is részt vett minden szenvedésükben, és jelenlétének angyala megszabadította őket. Szeretetében és könyörületében megváltotta, fölkarolta és hordozta őket régtől fogva.</verse>
				<verse number="10">Ők mégis lázadoztak ellene, Szent Szellemét szomorították. Ezért ő is ellenségükké lett, sőt, harcolt ellenük.</verse>
				<verse number="11">Akkor népe visszaemlékezett a régi időkre, és Mózesre, az Örökkévaló szolgájára, s azt kérdezték: „Hol van, aki nyájának pásztorával átvitte őket a tengeren? Hol van, aki Szent Szellemét adta, hogy közöttük lakozzon?</verse>
				<verse number="12">Aki dicsőséges hatalmával vezette Mózest, jobb kezénél fogva, s ketté választotta a tenger vizét, hogy örök hírnevet szerezzen magának.</verse>
				<verse number="13">Aki úgy vezette népét a mélységen keresztül, oly simán, mint lovat a pusztán, hogy lépteik meg sem botlottak.</verse>
				<verse number="14">Megpihentette őket az Örökkévaló Szelleme, mint pásztor a nyáját, mikor a völgybe vezeti. Bizony, így vezetted népedet, Uram, hogy magadnak dicső nevet szerezz!”</verse>
				<verse number="15">Kérlek, tekints le a mennyből, nézz ránk szent és dicsőséges lakóhelyedről! Hová lett irántunk való féltő szereteted és hatalmad? Könyörületességed és irgalmad miért vontad meg tőlünk?</verse>
				<verse number="16">Hiszen te vagy Édesapánk, Örökkévaló! Nem Ábrahám, nem is Izráel, hanem te, Örökkévaló, te vagy Atyánk! Öröktől fogva Megváltónk vagy — ez a neved!</verse>
				<verse number="17">Miért hagytad hát, hogy letérjünk utadról, Örökkévaló? Miért keményítetted meg szívünket, s hogy ne féljünk téged? Fordulj vissza hozzánk, szolgáidhoz, néped törzseihez, örökségedhez!</verse>
				<verse number="18">Szent néped csak rövid ideig használhatta, s most ellenségeid taposták szentélyedet!</verse>
				<verse number="19">Olyanok lettünk, mintha nem is uralkodtál volna rajtunk soha, mintha nem is nevedet viselnénk!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="64">
				<verse number="1">Bárcsak meghasítanád az eget, Örökkévaló, és leszállnál a földre, hogy a hegyek is remegjenek előtted! Leszállnál, oly hirtelen, ahogy lángra lobban a száraz bozót, vagy felforr a víz! Akkor ellenségeid is megismernék neved, s félve reszketnének előtted a nemzetek,</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">látva rettenetes tetteidet, melyeket senki sem várt! Ó, bárcsak leszállnál a földre, hogy a hegyek is remegjenek előtted!</verse>
				<verse number="4">Mert öröktől fogva senki sem hallott ilyet, híre sem jutott fülébe, nem látott más Istent kívüled, aki ily nagy dolgokat tesz a benne bízókért!</verse>
				<verse number="5">Hiszen elébe sietsz annak, aki örömét leli az igazságos tettekben, és tetszésedre él. De vétkeztünk ellened, és megharagudtál ránk. Régóta így van ez, vajon megszabadulunk-e valaha?</verse>
				<verse number="6">Mindannyian tisztátalanná lettünk, még jótetteink is olyanok, mint a bemocskolt ruha, elhervadunk, mint őszi falevél, bűneink elsodornak, mint a szél.</verse>
				<verse number="7">Nincs senki, aki segítségül hívná neved, vagy hittel kapaszkodna beléd, mert eltakartad arcod előlünk, kiszolgáltattál bűneinknek, hogy megemésszenek bennünket.</verse>
				<verse number="8">Örökkévaló, mégis Atyánk vagy te! Olyanok vagyunk a kezedben, mint fazekas korongján az agyag. Bizony, kezed alkotott mindnyájunkat!</verse>
				<verse number="9">Ne haragudj ránk oly nagyon, ne bűneinkre tekints, Örökkévaló! Nézz ránk, mégis a te néped vagyunk, mindannyian!</verse>
				<verse number="10">Nézd! Szent városaidat lerombolták, Sion elpusztult, Jeruzsálem romhalmazzá lett!</verse>
				<verse number="11">Szent és gyönyörű Templomunkat, ahol atyáink dicsértek téged, tűz égette el. Minden elpusztult, amiben gyönyörködtünk.</verse>
				<verse number="12">Elnézed mindezt, Örökkévaló, s nem segítesz rajtunk? Csak hallgatsz, és tovább is büntetsz bennünket?</verse>
			</chapter>
			<chapter number="65">
				<verse number="1">„Válaszoltam azoknak, akik meg sem kérdeztek. Engedtem, hogy megtaláljanak, akik nem is kerestek. Mivel kiáltottam a népnek, amely nem nevemet viselte: »Itt vagyok! Nézzetek rám, itt vagyok!«</verse>
				<verse number="2">Karomat kitártam, naphosszat vártam a makacs és lázadó népre, amely a saját gondolatait követi, rossz úton jár,</verse>
				<verse number="3">szemtől szembe haragra ingerel engem: bálványoknak áldoznak a kertekben, téglákból emelnek oltárt illatáldozathoz,</verse>
				<verse number="4">sírkamrákban ülnek, titkos helyeken éjszakáznak, disznóhúst esznek, és tisztátalan étel van tányérjukon.</verse>
				<verse number="5">Akik ezt mondják: »Maradj távol tőlem, közelembe se jöjj, mert én annyira szent vagyok!«” „Folyvást bosszant engem e nép, mint orromban a füst, mint folyton égő tűz a szemem előtt.</verse>
				<verse number="6">Nézzétek, itt a lista, mindent feljegyeztem, nem hallgatom el, nem tűrök örökké, hanem megfizetek nektek! Bizony megfizettek mindenért:</verse>
				<verse number="7">saját bűneitekért és atyáitok vétkeiért együtt kell fizetnetek! — ezt mondja az Örökkévaló. — Hiszen őseitek is bálványoknak tömjéneztek a hegyeken, meggyaláztak engem a magaslatokon. Mindezekért együtt megfizetek, s megbüntetlek titeket.”</verse>
				<verse number="8">Ezt mondja az Örökkévaló: „Ha nektárt találtok a szőlőfürtben, azt mondjátok: »Ezt ne törd össze, mert áldás van benne!«” Én is így teszek népemmel, hogy szolgáimat megkíméljem: összetöröm őket, de nem valamennyit.</verse>
				<verse number="9">Új nemzedéket nevelek Jákób népéből, és örökösöket Júdából, akik hegyeimet birtokba veszik. Választottaim öröklik földemet, és szolgáim telepednek le rajta.</verse>
				<verse number="10">Sáron síkságán nyájak legelnek, Ákór völgyében pedig csordák delelnek. Népemé lesz ez a föld, azoké, akik megtaláltak engem.</verse>
				<verse number="11">„Ti pedig, akik elhagytátok az Örökkévalót, és szent hegyemet elfelejtettétek, akik a szerencse istenének áldoztok, és a végzet istennőjének;</verse>
				<verse number="12">fegyver által vesztek el, letarol titeket az öldöklés. Így határoztam felőletek, mert mikor hívtalak, nem feleltetek, mikor szóltam hozzátok, nem törődtetek vele. Egyre csak azt műveltétek, amit gonosznak tartok, azt választottátok, amit nem szeretek.</verse>
				<verse number="13">Ezért hát — mondja az Örökkévaló Isten —, szolgáim esznek majd, ti pedig éheztek, szolgáim isznak majd, de ti szomjaztok, szolgáim örülnek majd, ti pedig megszégyenültök,</verse>
				<verse number="14">szolgáim örömükben énekelnek majd, ti meg fájdalmatokban kiáltoztok, és megtört szívvel jajgattok.</verse>
				<verse number="15">Választottaim még a neveteket is csak átokként emlegetik: »Így pusztítson el téged az Örökkévaló Isten!« De szolgáinak az Örökkévaló új nevet ad.”</verse>
				<verse number="16">„Akkor, aki áldást kíván a földön, ezt mondja: »Az igazság és hűség Istene áldjon meg!« Aki esküszik a földön, az igazság és hűség Istenére esküszik, mivel a hajdani nyomorúság feledésbe merül, én sem gondolok rá többé.</verse>
				<verse number="17">Mert nézzétek, új eget és új földet teremtek, a régieket elfelejtik, eszébe sem jut senkinek.</verse>
				<verse number="18">Örüljetek és ujjongjatok hát annak, amit teremtek, mert Jeruzsálemet örömre teremtem, és népét vigadozásra.</verse>
				<verse number="19">Örülni fogok Jeruzsálemnek, és gyönyörködök népemben, nem fog benne senki sírni többé, sem fájdalmában kiáltani!</verse>
				<verse number="20">Nem lesz többé oly csecsemő, aki csak pár napot él, sem felnőtt, aki idő előtt hal meg. Hiszen aki száz éves korában hal meg, azt fiatalon elhunytnak tekintik, s aki még száz évig sem él, azt átkozottnak gondolják.</verse>
				<verse number="21">Aki házat épít, nyugodtan lakhat benne, aki szőlőt telepít, élvezheti is gyümölcsét.</verse>
				<verse number="22">Nem úgy építenek, hogy más lakjon benne, nem úgy művelik a szőlőt, hogy más egye annak gyümölcsét. Hiszen akkor népem fiai hosszú életűek lesznek, mint a tölgyfák, s kezük munkáját hosszan élvezhetik.</verse>
				<verse number="23">Többé nem a nyomorúságra szülik gyermekeiket, nem azért, hogy fiatalon meghaljanak, mert az Örökkévaló megáldja nemzedékeiket, és gyermekeik velük megmaradnak.</verse>
				<verse number="24">Mielőtt kiáltanának, én már felelek is nekik, még be sem fejezték kérésüket, máris teljesítem.</verse>
				<verse number="25">Akkor a farkas és a bárány együtt legelésznek, az oroszlán szénát eszik, mint az ökör, de a kígyónak csak a por lesz étele! Szent hegyemen nem árt, s nem pusztít senki!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="66">
				<verse number="1">Ezt mondja az Örökkévaló: „Trónusom a menny, a földön pedig lábam nyugtatom. Miféle házat akartok hát számomra építeni? Milyen nyugvóhelyet készítenétek nekem?</verse>
				<verse number="2">Hiszen mindent az én kezem alkotott, minden az enyém! — mondja az Örökkévaló. — Hanem ez az, akit megbecsülök: ha valaki szelíd, megtört szívű, alázatos, szavaimat féli, és szívből tiszteli.”</verse>
				<verse number="3">„Ők bikát áldoznak, de embert is ölnek, bárányt áldoznak, de nyakát szegik a kutyának is, ételáldozatot hoznak, de disznó vérét is áldozzák, tömjént füstölögtetnek, de a bálványokat is imádják, mert a saját útjaikon járnak, és undorító bálványaikban gyönyörködnek.</verse>
				<verse number="4">Hát én is megszégyenítem őket, és rájuk hozom, amitől félnek, mert mikor hívtam őket, nem feleltek, mikor szóltam hozzájuk, rám sem figyeltek, azt tették, amit gonosznak tartok, s azt választották, amit nem szeretek.”</verse>
				<verse number="5">Halljátok meg, mit üzen nektek az Örökkévaló, akik félitek és tisztelitek szavait: „Testvéreitek, akik gyűlölnek, és miattam kirekesztenek titeket, így gúnyolódtak rajtatok: »Mutassa meg dicsőségét az Örökkévaló, hadd lássuk, hogy örültök neki!« De nem ti, hanem ők szégyenülnek meg!”</verse>
				<verse number="6">Halljátok ezt a hangot?! Morajlás a városból, valami zúgás a Templom felől! Az Örökkévaló hangja ez! Ő az, aki megfizet ellenségeinek!</verse>
				<verse number="7">„Mielőtt vajúdott volna Sion, máris szült! Még el sem kezdődtek szülési fájdalmai, máris fiút hozott a világra!</verse>
				<verse number="8">Ki hallott valaha ilyet? Ki látott ehhez hasonlót? Megszülethet egy ország egyetlen napon? Világra jöhet egy nemzet egy pillanat alatt? De lám, Sion azonnal megszülte fiát, alighogy vajúdni kezdett!</verse>
				<verse number="9">Én indítom meg a szülést, hogyne vinném hát véghez? Bizony, véghezviszem, és nem zárom be Sion méhét!” — mondja Istenetek.</verse>
				<verse number="10">„Örülj, Jeruzsálem, és vigadjatok vele együtt mind, akik szeretitek őt, akik gyászoltátok azelőtt!</verse>
				<verse number="11">Jeruzsálem dicsősége megvigasztal benneteket, úgy, mint az anya szoptatja gyermekét. Bizony, bőségesen táplál titeket, és gyönyörködtök dicsősége ragyogásában!”</verse>
				<verse number="12">Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Békességgel és bőséggel árasztom el Jeruzsálemet, a nemzetek gazdagsága borítja el, mint áradó folyó. Táplálni fognak titeket a nemzetek, sőt, dédelgetnek, és karjukon hordoznak, térdükön lovagoltatnak, mint anya gyermekét!</verse>
				<verse number="13">Bizony, megvigasztallak titeket, mint anya gyermekét, megvigasztallak azzal, amit Jeruzsálemmel teszek!</verse>
				<verse number="14">Ennek láttán örvend majd szívetek, még csontjaitok is megerősödnek, mert mindenki meglátja az Örökkévaló hatalmát szolgái javára, és haragját ellenségeivel szemben.”</verse>
				<verse number="15">Bizony eljön az Örökkévaló tűzben, harci szekerei száguldanak, mint a szélvész, izzó haraggal megfizet ellenségeinek, s lángokkal sújt le rájuk büntetése.</verse>
				<verse number="16">Mert tűzzel ítél minden embert az Örökkévaló, és kardjával. Bizony, sokan lesznek, akiket haragja megöl!</verse>
				<verse number="17">„Elpusztulnak azok is mind, akik megtisztítják magukat, hogy bemehessenek a szent ligetekbe, és bálványaikat imádják. Követik azt, aki a középen van, és disznó, egér, meg hasonló tisztátalan állatok húsát eszik.</verse>
				<verse number="18">Jól ismerem tetteiket és gondolataikat!” „Eljön az idő, amikor összegyűjtök minden nemzetet és a különböző nyelvű népeket, hogy valamennyien lássák dicsőségemet.</verse>
				<verse number="19">Jelt adok nekik, és az életben maradtak közül egyeseket elküldök a nemzetekhez: Társisba, Púlba és Lúdba, az íjászokhoz, meg Tubálhoz és Jávánhoz, a távoli szigetekre és tengerpartokra — mindazokhoz, akik még nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. Ezek a küldöttek fogják hirdetni dicsőségemet a nemzetek között.</verse>
				<verse number="20">Azután elhozzák összes rokonaitokat a nemzetek közül — ajándékul az Örökkévalónak. Bizony, elhozzák őket szent hegyemre, Jeruzsálembe, lovakon, szekereken, gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken — mondja az Örökkévaló —, ugyanúgy, mint ahogyan Izráel népe hozza az Örökkévalónak szentelt ajándékokat tiszta edényekben az Örökkévaló Templomába.</verse>
				<verse number="21">Ezek közül is választok majd egyeseket szolgálatomra a papok és léviták közé” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="22">„Új eget és új földet teremtek, amelyek örökre megmaradnak. Így örökké megmarad nevetek, és megmaradnak utódaitok is.</verse>
				<verse number="23">Abban az időben a föld minden lakója eljön, hogy imádjon engem. Bizony, elém jönnek az ünnepeken: minden Újhold ünnepén, és minden szombaton!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="24">„Mikor pedig kimennek a városból, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem lázadtak, és iszonyodni fognak tőlük. Mert ott a férgek el nem pusztulnak, és a tűz ki nem alszik soha.”</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="24">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ezek Jeremiásnak, Hilkijjá fiának beszédei, aki a Benjámin törzsi területén fekvő, Anatótban élő papok családjából származott.</verse>
				<verse number="2">Jósiás, Ámón fia, Júda királya uralkodásának 13. évétől kezdve szólt az Örökkévaló Jeremiáshoz.</verse>
				<verse number="3">Majd beszélt vele Jójákim, Jósiás fia, Júda királya idejében, továbbá egészen Cidkijjá, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának 11. évéig, amikor az 5. hónapban Jeruzsálemet az ellenség lerombolta, és annak lakóit száműzetésbe hurcolta.</verse>
				<verse number="4">Az Örökkévaló megszólított:</verse>
				<verse number="5">„Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek téged. Még meg sem születtél, én már különválasztottalak magamnak, hogy a nemzetek prófétája legyél.”</verse>
				<verse number="6">De én ezt válaszoltam: Jaj, Örökkévaló Úr Isten! Nem vagyok én járatos a nyilvános beszédben, még olyan fiatal vagyok!</verse>
				<verse number="7">Akkor az Örökkévaló ezt felelte: „Ne mondd, hogy túl fiatal vagy, csak menj, ahová küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok!</verse>
				<verse number="8">Ne félj azoktól, akikhez menned kell, mert én vagyok veled, hogy megmentselek a kezükből!” — az Örökkévaló mondja ezt neked.</verse>
				<verse number="9">Majd az Örökkévaló kinyújtotta kezét, megérintette a számat, és ezt mondta: „Saját szavaimat adtam most a szádba!</verse>
				<verse number="10">Ezáltal a mai napon felvigyázóvá teszlek, nemzetek és királyságok fölé állítalak, hogy gyökerestül kitépj, lerombolj, elpusztíts, szétszórj, s hogy építs fel, és ültess el.”</verse>
				<verse number="11">Majd az Örökkévaló ezt kérdezte tőlem: „Jeremiás, mit látsz?” Mandulafa ágát — feleltem.</verse>
				<verse number="12">„Helyes — mondta az Örökkévaló —, jól láttad, mert én éberen őrködöm azon, hogy amit mondok, azt véghez is vigyem.”</verse>
				<verse number="13">Másodszor is megkérdezett az Örökkévaló: „Jeremiás, most mit látsz?” Látok egy forrongó üstöt, amely észak felől éppen errefelé készül kiömleni — válaszoltam.</verse>
				<verse number="14">Akkor az Örökkévaló ezt mondta: „Igen, észak felől tör a veszedelem az ország egész népére.</verse>
				<verse number="15">Mert idehívom az északi királyságok összes nemzetségeit — mondja az Örökkévaló. — El is jönnek, királyaik felállítják trónjaikat Jeruzsálem falaival és kapuival szemben, és megostromolják a várost. Sőt, Júda összes többi városát is megostromolják.</verse>
				<verse number="16">Én pedig ítéletet mondok a városaitok fölött, minden gonoszságukért: mivel elhagytak engem, más isteneknek vittek illat-áldozatot, és saját kezük alkotásait imádták.</verse>
				<verse number="17">Jeremiás, készülj föl, indulj el, és hirdesd ki nekik mindazt, amit neked parancsolok! Meg ne rémülj tőlük, különben én rémítelek meg általuk!</verse>
				<verse number="18">Lásd, én ma fallal körülvett erős várrá, vasoszloppá és bronzfallá teszlek téged az egész országgal: Júda királyaival, fejedelmeivel, papjaival és egész népével szemben!</verse>
				<verse number="19">Bár harcolnak majd ellened, de nem tudnak legyőzni, mert én vagyok veled, és megmentelek” — mondja az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Az Örökkévaló így szólt hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Menj, és kiáltsd Jeruzsálemnek, hogy lakosai mind hallják meg: Ifjúságodra emlékezem, Jeruzsálem, hűséges szeretetedre, mikor még úgy szerettél, mint menyasszony a vőlegényét! Milyen hűségesen követtél a pusztában, amelybe soha nem vetett magvető!</verse>
				<verse number="3">Akkor Izráel népe még az Örökkévaló szent tulajdona volt, mint aratáskor az első búzakéve. Aki csak hozzányúlt, mind vétkezett, és bajt hozott magára” — ezt mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="4">Jákób nemzetsége, Izráel népének családjai, halljátok meg az Örökkévaló szavát!</verse>
				<verse number="5">Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: „Miféle hibát találtak bennem őseitek, hogy oly messze távolodtak tőlem, és hitvány bálványokat követtek? Miért lettek ők maguk is hitványak?</verse>
				<verse number="6">Nem kérdezték többé: »Hol van az Örökkévaló, aki fölhozott minket Egyiptomból, vezetett bennünket a pusztában, a kietlen sivatagban, sziklák és szakadékok között, száraz vidéken, a halál árnyékában, lakatlan és járatlan tájakon?«</verse>
				<verse number="7">Pedig én bőtermő földre vittelek be titeket, hogy gyümölcseit és javait élvezzétek. De alighogy bevonultatok, bűneitekkel máris tisztátalanná tettétek földemet, vétkeitekkel bemocskoltátok örökségemet.</verse>
				<verse number="8">A papok sem mondták: »Hol van az Örökkévaló?« Akik magyarázták és tanították a Törvényt, nem ismertek engem igazán! A vezetők is vétkeztek ellenem, a próféták pedig Baál által prófétáltak, és tehetetlen bálványokat imádtak.</verse>
				<verse number="9">Ezért még perelni fogok veletek, sőt majd fiaitok fiaival is perelek!” — ezt mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="10">„Menjetek csak nyugatra, át a tengeren, Ciprus szigetére, vagy kelet felé Kédárba, és jól nézzétek meg, történt-e valaha ilyen a nemzetek között?</verse>
				<verse number="11">Melyik nép hagyta el isteneit más istenekért? Pedig azok nem is valódi istenek! Népem mégis felcserélte Istenét — dicsőségét — tehetetlen és hitvány bálványokkal!</verse>
				<verse number="12">Ó egek, ámuljatok ezen! Rémüljetek meg, és borzadjatok el — mondja az Örökkévaló —,</verse>
				<verse number="13">hiszen népem kétszeresen vétkezett: elhagytak engem, az élő víz forrását, és repedezett ciszternákat ástak maguknak, amelyek nem tartják meg a vizet!”</verse>
				<verse number="14">„Vajon rabszolgává lett Izráel? Vagy már annak is született? Akkor hát miért lett mégis idegenek zsákmánya?</verse>
				<verse number="15">Ellenségei marcangolják, mint oroszlánok a prédát, ordítozva és hangosan morogva. Bizony, elpusztították Izráel szép földjét, lerombolták városait, lakatlan romokat hagytak hátra.</verse>
				<verse number="16">Végül még Egyiptom fiai is betörték fejedet!</verse>
				<verse number="17">De mindezt te okoztad magadnak, mivel hűtlenül elhagytad az Örökkévalót, Istenedet! Elfordultál tőle, pedig jó úton vezetett téged!</verse>
				<verse number="18">Mit értél vele, hogy Egyiptomba mentél Nílus-vizet inni? Mit értél vele, hogy Asszíriába mentél, az Eufrátesz vizét inni?</verse>
				<verse number="19">Megbüntet téged a saját gonoszságod, megfenyít elpártolásod és hűtlenséged! Tudd meg hát, lásd meg magad, milyen keserves és gonosz dolog, hogy elhagytad az Örökkévalót, Istenedet, s már nincs benned istenfélelem” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="20">„Bizony, már régen elszakadtál tőlem, ahogy az engedetlen ökör lerázza igáját, és elszakítja köteleit! Azt mondtad: »Nem szolgállak többé!« De bálványaidat bezzeg szolgáltad: minden dombon, minden zöldellő fa alatt megcsaltál az idegen istenekkel!</verse>
				<verse number="21">Én ültettelek el, Izráel, mint nemes szőlővesszőt, a legjobb fajtából származót. Hogyan változtál hát idegen fajtává, savanyú vadszőlővé?</verse>
				<verse number="22">Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanban fürödnél, bűneid akkor sem mosnád le magadról, vétkeid akkor is szemem előtt maradnak!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="23">„Hogy tagadhatod le, Izráel, hogyan mondhatod: »Nem imádtam bálványokat, nem mocskoltam be magam Baállal!« Nézd, ott maradt lábnyomod a völgyben, tudom, mit tettél, én láttalak! Olyan vagy, mint a fiatal tevekanca, amely ide-oda futkos, fékezhetetlenül.</verse>
				<verse number="24">Vagy, mint párzás idején a pusztai vadszamár kancája, mikor a csődör szagát szimatolja a szélben, s vadul nyargalászik utána. A csődör nem is kell keresse, mert a kanca maga fut utána. Ki tudná visszatartani?</verse>
				<verse number="25">Ne fuss a bálványok után, míg lejárod a lábad, és szomjúság gyötör, ne fáraszd magad hiába! De azt mondod: »Jaj, minden hiába, mert más isteneket szeretek, s utánuk futok!«”</verse>
				<verse number="26">„Bizony, megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják! Így szégyenül meg egész Izráel népe is, királyaikkal, vezetőikkel, papjaikkal és prófétáikkal együtt.</verse>
				<verse number="27">Mert mind azt mondják a bálványoszlopnak: »Te vagy az apám!« Meg a kőbálványnak: »Te szültél engem!« Nem arcukkal, hanem hátukkal fordultak felém, de mikor bajba kerülnek, mégis hozzám kiáltanak, hogy szabadítsam meg őket!</verse>
				<verse number="28">Akkor majd ezt felelem nekik: Hol vannak most isteneid, akiket készítettél magadnak? Azokat hívd, mentsenek meg ők a veszedelemből! Hiszen annyi istened van, Júda, ahány városod!”</verse>
				<verse number="29">„Miért pereltek velem? Hiszen ti hagytatok el engem! — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="30">Hiába fenyítettem fiaitokat, nem fogott rajtuk, elutasították! A prófétákat úgy gyilkolta kardotok, mint éhes oroszlán a prédáját.”</verse>
				<verse number="31">Halljátok meg, mit üzen az Örökkévaló nektek, akik ma éltek! „Olyan voltam én hozzátok, mint a kietlen pusztaság, vagy a sötétség földje? Miért mondjátok hát: »A magunk útján járunk, szabadok vagyunk, s többé nem jövünk vissza hozzád!«”</verse>
				<verse number="32">„Elfelejti-e felvenni ékszereit, vagy díszes menyegzői övét a menyasszony? De népem, bizony, számtalanszor elfelejtkezett rólam!”</verse>
				<verse number="33">„Izráel, de nagyon érted a módját, hogy szeretőt keress magadnak! Még a legromlottabb nő is tanulhatna tőled!</verse>
				<verse number="34">Kezeidhez vér tapad, ártatlan szegények vére, akik nem törtek be a házadba, mégis megölted őket!</verse>
				<verse number="35">Mindezek ellenére, azt mondod: »Ártatlan vagyok! Nem ér engem az Örökkévaló haragja!« Hát lásd meg, ítélni fogok fölötted, hiába tartod ártatlannak magad!”</verse>
				<verse number="36">„Milyen könnyelműen futkosol segítségért, hol ide, hol oda! De csalódni fogsz Egyiptomban is, ahogyan Asszíria is cserbenhagyott!</verse>
				<verse number="37">Bizony, Egyiptomból is jajgatva jössz el, és szégyenedben kezedbe temeted arcodat, mert az Örökkévaló elfordul azoktól is, akiktől te segítséget remélsz! Nem segít rajtad egyikük sem.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Ezt mondja az Örökkévaló: „Gondoljátok meg! Ha valaki elküldi feleségét, és elválik tőle, majd azután az asszony más férfié lesz, az első férj többé már nem fogadhatja vissza elvált feleségét — nem így van? De bizony így van, mert ha mégis visszafogadná, ezzel tisztátalanná és gyalázatossá tenné a földet. Te pedig, Júda népe, miután sok szeretőddel megcsaltál engem, még visszatérnél hozzám?</verse>
				<verse number="2">Nézz csak föl a kopasz dombokra! Van közöttük egyáltalán olyan, ahol nem imádtad bálványaidat? Minden út szélén vártad a szeretőidet, mint egy arab a pusztában. Úgy viselkedtél, mint egy prostituált, és tisztátalanná tetted a földet házasságtöréseddel és hűtlenségeddel!</verse>
				<verse number="3">Emiatt tartottam vissza tőled az esőzéseket, elmaradtak még a tavaszi esők is. S még csak nem is szégyenkeztél! Olyan lettél, mint egy hivatásos prostituált, akinek ez a mestersége, és ezt nem is szégyelli.</verse>
				<verse number="4">Most mégis így kiáltasz hozzám: »Atyám! Ifjúságomtól fogva te vagy segítőm és oltalmazóm!</verse>
				<verse number="5">Csak nem fogsz örökké haragudni rám?« Ezt mondod, de továbbra is vétkezel ellenem, ahogy csak tudsz!”</verse>
				<verse number="6">Jósiás király idejében szólt hozzám az Örökkévaló: „Jeremiás, láttad, mit művelt Izráel engedetlen népe? Felment a dombok tetejére, a zöldellő fák alá, hogy bálványait imádja! Bizony, olyan ez a bűn, mint a prostitúció!</verse>
				<verse number="7">Azt gondoltam, talán ezek után mégis visszatér hozzám, de nem tért vissza! Mindezt jól látta Júda is, Izráel hűtlen nővére.</verse>
				<verse number="8">Azt is látta, hogy sokszoros házasságtörése miatt eltaszítottam magamtól a hűtlen Izráelt, és válólevelet is adtam neki. Ennek ellenére a hitszegő nővére, Júda, mégsem félt, hanem maga is úgy viselkedett, mint egy prostituált:</verse>
				<verse number="9">könnyelműen megcsalt engem a bálványokkal. Házasságtörést követett el, mikor fa- és kőbálványokat imádott, és tisztátalanná tette a földet.</verse>
				<verse number="10">Mindezek után Izráel hűtlen nővére, Júda, mégsem tért vissza hozzám teljes szívvel, csak képmutatással” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="11">Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „A hűtlen Izráel még mindig igazabb lelkű, mint a hitszegő Júda!</verse>
				<verse number="12">Menj hát, és kiáltsd ezt az üzenetet észak felé: Térj vissza hozzám, elpártolt Izráel — az Örökkévaló mondja ezt neked —, akkor haragom többé nem zúdul rád, mert hűségesen szeretlek, s nem haragszom mindörökké! — az Örökkévaló üzeni ezt neked.</verse>
				<verse number="13">Csak ismerd el bűnödet: hogy vétkeztél Istened, az Örökkévaló ellen: más istenek után futottál, minden zöldellő fa alatt imádtad bálványaikat, és nem hallgattál rám!” — az Örökkévaló mondja ezt neked.</verse>
				<verse number="14">„Jöjjetek vissza hozzám, hűtlen gyermekeim — mondja az Örökkévaló —, mert én, egyedül én vagyok Uratok és Férjetek! Azután magamhoz veszek közületek egye-egyet minden városból, kettőt-hármat minden nemzetségből, és felviszem őket a Sionra.</verse>
				<verse number="15">Adok nektek szívem szerint való pásztorokat, akik okosan és bölcsen vezetnek, és gondot viselnek rátok.</verse>
				<verse number="16">Abban az időben megszaporodtok az országban, sok gyümölcsöt teremtek — mondja az Örökkévaló. — Akkor már nem emlegetik többé az Örökkévaló Szövetségládáját, nem is gondolnak rá, elfelejtik, nem hiányolják, nem készítik el újra.</verse>
				<verse number="17">Abban az időben már nem a Szövetségládát, hanem Jeruzsálemet nevezik az Örökkévaló trónjának! Oda gyülekeznek mind a nemzetek, oda jönnek az Örökkévalót tisztelni, s többé nem követik gonosz és makacs szívük kívánságait.</verse>
				<verse number="18">Akkor majd Júda és Izráel népe együtt tér vissza az északi földről arra a földre, amelyet őseiteknek adtam örökségül.”</verse>
				<verse number="19">„Izráel, hogyan fogadjalak fiaim közé, hogy adhatnám neked azt a gyönyörű földet, a nemzetek seregének legszebb örökrészét? Ezt gondoltam: Hívj engem Atyádnak, és hűségesen kövess engem!</verse>
				<verse number="20">De te hűtlen lettél hozzám, Izráel, ahogy a hűtlen asszony megcsalja férjét!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="21">A kopasz dombokon hallatszik Izráel fiainak sírása és könyörgése, mivel elfordultak az Örökkévalótól, és elfelejtették Istenüket!</verse>
				<verse number="22">„Térjetek vissza hozzám, hűtlen gyermekeim! Akkor kigyógyítalak titeket a hűtlenségből.” „Igen, hozzád jövünk, mert te vagy az Örökkévaló, te vagy Istenünk!</verse>
				<verse number="23">Bizony, értelmetlen dolog bálványokat imádni a dombokon, hamis isteneket ünnepelni a hegyek tetején, mert Izráel egyetlen szabadítója Istenünk, az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="24">A bálványok gyalázatossága pusztította el őseink minden munkáját ifjúságunk óta. Elpusztította fiaikat és leányaikat, nyájaikat és csordáikat, minden vagyonukat.</verse>
				<verse number="25">Emiatt kell gyalázatban hevernünk, ezért borít el a szégyen, hiszen vétkeztünk Istenünk, az Örökkévaló ellen mindannyian: magunk és őseink egyaránt. Vétkeztünk, ifjúságunk óta mind a mai napig, s nem hallgattunk az Örökkévalónak, Istenünknek szavára.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">„Mikor visszafordulsz, Izráel — ezt mondja az Örökkévaló —, és visszajössz hozzám; ha eltávolítod előlem utálatos bálványaidat, és nem hűtlenkedsz többé;</verse>
				<verse number="2">ha csak az Örökkévaló nevére esküszöl, de hűségesen meg is tartod, amit ígértél, igazságosság szerint; akkor majd a nemzetek is áldottak lesznek az Örökkévalóban, és vele dicsekednek.”</verse>
				<verse number="3">Mert ezt mondja az Örökkévaló Júda és Jeruzsálem lakosainak: „Szántsatok magatoknak új földet, ne vessetek magot a tüskés gyomok közé!</verse>
				<verse number="4">Metéljétek körül magatokat az Örökkévaló számára, vessétek le szívetek burkait, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai! Különben izzó haragom zúdul rátok gonosz tetteitek miatt, és nincs, aki tüzét elolthatná!”</verse>
				<verse number="5">Ezt mondja az Örökkévaló: „Hirdessetek vészriadót Júdában, kiáltsatok Jeruzsálemben! Fújjátok meg a sófárt szerte az országban, adjátok ki a mozgósító parancsokat! Kiáltsatok hangosan és gyülekezzetek, meneküljetek a fallal védett városokba!</verse>
				<verse number="6">Adjatok vészjelzést, mutassátok az irányt Sion felé, fussatok, meg ne álljatok! Mert én veszedelmet hozok észak felől, nagy pusztítás tör rátok hamar!</verse>
				<verse number="7">Az oroszlán már felkelt tanyájáról, a népek pusztítója elindult! Bizony, pusztára pusztítja országotokat, rommá rombolja városaitokat, puszta romokat hagy maga után!</verse>
				<verse number="8">Öltsetek hát zsákruhát, sírjatok és jajgassatok, mert az Örökkévaló felbőszült haragja még nem múlt el!</verse>
				<verse number="9">Abban az időben — mondja az Örökkévaló —, megrémül a király, tanácstalanná lesznek a fejedelmek, megdöbbennek a papok, s a próféták megrettennek.”</verse>
				<verse number="10">Ekkor közbeszóltam: „Jaj, Örökkévaló Úr Isten! De nagyon rászedted ezt a népet, becsaptad Jeruzsálemet! Mert azt mondták nekünk, hogy »Békességben lesztek!« — pedig ellenségeink a kardjukat már a szívünknek szegezték!”</verse>
				<verse number="11">Akkor ez az üzenet szól majd e népnek és Jeruzsálem lakóinak: „Nézzétek! Erős szél fúj a pusztából, forró szélvihar közeleg népemhez a kopár dombok felől! Ez nem gyengéd szellő, nem a búza tisztítására való,</verse>
				<verse number="12">hanem pusztító forgószél! Most én hirdetek ítéletet népem fölött!”</verse>
				<verse number="13">Nézzétek! Úgy közeledik, mint a forgószél! Harci szekerei száguldanak, mint a vihar! Lovai gyorsabbak a sasoknál! Jaj nekünk, végünk van, elvesztünk!</verse>
				<verse number="14">Jeruzsálem, tisztítsd meg szíved a gonosztól, hogy megmenekülj a pusztulástól! Meddig adsz még helyet a szívedben gonosz gondolatoknak?</verse>
				<verse number="15">Hiszen már a hírnök szava hallatszik Dán városából, Efraim hegyéről is közelgő veszedelmet jeleznek!</verse>
				<verse number="16">Hirdessétek a nemzetek között: „Már itt is vannak!” Mondjátok Jeruzsálemnek: „Messze földről sereg jön ellened, harci kiáltás hallatszik Júda városai ellen!”</verse>
				<verse number="17">„Bizony, körülvesznek téged, Jeruzsálem, mint a mezők őrzői! Megostromolnak téged, mert ellenem fordultál!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="18">Amint éltél, s amit tettél, azért történt ez veled! Gonoszságod büntetése, jaj, milyen keserű! Egészen szívedig hatol a csapás!</verse>
				<verse number="19">Jaj nekem! Gyötrődik a lelkem, háborog a szívem, egész bensőmet fájdalom szaggatja! Jajgatok és kiáltozom, nem hallgathatok, mert hallom a sófár hangját, és a harci kiáltást!</verse>
				<verse number="20">Egyik vészhír a másikat követi: pusztulás mindenfelé! Romokban hever az ország! Milyen hirtelen omlottak össze sátraink! Milyen váratlanul pusztultak el!</verse>
				<verse number="21">Meddig kell még harci zászlókat néznem, meddig hallgassam a sófár riadó hangját?</verse>
				<verse number="22">„Mivel ostoba az én népem, mivel nem ismernek engem, azért történt mindez. Esztelen gyermekek, értelmetlen fiak, csak a gonoszsághoz értenek, de jót tenni képtelenek!”</verse>
				<verse number="23">A földre nézek: minden kaotikus, lakatlan és üres! Az égre tekintek: ott sincs világosság!</verse>
				<verse number="24">A hegyekre: mind tántorognak, s a dombok is reszketnek!</verse>
				<verse number="25">Sehol egy ember, lakatlan a föld, az ég madarai is elmenekültek.</verse>
				<verse number="26">A termő gyümölcsös sivár pusztasággá lett, a városok romhalmazzá omlottak az Örökkévaló előtt, s haragja tüzében!</verse>
				<verse number="27">Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Bizony, elpusztul az egész föld, de nem véglegesen!</verse>
				<verse number="28">Gyászol az egész föld, s odafönt elsötétül az ég is. Mert elhatároztam, nem változatom meg, szóltam, és nem vonom vissza!”</verse>
				<verse number="29">A lovasok és íjászok kiáltása elől minden város lakói elfutnak, menekülnek az erdőkbe és a sziklák közé. Üresen maradnak a házak, lakatlanok a városok.</verse>
				<verse number="30">Júda, te mihez kezdesz, mikor elpusztítanak? Felveszed legszebb ruhádat, arannyal-ezüsttel ékesíted magad, kifested arcodat? Bizony, hiába szépítkezel, mert szeretőid megvetnek, és életedre törnek!</verse>
				<verse number="31">Sion leányának jajszavát hallom: mint aki vajúdik, úgy kiált! Jajgat, mint aki először szül, sikoltozik, és kezét tördeli: „Jaj nekem, végem van! Roskadozik lelkem a gyilkosok előtt!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Ezt mondja az Örökkévaló: „Járjátok be Jeruzsálemet! Nézzetek szét utcáin és terein! Kutassátok át az egész várost: találtok-e ott valakit, aki igazságosan cselekszik, és hűségre törekszik! Megbocsátok a városnak, ha csak egyet is találtok!”</verse>
				<verse number="2">Mikor esküsznek, azt mondják: „Él az Örökkévaló!” — de hamisan esküsznek.</verse>
				<verse number="3">Pedig te, Örökkévaló, a hűséget keresed! Megverted őket, de nem bánták, pusztítottad őket, de ebből sem tanultak. Megkeményítették szívüket, s nem akartak visszatérni hozzád!</verse>
				<verse number="4">Akkor azt gondoltam: csak az egyszerű emberek ilyen ostobák, nem értik az Örökkévaló dolgait, nem ismerik Istenük Törvényét.</verse>
				<verse number="5">Elmegyek hát a vezetőkhöz, a hatalmasokhoz, és velük beszélek. Ők biztosan értik az Örökkévaló dolgait, és ismerik Istenük Törvényét! De összefogtak, és lerázták magukról az igát, eltépték a köteleket.</verse>
				<verse number="6">S mivel az Örökkévaló ellen fordultak, oroszlán jön ellenük a sűrű bozótból, és széttépi őket! Farkasok jönnek a pusztából, és elpusztítják őket! Párduc leselkedik rájuk a városkapunál, hogy a kilépőt széjjelszaggassa, mivel bűneik megszámlálhatatlanok, és elpártolásuk egyre csak növekszik.</verse>
				<verse number="7">„Hogyan is bocsáthatnék meg neked, Júda népe? Hiszen fiaid elhagytak engem, és más istenekre esküsznek. Bár én jól bántam velük, mégis hűtlenek lettek hozzám, és a prostituáltak házában gyülekeznek.</verse>
				<verse number="8">Olyanok, mint a jól tartott mének, amelyek kanca után futkosnak és nyerítenek. Ők is a társuk felesége után vágyakoznak.</verse>
				<verse number="9">Ne büntessem meg őket ezekért? Az ilyen népnek ne fizessek meg?” — kérdezi az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="10">„Menjetek föl Júda szőlőskertjébe, pusztítsátok szőlőjét, de ne vágjátok ki tövestül! Vagdaljátok le vadhajtásait, mert azok nem az Örökkévalóhoz tartoznak!</verse>
				<verse number="11">Mert Júda népe és Izráel népe egészen hűtlen lett hozzám — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="12">Megtagadták az Örökkévalót: »Ugyan, nem tesz ő semmit! Veszedelem nem érhet bennünket, nem kell tartanunk sem éhínségtől, sem háborútól.«</verse>
				<verse number="13">A próféták össze-vissza fecsegnek, szavuk csak üres szél, nincs bennük isteni üzenet! Velük történjen meg, amit mondtak!”</verse>
				<verse number="14">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene: „Mivel népem így beszél, szavaimat tűzzé teszem a szádban, Jeremiás, a népet pedig száraz fává, a tűz égesse el őket!</verse>
				<verse number="15">Izráel népe, figyeljetek rám! Messzi földről hozok egy nemzetet, hogy rátok támadjanak — ezt üzeni az Örökkévaló. — Ősi nemzet ez, hatalmas és kegyetlen, amelynek nyelvét nem ismered, s beszédét nem érted.</verse>
				<verse number="16">Seregükben mindenki vitéz harcos, nyilaik mind halálosak.</verse>
				<verse number="17">Felemésztik kenyered és gabonád, megölik fiaid és leányaid. Elemésztik nyájaid és csordáid, elpusztítják szőlőskertjeid és fügefáid. Fegyvereik lerombolják váraidat, amelyekben reménykedsz, hogy megvédenek.</verse>
				<verse number="18">De még azokban a napokban sem vetek véget nektek egészen” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="19">„Amikor néped majd kérdezi: »Miért tette ezt velünk Istenünk, az Örökkévaló?« Akkor, Jeremiás, ezt válaszold nekik: »Ti elhagytatok engem, és a saját országotokban idegen isteneket szolgáltatok — mondja az Örökkévaló —, emiatt idegeneket kell majd szolgálnotok idegen földön!«”</verse>
				<verse number="20">„Mondjátok meg Jákób családjának, hirdessétek ki Júdában:</verse>
				<verse number="21">Hallgassatok rám, ostoba és esztelen nép! Szemetek van, mégsem láttok, fületek van, mégsem hallotok?</verse>
				<verse number="22">Nem féltek engem — kérdezi az Örökkévaló —, nem remegtek színem előtt? Pedig én szabtam határt a tengernek, én állítottam örök korlátot elé, amelyet át nem léphet soha! Ostromolják ugyan, de nem bírnak vele, háborognak hullámai, de át nem hághatják!</verse>
				<verse number="23">De ez a nép lázadó és makacs természetű, elfordultak az Örökkévalótól, és elhagyták őt.</verse>
				<verse number="24">Eszükbe sem jut, nem is gondolnak rá, hogy féljék és tiszteljék Istenüket, az Örökkévalót, aki esőt ad földjükre, őszi és tavaszi esőt a maga idejében, de az aratásra kijelölt heteket megőrzi!</verse>
				<verse number="25">Júda népe, bűneitek miatt maradt el az eső, és maradt el az aratás, vétkeitek fosztottak meg titeket az áldástól!</verse>
				<verse number="26">Népem között istentelen gonoszok leselkednek, mint a madarászok, aki csapdát állítanak a madaraknak, de embereket ejtenek rabul.</verse>
				<verse number="27">Házuk tele van csalással szerzett javakkal, mint a madarász kosara madarakkal, ezért lettek gazdagok és hatalmasak,</verse>
				<verse number="28">kövérek és előkelők. Gonoszságuk nem ismer határt, az árvákat nem segítik, hogy boldoguljanak, ügyükben nem ítélnek igazságosan, a szegényeket nem védelmezik.</verse>
				<verse number="29">Ne büntessem meg őket mindezért? — kérdezi az Örökkévaló. — Az ilyen nemzeten ne álljak-e bosszút?</verse>
				<verse number="30">Bizony, szörnyű és rettenetes dolgok történnek Júdában:</verse>
				<verse number="31">a próféták hamisan prófétálnak, a papok összeszövetkeztek velük, népem pedig ezt szereti! De mit tesztek majd, ha a vég elérkezik?!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Benjámin népe, menekülj el Jeruzsálemből! Fújjátok meg a sófárt Tékóában, adjatok vészjelzést Bét-Keremben! Mert nagy veszedelem közeleg észak felől, nagy pusztítás.</verse>
				<verse number="2">„Jeruzsálem, bár gyönyörű, virágos legelő vagy, mégis elpusztítalak!</verse>
				<verse number="3">Pásztorok jönnek ellened nyájaikkal, sátrat vernek, körülvesznek, gyönyörű legelődet felosztják, és nyájaikat legeltetik a maguk részén.”</verse>
				<verse number="4">„Készüljetek föl Jeruzsálem ostromára! Rajta, támadjuk meg a várost délben! Már későre jár az idő, megnyúltak az árnyékok.</verse>
				<verse number="5">Rajta, támadjuk meg éjjel! Romboljuk le falait és palotáit!”</verse>
				<verse number="6">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Vágjátok ki a fákat, építsetek töltést Jeruzsálem falainál! Büntetésre ítélt város ez, mert tele van elnyomással!</verse>
				<verse number="7">Ahogy a kút hidegen tartja vizét, úgy tartja magában a gonoszságát Jeruzsálem is. Folyton erőszakról és romlásról hallok híreket, betegséget és sebeket látok mindenütt!</verse>
				<verse number="8">Jeruzsálem, térj eszedre, különben lelkem elfordul tőled, és lakatlan romhalmazzá teszlek!”</verse>
				<verse number="9">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Teljesen lecsupaszítják Izráel maradékát, ahogy a szőlőt leszüretelik! Szedd le az utolsó szemig, ahogy a szüretelők leszednek minden szemet!”</verse>
				<verse number="10">De kihez szóljak? Kit figyelmeztessek? Ugyan ki hallgat rám? Izráel nem hallgat a figyelmeztetésre, olyan mintha süket lenne. Megutálták az Örökkévaló szavát, hallani sem akarják.</verse>
				<verse number="11">Ezért betölt engem az Örökkévaló haragja, elfáradtam, hogy feltartóztassam! „Ne is tartsd vissza tovább, hanem öntsd ki rájuk haragom — mondta az Örökkévaló —, még az utcán játszadozó gyerekekre is, meg a fiatalok társaságára, mindenkire! Bizony, fogságba kerül férj és feleség, idős és fiatal egyaránt!</verse>
				<verse number="12">Házaikban más lakik, szántóföldjük és feleségük is másé lesz, mivel kezemet e föld lakosai ellen fordítom — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="13">Hiszen kicsinytől nagyig mind pénzsóvár, még a próféták és papok is megvesztegetésre várnak,</verse>
				<verse number="14">hamis biztonságba ringatják népemet, súlyos sebeit könnyelműen gyógyítgatják: »Békesség, békesség!« — mondogatják nekik, pedig nincs békesség.</verse>
				<verse number="15">Szégyenkezniük kellene gyalázatos tetteik miatt, de eszük ágában sincs! Már pirulni sem tudnak, emiatt ők is elpusztulnak a többiek között, mikor népemet megbüntetem. Bizony, elesnek, elhullanak mind!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="16">Ezt mondja az Örökkévaló: „Menjetek ki az utak találkozásához, kérdezősködjetek a régi ösvények után! Keressétek, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugalmat találjatok lelketeknek. De azt feleltétek: »Nem megyünk!«</verse>
				<verse number="17">Őrszemeket is állítottam fölétek, figyelmeztettelek: Figyeljetek a sófár hangjára! De azt feleltétek: »Nem figyelünk!«</verse>
				<verse number="18">Ezért hát hallják meg a nemzetek, tudják meg a népek mindannyian, mit fogok tenni ezzel a néppel!</verse>
				<verse number="19">Tudja meg az egész föld, hogy csapásokkal sújtom e népet, saját tetteik súlyos következményeivel, mert nem hallgattak a szavamra, és tanításomat elutasították!”</verse>
				<verse number="20">„Minek hoztok nekem tömjént Sebából, és jó illatú nádat messzi földről? Nem fogadok el égőáldozatot tőletek, s nem kedvelem véresáldozataitokat sem.”</verse>
				<verse number="21">Ezért azt mondja az Örökkévaló: „Nézzétek! Akadályokat helyezek e nép elé, amelyben megbotlanak, apa és fia, szomszéd és barátja — mindannyian elvesznek!”</verse>
				<verse number="22">Azt mondja az Örökkévaló: „Nézzétek! Idegen nemzet jön észak felől, messzi földről nagy hadsereg indul útnak!</verse>
				<verse number="23">Kezükben íj és lándzsa, szívük kegyetlen, könyörtelen, hangjuk, mint a tenger zúgása, hatalmas lovas sereg! Mind harcra készülnek — ellened, Jeruzsálem!”</verse>
				<verse number="24">Halljuk hírét a közelgő seregnek, kezünk lehanyatlik és megdermed, megragadja szívünket a rettegés, mint szülési fájdalmak a vajúdó asszonyt.</verse>
				<verse number="25">Ki ne menjetek a mezőre, az utakon se járjatok, mert ellenség kardja vár, és rémület mindenfelől!</verse>
				<verse number="26">Népem leánya, ölts gyászruhát, fetrengj a földön, a hamuban, mintha egyszülött fiadat siratnád keservesen, mert ránk tör a pusztító hamar!</verse>
				<verse number="27">„Jeremiás, olyanná tettelek, mint az ötvös, aki fémet olvaszt és tisztít! Vizsgáld meg népemet, és mérlegeld életmódjukat!”</verse>
				<verse number="28">Mindnyájan megátalkodott lázadók, rágalmakat terjesztenek, romlottak és hitványak. Ha ezüstöt keresel, vagy aranyat, olyanok ők, mint a vas, meg a bronz!</verse>
				<verse number="29">Hiába szítja a tüzet a fújtató, hiába olvasztja a tűz az ércet, salakjától nem tudja elválasztani. Gonoszok, meg nem tisztíthatók!</verse>
				<verse number="30">„Értéktelen salak, nem ezüst” — így nevezik ezt a népet, mert az Örökkévaló félredobta őket!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:</verse>
				<verse number="2">„Jeremiás, menj, állj meg az Örökkévaló házának kapujában, és hirdesd ki ezt az üzenetet! Ezt mondd: Halld meg az Örökkévaló szavát, Júda egész népe! Figyeljetek mindannyian, akik bementek ezeken a kapukon az Örökkévalót imádni!</verse>
				<verse number="3">Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene üzeni nektek: Javítsátok meg egész gondolkozásotokat, életmódotokat, és jobbítsátok meg tetteiteket! Akkor továbbra is veletek együtt lakom e helyen.</verse>
				<verse number="4">Ne csapjátok be magatokat azzal, hogy »Ez az Örökkévaló Temploma! Az Örökkévaló Temploma, az Örökkévaló Temploma…«.</verse>
				<verse number="5">Mert csak ha valóban megjavítjátok egész gondolkozásotokat, életmódotokat és tetteiteket: ha igazságosan bántok egymással,</verse>
				<verse number="6">ha nem nyomjátok el a jövevényeket, árvákat és özvegyeket, ha nem öltök meg senkit ártatlanul, ha nem imádtok más isteneket, akik pusztulásotokat okozzák,</verse>
				<verse number="7">csak akkor fogok veletek együtt lakni ezen a földön, amelyet réges-régen örök időkre őseiteknek adtam.</verse>
				<verse number="8">Nézzétek! Hamis beszédekkel hitegetitek magatokat, amelyek nem használnak semmit!</verse>
				<verse number="9">Loptok, gyilkoltok, házasságtörést követtek el, hamisan esküsztök, Baálnak áldoztok, és más isteneket imádtok, akiket azelőtt nem is ismertetek!</verse>
				<verse number="10">S ezek után még idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amely nevemet viseli, és azt mondjátok: »Biztonságban vagyunk!« — s annyira biztonságban érzitek magatokat, hogy mikor elmentek, folytatjátok utálatos bűneiteket, amelyeket gyűlölök!</verse>
				<verse number="11">Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amely nevemet viseli?! Akkor majd én is annak tekintem!</verse>
				<verse number="12">Menjetek csak el Silóba, szent helyemre, ahol először szereztem lakóhelyet nevemnek! Nézzétek meg, mit tettem azzal — népem, Izráel gonoszsága miatt!</verse>
				<verse number="13">Most hát, mivel mindezeket a bűnöket elkövettétek — mondja az Örökkévaló —, ezért én is úgy fogok bánni ezzel a házzal, mint ahogy Silóval bántam! Pedig ez a ház, amelyet nektek és őseiteknek adtam, s amelyben annyira bíztok, valóban az én nevemet viseli! De mivel újra meg újra hiába figyelmeztettelek titeket, nem hallgattatok rám, és mikor hívtalak benneteket, nem válaszoltatok — ezért Siló sorsára jut ez a ház is.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">Bizony elhajítalak benneteket messzire a szemem elől — mint ahogy testvéreitekkel, Efraim nemzetségével is bántam.”</verse>
				<verse number="16">„Te pedig, Jeremiás, ne imádkozz ezért a népért, ne könyörögj, se ne járj közben értük, mert nem hallgatlak meg!</verse>
				<verse number="17">Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?!</verse>
				<verse number="18">A gyerekek fát gyűjtögetnek, az apák tüzet raknak, az asszonyok tésztát gyúrnak, hogy kalácsot készítsenek az Ég Királynőjének, és italáldozatot mutassanak be más isteneknek — hogy felbosszantsanak engem!</verse>
				<verse number="19">De vajon nekem okoznak ezzel bajt, nem inkább saját maguknak ártanak vele? — kérdezi az Örökkévaló. — Bizony, magukra hoznak szégyent!”</verse>
				<verse number="20">Emiatt ezt mondja az Örökkévaló: „Izzó haragomat zúdítom erre a helyre, emberekre és állatokra, a mező fáira és a föld termésére egyaránt. Mind megégetem őket, s haragom tüzét el nem olthatja senki!”</verse>
				<verse number="21">Ezt mondja nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Hiába hoztok nekem égő- és véresáldozatokat, inkább egyétek meg ti az összes áldozati húst! Igen, még az égőáldozatokét is, amelyeket pedig teljesen el kellene égetni az oltáron!</verse>
				<verse number="22">Hiszen nem kívántam én őseitektől sem, hogy áldozzanak nekem égő- és véresáldozatokat, amikor kihoztam őket Egyiptomból.</verse>
				<verse number="23">Hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok szavamra, és engedelmeskedjetek nekem! Akkor Istenetek leszek, ti pedig népemmé lesztek. Éljetek úgy, ahogyan mondtam nektek, hogy jól menjen a sorotok.</verse>
				<verse number="24">Ők azonban nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek, hanem makacsul gonosz szívük elképzeléseit követték, és hátat fordítottak nekem.</verse>
				<verse number="25">Attól kezdve, hogy őseitek kijöttek Egyiptomból, mind a mai napig újra meg újra küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat.</verse>
				<verse number="26">Őseitek azonban soha nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek, hanem megmakacsolták magukat, és minden nemzedék gonoszabbul viselkedett, mint az előző.</verse>
				<verse number="27">Mondd el hát mindezeket nekik, Jeremiás, de nem fognak rád hallgatni. Ha kiáltasz is nekik, nem válaszolnak.</verse>
				<verse number="28">Akkor mondd nekik ezt: Olyan nemzet ez, amely nem akar Istenének, az Örökkévalónak a szavára hallgatni, és a figyelmeztetést sem fogadja el. Kiveszett közülük a hűség, kihalt az igazság, már szájukra sem veszik többé.”</verse>
				<verse number="29">„Nyírd le a hajad, és szórd szét! Énekelj siratóéneket a kopasz hegytetőkön, mert az Örökkévaló elfordult ettől a nemzedéktől! Elhagyta őket, mivel megharagudott rájuk!</verse>
				<verse number="30">Mert Júda népe gonoszságot művelt a szemem láttára. Utálatos bálványaikat felállították házamban, hogy tisztátalanná tegyék e házat, amely nevemet viseli — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="31">Felépítették Tófet oltárait a Ben-Hinnóm völgyében, s ott megégették fiaikat és leányaikat a tűzben, bár ezt egyáltalán nem parancsoltam nekik, sőt, még eszembe sem jutott ilyesmi.</verse>
				<verse number="32">Ezért eljön a nap — mondja az Örökkévaló —, amikor azt a helyet nem fogják többé Tófetnek, sem Ben-Hinnóm völgyének nevezni, hanem az Öldöklés völgyének fogják hívni. Bizony, tömegsírnak fogják használni azt a völgyet, amíg meg nem telik.</verse>
				<verse number="33">E nép halottai pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak szolgálnak majd eledelül — és nem lesz senki, aki a vadakat elűzze azokról.</verse>
				<verse number="34">Véget vetek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin minden ünneplésnek és örvendezésnek, s még a vőlegény és a menyasszony örömének is, mert puszta romhalmazzá lesz az egész ország!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">„Abban az időben — mondja az Örökkévaló — Júda királyainak csontjait kiszórják a sírjaikból. Ugyanígy bánnak a régi júdabeli fejedelmek, papok, próféták és Jeruzsálem egykori lakóinak csontjaival is.</verse>
				<verse number="2">A csontokat pedig odaszórják a nap, hold és az ég egész serege elé, akiket ezek a régen meghalt emberek egykor szerettek, szolgáltak, követtek, kerestek és imádtak. Ott hagyják ezeket a csontokat temetetlenül, mint ahogy a trágyát a földműves szétszórja a szántóföldön.</verse>
				<verse number="3">Akik pedig még életben maradnak ebből a gonosz nemzedékből, minden helyen, ahová szétszórom őket, inkább választják majd a halált, mint az életet” — mondja a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="4">„Jeremiás, mondd Júda népének, hogy ezt üzeni az Örökkévaló: Ha elesik valaki, nem kel-e föl, amint lehet? Ha letér az útról, nem fordul-e vissza?</verse>
				<verse number="5">Miért nem tér hát vissza hozzám Jeruzsálem népe, vajon örökre elfordultak tőlem? Ragaszkodnak a hazugsághoz, s nem akarnak visszajönni hozzám.</verse>
				<verse number="6">Figyelmesen hallgattam őket, de nem helyesen beszélnek. Nincs közöttük, aki megbánná gonoszságát, nincs, aki mondaná: »Jaj, mit tettem?« Mind a saját feje után megy, a maga útján rohan, mint harci mén a csatában.</verse>
				<verse number="7">Az égi madarak tudják költözésük idejét, a fecskék, gólyák és darvak tudják indulásuk-érkezésük idejét. De jaj, népem nem ismeri az Örökkévaló útjait!</verse>
				<verse number="8">Hogy meritek azt mondani: »Kezünkben az Örökkévaló Törvénye, ezért bölcsek vagyunk!« — mikor az írástudók hazug tolla a Törvényt meghamisította!</verse>
				<verse number="9">Emiatt megszégyenülnek a bölcs írástudók, megrettennek és fogságba esnek! Mit ér a bölcsességük, ha az Örökkévaló szavát elutasítják?</verse>
				<verse number="10">Ezért hát asszonyaikat idegeneknek adom, szántóföldjeiket pedig a hódítóknak, hiszen kicsinytől nagyig mind pénzsóvárok, még a próféták és papok is megvesztegetésre várnak.</verse>
				<verse number="11">Népem súlyos sebeit úgy gyógyítgatják, mint könnyű karcolást szokás. »Jól van, jól van, minden rendbe jön!« — mondogatják, pedig semmi sincsen jól.</verse>
				<verse number="12">Szégyenkezniük kellene gyalázatos tetteik miatt, de eszük ágában sincs! Már pirulni sem tudnak, emiatt ők is elpusztulnak a többiek között, mikor népemet megbüntetem. Bizony, elesnek, elhullanak mind!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="13">„Szüretelni akartam náluk — mondja az Örökkévaló —, de nincs szőlő a tőkén, nincs füge a fán, még a levelek is lehullottak. Amit adtam nekik, mind eltűnt.”</verse>
				<verse number="14">„Miért ülünk itt tétlenül? Mire várunk? Keljünk föl, s menjünk be a megerősített városokba! Haljunk meg ott, ha már Istenünk, az Örökkévaló halálra ítélt bennünket! Hiszen vétkeztünk az Örökkévaló ellen, ezért adott innunk mérgezett vizet!</verse>
				<verse number="15">Minek várjunk békességre, ha úgysem jön semmi jó? Minek reméljünk gyógyulást, ha csak rémület közeleg?</verse>
				<verse number="16">Hiszen már hallatszik a lovak dobogása, a harci mének nyerítése észak felől, s reszket az egész föld! Ellenségeink közelegnek, hogy mindent elpusztítsanak e földön, városainkat és magunkat is azokkal együtt!”</verse>
				<verse number="17">„Látjátok? Mérges kígyókat küldök rátok, viperákat, amelyeken nem fog a bűvölés. Bizony, megmarnak titeket, gyógyíthatatlanul!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="18">Istenem! Szomorúság és félelem vesz erőt rajtam.</verse>
				<verse number="19">Nézd, népem segélykiáltását hallom mindenfelől: „Hát nem lakik már az Örökkévaló a Sionon? Nincs már ott Sion Királya?” De Isten így válaszol: „Miért bosszantottak bálványaikkal, miért haragítottak idegen isteneikkel?”</verse>
				<verse number="20">Így kesereg a nép: „Jaj, már elmúlt az aratás, vége a nyárnak, mégsem szabadultunk meg!”</verse>
				<verse number="21">Összetörted népemet, s velük együtt engem is, Uram! Siratom romlásukat, és elfog a rémület!</verse>
				<verse number="22">Hát nincs már balzsam Gileádban? Nincs orvos, aki meggyógyítana minket? Miért nem gyógyultak be népem sebei?</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Jaj, bárcsak szememből patak eredne, bárcsak forrássá lehetne, hogy éjjel-nappal sirassam népem megöltjeit!</verse>
				<verse number="2">Bár mehetnék a pusztába, messze földre, utasok szállására, hogy elhagynám népemet, mert mind házasságtörők, árulók gyülekezete!</verse>
				<verse number="3">„Nyelvük olyan, mint az íj, hazug szavaik, mint a nyílvesszők. Elburjánzott a hazugság az országban, s a hűséget már nem ismerik! Egyik gonoszság a másikat éri, de engem nem ismernek” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="4">„Mindenki óvakodjon a társától, még testvéretekben se bízzatok! Mert a testvéred is csaló, minden társad rágalmazó.</verse>
				<verse number="5">Mind becsapják egymást, nincs egy sem, aki igazat mondana, csak hazugságra tanítják nyelvüket, hamisságban fáradoznak.</verse>
				<verse number="6">Egyik gazság a másikat követi, egyik csalárdság jön a másik után, rólam pedig tudni sem akarnak! — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="7">Ezért hát megolvasztom és megtisztítom őket, mint az ezüstöt. Hiszen mi mást tehetnék népemmel? — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —</verse>
				<verse number="8">Sebző nyíl a nyelvük, ajkuk folyton hamisságot beszél. Szájuk »Békesség!«-et mond kedvesen, de szívük már csapdát készít testvérüknek.</verse>
				<verse number="9">Ne büntessem meg őket ezekért? Az ilyen népnek ne fizessek-e meg?” — kérdezi az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="10">Siratom a hegyeket, gyászolom az elhagyott legelőket, mert hallatszik többé a nyájak bégetése, nem jár arra senki, még az égi madarak is elmenekültek, a mezei vadak is elfutottak!</verse>
				<verse number="11">Azt mondja az Örökkévaló: „Romhalmazzá teszem Jeruzsálemet, sakálok tanyájává, elpusztítom Júda városait, lakatlanná teszem!”</verse>
				<verse number="12">Hol van a bölcs, aki érti ezt? Kinek jelentette ki az Örökkévaló szája, hogy hirdesse a népnek? Miért pusztult el az ország? Miért lett kietlen sivatag, ahol sem ember, sem állat nem jár?</verse>
				<verse number="13">De hiszen megmondta az Örökkévaló: „Ez a nép elfordult tanításomtól és törvényemtől, amelyet eléjük állítottam, hogy azt kövessék. Nem hallgattak szavamra, s nem úgy éltek, ahogy meghagytam nekik,</verse>
				<verse number="14">hanem konokul a saját fejük után mentek, és bálványokat követtek, ahogy őseik tanították őket.</verse>
				<verse number="15">Ezért hát én is ürömmel etetem, és méreggel itatom őket — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene. —</verse>
				<verse number="16">Szétszórom őket a nemzetek közé, akiket sem ők, sem őseik nem ismertek. De még ott is fegyvert küldök utánuk, hogy öldösse őket, amíg el nem pusztulnak.”</verse>
				<verse number="17">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Figyeljetek rám! Hívjátok a siratóasszonyokat, akik gyakorlottak ebben, küldjetek értük, jöjjenek hamar!”</verse>
				<verse number="18">Jaj, sirassatok minket! Fogjatok hozzá, jajgassatok, áradjanak a könnyek, hogy veletek sírjunk mi is!</verse>
				<verse number="19">Már hallatszik a siratóének a Sionról: „Jaj nekünk! Hogy elpusztultunk! Milyen nagy szégyen ért minket! Házainkat lerombolták ellenségeink, s el kell hagynunk földünket!”</verse>
				<verse number="20">Asszonyok, halljátok meg, mit mond az Örökkévaló! Hallgassatok szavára, tanítsátok meg leányaitokat a siratásra, szomszédjaitokat a siratóénekre:</verse>
				<verse number="21">„Jaj, ablakainkra szállt a halál, s bejött házainkba, hogy kipusztítsa gyermekeinket az utcákról, kiirtsa a fiatalokat a terekről!”</verse>
				<verse number="22">„Szólj! — mondta nekem az Örökkévaló. — Úgy hevernek majd szerteszét a hullák, mint ganéj a mezőn, mint levágott búza az aratók után, de nem lesz, aki összegyűjtse őket!”</verse>
				<verse number="23">Azt mondja az Örökkévaló: „Ne dicsekedjen bölcsességével a bölcs, se erejével az erős, se gazdagságával a gazdag!</verse>
				<verse number="24">Ha dicsekedni akar, hát azzal dicsekedjen, hogy igazán ismer engem, tudja, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki hűséges szeretettel, igaz ítélettel, igazságosan kormányozom a föld lakóit, mert ezekben telik kedvem” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="25">„Bizony, eljön az idő, amikor megbüntetem mindazokat, akik ugyan körülmetélik testüket, valójában mégis körülmetéletlenek:</verse>
				<verse number="26">Egyiptom népét, Júda, Edom, Ammon és Moáb népét, meg azokat a pusztában élő törzseket, akik a hajukat lenyírják. Megbüntetem őket, mert mindezek a nemzetek körülmetéletlenek; Izráel egész népe pedig körülmetéletlen szívű!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Halljátok az Örökkévaló üzenetét, Izráel népe!</verse>
				<verse number="2">Ezt mondja az Örökkévaló: „Ne kövessétek a nemzetek szokásait, se ne féljetek az égi jelektől, amelyektől ők félnek!</verse>
				<verse number="3">Hiszen a nemzetek vallásos szokásai nem érnek semmit! Bálványuk csak egy fadarab, melyet az erdőben vágtak, baltával faragtak,</verse>
				<verse number="4">arannyal-ezüsttel cifráztak, szögekkel erősítettek, hogy el ne mozduljon.</verse>
				<verse number="5">Olyan, mint a madárijesztő az uborkaföldön: nem beszél, s hordozni kell, mert járni sem tud. Ne féljetek tőlük, mert sem jót, sem rosszat nem tudnak tenni: tehetetlenek!”</verse>
				<verse number="6">Nincs senki hozzád hasonló, Örökkévaló! Nagy vagy, és nagy a hatalmad, neved is erős és hatalmas!</verse>
				<verse number="7">Ki ne félne téged, Nemzetek Királya? Téged illet a tisztelet, nincs hozzád hasonló a nemzetek bölcsei között, sehol a királyságokban!</verse>
				<verse number="8">Ostobák ők mindannyian, és bolondok, hogy imádják a tehetetlen bálványokat. Hiszen azok csak faragott fadarabok,</verse>
				<verse number="9">Társisból való ezüsttel borítva, ufázi arannyal cifrázva — ötvösök, ácsok keze munkája —, felöltöztetve kék és bíbor ruhákba, takácsok vásznaiba!</verse>
				<verse number="10">De az Örökkévaló valóban Isten, élő igaz Isten, örökké uralkodó Király. Haragjától reszket az egész föld, felindulását nem viselhetik el a nemzetek.</verse>
				<verse number="11">Mondjátok meg hát nekik: „Az úgynevezett istenek, akik nem teremtették az eget és a földet, kipusztulnak a földről, és kivesznek az ég alól!”</verse>
				<verse number="12">Az Örökkévaló teremtette a földet nagy erejével, alkotta a lakható világot bölcsességével, kiterjesztette az eget értelmével.</verse>
				<verse number="13">Mennydörgő szavára vizek gyülekeznek az égen, pára száll föl a földről, villámok cikáznak, zápor zuhog, szélvihart hív elő raktáraiból.</verse>
				<verse number="14">Akik bálványokban bíznak, mind ostobák! Megszégyenülnek az aranyművesek, mert kezük munkája tehetetlen, csak öntött fém az, nincs benne lehelet,</verse>
				<verse number="15">nem jó semmire, hitvány és hamis. Elpusztul minden bálvány, mikor az Örökkévaló ítéletet tart fölöttük.</verse>
				<verse number="16">De nem ilyen Jákób Istene! Ő teremtette a mindenséget, s Izráel népét magának választotta örökségül. Örökkévaló, Seregek Ura — ez az ő neve!</verse>
				<verse number="17">Szedjétek össze holmitokat, vegyétek vállaitokra batyutokat, ti, akik az ostromlott városokban éltek!</verse>
				<verse number="18">Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Most messzire hajítom parittyámból e föld lakosait, és szenvedést hozok rájuk, hogy tanuljanak belőle!”</verse>
				<verse number="19">Jaj nekem, hogy összetörtem! Súlyos a sebem, gyógyíthatatlan, de ez a büntetésem, el kell viselnem!</verse>
				<verse number="20">Sátramat összedöntötték, köteleit elvagdalták, gyermekeim elmentek, többé nem látom őket! Nincs, aki felállítsa hajlékomat, újra kifeszítse sátramat.</verse>
				<verse number="21">Ostobák voltak a pásztorok, mert nem keresték az Örökkévaló tanácsát, ezért vallottak kudarcot, s egész nyájuk szétszóródott.</verse>
				<verse number="22">Halljátok a zúgást? Figyeljétek, hogy erősödik! Észak felől támad, arról közeledik. Bizony, elpusztítja az áradat Júda városait, sakálok tanyája lesz belőlük!</verse>
				<verse number="23">Ó, Örökkévaló, tudom, hogy az ember nem ura sorsának, halandó nem irányíthatja a saját lépteit!</verse>
				<verse number="24">Fenyíts meg, Örökkévaló, de igaz mértékkel, ne haragodban, nehogy egészen megsemmisíts!</verse>
				<verse number="25">Izzó haragod tüzét öntsd az idegen nemzetekre, akik nem ismernek, s nem tisztelnek téged, mert ők pusztították el Jákób népét, lerombolták lakóhelyét, egészen megemésztették.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:</verse>
				<verse number="2">„Figyelj arra, amit a Szövetség szavai jelentenek, és mondd el Jeruzsálem polgárainak és Júda többi lakóinak!</verse>
				<verse number="3">Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, Izráel Istene: Átkozott legyen, aki nem tartja meg a Szövetséget,</verse>
				<verse number="4">amelyet akkor parancsoltam őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptomból, a »vasolvasztó kohóból«. Azt mondtam nekik: Hallgassatok rám, tegyétek meg, amit mondok nektek, és engedelmeskedjetek parancsaimnak, hogy népemmé legyetek, én pedig Istenetekké legyek.</verse>
				<verse number="5">Azért mondtam ezt, hogy beteljesítsem az őseiteknek esküvel adott ígéretemet: hogy nekik adjom a tejjel-mézzel folyó földet — azt, amelyen ma laktok.” Én pedig azt válaszoltam: Ámen, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló ezt mondta nekem: „Hirdesd ki ezt az üzenetet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: Engedelmesen figyeljetek arra, amit a Szövetség szavai jelentenek, és éljetek aszerint!</verse>
				<verse number="7">Mert attól a naptól fogva, amelyen kihoztam őseiteket Egyiptomból, mind a mai napig újra meg újra figyelmeztettem őseiteket, és most titeket is, hogy hallgassatok rám, és engedelmeskedjetek! Idejében figyelmeztettem őket,</verse>
				<verse number="8">de nem hallgattak rám, s nem akartak engedelmeskedni. Inkább gonosz szívük kívánságait követték. Emiatt beteljesítettem rajtuk e Szövetség igéit, amelyről azt parancsoltam nekik, hogy teljesítsék azokat, de nem tartották meg.”</verse>
				<verse number="9">Azt mondta nekem az Örökkévaló: „Júda népe és Jeruzsálem lakossága titokban összefogott ellenem.</verse>
				<verse number="10">Megint ugyanazokat a bűnöket követik el, mint őseik, akik nem akartak rám hallgatni. Újra más isteneket imádnak, s azokat követik. Bizony, Izráel és Júda népe egyaránt megtörte a Szövetséget, amelyet őseikkel kötöttem.</verse>
				<verse number="11">Emiatt olyan veszedelmet hozok rájuk, amelyből nem menekülhetnek — mondja az Örökkévaló. — Ha kiáltanak is hozzám segítségért, nem fogom meghallgatni.</verse>
				<verse number="12">Akkor majd Júda városai és Jeruzsálem lakói nagy nyomorúságukban azokhoz az istenekhez kiáltanak segítségért, akiknek tömjénfüsttel áldoztak, de azok egyáltalán nem segítenek rajtuk.</verse>
				<verse number="13">Hiszen annyi istenetek van, ahány város Júdában, és annyi oltárotok az utálatos bálványaitoknak és Baálnak, ahány utca van Jeruzsálemben!</verse>
				<verse number="14">Te pedig, Jeremiás, ne imádkozz ezért a népért, ne könyörögj, se ne járj közben értük, mert úgysem hallgatom meg segélykiáltásukat, amikor majd bajba kerülnek!”</verse>
				<verse number="15">„A nép, amelyet szeretek, gonoszságokat követett el. Mi keresnivalójuk van hát házamban? Azt képzelik, fogadalmakkal és áldozatokkal elkerülhetik a büntetést, s majd örülhetnek gonoszságaikban?”</verse>
				<verse number="16">Egykor az Örökkévaló szép termetű, jó gyümölcsű, zöldellő olajfának nevezett téged! De most, nagy vihar mennydörgésénél tűzbe borítja koronádat, és letördeli ágaidat!</verse>
				<verse number="17">Az Örökkévaló, a Seregek Ura ültetett el téged, s ő mondott ítéletet fölötted a sok gonoszság miatt, amelyeket Izráel és Júda népe elkövetett. Bizony megharagították az Örökkévalót, mert Baálnak áldoztak!</verse>
				<verse number="18">Az Örökkévaló mutatta meg nekem, így tudtam meg, hogy mit terveznek Anatótban ellenem.</verse>
				<verse number="19">Olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet a vágóhídra visznek. Nem sejtettem, hogy gonosz terveket szőnek ellenem: „Vágjuk ki ezt a fát gyümölcsével együtt! Vágjuk ki az élők közül, még a nevét se emlegessék többé!”</verse>
				<verse number="20">Akkor ezt mondtam az Örökkévalónak: Örökkévaló, Seregek Ura, aki igazságosan ítélsz, megvizsgálod a szíveket és gondolatokat, hozzád fordulok panaszommal, állj bosszút rajtuk, kérlek!</verse>
				<verse number="21">Anatót lakói az életemre törtek: azt mondták, hogy ne prófétáljak az Örökkévaló nevében, különben saját kezükkel ölnek meg.</verse>
				<verse number="22">Akkor az Örökkévaló, a Seregek Ura ezt mondta nekem: „Megbüntetem őket! Az ifjakat fegyver öli meg, a gyerekek pedig éhen halnak.</verse>
				<verse number="23">Senki sem marad életben közülük, mert veszedelmet hozok Anatót lakóira, amikor eljön megbüntetésük ideje.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Örökkévaló, te igazságos vagy, s mikor perelek veled, mindig neked van igazad, mégis, hadd panaszkodjak neked! Miért boldogulnak az istentelenek? Miért virágoznak a csalók?</verse>
				<verse number="2">Hiszen te ültetted el őket, azért vertek gyökeret, növekednek, és gyümölcsöt teremnek. Folyton téged emlegetnek, pedig szívük távol van tőled.</verse>
				<verse number="3">Te jól ismersz, Örökkévaló, látod minden lépésemet, megvizsgáltad szívemet, hűségemet! Válaszd külön ezeket az istenteleneket, mint a levágásra szánt juhokat! Készítsd őket a megöletés napjára!</verse>
				<verse number="4">Meddig kell még a földnek gyászolnia miattuk? Miért kell a legelők füvének kiszáradnia gonoszságukért? Miattuk pusztulnak még a vadak és a madarak is, mert ők azt mondják: „Isten nem látja, mi lesz velünk!”</verse>
				<verse number="5">„Jeremiás, ha belefáradsz, mikor gyalogosokkal futsz, hogyan fogsz akkor a lovasokkal versenyezni? Ha a sík mezőn is elesel, mit teszel majd a Jordán melletti sűrű bozótban?</verse>
				<verse number="6">Hiszen a saját rokonságod és testvéreid is ellened beszélnek, tele torokkal rosszat kiabálnak. Ne higgy nekik, még ha kedvesen is szólnak!”</verse>
				<verse number="7">„Elhagytam házamat, magára hagytam birtokomat, lelkem örömét, választott népemet ellensége kezébe adtam!</verse>
				<verse number="8">Népem ellenem fordult, vadul ordít rám, mint a bozótból támadó oroszlán, ezért én is elfordultam tőle.</verse>
				<verse number="9">Olyanná lett népem, mint az elhullott préda a pusztában, keselyűk s hiénák gyülekeznek körülötte. Gyertek mind, mezei vadak, szaggassátok, egyétek!</verse>
				<verse number="10">Drága szőlőskertemet sok pásztor taposta, kedves birtokomat kegyetlenül pusztította, gyönyörű kertemet kietlen pusztává tette.</verse>
				<verse number="11">Feldúlták, tönkretették, s most gyászol az egész föld. Bizony, elpusztult az ország, nincs, aki gondját viselné.</verse>
				<verse number="12">A pusztában minden kopár hegytetőre pusztítók jöttek, mert az Örökkévaló fegyvere gyilkol az országban mindenütt. Senki sincs biztonságban.</verse>
				<verse number="13">Búzát vetettek, de tövist aratnak, sokat fáradoznak, mégsem boldogulnak, aratáskor keservesen csalódnak, az Örökkévaló izzó haragja miatt.”</verse>
				<verse number="14">Ezt mondja az Örökkévaló: „Izráel gonosz szomszédai kezet vetettek arra, amit népemnek adtam örökségül. Emiatt gyökerestül kitépem ezeket a népeket földjükből, és Júda népét is kigyomlálom közülük.</verse>
				<verse number="15">De miután kitépem őket, ismét könyörülök rajtuk, és újra visszaviszem őket a saját földjükre: mindegyiket a maga örökségébe.</verse>
				<verse number="16">Azután pedig megtanulják népemtől, hogyan esküdjenek nevemre: »Az élő Istenre esküszöm«, és megtanulják, hogyan éljenek tetszésem szerint. Igen, ahogy egykor rosszra tanították népemet, hogy Baálra esküdjenek, úgy tanítja népem őket a jóra.</verse>
				<verse number="17">Azt a nemzetet pedig, amely mégsem akarja követni népemet, végérvényesen kiirtom és elpusztítom — mondja az Örökkévaló.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Ezt parancsolta nekem az Örökkévaló: „Jeremiás, menj, vásárolj egy lenből szőtt övet, majd kösd a derekadra, de vízbe ne mártsd!”</verse>
				<verse number="2">Meg is vettem az övet, és a derekamra kötöttem, ahogy az Örökkévaló mondta.</verse>
				<verse number="3">Majd másodszor is szólt hozzám az Örökkévaló:</verse>
				<verse number="4">„Készülj az útra! Az övet, amelyet vettél, kösd a derekadra, s így menj el Perátba! Ott rejtsd el az övet egy sziklahasadékba.”</verse>
				<verse number="5">Akkor elmentem Perátba, és ott elrejtettem az övet, ahogy az Örökkévaló parancsolta.</verse>
				<verse number="6">Hosszú idő múlva az Örökkévaló ezt mondta: „Indulj útnak, menj el Perátba, és hozd vissza az övet, amelyről mondtam, hogy rejtsd el.”</verse>
				<verse number="7">Úgy is tettem: elmentem Perátba, megkerestem, és elővettem az övet a rejtekhelyről. De lám, az öv teljesen tönkrement, és használhatatlan lett.</verse>
				<verse number="8">Ekkor így szólt hozzám az Örökkévaló:</verse>
				<verse number="9">„Látod, Jeremiás? Ahogyan ez az öv teljesen tönkrement, ugyanúgy fogom megsemmisíteni Júda kevélységét és Jeruzsálem mérhetetlen büszkeségét!</verse>
				<verse number="10">Ez a gonosz nép nem akar szavamra hallgatni, hanem a saját szíve kívánságait követi, más istenek nyomába szegődik, azokat imádja és szolgálja! Emiatt ők is olyanok lesznek, mint ez a teljesen elrohadt és használhatatlan öv!</verse>
				<verse number="11">Ahogy a férfi szorosan a derekára köti övét, úgy kötöttem én is magamhoz egész Izráel és Júda népét — mondja az Örökkévaló. — Azt akartam, hogy saját népemmé legyenek, nevem dicsőségére, dicséretem és tiszteletem növelésére, de ők nem hallgattak rám.”</verse>
				<verse number="12">„Jeremiás, mondd Júda népének: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, Izráel Istene: Minden boroskorsót meg kell tölteni borral! Erre majd azt válaszolják neked: »Tudjuk mi azt jól, hogy minden boroskorsót meg kell tölteni borral!«</verse>
				<verse number="13">Akkor mondd nekik: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: Nézzétek! Én fogom színig tölteni e föld minden lakóját részegséggel — még a királyokat is, akik Dávid trónján ülnek, meg a papokat, prófétákat, és Jeruzsálem minden lakóját.</verse>
				<verse number="14">Azután egymáshoz csapom és összetöröm őket — apákat és fiaikat is — mondja az Örökkévaló. Nem könyörülök rajtuk, nem kímélem őket, nem irgalmazok, hanem elpusztítom mindet!”</verse>
				<verse number="15">Figyeljetek rám, mert az Örökkévaló szólt, ne forduljatok el büszkén, hallgassatok meg!</verse>
				<verse number="16">Adjatok dicsőséget az Örökkévalónak, Isteneteknek! Dicsőítsétek őt, mielőtt sötétséget borít rátok, mielőtt lábatok megbotlik a sötét hegyeken! Mert világosságra vártok, de ő sötét éjszakává teszi azt, a halál árnyékát borítja rátok!</verse>
				<verse number="17">Ha nem hallgattok rám, titokban siratlak titeket, sírok büszkeségetek miatt. Keservesen megsiratlak, könnyeim megáradnak, mert az Örökkévaló nyáját fogságba hajtják!</verse>
				<verse number="18">Mondd meg a királynak és az anyakirálynőnek: „Alázkodjatok meg, és maradjatok veszteg, mert dicsőségetek koronája leesik fejetekről!</verse>
				<verse number="19">Júda déli városait már körülzárta az ellenség, nincs, aki felszabadítsa őket. Júda egész népét száműzetésbe hurcolják, mind fogságba kerülnek!”</verse>
				<verse number="20">Nézd, Jeruzsálem, ellenség jön észak felől! Hová lett a rád bízott gyönyörű nyáj, hová lettek juhaid?</verse>
				<verse number="21">Mit felelsz majd az Örökkévalónak, ha számon kéri rajtad nyáját? Hiszen neked kellett tanítanod az ő népét, vezetőid vezették őket! Bizony, rád tör akkor a veszedelem, mint szülési fájdalmak a terhes asszonyra.</verse>
				<verse number="22">Csodálkozva kérded majd: „Miért teszik ezt velem?” Tudd meg, hogy bűneid sokasága miatt tépik le ruháidat, s követnek el rajtad erőszakot!</verse>
				<verse number="23">Vajon meg tudja-e változtatni bőre színét a szerecsen, vagy letörölheti-e foltjait a párduc? Hát te, Jeruzsálem, meg tudsz-e változni valaha, hisz’ már annyira megszoktad a gonoszságot?</verse>
				<verse number="24">„Bizony, szétszórlak titeket, mint polyvát a sivatagi forgószél!</verse>
				<verse number="25">Ez a sors vár rátok, ezt érdemlitek tőlem — mondja az Örökkévaló —, mivel rólam elfelejtkeztél, Jeruzsálem, s inkább hazugságokban bíztál!</verse>
				<verse number="26">Én magam büntetlek meg, s arcodra borítom szoknyádat, hogy megszégyenítselek a népek előtt!</verse>
				<verse number="27">Mert jól láttam utálatos bűneidet, mikor a dombokon és a mezőkön más istenek után futkostál, mint ahogy a férfi más felesége után vágyik, vagy a mén a kanca után nyargal.” Jaj neked, Jeruzsálem! Meddig maradsz még ilyen tisztátalan?</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Az Örökkévaló ezt mondta Jeremiásnak az aszályról:</verse>
				<verse number="2">„Gyászba borul Júda, szenvednek városai, gyászruhában a földre ülnek lakói, Jeruzsálem segélykiáltása felszáll az égre.</verse>
				<verse number="3">A város fejedelmei hiába küldik vízért szolgáikat, üres vödrökkel térnek azok vissza, cseppnyi víz sem maradt már a ciszternákban. Mind csalódott, tanácstalan, szégyenében fejét betakarja.</verse>
				<verse number="4">A földműves eső híján nem készül a vetéshez, csüggedten ül, s szégyenében fejét betakarja.</verse>
				<verse number="5">Még a szarvasünő is elhagyja borját, ha megellik, mert nincs fű a mezőn.</verse>
				<verse number="6">A vadszamarak a hegytetőn esőre várnak, a szelet szimatolják, mint a sakálok, az éhségtől már alig látnak.”</verse>
				<verse number="7">Bűneink ellenünk tanúskodnak, elismerjük vétkeinket, bizony vétkeztünk ellened, Örökkévaló! Mégis kérünk, nagy nevedért bánj velünk kegyelmesen!</verse>
				<verse number="8">Te vagy Izráel egyedüli reménye, szabadítója a nyomorúság idején! Miért bánsz velünk úgy, mint egy jövevény, mint átutazó idegen, aki csak egy éjjelre tér be hozzánk?</verse>
				<verse number="9">Miért lettél olyan, mint aki tehetetlen, mint a harcos, aki nem tud megmenteni minket? De te mégis velünk vagy, Örökkévaló! Nevedet viseljük, ne fordulj el tőlünk!</verse>
				<verse number="10">Ezt mondja az Örökkévaló erről a népről: „Mennyire szeretnek ide-oda futkosni, tőlem elfordulni! Nem tudnak lábuknak parancsolni. Ezért már nem kedveli őket az Örökkévaló, hanem számon kéri rajtuk bűneiket, megbünteti vétkeiket!”</verse>
				<verse number="11">Nekem pedig azt mondta az Örökkévaló: „Most már ne könyörögj nekem ezért a népért!</verse>
				<verse number="12">Ha böjtölnek is, nem hallgatom meg kiáltásukat, ha áldoznak is nekem, nem fogadom el tőlük, hanem elpusztítom őket, fegyver, éhínség és járványok által.”</verse>
				<verse number="13">Jaj, Örökkévaló Úr Isten — kiáltottam hozzá —, lásd meg, hogy a próféták egészen mást mondanak Júda népének! Azt hirdetik a te nevedben: „Ne féljetek, fegyvert nem láttok, éhség sem lesz, hanem békességet és biztonságot adok nektek!”</verse>
				<verse number="14">„Ezek a próféták hazudnak, amikor az én nevemben prófétálnak — válaszolta az Örökkévaló —, mert nem szóltam hozzájuk, nem bíztam meg, és nem küldtem őket, hogy prófétáljanak. Hazugságot »prófétálnak«, mert azt állítják, hogy tőlem kapták, de ez nem igaz. Varázslás által próbálják a jövőt megtudni, de ez hiábavaló próbálkozás, vagy egyszerűen a saját hazugságaikat »prófétálják«.</verse>
				<verse number="15">Ezért azt mondom ezekről a hamis prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig nem küldtem őket! Azt mondják, hogy nem jön ellenség fegyvere, sem éhínség az országra. Én pedig azt mondom, hogy ezeket a hamis prófétákat bizony éhség és fegyver fogja elpusztítani!</verse>
				<verse number="16">De ugyanúgy pusztulnak el azok is, akiknek ők prófétáltak! Igen, Jeruzsálem lakosainak a holttestei szanaszét hevernek majd az utcákon, mert az éhínség és a fegyver végez velük. Senki nem lesz, aki eltemesse őket: ott hevernek majd a férfiak, feleségeik, fiaik és leányaik is, mindannyian! Így zúdítom rájuk gonoszságuk büntetését.”</verse>
				<verse number="17">„Te pedig, Jeremiás, ezt mondd nekik: Éjjel-nappal siratom népemet, folyton hullanak könnyeim szűz leányomért, mert szörnyű pusztítás szakadt rá, súlyos csapások érték őt!</verse>
				<verse number="18">Ha a mezőre megyek, harcban elesettek hevernek mindenütt, ha a városba, ott a lakosok éhségtől haldoklanak, a papok és próféták nem értenek semmit, úgy bolyonganak a földön.”</verse>
				<verse number="19">Ó Uram, hát végleg elvetetted Júda népét? Egészen megutáltad Siont? Miért vertél meg bennünket úgy, hogy számunkra már nincs gyógyulás? Békességre vártunk, de nem jött semmi jó, gyógyulásra vágytunk, de mindenütt csak rémület és rettegés!</verse>
				<verse number="20">Elismerjük gonosz tetteinket, és őseink bűneit, bizony vétkeztünk ellened mindannyian!</verse>
				<verse number="21">Nevedért ne vesd meg, ne engedd meggyalázni dicsőséged trónját! Emlékezz meg szövetségedről, és ne bontsd fel azt!</verse>
				<verse number="22">Vajon adnak-e esőt a nemzetek bálványai? Vagy az ég adja-e a termékeny esőket? Bizony, te adod az esőt, és minden jót, te vagy Örökkévaló Istenünk, benned reménykedünk!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Az Örökkévaló ezt válaszolta nekem: „Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, hogy könyörögjön értük, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen! Űzd el őket a szemem elől! Menjenek!</verse>
				<verse number="2">Ha pedig ezt kérdik tőled: »Hová menjünk?« Akkor mondd nekik: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: »Akit arra szántam, az betegségben hal meg, akit arra szántam, azt fegyver öli meg, akit arra szántam, az éhen hal, akit pedig arra szántam, azt száműzetésbe hurcolják.</verse>
				<verse number="3">Mert ezt a négyféle pusztítót küldöm rájuk: ellenség fegyverét, hogy ölje őket, kutyákat, hogy szaggassák őket, az égi madarakat és mezei vadakat, hogy a holttestüket egyék.</verse>
				<verse number="4">A föld minden országa megrémül, mikor látják, hogy bánok népemmel, Manassé, Ezékiás fia, Júda királya gonosztettei miatt, amelyeket Jeruzsálemben művelt.«”</verse>
				<verse number="5">„Jaj Jeruzsálem, ki könyörül rajtad? Ki szán meg, ki vigasztal? Még a járókelők sem állnak meg, hogy kérdezzék, hogy vagy.</verse>
				<verse number="6">Elhagytál, hátat fordítottál nekem — mondja az Örökkévaló —, ezért én is kezemet emelem rád, és elpusztítalak! Belefáradtam, hogy újra meg újra könyörüljek rajtad!</verse>
				<verse number="7">Szétszórlak hát titeket a szélben, mint földműves a polyvát. Kiszórlak benneteket az ország kapuin át idegen földre. Gyermektelenné teszem, elpusztítom népemet, mert nem fordultak vissza hozzám gonosz útjaikról.</verse>
				<verse number="8">Özvegyeik többen lesznek, mint tengerparton a homokszemek. Anyákra és fiaikra pusztítót hozok fényes délben. Hirtelen rettegést hozok rájuk, rémület fogja el szívüket.</verse>
				<verse number="9">Még a hétgyermekes anya is összeroskad, és kileheli lelkét, lemegy a napja délben, megszégyenül és reménye elvész. Aki még megmarad, azt is ellenség fegyverének adom” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="10">Jaj anyám, miért is szültél engem? Miért, hogy mindenki velem pöröl, velem vitatkozik? Pedig nem kértem kölcsön senkitől, s nem is hiteleztem senkinek, miért átkoznak hát minduntalan?</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló mondta: „A te javadra elküldelek téged! Bizony, rád hozom ellenségedet a veszedelem idején.</verse>
				<verse number="12">Senki sem tudja eltörni a vasat, de különösen nem az északi vasat, vagy a bronzot.</verse>
				<verse number="13">Júda népe, bűneid miatt országod minden kincsét és gazdagságát ellenségeidnek adom zsákmányul!</verse>
				<verse number="14">Ellenséget hozok rátok olyan földről, amelyet nem ismertek, mert haragom fellángolt ellenetek.”</verse>
				<verse number="15">Ó, Örökkévaló, te jól ismersz! Nézz le rám, és jöjj közel! Állj bosszút értem üldözőimen, ne várj, amíg elpusztítanak! Hiszen érted kell gyalázkodásukat viselnem!</verse>
				<verse number="16">Mikor szóltál hozzám, csak úgy ittam szavaidat. Igéd volt szívem öröme, és gyönyörűségem, mert nevedet viselem, Örökkévaló, Seregek Ura és Istene!</verse>
				<verse number="17">Nem forgolódtam a mulatozók társaságában, nem vettem részt örömükben. Kezed rám nehezedett, egyedül ültem, mert haraggal töltöttél meg.</verse>
				<verse number="18">Miért nem szűnik fájdalmam, miért nem gyógyul be súlyos sebem? Miért lettél számomra olyan, mint a kiszáradt patak? Mint a forrás, amely időnként elapad?</verse>
				<verse number="19">Így felelt nekem az Örökkévaló: „Ha visszatérsz hozzám, én is visszafogadlak szolgálatomba, hogy ismét előttem állj. Ha különválasztod, ami értékes attól, ami hitvány, akkor olyan leszel, mintha szájam lennél. De ne add be a derekad: ők térjenek hozzád, ne te hozzájuk!</verse>
				<verse number="20">Én pedig erős bronzfallá teszlek téged e nép ellen. Harcolni fognak ellened, de nem győzhetnek le, mert én vagyok veled, hogy megmentselek, és megszabadítsalak — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="21">Bizony, megmentelek a gonoszok kezéből, megszabadítalak az erőszakosoktól.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Így szólt hozzám az Örökkévaló:</verse>
				<verse number="2">„Jeremiás, ne házasodj meg, ne legyenek gyermekeid ezen a helyen!</verse>
				<verse number="3">Mert ezt mondja az Örökkévaló a fiúkról és leányokról, akik Júda földjén születnek, és szüleikről, akiktől származnak:</verse>
				<verse number="4">Mindannyian halálos betegségben fognak meghalni, de nem siratják el őket, sőt el sem temetik őket. Holttestük úgy fog a földön heverni, mint a trágya a mezőn. Fegyver és éhínség pusztítja el őket, holttestük pedig az égi madarak és mezei vadak eledelévé lesz.”</verse>
				<verse number="5">Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Jeremiás, be se tedd a lábadat olyan házba, ahol halottat gyászolnak, ne vegyél részt a siratásban, még csak ne is vigasztald a gyászolókat! Mert lásd, én elvettem a békességemet ettől a néptől — mondja az Örökkévaló —, elvettem kegyelmemet, visszavontam irgalmasságomat.</verse>
				<verse number="6">Meghal ebben az országban kicsitől nagyig mindenki, de el sem siratják, meg sem gyászolják őket: senki sem vágja meg magát, vagy nyírja kopaszra fejét miattuk, sőt el sem temetik a halottakat.</verse>
				<verse number="7">A gyászolókat senki sem vigasztalja kenyérrel, vagy egy pohár itallal. Még ha apja, vagy anyja hal meg valakinek, őket sem gyászolja meg.</verse>
				<verse number="8">De olyan házba se menj be, ahol lakodalmat tartanak, s ne ülj le velük enni-inni!</verse>
				<verse number="9">Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Nézzétek, még a ti napjaitokban, a szemetek láttára fogom megszüntetni e helyen az öröm és vidámság hangját, a vőlegény és menyasszony hangját.</verse>
				<verse number="10">Amikor pedig mindezt elmondod a népnek, ők majd megkérdezik: »De hát miért mondja az Örökkévaló, hogy ilyen súlyosan megbüntet minket? Mit vétettünk? Miféle bűnt követtünk el Istenünk, az Örökkévaló ellen?«</verse>
				<verse number="11">Akkor mondd nekik: »Azért, mert őseitek elhagytak engem — ezt mondja az Örökkévaló —, és más isteneket követtek, azokat imádták és szolgálták. Bizony, elhagytak engem, és nem őrizték meg tanításomat.</verse>
				<verse number="12">Ti pedig még őseiteknél is nagyobb gonoszságokat műveltetek! Hiszen lássátok be, mindannyian a saját fejetek után mentek, gonosz szívetek kívánságait követitek, és nem hallgattok rám!</verse>
				<verse number="13">Emiatt elhajítalak titeket ebből az országból messze földre, amelyet sem őseitek, sem ti nem ismertek. Ott azután majd éjjel-nappal szolgálhatjátok az idegen isteneket! Nem fogok megkönyörülni rajtatok.«”</verse>
				<verse number="14">Így szól az Örökkévaló: „Bizony, eljön az idő, amikor szavatokat már nem azzal fogjátok megerősíteni: »Ez olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, aki kihozta Egyiptomból Izráel népét.«</verse>
				<verse number="15">Inkább ezt mondjátok: »Ez olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, aki kihozta Izráel népét az északi földről és mindazokból az országokból, ahová szétszórta őket.« Mert én valóban visszaviszem őket a földjükre, amelyet őseiknek adtam.</verse>
				<verse number="16">Előbb sok halászt küldök értük — mondja az Örökkévaló —, hogy kihalásszák őket, azután sok vadászt küldök utánuk, hogy űzzék ki őket minden hegyről és halomról, s még a sziklák hasadékaiból is.</verse>
				<verse number="17">Szemmel tartom minden lépésüket, nem rejtőzhetnek el előlem, és bűneiket sem rejthetik el előlem.</verse>
				<verse number="18">Előbb azonban kétszeresen megbüntetem őket bűneikért és vétkeikért: mivel földemet tisztátalanná tették, birtokomat bemocskolták gyalázatos bálványaikkal.”</verse>
				<verse number="19">Örökkévaló, te vagy erőm, erős váram, menedékem a veszedelem idején! Bizony még a nemzetek is hozzád jönnek a föld minden tájáról, és ezt mondják: „Őseink hamis isteneket örököltek, hazug és tehetetlen bálványokat, akik nem tudnak rajtunk segíteni.</verse>
				<verse number="20">Csinálhat-e valaki isteneket magának? Hiszen azok egyáltalán nem istenek!”</verse>
				<verse number="21">Ezt mondja az Örökkévaló: „Most már megismertetem magam velük, végre megmutatom nekik erőmet és hatalmamat, s megtudják, hogy az Örökkévaló az én nevem!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Ezt mondja az Örökkévaló: „Júda népének bűne fel van jegyezve vastollal szívük tábláira, kemény vésővel fel van vésve oltáraik szarvára.</verse>
				<verse number="2">Hiszen most is ott áldoznak a bálványok oltárain, és az Asera-oszlopok előtt, a zöld fák alatt, a magas dombokon,</verse>
				<verse number="3">hegyeken és mezőkön. Bűneid miatt zsákmányul adom ellenségeidnek minden vagyonodat, összes kincseidet, egész országodat, Júda népe!</verse>
				<verse number="4">Tetteid miatt elveszíted tőlem kapott örökségedet. Ellenségeid szolgájává teszlek, olyan földön, amelyet nem ismertél, mivel magadra haragítottál, s haragom tüze örökké égni fog.”</verse>
				<verse number="5">Ezt mondja az Örökkévaló: „Átkozott, aki halandóban bízik, emberi erőre támaszkodik, kinek szíve az Örökkévalótól elfordul!</verse>
				<verse number="6">Olyan lesz, mint magányos bokor a sivatagban, lakatlan száraz földön, kietlen sós pusztában: semmi jót nem remél.</verse>
				<verse number="7">Áldott, aki az Örökkévalóban bízik, akinek reménye az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="8">Olyan lesz, mint a vízpartra ültetett fa, amely gyökereit a folyóvízhez nyújtja, s nem fél a száraz évszaktól, mert levelei akkor is zöldellnek. Még aszály idején sem aggódik, s termését idejében meghozza.”</verse>
				<verse number="9">„Romlott az ember szíve, minden másnál csalárdabb, javíthatatlan! Ki tudná az ember szívét kiismerni?</verse>
				<verse number="10">Én, az Örökkévaló — aki a szíveket vizsgálom, a legbelsőbb indulatokat mérlegelem, s megadom mindenkinek, amit életútja és tetteinek gyümölcse szerint megérdemel!”</verse>
				<verse number="11">Aki igazságtalanul szerzi vagyonát, olyan, mint a madár, amely idegen tojásokon ül. Élete derekán elveszíti a gazdagságot, s élete végén bolondnak bizonyul.</verse>
				<verse number="12">Ó, dicsőség királyi trónusa, szent helyünk, kezdettől fogva magasan állsz az egész világ fölött!</verse>
				<verse number="13">Izráel reménysége, Örökkévaló, mind megszégyenül, aki elfordul tőled! Porba írják annak nevét, aki elhagyja az Örökkévalót, az élő vizek forrását!</verse>
				<verse number="14">Gyógyíts meg Örökkévaló, s akkor igazán meggyógyulok! Szabadíts meg, akkor valóban megszabadulok! Téged, csak téged dicsérlek!</verse>
				<verse number="15">Júda népe egyre csak azt mondja nekem: „Jeremiás, mi van azzal, amit az Örökkévaló üzent? Lássuk, beteljesedik-e!”</verse>
				<verse number="16">Tudod, Uram, hogy nem vonakodtam: követtelek és szolgáltalak, mint pásztorod. De nem kívántam népem veszedelmét, csak azt mondtam, amit jelenlétedben hallottam.</verse>
				<verse number="17">Te vagy menedékem a veszedelem idején, ne kelljen hát félnem tőled!</verse>
				<verse number="18">Ne engedd, hogy megszégyenüljek, üldözőim valljanak szégyent! Ne kelljen rettegnem, ők rettegjenek! Hozd el pusztulásuk napját, kétszeresen zúzd össze őket!</verse>
				<verse number="19">Ezt parancsolta nekem az Örökkévaló: „Menj, és állj meg Jeruzsálem egyik kapujánál, a Nép Kapujánál, amelyen Júda királyai szoktak be- és kimenni! Hirdesd ki a népnek üzenetemet! Azután menj el a többi kapuhoz, és ott is tedd meg ugyanezt!</verse>
				<verse number="20">Ezt mondd nekik: »Júda királyai, Júda egész népe és Jeruzsálem lakói, akik ezen a kapun jártok keresztül, halljátok meg, mit üzen nektek az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="21">Ezt mondja az Örökkévaló: A saját érdeketekben vigyázzatok, szombaton ne cipeljetek terheket! Jeruzsálem kapuin keresztül se vigyetek terhet!</verse>
				<verse number="22">Saját házatokból se vigyetek ki terhet, és ne végezzetek semmiféle munkát szombaton! Tartsátok tiszteletben a szombat ünnepét, és különböztessétek meg a többi naptól, ahogy azt őseiteknek megparancsoltam!</verse>
				<verse number="23">Őseitek nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek, hanem makacsul ellene szegültek az intésnek.</verse>
				<verse number="24">Ti azonban hallgassatok rám — mondja az Örökkévaló —, és engedelmeskedjetek! Szombaton ne vigyetek be terhet a kapukon a városba! Szenteljétek meg a szombatot, és ne végezzetek semmiféle munkát ezen a napon!</verse>
				<verse number="25">Akkor e kapukon keresztül mindig olyan királyok fognak bejönni, akik Dávid trónján ülnek. Igen, harci szekereken és lovon fognak bejönni a kíséretükben lévő fejedelmekkel együtt. Júda népe, és Jeruzsálem lakói is e kapukon jönnek be, és e város örökre lakott hely lesz.</verse>
				<verse number="26">Jönnek majd Júda városaiból, a Jeruzsálem környéki falvakból, Benjámin földjéről, a nyugati dombvidékről, a hegyekről és a déli vidékről is. Hoznak majd az Örökkévalónak égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot, tömjént és hálaáldozatot az Örökkévaló Templomába.</verse>
				<verse number="27">De ha nem hallgattok rám, és továbbra sem tartjátok tiszteletben a szombat ünnepét, hanem szombaton is terhet visztek keresztül Jeruzsálem kapuin, akkor olthatatlan tüzet gyújtok ezekben a kapukban, amely porrá égeti Jeruzsálem palotáit.«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szólt Jeremiásnak:</verse>
				<verse number="2">„Menj el a fazekas műhelyébe, mert ott fogod meghallani, amit mondani akarok neked.”</verse>
				<verse number="3">Így hát elmentem a fazekashoz, aki éppen egy edényt készített a korongon.</verse>
				<verse number="4">Néztem, hogyan formálja az edényeket a kezével. Észrevettem, hogy időnként az agyagedény kiformálása nem sikerült. Ekkor újra kezdte, és ugyanabból az agyagdarabból másmilyen edényt készített, aszerint, ahogy akarta.</verse>
				<verse number="5">Akkor az Örökkévaló szavát hallottam:</verse>
				<verse number="6">„Vajon én ne tudnám megtenni veled, Izráel népe, amit ez a fazekas? Hiszen olyan vagy a kezemben, mint az agyag a fazekas kezében, Izráel!</verse>
				<verse number="7">Előfordul, hogy egy országról, vagy nemzetről azt mondom, hogy gyökerestül kitépem, lerontom és elpusztítom.</verse>
				<verse number="8">De ha az a nemzet elfordul a gonoszságától, én is megváltoztatom tervemet, és nem zúdítom rájuk azt a veszedelmet, amelyet ellenük terveztem.</verse>
				<verse number="9">Máskor meg azt ígérem egy országnak, vagy nemzetnek, hogy megerősítem és fölépítem.</verse>
				<verse number="10">De ha ezután gonosz dolgokat művelnek, nem hallgatnak rám, és nem engedelmeskednek, akkor én is megváltoztatom tervemet, és nem viszem véghez azt a jót, amit elterveztem.</verse>
				<verse number="11">Most hát mondd meg ezt Júda népének és Jeruzsálem lakóinak: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: Nézzétek, súlyos csapást készítek a számotokra, veszedelmet tervezek ellenetek! Forduljatok hát mindannyian vissza, hagyjátok el gonosz életmódotokat! Változtassátok meg életeteket, és jobbítsátok meg tetteiteket!</verse>
				<verse number="12">De a nép azt fogja felelni: »Hiába! Mi már csak a saját fejünk után megyünk, és mindegyikünk a maga gonosz szíve makacsságát követi.«”</verse>
				<verse number="13">Ezt mondja az Örökkévaló: „Kérdezősködjetek csak a nemzetek között, hallottak-e már valaha ehhez hasonló szörnyűséget, amelyet Izráel népe elkövetett?</verse>
				<verse number="14">Vajon elhagyja-e valaha a hó Libanon hegyeinek sziklás csúcsait? Kiszáradnak-e csak egyszer is a hegyekről csörgedező hideg patakok?</verse>
				<verse number="15">De népem mégis elfelejtkezett rólam! Semmirekellő isteneknek tömjénez, akik hűtlenségre csábították, hogy kanyargós ösvényen botladozzon, a jól épített országút helyett.</verse>
				<verse number="16">Így tették földjüket pusztává, amelytől örökre elborzad az utas, s aki csak látja, fejét csóválva rémüldözik.</verse>
				<verse number="17">Ellenségeik által szétszórom népemet, mint a dühöngő keleti szél. Pusztulásuk napján hátat fordítok nekik, s nem törődöm velük!”</verse>
				<verse number="18">Ellenségeim azt mondták egymás között: „Gyertek, fogjunk össze Jeremiás ellen! Mert nem igaz, amit mond, hogy a papok már nem helyesen tanítanak, a tanácsadók nem jó tanácsot adnak, a próféták nem az Örökkévaló szavát tolmácsolják. Jöjjetek, vádoljuk be Jeremiást, és többé ne hallgassunk egyetlen szavára sem!”</verse>
				<verse number="19">Kérlek, Örökkévaló, figyelj rám! Hallod, miket beszélnek ellenségeim?</verse>
				<verse number="20">Hát a jóért rosszal fizetnek? Miért ásnak vermet nekem? Emlékezz rá, mikor közbenjártam értük trónod előtt, hogy haragod elfordítsam róluk!</verse>
				<verse number="21">Büntesd hát meg őket: fiaikat az éhínség ölje meg, add át őket az ellenség fegyverének, feleségeik legyenek gyermektelenek és özvegyek, férjeiket járvány pusztítsa el, ifjaikat kard gyilkolja le a csatában!</verse>
				<verse number="22">Jajgatás hallatsszon házaikból, mikor hirtelen ellenséges katonákat küldesz rájuk, mivel vermet ástak nekem, lábamnak csapdát állítottak!</verse>
				<verse number="23">Örökkévaló, te jól ismered gyilkos terveiket, amelyeket életem ellen készítenek! Hát ne bocsásd meg bűneiket, ne töröld el vétkeiket, hanem büntesd meg, és pusztítsd el őket haragodban!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Menj, és vásárolj egy cserépkorsót a fazekastól! Azután a nép és a papok rangidős vezetői közül néhányat hívj magaddal,</verse>
				<verse number="2">és együtt menjetek ki a Ben-Hinnóm völgybe, a Cserép-kapu bejáratához! Ott azután hirdesd ki nekik, amit neked mondok!</verse>
				<verse number="3">Ezt mondd nekik: Júda királyai és Jeruzsálem lakói, halljátok meg, mit üzen nektek az Örökkévaló! Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: »Nézzétek! Én olyan veszedelmet hozok erre a helyre, hogy még az is megdöbben, aki csak a hírét hallja,</verse>
				<verse number="4">mert Júda népe elhagyott engem, és idegenné tette ezt a helyet számomra. Idegen isteneknek tömjéneztek, akiket sem Júda királyai, sem őseik, sem ők maguk nem ismertek. Igen sok ártatlan embert gyilkoltak meg e helyen.</verse>
				<verse number="5">Oltárokat építettek, hogy azokon a saját gyermekeiket égessék meg égőáldozatként Baálnak — amit én egyáltalán nem parancsoltam nekik, sőt, még csak eszembe sem jutott ilyesmi.</verse>
				<verse number="6">Mivel mindezt a sok gonoszságot elkövették, bizony, eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, amikor ezt a helyet már nem Tófetnek, vagy Ben-Hinnóm völgyének fogják hívni, hanem az Öldöklés Völgyének.</verse>
				<verse number="7">Júda és Jeruzsálem népének a terveit meghiúsítom e helyen, és kiszolgáltatom őket ellenségeik kardjának: azoknak, akik halálra keresik őket, és hagyom, hogy megöljék őket. Holttestüket pedig eledelül adom az égi madaraknak és a mezei vadaknak.</verse>
				<verse number="8">Ezt a várost iszonyattá és rémületté teszem olyannyira, hogy aki csak erre jár, megretten és elámul pusztulásán.</verse>
				<verse number="9">Amikor az ellenség ostrom alá veszi a várost, és el akarja pusztítani, olyan éhínséget támasztok a városban, hogy annak lakói egymást eszik meg! Bizony, megetetem velük még a saját gyermekeiket is!«</verse>
				<verse number="10">Azután törd össze a cserépkorsót a vezetők szeme láttára,</verse>
				<verse number="11">és ezt mondd nekik: »Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Ahogy ez a cserépkorsó teljesen összetört, úgy fogom én is egészen összetörni Júda népét és Jeruzsálemet. Itt, a Tófet völgyében fogják a rengeteg halottat eltemetni, amíg már ez a völgy is betelik.</verse>
				<verse number="12">Igen, így fogok bánni ezzel a várossal és lakóival — mondja az Örökkévaló —, és olyanná teszem a várost, mint a Tófet völgye.</verse>
				<verse number="13">Jeruzsálem házai, Júda királyainak palotái, és azok a házak, amelyeknek tetején tömjént égettek az ég seregének, és italáldozatot mutattak be más isteneknek — mindezek olyan tisztátalanná lesznek, mint a Tófet völgye.«”</verse>
				<verse number="14">Jeremiás tehát kiment a Tófet völgybe, ahová az Örökkévaló küldte, hogy ott prófétáljon. Megtette, amit az Örökkévaló parancsolt, majd visszatért a városba, megállt az Örökkévaló házának kapujában, és ezt mondta a népnek:</verse>
				<verse number="15">„Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: »Nézzétek! Rázúdítom erre a városra és annak egész környékére mindazokat a súlyos csapásokat, amelyeket előre kihirdettem, mivel ez a nép megmakacsolta magát, és nem akar a szavamra hallgatni.«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Pashúr pap, aki Immér fia és a Templomőrség parancsnoka volt, meghallotta, hogy Jeremiás ezeket prófétálta.</verse>
				<verse number="2">Emiatt elfogatta Jeremiás prófétát, megverette és kalodába záratta a Templom felső Benjámin-kapujánál.</verse>
				<verse number="3">Másnap kihozatta Jeremiást a börtönből, és szabadon engedte. Ekkor Jeremiás ezt mondta Pashúrnak: „Az Örökkévaló ezentúl nem Pashúrnak nevez téged, hanem így: »Rettegés minden felől!«</verse>
				<verse number="4">Mert azt mondja az Örökkévaló: Meg fogod látni, hogy kiszolgáltatlak téged a rettegésnek, társaiddal együtt. Szemed láttára fogja leöldösni az ellenség társaidat. Kiszolgáltatom egész Júdát a babilóniai királynak, aki a nép egy részét fegyverrel öli meg, a maradékot pedig száműzetésbe hurcolja Babilóniába.</verse>
				<verse number="5">Ennek a városnak minden gazdagságát, szerzeményét, vagyonát, sőt, még Júda királyainak a kincseit is az ellenségnek adom. Bizony, kirabolják a várost, és a zsákmányt Babilóniába viszik.</verse>
				<verse number="6">Téged pedig Pashúr, házad összes lakójával együtt száműzetésbe hurcolnak Babilóniába. Ott is fogsz meghalni, és ott temetnek el azokkal a társaiddal együtt, akiknek hamisan prófétáltál.”</verse>
				<verse number="7">Jaj Örökkévaló, hogy rászedtél engem, én meg hagytam rábeszélni magam! Erőt vettél rajtam, és legyőztél. Naphosszat rajtam nevetnek, mind engem csúfolnak!</verse>
				<verse number="8">Ahányszor csak megszólalok, azt kell kiáltanom: „Erőszak és pusztítás közeleg!” Ők meg az Örökkévaló szava miatt gyaláznak és gúnyolnak engem egész nap.</verse>
				<verse number="9">Azt gondoltam hát: nem szólok többet az Örökkévaló nevében, s nem gondolok vele. De szavai szívemben égnek, izzó parazsat hordok a csontjaimba zárva, s hiába erőlködöm, hogy elfojtsam, nem bírok vele!</verse>
				<verse number="10">Összesúgnak a hátam mögött: „Hallottátok, mit mondott: »Rettegés minden felől!« Hát jelentsük föl! Bizony, föl is jelentjük! Talán csapdába csalhatjuk, megfogjuk, és bosszút állunk rajta!” Még bizalmas barátaim is a bukásomra várnak!</verse>
				<verse number="11">De az Örökkévaló mellettem áll, mint hatalmas hős! Üldözőim fognak majd elesni, s nem bírnak velem. Megszégyenülnek, s terveik kudarcot vallanak. Sorsuk örök gyalázat, amely nem merül feledésbe.</verse>
				<verse number="12">Örökkévaló, Seregek Ura, aki próbára teszed az igazakat is, megvizsgálod szívüket és gondolataikat; állj bosszút ellenségeimen, kérlek, mert rád bízom ügyemet!</verse>
				<verse number="13">Énekeljetek az Örökkévalónak, dicsérjétek őt, mert megszabadította az üldözöttet a gonoszok markából.</verse>
				<verse number="14">Átkozott legyen a nap, amelyen születtem! Az a nap, melyen anyám világra hozott, ne legyen áldott!</verse>
				<verse number="15">Átkozott, aki apámnak hírül vitte, hogy fia született, s megörvendeztette őt.</verse>
				<verse number="16">Olyanná legyen az az ember, mint a városok, amelyeket az Örökkévaló irgalom nélkül elpusztított: halljon reggel jajgatást, délben harci kiáltást!</verse>
				<verse number="17">Miért nem végzett velem Isten még születésem előtt? Akkor anyám méhe lett volna sírom, és meg sem születtem volna.</verse>
				<verse number="18">Ó, miért is kellett megszületnem? Hogy mindig csak gyötrelmet és szenvedést lássak? Hogy életem gyalázatban végezzem?</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Ez az üzenet érkezett az Örökkévalótól Jeremiáshoz. Akkor történt ez, amikor Cidkijjá, Júda királya Jeremiáshoz küldte Pashúrt, Malakijjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát ezzel az üzenettel:</verse>
				<verse number="2">„Kérdezd meg, kérlek, értünk az Örökkévalót, hogy mit várjunk, mert Nebukadneccar, Babilónia királya hamarosan megtámad bennünket! Talán az Örökkévaló csodát tesz az érdekünkben — ahogyan régen is sokszor csodákat tett —, és az ellenség visszavonul.”</verse>
				<verse number="3">Jeremiás erre így felelt a követeknek:</verse>
				<verse number="4">„Mondjátok meg Cidkijjának: Ezt üzeni az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: »Lássátok meg! Ti mindenféle fegyverrel harcoltok a babilóniai király és serege, a káldeusok ellen, akik ostromolják Jeruzsálem falait. De ezeket a fegyvereket haszontalanná teszem. Az ellenség seregét pedig behozom a város közepébe.</verse>
				<verse number="5">Sőt, én magam is ellenetek fogok harcolni nagy erővel és hatalommal, izzó haragomban és indulatomban.</verse>
				<verse number="6">A város lakóit, de még a háziállatokat is halálos, járványos betegséggel sújtom, amelyben sokan elpusztulnak.</verse>
				<verse number="7">Azután — mondja az Örökkévaló — kiszolgáltatom Cidkijját, Júda királyát Nebukadneccarnak, Babilónia királyának. Cidkijjával együtt kiszolgáltatom az ellenségnek, akik az életükre törnek, a király szolgáit, és mindazokat, akik Jeruzsálemben túlélték a halálos járványt, az ostromot és az éhínséget. Ellenségeik pedig nem fogják kímélni őket, és nem könyörülnek rajtuk, hanem kardélre hányják őket.«</verse>
				<verse number="8">A népnek pedig ezt mondd, Jeremiás: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: »Nézzétek! Elétek helyezem az életre és a halálra vezető utakat!</verse>
				<verse number="9">Aki közületek itt marad a városban, fegyver, éhség, vagy járványos betegség által hal meg. De aki kimegy a káldeusok seregéhez, akik most városotokat ostromolják, és megadja magát nekik, az életben marad: zsákmányul kapja az életét!</verse>
				<verse number="10">Mert tudjátok meg, elhatároztam, hogy pusztulást hozok erre a városra, nem pedig jót: kiszolgáltatom a babilóniai királynak, aki fölgyújtja, és elégeti.«”</verse>
				<verse number="11">„Ami pedig Júda királyi családját illeti, ezt mondd nekik: Dávid családja, halljátok meg az Örökkévaló szavát!</verse>
				<verse number="12">»Szolgáltassatok igazságot, minden reggel hozzatok igazságos ítéletet, mentsétek ki a hatalmaskodók kezéből a szegényeket, különben haragom fellobban, és olthatatlan tűzzel égni fog gonosz tetteitek miatt!</verse>
				<verse number="13">Nézzétek! Ellenetek fordulok, akik a hegy tetején laktok, a völgy fölött, a magas sziklán éltek! — mondja az Örökkévaló —, akik azt gondoljátok: Ugyan, ki tudna minket megtámadni? Ki lenne képes palotáinkba betörni?</verse>
				<verse number="14">Bizony, megbüntetlek tetteitek gyümölcsei szerint — mondja az Örökkévaló. — Tüzet gyújtok erdőtökben, és az mindent elpusztít körülöttetek!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Ezt mondta az Örökkévaló: „Jeremiás, menj le Júda királyának palotájába, és ott mondd el ezt az üzenetet!</verse>
				<verse number="2">Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, halld meg az Örökkévaló szavát, szolgáiddal és népeddel együtt, akik ezen a kapun járnak keresztül!</verse>
				<verse number="3">Ezt mondja az Örökkévaló: Szolgáltassatok igazságot, hozzatok igazságos ítéletet, és mentsetek ki a hatalmaskodók kezéből minden szegényt! A jövevényt, árvát és özvegyet ne nyomjátok el! Ne erőszakoskodjatok, és ne öljetek meg senkit ártatlanul!</verse>
				<verse number="4">Ha valóban engedelmeskedtek szavamnak, akkor e palota kapuján mindig olyan királyok fognak bejönni, akik Dávid trónján ülnek. Igen, harci szekereken és lovon fognak bejönni a kíséretükben lévő fejedelmekkel és népükkel együtt.</verse>
				<verse number="5">De ha nem hallgattok a szavamra, akkor magamra esküszöm — mondja az Örökkévaló —, hogy ez a királyi ház elpusztul, és csak romhalmaz marad belőle.”</verse>
				<verse number="6">Mert ezt mondja az Örökkévaló Júda királyi házáról: „Bár olyan vagy a számomra, mint Gileád, vagy mint a Libanon hegycsúcsai, mégis olyanná teszlek, mint egy lakatlan romváros!</verse>
				<verse number="7">Felkészítem, ellened indítom a pusztítókat, a jól felszerelt fegyvereseket! Kivágják gyönyörű erős cédrusfa oszlopaidat, tűzbe borítják gerendáidat!</verse>
				<verse number="8">Elmennek majd e város mellett az idegenek, sok nemzet fiai, és azt kérdezi egyik a másiktól: »Vajon miért bánt az Örökkévaló ilyen rettenetesen ezzel a nagy várossal?«</verse>
				<verse number="9">Az meg így felel: »Azért, mert e város lakói megtörték Istenükkel, az Örökkévalóval kötött szövetségüket, más isteneket imádtak és szolgáltak.«”</verse>
				<verse number="10">Ne sirassátok azt, aki meghalt, ne gyászoljátok, inkább azért sírjatok, aki még él, akit száműzetésbe hurcol az ellenség, mert ő soha nem tér vissza, szülőföldjét nem látja többé!</verse>
				<verse number="11">Mert azt mondja az Örökkévaló Sallumról, aki apját, Jósiás királyt követte a trónon: „Soha nem tér ide vissza,</verse>
				<verse number="12">hanem ott hal meg, ahová száműzetésbe hurcolják! Ezt a földet soha nem látja többé.”</verse>
				<verse number="13">„Jaj annak, aki házát gazsággal építi, annak emeleteit pedig jogtalansággal, aki ingyen dolgoztatja szomszédait, és a munkásainak nem adja meg bérüket!</verse>
				<verse number="14">Jaj annak, aki azt mondja: »Nagy palotát építek magamnak, tágas felső szobákkal« —, és ablakokat készít rajta, belülről cédrussal burkolja, majd vörösre festi!</verse>
				<verse number="15">Az tesz téged igazán királlyá, hogy több cédrusból építesz, mint elődeid? Hiszen apád is evett-ivott, mint minden ember, de igazságosan élt és uralkodott, ezért jól is ment a sora.</verse>
				<verse number="16">Igazságot szolgáltatott a szegénynek és elnyomottnak, ezért ment jól a sora. Így él, aki ismer és tisztel engem! — ezt mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="17">De szíved és szemed csak a saját hasznodat keresi! Ártatlanok halálát kívánod, s erőszakkal elnyomod népedet.”</verse>
				<verse number="18">Ezért ezt mondja az Örökkévaló Jójákimról, Jósiás fiáról, Júda királyáról: „Senki sem siratja, mikor meghal: »Jaj, bátyám! Jaj, testvérem!« Senki sem siratja: »Jaj, Uram! Jaj, királyom! Jaj, oda a dicsőség!«</verse>
				<verse number="19">Kivonszolják majd a testét Jeruzsálemből, kidobják a városból, s úgy földelik el, mint egy szamarat!”</verse>
				<verse number="20">„Menj föl a Libanon csúcsaira, és kiálts, Básán hegyein jajgass, az Abárim tetején sírj hangosan, mert »szeretőid« mind elpusztultak!</verse>
				<verse number="21">Figyelmeztettelek, mikor még jól ment a sorod, de nem akartál hallgatni rám. Ifjúságod óta az a szokásod, hogy nem fogadod meg szavam!</verse>
				<verse number="22">Emiatt minden pásztorodat elsöpri a szél, és összes szeretőd fogságba megy. Te pedig megszégyenülsz minden gonosz tetted miatt.</verse>
				<verse number="23">Jaj neked, aki libanoni cédrusokon fészkelsz! Hogy fogsz majd nyögni és jajgatni, ha elfog a fájdalom, mint szülő asszonyt a vajúdás!”</verse>
				<verse number="24">„Életemre esküszöm — szól az Örökkévaló —, ha pecsétgyűrű lennél a jobb kezemen, még onnan is lerántanálak téged, Konjáhú, Jójákim fia, Júda királya!</verse>
				<verse number="25">Kiszolgáltatlak ellenségeidnek, akik az életedre törnek, s akiktől félsz: Nebukadneccarnak, Babilónia királyának, és a káldeusok seregének.</verse>
				<verse number="26">Messze hajítalak téged és szülőanyádat, más országba. Nem ott születtetek, de ott fogtok meghalni mind a ketten.</verse>
				<verse number="27">Soha többé nem fogtok visszatérni arra a földre, ahová lelketek kívánkozik!”</verse>
				<verse number="28">Vajon hitvány, törött korsó ez a Konjáhú? Olyan cserépdarab, amely nem kell senkinek? Miért hajították el őt és családját messze földre, amelyet nem ismertek?</verse>
				<verse number="29">Ország, ország, ország, halld meg az Örökkévaló szavát!</verse>
				<verse number="30">Ezt mondja az Örökkévaló: „Jegyezzétek föl ezt a férfit, mint aki gyermektelen, s kudarcot vallott! Mert utódai nem követik Dávid trónján, senki sem uralkodik Júdában közülük.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">„Jaj a pásztoroknak, akik pusztítják és szétszórják legelőm nyáját!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="2">Ezért ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene a pásztoroknak, akiknek az én népemre gondot kellett volna viselniük: „Ti vagytok, akik szétszórtátok nyájamat! Ti kergettétek szét őket! Nem viseltetek gondot rájuk, de nekem majd gondom lesz rá, hogy számon kérjem rajtatok minden gonoszságotokat!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="3">„Azután én magam fogom összegyűjteni nyájam maradékát mindazokból az országokból, ahová szétszórtam őket, és visszaviszem őket a saját legelőjükre. Akkor majd ismét megszaporodnak és megsokasodnak.</verse>
				<verse number="4">Olyan pásztorokra bízom őket, akik valóban a gondjukat viselik majd. Juhaim nem fognak többé félni, sem rettegni, és egyetlen egy sem vész el közülük” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="5">„Nézzétek! Eljön az idő, mikor felnövesztem Dávid családjából az Igazságos Csemetét, aki királyként uralkodik, bölcsen cselekszik, helyesen ítél, igazságosan kormányozza országát.</verse>
				<verse number="6">Uralma alatt Júda népe biztonságban él, és Izráel népe békességben lakik. Így hívják őt: »Igazságosságunk az Örökkévaló.«”</verse>
				<verse number="7">Így szól az Örökkévaló: „Bizony, eljön az idő, amikor szavatokat már nem azzal fogjátok megerősíteni, hogy »Ez olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, aki kihozta Egyiptomból Izráel népét.«</verse>
				<verse number="8">Helyette inkább ezt mondjátok: »Ez olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, aki kihozta, és hazavezette Izráel népét az északi földről és mindazokból az országokból, ahová szétszórta őket.« Azután pedig a saját földjükön fognak lakni.”</verse>
				<verse number="9">Ez az üzenet a prófétáknak szól: Elkeseredtem a próféták miatt, még csontjaim is reszketnek. Az Örökkévaló szent szava miatt olyanná lettem, mint a részeg, mint aki bortól mámoros.</verse>
				<verse number="10">Tele van az ország házasságtörőkkel, akik megcsalták az Örökkévalót, hamisságban járnak, s hatalmukkal visszaélnek. Az Örökkévaló átka alatt gyászol a föld, kiszáradtak a pusztai legelők.</verse>
				<verse number="11">„Még a papok és próféták is megromlottak, még házamban is gonosz tetteken kaptam őket! — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="12">Emiatt sorsuk olyan lesz, mint sötétbe vezető síkos lejtő: elcsúsznak, elesnek, mind lehullanak, mikor veszedelmet hozok rájuk, büntetésük esztendejét!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="13">„Samária prófétáiban is utálatos dolgot találtam: mert Baál által prófétáltak, és tévelygésbe vezették népemet, Izráelt.</verse>
				<verse number="14">Még szörnyűbb, hogy Jeruzsálem prófétái házasságtörők lettek, bálványokat imádtak, hazugságban éltek. Sőt, azokat bátorítják, akik gonoszságot művelnek, ezért nem akarja senki elhagyni bűneit. Számomra mind olyanok lettek, mint Sodoma és Gomora lakói.”</verse>
				<verse number="15">Ezért azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura ezekről a prófétákról: „Megetetem őket ürömmel, megitatom méreggel, mert Jeruzsálem prófétáitól terjedt szét az országban az istentelenség!”</verse>
				<verse number="16">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Ne figyeljetek arra, amit ezek a próféták mondanak, mert csak becsapnak, és üres ígéretekkel hitegetnek titeket! A saját szívük elképzeléseit prófétálják, nem az Örökkévaló szavát tolmácsolják.</verse>
				<verse number="17">Azoknak, akik megvetnek engem, ezt mondják: »Az Örökkévaló üzeni neked: ne félj, mert békességed lesz!« Azokat pedig, akik makacsul a saját fejük után mennek, így bátorítják: »Ne féljetek, nem jön rátok veszedelem!«</verse>
				<verse number="18">Pedig közülük egy sem volt ott, amikor az Örökkévaló tanácsot tartott. Egyikük sem hallotta, nem értette meg a szavát. Nem figyeltek az Örökkévaló beszédére, sem a hangját nem hallották!”</verse>
				<verse number="19">„Nézzétek! Az Örökkévaló izzó haragjának vihara kitör, mint fékezhetetlen forgószél, s az istentelen gonoszok fejére zúdul.</verse>
				<verse number="20">Nem csitul el az Örökkévaló haragja, amíg véghez nem viszi, be nem teljesíti szíve gondolatát. Az utolsó napokban értitek meg ezt igazán!”</verse>
				<verse number="21">„Nem küldtem én ezeket a prófétákat, ők mégis siettek. Nem szóltam hozzájuk, mégis prófétáltak.</verse>
				<verse number="22">Ha részt vettek volna tanácsomban, akkor szavamat hirdették volna népemnek, visszatérítették volna őket hozzám istentelen életmódjukból, gonosz tetteikből.”</verse>
				<verse number="23">„Csak közelről vagyok Isten? — kérdezi az Örökkévaló. — Bizony, a távolból is az vagyok!</verse>
				<verse number="24">Ugyan ki rejtőzhet el szemem elől? — kérdezi az Örökkévaló. — Hiszen betöltöm az eget és a földet!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="25">„Hallottam azokat a prófétákat, akik hazugságot prófétálnak a nevemben, és azt állítják, hogy üzenetet kaptak tőlem álmukban.</verse>
				<verse number="26">Meddig fogják még folytatni ezt? Meddig vezetik félre népemet hazugságokkal, amelyeket maguk találtak ki?</verse>
				<verse number="27">Azt gondolják, hogy ezekkel a hazug álmokkal, amelyeket egymásnak mesélnek, elfelejtetik népemmel az én nevemet? Azt remélik, hogy népem ugyanúgy elfelejtkezik majd rólam, mint ahogy őseik elfordultak tőlem, és Baálhoz pártoltak?</verse>
				<verse number="28">Mi köze a polyvának a tiszta búzához? Ugyanígy, amit ezek a próféták álmodnak, azt nem én üzentem nekik! Ha el akarják mesélni egymásnak, mit álmodtak, ám tegyék! De ha valakihez szólok, az hirdesse is a többieknek hűségesen, amit mondtam neki!</verse>
				<verse number="29">Vajon nem olyan az én szavam, mint a tűz — kérdezi az Örökkévaló —, vagy mint a sziklazúzó pöröly?</verse>
				<verse number="30">Ezért a hamis próféták ellen fordulok — mondja az Örökkévaló —, akik egymástól lopják a szavaikat, de úgy hirdetik, mintha tőlem hallották volna.</verse>
				<verse number="31">Igen, ellenük megyek, mert úgy hirdetik a saját szavaikat, mintha az én beszédemet tolmácsolnák: »Ezt mondja az Örökkévaló…«.</verse>
				<verse number="32">Ellene megyek azoknak, akik hazug álmokat prófétálnak — mondja az Örökkévaló —, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és hamisságaikkal, holott én nem küldtem őket, és nem bíztam rájuk semmit. Bizony, nem használnak semmit népemnek” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="33">„Jeremiás, a próféták, papok, vagy az egyszerű emberek meg fogják kérdezni tőled: »Milyen terhet rakott vállunkra az Örökkévaló?« Akkor ezt feleld nekik: »Nem én raktam rátok terhet, hanem ti vagytok az én terhemre! Bizony, ledoblak titeket a vállamról!« — ezt üzeni nektek az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="34">Ha pedig ezentúl bárki — legyen az próféta, pap, vagy közember — még egyszer ki meri ejteni, hogy »Az Örökkévaló terhe…«, akkor súlyosan megbüntetem, egész családjával együtt!</verse>
				<verse number="35">Ehelyett azt kérdezzétek egymástól: »Mit válaszolt az Örökkévaló?«, vagy: »Mit üzent az Örökkévaló?«</verse>
				<verse number="36">Többé senki se emlegesse »az Örökkévaló terhét«, mert mindenkinek valóban »terhes« lesz az ő szava, ha kiforgatjátok és eltorzítjátok az Élő Isten beszédét, az Örökkévalónak, a Seregek Urának, Istenünknek szavait!</verse>
				<verse number="37">Ha meg akarjátok kérdezni a prófétát, ezt kérdezzétek tőle: »Mit válaszolt az Örökkévaló?«, vagy: »Mit üzent az Örökkévaló?«</verse>
				<verse number="38">Ha pedig nem engedelmeskedtek, és mégis emlegetitek »az Örökkévaló terhét«, noha megtiltottam,</verse>
				<verse number="39">akkor fölkaplak, és messzire hajítalak szemem elől titeket és a várost, amelyet őseiteknek és nektek adtam.</verse>
				<verse number="40">Rátok pedig örökké tartó szégyent és gyalázatot borítok, amely soha nem merül feledésbe.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Nebukadneccar, Babilónia királya száműzetésbe hurcolta Jeruzsálemből Babilóniába Júda királyát, Konjáhút, Jójákim fiát és országa fejedelmeit, meg a különböző mesterségek szakembereit és a kovácsokat. Miután ez megtörtént, az Örökkévaló látomásban mutatott nekem két kosár fügét, amelyek az Örökkévaló Temploma előtt voltak.</verse>
				<verse number="2">Az egyik kosárban igen szép és érett fügéket láttam, amilyenek az elsőként érő fügék szoktak lenni, a másikban azonban nagyon romlott fügék voltak, teljesen ehetetlenek.</verse>
				<verse number="3">Akkor az Örökkévaló megkérdezte: „Mit látsz, Jeremiás?” Így válaszoltam: Fügéket látok, a jó fügék nagyon szépek és jók, de a rosszak annyira megromlottak, hogy teljesen ehetetlenek.</verse>
				<verse number="4">Ekkor az Örökkévaló ismét szólt hozzám:</verse>
				<verse number="5">„Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Amilyenek ezek a jó fügék, olyanok számomra azok a Júdából elhurcolt foglyok, akiket én küldtem erről a helyről a káldeusok földjére. Jóakarattal leszek irántuk.</verse>
				<verse number="6">Jóindulatú figyelemmel kísérem, és majd ismét visszahozom őket erre a földre. Akkor ismét fölépítem, és nem rombolom le, elültetem, és nem tépem ki őket.</verse>
				<verse number="7">Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az Örökkévaló. Ők népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek, mert teljes szívvel-lélekkel visszatérnek hozzám.</verse>
				<verse number="8">Amilyenek a másik kosár rossz fügéi — mondja az Örökkévaló —, olyanok számomra Cidkijjá, Júda királya, meg a fejedelmei, és akik még Jeruzsálem lakói közül a városban maradtak, meg azok, akik Júdából Egyiptomba költöztek. Mindezek olyanok, mint a teljesen megrohadt, ehetetlen fügék.</verse>
				<verse number="9">Meg fogom büntetni őket, és büntetésük rémülettel tölti el a nemzeteket mindazokban az országokban, ahová kiűzöm őket. Gyalázzák, gúnyolják, átkozzák majd őket, és példálóznak velük.</verse>
				<verse number="10">Én pedig fegyvert, éhínséget és halálos járványokat küldök rájuk, amíg teljesen ki nem pusztulnak mindannyian arról a földről, amelyet őseiknek és nekik adtam.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz Júda egész népéről. Ez Jójákim, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának negyedik évében történt. Ez az év egyúttal Nebukadneccar, Babilónia királya uralkodásának első esztendeje volt.</verse>
				<verse number="2">Ez az üzenet, amelyet Jeremiás próféta kihirdetett Júda egész népének és Jeruzsálem összes lakóinak:</verse>
				<verse number="3">„Huszonhárom év óta, azaz Jósiás, Ámón fia, Júda királya uralkodásának tizenharmadik évétől kezdve mind a mai napig szüntelen érkezik hozzám az Örökkévaló üzenete — én pedig minden alkalommal késedelem nélkül hirdettem nektek, amit üzent, de ti sohasem hallgattatok rám!</verse>
				<verse number="4">Igen, az Örökkévaló idejében elküldte hozzátok szolgáit, a prófétákat, de sohasem hallgattatok rájuk, és nem akartatok engedelmeskedni.</verse>
				<verse number="5">A próféták pedig mind ezt hirdették nektek: »Változtassátok meg egész életeteket, hagyjátok abba gonosz tetteiteket! Mert csak ha engedelmeskedtek, akkor maradhattok örökké lakosai annak a földnek, amelyet régen az Örökkévaló őseiteknek és nektek adott.</verse>
				<verse number="6">Ne imádjátok az idegen isteneket, ne kövessétek, és ne szolgáljátok őket, ne ingereljetek haragra engem — mondta az Örökkévaló — kezetek alkotásaival, hogy ne kelljen megbüntetnem titeket!«</verse>
				<verse number="7">De ti nem hallgattatok rám — mondja az Örökkévaló —, hanem továbbra is haragra ingereltetek kezetek alkotásaival, a saját vesztetekre.”</verse>
				<verse number="8">Emiatt azt üzeni nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Mivel nem hallgattatok a szavamra,</verse>
				<verse number="9">elhívom észak felől a nemzetek seregét — mondja az Örökkévaló —, és szolgámat, Nebukadneccart, Babilónia királyát. Ide hozom őket, hogy elfoglalják ezt a földet, és harcoljanak lakosai ellen, sőt, a környező nemzetek ellen is. Bizony, úgy elpusztítom általuk Júdát és mindezeket az országokat, hogy örökké lakatlan pusztasággá lesznek, és aki csak látja romjaikat, elborzad és csodálkozik.</verse>
				<verse number="10">Véget vetek ezekben az országokban minden ünneplésnek és örvendezésnek, a vőlegény és a menyasszony örömének, még az őrlőkő hangja sem hallatszik többé, és kialszik a mécses világossága is.</verse>
				<verse number="11">Ezeknek az országoknak a földje lakatlan romhalmazzá lesz, lakóik pedig Babilónia királyát fogják szolgálni hetven esztendeig.</verse>
				<verse number="12">Azonban, mikor letelik a hetven év, meg fogom büntetni bűneik miatt Babilónia királyát és egész népét, meg a káldeusok földjét — mondja az Örökkévaló —, és egész országukat örökre pusztasággá teszem.</verse>
				<verse number="13">Bizony, beteljesítem Babilónián mindazt, amit ellene mondtam, és mindazt, amit Jeremiás prófétált ezekről a nemzetekről, és amit feljegyeztek ebben a könyvtekercsben.</verse>
				<verse number="14">Ők is szolgálni fognak sok más nemzetnek és nagy királyoknak. Így fizetek meg Babilónia népének, mindenért, amit tettek.”</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló, Izráel Istene mondta nekem: „Jeremiás, vedd el ezt a serleget a kezemből, és itasd meg mindazokat a nemzeteket, akikhez küldelek! Haragom bora van benne.</verse>
				<verse number="16">Igyanak belőle, részegedjenek meg, tántorogjanak, és veszítsék el a józan eszüket tőle, mert kardot küldök közéjük, amely gyilkolni fog.”</verse>
				<verse number="17">Elvettem a serleget az Örökkévaló kezéből, és megitattam belőle azokat a nemzeteket, amelyekhez az Örökkévaló küldött.</verse>
				<verse number="18">Először inni adtam belőle Jeruzsálemnek és Júda városainak, Júda királyainak és fejedelmeinek. Így vált az egész ország kietlen, rémítő és elátkozott pusztasággá, amelyen mindmáig megdöbben és csodálkozik, aki csak látja.</verse>
				<verse number="19">Azután megitattam Egyiptom királyát, a fáraót, vezetőit és szolgáit, és az ország egész népét.</verse>
				<verse number="20">Majd megitattam az arabok összes törzseit, Úc földje királyait, a filiszteusok királyait: Askelón, Gáza, Ekron városait, és Asdód városa lakóinak maradékát,</verse>
				<verse number="21">azután Edom, Moáb és Ammon országának népét,</verse>
				<verse number="22">majd Tírusz városának összes királyát és Szidón városának minden királyát, meg a szigetek és a tengeren túli országok királyait,</verse>
				<verse number="23">azután Dédán, Témá és Búz városait, és a nyírott hajú népeket,</verse>
				<verse number="24">majd Arábia összes királyát, és a sivatagi törzseket,</verse>
				<verse number="25">azután Zimri királyait, Élám királyait és Média királyait,</verse>
				<verse number="26">majd az északi országok királyait. A világ minden királyságát és nemzetét, közel és távol, egyiket a másik után, megitattam az Örökkévaló haragja borával: mindegyik ivott belőle. Legvégül Babilónia királyának is innia kell belőle!</verse>
				<verse number="27">„Jeremiás, mondd ezeknek a nemzeteknek: »Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Igyatok mindannyian a harag serlegéből! Részegedjetek meg tőle egészen addig, amíg hánynotok kell! Essetek össze, hogy fel se tudjatok állni többé, mert öldöklő fegyvert küldök ellenetek!«</verse>
				<verse number="28">Ha pedig nem akarják elfogadni kezedből a harag serlegét, s nem akarnak inni, akkor ezt mondd nekik: »Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: mindenképpen innotok kell!</verse>
				<verse number="29">Hiszen súlyos csapással sújtom azt a várost, amely nevemet viseli, csak nem képzelitek, hogy benneteket büntetés nélkül hagylak?! Bizony, ti sem maradtok büntetlenül, hanem öldöklő fegyvert küldök a föld minden lakosa és nemzete ellen! — ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.«”</verse>
				<verse number="30">„Jeremiás, prófétálj ellenük, és hirdesd nekik: »A magasból kiált az Örökkévaló, ahogy az oroszlán ordít, szent lakóhelyéről mennydörög, rémítő hangon rákiált nyájára. Ahogy a szőlőtaposók kurjongatnak, úgy harsog, kieresztve hangját, hogy hallja őt az egész föld.</verse>
				<verse number="31">Kiáltása visszhangzik a föld széléről, mert pere van az Örökkévalónak a nemzetekkel, ítélkezik minden ember fölött, és a bűnösöket kardélre hányja« — ezt mondja az Örökkévaló.”</verse>
				<verse number="32">Így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Nézzétek! Veszedelem indul a nemzetek ellen, mind eléri őket, egyiket a másik után, mint nagy szélvész és vihar támad föl a föld távoli vidékei felől.”</verse>
				<verse number="33">Azon a napon oly sokan lesznek, akiket az Örökkévaló öl meg, hogy a föld egyik végétől a másikig temetetlen hevernek. Nem siratják el őket, össze sem gyűjtik, el sem temetik. Úgy hevernek a hullák szerteszét, mint a szántóföldön a trágya.</verse>
				<verse number="34">Jajgassatok, ti vezetők, népem nyájának pásztorai, kiáltsatok! Hamuban fetrengjetek és gyászoljatok, mert elérkezett a mészárlás napja! Bizony, úgy szórnak szét titeket is, mint a cserépkorsó összetört darabjait.</verse>
				<verse number="35">Nem lesz hová fussatok, nincs számotokra menekülés sehol!</verse>
				<verse number="36">Hogy kiáltoznak a nyáj pásztorai, jajgatnak a nép vezetői!</verse>
				<verse number="37">Mert elpusztulnak a szép legelők, az Örökkévaló izzó haragja miatt!</verse>
				<verse number="38">Elhagyta népét az Örökkévaló, mint oroszlán a tanyáját. Pusztasággá lett az ország az ellenség fegyvere és az Örökkévaló izzó haragja miatt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz, amikor Júdában Jójákim király, Jósiás fia kezdett uralkodni.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondta az Örökkévaló: „Jeremiás, menj az Örökkévaló házának udvarába, és azoknak, akik Júda összes városaiból feljönnek az Örökkévalót imádni, hirdesd ki mindazt, amit neked parancsolok! De el ne hagyj belőle semmit!</verse>
				<verse number="3">Talán hallgatnak a szavamra, engedelmeskednek nekem, és megváltoztatják gonosz életmódjukat! Akkor én is megváltoztatom, amit ellenük terveztem, és mégsem büntetem meg őket gonosz tetteik miatt!</verse>
				<verse number="4">Mondd nekik: Ezt üzeni az Örökkévaló: »Ha nem hallgattok a szavamra, ha nem engedelmeskedtek nekem, ha nem követitek tanításomat és törvényemet, amelyet elétek adtam,</verse>
				<verse number="5">ha nem hallgattok a próféták szavára, akiket én küldtem hozzátok újra meg újra — annak ellenére, hogy sohasem fogadtátok meg a szavukat —,</verse>
				<verse number="6">akkor tudjátok meg, hogy ezzel a Templommal is úgy bánok, mint azzal a szent hellyel, amely Silóban állt, és tudjátok meg, hogy ezt a várost átokká teszem a föld minden nemzete számára!«”</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévaló Templomának udvarán a papok, a próféták és az egész nép hallotta, amikor Jeremiás ezeket kihirdette.</verse>
				<verse number="8">Mikor pedig befejezte, és mindent elmondott nekik, amit az Örökkévaló parancsolt, megragadták Jeremiást, és azt kiáltozták: „Emiatt meg kell halnod!</verse>
				<verse number="9">Hogy merészelted azt prófétálni, hogy ez a Templom is arra a sorsra jut, mint a silói szentély, s hogy Jeruzsálem elpusztul és lakatlan lesz?!” Mind összecsődültek Jeremiás körül, a Templom udvarában.</verse>
				<verse number="10">Amikor a vezetők meghallották ezeket, fölmentek a király palotájából az Örökkévaló Templomának udvarára, és leültek az Új Kapu előtt, hogy ítélkezzenek Jeremiás fölött.</verse>
				<verse number="11">A papok és a próféták így vádolták Jeremiást a bíróság és az összegyűlt nép előtt: „Ez az ember méltó a halálos ítéletre, mert a városunk ellen prófétált — amint ezt magatok is hallottátok!”</verse>
				<verse number="12">Ezután Jeremiás így védekezett a bírák és a nép előtt: „Tudjátok meg, hogy engem az Örökkévaló küldött, hogy prófétáljak a Templom és a város ellen — s mindaz, amit hallottatok, az Örökkévaló üzenete!</verse>
				<verse number="13">Most tehát igenis jobbítsátok meg egész életmódotokat, és javítsátok meg tetteiteket! Engedelmeskedjetek Istenetek, az Örökkévaló szavának! Akkor az Örökkévaló is megváltoztatja a határozatát, amelyet kihirdetett, és nem hajtja végre büntető ítéletét rajtatok.</verse>
				<verse number="14">Ami pedig engem illet, kezetekben vagyok, tehettek velem, amit jónak láttok!</verse>
				<verse number="15">De tudjátok meg, hogy ha megöltök, akkor ártatlan vér szárad a kezeteken, ezen a városon, és annak lakóin, mert engem valóban az Örökkévaló küldött hozzátok, hogy üzenetét átadjam, pontosan úgy, ahogy hallottátok!”</verse>
				<verse number="16">Akkor a vezetők határoztak, és a néppel együtt ezt válaszolták a papoknak és a prófétáknak: „Ártatlan ez az ember! Nem ítéljük halálra, mert valóban Istenünk, az Örökkévaló nevében szólt hozzánk.”</verse>
				<verse number="17">Majd az ország vezetői közül egyesek felálltak, és ezt mondták az egész sokaságnak:</verse>
				<verse number="18">„Emlékezzetek rá, hogy Mikeás próféta, aki Móresetből jött, Ezékiás, Júda királya idejében ezt prófétálta az egész népnek: »Sion hegyét felszántják, mint a mezőt. Jeruzsálem romhalmazzá, az Örökkévaló házának hegye pedig erdős heggyé lesz.«</verse>
				<verse number="19">Vajon Mikeást emiatt halálra ítélte Ezékiás király és Júda népe? Nem! Inkább tisztelték az Örökkévalót, és kegyelemért könyörögtek hozzá. Az Örökkévaló pedig megváltoztatta az elhatározását, amelyet pedig előzőleg már kihirdetett! Mi azonban igen nagy bajt zúdítanánk magunkra, ha Jeremiást megbüntetnénk!”</verse>
				<verse number="20">Abban az időben volt egy másik ember is, aki az Örökkévaló nevében prófétált: Úrijjá, Semajá fia, Kirját-Jeárimból. Ő is ugyanazt prófétálta Jeruzsálem és Júda ellen, mint Jeremiás.</verse>
				<verse number="21">Jójákim király és fejedelmei, meg a hadsereg vezetői meghallották, amit Úrijjá prófétált, és nagyon megharagudtak rá. Jójákim meg is akarta gyilkoltatni emiatt, de Úrijjá megtudta ezt, és Egyiptomba menekült előle.</verse>
				<verse number="22">Jójákim király azonban oda is utána küldte néhány emberét, Elnátán, Akbór fia vezetésével.</verse>
				<verse number="23">Ők el is fogták Úrijját, visszahozták, és a király elé vitték. Jójákim karddal kivégeztette a prófétát, a holttestét pedig a szegények temetőjébe dobatta.</verse>
				<verse number="24">Jeremiásnak azonban Ahikám, Sáfán fia a pártját fogta. Nem engedte, hogy kiszolgáltassák azoknak, akik Jeremiást meg akarták ölni.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz, Cidkijjá, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának kezdetén.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Jeremiás, készíts magadnak igát fából és bőrszíjakból — olyat amilyet az ökrökre szoktak tenni —, és vedd a nyakadba!</verse>
				<verse number="3">Cidkijjá királyhoz követek jöttek Edom, Moáb, Ammon, Tírusz és Szidón királyságából. Ezek által a követek által küldj üzenetet mindegyik ország királyának!</verse>
				<verse number="4">Parancsold meg, hogy mondják meg királyuknak: Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene:</verse>
				<verse number="5">Én vagyok az, aki nagy hatalommal és erős kézzel teremtettem a Földet, az embert és az állatokat az egész földön. Ezért annak adom a földet — és mindent, ami rajta van —, akinek akarom.</verse>
				<verse number="6">Most pedig ezt az öt királyságot odaadtam szolgámnak, Nebukadneccarnak, Babilónia királyának. Még a mezei vadakat is a kezébe adtam, hogy szolgálják őt.</verse>
				<verse number="7">Minden nemzet szolgálni fogja őt, a fiát és annak a fiát is, mindaddig, míg elérkezik az ideje, hogy az ő birodalmuk is más királyokat és hatalmas népeket szolgáljon.</verse>
				<verse number="8">Azt a népet és királyságot pedig, amely nem akarja szolgálni Nebukadneccart, Babilónia királyát; nem hajlandó meghódolni neki, és az igáját nyakába venni — azt én fogom csapásokkal sújtani! Bizony, fegyverrel, éhínséggel és halálos betegséggel büntetem meg azt az országot, és egészen elpusztítom őket Nebukadneccar keze által.</verse>
				<verse number="9">Ne hallgassatok hát a prófétáitokra, jövendőmondóitokra, varázslóitokra, álomfejtőitekre és jelmagyarázó jósaitokra, akik arra biztatnak, hogy ne hódoljatok be Babilónia királyának!</verse>
				<verse number="10">Hazugságot prófétálnak nektek, amelyre ha hallgattok, akkor elűzlek titeket a földetekről, szétszórlak benneteket, és elpusztultok.</verse>
				<verse number="11">Azt a népet, amely viszont nyakába veszi Babilónia királyának igáját, és szolgálja őt, lakni hagyom a maga helyén, hogy továbbra is művelje a földjét” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="12">Jeremiás hasonló üzenetet adott át Cidkijjának, Júda királyának is: Ezt mondja az Örökkévaló: „Vegyétek a nyakatokba Babilónia királyának igáját, szolgáljátok őt és népét, hogy életben maradjatok!</verse>
				<verse number="13">Miért pusztulnátok el te is, meg néped is, az ellenség fegyvere, éhínség és halálos betegségek által? Ezekkel a csapásokkal fenyegette meg az Örökkévaló azokat a nemzeteket, amelyek nem akarnak engedelmeskedni Babilónia királyának.</verse>
				<verse number="14">Ne hallgass azokra a prófétákra, akik azt mondják, hogy ne hódolj be Babilónia királyának, mert ezek a próféták hazudnak!</verse>
				<verse number="15">Én nem küldtem őket — mondja az Örökkévaló. — Hamisan prófétálnak a nevemben. Ha rájuk hallgattok, akkor kiűzlek titeket erről a földről, és velük együtt pusztultok el!”</verse>
				<verse number="16">A papokat és az egész népet is figyelmeztette Jeremiás: Ezt mondja az Örökkévaló: „Ne hallgassatok azokra a prófétákra, akik azt mondják: »Az Örökkévaló Templomának szent kincseit hamarosan visszahozzák Babilóniából «, mert hazudnak!</verse>
				<verse number="17">Ne hallgassatok rájuk, hanem hódoljatok meg Babilónia királyának, hogy életben maradjatok! Miért is jusson ez a város pusztulásra?</verse>
				<verse number="18">Ha ők valóban próféták, és az Örökkévaló szavát hordozzák, akkor most könyörögjenek az Örökkévalónak, a Seregek Urának, hogy ami a kincsekből még megmaradt az Örökkévaló Templomában, a királyi palotában, és Jeruzsálemben, azt az ellenség ne hurcolja el Babilóniába!”</verse>
				<verse number="19">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „A Templom előtti bronzoszlopok, a nagy bronzmedence, a kisebb medencék állványai és még néhány templomi eszköz megmaradt a városban.</verse>
				<verse number="20">Ezeket Nebukadneccar, Babilónia királya nem vitte magával, amikor fogságba hurcolta Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát és a vezetőket egész Júdából, meg Jeruzsálemből.”</verse>
				<verse number="21">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene azokról a kincsekről, amelyek még megmaradtak az Örökkévaló házában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben:</verse>
				<verse number="22">„Bizony, ezeket is el fogja hurcolni az ellenség Babilóniába, és ott is maradnak mindaddig az ideig, amelyet meghatároztam, hogy akkor visszahozom valamennyit erre a helyre.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="28">
				<verse number="1">Cidkijjá, Júda királya uralkodása kezdetén, a negyedik év ötödik hónapjában történt, hogy a Gibeonból való Hananjá próféta, Azzúr fia ezt mondta nekem az Örökkévaló Templománál, a papok és a nép előtt:</verse>
				<verse number="2">„Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Összetörtem Babilónia királyának az igáját.</verse>
				<verse number="3">Két éven belül visszahozom e helyre az Örökkévaló házának minden kincsét, amelyet Nebukadneccar, Babilónia királya Babilóniába hurcolt.</verse>
				<verse number="4">Ugyancsak visszahozom Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát, mindazokkal a foglyokkal együtt, akiket Júdából Babilóniába hurcoltak — mondja az Örökkévaló —, mivel összetöröm Babilónia királyának igáját.”</verse>
				<verse number="5">Ekkor így válaszoltam Hananjának a papok és a nép előtt, akik az Örökkévaló házánál álltak:</verse>
				<verse number="6">„Ámen! Bárcsak az Örökkévaló valóban így tenne! Bárcsak beteljesítené szavaidat, és visszahozná Babilóniából az Örökkévaló házának kincseit és mindazokat a foglyokat is, akiket elhurcoltak!</verse>
				<verse number="7">Azonban figyelj rám, Hananjá! Ti is jól figyeljetek, akik ezt halljátok!</verse>
				<verse number="8">Azok a próféták, akik a mi időnk előtt éltek, sok országról és nagy birodalomról azt prófétálták, hogy háború, nagy veszedelem, és halálos betegségek következnek rájuk.</verse>
				<verse number="9">Ha most ezzel szemben egy próféta békességről prófétál, akkor meg kell várnunk, hogy szavai beteljesednek-e. Csak így dönthetjük el, hogy ezt a prófétát valóban az Örökkévaló küldte, vagy nem.”</verse>
				<verse number="10">Erre válaszul Hananjá levette a nyakamról az igát, összetörte,</verse>
				<verse number="11">és ezt mondta az egész nép hallatára: „Ezt mondja az Örökkévaló: Így fogom összetörni Nebukadneccarnak, Babilónia királyának igáját is. Két éven belül letöröm azt az összes nemzetek nyakáról!” Ekkor elmentem onnan.</verse>
				<verse number="12">Miután ez történt, az Örökkévaló szólt hozzám:</verse>
				<verse number="13">„Menj, és mondd meg Hananjának: Ezt mondja az Örökkévaló: Összetörted a fából készült igát, de én vasigát adok helyette!</verse>
				<verse number="14">Mert azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Vasigát teszek ezeknek a népeknek a nyakára, hogy szolgálják Nebukadneccart, Babilónia királyát! Bizony, szolgálni is fogják, mert még a mezei vadakat is neki adtam!”</verse>
				<verse number="15">Ezután szóltam Hananjának: „Jól figyelj rám, Hananjá! Nem küldött téged az Örökkévaló, félrevezeted a népet, és hazugsággal hitegeted!</verse>
				<verse number="16">Emiatt azt mondja neked az Örökkévaló: Nézd, eltöröllek a föld színéről, és még ebben az évben meghalsz, mert arra biztattad a népet, hogy lázadjon az Örökkévaló ellen.”</verse>
				<verse number="17">Hananjá próféta még abban az évben, a hetedik hónapban meghalt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="29">
				<verse number="1">Jeremiás próféta levelet írt a száműzetésbe hurcolt júdai foglyoknak Babilóniába. A levelet a száműzöttek vezetőinek címezte, akik még megmaradtak; meg a papoknak, prófétáknak és a népnek, akiket Nebukadneccar korábban fogolyként hurcolt Babilóniába Jeruzsálemből.</verse>
				<verse number="2">Ez azután történt, hogy Jekonjá királyt, meg az anyakirálynőt, a király szolgáit, Júda és Jeruzsálem fejedelmeit, a mesterembereket és a kovácsokat Jeruzsálemből fogságba vitték.</verse>
				<verse number="3">A levelet Jeremiás Elászára, Sáfán fiára és Gamarjára, Hilkijjá fiára bízta, hogy vigyék el Babilóniába. Ezt a két férfit Cidkijjá, Júda királya küldte Nebukadneccarhoz, Babilónia királyához követségbe. Ez állt a levélben:</verse>
				<verse number="4">„Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene mindazoknak a foglyoknak, akiket Jeruzsálemből Babilóniába küldött, száműzetésbe:</verse>
				<verse number="5">Építsetek magatoknak házakat, és lakjatok benne! Telepítsetek gyümölcsösöket, és egyétek azok gyümölcsét!</verse>
				<verse number="6">Házasodjatok meg, és neveljetek gyermekeket! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok feleségül leányaitokat, hogy gyermekeket szüljenek! Szaporodjatok a száműzetésben, meg ne fogyatkozzatok!</verse>
				<verse number="7">Törekedjetek arra, hogy az a település és község, amelybe fogolyként küldtelek titeket, békességben éljen és felvirágozzon! Imádkozzatok érte, mert annak a békessége és jóléte lesz a ti békességetek és jólétetek is!</verse>
				<verse number="8">Mert azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hagyjátok, hogy a közöttetek lévő próféták és jövendőmondók becsapjanak titeket! Ne törődjetek azzal, amit mondanak, vagy amit álmodnak,</verse>
				<verse number="9">mert hazugságot prófétálnak nektek a nevemben! Én nem küldtem őket hozzátok semmiféle üzenettel” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="10">Ezt üzeni az Örökkévaló: „Amint letelik a hetven esztendő Babilóniában, ismét hozzátok jövök, és beteljesítem azt a jót, amit ígértem: visszahozlak titeket Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="11">Hiszen én jól tudom, mit tervezek a számotokra — mondja az Örökkévaló —, s ezek a tervek békességről és felvirágzásról szólnak, nem pedig nyomorúságról és bajról. Olyan jövőt szántam nektek, amelyben jót várhattok.</verse>
				<verse number="12">Akkor majd segítségül hívtok, hozzám jöttök, és könyörögtök — én pedig meghallgatlak titeket, és teljesítem kéréseiteket.</verse>
				<verse number="13">Kerestek majd engem, és meg is találtok, mert teljes szívvel-lélekkel kerestek.</verse>
				<verse number="14">Igen, megengedem, hogy megtaláljatok — mondja az Örökkévaló —, én pedig kiszabadítalak a fogságból, és összegyűjtelek minden nép közül és minden országból, ahová szétszórtalak titeket. Visszahozlak erre a helyre, ahonnan akaratom szerint fogságba hurcoltak titeket — én, az Örökkévaló mondom ezt nektek.”</verse>
				<verse number="15">Azt mondtátok: „Az Örökkévaló Babilóniában, a száműzetésben is támasztott közülünk prófétákat!”</verse>
				<verse number="16">Az Örökkévaló ellenben azt mondja arról a királyról, aki most Jeruzsálemben a Dávid trónján ül, és arról a népről, amely még a városban maradt, vagyis mindazokról a testvéreitekről, akiket nem hurcoltak el veletek együtt Jeruzsálemből:</verse>
				<verse number="17">„Nézzétek! Fegyvert, éhínséget és halálos betegséget küldök rájuk! Olyanná teszem őket, mint a romlott fügéket, amelyek teljesen ehetetlenek!</verse>
				<verse number="18">Fegyverrel, éhínséggel és halálos betegséggel sújtom őket olyannyira, hogy az egész világ rémülten fogja szemlélni, mi történik velük! Elrettentő példává lesznek minden nemzet számára. Átkozni és gúnyolni fogják őket a nemzetek, akik közé szétszórom őket.</verse>
				<verse number="19">Igen, így bánok velük, mivel nem hallgattak szavamra és nem engedelmeskedtek — mondja az Örökkévaló. — Pedig újra meg újra küldtem hozzájuk szolgáimat, a prófétákat, akik által szóltam hozzájuk. Ők azonban nem hallgattak a szavamra” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="20">„Most pedig ti, akiket én küldtem Jeruzsálemből Babilóniába száműzetésbe, mindannyian halljátok meg az Örökkévaló szavát!</verse>
				<verse number="21">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene Ahábról, Kólájá fiáról és Cidkijjáról, Maaszéjá fiáról, akik hazugságot prófétálnak nektek a nevemben: Nézzétek, én kiszolgáltatom ezt a két férfit Nebukadneccarnak, Babilónia királyának, aki a szemetek láttára fogja kivégeztetni mind a kettőt.</verse>
				<verse number="22">Emiatt a Babilóniában élő júdai száműzöttek átokba foglalják a két férfi nevét. Az a mondás keletkezik róluk, hogy »Úgy bánjon veled az Örökkévaló, mint Cidkijjával és Ahábbal, akiket a babilóniai király megégetett!«</verse>
				<verse number="23">Azért végezték ki őket, mert súlyosan vétkeztek Izráel közösségében: házasságtörést követtek el társaik feleségével, és az én nevemben hamisan prófétáltak. Olyan dolgokat mondtak, amelyeket nem parancsoltam nekik. Én, az Örökkévaló jól tudom, mit tettek, és tanúskodom ellenük!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="24">Ismét szólt hozzám az Örökkévaló: „Jeremiás, mondd meg a Nehelámból való Semajának:</verse>
				<verse number="25">Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Semajá, te leveleket írtál a saját nevedben Jeruzsálem egész népének, Cefanjá papnak, Maaszéjá fiának, és az egész papságnak. Azt írtad nekik:</verse>
				<verse number="26">»Cefanjá, az Örökkévaló tett téged pappá Jójádá utódjaként, hogy ügyelj az Örökkévaló házában a rendre! A te kötelességed, hogy azokat a féleszű bolondokat, akik prófétának adják ki magukat, letartóztasd, kalodába zárd, és bilincsekbe verd!</verse>
				<verse number="27">Akkor hát miért nem büntetted meg az Anatótból való Jeremiást, aki úgy tesz, mintha próféta lenne?!</verse>
				<verse number="28">Mert ez a Jeremiás levelet írt nekünk Babilóniába, amelyben azt állítja, hogy a száműzetésünk hosszúra fog nyúlni. Arra biztat bennünket, hogy építsünk házakat és lakjunk bennük, ültessünk gyümölcsfákat és együk a gyümölcsüket.«”</verse>
				<verse number="29">Cefanjá pap azonban felolvasta nekem Semajá levelét.</verse>
				<verse number="30">Ekkor az Örökkévaló szólt hozzám:</verse>
				<verse number="31">„Jeremiás, üzend meg a száműzetésben élőknek: Ezt mondja az Örökkévaló a Nehelámból való Semajáról: ő prófétált nektek, pedig én nem bíztam meg ezzel. Mivel így becsapott benneteket,</verse>
				<verse number="32">ezért — azt mondja az Örökkévaló — megbüntetem Semaját, egész családjával együtt: sem ő, sem a gyermekei nem fogják meglátni, amikor jóra fordítom népem sorsát. Megbüntetem, mert az Örökkévaló elleni lázadásra és engedetlenségre tanította népemet.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="30">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:</verse>
				<verse number="2">„Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Jegyezd föl egy könyvtekercsbe mindazt, amit neked mondtam.</verse>
				<verse number="3">Mert bizony eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, amikor kiszabadítom a fogságból népemet, Izráelt és Júdát. Visszahozom őket, és ismét birtokba veszik azt a földet, amelyet őseiknek adtam.”</verse>
				<verse number="4">Ezt mondja az Örökkévaló Izráel és Júda népéről:</verse>
				<verse number="5">„A félelem és rettegés kiáltozása hallatszik, nincs békesség sehol!</verse>
				<verse number="6">Nézzétek, és csodálkozzatok! Hát a férfiak is szülnek? Miért látom őket összegörnyedve, ágyékukra szorított kézzel, mint a vajúdó asszonyokat? Miért olyan sápadt és rémült az arcuk?</verse>
				<verse number="7">Jaj! Rettenetes az a nap, nincs hozzá hasonló, s megszorongatja Jákób népét, de végül kiszabadulnak a bajból.</verse>
				<verse number="8">Mert azon a napon — mondja az Örökkévaló — letöröm nyakatokról az igát, köteleiteket leszaggatom, s nem szolgáltok többé idegeneket!</verse>
				<verse number="9">Hanem engem szolgáltok, az Örökkévalót, Isteneteket, és királyotokat, Dávidot, akit trónra emelek.</verse>
				<verse number="10">Ne félj hát, szolgám, Jákób — mondja az Örökkévaló —, ne rettegj Izráel, mert én megszabadítlak a távoli országokból, és gyermekeidet a fogság földjéről. Visszahozlak, Jákób, és békében élhettek, senki sem háborgat, nem rémít meg többé!</verse>
				<verse number="11">Mert veled vagyok, hogy megmentselek — mondja az Örökkévaló —, véget vetek a nemzeteknek, akik közé szétszórtalak, de nektek nem vetek véget. Igazságosan megfenyítelek, mert semmiképp nem hagyhatlak büntetés nélkül.</verse>
				<verse number="12">Mert ezt mondja az Örökkévaló: Súlyos a te sebed, gyógyíthatatlan a sérülésed,</verse>
				<verse number="13">senki sem támogat, nincs gyógyszer sebedre, nincs gyógyulás számodra.</verse>
				<verse number="14">Szeretőid mind elhagytak, nem törődnek veled. Megvertelek, mintha ellenséged lennék, megbüntettelek, mintha kegyetlen lennék, sok bűnödért és súlyos vétkeidért.</verse>
				<verse number="15">Miért kiáltozol sebeid miatt? Bizony, azok gyógyíthatatlanok! Sok bűnödért, súlyos vétkeidért bántam így veled.</verse>
				<verse number="16">De elpusztítják majd pusztítóidat is, fogságba mennek ellenségeid, aki téged kirabolt, azt is kirabolják, és kifosztóidat is kifosztják.</verse>
				<verse number="17">Sebeidet begyógyítom, betegségeidből meggyógyítalak — mondja az Örökkévaló —, mert azt mondták rólad: »Száműzött fogoly lett Sion, senki sem törődik már vele!«”</verse>
				<verse number="18">Ezt mondja az Örökkévaló: „Nézzétek! Kiszabadítom a fogságból Jákób sátrait, és megkönyörülök hajlékain. Újjáépül romjaiból a város, és a palota is a maga helyén.</verse>
				<verse number="19">Hálaének és dicsőítés hangzik, öröm és vidámság hallatszik falaik között. Megsokasítom népemet, s többé meg nem fogyatkoznak, megbecsültekké teszem őket, s többé nem lesznek megvetettek.</verse>
				<verse number="20">Fiaik olyanok lesznek, mint régen, közösségüket megerősítem, hogy megálljon előttem, elnyomóikat pedig mind megbüntetem.</verse>
				<verse number="21">Fejedelmük közülük kerül ki, belőlük származik uralkodójuk, akit jelenlétembe hívok és emelek. Ő pedig bátran közeledik hozzám. Különben ki merészelne hívatlanul elém lépni? — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="22">Akkor ti népemmé lesztek, én pedig Istenetekké.”</verse>
				<verse number="23">Nézzétek! Kitör az Örökkévaló izzó haragjának vihara, mint fékezhetetlen forgószél, s az istentelen gonoszok fejére zúdul.</verse>
				<verse number="24">Nem csitul el az Örökkévaló haragja, amíg véghez nem viszi, be nem teljesíti szíve gondolatát. Az utolsó napokban értitek meg ezt igazán!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="31">
				<verse number="1">Ezt mondja az Örökkévaló: „Abban az időben Istenévé leszek Izráel minden nemzetségének, ők pedig népemmé lesznek.”</verse>
				<verse number="2">Ezt mondja az Örökkévaló: „Megkegyelmeztem a pusztában népem maradékának, kik az ellenség kardjától megmenekültek, mikor Izráel népét nyugalmuk földjére vezettem.”</verse>
				<verse number="3">Megjelent nekem az Örökkévaló a távolból: „Örökké tartó szeretettel szeretlek téged, ezért marad meg irántad hűségem és kegyelmem!</verse>
				<verse number="4">Újra fölépítelek, és fölépülsz, Izráel szűz leánya! Újra kézbe veszed a csörgődobokat, és kivonulsz az ujjongó, táncoló seregben.</verse>
				<verse number="5">Ismét szőlőskerteket ültetsz Samária dombjain, s akik ültetik, azok élvezik is a gyümölcsét.</verse>
				<verse number="6">Bizony, eljön az idő, mikor Efraim hegyein az őrszem kiáltása hallatszik: »Jöjjetek, menjünk föl Sionba, az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz!«”</verse>
				<verse number="7">Ezt mondja az Örökkévaló: „Énekeljetek, ujjongjatok, mert jót teszek Jákób népével! Hirdessétek mindazt a jót, amit teszek Izráellel, hogy minden nemzet hallja! Énekeljétek, kiáltsátok: »Mentsd meg, Örökkévaló, népedet, szabadítsd meg Izráel maradékát!«</verse>
				<verse number="8">Nézzétek! Visszahozom népemet az északi földről, összegyűjtöm őket a föld széléről is. Lesznek közöttük vakok, sánták, várandós asszonyok, sőt, vajúdók is. Hatalmas sereg gyűlik egybe, mikor visszatérnek ide.</verse>
				<verse number="9">Sírva és imádkozva jönnek, így vezetem őket. Friss folyóvizekhez viszem, egyenes úton vezetem őket, ahol meg sem botlanak, mert atyja vagyok Izráelnek, és Efraim az elsőszülöttem.”</verse>
				<verse number="10">Halljátok az Örökkévaló szavát, ti nemzetek, hirdessétek a szigeteknek, s a távoli partok népeinek: „Aki szétszórta Izráel népét, az gyűjti össze őket, s megőrzi népét, mint pásztor a nyáját.</verse>
				<verse number="11">Mert az Örökkévaló váltotta meg Jákób népét, kiszabadította a nálánál erősebb kezéből.</verse>
				<verse number="12">A megszabadultak eljönnek, és énekelnek, ujjonganak Sion hegyén, arcuk örömtől ragyog az Örökkévaló jósága miatt. Mert elárasztja őket ajándékaival: búzával, borral, olívaolajjal, bárányok és borjak sokaságával. Lelkük olyan lesz, mint a jól öntözött kert, s bánat a közelükbe sem ér többé.</verse>
				<verse number="13">Akkor táncolva ujjonganak együtt a tömegben ifjak és vének, leányok és legények, mert gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, s örömöt szerzek nekik sok bánatuk után.</verse>
				<verse number="14">A papokat ellátom bőségesen, mindennek a színe-javával, népemet jól tartom javaimmal” — szól az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="15">Ezt mondja az Örökkévaló: „Nagy sírás-jajgatás hallatszik Rámában, keserves siratóének: Ráhel siratja fiait, mert nincsenek többé, s nem akar megvigasztalódni.”</verse>
				<verse number="16">De az Örökkévaló ezt mondja: „Ne jajgass tovább, ne hullass könnyeket, mert munkádat az Örökkévaló megjutalmazza, s fiaid visszatérnek az ellenség földjéről!</verse>
				<verse number="17">Légy hát jó reménységben jövőd felől, mert fiaid hazatérnek a saját földjükre!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="18">Hallottam, bizony hallottam, hogy Efraim kesereg: „Megvertél, Uram, jaj, megvertél engem, mint mikor gazdája igához szoktatja a betöretlen tinót! Téríts vissza, és visszatérek hozzád, hiszen te vagy Istenem, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="19">Igaz, elfordultam tőled, de megbántam bűneimet, s miután megismertem magam, mellemet verem szégyenemben. Szégyellem magam, arcom pirul, ifjúságom vétkei miatt!”</verse>
				<verse number="20">Az Örökkévaló így felelt: „Édes fiam, Efraim! Legkedvesebb gyermekem! Valahányszor megfenyítelek, ismét megszánlak, és rólad megemlékezem. Feltámad bennem az irgalom, megindul rajtad a szívem, s megkegyelmezek neked!”</verse>
				<verse number="21">Állíts útjelzőket magadnak, építs útmutató oszlopokat, Izráel szűz leánya! Emlékezz az útra, amelyen elmentél, figyelj az útra, és jöjj vissza, térj haza városaidba!</verse>
				<verse number="22">Meddig tétovázol még, hűtlen leány? Hiszen az Örökkévaló újat teremt a földön: a leány jár a férfi után!</verse>
				<verse number="23">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Amikor kiszabadítom őket a fogságból, ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban: »Áldjon meg téged az Örökkévaló, te szent hegy, ahol igazságosság lakik!«</verse>
				<verse number="24">Júda földjén és városaiban a földművesek és a nyájaikat terelő pásztorok békességben fognak élni egymással,</verse>
				<verse number="25">mert megitatok minden szomjazó lelket, és jóllakatok minden éhezőt.”</verse>
				<verse number="26">Amikor ezt hallottam, felébredtem, és körülnéztem. Ez az álom felüdítette lelkemet!</verse>
				<verse number="27">Ezt mondja az Örökkévaló: „Eljön az idő, mikor megszaporítom Júda és Izráel népét. Megszaporítom háziállataikat, a nyájakat és a csordákat is.</verse>
				<verse number="28">Ahogyan egykor gondom volt arra, hogy gyökerestül kitépjem, összetörjem, szétszórjam, elpusztítsam és csapásokkal büntessem őket, ugyanúgy most gondom lesz rá, hogy elültessem és fölépítsem őket — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="29">Akkor majd nem emlegetik többé ezt a mondást: »Az apák ették az éretlen szőlőt, mégis a fiaik foga fájdult bele.«</verse>
				<verse number="30">Mindenki csak a saját bűnéért fog meghalni. Aki savanyú szőlőt eszik, annak a foga fájdul meg, nem másé.”</verse>
				<verse number="31">„Nézzétek! Eljön az idő, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda népével — én, az Örökkévaló mondom ezt!</verse>
				<verse number="32">Őseikkel is szövetséget kötöttem régen, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, de ők azt a régi szövetséget megtörték, bár én hűséges maradtam népemhez, mint férj a feleségéhez. Az új nem olyan lesz, mint a régi — én, az Örökkévaló mondom ezt!</verse>
				<verse number="33">Abban az időben ilyen szövetséget kötök Izráel egész népével: törvényemet a belsejükbe helyezem, a szívükbe írom be. Akkor Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.</verse>
				<verse number="34">Ezért nem kell többé senkinek sem a másikat tanítania, hogy igazán és személyesen megismerje az Örökkévalót, mert kicsinytől a nagyig mindannyian közvetlenül megismernek engem, mivel megbocsátom vétkeiket, és bűneikre többé nem is emlékezem — én, az Örökkévaló mondom ezt!”</verse>
				<verse number="35">Ezt mondja az Örökkévaló, aki teremtette a napot, hogy világítson nappal, aki megszabta a hold mozgását, s a csillagok pályáját, hogy világítsanak éjjel, aki felkorbácsolja a tengert, hogy zúgjanak hullámai, kinek neve Örökkévaló, a Seregek Ura:</verse>
				<verse number="36">„Ha ezek már nem engedelmeskednek törvényemnek, csak akkor nem lesz többé Izráel nemzet a szememben!”</verse>
				<verse number="37">„Ha majd megmérhető lesz az ég a magasban, vagy kikutatható a föld alapzata a mélyben, csak akkor vetem meg Izráel összes leszármazottjait azért, amit elkövettek! — ezt mondja az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="38">„Eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, mikor a város az Örökkévaló számára újjáépül a Hananaél-toronytól a Szöglet-kapuig,</verse>
				<verse number="39">majd azon túl is kihúzzák a mérőzsinórt egyenesen a Gáréb-dombig, azután elfordulnak Góá felé.</verse>
				<verse number="40">A völgy, ahová a halottakat temették, és a szemetet hordták, azután a mező a Kidron-patakig és a Lovak kapujáig kelet felé — ez az egész terület szent lesz az Örökkévalónak. Soha többé nem fogják ezt a várost feldúlni, sem lerombolni!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="32">
				<verse number="1">Cidkijjá, Júda királya uralkodásának tizedik évében, amely Nebukadneccar uralkodásának 18. esztendeje volt, az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz.</verse>
				<verse number="2">Ez akkor történt, amikor Babilónia királyának serege körülzárva tartotta, és ostromolta Jeruzsálemet, Jeremiás pedig fogoly volt Júda királyának palotájában, a börtön belső udvarában.</verse>
				<verse number="3">Ugyanis Cidkijjá király letartóztatta, mivel Jeremiás az Örökkévaló üzenetét prófétálta: „Ezt mondja az Örökkévaló: Nézzétek! Ezt a várost a babilóniai király kezébe adom, aki el is foglalja.</verse>
				<verse number="4">Cidkijjá, Júda királya sem menekül meg a káldeusok kezéből, hanem elfogják. Kiszolgáltatják Babilónia királyának, aki szemtől szembe beszélni fog vele,</verse>
				<verse number="5">majd fogolyként Babilóniába hurcolja. Cidkijjá ott is marad, amíg megbüntetem — én mondom ezt, az Örökkévaló. Ha pedig harcoltok a babilóniai sereg ellen, nem győzhettek.”</verse>
				<verse number="6">Ezt mondta Jeremiás: „Így szólt hozzám az Örökkévaló:</verse>
				<verse number="7">Jeremiás, figyelj rám! Hanamél, Sallum nagybátyád fia hamarosan felkeres téged. Ezt fogja mondani: »Vedd meg tőlem azt a szántóföldet Anatótban, amelynek megvételére téged illet az elsőbbség!«”</verse>
				<verse number="8">Valóban úgy is történt, ahogy az Örökkévaló mondta. Hanamél eljött hozzám a börtön udvarába, és ezt mondta: „Jeremiás, kérlek, vedd meg tőlem azt a szántóföldet, amely Anatótban, Benjámin földjén van, mert téged illet az elsőbbség! Vedd meg magadnak!” Ekkor fölismertem, hogy ez az, amiről az Örökkévaló előzőleg szólt nekem.</verse>
				<verse number="9">Így hát megvásároltam Hanamélnek, nagybátyám fiának a földjét, amely Anatótban volt, és kifizettem neki a vételárat: 17 sékel ezüstöt.</verse>
				<verse number="10">Megírtam az adásvételi szerződést, aláírtam, és tanúkkal is aláírattam, majd lepecsételtem. A vételárat is lemértem egy mérlegen.</verse>
				<verse number="11">Majd fogtam a két okmányt: a lepecsételt eredetit, amelyben a szerződés volt, és a másolatot, amely nem volt lepecsételve,</verse>
				<verse number="12">és mindkettőt átadtam Bárúknak, Nérijjá fiának, aki Mahszéjá fia. Mindezt Hanamél és a tanúk előtt tettem, akik a szerződést is aláírták. Szemtanúi voltak ennek az udvarban ülő júdai férfiak is.</verse>
				<verse number="13">Azután mindnyájuk előtt azt parancsoltam Bárúknak:</verse>
				<verse number="14">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Vedd ezt az adásvételi szerződést, a lepecsételt eredetit és a másolatot, és tedd el mindkettőt egy cserépedénybe, hogy hosszú ideig megmaradjon!”</verse>
				<verse number="15">Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Ismét adnak és vesznek majd házakat, szántóföldeket és szőlőskerteket ebben az országban.”</verse>
				<verse number="16">Miután átadtam a szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának, így imádkoztam az Örökkévalóhoz:</verse>
				<verse number="17">Örökkévaló Istenem! Te vagy, aki az eget és a földet teremtetted nagy erőddel és hatalmaddal, nincs számodra semmi lehetetlen!</verse>
				<verse number="18">Hűséges szeretettel bánsz ezer nemzedékkel, de megbünteted az apák bűne miatt a fiaikat is. Ó, hatalmas és erős Isten, Örökkévaló, Seregek Ura!</verse>
				<verse number="19">Milyen bölcs vagy a tervezésben, milyen hatékony a megvalósításban! Szemmel tartod az emberek minden lépését, hogy mindenkinek tettei és életmódja szerint megadd, amit érdemel.</verse>
				<verse number="20">Te vagy, aki jeleket és csodákat viszel véghez a régi időktől kezdve, és Egyiptom földjétől fogva, mind a mai napig Izráel földjén és a nemzetek között egyaránt, hogy ilyen nagy hírnevet szerezz magadnak az egész földön!</verse>
				<verse number="21">Te hoztad ki Izráel népét Egyiptomból jelekkel és csodákkal, erős karoddal és nagy hatalmaddal, amely mindenkiben félelmet keltett.</verse>
				<verse number="22">Te adtad nekik ezt a tejjel és mézzel folyó földet, amelyet őseinknek esküvel ígértél.</verse>
				<verse number="23">El is foglalták e földet és birtokba vették, de azután nem engedelmeskedtek szavadnak, nem követték tanításodat és törvényeidet. Semmit sem akartak megtenni abból, amit parancsoltál nekik. Emiatt hoztad rájuk ezt a nagy veszedelmet!</verse>
				<verse number="24">Most pedig már az ostromló sereg földsáncai egészen a város faláig érnek! Jól tudom, hogy a várost a háború, az éhínség és a betegségek miatt elfoglalja az ostromló ellenség, a káldeusok serege. Bizony kezükbe adod a várost, mert amit mondtál, az úgy is lesz, amint magad is látod!</verse>
				<verse number="25">Ennek ellenére most mégis azt mondtad nekem, Örökkévaló Úr Isten, hogy vegyem meg azt a szántóföldet, fizessem ki az árát, szerezzek tanúkat hozzá… De miért? Hiszen ezt a várost az ostromló káldeusok elfoglalják és lerombolják!</verse>
				<verse number="26">Ekkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="27">„Lásd meg, Jeremiás: Én vagyok az Örökkévaló, minden halandó Istene! Van-e valami, ami túl nehéz nekem?”</verse>
				<verse number="28">Ezt mondja az Örökkévaló: „Bizony, kiszolgáltatom ezt a várost az ostromló káldeus seregnek és Nebukadneccarnak, Babilónia királyának, és el is foglalják.</verse>
				<verse number="29">Az ostromló káldeus sereg betör a városba, fölgyújtja, lerombolja az egészet. Igen, fölégetik a házakat, amelyeknek tetején egykor a lakóik tömjénnel áldoztak Baálnak, és italáldozatot mutattak be más isteneknek, hogy ezzel haragra ingereljenek engem.</verse>
				<verse number="30">Mert Izráel és Júda népe kezdettől fogva mindig csak azt tette, amit rossznak tartok és utálok — mondja az Örökkévaló. — Igen, ez a nép szüntelen azzal bosszantott engem, hogy a maguk készítette bálványokat imádták.</verse>
				<verse number="31">Ez a város pedig, attól fogva, hogy fölépítették, mindmáig csak bosszúságot okozott, és haragra ingerelt — ezért elfordulok tőle, és rá sem nézek többé!</verse>
				<verse number="32">Elpusztítom, mivel Izráel és Júda népe oly sok gonoszságot követett el, hogy haragra ingereljenek. Igen, kivétel nélkül mind ezt tették: királyaik, fejedelmeik, papjaik, prófétáik, Júda népe és Jeruzsálem lakosai.</verse>
				<verse number="33">Hátat fordítottak nekem, nem fordultak felém! Bár én nem fáradtam bele, hogy szüntelen tanítsam őket, de ők nem hallgattak rám, nem engedelmeskedtek, és nem fogadták meg figyelmeztetésemet.</verse>
				<verse number="34">Utálatos bálványaikat felállították házamban, hogy tisztátalanná tegyék e házat, amely nevemet viseli.</verse>
				<verse number="35">Oltárokat építettek Baálnak a Ben-Hinnóm völgyében, s ott megégették fiaikat és leányaikat — így áldozták föl őket Moloknak, bár ezt egyáltalán nem parancsoltam nekik, sőt, még eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos bűnt kövessenek el, s ezzel egész Júdát bűnössé tegyék.</verse>
				<verse number="36">Most mégis azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene erről a városról, amelyről ti azt mondjátok, hogy háború, éhínség és betegség miatt Babilónia királya elfoglalja:</verse>
				<verse number="37">Nézd! Összegyűjtöm e város lakóit mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórtam őket izzó haragomban és nagy felindulásomban. Azután visszahozom őket erre a helyre, ahol majd biztonságban lakhatnak.</verse>
				<verse number="38">Népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek.</verse>
				<verse number="39">Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy mindörökké tiszteljenek és féljenek engem, s így jó dolguk legyen nekik is, utódaiknak is.</verse>
				<verse number="40">Örökké tartó szövetséget kötök velük, amely szerint soha többé nem fordulok el tőlük, és jól bánok velük. Sőt, istenfélelmet ültetek szívükbe, hogy többé ne pártoljanak el tőlem.</verse>
				<verse number="41">Örömmel teszek jót velük, teljes szívvel-lélekkel letelepítem őket ezen a földön, és szilárdan meggyökereznek itt.</verse>
				<verse number="42">Mert ezt mondja az Örökkévaló: Ahogyan elhoztam az idejét e nép súlyos megbüntetésének, ugyanúgy elhozom az idejét mindannak a jónak, amit megígértem nekik.</verse>
				<verse number="43">Bár ti azt mondjátok erről az országról, hogy elpusztult, elnéptelenedett, s még állatok sincsenek rajta, és birtokba veszik a káldeusok, én mégis azt mondom, hogy fognak még itt szántóföldeket adni és venni.</verse>
				<verse number="44">Bizony, Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén, Júda városaiban, meg a hegyvidék, a síkság és a Délvidék városaiban fognak még szántóföldeket adni és venni, kifizetik az árát, megírják a szerződést, tanúkat szereznek hozzá, aláírják és lepecsételik, annak rendje és módja szerint. Így lesz, mert én kiszabadítom és visszahozom népemet a száműzetésből!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="33">
				<verse number="1">Másodszor is szólt az Örökkévaló hozzám, amikor még a királyi palota belső udvarában raboskodtam:</verse>
				<verse number="2">„Ezt mondja az Örökkévaló, aki eltervezi a dolgokat; véghez is viszi, amit eltervezett; és kiformálja az eseményeket — Örökkévaló az ő neve —</verse>
				<verse number="3">kérdezz tőlem, Jeremiás, és válaszolok neked: nagy és hozzáférhetetlen titkokat mutatok, amelyeket máskülönben nem tudhatsz.”</verse>
				<verse number="4">Mert ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene a város házairól és a királyi palotáról: „Az ellenség lerombolja ezeket, és ostromsáncokat épít belőlük a városfal tetejéig, azután megostromolja.</verse>
				<verse number="5">A város lakóinak gonosztettei miatti haragomban és nagy felindulásomban elfordultam tőlük, és eltakartam arcomat előlük, és sokakat megölök közülük. Ezért a város védői hiába harcolnak a káldeusok ellen, mert végül a védők hullái töltik meg házaikat.</verse>
				<verse number="6">De nézd! Azután majd orvosságot készítek számukra, bekötözöm és meggyógyítom sebeiket, sőt élvezhetik a bőséges békesség, jólét és igazság áldásait.</verse>
				<verse number="7">Kiszabadítom a száműzetésből és a fogságból Júda és Izráel foglyait, újra fölépítem és megerősítem őket, mint régen.</verse>
				<verse number="8">Megtisztítom őket minden bűnüktől, amellyel vétkeztek ellenem, megbocsátom bűneiket, amellyel lázadtak ellenem.</verse>
				<verse number="9">A föld minden nemzete látni fogja, hogy megbocsátottam népemnek, és sorsukat jóra fordítom. A nemzetek tisztelni és félni fognak engem, és remegnek, mert látják, hogy Izráel békességben és jólétben él, felvirágzik, és teljes biztonságban van. Mindez jó híremet-nevemet, dicsőségemet és dicséretemet növeli, nekem pedig nagy örömet szerez.</verse>
				<verse number="10">Ti azt mondjátok erről a helyről, hogy elpusztult és lakatlan, még állatok sem élnek itt. Így is van: Júda városai és Jeruzsálem utcái kietlen romhalmazzá lettek, lakatlanok, s még állatokat sem látni bennük.</verse>
				<verse number="11">Én, az Örökkévaló pedig azt mondom, hogy ismét hallatszik majd e helyen az öröm és vidámság hangja, menyasszony és vőlegény szava, meg azoknak az éneke, akik a dicséret hálaáldozatát hozzák az Örökkévaló Templomába: »Dicsérjétek az Örökkévalót, a Seregek Urát, mert ő jó, és hűséges szeretete örökké tart!« Mert kiszabadítom népemet a száműzetésből és fogságból, helyreállítom őket, és olyanok lesznek, mint régen.”</verse>
				<verse number="12">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Ez a hely most emberek és állatok nélküli kietlen pusztaság. De eljön az idő, amikor majd ismét pásztorok fogják itt a nyájaikat terelgetni. Igen, Júda összes városaiban lakni fognak, s a pásztorok juhnyájaikat a legelőre vezetik, és megpihentetik.</verse>
				<verse number="13">Bizony, így lesz ez az egész országban: a nyugati dombvidék, a síkság és a déli vidék városaiban, Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban! Még nyájak fognak átmenni a pásztorok keze alatt, amint megszámolják állataikat — ezt én mondom, az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="14">Ezt mondja az Örökkévaló: „Nézzétek! Eljön az idő, amikor beteljesítem jó ígéreteimet, amelyeket Izráel és Júda népének tettem.</verse>
				<verse number="15">Nézzétek! Mikor eljön az idő, felnövesztem Dávid családjából az Igazságos Csemetét, aki helyesen ítél, és igazságosan kormányozza országát.</verse>
				<verse number="16">Azokban a napokban Júda népe megszabadul, Jeruzsálem népe békességben él. Így hívják Jeruzsálemet: »Az Örökkévaló a mi igazságosságunk.«</verse>
				<verse number="17">Mert azt mondja az Örökkévaló: Izráel trónján mindörökké Dávid leszármazottja fog királyként uralkodni.</verse>
				<verse number="18">Lévi leszármazottjai közül sem fogynak el a papok, akik szüntelenül áldozatokat hoznak elém: égő-, étel-, és véresáldozatokat.”</verse>
				<verse number="19">Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:</verse>
				<verse number="20">„Ezt mondja az Örökkévaló: Szövetséget kötöttem a nappallal és az éjszakával, hogy megszabott rendjükben kövessék egymást. Szövetséget kötöttem Dáviddal is, hogy trónján mindörökké leszármazottja fog királyként uralkodni. Hasonlóképpen szolgáimmal, a Lévi törzséből származó papokkal is szövetséget kötöttem. Ha föl tudjátok bontani a nappalra és éjjelre vonatkozó szövetségemet, csak akkor lesz érvénytelen a Dáviddal és a lévitákkal kötött szövetségem is.</verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22">Amennyi csillag van az égen, vagy homokszem a tengerparton, annyira megsokasítom szolgámnak, Dávidnak a leszármazottjait, és megsokszorozom szolgáimnak, a lévitáknak számát: megszámlálhatatlanul sokan lesznek.”</verse>
				<verse number="23">Ismét szólt az Örökkévaló hozzám:</verse>
				<verse number="24">„Jeremiás, hallottad, hogy mit beszélnek az emberek? Azt mondják, hogy az Örökkévaló egykor kiválasztotta, most azonban eltaszította magától Izráel és Júda népét. Ezzel annyira megvetik népemet, hogy már nemzetnek sem tartják őket!</verse>
				<verse number="25">Én, az Örökkévaló pedig azt mondom: Ha már nem lesz érvényben a nappallal és éjszakával kötött szövetségem, s ha az ég és a föld nem engedelmeskedik többé törvényeimnek, amelyekkel megszabtam rendjüket,</verse>
				<verse number="26">csak akkor fogom eltaszítani magamtól Jákóbnak és szolgámnak, Dávidnak leszármazottjait, és csak akkor fordulhat elő, hogy nem választok többé Dávid leszármazottjai közül senkit, hogy királyként uralkodjon Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottjain. Mert kiszabadítom népemet a száműzetésből, és örökké tartó szeretettel könyörülök rajtuk”.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="34">
				<verse number="1">Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz. Ez akkor történt, amikor Nebukadneccar, Babilónia királya seregeivel Jeruzsálemet ostromolta, és a környező településeket támadta. Nebukadneccar seregében birodalma minden leigázott országából szolgáltak segédcsapatok.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondta az Örökkévaló, Izráel Istene: „Jeremiás, menj Cidkijjához, Júda királyához, és mondd neki: Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Nézd, én ezt a várost Babilónia királyának kezébe adom, ő pedig fölgyújtja és elpusztítja.</verse>
				<verse number="3">Te magad sem menekülsz meg tőle, hanem egész biztosan fogságba esel, és kiszolgáltatnak Nebukadneccarnak! Szemtől szembe fogod látni Babilónia királyát, aki beszélni fog veled, és elhurcol téged Babilóniába.</verse>
				<verse number="4">De halld meg az Örökkévaló szavát, Cidkijjá, Júda királya! Ezt mondja neked az Örökkévaló: nem fegyver által fogsz meghalni,</verse>
				<verse number="5">hanem békében. Ahogyan az előtted uralkodó királyokat meggyászolták, téged is úgy fognak gyászolni: temetésed gyászünnepén illatos fűszereket égetnek, és siratóéneket énekelnek: »Jaj, Urunk! Jaj, Királyunk!« — Ezt én mondom neked, az Örökkévaló.”</verse>
				<verse number="6">Tehát mindezt elmondta Jeremiás Cidkijjának, Júda királyának Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="7">Eközben Babilónia királyának serege ostromolta Jeruzsálemet és Júda megmaradt városait, Lákist és Azékát. Már csak ez a két megerősített város maradt meg Júdában.</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz. Ez azután történt, hogy Cidkijjá király szövetséget kötött mindazokkal, akik Jeruzsálemben voltak, hogy mindenki felszabadítja a héber rabszolgáit,</verse>
				<verse number="9">akár férfi, akár nő legyen az, és hogy soha többé nem tartja izráeli testvérét rabszolgaságban.</verse>
				<verse number="10">Ezt a szövetséget mindenki megkötötte Jeruzsálemben, a vezetők is, a közemberek is. Megígérték, hogy felszabadítják az összes izráeli származású rabszolgát, és nem tartják többé szolgaságban őket. Úgy is tettek: szabadon engedték izráeli rabszolgáikat.</verse>
				<verse number="11">Egy idő múlva azonban meggondolták magukat, és visszavették az egyszer már fölszabadított rabszolgákat és rabszolganőket: ismét rabszolgaságba kényszerítették őket.</verse>
				<verse number="12">Ezután az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:</verse>
				<verse number="13">„Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Én vagyok az, aki szövetséget kötöttem őseitekkel, mikor kihoztam őket Egyiptomból, a rabszolgaságból. Azt mondtam nekik:</verse>
				<verse number="14">Minden hetedik évben szabadítsátok föl testvéreiteket, héber rabszolgáitokat, akiket megvásároltatok. Miután rabszolgáitok már hat éven keresztül szolgáltak titeket, engedjétek el őket! Őseitek azonban nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek nekem!</verse>
				<verse number="15">Ti pedig most magatokba szálltatok, és azt tettétek, ami helyes, amit én kedvelek: szabadságot hirdettetek testvéreiteknek, és ezt szövetségkötéssel erősítettétek meg színem előtt, Templomomban, amely nevemet viseli.</verse>
				<verse number="16">Azután mégis meggondoltátok magatokat, és mindegyikőtök visszavette rabszolgáját és rabnőjét, akit korábban már fölszabadított. Bizony, ismét rabszolgasorba kényszerítettétek őket, hogy szolgáljanak titeket, s ezzel súlyosan bemocskoltátok nevemet!</verse>
				<verse number="17">Most emiatt azt üzeni nektek az Örökkévaló: Nem hallgattatok rám, és nem engedelmeskedtetek nekem, hogy hirdessetek szabadságot testvéreiteknek — mindenki a saját rabszolgájának, mindenki a társának. Nézzétek! Most hát én arra nézve hirdetek nektek szabadságot, hogy kard, betegség, vagy éhség által akartok-e meghalni — ezt én, az Örökkévaló mondom nektek! Bizony, a föld összes nemzete elborzad azon, ahogyan bánok majd veletek!</verse>
				<verse number="18">Figyeljetek rám, Júda és Jeruzsálem vezetői, a királyi udvar tisztségviselői, papok és közemberek! Szövetséget kötöttetek előttem, átmentetek a kettéhasított borjú részei között, azután mégis megtörtétek a szövetséget, és nem tartottátok meg fogadalmatokat. Emiatt én is úgy bánok veletek, mint ti azzal a borjúval.</verse>
				<verse number="19"></verse>
				<verse number="20">Kiszolgáltatlak benneteket ellenségeiteknek, akik életetekre törnek. Holttesteiteket pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom eledelül.</verse>
				<verse number="21">Cidkijját, Júda királyát és fejedelmeit is kiszolgáltatom ellenségeiknek, akik meg akarják ölni őket. Bizony, átadom őket Babilónia királya seregének. Bár ez a sereg most elvonult Jeruzsálem alól,</verse>
				<verse number="22">de én parancsolok nekik, és visszatérnek — ezt én, az Örökkévaló mondom nektek! Ismét megostromolják a várost, el is foglalják, felgyújtják, és elpusztítják. Így teszem Júda városait lakatlan romhalmazokká!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="35">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám Jójákimnak, Júda királyának, Jósiás fiának uralkodása idején:</verse>
				<verse number="2">„Jeremiás, menj a rékábiak családjához, szólj nekik, és hívd őket az Örökkévaló házának egyik szobájába! Ott ültesd le, és kínáld meg őket borral!”</verse>
				<verse number="3">El is mentem Jaazanjához, aki Jirmejá fia, aki Habaccinjá fia volt, majd vele, a testvéreivel és összes fiaival — a rékábiak egész nemzetségével — együtt</verse>
				<verse number="4">fölmentünk az Örökkévaló házába. Behívtam őket Hánán, (Igdalja fia) tanítványainak a szobájába. Hánán az Isten embere volt. Ez a szoba a vezetők szobája mellett, és Maaszéjának, Sallum fiának, az ajtóőrnek szobája fölött helyezkedett el.</verse>
				<verse number="5">Leültettem a rékábiakat és borral kínáltam őket. Boroskancsókat meg poharakat tettem eléjük, és biztattam őket: „Igyatok bort!”</verse>
				<verse number="6">Ők azonban nem nyúltak hozzá, hanem azt mondták: „Mi soha nem iszunk bort! Jónádáb, Rékáb fia, aki az egyik ősapánk volt, azt parancsolta a fiainak és azok utódainak, hogy soha ne igyanak bort.</verse>
				<verse number="7">Azt is meghagyta, hogy soha ne építsünk magunknak házakat, ne folytassunk földművelést: ne vessünk, se szőlőt ne ültessünk, se földet ne vegyünk. Megparancsolta, hogy mindig sátorokban lakjunk, és úgy éljünk ezen a földön, mint vándorló nomádok, hogy hosszú ideig megmaradjunk.</verse>
				<verse number="8">Mi pedig mindenben engedelmeskedtünk ősünk, Jónádáb, Rékáb fia szavának. Ezért sohasem iszunk bort — de a feleségeink és gyermekeink sem.</verse>
				<verse number="9">Nem építünk házakat, nincsenek sem szántóföldjeink, sem szőlőink, és</verse>
				<verse number="10">mindig sátorban lakunk. Mindent úgy tettünk, ahogy ősünk, Jónádáb parancsolta.</verse>
				<verse number="11">Most is csak ideiglenesen lakunk Jeruzsálemben. Amikor Nebukadneccar, Babilónia királya megtámadta országunkat, úgy határoztunk, hogy átmenetileg beköltözünk a városba az ellenség, a babilóniai és az arám seregek elől.”</verse>
				<verse number="12">Ekkor az Örökkévaló ismét szólt Jeremiáshoz:</verse>
				<verse number="13">„Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Menj, és mondd Júda népének és Jeruzsálem lakosainak: Miért nem fogadjátok el a figyelmeztetést, miért nem engedelmeskedtek nekem? — kérdezi az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="14">Jónádáb, Rékáb fia megparancsolta a fiainak, hogy soha ne igyanak bort. Azok pedig, és utódaik is engedelmeskedtek Jónádáb szavának, és valóban nem isznak bort mind a mai napig. Bár én vagyok az Örökkévaló, és szóltam hozzátok újra meg újra, ti mégsem hallgattatok a szavamra, és nem engedelmeskedtetek!</verse>
				<verse number="15">Elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében és kitartóan küldtem őket, hogy figyelmeztesselek benneteket: »Változtassátok meg gonosz életmódotokat, jobbítsátok meg tetteiteket, ne imádjatok és ne szolgáljatok más isteneket, hogy lakhassatok azon a földön, amelyet őseiteknek és nektek adtam.« De nem hallgattatok szavamra, és nem engedelmeskedtetek.</verse>
				<verse number="16">Lám, Jónádábnak, Rékáb fiának a leszármazottjai szót fogadtak ősapjuk parancsának, de ez a nép nem hallgatott a szavamra, és nem engedelmeskedett.</verse>
				<verse number="17">Ezért azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Nézzétek! Rázúdítom Júdára és Jeruzsálem összes lakosaira mindazt a veszedelmet, amellyel már korábban megfenyegettem őket. Így bánok velük, mivel szóltam hozzájuk, de nem hallgattak rám, hívtam őket, de nem feleltek.”</verse>
				<verse number="18">Azután ezt mondta Jeremiás a rékábiaknak: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Mivel engedelmeskedtetek ősapátok, Jónádáb parancsának, megtartottátok rendelkezéseit, és aszerint éltetek,</verse>
				<verse number="19">ezért soha nem halnak ki Jónádábnak, Rékáb fiának a leszármazottjai: mindig lesz közöttük, aki előttem álljon.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="36">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz, Jójákim, Júda királya, Jósiás fia uralkodásának negyedik évében:</verse>
				<verse number="2">„Jeremiás, fogj egy könyvtekercset, és jegyezd fel mindazokat a szavakat, amelyeket mondtam neked Izráel, Júda és a többi nemzetek felől attól kezdve, hogy Jósiás király idejében először szóltam hozzád, mind a mai napig!</verse>
				<verse number="3">Talán meghallja Júda népe, hogy milyen veszedelmet készülök rájuk zúdítani, és megszívleli. Talán megváltoztatják életüket, s akkor én is megbocsátom vétkeiket és bűneiket.”</verse>
				<verse number="4">Akkor Jeremiás hívta Bárúkot, Nérijjá fiát, és lediktált neki mindent, amit az Örökkévalótól hallott. Bárúk pedig leírta ezeket egy könyvtekercsbe.</verse>
				<verse number="5">Akkor ezt mondta Jeremiás Bárúknak: „Én fogoly vagyok, s nem mehetek az Örökkévaló házába,</verse>
				<verse number="6">ezért te menj oda! A böjt napján hangosan olvasd föl ott a nép előtt az Örökkévaló szavait: amit diktáltam neked, s amit te feljegyeztél a könyvtekercsbe! Úgy olvasd, hogy mindenki hallja, azok is, akik Júda városaiból jönnek föl az ünnepre.</verse>
				<verse number="7">Talán akkor szívükre veszik, könyörögnek az Örökkévalónak, és imádságuk följut elé. Talán megváltoztatják az életüket, és jó útra térnek. Bizony, az Örökkévaló haragra lobbant népe ellen, és súlyosan megfenyegette őket.”</verse>
				<verse number="8">Bárúk mindent úgy tett, ahogy Jeremiás meghagyta neki, és felolvasta az Örökkévaló szavait a könyvtekercsből az Örökkévaló házában.</verse>
				<verse number="9">Jójákim, Júda királya, Jósiás fia uralkodásának ötödik évében, a kilencedik hónapban böjtöt hirdettek Jeruzsálem egész lakosságának, és mindazoknak, akik Júda városaiból feljöttek Jeruzsálembe, hogy együtt könyörögjenek az Örökkévalóhoz.</verse>
				<verse number="10">Akkor Bárúk az Örökkévaló házának udvarában összegyűlt sokaság előtt, Gemarjá szobájából fölolvasta mindazt, amit Jeremiás lediktált neki. Ez a szoba a fölső udvarban, a Templom új kapujának bejáratánál van. Gemarjá apja Sáfán volt, a királyi kancellár.</verse>
				<verse number="11">Amikor Mikájehú, Gemarjá fia, Sáfán unokája meghallotta az Örökkévaló szavait, ahogyan azt Bárúk fölolvasta a könyvtekercsből,</verse>
				<verse number="12">lement a királyi palotába, az írnok szobájába. Éppen ott találta a vezetőket: Elisáma írnokot, azután Deláját, Semajá fiát, meg Elnátánt, Akbór fiát, azután Gemarját, Sáfán fiát, meg Cidkijját, Hananjá fiát, és a többi vezetőt.</verse>
				<verse number="13">Mikájehú mindent elmondott nekik, amit Bárúk szájából hallott, amikor Bárúk felolvasott a nép előtt.</verse>
				<verse number="14">Ekkor a vezetők elküldték Jehúdit, Netanjá fiát (aki Selemjá fia, az meg Kúsi fia volt) Bárúkhoz, ezzel az üzenettel: „Sietve hozd ide azt a könyvtekercset, amelyből felolvastál a nép előtt!” Bárúk hamarosan jött is, kezében a könyvtekerccsel.</verse>
				<verse number="15">„Ülj le, és olvasd föl nekünk is!” — mondták neki. Így is történt.</verse>
				<verse number="16">Mikor Bárúk befejezte a fölolvasást, a vezetők megrettenve néztek egymásra, és azt mondták Bárúknak: „Ezt feltétlenül hallania kell a királynak is!”</verse>
				<verse number="17">Majd megkérdezték: „Bárúk, mondd meg, hogyan írtad le ezeket a szavakat? Jeremiás maga diktálta neked?”</verse>
				<verse number="18">„Igen, Jeremiás diktálta, én pedig szóról szóra leírtam a könyvtekercsbe tintával” — felelte Bárúk.</verse>
				<verse number="19">Akkor a vezetők ezt mondták: „Bárúk, menj, és rejtőzzetek el Jeremiással együtt, de ne tudja meg senki se, hol vagytok!”</verse>
				<verse number="20">Ezután a vezetők biztonságba helyezték a könyvtekercset Elisáma írnok szobájában, majd a királyhoz mentek, és mindent elmondtak neki.</verse>
				<verse number="21">A király Jehúdit küldte a könyvtekercsért, aki el is hozta azt Elisáma szobájából, és felolvasta a király és a vezetők előtt.</verse>
				<verse number="22">Mindez a király téli palotájában történt a kilencedik hónapban. Mivel tél volt, a király éppen melegedett a tűznél, amely egy szabad tűzhelyen égett.</verse>
				<verse number="23">Amikor Jehúdi felolvasott három-négy hasábot, azt a részt a király egy késsel lehasította a tekercsből, és a tűzbe dobta. Így végül az egész tekercset elégette.</verse>
				<verse number="24">Elnátán, Delájá és Gemarjá kérlelték ugyan a királyt, hogy ne égesse el a tekercset, de ő nem hallgatott rájuk. Sem a király, sem a jelen lévő vezetők nem rendültek meg, és nem szaggatták meg ruháikat, mikor hallották az Örökkévaló üzenetét.</verse>
				<verse number="25"></verse>
				<verse number="26">Majd a király megparancsolta a fiának, Jerahmeélnek és Szerájának, Azriél fiának, meg Selemjának, Abdeél fiának, hogy tartóztassák le Bárúkot, az írnokot, és Jeremiás prófétát. Ez azonban nem sikerült nekik, mert az Örökkévaló elrejtette Jeremiást és Bárúkot.</verse>
				<verse number="27">Miután a király elégette azt a könyvtekercset, amelybe Bárúk Jeremiás diktálására leírta az Örökkévaló szavait, ismét szólt Jeremiáshoz az Örökkévaló:</verse>
				<verse number="28">„Jeremiás, fogj egy új tekercset, és még egyszer írd le azokat az üzeneteket, amelyek a Jójákim által elégetett első tekercsben voltak!</verse>
				<verse number="29">Mondd meg Jójákimnak, Júda királyának: Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Te elégetted azt a tekercset, és felháborodtál, mert abban az állt, hogy Babilónia királya bizony elpusztítja az országot, és kiirtja belőle az embereket és az állatokat is!</verse>
				<verse number="30">Emiatt az Örökkévaló azt mondja Jójákimról, Júda királyáról: a holttestét nem temetik el illendően, hanem kihajítják, és ott fog heverni nappal a hőségben, éjjel a fagyon. Leszármazottjai közül pedig senki sem fog Dávid trónján ülni.</verse>
				<verse number="31">Bizony, megbüntetem Jójákimot és a családját is, meg a fejedelmeit is bűneik miatt. Rájuk, Jeruzsálem lakóira és Júda népére pedig elhozom mindazt a veszedelmet, amelyet korábban már kijelentettem nekik, s amelyről hallani sem akartak.”</verse>
				<verse number="32">Ezután Jeremiás szerzett egy másik könyvtekercset. Azután Bárúknak, Nérijjá fiának, az írnoknak, ismét lediktálta mindazokat a szavakat, amelyek az előző tekercsben voltak — amelyet Jójákim, Júda királya elégetett. Sőt, diktált Bárúknak újabb hasonló üzeneteket is, amelyek az első tekercsben nem szerepeltek. Bárúk pedig mindent leírt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="37">
				<verse number="1">Nebukadneccar, Babilónia királya Cidkijját, Jósiás fiát tette Júda királyává, Konjáhú, Jójákim fia helyébe.</verse>
				<verse number="2">Azonban sem Cidkijjá, sem a fejedelmei, sem Júda népe nem hallgatott az Örökkévaló szavára, és nem engedelmeskedett annak, amit az Örökkévaló Jeremiás próféta által üzent.</verse>
				<verse number="3">Történt egyszer, hogy Cidkijjá király elküldte Júkált, Selemjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát Jeremiás prófétához a következő üzenettel: „Jeremiás, imádkozz értünk az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz!”</verse>
				<verse number="4">Ebben az időben Jeremiást még nem vetették börtönbe, hanem szabadon járt-kelt az emberek között.</verse>
				<verse number="5">Ekkor híre érkezett, hogy a fáraó serege megindult Júda felé. Mikor a babilóniai sereg ezt megtudta, abbahagyta Jeruzsálem ostromát, és elvonult a város alól, hogy megütközzön az egyiptomiakkal.</verse>
				<verse number="6">Ekkor az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:</verse>
				<verse number="7">„Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene a király követeinek: Mondjátok meg Júda királyának, aki hozzám küldött titeket, hogy választ kérjen tőlem: Nézd! A fáraó serege kivonult Egyiptomból, hogy segítséget nyújtson neked. De tudd meg, hogy visszafordulnak, és hazamennek a saját országukba.</verse>
				<verse number="8">A babilóniai sereg viszont ismét ostrom alá veszi ezt a várost, sőt el is foglalja, fölgyújtja és lerombolja.</verse>
				<verse number="9">Ezt üzeni az Örökkévaló: Ne csapjátok be magatokat azzal, hogy a babilóniai sereg nem jön vissza Jeruzsálemet megostromolni! Bizony, visszajönnek!</verse>
				<verse number="10">Tudjátok meg, hogy ha az egész babilóniai sereget úgy megvernétek, hogy csak sebesültek maradnának közöttük, akik mindannyian a sátrukban hevernek, még akkor is fölkelnének, és porrá égetnék ezt a várost!”</verse>
				<verse number="11">Amikor a babilóniai sereg elvonult Jeruzsálem alól, hogy megütközzön a fáraó seregével,</verse>
				<verse number="12">Jeremiás is elindult Jeruzsálemből. Benjámin földjére akart menni, hogy részt vegyen egy bizonyos családi birtok szétosztásában, és megkapja a saját részét.</verse>
				<verse number="13">Azonban mikor éppen ki akart volna lépni a városból a Benjámin-kapun, a kapuőrség parancsnoka letartóztatta. Ezt a parancsnokot Jirijjának hívták, aki Selemjá fia, aki pedig Hananjá fia volt. Azzal vádolta Jeremiást, hogy át akar szökni a babilóniai sereghez.</verse>
				<verse number="14">„Nem igaz! Nem a babilóniai sereghez megyek!” — védekezett Jeremiás, de a parancsnok nem hallgatott rá, hanem a város vezetői elé hurcolta.</verse>
				<verse number="15">Ezek a vezetők megharagudtak Jeremiásra, s elrendelték, hogy büntetésül verjék meg, és zárják börtönbe, Jonatán, az írnok házában. Akkoriban ugyanis ezt használták börtönként.</verse>
				<verse number="16">Így került Jeremiás ebbe a föld alatti börtönbe, és ott is maradt sokáig.</verse>
				<verse number="17">Egy idő múlva Cidkijjá király érte küldött, és magához hozatta a királyi palotába, majd titokban megkérdezte: „Kaptál-e valamilyen üzenetet az Örökkévalótól?” „Igen — válaszolta Jeremiás —, azt, hogy Babilónia királyának hatalmába kerülsz!”</verse>
				<verse number="18">Ezen felül azt is mondta a királynak: „Mit vétettem ellened király, a fejedelmek, vagy a nép ellen, hogy börtönbe zárattál?</verse>
				<verse number="19">Hol vannak most prófétáitok, akik azt mondták, hogy Babilónia királya nem fog megtámadni téged, sem országodat?</verse>
				<verse number="20">Uram, királyom, kérlek, hallgasd meg könyörgésemet! Légy kegyelmes hozzám, és ne vitess vissza Jonatán írnok házába, a börtönbe, mert az a biztos halált jelenti számomra!”</verse>
				<verse number="21">Akkor Cidkijjá király megparancsolta, hogy Jeremiást a palotaőrség udvarában tartsák őrizet alatt, és hogy adjanak neki naponta egy kenyeret a pékek utcájából, amíg csak minden kenyér el nem fogy a városból.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="38">
				<verse number="1">Néhányan a király tisztviselői közül — Sefatjá, Mattán fia meg Gedaljá, Pashúr fia, meg Júkál, Selemjá fia, meg Pashúr, Malkijjá fia — meghallották, hogy Jeremiás miről prófétál a népnek. Ezt hirdette Jeremiás:</verse>
				<verse number="2">„Az Örökkévaló üzeni ezt nektek: Aki itt marad a városban, meg fog halni fegyver, éhség, vagy betegség miatt. De aki kimegy a káldeusokhoz, az megmenekül, és ajándékul kapja az életét.</verse>
				<verse number="3">Mert ezt mondja az Örökkévaló: Tudjátok meg, hogy ezt a várost Babilónia királya seregének kezébe adom, és ők el is foglalják — ez egészen biztos!”</verse>
				<verse number="4">Ezért az említett négy vezető a királyhoz ment és azt mondták: „Királyunk, Jeremiásnak meg kell halnia, mert azzal, amit hirdet, elbátortalanítja a még megmaradt harcosokat és a város polgárait. Ez az ember nem a város megmenekülésére, hanem a vesztére törekszik!”</verse>
				<verse number="5">Cidkijjá király így válaszolt nekik: „Nézzétek, azt tehettek Jeremiással, amit akartok. Igaz, hogy én vagyok a király, de veletek szemben úgysem tehetek semmit.”</verse>
				<verse number="6">Így hát fogták Jeremiást, és bezárták a király fia, Malakijjá ciszternájába, amely a királyi testőrség udvarában volt. Ebben az időben a ciszternából már kifogyott a víz, csak sár volt benne. Köteleken engedték le oda Jeremiást, aki belesüllyedt a sárba.</verse>
				<verse number="7">Történt azonban, hogy az etióp Ebed-Melek, a király egyik szolgája megtudta, hogy mit tettek Jeremiással. A király éppen a Benjámin-kapunál ült,</verse>
				<verse number="8">tehát Ebed-Melek kiment a palotából a királyhoz, és ezt mondta neki:</verse>
				<verse number="9">„Uram, király, rosszul tették ezek az emberek, hogy Jeremiást a ciszternába zárták, mert ott biztosan éhen hal, hiszen már alig maradt ennivaló a városban.”</verse>
				<verse number="10">A király válaszul ezt parancsolta Ebed-Meleknek: „Vegyél magad mellé három embert, és húzzátok ki Jeremiást a ciszternából, mielőtt meghalna!”</verse>
				<verse number="11">Ebed-Melek ekkor keresett néhány elnyűtt ruhadarabot a palota raktárából. Majd segítőivel a ciszternához ment, és kötélen leengedte a ruhadarabokat.</verse>
				<verse number="12">Jeremiásnak pedig lekiáltott: „Tedd a hónod alá ezeket a ruhákat, a kötél és a karod közé!” Jeremiás így is tett.</verse>
				<verse number="13">Azután fölhúzták a ciszternából Jeremiást, aki ezentúl a királyi testőrség udvarában maradt.</verse>
				<verse number="14">Egyszer Cidkijjá király magához hívatta Jeremiást a Templom harmadik bejáratához, és azt mondta: „Kérdezek tőled valamit, de ígérd meg, hogy előlem nem titkolsz el semmit!”</verse>
				<verse number="15">Ő ezt felelte: „Ha őszintén válaszolok neked, vajon nem fogsz-e megöletni? Ha pedig tanácsot adok, úgysem hallgatsz rám.”</verse>
				<verse number="16">Akkor Cidkijjá király titokban megesküdött Jeremiásnak: „Esküszöm az Élő Istenre, aki életet és leheletet adott nekünk, hogy nem öletlek meg, sem nem adlak át azoknak, akik halálra keresnek téged!”</verse>
				<verse number="17">Ezután Jeremiás ezt mondta: Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene, Izráel Istene: „Ha kimenekülsz a városból, és megadod magad a babilóniai király fejedelmeinek, akkor életben maradsz, és a várost sem fogják fölégetni. Mind te, mind a családod életben maradtok.</verse>
				<verse number="18">De ha nem adod meg magad, akkor az ostromló káldeus sereg elfoglalja, fölgyújtja és lerombolja a várost, és te magad sem menekülsz meg tőlük!”</verse>
				<verse number="19">Cidkijjá ezt felelte: „Félek, hogy ha kimegyek, a káldeusok kiszolgáltatnak azoknak a júdeai foglyoknak, akik már korábban átszöktek hozzájuk, azok pedig gúnyt űznek majd belőlem.”</verse>
				<verse number="20">De Jeremiás azt mondta: „Ne félj, nem adnak át nekik! Kérlek, hallgass az Örökkévaló szavára, mert rajtam keresztül ő szól hozzád! Ha engedelmeskedsz, életben maradsz, és jó dolgod lesz.</verse>
				<verse number="21">De ha nem akarsz kimenni, és nem adod meg magad, akkor halld meg, mi fog történni. Az Örökkévaló látomásban megmutatta nekem, mi lesz a sorsod.</verse>
				<verse number="22">Azokat az asszonyokat, akik Júda királyának palotájában maradtak, az ellenség foglyul ejti, és kivezeti Babilónia királyának fejedelmei elé. Közben ezt a gúnydalt fogják énekelni rólad: »Becsapták a királyt, rászedték a legjobb barátai! A király lába beleragadt a sárba, barátai meg cserbenhagyták!«</verse>
				<verse number="23">Feleségeidet és gyermekeidet foglyul viszik az ellenség táborába, s te is Babilónia királyának fogságába esel, ezt a várost pedig fölégetik.”</verse>
				<verse number="24">Cidkijjá ezután meghagyta Jeremiásnak: „Ha kedves az életed, senki meg ne tudja, hogy beszéltél velem!</verse>
				<verse number="25">Ha a vezetők mégis megtudják, hogy találkoztunk, eljönnek és kifaggatnak, hogy miről beszéltünk. Megfenyegetnek majd, hogy mondd meg az igazat, különben kivégeztetnek.</verse>
				<verse number="26">Akkor mondd nekik, hogy alázatosan arra kértél engem, hogy ne vitesselek vissza Jonatán házába, s ne kelljen ott meghalnod.”</verse>
				<verse number="27">Valóban el is jöttek Jeremiáshoz a vezetők, és faggatták, hogy miről beszéltek a királlyal. Jeremiás pedig úgy válaszolt nekik, ahogy a király parancsolta. Erre abbahagyták a kihallgatást, mert Jeremiás és a király beszélgetésének nem volt tanúja.</verse>
				<verse number="28">Így Jeremiás ott maradt a palotaőrség udvarában mindaddig, amíg a várost az ellenség elfoglalta.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="39">
				<verse number="1">Jeruzsálem elfoglalása a következőképpen történt. Cidkijjá, Júda királya uralkodásának 9. évében, a 10. hónapban Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette.</verse>
				<verse number="2">Cidkijjá uralmának 11. évében, a 4. hónapban az ostromló sereg áttörte a város falát.</verse>
				<verse number="3">Ezután Babilónia királyának fejedelmei — Nérgal-Szarecer, Szamgar tartomány vezetője, Szár-Szekím udvarnagy és a többi magas rangú vezető — betörtek a városba, és a Középső-kapunál ütötték fel főhadiszállásukat.</verse>
				<verse number="4">Amikor Cidkijjá, Júda királya és a katonái látták, hogy az ellenség betört a városba, megfutamodtak. Éjjel menekültek el a városból a király kertjén keresztül, a két kőfal közötti kapun át, és a Jordán völgye felé futottak.</verse>
				<verse number="5">A káldeusok serege azonban észrevette, és üldözte őket, majd el is fogták Cidkijját a Jerikó melletti síkságon. Megkötözve vitték Nebukadneccar, Babilónia királya elé, Ribla városába, amely Hamát földjén van. Ott Nebukadneccar ítéletet tartott Cidkijjá fölött.</verse>
				<verse number="6">Cidkijjának végig kellett néznie, amint a fiait megölik. Kivégezték Júda összes vezetőjét is.</verse>
				<verse number="7">Majd Cidkijját megvakították, bilincsbe verték, és úgy hurcolták Babilóniába.</verse>
				<verse number="8">Ugyanakkor Jeruzsálemben a káldeus sereg fölégette a királyi palotát és a többi házakat, a város kőfalát pedig lerombolta.</verse>
				<verse number="9">Akik még élve maradtak a városban, meg akik már korábban az ostromló sereghez szöktek, azokat Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka fogságba hurcolta Babilóniába.</verse>
				<verse number="10">Ugyanakkor meghagyott Júda földjén némelyeket a szegény közemberek közül, akiknek semmiféle tulajdonuk nem volt. Sőt, ezeknek szőlőket és szántóföldeket adományozott.</verse>
				<verse number="11">Nebukadneccar, Babilónia királya rendelkezett Jeremiás felől, és ezt parancsolta Nebuzaradánnak, a testőrök parancsnokának:</verse>
				<verse number="12">„Keresd meg azt az embert, vedd magadhoz, viselj rá gondot, ne essen semmi baja! Azt tedd vele, amit ő kíván!”</verse>
				<verse number="13">Így hát Nebuzaradán és a többi vezetők — Nebusazbán katonai parancsnok, Nérgal-Szarecer, meg mások —</verse>
				<verse number="14">előhozatták Jeremiást a testőrség udvarából, ahol eddig fogva tartották. Azután Gedaljá, Ahikám fia (aki meg Sáfán fia) gondjaira bízták, hogy vigye haza Jeremiást a saját házába. Így is történt, s ettől kezdve Jeremiás szabadon élhetett a saját népe között.</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló szólt Jeremiáshoz, mikor még a királyi testőrség udvarában raboskodott:</verse>
				<verse number="16">„Jeremiás, mondd meg az etióp Ebed-Meleknek: Ezt üzeni neked az Örökkévaló, Izráel Istene: Lásd meg, én beteljesítem, amit a város pusztulásáról, nem pedig a megmeneküléséről mondtam. Bizony, a saját szemeddel fogod meglátni, amikor megtörténik.</verse>
				<verse number="17">De téged megmentelek azon a napon — mondja az Örökkévaló. — Nem esel azoknak a kezébe, akiktől félsz.</verse>
				<verse number="18">Bizonyos, hogy megmentelek és megvédelek — senki nem fog téged megölni. Ajándékba adom neked az életedet, mivel bennem bíztál — ezt én mondom neked, az Örökkévaló!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="40">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz, miután Ráma városában Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka szabadon engedte. Ugyanis a többi láncra vert júdeai és jeruzsálemi fogollyal együtt Jeremiást is elhurcolták, hogy Babilóniába vigyék.</verse>
				<verse number="2">A parancsnok azonban kiemelte Jeremiást a foglyok közül, és ezt mondta neki: „Istened, az Örökkévaló előre megmondta, hogy milyen csapás éri Júda országát.</verse>
				<verse number="3">Most pedig beteljesítette, amit mondott, mert vétkeztetek az Örökkévaló ellen. Nem hallgattatok a szavára, ezért történt mindez veletek.</verse>
				<verse number="4">Most pedig szabadon engedlek téged, és leveszem kezedről a láncokat. Ha úgy látod jónak, jöjj velem Babilóniába, és gondodat fogom viselni, jó dolgod lesz. De ha nem akarsz velem jönni, akkor előtted van az egész birodalom, oda mehetsz, ahová akarsz.”</verse>
				<verse number="5">Mielőtt Jeremiás válaszolt volna, a parancsnok még hozzátette: „Ha kívánod, visszamehetsz Gedaljához, Ahikám fiához, (aki meg Sáfán fia) is, akit Babilónia királya Júda városainak helytartójává nevezett ki. Élj ott vele együtt néped között. Szabadon mehetsz, ahová kívánsz.” Ezután a parancsnok ellátta Jeremiást útravaló élelemmel, és meg is ajándékozta, majd elbocsátotta.</verse>
				<verse number="6">Jeremiás pedig Gedaljához ment Micpába, és ott maradt vele a nép között, akiket nem hurcoltak el.</verse>
				<verse number="7">Júda királyának seregéből egyes csapatok elmenekültek, és megmaradtak. Ezek szétszóródtak, és erdőn-mezőn bujdostak. A vezetőik ezek voltak: Jismáél, Natanjá fia, meg Jóhánán és Jonatán, Káréah fiai, meg Szerájá, Tanhumet fia, meg a netófái Éfáj fiai, meg Jaazanjá, Maakáti fia. Ők a megmaradt katonáikkal együtt mind Gedaljához, Ahikám fiához (aki meg Sáfán fia) gyülekeztek Micpába. Ugyanis meghallották, hogy Babilónia királya Gedalját nevezte ki helytartóvá az országban, és rábízta a Júdában maradt szegény nincstelen népet, akiket nem hurcoltak Babilóniába.</verse>
				<verse number="8"></verse>
				<verse number="9">Gedaljá megesküdött ezeknek a bujdosó katonáknak: „Esküszöm, hogy nem kell félnetek a káldeusoktól, ha szolgáljátok őket, és elfogadjátok uralmukat! Maradjatok ezen a földön, lakjatok itt továbbra is, szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz!</verse>
				<verse number="10">Ami engem illet, Micpában fogok lakni, hogy rendelkezésére álljak a káldeusoknak, amikor ide jönnek. Ti pedig szüreteljétek le a szőlőt, a többi gyümölcsöket, és az olajfa termését. Raktározzátok el ezeket, és lakjatok azokban a városokban, amelyeket elfoglaltatok!”</verse>
				<verse number="11">Voltak júdeai menekültek Moáb, Ammon és Edom országában és más országokban is, akik szintén megtudták, hogy Babilónia királya meghagyott egy maroknyi maradékot Júdában, és ott Gedalját tette helytartóvá.</verse>
				<verse number="12">Ők is mind visszatértek, és Gedaljához gyülekeztek Micpába. Együtt leszüretelték a szőlőt meg a többi gyümölcsöket, és bőséges termést takarítottak be.</verse>
				<verse number="13">Jóhánán, Káréah fia, és a szétszóródott júdeai hadsereg megmaradt részeinek többi parancsnokai mind Gedaljához gyülekeztek Micpába,</verse>
				<verse number="14">és azt mondták neki: „Nem tudod, hogy Baálisz, az ammoniak királya azért küldte hozzád Jismáélt, Netanjá fiát, hogy megöljön téged?” De Gedaljá nem hitt nekik.</verse>
				<verse number="15">Jóhánán, Káréah fia titokban felajánlotta Gedaljának: „Engedd meg, kérlek, hogy elmenjek, és titokban megöljem Jismáélt, Netanjá fiát! Miért gyilkoljon meg ő téged? Hiszen akkor még a hozzád gyülekezett maradék júdeaiak is szétszóródnak, és elvesznek.”</verse>
				<verse number="16">De Gedaljá azt felelte: „Szó sem lehet róla! Nem igaz, amit Jismáélről mondasz.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="41">
				<verse number="1">Még ugyanabban az évben, a hetedik hónapban Jismáél tíz emberével együtt meglátogatta Micpában Gedaljá kormányzót, Ahikám fiát (aki meg Sáfán fia). Jismáél Netanjá fia és Elisáma leszármazottja volt, aki Júda királyi családjából származott, és korábban magas vezető tisztséget viselt a királyi udvarban. Amikor a kormányzóval együtt étkeztek,</verse>
				<verse number="2">Jismáél és emberei rátámadtak Gedaljára, és karddal meggyilkolták — azt a férfit, akit Babilónia királya bízott meg az ország kormányzásával!</verse>
				<verse number="3">Gedaljával együtt meggyilkolták a vele lévő júdeai és káldeus tisztviselőket és katonákat is, akiket Micpában találtak.</verse>
				<verse number="4">Másnap, amikor még senki sem tudott arról, ami történt,</verse>
				<verse number="5">nyolcvan férfi jött Sikemből, Silóból és Samáriából, akik gyászoltak: lenyírták a szakállukat, megszaggatták ruháikat és megvagdosták magukat is. Jeruzsálembe igyekeztek, ételáldozatot és tömjént vittek az Örökkévalónak, hogy áldozatot mutassanak be az Örökkévaló házában.</verse>
				<verse number="6">Jismáél sírva eléjük ment, és a városon kívül találkozott velük. Azt mondta nekik: „Jöjjetek velem Gedaljához, Ahikám fiához!”</verse>
				<verse number="7">De mikor beértek a városba, Jismáél az embereivel együtt ezeket a férfiakat is legyilkolta. A halottakat beledobálta a város közepén egy ciszternába.</verse>
				<verse number="8">Volt közöttük tíz férfi, akik ezt mondták Jismáélnek: „Ne ölj meg bennünket, mert rejtett tartalékaink vannak a városon kívül: búza, árpa, olívaolaj és méz.” Ezért nem ölte meg őket Jismáél a többiekkel együtt.</verse>
				<verse number="9">Azt a ciszternát, amelybe a halottakat dobta, még Ászá, Júda királya építtette, amikor Baasá, Izráel királya ellen megerősítette Micpát. Igen nagy ciszterna volt, de Jismáél szinte megtöltötte a halottakkal.</verse>
				<verse number="10">Ezután Jismáél, Netanjá fia, foglyul ejtette azokat, akik még megmaradtak Micpában: a király leányait, és mindazokat, akiket Nebuzaredán babilóniai parancsnok rábízott Gedaljára, Ahikám fiára. Jismáél mindannyiukat magával hurcolta az ammoniakhoz.</verse>
				<verse number="11">Amikor Jóhánán, Káréah fia és a vele lévő többi júdeai katonai parancsnok megtudta, hogy Jismáél milyen gonoszságot követett el,</verse>
				<verse number="12">katonáikkal együtt mindannyian elindultak, hogy megütközzenek vele. Gibeon mellett, a nagy víztárolónál érték utol Jismáél csapatát.</verse>
				<verse number="13">Amikor Jismáél foglyai és katonái meglátták Jóhánánt és embereit, nagyon megörültek,</verse>
				<verse number="14">megfordultak, és mind Jóhánánhoz futottak.</verse>
				<verse number="15">Jismáél mindössze nyolc emberével tudott elmenekülni Jóhánán elől az ammoniakhoz.</verse>
				<verse number="16">Így mentette meg Jóhánán és a többi vezető azokat a foglyokat, akiket Jismáél Micpából magával hurcolt, miután Gedalját megölte. Ezek között voltak katonák, asszonyok, gyerekek, és királyi tisztviselők is, akiket Jóhánán visszahozott Gibeonból.</verse>
				<verse number="17">Így hát Jóhánán vezetésével visszaindultak Gibeonból. De Jóhánán és a többi vezetők féltek, hogy a káldeusok bosszút állnak amiatt, hogy Jismáél megölte Gedalját, akit Babilónia királya tett az ország kormányzójává. Ezért elindultak, hogy Egyiptomba meneküljenek. Útközben, Geruth Kimhám közelében, Betlehem mellett megpihentek.</verse>
				<verse number="18"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="42">
				<verse number="1">Akkor Jóhánán, Káréah fia, meg Jaazanjá, Hósajá fia, és a többi vezetők meg a nép apraja-nagyja</verse>
				<verse number="2">mind Jeremiáshoz jöttek, és így kérlelték: „Hallgass meg minket, Jeremiás: kérünk, imádkozz az Örökkévalóhoz, Istenedhez, értünk — ezért a maroknyi népért, amely még megmaradt! Hiszen magad is látod, milyen kevesen maradtunk életben!</verse>
				<verse number="3">Imádkozz, hogy Istened, az Örökkévaló mutassa meg, hová menjünk, és mitévők legyünk!”</verse>
				<verse number="4">Jeremiás ezt válaszolta: Megértettem, és imádkozni fogok az Örökkévalóhoz, Istenetekhez, ahogy kértétek. Ígérem, hogy hűségesen elmondom nektek, amit az Örökkévaló felel a kérdésetekre, bármi legyen is az. Semmit nem hallgatok el előletek.</verse>
				<verse number="5">A nép ezután megesküdött: „Az Örökkévaló legyen hű és igaz tanúnk rá, hogy megfogadtuk: mindent úgy fogunk tenni, ahogy azt Istened, az Örökkévaló mondja általad, Jeremiás!</verse>
				<verse number="6">Akármi is legyen, amit az Örökkévaló mond, s akár tetszik nekünk, akár nem, engedelmeskedni fogunk szavának. Mert most arra kérünk, Jeremiás, hogy hozz nekünk választ az Örökkévalótól, és jól tudjuk, hogy akkor lesz jó dolgunk, ha hallgatunk az Örökkévalónak, Istenünknek szavára.”</verse>
				<verse number="7">Tíz nappal később az Örökkévaló üzenete megérkezett Jeremiáshoz,</verse>
				<verse number="8">aki magához hívta Jóhánánt, Káréah fiát, meg a többi vezetőt és az egész népet kicsitől-nagyig,</verse>
				<verse number="9">és ezt mondta nekik: Halljátok meg, mit üzent nektek az Örökkévaló, Izráel Istene, akihez küldtetek engem, hogy kérdésetekre választ hozzak:</verse>
				<verse number="10">„Ha itt maradtok ezen a földön, akkor felépítelek, és nem rombollak le, elültetlek, és nem téplek ki gyökerestül benneteket. Mert megbántam azt a sok csapást, amellyel sújtottalak benneteket.</verse>
				<verse number="11">Most már ne féljetek Babilónia királyától, mint eddig, mert én magam vagyok veletek, hogy megmentselek a kezéből — ezt én mondom nektek, az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="12">Irgalmas leszek hozzátok, és megteszem, hogy Babilónia királya is irgalmasan bánjon veletek. Meg fogja engedni, hogy a száműzöttek visszatérjenek a földjükre.</verse>
				<verse number="13">De ha nem akartok ezen a földön maradni, s nem engedelmeskedtek Istenetek, az Örökkévaló szavának,</verse>
				<verse number="14">ha azt gondoljátok, hogy jobban jártok, ha Egyiptomba menekültök, és ott laktok, mert ott nem kell félnetek a háborútól, sem a sófár hangjától, sem éhínségtől</verse>
				<verse number="15">— akkor halljátok meg az Örökkévaló szavát, Júda népének töredéke! Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Ha elhatározzátok, hogy mégis Egyiptomba menekültök, és ott akartok ideiglenesen letelepedni,</verse>
				<verse number="16">akkor az a háború és fegyveres fenyegetés, amelytől most féltek, Egyiptom földjén fog utolérni! Az éhínség, amelytől itt féltek, üldözni fog titeket, Egyiptomban fog utolérni, és ott fogtok meghalni!</verse>
				<verse number="17">Ez lesz a sorsa mindenkinek, aki közületek úgy dönt, hogy Egyiptomba akar menni, hogy ott lakjon, mint jövevény: ott fog meghalni háború, éhség, vagy betegség által! Senki sem fogja túlélni azokat a csapásokat, amelyekkel sújtom őket.</verse>
				<verse number="18">Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Ahogy rázúdult haragom Jeruzsálem lakosaira, úgy foglak titeket is haragos csapásokkal sújtani, ha Egyiptomba mentek. Átok, rémület, szidalom és gúny lesz a részetek, és soha többé nem látjátok Júda földjét!”</verse>
				<verse number="19">Jeremiás ezt mondta: „Látjátok, az Örökkévaló megmondta nektek, akik megmaradtatok Júda lakosai közül, hogy ne meneküljetek Egyiptomba! Figyelmeztetlek titeket én is, hogy</verse>
				<verse number="20">saját magatokat csaptátok be, és az életetekkel fogtok fizetni érte! Mert engem az Örökkévalóhoz, Istenetekhez küldtetek, hogy imádkozzam értetek, és megfogadtátok, hogy bármit is válaszol az Örökkévaló általam, engedelmeskedni fogtok.</verse>
				<verse number="21">Most pedig megmondtam nektek, mit felelt az Örökkévaló, de nem fogadtátok meg a szavát semmiben!</verse>
				<verse number="22">Tudjátok meg hát, hogy meg fogtok halni háború, éhség, vagy betegség által azon a helyen, ahová kívántok menni, hogy ott találjatok menedéket!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="43">
				<verse number="1">Tehát Jeremiás mindazt elmondta a népnek, amit Istenük, az Örökkévaló rábízott, hogy mondja el nekik.</verse>
				<verse number="2">Ezután Azarjá, Hósajá fia meg Jóhánán, Káréah fia, meg a többi büszke és makacs férfi ezt válaszolta: „Hazudsz, Jeremiás! Nem igaz, hogy Istenünk, az Örökkévaló küldött téged azzal az üzenettel, hogy ne menjünk Egyiptomba menedéket keresni!</verse>
				<verse number="3">Biztosan Bárúk, Nérijjá fia uszít ellenünk, mert azt akarja, hogy a káldeusok fogságába essünk, és azok megöljenek, vagy száműzetésbe hurcoljanak bennünket Babilóniába.”</verse>
				<verse number="4">Így hát Jóhánán és a többi katonai vezető, meg az egész nép együttesen elutasították az Örökkévaló szavát, és nem engedelmeskedtek neki, hogy maradjanak Júdában.</verse>
				<verse number="5">Jóhánán vezetésével fölkerekedtek, és magukkal vitték mindazokat, akik Júdában megmaradtak, vagy a környező országokból hazatértek, ahol korábban menekültként szétszórva éltek.</verse>
				<verse number="6">Magukkal vitték azokat, akiket Nebuzaradán testőrparancsnok Gedaljára, Ahikám fiára (aki meg Sáfán fia) bízott: férfiakat, nőket, gyermekeket, Júda királyának leányait, és a többieket mind, még Jeremiást, és Bárúkot, Nérijjá fiát is.</verse>
				<verse number="7">Az egész csapat bement Egyiptomba, annak ellenére, amit az Örökkévaló mondott, és eljutottak Taphanészig.</verse>
				<verse number="8">Taphanészben az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:</verse>
				<verse number="9">„Keress nagy köveket, vedd a kezedbe, és menj arra a térre, amely a fáraó taphanészi palotájának kapuja előtt van! A Júdából jött férfiak szeme láttára ásd el ezeket a köveket a téren a földbe!</verse>
				<verse number="10">Azután mondd nekik: Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Figyeljetek! Idehívom szolgámat, Nebukadneccart, Babilónia királyát, aki pontosan ezekre a kövekre fogja fölállítani trónját, amelyeket Jeremiás a szemetek előtt elásott! Igen, éppen ezen a helyen fogják fölállítani királyi sátorát!</verse>
				<verse number="11">Bizony, megtámadja, és legyőzi Egyiptomot: aki betegség általi halálra való, az úgy hal meg, aki fogságra való, az fogságba megy, aki pedig fegyver általi halálra való, az fegyver által hal meg.</verse>
				<verse number="12">Nebukadneccar tüzet gyújt Egyiptom isteneinek templomában, és fölégeti azokat, és elhurcolja belőlük a bálványisteneket. Egyiptom földjét kirabolja, ahogy a pásztor kitisztítja a köpenyéből a tetveket. Azután háborítatlanul elvonul.</verse>
				<verse number="13">Bizony, összetöri még a napisten templomának szent oszlopait is Heliopolisz városában, Egyiptom földjén, és fölégeti a többi egyiptomi isten templomait is.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="44">
				<verse number="1">Ismét szólt Jeremiáshoz az Örökkévaló. Ezúttal azoknak a júdeai menekülteknek üzent, akik Egyiptomban telepedtek le Migdól, Taphanész és Nóf városában, meg Patrósz földjén.</verse>
				<verse number="2">„Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Jól láttátok mindazokat a súlyos csapásokat, amelyekkel Jeruzsálemet és Júda városait sújtottam! Bizony, ezek ma mind lakatlan romhalmazok,</verse>
				<verse number="3">mert lakosaik gonoszságokat követtek el, és haragra ingereltek, amikor más isteneknek áldoztak, és olyan isteneket imádtak, akiket sem ők, sem őseik nem ismertek.</verse>
				<verse number="4">Pedig elküldtem hozzátok sok-sok szolgámat, a prófétákat — fáradhatatlanul, újra meg újra küldtem őket —, hogy kérjelek benneteket: Ne kövessetek el ilyen utálatos és szörnyű gonoszságokat, mert gyűlölöm ezeket!</verse>
				<verse number="5">De nem hallgattak szavamra, s nem engedelmeskedtetek! Nem hagyták abba, hogy más isteneknek áldozzanak.</verse>
				<verse number="6">Emiatt lángolt fel haragom, ezért zúdult Júda városaira és Jeruzsálem utcáira keserű indulatom — így lettek kietlen romhalmazzá és lakatlan pusztasággá mindmáig.</verse>
				<verse number="7">Most hát azt kérdezi az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene, Izráel Istene tőletek: Miért követitek el ti is ugyanezt a gonoszságot, amellyel a vesztetekbe rohantok?! Azt akarjátok, hogy mind egy szálig kiirtsanak titeket: férfit és asszonyt, gyermeket és csecsemőt? Arra törekedtek, hogy senki se maradjon életben közületek?</verse>
				<verse number="8">Miért bosszantotok engem még itt, Egyiptom földjén is magatok készítette bálványaitokkal? Miért ingereltek haragra azzal, hogy más isteneknek áldoztok, még itt is, ahová menekültként jöttetek? Bizony, vesztetekre művelitek ezt: a föld minden nemzete előtt átkozottak lesztek, és gúnyolni fognak titeket! Ezt akarjátok?</verse>
				<verse number="9">Talán elfelejtettétek őseitek gonosz tetteit? Elfelejtettétek azt a rengeteg gonoszságot, amelyet Júda királyai és feleségeik elkövettek? Már nem emlékeztek a saját gonosz tetteitekre és feleségeitek gonoszságaira sem, amelyeket még Júda földjén és Jeruzsálemben műveltetek?</verse>
				<verse number="10">Mind a mai napig nem aláztátok meg magatokat, nem tiszteltetek és féltetek engem, nem éltetek törvényeim és rendelkezéseim szerint, amelyeket őseiteknek és nektek is adtam!</verse>
				<verse number="11">Emiatt azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: elhatároztam, hogy ellenetek fordulok, és veszedelmet hozok rátok, sőt, egészen elpusztítom Júda népének ezt a töredékét.</verse>
				<verse number="12">Bizony, teljesen kipusztítom azokat, akik Júda népe közül úgy határoztak, hogy Egyiptomba mennek, és menekültként ott laknak: teljesen meg fognak semmisülni, és Egyiptom földjén halnak meg mindannyian. Apraja-nagyja, mind elpusztul fegyver vagy éhség által. Átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek.</verse>
				<verse number="13">Ahogyan megbüntettem Jeruzsálem lakosait fegyver, éhség és betegség által, úgy fogom megbüntetni azokat is, akik Júdából Egyiptomba menekültek.</verse>
				<verse number="14">Néhány menekültet kivéve, senki sem fog közülük megmenekülni és visszatérni Júda földjére, hiába sóvárog a lelkük szülőföldjük után, hogy ismét ott lakhassanak!”</verse>
				<verse number="15">Ott álltak a tömegben azok a férfiak, akik jól tudták, hogy a feleségük más isteneknek áldoz, és ott voltak ezek az asszonyok is. Ott álltak mindazok a Júdából jött menekültek, akik akkor Egyiptomban laktak. Ezt mondták Jeremiásnak:</verse>
				<verse number="16">„Az Örökkévaló nevében szóltál hozzánk, de nem fogadjuk el, és nem engedelmeskedünk annak, amit mondtál.</verse>
				<verse number="17">Sőt, továbbra is tömjént füstölögtetünk és italáldozatot mutatunk be az Ég Királynőjének úgy, ahogy azt megfogadtuk. Ezt tették őseink, királyaink és fejedelmeink is Júda városaiban és Jeruzsálemben, és mi is ezt tettük. Amíg így volt, jól ment a sorunk: megvolt mindenünk, és bőségben éltünk, veszedelem nem ért bennünket.</verse>
				<verse number="18">Amióta viszont abbahagytuk, hogy tömjént füstölögtessünk és italáldozatot mutassunk be az Ég Királynőjének, mindenben hiányt szenvedünk, és egyre csak pusztulunk: kard és éhség gyilkol közöttünk.”</verse>
				<verse number="19">Ezután az asszonyok folytatták: „Azt hiszed, Jeremiás, hogy mikor tömjénnel és italáldozattal áldoztunk az Ég Királynőjének, és a tiszteletére kalácsot sütöttünk, amely őt ábrázolta — hogy ezt a férjünk tudta és beleegyezése nélkül tettük?!”</verse>
				<verse number="20">Akkor Jeremiás így válaszolt a férfiaknak és asszonyoknak, meg az egész népnek:</verse>
				<verse number="21">„Látjátok, éppen erre emlékezett az Örökkévaló! Ezt nem bocsátotta meg nektek, hogy más isteneknek áldoztatok: őseitek, királyaitok, vezetőitek, és az egyszerű emberek is — mindannyian! Bizony, az Örökkévaló nem felejtette el ezeket,</verse>
				<verse number="22">és nem tudta tovább elviselni azt a sok utálatos bűnt és gonoszságot, amit műveltetek! Pontosan emiatt pusztult el országotok, ezért lett romhalmazzá, lakatlan és átkozott pusztasággá mindmáig!</verse>
				<verse number="23">Mivel más isteneknek áldoztatok, mivel folyton vétkeztetek az Örökkévaló ellen, s nem hallgattatok szavára, nem akartatok törvénye szerint élni, nem tartottátok meg rendelkezéseit és intelmeit — emiatt ért utol benneteket mindez a nagy veszedelem és nyomorúság, és emiatt vagytok ma is ilyen helyzetben!”</verse>
				<verse number="24">Még ezt is mondta Jeremiás az egész népnek, az asszonyokat is beleértve: Halljátok meg mindannyian, akik Júdából Egyiptomba menekültetek, mit üzen nektek most az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="25">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Ti férfiak, feleségeitekkel együtt kijelentettétek előttem, hogy megtartjátok fogadalmaitokat, és valóban úgy is lett: illat- és italáldozatot vittetek az Ég Királynőjének. Rendben van, akkor tartsátok is meg, amit fogadtatok, és teljesítsétek, amit megígértetek!</verse>
				<verse number="26">Halljátok meg mindannyian, akik Júdából Egyiptomba menekültetek, mit üzen nektek most az Örökkévaló! Nézzétek! Megesküdtem nagy nevemre — mondja az Örökkévaló —, hogy közületek, akik Júdából jöttetek Egyiptom földjére, senki sem fogja kiejteni a nevemet! Senki sem fog a nevemre esküt tenni: »Esküszöm az Élő Úrra, az Örökkévalóra!«</verse>
				<verse number="27">Tudjátok meg, hogy szemmel tartalak benneteket, de nem a javatokra, hanem elpusztításotokra! Gondom lesz rá, hogy mindazok, akik Júdából Egyiptomba menekültek háború, vagy éhség miatt pusztuljanak el, amíg mind elfogynak!</verse>
				<verse number="28">Közületek néhányan mégis megmenekülnek a fegyverek elől, és Egyiptomból hazatérnek Júdába, de csak kevesen. Bizony, meg fogjátok látni mindannyian, akik Júdából Egyiptomba menekültetek, hogy ott letelepedjetek, vajon a ti szavatok teljesedik-e be, vagy az enyém!</verse>
				<verse number="29">Ez lesz annak a jele — mondja az Örökkévaló —, hogy bizonyosan megbüntetlek titeket ezen a földön:</verse>
				<verse number="30">Ezt mondja az Örökkévaló: Figyeljétek meg, hogy Egyiptom királyát, Hofra fáraót kiszolgáltatom ellenségeinek, akik az életére törnek. Igen, ugyanúgy kiszolgáltatom, mint Cidkijját, Júda királyát Nebukadneccarnak, Babilónia királyának.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="45">
				<verse number="1">Jeremiás próféta diktálása nyomán Bárúk, Nérijjá fia írta le ezeket a szavakat egy könyvtekercsbe. Jójákim, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának negyedik esztendejében így szólt Jeremiás Bárúkhoz:</verse>
				<verse number="2">Ezt üzeni neked az Örökkévaló, Izráel Istene:</verse>
				<verse number="3">„Bárúk, te azt mondtad: »Jaj nekem! Az Örökkévaló egyre csak szomorúságot és fájdalmat halmoz rám! Belefáradtam a sóhajtozásba, nem találok megnyugvást lelkemnek sehol!«</verse>
				<verse number="4">De én azt mondom neked, Bárúk: Nézz körül! Amit egykor fölépítettem, azt most készülök lerombolni! Amit régen elültettem, azt most gyökerestül kitépem az egész országban mindenütt!</verse>
				<verse number="5">Ilyen időkben te valami különlegeset, nagyot kívánsz magadnak? Ne kívánj ilyesmit! Látod, milyen szörnyű dolgok fognak történni ebben az országban és ezekkel az emberekkel — mondja az Örökkévaló —, én azonban ajándékba adom neked az életedet, akárhová is mész!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="46">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiás prófétához a különböző nemzetekről.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondta az Örökkévaló Egyiptomról és Nékó fáraó, Egyiptom királya seregéről, amelyet Nebukadneccar, Babilónia királya és serege legyőzött Karkemis városa mellett, az Eufrátesz folyónál, Jójákim, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának negyedik évében:</verse>
				<verse number="3">„Készüljetek az ütközetre! Vegyétek föl a kis és nagy pajzsokat, induljatok rohamra!</verse>
				<verse number="4">Nyergeljétek lovaitokat! Harci szekerekre föl! Sorakozó! Sisakot föl! Lándzsákat kézbe! Páncélt öltsetek!</verse>
				<verse number="5">De mit látok? Meghátrálnak, megrémülnek, futásnak erednek. Harcosaik elestek, s aki még él, menekül, hátra se néz. Rémület és iszonyat minden felől! — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="6">Nem futhat el a gyorslábú sem, nem menekülhet meg a hős, megbotlanak, elesnek, ott hevernek az északi földön, az Eufrátesz partján mind.</verse>
				<verse number="7">Ki ez, aki úgy árad, mint a Nílus vize, mint az árvíz, mely elönti partjait?</verse>
				<verse number="8">Egyiptom ez, aki úgy árad, mint a Nílus vize, mint az árvíz, mely elönti partjait! Azt mondja: »Elárasztom, elborítom a földet! Elpusztítom városait és lakóit!«</verse>
				<verse number="9">Rohamra, lovasok! Vágtassatok, harci szekerek! Induljanak a harcosok: etióp és líbiai gyalogosok, pajzsot viselők, Lúdból jött íjászok, induljatok!</verse>
				<verse number="10">De ez a nap az Úrnak, az Örökkévalónak, a Seregek Urának nagy napja, a bosszú ideje, mikor az Örökkévaló megfizet ellenségeinek. Az ő kardja arat diadalt, pusztít, öldököl, és vértől megrészegül. Az Úr, az Örökkévaló, a Seregek Ura véresáldozatot tart az északi földön, az Eufrátesz mellett.</verse>
				<verse number="11">Egyiptom leánya, keress orvosságot Gileádban! Nem találsz ott sem, nincs orvosság sebedre, nincs számodra gyógyulás!</verse>
				<verse number="12">Jajgatásod messzire hallik, megaláztatásod látják a nemzetek, mert vitéz harcosaid egymásba botlanak, együtt rogynak össze mind a ketten.”</verse>
				<verse number="13">Ezt mondta az Örökkévaló Jeremiás prófétának arról, hogy Nebukadneccar, Babilónia királya meg fogja támadni, és elfoglalja majd Egyiptomot:</verse>
				<verse number="14">„Hirdessétek ezt Egyiptomban, kiáltsátok ki Migdólban, hirdessétek Nófban és Taphanészban: Készüljetek a harcra, fegyverkezzetek, mert a kard már öldököl körülöttetek!</verse>
				<verse number="15">Miért futott el Ápisz? Egyiptom, miért nem állt ellen istened? Mert az Örökkévaló sújtotta a porba!</verse>
				<verse number="16">Az Örökkévaló csapásai alatt elestek, a fáraó harcosai egymásra rogytak, mind a földön hevernek! A többiek ezt mondják: »Gyertek, fussunk vissza szülőföldünkre, meneküljünk népünkhöz az öldöklő fegyver elől!«</verse>
				<verse number="17">Azt mondják: »A fáraónak, Egyiptom királyának csak a hangja nagy, de a dicsősége odavan!«”</verse>
				<verse number="18">„Ezt mondja a Király, az Örökkévaló, a Seregek Ura: Életemre mondom, hogy bizony eljön, s megtámadja Egyiptomot, akinek ereje, mint a Tábór hegye a dombok között, mint a Kármel-hegy a tenger fölött!</verse>
				<verse number="19">Készülj, Egyiptom népe! Csomagold össze batyudat, mert száműzetésbe hurcolnak hamar! Nóf városát porrá égetik, csak lakatlan romja marad.</verse>
				<verse number="20">Mint a szép üszőborjú, olyan Egyiptom, de észak felől bögöly száll rá.</verse>
				<verse number="21">Egyiptom zsoldosai olyanok, mint a hizlalt borjak, mégis megfutamodtak, elmenekültek. Nem álltak helyt a veszedelem napján, mert büntetésük ideje elérkezett.</verse>
				<verse number="22">Fut már Egyiptom, menekül, mint sziszegő kígyó a favágók elől. Ellensége fejszéjét emelve közeleg, mintha favágók serege jönne erdőt irtani.</verse>
				<verse number="23">Bizony, kivágják Egyiptom erdejét — mondja az Örökkévaló —, ha még oly sűrű is! Seregük tömérdek, mint a sáskák felhője, megszámlálhatatlan rengeteg!</verse>
				<verse number="24">Megszégyenül Egyiptom, vereséget szenved, és az északi nép kezébe kerül.”</verse>
				<verse number="25">Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene mondja: „Bizony, megbüntetem Ámont, Nó istenét és a fáraót, meg egész Egyiptomot, isteneivel és királyaival együtt! Megbüntetem a fáraót is, meg azokat is, akik benne bíznak.</verse>
				<verse number="26">Kiszolgáltatom őket azoknak, akik az életükre törnek: Nebukadneccarnek, Babilónia királyának, meg a szolgáinak. Azután majd Egyiptom ismét lakott föld lesz, mint a régi időkben” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="27">„Ne félj hát, szolgám, Jákób, ne rettegj, Izráel népe! Lásd, én megszabadítlak a távoli országokból, s gyermekeidet a fogságból. Visszahozlak, Jákób népe, s békében élhettek, senki sem rémít meg többé!</verse>
				<verse number="28">Ne félj, Jákób, mert veled vagyok! — mondja az Örökkévaló. — Véget vetek a nemzeteknek, akik közé szétszórtalak, de nektek nem vetek véget. De igazságosan megfenyítelek, mert semmiképp nem hagyhatlak büntetés nélkül.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="47">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava, amelyet Jeremiás prófétának mondott a filiszteusokról, még mielőtt a fáraó Gáza városát megtámadta.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondja az Örökkévaló: „Árvíz közeledik észak felől, mint megáradt folyó, mely elárasztja a földet. Mindent elborít, még a városokat és lakóikat is. Segítségért kiáltoznak, sírnak és jajgatnak az ország lakosai.</verse>
				<verse number="3">Rémülten hallják a harci mének közelgő dobogását, harci szekerek dübörgését, kerekek robogását. Az apák karja rémülten lehanyatlik, még fiaikat is hátrahagyják, úgy menekülnek,</verse>
				<verse number="4">mert a pusztulás napja elérkezett, itt van a filiszteusok veszedelme! Kiirtja az Örökkévaló Tírusz és Szidón utolsó támaszait is, elpusztítja a filiszteusokat, a Kaftór szigetéről jött nép maradékát.</verse>
				<verse number="5">Gáza városát kopaszra nyírták, elnémult Askelón városa. Meddig vagdalod még magad gyászodban, völgyek megmaradt népe?</verse>
				<verse number="6">Jaj, Örökkévalónak kardja, meddig öldökölsz még? Térj vissza helyedre, nyugodj meg, maradj veszteg!</verse>
				<verse number="7">De hogyan nyugodhatna meg, mikor az Örökkévaló parancsolta neki, hogy pusztítsa Askelónt és a tengerpart lakóit!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="48">
				<verse number="1">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene Moábról: „Jaj Nebónak, mert elpusztították! Kirjátaim erős várát elfoglalták, népét megalázták, erődítményét lerombolták.</verse>
				<verse number="2">Moáb dicsősége porba hanyatlott! Hesbónban gonosz tervet szőttek Moáb ellen, hogy kiirtsák népét, és ne legyen nemzet többé. Te is elnémulsz, Madmén, nem menekülhetsz a kard elől!</verse>
				<verse number="3">Hórónaimból rémült kiáltozás hallik, pusztítás és pusztulás minden felől!</verse>
				<verse number="4">Szétzúzták Moábot, s gyermekei hangosan zokognak.</verse>
				<verse number="5">Moáb népe keserves sírással megy föl Luhitba, Hórónaim lejtőjén jajgatva vonulnak lefelé.</verse>
				<verse number="6">Fussatok, meneküljetek, rejtőzzetek, legyetek olyanok, mint bokor a sivatagban!”</verse>
				<verse number="7">„Mivel saját erődben és kincseidben bíztál, Moáb, téged is foglyul ejtenek, még istenedet, Kemóst is elhurcolják, papjaival és fejedelmeivel együtt!</verse>
				<verse number="8">Minden városra pusztítók törnek, nem menekülhet meg egy sem. Elpusztulnak a völgyek, elpusztítják a fennsíkot is — ahogy az Örökkévaló megmondta.</verse>
				<verse number="9">Hintsetek sót Moáb földjére, mert kietlen sivataggá lesz! Városaiból csak lakatlan romok maradnak.”</verse>
				<verse number="10">„Átkozott legyen, aki hanyagul végzi, amit az Örökkévaló bízott rá, s nem akarja végrehajtani e népen az Örökkévaló ítéletét!”</verse>
				<verse number="11">„Moáb zavartalanul élt ifjúságától fogva, békében és biztonságban nyugodott, nem hurcolták népét száműzetésbe soha. Olyan volt, mint a bor, amelyet nem fejtettek át, hanem a saját seprőjén maradt, ezért nem tisztult meg: illata is, íze is maradt a régi.</verse>
				<verse number="12">Ezért, eljön az ideje — mondja az Örökkévaló —, amikor munkásokat küldök, akik kiöntik a bort az edényekből, sőt, összetörik a boroskorsókat is.</verse>
				<verse number="13">Akkor Moáb csalódni fog Kemósban, és kiábrándul belőle — ahogyan Izráel népe is csalódott Bételben, amelyben bízott.”</verse>
				<verse number="14">„Hogyan mondhatjátok, Moáb katonái: »Mind hősök vagyunk, harcra termett vitéz harcosok«?</verse>
				<verse number="15">Az ellenség felvonult városaitok ellen, le is rombolta őket. Moáb harcosainak színe-java elhullt a csatában.” — ezt mondja a Király, az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="16">„Bizony, a küszöbön Moáb veszedelme, bukásának napja sietve közeleg.</verse>
				<verse number="17">Sirassátok Moábot, ti szomszédos nemzetek! Gyászoljátok őt, kik hallottátok hírét, s mondjátok: »Jaj, hogy összetört a királyi jogar! Odavan Moáb dicsősége és hatalma!«</verse>
				<verse number="18">Dibón lakosai, szálljatok le a dicsőséges magasból, üljetek a földre, a porba, mert Moáb pusztítója feljött ellened, s lerombolja minden váradat.</verse>
				<verse number="19">Áróér lakói, álljatok az útra, figyeljetek! Kérdezzétek a menekülőket, mi történt velük, miért futnak!</verse>
				<verse number="20">Jaj, elesett Moáb! — ezt felelik. — Sírjatok, jajgassatok, mert vége van! Hirdessétek az Arnón-patak partján: minden elpusztult, minden romokban hever!”</verse>
				<verse number="21">„Ítélet ideje jött a fennsík vidékére, elpusztultak városaink: Hólón, Jahca, Méfáat,</verse>
				<verse number="22">Dibón, Nebó, Bét-Diblátaim,</verse>
				<verse number="23">Kirjátaim, Bét-Gámul, Bét-Meón,</verse>
				<verse number="24">Kerijjót, Bocra és Moáb összes többi városai közel és távol.”</verse>
				<verse number="25">„Bizony, letörték Moáb szarvát, s eltörték a karját” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="26">„Részegítsétek le Moábot, mert lázadt az Örökkévaló ellen! Essen abba, amit kihányt, és heverjen benne, mint a részeg! Hadd csúfolják őt is!</verse>
				<verse number="27">Hiszen ő is gúnyolta Izráelt, mintha lopáson kapta volna. Gúnyosan csóválta fejét Moáb, valahányszor róla beszélt, pedig Izráel nem lopott tőle soha.”</verse>
				<verse number="28">„Meneküljetek városaitokból a sziklák hasadékaiba, Moáb lakói! Lakjatok ott, mint a barlang nyílásánál fészkelő galambok!”</verse>
				<verse number="29">„Hallottuk, milyen büszke és gőgös Moáb, milyen nagyra tartja magát, folyton kérkedik, és mindenki mást lenéz!”</verse>
				<verse number="30">Ezt mondja az Örökkévaló: „Jól ismerem Moábot, üres kérkedését. Tudom, hogy dicsekvése hamis, tettei semmit sem érnek!”</verse>
				<verse number="31">Siratom Moábot, jajgatok és kesergek miatta, gyászolom Kír-Heresz lakóit.</verse>
				<verse number="32">Szibmá szőlője, jobban siratlak, mint Jazért, mert ágaid a tengerig és Jazérig értek! De a pusztító téged is elért, rátört szüretedre, elvitte szőlődet és gyümölcseidet!</verse>
				<verse number="33">Kiveszett az öröm és vigasság Moáb földjéről és gyümölcsöseiből, nem kurjongatnak vigadozva a szőlőtaposók, üresen állnak a borsajtók, nincs vidám szüreti mulatság sehol.</verse>
				<verse number="34">Hesbón és Elálé népe jajgat, kiáltásuk Jahacig, Cóártól Hórónaimig és Eglat-Selisijjáig hallatszik. Még Nimrim vizei is kiapadtak.</verse>
				<verse number="35">„Kiirtom Moábból azokat, akik a magaslatokon áldoznak, isteneiknek tömjént füstölnek!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="36">Egész lelkemmel gyászolom Moábot, mint a gyász-síp. Siratom Kír-Heresz lakóit, mint temetéskor a síp, mert minden vagyonuk odaveszett!</verse>
				<verse number="37">„Bizony, minden fej kopaszra nyírva, minden férfi lenyírta a szakállát, karjukat bevagdalták, derekukon zsákruha.</verse>
				<verse number="38">Az utcákon siratást hallani, a házak tetején jajgatást, mert széttörtem Moábot, mint a cserépkorsót, amely nem kell már senkinek!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="39">Jaj, hogy darabokra tört! Hogy jajgatnak mind! Milyen szégyenletesen megfutamodott! Rémületes, ami történt Moábbal, s még gúnyolják is szomszédai.</verse>
				<verse number="40">Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Ellenség csap le Moábra, hirtelen és sebes repüléssel, mint a zsákmányra zuhanó sas. Szárnyát kiterjeszti fölötte, mint ahogy zsákmányát a sas betakarja, mikor a földre száll.</verse>
				<verse number="41">Erős várait beveszik, erődítményeit elfoglalják. Moáb harcosainak szíve megolvad, s olyanok lesznek, mint a vajúdó asszony.</verse>
				<verse number="42">Moáb nem lesz többé nemzet, mivel az Örökkévalóval szemben kevélykedett!</verse>
				<verse number="43">Rettegés, verem és csapda vár rád, Moáb lakója — az Örökkévaló mondja ezt neked!</verse>
				<verse number="44">Aki elfut a rettegés elől, verembe esik, aki kimászik a veremből, csapdába kerül, mert én büntetem meg Moábot, én hozom rá megbüntetése esztendejét!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="45">„Hesbón árnyékában pihennek meg a menekülők, de ott is tűz éri el őket, mert láng csap ki Hesbónból, tűz üt ki Szihón palotáiból, megégeti Moáb fejedelmeit, zajongó büszke harcosait.</verse>
				<verse number="46">Jaj neked, Moáb! Véged van, Kemós népe! Fiaid fogságba kerülnek, leányaid eladják rabszolgának.”</verse>
				<verse number="47">„Az utolsó napokban mégis kiszabadítom Moáb népét a fogságból, és sorsukat jóra fordítom” — mondja az Örökkévaló. Itt végződnek Jeremiás próféciái Moábról.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="49">
				<verse number="1">Ezt mondja az Örökkévaló Ammonról: „Talán nincsenek Izráelnek fiai? Nincsenek örökösei? Miért foglalta el Gád földjét Milkóm? Miért költöztek be az ammoniak Gád városaiba?</verse>
				<verse number="2">Emiatt elhozom azt az időt — mondja az Örökkévaló —, mikor csatakiáltás harsan Rabbá falain, romhalmazzá lesz az ammoniak városa, fölégetik még a környező falvakat is! Izráel népe újra birtokba veszi örökségét, visszaveszi jogos birtokát elrablóitól” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="3">„Jajgassatok, Hesbón lakói, mert Aj városát porig rombolták! Sírjatok Rabbá leányai! Öltsetek zsákruhát, gyászoljatok, rémülten futkossatok a juhaklok között, mert az ellenség fogságba hurcolja Milkómot, papjait és fejedelmeit!</verse>
				<verse number="4">Erőddel dicsekszel, hűtlen nemzet? De hiszen elhagy az erőd! Kincseidben bízol, s azt hiszed, téged nem érhet támadás?</verse>
				<verse number="5">Nézd! Veszedelmet hozok rád minden felől, és rettegést! — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. — Szerteszét futtok, ki merre lát, s nem lesz, aki összegyűjtsön titeket!</verse>
				<verse number="6">Sok idő múltán mégis jóra fordítom Ammon népének sorsát” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="7">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura Edomról: „Hát nincs már bölcsesség Témánban? Nincs senki Edomban, aki tanácsot adna? Minden értelmes és bölcs kiveszett közülük?</verse>
				<verse number="8">Meneküljetek onnan Dédán lakói, s rejtőzzetek a barlangok mélyére, mert pusztulást hozok Ézsau népére, mikor megbüntetem őket.</verse>
				<verse number="9">Még a szüretelők is hagynak néhány fürtöt a tőkén, még az éjjeli tolvajok is csak azt viszik el, ami kell nekik.</verse>
				<verse number="10">De én teljesen kifosztom Ézsau népét, csupaszra vetkőztetem, hogy semmije sem marad. Felkutatom búvóhelyein is, előlem nem rejtőzhet el. Elpusztítom gyermekeit, megölöm rokonait és szomszédait, egy sem menekül meg.</verse>
				<verse number="11">Nem marad senki, hogy árváira gondot viseljen, sem aki özvegyeivel törődjön.”</verse>
				<verse number="12">Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Bizony, még azoknak is inniuk kellett a harag poharából, akikre nem terjedt ki az ítélet! Akkor mennyivel inkább innod kell neked, Edom népe, mert semmiképpen nem maradhatsz büntetés nélkül!</verse>
				<verse number="13">Mert magamra esküdtem — mondja az Örökkévaló —, hogy Bocra városa rémületes módon elpusztul, lakatlan romhalmazzá lesz, és a nemzetek akkor fogják emlegetni, mikor átkozódnak, vagy gúnyolódnak rajta. Edom többi városai is hasonlóképpen örökre romvárosok maradnak.”</verse>
				<verse number="14">Azt a hírt hallottam az Örökkévalótól, hogy követet küldött a nemzetekhez, és megparancsolta nekik: „Gyűljetek össze, vonuljatok fel Edom ellen, támadjátok meg országát.</verse>
				<verse number="15">Halld meg ezt, Edom! Kicsivé teszlek a népek között, megvetnek téged a nemzetek!</verse>
				<verse number="16">Sok nép rettegett tőled, ezért bíztad el magad. Saját büszkeséged lett a veszted, becsaptad magad! Bár magas sziklákon raktál fészket, mint a sasok, hegyek tetején építetted váraidat, de onnan is lerántalak!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="17">„Edom pusztulásán elborzadnak a nemzetek. Aki csak elmegy mellette, Edom szörnyű sorsát látva csodálkozik, rémüldözik, és fejét csóválja.</verse>
				<verse number="18">Mert úgy bánok vele, mint Sodomával, Gomorával és szomszédaival: tökéletesen elpusztítom. Edomban senki sem lakik többé, még vándorok sem vernek sátrat benne — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="19">Ahogy az oroszlán feljön a Jordán menti sűrű bozótosból a dúsan zöldellő legelőre, és szétkergeti a nyájat, úgy török rá én is Edom népére, s hirtelen elűzöm őket földjükről. Azután választottamat helyezem föléjük, hogy uralkodjon rajtuk. Mert kicsoda hasonlítható hozzám? Ki vonhat engem felelősségre? Melyik uralkodó állhat ellen nekem?”</verse>
				<verse number="20">Tudjátok meg, mit tervezett az Örökkévaló Edom ellen, mit határozott Témán lakói felől: Ellenségeik elhurcolják őket, még a kicsiny bárányokat is, legelőik pedig pusztán maradnak.</verse>
				<verse number="21">Edom bukásától még a föld is megremeg, jajkiáltásuk elhallatszik a Vörös-tengerig.</verse>
				<verse number="22">Nézd! Úgy jön Edomra, mint zsákmányra lecsapó sas, és szárnyát kiterjeszti fölötte. Azon a napon Edom harcosainak a szíve megolvad, s olyanok lesznek, mint a vajúdó asszony.</verse>
				<verse number="23">Üzenet Damaszkusz városának: „Hamát és Arpad lakói kétségbeesnek, mert rossz hírt hallottak. Remegnek a félelemtől, nem tudnak megnyugodni, mint a háborgó tenger.</verse>
				<verse number="24">Damaszkusz népe erőtlen, menekülni készül, retteg és pánikba esett, fájdalom és félelem tört rá, mint szülési fájdalmak a vajúdó asszonyra.</verse>
				<verse number="25">Miért nem hagyták el ezt a híres várost, amely oly vidám volt?</verse>
				<verse number="26">Ezért fiataljait az utcákon ölik meg, harcosait mind levágják azon a napon — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura —,</verse>
				<verse number="27">én pedig tüzet gyújtok Damaszkusz kőfalán, amely megemészti Benhadad palotáit!”</verse>
				<verse number="28">Kédár törzsei és Hácór területe felől, amelyeket Nebukadneccar, Babilónia királya legyőzött és meghódított, ezt mondja az Örökkévaló: „Induljatok, támadjátok meg Kédár törzseit, pusztítsátok kelet fiait!</verse>
				<verse number="29">Elveszik sátraikat, szőnyegeiket, eszközeiket, nyájaikat, tevéiket, mindenüket! Kiáltanak nekik: »Rémület mindenfelől!«</verse>
				<verse number="30">Hácór lakosai, fussatok messzire, rejtőzzetek a barlangok mélyére! — mondja az Örökkévaló. — Mert Nebukadneccar, Babilónia királya tervet készít ellenetek, el akar pusztítani!”</verse>
				<verse number="31">„Induljatok, vonuljatok föl a nemzet ellen, amely biztonságban érzi magát, gondtalan békességben él, sem kapujuk, sem záruk nincsen, egymaga lakik! — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="32">Zsákmányoljátok el tevéiket és csordáikat! Én pedig szétszórom ezt a nyírott hajú népet a négy égtáj felé. Veszedelmet hozok rájuk mindenfelől. — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="33">Hácór sakálok tanyája lesz, örök pusztaság, ahol senki sem lakik többé, még vándorok sem vernek sátrat benne.”</verse>
				<verse number="34">Az Örökkévaló szava, amelyet Jeremiás prófétának mondott Élámról, Cidkijjá, Júda királya uralkodásának kezdetén.</verse>
				<verse number="35">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Nézd! Összetöröm Élám íját, legerősebb fegyverét!</verse>
				<verse number="36">Forgószelet küldök rá minden irányból, rászabadítom a vihart a négy égtáj felől, hogy szórja szét Élám népét a szélrózsa minden irányába. A föld minden országába elvetődnek bujdosó menekültjei.</verse>
				<verse number="37">Megrémítem őket ellenségeik előtt, akik életükre törnek. Izzó haragomban csapásokkal sújtom Élámot, és gyilkoló kardot küldök utánuk, amíg egészen elpusztítja őket — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="38">Felállítom trónomat Élámban, királyukat és fejedelmeiket pedig kiirtom belőle — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="39">De az utolsó napokban visszahozom Élám népét a fogságból, és sorsukat jóra fordítom” — mondja az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="50">
				<verse number="1">Ezt az üzenetet az Örökkévaló jelentette ki Jeremiás prófétán keresztül Babilóniáról, a káldeusok országáról:</verse>
				<verse number="2">„Hirdessétek a nemzetek között, mondjátok el mindenkinek, adjatok jelt a zászlóval, el ne titkoljátok! Hirdessétek: Elesett Babilon városa! Megszégyenült Bél, Marduk hatalma megtört, utálatos bálványaik megszégyenültek, szobraikat összetörték!</verse>
				<verse number="3">Mert észak felől nagy sereg támad rá Babilonra, és az egész országot elpusztítja. Olyannyira, hogy annak minden lakosa rémülten menekül. Sem ember, sem állat nem lakik többé azon a földön.”</verse>
				<verse number="4">„Abban az időben, azokban a napokban — mondja az Örökkévaló —, Izráel és Júda népe együtt fordul az Örökkévalóhoz: együtt mennek, sírva keresik Istenüket, az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="5">Keresik a Sionba vezető utat, elszánják magukat, nekiindulnak, így biztatják egymást: »Gyertek, kössük magunkat az Örökkévalóhoz, kössünk vele örök szövetséget, amely sohasem merül feledésbe!«”</verse>
				<verse number="6">„Népem olyanná lett, mint a szétszéledt, kóborló juhnyáj! Saját pásztoraik vezették tévútra, a hegyekre csábították és félrevezették őket. Egyik hegyről a másik halomra terelték juhaimat, s pihenő tanyájukat elfeledtették velük.</verse>
				<verse number="7">Aki csak rájuk talált, pusztította és felfalta juhaimat, s azt mondta: »Mi nem vétettünk semmit! Ők vétkeztek az Örökkévaló ellen, aki számukra az igazságosság otthona, és őseiknek reménye volt.«”</verse>
				<verse number="8">„Fussatok el Babilóniából, jöjjetek ki a káldeusok földjéről! Legyetek ti az elsők, akik kijönnek, mint bakok a juhnyáj előtt!</verse>
				<verse number="9">Mert nézzétek csak, északról erős nemzetek seregét indítom meg, elhozom őket Babilónia ellen! Hadaik felsorakoznak, megtámadják, elfoglalják a káldeusok földjét. Harcosaik gyakorlott íjászok, halálos nyilaik sohasem tévesztenek célt.</verse>
				<verse number="10">Káldeát kirabolják, kedvükre kifosztják, töméntelen zsákmányt szereznek” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="11">„Babilónia népe, most örültök és ujjongtok, hogy örökségem elpusztítottátok! Ugrándozzatok, mint borjak a szérűn, nyerítsetek, mint a lovak!</verse>
				<verse number="12">De megszégyenül még földetek, szülőanyátokat megalázzák: utolsó lesz a nemzetek között, kietlen pusztaság, kopár sivatag marad a helyén.</verse>
				<verse number="13">Az Örökkévaló haragja miatt lakatlan romhalmaz lesz belőle, s aki csak arra jár, elborzad pusztulásán, és fejét csóválva rémüldözik.”</verse>
				<verse number="14">„Íjászok, sorakozzatok föl Babilon ellen, vegyétek körül, lőjétek, ne sajnáljátok a nyilat, mert az Örökkévaló ellen vétkezett!</verse>
				<verse number="15">Harsanjon körülötte diadalkiáltás, mert bástyái leomlottak, falai ledőltek, Babilon megadta magát. Az Örökkévaló áll most bosszút Babilonon! Igen, fizessetek meg neki, s bánjatok vele úgy, ahogy ő bánt a többiekkel!</verse>
				<verse number="16">Irtsátok ki földjéről mind a magvetőt, mind az aratót! Az ellenség fegyvere elől Babilon szolgái mind fussanak népükhöz, meneküljenek a saját földjükre!”</verse>
				<verse number="17">„Jaj, szétszéledt nyájam, Izráel! Oroszlánok kergették szét: először Asszíria királya szaggatta meg, végül Nebukadneccar, Babilónia királya törte össze csontjait.</verse>
				<verse number="18">Ezért megbüntetem Babilónia királyát és országát — én mondom ezt, az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene —, ahogy Asszíriával is tettem!</verse>
				<verse number="19">Nyájamat, Izráelt pedig visszaviszem a legelőjére, hogy ismét a Kármelen és Básánban legeljen, Gileádban és Efraim dombjain lakjon jól.</verse>
				<verse number="20">Abban az időben, azokban a napokban — mondja az Örökkévaló —, kereshetik Izráel bűneit, de nem találják sehol, kereshetik Júda vétkeit, de nincsenek, mert megbocsátok a maradéknak, akiket meghagyok.”</verse>
				<verse number="21">„Induljatok Babilon ellen, támadjatok Merátaim földjére, harcoljatok Pekód lakói ellen! Öldököljétek őket, pusztítsátok el teljesen, úgy, ahogy rendeltem! — az Örökkévaló parancsolja ezt. —</verse>
				<verse number="22">Harci zaj hallatszik az egész földön, s mindenütt nagy pusztítás!</verse>
				<verse number="23">Hogy összetört az egész föld pörölye! Babilon pusztulásán elrémülnek a nemzetek.</verse>
				<verse number="24">Csapdát állítottam neked, Babilon, bele is estél, mire észrevetted! Megfogtalak, nem menekülhetsz, mert az Örökkévaló ellen próbáltál küzdeni!</verse>
				<verse number="25">Kinyitotta fegyvertárát az Örökkévaló, elővette haragjának fegyvereit, mert dolga van az Örökkévalónak, a Seregek Istenének a káldeusok országában.”</verse>
				<verse number="26">„Jöjjetek mindenfelől, támadjatok Babilonra! Törjétek föl gabonaraktárait, halmozzátok halomra a zsákmányt, pusztítsátok el egészen, míg semmi sem marad belőle!</verse>
				<verse number="27">Öldössétek le ifjú harcosait, mint vágóhídon a fiatal bikákat! Jaj nekik, mert eljött a nap, büntetésük napja elérkezett!”</verse>
				<verse number="28">Halljátok? Akik Babilóniából kimenekültek, hirdetik Sionban, hogy Istenünk, az Örökkévaló bosszút állt a káldeusokon, bosszút állt Temploma lerombolásáért!</verse>
				<verse number="29">„Hívjátok össze mind az íjászokat! Gyűjtsétek össze Babilon ellen őket! Vegyétek körül a várost, senki se menekülhessen! Álljatok bosszút Babilonon, minden gonosz tettéért, s bánjatok vele úgy, ahogy ő bánt a többiekkel! Büntessétek meg, mert az Örökkévaló ellen lázadt, arcátlan büszkeséggel viselkedett Izráel Szentjével szemben!</verse>
				<verse number="30">Ezért fiataljait az utcákon ölik meg, harcosait mind levágják azon a napon” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="31">„Lásd meg, Babilon, te kevély, ellened fordulok — mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura —, mert eljött a nap, megbüntetésed ideje elérkezett!</verse>
				<verse number="32">Elbukik a kevély, és elterül, senki nem állítja talpra többé. Én pedig tüzet gyújtok városaiban, amely eléget mindent benne és körülötte.”</verse>
				<verse number="33">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Izráel és Júda népét egyaránt elnyomták ellenségeik, szolgaságba kényszerítették, s nem akarják őket szabadon engedni.</verse>
				<verse number="34">De Izráel és Júda Megváltója erős, Örökkévaló, a Seregek Ura a neve! Felkarolja népét, megvédi őket, békességet szerez a föld lakóinak, de veszedelmet hoz Babilonra.”</verse>
				<verse number="35">Ezt mondja az Örökkévaló: „Halál a káldeusokra, Babilon lakóira, fejedelmeire és bölcseire.</verse>
				<verse number="36">Halál a hazug jósokra, — hogy derüljön ki, milyen bolondok! Halál harcosaira, hogy megrémüljenek,</verse>
				<verse number="37">halál harci szekereire, lovasaira, sokfelől összegyűlt harcosaira — legyenek olyanok, mint az asszonyok —, pusztulás kincstáraira, hogy kirabolják,</verse>
				<verse number="38">aszály vizeire, hogy folyói kiszáradjanak, — mert szörnyűséges bálványok országa ez, és miattuk lakói mind bolondok!</verse>
				<verse number="39">Babilon úgy elpusztul, hogy soha többé nem lakik benne senki. Nemzedékről nemzedékre lakatlan marad. Csak sakálok, struccok és egyéb sivatagi vadállatok tanyáznak romjain.</verse>
				<verse number="40">Mert ahogy Isten elpusztította Sodomát, Gomorát és szomszédait — mondja az Örökkévaló —, úgy jár Babilon is: tökéletesen elpusztul. Senki sem lakik benne többé, még vándorok sem vernek sátrat a helyén.”</verse>
				<verse number="41">„Nézzétek! Idegen nemzet jön észak felől, nagy királyok nagy serege indul messzi földről!</verse>
				<verse number="42">Kezükben íj és lándzsa, kegyetlen szívük nem könyörül, hangjuk, mint a tenger zúgása, hatalmas lovas sereg! Mind harcra készülnek, ellened, Babilon!</verse>
				<verse number="43">Hallja hírét a közelgő seregnek Babilon királya: lehanyatlik karja, és megdermed, megragadja szívét a rettegés, mint szülési fájdalmak a vajúdó asszonyt.”</verse>
				<verse number="44">„Ahogy az oroszlán feljön a Jordán menti sűrű bozótosból a dúsan zöldellő legelőre, és szétkergeti a nyájat, úgy török rá én is Babilon népére, s hirtelen elűzöm őket földjükről. Azután választottamat helyezem föléjük, hogy uralkodjon rajtuk. Kicsoda hasonlítható hozzám? Ki vonhat engem felelősségre? Melyik uralkodó állhat ellen nekem?</verse>
				<verse number="45">Tudjátok meg, mit tervezett az Örökkévaló Babilon ellen, mit határozott a káldeusok földje felől: Ellenségeik elhurcolják őket, még a kicsiny bárányokat is, legelőik pedig pusztán maradnak.</verse>
				<verse number="46">Babilon bukásától még a föld is megremeg, jajkiáltásuk hangzik a nemzetek között.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="51">
				<verse number="1">Ezt mondja az Örökkévaló: „Nézzétek! Pusztító szelet küldök Babilon ellen, a káldeusok népe ellen:</verse>
				<verse number="2">idegenek seregét, akik felforgatják és szétszórják Babilont, mint forgószél a polyvát. Rázúdulnak mindenfelől a veszedelem napján, és csupaszra pusztítják országát.</verse>
				<verse number="3">Íjászok, nyilazzatok Babilonra, harcosok, öltözzetek páncélba ellene. Ne kíméljétek ifjait, irtsátok ki egész seregét!</verse>
				<verse number="4">Babilon katonái elhullanak a káldeusok földjén, sebesültek hevernek a város utcáin.”</verse>
				<verse number="5">Mert Izráelt nem hagyta el Istene, sem Júdát az Örökkévaló, a Seregek Ura, bár földjük megtelt bűneikkel, annyit vétkeztek Izráel Szentje ellen!</verse>
				<verse number="6">Fussatok ki Babilonból, ki-ki mentse az életét! Ne vesszetek el ti is Babilon bűnei miatt, mert most az Örökkévaló bosszút áll rajta, s megfizet neki!</verse>
				<verse number="7">Arany serleg volt Babilon az Örökkévaló kezében, megrészegítette az egész földet. Borából ittak mind a nemzetek, s eszüket vesztették tőle.</verse>
				<verse number="8">Milyen hirtelen esett el, milyen váratlan tört össze! Sirassátok hát el, vagy hozzatok balzsamot sebére, talán még felgyógyul!</verse>
				<verse number="9">Gyógyítgattuk Babilont, de hiába, mert gyógyíthatatlan! Hagyjátok hát magára, térjen vissza ki-ki a maga földjére! Babilon ítélete az égig ér, pusztulásának robaja a fellegekig.</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló javunkra ítélt. Jöjjetek, hirdessük ki ezt az örömhírt Sion hegyén, Istenünknek, az Örökkévalónak nagy tetteit!</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló felindította a médek királyait, mert általuk akarja lerombolni Babilóniát. Így áll bosszút Templomának elpusztítóin. A támadó sereg tisztjei kiáltanak: „Élesítsétek nyilaitokat! Vállra a pajzsokat! Emeljétek magasra a zászlókat!</verse>
				<verse number="12">Adjatok jelt a rohamra Babilon falai ellen! Erősítsétek meg az őrséget! Állítsatok őrszemeket! Állítsátok lesbe a csapatot!” Bizony, az Örökkévaló nemcsak eltervezte, véghez is vitte, amit előre megmondott Babilon lakosairól!</verse>
				<verse number="13">Babilon, te gazdag város a folyók mellett, számodra eljött a vég ideje, nem rabolsz már többé soha!</verse>
				<verse number="14">Megesküdött az Örökkévaló, a Seregek Ura önmagára: „Ellenségeid hatalmas seregét hozom rád, Babilon, s úgy elborítanak, ahogy a sáskák felhője elsötétíti az eget. Bizony, ellenségeid diadaléneket énekelnek fölötted!”</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló teremtette a földet nagy erejével, alkotta a lakható világot bölcsességével, kiterjesztette az eget értelmével.</verse>
				<verse number="16">Mennydörgő szavára vizek gyülekeznek az égen, pára száll föl a földről, villámok cikáznak és zápor zuhog, szélvihart hív elő raktáraiból.</verse>
				<verse number="17">Akik bálványokban bíznak, mind ostobák! Megszégyenülnek mind az aranyművesek, mert kezük munkája tehetetlen, csak öntött fém az, nincs benne lehelet,</verse>
				<verse number="18">nem jó semmire, hitvány és hamis. Elpusztul minden bálvány, mikor az Örökkévaló ítéletet tart fölöttük.</verse>
				<verse number="19">De nem ilyen Jákób Istene! Ő teremtette a mindenséget, s Izráel népét magának választotta örökségül: Örökkévaló, a Seregek Ura a neve!</verse>
				<verse number="20">„Csatabárdom vagy te, jó harci fegyverem! Szétzúzok veled nemzeteket, összetörök királyságokat,</verse>
				<verse number="21">szétzúzok lovas seregeket, összetöröm a harci szekeret és hajtóját,</verse>
				<verse number="22">szétzúzok férfit és asszonyt, összetörök fiatalt és öreget, összetörök ifjút és szüzet,</verse>
				<verse number="23">szétzúzok nyájat és pásztort, összetöröm a szántóvetőt és igavonó állatát, összetörök kormányzót és fejedelmet!</verse>
				<verse number="24">Szemetek láttára bosszút állok Babilonon és a káldeusokon, megfizetek nekik minden gonoszságukért, amelyet Sionban elkövettek — ezt én mondom, az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="25">„Nézd! Ellened fordulok, te pusztító hegy, amely az egész földet pusztítja — mondja az Örökkévaló —, rád támadok, ledoblak a szikláról, s kiégett heggyé teszlek!</verse>
				<verse number="26">Soha többé nem vesznek belőled sem sarokkövet, sem alapkövet! Örökké kietlen sivatag leszel!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="27">Emeljétek a zászlót, adjatok jelt, fújjátok meg a sófárt a nemzetek között! Népek, készüljetek a harcra Babilon ellen, Ararát, Minni és Askenáz országából gyűjtsétek össze a seregeket, állítsatok hadvezért az élükre! Gyűljenek össze a lovasok, mint roppant sáskasereg!</verse>
				<verse number="28">Készüljenek a nemzetek a háborúra, készüljenek a médek királyai, helytartói és fejedelmei, készüljenek az uralmuk alatt álló népek is!</verse>
				<verse number="29">Megindul a föld, félelmében reszket, mert az Örökkévaló végrehajtja, amit eltervezett: lakatlan sivataggá teszi Babilon földjét.</verse>
				<verse number="30">Feladták a küzdelmet Babilon harcosai, félve húzódtak vissza erős váraikba, minden erejük elhagyta őket, reszketnek, mint az asszonyok. Az ellenség betörte a kapukat, a város házai égnek,</verse>
				<verse number="31">futár futárt követ, hírnök hírnök után siet, jelentik Babilon királyának, hogy egész városa elesett:</verse>
				<verse number="32">elfoglalta az ellenség a folyó révhelyeit, fölgyújtotta a nádasokat, Babilon harcosai rémülten menekülnek.</verse>
				<verse number="33">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Babilon népe olyan, mint a szérűskert, mikor ledöngölik. Ezután már hamarosan következik az aratás.”</verse>
				<verse number="34">„Nebukadneccar, Babilónia királya fölfalt bennünket, összetört minket, mindenünket elrabolta. Elnyelt, mint egy szörnyeteg, gyomrát megtöltötte legjobb részeinkkel, a maradékot meg kiköpte!”</verse>
				<verse number="35">Mondja hát Sion lakosa: „Bánjanak úgy Babilonnal, ahogy velünk bánt! Bűnhődjön a véres erőszakért!” Mondja ezt Jeruzsálem: „Álljanak bosszút a káldeusokon sok-sok megölt gyermekemért!”</verse>
				<verse number="36">Az Örökkévaló pedig ezt mondja Jeruzsálemnek: „Én magam veszem kezembe ügyed védelmét, és bosszút állok érted Babilonon: kiszárítom tengerét és forrásait.</verse>
				<verse number="37">Kietlen pusztává lesz Babilon, sakálok tanyája, rémületes romhalom, ahol senki sem lakik.”</verse>
				<verse number="38">„Együtt ordítanak, mint az oroszlánok, hangoskodnak, mint a civakodó oroszlánkölykök.</verse>
				<verse number="39">Mikor a bortól fölhevülnek, én rendezek nekik lakomát, s leitatom őket, hogy vigadozzanak, azután álomba merüljenek. Örök álomba, melyből föl nem ébrednek soha — ezt én mondom, az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="40">Így viszem őket a leöletésre, mint bárányokat, kosokat és bakokat a vágóhídra.”</verse>
				<verse number="41">Hogy elesett Sésak! Hát mégis elfoglalták az egész föld büszkeségét?! Hogy történhetett meg ez vele? Bizony, kietlen és rémületes pusztasággá lett a népek szeme előtt!</verse>
				<verse number="42">Elöntötte Babilont a tenger áradása, elborították zúgó hullámai.</verse>
				<verse number="43">Városait elpusztították, földje kietlen sivataggá száradt, lakatlan pusztaság lett, ahol a madár se jár, még az átutazók is elkerülik.</verse>
				<verse number="44">„Megbüntetem Bél bálványát, Babilon istenét. Kiragadom szájából, amit benyelt. Babilon falai leomlanak, nem jönnek hozzá többé a nemzetek!”</verse>
				<verse number="45">„Jöjjetek ki Babilonból! Népem, menekülj ki belőle! Mentse ki-ki az életét, az Örökkévaló lángoló haragja elől!</verse>
				<verse number="46">Ne ijedjetek meg a hírektől, ne essetek kétségbe, mikor rossz hírek érkeznek! Minden évben más-más rémhírt hallotok: erőszak az országban, s király király ellen indít háborút.”</verse>
				<verse number="47">„Bizony, eljön az idő, mikor végrehajtom ítéletem Babilon bálványain, megalázom egész országát, és halottaik szerteszét hevernek majd utcáin.</verse>
				<verse number="48">Pusztítók törnek rá észak felől, s Babilon bukásán örvendezik akkor az ég, a föld, és összes lakosuk — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="49">Bizony Babilonnak is el kell buknia, mivel sokakat megöltek Izráelben. Elesik Babilon, ahogy sokan elestek keze által az egész világon.”</verse>
				<verse number="50">„Akik megmenekültetek a fegyvertől, jöjjetek ki onnan, meg ne álljatok! Emlékezzetek az Örökkévalóra a távoli országokban, jusson eszetekbe Jeruzsálem!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="51">Hogy szégyenkeztünk, mikor meghallottuk a gyalázat hírét! Szégyen borította arcunkat, mikor megtudtuk, hogy idegenek hatoltak be az Örökkévaló Templomába!</verse>
				<verse number="52">Az Örökkévaló ezt mondja: „Bizony, eljön az idő, mikor végrehajtom ítéletem Babilon bálványain, és a káldeusok földjén mindenütt haldokló sebesültek hörögnek!</verse>
				<verse number="53">Ha Babilon az égig emelkedne, ha magas várait még jobban megerősítené, akkor is pusztítókat küldök ellene!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="54">Jajkiáltás hangzik Babilonból, nagy pusztítás zaja a káldeusok földjéről.</verse>
				<verse number="55">Mert az Örökkévaló most pusztítja el Babilont, elnémítja benne a lármát, a város zaját. Ellenségei megrohanják, elborítják, mint az árvíz. Csatakiáltás hangzik fölötte, mint harsogó hullámok robaja.</verse>
				<verse number="56">Rátör a pusztító Babilonra, harcosait foglyul ejtik, íjait összetörik, mert a bosszúállás Istene az Örökkévaló, aki méltányosan megfizet.</verse>
				<verse number="57">„Megrészegítem Babilon fejedelmeit, bölcseit, kormányzóit, hivatalnokait és erős harcosait. Elalszanak örökre, föl nem ébrednek soha!” — ezt mondja a Király, az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="58">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Babilon széles várfalait földig rombolják, magas kapuit tűz égeti meg. Így válik semmivé, amiért a népek fáradoztak! Amit a nemzetek építettek, tűz emészti meg.”</verse>
				<verse number="59">Jeremiás próféta külön leírta egy könyvtekercsbe mindezeket a próféciákat, amelyek Babilónia ellen szóltak, és mindazokat a csapásokat, amelyeknek be kell következniük Babilónián. Ezt a tekercset átadta Szerájának, Nérijjá fiának, (aki Mahszéjá fia), Cidkijjá, Júda királya egyik bizalmas szolgájának. Cidkijjá király uralkodásának negyedik évében Babilóniába ment, és kíséretében volt Szerája is, a király szállásmestere.</verse>
				<verse number="60"></verse>
				<verse number="61">Jeremiás ezt mondta Szerájának: „Itt ez a könyvtekercs. Amikor Babilon városába érkezel, feltétlenül olvasd föl hangosan minden szavát!</verse>
				<verse number="62">Azután így imádkozz: »Örökkévaló, te jelentetted ki, hogy ezt a helyet teljesen el fogod pusztítani úgy, hogy semmi sem marad belőle. Sem ember, sem állat nem fog itt élni, hanem örökre lakatlan sivatag lesz.«</verse>
				<verse number="63">Amikor pedig befejezed a fölolvasást, köss egy követ a tekercsre, és dobd bele az Eufrátesz folyó közepébe!</verse>
				<verse number="64">Akkor ezt mondd: »Ahogy ez a könyvtekercs elsüllyedt, és nem jön fel többé, úgy süllyedjen el Babilon a csapások miatt, amelyekkel sújtom!«” Itt végződnek Jeremiás beszédei.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="52">
				<verse number="1">Cidkijjá huszonegy éves korában lett Júda királya, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Hamútal volt, Jirmejá leánya, Libnaból.</verse>
				<verse number="2">Cidkijjá — Jójákim királyhoz hasonlóan — olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonoszságnak tekint.</verse>
				<verse number="3">Végül az Örökkévaló annyira megharagudott Jeruzsálem és Júda népére, hogy elűzte őket magától, és ezek a rettenetes dolgok történtek velük. Cidkijjá király föllázadt Babilónia királya ellen.</verse>
				<verse number="4">Emiatt Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen. Cidkijjá uralkodásának 9. évében, a 10. hónap 10. napján érkezett a sereg a város falai alá, és tábort vert. Körülzárták Jeruzsálemet, sáncokat építettek körülötte, és ostromolni kezdték.</verse>
				<verse number="5">Az ostrom egészen Cidkijjá uralkodásának 11. évéig tartott.</verse>
				<verse number="6">Abban az évben, a 4. hónap 9. napján már olyan súlyos volt az éhínség a városban, hogy a közembereknek semmiféle ennivaló nem jutott.</verse>
				<verse number="7">Ezen a napon Cidkijjá katonái rést ütöttek a kőfalon, és mindannyian elmenekültek. Éjjel lopódzkodtak ki a városból a király kertjén keresztül, a két kőfal közötti kapun át, és a Jordán völgye felé futottak, bár az ostromlók serege körülzárta a várost.</verse>
				<verse number="8">A káldeusok azonban üldözőbe vették a királyt. A Jerikó melletti síkságon utolérték és foglyul ejtették Cidkijját, aki mellől katonái szétfutottak.</verse>
				<verse number="9">Megkötözve vitték Nebukadneccar, Babilónia királya elé, Ribla városába, amely Hamát földjén van. Ott Nebukadneccar ítéletet tartott fölötte.</verse>
				<verse number="10">Cidkijjának végig kellett néznie, amint a fiait megölik, majd őt is megvakították. Ugyanakkor kivégezték Júda összes vezetőjét is. Babilónia királya kettős lánccal megkötöztette Cidkijját, majd Babilonba vitette. Ott börtönbe vetette, és Cidkijjá ott is maradt halála napjáig.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Nebukadneccar, Babilónia királya uralkodásának 19. évében, az 5. hónap 10. napján seregével együtt bevonult Jeruzsálembe Nebuzaradán, Babilónia királyának testőrparancsnoka.</verse>
				<verse number="13">Felgyújtotta az Örökkévaló Templomát, a királyi palotát, a város lakóházait és minden egyéb jelentős épületet.</verse>
				<verse number="14">A káldeus sereg körös-körül lerombolta a várfalakat is.</verse>
				<verse number="15">Azután Nebuzaradán száműzetésbe hurcolta azokat, akik már korábban, az ostrom ideje alatt kiszöktek a városból, és megadták magukat, meg mindazokat, akik Jeruzsálemben életben maradtak. Ezek egy része a legszegényebbek közé tartozott, más részük valamilyen mesterember volt.</verse>
				<verse number="16">Ugyanakkor Nebuzaradán a vidéki nincstelen lakosság egy részét is a lakóhelyükön hagyta, hogy műveljék a földeket, és gondozzák a szőlőket.</verse>
				<verse number="17">Jeruzsálemben a káldeusok összetörték és Babilóniába vitték a Templom előtti oszlopokat, a nagy medencét és a kisebb mosdó-medencék állványait. Mindezek bronzból készültek.</verse>
				<verse number="18">Elvitték a többi bronzeszközt is: a hamu kihordására szolgáló edényeket, az oltárhoz tartozó lapátokat, késeket, az áldozati állatok vérének felfogására szolgáló edényeket, a tömjénező tálakat, és a többi eszközt, amelyet a templomi szolgálatban használtak.</verse>
				<verse number="19">Hasonlóképpen elvitték az összes aranyból, illetve ezüstből készült templomi eszközt is: csészéket, parázs-tálakat, tömjénezőket, tálakat, serpenyőket, mécstartókat és kelyheket.</verse>
				<verse number="20">Azok a bronztárgyak, amelyeket még Salamon király készíttetett, mérhetetlen mennyiségű bronzot tartalmaztak. Ezek a következők voltak: két oszlop, egy nagy medence, meg az alatta lévő tizenkét bika-szobor, amely a medencét tartotta.</verse>
				<verse number="21">Az üreges oszlopok magassága 18 könyök, kerületük 12 könyök, vastagságuk négyujjnyi volt.</verse>
				<verse number="22">Az oszlopfő is bronzból készült, 5 könyök magas volt, hálózatos díszítés borította, amelyen körös-körül 100 gránátalma formájú dísz függött. Ezekből szemből nézve azonban csak 96 volt látható. A két oszlop teljesen egyforma volt.</verse>
				<verse number="23"></verse>
				<verse number="24">Nebuzaradán elhurcolta Jeruzsálemből ezeket a vezetőket: Szerája főpapot, Cefanját, a helyettesét, a Templom három kapuőrét,</verse>
				<verse number="25">a katonák parancsnokát, a király hét tanácsosát, a hadsereg vezetőjének írnokát, aki a katonai összeírásért volt felelős, és még 60 közembert, akiket a városban talált.</verse>
				<verse number="26">Az egész fogolycsoportot Ribla városába vitte, és odaállította őket Babilónia királya elé —</verse>
				<verse number="27">aki Hamát vidékén halálra ítélte és kivégeztette valamennyit. Így jutott fogságba és száműzetésbe Júda népe.</verse>
				<verse number="28">Azoknak a száma, akiket Nebukadneccar király száműzetésbe hurcolt, a következő: uralkodásának 7. évében 3 023 fő Júdából,</verse>
				<verse number="29">uralkodásának 18. évében 832 fő Jeruzsálemből,</verse>
				<verse number="30">uralkodásának 23. évében 745 fő Júdából — ez utóbbiakat Nebuzaradán hurcolta el. Ez összesen 4 600 fő.</verse>
				<verse number="31">Abban az évben, amikor Evil-Meródak Babilónia trónjára lépett, megkegyelmezett Jójákinnak, Júda királyának, és kihozatta a börtönből. Ez Jójákin fogságának 37. évében történt, a 12. hónap 25. napján.</verse>
				<verse number="32">Evil-Meródak kegyelmesen bánt Jójákinnal, és magasabb rangra és tisztességre emelte, mint a többi királyokat, akik szintén Babilóniában töltötték száműzetésük idejét.</verse>
				<verse number="33">Jójákin rabruháit kicseréltette, és ettől kezdve Jójákin egész életében a király asztalánál étkezett.</verse>
				<verse number="34">Babilónia királyának parancsára Jójákin ellátásáról állandóan gondoskodtak.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="25">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Jaj, milyen elhagyatott lett az egykor oly népes város! Hogy megözvegyült, pedig milyen dicsőséges volt a nemzetek között! Aki úrnő volt a tartományok között, most robotoló rabszolgává lett.</verse>
				<verse number="2">Keservesen sír éjjelente, könnyei áztatják arcát. Senki sem vigasztalja régi szeretői közül. Barátai mind elárulták, ellenségeivé lettek.</verse>
				<verse number="3">Júda népét elhurcolták otthonaiból, rabszolgasorba kerültek, kenyerük a szenvedés. Messze földre vitték őket, idegen nemzetek közé, de ott sem találtak nyugalmat. Üldözőik mind utolérték őket, nem menekülhettek szorult helyzetükből.</verse>
				<verse number="4">Még a Sionba vezető utak is gyászolnak, senki sem jön a szent ünnepekre többé. A városkapuk helyén üresség tátong, a papok keservesen sóhajtoznak. Leányait szolgaságba hurcolták, ezért süllyedt Sion keserűségbe!</verse>
				<verse number="5">Ellenségei fölülkerekedtek, könnyedén legyőzték, mivel az Örökkévaló büntette meg Siont tömérdek bűne miatt. Gyermekeit fogságba hurcolták, fogolyként vonultak ellenségeik előtt.</verse>
				<verse number="6">Megfosztották Siont minden ékességétől, odalett minden dicsősége! Fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, ha nincs legelőjük, — roskadozva menekültek üldözőik elől.</verse>
				<verse number="7">Nyomorúsága idején, száműzetése napjaiban régi dicsőségére emlékezik Jeruzsálem, s drága kincseire. Mert népe ellenség kezébe esett, s nem volt, aki segítsen rajta. Ellenségei pedig csak nézték, s gúnyosan nevettek bukásán.</verse>
				<verse number="8">Bizony, súlyosan vétkezett Jeruzsálem, ezért lett tisztátalan! Akik eddig tisztelték, most megvetik, mert látták megszégyenülését. Keservesen sóhajt ő is, szégyenében eltakarja arcát.</verse>
				<verse number="9">Saját vére szennyezi ruhája szegélyét. Mivel nem gondolt jövőjére, szörnyű mélyre süllyedt. Senki sem vigasztalja. „Lásd meg, Örökkévaló, szenvedéseimet, mert ellenségeim ujjonganak fölöttem!”</verse>
				<verse number="10">Ellenségei kirabolták Siont, minden kincsétől megfosztották. Néznünk kellett, hogy ellenségeink még a szent helyre is behatoltak, pedig te azt parancsoltad, Urunk, hogy idegenek ne menjenek be gyülekezetedbe!</verse>
				<verse number="11">Egész népünk sóhajt és nyög, amint kenyér után vágyakoznak, kincseiket is eladják egy falat kenyérért, hogy éhen ne haljanak. „Lásd meg, Örökkévaló, nézd, mennyire semmibe vesznek bennünket!</verse>
				<verse number="12">Nézzetek rám, kik erre jártok! Vajon van-e ehhez hasonló fájdalom, mint amely engem ért, amellyel az Örökkévaló keze sújtott izzó haragja napján?</verse>
				<verse number="13">Mert a magasból tüzet küldött az Úr, mely átjárta csontjaimat. Hálót feszített lábam elé, és a földre terített. Elhagyottá lettem, naphosszat csak sínylődöm.</verse>
				<verse number="14">Vétkeim igáját vettem nyakamba. Az Úr keze fonta össze, súlyuk lehúzza fejem, erőm elfogy, botladozom. Kiszolgáltatott azoknak, akik erősebbek nálam.</verse>
				<verse number="15">Erős harcosaimtól elfordult az Úr, nem törődött velük. Sereget küldött ellenem, hogy fiaimat összetörje. Az Úr maga taposta össze Jeruzsálemet, mint szőlőt a szüretelők.</verse>
				<verse number="16">Ezért sírok oly keservesen, ezért folynak könnyeim, mert messze tőlem a vigasztaló, aki lelkem felüdítené. Gyermekeim elpusztultak, mert ellenségem fölülkerekedett rajtam.”</verse>
				<verse number="17">Segítségért eseng Sion, karjait kitárja, de senki sem vigasztalja. Az Örökkévaló hozta ellene a nemzeteket, hogy Jákób népét körülkerítsék: úgy tekintenek Jeruzsálemre, mint tisztátalanra.</verse>
				<verse number="18">„Igazságos az Örökkévaló! Igazságosan bánt velem, mert parancsai ellen lázadoztam. Figyeljetek rám, ti népek mindannyian, s lássátok fájdalmamat! Fiaimat és leányaimat mind száműzetésbe hurcolták!</verse>
				<verse number="19">Hiába hívtam segítségül szeretőimet, mind cserbenhagytak! Papjaim és fejedelmeim éhen haltak a városban, ennivalót kerestek, hogy életben maradjanak, de hiába.</verse>
				<verse number="20">Nézz rám, Örökkévaló, milyen szorult helyzetben vagyok! Lelkem háborog, szívem vergődik, mert engedetlen és lázadó voltam. Az utcákon ellenség gyilkolja gyermekeimet, a házakban a halál pusztít.</verse>
				<verse number="21">Halld meg Uram, sóhajtásomat, mert nincs más, aki vigasztalna! Minden ellenségem hallotta veszedelmem, s ujjong, hogy így bántál velem. Hozd el a napot, amelyet előre hirdettél, amikor ők is úgy járnak, mint én!</verse>
				<verse number="22">Lásd meg minden gonosz tettüket! Bánj velük is úgy, ahogy engem büntettél sok vétkem miatt, mert sokat sóhajtozom, és szívem is beteg!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Jaj, milyen sötét felhőt borított Sionra haragjában az Úr! Izráel dicsőségét az égből a földre vetette. Haragja napján nem törődött még lába zsámolyával sem!</verse>
				<verse number="2">Könyörtelenül elpusztította az Úr Jákób népének minden hajlékát, összetörte haragjában Júda lakóinak várait. Földre taposta, megszégyenítette az egész királyságot és vezetőit.</verse>
				<verse number="3">Összetörte izzó haragjában Izráelnek minden hatalmát. Megvonta népétől védő karját, s utat engedett ellenségeinek. Úgy égette Jákób népét mindenfelől, mint megemésztő tűz.</verse>
				<verse number="4">Felvonta íját ellenünk, mint ellenségünk, ránk emelte karját, mint támadónk, Sion hajlékaiban mindenkit megölt, akire büszkén tekintettünk. Haragját zúdította ránk, mint tűzesőt.</verse>
				<verse number="5">Ellenségünkké lett az Úr: elpusztította Izráelt egészen! Lerombolta palotáinkat, romba döntötte erős várainkat, Júda népének gyászát és siralmait megsokasította.</verse>
				<verse number="6">Ledöntötte saját Sátorát, mint egy hitvány kerti kunyhót. Szétrombolta ünnepeinek helyét az Örökkévaló, feledésbe taszította Sion városának ünnepeit, még a szombatot is. Tüzes haragja hevében eltaszított királyt és papot.</verse>
				<verse number="7">Elhagyta oltárát, eltávozott Templomából. Ellenségünk kezébe adta annak bástyáit és falait. Diadalittas zajongás hallik az Örökkévaló házában, mint egykor ünnepeink napján.</verse>
				<verse number="8">Mert az Örökkévaló döntött úgy, hogy lerombolja Sion falait: kifeszítette fölötte a mérőzsinórt, véghezvitte, amit elhatározott. Hiába jajgatott bástya és várfal, mind leomlott, s földön hevernek, mint a gyászolók.</verse>
				<verse number="9">A kapuk szárnyai földre roskadtak, kapcsaikat és záraikat összetörték. A királyt és a fejedelmeket a nemzetek közé hurcolták, nincs többé sem törvény, sem tanítás. Még a próféták sem kapnak kijelentést az Örökkévalótól.</verse>
				<verse number="10">Sion fejedelmei némán ülnek a földön, fejükre port hintettek, derekukon zsákruha. Jeruzsálem fiatal leányai földre borulva gyászolnak.</verse>
				<verse number="11">Szemem a sírástól eleped, szívem nyugtalan háborog, lelkem, mint a földre ömlött víz, mert láttam népem pusztulását: csecsemők és gyermekek hevernek az utcán, éhségtől haldokolva!</verse>
				<verse number="12">Anyjukat szólítják, enni- és innivalóért könyörögnek. Ájultan fekszenek anyjuk karjaiban, s lassan kilehelik lelküket, mint az utcán heverő sebesült harcosok.</verse>
				<verse number="13">Ó Jeruzsálem, mit mondjak neked? Kihez hasonlítsalak? Sion népe, mivel vigasztaljalak? Hiszen pusztulásod oly nagy és mélységes, mint a tenger! Kicsoda gyógyíthat meg téged?</verse>
				<verse number="14">Prófétáid hamis látomásokkal ámítottak téged! Nem mutattak rá bűneidre, hogy megmenekülj a fogságtól. Hamis próféciákkal hitegettek, becsaptak és félrevezettek.</verse>
				<verse number="15">Akik arra járnak, s látják romjaidat, Jeruzsálem, gúnyolódva mutogatnak, megvetően legyintenek: „Nézzétek ezt a romhalmazt! Ezt hívták »Tökéletes Szépség«-nek? Ez lenne az »Egész Föld Öröme?«”</verse>
				<verse number="16">Ellenségeid nagy hangon dicsekednek, hogy legyőztek téged, fogukat vicsorítják, és kezüket dörzsölik: „Elpusztítottuk Jeruzsálemet! Erre vártunk már régóta, most saját szemünkkel láttuk a vesztét!”</verse>
				<verse number="17">Az Örökkévaló véghezvitte, amit határozott, beváltotta szavát, amelyet régen kihirdetett: könyörtelenül lerombolt téged, Jeruzsálem! Ellenségeidnek szerzett örömet, ellenfeleidnek adott győzelmet.</verse>
				<verse number="18">Jeruzsálem! Még falaid is kiáltsanak az Úrhoz! Folyjanak könnyeid éjjel-nappal, Sion, mint a folyó! Ne nyugodj, ne engedj magadnak pihenést!</verse>
				<verse number="19">Kelj föl, kiálts az Úrhoz még éjjel is, az őrváltás idején! Öntsd ki szíved az Úr színe előtt, mint a vizet! Emeld hozzá kezeidet, könyörögj kicsinyeid életéért, akik éhségtől ájultan fekszenek a város utcáinak kövén.</verse>
				<verse number="20">Nézz ránk, Örökkévaló! Kivel bántál így valaha? Hogyan lehet, hogy asszonyok a saját gyermekeiket, dédelgetett kicsinyeiket kell megegyék?! S hogy éppen az Úr szentélyében öldösik le a papokat és a prófétákat?</verse>
				<verse number="21">Holtan hever az utcák porában fiatal és öreg, ifjainkat és leányainkat öldöklő kard vágta le. Bizony, levágtad őket haragod napján, nem könyörültél, Uram!</verse>
				<verse number="22">Összehívtad ellenem minden rettegett ellenségemet, mint ünnepre a vendégeket, senki sem menekülhetett előlük az Örökkévaló haragja napján. Ellenségeim mind felemésztették gyermekeimet, akiket dajkáltam s felneveltem!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Én vagyok a férfi, aki fenyítést szenvedett, akit az Örökkévaló haragjában megvert!</verse>
				<verse number="2">Akit sötétségbe vitt, világtalan vidéken vezetett.</verse>
				<verse number="3">Bizony, én vagyok, akit megvert, újra meg újra, egész nap!</verse>
				<verse number="4">Elsorvasztotta testemet, összetörte csontjaimat,</verse>
				<verse number="5">körülkerített és megostromolt keserűséggel és szenvedéssel,</verse>
				<verse number="6">a sötétségbe helyezett, mintha már meghaltam volna.</verse>
				<verse number="7">Körülkerített, hogy meg nem szökhetek, megnehezítette bilincseimet.</verse>
				<verse number="8">Segítségért kiáltok az Örökkévalóhoz, de hiába: nem hallgatja meg.</verse>
				<verse number="9">Utjaimat erős fallal zárta el, s nem találok kiutat.</verse>
				<verse number="10">Lesben áll, mint medve, mint oroszlán a bozótban, hogy rám rohanjon.</verse>
				<verse number="11">Lekergetett utamról, megszaggatott, s otthagyott sebesülten.</verse>
				<verse number="12">Felvonta íját, céltáblának felállított, és nyilait rám lőtte.</verse>
				<verse number="13">Belém fúródtak, bensőmbe találtak, nyílvesszői mélyen megsebeztek.</verse>
				<verse number="14">Gúnyolódnak rajtam a nemzetek, csúfolnak engem napestig.</verse>
				<verse number="15">Eltöltött keserűséggel az Örökkévaló, megrészegített ürömmel.</verse>
				<verse number="16">Földre tepert, fogaim kavicsokkal kitörte, hamuba fektetett, porig alázott.</verse>
				<verse number="17">Lelkem nem ismer békességet, elfelejtettem a jólétet.</verse>
				<verse number="18">Már azt gondoltam, végem van, s nincs számomra reménység az Örökkévalónál.</verse>
				<verse number="19">Uram, lásd meg szenvedésemet, hontalanságomat, keserűségemet!</verse>
				<verse number="20">Amíg ezen kesergek, lelkem a földre roskad.</verse>
				<verse number="21">De újra remény támad bennem, ha meggondolom:</verse>
				<verse number="22">Az Örökkévaló kegyelme, hogy még élünk, mert hűséges szeretete soha nem fogy el!</verse>
				<verse number="23">Sőt, megújul minden reggel! Bizony, nagy a te hűséged, Uram!</verse>
				<verse number="24">Te vagy örökségem, Örökkévaló — mondja a lelkem —, ezért benned bízom, benned reménykedem!</verse>
				<verse number="25">Jó az Örökkévaló azokhoz, akik benne bíznak, akik jelenlétét keresik, kívánják.</verse>
				<verse number="26">Bizony, jó várni és nyugton maradni, amíg az Örökkévaló megszabadít!</verse>
				<verse number="27">Jó, ha igát viselsz, és türelmet tanulsz már fiatal korodban,</verse>
				<verse number="28">ha egyedül ülsz, s nem panaszkodsz, mikor az Úr igáját viseled,</verse>
				<verse number="29">ha megalázod magad előtte — hiszen van még remény —,</verse>
				<verse number="30">ha engeded, hogy bántalmazzanak, s eltűröd, hogy gyalázzanak.</verse>
				<verse number="31">Mert az Úr nem fordul el tőlünk örökre!</verse>
				<verse number="32">Megszomorít, de meg is könyörül rajtunk, mert hűséges szeretete kifogyhatatlan.</verse>
				<verse number="33">Hiszen nem szíve szerint büntet meg, nem annak örül, ha megalázhat!</verse>
				<verse number="34">Hogy a föld összes foglyait lába alá tiporja valaki,</verse>
				<verse number="35">hogy kiforgassák jogaiból a szegényt a Magasságos Isten szeme láttára,</verse>
				<verse number="36">hogy a perben igazságtalanul ítéljenek, — ezt az Úr nem nézi ölbe tett kézzel!</verse>
				<verse number="37">Ki tehetne bármit, amit az Úr nem parancsolt?</verse>
				<verse number="38">Vajon nem a Magasságos Isten szava szerint történik velünk jó és rossz?</verse>
				<verse number="39">Miért panaszkodik hát, aki él, miért zúgolódik saját vétke büntetése miatt?</verse>
				<verse number="40">Vizsgáljuk hát meg életünket, és térjünk vissza az Örökkévalóhoz!</verse>
				<verse number="41">Emeljük fel kezünket és szívünket a Menny Istenéhez:</verse>
				<verse number="42">„Bizony, vétkeztünk és lázadtunk ellened, Urunk, azért nem bocsátottál meg nekünk!</verse>
				<verse number="43">Haragodba burkolóztál, üldöztél és kíméletlenül öldöstél minket!</verse>
				<verse number="44">Sűrű felhővel vetted körül magad, könyörgésünk elől elzárkóztál.</verse>
				<verse number="45">Megvetett söpredékké tettél bennünket a nemzetek között.</verse>
				<verse number="46">Ellenségeink nagy hangon gyaláznak minket,</verse>
				<verse number="47">rettegés fenyeget, csapdába estünk, romlás és pusztulás a részünk.”</verse>
				<verse number="48">Szememből könnypatakok folynak népem romlása miatt.</verse>
				<verse number="49">Éjjel-nappal sírok, könnyeim szüntelen patakzanak,</verse>
				<verse number="50">amíg az Örökkévaló le nem néz a Mennyből, amíg ránk nem tekint!</verse>
				<verse number="51">Fáj a lelkem, mikor látom városom lakóinak sorsát.</verse>
				<verse number="52">Ellenségeim ok nélkül vadásztak rám, mint egy madárra,</verse>
				<verse number="53">sziklaverembe dobtak elevenen, s köveket hajigáltak fejemre.</verse>
				<verse number="54">Elborította fejemet a víz, s már azt hittem, végleg elvesztem.</verse>
				<verse number="55">Téged hívtalak segítségül, a verem mélyéről,</verse>
				<verse number="56">s te meghallottad segélykiáltásomat: „Örökkévaló, ne fogd be füledet sóhajtásom és kiáltásom előtt!”</verse>
				<verse number="57">Közel jöttél hozzám, mikor hívtalak, szívemhez szóltál: „Ne félj!”</verse>
				<verse number="58">Igen, Örökkévaló, te lettél védelmezőm, megmentetted életemet!</verse>
				<verse number="59">Láttad, hogyan bántak velem ellenségeim, ítélj hát javamra!</verse>
				<verse number="60">Nézd, milyen bosszúállók, hogyan forralnak gonosz terveket!</verse>
				<verse number="61">Hallottad gúnyolódásukat, Örökkévaló, és aljas terveiket,</verse>
				<verse number="62">hogyan rágalmaznak egész nap, s hogyan szidalmaznak folytonosan.</verse>
				<verse number="63">Akár ülnek, akár állnak, mindig engem gyaláznak.</verse>
				<verse number="64">Fizess meg nekik, Örökkévaló, minden gonosz tettük szerint!</verse>
				<verse number="65">Sötétítsd el szívüket, átkod sújtsa,</verse>
				<verse number="66">haragod üldözze őket, Örökkévaló, töröld el őket a föld színéről örökre!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Jaj, még az arany ragyogása is megfakult, a csillogó színarany is meghomályosult! A drágaköveket szétszórták, szanaszét hevernek minden utcasarkon!</verse>
				<verse number="2">Sion drága gyermekeivel, akik értékesebbek az aranynál, úgy bántak ellenségeink, mint valami hitvány cserépedénnyel!</verse>
				<verse number="3">Még a sakálok is táplálják, megszoptatják kicsinyeiket, de népem asszonyai kegyetlenül bánnak gyermekeikkel, mint a sivatagi struccmadarak.</verse>
				<verse number="4">A csecsemők szomjúságtól haldoklanak, a kisgyermekek kenyérért könyörögnek, de senki sem ad nekik, senki sem törődik velük.</verse>
				<verse number="5">Akik egykor megrakott asztalnál lakomáztak, most éhségtől haldokolnak az utca kövén, s akiket bíborban neveltek, most a szemétdombon keresgélnek.</verse>
				<verse number="6">Bizony, nagyobb népem bűne, mint Sodomáé volt egykor, amely kéz érintése nélkül elpusztult egy pillanat alatt.</verse>
				<verse number="7">Júda nazírjai tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél, pirosabbak a korallnál, termetük, mint a csiszolt zafír.</verse>
				<verse number="8">Most feketébbek, mint a korom, rájuk sem ismer az utcán senki, bőrük a csontjukhoz tapad, olyanok lettek, mint kiszáradt fa.</verse>
				<verse number="9">Jaj, boldogabbak, akiket kard ölt meg, mint akiket éhség pusztított el lassú kínhalállal, a kenyér hiánya miatt.</verse>
				<verse number="10">Irgalmas szívű anyák saját gyermekeiket főzték meg, hogy legyen mit enniük, mikor Jeruzsálem népe éhezett.</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló szabad utat engedett haragjának, kiöntötte ránk izzó haragját, s tűzbe borította Siont, megégette teljesen.</verse>
				<verse number="12">Nem hitték volna sem a föld királyai, sem a nemzetek lakosai, hogy az ellenség Jeruzsálem kapuin valaha is bevonulhat.</verse>
				<verse number="13">Jeruzsálem prófétáinak bűne miatt, papjainak vétke miatt történt ez, mert ártatlan vért ontottak, igazakat gyilkoltak benne.</verse>
				<verse number="14">Vérrel beszennyezve tántorogtak az utcán, mint a vakok. Tisztátalanná lettek, senki meg sem érinthette őket.</verse>
				<verse number="15">„Álljatok félre, tisztátalanok!” — kiáltottak rájuk az emberek. „Álljatok félre, ne érintsetek!” Mikor a nemzetek között kerestek menedéket, ott sem fogadták be őket.</verse>
				<verse number="16">Az Örökkévaló maga szórta szét őket, s nem törődött velük többé. Nem tisztelték őket a nemzetek, mint a papokat illenék, nem kegyelmeztek még az öregeknek sem.</verse>
				<verse number="17">Oly sokáig vártunk hiába, már a szemünk is belefáradt, reménykedve lestük a látóhatárt: jön-e már a felmentő sereg.</verse>
				<verse number="18">Ellenségeink minden lépésünket figyelték, már az utcára is féltünk kimenni. Elközelgett a végünk! Napjaink meg voltak számlálva! Eljött a vég!</verse>
				<verse number="19">Üldözőink gyorsabbak voltak, mint a sasok az égen. Űztek bennünket a hegyeken, leselkedtek ránk a pusztaságban.</verse>
				<verse number="20">Foglyul ejtették királyunkat, népünk éltető leheletét, az Örökkévaló fölkentjét, s akiről azt mondtuk: „Védelmező karja árnyékában élhetünk a nemzetek között!”</verse>
				<verse number="21">Ne örülj olyan nagyon, Edom népe, Úz földjén, mert terád is sor kerül. Neked is innod kell ebből a pohárból, megrészegedsz tőle, és letépik ruháidat!</verse>
				<verse number="22">Sion népe, büntetésed egyszer véget ér, nem tart az Úr száműzetésben örökre! De téged még azután is büntet vétkeidért, Edom népe, s bűneidet nyilvánosan leleplezi.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Emlékezz meg róla, Örökkévaló, mi történt velünk! Nézd, milyen gyalázatban élünk!</verse>
				<verse number="2">Országunkat idegen nép foglalta el, házainkban idegenek laknak!</verse>
				<verse number="3">Apátlan árvák lettünk, anyánk meg özveggyé.</verse>
				<verse number="4">Még ivóvizünket is pénzért vesszük, tűzifánkért is fizetnünk kell.</verse>
				<verse number="5">Elnyomóink igáját vettük nyakunkra, roskadásig hajszolnak, percnyi pihenést sem hagynak.</verse>
				<verse number="6">Hogy éhen ne haljunk, Egyiptomból és Asszíriából kell kenyeret vennünk.</verse>
				<verse number="7">Őseink vétkeztek, de már nincsenek, mi hordozzuk bűneik terhét.</verse>
				<verse number="8">Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki tőlük megszabadítson.</verse>
				<verse number="9">Életünk kockáztatásával szerezzük élelmünket, a pusztai rablók kardja fenyeget.</verse>
				<verse number="10">Bőrünk megfeketedett, mint a kemence, a hosszú éhezéstől.</verse>
				<verse number="11">Az asszonyokat megerőszakolták Sionban, a leányokat is Júda városaiban.</verse>
				<verse number="12">A fejedelmeket felakasztották, nem kímélték meg a véneket sem.</verse>
				<verse number="13">A fiatalokat nehéz munkára fogták, a gyerekek is súlyos terhek alatt botladoznak.</verse>
				<verse number="14">A vének nem ülnek már a város kapujánál, az ifjak sem énekelnek többé.</verse>
				<verse number="15">Szívünk öröme, jaj, odavan, gyászra fordult minden ünnepünk!</verse>
				<verse number="16">Lehullott fejünkről a virágkoszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk!</verse>
				<verse number="17">Szívünk megtelt fájdalommal, szemünk könnytől homályos,</verse>
				<verse number="18">mert elpusztult a Sion hegye, sakálok járnak csak romjain!</verse>
				<verse number="19">De te, Örökkévaló, örökké uralkodsz, királyi trónod mindörökre fennáll.</verse>
				<verse number="20">Miért felejtkeznél meg rólunk örökre? Miért hagytál el minket oly soká?</verse>
				<verse number="21">Állíts helyre bennünket, Örökkévaló, hogy újra fölépüljünk, tedd olyanná napjainkat, mint régen!</verse>
				<verse number="22">Ugye, nem vetettél el bennünket végleg? Ugye, haragod nem marad rajtunk örökre?</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="26">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Amikor harminc éves lettem, a negyedik hónap ötödik napján megnyílt a Menny, és látomásokat láttam, amelyek Istentől származtak. Ekkor a száműzetésben élők között voltam, a Kebár folyó partján, Babilóniában.</verse>
				<verse number="2">Ez Jójákin király fogságának az ötödik évében történt.</verse>
				<verse number="3">Ekkor érkezett meg az Örökkévaló szava Ezékiel paphoz, aki Búzi fia volt. Igen, kétségtelenül az Örökkévaló szólt hozzá, ott a káldeusok földjén, a Kebár folyó mellett, és az Örökkévaló helyezte rá a kezét.</verse>
				<verse number="4">Ezt láttam: észak felől viharos szél fújt, és nagy zivatarfelhő közeledett, amelyben egymást érték a villámok. Körülötte világosság ragyogott, a belsejében pedig tűz égett, amelyből aranyszínű fény sugárzott, olyan, mint az olvasztott fém ragyogása.</verse>
				<verse number="5">A tűz belsejéből négy mennyei teremtmény formája bontakozott ki. Alakjuk emberhez hasonlított,</verse>
				<verse number="6">de mindegyiknek négy szárnya és négy különböző arca volt.</verse>
				<verse number="7">Lábaik egyenesek voltak, de a borjú patájához hasonló lábfejben végződtek, és úgy ragyogtak, mint a fényesre csiszolt bronz.</verse>
				<verse number="8">Mind a négy oldalukon emberi karjuk és kezük volt a szárnyuk alatt. Mind a négy teremtménynek ugyanolyan arcai és szárnyai voltak,</verse>
				<verse number="9">és kiterjesztett szárnyaik egymáshoz értek. Amikor mozogtak, mindig egyenesen előre haladtak, valamelyik arcuk irányába, nem kellett fordulniuk.</verse>
				<verse number="10">Elölről emberi arcuk, jobbról oroszlán-arcuk, balról bika-arcuk, hátul pedig sas-arcuk volt.</verse>
				<verse number="11">Ilyennek láttam az arcukat. Két szárnyukat fölfelé kiterjesztették, ezekkel egymáshoz értek, két másik szárnyukkal pedig eltakarták a testüket.</verse>
				<verse number="12">Mindegyikük egyenesen előre haladt, arra, amerre a szellem vezette őket, s közben nem fordultak sem jobbra, sem balra.</verse>
				<verse number="13">Ezek a teremtmények úgy ragyogtak, mint az izzó parázs. Négyük között, a középen mintha égő fáklyák lobogtak volna. Ezek ide-oda cikáztak a teremtmények között, ahol a tűz a legerősebben ragyogott, s ahonnan időnként villámok csaptak ki.</verse>
				<verse number="14">A négy teremtmény együtt mozgott: oly sebesen cikáztak ide-oda, mint a villám.</verse>
				<verse number="15">Ahogy néztem őket, észrevettem, hogy mindegyikük lába mellett egy-egy kerék látható.</verse>
				<verse number="16">Ezek a kerekek mintha ragyogó aranysárga fényű drágakőből készültek volna: egyformák voltak, és mindet úgy szerkesztették, hogy a belsejében egy másik kerék is látszott.</verse>
				<verse number="17">Mind a négy teremtmény megfordulás nélkül minden irányban tudott mozogni.</verse>
				<verse number="18">Mind a négynek még a hátát is mindenütt szemek borították. Milyen fenségesek és félelmetesek voltak!</verse>
				<verse number="19">Amikor valamerre elmozdultak, a mellettük lévő kerekek is szorosan velük együtt haladtak. Amikor a teremtmények felrepültek, a kerekek is velük együtt repültek, mert ezeknek a teremtményeknek a szelleme a mellettük lévő kerekekben volt. Mindig arra mozdultak, amerre a szellem akarta.</verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21">Ha a teremtmények továbbmozdultak, a kerekek is velük együtt haladtak, ha ők megálltak, a kerekek is, ha ők felrepültek, a kerekek is, mert ezeknek a teremtményeknek a szelleme a mellettük lévő kerekekben volt.</verse>
				<verse number="22">A fejük fölött kristály-boltozathoz hasonló mennyezet látszott.</verse>
				<verse number="23">A boltozat alatt mindegyik teremtmény két szárnyát kiterjesztette úgy, hogy az éppen összeérjen a mellette lévő teremtmények szárnyával. Másik két szárnyával a pedig a saját testét takarta be.</verse>
				<verse number="24">Amikor a teremtmények mozogtak, a szárnyuk olyan hangot keltett, mint a tengerparti hullámok zúgása, vagy mint a Mindenható Isten hangja, vagy egy nagy sokaság morajlása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat.</verse>
				<verse number="25">Azután hangot hallottam a fölöttük lévő mennyezet felől — ekkor ők megálltak, és leeresztették szárnyaikat.</verse>
				<verse number="26">A boltozat fölött kék színű drágakőhöz hasonló királyi trónushoz hasonlót láttam. Ezen ült valaki, akinek alakja emberhez hasonlított.</verse>
				<verse number="27">Derekától fölfelé mintha a belsejében tűz égett volna, amelyből aranyszínű fény sugárzott, és ragyogás vette körül. Derekától lefelé szintén égő tűzhöz hasonlított, amelyet ragyogó fényözön övezett.</verse>
				<verse number="28">Ez a ragyogás, amely a trónon ülőt körülvette, a szivárványhoz hasonlított, amely eső után szokott feltűnni a felhőkön. Ilyennek láttam az Örökkévaló dicsőségének formáját. Amikor felfogtam, hogy mit látok, arcomra estem előtte. Azután egy hang szólt hozzám.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Azt mondta: „Ember fia! Állj fel, mert beszélni akarok veled!”</verse>
				<verse number="2">Amikor megszólított, a Szellem átjárt engem, és talpra állított, hogy figyelni tudjak arra, aki beszél velem.</verse>
				<verse number="3">Akkor az, aki megszólított, azt mondta: „Ember fia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó és engedetlen néphez, akik fellázadtak ellenem. Mind az ősök, mind pedig leszármazottjaik folyton vétkeztek ellenem mind a mai napig.</verse>
				<verse number="4">Ez a mostani nemzedék pedig makacs és keményfejű. Hozzájuk küldelek, hogy mondd nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló…«.</verse>
				<verse number="5">Ők pedig, akár hallgatnak rád, és elfogadják az üzenetet, akár nem fogadják el, és nem hagyják abba gonoszságaikat — hiszen ellenem lázadó nép ez —, mindenképpen meg fogják tudni, hogy próféta van közöttük.</verse>
				<verse number="6">De neked, ember fia, nem szabad megijedned tőlük! Attól se félj, amit mondanak! Ha a szavuk megsebez, mint a tövises bozót; vagy éget, mint a csaláncsípés; sőt fájdalmas, mint a skorpió fullánkja, akkor se félj szavaiktól, akkor se rémülj meg tekintetüktől, hiszen ez a nép ellenem lázad!</verse>
				<verse number="7">Akármi történik is, szavaimat el kell mondanod nekik! Akár hallgatnak rá, akár nem, neked el kell mondanod, amit üzenek nekik — hiszen ez a nemzedék fellázadt ellenem!</verse>
				<verse number="8">Te azonban, ember fia, ne lázadj ellenem, és ne légy engedetlen, mint ez a nép! Figyelj arra, amit neked mondok, és hallgass rám: nyisd ki a szád, és edd meg, amit neked adok!”</verse>
				<verse number="9">Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlik ki felém, amely könyvtekercset tartott.</verse>
				<verse number="10">Kiterítette előttem, és láttam, hogy a tekercs mindkét oldala tele van írva sírással, jajgatással és gyászénekkel.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Ezt mondta: „Ember fia, edd meg, amit itt látsz! Edd meg ezt a könyvtekercset, azután menj, és mondd el Izráel népének!”</verse>
				<verse number="2">Akkor nekem adta a könyvtekercset, én pedig kinyitottam a számat és megettem.</verse>
				<verse number="3">Azután azt mondta: „Ember fia, egészen töltsd meg a gyomrodat ezzel a könyvtekerccsel, amelyet én adok neked! Egész bensőd teljen meg vele!” Akkor megettem a könyvtekercset, amely édes volt a számban, mint a méz.</verse>
				<verse number="4">Majd ezt mondta: „Ember fia, menj Izráel népéhez, és szólj hozzájuk az én szavaimmal!</verse>
				<verse number="5">Nem idegenekhez küldelek, hanem a saját népedhez. Nem olyanokhoz, akik más nyelven beszélnek, és nem értenék meg, amit mondasz, hanem Izráel népéhez.</verse>
				<verse number="6">Nem küldelek idegen országokba, ahol az emberek beszédét nem értenéd meg — bár, ha azokhoz küldenélek, ők bizony hallgatnának rád.</verse>
				<verse number="7">Nem, hanem Izráel népéhez küldelek, akiknek érted a nyelvét, és ők is téged. Csakhogy ez a nép nem fog rád hallgatni, mivel nem akarnak rám hallgatni és nekem engedelmeskedni, mert egész Izráel keményfejű és makacs szívű.</verse>
				<verse number="8">Én azonban megkeményítettem arcodat, hogy megálld a helyedet velük szemben, és ugyanolyan keményfejűvé tettelek, mint amilyenek ők.</verse>
				<verse number="9">Sőt, amint a gyémánt keményebb a kovakőnél, a te elszántságodat is keményebbé tettem, mint az övék. Ezért ne félj tőlük, és ne ijedj meg tekintetüktől, hiszen ők ellenem lázadnak!”</verse>
				<verse number="10">Azután ezt mondta: „Ember fia, minden szót, amit neked mondok, figyelmesen hallgass meg, és jól véss a szívedbe, hogy el ne felejtsd!</verse>
				<verse number="11">Azután menj a Babilóniában élő száműzöttekhez, néped fiaihoz, és mondd nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló…«! Akár hallgatnak rád, akár nem, el kell mondanod nekik, amit üzenek.”</verse>
				<verse number="12">Azután a Szellem felemelt engem, és ahogy az Örökkévaló dicsősége felemelkedett helyéről, a hátam mögül mennydörgéshez hasonló erős hangot hallottam.</verse>
				<verse number="13">Ekkor a négy mennyei teremtmény egymást érintő szárnyai ismét mozogni kezdtek, és zúgó hangot adtak. A mellettük lévő kerekek hangja olyan volt, mint a mennydörgés.</verse>
				<verse number="14">A Szellem felemelt, és magával ragadott. Az Örökkévaló keze súlyosan rám nehezedett, szellemem pedig megtelt haraggal és keserűséggel.</verse>
				<verse number="15">Megérkeztem az izráeli száműzöttekhez a Kebár folyó partjára, Tel Abíb-ba, és ott ültem közöttük felindultan és némán hét napig.</verse>
				<verse number="16">Hét nap múlva az Örökkévaló szava érkezett hozzám. Azt mondta:</verse>
				<verse number="17">„Ember fia, őrállóvá tettelek téged Izráel népe számára. Ezért halld meg, amit ajkam kimond, és figyelmeztesd őket az én nevemben!</verse>
				<verse number="18">Amikor azt mondom a bűnösnek: »Bizony, meg fogsz halni!« — neked figyelmeztetned kell őt, hogy letérítsd a rossz útról, és megmentsd az életét. Ha nem figyelmezteted, az a bűnös valóban meg fog halni a bűnei miatt — a haláláért azonban téged teszlek felelőssé, mert nem szóltál neki!</verse>
				<verse number="19">Viszont, ha figyelmezteted, és ő nem hallgat rád, nem változtat az életén, nem tér le a rossz útról, akkor — bár ő ugyanúgy meghal a bűnei miatt — te nem leszel felelős a haláláért.</verse>
				<verse number="20">Ha az igaz ember letér a jó útról, és vétkezik, akkor én a bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha te nem figyelmezteted, akkor ő a saját vétke miatt hal meg, és a korábbi igazságos tetteit nem veszem tekintetbe — de téged teszlek felelőssé a haláláért.</verse>
				<verse number="21">Ha viszont az igaz embert figyelmezteted, hogy ne vétkezzen tovább; és ő hallgat a szavadra, jó útra tér, és nem vétkezik többé, akkor életben marad; és te is szabad leszel a felelősség súlyától.”</verse>
				<verse number="22">Az Örökkévaló rám tette a kezét, és azt mondta: „Kelj fel, menj ki a völgybe! Ott fogok beszélni veled.”</verse>
				<verse number="23">Akkor felkeltem, és kimentem a völgybe. Ott megjelent az Örökkévaló dicsősége: éppen olyannak láttam, mint a Kebár folyó mellett. Arccal a földre estem előtte.</verse>
				<verse number="24">A Szellem betöltött, és talpra állított. Ő pedig ezt mondta nekem: „Menj haza, és zárkózz be a házadba!</verse>
				<verse number="25">Ember fia, kötelekkel fognak megkötözni, és nem mehetsz ki az emberek közé.</verse>
				<verse number="26">Én fogom a nyelvedet a szájpadlásodhoz ragasztani, hogy ne szólhass egy szót sem. Így nem lesz senki, aki figyelmeztesse és helyreigazítsa ezt az ellenem lázadó nemzedéket, hogy többé ne vétkezzen.</verse>
				<verse number="27">Csak akkor szólhatsz hozzájuk, ha én szólok hozzád! Akkor majd megoldom a nyelvedet, és mondd nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló…«. Aki akarja, hallja, és értse meg! Aki pedig nem akarja meghallani, hát ne törődjön vele — hiszen ez a nemzedék fellázadt ellenem.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">„Ember fia! Fogj egy téglát, állítsd magad elé, és karcold rá egy város képét, Jeruzsálemét!</verse>
				<verse number="2">Azután tégy úgy, mintha ostromolnád a várost! Vedd körül az ellenséges sereg táborával, építs körülötte sáncot, állíts fel faltörő kosokat Jeruzsálemmel szemben!</verse>
				<verse number="3">Majd fogj egy vasserpenyőt, és tedd azt a város és az arcod közé! Arcodat fordítsd a város ellen, vedd körül, és ostromold meg! Figyelmeztető jel ez Izráel egész népének.</verse>
				<verse number="4">Azután feküdj a bal oldaladra, és maradj úgy! Vedd magadra Izráel északi királyságának a bűneit! Addig fogsz a bal oldaladon feküdni, amíg viselned kell a bűneiket: 390 napig. Mert én határoztam meg bűneik súlya szerint az évek számát, és én nehezítettem rád bűneiket, hogy viseld azokat. Egy évet egy napnak számítottam neked. Így kell viselned Izráel királyságának bűneit.</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">Amikor ez az idő letelt, fordulj a jobb oldaladra, és maradj úgy 40 napig! Ezúttal Júda királyságának vétkeit kell viselned. Egy évet egy napnak számítottam neked.</verse>
				<verse number="7">Tehát irányítsd a tekinteted Jeruzsálemre, nyújtsd ki meztelen karodat a tégla fölé, mintha ostromolnád, és prófétálj Jeruzsálem ellen!</verse>
				<verse number="8">Nézd, megkötözlek, hogy ne fordulhass egyik oldaladról a másikra, amíg be nem fejezed Jeruzsálem jelképes ostromát.</verse>
				<verse number="9">Szerezz magadnak különféle magokat, és abból készítsd el mindennapi kenyeredet! Készíts elő búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt — tedd ezeket egy edénybe, és ebből készíts magadnak kenyeret! Amíg az oldaladon fekszel 390 napig, csak az ebből készült kenyeret edd!</verse>
				<verse number="10">De ebből is csak 20 sékel súlyú kenyeret ehetsz naponta. Ezt oszd be az egész napra!</verse>
				<verse number="11">Vizet is csak mérték szerint ihatsz: naponta a hin egyhatod részét. Ezt is be kell osztanod!</verse>
				<verse number="12">Minden nap készítsd el az aznapi kenyéradagodat! Úgy készítsd el, ahogyan az árpakenyeret szokták, és szárított emberi ganéj tüzénél süsd meg az emberek szeme láttára!”</verse>
				<verse number="13">Azután azt mondta az Örökkévaló: „Izráel népe is így fogja enni tisztátalan kenyerét az idegen népek között, ahová kiűzöm őket földjükről!”</verse>
				<verse number="14">Akkor felkiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Még sohasem szennyeztem be magam tisztátalan étellel! Gyermekkorom óta sohasem ettem olyan ételt, amelyet a Törvény szerint nem szabad megenni. Nem ettem olyan állat húsát, amely betegség miatt pusztult el, vagy amelyet vadállat szaggatott szét.”</verse>
				<verse number="15">Erre Isten így válaszolt: „Jól van, megengedem, hogy emberi ganéj helyett szárított marhatrágyán süsd meg a kenyeredet”.</verse>
				<verse number="16">Azután ezt mondta: „Ember fia, eddig elláttam Jeruzsálemet élelemmel, de most elveszem a kenyeret a kezükből. Csak nagyon szűkösen jutnak majd kenyérhez, és épp hogy csak éhen-szomjan nem halnak. Félve eszik azt a keveset is, és aggódni fognak a víz miatt is. Nagyon be kell osztaniuk, ami kevés élelmük és vizük marad a városban.</verse>
				<verse number="17">Mivel nagyon kevés kenyerük és vizük marad, rémülten nézik egymást, amint sorra elsorvadnak és meghalnak a gonoszságaik miatt.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Azután ezt mondta: „Ember fia, amikor letelik Jeruzsálem ostromának az ideje, fogj egy éles kardot, és borotváld le hajad és szakállad, mint a borotvával szokták. Levágott hajadat és szakálladat tedd mérlegre, és gondosan oszd három egyenlő részre! Az egyik harmadrészt tedd rá arra a téglára, amely Jeruzsálemet jelképezi, és égesd meg rajta. A másik harmadrészt vagdosd fel apróra a karddal, és szórd szét a »város« körül! A maradék harmadot szórd a levegőbe, hadd fújja szét a szél! Én pedig kivont karddal űzöm őket, amíg szétszóródnak.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">A maradékból azonban előbb egy keveset köss a ruhád szegélyébe!</verse>
				<verse number="4">Azután még ebből is vegyél ki egy csipetnyit, és dobd a tűzbe! Égesd el — mert ebből fog az a tűz kicsapni, amely eléri Izráel népét!”</verse>
				<verse number="5">Majd azt mondta Uram, az Örökkévaló: „Mindez Jeruzsálemet jelképezi. Mert én helyeztem el őt a különböző nemzetek közé. Én vettem körül a többi országokkal.</verse>
				<verse number="6">Jeruzsálem népe azonban fellázadt a törvényeim ellen, és bűnösebb lett, mint a körülötte élő idegen népek. Engedetlenebb lett rendelkezéseimmel szemben, mint a környező országok. Nem engedelmeskedtek parancsaimnak, és nem az én törvényeim szerint éltek.”</verse>
				<verse number="7">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mivel lázadóbbak és engedetlenebbek voltatok, mint a körülöttetek élő népek, s mivel nem éltetek törvényeim szerint és nem engedelmeskedtetek parancsaimnak, sőt, még a körülöttetek élő népek törvényeinek mértéke szerint sem éltetek,</verse>
				<verse number="8">ezért mostantól fogva én magam fordulok ellenetek! Bizony, én magam büntetlek meg benneteket a többi népek szeme láttára.</verse>
				<verse number="9">Mivel ti ilyen szörnyű és utálatos dolgokat követtetek el, én is olyan rettenetes dolgokat teszek veletek, amilyet eddig még soha, és amilyet ezután soha többé nem teszek:</verse>
				<verse number="10">Jeruzsálem lakosait annyira gyötörni fogja az éhség, hogy a szülők a saját gyermekeiket eszik meg, és a gyermekek a szüleiket! Végrehajtom rajtatok sokféle ítéletemet, és akik élve maradnak, azokat szerteszét szórom a szélrózsa minden irányába!”</verse>
				<verse number="11">„Olyan biztos, hogy megbüntetlek téged, Jeruzsálem, mint ahogy élek — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, mert bemocskoltad szent Templomomat sokféle szörnyű tetteiddel és undorító bálványaiddal! Bizony, megbüntetlek érte, és elfordítom a szemem rólad, nem szánakozom rajtad, és nem sajnállak!</verse>
				<verse number="12">Jeruzsálem, lakosaid harmadrésze az ostromlott városban pusztul el éhség és betegség miatt, harmadrésze harcban esik el a városon kívül, maradékát pedig kivont karddal üldözöm, és szétszórom a földön.</verse>
				<verse number="13">Csak azután szűnik meg ellenük való haragom, és miattuk való bosszúságom, mert elégtételt veszek mindazért, amit ellenem elkövettek. Ők pedig meg fogják érteni, hogy én, az Örökkévaló szóltam hozzájuk, amikor irántuk való féltő szeretetem és miattuk való bosszúságom arra indított, hogy haragomat rájuk zúdítsam.”</verse>
				<verse number="14">„A körülötted lakó népek szeme láttára el foglak pusztítani, Jeruzsálem — csak romhalmaz marad belőled! Gyalázni és gúnyolni fog mindenki, aki arra jár!</verse>
				<verse number="15">A szomszédos nemzetek gúnyolódni fognak rajtad, de rémületes és intő példa is leszel a számukra, amikor látják majd, hogyan hajtom végre rajtad büntető ítéleteimet haraggal, búsulással és súlyos csapásokkal. Ezt én mondom, az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="16">Rátok szabadítom az éhség gonosz nyilait, amelyek bizonyosan elpusztítanak benneteket. Súlyos éhínséget bocsátok rátok, és elveszem tőletek a mindennapi kenyeret.</verse>
				<verse number="17">Éhséget és gonosz vadállatokat küldök rátok, amelyek megfosztanak gyermekeitektől. Halálos járványok pusztítanak közöttetek a városban, és ellenséges katonák gyilkolnak majd benneteket. Mindezek rátok következnek, ezt én mondom, az Örökkévaló!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Azután ismét elérkezett hozzám az Örökkévaló szava.</verse>
				<verse number="2">Azt mondta: „Ember fia, fordulj Izráel hegyei felé, és prófétálj ellenük!</verse>
				<verse number="3">Ezt mondd nekik: Izráel hegyei, halljátok meg, Uram, az Örökkévaló üzenetét! Ezt mondja Uram, az Örökkévaló ezeknek a hegyeknek, domboknak, szakadékoknak és völgyeknek: Nézzétek! Én magam fogom rátok hozni az ellenség fegyverét, és lerombolom a bálványok számára emelt magaslataitokat.</verse>
				<verse number="4">Szétrombolom áldozati oltáraitokat, összetöröm tömjénező oltáraitokat, akik pedig a bálványoknak áldoztak, azokat halálra sebzetten bálványaik elé dobom!</verse>
				<verse number="5">Bizony, Izráel fiainak holttestét utálatos bálványaik elé hajítom, és csontjaitokat szétszórom oltáraitok körül!</verse>
				<verse number="6">Eléri a pusztulás minden lakóhelyeteket: a városokat elpusztítja az ellenség, a bálványok számára emelt magaslatokat szétrombolják, hogy többé ne lehessen azokon áldozni. Oltáraitokat szétverik, s többé nem áldoznak rajtuk utálatos bálványoknak. A tömjénező oltárokat összetörik, és kezetek minden alkotását végleg elpusztítják.</verse>
				<verse number="7">Titeket pedig halálra sebeznek, s akkor megértitek, hogy én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="8">De mégis hagyok közületek maradékot a nemzetek között! Ha kevesen is, de lesznek, akik megmenekülnek a haláltól. Szétszórlak titeket messzi országokba, és idegen népek között kell élnetek.</verse>
				<verse number="9">Azokat, akik megmenekülnek, idegen országba, száműzetésbe hurcolják, de ott mégis emlékezni fognak rám, amikor összetöröm hűtlen szívüket, amely elfordult tőlem. Bizony, megalázom házasságtörő tekintetüket, amely a bálványok után sóvárgott! Akkor megutálják önmagukat minden utálatos gonoszságuk miatt, amelyet elkövettek!</verse>
				<verse number="10">Akkor végre megértik és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló! Megértik, hogy amikor azt mondtam, hogy veszedelmet hozok rájuk, az nem üres fenyegetés volt — mert valóban én sújtottam őket ezekkel a csapásokkal.”</verse>
				<verse number="11">Azt mondta nekem Uram, az Örökkévaló: „Csapd össze kezed, dobbants a lábaddal, és mondd: Jaj Izráel népének! Jaj nekik, mert sok gonoszságuk és szörnyű vétkeik miatt fognak elpusztulni fegyver, éhínség és halálos járványok által!</verse>
				<verse number="12">Akik távol vannak a várostól, azokat halálos járványok ölik meg, akik közel vannak, azok harcban esnek el, akik pedig megmaradnak az ostromlott városban, azok éhen halnak — csak ezután múlik el haragom!</verse>
				<verse number="13">Csak akkor értitek meg és ismeritek el, hogy én vagyok az Örökkévaló! Csak akkor, amikor halálra sebzetten szanaszét hevertek utálatos bálványaitok előtt és oltáraitok körül, a bálványok számára emelt magaslatokon, a hegyek csúcsán, a zöld lombú fák alatt, a sűrű levelű tölgyek alatt — minden helyen, ahol bálványaitoknak illatos tömjént áldoztatok.</verse>
				<verse number="14">Fölemelem karomat ellenetek, megbüntetlek titeket, és földeteket pusztasággá teszem! Bizony, kietlenebb és sivárabb pusztaság lesz minden lakóhelyetek, mint Ribla sivataga! Akkor fogjátok megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Azután az Örökkévaló szava érkezett hozzám.</verse>
				<verse number="2">Azt mondta: „Most pedig, ember fia, ezt üzeni az Örökkévaló Isten Izráel földjének: Itt a vég! Egész földedre eljött a vég!</verse>
				<verse number="3">Már rajtad a pusztulás! Rád zúdítom haragom tüzét, megítéllek tetteid és életed szerint, minden utálatos bűnödért megfizetsz!</verse>
				<verse number="4">Szemem nem szánakozik rajtad, többé már nem könyörülök! Megbüntetlek gonosz dolgaidért, s minden undorító tettedért! Te pedig végre megérted, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="5">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Veszedelemre veszedelem következik!</verse>
				<verse number="6">Jön a vég, a vég eljön hamar! Feltámadt ellened, nézd, hogy közeleg!</verse>
				<verse number="7">Izráel népe, hallod ezt a zsivajt? Ellenséged közel! Pusztulásod napja jön, seregek zajonganak a hegyeken.</verse>
				<verse number="8">Még egy kevés idő, és rátok öntöm haragom, bosszút állok, megfizetek minden szörnyű tettedért, megítéllek istentelen életedért!</verse>
				<verse number="9">Nem szánlak meg többé, már nem könyörülök! Megbüntetlek gonosz dolgaidért, s minden undorító tettedért! Te pedig végre megérted, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki csapásokkal sújtalak!</verse>
				<verse number="10">Nézd, eljött a nap, eljött! Mint a vessző, kivirágzott az ítélet! Az Örökkévaló jelt adott, az ellenség készül, a büszke király útrakész.</verse>
				<verse number="11">Feltámad az erőszakosság, hogy megbüntesse ezt a gonosz nemzetet. Legyenek bármilyen sokan, senki sem marad meg közülük. Nem marad meg gazdagságuk, sem sokaságuk, sem előkelőik!</verse>
				<verse number="12">Eljött a büntetés ideje, eljött a nap! Ne örüljön, aki vesz, ne búsuljon, aki elad, mert rettenetes harag zúdul mindenkire!</verse>
				<verse number="13">Aki eladta földjét, sohasem kapja vissza többé. Még ha élve megmenekülne, akkor se látja viszont, mert e látomás Izráel egész népének szól. S ha valaki megmenekül közülük, az sem segít rajtuk.</verse>
				<verse number="14">Megfújják a kürtöt, hogy készüljenek a harcra, de senki sem megy a csatába, mert haragom mindenkire rátör.</verse>
				<verse number="15">A városon kívül az ellenség fegyvere, belül az éhség és halálos járvány. Ha kimegy belőle, fegyver öli meg, ha bent marad, éhínség és betegség emészti meg.</verse>
				<verse number="16">Aki mégis életben marad, rémülten menekül a hegyekbe, nyög és sír bűnei miatt, mint a völgyek galambja.</verse>
				<verse number="17">Mindnek reszket a térde, s karja erőtlen lehanyatlik.</verse>
				<verse number="18">Zsákba öltözik, a félelem beborítja, szégyen az arcán, s a fején kopaszság.</verse>
				<verse number="19">Ezüstözött bálványaikat az utcára dobálják, aranyszobraikat meg a szemétre. Nem szabadítja meg őket az Örökkévaló haragja napján sem ezüst, sem arany. Csapda lett számukra a sok drágaság, bűnre csábító csalétek, de az éhségtől meg nem menti őket, sem hasukat nem tölthetik meg vele.</verse>
				<verse number="20">Drágaságaik, ékköveik csak büszkeségüket növelték, majd utálatos bálványaikra aggatták azokat, szörnyű szobrokat ékesítettek vele, ezért szórtam a szemétre valamennyit.</verse>
				<verse number="21">Zsákmányul adtam az idegeneknek, prédául a föld gonoszainak, hogy meggyalázzák!</verse>
				<verse number="22">Elfordítom arcomat népemtől, idegenek dúlják fel szentélyemet, meggyalázzák, kifosztják házamat.</verse>
				<verse number="23">Készítsd a láncot a foglyoknak, mert tele a város gyilkossággal, tele van Jeruzsálem erőszakossággal!</verse>
				<verse number="24">Ezért rájuk hozom a leggonoszabb idegeneket, hadd dúlják fel Izráel házait! Véget vetek az erőszakosok büszkeségének, s az idegenek meggyalázzák még a szent helyeket is!</verse>
				<verse number="25">Pusztulás és pánik tör rátok, hiába kerestek biztonságos menedéket!</verse>
				<verse number="26">Egyik csapást a másik követi, vészhírek keringenek. Szaladtok a prófétához, van-e kijelentés? Futtok a papokhoz, de nincs tanítás, kérditek a véneket, de nincs tanácsuk.</verse>
				<verse number="27">Királyotok a halottakat siratja, a vezetők zsákba öltözve gyászolnak, a közember retteg, kezei remegnek. Megbüntetem mindet, ahogy megérdemlik. Ahogyan ítéltek, én is úgy ítélem őket. Akkor majd megértik, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">A száműzetés hatodik évében, a hatodik hónap ötödik napján történt. Júda vezetői éppen nálam voltak, a házamban, amikor hirtelen Uram, az Örökkévaló rám tette kezét.</verse>
				<verse number="2">Egy emberhez hasonló alakot láttam, aki mintha tűzből lett volna. Deréktól lefelé égő tűzből volt, deréktól fölfelé pedig olyan ragyogóan fényes volt, mint az olvasztott fém.</verse>
				<verse number="3">Láttam, hogy valaki felém nyújtja a karját, és megragad a hajamnál fogva. Majd szellemben felemelt az ég és föld közé, és Jeruzsálembe vitt. Az Istentől küldött látomásban a Templom belső udvarának északi kapujához érkeztem, ahol az a bálványszobor állt, amely Istent féltékeny haragra ingerelte.</verse>
				<verse number="4">Azután Izráel Istenének dicsőségét láttam — éppen olyan volt, mint amilyennek előzőleg látomásban láttam, a völgyben.</verse>
				<verse number="5">Megszólított: „Ember fia, nézz észak felé!” Arra néztem, és az oltár melletti kapunál ott állt az a bálványszobor, amely Istent féltékeny haragra ingerelte.</verse>
				<verse number="6">Majd ezt mondta: „Ember fia, látod, milyen undorító és rettenetes dolgokat művel Izráel népe?! Ide helyezték bálványukat, éppen az én Templomom mellé! De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked.”</verse>
				<verse number="7">Ezután a Templom udvarának a kapujához vitt, ahol egy rést láttam a falban.</verse>
				<verse number="8">Majd ezt mondta: „Ember fia, törj egy rést a falon!” Úgy is tettem, és egy ajtót láttam.</verse>
				<verse number="9">„Menj be az ajtón — mondta —, és lásd meg, milyen szörnyű gonoszságokat művelnek ott!”</verse>
				<verse number="10">Bementem, és ott undorító hüllők, kígyók és egyéb tisztátalan állatok bálványszobrait találtam. Izráel népe ezeket imádta! Sőt, a falakon is körös-körül ezeknek a bálványoknak a képeit láttam!</verse>
				<verse number="11">Izráel hetven vezetője ott állt a bálványok előtt, mindegyikük kezében füstölő, amelyből tömjénfüst szállt fel. Megismertem közülük Jaazanjáhut, Sáfán fiát.</verse>
				<verse number="12">Akkor Isten ezt mondta: „Ember fia, látod, mit művelnek Izráel vezetői a sötétben? Mindegyiknek megvan a maga bálványa, a saját külön titkos kamrájában, azt imádja. Azt gondolják: »Az Örökkévaló úgysem lát bennünket! Elhagyta az országot, nem törődik velünk.«”</verse>
				<verse number="13">Majd azt mondta az Örökkévaló: „De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked, amelyeket ők művelnek.”</verse>
				<verse number="14">Azután az Örökkévaló Templomának az északi kapujához vitt, ahol asszonyok ültek, és Tammúzt siratták.</verse>
				<verse number="15">„Láttad ezt, ember fia? De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked, amelyeket ők művelnek” — mondta.</verse>
				<verse number="16">Majd a belső udvarba vitt, ahol huszonöt férfit láttam az Örökkévaló Templomának kapuja és az oltár között, akik a földre borulva imádkoztak. De nem a Templom felé néztek, hanem az ellenkező irányba! Hátukat fordították az Örökkévaló Templomának, és kelet felé fordultak: a Napot imádták!</verse>
				<verse number="17">Majd ezt mondta nekem: „Láttad ezt, ember fia? Hát nem elég, hogy Júda törzsének népe itt a Templomban ilyen szörnyű és utálatos dolgokat művel, még az egész országot is betöltik erőszakossággal, és hátat fordítanak nekem, hogy haragra ingereljenek?! Nézd meg, hogyan tartják azt az ágat az orruk elé!</verse>
				<verse number="18">Ezért haragomban elbánok velük, szemem nem szánja meg őket, nem könyörülök rajtuk. Akárhogy kiáltanak hozzám, nem hallgatom meg őket!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Azután a fülem hallatára hangosan így kiáltott: „Jöjjetek elő felvigyázók, akik a város fölött hatalmat kaptatok! Mindegyiknek legyen a kezében pusztító fegyvere!”</verse>
				<verse number="2">Ekkor láttam, hogy hat férfi közeledik a felső kapu felől, amely északra néz. Öten egy-egy harci fegyvert tartottak a kezükben, de a hatodik írnok volt. Ő lenvászon ruhát viselt, kezében és az övére erősítve hozta íróeszközeit. Mind megálltak a bronzoltár mellett.</verse>
				<verse number="3">Ekkor Izráel Istenének dicsősége fölemelkedett a helyéről, ahol addig nyugodott: a kerubok fölött. Felemelkedett, és kifelé indult a Templomból, de megállt az ajtóban, a küszöb fölött. Előszólította a fehér ruhás írnokot.</verse>
				<verse number="4">Az Örökkévaló azt mondta neki: „Menj keresztül a városon, és jelöld meg a homlokukon mindazokat, akik keseregnek és sírnak azok miatt a rettenetes és utálatos dolgok miatt, amelyek a városban történnek!”</verse>
				<verse number="5">A többieknek pedig a fülem hallatára ezt mondta: „Menjetek utána ti is keresztül a városon, és mindenkit öljetek meg, akinek a homlokán nincs ott a jel! Szemetek ne szánja meg őket, se ne könyörüljetek rajtuk! Nem számít, hogy idősek, vagy fiatalok, szüzek, gyermekek, vagy anyák! De ne nyúljatok senkihez, akinek homlokán ott a jel! Induljatok, és itt kezdjétek el, Templomomnál!” Akkor azok elindultak, és először azokat a vezetőket ölték meg, akik a Templom előtt voltak.</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Még azt is mondta nekik: „Tegyétek a Templom udvarait tisztátalanná: töltsétek meg halottakkal! Menjetek!” Azok pedig kimentek a városba, hogy öljenek.</verse>
				<verse number="8">Eközben én, Ezékiel, ott maradtam a Templom előtt. Arccal a földre borultam, és kiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Egészen kipusztítod még Izráel maradékát is, amikor Jeruzsálemre haragszol?!”</verse>
				<verse number="9">Így válaszolt: „Izráel és Júda bűnei már az égig tornyosulnak! Az egész országot elárasztották a gyilkosságok, a város megtelt igazságtalansággal és törvényszegéssel. Mindez amiatt van, hogy a nép ezt mondja: »Az Örökkévaló elhagyta az országot, nem lát minket!«</verse>
				<verse number="10">Emiatt szemem nem szánja őket, s nem könyörülök rajtuk! Ezt a bajt ők okozták maguknak: csak azt kapják, amit megérdemelnek.”</verse>
				<verse number="11">Ekkor a fehér ruhás írnok jelenést tett az Örökkévalónak: „Amit parancsoltál, megtettem.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Felnéztem, és a kerubok feje fölötti kék színű drágakőhöz hasonló boltozaton megláttam valamit, ami egy trónushoz hasonlított.</verse>
				<verse number="2">Aki a trónon ült, ezt mondta a fehér ruhás írnoknak: „Menj be a forgó kerekek közé, amelyek a kerubok alatt vannak! Töltsd meg mindkét kezed izzó parázzsal, amely a kerubok között ég, és szórd le a városra!” Az írnok a szemem láttára odament a kerubokhoz,</verse>
				<verse number="3">akik a Templom déli oldalán álltak. A felhő betöltötte az egész belső udvart.</verse>
				<verse number="4">Majd az Örökkévaló dicsősége, amely a kerubok fölött állt, fölemelkedett, és megállt a Templom ajtajában, a küszöb fölött. A felhő betöltötte a Templom belsejét, az Örökkévaló dicsőségének világossága pedig megvilágította az egész udvart.</verse>
				<verse number="5">A kerubok szárnyainak hangja felerősödött, s olyan hangos lett, mint a Mindenható Isten mennydörgő hangja. Ez a hang egészen a külső udvarig elhallatszott.</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló azt mondta a fehér ruhás írnoknak, hogy menjen, és vegyen abból az izzó parázsból, amely a kerubok és a forgó kerekek között ég. Ekkor ő odament és az egyik kerék mellett megállt.</verse>
				<verse number="7">Az egyik kerub kinyújtotta kezét, izzó parazsat vett ki a tűzből, amely a kerekek között égett, és a fehér ruhás férfi kezébe tette, aki elvitte a parazsat.</verse>
				<verse number="8">(Úgy láttam, hogy a keruboknak emberi karjuk és kezük volt a szárnyuk alatt.)</verse>
				<verse number="9">Azután megnéztem a kerekeket. Összesen négy volt, mindegyik kerub mellett egy-egy. Úgy tűnt, mintha ragyogó aranyszínű drágakőből készültek volna.</verse>
				<verse number="10">Mind a négy kerék egyforma volt, és mindet úgy szerkesztették, hogy a belsejében egy másik kerék is látszott.</verse>
				<verse number="11">Minden irányban tudtak haladni, de a kerubok nem fordultak sem jobbra, sem balra, amikor mozogtak. Mindig abba az irányba haladtak, amerre valamelyik arcuk nézett, de nem fordultak el semerre.</verse>
				<verse number="12">A kerubok egész testét szemek borították. Szemek voltak a hátukon, karjaikon, szárnyaikon, sőt, még a kerekeken is. Igen, még a négy keréken is szemek voltak körös-körül!</verse>
				<verse number="13">Ezeket a kerekeket a fülem hallatára „forgókerekeknek” nevezték.</verse>
				<verse number="14">Mindegyik kerubnak négy arca volt: az első kerub-arc, a második ember-arc, a harmadik oroszlán-arc, a negyedik sas-arc volt. (Ezeket a kerubokat láttam korábban a Kebár folyó melletti látomásomban is.) Azután a kerubok felemelkedtek a levegőbe,</verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16">és a kerekek is együtt mozogtak velük. Amikor a kerubok kiterjesztették a szárnyaikat, és felszálltak, a kerekek is velük szálltak, de nem fordultak meg azok sem.</verse>
				<verse number="17">Ha a kerubok mozdultak, a kerekek is velük együtt mozdultak. Ha a kerubok megálltak, a kerekek is, mert ezeknek a lényeknek a szelleme a kerekekben volt.</verse>
				<verse number="18">Majd az Örökkévaló dicsősége felemelkedett a Templom küszöbétől, és elhelyezkedett a kerubok fölött.</verse>
				<verse number="19">A kerubok kiterjesztették szárnyaikat, felszálltak, és a kerekek is velük mozogtak. Láttam, ahogyan elvonultak, de az Örökkévaló Temploma keleti kapujában még megálltak egy időre. Az Örökkévalónak, Izráel Istenének dicsősége fölöttük volt.</verse>
				<verse number="20">Ugyanezeket az élőlényeket láttam látomásban a Kebár folyó mellett is. Most értettem meg, hogy ezek kerubok voltak, akik Izráel Istenének dicsőségét hordozzák maguk fölött.</verse>
				<verse number="21">Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s ezenkívül emberi karhoz hasonló karjaik voltak a szárnyaik alatt.</verse>
				<verse number="22">A kerubok négy arca ugyanolyan volt, mint amilyeneket a Kebár folyó partján láttam látomásban. Mind egyenesen előre néztek, abba az irányba, amerre haladtak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Azután a Szellem az Örökkévaló Templomának a keleti kapujához vitt, amely arra néz, ahol a nap felkel. A kapunál huszonöt férfit láttam. A nép egyes vezetői is közöttük voltak: felismertem Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benája fiát.</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló ezt mondta: „Ember fia, ezek azok a férfiak, akik gonoszságokat terveznek, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban.</verse>
				<verse number="3">Azt mondják: »Nemsokára újra felépítjük házainkat! Olyan biztonságban vagyunk a város falai mögött, mint a hús a fazékban!«</verse>
				<verse number="4">Ezért prófétálj ellenük, ember fia, prófétálj!”</verse>
				<verse number="5">Ekkor az Örökkévaló Szelleme szállt rám, és az Örökkévaló azt parancsolta: „Szólj! Mondd meg nekik, hogy ezt üzeni az Örökkévaló: Szóval, ezt mondjátok, Izráel népe? Én azonban jól tudom, mit gondoltok magatokban!</verse>
				<verse number="6">Azt is tudom, milyen sok embert meggyilkoltatok a városban, s megtöltöttétek az utcákat halottakkal!”</verse>
				<verse number="7">Most pedig azt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: „Akiket meggyilkoltatok, ők a hús a fazékban; a fazék pedig maga a város! Kiragadlak titeket ebből a városból.</verse>
				<verse number="8">Féltek az ellenség fegyverétől? Én valóban rátok hozom a fegyvereiket — azt mondja Uram, az Örökkévaló —,</verse>
				<verse number="9">kiviszlek titeket a városból, az ellenség kezébe adlak benneteket, és végrehajtom rajtatok az ítéletet.</verse>
				<verse number="10">Fegyverek végeznek veletek, és Izráel földjének határán tartok ítéletet fölöttetek, hogy megértsétek, hogy én vagyok az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="11">Ez a város nem lesz »fazék« a számotokra, és ti sem lesztek többé a »hús« benne, hanem kiviszlek titeket belőle, és Izráel földjének a határán tartok majd ítéletet fölöttetek. Akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló, akinek nem követtétek a törvényeit, és akinek a rendelkezéseit nem hajtottátok végre, hanem a körülöttetek élő idegen népek szokásai szerint éltetek!”</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">Miközben így prófétáltam, láttam, hogy Pelatjáhú, Benájáhú fia meghalt. Akkor arccal a földre borultam az Örökkévaló előtt, és hangosan így kiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Teljesen el akarod pusztítani Izráelnek még a maradékát is?!”</verse>
				<verse number="14">Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="15">„Ember fia! A rokonságodról, a testvéreidről és Izráel egész elűzött népéről, akik most a száműzetésben éltek, ezt mondják azok, akik Jeruzsálemben laknak: »Ők már messzire eltávolodtak az Örökkévalótól és ettől a földtől, ezért az Örökkévaló nekünk adta Izráel földjét — ez most már a mi birtokunk.«</verse>
				<verse number="16">Te viszont ezt feleld: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Igaz, hogy messzire hajítottam el őket, idegen népek közé. Valóban szétszórtam őket a messzi országokba. Mégis, én magam vagyok a templom a számukra — arra az időre, amíg idegen földön laknak.«</verse>
				<verse number="17">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Izráel népe, én magam foglak összegyűjteni a népek közül, egybegyűjtelek benneteket a messzi földekről, ahová szétszóródtatok, és visszaadom nektek Izráel földjét!</verse>
				<verse number="18">Amikor majd hazatértek, elpusztítotok minden utálatos és gyalázatos bálványt, amely most e földön található.</verse>
				<verse number="19">Akkor majd egy szívet adok nektek, és új szellemet adok belétek, eltávolítom belőletek a kőszívet, és a helyébe valódi hús-szívet adok,</verse>
				<verse number="20">hogy engedelmeskedjetek törvényeimnek és parancsaimnak, s hogy azok szerint éljetek. Akkor lesztek népemmé, én pedig Istenetekké.</verse>
				<verse number="21">De azoknak, akiknek szíve az utálatos bálványokhoz ragaszkodik, és akik undorító bálványaikat követik, megfizetek tetteik szerint — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.«”</verse>
				<verse number="22">Ekkor a kerubok kiterjesztették szárnyaikat, és felszálltak. A kerekek is mellettük repültek. Izráel Istenének dicsősége a kerubok fölött foglalt helyet.</verse>
				<verse number="23">Az Örökkévaló dicsősége felemelkedett, elhagyta a várost, majd megállt a hegy tetején, amely a várostól keletre fekszik.</verse>
				<verse number="24">Engem pedig felemelt a Szellem, és visszavitt Káldeába, a száműzöttek közé. Mindezt látomásban láttam, amelyet Isten Szellemétől kaptam. Itt ért véget ez a látomás.</verse>
				<verse number="25">Azután mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Örökkévaló a látomásban mutatott.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, lázadó és engedetlen nép között élsz. Van ugyan szemük, hogy lássanak, de mégsem látnak, van fülük a hallásra, mégsem hallanak — mert lázadók és engedetlenek.</verse>
				<verse number="3">Ezért, ember fia, tégy úgy, mintha száműzetésbe kellene indulnod! Készülődj, csomagold össze a holmidat egy kis batyuba, és indulj el a »száműzetésbe«, mintha végleg el kellene hagynod lakóhelyed! Mindezt nappal, és az emberek szeme láttára tedd meg! Talán észreveszik és megértik, annak ellenére, hogy lázadók és engedetlenek.</verse>
				<verse number="4">Az összekészített batyut pedig, amellyel a száműzöttek szoktak indulni, nappal vidd ki a házadból, az emberek szeme láttára! Azután este tégy úgy, mintha el kellene indulnod messzi földre, száműzetésbe!</verse>
				<verse number="5">Amikor az emberek látják, törd át a házad falát, és ott menj ki!</verse>
				<verse number="6">Sötétedéskor, az emberek előtt vedd a válladra batyudat, és indulj el! Takard el arcodat, hogy ne is lásd, hová mész! Így tettelek téged prófétikus jellé Izráel népe számára.”</verse>
				<verse number="7">Mindent úgy tettem, ahogy az Örökkévaló parancsolta. Nappal kivittem a batyut a házamból, este pedig kezemmel áttörtem a falat, és a batyuval a vállamon jelképesen „elindultam a száműzetésbe”. Mindezt úgy, hogy az emberek jól lássák.</verse>
				<verse number="8">Másnap reggel az Örökkévaló szólt hozzám:</verse>
				<verse number="9">„Ember fia, ugye, megkérdezte tőled ez a lázadó nemzedék, Izráel népe, hogy mit művelsz?</verse>
				<verse number="10">Ezt válaszold nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Ez a prófétikus jel arra a fejedelemre vonatkozik, aki most Jeruzsálemben uralkodik, és vele együtt mindazokra, akik most Izráel népéből Jeruzsálemben laknak.«</verse>
				<verse number="11">Mondd nekik: »Én, Ezékiel, prófétikus jel vagyok! Amit a szemetek előtt tettem, az fog történni Jeruzsálem lakóival is«! Bizony, száműzetésbe kell menniük, fogságba hurcolják őket!</verse>
				<verse number="12">Fejedelmük is közöttük lesz, ő is vállára veszi batyuját, és a sötétben indul el. Titokban rést ütnek a falon, és azon mennek ki. A fejedelem eltakarja az arcát, és szemei nem látják a földet.</verse>
				<verse number="13">Titokban akar megszökni, de én, az Örökkévaló, hálót dobok rá, és csapdába ejtem! Azután Babilóniába viszem, a káldeusok földjére, és ott marad haláláig, de azt a földet mégsem fogja látni.</verse>
				<verse number="14">Segítőit és harcosait szétszórom a szélrózsa minden irányába, és kivont karddal üldözöm őket.</verse>
				<verse number="15">Akkor fogják megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki szétszórom őket a nemzetek közé, és elszélesztem őket idegen országokba.</verse>
				<verse number="16">Mégis, életben hagyok közülük egy keveset maradéknak, akik megmenekülnek a fegyvertől, túlélik az éhínséget és a halálos járványokat. Igen, megmentem őket, hogy mondják el a népeknek, akik közé kerülnek, milyen utálatos bálványokkal vétkeztek ellenem. Akkor mindannyian megértik és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="17">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="18">„Ember fia, amikor eszel, remegve egyél! Amikor iszol, rettegve igyál! Lássák az emberek, mennyire félsz!</verse>
				<verse number="19">Ezt mondd a föld lakosainak: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló, Jeruzsálem és Izráel földje lakosairól: »Kenyerüket rettegve eszik, vizüket félve isszák. Félnek, hogy egész országuk elpusztul, s hogy kirabolják és kifosztják annak népét, büntetésül lakóinak erőszakossa miatt!</verse>
				<verse number="20">Népes városaik romhalmazzá lesznek, országuk pedig pusztasággá, s akkor tudják meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!«”</verse>
				<verse number="21">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="22">„Ember fia, miféle szólásmondás az, amelyet Izráel földjén mondogatnak: »Csak telnek-múlnak a napok, és minden látomás szertefoszlik, nem lesz azokból semmi!«</verse>
				<verse number="23">Ezért mondd meg nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Véget vetek én ennek a mondásnak! Ezt nem fogjátok soha többé emlegetni!« Mondd csak meg nekik: »Bizony, közelednek a napok, amikor minden látomás beteljesül!</verse>
				<verse number="24">Mert ezentúl nem lesz több meddő látomás, sem hamis jövendőmondás Izráelben!</verse>
				<verse number="25">Hiszen én vagyok az Örökkévaló, s ha mondok valamit, az a szó beteljesül! Nem késlekedik, amit mondok, ó ti engedetlen lázadók, hanem éppen a ti napjaitokban, bizony, beteljesítem rajtatok!« Ezt mondja Uram, az Örökkévaló.”</verse>
				<verse number="26">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="27">„Ember fia, Izráel népe azt mondja: »A látomások, amelyeket Ezékiel látott, a távoli jövőre vonatkoznak! Messze jövendőről prófétál ez az ember!«</verse>
				<verse number="28">Ezért mondd meg nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Nincs több haladék, sem késedelem! Amit mondtam, nem várat tovább magára, hanem beteljesedik rajtatok!« Ezt mondja Uram, az Örökkévaló.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, prófétálj Izráel hamis prófétái ellen, akik a saját szívükből prófétálnak, és mondd meg azoknak, akik a saját gondolataikat hirdetik: Halljátok meg az Örökkévaló szavát!</verse>
				<verse number="3">Ezt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: Jaj az ostoba prófétáknak, akik a saját szellemüket követik, és akik semmiféle látomást nem láttak!</verse>
				<verse number="4">Jaj, Izráel! Prófétáid olyanok lettek, mint a romok között kószáló rókák!</verse>
				<verse number="5">Nem javítottátok a várfalak réseit, nem építettétek Izráel népének falait, hogy képes legyen megállni ellenségeivel szemben az Örökkévaló napján!</verse>
				<verse number="6">Nem láttatok ti semmiféle látomást, csak hazugságot és hamis jóslatokat, mégis azt mondjátok: »Ezt mondja az Örökkévaló…«. Pedig az Örökkévaló nem küldött titeket, hogy szóljatok az ő nevében. Mégis becsapjátok az embereket, akik szavaitok beteljesedését remélik.</verse>
				<verse number="7">Bizony, hamis látomásokat láttatok, hazug jóslatokat jövendöltök, amikor azt mondjátok: »Ezt mondja az Örökkévaló…« — noha én nem szóltam hozzátok!”</verse>
				<verse number="8">Ezért azt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: „Mivel üres szavakat mondtatok, és hazugságot láttatok, ezért én ellenetek fordulok! — mondja Uram, az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="9">Kezem súlyát meg fogják érezni azok a próféták, akik üres és hamis látomásokat látnak, és hazugságokat prófétálnak! Nem maradhatnak népem közösségében, nem írják nevüket Izráel fiainak névsorába, s nem mehetnek be többé Izráel földjére! Amikor ezek beteljesednek, akkor fogjátok megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló, az Isten!</verse>
				<verse number="10">Újra meg újra félrevezették népemet: azt ígérték, hogy béke lesz — pedig nincs békesség! Ha a nép gyenge falat épített, a hamis próféták azt is bemeszelték!</verse>
				<verse number="11">Te pedig, Ezékiel, mondd meg azoknak, akik azt bemeszelték, hogy ledől az a fal! Bizony, le fog dőlni, mert ömlő zápor zúdul majd rá, pusztító jégeső rombolja, szélvihar szaggatja!</verse>
				<verse number="12">S mikor a fal összedől, megkérdik tőletek: »Próféták, ugyan hová lett a meszelés?«”</verse>
				<verse number="13">Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Szélviharral hasítom haragomban, záporeső zúdul rá felindulásomban, bosszúságom jégesője végleg elpusztítja!</verse>
				<verse number="14">Lerombolom a ti meszelt falatokat, a földre döntöm, hogy még az alapja is kilátszik! Összeomlik, rátok zuhan, és alatta pusztultok el. Akkor tudjátok meg igazán, hogy én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="15">Így mutatom meg haragom hevét: elpusztítom a falat, és azokat is, akik meszelték. Azt mondom: Nincs többé sem fal, sem akik meszelték!</verse>
				<verse number="16">Nincs többé Izráelben, aki meszeljen, nincs, aki Jeruzsálemnek hamisan prófétáljon, nincs, aki békességről lásson látomást a városnak, amikor nincs békesség!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="17">„Ember fia, fordítsd tekinteted azokra a leányokra és asszonyokra Izráelben, akik a saját szívükből prófétálnak! Prófétálj ellenük!</verse>
				<verse number="18">Ezt mondd nekik: Azt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: Jaj azoknak, akik szalagokat szőnek az emberek karjára, karkötőket kötögetnek mindenki csuklójára, és fejkendőket varrogatnak minden méretben! Elhitetik az emberekkel, hogy ezekben varázserő van — s ezzel csapdába csalják viselőik lelkét! Foglyul ejtetek népem közül egyeseket, csak azért, hogy legyen miből megéljetek?</verse>
				<verse number="19">Bemocskoljátok nevemet népem előtt: megöltök lelkeket, akiknek nem kellene meghalniuk, és életben hagytok olyanokat, akiknek nem lenne szabad tovább élniük! Mindezt pedig egy marék árpáért és egy darab kenyérért teszitek! Így vezetitek félre népemet — amely hallgat a hazugságra, és követi azt!”</verse>
				<verse number="20">Ezért így szól hozzátok Uram, az Örökkévaló: „Nézzetek rám! Ellenetek fordulok, és karkötőitek ellen, amelyekkel csapdába ejtitek és megkötözitek az emberek lelkét, mint madarász a madarakat! Letépem a karkötőket és szabadon engedem a fogoly lelkeket. Kiszabadítom a csapdába esettek lelkét, mint a madarakat, hadd repüljenek!</verse>
				<verse number="21">Bizony leszaggatom róluk a kendőket, és kiszabadítom népemet kezetekből! Kimenekülnek csapdáitokból, és nem lesznek többé a foglyaitok! Akkor értitek meg, és ismeritek el, hogy én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="22">Hazugságaitokkal elbizonytalanítottátok az igazakat, akiket én nem akartam bántani. Viszont bátorítottátok a bűnösöket, hogy ne változtassanak az életükön, és ne meneküljenek meg!</verse>
				<verse number="23">Ezért nem fogtok többé hazug látomásokat látni, sem varázsolni! Kiszabadítom népemet a kezetekből. Akkor értitek meg, és ismeritek el, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Izráel vezetői közül néhányan eljöttek hozzám, és leültek velem szemben.</verse>
				<verse number="2">Ekkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="3">„Ember fia, ezek a férfiak a bálványaikat a szívükben állították fel, és ott imádják azokat. A bálványok bűnbe viszik őket, mégis állandóan azokra függesztik tekintetüket. Ezek után még ide jönnek, hogy tőlem kérjenek tanácsot?! Mit gondolsz, vajon megengedjem nekik, hogy kérdezősködjenek?</verse>
				<verse number="4">Ezért hát, mondd nekik ezt: Így szól Uram, az Örökkévaló: Izráel népe közül egyesek a bálványaikat a szívükben állítják fel, és ott imádják azokat. Bár ezek a bálványok bűnbe viszik őket, mégis állandóan azokra függesztik a tekintetüket. Azonban, ha ezek után mégis a prófétához mennek, hogy rajta keresztül kérjenek tőlem tanácsot, akkor én, az Örökkévaló fogok nekik válaszolni! Igen, én magam válaszolok nekik — annak ellenére, hogy oly sok bálványuk van —,</verse>
				<verse number="5">mert meg akarom ragadni Izráel népének szívét, amely bálványaik miatt eltávolodott tőlem.</verse>
				<verse number="6">Ezért mondd Izráel népének: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Forduljatok el bálványaitoktól, és térjetek vissza hozzám! Fordítsatok hátat minden hamis istennek, és rá se nézzetek többé!</verse>
				<verse number="7">Izráel népe közül és az itt élő idegenek közül egyesek a szívükben állítják fel bálványaikat, és ott imádják azokat. Bár ezek a bálványok bűnbe viszik őket, mégis állandóan azokra függesztik a tekintetüket. Ha ezek mégis a prófétához mennek, hogy általa tőlem kérjenek tanácsot, akkor én, az Örökkévaló fogok nekik felelni! Ez lesz a válasz, amit tőlem kapnak:</verse>
				<verse number="8">ellenük fordulok, és elpusztítom őket! Intő jellé és közmondássá lesznek a többiek számára. Kigyomlálom őket népem közül — s akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="9">Ha pedig az a próféta engedi magát megtéveszteni, és mégis »prófétál« annak a bálványimádónak, aki hozzá fordul, akkor én, az Örökkévaló fordulok a próféta ellen, és én tévesztem meg őt! Sőt, kinyújtom kezem ellene, és kiirtom népem, Izráel közül!</verse>
				<verse number="10">Így mindketten ugyanazt a büntetést viselik. Egyforma lesz a bálványimádó és a hamisan prófétáló próféta büntetése.</verse>
				<verse number="11">Azért teszem ezt, hogy Izráel népe többé ne távolodjon el tőlem, és többé ne szennyezze be magát bűneivel, hanem valóban az én népemmé legyenek, én pedig Istenük legyek” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="12">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="13">„Ember fia, ha egy ország népe súlyos bűnöket követ el, és vétkezik ellenem, akkor kezemet kinyújtom ellenük, elveszem tőlük a kenyeret, éhséget bocsátok rájuk, és kipusztítok onnan embert és állatot.</verse>
				<verse number="14">Bizony, megbüntetem azt az országot, még akkor is, ha Nóé, Dániel és Jób ott élne közöttük! Ők hárman is csak a saját életüket tudnák megmenteni igazságos és istenfélő életükkel” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="15">„Vagy ha vérengző vadállatokat küldenék oda, hogy kiirtsák a lakosokat, és olyan lakatlan pusztasággá lenne az ország, hogy senki sem merne átmenni rajta a vadállatok miatt; és</verse>
				<verse number="16">ha Nóé, Dániel és Jób közöttük élne, ők is csak saját magukat menthetnék meg igazságos és istenfélő életükkel — ez olyan igaz, mint hogy élek, ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, s még a saját gyermekeiket sem tudnák megmenteni, az az ország pedig bizonyosan elpusztulna.</verse>
				<verse number="17">Vagy ha ellenséges hadsereget küldenék arra az országra, s megparancsolnám nekik, hogy irtsanak ki belőle embert és állatot,</verse>
				<verse number="18">és még ha Nóé, Dániel és Jób élne is közöttük, ők is csak saját magukat menthetnék meg igazságos és istenfélő életükkel — ez olyan igaz, mint hogy élek, azt mondja Uram, az Örökkévaló —, még a saját gyermekeiket sem tudnák megmenteni, az az ország pedig bizonyosan elpusztulna.</verse>
				<verse number="19">Vagy ha halálos járványt küldenék arra az országra, s haragomban tömegesen pusztítanám el lakosait, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,</verse>
				<verse number="20">és még ha Nóé, Dániel és Jób élne is közöttük, ők is csak saját magukat menthetnék meg igazságos és istenfélő életükkel — ez olyan igaz, mint hogy élek, azt mondja Uram, az Örökkévaló —, még a saját gyermekeiket sem tudnák megmenteni, az az ország pedig bizonyosan elpusztulna.”</verse>
				<verse number="21">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ha ez így igaz, akkor mennyivel inkább el fog pusztulni Jeruzsálem, amikor rázúdítom mind a négy súlyos büntetésemet: ellenséges hadsereget, éhínséget, vadállatokat és járványos betegséget, hogy kiirtsak belőle embert és állatot egyaránt!</verse>
				<verse number="22">Mégis, mindezek ellenére életben hagyok néhányat közülük! Fiak és leányok fognak megmenekülni, egy csekély maradék megmarad, amelyet Babilonba hurcolnak. Igen, éppen ide jönnek, hogy lássátok őket! Akkor majd megvigasztalódtok a csapások miatti szomorúságotokból, amelyekkel Jeruzsálemet sújtottam.</verse>
				<verse number="23">Megvigasztal benneteket, ha látni fogjátok, hogy mennyi gonoszságot követtek el, és milyen istentelen módon éltek! Akkor meg fogjátok érteni, és belátjátok, hogy nem ok nélkül bántam így Jeruzsálemmel” — azt mondja Uram, az Örökkévaló!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, mit gondolsz, különb-e a szőlőtőke fája, mint a többi fák? Jobb-e vesszeje, mint akármely erdei fa ága?</verse>
				<verse number="3">Készítenek-e a szőlő fájából bármit is? Faragnak-e belőle bármi hasznosat, hogy akár csak egy korsót, vagy edényt ráakasszanak?</verse>
				<verse number="4">Bizony, nem jó másra, mint a tűzre, gyújtósnak! Két vége már megégett, közepe is megperzselődött, mire használható még, mondd?</verse>
				<verse number="5">Hiszen amikor ép volt, akkor sem volt jó semmire, mennyivel kevésbé most, hogy megégett!”</verse>
				<verse number="6">Ezért ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ahogy tűzre vetem az erdő fáit, hogy égjenek, úgy bánok a szőlővel is: elégetem! Így vetem a tűzre Jeruzsálem lakosait, őket is felperzselem!</verse>
				<verse number="7">Ellenük fordulok, s bár kimenekülnek az egyik tűzből, a másik végleg elemészti őket! Akkor fogják megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló, mikor ellenük fordulok!</verse>
				<verse number="8">Elpusztítom országukat, pusztasággá teszem földjüket hűtlenségük miatt!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, hirdesd Jeruzsálemnek szörnyű és utálatos bűneit, hogy felismerjék azokat!</verse>
				<verse number="3">Mondd neki: Jeruzsálem, ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Kánaán földjén születtél, Kánaánból származol, apád emóri volt, anyád hettita.</verse>
				<verse number="4">Magad pedig így születtél: Világra jöttél, de senki sem törődött veled. Köldökzsinórod nem vágták el, meg sem fürdettek, meg sem tisztítottak, sóval be nem dörzsöltek, pólyába sem takartak.</verse>
				<verse number="5">Senki sem könyörült rajtad, senki meg nem szánt, hogy gondodat viselné, kidobtak a mezőre, utálattal kivetettek, már születésed napján sem kellettél senkinek!</verse>
				<verse number="6">Elmentem melletted, láttam, hogy a véredben fekszel, és megszántalak. Azt mondtam neked: »Akarom, hogy élj, noha csupa vér vagy!« Mondtam neked: »A véredben fekszel, mégis azt akarom, hogy élj!«</verse>
				<verse number="7">Felneveltelek, s felnőttél, mint mezőn a fű. Nagyra nőttél, felserdültél, szépségről szépségre jutottál, melleid kigömbölyödtek, hajad hosszúra nőtt, de meztelen maradtál és védtelen.</verse>
				<verse number="8">Arra jártam, és láttam, hogy érett vagy már a szerelemre, eljött az időd! Akkor palástom szárnyával betakartalak, hogy ne légy meztelen, eljegyeztelek, szövetségre léptem veled, és az enyém lettél — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="9">Megfürdettelek tiszta vízben, lemostam rólad a vért, olajjal megkentelek.</verse>
				<verse number="10">Hímzett ruhába öltöztettelek, lábadra delfinbőr sarut húztam, fejedre gyolcsvásznat adtam, selyemfátyollal takartalak be.</verse>
				<verse number="11">Felékesítettelek ékszerekkel: karperecekkel, nyakláncokkal,</verse>
				<verse number="12">orrpereccel, fülbevalóval, és ékes koronát tettem a fejedre.</verse>
				<verse number="13">Milyen gyönyörű lettél ékességeidben! Hogy illett rád arany és ezüst, finom gyolcs, puha selyem, és pompás öltözet! Ételed a legfinomabb liszt, méz és olaj lett, mindenből a legjava. Szépek szépe voltál, s királynővé lettél.</verse>
				<verse number="14">Szépséged híre messze földre eljutott, hallották a nemzetek mindenfelé. Mert én emeltelek fel, ékszereimmel ékesítettelek föl, én adtam rád dicsőségemet! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="15">De jaj, elbíztad magad hírneved miatt! Szépségedben bíztál, hozzám hűtlen lettél! Minden járókelővel megcsaltál, nékik adtad magad!</verse>
				<verse number="16">Hímzett ruháiddal bálványok szentélyét díszítetted, s ott paráználkodtál velük! Ilyen még nem volt, és nem is lesz többé soha!</verse>
				<verse number="17">Tőlem kapott aranyad, ezüstöd, ékszereid mind a bálványoknak adtad, férfiszobrokat készítettél belőlük, s azokat imádtad!</verse>
				<verse number="18">Hímzett ruháidat a szobrokra terítetted, olajamat és tömjénemet eléjük vitted!</verse>
				<verse number="19">Kenyeremet, amit tőlem kaptál, lisztem, olajam és mézem, amellyel tápláltalak, a bálványoknak adtad áldozatul! Igen, így volt! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="20">Fiakat és leányokat szültél nekem, de feláldoztad őket a bálványaidnak! Hát nem volt elég, hogy annyiszor házasságot törtél?</verse>
				<verse number="21">Még gyermekeimet is lemészároltad, tűzbe vetetted, bálványaidnak adtad?!</verse>
				<verse number="22">Sok szörnyű tetted, utálatos hűtlenséged miatt elfelejtetted ifjúságod idejét! Nem emlékeztél rá, hogy védtelen és meztelen voltál, a véredben feküdtél, halni készültél!</verse>
				<verse number="23">Ennyi gonoszságod után — jaj neked, jaj! — azt mondja Uram, az Örökkévaló —,</verse>
				<verse number="24">még szent helyeket is építettél bálványaidnak, oltárokat emeltél nekik minden utcasarkon!</verse>
				<verse number="25">Magaslatokat építettél az utak mellett, szépségeddel elcsábítottad az úton járókat. Szégyentelenül felkínáltad nekik testedet, mennyit paráználkodtál velük!</verse>
				<verse number="26">Számtalanszor megcsaltál szomszédaiddal, Egyiptom nagytestű fiaival, hogy engem haragra ingerelj.</verse>
				<verse number="27">Ezért, lásd, megfenyítettelek: szűkebbre szabtam élelmedet, kiszolgáltattalak ellenségeidnek, a filiszteusok városainak, akik utálattal fordultak el paráznaságodtól.</verse>
				<verse number="28">Megcsaltál Asszíria fiaival is, de még ez sem volt elég! Bizony, paráználkodtál velük, de nem elégedtél meg velük.</verse>
				<verse number="29">Kánaánban paráználkodtál, majd a káldeusokkal is, mégsem volt elég!</verse>
				<verse number="30">Milyen gyenge és állhatatlan a szíved, milyen sóvár és telhetetlen — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, hogy úgy éltél, mint egy szégyentelen prostituált,</verse>
				<verse number="31">és hogy magaslatokat emeltél a bálványoknak az utak mellett, és minden keresztútnál. Csak abban különböztél a hivatásos paráznáktól, hogy nem törődtél a fizetséggel.</verse>
				<verse number="32">Olyan lettél, mint a házasságtörő asszony, aki férje helyett idegenekhez adja magát.</verse>
				<verse number="33">A prostituáltnak bért adnak, de te magad fizettél szeretőidnek! Magad bérelted fel őket mindenfelől, hogy paráználkodjanak veled.</verse>
				<verse number="34">Lám, a prostituáltak megkövetelik a paráznaság bérét, de te nem így tettél! Senki sem futott utánad, te magad fizetted meg szeretőidet, s nem ők fizettek neked.”</verse>
				<verse number="35">Ezért hát, Jeruzsálem, te házasságtörő, halld meg az Örökkévaló szavát!</verse>
				<verse number="36">Ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: „Mivel bűneiddel bemocskoltad magad, utálatos bálványokkal paráználkodtál, szeretőidnek mutogattad magad, és gyermekeidet legyilkoltad bálványaid kedvéért,</verse>
				<verse number="37">összegyűjtöm hát ellened minden szeretődet, akikkel paráználkodtál. Összegyűjtöm mind, akiket szerettél, és akiket gyűlöltél; s előttük meztelenre vetkőztetlek, hadd lássanak csupaszon, te szégyentelen!</verse>
				<verse number="38">Elítéllek, és megbüntetlek, mint gyilkos és házasságtörő asszonyt a férje. Bizony, a féltékeny férj haragjával büntetlek meg!</verse>
				<verse number="39">Kiszolgáltatlak egykori szeretőidnek, s ők lerombolják magaslataidat, szétszórják bálványaidat, letépik ruháidat, ékszereidet elveszik, s ott hagynak kifosztva és csupaszon.</verse>
				<verse number="40">Összegyűlnek ellened, megköveznek, kardjukkal átdöfnek,</verse>
				<verse number="41">házaidat felgyújtják, sok nép szeme láttára hajtják végre rajtad az ítéletet. Véget vetek a paráználkodásodnak, nem fizetsz többé érte szeretőidnek!</verse>
				<verse number="42">Akkor végre lecsillapul majd haragom, elmúlik féltékenységem, megszűnik bosszankodásom, és megnyugszom.</verse>
				<verse number="43">Mivel elfelejtetted ifjúságod napjait, gonosz tetteiddel bosszantottál, megbüntetlek téged mindezekért! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló, — Többé nem fogsz bálványokkal paráználkodni, sem egyéb utálatos dolgokat elkövetni!”</verse>
				<verse number="44">„Jeruzsálem, ezt mondják rólad a többi népek: »Olyan ez a leány is, mint az anyja!«</verse>
				<verse number="45">Bizony, anyád leánya vagy, aki megutálta férjét és fiait! Olyan vagy, mint nővéreid, akik megutálták férjüket és fiaikat! Apád emóri férfi, anyád hettita asszony, te is olyan vagy, mint ők!</verse>
				<verse number="46">Nővéred Samária, aki leányaival balkezed felől lakott, húgod Sodoma, aki leányaival jobbodon élt.</verse>
				<verse number="47">Minden utálatos bűnüket te is elkövetted, sőt, hamar túltettél rajtuk a gonoszságban!</verse>
				<verse number="48">Oly igaz, mint ahogy élek — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, hogy húgod, Sodoma nem vétkezett annyit, mint te, sem leányai nem vétkeztek olyan súlyosan, mint a te leányaid, Jeruzsálem!</verse>
				<verse number="49">Lásd, a húgod, Sodoma vétke ez volt: a büszkeség, a túl sok evés-ivás és a gondtalan jólét közepette sem ő, sem leányai nem könyörültek a szegényeken, nyomorultakon, s nem akartak segíteni rajtuk.</verse>
				<verse number="50">Elbízták magukat, és utálatosan vétkeztek, ezért eltöröltem őket a föld színéről, ahogyan magad is láttad.</verse>
				<verse number="51">Nővéred, Samária félannyit sem vétkezett, mint te — bűneid annyira feltornyosultak! Hozzád képest nővéreid minden bűnükkel együtt is igazabbak voltak nálad, mert nem vétkeztek oly súlyosan, mint te.</verse>
				<verse number="52">Viseld hát gyalázatodat, mivel elítélted nővéreidet, pedig még náluk is gonoszabbul vétkeztél! Igazabbak ők nálad, mert náluk is utálatosabb tetteket követtél el, viseld hát szégyened és büntetésed!</verse>
				<verse number="53">Azután majd visszahozom és helyreállítom, akiket száműzetésbe, fogságba vittek: Sodomát és leányait, Samáriát és leányait. Akkor téged is visszahozlak a száműzetésből, és helyreállítalak, Jeruzsálem,</verse>
				<verse number="54">hogy szégyenkezve elismerd bűneidet, bánkódva emlékezz gyalázatos tetteidre, és megvigasztald nővéreidet!</verse>
				<verse number="55">Akkor újra felépítem őket, Sodomát és leányait, Samáriát és leányait, és téged is újra felépítelek, leányaiddal együtt, Jeruzsálem!</verse>
				<verse number="56">Ugye, mielőtt gonoszságod napvilágra került, gőgösen kigúnyoltad nővéredet, Sodomát? Most téged gúnyolnak ugyanígy szomszédjaid: Arám, Filisztea és a többi népek!</verse>
				<verse number="57"></verse>
				<verse number="58">Most hát viselned kell gyalázatos paráznaságod és bálványimádásod büntetését!” — ezt mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="59">Uram, az Örökkévaló ezt mondja: „Tetteid szerint bánok veled: annak megfelelően, ahogy megszegted esküdet, és megtörted a velem kötött szövetséget.</verse>
				<verse number="60">Én azonban nem felejtem el szövetségemet, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, sőt, örök szövetséget kötök veled.</verse>
				<verse number="61">Majd visszaemlékezel az útra, amelyen jöttél, és elszégyelled magad korábbi életed miatt, amikor majd mind a húgodat, mind a nővéredet magadhoz fogadod. Én ajándékozom őket neked, mint leányaidat, noha ők nem a szövetségünkből származnak!</verse>
				<verse number="62">Megkötöm veled szövetségemet, és akkor fogod igazán megismerni és megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="63">Igen, emlékezz ezekre, szállj magadba, és szégyened miatt némulj el, amikor majd megbocsátok mindent, amit tettél!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, mondd el ezt a jelképes történetet Izráel népének, add eléjük ezt a példabeszédet!</verse>
				<verse number="3">Mondd nekik: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Nagy sas szállt le a Libanon-hegyre, nagyszárnyú, tarka tollú királyi madár repült a cédrusfára.</verse>
				<verse number="4">Letörte fiatal csúcsát, magával ragadta, s a kalmárok földjére vitte, kereskedők városába helyezte.</verse>
				<verse number="5">Majd választott egy vesszőt az országból, s mint fűzfát a folyópartra, termékeny földbe ültette.</verse>
				<verse number="6">Kihajtott a vessző, terebélyes szőlővé fejlődött, dúsan termett, de alacsony maradt. Hajtásait a sas felé növelte, gyökereit felé fordította.</verse>
				<verse number="7">De jött egy másik sas, nagyszárnyú, tarka tollú királyi madár, és lám, a szőlő most feléje növesztette hajtásait és gyökereit, tőle várta, hogy táplálja és öntözze.</verse>
				<verse number="8">Pedig jó földbe ültették, gondozták, öntözték, lehetett volna bőtermő, nemes szőlőtő, ha ültetése helyén marad.”</verse>
				<verse number="9">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mit gondoltok, vajon jó vége lesz ennek? Bizony az előbbi sas kitépi a szőlőt gyökerestül, leszaggatja gyümölcseit, elszárad annak minden levele, hajtása! Nem kell hozzá nagy erő, sem hatalmas sereg, elpusztítják a szőlőt, kiszaggatják tövestül!</verse>
				<verse number="10">Jó helyre ültették, de vajon felnő-e? Ha ráfúj a forró keleti szél, bizony kiszárítja! Ott pusztul el, ahová ültették, ott szárad ki, ahol gyökeret vert.”</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="12">„Kérdezd meg a lázadó és engedetlen népet, értik-e, mit jelent ez a példázat! Magyarázd meg nekik! Látjátok, Babilónia királya eljött Jeruzsálembe, s annak királyát és vezetőit magával hurcolta országába.</verse>
				<verse number="13">Majd kiválasztott egy férfit a királyi családból, szövetséget kötött vele, és kényszerítette: esküdjön meg, hogy hűséges marad hozzá. Azután királlyá tette őt Jeruzsálemben. Ugyanakkor az előkelő júdeai vezetőket elhurcolta Babilonba,</verse>
				<verse number="14">hogy Júda királysága nehogy megerősödjön és fellázadjon, hanem hűséges legyen a babilóniai királlyal kötött szövetségéhez, és megmaradjon.</verse>
				<verse number="15">De Júda királya mégis fellázadt a babilóniai király ellen, és Egyiptom királyához fordult segítségért: követeket küldött hozzá, hogy hadsereget és lovakat kérjen tőle. Mit gondoltok, sikerül-e neki? Vajon jó vége lesz ennek? Megmenekülhet-e, aki ilyet tesz? Megszabadulhat, aki megtöri a szövetséget?</verse>
				<verse number="16">Amilyen igaz, hogy élek — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, oly igaz, hogy Júda királya Babilonban fog meghalni! Annak a királynak a földjén hal meg, aki őt királlyá tette, akinek tett esküjét megszegte, és akivel kötött szövetségét megtörte!</verse>
				<verse number="17">A fáraó ugyanis nem fogja nagy seregével megsegíteni Júda királyát, amikor majd Babilon királya megtámadja Júdát, ostrom alá veszi Jeruzsálemet, és sáncot épít ellene, hogy sokakat elpusztítson a városban.</verse>
				<verse number="18">Júda királya semmiképpen sem menekül meg, mert megszegte esküjét, megtörte a szövetséget! Bár kezet adott rá, mégsem tartotta meg adott szavát, ezért nem menekülhet!”</verse>
				<verse number="19">Azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Amilyen igaz, hogy élek, olyan biztos, hogy megbüntetem Júda királyát, amiért rám esküdött, azután mégis megszegte esküjét! Megbüntetem, mert rám hivatkozva szövetséget kötött, mégsem tartotta meg! Ennek minden következményét viselnie kell!</verse>
				<verse number="20">Ezért kifeszítem hálómat, és megfogom! Csapdát állítok neki, és beleesik! Azután Babilonba viszem, és ott tartok ítéletet fölötte, mert hűtlenül elpártolt tőlem.</verse>
				<verse number="21">Júda királyának harcosai és népének menekülői pedig az ellenség fegyverétől pusztulnak el. Aki mégis életben marad közülük, azok szétszóródnak a szélrózsa minden irányába. Akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy mindezt valóban én, az Örökkévaló mondtam!”</verse>
				<verse number="22">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Én magam veszek egy ágat a magas cédrusról, hogy elültessem, zsenge hajtást vágok le a csúcsáról, és csemetének ültetem egy magasra emelkedő hegyre.</verse>
				<verse number="23">Izráel magas hegyére plántálom, hogy ágakat neveljen és teremjen, hatalmas nemes cédrussá fejlődjön, gyönyörű fává növekedjen. Rajta fészkelnek majd az égi madarak, ágai árnyékában pihennek mindenféle szárnyasok.</verse>
				<verse number="24">Akkor mind megtudják a fák erdőn-mezőn, hogy én, az Örökkévaló tettem a magas fát alacsonnyá, s a kicsiny csemetét hatalmassá! Kiszárítottam a zöldellő fát, s virágba borítottam a szárazat! Én, az Örökkévaló megígértem, és meg is teszem!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ez a közmondás járja nálatok Izráel földjén: »Az apák ették meg a savanyú szőlőt, mégis a fiaik foga fájdult meg tőle.« De miért mondjátok ezt?</verse>
				<verse number="3">Olyan igaz, mint ahogy élek — mondja Uram, az Örökkévaló —, hogy nem emlegetitek többé ezt a mondást Izráelben!</verse>
				<verse number="4">Mert minden ember lelke az enyém: az apák és fiaik élete egyaránt kezemben van. Aki vétkezik, annak kell meghalnia vétke miatt.</verse>
				<verse number="5">Aki igazságos, az élni fog! Az ilyen férfi az igazságosság és a törvény szerint él és cselekszik:</verse>
				<verse number="6">nem megy a hegyekre a bálványokhoz, hogy nekik áldozzon, és egyen a bálványoknak szentelt ételekből, nem bízik Izráel népének bálványaiban, s azokat nem imádja, nem követ el házasságtörést más asszonyával, nem közeledik asszonyához annak tisztulása idején,</verse>
				<verse number="7">nem él vissza mások szorult helyzetével, adósának a zálogot visszaadja, semmit nem vesz el erőszakkal, de kenyeréből ad az éhezőnek, és felruházza a nincstelent,</verse>
				<verse number="8">nem számít fel kamatot a kölcsön után, nem követ el igazságtalanságot, de igazságosan ítél az emberek közötti vitás ügyekben,</verse>
				<verse number="9">törvényeim szerint él és cselekszik, rendelkezéseimnek engedelmeskedik, hogy mindenben helyesen járjon el. Az ilyen embert tekintem én igazságosnak, ezért ő biztosan élni fog!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="10">„Ellenben, ha ennek az igazságos férfinak olyan fia születik, aki rabol, gyilkol és ehhez hasonló gonoszságokat követ el,</verse>
				<verse number="11">amelyeket az apja soha nem tett: bálványokhoz jár a hegyekre, hogy nekik áldozzon, eszik a bálványoknak szentelt ételekből, házasságtörést követ el más asszonyával,</verse>
				<verse number="12">elnyomja a szegényt és a szűkölködőt, lop és rabol, adósának nem adja vissza a zálogot, bálványokban bízik, és azokat imádja, utálatos bűnöket követ el,</verse>
				<verse number="13">uzsorakamatot szed a kölcsön után, — akkor vajon az ilyen éljen? Bizony, meg fog halni! Elkövette ezeket az utálatos bűnöket, meg kell halnia! Vesztéért csakis magát okolhatja.</verse>
				<verse number="14">De ha ennek a bűnös férfinak olyan fia születik, aki látja apja bűneit, és istenfélelemtől indíttatva nem követi apja példáját:</verse>
				<verse number="15">a bálványoknak szentelt ételekből nem eszik, nem bízik Izráel népének bálványaiban, s azokat nem imádja, nem követ el házasságtörést más asszonyával,</verse>
				<verse number="16">nem él vissza mások szorult helyzetével, nem vesz zálogot adósától, semmit nem vesz el erőszakkal, de kenyeréből ad az éhezőnek, és felruházza a nincstelent,</verse>
				<verse number="17">nem nyomja el a szegényt és szűkölködőt, nem számít fel kamatot a kölcsön után, hanem törvényeim szerint él és cselekszik, és rendelkezéseimnek engedelmeskedik, akkor az ilyen fiú miért halna meg apja bűnei miatt? Nem hal meg, hanem biztosan élni fog!</verse>
				<verse number="18">Ami pedig az apját illeti, mivel ő volt az, aki kegyetlenül elnyomta és megrabolta társát, és folyvást csak rosszat tett népe között, ezért ő, az apa fog meghalni a saját bűnei miatt!</verse>
				<verse number="19">Azt kérdezitek, miért nem viseli a fiú a büntetést apja bűneiért? Azért, mert a fiú az igazságosság és a törvény szerint él és cselekszik, engedelmeskedik rendelkezéseimnek, és teljesíti azokat — ezért, bizony élni fog!</verse>
				<verse number="20">Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiúnak nem kell hordoznia a büntetést apja bűnei miatt, de az apa sem bűnhődik a fia bűnei miatt! Aki igazságos és Isten számára elfogadható, az maga élvezi ennek áldásait, aki pedig bűnös, az is maga szenvedi el bűneiért a büntetést.</verse>
				<verse number="21">De ha a bűnös szakít bűnös életmódjával, megváltozik, és nem követi el többé korábbi bűneit, ha igazságosság és törvény szerint él és cselekszik, engedelmeskedik rendelkezéseimnek, és teljesíti azokat — akkor nem kell meghalnia bűnei miatt, hanem bizony élni fog!</verse>
				<verse number="22">Akkor a korábban elkövetett bűneit nem tartom többé számon, hanem igazságos tettei következtében biztosan élni fog.</verse>
				<verse number="23">Azt hiszitek, örömöm telik a bűnös halálában? Éppen ellenkezőleg: abban gyönyörködöm, ha a bűnös megváltozik, szakít bűnös életmódjával, és ezért életben marad! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="24">Ha pedig az igazságos ember megváltozik, eltér igazságos életmódjától, vétkezik, és a bűnösök módjára utálatos dolgokat követ el, vajon élni fog? Nem, hanem meg kell halnia! Korábbi igazságos tetteit elfelejtem, és bizony meg kell halnia bűnei miatt, amelyeket utóbb elkövetett!</verse>
				<verse number="25">Ti erre azt mondjátok: »Urunk nem bánik velünk igazságosan!« Figyeljetek csak rám, Izráel népe! Én ne lennék igazságos? Nem inkább ti vagytok igazságtalanok?</verse>
				<verse number="26">Ha az igazságos ember megváltozik, eltér igazságos életmódjától, igazságtalanul cselekszik, és bűneiben hal meg, akkor azért kell meghalnia, mert vétkezett.</verse>
				<verse number="27">Ha viszont az igazságtalan ember szakít gonosz életmódjával, megváltozik, s azontúl az igazságosság és a törvény szerint él és cselekszik, akkor megmenti életét a haláltól.</verse>
				<verse number="28">Hiszen belátásra jutott, szakított korábbi bűneivel, és többé nem követi el azokat, akkor bizony élni fog, nem hal meg!</verse>
				<verse number="29">Izráel népe, ti erre azt mondjátok: »Urunk nem bánik velünk igazságosan!« Ó, Izráel népe! Én ne lennék igazságos?! Nem inkább ti vagytok igazságtalanok?</verse>
				<verse number="30">Ezért meg foglak titeket ítélni — ó, Izráel népe! —, de mindegyikőtöket a saját élete szerint! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. — Jöjjetek vissza hozzám, többé ne kövessétek el korábbi bűneiteket, hogy ne pusztuljatok el miattuk!</verse>
				<verse number="31">Hajítsátok el magatoktól messzire minden vétketeket, amellyel eddig vétkeztetek ellenem! Szerezzetek magatoknak új szívet és új szellemet! Miért is halnátok meg, ó, Izráel népe?</verse>
				<verse number="32">Hiszen nem a haldokló halála szerez nekem örömet, hanem az, ha megmenekül és él! Hát forduljatok vissza és változzatok meg, hogy éljetek!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Azt mondta nekem az Örökkévaló: „Ezt a gyászéneket énekeld Izráel fejedelmeiről:</verse>
				<verse number="2">»Mi volt szülőanyád? Nőstény oroszlán! Oroszlánok között hevert, fiatal oroszlánok közt nevelte kölykeit.</verse>
				<verse number="3">Egyik kölykét felnevelte, akiből ifjú oroszlán lett, és megtanult zsákmányt ejteni, de embert ölni is megtanult.</verse>
				<verse number="4">Ordítását meghallották a népek, csapdába ejtették, láncra fűzték, fogolyként Egyiptomba vitték.</verse>
				<verse number="5">Anyja csak várta, de látta, hogy hiába. Akkor felnevelte a másik kölykét, akiből ifjú oroszlán lett,</verse>
				<verse number="6">s együtt vadászott a többiekkel. Ifjú oroszlán lett belőle, megtanult zsákmányt ejteni, de embert ölni is megtanult.</verse>
				<verse number="7">Elpusztított várat, várost és lakost, rettegett ordításától az ország.</verse>
				<verse number="8">De a környező népek összefogtak ellene, verembe ejtették,</verse>
				<verse number="9">láncra verték, ketrecbe zárták, Babilon királya elé hurcolták. Börtönbe vetették, hogy ne hallja hangját senki többé Izráel hegyein.</verse>
				<verse number="10">Szülőanyád, mint a víz mellé ültetett szőlő, sok hajtást nevelt, bőven teremte gyümölcsét, hiszen volt vize elég.</verse>
				<verse number="11">Erős vesszőket nevelt, királyi jogarnak valót. Magasra nőtt, kiemelkedett a fák közül, sűrű ágait, dús lombját mindenki csodálta.</verse>
				<verse number="12">De nagy haraggal gyökerestül kitépték, földre terítették, gyümölcsét a forró keleti szél pusztította el. Erős hajtásait letörték, s azok megszáradtak, végül tűzre dobták őket.</verse>
				<verse number="13">Most e szőlőt puszta sivatagba ültették, szomjú és száraz földbe plántálták.</verse>
				<verse number="14">Egyik vesszejéből tűz csapott ki, elégette minden gyümölcsét, nem maradt rajta erős vessző, királyi jogarnak való.« Gyászének ez, és gyász idején fogjátok énekelni.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">A száműzetés hetedik évében, az ötödik hónap tizedik napján néhányan Izráel népének vezetői közül meg akarták kérdezni az Örökkévalót, ezért eljöttek hozzám, és leültek előttem.</verse>
				<verse number="2">Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="3">„Ember fia, ezt mondd Izráel vezetőinek: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Azért jöttetek, hogy megkérdezzetek? Amilyen igaz, hogy élek, olyan biztos, hogy nem kaptok választ tőlem!</verse>
				<verse number="4">Ember fia, hirdess ítéletet nekik, hirdess ítéletet! Tárd eléjük őseik rettenetes bűneit, hogy megértsék és felfogják, mit követtek el!</verse>
				<verse number="5">Ezt mondd nekik: Azt mondja Uram, az Örökkévaló: Azon a napon, amelyen kiválasztottam magamnak Izráelt, esküre emeltem kezem Jákób családjának, és kijelentettem magam nekik Egyiptom földjén. Esküre emelt kézzel mondtam: Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!</verse>
				<verse number="6">Azon a napon megesküdtem nekik, hogy kihozom őket Egyiptomból, és beviszem arra a földre, amelyet számukra kiszemeltem, a tejjel és mézzel folyó földre, amely az egész föld színe-java.</verse>
				<verse number="7">Azon a napon ezt mondtam nekik: férfiak, utálatos bálványaitokat messzire hajítsátok, szemetek elé se kerüljenek többé! Egyiptom bálványisteneivel se mocskoljátok be magatokat, mert én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!</verse>
				<verse number="8">De nem hallgattak rám, hanem ellenem lázadtak, utálatos bálványaikat nem hajították el, hanem tekintetük azokra tapadt, sőt, Egyiptom bálványisteneit sem hagyták el. Azt mondtam hát, hogy haragomban elpusztítom őket, Egyiptom földjén bosszúságomban végzek velük.</verse>
				<verse number="9">Nevemért mégis meggondoltam magam, s nem pusztítottam el őket. Megkegyelmeztem nekik, hogy ne gyalázzák nevem azok a népek, akiknek szeme láttára hoztam ki Izráelt Egyiptom földjéről, s akik ezáltal ismerték meg hatalmam és nevem.</verse>
				<verse number="10">Így hát Izráelt Egyiptomból kivezettem, s a pusztába vittem, kietlen vidékre.</verse>
				<verse number="11">Ott adtam nekik a törvényeimet, tudattam velük rendelkezéseimet, melyek által él, aki engedelmeskedik.</verse>
				<verse number="12">Nekik adtam a szombati nyugalom napját, hogy jel legyen köztem és közöttük, hogy megtudják: én, az Örökkévaló választom külön őket, hogy népemmé legyenek!</verse>
				<verse number="13">Izráel népe fellázadt ellenem a pusztában, nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, melyek által él, aki engedelmeskedik azoknak. Nem tartották meg a szombati nyugalom napját. Azt mondtam hát, hogy haragomban elpusztítom őket, a pusztában végzek velük.</verse>
				<verse number="14">Mégis, az én nevemért megkegyelmeztem nekik. Nem pusztítottam el őket, hogy ne gyalázzák nevem azok a népek, akiknek szeme láttára hoztam ki Izráelt Egyiptom földjéről.</verse>
				<verse number="15">De esküre emeltem kezem, ott a pusztában, hogy nem fognak bemenni a földre, amelyet nekik adtam, a tejjel és mézzel folyó földre, amely az egész föld színe-java.</verse>
				<verse number="16">Nem mehetnek be, mivel nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, nem tartották meg a szombati nyugalom napját, és szívük a saját bálványaik után kívánkozott!</verse>
				<verse number="17">Szívem mégis megesett rajtuk, nem pusztítottam el őket a pusztában, nem irtottam ki népemet teljesen.</verse>
				<verse number="18">Fiaiknak azonban ezt mondtam a pusztában: Ne kövessétek apáitok példáját, ne járjatok útjaikon, bálványisteneikkel ne mocskoljátok be magatokat!</verse>
				<verse number="19">Én, az Örökkévaló vagyok Istenetek, igazodjatok törvényeimhez és kövessétek parancsaimat!</verse>
				<verse number="20">Tartsátok meg a szombati nyugalom napját! Legyen az jel köztem és közöttetek, s hogy megértsétek és igazán megtudjátok: Én, az Örökkévaló vagyok Istenetek!</verse>
				<verse number="21">De fiaik is ellenem lázadtak, nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, melyek által él, aki engedelmeskedik azoknak. Nem tartották meg a szombati nyugalom napját. Azt mondtam hát, hogy haragomban elpusztítom őket, a pusztában végzek velük.</verse>
				<verse number="22">Nevemért mégis meggondoltam magam, felemelt kezemet visszavontam. Megkegyelmeztem nekik, hogy ne gyalázzák nevemet azok a népek, akiknek szeme láttára kihoztam őket Egyiptom földjéről.</verse>
				<verse number="23">De esküre emeltem kezem, ott a pusztában, hogy szétszórom őket a népek közé, elszélesztem népemet a föld országaiban,</verse>
				<verse number="24">mivel nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, nem tartották meg a szombati nyugalom napját, szemük és szívük apáik bálványait imádta.</verse>
				<verse number="25">Ezért én is adtam nekik olyan törvényeket, amelyek nem jók; és rendelkezéseket, amelyek nem hoznak életet.</verse>
				<verse number="26">Hagytam, hogy bemocskolják magukat a bálványoknak vitt áldozati ajándékaikkal. Még elsőszülöttjeiket is feláldozták a bálványoknak! Ezért elpusztítom őket! Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="27">„Ember fia, szólj Izráel népéhez: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Őseitek gyaláztak engem, hűtlenül elhagytak, súlyosan vétkeztek ellenem.</verse>
				<verse number="28">Mert bevittem őket arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy nekik adom, ők pedig minden zöldellő fa alatt bálványokat imádtak, minden dombon azoknak áldoztak, édes illatokkal füstöltek, ital-áldozatot öntöttek, hogy engem haragra ingereljenek.</verse>
				<verse number="29">Miért jártok még mindig a bálványokhoz a magaslatokra? — kérdeztem őket. Mert azok még ma is fontosak a számotokra!</verse>
				<verse number="30">Mondd meg Izráel népének: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Ugye, hogy ti is őseitek módjára imádjátok bálványaitokat? Ti is ugyanazokkal az utálatos bálványokkal paráználkodtok?</verse>
				<verse number="31">Bizony, amikor ajándékaitokat hozzájuk viszitek, gyermekeiteket nekik áldozzátok a tűzben, bemocskoljátok magatokat bálványaitokkal, mind a mai napig! És még azt várjátok, hogy feleljek nektek?! Amilyen igaz, hogy élek, oly biztos, hogy nem kaptok feleletet, Izráel népe!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="32">„Nem lesz abból semmi, amit lelketek mélyén kívántok: »Legyünk olyanok, mint a többi népek, mint a többi országok nemzetei, imádjuk mi is a kő- és fa-isteneket!«</verse>
				<verse number="33">Oly biztos, mint ahogy élek — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, hogy királyotok maradok, erős kézzel, kinyújtott karral, és kiáradó haraggal uralkodom rajtatok!</verse>
				<verse number="34">Kivezetlek titeket a népek közül, és újra összegyűjtelek az országokból, ahová szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral, és kiáradó haraggal!</verse>
				<verse number="35">Kiviszlek titeket a népek pusztájába, ahol szemtől szembe perelek majd veletek.</verse>
				<verse number="36">Amint őseitekkel pereltem Egyiptom pusztájában, úgy perelek veletek is — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="37">Át kell majd mennetek a pásztorbotom alatt, és örök szövetséget kötök veletek.</verse>
				<verse number="38">Kigyomlálom közületek azokat, akik lázadnak és súlyosan vétkeznek ellenem: kihozom ezeket is a népek közül, de Izráel földjére nem mehetnek be. Akkor majd megértitek és elismeritek, hogy én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="39">Ti pedig, ó Izráel népe — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, ha bálványaitokat akarjátok imádni, ám szolgáljátok őket, ha rám nem akartok hallgatni! De azután már nem fogjátok bemocskolni szent nevemet a bálványoknak vitt ajándékokkal!</verse>
				<verse number="40">Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, majd ott imádtok engem mind, Izráel népe. Ott majd magamhoz fogadlak titeket, ajándékaitokat szívesen veszem, termésetek színe-javát és mindazt, amit nekem hoztok, örömmel fogadom.</verse>
				<verse number="41">Mint a tömjén kedves illatát, úgy fogadlak majd benneteket, mikor kivezetlek titeket a népek közül, és újra összegyűjtelek az országokból, ahová szétszóródtatok. Így mutatom meg a népeknek szent nevemet!</verse>
				<verse number="42">Ti is így értitek meg, s akkor tudjátok meg igazán, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki ismét beviszlek titeket Izráel földjére, amelyet esküre emelt kézzel őseiteknek ígértem!</verse>
				<verse number="43">Ott majd magatokba szálltok, visszaemlékeztek utálatos bűneitekre, amelyek beszennyeztek titeket, és megutáljátok magatokat gonosz tetteitek miatt.</verse>
				<verse number="44">Akkor értitek meg, így tudjátok meg igazán, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki az én nevemért jól bánok veletek, nem pedig gonosz életmódotok és igazságtalan tetteitek szerint, ó Izráel népe!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="45">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="46">„Ember fia, fordulj dél felé, és szólj hozzá, prófétálj Negev vidékének erdeje ellen!</verse>
				<verse number="47">Ezt mondd Negev erdejének: Halld meg az Örökkévaló szavát! Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Lásd, én tüzet gyújtok benned, amely megemészt minden zöldellő fát, eléget minden kiszáradt fát, lobogó lángját semmi el nem oltja, felperzseli az országot egyik végétől a másikig egészen.</verse>
				<verse number="48">Látni fogja mindenki, hogy én gyújtottam azt a tüzet, hát el nem olthatja senki!”</verse>
				<verse number="49">Akkor én, Ezékiel, felkiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Az emberek mind azt mondják erre: »Ne törődjetek vele, ez mindig rejtélyes példázatokban beszél!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, fordulj Jeruzsálem felé, és szólj a szent helyek ellen, prófétálj Izráel földje ellen!</verse>
				<verse number="3">Hirdesd Izráel földjének: Ezt mondja az Örökkévaló: Lásd, én ellened fordulok, kirántom kardomat hüvelyéből, és kiirtok rólad igazat és bűnöst egyaránt!</verse>
				<verse number="4">Mivel elhatároztam, hogy kipusztítom Izráelből az igazakat és bűnösöket, azért támad kardom mindenkire az ország egyik végétől a másikig.</verse>
				<verse number="5">Akkor fogja megérteni mindenki, hogy én, az Örökkévaló vontam ki kardomat a hüvelyéből, s nem is teszem vissza addig, amíg feladatát el nem végzi.</verse>
				<verse number="6">Te pedig, ember fia, keservesen sóhajtozz és nyögj az emberek előtt!</verse>
				<verse number="7">Amikor megkérdezik, miért sírsz, ezt mondd nekik: »A hír miatt! Mert amikor megérkezik, minden szív megrémül, minden kéz lehanyatlik, minden lélek elcsügged, és minden térd megroggyan. Nézzétek, már jön is! Be fog teljesedni!« — ezt mondja Uram, az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="9">„Ember fia, prófétálj: Ezt mondja az Úr: Itt a kard, nézd, amelyet élesre köszörültek, fényesre csiszoltak!</verse>
				<verse number="10">Élesre köszörülték, hogy öldököljön, fényesre csiszolták, hogy villámokat szórjon! Vajon örüljünk-e neki? Fiam királyi pálcája ez, amely minden fát megvet.</verse>
				<verse number="11">Kiköszörülték hát a kardot, hogy kézbe fogják. Kiköszörülték, és fényesre csiszolták, hogy az öldöklő kezébe adják.</verse>
				<verse number="12">Ember fia, kiálts és jajgass, mert ez a kard népem ellen támad, és Izráel összes vezetői ellen! Bizony kardélre hányják őket, valamennyit! Ezért gyászodban csapj a derekadra,</verse>
				<verse number="13">mert ez a kard már kiállta a próbát! Mivel nem fogadtátok el a pálca fenyítését, ezért karddal büntetlek titeket!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="14">„Te pedig, ember fia, prófétálj! Csapd össze kezedet! Kétszer sújtson le az a kard, sőt, háromszor, a halálra sebző kard, a hatalmas öldöklő kard, amely körülvette őket!</verse>
				<verse number="15">Az öldöklő kard lesújt városuk minden kapujára, hogy minden szív megrémüljön, és sokan elhulljanak. Arra készült, hogy lesújtson, mint a villám, kiköszörülték, hogy öldököljön.</verse>
				<verse number="16">Kard, vágj jobbra, sújts előre, vágj balra — amerre éledet fordítják!</verse>
				<verse number="17">Én is összecsapom kezem, és haragom kielégülve lecsillapul. Ezt én, az Örökkévaló mondtam!”</verse>
				<verse number="18">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="19">„Ember fia, rajzolj fel két utat, amelyen Babilon királya a seregével hadba vonulhat. Mindkettő Babilonból induljon ki, és rajzolj útjelző táblát oda, ahol az út elágazik a városok felé.</verse>
				<verse number="20">Írd fel az útjelzőkre, melyik úton jut a babilóniai sereg Ammon országának fővárosába, Rabbába, és melyik út vezet Júdába és Jeruzsálembe, a megerősített városba!</verse>
				<verse number="21">Mert Babilon királya megáll ennél az útelágazásnál, és jósoltat magának, hogy melyik úton menjen tovább: tanácsot kér a bálványaitól, áldozati állatok máját vizsgálja, sorsot vet.</verse>
				<verse number="22">A jóslatok szerint a jobboldali utat választja, amely Jeruzsálembe vezet. Ezért megostromolja Jeruzsálemet, faltörő kosokat állít ellene, parancsot ad a rohamra: katonái kiáltoznak, betörik a kapukat, sáncokat emelnek a falak körül, ostromgépeket építenek.</verse>
				<verse number="23">Izráel népe azt hiszi, hogy ezek hamis jóslatok, pedig köti őket a saját esküjük. De Isten emlékezteti őket bűneikre, ezért Izráel népét az ellenség fogságba ejti.”</verse>
				<verse number="24">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Kénytelen vagyok emlékezni bűneitekre: törvényszegéseitek lelepleződtek, vétkeitek kiderültek, gonosz tetteitek napfényre kerültek — emiatt ellenségeitek rabságba hurcolnak benneteket!</verse>
				<verse number="25">Neked pedig, Izráel gyalázatos és méltatlan fejedelme, elérkezik megbüntetésed végső napja!”</verse>
				<verse number="26">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Vegyétek le róla a főpapi fejdíszt! Vegyétek le róla a királyi koronát! Nem úgy lesz ezután, ahogy eddig volt! Az alacsonyt felemelik, a magasat pedig alacsonnyá teszik.</verse>
				<verse number="27">Lerombolom, lerombolom, porig rombolom! Nem is fog felépülni addig, amíg el nem jön az, akié az ítélet, és akkor neki adom.”</verse>
				<verse number="28">„Ember fia, prófétálj, és mondd: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló az ammoniakról és gyalázkodásukról: Nézd, itt a kard! Öldöklésre kivont, gyilkolásra fényesített, villámló kard!</verse>
				<verse number="29">Hiába látnak az ammoniak hamis látomásokat, hiába jövendölnek hazugságokat! A kardot már a gonoszok torkára tették, eljött a megöletésük napja, eljött megbüntetésük ideje.</verse>
				<verse number="30">Kard, térj vissza helyedre! Téged teremtésed helyén ítéllek meg, a földön, ahol születtél.</verse>
				<verse number="31">Ott zúdul rád haragom, égő indulatom rád tör, mint a vihar. Kegyetlenek kezébe adlak, a pusztítás mesterei pusztítanak el téged.</verse>
				<verse number="32">Elemészt a tűz, véred a földre omlik, emléked is nyomtalan elenyészik. Ezt én, az Örökkévaló mondom!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, hirdesd ki az ártatlanokat gyilkoló város ítéletét! Olvasd fejére miden utálatos bűnét!</verse>
				<verse number="3">Mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Eljön a megbüntetésed ideje, te város! Ártatlanokat gyilkoltak benned, és bálványokat állítottak fel, amellyekkel bemocskoltad magad!</verse>
				<verse number="4">Az ártatlanok vére bűnnel terhelt meg, a bálványok pedig bemocskoltak téged. Így siettetted ítéleted idejét, így érkeztél el éveid végéhez! Emiatt gyalázatossá teszlek a népek előtt, csúfolni fognak téged a nemzetek!</verse>
				<verse number="5">Bizony, a közel és távol lakók gúnyolni fognak téged, mert rossz híred van, és folyvást viszálykodsz!</verse>
				<verse number="6">Te város, amelyben Izráel népének fejedelmei arra használták hatalmukat, hogy ártatlanokat öljenek meg;</verse>
				<verse number="7">amelyben a gyermekek nem tisztelik, hanem lenézik szüleiket; ahol igazságtalanul bánnak az idegenekkel; ahol elnyomják az árvákat és az özvegyeket!</verse>
				<verse number="8">A szent dolgokat megvetetted, a szombati nyugalom napját nem tartottad meg!</verse>
				<verse number="9">Voltak lakosaid között rágalmazók és gyilkosok, mások bálványoknak áldoztak a hegyeken, meg utálatos bűnöket követtek el.</verse>
				<verse number="10">Volt közötted olyan férfi, aki apjának feleségével hált; mások asszonnyal erőszakoskodtak tisztulásuk idején;</verse>
				<verse number="11">elcsábították szomszédjuk feleségét; megerőszakolták a saját menyüket, vagy apjuk leányát, a testvérüket.</verse>
				<verse number="12">Te város, amelyben bérgyilkosságokat követtek el, uzsorakamatot szedtek, csalással kifosztottak egyeseket! A város, amely rólam elfelejtkezett!” — azt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="13">„Így hát én is összecsapom kezem nyerészkedéseid és a benned meggyilkolt ártatlanok vére miatt!</verse>
				<verse number="14">Meg tudsz-e állni előttem, lesz-e elég erő a karodban, amikor elszámolok veled? — ezt én, az Örökkévaló mondtam, és meg is teszem!</verse>
				<verse number="15">Szétszórlak titeket a népek közé, elszélesztelek a föld országaiban, és véget vetek minden utálatos tisztátalanságotoknak!</verse>
				<verse number="16">Gyalázatos leszel a népek előtt — akkor fogod igazán megtudni, és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="17">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="18">„Ember fia, Izráel népe olyanná lett, mint az ezüstműves számára az ezüst salakja. Olyan az egész nép, mint az olvasztókemence közepén a salak: van abban bronz, ón, vas és ólom is, csak éppen ezüst nincsen!</verse>
				<verse number="19">Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: Ó Izráel, mind salakká lettetek! Ezért haragomban összegyűjtelek benneteket Jeruzsálembe, mint ahogy az olvasztókemence közepére felhalmozzák az ezüstöt, bronzot, vasat, ólmot és ónt. S ahogyan a fújtatóval felszítják a tüzet, és ráfújják a fémre, hogy megolvadjon, úgy fújom rátok én is haragom tüzét, és megolvasztalak titeket!</verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21">Bizony, összegyűjtelek benneteket, és rátok fújom haragom tüzét úgy, hogy megolvadtok benne!</verse>
				<verse number="22">Ahogy az ezüst megolvad a kemence izzó tüzében, ti is megolvadtok majd — s akkor értitek meg és ismeritek fel, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki haragom tüzét fújtam rátok.”</verse>
				<verse number="23">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="24">„Ember fia, ezt mondd Izráelnek: Olyan föld vagy, amely nem tisztult meg, és nem kapott esőt a harag napján.</verse>
				<verse number="25">Prófétáid összeesküvést szőnek, és olyanok, mint az ordító oroszlán, amely zsákmányát marcangolja: lelkekre vadásznak s felfalják őket, drága kincseket zsákmányolnak, sok asszonyt özveggyé tesznek.</verse>
				<verse number="26">Papjaid erőszakot követtek el törvényemen, és szent dolgaimat közönségessé tették, nem különböztették meg a szentet a közönségestől, nem tanították a népet a tiszta és tisztátalan közötti különbségre, nem tartották tiszteletben a szombati nyugalom napját, gyalázatot hoztak rám.</verse>
				<verse number="27">A nép vezetői olyanok, mint a zsákmányukat marcangoló farkasok: lelkeket vadásznak és gyilkolnak, hogy vagyont szerezzenek.</verse>
				<verse number="28">Prófétáid olyanok, mint a rossz kőműves, aki nem javítja meg a fal romlását, csak felületesen bevakolja és bemázolja, hogy eltakarja a bajt. Ezek a hamis próféták hamis látomásaikkal és hazug jövendöléseikkel takargatják a bajokat és ámítják a népet. Az Örökkévalóra hivatkoznak: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló…« — holott az Örökkévaló nem szólt hozzájuk egy szót sem.</verse>
				<verse number="29">Az egyszerű emberek is becsapják egymást, erőszakoskodnak, rabolnak. Kihasználják és elnyomják a nincsteleneket, és megkárosítják az idegeneket, megfosztják őket jogaiktól és igazságtalanul bánnak velük.</verse>
				<verse number="30">Kerestem hát közöttük egy férfit, aki a városfal romlását kijavítsa, és a falat helyreállítsa. Kerestem valakit közülük, aki odaállna a fal résébe, és elém állna a saját népéért, hogy ne pusztítsam el őket. Kerestem valakit, de senkit sem találtam.</verse>
				<verse number="31">Így hát haragom zúdul rájuk, s haragom tüzében végzek velük! Megfizetek nekik tetteik és életmódjuk szerint.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, ez a jelképes történet Samáriáról és Jeruzsálemről szól: Volt egyszer két nővér, egy anyának a leányai.</verse>
				<verse number="3">Mindketten Egyiptomban lettek prostituáltak, még fiatalságuk idején. Ott adták oda magukat először a férfiaknak, és hagyták, hogy a mellüket fogdossák.</verse>
				<verse number="4">Az idősebb neve Oholá, a fiatalabbé Oholibá. Azután mindkettőt feleségül vettem, és gyermekeket szültek nekem. Ami pedig nevük jelentését illeti, Oholá Samáriát, Oholibá pedig Jeruzsálemet jelképezi.</verse>
				<verse number="5">Azután Oholá — bár az én feleségem volt — folytatta prostituált életmódját, és megkívánta a szomszédos asszírokat.</verse>
				<verse number="6">Szerelemre gyulladt az asszírok iránt, akik bíborba öltöztek, lovon jártak, mind fiatalok és szemrevalók voltak.</verse>
				<verse number="7">Paráználkodott ezekkel az asszír vezetőkkel, beléjük szeretett, és bálványaikkal bemocskolta magát.</verse>
				<verse number="8">Ráadásul, még az Egyiptommal kezdett paráználkodását sem hagyta abba! Egyiptom volt az első szeretője, akinek fiatalságában odaadta magát, akivel először paráználkodott, és akinek engedte, hogy a mellét fogdossa.</verse>
				<verse number="9">Ezért hát kiszolgáltattam Oholát a szeretőinek, az asszíroknak, akiket megkívánt.</verse>
				<verse number="10">Azok pedig meztelenre vetkőztették, majd karddal megölték, és gyermekeit elrabolták. Így büntették meg Oholát, így hajtották végre rajta az ítéletet. Az asszonyok között azóta is emlegetik szomorú történetét!</verse>
				<verse number="11">Húga, Oholibá látta, mi lett a sorsa a nővérének, mégsem okult belőle. Sőt, sokkal inkább paráználkodott, mint a nővére, még hűtlenebb lett, és súlyosabban vétkezett.</verse>
				<verse number="12">Ő is megkívánta a szomszédos asszír vezetőket, akik előkelően öltöztek, lovon jártak, mind fiatalok és szemrevalók voltak.</verse>
				<verse number="13">Láttam, hogy Oholibá is bemocskolta magát — mindkét asszony ugyanúgy vétkezett.</verse>
				<verse number="14">Azonban Oholibá még továbbment a romlottságban. Meglátta a káldeusok piros festékkel festett képét a falakon.</verse>
				<verse number="15">Ezek mind a káldeusok földjén született kiváló katonák, babilóniai harci szekereken száguldanak, derekukon övet viselnek, fejükön meg turbánt.</verse>
				<verse number="16">Amint Oholibá meglátta őket, beléjük szeretett, megkívánta őket, és elküldte követeit hozzájuk Káldeába.</verse>
				<verse number="17">El is jöttek azok Oholibához, hogy szeretkezzenek vele. De annyira bemocskolták, hogy megundorodott és elfordult tőlük.</verse>
				<verse number="18">Amikor pedig Oholibá paráznasága nyilvánvaló lett, és szégyene napvilágra került, én is megundorodtam és elfordultam tőle, mint a nővérétől is.</verse>
				<verse number="19">Oholibá mégis folytatta parázna életmódját, sőt, még többet paráználkodott, mint fiatalsága idején Egyiptomban.</verse>
				<verse number="20">Olyan szeretőkhöz fordult, akik úgy szeretkeznek, mint a szamarak, vagy mint a lovak.</verse>
				<verse number="21">Vágyakozva gondolt vissza fiatalságára, amikor Egyiptomban ölelgették szeretői, amikor először szeretkezett velük.</verse>
				<verse number="22">Ezért, Oholibá, ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: Nézd! Ellened uszítom régi szeretőidet, akiket megutáltál. Mind ellened támadnak, körülvesznek mindenfelől.</verse>
				<verse number="23">Eljönnek Babilon fiai, a káldeusok, eljönnek Pekód, Sóá és Kóá harcosai, meg az asszírok is velük együtt — mind szemrevaló fiatal tisztek és vezetők, harci szekerek harcosai, válogatott lovasok.</verse>
				<verse number="24">Az egész nagy sereg rád támad: mindegyikük fején a sisakja, kezében a pajzsa és fegyvere, rád rohannak a harci szekerek és lovasok, körülfognak téged. Én pedig rájuk bízom, hogy végrehajtsák rajtad az ítéletet, és hogy a saját törvényeik szerint büntessenek meg téged.</verse>
				<verse number="25">Féltékeny haraggal bánok veled, és ez a nagy sereg kegyetlenül megbüntet téged: levágják orrodat és füledet, maradékod kard miatt hullik el, gyermekeidet elhurcolják, a többit pedig tűz pusztítja el.</verse>
				<verse number="26">Ruháidat letépik, ékszereidet elrabolják.</verse>
				<verse number="27">Véget vetek paráznaságodnak, amelyet Egyiptomban kezdtél. Rájuk sem nézel többé, s Egyiptomot végképp elfelejted.”</verse>
				<verse number="28">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Lásd, én kiszolgáltatlak azoknak a népeknek, akiket gyűlölsz! Bizony, azok kezébe adlak, akiktől utálattal elfordultál.</verse>
				<verse number="29">Ők pedig gyűlölettel bánnak veled: elrabolnak tőled mindent, amiért dolgoztál, s otthagynak csupaszon és kifosztva, szégyenletes paráznaságod mindenki előtt kiderül.</verse>
				<verse number="30">Igen, így bánok veled, mert paráználkodtál a népekkel, és bemocskoltad magad bálványaikkal!</verse>
				<verse number="31">Követted nővéred példáját, emiatt te is ugyanarra a sorsra jutsz!”</verse>
				<verse number="32">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Bizony, innod kell nővéred poharából, amely öblös és mély! Nevetnek majd rajtad a népek, és kigúnyolnak, mert oly sokat kell innod belőle!</verse>
				<verse number="33">Megrészegedsz tőle, megtelsz fájdalommal, mert a pusztulás pohara ez, és a pusztításé. Nővéred, Samária pohara ez.</verse>
				<verse number="34">Ki kell innod, fenékig kell ürítened, még cserepein is rágódsz majd, és bánatodban melledet szaggatod — ezt én mondom neked!” Ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="35">Ezért ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: „Mivel elfelejtettél, és hátat fordítottál nekem, viselned kell gonoszságod és paráznaságod minden büntetését!”</verse>
				<verse number="36">Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Ember fia, hirdess ítéletet Oholá és Oholibá fölött! Hirdesd ki, add tudtukra minden utálatos bűnüket!</verse>
				<verse number="37">Mindketten vétkesek a házasságtörésben, gyilkosságban, bálványimádásban, mert bálványaikkal követték el a házasságtörést. Vétkeztek abban is, hogy fiaikat, akiket nekem szültek, bálványaiknak áldozták a tűzben: megölték őket.</verse>
				<verse number="38">Ezenfelül még be is mocskolták Templomomat, és nem tartották meg a szombati nyugalom napját.</verse>
				<verse number="39">Amikor gyermekeiket feláldozták a bálványaiknak, még aznap eljöttek az én Templomomba, és ott is áldoztak! Bizony, megtették ezt Templomomban, így mocskolták azt be!</verse>
				<verse number="40">Messze földre követeket küldtek, idegeneket hívtak, s azok el is jöttek. Fogadásukra kicsinosították magukat: megfürödtek, szemüket kifestették, ékszereiket fölrakták,</verse>
				<verse number="41">asztalt terítettek vendégeiknek, pompás ágyra dőltek, és tömjénemet, meg olajamat eléjük tették.</verse>
				<verse number="42">Jeruzsálem zajongott, mint az ünnepeken az örvendező tömeg. Sokan összecsődültek, ettek-ittak, hangoskodtak, még a pusztából is hoztak durva és részeges ivócimborákat, akik mindkét asszonynak karpereceket adtak, és a fejükre ékes koronát tettek.</verse>
				<verse number="43">Akkor mondtam az egyik asszonynak, aki a paráznaságból már kiöregedett: Még azzal is paráználkodni fognak, aki már megvénült, ő meg fogadja a vendégeket?</verse>
				<verse number="44">De azok bizony bementek hozzájuk, mint a paráznákhoz szoktak. Bementek Oholához és Oholibához, ezekhez a züllött asszonyokhoz.</verse>
				<verse number="45">Igazságos férfiak fogják elítélni a két asszonyt, ahogyan a házasságtörő és gyilkos asszonyokat szokták, mert Oholá és Oholibá valóban mindketten házasságtörők és gyilkosok”.</verse>
				<verse number="46">Mert azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Hívjátok össze ellenük a népgyűlést, és adják át ezt a két asszonyt nekik! Ők pedig rémüljenek meg, s azután a népgyűlés fossza meg őket minden vagyonuktól, és büntesse meg őket!</verse>
				<verse number="47">Kövezze meg őket a gyülekezet, és karddal vágják szét őket, sőt, gyermekeiket is öljék meg, házukat pedig égessék porig!</verse>
				<verse number="48">Így fogom gyökerestül kiirtani ezt a gonoszságot Izráel földjéről, hogy okuljon ebből minden asszony, és hogy intő példa legyen ez a számukra, hogy ne járjanak Oholá és Oholibá útján soha!</verse>
				<verse number="49">Így fognak megbüntetni titeket gonoszságotokért és bálványimádásotokért — ti pedig el kell szenvedjétek ezt a büntetést! Akkor fogjátok igazán megtudni és elismerni, hogy én vagyok az Úr, az Örökkévaló.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">A száműzetés kilencedik évében, a tizedik hónap tizedik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, jegyezd fel ezt, és a mai napot: »Babilon királya a mai napon seregével ostrom alá vette Jeruzsálemet.«</verse>
				<verse number="3">A lázadó és engedetlen népnek, Izráelnek pedig mondd el ezt a példázatot! Szólj hozzájuk: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Tedd fel a tűzre a fazekat! Tedd a tűzre, önts bele vizet!</verse>
				<verse number="4">Rakj bele húst, combját és lapockát, válogatott jó darabokat, töltsd meg a legjobb falatokkal!</verse>
				<verse number="5">A nyáj legjavából válassz vágnivalót! Rakj alá nagy tüzet, forrald erősen, hogy még a csontok is főjenek szét benne!</verse>
				<verse number="6">Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: Jaj a gyilkosok városának, ennek a rozsdás fazéknak, amelyre rozsdája úgy tapad! Dobd ki belőle a húst, mert a rozsda miatt ehetetlen! Szedd ki belőle mind, válogatás nélkül!</verse>
				<verse number="7">Bizony, olyan Jeruzsálem is, mint ez a rozsdás edény, mert a városban kiált áldozatok vére, az ártatlanul meggyilkoltak vére a sziklán! Nem a földre folyt vérük, nem takarták be azt porral.</verse>
				<verse number="8">Bizony, kopasz sziklára folyt az a vér, hogy el ne takarja semmi, s hogy haragom hevében bosszút álljak a városon!</verse>
				<verse number="9">Ezért hát — azt mondja Uram, az Örökkévaló — jaj a gyilkos városnak, mert nagy tüzet gyújtok alája!</verse>
				<verse number="10">Gyűjtsétek a fát, gyújtsatok tüzet, főzzétek a húst, fűszerezzétek meg, szítsátok a tüzet, míg a csontok is odaégnek!</verse>
				<verse number="11">Hagyd a tűzön még üresen is, tüzesedjen fel az edény, tisztuljon meg a tűzben egészen, égjen le rozsdája róla!</verse>
				<verse number="12">De hiába vesződtem vele, nem tisztult meg rozsdájától, hiába hevítette a tűz, rozsdája rajta maradt.</verse>
				<verse number="13">Bizony, rajtad maradt a szenny, Jeruzsálem, hiába tisztítottalak! Nem is leszel tiszta, amíg ki nem töltöm rajtad haragom!</verse>
				<verse number="14">Én, az Örökkévaló mondtam ezt, hát így is lesz! Megteszem, nem vonom vissza, nem könyörülök, nem is szánakozom. Tetteid és életed szerint büntetlek meg!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="16">„Ember fia, lásd, hirtelen csapással elveszem tőled, akit szívedből szeretsz! Te azonban ne jajgass, ne sirasd meg, könnyet se hullass érte!</verse>
				<verse number="17">Hallgass, és csak magadban sóhajtozz, csendben gyászold, ne úgy, ahogy a halottat szokták! Turbánod tedd fejedre, sarudat húzd föl, szakállad ne kösd be, és ne rendezz halotti tort sem!”</verse>
				<verse number="18">Reggel elmondtam ezt a népnek, estére pedig hirtelen meghalt a feleségem. Másnap reggel mindent úgy tettem, ahogy az Örökkévaló parancsolta.</verse>
				<verse number="19">Az emberek megkérdezték: „Miért viselkedsz így? Mit akarsz ezzel mondani?”</verse>
				<verse number="20">Ezt válaszoltam: „Az Örökkévaló szólt hozzám:</verse>
				<verse number="21">Mondd meg Izráel népének: Uram, az Örökkévaló ezt üzeni nektek: »Nézzétek! Lám, büszkék vagytok az én jeruzsálemi Templomomra, szemetek fényére, mert erőt ad nektek, mert lelketeket gyönyörködteti — én mégis megengedem, hogy meggyalázzák és lerombolják azt! Fiaitokat és leányaitokat pedig, akiket ott hagytatok Jeruzsálemben, fegyver pusztítja majd el!</verse>
				<verse number="22">Izráel népe, ti is úgy tesztek majd, ahogy Ezékiel: nem fogtok gyászolni, ahogyan szoktatok. Szakállatokat nem kötitek be, nem ültök halotti tort,</verse>
				<verse number="23">turbánjaitokat fölteszitek, saruitokat fölhúzzátok, nem sírtok-jajgattok. Bűneitek büntetése miatt elsorvadtok, és csak egymás között sóhajtoztok és bánkódtok.</verse>
				<verse number="24">Nézzétek Ezékiel példáját! Amit ő tett, az számotokra is jel: mert ti is ugyanezt teszitek majd. Amikor ez bekövetkezik, akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Úr, az Örökkévaló!«”</verse>
				<verse number="25">„Ember fia, elveszem népemtől erejük támaszát, amelyben bíztak, elveszem tőlük, amire büszkék voltak, s amivel dicsekedtek. Elveszem szemük fényét, szívük vágyát: Jeruzsálemet. Elveszem tőlük fiaikat és leányaikat is. Azon a napon egy jeruzsálemi menekült érkezik majd hozzád, és saját füleddel fogod hallani tőle a hírt.</verse>
				<verse number="26"></verse>
				<verse number="27">Azon a napon nyelved megoldódik, nem leszel néma többé, és beszélsz a menekülttel. Bizony, jel leszel a nép számára — hogy megértsék és elismerjék, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, fordulj az ammoniak felé, és prófétálj ellenük!</verse>
				<verse number="3">Mondd nekik: Ammon népe, halld meg Uram, az Örökkévaló szavát! Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Mivel örültél annak, hogy Templomomat bemocskolták és lerombolták, kinevetted Izráel földjének pusztulását, és kárörvendő voltál, amikor Júda népét száműzetésbe hurcolták,</verse>
				<verse number="4">ezért kiszolgáltatlak a keleti népeknek, akik elfoglalják földedet. Seregük tábort ver országodban, letelepednek, és ők eszik meg földed gyümölcsét és termését, ők isszák meg állataid tejét!</verse>
				<verse number="5">Rabbá városát tevék legelőjévé teszem, Ammon országát meg juhnyájak pihenőhelyévé. Akkor majd megtudod, megérted és elismered, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="6">Azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ammon népe, mivel megvetéssel örültél Izráel földje pusztulásának: tapsoltál, dobogtál, és teljes szívvel örvendeztél,</verse>
				<verse number="7">ezért megbüntetlek: zsákmányul vetlek a népek elé, kigyomlállak közülük, kipusztítalak az országok közül. Bizony, végzek veled! Akkor majd megtudod, megérted és elismered, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="8">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Moáb és Edom népe ezt mondta: »Bizony, Júda népe is csak olyan, mint a többi nép!«</verse>
				<verse number="9">Ezért utat nyitok Moáb oldalában, és elvesztem a határán lévő városait, amelyekkel dicsekedett. Bét-Hajesimót, Baál-Meón és Kirjátaim városait</verse>
				<verse number="10">ellenségüknek, kelet népeinek adom. El is foglalják azokat, akárcsak Ammon országát. Nem emlegetik többé Ammont a nemzetek között!</verse>
				<verse number="11">Ugyanígy megbüntetem Moábot is — akkor majd megtudja, megérti és elismeri, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="12">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Edom bosszút állt Júda népén, ezért kétszeresen bűnös lett.”</verse>
				<verse number="13">Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Felemelem kezemet Edom ellen, és gyökerestől kiirtok belőle embert és állatot. Pusztává teszem: Témántól Dédánig minden lakosa fegyver által hal meg.</verse>
				<verse number="14">Bosszút állok Edomon — népem, Izráel által. Ők fogják végrehajtani rajta ítéletemet, izzó haragom szerint. Így fogják megismerni Edomban bosszúmat” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="15">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mivel a filiszteusok kegyetlenül bosszút álltak, s lelkük telve van ősrégi gyűlölettel és megvetéssel Izráel iránt,</verse>
				<verse number="16">ezért — azt mondja Uram, az Örökkévaló — felemelem kezemet a filiszteusok ellen, akik Kréta szigetéről jöttek, és kiirtom őket. Igen, elpusztítom a tengerpart lakosait!</verse>
				<verse number="17">Bosszút állok rajtuk, és súlyosan megbüntetem őket izzó haragomban. Akkor majd megtudják, megértik és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki bosszút áll!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">A száműzetés tizenegyedik évében, a hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, Tírusz lakói kárörvendően nevettek Jeruzsálem pusztulásán: »Nézzétek! Romba dőlt a népek kapuja! Feltárult, kinyílt előttünk! Most mi fogunk hasznot húzni Jeruzsálem pusztulásából!«”</verse>
				<verse number="3">Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ellened fordulok, Tírusz! Nemzetek seregeit hozom rád, egyiket a másik után, mint a tenger hullámait:</verse>
				<verse number="4">ledöntik falaidat, lerombolják tornyaidat. Sőt, még a város porát is lesöpröm. Szigetéből csak kopár tengeri szikla marad,</verse>
				<verse number="5">amelyen hálóikat szárítják majd a halászok — ezt én mondom, az Örökkévaló! Bizony, Tírusz a nemzetek sokaságának a zsákmánya lesz.</verse>
				<verse number="6">A városhoz tartozó falvakat, amelyek a parti síkságon vannak, ellenség fegyvere pusztítja el. Így tudjátok meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="7">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Nézzétek! Elhozom északról Babilon királyát, Nebukadneccart. Elhozom a leghatalmasabb királyt Tírusz ellen, nagy seregével, harci szekereivel, lovasaival, gyalogosokkal, lovakkal.</verse>
				<verse number="8">Elpusztítja a Tíruszhoz tartozó falvakat, amelyek a parti síkságon vannak. A babilóniai sereg megostromolja Tírusz várát: sáncot és tornyokat emel ellene, ostromgépekkel támadja, pajzsok alatt megrohamozza,</verse>
				<verse number="9">faltörő kosokkal rombolja falait, bástyáit csákánnyal bontja meg.</verse>
				<verse number="10">Az ostromló sereg lovainak sokasága miatt elborít téged a por, Tírusz! Falaid megremegnek a robogó harci szekerek dübörgésétől és a vágtató lovak patáinak csattogásától, amikor Babilon királya bemegy a városba, amelynek falain rést ütött.</verse>
				<verse number="11">Bizony, Nebukadneccar lovának patái tiporják majd utcáidat, Tírusz! Népedet fegyverrel ölik meg, városod erős oszlopait a földre döntik!</verse>
				<verse number="12">Gazdagságodat elrabolják, kereskedőid áruit zsákmányul ejtik. A városfalakat lerombolják, palotáidat elpusztítják, és az összes törmeléket — a köveket és gerendákat — mind a tengerbe hordják.</verse>
				<verse number="13">Vidám énekeidnek véget vetek, húros hangszereidet nem pengeted többé.</verse>
				<verse number="14">Kopár tengeri sziklává teszlek, Tírusz, ahol csak a halászok szárítják hálóikat! Nem épülsz fel soha többé! — ezt én, az Örökkévaló mondom!”</verse>
				<verse number="15">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló Tírusznak: „Bukásod hírére megremegnek a szigetek és a tenger partvidékének országai. Hallják Tírusz halálra sebzett lakóinak jajgatását, az ostromló sereg öldöklésének hírét, és reszketnek a félelemtől.</verse>
				<verse number="16">A tengeri országok királyai leszállnak trónjukról, leteszik palástjukat, levetik királyi ruhájukat, és rémületbe burkolóznak. A földre kuporodnak, rettegés vesz rajtuk erőt, szörnyülködnek és álmélkodnak majd pusztulásodon.</verse>
				<verse number="17">Gyászéneket énekelnek rólad, Tírusz: »Hogy elpusztultál, te híres város, tengereken járó hajósok ősi városa! Milyen nagy hatalmad volt a tengereken, és a tengeri országokon, hogy rettegett tőled minden nép!</verse>
				<verse number="18">Most pedig remegnek a szigetek bukásod napján, vesztedet látva félve reszketnek a tengerparti városok.«”</verse>
				<verse number="19">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Puszta romhalmazzá teszlek, lakatlan romvárossá, Tírusz! Tenger árja borít el, hullámzó vizek takarnak be.</verse>
				<verse number="20">A mélységbe taszítalak, a sírba szállók közé hullasz te is, a régi korok halottai közé kerülsz! A föld mélyében laksz, rég elpusztult városok népeivel, akik előtted régen leszálltak oda. Lakatlan leszel mindörökké, s örökre eltűnsz az élők földjéről.</verse>
				<verse number="21">Még híred is rémületessé teszem, s véget vetek neked örökre! Keresni fognak, de többé meg nem találnak.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, énekelj siratóéneket Tíruszról!</verse>
				<verse number="3">Ezt mondd Tírusznak, amely a tenger kapujában lakik, sok szigettel és tengeri országgal kereskedik: Ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: Lám, azt mondtad magadról: »Szépségem fölülmúlhatatlan, milyen tökéletes vagyok!«</verse>
				<verse number="4">Valóban a tenger közepén laksz, építőid mestermunkát végeztek, mint gyönyörű hajót, úgy építettek!</verse>
				<verse number="5">Oldalaid szeníri ciprusból, árbocod libanoni cédrusból,</verse>
				<verse number="6">evezőid básáni tölgyből készültek. Fedélzeted ciprusi fenyő, elefántcsont berakással díszes.</verse>
				<verse number="7">Hímzett vitorlád színes egyiptomi vászon, s mint zászló lobog fölötted. Elisá szigetéről hozott kék-bíbor színű ponyvád lett a takaród.</verse>
				<verse number="8">Szidón és Arvad lakói húzták evezőidet, Tírusz bölcsei voltak kormányosaid,</verse>
				<verse number="9">Gebál vezetői és bölcsei javítgatták hajódat. Minden hajó és kereskedő hozzád jött, hogy üzleteljen veled.</verse>
				<verse number="10">Zsoldosaid perzsák, lídek és pútiak, pajzsokkal és sisakokkal ékesítették oldalad.</verse>
				<verse number="11">Városod falát Arvad harcosai vigyázták, bástyáidon gammádiak őrködtek, pajzsaikat körös-körül falaidra függesztették, így ékesítették szépségedet.</verse>
				<verse number="12">Társis fiaival kereskedtél gazdagságod miatt, áruidért cserébe ezüstöt, vasat, ónt és ólmot hoztak.</verse>
				<verse number="13">Jáván, Túbal és Mesek kalmárai rabszolgákat és bronzedényeket adtak áruidért.</verse>
				<verse number="14">Tógarma népétől kaptál cserébe lovakat, harci méneket és öszvéreket.</verse>
				<verse number="15">Dédán fiai voltak kalmáraid, kezedben voltak a szigetek, elefántcsontot és ébenfát hoztak neked.</verse>
				<verse number="16">Arám is veled kereskedett, áruidért cserébe smaragdot, bíbort, hímzett ruhákat, finom vásznat, korallt és rubint adott.</verse>
				<verse number="17">Júda és Izráel földje is piacodra hozta áruit: minníti búzát, fügét, mézet, olívaolajat és balzsamot.</verse>
				<verse number="18">Kereskedtél Damaszkusszal is: az töméntelen árudért cserébe helbóni bort és fehér gyapjút adott neked.</verse>
				<verse number="19">Vedán és Jáván hoztak neked Uzzálból kovácsolt vasat, kassziát és édes illatú nádat,</verse>
				<verse number="20">Dédánból meg nyeregtakarókat hoztak.</verse>
				<verse number="21">Arábia és Kédár fejedelmei kezed alatt kereskedtek: bárányokat, kosokat és kecskéket hoztak vásárodra.</verse>
				<verse number="22">Seba és Ramá kalmárai is neked hajtottak hasznot: ők szállították a legfinomabb fűszereket, mindenféle drágakövet és aranyat.</verse>
				<verse number="23">Kereskedtek veled Hárán, Kanné, Eden, Seba, Asszíria és Kilmad kalmárai is.</verse>
				<verse number="24">Piacodra hozták áruikat: drága ruhákat, bíborszövetet, hímzett ruhát, tarka szőnyegeket, erős kötelet.</verse>
				<verse number="25">Társis hajói szállították áruidat. Mint kalmárok hajója, olyan voltál, Tírusz, gazdagsággal megrakodva, a tenger közepén.</verse>
				<verse number="26">Nagy és mély vizekre eveztél, de a keleti szél összetörte hajódat a tenger közepén!</verse>
				<verse number="27">Bizony, a tengerbe merült minden kincsed, összes árud, rakományod, egész gazdagságod! Evezőseid, matrózaid, kormányosaid, mesterembereid, zsoldosaid, kalmáraid és kereskedőtársaid pusztulásod napján mind veled együtt süllyednek el!</verse>
				<verse number="28">Kormányosaid jajkiáltását hallják a messzi kikötők, pusztulásod hírére megremegnek.</verse>
				<verse number="29">Partra szállnak matrózok és kormányosok, az evezősök otthagyják a hajót.</verse>
				<verse number="30">Jajgatva siratnak téged, keservesen gyászolják vesztedet, hamut szórnak fejükre és a porban hevernek.</verse>
				<verse number="31">Kopaszra nyírják a fejüket, úgy siratnak, zsákba öltözve keserű szívvel gyászolnak.</verse>
				<verse number="32">Gyászéneket kezdenek, hangosan siratnak: »Még ilyen pusztulást, mint Tíruszé! Elsüllyedt a tenger közepén, mélység lett a temetője!</verse>
				<verse number="33">Ó Tírusz, kalmáraid mennyi népet gazdagítottak, kereskedésed javaiból királyok is hasznot húztak!</verse>
				<verse number="34">Mégis összetörtél, tengerbe süllyedtél, áruid és hajósaid mind a mélybe merültek!«</verse>
				<verse number="35">Szigetek és kikötők a híredre megrémültek, veszteden királyaik ámulva remegnek, sorsodtól rettegnek, s arcuk eltorzul.</verse>
				<verse number="36">A népek kereskedői rémülten felszisszennek, iszonyat tölti el lelküket pusztulásod láttán, mert nem épülsz fel már soha többé.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="28">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, szólj Tírusz fejedelméhez: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Milyen gőgös lettél! Azt mondtad: »Isten vagyok én! Isten trónján ülök a tenger közepén!« Pedig csak ember vagy, nem isten, hiába képzeled, hogy szíved olyan, mint Istené!</verse>
				<verse number="3">Azt hiszed, bölcsebb vagy Dánielnél, s nincs titok, ami elrejtőzhet előled?</verse>
				<verse number="4">Mekkora gazdagságot szereztél, kincstáradba drága kincseket gyűjtöttél! Erre használtad bölcsességed és értelmed!</verse>
				<verse number="5">Bölcsességed vagyonodat növelte, kereskedésed pedig hatalmadat, de szíved felfuvalkodott gazdagságod miatt!”</verse>
				<verse number="6">Ezt mondja hát Uram, az Örökkévaló: „Mivel azt gondoltad, hogy szíved olyan, mint Istené, lásd, így bánok veled:</verse>
				<verse number="7">idegeneket küldök rád, a legvadabb népek támadnak ellened, bölcsességed szépségét fegyverrel pusztítják el, s fényességedet bemocskolják!</verse>
				<verse number="8">Seregük sírba taszít, a halálra sebzett tírusziak halálával pusztulsz el te is a tenger közepén.</verse>
				<verse number="9">Mikor kivont karddal rád ront gyilkosod, mondhatod-e neki: »Isten vagyok én, megállj!« Pusztán ember vagy, megtudod akkor, nem isten, mert kezéből meg nem szabadulsz!</verse>
				<verse number="10">Körülmetéletlenek halálával halsz meg, kegyetlen idegenek keze döf keresztül, szavamra mondom.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="12">„Ember fia, ezt a gyászéneket énekeld Tírusz királyáról, és mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: A tökéletesség mértéke voltál, bölcsességgel és szépséggel teljes!</verse>
				<verse number="13">Isten kertjében, az Édenben jártál. Minden drágakő téged ékesített: rubin, topáz, gyémánt, krizolit, ónix, jáspis, zafír, gránát és smaragd. Teremtésed napján foglalták aranyba mindegyiket.</verse>
				<verse number="14">Felkent kerub voltál Isten szent hegyén, aki szárnyaival védelmez. Tüzes kövek között jártál.</verse>
				<verse number="15">Teremtésedtől fogva tökéletes voltál, amíg gonoszságot nem találtam benned.</verse>
				<verse number="16">Kereskedésed meggazdagított, gazdagságod erőszakossá tett, így vétkeztél. Ezért ledobtalak Isten hegyéről, száműztelek a tüzes kövek közül, te oltalmazó kerub!</verse>
				<verse number="17">Szépséged miatt szíved felfuvalkodott, fényességed miatt bölcsességed megromlott, ezért a földre dobtalak, királyok szeme elé hajítottalak, hogy mind lássanak.</verse>
				<verse number="18">Szentélyedet bemocskolták súlyos bűneid, meggyalázták kereskedésed vétkei. Ezért tüzet hoztam ki belőled, hogy megemésszen téged, porig égesse dicsőséged, hadd lássa vesztedet minden földi lakó!</verse>
				<verse number="19">Mind, akik ismertek a népek között, megrémültek bukásod miatt, s elborzadtak szörnyű veszteden. Mindörökre végeztem veled!”</verse>
				<verse number="20">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="21">„Ember fia, fordulj Szidón felé, és prófétálj ellene!</verse>
				<verse number="22">Szólítsd meg, és mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Ellened fordulok, Szidón, és dicsőséget szerzek nevemnek azáltal, amit veled teszek! Végrehajtom rajtad ítéletemet, megbüntetlek, s akkor fogjátok megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló, amikor szentnek mutatom magam, és ítéletet hozok rátok.</verse>
				<verse number="23">Mert halálos járványt küldök Szidónra, utcáin vér folyik majd, lakosait karddal vágják le, ellenség veszi körül mindenfelől. Akkor fogjátok megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="24">„Eljön az idő, amikor a környező népek közül többé egyik sem lesz szúrós tövis, vagy fájdalmas sebet ejtő tüske Izráel népe számára. Akkor fogja Izráel megérteni és elismerni, hogy én vagyok Uruk, az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="25">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Amikor majd összegyűjtöm Izráel népét a nemzetek közül, akik közé szétszórtam őket, akkor majd megtanulják a nemzetek tisztelni és megkülönböztetni nevemet. Akkor majd Izráel újra a saját földjén lakik, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam.</verse>
				<verse number="26">Igen, biztonságban fognak ott élni, házakat építenek és szőlőt telepítenek. Mivel megítélem és megbüntetem a körülöttük lévő népeket, akik lenézték és megvetették Izráelt, mindannyian megértik és elismerik, hogy én, az Örökkévaló vagyok Izráel Istene.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="29">
				<verse number="1">A száműzetés tizedik évében, a tizedik hónap tizenkettedik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, tekints Egyiptom királyára, a fáraóra. Ezt mondd neki és Egyiptomnak:</verse>
				<verse number="3">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Lásd, ellened fordulok, fáraó, Egyiptom királya, te hatalmas szörnyeteg, aki a Nílus ágai közt heverészel, s azt mondod: »Enyém a folyó, én alkottam magamnak!«</verse>
				<verse number="4">Horgokat akasztok állkapcsodba, folyód halait páncélodhoz tapasztom, s partra vonszollak a halakkal együtt.</verse>
				<verse number="5">Puszta sivatagba doblak téged és halaidat, sík mezőn pusztulsz el, össze sem takarít senki, el sem temetnek. Mezei vadak és égi madarak gyomra lesz a temetőd!</verse>
				<verse number="6">Akkor tudja meg Egyiptom minden lakosa, hogy én vagyok az Örökkévaló! Egyiptom, te törékeny nádszál vagy Izráel számára! Mikor próbáltak beléd kapaszkodni, megrepedtél, és a válluk kificamodott, amikor próbáltak rád támaszkodni, megrándult a derekuk.</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Ezért hát — azt mondja Uram, az Örökkévaló — ellenség seregét hozom ellened, Egyiptom, s kiirtok belőled embert és állatot!</verse>
				<verse number="9">Puszta romhalmazzá lesz Egyiptom földje, s akkor tudod meg, hogy én vagyok az Örökkévaló! Mivel azt mondtad: »Enyém a folyó, én alkottam magamnak!«</verse>
				<verse number="10">— ezért ellened fordulok, fáraó, és a folyód ellen. Elpusztítom Egyiptomot teljesen egyik végétől a másikig, az északi Migdoltól a déli etióp határig.</verse>
				<verse number="11">Úgy elpusztul, hogy negyven éven keresztül egészen lakatlan lesz: nem jár arra sem ember, sem állat.</verse>
				<verse number="12">Igen, Egyiptom is az elpusztult országok közé fog tartozni negyven évig. Városait is a romvárosok között emlegetik majd. Lakosait pedig szétszórom a népek közé, elszélesztem őket az országokban.”</verse>
				<verse number="13">Azt mondja Uram az Örökkévaló: „Negyven év múltával ismét összegyűjtöm az egyiptomiakat a nemzetek közül, akik közé szétszórtam őket.</verse>
				<verse number="14">Száműzötteiket visszahozom, hazatérnek Patrósz földjére, ahonnan származtak, de ezúttal már csak gyenge és jelentéktelen országgá lesznek.</verse>
				<verse number="15">Bizony, ez lesz a leggyengébb királyság, és soha többé nem fog más országokat leigázni. Olyan kicsivé teszem őket, hogy nem tudnak mások fölött uralkodni.</verse>
				<verse number="16">Izráel népe sem fog többé Egyiptomban bízni, sőt, inkább arra a bűnére emlékezik majd, amikor Egyiptomhoz fordult segítségért.”</verse>
				<verse number="17">A száműzetés huszonhetedik évében, az első hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="18">„Ember fia, Nebukadneccar, Babilon királya seregével együtt sokat fáradozott, hogy Tíruszt elfoglalja. Minden fej lekopaszodott, minden váll kisebesedett az erőlködéstől. De fáradságuk jutalmát nem kapták meg, Tíruszt nem tudták elfoglalni.”</verse>
				<verse number="19">Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Lásd, én odaadom Egyiptomot Nebukadneccarnak, Babilon királyának! Egyiptom népét tömegestül fogságba hurcolja, kincseit elrabolja, gazdagságát zsákmányul ejti: ez lesz a jutalma a babilóniai seregnek.</verse>
				<verse number="20">Bizony, Nebukadneccarnak adtam Egyiptomot, mert értem fáradozott” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="21">„Azon a napon ismét megnövelem Izráel hatalmát, neked pedig, Ezékiel, ismét megengedem, hogy szólj népedhez! Akkor fogják megérteni, és igazán megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="30">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, prófétálj! Mondd: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Jajgassatok, mert rettenetes az a nap,</verse>
				<verse number="3">itt van már közel! Az Örökkévaló napja jön, rettenetes nap, félelmetes idő! Sötét felhők borítják az eget, a nemzetek ideje következik!</verse>
				<verse number="4">Egyiptomra ellenség fegyvere támad, védői halálra sebzetten hullanak el, Etiópia megrémül, Egyiptom lakóit fogságba hurcolják, még az alapjait is lerombolják.</verse>
				<verse number="5">Fegyverük levágja az etiópokat, pútiakat, lídeket, líbiaiakat, még a szövetség fiait is az egyiptomiakkal együtt.”</verse>
				<verse number="6">Ezt mondja az Örökkévaló: „Egyiptom büszke hatalma lehanyatlik! Még azok is elesnek, akik támogatják. Lakosait fegyver gyilkolja majd az ország egyik végétől a másikig — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="7">Az elpusztult országok közé fog tartozni, városait is a romvárosok között emlegetik.</verse>
				<verse number="8">Mikor tűzbe borítom Egyiptomot, és minden szövetségese elpusztul, akkor tudják meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="9">Akkor gyors hírvivőket küldök Etiópiába hajókon, hogy megvigyék Egyiptom bukásának hírét, és hogy megrémítsék a gyanútlan etiópokat. A hír hallatára Etiópia gyászolja Egyiptomot. Bizony, ez hamar bekövetkezik!”</verse>
				<verse number="10">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Kiirtom Egyiptom lakosainak tömegét Nebukadneccar keze által, Babilon királyának seregével.</verse>
				<verse number="11">Nincs náluk kegyetlenebb a népek között, elhozom a rettenetes királyt és szörnyű seregét, ők pusztítják el Egyiptom földjét. Nézd, már emelik is kardjukat, s telve lesz a föld megöltekkel!</verse>
				<verse number="12">Kiszárítom a folyót és ágait, szántóföldjeit a gonoszok kezébe adom, idegen hódítók pusztítják az országot, s vele minden gazdagságát. Bizony, így lesz, mert én, az Örökkévaló mondtam!”</verse>
				<verse number="13">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Összetöröm Egyiptom bálványait, kiirtom szobraikat Nófból. Nem lesz többé Egyiptomnak fejedelme, s földjére rettegést küldök.</verse>
				<verse number="14">Elpusztítom Patrószt, Cóant tűznek adom, ítéletet tartok Nó fölött.</verse>
				<verse number="15">Egyiptom bástyájára, Szín városára izzó haragom zúdul, Nó lakosainak tömegét kiirtom.</verse>
				<verse number="16">Tűzbe borítom az egész országot, Szín kínlódva vergődik, Nó falain betör az ellenség, Nófot naponta ostromolják.</verse>
				<verse number="17">Ón és Pí-Beszet harcosai elhullanak, aki megmarad, fogságba viszik.</verse>
				<verse number="18">Taphanészben elsötétül az ég, mikor Egyiptom igáját eltöröm, s gőgös hatalmának véget vetek. Sötét felleg borul rá, leányait mind fogságba hurcolják.</verse>
				<verse number="19">Így büntetem meg Egyiptomot, s akkor tudják meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="20">A száműzetés tizenegyedik évében, az első hónap hetedik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="21">„Ember fia, nézd, eltörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját, de senki sem kötözte be, hogy meggyógyuljon, és újra fegyvert foghasson.</verse>
				<verse number="22">Most azért — mondja Uram, az Örökkévaló —, figyelj rám! A fáraó ellen fordulok, és ezúttal mindkét karját egészen összetöröm: az épet és a sérültet is úgy, hogy végleg kiejti a kardot kezéből.</verse>
				<verse number="23">Egyiptom népét pedig szétszórom a nemzetek között, és elszélesztem őket az országokban.</verse>
				<verse number="24">Viszont Babilon királyának karját megerősítem, és kezébe adom a kardomat. A fáraó karját úgy összetöröm, hogy jajgatni fog Babilon királya előtt, ahogy a halálra sebzett jajgat.</verse>
				<verse number="25">Babilon királyának karját megerősítem és támogatom, a fáraó karja pedig lehanyatlik. Akkor tudják meg, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki kardomat Babilon királyának a kezébe adtam, hogy azt Egyiptom ellen fordítsa.</verse>
				<verse number="26">Egyiptom népét pedig szétszórom a nemzetek között, és elszélesztem őket az országokban. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="31">
				<verse number="1">A száműzetés tizenegyedik évében, a harmadik hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, ezt mondd a fáraónak, Egyiptom királyának és népe sokaságának: Lám, te azt gondolod, hogy nagyságodhoz és hatalmadhoz senki más nem mérhető!</verse>
				<verse number="3">Nézd csak Asszíriát! Hatalmas volt, mint egy fenséges cédrus a Libanon hegyein. Gyönyörű ágait széttárta, dús lombja árnyékot adott, sudár termete a felhőkig ért.</verse>
				<verse number="4">Bőséges víz öntözte, a mélység áradata növelte magasra, folyók mosták a tövét, s patakokat küldött az erdő többi fáihoz.</verse>
				<verse number="5">Azért lett oly hatalmas, túlnőtte a többi fát, hajtásai sokasodtak, ágai is nagyra nőttek, mert bőséges víz öntözte tövét.</verse>
				<verse number="6">Fészket raktak ágain az égi madarak, alatta szülték kicsinyeiket a mezei vadak, árnyékában nagy nemzetek laktak.</verse>
				<verse number="7">Gyökereit mély vizekhez nyújtotta, azért nőtt olyan hatalmasra, ágait messzire terjesztette.</verse>
				<verse number="8">Még Isten kertjének a cédrusai sem versenyezhettek vele, ágai dúsabbak voltak a ciprusoknál, pompás lombját irigyelték a platánok. Isten kertjében egyetlen fa sem volt szépségben hozzá fogható.</verse>
				<verse number="9">Oly széppé tettem, oly dús és fenséges lett koronája, hogy Éden minden fája irigyelte Isten kertjében.”</verse>
				<verse number="10">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mivel magasra nőtt, és csúcsát a felhőkig emelte, gőgös lett, és szíve felfuvalkodott.</verse>
				<verse number="11">Kiszolgáltattam hát a nemzetek urának, bánjon vele tetszése szerint. Bizony, gonoszsága miatt taszítottam el Asszíriát!</verse>
				<verse number="12">Kivágták a hatalmas cédrust az idegenek, ledöntötték, s ott hagyták azok, akiktől a népek rettegnek. Lezuhant a cédrus, elterült hegyen-völgyön, összetört ágai hevernek minden folyó mellett. Elfutottak árnyékából a népek, és otthagyták.</verse>
				<verse number="13">Törött gallyai közt madarak fészkelnek, ágain taposnak a mezei vadak.</verse>
				<verse number="14">Ezért hát egyik fa se nőjön túl magasra, ne emelje felhők közé a fejét, még ha víz mellé ültették is. Ne kevélykedjen magasságával, aki vizet iszik, mert mind meg kell halnia, mind a mélységbe száll alá, a halottak országába. Azok közé kerül, akik régen meghaltak, és a sírba kerültek.</verse>
				<verse number="15">Azon a napon, mikor sírba száll Asszíria — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, meggyászoltatom őt a tengerekkel, bezárom fölötte a mélységes vizeket, elapasztom a folyókat, forrásaik kiszáradnak, még Libanon erdeje is gyászba öltözik, a mező fái pedig elepednek a szmjúságtól.</verse>
				<verse number="16">Zuhanása robajától a népek megremegnek, amikor a halottak országába hajítom Asszíriát — azok közé, akik a sírba szálltak. Megvigasztalódnak akkor a mélységben a többi fák, Éden összes fái, a legszebb libanoni cédrusok — mind, akiket a víz éltet.</verse>
				<verse number="17">Ezek is vele együtt szállnak a sírba, meg azok is, akiket fegyver ölt meg, Asszíria minden segítője és társa, s akik a népek közül árnyékában nyugodtak.</verse>
				<verse number="18">Lásd, Egyiptom, mennyi hatalmas fa nőtt Isten kertjében, Édenben! Melyik mérhető hozzád dicsőségben? Mégis az alvilágba hullasz alá a többi fával együtt, ott fogsz feküdni a körülmetéletlenek között, a karddal megöltek között! Bizony, ez lesz a sorsa a fáraónak, meg töméntelen seregének is!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="32">
				<verse number="1">A száműzetés tizenkettedik évében, a tizenkettedik hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, kezdj gyászéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról! Ezt mondd neki: »Fiatal s erős oroszlán vagyok a népek között«, — ezt képzelted magadról, pedig csak tengeri szörnyeteg vagy! Csúszol-mászol a folyó ágaiban, iszapos vizét felkavarod, zavaros vizekben tanyázol.”</verse>
				<verse number="3">Ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: „Összegyűjtöm a népeket, hálómat kivetem rád, s ők a partra vonszolnak téged.</verse>
				<verse number="4">Földre terítelek, a sík mezőre doblak, tested az ég madarainak adom, jóllaknak veled a mezei vadak.</verse>
				<verse number="5">Holttested a hegyekre hajítom, megtöltöm vele a völgyeket.</verse>
				<verse number="6">A hegyek csúcsáig véreddel öntözöm a földet, minden csatornád színültig telik.</verse>
				<verse number="7">Amikor kioltom életed, besötétítem az eget, nem fénylenek a csillagok, felhők takarják a napot, a hold sem világít majd.</verse>
				<verse number="8">Elsötétülnek miattad a fények az égen, országodra sűrű sötétséget borítok.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="9">„Bukásod hírével megdöbbentem a népeket. Még azok is megrémülnek pusztulásodon, akiket nem ismersz.</verse>
				<verse number="10">Elámulnak mind a nemzetek, s királyaik is megrettennek, mikor megsuhogtatom kivont kardomat előttük. Pusztulásod napján mindannyian a saját életükért remegnek majd.”</verse>
				<verse number="11">Mert ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Babilon királyának kardja lesújt rád, Egyiptom!</verse>
				<verse number="12">Rád rohan a legkegyetlenebb hadsereg. Vitéz harcosok kardjával pusztítom el lakosaid tömegét és minden gazdagságodat. Véget vetnek Egyiptom dicsekvésének, kiirtják minden lakóját,</verse>
				<verse number="13">még az állatokat is kiirtják a folyók mellől. Nem zavarja fel többé a folyópartokat sem ember lába, sem barmok patája.</verse>
				<verse number="14">Lecsendesítem a folyóvizeket, oly simán folynak majd, mint az olaj.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="15">„Mikor elpusztítom Egyiptom földjét, mikor egészen kifosztják országát, amikor megbüntetem lakosait, akkor értitek meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="16">Siratóének ez, népek leányai sírva énekeljék! Megsiratják Egyiptomot és lakosait, gyászolják elpusztult gazdagságát.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="17">A száműzetés tizenkettedik évében, a hónap tizenötödik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="18">„Ember fia, kezdj gyászéneket Egyiptom tömegeiről, és vesd őket az alvilágba! Más hatalmas népekkel együtt küldd le őket azokhoz, akik már korábban a sírba feküdtek!</verse>
				<verse number="19">Ó, Egyiptom! Különbnek tartod magad a népeknél? Szállj csak le a sírba te is, mint a többiek! Feküdj a körülmetéletlenek közé!</verse>
				<verse number="20">Tömegeid bizony lehullanak a holtak közé, kiket kard vágott le, mint téged is. Egyiptom fegyver martaléka lett, vonszoljátok hát le őt is a többiekhez!</verse>
				<verse number="21">Rég meghalt hősök szólnak a fáraóhoz és segítőihez az alvilágból, hogy lám, ezek is lehullottak, itt fekszenek a körülmetéletlenek között, a többi karddal megölt között!</verse>
				<verse number="22">Itt van Asszíria és egész serege! Sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el.</verse>
				<verse number="23">Az alvilág legmélyén van a helyük, sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén.</verse>
				<verse number="24">Itt van Élám is, egész seregével, sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, ők is a körülmetéletlenek közé feküdtek, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén. Gyalázattal szálltak alá a sírba, a többi halott közé.</verse>
				<verse number="25">A sírban vetettek ágyat Élámnak és seregének, a megöltek közé, sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, ők is a körülmetéletlenek közé feküdtek, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén. Gyalázattal szálltak alá a sírba, a többi halott, a fegyverrel megöltek közé.</verse>
				<verse number="26">Itt fekszik Mesek és Tubal, egész seregükkel. Sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, ők is a körülmetéletlenek közé feküdtek, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén.</verse>
				<verse number="27">Nem fekszenek együtt azokkal az elesett körülmetéletlen hősökkel, akiknek kardját a fejük alá tették, úgy fektették őket a sírba; s akiknek gonoszsága csontjaikra nehezedik, mert amíg éltek, rettegtek tőlük a népek.</verse>
				<verse number="28">Egyiptom, te is a körülmetéletlenek közé kerülsz, összetörve fekszel majd a karddal megöltek között!</verse>
				<verse number="29">Itt van Edom is, királyaival, fejedelmeivel: vitéz harcosok voltak, mégis a fegyverrel megöltek mellé feküdtek, körülmetéletlenek közé, akik a sírba szálltak.</verse>
				<verse number="30">Itt vannak mind az északi fejedelmek, meg a szidóni férfiak mindannyian. Ők is a sírba kerültek, noha rettegtek tőlük a népek. Most megszégyenültek, gyengék lettek ők is. Itt fekszenek a körülmetéletlenekkel, fegyverrel megöltekkel, viselik szégyenüket a halottak között.</verse>
				<verse number="31">Látja őket a fáraó, és megvigasztalódik népe sorsa miatt, mert őt is, népét is, ugyanúgy fegyver ölte meg.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="32">„Mert én tettem a fáraót és seregét félelmetessé az élők földjén, mégis a körülmetéletlenek közé kellett feküdniük, a karddal megöltekhez!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="33">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, ezt mondd népednek: Azt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Amikor egy országra ellenség fegyverét küldöm, az ország lakosai választanak maguk közül egy férfit, és őrszemmé teszik,</verse>
				<verse number="3">hogy figyelje az ellenség közeledtét, és figyelmeztesse a többieket. Mikor az őrszem látja, hogy jön az ellenség, belefúj a sófárba, így ad jelt a többieknek, hogy veszély közeledik.</verse>
				<verse number="4">Aki hallja ugyan a sófár hangját, de nem törődik vele, azt eléri az ellenség fegyvere, és meghal. Az ilyen ember maga felelős a haláláért, mert hallotta a sófár hangját, de nem vette figyelembe. Aki viszont hallgat a figyelmeztetésre, megmenekül a haláltól.</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">De ha az őrszem látja, hogy közeledik az ellenség, mégsem fújja meg a sófárt, akkor a nép nem kap figyelmeztetést, az ellenség fegyvere pedig eléri őket. Akit ilyenkor megöl a kard, az ugyan a saját bűnei miatt hal meg, én azonban mégis az őrszemet teszem felelőssé a haláláért.</verse>
				<verse number="7">Lásd, ember fia, én akartam, hogy őrszem legyél Izráel népe számára. Halld meg, ha szólok hozzád, és mondd meg nekik, amit tőlem hallasz: így figyelmeztesd őket a nevemben.</verse>
				<verse number="8">Ha szólok neked: »Ezékiel, ennek a bűnösnek meg kell halnia!« — akkor figyelmeztesd, hogy változtassa meg az életét. Ha mégsem szólsz neki, és nem figyelmezteted, akkor ő ugyan a bűnei miatt hal meg, de haláláért téged teszlek felelőssé.</verse>
				<verse number="9">Ha figyelmezteted, akkor megmenekülsz a felelősségtől. Ha ennek ellenére sem változtat az életén, akkor meghal a bűnei miatt, de a halálát nem kérem számon rajtad.”</verse>
				<verse number="10">„Ember fia, ezt mondd Izráel népének: Hallom, amint egymásnak mondogatjátok: »Bűneink és törvényszegéseink súlya ránk nehezedik! Bizony, elpusztulunk e szörnyű teher alatt! Hogyan is maradhatnánk életben?«</verse>
				<verse number="11">Ezt feleld nekik, ember fia: Azt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Életemre mondom, hogy nem abban telik örömöm, ha a bűnös meghal, hanem abban, ha megváltoztatja életét, és megmenekül a haláltól! Ezért fordítsatok hátat eddigi gonoszságaitoknak, és jöjjetek vissza hozzám, ó Izráel népe! Jöjjetek vissza! Miért is halnátok meg, Izráel, hiszen ha megfordultok, élhettek!</verse>
				<verse number="12">Ember fia ezt mondd népednek: Ha valaki egy ideig igazságosan és istenfélő módon él, azután mégis vétkezik, akkor meg kell halnia. Korábbi istenfélő élete és igazságos tettei nem mentik meg a haláltól. Ugyanígy, ha valaki istentelen és igazságtalan módon él, de később megváltoztatja az életét, és jó útra tér, nem kell meghalnia régebben elkövetett bűnei miatt. Az istenfélő sem maradhat életben, korábbi istenfélő életére és igazságos tetteire való tekintettel, ha később mégis vétkezik.</verse>
				<verse number="13">Ha azt mondom az istenfélő és igazságos embernek, hogy bizonyosan élni fog, ő azonban elbízza magát, és a saját igazságos voltában bízva bűnt követ el, akkor bűne miatt meg kell halnia. Korábbi igazságos tettei nem mentik meg őt a haláltól.</verse>
				<verse number="14">Ha azt mondom a bűnösnek, hogy bűnei miatt bizonyosan meg kell halnia, ő azonban megváltoztatja életét, bűneinek hátat fordít, azt teszi, ami a törvény szerint helyes és jó,</verse>
				<verse number="15">visszaadja adósának a tőle vett zálogát, visszaadja, amit mástól erőszakkal elvett, a törvény életet adó parancsait követi, többé nem követ el igazságtalanságot, akkor nem kell meghalnia, hanem bizonyosan életben marad.</verse>
				<verse number="16">Korábban elkövetett bűneit nem rovom fel neki, mert megváltoztatta életét, a törvény szerint helyesen és jól cselekszik — tehát nem kell meghalnia, hanem élni fog.</verse>
				<verse number="17">Ezékiel, néped erre azt mondja: »Urunk nem bánik velünk igazságosan!« Pedig az ő életmódjuk és tetteik nem igazságosak!</verse>
				<verse number="18">Amikor az istenfélő ember hátat fordít az igazságnak, és bűnt követ el, meg kell halnia bűne miatt.</verse>
				<verse number="19">Amikor pedig a bűnös fordít hátat a bűnnek, és a törvény szerint helyesen cselekszik, akkor igazságossága által élni fog.</verse>
				<verse number="20">Erre mondjátok ti, hogy »Urunk nem bánik velünk igazságosan«?! Ó, Izráel népe, én mindegyikőtöket a saját életmódja és tettei alapján fogom megítélni!”</verse>
				<verse number="21">A száműzetés tizenkettedik évében, a tizedik hónap ötödik napján egy menekült érkezett hozzám, aki az ostromlott Jeruzsálemből menekült meg. Elmondta, hogy az ellenség elfoglalta a várost.</verse>
				<verse number="22">Előző este már éreztem az Örökkévaló kezét magam fölött. Éjjel az Örökkévaló megnyitotta számat, s mire a menekült reggel megérkezett, már tudtam beszélni. Némaságom ideje véget ért.</verse>
				<verse number="23">Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="24">„Ember fia, akik élve maradtak, és most Izráel földjén laknak a romok között, ezt mondják: »Ábrahám csak egymaga volt, Isten mégis örökségül adta neki ezt a földet. Mennyivel inkább biztos örökségünk ez az ország, hiszen mi sokan vagyunk!«</verse>
				<verse number="25">Ezért hát szólj hozzájuk: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: »Vérrel együtt eszitek a húst, bálványaitoktól vártok segítséget, gyilkoltok, és még azt képzelitek, hogy örökölni fogjátok a földet?!</verse>
				<verse number="26">Saját fegyveretek erejében bíztok, utálatos bűnöket követtek el, egymás feleségét elcsábítjátok, hogy képzelitek hát, hogy örökölni fogjátok a földet?!«</verse>
				<verse number="27">Ember fia, ezt mondd nekik: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Életemre mondom, hogy akit közületek a romok között talál az ellenség, azt fegyverrel öli meg; aki a mezőn van, azt vadállatok falják föl; akik pedig elrejtőznek az erődítményekben és barlangokban, azokat halálos járvány pusztítja el.</verse>
				<verse number="28">Izráel földjét kietlen és üres pusztává teszem. Bizony, mindent elpusztítok, amire büszkék voltak. Izráel hegyei lakatlanok lesznek, és senki sem megy rajtuk keresztül.</verse>
				<verse number="29">A rajta lakó nép utálatos bűnei miatt pusztasággá teszem földjüket, s akkor tudják meg, akkor ismerik el, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="30">„Ami pedig téged illet, ember fia, az emberek beszélgetnek rólad az utcákon és házaik kapujában. Néped fiai azt mondják egymásnak: »Gyertek, nézzük meg, jött-e valami üzenet az Örökkévalótól!«</verse>
				<verse number="31">Azután eljönnek hozzád, és leülnek előtted, mint ahogy népem szokta. Meghallgatják szavaidat, de nem engedelmeskednek annak, amit mondasz. Úgy veszik, mintha csupán egy szerelmes ének lenne — közben egyre azon jár az eszük, hogy szerezhetnének minél több pénzt.</verse>
				<verse number="32">Téged csak annyiba vesznek, mint egy jó hangú énekest, aki szerelmes dalokat énekelget nekik, s hangszerével kíséri énekét. Meghallgatják, de nem veszik komolyan, s nem engedelmeskednek szavaidnak.</verse>
				<verse number="33">De ha beteljesednek — mert bizony be fognak teljesedni! — akkor megtudják, hogy próféta volt közöttük!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="34">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, prófétálj Izráel népének pásztorai ellen! Prófétálj, és mondd a pásztoroknak: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Jaj a pásztoroknak, akik csak magukkal törődnek! Hát a pásztornak nem a nyájra kell gondot viselnie?!</verse>
				<verse number="3">A juhok tejét isszátok, a gyapjúval ruházkodtok, a hízottakat levágjátok, de a nyájjal nem törődtök!</verse>
				<verse number="4">A gyengét nem erősítitek, a beteget nem gyógyítjátok, a törött lábút nem kötözitek be, ha elkószál, nem mentek utána, ha eltéved, nem keresitek meg, csak uralkodtok rajtuk, kemény szívvel és kegyetlenül!</verse>
				<verse number="5">Nyájam szétszóródott, mert nincs pásztoruk, elszéledtek, és vadak szaggatták szét őket.</verse>
				<verse number="6">Juhaim szétszóródtak, és egyedül kóboroltak, hegyeken és dombokon tévelyegtek, szétszéledtek mindenfelé a földön, de senki sem törődött velük, senki sem nézett utánuk.”</verse>
				<verse number="7">Halljátok meg hát, ti pásztorok az Örökkévaló szavát!</verse>
				<verse number="8">„Életemre mondom — ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló —, hogy nyájam vadak zsákmánya lett, bárányaimat mezei vadak szaggatták széjjel, mert nem volt pásztoruk! Pásztoraim nem viseltek gondot nyájamra, csak magukkal törődtek, nyájamra nem viseltek gondot!”</verse>
				<verse number="9">Halljátok meg hát, pásztorok, az Örökkévaló szavát!</verse>
				<verse number="10">Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: „Nézzétek! A pásztorok ellen fordulok, számon kérem nyájamat rajtuk, és elszámolok velük. Többé nem pásztorolják nyájamat, felmondok nekik, elküldöm őket! Nem hizlalják magukat juhaimmal, kimentem kezükből bárányaimat, nem falják fel őket többé soha!”</verse>
				<verse number="11">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ezentúl magam viselek gondot a nyájamra, én leszek a pásztoruk, s megkeresem őket!</verse>
				<verse number="12">Azon a napon megállok közöttük, ahogy a pásztor áll elszéledt nyája között, és megkeresem őket, mindegyiket! Felkutatom juhaimat, kiszabadítom őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak azon a sötét és borús napon.</verse>
				<verse number="13">Kihozom őket a nemzetek közül, összegyűjtöm nyájamat a messzi földekről, s beviszem őket földjükre. Én leszek a pásztoruk Izráel hegyein, meg a folyók mellett, és gondjukat viselem az ország minden lakóhelyén.</verse>
				<verse number="14">Jó legelőkön legeltetem őket, Izráel magas hegyein lesz nyugvóhelyük. Ott fognak megpihenni, jó akolban, dús legelőn legelnek majd Izráel hegyein.</verse>
				<verse number="15">Magam legeltetem nyájamat, s a pihenőhelyükre vezetem őket.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="16">„Eltévedt juhaimat megkeresem, amelyik elkószált, visszahozom, a törött lábút bekötözöm, a gyengét erősítem, az erőseket szemmel tartom. Pásztorolom mindegyiket, ahogyan kell, igazsággal és ítélettel.</verse>
				<verse number="17">Köztetek is igazságot teszek, hiszen nyájam vagytok — azt mondja Uram, az Örökkévaló. — Rendet teremtek a juhok között, igazságot teszek a kosok és bakok között.</verse>
				<verse number="18">Nem elég nektek, hogy dús füvet legeltek? Miért tapossátok össze a maradékát a többiek orra előtt? Tiszta friss vizet ihattok, miért zavarjátok össze azt a többiek orra előtt?</verse>
				<verse number="19">Azt legelje nyájam, amit összetiportatok? Azt a zavaros vizet igyák, amelyet ti kavartatok föl?”</verse>
				<verse number="20">Ezért azt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: „Magam teszek igazságot juhaim között, magam ítélek hízott és sovány juhaim között.</verse>
				<verse number="21">Ti kövérek, a gyengéket félrelökdösitek, szarvatokkal öklelitek, egészen elüldözitek őket!</verse>
				<verse number="22">Megszabadítom hát juhaimat, hogy ne essenek zsákmányul a vadaknak, s igazságot teszek juhaim között.</verse>
				<verse number="23">Egyetlen pásztor kezére bízom őket, szolgámat rendelem föléjük, Dávidot. Ő viseli gondjukat, legelteti és vezeti őket. Ő lesz nyájam pásztora!</verse>
				<verse number="24">Én, az Örökkévaló leszek Istenük; szolgám, Dávid pedig a fejedelmük. Így lesz, mert én mondtam ezt, az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="25">Szövetséget kötök velük békességre és bőségre, a gonosz vadállatokat pedig kiirtom a földről. Nyájam biztonságban legelhet a tágas legelőn, nyugton pihenhet az erdőkben.</verse>
				<verse number="26">Megáldom nyájamat, és mind, akik magaslatom körül laknak, esőt adok nekik idejében, áldásom záporozik rájuk bőségesen.</verse>
				<verse number="27">A gyümölcsfák bőven teremnek majd, gazdag aratást hoz a szántóföld, nyájam pedig biztonságban élhet földjén. Akkor megtudjátok, akkor megértitek, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki letöröm nyakatokról az igát, és megszabadítom nyájamat azoktól, akik szolgaságban tartották őket.</verse>
				<verse number="28">Nem lesznek többé zsákmányul a nemzeteknek, nem szaggatják szét őket a vadak, hanem áldott nyugalomban tanyáznak, senkitől sem kell félniük.</verse>
				<verse number="29">Olyan földet adok nekik, amelyen gyönyörű kerteket művelnek, gyümölcseik messze földön híresek lesznek, éhínség nem sanyargatja őket soha, többé nem gúnyolják őket a nemzetek.</verse>
				<verse number="30">Akkor végre mind megértik, megtudják, hogy én, az Örökkévaló vagyok Istenük, ők pedig népem, Izráel nemzete.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="31">„Bizony, juhaim vagytok, legelőim nyája, emberek! Én pedig Istenetek vagyok.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="35">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, fordulj Széír hegye felé, és prófétálj ellene!</verse>
				<verse number="3">Ezt mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Széír hegye, ellened fordulok! Rád emelem kezem, és pusztasággá teszlek!</verse>
				<verse number="4">Városaid lerombolom, mindenestől elpusztítalak. Akkor tudod meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="5">Örökösen gyűlölködtél! Izráel fiait kiszolgáltattad ellenségük fegyverének veszedelmük idején, végső megbüntetésük napján.</verse>
				<verse number="6">Ezért hát, életemre mondom, én is kiszolgáltatlak a vérontásnak és a halálnak! Bizony, üldözőbe vesz a halál téged, Edom! Szerettél vért ontani? Hát üldözzön téged is a vérontás és halál! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="7">Elpusztítom Széír hegyét, teljesen elpusztítom! Kiirtom belőle mind, aki kapuján kilép, s mind, aki városába visszatér.</verse>
				<verse number="8">Edom hegyeit megöltekkel borítom be, fegyver által elhullottak töltik meg völgyeit, halottai ott hevernek majd a dombokon és a folyók partján.</verse>
				<verse number="9">Városaid örökre lakatlanok lesznek, örökre puszta romhalmok maradnak. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="10">Azt mondtad: »Júda és Izráel, ez a két ország az enyém lesz! Elfoglalom, megkaparintom őket magamnak!«” De az Örökkévaló ott lakik Izráel földjén!</verse>
				<verse number="11">Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Életemre mondom, ahogy te bántál népemmel, én is úgy bánok veled, Edom: haraggal, féltékenységgel és gyűlölettel! Népemmel megismertetem magam, mikor megbüntetlek téged.</verse>
				<verse number="12">Te pedig, Edom, megtudod, hogy én, az Örökkévaló, hallottam minden szót, mikor Izráel hegyeit gyaláztad! Mert azt mondtad: »Nézzétek, Izráel elpusztult! Országa nekünk jut zsákmányul!«</verse>
				<verse number="13">Kevély szavaiddal ellenem szóltál, nagy hangon, dicsekedve, sokszor. Én hallottam minden szavad!</verse>
				<verse number="14">Emiatt — azt mondja Uram, az Örökkévaló — elpusztítalak, Edom, az egész föld örömére.</verse>
				<verse number="15">Ahogy örültél Izráel öröksége pusztulásának, úgy bánok én is veled: elpusztítalak! Lakatlan rommá lesz Széír hegye, és egész Edom mindenestül. Akkor tudjátok meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="36">
				<verse number="1">„Ember fia, prófétálj Izráel hegyeinek! Ezt mondd nekik: Izráel hegyei, halljátok meg az Örökkévaló szavát!</verse>
				<verse number="2">Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Ellenségeitek kárörvendve mondták rólatok: »Haha! Az ősi magaslatok végre a birtokunkba kerültek!«</verse>
				<verse number="3">Ezért hát prófétálj, és szólj Izráel hegyeihez: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Ellenségeitek lerombolták városaitokat, és mindenfelől letapostak benneteket, hogy a nemzetek hatalmukba kerítsenek, és leigázzanak titeket. Az emberek rosszindulattal beszélnek rólatok, és rágalmaznak benneteket.</verse>
				<verse number="4">Ezért hát, Izráel hegyei, halljátok meg Uram, az Örökkévaló szavát, aki ezt üzeni a hegyeknek és völgyeknek, a domboknak és folyóknak, az elpusztult romoknak és kihalt városoknak, amelyeket a környező nemzetek maradéka gúnyolt és kirabolt:</verse>
				<verse number="5">Izzó haraggal és féltékenységgel szóltam Edom egész népe és a többi nemzetek ellen, akik földemet elfoglalták és jogtalanul birtokba vették. Bizony, azok a népek kárörvendő szívvel és megvetéssel lerohanták, és kirabolták földemet!</verse>
				<verse number="6">Te pedig, Ezékiel, prófétálj Izráel földjéről, és ezt mondd a hegyeknek, völgyeknek, domboknak és folyóknak: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Izzó haragomban és féltékenységemben szóltam, mert a nemzetek gyalázkodását kellett elviselnetek.</verse>
				<verse number="7">Ezért hát azt mondja Uram, az Örökkévaló: Felemeltem kezem, és megesküdtem, hogy akik eddig titeket gyaláztak, ezután azoknak a környező nemzeteknek kell viselniük majd gyalázatukat és szégyenüket!</verse>
				<verse number="8">Ti pedig, Izráel hegyei, növesszetek új fákat és neveljetek gyümölcsöket népemnek, Izráelnek, mert hamarosan visszatérnek földjükre!</verse>
				<verse number="9">Izráel földje, lásd, én veled vagyok, hozzád fordulok, és újra szántani-vetni fognak rajtad!</verse>
				<verse number="10">Megszaporítom lakosaidat, megsokasítom Izráel nemzetét, újjáépítik a romokat, felépítik városaidat.</verse>
				<verse number="11">Embert és állatot egyaránt megsokasítok rajtad, Izráel földje. Megszaporodnak, megsokasodnak földeden, és benépesítik az elhagyott városokat, mint régen. Még több jót teszek veletek, mint kezdetben. Akkor megérted és felismered, hogy én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="12">Ó, Izráel földje, embereket hozok hozzád, sokan járnak majd földeden! Birtokba vesz népem, Izráel, mint jogos örökségét, tulajdonát. Te pedig, föld, nem falod fel gyermekeiket soha többé!”</verse>
				<verse number="13">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Azt mondják rólad a nemzetek, ó Izráel földje: »Emberevő vagy, s népedet gyermektelenné teszed!«</verse>
				<verse number="14">Én pedig azt mondom: Embert többé nem eszel, s népedet nem teszed gyermektelenné soha! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="15">Többé nem engedem, hogy a nemzetek gyalázzanak, szidalmaik nem hullanak reád, és népedet többé gyermektelenné nem teszed!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="16">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="17">„Ember fia, ameddig Izráel népe a saját földjén lakott, bemocskolta azt életmódjával és gonosz tetteivel. Olyan tisztátalan lett előttem e nép élete, mint az asszonyok tisztátalansága havi ciklusuk idején.</verse>
				<verse number="18">Izráel népe sok gyilkosságot követett el, és bálványokat imádtak — ezekkel tisztátalanná tették földjüket. Emiatt izzó haragom zúdítottam rájuk,</verse>
				<verse number="19">szétszórtam őket a nemzetek közé, és elszélesztettem őket az országokban. Életük és gonosz tetteik szerint büntettem meg őket.</verse>
				<verse number="20">A nemzetek között, ahová kerültek, népem szégyent hozott rám, és szent nevemet miattuk nem tisztelték a nemzetek, mert ezt mondták róluk: »Ez a nép az Örökkévaló népe, mégis kiűzték őket az Örökkévaló földjéről!«</verse>
				<verse number="21">Én azonban nem tűrhetem a szégyent, hogy szent nevemet így bemocskolják! Izráel népe ugyan valóban szégyent hozott nevemre minden helyen, ahová szétszóródtak a nemzetek között, de ez nem maradhat így!</verse>
				<verse number="22">Mondd meg hát, Ezékiel, Izráel népének: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Tudjátok meg, hogy amit teszek, nem értetek teszem, hanem szent nevemért, amelyre szégyent hoztatok a nemzetek között, ahová szétszóródtatok!</verse>
				<verse number="23">Minden kétséget kizáróan be fogom bizonyítani, hogy nevem valóban szent és hatalmas! Annak ellenére, hogy szégyent hoztatok nevemre a nemzetek között, akik között laktok, a nemzetek meg fogják tudni, és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló! Igen, amikor ti majd igazán tiszteltek engem, én pedig azzal, ahogyan veletek bánok, bebizonyítom, hogy szent vagyok — és mindezt a népek szeme láttára teszem —, s akkor fogom helyreállítani nevem megbecsülését!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="24">„Fölveszlek a nemzetek közül, összegyűjtelek minden országból, és hazaviszlek titeket a saját országotokba.</verse>
				<verse number="25">Azután tiszta vizet hintek rátok, tisztára mosdatlak minden tisztátalanságotokból, összes bálványaitoktól megtisztítalak.</verse>
				<verse number="26">Új szívet adok nektek, új szellemet öntök belétek, kőszívetek helyére hús-szívet helyezek.</verse>
				<verse number="27">Saját Szellemem lakik bennetek, s megteszem, hogy parancsaim szerint éljetek, és törvényeimnek engedelmeskedjetek.</verse>
				<verse number="28">Őseitek földjén laktok majd, melyet tőlem kaptak, népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek.</verse>
				<verse number="29">Megőrizlek minden tisztátalanságotoktól, gabonátokat megszaporítom, hogy aratásotok bőséges legyen, s nem küldök rátok éhínséget ezután.</verse>
				<verse number="30">Kertjeitek bőven hozzák a gyümölcsöt, a szántóföld gazdag termést kínál, s többé nem gúnyolnak titeket az idegenek az éhínség miatt.</verse>
				<verse number="31">Visszanéztek gonosz életmódotokra, visszaemlékeztek vétkeitekre, megutáljátok magatokat régi bűneitek, utálatos tetteitek miatt.”</verse>
				<verse number="32">„De mindezt nem értetek teszem, jól jegyezzétek meg ezt, hanem szent nevemért! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. — Izráel népe, szégyenkezzetek és piruljatok régi, gonosz életmódotok miatt!”</verse>
				<verse number="33">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Azon a napon, mikor minden bűnötöket lemosom rólatok; azt is megteszem, hogy a romba dőlt városokat újjáépítsétek, én pedig benépesítem azokat!</verse>
				<verse number="34">Ismét szántani-vetni kezdtek mindenki szeme láttára a földön, amely régóta gazdátlan és pusztán hevert.</verse>
				<verse number="35">Csodálkozva mondják majd az utazók: »Ez a föld puszta és lakatlan volt, most meg, lám, mint az Édenkert! A feldúlt, lerombolt és elhagyott városok felépültek, megerősödtek, és ismét lakják őket!«</verse>
				<verse number="36">Így tudják meg a körül lakó nemzetek, akik megmaradnak, hogy én, az Örökkévaló, építettem fel a romba dőlt városokat, és virágoztattam fel a pusztaságokat. Ezt én, az Örökkévaló mondtam, és meg is teszem!”</verse>
				<verse number="37">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mindezeken felül, még azt is megteszem, hogy Izráel kérésére megszaporítom népüket, mint a juhnyáját.</verse>
				<verse number="38">Bizony, úgy megsokasítom őket, hogy egészen megtöltik a városokat, mint ahogy az Örökkévalónak szentelt juhok megtöltik Jeruzsálemet a nagy ünnepeken. Az elpusztult és újjáépült városokat is így fogja megtölteni az emberek nyája. Erről fogjátok megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="37">
				<verse number="1">Az Örökkévaló rám helyezte a kezét, és Szelleme által kivitt egy tágas völgybe, amely telis-tele volt csontokkal.</verse>
				<verse number="2">Körülvezetett a völgyben, és láttam, hogy rengeteg csont hever szanaszét, amelyek már teljesen megszáradtak.</verse>
				<verse number="3">Akkor az Örökkévaló megkérdezett: „Ember fia, mit gondolsz, megelevenedhetnek még ezek a csontok?” Azt válaszoltam: „Ó, Uram, te vagy az Örökkévaló, ezt csak te tudhatod!”</verse>
				<verse number="4">Ekkor azt mondta nekem: „Prófétálj ezekről a csontokról! Ezt mondd nekik: »Ti száraz csontok, halljátok meg az Örökkévaló szavát!</verse>
				<verse number="5">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Lássátok meg, én szellemet hozok belétek, hogy életre keljetek!</verse>
				<verse number="6">Inakat és izmokat adok rátok, bőrrel borítalak benneteket, és szellemet adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor tudjátok meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!«”</verse>
				<verse number="7">Tehát prófétáltam, ahogy az Örökkévaló megparancsolta, és ekkor nagy mennydörgést hallottam. Azután láttam, hogy a csontok — nagy zörgés közepette — kezdtek egymáshoz illeszkedni.</verse>
				<verse number="8">Majd a szemem láttára inak és izmok növekedtek rajtuk, végül bőr borította be a testeket. Szellem azonban még nem volt bennük: nem lélegeztek.</verse>
				<verse number="9">Ekkor az Örökkévaló ismét szólt hozzám: „Prófétálj a szellemnek, ember fia, prófétálj! Mondd neki: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Jöjj elő a négy égtáj felől, és lehelj életet ezekbe, akiket megöltek, hogy feléledjenek!”</verse>
				<verse number="10">Tehát prófétáltam, ahogy az Örökkévaló megparancsolta, s ekkor szellem szállt a földön fekvő testekbe, azok pedig életre keltek, és talpra álltak! Hatalmas sereg lett belőlük!</verse>
				<verse number="11">Ezután az Örökkévaló ezt mondta nekem: „Ember fia, ezek a csontok Izráel egész népét jelképezik. Látod, ők azt mondják: »Még a csontjaink is kiszáradtak! Minden reménységünk odalett, végünk van!«</verse>
				<verse number="12">Ezért hát prófétálj, és mondd nekik: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Nézzétek, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak onnan titeket, népem! Azután hazaviszlek benneteket Izráel földjére.</verse>
				<verse number="13">Amikor kihozlak titeket sírjaitokból, népem, akkor majd megtudjátok, és felismeritek, hogy én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="14">Saját Szellemem adom, hogy bennetek lakjon, és életre keljetek. Letelepítelek a saját földetekre. Akkor majd megtudjátok, megértitek és elismeritek, hogy mindezt én, az Örökkévaló mondtam, és véghez is vittem.”</verse>
				<verse number="15">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="16">„Ember fia, fogj egy fadarabot, és írd rá: »Júda és társai, Izráel fiai«! Majd végy egy másik fadarabot, és ezt írd rá: »József, Efraim, és társai, Izráel egész népe«!</verse>
				<verse number="17">Azután illeszd egymáshoz a két darabot — legyenek eggyé a kezedben!</verse>
				<verse number="18">Amikor majd néped fiai megkérdeznek, hogy mit akarsz ezzel jelezni,</verse>
				<verse number="19">mondd nekik: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Nézzétek! Kezembe veszem József fáját, amely Efraim kezében van, és azokat az izráeli törzseket, amelyek vele tartanak, és hozzáillesztem őket Júda fájához. Egy fává teszem őket: az én kezemben valóban eggyé lesznek!</verse>
				<verse number="20">A két fadarabot szorítsd össze a markodban az emberek szeme láttára,</verse>
				<verse number="21">és mondd nekik: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Nézzétek! Kezembe veszem Izráel fiait, kiragadom őket a nemzetek közül, akik közé szétszóródtak, összegyűjtöm mindenfelől, és hazaviszem őket a saját földjükre.</verse>
				<verse number="22">Egy nemzetté teszem őket azon a földön, Izráel hegyein. Egyetlen király fog uralkodni rajtuk, s nem válnak külön többé két királyságra. Nem két nemzet lesz, hanem egy.</verse>
				<verse number="23">Nem fogják többé beszennyezni magukat bálványaikkal, meg utálatos tetteikkel és bűneikkel. Kiszabadítom őket minden lakóhelyükről, ahol vétkeztek ellenem. Tisztára mosom őket bűneikből. Így lesznek népemmé, én pedig Istenükké.</verse>
				<verse number="24">Szolgám, Dávid lesz a királyuk: egyetlen pásztora lesz egész népemnek. Törvényeim szerint élnek, és engedelmeskednek parancsaimnak. Amit mondok nekik, megteszik.</verse>
				<verse number="25">Ott laknak, azon a földön, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam, s amelyen őseik is laktak. Bizony, ott fognak élni gyermekeikkel sőt, az unokáikkal együtt, és azontúl mindig. Szolgám, Dávid pedig fejedelmük lesz örökké.</verse>
				<verse number="26">Szövetséget kötök velük békességre és bőségre, és ez a szövetség örökké érvényes marad. Letelepítem és megszaporítom őket, szent helyemet pedig örökre közöttük helyezem el.</verse>
				<verse number="27">Fölöttük lesz lakóhelyem, Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.</verse>
				<verse number="28">Akkor a nemzetek megértik, és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki Izráelt a magam számára különválasztottam, mivel örökre Izráelbe helyeztem szent helyemet.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="38">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ember fia, fordítsd tekinteted Góg felé, és prófétálj róla! Nézz Mágóg országa felé! Góg a fejedelme és vezetője Mesek és Tubal népének.</verse>
				<verse number="3">Mondd Gógnak: Ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: Lásd, én ellened fordulok, Góg, aki Mesek és Tubal fejedelme és vezetője vagy!</verse>
				<verse number="4">Idecsalogatlak: horgot akasztok az állkapcsodba, azzal vezetlek, hogy egész hatalmas seregeddel együtt kivonulj. Igen, a vezetésed alatt álló seregek teljes fegyverzetben, lovak és lovasok, karddal és pajzzsal felszerelve, mindannyian elindulnak a hadjáratra.</verse>
				<verse number="5">Perzsia, Etiópia és Líbia is jól felszerelt csapatokat küld, ők is veled tartanak.</verse>
				<verse number="6">Hasonlóképp veled jön Gómer népe, és a messzi északról Tógarma népe is, segédcsapataikkal együtt — nagy sereg gyűlik össze a vezetésed alatt.</verse>
				<verse number="7">Készülj fel, Góg! Készülj fel, és szedd össze csapataidat, akik köréd gyülekeznek és csatlakoznak hozzád!</verse>
				<verse number="8">Hosszú idő múlva parancsot kapsz: az utolsó időkben felvonulsz egy olyan ország ellen, amelyet a korábbi háborúk pusztításai után ismét felépítettek és helyreállítottak. Benyomulsz ebbe az országba, amelynek lakói sok nemzet közül gyűltek össze Izráel hegyeire, amelyek előzőleg hosszú ideig lakatlanok voltak. Lakosaik a népek közül jöttek ki, és valamennyien biztonságban élnek.</verse>
				<verse number="9">Úgy támadod meg ezt az országot, mint ahogy a vihar lecsap. Benyomulsz hatalmas seregeiddel, és elborítod, mint egy sötét felhő, mert rengetegen jönnek veled.”</verse>
				<verse number="10">Azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Abban az időben gonosz gondolatok támadnak benned, és aljas tervet forralsz.</verse>
				<verse number="11">Azt mondod magadban: »Hadseregem lerohanja és elfoglalja ezt az országot (Izráelt), hiszen nem védik őket falak! Megtámadom lakosait, akik békében élnek, és annyira biztonságban érzik magukat, hogy nincsenek városfalaik, és kapuikon zárak — sőt, valójában még kapuik sincsenek!</verse>
				<verse number="12">Rengeteg hadizsákmányt szerzek, és kirabolom őket! Kifosztom városaikat, amelyeket a romokból újjáépítettek, megtámadom lakosaikat, akik a nemzetek közül gyűltek össze, hogy a Föld köldökén lakjanak! Kirabolom őket, hiszen annyi értéket és oly nagy gazdagságot gyűjtöttek össze!«</verse>
				<verse number="13">Akkor Sebá, Dédán és Társis kereskedői, meg a többi városok üzletemberei azt mondják majd neked, Góg: »Azért jöttél, hogy zsákmányt szerezz? Azért gyűjtöttél ekkora hadsereget, hogy kirabold ezt az országot? El akarod vinni az összes aranyat, ezüstöt, meg a nyájakat és minden értéket, gazdagságot?«”</verse>
				<verse number="14">„Ezért hát, ember fia, prófétálj, és ezt mondd Gógnak: Ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: Ugye, Góg, megtámadod Izráelt, az én népemet, amikor ők már biztonságban élnek?</verse>
				<verse number="15">Eljössz lakóhelyedről, a messzi északról nagy sereggel, sok más néppel együtt, tömérdek lovassal, hatalmas hadsereggel felvonulsz Izráel ellen.</verse>
				<verse number="16">Megtámadod népemet, Izráelt, és elborítod földjüket, mint sötét viharfelhő az eget. Az utolsó időkben fog ez bekövetkezni. Amikor eljön az ideje, én hozlak el téged, Góg, hogy földemet megtámadd! Azért teszem ezt, hogy a nemzetek megismerjenek engem, megtanulják tisztelni és megkülönböztetni nevemet. Így is lesz, amikor a nemzetek szeme láttára megmutatom hatalmam rajtad, Góg!”</verse>
				<verse number="17">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Abban az időben majd a nemzetek felismerik, hogy te vagy az, Góg, akiről a régi időkben, szolgáim, Izráel prófétái által szóltam. A népek vissza fognak emlékezni arra, hogy prófétáim azokban a régi időkben rólad prófétáltak: előre megmondták, hogy elhozlak téged, Góg, Izráel ellen.”</verse>
				<verse number="18">Azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Azon a napon, amelyen Góg megtámadja Izráel földjét, fellángol haragom ellene.</verse>
				<verse number="19">Azon a napon hatalmas földrengés lesz Izráel földjén. Ez egészen bizonyos, mert féltő szeretetem és izzó haragom késztet rá, hogy ezt megígérjem!</verse>
				<verse number="20">Jelenlétemben minden és mindenki reszketni fog! Remegnek majd az égi madarak, a mezei vadak, és az összes szárazföldi állat, amely a földön mozog. Reszketnek az emberek is az egész föld színén mindenhol. A hegyek leomlanak, a sziklák lezuhannak, a falak ledőlnek.</verse>
				<verse number="21">Előhívok Góg ellen mindenféle rettentést az összes hegyeimen — mondja Uram, az Örökkévaló —, a katonák fegyvereiket a társaik fordítják, és egymást öldösik.</verse>
				<verse number="22">Megbüntetem Gógot és a vezetése alatt lévőket, az egész hatalmas hadsereget halálos járvánnyal, áradásokat okozó felhőszakadással, hatalmas jégesővel, tűzzel és kénesővel.</verse>
				<verse number="23">Így mutatom meg a nemzeteknek, hogy szent vagyok! Így jelentem ki magam sok nép számára, hogy megismerjenek! Akkor fogják igazán megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="39">
				<verse number="1">„Ember fia, prófétálj Góg ellen! Mondd: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Lásd, én ellened fordulok, Góg, Mesek és Tubal fejedelme és vezetője!</verse>
				<verse number="2">Elcsalogatlak, és idevezetlek, hogy felvonulj a távoli északról Izráel hegyeire.</verse>
				<verse number="3">Itt azután kiütöm bal kezedből íjadat, és jobbodból nyilaidat.</verse>
				<verse number="4">Izráel hegyein esel el, itt pusztul el hatalmas sereged, és a népek, akik hozzád csatlakoztak. Mindenféle húsevő madaraknak és mezei vadállatoknak adlak eledelül.</verse>
				<verse number="5">A nyílt mezőn ér utol a halál — szavamra mondom!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="6">„Tüzet küldök Magóg földjére, és azokra is, akik úgy gondolják, hogy biztonságban laknak a szigeteken és a távoli vidékeken. Akkor fogják megtudni és felismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="7">Megismertetem szent nevem népemmel, Izráellel, és soha többé nem engedem, hogy szent nevemet közönségessé tegyék! A nemzetek pedig megtudják és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló, Izráel Szentje!</verse>
				<verse number="8">Nézzétek! Már közeledik a nap, amikor mindez beteljesedik!” Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ez az a nap, amelyről szóltam!”</verse>
				<verse number="9">„Akkor Izráel összes városaiból kimennek az emberek a mezőre, összegyűjtik a fegyvereket, amelyeket az ellenség eldobált, és mindet elégetik. Összeszedik a kis és nagy pajzsokat, íjakat, nyilakat, buzogányokat, dárdákat, és hét teljes éven keresztül tüzelnek velük.</verse>
				<verse number="10">Nem kell fát vágniuk az erdőn, vagy gallyakat gyűjteniük, mert az ellenség fegyvereivel tüzelnek. Kifosztják azokat, akik őket akarták kifosztani, és zsákmányt szereznek azoktól, akik tőlük akartak zsákmányt rabolni” — mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="11">„Azon a napon adok Gógnak egy területet Izráel földjén: a Vándorok-völgyét, hogy ott temessék el elpusztult seregét. Ez a völgy a Holt-tengertől keletre fekszik. A tömegsír útjában lesz azoknak, akik azon az úton jönnek-mennek. Oda temetik el Gógot és egész hadseregét, s attól fogva azt a helyet Góg serege völgyének nevezik.</verse>
				<verse number="12">Izráel népének hét álló hónapon keresztül Góg elpusztult seregének a maradványait kell majd eltemetnie. Így tisztítják meg földjüket a holttestektől.</verse>
				<verse number="13">Igen, az ország egész lakossága részt vesz ebben a munkában. Egész Izráel számára nagy hírnevet szerez, hogy én, az Örökkévaló ilyen módon dicsőítettem meg nevemet.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="14">„Férfiakat fognak kijelölni, akik hét teljes hónapon keresztül állandóan ezt a munkát végzik. Keresztül-kasul bejárják az országot, hogy keressék és eltemessék a holttesteket, amelyek szanaszét hevernek. Így tisztítják meg a földet.</verse>
				<verse number="15">Amikor ezek a járőrök valahol találnak ilyen emberi holttesteket, vagy csontokat, jelzőt állítanak mellé. Így azok, akik a temetést végzik, megtalálják, és eltemetik a halottakat a Góg serege völgyében.</verse>
				<verse number="16">Van ott egy város, amelyet attól fogva Hamónának neveznek. Így tisztítják meg Izráel földjét a holttestektől.”</verse>
				<verse number="17">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Te pedig, ember fia, hívd meg az én nevemben az összes húsevő madarat és mezei vadállatot: »Jöjjetek! Nagy áldozati lakomára gyűljetek mindenfelől, nektek készítettem! Jöjjetek Izráel hegyeire, gyűljetek a véresáldozatra, nektek készítettem! Egyetek húst, igyatok vért!</verse>
				<verse number="18">Erős harcosok húsát egyétek, a föld fejedelmeinek vérét igyátok! Olyanok ezek, mint a Básánban hizlalt kosok, bárányok, bakok és bikák.</verse>
				<verse number="19">Egyétek a legjobb falatokat, egyetek, amennyit tudtok, igyatok megrészegedésig! Lakjatok jól nálam, mert ünnepi lakomát készítettem nektek!</verse>
				<verse number="20">Teljetek be lovasokkal és lovaikkal, katonákkal és mindenféle harcosokkal!«” — ezt üzeni Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="21">„A népek szeme láttára hajtom végre ítéletem, megmutatom nekik dicsőségem: kezem lesújt Gógra és seregére.</verse>
				<verse number="22">Attól a naptól fogva mindörökre Izráel népe is tudja és elismeri, hogy én vagyok Istenük, az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="23">Megértik a nemzetek is, hogy Izráel népét a saját gonoszsága miatt hurcolták száműzetésbe. Mivel hűtlenül elhagytak engem, azért vetették fogságba őket, azért fordultam el tőlük. Átadtam népem ellenségeik kezébe, s kiszolgáltattam őket a gyilkos fegyvereknek.</verse>
				<verse number="24">Mivel bűneikkel bemocskolták magukat, ezért én is tisztátalan életük és bűntetteik szerint bántam velük, arcomat pedig elfordítottam tőlük.”</verse>
				<verse number="25">Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ettől kezdve fordítok Jákób sorsán, megkegyelmezek Izráel egész népének, és féltékenyen vigyázok szent nevemre.</verse>
				<verse number="26">Amikor biztonságban laknak földjükön, nem kell többé félniük senkitől, elfelejtik minden korábbi szégyenüket, és elfelejtik minden hűtlenségüket, amit ellenem vétettek.</verse>
				<verse number="27">Mert visszahozom őket a népek közül, összegyűjtöm őket ellenségeik földjéről. Sok nép szeme láttára általuk bizonyítom be, hogy szent vagyok!</verse>
				<verse number="28">Megértik akkor mind, és elismerik, hogy én vagyok Istenük, az Örökkévaló, aki száműztem őket a népek közé, de ismét össze is gyűjtöm őket földjükön. Senkit közülük többé ott nem hagyok!</verse>
				<verse number="29">Kiárasztom rájuk Szellemem, Izráel egész népére kiárasztom, s többé arcomat tőlük el nem fordítom.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="40">
				<verse number="1">A száműzetés huszonötödik évének kezdetén, a hónap tizedik napján az Örökkévaló rám tette kezét, és látomásban elvitt egy helyre. Ez tizennégy évvel később, de ugyanazon a napon történt, amelyen elfoglalta Jeruzsálemet az ellenség.</verse>
				<verse number="2">Ebben a látomásban Isten elvitt engem Izráel földjére, és egy magas hegy tetejére állított. Előttem, a hegy déli oldalán épületek rendezett csoportját láttam. Az egész hasonlított egy városhoz.</verse>
				<verse number="3">Odavitt engem az Örökkévaló, és egy férfit láttam magam előtt, aki a kapuban állt. Úgy láttam, mintha a teste fényes bronzból lett volna. A kezében len zsinórt és egy nádból készült mérőpálcát tartott.</verse>
				<verse number="4">Megszólított: „Ember fia, jól nyisd ki a szemed és a füled, gondosan figyeld meg, amit mutatok neked! Mindent jól jegyezz meg, mert azért hoztak ide, hogy mindezt megmutassam neked! Azután mondj el mindent Izráel népének, amit itt láttál!”</verse>
				<verse number="5">A férfi kezében lévő nád mérőpálca 6 könyök hosszú volt, a hosszú könyök mértéke szerint. Ezt használta a méréshez. A Templomot körös-körül fal övezte, amelynek szélességét és magasságát a férfi a szemem láttára megmérte. Mindkettőnek a mérete 1 pálcányi volt.</verse>
				<verse number="6">Azután a keletre néző kapuhoz indult, felment a lépcsőkön, és megmérte a küszöböt: ez éppen egy pálcányi. A másik küszöb is ugyanolyan.</verse>
				<verse number="7">A kapubejárat belsejéből négyzet alakú őrszobák nyílnak: szélességük és hosszúságuk egyaránt egy pálcányi. A szobák közötti fal vastagsága: 5 könyök. A belső kapunyílás küszöbe ugyanolyan, mint a külső.</verse>
				<verse number="8">A kapubejárat belső szélessége a Templomra néző oldalon 1 pálca.</verse>
				<verse number="9">A kapubejárat a belső előcsarnokban folytatódik, ennek szélessége: 8 könyök, oszlopai pedig 2 könyök átmérőjűek. Ez az előcsarnok a Templom felé néz, és a külső udvarba vezet.</verse>
				<verse number="10">A kapu belsejéből mindkét oldalon 3-3 kis őrszoba nyílik. Ezek mind egyformák, és a falaik is ugyanolyan vastagok.</verse>
				<verse number="11">A kapubejárat méretei: 10 könyök széles és 13 könyök hosszú.</verse>
				<verse number="12">A négyzet alakú őrszobák előtt alacsony fal húzódik, amelynek magassága és vastagsága egyaránt 1 könyök, a hossza pedig 6 könyök.</verse>
				<verse number="13">Az őrszobák szimmetrikusan helyezkednek el a kapubejárat két oldalán, ajtónyílásaik is egymással szemben találhatók. Az egyik őrszoba mennyezeténél mérve, a külső faltól a szemben lévő őrszoba szemben lévő külső faláig 25 könyök a távolság.</verse>
				<verse number="14">Ugyanez a méret a kapu belső előcsarnokánál: 20 könyök. Az előcsarnok a belső udvarra nyílik.</verse>
				<verse number="15">A kapubejárat hossza a külső homlokzattól a belsőig 50 könyök.</verse>
				<verse number="16">Az őrszobák külső falán, a kapubejárat oldalán és a belső előcsarnok falán keskeny ablakok találhatók. Ezek befelé szélesednek. A kapubejárat oldalfalait pálmafa mintájú faragások díszítik.</verse>
				<verse number="17">Azután a férfi bevezetett a külső udvarba. A külső falak mentén, az udvar körül 30 kis szobát láttam. A szobák az udvarra néznek, és előttük az udvart egy sávon kövezet borítja.</verse>
				<verse number="18">A kövezet szélessége a kapubejárat hosszához igazodik: addig tart, ameddig a kapubejárat benyúlik az udvarba. Ezt nevezik alsó kövezetnek.</verse>
				<verse number="19">Azután a férfi megmérte az udvar szélességét a külső kapu udvari bejáratától a belső falon lévő kapu külső bejáratáig: 100 könyök a távolság. Az udvar ugyanolyan széles a keleti és az északi oldalon is.</verse>
				<verse number="20">Majd megmérte az északi külső kapubejáratot, amely a külső fal északi oldalán nyílik.</verse>
				<verse number="21">Ennek mindkét oldalán 3-3 őrszoba nyílik. Előcsarnoka és falai ugyanolyanok, mint a keleti kapué. Hossza és szélessége is ugyanúgy 50, illetve 25 könyök.</verse>
				<verse number="22">Az ablakok, a belső előcsarnok és a pálmafa mintájú faragások mind ugyanolyanok, mint a keleti kapunál. Az északi kapu külső részén 7 lépcső vezet a szabadba. Előcsarnoka belülre nyílik.</verse>
				<verse number="23">Az északi kapu belső előcsarnokával szemben, a belső falon nyílik a belső udvar északi kapuja. A két kapu között a távolság 100 könyök — ugyanannyi, mint a keleti kapunál.</verse>
				<verse number="24">Azután az udvarban a déli falhoz vezetett, ahol szintén láttam egy kaput. Azt is megmérte, mint az előző kapukat. Ennek is minden mérete azonos a másik két kapuéval.</verse>
				<verse number="25">Ez is 50 könyök hosszú és 25 könyök széles, ugyanolyan a belső előcsarnoka, az ablakai,</verse>
				<verse number="26">és itt is 7 lépcső vezet a külső oldalon a szabadba. A kapubejárat belső falait is ugyanolyan pálmafa mintájú faragások díszítik.</verse>
				<verse number="27">Hasonlóan ez előző kapukhoz, a déli kapuval szemben is nyílik egy másik kapu a belső udvarba, és a kettő közötti távolság itt is 100 könyök.</verse>
				<verse number="28">Majd a férfi bevezetett ezen a déli kapun keresztül a belső udvarba. Közben ezt a kaput is megmérte. Ennek is 50 könyök a hossza és 25 könyök a szélessége. A többi méret is ugyanaz, mint a külső kapuknál. Ugyanolyanok az őrszobák, az oldalfalak, és az előcsarnok is. Ablakok vannak a kapubejárat falain, és az előcsarnokon.</verse>
				<verse number="29"></verse>
				<verse number="30">A belső udvarban körös-körül nyitott fülkék voltak: szélességük 5, mélységük 25 könyök.</verse>
				<verse number="31">A kapubejárat mindkét falát pálmafa mintájú faragások díszítik. Előcsarnoka a külső udvarra néz. Ehhez a külső udvarból 8 lépcső vezet fel.</verse>
				<verse number="32">Majd a keleti kapun keresztül ismét bevezetett a belső udvarba. Közben ezt a kaput is megmérte. Ennek is 50 könyök a hossza és 25 könyök a szélessége. A többi méret is ugyanaz, mint a külső kapuknál. Ugyanolyanok az őrszobák, az oldalfalak, és az előcsarnok is. Ablakok vannak a kapubejárat falain és az előcsarnokon.</verse>
				<verse number="33"></verse>
				<verse number="34">A kapubejárat mindkét falát pálmafa mintájú faragások díszítik. Előcsarnoka a külső udvarra néz. Ehhez a külső udvarból 8 lépcső vezet fel.</verse>
				<verse number="35">Azután az északi kapuhoz vezetett, és ezt is megmérte. Ennek is 50 könyök a hossza és 25 könyök a szélessége. A többi méret is ugyanaz, mint a külső kapuknál. Ugyanolyanok az őrszobák, az oldalfalak, és az előcsarnok is. Ablakok vannak a kapubejárat falain, és az előcsarnokon.</verse>
				<verse number="36"></verse>
				<verse number="37">A kapubejárat mindkét falát pálmafa mintájú faragások díszítik. Előcsarnoka a külső udvarra néz. Ehhez a külső udvarból 8 lépcső vezet fel.</verse>
				<verse number="38">A kapu előcsarnokának oszlopa mellett nyílik egy kamra, a papok ott mossák meg az égőáldozatra szánt állatokat.</verse>
				<verse number="39">Az előcsarnokban mindkét oldalon két-két asztalt láttam, ezeken vágják le az állatokat az égőáldozathoz, a bűnért való áldozathoz és a jóvátételi áldozathoz.</verse>
				<verse number="40">Az előcsarnokon kívül, az északi kapuhoz felvezető lépcső alján, a fal mellett mindkét oldalon két-két asztalt láttam.</verse>
				<verse number="41">Tehát 4 asztal található a kapu mindkét oldalán, vagyis összesen 8 asztal, amelyeken az áldozati állatokat levágják.</verse>
				<verse number="42">Ezeken kívül láttam még másik négy, faragott kőből készült asztalt, amely szintén az égőáldozatokhoz szolgált. Erre tették le a papok az eszközeiket, amelyekkel az égőáldozati állatokat levágták, és a többi áldozatokat előkészítették. A kőasztalok széle-hossza egyforma: 1,5 könyök, magasságuk 1 könyök.</verse>
				<verse number="43">A falon tenyérnyi horgokat láttam. Az állatok húsát az asztalokra helyezik.</verse>
				<verse number="44">Ezután bevezetett a belső udvarba, ahol két szobát láttam. Az egyik az északi kapu mellett épült, és délre nézett. A másik a déli kapuhoz csatlakozott, és északra nézett.</verse>
				<verse number="45">A férfi ezt mondta róluk: „Ez a délre néző szoba azoké a papoké, akik a Templomban teljesítenek szolgálatot.</verse>
				<verse number="46">Az északra néző szobát pedig azok a papok használják, akik az oltárnál szolgálnak: ők Cádók leszármazottjai. A léviták közül az oltárnál csak ők szolgálhatják az Örökkévalót.”</verse>
				<verse number="47">Majd megmérte a belső udvart: ennek széle-hossza egyaránt 100 könyök, vagyis négyzet alakú. A közepén, a Templom előtt áll az oltár.</verse>
				<verse number="48">Majd a Templom épületéhez vezetett, az előcsarnokhoz. Ezt is megmérte. Az előcsarnok oszlopainak vastagsága 5x5 könyök, a kapu melletti fal szélessége 3 könyök jobbról, és ugyanennyi balról.</verse>
				<verse number="49">Az előcsarnok hossza 20, a szélessége 11 könyök. Az udvarból 10 lépcsőfok vezet fel az előcsarnokhoz. A bejárat két oldalán egy-egy oszlop áll.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="41">
				<verse number="1">Majd bevezetett a Templom szentélyébe, és azt is felmérte. Az ajtó melletti falak 6 könyök vastagok, és jobbról-balról 5 könyöknyire nyúlnak be az oldalfalaktól. Maga az ajtó nyílása 10 könyök széles. A szentély hossza 40, a szélessége pedig 20 könyök.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">A férfi bement a Templom legbelső részébe, és azt is megmérte. Az ajtó melletti falak vastagsága 2 könyök, és jobbról-balról 7 könyöknyire nyúlnak be az oldalfalaktól. Maga az ajtó nyílása 6 könyök széles.</verse>
				<verse number="4">A terem négyzet alakú, és a mérete: 20x20 könyök. Szélessége megegyezik a Templom szélességével. A férfi ezt mondta: „Ez a Szentek Szentje.”</verse>
				<verse number="5">Azután megmérte a Templom falának a vastagságát: ez 6 könyök. A Templom fala mentén körös-körül oldalkamrák sorakoznak. Ezek mind 4 könyök szélesek,</verse>
				<verse number="6">és egymás fölött három szinten helyezkednek el. Minden szinten 30 kamra található. A Templom fala fölfelé lépcsőzetesen keskenyedik. Az oldalkamrák ezekre a lépcsőkre támaszkodnak, de nem nyúlnak bele a falba.</verse>
				<verse number="7">A középső és felső kamrák szintje szélesebb, mint az alatta lévő, mivel a falak fölfelé keskenyednek. Az alsó szintről a középsőre, és onnan a felsőre lépcső vezet.</verse>
				<verse number="8">Észrevettem, hogy a Templom alapja körös-körül egy pálca — vagyis 6 könyök — magasságban kiemelkedik a belső udvar szintjéből. Ezen a magasabb alapon épültek az oldalkamrák is.</verse>
				<verse number="9">Az oldalkamrák külső falának a vastagsága 5 könyök. A Templom falához simuló oldalkamrák és a belső udvar falához illeszkedő kamrák közötti szabad tér szélessége 20 könyök. Ennyi szabad hely marad a Templom körül minden oldalon.</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Az oldalkamrák sorának egyik bejárata észak, a másik dél felé nyílik, a szabad területre. Az oldalkamrák külső fala mentén 5 könyök széles kövezet húzódik.</verse>
				<verse number="12">A Templom mögött, a nyugati oldalon, az elkülönített helyen egy melléképület áll, ennek szélessége 70, hosszúsága 90 könyök, fala pedig körös-körül 5 könyök vastag.</verse>
				<verse number="13">Azután megmérte kívülről is a Templomot. A hossza 100 könyök. Mögötte, a nyugati oldalon az elkülönített terület, a melléképülettel és falaival együtt szintén 100 könyök hosszú.</verse>
				<verse number="14">A Templom előtt, a keleti oldalon is van egy elkülönített terület, ez is 100 könyök hosszú.</verse>
				<verse number="15">Majd megmérte a Templom mögötti melléképületet, az egyik falától a másikig: ennek hossza is 100 könyök. A Templom belsejét — a Szentek Szentjét, a szentélyt és az előcsarnokot, amely a belső udvarra néz —</verse>
				<verse number="16">fa tetőszerkezet fedi be, és a falak is körös-körül fával vannak burkolva egészen az ablakokig, és azon fölül a mennyezetig. Minden ajtót és ablakot is fával kereteztek.</verse>
				<verse number="17">A Templom belsejét és külső falait körös-körül faragások díszítik,</verse>
				<verse number="18">amelyek kerubokat és pálmafákat ábrázolnak. Két szomszédos kerub között egy pálmafa található. A keruboknak két arcuk van,</verse>
				<verse number="19">az egyik ember-arc, a másik oroszlán-arc. Egyik arcukkal az egyik, a másik arcukkal a másik pálmafára néznek. Így vannak kifaragva a falakon mindenhol.</verse>
				<verse number="20">Ilyen pálmafák és kerubok díszítik a szentély falait is, a padlótól az ajtó fölötti magasságig.</verse>
				<verse number="21">A Templom kapujának a kerete négyszög alakú. A Szentek Szentje előtt láttam valamit, ami</verse>
				<verse number="22">fából készült oltárnak látszott. Magassága 3, szélessége és hossza pedig 2-2 könyök. Sarkai, oldalai és alapzata is fából készültek. A férfi ezt mondta róla: „Ez az asztal az Örökkévaló előtt áll.”</verse>
				<verse number="23">A szentélynek és a Szentek Szentjének hasonló az ajtaja: mindkettőnek két szárnya van, amelyek a sarkukon fordulnak.</verse>
				<verse number="24"></verse>
				<verse number="25">A szentély ajtóin ugyanolyan pálma- és kerub-faragásokat láttam, mint a Templom falain. A Templom előcsarnoka előtt fából készült védőtető árnyékolta a bejáratot.</verse>
				<verse number="26">Az előcsarnok mindkét oldalán kifelé keskenyedő ablakokat és pálma-faragásokat láttam. Hasonlók díszítik a Templom oldalkamráit is.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="42">
				<verse number="1">Majd a férfi átvezetett az északi belső kapun a külső udvarba. Egy épülethez értünk, amely az elkülönített helytől és a melléképülettől északra áll.</verse>
				<verse number="2">Az épület hossza 100, szélessége 50 könyök, és bejárata az északi oldalon található.</verse>
				<verse number="3">Három szintje van, és ezeken erkélyek. Az épület egyik oldala a belső udvar felé néz, egy 20 könyök széles sávra; a másik oldala pedig a külső udvar kövezete felé fordul.</verse>
				<verse number="4">Itt az épület előtt egy kikövezett járda húzódik, amely 10 könyök széles és 100 könyök hosszú. Innen nyílik az épület bejárata, az északi oldalon.</verse>
				<verse number="5">Mivel az épület háromszintes, és nincsenek olyan oszlopai, mint amilyenek a külső udvarban találhatók, a felső emeletek keskenyebbek, mint az alattuk lévők. Tehát a legfelső szint keskenyebb, mint a második, és ez is keskenyebb, mint a legalsó szint, mert a felső szinteken az erkélyek elvesznek a szobák területéből.</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Az épület előtt egy 50 könyök hosszú fal található, amely a külső udvarban, a szobák előtt, és azokkal párhuzamosan húzódik.</verse>
				<verse number="8">Ezen az oldalon a szobák sora is csak 50 könyök hosszú. A Templom felé néző másik oldala azonban 100 könyök hosszú.</verse>
				<verse number="9">A külső udvar felőli bejárat ezen az 50 könyök hosszú oldalon található az épület keleti végén:</verse>
				<verse number="10">ott, ahol az 50 könyök hosszú fal kezdődik. A melléképülettől és az elkülönített helytől délre is ugyanilyen épület áll, amelyben szintén szobák vannak.</verse>
				<verse number="11">A szobák előtt itt is kikövezett járda húzódik. A szobák mérete, az ajtóik, és az elrendezésük is ugyanolyan, mint a másik épületben.</verse>
				<verse number="12">A bejárat itt is az épület keleti végénél található.</verse>
				<verse number="13">Ezután a férfi megszólalt: „Ennek az északi és déli épületnek a szobái szentek, és a papok számára készültek, akik az áldozatokat bemutatják az Örökkévalónak. Ezekben a szobákban helyezik el a legszentebb áldozatokat, és itt is eszik meg azokat a papok. Emiatt szentek ezek a szobák. Ide kell tenniük a legszentebb áldozatokat, az ételáldozatokat, a bűnért való áldozatokat és a jóvátételi áldozatokat.</verse>
				<verse number="14">Ha a papok belépnek erre a szent területre, ruháikat, amelyeket a szolgálat közben viselnek, nem vihetik ki innen, mert ezek a ruhák szentek. Ezekben a szobákban kell átöltözniük, mielőtt kimennek a külső udvarba, az emberek közé.”</verse>
				<verse number="15">Miután a férfi befejezte a belső udvar mérését, a keleti kapun keresztül kivezetett a külső falon kívülre, és megmérte a külső falak hosszát.</verse>
				<verse number="16">Előbb a keleti oldalt, majd az északit, azután a délit, és végül a nyugati falat vette sorra. Mindegyik falszakasz 500 könyök hosszú.</verse>
				<verse number="17"></verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19"></verse>
				<verse number="20">Tehát körös-körül megmérte mind a négy külső falat, és a templom teljes területét 500x500 könyök méretűnek találta. Így van különválasztva a templomtér szent területe a külső, közönséges területtől.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="43">
				<verse number="1">A férfi a keleti kapuhoz vezetett.</verse>
				<verse number="2">Láttam, amint Izráel Istenének dicsősége közeledett kelet felől. A hangja olyan volt, mint egy hatalmas vízesés robaja, és az egész vidék ragyogott a fényétől.</verse>
				<verse number="3">A jelenség olyan volt, mint amelyet akkor láttam, amikor a város elpusztult, vagy mint az, amelyet a Kebár folyó mellett láttam. Ekkor arccal a földre borultam előtte.</verse>
				<verse number="4">Az Örökkévaló dicsősége a keleti kapun keresztül bevonult a Templom belsejébe.</verse>
				<verse number="5">Ekkor a Szellem felemelt, és bevitt a belső udvarba. Láttam, hogy az Örökkévaló dicsősége betöltötte az egész Templomot.</verse>
				<verse number="6">Az a férfi mellettem állt. Hallottam, hogy valaki szól hozzám a Templom belsejéből.</verse>
				<verse number="7">Ezt mondta: „Ember fia, ez a hely trónusom helye, ahol lábamat nyugtatom. Itt fogok lakni örökké, Izráel fiai között. Szent nevemet Izráel népe soha többé nem fogja beszennyezni! Ezentúl sem ők, sem királyaik nem mocskolják be nevem sem paráznaságukkal, sem bálványimádásukkal, sem azzal, hogy királyaik holttestét ide temetik.</verse>
				<verse number="8">Nem fognak többé gyalázatot hozni a nevemre azzal, hogy küszöbüket az én küszöböm mellé, és ajtófélfájukat ajtófélfám mellé helyezik, hogy csak egy fal válasszon el tőlük. Bemocskolták nevem utálatos bűneikkel, emiatt haragomban elpusztítottam őket.</verse>
				<verse number="9">De mostantól fogva másképpen lesz, mert távol lesz tőlük a paráznaság, és királyik holttestét is messzire viszik tőlem. Ezentúl örökké népem között maradok, és velük együtt lakom.</verse>
				<verse number="10">Most pedig, ember fia, mutasd meg és magyarázd el Izráel népének a Templomot, amelyet láttál, hogy azt tekintsék mértéknek és mintának, és szégyelljék el magukat bűneik miatt!</verse>
				<verse number="11">Ha majd szégyellik magukat mindazért, amit tettek, mondd el nekik mindazt, amit láttál a Templomból: a formáját, méreteit, elrendezését, kijáratait és bejáratait, minden rendelkezésemet és törvényemet, amely a Templommal kapcsolatos! Mindent gondosan jegyezz fel, hogy megőrizzék a terveket és leírásokat, hogy mindent annak megfelelően készítsenek el, és úgy végezzék a templomi szolgálatot.</verse>
				<verse number="12">Ez a Templom törvénye: ez az egész terület, a Templom körül, a hegy tetején a legszentebb. Tudjátok meg: ez a Templom törvénye!”</verse>
				<verse number="13">„Ezek az égőáldozati oltár méretei, a hosszú könyökkel mérve. Az oltár tövénél egy vízszintes csatorna fut körbe, amelynek mélysége és szélessége egyaránt 1 könyök, és a szélén 1 arasznyi pereme van. Az oltár magassága</verse>
				<verse number="14">a talajszinttől az alsó párkányig 2 könyök. Az alsó párkány szélessége 1 könyök. Magassága az alsó párkánytól a fölsőig 4 könyök. A fölső párkány szélessége 1 könyök.</verse>
				<verse number="15">Az oltár belsejében van a tűzhely, amelynek mélysége 4 könyök, széle és hossza pedig 12 könyök: tökéletesen négyzet alakú. Az oltár négy szögletén egy-egy szarv formájú kiemelkedés található.</verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">A fölső párkány mérete minden oldalán 14 könyök. Ennek pereme félkönyöknyi. Az oltár alapjánál található csatorna 1 könyök mély és 1 könyök széles. Az oltárhoz kelet felől lépcsőkön lehet fölmenni.”</verse>
				<verse number="18">Ezután az a férfi folytatta: „Ember fia, ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Ezek az oltár használatának törvényei: Arra szolgál, hogy égőáldozatokat mutassanak be rajta, és vérrel meghintsék. Azon a napon, amelyen az oltár építését befejezik,</verse>
				<verse number="19">adjatok egy fiatal bikaborjút bűnért való áldozatul azoknak a lévita papoknak, akik Cádók leszármazottjai. Ők azok, akik közel jöhetnek hozzám, hogy papi szolgálatot végezzenek.« — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="20">»Ennek a bikaborjúnak a vérével kenjék meg az oltár négy szarvát, a párkány négy sarkát, és a felső peremét körös-körül. Így kell az oltárt megtisztítaniuk és felszentelniük.</verse>
				<verse number="21">Azután ennek az égőáldozati bikaborjúnak a testét égessék meg a Templom területének az erre kijelölt helyén, a Templom épületén kívül.</verse>
				<verse number="22">A következő napon egy hibátlan fiatal kecskebakot áldozzanak fel bűnért való áldozatul. A papok végezzék el a kecskebak vérével is az oltár megtisztítását, ahhoz hasonlóan, ahogy a bikaborjú vérével tették.</verse>
				<verse number="23">Amikor ezt befejezték, áldozzanak az Örökkévalónak egy hibátlan fiatal bikaborjút és egy hibátlan kost a nyájból.</verse>
				<verse number="24">A papok hintsenek ezekre sót, és áldozzák fel az Örökkévalónak égőáldozatként.</verse>
				<verse number="25">Hét napon keresztül minden nap áldozzanak fel egy kecskebakot bűnért való áldozatul, egy hibátlan fiatal bikaborjút és egy hibátlan kost a nyájból.</verse>
				<verse number="26">Így tisztítsák meg a papok az oltárt hét napon keresztül. Így tegyék azt használatra alkalmassá, így avassák fel.</verse>
				<verse number="27">A papok a nyolcadik naptól kezdve minden nap mutassák be az égőáldozatokat és hálaáldozatokat az oltáron. Én pedig szívesen fogadlak benneteket.« — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="44">
				<verse number="1">Azután a férfi visszavitt a külső keleti kapuhoz. A kapun kívül álltunk, amely zárva volt.</verse>
				<verse number="2">Majd az Örökkévaló szólt hozzám: „Ez a kapu maradjon zárva! Ne nyissák ki, senki ember ne menjen be rajta, mert az Örökkévaló, Izráel Istene ment be rajta — ezért maradjon zárva!</verse>
				<verse number="3">Egyedül a fejedelem ülhet le ebben a kapuban, hogy itt az Örökkévaló jelenlétében kenyeret egyen. De ő is csak a belső oldalról, a kapu előcsarnoka felől jöhet ide, és ugyanott is kell távoznia.”</verse>
				<verse number="4">Majd a férfi az északi kapun keresztül a Templom elé vezetett. Láttam, amint az Örökkévaló dicsősége betöltötte az Örökkévaló Templomát, s arcomra borultam előtte.</verse>
				<verse number="5">Az Örökkévaló ezt mondta: „Ember fia, jól nyisd ki a szemed és a füled. Figyelj és értsd meg, amit látsz és hallasz! Mindent gondosan jegyezz fel, amit az Örökkévaló Templomának a rendtartásaival és törvényeivel kapcsolatban mondok neked! Értsd meg, és jegyezd fel a Templom összes bejáratát és a szent hely összes kijáratát!</verse>
				<verse number="6">Azután ezt mondd az ellenem lázadóknak, Izráel egész népének: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Most már elegem van utálatos bűneitekből, Izráel népe!</verse>
				<verse number="7">Még idegeneket is behoztatok Templomomba! Körülmetéletlen szívű és testű idegeneket engedtetek be szentélyembe, hogy Templomomat tisztátalanná tegyétek! Megszegtétek szövetségemet, utálatos bűnöket követtetek el, és ezután még elém jöttetek, és áldozatokat hoztatok: kenyeret, húst és vért! Ezzel is csak tisztátalanná tettétek Templomomat.</verse>
				<verse number="8">Ezen felül még a Templomban végzendő szent szolgálatokat sem magatok láttátok el, hanem idegenekre bíztátok!”</verse>
				<verse number="9">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Körülmetéletlen szívű és testű idegenek nem léphetnek Templomomba. Ez minden idegenre vonatkozik, aki népem, Izráel között él.</verse>
				<verse number="10">Azok a léviták, akik hűtlenül elhagytak, amikor Izráel a bálványait követve eltávolodott tőlem, viseljék gonoszságuk következményeit!</verse>
				<verse number="11">Legyenek a Templom udvarában a kapuk őrizői, szolgáljanak a Templom körüli tennivalókkal. Ők vágják le az áldozati állatokat, amikor az emberek égőáldozatot, vagy véresáldozatot akarnak bemutatni. Álljanak rendelkezésre, és segítsenek az embereknek.</verse>
				<verse number="12">Ezek a léviták segédkeztek az embereknek akkor is, mikor a nép a bálványisteneknek áldozott, és így bűnbe vitték Izráel népét. Emiatt felemeltem kezem, és megesküdtem, hogy e lévitáknak viselniük kell gonoszságuk következményeit! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="13">Így hát ne jöjjenek többé közel hozzám: nem szolgálhatnak engem a papi szolgálatban. Nem érinthetik a szent dolgokat, sem a legszentebbeket. Viseljék utálatos tetteik szégyenét és büntetését!</verse>
				<verse number="14">A Templom körüli tennivalókat aznban mégis rájuk bízom: azokat a feladatokat ők végezzék.</verse>
				<verse number="15">Cádók leszármazottjai, a lévita papok azonban hűségesek maradtak hozzám: ellátták a Templomban a papi szolgálatot akkor is, amikor egész Izráel elfordult tőlem. Ezért ők közel jöhetnek hozzám, hogy papi szolgálatot végezzenek előttem, és bemutassák az áldozatokat: az állatok kövér részeit és a vért.</verse>
				<verse number="16">Ők lépjenek be a Templom épületébe, ők járulhatnak asztalomhoz, hogy szolgáljanak nekem. Ők nekem szolgáljanak!</verse>
				<verse number="17">Amikor a belső kapukon keresztül belépnek a belső udvarra, lenvászon ruha legyen rajtuk. Amíg a belső kapuknál, vagy a Templomban végzik szolgálatukat, ne viseljenek semmiféle gyapjúholmit!</verse>
				<verse number="18">Fejükön is lenvászon turbánt hordjanak, és még alsóruházatuk is lenvászonból készüljön! Úgy öltözködjenek, hogy ne izzadjanak meg!</verse>
				<verse number="19">Amikor pedig kimennek a nép közé a külső udvarba, előzőleg öltözzenek át: vessék le ruháikat, amelyekben szolgálatukat végezték, és hagyják azokat a szent területen, a szobáikban. Vegyenek fel más ruhákat, és úgy menjenek ki. Máskülönben a szent ruhákat az emberek megérinthetnék, és így a papok akaratlanul is megszentelnék az embereket.</verse>
				<verse number="20">A papok soha ne borotválják kopaszra a fejüket, de ne engedjék hosszúra se nőni a hajukat! Időnként nyírják meg, és tartsák rendben.</verse>
				<verse number="21">Amikor a belső udvarba indulnak, hogy ott szolgálatukat végezzék, előtte soha ne igyanak bort!</verse>
				<verse number="22">Amikor megházasodnak, Izráel népéből hajadon leányt vegyenek feleségül, vagy egy meghalt pap özvegyét. Azonban férjétől elvált asszonyt, vagy más özvegyet nem vehetnek el.</verse>
				<verse number="23">A papok tanítsák népemet a szent és a közönséges, valamint a tiszta és tisztátalan közötti különbségre.</verse>
				<verse number="24">Vitás kérdésekben ők bíráskodjanak, és törvényeim szerint hozzanak ítéletet! Az ünnepekre vonatkozó törvényeimnek és rendelkezéseimnek engedelmeskedjenek, és a szombati nyugalmam napját szenteljék meg!</verse>
				<verse number="25">Ha meghal valaki, a papok közelébe se menjenek a holttestnek, nehogy tisztátalanná váljanak! Kivételnek számít, ha a papnak valamelyik közeli rokona halt meg: apja, anyja, gyermeke, fiútestvére, vagy hajadon leánytestvére — ilyen esetekben vállalhatják, hogy közel mennek a halotthoz, és ezáltal tisztátalanná válnak.</verse>
				<verse number="26">Amikor ezután újra megtisztultak, várjanak még hét napot, mielőtt visszatérnek a templomi szolgálatba!</verse>
				<verse number="27">Amikor pedig visszatérnek a szent területre, előbb mutassanak be bűnért való áldozatot, csak azután lépjenek be a belső udvarba és a szentélybe.</verse>
				<verse number="28">Ami pedig a papok örökségét illeti: én vagyok az ő örökségük! Ne jelöljetek ki saját birtokot a számukra Izráel földjéből: Én vagyok az ő birtokuk!</verse>
				<verse number="29">A papoké lesz minden ételáldozat, bűnért való áldozat, vétekáldozat, és minden fogadalmi ajándék. Ezeket csak ők ehetik meg.</verse>
				<verse number="30">Minden fajta terményből, gyümölcsből és a lisztből az első rész a papokat illeti. Ha ezt megadjátok nekik, áldás száll egész családotokra és háztartásotokra.</verse>
				<verse number="31">A papoknak nem szabad megenniük olyan ételt, amelyet elhullott, vagy vadállat által megölt madár, vagy más állat húsából készítettek.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="45">
				<verse number="1">„Amikor sorsolással felosztjátok Izráel földjét, különítsetek el belőle egy részt, és azt ajánljátok fel az Örökkévalónak szent ajándékul! Ennek a résznek a méretei: 25 000 könyök hosszú és 20 000 könyök széles. Ez a terület teljes egészében szent legyen!</verse>
				<verse number="2">Ezen belül mérjetek ki egy 25 000 könyök hosszú és 10 000 könyök széles területet, ebben legyen a Templom, a legszentebb terület! Ezen belül legyen a Templom-terület külső fala által határolt 500 könyök oldalú négyzet: a szent hely! A falon kívül körös-körül még maradjon 50 könyök szélességű szabad tér!</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">A szent rész a papoké legyen, akik a Templomban teljesítenek szolgálatot, és az Örökkévaló színe elé járulnak, hogy neki szolgáljanak. Itt legyenek a házaik, és ezen a területen legyen a Templom is.</verse>
				<verse number="5">Egy másik, de azonos méretű terület a lévitáké legyen, akik a Templom körüli szolgálatokat végzik: itt legyenek a településeik és a birtokaik.</verse>
				<verse number="6">A város birtokául az előbbi szent terület mellett jelöljetek ki egy 5 000 könyök széles és 25 000 könyök hosszú részt, amely Izráel egész népéhez tartozik.</verse>
				<verse number="7">A fejedelem birtokát így jelöljétek ki: a szent terület és a város birtoka mellett mindkét oldalon, a nyugati oldalon nyugat felé, a keleti oldalon pedig kelet felé terjedjen ki. A fejedelem birtokának ugyanannyi legyen a szélessége, mint egy-egy törzs birtokáé. Hosszában pedig az ország nyugati határától a keleti határáig húzódjon.</verse>
				<verse number="8">Ez lesz a fejedelem birtoka Izráelben. Akkor majd fejedelmeim nem fogják többé elnyomni népemet, és az ország területének többi részét felosztják Izráel népének a törzsei között.”</verse>
				<verse number="9">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Izráel fejedelmei! Most már elég legyen az erőszakosságból, és a nép elnyomásából! Igazságosan uralkodjatok, és ne vegyétek el többé földjeiket!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="10">„Elég legyen már a csalásból! Ne használjatok többé hamis mérleget és mértékeket!</verse>
				<verse number="11">Az éfá és a bat azonos űrtartalmú legyen: mindkettő a hómer tizedrésze! Tehát a hómer legyen az alapegység!</verse>
				<verse number="12">A sékel 20 gérát ér, a mina pedig 60 sékelt. Tehát a mina 20 meg 25 meg 15 sékelt ér.”</verse>
				<verse number="13">„Földje terméséből ezt a részt — köteles adományként — Izráel népéből mindenkinek ezt kell vinnie áldozatul a Templomba: 1/6 éfá minden hómer búzából, 1/6 éfá minden hómer árpából,</verse>
				<verse number="14">1/10 bat minden kór olíva olajból, egy bárány a nyájból, minden 200 állat (juh, vagy kecske) után, Izráel bőséges legelőiről. Ne felejtsétek: 10 bat egyenlő 1 hómerrel, és 10 bat egyenlő 1 kórral. Ezek az adományok szolgálnak az ételáldozatokhoz, az égőáldozatokhoz és a hálaáldozatokhoz, hogy engesztelést szerezzenek azoknak, akik az áldozatot bemutatják.</verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16">Az ország lakosai valamennyien át kell adják ezeket az adományokat a fejedelemnek.</verse>
				<verse number="17">Ő pedig ezekből vigye fel az égőáldozatokat, étel- és italáldozatokat az Újhold ünnepén, szombatonként és Izráel népének valamennyi ünnepén. Ezen kívül ő gondoskodjon a bűnért való áldozatról, az ételáldozatról, az égőáldozatról és a hálaáldozatról, amelyekkel engesztelést szerez Izráel egész népe számára.</verse>
				<verse number="18">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Az első hónap első napján válasszatok ki a többi közül egy hibátlan bikaborjút, hogy bűnért való áldozatul szolgáljon, és vérével megtisztítsátok a Templomot! Ennek az állatnak a vérével kenje meg a pap a Templom bejárati ajtajának az ajtófélfáit, az oltár szegélyének négy sarkát és a belső udvar kapujának az ajtófélfáit.</verse>
				<verse number="19"></verse>
				<verse number="20">Ugyanezt meg kell ismételnetek az első hónap hetedik napján is, hogy engesztelést szerezzetek mindazokért, akik tudatlanságból, vagy tévedésből vétkeztek. Így kell a Templomot is felszentelnetek, és minden tisztátalanságtól megtisztítanotok.”</verse>
				<verse number="21">„Az első hónap 14. napján tartsátok meg a Páska ünnepét! Ugyanekkor kezdődik a Kovásztalan Kenyerek ünnepe is, amely hét napig tart, ez alatt csak kovásztalan kenyeret egyetek!</verse>
				<verse number="22">A Páska ünnepén a fejedelem vigyen egy bikát bűnért való áldozatul mind a saját nevében, mind az egész nép nevében!</verse>
				<verse number="23">Ezen kívül az ünnep hét napján minden nap áldozzon az Örökkévalónak égőáldozatul hét hibátlan bikát és hét hibátlan kost! Ugyanekkor naponta egy-egy kecskebakot áldozzon bűnért való áldozatul!</verse>
				<verse number="24">A bikákkal és a kosokkal együtt mutasson be ételáldozatot is: minden állathoz egy-egy éfá lisztet, és minden éfá liszthez adjon egy hin olívaolajat!</verse>
				<verse number="25">A fejedelem mutassa be ugyanezeket az áldozatokat a Sátorok ünnepén, amely a hetedik hónap 15. napján kezdődik, és szintén hét napig tart. Tehát ekkor is készítse el ugyanazokat a bűnért való áldozatokat, égőáldozatokat és olajjal együtt bemutatandó ételáldozatokat, amelyeket a Páska ünnepén bemutatott!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="46">
				<verse number="1">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „A belső udvar keleti kapuja a hat munkanapon maradjon zárva, csak a szombat és az Újhold ünnepén nyissák ki.</verse>
				<verse number="2">A fejedelem a külső udvarból lépjen be a kapu előcsarnokába, de álljon meg az oszlopoknál. Mialatt a papok bemutatják a fejedelem égő- és hálaáldozatát, a fejedelem földre hajolva imádkozzon a kapu küszöbénél. Utána forduljon meg, és menjen ki ismét a külső udvarba, de a kapu maradjon nyitva estig.</verse>
				<verse number="3">Szombat és Újhold ünnepén a nép ennek a kapunak a bejáratánál földre hajolva imádkozzon az Örökkévaló előtt.</verse>
				<verse number="4">A fejedelem áldozzon az Örökkévalónak minden szombaton hat hibátlan bárányt és egy kost égőáldozatul.</verse>
				<verse number="5">A kos mellett ételáldozatul hozzon egy éfá lisztet, a bárányok mellett pedig tetszése szerinti mennyiségű lisztet. Azonban minden éfá liszthez tegyen még egy hin olajat is.</verse>
				<verse number="6">Újhold ünnepén a fejedelem áldozzon egy bikaborjút, hat bárányt és egy kost. Valamennyi állat hibátlan legyen!</verse>
				<verse number="7">Adjon a bikaborjú és a kos mellé egy-egy éfá lisztet ételáldozatul, a bárányok mellett pedig tetszése szerinti mennyiségű lisztet. Azonban minden éfá liszthez tegyen még egy hin olajat is.</verse>
				<verse number="8">Amikor a fejedelem bejön, a keleti kapu előcsarnokába jöjjön be, és ugyanarra menjen ki.</verse>
				<verse number="9">Amikor azonban az emberek jönnek az Örökkévaló elé az ünnepeken, hogy imádják őt, a déli vagy az északi kapun jöjjenek be. Aki dél felől érkezett, az az északi kapun menjen ki. Aki pedig észak felől jött, az dél felé távozzon. Senki ne forduljon meg, hogy ugyanazon a kapun át menjen ki, mint amelyiken keresztül érkezett, hanem a szemközti kapun át hagyja el a Templom területét.</verse>
				<verse number="10">A fejedelem a néppel együtt jöjjön be a külső udvarba, és a néppel együtt is menjen ki.</verse>
				<verse number="11">Egyéb ünnepeken is hozzon a fejedelem ételáldozatot: egy-egy éfá lisztet minden bikaborjúhoz és koshoz, a bárányokhoz pedig tetszése szerint. Azonban minden éfá liszthez adjon egy hin olajat is.</verse>
				<verse number="12">Amikor a fejedelem önkéntes égő- vagy hálaáldozatot akar bemutatni az Örökkévalónak, nyissák ki számára a keleti kaput, ugyanúgy, mint szombatonként. Majd, miután a fejedelem eltávozott, ismét zárják be.</verse>
				<verse number="13">Minden nap vigyetek égőáldozatul az Örökkévalónak egy hibátlan egyéves bárányt. Ezt mindig reggel készítsétek el.</verse>
				<verse number="14">A báránnyal együtt minden reggel mutassatok be ételáldozatot is: 1/6 éfá liszthez adjatok 1/3 hin olívaolajat. Ez legyen a napi ételáldozat az Örökkévalónak.</verse>
				<verse number="15">Így készítsék el minden reggel a bárányt, az ételáldozatot és az olajat állandó égőáldozatul.”</verse>
				<verse number="16">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ha a fejedelem valamelyik fiának ajándékozza birtoka egy részét, akkor az a rész valóban a fiú öröksége és tulajdona lesz.</verse>
				<verse number="17">De ha valamelyik szolgájának ajándékoz a fejedelem birtokrészt, az csak a felszabadítás évéig marad a szolga használatában. Akkor a birtok visszatér a fejedelem tulajdonába. Csak a fejedelem fiai tarthatják meg végleg az apjuktól kapott birtokot, mint örökségüket.</verse>
				<verse number="18">A fejedelem ne vegye el senki birtokát, ne forgasson ki senkit örökségéből, hanem a saját birtokából adjon örökséget a fiainak! Népem közül senkit se fosszanak meg örökségétől!”</verse>
				<verse number="19">Azután az a férfi bevezetett a belső kapu melletti bejáraton a papok szent szobáiba, amelyek észak felé néztek. Ott láttam egy kamrát a nyugati oldalon.</verse>
				<verse number="20">A férfi ezt mondta: „A papok ezen a helyen készítsék el az áldozati állatok húsát. Itt főzzék meg a bűnért való és a jóvátételi áldozatokat, és itt süssék meg az ételáldozatot. Ezeket nem szabad kivinniük a külső udvarba, nehogy az emberek hozzáérjenek az Örökkévalónak szentelt áldozatokhoz.”</verse>
				<verse number="21">Majd kivezetett a külső udvarba, és megmutatta, hogy mind a négy sarokban van egy-egy kisebb zárt udvar. Mindegyik azonos méretű: 40 könyök hosszú és 30 könyök széles.</verse>
				<verse number="22"></verse>
				<verse number="23">A kis udvarokat fal veszi körül, ezek tövében körös-körül tűzhelyeket láttam.</verse>
				<verse number="24">Ezt mondta: „Ezeken a helyeken készítsék el a Templom szolgái az áldozati állatok húsát az emberek számára.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="47">
				<verse number="1">Majd a férfi visszavezetett a Templom bejárati kapuja elé, amely keletre nézett. Láttam, hogy a Templom déli sarkánál, a kapu küszöbe alól vízforrás fakad fel. A víz keletre folyt tovább, az oltártól délre.</verse>
				<verse number="2">Majd a férfi az északi kapu útján kivezetett a külső falon kívülre. Megkerültük a falat, és a külső keleti kapuval szemben megálltunk. A víz ott folyt ki a Templom területéről a kapu déli oldalán, keleti irányban.</verse>
				<verse number="3">A férfi, kezében a mérőzsinórral, kelet felé vezetett, ezer könyök távolságra. Ott megállt, és átvezetett a kis patakon, amely csak a bokámig ért.</verse>
				<verse number="4">Majd tovább haladt, ismét ezer könyöknyi távolságra. Ott újra átvezetett a vízen, amely itt már a térdemig ért. Újabb ezer könyök után megint átvezetett a folyón, de ott már a derekamig ért a víz.</verse>
				<verse number="5">Újabb ezer könyök távolság után a folyó annyira felduzzadt és elmélyült, hogy már nem tudtam átmenni rajta. Ebben már csak úszni lehetett! Túl mély lett ahhoz, hogy átgázoljak rajta.</verse>
				<verse number="6">Megkérdezte: „Ember fia, jól megfigyelted, amit láttál?” Ezután visszavezetett a folyó partján.</verse>
				<verse number="7">Eközben észrevettem, hogy a folyó mindkét partján nagyon sok fa nő.</verse>
				<verse number="8">A férfi ezt mondta: „Ez a folyó az Arábá-völgyön keresztül a keleti puszta felé halad, és a Holt-tengerbe ömlik. Amikor pedig vize bejut oda, meggyógyítja a Holt-tenger vizét.</verse>
				<verse number="9">Ahová ennek a folyónak a vize eljut, ott minden teremtmény élni fog, és megszaporodik! A Holt-tengerben is rengeteg hal nyüzsög majd, mert ahová ez a folyó behatol, ott minden élőlény egészséges lesz, és élni fog!</verse>
				<verse number="10">Akkor majd halászok dolgoznak a Holt-tenger partján Én-geditől Én-Eglaimig, és hálóikkal tömérdek halat zsákmányolnak. Olyan sokféle hal nyüzsög majd a Holt-tengerben is, akárcsak a Földközi-tengerben.</verse>
				<verse number="11">Az elszigetelt mocsarak és pocsolyák azonban nem gyógyulnak meg, hanem továbbra is sósak maradnak.</verse>
				<verse number="12">A folyó két partján mindenféle gyümölcsfa nő. Levelük nem hervad, gyümölcsük nem fogy el. Minden hónapban új termést hoznak, mert a víz, amely öntözi őket, a Templomból ered. Gyümölcseik táplálnak, leveleik gyógyítanak.”</verse>
				<verse number="13">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ezek lesznek Izráel földjének a határai, s ezen belül osszátok fel a földet Izráel tizenkét törzse között. Józsefnek azonban két részt adjatok!</verse>
				<verse number="14">Vegyétek birtokba a földet, minden törzs a maga részét! Őseiteknek felemelt kézzel megesküdtem, hogy ezt a földet nekik adom. Így hát ez a föld jogos örökségetek!</verse>
				<verse number="15">Ezek lesznek a határaitok: Az északi határ a Földközi-tengertől a kelet felé vezető Hetlón út. Ahol ez az út Hamát felé északnak fordul, ott a határ keletre megy tovább, Cedád felé.</verse>
				<verse number="16">Tovább haladva érinti Hamátot, Bérótát és Szibraimot. Ez utóbbi a Damaszkusz és Hamát közötti határon van. Majd a határ Hácér-Hattíkon felé megy, amely Haurán határán van.</verse>
				<verse number="17">Tehát az északi határ a Földközi-tengertől Hacar-Énónig húzódik azon a vonalon, amely Damaszkusz és Hamát területét elválasztja. Ez az északi határ.</verse>
				<verse number="18">A keleti határ Hacar-Énóntól halad dél felé Haurán és Damaszkusz között. Azután a Jordán folyó a határ Gileád és Izráel földje között, egészen a Holt-tengerig, majd maga a Holt-tenger. Annak déli végétől a határ egészen Támárig halad. Ez a keleti határ.</verse>
				<verse number="19">A déli határ Támártól nyugat felé húzódik a Meribá-Kádés oázisig, onnan pedig Egyiptom patakja mentén a Földközi-tengerig. Ez a déli határ.</verse>
				<verse number="20">A nyugati határ a Földközi-tenger partja észak felé, egészen a Hamát felé vezető útig. Ez a nyugati határ.</verse>
				<verse number="21">Ezt a körülhatárolt területet osszátok fel magatok között Izráel törzsei szerint.</verse>
				<verse number="22">Sorshúzással osszátok fel magatok között örökségül. Adjatok részt azoknak az idegeneknek is, akik tartósan közöttetek élnek, és már gyermekeik is születtek Izráel földjén. Velük is úgy bánjatok, mintha Izráel fiai közül valók lennének: ugyanúgy kapjanak örökségül egy-egy részt, mint Izráel fiai.</verse>
				<verse number="23">Az idegen annak a törzsnek a területéből kapja a maga részét, amelyik törzs népe között él.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="48">
				<verse number="1">„Az északi határ a Földközi-tengertől Hetlonon keresztül, Hacar-Énónig húzódik. Ez egyúttal a Damaszkusz és Hamát területét elválasztó vonal. A törzsek számára kijelölt területek az ország keleti és nyugati határa között húzódó sávok, amelyeket kelet-nyugat irányú belső határok választanak el egymástól. Északról dél felé haladva ez a törzsek területeinek sorrendje: Dán, Ásér, Naftáli, Manassé, Efraim, Rúben és Júda.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Júda területétől délre fekszik az a terület, amelyet az Örökkévalónak ajánlotok fel. Ennek szélessége észak-dél irányban 25 000 könyök. Ezen belül helyezkedik el a Templom-együttes is. Az Örökkévalónak felajánlott terület is az ország keleti határától a nyugati határig nyúlik, mint a törzseknek kijelölt többi terület.</verse>
				<verse number="9">A papok részét a terület közepén jelöljétek ki: 25 000 könyök hosszú és 10 000 könyök széles legyen, és az Örökkévalónak szenteljétek. Ennek határai északon 25 000, keleten 10 000, délen 25 000 és nyugaton 10 000 könyök hosszúak. Ennek közepén legyen a Templom-együttes.</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Ez a szent terület azoké a felszentelt papoké legyen, akik Cádók utódai. Őket azért választottam, mert amikor Izráel népe hűtlen volt hozzám és elhagyott, akkor ők hűségesen szolgáltak engem. Igen, amikor a többi léviták elhagytak, Cádók fiai akkor is kitartottak mellettem.</verse>
				<verse number="12">Ezért hát ez a rész legyen a papoké, mert ez a föld legszentebb része, a léviták határa mellett.</verse>
				<verse number="13">A második rész, papok része mellett legyen a léviták területe. Ez is ugyanakkora, mint a papoké.</verse>
				<verse number="14">Ebből a területből a léviták nem adhatnak el, sem nem cserélhetnek el semmit! A léviták tulajdona, tehát nem szállhat át másra, mert ez az Örökkévalónak felajánlott és szentelt terület.</verse>
				<verse number="15">A harmadik rész a városé. Ez egy 5 000 könyök széles és 25 000 könyök hosszú sáv. Ez legyen a városé, mindennapos használatra: lakóterületnek és beépítetlen szabad területnek. Ennek a sávnak a közepén helyezkedjen el maga a város, és a körülötte lévő szabad terület.</verse>
				<verse number="16">A város négyzet alakú: északi, déli, keleti és nyugati oldala egyaránt 4 500 könyök hosszú legyen.</verse>
				<verse number="17">A város körül elterülő szabad terület szélessége mind a négy oldalon 250 könyök legyen.</verse>
				<verse number="18">A várostól keletre és nyugatra marad egy-egy 10 000 könyök hosszú és 5 000 könyök széles terület a papok területe mellett. Ami ezen a területen terem, az szolgáljon a városban dolgozók élelmezésére.</verse>
				<verse number="19">Ezt a területet azok fogják művelni, akik Izráel összes törzseiből jönnek a városba dolgozni.</verse>
				<verse number="20">Tehát a különlegesen szent terület négyzet alakú, és minden oldala 25 000 könyök hosszú. Ez a terület azért különösen szent, mert egészen az Örökkévalóé lesz. Egyik része a papoké, a másik a lévitáké, a harmadik pedig a városé.</verse>
				<verse number="21">Az Örökkévalónak fölajánlott területből, a különlegesen szent terület két oldalán, a keleti, illetve a nyugati határig marad egy-egy rész. Ez a két terület legyen a fejedelem tulajdona.</verse>
				<verse number="22">Ezek közrefogják a különlegesen szent területet, amelyben a papok része és a Templom-együttes, a léviták területe és a város része található. A fejedelem birtoka északról Júda, délen pedig Benjámin területével határos.</verse>
				<verse number="23">A többi törzs az Örökkévalónak szentelt területtől délre kapja meg a saját területét, hasonlóan a többi törzshöz. Ezek a területek is a keleti országhatártól a nyugatiig nyúlnak. Déli irányban ebben a sorrendben követik egymást: Benjámin, Simeon, Issakár, Zebulon és Gád.</verse>
				<verse number="24"></verse>
				<verse number="25"></verse>
				<verse number="26"></verse>
				<verse number="27"></verse>
				<verse number="28">Gád területének déli határa egyben az országhatár is: Támártól a Meribá-Kádes oázisig, majd Egyiptom patakja mentén a Földközi-tengerig húzódik.</verse>
				<verse number="29">Ezt a földet így osszátok el Izráel törzsei között, ez legyen az örökségük!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="30">„Ezek a város kapui, amelyeket Izráel törzseiről neveznek el. A város mind a négy oldala 4 500 könyök hosszúságú, és mindegyik oldalán 3-3 kapu nyílik. Az északi oldalon Rúben, Júda és Lévi kapui, a keleti oldalon József, Benjámin és Dán, a déli oldalon Simeon, Issakár és Zebulon, a nyugati oldalon Gád, Ásér és Naftáli kapui nyílnak.</verse>
				<verse number="31"></verse>
				<verse number="32"></verse>
				<verse number="33"></verse>
				<verse number="34"></verse>
				<verse number="35">A város kerülete 18 000 könyök. A város neve attól a naptól kezdve mindörökké: » ott lakik az örökkévaló.«”</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="27">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Júda királya, Jójákim uralkodásának harmadik évében Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen, és körülzárta a várost.</verse>
				<verse number="2">Az Úr kiszolgáltatta Nebukadneccarnak Jójákimot, Júda királyát, és a Templom kincseinek egy részét is. Nebukadneccar ezeket a kincseket elvitte Babilóniába, és az isteneinek templomában helyezte el.</verse>
				<verse number="3">Megparancsolta a királyi tisztviselők vezetőjének, Aspenáznak, hogy az izráeli foglyok közül, a júdai királyi családból, meg az előkelő vezetők családjaiból válasszon ki néhány fiatalembert. Olyanokat, akiknek semmilyen testi fogyatékosságuk nincs, hanem egészségesek és jó megjelenésűek; értelmesek, gyors felfogásúak, járatosak a bölcsesség és az ismeretek minden területén. Azt akarta, hogy ezek az ifjak idővel a királyi udvar szolgálatába álljanak, ezért elrendelte, hogy tanítsák meg őket a káldeusok nyelvére, írására és tudományára is.</verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Azt is megparancsolta, hogy ezeknek a fiataloknak naponta ugyanazokat az ételeket és borokat adják, mint amit a királynak szolgálnak fel. Így kellett ezeknek a fiúknak három évig tanulniuk és készülniük, hogy azután a király szolgálatába álljanak.</verse>
				<verse number="6">Volt közöttük néhány fiatal, akik Júda törzséből származtak: Dániel, Hananjá, Mísaél és Azarjá.</verse>
				<verse number="7">Aspenáz azonban megváltoztatta a nevüket: Dániel új neve Baltazár, Hananjáé Sadrak, Mísaélé Mésak és Azarjá új neve Abédnegó lett.</verse>
				<verse number="8">Dániel elhatározta, hogy nem fogadja el a királyi palota ételét és borát, hogy ne váljon tisztátalanná. Ezért kérte Aspenázt, hogy ne kelljen ezekből az ételekből ennie.</verse>
				<verse number="9">Isten jóindulatúvá tette Dániel iránt Aspenázt,</verse>
				<verse number="10">aki ezt válaszolta neki: „Félek uramtól, a királytól. Hiszen ő parancsolta meg, hogy ugyanazzal az étellel tápláljunk téged is, mint amit a királynak szolgálunk fel. Ha pedig észreveszi, hogy gyengébb és soványabb vagy, mint a veled egykorú többi fiatal, akkor megharagszik rám, és ez könnyen az életembe kerülhet.”</verse>
				<verse number="11">Ezután Dániel ahhoz a felügyelőhöz fordult, akit Aspenáz rendelt Dániel, Hananjá, Mísaél és Azarjá fölé.</verse>
				<verse number="12">Ezt kérte tőle: „Tegyél próbára bennünket, szolgáidat, kérlek! Hozass nekünk tíz napon keresztül csupán zöldségfélékből készült ételeket és vizet!</verse>
				<verse number="13">Azután hasonlíts össze bennünket azokkal a fiatalokkal, akik a királyi ételeket eszik, és határozz aszerint, amit akkor látsz!”</verse>
				<verse number="14">A felügyelő beleegyezett, és próbára tette őket tíz napig.</verse>
				<verse number="15">Amikor ez letelt, összehasonlította őket a többi fiatallal: Dániel és társai egészségesebbnek látszottak, és határozottan jobb erőben voltak, mint azok, akik a királyi ételeket kapták.</verse>
				<verse number="16">Ezért a felügyelő a továbbiakban is csak zöldségféléket rendelt számukra, és nem kényszerítette őket, hogy a király ételéből egyenek, és a borát igyák.</verse>
				<verse number="17">Ennek a négy fiatalnak Isten kiemelkedő képességeket adott a tudományokban, a bölcs gondolkozásban, a különböző nyelveken való írásban és mindenféle bölcsességben. Dániel ezen fölül értett a látomások és álmok értelmezéséhez is.</verse>
				<verse number="18">A király által megszabott idő letelte után a főudvarmester bevezette őket Nebukadneccar elé,</verse>
				<verse number="19">aki elbeszélgetett velük. Úgy találta, hogy senki sem volt hozzájuk hasonlítható. Mert akármit is kérdezett tőlük, Dániel, Hananjá, Mísaél és Azarjá minden dologban sokkal okosabbnak és bölcsebbnek mutatkozott, mint a birodalom bölcsei és asztrológusai. Ezért a király mind a négyüket a szolgálatába fogadta.</verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21">Dániel egészen Círusz király uralkodásának első évéig ott is maradt a királyi udvarban.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Uralkodása második évében egyszer Nebukadneccar király álmot látott, és felébredt. Az álom miatt annyira nyugtalan lett, hogy nem tudott tovább aludni.</verse>
				<verse number="2">Azonnal hívatta az udvari bölcseket, varázslókat, asztrológusokat és jósokat, hogy fejtsék meg az álom értelmét. Amikor azok összegyűltek, és a király elé álltak,</verse>
				<verse number="3">ezt mondta nekik: „Álmot láttam, amely nagyon felzaklatott, mert nem értem, mit jelent!”</verse>
				<verse number="4">Az udvari bölcsek így feleltek arám nyelven: „Királyunk, örökké élj! Mondd meg szolgáidnak, mit álmodtál, és mi megfejtjük az értelmét!”</verse>
				<verse number="5">A király azonban ezt mondta: „Visszavonhatatlanul elhatároztam, hogy ha nem tudjátok megmondani, mit álmodtam, és hogy az mit jelent, akkor kivégeztetlek benneteket, és házatok romjai szemétdombbá lesznek.</verse>
				<verse number="6">Ha viszont mindkettőt megmondjátok, gazdagon megjutalmazlak, és nagy méltóságra emellek titeket. Mondjátok el tehát nekem mind az álmot, mind annak értelmét!”</verse>
				<verse number="7">A bölcsek másodszor is ezt válaszolták: „Mondja meg előbb a király a szolgáinak, hogy mit álmodott, akkor megfejtjük az álom jelentését.”</verse>
				<verse number="8">De a király nem engedett: „Látom már, hogy csak az időt húzzátok! Mivel tudjátok, hogy szavamat nem vonom vissza,</verse>
				<verse number="9">és képtelenek vagytok megmondani, mit álmodtam, semmiképpen nem menekülhettek meg a kivégzéstől. Ezért biztosan megegyeztetek egymás között, hogy valami hazug és értelmetlen magyarázattal próbáltok majd előállni, amíg majdcsak meggondolom magam. Mondjátok hát meg, mit álmodtam, akkor elhiszem, hogy valóban meg tudjátok fejteni az értelmét is.”</verse>
				<verse number="10">A bölcsek ekkor így válaszoltak: „Nincs a földön ember, aki teljesíteni tudná a király kérését! Soha még a leghatalmasabb uralkodó sem kívánt ilyet egyetlen bölcstől, asztrológustól, vagy jóstól sem.</verse>
				<verse number="11">Túl nehéz dolgot kíván a király! Ezt a titkot csakis az istenek tudják megfejteni, akik nem laknak együtt az emberekkel.”</verse>
				<verse number="12">Ezt hallva a király szörnyű haragra lobbant, és megparancsolta, hogy végezzenek ki minden bölcset Babilonban.</verse>
				<verse number="13">Miután a parancsot kiadták, Arjók, a királyi testőrség parancsnoka elindult, hogy kivégezze a bölcseket. Kereste Dánielt és társait is, hogy végrehajtsa rajtuk a király ítéletét. Dániel azonban bölcsen és okosan megkérdezte Arjókot: „Miért adott a király ilyen kegyetlen és sürgős parancsot?” Arjók pedig elmondta, mi történt.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16">Akkor Dániel azonnal bement a királyhoz. Kérte, hogy adjon neki egy kis időt, és akkor meg fogja mondani az álom megfejtését.</verse>
				<verse number="17">Majd hazament, és mindent elmondott a társainak, Hananjának, Mísaélnek és Azarjának.</verse>
				<verse number="18">Kérte őket, hogy együtt könyörögjenek irgalomért a menny Istenéhez ezzel a titokkal kapcsolatban, hogy ne kelljen elpusztulniuk a többi babilóniai bölcsekkel együtt.</verse>
				<verse number="19">Ezután Isten éjjeli látomásban megmutatta a titkot Dánielnek, aki örömében így dicsérte és áldotta a menny Istenét: „Áldott legyen Isten neve öröktől fogva örökké, mert övé a bölcsesség és a hatalom!</verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21">Ő változtatja meg az időket és korszakokat, leszállítja trónjukról, és trónra emeli a királyokat. Bölcsességet ad a bölcseknek, tudást az értelmeseknek,</verse>
				<verse number="22">kijelenti a mélységes titkokat, az elrejtett dolgokat. Tudja, mi van a sötétségben, hiszen a világosság nála lakik.</verse>
				<verse number="23">Hálát adok neked, őseim Istene, és dicsérlek! Te adtál nekem bölcsességet és hatalmat, leleplezted a titkot, amelyet kértünk tőled, s a király álmát megmutattad!”</verse>
				<verse number="24">Ezután Dániel odasietett Arjókhoz, akit a király azzal bízott meg, hogy végezze ki a babilóniai bölcseket, és ezt mondta neki: „Ne öld meg a babilóniai bölcseket! Inkább vigyél a király elé, hogy megmondjam neki, mit jelent, amit álmodott.”</verse>
				<verse number="25">Arjók nagy félelmek közepette a királyhoz vezette Dánielt, és jelentette: „Királyom, találtam egy férfit a Júdából származó foglyok között, aki tudja, mit jelent az álom.”</verse>
				<verse number="26">A király Dánielhez fordult — akit Baltazárnak neveztek el —, és megkérdezte tőle: „Csakugyan meg tudod mondani, mit álmodtam, és hogy mit jelent?”</verse>
				<verse number="27">Dániel válaszolt: „A titkot, amelyet a király szeretne megérteni, egyetlen bölcs, asztrológus, vagy jós sem tudja megfejteni.</verse>
				<verse number="28">De van Isten az égben, aki leleplezi a titkokat! Ő mutatta meg a királynak, mi fog történni az utolsó időkben. Ez az, amit a király álmodott, és ezt a látomást látta, mialatt ágyában feküdt:</verse>
				<verse number="29">Királyom, azon töprengtél, hogy mi fog történni a jövőben, és aki feltárja a titkokat, megmutatta ezt neked.</verse>
				<verse number="30">Isten nekem is megmutatta ugyanezt a titkot, de nem azért, mintha bölcsebb lennék minden embernél, hanem, hogy a király megtudja az álom értelmét, és megértse a látomást.</verse>
				<verse number="31">Álmodban egy hatalmas szobrot láttál. Ott állt előtted, te pedig nézted, hogy milyen ragyogó és félelmetes.</verse>
				<verse number="32">A feje finomított aranyból készült, melle és karjai ezüstből, hasa és dereka bronzból,</verse>
				<verse number="33">lábszárai vasból, lábfeje pedig részben vasból, részben cserépből volt.</verse>
				<verse number="34">Mialatt nézted a szobrot, emberi kéz érintése nélkül egy kő zuhant le a magasból, eltalálta a szobor lábfejét, amely vasból és cserépből volt, és összetörte azt.</verse>
				<verse number="35">Majd a vas, a cserép, a bronz, az ezüst és az arany — vagyis az egész szobor — ízzé-porrá zúzódott. Olyan lett, mint a polyva a szérűn, a gabona aratása után, a csépléskor. Azután a szél felkapta a törmeléket, és úgy elfújta, hogy a szobornak nyoma sem maradt. Az a kő pedig, amely a szobrot összetörte, hatalmas heggyé növekedett, és betöltötte az egész földet.</verse>
				<verse number="36">Ez hát az álom, és most elmondom a királynak azt is, hogy mit jelent.</verse>
				<verse number="37">Uram, te vagy a leghatalmasabb király a földön, mert a menny Istene adott neked birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget.</verse>
				<verse number="38">Kezedbe adta az embereket, a vadállatokat és az égi madarakat, bárhol is élnek, és uralkodóvá tett fölöttük. Királyom, te vagy az aranyból való fej!</verse>
				<verse number="39">Utánad egy másik birodalom következik, amely gyengébb lesz. Azután egy harmadik, amely bronzból való — azaz, még az előzőnél is hitványabb, noha az egész földre kiterjeszkedik.</verse>
				<verse number="40">Azután következik a negyedik birodalom, amely erős lesz, mint a vas. Ahogyan a vas összetör mindent, úgy ez a birodalom is összetöri, és szétzúzza a többi királyságot.</verse>
				<verse number="41">Amint láttad, a szobor lábfeje és lábujjai részben cserépből, részben vasból voltak. Ez azt jelenti, hogy a negyedik birodalom nem lesz egységes, hanem megosztott, de marad benne a vas keménységéből is, hiszen láttad, hogy a vas keveredett a cseréppel.</verse>
				<verse number="42">Ugyanakkor ez a birodalom részben erős lesz, mint a vas, részben törékeny, mint a cserép. Ezt jelenti az, hogy a lábujjak részben vasból, részben cserépből voltak.</verse>
				<verse number="43">Láttad, hogy a vas összekeveredett a cseréppel — valóban össze is fognak keveredni az emberek utódai által. Valójában mégsem egyesülnek, mint ahogyan a vasat sem lehet a cseréppel egyesíteni.</verse>
				<verse number="44">Azoknak a királyoknak az idejében a Menny Istene felállít egy olyan királyságot, amely örökre fennmarad. Ezt sohasem fogják lerombolni, sem más népnek átadni. Ez a királyság azonban összetöri az előző királyságokat, és véget vet azoknak, maga pedig örökké megáll.</verse>
				<verse number="45">Ezt jelképezi az a kő, amely az álomban emberi kéz érintése nélkül leszakadt a hegyről, és összezúzta a vasat, bronzot, cserepet, ezüstöt és aranyat. A hatalmas Isten ezzel az álommal mutatta meg a királynak, mi történik majd ezután. Bizony, pontosan ez az, amit a király álmodott, és kétségtelenül ez az álom jelentése.”</verse>
				<verse number="46">Akkor Nebukadneccar király arcra borult Dániel előtt, és imádta őt. Majd megparancsolta, hogy mutassanak be étel- és illatáldozatot Dániel tiszteletére.</verse>
				<verse number="47">Azután ezt mondta Dánielnek: „Valóban a te Istened a leghatalmasabb Isten, a királyok Ura, aki leleplezi a titkokat, és ő mutatta meg neked ezeket!”</verse>
				<verse number="48">Ekkor a király nagy méltóságra emelte Dánielt, sok értékes ajándékot adott neki, és kinevezte a babilóniai tartomány kormányzójává és az összes babilóniai bölcs vezetőjévé.</verse>
				<verse number="49">Dániel pedig megkérte a királyt, hogy társait, Sadrakot, Mésakot és Abédnegót is bízza meg a babiloni tartomány ügyeinek az intézésével. Dániel a király közelében végezte szolgálatát, mint a birodalom egyik legmagasabb rangú vezetője.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Nebukadneccar király megparancsolta, hogy készítsenek aranyból egy hatalmas bálványszobrot: a magassága 60, a szélessége 6 könyök legyen. Amikor elkészült, felállíttatta a szobrot a Dúrá síkságon, Babilon tartományban.</verse>
				<verse number="2">A bálvány felavatására a király összehívatta a tartományok minden tisztviselőjét: a kormányzókat, vezetőket, helytartókat, tanácsosokat, kincstárosokat és bírákat.</verse>
				<verse number="3">Ezek tehát mind el is jöttek a felavatási ünnepségre, és megálltak a bálvány előtt, amelyet Nebukadneccar király készíttetett.</verse>
				<verse number="4">Akkor a király hírnöke hangosan kihirdette: „Halljátok meg a király szavát! Megparancsolja nektek, bármely néphez, nemzethez is tartozzatok, és bármilyen nyelven is beszéljetek,</verse>
				<verse number="5">hogy amikor meghalljátok a hangszerek hangját, boruljatok arcra a szobor előtt! Mikor tehát halljátok, hogy a kürtök, sípok, citerák, hárfák, dobok és egyéb hangszerek mind megszólalnak, akkor leborulva imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadneccar király készíttetett!</verse>
				<verse number="6">Aki pedig nem fog leborulni, és nem akarja imádni a szobrot, azt bedobják a tüzes kemencébe!”</verse>
				<verse number="7">Ekkor megszólaltak a kürtök, sípok, citerák, hárfák, dobok és egyéb hangszerek, mind egyszerre. Amint a sokféle népből és nemzetből összegyűlt, és sok nyelven beszélő sokaság meghallotta a hangszerek hangját, mind leborultak a földre, és imádták az arany bálványszobrot, amelyet Nebukadneccar király készíttetett.</verse>
				<verse number="8">Közvetlenül ezután egyes káldeus férfiak bementek Nebukadneccar királyhoz, és bevádolták a zsidókat: „Király, örökké élj!</verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10">Urunk, királyunk, te rendeletet adtál ki, hogy aki csak meghallja a kürtök, sípok, citerák, hárfák, dobok és egyéb hangszerek hangját, amikor azok mind egyszerre szólnak, köteles leborulva imádni az aranyszobrot.</verse>
				<verse number="11">Aki pedig nem borul le, és nem imádja a szobrot, azt a tüzes kemencébe fogják dobni.</verse>
				<verse number="12">Vannak azonban némely zsidók, akiket te, urunk, királyunk, Babilon tartomány ügyeinek az intézésével bíztál meg, akik nem engedelmeskedtek neked és a parancsodnak, ó király! Név szerint ezekről van szó: Sadrak, Mésak és Abédnegó — ők azok, akik nem tisztelik isteneidet, és nem imádják az aranyszobrot, amelyet, te, urunk, királyunk, felállíttattál.”</verse>
				<verse number="13">Ennek hallatára Nebukadneccar haragra lobbant, és dühösen megparancsolta, hogy ezt a három férfit vezessék elé.</verse>
				<verse number="14">Amikor bejöttek, a király megkérdezte őket: „Sadrak, Mésak és Abédnegó! Igaz-e, hogy ti nem tiszteltétek isteneimet, és nem imádjátok az aranyszobrot, amelyet én állíttattam fel?!</verse>
				<verse number="15">Hajlandók vagytok-e leborulva imádni az aranyszobrot, amelyet én készíttettem, amint meghalljátok, hogy megszólal a kürtök, sípok, citerák, hárfák, dobok és egyéb hangszerek hangja? Mert ha nem, akkor azonnal a tüzes kemencébe dobatlak benneteket! Szeretném én azt látni, ki az az isten, aki meg tud menteni titeket a kezemből!”</verse>
				<verse number="16">Sadrak, Mésak és Abédnegó ezt felelték: „Nebukadneccar király, nem szükséges, hogy emiatt védekezzünk előtted.</verse>
				<verse number="17">Ha így kell lennie, ám legyen! Istenünk, akit szolgálunk, ki tud menteni minket a tüzes kemencéből, és a te kezedből is ki fog menteni, király.</verse>
				<verse number="18">De, ha nem tenné, akkor is tudd meg, király, hogy mi nem fogjuk isteneidet tisztelni, sem az arany bálványszobrot imádni, amelyet felállíttattál!”</verse>
				<verse number="19">Erre a válaszra a király annyira megharagudott a három ifjúra, és úgy elöntötte az őrjöngő düh, hogy még az arca is eltorzult. Megparancsolta, hogy a kemencét olyan erősen fűtsék fel, amennyire csak lehetséges,</verse>
				<verse number="20">azután a legerősebb katonái kötözzék meg ezt a három férfit, és dobják őket a kemence lángjai közé.</verse>
				<verse number="21">Így is történt: úgy, ahogy voltak, ruháikkal, palástjukkal és turbánjukkal együtt azonnal megkötözték őket, és mindhármukat bedobták a lángoló, tüzes kemencébe.</verse>
				<verse number="22">Mivel azonban a király parancsára a kemencét túlságosan felfűtötték, a kicsapó lángok megölték a katonákat, akik ezt a három férfit bedobták.</verse>
				<verse number="23">Sadrak, Mésak és Abédnegó pedig megkötözve a tűz közepébe zuhant.</verse>
				<verse number="24">Ezután Nebukadneccar király megdöbbent, sietve fölkelt a trónjáról, és ezt kérdezte tanácsosaitól: „Nem három férfit dobattunk be megkötözötten a kemencébe?” A tanácsadók így feleltek: „De igen, felség!”</verse>
				<verse number="25">„Akkor hogyan lehetséges, hogy négy férfit látok, akik szabadon járkálnak a tűzben, és semmi bántódásuk nem esett?! A negyedik férfi pedig olyan, mint valami isten!” — mondta a király.</verse>
				<verse number="26">Majd odalépett a kemence nyílásához, és bekiáltott: „Sadrak, Mésak és Abédnegó, a leghatalmasabb Isten szolgái, jöjjetek ki, és álljatok elém!” Azok mindjárt ki is jöttek a kemence tüzéből.</verse>
				<verse number="27">A királyi tanácsosok, kormányzók, helytartók és egyéb vezetők mind köréjük gyűltek, és megdöbbenve látták, hogy a tűz cseppet sem ártott ennek a három férfinak! A hajuk szála sem perzselődött meg, a ruháik sem égtek el, sőt, még a füst szaga sem járta át őket!</verse>
				<verse number="28">Akkor a király így kiáltott fel: „Áldott legyen Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, aki elküldte angyalát, és megszabadította szolgáit, akik bíztak benne! Ezek a férfiak, az ő szolgái még a király parancsát is megszegték, és inkább halálra szánták magukat, minthogy más istent imádjanak az ő Istenükön kívül!</verse>
				<verse number="29">Ezért most megparancsolom, hogy ha valaki — származzon bármelyik nyelvű népből vagy nemzetből — tiszteletlenül szól Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenéről, azt az embert vágják darabokra, és házát rombolják le! Mert nincs más isten, aki így meg tudna szabadítani!”</verse>
				<verse number="30">Ezután a király Sadrakot, Mésakot és Abédnegót még a korábbinál is magasabb tisztségre emelte a babilóniai tartomány igazgatásában.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Nebukadneccar király üzenetet küldött birodalma összes népének, nemzetének és nyelvcsoportjának: „Bőséges békességet és jólétet kívánok nektek!</verse>
				<verse number="2">Helyesnek tartom, hogy kihirdessem nektek azokat a csodálatos jeleket, amelyeket a leghatalmasabb Isten vitt véghez a szemem láttára.</verse>
				<verse number="3">Milyen hatalmasak az ő jelei, milyen nagyok csodái! Birodalma örök királyság, uralma megmarad nemzedékről nemzedékre.”</verse>
				<verse number="4">Én, Nebukadneccar, gondtalan békességben és jólétben éltem palotámban.</verse>
				<verse number="5">De egyik éjjel álmot láttam, amely megrémített. Ágyamban feküdtem, de látomásaim és gondolataim nyugtalanítottak.</verse>
				<verse number="6">Parancsoltam hát, hogy jöjjön elém az összes babilóniai bölcs, és fejtsék meg az álmom értelmét.</verse>
				<verse number="7">Elém is álltak a varázslók, asztrológusok, jósok és káldeusok mind, akiknek elmondtam, hogy mit álmodtam, de egyikük sem tudta megfejteni.</verse>
				<verse number="8">Végül elém jött Dániel — akit istenem neve után Baltazárnak neveztek el —, s akiben a szent istenek szelleme lakik. Neki is elmondtam az álmomat:</verse>
				<verse number="9">„Baltazár, bölcsek vezetője, tudom, hogy a szent istenek szelleme lakik benned, és ezért nincs számodra megfejthetetlen titok. Hallgasd meg, mit álmodtam, és mondd meg nekem, hogy mit jelent!</verse>
				<verse number="10">Ezt láttam álmomban: Hatalmas fa állt a föld közepén, igen magas termetű.</verse>
				<verse number="11">Naggyá növekedett, és megerősödött, csúcsa az égig ért, messzire látszott, a föld széléig.</verse>
				<verse number="12">Koronája gyönyörű, termése bőséges, s jutott belőle mindenkinek. Árnyékában tanyáztak a mezei vadak, ágain fészkeltek az égi madarak. Táplált a fa mindenkit az ég alatt.</verse>
				<verse number="13">Majd láttam álomban, hogy egy őrszem, egy szent szállt le a mennyből,</verse>
				<verse number="14">és ezt kiáltotta: »Vágjátok ki a fát, tördeljétek le ágait! Leveleit szaggassátok le, gyümölcseit szórjátok szét! Fussanak szét árnyékából a vadak, meneküljenek róla a madarak!</verse>
				<verse number="15">Tövét és gyökerét hagyjátok a földben, de kötözzétek meg vas- és bronzláncokkal! Így maradjon a mező füvén, égi harmat áztassa, lakjon a mezei vadak közt, s velük együtt legelje a mező füvét!</verse>
				<verse number="16">Emberi szív helyett kapjon állati szívet, s maradjon így hét időszakon át!</verse>
				<verse number="17">Mennyei őrszemek határozata ez, a szentek döntöttek így, hogy az élők mind megtudják: a Felséges Isten uralkodik minden emberi királyság fölött, s annak adja azt, akinek akarja. Még a legalacsonyabb sorsút is trónra emelheti.«</verse>
				<verse number="18">Ez hát az álom, amelyet én, Nebukadneccar király, láttam. Te pedig, Baltazár, magyarázd meg, hogy mit jelent, mert birodalmam egyetlen más bölcse sem volt képes erre! De rólad tudom, hogy megérted, mert a szent istenek szelleme lakik benned.”</verse>
				<verse number="19">Akkor Dániel, akit Baltazárnak is neveznek, megdöbbent; és egy óráig szóhoz sem jutott, mert a gondolatai annyira megrémítették. A király azonban bátorította: „Baltazár, ne rettenj meg az álomtól, és annak jelentésétől!” Végül Baltazár megszólalt: „Uram, királyom, bárcsak az álom a gyűlölőidre vonatkozna, annak jelentése pedig az ellenségeidre!</verse>
				<verse number="20">Álmodban egy hatalmas és erős fát láttál, amelynek teteje az égig ért, és az egész földön látható volt.</verse>
				<verse number="21">Lombkoronája gyönyörű és termése bőséges volt. Sokakat táplált, árnyékában tanyáztak a vadállatok, ágain fészkeltek az égi madarak.</verse>
				<verse number="22">Ez a fa te vagy, uram, királyom! Mert hatalmassá és erőssé lettél, nagyságod az égig ér, uralmad kiterjed a lakott föld széléig.</verse>
				<verse number="23">Azután, királyom, láttad, hogy egy szent őrálló leszállt a mennyből, és ezt mondta: »Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok el, de tövét és gyökerét hagyjátok a földben, vas- és bronzláncokkal megkötözve! Így maradjon a mező füvén, áztassa az ég harmata, lakjon a mezei vadak közt, egye velük együtt a föld füvét, s maradjon így hét időszakon át!«</verse>
				<verse number="24">Királyom, ez a Felséges Isten határozata, amely beteljesedik rajtad! Értelme pedig a következő:</verse>
				<verse number="25">száműznek téged az emberek közül, és a vadállatok között fogsz majd lakni. Füvet eszel, mint az ökör, és az égi harmat öntözi testedet. Így telik el hét időszak fölötted, amíg megtanulod, megérted és elismered, hogy a Felséges Isten uralkodik minden emberi királyság fölött, és az uralmat annak adja, akinek akarja.</verse>
				<verse number="26">Mivel a határozat úgy szólt, hogy a fa tövét és gyökerét hagyják meg, királyságod megmarad számodra, s mihelyst megértetted, hogy a menny Istene uralkodik, vissza is helyeznek trónodra.</verse>
				<verse number="27">Most hát, királyom, fogadd meg tanácsomat: szakíts bűneiddel, és élj igazságosan, szabadulj meg vétkeidtől, és bánj irgalmasan az elnyomottakkal! Így talán maradandó lesz békességed és jóléted.”</verse>
				<verse number="28">Tizenkét hónap múlva mindez beteljesedett Nebukadneccar királyon, amikor a babilóniai királyi palota tetőteraszán sétált.</verse>
				<verse number="29"></verse>
				<verse number="30">Miközben a nagy várost szemlélte, így kiáltott fel: „Milyen hatalmas és fenséges birodalmam fővárosa! Milyen nagy város ez a Babilon, amelyet hatalmam által építettem!”</verse>
				<verse number="31">Még be sem fejezte, amikor egy hang szólt hozzá a mennyből: „Nebukadneccar király! Neked szól ez a határozat: elvették tőled királyi hatalmadat.</verse>
				<verse number="32">Száműznek az emberek közül, vadállatok között fogsz lakni, és füvet eszel, mint az ökör. Így telik el hét időszak fölötted, amíg megtanulod, megérted és elismered, hogy a Felséges Isten uralkodik minden emberi királyság fölött, és az uralmat annak adja, akinek akarja.”</verse>
				<verse number="33">Ez be is teljesedett a királyon: száműzték az emberek közül, vadállatokkal lakott együtt, füvet evett, mint az ökör, testét az ég harmata öntözte, szőre olyan hosszúra nőtt, mint a sas tollazata, körmei pedig, mint a madarak karmai.</verse>
				<verse number="34">Mihelyt letelt a megszabott idő, én, Nebukadneccar, az égre emeltem a tekintetem, és visszanyertem a józan eszemet. Akkor áldottam a Felséges Istent, dicsértem és dicsőítettem az Örökkévalót, kinek uralma örökké tartó uralom, királysága nemzedékről nemzedékre megmarad.</verse>
				<verse number="35">Hozzá képest a föld minden lakója sem ér semmit, tetszése szerint bánik az égi seregekkel, és a földi lakókkal. Senki sem foghatja le a Felséges kezét, senki sem vonhatja kérdőre tetteiért.</verse>
				<verse number="36">Mikor visszatért a józan eszem, visszakaptam királyi méltóságom, hatalmam és dicsőségem. Tanácsosaim és főembereim felkerestek, visszahelyeztek királyi trónomra, és még a korábbinál is nagyobb hatalomra tettem szert.</verse>
				<verse number="37">Ezért én, Nebukadneccar, áldom, magasztalom és dicsőítem a Menny Királyát, mert minden, amit tesz, helyes és jó! Ő mindenben igazságosan jár el, és a büszkéket megalázhatja.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Bélsaccar király egyszer nagy ünnepséget rendezett, amelyre meghívta birodalma ezer főemberét. A lakoma közben a király és vendégei együtt itták a bort.</verse>
				<verse number="2">Mikor a király már elég sokat ivott, megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstkelyheket, amelyeket még az egyik előző király, Nebukadneccar hozott el Jeruzsálemből, a Templomból. Azt akarta, hogy ő maga, főemberei, feleségei és ágyasai ezekből a kelyhekből igyanak.</verse>
				<verse number="3">Elő is hozták ezeket az arany- és ezüstkelyheket, amelyeket korábban a Templomból, Isten házából hoztak el. A király ezekből ivott, főembereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt.</verse>
				<verse number="4">Miközben itták a bort, dicsérték a bálványisteneket, akiknek szobrait aranyból, ezüstből, bronzból, vasból, fából és kőből készítették.</verse>
				<verse number="5">Eközben hirtelen feltűnt egy emberi kéz a királyi palota falán, a mécstartóval szemben, és írni kezdett a meszelt falra.</verse>
				<verse number="6">Ahogy ezt a király meglátta, elsápadt, nagyon megrémült, térdei remegtek, dereka megroggyant,</verse>
				<verse number="7">és kiáltozni kezdett, hogy azonnal hozzák elé a királyi asztrológusokat, varázslókat és jövendőmondókat. Amikor elé álltak, a király ezt mondta a babilóniai bölcseknek: „Aki elolvassa ezt az írást és megfejti értelmét, annak bíborpalástot és aranyláncot adományozok, és rangja szerint birodalmam harmadik vezetője lesz.”</verse>
				<verse number="8">El is jött a király összes bölcse, de sem elolvasni, sem megfejteni nem tudták a falon lévő írást.</verse>
				<verse number="9">Emiatt a király még inkább megrémült, elsápadt, és főemberei is tanácstalanok voltak.</verse>
				<verse number="10">Akkor az anyakirálynő, a király anyja jött be a terembe, ahol az ünnepséget tartották, mivel meghallotta, hogy a király és tanácsosai miről beszélnek. Ezt mondta: „Király, örökké élj! Ne rémülj meg, és ne sápadj el!</verse>
				<verse number="11">Van valaki a birodalmadban, akiben a szent istenek szelleme lakik. Atyád uralkodása idején már megmutatkozott, hogy olyan bölcsesség, értelem és világosság van benne, mint az istenekben. Nebukadneccar király — aki előtted ült ezen a trónon — ezt a férfit nevezte ki a varázslók, jövendőmondók és asztrológusok vezetőjévé.</verse>
				<verse number="12">Dániel — így hívták ezt a férfit, de a király elnevezte Baltazárnak — rendkívüli képességekkel rendelkezett: nemcsak értelmes és művelt volt, hanem meg tudta fejteni a titkokat és az álmok értelmét, és válaszolni tudott a legnehezebb kérdésekre is. Hívasd hát elő Dánielt, és ő biztosan meg tudja mondani, mit jelent ez az írás a falon.”</verse>
				<verse number="13">Ezután Dánielt a királyhoz vezették, aki így szólt hozzá: „Szóval, te vagy Dániel, a júdai foglyok közül, akit még az egyik királyi elődöm hozatott ide Júdából!</verse>
				<verse number="14">Azt hallottam felőled, hogy az istenek szelleme, rendkívüli világosság, értelem és bölcsesség lakik benned.</verse>
				<verse number="15">Előhívattam a bölcseket és asztrológusokat, hogy olvassák el ezt az írást, és fejtsék meg az értelmét, de képtelenek voltak rá.</verse>
				<verse number="16">Rólad azonban azt hallottam, hogy meg tudod fejteni a titkokat, és válaszolni tudsz a nehéz kérdésekre. Most azért, ha elolvasod ezt az írást, és megmagyarázod, hogy mit jelent, akkor bíborpalástot és aranyláncot kapsz tőlem ajándékba, és te leszel rangban a harmadik a birodalmamban.”</verse>
				<verse number="17">Dániel ekkor a király előtt így válaszolt: „Bélsaccar király, köszönöm, de nem fogadom el ajándékaidat, és arra a tisztségre is válassz valaki mást! Az írást azonban elolvasom, és megmondom, mit jelent.</verse>
				<verse number="18">Király, a Felséges Isten királyságra emelte elődödet, Nebukadneccart, és dicsőséget, nagyságot és méltóságot adott neki.</verse>
				<verse number="19">Mivel rendkívüli nagyságot és hatalmat kapott, tisztelték és félték Nebukadneccart az összes népek, nemzetek és nyelvek. Olyan nagy hatalma volt, hogy akit akart, megöletett, vagy megkegyelmezett neki, akit akart, tisztségre emelt, vagy elvette tőle a tisztségét.</verse>
				<verse number="20">De amikor büszke és keményszívű lett, és gőgösen viselkedett, elvették tőle a királyi hatalmat, és minden dicsőségétől megfosztották.</verse>
				<verse number="21">Száműzték az emberek közül, és szíve elváltozott: olyan lett, mint az állatoké. A vadszamarak életmódja szerint élt: füvet legelt, mint az ökör, és testét az ég harmata öntözte. Ez addig tartott, amíg megtanulta, és elismerte, hogy a Felséges Isten uralkodik minden emberi birodalom fölött, és annak adja az uralmat, akinek akarja.</verse>
				<verse number="22">Te pedig, Bélsaccar király, aki Nebukadneccar trónján ülsz, bár mindezt jól tudtad, mégsem viselkedtél tisztelettudóan a Felséges Istennel szemben!</verse>
				<verse number="23">Ellenkezőleg, a Menny Ura fölé emelted magad, mivel az ő Templomának a kelyheit hozattad elő, és te magad is, meg a főembereid, feleségeid és ágyasaid is azokból ittátok a bort! Dicsérted a bálványisteneket, akiknek szobrait aranyból, ezüstből, bronzból, vasból, fából és kőből készítik. Őket dicsérted, akik nem látnak, nem hallanak, és semmit sem értenek. A Felséges Istent pedig, akitől az életed és a sorsod függ, nem tisztelted.</verse>
				<verse number="24">Ezért küldte Isten ezt a kezet, hogy írja fel a falra e szavakat:</verse>
				<verse number="25">mené, mené, tekél, úparszin.</verse>
				<verse number="26">Ennek jelentése pedig a következő: Mené — Isten megszámolta uralkodásod napjait, és véget vetett uralmadnak,</verse>
				<verse number="27">Tekél — Isten mérlegre tett téged, és hiányosnak talált,</verse>
				<verse number="28">Perész — Isten elvette tőled királyságodat, és felosztotta a médek és perzsák között.”</verse>
				<verse number="29">Akkor Bélsaccar parancsára Dánielre bíborpalástot adtak, nyakába aranyláncot tettek, és kihirdették, hogy rang szerint ő a harmadik uralkodó a birodalomban.</verse>
				<verse number="30">Még azon az éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok királyát,</verse>
				<verse number="31">országát pedig a méd Dárius foglalta el, aki ekkor hatvankét éves volt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Dárius király elhatározta, hogy egész birodalmában 120 helyi kormányzót nevez ki.</verse>
				<verse number="2">Ezek fölé pedig három főkormányzót rendelt, akik közül az egyik Dániel volt. A helyi kormányzók ennek a három főkormányzónak tartoztak elszámolással, hogy a királyt senki meg ne károsítsa.</verse>
				<verse number="3">Dániel olyan sikeresen végezte a munkáját, hogy kiemelkedett a kormányzók és főkormányzók közül, mivel rendkívüli szellem volt benne. Ezért a király azt tervezte, hogy Dánielre bízza az összes kormányzó és az egész birodalma felügyeletét.</verse>
				<verse number="4">A kormányzók és főkormányzók azonban ürügyet kerestek arra, hogy Dánielt bevádolhassák a királynál a hivatalával kapcsolatban. Ő azonban annyira hűségesen látta el a tisztségét, hogy semmiféle vesztegetéssel, vagy mulasztással nem lehetett vádolni.</verse>
				<verse number="5">Végül rosszakarói ezt mondták: „Látjuk, hogy képtelenség Dánielt a tisztségével kapcsolatban bármivel is vádolni. Talán Istenének törvényével kapcsolatban találunk valamit, amivel bevádolhatjuk.”</verse>
				<verse number="6">Akkor ezek a kormányzók és főkormányzók összegyűltek, tanácskoztak, majd a király elé járultak, és ezt kérték tőle: „Dárius király, örökké élj!</verse>
				<verse number="7">Birodalmad minden főkormányzója, kormányzója, tanácsosa, helytartója és tisztviselője egyetért abban, hogy a király bocsásson ki egy rendeletet, és szigorú tilalmat, amely szerint az egész birodalomban 30 napig kizárólag tőled kérhet valaki bármit is. Ez idő alatt rajtad kívül sem emberhez, sem istenhez nem szabad senkinek sem imádkozni. Aki pedig megszegi ezt a törvényt, azt dobják az oroszlánok vermébe.</verse>
				<verse number="8">Most azért, királyunk, add ki ezt a rendeletet, és aláírásoddal erősítsd meg, hogy senki meg ne változtassa azt, a médek és perzsák törvénye szerint.”</verse>
				<verse number="9">Dárius király aláírta a rendeletet, amely ezzel visszavonhatatlan törvénnyé vált.</verse>
				<verse number="10">Dániel is tudomást szerzett erről. Ettől függetlenül — ugyanúgy, mint addig is minden nap tette — a királyi udvarból a házához ment. A felső szobájában, ahol a Jeruzsálem felé néző ablakok nyitva voltak, naponta háromszor letérdelt, imádkozott Istenéhez, és dicsérte őt.</verse>
				<verse number="11">Azok az emberek pedig bementek Dániel szobájába — mialatt ő Istenéhez imádkozott és könyörgött —, és tetten érték, hogy megszegte a király rendeletét.</verse>
				<verse number="12">Azután a királyhoz siettek, és a saját rendeletére hivatkoztak: „Ó királyunk! Vajon nem te adtál ki rendeletet, és szigorú tilalmat, amely szerint az egész birodalomban 30 napig kizárólag tőled kérhet valaki bármit is? Nem te rendelted el, hogy ez idő alatt rajtad kívül sem emberhez, sem istenhez nem szabad imádkozni, s hogy aki megszegi ezt a törvényt, azt dobják az oroszlánok vermébe?” A király felelt: „Igen, érvényes ez a rendelet, amely a médek és perzsák törvénye szerint meg nem változtatható!”</verse>
				<verse number="13">Akkor ők ezt mondták: „Dániel, aki a júdabeli foglyok közül való, nem engedelmeskedik neked, ó királyunk, sem törvényednek, amelyet aláírtál, és napjában háromszor imádkozik a saját istenéhez!”</verse>
				<verse number="14">Mikor a király meghallotta ezt a vádat, nagyon elszomorodott, és napnyugtáig minden eszközzel azon igyekezett, hogy Dánielt valamiképpen megmentse.</verse>
				<verse number="15">De azok az emberek ismét eléje járultak, és figyelmeztették: „Ó, királyunk, emlékezz rá, hogy a médek és perzsák törvénye szerint azt a rendeletet, amelyet a király aláírt, senki sem változtathatja meg!”</verse>
				<verse number="16">Akkor a király kiadta a parancsot, hogy Dánielt hozzák elő, és dobják az oroszlánok vermébe. Előtte még azt mondta Dánielnek: „Szabadítson meg téged Istened, akit oly hűségesen szolgálsz!”</verse>
				<verse number="17">Miután Dánielt beledobták a verembe, egy nagy követ helyeztek a nyílására. Ezt a király a saját pecsétjével és főembereinek pecsétjével pecsételte le, hogy senki ne hozhassa ki onnan Dánielt.</verse>
				<verse number="18">Ezután Dárius király visszament a palotájába, de reggelig nem evett semmit, nem hívatta a zenészeket sem, és az álom is elkerülte.</verse>
				<verse number="19">Másnap reggel virradatkor az oroszlánok verméhez sietett.</verse>
				<verse number="20">Már messziről aggódva kiáltott: „Dániel! Dániel, az élő Isten szolgája! Az, akinek olyan hűségesen szolgálsz, a te Istened meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?”</verse>
				<verse number="21">Ekkor Dániel hangja szólt a veremből: „Király, örökké élj!</verse>
				<verse number="22">Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját, hogy ne bántsanak, mert ártatlannak talált, és ellened sem vétettem semmit.”</verse>
				<verse number="23">A király rendkívül megörült, és parancsolta, hogy Dánielt azonnal húzzák ki a veremből. Így is történt, és mindenki láthatta, hogy Dánielnek egy haja szála sem görbült meg a veremben, mivel bízott Istenében.</verse>
				<verse number="24">Ezután a király előhozatta azokat, akik Dánielt bevádolták, és feleségükkel, gyermekeikkel együtt az oroszlánok vermébe dobatta őket. Az oroszlánok azonnal rájuk rontottak, még estükben elkapták és úgy szétszaggatták őket, hogy a csontjaikból sem maradt semmi.</verse>
				<verse number="25">Akkor Dárius király levelet írt birodalma minden népének és nemzetének a saját nyelvén: „Kívánom, hogy békességetek bőséges legyen!</verse>
				<verse number="26">Királyi rendelettel megparancsolom birodalmam minden alattvalójának, hogy tisztelje és félje Dániel Istenét! Mert ő az Élő Isten, az Örökkévaló! Királysága örökre megmarad, és uralmának soha nem lesz vége!</verse>
				<verse number="27">Ő az, aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön! Ő mentette meg Dánielt is az oroszlánok karma közül.”</verse>
				<verse number="28">Dánielnek ettől fogva jól ment a sora Dárius uralma, és a perzsa Círusz király uralkodása idején.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Bélsaccar, Babilónia királya uralkodásának első évében Dániel álmot látott. Ezt a látomást látta, amíg aludt. Azután feljegyezte, amit látott.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondta: Én, Dániel, azt láttam ebben az éjjeli látomásban, hogy a négy égtáj felől fújó szelek felkorbácsolták a nagy tenger hullámait.</verse>
				<verse number="3">A tengerből négy különböző hatalmas vadállat emelkedett ki.</verse>
				<verse number="4">Az első oroszlánhoz hasonlított, de sas-szárnyai voltak. Amint néztem, láttam, hogy kitépik a szárnyait, majd felemelik, és két lábra állítják, mint egy embert, és emberi szívet adtak neki.</verse>
				<verse number="5">A második medvéhez hasonlított, az egyik oldalára támaszkodott és három bordát tartott a fogai között. Azt mondták neki: „Kelj fel, és egyél sok húst!”</verse>
				<verse number="6">Azután láttam a harmadikat, amely párduchoz hasonlított, de négy feje, és a hátán négy nagy madár-szárnya volt. Hatalmat kapott, hogy uralkodjon.</verse>
				<verse number="7">Azután az éjjeli látomásban láttam a negyedik vadállatot is, amely ijesztőnek, rettenetesnek és igen erősnek látszott. Nagy vasfogai voltak, amelyekkel összezúzta és felzabálta, ami a szájába került. Amit nem tudott megenni, azt a lábaival összetaposta. Ez a vadállat különbözött a másik háromtól, és tíz szarva volt.</verse>
				<verse number="8">Mialatt a szarvait néztem, észrevettem, hogy egy újabb kis szarva nőtt ki, amelyen nagyokat mondó száj és emberi szemek voltak. Három szarvat az előbbiek közül gyökerestül kitéptek, hogy helyet készítsenek a kis szarvnak.</verse>
				<verse number="9">Trónokat helyeztek el, és az Öregkorú trónjára ült. Ruhája fehér volt, mint a hó, haja, mint a tiszta gyapjú, trónja, mint a tűz lángja, a trón kerekei, mint izzó parázs.</verse>
				<verse number="10">Tűzfolyam indult előle, ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak trónja előtt, parancsát várva. Ítélethozatalhoz készültek, és kinyitották a könyvtekercseket.</verse>
				<verse number="11">Figyeltem, hogy mi fog történni, mert az a kis szarv nagyon elbizakodott hangon szólt. Akkor láttam, hogy a negyedik vadállatot megölték, a testét elpusztították, és lángoló tűzben elégették.</verse>
				<verse number="12">A másik három vadállattól is elvették hatalmukat, de meghatározott ideig még életben hagyták őket.</verse>
				<verse number="13">Azután ezt láttam az éjjeli látomásban: Az ég felhőin közeledett valaki, ember fiához hasonló. Az Öregkorúhoz jött, trónja elé vezették.</verse>
				<verse number="14">Akkor az ember fiához hasonló uralmat, dicsőséget és királyságot kapott, hogy minden nép, nemzet és nyelv szolgálja őt. Uralma örökké tart, nem lesz vége soha. Királysága elpusztíthatatlan, mert örök.</verse>
				<verse number="15">Akkor én, Dániel, nagyon megdöbbentem, mert ezek a látomások felkavartak.</verse>
				<verse number="16">Ezért odamentem valakihez, aki ott állt, és megkérdeztem tőle, hogy mit jelent a látomás. Ő pedig elmagyarázta:</verse>
				<verse number="17">„A négy hatalmas vadállat, amelyet láttál, négy birodalmat jelent, amelyek a földön kialakulnak és felemelkednek.</verse>
				<verse number="18">De az uralmat a Felséges Isten szentjei fogják megkapni, és mindörökre az övék is marad.”</verse>
				<verse number="19">Tovább kérdezősködtem, mert szerettem volna megtudni az igazságot a negyedik vadállat felől, amely különbözött a többitől, és oly rettenetesnek látszott. Tudni akartam, mit jelentenek a vasfogai, bronzkarmai, miért zabált föl és zúzott össze a fogaival mindent, és miért taposta össze a maradékot.</verse>
				<verse number="20">Megkérdeztem, mit jelent a tíz szarv a vadállat fején, meg az a kicsi szarv, amely a többinél nagyobbnak látszott, amelyen szemek voltak és egy nagyokat mondó száj, s amelynek útjából három másik szarvat kitörtek.</verse>
				<verse number="21">Figyeltem ezt az utóbb növekedett szarvat, amely megtámadta a szenteket. Háborút viselt ellenük, és erősebbnek bizonyult náluk,</verse>
				<verse number="22">ameddig az Öregkorú el nem jött. Akkor igazságot szolgáltattak a Magasságos Isten szentjeinek, akik végül győztek, mert eljött az ideje, hogy megkapják a királyi hatalmat az uralkodásra.</verse>
				<verse number="23">Akkor akit megkérdeztem, folytatta a magyarázatot: „A negyedik vadállat a negyedik birodalmat jelenti a földön, mely különbözni fog minden más birodalomtól. Fölzabálja az egész földet, darabokra zúzza, és letapossa a népeket.</verse>
				<verse number="24">A tíz szarva tíz királyt jelent, akik ebből a birodalomból támadnak. Majd utánuk egy másik király jön, a többiektől különböző, aki három előző királyt lever és megaláz,</verse>
				<verse number="25">a Felséges Isten ellen szól, üldözi és gyilkolja a Felséges szentjeit, meg akarja változtatni a törvényt és a megszabott ünnepeket, és kezébe adják a szenteket három és fél évig.</verse>
				<verse number="26">De ítéletet tartanak fölötte, elveszik hatalmát, elpusztítják, és végleg megsemmisítik.</verse>
				<verse number="27">A királyi uralmat, hatalmat, s a világ összes országa fölötti uralkodást átadják a Felséges Isten szentjeinek. Mert a Felséges Isten királyi uralma örökké tartó uralom, minden uralkodó neki szolgál és engedelmeskedik.”</verse>
				<verse number="28">Itt végződött az álom. Én pedig, Dániel, sokat gondolkoztam ezen, és gondolataim annyira nyugtalanítottak, hogy egészen belesápadtam. De mindezt jól megjegyeztem, és nem beszéltem róla.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Az előző látomás után, Bélsaccar király uralkodásának harmadik évében én, Dániel, egy újabb látomást láttam.</verse>
				<verse number="2">Ebben a látomásban Élám tartományban, Súsán várában voltam, az Úlaj csatorna mellett.</verse>
				<verse number="3">Ahogy felnéztem, a vízparton egy hosszú szarvú kost láttam. Két szarva közül az egyik később növekedett, és hosszabb volt, mint a másik.</verse>
				<verse number="4">A kos a szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt. Semmilyen állat nem tudott ellenállni a kos támadásának, senki sem menekült meg tőle. A kos tetszése szerint tehetett, amit akart, és nagyon erős lett.</verse>
				<verse number="5">Miközben ezen gondolkoztam, nyugat felől egy kecskebak közeledett. Oly sebesen rohant, hogy a lába alig érte a földet. A baknak csak egy nagy szarva volt a két szeme között.</verse>
				<verse number="6">Teljes erővel nekirohant a kétszarvú kosnak, amelyet a csatorna partján láttam.</verse>
				<verse number="7">Dühösen megtámadta, ledöntötte és megtaposta, még a szarvait is letörte. A kos nem tudott ellenállni, és senki sem tudta megmenteni a bak erejétől.</verse>
				<verse number="8">Ezután a bak igen naggyá növekedett, de hatalma tetőpontján a nagy szarva letört, és annak helyén négy tekintélyes szarva nőtt a négy égtáj irányába.</verse>
				<verse number="9">A négy közül az egyikből egy újabb szarv nőtt ki, amely eleinte kicsi volt, de azután rendkívül hatalmasra fejlődött dél felé, kelet felé és a gyönyörű föld felé.</verse>
				<verse number="10">Olyan magasra nőtt, hogy egészen a mennyei seregig fölért. A mennyei seregből egyeseket a földre dobott, és ezeket megtaposta.</verse>
				<verse number="11">Még a mennyei sereg Vezérével is szembeszállt: elvette tőle a naponkénti égőáldozatot, és a szentélyét meggyalázta.</verse>
				<verse number="12">A mindennapi áldozatot törvénytelen módon megszüntették egy bizonyos időre, az igazságot földre vetették, és lábbal tiporták. Ezt tette az a kicsi szarv, és mindenben sikeres volt.</verse>
				<verse number="13">Azután hallottam, amikor két szent beszélt egymással. Az egyik ezt kérdezte: „Meddig fog tartani mindaz, amit a látomás mutat: a napi áldozatok szünetelése, a pusztító bűn, a szentély és a mennyei sereg lábbal tiprása?”</verse>
				<verse number="14">A másik szent így felelt: „Így telik el 2 300 este és reggel, azután a szent hely ismét a Törvény szerinti rendben látja el a rendeltetését.”</verse>
				<verse number="15">Amikor én, Dániel, láttam ezt a látomást, szerettem volna megérteni. Ekkor megállt előttem valaki, aki egy férfihoz hasonlított.</verse>
				<verse number="16">Majd egy emberi hangot hallottam az Úlaj csatorna felől: „Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!”</verse>
				<verse number="17">Akkor ő odajött hozzám, én pedig megrémültem, és arccal a földre estem. De ő azt mondta: „Ember fia, értsd meg, hogy ez a látomás az utolsó időkre vonatkozik!”</verse>
				<verse number="18">Amikor beszélt hozzám, ájultan estem a földre, de ő megérintett, és lábra állított.</verse>
				<verse number="19">Ezt mondta: „Figyelj rám! Megmondom neked, mi fog történni a harag időszakának végén. Ez a látomás ugyanis az elrendelt végső időkre vonatkozik.</verse>
				<verse number="20">A kétszarvú kos, amelyet láttál, a médek és perzsák birodalmát jelenti.</verse>
				<verse number="21">A bozontos szőrű kecskebak a görög birodalmat jelképezi, a szemei között lévő nagy szarv pedig annak első királyát.</verse>
				<verse number="22">Láttad, hogy a nagy szarv letörött, és a helyén négy másik nőtt ki. Ez azt jelenti, hogy abból a nemzetből négy királyság alakul ki, de nem olyan erősek, mint az előző.</verse>
				<verse number="23">Uralmuk végén, amikor a bűnök már annyira felhalmozódnak, hogy az égig érnek, támad egy kegyetlen és céltudatos király, aki mestere a ravaszságnak és megtévesztésnek.</verse>
				<verse number="24">Nagy hatalma lesz, de nem a saját ereje által, és csodálatos hatékonysággal pusztít. Amibe belefog, az sikerül, és tetszése szerint cselekszik. Hatalmasokat pusztít el, és a szenteket is gyilkolja.</verse>
				<verse number="25">Ravaszsága által sikeresen megtéveszt és becsap sokakat. Saját magát nagyon nagynak képzeli. Sokakat elpusztít, akik biztonságban érzik magukat. Végül ellene támad a Vezérek Vezérének is, de össze fog törni, pedig ember keze nem is nyúl hozzá.</verse>
				<verse number="26">Az estékről és reggelekről szóló látomás, és amit erről mondtak neked, az igaz! Most pedig pecsételd le ezt a látomást, mert még messze van az idő, amelyre vonatkozik.”</verse>
				<verse number="27">Ezután én, Dániel, napokig kimerülten feküdtem. Majd felerősödtem, és tovább végeztem a feladatokat, amelyeket a király rám bízott. Közben egyre csak a látomáson gondolkoztam, amelyet sem én, sem más nem értett.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Ezek Dárius király, Ahasvérós fia uralkodásának első évében történtek. Dárius méd származású volt, és a káldeusok országának, vagyis Babilóniának a királya lett.</verse>
				<verse number="2">Akkor én, Dániel, tanulmányoztam a könyvtekercseket, és észrevettem, hogy az Örökkévaló szava szerint, amelyet ő Jeremiás prófétának mondott, Jeruzsálem romjai fölött 70 esztendőnek kell eltelnie.</verse>
				<verse number="3">Akkor elhatároztam, hogy az Úr Istenhez fordulok, keresem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákruhában és hamuban.</verse>
				<verse number="4">Tehát imádkoztam az Örökkévalóhoz, Istenemhez, és megvallottam bűneinket: Ó Uram, hatalmas és csodálatos Isten, aki megtartod a szövetséget és hűséges szereteted azok iránt, akik szeretnek téged, és megtartják parancsaidat!</verse>
				<verse number="5">Bizony, vétkeztünk ellened, bűnöket követtünk el, megszegtük törvényedet és lázadtunk ellened, eltértünk parancsaidtól és rendeléseidtől.</verse>
				<verse number="6">Nem hallgattunk a prófétákra, szolgáidra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, őseinkhez, egész népünkhöz.</verse>
				<verse number="7">Igen, Uram, te minden tekintetben igazságosan bántál velünk, mi ellenben szégyenletesen kudarcot vallottunk mindannyian, és ma is ebben az állapotban vagyunk: Júda népe, Jeruzsálem lakosai, Izráel egész népe, akár közel vannak, akár távol, a messzi országokban, ahová szétszórtad őket, mivel megtörték a szövetséget, és hűtlenül vétkeztek ellened.</verse>
				<verse number="8">Szégyen borítja arcunkat, Örökkévaló! Szégyenkeznek királyaink, vezéreink és fejedelmeink, mivel mindannyian vétkeztünk ellened!</verse>
				<verse number="9">Istenünk, Urunk! Te kegyelmes vagy, és megbocsátasz, pedig lázadtunk ellened,</verse>
				<verse number="10">és nem hallgattunk az Örökkévaló Isten szavára, nem követtük törvényeit, amelyeket szolgái, a próféták által adott nekünk.</verse>
				<verse number="11">Egész Izráel megszegte törvényedet, elfordult tőled, és nem engedett szavadnak. Ezért teljesedtek be rajtunk az átkok, és az esküvel erősített ígéretek, melyek megírattak Mózesnek, Isten szolgájának könyvében. Igen, mert vétkeztünk ellened!</verse>
				<verse number="12">Beteljesítetted rajtunk fenyegető ígéreteidet, amelyeket nekünk és vezetőinknek mondtál: nagy csapásokkal sújtottál bennünket. Mert ami Jeruzsálemet érte, ahhoz hasonló még nem történt soha az ég alatt.</verse>
				<verse number="13">Bizony, utolért minket mindaz a veszedelem és baj, amely meg van írva Mózes könyvében! Mi azonban mégis keményszívűek maradtunk: nem könyörögtünk az Örökkévaló Istenhez, nem hagytuk el bűneinket, s nem figyeltünk igazságodra.</verse>
				<verse number="14">De az Örökkévaló is készen tartotta számunkra a veszedelmet, majd ránk hozta azt. Bizony, az Örökkévaló Isten igazságosan bánt velünk, mert nem hallgattunk szavára! Amit ő tesz, az mind igazságos!</verse>
				<verse number="15">Urunk, Istenünk, aki kihoztad népedet Egyiptomból hatalmas karoddal, aki hírnevet szereztél ezzel magadnak mind a mai napig, beismerjük, hogy vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!</verse>
				<verse number="16">Uram! Kérlek, éppen mivel igazságos vagy, ne haragudj tovább városodra, Jeruzsálemre, szüntesd meg felindulásodat szent hegyed ellen! Hiszen bűneink és őseink gonosz tettei miatt gyalázzák Jeruzsálemet és népedet a szomszédos nemzetek.</verse>
				<verse number="17">Most hát, hallgasd meg, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését! Saját magadért fordulj ismét jóindulattal lerombolt Templomod felé, és arcod ragyogásával világosítsd meg!</verse>
				<verse number="18">Istenem, fordulj felém, és hallgass meg! Nézz ránk, és lásd meg, milyen rettenetes pusztulás ért bennünket, és a várost, amely nevedet viseli! Hiszen nem a magunk igazában bízunk, hanem nagy irgalmasságodban, azért könyörgünk hozzád!</verse>
				<verse number="19">Uram, hallgass meg! Uram, bocsáss meg! Figyelj rám, Uram! Avatkozz közbe, ne késlekedj! Tedd meg önmagadért, ó Istenem, városodért és népedért, amely nevedet viseli!</verse>
				<verse number="20">Így imádkoztam az Örökkévaló Istenhez, megvallottam bűneimet és népem bűneit, és könyörögtem Istenem szent hegyéért.</verse>
				<verse number="21">De még be sem fejeztem, amikor Gábriel, az a férfihoz hasonló angyal, akit az előző látomásban láttam, sebesen hozzám repült, és megérintett. Ez az esti áldozat idején történt.</verse>
				<verse number="22">Megszólított, és megmagyarázta azokat a dolgokat, amelyeket nem értettem. Ezt mondta: „Dániel, azért jöttem, hogy bölcsességre tanítsalak, és segítsek neked megérteni ezeket a dolgokat.</verse>
				<verse number="23">Amikor elkezdtél imádkozni és könyörögni, Isten máris válaszolt neked, és azért jöttem, hogy ezt elmondjam, mivel Isten számára nagyon kedves és értékes vagy. Értsd meg hát ezt a kijelentést, értsd meg a látomást!</verse>
				<verse number="24">Isten meghatározott néped és a szent város számára egy időszakot, amelynek hossza 70 hét. Ez az idő arra szolgál, hogy vége legyen a törvényszegésnek, lezárják a bűn forrását, kiegyenlítsék a bűnös tettek miatti adósságot, megérkezzen az örökké tartó igazságosság, igazolják a látomások és próféciák hitelességét, és felkenjék a Szentek Szentjét.</verse>
				<verse number="25">Tudd meg hát, és értsd meg: attól kezdve, hogy elhangzik az üzenet Jeruzsálem újjáépítéséről, 7 hét és 62 hét fog eltelni a felkent Fejedelemig. Újra fel fognak épülni a város utcái és falai, de sok nehézség közepette.</verse>
				<verse number="26">A felkentet 62 hét múlva meg fogják ölni, és nem marad semmije és senkije. A várost és a szent helyet elpusztítja egy következő fejedelem hadserege: úgy lesz vége, mintha árvíz söpörné el. Folytonosan tart majd a háború egészen az időszak végéig. Ez a pusztulás véglegesen el van határozva.</verse>
				<verse number="27">Megerősíti a szövetséget sokakkal egy hétig. A hét felénél azonban megszünteti a véres- és az ételáldozatot, és a Templom legmagasabb pontjára állít egy utálatos bálványt, amely szörnyű pusztítást visz végbe. Ez addig tart, amíg az elhatározott és bizonyos vég a pusztítóra nem szakad.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Círusz perzsa király uralkodásának harmadik évében kapta ezt a kijelentést Dániel, akit Baltazárnak is neveznek. A kijelentés hiteles, és nagyon súlyos időszakról szól. Dániel felfogta a kijelentés értelmét, mert látomásban megmagyarázták neki.</verse>
				<verse number="2">Abban az időben én, Dániel, böjtöltem három hétig, vagyis 21 napig.</verse>
				<verse number="3">Ez alatt nem ettem sem húst, sem más kívánatos ételt, nem ittam bort, és olajjal sem kentem meg magam.</verse>
				<verse number="4">Az első hónap 24. napján a nagy Tigris folyó partján álltam.</verse>
				<verse number="5">Ahogy felnéztem a magasba, egy férfit láttam, aki fehér lenvászon ruhát viselt, a derekán pedig színarany övet.</verse>
				<verse number="6">Teste aranyfényű drágakőhöz hasonlított, arca úgy ragyogott, mint a villám, szeme, mint az égő fáklya, karja és lába, mint a csiszolt bronz. A hangja olyan volt, mint a tenger hullámainak zúgása.</verse>
				<verse number="7">Én, Dániel, egyedül láttam ezt a látomást. A velem lévő férfiak nagyon megrémültek, elszaladtak és elrejtőztek,</verse>
				<verse number="8">így egyedül maradtam. Amikor ezt a látomást láttam, minden erőm elhagyott, egészen elsápadtam, és csaknem összerogytam.</verse>
				<verse number="9">Azután az a férfi megszólított, s mikor a hangját hallottam, elájultam, és arccal a földre estem.</verse>
				<verse number="10">Akkor egy kéz megérintett, és felsegített a térdeimre.</verse>
				<verse number="11">Az a férfi ezt mondta: „Dániel, te kedves férfi! Értsd meg, amiket mondok neked, és állj fel, mert hozzád küldtek!” Közben remegve felálltam.</verse>
				<verse number="12">Így folytatta: „Ne félj Dániel, mert az első naptól kezdve, hogy odaszántad magad a titkok megértésére, és megaláztad magad Istened előtt, ő meghallgatta kérésedet, és engem éppen ezért küldött hozzád.</verse>
				<verse number="13">Azonban a Perzsa Birodalom fejedelme 21 napig az utamba állt — emiatt csak most értem ide. Végül Mikaél, az egyik legfőbb fejedelem segítségemre sietett, és így tudtam eljönni, őt pedig ott hagytam a Perzsa Birodalom fejedelménél.</verse>
				<verse number="14">Azért jöttem hozzád, hogy megmagyarázzam, mi történik majd népeddel az utolsó időkben. Ez a látomás ugyanis az utolsó időkre vonatkozik.”</verse>
				<verse number="15">Miközben ezeket mondta, lehajtottam a fejemet, és egy szót sem tudtam szólni.</verse>
				<verse number="16">Akkor valaki, aki egy emberhez hasonlított, hozzám lépett, és megérintette a számat. Ekkor végre meg tudtam szólalni, és ezt mondtam annak, aki előttem állt: „Uram, ez a látomás annyira fájdalmas számomra, hogy semmi erőm nem maradt!</verse>
				<verse number="17">Hogyan is tudna szolgád beszélni veled! Hiszen minden erőm elhagyott, és lélegzetet is alig kapok!”</verse>
				<verse number="18">Ekkor az emberhez hasonló személy újra megérintett, megerősített,</verse>
				<verse number="19">és azt mondta: „Ne félj kedves férfi! Békesség töltsön be! Légy erős, nagyon erős!” Amint ezt mondta, valóban megerősödtem, és válaszoltam is: „Uram, megerősítettél, most már szólj, figyelek!”</verse>
				<verse number="20">„Tudod-e miért jöttem? — kérdezte. — Most pedig vissza kell térnem, hogy Perzsia fejedelmével harcoljak. Mikor majd végzek vele, Görögország fejedelme következik. Előbb azonban elmondom neked, mi van megírva az igazság könyvében. Ezek ellen a fejedelmek ellen csak Mikaél, a te néped fejedelme segít nekem.</verse>
				<verse number="21"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">A méd Dárius király uralkodásának első évében én is Mikaél mellett álltam, és támogattam őt.</verse>
				<verse number="2">Most pedig elmondom neked az igazságot. A Perzsa Birodalomban még három király fog uralkodni, majd egy negyedik következik, aki sokkal gazdagabb lesz, mint az összes előző király. Amikor gazdagsága megerősíti, minden erejével hadakozni fog Görögország királysága ellen.</verse>
				<verse number="3">Azután egy olyan király támad, aki nagy harcos lesz, és hatalmas birodalmát tetszése szerint irányítja.</verse>
				<verse number="4">De alighogy felépül a birodalma, máris széthullik, és a négy égtáj szerint négy részre bomlik. Azonban nem a király leszármazottjai öröklik a részeket, és az egyes részek már nem lesznek olyan erősek, mint az eredeti birodalom. Az egész birodalmat gyökerestül kitépik, és másoké lesz.</verse>
				<verse number="5">Azután a déli király megerősödik. Majd a vezérek közül egy másik is megerősödik, még a déli királynál is jobban, és nagyobb területen uralkodik.</verse>
				<verse number="6">Néhány év múlva ők ketten szövetséget kötnek, és hogy ezt megerősítsék, a déli király leánya feleségül megy az északi királyhoz. Azonban sem a déli király, sem a leánya — a királyné — nem tudja megőrizni hatalmát. A királyné a gyermekével, kíséretével és támogatóival együtt áldozatul esik ellenfeleinek.</verse>
				<verse number="7">A királyné családjából valaki a déli király trónjára kerül, és seregével megtámadja az északi királyságot. Győzelme után bevonul az északi királyság erős váraiba,</verse>
				<verse number="8">és a bálványistenek szobrait, ezüst- és aranykincseiket is zsákmányul viszi haza Egyiptomba. Azután néhány évig nem háborúskodik az északi királlyal.</verse>
				<verse number="9">Az északi király viszont megtámadja, de nem jár sikerrel, és visszatér a saját országába.</verse>
				<verse number="10">Később az északi király fiai nagy sereget gyűjtenek, és ismét a déli királyság ellen vonulnak. Betörnek, mint az árvíz, és egészen a déli királyság erődítményéig hatolnak.</verse>
				<verse number="11">Ekkor a déli király nagy haraggal kivonul ellenük, és összecsapnak. Bár az északi királyság serege nagyobb, mégis vereséget szenved.</verse>
				<verse number="12">A déli király rengeteg hadifoglyot ejt, és a saját győzelmétől megrészegülve tízezreket lever, mégsem lesz tartós a győzelme.</verse>
				<verse number="13">Az északi király még az előzőnél is nagyobb sereget és sok fegyvert gyűjt össze, és pár év múlva megint a déli király ellen támad.</verse>
				<verse number="14">Abban az időben sokan felkelnek a déli király ellen, még a te néped erőszakos fiai is ellene támadnak, hogy beteljesítsék a látomást, de kudarcot vallanak.</verse>
				<verse number="15">Az északi király jön, és megostromolja a déliek egyik megerősített városát. Töltést emel a falak körül, és elfoglalja a várost. A déliek nem tudnak ellene állni, még legjobb vitézeinek sem lesz ereje a harcra.</verse>
				<verse number="16">Az északi király azt tesz, amit akar, senki sem tudja megállítani. Egészen hatalmába keríti a gyönyörű földet is.</verse>
				<verse number="17">Elhatározza, hogy egész haderejével megszállja a déli királyságot, és egyezséget köt a déli királlyal, sőt egyik leányát is hozzá adja feleségül, hogy a romlását okozza. De a tervei kudarcot vallanak.</verse>
				<verse number="18">Azután a szigetek és a tengerparti országok ellen fordul, és sokat el is foglal. Végül egy hadvezér legyőzi, megszégyeníti, és véget vet az északi király gyalázatos tetteinek.</verse>
				<verse number="19">Ezután az északi király visszatér a saját országába, és annak erős várai felé fordul, de meggyengül, vereséget szenved, és meghal.</verse>
				<verse number="20">A helyére olyan valaki áll, aki adószedőt küld ki, hogy az ország dicsőségét elvegye, de rövid idő múltán elpusztul, noha nem csatában.</verse>
				<verse number="21">A helyére egy gyalázatos és gonosz személy kerül, akinek nem adnak királyi méltóságot, mégis megszerzi magának. Békesség idején váratlanul bevonul, és csellel megszerzi a hatalmat.</verse>
				<verse number="22">Az ellene támadó hatalmas seregeket szétveri, és még a szövetség fejedelmét is elpusztítja.</verse>
				<verse number="23">Miután szövetséget köt sokakkal, hazugságokkal becsapja őket. Nagy hatalomra tesz szert, pedig csak kevesen támogatják.</verse>
				<verse number="24">Alattomosan behatol az ország leggazdagabb részeibe, és olyan gaztetteket visz véghez, amelyeket elődei közül senki sem. Nagy zsákmányt és sok-sok kincset szétoszt hívei között. Terveket sző az erős várak elfoglalására is, de csak egy ideig.</verse>
				<verse number="25">Majd összegyűjti erejét, és nagy sereggel a déli király ellen vonul, aki még nagyobb és erősebb sereggel száll szembe vele. De a déli király mégsem győzhet, mert összeesküvést szőnek ellene azok,</verse>
				<verse number="26">akik asztalánál étkeznek. Az árulás miatt serege vereséget szenved, és sokan elesnek közülük a harcban.</verse>
				<verse number="27">Akkor ez a két király egy asztalhoz ül, de mindkettő hazudik, hogy becsapja a másikat. Azonban egyiknek sem sikerül, mert a vég ideje még nem jött el.</verse>
				<verse number="28">Majd az északi király nagy zsákmánnyal hazaindul. Elhatározza, hogy a szent szövetség ellen fordul. Miután terveit végrehajtja, hazatér a saját földjére.</verse>
				<verse number="29">A megfelelő időben újra a déli király ellen vonul seregével, de ezúttal nem úgy lesz, mint előzőleg.</verse>
				<verse number="30">Hajókon csapatok jönnek ellene Ciprus felől, ezért megijed, és visszafordul. Haragját azonban a szent szövetségen tölti ki. Tetszése szerint cselekszik, és összefog azokkal, akik elhagyják a szent szövetséget.</verse>
				<verse number="31">Serege elfoglalja, és meggyalázza a szent helyet. Megszünteti a naponkénti égőáldozatot, és odahelyezi a pusztító erejű utálatos bálványt.</verse>
				<verse number="32">Hízelgéssel és becsapással félrevezeti azokat, akik vétkeznek a szövetség ellen. Akik viszont ismerik Istenüket és hűségesek hozzá, azok erősen ellenállnak az északi királynak, és hősiesen harcolnak ellene.</verse>
				<verse number="33">A nép bölcs tanítói és vezetői sokaknak segítenek majd megérteni, azt ami történik. Azonban egy ideig még nekik is üldözést kell elszenvedniük: egyeseket közülük fegyverrel, vagy tűzzel megölnek, másokat fogságba vetnek, és vagyonukat elveszik.</verse>
				<verse number="34">Az üldöztetés közben kapnak ugyan egy kis segítséget, de sokan álnok szándékkal csatlakoznak hozzájuk.</verse>
				<verse number="35">Egyesek még a bölcsek közül is elbuknak, mert szükséges, hogy próbára tegyék őket. Akik megmaradnak, így lesznek igazán kipróbáltak, tiszták és fehérek, amikor a végső idő elérkezik. Mert az elrendelt idő még nem jött el.</verse>
				<verse number="36">Az a király pedig azt tesz, amit csak akar. Felmagasztalja és fölébe emeli magát minden istennek, sőt, még a Legfelségesebb Isten ellen is gyalázatos módon beszél. Minden dolgában sikeres lesz, amíg az isteni harag ideje le nem telik. Ugyanis, ami el van határozva, annak meg kell történnie.</verse>
				<verse number="37">Ez a király nem tiszteli ősei isteneit, sem azt, akit az asszonyok imádnak. Egyáltalán nem tisztel egyetlen istent sem, hiszen saját magát mindenkinél nagyobbnak tartja.</verse>
				<verse number="38">Ezek helyett viszont tiszteli az erő istenét, egy olyan istent, akit az ősei nem ismertek. Ezt az istent tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és kincsekkel.</verse>
				<verse number="39">Ez a király elfoglalja a legerősebb várakat is ennek az idegen istennek a segítségével. Akik behódolnak neki, azokat magas méltóságra emeli sokak fölé, és nagy birtokokat adományoz nekik.</verse>
				<verse number="40">A végső időben az északi és a déli király ismét összecsap. Az északi király úgy megrohanja a déli királyt, mint a forgószél. Harci szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval támad ellene, elfoglalja az országokat, és átvonul rajtuk, mint az árvíz.</verse>
				<verse number="41">Elfoglalja a gyönyörű földet is, és sokan áldozatul esnek neki, de Edom, Moáb és Ammon népének maradéka megmenekül a kezéből.</verse>
				<verse number="42">Kiterjeszti hatalmát más országokra is, még Egyiptom sem menekül meg tőle.</verse>
				<verse number="43">Elrabolja Egyiptom gazdagságát, arany- és ezüstkincseit. Líbiaiak és etiópok is lesznek a kíséretében.</verse>
				<verse number="44">Azonban nyugtalanító híreket kap keletről és északról, ezért nagy haraggal kivonul Egyiptomból, hogy sok népet teljesen elpusztítson.</verse>
				<verse number="45">Azután felállítja királyi sátorát a tengerek között, a dicsőséges szent hegyen. Ekkor azonban utoléri a vég, és senki sem segít rajta.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Abban az időben felkel, és harcba indul Mikaél, a nagy fejedelem, aki néped védelmezője. Akkor olyan nagy nyomorúság és szorongattatás lesz, amilyen korábban még soha nem volt, amióta nemzetek vannak a földön. De akkor megszabadul néped: mindazok megmenekülnek, akiknek neve föl van jegyezve a könyvben.</verse>
				<verse number="2">Sokan azok közül, akik korábban meghaltak és eltemették őket, feltámadnak a halálból: közülük egyesek az örök életre mennek, mások pedig az örök szégyenre és utálatra.</verse>
				<verse number="3">Akkor a bölcs tanítók fényleni fognak, mint a nappali égbolt. Ezek sokakat elvezettek az igazságosságra, ezért örökké ragyogni fognak, mint a csillagok.</verse>
				<verse number="4">Te pedig, Dániel, ezt a kijelentést zárd be egy edénybe, és pecsételd le, mint ahogyan a könyvtekercset szokták, hogy egészen a végső időkig zárva maradjon! Sokan fogják majd keresni a nyitját, és növekedni fog a tudás.”</verse>
				<verse number="5">Akkor én, Dániel, észrevettem két másik személyt is: az egyik a folyó innenső, a másik a túlsó partján állt.</verse>
				<verse number="6">Egyikük megkérdezte a lenvászonba öltözött férfitól, aki a folyóvíz fölött állt: „Mikor fognak beteljesedni ezek a csodálatos dolgok?”</verse>
				<verse number="7">Ekkor a lenvászonba öltözött férfi, aki a folyóvíz fölött állt, mindkét kezét az égre emelte, és megesküdött az örökké élő Istenre, hogy egy időszak, két időszak és egy fél időszak múlva, amikor véget ér annak hatalma, aki a szent nép erejét megrontja, mindezek be fognak teljesedni.</verse>
				<verse number="8">Hallottam ugyan, amit mondott, de nem értettem, mit jelent, ezért megkérdeztem tőle: „Uram, mi lesz ezeknek a dolgoknak a végső kimenetele?”</verse>
				<verse number="9">Ő azonban így válaszolt: „Ne aggódj, Dániel, te csak menj tovább békességben az utadon! Ez a kijelentés — lezárva és lepecsételve — megmarad egészen az utolsó időkig.</verse>
				<verse number="10">Sokan meg fognak tisztulni, fehérek lesznek, és próbára teszik őket. A gonoszok azonban továbbra is gonoszul cselekednek. A gonoszok közül senki sem fogja érteni ezt a látomást, de a bölcsek majd megértik.</verse>
				<verse number="11">Attól kezdve, hogy a naponkénti égőáldozatot megszüntetik, és felállítják a pusztító erejű utálatos bálványt, 1 290 nap telik el.</verse>
				<verse number="12">Boldogok, akik hűségesen és állhatatosan kitartanak, és megérik az 1 335 nap elteltét!</verse>
				<verse number="13">Te pedig, Dániel, menj tovább békességben az utadon! Elpihensz majd, azután fölkelsz a napok végén, és megkapod kijelölt örökségedet.”</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="28">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ez az Örökkévaló üzenete, amelyet Hóseásnak, Beéri fiának mondott azokban az években, amikor Uzzijjá, majd Jótám, azután Áház, utána pedig Ezékiás volt Júda királya, és Jeroboám, Jóás fia volt Izráel királya.</verse>
				<verse number="2">Amikor az Örökkévaló először szólt Hóseáshoz, ezt mondta neki: „Hóseás, indulj el, és házasodj meg! Egy prostituált nőt vegyél feleségül, és ez a parázna asszony szüljön neked gyermekeket! Azért tedd ezt, mert egész népem hűtlenül elfordult az Örökkévalótól.”</verse>
				<verse number="3">Hóseás tehát feleségül vette Gómert, Diblaim leányát. Ezután Gómer teherbe esett és fiút szült Hóseásnak.</verse>
				<verse number="4">Ekkor az Örökkévaló ismét szólt Hóseáshoz: „Nevezd a fiadat így: »Jezréel«, és emlékeztessen a neve arra, hogy rövid idő múlva bosszút állok Jéhú családján a gyilkosságok miatt, amelyeket a Jezréel völgyében elkövettek. Emlékeztessen arra is, hogy Izráel királyságának nemsokára véget vetek.</verse>
				<verse number="5">Igen, hamarosan eljön a nap, amikor Izráel íját összetöröm a Jezréel völgyében.”</verse>
				<verse number="6">Ezután Gómer ismét teherbe esett és gyermeket szült: ezúttal leányt. Az Örökkévaló pedig ezt mondta Hóseásnak: „Nevezd a leányodat így: »Nincs kegyelem« — mert nem kegyelmezek, és nem bocsátok meg többé Izráel népének!</verse>
				<verse number="7">De Júda népének megkegyelmezek, és én — az Örökkévaló Isten — fogom megszabadítani őket. Ez a szabadítás azonban nem a fegyvereik győzelme lesz: nem a júdeai hadsereg által, és nem a lovak és lovasok vitézsége által történik!”</verse>
				<verse number="8">Amikor Gómer nem szoptatta tovább a kislányát, ismét teherbe esett, és újra fiút szült.</verse>
				<verse number="9">Az Örökkévaló akkor szólt Hóseásnak: „Így nevezd a fiadat: »Nem vagytok népem« — mert ti nem vagytok többé népem, és én sem leszek többé Istenetek!</verse>
				<verse number="10">De mégis eljön az idő, amikor majd Izráel leszármazottjai olyan mérhetetlenül sokan lesznek, mint a homokszemek a tenger partján! Annyian lesznek, hogy meg sem lehet számolni őket. Bizony, ugyanazon a helyen, ahol ezt mondták nekik: »Nem vagytok népem!«, azt fogják mondani egy napon: »Ti az Élő Isten gyermekei vagytok!«</verse>
				<verse number="11">Abban az időben Júda és Izráel népe újra összegyűlik, és egyetlen fejedelem vezetése alatt egyesül. Ismét megszaporodnak, és benépesítik földjüket, mert nagy lesz az a nap, Jezréel napja!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Akkor majd így szólítjátok fiútestvéreiteket: »Népem vagytok« és leánytestvéreiteket: »Kegyelmet nyertetek.«”</verse>
				<verse number="2">„Pereljetek anyátokkal, mert többé nem a feleségem, és én sem vagyok férje! Pereljetek vele, hogy tüntesse el arcáról, és mellei közül a házasságtörést!</verse>
				<verse number="3">Ha nem változik meg, letépem ruháit, s ott hagyom szégyenszemre, anyaszült meztelen. Olyanná teszem, mint a puszta, lakatlan száraz sivataggá teszem, és szomjúsággal vesztem el.</verse>
				<verse number="4">Nem könyörülök gyermekein sem, hiszen anyjuk paráznaságából születtek.</verse>
				<verse number="5">Házasságtörő az anyjuk, gyalázatba merült szülőjük, mikor ezt mondta: »Szeretőim után járok, mert tőlük kapom kenyeremet és vizemet, a bort és az olajat, ruhámhoz a gyapjút és a lenvásznat!«</verse>
				<verse number="6">Nézzétek hát, mit teszek vele: én magam kerítem körül tövises sövénnyel, s fallal zárom el ösvényeit, hogy nem talál kiutat!</verse>
				<verse number="7">Hiába futkos majd szeretői után, nem éri utol őket! Keresi őket, de egyiket sem találja. Akkor magába szállva ezt mondja: »Visszatérek első férjemhez, visszamegyek hozzá, mert mégis jobb dolgom volt nála, jobb volt akkor, mint most!«</verse>
				<verse number="8">Hát nem fogta föl, hogy tőlem kapta a búzát, a bort és az olajat?! Nem ismerte el, hogy én adtam neki az ezüstöt, az aranyat, amelyből ő bálványokat készített Baálnak!</verse>
				<verse number="9">Visszaveszem hát tőle búzámat az aratás idején, elveszem boromat a szüret táján, gyapjúmat és vásznamat is kiveszem kezéből, nem lesz, mivel ruházkodjon, s meztelenségét takarja.</verse>
				<verse number="10">Lecsupaszítom szeretői szeme láttára, s nincs, aki kezemből kiszabadítsa!</verse>
				<verse number="11">Megfosztom minden örömétől, s ünnepeit megszüntetem. Nem tartja többé sem az Újhold, sem a szombat ünnepét, elmarad az ünnepi összegyülekezés.</verse>
				<verse number="12">Elpusztítom szőlőjét és fügefáit, amelyekről ezt mondta: »Szeretőimtől kaptam, paráznaságom bére ez.« Elvadulnak hát az elhagyott szőlők, hadd legeljék gyümölcseit a vadak.</verse>
				<verse number="13">Megbüntetem minden ünnepért, amikor bálványainak áldozott, fölvette gyűrűit és ékszereit! Szeretői után járt, s rólam elfeledkezett!” — ezt mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="14">„Azután magamhoz csalogatom, a pusztába vezetem, és a szívére beszélek.</verse>
				<verse number="15">Visszaadom szőlőskertjeit, és az Ákór völgyét a reménység kapujává teszem. Akkor hűségesen viszonozza szeretetem, mint ifjúsága idején, amikor Egyiptomból kivezettem.</verse>
				<verse number="16">Azon a napon így szólítasz engem: »Férjem!« — mondja az Örökkévaló —, s nem mondod többé: »Baálom!«</verse>
				<verse number="17">Kiveszem a Baálok nevét a szájából, említeni sem fogja Izráel többé.</verse>
				<verse number="18">Szövetséget kötök akkor népem javára a mezei vadakkal, égi madarakkal, még az apró állatokkal is. Kigyomlálok minden fegyvert a földről, eltörlök háborút és harcokat, hogy mindenki békességben élhessen.</verse>
				<verse number="19">Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek téged, Izráel népe, az igazságosság, igaz ítélet, a szövetséges szeretet és az irgalom jegyajándékával.</verse>
				<verse number="20">Bizony, eljegyezlek, hűségessé teszlek, és megismered az Örökkévalót.</verse>
				<verse number="21">Abban az időben meghallgatom az eget — mondja az Örökkévaló —, meghallgatom, amikor esőt kér a földnek. Az ég meghallgatja a földet,</verse>
				<verse number="22">az meg a búzát, bort és az olajat, s azok meghallgatják Jezréelt.</verse>
				<verse number="23">Én pedig újra megszaporítom népemet, ahogy a gazda beveti a földet. Megkegyelmezek annak, akit így hívtak egykor: »Nincs kegyelem«, s annak is, akit így neveztek: »Nem vagytok népem«. Azt mondom nekik: Népem vagytok, szeretett népem! Ő meg így felel: »Istenem, én Istenem!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Hóseás, ismét indulj el, és szeresd azt a házasságtörő asszonyt, aki másnak a szeretője! Úgy szeresd, mint ahogyan az Örökkévaló szereti Izráel népét, annak ellenére, hogy ők más istenekhez fordulnak, és szeretik a bálványoknak felajánlott aszalt szőlőt.”</verse>
				<verse number="2">Tehát elmentem, és elvettem azt az asszonyt, miután kifizettem érte 15 sékel ezüstöt és másfél hómer árpát.</verse>
				<verse number="3">Neki pedig azt mondtam: „Nálam fogsz lakni hosszú ideig, de többé nem leszel házasságtörő, és nem leszel más férfié! A férjed vagyok, de hosszú ideig én sem fogok veled hálni.”</verse>
				<verse number="4">Mert Izráel népe is hosszú ideig lesz kénytelen király nélkül, fejedelem, áldozatok, bálvány-oszlopok, efód és házibálványok nélkül élni.</verse>
				<verse number="5">De azután majd odafordulnak az Örökkévalóhoz, Istenükhöz, és Dávid utódához, királyukhoz. A jövőben majd tisztelettel és félelemmel fordulnak az Örökkévalóhoz, és az ő áldásaihoz.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Halljátok meg az Örökkévaló szavát, Izráel népe! Perbe száll az Örökkévaló ellenetek, Izráel földjének lakói. „Nem találom közöttetek az igazságot, sem szívetekben a hűséget, nem ismeritek Istent igazán.</verse>
				<verse number="2">Egyebet sem látok köztetek, mint hamis esküdözést, hazugságot és gyilkosságot, lopást és házasságtörést, erőszakosságot és vérontást!</verse>
				<verse number="3">Gyászba borul emiatt az ország, sínylődnek lakói erőtlenül. Még a mezei vadak is szenvednek, az égi madarak menekülnek, s a tenger halai is elpusztulnak.</verse>
				<verse number="4">Ne vádoljatok senkit, ne mást hibáztassatok, mert ellenetek van panaszom, ti papok!</verse>
				<verse number="5">Elhulltok nappal, s veletek pusztulnak el a hamis próféták is éjjel, elvesztem még szülőanyátokat is!”</verse>
				<verse number="6">„Jaj, elvész a népem, mert nem ismeri az Örökkévalót! Mivel nem törődtök az Örökkévaló ismeretével, én sem törődöm veletek, s nem lesztek papjaim többé! Elhagytátok Istenetek tanítását? Én is elhagyom fiaitokat!</verse>
				<verse number="7">Minél többen vagytok, annál többet vétkeztek ellenem! Hát én is gyalázattá változtatom dicsőségeteket!</verse>
				<verse number="8">Népem vétekáldozatait eszitek, azt kívánjátok hát, hogy minél többet vétkezzenek.</verse>
				<verse number="9">De úgy jártok ti is, mint a nép: megbüntetlek benneteket bűneitekért, megfizetek nektek is vétkeitekért!</verse>
				<verse number="10">Esztek majd, de nem laktok jól, paráználkodtok, de gyermektelenek maradtok, mivel elhagytátok az Örökkévalót, és a paráznaságnak adtátok magatokat.</verse>
				<verse number="11">A paráznaság, mint a bor és a must, elveszi a józanságot!</verse>
				<verse number="12">Népem egy fatuskótól kér tanácsot, száraz karó mond nekik jövendőt, mert a paráznaság szelleme becsapta őket. Idegen istenekkel paráználkodtak, hűtlenül elhagyták Istenüket!</verse>
				<verse number="13">Hegyek tetején áldoztak bálványaiknak, a dombokon égették áldozataikat, zöldellő tölgyfák alatt, mert szeretik árnyékukat. Hát majd leányaitok is azok árnyékában paráználkodnak, és menyeitek is a tölgyfák alatt követnek el házasságtörést!</verse>
				<verse number="14">De nem büntetem leányaitokat paráznaságukért, sem menyeiteket a házasságtörésért, mert a férfiak is paráznákhoz járnak, s bálványoknak áldoznak a prostituáltakkal. Az ilyen esztelen nép a maga vesztébe rohan.”</verse>
				<verse number="15">„Ha Izráel paráználkodik is a bálványokkal, legalább te ne vétkezzél, Júda! Ne menjetek Gilgálba, se Bét-Ávenbe! Ne esküdjetek az Örökkévaló nevére: »Ahogy él az Örökkévaló!«</verse>
				<verse number="16">Mert Izráel olyan makacs, mint a csökönyös szamár. Hogyan legeltesse hát őket az Örökkévaló úgy, mint pásztor a nyáját tágas legelőn?</verse>
				<verse number="17">Efraim bálványokkal szövetkezett, hát hagyd magára!</verse>
				<verse number="18">Ha megrészegednek, bálványaikkal paráználkodnak — jobban szeretik a gyalázatot, mint a tisztességet.</verse>
				<verse number="19">Szárnyára kapja őt a szélvihar, megszégyenül a bálványok oltárai miatt.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">„Figyeljetek rám, papok! Halld meg ezt, Izráel népe! Hallgass ide, királyi család! Ítéletet hirdetek rólatok, mert csapdát állítottatok a Micpa-hegyen, és hálót a Tábór-hegyen.</verse>
				<verse number="2">Mélyre süllyedtetek a gonoszságba, ezért megbüntetlek titeket mind.</verse>
				<verse number="3">Jól ismerlek téged, Efraim! Izráel nem rejtőzhet előlem! Efraim, te most is bálványokkal paráználkodsz. Milyen tisztátalanná lettél, Izráel!</verse>
				<verse number="4">Saját tetteik nem engedik visszatérni őket Istenükhöz, mert a paráznaság szelleme van bennük, az Örökkévalót pedig nem ismerik.</verse>
				<verse number="5">Izráel ellen a saját büszkesége tanúskodik, elbukik hát Izráel és Efraim a saját bűnei miatt, s velük együtt Júda is elesik.</verse>
				<verse number="6">Hiába áldoznak egész nyájakat és csordákat az Örökkévalónak, hiába keresik őt, már nem találják, mert elrejtőzött előlük.</verse>
				<verse number="7">Hűtlenül megcsalták az Örökkévalót, törvénytelen gyermekeket szültek. Elpusztulnak hát birtokaikkal együtt, egyetlen hónap alatt!”</verse>
				<verse number="8">„Fújjátok meg a sófárt Gibeában, és a kürtöt Rámában, riasszátok föl Bét-Áven lakóit! Ébredj, Benjámin, rajtad az ellenség!</verse>
				<verse number="9">Elpusztul Efraim a büntetés napján! Izráel törzsei között igazságot hirdetek.</verse>
				<verse number="10">Júda vezetői olyanok lettek, mint akik elmozdítják a határkövet, ezért rájuk zúdítom haragomat.</verse>
				<verse number="11">Efraimot összetöri az ítélet, letapossák az idegenek, mert bálványok után futkosott.</verse>
				<verse number="12">Elpusztítom hát Efraimot, mint moly a gyapjút, és Júda országát, mint rothadás a gyümölcsöt.</verse>
				<verse number="13">Látta ugyan Efraim a betegségét, és Júda is a sebeit, de Asszíriához fordultak segítségért, a nagy királyhoz küldtek követeket. Nem tud ő meggyógyítani titeket, nem orvosolja sebeiteket,</verse>
				<verse number="14">mivel magam támadok Efraimra, rárontok Júdára, mint az oroszlán. Darabokra tépem, felkapom és elhurcolom őket, kezeim közül nem menekülhetnek!</verse>
				<verse number="15">Elmegyek, visszatérek helyemre, megvárom, míg beismerik bűneiket, és igazán keresik jelenlétem! Bizony, nagy nyomorúságukban buzgón keresnek majd engem!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Jöjjetek, térjünk vissza az Örökkévalóhoz, mert ő sebesített meg minket, de be is köti sebeinket! Ő vert meg, de meg is gyógyít minket!</verse>
				<verse number="2">Két nap múlva megelevenít, a harmadik napon feltámaszt, hogy színe előtt éljünk azontúl.</verse>
				<verse number="3">Ismerjük hát meg, törekedjünk igazán megismerni az Örökkévalót! Mert eljövetele biztos, mint ahogy hajnal virrad az éj után, mint ahogy megjönnek a felhők, s megöntözi földünket a korai és késői eső!</verse>
				<verse number="4">„Mit tegyek veled, Efraim? Júda, mit tehetnék veled? Hiszen olyan múlékony hűségetek, mint a hajnali harmat, mint reggel a köd: szertefoszlik, elillan.</verse>
				<verse number="5">Ezért vertelek prófétáim által, öldököltelek szavaimmal. Büntető ítéleteimet kihirdettem ellened.</verse>
				<verse number="6">Hiszen nem véresáldozatot kívántam tőlük, hanem hűséges szeretetet, inkább Istenük megismerését, mint égőáldozatot!</verse>
				<verse number="7">De ők megtörték a szövetséget, mint Ádám, s hűtlenül elfordultak tőlem.”</verse>
				<verse number="8">„Gileád gonosztevők vára lett, gyilkosságokkal tele.</verse>
				<verse number="9">A papok testülete olyan, mint a rablók csapata, akik lesben állnak a sikemi úton. Bizony, gonoszságokat követnek el a papok is!</verse>
				<verse number="10">Rettenetes dolgokat láttam Izráel népe között: Efraim bálványokkal paráználkodik, Izráel tisztátalanná lett.</verse>
				<verse number="11">Számotokra is eljön az aratás ideje, Júda, amikor visszahozom népemet a száműzetésből!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">„Amikor helyre akartam állítani népemet, meg akartam gyógyítani Izráelt, akkor derült ki Efraim bűne, akkor látszott meg Samária gonoszsága. Hazugságban élnek, tolvaj tör be házaikba, rablócsapat fosztogat odakint.</verse>
				<verse number="2">Eszükbe sem jut, hogy minden gaztettükre emlékezem, hiszen ott vannak tetteik szemem előtt! Körülfogták őket saját bűneik.</verse>
				<verse number="3">Gonoszsággal örvendeztetik meg királyukat, hazugsággal fejedelmeiket.</verse>
				<verse number="4">Egytől egyig mind hűtlenek, mint a házasságtörők! Olyanok, mint a felfűtött kemence, melynek már nem szítják a tüzét, míg a bekovászolt tészta megkel, belül mégis forró marad.</verse>
				<verse number="5">Királyunk napján a fejedelmek dáridóznak, ivócimboráik csúfolódó idegenek, s a bortól mind megbetegszenek.</verse>
				<verse number="6">Felhevülnek a bortól, mint parázstól a kemence. Egész éjjel izzanak, reggel megint lángolnak, mint a felszított tűz.</verse>
				<verse number="7">Tüzesek, mint a kemence, s elemésztik vezetőiket. Királyaik sorra elhullanak, még sincs közöttük senki, aki segítségül hívná nevem!</verse>
				<verse number="8">Efraim összekeveredett a nemzetekkel, s olyan lett, mint a kemencében hagyott lángos: odaégett.</verse>
				<verse number="9">Mert idegenek emésztik fel erejét, de észre sem veszi! Már haja is megőszült, de azt sem veszi észre.</verse>
				<verse number="10">Izráel ellen a saját büszkesége tanúskodik, mert nem térnek vissza Istenükhöz, az Örökkévalóhoz, nem keresik őt mindennek ellenére sem.</verse>
				<verse number="11">Efraim is olyanná lett, mint egy ostoba galamb. Milyen értelmetlenek, hiszen Egyiptomot hívják segítségül, és Asszíriához küldenek követeket!</verse>
				<verse number="12">De akárhová futkosnak, hálót feszítek eléjük, s megfogom őket, mint a repdeső madarakat. Megbüntetem őket, mivel idegenekkel szövetkeztek.</verse>
				<verse number="13">Jaj nekik, mert elpártoltak tőlem, pusztulás vár rájuk, mert lázadtak ellenem! Én ugyan megmenteném őket, de ők hazugságokat beszélnek felőlem.</verse>
				<verse number="14">Nem kiáltanak hozzám teljes szívükből, csak jajgatnak ágyaikban. Keseregnek a búza és bor hiánya miatt, s ellenem lázadoznak.</verse>
				<verse number="15">Felneveltem, megerősítettem őket, mégis gonoszt forralnak ellenem.</verse>
				<verse number="16">Olyanok, mint a rossz íj, visszafordulnak, de nem a Felségeshez. Fejedelmeiket kard pusztítja el, mert gyaláztak engem, mikor Egyiptomba mentek segítségért.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">„Fújd meg a sófárt, őrszem, figyelmeztesd népemet! Ahogy lecsap a sas a zsákmányra, úgy jön a veszedelem az Örökkévaló házára, mert népem megtörte szövetségemet, s tanításomat nem követték!</verse>
				<verse number="2">Kiáltanak majd hozzám: »Istenünk, hiszen mi jól ismerünk téged!«</verse>
				<verse number="3">De Izráel népe megutálta a jót, hát üldözze őket az ellenség!</verse>
				<verse number="4">Királyokat emeltek maguk fölé, de nem általam, vezetőket választottak, de nélkülem. Ezüstjükből, aranyukból bálványokat emeltek, amelyekre pusztulás vár.</verse>
				<verse number="5">Gyűlölöm bika-bálványaidat, Samária, haragom fellobbant miattuk! Mikor tisztultok meg végre?!</verse>
				<verse number="6">Hiszen ezt a bálványt is izráeli mesterember készítette, nem Isten az! Bizony, ízzé-porrá törnek Samária bika-bálványai!</verse>
				<verse number="7">Mivel szelet vetettek, szélvihart aratnak! A búza nem hoz kalászt, nem lesz belőle kenyér! S amit mégis terem, idegenek falják föl!</verse>
				<verse number="8">Bizony idegenek falják föl Izráel népét is! Úgy lesz Izráel a nemzetek között, mint egy haszontalan, félredobott cserépedény.”</verse>
				<verse number="9">„Efraim követeket küldött Asszíriába, prostituáltakat bérelt szeretőnek, mint a pusztában kóborló vadszamár, amely a maga kívánsága után siet.</verse>
				<verse number="10">Bár pénzen szerez magának szeretőket, én mégis összegyűjtöm őket a nemzetek közül! De előbb még viselniük kell a nemzetek királyának terheit.”</verse>
				<verse number="11">„Bűnös oltárokat emelt Efraim a bálványoknak, azután még többet épített, hogy még többet vétkezzen.</verse>
				<verse number="12">Tehetnék én népem elé akár tízezer törvényt is, egyiket sem vennék a szívükre!</verse>
				<verse number="13">Buzgón hozzák elém az áldozatokat, hogy megehessék annak húsát, de én, az Örökkévaló, rá se nézek áldozataikra! Bűneikre tekintek, s büntetek: visszaküldöm Egyiptomba őket!”</verse>
				<verse number="14">„Jaj, Izráel elfelejtkezett Teremtőjéről, de arra volt gondja, hogy palotákat építsen magának, Júda meg erős városokat emelt. De én tüzet zúdítok városaikra, s lángok emésztik meg palotáikat.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Ne örülj, Izráel, ne ünnepelj, mint a nemzetek! Mert elhagytad Istenedet, s más istenekkel paráználkodtál! Azt kívántad, amit ők fizettek neked paráznaságodért aratás és cséplés idején.</verse>
				<verse number="2">Hiányozni fog hát mustod és gabonád, nem lesz elég borod, sem kenyered.</verse>
				<verse number="3">Nem lakhatsz tovább az Örökkévaló földjén, Efraim, hanem visszatérsz Egyiptomba! Asszíria földjén eszik majd tisztátalan ételüket!</verse>
				<verse number="4">Nem hozol többé az Örökkévalónak italáldozatot, nem fogad el kezedből többé áldozatokat. Ha mégis áldozol, az tisztátalan, mint a halotti tor kenyere: aki eszik belőle, maga is tisztátalanná lesz. Kenyered csak étvágyadnak szolgál, az Örökkévaló házába többé be nem viheted!</verse>
				<verse number="5">Mit tesztek majd az Örökkévaló ünnepein? Száműzetésetek földjén hogyan tartjátok meg ünnepeiteket?</verse>
				<verse number="6">Akik közületek túlélik a pusztítást, azokat Egyiptom nyeli el, és Memfiszben temetik el őket. Ezüstkincseiket csalán növi be, elhagyott otthonaikat tüskés gaz veri fel.</verse>
				<verse number="7">Bizony, elérkezett a büntetés napja, a bosszúállás ideje elérkezett, meg fogja tudni Izráel! Hiába mondod, Izráel: „Bolond minden próféta! Őrült a szellem embere!” Megbüntet téged az Örökkévaló sok gonoszságodért, bosszút áll rajtad a gyűlölködésért!</verse>
				<verse number="8">Pedig Istenem állította őrségbe Efraim fölé a prófétát, akinek ők csapdát állítanak! Bizony, gyűlölik és ellenkeznek vele, még Istenem házában is.</verse>
				<verse number="9">Megromlott Efraim, mélységesen, mint Gibea napjaiban! De az Örökkévaló is megbünteti őket, nem felejti el gonosztetteiket!</verse>
				<verse number="10">„Mint szőlőfürtöt a pusztában, úgy találtam Izráelt. Mint először érő fügéket a fán, úgy láttam őseiteket! De átpártolt népem Baál-Peórhoz, annak a szégyenletesnek adták magukat! Utálatossá lettek, mint bálványaik, amelyeket megszerettek!</verse>
				<verse number="11">Elszáll hát Efraim dicsősége, mint a madár! Nem lesz többé sem fogamzás, sem terhesség, sem szülés!</verse>
				<verse number="12">Még ha fel is nevelnék gyermekeiket, én megfosztom őket fiaiktól, egyet sem hagyok! Bizony, jaj lesz nekik is, amikor elhagyom őket!”</verse>
				<verse number="13">Olyannak láttam egykor Efraimot, mint a szépen épült Tírusz városát, de most ki kell szolgáltatnia fiait az öldöklésnek.</verse>
				<verse number="14">Jaj, Örökkévaló, adj nekik — de vajon mit is? — meddő méhet és kiszáradt emlőket!</verse>
				<verse number="15">„Minden gonoszságuk meglátszott Gilgálban, ott kezdtem meggyűlölni őket! Gonosztetteik miatt kiűzöm házamból népemet, s többé nem szeretem őket, mert fejedelmeik mind lázadók.</verse>
				<verse number="16">Súlyos csapás érte Efraimot, gyökere már kiszáradt, nem terem többé gyümölcsöt! De még ha teremnek is, ha születnek is gyermekei, megölöm őket is, kíméletlenül.”</verse>
				<verse number="17">Nem hallgatott Efraim az Örökkévalóra, hát Istenem sem fog törődni velük. Messzire űzi az Örökkévaló a népét, s vándorok lesznek a nemzetek között.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Dús lombú szőlőtő Izráel, bőven termi gyümölcsét. De minél többet terem, annál több oltárt épít bálványainak! Minél gazdagabb lett országa, annál cifrább bálvány-oszlopokat állított!</verse>
				<verse number="2">Szívük nem egyenes! De most megbűnhődnek, mert az Örökkévaló lerombolja oltáraikat, ledönti oszlopaikat!</verse>
				<verse number="3">Akkor majd ezt mondják: „Nincs többé királyunk, mert nem tiszteltük az Örökkévalót, de ha lenne is, rajtunk már az sem segít!”</verse>
				<verse number="4">Bizony, össze-vissza beszélnek, hamis esküdözéssel kötnek szövetséget. Ezért közeleg az ítélet, mint ahogy mérgező gyomok sarjadnak a barázdában.</verse>
				<verse number="5">Samária lakói aggódnak Bét-Áven bálványa miatt, amelyet imádnak. Jajgatnak a bálványpapok, gyászol a nép,</verse>
				<verse number="6">mert ragyogó aranybálványukat elrabolják, Asszíriába hurcolják, ajándékul a nagy királynak. Megszégyenül Efraim, Izráel szégyent vall bálványával.</verse>
				<verse number="7">Elpusztul Samária királya, olyan lesz, mint forgács a folyó vizén.</verse>
				<verse number="8">Elpusztulnak az oltárok, a bét-áveni halmok tetején — ahol Izráel vétkezett, más isteneknek áldozott — gaz és tövis növi be romjait. Akkor Izráel népe kiált a hegyeknek és halmoknak: „Essetek ránk, borítsatok be minket!”</verse>
				<verse number="9">„Gibea napjai óta folyton vétkezel ellenem, Izráel, nem változol. Bizony, utolér téged a belháború Gibeában!</verse>
				<verse number="10">Nem hagyhatlak tovább büntetés nélkül, összegyűjtöm ellened a nemzeteket, hogy megfenyítsenek kétszeres bűnödért.”</verse>
				<verse number="11">„Efraim olyan volt, mint a betanított borjú, amely szeret búzát csépelni. De láttam, hogy nyaka erős, most, bizony, igába fogom! Júda is szántani fog, Jákób meg boronál utána.”</verse>
				<verse number="12">Vessetek magatoknak igazságban, hogy arathassátok a hűséges szeretet termését! Törjétek föl az ugart, mert itt az ideje, hogy keressétek az Örökkévalót, amíg eljön, és áldását árasztja rátok, mint bőséges záporesőt!</verse>
				<verse number="13">De ti gonoszságot szántottatok, hát majd igazságtalanságot arattok! Eszitek majd a hazugság gyümölcsét, mert a saját erőtökben biztatok, harcosaitok sokaságában reménykedtetek!</verse>
				<verse number="14">Ellenséges sereg támad hát rátok, lerombolja minden erődítményeteket, ahogy Salman király elpusztította Bét-Arbél várát: még az anyákat és gyermekeket is leöldösték.</verse>
				<verse number="15">Így bánnak veletek is Bételben, így büntetnek meg töméntelen gonosztetteitek miatt! Hajnalra bizony végleg elvész Izráel királya!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">„Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem, s Egyiptomból hívtam ki fiamat.</verse>
				<verse number="2">De minél jobban hívtam őket, annál inkább távolodtak tőlem: Baáloknak áldoztak, bálványoknak tömjént égettek.</verse>
				<verse number="3">Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogva vezettem. De ők nem értették, hogy én gyógyítottam meg őket!</verse>
				<verse number="4">Emberi kötelékkel vontam őket magamhoz, szeretettel és kedvességgel: levettem nyakukról az igát, hozzájuk hajoltam, és megetettem őket.</verse>
				<verse number="5">Mégis Egyiptomba kell visszatérnie Efraimnak, és Asszíria királya uralkodik majd rajta, mivel nem akart visszajönni hozzám!</verse>
				<verse number="6">Ellenség kardja sújt Izráel városaira, elpusztítja kapuit és zárait, leöldösi őket gonosz terveik miatt.</verse>
				<verse number="7">Népem makacsul elfordult tőlem, és Baálhoz kiáltanak segítségért, de ő nem segít rajtuk.”</verse>
				<verse number="8">„Hogyan is adhatnálak oda ellenségeidnek, Efraim? Hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Nem bánhatok veled úgy, mint Admával! Nem pusztítalak el, ahogy Cebóim városát eltöröltem. Megesett rajtad a szívem, fellángolt bennem a szánalom!</verse>
				<verse number="9">Nem hajtom végre, amit lángoló haragom követel, nem pusztítom el teljesen Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. A Szent vagyok közöttetek, s nem támadok rátok haragomban.</verse>
				<verse number="10">Bizony, Izráel mégis az Örökkévalót fogja követni, akinek hangja felharsan, mint az oroszlán-ordítás. Gyermekei remegve jönnek nyugat felől,</verse>
				<verse number="11">reszketve közelednek Egyiptomból, mint a madarak, remegve gyűlnek össze Asszíriából, mint a galambok. Én pedig hazavezetem, s letelepítem őket a saját földjükön.” — ezt mondja az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="12">„Efraim körülvett engem hazugsággal, Izráel népe hamissággal, de Júda még kitart Isten mellett, és hűséges a Szenthez.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Értelmetlenül vesztegeti erejét Efraim, naphosszat kergeti a keleti szelet, csak szaporítja a hazugságot és az erőszakot. Asszíriával köt szövetséget, Egyiptomba szállít olívaolajat.”</verse>
				<verse number="2">Pere van az Örökkévalónak Júdával is, megbünteti Jákóbot, ahogy megérdemli, megfizet neki tettei szerint.</verse>
				<verse number="3">Hiszen már anyja méhében birkózott testvérével, felnőve meg Istennel küzdött.</verse>
				<verse number="4">Küzdött az angyallal, és győzött, sírva könyörgött áldásáért, Bételben találta meg Istenét, ott beszélt vele.</verse>
				<verse number="5">Bizony, JAHVE a Seregek Ura és Istene! JAHVE az ő neve.</verse>
				<verse number="6">Jöjj hát vissza Istenedhez! Őrizd meg a hűséges szeretetet, az igaz ítéletet, és Istenedben bízz szüntelen!</verse>
				<verse number="7">Olyan lett Izráel, mint a kereskedő, akinek hamis mérleg van kezében: szeret másokat becsapni.</verse>
				<verse number="8">Azt mondja Efraim: „Hogy meggazdagodtam! Mennyi vagyont gyűjtöttem! De senki sem vádolhat engem, senki nem vette észre vétkeimet!”</verse>
				<verse number="9">De az Örökkévaló ezt feleli neki: „Én vagyok Istened, az Örökkévaló, Egyiptomtól kezdve! Ismét sátorok lakójává teszlek titeket, mint őseiteket egykor a pusztában!</verse>
				<verse number="10">Én szóltam a prófétákhoz, én adtam nekik sok-sok látomást, és példázatokat.”</verse>
				<verse number="11">Gileád bálványokkal van tele, ezért lakosait elpusztítják. Gilgálban bikákat áldoznak a bálványoknak, ezért oltáraikból csak romok maradnak, mint kőhalom a szántóföld szélén.</verse>
				<verse number="12">Jákób Arám földjére menekült, egy asszonyért szolgált, feleségéért juhokat terelgetett.</verse>
				<verse number="13">Az Örökkévaló próféta által hozta ki Izráelt Egyiptomból, és próféta által mentette meg.</verse>
				<verse number="14">Efraim keserű haragra lobbantotta az Urat, aki számon kéri rajta gyilkosságait, s megfizet neki a gyalázatért!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">„Efraim törzse naggyá lett Izráelben, ha szólt, mindenki remegett, de mikor Baállal vétkezett, meghalt.</verse>
				<verse number="2">Egyre többet vétkeznek, ezüstjükből bálványokat öntenek, szobrokat készítenek a maguk tetszése szerint, mesteremberek munkája valamennyi! Ezekhez imádkoznak, ezeknek áldoznak, és csókolgatják az aranyborjúkat!</verse>
				<verse number="3">Emiatt úgy jár Izráel, mint a reggeli köd, a hajnali harmat, mint szérűn a polyva, vagy mint a kémény füstje: eltűnik, mert széthordja a szél!</verse>
				<verse number="4">Pedig Egyiptomtól fogva én vagyok Istened, az Örökkévaló! Nem ismerhetsz más Istent kívülem, nincs más szabadító, csak Én!</verse>
				<verse number="5">A pusztában ismertelek meg téged, Izráel, a száraz földön lettél az enyém!</verse>
				<verse number="6">Mikor aztán dús legelőre vittelek, jóllaktál, elbizakodtál, rólam meg elfelejtkeztél!</verse>
				<verse number="7">Hát én is úgy bánok majd velük, mint az oroszlán a nyájjal. Lesben állok ellenük, mint a leopárd az út mellett.</verse>
				<verse number="8">Rájuk rontok, mint kölykétől megfosztott medve, szétszaggatom mellkasukat. Felfalom őket, mint zsákmányát az oroszlán, széttépem, mint prédát a ragadozó.</verse>
				<verse number="9">Vesztedre tetted, Izráel, hogy ellenem fordultál, segítőd ellen támadtál!</verse>
				<verse number="10">Hol van királyod, hogy megszabadítson, s megmentse városaidat? Hol vannak vezetőid, akikről azt mondtad: »Adj nekünk királyt és fejedelmeket!«</verse>
				<verse number="11">Adtam hát neki királyt haragomban, el is vettem felindulásomban!</verse>
				<verse number="12">Csomóba kötöttem Efraim bűneit, számon tartom vétkeit!</verse>
				<verse number="13">Hirtelen sújt rá büntetése, ahogy a fájdalmak rátörnek a szülő asszonyra. Oktalan gyermek Efraim, mert bár eljött az ideje, mégsem akar megszületni.</verse>
				<verse number="14">Megváltom őket a Seol hatalmától! Megmentem őket a haláltól! Ó, Halál, hová lett a hatalmad? Seol, hol a fullánkod? Nem akarok bosszút állni rajtuk.</verse>
				<verse number="15">Bár Efraim a legvirágzóbb testvérei között, feltámad a keleti szél, az Örökkévaló szele fúj a sivatag felől. Kiszárítja Efraim forrásait, kiapasztja kútjait, megfosztja minden kincsétől.</verse>
				<verse number="16">Samária megbűnhődik, mert Istene ellen fordult: fegyver gyilkolja őket, gyermekeiket sziklához csapják, terhes asszonyaikat fölhasítják.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Térj vissza Izráel az Örökkévalóhoz, Istenedhez, mert elbuktál bűneid miatt!</verse>
				<verse number="2">Térj vissza az Örökkévalóhoz, és mondd neki: „Bocsásd meg minden bűnünket, fogadd el imádságunkat, s dicsérettel áldozunk neked!</verse>
				<verse number="3">Hiszen Asszíria nem tud megmenteni minket, nem lovagolunk többé Asszíriába segítségért, magunk csinálta bálványoknak sem mondjuk többé: »Ti vagytok az isteneink!« Örökkévaló, csak nálad talál irgalomra az árva!”</verse>
				<verse number="4">Az Örökkévaló feleli erre: „Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket, mert így akarom, s elfordult tőlük haragom.</verse>
				<verse number="5">Olyan leszek Izráelnek, mint a harmat, ő pedig kivirágzik, mint a fehér liliom. Gyökeret ver és kiterjeszti ágait, mint a libanoni cédrus.</verse>
				<verse number="6">Formás, szép koronát nevel, mint az olajfa, s illata csodálatos lesz, mint a cédrus illata.</verse>
				<verse number="7">Visszatérnek Izráel oltalmába, újra sarjadnak, mint a búzavetés, virágzanak, mint a szőlő, híresek lesznek, mint a libanoni bor.</verse>
				<verse number="8">Akkor Efraim ezt mondja: »Mi közöm nekem a bálványokhoz?« Én pedig meghallgatom Efraim kérését, s gondot viselek rá: olyan leszek hozzá, mint az örökzöld ciprusfa. Bizony, én vagyok, aki gyümölcsözővé teszlek, Efraim!”</verse>
				<verse number="9">Kicsoda bölcs? Az értse meg ezeket! Ki értelmes? Az fogja föl, mit jelentenek! Bizony, egyenes az Örökkévaló útja, s az igazak járnak rajta, de az istentelenek elesnek azon.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="29">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ez az Örökkévaló üzenete, amely Jóel prófétához, Petúél fiához érkezett:</verse>
				<verse number="2">Hallgassátok meg ezt, népem vezetői! Figyeljetek rám, akik e földön laktok! Történt-e valaha ilyen a ti időtökben, vagy őseitek napjaiban?</verse>
				<verse number="3">Mondjátok el ezt fiaitoknak, ők is a gyermekeiknek, azok meg a következő nemzedéknek!</verse>
				<verse number="4">Amit az egyik sáskaraj meghagyott, megette a másik, amit ez megkímélt, felfalta a következő, s ha még maradt ezután valami, csupaszra tarolta azt a negyedik.</verse>
				<verse number="5">Ébredjetek, ti részegek, és sírjatok! Jajgassatok mind, ti borivók! Mert nincs többé sem must, sem bor, elvették tőletek!</verse>
				<verse number="6">Pusztító sereg szállta meg országomat, erős és megszámlálhatatlan. Fogaik oroszlánfogak, széttépnek és összemorzsolnak mindent.</verse>
				<verse number="7">Elpusztították szőlőskertemet, összetörték fügefáimat, meztelenre hántották, szétdobálták, fehérlenek csupaszon maradt ágai.</verse>
				<verse number="8">Sírjatok, gyászoljatok, mint a zsákruhába öltözött ifjú menyasszony, aki halott vőlegényét siratja!</verse>
				<verse number="9">Gyászoljatok, sírjatok, ti papok, az Örökkévaló szolgái! Nincs többé étel- és italáldozat az Örökkévaló Templomában.</verse>
				<verse number="10">Elpusztult a szántóföld, gyászol a mező, elpusztult a gabona, nem lesz aratás, kiszáradt a szőlő, elmarad a szüret, nem termett az olajfa, elapadt az olaj.</verse>
				<verse number="11">Hiába remélt jó termést a szántóvető, siratja a búzát, az árpát, jajgatnak a szőlőművesek is, nem lesz már sem aratás, sem szüret!</verse>
				<verse number="12">Kipusztult a szőlő, száraz a borsajtó, kiszáradt a füge és a gránátalma, kiégett az alma és a datolyapálma, elszáradtak még a mező fái is! Bizony, kiveszett az öröm az emberek közül!</verse>
				<verse number="13">Jajgassatok, papok, öltsetek gyászruhát! Sírjatok, kik az oltárnál szolgáltok, öltözzetek zsákba, Istenem szolgái, éjjel-nappal abban járjatok! Gyászoljatok, mert megszűnt az étel- és italáldozat Istenetek Templomában!</verse>
				<verse number="14">Hirdessetek szent böjtöt, hívjátok össze a népgyűlést, gyűjtsetek össze minden vezetőt, hívjátok az ország lakóit az Örökkévaló házába, Istenetek Templomába! Kiáltsatok együtt az Örökkévalóhoz kegyelemért!</verse>
				<verse number="15">Jaj, az a nap! Mert közel az Örökkévaló napja, s mint a pusztító sereg, úgy jön el a Mindenható szavára!</verse>
				<verse number="16">Hiszen szemünk láttára tűnt el minden étel-ital, boldogság és öröm Istenünk házából!</verse>
				<verse number="17">Hiába vetettünk, elszáradt a mag a földben. Üres a magtár, düledezik a csűr, elmaradt az aratás, elszáradt a vetés.</verse>
				<verse number="18">Hogy bőgnek az éhes állatok! Nyugtalanul kóborolnak a marhacsordák, mert kiszáradtak a legelők. Sínylődnek még a nyájak is.</verse>
				<verse number="19">Hozzád kiáltok, Örökkévaló, mert tűz égette ki a puszták legelőit, láng perzselte föl a mező fáit. Nem maradt egy tenyérnyi zöld sem.</verse>
				<verse number="20">A mezei vadak is bőgve hozzád esengenek, mert kiszáradt forrás és patak, tűz perzselte föl a puszta legelőit!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Fújjátok meg a sófárt a Sionon! Fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen a föld minden lakója, mert közel az Örökkévaló napja, itt van már a küszöbön!</verse>
				<verse number="2">Sötétség és homály napja az, komor fellegek és köd uralja! Mire felkél a hajnal, seregek borítják el a hegyeket. Micsoda hatalmas, erős hadsereg! Nem volt ilyen még soha, nem is lesz többé, míg ember él a földön!</verse>
				<verse number="3">Előttük mintha pusztító tűz perzselne, utánuk mintha láng lobogna. Előttük a táj, mint az Édenkert, utánuk csak üszkös rom és pusztaság marad, semmi sem menekül meg tőlük.</verse>
				<verse number="4">Mint a vágtató lovak, úgy rohannak, mint rohamozó lovasok, úgy száguldanak.</verse>
				<verse number="5">Robognak a hegyek tetején, mint harci szekerek dübörögnek, mint a tarlótűz ropogása, rémítő zajjal robognak, ütközetre rohannak.</verse>
				<verse number="6">Elrémülnek láttukra a népek, minden arc elsápad.</verse>
				<verse number="7">Mint erős harcosok, rohannak a csatába. Mint ostromló katonák, felhágnak a falakra. Mind egyenesen rohannak, soraik fel nem bomlanak.</verse>
				<verse number="8">Mindegyik a maga ösvényén halad, társát nem akadályozza. Nekirontanak a fegyvereknek, de még sebet sem kapnak.</verse>
				<verse number="9">Lerohanják a várost, futkosnak a kőfal tetején, felmásznak a házfalon, betörnek az ablakon, mint a tolvaj.</verse>
				<verse number="10">Még a föld is belereszket, megremeg az ég is, elsötétül a Nap és Hold, a csillagok sem ragyognak,</verse>
				<verse number="11">mikor az Örökkévaló szava mennydörög, mikor hatalmas seregét szólítja. Rettenetes az ő serege! Ellenállhatatlan, mert az Örökkévaló parancsát teljesíti! Bizony, nagy és rettenetes az Örökkévaló napja! Ki tudja elviselni?</verse>
				<verse number="12">„De még most is hívlak benneteket! — mondja az Örökkévaló. — Jöjjetek vissza hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!</verse>
				<verse number="13">De szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat! Így térjetek vissza az Örökkévalóhoz, Istenetekhez, mert ő irgalmas és kegyelmes, türelme hosszú, szeretete erős, és örül, ha büntető ítéletét nem kell végrehajtania.</verse>
				<verse number="14">Talán megkönyörül rajtatok, és ítéletét mégsem hajtja végre, hanem áldást hagy maga után. S akkor ismét hozhattok az Örökkévalónak, Isteneteknek, étel- és italáldozatot!</verse>
				<verse number="15">Fújjátok meg a sófárt a Sionon! Hirdessetek szent böjtöt, hívjátok össze a népgyűlést,</verse>
				<verse number="16">gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a vezetőket, hozzátok a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki házából az ifjú férj, jöjjön fiatal felesége is, senki se maradjon távol!</verse>
				<verse number="17">A papok, az Örökkévaló szolgái, sírjanak a Templom és az oltár között, és mondják: „Könyörülj meg népeden, Örökkévaló, ne engedd, hogy örökséged gyalázzák a nemzetek! Ne uralkodjanak rajtuk, s ne gúnyolhassák őket: »Lássuk hát, hol van most Istenetek!«”</verse>
				<verse number="18">Akkor fellángolt az Örökkévaló féltő szeretete, és népének megkegyelmezett.</verse>
				<verse number="19">Ezt mondta nekik: „Most már adok nektek búzát, bort és olajat, hogy jóllakjatok, és bőségben éljetek! S többé nem hagyom, hogy a nemzetek gúnyoljanak titeket!</verse>
				<verse number="20">Elűzöm földetekről az északi sereget, messze hajítom, kietlen sivatagba vetem, elejét a Keleti-tengerbe, végét a Nyugati-tengerbe taszítom. Szörnyű dolgokat tett, ezért romlásának bűze az egekig ér, pusztulásának büdösségét messze földön érzik.</verse>
				<verse number="21">Ujjongj és örülj, te föld, ne félj, mert nagy dolgokat tesz veled az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="22">Mezei vadak, ne féljetek! Kizöldülnek a pusztai legelők megint, újra teremnek a gyümölcsfák, a szőlő és füge termésüket érlelik.</verse>
				<verse number="23">Sion fiai, ti is ujjongjatok, örüljetek az Örökkévalóban, Istenetekben, mert újra esőt ad nektek alkalmas időben. Hullat rátok korai esőt idejében, és késői esőt az első hónapban.</verse>
				<verse number="24">A szérűskertek megtelnek gabonával, a szőlőprésből bőven ömlik a must, az olajprésből meg az olívaolaj.</verse>
				<verse number="25">Kipótolom az elmaradt termést, amelyet a sáskák raja felemésztett, a meddő éveket, amelyeket elpusztított rátok küldött nagy seregem!</verse>
				<verse number="26">Bőven ehettek, megelégedtek, dicséritek Istenetek, az Örökkévaló nevét, mert csodálatosan bánt veletek! Nem vall szégyent népem soha többé!</verse>
				<verse number="27">Akkor majd megtudjátok, hogy Izráel népe között lakom, hogy én vagyok az Örökkévaló, Istenetek, és nincs más kívülem! Nem vall szégyent népem soha többé!</verse>
				<verse number="28">Ezek után kiöntöm Szellemem minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, az idősek álmokat látnak, a fiatalok pedig látomásokat kapnak.</verse>
				<verse number="29">Kiöntöm Szellemem azokban a napokban még a szolgákra is, férfiakra és nőkre egyaránt.</verse>
				<verse number="30">Csodálatos jeleket mutatok égen és földön: vért, tüzet és füstoszlopokat.</verse>
				<verse number="31">A Nap elsötétül, a Hold vérszínűre változik, mielőtt az Örökkévaló nagy és rettenetes napja megérkezik.</verse>
				<verse number="32">De mind megmenekülnek, akik segítségül hívják az Örökkévaló nevét, mert ők Sion hegyén és Jeruzsálemben menedéket találnak — megmondta ezt az Örökkévaló előre —, és a megmaradók között lesznek azok, akiket ő elhív.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">„Nézzétek! Abban az időben, azokban a napokban, mikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem népének sorsát,</verse>
				<verse number="2">egyúttal összegyűjtök minden nemzetet, leviszem őket a Jósafát völgyébe, és ott perbe szállok velük népem miatt. Bizony, ítéletet tartok fölöttük, örökségem, Izráel miatt, amelyet szétszórtak a nemzetek közé, és földem miatt, amelyet felosztottak maguk között.</verse>
				<verse number="3">Perelni fogok velük, amiért sorshúzással adták el népemet. Eladták a fiúkat, hogy prostituáltakat szerezzenek, eladták a leányokat, hogy bort vegyenek, és mulatozzanak.”</verse>
				<verse number="4">„Hát nektek mi dolgotok velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai? Bosszút akartok állni rajtam? Majd én fizetek meg nektek, és bosszútokat fejetekre fordítom vissza!</verse>
				<verse number="5">Bizony, megfizetek nektek, amiért elraboltátok ezüstöm, aranyam, templomotokba vittétek drága kincseim!</verse>
				<verse number="6">Júdából és Jeruzsálemből foglyokat szereztetek, s hogy vissza ne térhessenek földjükre, eladtátok őket a görögöknek!</verse>
				<verse number="7">Nézzétek, mit teszek: felveszem őket onnan, s visszahozom népemet a saját földjére! Rajtatok pedig bosszút állok ezért:</verse>
				<verse number="8">fiaitokat és leányaitokat Júda népének kezébe adom, ők pedig eladják azokat a sábaiaknak és a távoli népeknek” — az Örökkévaló mondja ezt.</verse>
				<verse number="9">Hirdessétek ezt a nemzetek között: készüljetek a háborúra! Készítsétek fel a harcosokat, gyűljenek össze a csapatok, vonuljanak föl, jöjjenek!</verse>
				<verse number="10">Még az ekéből is kardot kovácsoljatok, metszőkésből is dárdát készítsetek! Még a gyenge is mondja: „Erős vagyok!”</verse>
				<verse number="11">Jöjjetek, népek, mindenfelől, sietve gyűljetek össze, nemzetek! Ide vezesd harcosaidat, Örökkévaló!</verse>
				<verse number="12">„Keljenek fel mind a nemzetek, gyűljenek a Jósafát-völgybe mindenfelől, mert ott tartok fölöttük ítéletet!</verse>
				<verse number="13">Lendítsétek a sarlót, megérett az aratnivaló! Színig töltve szőlővel a sajtó, jöjjetek, tapossátok, áradjon a must! Csordulásig tele gonoszságukkal!</verse>
				<verse number="14">Tömegek, tömegek a Döntés Völgyében! Közel van az Örökkévaló napja a Döntés Völgyében!</verse>
				<verse number="15">Elsötétül a Nap és a Hold, a csillagok sem fénylenek.</verse>
				<verse number="16">Felharsan az Örökkévaló hangja Sionról, kiereszti hangját Jeruzsálemből, hogy ég és föld belereszket! De népének az Örökkévaló lesz menedéke, Izráel fiainak ő lesz erős kővára.</verse>
				<verse number="17">Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, Istenetek, aki Sionban lakom, szent hegyemen! Akkor szentté lesz Jeruzsálem, hová idegen többé be nem léphet.”</verse>
				<verse number="18">„Akkor a hegyeken szőlő és bor terem, a dombokról tej folyik, és Júda minden száraz patakmedrét majd víz árasztja el. Az Örökkévaló Templomából forrás fakad, és a Sittím völgyét megöntözi.</verse>
				<verse number="19">De Egyiptom földje pusztává lesz, Edom kietlen sivataggá, mert kegyetlenül bántak Júda népével, ártatlanokat öltek Izráelben.</verse>
				<verse number="20">Júda földje pedig virulni fog örökké, és Jeruzsálemet lakni fogják nemzedékről nemzedékre.</verse>
				<verse number="21">Mert megbosszulom az ártatlanok halálát, nem hagyom a gyilkosokat büntetlenül!” Akkor Sion lesz az Örökkévaló lakóhelye!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="30">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ezek Ámósznak, egy juhász gazdának a szavai, aki Tékoa városában élt. Ámósz akkor látta Izráelről ezeket a látomásokat, amikor Júdában Uzzijjá király, Izráelben pedig Jeroboám király, Jóás fia uralkodott, körülbelül két évvel a földrengés előtt.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondta Ámósz: „Az Örökkévaló kiált a Sionról, ahogy az oroszlán ordít, és megzendül hangja Jeruzsálemből, mint a mennydörgés. Kiszáradnak akkor a pásztorok legelői, s még a Kármel tetejét is aszály perzseli.”</verse>
				<verse number="3">Ezt mondja az Örökkévaló: „Megbüntetem Arám népét, mivel bűnt bűnre halmoznak. Így határoztam, és nem vonom vissza, mert Gileád lakóit oly kegyetlenül pusztították, ahogy a gabonát vasfogú cséplőszánnal csépelik.</verse>
				<verse number="4">Tüzet küldök hát Hazáél házára, amely elégeti Benhadad várait és palotáit.</verse>
				<verse number="5">Damaszkusz kapuiról leütöm a zárakat, kivágom Aven völgyéből az uralkodót, kiirtom Bét-Édenből a fejedelmet, Arám népét pedig fogságba küldöm Kírbe” — az Örökkévaló mondta ezt.</verse>
				<verse number="6">Ezt mondja az Örökkévaló: „Megbüntetem a filiszteusokat, mivel bűnt bűnre halmoztak. Így határoztam, és nem vonom vissza, mert egész falvakat ejtettek fogságba, hogy eladják őket rabszolgának Edomba.</verse>
				<verse number="7">Tüzet küldök hát Gáza várfalaira, amely elégeti várait és palotáit,</verse>
				<verse number="8">kivágom Asdódból az uralkodót, kiirtom Askelónból a fejedelmet, azután Ekron ellen fordulok, és elpusztul a filiszteusoknak még a maradéka is” — az Örökkévaló mondta ezt.</verse>
				<verse number="9">Ezt mondja az Örökkévaló: „Megbüntetem Tírusz lakóit, mivel bűnt bűnre halmoztak. Így határoztam, és nem vonom vissza, mert egész falvakat ejtettek fogságba, hogy eladják őket rabszolgának Edomba, s nem törődtek vele, hogy azok szövetséges testvéreik voltak.</verse>
				<verse number="10">Tüzet küldök hát Tírusz várfalaira, amely elégeti várait és palotáit.”</verse>
				<verse number="11">Ezt mondja az Örökkévaló: „Megbüntetem Edom népét, mivel bűnt bűnre halmoztak. Így határoztam, és nem vonom vissza, mert kivont karddal üldözték a saját rokonaikat, irgalom nélkül támadták őket, szüntelen haraggal, és könyörtelenül.</verse>
				<verse number="12">Ezért tüzet küldök Témánra, amely elégeti Bocra várait és palotáit.”</verse>
				<verse number="13">„Megbüntetem Ammon népét, mivel bűnt bűnre halmoztak. Így határoztam, és nem vonom vissza, mert Gileádban felhasogatták a terhes asszonyokat, hogy országuk területét kiterjesszék.</verse>
				<verse number="14">Tüzet gyújtok hát Rabbá várfalain, amely elégeti várait és palotáit, harci kiáltás és csatazaj közepette, a vihar és forgószél idején.</verse>
				<verse number="15">Királyukat száműzetésbe hurcolják, s vele mennek mind a főemberek is.” — az Örökkévaló mondta ezt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Ezt mondja az Örökkévaló: „Megbüntetem Moáb népét, mivel bűnt bűnre halmoztak. Így határoztam, és nem vonom vissza, mert meggyalázták Edom királyának sírját, mésszé égették csontjait.</verse>
				<verse number="2">Tüzet küldök hát Moábra, amely elégeti Kerijjót várait és palotáit. Elpusztul Moáb a csatazajban, harci kiáltás és a sófár hangja közepette.</verse>
				<verse number="3">Kivágom belőle az uralkodót, megölöm minden vezetőjét” — az Örökkévaló mondta ezt.</verse>
				<verse number="4">Ezt mondja az Örökkévaló: „Megbüntetem Júda népét, mivel bűnt bűnre halmoztak. Így határoztam, és nem vonom vissza, mert semmibe vették Törvényemet — az Örökkévaló tanítását —, és nem engedelmeskedtek parancsaimnak. Félrevezették őket bálványaik, amelyeket őseik is tiszteltek.</verse>
				<verse number="5">Tüzet küldök hát Júdára, amely elégeti Jeruzsálem tornyait és palotáit.”</verse>
				<verse number="6">Ezt mondja az Örökkévaló: „Megbüntetem Izráel népét, mivel bűnt bűnre halmoztak. Így határoztam, és nem vonom vissza, mert eladták rabszolgának az igazat, már egy csekély adósság miatt is. Eladták rabszolgának a szegényt, bár csak egy pár saru árával tartozott.</verse>
				<verse number="7">Letapossák a szegény nincstelent, mint a föld porát, félrelökik az útból a nyomorultat. Apa és fia ugyanahhoz a szolgaleányhoz járnak, s nevemre gyalázatot hoznak.</verse>
				<verse number="8">Zálogba vett ruhákon hevernek minden egyes oltár mellett, és isteneik házában bort isznak, amelyet a megbírságoltaktól kaptak.</verse>
				<verse number="9">Pedig én voltam, aki kiirtottam az emóriakat, akik magasak voltak, mint a cédrus, és erősek, mint a tölgy! Bizony, elpusztítottam őket gyökerestül-ágastul, hogy földjüket Izráelnek adjam.</verse>
				<verse number="10">Én voltam, aki kihoztalak, Izráel, Egyiptom földjéről, és vezettelek a lakatlan pusztában negyven esztendeig, hogy az emóriak földjét neked adjam!</verse>
				<verse number="11">Én voltam, aki fiaitok közül prófétákat választottam, ifjaitok közül nazírokat neveltem! Nem így van-e, Izráel? De bizony igen!” — az Örökkévaló mondta ezt.</verse>
				<verse number="12">„Ti pedig borral itattátok a nazírokat, a prófétákra meg ráparancsoltatok, hogy ne prófétáljanak!</verse>
				<verse number="13">Ó Izráel, terhemre vagytok, mint kévék megrakott szekérnek!</verse>
				<verse number="14">Ezért nem menekülhettek meg a büntetéstől: nem futhat el a gyorslábú sem, az erőst is elhagyja ereje, a hős harcos sem marad életben,</verse>
				<verse number="15">nem tud ellenállni az íjász sem, nem menekülhet, aki gyorsan fut, sem aki lovon vágtat!</verse>
				<verse number="16">Azon a napon a bátor szívű hős is fegyverét eldobva, meztelen menekül!” — az Örökkévaló mondta ezt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Ezért hát, Izráel fiai, halljátok meg az Örökkévaló szavát, amelyet ellenetek mondott, egész nemzetségetek ellen, amelyet Egyiptomból felhozott!</verse>
				<verse number="2">„Csak titeket választottalak a föld összes nemzetei közül, hogy közösségben éljetek velem, ezért büntetlek meg titeket minden bűnötökért!</verse>
				<verse number="3">Hogyan is járhatnak ketten együtt, ha egymással meg nem egyeztek előbb?”</verse>
				<verse number="4">Ordít-e az oroszlán a bozótban, ha nem talált zsákmányt? Morog-e az oroszlán a barlangjában, ha nem szerzett prédát?</verse>
				<verse number="5">Csapdába esik-e a madár a földön, ha nem állítottak előbb csapdát neki? Felpattan-e a csapda a földről, ha semmit sem fogott?</verse>
				<verse number="6">Ha megfújják a sófárt a városfalon, nem riad-e meg a nép? Történhet-e valami baj a városban, ha nem az Örökkévaló szerezte azt?</verse>
				<verse number="7">Mert Uram, az Örökkévaló nem tesz semmit anélkül, hogy titkát ki ne jelentené szolgáinak, a prófétáknak.</verse>
				<verse number="8">Mikor az oroszlán ordít, ki ne félne? Amikor Uram, az Örökkévaló szól, ki ne prófétálna?</verse>
				<verse number="9">Hirdessétek ezt Filisztea és Egyiptom magas tornyairól: „Gyűljetek össze Samária hegyein, nézzétek ezt a zűrzavart a városban, lássátok az elnyomottak nyomorúságát!”</verse>
				<verse number="10">Ezt mondja az Örökkévaló Samária lakosairól: „Már nem is tudnak jót tenni, csak erőszakkal szerzett kincseket gyűjtenek palotáikban.”</verse>
				<verse number="11">Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Elfoglalja földeteket az ellenség, lerombolja váraitokat, kirabolja palotáitokat.”</verse>
				<verse number="12">Ezt mondja az Örökkévaló: „Mikor az oroszlán elragad a nyájból egy juhot, abból a pásztornak csak egy-két lábszár, vagy a füle marad. Ugyanígy, Samária lakosai közül is csak néhányan menekült marad életben, a többi mind elpusztul! A menekültek kezében szinte semmi sem marad: talán egy darab ruha, vagy egy takaró, a többi vagyonuk mind elpusztul!”</verse>
				<verse number="13">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene: „Halld meg ezt, és figyelmeztesd Jákób népét:</verse>
				<verse number="14">Amikor megbüntetem Izráelt bűnei miatt, Bételt is megbüntetem: letöröm oltárainak szarvait, és a földre dobom.</verse>
				<verse number="15">Szétrombolom a városi házakat és a vidéki nyaralókat, összedőlnek az elefántcsonttal díszített paloták, elpusztulnak a kis és nagy házak egyaránt”. — ezt mondta az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Halljátok meg ezt az üzenetet, ti gazdag samáriai asszonyok, akik meghíztatok a jólétben, mint a básáni tehenek, akik elnyomjátok a szegényeket, letiporjátok a nincsteleneket, akik férjeitekkel bort hozattok, hogy annál mulassatok!</verse>
				<verse number="2">Megesküdött Uram, az Örökkévaló, a saját szentségére, hogy eljön az idő, amikor foglyul ejtenek és elhurcolnak titeket, gyermekeitekkel együtt, ahogy hálóba kerítik a nagy halakat, és horoggal kifogják a kis halakat.</verse>
				<verse number="3">A városfal törésein át menekültök ki, és a Hermón felé hajtanak el benneteket — ezt mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="4">„Menjetek csak Bételbe, hogy ott vétkezzetek! Menjetek csak Gilgálba, hogy bűnt bűnre halmozzatok! Vigyétek áldozataitokat minden reggel, meg tizedeiteket a háromnapos ünnepekre,</verse>
				<verse number="5">vigyétek csak a kovászos ételáldozatot, dicsekedjetek csak a hálaáldozattal, hadd lássa mindenki! Hiszen ti így szeretitek, Izráel fiai, nem igaz?!” — ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="6">„Ezért éhínséget küldtem rátok minden városban, hogy még kenyér sem maradt házaitokban, de mégsem fordultatok vissza hozzám!” — ezt mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="7">„Elvettem tőletek a tavaszi esőt, mikor a gabon legjobban kívánta volna. Egyik városra küldtem esőt, a másik szárazon maradt. Egyik mezőre esett, a másik teljesen kisült.</verse>
				<verse number="8">Két-három város lakói tántorogtak egy kúthoz ivóvízért, de nem jutott mindenkinek, mégsem fordultatok vissza hozzám!” — ezt mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="9">„Kertjeitek és szőlőitek termését betegségekkel pusztítottam el, füge- és olajfáitokat lerágták a sáskák, mégsem fordultatok vissza hozzám!” — ezt mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="10">„Betegséggel vertelek meg titeket, járványokkal, mint egykor Egyiptom lakóit, ifjaitokat kiszolgáltattam a kard élének, lovaitokat zsákmányul adtam ellenségeiteknek, táborotokat orrfacsaró hullabűz borította, mégsem fordultatok vissza hozzám!” — ezt mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="11">„Úgy elpusztítottam néhány városotokat, ahogy eltöröltem Sodomát és Gomorát, s mint a tűzből kikapott üszkös fadarab, olyan lett, aki megmaradt, mégsem fordultatok vissza hozzám!” — ezt mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="12">„Emiatt így bánok majd veled, Izráel! S mivel így bánok veled, készülj ítéletemre, mert bizony Istened elé kell állanod!”</verse>
				<verse number="13">Ő az, aki hegyeket formál, és szelet teremt. Ő teremti az ember szellemét, és gondolatait kijelenti az embereknek. Ő változtatja a hajnalt sötétséggé, és lépdel a föld magaslatain. Örökkévaló, Seregek Ura és Istene — ez az ő neve!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Halld meg ezt, Izráel népe! Halld meg siratóénekem, amellyel gyászollak téged!</verse>
				<verse number="2">„Jaj, elesett Izráel szűz leánya, fel sem kel soha többé! Olyanná lett, mint akit fegyver sújtott porba! Saját földjén terült el, ott hagyták egyedül, nincs, aki fölemelje!”</verse>
				<verse number="3">Mert ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ha egy városból ezren indultok csatába, csak száz tér vissza élve, ha százan indultok, csak tíz tér haza épségben.”</verse>
				<verse number="4">Ezt üzeni az Örökkévaló Izráel népének: „Engem keressetek, hogy éljetek!</verse>
				<verse number="5">Ne Bételbe igyekezzetek, ne Gilgálba siessetek! Beérsebába se menjetek át, hiszen Gilgál lakóit száműzetésbe hurcolják, Bételt meg porig rombolják!”</verse>
				<verse number="6">Ti, akik elcsavarjátok a jogosságot, és lábbal tiporjátok az igazságosságot, az Örökkévalót keressétek, és élni fogtok! Különben olthatatlan tűz gyullad fel József házában, amely még Bételt is porrá égeti!</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8">Ő az, aki a Fiastyúkot és a Kaszás-csillagot teremtette, a sűrű sötétséget hajnallá változtatja, a nappalt meg éjszakává. Ő szólítja elő a tengerek vizét, és elborítja a föld színét vele. Örökkévaló — ez az ő neve!</verse>
				<verse number="9">Ő sújt le a hatalmasokra, mint a villám, és hirtelen elpusztítja váraikat.</verse>
				<verse number="10">Ti gyűlölitek azt, aki nyilvánosan elítéli az igazságtalanságot, és utáljátok, mert igazat mond.</verse>
				<verse number="11">Tudjátok meg hát: mivel letapostátok a szegényeket, és elvettétek tőlük még a kenyérnek való gabonát is, ezért hiába építitek előkelő házaitokat, nem fogtok bennük lakni soha! Hiába gondozzátok szép szőlőiteket, meg sem kóstolhatjátok a borát!</verse>
				<verse number="12">Jól tudom, milyen sok bűn terhel titeket, s milyen sokat vétkeztetek: nyomorgatjátok az igazakat, elfogadjátok a megvesztegetést, megfosztjátok jogaiktól a szegényeket a bíróság előtt.</verse>
				<verse number="13">Ezért, aki értelmes, bölcsebb, ha hallgat, mert gonosz időket élünk.</verse>
				<verse number="14">Törekedjetek inkább a jóra, ne a rosszra, akkor nyugodtan élhettek, s az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene valóban veletek lesz, ahogyan mondogatjátok!</verse>
				<verse number="15">Gyűlöljétek a gonoszt, és szeressétek a jót, állítsátok helyre az igazságos ítélkezést! Akkor talán megkönyörül rajtatok az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene, és megkegyelmez Izráel maradékának.</verse>
				<verse number="16">Ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene: „Minden utcán keservesen jajgatni fognak, és a tereken rémülten kiáltoznak. Siratni hívják még a földműveseket is, a siratóasszonyokkal együtt, hogy jajgassanak.</verse>
				<verse number="17">Bizony, minden szőlőskertben sírni fognak, amikor átmegyek közöttetek!” — ezt mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="18">Jaj nektek, akik kívánjátok az Örökkévaló napját! Mit reméltek az ő napjától? Hiszen számotokra sötét az a nap, nem világosság!</verse>
				<verse number="19">Úgy jártok vele, mint aki oroszlán elől fut, és medve támadja meg. Vagy a házába menekülve a falhoz támaszkodik, s ott marja meg a vipera.</verse>
				<verse number="20">Hiszen számotokra sötétséget hoz az a nap, nem világosságot! Bizony, sűrű homályt, amelyben még halvány fénysugár sincs!</verse>
				<verse number="21">„Gyűlölöm vallásos ünnepeiteket, nem szenvedhetem tovább! Nem gyönyörködöm ünnepi gyűléseitekben!</verse>
				<verse number="22">Hiába hoztok elém égő- és ételáldozatokat, nem fogadom el tőletek, hizlalt hálaáldozati állataitokra rá sem nézek!</verse>
				<verse number="23">Elegem van dicsőítő énekeitek zajából! Hallani sem bírom hárfátok dallamát!</verse>
				<verse number="24">Inkább áradjon az ítélet, zúduljon alá az igazság, mint a hirtelen támadt árvíz, vagy a medréből kilépő folyó!”</verse>
				<verse number="25">„Izráel, égőáldozatokat és ételáldozatokat hoztál nekem negyven évig, a pusztai vándorlás idején.</verse>
				<verse number="26">De hordoztátok isteneitek, Szikkút, Molok, Kijjún, meg a csillagok isteneinek bálványait, amelyeket magatoknak készítettetek!</verse>
				<verse number="27">Ezért hát messzire űzlek titeket, száműzetésbe hurcolnak benneteket, Damaszkuszon is túlra!” — ezt mondja az, kinek neve Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Jaj nektek, akik gondtalan jólétben éltek a Sionon! Jaj nektek, akik önelégült elbizakodottságban éltek Samáriában, akik magatokat a legkülönb nép vezetőinek tartjátok, hiszen hozzátok fordul tanácsért egész Izráel!</verse>
				<verse number="2">Menjetek csak el Kalnéba, nézzetek szét a nagy Hamátban, járjátok be Gát városát a filiszteusok földjén! Különbek vagytok-e náluk? Nem nagyobb-e országuk a tieteknél?</verse>
				<verse number="3">Jaj nektek, akik a veszedelem napját távolinak gondoljátok, pedig tetteitekkel éppen ti sürgetitek jövetelét!</verse>
				<verse number="4">Jaj nektek, akik díszes pamlagon heverésztek, elefántcsonttal díszített nyoszolyákon nyújtózkodtok, akik báránysülttel lakomáztok, s levágjátok a borjakat magatoknak,</verse>
				<verse number="5">hárfát pengetve dalolgattok, és hangszereket készítetek magatoknak, mint Dávid,</verse>
				<verse number="6">akik öblös korsókból isszátok a bort, s drága illatszerekkel kenegetitek magatokat, de József népe romlásán nem bánkódtok!</verse>
				<verse number="7">Elsők lesztek hát, akiket száműzetésbe hurcolnak, s vége szakad a henyélők lakomáinak!</verse>
				<verse number="8">Uram, az Örökkévaló megesküdött önmagára, ezt mondta az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene: „Utálom, amire Jákób népe oly büszke, gyűlölöm várait és palotáit, ezért kiszolgáltatom a várost ellenségeinek, és kezükbe adok mindenkit, aki csak benne lakik.”</verse>
				<verse number="9">Akkor, ha tízen maradnak élve egy családból, még azok is meghalnak.</verse>
				<verse number="10">S ha eljön egy rokon, hogy kivigye a házból a holttesteket, hogy elégesse őket; megkérdezi azt, aki a házban maradt: „Van-e még ott valaki más?” Az meg válaszol: „Nem, nincs más, hála…”. De a másik félbeszakítja: „Hallgass! Ki ne mondd az Örökkévaló nevét!”</verse>
				<verse number="11">Mert nézzétek, az Örökkévaló parancsol, és darabokra töri a nagy házakat, apró törmelékké zúzza a kis házakat!</verse>
				<verse number="12">Vajon vágtatnak-e a lovak a sziklákon? Vagy felszánthatjátok-e ökrökkel a tengerpartot? De ti az igaz ítéletet keserű méregre cseréltétek! Az igazságosság gyümölcse helyett üröm terem nálatok!</verse>
				<verse number="13">Dicsekedtek vele, hogy Lódebárt elfoglaltátok. Kérkedve mondjátok: „Lám, a magunk erejével foglaltuk el Karnaim várát!”</verse>
				<verse number="14">„Ezért hát, Izráel, ellened indítok egy népet — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene —, elnyomnak és sanyargatnak majd téged egész földeden, a hamáti úttól az Arava-völgyig.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban: Kaszálórétet láttam, a királyi kaszálás után, amikor újra nőni kezdett a fű. Az Örökkévaló sáskarajt formált, és ráküldte a zöldellő mezőre.</verse>
				<verse number="2">Mikor a sáskák már egészen csupaszra tarolták a rétet, felkiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Könyörgök, bocsáss meg nekünk, különben Jákób népe nem éli túl ezt a csapást, hiszen már csak maroknyian maradtunk meg!”</verse>
				<verse number="3">Akkor az Örökkévaló megengesztelődött, és visszahívta a csapást. „Jól van, ez nem fog bekövetkezni” — mondta.</verse>
				<verse number="4">Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban. Tüzet hívott elő, hogy azzal büntesse meg népét. A tűz elpusztította a nagy mélységet, és már a megművelt földeket is kezdte elégetni.</verse>
				<verse number="5">Akkor felkiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Könyörgök, állítsd meg a csapást, különben Jákób népe nem éli túl, hiszen már csak maroknyian maradtunk meg!”</verse>
				<verse number="6">Akkor az Örökkévaló megengesztelődött, és visszahívta a csapást. „Jól van, ez sem fog bekövetkezni” — mondta.</verse>
				<verse number="7">Majd ezt mutatta nekem látomásban: az Úr egy fal tetején állt, és kezében függőónnal vizsgálta, hogy a fal függőleges-e.</verse>
				<verse number="8">Ezt kérdezte tőlem az Örökkévaló: „Ámósz, mit látsz?” „Függőónt” — válaszoltam. Akkor ő így folytatta: „Látod, függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, és nem kímélem meg őket többé a büntetéstől!</verse>
				<verse number="9">Bizony elpusztulnak Izsák népének magaslatai, romhalmazzá lesz Izráelben minden szent épület, és fegyverrel támadok Jeroboám király családjára!”</verse>
				<verse number="10">Amacjá, a bételi szentély papja üzenetet küldött Jeroboámnak, Izráel királyának: „Királyom, Ámósz lázadást szít ellened a nép között. Nem tűrheti tovább az ország Ámósz beszédét!</verse>
				<verse number="11">Mert azt mondta: »Jeroboám meghal a csatában, Izráel népét pedig kétségtelenül száműzetésbe hurcolják, messze földre.«”</verse>
				<verse number="12">Azután Amacjá ezt mondta Ámósznak: „Próféta, menj el innen, siess vissza Júda földjére! Ott keresd meg a kenyeredet, ott prófétálj!</verse>
				<verse number="13">Itt, Bételben, nem prófétálhatsz többé, mert ez a király szent helye, és királyságának temploma!”</verse>
				<verse number="14">Ámósz így válaszolt Amacjának: „Nem vagyok én próféta, sem a próféták tanítványa. Gazdálkodó vagyok, juhokat, marhákat tenyésztek, gyümölcsfákat gondozok.</verse>
				<verse number="15">De az Örökkévaló elhívott a nyájam mellől, s azt mondta nekem: »Menj, és prófétálj Izráelnek, népemnek!«</verse>
				<verse number="16">Most hát hallgasd meg Amacjá, mit üzen neked az Örökkévaló! Te azt mondod, ne prófétáljak Izráel ellen, ne szóljak Izsák népe ellen.</verse>
				<verse number="17">Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked: »Feleséged prostituálttá lesz a városban, fiaidat és leányaidat fegyverrel ölik meg, birtokod elveszik, és felosztják az idegenek, te magad idegen földön halsz meg, Izráelt pedig száműzetésbe hurcolják!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban: Egy kosár érett gyümölcsöt láttam.</verse>
				<verse number="2">Ezt kérdezte: „Ámósz, mit látsz?” „Egy kosár érett gyümölcsöt” — válaszoltam. Akkor így folytatta: „Megérett az ítéletre népem, nem kímélem meg a büntetéstől többé!</verse>
				<verse number="3">Azon a napon a templomi ének helyett siratóének hallatszik — mondja Uram, az Örökkévaló —, temérdek hulla hever majd mindenütt, és szótlanul hordják halomba.”</verse>
				<verse number="4">Halljátok meg ezt, ti kereskedők, akik letapossátok a szegényeket, és pusztítjátok a nyomorultakat!</verse>
				<verse number="5">Akik azt mondjátok magatokban: „Bárcsak elmúlna már az Újhold ünnepe, hogy megint árulhatnánk a gabonát! Mikor lesz már vége a szombatnak, hogy eladhassuk a búzát? Kisebbítsük meg a mértéket, emeljük fel az árakat, hamisítsuk meg a mérleget,</verse>
				<verse number="6">adjuk el a szemetes gabonát is! Vásároljunk adósrabszolgákat a szegények közül, vegyük meg a nincsteleneket, még ha csak egy pár saru árával tartoznak is!”</verse>
				<verse number="7">Önmagára esküdött az Örökkévaló, Jákób Dicsősége: „Nem felejtem el soha e nép gonosztetteit!</verse>
				<verse number="8">Hát ne rendüljön meg a föld miattuk? Bizony, mindannyian gyászolni fognak! Az egész ország beleremeg, emelkedik, majd lesüllyed, ahogy a Nílus árad és apad”.</verse>
				<verse number="9">„Azon a napon lenyugtatom a napot délidőben — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, fényes nappal sötétségbe borítom az egész földet.</verse>
				<verse number="10">Ünnepeiteket gyászolássá változtatom, énekeiteket pedig siratóénekké. Minden derékra zsákruhát kötök, mindegyikőtök fejét kopaszra nyírom, s olyan gyászba borítalak titeket, mint ahogy az egyszülött fiút siratják. Bizony, keserves lesz számotokra az a nap és keserű!”</verse>
				<verse number="11">„Bizony, eljönnek a napok — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, mikor éhséget küldök a földre, de nem kenyérre éheznek majd! Szomjúságot bocsátok rájuk, de nem vízre szomjaznak! Az Örökkévaló szavát kívánják, igéjére éheznek és szomjaznak!</verse>
				<verse number="12">Vándorolnak egyik tengertől a másikig, és északtól keletig, futnak, hogy keressék az Örökkévaló beszédét, de nem találják majd sehol!”</verse>
				<verse number="13">„Azon a napon a szép fiatal leányok és az erős ifjak mind elepednek a szomjúság miatt!</verse>
				<verse number="14">Mind elesnek, mivel Samária szégyenletes bálványaira esküdtek: »Dán istenére mondom!« és: »A beérsebai útra mondom!« Elesnek, bizony, és fel sem kelnek többé!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt, és ezt mondta: „Sújts le az oszlopfőre, hogy még az alap is megremegjen! Döntsd rá az egész házat a benne lévők fejére! Akik életben maradnak, azokat fegyverrel ölöm meg. Egy sem fog elszaladni, senki sem menekülhet!</verse>
				<verse number="2">Ha leásnak, erőszakkal betörnek a Seolba, onnan is előhúzom őket. Ha felkapaszkodnak az égbe, onnan is lerántom őket.</verse>
				<verse number="3">Ha a Kármel tetején rejtőznek el, ott is megtalálom, és megragadom őket. Ha a tenger mélyén bújnak el, hogy ne lássam őket, ott is parancsolok a kígyónak, hogy marja meg őket.</verse>
				<verse number="4">Ha ellenségeik fogságba hurcolják őket, ott is parancsolok a fegyvernek, hogy ölje meg őket. Bizony szemmel tartom népemet, de nem a javukra, hanem a vesztükre!”</verse>
				<verse number="5">Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura megérinti a földet, és az beleremeg, emelkedik és lesüllyed, akár a Nílus vize Egyiptomban. A föld lakosai pedig mind sírnak és gyászolnak.</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló a Mennyben építette lakóhelyét, és a Földre alapozta az ég boltozatát. Ő szólítja elő a tengerek vizét, és elborítja a föld színét vele, Ő az Örökkévaló — ez az ő neve!</verse>
				<verse number="7">Ezt mondja az Örökkévaló: „Izráel népe! Olyanok lettetek számomra, mint Etiópia népe, vagy mint bármely más nép. Igaz, én hoztam föl Egyiptomból Izráelt, de a filiszteusokat is én hoztam el Kréta szigetéről, Arám népét meg Kírből.”</verse>
				<verse number="8">Uram, az Örökkévaló szemmel tartja Izráel királyságát, amelyet elborított a bűn. „Bizony, eltörlöm azt a föld színéről — ezt mondja az Örökkévaló —, de Jákób népét mégsem pusztítom el teljesen!</verse>
				<verse number="9">Nézzétek és lássátok: Parancsolok, és megrostálom népemet, Izráelt, a nemzetek között, mint ahogy a búzát kirostálják. De egyetlen szemecske sem esik a földre!</verse>
				<verse number="10">Népem bűnöseit mind fegyver öli meg, bár azt hiszik, hogy őket baj nem érheti”.</verse>
				<verse number="11">„Azon a napon újra fölállítom Dávid leomlott sátorát, repedéseit és romlásait kijavítom, hogy mint régen volt, olyan legyen. Igen, újjáépítem teljesen,</verse>
				<verse number="12">hogy örököljék Edom maradékát, meg akik a nemzetekből megmaradnak, mindazokat, akik nevemet viselik — mondja az Örökkévaló, aki ezt be is teljesíti.</verse>
				<verse number="13">Bizony, eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, amikor olyan bőségesen megáldalak titeket, hogy a szántó utoléri az aratót, aki szőlőt szüretel, utoléri a vetőt. A hegyoldalakról árad majd a must, s a dombokról bor-patakok folynak.</verse>
				<verse number="14">Népem, Izráel sorsát jóra fordítom. Romba dőlt városaikat újra felépítik, s laknak bennük, szőlőket telepítenek, és a saját borukat isszák.</verse>
				<verse number="15">Én telepítem le őket ismét a földjükre. Többé ki nem szaggatja őket senki arról a földről, amelyet én adtam nekik!” — ezt mondja Istened, az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="31">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ezt a látomást kapta Abdiás. Ezt mondta Uram, az Örökkévaló Edomról: Hírt hallottunk az Örökkévalótól, hírnököt küldött a nemzetekhez, aki ezt hirdette nekik: „Készüljetek, és jöjjetek, támadjuk meg Edomot!”</verse>
				<verse number="2">„Bizony, te vagy a legkisebb a nemzetek között, mindenki megvet és megutál téged.</verse>
				<verse number="3">A saját büszkeséged vezetett félre: mivel magas sziklák rejtekében laksz, fenn a magasban, ezt gondoltad: »Ugyan, ki tudna legyőzni engem?!«</verse>
				<verse number="4">Pedig hiába szállnál oly magasra, mint a sas, hiába raknád fészked a csillagok közé, onnan is letaszítanálak” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="5">„Ha tolvajok törnek be egy házba, ha éjjel rablók törnek az otthonodba, csak annyit visznek el, amennyi valóban kell nekik. Ha szüretelők szedik a szőlőt, egy keveset ők is hagynak rajta. De téged, Ézsau népe, ellenségeid teljesen elpusztítanak! Felkutatják minden elrejtett kincsedet, úgy kirabolnak, hogy semmid sem marad!</verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Szövetségeseid becsapnak, országodból kiűznek, akikkel békességben éltél, elfoglalják földedet, bizalmas barátaid csapdát állítanak neked, de észre sem veszed.</verse>
				<verse number="8">Azon a napon — azt mondja az Örökkévaló — kipusztítom a bölcseket Edomból, és minden értelmet Ézsau hegyeiről.</verse>
				<verse number="9">Rettegnek vitéz harcosaid, Témán, mert mindet leöldösik, egy sem marad élve Ézsau hegyén!</verse>
				<verse number="10">Bizony, utolér téged a büntetés, mindazért, amit testvéred, Jákób ellen elkövettél. Elborít a szégyen, és mindörökre kiirtanak téged, mert testvéredet öldökölted kegyetlenül!</verse>
				<verse number="11">Amikor Jeruzsálem kapuján idegenek törtek be, amikor kincseire sorsot vetettek, amikor kirabolták, és lakóit elhurcolták, testvérednek nem segítettél, hanem a rablókkal együtt zsákmányoltál!</verse>
				<verse number="12">Nem kellett volna kárörvendőn nézned testvéredre! Nem kellett volna örülnöd Júda népe pusztulásán büntetése napján! Nem lett volna szabad nagy hangon kérkedned nyomorúságuk láttán!</verse>
				<verse number="13">Miért mentél be népem kapuján, szerencsétlenségük idején? Miért nézted gyönyörködve népem romlását? Nem lett volna szabad vagyonukra kezed kinyújtanod nyomorúságuk idején!</verse>
				<verse number="14">Hogy nem féltél az utakra állni, hogy népem menekültjeit levágjad?! Hogy merted a megmaradtakat kiszolgáltatni ellenségeiknek?!</verse>
				<verse number="15">Bizony, közel az Örökkévaló napja, és minden nemzetet elér! Ezért, ahogy másokkal bántál, úgy bánnak majd veled is, Edom! Bizony, minden gonosztetted visszaszáll a fejedre!</verse>
				<verse number="16">Ahogy ittatok haragom poharából szent hegyemen, majd úgy isznak mind az összes nemzetek is! Bizony, megisszák egészen, lenyelik, bármilyen keserű, s úgy eltűnnek a föld színéről, hogy még nyomuk sem marad!</verse>
				<verse number="17">De a Sion hegyén lesznek azok, akik megmenekülnek, és szent népemmé lesznek. Jákób népe ismét birtokba veszi földjét, mint az örökségét.</verse>
				<verse number="18">Bizony, Jákób népe olyan lesz, mint a tűz, József családja, mint a láng! Elpusztítják Ézsau népét, mint szalmát a tűz, hogy még írmagjuk sem marad!” — mert az Örökkévaló mondta ezt.</verse>
				<verse number="19">Izráel népe elfoglalja Ézsau hegyeit délen, s a filiszteusok földjét, nyugat felé. Letelepülnek Efraim és Samária vidékére, Benjámin törzse pedig Gileádba.</verse>
				<verse number="20">Akiket száműztek Izráelből, nagy seregben jönnek vissza Kánaán földjére, s elfoglalják egészen Sareptáig. Akiket pedig Jeruzsálemből hurcoltak el, Szefáradból térnek vissza, és letelepednek a déli városokban.</verse>
				<verse number="21">Sion hegyére a győztes szabadítók mennek föl, hogy ítéletet tartsanak Ézsau hegye fölött, és az Örökkévalóé lesz a királyi uralom.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="32">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava érkezett Jónáshoz, Amittaj fiához:</verse>
				<verse number="2">„Készülj az útra, sietve menj Ninivébe, a nagy városba, figyelmeztesd lakóit a közelgő veszedelemre, mivel tudok róla, hogy mennyi gonoszságot követtek el, és meg fogom büntetni őket ezért!”</verse>
				<verse number="3">Jónás azonban el akart futni az Örökkévaló elől, és elhatározta, hogy éppen az ellenkező irányba, Társisba utazik. Ezért lement Jáfó kikötőjébe, és keresett ott egy Társisba induló hajót. Miután kifizette az útiköltséget, felszállt a hajóra, hogy a többi utassal együtt Társisba menjen. Így akart elmenekülni az Örökkévaló elől.</verse>
				<verse number="4">El is indultak, de az Örökkévaló erős szelet küldött, és oly hatalmas vihart támasztott a tengeren, hogy a hajó már-már összetört.</verse>
				<verse number="5">A hajósok rémülten kiáltottak segítségért: ki-ki a maga istenéhez imádkozott. A rakományt a tengerbe dobálták, hogy ezzel is könnyítsenek a hajón. Jónás azonban félrehúzódott a hajó belsejébe, és lefeküdt aludni.</verse>
				<verse number="6">A kapitány felfedezte, és rákiáltott: „Ébredj föl! Hogy tudsz ilyenkor aludni?! Kiálts az istenedhez, hátha megkönyörül rajtunk, és nem veszünk el!”</verse>
				<verse number="7">A hajósok ekkor elhatározták, hogy kiderítik, ki miatt támadt ez a nagy vihar. Ezért sorsot húztak, és a sors Jónásra esett.</verse>
				<verse number="8">„Mondd meg az igazat, miért kerültünk ilyen nagy viharba? Ki vagy te, és mi a mesterséged? Hol van a hazád, és honnan jössz? Melyik néphez tartozol?” — kérdezték.</verse>
				<verse number="9">Jónás így válaszolt: „Héber vagyok, és az Örökkévalót, a menny Istenét tisztelem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette.”</verse>
				<verse number="10">Amikor azt is bevallotta, hogy az Örökkévaló elől menekül, az emberek még jobban megrémültek, és azt kérdezték: „Hogy tehettél ilyet?!”</verse>
				<verse number="11">Közben a vihar egyre nagyobb erővel tombolt. Akkor megkérdezték Jónást: „Mit tegyünk veled, hogy a vihar lecsendesedjen?”</verse>
				<verse number="12">„Dobjatok a tengerbe — válaszolta ő —, akkor a vihar lecsendesül, és a tenger megnyugszik. Hiszen jól tudom, hogy miattam támadt ez a szörnyű vihar.”</verse>
				<verse number="13">A hajósok ennek ellenére teljes erővel próbáltak a partra evezni, de hiába, mert a vihar egyre jobban dühöngött.</verse>
				<verse number="14">Akkor minden hajós az Örökkévalóhoz kiáltott: „Örökkévaló, kérünk téged, ne engedd, hogy mind elpusztuljunk emiatt az ember miatt! Kérünk, ne terheljen bennünket egy ártatlan ember meggyilkolásának a bűne! Te pedig, Örökkévaló, tegyél úgy, ahogy jónak látod!”</verse>
				<verse number="15">Azután felkapták Jónást, és bedobták a tengerbe, amely azonnal lecsillapodott.</verse>
				<verse number="16">Ezt látva az emberek még inkább félték és tisztelték az Örökkévalót: áldozatokat mutattak be, és fogadásokat tettek neki.</verse>
				<verse number="17">Az Örökkévaló pedig odaküldött egy hatalmas halat, hogy nyelje el Jónást, aki három nap és három éjjel a hal gyomrában maradt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Jónás így imádkozott Istenéhez, az Örökkévalóhoz a hal gyomrában:</verse>
				<verse number="2">„Az Örökkévalóhoz kiáltottam szorult helyzetemben, és ő meghallgatott engem! A halál gyomrából kiáltottam hozzád, mégis meghallottad hangomat!</verse>
				<verse number="3">Mert a mélységbe hajítottál, a tenger közepébe dobtál, körülvett az áradat, összecsaptak hullámaid a fejem fölött, s örvényeid elborítottak.</verse>
				<verse number="4">Már azt gondoltam: bizony végleg eltaszítottál szemed elől! Vajon láthatom-e még valaha szent Templomodat?</verse>
				<verse number="5">Bezárult fölöttem a mély víz, elborít az ár, a torkomig ér, hínár szövődött fejemre,</verse>
				<verse number="6">a hegyek alapjáig süllyedtem, örökre bezárultak a föld reteszei mögöttem! Örökkévaló Isten, te mégis kiemelted lelkem a pusztulásból!</verse>
				<verse number="7">Mikor elcsüggedtem, rád emlékeztem, imádságom feljutott eléd, szent Templomodba.</verse>
				<verse number="8">Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, elhagyják az egyetlent, aki könyörülhet rajtuk!</verse>
				<verse number="9">De én hálával áldozom neked, Istenem, és fogadásaimat megadom! Bizony, az Örökkévalótól jön a szabadulás!”</verse>
				<verse number="10">Akkor szólt az Örökkévaló a halnak, az pedig kivetette Jónást a tenger partjára.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava másodszor is Jónáshoz érkezett:</verse>
				<verse number="2">„Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd lakóinak, amit én mondok neked!”</verse>
				<verse number="3">Akkor Jónás az Örökkévaló szava szerint felkerekedett, és elment Ninivébe, amely rendkívül nagy város volt. Három napig tartott, amíg valaki gyalog keresztülment rajta.</verse>
				<verse number="4">Jónás tehát egyre beljebb ment a városba. Egy álló napig gyalogolt, majd hangosan kiáltotta: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!”</verse>
				<verse number="5">A város lakói hittek Istennek, megalázták magukat, és böjtöt hirdettek egész Ninivében. A lakosok apraja-nagyja zsákruhát öltött és böjtölt.</verse>
				<verse number="6">A király is, amikor meghallotta a hírt, felkelt trónjáról, levetette díszes ruháját, zsákba öltözött, és hamuba ült.</verse>
				<verse number="7">Rendeletet adott ki, amelyet kihirdettek Ninivében: „A király és vezérei ezt parancsolják: Böjtöljön mindenki a városban! Se emberek, se háziállatok ne egyenek, se nyájak, se csordák ne legeljenek egy ideig semmit, sőt, még vizet se igyanak!</verse>
				<verse number="8">A lakosok és a barmok viseljenek zsákot, és mindenki teljes erőből kiáltson Istenhez! Minden ember változtassa meg az életét, hagyjon föl minden gonoszsággal, és ne kövessen el többé semmilyen erőszakosságot!</verse>
				<verse number="9">Ki tudja, talán Isten meggondolja magát, lecsillapodik izzó haragja, és mégsem pusztít el bennünket.”</verse>
				<verse number="10">Isten látta, hogy Ninive lakosai mit tettek, és hogyan fordultak el gonosz dolgaiktól. Ezért valóban meggondolta magát, és az ítéletet, amelyet pedig már elhatározott, mégsem hajtotta végre.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Jónásnak azonban nagyon rosszul esett, hogy Isten mégsem pusztította el Ninivét, és nagyon megharagudott.</verse>
				<verse number="2">„Ó, Örökkévaló — imádkozott —, sejtettem én már akkor, mikor még otthon voltam, hogy ezt fogod tenni! Emiatt akartam Társisba futni! Hiszen ismerlek téged, hogy kegyelmes, irgalmas és nagyon türelmes Isten vagy, hogy hűséges szereteted az égig ér, és ha csak lehet, megváltoztatod büntető ítéleted.</verse>
				<verse number="3">Most pedig, Örökkévaló, kérlek, vedd el az életem, mert jobb lenne meghalnom, mintsem hogy tovább éljek!”</verse>
				<verse number="4">„Vajon jogosan haragszol emiatt?” — kérdezte az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="5">Ezután Jónás kiment a városból, és attól keletre letelepedett. Készített magának egy kunyhót, s annak árnyékából figyelte, mi fog történni a várossal.</verse>
				<verse number="6">Az Örökkévaló Isten pedig növesztett egy nagy ricinusbokrot, hogy tartson árnyékot Jónás feje fölé, és óvja meg őt a napszúrástól. Örült is Jónás szerfölött a bokornak.</verse>
				<verse number="7">Másnap hajnalban azonban Isten úgy intézte, hogy egy féreg megrágta a bokrot, és az hamarosan el is száradt.</verse>
				<verse number="8">Felkelt a nap, Isten pedig forró és erős keleti szelet küldött arra a vidékre. A nap egyenesen a fejére tűzött Jónásnak, aki már-már elájult a hőségtől. Azt kívánta, bárcsak meghalna. „Jaj, jobb lenne meghalnom, mintsem hogy tovább éljek!” — panaszkodott.</verse>
				<verse number="9">Akkor Isten megszólította: „Vajon jogosan haragszol, hogy a bokor elszáradt?” „Igen, jogosan! — mérgelődött Jónás —, haragszom, amíg csak élek!”</verse>
				<verse number="10">Az Örökkévaló így válaszolt: „Látod, Jónás, te sajnálod ezt a ricinusbokrot, amely egyetlen éjjel felnőtt, a másik éjjel elszáradt, pedig nem te ültetted, nem is gondoztad!</verse>
				<verse number="11">Hát én ne sajnáljam Ninivét, ezt a nagy várost, amelyben több, mint százhúszezer ember él, akik nem tudnak különbséget tenni a jó és a rossz között?! S még ott van az a rengeteg háziállat is!”</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="33">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ez az Örökkévaló üzenete, amelyet Mikeásnak mondott, abban az időben, amikor Jótám, Áház és Ezékiás uralkodott Júda királyságában. Mikeás Móreset városából származott. Ezt látta Mikeás Samáriáról és Jeruzsálemről:</verse>
				<verse number="2">Halljátok meg mindannyian, ti nemzetek! Figyeljen rám az egész föld, és minden lakója! Mert Uram, az Örökkévaló jön közétek szent Templomából, hogy maga tanúskodjon előttetek!</verse>
				<verse number="3">Nézzétek! Az Örökkévaló kijön lakóhelyéről, lejön a magasból, és lépked a föld magaslatain!</verse>
				<verse number="4">Lába alatt szétmállanak a hegyek, meghasadnak a völgyek. Megolvadnak, mint viasz a tűz előtt, lezúdulnak, mint rohanó vízáradat a lejtőn.</verse>
				<verse number="5">Bizony, így lesz ez Jákób népének vétke miatt, és Izráel házának bűneiért! Mert honnan erednek Jákób vétkei? Samáriából! Honnan származnak Júda bűnei? Jeruzsálemből!</verse>
				<verse number="6">„Emiatt Samáriát lerombolom — ezt mondja az Örökkévaló —, csak egy kőrakás marad belőle a mezőn, és a helyére szőlőt ültetnek. Köveit a völgybe hajítom, falát az alapjáig lecsupaszítom.</verse>
				<verse number="7">Összes bálványszobrát darabokra törik, amit paráznaságával gyűjtött, elégetik, mert hűtlenségének béréből állította bálványait, és azokból ismét paráznák fizetsége lesz.”</verse>
				<verse number="8">Ezért gyászolok és jajgatok, mezítláb és csupaszon járok, sírok, mint a sakálok, jajongok, mint a baglyok.</verse>
				<verse number="9">Jaj, mert Samária halálos sebet kapott, és az ellenség támadása már Júdát is elérte! Egészen népem kapujáig hatolt, már Jeruzsálemet ostromolja az áradat!</verse>
				<verse number="10">Ne híreszteljétek ezt Gátban, ne sírjatok Akkóban! Bét-Afra lakói, porban heverve gyászoljatok!</verse>
				<verse number="11">Sáfír lakói, rabságba vonultok az úton, szégyennel borítva, de meztelen! Caanán lakói nem mernek várukból kijönni, Bét-Écel lakói jajgatnak. Ott sincs többé menedékünk.</verse>
				<verse number="12">Márót lakosai reménykedve várják a jó hírt, de az Örökkévalótól csak veszedelem jön Jeruzsálem kapujára.</verse>
				<verse number="13">Fogjátok be a lovakat a harci szekerekbe, Lákis harcosai! Tőletek származott Sion népének bűne, tőletek indultak ki Izráel vétkei!</verse>
				<verse number="14">Júda népe, vegyél búcsút Móreset-Gáttól! Izráel királyai nem kapnak segítséget Akzíb házaitól.</verse>
				<verse number="15">Marésa lakosai, városotokat birtokba veszi az ellenség, és az Örökkévaló a kezükbe ad titeket! Izráel vezetői Adullám barlangjába rejtőznek.</verse>
				<verse number="16">Jaj, Izráel! Nyírd le hajadat, gyászold gyermekeidet, sirasd el őket, akiket szerettél! Olyan kopasz legyen a fejed, mint a keselyűé, mert bizony, száműzetésbe hurcolják fiaidat!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Ó ti, akik ágyatokban gonoszságot terveztek, gaztetteket forgattok a fejetekben éjjelente, s mihelyt megvirrad, véghez is viszitek, mert van hatalmatok rá!</verse>
				<verse number="2">Megkívánjátok a szomszéd földjét, és el is veszitek tőle, vagy a házát, és meg is szerzitek, nyomorgatjátok a gazdát és a családját, kiforgatjátok vagyonából az embert, megfosztjátok örökségétől.</verse>
				<verse number="3">Ezért azt üzeni nektek az Örökkévaló: „Nézzétek, most én is rosszat tervezek e nemzetség ellen, amelyet el nem kerülhettek! Ne hordjátok fenn az orrotokat, mert most valóban rátok zúdul a veszedelem!</verse>
				<verse number="4">Akkor majd rólatok vesznek példázatot, és jajgatva éneklik ezt a siratóéneket: »Végünk van, jaj, végünk van! Egészen tönkrementünk! Népünk örökségét elvette tőlünk az Örökkévaló, és másnak adta. Földünket idegenek osztják föl maguk között.«</verse>
				<verse number="5">Bizony, mikor eljön az ideje, hogy az Örökkévaló népe a saját földjét visszakapja, nektek már nem lesz utódotok, akinek kimérhetnék örökségét Izráel közösségében!”</verse>
				<verse number="6">Azt mondjátok nekem: „Ne prófétálj ilyeneket! Ne prófétálj közelgő veszedelemről! Nem történhet ilyen szégyen velünk!”</verse>
				<verse number="7">Vajon Isten elítélte Jákób családját? Ilyen türelmetlen az Örökkévaló? Ilyenek az ő tettei? Vajon nem hasznára vannak-e szavaim annak, aki igazságosan él?</verse>
				<verse number="8">De ti úgy támadtok népemre, mint az ellenség! Letépitek a ruhát a békés járókelőről,</verse>
				<verse number="9">népem asszonyait kiűzitek boldog otthonaikból, gyermekeiktől elraboljátok áldásomat!</verse>
				<verse number="10">Ezért hát keljetek föl, messzire kell mennetek, nincs ezen a földön maradásotok! Bűneitek tisztátalanná tették e földet, és rettenetes pusztulást hoznak rá!</verse>
				<verse number="11">Bezzeg, ha egy hazug szélhámos prédikálna e népnek borról és részegítő italról, azt elfogadnák prófétának, az tetszene nekik!</verse>
				<verse number="12">„Mégis összegyűjtelek, Jákób népe, biztosan egybegyűjtelek! Izráel maradékát mindenestül összegyűjtöm én! Összeterelem őket, mint juhokat a karámba, mint nyájamat a legelőn. Zajongva nyüzsög majd a sokaság: az emberek nyája.</verse>
				<verse number="13">Előttük megy föl, aki utat tör, követi a nyáj tolongva, s kitódulnak a kapun a szabadba. Királyuk megy a nyáj előtt, élükön maga az Örökkévaló.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Ezt mondtam: Figyeljetek ide, Jákób népének vezetői, Izráel családjának fejedelmei! Nem a ti dolgotok lenne, hogy igazságosan ítéljetek?</verse>
				<verse number="2">De ti gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek! Lenyúzzátok népemről a bőrt, és csontjaikról a húst!</verse>
				<verse number="3">Elevenen megnyúzzátok és felfaljátok őket! Még csontjaikat is összetöritek, felaprítjátok, mint a húst a fazékba, pecsenyét a serpenyőbe.</verse>
				<verse number="4">Ezért majd segítségért kiáltoztok az Örökkévalóhoz, de nem felel nektek! Arcát eltakarja előletek gonosztetteitek miatt.</verse>
				<verse number="5">Ezt üzeni az Örökkévaló a hamis prófétáknak, akik félrevezetik népemet, akik békességről szónokolnak, ha van mit enniük, de azonnal háborút hirdetnek ellened, ha nem dobsz eléjük harapnivalót:</verse>
				<verse number="6">„Éjszaka száll rátok látomás helyett, sűrű sötétség jövendőmondás helyett. Napotok leáldozik, próféták, s nappal is sötétség borul rátok.</verse>
				<verse number="7">Megszégyenülnek a látók, kudarcot vallanak a jósok, eltakarják arcukat, mert nincs kijelentés, nincs többé válasz Istentől.”</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló betöltött erejével, betöltött engem Szellemével, felruházott hatalommal, hogy ítéletet hirdessek, hogy szemébe mondjam Jákób népének, miben vétkezett, és Izráelnek megmutassam bűneit.</verse>
				<verse number="9">Figyeljetek rám, Jákób népének vezetői, és Izráel fejedelmei! Ti utáljátok az igaz ítéletet, és kiforgatjátok az igazságot!</verse>
				<verse number="10">Siont ártatlanok meggyilkolása árán építitek, és Jeruzsálemet igazságtalansággal vezetitek!</verse>
				<verse number="11">Jeruzsálem bírái a megvesztegetés szerint mérik az ítéletet, papjai díjat kérnek a tanításért, prófétái meg pénzért jósolnak! S mégis az Örökkévalóra hivatkoznak, és elbizakodottan mondják: „Nem érhet minket semmi veszedelem, mert az Örökkévaló közöttünk lakik!”</verse>
				<verse number="12">Tudjátok meg hát, hogy a Sion szántófölddé lesz, Jeruzsálemből csak romhalmaz marad, a Templom-hegyből pedig elvadult bozótos magaslat. S mindez miattatok történik majd!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Az idők végén az Örökkévaló házának hegye fölülemelkedik a legmagasabb hegyeken, messze kimagaslik a dombok közül, s hozzá gyűlnek a nemzetek.</verse>
				<verse number="2">Tömegek özönlenek hozzá, s így hívja egyik a másikat: „Jöjjetek, menjünk fel az Örökkévaló hegyére, Jákób Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, s járhassunk ösvényein!” Mert Sionból származik a tanítás, Jeruzsálemből jön az Örökkévaló szava.</verse>
				<verse number="3">Igazságosan ítél a nemzetek között, és megfenyít sok erős és messze lakó népet, hogy kardjukból ekét kovácsoljanak, lándzsáikból szőlőmetsző késeket. Nép a népre többé kardot nem emel, fiait harcra már nem tanítja soha.</verse>
				<verse number="4">Békességben és jólétben élvezik majd kertjeik gyümölcsét, a szőlőt és fügét, s nem kell félniük semmitől. Így lesz, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura mondta ezt!</verse>
				<verse number="5">Hiszen minden nép a maga istenének uralma alatt él, de mi az Örökkévalót, Istenünket követjük, és uralma alatt élünk örökké!</verse>
				<verse number="6">„Abban az időben — azt mondja az Örökkévaló — összegyűjtöm a sántákat, összeszedem a szétszórtakat, akiket megbüntettem.</verse>
				<verse number="7">A sántákat maradékká teszem, a szétszórtakat erős nemzetté, és az Örökkévaló uralkodik majd rajtuk Sion hegyén attól fogva mindörökké.</verse>
				<verse number="8">Te pedig, nyájnak őrtornya, Sion népének hegye, visszatér hozzád a korábbi hatalom, Jeruzsálem népének királyi uralma.”</verse>
				<verse number="9">Miért kiáltozol hát oly keservesen? Talán nincs közötted királyod? Vagy elvesztek tanácsadóid, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a szülő asszonyt a vajúdás?</verse>
				<verse number="10">Vajúdj és gyötrődj, Sion leánya, mint a szülő asszony, mert el kell hagynod városod, és a mezőn tanyázol, Babilóniába hurcolnak titeket! De onnan is megmenekülsz, kivált téged az Örökkévaló ellenséged kezéből, és megszabadít!</verse>
				<verse number="11">Sok nemzet gyűlt össze ellened, s ezt mondják: „Rontsunk rá, teperjük a földre, legeltessük szemünket a Sion romjain!”</verse>
				<verse number="12">De ők nem értik az Örökkévaló gondolatát, nem ismerik terveit! Mert az Örökkévaló akarta őket összegyűjteni, mint kévéket a szérűre, amikor eljön a cséplés ideje.</verse>
				<verse number="13">Olyan erős leszel, Sion népe, mint vas-szarvú, bronz-patájú bivaly! Zúzd össze a nemzeteket, taposd meg és csépeld őket, mint a búzát a szérűn! Gazdagságukat pedig add az Örökkévalónak, vagyonukat az Egész Föld Urának!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Gyűjtsd össze harcosaidat, erős város, mert körülvesz téged az ellenség, hogy megostromoljon! Bottal verik arcul Izráel fejedelmét!</verse>
				<verse number="2">Ezt mondja az Örökkévaló: „Efráta Betlehemben! Bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei közül, mégis benned születik meg Izráel Fejedelme, kinek származása az idők kezdetére nyúlik vissza, az őskor napjaiba!”</verse>
				<verse number="3">Ezért az Örökkévaló kiszolgáltatja népét az ellenségeiknek, de csak addig, amíg a terhes asszony vajúdik, és megszüli gyermekét, amíg testvéreinek maradéka visszatér Izráel népéhez.</verse>
				<verse number="4">Ő pedig erős kézzel uralkodik, és pásztorolja nyáját az Örökkévaló ereje által, az Örökkévalónak, Istenének felséges nevében. Hatalma kiterjed az egész földre, ezért népe biztonságban és békében él.</verse>
				<verse number="5">Ez lesz az igazi békesség! Amikor pedig Asszíria megtámadja földünket, és betör várainkba, állítunk ellene erős vezetőket és hatalmas fejedelmeket,</verse>
				<verse number="6">akik fegyverrel foglalják el Asszíriát, és kivont karddal uralkodnak Nimród földjén. Így szabadít meg minket a Fejedelem az asszírok seregétől, ha megtámadnak bennünket, ha földünkre lépnek.</verse>
				<verse number="7">Akkor Jákób népének maradéka olyan lesz a nemzetek között, mint a harmat, amelyet az Örökkévaló küld, mint áldott záporeső a fűnek. Ez a maradék csak az Örökkévalóban bízik, nem emberekben reménykedik.</verse>
				<verse number="8">Jákób népének maradéka olyan lesz a nemzetek között, mint az oroszlán a bozót vadjai között, mint a hím oroszlán a juhok közt: ha betör közéjük, zsákmányt ejt, s elragadja áldozatát menthetetlenül.</verse>
				<verse number="9">Így győzöd le, Jákób népe, ellenségeidet, és végleg elpusztítod őket.</verse>
				<verse number="10">Ezt mondja az Örökkévaló: „Azon a napon összetöröm harci szekereidet, végleg kiirtom lovaidat,</verse>
				<verse number="11">lerombolom váraidat, ledöntöm erődítményeidet,</verse>
				<verse number="12">kiütöm kezedből varázseszközeidet, kiirtom a jövendőmondókat,</verse>
				<verse number="13">elpusztítom bálványaidat, és a szent oszlopokat. Többé nem hajlongasz saját kezed munkái előtt!</verse>
				<verse number="14">Gyökerestül kitépem szent fáidat, és elpusztítom városaidat.</verse>
				<verse number="15">Bizony, izzó haraggal megbüntetem az összes engedetlen nemzetet is!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Halljátok meg, mit mond az Örökkévaló! „Álljatok elő, védjétek meg ügyeteket! Hadd hallják a hegyek, Hadd hallják szavatokat a dombok!</verse>
				<verse number="2">Ti hegyek, figyeljetek az Örökkévaló vádbeszédére! Föld örök alapjai, halljátok meg az Örökkévaló panaszát, népe, Izráel ellen!</verse>
				<verse number="3">Mit vétettem ellened, népem? Mivel terheltelek? Válaszolj nekem!</verse>
				<verse number="4">Hiszen kihoztalak Egyiptom földjéről, kiváltottalak a rabszolgaságból, elküldtem Mózest, Áront és Mirjámot, hogy vezessenek!</verse>
				<verse number="5">Emlékezz, népem, mit tervezett ellened Bálák, Moáb királya, és mit felelt neki Bálám, Beór fia! Emlékezz, mi történt Sittím és Gilgál között! Emlékezz, hányszor megmentett az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="6">Milyen áldozattal menjek az Örökkévaló elé, hogy meghajolva tiszteljem a Menny Istenét? Hozzam a legszebb borjakat égőáldozatul?</verse>
				<verse number="7">Gyönyörködik-e az Örökkévaló a sok ezer áldozati kosban? Vagy kedvét leli az olajpatakokban? Talán elsőszülött fiamat áldozzam föl váltságul bűnömért? Gyermekemet ajánljam föl vétkeimért?</verse>
				<verse number="8">Nem! Hiszen megmondta neked, ember, mit tekint az Örökkévaló jónak, megmutatta, mit kíván tőled: hogy igazságosan cselekedj, őrizd meg a hűséges szeretetet, és alázatosan élj Istened előtt.</verse>
				<verse number="9">Az Örökkévaló hangja kiált a városnak: „Aki bölcs, az tiszteli és féli az Örökkévaló nevét! Halljátok meg ezt, Júda törzse, és Jeruzsálem gyülekezete!</verse>
				<verse number="10">Hamissággal szerzett kincsek vannak a gonoszok házában, és átkozott hamis mértékek, mert becsapják társaikat! Vajon szemet hunyjak efölött?</verse>
				<verse number="11">Elnézzem nekik, hogy mérlegük csal, s hamis súlyokat használnak?</verse>
				<verse number="12">A város előkelői erőszakossággal gazdagodtak meg, a lakosok mind lopnak, csalnak és hazudnak.</verse>
				<verse number="13">Ezért hát én is megvertelek titeket, s bizony elpusztítom városotokat bűneitek miatt!</verse>
				<verse number="14">Eszel majd, de nem eleget, hanem éhen maradsz. Vagyont gyűjtesz, de nem marad belőle semmi. Amit félreteszel, a háború elviszi.</verse>
				<verse number="15">Magot vetsz, de nem aratsz semmit. Olajat sajtolsz, de magadat meg nem kened vele. Mustot préselsz, de bort már nem iszol.</verse>
				<verse number="16">Ezt cselekszem veled, mivel Omri rendelkezései szerint éltél, és Aháb családjának példáját követted! Elpusztítom hát városodat, és lakóidon szörnyülködnek a nemzetek. Bizony, viselnetek kell a népek gyalázkodásait!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Jaj nekem! Hiába keresek gyümölcsöt a szüret után, hiába vágyom szőlőre, ha már elmúlt a szüret ideje. Nem maradt a tőkén egy fürt szőlő sem, nem maradt a fán egy szem füge!</verse>
				<verse number="2">Kivesztek a földről, akik hűségesek az Örökkévalóhoz, eltűntek a nép közül az igazak és becsületesek. Csapdát állítanak egymásnak, testvérüket is gyilkolni készek.</verse>
				<verse number="3">Mind gyakorlottak a gonoszságban: a vezető ajándékot kíván, a bíró megvesztegetést, a főrangú kiköveteli magának, amit kíván, s mind összeszövetkeznek.</verse>
				<verse number="4">Még a legjobb is olyan közöttük, mint a tüskebokor, még a legkülönb is, mint a töviskerítés. Őrszemeid figyelmeztettek, hogy eljön a büntetés napja. Hát most itt van! Eljött a szégyen és zűrzavar ideje!</verse>
				<verse number="5">Ne bízz a szomszédodban, de még a barátodban sem! Ne szólj szabadon még a feleséged előtt se, akit magadhoz ölelsz!</verse>
				<verse number="6">Mert a fiú nem tiszteli apját, a leány anyja ellen támad, a meny pedig anyósa ellen. Ellenségeddé lesz még saját családod is!</verse>
				<verse number="7">Én mégis az Örökkévalóra nézek, benne reménykedem! Istenemre várok, aki megszabadít! Meghallgat engem Istenem, biztosan tudom!</verse>
				<verse number="8">Ne örülj, ellenségem, hogy elestem, mert felkelek! Még ha sötétségben ülök is, az Örökkévaló a világosságom!</verse>
				<verse number="9">Mivel vétkeztem az Örökkévaló ellen, haragját kell viselnem, amíg mellém áll a perben, és ítéletet hoz ügyemben. Bizony, kihoz a világosságra, és megszabadít engem!</verse>
				<verse number="10">Ellenségem is meglátja ezt, és szégyen borítja el, pedig azzal kérkedett: „Lássuk, hol van most az Örökkévaló? Miért nem segít meg téged a te Istened?” Igen, meglátom majd, hogy eltapossák ellenségemet, mint az utca sarát.</verse>
				<verse number="11">Azon a napon újra felépítik falaidat, határod pedig messzire kiterjed.</verse>
				<verse number="12">Bár földed pusztává lett, lakóinak bűnei és gonosztettei miatt, abban az időben mégis sokan hozzád jönnek messzi földekről: jönnek Asszíriától Egyiptomig, Egyiptomtól az Eufráteszig, tengertől tengerig, hegyektől hegyekig, mindenhonnan.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Uram, pásztorold népedet pálcáddal! Uralkodj nyájadon, örökségeden, amely magányosan él a vadonban és a Kármel hegyén. Hadd legeljenek Básánban és Gileádban, mint a régi időkben!</verse>
				<verse number="15">Ezt mondja az Örökkévaló: „Mutatok nektek csodálatos dolgokat, mint azokban az időkben, amikor Egyiptomból kijöttetek!”</verse>
				<verse number="16">Látják majd ezt a nemzetek, csodálkoznak és szégyenkeznek, mert minden hatalmuk semminek látszik e csodákhoz képest! Kezüket szájukra teszik, elnémulnak, megsüketülnek,</verse>
				<verse number="17">a porban csúsznak előtted, Urunk, mint a kígyók vagy férgek. Reszketve bújnak elő rejtekhelyükről, és remegve járulnak Istenünk, az Örökkévaló színe elé. Bizony ámulva és rettegve állnak meg előtted!</verse>
				<verse number="18">Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátod néped bűneit, s elengeded örökséged maradékának vétkeit! Nem örökre haragszol ránk, mert az irgalmasságban gyönyörködsz.</verse>
				<verse number="19">Ismét hozzánk fordulsz, és könyörülsz rajtunk. Bűneinket eltaposod, a tenger mélyére hajítod összes vétkünket.</verse>
				<verse number="20">Megmutatod Jákób iránti hűségedet, Ábrahám iránti szövetséges szereteted, amint megesküdtél őseinknek régen.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="34">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Prófécia Ninive ellen. Az elkósi Náhum látomásának könyve.</verse>
				<verse number="2">Féltőn szerető Isten az Örökkévaló, aki megfizet ellenségeinek. Bizony, bosszút áll izzó haraggal, és megfizet gyűlölőinek. Felgyűlt haragja készen áll, hogy ellenségeire zúduljon.</verse>
				<verse number="3">Türelmes az Örökkévaló, és nagy erejű, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül. Viharban és forgószélben jár, s lába nyomán felhők kavarognak,</verse>
				<verse number="4">mikor haraggal rákiált a tengerre, az megretten és kiszárad, s a folyók mind kiapadnak. Szavára elfonnyadnak Básán legelői, elszáradnak Kármel dús kertjei és Libanon virágai.</verse>
				<verse number="5">Az Úr előtt remegnek a hegyek, szétmállanak a dombok. Tekintetétől reszket a föld, megretten az egész világ, s a föld lakói remegnek.</verse>
				<verse number="6">Ki állhat meg haragja előtt? Izzó indulata hevét ki viselheti el? Mikor haragja kitör, mint a tűzfolyam, még a sziklákat is összezúzza!</verse>
				<verse number="7">Jó az Örökkévaló! Biztos menedéke azoknak, akik a veszedelem idején hozzá menekülnek. Ismeri és megmenti őket.</verse>
				<verse number="8">De pusztító áradattal söpri el gyűlölőit, s ellenségeit a sötétségbe űzi.</verse>
				<verse number="9">Ti akartok az Örökkévaló ellen terveket szőni? Hiszen ő nyomtalanul eltöröl titeket a föld színéről!</verse>
				<verse number="10">Bizony, teljesen elpusztít benneteket, ahogy a tűz a tövist megégeti, mint ahogy a száraz tarlót a láng felperzseli.</verse>
				<verse number="11">Emlékezz, Ninive, tőled indult útnak, aki gonoszt gondolt az Örökkévaló ellen! De hiába tervezett gonosz terveket!</verse>
				<verse number="12">Ezt mondja az Örökkévaló: „Bár Asszíria serege hatalmas és erős, mégis levágják őket, és eltűnnek. Téged pedig, népem, bár megaláztalak, de többé nem foglak megalázni.</verse>
				<verse number="13">Elnyomóid igáját most már letöröm nyakadról, és köteleidet elszaggatom.”</verse>
				<verse number="14">Felőled, Asszíria, az Örökkévaló így határozott: „Nem lesz senki, aki nevedet továbbvigye, isteneid templomából kipusztítom bálványaidat, megásom sírodat, mert gonosz vagy, és utálatos.”</verse>
				<verse number="15">Nézd Júda, már jön a hegyeken, aki jó hírt hoz neked, és békességet hirdet! Most már ünnepeld szent ünnepeidet, teljesítsd, amit a veszedelem idején az Úrnak ígértél! Nem tapos többé rajtad a gonoszok serege, mert egészen elpusztult, megsemmisült!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Pusztító sereg vonul föl ellened, Ninive, őrizd falaidat, figyeld az utakat, készülj az ostromra, szedd össze minden erődet!</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló helyreállítja Jákób népének dicsőségét! Bár ellenségeik egészen kifosztották őket, mint ahogy levágják a tőkéről szőlővesszőket, mégis megújítja az Örökkévaló Izráel dicsőségét!</verse>
				<verse number="3">Ütközetre készülnek a harcosok, karjukon vörös pajzsok, s ruhájuk is vörös. Harci szekereiken vörösen csillog a bronz, türelmetlenül toporzékolnak a lovak, ahogy felsorakoznak a csata előtt.</verse>
				<verse number="4">Vadul száguldoznak szekereik, fel-alá robognak Ninive utcáin, mint a villámok, úgy futkosnak, mint a fáklyák, úgy ragyognak.</verse>
				<verse number="5">Előszólítják legbátrabb harcosaikat, botladozva rohannak az ostromra, fölmásznak a falakra, készítik a védőtetőt, hozzák a faltörő kost.</verse>
				<verse number="6">A folyó gátjai megnyílnak, s a palota falai leomlanak.</verse>
				<verse number="7">Megfosztják hatalmától a királynőt, s fogságba hurcolják. Rabszolganői zokogva gyászolják, s mellüket verve nyögnek, mint a galambok.</verse>
				<verse number="8">Úgy járt Ninive, mint a víztároló, amelyből minden víz elfolyt. „Álljatok meg! Ne fussatok!” — kiáltanak, mégis mindenki menekül.</verse>
				<verse number="9">„Raboljatok ezüstöt, szerezzetek aranyat! Mennyi drága kincs, micsoda zsákmány!”</verse>
				<verse number="10">Mindenütt romok és pusztulás, dúlás és fosztogatás! A lakosok szíve megdermed, térdük remeg, arcuk elsápad, derekuk meggörnyed.</verse>
				<verse number="11">Mivé lett a város, a híres oroszlánok tanyája, az oroszlánkölykök barlangja? Ahol a hím és nőstény oroszlán a kölykeiket biztonságban nevelték,</verse>
				<verse number="12">ahová gazdag zsákmányt hordtak, megtöltötték prédával, s kölykeiket etették — ugyan hová lett?</verse>
				<verse number="13">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Figyelj rám, Ninive! Mostantól ellenséged leszek, harci szekereidet elégetem, oroszlánkölykeidet fegyver öli meg, rablásodnak véget vetek, s követeid fenyegető szavát nem hallják többé a nemzetek!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Nézzétek a gyilkosok vérengző városát! Hogy tele van hazugsággal, és rablott zsákmánnyal!</verse>
				<verse number="2">Harci szekerek robognak Ninive utcáin, kerekeik dübörögnek, ostorcsattogás, lovak dobogása hallik.</verse>
				<verse number="3">Száguldoznak a lovasok, kardjuk villog, dárdájuk fénylik! Holtak hevernek szerteszét, halmokban tornyosulnak a hullák, megbotlanak bennük még a lovak is.</verse>
				<verse number="4">Bizony, így jár Ninive, a szépséges prostituált, a varázslás mestere, akinek semmi sem volt elég. Paráznaságával rabul ejtett sok nemzetet, varázslásával leigázott népeket!</verse>
				<verse number="5">Azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Most ellened fordulok, Ninive, megbüntetlek és megszégyenítelek: szoknyádat fejedre borítom, hadd lássák a népek meztelenségedet, s a királyságok szégyenedet!</verse>
				<verse number="6">Szemetet szórok arcodba, gyalázatos leszel, és kigúnyolnak a népek.</verse>
				<verse number="7">Aki csak lát téged, rémülten elszalad, és ezt mondja: »Hogy elpusztult Ninive! De ki bánkódik miatta? Ugyan, ki fogja vigasztalni őt?«”</verse>
				<verse number="8">Azt hiszed, különb vagy Tébánál Hiszen azt is védték a Nílus ágai, vizek vették körül, mint erős várfalak.</verse>
				<verse number="9">Etiópia és Egyiptom adta neki erejét, Pút és Líbia segítette,</verse>
				<verse number="10">mégis fogságba hurcolták lakóit, falhoz verték a csecsemőit, főembereire sorsot vetettek, vezetőit láncra verték!</verse>
				<verse number="11">Így jársz te is, Ninive! Elesel, mint a részeg, és menedéket keresel, hogy elrejtőzhess ellenségeid elől.</verse>
				<verse number="12">Erős váraid hamar elesnek, mint a fügefa lehullatja első gyümölcseit. Mikor a fát megrázod, fügéje mindjárt a szájadba hull.</verse>
				<verse number="13">Harcosaid mind olyanok lesznek, mint az asszonyok. Országod kapui megnyílnak támadóid előtt, záraidat tűz égeti el.</verse>
				<verse number="14">Készülj az ostromra, gyűjts vizet, taposd az agyagot, készíts téglát, javítsd a falat!</verse>
				<verse number="15">De hiába! Megemészt a tűz, fegyverrel ölnek meg, s minden elpusztul, mint sáskajárás idején a mező. Hogy terjeszkedtél, Ninive! Lakóid megsokasodtak, mint a sáskák,</verse>
				<verse number="16">kereskedőid többen voltak, mint égen a csillagok! Lám, a sáskaraj is így pusztít: ha már mindent fölfalt, elrepül, eltűnik nyomtalanul.</verse>
				<verse number="17">Hivatalnokaid és írnokaid serege, mint a sáskák felhője, mely hideg időben a kőkerítéseken gyülekezik, de ha rásüt a nap, elrepül, nem tudni, hová.</verse>
				<verse number="18">Asszíria királya! Vezéreid örökre elaludtak, fejedelmeid csendben nyugszanak. Néped elszéledt a hegyeken, s nincs, aki összegyűjtse őket.</verse>
				<verse number="19">Nincs orvosság sebedre, halálos az, gyógyíthatatlan! Pusztulásod hírére minden nemzet tapsol és örül, mert ki ne szenvedett volna kegyetlen gonoszságodtól!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="35">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Prófécia, amelyet Habakuk próféta látott.</verse>
				<verse number="2">Szüntelen hozzád kiáltok, Örökkévaló, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem szabadítasz meg minket! Meddig vársz még?</verse>
				<verse number="3">Miért kell ennyi sok igazságtalanságot látnom? Hogy nézheted el ezt a sok gonoszságot? Mindenütt pusztítás és erőszak tárul elém, bármerre nézek, mindenütt viszály és pereskedés!</verse>
				<verse number="4">Erőtlen a törvény, nem érvényesül az igazság. A bűnös nyeri a pert, az ártatlan veszít, a gonoszoknak kedvez az ítélet!</verse>
				<verse number="5">„Nézzétek a nemzeteket, és lássátok, ámuljatok és csodálkozzatok! Mert oly dolgot teszek napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha csak hírét hallanátok.</verse>
				<verse number="6">Nézzétek! Megnövelem a káldeusok hatalmát, kiterjesztem birodalmukat. Kegyetlen és erőszakos nép ez, meghódít messzi földeket, elfoglalja mások lakóhelyét, leigázza a népeket.</verse>
				<verse number="7">Rettenetes és félelmetes nép, amely maga szabja törvényét, nem tisztel senkit.</verse>
				<verse number="8">Lovaik gyorsabbak, mint a párducok, vadabbak, mint az éhes farkasok. Lovasaik serege messzi földeket bejár, vágtatva repülnek, hirtelen támadnak, ahogy a sas lecsap zsákmányára.</verse>
				<verse number="9">Erőszakosak, mindent letipornak, mind előre néz, amint vonulnak, s annyi foglyot ejtenek, mint tenger partján a homok.</verse>
				<verse number="10">Kinevetik a királyokat, gúnyolják a fejedelmeket, az erős várakból csúfot űznek, sáncokat emelnek, elfoglalják mindet.</verse>
				<verse number="11">Majd elvonulnak, mint a vihar, tovaszállnak, mint a szél. Saját hatalmuk az istenük, ez az ő bűnük!”</verse>
				<verse number="12">Örökkévaló! Te vagy a Szent, te vagy az Isten ősidőktől fogva és örökké! Mégsem fogunk elpusztulni! Te rendelted a káldeusokat, hogy ítéleted végrehajtsák. Kősziklám, te akartad, hogy ők büntessenek bennünket.</verse>
				<verse number="13">Tisztább a szemed, mintsem hogy elnézd a gonoszságot, s tétlenül nézd az igazságtalanságot! Miért tűröd hát ezeket a gonoszokat? Miért hallgatsz, mikor az igazabbat pusztítják?</verse>
				<verse number="14">Olyanná tetted az embert, mint a tenger halait, vagy mint a férgeket, amelyeknek nincs vezérük!</verse>
				<verse number="15">Az ellenség úgy ejti őket fogságba, mint a horgász a halakat. Úgy keríti hatalmába a foglyokat, mint a halászok hálója a zsákmányt, s együtt örülnek a fogásnak.</verse>
				<verse number="16">Ezért mutat be áldozatot hálójának, ezért áldoz tömjénfüsttel kerítőhálójának, hiszen így szerez gazdagságot, így jut bőséges élelemhez.</verse>
				<verse number="17">Meddig teheti ezt még? Szüntelenül pusztíthatja a népeket, kegyetlenül?</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Felmegyek az őrtoronyba, őrhelyemre állok, figyelek, hogy lássam, mit mond az Örökkévaló nekem, s mit felel panaszomra.</verse>
				<verse number="2">Azután az Örökkévaló ezt válaszolta: „Jegyezd föl, amit mutatok neked! Írd fel egy táblára, hogy el tudja olvasni minden járókelő!</verse>
				<verse number="3">Beteljesedik ez a látomás a maga idejében, de még várnod kell türelemmel. Siet a beteljesedés felé, és nem fog csalódást okozni. Ha úgy tűnne, hogy késik, te akkor is kitartóan várj, mert eljön bizonyosan, eljön és nem késik!</verse>
				<verse number="4">Nézd, ezt írd fel: »Aki nem hallgat Istenre, nem marad büntetlen. De aki igazságos, az élni fog a hite által.«”</verse>
				<verse number="5">„Bizony, a gazdagság és a hatalom csapdába ejt! A telhetetlen nem tud megnyugodni: szélesre tátja száját, mint a Seol. Akármennyit összerabol, meg nem elégszik soha, mint a halál. Leigázza a nemzeteket, meghódítja a népeket, egyiket a másik után!</verse>
				<verse number="6">De nemsokára gúnyolni fogják a többi nemzetek, vele példálóznak a népek: »Jaj annak, aki rakásra gyűjt rablott kincseket, aki adósságot halmoz fel, hogy meggazdagodjon! De meddig teheti ezt még?«</verse>
				<verse number="7">Mert akiket kifosztott, ellene támadnak, akiktől fél, fölkelnek ellene, és ők fosztják ki a rablót.</verse>
				<verse number="8">Bizony, mivel sok népet kiraboltál, most téged rabolnak ki, akik még megmaradtak! Bosszút állnak rajtad, mert sok vért ontottál, az egész földön erőszakoskodtál, városokat leromboltál, lakóikat megölted!”</verse>
				<verse number="9">„Nézzétek! Hamissággal gyűjtenek vagyont, de családjuk vesztére teszik! Családjuk fészkét a magasban építik, hogy biztonságban legyenek!</verse>
				<verse number="10">Mikor más népeket pusztítottál, magadra hoztál gyalázatot. Mivel gyilkoltad őket, téged is gyilkolni fognak.</verse>
				<verse number="11">Házad téglái is tanúskodnak ellened, gerendái is vádolnak téged!”</verse>
				<verse number="12">„Nézzétek, akik városukat igazságtalanságra alapozzák, s falait gyilkossággal építik!</verse>
				<verse number="13">Nem tudják, hogy az Örökkévaló, a Seregek Ura így határozott: lángok martaléka lesz mind, amit a népek építenek, semmivé válik minden, amiért a nemzetek fáradoztak!</verse>
				<verse number="14">De az Örökkévaló dicsőségének megismerése betölti a földet, amint a víz megtölti a tengert!”</verse>
				<verse number="15">„Nézzétek azokat, akik szomszédaikat megitatják haragjuk poharából, amíg egészen megittasodnak, hogy gyalázatukat lássák!</verse>
				<verse number="16">Bizony, neked is innod kell, s dicsőség helyett szégyen borít be. Az Örökkévaló kezében a pohár, igyál te is, amíg majd tántorogsz! Most rajtad a sor, s téged is elborít a gyalázat!</verse>
				<verse number="17">Ahogy pusztítottad a libanoni erdőket, úgy fogsz elpusztulni te is! Ahogy rettegtek tőled az erdei vadak, úgy fogsz rettegni te is, mivel a városlakókat halomra gyilkoltad, erőszakoskodtál és kegyetlenkedtél velük!”</verse>
				<verse number="18">Mire jó a bálványszobor annak, aki faragta, vagy az öntött bálvány, amely csak hazugságra tanít? Hiszen készítője csupán a maga munkájában bízik, olyan istenben hisz, aki néma!</verse>
				<verse number="19">Jaj annak, aki fából faragott bálványát kéri: „Ébredj föl, és segíts rajtam!” Vagy néma kőbálványához imádkozik: „Kelj föl, segíts meg!” Kaphat-e tőle útmutatást? Nézzétek! Arannyal, ezüsttel feldíszítették, de nincs benne élet és lehelet, egy szikrányi sem!</verse>
				<verse number="20">Az Örökkévaló azonban trónján ül, szent templomában! Némuljon el az egész föld színe előtt!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Habakuk próféta imádsága.</verse>
				<verse number="2">Örökkévaló, hallottam régi tetteidről, s félelem tölt el, ha csodáidat szemlélem! Ó, Örökkévaló, a mi időnkben is cselekedj hasonlóan, most is jelentsd ki magad népednek, mint régen! Kérlek, még haragodban is légy hozzánk irgalmas!</verse>
				<verse number="3">Isten dél felől közeledik, a Párán hegyéről jön a Szent. Dicsősége betölti a Mennyet, dicséretével megtelik a föld!</verse>
				<verse number="4">Ragyog, mint a Nap, kezéből fénysugarak indulnak, ott van hatalmának rejtekhelye.</verse>
				<verse number="5">Előtte halálos járvány pusztít, lába nyomát döghalál követi.</verse>
				<verse number="6">Ahol megáll, földrengés támad, ahová néz, reszketnek a népek. Szétmállanak az ősi hegyek, elsüllyednek az ősi halmok. De az ő útjai örökkévalók!</verse>
				<verse number="7">Látom, összedőlnek Kúsán sátrai, reszketnek Midján földén a sátrak, lakóik félve remegnek.</verse>
				<verse number="8">Örökkévaló, a folyókra haragudtál meg? A folyókra haragszol, vagy a tengerre, hogy vágtató lovakon, robogó harci szekereken száguldasz a győzelemre?</verse>
				<verse number="9">Nyilaidat előveszed tegzedből, s íjadat kifeszíted. Meghasítod a földet, és folyók ömlenek a száraz földön.</verse>
				<verse number="10">Meglátnak téged a hegyek és remegnek, vízáradat borítja el a földet, megszólalnak a mélység vizei, és magasra csapnak a hullámok.</verse>
				<verse number="11">A Nap és a Hold megállnak az égen, amikor villámló nyilaidat és ragyogó lándzsád meglátják.</verse>
				<verse number="12">Haragodban megtaposod a földet, eltiprod a nemzeteket.</verse>
				<verse number="13">Csatába indulsz, hogy népedet megszabadítsd, felkentedet győzelemre vezeted. Lesújtasz a gonoszok vezérére, seregestől elpusztítod.</verse>
				<verse number="14">Saját nyilaival lövöd le a gonoszok vezérét, aki forgószélként ránk tört seregével, hogy szétszórja népünket. Már előre örült, hogy saját otthonában pusztíthatja el a védteleneket.</verse>
				<verse number="15">Bizony, megtaposod lovaiddal a tenger habjait, a nagy vizek hullámait!</verse>
				<verse number="16">Hallottam mindezt, és egész testem remeg! Fogaim vacognak a félelemtől, csontjaim reszketnek, lábam rogyadozik. Mégis nyugodtan várom, amíg a látomás beteljesül, amíg a pusztítás pusztítóinkra szakad.</verse>
				<verse number="17">Bár a fügefa nem fog virágozni, s nem terem a szőlő, sem az olajfa, a szántóföldön elmarad az aratás, kipusztul az akolból a juhnyáj, s az ökrök istállója üresen áll,</verse>
				<verse number="18">én mégis örvendezek az Örökkévalóban, ujjongok szabadító Istenemben!</verse>
				<verse number="19">Mert az Örökkévaló Isten megerősít engem! Biztossá teszi lépéseimet, mint a hegyi kecskék ugrásait, és magas sziklákon vezet engem. A zenészek vezetőjének, húros hangszerekkel kísérve.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="36">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ez az Örökkévaló üzenete, amely akkor érkezett Zofóniáshoz, amikor Júdában Jósiás király, Ámón fia uralkodott. Zofóniás apja Kúsi, annak apja Gedaljá, annak apja Amarjá, annak apja pedig Ezékiás volt.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondja az Örökkévaló: „Kipusztítok, bizony, kipusztítok mindent az egész földről!</verse>
				<verse number="3">Elpusztítok embereket és állatokat, az ég madarait és a tenger halait, elpusztítom a bálványimádókat, és azt is, amit imádtak. Bizony, kiirtom az embert a föld színéről!” — ezt mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="4">„Megbüntetem Júda és Jeruzsálem lakóit, kiirtom közülük a bálványokat, hogy még írmagjuk sem marad. Kiirtom Baál és a többi bálványok papjait,</verse>
				<verse number="5">meg azokat, akik az ég seregét imádják a házuk tetején, akik leborulnak az Örökkévaló előtt, és imádják őt, de ugyanúgy leborulnak Molok előtt is.</verse>
				<verse number="6">Kiirtom azokat is, akik elfordultak az Örökkévalótól, többé már nem szolgálják őt, s tanácsát nem keresik.”</verse>
				<verse number="7">Hallgassatok el, Uram, az Örökkévaló előtt, mert az ő napja közeleg! Áldozatot készített az Örökkévaló, és megszentelte meghívottait.</verse>
				<verse number="8">Ezt mondja az Örökkévaló: „Áldozatom napján megbüntetem a fejedelmeket a király családját, és mindazokat, akik idegen ruhákba öltöznek.</verse>
				<verse number="9">Megbüntetem azokat, akik átlépik a küszöböt, Uruk házát pedig erőszakkal és csalással töltik meg.”</verse>
				<verse number="10">Ezt mondja az Örökkévaló: „Azon a napon jajkiáltás hallatszik Jeruzsálemben az Újváros és a Hal-kapu felől, és rombolás zaja a dombokról.</verse>
				<verse number="11">Az Alsóváros lakói sírnak és jajgatnak, mert elpusztultak a kereskedők és a pénzváltók mindannyian.</verse>
				<verse number="12">Akkor lámpást fogok, s átkutatom Jeruzsálemet, megbüntetem az önelégült kevélyeket, akik azt gondolják: »Nem használ nekünk az Örökkévaló semmit, de nem is büntet meg!«</verse>
				<verse number="13">Bizony, elpusztulnak szép házaik, és gazdagságuk az ellenség zsákmánya lesz! Bár házat építettek, de nem laknak majd benne, szőlőt telepítettek, de nem isszák annak borát.”</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló nagy napja sietve közeleg, hamar megérkezik, itt van már a küszöbön! Keserves sírás hangja hallatszik az Örökkévaló napján! Még az erős harcosok is sírnak és jajgatnak.</verse>
				<verse number="15">Mert az Örökkévaló haragjának napja lesz az a nap: az elnyomás és nyomorúság napja, a pusztítás és pusztulás napja, sűrű felhők, homály és sötétség napja,</verse>
				<verse number="16">amikor a sófárt megfújják, és csatakiáltás hallatszik, mikor a városfalakat rohamozzák, és a bástyákat ostromolják.</verse>
				<verse number="17">Ezt mondja az Örökkévaló: „Megszorongatom az embereket, s tapogatva botorkálnak majd, mint a vakok, mert vétkeztek az Örökkévaló ellen. Kiontják vérüket, mint a vizet, holttestük szerteszét hever a földön, mint a ganéj.</verse>
				<verse number="18">Nem menti meg őket sem aranyuk, sem ezüstjük az Örökkévaló haragjának napján! Mert féltő szeretetének tüzében az egész föld megég. Bizony, véget vet az Örökkévaló, hirtelen véget vet a föld lakóinak!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Térj eszedre, szállj magadba, te szégyentelen nemzet, amíg nem késő!</verse>
				<verse number="2">Térj eszedre, mielőtt rád szakadna az ítélet, amelyet az Örökkévaló már kihirdetett! Hiszen a napok hirtelen elszállnak, mint szélben a polyva! Szállj magadba, mielőtt rád zúdul az Örökkévaló izzó haragja, mielőtt elérkezik az Örökkévaló haragjának napja!</verse>
				<verse number="3">Keressétek az Örökkévalót mindannyian, ti, akik alázatosan éltek e földön, akik benne bíztok, és engedelmeskedtek parancsainak! Törekedjetek az igazságosságra és az alázatosságra, talán elrejt titeket haragja napján az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="4">Mert az a nap bizony eljön, Gáza városa lakatlanná lesz, Askelón teljesen elpusztul, Asdód lakóit délben űzik ki házaikból, Ekrónban sem marad életben senki!</verse>
				<verse number="5">Jaj a tengerparton lakóknak, a Kréta szigetéről származóknak! Azt mondja az Örökkévaló, aki határozott felőletek: „Jaj nektek filiszteusok, akik Kánaán földjén laktok! Egészen elpusztítalak benneteket!”</verse>
				<verse number="6">A tengerparti városok helye lakatlan legelővé lesz, pásztorok tanyáznak ott, és juhnyájak pihennek.</verse>
				<verse number="7">Júda népének maradéka letelepszik majd a tengerpart vidékén, ők legeltetik ott nyájaikat, ők pihennek este Askelón elhagyott házaiban. Mert Istenük, az Örökkévaló, jóra fordítja népe sorsát, és száműzötteiket hazahozza.</verse>
				<verse number="8">„Jól hallottam, Moáb népe hogyan gyalázta népemet. Hallottam, mikor az ammoniak szidalmazták őket, és kérkedtek, hogy földjüket elfoglalják.</verse>
				<verse number="9">Emiatt, életemre mondom — így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene —, hogy Moáb úgy jár, mint Sodoma, és Ammon népe, mint Gomora lakói! Földjük pusztaság lesz örökre, terméketlen sós sivatag, ahol csak tövis és gyom terem. Népem maradéka pedig kifosztja Ammon és Moáb országát, és akik élve maradnak népemből, elfoglalják Ammon és Moáb földjét.”</verse>
				<verse number="10">Ez lesz a jutalma büszkeségüknek, mivel gyalázták és megalázták az Örökkévalónak, a Seregek Urának népét.</verse>
				<verse number="11">Rettenetesen bánik velük az Örökkévaló: kipusztítja a földről az idegen isteneket! Azután minden nemzet csak őt fogja imádni, ki-ki a maga országában, még a távoli szigeteken és tengerpartokon is!</verse>
				<verse number="12">„Bizony, így lesz veletek is, Kús népe! Kardom lesújt rátok, és halálra sebez!” — ezt mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="13">Kinyújtja kezét az Úr észak felé, lesújt Asszíriára, és elpusztítja őket! Lakatlan romhalmazzá rombolja Ninivét, és kietlen sivataggá teszi.</verse>
				<verse number="14">Helyén nyájak legelnek, romjain vadállatok tanyáznak. Baglyok fészkelnek a ledőlt oszlopok közt, rikoltoznak a leomlott falakon, s a küszöbön hollók kárognak. Bizony, csupasz és kifosztott lesz a hatalmas cédrus!</verse>
				<verse number="15">Ez lesz a sorsa Ninivének, mely most biztonságban érzi magát, oly büszke hatalmára, s azt képzeli magáról, nincs hozzá hasonló a földön. Mégis egészen elpusztul, vadállatok tanyája lesz. Aki csak látja, elrémül, és döbbenten csóválja fejét.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Jaj a városnak, amely az Örökkévaló ellen lázad, engedetlen, tisztátalan, s elnyomja lakosait!</verse>
				<verse number="2">Nem hallgatott az Örökkévaló szavára, ellenállt a fenyítésnek, nem bízott benne, és nem Istenét kereste.</verse>
				<verse number="3">A város vezetői zsákmányra éhes oroszlánok, bírái, mint az éhes farkasok: amit megragadnak, abból reggelre semmi sem marad!</verse>
				<verse number="4">Prófétái hitvány csalók, papjai tisztátalanná tették, ami szent, és erőszakot követtek el a Törvényen.</verse>
				<verse number="5">Csak az Örökkévaló igazságos a városban! Csak ő nem tesz semmi törvénytelent. Sőt, minden reggel napvilágra hozza igazságos ítéletét, egyszer sem mulasztja el! De az igazságtalanok még csak nem is szégyellik magukat!</verse>
				<verse number="6">Ezt mondja az Örökkévaló: „Nemzeteket irtottam ki a földről, váraik romokban hevernek, utcáikon senki sem jár, elpusztultak teljesen, városaikat lerombolták, lakatlan romhalmaz maradt belőlük.</verse>
				<verse number="7">Azt gondoltam: ez a város tanul példájukból, tisztelni és félni fog engem, elfogadja a figyelmeztetést, akkor nem pusztul el lakóhelyük, nem kell megbüntetnem őket. De nem! Már kora reggel, ahogy fölkeltek, megint csak rosszra igyekeztek.</verse>
				<verse number="8">Azért hát, várjatok csak rám — mondja az Örökkévaló —, amíg ítélethez kezdek! Mert elhatároztam, hogy összegyűjtök minden nemzetet, összeszedem a népeket, és általuk öntöm rátok izzó haragomat! Féltő szeretetem tüzében az egész föld megég!</verse>
				<verse number="9">Akkor változtatom át a nemzetek beszédét, hogy tiszta nyelven szóljanak, hogy segítségül hívják az Örökkévaló nevét, s egy akarattal szolgálják és tiszteljék őt.</verse>
				<verse number="10">Akkor imádóim eljönnek, ajándékokat és áldozatokat hoznak nekem még Kús folyóin túlról is, a városba, amelyből szétszórtam népemet.</verse>
				<verse number="11">Izráel népe, azon a napon már nem kell szégyenkezned vétkeid miatt, amelyekkel lázadtál ellenem, mivel kiválogatom közüled azokat, akik büszkén kérkednek. Nem fognak többé kevélykedni szent hegyemen!</verse>
				<verse number="12">Csak a szegényeket és elnyomottakat hagyom meg közületek, akik egyedül az Örökkévalóban bíznak.</verse>
				<verse number="13">Mert Izráel maradéka nem szól és nem cselekszik hamisan, nem károsít meg senkit hazug beszéddel. Hanem olyanok lesznek, mint a juhnyáj: békességben legelnek, zavartalan pihennek, fel nem riasztja őket senki.”</verse>
				<verse number="14">Sion leánya, énekelj! Ujjongva kiálts, Izráel! Örülj és vigadj Jeruzsálem leánya!</verse>
				<verse number="15">Véget vetett az Örökkévaló büntetésednek, elsöpörte ellenségeidet! Izráel Királya, az Örökkévaló közöttetek lakik, nem kell többé félnetek senkitől!</verse>
				<verse number="16">Azon a napon így bíztatják Jeruzsálemet: „Ne félj Sion, ne csüggedj, légy erős!</verse>
				<verse number="17">Istened, az Örökkévaló, veled van! Legyőzhetetlen harcos, megment ő, és megszabadít!” Hogy fog ujjongani, mennyire megörül majd neked! Szeretetében szótlanul gyönyörködik benned, majd ujjongva kiált örömében,</verse>
				<verse number="18">mint Jeruzsálemben az ünneplő tömeg. „Leveszem rólad a gyalázatot, elűzöm ellenségeidet.</verse>
				<verse number="19">Nézd, elbánok elnyomóiddal! De meggyógyítom, a megnyomorítottakat, és összegyűjtöm a szétszórtakat. Gyalázatukat dicsőséggé változtatom, s az egész világ dicsérni fogja őket!</verse>
				<verse number="20">Bizony, azon a napon összegyűjtelek és hazahozlak, szégyeneteket dicsőséggé változtatom, s a föld minden népe dicsérni fog, mikor sorsotokat a szemetek láttára jóra fordítom!” — ezt mondja az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="37">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Dárius király uralkodásának 2. évében, a 6. hónap 1. napján szólt az Örökkévaló Haggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiél fiához, Júda tartományának kormányzójához, és Jósua főpaphoz, Jócádák fiához.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Ez a nép azt mondja: »Még jött el az ideje, hogy az Örökkévaló házát egészen helyreállítsuk. «”</verse>
				<verse number="3">De az Örökkévaló így válaszolt Haggeus prófétán keresztül:</verse>
				<verse number="4">„Hát annak itt van az ideje, hogy ti kényelmes faburkolatú házaitokban lakjatok, miközben az én házam romokban hever?</verse>
				<verse number="5">Gondoljátok csak meg, mire jutottatok! — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —</verse>
				<verse number="6">Sok magot vetettetek, de aratáskor mégis keveset vittetek haza! Van ugyan mit ennetek, de sohasem laktok jól! Bort is isztok, de ahhoz már nem elég, hogy megittasodjatok! Van mibe öltözködnötök, de a ruhátok a hideg ellen már nem véd meg. Megkapjátok ugyan a munkátok bérét, de az kifolyik a kezetek közül.</verse>
				<verse number="7">Gondoljátok csak meg, mire jutottatok! — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —</verse>
				<verse number="8">Menjetek hát fel a hegyek erdőségeibe, hozzatok gerendákat, és építsétek fel házamat egészen, hogy gyönyörködjem benne, és hogy dicsőségemre szolgáljon! — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="9">Hiszen gazdag termést vártatok, de kevés lett. Mikor pedig hazavittétek, én ráfújtam és eltűnt! Mit gondoltok, miért? Mert az én házam romos és befejezetlen, ti pedig mindannyian csak a saját házatokkal törődtök! — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —</verse>
				<verse number="10">Ezért zárult be fölöttetek az ég, s nem adott harmatot, a föld pedig nem hozott termést.</verse>
				<verse number="11">Ezért parancsoltam szárazságot a szántóföldre és a dombokra, a gabonára és szőlőre, az olajfákra és minden egyéb terményre. Sőt, az embereket és az állatokat is sújtotta a szárazság, és minden munkájukat tönkretette.”</verse>
				<verse number="12">A vezetők — Zerubbábel, Sealtiél fia és Jósua, Jócádák fia, a főpap — és a száműzetésből hazatért maradék nép engedelmeskedett Istenük az Örökkévaló szavának, amelyet Haggeus próféta által mondott. Hiszen Haggeust Istenük, az Örökkévaló küldte hozzájuk, akit mindannyian tiszteltek és féltek.</verse>
				<verse number="13">Akkor Haggeus, az Örökkévaló küldötte, így szólt az egész néphez: „Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: »Én vagyok veletek!«”</verse>
				<verse number="14">Az Örökkévaló felbátorította Zerubbábelt, Sealtiél fiát, Júda kormányzóját és Jósuát, Jócádák fiát, a főpapot, és mind az egész népet. Ezért valamennyien eljöttek, és Dárius király uralkodásának második évében, a 6. hónap 24. napján munkához láttak, hogy Istenük, az Örökkévaló, a Seregek Ura házát egészen felépítsék.</verse>
				<verse number="15"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">A 7. hónap 21. napján az Örökkévaló üzenete érkezett Haggeus prófétához:</verse>
				<verse number="2">„Ezt mondd Zerubbábelnek, Sealtiél fiának, Júda helytartójának és Jósua főpapnak, Jócádák fiának, meg a maradék népnek:</verse>
				<verse number="3">Ki az közületek, aki még eredeti dicsőségében látta ezt a Templomot? Milyennek látjátok most? Ugye, azt gondoljátok, hogy ez semmi ahhoz a Templomhoz képest?</verse>
				<verse number="4">Mégis, légy erős és bátor, Zerubbábel — az Örökkévaló mondja ezt neked! Légy erős és bátor te is, Jósua főpap, Jócádák fia! Legyetek bátrak és erősek ti is mindannyian, akik Izráel földjén éltek — az Örökkévaló mondja ezt nektek! Építsétek fel egészen a Templomot, mert én vagyok veletek,</verse>
				<verse number="5">a szövetségem szerint, amelyet kötöttem veletek, amikor kijöttetek Egyiptomból — az Örökkévaló, a Seregek Ura mondja ezt nektek. Szellemem közöttetek lakik, ne féljetek!”</verse>
				<verse number="6">Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Egy kis idő múlva még egyszer megrázom a Mennyet és a Földet, a tengert és a szárazföldet.</verse>
				<verse number="7">Felrázom az összes nemzetet, és ide hozzák kincseiket: megtöltöm ezt a házat dicsőséggel — ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="8">Enyém az ezüst és az arany — ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="9">Nagyobb lesz ennek a második háznak a dicsősége, mint az elsőé volt — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura —, és ezen a helyen adok nektek békességet és bőséget” — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="10">Dárius király uralkodásának 2. évében, a 9. hónap 24. napján az Örökkévaló üzenete érkezett Haggeus prófétához.</verse>
				<verse number="11">„Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Kérdezd meg a papoktól, hogyan rendelkezik a Törvény abban az esetben,</verse>
				<verse number="12">mikor valaki az Örökkévalónak szentelt, áldozatra szánt húst visz a ruhája szélébe göngyölve. Ha ilyenkor a ruhája szegélye megérint valamilyen más ételt, például kenyeret, zöldséget, bort, vagy olajat, akkor vajon az a másik étel is szentté lesz-e?” A papok ezt válaszolták: „Nem, az a másik étel nem válik ettől szentté.”</verse>
				<verse number="13">Majd Haggeus tovább kérdezte a papokat: „Amikor valaki megérint egy holttestet, tisztátalanná válik, igaz? Ha egy ilyen tisztátalan ember ér hozzá ezekhez az ételekhez, akkor azok is tisztátalanná lesznek?” A papok ezt válaszolták: „Igen, amihez hozzáér, az is tisztátalanná válik.”.</verse>
				<verse number="14">Akkor Haggeus ezt mondta: „Ugyanígy tisztátalan ez a nép, az egész nemzet az én szememben — azt mondja az Örökkévaló —, és tisztátalan kezüknek minden munkája is. Sőt, amit az oltáron feláldoznak, az is mind tisztátalan!</verse>
				<verse number="15">De jól figyeljétek meg, mi történik a mai naptól kezdve! Emlékezzetek rá, hogy ment a sorotok eddig, mielőtt az Örökkévaló Templomát elkezdtétek építeni!</verse>
				<verse number="16">Mikor azt reméltétek, hogy a búzavetés húszkosárnyit terem, csak tízet arattatok. Azt vártátok, hogy szőlőtök ötven hordó bort terem, de csak húszat adott.</verse>
				<verse number="17">Megvertelek titeket és kezetek munkáját mindenféle csapással: jégesővel, kártevőkkel és betegségekkel, de mégsem fordultatok vissza hozzám! — azt mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="18">De jól figyeljétek meg, mi fog történni a mai naptól, a 9. hónap 24. napjától kezdve, amikor befejeztétek az Örökkévaló Templomának alapozását! Figyeljétek csak meg!</verse>
				<verse number="19">Bár az elmúlt években nem hozott jó termést sem a gabona, sem a szőlő, sem a gránátalma, sem az olajfa — de ettől a naptól kezdve bőségesen megáldalak benneteket.”</verse>
				<verse number="20">A 9. hónap 24. napján az Örökkévaló másodszor is szólt Haggeus prófétához:</verse>
				<verse number="21">„Mondd meg Zerubbábelnek, Júda kormányzójának: Megrázom a Mennyet és a Földet,</verse>
				<verse number="22">felfordítom a királyságok trónjait, a nemzetek királyságainak erejét elveszem, felfordítom a harci szekereket, s lehullanak róluk a harcosok, ló és lovasa holtan zuhan a földre. Társaik fegyverétől mind elpusztulnak!</verse>
				<verse number="23">Azon a napon — ezt mondja neked az Örökkévaló, a Seregek Ura — felveszlek téged szolgám, Zerubbábel, Sealtiél fia — mondja az Örökkévaló —, és pecsétgyűrűm leszel, mivel téged választottalak!” Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="38">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Dárius, Perzsia királya uralkodásának második évében, a 8. hónapban az Örökkévaló üzenete érkezett Zakariás prófétához, akinek apja Berekjá, annak apja pedig Iddó volt.</verse>
				<verse number="2">„Nagyon megharagudott őseitekre az Örökkévaló!</verse>
				<verse number="3">Mondd meg hát népednek, Zakariás, hogy ezt üzeni az Örökkévaló, a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám, akkor én is visszatérek hozzátok!</verse>
				<verse number="4">Ne legyetek olyanok, mint őseitek! Hozzájuk is kiáltottak az akkor élő próféták az Örökkévaló, a Seregek Ura nevében, és sürgették őket, hogy változtassák meg gonosz életmódjukat, és ne kövessenek el több gonoszságot. De őseitek nem engedelmeskedtek nekem, sőt nem is hallgattak rám — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="5">Hol vannak már őseitek, és hol vannak a próféták? Vajon örökké élnek?</verse>
				<verse number="6">De mindaz, amit mondtam és parancsoltam szolgáim, a próféták által, kikerülhetetlenül beteljesedett rajtuk! Nem így van? Őseitek ezt belátták, és elismerték: »Igen, az Örökkévaló, a Seregek Ura valóban életünk és tetteink szerint bánt velünk! Pontosan úgy, ahogy elhatározta, és előre megmondta.«”</verse>
				<verse number="7">Dárius király uralkodásának 2. évében, a 11., azaz Sebát hónap 24. napján az Örökkévaló üzenete érkezett Zakariás prófétához, akinek apja Berekjá, annak apja pedig Iddó volt.</verse>
				<verse number="8">Én, Zakariás, éjjel látomást láttam: egy férfit láttam egy vörös színű lovon, egy árnyas völgyben, mirtuszfák között. Mögötte vörös, fakószürke és fehér lovak látszottak.</verse>
				<verse number="9">Akkor odafordultam ahhoz az angyalhoz, aki beszélt velem, és megkérdeztem: „Uram, mit jelent ez?” „Majd megmagyarázom neked” — válaszolta.</verse>
				<verse number="10">Ekkor a mirtuszfák között álló férfi válaszolt a kérdésemre: „Ezeket az Örökkévaló küldte, hogy keresztül-kasul bejárják a földet.”</verse>
				<verse number="11">Majd jelentették az Örökkévaló angyalának, aki a mirtuszfák között állt: „Bejártuk az egész földet. Mindenütt nyugalom és békesség uralkodik.”</verse>
				<verse number="12">Ezután az Örökkévaló angyala így kiáltott: „Örökkévaló, Seregek Ura! Mikor fogsz megkegyelmezni Jeruzsálemnek és Júda többi városának? Hiszen már hetven éve haragszol rájuk!”</verse>
				<verse number="13">Az Örökkévaló ekkor annak az angyalnak válaszolt, aki velem beszélt. Vigasztaló és bátorító hangon szólt hozzá.</verse>
				<verse number="14">A velem beszélő angyal pedig hozzám fordult, és ezt mondta: „Hirdesd ki ezt az üzenetet! Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: »Féltékeny és erős szeretettel szeretem Jeruzsálemet és Siont!</verse>
				<verse number="15">De nagyon haragszom az elbizakodott és jólétben élő nemzetekre, mert nagy pusztítást és rombolást vittek végbe népem között, pedig én csak kevéssé haragudtam népemre.</verse>
				<verse number="16">Most azonban — mondja az Örökkévaló — ismét kegyelemmel és jóindulattal fordulok Jeruzsálemhez. Házamat újra felépítik benne — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura —, sőt az egész város újjáépül.«</verse>
				<verse number="17">Továbbá ezt is hirdesd ki: »Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Városaim megint bőségben fognak élni! Jeruzsálem ismét kiválasztott városom lesz, és Sion népét megvigasztalom!«”</verse>
				<verse number="18">Egy másik alkalommal, amikor fölnéztem, négy szarvat láttam.</verse>
				<verse number="19">Odafordultam az angyalhoz, aki beszélt velem, és megkérdeztem: „Mit jelent ez?” „Ez a négy szarv azokat jelképezi, akik szétszórták Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet.”</verse>
				<verse number="20">Majd az Örökkévaló négy mesterembert mutatott.</verse>
				<verse number="21">„Kik ezek, és miért jöttek?” — kérdeztem. Ezt válaszolta: „Ezek a szarvak azokat a nemzeteket jelképezik, akik hatalmukat arra használták, hogy Júda ellen támadjanak. Annyira szétszórták és megalázták Júda népét, hogy már a fejét sem merte fölemelni senki. Ez a négy mesterember pedig azért jött, hogy ezeket a nemzeteket elrettentse, sőt, hogy letörje a szarvukat.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Azután fölnéztem, és látomásban egy férfit láttam, akinek mérőzsinór volt a kezében.</verse>
				<verse number="2">Megkérdeztem tőle: „Hová mész?” „Megmérem Jeruzsálem hosszát és szélességét” — válaszolta.</verse>
				<verse number="3">Ekkor megjelent az az angyal, aki velem szokott beszélni. Majd egy másik angyal jött,</verse>
				<verse number="4">aki ezt mondta az első angyalnak: „Siess, mondd meg ennek az ifjúnak: »Jeruzsálem olyan nagy város lesz, annyi lakossal és háziállattal, hogy nem is kerítik körül fallal.</verse>
				<verse number="5">Én magam leszek a tűzfal körülötte — mondja az Örökkévaló —, és megvédem. Jeruzsálemben fogok lakni, és ez lesz a város dicsősége.«”</verse>
				<verse number="6">Ezt mondja az Örökkévaló: „Szétszórtalak titeket a szélrózsa minden irányába. De most hagyjátok ott azt az északi földet! Siessetek!</verse>
				<verse number="7">Sion népe, akik Babilóniában laktok, meneküljetek el onnan!”</verse>
				<verse number="8">Amikor az Örökkévaló, a Seregek Ura a saját dicsőségével elküldött engem, azt mondta, hogy akik népét bántják, azok az ő szeme fényét bántják! Bizony, ezt mondta azokról a nemzetekről, akik az ő népét zsákmányul ejtették és kirabolták!</verse>
				<verse number="9">Ezt is mondta: „Figyeljetek rám! Így büntetem meg ezeket a nemzeteket: ellenük fordulok, és azok fogják zsákmányul ejteni és kirabolni őket, akiket korábban ők raboltak ki, és szolgaságba kényszerítettek!” Amikor ez megtörténik, akkor majd felismeritek és megértitek, hogy engem az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött hozzátok ezzel az üzenettel!</verse>
				<verse number="10">„Örülj, Sion leánya, és ujjongva énekelj, mert eljövök hozzád, és népem között fogok lakni! Azon a napon sok más nemzet is hozzám csatlakozik, ők is népemmé lesznek, én pedig közöttetek lakom!” — ezt üzeni nektek az Örökkévaló. Amikor ezek megtörténnek, akkor majd felismeritek és megértitek, hogy engem az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött hozzátok ezzel az üzenettel!</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Akkor az Örökkévaló birtokba veszi Júdát és annak népét, mint jogos örökségét a szent földön, és újra Jeruzsálemet választja saját városának.</verse>
				<verse number="13">Némuljon el minden teremtmény az Örökkévaló előtt, mert ő felkelt trónjáról!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Azután megmutatták nekem Jósua főpapot, aki az Örökkévaló angyala előtt állt. Jósua jobb oldalán a Sátán állt, és vádolta őt.</verse>
				<verse number="2">Az Örökkévaló angyala azonban elhallgattatta a Sátánt: „Nem ad igazat neked, Sátán, és elutasítja vádjaidat az Örökkévaló, aki Jeruzsálemet kiválasztotta. Hát nem olyan ez, mint a tűzből kikapott, félig megégett fadarab?”</verse>
				<verse number="3">Jósua főpap piszkos ruhákat viselt, de</verse>
				<verse number="4">az Örökkévaló angyala ezt mondta az ott állóknak, akik parancsait várták: „Vegyétek le róla a piszkos ruháit!” Azután Jósuához fordult: „Nézd, levettem rólad bűneid terhét, és ünnepi ruhákba öltöztetlek!”</verse>
				<verse number="5">Ekkor én, Zakariás közbeszóltam: „Tegyenek a fejére tiszta turbánt is!” Akkor Jósuát gyönyörű ünnepi ruhákba öltöztették, és a fejére tették a turbánt. Eközben ott állt mellette az Örökkévaló angyala.</verse>
				<verse number="6">Ünnepélyesen megerősítette Jósuát főpapi tisztségében e szavakkal:</verse>
				<verse number="7">„Ezt mondja neked az Örökkévaló, a Seregek Ura: Ha útjaimon jársz, és elvégzed, amit rád bíztam, akkor te fogod igazgatni a Templom szolgáit, és felügyelsz a Templom udvaraira, sőt szabad bejárást kapsz jelenlétembe azok között, akik itt állnak.</verse>
				<verse number="8">Most pedig jól figyeljetek rám, te is, Jósua főpap és ti is, akik Jósua irányítása alatt teljesítitek a papi szolgálatot! Ti együttesen előre jelzitek azt, ami következik: el fogom hozni szolgámat, akit így hívnak: Csemete.</verse>
				<verse number="9">Nézzétek! Ez az a kő, amelyet Jósua elé állítok! Ezen a kövön hét szem van. Én magam vésem bele a feliratot, és letörlöm a bűnt erről a földről egyetlen nap alatt — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="10">Abban az időben mindegyikőtök békességben és bőségben fog élni, és vendégségbe hívja barátait a saját szőlőjébe és gyümölcsöskertjébe” — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Az angyal, aki beszélt velem, visszatért hozzám és felébresztett, mint mikor valakit az álmából ébresztenek föl.</verse>
				<verse number="2">„Zakariás, mit látsz?” — kérdezte. Egy színarany mécstartót — válaszoltam —, amelynek olajtartója is van a tetején. Hét olajmécses van a mécstartón, amelyekhez egy-egy cső vezet az olajtartótól.</verse>
				<verse number="3">Az olajtartó mellett jobbról és balról egy-egy olajfa áll.</verse>
				<verse number="4">Mit jelent ez, uram? — kérdeztem az angyaltól, aki beszélt velem.</verse>
				<verse number="5">„Hát nem érted?” — kérdezett vissza. Nem, uram — válaszoltam.</verse>
				<verse number="6">Akkor ezt mondta: „Amit látsz, az Örökkévaló üzenetét jelenti, amely Zerubbábelnek szól. Az üzenet pedig ez: »Nem hatalommal, sem erővel, hanem csak Szellemem által« — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="7">Még ha egy nagy hegy emelkedne is Zerubbábel előtt, az is le fog lapulni, és síksággá változik! Zerubbábel pedig fölteszi a zárókövet, és befejezi a Templomot, miközben a nép ujjongva kiáltozik örömében: »Milyen csodálatos! De gyönyörű!«”</verse>
				<verse number="8">Ezután az Örökkévaló még ezt mondta nekem:</verse>
				<verse number="9">„Ezt a Templomot Zerubbábel kezdi el alapozni, és ő is fogja befejezni.” Amikor ez megtörténik, Zerubbábel, akkor majd felismered és megérted, hogy engem az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött hozzátok ezzel az üzenettel!</verse>
				<verse number="10">Mert vannak, akik kicsúfolják a kicsiny kezdetet, mégis örülni fognak, ha látják, hogy Zerubbábel kitartóan folytatja az építkezést! A kő hét oldala pedig az Örökkévaló szemeit jelképezi, amellyel áttekinti és szemmel tartja az egész földet.</verse>
				<verse number="11">Mit jelent a mécstartó jobb és baloldalán a két olajfa? — kérdeztem az angyalt.</verse>
				<verse number="12">Majd tovább faggattam: Mit jelent az olajfáknak az a két ága, amelyekből aranycsöveken keresztül folyik a mécstartóba az arany?</verse>
				<verse number="13">„Hát nem érted?” — kérdezte. Nem, uram — válaszoltam.</verse>
				<verse number="14">„Azt a két személyt jelképezik, akik az egész föld Ura mellett állnak, és szolgálják őt. Rajtuk keresztül folyik a tiszta olaj” — magyarázta az angyal.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Azután fölnéztem, és látomásban egy könyvtekercset láttam, amely lebegett az égen.</verse>
				<verse number="2">Az angyal megkérdezte: „Zakariás, mit látsz?” Egy nyitott könyvtekercset, amely lebeg az égen. Húszkönyöknyi lehet a hossza, és tíz a szélessége — válaszoltam.</verse>
				<verse number="3">Ő pedig így folytatta: „Látod, erre a könyvtekercsre átok van írva, amely érvényes az egész országban. Az egyik oldalán azokra vonatkozik az átok, akik lopnak, a másik oldalán pedig azokra, akik hazudnak és hamisan esküsznek. Akiket elér az átok, azokat az Úr kigyomlálja népe közül.”</verse>
				<verse number="4">Azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Kiküldtem ezt az átkot, hogy rászálljon mindazoknak a házára, akik lopnak, vagy hamisan esküsznek az én nevemre. Bizony, rászáll, ott is marad, és elpusztítja azt a házat, falait és gerendáit.”</verse>
				<verse number="5">Hozzám lépett az angyal, aki beszélni szokott velem, és ezt mondta: „Nézz csak föl! Látod, mi az, ami közeledik?”</verse>
				<verse number="6">Látom, de vajon mit jelenthet? — válaszoltam. „Ez egy mérőedény — felelte az angyal —, és Júda népének bűnét jelképezi.”</verse>
				<verse number="7">Mikor az angyal fölemelte a mérőedény ólomból készült fedelét, láttam, hogy egy asszony ül az edényben.</verse>
				<verse number="8">„Látod, ez az asszony a gonoszságot jelképezi” — mondta, és visszanyomta az asszonyt a mérőedénybe, majd az ólomfedőt rádobta az edény szájára.</verse>
				<verse number="9">Azután fölnéztem, és két asszonyt láttam, amint repülve közeledtek. Nagy szárnyaik voltak, mint a gólyáknak. Fölemelték a mérőedényt az ég és föld közé, és elrepültek vele.</verse>
				<verse number="10">Hová viszik? — kérdeztem az angyalt.</verse>
				<verse number="11">„Sineár földjére — felelte —, hogy ott házat építsenek a számára. Amikor az elkészül, abban helyezik el a mérőedényt.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Azután ismét fölnéztem, és négy harci szekeret láttam, amelyek két bronzhegy közül jöttek elő.</verse>
				<verse number="2">Az elsőt vörös lovak húzták, a másodikat feketék,</verse>
				<verse number="3">a harmadikat fehérek, a negyediket pedig szürkék.</verse>
				<verse number="4">Megkérdeztem az angyalt, aki beszélt velem: Uram, mit jelent ez?</verse>
				<verse number="5">Ezt felelte: „Ez az ég négy szele. Az egész föld Urának színe előtt állnak, hogy parancsait teljesítsék. Most jöttek ki onnan, és indulnak a négy világtáj felé.</verse>
				<verse number="6">A fekete lovak szekere észak földjére indul, s a fehérek követik őket. A szürkék a déli földre mennek.”</verse>
				<verse number="7">Ezek az erős lovak türelmetlenül várták, hogy útjukra indulhassanak, ezért az angyal szólt nekik: „Menjetek, járjátok be a földet!” Ekkor elindultak, hogy bejárják a földet.</verse>
				<verse number="8">Majd valaki kiáltott nekem: „Nézd azokat, amelyek észak földjére mentek! Ők lecsendesítették haragomat.”</verse>
				<verse number="9">Ezt az üzenetet kaptam az Örökkévalótól:</verse>
				<verse number="10">„Heldaj, Tobíjjá és Jedajá ajándékot hoztak a Babilóniában élő száműzöttektől. Most hát, Zakariás, még a mai napon menj el Jósíjjá, Cefanjá fia házához, hogy találkozz ezzel a három férfival!</verse>
				<verse number="11">Vedd át tőlük az ezüstöt és az aranyat, és készíttess abból koronát! Azzal pedig koronázd meg Jósua főpapot, Jócádák fiát,</verse>
				<verse number="12">és mondd neki: »Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Nézzétek a férfit, kinek neve Csemete! Naggyá növekszik, és fölépíti az Örökkévaló Templomát.</verse>
				<verse number="13">Bizony, ő lesz az, aki fölépíti az Örökkévaló Templomát! Dicsőségben ül trónján, és királyként uralkodik. Bizony, papként fog ülni trónján! A kettő között pedig békesség és harmónia uralkodik.«</verse>
				<verse number="14">Ezután a koronát tegyétek az Örökkévaló Templomának kincsei közé, és őrizzétek meg! Emlékeztessen mindenkit Heldajra, Tobíjjára, Jedajára és Jósijjá, Cefanjá fia vendégszeretetére.</verse>
				<verse number="15">Akik távol laknak, azok közül is eljönnek, és segítenek majd az Örökkévaló Templomát építeni.” Amikor ezek megtörténnek, akkor majd felismeritek és megértitek, hogy engem az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött hozzátok ezzel az üzenettel! Bizony így lesz ez, ha engedelmesen hallgattok az Örökkévalónak, Isteneteknek szavára!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Dárius király uralkodásának 4. évében, a 9. hónap, vagyis Kiszlév 4. napján az Örökkévaló szólt Zakariáshoz.</verse>
				<verse number="2">Ez a következőképpen történt: Bétel városának lakói követségbe küldtek Jeruzsálembe néhány embert: Száracert, Regem-Meleket és másokat. Azzal bízták meg őket, hogy imádkozzanak és könyörögjenek az Örökkévaló előtt,</verse>
				<verse number="3">és kérdezzék meg az Örökkévaló, a Seregek Ura Templomában szolgáló papokat, meg a prófétákat is, hogy választ kapjanak a kérdésükre, amely így szólt: „Sok éven keresztül, minden év ötödik hónapjában böjtöléssel és gyászolással emlékeztünk meg a Templom lerombolásának évfordulójáról. Folytassuk ezt, vagy abbahagyjuk?”</verse>
				<verse number="4">Akkor az Örökkévaló, a Seregek Ura ezt mondta nekem:</verse>
				<verse number="5">„Ezt mondd a népnek és a papoknak: »Az elmúlt 70 évben valóban böjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és a hetedik hónapban. De vajon ezt az én kedvemért tettétek?</verse>
				<verse number="6">Amikor pedig esztek-isztok, nem magatoknak esztek és isztok?</verse>
				<verse number="7">Hiszen az Örökkévalónak ugyanezt az üzenetét hirdették nektek a régebbi próféták is, amikor Jeruzsálem még virágzó és népes város volt, falvak vették körül, s amikor még a déli és a nyugati dombvidék is megművelt és lakott terület volt.«”</verse>
				<verse number="8">Az Örökkévaló szólt Zakariáshoz:</verse>
				<verse number="9">„Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Minden helyzetben az igazságosságnak megfelelően döntsetek és cselekedjetek! Bánjatok egymással szeretettel és együttérzéssel!</verse>
				<verse number="10">Ne éljetek vissza az özvegyek, árvák, idegenek és szegények kiszolgáltatott helyzetével! Egymás ellen még csak ne is tervezzetek semmi rosszat!”</verse>
				<verse number="11">De hiába mondtam nekik, ők nem hallgattak rám, lázadoztak és vonakodtak engedelmeskedni, sőt bedugták a fülüket, hogy ne is hallják, amit mondok nekik.</verse>
				<verse number="12">Megkeményítették a szívüket, hogy az olyan lett, mint a kő, mert nem akarták meghallani a Törvény tanítását, sem a próféták üzeneteit, amelyeket az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött Szelleme által a régi prófétákon keresztül. Emiatt haragudott meg rájuk oly nagyon az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="13">„Mivel hiába kiáltottam nektek, nem akartátok meghallani — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura —, majd ti is kiáltoztok hozzám segítségért, de akkor én sem fogom meghallani!</verse>
				<verse number="14">Ezért szórtalak szét titeket idegen nemzetek közé, mint a forgószél a polyvát! Földetek pedig lakatlan és puszta lett, amelyen még utazó sem jár keresztül. Így lett lakói miatt a gyönyörű föld kietlen pusztasággá!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Az Örökkévaló, a Seregek Ura ismét szólt hozzám:</verse>
				<verse number="2">„Ezt üzeni az Örökkévaló, a Seregek Ura: Izzó és féltékeny szeretettel szeretem Siont! Annyira szeretem, hogy nagyon megharagudtam rá, mikor hűtlen lett hozzám!”</verse>
				<verse number="3">Ezt mondja az Örökkévaló: „Visszatértem a Sionra, újra Jeruzsálem a lakóhelyem. Ezért Jeruzsálemet így hívják: »Hűséges Város«, az Örökkévaló, a Seregek Ura hegyét pedig így: »Szent Hegy.«”</verse>
				<verse number="4">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Akkor majd újból idős férfiak és asszonyok üldögélnek Jeruzsálem utcáin, a kapuk előtt. Kezükben bot, hajlott koruk miatt,</verse>
				<verse number="5">s előttük játszadozó gyereksereg. Bizony, ismét megtelnek a város utcái és terei futkosó gyermekekkel.</verse>
				<verse number="6">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Bár e nép hazatért maradéka most elképzelni sem tudja ezt, oly csodálatosnak tűnik számukra, de van-e valami lehetetlen nekem?”</verse>
				<verse number="7">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Megszabadítom népemet a keleti országokból, kimentem őket nyugat földjéről.</verse>
				<verse number="8">Hazahozom őket Jeruzsálembe, hogy ott lakjanak. Akkor ismét a saját népemmé lesznek, én pedig igazán az Istenük leszek.”</verse>
				<verse number="9">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Legyetek erősek és bátrak, hiszen hallottátok a próféták üzenetét, amikor az Örökkévaló, a Seregek Ura Templomának újjáépítése megkezdődött, és az alapozáshoz hozzákezdtetek! Most ugyanezt mondom nektek:</verse>
				<verse number="10">A Templom alapjának megépítése előtt nem volt eredménye sem az emberek, sem az állatok munkájának. Azelőtt nem volt biztonságban az ellenségtől senki, aki egyik városból a másikba ment. Azelőtt minden embert a társa ellen fordítottam.</verse>
				<verse number="11">De mostantól kezdve minden másképpen lesz! Ezentúl nem úgy fogok bánni e nép maradékával, mint a Templom alapozása előtti időben — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —</verse>
				<verse number="12">Mert békességben fognak vetni, a szőlő is gazdag termést hoz, a szántóföld is bőségesen terem, mert esőt ad az ég is kellő időben. Én pedig mindezeket örökségül adom e nép maradékának.</verse>
				<verse number="13">Izráel és Júda népe! A Templom alapozása előtt a nemzetek Izráel pusztulását emlegették, ha átkozni akartak valakit. De ezentúl másképp lesz! Olyan bőségesen megáldalak titeket, hogy áldásként fogják említeni neveteket! Legyetek erősek, bátrak, és ne féljetek!”</verse>
				<verse number="14">Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Amikor őseitek magukra haragítottak, elhatároztam, hogy veszedelmet hozok rájuk, és úgy is tettem — az Örökkévaló, a Seregek Ura mondja ezt!</verse>
				<verse number="15">Ugyanígy, most elhatároztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda népével — ezért hát ne féljetek!</verse>
				<verse number="16">Ti viszont tartsátok magatokat a következőkhöz: Mondjatok igazat egymásnak! Peres ügyekben szolgáltassatok igazságot, s ezzel teremtsetek békességet!</verse>
				<verse number="17">Még csak ne is tervezzetek semmi rosszat egymás ellen, és ne esküdjetek hamisan, mert ezeket gyűlölöm!” — mondja az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="18">Az Örökkévaló, a Seregek Ura ismét szólt hozzám:</verse>
				<verse number="19">„Ezt üzeni az Örökkévaló, a Seregek Ura: Eddig böjtöt tartottatok a negyedik, ötödik, hetedik és a tizedik hónapban. De mostantól fogva ezek az ünnepek Júda népe számára az örvendezés és boldogság vidám ünnepei lesznek. Csak szeressétek az igazságot és a békességet!”</verse>
				<verse number="20">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Eljön még az idő, mikor a nemzetek városaiból sokan jönnek Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="21">Az egyik városból jövők így biztatják a másik város lakóit: »Gyertek velünk ti is, menjünk föl Jeruzsálembe, az Örökkévaló előtt imádkozni, és az Örökkévalót, a Seregek Urát keresni!« Azok pedig felelik: »Megyünk mi is veletek!«</verse>
				<verse number="22">Bizony, azokban a napokban erős és nagy nemzetek fiai jönnek sok-sok nemzetből Jeruzsálembe, hogy az Örökkévalót, a Seregek Urát keressék, és az Örökkévaló előtt imádkozzanak.”</verse>
				<verse number="23">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Abban az időben oly sokan jönnek az idegen nyelvű nemzetek közül, hogy minden zsidó férfi ruháját tíz nem zsidó jövevény ragadja meg, így kérlelve őket: »Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy Isten veletek van!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Az Örökkévaló üzenete Hadrák földje és annak fővárosa, Damaszkusz ellen. Mert az Örökkévaló szemmel tartja az embereket az egész földön mindenütt, ugyanúgy, mint Izráel törzseit.</verse>
				<verse number="2">Ez az üzenet Hamát városa ellen is szól, amely szomszédos Damaszkusszal, meg Tírusz és Szidón ellen is, bármilyen bölcsek is annak lakói.</verse>
				<verse number="3">Várat épített magának Tírusz, és magas kőfallal vette körül. Nagy gazdagságot gyűjtött össze: annyi az ezüstje, mint a por, és aranya, mint a sár.</verse>
				<verse number="4">De az Úr bizony megfosztja Tíruszt minden gazdagságától, hajóhadát a tengerbe süllyeszti, a várost pedig tűzzel pusztítja el.</verse>
				<verse number="5">Látják ezt Askelón lakói, és megrémülnek. Gáza is megijed, és fájdalmak fogják el. Ekron lakói Tíruszban bíztak, és most keservesen csalódtak. Gázában nem uralkodik többé király, és Askelón trónján senki sem ül.</verse>
				<verse number="6">Asdód trónját pedig törvénytelen gyermek foglalja el. „Bizony, véget vetek a filiszteusok büszkeségének! — mondja az Úr. —</verse>
				<verse number="7">Kiveszem szájukból és fogaik közül a bálványoknak áldozott véres húst! Azután, akik a filiszteusok közül megmaradnak, beolvadnak Júda népébe. Olyanok lesznek, mint Júda egyik nemzetsége. Ekron lakói is olyanok lesznek, mint a jebúsziak, akik beolvadtak Júdába.</verse>
				<verse number="8">Akkor majd én magam védem meg népemet és földjüket. Nem engedek többé átvonulni rajtuk ellenséges hadsereget, nem foglalja el földjüket többé idegen elnyomó. Most már szemmel tartom, és megőrzöm népemet!”</verse>
				<verse number="9">Teljes szívvel örülj, Sion leánya! Ujjongj Jeruzsálem népe, örvendezve kiálts! Nézd, Királyod jön hozzád! Győztes Királyod jön, az Igazságos. Mégis alázatos és szelíd, szamárháton ül, nem lovon. Szamárcsikón jön, teherhordó állat csikóján.</verse>
				<verse number="10">„Kipusztítok Efraimból minden harci szekeret, kiirtom Jeruzsálemből a harci méneket, széttöröm az íjakat és a nyilakat! Királyod békességet hirdet a nemzeteknek, uralma tengertől tengerig ér, hatalma az Eufrátesztől a föld széléig terjed.”</verse>
				<verse number="11">„Lásd Sion! Veled kötött szövetségemért, melyet vérrel pecsételtünk meg, még foglyaidat is kiszabadítottam a száraz sziklabörtönből.</verse>
				<verse number="12">Ti száműzöttek és rabok, akikben még él a reménység, jöjjetek vissza, hegyen épült erős váratokba! Most azt hirdetem nektek, hogy megáldalak benneteket, kétszeresen kárpótollak minden szenvedésért!</verse>
				<verse number="13">Mert megfeszítem íjamat, Júdát, kezembe veszem Efraim fiait, mint éles nyílvesszőimet. Bizony, Sion lesz a jó kardom, mint a hős kezében fegyvere. Megforgatom kardomat Jáván fölött, megfenyegetem a fiait.”</verse>
				<verse number="14">Megjelenik serege fölött az Örökkévaló, és villámló nyilait szétrepíti. Uram, az Örökkévaló megfújja a sófárt, és serege rohamra indul, mint a délről támadó homokvihar.</verse>
				<verse number="15">Megoltalmazza népét az Örökkévaló, a Seregek Ura, hogy földre tiporják ellenségeiket, és letapossák a parittyaköveket. Győztes csatakiáltásuk hangzik, mintha bortól lennének ittasak. Megtelnek a győzelem örömével, mint vérrel az áldozati kehely, mint az oltár szögletei és árkai.</verse>
				<verse number="16">Istenük, az Örökkévaló megmenti népét azon a napon, mint a pásztor megvédi nyáját. Népe dicsősége úgy ragyog akkor a földön, mint szikrázó ékkövek a királyi koronán.</verse>
				<verse number="17">Milyen jó az Örökkévaló hozzánk! Milyen nagy dicsősége és szépsége! Bőven ad nekünk búzát és bort, virulnak az ifjak és leányok!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Az Örökkévalótól kérjetek esőt tavasz idején! Mert ő küld nektek viharfelhőket, és bőséges záporesőt, megnöveszti a gabonát, és a legelő füvét.</verse>
				<verse number="2">A házibálványok csak becsapnak, a jósnők mind hazudnak, értelmetlen álmokat magyaráznak, üres ígérettel hitegetnek! Miattuk tévelyeg népem, szanaszét kóborolnak, tévelyegnek, mint a juhok, ha nincs pásztoruk.</verse>
				<verse number="3">Ezt mondja az Örökkévaló: „Haragra lobbantam népem pásztorai ellen, és megbüntetem a bak-természetű vezetőket, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura gondot visel Júda népére, ahogy az igazi pásztor a maga nyájára. Bizony, felkészíti őket, mint jól felszerelt harci paripáját!</verse>
				<verse number="4">Mert azok közül a vezetők közül származnak azok, akik olyanok, mint a sarokkő, megbízhatók, mint a sátorszeg, erősek, mint harcban az íj.</verse>
				<verse number="5">Együtt küzdenek, mint hősök a csatában, letapossák ellenségeiket, mint az utca sarát. Harcolnak, mert az Örökkévaló velük van, s legyőzik még a lovasokat is.</verse>
				<verse number="6">Megerősítem Júda népét, megsegítem József családját, hazahozom a száműzetésből, és letelepítem őket, mert megkönyörültem rajtuk. Olyanok lesznek, mintha el sem fordultam volna tőlük, mert én, az Örökkévaló vagyok Istenük, ezért meghallgatom őket, ha hozzám kiáltanak!</verse>
				<verse number="7">Akkor Efraim népe olyan lesz, mint a hős. Szívük felvidul, és örül, mint aki bortól megittasul. Látják ezt fiaik, és ők is örülnek, együtt örvendeznek az Örökkévalóval.</verse>
				<verse number="8">Jelt adok nekik, és összegyűjtöm népemet, hiszen megváltottam őket, ismét megsokasodnak, mint régen.</verse>
				<verse number="9">Noha szétszórtam őket a nemzetek közé, mégis megemlékeznek rólam a távoli földeken, és gyermekeket nevelnek, akik majd hazatérnek.</verse>
				<verse number="10">Hazahozom népemet Egyiptomból, összegyűjtöm őket Asszíriából. Letelepítem őket Gileádban és Libanon földjén, de még ez sem lesz elég nekik.</verse>
				<verse number="11">Átvonulnak a nyomorúság tengerén, amikor az Örökkévaló rácsap a tenger hullámaira. Kiszárítja a Nílust fenékig, Asszíria büszkeségét megalázza, s Egyiptom kezéből kiveszi a királyi jogart.</verse>
				<verse number="12">Bizony, megerősítem népemet az Örökkévalóban, hogy nevében járjanak” — mondja az Örökkévaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Tárd ki kapuidat, Libanon földje, hogy tűz pusztítsa cédrusaidat!</verse>
				<verse number="2">Jajgassatok, ti fenyők, mert a cédrusok már ledőltek! Hogy elpusztultak a hatalmasok! Jajgassatok ti is, Básán tölgyei, mert a járhatatlan erdőrengeteg a földre döntve hever.</verse>
				<verse number="3">Pásztorok keserves sírása hallatszik, mert dús legelőik elpusztultak! Még az oroszlánok is panaszosan ordítanak, mert tanyájuk odalett, a Jordán-menti sűrűségnek vége!</verse>
				<verse number="4">Ezt mondta nekem Istenem, az Örökkévaló: „Legeltesd a levágásra szánt juhnyájat!</verse>
				<verse number="5">Mert akik megveszik a nyájat, mind levágják őket — kímélet és lelkiismeret-furdalás nélkül. Akik pedig eladják, azt mondják: »Áldott legyen az Örökkévaló, mert meggazdagodtam!« Bizony, ezt a nyájat még a saját pásztorai sem szánják!</verse>
				<verse number="6">Én sem szánom többé e föld lakóit — mondja az Örökkévaló —, hanem kiszolgáltatom őket egymásnak és királyuknak. Megengedem, hogy ellenségeik elpusztítsák az országot — nem fogok senkit megmenteni!”</verse>
				<verse number="7">Így hát legeltettem a levágásra szánt juhnyájat a kereskedők számára. Két pásztorbotot vettem a kezembe: az egyiket „Kegyelem”-nek, a másikat „Egység”-nek neveztem. Így legeltettem a nyájat.</verse>
				<verse number="8">Egyetlen hónap alatt három pásztornak is felmondtam, és elzavartam őket. Elfogyott a türelmem, megharagudtam a kereskedőkre, és ők is meggyűlöltek engem.</verse>
				<verse number="9">Ezért azt mondtam nekik: Nem viselem gondját többé nyájatoknak! Pusztuljon a pusztulásra való, vesszen a veszni való! Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymást!</verse>
				<verse number="10">Akkor fogtam az egyik botomat, a „Kegyelem” botját, és eltörtem. Így bontottam föl a szövetséget, amelyet az egész néppel kötöttem.</verse>
				<verse number="11">Így bomlott föl a szövetség azon a napon, és akkor értették meg a szegény juhok — akik figyeltek rám —, hogy amit tettem, azzal az Örökkévaló üzent nekik.</verse>
				<verse number="12">Azután ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, fizessétek ki a béremet! Ha pedig nem, tartsátok meg! Akkor kifizettek: mindössze 30 ezüstpénzt kaptam.</verse>
				<verse number="13">Ekkor az Örökkévaló szólt hozzám: „Dobd ezt a nyomorúságos összeget a Templom kincstárába! Látod, ennyire becsültek engem!” Akkor fogtam a 30 ezüstöt, és bedobtam az Örökkévaló Templomának kincstárába.</verse>
				<verse number="14">Azután eltörtem a másik botomat, az „Egység”-et is. Így bontottam föl a Júda és Izráel közötti testvéri egységet.</verse>
				<verse number="15">Ekkor az Örökkévaló szólt hozzám: „Ismét szerezz magadnak rossz pásztornak való fölszerelést, és készülj a pásztorkodásra!</verse>
				<verse number="16">Ezzel jelezd, hogy én olyan valakit fogok vezetővé tenni ezen a földön, aki rossz pásztor lesz. Nem törődik azokkal a juhokkal, akik elpusztulnak, nem keresi meg az elkóboroltakat, nem gyógyítja meg a betegeket, nem legelteti az egészségeseket. Ellenben megeszi a kövér juhok húsát, és még a körmeiket is letöri.</verse>
				<verse number="17">Jaj ennek a pásztornak! Jaj a rossz pásztornak, aki sorsára hagyja nyáját! Fegyver sújtsa a karját és jobb szemét! Bénuljon meg karja teljesen, vakuljon meg jobb szemére egészen!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Az Örökkévaló üzenete Izráelről: Ezt mondja az Örökkévaló, aki az eget kiterjesztette, a földet megalapozta és az emberbe szellemet adott:</verse>
				<verse number="2">„Nézzétek! Jeruzsálemet olyanná teszem, mint egy serleget, amely színig van töltve részegítő itallal. Körülveszik a nemzetek, isznak belőle, és megrészegednek tőle. Még Júda népe is iszik belőle, amikor Jeruzsálemet megostromolja az ellenség.</verse>
				<verse number="3">Bizony, a föld összes nemzete összefog Jeruzsálem ellen, és egyesült erővel megtámadják a várost. De Jeruzsálemet túl nehéz kővé teszem az ostromlók számára: aki megpróbálja elmozdítani a helyéről, mind beleszakad az erőlködésbe.</verse>
				<verse number="4">Akkor megrémítem a lovakat, és zűrzavart támasztok a lovasok között — az Örökkévaló mondja ezt. — Júda népe fölött azonban éberen őrködöm, amikor a támadó nemzetek minden lovát vaksággal verem meg!</verse>
				<verse number="5">Júda vezetői akkor felismerik, és ezt mondják: »Jeruzsálem lakóinak példája megerősít bennünket Istenünkben, az Örökkévalóban, a Seregek Urában!«</verse>
				<verse number="6">Akkor olyanná teszem Júda vezetőit, mint amilyen az izzó parázs a száraz farakás tövében, vagy a tüzes fáklya a szalmakazal oldalában. Bizony, mint a tűz a szalmát, úgy elpusztítják körös-körül az összes nemzetet, akik Jeruzsálemet támadják! De Jeruzsálem lakói továbbra is békességben lakhatnak városukban.”</verse>
				<verse number="7">Az Örökkévaló először Júda seregének ad győzelmet, hogy Dávid családjának dicsősége és Jeruzsálem lakosainak a dicsősége ne múlja fölül Júda dicsőségét.</verse>
				<verse number="8">Akkor Jeruzsálem lakosai között még a leggyengébb is olyan lesz, mint Dávid, mert az Örökkévaló megvédi őket. Dávid családja pedig olyan lesz, mint Isten, vagy mint az Örökkévaló angyala — úgy fogja vezetni a népet.</verse>
				<verse number="9">Ezt mondja az Úr: „Akkor hozzálátok, hogy megsemmisítsem mindazokat a nemzeteket, akik Jeruzsálem ellen támadtak.</verse>
				<verse number="10">Dávid családjára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a kegyelem, a könyörület és az imádság szellemét. Bizakodva néznek rám, akit ők átszúrtak. Gyászolni fognak engem, ahogy siratják az egyetlen fiút. Sírnak miattam, mint az elsőszülött fiúért, aki meghalt.</verse>
				<verse number="11">Akkor egész Jeruzsálemben olyan nagy gyászt tartanak, mint Hadad-Rimmón mellett, a meggidói síkságon.</verse>
				<verse number="12">Gyászol majd az egész ország, minden család és nemzetség a maga helyén. Gyászol a Dávid nemzetsége is a maga helyén, a férfiak és az asszonyok külön. Gyászol a Nátán nemzetsége is a maga helyén, a férfiak és az asszonyok külön.</verse>
				<verse number="13">Gyászol a Lévi nemzetsége is a maga helyén, a férfiak és az asszonyok külön. Gyászol a Simei nemzetsége is a maga helyén, a férfiak és az asszonyok külön.</verse>
				<verse number="14">Gyászol majd az összes többi nemzetség is, mindegyik a maga helyén, a férfiak és az asszonyok külön.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Azon a napon forrás fakad Dávid családja és Jeruzsálem lakosai számára, hogy megtisztítsa őket minden bűntől és tisztátalanságtól.</verse>
				<verse number="2">„Azon a napon — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura — kiirtom a bálványoknak még a nevét is a földről, hogy senki ne is emlegesse őket. Kiirtom a hamis prófétákat, meg a tisztátalan szellemeket is a földről.</verse>
				<verse number="3">Ha pedig valaki mégis prófétálni merészelne, annak a saját szülei mondják majd: »Meg kell halnod, mert hazugságot hirdettél az Örökkévaló nevében!« Bizony, a saját apja és anyja fogja átdöfni, mivel hamisan prófétált.</verse>
				<verse number="4">Azon a napon a hamis próféták mind megszégyenülnek látomásaik és próféciáik miatt. Nem fogják többé félrevezetni az embereket azzal, hogy olyan ruhát viselnek, mint amilyet az igazi próféták hordanak.</verse>
				<verse number="5">Inkább azt mondják majd: »Nem vagyok én próféta, csak egyszerű szántóvető. Gyermekkorom óta földműveléssel keresem a kenyerem.«</verse>
				<verse number="6">Ha pedig valaki megkérdezi tőle: »Akkor miféle sebhelyek ezek itt a melleden?« Erre így felel: »Ezeket a sebeket a barátaim házában kaptam.«”</verse>
				<verse number="7">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Kard! Támadj pásztoromra, aki társam és barátom! Sújts le a pásztorra, és szétszalad a nyáj! Még a bárányokra is kezet emelek,</verse>
				<verse number="8">és az egész ország erre a sorsra jut: — mondja az Örökkévaló — lakóinak kétharmadát kiirtják, bizony, megölik őket, csak harmadrészük marad életben.</verse>
				<verse number="9">Ezt a harmadrészt is próbára teszem a tűzben: megtisztítom őket, mint az ezüstöt, megolvasztom, mint az aranyat. Akkor segítségül hívják nevemet, én pedig válaszolok nekik. Azt mondom: »Ez az én népem!« S ők így felelnek: »Az Örökkévaló a mi Istenünk!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Nézzétek, eljön az Örökkévaló napja! Akkor ellenségeid kirabolnak, Jeruzsálem, és a zsákmányt szemed láttára osztják szét a város közepén.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondja az Úr: „Összegyűjtök minden nemzetet, hogy megostromolják Jeruzsálemet. El is foglalják a várost, kifosztják a házakat és megerőszakolják az asszonyokat. A város lakóinak felét fogságba hurcolják, de a többiek megmaradnak.</verse>
				<verse number="3">Akkor az Örökkévaló kivonul, és harcba száll a Jeruzsálemet megtámadó nemzetekkel, mint ahogy régen, a csaták idején tette.”</verse>
				<verse number="4">Azon a napon az Olajfák hegyére lép, amely Jeruzsálemtől keletre emelkedik, és a hegy kettéhasad: egyik fele észak felé, a másik dél felé mozdul el. A hasadék pedig kelet-nyugati irányban igen nagy völggyé szélesedik.</verse>
				<verse number="5">Futva menekültök ebben a völgyben, mely Ácalig ér. Úgy fogtok futni, ahogy a nagy földrengés idején menekültek őseitek, amikor Júdában Uzzijjá király uralkodott. Eljön az Örökkévaló, az én Istenem, és vele együtt minden szentje is!</verse>
				<verse number="6">Azon a napon nem lesz világosság, csak hideg és fagy.</verse>
				<verse number="7">Nagyon különös nap lesz az! Csak az Örökkévaló tudja ezt. Nem lesz különbség a nappal és éjjel között: még este is nappali világosság fénylik majd.</verse>
				<verse number="8">Azon a napon Jeruzsálemben forrás fakad, és folyóvíz indul belőle, amelynek egyik ága a Keleti-tenger, a másik ága pedig a Nyugati-tenger felé folyik. Ebből a forrásból télen-nyáron, állandóan ömlik majd a víz, sohasem apad el.</verse>
				<verse number="9">Akkor az Örökkévaló lesz az egész Föld Királya! Azon a napon az Örökkévaló lesz az egyetlen, akit az emberek imádnak, és egy néven fogják szólítani.</verse>
				<verse number="10">Júda egész földje pedig síksággá változik, Gebától fogva — amely Jeruzsálemtől északra fekszik — egészen Rimmónig, amely Jeruzsálemtől délre található. Jeruzsálem városát az eredeti helyén fogják újjáépíteni, és ismét laknak benne a Benjámin-kaputól a Szeglet-kapuig — amely a régi kapu helyén épült —, és a Hananél-toronytól a király borsajtójáig.</verse>
				<verse number="11">A város ismét megtelik lakosokkal, ellenség soha többé nem pusztítja, hanem biztonságban fog élni.</verse>
				<verse number="12">Azokat a nemzeteket, akik Jeruzsálemre támadnak, az Örökkévaló ezzel a súlyos csapással fogja sújtani: az emberek teste elevenen elrothad, szemük elrothad a helyén, és nyelvük is elrothad a szájukban.</verse>
				<verse number="13">Az Örökkévaló nagy zűrzavart támaszt az ostromlók seregében: mindegyik a társára támad, egymás ellen harcolnak, és egymást öldösik le.</verse>
				<verse number="14">Oly nagy lesz a zűrzavar, hogy még Júda is Jeruzsálem ellen fordul. Jeruzsálem lakosai azonban végül hatalmas zsákmányt gyűjtenek össze az ellenük támadó sokaságtól: rengeteg aranyat, ezüstöt és ruhákat.</verse>
				<verse number="15">Az ellenség seregében az Örökkévaló az állatokat is ugyanazzal a csapással sújtja, amellyel az embereket. Táboraikban minden lovat, öszvért, tevét, szamarat és egyéb háziállatot elér ez a csapás.</verse>
				<verse number="16">Ezek után azok, akik életben maradnak azokban a nemzetekben, amelyek Jeruzsálem ellen támadtak, évről-évre feljönnek Jeruzsálembe, hogy részt vegyenek a Sátorok ünnepén, és hogy a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát imádják.</verse>
				<verse number="17">De ha lesznek olyan nemzetek, amelyek mégsem jönnek fel Jeruzsálembe a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát imádni, azoknak országa nem fog esőt kapni.</verse>
				<verse number="18">Ha az egyiptomiak nem jönnek föl, hogy részt vegyenek az ünnepen, az ő földjükön is szárazság lesz. Őket is ugyanazzal a csapással bünteti az Örökkévaló, mint bármelyik nemzetet, amely nem megy föl a Sátorok ünnepére Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="19">Ez lesz Egyiptom és az összes többi nemzet büntetése, ha nem mennek föl Jeruzsálembe, hogy részt vegyenek a Sátorok ünnepén.</verse>
				<verse number="20">Azon a napon még a lovak csengőjére is ez lesz írva: „ az örökkévaló szent tulajdona”. Az Örökkévaló házában minden közönséges főzőfazék olyan szent lesz, mint az oltárnál használt edények.</verse>
				<verse number="21">Sőt, Jeruzsálemben és Júdában is minden főzőedény „ az örökkévaló, a seregek ura szent tulajdona” lesz. Aki csak Jeruzsálembe jön, hogy az Örökkévalónak áldozzon, nyugodtan használhatja bármelyik közönséges edényt, hogy az áldozati húst megfőzze benne. Többé nem lesznek kereskedők az Örökkévaló, a Seregek Ura házában azon a napon.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="39">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Az Örökkévaló szava, amelyet Malakiás által üzent Izráelnek.</verse>
				<verse number="2">Azt üzeni az Örökkévaló: „Mindig is szerettelek titeket, Izráel népe!” Ti azonban így válaszoltok: „Miből láthatjuk, hogy szeretsz bennünket?” Azt feleli nektek erre az Örökkévaló: „Abból, hogy Jákóbot szerettem, de Ézsaut gyűlöltem, pedig testvérek voltak! S mivel Ézsaut gyűlöltem, utódjainak hegyvidéki országát elpusztítottam, és örökségét sivatagi sakálok lakóhelyévé tettem.”</verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Ha Edom népe, Ézsau utódai azt mondják: „Országunkat romba döntötték, de mi visszatérünk, és újjáépítjük városainkat!” — erre az Örökkévaló, a Seregek Ura így válaszol: „Építsenek csak, de én ismét lerombolom! Istentelen és gonosz népnek hívják őket. Olyan nép ez, amelyre az Örökkévaló örökké haragszik!</verse>
				<verse number="5">Saját szemetekkel látjátok meg ezt, Izráel népe, s akkor majd azt mondjátok: »Bizony, hatalmas az Örökkévaló, még Izráel határain túl is!«”</verse>
				<verse number="6">„A gyermekek tisztelik apjukat, és a szolgák is urukat. Hiszen Atyátok vagyok, miért nem tiszteltek engem? Hiszen én vagyok Uratok, miért nem féltek és becsültök?” — az Örökkévaló, a Seregek Ura kérdezi ezt tőletek, ti papok, akik kevésre becsülitek őt. Ti pedig azt kérdezitek tőle: „De hát miért mondod, hogy kevésre becsülünk téged?”</verse>
				<verse number="7">„Mert tisztátalan áldozatokat tesztek az oltáromra!” — feleli ő. „De mivel tettük tisztátalanná?” — kérdezitek erre. „Azzal, hogy szerintetek az Örökkévaló oltárát nem kell komolyan venni.</verse>
				<verse number="8">Hiszen vak állatokat hoztok áldozatul, és azt gondoljátok, hogy ez a hiba nem számít. Vagy, amikor sánta és beteg állatokat hoztok, szerintetek az sem számít? Vigyétek csak az ilyet ajándékul a kormányzónak! Majd meglátjátok, szívesen fogadja-e, és jó szívvel tekint-e rátok!” — feleli az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="9">„Hasonlóképpen, próbáljátok csak megnyerni Isten jóindulatát, ha ilyen satnya és hibás áldozatokat hoztok elé! Mit gondoltok, szívesen fogadja-e?” — kérdezi tőletek az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="10">„Bárcsak valaki közületek bezárná a Templom kapuit, kioltaná az oltár tüzét, és véget vetne a fölösleges áldozatoknak, mert nem telik kedvem bennetek — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura —, és nem fogadok el tőletek áldozatot!</verse>
				<verse number="11">Mert a nemzetek tisztelik nagy nevemet kelettől nyugatig, az egész földön. Mindenütt illatos tömjén füstjével imádják nevem, és illő áldozatokat hoznak elém. Bizony, a nemzetek tisztelik nagy nevemet! — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="12">Ezzel szemben ti meggyalázzátok nevemet, amikor azt gondoljátok, hogy az Úr oltárának tisztaságát nem kell komolyan venni, és akármilyen hitvány termény, vagy étel megteszi áldozatnak.”</verse>
				<verse number="13">Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Nagy sóhajtozás közepette mondogatjátok: »Jaj, milyen fárasztó a papi szolgálat!« Közben lopott állatot hoztok, meg sántát és beteget. Ezt akarjátok nekem áldozni?! Azt gondoljátok, hogy elfogadom? — kérdezi az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="14">Átkozott, akinek van ugyan a nyájában ép, hím állat, áldozatra való, mégis megszegi fogadalmát, és hibás állatot hoz az Úrnak! Hiszen Nagy Király vagyok én — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura —, és a nemzetek tisztelik nevemet!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">„Figyeljetek rám, ti papok, mert nektek szól ez a parancs:</verse>
				<verse number="2">Dicsőítsétek meg nevemet! — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. Ha nem hallgattok rám, ha nem veszitek szívetekre figyelmeztetésemet, akkor megátkozlak titeket, és még áldásotokat is átokká változtatom! Sőt, már átokká is változtattam, mert nem veszitek komolyan szavaimat.</verse>
				<verse number="3">Leszármazottjaitokat is megbüntetem, és szemetet szórok arcotokba: az áldozati állatok hulladékát és ganéját! Végül ti magatok is szemétdombra kerültök.</verse>
				<verse number="4">Akkor majd megértitek, hogy azért parancsoltam ezeket nektek, mert ősapátokkal, Lévivel szövetséget kötöttem, amely ma is érvényes — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —</verse>
				<verse number="5">Bizony, szövetséget kötöttem vele életre, békességre és bőségre, hogy tiszteljen és féljen engem. S ő valóban félt engem, és tisztelettel járult elém.</verse>
				<verse number="6">A papok az igazságra tanították a népet, és nem beszéltek hamisságot. Egyenességben és igazságosságban éltek a színem előtt, sokakat visszafordítottak a rossz útról, és jóra vezettek.</verse>
				<verse number="7">Mert a pap beszéde hordozza Isten igaz ismeretét, hogy a nép tőle kérhessen tanácsot, hiszen az Örökkévalónak, a Seregek Urának követe ő.</verse>
				<verse number="8">Ti azonban letértetek erről az útról! Sőt, sokakat bűnbe vittetek a Törvénnyel kapcsolatos rossz tanácsaitokkal. Fölbontottátok a Lévivel kötött szövetségemet — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —</verse>
				<verse number="9">Emiatt én is megvetni valóvá és megalázottá teszlek titeket az emberek előtt, mivel nem az én utamon jártatok, hanem személyválogatók és részrehajlók voltatok a Törvény tanításában.”</verse>
				<verse number="10">Vajon nem egy atyánk van-e mindannyiunknak, Júda népe? Vagy nem egy Isten teremtett bennünket? Akkor miért nem maradunk hűségesek egymáshoz? Miért törjük meg hűtlenségünkkel a szövetséget, amelyet Istennel kötöttek őseink?</verse>
				<verse number="11">Bizony, Júda megtörte szövetségét az Örökkévalóval, és más isteneket imádott! Utálatos bűnöket követtek el Izráelben és Jeruzsálemben: Júda bemocskolta bűneivel az Örökkévaló szeretett Templomát.</verse>
				<verse number="12">Az Örökkévaló kiirtja Júda népe közül mindazokat, akik ilyen bűnt követtek el, s utána még azt hiszik, hogy áldozhatnak az Örökkévalónak, a Seregek Urának, mintha mi sem történt volna!</verse>
				<verse number="13">Bizony, az Örökkévaló többé nem fogadja el tőletek az áldozatot, és nem tekint kedvesen ajándékaitokra, akárhogy sírtok és sóhajtoztok is előtte, még ha könnyeitekkel öntözitek oltárát, akkor sem!</verse>
				<verse number="14">Azt kérdezitek: „Miért nem fogadja el?” Azért, mert az Örökkévaló tanúja volt, hogy szövetséget kötöttetek a feleségetekkel: amikor ifjúságotok idején összeházasodtatok. De tanúja annak is, hogy hűtlen lettél feleségedhez, aki szövetséges társad! Megtörted a szövetséget, amely vele összekötött.</verse>
				<verse number="15">Vajon nem Isten tett téged eggyé a feleségeddel? Vajon nem Isten teremtett mindkettőtöket? Nem ő éltet benneteket? És miért tett Isten eggyé benneteket? Azért, hogy gyermekeitek szülessenek, akik őhozzá tartoznak! Vigyázzatok hát magatokra, és őrizkedjetek attól, hogy bármelyikőtök is hűtlen legyen a feleségéhez, akivel ifjúkorában összeházasodott!</verse>
				<verse number="16">Mert azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: „Gyűlölöm a válást, és gyűlölöm, amikor a férfi erőszakosan és kegyetlenül bánik a családjával!” — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. Vigyázzatok hát magatokra, és egyikőtök se legyen hűtlen a feleségéhez!</verse>
				<verse number="17">Elege van az Örökkévalónak abból, ahogyan beszéltek! Azt kérdezitek: „Miért?” Azért, mert azt mondjátok: „Az Örökkévaló szemében a gonosztevő is jó, és az Örökkévaló kedvét leli benne.” Vagy ezt: „Ugyan, hol van az igazságos Isten? — Úgyse tesz ő semmit!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">„Nézzétek! Elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse számomra az utat. Azután hirtelen megérkezik templomába, akit vártok: az Úr! A szövetség követe, akit annyira kívántok, nézzétek, már közeledik! — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —</verse>
				<verse number="2">De ki tudja elviselni megérkezése napját? Ki állhat meg előtte, mikor megjelenik? Mert olyan ő, mint az ötvös kohójának tüze, mint a ruhamosó üstjében a forró lúg!</verse>
				<verse number="3">Olyan, mint az ötvösmester, aki megtisztítja ezüstjét! Bizony, tűzzel tisztítja Lévi fiait, mint ahogyan az ezüstből kitisztítják a salakot. Kifényesíti őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igazságban visznek áldozatot az Örökkévalónak a papok!</verse>
				<verse number="4">Akkor újra kedvesen fogadja az Örökkévaló Júda és Jeruzsálem áldozatát, ahogy a régi időkben, a hajdani években.”</verse>
				<verse number="5">„Akkor eljövök hozzátok, hogy ítéletet hirdessek közöttetek. Mint cáfolhatatlan tanú, tanúskodom azok ellen, akik vétkeztek: a varázslók és a házasságtörők ellen, azok ellen, akik hamisan esküdnek, azok ellen, akik nem adják meg munkásaiknak a jogos bérüket, azok ellen, akik visszaélnek az özvegyek és árvák kiszolgáltatott helyzetével, azok ellen, akik a köztetek lakó idegeneket megfosztják jogaiktól. Bizony, tanúskodni fogok mindezek ellen, mert nem félnek vétkezni ellenem” — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —</verse>
				<verse number="6">„Mert én, az Örökkévaló nem változom meg, ti pedig ma is olyanok vagytok, mint ősapátok, Jákób!</verse>
				<verse number="7">Őseitek idejétől fogva állandóan eltértetek parancsaimtól, s nem tartottátok meg azokat! Térjetek vissza hozzám, és akkor én is visszatérek hozzátok! — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. — Azt kérdezitek: »De hogyan kellene visszatérnünk hozzád?«</verse>
				<verse number="8">Vajon meglophatja-e Istent az ember? De ti mégis loptok tőlem! »Ugyan mit lophatnánk el tőled?« — kérdezitek. A tizedet és az áldozatokat!</verse>
				<verse number="9">Bizony, átok ül rajtatok, mert engem loptatok meg! Egész népeteket sújtja ez az átok.</verse>
				<verse number="10">Hozzátok be a tizedet minden jövedelmetekből a Templom raktárába, hogy házamban legyen elég élelem! Ezzel tegyetek próbára — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. — Azután figyeljétek meg, hogyan nyitom meg nektek a mennyei zsilipeket, és hogyan árasztalak el benneteket áldásaimmal!</verse>
				<verse number="11">Még a kártevőket is elűzöm tőletek, hogy ne pusztíthassák el, amit földetek terem. Szőlőtök sem lesz terméketlen — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —</verse>
				<verse number="12">Ezért minden nemzet áldottnak és boldognak mond majd titeket, mert országotok fölvirágzik” — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.</verse>
				<verse number="13">Ezt mondja az Örökkévaló: „Vakmerően és tiszteletlenül szóltatok ellenem!” Azt kérdezitek: „Mit mondtunk ellened?”</verse>
				<verse number="14">„Azt mondtátok magatok között: »Semmi hasznunk belőle, ha Istent tiszteljük és szolgáljuk. Hiába engedelmeskedünk parancsolatainak, hiába járunk alázatosan és bűneink miatt gyászolva az Örökkévaló, a Seregek Ura előtt — semmit nem használ!</verse>
				<verse number="15">Sőt, azt látjuk, hogy a büszkék és a gonosztevők boldogulnak. Még amikor próbára teszik Isten türelmét, akkor is megússzák a büntetést.«”</verse>
				<verse number="16">Azután tanácskoztak azok, akik valóban tisztelik és félik az Örökkévalót. Ő pedig figyelt, és mindent hallott. Majd parancsolta, hogy mindent jegyezzenek föl egy könyvbe azokról, akik félik az Örökkévalót és tisztelik nevét.</verse>
				<verse number="17">Ezt mondja róluk az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Ők az én kincseim! Azon a napon, amelyet én készítek elő, az enyémek lesznek. Kedvezek nekik és kegyelmes leszek hozzájuk, mint apa a fiához, aki engedelmesen szolgálja őt.</verse>
				<verse number="18">Akkor majd mindenki újra látni fogja, hogy mi a különbség igazak és istentelenek között. Bizony, akkor majd különbséget tesztek azok között, akik tisztelik és félik Istent, és azok között, akik nem tisztelik őt.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">„Mert eljön az a nap, lángoló, mint a tüzes kemence. Akkor minden büszke és gonosztevő olyan lesz, mint a szalma, és az a nap úgy elégeti őket, hogy nem marad sem gyökerük, sem águk — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —</verse>
				<verse number="2">De számotokra, akik tisztelitek és félitek nevemet, az a nap olyan lesz, mint a hajnal. Felkel az Igazságosság Napja, és gyógyulást találtok szárnyai alatt. Akkor ugrándozva örvendeztek, mint a borjak, amikor kiengedik őket a karámból a legelőre.</verse>
				<verse number="3">Letapossátok az istenteleneket, akik hamuvá lesznek talpatok alatt azon a napon, amelyet én készítek — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —</verse>
				<verse number="4">Emlékezzetek szolgámnak, Mózesnek tanításaira, törvényeire, parancsaira, rendelkezéseire, amelyeket a Hóreb-hegyen adtam át neki, és általa rendeltem Izráel egész népének — és engedelmeskedjetek azoknak!</verse>
				<verse number="5">Nézzétek! Elküldöm hozzátok Illést, a prófétát, mielőtt az Örökkévaló nagy és félelmetes napja elérkezik.</verse>
				<verse number="6">Illés az apák szívét majd a fiaik felé fordítja, a fiúk szívét pedig apjuk felé, hogy ne kelljen teljesen elpusztítanom a földet.”</verse>
			</chapter>
		</book>
	</testament>
	<testament name="New">
		<book number="40">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ez a Messiás Jézus családfája, aki Dávid leszármazottja, Dávid pedig Ábrahám leszármazottja.</verse>
				<verse number="2">Ábrahám fia Izsák, Izsák fia Jákób, Jákób fiai Júda és testvérei.</verse>
				<verse number="3">Júda fiai Fáresz és Zerah, akiket Támár szült. Fáresz fia Heszrón, Heszrón fia Arám,</verse>
				<verse number="4">Arám fia Aminádáb, Aminádáb fia Nahson, Nahson fia Szalmón,</verse>
				<verse number="5">Szalmón fia Boáz, akit Ráháb szült. Boáz fia Óbéd, akit Ruth szült. Óbéd fia Isai,</verse>
				<verse number="6">Isai fia Dávid, a király. Dávid fia Salamon, akit Úriás felesége szült.</verse>
				<verse number="7">Salamon fia Roboám, Roboám fia Abijjá, Abijjá fia Ászá,</verse>
				<verse number="8">Ászá fia Jósafát, Jósafát fia Jórám, Jórám fia Uzziás,</verse>
				<verse number="9">Uzziás fia Jótám, Jótám fia Áház, Áház fia Ezékiás,</verse>
				<verse number="10">Ezékiás fia Manassé, Manassé fia Ámón, Ámón fia Jósiás.</verse>
				<verse number="11">Jósiás unokái voltak Jekonjás és testvérei, akik abban az időben éltek, amikor a népet száműzetésbe hurcolták Babilóniába.</verse>
				<verse number="12">A babiloni száműzetés ideje alatt született Jekonjás fia, Sealtiél. Sealtiél fia Zerubbábel,</verse>
				<verse number="13">Zerubbábel fia Abihud, Abihud fia Eljákim, Eljákim fia Azzur,</verse>
				<verse number="14">Azzur fia Cádók, Cádók fia Jákin, Jákin fia Elihud,</verse>
				<verse number="15">Elihud fia Eleázár, Eleázár fia Mattán, Mattán fia Jákób.</verse>
				<verse number="16">Jákób fia József, aki annak a Máriának a férje volt, akitől Jézus, a Messiás született.</verse>
				<verse number="17">A nemzedékek száma tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy, Dávidtól a babiloni fogságba vitelig szintén tizennégy, a babiloni fogságba viteltől a Messiás születéséig ismét tizennégy.</verse>
				<verse number="18">Jézusnak, a Messiásnak születése a következőképpen történt: Mária, Jézus anyja, József jegyese volt. Azonban még mielőtt összeházasodtak volna, kiderült, hogy Mária gyermeket vár, mert a Szent Szellem által áldott állapotba került.</verse>
				<verse number="19">József istenfélő ember volt, és a menyasszonyát meg akarta kímélni a nyilvános megszégyenítéstől. Ezért elhatározta, hogy inkább titokban küldi el Máriát, és így válik el tőle.</verse>
				<verse number="20">Ahogy ezen gondolkodott, álmában megjelent neki az Örökkévaló egyik angyala, és ezt mondta: „József, Dávid fia! Ne félj feleségül venni Máriát, mert a méhében lévő gyermek a Szent Szellemtől fogant!</verse>
				<verse number="21">Fiút szül majd, akit te nevezz el Jézusnak, mert ő fogja megszabadítani népét a bűneikből.”</verse>
				<verse number="22">Így teljesedett be, amit az Örökkévaló mondott a próféta által:</verse>
				<verse number="23">„Nézzétek! A szűz gyermeket vár, és fiút fog szülni, akinek Immánuel lesz a neve.” Ez a név azt jelenti: „Isten velünk van”.</verse>
				<verse number="24">Azután József felébredt az álomból, és mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló angyala parancsolta. Feleségül vette Máriát,</verse>
				<verse number="25">de nem volt közöttük szexuális kapcsolat, amíg Mária meg nem szülte a fiát, akinek József a „Jézus” nevet adta.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Jézus a júdeai Betlehemben született, Heródes király uralkodása idején. Ezután bölcsek érkeztek keletről Jeruzsálembe,</verse>
				<verse number="2">és azt kérdezték: „Hol van az a kisgyermek, aki a zsidók királyának született? Ugyanis láttuk feltűnni a csillagát keleten — és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”</verse>
				<verse number="3">Heródes királyt ez a hír nagyon nyugtalanította, és vele együtt Jeruzsálem egész népe is felbolydult.</verse>
				<verse number="4">Heródes emiatt összehívott minden főpapot és törvénytanítót, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Messiásnak.</verse>
				<verse number="5">„A júdeai Betlehemben — válaszolták ők —, ahogyan megírta a próféta:</verse>
				<verse number="6">»Betlehem, Júda földjén, nem vagy te jelentéktelen Júda fejedelmei között, mert belőled származik majd az uralkodó, aki pásztora lesz népemnek, Izráelnek!«”</verse>
				<verse number="7">Ekkor Heródes titokban magához hívatta a bölcseket, és aprólékosan kikérdezte őket, hogy mikor látták meg először a csillagot.</verse>
				<verse number="8">Ezután elküldte őket Betlehembe. „Menjetek el — mondta nekik —, és tudjatok meg mindent a gyermekről! Ha megtaláljátok, hozzatok nekem hírt róla, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!”</verse>
				<verse number="9">A bölcsek meghallgatták a királyt, majd útra keltek. Ekkor hirtelen feltűnt előttük ugyanaz a csillag, amelyet már keleten is láttak, és ujjongó öröm töltötte be őket. A csillag előttük ment, majd megállt a hely fölött, ahol a gyermek volt.</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Bementek a házba, és ott találták a gyermeket, anyjával, Máriával együtt. Leborultak a gyermek előtt, és imádták. Majd felnyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.</verse>
				<verse number="12">Mivel Isten álmukban figyelmeztette a bölcseket, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, ezért más úton tértek haza.</verse>
				<verse number="13">Miután a bölcsek elmentek, Józsefnek álmában megjelent az Örökkévaló egyik angyala, és ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg ismét szólok neked! Heródes ugyanis kutatni fog a gyermek után, mert meg akarja ölni.”</verse>
				<verse number="14">József azonnal felkelt, és még azon az éjjelen a gyermekkel és annak anyjával együtt Egyiptomba indult.</verse>
				<verse number="15">Ott is maradt egészen Heródes haláláig. Így teljesedett be, amit az Örökkévaló mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam ki a fiamat.”</verse>
				<verse number="16">Amikor Heródes fölismerte, hogy a bölcsek túljártak az eszén, őrjöngött dühében. Kiküldte a katonáit, hogy öljenek meg Betlehemben és a környékén minden fiúgyermeket, aki kétéves, vagy annál fiatalabb volt. A két éves kort azért szabta meg, mert a bölcsektől megtudta a csillag feltűnésének idejét.</verse>
				<verse number="17">Ekkor teljesedett be, amit Isten Jeremiás próféta által mondott:</verse>
				<verse number="18">„Kiáltozás hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, mert meghaltak.”</verse>
				<verse number="19">József és családja Egyiptomban éltek, amikor Heródesnek vége lett. Akkor az Örökévaló egyik angyala megjelent Józsefnek álmában,</verse>
				<verse number="20">és ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és az anyját, és térj vissza Izráel földjére, mert akik meg akarták ölni a gyermeket, már meghaltak!”</verse>
				<verse number="21">József útrakelt, és hazatért a gyermekkel és Máriával Izráel földjére.</verse>
				<verse number="22">De nem mert Júdeába menni, mert meghallotta, hogy ott Arkhelaosz, Heródes fia uralkodik. Akkor Isten tanácsot adott Józsefnek álmában, aki így a családjával együtt Galileába ment,</verse>
				<verse number="23">és odaérve Názáret városában telepedett le. Így teljesedett be, amit Isten a próféták által mondott a Messiásról: „Názáretinek fogják őt nevezni.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Eljött az idő, amikor Bemerítő János megjelent Júdea pusztájában, és ezt az üzenetet hirdette:</verse>
				<verse number="2">„Változtassátok meg a gondolkodásotokat és az életeteket, mert Isten Királysága megérkezett!”</verse>
				<verse number="3">Őróla mondta ezt Ézsaiás próféta: „Egy hang kiált a pusztában: »Készítsetek az Örökkévaló útját, készítsetek számára egyenes utat!«”</verse>
				<verse number="4">Bemerítő János teveszőrből készült ruhát viselt a derekán bőrövvel, és sáskát meg vadmézet evett.</verse>
				<verse number="5">Sokan jöttek hozzá Jeruzsálemből, egész Júdeából és a Jordán környékéről, hogy hallgassák.</verse>
				<verse number="6">Miután megvallották bűneiket, János bemerítette őket a Jordán folyóba.</verse>
				<verse number="7">Amikor azonban látta, hogy a farizeusok és a szadduceusok közül is sokan jönnek bemerítkezni, ezt mondta nekik: „Mérges kígyók! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek Isten közelgő haragja elől?</verse>
				<verse number="8">Tetteitekkel mutassátok meg, hogy gondolkodásotok és az életetek valóban megváltozott!</verse>
				<verse number="9">Ne gondoljátok, hogy abban bízhattok: »Mi Ábrahám fiai vagyunk!« Tudjátok meg, hogy Isten még ezekből a kövekből is képes fiakat teremteni Ábrahámnak.</verse>
				<verse number="10">A fejszét már fölemelték, hogy gyökerestől kivágják a fákat. Bizony ki is vágnak, és tűzbe dobnak minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.</verse>
				<verse number="11">Én vízbe merítem be azokat, akik megváltoztatják a gondolkodásukat és visszatérnek Istenhez. De aki utánam jön, annyival hatalmasabb nálam, hogy még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem. Ő majd Szent Szellembe és tűzbe merít be titeket.</verse>
				<verse number="12">A kezében szórólapát van, amellyel elválasztja a búzát a pelyvától. A tiszta búzát magtárába gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel megégeti.”</verse>
				<verse number="13">Azután Jézus eljött Galileából a Jordán folyóhoz, hogy János őt is merítse be.</verse>
				<verse number="14">János azonban megpróbálta lebeszélni: „Inkább nekem lenne szükségem arra, hogy bemeríts, mégis te jössz hozzám?”</verse>
				<verse number="15">Jézus így válaszolt: „Engedd meg, hogy ez most így történjen! Meg kell tennünk mindazt, amit Isten kíván.” Ekkor János engedett neki.</verse>
				<verse number="16">Miután Jézus bemerítkezett, azonnal feljött a vízből. Ekkor hirtelen megnyílt a Menny, és János látta, amint Isten Szelleme galamb formájában leereszkedik, és Jézusra száll.</verse>
				<verse number="17">A Mennyből pedig hang hallatszott: „Ő a Fiam, akit nagyon szeretek, s akiben gyönyörködöm!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Ezután a Szent Szellem a pusztába vezette Jézust, hogy ott próbára tegye a Sátán.</verse>
				<verse number="2">Miután Jézus negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül nagyon megéhezett.</verse>
				<verse number="3">A Sátán ekkor odalépett hozzá, és megszólította: „Ha Isten Fia vagy, parancsolj, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!”</verse>
				<verse number="4">Ő azonban így felelt: „Meg van írva: »Nem csak a kenyér élteti az embert, hanem Isten minden kimondott szava is.«”</verse>
				<verse number="5">Ezután a szent városba, Jeruzsálembe vitte őt a Sátán, és a Templom területének szélére, egy szakadék fölé állította.</verse>
				<verse number="6">„Ha Isten Fia vagy — mondta neki —, vesd le magad a mélybe, hiszen meg van írva: »Angyalainak parancsot ad, hogy vigyázzanak rád. A tenyerükön hordoznak, nehogy kőbe üsd a lábad.«”</verse>
				<verse number="7">Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva: »Ne tedd próbára az Örökkévalót, Istenedet!«”</verse>
				<verse number="8">Ezután a Sátán egy nagyon magas hegyre vitte fel Jézust. Megmutatta neki a világ összes királyságát és azoknak minden dicsőségét.</verse>
				<verse number="9">„Ezt mind neked adom — mondta —, ha leborulva imádsz engem.”</verse>
				<verse number="10">Jézus erre így válaszolt: „Menj el tőlem, Sátán! Meg van írva: »Az Örökkévalót, Istenedet imádd, és csak őt tiszteld!«”</verse>
				<verse number="11">Ekkor a Sátán elment, és angyalok jöttek Jézushoz, hogy szolgálatára legyenek.</verse>
				<verse number="12">Amikor Jézus meghallotta, hogy Bemerítő Jánost börtönbe vetették, visszament Galileába.</verse>
				<verse number="13">Elhagyta Názáretet, és a Galileai-tó melletti Kapernaumba költözött, Zebulon és Naftáli határvidékére,</verse>
				<verse number="14">hogy beteljesedjen Ézsaiás próféta szava:</verse>
				<verse number="15">„Figyeljetek rám, akik Zebulon és Naftáli földjén éltek, a tengerparti út vidékén, a Jordánon túli területen, az idegen népek Galileájában!</verse>
				<verse number="16">A sötétségben élő nép nagy világosságot látott. Akik halál földjén és árnyékában laktak, azoknak hajnali világosság támadt.”</verse>
				<verse number="17">Jézus ettől fogva kezdte hirdetni: „Változtassátok meg, ahogy gondolkodtok, és térjetek vissza Istenhez, mert Isten Királysága megérkezett!”</verse>
				<verse number="18">Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, meglátott két testvért: Simont (akit Péternek is neveztek), és Andrást, akik éppen a hálójukat vetették a tóba, ugyanis halászok voltak.</verse>
				<verse number="19">Jézus szólt nekik: „Gyertek velem! Én majd másféle halásszá teszlek titeket: halak helyett embereket fogtok összegyűjteni.”</verse>
				<verse number="20">A testvérek azonnal otthagyták hálóikat, és csatlakoztak Jézushoz.</verse>
				<verse number="21">Mikor továbbment onnan, Jézus meglátott egy másik testvérpárt is: Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait. Ők apjukkal együtt éppen hálókat javítgattak a halászbárkában. Jézus szólt ennek a testvérpárnak is,</verse>
				<verse number="22">ők pedig azonnal otthagyták a bárkát és apjukat, és csatlakoztak Jézushoz.</verse>
				<verse number="23">Jézus bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette az Isten Királyságról szóló örömüzenetet, és meggyógyított mindenféle betegséget, és erőtlenséget a nép között.</verse>
				<verse number="24">Elterjedt a híre még Szíria egész tartományában is. Ezért hozzá vittek mindenféle beteget: epilepsziásokat, bénákat, és olyanokat, akik különböző fájdalmaktól szenvedtek, meg akikben gonosz szellem volt. Jézus pedig meggyógyította őket.</verse>
				<verse number="25">Ezért nagy tömeg vette körül, és kísérte. Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordán folyón túlról jöttek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Amikor Jézus látta, hogy milyen sokan gyűltek össze, fölment a domb oldalára. Mikor leült, a tanítványai köré gyűltek.</verse>
				<verse number="2">Ő pedig így kezdte őket tanítani:</verse>
				<verse number="3">„Milyen boldogok és áldottak, akik felismerik, hogy szükségük van Istenre, mert övék Isten Királysága!</verse>
				<verse number="4">Milyen boldogok és áldottak, akik most gyászolnak és sírnak, mert Isten majd megvigasztalja őket!</verse>
				<verse number="5">Milyen boldogok és áldottak a szelídek és alázatosak, mert ők fogják örökölni a földet!</verse>
				<verse number="6">Milyen boldogok és áldottak, akik éheznek és szomjaznak az igazságosságra, mert Isten megadja nekik, amire vágynak!</verse>
				<verse number="7">Milyen boldogok és áldottak, akik irgalmasan bánnak másokkal, mert Isten is irgalmasan bánik velük!</verse>
				<verse number="8">Milyen boldogok és áldottak a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent!</verse>
				<verse number="9">Milyen boldogok és áldottak, akik békességet teremtenek, mert őket Isten gyermekeinek nevezik!</verse>
				<verse number="10">Milyen boldogok és áldottak, akiket azért üldöznek, mert igazságosak! Övék Isten Királysága!”</verse>
				<verse number="11">„Boldogok és áldottak vagytok, amikor miattam üldöznek, bántanak titeket, vagy mindenféle rosszat mondanak rólatok ok nélkül.</verse>
				<verse number="12">Örüljetek és ujjongjatok, mert igen nagy jutalom vár rátok a Mennyben! Így üldözték azokat a prófétákat is, akik előttetek éltek.”</verse>
				<verse number="13">„Ti olyanok vagytok az emberek között, mint a só. De ha a só elveszti az ízét, hogyan lehet azt helyreállítani? Bizony, akkor már semmire sem jó, ezért az emberek kidobják és eltapossák.</verse>
				<verse number="14">Ti vagytok a világosság az egész világ számára. A hegy tetejére épített várost sem lehet elrejteni.</verse>
				<verse number="15">Ugyanígy, aki olajmécsest gyújt, nem rejti edény alá, hanem a mécstartóra teszi, hogy mindenkinek világítson, aki a házban van.</verse>
				<verse number="16">Így ragyogjon a világosságotok az embereknek: hadd lássák, milyen jó, amit tesztek, és dicsérjék érte Mennyei Atyátokat!”</verse>
				<verse number="17">„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a Mózesi Törvényt, vagy a próféták tanítását! Ellenkezőleg, azért jöttem, hogy beteljesítsem!</verse>
				<verse number="18">Igazán mondom nektek: amíg az Ég és a Föld létezik, a Törvényből egyetlen betű vagy pont sem veszíti el érvényességét, amíg mind be nem teljesedik.</verse>
				<verse number="19">Ha valaki nem tart fontosnak akár csak egyet is a Törvény parancsai közül, és nem engedelmeskedik annak, sőt, még a többieket is erre tanítja, az lesz a legkisebb Isten Királyságában. Aki viszont megtartja a Törvény parancsait, és erre tanítja a többieket is, az nagy lesz Isten Királyságában.</verse>
				<verse number="20">Igazán mondom nektek: ha csak annyira éltek Istennek tetsző módon, mint a törvénytanítók és a farizeusok, akkor sohasem fogtok bemenni Isten Királyságába.”</verse>
				<verse number="21">„Hallottátok, hogy őseinknek megmondták: »Ne gyilkolj! Aki pedig mégis gyilkol, azt el kell ítélni.«</verse>
				<verse number="22">Én azonban azt mondom nektek: ha valaki haragot táplál magában a másik ember ellen, azt már el kell ítélni. Ha pedig haragjában azt mondja valakinek: »Te hitvány bolond!« — azt a Főtanács fogja elítélni. Ha pedig odáig megy, hogy a másikat »istentelen hülyének« nevezi, az megérdemli, hogy az örök tüzre dobják.</verse>
				<verse number="23">Ezért, ha áldozati ajándékot viszel az oltárhoz, és ott eszedbe jut, hogy valakinek panasza van ellened,</verse>
				<verse number="24">hagyd az oltár előtt ajándékodat, menj el, és békülj ki a haragosoddal! Csak azután menj vissza az oltárhoz, hogy felajánljad áldozatodat Istennek!</verse>
				<verse number="25">Békülj ki hamar ellenfeleddel, amíg úton vagytok a bíróság felé. Különben ellenfeled a bíró kezébe adhat, a bíró meg a börtönőrnek, s így végül börtönbe zárnak!</verse>
				<verse number="26">Igazán mondom neked: ki nem jössz onnan, amíg az utolsó fillérig ki nem fizetted tartozásodat!”</verse>
				<verse number="27">„Hallottátok, hogy megmondták: »Ne kövess el házasságtörést!«</verse>
				<verse number="28">Én viszont azt mondom nektek: ha valaki a házasságtörés vágyával néz más feleségére, az magában már el is követte a házasságtörés bűnét.</verse>
				<verse number="29">Ezért, ha a jobb szemed vinne bűnbe, még azt is inkább vájd ki, és hajítsd el! Jobban jársz, ha a tested egy részét elveszíted, mint ha ép testtel dobnak a gyehennára!</verse>
				<verse number="30">Ha pedig a jobb kezed vinne bűnbe, még azt is vágd le, és dobd el! Jobban jársz, ha a tested egy részét elveszíted, mint ha ép testtel vetnek a gyehennára!”</verse>
				<verse number="31">„Ezt is mondták nektek: »Aki elválik a feleségétől, adjon neki válólevelet!«</verse>
				<verse number="32">Én viszont azt mondom: maga hajtja a feleségét a házasságtörés bűnébe az a férfi, aki bármilyen okból — egyet kivéve — elválik a feleségétől. A kivétel pedig az, ha a feleség házasságtörést követett el. S aki az elbocsátott asszonyt feleségül veszi, az is házasságtörést követ el.”</verse>
				<verse number="33">„Hallottátok, hogy őseinknek azt mondták: »Ha megesküszöl valamire, azt ne szegd meg! Amit esküvel ígértél az Örökkévalónak, azt teljesítsd!«</verse>
				<verse number="34">Én viszont azt mondom nektek: egyáltalán ne esküdjetek, se az Égre, mert az Isten királyi trónja,</verse>
				<verse number="35">se a Földre, mert az Isten lábtartója, se Jeruzsálemre, mert az a Nagy Király városa!</verse>
				<verse number="36">Még a saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod feketévé vagy fehérré tenni!</verse>
				<verse number="37">Ha »igent« gondoltok, akkor mondjatok igent, ha »nemet« — akkor mondjatok nemet! Amit ezen kívül még hozzátesztek, az már a Gonosztól van.”</verse>
				<verse number="38">„Hallottátok, hogy megmondták: »Szemet szemért és fogat fogért!«</verse>
				<verse number="39">Én viszont azt mondom nektek: ne üssetek vissza annak, aki kárt okoz nektek! Ha valaki arcul üt az egyik oldalról, tartsd oda neki a másik arcodat is!</verse>
				<verse number="40">Ha valaki el akarja perelni tőled a kabátodat, add oda neki az ingedet is!</verse>
				<verse number="41">Ha valaki arra kényszerít, hogy vidd a csomagját egy mérföldre, vidd el neki kettőre!</verse>
				<verse number="42">Ha valaki kölcsönkér tőled valamit, azt add kölcsön neki! Ha pénzt kér kölcsön, ne utasítsd el!”</verse>
				<verse number="43">„Hallottátok, hogy megmondták: »Szeresd a honfitársaidat, de gyűlöld az ellenségeidet!«</verse>
				<verse number="44">Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket!</verse>
				<verse number="45">Így valóban Mennyei Atyátok fiai lesztek. Ő ugyanis felhozza a Napot, amely az övé, hogy világítson a gonoszoknak és a jóknak is. Hasonlóképpen, esőt küld az igazságosaknak és a bűnösöknek egyaránt.</verse>
				<verse number="46">Ha tehát csak azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, ugyan milyen jutalmat kaptok? Ennyit a vámszedők is megtesznek!</verse>
				<verse number="47">Ha csak a testvéreiteknek köszöntök, ugyan mennyivel tesztek többet, mint mások? Ezt még azok is megteszik, akik nem ismerik Istent!</verse>
				<verse number="48">Legyetek tehát tökéletesek, mint ahogy Mennyei Atyátok tökéletes!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">„Vigyázzatok, hogy ne az emberek szeme láttára tegyetek jót! Ne azért tegyétek, hogy mindenki lássa, különben nem kaptok semmi jutalmat Mennyei Atyátoktól!</verse>
				<verse number="2">Ha adsz valamit a szegényeknek, ne kürtöld szét a hírét, hogy mindenki rád figyeljen! Ezt a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék és tiszteljék őket! Igazán mondom nektek: ezzel már meg is kapták az összes jutalmukat.</verse>
				<verse number="3">Te azonban úgy adakozz a szegényeknek, hogy még a bal kezed se tudja, mit ad a jobb kezed!</verse>
				<verse number="4">Amit adsz, azt titokban add! Mennyei Atyád, aki jól látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd érte.”</verse>
				<verse number="5">„Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek felállni és hangosan imádkozni a zsinagógában és az utcasarkon, hogy mindenki lássa és hallja őket! Igazán mondom nektek: ezzel már meg is kapták az összes jutalmukat.</verse>
				<verse number="6">Amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtót, és titokban imádkozz Mennyei Atyádhoz! Ő látja, amit titokban teszel, és megjutalmaz érte!</verse>
				<verse number="7">Amikor imádkoztok, ne legyetek bőbeszédűek, mint azok, akik nem ismerik Istent, és azt hiszik, hogy akkor teljesül a kérésük, ha sokszor ismételgetik.</verse>
				<verse number="8">Ne utánozzátok őket! Mennyei Atyátok jól tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.</verse>
				<verse number="9">Inkább így imádkozzatok: »Atyánk, aki a Mennyben vagy, legyen megszentelve a neved!</verse>
				<verse number="10">Jöjjön el királyi uralmad, és akaratod teljesüljön itt a Földön is, ahogy a Mennyben teljesül!</verse>
				<verse number="11">A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!</verse>
				<verse number="12">Bocsásd meg a bűneinket, ahogyan mi is megbocsátottunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek!</verse>
				<verse number="13">Ne engedd, hogy kísértésekkel próbára tegyenek bennünket, és szabadíts meg minket a gonosztól!«</verse>
				<verse number="14">Mert ha megbocsátjátok az embereknek bűneiket, akkor Mennyei Atyátok is megbocsát nektek.</verse>
				<verse number="15">De ha nem bocsátotok meg másoknak, akkor Mennyei Atyátok sem bocsát meg nektek.”</verse>
				<verse number="16">„Amikor böjtöltök, ne legyen szomorú az arcotok, mint a képmutatóké, akik elgyötört arckifejezésükkel mutatják, hogy böjtölnek. Igazán mondom nektek: ezzel már meg is kapták az összes jutalmukat.</verse>
				<verse number="17">Te azonban úgy öltözz és viselkedj, hogy</verse>
				<verse number="18">senki se vegye észre, amikor böjtölsz! Csak Mennyei Atyád lássa, aki titokban figyel, s ő majd megjutalmaz.”</verse>
				<verse number="19">„Ne a földön gyűjtsetek magatoknak kincseket, ahol elpusztítja a moly, a rozsda, vagy ellopják a tolvajok és a betörők!</verse>
				<verse number="20">Inkább a Mennyben gyűjtsetek kincseket, mert ott sem moly, sem rozsda nem teszi tönkre, sem a tolvajok nem lopják el!</verse>
				<verse number="21">Mert ahol az értékeid vannak, oda húz a szíved.</verse>
				<verse number="22">Egész lényedet a tekinteted világítja meg. Ezért, ha jóindulattal és adakozásra készen tekintesz az emberekre, akkor egész lényedet elárasztja a világosság.</verse>
				<verse number="23">Ha viszont önző és zsugori módon nézel rájuk, akkor egész lényed elsötétül. Ha pedig a tekinteted, vagyis a mécsesed elsötétül, akkor valóban nagy sötétségbe kerültél!</verse>
				<verse number="24">Egyetlen szolga sem szolgálhat egyszerre két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhatjátok egyszerre Istent és a Pénzt!”</verse>
				<verse number="25">„Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit fogtok enni és inni, se testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözködni! Hiszen nagyobb dolog életet adni, mint az ételről gondoskodni! Nagyobb dolog testet alkotni, mint ruhát készíteni!</verse>
				<verse number="26">Figyeljétek meg az égi madarakat! Nem vetnek, nem aratnak, élelmet sem gyűjtenek magtárba — Mennyei Atyátok mégis táplálja őket. Ti azonban sokkal értékesebbek vagytok, mint a madarak!</verse>
				<verse number="27">Ki tudná közületek aggodalmaskodásával akár csak egy órával is meghosszabbítani az életét?</verse>
				<verse number="28">Miért aggódtok a ruhák miatt? Figyeljétek meg a mezőn a vadvirágokat, hogyan növekednek, pedig nem fáradoznak, hogy ruhát készítsenek maguknak!</verse>
				<verse number="29">Mégis azt mondom nektek, Salamon király a dicsősége csúcsán sem öltözködött olyan szépen, mint ezek közül bármelyik.</verse>
				<verse number="30">Látjátok, ezek a növények ma még virágzanak, holnapra pedig már elszáradnak, és a tűzbe dobják őket, Isten mégis milyen gyönyörűen öltözteti őket! Mennyivel inkább fog titeket öltöztetni?! Ne legyetek hát kishitűek!</verse>
				<verse number="31">Ne aggódjatok, és ne kérdezzétek: »Mit fogunk enni, és mit fogunk inni?«, vagy: »Mibe öltözzünk?«</verse>
				<verse number="32">Azok törtetnek szüntelen ilyen dolgok után, akik nem ismerik Istent. Mennyei Atyátok jól tudja, hogy mindezekre szükségetek van.</verse>
				<verse number="33">Isten Királyságával és azzal törődjetek, amit Isten igazságossága kíván — erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van.</verse>
				<verse number="34">Ne aggódjatok tehát a holnap miatt! A holnap majd magával hozza az új gondokat és az új megoldásokat is. Minden napnak elég a maga gondja-baja.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">„Ne ítéljetek el senkit, hogy titeket se ítéljenek majd el!</verse>
				<verse number="2">Ha mégis ítéletet mondtok mások fölött, akkor titeket is úgy ítélnek majd, ahogyan ti ítéltek másokat. Amilyen mértékkel mértek másokat, olyan mértékkel mérnek majd titeket is.</verse>
				<verse number="3">Miért nézed a szálkát a másik szemében, ha a magadéban még a gerendát sem veszed észre?</verse>
				<verse number="4">Hogy mondhatod neki: »Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből!« — amikor a te szemedben gerenda van?</verse>
				<verse number="5">Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát! Akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy a szálkát is kivehesd más szeméből.</verse>
				<verse number="6">Nem dobjuk a kutyák elé azt a szent húst, amit Istennek áldozunk. Ti se adjátok a kutyáknak, ami szent, mert csak ellenetek fordulnak, és megmarnak! Gyöngyeiteket se szórjátok a disznók elé, mert csak a sárba tapossák!”</verse>
				<verse number="7">„Kitartóan kérjétek, és megkapjátok! Kitartóan keressétek, és megtaláljátok! Kitartóan kopogtassatok, és kinyitják nektek az ajtót!</verse>
				<verse number="8">Mert aki kitartóan kéri, megkapja, amit kér. Aki kitartóan keresi, az megtalálja, amit keres. Aki kitartóan kopogtat, annak kinyitják az ajtót.</verse>
				<verse number="9">Melyik apa adna a fiának követ, ha az kenyeret kér tőle?</verse>
				<verse number="10">Vagy ha a fia halat kér, kígyót ad-e neki?</verse>
				<verse number="11">Ha tehát még ti is — bár romlottak vagytok — tudtok jó ajándékot adni gyerekeiteknek, mennyivel inkább Mennyei Atyátok! Ő biztosan megad minden jót azoknak, akik elkérik tőle!”</verse>
				<verse number="12">„Ezért úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek bánjanak! Ez a lényege a Mózes Törvényének és a próféták tanításának.”</verse>
				<verse number="13">„A szűk kapun menjetek be! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan járnak rajta.</verse>
				<verse number="14">De az életre vezető ajtó szűk, az ösvény keskeny, és csak kevesen találják meg.”</verse>
				<verse number="15">„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhoknak álcázva közelednek hozzátok, de belül olyanok, mint a ragadozó farkasok!</verse>
				<verse number="16">Arról ismerhetitek fel őket, hogy mit tesznek, és annak mi az eredménye. Hiszen a tövises bokor nem teremhet szőlőt, vagy a bogáncskóró fügét.</verse>
				<verse number="17">Ugyanígy minden jó fa jó gyümölcsöket terem, a rossz fa pedig rosszakat.</verse>
				<verse number="18">A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt, és a rossz fa sem hoz jót.</verse>
				<verse number="19">Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre dobnak.</verse>
				<verse number="20">Tehát ezeket a hamis prófétákat is a tetteik eredményei alapján ismeritek fel.</verse>
				<verse number="21">Nem mindenki fog bemenni Isten Királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!« Csak az megy be, aki megteszi, amit Mennyei Atyám akar.</verse>
				<verse number="22">Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki a gonosz szellemeket? Nem a te nevedben tettünk sok csodát?«</verse>
				<verse number="23">Akkor világosan megmondom nekik: »Semmi közötök hozzám, sohasem ismertelek titeket! Menjetek előlem, ti törvényszegők!«”</verse>
				<verse number="24">„Aki meghallgatja szavaimat, és meg is teszi, amit mondok, az olyan, mint a bölcs, aki a házát sziklára alapozta.</verse>
				<verse number="25">Esett az eső, jött az árvíz, fújt a szél, és nekitámadt a háznak, de az mégsem dőlt össze, mert sziklára építették.</verse>
				<verse number="26">Aki pedig hallgatja a szavaimat, de nem teszi meg, amit mondok, az olyan, mint az ostoba, aki homokra építette a házát.</verse>
				<verse number="27">Esett az eső, jött az árvíz, fújt a szél, és rázúdult a házra, az pedig teljesen romba dőlt.”</verse>
				<verse number="28">Mikor Jézus befejezte a beszédet, az egész tömeg csodálkozott a tanításán,</verse>
				<verse number="29">mert nem úgy tanította őket, mint a törvénytanítóik, hahanem úgy, mint akinek teljes hatalma van.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Miután Jézus lejött a hegyről, nagy tömeg követte.</verse>
				<verse number="2">Ekkor odalépett hozzá egy leprás férfi, leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, te meg tudsz gyógyítani engem!”</verse>
				<verse number="3">Akkor Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és így válaszolt: „Igen, akarom! Gyógyulj meg!” Ekkor a férfiról azonnal eltűnt a lepra.</verse>
				<verse number="4">Jézus ezt mondta neki: „Vigyázz, senkinek se beszélj erről! Menj, és mutasd meg magad a papnak! Azután vidd fel az áldozatot, ahogy Mózes megparancsolta, hogy bizonyíték legyen a számukra!”</verse>
				<verse number="5">Amikor Jézus Kapernaumba ért, egy római százados lépett hozzá, és így könyörögött:</verse>
				<verse number="6">„Uram, a szolgám megbénult, otthon fekszik, és nagy fájdalmai vannak.”</verse>
				<verse number="7">„Megyek, és meggyógyítom” — válaszolta Jézus.</verse>
				<verse number="8">A százados azonban így felelt: „Uram, nem vagyok rá méltó, hogy a házamba jöjj. Elég, ha szólsz egy szót, és meggyógyul a szolgám.</verse>
				<verse number="9">A feletteseimnek vagyok alárendelve, s ők felhatalmaztak arra, hogy a katonáimnak parancsoljak. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!« — az el is megy. Vagy, ha szólok a másiknak: »Gyere ide!« — az odajön hozzám. És ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!« — az meg is teszi.”</verse>
				<verse number="10">Ezen a válaszon Jézus nagyon elcsodálkozott, és ezt mondta azoknak, akik őt követték: „Igazán mondom nektek: egész Izráelben nem találtam ilyen nagy hitet senkiben.</verse>
				<verse number="11">Bizony, sokan eljönnek majd az egész világról, kelettől nyugatig a nemzetek közül, és asztalhoz ülnek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal együtt Isten Királyságában.</verse>
				<verse number="12">Akik pedig arra születtek, hogy a Királyság örökösei legyenek, azokat kidobják a külső sötétségbe, ahol fájdalmukban sírnak majd és a fogukat csikorgatják.”</verse>
				<verse number="13">Majd a századoshoz fordult: „Menj haza nyugodtan! Legyen meg, amit kértél, a hited szerint!” Ezzel egy időben a százados szolgája valóban meggyógyult.</verse>
				<verse number="14">Egyszer Jézus Péter házába érkezett, és látta, hogy Péter anyósa lázas betegen fekszik.</verse>
				<verse number="15">Jézus megfogta a beteg kezét, akinek azonnal elmúlt a láza. Föl is kelt az asszony, és megvendégelte Jézust.</verse>
				<verse number="16">Amikor leszállt az este, sok olyan embert vittek hozzá, akikben gonosz szellemek laktak. Jézus egy szavával kiűzte a gonosz szellemeket, és minden beteget meggyógyított.</verse>
				<verse number="17">Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott: „Ő vette el gyengeségeinket, és ő hordozta betegségeinket.”</verse>
				<verse number="18">Amikor Jézus látta, milyen sokan gyűltek köré, szólt a tanítványainak, hogy evezzenek át a tó túlsó partjára.</verse>
				<verse number="19">Ekkor azonban egy törvénytanító lépett hozzá, és ezt mondta: „Mester, követni foglak téged, akárhová mész.”</verse>
				<verse number="20">Jézus így válaszolt: „A rókáknak van tanyájuk, az égi madaraknak is van fészkük, de az Emberfiának nincs hol lehajtania a fejét.”</verse>
				<verse number="21">Egyszer az egyik tanítványa azt kérte Jézustól: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!”</verse>
				<verse number="22">Jézus azonban így válaszolt: „Te csak kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy temessék el a halottaikat!”</verse>
				<verse number="23">Jézus beszállt egy bárkába, tanítványai pedig követték.</verse>
				<verse number="24">Miután eltávolodtak a parttól, hirtelen akkora vihar támadt, hogy a hullámok majdnem elborították a bárkát. Eközben Jézus aludt.</verse>
				<verse number="25">Tanítványai odamentek hozzá, és ezzel ébresztették fel: „Uram, ments meg bennünket! Mindjárt elmerülünk!”</verse>
				<verse number="26">Jézus így válaszolt: „Miért féltek, kishitűek?” Azután felállt, ráparancsolt a szélre és a tóra. Ekkor elállt a szél, elsimultak a hullámok, és nagy csend lett.</verse>
				<verse number="27">A tanítványok csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”</verse>
				<verse number="28">Amikor Jézus megérkezett a túlsó partra, Gadara vidékére, két ember jött elé, akikben gonosz szellemek laktak. A sírbarlangokban tanyáztak, és olyan veszélyesek voltak, hogy senki sem járhatott miattuk azon az úton.</verse>
				<verse number="29">Így kiabáltak: „Mi közöd hozzánk, Isten Fia?! Azért jöttél, hogy idő előtt megkínozz bennünket?”</verse>
				<verse number="30">A távolban egy nagy disznókonda legelt.</verse>
				<verse number="31">A gonosz szellemek ekkor azt kérték Jézustól: „Ha kiűzöl minket, küldj azokba a disznókba!”</verse>
				<verse number="32">„Menjetek!” — válaszolta ő. Akkor a gonosz szellemek elhagyták azt a két embert, és bementek a disznókba. Azok pedig mind egy szálig lerohantak a meredek lejtőn, egyenesen a tóba, és belefulladtak a vízbe.</verse>
				<verse number="33">Ekkor a pásztorok, akik a disznókat őrizték, elfutottak a városba, és elmondtak mindent — azt is, ami a két megszállottal történt.</verse>
				<verse number="34">A város egész lakossága kiment, hogy Jézussal találkozzon. Amikor meglátták, kérték, hogy menjen el arról a vidékről.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Ezután Jézus beszállt egy bárkába, átkelt a tavon, és a saját városába ment.</verse>
				<verse number="2">Ott néhányan egy béna férfit vittek hozzá hordágyon. Jézus látta azoknak a hitét, akik hordozták a beteget, ezért odafordult a bénához: „Bízzál fiam, a bűneid meg vannak bocsátva!”</verse>
				<verse number="3">Ezt hallotta néhány törvénytanító is, akik egymás között így tanakodtak: „Ez az ember Istent gyalázza!”</verse>
				<verse number="4">Mivel Jézus tudta, hogy mit gondolnak, ezt mondta nekik: „Miért gondoltok ilyen rosszat?</verse>
				<verse number="5">Mi könnyebb? Azt mondani, hogy meg vannak bocsátva a bűneid, vagy azt, kelj fel, és menj el?</verse>
				<verse number="6">Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.” Ekkor a beteghez fordulva így szólt: „Kelj fel, fogd a hordágyat, és menj haza!”</verse>
				<verse number="7">Ekkor a férfi felkelt, és hazament.</verse>
				<verse number="8">Amikor látta ezt az összegyűlt sokaság, félelem és csodálat töltötte el őket, és dicsőítették Istent, aki ilyen nagy hatalmat adott az embernek.</verse>
				<verse number="9">Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy Máté nevű férfit, aki a vámszedő helyen ült, és megszólította: „Kövess engem!” Máté pedig felkelt, és csatlakozott Jézushoz.</verse>
				<verse number="10">Egyszer Jézus Máté házában vendégeskedett. Sokan mások is odajöttek: vámszedők és mindenféle rosszhírű bűnösök, akikkel Jézus és a tanítványai együtt vacsoráztak.</verse>
				<verse number="11">Amikor a farizeusok látták, hogy Jézus ilyen emberekkel eszik együtt, ezt kérdezték a tanítványoktól: „Hogy lehet az, hogy a ti mesteretek vámszedőkkel és mindenféle bűnössel együtt ül asztalhoz?”</verse>
				<verse number="12">Amikor Jézus ezt meghallotta, ő válaszolt a farizeusoknak: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek!</verse>
				<verse number="13">Menjetek, és értsétek meg végre, mit jelent ez: »Irgalmasságot kívánok, nem áldozatokat!« Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.”</verse>
				<verse number="14">Majd Bemerítő János tanítványai jöttek Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Mi és a farizeusok gyakran böjtölünk. A te tanítványaid miért nem böjtölnek?”</verse>
				<verse number="15">Jézus így felelt: „Vajon gyászolnak-e a lakodalomban a vendégek, amíg velük van a vőlegény? De eljön az idő, amikor a vőlegényt elviszik tőlük. Akkor majd ők is böjtölni fognak.</verse>
				<verse number="16">Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot, mert az csak tovább szakítaná a régit, és még nagyobb lenne a szakadás.</verse>
				<verse number="17">Senki sem tölt új bort régi bortömlőbe, mert azok kiszakadnának és tönkre mennének, ráadásul a bor is szétfolyna. Az új bort mindig új tömlőkbe töltik, és így mindkettő megmarad.”</verse>
				<verse number="18">Miközben ezt mondta, odalépett hozzá a zsinagóga egyik vezetője, leborult előtte, és úgy kérte: „Éppen most halt meg a kislányom. Kérlek, jöjj, tedd rá a kezed, akkor újra élni fog!”</verse>
				<verse number="19">Jézus felállt, és elindult vele, s a tanítványai is követték.</verse>
				<verse number="20">Eközben egy asszony Jézus közelébe férkőzött, és hátulról megérintette a ruhája szélét. Ezt gondolta magában: „Ha csak a ruháját megérinthetem, meggyógyulok.” Ez az asszony ugyanis már tizenkét éve olyan betegségben szenvedett, amely állandó vérzéssel járt.</verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22">Jézus hátrafordult, ránézett az asszonyra, és ezt mondta: „Bízzál, leányom: mivel hittél, meggyógyultál!” Ebben a pillanatban az asszony meggyógyult.</verse>
				<verse number="23">Amikor Jézus a zsinagógai vezető házához ért, látta a jajgató tömeget és a hangszereseket.</verse>
				<verse number="24">Azonnal rájuk szólt: „Menjetek innen! A kislány nem halt meg, csak alszik.” De azok kinevették.</verse>
				<verse number="25">Miután az embereket elküldték, Jézus bement a szobába, megfogta a kislány kezét, aki azonnal feltámadt.</verse>
				<verse number="26">Ennek az egész vidéken híre ment.</verse>
				<verse number="27">Jézus továbbment onnan, és két vak férfi ment utána. Folyton ezt kiabálták: „Dávid Fia, könyörülj rajtunk!”</verse>
				<verse number="28">Amikor Jézus bement egy házba, követték a vakok is. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy meg tudom tenni, amit kértek?” „Igen, Uram!” — válaszolták.</verse>
				<verse number="29">Jézus megérintette a szemüket, és ezt mondta nekik: „Legyen a hitetek szerint!”</verse>
				<verse number="30">Ekkor helyreállt a látásuk. Jézus szigorúan rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, meg ne tudja senki!”</verse>
				<verse number="31">Ők mégis elterjesztették Jézus hírét az egész vidéken.</verse>
				<verse number="32">Amint elmentek, hoztak Jézushoz egy embert, aki néma volt, mert egy gonosz szellem lakott benne.</verse>
				<verse number="33">Jézus kiűzte belőle a gonosz szellemet, mire az ember megszólalt. A tömeg csodálkozva mondta: „Ilyen dolog még soha nem történt Izráelben!”</verse>
				<verse number="34">A farizeusok azonban azt mondták: „A gonosz szellemek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz szellemeket.”</verse>
				<verse number="35">Jézus bejárta az összes várost és falut, tanított a zsinagógákban, és hirdette az Isten Királyságáról szóló örömüzenetet. Meggyógyított minden betegséget és erőtlenséget.</verse>
				<verse number="36">Amikor látta, milyen sokan összegyűltek, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak: mint a pásztor nélküli juhnyáj.</verse>
				<verse number="37">Ekkor a tanítványaihoz fordult: „Látjátok, milyen sok a gabona, de milyen kevés az arató!</verse>
				<verse number="38">Imádkozzatok hát, és kérjétek az Aratás Urát: küldjön még több aratót, hogy learassák a gabonáját!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Jézus magához hívta tizenkét tanítványát, és felhatalmazta őket, hogy kiűzzék a gonosz szellemeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és erőtlenséget.</verse>
				<verse number="2">Ez a tizenkét apostol neve: az első Simon (akit Péternek is hívtak) és a testvére, András, továbbá Jakab és a testvére, János — Zebedeus fiai,</verse>
				<verse number="3">Fülöp és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, Alfeus fia, és Taddeus;</verse>
				<verse number="4">Simon, a zélóta, és Iskáriótes Júdás (aki később elárulta Jézust).</verse>
				<verse number="5">Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és meghagyta nekik: „Ne menjetek olyan vidékre, ahol az idegen nemzetek laknak, se Samária városaiba!</verse>
				<verse number="6">Csak Izráel népének elveszett juhaihoz menjetek,</verse>
				<verse number="7">és hirdessétek nekik: »Megérkezett hozzátok Isten Királysága!«</verse>
				<verse number="8">Gyógyítsátok meg a betegeket, támasszátok fel a halottakat, tisztítsátok meg a leprásokat és űzzétek ki a gonosz szellemeket! Ingyen kaptátok ezt a hatalmat, ezért ti is ingyen végezzétek ezt a munkát!</verse>
				<verse number="9">Ne vigyetek magatokkal aranypénzt, ezüstpénzt, de még rézpénzt se!</verse>
				<verse number="10">Ne vigyetek semmilyen útravaló csomagot, se tartalék ruhát, vagy sarut, se vándorbotot! Aki dolgozik, az megérdemli, hogy gondoskodjanak róla.</verse>
				<verse number="11">Ha bementek egy faluba vagy városba, keressétek meg ott azt, aki bizalomra méltó, és nála szálljatok meg. Maradjatok a házánál, amíg tovább nem mentek abból a faluból vagy városból!</verse>
				<verse number="12">Amikor beléptek hozzá, köszöntsétek,</verse>
				<verse number="13">és ha az a család méltó rá, akkor a békességetek és áldásotok szálljon rájuk. Ha nem méltó, térjen vissza rátok a békességetek.</verse>
				<verse number="14">Ha valaki nem fogad be, és nem hallgat rátok, még a port is verjétek le a lábatokról, amikor kimentek abból a házból vagy városból!</verse>
				<verse number="15">Igazán mondom, még Sodoma és Gomora lakosainak is tűrhetőbb dolga lesz az ítélet napján, mint nekik.”</verse>
				<verse number="16">„Vigyázzatok, mert úgy küldelek ki benneteket, mint juhokat a farkasok közé. Ezért legyetek okosak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok!</verse>
				<verse number="17">Legyetek óvatosak, mert miattam le fognak tartóztatni titeket, bíróság elé állítanak, a zsinagógáikban megkorbácsolnak,</verse>
				<verse number="18">kormányzók és királyok elé állítanak és kihallgatnak benneteket. Akkor majd nekik is tanúskodjatok rólam!</verse>
				<verse number="19">Amikor letartóztatnak, ne aggódjatok, hogy mit mondjatok, mert idejében meg fogjátok tudni!</verse>
				<verse number="20">Valójában nem is ti fogtok beszélni, hanem Mennyei Atyátok Szelleme szól majd rajtatok keresztül.</verse>
				<verse number="21">Abban az időben egymás ellen fordulnak a testvérek, elárulják és kiszolgáltatják egymást azoknak, akik megölik őket. Hasonlóképpen az apák a gyermeküket, a gyermekek pedig a szüleiket adják halálra.</verse>
				<verse number="22">Mindenki gyűlölni fog benneteket miattam, de aki mindvégig állhatatosan kitart, az üdvözül.</verse>
				<verse number="23">Ha egyik városban üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba! Igazán mondom: be sem tudjátok járni Izráel összes városát, mielőtt az Emberfia visszajön.</verse>
				<verse number="24">A tanítvány nem nagyobb a mesterénél, a rabszolga sem nagyobb az uránál.</verse>
				<verse number="25">A tanítvány elégedett lehet, ha olyan lesz, mint a mestere, vagy a rabszolga, mint az ura. Ha a családfőt a gonosz szellemek fejedelmének nevezték, akkor még rosszabb dolgokat fognak mondani a család többi tagjáról!”</verse>
				<verse number="26">„Tehát ne féljetek tőlük, mert minden eltitkolt dolog nyilvánosságra fog kerülni, és minden titok kitudódik!</verse>
				<verse number="27">Amit sötétben és titokban mondok nektek, azt a világosságban hirdessétek mindenkinek! Amit a fületekbe súgok, azt a háztetőkről kiáltsátok ki!</verse>
				<verse number="28">Ne féljetek az emberektől, mert ők csak a testeteket képesek megölni, a lelketeket nem! Istent tiszteljétek és féljétek, aki mind a testet, mind a lelket el tudja pusztítani a gyehennában!</verse>
				<verse number="29">Gondoljátok meg, két veréb ára egy fillér, mégsem pusztulhat el közülük egy sem Mennyei Atyátok tudta nélkül!</verse>
				<verse number="30">Ő még a hajszálaitokat is számon tartja,</verse>
				<verse number="31">tehát ne féljetek: ti sok-sok verébnél értékesebbek vagytok!”</verse>
				<verse number="32">„Aki az emberek előtt vállalja, hogy hozzám tartozik, azt én is vállalom Mennyei Atyám előtt.</verse>
				<verse number="33">Aki azonban nem vállal engem az emberek előtt, arról én is azt fogom mondani Mennyei Atyám előtt, hogy semmi köze hozzám.”</verse>
				<verse number="34">„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a Földre! Nem azért jöttem, hogy békét, hanem hogy kardot hozzak.</verse>
				<verse number="35">Azért jöttem, hogy »szembeállítsam a fiút az apjával, leányt az anyjával, menyet az anyósával.</verse>
				<verse number="36">Így az embernek a saját családtagjai lesznek az ellenségei.«</verse>
				<verse number="37">Aki tehát jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó arra, hogy hozzám tartozzon. Aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó arra, hogy hozzám tartozzon.</verse>
				<verse number="38">Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem méltó rá, hogy hozzám tartozzon.</verse>
				<verse number="39">Aki meg akarja tartani az életét, az el fogja veszíteni, aki viszont énértem feladja, az meg fogja találni.”</verse>
				<verse number="40">„Aki titeket befogad, az engem fogad be — aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.</verse>
				<verse number="41">Aki azért fogad be egy prófétát, mert az illető próféta, az megkapja ugyanazt a jutalmat, amely a prófétának jár. Aki azért fogad be egy igazságos embert, mert az illető igazságos, az megkapja ugyanazt a jutalmat, amely az igazságos embernek jár.</verse>
				<verse number="42">Aki csak egyetlen pohár friss vizet ad az én kedvemért egyik kis tanítványomnak, igazán mondom nektek, hogy megkapja a jutalmát!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Miután Jézus befejezte a tizenkét tanítvány útbaigazítását, továbbment a környező galileai városokba. Tanította az embereket, és hirdette az örömüzenetet.</verse>
				<verse number="2">Bemerítő János a börtönben hallott a Messiás tetteiről, ezért elküldte hozzá néhány tanítványát,</verse>
				<verse number="3">hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”</verse>
				<verse number="4">Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek vissza Jánoshoz, és mondjátok el neki mindazt, amit hallotok és láttok:</verse>
				<verse number="5">a vakok látnak, a bénák járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, halottak támadnak föl, és a szegényeknek az örömüzenetet hirdetik.</verse>
				<verse number="6">Boldog, aki nem kételkedik bennem, hanem kitart mellettem.”</verse>
				<verse number="7">Amikor Bemerítő János tanítványai elmentek, Jézus ezt mondta róla az összegyűlt sokaságnak: „Azért mentetek ki a pusztába, hogy széltől hajlongó nádszálat lássatok?</verse>
				<verse number="8">Vagy talán azért, hogy egy drága ruhába öltözött férfit lássatok? Hiszen akik drága ruhákban járnak és kényelemben élnek, azok a királyi udvarban és palotákban laknak!</verse>
				<verse number="9">Akkor miért mentetek ki? Kit akartatok látni? Talán egy prófétát? Bizony, valóban prófétát láttatok, sőt, azt mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat!</verse>
				<verse number="10">Mert János az, akiről ezt mondja az Írás: »Elküldöm hírvivő követemet, aki előtted fog menni, hogy utat készítsen a számodra.«</verse>
				<verse number="11">Igazán mondom, hogy azok között, akik asszonytól születtek, Bemerítő János a legnagyobb, Isten Királyságában azonban a legkisebb is nagyobb nála.</verse>
				<verse number="12">Bemerítő János megjelenésétől kezdve Isten Királysága erőteljesen terjeszkedik, és sokan teljes erejükkel igyekeznek, hogy bejussanak.</verse>
				<verse number="13">Mert a Mózesi Törvény és a próféták is mindannyian addig prófétáltak, amíg Bemerítő János a színre lépett.</verse>
				<verse number="14">Ha készek vagytok elfogadni, akkor tudjátok meg, hogy ő az a bizonyos »Illés«, akinek az eljöveteléről a próféciák szóltak.</verse>
				<verse number="15">Akinek van füle, hallja meg!</verse>
				<verse number="16">Mihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Olyanok, mint a piactéren játszó gyerekek, akik így kiáltanak egymásnak:</verse>
				<verse number="17">»Táncnótát furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok. Siratót énekeltünk, de nem sírtatok.«</verse>
				<verse number="18">Mert eljött Bemerítő János, aki böjtölt, és nem ivott bort, erre azt mondták róla, hogy gonosz szellem lakik benne.</verse>
				<verse number="19">Azután eljött az Emberfia, aki ugyanúgy evett és ivott, mint mások. Róla meg azt mondják: »Nézzétek, milyen falánk és részeges! Vámszedőkkel és bűnösökkel barátkozik!« Ezzel maguk bizonyították a saját ostobaságukat azok, akik ilyenféle »bölcsességeket« szoktak mondani.”</verse>
				<verse number="20">Ezután Jézus szemrehányást tett azoknak a városoknak, amelyekben a legtöbb csodát tette, amiért nem hittek neki, nem változtatták meg a gondolkodásukat, és nem tértek vissza Istenhez:</verse>
				<verse number="21">„Jaj neked, Korazin népe! Jaj nektek, Bétsaida lakói! Mert ha Tíruszban vagy Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok, már régen zsákruhában és hamuban ülve megbánták volna a bűneiket.</verse>
				<verse number="22">Igazán mondom nektek: az ítélet napján Tírusz és Szidón népének tűrhetőbb lesz a sorsa, mint a tiétek.</verse>
				<verse number="23">És ti, Kapernaum lakói, azt hiszitek, hogy az égig fognak magasztalni titeket? A halál országába fogtok süllyedni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyeket ti láttatok, megmaradt volna mind a mai napig.</verse>
				<verse number="24">Igazán mondom nektek: Sodoma népének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint nektek.”</verse>
				<verse number="25">Jézus ezt mondta: „Dicsőítelek, Atyám, Menny és Föld Ura, hogy ezeket elrejtetted a bölcsek és okosak elől, de megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek.</verse>
				<verse number="26">Igen, Atyám, mert így láttad jónak!”</verse>
				<verse number="27">„Atyám mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya. Senki más nem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt.”</verse>
				<verse number="28">„Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok.</verse>
				<verse number="29">Azt az igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok, s tanuljátok meg tőlem, hogy én szívből szelíd és alázatos vagyok —, akkor meg fogtok nyugodni.</verse>
				<verse number="30">Mert az iga, amelyet én teszek rátok, nem nehéz! A teher, amelyet én helyezek a vállaitokra, könnyű.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Akkoriban Jézus a tanítványaival együtt egy gabonaföldön ment keresztül. A tanítványok éhesek voltak, ezért kalászokat téptek le, és a gabonaszemeket eszegették. Történetesen éppen szombat volt.</verse>
				<verse number="2">Amikor a farizeusok ezt meglátták, így szóltak Jézushoz: „Nézd csak, mit tesznek a tanítványaid! A Törvény szerint szombaton ezt nem lenne szabad!”</verse>
				<verse number="3">Erre Jézus ezt kérdezte tőlük: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor ő és a kísérői megéheztek?</verse>
				<verse number="4">Bement Isten házába, és embereivel együtt megette az Istennek felajánlott szent kenyereket! Pedig ezeket a Törvény szerint sem neki, sem a kísérőinek nem lett volna szabad megenniük, csak a papoknak.</verse>
				<verse number="5">Vagy nem olvastátok a Törvényben, hogy szombatonként a papok a Templomban nem tartják be a szombatra vonatkozó parancsot, de mégsem vétkeznek?</verse>
				<verse number="6">Igazán mondom nektek: nagyobb van itt a Templomnál!</verse>
				<verse number="7">Ha megértettétek volna, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok tőletek, nem áldozatot«, akkor most nem ítéltétek volna el azokat, akik semmi rosszat nem tettek.</verse>
				<verse number="8">Mert az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is”.</verse>
				<verse number="9">Jézus ezután a zsinagógájukba ment.</verse>
				<verse number="10">Volt ott egy béna kezű férfi. Megkérdezték Jézust: „A Törvény szerint szabad-e szombaton gyógyítani?” Azért kérdezték ezt, hogy megvádolhassák.</verse>
				<verse number="11">Ő azonban ezt felelte: „Ha valakinek közületek szombaton gödörbe esik az egyetlen báránya, vajon nem húzza-e ki azonnal?</verse>
				<verse number="12">Az ember pedig sokkal értékesebb, mint a bárány! Tehát szombaton is szabad jót tenni.”</verse>
				<verse number="13">Ezután a beteg férfihoz fordult: „Nyújtsd ki a kezedet!” Ő kinyújtotta a kezét, amely azonnal meggyógyult, és éppen olyan egészséges lett, mint a másik.</verse>
				<verse number="14">A farizeusok ekkor kimentek a zsinagógából, és elhatározták, hogy végeznek Jézussal.</verse>
				<verse number="15">Jézus azonban tisztában volt vele, hogy mit terveznek ellene, ezért elment onnan. Sokan követték, ő pedig minden beteget meggyógyított.</verse>
				<verse number="16">Azt azonban szigorúan megparancsolta nekik, hogy ne terjesszék a hírét.</verse>
				<verse number="17">Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott:</verse>
				<verse number="18">„Nézzétek szolgámat, akit választottam, akit szeretek, akiben én gyönyörködöm! Betöltöm őt Szellememmel, és igazságosan fogja ítélni a nemzeteket.</verse>
				<verse number="19">Nem vitatkozik, nem hangoskodik, s hangját nem hallják az utcákon.</verse>
				<verse number="20">A megrepedt nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsest nem oltja ki, amíg győzelemre nem viszi az igazságos ítéletet,</verse>
				<verse number="21">s benne reménykednek majd az Izráelen kívüli nemzetek.”</verse>
				<verse number="22">Ezután egy vak és néma férfit vittek hozzá, akiben egy gonosz szellem lakott. Jézus meggyógyította a férfit, aki ettől fogva tudott beszélni és tisztán látott.</verse>
				<verse number="23">Ezen az egész sokaság nagyon elcsodálkozott, és ezt mondták: „Csak nem ő az, Dávidnak az a bizonyos Fia?”</verse>
				<verse number="24">Amikor ezt a farizeusok meghallották, kijelentették: „Ez az ember csak azért tudja kiűzni a gonosz szellemeket, mert a Sátán, a gonosz szellemek fejedelme segít neki.”</verse>
				<verse number="25">Jézus tudta, hogyan gondolkoznak, ezért így válaszolt nekik: „Ha egy királyság egyik része a másik ellen támad, az egész elpusztul. Ugyanúgy elpusztul az a város, vagy család is, amelyben belső harcok dúlnak.</verse>
				<verse number="26">Ha tehát a Sátán a saját szolgáit, a gonosz szellemeket űzi ki, akkor valójában önmaga ellen fordul, és a királysága nem állhat fenn tovább.</verse>
				<verse number="27">Másrészt, ha én a Sátán erejével űzöm ki a gonosz szellemeket, akkor a ti tanítványaitok kinek az erejével űzik ki őket? A saját tanítványaitok fognak elítélni titeket!</verse>
				<verse number="28">Ha viszont én Isten Szellemével űzöm ki a gonosz szellemeket, akkor nyilvánvaló, hogy Isten Királysága megérkezett hozzátok.</verse>
				<verse number="29">Gondoljátok meg, ha valaki be akar törni egy erős ember házába, hogy kirabolja, akkor előbb meg kell kötöznie őt, csak azután foszthatja ki a házát.</verse>
				<verse number="30">Aki nem az én oldalamon áll, az ellenem van. Aki nem velem együtt takarítja be gabonát, az szétszórja a termést.</verse>
				<verse number="31">Ezért figyelmeztetlek benneteket: az emberek mindenféle bűnös tettükre és Istent gyalázó beszédükre kaphatnak bűnbocsánatot. De van egy kivétel: aki a Szent Szellemet gyalázza, az nem nyer bocsánatot soha.</verse>
				<verse number="32">Még az is kaphat bűnbocsánatot, aki az Emberfia ellen beszél, de aki a Szent Szellem ellen szól, az sem ebben a korszakban, sem a következőben nem kaphat bocsánatot.</verse>
				<verse number="33">Ha egy gyümölcsfát jónak ítéltek, akkor annak a gyümölcse is jó. Ha pedig a fát rossznak ítélitek, akkor annak a gyümölcse is rossz, mert a fát a gyümölcsei alapján lehet megítélni.</verse>
				<verse number="34">Ti, viperák, hogyan is mondhatnátok jó dolgokat, mikor romlottak vagytok! Mert azt mondja ki az ember, amivel tele van a szíve.</verse>
				<verse number="35">A jó ember jó dolgokat gyűjt össze a szívében, és azért mond és tesz jó dolgokat. A gonosz ember pedig gonosz dolgokat tartogat a szívében, és ezért mond és tesz gonoszságokat.</verse>
				<verse number="36">Figyelmeztetlek benneteket, hogy az ítélet napján minden meggondolatlanul kimondott kártékony szavatokról számot kell majd adnotok!</verse>
				<verse number="37">A saját szavaitok alapján fognak felmenteni vagy elítélni benneteket.”</verse>
				<verse number="38">Ekkor néhány farizeus és törvénytanító azt kérte Jézustól, hogy bizonyítékul tegyen valami csodát.</verse>
				<verse number="39">Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen nemzedék mindenáron valamilyen csodás jelt kíván bizonyítékul, de nem fognak más csodát látni, csupán azt, amely Jónás prófétával történt!</verse>
				<verse number="40">Mert ahogy Jónás három nap és három éjjel volt a nagy tengeri lény gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld belsejében.</verse>
				<verse number="41">Ninive lakói egyszerre támadnak majd fel ezzel a nemzedékkel, és elítélik őket, mert ők Jónás üzenetére megváltoztatták az életüket. Hozzátok pedig eljött valaki, aki nagyobb Jónásnál, mégsem hallgattok rá!</verse>
				<verse number="42">Az ítélet napján Dél királynője együtt fog feltámadni ezzel a nemzedékkel, és elítéli őket, mert ő igen messziről utazott ide, hogy Salamon király bölcsességét hallja. Hozzátok pedig az jött el, aki nagyobb Salamonnál, mégsem hallgattok rá!”</verse>
				<verse number="43">„Amikor egy gonosz szellem kimegy az emberből, olyan helyeken kóborol, ahol nincs víz. Nyugalmat keres, de nem talál.</verse>
				<verse number="44">Akkor ezt mondja: »Visszamegyek a házamba, ahonnan kijöttem.« Tehát visszamegy, és azt üresen, kisöpörve, sőt feldíszítve találja.</verse>
				<verse number="45">Akkor elmegy, és maga mellé vesz hét másik szellemet, akik még nála is gonoszabbak, mind beleköltöznek abba az emberbe, és ott laknak. Így végül annak az állapota még rosszabb lesz, mint először volt. Bizony, így fog járni ez a gonosz nemzedék is!”</verse>
				<verse number="46">Miközben Jézus ezeket mondta, anyja és testvérei megérkeztek, és beszélni szerettek volna vele.</verse>
				<verse number="47">Valaki szólt Jézusnak: „Édesanyád és a testvéreid kinn állnak, és beszélni akarnak veled!”</verse>
				<verse number="48">De Jézus így válaszolt: „Ki az én anyám, és kik a testvéreim?”</verse>
				<verse number="49">Majd tanítványaira mutatott, és ezt mondta: „Itt vannak a testvéreim és anyám!</verse>
				<verse number="50">Aki megteszi, amit Mennyei Atyám akar, az az én testvérem és anyám.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Ugyanezen a napon történt, hogy Jézus kiment a házból, és leült a tó partján.</verse>
				<verse number="2">Sokan gyűltek össze körülötte, ezért beszállt egy halászbárkába, ott leült, az emberek pedig a parton álltak.</verse>
				<verse number="3">Sok mindenre tanította őket jelképes történetekkel. Ezt mondta: „Egy földműves kiment a szántóföldjére vetni.</verse>
				<verse number="4">Ahogy szórta a vetőmagot, egy részük az útra esett. Odarepültek a madarak, és mind felcsipegették.</verse>
				<verse number="5">Más magok köves talajra hullottak, ahol sekély volt a termőföld. Ezek gyorsan kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben.</verse>
				<verse number="6">Amikor a nap fölkelt, megperzselte a növényeket, és mivel nem gyökereztek mélyen, teljesen elszáradtak.</verse>
				<verse number="7">Megint más magok tüskés gyomok közé hullottak, ahol kikeltek, de a felnövő gyomok elnyomták és megfojtották őket.</verse>
				<verse number="8">A magok egy része azonban jó termőföldbe esett, felnőtt és termést hozott. Az egyik százszor, a másik hatvanszor, ismét másik harmincszor annyit termett, mint amennyit a gazda vetett.</verse>
				<verse number="9">Akinek van füle, hallja és értse meg!”</verse>
				<verse number="10">Tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért használsz jelképes történeteket, amikor tanítasz?”</verse>
				<verse number="11">Ő így válaszolt: „Ti megérthetitek Isten Királyságának titkos igazságait, de a többiek nem.</verse>
				<verse number="12">Akinek van, az még többet kap, hogy még fölöslege is lesz. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.</verse>
				<verse number="13">Azért tanítom őket történetek segítségével, mert néznek ugyan, de nem látnak, és hallják ugyan, de nem értik meg, amit mondok.</verse>
				<verse number="14">Beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféciája: »Hallani fogtok, de nem értitek meg, néztek ugyan, de nem láttok,</verse>
				<verse number="15">mert megkeményedett a nép szíve. Fülükkel alig hallanak, szemüket becsukták, hogy ne lássanak, ne halljanak, ne értsenek, és ne forduljanak hozzám, hogy meggyógyíthassam őket.«</verse>
				<verse number="16">Ti azonban boldogok vagytok, mert a ti szemetek lát, és a fületek hall.</verse>
				<verse number="17">Igazán mondom nektek: sok próféta és igaz ember szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látták, és szerették volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”</verse>
				<verse number="18">„Most pedig értsétek meg a magvetésről szóló történet magyarázatát!</verse>
				<verse number="19">Mit jelent az, amikor a mag az útra esik? Arról az emberről szól, aki hallja az Isten Királyságáról szóló üzenetet, de nem érti meg, ezért a gonosz elrabolja a szívébe vetett magokat.</verse>
				<verse number="20">Mit jelent az, amikor a mag köves talajba hullik? Arról szól, aki meghallgatja az üzenetet, és azonnal örömmel fogadja,</verse>
				<verse number="21">de az nem gyökerezik meg a szívében, és csak rövid ideig él benne. Az ilyen ember hamar elveszti a hitét, amikor üldöztetés vagy valami baj éri az üzenet miatt.</verse>
				<verse number="22">A tüskés gyomok közé esett mag azt jelképezi, amikor valaki meghallgatja ugyan az üzenetet, de azután a földi élet gondjai, vagy a meggazdagodásra való törekvés elfojtja benne Isten üzenetét, ezért nem hoz termést.</verse>
				<verse number="23">Végül pedig a jó talajba vetett mag azt jelképezi, amikor valaki hallja az üzenetet, meg is érti, és termést is hoz: az egyik a vetőmag százszorosát, a másik a hatvanszorosát, ismét másik pedig a harmincszorosát.”</verse>
				<verse number="24">Másik történetet is mondott nekik. „Isten Királysága hasonló ehhez: egy ember tiszta búzát vetett a szántóföldjébe.</verse>
				<verse number="25">Amikor mindenki aludt, eljött az ellensége, és gyommagokat szórt a vetés közé, majd elment.</verse>
				<verse number="26">A búza felnőtt, és kalászt hozott, de közben a gyomok is megnőttek.</verse>
				<verse number="27">A szolgák ekkor megkérdezték a gazdájukat: »Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Akkor hogyan kerültek oda a gyomok?«</verse>
				<verse number="28">»A gyomokat az ellenség vetette« — felelte a gazda. A szolgák tovább kérdezték: »Akarod, hogy kigyomláljuk?«</verse>
				<verse number="29">»Ne tegyétek — válaszolta —, mert akkor esetleg a búzát is kitépnétek a gyomokkal!</verse>
				<verse number="30">Hagyjátok csak együtt nőni mindkettőt az aratásig! Akkor szólok majd az aratóknak: Szedjétek össze először a gyomokat, kössétek csomókba, és égessétek el, a tiszta búzát pedig gyűjtsétek a raktáramba!«”</verse>
				<verse number="31">Ezután egy másik hasonlatot is mondott nekik: „Isten Királysága hasonló ahhoz, mikor egy ember a kertjébe mustármagot vet.</verse>
				<verse number="32">Ez a legkisebb a magok között, de mire felnő, nagyobb lesz minden más kerti növénynél. Szinte fává nő, rászállnak a madarak, és fészket raknak az ágai között.”</verse>
				<verse number="33">Mondott nekik egy másik hasonlatot is: „Isten Királysága hasonló ehhez: egy asszony kovászt kevert három mérce lisztbe, majd állni hagyta, amíg az egész tészta megkelt.”</verse>
				<verse number="34">Jézus mindig ilyen jelképes történetek segítségével tanította az embereket, példázatok nélkül nem mondott nekik semmit.</verse>
				<verse number="35">Így teljesedett be, amit Isten a prófétán keresztül mondott: „Példázatok és hasonlatok által szólok. Olyan titkokról beszélek, amelyek a világ teremtése óta rejtve voltak.”</verse>
				<verse number="36">Ezután Jézus elbocsátotta az embereket, és hazament. Tanítványai odamentek hozzá, és kérték: „Magyarázd el nekünk a búza és a gyomok példázatát!”</verse>
				<verse number="37">Jézus így válaszolt: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia.</verse>
				<verse number="38">A szántóföld a világ. A jó mag azokat jelképezi, akik Isten Királyságához tartoznak, a gyomok pedig azokat, akik a Gonoszhoz tartoznak.</verse>
				<verse number="39">Az ellenség, aki a gyomokat veti, a Sátán. Az aratás ennek a korszaknak a vége, az aratók pedig az angyalok.</verse>
				<verse number="40">Ahogy a gyomokat összeszedik és elégetik, úgy fog történni ennek a korszaknak a végén is.</verse>
				<verse number="41">Az Emberfia elküldi angyalait, hogy válogassák ki és gyűjtsék össze Királyságából mindazokat, akik gonosz dolgokat tesznek, és akik miatt az emberek vétkeznek.</verse>
				<verse number="42">Ezeket tüzes kemencébe dobják, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz.</verse>
				<verse number="43">Ekkor azok, akik szeretik az igazságot, ragyogni fognak majd Mennyei Atyjuk Királyságában, mint a nap. Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”</verse>
				<verse number="44">„Isten Királysága hasonló ehhez: egy ember elrejtett kincset talált a szántóföldben. Azután visszatemette, majd nagy örömmel elment, minden vagyonát eladta, és megvette azt a földet, amelyben a kincs volt.</verse>
				<verse number="45">Isten Királysága hasonló ehhez: volt egy kereskedő, aki igazgyöngyökkel kereskedett.</verse>
				<verse number="46">Egyszer talált egy nagyon értékes gyöngyöt. Akkor elment, eladta minden vagyonát, és megvette azt az egyetlen gyöngyöt.”</verse>
				<verse number="47">„Isten Királysága hasonló ehhez: a halászok kerítőhálójukkal mindenféle halat összefogtak,</verse>
				<verse number="48">majd mikor egészen megtelt, kihúzták a partra. Ezután leültek, és kiválogatták a zsákmányt: a jó ízű halakat edényekbe gyűjtötték, a rosszakat pedig félredobták.</verse>
				<verse number="49">Így lesz majd ennek a korszaknak a végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazságosak közül.</verse>
				<verse number="50">A gonoszokat tüzes kemencébe dobják, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz.”</verse>
				<verse number="51">„Értitek már, mit jelentenek ezek a példázatok?” — kérdezte Jézus. „Igen” — felelték a tanítványai.</verse>
				<verse number="52">Ekkor ő így folytatta: „Tehát minden törvénytanító, aki Isten Királyságának követője lett, ahhoz a házigazdához hasonlít, aki a kamrájából új és régi dolgokat is előhoz.”</verse>
				<verse number="53">Miután Jézus befejezte ezeket a történeteket, elment onnan.</verse>
				<verse number="54">Visszatért a saját városába, és ott is tanított a zsinagógában. Mindenki nagyon csodálkozott rajta, és ezt kérdezgették egymástól: „Honnan szerzett ilyen bölcsességet és csodatevő erőt?</verse>
				<verse number="55">Hiszen ez csak az ács fia! Ismerjük az egész családját: anyját, Máriát, és a testvéreit, Jakabot, Józsefet, Simont és Júdást, meg a húgait, akik mind itt élnek közöttünk! Honnan vette hát ezt a bölcsességet és a csodatevő erőt?”</verse>
				<verse number="56"></verse>
				<verse number="57">Ezért nem fogadták el Jézust, hanem visszautasították és elfordultak tőle. Jézus ekkor ezt mondta nekik: „A prófétát mindenhol tisztelik, csak a saját városában és családjában nem.”</verse>
				<verse number="58">Ebben a városban nem is tett sok csodát, mert nem hittek benne.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Abban az időben Heródes, Galilea fejedelme is hallott Jézusról.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondta a szolgáinak: „Ez nem lehet más, mint Bemerítő János. Nyilván feltámadt a halálból, és azért van ilyen csodatevő ereje.”</verse>
				<verse number="3">Ez a Heródes volt az, aki korábban Bemerítő Jánost letartóztatta, megbilincseltette, és börtönbe záratta. Mindez Heródiás miatt történt, aki Fülöpnek, Heródes testvérének volt a felesége.</verse>
				<verse number="4">Ugyanis korábban János többször is mondta Heródesnek: „A Törvény szerint nem szabad együtt élned Heródiással!”</verse>
				<verse number="5">Ezért Heródes meg akarta öletni Jánost, de félt a néptől, mert Jánost prófétának tartották.</verse>
				<verse number="6">Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt. Annyira megtetszett Heródesnek,</verse>
				<verse number="7">hogy megesküdött, akármit kér tőle a leány, megadja neki.</verse>
				<verse number="8">Anyja tanácsára a leány ezt kérte: „Add nekem Bemerítő János fejét egy tálon!”</verse>
				<verse number="9">A király elszomorodott, de esküje és a vendégek miatt nem akarta a leányt visszautasítani, hanem megparancsolta, hogy teljesítsék a kérését.</verse>
				<verse number="10">Elküldte szolgáit, és azok lefejezték Jánost a börtönben.</verse>
				<verse number="11">Majd elhozták a leánynak János fejét egy tálon, ő meg átadta az anyjának.</verse>
				<verse number="12">Később eljöttek János tanítványai a holttestért, és eltemették, majd elmentek Jézushoz, és mindezt elmondták neki.</verse>
				<verse number="13">Amint ezt Jézus meghallotta, beszállt egy bárkába, és elvonult egy lakatlan helyre, mert egyedül akart lenni. Az emberek azonban megtudták, hová tart, és gyalogosan utánamentek a városokból.</verse>
				<verse number="14">Amikor Jézus partra szállt, és látta az összegyűlt sokaságot, megsajnálta őket, és meggyógyította a betegeiket.</verse>
				<verse number="15">Mikor már esteledett, a tanítványai azt mondták Jézusnak: „Lakatlan ez a hely, és késő van már. Küldd el az embereket, hogy a környező falvakban valami ennivalót vehessenek maguknak!”</verse>
				<verse number="16">Jézus így felelt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!”</verse>
				<verse number="17">„Nincs nálunk más, csak öt kenyér és két hal” — felelték.</verse>
				<verse number="18">„Hozzátok ide!” — mondta Jézus.</verse>
				<verse number="19">Ezután szólt az embereknek, hogy üljenek le a fűbe, majd kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Felnézett az égre, hálát adott Istennek, azután tört a kenyerekből, és odaadta a tanítványainak, azok pedig szétosztották.</verse>
				<verse number="20">Mindenki evett és jóllakott. Végül összeszedték a maradékot, és 12 kosarat töltöttek meg a darabokkal.</verse>
				<verse number="21">Körülbelül ötezer férfi volt ott, s ezen felül asszonyok és gyermekek, akik mind ettek ebből.</verse>
				<verse number="22">Közvetlenül ezután Jézus megparancsolta a tanítványainak, hogy szálljanak be a bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, amíg ő hazaküldi az embereket.</verse>
				<verse number="23">Miután elbocsátotta a sokaságot, Jézus felment a hegyre imádkozni. Késő estig ott is maradt egyedül.</verse>
				<verse number="24">Eközben a bárka már jó messzire volt a parttól, a hullámok erősen csapkodták és dobálták, mivel ellenszél fújt.</verse>
				<verse number="25">Valamikor hajnali három és hat óra között Jézus a vízen járva a tanítványokhoz ment.</verse>
				<verse number="26">Amikor meglátták őt, ahogy a tó vizén jár, nagyon megrémültek, mert azt gondolták, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek.</verse>
				<verse number="27">Jézus azonnal megszólította őket: „Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!”</verse>
				<verse number="28">Péter erre azt mondta: „Uram, ha valóban te vagy az, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen!”</verse>
				<verse number="29">„Gyere!” — felelte Jézus. Péter ki is lépett a csónakból, és a vízen járva elindult Jézus felé,</verse>
				<verse number="30">de mikor látta, hogy milyen erősen fúj a szél, megijedt. Ekkor süllyedni kezdett, és felkiáltott: „Ments meg, Uram!”</verse>
				<verse number="31">Jézus azonnal utána nyúlt, megragadta, és ezt mondta: „Kishitű, miért kételkedtél?”</verse>
				<verse number="32">Amikor Jézus és Péter beszállt a bárkába, azonnal elállt a szél.</verse>
				<verse number="33">A tanítványok leborultak Jézus előtt, imádták őt, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”</verse>
				<verse number="34">Miután átkeltek a tavon, Genezáretbe értek.</verse>
				<verse number="35">Az ott lakók felismerték Jézust, és az egész környéken elhíresztelték, hogy megérkezett. Így azután minden beteget odavittek hozzá,</verse>
				<verse number="36">és kérték, hogy legalább a ruhája szélét érinthessék. Akik csak megérintették, mind meg is gyógyultak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Ekkor farizeusok és törvénytanítók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből. Ezt kérdezték tőle:</verse>
				<verse number="2">„Tanítványaid nem végzik el a kézmosás szertartását, mielőtt esznek. Miért nem engedelmeskednek a régi vallási vezetők rendeleteinek?”</verse>
				<verse number="3">Jézus kérdéssel válaszolt: „Ti pedig miért toljátok félre Isten parancsait a hagyományok kedvéért?</verse>
				<verse number="4">Isten ugyanis ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat!«, és ezt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön!«</verse>
				<verse number="5">Ezzel szemben ti azt tanítjátok, hogy ha valaki már felajánlotta a Templom javára azt, amivel a szüleinek segíthetne, akkor inkább a Templomnak adja, mint a szüleinek.</verse>
				<verse number="6">Ezzel valójában azt tanítjátok, hogy nem fontos, amit Isten mond, és nem neki kell engedelmeskednünk. Fontosabb, hogy mindenki a ti hagyományaitokat kövesse.</verse>
				<verse number="7">Milyen képmutatók vagytok! Jól mondta rólatok Ézsaiás próféta:</verse>
				<verse number="8">»Ez a nép csak a szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.</verse>
				<verse number="9">Látszólag tisztelnek ugyan engem, de nem ér az semmit, mert tanításaik csak emberi parancsok!«”</verse>
				<verse number="10">Ekkor magához szólította az embereket, és ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám, és értsétek meg:</verse>
				<verse number="11">nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a száján bemegy, hanem, ami a száján kijön.”</verse>
				<verse number="12">Ekkor odamentek hozzá a tanítványai, és ezt kérdezték: „Tudod-e, hogy a farizeusok felháborodtak azon, amit mondtál?”</verse>
				<verse number="13">„Mennyei Atyám gyökerestől kitép majd minden facsemetét, amelyet nem ő ültetett — válaszolta Jézus. —</verse>
				<verse number="14">Ezért ne is törődjetek a farizeusokkal, hiszen vakok ők, akik a többi vakot vezetik! Ha pedig vak vezet világtalant, akkor mindketten gödörbe esnek.”</verse>
				<verse number="15">Ekkor Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk, mit jelent az előbbi hasonlat!”</verse>
				<verse number="16">„Hát még ti sem értitek? — kérdezte Jézus. —</verse>
				<verse number="17">Hiszen tudjátok, hogy az étel, amelyet megeszünk, a szájon át a gyomorba kerül, végül pedig kiürül onnan.</verse>
				<verse number="18">Ami viszont a szádból kijön — vagyis, amit mondasz —, az a szívedből származik, és az tehet téged tisztátalanná!</verse>
				<verse number="19">Mert az ember szívéből származnak a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a szexuális bűnök, a lopás, a hazugság és a gyalázkodás.</verse>
				<verse number="20">Ezek teszik tisztátalanná az embert, nem pedig az, ha nem végzi el a szertartásos kézmosást étkezés előtt.”</verse>
				<verse number="21">Azután Jézus továbbment onnan Tírusz és Szidón vidékére.</verse>
				<verse number="22">Ekkor egy kánaáni asszony jött oda hozzá, aki azon a vidéken lakott. Folyvást így kiáltozott: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtam! A leányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz szellem!”</verse>
				<verse number="23">Jézus azonban nem válaszolt neki. Ekkor a tanítványai hozzá fordultak: „Kérünk, küldd el ezt az asszonyt! Utánunk jön, és szüntelen kiáltozik!”</verse>
				<verse number="24">Jézus így válaszolt: „Az Atya engem csak Izráel népének elveszett juhaihoz küldött.”</verse>
				<verse number="25">Az asszony ekkor Jézus elé lépett, leborult előtte, és így kérte: „Uram, segíts rajtam!”</verse>
				<verse number="26">Jézus így válaszolt: „Nem helyes, ha elvesszük a gyerekektől a kenyeret, és a kutyáknak dobjuk.”</verse>
				<verse number="27">„Igazad van, Uram! — válaszolt az asszony. — De még a kutyáknak is jut valami maradék a gazdájuk asztaláról.”</verse>
				<verse number="28">Erre Jézus így felelt: „Asszony, milyen nagy hited van! Legyen úgy, ahogyan kívánod!” — és abban az órában meggyógyult az asszony leánya.</verse>
				<verse number="29">Jézus ezután visszatért a Galileai-tó partjára. Felment egy dombra, és leült.</verse>
				<verse number="30">Sokan jöttek hozzá, akik sántákat, vakokat, bénákat, süketnémákat, és mindenféle más beteget hoztak. Letették őket Jézus lába elé, ő pedig mindegyiket meggyógyította.</verse>
				<verse number="31">Az emberek nem tudtak hová lenni a csodálkozástól, amikor látták, hogy a süketnémák megszólalnak, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak, a vakok látnak — és dicsőítették Izráel Istenét.</verse>
				<verse number="32">Jézus magához hívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Sajnálom ezt a sokaságot! Már három napja velem vannak, és kifogytak minden ennivalóból. Nem akarom éhesen elküldeni őket, nehogy összeessenek az úton.”</verse>
				<verse number="33">„Honnan vehetnénk ezen az elhagyatott helyen annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?” — kérdezték a tanítványok.</verse>
				<verse number="34">Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van?” „Hét — válaszolták —, és néhány kisebb halunk.”</verse>
				<verse number="35">Ezután Jézus szólt az embereknek, hogy telepedjenek le a földre.</verse>
				<verse number="36">Majd fogta a hét kenyeret és a halakat, és miután hálát adott Istennek, tört az ételből, és kezdte osztani a tanítványainak, azok pedig az embereknek.</verse>
				<verse number="37">Mindnyájan ettek, és jóllaktak. Utána összeszedték a maradékot, és hét kosarat töltöttek meg a darabokkal.</verse>
				<verse number="38">A tömegben körülbelül négyezer férfi volt, s rajtuk kívül még az asszonyok és a gyerekek.</verse>
				<verse number="39">Miután Jézus elbocsátotta az embereket, beszállt egy bárkába, és Magadán vidékére ment.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Farizeusok és a szadduceusok jöttek Jézushoz, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy tegyen valami csodát, mutasson nekik mennyei jelt bizonyítékul Istentől.</verse>
				<verse number="2">Ő azonban így válaszolt nekik: „Napnyugta idején felnéztek az égre, és azt mondjátok: »Holnap szép idő lesz, mert vörös az ég alja.«</verse>
				<verse number="3">Korán reggel felnéztek az égre, és azt mondjátok: »Ma vihar lesz, mert az ég vörös és felhős.« Mikor látjátok az égbolt képét, megértitek milyen idő következik, igaz? Akkor a mostani idők jeleit miért nem értitek meg?</verse>
				<verse number="4">Ez a gonosz és hűtlen nemzedék mindenáron valamilyen csodás jelt akar látni Istentől származó bizonyítékul. De nem fognak semmilyen csodát látni, csupán azt, amely Jónás prófétával történt!” Ezzel otthagyta őket, és továbbment.</verse>
				<verse number="5">A tanítványok áteveztek a tó túlsó partjára, de elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.</verse>
				<verse number="6">Jézus ezt mondta nekik: „Legyetek óvatosak: tartsátok távol magatokat a farizeusok és szadduceusok kovászától!”</verse>
				<verse number="7">Ők meg így tanakodtak egymás között: „Biztosan azért mondta ezt, mert elfelejtettünk kenyeret hozni.”</verse>
				<verse number="8">Jézus tudta, miről beszélnek, és ezt mondta: „Miért tanakodtok azon, hogy nincs nálatok kenyér?</verse>
				<verse number="9">Még mindig nem értitek?! Nem emlékeztek az ötezer emberre, az öt kenyérre, és hogy hány kosár maradékot szedtetek össze?</verse>
				<verse number="10">Vagy a négyezerre, a hét kenyérre, és a maradékokkal teli kosarakra?</verse>
				<verse number="11">Hát nem értitek, hogy nem kenyérről beszéltem? Azt mondtam, hogy legyetek óvatosak, és tartsátok távol magatokat a farizeusok és szadduceusok kovászától!”</verse>
				<verse number="12">Ekkor értették meg a tanítványok, hogy miről beszélt. Nem arról, hogy óvakodjanak a kovásztól, amely a kenyeret megkeleszti, hanem hogy a farizeusok és szadduceusok tanításaitól tartsák távol magukat.</verse>
				<verse number="13">Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékén járt, megkérdezte tanítványaitól: „Mit mondanak az emberek rólam, kicsoda az Emberfia?”</verse>
				<verse number="14">„Egyesek azt mondják, hogy te vagy Bemerítő János, mások Illésnek, vagy Jeremiásnak, vagy a régi próféták közül az egyiknek tartanak” — válaszolták.</verse>
				<verse number="15">„Hát ti mit mondtok rólam, ki vagyok én?” — kérdezte tovább.</verse>
				<verse number="16">Simon Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia.”</verse>
				<verse number="17">Jézus ezt felelte: „Milyen áldott és boldog vagy Simon, Jóna fia, mert ezt nem magadtól mondtad, hanem Mennyei Atyám jelentette ki neked.</verse>
				<verse number="18">Én pedig azt mondom, hogy te Péter vagy. Erre a sziklára fogom felépíteni az eklézsiámat, és a halál erői sem lesznek képesek azt legyőzni.</verse>
				<verse number="19">Neked fogom adni Isten Királyságának a kulcsait, és amit megkötsz a földön, az meg lesz kötve a Mennyben, viszont amit feloldasz a földön, az fel lesz oldva a Mennyben.”</verse>
				<verse number="20">Ezután szigorúan megparancsolta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Messiás.</verse>
				<verse number="21">Ettől kezdve beszélt Jézus a tanítványainak arról, hogy fel kell mennie Jeruzsálembe, s ott a nép vezetői, a főpapok és a törvénytanítók miatt sokat kell majd szenvednie. Végül megölik, de három nappal később fel fog támadni.</verse>
				<verse number="22">Ekkor Péter félrehívta Jézust, szemrehányást tett neki, és helyre akarta igazítani: „Isten mentsen meg téged attól, Uram, hogy ez bekövetkezzen! Ilyesmi semmiképpen sem történhet meg veled!”</verse>
				<verse number="23">De Jézus hátat fordított Péternek, és ezt mondta: „Takarodj a szemem elől, Sátán! El akarsz gáncsolni, mivel nem úgy gondolkodsz, mint Isten, hanem úgy, mint az emberek!”</verse>
				<verse number="24">Ezután a tanítványaihoz fordult: „Aki engem akar követni, az tagadja meg magát, vegye fel és vigye a keresztjét, úgy kövessen.</verse>
				<verse number="25">Aki megpróbálja magát megmenteni, az el fog veszni. Aki viszont értem feladja önmagát, az fogja igazán megtalálni az életét.</verse>
				<verse number="26">Mit ér, ha az ember mindent megnyer, amit csak a világ adhat, de a lelkét elveszti? Milyen váltságdíjat adhatna a lelkéért cserébe?</verse>
				<verse number="27">Bizony, az Emberfia eljön Atyja dicsőségében, és angyalai kiséretével, s akkor majd mindenkinek megadja, amit a tettei szerint megérdemel.</verse>
				<verse number="28">Igazán mondom nektek: vannak köztetek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön királyi dicsőségében.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Hat nappal később Jézus felment egy magas hegyre. Csak Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost vitte magával, senki más nem volt velük.</verse>
				<verse number="2">A hegyen Jézus a tanítványok szeme láttára átváltozott: arca úgy ragyogott, mint a nap, a ruhája pedig fehéren fénylett.</verse>
				<verse number="3">Majd hirtelen megjelent mellette Mózes és Illés, és beszélgettek vele.</verse>
				<verse number="4">Péter ekkor Jézushoz fordult: „Uram, olyan jó itt lenni! Ha akarod, készítek három sátrat: neked, Mózesnek és Illésnek.”</verse>
				<verse number="5">Mialatt ezt mondta, hirtelen fényes felhő takarta be őket. A felhőből hang hallatszott: „Ő a Fiam, akit szeretek, és akiben gyönyörködöm! Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek neki!”</verse>
				<verse number="6">Amikor a tanítványok ezt meghallották, arccal a földre borultak, és nagyon megrémültek.</verse>
				<verse number="7">Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és ezt mondta: „Álljatok fel, ne féljetek!”</verse>
				<verse number="8">Amikor felnéztek, már csak őt látták.</verse>
				<verse number="9">Miközben lefelé jöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Ne mondjátok el senkinek, amit láttatok, amíg az Emberfiát fel nem támasztják a halottak közül!”</verse>
				<verse number="10">Majd megkérdezték tőle a tanítványai: „Miért mondják a törvénytanítók, hogy a Messiás előtt Illésnek kell eljönnie?”</verse>
				<verse number="11">Jézus így felelt: „Illés majd valóban eljön, és mindent helyreállít.</verse>
				<verse number="12">Azt mondom nektek: Illés már el is jött, de az emberek nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Ugyanígy fognak bánni az Emberfiával is.”</verse>
				<verse number="13">Ekkor megértették a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról beszélt.</verse>
				<verse number="14">Amikor Jézus visszament az összegyűlt sokasághoz, egy férfi jött hozzá, leborult előtte, és így kérlelte:</verse>
				<verse number="15">„Uram, könyörülj meg a fiamon, mert szörnyű rohamai vannak, és borzasztóan szenved. Gyakran előfordul, hogy tűzbe vagy vízbe esik.</verse>
				<verse number="16">Elhoztam őt a tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.”</verse>
				<verse number="17">Jézus ekkor ezt mondta: „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozzátok ide azt a fiút!”</verse>
				<verse number="18">Akkor Jézus ráparancsolt a gonosz szellemre, aki kiment a fiúból. A fiú pedig azonnal meggyógyult.</verse>
				<verse number="19">Amikor Jézus egyedül volt, odamentek hozzá a tanítványai, és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni ezt a gonosz szellemet?”</verse>
				<verse number="20">Ő ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Igazán mondom nektek: ha van hitetek — még, ha csak egy mustármagnyi is —, és azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj innen oda!«, akkor az oda is megy. Akkor semmi sem lesz lehetetlen a számotokra.”</verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22">Később, amikor a tanítványok összegyűltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: „Az Emberfiát kiszolgáltatják az embereknek,</verse>
				<verse number="23">akik meg fogják ölni, de ő a harmadik napon fel fog támadni.” Ezen a tanítványok nagyon elszomorodtak.</verse>
				<verse number="24">Egyszer Jézus és a tanítványai Kapernaumba érkeztek. Péter ott adószedőkkel találkozott, akik a Templom számára gyűjtötték az adót: fejenként két drachmát. Megkérdezték Pétert: „Mesteretek nem fizeti a templomadót?”</verse>
				<verse number="25">„Dehogynem!” — válaszolta Péter. Azután bement a házba, de még mielőtt megszólalt volna, Jézus megkérdezte: „Simon, mit gondolsz? A földi királyok kitől szednek vámot és adót? A saját népüktől, vagy az idegenektől?”</verse>
				<verse number="26">„Természetesen az idegenektől!” — felelte Péter. „Ezek szerint a saját népüknek nem kell adót fizetniük — mondta Jézus. —</verse>
				<verse number="27">De hogy fel ne háborítsuk őket, menj ki a tóhoz horgászni. Amikor kifogod az első halat, nyisd ki a száját, és egy négydrachmás ezüstpénzt találsz benne. Add oda az adószedőknek értem és érted!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Abban az időben megkérdezték Jézustól a tanítványai: „Ki a legnagyobb Isten Királyságában?”</verse>
				<verse number="2">Ekkor Jézus odahívott egy gyermeket, odaállította közéjük, és így felelt:</verse>
				<verse number="3">„Igazán mondom nektek: meg kell változzon a gondolkodásotok, hogy olyanok legyetek, mint egy gyermek, különben semmiképpen sem mehettek be Isten Királyságába.</verse>
				<verse number="4">Ezért az lesz a legnagyobb Isten Királyságában, aki megalázkodik, és olyan lesz, mint ez a gyermek.</verse>
				<verse number="5">Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.”</verse>
				<verse number="6">„Ezek a kicsinyek hisznek bennem, de jaj annak, aki miatt közülük akár csak egy is elveszíti a hitét! Jobban járna, ha egy malomkövet kötnének a nyakára, és bedobnák a tengerbe, mielőtt ilyen bajt okozna.</verse>
				<verse number="7">Jaj a világnak a bűnbe vivő kísértések miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy a kísértések próbára tegyék őket, de jaj annak, aki miatt bűnbe esnek!</verse>
				<verse number="8">Ezért, ha a saját kezed, vagy lábad visz bűnbe, még azt is inkább vágd le, és dobd el! Jobb, ha csonkán vagy fél lábbal jutsz be az örök életre, mint ha kezed-lábad épségben megmarad, és úgy dobnak az örök tűzbe.</verse>
				<verse number="9">Ha a szemed visz bűnbe, még azt is inkább vájd ki, és dobd el! Jobb, ha fél szemmel jutsz be az örök életre, mint ha két szemed megmarad, és úgy dobnak a gyehenna tüzébe!”</verse>
				<verse number="10">„Vigyázzatok! Egyet se nézzetek le ezek közül a gyermekek közül! Mert mondom nektek: a melléjük rendelt angyalok mindig látják Atyám arcát a Mennyben!</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és az egyik elkóborol, vajon nem hagyja-e ott a legelőn a kilencvenkilencet, hogy megkeresse azt az egyet?</verse>
				<verse number="13">Igazán mondom nektek: mikor megtalálja, jobban örül annak az egynek, mint a többi kilencvenkilencnek, amely nem tévedt el.</verse>
				<verse number="14">Ugyanígy Mennyei Atyátok sem akarja, hogy akár egy is elvesszen e gyermekek közül.”</verse>
				<verse number="15">„Ha az Isten családjába tartozó testvéred vétkezik ellened, menj oda hozzá, négyszemközt figyelmeztesd, és mutass rá arra, amit rosszul tett! Ha hallgat rád, akkor sikerült elérned, hogy testvérek maradjatok.</verse>
				<verse number="16">Ha nem hallgat rád, újra menj el hozzá, de ezúttal vigyél magaddal egy vagy két embert! Így mindent két, vagy három tanú bizonyíthat.</verse>
				<verse number="17">Ha rájuk sem hallgat, mondd el a gyülekezetnek! Ha még a gyülekezetre sem hallgat, akkor úgy bánj vele, mint egy hitetlennel vagy vámszedővel!</verse>
				<verse number="18">Igazán mondom nektek: amit megköttök a földön, az meg lesz kötve a Mennyben, viszont amit feloldotok a földön, az fel lesz oldva a Mennyben is.</verse>
				<verse number="19">Igazán mondom nektek: ha közületek ketten összhangban vannak itt a földön, akkor kérhetnek akármit, Mennyei Atyám megadja nekik.</verse>
				<verse number="20">Mert, amikor ketten vagy hárman egységre jutnak az én nevemben, akkor én is ott vagyok közöttük.”</verse>
				<verse number="21">Ezután Péter lépett hozzá, és megkérdezte: „Uram, hányszor kell megbocsátanom az Isten családjába tartozó testvéremnek, aki többször is vétkezik ellenem? Akár hétszer is?”</verse>
				<verse number="22">„Nemcsak hétszer, hanem akár hetvenszer hétszer is — válaszolta Jézus. —</verse>
				<verse number="23">Mert Isten Királysága hasonlít ehhez: egyszer egy király elhatározta, hogy a szolgáival megfizetteti mindazt, amivel tartoztak neki.</verse>
				<verse number="24">Miközben elszámolt velük, eléje hozták az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott.</verse>
				<verse number="25">Mivel a szolga nem tudta megfizetni az adósságát, a király megparancsolta, hogy adják el őt rabszolgának a feleségével és a gyermekeivel együtt, és adják el minden vagyonát is. Amit pedig ezekért kapnak, abból törlesszék az adósságot.</verse>
				<verse number="26">A szolga ekkor leborult a király előtt, és így könyörgött: »Kérlek, légy türelmes hozzám! Minden adósságomat meg fogom fizetni!«</verse>
				<verse number="27">A király megsajnálta, szabadon engedte, sőt az összes adósságát is elengedte.</verse>
				<verse number="28">Miután ez a szolga elment, találkozott egyik másik szolgatársával, aki viszont neki tartozott száz ezüstpénzzel. Torkon ragadta, fojtogatni kezdte, és azt mondta: »Add meg, amivel tartozol!«</verse>
				<verse number="29">Az meg az első szolga lába elé borult, és így könyörgött: »Kérlek, légy türelmes hozzám! Minden adósságomat meg fogom fizetni!«</verse>
				<verse number="30">Az első szolga azonban nem akart megkönyörülni rajta, hanem börtönbe záratta a szolgatársát, amíg az minden tartozását vissza nem fizeti.</verse>
				<verse number="31">Amikor annak szolgatársai meglátták ezt, nagyon megdöbbentek, majd elmentek a királyhoz, és elmondták, mi történt.</verse>
				<verse number="32">Ekkor a király behívatta az első szolgát, és ezt mondta neki: »Te gonosz szolga, én minden adósságodat elengedtem, mivel kegyelemért könyörögtél!</verse>
				<verse number="33">Neked is ugyanúgy könyörülnöd kellett volna a szolgatársadon, ahogyan én könyörültem rajtad!«</verse>
				<verse number="34">Majd a király haragjában átadta ezt a szolgáját a börtönőröknek, hogy tartsák fogva, amíg ki nem fizeti minden adósságát.</verse>
				<verse number="35">Bizony, így bánik veletek Mennyei Atyám is, ha szívből meg nem bocsáttok annak a testvéreteknek, aki vétkezett ellenetek!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Miután Jézus befejezte ezeket a tanításokat, Galileából Júdeába ment, a Jordán folyón túlra.</verse>
				<verse number="2">Nagy tömeg követte, és ő meggyógyította a betegeiket.</verse>
				<verse number="3">Ekkor néhány farizeus jött hozzá, akik próbára akarták tenni. Azt kérdezték tőle: „Megengedi-e a Törvény, hogy a férj bármilyen okból elváljon a feleségétől?”</verse>
				<verse number="4">Jézus megkérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok az Írásban, hogy Isten a teremtéskor férfivá és nővé teremtette az embert, és</verse>
				<verse number="5">azt mondta: »Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és ketten egy testté válnak«?</verse>
				<verse number="6">Ezután tehát már nem kettő, hanem egy. Amit pedig Isten tett eggyé, azt ember ne válassza szét!”</verse>
				<verse number="7">A farizeusok azonban tovább faggatták: „Akkor miért adott Mózes olyan rendelkezést, amely megengedi, hogy a férfi elküldje a feleségét úgy, hogy válólevelet ad neki?”</verse>
				<verse number="8">Jézus így válaszolt: „Mózes csak a szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elváljatok a feleségetektől, de kezdetben nem így volt.</verse>
				<verse number="9">Én azonban azt mondom nektek: aki a feleségét elküldi — a felesége házasságtörésén kívül más, egyéb okból —, és mást vesz feleségül, az házasságtörést követ el.”</verse>
				<verse number="10">Ekkor a tanítványok azt mondták: „Ha ez a helyzet a férj és felesége között, akkor jobb meg sem házasodni.”</verse>
				<verse number="11">Jézus így válaszolt: „Erre nem mindenki képes, csak azok, akiket Isten képessé tesz rá.</verse>
				<verse number="12">Többféle oka lehet annak, ha valaki nem házasodik meg. Vannak férfiak, akik már eleve úgy születtek, hogy nem alkalmasak a házasságra. Másokat viszont az emberek tettek erre alkalmatlanná. De vannak olyanok is, akik maguk döntöttek úgy, hogy nem fognak megházasodni Isten Királysága kedvéért. Aki képes arra, hogy ezt elfogadja, az fogadja el!”</verse>
				<verse number="13">Ekkor néhányan gyerekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzon értük, de tanítványok rájuk szóltak, és el akarták őket zavarni.</verse>
				<verse number="14">Jézus azonban ezt mondta: „Ne zavarjátok el őket! Engedjétek a gyerekeket hozzám jönni, hiszen Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak!”</verse>
				<verse number="15">Ezután a gyerekekre tette a kezét, majd továbbment.</verse>
				<verse number="16">Egyszer odajött Jézushoz egy férfi, és ezt kérdezte: „Mester! Mi az a jó, amit tennem kell, hogy örök életem legyen?”</verse>
				<verse number="17">Válaszul Jézus megkérdezte tőle: „Miért kérdezed tőlem, hogy mi a jó? Egyedül Isten jó! Ha be akarsz menni az örök életre, kövesd a parancsolatokat!”</verse>
				<verse number="18">„Milyen parancsolatokat?” — kérdezte a férfi. Jézus így válaszolt: „Ne gyilkolj! Ne kövess el házasságtörést! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan!</verse>
				<verse number="19">Tiszteld apádat és anyádat! Úgy szeresd embertársadat, mint saját magadat!”</verse>
				<verse number="20">A fiatalember ezt felelte: „Ezeket mind megtartottam. Mit kell még tennem?”</verse>
				<verse number="21">Jézus ezt mondta neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el minden vagyonodat, és a pénzt oszd szét a szegények között! Így a Mennyben lesznek a kincseid. Azután gyere, és kövess engem!”</verse>
				<verse number="22">A fiatalember ekkor szomorúan elment, mert nagyon gazdag volt.</verse>
				<verse number="23">Jézus ekkor a tanítványaihoz fordult: „Igazán mondom nektek: a gazdagok nehezen mennek be Isten Királyságába!</verse>
				<verse number="24">Mondom nektek: könnyebb egy tevének átmenni a tű fokán, mint egy gazdagnak Isten Királyságába bemenni.”</verse>
				<verse number="25">A tanítványok ezen nagyon meglepődtek. Meg is kérdezték: „Hát akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”</verse>
				<verse number="26">Jézus rájuk nézett, és ezt mondta: „Az emberek számára ez valóban lehetetlen, Istennek viszont minden lehetséges.”</verse>
				<verse number="27">Ekkor Péter megkérdezte: „Látod, mi mindent otthagytunk, és követtünk téged. Velünk mi lesz?”</verse>
				<verse number="28">Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: az újjászületéskor az Emberfia majd dicsőséges trónjára ül. Akkor majd ti is — akik követtek engem — tizenkét trónra ültök, hogy Izráel tizenkét törzse felett uralkodjatok.</verse>
				<verse number="29">Mindenki, aki elhagyta értem házát, testvéreit, apját, anyját, gyermekeit vagy szántóföldjeit, százszor annyit kap vissza, és örök életet kap örökségül.</verse>
				<verse number="30">De sokan, akik most az első helyeket foglalják el az életben, akkor majd utolsók lesznek. Ugyanakkor sokan, akik most az utolsó helyeken vannak, az első helyekre kerülnek.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">„Isten Királysága hasonló ehhez: egyszer egy szőlősgazda korán reggel kiment, hogy napszámosokat fogadjon a szőlőjébe.</verse>
				<verse number="2">Megegyezett velük egy dénár napszámban, majd kiküldte őket a szőlőjébe dolgozni.</verse>
				<verse number="3">Reggel kilenc óra körül ismét kiment a piactérre, s látott néhány férfit, akik tétlenül álldogáltak.</verse>
				<verse number="4">Ezt mondta nekik: »Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megkapjátok!«</verse>
				<verse number="5">Azok el is mentek. Délben, majd három óra körül ismét kiment, és újabb munkásokat fogadott fel, akiket szintén kiküldött a szőlőjébe dolgozni.</verse>
				<verse number="6">Amikor délután öt óra körül kiment a piactérre, megint talált ott munka nélkül lézengőket, és megkérdezte tőlük: »Miért álldogáltok itt tétlenül egész nap?«</verse>
				<verse number="7">»Mert még senki sem fogadott fel bennünket« — felelték. »Menjetek ti is a szőlőmbe dolgozni!« — mondta nekik.</verse>
				<verse number="8">Amikor beesteledett, a szőlősgazda szólt a munkások vezetőjének: »Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára!«</verse>
				<verse number="9">Először jöttek azok, akik csak öt óra körül kezdték a munkát. Mindegyikük egy-egy dénárt kapott.</verse>
				<verse number="10">Amikor az elsők következtek, azt remélték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.</verse>
				<verse number="11">Amikor átvették a bérüket, méltatlankodva mondták a gazdának:</verse>
				<verse number="12">»Akik utoljára jöttek, azok csak egy órát dolgoztak. Te azonban ugyanúgy bántál velük, mint velünk, pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon!«</verse>
				<verse number="13">Ő így felelt egyiküknek: »Barátom! Nem vagyok igazságtalan hozzád! Nem abban egyeztünk meg, hogy egy dénár a napszám?</verse>
				<verse number="14">Fogd a béredet, és menj! Ennek az utolsóként érkezett munkásnak is ugyanannyit akarok adni, mint neked.</verse>
				<verse number="15">Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Azért nézed ezt rossz szemmel és irigykedve, mert én nagylelkű vagyok hozzájuk?«</verse>
				<verse number="16">Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”</verse>
				<verse number="17">Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrehívta a tizenkét tanítványt, és ezt mondta:</verse>
				<verse number="18">„Jól figyeljetek! Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Azok halálra fogják ítélni,</verse>
				<verse number="19">és átadják az idegeneknek, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítve kivégezzék — de három nappal később fel fog támadni.”</verse>
				<verse number="20">Ezután odament hozzá a Zebedeus felesége, a fiaival együtt. Leborult előtte a földre, mert kérni akart tőle valamit.</verse>
				<verse number="21">„Mit szeretnél?” — kérdezte tőle Jézus. Az asszony így felelt: „Azt szeretném, hogy Királyságodban az egyik fiam a jobb, másik pedig a bal oldaladon ülhessen! Kérlek, ígérd meg ezt nekem!”</verse>
				<verse number="22">Jézus erre így válaszolt a két fiúnak: „Nem tudjátok, mit kértek! Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet nekem ki kell innom?” „Igen, ki tudjuk inni” — felelték.</verse>
				<verse number="23">Jézus így folytatta: „Valóban fogtok inni a poharamból. De azt, hogy ki ülhet majd a jobb és a bal oldalamon, nem én döntöm el, hanem Mennyei Atyám. Oda majd azok fognak kerülni, akiknek ő ezt a két helyet elkészítette.”</verse>
				<verse number="24">Amikor ezt a másik tíz tanítvány meghallotta, megharagudtak a két testvérre.</verse>
				<verse number="25">De Jézus odahívta magához mind a tizenkettőt, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy a világ uralkodói hatalmuk alá kényszerítik alattvalóikat, és a nagy hatalmú vezetőik zsarnokoskodnak a népeken.</verse>
				<verse number="26">Közöttetek azonban ne így legyen! Aki közületek nagy akar lenni, legyen a többiek szolgája!</verse>
				<verse number="27">Aki pedig az első akar lenni közöttetek, az legyen a többiek rabszolgája!</verse>
				<verse number="28">Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és így sokakat megmentsen.”</verse>
				<verse number="29">Amint elhagyták Jerikó városát, nagy tömeg követte Jézust.</verse>
				<verse number="30">Az út szélén két vak ült, akik meghallották, hogy Jézus megy el mellettük, és kiáltozni kezdtek: „Dávid Fia, Urunk, könyörülj rajtunk!”</verse>
				<verse number="31">Az emberek rájuk szóltak, hogy maradjanak csendben, de ők annál jobban kiabáltak: „Dávid Fia, Urunk, könyörülj rajtunk!”</verse>
				<verse number="32">Jézus ekkor megállt, magához hívatta őket, és megkérdezte tőlük: „Mit kívántok? Mit tegyek veletek?”</verse>
				<verse number="33">Így feleltek: „Urunk! Nyisd meg a szemünket, hogy lássunk!”</verse>
				<verse number="34">Jézus megsajnálta őket, és megérintette a szemüket. Abban a pillanatban meggyógyult a szemük, és láttak. Azután követték Jézust.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek. Az Olajfák hegyéhez értek, Betfagé falu szélére. Akkor Jézus előre küldte két tanítványát, és ezt mondta nekik:</verse>
				<verse number="2">„Menjetek be ebbe a faluba! Találtok ott egy kikötött szamarat, a csikójával együtt. Oldjátok el mindkettőt, és vezessétek hozzám!</verse>
				<verse number="3">Ha valaki szólna ezért, mondjátok meg neki, hogy az Úrnak van szüksége rájuk. Akkor azonnal elengedi őket.”</verse>
				<verse number="4">Ez azért történt, hogy beteljesedjen, amit a próféta mondott:</verse>
				<verse number="5">„Mondjátok meg Sion népének: »Nézd, itt jön a Királyod! Alázatos, és szamáron ül, teherhordó állat csikóján.«”</verse>
				<verse number="6">A tanítványok el is mentek, és mindent úgy tettek, ahogyan Jézus mondta.</verse>
				<verse number="7">Elhozták a szamarat és a csikóját, ráterítették felsőruháikat, Jézus felült rá, és így közeledett Jeruzsálem felé.</verse>
				<verse number="8">Nagy tömeg gyűlt össze, és Jézus elé, az útra terítették felsőruháikat. Mások ágakat vágtak le a fákról, és azokat szórták eléje az útra.</verse>
				<verse number="9">Az előtte és utána vonuló sokaság így kiáltozott: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott legyen, aki az Örökkévaló nevében jön! Hozsánna a magasságban Istennek!”</verse>
				<verse number="10">Amikor Jézus Jeruzsálembe ért, az egész város felbolydult. Mindenki azt kérdezte a másiktól: „Ki ez?”</verse>
				<verse number="11">A Jézust kísérő sokaság így válaszolt: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.”</verse>
				<verse number="12">Jézus ezután bement a Templom területére, és kizavarta onnan azokat, aki ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait,</verse>
				<verse number="13">és rájuk szólt: „Ezt mondja az Írás: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.« Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek!”</verse>
				<verse number="14">Akkor vakok és sánták mentek Jézushoz a Templom területén, és ő meggyógyította őket.</verse>
				<verse number="15">A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Mindezek miatt nagyon megharagudtak,</verse>
				<verse number="16">és megkérdezték Jézustól: „Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!” „Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: »A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«”</verse>
				<verse number="17">Ezzel otthagyta őket, kiment Jeruzsálemből, és Betániában töltötte az éjszakát.</verse>
				<verse number="18">Másnap korán reggel Jézus elindult Jeruzsálembe, s közben megéhezett.</verse>
				<verse number="19">Meglátott egy fügefát az út szélén, odament, de csak levelet talált rajta. Ezt mondta a fának: „Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!” — az pedig azonnal kiszáradt.</verse>
				<verse number="20">A tanítványok látták ezt, és csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki a fügefa ilyen hirtelen?”</verse>
				<verse number="21">Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: ha hisztek, és nem kételkedtek, ti is megtehetitek, amit én tettem ezzel a fával. Sőt, még többet is: ha például azt mondjátok ennek hegynek: »Kelj fel, és zuhanj a tengerbe!« — az is megtörténik.</verse>
				<verse number="22">Mindazt, amit imádságotokban hittel kértek, meg fogjátok kapni.”</verse>
				<verse number="23">Jézus ezután bement a Templom területére. Miközben ott tanított, a főpapok és a nép vezetői odamentek hozzá. Megkérdezték: „Miféle felhatalmazással teszed ezeket a dolgokat? Ki adta neked ezt a hatalmat?”</verse>
				<verse number="24">Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok rá, akkor én is megmondom, hogy milyen felhatalmazással teszem mindezt.</verse>
				<verse number="25">Mondjátok meg nekem: Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy emberektől?” Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől, akkor majd azt kérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?«</verse>
				<verse number="26">Ha viszont azt mondjuk, hogy emberektől, akkor félnünk kell a nép haragjától, hiszen Bemerítő Jánost mindenki prófétának tartja.”</verse>
				<verse number="27">Ezért azt válaszolták Jézusnak: „Nem tudjuk, honnan származik János hatalma.” Mire ő így felelt: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy kitől kaptam azt a hatalmat, amellyel ezeket a dolgokat teszem.”</verse>
				<verse number="28">Majd így folytatta: „Mi a véleményetek erről? Volt egyszer egy ember, és annak két fia. Az apa ezt mondta az egyiknek: »Fiam, menj ki, és dolgozz ma a szőlőmben!«</verse>
				<verse number="29">A fiú így válaszolt: »Nem megyek!« Később mégis meggondolta magát, és kiment dolgozni.</verse>
				<verse number="30">Ezután az apa a másik fiától is ugyanezt kérte. Ő így válaszolt: »Igen, uram, megyek!« — de végül mégsem ment ki.</verse>
				<verse number="31">Kettőjük közül melyik teljesítette az apja akaratát?” „Az első” — válaszolták a vallási vezetők. Akkor Jézus ezt mondta nekik: „Igazán mondom nektek, a vámszedők és a prostituáltak előbb be fognak menni Isten Királyságába, mint ti!</verse>
				<verse number="32">Mert eljött hozzátok Bemerítő János, és megmutatta az útját, hogyan válhattok Isten számára elfogadhatóvá, de ti nem hittetek neki. A vámszedők és a prostituáltak azonban hittek neki. Ti láttátok ezt, mégsem tértetek jobb belátásra, hogy hittetek volna Jánosnak!”</verse>
				<verse number="33">„Most pedig hallgassatok meg egy másik történetet! Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette, elkészítette a szőlőtaposó helyet, és őrtornyot épített a kertjébe. Majd az egészet bérbe adta gazdálkodóknak, és elutazott egy másik országba.</verse>
				<verse number="34">Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy hozzák el a termésből a neki járó részt.</verse>
				<verse number="35">A bérlők azonban megragadták a tulajdonos szolgáit, és megverték őket. Volt, amelyiket meg is öltek, megint másokat megköveztek.</verse>
				<verse number="36">Ezután a gazda más szolgákat küldött hozzájuk, de a bérlők ezekkel is ugyanúgy bántak.</verse>
				<verse number="37">Végül a gazda azt gondolta: »A fiamat talán mégis meg fogják becsülni!« Ezért a saját fiát küldte hozzájuk.</verse>
				<verse number="38">Amikor a bérlők meglátták a fiút, azt mondták egymásnak: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, akkor a miénk lesz az öröksége!«</verse>
				<verse number="39">Ezért megragadták a fiút, kidobták a szőlőskertből, és meggyilkolták.</verse>
				<verse number="40">Mit gondoltok, mit tesz majd a tulajdonos ezekkel a bérlőkkel, ha megérkezik?”</verse>
				<verse number="41">A vallási vezetők ezt válaszolták: „Mivel kegyetlenek voltak, kegyetlenül elpusztítja őket, a szőlőt pedig olyan bérlőknek adja, akik szüret idején behozzák a neki járó termést.”</verse>
				<verse number="42">Jézus ekkor azt mondta: „Az van megírva az Írásokban: »Éppen az a kő lett a sarokkővé, amelyet az építők félredobtak. Az Örökkévaló tette sarokkővé, mi pedig csodáljuk.« Sohasem olvastátok ezt?</verse>
				<verse number="43">Igazán mondom nektek: Isten Királyságát el fogják venni tőletek. Olyan népnek adják majd, akik a Királysághoz méltó gyümölcsöket teremnek.</verse>
				<verse number="44">Aki erre a kőre ráesik, az összetörik, akire pedig ez a kő rázuhan, azt szétzúzza.”</verse>
				<verse number="45">A főpapok és a farizeusok ekkor megértették, hogy Jézus róluk mondta ezt a jelképes történetet.</verse>
				<verse number="46">Ezért szerették volna letartóztatni, de féltek az emberektől, akik Jézust prófétának tartották.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Jézus ezután egy másik jelképes történetet mondott:</verse>
				<verse number="2">„Isten Királysága hasonlít ehhez: egy király fiának közeledett az esküvője, ezért a király nagy lakodalmat készített, amelyre sok vendéget hívott meg.</verse>
				<verse number="3">Amikor elérkezett az ideje, elküldte a szolgáit, hogy gyűjtsék össze a vendégeket, de a meghívottak nem akartak eljönni.</verse>
				<verse number="4">Ekkor más szolgákat küldött, és ezt mondta nekik: »Azt üzenem a meghívottaknak, hogy már mindent elkészítettem. Levágattam ökreimet és hízott állataimat, most hát jöjjenek a fiam lakodalmára, mert már minden készen áll!«</verse>
				<verse number="5">A szolgák kimentek, de a meghívottak nem hallgattak rájuk, mert mindegyik valami mással volt elfoglalva. Az egyik kiment a szántóföldjére, a másik az üzletébe.</verse>
				<verse number="6">A többiek megfogták a király szolgáit, megverték és meggyilkolták őket.</verse>
				<verse number="7">A király ekkor nagyon megharagudott, elküldte a seregeit, hogy öljék meg a gyilkosokat, és égessék fel a városukat.</verse>
				<verse number="8">Majd ezt mondta a szolgáinak: »A lakodalmi vacsora készen van, de a meghívottak nem voltak rá méltók.</verse>
				<verse number="9">Ezért menjetek ki az útkereszteződésekhez, és hívjatok be mindenkit, akit csak ott találtok.«</verse>
				<verse number="10">A szolgák ki is mentek az utakra, és mindenkit behívtak, akit csak találtak, jókat-rosszakat egyaránt. Így azután a vendégek megtöltötték a termet.</verse>
				<verse number="11">Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, észrevett ott valakit, aki nem a lakodalomhoz illő ruhába volt öltözve.</verse>
				<verse number="12">»Barátom! — szólította meg a király. — Hogyan jöhettél ide lakodalomhoz illő ruha nélkül?« Az meg csak hallgatott.</verse>
				<verse number="13">A király ekkor megparancsolta szolgáinak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki a külső sötétségbe, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!«</verse>
				<verse number="14">Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen vannak a kihívottak.”</verse>
				<verse number="15">Ekkor a farizeusok otthagyták Jézust. Maguk között arról tanácskoztak, hogyan tudnák ravasz kérdésekkel csapdába csalni, hogy olyat mondjon, amit fel tudnak használni ellene.</verse>
				<verse number="16">El is küldték hozzá néhány tanítványukat a Heródes-pártiakkal együtt. Azok ezt mondták Jézusnak: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és Isten útját az igazságnak megfelelően tanítod.</verse>
				<verse number="17">Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”</verse>
				<verse number="18">Jézus azonban tudta, milyen alattomos szándék vezérli őket, ezért így válaszolt: „Képmutatók! Megpróbáltok csapdába csalni?!</verse>
				<verse number="19">Mutassatok nekem egy pénzérmét, amellyel az adót fizetik!” Odanyújtottak neki egy ezüstpénzt.</verse>
				<verse number="20">„Kinek a képmása és a felirata van rajta?” — kérdezte tőlük.</verse>
				<verse number="21">„A császáré” — felelték azok. „Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.</verse>
				<verse number="22">Ezen a válaszon nagyon meglepődtek, majd otthagyták Jézust, és elmentek.</verse>
				<verse number="23">Ugyanazon a napon odajöttek Jézushoz a szadduceusok is, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Ezt kérdezték tőle:</verse>
				<verse number="24">„Mester! Mózes azt parancsolta: ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a testvére vegye feleségül az özvegyét. Így kell a testvérnek gondoskodnia arról, hogy meghaltnak mégis legyen utódja.</verse>
				<verse number="25">Volt közöttünk hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg, és fivérére hagyta a feleségét.</verse>
				<verse number="26">Ugyanez történt a második fiúval, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig.</verse>
				<verse number="27">Végül meghalt az asszony is.</verse>
				<verse number="28">A feltámadáskor a hét fivér közül kinek lesz a felesége, hiszen azelőtt már mindegyiknek a felesége volt.”</verse>
				<verse number="29">Jézus így felelt meg nekik: „Azért vagytok ilyen súlyos tévedésben, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát.</verse>
				<verse number="30">Ugyanis a feltámadás után senki sem nősül meg, és senki sem megy férjhez. A feltámadottak olyanok lesznek, mint az angyalok a Mennyben.</verse>
				<verse number="31">Ami pedig a halottak feltámadását illeti, biztosan olvastátok, amit Isten maga mondott:</verse>
				<verse number="32">»Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.« Márpedig Isten nem a halottak, hanem az élők Istene.”</verse>
				<verse number="33">Az emberek nagyon elcsodálkoztak ezen a tanításon.</verse>
				<verse number="34">Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus olyan választ adott a szadduceusoknak, amelyre azok nem tudtak mit felelni, mindannyian összegyűltek Jézus körül.</verse>
				<verse number="35">Egyikük, aki törvénytanító volt, próbára akarta tenni Jézust, és megkérdezte tőle:</verse>
				<verse number="36">„Mester, melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?”</verse>
				<verse number="37">Ő így válaszolt: „»Szeresd az Örökkévalót, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddel!«</verse>
				<verse number="38">Ez az első és legfontosabb parancs.</verse>
				<verse number="39">A második is hasonló: »Úgy szeresd embertársadat, mint saját magadat!«</verse>
				<verse number="40">Ez a két parancsolat az egész Törvény és a próféták írásainak az alapja.”</verse>
				<verse number="41">Amíg a farizeusok együtt voltak, Jézus is feltett nekik egy kérdést:</verse>
				<verse number="42">„Mit gondoltok a Messiásról? Kinek a fia?” „Dávid fia” — felelték.</verse>
				<verse number="43">Jézus tovább kérdezett: „Akkor hogyan lehet az, hogy Dávid a Szent Szellem által Urának hívja őt? Ugyanis ezt mondta:</verse>
				<verse number="44">»Így szólt Uramhoz az Örökkévaló: Ülj mellém jobb felől, amíg ellenségeidet hatalmad alá kényszerítem!«</verse>
				<verse number="45">Ha Dávid Urának nevezi a Messiást, hogyan lehet a Messiás a fia?”</verse>
				<verse number="46">Erre azonban egyik farizeus sem tudott válaszolni. Így attól a naptól kezdve már senki sem merte őt kérdésekkel próbára tenni.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Jézus ekkor az összegyűltekhez és a tanítványaihoz fordult:</verse>
				<verse number="2">„A törvénytanítóknak és a farizeusoknak hatalmuk és tekintélyük van, hogy Mózes Törvényét magyarázzák és alkalmazzák.</verse>
				<verse number="3">Ezért fogadjátok meg, amit mondanak, de ne tegyétek azt, amit ők tesznek, és ne kövessétek a példájukat! Mert ők csak tanítják a Törvényt, de maguk nem követik, és nem engedelmeskednek neki!</verse>
				<verse number="4">Szigorú szabályokat állítanak föl, és ráerőltetik az emberekre. Ugyanakkor ők maguk meg sem próbálják követni ezeket.</verse>
				<verse number="5">Mindent csak azért tesznek, hogy az emberek lássák őket. Ezért hordanak nagyobb imadobozokat és ezért hosszabbítják meg a ruhájuk szélén a rojtokat is.</verse>
				<verse number="6">Szeretnek a vacsorákon és a zsinagógákban az előkelő helyeken ülni.</verse>
				<verse number="7">Szeretik, ha a piactéren mindenki tisztelettel köszön nekik, és mesternek szólítja őket.</verse>
				<verse number="8">Ti azonban ne engedjétek, hogy »Tanítónak« szólítsanak benneteket, mert csak egy Tanítótok van, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok!</verse>
				<verse number="9">»Atyának« se szólítsatok senkit a földön, mert csak egy Atyátok van — a Mennyben!</verse>
				<verse number="10">Ne engedjétek azt sem, hogy »Mesternek« szólítsanak benneteket, mert csak egy Mesteretek van, a Messiás!</verse>
				<verse number="11">Aki szolgál a többieknek, az lesz a legnagyobb közöttetek.</verse>
				<verse number="12">Aki különbnek tartja magát másoknál, azt megalázzák. Aki viszont megalázza magát, azt magasra fogják emelni.</verse>
				<verse number="13">Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok, mert bezárjátok Isten Királyságának kapuját az emberek előtt! Ti magatok nem mentek be rajta, de azokat sem engeditek, akik szeretnének bemenni.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Képesek vagytok keresztül-kasul utazni szárazon és vízen, hogy valakit megnyerjetek a vallásotok követőjének, és ha azzá lett, még biztosabban a Gyehennára külditek, mint amennyire ti arrafelé mentek!</verse>
				<verse number="16">Jaj nektek, akik vezetitek a népet, pedig magatok is vakok vagytok! Azt mondjátok: »Ha valaki úgy ígér meg valamit, hogy a Templomra esküszik, azt fel lehet oldani a fogadalma alól, de ha a aranyat ajánlott fel a Templomnak, akkor már nem.«</verse>
				<verse number="17">Ostobák és vakok! Hát mi nagyobb, az arany, vagy maga a Templom, amely szentté teszi az aranyat?</verse>
				<verse number="18">Ezt is mondjátok: »Ha valaki az oltárra esküszik, azt fel lehet oldani a fogadalma alól, de ha áldozati ajándékot ajánlott fel, akkor már nem.«</verse>
				<verse number="19">Vakok! Hát mi nagyobb, az áldozati ajándék, vagy az oltár, amely szentté teszi az ajándékot?</verse>
				<verse number="20">Hasonlóképpen: aki az oltárra esküszik, az mindarra esküszik, ami az oltáron van.</verse>
				<verse number="21">Aki a Templomra esküszik, az arra esküszik, akinek neve abban lakik.</verse>
				<verse number="22">Aki a Mennyre esküszik, az Isten trónjára esküszik, és magára Istenre, aki a trónon ül.</verse>
				<verse number="23">Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Mert mindenből tizedet adtok, még a mentából, kaporból és köményből is, de elhanyagoljátok ami a Törvény szerint nehezebb: igazságosan ítélni, könyörületet gyakorolni és hűségesen élni. Pedig ezeket feltétlenül meg kell tenni, és azokat sem kell elhanyagolni!</verse>
				<verse number="24">Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, de lenyelitek a tevét!</verse>
				<verse number="25">Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Azt gondoljátok, hogy nagyon fontos a testet kívülről lemosni. Mert ti csak a pohár és edény külsejét tisztogatjátok, belül azonban tele van mindenféle kapzsisággal és önzéssel!</verse>
				<verse number="26">Vak farizeus, először tisztítsd meg előbb a pohár tartalmát, hogy azután a külseje is tiszta lehessen!</verse>
				<verse number="27">Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban tele vannak a halottak csontjaival és tisztátalansággal.</verse>
				<verse number="28">Ugyanígy ti is csak kívülről, az emberek szemében látszotok igazságosnak, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.</verse>
				<verse number="29">Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Síremléket építetek a prófétáknak, és feldíszítitek az igazak sírját.</verse>
				<verse number="30">Ezt mondjátok: »Ha ősapáink idejében éltünk volna, mi nem vettünk volna részt a próféták megölésében.«</verse>
				<verse number="31">Ezzel azonban ti magatok is beismeritek, hogy a próféták gyilkosainak a leszármazottjai vagytok.</verse>
				<verse number="32">Akkor hát fejezzétek be, amit őseitek elkezdtek!</verse>
				<verse number="33">Mérges kígyók és viperák fiai vagytok! Hogyan is menekülhetnétek meg attól, hogy az ítéletkor a Gyehennára kerüljetek?</verse>
				<verse number="34">Ezért tehát prófétákat, bölcseket és törvénytanítókat küldök majd hozzátok. Lesznek majd, akiket megöltök, másokat keresztre feszítetek, megint másokat zsinagógáitokban megkorbácsoltok és városról városra üldöztök.</verse>
				<verse number="35">Így végül elveszitek az ítéletet, amely mindazoknak igaz embereknek meggyilkolásáért jár, akiket ezen a földön öltek meg: az ártatlan Ábeltől kezdve egészen Barakiás fia, Zakariásig, akit a Templom és az oltár között gyilkoltak meg.</verse>
				<verse number="36">Igazán mondom nektek: mindezek ezt a nemzedéket fogják sújtani.”</verse>
				<verse number="37">„Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket Isten hozzád küld! Hányszor akartam összegyűjteni a gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnyai alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!</verse>
				<verse number="38">Bizony üressé és elhagyatottá lesz a Házatok!</verse>
				<verse number="39">Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem láttok engem, amíg ezt nem mondjátok: »Áldott, aki az Örökkévaló nevében jön!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Jézus kijött a Templom területéről, és tovább akart menni. Ekkor odaléptek hozzá a tanítványai, hogy felhívják figyelmét a Templom épületeire.</verse>
				<verse number="2">Ő azonban ezt mondta: „Jól nézzétek meg ezeket az épületeket! Igazán mondom nektek: nem marad itt kő kövön! Mindezt porig fogják rombolni.”</verse>
				<verse number="3">Ezután felment az Olajfák hegyére, és ott leült. Amikor egyedül voltak vele, a tanítványai megkérdezték: „Mondd meg nekünk, mikor fog ez megtörténni! Milyen jel fogja mutatni, hogy eljössz, és a korszak a végéhez ér?”</verse>
				<verse number="4">Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket!</verse>
				<verse number="5">Mert sokan jönnek majd az én nevemre hivatkozva, akik azt mondják, hogy én vagyok a Messiás, és sokakat félrevezetnek.</verse>
				<verse number="6">Fogjátok hallani a háborúk zaját, és fogtok híreket hallani a távolban zajló háborúkról is, de ne rémüljetek meg! Ezeknek meg kell történniük, mielőtt a vég valóban elérkezik.</verse>
				<verse number="7">Egyik nép rátámad a másikra, és egyik ország a másik ellen fog harcolni. Földrengések és éhínségek lesznek különböző helyeken.</verse>
				<verse number="8">De mindez még csak a »szülési fájdalmak« kezdetét jelzi.</verse>
				<verse number="9">Akkor majd letartóztatnak titeket, és átadnak azoknak, akik megkínoznak, sőt meg is ölnek benneteket. Minden nép gyűlölni fog titeket amiatt, hogy az én nevemet viselitek.</verse>
				<verse number="10">Akkor sokan megtagadják a hitüket, elfordulnak tőlem, és elárulják, sőt gyűlölni fogják egymást.</verse>
				<verse number="11">Akkor sok hamis próféta lép a nyilvánosság elé, akik sokakat félrevezetnek, hogy a hazugságokban higgyenek.</verse>
				<verse number="12">Mivel a törvénytelenség teljességre jut, és a gonoszság megsokasodik, sok hívő emberben kihűl az isteni szeretet.</verse>
				<verse number="13">Aki azonban mindvégig állhatatosan kitart, az üdvözül.</verse>
				<verse number="14">Isten Királyságának örömüzenetét az egész világon mindenhol hirdetni fogják. Ez minden nemzet számára hiteles bizonyíték lesz. Csak azután érkezik el a vég.</verse>
				<verse number="15">Dániel próféta beszélt arról az »utálatos dologról, amely gyilkol és pusztít«. Amikor látjátok, hogy ez a szent helyen áll — aki olvassa, értse meg! —,</verse>
				<verse number="16">akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe!</verse>
				<verse number="17">Mindenki késedelem nélkül fusson el! Aki éppen felment a háza lapos tetejére, vissza se menjen a házba, hogy onnan elvigyen valamit!</verse>
				<verse number="18">Aki a mezőn van, azonnal fusson, ne menjen vissza a házába, még a ruháiért se!</verse>
				<verse number="19">Jaj a gyermeket váró asszonyoknak és szoptatós anyáknak azokban a napokban!</verse>
				<verse number="20">Imádkozzatok, hogy ez a menekülés ne télen, se ne szombaton történjen!</verse>
				<verse number="21">Akkor olyan nehéz és keserves időszakot kell átélnetek, amilyen még nem volt a világ kezdete óta, és nem is lesz többé.</verse>
				<verse number="22">Ha Isten le nem rövidítené azt az időszakot, bizony senki sem élné túl, de a választottai kedvéért megrövidíti azt az időt.</verse>
				<verse number="23">Ha akkor valaki azt mondja nektek: »Nézzétek, itt a Messiás!«, vagy: »Ott van!« — ne higgyetek neki!</verse>
				<verse number="24">Mert hamis krisztusok és hamis próféták lépnek fel, akik nagy csodákat és jeleket tesznek, hogy félrevezessék, ha lehet, még a választottakat is.</verse>
				<verse number="25">Emlékezzetek majd rá, hogy mindezt előre megmondtam!</verse>
				<verse number="26">Ha tehát valaki azt mondja nektek: »A Messiás a pusztában van!«, ne menjetek ki oda! Vagy ha ezt mondják: »A Messiás a belső szobában van!«, azt se higgyétek el!</verse>
				<verse number="27">Mert, amikor az Emberfia eljön, mindenki meg fogja látni őt! Olyan lesz, mint a villámlás az égen, amely kelettől nyugatig mindenhol látható.</verse>
				<verse number="28">Ahol a holttest van, oda gyűlnek a keselyűk.</verse>
				<verse number="29">Közvetlenül ezek után a nyomorúságos napok után: »Elsötétül a Nap, a Hold sem világít többé, lehullnak az égről a csillagok, s az égben lévő hatalmak is meginognak.«</verse>
				<verse number="30">Akkor megjelenik az égen az Emberfiának a jele, és a világon minden ember gyászolni és sírni fog. Mindannyian meg fogják látni az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel.</verse>
				<verse number="31">Hangos trombitaszóval elküldi angyalait, hogy összegyűjtsék választottait a négy égtáj felől, az ég egyik szélétől a másikig.</verse>
				<verse number="32">Értsétek meg, amire a fügefa tanít! Amikor kizöldül az ága, és új leveleket hajt — tudjátok, hogy már közel a nyár.</verse>
				<verse number="33">Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyekről beszéltem. Amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, akkor tudhatjátok, hogy ő már közel van, szinte az ajtó előtt!</verse>
				<verse number="34">Igazán mondom nektek, hogy ez a nemzet el nem múlik, amíg mindezek a dolgok be nem teljesednek.</verse>
				<verse number="35">Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: mindig érvényes marad.”</verse>
				<verse number="36">„Arról a napról és óráról azonban senki sem tudja, mikor jön el, sem az angyalok a Mennyben, sem a Fiú, csak az Atya.</verse>
				<verse number="37">Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfia eljövetelének idejében is.</verse>
				<verse number="38">Az Özönvíz előtti napokban is ettek, ittak, megnősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába.</verse>
				<verse number="39">Fogalmuk sem volt arról, hogy mi következik, egészen addig amíg az Özönvíz el nem söpörte őket. Ugyanígy lesz abban az időben is, amikor az Emberfia eljön.</verse>
				<verse number="40">Akkor két férfi közül, akik a mezőn dolgoznak, az egyiket felviszik, a másik ott marad.</verse>
				<verse number="41">Hasonlóképpen két asszony közül, akik a kézimalommal őrölnek, az egyiket felviszik, a másik ott marad.</verse>
				<verse number="42">Ezért állandóan legyetek készen, mert nem tudjátok, melyik napon jön el Uratok.</verse>
				<verse number="43">Jegyezzétek meg, ha tudná a házigazda, hogy az éjszaka melyik órájában jön a tolvaj, akkor ébren maradna, és nem engedné, hogy betörjön a házába.</verse>
				<verse number="44">Ti is legyetek mindig készen, mert az Emberfia is akkor fog eljönni, amikor nem várjátok!”</verse>
				<verse number="45">„Amikor a ház gazdája elmegy, megbízza egyik szolgáját, hogy viseljen gondot az egész házanépére, és idejében adjon nekik enni. Miből látszik, hogy ez a szolga hűséges és bölcs?</verse>
				<verse number="46">Abból, hogy amikor az ura megérkezik, a szolga éppen azt a munkát végzi, amit a gazdája rábízott! Milyen boldog és áldott az ilyen szolga!</verse>
				<verse number="47">Igazán mondom nektek: ura rá fogja bízni egész birtokának igazgatását!</verse>
				<verse number="48">Ha viszont az a szolga gonosz, akkor azt gondolja: »Uram még sokáig nem jön vissza!«</verse>
				<verse number="49">Verni kezdi hát a szolgatársait, és a részegesekkel lakomázik együtt.</verse>
				<verse number="50">Egy napon azonban — amikor a gonosz szolga nem várja, és nem is gondol rá — az ura hazaérkezik.</verse>
				<verse number="51">Akkor az úr kegyetlenül megbünteti őt, és oda küldi, ahová a képmutatók kerülnek. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">„Akkor Isten Királysága hasonló lesz ehhez: egyszer tíz szűz várta a vőlegényt, és kimentek elé. Mindegyiknek olajmécses volt a kezében.</verse>
				<verse number="2">Közülük öt ostoba volt, öt pedig okos.</verse>
				<verse number="3">Az ostobáknál csak mécses volt, de nem vittek magukkal olajat.</verse>
				<verse number="4">Az okosaknál nemcsak a mécses volt, hanem korsóikban olajat is vittek.</verse>
				<verse number="5">A vőlegény azonban késett, ezért mind a tízen elálmosodtak, sőt el is aludtak.</verse>
				<verse number="6">Éjfélkor azonban felhangzott a kiáltás: »Itt jön a vőlegény! Jöjjetek ki elé, és fogadjátok!«</verse>
				<verse number="7">Ekkor mind a tízen azonnal felébredtek, és rendbe hozták a mécsesüket.</verse>
				<verse number="8">Az ostobák azt mondták az okosoknak: »Adjatok egy kis olajat, mert a mécseseink mindjárt kialszanak!«</verse>
				<verse number="9">De azok így válaszoltak: »Nem lehet, mert akkor nem lesz elég sem nekünk, sem nektek. Menjetek inkább az olajárusokhoz, és vegyetek tőlük!«</verse>
				<verse number="10">Mialatt az ostobák elmentek olajat venni, megérkezett a vőlegény. Azok a szüzek, akik felkészülten várták, bementek vele a lakodalomba, az ajtót pedig bezárták.</verse>
				<verse number="11">Később megérkeztek az ostobák is. Kiáltozni kezdtek: »Uram! Uram! Nyisd ki az ajtót!«</verse>
				<verse number="12">De a vőlegény így válaszolt: »Igazán mondom nektek, hogy nem ismerlek titeket!«</verse>
				<verse number="13">Legyetek hát mindig éberek, mert nem tudjátok melyik napon, és melyik órában jön vissza az Emberfia!”</verse>
				<verse number="14">„Akkor Isten Királysága hasonló lesz ehhez: egy ember külföldre akart utazni, ezért összehívta a rabszolgáit, és minden vagyonát a gondjaikra bízta.</verse>
				<verse number="15">Egyiküknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet — mindenkinek a maga képességei szerint. Ezután elutazott.</verse>
				<verse number="16">Aki az öt talentumot kapta, rögtön üzleti vállalkozásba fektette, és újabb öt talentumot nyert vele.</verse>
				<verse number="17">Aki kettőt kapott, ugyanígy tett, és újabb két talentumra tett szert.</verse>
				<verse number="18">Aki viszont egyet kapott, ásott egy gödröt, és oda rejtette az ura pénzét.</verse>
				<verse number="19">Hosszú idő elteltével hazatért a gazdájuk. Előhívta rabszolgáit, hogy számoljanak el a rájuk bízott értékekkel.</verse>
				<verse number="20">Aki öt talentumot kapott, összesen tízet hozott vissza. Ezt mondta: »Uram, öt talentumot bíztál rám, s ezzel öt másik talentumot szereztem!«</verse>
				<verse number="21">Ura megdicsérte: »Jól van, hűséges és derék szolgám! Jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, ezért sokkal többet bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!«</verse>
				<verse number="22">Ezután következett az, aki két talentumot kapott. Ezt mondta: »Uram, két talentumot bíztál rám. Nézd, újabb két talentumot szereztem vele!«</verse>
				<verse number="23">Ura őt is megdicsérte: »Jól van, hűséges és derék szolgám! Jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, ezért sokkal többet bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!«</verse>
				<verse number="24">Ezután jött az, aki egy talentumot kapott. Ő így számolt be: »Uram, tudom, hogy szigorú és kemény vagy. Még azt is learatod, amit nem te vetettél, és onnan is begyűjtöd a termést, ahová nem vetettél magot.</verse>
				<verse number="25">Féltem tőled, ezért elástam a talentumot. Tessék, itt van, ami a tiéd!«</verse>
				<verse number="26">Ekkor ura azt mondta neki: »Te gonosz és haszontalan szolga! Azt gondoltad, hogy azt is learatom, amit nem én vetettem, és onnan is begyűjtöm a termést, ahová nem szórtam magot?!</verse>
				<verse number="27">Akkor miért nem vitted pénzváltókhoz a pénzemet, hogy kamatozzon? Most kamattal megnövelve kaptam volna vissza!«</verse>
				<verse number="28">Szolgáinak pedig azt parancsolta: »Vegyétek el tőle azt a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz van!</verse>
				<verse number="29">Mert aki jól gazdálkodik azzal, amit kapott, arra még többet fognak bízni, és bőségben lesz. Aki viszont nem használja, amit kapott, attól mindent el fognak venni.</verse>
				<verse number="30">Ezt a haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a sötétségbe! Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!«”</verse>
				<verse number="31">„Az Emberfia vissza fog jönni nagy dicsőségben összes angyalával együtt. Akkor majd leül dicsőséges trónjára,</verse>
				<verse number="32">és a Föld minden lakosát összegyűjtik trónja elé. Ő pedig két csoportra választja majd őket, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.</verse>
				<verse number="33">A juhokat a jobb, a kecskéket pedig a bal oldalára állítja.</verse>
				<verse number="34">Ezután a király így szól majd a jobb oldalán állókhoz: »Jöjjetek! Atyám megáldott benneteket, tiétek ez a Királyság, vegyétek birtokba, mert Isten számotokra készítette a világ kezdete óta!</verse>
				<verse number="35">Igen, tiétek, mert amikor éhes voltam, enni adtatok nekem. Amikor szomjas voltam, inni adtatok. Amikor idegen voltam, behívtatok a házatokba, és vendégül láttatok.</verse>
				<verse number="36">Amikor nem volt mibe öltöznöm, ruhát adtatok nekem. Amikor beteg voltam, gondoskodtatok rólam. Amikor börtönben voltam, meglátogattatok.«</verse>
				<verse number="37">Ekkor így felelnek majd az igazságosak: »Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas lettél volna. Mikor adtunk neked inni?</verse>
				<verse number="38">Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttuk, hogy ruhára lett volna szükséged. Mikor adtunk neked ruhát?</verse>
				<verse number="39">Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg?«</verse>
				<verse number="40">Akkor a király így válaszol majd: »Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek — akár a legkisebbnek is —, akkor nekem segítettetek.«</verse>
				<verse number="41">Ezután a bal oldalán állókhoz fordul: »Menjetek előlem! Átkozottak vagytok! Menjetek az örök tűzbe, amely a Sátánnak és angyalainak készült!</verse>
				<verse number="42">Menjetek, mert éhes voltam, de nem adtatok ennem! Szomjas voltam, de nem adtatok innom.</verse>
				<verse number="43">Idegen voltam, de nem fogadtatok be a házatokba! Hiányzott a ruhám, de nem öltöztettetek fel! Beteg és fogoly voltam, de nem látogattatok meg!«</verse>
				<verse number="44">Ők is ugyanazt fogják tőle kérdezni: »Uram, mi nem láttunk téged éhesnek, szomjasnak vagy idegennek. Nem láttunk téged, amikor nem volt mibe öltöznöd. Nem láttunk betegen, vagy a börtönben. Mikor volt az, amikor nem segítettünk rajtad?«</verse>
				<verse number="45">Akkor a király így válaszol majd: »Igazán mondom nektek: amikor nem segítettetek a testvéreimnek — akár a legkisebbnek is —, akkor nekem nem segítettetek!«</verse>
				<verse number="46">Akkor ezek elmennek az örök büntetésre, az igazságosak pedig az örök életre.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">Miután Jézus elmondta mindezeket, a tanítványaihoz fordult:</verse>
				<verse number="2">„Mint tudjátok, két nap múlva lesz a Páska ünnepe. Akkor az Emberfiát kiszolgáltatják az ellenségeinek, és keresztre feszítik.”</verse>
				<verse number="3">A főpapok és a nép vezetői összegyűltek Kajafás főpap palotájának udvarában.</verse>
				<verse number="4">Azon tanácskoztak, hogyan lehetne Jézust titokban letartóztatni és kivégeztetni.</verse>
				<verse number="5">Azt mondták: „Ne az ünnep alatt, nehogy zavargás törjön ki a nép között!”</verse>
				<verse number="6">Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett.</verse>
				<verse number="7">Amikor helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki alabástrom edényben drága illatszert hozott magával, és azt Jézus fejére öntötte.</verse>
				<verse number="8">Ezt látva a tanítványok bosszankodtak, és azt mondták: „Mire jó ez a pazarlás?!</verse>
				<verse number="9">Ezt a drága illatszert jó áron el lehetett volna adni, a pénzt meg a szegények között szétosztani!”</verse>
				<verse number="10">Jézus észrevette, miről beszélnek, és ezt kérdezte: „Miért bántjátok ezt az asszonyt, hiszen jót tett velem?</verse>
				<verse number="11">Szegények mindig lesznek köztetek, de én nem leszek mindig veletek.</verse>
				<verse number="12">Amikor rám öntötte ezt az illatszert, azzal már a temetésre készítette elő a testemet.</verse>
				<verse number="13">Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömüzenetet, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”</verse>
				<verse number="14">Ekkor Iskáriótes Júdás, az egyik a tizenkét tanítvány közül, elment a főpapokhoz.</verse>
				<verse number="15">Ezt kérdezte: „Mennyit fizettek nekem, ha a kezetekbe adom Jézust?” Azok pedig harminc ezüstpénzt adtak neki.</verse>
				<verse number="16">Attól fogva kereste Júdás a megfelelő alkalmat, hogy a kezükre juttassa Jézust.</verse>
				<verse number="17">A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján tanítványai azt kérdezték Jézustól: „Hol készítsük el számodra a Páska-vacsorát?”</verse>
				<verse number="18">Ő így válaszolt: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez. Ezt mondjátok neki: »A Mester üzeni: közel van már az időm. A te házadban tartom meg a Páska ünnepét tanítványaimmal együtt.«”</verse>
				<verse number="19">A tanítványok megtették, amit Jézus mondott, és mindent előkészítettek.</verse>
				<verse number="20">Amikor beesteledett, Jézus asztalhoz telepedett tizenkét tanítványával.</verse>
				<verse number="21">Vacsora közben ezt mondta: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem.”</verse>
				<verse number="22">Erre ők nagyon elszomorodtak, és egyenként megkérdezték tőle: „Ugye nem én vagyok az, Uram?”</verse>
				<verse number="23">Ő így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.</verse>
				<verse number="24">Az Emberfia elmegy, ahogy megírták róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem születik!”</verse>
				<verse number="25">Ekkor megszólalt Júdás, az áruló: „Csak nem rólam beszélsz, Mester?!” „De bizony, te vagy az!” — válaszolta neki Jézus.</verse>
				<verse number="26">Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Közben ezt mondta: „Vegyetek belőle, és egyétek meg! Ez az én testem!”</verse>
				<verse number="27">Azután egy pohár bort vett a kezébe, s miután hálát adott Istennek, odaadta tanítványainak. Közben ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan,</verse>
				<verse number="28">mert ez az én vérem, amely által az Új Szövetség érvénybe lép — s amely a bűnök megbocsátása végett fog kiömleni sokakért.</verse>
				<verse number="29">Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom bort a szőlő terméséből mindaddig, amikor majd újból iszom veletek Atyám Királyságában.”</verse>
				<verse number="30">Ezután elénekelték a zsoltárokat, majd kimentek az Olajfák hegyére.</verse>
				<verse number="31">Ott Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás: »Megölöm a pásztort, és szétszóródnak a juhok.«</verse>
				<verse number="32">De a feltámadásom után Galileába megyek, és előttetek fogok odaérni.”</verse>
				<verse number="33">Péter azt mondta: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!”</verse>
				<verse number="34">Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked: ma éjjel, még mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”</verse>
				<verse number="35">Péter így fogadkozott: „Ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.” A többi tanítvány is ugyanezt mondta.</verse>
				<verse number="36">Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!” — mondta nekik.</verse>
				<verse number="37">Pétert és Zebedeus két fiát azonban magával vitte. Szomorú és nyugtalan lett.</verse>
				<verse number="38">Ezt mondta nekik: „A lelkem halálosan szomorú. Várjatok meg itt, és virrasszatok velem!”</verse>
				<verse number="39">Majd kissé előrement, arccal a földre borult, és imádkozni kezdett: „Atyám! Ha lehetséges, ne kelljen kiinnom ezt a poharat! De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!”</verse>
				<verse number="40">Ezután visszament a három tanítványhoz, de azok közben elaludtak. Azt mondta Péternek: „Még egy órát sem tudtatok velem együtt virrasztani?!</verse>
				<verse number="41">Ne aludjatok, hanem imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert a szellem ugyan készen áll, de az emberi természet gyenge.”</verse>
				<verse number="42">Ezután másodszor is elment imádkozni, és ezt mondta: „Atyám, ha nem kerülhetem el ezt a poharat, és valóban ki kell innom, akkor legyen minden a te akaratod szerint!”</verse>
				<verse number="43">Majd visszament hozzájuk, de megint alva találta őket, mert nem tudták nyitva tartani a szemüket.</verse>
				<verse number="44">Így azután otthagyta őket, és újból elment. Harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.</verse>
				<verse number="45">Ezután visszament a tanítványokhoz, és azt mondta: „Most már aludhattok! Nézzétek! Elérkezett az idő, amikor az Emberfiát a bűnösök kezébe adják!</verse>
				<verse number="46">Keljetek fel, és induljunk! Látjátok? Már itt is jön, aki elárul engem!”</verse>
				<verse number="47">Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány közül az egyik. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok és a nép vezetői küldtek.</verse>
				<verse number="48">Júdás, az áruló előre megbeszélte velük, miről ismerik meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit csókkal köszöntök, azt fogjátok el!”</verse>
				<verse number="49">Egyenesen Jézushoz ment. „Köszöntelek, Mester!” — mondta, és üdvözlésül megcsókolta az arcát.</verse>
				<verse number="50">Jézus erre így felelt: „Barátom, tedd meg, amiért jöttél!” Ekkor az emberek körülvették Jézust, megragadták, és letartóztatták.</verse>
				<verse number="51">Jézus tanítványai közül az egyik a kardjához kapott, kirántotta, és rávágott a főpap szolgájára, de csak a fülét vágta le.</verse>
				<verse number="52">Jézus azonban rászólt a támadóra: „Tedd csak vissza a kardodat a helyére! Aki kardot ránt, kard által hal meg!</verse>
				<verse number="53">Azt gondolod, nem kérhetnék Atyámtól segítségül akár tizenkét sereg angyalt is?</verse>
				<verse number="54">De akkor hogyan teljesednének be az Írások, amelyek szerint ennek így kell történnie?”</verse>
				<verse number="55">Ezután pedig a tömeghez fordult: „Kardokkal és botokkal jöttetek, hogy elfogjatok, mintha rabló lennék?! Minden nap ott tanítottam a Templom területén, és nem fogtatok el.</verse>
				<verse number="56">De azért történt minden így, hogy beteljesedjen, amit a próféták megírtak.” Ezután minden tanítványa otthagyta Jézust, és futva menekült.</verse>
				<verse number="57">Miután Jézust letartóztatták, Kajafás főpap házához vitték. Ott gyűltek össze a törvénytanítók és a nép vezetői.</verse>
				<verse number="58">Péter távolról követte Jézust, egészen a főpap udvaráig. Bement, és leült az őrök közé, hogy lássa, mi fog történni.</verse>
				<verse number="59">A főpapok és a Főtanács többi tagjai igyekeztek valami ürügyet találni, hogy Jézust halálra ítélhessék. Olyanokat kerestek, akik hajlandók voltak Jézus ellen hamisan tanúskodni.</verse>
				<verse number="60">De nem találtak olyan okot, amely alapján elítélhették volna, pedig sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt két férfi,</verse>
				<verse number="61">akik azt mondták: „Ez az ember azt mondta: »Le tudom rombolni Isten Templomát, és három nap alatt újra felépítem.«”</verse>
				<verse number="62">Ekkor a főpap fölállt, és azt kérdezte Jézustól: „Miért nem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?”</verse>
				<verse number="63">Jézus azonban nem szólt egy szót sem. Végül a főpap azt mondta: „Az élő Istenre kényszerítelek, hogy eskü alatt mondd meg az igazat! Te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?”</verse>
				<verse number="64">Jézus ezt felelte: „Igen, úgy van, ahogy mondod! Sőt, azt mondom nektek: majd meglátjátok az Emberfiát a Mindenható jobb oldalán ülni, és meglátjátok, hogy eljön az ég felhőin.”</verse>
				<verse number="65">A főpap ekkor megszaggatta a ruháját, és felkiáltott: „Ezzel Istent gyalázta! Több tanúra nincs is szükségünk. Mindnyájan hallottátok, hogy Istent gyalázta!</verse>
				<verse number="66">Hogyan határoztok?” A vezetők mind azt válaszolták: „Bűnös, és meg kell halnia!”</verse>
				<verse number="67">Ezután Jézus arcába köptek, és ököllel ütötték.</verse>
				<verse number="68">Mások az arcába vágtak, és ezt mondták: „Most prófétáld meg, te »Messiás«, hogy ki ütött meg!”</verse>
				<verse number="69">Péter ezalatt ott ült a főpap udvarán. Odament hozzá egy szolgálólány, és megszólította: „Ugye, te is a galileai Jézussal voltál?”</verse>
				<verse number="70">De Péter mindenki füle hallatára letagadta: „Nem tudom, miről beszélsz!”</verse>
				<verse number="71">Ezután kiment az udvarról, de a kapuban meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta Péterről a többieknek: „Ez is a názáreti Jézussal volt.”</verse>
				<verse number="72">Péter ismét letagadta, sőt még esküvel is megerősítette: „Nem is ismerem azt az embert!”</verse>
				<verse number="73">Kicsivel később, akik ott álltak, ezt mondták Péternek: „Te valóban közéjük tartozol, mert a kiejtésed is erről árulkodik.”</verse>
				<verse number="74">Péter ekkor átok alatt megesküdött, hogy igaz, amit mond: „Nem is ismerem azt a férfit!” Abban a pillanatban kukorékolt a kakas.</verse>
				<verse number="75">Péternek azonnal eszébe jutott, amit Jézus korábban mondott neki: „Mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.” Ezután Péter kiment a főpap udvarából, és keserves sírásra fakadt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">Amikor felvirradt a reggel, a főpapok és a nép vezetői határozatot hoztak, hogy Jézusnak meg kell halnia.</verse>
				<verse number="2">Ezért megkötözték őt, elvitték Pilátushoz, a római helytartóhoz, és átadták neki.</verse>
				<verse number="3">Amikor Júdás, az áruló látta, hogy Jézust halálra ítélték, megbánta, amit tett. Visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapok és a rangidős vezetők csoportjához,</verse>
				<verse number="4">és ezt mondta: „Bűnt követtem el, mert ártatlan embert adtam ellenségei kezébe, hogy megöljék.” Azok így feleltek: „Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod.”</verse>
				<verse number="5">Erre Júdás az ezüstpénzeket szétszórta a Templomban, majd elment, és felakasztotta magát.</verse>
				<verse number="6">A papok összeszedték a pénzt, és azt mondták: „Törvényünk tiltja, hogy ezt a pénzt a Templom kincstárába tegyük, mert vérdíj.”</verse>
				<verse number="7">Elhatározták tehát, hogy megveszik belőle azt a területet, amelyet „Fazekas-mezőnek” neveztek, hogy oda temessék az idegeneket.</verse>
				<verse number="8">Ezért nevezik azt a mezőt mind a mai napig „Vérmezőnek”.</verse>
				<verse number="9">Így teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott: „Izráel népe megegyezett, hogy harminc ezüstpénzt fizetnek az életéért, mert ennyire becsülték őt. Fogták ezt a harminc ezüstöt, és megvették rajta a Fazekas-mezőt, ahogyan az Örökkévaló parancsolta nekem.”</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Jézust a római helytartó, Pilátus elé állították, aki megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Igen, ahogy mondod” — felelte Jézus.</verse>
				<verse number="12">De amikor a főpapok és a rangidős vezetők vádolták, nem szólt egy szót sem.</verse>
				<verse number="13">Pilátus megkérdezte: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak? Miért nem válaszolsz?”</verse>
				<verse number="14">Ő azonban nem felelt a vádakra. Ezen Pilátus nagyon elcsodálkozott.</verse>
				<verse number="15">A páska ünnepén a helytartó minden évben szabadon szokott engedni egy foglyot az emberek kívánsága szerint.</verse>
				<verse number="16">Akkor éppen volt a börtönben egy hírhedt bűnöző, akit Barabbásnak hívtak.</verse>
				<verse number="17">Pilátus megkérdezte az összegyűltektől: „Egy foglyot szabadon engedek a kedvetekért. Mit kívántok, kit engedjek el: Barabbást, vagy Jézust, akit Messiásnak neveznek?”</verse>
				<verse number="18">Tudta ugyanis, hogy Jézust féltékenységből adták át neki.</verse>
				<verse number="19">Miközben ez történt, Pilátus a bírói székében ült. Ekkor a felesége üzent neki: „Ne avatkozz ennek az igazságos embernek az ügyébe! Ma éjjel álmodtam róla, és ez nagyon felkavart!”</verse>
				<verse number="20">A főpapok és a rangidős vezetők azonban rábeszélték az összegyűlt sokaságot, hogy Barabbás elengedését és Jézus kivégzését kérjék Pilátustól.</verse>
				<verse number="21">A helytartó ismét megkérdezte az összegyűlteket: „A két fogoly közül melyiket engedjem szabadon?” „Barabbást!” — válaszolták.</verse>
				<verse number="22">Pilátus ekkor ezt kérdezte: „Mi legyen Jézussal, akit Messiásnak neveznek?” Mindannyian ezt kiáltották: „Feszítsd keresztre!”</verse>
				<verse number="23">„Miért? Mi rosszat tett?” — kérdezte őket. De azok még hangosabban ordibáltak: „Feszítsd keresztre!”</verse>
				<verse number="24">Pilátus látta, hogy semmit sem tud elérni, sőt, hogy ebből még lázadás is lehet. Vizet hozatott hát, megmosta a kezét az emberek előtt, és kihirdette: „Nem vagyok felelős ennek az ártatlan embernek a haláláért. Ez a ti dolgotok!”</verse>
				<verse number="25">Erre az összegyűltek mind ezt kiabálták: „Vállaljuk a felelősséget a haláláért, a leszármazottjainkkal együtt!”</verse>
				<verse number="26">Akkor Pilátus szabadon engedte Barabbást, ahogy kérték, Jézust pedig megkorbácsoltatta, majd átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre, és így végezzék ki.</verse>
				<verse number="27">Ezután Pilátus katonái a helytartó palotájába vitték Jézust. Ott az egész csapat köréje gyűlt,</verse>
				<verse number="28">levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá.</verse>
				<verse number="29">Tövises ágakból koszorút fontak, és azt nyomták a fejébe, a jobb kezébe meg nádszálat adtak. Ezután csúfolkodva letérdeltek előtte, és így gúnyolták: „Éljen a zsidók királya!”</verse>
				<verse number="30">Majd leköpdösték, azután kivették a kezéből a nádszálat, és a fejéhez verték.</verse>
				<verse number="31">Miután befejezték a gúnyolódást, levették róla a köpenyt, újra ráadták a saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.</verse>
				<verse number="32">Miközben kifelé mentek a városból, találkoztak egy Simon nevű férfival, aki Ciréne városából származott. Arra kényszerítették, hogy ő vigye Jézus keresztfáját.</verse>
				<verse number="33">Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”.</verse>
				<verse number="34">Itt bort adtak Jézusnak, amelybe epét kevertek. Ő megkóstolta, de nem akarta meginni.</verse>
				<verse number="35">Ezután a katonák Jézust keresztre feszítették, majd leültek, és őrizték. Ruháit kisorsolták, és így osztották el maguk között.</verse>
				<verse number="36"></verse>
				<verse number="37">A feje fölé odatették az ellene szóló vádiratot: „ jézus a zsidók királya.”</verse>
				<verse number="38">Ugyanakkor két rablót is megfeszítettek: az egyiket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán.</verse>
				<verse number="39">Az arra járók szidalmazták és gúnyolták Jézust. A fejüket csóválták,</verse>
				<verse number="40">és ezt mondták: „Szóval, te vagy az, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra fölépíted? Akkor most mentsd meg magad! Ha tényleg Isten Fia vagy, akkor szállj le a keresztről!”</verse>
				<verse number="41">Hasonlóképpen gúnyolták a főpapok, a törvénytanítók és a rangidős vezetők is.</verse>
				<verse number="42">Azt mondták: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni! Ha tényleg ő Izráel királya, akkor most jöjjön le a keresztről, majd akkor hiszünk benne!</verse>
				<verse number="43">Istenben bízott, hát mentse meg őt Isten maga, ha akarja! Hiszen azt mondta: »Isten Fia vagyok«.”</verse>
				<verse number="44">A vele együtt megfeszített bűnözők is ugyanígy gúnyolták.</verse>
				<verse number="45">Déli tizenkét órától délután háromig sötétség borította az egész földet.</verse>
				<verse number="46">Három óra körül Jézus hangosan felkiáltott: „ Éli, Éli, lamá sabaktáni? ” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”</verse>
				<verse number="47">Néhányan, akik ott álltak, hallották, és azt mondták: „Illést hívja!”</verse>
				<verse number="48">Egyikük gyorsan elfutott, és hozott egy szivacsot. Ecetbe mártotta, majd egy nádszálra tűzte, és felnyújtotta, hogy Jézus igyon belőle.</verse>
				<verse number="49">De a többiek azt mondták: „Hagyd csak! Nézzük, vajon eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!”</verse>
				<verse number="50">Jézus ekkor ismét hangosan felkiáltott, és meghalt.</verse>
				<verse number="51">Abban a pillanatban a Templom belsejében a függöny felülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. Rengett a föld, és a sziklák megrepedtek.</verse>
				<verse number="52">A sírok megnyíltak, és Isten korábban meghalt szent emberei közül sokan feltámadtak,</verse>
				<verse number="53">és kijöttek a sírokból. Miután Jézus feltámadt a halálból, ezek bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.</verse>
				<verse number="54">A százados és a katonák, akik Jézust őrizték, látták a földrengést és a többi eseményt. Nagyon megrémültek, és ezt mondták: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”</verse>
				<verse number="55">Asszonyok is álltak ott, és távolról figyelték, hogy mi történik. Ők voltak azok, akik Galileától fogva követték Jézust, és gondoskodtak róla.</verse>
				<verse number="56">Közöttük volt a magdalai Mária, azután egy másik Mária, Jakab és József anyja, meg Zebedeus fiainak, Jakabnak és Jánosnak az anyja is.</verse>
				<verse number="57">Amikor beesteledett, egy Arimátiából való, József nevű gazdag ember — aki maga is Jézus tanítványa volt —</verse>
				<verse number="58">Pilátushoz ment, és elkérte tőle Jézus holttestét. Pilátus elrendelte, hogy adják oda neki.</verse>
				<verse number="59">Akkor József levette a holttestet, tiszta vászonlepedőbe csavarta,</verse>
				<verse number="60">és elhelyezte a saját új sírkamrájába, amelyet sziklába vájtak. Ezután egy nagy követ hengerített a sírkamra bejáratához, majd elment.</verse>
				<verse number="61">A magdalai Mária és a másik Mária közben ott ültek a sírral szemben.</verse>
				<verse number="62">Másnap — az előkészület napja utáni napon — a főpapok és farizeusok mindannyian elmentek Pilátushoz.</verse>
				<verse number="63">Ezt mondták neki: „Uram, emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: »A harmadik napon fel fogok támadni.«</verse>
				<verse number="64">Parancsold meg tehát, hogy gondosan őrizzék a sírt három napig! Különben még a tanítványai odamehetnek, ellopják a testet, és azt mondják a népnek, hogy feltámadt a halálból. Ez az utóbbi csalás még rosszabb lenne, mint az előző volt!”</verse>
				<verse number="65">Pilátus azt felelte: „Rendben van, vigyetek néhány katonát az őrségből, és őriztessétek a sírt, ahogy csak akarjátok!”</verse>
				<verse number="66">Azok el is mentek, lepecsételték a sír bejáratát elzáró követ, és őrséget állítottak mellé.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="28">
				<verse number="1">A szombat utáni nap volt a hét első napja. Ennek a hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt.</verse>
				<verse number="2">Ekkor erős földrengés támadt, mert az Örökkévaló angyala leszállt a Mennyből, elhengerítette a követ a sír bejárata elől, és ráült.</verse>
				<verse number="3">Az angyal úgy fénylett, mint a villámlás, és a ruhája hófehér volt.</verse>
				<verse number="4">Akik a sírt őrizték, annyira megijedtek tőle, hogy reszkettek a félelemtől, és olyanok lettek, mint a halottak.</verse>
				<verse number="5">Az angyal megszólította az asszonyokat: „Ti ne féljetek! Tudom, hogy a keresztre feszített Jézust keresitek.</verse>
				<verse number="6">Nincs itt, mert feltámadt a halálból, ahogyan azt előre megmondta. Gyertek csak, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt!</verse>
				<verse number="7">Azután siessetek a tanítványaihoz, és mondjátok meg nekik: »Jézus feltámadt a halálból, és előttetek megy Galileába. Ott majd meg fogjátok látni őt.« Ezt az üzenetet hoztam nektek.”</verse>
				<verse number="8">Erre az asszonyok ijedten, de nagy örömmel elsiettek a sírtól, hogy hírt vigyenek a tanítványoknak.</verse>
				<verse number="9">Útközben hirtelen maga Jézus állt meg előttük, és köszöntötte őket: „Békesség!” Az asszonyok leborultak a lába előtt, és imádták őt.</verse>
				<verse number="10">Jézus ekkor ezt mondta: „Ne féljetek! Menjetek, mondjátok meg a testvéreimnek, hogy menjenek Galileába! Ott majd meglátnak engem.”</verse>
				<verse number="11">Az asszonyok még úton voltak, amikor az őrség néhány tagja bement a városba. Jelentették a főpapoknak, hogy mi történt.</verse>
				<verse number="12">Azok összegyűltek a rangidős vezetőkkel, és határozatot hoztak. A katonáknak sok pénzt adtak, hogy ne mondják el az igazat senkinek.</verse>
				<verse number="13">„Mondjátok mindenkinek azt, hogy éjjel elaludtatok az őrségben. Ezalatt a tanítványai eljöttek, és ellopták a holttestet.</verse>
				<verse number="14">Ha ezt a helytartó megtudja, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket a bajból” — mondták az őröknek.</verse>
				<verse number="15">Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy mondták nekik. Így azután ez a híresztelés terjedt el a zsidók között mind a mai napig.</verse>
				<verse number="16">Ezután a tizenegy tanítvány Galileába ment, arra a hegyre, ahová Jézus mondta nekik.</verse>
				<verse number="17">Amint meglátták Jézust, leborultak előtte és imádták őt — bár néhányan kételkedtek.</verse>
				<verse number="18">Jézus közel lépett hozzájuk, és ezt mondta: „Mennyei Atyám minden hatalmat nekem adott a Mennyben és a Földön.</verse>
				<verse number="19">Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe!</verse>
				<verse number="20">Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek! Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek. Igen, veletek maradok minden nap, amíg ez a korszak véget nem ér!”</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="41">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ez az örömhír kezdete, amely Jézus Krisztusról, Isten Fiáról szól.</verse>
				<verse number="2">Így van ez megírva Ézsaiás próféta könyvében: „Elküldöm előtted hírnökömet, aki majd utat készít neked.”</verse>
				<verse number="3">„Egy hang kiált a pusztában: »Készítsetek utat az Örökkévalónak, készítsetek számára egyenes utat!«”</verse>
				<verse number="4">Bemerítő János megjelent a pusztában, és bemerítette az embereket. Hirdette nekik, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és az életüket, merítkezzenek be, Isten pedig megbocsátja a bűneiket.</verse>
				<verse number="5">Júdea tartományából és Jeruzsálemből az egész nép kiment Bemerítő Jánoshoz. Megvallották bűneiket, ő pedig bemerítette őket a Jordán folyóba.</verse>
				<verse number="6">Bemerítő János teveszőrből készült ruhát viselt, és a derekán bőrövet hordott. Sáskát, meg vadmézet evett.</verse>
				<verse number="7">Mindenkinek ezt hirdette: „Jön majd valaki, aki sokkal hatalmasabb nálam. Még arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak, mint a szolgája, és a saruját levegyem a lábáról.</verse>
				<verse number="8">Én csak vízbe merítelek be, de ő a Szent Szellembe fog bemeríteni titeket.”</verse>
				<verse number="9">Abban az időben történt, hogy Jézus eljött a galileai Názáretből Bemerítő Jánoshoz, aki bemerítette őt a Jordán folyóba.</verse>
				<verse number="10">Amint Jézus feljött a vízből, látta, hogy megnyílik a Menny, és a Szent Szellem galamb formájában leszáll rá.</verse>
				<verse number="11">Akkor hang hallatszott a Mennyből: „Te vagy a Fiam, szeretlek téged, és gyönyörködöm benned!”</verse>
				<verse number="12">Jézust ezután azonnal kivitte a Szent Szellem a pusztába, ahol</verse>
				<verse number="13">negyven napot töltött, s ezalatt a Sátán többször is próbára tette. Angyalok gondoskodtak Jézusról, és vadállatok voltak körülötte.</verse>
				<verse number="14">Miután Bemerítő Jánost börtönbe zárták, Jézus Galileába ment. Isten örömüzenetét hirdette:</verse>
				<verse number="15">„Eljött az idő, Isten Királysága megérkezett! Változtassátok meg a gondolkodásotokat, az életeteket, és higgyetek az örömhírben!”</verse>
				<verse number="16">Amikor a Galileai-tó partján járt, meglátta Simont és a testvérét, Andrást, akik éppen hálót vetettek a tóba, mivel halászok voltak.</verse>
				<verse number="17">Jézus megszólította őket: „Gyertek velem, és én másféle halásszá teszlek titeket! Halak helyett embereket fogtok összegyűjteni.”</verse>
				<verse number="18">Ekkor a testvérek azonnal otthagyták hálóikat, és csatlakoztak Jézushoz.</verse>
				<verse number="19">Miután kissé továbbment, meglátta Jakabot és Jánost, Zebedeus két fiát, akik éppen hálóikat javítgatták a halászbárkában.</verse>
				<verse number="20">Jézus azonnal hívta ezt a két testvért is, akik otthagyták apjukat, Zebedeust a bárkában levő munkásokkal együtt, és csatlakoztak Jézushoz.</verse>
				<verse number="21">Ezután Kapernaum városába mentek. A következő szombaton Jézus elment a zsinagógába, és tanította az összegyűlteket.</verse>
				<verse number="22">Mindenki csodálkozott azon, amit mondott, mert úgy tanított, mint aki teljes felhatalmazást kapott, nem pedig úgy, ahogy a törvénytanítók szoktak.</verse>
				<verse number="23">Volt ott egy férfi, akiben gonosz szellem lakott. Ez kiabálni kezdett:</verse>
				<verse number="24">„Mi közünk hozzád, názáreti Jézus?! Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy te: az Isten Szentje!”</verse>
				<verse number="25">Jézus ekkor ráparancsolt a gonosz szellemre: „Hallgass el! Menj ki belőle!”</verse>
				<verse number="26">A gonosz szellem megrázta a férfit, majd hangos kiáltással kiment belőle.</verse>
				<verse number="27">Ezen mindenki megdöbbent, és egymástól kérdezgették: „Mi lehet ez? Micsoda új tanítás! Hatalommal parancsol még a gonosz szellemeknek is, és azok engedelmeskednek neki!”</verse>
				<verse number="28">Jézus tetteinek a híre hamar elterjedt Galilea egész vidékén.</verse>
				<verse number="29">Jézus és tanítványai ezután kijöttek a zsinagógából. Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házához mentek.</verse>
				<verse number="30">Simon anyósa éppen nagyon beteg volt: lázasan feküdt. Azonnal szóltak Jézusnak,</verse>
				<verse number="31">aki odalépett a beteghez, megfogta a kezét, és lábra állította. Az asszonynak elmúlt a láza, felkelt, és megvendégelte őket.</verse>
				<verse number="32">Naplemente után, amikor már beesteledett, Jézushoz vitték a betegeket, és azokat is, akikben gonosz szellemek laktak.</verse>
				<verse number="33">Az egész város összegyűlt a ház ajtaja előtt.</verse>
				<verse number="34">Jézus sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben szenvedtek. Kiűzte a gonosz szellemeket is, de nem engedte szólni őket, mivel azok felismerték őt.</verse>
				<verse number="35">Jézus korán reggel felkelt, amikor még sötét volt, kiment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.</verse>
				<verse number="36">Simon és társai később utána mentek, hogy megkeressék.</verse>
				<verse number="37">Amikor rátaláltak, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres!”</verse>
				<verse number="38">De Jézus ezt válaszolta: „Menjünk a szomszédos falvakba, hogy ott is hirdessem az örömüzenetet, hiszen ezért jöttem.”</verse>
				<verse number="39">El is ment, és bejárta egész Galileát. Hirdette Isten üzenetét a zsinagógákban, és a gonosz szellemeket kiűzte az emberekből.</verse>
				<verse number="40">Odament hozzá egy leprás, letérdelt előtte, és így kérte: „Ha akarod, te meg tudsz gyógyítani engem!”</verse>
				<verse number="41">Jézus megsajnálta, kinyújtotta a kezét, megérintette, és így válaszolt: „Igen, akarom! Gyógyulj meg!”</verse>
				<verse number="42">Ekkor a betegről azonnal eltűnt a lepra, és teljesen egészséges lett.</verse>
				<verse number="43">Jézus szigorúan figyelmeztette, mielőtt elküldte:</verse>
				<verse number="44">„Vigyázz, senkinek se beszélj erről! Menj, és mutasd meg magad a papnak! Azután vidd fel az áldozatot a Templomba a gyógyulásodért, ahogyan azt Mózes megparancsolta, hogy bizonyítékul szolgáljon nekik!”</verse>
				<verse number="45">A férfi elment, de azután mégis elhíresztelte, hogy mi történt vele. Emiatt Jézus nem mehetett be többé a városba, amikor mások is látták. Inkább elhagyatott helyeken tartózkodott, és az embereknek kellett mindenfelől hozzá menniük.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Néhány nappal később Jézus visszatért Kapernaumba, s ennek hamar elterjedt a híre.</verse>
				<verse number="2">Olyan sokan gyűltek össze annál a háznál, ahol volt, hogy már az ajtó előtt sem fértek el. Éppen Isten üzenetét hirdette, amikor</verse>
				<verse number="3">négy férfi érkezett, akik egy megbénult beteget hoztak.</verse>
				<verse number="4">Mivel a tömeg miatt nem tudták a beteget a közelébe vinni, kibontották a tetőt, és a nyíláson engedték le a hordágyon fekvőt Jézus lába elé.</verse>
				<verse number="5">A négy férfi hitét látva, Jézus a beteghez fordult és ezt mondta neki: „Fiam, a bűneid meg vannak bocsátva.”</verse>
				<verse number="6">Volt ott néhány törvénytanító is, akik ezt gondolták:</verse>
				<verse number="7">„Hogyan mondhat ilyet?! Hiszen a bűnöket egyedül Isten bocsáthatja meg! Ezzel Istent gyalázza!”</verse>
				<verse number="8">Jézus a szellemével azonnal észrevette, hogy ezt gondolják. Ezért megkérdezte tőlük: „Miért okoskodtok így?</verse>
				<verse number="9">Melyik könnyebb, ha azt mondom a bénának: »A bűneid meg vannak bocsátva«, vagy azt: »Kelj fel, fogd a hordágyadat és menj el«?</verse>
				<verse number="10">Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.” Ekkor a beteghez fordult:</verse>
				<verse number="11">„Én mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”</verse>
				<verse number="12">A férfi felkelt, azonnal felvette a hordágyat, és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan elcsodálkoztak, dicsőítették Istent, és ezt mondták: „Ilyet még sohasem láttunk!”</verse>
				<verse number="13">Jézus ezután ismét kiment a tó partjára. Rengetegen gyűltek össze körülötte, ő pedig tanította őket.</verse>
				<verse number="14">Amikor onnan továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ült. „Kövess engem!” — mondta neki. Lévi ekkor felkelt, és csatlakozott hozzá.</verse>
				<verse number="15">Később Lévi vendégül látta Jézust és tanítványait a házában. Más vendégek is voltak ott, akikkel együtt vacsoráztak: vámszedők és mindenféle rosszhírű bűnösök, mert sokan mentek oda Jézussal együtt.</verse>
				<verse number="16">A farizeusok közül néhány törvénytanító látta, hogy Jézus együtt eszik a bűnösökkel és a vámszedőkkel. Megkérdezték hát a tanítványait: „Hogy lehet az, hogy ő vámszedőkkel és mindenféle bűnösökkel együtt vacsorázik?!”</verse>
				<verse number="17">Jézus meghallotta, és ő válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.”</verse>
				<verse number="18">Bemerítő János tanítványai és a farizeusok rendszeresen böjtöltek. Közülük néhányan eljöttek Jézushoz, és megkérdezték: „Bemerítő János tanítványai és a farizeusok tanítványai is böjtölnek. A te tanítványaid miért nem?”</verse>
				<verse number="19">Ő ezt válaszolta: „Vajon böjtölnek-e a lakodalomban a vendégek, amíg velük van a vőlegény? Ugye, nem?</verse>
				<verse number="20">De eljön az idő, amikor a vőlegényt elviszik tőlük. Akkor majd ők is böjtölni fognak.”</verse>
				<verse number="21">„Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot, mert az új csak tovább szakítaná a régit. Az új ugyanis elválik a régitől, és még nagyobb lesz a szakadás!</verse>
				<verse number="22">Senki sem tölt új bort régi bortömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket, amelyek így tönkremennek, ráadásul a bor is kiömlik. Az új bort új tömlőkbe kell tölteni.”</verse>
				<verse number="23">Egyszer Jézus és tanítványai egy gabonaföldön mentek keresztül. Éppen szombat volt. A tanítványok útközben letéptek néhány kalászt.</verse>
				<verse number="24">Emiatt a farizeusok kérdőre vonták Jézust: „Nézd csak, mit csinálnak a tanítványaid! Miért tesznek olyat, amit a Törvény szerint szombaton nem szabad?”</verse>
				<verse number="25">Jézus ezt válaszolta: „Sohasem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor az embereivel együtt megéhezett, de nem volt semmi ennivalójuk?</verse>
				<verse number="26">Isten házához érkeztek, ahol abban az időben Abjátár volt a főpap. Dávid akkor evett az Isten elé helyezett szent kenyerekből, amelyekből a Törvény szerint csakis a papok ehettek, sőt, még azoknak is adott belőle, akik vele voltak!”</verse>
				<verse number="27">Végül ezt mondta: „A szombat ünnepe van az emberért, és nem az ember a szombatért.</verse>
				<verse number="28">Így hát az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is”.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Egyszer Jézus ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy béna kezű férfi is.</verse>
				<verse number="2">Ekkor már gyanakodva lesték Jézust, hogy vajon szombaton is gyógyít-e, mert ürügyet kerestek rá, hogy vádolhassák.</verse>
				<verse number="3">Jézus megszólította a béna kezű férfit: „Állj ide, a középre!”</verse>
				<verse number="4">Majd ezt kérdezte az összegyűltektől: „A Törvény szerint szombaton melyiket szabad: jót tenni valakivel, vagy ártani neki? Mi a helyes: megmenteni, vagy kioltani valakinek az életét?” De senki sem válaszolt.</verse>
				<verse number="5">Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket a szívük keménysége miatt. Majd a férfi felé fordult: „Nyújtsd ki a kezedet!” — mondta neki. A beteg kinyújtotta a kezét, és azonnal meggyógyult.</verse>
				<verse number="6">A farizeusok ekkor kimentek a zsinagógából, és azonnal tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy milyen úton-módon lehetne Jézust kivégeztetni.</verse>
				<verse number="7">Jézus ezután visszavonult tanítványaival a Galileai-tó mellé. Azonban nagy sokaság követte Galileából, Júdeából,</verse>
				<verse number="8">Jeruzsálemből, Idumeából, a Jordánon túli területekről, meg Tírusz és Szidón vidékéről, mert hallották, hogy milyen hatalmas dolgokat tett.</verse>
				<verse number="9">Mivel nagyon sokan összegyűltek, Jézus szólt a tanítványainak, hogy készítsenek elő a számára egy bárkát, hogy az emberek ne tolongjanak körülötte.</verse>
				<verse number="10">Ugyanis nagyon sok embert meggyógyított, ezért akik valamilyen betegségben szenvedtek, mind igyekeztek a közelébe férkőzni, hogy megérinthessék.</verse>
				<verse number="11">Voltak közöttük olyanok is, akikben gonosz szellemek laktak. Amikor meglátták Jézust, leborultak előtte, és azt kiabálták: „Te vagy az Isten Fia!”</verse>
				<verse number="12">Jézus azonban szigorúan rájuk parancsolt, hogy ezt ne hirdessék.</verse>
				<verse number="13">Jézus ezután fölment egy hegyre, és magához szólította azokat, akiket a többiek közül kiválasztott. Ezek csatlakoztak is hozzá.</verse>
				<verse number="14">Tizenkét férfit jelölt ki — akiket apostoloknak nevezett —, hogy állandóan vele legyenek, hogy kiküldje őket Isten üzenetét hirdetni,</verse>
				<verse number="15">és hogy felhatalmazást kapjanak a betegek gyógyítására, meg a gonosz szellemek kiűzésére:</verse>
				<verse number="16">Simont, akit elnevezett Péternek,</verse>
				<verse number="17">Jakabot és Jánost, Zebedeus két fiát, akiknek a „Boanerges” nevet adta, amely azt jelenti: „mennydörgés fiai”,</verse>
				<verse number="18">Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Taddeust, Simont, a zélótát,</verse>
				<verse number="19">és Júdás Iskáriótest, aki később elárulta őt.</verse>
				<verse number="20">Ezután Jézus bement egy házba. Ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze körülötte, hogy még enni sem tudtak, sem ő, sem a tanítványai.</verse>
				<verse number="21">Amikor Jézus családtagjai ezt megtudták, érte mentek, hogy elvigyék onnan. Az emberek ugyanis azt híresztelték róla, hogy megbolondult.</verse>
				<verse number="22">A Jeruzsálemből érkezett törvénytanítók is azt mondták: „Megszállott! A Sátán lakik benne, ezért tudja kiűzni a gonosz szellemeket. A saját fejedelmük által űzi ki őket!”</verse>
				<verse number="23">Jézus ekkor magához hívta a törvénytanítókat, és jelképes történetek segítségével magyarázta meg nekik: „Ugyan hogy űzhetné ki a Sátán a saját szolgáit az emberekből?!</verse>
				<verse number="24">Ha egy királyság egyik része a másik ellen támad, az egész elpusztul.</verse>
				<verse number="25">Elpusztul az a család is, amelyben belső harcok dúlnak.</verse>
				<verse number="26">Ha tehát a Sátán önmaga ellen fordul, és a saját szolgái ellen harcol, akkor a királysága nem állhat fenn tovább, hanem vége van.</verse>
				<verse number="27">Gondoljátok meg, ha valaki be akar törni egy erős ember házába, hogy kirabolja, akkor előbb meg kell kötöznie őt, csak azután foszthatja ki a házat!</verse>
				<verse number="28">Igazán mondom nektek: az emberek mindenféle bűnös tettükre és Istent gyalázó beszédükre kaphatnak bűnbocsánatot.</verse>
				<verse number="29">De van egy kivétel: aki a Szent Szellemet gyalázza, az soha nem nyer bűnbocsánatot. Az ilyen ember örökre bűnös marad.”</verse>
				<verse number="30">Jézus ezt azért mondta, mert a törvénytanítók azzal vádolták, hogy gonosz szellem lakik benne.</verse>
				<verse number="31">Jézus anyja és a testvérei megérkeztek a házhoz, és megálltak odakint. Beküldtek valakit, hogy hívja ki Jézust.</verse>
				<verse number="32">A körülötte ülő emberek szóltak neki: „Édesanyád és a testvéreid odakint várnak rád.”</verse>
				<verse number="33">Jézus ezt felelte: „Tudjátok, hogy valójában ki az én anyám, és kik a testvéreim?”</verse>
				<verse number="34">Végignézett a körülötte ülőkön, és rájuk mutatott: „Itt vannak a testvéreim és az anyám,</verse>
				<verse number="35">mert azok az igazi testvéreim és anyám, akik megteszik, amit Isten akar!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Jézus ezután ismét a tó partján tanított. Mivel nagyon sokan gyűltek össze körülötte, beszállt egy halászbárkába, amely ki volt kötve, a parthoz közel. Ott leült, az emberek pedig a parton maradtak.</verse>
				<verse number="2">Jelképes történetek segítségével tanította őket sokféle igazságra. Ezt mondta:</verse>
				<verse number="3">„Figyeljetek rám! Egyszer egy földműves kiment a szántóföldjére vetni.</verse>
				<verse number="4">Ahogyan szórta a vetőmagot, néhány a keményre taposott ösvényre esett. Ezeket a madarak mind felkapdosták.</verse>
				<verse number="5">Más magok köves talajra hullottak, ahol sekély volt a termőföld. Ezek gyorsan kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben.</verse>
				<verse number="6">De amikor a nap felkelt, megperzselte a növényeket, és mivel nem eresztették mélyre a gyökerüket, teljesen el is száradtak.</verse>
				<verse number="7">Megint más magok tüskés gyomok közé hullottak, ahol kikeltek, de a felnövő gyomok elnyomták és megfojtották őket. Így ezek a magok sem hoztak termést.</verse>
				<verse number="8">A magok egy része azonban jó földbe esett, kikelt, szárba szökkent, és termést hozott. Az egyik harmincszor, a másik hatvanszor, ismét másik százszor annyit termett, mint amennyit a gazda elvetett.”</verse>
				<verse number="9">Ezután pedig ezt mondta: „Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”</verse>
				<verse number="10">Később, amikor Jézus már egyedül maradt, a körülötte lévők, meg a tizenkét tanítványa odament hozzá, és megkérdezték a jelképes történetekkel kapcsolatban.</verse>
				<verse number="11">Így válaszolt nekik: „Ti megérthetitek Isten Királyságának titkos igazságait, de másoknak mindent csak példázatokban mondok el, hogy</verse>
				<verse number="12">»csak nézzék, nézzék, mégse lássák, csak hallgassák, hallgassák, mégse értsék meg, hogy ne forduljanak Istenhez, és bűneikre ne nyerjenek bocsánatot.«”</verse>
				<verse number="13">Azután Jézus ezt kérdezte: „Nem értitek ezt a történetet? Akkor hogyan fogjátok megérteni az összes többit?!</verse>
				<verse number="14">A földműves olyan emberhez hasonlít, aki Isten üzenetét hirdeti.</verse>
				<verse number="15">Az ösvényre hullott magok esete azokat az embereket jelképezi, akik hallják ugyan Isten üzenetét, de a Sátán azonnal kilopja azt a szívükből.</verse>
				<verse number="16">A köves földbe vetett magok esete azokat példázza, akik hallják Isten üzenetét, és nagy örömmel azonnal be is fogadják.</verse>
				<verse number="17">De az üzenet nem tud meggyökerezni, ezért csak rövid ideig él bennük. Amikor baj és üldözés éri őket Isten üzenete miatt, hamar kiábrándulnak és elfordulnak tőle.</verse>
				<verse number="18">A tüskés gyomok közé hullott magok esete olyanokat jelképez, akik hallják és befogadják Isten üzenetét.</verse>
				<verse number="19">De azután a földi élet gondjai, a meggazdagodásra való törekvés, vagy az egyéb dolgok utáni szenvedélyes vágyakozás elfojtja bennük Isten üzenetét, ezért nem hoznak termést.</verse>
				<verse number="20">A jó földbe vetett magok esete azokat jelképezi, akik Isten üzenetét hallják és befogadják, majd az felnő bennük, és termést is hoz: az egyiknél harmincszorost, a másiknál hatvanszorost, a harmadiknál százszorost.”</verse>
				<verse number="21">Azután Jézus megkérdezte őket: „Azért gyújtják-e meg az olajmécsest, hogy egy kosár alá, vagy az ágy alá tegyék? Nem! A mécsest a mécstartóra kell helyezni,</verse>
				<verse number="22">mert minden rejtett dolog nyilvánosságra fog kerülni, és minden titok kitudódik.</verse>
				<verse number="23">Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”</verse>
				<verse number="24">Ezt is mondta nekik: „Gondoljátok át alaposan, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, ugyanazzal fognak nektek is mérni. Sőt, még ráadást is kaptok.</verse>
				<verse number="25">Akinek ugyanis már van, annak majd még többet adnak. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.”</verse>
				<verse number="26">Ezt is mondta nekik Jézus: „Isten Királysága hasonlít a gabonaföld műveléséhez. A földműves először kimegy a földjére magot vetni.</verse>
				<verse number="27">Azután telnek-múlnak a napok, és a magok kicsíráznak, a növény pedig növekszik, senki sem tudja, hogyan.</verse>
				<verse number="28">Igen, a növények először szárat növesztenek, azután kalászt hoznak, végül szemeket nevelnek a kalászban.</verse>
				<verse number="29">Amikor a szemek beérnek, a gazda azonnal learatja a gabonát, mert elérkezett az aratás ideje.”</verse>
				<verse number="30">Ezt is mondta nekik Jézus: „Mihez hasonlítsam Isten Királyságát? Milyen példázattal magyarázzam?</verse>
				<verse number="31">Ahhoz hasonlít, ahogyan a mustármagból kifejlődik a növény. Amikor elvetik, ez a mag minden más magnál kisebb,</verse>
				<verse number="32">de mire felnövekszik, már nagyobb lesz az összes többi kerti veteménynél. Olyan nagy ágakat növeszt, hogy az égi madarak is fészket rakhatnak az árnyékában.”</verse>
				<verse number="33">Még sok, ehhez hasonló jelképes történettel tanította az embereknek Isten üzenetét. Annyit mondott nekik, amennyit meg tudtak érteni.</verse>
				<verse number="34">Mindig ilyen példázatokat használt, ha tanította őket, de mikor egyedül maradt a tanítványaival, nekik mindent meg is magyarázott.</verse>
				<verse number="35">Ugyanazon a napon, estefelé Jézus azt mondta a tanítványainak: „Menjünk át a túlsó partra!”</verse>
				<verse number="36">Otthagyták tehát az embereket, és elindultak azzal a bárkával, amelyben ülve Jézus addig tanított. Más bárkák is követték őt.</verse>
				<verse number="37">Hirtelen erős szélvihar csapott le a tóra. A hullámok átcsaptak a bárka oldalán, s az már kezdett megtelni.</verse>
				<verse number="38">Eközben Jézus a bárka hátsó részén aludt, a holmikon. A tanítványok azonban felkeltették: „Mester, nem törődsz vele, hogy elpusztulunk?!”</verse>
				<verse number="39">Ekkor Jézus felkelt, ráparancsolt a szélre és azt mondta víznek: „Csend legyen! Hallgass el!” Ekkor elállt a szél, és kisimult a tó vize.</verse>
				<verse number="40">Majd azt mondta nekik: „Miért rémültetek meg? Még mindig nem hisztek?”</verse>
				<verse number="41">A tanítványokat nagy félelem fogta el, és ezt kérdezgették egymástól: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Jézus a tanítványaival megérkezett a tó túlsó partjára, Gadara vidékére.</verse>
				<verse number="2">Amikor kilépett a bárkából, szembe jött vele egy férfi, akiben gonosz szellem volt.</verse>
				<verse number="3">Ez az ember a sírbarlangokban lakott, és senki nem tudta megkötözni, még láncokkal sem.</verse>
				<verse number="4">Már sokszor megbilincselték, ő azonban mindig elszakította a láncokat, és széttörte a bilincseket. Senki sem tudta megfékezni.</verse>
				<verse number="5">Éjjel-nappal ott kóborolt a sírok között és a hegyeken, ordítozott és kövekkel vagdosta magát.</verse>
				<verse number="6">Már messziről észrevette Jézust, odaszaladt hozzá, és leborult előtte.</verse>
				<verse number="7">Jézus ráparancsolt: „Gonosz szellem, menj ki ebből az emberből!” Az pedig így kiabált: „Mi közöd hozzám, Jézus, Magasságos Isten Fia? Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem!”</verse>
				<verse number="8"></verse>
				<verse number="9">Jézus megkérdezte: „Mi a neved?” „Légió, mert sokan vagyunk” — felelte ő.</verse>
				<verse number="10">Majd könyörgött Jézusnak, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.</verse>
				<verse number="11">A közelben, a hegyoldalon nagy disznókonda legelt.</verse>
				<verse number="12">A gonosz szellemek így könyörögtek: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!”</verse>
				<verse number="13">Jézus megengedte nekik, s akkor a gonosz szellemek kijöttek a férfiból, és a disznókba mentek. Erre az egész konda a meredek lejtőről hanyatt-homlok a tóba rohant, s mind belefulladtak. Mintegy kétezer disznó pusztult el így.</verse>
				<verse number="14">A pásztorok, akik a disznókat őrizték, elfutottak a városba, és elhíresztelték ezt az egész környéken. Az emberek pedig kijöttek, hogy megnézzék, mi történt.</verse>
				<verse number="15">Amikor Jézushoz értek, ott látták azt a férfit, akiben korábban egy egész légiónyi gonosz szellem lakott. Rendesen fel volt öltözve, ott ült a többiek között, és teljesen épelméjű volt. Ezen mindenki nagyon megdöbbent.</verse>
				<verse number="16">A szemtanúk elmondták a többieknek, hogy mit tett vele Jézus, és mi történt a disznókkal.</verse>
				<verse number="17">Azután mindannyian kérték Jézust, hogy menjen el a vidékükről.</verse>
				<verse number="18">Amikor Jézus beszállt a bárkába, akkor a férfi, aki megszabadult a gonosz szellemektől kérte őt, hogy hadd mehessen vele.</verse>
				<verse number="19">De Jézus ezt mondta neki: „Menj haza a családodhoz, és mondd el nekik, mit tett veled az Örökkévaló, és hogyan könyörült rajtad!”</verse>
				<verse number="20">A férfi el is ment, és mindenkinek hirdette a Tízvárosban, hogy milyen hatalmas dolgot tett vele Jézus. Ezen azután mindenki nagyon megdöbbent.</verse>
				<verse number="21">Amikor Jézus a bárkával a tó túlsó partjához ért, nagy tömeg gyűlt köré, ezért ott maradt a tóparton.</verse>
				<verse number="22">Odajött hozzá Jairus, aki a helyi zsinagóga egyik vezetője volt. A lábához borult,</verse>
				<verse number="23">és így könyörgött: „A kislányom haldoklik. Kérlek, gyere el hozzánk, és tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon és éljen!”</verse>
				<verse number="24">Jézus el is indult Jairussal együtt. Nagy tömeg követte, rengetegen tolongtak körülötte.</verse>
				<verse number="25">Volt köztük egy asszony is, aki már tizenkét éve olyan betegségben szenvedett, amely állandó vérzéssel járt.</verse>
				<verse number="26">Minden vagyonát orvosokra költötte, és sokat szenvedett. Az orvosok azonban hiába próbálták meggyógyítani, egyiküknek sem sikerült, sőt, a betegség egyre súlyosabb lett.</verse>
				<verse number="27">Amikor az asszony meghallotta, hogy Jézus ott van, átfurakodott a tömegen, Jézus háta mögé került, és megérintette a ruháját.</verse>
				<verse number="28">Ugyanis ezt gondolta: „Elég, ha csak a ruhájához érek, már attól is meggyógyulok.”</verse>
				<verse number="29">Amikor Jézus ruháját megérintette, az asszony azonnal megérezte, hogy a vérzése megszűnt, és hogy egészen meggyógyult.</verse>
				<verse number="30">Jézus rögtön észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért megállt és megfordult. Ezt kérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?”</verse>
				<verse number="31">A tanítványai így válaszoltak: „Látod, milyen sokan tolonganak körülötted, és azt kérdezed, ki érintett meg?!”</verse>
				<verse number="32">Jézus azonban egyre csak kereste, és látni akarta azt, aki megérintette.</verse>
				<verse number="33">Ekkor az asszony előlépett, bár reszketett a félelemtől. Tudta jól, mi történt vele, ezért leborult Jézus előtt, és mindent elmondott neki.</verse>
				<verse number="34">Ő pedig ezt mondta: „Leányom, a hited megmentett téged. Menj békével, és légy egészséges!”</verse>
				<verse number="35">Még beszélt, amikor küldöttek érkeztek Jairus házából, és ezt mondták: „A leányod meghalt, nincs miért tovább fárasztanod a Mestert!”</verse>
				<verse number="36">Jézus azonban meghallotta, amit mondtak, és így biztatta Jairust: „Ne rémülj meg, csak higgy!”</verse>
				<verse number="37">Ekkor Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, de a többieknek nem engedte, hogy vele menjenek.</verse>
				<verse number="38">Amikor Jairus házához értek, Jézust nagy hangzavar fogadta: mindenki sírt és jajveszékelt.</verse>
				<verse number="39">Bement a házba, és ezt mondta: „Miért sírtok, és mi ez a nagy lárma? A kislány nem halt meg, csak alszik!”</verse>
				<verse number="40">Az emberek azonban kinevették. Ekkor mindenkit kiküldött a házból, csak a három tanítványa, meg a gyermek apja és anyja maradt vele. Velük együtt bement abba a szobába, ahol a gyermek feküdt.</verse>
				<verse number="41">Megfogta a kislány kezét, és megszólította: „Talitha kúmi!” Ez azt jelenti: „Leánykám, kelj föl!”</verse>
				<verse number="42">Ekkor a tizenkét éves kislány azonnal felkelt, és járni kezdett, az emberek pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól.</verse>
				<verse number="43">Jézus azonban szigorúan megparancsolta, hogy erről senkinek se beszéljenek. Azután szólt, hogy adjanak enni a kislánynak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Jézus ezután a tanítványaival együtt a saját városába ment.</verse>
				<verse number="2">Amikor elérkezett a szombat ünnepe, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallották, és nagyon elcsodálkoztak rajta: „Hol tanulta ezeket? Miféle bölcsesség ez? Hogyan képes ilyen csodákat tenni?</verse>
				<verse number="3">Hiszen ez csak egy ácsmester, a Mária fia! Nem ő a Jakab, József, Júdás és Simon testvére?! A húgai is itt élnek köztünk!” Ezért elutasították és elfordultak tőle.</verse>
				<verse number="4">Jézus ezt mondta nekik: „A prófétát mindenhol tisztelik, csak éppen a saját városában, a rokonai között, és a családjában nem.”</verse>
				<verse number="5">Nem is tudott ott csodát tenni, csupán néhány betegre tette rá a kezét, így gyógyította meg őket.</verse>
				<verse number="6">Nagyon elcsodálkozott azon, hogy a város lakói ennyire hitetlenek. Ezután végigjárta a környék falvait, és azokban tanított.</verse>
				<verse number="7">Ezután Jézus magához hívta tizenkét tanítványát, és kettesével kiküldte őket. Hatalmat adott nekik a gonosz szellemek fölött.</verse>
				<verse number="8">Meghagyta, hogy a vándorbot kivételével semmit se vigyenek magukkal az útra: se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben.</verse>
				<verse number="9">Csak azt a sarut és ruhát viseljék, ami rajtuk van, és ne vigyenek tartalékot semmiből.</verse>
				<verse number="10">Ezt mondta nekik: „Ha bementek egy házba, maradjatok ott, amíg el nem hagyjátok a várost!</verse>
				<verse number="11">Ha valahol nem fogadnak szívesen, vagy nem hallgatnak rátok, menjetek el onnan, és még a port is verjétek le a lábatokról! Ez bizonyíték lesz majd ellenük.”</verse>
				<verse number="12">A tanítványok ezután elindultak, és amerre mentek, mindenkinek hirdették, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és egész életüket.</verse>
				<verse number="13">Sok gonosz szellemet kiűztek az emberekből, sok beteget pedig megkentek olajjal, és meggyógyították őket.</verse>
				<verse number="14">Jézus híre mindenfelé elterjedt, és Heródes király is hallott róla, hogy sokan így vélekednek: „Ez nem lehet más, mint Bemerítő János, aki feltámadt a halálból. Ezért tud ilyen nagy csodákat tenni.”</verse>
				<verse number="15">Mások viszont azt mondták: „Ez az ember Illés.” Voltak, akik úgy vélekedtek: „Ez az ember próféta. Olyan, mint a régi nagy próféták voltak.”</verse>
				<verse number="16">Heródes maga ezt gondolta: „Biztosan Bemerítő János támadt fel a halálból, akit én lefejeztettem.”</verse>
				<verse number="17">Korábban ugyanis Heródes adott parancsot arra, hogy Bemerítő Jánost fogják el, és zárják börtönbe. Heródiás kedvéért tette ezt, aki korábban Heródes testvérének, Fülöpnek volt a felesége. Heródes feleségül vette Heródiást,</verse>
				<verse number="18">annak ellenére, hogy János figyelmeztette: „A Törvény szerint nem szabad együtt élned a testvéred feleségével.”</verse>
				<verse number="19">Emiatt Heródiás gyűlölte Jánost, és meg akarta öletni, de nem talált rá módot.</verse>
				<verse number="20">Heródes ugyanis tisztelte Bemerítő Jánost, és félt tőle, mert tudta, hogy igaz és szent ember, ezért megvédte. Igaz, gyakran zavarba jött attól, amit János mondott, mégis szívesen hallgatta őt.</verse>
				<verse number="21">Egyszer eljött az alkalmas idő Heródiás számára. Heródes a születésnapján lakomára hívta a főembereit, a hadsereg vezetőit és Galilea előkelőit.</verse>
				<verse number="22">Az ünnepségen Heródiás lánya táncolt a vendégek előtt. Ez annyira tetszett mindenkinek, hogy Heródes azt mondta a leánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, megjutalmazlak vele!”</verse>
				<verse number="23">Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, neked adom, akár a királyságom felét is!”</verse>
				<verse number="24">A lány kiment, és az anyját kérdezte: „Mit kérjek?” Heródiás ezt válaszolta: „Bemerítő János fejét!”</verse>
				<verse number="25">A lány sietve visszatért a királyhoz, és így felelt: „Az a kívánságom, hogy most azonnal add nekem Bemerítő János fejét egy tálon!”</verse>
				<verse number="26">A király nagyon elszomorodott, de mivel megesküdött, hogy teljesíti a lány kérését, és mivel ezt a vendégek is hallották, nem akarta visszautasítani.</verse>
				<verse number="27">Nyomban elküldte a hóhért, hogy hozza el János fejét. Az el is ment, és lefejezte Jánost a börtönben.</verse>
				<verse number="28">Egy tálon behozta János fejét, és átadta a lánynak, ő meg az anyjához vitte.</verse>
				<verse number="29">Amikor János tanítványai ezt megtudták, elvitték János holttestét, és egy sziklasírba temették.</verse>
				<verse number="30">Ezután visszatértek Jézushoz az apostolok, és beszámoltak mindenről, amit tettek és tanítottak.</verse>
				<verse number="31">Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek velem egy csendes helyre, de csak ti magatok, és pihenjetek egy kicsit!” Ugyanis akkora volt a tömeg és a jövés-menés, hogy még enni sem maradt idejük.</verse>
				<verse number="32">Így tehát Jézus és a tanítványai beszálltak egy bárkába, és elvonultak egy csendes helyre.</verse>
				<verse number="33">Azonban sokan észrevették, hogy elindultak, és felismerték őket. A környező városokból nagyon sokan összegyűltek, és a tó partján oda futottak, ahová Jézus akart menni. Így az emberek előbb értek oda, mint ők.</verse>
				<verse number="34">Amikor Jézus partra szállt, látta az összegyűlt sokaságot, és megsajnálta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj. Tanítani kezdte őket sok mindenre.</verse>
				<verse number="35">Mikor már későre járt az idő, a tanítványai Jézushoz fordultak, és azt javasolták: „Lakatlan hely ez a vidék, és már későre jár.</verse>
				<verse number="36">Küldd el a népet, hogy a környező tanyákon és falvakban valami ennivalót vegyenek maguknak!”</verse>
				<verse number="37">De Jézus így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” „Úgy gondolod, hogy mi menjünk el, és vegyünk nekik kétszáz ezüstpénzért kenyeret, és azt adjuk nekik?” — kérdezték.</verse>
				<verse number="38">„Most hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” — mondta Jézus. Miután mindent összeszámoltak, így feleltek: „Öt kenyerünk van, és két halunk.”</verse>
				<verse number="39">Akkor mondta nekik, hogy ültessék le az embereket a fűbe, csoportonként.</verse>
				<verse number="40">Le is telepedtek ötvenes vagy százas csoportokban.</verse>
				<verse number="41">Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, felnézett az égre, és hálát adott Istennek. Azután tört a kenyerekből, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét az emberek között. Ugyanígy szétosztotta a két halat is.</verse>
				<verse number="42">Mindannyian ettek, és jól is laktak.</verse>
				<verse number="43">Végül összeszedték a maradékot: 12 kosarat töltöttek meg a kenyérdarabokkal, és ezen felül még a halakból is maradt.</verse>
				<verse number="44">A sokaságban, amely így jóllakott, körülbelül 5 000 férfi volt.</verse>
				<verse number="45">Jézus ezután utasította a tanítványait, hogy azonnal szálljanak be bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, Betsaidába, amíg ő elbocsájtja az embereket.</verse>
				<verse number="46">Miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.</verse>
				<verse number="47">Eljött az este, és a bárka még valahol a tó közepénél tartott, Jézus pedig egyedül volt a parton.</verse>
				<verse number="48">Látta, hogy a tanítványai küszködnek az evezéssel, mert a szél szembe fújt velük. Hajnalban, valamikor három és hat óra között, a tó vizén járva hozzájuk ment, de úgy tett, mintha el akarna haladni mellettük.</verse>
				<verse number="49">Amikor a tanítványok meglátták Jézust, amint a vízen járt, azt hitték, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek.</verse>
				<verse number="50">Mindannyian látták, és nagyon megrémültek, de ő azonnal megszólította őket: „Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!”</verse>
				<verse number="51">Belépett hozzájuk a bárkába, s ekkor a szél azonnal elállt. Ezen a tanítványok nagyon megdöbbenek.</verse>
				<verse number="52">Még mindig nem okultak a kenyerek megszaporításán sem, és kemény volt a szívük.</verse>
				<verse number="53">Miután átkeltek a tavon, Genezáretben kötöttek ki.</verse>
				<verse number="54">Amint kiszálltak a bárkából, az emberek azonnal felismerték Jézust.</verse>
				<verse number="55">Amikor ugyanis meghallották, hogy valahol megjelent, mindenhonnan odasiettek, hogy hozzá vigyék a hordágyakon fekvő betegeket.</verse>
				<verse number="56">Bárhová is ment — falvakba, városokba vagy tanyákra — az emberek kitették betegeiket a piactérre, és könyörögtek neki, hogy legalább a ruhája szélét érinthessék. Akik pedig megérintették őt, meg is gyógyultak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Eljött néhány farizeus és törvénytanító Jeruzsálemből, és Jézus köré gyűltek.</verse>
				<verse number="2">Észrevették, hogy Jézus néhány tanítványa nem végzi el a kézmosás szertartását evés előtt.</verse>
				<verse number="3">A farizeusok ugyanis — mint általában a zsidók — nem esznek addig, amíg szertartásosan kezet nem mosnak. Azért teszik ezt, mert ragaszkodnak őseik hagyományaihoz.</verse>
				<verse number="4">Ha például vesznek valamit a piacon, előbb mindig megmossák, csak azután eszik meg. Sok más ehhez hasonló hagyományuk is van: hasonló szertartással „tisztítják meg” a poharakat, korsókat, rézedényeket, sőt az ágyakat is.</verse>
				<verse number="5">Tehát a farizeusok és a törvénytanítók megkérdezték Jézust: „Tanítványaid miért nem követik őseink hagyományait? Miért nem végzik el a kézmosás szertartását, mielőtt esznek?”</verse>
				<verse number="6">Jézus így válaszolt nekik: „Milyen képmutatók vagytok! Igaza volt Ézsaiásnak, amikor rólatok prófétált: »Ez a nép csak a szájával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.</verse>
				<verse number="7">Látszólag tisztelnek ugyan engem, de nem ér az semmit, mert a tanításaik, csak emberi parancsok!«</verse>
				<verse number="8">Bizony, ti Isten parancsát semmibe veszitek, de ragaszkodtok az emberi hagyományokhoz.”</verse>
				<verse number="9">Majd így folytatta: „Alattomosan félretoljátok Isten parancsát, hogy a saját tanításaitokat tegyétek a helyére.</verse>
				<verse number="10">Például Mózes azt parancsolta: »Tiszteld apádat és anyádat!«, és azt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön!«</verse>
				<verse number="11">Ezzel szemben ti azt tanítjátok, hogy ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: »Amivel segíthetnék rajtad, azt már áldozatul felajánlottam Istennek«,</verse>
				<verse number="12">akkor azt már nem szabad odaadnia a szüleinek.</verse>
				<verse number="13">Ezzel valójában azt tanítjátok, hogy nem fontos, amit Isten mond, és nem neki kell engedelmeskednünk. Fontosabb, hogy mindenki a ti hagyományaitokat kövesse. S még sok más ehhez hasonlót is tesztek!”</verse>
				<verse number="14">Ezután Jézus ismét magához hívta az embereket, és ezt mondta: „Figyeljetek rám mindnyájan, és értsétek meg, amit mondok!</verse>
				<verse number="15">Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami kívülről jut bele, hanem az, ami belőle származik!”</verse>
				<verse number="16"></verse>
				<verse number="17">Miután otthagyta a tömeget, és bement a házba, tanítványai megkérdezték, hogy mit jelent az, amiről beszélt.</verse>
				<verse number="18">Jézus így válaszolt: „Hát ti sem értitek?! Nem tudjátok, hogy nem az teszi tisztátalanná az embert, amit megeszik?</verse>
				<verse number="19">Hiszen az nem a szívébe kerül, hanem a gyomrába, majd pedig kiürül onnan.” Ezzel Jézus azt jelentette ki, hogy minden étel „tiszta”, vagyis megehető.</verse>
				<verse number="20">Majd így folytatta: „Az teszi tisztátalanná az embert, ami a belsejéből származik.</verse>
				<verse number="21">Mert belülről, a szívből származnak a gonosz gondolatok, a szexuális bűnök, a lopások, a gyilkosságok,</verse>
				<verse number="22">a házasságtörés, a kapzsiság, a gonoszság, a csalás, a kicsapongás, a fösvény és szűkmarkú lelkület, a gyalázkodás, a büszkeség és az esztelenség.</verse>
				<verse number="23">Mindezek a gonosz dolgok az ember belsejéből származnak, és ezek teszik tisztátalanná.”</verse>
				<verse number="24">Jézus ezután elment onnan Tírusz vidékére. Ott bement egy házba, mert nem akarta, hogy észrevegyék. Mégis kitudódott, hogy ott van.</verse>
				<verse number="25">Megtudta ezt egy asszony is, akinek a leányában gonosz szellem lakott. Odament hát Jézushoz, és a lábaihoz borult.</verse>
				<verse number="26">Ez az asszony görög származású volt, a szíriai Föníciában született. Könyörgött Jézusnak, hogy űzze ki a leányából a gonosz szellemet.</verse>
				<verse number="27">Jézus így válaszolt neki: „Először a gyermekeknek kell jóllakniuk. Nem helyes, ha elvesszük tőlük a kenyeret, és odadobjuk a kutyáknak.”</verse>
				<verse number="28">Az asszony így válaszolt: „Igen, Uram, de még az asztal alatt levő kutyák is ehetnek a gyermekektől lehulló morzsákból.”</verse>
				<verse number="29">„Mivel így válaszoltál — felelte Jézus —, menj csak nyugodtan haza! A gonosz szellem már kiment a leányodból.”</verse>
				<verse number="30">Ő pedig hazamenve látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és valóban kiment belőle a gonosz szellem.</verse>
				<verse number="31">Jézus ezután visszatért Tírusz vidékéről. Szidónon át — a Tízváros vidékén keresztül — a Galileai-tóhoz ment.</verse>
				<verse number="32">Odavittek hozzá egy férfit, aki teljesen süket volt, és beszélni is alig tudott. Kérték, hogy tegye rá a kezét, és gyógyítsa meg.</verse>
				<verse number="33">Jézus egy kissé távolabb vitte a tömegtől, és a fülébe dugta az ujját. Majd a megnyálazott ujjával megérintette a férfi nyelvét.</verse>
				<verse number="34">Ezután feltekintett az égre, felsóhajtott, és ezt mondta: „Effata!” Ez azt jelenti: „Oldódj meg!”</verse>
				<verse number="35">Ekkor a férfinak meggyógyult a hallása, és a nyelve is megoldódott: rendesen tudott beszélni.</verse>
				<verse number="36">Jézus megparancsolta, hogy erről senkinek se beszéljenek. De minél jobban tiltotta, annál inkább terjedt a híre.</verse>
				<verse number="37">Mindenki nagyon csodálkozott a süketnéma gyógyulásán, és ezt mondták: „Milyen jól tesz mindent! A süketek fülét megnyitja, a némák nyelvét pedig megoldja!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Azokban a napokban ismét nagy sokaság gyűlt Jézus köré, de már minden ennivalójuk elfogyott. Ezért Jézus magához hívta a tanítványait:</verse>
				<verse number="2">„Sajnálom ezeket az embereket, mert már három napja velem vannak, és kifogytak minden ennivalóból.</verse>
				<verse number="3">Ha éhesen küldeném haza őket, összeesnének az úton, hiszen sokan közülük elég messziről jöttek.”</verse>
				<verse number="4">A tanítványok ezt felelték: „Lakatlan helyen vagyunk, messze a falvaktól. Hogyan lehetne ennyi embert jóllakatni?”</verse>
				<verse number="5">„Hány kenyeretek van?” — kérdezte Jézus. „Hét” — válaszolták.</verse>
				<verse number="6">Ezután Jézus szólt az embereknek, hogy üljenek le a földre. Majd kezébe vette a hét kenyeret, és miután hálát adott Istennek, darabokra törte, és kezdte osztani a tanítványainak, hogy adják tovább. Ők szét is osztották a sokaság között.</verse>
				<verse number="7">A tanítványoknál volt néhány kisebb hal is. Jézus ezekért is hálát adott Istennek, majd odaadta nekik, hogy azokat is osszák szét.</verse>
				<verse number="8">Mindenki evett, és jól is lakott. Végül összeszedték a maradékot, és a darabokkal hét kosarat töltöttek meg.</verse>
				<verse number="9">Körülbelül négyezer férfi volt ott. Ezután Jézus hazaküldte a sokaságot.</verse>
				<verse number="10">Majd tanítványaival együtt azonnal egy bárkába szállt, és Dalmanuta vidékére ment.</verse>
				<verse number="11">Egyszer farizeusok jöttek hozzá, hogy vitatkozzanak vele, kikérdezzék, és próbára tegyék. Azt kérték, hogy tegyen valami csodát, mutasson nekik mennyei jelt bizonyítékul Istentől.</verse>
				<verse number="12">Jézus a szíve mélyéből felsóhajtott, és ezt mondta: „Miért akar ez a nemzedék mindenáron valamilyen csodás jelt látni?! Igazán mondom: semmiféle csodát nem fognak látni!”</verse>
				<verse number="13">Ezzel otthagyta őket, visszament a bárkába, és elindult a tó túlsó partjára.</verse>
				<verse number="14">A tanítványok eközben elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Csupán egyetlen kenyér volt velük a bárkában.</verse>
				<verse number="15">Jézus nyomatékosan figyelmeztette őket: „Vigyázzatok! Tartsátok távol magatokat a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!”</verse>
				<verse number="16">„Biztosan azért mondta ezt, mert nincs kenyerünk!” — tanakodtak egymás között a tanítványok.</verse>
				<verse number="17">Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért megkérdezte: „Miért aggódtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem értitek?! Ennyire megkeményedett a szívetek?</verse>
				<verse number="18">Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, de nem hallotok? Nem emlékeztek,</verse>
				<verse number="19">hány kosár maradékot gyűjtöttetek össze, amikor az öt kenyeret szétosztottam az ötezernek?” „Tizenkettőt” — válaszolták a tanítványok.</verse>
				<verse number="20">„És amikor a hét kenyeret osztottam szét a négyezer ember között, hány kosár maradékot gyűjtöttetek össze?” „Hetet” — hangzott a válasz.</verse>
				<verse number="21">Majd ismét megkérdezte: „Még mindig nem értitek?!”</verse>
				<verse number="22">Azután megérkeztek Bétsaidába. Ott néhányan egy vakot hoztak Jézushoz, és kérték, hogy érintse meg.</verse>
				<verse number="23">Jézus kézen fogva kivezette őt a faluból, majd a nyálával megkente a vak szemét, rátette a kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?”</verse>
				<verse number="24">A vak felnézett: „Látom az embereket, de olyanok, mintha járkáló fák lennének.”</verse>
				<verse number="25">Jézus ismét rátette a kezét a vak szemére. Amikor a férfi ismét felnézett, és már mindent tisztán és élesen látott: teljesen meggyógyult.</verse>
				<verse number="26">Jézus hazaküldte, és ezt mondta neki: „Még a faluba se menj be!”</verse>
				<verse number="27">Ezután Jézus és a tanítványai Cézárea Filippi vidékén járták a falvakat. Útközben Jézus megkérdezte tőlük: „Mit mondanak rólam az emberek, ki vagyok én?”</verse>
				<verse number="28">Így válaszoltak: „Van, aki azt mondja, hogy Bemerítő János, mások meg Illésnek tartanak. Megint mások azt mondják, hogy valamelyik próféta vagy.”</verse>
				<verse number="29">Ekkor megkérdezte őket: „És ti mit mondotok rólam, ki vagyok én?” Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás!”</verse>
				<verse number="30">Ekkor Jézus szigorúan megparancsolta a tanítványoknak, hogy erről senkinek ne beszéljenek.</verse>
				<verse number="31">Ezután tanítani kezdte őket: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A nép vezetői, a főpapok és a törvénytanítók el fogják utasítani, végül megölik, de három nappal később fel fog támadni.”</verse>
				<verse number="32">Egészen nyíltan beszélt nekik erről. Péter ekkor félrehívta Jézust, szemrehányást tett neki, és helyre akarta igazítani.</verse>
				<verse number="33">De Jézus hátat fordított neki, a tanítványaira nézett, majd ezekkel a szavakkal utasította rendre Pétert: „Takarodj a szemem elől, Sátán! Nem Isten ügyét tartod szem előtt, hanem az emberi érzéseket.”</verse>
				<verse number="34">Ezután Jézus közelebb hívta magához az embereket, meg a tanítványait, és ezt mondta nekik: „Aki engem akar követni, az tagadja meg magát, vegye fel és vigye a keresztjét, úgy kövessen.</verse>
				<verse number="35">Aki meg akarja menteni a lelkét, vagyis az életét, az el fogja veszíteni. De aki értem és az evangéliumért feladja az életét, vagyis a lelkét, az fogja igazán megmenteni.</verse>
				<verse number="36">Mit ér, ha az ember megkapja az egész világot, de elveszíti a saját magát?</verse>
				<verse number="37">Ugyan mit adhat azért, hogy megmentse a lelkét?</verse>
				<verse number="38">Aki most szégyell engem és szavaimat ez előtt a hűtlen és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön az Atya dicsőségében, a szent angyalokkal együtt.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Majd azt mondta: „Igazán mondom, hogy az itt állók közül vannak néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják Isten Királyságát eljönni hatalommal.”</verse>
				<verse number="2">Hat nap múlva Jézus felment egy magas hegyre. Csak Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost vitte magával. Senki más nem volt velük. A hegyen Jézus a tanítványok szeme láttára elváltozott.</verse>
				<verse number="3">A ruhája ragyogott, és olyan fehér lett, amilyet a földön senki sem tud készíteni.</verse>
				<verse number="4">Majd megjelent Illés és Mózes, és beszélgettek vele.</verse>
				<verse number="5">Ekkor Péter Jézushoz fordult: „Mester! Olyan jó itt lenni! Készítsünk három sátrat: egyet neked, egy másikat Mózesnek, egyet meg Illésnek!”</verse>
				<verse number="6">De nem tudta, mit mondjon, mert mindhárman nagyon megrémültek.</verse>
				<verse number="7">Ekkor egy felhő jelent meg fölöttük, és mindnyájukat beborította. A felhőből egy hang hallatszott: „Ő az én szeretett Fiam! Őt hallgassátok, és engedelmeskedjetek neki!”</verse>
				<verse number="8">Mire a három tanítvány körülnézett, már senki mást nem láttak, egyedül csak Jézust.</verse>
				<verse number="9">Miközben lefelé jöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Ne mondjátok el senkinek, amit láttatok, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból!”</verse>
				<verse number="10">Ők nem is szóltak senkinek. Egymás között azonban arról tanakodtak, mit jelent az, hogy feltámadni a halálból.</verse>
				<verse number="11">Majd megkérdezték Jézustól: „Miért mondják a törvénytanítók, hogy a Messiás előtt Illésnek kell eljönnie?”</verse>
				<verse number="12">Jézus ezt válaszolta: „Így van, előbb valóban Illés jön el, hogy mindent helyreállítson. De mit jelent az, hogy az Írás szerint az Emberfiának sokat kell szenvednie, és hogy az emberek el fogják utasítani?</verse>
				<verse number="13">Igazán mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és az emberek kényük-kedvük szerint bántak vele — úgy, ahogyan az Írás mondta róla.”</verse>
				<verse number="14">Amikor visszaértek a többi tanítványhoz, azokat éppen nagy sokaság vette körül, és törvénytanítók vitatkoztak velük.</verse>
				<verse number="15">Amint az emberek meglátták Jézust, elcsodálkoztak, és odafutottak, hogy köszöntsék.</verse>
				<verse number="16">Jézus megkérdezte: „Miről vitatkoztok?”</verse>
				<verse number="17">Egy férfi válaszolt a tömegből: „Mester, elhoztam a fiamat hozzád. Egy olyan szellem lakik benne, amely megnémítja.</verse>
				<verse number="18">Valahányszor ez a szellem megragadja, a fiam a földre zuhan, habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle a gonosz szellemet, de nem voltak képesek rá.”</verse>
				<verse number="19">„Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozzátok ide azt a fiút!” — mondta Jézus.</verse>
				<verse number="20">Odavitték, s amikor a gonosz szellem meglátta Jézust, megrázta a fiút, aki összeesett, és habzó szájjal fetrengett a földön.</verse>
				<verse number="21">Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mennyi ideje van a fiad ebben az állapotban?” Az apa ezt felelte: „Már gyermekkora óta.</verse>
				<verse number="22">Ez a szellem a fiamat sokszor belehajszolta tűzbe-vízbe, hogy megölje. De könyörgök, ha tudsz valamit tenni, szánj meg bennünket, és segíts!”</verse>
				<verse number="23">Jézus így válaszolt: „Azt mondod: »Ha tudsz valamit tenni…«? Minden lehetséges annak, aki hisz.”</verse>
				<verse number="24">A fiú apja sírva felkiáltott: „Igen, hiszek! De segíts, hogy ne maradjon bennem semmi kételkedés!”</verse>
				<verse number="25">Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze körülötte, keményen ráparancsolt a gonosz szellemre: „Te süketséget és némaságot okozó gonosz szellem! Parancsolom, hogy menj ki ebből a fiúból, és többé soha ne térj vissza!”</verse>
				<verse number="26">A gonosz szellem hangosan kiáltozott, megrángatta a fiút, majd kiment belőle. A fiú úgy feküdt a földön, mintha meghalt volna. Olyannyira, hogy többen halottnak is vélték,</verse>
				<verse number="27">de Jézus megfogta a kezét, és talpra állította.</verse>
				<verse number="28">Ezután Jézus bement egy házba. Amikor maguk között voltak, a tanítványai megkérdezték tőle: „Miért nem volt erőnk kiűzni ezt a gonosz szellemet?”</verse>
				<verse number="29">Ő így válaszolt: „Ez a fajta semmi mással nem űzhető ki, csak imádkozással és böjtöléssel.”</verse>
				<verse number="30">Ezután továbbmentek, és Galileán haladtak keresztül. Jézus nem akarta, hogy az emberek megtudják, merre jár,</verse>
				<verse number="31">mert csak a tanítványait akarta tanítani. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát hamarosan kiszolgáltatják azoknak az embereknek, akik meg fogják ölni. Három nappal a halála után azonban fel fog támadni.”</verse>
				<verse number="32">A tanítványok nem értették, hogy miről beszél, de nem merték megkérdezni.</verse>
				<verse number="33">Ezután Kapernaumba mentek. Amikor már a házban voltak, Jézus megkérdezte a tanítványait: „Miről beszélgettetek útközben?”</verse>
				<verse number="34">Egyikük sem mert válaszolni, mert az úton arról vitatkoztak, hogy melyikük a nagyobb.</verse>
				<verse number="35">Akkor Jézus leült, odahívta magához a tizenkettőt, és ezt mondta: „Ha valaki első akar lenni, akkor legyen ő az utolsó, és legyen mindenki más szolgája.”</verse>
				<verse number="36">Azután kézen fogott egy kisgyermeket, és eléjük állította. Majd a karjaival átölelte, és ezt mondta a tanítványoknak:</verse>
				<verse number="37">„Aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben az engem fogad be. Ha pedig engem befogad, akkor azt is befogadja, aki engem elküldött.”</verse>
				<verse number="38">János egyszer ezt mondta Jézusnak: „Mester! Láttuk, hogy valaki a te nevedben űzi ki a gonosz szellemeket az emberekből. De megtiltottuk neki, hogy folytassa, mert nem tartozik közénk.”</verse>
				<verse number="39">„Hagyjátok! — mondta Jézus. — Mert aki az én nevemben tesz csodát, az nem fog mindjárt rosszat mondani rólam.</verse>
				<verse number="40">Aki nincs ellenünk, az velünk van.</verse>
				<verse number="41">Ha valaki inni ad nektek egy pohár vizet csak azért, mert a Messiáshoz tartoztok — igazán mondom nektek —, meg fogja kapni a jutalmát.”</verse>
				<verse number="42">„Ezek a kicsinyek hisznek bennem, de jaj annak, aki miatt közülük akár csak egy is elveszíti a hitét! Az ilyen jobban járna, ha egy malomkövet kötnének a nyakára, és bedobnák a tengerbe, mielőtt ilyen bajt okozna.</verse>
				<verse number="43">Ha a saját kezed vinne bűnbe, inkább vágd le! Jobb, ha elveszted a fél kezedet, de mégis bejutsz az örök életre, mintha megmarad mindkét kezed, és úgy kerülsz a gyehenna olthatatlan tüzére!</verse>
				<verse number="44"></verse>
				<verse number="45">Ha az egyik lábad vinne bűnbe, inkább vágd le! Jobb, ha elveszted a fél lábad, de mégis bejutsz az örök életre, mintha megmarad mindkét lábad, és úgy dobnak a gyehenna elolthatatlan tüzére!</verse>
				<verse number="46"></verse>
				<verse number="47">Ha az egyik szemed visz bűnbe, még azt is inkább vájd ki, és dobd el! Jobb, ha fél szemmel jutsz be Isten Királyságába, mintha mindkét szemed megmarad, és úgy dobnak a gyehenna tüzébe!</verse>
				<verse number="48">Ott örökre a férgek tápláléka lennél, és soha ki nem alvó tűz égetne.</verse>
				<verse number="49">Mert mindenkit tűzzel sóznak meg.</verse>
				<verse number="50">Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan lehet helyrehozni? Legyen bennetek só, és éljetek egymással békességben!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Jézus ezután továbbment Júdea vidékére, a Jordán folyó másik oldalára. Ismét nagy tömeg gyűlt köré, és szokása szerint tanította őket.</verse>
				<verse number="2">Odajött hozzá néhány farizeus is, akik próbára akarták tenni, ezért megkérdezték tőle: „Megengedi-e a Törvény, hogy a férj elváljon a feleségétől?”</verse>
				<verse number="3">Jézus azonban ezt kérdezte: „Mit parancsolt nektek Mózes?”</verse>
				<verse number="4">„Mózes megengedte a férjnek, hogy válólevelet írjon, és elváljon a feleségétől” — válaszolták.</verse>
				<verse number="5">Jézus erre így felelt: „Mózes csak a szívetek keménysége miatt adta ezt a törvényt.</verse>
				<verse number="6">De amikor Isten megteremtette a világot, az embert férfivá és nővé teremtette.</verse>
				<verse number="7">»Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez,</verse>
				<verse number="8">és ketten egy testté válnak.« Ezután tehát már nem kettő, hanem egy.</verse>
				<verse number="9">Amit Isten tett eggyé, azt ember ne válassza szét!”</verse>
				<verse number="10">Később, amikor ismét együtt voltak a házban, a tanítványok tovább kérdezték őt erről.</verse>
				<verse number="11">Jézus ezt mondta: „Az a férfi, aki elválik a feleségétől, és mást vesz feleségül, házasságtörést követ el az első felesége ellen.</verse>
				<verse number="12">Az a feleség, aki elválik a férjétől, és összeházasodik egy másik férfival, szintén házasságtörést követ el.”</verse>
				<verse number="13">Az emberek odavitték Jézushoz a kisgyerekeiket, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban rájuk szóltak, és el akarták őket küldeni.</verse>
				<verse number="14">Amikor Jézus ezt meglátta, megharagudott, és rászólt a tanítványaira: „Engedjétek hozzám jönni a gyerekeket, mert Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak!</verse>
				<verse number="15">Igazán mondom nektek: aki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint a gyerekek, az soha nem jut be oda.”</verse>
				<verse number="16">Ezután egyenként a karjába vette a gyerekeket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.</verse>
				<verse number="17">Jézus már útnak indult, amikor egy férfi odafutott hozzá, térdre borult előtte, és megkérdezte: „Jó Mester! Mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”</verse>
				<verse number="18">Jézus így válaszolt: „Miért mondasz engem jónak? Egyedül csak Isten jó.</verse>
				<verse number="19">Ismered a Törvény parancsait: Ne gyilkolj! Ne kövess el házasságtörést! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!”</verse>
				<verse number="20">A férfi erre így válaszolt: „Mester, én mindezt megtartottam gyerekkorom óta.”</verse>
				<verse number="21">Jézus rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta: „Még egy dolog van, amit meg kell tenned. Menj, add el minden vagyonodat, és amit érte kapsz, oszd szét a szegények között! Akkor majd a Mennyben lesz a kincsed. Azután gyere, és kövess engem!”</verse>
				<verse number="22">Erre a válaszra a férfi arca elkomorult, és szomorúan elment, mert nagyon gazdag volt.</verse>
				<verse number="23">Jézus ekkor végignézett a tanítványain, és ezt mondta nekik: „Milyen nehezen jutnak be Isten Királyságába a gazdagok!”</verse>
				<verse number="24">A tanítványok nagyon megdöbbentek ezen. Ő azonban megerősítette: „Gyermekeim, látjátok, milyen nehéz bemenni Isten Királyságába!</verse>
				<verse number="25">Még egy tevének is könnyebb átmenni a varrótű fokán, mint egy gazdagnak bejutni Isten Királyságába.”</verse>
				<verse number="26">Ezen még jobban elcsodálkoztak, és egymás között azon tanakodtak: „Akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”</verse>
				<verse number="27">Jézus rájuk nézett, és ezt válaszolta: „Az emberek számára ez valóban lehetetlen, de Isten számára nem, mert neki minden lehetséges.”</verse>
				<verse number="28">Péter ekkor azt mondta: „Látod, mi mindent elhagytunk, hogy kövessünk téged.”</verse>
				<verse number="29">Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: mindenki, aki értem és az örömhírért elhagyta otthonát, testvéreit, apját, anyját, gyerekeit, szántóföldjét,</verse>
				<verse number="30">az százszor annyit kap vissza még ebben a világban: otthont, testvért, anyát, gyermekeket, szántóföldeket. Ugyanakkor üldözésben is része lesz, a következő korszakban pedig örök életet kap.</verse>
				<verse number="31">Sokan, akik most az első helyeket foglalják el, akkor majd az utolsók lesznek. Ugyanakkor sokan, akik most az utolsó helyeken vannak, akkor majd az első helyekre kerülnek.”</verse>
				<verse number="32">Jézus vezetésével elindultak Jeruzsálem felé. A tanítványok megrettenve követték, és a többiek is féltek. Útközben Jézus ismét félrehívta a tizenkettőt, és arról beszélt nekik, hogy mi fog vele történni:</verse>
				<verse number="33">„Látjátok, most felmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát majd átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Ők halálra fogják ítélni, majd átadják az idegenek kezébe.</verse>
				<verse number="34">Azok kigúnyolják, leköpik, megkorbácsolják, és végül megölik. Három nappal később azonban fel fog támadni.”</verse>
				<verse number="35">Jakab és János — Zebedeus fiai — Jézushoz fordultak: „Mester, szeretnénk kérni tőled valamit.”</verse>
				<verse number="36">„Mit kívántok?” — kérdezte ő.</verse>
				<verse number="37">„Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen, amikor majd dicsőségesen uralkodni fogsz!” — mondták a testvérek.</verse>
				<verse number="38">Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Képesek vagytok-e kiinni azt a poharat, amelyet nekem ki kell innom? Be tudtok-e merítkezni azzal a bemerítkezéssel, amellyel nekem kell bemerítkeznem?”</verse>
				<verse number="39">A testvérek így válaszoltak: „Igen, meg tudjuk tenni.” Jézus azt felelte: „Igaz, valóban inni fogtok abból a pohárból, amelyet nekem ki kell innom, és ti is be fogtok merítkezni azzal a bemerítkezéssel, amellyel nekem kell bemerítkeznem.</verse>
				<verse number="40">Azt azonban nem én döntöm el, hogy ki ül majd a jobb vagy bal oldalamon. Ezeket a helyeket azok kapják, akiknek a számára Isten elkészítette.”</verse>
				<verse number="41">Amikor a másik tíz tanítvány meghallotta, hogy Jakab és János mit kért, megharagudtak rájuk.</verse>
				<verse number="42">Ekkor Jézus odahívta őket, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy az Izráelen kívüli népek uralkodói zsarnokoskodnak az alattvalóik felett, és az előkelők visszaélnek a hatalmukkal.</verse>
				<verse number="43">Közöttetek azonban ne így legyen! Éppen ellenkezőleg: aki közületek nagy akar lenni, legyen szolgája a többieknek!</verse>
				<verse number="44">Aki pedig az első akar lenni köztetek, az legyen a többiek rabszolgája!</verse>
				<verse number="45">Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és ezáltal sokakat megmentsen.”</verse>
				<verse number="46">Ezután Jerikóba mentek. Jézus, a tanítványai, meg az őket körülvevő nagy tömeg már kifelé haladt a városból, amikor egy vak koldus mellé értek, aki az út szélén ült. Bartimeusnak hívták — ez azt jelenti: Timeus fia.</verse>
				<verse number="47">Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus megy arra, kiabálni kezdett: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”</verse>
				<verse number="48">Sokan rászóltak, hogy maradjon csöndben, de ő annál jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”</verse>
				<verse number="49">Jézus megállt, és azt mondta: „Hívjátok ide!” Szóltak a vaknak, és így biztatták: „Bátorság! Kelj fel, mert Jézus hív!”</verse>
				<verse number="50">Ő még a köpenyét is ledobta magáról, felugrott, és Jézushoz sietett.</verse>
				<verse number="51">Jézus ezt kérdezte tőle: „Mit tegyek veled? Mit kívánsz tőlem?” „Mester, hogy újra lássak!” — válaszolt a vak.</verse>
				<verse number="52">Jézus erre így válaszolt: „Menj el, a hited meggyógyított.” A férfi azonnal visszanyerte a látását, és csatlakozott a Jézust kísérő csoporthoz.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Amikor Jeruzsálem közelébe értek, és az Olajfák hegyénél elérték Bétfagét és Betániát, Jézus előreküldte két tanítványát:</verse>
				<verse number="2">„Menjetek be az előttetek lévő faluba! Amint odaértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha senki sem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide!</verse>
				<verse number="3">Ha valaki megkérdezné: »Miért viszitek el?«, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de hamarosan visszaküldi.”</verse>
				<verse number="4">A tanítványok elmentek, és az utcán egy ház kapuja mellett megtalálták a kikötött szamárcsikót.</verse>
				<verse number="5">Amikor eloldották, néhányan az ott állók közül megkérdezték: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?”</verse>
				<verse number="6">A tanítványok azt válaszolták, amit Jézus mondott nekik, így elengedték őket.</verse>
				<verse number="7">Jézushoz vitték a szamárcsikót, ráterítették a felsőruháikat, ő pedig felült rá.</verse>
				<verse number="8">Ahogy haladt az úton, sokan a felsőruhájukat a földre terítették, Jézus elé. Mások meg a közelben lombos ágakat vágtak le, és azokat is eléje szórták.</verse>
				<verse number="9">A Jézus előtt és mögött vonuló nagy tömeg mind azt kiáltotta: „Hozsánna! Áldott, aki az Örökkévaló nevében jön!</verse>
				<verse number="10">Áldott legyen atyánknak, Dávidnak közeledő királysága! Hozsánna a magasságban Istennek!”</verse>
				<verse number="11">Ezután Jézus bevonult Jeruzsálembe, a Templom területére, és miután mindent megnézett, tizenkét tanítványával együtt kiment Betániába, mivel már későre járt az idő,</verse>
				<verse number="12">Amikor másnap elindultak Betániából, Jézus megéhezett.</verse>
				<verse number="13">Már távolról meglátott egy lombos fügefát. Odament, hogy megnézze, van-e rajta gyümölcs. De csak leveleket talált, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje.</verse>
				<verse number="14">Ekkor azt mondta a fügefának: „Soha többé ne egyen rólad senki gyümölcsöt!” Ezt a tanítványai is hallották.</verse>
				<verse number="15">Ezután bementek Jeruzsálembe. Amikor a Templom területére érkeztek, Jézus kizavarta azokat, akik ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait is.</verse>
				<verse number="16">Azt sem engedte meg, hogy bárki bármit átvigyen a Templom területén.</verse>
				<verse number="17">Majd így tanította őket: „Az Írásban ez áll: »Házam imádság háza lesz minden nép számára.« Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek!”</verse>
				<verse number="18">Amikor a főpapok és a törvénytanítók ezt meghallották, keresni kezdték a módját, hogyan tudnák Jézust elpusztítani. De féltek is tőle, mert az egész nép csodálta a tanítását.</verse>
				<verse number="19">Amikor beesteledett, Jézus a tanítványaival együtt kiment a városból.</verse>
				<verse number="20">Reggel ismét elmentek a fügefa mellett, és látták, hogy az gyökerestől kiszáradt.</verse>
				<verse number="21">Péter felismerte a fát, és ezt mondta: „Mester! Ez az a fügefa, amelyet megátkoztál — nézd, hogy kiszáradt!”</verse>
				<verse number="22">Jézus így válaszolt: „Legyen bennetek Isten hite!</verse>
				<verse number="23">Igazán mondom nektek: Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Menj, és zuhanj a tengerbe!«, és nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik — akkor úgy is lesz.</verse>
				<verse number="24">Ezért mondom nektek: amikor imádságban kértek valamit, higgyétek, hogy az már a tiétek, és akkor valóban meg is fogjátok kapni!</verse>
				<verse number="25">Amikor megálltok imádkozni, és eszetekbe jut, hogy valaki ellen panaszotok van, bocsássatok meg neki, hogy Mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket!”</verse>
				<verse number="26"></verse>
				<verse number="27">Ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor Jézus a Templom területén járt, odajöttek hozzá a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői,</verse>
				<verse number="28">és kérdőre vonták: „Milyen felhatalmazással teszed ezeket? Ki adott neked erre felhatalmazást?”</verse>
				<verse number="29">Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok, akkor megmondom, hogy milyen felhatalmazással teszem mindezt.</verse>
				<verse number="30">Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy emberektől? Válaszoljatok nekem erre!”</verse>
				<verse number="31">Azok meg így tanakodtak egymás között: „Ha azt feleljük, hogy Istentől volt, azt mondhatja rá: »Akkor miért nem hittetek neki?«</verse>
				<verse number="32">De azt mégsem mondhatjuk, hogy csak emberektől volt…”. A vezetők ugyanis féltek a néptől, mert Bemerítő Jánost mindenki prófétának tartotta.</verse>
				<verse number="33">Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket” — felelt nekik Jézus.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Ezután Jézus jelképes történetek segítségével kezdte tanítani őket. Ezt a példázatot mondta nekik: „Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette, elkészítette a szőlőtaposó helyet, és őrtornyot is épített. Majd az egészet gazdálkodóknak adta bérbe, és elutazott egy másik országba.</verse>
				<verse number="2">Szüret idején elküldte egyik szolgáját, hogy hozza el a termésből a tulajdonosnak járó részt.</verse>
				<verse number="3">De a bérlők megfogták a szolgát, megverték, és üres kézzel küldték vissza.</verse>
				<verse number="4">Ezután a gazda egy másik szolgáját küldte el hozzájuk. A bérlők őt is megverték, a fejét betörték, és gyalázatosan bántak vele.</verse>
				<verse number="5">Majd a gazda küldött egy harmadik szolgát is, akit a bérlők meggyilkoltak. Ezután még sok más szolgáját is elküldte. Volt közülük, akit a bérlők megvertek, másokat pedig meggyilkoltak.</verse>
				<verse number="6">Végül a gazda már nem tudott mást küldeni, csak a saját fiát, akit nagyon szeretett. Utoljára tehát őt küldte el, és azt gondolta: »A fiamat talán mégis meg fogják becsülni!«</verse>
				<verse number="7">De a bérlők ezt mondták egymásnak: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!«</verse>
				<verse number="8">Azzal megfogták a fiút, megölték, majd kidobták a szőlőskertből.</verse>
				<verse number="9">Mit gondoltok, mit fog tenni ezután a tulajdonos? Eljön, elpusztítja a bérlőket, a szőlőskertet pedig másoknak adja!</verse>
				<verse number="10">Vagy talán nem olvastátok, mit mond az Írás? »Éppen az a kő lett a sarokkővé, amelyet az építők félredobtak.</verse>
				<verse number="11">Az Örökkévaló tette sarokkővé, mi pedig csodáljuk!«”</verse>
				<verse number="12">A vallási vezetők megértették, hogy ezt a történetet Jézus valójában róluk mondta. Szerették volna letartóztatni, de nem merték, mert féltek a nép haragjától. Így hát otthagyták, és elmentek.</verse>
				<verse number="13">Később a vallási vezetők Jézushoz küldtek néhány férfit a farizeusok és a Heródes-pártiak közül. Az volt a szándékuk, hogy kérdéseikkel csapdába csalják, hátha mond valamit, amit felhasználhatnak ellene.</verse>
				<verse number="14">Ezért megkérdezték: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és Isten útját az igazságnak megfelelően tanítod. Helyes-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”</verse>
				<verse number="15">Jézus azonban átlátott a képmutatásukon, és így válaszolt: „Képmutatók! Megpróbáltok csapdába csalni?! Mutassatok csak egy ezüstpénzt, hadd lássam!”</verse>
				<verse number="16">Kezébe adtak egy érmét, ő pedig ezt kérdezte tőlük: „Kinek a képmása és a felirata van rajta?” Azok válaszoltak: „A császáré.”</verse>
				<verse number="17">„Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — felelte Jézus. Emiatt nagyon elcsodálkoztak Jézuson.</verse>
				<verse number="18">Ezután néhány szadduceus jött Jézushoz. (Ők azok, akik azt tanítják, hogy nincs feltámadás.) Megkérdezték Jézust:</verse>
				<verse number="19">„Mester, Mózes azt parancsolta nekünk, hogy ha egy házas férfi gyermektelenül hal meg, akkor a fiútestvére vegye feleségül a meghalt férfi özvegyét. Így köteles gondoskodni arról, hogy meghalt testvérének mégis legyen utódja.</verse>
				<verse number="20">Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg.</verse>
				<verse number="21">A második feleségül vette a testvére özvegyét, de ő is gyermektelenül halt meg. Majd a harmadik testvérrel is ugyanez történt.</verse>
				<verse number="22">Így a hét testvér sorra feleségül vette az asszonyt, de egyiknek sem született gyermeke. Végül az asszony is meghalt.</verse>
				<verse number="23">A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hét testvérnek a felesége volt!”</verse>
				<verse number="24">Jézus így válaszolt nekik: „Azért vagytok ilyen súlyos tévedésben, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát.</verse>
				<verse number="25">Hiszen a feltámadás után már senki sem nősül meg, sem nem megy férjhez. Akik feltámadnak, olyanok lesznek, mint az angyalok a Mennyben!</verse>
				<verse number="26">Ami pedig a halottak föltámadását illeti, nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten az égő bokornál? Azt mondta: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«.</verse>
				<verse number="27">Márpedig Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké! Tehát, valóban súlyos tévedésben vagytok.”</verse>
				<verse number="28">Volt ott egy törvénytanító is, aki végighallgatta a beszélgetésüket. Mivel látta, hogy Jézus jól megfelelt a szadduceusoknak, megkérdezte tőle, hogy melyik a legfontosabb parancs a Törvényben.</verse>
				<verse number="29">Jézus így felelt: „A legfontosabb parancs ez: »Halld meg, Izráel népe! Istenünk, az Örökkévaló az egyetlen Isten!</verse>
				<verse number="30">Szeresd hát az Örökkévalót, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel és minden erőddel!«</verse>
				<verse number="31">A második legfontosabb parancs pedig ez: »Úgy szeresd embertársadat, mint saját magadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancs.”</verse>
				<verse number="32">A törvénytanító így válaszolt: „Jól mondtad, Mester, hogy az Örökkévaló az egyetlen Isten. Valóban nincs más rajta kívül.</verse>
				<verse number="33">Minden véres- és égőáldozatnál fontosabb, hogy az Örökkévalót, Istenünket egész szívünkkel, gondolkodásunkkal és minden erőnkkel szeressük, meg az is, hogy úgy szeressük embertársainkat, mint saját magunkat.”</verse>
				<verse number="34">Jézus látta, hogy a törvénytanító belátásra jutott, és ezt mondta neki: „Nem vagy messze Isten Királyságától.” Ezután senki sem mert több kérdést feltenni Jézusnak.</verse>
				<verse number="35">Amikor Jézus a Templom területén tanított, felvetett egy kérdést: „Hogyan mondhatják a törvénytanítók, hogy a Messiás Dávid fia?</verse>
				<verse number="36">Hiszen maga Dávid mondta a Szent Szellem által: »Így szólt Uramhoz az Örökkévaló: Ülj mellém jobb felől, amíg ellenségeidet hatalmad alá kényszerítem!«</verse>
				<verse number="37">Dávid Urának nevezi a Messiást, de akkor hogyan lehet a Messiás Dávidnak a fia?” A nagy sokaság örömmel hallgatta Jézust.</verse>
				<verse number="38">Amikor tanított, Jézus ezt mondta: „Óvakodjatok azoktól a törvénytanítóktól, akik szeretnek előkelő ruhában járni; szívesen veszik, ha tisztelettel köszöntik őket az utcán;</verse>
				<verse number="39">szeretik elfoglalni a legelőkelőbb helyeket a zsinagógában, és az ünnepi vacsorákon;</verse>
				<verse number="40">kiforgatják az özvegyasszonyokat a vagyonukból; és a látszat kedvéért hosszasan imádkoznak. Ők fogják a legsúlyosabb ítéletet kapni.”</verse>
				<verse number="41">Jézus leült a templomi persellyel szemben, és figyelte, hogyan dobják bele adományaikat az emberek. Sokan a gazdagok közül nagy összegeket adtak.</verse>
				<verse number="42">Majd jött egy szegény özvegyasszony, aki csak egy kevés aprópénzt dobott bele.</verse>
				<verse number="43">Jézus ekkor magához hívta tanítványait, és ezt mondta: „Igazán mondom, hogy ez az özvegyasszony többet dobott a perselybe, mint bárki más.</verse>
				<verse number="44">A többiek mind a fölöslegükből adakoztak. Ő pedig nagy szegénysége ellenére mindent odaadott, amije csak volt, még a betevő falatjára való pénzét is.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Amikor Jézus már kifelé ment a Templom területéről, egyik tanítványa megszólította: „Mester! Nézd, milyen hatalmas kövek, micsoda épületek!”</verse>
				<verse number="2">Jézus ezt felelte: „Nézd meg jól ezeket a nagy épületeket! Itt kő kövön nem marad, mert mindent porig fognak rombolni.”</verse>
				<verse number="3">Ezután leült az Olajfák hegyén, ahonnan jól lehetett látni a Templomot. Csak Péter, Jakab, János és András volt mellette, akik megkérdezték:</verse>
				<verse number="4">„Mondd meg nekünk, mikor fog ez megtörténni! Milyen jelek fogják mutatni, amikor mindezeknek be kell teljesülniük?”</verse>
				<verse number="5">Akkor Jézus így tanította őket: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket!</verse>
				<verse number="6">Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják, hogy én vagyok a Messiás, és sokakat félrevezetnek.</verse>
				<verse number="7">Fogjátok hallani a háborúk zaját, és fogtok híreket hallani a távolban zajló háborúkról is, de ne rémüljetek meg! Ezeknek meg kell történniük, mielőtt a vég valóban elérkezik.</verse>
				<verse number="8">Egyik nép a másikra támad, és egyik ország a másik ellen fog harcolni. Földrengések és éhínségek lesznek különböző helyeken. De mindez még csak a »szülési fájdalmak« kezdetét jelzi.</verse>
				<verse number="9">Vigyázzatok magatokra, mert amiatt, hogy hozzám tartoztok, le fognak tartóztatni és bíróság elé állítanak benneteket, megvernek a zsinagógákban; és kormányzók, meg királyok elé állítanak! Akkor majd nekik is tanúskodjatok rólam!</verse>
				<verse number="10">Előbb azonban szükséges, hogy minden népnek hirdessék az örömüzenetet.</verse>
				<verse number="11">Amikor majd elhurcolnak, és bíróság elé állítanak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok. Amit Isten abban a helyzetben a szátokba ad, azt mondjátok, mert valójában nem ti fogtok beszélni, hanem a Szent Szellem szól majd rajtatok keresztül.</verse>
				<verse number="12">Abban az időben halálra adja testvér a testvérét, és apa a gyermekét. Sőt, a gyermekek is szüleik ellen fordulnak, és megöletik őket.</verse>
				<verse number="13">Mindenki gyűlölni fog benneteket amiatt, hogy a nevemet viselitek. De aki mindvégig állhatatosan kitart, az üdvözül.</verse>
				<verse number="14">Amikor majd látjátok, hogy az az utálatos dolog, amely gyilkol és pusztít, ott áll, ahol nem lenne szabad — aki olvassa, értse meg, hogy ez mit jelent! —, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe!</verse>
				<verse number="15">Mindenki késedelem nélkül fusson el! Aki éppen felment a háza lapos tetejére, vissza se menjen a házba, hogy onnan elvigyen valamit!</verse>
				<verse number="16">Aki a mezőn van, ne forduljon vissza a ruhájáért se!</verse>
				<verse number="17">Jaj a gyermeket váró asszonyoknak és a szoptatós anyáknak azokban a napokban!</verse>
				<verse number="18">Imádkozzatok, hogy mindez ne télen történjen!</verse>
				<verse number="19">Akkor olyan nehéz és keserves időszakot kell átélnetek, amilyen még nem volt a világ teremtése óta, és nem is lesz többé.</verse>
				<verse number="20">Ha Isten meg nem rövidítené azt az időszakot, bizony senki sem élné túl. De azoknak a kedvéért, akiket ő kiválasztott, megrövidítette azt az időt.</verse>
				<verse number="21">Ha akkor valaki azt mondja nektek: »Nézzétek, itt a Messiás!«, vagy: »Nézzétek, ott van!«, ne higgyetek neki!</verse>
				<verse number="22">Mert hamis messiások és hamis próféták lépnek elő, akik nagy csodákat és jeleket tesznek, hogy becsapják, ha lehet, még Isten választottait is.</verse>
				<verse number="23">De ti vigyázzatok, hiszen én előre figyelmeztettelek titeket!</verse>
				<verse number="24">Abban az időben, a nyomorúság ideje után »elsötétül a Nap, a Hold sem világít többé,</verse>
				<verse number="25">lehullnak az égről a csillagok, s az égben lévő hatalmak is meginognak.«</verse>
				<verse number="26">Akkor majd mindenki meglátja az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel.</verse>
				<verse number="27">Elküldi az angyalokat, hogy gyűjtsék össze a választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég széléig.</verse>
				<verse number="28">Értsétek meg, amire a fügefa tanít! Amikor kizöldül az ága, és új leveleket hajt — tudjátok, hogy már közel a nyár.</verse>
				<verse number="29">Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyekről beszéltem. Amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudhatjátok, hogy ő már közel van, szinte az ajtó előtt.</verse>
				<verse number="30">Igazán mondom nektek: ez a nemzet el nem múlik, amíg mindezek a dolgok be nem teljesednek.</verse>
				<verse number="31">Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: örökké érvényes marad.</verse>
				<verse number="32">Arról a napról és óráról azonban senki sem tudja, mikor érkezik el, sem az angyalok a mennyben, sem a Fiú, csak az Atya.</verse>
				<verse number="33">Vigyázzatok hát, és legyetek mindig készen, mert nem tudjátok, mikor jön el az a nap és az az óra!</verse>
				<verse number="34">Olyan ez, mint mikor valaki elhagyja otthonát, és hosszú útra indul. A házat a szolgáira bízza, és mindegyiküknek külön-külön megszabja a feladatát, s a kaput őrző szolgának is megparancsolja, hogy éberen őrködjön.</verse>
				<verse number="35">Maradjatok hát ti is éberek, mert nem tudjátok, mikor jön vissza a ház ura: este, éjfélkor, hajnali kakasszóra, vagy reggel!</verse>
				<verse number="36">Ha hirtelen megérkezik, nehogy alva találjon titeket!</verse>
				<verse number="37">Amit most nektek mondok, mindenki másnak is mondom: »Maradjatok éberek!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Már csak két nap volt hátra a Páska és a Kovásztalan kenyerek ünnepéig. A főpapok és a törvénytanítók keresték a módját, hogy Jézust titokban letartóztassák és kivégeztessék.</verse>
				<verse number="2">Ezt mondták: „Ne az ünnep alatt fogjuk el, nehogy zavargás törjön ki a nép között!”</verse>
				<verse number="3">Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett. Amikor helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki valódi nárdusolajból készült, igen drága illatszert hozott magával. Az asszony összetörte az alabástrom illatszertartót, és a nárdusolajat Jézus fejére öntötte.</verse>
				<verse number="4">Néhányan felháborodtak ezen, és így tanakodtak egymás között: „Miért kellett így elpazarolni ezt a drága illatszert?</verse>
				<verse number="5">El lehetett volna adni több mint háromszáz ezüstpénzért, az árát pedig szétosztani a szegények között.” És megharagudtak az asszonyra.</verse>
				<verse number="6">Jézus azonban ezt mondta nekik: „Hagyjátok őt, ne bántsátok, hiszen jót tett velem!</verse>
				<verse number="7">Szegények mindig lesznek köztetek, bármikor tehettek jót velük, de én nem leszek mindig veletek.</verse>
				<verse number="8">Ez az asszony megtette, amit tehetett: előre megkente testemet a temetésre.</verse>
				<verse number="9">Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömüzenetet, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”</verse>
				<verse number="10">A tizenkét tanítvány közül az egyik, Júdás Iskáriótes elment a főpapokhoz, hogy segítségükre legyen Jézust elfogni.</verse>
				<verse number="11">Azok nagyon megörültek, és pénzt ígértek Júdásnak. Ő pedig ettől kezdve kereste a megfelelő alkalmat, hogy Jézust a kezükbe adja.</verse>
				<verse number="12">A Kovásztalan kenyerek ünnepének első napja volt, amelyen a páskabárányt feláldozzák. Tanítványai megkérdezték Jézust: „Hol készítsük el számodra a Páska-vacsorát?”</verse>
				<verse number="13">Ő akkor elküldte két tanítványát: „Menjetek be a városba, ott találkoztok majd egy férfival, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt!</verse>
				<verse number="14">Ahová bemegy, mondjátok a ház gazdájának: »A Mester kérdezi, hogy hol van az a vendégszoba, ahol megtarthatja a Páska ünnepét a tanítványaival.«</verse>
				<verse number="15">Ő majd mutat nektek egy nagy szobát a ház felső emeletén, amely be van rendezve. Ott készítsétek el!”</verse>
				<verse number="16">A két tanítvány bement a városba. Mindent pontosan úgy találtak, ahogyan Jézus mondta, és előkészítették a vacsorát.</verse>
				<verse number="17">Mikor beesteledett, Jézus is megérkezett a többi tanítványával,</verse>
				<verse number="18">és letelepedtek az asztal körül. Vacsora közben Jézus megszólalt: „Igazán mondom nektek: egyikőtök, aki velem eszik, el fog árulni engem.”</verse>
				<verse number="19">A tanítványok nagyon elszomorodtak, és egymás után kérdezték: „Ugye, nem én vagyok az?!”</verse>
				<verse number="20">Ő így válaszolt: „Közületek, a tizenkettő közül az egyik, aki velem együtt mártogatja kenyerét a tálba.</verse>
				<verse number="21">Az Emberfia elmegy, ahogyan meg van írva róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem születik!”</verse>
				<verse number="22">Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Ezt mondta: „Vegyetek belőle! Ez az én testem!”</verse>
				<verse number="23">Azután egy pohár bort vett a kezébe, s miután hálát adott Istennek, odaadta a tanítványainak.</verse>
				<verse number="24">Közben ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, amely által az Új Szövetség érvénybe lép — s amely sokakért fog kiömleni.</verse>
				<verse number="25">Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből mindaddig, amikor majd újból iszom veletek Isten Királyságában.”</verse>
				<verse number="26">Ezután a zsoltárokat énekelve kimentek az Olajfák hegyére.</verse>
				<verse number="27">Jézus ezt mondta nekik: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás: »Megölöm a pásztort, és szétszóródnak a juhok.«</verse>
				<verse number="28">De miután feltámadtam, Galileába megyek, és előbb fogok odaérni, mint ti.”</verse>
				<verse number="29">Péter ezt mondta: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!”</verse>
				<verse number="30">Jézus így felelt neki: „Igazán mondom neked: ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”</verse>
				<verse number="31">Péter azonban hevesen fogadkozott: „Ha veled együtt kell is meghalnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.” A többi tanítvány is ugyanezt mondta.</verse>
				<verse number="32">Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!” — mondta nekik.</verse>
				<verse number="33">De Pétert, Jakabot és Jánost maga mellé vette. Ekkor nagyon szomorú és zaklatott lett,</verse>
				<verse number="34">és ezt mondta nekik: „Olyan nehéz a lelkem, hogy majdnem megöl a szomorúság. Várjatok meg itt, de ne aludjatok el!”</verse>
				<verse number="35">Ezután kissé előrement, arccal a földre borult, és azért imádkozott, hogy ha lehetséges, ne kelljen átélnie azt a nehéz időt.</verse>
				<verse number="36">Így imádkozott: „Abba, Atyám! Neked minden lehetséges. Kérlek, vidd el tőlem ezt a poharat! De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!”</verse>
				<verse number="37">Ezután visszament a tanítványokhoz, de azok közben elaludtak. „Simon, mégis elaludtál?! — szólt Péternek. — Még egy órát sem tudtál velem együtt ébren maradni?</verse>
				<verse number="38">Ne aludjatok, hanem imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert szellem készséges, de az emberi természet gyenge.”</verse>
				<verse number="39">Ezután Jézus megint elment, és ugyanúgy imádkozott, mint előzőleg.</verse>
				<verse number="40">Amikor visszament hozzájuk, ismét alva találta őket, mert képtelenek voltak nyitva tartani a szemüket. Nem tudtak mit felelni Jézusnak.</verse>
				<verse number="41">Amikor harmadszorra ment vissza, ezt mondta nekik: „Még mindig alszotok és pihentek? Elég! Itt az ideje, hogy az Emberfiát kiszolgáltassák a bűnösöknek.</verse>
				<verse number="42">Keljetek fel, és menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem.”</verse>
				<verse number="43">Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány közül az egyik. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői küldtek.</verse>
				<verse number="44">Júdás, az áruló előre megbeszélte velük, miről ismerik meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit csókkal köszöntök, azt fogjátok el, és őrizet alatt vezessétek el!”</verse>
				<verse number="45">Júdás tehát egyenesen odalépett Jézushoz, és köszöntötte: „Mester!” — azután üdvözlésül arcon csókolta.</verse>
				<verse number="46">Akkor a fegyveresek megragadták és letartóztatták Jézust.</verse>
				<verse number="47">Az egyik tanítvány, aki ott állt Jézus mellett, ekkor kirántotta a kardját, rávágott a főpap szolgájára, de csak a fülét vágta le.</verse>
				<verse number="48">Jézus azt mondta a fegyvereseknek: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, mintha rabló lennék?!</verse>
				<verse number="49">Hiszen minden nap ott voltam közöttetek a Templom területén, és tanítottam, mégsem fogtatok el. De ennek így kellett lennie, hogy beteljesedjen, amit az Írások mondanak.”</verse>
				<verse number="50">A tanítványai ekkor mind otthagyták Jézust, és futva menekültek.</verse>
				<verse number="51">Volt Jézus követői között egy fiatalember is, akin csak egy hosszú vászoning volt. A fegyveresek őt is megragadták, hogy elfogják,</verse>
				<verse number="52">de a fiatalember inkább a kezükben hagyta az ingét, és meztelenül futott el.</verse>
				<verse number="53">Ezután a főpap házához vezették Jézust. Odagyűltek a többi főpapok, a nép vezetői és a törvénytanítók is mind.</verse>
				<verse number="54">Péter távolról követte Jézust, egészen a főpap udvarába. Az őrökkel együtt ő is a tűz mellé ült melegedni.</verse>
				<verse number="55">A főpapok és a Főtanács többi tagja mind ürügyet kerestek, hogy Jézust halálra ítélhessék. Olyan férfiakat kerestek, akik hajlandók voltak ellene tanúskodni, de nem találtak olyan okot, amely alapján elítélhették volna.</verse>
				<verse number="56">Sok hamis tanú vádolta Jézust, de a vallomásaik nem egyeztek meg egymással.</verse>
				<verse number="57">Végül jött két hamis tanú, akik azt állították:</verse>
				<verse number="58">„Hallottuk, amikor ez az ember azt mondta: »Lerombolom a Templomot, amelyet emberek építettek, és három nap alatt felépítek egy másikat, amelyet nem emberi kéz épít.«”</verse>
				<verse number="59">— de még így sem egyezett, amit mondtak.</verse>
				<verse number="60">Ekkor fölállt a főpap, és megkérdezte Jézust: „Miért nem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?”</verse>
				<verse number="61">Jézus azonban nem szólt egy szót sem. Ekkor a főpap megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az Isten Fia?”</verse>
				<verse number="62">Jézus így válaszolt neki: „Én vagyok. Meglátjátok majd az Emberfiát, amint ott ül Isten jobbján, és eljön az ég felhőivel.”</verse>
				<verse number="63">A főpap ekkor megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még több tanúra?!</verse>
				<verse number="64">Hallottátok, hogy gyalázta Istent! Hogyan határoztok?” Ekkor mindannyian úgy ítéltek, hogy Jézus bűnös, és megérdemli a halált.</verse>
				<verse number="65">Néhányan leköpködték, majd letakarták az arcát, és ököllel ütötték. Közben így gúnyolták: „Na, most prófétálj!” Ezután a szolgák is ütni kezdték.</verse>
				<verse number="66">Ezalatt Péter még mindig ott volt az udvarban. Egyszer csak arra jött a főpap egyik fiatal szolgálólánya.</verse>
				<verse number="67">Meglátta a tűznél melegedő Pétert, közelebb ment hozzá, szemügyre vette, és azt mondta: „Te is azzal a názáreti Jézussal voltál.”</verse>
				<verse number="68">Péter azonban letagadta: „Nem tudom, és nem is értem, miről beszélsz!” Azzal kiment a kapu közelébe, és ekkor a kakas megszólalt.</verse>
				<verse number="69">Amikor a szolgálólány újra találkozott Péterrel, így szólt a többiekhez: „Ez is közéjük tartozik!”</verse>
				<verse number="70">De Péter ezt ismét letagadta. Kis idő múlva az ott állók megszólították Pétert: „Biztos, hogy közéjük tartozol, hiszen te is galileai vagy.”</verse>
				<verse number="71">Péter ekkor átok alatt megesküdött, hogy igazat mond: „Nem is ismerem azt az embert, akiről beszéltek!”</verse>
				<verse number="72">Ebben a pillanatban másodszor is kukorékolt a kakas. Akkor Péter visszaemlékezett Jézus szavaira: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem” — és sírva fakadt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Amint felvirradt a reggel, a főpapok, a nép vezetői, a törvénytanítók, az egész Főtanács együttesen határozatot hozott. Megkötözték Jézust, elvitték Pilátushoz, és átadták neki.</verse>
				<verse number="2">Pilátus megkérdezte Jézust: „Te vagy a zsidók királya?” „Igen, ahogy mondod” — válaszolta ő.</verse>
				<verse number="3">A főpapok sok vádat hoztak fel Jézus ellen,</verse>
				<verse number="4">ezért Pilátus újból megkérdezte őt: „Nem felelsz semmit? Látod, mennyi mindennel vádolnak téged?!”</verse>
				<verse number="5">De Jézus továbbra sem válaszolt a vádakra. Pilátus ezen nagyon csodálkozott.</verse>
				<verse number="6">A Páska ünnepén a helytartó — szokás szerint — minden évben szabadon engedett egy foglyot a nép kívánságára.</verse>
				<verse number="7">Volt ott akkor egy Barabbás nevű fogoly a börtönben. Azokkal együtt börtönözték be, akik a lázadás idején gyilkoltak is.</verse>
				<verse number="8">Az összegyűlt sokaság Pilátus elé járult, és kérte, hogy a szokás szerint engedjen szabadon egy foglyot.</verse>
				<verse number="9">Pilátus megkérdezte: „Akarjátok-e, hogy a zsidók királyát engedjem el?”</verse>
				<verse number="10">Tudta ugyanis, hogy a főpapok féltékenységből szolgáltatták ki neki Jézust.</verse>
				<verse number="11">De a főpapok rábeszélésére az emberek inkább Barabbás szabadon bocsátását kérték.</verse>
				<verse number="12">Ezután Pilátus újból megkérdezte őket: „Hát azzal mit tegyek, akit ti a zsidók királyának neveztek?”</verse>
				<verse number="13">Az emberek így kiabáltak: „Feszítsd keresztre!”</verse>
				<verse number="14">Pilátus megkérdezte: „Miért? Mi rosszat tett?” De azok csak még hangosabban ordították: „Feszítsd keresztre!”</verse>
				<verse number="15">Mivel Pilátus eleget akart tenni a nép kívánságának, szabadon engedte Barabbást. Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre — így végezzék ki.</verse>
				<verse number="16">A katonák bevezették Jézust a helytartói palota belső udvarába, és összehívták az egész csapatot.</verse>
				<verse number="17">Jézusra bíborszínű köpenyt adtak, majd tövises ágakból koszorút fontak, és a fejébe nyomták.</verse>
				<verse number="18">Azután így csúfolták: „Éljen a zsidók királya!”</verse>
				<verse number="19">Majd nádszállal ütögették a fejét, leköpdösték, és gúnyolódva térdet hajtottak előtte.</verse>
				<verse number="20">Végül levették róla a bíbor köpenyt, ismét ráadták a saját ruháit, majd elvezették, hogy megfeszítsék.</verse>
				<verse number="21">Útközben szembe jött velük egy férfi, aki éppen a földjéről tért vissza. Simonnak hívták, és Cirénéből származott, ő volt Alexander és Rufusz apja. Simont a katonák arra kényszerítették, hogy Jézus helyett vigye a keresztfát.</verse>
				<verse number="22">Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”.</verse>
				<verse number="23">Ott mirhával kevert bort kínáltak Jézusnak, de ő nem akarta meginni.</verse>
				<verse number="24">Ezután keresztre feszítették, a ruháit pedig szétosztották, és kisorsolták egymás között.</verse>
				<verse number="25">Reggel kilenc óra volt, amikor megfeszítették.</verse>
				<verse number="26">Felirat is volt a kereszten, ez mutatta, miért ítélték el: „ a zsidók királya”.</verse>
				<verse number="27">Jézussal együtt két rablót is megfeszítettek, egyiket a bal, másikat pedig a jobb oldalán.</verse>
				<verse number="28"></verse>
				<verse number="29">A járókelők gúnyolták és szidalmazták Jézust. Fejüket csóválva mondták: „Szóval, te vagy, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra felépíted?!</verse>
				<verse number="30">Akkor most gyere le a keresztről, és mentsd meg magad!”</verse>
				<verse number="31">A főpapok és a törvénytanítók szintén gúnyolták Jézust, és ezt mondták egymásnak: „Másokat megmentett, magát mégsem tudja megmenteni!</verse>
				<verse number="32">Ha tényleg ő a Messiás, Izráel királya, akkor most szálljon le a keresztről, majd akkor hiszünk benne!” Még azok is szidalmazták, akiket vele együtt feszítettek meg.</verse>
				<verse number="33">Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet.</verse>
				<verse number="34">Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „ Elói, Elói, lámá sabaktáni? ” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”</verse>
				<verse number="35">Néhányan, akik ott álltak, hallották, és ezt mondták: „Halljátok? Illést hívja!”</verse>
				<verse number="36">Egyikük gyorsan elfutott, ecetbe mártott egy szivacsot, felszúrta egy nádszál végére, majd Jézusnak nyújtotta, hogy igyon, és ezt mondta: „Lássuk, eljön-e érte Illés, hogy levegye a keresztről!”</verse>
				<verse number="37">Ekkor Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte a lelkét.</verse>
				<verse number="38">Ebben a pillanatban a Templom belsejében a függöny fölülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt.</verse>
				<verse number="39">A római százados, aki ott állt a kereszttel szemben, látva, hogy Jézus hogyan halt meg, így szólt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”</verse>
				<verse number="40">Volt ott néhány asszony, akik távolról figyelték, mi történik. Köztük volt Mária, a kis Jakab és József anyja, és a magdalai Mária, meg Salómé,</verse>
				<verse number="41">akik más asszonnyal együtt követték és szolgálták Jézust Galileában, s vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="42">Mivel az a nap az előkészület napja, azaz a szombat előtti nap volt, és mivel már közeledett az este,</verse>
				<verse number="43">az Arimátiából való József bátran Pilátushoz ment, és elkérte tőle Jézus holttestét. Ez a József a Főtanács tagja volt, és az emberek nagyon tisztelték. Ő is várta Isten Királyságának eljövetelét.</verse>
				<verse number="44">Pilátus nem akarta elhinni, hogy Jézus ilyen hamar meghalt. Ezért magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy valóban meghalt-e már.</verse>
				<verse number="45">Amikor a százados jelentette neki, hogy valóban így van, Pilátus megparancsolta, hogy adják át a holttestet Józsefnek.</verse>
				<verse number="46">József lenvásznat vásárolt, azután levette Jézus holttestét a keresztről, és a vászonba göngyölve elhelyezte egy sziklasírba. Ezután a nagy zárókövet a sír bejárata elé gördítették.</verse>
				<verse number="47">Mária, József anyja és a magdalai Mária látták, hogy hová tették Jézus testét.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Miután elmúlt a szombat, Mária, a Jakab anyja és a magdalai Mária, meg Salómé illatszereket vásároltak, hogy megkenjék Jézus holttestét.</verse>
				<verse number="2">A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz.</verse>
				<verse number="3">Közben azt kérdezték egymástól: „Ki fogja elgördíteni nekünk azt a súlyos zárókövet a sír bejáratáról?”</verse>
				<verse number="4">Amikor odaértek, látták, hogy valaki már elgördítette a követ, pedig az igen nagy és súlyos volt.</verse>
				<verse number="5">Amikor beléptek a sziklasírba, nagyon megrémültek, mert a jobb oldalon egy fehér ruhás fiatal férfi ült.</verse>
				<verse number="6">Ő így biztatta őket: „Ne féljetek! Tudom, hogy a názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nézzétek, itt a hely, ahová letették a testét, de már nincs itt, mert feltámadt!</verse>
				<verse number="7">Menjetek hát, és mondjátok el a tanítványainak és Péternek is, hogy Jézus előttetek fog Galileába menni. Ott majd meglátjátok őt, pontosan úgy, ahogy előre megmondta.”</verse>
				<verse number="8">Az asszonyok ezután kimentek, és elfutottak onnan, mert annyira megdöbbentek, hogy remegtek. Nem is merték elmondani ezeket senkinek, úgy megijedtek.</verse>
				<verse number="9">Miután a hét első napjának kezdetén feltámadt, Jézus először a magdalai Máriának jelent meg, akiből korábban hét gonosz szellemet űzött ki.</verse>
				<verse number="10">Mária azonnal elment, és elmondta ezt Jézus tanítványainak, akik gyászolták és siratták Jézust.</verse>
				<verse number="11">Elmondta nekik, hogy Jézus él, és hogy ő találkozott is vele, de a tanítványok nem hittek neki.</verse>
				<verse number="12">Ezután Jézus más alakban jelent meg két tanítványának, akik éppen vidékre mentek.</verse>
				<verse number="13">Ez a két tanítvány visszatért Jeruzsálembe, és hírt adott a többieknek. De azok nekik sem hitték el, hogy Jézus feltámadt.</verse>
				<verse number="14">Később Jézus megjelent a tizenegy tanítványának is, amikor éppen az asztalnál ültek, és ettek. Szemükre vetette, hogy mennyire hitetlenek és keményszívűek: hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták őt.</verse>
				<verse number="15">Majd ezt mondta nekik: „Menjetek el a világ minden részére, és hirdessétek az örömüzenetet mindenkinek!</verse>
				<verse number="16">Aki hisz és bemerítkezik, az üdvözülni fog. De aki nem hisz, az kárhoztató ítélet alá kerül.</verse>
				<verse number="17">Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják követni: a nevemben gonosz szellemeket űznek ki; új nyelveken szólnak;</verse>
				<verse number="18">kígyókat fognak meg, vagy halálos mérget isznak, de az sem nem árt nekik; ráteszik a kezüket a betegekre, azok pedig meggyógyulnak.”</verse>
				<verse number="19">Miután az Úr Jézus beszélt a tanítványaival, felvitték a Mennybe, és ott Isten jobb oldalára ült.</verse>
				<verse number="20">Az apostolok pedig elmentek, és mindenhol kihirdették Isten üzenetét. Az Úr együttműködött velük, és hitelesítette az üzenetet természetfeletti jelekkel, amelyek kísérték az üzenet hirdetését.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="42">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Sokan próbáltak már beszámolni azokról a dolgokról, amelyek közöttünk történtek, s amelyek által Isten terve megvalósult.</verse>
				<verse number="2">Ugyanazokat írták le, amelyekről mi is hallottunk azoktól, akik kezdettől fogva a saját szemükkel látták mindezt, és akik hirdették Isten üzenetét.</verse>
				<verse number="3">Jómagam kezdettől fogva mindennek gondosan utána jártam, s úgy gondoltam, hogy szép rendben én is írásba foglalom mindezeket egy könyvben a számodra, tisztelt Teofilus.</verse>
				<verse number="4">Így majd meggyőződhetsz azoknak a dolgoknak a hitelességéről, amelyekre tanítottak téged.</verse>
				<verse number="5">Abban az időben, amikor Heródes volt Júdea királya, élt egy Zakariás nevű pap, aki szolgálati beosztása szerint Abijá csoportjához tartozott. Felesége, Erzsébet is Áron családjából származott.</verse>
				<verse number="6">Isten elfogadta és kedvelte Zakariást és Erzsébetet, akik minden tekintetben az Örökkévaló parancsai és rendelkezései szerint, feddhetetlenül és igazságosan éltek.</verse>
				<verse number="7">Gyermekük azonban nem született, mivel Erzsébet meddő volt, s abban az időben már mind a ketten idősek voltak.</verse>
				<verse number="8">Zakariás a saját papi csoportjában szolgált Isten előtt a Templomban. Történt egyszer, hogy amikor az ő csoportjára került a sor,</verse>
				<verse number="9">a szokásos sorshúzás őt jelölte ki, hogy bemenjen az Örökkévaló Templomába, és ott illatáldozatot mutasson be.</verse>
				<verse number="10">Miközben Zakariás a Templomban az áldozati szertartást végezte — a nép pedig kint imádkozott —,</verse>
				<verse number="11">az Örökkévaló egyik angyala megjelent az illatáldozati oltár jobb oldalán.</verse>
				<verse number="12">Zakariás nagyon megdöbbent, és félelem fogta el.</verse>
				<verse number="13">Az angyal azonban így bátorította: „Ne félj Zakariás, mert Isten meghallgatta az imádságodat! Feleséged, Erzsébet fiút fog szülni neked, akit nevezz Jánosnak!</verse>
				<verse number="14">Megszületésekor ujjongó öröm tölt be téged, és sokan fognak veled együtt örülni a megérkezésének,</verse>
				<verse number="15">mert ez a fiú Isten nagy embere lesz! Nem szabad bort vagy más részegítő italt innia, és már az édesanyja méhétől kezdve be fogja tölteni a Szent Szellem.</verse>
				<verse number="16">Izráel népéből sokakat visszatérít majd az Örökkévalóhoz, Istenükhöz.</verse>
				<verse number="17">Ez a fiú az Úr előtt fog menni az Illés szellemével és erejével, hogy az apák szívét a gyermekeikhez fordítsa, hogy az engedetleneket bölcs és igazságos gondolkozásúvá tegye, és hogy az Örökkévaló számára felkészítse a népet.”</verse>
				<verse number="18">Zakariás így válaszolt az angyalnak: „Hogyan bizonyosodhatok meg felőle, hogy mindez valóban be fog teljesedni, hiszen öreg vagyok, és feleségem is idős már.”</verse>
				<verse number="19">Az angyal azt felelte: „Én Gábriel vagyok, aki mindig Isten előtt állok, hogy szolgálatára legyek. Ő küldött hozzád, hogy beszéljek veled, és elhozzam ezt az örömhírt.</verse>
				<verse number="20">De jól jegyezd meg: most megnémulsz, és mindaddig nem tudsz beszélni, amíg ez meg nem történik, mivel nem hittél a szavamnak. Amit pedig mondtam, az a maga idejében maradéktalanul be fog teljesedni.”</verse>
				<verse number="21">Az emberek ezalatt várták Zakariást, és csodálkoztak, hogy miért marad olyan sokáig a Templomban.</verse>
				<verse number="22">Amikor végre kijött, nem tudott egy szót sem szólni, csak a kezével intett. Ekkor megértették, hogy látomást látott.</verse>
				<verse number="23">Amikor pedig letelt a szolgálata, hazament.</verse>
				<verse number="24">Nem sokkal ezután Erzsébet áldott állapotba került, s a következő öt hónapban ki sem mozdult a házukból. Ezt mondta:</verse>
				<verse number="25">„Hát így tett velem az Örökkévaló, amikor rám tekintett, és elvette meddőségem szégyenét!”</verse>
				<verse number="26">Később, amikor Erzsébet már terhessége hatodik hónapjában volt, Isten elküldte Gábriel angyalt a galileai Názáretbe egy szűzhöz, kit Máriának hívtak. Ezt a leányt egy József nevű férfi — aki Dávid király leszármazottja volt — már eljegyezte magának feleségül, de még nem házasodtak össze.</verse>
				<verse number="27"></verse>
				<verse number="28">Gábriel megjelent Máriának, és így köszöntötte: „Üdvözöllek! Az Örökkévaló kegyelmébe fogadott téged, és veled van.”</verse>
				<verse number="29">Mária megdöbbent, és zavarban volt. Azon tűnődött, vajon mit jelenthet ez a szokatlan köszöntés.</verse>
				<verse number="30">De az angyal így folytatta: „Ne félj, Mária, mert nagyon kedves vagy Istennek!</verse>
				<verse number="31">Figyelj rám! Áldott állapotba kerülsz, és fiad fog születni, akit nevezz el Jézusnak.</verse>
				<verse number="32">Ő hatalmas lesz, és a Magasságos Isten Fiának fogják hívni. Ősapjának, Dávidnak trónjára fogja őt ültetni Isten, az Örökkévaló.</verse>
				<verse number="33">Így fog uralkodni mindörökké Jákób leszármazottjai fölött, és királyi uralma soha nem ér véget.”</verse>
				<verse number="34">Mária ezt kérdezte: „Hogyan lehetséges ez? Hiszen én még szűz vagyok!”</verse>
				<verse number="35">Az angyal így válaszolt: „A Szent Szellem száll rád, és a Magasságos Isten ereje vesz körül téged. Ezért a gyermek, akit majd megszülsz, szent lesz, és Isten Fiának nevezik.</verse>
				<verse number="36">Nézd, a rokonod, Erzsébet is áldott állapotban van, és ez már a terhessége hatodik hónapja! Idős kora ellenére fiút fog szülni, pedig mindenki meddőnek tartotta!</verse>
				<verse number="37">Látod, Isten számára semmi sem lehetetlen!”</verse>
				<verse number="38">Mária így válaszolt: „Az Örökkévaló szolgálóleánya vagyok, történjen velem minden úgy, ahogy mondtad!” Ezután az angyal elment.</verse>
				<verse number="39">Mária ekkor útra készült, és sietve elment Júdea hegyvidékének egyik városába.</verse>
				<verse number="40">Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.</verse>
				<verse number="41">Amikor Erzsébet meghallotta Mária hangját, a méhében lévő magzat örömében repesni kezdett, és a Szent Szellem betöltötte Erzsébetet.</verse>
				<verse number="42">Nagy örömmel felkiáltott: „Áldott vagy te, Mária — jobban, mint bárki más az asszonyok között! Áldott a gyermeked is, akit a méhedben hordozol!</verse>
				<verse number="43">Hogy lehet az, hogy az Uram anyja vagy, mégis te jössz hozzám?</verse>
				<verse number="44">Mert abban a pillanatban, amikor a köszöntésedet meghallottam, a gyermekem örömében repesni kezdett a méhemben.</verse>
				<verse number="45">Bizony boldog és áldott, aki hittel fogadja, amit az Örökkévaló mond neki, mert az beteljesedik!”</verse>
				<verse number="46">Mária pedig ezt mondta:</verse>
				<verse number="47">„Dicsérem az Örökkévalót teljes szívemből-lelkemből, szellemem ujjong Istennek, Üdvözítőmnek,</verse>
				<verse number="48">mert rátekintett alázatos szolgálóleányára! Bizony, mostantól fogva minden nemzedék boldognak és áldottnak mond engem,</verse>
				<verse number="49">mert nagy dolgot tett velem a Hatalmas! Szent a neve!</verse>
				<verse number="50">Nemzedékről nemzedékre irgalmas azok iránt, akik tisztelik és félik őt.</verse>
				<verse number="51">Kinyújtotta karját, megmutatta erejét: szétszórta a büszkéket, akik magukat nagyra tartják,</verse>
				<verse number="52">ledöntötte trónjukról az uralkodókat, az alázatosakat pedig felemelte.</verse>
				<verse number="53">A szükségben lévőket elhalmozta minden jóval, a gazdagokat pedig üres kézzel küldte el.</verse>
				<verse number="54">Segítségére sietett szolgájának, Izráelnek, mert nem felejtette el ígéretét, hogy könyörületesen bánik velünk.</verse>
				<verse number="55">Mert ezt ígérte őseinknek, Ábrahámnak és az ő gyermekeinek mindörökké.”</verse>
				<verse number="56">Ezután Mária még körülbelül három hónapig maradt Erzsébetnél, azután hazament.</verse>
				<verse number="57">Amikor eljött az ideje, Erzsébet fiút szült.</verse>
				<verse number="58">Szomszédai és rokonai megtudták, milyen jóságos volt hozzá az Örökkévaló, és együtt örültek vele.</verse>
				<verse number="59">A nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni,</verse>
				<verse number="60">de Erzsébet ezt mondta: „Nem, János legyen a neve!”</verse>
				<verse number="61">Azok csodálkoztak: „De hiszen senki sincs a rokonságban, akit így hívnak!”</verse>
				<verse number="62">Majd intettek Zakariásnak, hogy milyen nevet akar adni a gyermekének.</verse>
				<verse number="63">Ő kért egy írótáblát, és ezt írta rá: „János a neve”. Ezen mindenki elcsodálkozott.</verse>
				<verse number="64">Ekkor hirtelen megoldódott Zakariás nyelve, megszólalt, és Istent dicsérte.</verse>
				<verse number="65">A környék lakóit pedig istenfélelem töltötte be, és Júdea egész hegyvidékén mindenki erről beszélt.</verse>
				<verse number="66">Akik csak hallottak róla, mind a szívükbe vésték, és azon gondolkoztak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Örökkévaló kétségtelenül a gyermek felett tartotta a kezét.</verse>
				<verse number="67">Zakariást ekkor betöltötte a Szent Szellem, és így prófétált:</verse>
				<verse number="68">„Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, mert segítségére sietett népének, és megváltást hozott nekünk!</verse>
				<verse number="69">Hatalmas Szabadítót küldött hozzánk szolgájának, Dávidnak családjából,</verse>
				<verse number="70">ahogyan ezt ősidőktől fogva, szent prófétái által megígérte,</verse>
				<verse number="71">hogy megszabadítson ellenségeinktől, és gyűlölőink kezéből kimentsen,</verse>
				<verse number="72">hogy megmutassa ősapáinknak kegyelmét, s hogy megtartsa velük kötött szent szövetségét.</verse>
				<verse number="73">A szövetséget, amelyet Ábrahámnak, ősapánknak esküvel erősített:</verse>
				<verse number="74">megígérte, hogy miután ellenségeinktől megszabadít, félelem nélkül szolgáljuk majd Istenünket,</verse>
				<verse number="75">s igazságban és szentségben élhetünk színe előtt életünk minden napján.</verse>
				<verse number="76">Te pedig, fiúcska, a Magasságos Isten prófétája leszel, mert az Úr előtt készíted az utat,</verse>
				<verse number="77">az üdvösség ismeretére tanítod Isten népét, amikor majd bűnbocsánatot nyernek,</verse>
				<verse number="78">Istenünk nagy irgalmasságából! Ezért meg fog látogatni minket a Napfelkelte a magasságból,</verse>
				<verse number="79">hogy világosság ragyogjon azokra, akik a halál árnyékában, sötétben ülnek, és a békesség útjára vezessen bennünket.”</verse>
				<verse number="80">A gyermek János növekedett, és egyre erősödött szellemben. A pusztában élt egészen addig, amíg nyilvánosan hirdetni kezdte Isten üzenetét Izráel népének.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Abban az időben Augustus császár parancsot adott, hogy írjanak össze mindenkit a Római Birodalom területén.</verse>
				<verse number="2">Ez az első népszámlálás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a kormányzó.</verse>
				<verse number="3">Mindenki útrakelt hát, hogy a saját városába menjen, és ott nyilvántartásba vegyék.</verse>
				<verse number="4">József is elindult a galileai Názáretből, hogy a júdeai Betlehembe menjen, Dávid király szülővárosába. József ugyanis Dávid családjából származott.</verse>
				<verse number="5">Vele utazott eljegyzett menyasszonya, Mária is, aki gyermeket várt.</verse>
				<verse number="6">Amíg Betlehemben voltak, elérkezett Mária szülésének ideje. Meg is szülte elsőszülött fiát,</verse>
				<verse number="7">bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt hely a számukra.</verse>
				<verse number="8">Azon az éjszakán a Betlehem környéki mezőkön pásztorok legeltették a nyájukat.</verse>
				<verse number="9">Egyszer csak megjelent előttük az Örökkévaló egyik angyala, és az Örökkévaló dicsősége körülragyogta őket. A pásztorok nagyon megrémültek,</verse>
				<verse number="10">de az angyal ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert nagy örömhírt hoztam nektek, amelynek az egész nép örülni fog!</verse>
				<verse number="11">Megszületett ma nektek a Szabadító a Dávid városában, ő az Úr, a Messiás.</verse>
				<verse number="12">Erről a jelről ismeritek fel: egy csecsemőt fogtok találni, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”</verse>
				<verse number="13">Ekkor hirtelen hatalmas angyali sereg jelent meg, és együtt dicsérték Istent:</verse>
				<verse number="14">„Dicsőség Istennek a Mennyben, és békesség a földön azoknak, akik Isten tetszése szerint élnek!”</verse>
				<verse number="15">Miután az angyalok visszatértek a Mennybe, a pásztorok ezt mondták egymásnak: „Menjünk hát Betlehembe, és nézzük meg, ami ott történt! Hadd lássuk, amiről az Örökkévaló szólt nekünk!”</verse>
				<verse number="16">Ezzel sietve útnak indultak. Meg is találták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő csecsemőt.</verse>
				<verse number="17">Amikor meglátták, elmondták, amit az angyaltól hallottak róla.</verse>
				<verse number="18">Ezen mindenki nagyon csodálkozott.</verse>
				<verse number="19">Mária azonban a szívébe zárta mindezt, és később is sokat gondolkodott rajta.</verse>
				<verse number="20">Ezután a pásztorok visszatértek a nyájukhoz, dicsérve és magasztalva Istent mindazért, amit láttak és hallottak — mert minden pontosan úgy történt, ahogy az angyal mondta.</verse>
				<verse number="21">Amikor a gyermek nyolc napos lett, körülmetélték, és Jézusnak nevezték el, ahogyan az angyal nevezte, mielőtt még megfogant volna.</verse>
				<verse number="22">Amikor elérkezett Mária megtisztulásának ideje, elvitték a csecsemő Jézust Jeruzsálembe, hogy ott a Mózes Törvénye szerint az Örökkévalónak bemutassák.</verse>
				<verse number="23">Az Örökkévaló Törvényében ugyanis meg van írva: „Minden elsőszülött fiút az Örökkévalónak kell szentelni.”</verse>
				<verse number="24">Elmentek tehát Jeruzsálembe, hogy az Örökkévaló Törvénye szerint egy pár gerlicét vagy galambfiókát áldozzanak a Templomban.</verse>
				<verse number="25">Élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki kitartóan várta azt az időt, amikor Isten felkarolja Izráel népét. A Szent Szellem állandóan Simeonon nyugodott, és</verse>
				<verse number="26">megmutatta neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiást, akit az Örökkévaló küld.</verse>
				<verse number="27">Simeont a Szent Szellem éppen akkor vezette a Templom területére, amikor Jézus szülei behozták a gyermeket, hogy megtegyék, amit a Törvény előírt.</verse>
				<verse number="28">Ekkor Simeon a karjába vette a csecsemő Jézust, és így dicsérte Istent:</verse>
				<verse number="29">„Itt az idő, Uram és Parancsolóm, hogy rabszolgádat békében elbocsásd, ahogy megígérted,</verse>
				<verse number="30">mert ma saját szememmel láttam az Üdvösséget,</verse>
				<verse number="31">akit elküldtél minden nép szeme láttára,</verse>
				<verse number="32">hogy a kijelentés világossága legyen az összes nemzeteknek, és dicsősége népednek, Izráelnek!”</verse>
				<verse number="33">Jézus apja és anyja nagyon elcsodálkoztak ezeken a szavakon.</verse>
				<verse number="34">Ezután Simeon megáldotta őket. Jézus anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Nézd, ezt a gyermeket Isten arra rendelte, hogy Izráelben sokan elbukjanak miatta, és sokan felemelkedjenek általa. Arra rendelte, hogy Istentől származó jel legyen, amely sokakból ellenkezést vált ki.</verse>
				<verse number="35">A te lelkedet is átszúrja a fájdalom, mint az éles kard. Mindez azért történik, hogy lelepleződjön, mi van az emberek szívében.”</verse>
				<verse number="36">Ugyanakkor volt ott a Templomban egy nyolcvannégy éves próféta-asszony is. Annának hívták, Fánuel leánya volt, Áser törzsébe tartozott, és hétévi házasság után maradt özvegyen.</verse>
				<verse number="37">Nem hagyta el a Templom területét, hanem éjjel-nappal Istent szolgálta böjtöléssel és imádkozással.</verse>
				<verse number="38">Abban az órában Anna is odalépett hozzájuk, hálát adott Istennek, azután mindazoknak beszélt Jézusról, akik Jeruzsálem megváltását várták.</verse>
				<verse number="39">Miután József és Mária mindent megtett, amit az Örökkévaló Törvénye kívánt, hazatértek Galileába, Názáret városába.</verse>
				<verse number="40">A gyermek pedig növekedett, egyre bölcsebb és erősebb lett. Isten tetszése és jókedve nyugodott rajta.</verse>
				<verse number="41">Jézus szülei minden évben följártak Jeruzsálembe a Páska ünnepére.</verse>
				<verse number="42">Amikor Jézus tizenkét éves lett, szokásuk szerint ismét felmentek az ünnepre.</verse>
				<verse number="43">Utána hazaindultak, Jézus azonban Jeruzsálemben maradt,</verse>
				<verse number="44">de ezt a szülei nem vették észre. Azt gondolták, hogy a gyermek az útitársaik között van. Már egy napja úton voltak, amikor keresni kezdték Jézust a rokonaik és barátaik között.</verse>
				<verse number="45">Miután nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, hogy ott keressék tovább.</verse>
				<verse number="46">Három nap múlva találtak rá a Templom területén a törvénytanítók között. A gyermek Jézus hallgatta és kérdezgette őket.</verse>
				<verse number="47">Aki csak hallotta, mind nagyon elcsodálkozott, hogy milyen értelmes, és milyen bölcsen válaszol a kérdésekre.</verse>
				<verse number="48">Amikor a szülei meglátták Jézust, megdöbbentek. Anyja pedig ezt mondta: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Apád és én nagyon aggódtunk érted, és mindenhol kerestünk!”</verse>
				<verse number="49">Jézus így válaszolt: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom?”</verse>
				<verse number="50">De a szülei nem értették, miről beszél.</verse>
				<verse number="51">Ezután Jézus visszatért velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Mária pedig a szívében őrizte ezeket a dolgokat.</verse>
				<verse number="52">Jézus egyre bölcsebb lett, és felnőtté vált. Isten számára egyre kedvesebb volt, és az emberek is mind jobban kedvelték.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében Poncius Pilátus volt Júdea helytartója; Heródes volt Galilea negyedes fejedelme; Heródes bátyja, Fülöp volt Iturea és Trakhónitisz negyedes fejedelme; Lüszániász pedig Abiléné negyedes fejedelme.</verse>
				<verse number="2">Kajafás és Annás voltak a főpapok. Ebben az időben szólt az Örökkévaló Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.</verse>
				<verse number="3">János bejárta a Jordán egész vidékét. Hirdette mindenkinek, hogy merítkezzenek be, ezzel fejezzék ki, hogy valóban megváltoztatják a gondolkodásukat és visszatérnek Istenhez — Isten pedig megbocsátja a bűneiket.</verse>
				<verse number="4">Ézsaiás próféta könyvében így van ez megírva: „Egy hang kiált a pusztában: »Készítsetek utat az Örökkévalónak, egyengessétek ösvényeit,</verse>
				<verse number="5">töltsetek fel minden völgyet, lapítsátok le a dombokat és hegyeket, egyenesítsétek ki a görbe ösvényeket, simítsátok el a göröngyöket,</verse>
				<verse number="6">hogy mindenki meglássa az Istentől származó üdvösséget!«”</verse>
				<verse number="7">Az emberek tömegesen mentek Jánoshoz, hogy tanítása szerint bemerítkezzenek. János ezt mondta nekik: „Ti, mérges kígyók! Ki figyelmeztetett benneteket, hogy meneküljetek Isten közelgő haragja elől?</verse>
				<verse number="8">A tetteitekkel bizonyítsátok, hogy a gondolkodásotok és az életetek valóban megváltozott! Ne hitegessétek magatokat azzal, hogy: »Mi Ábrahám leszármazottjai vagyunk!« Mert igazán mondom nektek, hogy Isten még ezekből a kövekből is támaszthat utódokat Ábrahámnak!</verse>
				<verse number="9">A fejszét már fölemelték, hogy gyökerestül kivágják a fákat. Bizony ki is vágnak és tűzbe dobnak minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt!”</verse>
				<verse number="10">Az emberek ekkor ezt kérdezték: „Akkor mit tegyünk?”</verse>
				<verse number="11">János így felelt: „Akinek két ruhája van, az egyiket adja annak, akinek egy sincs! Akinek van mit ennie, adjon belőle annak, aki éhezik!”</verse>
				<verse number="12">Néhány vámszedő is eljött Jánoshoz bemerítkezni. Ők is megkérdezték: „Mester, mi mit tegyünk?”</verse>
				<verse number="13">János ezt mondta nekik: „Ne szedjetek be több adót és vámot, mint amennyi elő van írva!”</verse>
				<verse number="14">Katonák is jöttek hozzá, és ők is megkérdezték: „Hát mi mit tegyünk?” János ezt válaszolta: „Senkitől se vegyetek el pénzt erőszakkal, vagy zsarolással! Elégedjetek meg a zsoldotokkal!”</verse>
				<verse number="15">A sokaság feszülten és izgatottan várta, hogy a Messiás hamarosan megjelenik. Mind azon tanakodtak, hogy talán maga János lehet a Messiás.</verse>
				<verse number="16">János azonban világosan megmondta nekik: „Látjátok, én vízbe merítelek be titeket, de jön majd valaki, aki sokkal hatalmasabb nálam. Még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem a lábáról. Ő majd Szent Szellembe és tűzbe fog bemeríteni titeket.</verse>
				<verse number="17">Az ő kezében van a szórólapát, amellyel elválasztja a búzát a polyvától. A tiszta búzát magtárába gyűjti, a polyvát pedig olthatatlan tűzzel megégeti.”</verse>
				<verse number="18">Sok mást is mondott János, amivel figyelmeztette és bátorította a népet. Így hirdette nekik az örömüzenetet.</verse>
				<verse number="19">Bemerítő János sokszor figyelmeztette és felelősségre vonta Heródes fejedelmet a gonosztettei miatt, és Heródiás miatt is, aki Heródes testvérének volt a felesége.</verse>
				<verse number="20">Heródes a gonoszságait még azzal is tetézte, hogy börtönbe záratta Jánost.</verse>
				<verse number="21">Mielőtt Bemerítő Jánost börtönbe vetették volna, sokan bemerítkeztek a tanítása szerint. Jézus is bemerítkezett, és miközben imádkozott, megnyílt a Menny,</verse>
				<verse number="22">és leszállt rá a Szent Szellem látható alakban, mint egy galamb. A Mennyből pedig hang hallatszott: „Te vagy a Fiam, szeretlek téged, és benned gyönyörködöm.”</verse>
				<verse number="23">Jézus körülbelül harminc éves volt, amikor megkezdte nyilvános működését. Az emberek József fiának gondolták. Éli fia volt.</verse>
				<verse number="24">Éli Mattát fia, Mattát Lévi fia, Lévi Melki fia, Melki Jannáj fia, Jannáj József fia,</verse>
				<verse number="25">József Mattatiás fia, Mattatiás Ámós fia, Ámos Náhum fia, Náhum Heszli fia, Heszli Naggai fia,</verse>
				<verse number="26">Naggai Mahat fia, Mahat Mattatiás fia, Mattatiás Simei fia, Simei Jószek fia, Jószek Jóda fia,</verse>
				<verse number="27">Jóda Jóhánán fia, Jóhánán Résa fia, Résa Zerubbábel fia, Zerubbábel Sealtiel fia, Sealtiel Néri fia,</verse>
				<verse number="28">Neri Melki fia, Melki Addi fia, Addi Kószám fia, Kószám Elmadám fia, Elmadám Ér fia,</verse>
				<verse number="29">Ér Jézus fia, Jézus Eliézer fia, Eliézer Jórim fia, Jórim Mattát fia, Mattát Lévi fia,</verse>
				<verse number="30">Lévi Simeon fia, Simeon Júda fia, Júda József fia, József Jónám fia, Jónám Eljákim fia,</verse>
				<verse number="31">Eljákim Melea fia, Melea Menna fia, Menna Mattáta fia, Mattáta Nátán fia, Nátán Dávid fia,</verse>
				<verse number="32">Dávid Isai fia, Isai Óbed fia, Óbed Boáz fia, Boáz Szalmón fia, Szalmón Nahsón fia,</verse>
				<verse number="33">Nahsón Aminádáb fia, Aminádáb Admin fia, Admin Arni fia, Arni Heszrón fia, Heszrón Fáresz fia, Fáresz Júda fia,</verse>
				<verse number="34">Júda Jákób fia, Jákób Izsák fia, Izsák Ábrahám fia, Ábrahám Táré fia, Táré Náhór fia,</verse>
				<verse number="35">Náhor Szerug fia, Szerug Reu fia, Reu Peleg fia, Peleg Héber fia, Héber Selah fia,</verse>
				<verse number="36">Selah Kénán fia, Kénán Arpaksád fia, Arpaksád Sém fia, Sém Nóé fia, Nóé Lámek fia,</verse>
				<verse number="37">Lámek Metusélah fia, Metusélah Hénók fia, Hénok Járed fia, Járed Mahalalél fia, Mahalalél Kénán fia,</verse>
				<verse number="38">Kénán Enós fia, Enós Sét fia, Sét Ádám fia, Ádám pedig Isten fia volt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Jézus a Szent Szellemmel beteljesedve visszatért a Jordán folyótól. A Szent Szellem ekkor kivezette a pusztába,</verse>
				<verse number="2">ahol Jézus negyven napot töltött, a Sátán pedig kísértésekkel próbára tette. Eközben Jézus semmit sem evett, de mikor a negyven nap eltelt, megéhezett.</verse>
				<verse number="3">Ekkor a Sátán azt mondta neki: „Ha valóban te vagy az Isten Fia, akkor parancsold meg ennek a kőnek, hogy változzon kenyérré!”</verse>
				<verse number="4">Jézus így válaszolt: „Azt mondja az Írás: »Nemcsak a kenyér élteti az embert.«”</verse>
				<verse number="5">A Sátán ezután egy pillanat alatt megmutatta Jézusnak a földkerekség összes királyságát,</verse>
				<verse number="6">majd ezt mondta: „Neked adom ezeknek a királyságoknak minden hatalmát és dicsőségét. Mindez az enyém, és annak adom, akinek akarom.</verse>
				<verse number="7">Ha tehát engem imádsz, mindez a tiéd lesz.”</verse>
				<verse number="8">Jézus így válaszolt: „Azt mondja az Írás: »Az Örökkévalót, Istenedet imádd, és csak őt szolgáld!«”</verse>
				<verse number="9">Ezután a Sátán elvitte Jézust Jeruzsálembe. A Templom területének legmagasabb pontjára állította, és ezt mondta: „Ha valóban te vagy az Isten Fia, akkor ugorj le innen!</verse>
				<verse number="10">Mert azt mondja az Írás: »Angyalainak parancsot ad, hogy vigyázzanak rád.«</verse>
				<verse number="11">Meg azt is mondja: »A tenyerükön hordoznak, hogy kőbe ne üsd a lábad.«”</verse>
				<verse number="12">Jézus erre így felelt: „De az Írás azt is mondja: »Ne tedd próbára az Örökkévalót, Istenedet!«”</verse>
				<verse number="13">Ekkor a Sátán felhagyott vele, hogy Jézust próbára tegye. Egy ideig félreállt, és várta a kedvező alkalmat.</verse>
				<verse number="14">Jézus a Szent Szellem erejével beteljesedve visszatért Galileába. A híre elterjedt az egész vidéken.</verse>
				<verse number="15">Tanított a zsinagógákban, és mindenki dicsérte.</verse>
				<verse number="16">Ezután Názáretbe ment, abba a városba, ahol felnevelkedett. Szombaton, szokása szerint elment a zsinagógába. Amikor felállt, hogy az Írásokból felolvasson,</verse>
				<verse number="17">Ézsaiás próféta könyvét adták a kezébe. Kinyitotta a könyvtekercset, és azt a helyet kezdte olvasni, ahol ez van írva:</verse>
				<verse number="18">„Az Örökkévaló Szelleme van rajtam, mivel felkent engem, hogy örömhírt mondjak a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, a vakoknak pedig szemük megnyílását, hogy megszabadítsam a szenvedőket és elnyomottakat,</verse>
				<verse number="19">és hirdessem az Örökkévaló kegyelmének idejét.”</verse>
				<verse number="20">Behajtotta a könyvtekercset, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenki várakozva nézett rá.</verse>
				<verse number="21">„Ez az Írás most teljesedett be a fületek hallatára” — mondta nekik.</verse>
				<verse number="22">Mindannyian elismeréssel hallgatták Jézust, és csodálkoztak, hogy a kegyelemnek ezeket az igéit idézi. De azt is kérdezgették egymástól: „Hogyan lehetséges ez? Hát nem ő a József fia?”</verse>
				<verse number="23">Ő pedig így válaszolt nekik: „Tudom, hogy azt a mondást akarjátok idézni: »Orvos, gyógyítsd meg magadat!« Hallottuk, milyen dolgokat tettél Kapernaumban — hát akkor tedd meg itt, a saját városodban is!”</verse>
				<verse number="24">Azután így folytatta: „Igazán mondom nektek: egyetlen prófétát sem fogadnak el a saját városában.</verse>
				<verse number="25">Mondhatom nektek, sok özvegyasszony élt Izráelben Illés idejében, amikor három és fél évig nem esett az eső, és nagy éhínség uralkodott az egész országban.</verse>
				<verse number="26">De Isten egyikükhöz sem küldte Illést, csak a Szidón városa melletti Sareptába, egy özvegyasszonyhoz.</verse>
				<verse number="27">Hasonlóképpen, sok leprás élt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem gyógyult meg, csak Naámán, pedig ő nem is Izráelből, hanem Szíriából származott.”</verse>
				<verse number="28">Ezen a válaszon a zsinagógában mindenki nagyon felháborodott.</verse>
				<verse number="29">Felkeltek, kiűzték Jézust egészen annak a dombnak a sziklás pereméig, amelyen a városuk épült, hogy lelökjék a mélységbe.</verse>
				<verse number="30">Jézus azonban keresztülment a tömegen, és otthagyta őket.</verse>
				<verse number="31">Jézus ezután Galilea egyik városába, Kapernaumba ment. Itt is tanított szombaton a zsinagógában.</verse>
				<verse number="32">Mindenki csodálkozott a tanításán, mert olyan tekintéllyel beszélt, mint aki hatalommal rendelkezik.</verse>
				<verse number="33">A zsinagógában az egyik férfi, akiben gonosz szellem lakott, nagy hangon kiabálni kezdett:</verse>
				<verse number="34">„Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy te: az Isten Szentje!”</verse>
				<verse number="35">Jézus azonban ráparancsolt a gonosz szellemre: „Hallgass el! Menj ki belőle!” Ekkor a gonosz szellem mindenki szeme láttára a földre dobta azt az embert, de nem ártott neki, hanem kiment belőle.</verse>
				<verse number="36">Ezen mindenki megdöbbent, és ezt kérdezgették egymástól: „Vajon miféle tanítás ez? Erővel és hatalommal parancsol a gonosz szellemeknek, azok engedelmeskednek neki, és kimennek az emberekből!”</verse>
				<verse number="37">Ezután Jézus híre az egész környéken elterjedt.</verse>
				<verse number="38">Jézus a zsinagógából Simon otthonába ment, ahol Simon anyósa éppen magas lázzal, betegen feküdt. Megkérték Jézust, hogy segítsen rajta.</verse>
				<verse number="39">Jézus megállt az asszony ágya mellett, és ráparancsolt a lázra, amely azonnal el is hagyja a beteget. Az asszony nyomban felkelt, és megvendégelte őket.</verse>
				<verse number="40">Amikor lement a nap, különféle betegségekben szenvedőket hoztak Jézushoz. Ő a kezét rájuk tette, és mindegyiküket meggyógyította.</verse>
				<verse number="41">Sokakból gonosz szellemek is kimentek, akik ezt kiabálták: „Te vagy az Isten Fia!” De Jézus rájuk parancsolt, és nem engedte szólni őket. A gonosz szellemek ugyanis tudták, hogy ő a Messiás.</verse>
				<verse number="42">Másnap Jézus félrevonult egy lakatlan helyre, de a sokaság utánament, megkereste és körülvette. Megpróbálták rábeszélni, hogy maradjon velük,</verse>
				<verse number="43">de ő ezt mondta: „Más városokban is hirdetnem kell az Isten Királyságáról szóló örömüzenetet, mert ezért küldtek.”</verse>
				<verse number="44">Ezzel továbbment, és Júdea zsinagógáiban is hirdette Isten üzenetét.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Egyszer a Genezáreti-tó partján nagy tömeg vette körül Jézust, hogy Isten üzenetét hallgassák.</verse>
				<verse number="2">Jézus meglátott a parton két halászbárkát. A halászok éppen akkor szálltak partra, és a hálóikat mosták.</verse>
				<verse number="3">Jézus beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt. Megkérte Simont, hogy evezzen kissé beljebb a vizen. Majd leült a bárkában, és úgy tanította az embereket.</verse>
				<verse number="4">Miután befejezte, Simonhoz fordult: „Evezzetek ki a mély vízre, és engedjétek le a hálóitokat halfogásra!”</verse>
				<verse number="5">Simon így válaszolt: „Mester, egész éjjel keményen dolgoztunk, mégsem fogtunk semmit, de ha te mondod, megteszem.”</verse>
				<verse number="6">Amikor leeresztették, olyan sok halat fogtak, hogy a hálók majdnem szétszakadtak.</verse>
				<verse number="7">Ezért intettek a másik hajóban lévő társaiknak, hogy jöjjenek segíteni. Mindkét hajót annyira megtöltötték halakkal, hogy majdnem elsüllyedtek.</verse>
				<verse number="8">A nagy zsákmányt látva a halászokat nagy félelem fogta el. Simon Péter ekkor Jézus lábához borult: „Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös vagyok!” — mondta.</verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10">Ugyanígy megdöbbentek Jakab és János is, Zebedeus fiai, akik Simon társai voltak. Jézus ekkor azt mondta Simonnak: „Ne félj, mostantól kezdve nem halakat, hanem embereket fogsz halászni.”</verse>
				<verse number="11">Ezután a halászok partra húzták a bárkáikat, majd mindent hátrahagyva csatlakoztak Jézushoz.</verse>
				<verse number="12">Az egyik városban, ahol Jézus járt, élt egy leprás férfi. Amikor Jézust meglátta, arcra borult előtte, és így könyörgött neki: „Uram, ha akarod, te meg tudsz gyógyítani!”</verse>
				<verse number="13">Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és így válaszolt: „Igen, akarom! Gyógyulj meg!” Ekkor a férfiról azonnal eltűnt a lepra.</verse>
				<verse number="14">Jézus megparancsolta neki, hogy erről senkinek se beszéljen, és azt mondta: „Menj, mutasd meg magad a papnak, és vidd fel az áldozatot a gyógyulásodért, ahogy Mózes parancsolta! Ez legyen a bizonyíték a számukra.”</verse>
				<verse number="15">Jézus híre mégis egyre jobban terjedt, és sokan gyűltek össze, hogy hallgassák, és általa meggyógyuljanak.</verse>
				<verse number="16">Jézus azonban félrevonult valami elhagyatott helyre, hogy egyedül imádkozzon.</verse>
				<verse number="17">Egyik nap, amikor Jézus éppen tanított, farizeusok és törvénytanítók is hallgatták, akik Galilea és Júdea különböző városaiból és Jeruzsálemből érkeztek. Az Örökkévaló ereje volt Jézussal, hogy gyógyítson.</verse>
				<verse number="18">Eközben néhány ember érkezett, akik hordágyon egy megbénult férfit akartak Jézus elé vinni,</verse>
				<verse number="19">a nagy tömeg miatt azonban nem tudtak a közelébe férkőzni. Ezért felmentek a tetőre, kibontották, és úgy eresztették le a hordágyat Jézus elé.</verse>
				<verse number="20">Amikor Jézus látta a hitüket, a beteghez fordult: „Barátom, a bűneid meg vannak bocsátva.”</verse>
				<verse number="21">Erre a törvénytanítók és farizeusok így okoskodtak magukban: „Kicsoda ez, hogy ilyet merészel mondani?! Hiszen ezzel megsérti Istent, aki egyedül jogosult a bűnöket megbocsátani!”</verse>
				<verse number="22">Jézus átlátott rajtuk, és így felelt meg nekik: „Miért okoskodtok így?</verse>
				<verse number="23">Vajon melyik könnyebb, ha azt mondom a bénának: bűneid meg vannak bocsátva! — vagy azt: kelj fel, és menj el?</verse>
				<verse number="24">Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.” Ekkor a beteghez fordult: „Én mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”</verse>
				<verse number="25">Az pedig azonnal felállt, felvette a hordágyát, és Istent dicsőítve hazament.</verse>
				<verse number="26">Ezt látva mindenki magán kívül volt a csodálkozástól, dicsérték Istent, istenfélelem fogta el őket, és ezt mondták: „Csodálatos dolgokat láttunk ma!”</verse>
				<verse number="27">Jézus ezután továbbment, és meglátott a vámnál egy Lévi nevű vámszedőt. Megszólította: „Kövess engem!”</verse>
				<verse number="28">Lévi ekkor otthagyott mindent, és csatlakozott Jézushoz.</verse>
				<verse number="29">Ezután Lévi nagy vendégséget rendezett Jézus tiszteletére a házában, ahová sok vámszedőt, és másokat is meghívott.</verse>
				<verse number="30">A farizeusok és a törvénytanítók felháborodva kérdezték Jézus tanítványaitól: „Ti miért ültök egy asztalhoz vámszedőkkel és mindenféle egyéb bűnösökkel?”</verse>
				<verse number="31">Azonban Jézus válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.</verse>
				<verse number="32">Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és térjenek vissza Istenhez.”</verse>
				<verse number="33">Egyszer a farizeusok ezzel fordultak Jézushoz: „Bemerítő János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanezt teszik a mi tanítványaink is, de a te tanítványaid mindig csak esznek-isznak.”</verse>
				<verse number="34">Jézus így válaszolt: „Rávehetitek-e a násznépet a lakodalomban, hogy böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van? Ugye, hogy nem?</verse>
				<verse number="35">De eljön majd az idő, amikor a vőlegényt elveszik tőlük, s akkor majd böjtölni fognak.”</verse>
				<verse number="36">Mondott nekik egy példázatot is: „Senki sem tép ki egy darabot valami új ruhából, hogy azzal foltozzon be egy régit. Külöben tönkretenné az új ruhát, a régihez pedig nem illik az újból való folt.</verse>
				<verse number="37">Senki sem tölt új bort régi bortömlőbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőt, és a bor is elfolyik.</verse>
				<verse number="38">Az új bort új tömlőbe kell tölteni.</verse>
				<verse number="39">Aki kiforrott, megérlelődött bort ivott, az nem kívánja azonnal az új bort, mert azt mondja, hogy jobb a régi.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Egyszer szombaton Jézus gabonaföldeken ment keresztül. A tanítványok téptek a kalászokból, kimorzsolták, és megették a magokat.</verse>
				<verse number="2">Néhány farizeus felelősségre vonta őket: „Miért tesztek olyat, amit Mózes Törvénye szerint tilos szombaton?”</verse>
				<verse number="3">De Jézus így válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor mind ő, mind az emberei megéheztek?</verse>
				<verse number="4">Bement Isten házába, elvette és megette az Istennek szentelt kenyereket, és adott belőle azoknak is, akik vele voltak. Pedig a Törvény szerint abból csak a papoknak szabad enniük.”</verse>
				<verse number="5">Majd így folytatta: „Az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is”.</verse>
				<verse number="6">Egy másik szombaton Jézus a zsinagógába ment, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb karja megbénult.</verse>
				<verse number="7">A törvénytanítók és farizeusok gyanakodva lesték Jézust, vajon szombaton is meggyógyítja-e a bénát. Ugyanis mindenáron valami ürügyet kerestek, hogy vádolhassák Jézust.</verse>
				<verse number="8">Ő azonban jól tudta, hogy mit gondolnak, mégis a bénához fordult: „Gyere ide, és állj a középre!” Az ember felkelt, és odament.</verse>
				<verse number="9">Jézus ekkor a többiekhez fordult: „Azt kérdezem tőletek, a Törvény szerint szombaton melyiket szabad: jót tenni valakivel, vagy ártani neki? Mi a helyes: megmenteni, vagy kioltani valakinek az életét?”</verse>
				<verse number="10">Körülnézett az ott ülőkön, majd ezt mondta a bénának: „Nyújtsd ki a karodat!” Ő kinyújtotta a jobb karját, amely abban a pillanatban meggyógyult.</verse>
				<verse number="11">A törvénytanítókat és farizeusokat azonban esztelen düh töltötte el, és maguk között arról kezdtek tanakodni, hogyan tudnának végezni Jézussal.</verse>
				<verse number="12">Azokban a napokban történt, hogy Jézus felment egy hegyre, és egész éjjel Istenhez imádkozott.</verse>
				<verse number="13">Reggel magához hívta a tanítványait. Kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:</verse>
				<verse number="14">Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, Péter testvérét, Jakabot, Jánost, Fülöpöt, Bertalant,</verse>
				<verse number="15">Mátét, Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, Simont, akit zélóta volt,</verse>
				<verse number="16">Júdást, a Jakab fiát, és Iskáriótes Júdást, aki később elárulta Jézust.</verse>
				<verse number="17">Ezután Jézus és az apostolok lejöttek a hegyről, és megálltak a síkságon. Velük együtt volt még Jézusnak sok más tanítványa is, és nagy sokaság, amely Júdeából, Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón partvidékéről gyűlt össze.</verse>
				<verse number="18">Mindannyian azért jöttek, hogy Jézust hallgassák, és meggyógyuljanak betegségeikből. Még azok is meggyógyultak, akik gonosz szellemektől szenvedtek.</verse>
				<verse number="19">Mindenki meg akarta érinteni Jézust, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított.</verse>
				<verse number="20">Akkor Jézus a tanítványaira nézett, és ezt mondta: „Boldogok és áldottak vagytok, akik felismertétek, hogy szükségetek van Istenre, mert tiétek Isten Királysága!</verse>
				<verse number="21">Boldogok és áldottak vagytok, akik most éheztek, mert bőségben lesz részetek! Boldogok és áldottak vagytok, akik most sírtok, mert még nevetni fogtok.</verse>
				<verse number="22">Boldogok és áldottak vagytok, mikor az Emberfia miatt a többiek gyűlölnek és kiközösítenek titeket, szidalmaznak és rosszat mondanak rólatok!</verse>
				<verse number="23">Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok, mert nagy jutalom vár rátok a Mennyben! Hiszen az őseik ugyanígy bántak régen a prófétákkal is.</verse>
				<verse number="24">De jaj nektek, ti gazdagok, mert már minden jót megkaptatok, amit ez a földi élet nyújtani tud!</verse>
				<verse number="25">Jaj nektek, akik most jóllaktok, és elteltetek minden jóval, mert még éhezni és szűkölködni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert még gyászolni és sírni fogtok!</verse>
				<verse number="26">Jaj nektek, ha mindenki dicsér titeket, mert a régiek is így dicsérték a hamis prófétákat!”</verse>
				<verse number="27">„Nektek mondom, akik hallgattok rám: szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket!</verse>
				<verse number="28">Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket!</verse>
				<verse number="29">Annak, aki megüti az egyik arcodat, tartsd oda másikat is! Annak, aki elveszi a kabátodat, add oda az ingedet is!</verse>
				<verse number="30">Mindenkinek adj, aki kölcsönkér tőled! Ha valaki elveszi, ami a tiéd, ne követeld vissza!</verse>
				<verse number="31">Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan szeretnétek, hogy bánjanak veletek!</verse>
				<verse number="32">Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.</verse>
				<verse number="33">Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen ezt még a bűnösök is megteszik.</verse>
				<verse number="34">Ha csak azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy vissza is fogják fizetni, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsön a többi bűnösnek, hogy azután majd visszakapják.</verse>
				<verse number="35">Szeressétek ellenségeiteket, és tegyetek jót velük! Adjatok kölcsön, és ne várjátok, hogy visszaadják! Akkor Isten bőségesen meg fog jutalmazni titeket, és a Magasságos Isten fiai lesztek. Mert Isten jóságos a gonosz és hálátlan emberekhez is.</verse>
				<verse number="36">Legyetek ezért ti is irgalmasak és könyörületesek, ahogyan Mennyei Atyátok is irgalmas és könyörületes!”</verse>
				<verse number="37">„Ne ítéljetek el másokat, és akkor titeket sem ítélnek el! Senkit se vádoljatok vagy hibáztassatok, és akkor titeket sem vádolnak majd! Bocsássatok meg másoknak, és akkor nektek is meg fognak bocsátani!</verse>
				<verse number="38">Adjatok, és akkor nektek is adni fognak! Bőségesen kaptok majd, többet, mint gondolnátok! Olyan sokat öntenek a kezetekbe, hogy nem is bírjátok el, sőt az öletekbe ömlik majd. Mert amilyen mérték szerint adtok másoknak, ti is ugyanolyan mérték szerint fogtok kapni.”</verse>
				<verse number="39">Jelképes történetekkel tanította őket: „Vezethet-e vak egy másik vakot? Nem! Hiszen akkor mindketten gödörbe esnek!</verse>
				<verse number="40">A tanítvány nem nagyobb a mesterénél, de ha már teljesen felkészült, ugyanolyan lesz, mint a mestere.”</verse>
				<verse number="41">„Miért nézed a szálkát a másik szemében, mikor a magadéban még a gerendát sem veszed észre?!</verse>
				<verse number="42">Hogy mondhatod másnak: »Barátom, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből«, amikor a saját szemedben lévő gerendát nem látod? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát! Akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy a szálkát is kivehesd a másik szeméből.”</verse>
				<verse number="43">„A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt. Ugyanígy rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt.</verse>
				<verse number="44">Minden fát a gyümölcséről lehet felismerni. Tövises bokrok nem teremnek fügét, és a tüskés bozót sem terem szőlőt.</verse>
				<verse number="45">A jó ember jó dolgokat gyűjt össze a szívében, és azokból hozza elő mindazt a jót, amit mond és tesz. A gonosz ember szívében azonban gonosz dolgok vannak, és azokból hozza elő mindazt a gonoszságot, amit mond és tesz. Mert a száj azt mondja ki, ami a szívet megtölti.”</verse>
				<verse number="46">„Miért mondjátok nekem: »Uram, Uram!«, ha nem teszitek meg, amit mondok?</verse>
				<verse number="47">Aki hozzám jön, meghallgatja tanításomat, és engedelmeskedik a szavamnak,</verse>
				<verse number="48">az hasonló ehhez: egy ember házat épített, és jó mélyre leásta az alapját. Egészen a kőszikláig ásott, és arra alapozta a házát. Azután jött az áradat, beleütközött a házba, és el akarta sodorni, de nem tudta megingatni, mert erős alapra építették.</verse>
				<verse number="49">Aki pedig hallja a szavamat, de nem engedelmeskedik, az hasonló ehhez: egy ember házat épített, de minden alapozás nélkül, csak a földre. Amikor jött az árvíz, a ház azonnal összedőlt. Csak egy romhalmaz maradt belőle.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Miután Jézus befejezte, amit mondani akart, Kapernaumba ment.</verse>
				<verse number="2">Élt ott egy római százados, akinek a rabszolgája halálos beteg volt. A százados nagyon kedvelte ezt a rabszolgáját,</verse>
				<verse number="3">és mikor hallott Jézusról, elküldött hozzá néhány zsidó vezetőt. Általuk kérte Jézust, hogy jöjjön el, és mentse meg a rabszolgáját.</verse>
				<verse number="4">A zsidó vezetők el is mentek Jézushoz, és így kérlelték: „Ez az ember megérdemli, hogy megtedd, amire kér.</verse>
				<verse number="5">Szereti a népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.”</verse>
				<verse number="6">Jézus ekkor elindult velük a százados házához. Amikor már közel volt, a százados Jézus elé küldte néhány barátját ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok rá méltó, hogy a házamba jöjj!</verse>
				<verse number="7">Ezért nem is jöttem személyesen hozzád. Elég, ha egy szót szólsz, és meggyógyul a rabszolgám.</verse>
				<verse number="8">Hiszen én is a feletteseim hatalma alatt vagyok, és vannak katonáim, akiknek meg én parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!«, az el is megy, vagy, ha szólok egy másiknak: »Gyere ide!«, az odajön hozzám. Ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, az meg is teszi.”</verse>
				<verse number="9">Jézus elcsodálkozott ezen. Majd hátrafordult az őt követő tömeghez, és azt mondta: „Igazán mondom nektek: még Izráel népe között sem találkoztam ilyen nagy hittel.”</verse>
				<verse number="10">Amikor a küldöttek visszatértek a százados házába, a rabszolgát már egészségesen találták.</verse>
				<verse number="11">Történt ezután, hogy Jézus a tanítványaival Nain városába ment. Nagyon sokan kísérték.</verse>
				<verse number="12">Amikor a város kapuja felé közeledtek, látták, hogy éppen egy temetési menet jön velük szembe. A halott egy özvegyasszony egyetlen fia volt. A városból sokan kísérték az özvegyet.</verse>
				<verse number="13">Amikor az Úr meglátta az özvegyasszonyt, megsajnálta, és azt mondta neki: „Ne sírj!”</verse>
				<verse number="14">Odalépett a holttesthez, és megérintette a hordágyat, amelyen az feküdt. A menet megállt. Akkor Jézus ezt mondta: „Fiú, neked mondom, kelj fel!”</verse>
				<verse number="15">A halott ekkor felült, és beszélni kezdett, Jézus pedig visszaadta őt az anyjának.</verse>
				<verse number="16">Mélységes csodálkozás és megdöbbenés lett úrrá az embereken. Dicsőítették Istent, és ezt mondták: „Hatalmas próféta jelent meg közöttünk! Isten meglátogatta népét!”</verse>
				<verse number="17">A Jézus híre pedig egyre jobban terjedt Júdeában és az egész környéken.</verse>
				<verse number="18">A történteket Bemerítő Jánosnak is elmondták a tanítványai.</verse>
				<verse number="19">Ő pedig magához hívatta két tanítványát, és elküldte őket Jézushoz, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?”</verse>
				<verse number="20">Amikor a küldöttek megérkeztek Jézushoz, ezt mondták: „János küldött minket, hogy megkérdezzük: Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?”</verse>
				<verse number="21">Abban az időben Jézus sok beteget és szenvedőt gyógyított meg különféle betegségekből, megszabadított gonosz szellemektől, és sok vaknak is visszaadta a látását.</verse>
				<verse number="22">Jézus így válaszolt a küldötteknek: „Menjetek vissza Jánoshoz, és mondjátok el neki mindazt, amit láttatok és hallottatok! Mondjátok el, hogy a vakok látnak, a bénák járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek az örömüzenetet hirdetik.</verse>
				<verse number="23">Boldog és áldott, aki nem kételkedik bennem, hanem kitart mellettem.”</verse>
				<verse number="24">Amikor János tanítványai elmentek, Jézus ezt mondta Jánosról az összegyűlt sokaságnak: „Azért mentetek ki a pusztába, hogy széltől hajlongó nádszálat lássatok? Ugye, nem?</verse>
				<verse number="25">Vagy talán azért, hogy drága ruhába öltözött férfit lássatok? Ugye, hogy nem? Hiszen akik drága ruhákban járnak és kényelemben élnek, azok a királyi udvarban és palotákban laknak!</verse>
				<verse number="26">Akkor miért mentetek ki? Kit akartatok látni? Talán egy prófétát? Bizony, valóban prófétát láttatok! Sőt mondom nektek: még annál is nagyobbat!</verse>
				<verse number="27">Mert János az, akiről ezt mondja az Írás: »Elküldöm hírvivő követemet, aki előtted fog járni, hogy utat készítsen számodra.«</verse>
				<verse number="28">Igazán mondom, hogy azok között, akiket asszony szült, Bemerítő János a legnagyobb. Mégis, azok között, akik Isten Királyságába tartoznak, a legkisebb is nagyobb nála.”</verse>
				<verse number="29">(Az egyszerű emberek, akik hallgatták Bemerítő Jánost, mind igazat adtak Istennek, és elfogadták az üzenetét, még a vámszedők is. Ezért bemerítkeztek János tanítása szerint.</verse>
				<verse number="30">A farizeusok és törvénytanítók azonban visszautasították, amit Isten üzent nekik, és nem merítkeztek be János felhívására.)</verse>
				<verse number="31">Jézus így folytatta: „Mihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket?</verse>
				<verse number="32">Olyanok, mint a téren játszó gyerekek, akik ezt kiabálják egymásnak: »Táncnótát furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok. Siratót énekeltünk, de nem sírtatok.«</verse>
				<verse number="33">Mert eljött Bemerítő János, aki nem azt ette, mint a többiek, és bort sem ivott. Róla azt mondjátok: »Gonosz szellem lakik benne!«</verse>
				<verse number="34">Azután eljött az Emberfia, aki ugyanúgy evett és ivott, mint mások. Róla meg azt mondjátok: »Nézzétek, milyen falánk és részeges! Ráadásul vámszedőkkel és mindenféle bűnösökkel barátkozik!«</verse>
				<verse number="35">Ezzel maguk bizonyították a saját ostobaságukat azok, akik ilyenféle »bölcsességeket« szoktak mondani”.</verse>
				<verse number="36">Az egyik farizeus vendégségbe hívta Jézust, aki el is ment hozzá. Letelepedtek az asztalhoz.</verse>
				<verse number="37">Volt abban a városban egy asszony, akiről mindenki tudta, hogy bűnös életmódot folytat. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában látják vendégül, ő is odament, és hozott magával egy alabástrom korsócskát, amely értékes illatszerrel volt töltve.</verse>
				<verse number="38">Az asszony sírva megállt Jézus mögött, a lábánál. A könnyeivel öntözte, hajával megtörölte, majd megcsókolta Jézus lábát, azután ráöntötte a drága illatszert.</verse>
				<verse number="39">A farizeus, aki meghívta Jézust, mindezt látta, de nem szólt, csak azt gondolta magában: „Ha ez az ember valóban próféta lenne, akkor tudná, hogy miféle nő az, aki hozzáér. Tudná, hogy ez az asszony bűnös!”</verse>
				<verse number="40">Jézus ekkor így válaszolt a házigazda ki nem mondott gondolataira: „Simon, szeretnék valamit mondani neked!” „Mondd csak, Mester!” — válaszolta Simon.</verse>
				<verse number="41">Jézus így folytatta: „Volt egy hitelező, és annak két adósa. Egyikük ötszáz ezüstpénzzel tartozott, a másik ötvennel.</verse>
				<verse number="42">Mivel egyik sem tudta megadni, a hitelező mindkettőjüknek nagylelkűen elengedte az adósságát. A kettő közül vajon melyik szereti jobban a hitelezőt?”</verse>
				<verse number="43">Simon így válaszolt: „Gondolom, az, akinek nagyobb adósságot engedett el.” „Igazad van!” — mondta Jézus.</verse>
				<verse number="44">Majd az asszony felé fordulva így folytatta: „Látod ezt az asszonyt? Eljöttem a házadba, de nem kínáltál vizet, hogy a poros lábamat megmossam. Ő pedig a könnyeivel mosta, és a hajával törölte meg a lábam.</verse>
				<verse number="45">Te nem üdvözöltél csókkal, ő pedig amióta csak megérkeztem, szüntelenül a lábamat csókolgatja.</verse>
				<verse number="46">Te nem kented meg a fejemet olajjal. Ő pedig a lábamat kente meg illatos olajjal.</verse>
				<verse number="47">Mondom neked, hogy ennek az asszonynak a bűneit — bármilyen sok is volt — megbocsátották. Ezt abból láthatod, hogy mennyire szeret engem! Akinek csak kevés bűnét bocsátották meg, az kevésbé szeret.”</verse>
				<verse number="48">Ezután az asszonyhoz fordult: „Meg vannak bocsátva a bűneid!”</verse>
				<verse number="49">Akik vele együtt vacsoráztak, ezt gondolták: „Kicsoda ez? Azt képzeli, hogy megbocsáthatja valakinek a bűneit?”</verse>
				<verse number="50">Végül Jézus ezt mondta az asszonynak: „A hited megmentett téged, menj békességgel!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Ezután Jézus a tizenkét apostollal együtt bejárta a városokat és falvakat, s mindenhol hirdette az Isten Királyságáról szóló örömüzenetet.</verse>
				<verse number="2">Volt velük néhány asszony is, akikből Jézus gonosz szellemeket űzött ki, és különböző betegségekből gyógyított meg: a magdalai Mária, akiből hét gonosz szellem ment ki;</verse>
				<verse number="3">Johanna, Kuza felesége; azután Zsuzsanna, meg sokan mások is. (Kuza Heródes egyik főembere volt.) Ezek az asszonyok a saját vagyonukból támogatták és szolgálták Jézust és a tanítványokat.</verse>
				<verse number="4">Minden városból és faluból jöttek Jézushoz, s nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Ő pedig ezt a példázatot mondta nekik:</verse>
				<verse number="5">„Egy földműves kiment a szántóföldjére vetni. Ahogy szórta a vetőmagot, néhány az útra esett. Ezeket az emberek eltaposták, a madarak pedig felcsipegették.</verse>
				<verse number="6">Némelyik mag köves talajra esett, de amint kicsírázott, el is száradt, mert nem kapott elég nedvességet.</verse>
				<verse number="7">Megint más magok tüskés gyomok közé hullottak, ahol kikeltek, de a felnövő gyomok elnyomták és megfojtották őket.</verse>
				<verse number="8">Más magok viszont a jó földbe kerültek. Amikor megnőttek, bőséges termést hoztak: százszor annyit, mint amennyit a magvető elvetett.” Jézus hangosan kiáltva fejezte be a történetet: „Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”</verse>
				<verse number="9">Tanítványai megkérdezték tőle, hogy mit jelent ez a történet.</verse>
				<verse number="10">Ő így felelt: „Ti megérthetitek Isten Királyságának titkos igazságait, de a többieknek csak jelképes történeteket mondok, hogy »nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek.«”</verse>
				<verse number="11">„Ennek a példázatnak a következő a jelentése: a mag Isten üzenete.</verse>
				<verse number="12">Az útra hullott magok esete azokat jelképezi, akik hallják ugyan Isten üzenetét, de a Sátán azonnal ellopja azt a szívükből, hogy ne jussanak hitre és ne üdvözüljenek.</verse>
				<verse number="13">A köves talajra hullott magok esete azokat jelképezi, akik hallják Isten üzenetét, és örömmel fogadják, de az nem tud meggyökerezni bennük. Ezek hisznek ugyan egy ideig, de amikor próbára teszik őket a nehézségek, elvesztik a hitüket, és elfordulnak Istentől.</verse>
				<verse number="14">A tüskés gyomok közé hullott magok esete azokat jelképezi, akik hallják Isten üzenetét, de ahogy múlik az idő, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elnyomják bennük Isten üzenetét, és nem hoznak termést.</verse>
				<verse number="15">A jó föld esete pedig azokat jelképezi, akik Isten üzenetét jó és őszinte szívvel befogadják, megőrzik, és türelmes állhatatossággal jó gyümölcsöket teremnek.”</verse>
				<verse number="16">„Nem azért gyújtanak olajmécsest, hogy letakarják, vagy az ágy alá tegyék, hanem hogy a mécstartóra helyezzék, és világítson azoknak, akik bejönnek a szobába.</verse>
				<verse number="17">Mert minden rejtett dolog világosságra fog kerülni. Minden titok kitudódik és világosságra kerül.</verse>
				<verse number="18">Tehát gondoljátok át alaposan, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, az még többet kap. De akinek nincs, attól még azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé.”</verse>
				<verse number="19">Egyszer Jézushoz eljöttek a testvérei és az anyja, de a tömeg miatt nem tudtak a közelébe jutni.</verse>
				<verse number="20">Az emberek ekkor szóltak Jézusnak: „Édesanyád és testvéreid odakinn várnak, és látni szeretnének.”</verse>
				<verse number="21">De ő így válaszolt: „Az én anyám és testvéreim azok, akik hallgatnak Isten beszédére, és megteszik, amit ő mond.”</verse>
				<verse number="22">Azokban a napokban történt, hogy Jézus a tanítványaival együtt beszállt egy bárkába. „Menjünk át a tó túlsó partjára!” — mondta nekik, és elindultak.</verse>
				<verse number="23">Miközben hajóztak, Jézus elaludt. Hirtelen szélvihar csapott le a tóra. A hajó már kezdett megtelni vízzel, és mindannyian veszélyben voltak.</verse>
				<verse number="24">A tanítványok ekkor felébresztették Jézust: „Mester! Mester! Végünk van!” Jézus felkelt, ráparancsolt a szélre és a dühöngő hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és nagy csend lett.</verse>
				<verse number="25">Majd a tanítványokhoz fordult: „Hol van a hitetek?” Ők nagyon megdöbbentek és elámultak ezen. Egymástól kérdezgették: „Kicsoda ez, hogy ha parancsol, még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”</verse>
				<verse number="26">Ezután megérkeztek Gadara vidékére, amely Galileával szemben van, a Genezáreti-tó túlsó partján.</verse>
				<verse number="27">Amikor Jézus a partra lépett, a város felől szembe jött vele egy férfi, akiben gonosz szellemek laktak. Ez az ember már régóta ruha nélkül járt, és nem házban lakott, hanem a sírbarlangokban tanyázott.</verse>
				<verse number="28">Mivel a gonosz szellemek gyakran eluralkodtak rajta, a férfi kezét-lábát sokszor leláncolták és megbilincselték, hogy megfékezzék. De hiába próbálták fogva tartani, mindig letépte magáról a láncokat, és a gonosz szellemek kiűzték őt a pusztába. Amikor a férfi meglátta Jézust, felüvöltött, a lába elé vetette magát, és így kiabált: „Mi közöd hozzám, Jézus, Magasságos Isten Fia?! Kérlek, ne kínozz engem!” Jézus ugyanis megparancsolta a gonosz szellemnek, hogy menjen ki az emberből.</verse>
				<verse number="29"></verse>
				<verse number="30">Ekkor Jézus megkérdezte a gonosz szellemtől: „Mi a neved?” Az pedig így felelt: „Légió”, mert sok gonosz szellem lakott abban az emberben.</verse>
				<verse number="31">A közelben, a hegyoldalon nagy disznókonda legelészett. A gonosz szellemek kérlelték Jézust, hogy ne küldje őket a feneketlen mélységbe, hanem engedje meg nekik, hogy a disznókba menjenek. Jézus megengedte nekik,</verse>
				<verse number="32"></verse>
				<verse number="33">így a gonosz szellemek kijöttek az emberből, és belementek a disznókba. Azok pedig a meredek hegyoldalról a tóba rohantak, és mind belefulladtak.</verse>
				<verse number="34">Amikor a pásztorok látták, hogy mi történt, elfutottak és mindenkinek elmondták ezt a városban és a környéken.</verse>
				<verse number="35">A városból sokan kijöttek Jézushoz, hogy lássák, mi történt. Azt a férfit, akiből a gonosz szellemek kimentek, ott találták Jézus lábánál ülve. Már fel volt öltözve, és teljesen épelméjű lett. Az emberek ekkor nagyon megrémültek.</verse>
				<verse number="36">Akik látták, elbeszélték a többieknek, hogyan szabadította meg Jézus ezt a megszállottat a gonosz szellemektől.</verse>
				<verse number="37">Ekkor Gadara egész népe arra kérte Jézust, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem töltötte el őket. Jézus hajóba szállt, és elment.</verse>
				<verse number="38">Az az ember azonban, akiből a gonosz szellemeket kiűzte, könyörgött neki, hogy vele mehessen. De Jézus elküldte, és azt mondta neki:</verse>
				<verse number="39">„Menj haza, és mondd el mindenkinek, amit Isten tett veled!” Ő el is ment, és az egész városban elhíresztelte, mit tett vele Jézus.</verse>
				<verse number="40">Amikor Jézus visszatért a másik partra, a tömeg örömmel üdvözölte, mert már vártak rá.</verse>
				<verse number="41">Ekkor egy Jairus nevű ember érkezett hozzá, aki a helyi zsinagóga vezetője volt. Leborult Jézus lábához, és arra kérte, jöjjön el a házához,</verse>
				<verse number="42">mert haldoklott az egyetlen leánya, aki körülbelül tizenkét éves volt. Jézus el is indult vele, a tömeg pedig szorosan körülvette.</verse>
				<verse number="43">Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve olyan betegségben szenvedett, amely állandó vérzéssel járt. Már minden vagyonát az orvosokra költötte, de senki sem tudta meggyógyítani.</verse>
				<verse number="44">Az asszony Jézus mögé került, és megérintette a Jézus ruháján lévő rojtokat. Abban a pillanatban megszűnt a vérzése.</verse>
				<verse number="45">Jézus megkérdezte: „Ki érintett meg?” Mindnyájan tagadták, Péter pedig ezt mondta: „Mester, az emberek tolonganak körülötted, és szorongatnak téged!”</verse>
				<verse number="46">De Jézus így felelt: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.”</verse>
				<verse number="47">Amikor az asszony látta, hogy nem maradhat titokban, reszketve előjött, és leborult előtte. Az egész nép előtt elmondta, hogy miért érintette meg, és hogy azonnal meg is gyógyult.</verse>
				<verse number="48">Jézus így szólt hozzá: „Leányom, a hited megmentett téged. Menj békességgel!”</verse>
				<verse number="49">Amíg Jézus beszélt, jött valaki a zsinagóga vezetőjének házából, és azt mondta Jairusnak: „A leányod már meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!”</verse>
				<verse number="50">Jézus azonban meghallotta, és így biztatta Jairust: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül a leányod!”</verse>
				<verse number="51">Amikor Jézus bement a házba, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a leány apját és anyját vitte magával. A többieknek nem engedte, hogy vele menjenek.</verse>
				<verse number="52">Közben mindenki sírt, jajgatott, és a leányt gyászolta. Jézus rájuk szólt: „Ne sírjatok, mert a leány nem halt meg, csak alszik!”</verse>
				<verse number="53">Azok kinevették, mert tudták, hogy a leány meghalt.</verse>
				<verse number="54">Akkor Jézus megfogta a kislány kezét, és megszólította: „Kelj fel, kislány!”</verse>
				<verse number="55">Ekkor a szellem visszatért a kislányba, aki azonnal feltámadt. Akkor Jézus mondta, hogy adjanak neki enni.</verse>
				<verse number="56">A leány szülei nagyon meg voltak döbbenve, de Jézus megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, ami történt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Jézus magához hívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott nekik minden gonosz szellem kiűzésére és a betegségek gyógyítására.</verse>
				<verse number="2">Kiküldte őket, hogy hirdessék Isten Királyságát, és gyógyítsák meg a betegeket.</verse>
				<verse number="3">Ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek magatokkal az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, csak a ruhát, amelyet viseltek!</verse>
				<verse number="4">Ha bementek egy házba, maradjatok ott, amíg abból a városból tovább nem mentek!</verse>
				<verse number="5">Ahol nem látnak szívesen titeket, annak a városnak még a porát is rázzátok le a lábatokról, amikor elmentek onnan! Ez majd bizonyíték lesz annak a városnak a lakói ellen.”</verse>
				<verse number="6">Az apostolok tehát útnak indultak. Faluról falura járva hirdették az örömüzenetet, és mindenhol meggyógyították a betegeket.</verse>
				<verse number="7">Heródes fejedelem is hallott a történtekről. Zavarban volt, mert egyesek azt mondták, hogy Bemerítő János támadt fel a halálból.</verse>
				<verse number="8">Mások azt beszélték, hogy Illés próféta jelent meg. Mások szerint valamelyik régi próféta támadt fel.</verse>
				<verse number="9">Heródes azt mondta: „Bemerítő Jánost én fejeztettem le. De ki lehet ez, akiről ilyen dolgokat hallok?” — és azon volt, hogy láthassa Jézust.</verse>
				<verse number="10">Amikor az apostolok visszatértek Jézushoz, elbeszéltek neki, mi mindent tettek a kiküldetés ideje alatt. Jézus félrevonult velük egy helyre Bétsaida közelében.</verse>
				<verse number="11">Amikor a sokaság ezt megtudta, utánamentek. Jézus örömmel fogadta őket, Isten Királyságáról beszélt nekik, és meggyógyította a közöttük lévő betegeket.</verse>
				<verse number="12">Már közeledett az este, amikor a tizenkét apostol odalépett hozzá, és ezt javasolta: „Küldd el őket, hogy a környező falvakban és tanyákon élelmet és szállást találjanak maguknak, mert ez a hely lakatlan!”</verse>
				<verse number="13">Jézus azonban ezt felelte: „Ti adjatok nekik enni!” Az apostolok így feleltek: „Összesen öt kenyerünk és két halunk van! Vagy azt akarod, hogy mi menjünk el ennivalót venni ennek a sokaságnak?”</verse>
				<verse number="14">Ugyanis akkora tömeg gyűlt össze ott, hogy csak a férfiak száma ötezer körül lehetett. Jézus akkor szólt a tanítványoknak: „Ültessétek le őket ötvenes csoportokban!”</verse>
				<verse number="15">A tanítványok mindenkit leültettek.</verse>
				<verse number="16">Jézus kézbe vette az öt kenyeret és a két halat. Felnézett az égre, és hálát adott Istennek. Azután tört az ételből, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét.</verse>
				<verse number="17">Mindnyájan ettek, és jóllaktak, sőt, mikor összeszedték a maradékot, a darabokkal 12 kosarat töltöttek meg.</verse>
				<verse number="18">Egyszer, amikor Jézus egymagában imádkozott, vele voltak a tanítványai is. Megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?”</verse>
				<verse number="19">A tanítványok így válaszoltak: „Egyesek Bemerítő Jánosnak, mások meg Illésnek. Megint mások egy régi prófétának, aki feltámadt.”</verse>
				<verse number="20">Jézus megkérdezte őket: „És ti? Ti kinek tartotok engem?” Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás, akit Isten küldött.”</verse>
				<verse number="21">Ekkor Jézus szigorúan megparancsolta nekik, hogy erről senkinek se beszéljenek.</verse>
				<verse number="22">Majd ezt mondta: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A nép vezetői, a főpapok és a törvénytanítók el fogják utasítani, végül megölik, de három nappal később fel fog támadni.”</verse>
				<verse number="23">Ezután mindannyiukhoz szólva ezt mondta: „Aki engem akar követni, az tagadja meg önmagát, naponta vegye fel és vigye a keresztjét, úgy kövessen.</verse>
				<verse number="24">Aki meg akarja menteni a lelkét, vagyis az életét, az el fogja veszíteni. De aki értem feladja az életét, vagyis a lelkét, az fogja igazán megmenteni.</verse>
				<verse number="25">Ugyan mit ér, ha valaki az egész világot megnyeri, önmagát azonban elveszti, vagy tönkreteszi?</verse>
				<verse number="26">Aki szégyell engem és a szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd visszajön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségével.</verse>
				<verse number="27">Igazán mondom nektek: vannak közöttetek olyanok, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Isten Királyságát.”</verse>
				<verse number="28">Körülbelül nyolc nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment egy hegyre imádkozni.</verse>
				<verse number="29">Mialatt imádkozott, az arca elváltozott, és a ruhája ragyogó fehér lett.</verse>
				<verse number="30">Ezután két férfi jelent meg, akik Jézushoz hasonlóan ragyogó dicsőségben látszottak. Mózes és Illés volt ez a két férfi, akik Jézussal a szolgálatának befejezéséről beszélgettek vele, amelyet majd Jeruzsálemben teljesít be.</verse>
				<verse number="31"></verse>
				<verse number="32">Péter és a többiek közben elaludtak. Mikor fölébredtek, látták Jézust a dicsőség ragyogásában, és a két férfit mellette.</verse>
				<verse number="33">Amikor a két férfi már indulni készült, Péter így szólt Jézushoz: „Mester, olyan jó itt! Készítsünk három lombsátrat: neked, Mózesnek és Illésnek!” De Péter nem tudta, hogy mit beszél.</verse>
				<verse number="34">Még be sem fejezte, amikor felhő jelent meg, és betakarta őket. A tanítványok nagyon megijedtek, amikor a felhő körülvette őket.</verse>
				<verse number="35">A felhőből egy hang hallatszott: „Ő a Fiam, akit kiválasztottam! Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek neki!”</verse>
				<verse number="36">Miután ez a hang szólt, már csak Jézust látták egyedül. A tanítványok hallgattak a történtekről, és abban az időben senkinek sem mondták el, amit a hegyen láttak.</verse>
				<verse number="37">Másnap, amikor a hegyről lejöttek, hatalmas tömeg várta Jézust.</verse>
				<verse number="38">A tömegből valaki ezt kiáltotta: „Mester! Kérlek, jöjj, és nézd meg a fiamat, mert ő az egyetlen gyermekem!</verse>
				<verse number="39">Időnként egy gonosz szellem ragadja meg, a fiú fölsikolt, rángatózik, és habzik a szája. Csak nehezen távozik el tőle, miután meggyötörte.</verse>
				<verse number="40">Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki a fiamból, de nem sikerült nekik.”</verse>
				<verse number="41">Jézus így válaszolt: „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozd ide a fiad!”</verse>
				<verse number="42">Amikor a fiú közelebb lépett, a gonosz szellem a földre dobta, és megrángatta. Jézus azonban ráparancsolt a gonosz szellemre, meggyógyította a fiút, és visszaadta az apjának.</verse>
				<verse number="43">Az emberek megukon kívül voltak a csodálkozástól, amikor látták Isten hatalmas erejét megnyilvánulni. Amíg a többiek még azon csodálkoztak, amit Jézus tett, ő ezt mondta a tanítványainak:</verse>
				<verse number="44">„Jól jegyezzétek meg, amit most mondok! Az Emberfiát hamarosan kiszolgáltatják az embereknek.”</verse>
				<verse number="45">De a tanítványok nem értették, hogy miről beszél. El volt rejtve előlük, ezért nem fogták fel, Jézust viszont féltek megkérdezni.</verse>
				<verse number="46">Egyszer a tanítványok egymás között arról vitatkoztak, hogy ki a legnagyobb közülük.</verse>
				<verse number="47">Jézus belelátott a gondolataikba, odavitt hozzájuk egy kisgyereket, és maga mellé állította.</verse>
				<verse number="48">Azt mondta nekik: „Aki ezt a kisgyereket befogadja az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig engem befogad, az azt fogadja be, aki elküldött engem. Mert aki a legkisebb közöttetek, az az igazán nagy!”</verse>
				<verse number="49">János, az egyik tanítvány ezt mondta: „Mester! Láttuk, hogy valaki a te nevedben űzi ki a gonosz szellemeket, de megtiltottuk neki, mert nem velünk együtt követ téged.”</verse>
				<verse number="50">Jézus így válaszolt neki: „Hagyjátok, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”</verse>
				<verse number="51">Amikor közeledett az idő, hogy visszatérjen a Mennybe, Jézus szilárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="52">Követeket küldött maga előtt egy samáriai faluba, hogy ott szállást készítsenek neki.</verse>
				<verse number="53">A samáriaiak azonban nem akarták befogadni Jézust, mert Jeruzsálembe igyekezett.</verse>
				<verse number="54">Amikor ezt két tanítványa — Jakab és János — megtudta, megkérdezték Jézustól: „Uram, akarod-e, hogy a Mennyből tüzet parancsoljunk rájuk, hogy megégesse őket?”</verse>
				<verse number="55">De Jézus feléjük fordult, határozottan figyelmeztette és helyreigazította őket.</verse>
				<verse number="56">Ezután egy másik faluba mentek.</verse>
				<verse number="57">Útközben valaki ezt mondta Jézusnak: „Bárhová mész, én követlek téged!”</verse>
				<verse number="58">Ő így válaszolt: „A rókáknak van tanyájuk, az égi madaraknak is van fészkük, de az Emberfiának nincs hol lehajtania a fejét.”</verse>
				<verse number="59">Egy másiknak ezt mondta: „Csatlakozz hozzám, és legyél a tanítványom!” De az kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!”</verse>
				<verse number="60">Jézus ezt felelte: „Hagyd, hogy a halottak temessék el a saját halottaikat! Te pedig menj, és hirdesd Isten Királyságát!”</verse>
				<verse number="61">Másvalaki így szólította meg: „Követlek, Uram, de előbb hadd búcsúzzam el a családomtól!”</verse>
				<verse number="62">De Jézus így felelt: „Aki egyszer szántani kezd, azután mégis visszafordul, az nem alkalmas arra, hogy Isten Királyságában éljen!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Ezután az Úr kijelölt a tanítványai közül további hetvenkét tanítványát, és kettesével elküldte őket azokba a városokba és helyekre, ahová menni szándékozott.</verse>
				<verse number="2">Ezzel küldte ki őket: „Látjátok, milyen sok az aratnivaló, és milyen kevés az aratómunkás! Imádkozzatok hát, és kérjétek az Aratás Urát, hogy küldjön még több aratót, hogy a gabonáját learassák!</verse>
				<verse number="3">Menjetek! Vigyázzatok, mert úgy küldelek ki benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.</verse>
				<verse number="4">Ne vigyetek magatokkal pénzt, ennivalót vagy másik sarut, és útközben ne álljatok le beszélgetni!</verse>
				<verse number="5">Ha egy házba bementek, először ezt mondjátok: »Békesség ennek a családnak«!</verse>
				<verse number="6">Ha békeszerető ember lakik abban a házban, a békességetek megnyugszik rajta, ha nem, akkor a békesség visszaszáll rátok.</verse>
				<verse number="7">Maradjatok ugyanannál a háznál, azt egyétek és igyátok, amivel ott megkínálnak, mert a munkás megérdemli a bérét! Ne járjatok házról házra!</verse>
				<verse number="8">Ha olyan városba értek, ahol szívesen látnak titeket, fogadjátok el, amivel megkínálnak, és nyugodtan egyétek meg!</verse>
				<verse number="9">Gyógyítsátok meg a betegeiket, és hirdessétek nekik: »Megérkezett hozzátok Isten Királysága!«</verse>
				<verse number="10">Ha pedig valamelyik városban nem látnak szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok:</verse>
				<verse number="11">»Még a városotok porát is lerázzuk a lábunkról! De azt tudjátok meg, hogy Isten Királysága megérkezett hozzátok!«</verse>
				<verse number="12">Mondom nektek: Sodoma lakóinak elviselhetőbb lesz a helyzete az ítélet napján, mint az ott lakóknak.”</verse>
				<verse number="13">„Jaj neked, Korazin és népe! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban vagy Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, ők már régen zsákruhában és hamuban ülve Istenhez fordultak volna.</verse>
				<verse number="14">Bizony, az ítélet napján Tírusz és Szidón népének tűrhetőbb lesz a sorsa, mint a tiétek!</verse>
				<verse number="15">És te, Kapernaum, azt hiszed, hogy az égig fognak magasztalni? Nem! A halál országába fogsz süllyedni!”</verse>
				<verse number="16">A tanítványainak pedig ezt mondta Jézus: „Aki hallgat rátok, az valójában énrám hallgat. Aki titeket visszautasít, az engem utasít vissza. Aki pedig engem visszautasít, azt utasítja vissza, aki elküldött engem.”</verse>
				<verse number="17">Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért, azt mondták Jézusnak: „Uram, még a gonosz szellemek is engedelmeskednek, amikor a nevedben rájuk parancsolunk!”</verse>
				<verse number="18">Jézus erre így felelt: „Láttam a Sátán bukását, ahogy a Mennyből lezuhant, mint a villám!</verse>
				<verse number="19">Figyeljetek rám! Igaz, hogy hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok, s ez a hatalom nagyobb, mint az ellenség minden ereje, és semmi sem árthat nektek.</verse>
				<verse number="20">De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz szellemek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy a nevetek fel van írva a Mennyben!”</verse>
				<verse number="21">Akkor Jézus a Szent Szellem által ujjongott, örült, és így dicsérte Istent: „Dicsőítelek, Atyám, Menny és Föld Ura, hogy ezeket elrejtetted a bölcsek és okosak elől, de megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak!</verse>
				<verse number="22">Atyám mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút igazán, csak az Atya — ahogyan az Atyát is csak a Fiú ismeri igazán, és azok, akiknek a Fiú kijelenti őt.”</verse>
				<verse number="23">Amikor maguk között voltak, a tanítványokhoz fordult: „Boldogok és áldottak vagytok, hogy ezeket láthatjátok!</verse>
				<verse number="24">Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látták; és szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”</verse>
				<verse number="25">Egyszer Jézushoz jött egy törvénytanító, hogy próbára tegye, és ezt kérdezte tőle: „Mester, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”</verse>
				<verse number="26">Jézus megkérdezte tőle: „Mi van megírva a Törvényben? Hogyan értelmezed?”</verse>
				<verse number="27">Az így válaszolt: „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!”</verse>
				<verse number="28">„Jól válaszoltál. Ezt tedd, és élni fogsz!” — mondta Jézus.</verse>
				<verse number="29">A törvénytanító azonban igazolni akarta magát, és tovább faggatta Jézust: „De hát ki számít az embertársamnak?”</verse>
				<verse number="30">Jézus erre egy történettel válaszolt: „Egyszer egy ember Jeruzsálemből Jerikóba utazott. Útközben rablók támadták meg, akik kifosztották, s még a ruháját is elvették, megverték, majd félholtan otthagyták.</verse>
				<verse number="31">Nemsokára arra ment egy pap, de mikor meglátta a sebesültet, kikerülte, és otthagyta.</verse>
				<verse number="32">Később egy lévita ment arra. Mikor meglátta a sebesültet, ő is átment az út másik oldalára, és otthagyta.</verse>
				<verse number="33">Később arra utazott egy samáriai férfi is. Amikor meglátta a sebesültet, megsajnálta.</verse>
				<verse number="34">Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte. Ezután feltette a saját szamarára, elvitte egy vendégfogadóba, és ott ápolta tovább.</verse>
				<verse number="35">Másnap a fogadó gazdájának két ezüstpénzt adott, és azt mondta neki: »Gondoskodj erről az emberről, és amit ezen felül még ráköltesz, megfizetem, amikor visszajövök.«</verse>
				<verse number="36">Mit gondoltok, a három közül melyik volt igazi embertársa annak, akit kiraboltak?”</verse>
				<verse number="37">A törvénytanító így válaszolt: „Az, aki megsajnálta és segített rajta.” Jézus azt mondta: „Igazad van, menj, és kövesd a példáját!”</verse>
				<verse number="38">Útközben Jézus egy faluba érkezett, ahol egy Márta nevű asszony látta vendégül.</verse>
				<verse number="39">Mártának volt egy testvére — Mária —, aki leült az Úr lábához, és úgy hallgatta a szavait.</verse>
				<verse number="40">Mártát eközben a sok munka teljesen lefoglalta. Odament Jézushoz, és ezt mondta: „Uram, nem törődsz vele, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Szólj neki, hogy segítsen nekem!”</verse>
				<verse number="41">De az Úr így felelt: „Márta, Márta! Túl sokat vállalsz magadra, és sokat aggodalmaskodsz!</verse>
				<verse number="42">Pedig csak kevés dolog van, amely igazán fontos, sőt valójában csak egyetlen egy. Mária jól választott! Ezt soha el nem vehetik tőle.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Történt egyszer, hogy miután Jézus befejezte az imádkozást, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts minket imádkozni, ahogyan Bemerítő János is tanította a tanítványait!”</verse>
				<verse number="2">Jézus ezt felelte: „Így imádkozzatok: Atyánk, legyen megszentelve a neved! Jöjjön el királyi uralmad,</verse>
				<verse number="3">A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!</verse>
				<verse number="4">Bocsásd meg bűneinket, ahogyan mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek! Ne engedd, hogy kísértésekkel próbára tegyenek bennünket!”</verse>
				<verse number="5">Azután ezt mondta: „Ha az éjszaka közepén elmentek a barátotokhoz, és ezt mondjátok neki: »Barátom, kérlek, adj kölcsön három kenyeret!</verse>
				<verse number="6">Egy ismerősöm érkezett hozzám átutazóban, és nincs mivel megkínálnom.«</verse>
				<verse number="7">A barátod így válaszol odabentről: »Ne zavarj! Az ajtót már bezártam, gyermekeimmel az ágyban fekszünk. Nem tudok felkelni, hogy kenyeret adjak neked.«</verse>
				<verse number="8">Azt mondom nektek, lehet, hogy pusztán a barátságotok kedvéért nem kel fel. De ha állhatatosan kéritek, mégis fel fog kelni, és odaadja, amire szükségetek van.</verse>
				<verse number="9">Ezért mondom nektek: Kitartóan kérjétek, és megkapjátok! Kitartóan keressétek, és megtaláljátok! Kitartóan kopogtassatok, és kinyitják nektek az ajtót!</verse>
				<verse number="10">Mert aki kitartóan kéri, megkapja, amit kér. Aki kitartóan keresi, az megtalálja, amit keres. Aki kitartóan kopogtat, annak kinyitják az ajtót.</verse>
				<verse number="11">Vajon melyik apa adna kígyót a fiának, a az halat kér tőle?</verse>
				<verse number="12">Vagy ha tojást kér, talán skorpiót ad neki?</verse>
				<verse number="13">Ha tehát még ti is tudtok jó ajándékot adni a gyerekeiteknek, bár gonoszak vagyok, mennyivel inkább fog Mennyei Atyátok Szent Szellemet adni azoknak, akik kérik tőle!”</verse>
				<verse number="14">Történt egyszer, hogy Jézus gonosz szellemet űzött ki egy emberből, aki nem tudott beszélni. Miután kiment belőle a gonosz szellem, a néma megszólalt. Ezen mindenki szerfölött elcsodálkozott.</verse>
				<verse number="15">Egyesek azonban azt mondták: „A gonosz szellemek fejedelmének, a Sátánnak segítségével űzi ki a gonosz szellemeket!”</verse>
				<verse number="16">Mások pedig próbára akarták tenni Jézust, és azt kérték, hogy tegyen valami csodát, mutasson nekik valamilyen csodás mennyei jelet bizonyítékul Istentől.</verse>
				<verse number="17">Jézus azonban jól tudta, mit gondolnak róla, és ezt mondta: „Ha egy királyság egyik része a másik ellen támad, az egész elpusztul. Hasonlóképpen tönkremegy az a család is, amelyben belső harcok dúlnak.</verse>
				<verse number="18">Ha tehát a Sátán a saját gonosz szellemeit űzi ki, akkor valójában önmaga ellen fordul, és a királysága sem állhat fenn tovább. Ha azt mondjátok, hogy én a Sátán segítségével űzöm ki a gonosz szellemeket,</verse>
				<verse number="19">akkor a ti tanítványaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Így hát ők maguk bizonyítják, hogy tévedésben vagytok!</verse>
				<verse number="20">Ha pedig én Isten ujjával, vagyis a hatalmával űzöm ki a gonosz szellemeket, akkor nyilvánvaló, hogy Isten Királysága megérkezett hozzátok!</verse>
				<verse number="21">Ha az erős fegyveres őrzi a maga házát, akkor biztonságban van a vagyona.</verse>
				<verse number="22">Ha megtámadja valaki, aki még nála is erősebb, legyőzi, és elveszi a fegyvereit, amelyekben bízott, akkor a győztes elveszi a legyőzött vagyonát, és a zsákmányt szétosztja.</verse>
				<verse number="23">Aki nincs velem, az ellenem van. Aki nem velem együtt arat, az szétszórja a termést.”</verse>
				<verse number="24">„Amikor a gonosz szellem kimegy az emberből, száraz helyeken bolyong. Nyugalmat keres, de nem talál, ezért ezt mondja: »Inkább visszamegyek a házamba, ahonnan kijöttem!«</verse>
				<verse number="25">Tehát visszatér, és azt kisöpörve, sőt feldíszítve találja.</verse>
				<verse number="26">Akkor elmegy, keres hét másik szellemet, akik még nála is gonoszabbak. Majd együtt visszamennek abba az emberbe, és ott laknak. Így végül annak az állapota még rosszabb lesz, mint először volt.”</verse>
				<verse number="27">Amíg Jézus ezekről beszélt, a tömegből egy asszony felkiáltott: „Milyen boldog és áldott lehet az édesanyád, hogy ő szült és szoptatott téged!”</verse>
				<verse number="28">De Jézus így válaszolt: „Sokkal áldottabbak, akik hallják Isten beszédét, és engedelmeskednek neki!”</verse>
				<verse number="29">Amikor egyre nagyobb tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt mondta: „Gonosz ez a nemzedék! Mindenáron valami csodás jelt akarnak látni bizonyítékul. De nem fognak semmilyen csodát látni, csupán azt, amely Jónás prófétával is történt.</verse>
				<verse number="30">Ahogyan Jónás figyelmeztető jel volt Ninive lakóinak, úgy lesz az Emberfia is figyelmeztető jel ennek a nemzedéknek.</verse>
				<verse number="31">Az ítélet napján Dél királynője együtt fog feltámadni ezzel a nemzedékkel, és elítéli őket. Miért? Mert ő igen messziről utazott ide, hogy Salamon király bölcsességét hallja. Most pedig nagyobb van itt Salamonnál!</verse>
				<verse number="32">Ninive lakói is feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik őket. Ők ugyanis Istenhez fordultak, amikor Jónás üzenetét hallották. Most pedig nagyobb van itt Jónásnál!”</verse>
				<verse number="33">„Senki sem azért gyújt olajmécsest, hogy kosár alá rejtse. Nem, a mécsest a mécstartóra teszik, hogy világítson azoknak, akik bejönnek a szobába!</verse>
				<verse number="34">Egész lényedet a tekinteted világítja meg. Ezért, ha jóindulattal és adakozásra készen tekintesz az emberekre, akkor egész lényedet elárasztja a világosság. Ha viszont önző és zsugori módon nézel rájuk, akkor egész lényed elsötétül.</verse>
				<verse number="35">Vigyázz tehát, nehogy elsötétüljön a tekinteted, amelynek éppen világítania kellene!</verse>
				<verse number="36">Ha az egész lényedet megvilágítja a fény, és nem marad benne egyetlen sötét zug sem, akkor leszel igazán világosságban. Olyan leszel, mint akit a mécses fénye egészen megvilágít.”</verse>
				<verse number="37">Ezután, egy farizeus vendégségbe hívta Jézust, aki el is ment hozzá, és asztalhoz telepedtek.</verse>
				<verse number="38">Amikor a farizeus látta, hogy Jézus elhagyja az evés előtti szertartásos kézmosást, nagyon meglepődött.</verse>
				<verse number="39">Az Úr ekkor megszólította a házigazdát: „Ti farizeusok azt gondoljátok, hogy nagyon fontos a testet kívülről lemosni. Olyan ez, mintha a pohárnak és tányérnak csak a külsejét tisztítanátok meg, pedig sokkal fontosabb, hogy belül tiszta legyen. Tele vagytok mindenféle kapzsisággal és gonoszsággal!</verse>
				<verse number="40">Milyen ostobák vagytok! Hiszen ugyanaz az Isten teremtette az ember külsejét, aki a belsejét!</verse>
				<verse number="41">Inkább azzal törődjetek, ami belül van! Adjatok a rászorulóknak, akkor lesztek igazán tiszták!</verse>
				<verse number="42">Jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden más apró kerti növényből, de nem törődtök az igazságossággal, és az Isten iránti szeretettel! Pedig elsősorban ezekkel kellene törődnötök, és közben azokat se hanyagoljátok el!</verse>
				<verse number="43">Jaj nektek, farizeusok, mert a zsinagógákban szívesen ültök a legjobb helyekre! Szeretitek, ha az utcán és a piacon mindenki tisztelettel előre köszön nektek.</verse>
				<verse number="44">Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok — rajtuk járnak az emberek, de nem is veszik észre, hogy sírra léptek!”</verse>
				<verse number="45">Ekkor az egyik törvénytanító megszólalt: „Mester! Amikor így beszélsz, minket is megbántasz!”</verse>
				<verse number="46">Jézus így válaszolt neki: „Jaj nektek is, törvénytanítók! Megterhelitek az embereket súlyos elvárásokkal, amelyeket viszont ti nem vesztek komolyan!</verse>
				<verse number="47">Jaj nektek, akik síremléket építetek a prófétáknak, akiket őseitek öltek meg!</verse>
				<verse number="48">Ezzel bizonyítjátok, hogy helyeselitek, amit őseitek tettek. Ők megölték a prófétákat, ti meg síremléket építetek nekik!</verse>
				<verse number="49">Erre mondta Isten bölcsessége: »Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, akik közül egyeseket megölnek, másokat üldözni fognak.«</verse>
				<verse number="50">Bizony, ez a mostani nemzedék fogja elszenvedni a büntetést a világ teremtése óta meggyilkolt összes próféta miatt,</verse>
				<verse number="51">Ábeltől kezdve egészen Zakariásig, akit az oltár és a Templom között gyilkoltak meg. Igazán mondom nektek: mindezek ezt a nemzedéket fogják sújtani!</verse>
				<verse number="52">Jaj nektek, törvénytanítók, mert magatokhoz ragadtátok a tudás kulcsait! Ti magatok nem mentek be, akik pedig szeretnének, azokat megakadályozzátok ebben!”</verse>
				<verse number="53">Amikor Jézus továbbment onnan, a törvénytanítók és farizeusok nagyon fel voltak háborodva. Attól fogva nagyon ellenségesen viselkedtek vele szemben. Rossz szándékkal faggatták különböző kérdésekkel,</verse>
				<verse number="54">és egyre csak azt lesték, hogy melyik szavába tudnának belekötni.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Egyszer több ezren gyűltek össze Jézus körül. Olyan sokan voltak, hogy majdnem letaposták egymást. Jézus ekkor a tanítványaihoz fordult: „Tartsátok távol magatokat a farizeusok kovászától, vagyis attól a képmutatástól, amely rájuk jellemző!</verse>
				<verse number="2">Mert minden eltitkolt dolog nyilvánosságra fog kerülni, és minden titok kitudódik!</verse>
				<verse number="3">Amit a sötétben mondotok, azt a világosságban fogják hallani. Amit a belső szobákban suttogtatok egymás fülébe, azt a háztetőkről fogják kihirdetni.”</verse>
				<verse number="4">„Nektek mondom, a barátaimnak: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de utána már nem árthatnak.</verse>
				<verse number="5">Megmondom, kitől féljetek: Istentől, akinek hatalma van, hogy miután megölt, a Gyehennára dobjon! Őt féljétek és tiszteljétek!</verse>
				<verse number="6">Ugye, két fillérért öt verebet lehet venni? Mégis, egyetlen ilyen verébről sem feledkezik el Isten.</verse>
				<verse number="7">Még a hajszálaitokat is számon tartja! Tehát ne féljetek, ti értékesebbek vagytok, mint sok-sok veréb!”</verse>
				<verse number="8">„Mondom nektek: aki az emberek előtt tanúskodik arról, hogy hozzám tartozik, arról én is tanúskodom Isten angyalai előtt, és vállalom, hogy hozzám tartozik.</verse>
				<verse number="9">De aki az emberek előtt nem vállal engem, arról én is azt fogom mondani Isten angyalai előtt, hogy nem tartozik hozzám.</verse>
				<verse number="10">Ha valaki az Emberfia ellen szól, az még kaphat erre bocsánatot. De ha valaki a Szent Szellemet gyalázza, az nem nyer bocsánatot soha!</verse>
				<verse number="11">Amikor zsinagógákba, uralkodók és más hatalmasságok elé visznek titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit feleljetek védekezésül, vagy hogy mit mondjatok!</verse>
				<verse number="12">Ne tépelődjetek ezen, mert a Szent Szellem a maga idejében meg fog tanítani titeket arra, hogy mit mondjatok!”</verse>
				<verse number="13">A tömegből valaki így kiáltott Jézusnak: „Mester, parancsold meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!”</verse>
				<verse number="14">Jézus így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bíráskodjak közöttetek, vagy elosszam az örökségeteket?”</verse>
				<verse number="15">Majd az emberekhez fordulva ezt mondta: „Vigyázzatok, és kerüljétek a kapzsiságot, mert az ember élete, nem a vagyonától függ, akármilyen gazdag is!”</verse>
				<verse number="16">Ezután egy példázatot mondott nekik: „Volt egy gazdag ember, akinek a birtoka bőséges termést hozott.</verse>
				<verse number="17">Azon töprengett, hová tegye a sok termést, mert nem volt elég nagy raktára.</verse>
				<verse number="18">Végül így határozott: »Lebontom a raktáraimat, és nagyobbakat építek a sok gabona, meg a többi termény számára.</verse>
				<verse number="19">Akkor majd így szólok a lelkemhez: Látod, lelkem, sok évre elegendő vagyonod és gazdagságod van! Egyél-igyál hát, és élvezd az életet!«</verse>
				<verse number="20">De Isten megszólította: »Milyen ostoba vagy! Még ma éjjel elkérik tőled a lelkedet. Kié lesz akkor, amit összegyűjtöttél?«</verse>
				<verse number="21">Így jár az, aki csak magának gyűjt kincseket, és nem Isten mértéke szerint gazdag!”</verse>
				<verse number="22">A tanítványaihoz fordulva így folytatta: „Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit fogtok enni és inni, se testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözni!</verse>
				<verse number="23">Hiszen nagyobb dolog életet adni, mint az ételről gondoskodni! Nagyobb dolog testet alkotni, mint ruhát készíteni!</verse>
				<verse number="24">Nézzétek a hollókat: nem vetnek, nem aratnak, nincs sem raktáruk, sem magtáruk, Isten mégis táplálja őket! Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!</verse>
				<verse number="25">Ki tudná közületek aggodalmaskodásával akár csak egy órával is meghosszabbítani az életét?</verse>
				<verse number="26">Ha pedig még ennyit sem tudsz elérni a saját erődből, akkor mi értelme van a nagyobb dolgok felől aggódni?</verse>
				<verse number="27">Figyeljétek meg a mezőn a vadvirágokat, hogyan növekednek! Nem fáradoznak, hogy ruhát készítsenek maguknak. Mégis azt mondom nektek, hogy Salamon király a dicsősége csúcsán sem öltözködött olyan szépen, mint ezek.</verse>
				<verse number="28">Látjátok, ezek a növények ma még virágzanak, holnapra már elszáradnak, és a tűzbe dobják őket, Isten mégis milyen gyönyörűen öltözteti őket! Akkor titeket mennyivel inkább! Ne legyetek hát kishitűek!</verse>
				<verse number="29">Ne aggódjatok hát amiatt, hogy lesz-e mit ennetek, vagy innotok!</verse>
				<verse number="30">Azok törtetnek ilyen dolgok után, akik nem ismerik Istent. Mennyei Atyátok azonban jól tudja, hogy mindezekre szükségetek van.</verse>
				<verse number="31">Isten Királyságával törődjetek — erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van.</verse>
				<verse number="32">Ne félj, te kicsiny nyájacska, mert Mennyei Atyátoknak úgy tetszett, hogy nektek adja a Királyságot!”</verse>
				<verse number="33">„Adjátok el vagyonotokat, és a pénzt osszátok szét a szegények között! Szerezzetek magatoknak örök, mennyei kincseket, amelyeket a tolvajok nem lophatnak el, s a moly sem pusztíthat el!</verse>
				<verse number="34">Mert oda húz majd a szívetek, ahol a kincseitek vannak.”</verse>
				<verse number="35">„Legyetek állandóan készenlétben! Kezetekben a mécses mindig égjen!</verse>
				<verse number="36">Legyetek olyanok, mint a szolgák, akik felkészülten várják uruk hazaérkezését a lakodalomból, s amikor megérkezik és kopogtat, azonnal kinyitják előtte az ajtót.</verse>
				<verse number="37">Boldogok azok a szolgák, akiket uruk készenlétben talál, amikor megérkezik! Bizony, mondom nektek: az ilyen szolgákat asztalhoz ülteti, és kiszolgálja őket!</verse>
				<verse number="38">Bizony boldogok ők, mert készen állnak, akár éjfélkor, akár hajnalban jön haza uruk!</verse>
				<verse number="39">De jól jegyezzétek meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné, hogy betörjön a házába.</verse>
				<verse number="40">Ti is legyetek mindig készen, mert az Emberfia is akkor fog eljönni, amikor nem gondolnátok!”</verse>
				<verse number="41">Akkor Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk szólnak ezek a példázatok, vagy mindenki másnak is?”</verse>
				<verse number="42">Az Úr így válaszolt: „Gondoljátok csak meg: a ház ura megbízza egyik szolgáját, hogy viseljen gondot a többi szolgájára, és idejében adjon nekik enni. Miből látszik, hogy ez a szolga hűséges és okos?</verse>
				<verse number="43">Abból, hogy amikor az ura megérkezik, a szolga éppen azt a munkát végzi, amit ura rábízott! Milyen boldog az ilyen szolga!</verse>
				<verse number="44">Igazán mondom nektek: ura rá fogja bízni egész birtokának igazgatását!</verse>
				<verse number="45">De mi történik, ha az a szolga gonosz, és azt gondolja, hogy ura még sokáig nem tér haza? Verni kezdi a szolgatársait, férfiakat és nőket egyaránt, eszik-iszik és részegeskedik.</verse>
				<verse number="46">Ura azonban éppen akkor fog megérkezni, amikor a gonosz szolga nem számít rá, és nem is gondolja. Akkor majd az ura keményen megbünteti őt, és oda küldi, ahová a hitetlenek kerülnek.</verse>
				<verse number="47">Az a szolga, aki tudta, hogy ura mit bízott rá, de hozzá sem fogott, hogy azt megtegye, vagy nem készült fel ura érkezésére, súlyos büntetést kap.</verse>
				<verse number="48">De mi lesz azzal a szolgával, aki nem tudta, hogy ura mit kíván tőle? Az ilyen szolga enyhébb büntetést fog kapni. Mert akinek sokat adtak, attól sokat is kérnek számon! Akire sokat bíztak, annak nagyobb a felelőssége!”</verse>
				<verse number="49">„Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a Földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!</verse>
				<verse number="50">Be kell merítkeznem, és nagy teher nehezedik rám, amíg ez meg nem történik!</verse>
				<verse number="51">Úgy gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a Földre? Nem! Az emberek szembefordulnak egymással miattam.</verse>
				<verse number="52">Mostantól fogva még a családtagok között is meghasonlás támad! Egy öttagú családban hárman lesznek kettő ellen, és ketten három ellen.</verse>
				<verse number="53">Az apa fia ellen fordul, és a fiú apja ellen, az anya leánya ellen fordul, és a leány anyja ellen, az anyós menye ellen fordul, a meny pedig anyósa ellen.”</verse>
				<verse number="54">Azután Jézus a sokasághoz fordult: „Amikor nyugatról felhő közeleg, azt mondjátok, hogy eső jön, és úgy is lesz.</verse>
				<verse number="55">Amikor déli szél fúj, azt mondjátok, hogy nagy meleg jön, és úgy is lesz.</verse>
				<verse number="56">Képmutatók! Mikor látjátok az égen és a földön a jeleket, megértitek milyen idő következik! Akkor hogyan lehet, hogy a mostani idők jeleit nem értitek meg?”</verse>
				<verse number="57">„Miért nem döntitek el ti magatok, hogy mi az igazságos?</verse>
				<verse number="58">Gondold csak el: valaki vádol téged, pert indít ellened, és ellenfeleddel együtt a bíró elé kell állnotok. Ilyen esetben nagyon igyekezz, hogy még útközben kibéküljetek egymással! Ha ez nem sikerül, az ellenfeled a bíró elé visz, a bíró átad a börtönőrnek, az pedig börtönbe zár téged!</verse>
				<verse number="59">Mondom neked: ki nem jössz onnan, amíg az utolsó fillérig meg nem fizetted, amivel tartozol!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Abban az időben hírt hoztak Jézusnak arról, mi történt néhány galileaival. Pilátus megölette ezeket az embereket, és a vérük összekeveredett az áldozati állatok vérével.</verse>
				<verse number="2">Ekkor Jézus megkérdezte: „Gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többiek, s azért haltak meg így?</verse>
				<verse number="3">Nem! Sőt, mondom nektek: ha vissza nem tértek Istenhez, akkor mindnyájan hasonlóképpen vesztek el!</verse>
				<verse number="4">Vagy mit gondoltok arról a tizennyolc emberről, akik akkor haltak meg, amikor a Siloám tornya rájuk szakadt? Gondoljátok, hogy bűnösebbek voltak, mint az összes többi jeruzsálemi?</verse>
				<verse number="5">Nem! Sőt, mondom nektek: ha vissza nem tértek Istenhez, akkor mindnyájan hasonlóképpen vesztek el!”</verse>
				<verse number="6">Ezután egy példázatot mondott nekik: „Egy ember fügefát ültetett a szőlőskertjébe. Egy idő múlva kiment, hogy gyümölcsöt szedjen róla, de egyet sem talált.</verse>
				<verse number="7">Ezért szólt a kertésznek: »Már három éve hiába keresek gyümölcsöt ezen a fán. Vágd ki, hogy ne foglalja a földet hiába!«</verse>
				<verse number="8">A kertész azonban így válaszolt: »Uram, kérlek, adj neki még egy évet! Felásom az alját, és megtrágyázom,</verse>
				<verse number="9">akkor talán jövőre teremni fog. Ha mégsem, akkor vágd ki!«”</verse>
				<verse number="10">Egyszer Jézus a zsinagógában tanított szombaton.</verse>
				<verse number="11">Volt ott egy asszony, aki már tizennyolc éve beteg volt a benne lakó gonosz szellem miatt. Egészen összegörnyedt, és nem tudott felegyenesedni.</verse>
				<verse number="12">Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és megszólította: „Asszony, megszabadultál az erőtlenségtől!”</verse>
				<verse number="13">Rátette a kezét, mire az asszony azonnal felegyenesedett, és Istent dicsérte.</verse>
				<verse number="14">De a zsinagóga vezetője megharagudott Jézusra, amiért szombaton gyógyította meg az asszonyt. Ezt mondta: „Hat nap van egy héten, hogy dolgozzatok. Azokon a napokon jöjjetek, ha meg akartok gyógyulni, ne szombaton!”</verse>
				<verse number="15">Erre az Úr így válaszolt: „Képmutatók! Ugye, szombaton is mindannyian eloldozzátok az ökreiteket meg a szamaraitokat az istállóból, hogy megitassátok azokat?</verse>
				<verse number="16">Nézzétek ezt az asszonyt, aki Ábrahámtól származik, és akit a Sátán tizennyolc évig megkötözve tartott! Ha az ökröket el lehet oldozni szombaton, akkor mennyivel inkább fel kell oldani ezt az asszonyt a kötelékeiből?!”</verse>
				<verse number="17">Ekkor mindenki elszégyellte magát, aki ellenkezett vele, a többiek pedig örültek Jézus csodálatos tetteinek.</verse>
				<verse number="18">Jézus ezt mondta: „Milyen az Isten Királysága? Mihez hasonlítsam?</verse>
				<verse number="19">Olyan az, mint a mustármag, amelyet valaki elvet a kertjébe. Amikor a mag kifejlődik, a növény szinte fává nő! Még a madarak is fészket raknak az ágai között.”</verse>
				<verse number="20">Majd így folytatta: „Mihez is hasonlítsam Isten Királyságát?</verse>
				<verse number="21">Hasonló ehhez: egy asszony kovászt kevert három mérce lisztbe, majd állni hagyta, amíg az egész tészta megkelt.”</verse>
				<verse number="22">Jézus Jeruzsálem felé közeledett, és közben falvakon és városokon ment keresztül. Útközben mindenhol tanított.</verse>
				<verse number="23">Egyszer valaki megkérdezte tőle: „Uram, csak kevesen fognak üdvözülni?” Ő pedig így felelt:</verse>
				<verse number="24">„Teljes erővel igyekezzetek, hogy be tudjatok menni a keskeny ajtón! Mert mondom nektek: sokan próbálnak majd bejutni rajta, de nem sikerül nekik.</verse>
				<verse number="25">Ha pedig a ház ura egyszer felkel, és bezárja az ajtót, ti kint maradtok. Akkor majd kopogtattok, és azt mondjátok: »Uram, nyiss ajtót nekünk!« De ő ezt feleli: »Nem ismerlek titeket, s nem tudom, honnan jöttetek.«</verse>
				<verse number="26">Erre ti majd így válaszoltok: »De hiszen együtt ettünk és ittunk veled, és az utcáinkon tanítottál.«</verse>
				<verse number="27">Ő azonban ezt fogja válaszolni: »Nem tudom, honnan jöttetek! Menjetek innen, ti gonosztevők!«</verse>
				<verse number="28">Akkor majd meglátjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot, és az összes prófétát Isten Királyságában, de ti nem mehettek be oda! Akkor majd sírni fogtok, és fogaitokat csikorgatjátok!</verse>
				<verse number="29">Sokan jönnek majd keletről, nyugatról, északról és délről, és asztalhoz ülnek Isten Királyságában.</verse>
				<verse number="30">Jegyezzétek meg, hogy vannak utolsók, akikből elsők lesznek, és vannak elsők, akikből utolsók lesznek.”</verse>
				<verse number="31">Egyszer néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: „Menj máshová, mert Heródes meg akar öletni téged!”</verse>
				<verse number="32">De Jézus így felelt nekik: „Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának, hogy ma és holnap még gonosz szellemeket űzök ki, és betegeket gyógyítok, de a harmadik napon befejezem a munkámat.</verse>
				<verse number="33">Ma, holnap és holnapután még úton kell lennem, mert lehetetlen, hogy a Próféta máshol haljon meg, mint Jeruzsálemben!</verse>
				<verse number="34">Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket Isten hozzád küld! Hányszor akartam összegyűjteni a gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnyai alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!</verse>
				<verse number="35">Bizony elhagyatottá lesz a Házatok! Igazán mondom nektek: nem láttok többé engem addig a napig, amikor majd ezt mondjátok: »Áldott, aki az Örökkévaló nevében jön!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Egyik szombaton Jézus vendégségbe ment a farizeusok egyik vezetőjének házába. Akik ott voltak, mind figyelték őt.</verse>
				<verse number="2">Egyszer csak egy vízkóros beteg állt meg előtte.</verse>
				<verse number="3">Jézus megkérdezte a törvénytanítóktól és a farizeusoktól: „A Törvény szerint szabad-e szombaton meggyógyítani valakit, vagy nem?”</verse>
				<verse number="4">De mind hallgattak. Ekkor Jézus megérintette a beteget, meggyógyította, majd elküldte.</verse>
				<verse number="5">Azután ismét a törvénytanítókhoz és a farizeusokhoz fordult: „Ha közületek valakinek a fia, vagy az ökre beleesik egy kútba, ugye azonnal kihúzzátok onnan, még akkor is, ha éppen szombat van?”</verse>
				<verse number="6">Azok pedig egy szót sem tudtak válaszolni.</verse>
				<verse number="7">Ezután a vendégeknek is mondott egy példázatot, mert észrevette, hogyan keresik maguknak az előkelő helyeket.</verse>
				<verse number="8">„Ha lakodalomba hívnak, ne ülj mindjárt a legelőkelőbb helyre! Lehet, hogy a házigazda nálad előkelőbb vendéget is meghívott.</verse>
				<verse number="9">Ha pedig a gazda odamegy hozzád, és azt mondja: »Add át neki a helyed!«, akkor szégyenkezve a legutolsó helyre kell ülnöd.</verse>
				<verse number="10">Ezért, ha meghívnak valahová, inkább ülj a legutolsó helyre! Akkor, ha bejön a házigazda, azt mondja: »Barátom, ülj előbbre!« Ezzel megtisztel téged a többi vendég előtt.</verse>
				<verse number="11">Mert aki fölemeli magát, azt meg fogják alázni. Aki viszont megalázza magát, azt fölemelik.”</verse>
				<verse number="12">Ezután Jézus a házigazdához fordult: „Amikor vendégséget készítesz, ne a barátaidat, testvéreidet, rokonaidat, vagy a gazdag szomszédaidat hívd meg! Hiszen akkor viszonzásul ők is meghívnak téged, és ezzel már meg is kaptad jutalmadat!</verse>
				<verse number="13">Inkább szegényeket, bénákat, sántákat és vakokat hívj meg vendégségbe!</verse>
				<verse number="14">Akkor boldog és áldott leszel, mert ők nem tudják a meghívásodat viszonozni. Az igazságszerető emberek feltámadásakor pedig majd megkapod ezért a jutalmadat.”</verse>
				<verse number="15">Ekkor az egyik vendég ezt mondta Jézusnak: „Milyen boldog az, akit Isten Királyságában fognak vendégül látni!”</verse>
				<verse number="16">Jézus így válaszolt: „Egyszer valaki nagy vacsorát készített, amelyre sok vendéget meghívott.</verse>
				<verse number="17">Amikor eljött a vacsora ideje, elküldte a szolgáját. Ezt üzente vele a meghívottaknak: »Jöjjetek a vacsorára, mert már mindent elkészítettem!«</verse>
				<verse number="18">De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta a szolgának: »Szántóföldet vettem, oda kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki a gazdádnál!«</verse>
				<verse number="19">A másik ezt mondta: »Öt pár igavonó ökröt vettem, és éppen most megyek kipróbálni őket. Kérlek, ments ki a gazdádnál!«</verse>
				<verse number="20">Egy harmadik azt üzente: »Éppen most házasodtam, ezért nem tudok elmenni!«</verse>
				<verse number="21">A szolga visszatért urához, és mindezt elmondta. A házigazda ekkor megharagudott, és megparancsolta a szolgának: »Siess, és hozd be a város utcáiról és tereiről a szegényeket, a bénákat, a vakokat és a sántákat!«</verse>
				<verse number="22">Később a szolga jelentette: »Uram, megtettem, amit parancsoltál, de még mindig van szabad hely.«</verse>
				<verse number="23">Ekkor az úr azt mondta: »Menj ki az országutakra, és az ösvényekre: sürgesd az embereket, hogy jöjjenek be! Azt akarom, hogy megteljen a házam vendégekkel!</verse>
				<verse number="24">Mert mondom nektek: akiket először meghívtam, azok közül senki sem fog velem vacsorázni.«”</verse>
				<verse number="25">Nagy tömeg kísérte Jézust, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta:</verse>
				<verse number="26">„Csak az lehet az én tanítványom, aki hozzám jön, és jobban szeret engem, mint apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy testvéreit! Igen, csak ha jobban szeret engem még a saját lelkénél is!</verse>
				<verse number="27">Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem lehet a tanítványom!</verse>
				<verse number="28">Ha tornyot akarsz építeni, akkor előbb leülsz, és megtervezed a költségeket, hogy lássad, elég-e a pénzed az építkezés befejezéséhez.</verse>
				<verse number="29">Különben előfordulhat, hogy az alapot megépíted, de a házat már nem tudod befejezni. Akkor pedig, aki csak látja a félbe maradt épületet, gúnyolni fog, és azt mondja:</verse>
				<verse number="30">»Ez az ember hozzákezdett az építkezéshez, de befejezni már nem tudta.«</verse>
				<verse number="31">Ha egy király a hadseregével háborúba indul egy másik király ellen, akkor előbb tanácskozik, és haditervet készít. Ha neki csak tízezer katonája van, akkor meg kell gondolnia, hogy képes-e legyőzni azt az ellenfelét, aki húszezer harcossal jön ellene!</verse>
				<verse number="32">Mert ha nem, akkor inkább követeket küld az ellenséghez, amíg a másik még távol van, hogy megkérdezze a békefeltételeket.</verse>
				<verse number="33">Ugyanez vonatkozik rátok is: ha le nem mondtok mindenről, amitek csak van, nem lehettek a tanítványaim!”</verse>
				<verse number="34">„Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan lehetne ismét sóssá tenni?</verse>
				<verse number="35">Az ízetlen só már semmire sem jó! Sem a szántóföldre, sem a trágyára nem használható, ezért kidobják. Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">A vámszedők és a bűnösök mind Jézus köré gyűltek, hogy hallgassák őt.</verse>
				<verse number="2">De a farizeusok és a törvénytanítók morgolódni kezdtek: „Ez az ember a bűnösökkel barátkozik, sőt, együtt eszik velük!”</verse>
				<verse number="3">Ekkor Jézus a következő példázatot mondta nekik:</verse>
				<verse number="4">„Ha van száz juhod, és az egyiket elveszted, mit teszel? Ugye, hogy ott hagyod a kilencvenkilencet a pusztában, utána mész annak az egynek, amelyik elveszett, és addig keresed, amíg meg nem találod?</verse>
				<verse number="5">Mikor pedig megtalálod, nagy örömmel a válladra veszed,</verse>
				<verse number="6">és hazaviszed. Azután örömmel elújságolod a szomszédaidnak, hogy megtaláltad az elveszett juhodat.</verse>
				<verse number="7">Ezért azt mondom nektek, nagyobb öröm lesz a Mennyben egyetlen bűnös miatt, aki visszatér Istenhez, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szükségük erre.</verse>
				<verse number="8">Vagy tegyük fel, hogy egy asszonynak van tíz ezüstpénze, és az egyiket elveszti. Mit gondoltok, mit fog tenni? Lámpát gyújt, gondosan felsöpri az egész házat, és addig kutat utána, amíg megtalálja az elveszett pénzt.</verse>
				<verse number="9">Azután örömmel elújságolja a szomszédaidnak, hogy megtalálta elveszett ezüstpénzét.</verse>
				<verse number="10">Ezért azt mondom nektek, Isten angyalai ugyanígy örülnek, amikor egy bűnös visszatér Istenhez.”</verse>
				<verse number="11">Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia.</verse>
				<verse number="12">A fiatalabbik azt mondta az apjának: »Apám, add ki az örökségemet!« Ekkor az apa szétosztotta a vagyonát a két fiú között.</verse>
				<verse number="13">Nem sokkal ezután a fiatalabbik minden vagyonát pénzzé tette, és elköltözött egy távoli országba. Ott olyan költekező életmódot folytatott, hogy hamarosan mindenét elpazarolta.</verse>
				<verse number="14">Miután már minden pénze elfogyott, éhínség támadt azon a vidéken, és a fiú is nélkülözött.</verse>
				<verse number="15">Ezért munkát vállalt egy ottani gazdánál, aki felfogadta, hogy a disznónyáját őrizze.</verse>
				<verse number="16">A fiú már annyira éhes volt, hogy még abból is szívesen evett volna, amit a disznók ettek, de senki nem adott neki.</verse>
				<verse number="17">Végül belátta, hogy mennyire ostoba volt, és ezt mondta magában: »Apám minden szolgájának bőségesen van mit ennie, én meg itt halok éhen!</verse>
				<verse number="18">Azonnal elindulok, visszamegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem Isten ellen, és ellened is.</verse>
				<verse number="19">Nem vagyok többé méltó, hogy a fiadnak hívjanak, de legalább hadd álljak be a béreseid közé!«</verse>
				<verse number="20">Ezzel a fiú elindult, hogy visszatérjen az apjához.” „Még messze volt a háztól, amikor az apja meglátta és megsajnálta. Eléje szaladt, a nyakába borult, megölelte és megcsókolta.</verse>
				<verse number="21">A fiú pedig ezt mondta: »Apám, vétkeztem Isten ellen, és ellened is. Nem vagyok többé méltó, hogy a fiad legyek.«</verse>
				<verse number="22">De az apja ezt parancsolta a szolgáknak: »Siessetek, hozzátok ide a legszebb ruhát, és adjátok rá! Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára!</verse>
				<verse number="23">Azután vágjatok le egy hízott borjút, hogy együtt ünnepeljünk,</verse>
				<verse number="24">mert a fiam meghalt, de feltámadt, elveszett, de megtaláltam!« Ezután ünnepelni kezdtek.”</verse>
				<verse number="25">„Az idősebb fiú ezalatt a mezőn volt. Amikor hazafelé jött, és a ház közelébe ért, meghallotta a zenét és a táncot.</verse>
				<verse number="26">Odahívta egyik szolgáját, és megkérdezte tőle, mi történt.</verse>
				<verse number="27">»Hazajött az öcséd — felelte a szolga —, apád pedig levágatta a hízott borjút, mert épségben kapta vissza a fiát.«</verse>
				<verse number="28">Emiatt az idősebbik fiú megsértődött, és nem akart bemenni a házba. Az apja kiment hozzá, és kérlelte, hogy jöjjön be.</verse>
				<verse number="29">Ő azonban így válaszolt: »Látod, én évek óta szolgállak, és teljesítem minden parancsodat, de nekem még egy kecskét sem adtál soha, hogy a barátaimat vendégül lássam!</verse>
				<verse number="30">Mikor hazajön az a fiad, aki a vagyonodat prostituáltakra pazarolta, te levágatod a kedvéért a hízott borjút!«</verse>
				<verse number="31">Az apja erre így válaszolt: »Fiam, te mindig velem vagy, és minden vagyonom a tiéd!</verse>
				<verse number="32">Most gyere, ünnepeljünk, és örüljünk együtt, mert öcséd meghalt, de feltámadt! Elveszett, de megtaláltam!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Azután Jézus a tanítványainak mondott egy példázatot: „Volt egy gazdag ember, és annak egy intézője, akire rábízta egész gazdasága irányítását. Az intézőt egyszer bevádolták a gazdánál, hogy elpazarolja a rábízott vagyont.</verse>
				<verse number="2">Ezért a gazda magához hívatta, és felelősségre vonta: »Mit hallok rólad?! Számolj el, hogyan gazdálkodtál a vagyonommal, mert elbocsátalak!«</verse>
				<verse number="3">Erre az így gondolkozott: »Mit tegyek? Látom, hogy elvesztem az állásomat! Kapálni nem tudok, koldulni meg szégyellek.</verse>
				<verse number="4">Tudom már, mit tegyek, hogy az emberek befogadjanak a házukba, amikor majd elvesztem az állásomat!«</verse>
				<verse number="5">Azután egyenként magához hívatta a tulajdonos adósait. Megkérdezte az elsőtől: »Mennyivel tartozol?«</verse>
				<verse number="6">Az így felelt: »Száz korsó olívaolajjal.« Mire ő azt mondta: »Itt a papírod, ülj le, és gyorsan javítsd ki ötvenre!«</verse>
				<verse number="7">Azután a másodiktól is megkérdezte: »Hát te mennyivel tartozol?« Az pedig így válaszolt: »Száz kórus búzával.« Ekkor ő ezt mondta: »Itt a papírod, javítsd ki nyolcvanra!«</verse>
				<verse number="8">Később a gazda mégis dicsérte ezt a csaló intézőt, mert az okosan viselkedett. Mert akik ehhez a világhoz tartoznak, okosabban bánnak egymással, mint azok, akik a világossághoz tartoznak.</verse>
				<verse number="9">Én pedig azt mondom nektek, hogy használjátok fel a vagyonotokat és pénzeteket arra, hogy barátokat szerezzetek magatoknak! Így azután, amikor majd meghaltok, azok a barátok örömmel fogadnak titeket, amikor megérkeztek az örök hazába.</verse>
				<verse number="10">Aki hűségesen gazdálkodik a kevéssel, arra sokat is rá lehet bízni. De aki hűtlenül kezeli a keveset, az akkor is csalni fog, mikor sokat bíznak rá.</verse>
				<verse number="11">Ezért, ha a világi vagyonnal és a pénzzel nem gazdálkodtok hűségesen, akkor nem fogják rátok bízni az igazi gazdagságot!</verse>
				<verse number="12">Ha nem gazdálkodtok hűségesen a mások vagyonával és pénzével, akkor nem fogják rátok bízni azt sem, ami pedig a tiétek!</verse>
				<verse number="13">Egyetlen szolga sem szolgálhat egyszerre két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhatjátok egyszerre Istent és a Pénzt.”</verse>
				<verse number="14">Amikor hallották ezt a farizeusok, akik pénzsóvárak voltak, kigúnyolták Jézust.</verse>
				<verse number="15">Ő pedig ezt mondta nekik: „Ti elhitetitek az emberekkel, hogy igazságosak vagytok, de Istent nem tudjátok becsapni, mert ő ismeri a szíveteket. Amit az emberek fontosnak és értékesnek tartanak, az Isten számára utálatos!</verse>
				<verse number="16">Bemerítő János megérkezése előtt az embereket Mózes Törvénye és a próféták írásai szerint tanították. János fellépése óta azonban Isten Királyságának az örömüzenetét hirdetjük, és mindenki itt tolong, hogy bemehessen a Királyságba.</verse>
				<verse number="17">Mégis, a Törvényből egyetlen betű vagy pont sem veszíti el érvényességét! Még az ég és a föld is hamarabb elmúlik, mint hogy ez megtörténjen!”</verse>
				<verse number="18">„Aki a feleségétől elválik, és mást vesz feleségül, az házasságtörést követ el. Aki elvált asszonyt vesz feleségül, az is házasságtörést követ el.”</verse>
				<verse number="19">Jézus ezt mondta: „Volt egyszer egy gazdag ember, aki mindig a legdrágább, legfinomabb ruhákat viselte, és napjait fényűző lakomákkal töltötte.</verse>
				<verse number="20">A háza kapujában egy sebekkel borított szegény koldus feküdt, akit Lázárnak hívtak.</verse>
				<verse number="21">Arra vágyott, hogy legalább a gazdag asztaláról lehulló maradékokkal jóllakhasson, de csak a kutyák jártak hozzá, és a sebeit nyalogatták.</verse>
				<verse number="22">Egyszer aztán meghalt a koldus, és az angyalok oda vitték, ahol most Ábrahám él. A gazdag is meghalt, és eltemették,</verse>
				<verse number="23">de ő a halottak országába került. Egyszer, amikor gyötrelmei között felnézett, meglátta a távolban Ábrahámot, mellette pedig Lázárt.</verse>
				<verse number="24">Ekkor felkiáltott: »Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy a vízbe mártott ujjával lehűtse a nyelvemet, mert borzasztóan éget ez a tűz!«</verse>
				<verse number="25">De Ábrahám így válaszolt: »Fiam, emlékezz csak! Amíg a földön éltél, részed volt minden földi jóban. Lázárnak akkor csak a nélkülözés, meg a szenvedés jutott. Most neki a vigasztalás, neked pedig a szenvedés a részed.</verse>
				<verse number="26">Ezen felül köztünk és köztetek nagy és átjárhatatlan szakadék van. Innen senki sem mehet át hozzátok, és tőletek sem jöhet át senki.«</verse>
				<verse number="27">Ekkor a gazdag így kérte: »Atyám, akkor legalább küldd el Lázárt az apám házához!</verse>
				<verse number="28">Figyelmeztesse az öt testvéremet, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrődés helyére!«</verse>
				<verse number="29">De Ábrahám így válaszolt: »Nekik ott van Mózes Törvénye és a próféták írásai, hallgassanak rájuk!«</verse>
				<verse number="30">De a gazdag tovább vitatkozott: »Nem úgy van, Atyám! Ha valaki a halottak közül megy vissza hozzájuk, akkor biztosan megváltoztatják az életüket.«</verse>
				<verse number="31">Ábrahám így válaszolt: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Ezt mondta Jézus a tanítványainak: „Elkerülhetetlen, hogy történjenek olyan dolgok, amelyek miatt egyesek elveszítik a hitüket. De jaj annak, aki miatt ilyesmi történik!</verse>
				<verse number="2">Jobban járna, ha egy malomkövet kötnének a nyakára, és bedobnák a tengerbe, mielőtt ilyen bajt okozna.</verse>
				<verse number="3">Vigyázzatok hát, legyetek óvatosak! Ha Isten családjában valamelyik testvéred bűnt követ el, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki!</verse>
				<verse number="4">Ha napjában hétszer is vétkezik ellened, és hétszer visszajön hozzád megbánással, bocsáss meg neki!”</verse>
				<verse number="5">Akkor az apostolok kérték az Urat: „Erősítsd a hitünket!”</verse>
				<verse number="6">Ő így válaszolt: „Ha legalább akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, akkor mondhatnátok ennek az eperfának, hogy szakadjon ki tövestől, és gyökerezzen meg a tengerben — az pedig engedelmeskedne nektek.”</verse>
				<verse number="7">Jézus ezt mondta: „Ki az közületek, aki azt mondja a rabszolgájának, amikor az a szántás vagy legeltetés után hazajön a mezőről: »Gyere, ülj le, és vacsorázz meg«?</verse>
				<verse number="8">Ugye, hogy inkább ezt mondjátok: »Készíts nekem vacsorát, vedd fel a kötényedet, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Azután majd te is vacsorázhatsz.«</verse>
				<verse number="9">A szolgát nem illeti külön dicséret azért, hogy elvégzi, amit rábíztak, hiszen csak azt tette, ami a kötelessége.</verse>
				<verse number="10">Rátok is ez érvényes. Ha mindazt elvégeztétek, amit rátok bíztak, ti is elmondhatjátok: »Rabszolgák vagyunk, nem érdemlünk semmi külön elismerést. Csak azt tettük, ami a kötelességünk.«”</verse>
				<verse number="11">Jézus útban volt Jeruzsálem felé, és Galileából éppen Samáriába érkezett.</verse>
				<verse number="12">Amikor az egyik faluba ért, tíz leprás jött vele szembe, akik jó messze megálltak,</verse>
				<verse number="13">és onnan kiabáltak: „Jézus, Mester, segíts rajtunk!”</verse>
				<verse number="14">Mikor Jézus látta őket, ezt mondta nekik: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papnak!” Azok mind a tízen el is indultak, és útközben meggyógyultak.</verse>
				<verse number="15">Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszajött Jézushoz, és hangosan dicsérte Istent.</verse>
				<verse number="16">Azután arcra borult Jézus lába előtt, és megköszönte, hogy meggyógyította. Ez az egy éppen samáriai volt.</verse>
				<verse number="17">Jézus ezt kérdezte: „Nem tízen gyógyultak meg? Hol van a többi kilenc?</verse>
				<verse number="18">Egyikük sem jött vissza, hogy Istent dicsőítse, csak ez az idegen?”</verse>
				<verse number="19">Azután hozzá fordult: „Kelj fel, és menj el békességgel! A hited megmentett téged.”</verse>
				<verse number="20">Egyszer a farizeusok megkérdezték Jézust, hogy mikor jön majd el Isten Királysága. Így válaszolt: „Isten Királysága bizony eljön, de nem szemmel látható módon.</verse>
				<verse number="21">Nem úgy, hogy rámutatnak: »Itt van!«, vagy »Ott van!«, mert Isten Királysága bennetek és közöttetek van.”</verse>
				<verse number="22">A tanítványainak pedig ezt mondta: „Eljön majd az idő, amikor szeretnétek látni legalább egyetlen egyet az Emberfiának napjai közül, de nem fogtok látni.</verse>
				<verse number="23">Amikor ezt mondják nektek: »Nézd, itt van!«, vagy: »Ott van!«, ne menjetek oda, és ne kövessétek őket!”</verse>
				<verse number="24">„Ahogy a villám megvilágítja egyik végétől a másikig az egész égboltot, olyan nyilvánvaló módon jön vissza az Emberfia is azon a napon.</verse>
				<verse number="25">De előbb még sokat kell szenvednie. Ez a nemzedék pedig elutasítja őt.</verse>
				<verse number="26">Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfia eljövetelének idejében is.</verse>
				<verse number="27">Akkor az emberek ettek, ittak, megházasodtak és férjhez mentek egészen addig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az Özönvíz, és mindenkit elpusztított.</verse>
				<verse number="28">Ugyanaz történik majd, mint ami Lót idején történt. Az emberek akkor is ettek, ittak, vásároltak és eladtak, ültettek és építettek,</verse>
				<verse number="29">de mikor Lót kiment Sodomából, tűz és kéneső hullott az égből, és mindenkit elpusztított a városban.</verse>
				<verse number="30">Ugyanígy lesz abban az időben is, amikor az Emberfia megjelenik.</verse>
				<verse number="31">Azon a napon, ha valaki éppen felment a háza lapos tetejére, vissza se menjen a házba, hogy onnan elvigyen valamit, hanem azonnal meneküljön! Ha a mezőn lesz, azonnal meneküljön, ne forduljon vissza és ne törődjön azzal, amit hátrahagy!</verse>
				<verse number="32">Emlékezzetek Lót feleségére!</verse>
				<verse number="33">Aki meg akarja őrizni a lelkét, vagyis az életét, az el fogja veszteni, de aki feladja az életét, az örökre megmenti.</verse>
				<verse number="34">Mondom nektek: azon az éjszakán, ha ketten lesznek egy ágyban, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják.</verse>
				<verse number="35">Ha két asszony őröl majd együtt a kézimalommal, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják.”</verse>
				<verse number="36"></verse>
				<verse number="37">A tanítványok megkérdezték tőle: „Hová, Uram?” Ő pedig így válaszolt: „Ahol a tetem van, oda gyűlnek a keselyűk.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Jézus példázatot mondott a tanítványainak, amellyel arra tanította őket, hogy kitartóan imádkozzanak, és ne fáradjanak bele soha.</verse>
				<verse number="2">„Volt egyszer egy bíró egy városban, aki Istent nem tisztelte, és nem becsülte az embereket sem.</verse>
				<verse number="3">Élt abban a városban egy özvegyasszony, aki folyton a bíró nyakára járt, és szüntelen arra kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben, és védj meg tőle!«</verse>
				<verse number="4">A bíró egy ideig nem akart rajta segíteni, de végül ezt gondolta: »Istent nem tisztelem, és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek.</verse>
				<verse number="5">De ez az özvegyasszony már terhemre van, mert folyton a nyakamra jár. Nem bánom, igazságot szolgáltatok neki, és megvédem, hogy ne zaklasson tovább.«”</verse>
				<verse number="6">Az Úr így folytatta: „Figyeljétek, mit mondott ez az igazságtalan bíró!</verse>
				<verse number="7">Mit gondoltok, ha még ő is igazságot szolgáltat, akkor Isten mennyivel inkább! Ő bizonyosan megvédi választottait, és igazságot szolgáltat azoknak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Nem fogja feleslegesen várakoztatni őket!</verse>
				<verse number="8">Mondom nektek, bizony hamar igazságot szolgáltat választottainak! De amikor az Emberfia visszajön, vajon talál-e olyanokat a földön, akik igazán bíznak benne és hűségesen várják?”</verse>
				<verse number="9">Voltak ott olyan elbizakodottak, akik saját magukat igazságosaknak tartották, a többieket pedig lenézték. Ezeknek mondta Jézus a következő példázatot:</verse>
				<verse number="10">„Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus, meg egy vámszedő.</verse>
				<verse number="11">A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint mások. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint például ott az a vámszedő.</verse>
				<verse number="12">Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből megadom a tizedet.«</verse>
				<verse number="13">A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Bűnbánatában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj meg rajtam, nyomorult bűnösön!«</verse>
				<verse number="14">Mondom nektek, hogy azt a vámszedőt Isten elfogadta, és kérésére megbocsátotta a bűneit. De a farizeust és annak az imádságát elutasította! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!”</verse>
				<verse number="15">Az emberek még kisgyermekeiket is odavitték Jézushoz, hogy érintse meg őket. Amikor látták ezt a tanítványok, rájuk szóltak, és el akarták őket zavarni.</verse>
				<verse number="16">De Jézus magához hívta a gyermekeket, és ezt mondta a tanítványainak: „Ne zavarjátok el őket! Engedjétek a gyermekeket hozzám jönni! Hiszen Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak!</verse>
				<verse number="17">Igazán mondom nektek: ha valaki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint ahogy a gyermekek, nem is fog bemenni oda!”</verse>
				<verse number="18">Jézust megkérdezte egy vallási vezető: „Jó Mester, mit tegyek, hogy örök életet kapjak?”</verse>
				<verse number="19">Jézus így felelt: „Miért nevezel engem jónak? Egyedül csak Isten jó!</verse>
				<verse number="20">Ismered a Törvény parancsait: »Ne kövess el házasságtörést! Ne gyilkolj! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Tiszteld apádat és anyádat!«”</verse>
				<verse number="21">A férfi ezt válaszolta: „Ezeket gyermekkorom óta mind megtartottam.”</verse>
				<verse number="22">Jézus ekkor így folytatta: „Egy valami még hiányzik belőled: add el minden vagyonodat, és amit érte kapsz, oszd szét a szegények között! Akkor majd a Mennyben lesznek a kincseid! Azután gyere, és kövess engem!”</verse>
				<verse number="23">A férfi, amikor ezt hallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.</verse>
				<verse number="24">Jézus látta, hogy elszomorodott, és ezt mondta: „Milyen nehezen mennek be a gazdagok Isten Királyságába!</verse>
				<verse number="25">Könnyebb a tevének egy tű fokán átbújni, mint a gazdag embernek Isten Királyságába bemenni.”</verse>
				<verse number="26">Akik ezt hallották, megkérdezték tőle: „Akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”</verse>
				<verse number="27">Jézus így felelt: „Az embereknek ez lehetetlen, de Istennek lehetséges.”</verse>
				<verse number="28">Ekkor Péter ezt mondta: „Látod, mi mindenünket hátrahagytuk, és követtünk téged!”</verse>
				<verse number="29">Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: akik elhagyták otthonukat, feleségüket, testvéreiket, szüleiket vagy gyermekeiket Isten Királyságáért,</verse>
				<verse number="30">azok mindannyian a többszörösét kapják vissza még ebben a világban, a következő korszakban pedig örök életet nyernek.”</verse>
				<verse number="31">Azután Jézus félrehívta tizenkét tanítványát, és ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott minden be fog teljesedni, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.</verse>
				<verse number="32">Az Emberfiát kiszolgáltatják a többi nemzeteknek. Kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik,</verse>
				<verse number="33">megverik, s végül megölik, három nappal később azonban fel fog támadni.”</verse>
				<verse number="34">A tanítványok azonban nem értették, hogy miről beszél, mert az el volt rejtve előlük.</verse>
				<verse number="35">Jézus Jerikó felé közeledett. Az út szélén egy vak koldus ült, és kéregetett.</verse>
				<verse number="36">Amikor hallotta, hogy sokan mennek el mellette, kérdezősködött, hogy mi történik.</verse>
				<verse number="37">Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.</verse>
				<verse number="38">Ekkor a vak felkiáltott: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”</verse>
				<verse number="39">Akik éppen mellette mentek el, rászóltak, hogy maradjon csendben. De ő csak még jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”</verse>
				<verse number="40">Jézus megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá a vakot, majd megkérdezte tőle:</verse>
				<verse number="41">„Mit kívánsz? Mit tegyek veled?” Ő így válaszolt: „Uram, szeretnék újra látni!”</verse>
				<verse number="42">Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.”</verse>
				<verse number="43">Ő pedig azonnal visszanyerte a látását, dicsőítette Istent, és követte Jézust. Ezt látva, az egész nép dicsérte Istent.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Ezután Jézus Jerikóba ért, és keresztülment a városon.</verse>
				<verse number="2">Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki a vámszedők vezetője volt.</verse>
				<verse number="3">Szerette volna megnézni, hogy ki az a Jézus, de mivel alacsony termetű volt, nem látott semmit a sokaság miatt.</verse>
				<verse number="4">Ezért előreszaladt, és felmászott egy fára, hogy lássa Jézust, aki arrafelé ment.</verse>
				<verse number="5">Mikor Jézus a fa alá ért, felnézett rá, és azt mondta: „Zákeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”</verse>
				<verse number="6">Zákeus ekkor lejött a fáról, és örömmel befogadta Jézust a házába.</verse>
				<verse number="7">Amikor látták ezt az emberek, egymás között morgolódni kezdtek: „Nézzétek, miféle bűnöshöz megy vendégségbe!”</verse>
				<verse number="8">Zákeus felállt, és a vendégek előtt ünnepélyesen megígérte az Úrnak: „Uram, elhatároztam, hogy összes vagyonom felét szétosztom a szegények között. Akiket pedig megkárosítottam, azoknak négyszer annyit fizetek vissza kárpótlásul.”</verse>
				<verse number="9">Jézus erre így válaszolt neki: „Ma érkezett meg az üdvösség ehhez a családhoz, mivel Zákeus is igazán Ábrahám fia lett.</verse>
				<verse number="10">Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket, és megmentse őket.”</verse>
				<verse number="11">Amikor a jelenlévők Jézusra figyeltek, ő még hozzáfűzött egy példázatot is az előbbiekhez. Ugyanis Jeruzsálem közelében voltak, és az emberek azt várták, hogy Isten királyi uralma hamarosan látható módon megjelenik.</verse>
				<verse number="12">Ezt mondta: „Egy főrangú ember egy távoli országba akart utazni, hogy ott királlyá koronázzák, s azután visszatérjen.</verse>
				<verse number="13">Elutazása előtt magához hívatta tíz rabszolgáját. Mindegyiküknek adott egy-egy zacskó ezüstpénzt, és megbízta őket: »Gazdálkodjatok ezzel a pénzzel, amíg vissza nem érkezem!«</verse>
				<verse number="14">A honfitársai azonban gyűlölték ezt a főrangú vezetőt, ezért követséget küldtek utána, és megüzenték: »Nem akarjuk, hogy te uralkodj rajtunk!«</verse>
				<verse number="15">Azután a főrangú embert valóban királlyá koronázták, majd visszatért a saját országába. Akkor maga elé hívatta a rabszolgáit, akiknek a pénzt adta, és megkérdezte tőlük, milyen haszonnal forgatták, amit rájuk bízott.</verse>
				<verse number="16">Jött az első rabszolga, és beszámolt: »Uram, a rám bízott pénzedet tízszeres haszonnal forgattam.«</verse>
				<verse number="17">Az úr megdicsérte: »Jól van, derék szolgám! Mivel jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, tíz várost bízok rád, hogy azokat kormányozd!«</verse>
				<verse number="18">Azután jött a második szolga: »Uram, a rám bízott pénzedet ötszörös haszonnal forgattam.«</verse>
				<verse number="19">Ennek az úr azt mondta: »Te pedig öt várost kormányozz!«</verse>
				<verse number="20">Ekkor jött a harmadik, és azt mondta: »Uram, itt a pénzed, amit rám bíztál! Egy kendőbe kötöttem, és félretettem.</verse>
				<verse number="21">Féltem tőled, mert szigorú és kemény vagy: azt is elveszed, amit nem te fektettél be, és azt is learatod, amit nem te vetettél.«</verse>
				<verse number="22">Az úr erre így válaszolt: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, te gonosz szolga! Úgy gondoltad, hogy szigorú vagyok: elveszem azt is, amit nem én fektettem be, és azt is learatom, amit nem én vetettem?</verse>
				<verse number="23">Akkor miért nem fektetted be a pénzemet, hogy mikor visszajövök, kamatostul kapjam vissza?!«</verse>
				<verse number="24">Azután szólt az ott álló szolgáknak: »Vegyétek el tőle még azt az egy zacskó pénzt is, és adjátok annak, aki tízszeres haszonra tett szert!«</verse>
				<verse number="25">Erre azok így válaszoltak: »De urunk, annak már tíz zacskó pénze van!«</verse>
				<verse number="26">Az úr így felelt: »Mondom nektek: Akinek van, az még többet kap. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.</verse>
				<verse number="27">Most pedig hozzátok elém azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy a királyuk legyek, és öljétek meg őket itt, előttem!«”</verse>
				<verse number="28">Miután ezeket elmondta, Jézus továbbment Jeruzsálem felé.</verse>
				<verse number="29">Amikor Betfagé és Betánia közelébe, az Olajfák hegyéhez ért, előre küldte két tanítványát. Ezt mondta nekik:</verse>
				<verse number="30">„Menjetek ebbe a faluba! Amikor beértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült senki. Oldjátok el, és hozzátok ide!</verse>
				<verse number="31">Ha valaki megkérdezi, miért oldjátok el, ezt mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá.«”</verse>
				<verse number="32">A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy Jézus mondta.</verse>
				<verse number="33">Amint a szamárcsikót eloldozták, a gazdái megkérdezték: „Miért oldjátok el?”</verse>
				<verse number="34">Ők pedig így válaszoltak: „Az Úrnak van szüksége rá.”</verse>
				<verse number="35">Így elvezették a szamárcsikót, majd a hátára terítették a felsőruhájukat, és Jézus felült rá.</verse>
				<verse number="36">Amerre Jézus ment, az emberek a felsőruhájukat leterítették előtte az útra.</verse>
				<verse number="37">Amikor az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledtek, Jézus követőinek sokasága ujjongó örömmel, hangosan dicsérte Istent azokért a csodákért, amelyeket láttak.</verse>
				<verse number="38">Ezt kiáltották: „Áldott a Király, aki az Örökkévaló nevében jön! Békesség a Mennyben, dicsőség a magasságban Istennek!”</verse>
				<verse number="39">A tömegben volt néhány farizeus, akik ezt mondták Jézusnak: „Mester, szólj rá a tanítványaidra, hogy ne kiabáljanak ilyesmiket!”</verse>
				<verse number="40">De ő így felelt meg nekik: „Azt mondom nektek: ha ők elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!”</verse>
				<verse number="41">Ahogy Jézus közeledett Jeruzsálemhez, egy olyan helyre ért, ahonnan az egész várost látta. Ekkor megsiratta Jeruzsálemet:</verse>
				<verse number="42">„Ó Jeruzsálem, bárcsak felismerted volna — legalább a mai napon — a békességedre vezető utat! De most el van takarva előled!</verse>
				<verse number="43">Bizony, eljön az idő, amikor majd ellenségeid körülvesznek és megostromolnak! Minden oldalról bekerítenek,</verse>
				<verse number="44">földig rombolnak, és megölik gyermekeidet! Nem marad kő kövön a falaidon belül, mert nem ismerted fel az alkalmas időt, amikor eljött hozzád az, aki meg akart menteni.”</verse>
				<verse number="45">Ezután Jézus bement a Templom területére, és kizavarta onnan a kereskedőket.</verse>
				<verse number="46">Ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.« Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek.”</verse>
				<verse number="47">Ezután minden nap tanított a Templom területén. A főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői pedig keresték az alkalmat, hogy megölhessék őt.</verse>
				<verse number="48">De nem tudták, mit tegyenek, mert az emberek nagy figyelemmel és örömmel hallgatták, amit Jézus mondott.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Egyik nap Jézus a Templom területén tanított, és hirdette az örömüzenetet. Odamentek hozzá a főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői.</verse>
				<verse number="2">Megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket a dolgokat? Ki adott neked erre felhatalmazást?”</verse>
				<verse number="3">Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit:</verse>
				<verse number="4">az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy az emberektől?”</verse>
				<verse number="5">Ekkor azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől volt, akkor majd megkérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?«</verse>
				<verse number="6">Ha meg azt mondjuk, hogy az emberektől volt, akkor a nép megkövez minket, mert meg vannak győződve róla, hogy Bemerítő János próféta volt.”</verse>
				<verse number="7">Ezért azt felelték Jézusnak: „Nem tudjuk.”</verse>
				<verse number="8">„Akkor én sem mondom meg, ki adott nekem felhatalmazást, hogy ezeket tegyem!” — válaszolta Jézus.</verse>
				<verse number="9">Azután egy példázatot mondott: „Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Azután az egész szőlőskertet bérbe adta gazdálkodóknak, majd hosszú időre elutazott egy másik országba.</verse>
				<verse number="10">Amikor eljött a szüret ideje, elküldte egyik szolgáját a bérlőkhöz, hogy hozza el a termésből a neki járó részt. A bérlők azonban megverték a szolgát, és üres kézzel küldték el.</verse>
				<verse number="11">A tulajdonos ekkor egy másik szolgáját küldte oda, de a bérlők azt is megverték, gyalázatosan bántak vele, és üres kézzel küldték el.</verse>
				<verse number="12">Elküldte hát a harmadik szolgáját is, de azt is bántalmazták, megsebesítették, és kidobták a szőlőskertből.</verse>
				<verse number="13">Végül a tulajdonos azt gondolta: »Mit tegyek? Elküldöm hozzájuk az egyetlen fiamat, akit nagyon szeretek. Őt talán meg fogják becsülni!«</verse>
				<verse number="14">Amikor a bérlők meglátták a fiút, így tanakodtak maguk között: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, hogy miénk legyen az öröksége!«</verse>
				<verse number="15">Ezzel a fiút kidobták a szőlőskertből, és megölték. Mit gondoltok, mit fog velük tenni a gazda?</verse>
				<verse number="16">Eljön, elpusztítja a bérlőket, és a szőlőskertet másoknak adja!” Akik hallották ezt a történetet, így kiáltottak fel: „Isten ments, hogy ez megtörténjen!”</verse>
				<verse number="17">Jézus ekkor a szemükbe nézett, és azt mondta: „Akkor mit jelent ez az Írás: »Éppen az a kő lett a sarokkővé, amelyet az építők félredobtak«?</verse>
				<verse number="18">Aki ráesik erre a kőre, az összetörik, akire pedig ez a kő zuhan rá, azt szétzúzza.”</verse>
				<verse number="19">A törvénytanítók és a főpapok megértették, hogy ezt a példázatot Jézus róluk mondta. Ezért legszívesebben azonnal letartóztatták volna, de nem merték, mert féltek az emberektől.</verse>
				<verse number="20">Ettől kezdve a törvénytanítók és a főpapok állandóan figyeltették Jézust. Besúgókat küldtek utána, akik istenfélőnek mutatták magukat. Szerették volna rajtakapni, amint valami rosszat mond. Az volt a tervük, hogy ha ez sikerül, átadják Jézust a római kormányzónak, akinek hatalma volt rá, hogy elítélje.</verse>
				<verse number="21">A besúgók ezzel a kérdéssel mentek Jézushoz: „Mester, tudjuk, hogy amit mondasz és tanítasz, az mind helyes. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és az igazságnak megfelelően tanítod Isten útját.</verse>
				<verse number="22">Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”</verse>
				<verse number="23">Jézus azonban átlátott alattomos szándékukon, ezért így felelt meg nekik:</verse>
				<verse number="24">„Mutassatok nekem egy ezüstpénzt! Kinek a képmása és felirata van rajta?” „A császáré” — felelték azok.</verse>
				<verse number="25">„Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.</verse>
				<verse number="26">Ezen a válaszon a besúgók annyira megdöbbentek, hogy szóhoz sem jutottak. Nem tudtak belekötni abba, amit Jézus a nyilvánosság előtt mondott.</verse>
				<verse number="27">Egyszer odament Jézushoz néhány szadduceus. (Ők azok, akik azt mondják, hogy nincs föltámadás.) Megkérdezték tőle:</verse>
				<verse number="28">„Mester, Mózes azt írta, hogy ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a fivérének feleségül kell vennie a meghalt férfi özvegyét. Így kell gondoskodnia arról, hogy a meghalt testvérének mégis legyen utóda.</verse>
				<verse number="29">Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg.</verse>
				<verse number="30">Ezután a második fiútestvér vette feleségül az asszonyt,</verse>
				<verse number="31">majd a harmadik, és így tovább, míg végül mindannyian gyermektelenül haltak meg.</verse>
				<verse number="32">Azután az asszony is meghalt.</verse>
				<verse number="33">A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége, hiszen mind a hétnek a felesége volt?”</verse>
				<verse number="34">Jézus így felelt: „Akik ebben a világban élnek, megnősülnek és férjhez mennek.</verse>
				<verse number="35">De azok, akiket méltónak találnak arra, hogy a halottak közül feltámadjanak, és abban a következő korban éljenek, nem fognak többé megnősülni, vagy férjhez menni.</verse>
				<verse number="36">Nem is halhatnak meg soha, mert olyanok lesznek, mint az angyalok. Ezek az Isten fiai, mivel feltámadtak a halálból.</verse>
				<verse number="37">Különben már Mózes is világosan rámutatott arra, hogy a halottak feltámadnak. Amikor az égő bokorról írt, az Örökkévalót Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.</verse>
				<verse number="38">Márpedig Isten nem a halottak, hanem az élők Istene, hiszen Isten számára ők mindannyian élnek.”</verse>
				<verse number="39">Néhány törvénytanító erre így válaszolt: „Helyesen feleltél, Mester!”</verse>
				<verse number="40">Ettől kezdve többé senki sem merte Jézust kérdezgetni.</verse>
				<verse number="41">Ekkor azonban Jézus is kérdezett tőlük valamit: „Hogyan mondhatják azt a Messiásról, hogy a Dávid fia?</verse>
				<verse number="42">Hiszen maga Dávid mondja a zsoltárokban: »Így szólt Uramhoz az Örökkévaló: Ülj mellém jobb felől,</verse>
				<verse number="43">amíg ellenségeidet hatalmad alá kényszerítem!«</verse>
				<verse number="44">Ha Dávid Urának nevezte a Messiást, hogyan lehet akkor a Messiás Dávidnak a fia?”</verse>
				<verse number="45">Miközben az egész nép hallgatta Jézust, ő a tanítványaihoz fordult:</verse>
				<verse number="46">„Óvakodjatok azoktól a törvénytanítóktól, akik szeretnek előkelő ruhában járni, és szívesen veszik, ha tisztelettel köszöntik őket az utcán, szeretik a legelőkelőbb helyeket elfoglalni a zsinagógában és az ünnepi vacsorákon.</verse>
				<verse number="47">Ugyanakkor az özvegyektől csalással elveszik a házukat. Azt akarják, hogy mindenki felfigyeljen rájuk, ezért a nyilvánosság előtt hosszasan imádkoznak. Ők súlyosabb büntetést fognak kapni.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Jézus látta, hogy a gazdagok hogyan dobják adományaikat a Templom perselyébe.</verse>
				<verse number="2">Meglátott ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki csak két rézpénzt dobott bele.</verse>
				<verse number="3">Ekkor Jézus azt mondta: „Igazán mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony többet tett a perselybe, mint bárki más.</verse>
				<verse number="4">Mert a gazdagok a feleslegükből adtak, de ez az özvegyasszony nagy szegénysége ellenére mindent odaadott, amije csak volt, még a betevő falatjára való pénzét is.”</verse>
				<verse number="5">Jézus tanítványai a Templomról beszélgettek. Dicsérték, hogy milyen gyönyörű, hogy milyen hatalmas és szép kövekből épült, és milyen sok fogadalmi ajándékkal van díszítve. Ekkor Jézus ezt mondta:</verse>
				<verse number="6">„Eljön az idő, amikor mindabból, amit most csodáltok, kő kövön nem marad! Bizony, porig fogják rombolni az egészet!”</verse>
				<verse number="7">A tanítványok megkérdezték: „Mester, mikor fog ez megtörténni? Milyen jel fogja mutatni, hogy mindezeknek be kell teljesülniük?”</verse>
				<verse number="8">Ő pedig így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják, hogy én vagyok a Messiás; meg azt is, hogy közel van az idő. De ti ne kövessétek őket!</verse>
				<verse number="9">Amikor pedig háborúkról, lázadásokról és zavargásokról hallotok, meg ne rémüljetek, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de a vég nem azonnal következik ezek után.”</verse>
				<verse number="10">Azután így folytatta: „Egyik nép rátámad a másikra, és egyik ország a másik ellen fog harcolni.</verse>
				<verse number="11">Pusztító erejű földrengések lesznek. Egyes helyeken éhínség támad, és halálos, járványos betegségek fognak pusztítani. Az égben pedig félelmetes és csodálatos jelek látszanak majd.</verse>
				<verse number="12">De még mielőtt ezek megtörténnek, az emberek ellenetek fordulnak: üldözni fognak, letartóztatnak, börtönbe zárnak, átadnak a zsinagógák vezetőinek, királyok és kormányzók elé állítanak titeket — csak azért, mert hozzám tartoztok.</verse>
				<verse number="13">Ez majd lehetőséget nyújt számotokra, hogy tanúskodjatok rólam.</verse>
				<verse number="14">Ezért határozzátok el, hogy nem fogtok előre aggódni amiatt, hogyan védjétek meg magatokat.</verse>
				<verse number="15">Én majd idejében a szátokba adom, hogy mit mondjatok. Olyan bölcsességet adok nektek, amellyel ellenfeleitek nem tudnak vitatkozni, sőt, még válaszolni sem.</verse>
				<verse number="16">Még a szüleitek, testvéreitek, rokonaitok és barátaitok is ellenetek fordulnak majd, és kiszolgáltatnak az ellenségeiteknek. Egyeseket meg is fognak ölni közületek.</verse>
				<verse number="17">Mindenki gyűlöl majd benneteket, mert az én nevemet viselitek.</verse>
				<verse number="18">Ennek ellenére, egyetlen hajszálatok sem vész el!</verse>
				<verse number="19">Türelmes kitartással azonban meg fogjátok menteni a lelketeket.”</verse>
				<verse number="20">„Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek veszik körül, akkor tudjátok meg, hogy közel van a pusztulása.</verse>
				<verse number="21">Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe. Akik a városban vannak, menjenek ki onnan, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be a városba,</verse>
				<verse number="22">mert azok az isteni igazságszolgáltatás napjai lesznek. Akkor teljesednek be mindazok, amelyek az Írásban fel vannak jegyezve.</verse>
				<verse number="23">Jaj a gyermeket váró asszonyoknak és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy nyomorúság lesz ezen a földön, és súlyos harag nehezedik erre a népre!</verse>
				<verse number="24">Egy részüket fegyverrel ölik meg, más részüket fogságba viszik, szerte a világon minden nép közé. Jeruzsálemet pedig letapossák, és megszállják az Izráelen kívüli népek, s ez mindaddig így is marad, ameddig le nem telik az ő idejük.”</verse>
				<verse number="25">„Csodálatos jelek fognak mutatkozni a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig a viharos tenger hullámai zúgnak. A nemzetek megrémülnek, tanácstalanságukban kétségbeesnek, és összezavarodnak.</verse>
				<verse number="26">Az emberek elájulnak, sőt meghalnak rémületükben, mikor látják, hogy mi közeledik a föld lakosaira. Még az égben lévő hatalmak is meginognak.</verse>
				<verse number="27">Akkor majd mindenki meglátja az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy erővel és dicsőségben!</verse>
				<verse number="28">Amikor pedig ezek az események elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok!”</verse>
				<verse number="29">Azután Jézus mondott a tanítványainak egy példázatot is: „Figyeljétek meg a fügefát és a többi fákat!</verse>
				<verse number="30">Amikor látjátok, hogy kihajtanak, magatok is tudjátok, hogy már közel van a nyár.</verse>
				<verse number="31">Ehhez hasonlóan, amikor majd látjátok, hogy ezek megtörténnek, ismerjétek fel, hogy Isten Királysága már közel van!</verse>
				<verse number="32">Igazán mondom nektek: ez a nemzet el nem múlik, amíg mindezek a dolgok be nem teljesednek.</verse>
				<verse number="33">Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: mindig érvényes marad!”</verse>
				<verse number="34">„Vigyázzatok magatokra! Ne engedjétek, hogy a lelketeket túlságosan lefoglalja vagy megterhelje valamilyen kábulat, részegség vagy gond! Különben az a nap olyan váratlanul ér benneteket, mint a csapda.</verse>
				<verse number="35">Mert eljön az a nap minden emberre, aki csak a föld színén lakik.</verse>
				<verse number="36">Ti azonban mindig éberen őrködjetek! Imádkozzatok, hogy legyen erőtök kimenekülni azokból a dolgokból, amelyek bekövetkeznek, és hogy majd bizalommal állhassatok meg az Emberfia előtt!”</verse>
				<verse number="37">Jézus nappal a Templom területén tanított, de este kiment az Olajfák hegyére, és ott töltötte az éjszakát.</verse>
				<verse number="38">Az egész nép már korán reggel sietett hozzá a Templom területére, hogy hallgassa őt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Közeledett már a Kovásztalan kenyerek ünnepe, amit Páska ünnepnek is neveztek.</verse>
				<verse number="2">A főpapok és törvénytanítók keresték a módját, hogyan végezzenek Jézussal, de ezt titokban akarták megtenni, mert féltek a néptől.</verse>
				<verse number="3">A Sátán belement Júdás Iskáriótesbe, aki Jézus tizenkét apostola közé tartozott.</verse>
				<verse number="4">Ezután Júdás elment a főpapokhoz és a templomőrség vezetőihez, és megbeszélte velük, hogyan adhatná a kezükbe Jézust, hogy letartóztassák.</verse>
				<verse number="5">A vezetők nagyon megörültek Júdás ajánlatának, és megegyeztek vele, hogy megfizetik.</verse>
				<verse number="6">Ettől fogva Júdás kereste a kedvező alkalmat, hogy Jézust olyankor adja az ellenségei kezébe, amikor nincs körülötte nagy tömeg.</verse>
				<verse number="7">Elérkezett a Kovásztalan kenyerek ünnepe, amely előtt fel kell áldozni a páskabárányt.</verse>
				<verse number="8">Jézus azt mondta Péternek és Jánosnak: „Menjetek, és készítsétek el nekünk a Páska-vacsorát, hogy együtt megehessük!”</verse>
				<verse number="9">Ők megkérdezték: „Hol akarod, hogy elkészítsük?”</verse>
				<verse number="10">Jézus így válaszolt: „Ahogy beértek a városba, találkozni fogtok egy férfival, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek, ahová megy,</verse>
				<verse number="11">és mondjátok a ház gazdájának, hogy a Mester kérdezi, hol van az a vendégszoba, ahol megtarthatja a Páska ünnepét tanítványaival?</verse>
				<verse number="12">Ekkor ő mutat nektek egy nagy, berendezett szobát az emeleten. Ott készítsétek el!”</verse>
				<verse number="13">A tanítványok elmentek, és előkészítették a vacsorát. Mindent úgy találtak, ahogy Jézus mondta.</verse>
				<verse number="14">Amikor eljött az ideje, Jézus asztalhoz telepedett apostolaival együtt.</verse>
				<verse number="15">Ezt mondta nekik: „Mennyire kívántam, hogy a páskát veletek együtt ünnepelhessem, még a szenvedéseim előtt!</verse>
				<verse number="16">Mert mondom nektek, hogy egészen addig nem fogok ismét Páska-vacsorát enni, amíg be nem teljesedik Isten Királyságában.”</verse>
				<verse number="17">Azután Jézus kezébe vett egy pohár bort, hálát adott Istennek, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindannyian!</verse>
				<verse number="18">Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből mindaddig, amíg el nem jön Isten Királysága.”</verse>
				<verse number="19">Majd fogta a kenyeret, s miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Közben ezt mondta: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ugyanezt tegyétek ti is — így emlékezzetek rám!”</verse>
				<verse number="20">Hasonlóképpen, a vacsora végén egy pohár bort vett a kezébe, és ezt mondta: „Ez a pohár bor az Új Szövetséget jelenti, amely akkor lép életbe, amikor a véremet, vagyis az életemet értetek adom.</verse>
				<verse number="21">De nézzétek: velem együtt eszik az, aki elárul engem!</verse>
				<verse number="22">Mert az Emberfia el fog menni, ahogyan az el van rendelve, de jaj annak, aki elárulja őt!”</verse>
				<verse number="23">Az apostolok ekkor egymástól kérdezgették, ki lehet az, aki ilyet tenne közülük.</verse>
				<verse number="24">Ezután az apostolok vitatkozni kezdtek, hogy ki a legnagyobb közöttük.</verse>
				<verse number="25">Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Az Istent nem ismerő nemzetek királyai hatalmuk alá kényszerítik alattvalóikat. Akiknek pedig hatalmuk van mások fölött, jótevőknek hívatják magukat.</verse>
				<verse number="26">Ti azonban ne legyetek ilyenek! Éppen ellenkezőleg: aki közöttetek a legnagyobb, az olyan legyen, mintha ő lenne a legkisebb! Aki vezető, az olyan legyen, mint a többiek szolgája!</verse>
				<verse number="27">Mert ki a nagyobb: akit kiszolgálnak, vagy az, aki kiszolgál? Bizony az, akit kiszolgálnak! Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki felszolgál nektek.</verse>
				<verse number="28">Ti vagytok, akik mindeddig kitartottatok mellettem minden próbatételben.</verse>
				<verse number="29">Ahogyan Atyám királyi hatalmat adott nekem, úgy most én is királyi hatalmat bízok rátok.</verse>
				<verse number="30">Királyságomban velem együtt fogtok majd enni és inni az én asztalomnál. Királyi trónokon ültök és uralkodtok majd Izráel népének tizenkét törzse felett.”</verse>
				<verse number="31">„Simon, Simon a Sátán engedélyt kért, hogy próbára tehessen titeket, és megrostáljon, mint a búzát,</verse>
				<verse number="32">de én imádkoztam érted, hogy hited kiállja a próbát. Amikor majd visszatérsz hozzám, erősítsd a testvéreidet!”</verse>
				<verse number="33">Erre Péter így felelt: „Uram, kész vagyok börtönbe menni, vagy ha kell, meg is halni veled együtt!”</verse>
				<verse number="34">Jézus így válaszolt: „Péter, én mondom neked, hogy ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor letagadod még azt is, hogy ismersz engem!”</verse>
				<verse number="35">Azután így folytatta: „Amikor elküldtelek titeket pénz, tartalék ruha és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” Ők pedig így feleltek: „Nem, mindenünk megvolt.”</verse>
				<verse number="36">Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „De most, akinek van pénze vagy tarisznyája, vegye magához! Ha pedig nincs kardja, adja el a felsőruháját, és az árán vegyen egyet!</verse>
				<verse number="37">Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam ennek az Írásnak: »Úgy bántak vele, mint egy bűnözővel.« Igen, ezt rólam írták meg, és hamarosan be is fog teljesedni.”</verse>
				<verse number="38">A tanítványok ekkor így feleltek: „Nézd, Uram, itt van két kard!” Ő pedig így válaszolt: „Elég!”</verse>
				<verse number="39">Ezután Jézus szokása szerint kiment a városból az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték.</verse>
				<verse number="40">Amikor odaért, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek!”</verse>
				<verse number="41">Ezután távolabb ment tőlük, mintegy ötvenlépésnyire. Letérdelt, és így imádkozott:</verse>
				<verse number="42">„Atyám, ha ez egyezik akaratoddal, vidd el tőlem ezt a poharat, hogy ne kelljen kiinom! De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!”</verse>
				<verse number="43">Ekkor egy angyal jelent meg a Mennyből, és megerősítette Jézust,</verse>
				<verse number="44">aki a halálos küzdelemben még erőteljesebben imádkozott. Verejtéke úgy hullott a földre, mintha vércseppek lettek volna.</verse>
				<verse number="45">Amikor befejezte az imádkozást, felállt, és visszament a tanítványokhoz. Látta, hogy a szomorúság miatt elaludtak.</verse>
				<verse number="46">Felkeltette őket: „Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek!”</verse>
				<verse number="47">Amikor ezt mondta, egy csoport érkezett oda. Júdás vezette őket, a tizenkét apostol egyike, aki Jézushoz lépett, hogy köszöntésül megcsókolja az arcát.</verse>
				<verse number="48">Jézus így szólította meg: „Júdás, így árulod el az Emberfiát? Ezzel a baráti köszöntéssel adsz nekik jelt?”</verse>
				<verse number="49">Amikor a körülötte levő tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték tőle: „Uram, vágjuk-e őket a kardunkkal?”</verse>
				<verse number="50">Valamelyik apostol rá is vágott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.</verse>
				<verse number="51">De Jézus rászólt arra, akinél a kard volt: „Állj meg! Hagyd abba!” Azután megérintette a szolga fülét, és meggyógyította.</verse>
				<verse number="52">Majd odafordult a főpapokhoz, a templomőrséghez és a nép vezetőihez, akik érte jöttek: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, mintha rabló lennék?!</verse>
				<verse number="53">Amikor nap mint nap közöttetek voltam a Templom területén, nem fogtatok el. De most eljött a ti órátok: amikor a sötétség uralkodik.”</verse>
				<verse number="54">Ekkor letartóztatták Jézust, elvezették, és a főpap házába vitték. Péter pedig távolról követte őket.</verse>
				<verse number="55">Később, amikor az emberek tüzet gyújtottak az udvar közepén, és köré telepedtek, Péter is leült közéjük.</verse>
				<verse number="56">Egy szolgálólány meglátta, amint ott ült a tűz fényében. Közelebbről is megnézte, és ezt mondta: „Ő is Jézussal volt!”</verse>
				<verse number="57">De Péter letagadta: „Asszony, nem ismerem őt!”</verse>
				<verse number="58">Valamivel később másvalaki is meglátta Pétert, és megszólította: „Te is közéjük tartozol!” De Péter így felelt: „Ember! Nem vagyok közülük való!”</verse>
				<verse number="59">Körülbelül egy óra múlva valaki más is azt mondta: „Bizony, ő is Jézussal volt, hiszen Galileából való.”</verse>
				<verse number="60">De Péter megint letagadta: „Ember, azt sem tudom, miről beszélsz!” Még be sem fejezte, amikor felhangzott a kakas kukorékolása.</verse>
				<verse number="61">Az Úr megfordult, és ránézett Péterre, akinek azonnal eszébe jutott, mit mondott neki Jézus: „Ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”</verse>
				<verse number="62">Ezután Péter kiment, és keservesen sírt.</verse>
				<verse number="63">A férfiak pedig, akik Jézust fogva tartották, csúfolni és verni kezdték.</verse>
				<verse number="64">Bekötötték a szemét, és ezt mondták neki: „Na, most prófétáld meg, ki ütött rád!”</verse>
				<verse number="65">Sok egyéb módon is gúnyolták, és szidalmazták.</verse>
				<verse number="66">Amikor felvirradt a reggel, összegyűltek a nép vezetői, a főpapok és a törvénytanítók. Jézust eléjük, vagyis a Főtanács elé állították, és megkérdezték tőle:</verse>
				<verse number="67">„Te vagy-e a Messiás? Mondd meg nekünk!” Ő így felelt: „Ha megmondom, nem hiszitek el nekem,</verse>
				<verse number="68">ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok.</verse>
				<verse number="69">De mostantól fogva az Emberfia ott ül majd Isten hatalmának jobb oldalán.”</verse>
				<verse number="70">Ekkor azok megkérdezték: „Szóval, te vagy az Isten Fia?” Ő így felelt: „Igen, én vagyok az.”</verse>
				<verse number="71">Ők pedig ezt mondták: „Nincs szükségünk több tanúvallomásra! Most tőle magától hallottuk, hogy ezt mondta!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Ezután az egész csoport elindult, és elvezették Jézust Pilátushoz.</verse>
				<verse number="2">Ott így vádolták: „Megállapítottuk, hogy ez az ember félrevezeti népünket. Ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja, hogy ő a Messiás-Király.”</verse>
				<verse number="3">Pilátus megkérdezte Jézustól: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus pedig így válaszolt: „Igen, ahogy mondod.”</verse>
				<verse number="4">Pilátus ezt mondta a főpapoknak és az összegyűlt sokaságnak: „Semmit nem találok ebben az emberben, amivel vádolni lehetne.”</verse>
				<verse number="5">De azok annál inkább bizonygatták: „A tanításaival zavart okoz egész Júdeában! Az egész népet fellázítja! Galileában kezdte, és most már itt is!”</verse>
				<verse number="6">Amikor Pilátus ezt hallotta, megkérdezte, hogy Jézus Galileából való-e.</verse>
				<verse number="7">Amikor megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte hozzá Jézust. Heródes azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott,</verse>
				<verse number="8">és nagyon megörült, mikor meglátta Jézust. Sokat hallott már róla, és remélte, hogy majd a szeme láttára tesz valamilyen csodát.</verse>
				<verse number="9">Sokáig faggatta, de Jézus egy szót sem válaszolt neki.</verse>
				<verse number="10">A főpapok és törvénytanítók Heródes előtt is hevesen vádolták Jézust.</verse>
				<verse number="11">Heródes és a katonái is megvetően bántak vele: kigúnyolták, és csúfot űzve belőle előkelő ruhát adtak rá, majd visszaküldték Pilátushoz.</verse>
				<verse number="12">Heródes és Pilátus ezen a napon kötöttek barátságot. Előzőleg ugyanis haragban voltak.</verse>
				<verse number="13">Ekkor Pilátus maga elé hívatta a főpapokat, a zsidók vezetőit és az összegyűlt sokaságot.</verse>
				<verse number="14">Ezt mondta nekik: „Elém hoztátok ezt az embert, és azzal vádoljátok, hogy tanításaival félrevezeti a népet. Előttetek hallgattam ki, és úgy találtam, hogy amivel vádoljátok, abban ártatlan.</verse>
				<verse number="15">Elküldtem őt Heródeshez, de ő is úgy találta, hogy ez az ember nem követett el semmit, amiért büntetést érdemelne, ezért visszaküldte hozzánk. Látjátok hát, hogy semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.</verse>
				<verse number="16">Megkorbácsoltatom hát, azután pedig szabadon fogom bocsátani.”</verse>
				<verse number="17"></verse>
				<verse number="18">Ekkor mindazok, akik Pilátus előtt összegyűltek, kiabálni kezdtek: „Őt végeztesd ki! Barabbást engedd szabadon!”</verse>
				<verse number="19">(Ez a Barabbás nevű fogoly részt vett a városban korábban kitört lázadásban, és gyilkosságot is elkövetett.)</verse>
				<verse number="20">Pilátus szabadon akarta engedni Jézust, ezért újra kihirdette, hogy elengedi.</verse>
				<verse number="21">De a tömeg még jobban kiabált: „Keresztre vele! Feszítsd keresztre!”</verse>
				<verse number="22">Pilátus harmadszor is megkérdezte: „Miért? Mi rosszat tett? Ez az ember nem bűnös! Semmit sem találtam benne, amiért halált érdemelne. Megkorbácsoltatom, és utána szabadon engedem.”</verse>
				<verse number="23">De a tömeg hangosan kiabálva követelte, hogy Jézust feszítsék keresztre, s így végezzék ki. Végül a kiáltozásukkal fölülkerekedtek,</verse>
				<verse number="24">és Pilátus engedett nekik. Kihirdette az ítéletét: teljesíti, amit követelnek tőle.</verse>
				<verse number="25">Kívánságuk szerint szabadon engedte Barabbást, aki lázadásért és gyilkosságért volt elítélve. Ugyanakkor elrendelte, hogy Jézust — akaratuknak megfelelően — végezzék ki.</verse>
				<verse number="26">Ezután Jézust a katonák elvezették. Útközben szembe jött velük egy Cirénéből való, Simon nevű férfi, aki éppen a vidékről jött a városba. A katonák kényszerítették Simont, hogy vigye a keresztfát Jézus után.</verse>
				<verse number="27">Nagy tömeg követte Jézust, köztük asszonyok is, akik jajgattak és siratták őt.</verse>
				<verse number="28">Jézus odafordult hozzájuk: „Jeruzsálemi asszonyok, ne engem sirassatok! Inkább magatokat és a gyerekeiteket sirassátok!</verse>
				<verse number="29">Mert eljönnek a napok, amikor azt mondják: »Milyen boldogok az asszonyok, akiknek nem lehetett gyermekük! Azok a boldogok, akik nem szültek és nem szoptattak gyermeket!«</verse>
				<verse number="30">A hegyeknek azt mondják majd: »Essetek ránk!«, és a domboknak: »Rejtsetek el minket!«</verse>
				<verse number="31">Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?”</verse>
				<verse number="32">A katonák Jézussal együtt két bűnözőt is elvezettek, hogy őket is kivégezzék.</verse>
				<verse number="33">Amikor megérkeztek arra a helyre, amelyet így neveztek: „Koponya”, ott Jézust keresztre feszítették. Ugyanezt tették a két bűnözővel is. Egyiküket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán feszítették meg.</verse>
				<verse number="34">Azután Jézus ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek!” A katonák sorsvetéssel elosztották maguk között Jézus ruháit.</verse>
				<verse number="35">Az összegyűlt sokaság pedig ott állt, és nézte, mi történik. A vallási vezetők így gúnyolták Jézust: „Másokat meg tudott menteni, most mentse meg saját magát, ha valóban ő a Messiás, Isten választottja!”</verse>
				<verse number="36">A katonák is gúnyolták Jézust. Ecetet kínáltak neki,</verse>
				<verse number="37">és azt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magad!”</verse>
				<verse number="38">Jézus feje fölött ez a felirat volt: „ ez a zsidók királya.”</verse>
				<verse number="39">Az egyik bűnöző, akit szintén keresztre feszítettek, így sértegette: „Hát nem te vagy a Krisztus?! Akkor mentsd meg magadat, és minket is!”</verse>
				<verse number="40">De a másik bűnöző rászólt: „Nem félsz Istentől? Te is halálra vagy ítélve, mint ő.</verse>
				<verse number="41">Csakhogy a mi ítéletünk jogos, mert azt kapjuk, amit megérdemeltünk, ő viszont nem tett semmi rosszat!”</verse>
				<verse number="42">Azután ezt mondta: „Jézus! Ne felejtkezz meg rólam, amikor eljössz, hogy királyi uralkodásodat elkezdd!”</verse>
				<verse number="43">Jézus így felelt neki: „Mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban.”</verse>
				<verse number="44">Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet,</verse>
				<verse number="45">mert a Nap elhomályosult. A Templom belsejében a függöny kettéhasadt.</verse>
				<verse number="46">Jézus felkiáltott: „Atyám, a kezedbe teszem le szellememet.” Amikor ezt kimondta, meghalt.</verse>
				<verse number="47">Amikor a római százados látta ezt, Istent dicsérte, és azt mondta: „Ez az ember valóban igazságos és ártatlan volt!”</verse>
				<verse number="48">Akik erre az eseményre kíváncsian odagyűltek, és látták mindazt, ami történt, ezután mellüket verve hazamentek.</verse>
				<verse number="49">Akik ismerték Jézust és azok az asszonyok, akik Galileától idáig követték, egy kissé távolabb álltak, és mindezt végignézték.</verse>
				<verse number="50">Volt egy József nevű férfi, a Főtanács egyik tagja, aki a júdeai Arimátia városából származott. Jó és igazságos ember volt, aki maga is várta Isten Királyságának eljövetelét, és nem értett egyet a többiekkel, amikor a Főtanács halálra ítélte Jézust.</verse>
				<verse number="51"></verse>
				<verse number="52">József — Jézus halála után — Pilátushoz ment, és engedélyt kért tőle, hogy Jézus holttestét eltemesse.</verse>
				<verse number="53">Majd levette a keresztről a testet, vászonba tekerte, és elhelyezte egy sziklasírba, amelybe még senkit sem temettek.</verse>
				<verse number="54">Ez az előkészület napjának végén történt, és már közel volt a szombati ünnep kezdete.</verse>
				<verse number="55">Az asszonyok, akik Galileától kezdve követték Jézust, Józseffel mentek, látták a sírt, és azt is, hogyan helyezték el a sziklasírba Jézus testét.</verse>
				<verse number="56">Azután hazamentek, és előkészítették az illatszereket, amelyeket temetésnél szoktak használni. A szombat ünnepén azonban otthon maradtak a Törvény parancsa szerint.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">A hét első napján, kora hajnalban az asszonyok kimentek a sziklasírhoz, és vitték az elkészített illatszereket is.</verse>
				<verse number="2">A sír bejáratát egy nehéz kő zárta el, de mire odaértek, már félre volt gördítve.</verse>
				<verse number="3">Így be tudtak menni a sziklasírba, de az Úr Jézus testét nem találták.</verse>
				<verse number="4">Ezen nagyon elcsodálkoztak és nem tudták, mitévők legyenek. Ekkor hirtelen két férfi jelent meg mellettük fénylő ruhában.</verse>
				<verse number="5">Az asszonyok megrémülve lehajtották a fejüket, de azok így bátorították őket: „Miért a halottak között keresitek az élőt?</verse>
				<verse number="6">Nincs itt, mert feltámadt! Emlékezzetek rá, hogy még Galileában megmondta nektek:</verse>
				<verse number="7">»Szükséges, hogy az Emberfiát a bűnösök kezébe adják, keresztre feszítsék, és hogy a harmadik napon feltámadjon.«”</verse>
				<verse number="8">Ekkor az asszonyok visszaemlékeztek, hogy Jézus valóban ezt mondta nekik,</verse>
				<verse number="9">majd visszamentek a városba, és mindent elmondtak a tizenegy apostolnak és a többieknek.</verse>
				<verse number="10">Az asszonyok csoportjában volt a magdalai Mária, Johanna és Mária, Jakab anyja, meg más asszonyok is, akik a feltámadás hírét hozták.</verse>
				<verse number="11">Az apostolok azonban nem hittek az asszonyoknak, és képtelenségnek tartották, amit mondtak.</verse>
				<verse number="12">Péter mégis felkelt, és elfutott a sírhoz. Ott lehajolva benézett a sírkamrába, de csak a vászonlepedőket látta. Azután elment, és azon töprengett, hogy vajon mi történhetett.</verse>
				<verse number="13">Ugyanezen a napon Jézus két tanítványa elindult Jeruzsálemből Emmausba, egy kis faluba, amely a várostól tizenkét kilométer távolságra volt.</verse>
				<verse number="14">Útközben azokról az eseményekről beszélgettek, amelyek a napokban történtek.</verse>
				<verse number="15">Amíg így beszélgettek és vitatkoztak, maga Jézus csatlakozott hozzájuk, és együtt ment velük.</verse>
				<verse number="16">A tanítványok azonban nem tudták, hogy ő az, mert valami megakadályozta őket abban, hogy ráismerjenek.</verse>
				<verse number="17">Jézus megkérdezte tőlük: „Miről beszélgettek?” Ekkor azok szomorú arccal megálltak.</verse>
				<verse number="18">Az egyik, akit Kleopásnak hívtak, ezt felelte: „Úgy látszik te vagy az egyetlen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt itt ezekben a napokban.”</verse>
				<verse number="19">„Miért, mi történt?” — kérdezte Jézus. Azok így feleltek: „A názáreti Jézusról van szó, aki szavaival és tetteivel egyaránt bizonyította, hogy hatalmas próféta Isten és az emberek előtt.</verse>
				<verse number="20">De népünk főpapjai és vezetői kiszolgáltatták őt, és elérték, hogy halálra ítéljék és kivégezzék a kereszten.</verse>
				<verse number="21">Pedig mi azt vártuk és reméltük, hogy ő fogja Izráel népét felszabadítani. De már három napja, hogy mindez történt.</verse>
				<verse number="22">Ezenkívül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket. Ma korán reggel kimentek a sírhoz, ahová Jézus testét temették,</verse>
				<verse number="23">de a holttestet nem találták ott. Mikor visszajöttek, azt állították, hogy látomásban angyalokat láttak, akik azt mondták, hogy Jézus él.</verse>
				<verse number="24">Ekkor néhányan közülünk kimentek a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok mondták, de Jézust magát nem látták.”</verse>
				<verse number="25">Ekkor Jézus kezdett beszélni: „Milyen értetlenek és nehéz felfogásúak vagytok! Milyen nehezen hiszitek el, amit a próféták mondtak!</verse>
				<verse number="26">Hát nem éppen ezeket kellett a Messiásnak elszenvednie, mielőtt bement a dicsőségébe?”</verse>
				<verse number="27">Azután Jézus elmagyarázta a két tanítványnak mindazt, amit az Írások őróla mondtak. Mózes könyveivel kezdte, és folytatta az összes többi prófétával, az egész Íráson keresztül.</verse>
				<verse number="28">Közben megérkeztek Emmausba, ahová indultak, de Jézus úgy tett, mintha tovább akarna menni.</verse>
				<verse number="29">A tanítványok azonban nagyon kérlelték: „Maradj velünk, hiszen a nap is lenyugodott már, mindjárt beesteledik!” Így hát Jézus velük maradt, és együtt mentek be a faluba.</verse>
				<verse number="30">Amikor asztalhoz ültek, Jézus a kezébe vette a kenyeret, hálát adott Istennek, tört a kenyérből, és a tanítványoknak adta,</verse>
				<verse number="31">akiknek ebben a pillanatban megnyílt a szemük. Ráismertek Jézusra, de ő eltűnt a szemük elől.</verse>
				<verse number="32">„Hát nem ezt éreztük, amikor útközben az Írásokat magyarázta, és feltárta előttünk a próféciák igazi értelmét?” — mondták egymásnak a tanítványok.</verse>
				<verse number="33">Azon nyomban fel is kerekedtek, és visszaindultak Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegy apostolt, és a többieket,</verse>
				<verse number="34">akik ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr! Megjelent Simonnak!”</verse>
				<verse number="35">Ekkor ők ketten is elmondták, mi történt velük az úton, és hogyan ismerték fel Jézust arról, ahogyan megtörte a kenyeret.</verse>
				<verse number="36">Még be sem fejezték, amikor hirtelen maga Jézus jelent meg közöttük, és a szokásos módon köszönt nekik: „Békesség!”</verse>
				<verse number="37">Ettől nagyon megrémültek, és félelmükben azt hitték, hogy valamilyen szellemet látnak.</verse>
				<verse number="38">De Jézus bátorította őket: „Miért vagytok összezavarodva? Miért nem hisztek a szemeteknek?</verse>
				<verse number="39">Nézzétek meg a kezemet és lábamat! Érintsetek meg, és győződjetek meg róla, hogy valóban én vagyok az! A szellemeknek nincs sem húsa, sem csontja, de amint látjátok, nekem van.”</verse>
				<verse number="40">S ezzel megmutatta nekik a kezeit és lábait.</verse>
				<verse number="41">De azok örömükben még mindig nem tudták elhinni, hogy valóság, amit látnak, és csak csodálkoztak. Ekkor Jézus megkérdezte: „Van itt valami ennivaló?”</verse>
				<verse number="42">Akkor adtak neki egy darab sült halat,</verse>
				<verse number="43">s ezt Jézus a szemük láttára megette.</verse>
				<verse number="44">Azután ezt mondta: „Látjátok, erről beszéltem nektek, amíg veletek voltam! Szükséges volt, hogy minden beteljesedjen, amit megírtak rólam Mózes Törvényében, a próféták könyveiben és a zsoltárokban!”</verse>
				<verse number="45">Ezután megvilágosította a tanítványok értelmét, hogy értsék az Írásokat.</verse>
				<verse number="46">Majd ezt mondta nekik: „Az Írásokban ez áll: a Messiásnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel fog támadni a halálból.</verse>
				<verse number="47">Ti láttátok, hogy ez megtörtént! Tanúk vagytok erre. Ezért menjetek és az én nevemben hirdessétek mindenkinek, hogy bűneikre bocsánatot nyerhetnek. Hirdessétek, hogy térjenek vissza Istenhez, változtassák meg gondolkodásukat és akkor Isten is megbocsát nekik. Kezdjétek itt, Jeruzsálemben, és mondjátok el mindenkinek az egész világon!</verse>
				<verse number="48"></verse>
				<verse number="49">Én pedig el fogom küldeni hozzátok, akit Atyám megígért nektek, de amíg azt a mennyei erőt meg nem kapjátok, maradjatok itt, Jeruzsálemben!”</verse>
				<verse number="50">Ezután Jézus kivezette a tanítványait Jeruzsálemből, majdnem egészen Betániáig. Ott felemelte a kezét, és megáldotta őket,</verse>
				<verse number="51">közben felemelkedett és eltávolodott tőlük. Így vitték fel őt a Mennybe.</verse>
				<verse number="52">A tanítványok imádták Jézust, és nagy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="53">Mindig a Templom területén tartózkodtak, dicsérték és áldották Istent.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="43">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Kezdetben volt az Ige, aki Istennel együtt volt, és maga is Isten volt.</verse>
				<verse number="2">Az Ige kezdetben együtt volt Istennel.</verse>
				<verse number="3">Minden az Ige által jött létre, nélküle egyetlen teremtmény sem keletkezett.</verse>
				<verse number="4">Benne volt az élet, amely a világosság volt az emberek számára.</verse>
				<verse number="5">A világosság fénylik a sötétségben, de a sötétség sohasem tudta legyőzni, feltartóztatni vagy megérteni.</verse>
				<verse number="6">Isten küldött egy embert, akit Jánosnak hívtak.</verse>
				<verse number="7">Ő azért jött, hogy tanúskodjon a világosságról, s hogy mindenki halljon arról, aki a világosság, és higgyen benne.</verse>
				<verse number="8">Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúskodjon a világosságról mindenkinek.</verse>
				<verse number="9">Az igazi világosság — aki mindenkit megvilágosít — már készen volt arra, hogy megjelenjen.</verse>
				<verse number="10">Már a világon volt, és bár ez a világ általa jött létre, az emberek mégsem ismerték fel őt.</verse>
				<verse number="11">A saját birtokába jött, de a saját népe nem fogadta be.</verse>
				<verse number="12">Akik viszont befogadták — vagyis akik hisznek benne —, azoknak mind felhatalmazást és lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.</verse>
				<verse number="13">Azonban ők nem úgy születtek, ahogyan a gyermekek világra jönnek. Nem az emberi testből származnak, nem testi vágyból, nem a férfi akaratából, hanem magától Istentől születtek.</verse>
				<verse number="14">Az Ige hús-vér emberré lett, és közöttünk élt, mi pedig közelről szemléltük a dicsőségét. Igen, a Mennyei Atyától származó egyszülött Fiú dicsőségét, akiben az isteni kegyelem és a valóság teljessége lakik.</verse>
				<verse number="15">Őróla tanúskodott Bemerítő János, amikor hirdette: „Ő az — kiáltott fel —, akiről előre megmondtam, hogy el fog jönni! Ő az, aki ugyan később érkezik, mint én, mégis nagyobb nálam, mert már akkor is létezett, amikor én még meg sem születtem.”</verse>
				<verse number="16">Ő az, akinek a teljességéből kaptunk mindannyian sokféle kegyelmet, áldást és ajándékot az isteni kegyelem alapján.</verse>
				<verse number="17">A Törvényt Mózesen keresztül kaptuk, de a kegyelem és a valóság a Messiás Jézuson keresztül jött el hozzánk.</verse>
				<verse number="18">Istent soha nem látta egyetlen ember sem. Az egyszülött Fiú — aki maga is Isten, és nagyon szoros közösségben van az Atyával —, ő mutatta meg nekünk, és ismertette meg velünk, milyen az Isten.</verse>
				<verse number="19">A jeruzsálemi vallási vezetők papokat és lévitákat küldtek Bemerítő Jánoshoz, hogy kérdezzék meg tőle: „Ki vagy te?”</verse>
				<verse number="20">János nyíltan megmondta, és elismerte: „Nem én vagyok a Messiás!”</verse>
				<verse number="21">„Akkor ki vagy, talán Illés?” — kérdezték. „Nem” — mondta János. „Te vagy a Próféta?” János így felelt: „Nem, az sem vagyok.”</verse>
				<verse number="22">Ekkor ezt kérdezték tőle: „Hát akkor ki vagy? Mondd meg, hogy válaszolhassunk azoknak, akik minket elküldtek! Mit mondasz magadról?”</verse>
				<verse number="23">Végül Bemerítő János Ézsaiás próféta szavaival válaszolt: „Az a hang vagyok, aki ezt kiáltja: »Készítsetek utat az Örökkévalónak a pusztaságban!«”</verse>
				<verse number="24">Ezek a küldöttek a farizeusok csoportjához tartoztak.</verse>
				<verse number="25">Tovább kérdezgették Jánost: „Ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem pedig a Próféta, akkor miért meríted be az embereket?”</verse>
				<verse number="26">János erre így válaszolt: „Igaz, én vízbe merítem be az embereket, de van közöttetek valaki, akit nem ismertek.</verse>
				<verse number="27">Ő az, aki később fog megérkezni, mint én, s akinek még a saruját sem vagyok méltó levenni a lábáról.”</verse>
				<verse number="28">Mindezek a Jordán folyó keleti oldalán lévő Betániában történtek, ahol János bemerítette az embereket.</verse>
				<verse number="29">Másnap Bemerítő János meglátta Jézust, amint feléje közeledett, és ezt mondta: „Nézzétek! Ő az Isten Báránya, aki magára veszi az egész világ összes bűnét!</verse>
				<verse number="30">Ő az, akiről azt mondtam, hogy később fog megérkezni, mint én, mégis nagyobb nálam, mert már előttem létezett.</verse>
				<verse number="31">Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért merítem vízbe az embereket, hogy Izráel népe számára lelepleződjön, hogy ő a Messiás.”</verse>
				<verse number="32">Ezután János így tanúskodott: „Láttam a Szent Szellemet, amikor leszállt a Mennyből, mint egy galamb, és megnyugodott őrajta.</verse>
				<verse number="33">Nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsem be az embereket, azt mondta nekem: »Látni fogod, hogy a Szent Szellem leszáll, és megnyugszik egy férfin. Ő az, aki majd Szent Szellembe fog bemeríteni.«</verse>
				<verse number="34">Mivel pedig szemtanúja voltam annak, hogy ez beteljesedett, ezért tanúsítom, hogy ő az Isten Fia.”</verse>
				<verse number="35">A következő napon Bemerítő János — két tanítványával együtt — ismét ugyanott volt.</verse>
				<verse number="36">Megint észrevette Jézust, amint ott járt-kelt, és ezt mondta: „Nézzétek! Ő az Isten Báránya!”</verse>
				<verse number="37">Amikor ezt az a két tanítvány meghallotta, Jézus után indultak.</verse>
				<verse number="38">Jézus megfordult, látta, hogy követik, és megkérdezte tőlük: „Mit akartok?” Ők ezt kérdezték: „Rabbi, hol laksz?” („Rabbi” azt jelenti: „Mester, Tanító”.)</verse>
				<verse number="39">„Gyertek velem, és meglátjátok!” — válaszolta Jézus. Azok ketten vele is mentek, és megnézték, hol lakik. Körülbelül délután négy óra volt akkor, és aznap nála is maradtak.</verse>
				<verse number="40">Ez a két tanítvány hallotta, amit János Jézusról mondott, és követték Jézust. Az egyikük András volt, Simon Péter testvére.</verse>
				<verse number="41">András azonnal megkereste a testvérét, Simont, és ezt mondta neki: „Rátaláltunk a Messiásra!” (A héber „Messiás” szó görögül „Krisztus”, magyarul „Felkent”.)</verse>
				<verse number="42">Azután András odavezette Simon Pétert Jézushoz, aki ránézett, és ezt mondta: „Te Simon vagy, Jóna fia. Kéfás lesz a neved.” (Ez azt jelenti: „Péter”, vagyis kő. )</verse>
				<verse number="43">Másnap Jézus el akart menni Galileába. Ekkor találkozott Fülöppel, és megszólította: „Csatlakozz hozzám, és kövess engem!”</verse>
				<verse number="44">Fülöp Bétsaidából, András és Péter városából származott.</verse>
				<verse number="45">Később Fülöp találkozott Nátánaéllel, és elújságolta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a Törvényben, és akiről a próféták is írtak! Jézusnak hívják, József fia, és Názáretből való.”</verse>
				<verse number="46">Nátánaél így válaszolt: „Ugyan, mi jó jöhet Názáretből?” „Gyere, és nézd meg magad!” — válaszolt Fülöp.</verse>
				<verse number="47">Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: „Nézzétek, itt jön egy igazi izraelita, akiben semmi hamisság nincsen!”</verse>
				<verse number="48">Nátánaél csodálkozva kérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus ezt válaszolta: „Láttalak téged a fügefa alatt, mielőtt Fülöp idehívott.”</verse>
				<verse number="49">Ekkor Nátánaél ezt mondta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel Királya!”</verse>
				<verse number="50">Jézus így felelt: „Azért hiszel, mert azt mondtam, hogy láttalak a fügefa alatt? Ennél nagyobb dolgokat is látsz majd.”</verse>
				<verse number="51">És így folytatta: „Igazán mondom nektek: meglátjátok majd a megnyílt Mennyet, és Isten angyalait, amint fel- és leszállnak az Emberfiára.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Két nappal később lakodalom volt a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is részt vett.</verse>
				<verse number="2">Meghívták Jézust és a tanítványait is.</verse>
				<verse number="3">A lakodalom közben elfogyott a bor, s ekkor Jézus anyja szólt a fiának: „Nincs több boruk!”</verse>
				<verse number="4">Jézus azonban ezt válaszolta: „Mi közünk nekünk ehhez? Nem jött még el az én időm.”</verse>
				<verse number="5">Jézus anyja mégis szólt a szolgáknak: „Akármit mond nektek, tegyétek meg!”</verse>
				<verse number="6">Volt ott hat nagyméretű, kőből készült víztartó, amelyet a zsidók a szertartásos tisztálkodáshoz szoktak használni. Ezekbe egyenként kb. 80–120 liter víz fért.</verse>
				<verse number="7">Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg az edényeket vízzel!” Azok pedig színig töltötték a víztartókat.</verse>
				<verse number="8">Azután Jézus mondta nekik: „Merítsetek belőle, és vigyétek a násznagynak!” A szolgák így is tettek.</verse>
				<verse number="9">A násznagy megkóstolta a borrá változott vizet. (Ő nem tudta, honnan van a bor, de a szolgák, akik hozták, tudták.) Akkor a násznagy odahívta a vőlegényt,</verse>
				<verse number="10">és azt mondta neki: „Mindenki a legjobb bort szolgálja fel először, és amikor a vendégek már részegek, akkor hozzák az olcsó bort. Te meg mostanáig tartogattad a legjobb borodat?”</verse>
				<verse number="11">Jézus jelei és csodái közül ez volt az első, amelyet a galileai Kánában mutatott meg. Kézzelfoghatóan megmutatta a dicsőségét, a tanítványai pedig hittek benne.</verse>
				<verse number="12">Ezután Kapernaumba ment anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.</verse>
				<verse number="13">Közeledett már a júdeaiak páska ünnepe, ezért Jézus felment Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="14">Látta, hogy a Templom udvarában marhákat, juhokat, galambokat árulnak, és pénzváltók ülnek az asztalaiknál.</verse>
				<verse number="15">Ekkor felragadott néhány kötelet, azokat marokra fogta, mint egy korbácsot, és kizavarta a kereskedőket a Templom területéről, a juhokkal és a marhákkal együtt. A pénzváltók pénzét szétszórta, és asztalaikat felborította.</verse>
				<verse number="16">A galambárusoknak is mondta: „Ki innen! Vigyétek el ezeket! Ne tegyétek Atyám házát piactérré!”</verse>
				<verse number="17">Tanítványainak eszébe jutott, hogy az Írás ezt mondja: „Templomod iránti féltékeny, szenvedélyes szeretet emészt engem.”</verse>
				<verse number="18">Egyes júdeaiak, ezt mondták Jézusnak: „Mutass nekünk valami csodás jelet annak bizonyítására, hogy jogod van ilyeneket tenni!”</verse>
				<verse number="19">Jézus ezt felelte: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt újra felépítem!”</verse>
				<verse number="20">Erre azok így válaszoltak: „Negyvenhat évig építették a Templomot, te meg három nap alatt újjáépítenéd?!”</verse>
				<verse number="21">De nem értették meg, hogy Jézus nem a Templom épületeiről, hanem a saját testéről beszélt.</verse>
				<verse number="22">Később, már Jézus feltámadása után, tanítványai visszaemlékeztek mindarra, amit ekkor mondott, és hittek az Írásban és Jézus szavaiban.</verse>
				<verse number="23">Amíg Jézus Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek és bíztak benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett.</verse>
				<verse number="24">Ő azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte őket.</verse>
				<verse number="25">Nem volt szüksége rá, hogy valaki megmondja neki, mi van az emberekben, mert eleve jól ismerte mindegyiküket.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Volt a farizeusok között egy ember, akit Nikodémusnak hívtak, és a júdeaiak egyik vallási vezetőjének számított.</verse>
				<verse number="2">Egyik éjjel eljött Jézushoz, és azt mondta neki: „Mester, biztosan tudjuk, hogy téged Isten küldött tanítóul. Ilyen csodákat, amelyeket te teszel, csak akkor tehet valaki, ha Isten van vele.”</verse>
				<verse number="3">Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked, hogy aki nem születik újra, nem láthatja meg Isten Királyságát.”</verse>
				<verse number="4">Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhet valaki újra, ha már megöregedett? Hiszen nem mehet vissza anyja méhébe, hogy másodszor is megszülessen!”</verse>
				<verse number="5">Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked, hogy aki nem születik újra víz és a Szent Szellem által, az nem képes belépni Isten Királyságába.</verse>
				<verse number="6">Ami testből született, az testi természetű, ami pedig a Szent Szellemtől született, az szellemi természetű.</verse>
				<verse number="7">Ne csodálkozz, hogy azt mondtam: újra kell születnetek!</verse>
				<verse number="8">A szél fúj, amerre akar. Hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, és merre tart. Ehhez hasonló természetű mindenki, aki a Szent Szellemtől született.”</verse>
				<verse number="9">Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehet ez?”</verse>
				<verse number="10">„Te Izráel népének tanítója vagy, mégsem érted ezt?</verse>
				<verse number="11">Igazán mondom neked, mi arról beszélünk, amit jól ismerünk. Olyan dolgokról tanúskodunk, amelyeket saját szemünkkel láttunk, mégsem hisztek nekünk.</verse>
				<verse number="12">Eddig csupán földi dolgokról beszéltem nektek, de ezeket sem hittétek el. Hogyan fogjátok elhinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek?</verse>
				<verse number="13">Soha senki sem ment fel a Mennybe, kivéve az Emberfiát, azt az egyet, aki a Mennyből jött le.</verse>
				<verse number="14">Ahogyan Mózes fölemelte a rézkígyót a pusztában, úgy fogják az Emberfiát is fölemelni,</verse>
				<verse number="15">hogy aki hisz benne, az örökké éljen.</verse>
				<verse number="16">Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon.</verse>
				<verse number="17">Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket, hanem azért, hogy a Fiú közreműködésével megmenekülhessenek.</verse>
				<verse number="18">Aki hisz a Fiúban, azt nem fogják elítélni. De aki nem hisz benne, az máris elmarasztaló ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.</verse>
				<verse number="19">Az ítélet pedig ez: a világosság eljött az emberek közé, de ők jobban szerették a sötétséget, mert gonosz dolgokat tettek.</verse>
				<verse number="20">Ugyanis, akik gonosz dolgokat tesznek, azok mind gyűlölik a világosságot, és nem jönnek ki a világosságra, nehogy a tetteik gonoszsága lelepleződjön.</verse>
				<verse number="21">Aki viszont az igazságot követi, és azt teszi, ami helyes, az kijön a világosságra, hogy nyilvánvaló legyen: ezeket a dolgokat Isten tetszése szerint és Isten által tette.”</verse>
				<verse number="22">Jézus ezután tanítványaival együtt Júdeába ment. Ott időzött velük, és bemerítették az embereket.</verse>
				<verse number="23">Bemerítő János pedig Szálim közelében, Ainonnál merítette be az embereket, mert ott bőven volt víz. Sokan jöttek hozzá, és bemerítkeztek nála.</verse>
				<verse number="24">(Jánost ekkor még nem zárták börtönbe.)</verse>
				<verse number="25">Egyszer János néhány tanítványa vitába keveredett valakivel, aki a zsidó vallási hagyományokat követte. A bemerítkezésről és a megtisztulás szertartásáról vitatkoztak.</verse>
				<verse number="26">Végül odamentek Jánoshoz, és megkérdezték: „Mester, emlékszel arra a férfira, aki veled volt a Jordánon túl, és akiről tanúskodtál? Most ő is bemerít, és csak úgy tódul hozzá mindenki!”</verse>
				<verse number="27">János így válaszolt: „Az ember a saját erejéből semmire sem jut. Csak annyit tehet, hogy elfogadja, amit Istentől kap ajándékba.</verse>
				<verse number="28">Ti magatok vagytok a tanúim, hogy világosan megmondtam: nem én vagyok a Messiás! Engem Isten azért küldött, hogy a Messiás előtt menjek, és utat készítsek számára.</verse>
				<verse number="29">Akinek menyasszonya van, az a vőlegény! A vőlegény barátja pedig csak vár és figyel, hogy mikor hallja meg a vőlegény hangját. S mennyire örül, amikor meghallja! Most én is így örülök. Boldog vagyok, hogy ő megérkezett!</verse>
				<verse number="30">Neki ettől fogva egyre feljebb és feljebb kell emelkednie, én pedig egyre kevésbé leszek fontos.”</verse>
				<verse number="31">„Ő a Mennyből, Istentől jött, ezért mindenkinél hatalmasabb. Aki a földről származik, az a földhöz tartozik, és földi dolgokról beszél. Ő azonban a Mennyből, Istentől jött, és mindenkinél hatalmasabb!</verse>
				<verse number="32">Ő arról beszél, amit saját maga látott és hallott, az emberek mégsem fogadják el, amit mond.</verse>
				<verse number="33">Azok viszont, akik hisznek neki, ezzel azt bizonyítják, hogy Isten megbízható, és igazat mond.</verse>
				<verse number="34">Mert akit Isten küldött, az valóban Isten szavait és személyes üzenetét mondja. Isten a Szent Szellemet korlátozás nélkül adja naki,</verse>
				<verse number="35">mert az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott.</verse>
				<verse number="36">Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Aki viszont nem engedelmeskedik a Fiúnak, az sohasem látja meg az örök életet, hanem Isten haragja alatt marad.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Egyesek azt híresztelték a farizeusoknak, hogy Jézus több tanítványt merít be és vonz maga köré, mint Bemerítő János.</verse>
				<verse number="2">(Bár maga Jézus nem merített be senkit, csak a tanítványai.)</verse>
				<verse number="3">Mikor Jézus erről tudomást szerzett, elhagyta Júdeát, és újra visszatért Galileába.</verse>
				<verse number="4">Útközben keresztül kellett mennie Samárián.</verse>
				<verse number="5">Így jutott el egy samáriai város, Sikár szélére. Ez a hely közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet egykor Jákób adott a fiának, Józsefnek.</verse>
				<verse number="6">Mivel Jézus az utazástól elfáradt, leült a kút mellé, amelyet Jákób kútjának neveztek. Dél felé járt az idő.</verse>
				<verse number="7">A tanítványok éppen bementek a városba, hogy valami ennivalót vegyenek. Ekkor ért a kúthoz egy samáriai asszony, aki a városból jött, hogy vizet merítsen. Jézus megszólította: „Kérlek, adj nekem inni!”</verse>
				<verse number="8"></verse>
				<verse number="9">A samáriai asszony csodálkozva kérdezte: „Hogy kérhetsz tőlem vizet zsidó létedre, mikor én samáriai asszony vagyok?!” (A zsidók ugyanis szóba sem álltak a samáriai lakosokkal.)</verse>
				<verse number="10">Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, akkor tudnád, hogy ki az, aki vizet kért tőled — s akkor te kértél volna vizet tőle, ő pedig friss forrásvizet adott volna neked.”</verse>
				<verse number="11">Ekkor az asszony megkérdezte: „Uram, hogyan vennél forrásvizet? Hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély.</verse>
				<verse number="12">Nagyobb lennél, mint Jákób atyánk, aki ezt a kutat adta nekünk? Ő maga is ebből ivott, a fiai is, meg a nyájai is.”</verse>
				<verse number="13">Jézus így válaszolt: „Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak,</verse>
				<verse number="14">de aki abból a vízből iszik, amelyet tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Sőt, az a víz, amelyet én adok neki, forrássá válik benne, s olyan víz ömlik majd belőle, amely örök életet ad.”</verse>
				<verse number="15">„Uram, adj nekem is abból a vízből, hogy ne legyek többé szomjas, és ne kelljen innen hordanom a vizet!” — kérte az asszony.</verse>
				<verse number="16">Jézus ekkor azt mondta neki: „Menj, hívd a férjedet, és jöjjetek vissza!”</verse>
				<verse number="17">Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.” Jézus így felelt: „Ez valóban igaz, nincs férjed!</verse>
				<verse number="18">Öt férjed volt, de akivel most együtt élsz, az nem a férjed. Igazat mondtál.”</verse>
				<verse number="19">Ekkor az asszony így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy!</verse>
				<verse number="20">Őseink ezen a hegyen imádták Istent. Ti, júdaiak, azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell Istent imádni.”</verse>
				<verse number="21">Jézus így válaszolt neki: „Asszony, higgy nekem: eljön az idő, amikor nem kell sem Jeruzsálembe, sem erre a hegyre felmennie annak, aki a Mennyei Atyát akarja imádni.</verse>
				<verse number="22">Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig ismerjük azt, akit imádunk, mert az, aki a szabadulást hozza, a zsidók közül jön.</verse>
				<verse number="23">Eljön majd az idő, sőt, már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben és igazán imádják a Mennyei Atyát, mert az Atya olyanokat keres, akik őt így imádják.</verse>
				<verse number="24">Isten szellem, ezért akik őt imádják, azoknak is szellemben és igazságban kell imádniuk őt.”</verse>
				<verse number="25">Az asszony így válaszolt: „Tudom, hogy egyszer eljön a Messiás, és amikor majd eljön, mindent megmagyaráz nekünk.”</verse>
				<verse number="26">„Én vagyok az, aki veled beszélek” — mondta neki Jézus.</verse>
				<verse number="27">Ebben a pillanatban érkeztek meg a tanítványok. Nagyon elcsodálkoztak, hogy Jézus egy asszonnyal beszélget. De egyikük sem kérdezte meg, hogy mit akart tőle, vagy miért beszélgetett vele.</verse>
				<verse number="28">Az asszony ekkor a kútnál hagyta a vizeskorsóját, visszament, és hívta a város lakóit:</verse>
				<verse number="29">„Gyertek, nézzétek meg azt a férfit, aki mindent elmondott nekem, amit tettem! Lehet, hogy ő a Messiás?”</verse>
				<verse number="30">Azok pedig kimentek Jézushoz.</verse>
				<verse number="31">Amíg az asszony a városba ment, a tanítványok kínálták Jézust: „Mester, egyél valamit!”</verse>
				<verse number="32">De ő ezt felelte: „Van mit ennem, de erről ti nem tudtok.”</verse>
				<verse number="33">A tanítványok egymást kérdezgették: „Hogy lehet ez? Talán valaki hozott neki ennivalót?”</verse>
				<verse number="34">Jézus így válaszolt: „Számomra az az étel, ha azt teszem, amit az Atya rám bízott, hiszen ezért küldött el. Az táplál engem, amikor egészen elvégzem, amivel megbízott.</verse>
				<verse number="35">A vetés idején azt szoktátok mondani: »Még négy hónap, és aratni fogunk.« Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és lássátok meg, hogy a gabona már megérett az aratásra!</verse>
				<verse number="36">Aki learatja, meg is kapja érte a bérét, mert az örök életre gyűjti össze a termést. Ezért együtt örül a vető és az arató.</verse>
				<verse number="37">A közmondás ráillik erre: »Az egyik vet, a másik meg arat.«</verse>
				<verse number="38">Én azért küldtelek el titeket, hogy learassátok, amit mások vetettek. Mert valóban mások dolgoztak vele, ti pedig folytatjátok, amit ők elkezdtek: learatjátok a munkájuk gyümölcsét.”</verse>
				<verse number="39">Abban a samáriai városban sokan hittek Jézusban, mivel az az asszony elmondta nekik: „Mindent megmondott nekem, amit csak tettem.”</verse>
				<verse number="40">Ezért a samáriaiak Jézushoz tódultak, kérték, hogy maradjon velük, és ő ott is maradt még két napig.</verse>
				<verse number="41">Ezalatt nagyon sokan hallgatták Jézust, és még többen hittek benne.</verse>
				<verse number="42">Később meg is mondták az asszonynak: „Először amiatt hittünk Jézusban, amit te mondtál róla. Most már magunk is hallottuk őt, és meggyőződtünk róla, hogy valóban ő az egész világ Üdvözítője.”</verse>
				<verse number="43">Két nap múlva Jézus továbbment Galileába.</verse>
				<verse number="44">(Korábban azt mondta, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.)</verse>
				<verse number="45">Amikor odaért, a galileaiak szívesen fogadták, ugyanis voltak közöttük olyanok, akik ott voltak Jeruzsálemben az ünnepen, és látták mindazt, amit Jézus tett.</verse>
				<verse number="46">Azután Jézus újra a galileai Kánába ment, ahol korábban a vizet borrá változtatta. Élt Kapernaumban egy magas rangú királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt.</verse>
				<verse number="47">Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, eljött hozzá. Kérte, hogy menjen vele, és gyógyítsa meg a fiát, aki már haldoklott.</verse>
				<verse number="48">Jézus azt felelte: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.”</verse>
				<verse number="49">De a királyi tisztviselő kérlelte: „Uram, gyere velem, mielőtt még meghalna a gyermekem!”</verse>
				<verse number="50">Jézus ezt mondta: „Menj csak haza, a fiad élni fog!” Ő pedig hitt Jézus szavának, és hazament.</verse>
				<verse number="51">Útközben találkozott a szolgáival, akik azzal a hírrel jöttek elé, hogy a fia már jobban van.</verse>
				<verse number="52">Megkérdezte őket, mikor lett jobban a gyermek. Azok mondták, hogy előző nap délután egy órakor múlt el a láza.</verse>
				<verse number="53">Az apa visszaemlékezett arra, hogy Jézus pontosan abban az órában mondta neki: „A fiad élni fog!” — és hitt Jézusban egész családjával együtt.</verse>
				<verse number="54">Ez volt a második csodálatos jel, amelyet Jézus tett, miután Júdeából Galileába érkezett.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Ezek után egy ünnep következett, amelyre a júdeaiak fel szoktak menni Jeruzsálembe, és Jézus is felment.</verse>
				<verse number="2">Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy Betesda nevű vízgyűjtő medence, amelyet öt oszlopcsarnok vesz körül.</verse>
				<verse number="3">Itt nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák.</verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Volt közöttük egy férfi, aki már harmincnyolc éve szenvedett valamilyen betegségben.</verse>
				<verse number="6">Jézus látta, hogy ott fekszik, és tudta, hogy milyen régóta beteg. Megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?”</verse>
				<verse number="7">Az így felelt: „Uram, nincs senki, aki segítene rajtam, és bevinne a medencébe, amikor a víz felkavarodik. Mire odaérek, mindig valaki más lép be előttem.”</verse>
				<verse number="8">Ekkor Jézus ezt mondta: „Kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”</verse>
				<verse number="9">A férfi azonnal meggyógyult, felkelt, fogta a hordágyát, és elment. Mivel ez szombaton történt,</verse>
				<verse number="10">a zsidók rászóltak: „Szombat van, a Törvény szerint nem szabad terhet hordoznod!”</verse>
				<verse number="11">Ő ezt felelte: „Aki meggyógyított, az mondta, hogy fogjam a hordágyamat, és menjek haza.”</verse>
				<verse number="12">Azok megkérdezték: „Ki volt az az ember?”</verse>
				<verse number="13">De a meggyógyított férfi erre nem tudott válaszolni, mert közben Jézus eltűnt, mivel nagy tömeg volt azon a helyen.</verse>
				<verse number="14">Később a Templom területén Jézus találkozott ezzel a férfival, és azt mondta neki: „Látod, most visszakaptad az egészségedet, de vigyázz, hogy többé ne vétkezz, különben valami még rosszabb történhet veled!”</verse>
				<verse number="15">Ezután a férfi megmondta a vallási vezetőknek, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt.</verse>
				<verse number="16">Ettől fogva a vallási vezetők üldözték, és meg akarták ölni Jézust, mivel szombaton gyógyította meg azt a beteget.</verse>
				<verse number="17">Jézus ezt mondta nekik: „Mindaddig, amíg Atyám dolgozik, én is dolgozom!”</verse>
				<verse number="18">Emiatt még inkább meg akarták ölni, mivel megszegte a szombatra vonatkozó törvényt, ráadásul Istent is apjának nevezte, s ezzel egyenlővé tette magát Istennel.</verse>
				<verse number="19">Jézus ekkor így válaszolt nekik: „Igazán mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet a saját elhatározásából, csak azt, amit az Atyától lát, mert látja, hogy mit tesz az Atya, és ő is ugyanazt teszi.</verse>
				<verse number="20">Az Atya szereti a Fiút, ezért mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt, még ezeknél nagyobb dolgokat is fog rábízni, s akkor fogtok majd igazán csodálkozni!</verse>
				<verse number="21">Az Atya feltámasztja a halottakat, és életet ad nekik. Ugyanígy a Fiú is életet ad azoknak, akiknek akar.</verse>
				<verse number="22">Az Atya senkit sem ítél, hanem az ítéletet egészen rábízta a Fiúra,</verse>
				<verse number="23">hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát. Aki tehát nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút elküldte.</verse>
				<verse number="24">Igazán mondom nektek: aki hallgat a szavamra, és hisz abban, aki elküldött engem, annak már örök élete van. Az ilyen ember nem kerül kárhoztató ítélet alá, mert már átment a halálból az örök életre.</verse>
				<verse number="25">Igazán mondom nektek, eljön az idő, sőt, már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának hangját, és akik hallgatnak a szavára, örökké élni fognak.</verse>
				<verse number="26">Mert ahogyan az élet forrása az Atyában van, ugyanúgy a Fiúnak is megadta, hogy benne is az élet forrása legyen.</verse>
				<verse number="27">Sőt, arra is felhatalmazást adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.</verse>
				<verse number="28">Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az idő, amikor minden halott meghallja a sírokban a Fiú hangját,</verse>
				<verse number="29">és előjön. Akik életükben jót tettek, az örök életre támadnak fel, akik pedig gonosz dolgokat műveltek, azért támadnak fel, hogy ítéletre kerüljenek.”</verse>
				<verse number="30">„Önmagamban, az Atyától függetlenül semmit nem tehetek. Ahogyan az Atyától hallom, annak megfelelően ítélek és döntök. Nem a saját akaratom megvalósítására törekszem, hanem annak akaratát viszem véghez, aki elküldött engem, ezért igazságosak az ítéleteim.</verse>
				<verse number="31">Ha csak én tanúskodnék saját magamról, az nem lenne érvényes.</verse>
				<verse number="32">Valaki más az, aki tanúskodik rólam, és az ő tanúskodása kétség nélkül hiteles.</verse>
				<verse number="33">Ti megkérdeztétek Bemerítő Jánost, és ő hűségesen tanúskodott a valóságról.</verse>
				<verse number="34">Bár nem szorulok rá, hogy emberek tanúskodjanak mellettem, mégis emlékeztetlek titeket arra, amit ő mondott rólam, hogy üdvösségre jussatok.</verse>
				<verse number="35">János olyan volt, mint egy égő fáklya, amely megvilágítja az utat. Ti azonban csak ideig-óráig akartátok a világosságát élvezni.</verse>
				<verse number="36">Mellettem azonban erősebb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: a tetteim! A feladatok, amelyeket az Atya rám bízott, hogy elvégezzem, azok bizonyítják, hogy ő küldött engem.</verse>
				<verse number="37">Sőt, maga az Atya is tanúskodott rólam, aki engem elküldött! Ti azonban soha nem hallottátok a hangját, sem nem láttátok az arcát.</verse>
				<verse number="38">A szavai sem élnek bennetek, mert nem hisztek annak, akit hozzátok küldött, s aki által üzent nektek.</verse>
				<verse number="39">Buzgón tanulmányozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azok által kaptok örök életet. Jóllehet az Írások is rólam tanúskodnak,</verse>
				<verse number="40">mégsem akartok hozzám jönni, hogy örök életetek legyen!</verse>
				<verse number="41">Emberektől nem fogadok el dicsőséget vagy elismerést.</verse>
				<verse number="42">Jól ismerlek titeket, és tudom, hogy valójában nincs bennetek Isten iránti szeretet!</verse>
				<verse number="43">Bár engem Atyám küldött, hogy képviseljem őt, ti mégsem fogadtok be. Ha valaki más jön majd a saját hatalmával, azt el fogjátok fogadni!</verse>
				<verse number="44">Hogyan is tudnátok bennem hinni? Hiszen ti nem az egyetlen igaz Istentől, hanem egymástól akartok dicsőséget és elismerést kapni.</verse>
				<verse number="45">Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atya előtt! Éppen az lesz a vádlótok, akiben reménykedtek: Mózes! Mert ha neki hittetek volna,</verse>
				<verse number="46">akkor bennem is hinnétek, hiszen énrólam írt.</verse>
				<verse number="47">De ha az ő írásainak nem hisztek, hogyan hihetnétek az én szavaimnak?”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Jézus ezután elment a Galileai-tó (Tibériás-tó) másik oldalára.</verse>
				<verse number="2">Nagy tömeg követte, mert látták a csodákat, ahogyan a betegeket meggyógyította.</verse>
				<verse number="3">Jézus felment a hegyoldalra, és a tanítványaival együtt letelepedett.</verse>
				<verse number="4">Ekkor már közel volt a páska, a zsidók nagy ünnepe.</verse>
				<verse number="5">Amikor Jézus körülnézett és látta, hogy mekkora tömeg közeledik feléjük, megkérdezte Fülöptől: „Honnan vegyünk annyi kenyeret, hogy mindannyian ehessenek?”</verse>
				<verse number="6">Csak próbára akarta tenni, mert ő maga jól tudta, mire készül.</verse>
				<verse number="7">Fülöp ezt felelte: „Ha kétszáz ezüstpénzért vennénk kenyeret, akkor is csak egy falat jutna mindegyiküknek!”</verse>
				<verse number="8">Egy másik tanítvány, András — Simon Péter testvére — ezt mondta Jézusnak:</verse>
				<verse number="9">„Van itt egy kisfiú, aki hozott magával öt árpakenyeret és két halat, de mi az egy ekkora tömegnek?”</verse>
				<verse number="10">Jézus ekkor azt mondta a tanítványoknak: „Ültessétek le őket!” Nagy fű nőtt azon a helyen, s az emberek leültek a fűbe. A tömegben csak a férfiak lehettek vagy ötezren.</verse>
				<verse number="11">Ezután Jézus kezébe vette a kenyereket, hálát adott Istennek, és szétosztotta azok közt, akik ott ültek. Adott nekik a halakból is, amennyit csak kértek.</verse>
				<verse number="12">Amikor már mindenki jóllakott, azt mondta a tanítványoknak: „Gyűjtsétek össze, ami megmaradt, hogy semmi se vesszen kárba!”</verse>
				<verse number="13">Össze is szedtek mindent, és tizenkét kosarat töltöttek meg a darabokkal, amelyek az öt árpakenyérből maradtak.</verse>
				<verse number="14">Az emberek látták ezt a csodát, amelyet Jézus tett, és ezt mondták: „Biztosan ő az a Próféta, akinek el kellett jönnie!”</verse>
				<verse number="15">Jézus észrevette, hogy az emberek már-már meg akarják ragadni, hogy akár erőszakkal is királlyá tegyék. Ezért ismét félrevonult tőlük, és elment a hegyek közé egyedül.</verse>
				<verse number="16">Estefelé a tanítványok lementek a tóhoz,</verse>
				<verse number="17">beszálltak egy halászbárkába, és elindultak a túlsó partra, Kapernaum felé. Már besötétedett, de Jézus még mindig nem jött vissza hozzájuk.</verse>
				<verse number="18">Erős szél fújt, és egyre nagyobb hullámok támadtak a tavon. Már vagy öt-hat kilométerre eltávolodtak a parttól,</verse>
				<verse number="19">amikor meglátták Jézust, amint a vízen járva közeledett hozzájuk. Nagyon megrémültek,</verse>
				<verse number="20">de Jézus így biztatta őket: „Én vagyok az, ne féljetek!”</verse>
				<verse number="21">A tanítványok nagyon megörültek, s be akarták venni Jézust a bárkába, de hirtelen már partot is értek ott, ahová igyekeztek.</verse>
				<verse number="22">Másnap a túlsó parton maradt tömeg észrevette, hogy a tanítványok elmentek azzal az egyetlen bárkával, amely ott volt, de Jézus nem ment velük.</verse>
				<verse number="23">Ugyanakkor néhány másik bárka érkezett Tibériásból, nem messze attól a helytől, ahol a kenyeret ették, miután Jézus hálát adott.</verse>
				<verse number="24">Amikor az emberek látták, hogy sem Jézus, sem a tanítványok nincsenek ott, ők is vízre szálltak, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.</verse>
				<verse number="25">Amikor rátaláltak Jézusra a túlsó parton, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”</verse>
				<verse number="26">Jézus ezt válaszolta: „Igazán mondom nektek: nem azért kerestek engem, mert láttátok csodákat, hanem mert ettetek a kenyérből, és jóllaktatok.</verse>
				<verse number="27">Ne azon igyekezzetek, hogy ilyen földi kenyeret kapjatok, amely mulandó! Inkább arra törekedjetek, hogy olyan kenyeret szerezzetek, amely örökké megmarad, és örök életet ad! Ezt a kenyeret majd az Emberfia adja nektek, mert ő az, akit Isten erre felhatalmazott.”</verse>
				<verse number="28">Megkérdezték Jézustól: „Mit kíván tőlünk Isten? Mit tegyünk?”</verse>
				<verse number="29">Ő így felelt: „Ezt az egyet: higgyetek abban, akit Isten elküldött!”</verse>
				<verse number="30">Ekkor azok megkérdezték: „De milyen csodával tudod bizonyítani, hogy Isten éppen téged küldött? Ha majd ezt bebizonyítod, akkor hiszünk neked! Mit fogsz tenni?</verse>
				<verse number="31">Atyáink mannát ettek a pusztában, ahogy meg van írva: »Mennyből származó kenyeret adott nekik enni.«”</verse>
				<verse number="32">Erre Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: nem Mózes adta nektek azt a mennyei kenyeret. Az igazi Mennyből jövő kenyeret Atyám adja nektek,</verse>
				<verse number="33">mert az igazi, Istentől származó kenyér az, aki a Mennyből száll le, és életet ad minden embernek.”</verse>
				<verse number="34">Ekkor így kérték: „Uram, mostantól fogva mindig add nekünk azt a kenyeret!”</verse>
				<verse number="35">Jézus ezt felelte: „Én vagyok az a kenyér! Én adok életet! Aki hozzám jön, nem fog éhezni soha! Aki hisz bennem, nem szomjazik soha többé!</verse>
				<verse number="36">Korábban már megmondtam nektek: bár láttatok engem, mégsem hisztek bennem.</verse>
				<verse number="37">Akiket nekem ad az Atya, azok mind hozzám jönnek, és senkit sem utasítok el, hanem mindenkit befogadok, aki hozzám jön.</verse>
				<verse number="38">Mert nem azért jöttem le a Mennyből, hogy a saját akaratomat vigyem véghez, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.</verse>
				<verse number="39">Ő pedig azt akarja, hogy senkit el ne veszítsek azok közül, akiket nekem adott, hanem mindegyiket támasszam fel az utolsó napon.</verse>
				<verse number="40">Mert Atyám azt akarja, hogy akik látják a Fiút és hisznek benne, azoknak örök élete legyen, és feltámasszam őket az utolsó napon.”</verse>
				<verse number="41">A júdeaiak felháborodtak és megütköztek azon, hogy Jézus azt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amely a Mennyből szállt le.”</verse>
				<verse number="42">Azt mondták: „Hiszen ez Jézus, a József fia! Ismerjük a szüleit! Hogy mondhat ilyet, hogy a Mennyből jött le?”</verse>
				<verse number="43">De Jézus így felelt nekik: „Ne zúgolódjatok egymás között!</verse>
				<verse number="44">Senki sem tud magától hozzám jönni, csak akkor, ha vonzza és vezeti az Atya, aki engem elküldött — én pedig majd feltámasztom azt az embert az utolsó napon.</verse>
				<verse number="45">A próféták is megírták: »Mindegyiküket maga Isten fogja tanítani.« Akik Atyámra hallgatnak, s akiket ő tanít, azok mind hozzám jönnek.</verse>
				<verse number="46">Nem azt mondom, hogy az Atyát látta volna valaki is. Hiszen őt soha senki sem látta, kivéve azt az egyet, aki Istentől származik — egyedül ő látta az Atyát.</verse>
				<verse number="47">Igazán, mondom nektek: aki hisz bennem, annak örök élete van!</verse>
				<verse number="48">Én vagyok az élet kenyere, aki életet ad!</verse>
				<verse number="49">Őseitek a mannát ették a pusztában, és meghaltak.</verse>
				<verse number="50">De most itt van az a kenyér, amely a Mennyből szállt le! Aki ebből eszik, soha nem hal meg.</verse>
				<verse number="51">Én magam vagyok ez az életadó kenyér, aki a Mennyből jöttem le. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él! Ez a kenyér a testem, amelyet majd áldozatul adok a világ életéért.”</verse>
				<verse number="52">Erre a júdeaiak hevesen vitatkozni kezdtek egymással: „Hogy lehet ez? Hogyan adhatná nekünk a testét, hogy megegyük?!”</verse>
				<verse number="53">Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: csak akkor lehet élet bennetek, ha eszitek az Emberfia testét, és isszátok a vérét!</verse>
				<verse number="54">Igen, aki eszi a testemet, és issza a véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.</verse>
				<verse number="55">Mert a testem igazi étel, és a vérem igazi ital!</verse>
				<verse number="56">Aki eszi a testemet, és issza a véremet, az folyamatosan bennem él, és én is őbenne.</verse>
				<verse number="57">Engem az élő Atya küldött, és én is ő általa élek. Ugyanígy, aki engem eszik, az is élni fog általam,</verse>
				<verse number="58">mert én nem olyan vagyok, mint az a kenyér, amelyet őseink a pusztában ettek! Hiszen ők ették ugyan azt a kenyeret — a mannát —, mégis meghaltak. Én olyan kenyér vagyok, amely a Mennyből jött le a Földre. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él!”</verse>
				<verse number="59">Jézus mindezt a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.</verse>
				<verse number="60">Ezt hallva, a tanítványok közül sokan azt mondták: „Milyen tanítás ez? Ki tudja ezt megérteni és elfogadni?”</verse>
				<verse number="61">Jézus tudta, hogy tanítványai morgolódnak amiatt, amit mondott. Ezért megszólította őket: „Zavarba ejtett titeket ez a tanítás? Megütköztetek rajta?</verse>
				<verse number="62">Mit fogtok majd szólni akkor, ha látjátok, hogy az Emberfia felmegy oda, ahol azelőtt volt?</verse>
				<verse number="63">A Szent Szellem az, aki megelevenít és életet ad, a hús-vér test erre képtelen. Amit mondtam, az a Szent Szellemtől származik, és életet ad.</verse>
				<verse number="64">De még közöttetek is vannak, akik nem hisznek.” (Jézus ugyanis már kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja őt elárulni.)</verse>
				<verse number="65">Majd így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy csak az jöhet hozzám, akinek az Atya ezt lehetővé tette.”</verse>
				<verse number="66">Ekkor Jézus tanítványai közül sokan elfordultak tőle, és többé nem követték őt.</verse>
				<verse number="67">Ő pedig megkérdezte a tizenkét apostolt: „Ti is el akartok menni?”</verse>
				<verse number="68">Simon Péter felelt: „Uram, kihez mehetnénk?! A te szavaid vezetnek az örök életre.</verse>
				<verse number="69">Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!”</verse>
				<verse number="70">Jézus erre így válaszolt: „Nem én választottalak ki benneteket, mind a tizenkettőt? Mégis van közöttetek egy, aki a Gonoszhoz tartozik!”</verse>
				<verse number="71">Júdásról, az Iskáriótes Simon fiáról beszélt, aki a tizenkettő közé tartozott, mégis el akarta árulni Jézust.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Jézus ezután Galilea tartományában járt. Nem akart Júdeában maradni, mert a vallási vezetők meg akarták ölni.</verse>
				<verse number="2">Közel volt a Sátoros ünnep, a zsidók ünnepe,</verse>
				<verse number="3">ezért testvérei ezt mondták Jézusnak: „Jobb lenne, ha felmennél Júdeába, az ünnepre, hadd lássák a tanítványaid, amit teszel!</verse>
				<verse number="4">Ha valaki népszerű akar lenni, az ne rejtőzzön el a nyilvánosság elől! Mutasd meg magad az egész világnak, hadd lássa mindenki a csodáidat!”</verse>
				<verse number="5">Ezt azért mondták a testvérei, mert még ők sem hittek benne.</verse>
				<verse number="6">Jézus így felelt: „Az én időm még nem jött el, de számotokra minden idő alkalmas.</verse>
				<verse number="7">Titeket nem gyűlölhetnek az emberek, de engem gyűlölnek, mert rájuk bizonyítom a gonosz tetteiket.</verse>
				<verse number="8">Ti csak menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel, mert nincs itt az ideje.”</verse>
				<verse number="9">Ezután Jézus még Galileában maradt,</verse>
				<verse number="10">a testvérei pedig elindultak Jeruzsálembe, az ünnepre. Valamivel később azonban Jézus is elindult, de titokban, mert nem akarta, hogy felismerjék.</verse>
				<verse number="11">A júdeaiak keresték Jézust az ünnepek alatt, és egymást kérdezgették: „Hol lehet az az ember?”</verse>
				<verse number="12">Az ünnepre összegyűlt tömegben sokan Jézusról beszéltek és vitatkoztak, de csak egymás között. Voltak, akik azt mondták róla: „Jó ember.” Mások meg azt: „Nem, dehogy is jó, hiszen félrevezeti az embereket.”</verse>
				<verse number="13">De nyíltan senkisem mert róla beszélni, mert féltek a vallási vezetőktől.</verse>
				<verse number="14">Az ünnepi hét fele már elmúlt, mikor Jézus felment a Templom udvarába, és tanítani kezdte a sokaságot.</verse>
				<verse number="15">A vallási vezetők megdöbbentek a tanításán: „Hogyan ismerheti ilyen jól az Írásokat, ha nem tanulta a tanításainkat?”</verse>
				<verse number="16">Jézus pedig így felelt nekik: „Amit én tanítok, az nem tőlem származik, hanem attól, aki elküldött engem.</verse>
				<verse number="17">Ha valaki Isten akaratát akarja véghezvinni, az el tudja dönteni, hogy Istentől van-e, amit tanítok, vagy magamtól.</verse>
				<verse number="18">Mert aki a saját gondolatait hirdeti, az magának akar elismerést és dicsőséget szerezni. Aki pedig annak akar dicsőséget szerezni, aki őt elküldte, az igaz ember, és nincs benne hamisság.</verse>
				<verse number="19">Nem Mózes adta nektek a Törvényt? Mégsem engedelmeskedik a Törvénynek egyikőtök sem! Miért akartok engem megölni?”</verse>
				<verse number="20">Erre azok így feleltek: „Gonosz szellem van benned! Ki akar téged megölni?”</verse>
				<verse number="21">Jézus így válaszolt: „Véghezvittem valamit, amin mindannyian csodálkoztok.</verse>
				<verse number="22">Mózes elrendelte a körülmetélést. (Bár az eredetileg nem tőle származott, hanem az előtte élő atyáktól.) Ti pedig akkor is körülmetélitek a kisgyermeket, ha az a nap történetesen szombatra esik.</verse>
				<verse number="23">Ha pedig elvégezhetitek a körülmetélést szombaton úgy, hogy ezzel nem sértitek meg Mózes Törvényét, akkor miért haragszotok rám, hogy valakinek az egész testét meggyógyítottam szombaton?</verse>
				<verse number="24">Ne a látszat alapján ítéljetek, hanem igazságosan, és méltányosan!”</verse>
				<verse number="25">Ekkor néhány jeruzsálemi lakos azt mondta: „Nem ő az, akit meg akarnak ölni?</verse>
				<verse number="26">De hiszen most nyiltan beszél, és nem szólnak ellene! Talán felismerték a vezetők, hogy valóban ő a Messiás?</verse>
				<verse number="27">Másrészt viszont, ha a Messiás eljön, senki sem fogja tudni, honnan jön, őróla meg tudjuk, hogy honnan származik!”</verse>
				<verse number="28">Miközben Jézus a Templom udvarában tanított, hangosan felkiáltott: „Valóban ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan jöttem? Csakhogy én nem magamtól jöttem, hanem az küldött el, aki valóságos, de ti nem ismeritek őt!</verse>
				<verse number="29">Én azonban ismerem, mert tőle jöttem, ő küldött el engem!”</verse>
				<verse number="30">Emiatt egyesek szerették volna Jézust letartóztatni, de nem mertek kezet emelni rá, mert ennek még nem jött el az ideje.</verse>
				<verse number="31">Sokan mások azonban hittek benne, és ezt mondták: „Ha majd eljön a Messiás, vajon tehet-e több csodát, mint ez az ember?”</verse>
				<verse number="32">A farizeusok meghallották, hogy a tömegben ilyen szóbeszéd terjed Jézusról. Ezért a főpapokkal együtt templomi őröket küldtek érte, hogy tartóztassák le.</verse>
				<verse number="33">Jézus akkor ezt mondta: „Még egy rövid ideig veletek leszek, azután visszatérek ahhoz, aki elküldött engem.</verse>
				<verse number="34">Keresni fogtok, de nem találtok, mert ahová én megyek, oda nem jöhettek utánam.”</verse>
				<verse number="35">Akik hallották ezt, így tanakodtak egymás közt: „Hová megy, ahol nem találhatjuk meg? Talán a görög városokban szétszórtan élő zsidókhoz akar menni, és őket akarja tanítani?</verse>
				<verse number="36">Mit akart azzal mondani, hogy »keresni fogtok, de nem találtok meg«, és hogy »ahová én megyek, oda ti nem jöhettek«?”</verse>
				<verse number="37">Az ünnep utolsó, legnagyobb napján Jézus felállt, és így kiáltott: „Ha valaki szomjas, jöjjön hozzám, és igyon!</verse>
				<verse number="38">Aki hisz bennem, annak szívéből majd élő víznek forrásai fakadnak — ahogyan az Írás mondja.”</verse>
				<verse number="39">Ezt a hasonlatot a Szent Szellemről mondta, akit később azok kaptak meg, akik Jézusban hittek. De amikor ezt mondta, akkor a Szent Szellemet még senki sem kaphatta meg, mert Jézus még nem dicsőült meg.</verse>
				<verse number="40">Ezt hallva a sokaság egy része azt mondta: „Bizony, ő a Próféta!”</verse>
				<verse number="41">Mások azt mondták: „Ő a Messiás!” De voltak, akik ezt mondták: „Az nem lehet, mert a Messiás nem Galileából származik!</verse>
				<verse number="42">Nem azt mondja az Írás, hogy a Messiás Dávid családjából származik, és Betlehemből jön majd, abból a városból, ahol Dávid élt?”</verse>
				<verse number="43">Emiatt nem tudtak egyetértésre jutni.</verse>
				<verse number="44">Voltak, akik szerették volna Jézust letartóztatni, de nem mertek kezet emelni rá.</verse>
				<verse number="45">A Templom-őrség ekkor dolgavégezetlenül visszament a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok megkérdezték: „Miért nem tartóztattátok le, és hoztátok ide őt?”</verse>
				<verse number="46">Az őrök azt válaszolták: „Még soha senki nem beszélt úgy, mint ez az ember!”</verse>
				<verse number="47">A farizeusok ekkor megkérdezték: „Csak nem bolondított el titeket is?</verse>
				<verse number="48">Látjátok, hogy senki sem hisz benne a farizeusok és a főpapok közül!</verse>
				<verse number="49">Csak a tömeg követi, de ők átok alatt vannak, mert nem ismerik a Törvényt!”</verse>
				<verse number="50">A farizeusok között ott volt Nikodémus is, aki korábban elment Jézushoz, és beszélt vele. Azt mondta:</verse>
				<verse number="51">„A Törvényünk szerint senki nem ítélhető el, amíg ki nem hallgatták! Mi sem ítélhetjük el őt, amíg ki nem vizsgáltuk, hogy mit tett.”</verse>
				<verse number="52">Ekkor a többiek letorkolták: „Talán te is Galileából jöttél? Nézz utána az Írásokban, és meglátod, hogy a Próféta nem Galileából származik!”</verse>
				<verse number="53">Ezután mindannyian hazamentek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Jézus felment az Olajfák hegyére,</verse>
				<verse number="2">de korán reggel ismét visszatért a Templom területére. Az emberek mind köré gyűltek, ő pedig leült, és tanította őket.</verse>
				<verse number="3">A törvénytanítók és a farizeusok odahoztak Jézushoz egy asszonyt, akit házasságtörésen kaptak. Középre állították,</verse>
				<verse number="4">és megkérdezték Jézust: „Mester, ezt az asszonyt tetten érték házasságtörés közben.</verse>
				<verse number="5">Mózes a Törvényben azt parancsolta, hogy az ilyet meg kell kövezni, hogy meghaljon. Te mit mondasz?”</verse>
				<verse number="6">Ezt azért kérdezték, hogy Jézust próbára tegyék, és vádolhassák valamivel. De ő nem válaszolt, csak lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földre.</verse>
				<verse number="7">Mivel tovább kérdezgették, végül felegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az dobja rá dobja erre az asszonyra az első követ, aki bűntelen!”</verse>
				<verse number="8">Majd újra lehajolt, és tovább írt a földre.</verse>
				<verse number="9">Ezt hallva, azok kezdtek elszállingózni. Először az idősebbek távoztak, majd egymás után mind eltűntek. Végül csak Jézus és a középen álló asszony maradt ott.</verse>
				<verse number="10">Ekkor Jézus felegyenesedett, és megkérdezte: „Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki nem ítélt el téged?”</verse>
				<verse number="11">„Senki, Uram” — felelte az asszony. Jézus ezt mondta: „Én sem ítéllek el. Menj el, de többé ne vétkezz!”</verse>
				<verse number="12">Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.”</verse>
				<verse number="13">Erre a farizeusok ellene szóltak: „Most magadról tanúskodsz, ezért a tanúságod nem ér semmit!”</verse>
				<verse number="14">Jézus így felelt: „Még ha magamról tanúskodom, akkor is hiteles, amit mondok, mert én tudom, honnan jöttem, és hová megyek. Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem, és hová megyek.</verse>
				<verse number="15">Ti csak emberi módon, a látszat szerint ítéltek, én azonban nem ítélek el senkit,</verse>
				<verse number="16">de még ha ítélkezem is, az ítéletem akkor is érvényes és igazságos, mert nem egyedül ítélek. Ketten vagyunk: én és az Atya, aki elküldött engem.</verse>
				<verse number="17">A Törvényetek azt mondja, hogy két tanú egybehangzó vallomását el kell fogadnotok.</verse>
				<verse number="18">Az egyik tanú én vagyok, aki önmagamról tanúskodom, a másik pedig az Atya, aki engem elküldött — ő is tanúskodik rólam.”</verse>
				<verse number="19">Megkérdezték tőle: „Hol van a te atyád?” Jézus így válaszolt: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha tudnátok, ki vagyok, ismernétek Atyámat is.”</verse>
				<verse number="20">Jézus mindezt akkor mondta, amikor a Templom területén tanított, annak a helynek a közelében, ahol az adományokat gyűjtötték. Senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az ideje.</verse>
				<verse number="21">Azután Jézus ezt mondta: „Én majd elmegyek, ti pedig keresni fogtok engem, de ahová megyek, oda ti nem jöhettek, és a bűneitekben fogtok meghalni.”</verse>
				<verse number="22">Ekkor a júdeaiak egymás között tanakodtak: „Talán meg akarja ölni magát, hogy azt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek«?”</verse>
				<verse number="23">Jézus így folytatta: „Ti innen, a földről származtok, én pedig fentről származom. Ti ehhez a világhoz tartoztok, de én nem.</verse>
				<verse number="24">Ezért mondtam nektek, hogy a bűneitekben fogtok meghalni. Bizony, ha nem hiszitek, hogy ÉN VAGYOK, akkor a bűneitekben haltok meg.”</verse>
				<verse number="25">Ekkor azok megkérdezték: „Ki vagy te tulajdonképpen?” Jézus így válaszolt: „Az vagyok, akinek kezdettől fogva mondom magamat.</verse>
				<verse number="26">Sok mindent mondhatnék rólatok, és elítélhetnélek titeket. De csak azt mondom, amit attól hallottam, aki elküldött engem, és amit ő mond, az igaz!”</verse>
				<verse number="27">Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt.</verse>
				<verse number="28">Jézus így folytatta: „Amikor majd fölemelitek az Emberfiát, akkor fogjátok felismerni, hogy ÉN VAGYOK. Meg fogjátok érteni azt is, hogy amit teszek, azt nem magamtól teszem, és csak azt mondom, amire az Atya tanított,</verse>
				<verse number="29">mert engem ő küldött, és mindig velem van. Nem hagyott egyedül, mert én mindig azt teszem, amivel a kedvében járok.”</verse>
				<verse number="30">Amikor ezt mondta, sokan hittek Jézusban.</verse>
				<verse number="31">Azután Jézus azokhoz fordult, akik hittek benne: „Ha ragaszkodtok a tanításomhoz, engedelmeskedtek a szavamnak, és annak megfelelően éltek, akkor valóban a tanítványaim vagytok.</verse>
				<verse number="32">Akkor majd megismeritek az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.”</verse>
				<verse number="33">Azok így válaszoltak: „Mi Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha nem voltunk rabszolgák! Miért mondod, hogy meg fogunk szabadulni?”</verse>
				<verse number="34">Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek, ha valaki bűnben él, az a bűn rabszolgája.</verse>
				<verse number="35">A rabszolga nem marad örökre a családban, csak a fiú,</verse>
				<verse number="36">ezért, ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek! Tudom, hogy Ábrahám leszármazottjai vagytok,</verse>
				<verse number="37">mégis meg akartok ölni, mert nem fogadjátok el a tanításomat.</verse>
				<verse number="38">Én arról beszélek, amit Atyámtól tanultam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok.”</verse>
				<verse number="39">Azok így feleltek: „A mi ősatyánk Ábrahám!” Jézus azonban ezt válaszolta: „Ha valóban Ábrahám leszármazottjai lennétek, akkor az ő példáját követnétek.</verse>
				<verse number="40">De ti meg akartok ölni engem, aki az igazságot mondom nektek, amit Istentől hallottam. Ábrahám nem tett ilyet.</verse>
				<verse number="41">Ti valóban azt teszitek, amit atyátok.” Ők erre így válaszoltak: „Nem vagyunk mi törvénytelen gyermekek! Egy Atyánk van, az Isten!”</verse>
				<verse number="42">Jézus így válaszolt: „Ha Isten lenne az atyátok, szeretnétek és elfogadnátok engem, mert én Istentől jöttem. Nem magamtól jöttem, ő küldött el engem.</verse>
				<verse number="43">Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem fogadjátok el a tanításomat!</verse>
				<verse number="44">A ti atyátok a Gonosz, ti pedig örömmel megteszitek, amit ő kíván. Ő kezdettől fogva gyilkos volt, és soha nem állt az igazság oldalán, mert nincs is benne semmi igazság. Amikor hazudik, akkor mutatja meg a valódi természetét: hogy hazug, és ő a hazugságok forrása.</verse>
				<verse number="45">Ezzel ellentétben én az igazat mondom, de ti nem hisztek nekem.</verse>
				<verse number="46">Kicsoda vádolhatna engem bűnnel közületek? Ha pedig igazat mondok, miért nem hisztek nekem?</verse>
				<verse number="47">Aki Istentől származik, az elfogadja, amit Isten mond. Ti azért nem fogadjátok el, mert nem Istentől származtok!”</verse>
				<verse number="48">A júdeabeliek erre azt felelték: „Talán nincs igazunk, amikor azt mondjuk, hogy samáriai vagy, és gonosz szellem van benned?”</verse>
				<verse number="49">Jézus így válaszolt: „Nincs bennem gonosz szellem, hanem tisztelem Atyámat, ti pedig gyaláztok engem.</verse>
				<verse number="50">Én nem a magam dicsőségét keresem. Van, aki gondot visel erre, és ő fog ebben ítélni.</verse>
				<verse number="51">Igazán mondom nektek: ha valaki engedelmeskedik tanításomnak, és a szerint él, az nem hal meg soha.”</verse>
				<verse number="52">Azok így válaszoltak: „Most már biztosan tudjuk, hogy gonosz szellem lakik benned! Hiszen Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te mégis azt mondod: »ha valaki engedelmeskedik tanításomnak, és aszerint él, az nem hal meg soha«.</verse>
				<verse number="53">Nagyobb vagy, mint atyánk, Ábrahám? Ő meghalt, és a próféták is mind meghaltak. Hát mit gondolsz, ki vagy te?!”</verse>
				<verse number="54">Jézus erre így válaszolt: „Ha magamat dicsőíteném, akkor a dicsőségem nem érne semmit. Atyám az, aki engem megdicsőít. Ti azt állítjátok, hogy ő az Istenetek.</verse>
				<verse number="55">Pedig soha nem ismertétek meg, én viszont ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, ugyanolyan hazug lennék, mint ti, de én ismerem őt, és engedelmeskedem annak, amit mond.</verse>
				<verse number="56">Atyátok, Ábrahám nagyon örült annak a reménynek, hogy meg fogja látni azt a napot, amikor majd eljövök. Látta is, és nagyon örült.”</verse>
				<verse number="57">Ekkor a júdeabeliek azt mondták neki: „Micsoda?! Azt állítod, hogy láttad Ábrahámot? Ez lehetetlen, hiszen még ötven éves sem vagy!”</verse>
				<verse number="58">Jézus felelt: „Igazán mondom nektek: mielőtt Ábrahám megszületett, ÉN VAGYOK.”</verse>
				<verse number="59">Ekkor köveket kaptak föl, hogy megdobálják Jézust, de ő eltűnt előlük, és elhagyta a Templom területét.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Egyszer útközben Jézus meglátott valakit, aki születésétől fogva vak volt.</verse>
				<verse number="2">Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, kinek a bűne miatt született ez vakon? A szülei vétkeztek, vagy ő maga?”</verse>
				<verse number="3">Jézus így felelt nekik: „Egyik sem! Sem ő, sem a szülei nem vétettek — nem emiatt született vakon. Azért történt így, hogy Isten rajta mutassa meg hatalmát.</verse>
				<verse number="4">Amíg nappal van, el kell végeznem azokat a feladatokat, amelyeket az Atya bízott rám, aki elküldött. Majd eljön az éjszaka, és akkor senki sem dolgozhat.</verse>
				<verse number="5">Amíg ezen a világon vagyok, én vagyok a világ világossága.”</verse>
				<verse number="6">Ezután a földre köpött, sarat készített, s azt a vak férfi szemére kente.</verse>
				<verse number="7">Azt mondta neki: „Menj, és mosakodj meg a Siloám-medencében!” (A „Siloám” azt jelenti: küldött.) A vak elment, megmosakodott, és amikor visszajött, már látott.</verse>
				<verse number="8">A szomszédai, és akik előzőleg látták őt koldulni, ezt kérdezték: „Nem ő az, aki itt szokott koldulni?”</verse>
				<verse number="9">Néhányan azt mondták, hogy ő az. Mások úgy gondolták, hogy nem, csak hasonlít rá. A koldus megmondta: „Én vagyok az!”</verse>
				<verse number="10">Ekkor ezt kérdezték tőle: „Hogyan gyógyult meg a szemed?”</verse>
				<verse number="11">Ő pedig így válaszolt: „Egy Jézus nevű ember sarat kent a szememre, és azt mondta: »Menj, és mosakodj meg a Siloám-medencében!« Én pedig elmentem, megmosakodtam, és most látok.”</verse>
				<verse number="12">„Hol van az az ember?” — kérdezték. „Nem tudom” — felelte.</verse>
				<verse number="13">Ezután a koldust, aki nemrégen még vak volt, elvitték a farizeusokhoz.</verse>
				<verse number="14">(Amikor Jézus sarat készített, és meggyógyította a vak szemét, éppen szombat volt.)</verse>
				<verse number="15">A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan gyógyult meg. Ő pedig így felelt nekik: „Sarat kent a szememre, megmosakodtam, és most látok.”</verse>
				<verse number="16">Néhány farizeus azt mondta: „Az az ember nem Istentől való, mert nem tartja meg a szombatot.” „De hogyan tehetne egy bűnös ilyen csodát?” — kérdezték mások. Ebből azután vita kerekedett közöttük.</verse>
				<verse number="17">Ekkor újból a vakon születetthez fordultak: „Hát te mit mondasz róla most, hogy meggyógyította a szemedet?” „Azt, hogy próféta” — felelte ő.</verse>
				<verse number="18">A vallási vezetők ekkor kétségbe vonták, hogy ez az ember valóban vakon született, és csak később gyógyult meg a szeme. Ezért odahívták a szüleit, és</verse>
				<verse number="19">megkérdezték tőlük: „Ez a fiatok, és valóban vakon született? Ha igen, akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?”</verse>
				<verse number="20">A szülők ezt felelték: „Igen, ő a mi fiunk, és valóban vakon született,</verse>
				<verse number="21">de azt nem tudjuk, hogyan lehetséges, hogy most lát. Azt sem tudjuk, hogy ki gyógyította meg. Kérdezzétek őt, hiszen már felnőtt, majd ő megmondja!”</verse>
				<verse number="22">A szülők ezt azért mondták, mert féltek a vallási vezetőktől. Azok ugyanis már megegyeztek abban, hogy ha valaki Messiásnak mondja Jézust, azt ki kell tiltani a zsinagógából. Ezért mondták a szülők:</verse>
				<verse number="23">„Kérdezzétek őt, hiszen már felnőtt, majd ő megmondja!”</verse>
				<verse number="24">Ekkor a vallási vezetők másodszor is magukhoz hívatták azt, aki meggyógyult, és azt mondták neki: „Adj dicsőséget Istennek, és mondd meg az igazat! Mi tudjuk, hogy az az ember bűnös.”</verse>
				<verse number="25">Ő így felelt: „Azt nem tudom, hogy bűnös-e vagy sem, de azt tudom, hogy vak voltam, most pedig látok.”</verse>
				<verse number="26">Ekkor újra megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan gyógyította meg a szemedet?”</verse>
				<verse number="27">„Már mondtam nektek, de nem hittetek nekem! Miért kérdezitek újra? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?” — válaszolta.</verse>
				<verse number="28">Ekkor azok nekitámadtak, és sértegetni kezdték: „Te vagy az ő tanítványa! Mi Mózes tanítványai vagyunk!</verse>
				<verse number="29">Azt tudjuk, hogy Mózeshez szólt Isten, erről meg azt sem tudjuk, honnan jött.”</verse>
				<verse number="30">Az meg így válaszolt: „Hát, ez igazán nagyon különös! Azt sem tudjátok, hogy honnan jött, mégis megnyitotta a szememet!</verse>
				<verse number="31">Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, igaz? De aki istenfélő, és teljesíti Isten akaratát, azt meghallgatja.</verse>
				<verse number="32">Soha senki nem hallott még olyat, hogy egy vakon születettnek a szemét valaki meggyógyította volna!</verse>
				<verse number="33">Ha az az ember nem Istentől jött volna, nem tudott volna segíteni rajtam!”</verse>
				<verse number="34">A vallási vezetők azonban letorkolták: „Te akarsz tanítani minket, aki mindenestül bűnben születtél?” Ezután kiközösítették a zsinagógai közösségből.</verse>
				<verse number="35">Jézus megtudta, hogy a vallási vezetők kitiltották ezt az embert a zsinagógából. Ezután találkozott vele, és megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?”</verse>
				<verse number="36">Ő megkérdezte: „Ki az, Uram? Mondd meg, hogy higgyek benne!”</verse>
				<verse number="37">„Már láttad őt. Én vagyok az, aki veled beszélek” — válaszolta Jézus.</verse>
				<verse number="38">Erre a férfi ezt felelte: „Hiszek, Uram!” — leborult Jézus előtt, és imádta őt.</verse>
				<verse number="39">Jézus ekkor azt mondta: „Azért jöttem a világra, hogy ítéletet tartsak: hogy akik vakok voltak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.”</verse>
				<verse number="40">Meghallotta ezt néhány farizeus, akik Jézus közelében voltak, és megkérdezték tőle: „Hogyan?! Talán mi is vakok vagyunk?”</verse>
				<verse number="41">Jézus ezt felelte: „Ha vakok lennétek, nem volnátok bűnösök. De mivel azt mondjátok, hogy láttok, bűnösök maradtok.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">„Igazán mondom nektek: aki nem a kapun megy be a juhakolba, hanem máshol hatol be, az tolvaj és rabló.</verse>
				<verse number="2">A nyáj pásztora a kapun megy be,</verse>
				<verse number="3">és előtte az őr kinyitja a kaput. A juhok hallgatnak a pásztoruk hangjára, ő pedig a nevükön szólítja a saját juhait, és kivezeti őket az akolból.</verse>
				<verse number="4">Miután minden juhot kivezetett, az élükre áll, előttük megy, és a juhok követik, mert jól ismerik a hangját.</verse>
				<verse number="5">Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a hangját.”</verse>
				<verse number="6">Ezt a példázatot mondta Jézus a júdeabelieknek, de azok nem értették meg, miről beszélt.</verse>
				<verse number="7">Jézus így folytatta: „Igazán mondom nektek: én vagyok a kapu a juhok számára.</verse>
				<verse number="8">Akik előttem jöttek, mind tolvajok és rablók voltak, de a juhok nem hallgattak rájuk.</verse>
				<verse number="9">Igen, én vagyok a kapu, ezért aki rajtam keresztül megy be, az biztonságban lesz, szabadon járhat ki és be, és jó legelőt talál.</verse>
				<verse number="10">A tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Ezzel szemben én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet!</verse>
				<verse number="11">Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért.</verse>
				<verse number="12">A bérért dolgozó szolga nem gazdája a juhoknak, de nem is a pásztoruk. Ezért, amikor látja, hogy jön a farkas, magára hagyja a nyájat, és elmenekül. Azután a farkas elragadja a juhokat, és szétkergeti a nyájat.</verse>
				<verse number="13">A béres azért fut el, mert csak a fizetésért dolgozik, és valójában nem törődik a juhokkal.</verse>
				<verse number="14">Én vagyok a Jó Pásztor, és gondot viselek a juhaimra. Ismerem őket, ahogyan az Atya ismer engem. Juhaim is ismernek engem, ahogyan én ismerem az Atyát. Az életemet adom a juhokért.</verse>
				<verse number="15"></verse>
				<verse number="16">Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Őket is elő kell vezetnem majd, és hallgatni is fognak a szavamra. Így végül majd egyetlen nyáj lesz belőlük, az élükön egyetlen pásztorral.</verse>
				<verse number="17">Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy azután újra visszakapjam. Senki nem veheti el tőlem: önként adom oda, azután majd újra visszaveszem. Jogom van arra, hogy odaadjam, és arra is, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”</verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19">Jézus szavai miatt a júdeaiak újra vitatkozni kezdtek egymással.</verse>
				<verse number="20">Sokan azt mondták: „Gonosz szellem lakik benne, és megbolondult. Minek hallgatjátok?”</verse>
				<verse number="21">„De akiben gonosz szellem lakik, az nem így beszél! Ha valakit megszáll a gonosz szellem, az nem tudja meggyógyítani a vakok szemét!” — mondták mások.</verse>
				<verse number="22">Ezután következett a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="23">Tél volt, és Jézus a Templom területén, a Salamon csarnokában tartózkodott.</verse>
				<verse number="24">Ekkor a vallási vezetők körülvették, és kérdőre vonták: „Meddig tartasz még minket bizonytalanságban? Mondd meg nekünk nyíltan, te vagy-e a Messiás, vagy nem!”</verse>
				<verse number="25">Jézus így felelt: „Már megmondtam nektek, de nem hittétek el. Pedig a csodák, amelyeket Atyám nevében teszek, bizonyítják, hogy én vagyok az.</verse>
				<verse number="26">Ti mégsem hisztek nekem, mert nem tartoztok az én nyájamhoz.</verse>
				<verse number="27">Akik az én juhaim közül valók, azok hallgatnak rám, ismerem őket, és követnek engem.</verse>
				<verse number="28">Én pedig örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, mert senki sem ragadhatja ki őket a kezemből.</verse>
				<verse number="29">Atyám adta nekem őket, ő pedig mindenkinél hatalmasabb, ezért őket senki sem ragadhatja ki Atyám kezéből.</verse>
				<verse number="30">Az Atya és én egyek vagyunk.”</verse>
				<verse number="31">Ekkor a vallási vezetők újra köveket kaptak fel, hogy Jézust megkövezzék.</verse>
				<verse number="32">Ő ezt kérdezte tőlük: „Sok jó dolgot tettem már a szemetek láttára Atyám akarata szerint. Ezek közül melyikért akartok most megkövezni?”</verse>
				<verse number="33">Azok így feleltek: „Nem valamelyik jó tettedért, hanem azért akarunk megkövezni, mert ember létedre azt állítod, hogy Isten vagy! Ezzel Istent gyalázod.”</verse>
				<verse number="34">Jézus erre így felelt: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: »Én mondtam, hogy ti istenek vagytok«?</verse>
				<verse number="35">Isten maga nevezte isteneknek azokat az embereket, akikhez szólt! Márpedig az Írás érvényes és igaz! Senki sem változtathat rajta.</verse>
				<verse number="36">Ha pedig ez így van, akkor miért vádoltok engem Isten gyalázásával, amikor azt állítom, hogy Isten Fia vagyok? Engem az Atya választott ki, hogy elküldjön erre a világra!</verse>
				<verse number="37">Ha nem ugyanazt teszem, amit Atyám, akkor ne higgyetek nekem!</verse>
				<verse number="38">De ha ugyanazt teszem, amit ő, akkor — még ha nekem nem is hisztek — legalább a tetteimnek higgyetek! Így felismerhetitek, hogy az Atya bennem van, én pedig az Atyában!”</verse>
				<verse number="39">Ekkor újra megpróbálták letartóztatni Jézust, de ő eltűnt előlük.</verse>
				<verse number="40">Ezután a Jordán folyón túlra ment, arra a helyre, ahol Bemerítő János először merítette be az embereket, és ott is maradt egy ideig.</verse>
				<verse number="41">Sokan jöttek hozzá, és ezt mondták: „Bemerítő János nem tett csodákat, de amit erről az emberről mondott, az mind igaz.”</verse>
				<verse number="42">És ott sokan hittek Jézusban.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Betániában lakott egy Lázár nevű férfi, két testvérével, Mártával és Máriával. Lázár egyszer megbetegedett.</verse>
				<verse number="2">(Mária volt az, aki illatos olajjal kente meg és a hajával törölte meg az Úr lábát.)</verse>
				<verse number="3">Lázár nővérei megüzenték Jézusnak: „Uram, a barátod, akit szeretsz, beteg.”</verse>
				<verse number="4">Amikor Jézusnak átadták az üzenetet, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségét szolgálja. Ezáltal az Isten Fia fog dicsőséget kapni.”</verse>
				<verse number="5">Jézus valóban szerette Mártát, Máriát, és Lázárt.</verse>
				<verse number="6">Amikor azonban Jézusnak megmondták, hogy Lázár beteg, még két napig ugyanazon a helyen maradt.</verse>
				<verse number="7">Azután ezt mondta a tanítványainak: „Menjünk ismét Júdeába!”</verse>
				<verse number="8">Azok ezt válaszolták: „Mester, hiszen csak nemrég történt, hogy meg akartak kövezni a vallási vezetők, és újra oda akarsz menni?”</verse>
				<verse number="9">Jézus így válaszolt: „Ugye, tizenkét óráig tart a nappal? Aki nappal jár, az nem botlik meg, mert világos van.</verse>
				<verse number="10">De aki éjjel jár, az megbotlik, mert nincs, ami világítson neki.”</verse>
				<verse number="11">Azután ezt mondta: „A barátunk, Lázár elaludt, de én odamegyek és felébresztem.”</verse>
				<verse number="12">A tanítványok ezt válaszolták: „Uram, ha alszik, akkor biztosan meggyógyul majd.”</verse>
				<verse number="13">Jézus Lázár haláláról beszélt, de a tanítványok úgy értették, hogy Lázár csak alszik.</verse>
				<verse number="14">Jézus ezért nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt,</verse>
				<verse number="15">de örülök, hogy nem voltam ott, mert számotokra így hasznosabb — hogy higgyetek bennem. Most azonban menjünk el hozzá!”</verse>
				<verse number="16">Ekkor Tamás, akit Ikernek hívtak, ezt mondta a többi tanítványnak: „Menjünk, és haljunk meg Jézussal együtt mi is!”</verse>
				<verse number="17">Amikor Jézus megérkezett Betániába, megtudta, hogy Lázárt már négy nappal korábban egy sziklasírba temették.</verse>
				<verse number="18">Mivel Betánia csak három kilométerre volt Jeruzsálemtől,</verse>
				<verse number="19">a júdeabeliek közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük halála miatt.</verse>
				<verse number="20">Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt.</verse>
				<verse number="21">Amikor Márta Jézushoz ért, ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!</verse>
				<verse number="22">De most is biztos vagyok benne, hogy bármit kérsz Istentől, megadja neked.”</verse>
				<verse number="23">Jézus ezt felelte: „Fel fog támadni a testvéred.”</verse>
				<verse number="24">„Igen, tudom, hogy a feltámadás idején, az utolsó napon ő is fel fog támadni” — válaszolta Márta.</verse>
				<verse number="25">Jézus akkor ezt mondta: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is élni fog, ha már meghalt.</verse>
				<verse number="26">Aki pedig él és hisz bennem, az soha nem hal meg. Hiszed-e ezt?”</verse>
				<verse number="27">Márta így felelt: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie erre a világra.”</verse>
				<verse number="28">Miután ezt mondta, Márta hazament. Félrehívta a nővérét, Máriát, és szólt neki: „Itt van a Mester, és téged hív!”</verse>
				<verse number="29">Erre Mária felugrott, és Jézushoz sietett,</verse>
				<verse number="30">aki még mindig ugyanott volt, ahol Mártával találkozott, a falu szélén.</verse>
				<verse number="31">A gyászolók, akik Máriához jöttek, hogy vigasztalják, látták, hogy Mária gyorsan felkel, és elindul. Azt hitték, hogy Lázár sírjához megy, hogy ott sírjon, ezért ők is utána mentek.</verse>
				<verse number="32">Amikor Mária Jézushoz ért, a lábához borult, és ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!”</verse>
				<verse number="33">Mária és a kísérői is sírtak. Amikor Jézus ezt látta, szelleme nyugtalan lett, és mélyen megindulva</verse>
				<verse number="34">ezt kérdezte: „Hová temettétek Lázárt?” „Uram, gyere, és nézd meg!” — felelték.</verse>
				<verse number="35">Ekkor Jézus is sírva fakadt.</verse>
				<verse number="36">Az emberek azt mondták: „Nézzétek, mennyire szerette Lázárt!”</verse>
				<verse number="37">Mások pedig ezt mondták: „Ha meg tudta gyógyítani a vakot, miért nem mentette meg Lázárt a haláltól?”</verse>
				<verse number="38">Jézus még mindig nagyon felindult volt, amikor odament a sírhoz, amely egy sziklába vájt üreg volt, a bejáratát pedig egy nagy kő zárta el.</verse>
				<verse number="39">„Hengerítsétek el a követ!” — mondta Jézus. Márta, a halott Lázár nővére felkiáltott: „De Uram, már biztosan rossz szaga van, hiszen négy napja, hogy meghalt!”</verse>
				<verse number="40">Jézus így válaszolt: „Nem megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?!”</verse>
				<verse number="41">Ekkor elhengerítették a követ, Jézus, pedig felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál!</verse>
				<verse number="42">Tudom, hogy te mindig meghallgatsz, de azok kedvéért mondom ezt, akik itt állnak. Azt akarom, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”</verse>
				<verse number="43">Ezután hangosan felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!”</verse>
				<verse number="44">Ekkor Lázár, aki eddig halott volt, kijött a sziklába vágott sírkamrából. Keze és lába vászonlepedőkkel volt körültekerve, arcát pedig kendő takarta. „Szabadítsátok ki a vásznakból, hadd menjen!” — mondta Jézus.</verse>
				<verse number="45">Ennek hatására sokan hittek benne azok közül a júdeabeliek közül, akik Máriát a sírhoz kísérték, és látták, amit Jézus tett.</verse>
				<verse number="46">Néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és nekik is elmondták, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt.</verse>
				<verse number="47">Emiatt a főpapok és a farizeusok összehívták a Főtanácsot. Amikor összegyűltek, ezt kérdezték egymástól: „Most mitévők legyünk? Ez az ember tényleg sok csodát tesz!</verse>
				<verse number="48">Ha engedjük, hogy ezt folytassa, a végén majd mindenki hinni fog benne! Azután majd jönnek a rómaiak, elveszik tőlünk a Templom és a nép fölötti irányítást!”</verse>
				<verse number="49">Akkor Kajafás, a Főtanács egyik tagja, aki abban az évben a főpap volt, ezt mondta: „Nem tudtok ti semmit!</verse>
				<verse number="50">Nem értitek, hogy jobb, ha csak egy ember hal meg a nép helyett, mintha az egész nemzet elpusztul?”</verse>
				<verse number="51">Ezt azonban nem magától mondta, hanem prófétált, mivel abban az évben ő volt a főpap. Ez a prófécia azt jelentette, hogy Jézusnak meg kell halnia a népért.</verse>
				<verse number="52">De nem csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszéledt gyermekeit összegyűjtse, és eggyé tegye.</verse>
				<verse number="53">Ettől a naptól kezdve a vallási vezetők már arról tanácskoztak, hogyan végezzenek Jézussal.</verse>
				<verse number="54">Emiatt Jézus többé nem mutatkozott nyilvánosan a júdeabeliek között. Tanítványaival együtt elvonult egy pusztához közeli városba, Efraimba.</verse>
				<verse number="55">Közeledett a zsidók nagy ünnepe, a páska. Ezért vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy még az ünnep előtt elvégezzék a megtisztulási szertartásokat.</verse>
				<verse number="56">A Templom területén nagy tömeg gyűlt össze. Az emberek keresték Jézust, és egymástól kérdezgették: „Mit gondoltok, talán nem is jön fel az ünnepre?”</verse>
				<verse number="57">A főpapok és a farizeusok pedig kiadták a parancsot, hogy ha valaki tudja, hol van Jézus, azonnal jelentse, mert le akarták tartóztatni őt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Hat nappal a Páska ünnep előtt Jézus Betániában meglátogatta Lázárt, akit korábban feltámasztott a halálból.</verse>
				<verse number="2">Vacsorát készítettek neki, amelyet Márta szolgált fel, és Lázár is ott volt az asztalnál Jézussal együtt.</verse>
				<verse number="3">Vacsora közben Mária előhozott egy igen drága illatszert, amely valódi nárdusolajból készült. Az egészet ráöntötte Jézus lábára, s a házat betöltötte a nárdusolaj illata. Azután Mária a saját hajával törölte meg Jézus lábait.</verse>
				<verse number="4">Ezt látva, Iskáriótes Júdás — az egyik tanítvány, aki arra készült, hogy Jézust elárulja — megjegyezte:</verse>
				<verse number="5">„Ezt a drága illatszert inkább el kellett volna adni háromszáz ezüstpénzért, a pénzt meg a szegényeknek adhattuk volna!”</verse>
				<verse number="6">De ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt. Ugyanis Júdásra volt bízva a tanítványok közös pénze, és ő gyakran lopkodott belőle.</verse>
				<verse number="7">Jézus így válaszolt neki: „Hagyd békén Máriát! Jót tette, hogy ezt az illatszert a mai napig megőrizte, s most arra használta fel, hogy előkészítsen a temetésemre!</verse>
				<verse number="8">Szegények mindig lesznek a közeletekben, de én nem leszek mindig veletek.”</verse>
				<verse number="9">Az ünnepre összegyűlt tömeg között elterjedt a híre, hogy Jézus Betániában van, ezért sokan odamentek. De nemcsak őt szerették volna látni, hanem Lázárt is, akit Jézus feltámasztott a halálból.</verse>
				<verse number="10">Emiatt azután a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is meg fogják ölni.</verse>
				<verse number="11">Ugyanis a júdeaiak közül sokan Lázár miatt mentek Betániába és hittek Jézusban.</verse>
				<verse number="12">Másnap, amikor az ünnepre érkező tömeg meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,</verse>
				<verse number="13">eléje mentek, pálmaágakat lengettek, és ezt kiáltották: „Hozsánna! Áldott, aki az Örökkévaló nevében jön! Áldott legyen Izráel Királya!”</verse>
				<verse number="14">Jézus talált egy szamarat, felült rá, és azon vonult be a városba, éppen úgy, ahogy az Írás mondja:</verse>
				<verse number="15">„Ne félj, Sion leánya, itt jön a királyod, szamárcsikón ülve!”</verse>
				<verse number="16">Tanítványai akkor még nem értették ezt. De később, amikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy pontosan az történt vele, amit az Írások mondtak róla.</verse>
				<verse number="17">Amikor Jézus kihívta Lázárt a sírból és feltámasztotta a halottak közül, igen sokan szemtanúi voltak ennek. Ezek azután másoknak is elmondták, hogy mi történt.</verse>
				<verse number="18">Ezért nagy tömeg gyűlt össze, hogy Jézust lássák, mert hallották, hogy ő tette ezt a csodát.</verse>
				<verse number="19">A farizeusok pedig ezt mondták egymásnak: „Látjátok! Hiába minden erőfeszítésünk, az egész nép mégis őt követi!”</verse>
				<verse number="20">A páska ünnepére igen sokan jöttek Jeruzsálembe imádkozni, és voltak közöttük görögök is.</verse>
				<verse number="21">Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából származott, és megkérték: „Uram, szeretnénk látni Jézust!” Fülöp szólt Andrásnak,</verse>
				<verse number="22">azután mindketten odamentek Jézushoz, és szóltak neki.</verse>
				<verse number="23">Jézus így válaszolt: „Eljött az idő, hogy az Emberfia megdicsőüljön.</verse>
				<verse number="24">Igazán mondom nektek: a búzamagot el kell vetni a földbe, hogy ott elhaljon, azután majd felnő, és gazdag termést hoz. Ha viszont nem hal el, akkor csak egymaga marad.</verse>
				<verse number="25">Aki ragaszkodik a lelkéhez, vagyis az életéhez, az el fogja veszíteni. Aki pedig kész feladni a lelkét, vagyis az életét ezen a világon, az megtartja azt az örök életre.</verse>
				<verse number="26">Aki nekem szolgál, engem kövessen! Akkor, ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is velem. Aki pedig engem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”</verse>
				<verse number="27">„Most nyugtalan a lelkem, mit is mondhatnék? Kérjem talán azt: »Atyám, ments meg engem ettől az időtől«? Nem! Hiszen éppen ezért jöttem a földre!</verse>
				<verse number="28">Inkább azt mondom: »Atyám, szerezz dicsőséget nevednek!«” Ekkor hang hallatszott a Mennyből: „Dicsőséget szereztem nevemnek eddig is, és most másképpen is megdicsőítem nevemet.”</verse>
				<verse number="29">Ezt a sokaság is hallotta, de úgy gondolták, hogy az ég dörgött. Mások azt mondták, hogy biztosan egy angyal szólt Jézushoz.</verse>
				<verse number="30">Ő maga azonban ezt mondta: „Ez a hang nem értem, hanem értetek szólt.</verse>
				<verse number="31">Elérkezett az ideje, hogy kihirdessék az elmarasztaló ítéletet e világ fölött! Elérkezett az ideje, hogy ennek a világnak a fejedelmét elűzzék.</verse>
				<verse number="32">Engem pedig föl fognak emelni a földről, s akkor majd minden embert magamhoz vonzok.”</verse>
				<verse number="33">Így jelezte Jézus, hogy milyen módon fog meghalni.</verse>
				<verse number="34">Az emberek erre megkérdezték: „A Törvényből úgy tudjuk, hogy a Messiás örökké él. Miért mondod akkor, hogy az Emberfiát fel fogják emelni? Kicsoda ez az Emberfia?”</verse>
				<verse number="35">Jézus így felelt: „Már csak egy rövid ideig marad közöttetek a világosság. Addig járjatok tehát a világosságban, amíg veletek van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket, mert aki sötétben jár, nem tudja hová megy.</verse>
				<verse number="36">Ameddig veletek van a világosság, higgyetek benne, hogy a világossághoz tartozhassatok!” Ezt mondta Jézus, majd elment onnan, és elrejtőzött előlük.</verse>
				<verse number="37">Bár Jézus sok csodát tett az emberek szeme láttára, azok mégsem hittek benne.</verse>
				<verse number="38">Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott: „Uram, ki hitt a szavunknak, és ki látta meg az Örökkévaló hatalmát?”</verse>
				<verse number="39">Ézsaiás próféta azt is megmondta, miért nem tudtak hinni:</verse>
				<verse number="40">„Az Örökkévaló vakította meg a szemüket, keményítette meg a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, hogy szívükkel ne értsenek, és ne forduljanak hozzá, hogy meggyógyítsa őket.”</verse>
				<verse number="41">Ézsaiás azért mondta ezt, mert látta Jézus dicsőségét, és őróla szólt.</verse>
				<verse number="42">Ennek ellenére, sokan hittek Jézusban még a vezetők közül is, de a farizeusok miatt ezt nem vallották meg nyiltan, nehogy kizárják őket a zsinagógai közösségből.</verse>
				<verse number="43">Ugyanis fontosabb volt a számukra az emberek elismerése, mint Istené.</verse>
				<verse number="44">Jézus hangosan kiáltva hirdette: „Aki bennem hisz, abban hisz, aki elküldött engem.</verse>
				<verse number="45">Aki meglátja, hogy ki vagyok, azt látja, aki elküldött engem.</verse>
				<verse number="46">Én vagyok a világosság, és azért jöttem erre a világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben.</verse>
				<verse number="47">Azért jöttem, hogy üdvösséget hozzak az embereknek, nem azért, hogy elítéljem őket. Ezért nem én ítélem el azokat, akik hallgatják a szavaimat, de nem engedelmeskednek nekem.</verse>
				<verse number="48">Aki visszautasít engem, és nem fogadja el, amit mondok, azt bizony el fogják ítélni az utolsó napon! De nem én leszek a bírája, hanem a szavaim, amelyeket mondtam, azok fogják őt elítélni.</verse>
				<verse number="49">Mert amit mondtam, nem magamtól mondtam. Az Atya, aki elküldött engem, parancsolta meg, hogy mit mondjak, és mit tanítsak.</verse>
				<verse number="50">És tudom, hogy amit az Atya parancsol, abból örök élet származik. Amit tehát én mondok, azt úgy mondom, ahogyan ő mondta nekem.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Mielőtt a páska ünnepe megkezdődött volna, Jézus már tudta, hogy itt az ideje, hogy elhagyja ezt a világot, és visszatérjen az Atyához. Szerette azokat, akik ezen a világon az övéi voltak — mindvégig szerette őket.</verse>
				<verse number="2">Jézus és a tanítványai együtt voltak a Páska-vacsoránál. A Sátán már korábban rávette Iskáriótes Júdást, Simon fiát, hogy Jézust igyekezzen ellenségei kezébe adni.</verse>
				<verse number="3">Jézus tisztában volt vele, hogy az Atya minden hatalmat neki adott, és hogy ő Istentől jött, és hamarosan vissza is tér Istenhez.</verse>
				<verse number="4">Felkelt hát a vacsorától, levette felső ruháját, és egy törlőkendőt kötött a dereka köré.</verse>
				<verse number="5">Azután vizet öntött egy edénybe, és sorban megmosta, majd a kendővel megtörölte a tanítványai lábát.</verse>
				<verse number="6">Amikor Simon Péterhez ért, ő azt kérdezte: „Uram, hogy lehet az, hogy te mosod meg az én lábamat?”</verse>
				<verse number="7">Jézus így válaszolt neki: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.”</verse>
				<verse number="8">Péter azt válaszolta: „Azt már nem! Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám” — felelte Jézus.</verse>
				<verse number="9">Péter erre azt kérte: „Uram, akkor ne csak a lábamat mosd meg, hanem a kezemet és a fejemet is!”</verse>
				<verse number="10">Erre Jézus így válaszolt: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, különben az egész teste tiszta. Ti már tiszták vagytok, de nem mindannyian.”</verse>
				<verse number="11">Jézus tudta, ki árulja el, ezért mondta: „nem vagytok tiszták mindannyian”.</verse>
				<verse number="12">Miután megmosta a tanítványok lábát, Jézus újra felvette a felsőruháját, visszaült az asztalhoz, és megkérdezte: „Értitek-e, mit tettem veletek?</verse>
				<verse number="13">Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és igazatok is van, mert az vagyok.</verse>
				<verse number="14">Ha pedig én, aki Úr és Mester vagyok, megmostam a lábatokat, akkor nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.</verse>
				<verse number="15">Példát adtam nektek, hogy ti is ugyanúgy bánjatok egymással, ahogy én veletek.</verse>
				<verse number="16">Igazán mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte.</verse>
				<verse number="17">Most már tudjátok ezeket, de akkor lesztek boldogok és áldottak, ha valóban meg is teszitek.</verse>
				<verse number="18">Nem mindnyájatokról beszélek. Ismerem azokat, akiket kiválasztottam, de amit az Írás mond, annak be kell teljesednie: »Az fordult ellenem, aki a kenyeremet ette.«</verse>
				<verse number="19">Azért mondom ezt most, mielőtt megtörténne, hogy amikor majd megtörténik, higgyetek bennem, hogy ÉN VAGYOK.</verse>
				<verse number="20">Igazán mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, az engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.”</verse>
				<verse number="21">Miután Jézus ezt mondta, nagyon nyugtalan lett, és így szólt: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem!”</verse>
				<verse number="22">A tanítványok zavarban voltak, és tanácstalanul néztek egymásra, mert nem tudták, melyikükről beszél.</verse>
				<verse number="23">Egyikük, akit Jézus különösen szeretett, éppen Jézus mellett foglalt helyet.</verse>
				<verse number="24">Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg Jézustól, kiről beszélt az előbb.</verse>
				<verse number="25">Ekkor az a tanítvány közelebb hajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: „Uram, melyikünk az?”</verse>
				<verse number="26">Jézus így felelt: „Az, akinek ezt a bemártott falat kenyeret adom.” Ezzel vett egy darab kenyeret, a tálba mártotta, és odanyújtotta Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának.</verse>
				<verse number="27">Amikor Júdás megette a kenyeret, belé költözött a Sátán. Ekkor Jézus ezt mondta Júdásnak: „Tedd meg hamar, amit tenni készülsz!”</verse>
				<verse number="28">De senki sem értette, hogy ez mit jelent.</verse>
				<verse number="29">Néhányan azt hitték, hogy Jézus azt mondta Júdásnak, vegye meg, amire szükségük lesz az ünnepen, vagy adjon valamit a szegényeknek.</verse>
				<verse number="30">Miután Júdás megette azt a falatot, azonnal elment. Ekkor már éjszaka volt.</verse>
				<verse number="31">Miután Júdás elment, Jézus megszólalt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és általa Isten is megdicsőült.</verse>
				<verse number="32">Ha Isten dicsőséget kapott az Emberfia által, Isten is hamarosan megdicsőíti az Emberfiát — és ez hamar meg fog történni.</verse>
				<verse number="33">Gyermekeim, már nem sokáig maradok veletek. Kerestek majd engem, de ahogyan a júdeaiaknak már korábban mondtam, most nektek is mondom, hogy ahová én megyek, oda nem jöhettek velem.</verse>
				<verse number="34">Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást!</verse>
				<verse number="35">Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.”</verse>
				<verse number="36">Ekkor Simon Péter megkérdezte tőle: „Uram, hová mész?” Jézus így válaszolt: „Most még nem jöhetsz velem oda, ahová megyek, de később majd követsz engem.”</verse>
				<verse number="37">Péter megkérdezte: „Uram, miért nem mehetek veled most? Az életemet is odaadnám érted!”</verse>
				<verse number="38">Jézus így felelt: „Az életedet adod értem? Igazán mondom neked: ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">„Ne nyugtalankodjatok: higgyetek Istenben, és higgyetek bennem!</verse>
				<verse number="2">Atyám házában sokak számára van lakóhely. Ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Most elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra.</verse>
				<verse number="3">Miután elkészítettem, visszajövök értetek, és magammal viszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.</verse>
				<verse number="4">Ismeritek az utat, amely oda vezet, ahová megyek.”</verse>
				<verse number="5">Ekkor Tamás megkérdezte: „Uram, azt sem tudjuk, hová mész, hogyan tudhatnánk akkor az utat?”</verse>
				<verse number="6">Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni.</verse>
				<verse number="7">Ha valóban ismernétek engem, akkor az Atyát is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és látjátok őt.”</verse>
				<verse number="8">Ekkor Fülöp szólalt meg: „Uram mutasd meg nekünk az Atyát, hadd lássuk őt! Azzal megelégszünk.”</verse>
				<verse number="9">Jézus így válaszolt: „Fülöp, olyan régóta veletek vagyok, és még mindig nem ismertél meg igazán! Aki engem látott, az Atyát látta. Miért mondod hát: »Mutasd meg nekünk az Atyát«?</verse>
				<verse number="10">Talán nem hiszed, hogy én az Atyában élek, az Atya pedig bennem él? Amit mondok nektek, nem magamtól mondom: az Atya, aki bennem él, ő végzi a maga munkáját rajtam keresztül.</verse>
				<verse number="11">Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van! Ha másért nem, higgyetek azoknak a tetteknek, amelyeket Atyám nevében vittem véghez!</verse>
				<verse number="12">Igazán mondom nektek: aki hisz bennem, az is megteszi majd mindazt, amit én tettem. Sőt, még nagyobb dolgokat fog véghezvinni! Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy én majd az Atyához megyek,</verse>
				<verse number="13">és megteszem, amit a nevemben kértek, hogy az Atya dicsőséget kapjon a Fiú által.</verse>
				<verse number="14">Igen, bármit kértek majd az én nevemben, meg fogom tenni.”</verse>
				<verse number="15">„Ha szerettek engem, engedelmeskedni fogtok a parancsaimnak.</verse>
				<verse number="16">Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő egy másik Segítőt küld nektek, aki örökre veletek marad.</verse>
				<verse number="17">Ő az Igazság Szelleme, akit a hitetlenek világa nem tud befogadni, mert ők nem látják, és nem ismerik fel. Ti azonban megismeritek és felismeritek őt, mert veletek együtt fog lakni, sőt bennetek él majd.</verse>
				<verse number="18">Nem hagylak titeket árván, hanem visszajövök hozzátok.</verse>
				<verse number="19">Kis idő múlva a hitetlenek már nem látnak többé engem, de ti láttok. Mivel én élek, ti is élni fogtok.</verse>
				<verse number="20">Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyában élek, ti bennem éltek, én pedig bennetek.</verse>
				<verse number="21">Aki ismeri parancsaimat és engedelmeskedik nekem, az szeret engem igazán! Aki pedig engem szeret, azt Atyám is szereti, és én is szeretem — ezért megmutatom és kijelentem neki magamat, hogy igazán megismerjen engem.”</verse>
				<verse number="22">Ekkor megszólalt Júdás — nem az Iskáriótes, hanem a másik Júdás nevű apostol — „De Uram, miért csak nekünk mutatod meg magadat, és miért nem az egész világnak?”</verse>
				<verse number="23">Jézus így válaszolt: „Aki igazán szeret engem, az megfogadja szavaimat, és engedelmeskedik nekem, ezért Atyám is szeretni fogja őt. Atyám és én eljövünk hozzá, és vele együtt fogunk lakni.</verse>
				<verse number="24">Aki nem szeret engem igazán, az nem engedelmeskedik a tanításaimnak. Bár ez a tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyától származik, aki elküldött engem.</verse>
				<verse number="25">Ezeket a dolgokat én magam mondtam el nektek, amíg veletek voltam.</verse>
				<verse number="26">Később azonban majd az a Segítő — a Szent Szellem — fog megtanítani titeket mindenre, akit az Atya küld hozzátok, hogy engem képviseljen. Ő majd emlékeztet titeket mindenre, amit nektek mondtam.</verse>
				<verse number="27">Én ugyan elmegyek, de a békességem veletek marad. Igen, a saját békességemet adom nektek, de másképpen, mint ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjatok, és ne féljetek!</verse>
				<verse number="28">Hallottátok, hogy megmondtam: most elmegyek, de ismét visszajövök hozzátok. Ha igazán szerettek engem, akkor most örüljetek, hogy az Atyához megyek, mert ő nagyobb nálam!</verse>
				<verse number="29">Azért mondom ezt most, még mielőtt megtörténne, hogy amikor majd megtörténik, higgyetek bennem.</verse>
				<verse number="30">Már nem sokáig beszélek veletek, mert közeledik ennek a világnak a fejedelme. Fölöttem ugyan nincs hatalma,</verse>
				<verse number="31">de ezeknek a dolgoknak mégis meg kell történniük, hogy az egész világ megtudja: én szeretem az Atyát! Ezért mindazt megteszem, amit ő parancsolt. Most pedig keljetek fel, menjünk innen!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">„Én olyan vagyok, mint a szőlő. Atyám pedig olyan, mint a szőlősgazda:</verse>
				<verse number="2">minden vesszőt levág rólam, amely nem terem gyümölcsöt, termő vesszőimet viszont megmetszi és megtisztítja, hogy még bőségesebb és jobb termést hozzanak.</verse>
				<verse number="3">Benneteket már megmetszett és megtisztított a tanításaim által, amelyeket tőlem hallottatok.</verse>
				<verse number="4">Maradjatok velem és lakjatok bennem, ahogyan a szőlővessző is a szőlő tövén marad — akkor én is bennetek maradok! A szőlővessző sem teremhet gyümölcsöt önmagában, csak ha a szőlő tövén marad. Ugyanígy ti is csak akkor teremhettek gyümölcsöt, ha bennem maradtok.</verse>
				<verse number="5">Igen, én vagyok a szőlő, és ti vagytok a vesszőim! Aki bennem lakik, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem. Nélkülem azonban semmit sem tehettek.</verse>
				<verse number="6">Ha valaki nem marad bennem, azt félredobják, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad. Ezután a száraz vesszőket összegyűjtik, tűzre dobják, és megégnek.</verse>
				<verse number="7">Ha viszont bennem éltek, és tanításaim bennetek élnek, akármit kértek, megkapjátok.</verse>
				<verse number="8">Amikor sok gyümölcsöt teremtek, Atyámnak szereztek vele dicsőséget — s ebből látszik majd, hogy a tanítványaim vagytok.</verse>
				<verse number="9">Ahogyan az Atya szeret engem, ugyanazzal az isteni szeretettel szeretlek én is titeket. Maradjatok meg és éljetek ebben a szeretetben!</verse>
				<verse number="10">Én mindig engedelmeskedem Atyám parancsainak, ezért állandóan a szeretetében élek. Ugyanígy, ha engedelmeskedtek parancsaimnak, ti is állandóan a szeretetemben fogtok élni.</verse>
				<verse number="11">Mindezt azért mondom nektek, hogy ugyanaz az öröm töltsön be titeket is, mint engem, és örömötöknek ne legyen semmi híja.</verse>
				<verse number="12">Ezt parancsolom nektek: ti is úgy szeressétek egymást, azzal az isteni szeretettel, ahogyan én titeket!</verse>
				<verse number="13">Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét adja a barátaiért.</verse>
				<verse number="14">Ti pedig a barátaim vagytok, ha folyamatosan megteszitek, amit parancsolok nektek.</verse>
				<verse number="15">Ezentúl már nem szolgák vagytok, mert a szolga nem tudja, hogy az ura mit és miért tesz. Mostantól fogva a barátaim vagytok, mert mindent elmondtam és megmutattam nektek, amit az Atyától hallottam és tanultam!</verse>
				<verse number="16">Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket! Én bíztalak meg benneteket, hogy menjetek, és teremjetek gyümölcsöt! Azt akarom, hogy maradandó gyümölcsöket teremjetek, és hogy az Atya adja meg nektek, amit csak kértek tőle a nevemben.</verse>
				<verse number="17">Tehát ezt parancsolom nektek: isteni szeretettel szeressétek egymást!”</verse>
				<verse number="18">„Ha a hitetlenek gyűlölnek benneteket, jusson eszetekbe, hogy engem előbb gyűlöltek, mint titeket!</verse>
				<verse number="19">Ha közéjük tartoznátok, akkor ez a világ kedvelne titeket, mint a saját embereit. De ti nem tartoztok ehhez a világhoz, hiszen én kiválasztottalak titeket — ezért gyűlölnek benneteket.</verse>
				<verse number="20">Emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek: a szolga nem nagyobb, mint az ura. Ezért, ha engem üldöztek, benneteket is üldözni fognak. Másfelől, ha egyesek elfogadták és követték a tanításomat, akkor a tiéteket is követni fogják.</verse>
				<verse number="21">Mindezeket miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki engem küldött.</verse>
				<verse number="22">Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna velük, most nem lennének bűnösök, így azonban nincs mentség a bűneikre.</verse>
				<verse number="23">Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.</verse>
				<verse number="24">Ha nem tettem volna közöttük olyan csodákat, amilyeneket még senki sem tett, most nem lennének bűnösök. De látták a csodákat, mégis gyűlölnek engem is, és Atyámat is.</verse>
				<verse number="25">Mindez azért történt így, hogy beteljesedjen, ami a Törvényükben meg van írva: »Ok nélkül gyűlöltek engem.«</verse>
				<verse number="26">El fog jönni a Segítő, az Igazság Szelleme, akit az Atyától küldök hozzátok, és ő majd tanúskodik mellettem.</verse>
				<verse number="27">De ti is tanúskodni fogtok rólam, mert kezdettől velem voltatok.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Mindezt azért mondom nektek, hogy majd ne érjen benneteket meglepetésként, és el ne veszítsétek a hiteteket.</verse>
				<verse number="2">Ki fognak zárni titeket a zsinagógai közösségből, sőt, egyeseket meg is ölnek közületek! Akik pedig megölnek benneteket, azt fogják hinni, hogy ezzel Istennek tesznek szolgálatot.</verse>
				<verse number="3">Azért teszik ezt, mert sem az Atyát nem ismerik, sem engem.</verse>
				<verse number="4">Látjátok, előre megmondtam nektek! Tehát, amikor majd ezek bekövetkeznek, emlékezzetek rá, hogy én előre figyelmeztettelek titeket.” „Korábban azért nem beszéltem ezekről, mert veletek voltam,</verse>
				<verse number="5">de most visszatérek ahhoz, aki elküldött engem. Egyikőtök sem kérdezi: »Hová mész?«</verse>
				<verse number="6">Igaz, most szomorúak vagytok, mivel ezt mondtam,</verse>
				<verse number="7">de higgyetek nekem: javatokra válik, hogy elmegyek! Miért? Mert ha elmegyek, elküldöm hozzátok a Segítőt. Ha nem mennék el, akkor ő sem jönne el hozzátok.</verse>
				<verse number="8">Amikor pedig eljön a Szent Szellem, nyilvánvaló módon be fogja bizonyítani az egész világnak, és minden embernek, hogy mi a vétek, mi az igazságosság, és mi az ítélet.</verse>
				<verse number="9">Be fogja bizonyítani az embereknek, hogy ha nem hisznek bennem, akkor vétkeznek.</verse>
				<verse number="10">Bebizonyítja, hogy Isten igazságos ítélete az, hogy én visszatérek az Atyához, és nem láttok többé.</verse>
				<verse number="11">Be fogja bizonyítani, hogy e világ fejedelme fölött kimondták a kárhoztató ítéletet.</verse>
				<verse number="12">Még sok mondanivalóm lenne, de most még nem értenétek.</verse>
				<verse number="13">Azonban eljön majd az Igazság Szelleme, aki bevezet benneteket a teljes valóságba, mert nem a saját gondolatait mondja majd, hanem azt, amit az Atyától hall. Kijelenti majd nektek az eljövendő dolgokat.</verse>
				<verse number="14">Engem fog dicsőíteni, mert abból vesz, ami az enyém, és kijelenti nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is.</verse>
				<verse number="15">Ezért mondom, hogy a Szent Szellem az enyémből vesz, és kijelenti nektek.”</verse>
				<verse number="16">„Még egy kis idő, és nem láttok engem többé. Azután egy kis idő múlva ismét megláttok.”</verse>
				<verse number="17">Ekkor a tanítványok tanakodni kezdtek egymás között: „Mit jelent ez: »Még egy kis idő, és nem láttok engem, de azután ismét megláttok«? Mit jelent az, hogy: »Mert én az Atyához megyek?«</verse>
				<verse number="18">Mit jelent az, hogy »Egy kis idő múlva«? Nem értjük, mire gondolt!”</verse>
				<verse number="19">Jézus tudta, hogy meg akarják kérdezni, ezért ő kérdezte meg tőlük: „Arról tanakodtok, hogy mit jelent, amit mondtam: »Még egy kis idő, és nem láttok engem, azután hamarosan ismét megláttok?«</verse>
				<verse number="20">Igazán mondom nektek: akkor majd sírtok és jajgattok, a hitetlenek ellenben örülnek. Szomorúak lesztek, de szomorúságotok hamarosan örömre fordul.</verse>
				<verse number="21">Amikor az asszony világra hozza gyermekét, szenved, mert eljött a szülés ideje. Azonban miután megszületett a gyermeke, már elfelejti minden szenvedését, mert a gyermeknek örül, aki a világra jött.</verse>
				<verse number="22">Ehhez hasonlóan most ti is szomorúak vagytok. Amikor majd újra meglátlak titeket, már örülni fogtok, és ezt az örömöt senki el nem veheti tőletek!</verse>
				<verse number="23">Azon a napon nem kérdeztek majd tőlem semmit. Igazán mondom nektek: bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek!</verse>
				<verse number="24">Eddig még semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.”</verse>
				<verse number="25">„Ezeket a dolgokat példázatokban mondtam nektek. De eljön az idő, amikor már nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról.</verse>
				<verse number="26">Azon a napon, ha az én nevemben kértek valamit az Atyától, nem lesz rá szükség, hogy én kérjem az Atyát értetek.</verse>
				<verse number="27">Hiszen maga az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettek engem, és elhittétek, hogy Istentől jöttem.</verse>
				<verse number="28">Igen, én az Atyától jöttem ebbe a világba, de most elhagyom ezt a világot, és visszamegyek az Atyához.”</verse>
				<verse number="29">A tanítványok ekkor azt mondták: „Látod, most valóban nyíltan beszélsz, és nem példázatokban!</verse>
				<verse number="30">Most már látjuk, hogy mindent tudsz! Te hamarabb tudsz válaszolni a kérdésünkre, mint hogy megkérdeztünk volna! Ezért hisszük, hogy valóban Istentől jöttél.”</verse>
				<verse number="31">Jézus így válaszolt: „Most hiszitek?</verse>
				<verse number="32">Figyeljetek rám! Hamarosan eljön az idő, sőt, már itt is van, amikor mindannyian szétszóródtok, ki-ki hazatér az otthonába, és engem egyedül hagytok. De mégsem leszek egyedül, mert Atyám velem van.</verse>
				<verse number="33">Ezt azért mondom nektek, hogy teljes békességetek és bizalmatok legyen bennem. Ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Miután Jézus ezeket mondta, felnézett az égre, és így szólt: „Atyám, eljött az idő! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy ő is dicsőséget szerezzen neked!</verse>
				<verse number="2">Hatalmat adtál Fiadnak minden ember fölött, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki ajándékoztál.</verse>
				<verse number="3">Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és a Messiás Jézust, akit elküldtél.</verse>
				<verse number="4">Befejeztem a munkát, amellyel megbíztál, s ezzel dicsőséget szereztem neked itt a földön.</verse>
				<verse number="5">Most pedig, Atyám, fogadj vissza dicsőségedbe és jelenlétedbe, abba a dicsőségbe, amelyben veled együtt laktam, mielőtt a világ létrejött volna.</verse>
				<verse number="6">Atyám, embereket ajándékoztál nekem ebből a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, én pedig kézzelfoghatóan megmutattam nekik, hogy te milyen vagy. Ők azok, akik befogadták szavaidat, és engedelmeskedtek annak, amit mondtál.</verse>
				<verse number="7">Ők már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled származik.</verse>
				<verse number="8">Minden szót, amit tőled hallottam, továbbadtam nekik, ők pedig befogadták tanításodat. Felismerték, elfogadták, és meggyőződtek róla, hogy ezek a tanítások valóban tőled származnak, és azt is, hogy valóban te küldtél engem.</verse>
				<verse number="9">Értük imádkozom most, és nem a hitetlenekért. Azokért imádkozom, akiket nekem adtál, mert hozzád tartoznak.</verse>
				<verse number="10">Mert mindazok, akik hozzám tartoznak, a tieid, és mindazok, akik hozzád tartoznak, az enyémek — és általuk mutatkozik meg dicsőségem mindenki számára.</verse>
				<verse number="11">Most már visszatérek hozzád, Atyám! Nem maradok tovább ezen a világon, de ők itt maradnak. Szent Atyám, őrizd meg őket neved hatalma által, amelyet nekem adtál! Őrizd meg őket, hogy ők is eljussanak arra az egységre, amelyben te és én élünk!</verse>
				<verse number="12">Amíg velük voltam, megőriztem őket neved hatalma által, amelyet nekem adtál. Vigyáztam rájuk, és nem veszett el közülük senki más, csak az az egy: a pusztulás fia. Így teljesedett be, amit az Írás róla mondott.</verse>
				<verse number="13">Atyám, most hozzád jövök, de amíg még ezen a világon vagyok, imádkozom azokért, akik hozzám tartoznak, hogy az örömöm egészen betöltse őket.</verse>
				<verse number="14">Átadtam nekik üzenetedet, Atyám. Akik ehhez a világhoz tartoznak, gyűlölték az enyémeket, mert ők nem ebből a világból valók, ahogyan én sem tartozom ehhez a világhoz.</verse>
				<verse number="15">Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a Gonosztól!</verse>
				<verse number="16">Ők nem ehhez a világhoz tartoznak, mint ahogyan én sem.</verse>
				<verse number="17">Válaszd külön őket a magad számára, Atyám, a valóság megismerése által — s a te beszéded, az a valóság!</verse>
				<verse number="18">Ahogyan te elküldtél engem erre a világra, ugyanúgy küldöm el én is őket.</verse>
				<verse number="19">Értük odaszentelem magamat, hogy ők is odaszenteljék magukat neked a valóság megismerése által!</verse>
				<verse number="20">Atyám, nem csak őértük imádkozom, hanem mindazokért is, akik majd az ő szavukra fognak hinni bennem.</verse>
				<verse number="21">Mindannyiukért kérlek, hogy akik hisznek bennem, valamennyien teljes egységben legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, bennem élsz, és ahogyan én benned élek. Ők is így éljenek mibennünk, teljes egységben, hogy a világ elhiggye, és meggyőződjön róla, hogy valóban te küldtél engem!</verse>
				<verse number="22">Azt a dicsőséget, amelyet tőled kaptam, továbbadtam nekik, hogy ők is abban az egységben éljenek, ahogyan mi egységben élünk.</verse>
				<verse number="23">Én bennük élek, és te, Atyám énbennem — hogy ők is eljussanak a tökéletes egységre. Ennek láttán majd az egész világ felismeri, hogy te küldtél engem, és őket is ugyanúgy szereted, ahogyan engem.</verse>
				<verse number="24">Atyám, azt akarom, hogy azok, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok. Azt akarom, hogy lássák dicsőségemet, amelyet tőled kaptam, mivel te már a világ teremtése előtt szerettél engem.</verse>
				<verse number="25">Igazságos Atyám! Ez a világ soha nem ismert meg téged, de én ismerlek, és ők is felismerték és elfogadták, hogy te küldtél engem.</verse>
				<verse number="26">Megmutattam nekik, hogy te valójában milyen vagy, és továbbra is meg fogom mutatni, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük éljen, és én is őbennük éljek.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Miután Jézus befejezte az imádkozást, tanítványaival együtt átment a Kidron-patak völgyének másik oldalára, egy kertbe, ahol máskor is gyakran megfordult. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki Jézust az ellenségei kezére akarta adni.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3">Ezért ide vezette azt a csapatot, amelyben római katonák és templomőrök voltak. Ez utóbbiakat a főpapok és a farizeusok küldték. Fáklyákat, lámpásokat és fegyvereket is vittek magukkal.</verse>
				<verse number="4">Jézus már előre tudta, hogy mi következik, ezért előlépett, és megkérdezte: „Kit kerestek?”</verse>
				<verse number="5">„A názáreti Jézust” — felelték. „Én vagyok” — mondta Jézus. Ott volt közöttük Júdás is, aki elárulta.</verse>
				<verse number="6">Amikor Jézus azt mondta: „Én vagyok”, azok mind hátratántorodtak, és a földre estek. Jézus ekkor ismét megkérdezte:</verse>
				<verse number="7">„Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” — válaszolták.</verse>
				<verse number="8">Jézus azt mondta: „Már megmondtam nektek, hogy én vagyok az, ha tehát engem kerestek, akkor a többieket hagyjátok békében elmenni!”</verse>
				<verse number="9">Ez azért történt, hogy beteljesedjék, amit előzőleg mondott: „Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál.”</verse>
				<verse number="10">Ekkor Simon Péter kirántotta a kardját, és rávágott az egyikre azok közül, akik Jézust akarták elfogni, de csak a jobb fülét vágta le. Ez a férfi a főpap szolgája volt, Málkusnak hívták.</verse>
				<verse number="11">Jézus azonban rászólt Péterre: „Tedd csak vissza a kardodat a helyére! Nem tudod, hogy ki kell innom azt a poharat, amelyet Atyám adott nekem?”</verse>
				<verse number="12">Ekkor a római katonák a parancsnokukkal és a zsidó templomőrökkel együtt letartóztatták, és megkötözték Jézust.</verse>
				<verse number="13">Először Annáshoz vitték, aki Kajafás apósa volt. Abban az évben Kajafás volt a főpap.</verse>
				<verse number="14">Ő volt az, aki azt tanácsolta a vallási vezetőknek, hogy jobb, ha egyetlen ember hal meg, mintha az egész nép elpusztul.</verse>
				<verse number="15">Simon Péter követte Jézust egy másik tanítvánnyal együtt, aki ismerte a főpapot, ezért Jézussal együtt ő is bement a főpap palotájának udvarára.</verse>
				<verse number="16">Péter azonban kint maradt a kapunál. Később kijött az a másik tanítvány, szólt az ajtót őrző szolgálólánynak, és bevitte Pétert is az udvarba.</verse>
				<verse number="17">Ez a szolgálólány megkérdezte Pétert: „Ugye te is annak az embernek a tanítványai közé tartozol?” „Nem, dehogyis!” — tiltakozott Péter.</verse>
				<verse number="18">A szolgák és a templom őrei tüzet raktak az udvarban, körülállták, és melegedtek, mert hideg volt az éjszaka. Péter is közéjük állt.</verse>
				<verse number="19">Eközben a főpap a tanítványairól és tanításairól kérdezte Jézust.</verse>
				<verse number="20">Ő így válaszolt: „Én mindig nyilvánosan tanítottam a zsinagógában és a Templomban, ahol a zsidók összegyűlnek. Semmit nem mondtam titokban.</verse>
				<verse number="21">Miért engem kérdezel? Kérdezd azokat, akik hallgatták tanításaimat! Ők tudják, mit mondtam!”</verse>
				<verse number="22">Akkor egy közelben álló őr az arcába vágott Jézusnak, és rákiáltott: „Hogy mersz így válaszolni a főpapnak?!”</verse>
				<verse number="23">Jézus így felelt: „Ha valami rosszat mondtam, bizonyítsd be! Ha pedig helyesen válaszoltam, akkor miért ütöttél meg?”</verse>
				<verse number="24">Ezután Annás megkötözve átküldte Jézust Kajafáshoz, a főpaphoz.</verse>
				<verse number="25">Eközben Simon Péter az udvarban, a tűznél melegedett. A többiek megszólították: „Ugye te is annak az embernek a tanítványai közé tartozol?” De ő letagadta: „Nem vagyok!”</verse>
				<verse number="26">Ott volt a főpap egyik szolgája is, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét. Megkérdezte Pétertől: „Azt hiszem, én már láttalak téged vele együtt a kertben! Nem így van?”</verse>
				<verse number="27">De Péter újra letagadta, s abban a pillanatban kukorékolt a kakas.</verse>
				<verse number="28">Mikor feljött a hajnal, Jézust átvezették Kajafás házából a római helytartó palotájába. A vallási vezetők azonban nem akartak oda belépni, hogy ne váljanak tisztátalanná, és részt vehessenek az ünnepi páskavacsorán.</verse>
				<verse number="29">Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte: „Mivel vádoljátok?”</verse>
				<verse number="30">Ezt felelték: „Ez az ember bűnöző! Ha nem így volna, nem adtuk volna a kezedbe!”</verse>
				<verse number="31">Pilátus így válaszolt: „Vigyétek el, és ítéljétek el a ti saját Törvényetek szerint!” A vallási vezetők így feleltek: „Nekünk nincs jogunk hozzá, hogy valakit halálra ítéljünk!”</verse>
				<verse number="32">(Így teljesedett be, amit Jézus előre megmondott: hogy milyen módon fog meghalni.)</verse>
				<verse number="33">Ezután Pilátus visszament a palotába, maga elé hozatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”</verse>
				<verse number="34">Jézus kérdéssel válaszolt: „Magadtól kérdezed ezt, vagy mások mondták rólam?”</verse>
				<verse number="35">Pilátus így felelt: „Nem vagyok én zsidó! Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?”</verse>
				<verse number="36">Jézus így válaszolt: „Az én királyságom nem ehhez a világhoz tartozik. Ha ehhez tartozna, a szolgáim harcolnának értem, hogy ne szolgáltassanak ki a vallási vezetőknek. De királyságom nem ebből a világból való.”</verse>
				<verse number="37">Pilátus azt kérdezte: „Szóval mégis király vagy?” Jézus válaszolt: „Igen, jól mondod, az vagyok. Azért születtem, és jöttem erre a világra, hogy az igazságról tanúskodjak. Aki az igazsághoz tartozik, az hallgat a szavamra.”</verse>
				<verse number="38">Pilátus ezt mondta: „Ugyan, mi az, hogy igazság?” — s ezzel újra kiment a vallási vezetőkhöz, és ezt mondta nekik: „Nem találok benne semmi bűnt, amiért el kellene ítélnem.</verse>
				<verse number="39">A szokás szerint azonban egy foglyot szabadon engedek a kedvetekért a Páska ünnepén. Akarjátok-e, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?”</verse>
				<verse number="40">Erre azok kiabálni kezdtek: „Nem, ne őt, hanem Barabbást engedd szabadon!” Ez a Barabbás rablógyilkos volt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Ekkor Pilátus megkorbácsoltatta Jézust.</verse>
				<verse number="2">A katonák tövises ágakból koszorút fontak, Jézus fejébe nyomták, és egy bíborszínű köpenyt adtak rá.</verse>
				<verse number="3">Azután egymás után eléje jöttek, és gúnyolódva így kiáltottak: „Éljen a zsidók királya!” Közben pedig arcul ütötték.</verse>
				<verse number="4">Később újra kijött Pilátus a vallási vezetőkhöz, és azt mondta: „Nézzétek! Kihozom őt ide elétek, hogy értsétek meg, én semmi okot nem látok arra, hogy megvádoljam!”</verse>
				<verse number="5">Ezután kivezették Jézust a palotából, a fején töviskoszorúval, bíborszínű köpenyben. „Nézzétek, itt van az ember!” — mondta Pilátus.</verse>
				<verse number="6">Amint a főpapok és a templomőrök megpillantották Jézust, kiabálni kezdtek: „Feszítsd keresztre! Feszítsd keresztre!” De Pilátus így válaszolt nekik: „Feszítsétek meg ti! Én semmiben nem találtam bűnösnek!”</verse>
				<verse number="7">Azok erre így feleltek: „Törvényünk szerint meg kell halnia, mert azt mondta, hogy ő az Isten Fia!”</verse>
				<verse number="8">Amikor ezt Pilátus meghallotta, még jobban megrémült.</verse>
				<verse number="9">Visszament a palotába, és újra faggatni kezdte Jézust: „Honnan jöttél?” De Jézus nem válaszolt.</verse>
				<verse number="10">Pilátus így folytatta: „Nekem nem felelsz?! Nem tudod, hogy hatalmamban áll szabadon engedni, vagy kivégeztetni téged a kereszten?”</verse>
				<verse number="11">Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem lenne fölöttem, ha nem kaptad volna felülről. Ezért, aki a kezedbe adott engem, az súlyosabb bűnt követett el, mint te.”</verse>
				<verse number="12">Ettől kezdve Pilátus igyekezett Jézust szabadon engedni. De a vallási vezetők így kiáltoztak: „Ha őt szabadon engeded, akkor nem vagy a császár barátja! Aki királynak mondja magát, az a császár ellensége!”</verse>
				<verse number="13">Erre Pilátus újra kihozatta Jézust a palotából a „Kövezett udvarba”, amelyet héberül Gabbatának neveznek. Ott Pilátus beült a bírói székbe.</verse>
				<verse number="14">A Páska-ünnepre való előkészület napja volt, és dél felé járt az idő. Pilátus így szólt a júdeabeliekhez: „Nézzétek, itt a királyotok!”</verse>
				<verse number="15">Erre azok így kiabáltak: „Vidd el innen! Vidd el innen! Feszítsd keresztre!” Pilátus megkérdezte: „Végeztessem ki a királyotokat?” De a főpapok így feleltek: „Nincs más királyunk, csak a császár!”</verse>
				<verse number="16">Ekkor Pilátus átadta a katonáknak Jézust, hogy feszítsék keresztre, és így végezzék ki. Ők pedig elvezették Jézust.</verse>
				<verse number="17">Jézus maga vitte a keresztfáját. Kimentek a városon kívül, a „Koponya” nevű helyre, amelyet héberül Golgotának neveznek.</verse>
				<verse number="18">Ott Jézust a keresztfára szögezték. Ugyanakkor két másik férfit is keresztre feszítettek: egyiket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán.</verse>
				<verse number="19">Pilátus készített feliratot is, amelyet rászögeztek Jézus keresztfájára. Ez állt rajta héber, latin és görög nyelven: „ názáreti jézus a zsidók királya”. Az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz, ezért a zsidók közül sokan elolvasták ezt a feliratot. A főpapok azt mondták Pilátusnak:</verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21">„Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem inkább azt: »Ez az ember azt mondta magáról, hogy ő a zsidók királya«!”</verse>
				<verse number="22">De Pilátus így válaszolt: „Amit írtam, megírtam!”</verse>
				<verse number="23">Amikor a katonák megfeszítették Jézust, minden ruhát levettek róla, s azokat négy részre osztották, hogy mindegyiküknek jusson belőle. A köntösét azonban nem akarták szétszakítani, mivel az varrás nélkül készült, vagyis az egészet egy darabban szőtték.</verse>
				<verse number="24">Azt mondták: „Ezt ne szakítsuk szét, inkább sorsoljuk ki, hogy kié legyen!” Így teljesedett be, amit az Írás mondott: „Ruháimon megosztoztak, és köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették.</verse>
				<verse number="25">Jézus anyja ott állt a keresztfa közelében. Vele volt a nővére, Mária, a Klópás felesége, és a magdalai Mária is.</verse>
				<verse number="26">Mikor Jézus látta, hogy anyja is ott áll, meg az a tanítvány is, akit Jézus szeretett, ezt mondta az anyjának: „Asszony, ő a fiad!”</verse>
				<verse number="27">A tanítványnak pedig ezt: „Nézd, ő az édesanyád!” Ezért az a tanítvány befogadta a saját otthonába Jézus anyját, aki attól kezdve ott lakott vele.</verse>
				<verse number="28">Később, amikor Jézus látta, hogy már mindent befejezett, ami rá volt bízva, megszólalt: „Szomjas vagyok.” Ezzel teljesítette be, amit az Írás mondott.</verse>
				<verse number="29">Volt ott egy ecetes korsó, abba valaki belemártott egy szivacsot, és azt egy izsóp szárára tűzve felnyújtotta Jézus szájához.</verse>
				<verse number="30">Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Beteljesedett!” Ezután lehajtotta a fejét, és meghalt.</verse>
				<verse number="31">A Páska-ünnepre való előkészület napja volt, és utána különleges szombati ünnepnap következett. Emiatt a vallási vezetők nem akarták, hogy a kivégzettek teste szombaton is a keresztfán maradjon. Megkérték hát Pilátust, parancsolja meg, hogy a katonák törjék el a három keresztre feszített férfi lábát, és vegyék le a holttesteket a keresztről.</verse>
				<verse number="32">A katonák eltörték az egyik elítélt lábát, akit Jézussal együtt feszítettek meg, azután a másikét is.</verse>
				<verse number="33">Amikor Jézushoz értek, látták, hogy már halott, ezért nem törték el a lábát,</verse>
				<verse number="34">hanem az egyik katona beledöfte a lándzsáját Jézus oldalába. A sebből azonnal vér és víz folyt ki.</verse>
				<verse number="35">(Az tanúsítja ezt, aki szemtanúja volt, és igazat mond. Azért mondja ezt, hogy ti is higgyetek. Ő tudja, hogy ez az igazság, mert látta.)</verse>
				<verse number="36">Mindez azért történt, hogy beteljesedjen, amit az Írás mond: „Egyetlen csontját se törjék el!”</verse>
				<verse number="37">Egy másik helyen pedig ezt mondja az Írás: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.”</verse>
				<verse number="38">Ezután arimátiai József kérte Pilátust, hogy levehesse a keresztről Jézus testét. József is Jézus tanítványa volt, de csak titokban, mert félt a vallási vezetőktől. Pilátus engedélyt adott rá, József pedig elment, és levette Jézus testét.</verse>
				<verse number="39">Eljött Nikodémus is, aki mirhából és aloéből készült illatszer-keveréket hozott, körülbelül harminckilónyit. Nikodémus volt az, aki korábban egyszer éjszaka beszélgetett Jézussal.</verse>
				<verse number="40">Miután levették Jézus holttestét, lenvászonba tekerték az illatszerekkel együtt, a júdeaiak temetési szokásai szerint.</verse>
				<verse number="41">Azon a helyen, ahol Jézust keresztre feszítették, volt egy kert, abban pedig egy új sziklasír, ahová addig még senkit sem temettek.</verse>
				<verse number="42">Mivel ez a sír közel volt, oda helyezték Jézus testét. Sietniük kellett, mert az előkészület napja a végéhez közeledett.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária kiment a sírhoz. Látta, hogy a zárókövet elgördítették a sír bejáratáról.</verse>
				<verse number="2">Ekkor Mária elszaladt Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és elújságolta nekik: „Elvitték a sírból az Urat, és nem tudjuk, hová tették!”</verse>
				<verse number="3">Ekkor Péter és a másik tanítvány azonnal elindultak a sírhoz.</verse>
				<verse number="4">Együtt szaladtak, de az a másik megelőzte Pétert, és elsőként ért oda.</verse>
				<verse number="5">Lehajolt, és látta, hogy ott vannak a vásznak, de nem ment be a sziklasírba.</verse>
				<verse number="6">Simon Péter ugyan lemaradt egy kissé, de hamarosan ő is odaért, és be is ment a sírba.</verse>
				<verse number="7">Ő is látta a vásznakat, és a kendőt is, amely Jézus arcán volt, de az távolabb feküdt, külön összehajtva.</verse>
				<verse number="8">Ekkor bement az a másik tanítvány is, aki elsőként ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt.</verse>
				<verse number="9">Ugyanis még nem értették, amit az Írás mondott, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból.</verse>
				<verse number="10">Ezután a tanítványok hazamentek,</verse>
				<verse number="11">Mária pedig ott maradt zokogva a sír előtt. Közben lehajolt, és benézett a sziklasírba.</verse>
				<verse number="12">Két fehér ruhás angyalt látott, akik ott ültek, ahol korábban Jézus teste feküdt: egyik a feje, a másik a lába helyén.</verse>
				<verse number="13">Az angyalok megszólították Máriát: „Miért sírsz, asszony?” Ő így válaszolt: „Mert elvitték Uramat, és nem tudom, hová tették.”</verse>
				<verse number="14">Majd hátranézett, és látta, hogy egy férfi áll a háta mögött. Jézus volt az, de Mária nem ismert rá.</verse>
				<verse number="15">Jézus megkérdezte: „Miért sírsz, asszony? Kit keresel?” Mária azt hitte, hogy a kertésszel beszél, ezért így felelt: „Uram, ha te vitted el a testet, kérlek, mondd meg, hová tetted, és én elviszem!”</verse>
				<verse number="16">Jézus ekkor a nevén szólította: „Mária!” „Rabbuni!” — kiáltott fel Mária, miután Jézus felé fordult. (Ez a héber szó azt jelenti: „Mester”.)</verse>
				<verse number="17">„Ne tartóztass! — mondta Jézus —, mert még nem mentem fel az Atyához. Inkább menj a testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy most felmegyek Atyámhoz, aki a ti Atyátok is; Istenemhez, aki a ti Istenetek is!”</verse>
				<verse number="18">Ezután Mária elment a tanítványokhoz, és ezt mondta nekik: „Láttam az Urat!” Elmondta nekik azt is, amit Jézus üzent.</verse>
				<verse number="19">Aznap este, a hét első napján, a tanítványok együtt voltak. De bezárták az ajtókat, mivel féltek a vallási vezetőktől. Jézus hirtelen megjelent közöttük, és köszönt: „Békesség!”</verse>
				<verse number="20">Miután ezt mondta, megmutatta nekik a két kezét és az oldalát. A tanítványok nagyon megörültek, hogy látják az Urat.</verse>
				<verse number="21">Ezután Jézus újra azt mondta nekik: „Békesség! Ahogyan engem elküldött az Atya, most én is úgy küldelek el titeket.”</verse>
				<verse number="22">Rájuk lehelt, és ezt mondta: „Fogadjátok be a Szent Szellemet!</verse>
				<verse number="23">Ha megbocsátjátok valakinek a bűneit, akkor azokra a bűnökre bocsánatot nyer. Ha pedig nem bocsátjátok meg, akkor azokra nem kap bocsánatot.”</verse>
				<verse number="24">Tamás, akit Ikernek is hívtak, a tizenkét tanítvány közé tartozott, de nem volt ott, amikor Jézus megjelent közöttük.</verse>
				<verse number="25">A többiek elmondták neki, hogy látták az Urat, de Tamás így válaszolt: „Csak akkor hiszem, ha a saját szememmel látom és megérintem Jézus kezén a szögek helyét, és ha a kezem az oldalára teszem!”</verse>
				<verse number="26">Nyolc nappal később a tanítványok újra összegyűltek, és akkor már Tamás is velük volt. Ekkor Jézus ismét megjelent közöttük, pedig az ajtók zárva voltak. „Békesség!” — köszönt nekik.</verse>
				<verse number="27">Azután Tamáshoz fordult: „Tedd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd az oldalamra! Ne kételkedj többé, hanem higgy!”</verse>
				<verse number="28">Tamás ezt mondta: „Uram, Istenem!”</verse>
				<verse number="29">Jézus ezt kérdezte tőle: „Azért hiszel, mert látsz engem? Boldogok és áldottak, akik bár nem látnak engem, mégis hisznek bennem!”</verse>
				<verse number="30">Jézus nagyon sok csodát tett a tanítványai szeme láttára. Ezek közül azonban sok nincs leírva ebben a könyvben.</verse>
				<verse number="31">Amelyek viszont le vannak írva, azokat éppen azért jegyezték fel a számotokra, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a benne való hit által életetek legyen a nevében.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Később Jézus újra megjelent a tanítványoknak a Galileai-tónál. Ez így történt:</verse>
				<verse number="2">együtt voltak Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívtak, Nátánaél a galileai Kánából, Zebedeus fiai és még két tanítvány.</verse>
				<verse number="3">Simon Péter azt mondta: „Kimegyek halászni.” Erre a többiek azt mondták: „Mi is veled megyünk.” El is indultak egy halászbárkával, és egész éjszaka halásztak, de nem fogtak semmit.</verse>
				<verse number="4">Már reggel volt, amikor Jézus megállt a parton, de a tanítványok nem ismertek rá.</verse>
				<verse number="5">Megkérdezte tőlük: „Barátaim! Fogtatok-e valamit?” „Semmit” — felelték a tanítványok.</verse>
				<verse number="6">Akkor Jézus ezt mondta: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok!” A tanítványok kivetették a hálót, de visszahúzni már nem tudták, olyan nagy volt a fogás.</verse>
				<verse number="7">Ekkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, azt mondta Péternek: „Az Úr van ott!” Amint Péter ezt meghallotta, felvette a felsőruháját — mert a munkához nekivetkőzött —, és beugrott a vízbe.</verse>
				<verse number="8">A többi tanítvány a partra evezett, és húzták a halakkal teli hálót. Nem voltak túl messze a parttól, csak mintegy száz méterre.</verse>
				<verse number="9">Amikor partot értek, ott egy tűzrakást láttak. A parázson halak sültek, és kenyér is volt ott.</verse>
				<verse number="10">Jézus megszólította őket: „Hozzatok néhány halat, amelyet most fogtatok!”</verse>
				<verse number="11">Ekkor Simon Péter visszament a bárkához, és a partra húzta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal. De a háló, bár ilyen sok hal volt benne, mégsem szakadt szét.</verse>
				<verse number="12">Azután Jézus hívta őket: „Gyertek, reggelizzetek meg!” A tanítványok nem merték megkérdezni tőle: „Ki vagy te?”, mert tudták, hogy ő az Úr.</verse>
				<verse number="13">Jézus ekkor fogta a kenyeret, és odaadta nekik, majd a halakat is.</verse>
				<verse number="14">Ez volt a harmadik alkalom, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halálból.</verse>
				<verse number="15">Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e, mint ők?” Péter így felelt: „Igen, Uram, tudod, hogy milyen kedves vagy nekem.” Jézus erre azt mondta neki: „Viselj gondot a bárányaimra!”</verse>
				<verse number="16">Azután újra megkérdezte tőle: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Péter ismét ezt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy milyen kedves vagy nekem.” Jézus azt mondta: „Viseld gondját a juhaimnak!”</verse>
				<verse number="17">Ezután harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, Jóna fia, a barátom vagy?” Péter erre elszomorodott, hogy Jézus harmadszorra is megkérdezte tőle: „A barátom vagy?” Így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz. Tudod, hogy milyen kedves vagy nekem.” Jézus azt mondta neki: „Viselj gondot a juhaimra!</verse>
				<verse number="18">Igazán mondom neked, amíg fiatal voltál, felkötötted az övedet, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kinyújtod a kezed, és akkor majd más köti fel az övedet, és oda visz, ahová nem akarsz menni.”</verse>
				<verse number="19">Ezzel adta tudtára, hogyan fog meghalni, és a halálával hogyan szerez dicsőséget Istennek. Ezután hozzátette: „Kövess egem!”</verse>
				<verse number="20">Ekkor Péter hátrafordult, és látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus szeret, utánuk jön. Ő volt az, aki a vacsora közben Jézushoz közel hajolt, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az, aki elárul téged?”</verse>
				<verse number="21">Mikor Péter látta ezt a tanítványt, megkérdezte Jézustól: „Uram, hát vele mi lesz?”</verse>
				<verse number="22">Jézus ezt felelte: „Ha azt akarom, hogy életben maradjon, amíg visszajövök, mi közöd hozzá? Te csak kövess engem!”</verse>
				<verse number="23">Így terjedt el a testvérek között az a hír, hogy ez a tanítvány nem fog meghalni. Pedig Jézus nem ezt mondta, hanem azt: „Ha azt akarom, hogy életben maradjon, amíg visszajövök, mi közöd hozzá?”</verse>
				<verse number="24">Ez a tanítvány az, aki mindezekről a dolgokról tanúskodik. Ő az, aki ezeket leírta, és tudjuk, hogy amit mond és ír, az igaz.</verse>
				<verse number="25">Jézus még sok más dolgot is tett. Ha ezeket mind részletesen leírnák, azt hiszem, az egész világ sem lenne elég, hogy befogadja azokat a könyveket.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="44">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Kedves Teofilus, első könyvemben mindarról írtam neked, amit Jézus tett és tanított</verse>
				<verse number="2">addig a napig, amikor felvitték a Mennybe. Mielőtt felvitték volna, Jézus még beszélt az apostolokkal, akiket kiválasztott: a Szent Szellem által útbaigazította őket, és parancsokat adott nekik.</verse>
				<verse number="3">Ez Jézus szenvedése és halála után történt. Ő azonban negyven napon keresztül többször is megjelent az apostoloknak, beszélt nekik Isten Királyságáról, és sokféle módon meggyőzően bizonyította, hogy él.</verse>
				<verse number="4">Az egyik ilyen alkalommal, amikor együtt ettek, ezt parancsolta nekik: „Az Atya megígért nektek valamit, ahogyan már beszéltem erről. Ne menjetek el Jeruzsálemből, amíg ő be nem teljesíti az ígéretét!</verse>
				<verse number="5">Mert János vízbe merített be, titeket azonban néhány nap múlva Szent Szellembe fognak bemeríteni.”</verse>
				<verse number="6">Amikor az apostolok együtt voltak, megkérdezték Jézust: „Uram, nem mostanában fogod helyreállítani Izráel népe számára a királyságot?”</verse>
				<verse number="7">Ő így válaszolt: „Azokat az időpontokat és időszakokat, amelyeknek kijelölését az Atya saját magának tartotta fenn, nektek nem szükséges ismernetek.</verse>
				<verse number="8">Ellenben, amikor a Szent Szellem leszáll rátok, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt szerte a világon mindenhol.”</verse>
				<verse number="9">Miután Jézus ezt mondta, a szemük láttára felemelkedett, majd egy felhő beburkolta és eltakarta a tanítványok tekintete elől.</verse>
				<verse number="10">Az apostolok még mindig merően néztek a távolodó Jézus után, amikor hirtelen megállt mellettük két fehér ruhás férfi,</verse>
				<verse number="11">és megszólította őket: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé meredve? Ez a Jézus, akit felvittek tőletek a Mennybe, ugyanúgy jön majd vissza, ahogyan felmenni láttátok.”</verse>
				<verse number="12">Ezután az apostolok az Olajfák hegyéről visszamentek Jeruzsálembe, amely körülbelül egy kilométerre volt onnan,</verse>
				<verse number="13">majd felmentek abba az emeleti szobába, ahol a szállásuk volt: Péter, János, Jakab, András, Fülöp, Tamás, Bertalan, Máté, azután Jakab, az Alfeus fia, azután a zélóta Simon és Júdás, a Jakab fia.</verse>
				<verse number="14">Mindannyian együtt voltak, állandóan és egy szívvel-lélekkel imádkoztak. Asszonyok is voltak velük — többek között Jézus anyja, Mária — meg Jézus testvérei is.</verse>
				<verse number="15">Ezekben a napokban történt, hogy amikor körülbelül százhúszan gyűltek össze, Péter felállt a testvérek között, és azt mondta:</verse>
				<verse number="16">„Testvéreim, be kellett teljesednie az Írásnak, amit a Szent Szellem Dávid által már régen megmondott Júdásról. Bár ő korábban közénk tartozott, és velünk együtt szolgált, mégis ő vezette azokat, akik Jézust letartóztatták.</verse>
				<verse number="17"></verse>
				<verse number="18">(Júdás a gonoszságáért pénzt kapott, s ezen egy telket vettek. Amikor a holtteste lezuhant, a belső részei kiomlottak.</verse>
				<verse number="19">Mindenki megtudta ezt Jeruzsálemben, és ezért adták annak a teleknek ezt a nevet: »akeldama«. Ez az ő nyelvükön azt jelenti: vérmező.)</verse>
				<verse number="20">A Zsoltárok Könyvében így van ez megírva: »Legyen az ő lakóhelye elhagyatott, senki ne lakjon ott!« És az is meg van írva: »Valaki más foglalja el a helyét a vezetők között!«</verse>
				<verse number="21">Ezért választanunk kell valakit, aki velünk együtt tanúskodik Jézus feltámadásáról. Olyan valakit, aki közénk tartozott egész idő alatt, amíg az Úr Jézus velünk volt — attól fogva, hogy Bemerítő János bemerítette őt, egészen addig, amíg tőlünk a Mennybe felvitték.”</verse>
				<verse number="22"></verse>
				<verse number="23">Két férfit javasoltak: Józsefet (akit Barsabbásnak és Jusztusznak, vagyis igazságosnak is hívtak), és Mátyást.</verse>
				<verse number="24">Azután így imádkoztak: „Urunk! Te mindenki szívét ismered. Mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad ki arra, hogy apostol legyen, és átvegye azt a szolgálatot, amelyet Júdás elhagyott, hogy oda jusson, ahová való!”</verse>
				<verse number="25"></verse>
				<verse number="26">Azután sorsot húztak, és a választás Mátyásra esett, aki ettől fogva az apostolok közé tartozott.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Mindannyian együtt voltak akkor is, amikor elérkezett a Pünkösd ünnepe.</verse>
				<verse number="2">Hirtelen zúgás hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek.</verse>
				<verse number="3">Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire.</verse>
				<verse number="4">Ekkor betöltötte őket a Szent Szellem. Mind más-más nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Szent Szellem adta kinek-kinek, hogy mit mondjon.</verse>
				<verse number="5">Az ünnepre sok istenfélő zsidó gyűlt össze Jeruzsálemben a világ minden tájáról.</verse>
				<verse number="6">Amikor meghallották ezt a zúgást, mindenfelől odagyűltek az emberek, és nagyon meglepődtek, mert mindenki a saját anyanyelvén hallotta őket beszélni.</verse>
				<verse number="7">A csodálkozástól magukon kívül voltak, és azt mondták: „Hát nem mind Galileából valók ezek, akik itt beszélnek?</verse>
				<verse number="8">Hogyan lehet, hogy mind a saját nyelvünkön halljuk őket?</verse>
				<verse number="9">Hiszen vannak itt közöttünk pártusok, médek és elámiták. Jöttek Mezopotámiából, Júdeából, Kappadóciából, Pontuszból és Kis-Ázsiából,</verse>
				<verse number="10">Frígiából, Pamfíliából, Egyiptomból, Líbia Ciréné melletti vidékéről és Rómából is.</verse>
				<verse number="11">Vannak közöttünk, akik zsidónak születtek, és vannak, akik felvették ezt a vallást. Kréta szigetéről is jöttek, és vannak itt arabok is. Mégis mindannyian a saját nyelvünkön halljuk, amit ők Isten csodálatos dolgairól mondanak.”</verse>
				<verse number="12">Mind nagyon csodálkoztak, és zavartan kérdezték egymástól: „Mit jelentsen ez?”</verse>
				<verse number="13">Mások azonban gúnyolódtak: „Biztosan túl sok édes bort ittak.”</verse>
				<verse number="14">Ekkor Péter a többi tizenegy apostollal együtt felállt, és hangosan így szólt az összegyűltekhez: „Zsidó testvéreim, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok! Kérlek, figyeljetek rám, hadd mondjam el nektek, mit jelent ez!</verse>
				<verse number="15">Nem részegek ezek, mint ahogy ti gondoljátok — hiszen még csak reggel kilenc óra van! —,</verse>
				<verse number="16">hanem az történik most, amit Jóel próféta előre megmondott:</verse>
				<verse number="17">»Azt mondja Isten: az utolsó napokban majd kiárasztom Szellemem minden emberre, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, a fiatalok látomásokat látnak, az öregek pedig álmokat álmodnak.</verse>
				<verse number="18">Azokban a napokban szolgáimra is kiárasztom Szellememet, férfiakra is, meg nőkre is, és ők is prófétálni fognak.</verse>
				<verse number="19">Fönt az égben csodákat mutatok, lent a Földön meg jeleket: vért, tüzet és füstfelhőket.</verse>
				<verse number="20">A Nap elsötétedik, a Hold pedig vérvörös lesz. Azután jön el az Örökkévaló hatalmas és dicsőséges napja.</verse>
				<verse number="21">De mindenki üdvözül, aki az Örökkévalót hívja segítségül.«</verse>
				<verse number="22">Izráeli férfiak, hallgassatok rám! A Názáret városából való Jézus olyan férfi volt, akit Isten maga igazolt és ajánlott nektek azok által a csodák, erők és jelek által, amelyeket ő vitt véghez közöttetek Jézuson keresztül. Mindannyian láttátok ezeket a csodálatos dolgokat, és magatok is jól tudjátok, hogy mindez igaz.</verse>
				<verse number="23">Jézust a kezetekbe adták, ti pedig gonoszok segítségével keresztre feszítve megöltétek. Isten azonban előre tudta, hogy ez így lesz, mert minden az ő terve szerint történt.</verse>
				<verse number="24">Jézus elszenvedte a halál fájdalmát, de Isten feltámasztotta őt, mert lehetetlen volt, hogy a Halál fogva tartsa.</verse>
				<verse number="25">Hiszen Dávid is ezt mondja róla: »Mindig az Örökkévalót látom magam előtt: itt van a jobb oldalamon, hogy biztonságban legyek.</verse>
				<verse number="26">Ezért örül a szívem, és nyelvem boldogan szól. Még testem is abban a reménységben él,</verse>
				<verse number="27">hogy nem hagysz a Halál birodalmában, nem engeded, hogy Szented teste a sírban pusztuljon el.</verse>
				<verse number="28">Megmutattad nekem az életre vezető ösvényeket, közel jössz hozzám, és betöltesz örömmel.«</verse>
				<verse number="29">Testvéreim, nyíltan megmondhatom nektek, hogy Dávid, aki őseink közé tartozott, meghalt, eltemették, és a sírja itt van Jeruzsálemben mind a mai napig.</verse>
				<verse number="30">Ő azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten megígérte neki, sőt meg is esküdött rá, hogy egyik leszármazottját teszi királlyá Dávid trónján.</verse>
				<verse number="31">Mivel Dávid ezt előre látta, ezért a Messiás feltámadásáról beszélt, amikor azt mondta: »Nem maradt a Halál birodalmában, és teste nem pusztult el a sírban.«</verse>
				<verse number="32">Így tehát nem Dávid, hanem Jézus az, akit Isten feltámasztott a halálból! Erről mi mindnyájan tanúskodunk.</verse>
				<verse number="33">Azután Jézust a legmagasabb helyre emelte fel Isten: jobb keze felől maga mellé ültette. Ekkor Jézus megkapta az Atyától a megígért Szent Szellemet, akit most kiárasztott. Ez történik most a ti szemetek láttára, és ezt halljátok.</verse>
				<verse number="34">Hiszen nem Dávid ment fel a Mennybe, amint ő maga mondta: »Így szólt az Örökkévaló az én Uramhoz: Ülj mellém, a jobb oldalamra,</verse>
				<verse number="35">amíg ellenségeidet hatalmad alá kényszerítem!«</verse>
				<verse number="36">Ezért tudja meg Izráel egész népe, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti a keresztfán megöltetek. Ehhez semmi kétség nem fér!”</verse>
				<verse number="37">Ezek a szavak úgy szíven találták őket, hogy azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Akkor most mit tegyünk, testvérek?”</verse>
				<verse number="38">Péter erre így válaszolt: „Térjetek vissza Istenhez, és merítkezzetek be mindannyian Jézus, a Messiás nevébe. Isten meg fogja bocsátani bűneiteket, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát.</verse>
				<verse number="39">Mert az ígéret nektek szól és gyermekeiteknek, meg azoknak is, akik távol vannak — mindenkinek, akit Istenünk, az Örökkévaló magához hív.”</verse>
				<verse number="40">Péter még sok egyebet is mondott nekik, hogy figyelmeztesse és biztassa őket: „Meneküljetek ki ebből a gonosz nemzedékből!”</verse>
				<verse number="41">Akik elfogadták Péter beszédét, még azon a napon bemerítkeztek. Így körülbelül háromezren csatlakoztak hozzájuk.</verse>
				<verse number="42">Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tanításával, részt vettek a közösségben és a kenyér megtörésében, és együtt imádkoztak.</verse>
				<verse number="43">Az apostolok által sok jel és csoda történt, ezért mindenkiben Isten iránti félelem és tisztelet támadt.</verse>
				<verse number="44">A hívők egy akaraton voltak, és amijük csak volt, mindent közösnek tekintettek.</verse>
				<verse number="45">Akiknek valami vagyonuk volt, eladták, és az árát szétosztották a testvérek között. Mindenkinek annyit adtak, amennyire szüksége volt.</verse>
				<verse number="46">Napról napra rendszeresen összegyűltek a Templomban. Otthonaikban megtörték a kenyeret, őszinte szívvel és boldog örömmel együtt ettek, és</verse>
				<verse number="47">dicsérték Istent. Még azok is kedvelték őket, akik nem tartoztak közéjük. Az Úr pedig napról napra gyarapította a csoportot olyanokkal, akik üdvösségre jutottak, és csatlakoztak hozzájuk.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Történt egyszer, hogy Péter és János délután három órakor imádkozni ment a Templomba.</verse>
				<verse number="2">Éppen akkor hozták oda azt a koldust, akit minden nap a Díszes-kapu mellé szoktak letenni, hogy kéregessen azoktól, akik a Templomba mentek. Ez az ember születése óta béna volt, nem tudott járni.</verse>
				<verse number="3">Amikor meglátta a kapuhoz közeledő Pétert és Jánost, tőlük is pénzt kért.</verse>
				<verse number="4">Péter Jánossal együtt a szemébe nézett, és azt mondta neki: „Nézz csak ránk!”</verse>
				<verse number="5">A koldus felnézett, és azt várta, hogy majd adnak neki valamit.</verse>
				<verse number="6">Péter azonban ezt mondta: „Arany-, vagy ezüstpénzem nincs, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus, a Messiás nevében mondom: kelj fel és járj!”</verse>
				<verse number="7">Ezzel megfogta a koldus jobb kezét, és segített neki felállni. A béna férfi bokája és egész lába azonnal meggyógyult.</verse>
				<verse number="8">Talpra ugrott, és életében először járni kezdett. Azután fel-alá járkált, örömében ugrándozott, Istent dicsérte, majd Péterékkel együtt bement a Templomba.</verse>
				<verse number="9">Ott mindenki észrevette, hogy tud járni, és Istent dicséri.</verse>
				<verse number="10">Ráismertek, hogy ő az, aki a Díszes-kapu mellett ülve koldulni szokott. Mindenkit ámulattal és Isten iránti csodálattal töltött el, ami vele történt.</verse>
				<verse number="11">A meggyógyult koldus együtt ment be Péterrel és Jánossal a Templom területének abba a részébe, amelyet Salamon oszlopcsarnokának neveznek. A csodálkozó sokaság odafutott hozzájuk.</verse>
				<verse number="12">Amikor Péter ezt látta, megszólította őket: „Izráeli férfiak! Csodálkoztok azon, ami ezzel a férfival történt? Azt gondoljátok, hogy mi gyógyítottuk meg őt a saját hatalmunkkal, vagy vallásosságunkkal, hogy járni tudjon?</verse>
				<verse number="13">Nem! Ezt Isten tette, az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, ősapáinknak Istene. Ő dicsőítette meg szolgáját, Jézust ezzel a gyógyulással, akinek ti a halálát akartátok, pedig Pilátus már szabadon akarta engedni őt.</verse>
				<verse number="14">Elutasítottátok és megtagadtátok a Szentet és Igazat, és azt kértétek Pilátustól, hogy inkább a gyilkost engedje szabadon.</verse>
				<verse number="15">Megöltétek az örök élet forrását! Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból, s ennek mi a tanúi vagyunk, hiszen a saját szemünkkel láttuk őt.</verse>
				<verse number="16">Ez a Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi gyógyuláshoz ennek az embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a Jézusban való hit állította helyre teljesen ennek a bénán született embernek az egészségét, mégpedig a szemetek láttára.</verse>
				<verse number="17">Testvéreim! Jól tudom, hogy sem ti, sem a vezetőitek nem fogtátok fel, hogy mit tettetek.</verse>
				<verse number="18">Isten azonban így valósította meg, amit az összes próféta által előre megmondott: hogy az ő Messiásának ezt kell elszenvednie.</verse>
				<verse number="19">Most azonban változtassátok meg gondolkozásotokat és forduljatok vissza Istenhez, hogy eltörölje a bűneiteket,</verse>
				<verse number="20">eljöjjön a szellemi felüdülés ideje számotokra, és elküldje hozzátok a Messiást, akit előre kiválasztott a számotokra, Jézust.</verse>
				<verse number="21">Mert Jézusnak addig kell a Mennyben maradnia, amíg Isten mindent helyre nem állít. Erről ő már régóta szólt szent prófétáin keresztül.</verse>
				<verse number="22">Ahogyan Mózes is megmondta: »Istenetek, az Örökkévaló, egy hozzám hasonló prófétát ad majd nektek a saját népetekből. Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek minden szavának!</verse>
				<verse number="23">Akik pedig nem hallgatnak arra a prófétára, és nem engedelmeskednek neki, azok mindenestül ki fognak pusztulni Isten népe közül.«</verse>
				<verse number="24">Sámueltől kezdve az összes próféta mind előre megmondta mindazt, ami ezekben a napokban történt.</verse>
				<verse number="25">Ti ezeknek a prófétáknak az utódai vagytok. Tiétek az a szövetség is, amit Isten ősapáitokkal kötött, amikor azt mondta Ábrahámnak: »A te leszármazottad által fogom megáldani a Föld összes népét.«</verse>
				<verse number="26">Amikor Isten elküldte a szolgáját, Jézust, akkor először hozzátok küldte, hogy általa mindegyikőtöket elfordítson gonoszságaitoktól, és így áldjon meg benneteket.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Péter és János még beszéltek, amikor odaértek hozzájuk a papok, a templomőrség kapitánya, meg néhány szadduceus.</verse>
				<verse number="2">Nagyon haragudtak rájuk, mert Jézus feltámadását hirdették a népnek, s ezzel együtt azt is, hogy a halottak fel fognak támadni a halálból Jézus által.</verse>
				<verse number="3">Ezért Pétert és Jánost letartóztatták, és mivel már este volt, másnapig börtönbe zárták őket.</verse>
				<verse number="4">Azok közül, akik hallgatták az apostolokat, sokan hittek, úgyhogy a Jézusban hívő férfiak száma körülbelül ötezerre nőtt.</verse>
				<verse number="5">A következő napon azután összegyűltek Jeruzsálemben a nép vezetői, és a Törvény tanítói.</verse>
				<verse number="6">Ott volt Annás, a főpap, meg Kajafás, János, Sándor, és a főpapi családok minden férfi tagja.</verse>
				<verse number="7">Előhozatták az apostolokat, és azt kérdezték tőlük: „Miféle erővel, kinek a felhatalmazásával tettétek ezt?”</verse>
				<verse number="8">Akkor Pétert a Szent Szellem betöltötte, és így válaszolt: „Népünk vezetői!</verse>
				<verse number="9">Arról a jó cselekedetről kérdeztek bennünket, amit ezzel a béna emberrel tettünk? Azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg?</verse>
				<verse number="10">Akkor hát tudjátok meg mind, és tudja meg Izráel egész népe, hogy ez a gyógyulás a názáreti Jézus, a Messiás nevében és hatalma által történt. Ő az, akit ti keresztre szegezve megöltetek, de akit Isten feltámasztott a halálból. A feltámadott Jézus hatalma gyógyította meg ezt az embert, ezért áll itt előttetek teljesen egészségesen.</verse>
				<verse number="11">Mert Jézus »az a kő, akit ti, építők félredobtatok, de mégis a ház sarokköve lett.«</verse>
				<verse number="12">Mert nincs senki másban üdvösség, egyedül csak Jézusban! Az ő neve az egyetlen a világon, amely által az emberek üdvösségre juthatnak!”</verse>
				<verse number="13">A vallási vezetők látták, hogy Péter és János milyen bátrak, s mikor megtudták, hogy tanulatlan és egyszerű emberek, nagyon elcsodálkoztak. Azt is tudták róluk, hogy Jézus követői voltak,</verse>
				<verse number="14">de mivel a meggyógyított férfi ott állt mellettük, nem tudtak semmit sem válaszolni.</verse>
				<verse number="15">Ekkor kiküldték őket a teremből, és így tanakodtak:</verse>
				<verse number="16">„Mit tegyünk ezekkel? Mert kétségtelenül csodát tettek, ezt mindenki tudja Jeruzsálemben, ezt mi sem tagadhatjuk le.</verse>
				<verse number="17">Valahogy mégis meg kell akadályoznunk, hogy ez tovább terjedjen a nép között. Tehát fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se beszéljenek annak az embernek a nevében!”</verse>
				<verse number="18">Majd behívták Pétert és Jánost, és megparancsolták nekik, hogy többé senkinek ne beszéljenek Jézusról, és ne tanítsanak az ő nevében.</verse>
				<verse number="19">Az apostolok erre így válaszoltak: „Gondoljátok meg, jónak látja-e Isten, ha inkább nektek engedelmeskedünk, mint neki!</verse>
				<verse number="20">Ami azonban minket illet, mi nem hallgathatunk, hanem beszélnünk kell arról, amit láttunk és hallottunk.”</verse>
				<verse number="21">Ekkor a vezetők még egyszer megfenyegették, majd szabadon engedték őket. Nem tudták sehogyan sem megbüntetni őket, mert az egész nép dicsérte Istent a történtek miatt,</verse>
				<verse number="22">hiszen a koldus, akivel a csoda történt, már negyven éves is elmúlt!</verse>
				<verse number="23">Akkor szabadon engedték Pétert és Jánost, akik visszamentek a tanítványok csoportjához, és elbeszélték mindazt, amit a főpapok és a nép vezetői mondtak.</verse>
				<verse number="24">A tanítványok, miután meghallgatták őket, egy szívvel-lélekkel kiáltottak Istenhez, és így imádkoztak: „Urunk, te teremtetted a Mennyet, a Földet, a tengert, és mindent, ami bennük van.</verse>
				<verse number="25">Te mondtad a Szent Szellem által szolgádon, ősapánkon, Dávidon keresztül: »Miért kiabálnak dühösen a nemzetek? Miért készítenek Isten ellen terveket? Hiszen nem lesz azokból semmi!</verse>
				<verse number="26">A föld királyai harcra készültek, a fejedelmek összefogtak az Örökkévaló és Messiása ellen.«</verse>
				<verse number="27">Mert Jeruzsálemben valóban ez történt: Heródes, Poncius Pilátus, Izráel népe és a többi nemzetek mind összefogtak szent szolgád, Jézus ellen, akit te tettél Messiássá.</verse>
				<verse number="28">Így együttesen meg is tették mindazt, amit te, Urunk, hatalmaddal és akaratoddal előre elhatároztál.</verse>
				<verse number="29">Most azért, Urunk, halld meg, amivel fenyegettek bennünket! Tegyél bennünket, szolgáidat képessé, hogy teljes bátorsággal hirdessük üzeneted!</verse>
				<verse number="30">Te pedig nyújtsd ki kezedet, gyógyítsd meg a betegeket, tegyél csodákat, és adj jeleket szent szolgádnak, Jézusnak neve által!”</verse>
				<verse number="31">Amikor befejezték az imádkozást, megremegett a föld, ahol összegyűltek, és betöltötte őket a Szent Szellem. Ezután továbbra is bátran hirdették mindenkinek Isten üzenetét.</verse>
				<verse number="32">A hívők egész közösségének szíve-lelke egy volt. Egyikük sem tartotta saját tulajdonának a maga vagyonát, hanem mindenüket közösnek tekintették.</verse>
				<verse number="33">Az apostolok nagy erővel tanúskodtak az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt rajtuk.</verse>
				<verse number="34">Mindenki megkapott mindent, amire szüksége volt. Akiknek földjei vagy házai voltak, eladták azokat.</verse>
				<verse number="35">A pénzt, amit érte kaptak, az apostolokhoz vitték, ők pedig szétosztották a közösség tagjai között. Mindenkinek annyit adtak belőle, amennyire szüksége volt.</verse>
				<verse number="36">Ezt tette József is, aki Lévi törzséből és Ciprus szigetéről származott, és akit az apostolok elneveztek Barnabásnak. Ez a név azt jelenti, hogy „Bátorító”.</verse>
				<verse number="37">Ő is eladta a földjét, és a pénzt átadta az apostoloknak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Volt egy Anániás nevű férfi, aki feleségével, Szafirával együtt eladta egyik földbirtokát.</verse>
				<verse number="2">Az érte kapott pénz egy részét megtartotta magának, és ezt a felesége is tudta. A másik részt pedig elvitte, és átadta az apostoloknak.</verse>
				<verse number="3">Péter azonban ezt mondta neki: „Anániás, hogyan foglalhatta el a Sátán ennyire a szívedet? Megpróbáltad becsapni a Szent Szellemet, és félretettél magadnak az eladott föld árából!</verse>
				<verse number="4">Hát nem a tiéd volt, mielőtt eladtad? Vagy talán nem a tiéd volt a pénz, amit érte kaptál? Hogyan jutott ilyesmi az eszedbe? Hiszen ezzel Istennek hazudtál, nem embereknek!”</verse>
				<verse number="5">Amikor ezt Anániás meghallotta, azonnal összeesett és meghalt. Akik csak hallották ezt az esetet, nagyon megrettentek.</verse>
				<verse number="6">Majd a fiatalok betakarták a holttestet, kivitték és eltemették.</verse>
				<verse number="7">Körülbelül három óra múlva odament Anániás felesége is, aki még nem tudta, mi történt.</verse>
				<verse number="8">Péter megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, ennyi pénzért adtátok el azt a földet?” „Igen, ennyiért” — válaszolta az asszony.</verse>
				<verse number="9">Péter ezt mondta neki: „Miért egyeztetek meg a férjeddel abban, hogy próbára teszitek az Úr Szellemét? Nézz oda! Ott jönnek, akik épp az előbb temették el a férjedet, és téged is kivisznek innen!”</verse>
				<verse number="10">Ebben a pillanatban az asszony is holtan esett össze Péter lába előtt. Amikor a fiatalok bejöttek és látták, hogy Szafira meghalt, őt is kivitték, és a férje mellé temették.</verse>
				<verse number="11">Ezért az egész gyülekezet nagyon megrettent, és mindazok is, akik hallottak az esetről.</verse>
				<verse number="12">Az apostolok sok jelet és csodát tettek a nép között. Mindannyian egy szívvel-lélekkel együtt voltak a Templom területén, a Salamon oszlopcsarnokában.</verse>
				<verse number="13">Akik nem hittek Jézusban, azok nem mertek hozzájuk csatlakozni, de az egész nép nagyra becsülte és dicsérte a hívőket.</verse>
				<verse number="14">Egyre többen hittek az Úrban, és csatlakoztak hozzájuk, férfiak és nők egyaránt.</verse>
				<verse number="15">Az utcára vitték a betegeket, hordágyakra és matracokra fektették őket, hogy amikor Péter arra megy, legalább az árnyéka essen rájuk.</verse>
				<verse number="16">A Jeruzsálem környéki városokból és falvakból is sokan összegyűltek, elhozták a betegeket és a gonosz szellemek miatt szenvedőket, és mindezek meggyógyultak.</verse>
				<verse number="17">A főpap azonban megtelt irígységgel, és vele együtt a szadduceusok csoportja is, akik támogatták őt.</verse>
				<verse number="18">Ezért letartóztatták az apostolokat, és a városi börtönbe zárták őket.</verse>
				<verse number="19">De az Úr egyik angyala megjelent éjjel, kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette onnan az apostolokat, és azt mondta nekik:</verse>
				<verse number="20">„Menjetek a Templom udvarába, és továbbra is hirdessétek a népnek az örök életet!”</verse>
				<verse number="21">Az apostolok engedelmeskedtek, és már hajnalban a Templom udvarába mentek, ahol tanítani kezdték az összegyűlteket. Amikor a főpap megérkezett a kíséretével együtt, összehívta a Főtanácsot, vagyis Izráel vezetőinek testületét, majd őröket küldött a börtönbe, hogy hozzák eléjük az apostolokat.</verse>
				<verse number="22">Az őrök oda is mentek, de nem találtak ott senkit. Visszamentek a Főtanácshoz és jelentették:</verse>
				<verse number="23">„A börtönt jól bezárva találtuk, és az őrök is az ajtók előtt álltak. Mikor azonban bementünk, senkit sem találtunk odabent.”</verse>
				<verse number="24">A templomőrség kapitánya és a főpapok zavarba jöttek, és azon gondolkodtak, hogy vajon mi történhetett.</verse>
				<verse number="25">Ekkor valaki ezt a hírt hozta: „Azok a férfiak, akiket börtönbe zártatok, a Templom udvarában tanítják a népet!”</verse>
				<verse number="26">Ekkor a kapitány az őrökkel együtt odament, és elhozták az apostolokat, de erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezik a katonákat.</verse>
				<verse number="27">Miután a Főtanács elé állították az apostolokat, a főpap ezt mondta nekik:</verse>
				<verse number="28">„Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy erről az emberről tanítsatok. Ennek ellenére egész Jeruzsálemet betöltöttétek a tanításotokkal, és minket akartok felelőssé tenni annak az embernek a haláláért!”</verse>
				<verse number="29">Erre Péter a többi apostollal együtt így válaszolt: „Inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint az embereknek!</verse>
				<verse number="30">Ősapáink Istene feltámasztotta a halálból Jézust, akit ti keresztre feszítve megöltetek.</verse>
				<verse number="31">Felemelte, a jobb oldalára ültette, uralkodóvá és megváltóvá tette őt, hogy általa visszatérítse magához Izráelt, és a bűneiket megbocsássa.</verse>
				<verse number="32">Mi tanúi vagyunk ennek, és erről tanúskodik a Szent Szellem is, akit Isten mindazoknak ad, akik engedelmeskednek neki.”</verse>
				<verse number="33">Ennak hallatára a Főtanács tagjai dühükben a fogukat csikorgatták, és meg akarták ölni az apostolokat.</verse>
				<verse number="34">Ekkor azonban felállt a Főtanács egyik tagja, akit mindenki tisztelt. Gamáliélnek hívták, a Törvény tanítója és farizeus volt. Megparancsolta, hogy egy időre vigyék ki az apostolokat.</verse>
				<verse number="35">Majd ezt mondta a többieknek: „Izráeli férfiak, vigyázzatok, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel!</verse>
				<verse number="36">Emlékezzetek Teudásra, aki nemrégiben tűnt fel! Nagynak tartotta magát, követték is vagy négyszázan. Mikor azonban őt megölték, a követői szétszóródtak, és az egész ügynek vége lett.</verse>
				<verse number="37">Utána a népszámlálás idején felkelt a galileai Júdás. Néhányan követték, de őt is megölték, és követői szétszóródtak.</verse>
				<verse number="38">Ezért azt tanácsolom, hogy ne avatkozzatok bele ebbe a dologba, hanem hagyjátok békén őket! Ha a szándékuk és a mozgalmuk csak emberi eredetű, akkor úgyis kudarcot vallanak.</verse>
				<verse number="39">Ha viszont ez az egész Istentől van, akkor nem tudjátok megállítani őket. Sőt, még az is kiderülhet, hogy Isten ellen harcoltok.” Gamáliél tanácsát mindenki elfogadta.</verse>
				<verse number="40">Azután behívatták az apostolokat, és megkorbácsoltatták őket. Majd ismét megparancsolták nekik, hogy többé ne beszéljenek Jézus nevében, s végül elengedték őket.</verse>
				<verse number="41">Az apostolok nagy örömmel mentek ki a Főtanács elől, mert nem szégyennek, hanem dicsőségnek tartották, hogy Jézusért szenvedtek.</verse>
				<verse number="42">Azonban a tiltás ellenére sem hagyták abba a nép tanítását. Minden nap hirdették a Templomban és a családi otthonokban az örömüzenetet, hogy Jézus a Messiás.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Azokban a napokban, amikor a tanítványok száma nagyon megnövekedett, feszültség támadt a gyülekezeten belül a görög kultúrát követő és a héber hagyományokhoz ragaszkodó zsidók között. Az előbbiek panaszkodtak, hogy a közülük való özvegyasszonyokat mellőzik, és nem osztják be ugyanúgy a mindennapi szolgálatokra, mint a hébereket.</verse>
				<verse number="2">Ekkor a tizenkét apostol összehívta az egész gyülekezetet, és azt mondta: „Nem lenne helyes, ha elhanyagolnánk Isten üzenetét az asztaloknál való felszolgálás kedvéért.</verse>
				<verse number="3">Ezért válasszatok ki magatok közül hét férfit, akikről a többieknek jó véleménye van, és akik be vannak töltve Szent Szellemmel és bölcsességgel. Rájuk fogjuk bízni a felszolgálás munkáját.</verse>
				<verse number="4">Mi pedig továbbra is minden időnket arra fordítjuk, hogy imádkozzunk, és hogy Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük.”</verse>
				<verse number="5">Ez a javaslat mindenkinek tetszett. Ekkor kiválasztották Istvánt, aki telve volt hittel és Szent Szellemmel, és Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és az antókhiai Nikoláoszt, aki felvette a zsidó vallást, és</verse>
				<verse number="6">az apostolok elé állították őket. Az apostolok pedig rájuk tették a kezüket, és imádkoztak értük.</verse>
				<verse number="7">Isten üzenete egyre több embert ért el. Jeruzsálemben megsokszorozódott Jézus tanítványainak száma. Még a papok közül is sokan hittek Jézusban, és engedelmeskedtek neki.</verse>
				<verse number="8">István telve volt Isten kegyelmével és erejével, ezért nagy csodákat és jeleket tett a nép között.</verse>
				<verse number="9">Azonban egyes cirénei, alexandriai, ciliciai és kis-ázsiai zsidók, akik az úgynevezett szabadosok zsinagógájához tartoztak, vitatkozni kezdtek Istvánnal.</verse>
				<verse number="10">De a Szent Szellem olyan bölcsességet adott Istvánnak, hogy annak a vitatkozók nem tudtak ellenállni.</verse>
				<verse number="11">Ekkor titokban rávettek néhány embert, hogy tanúskodjanak István ellen, és ezt mondják róla: „Hallottuk, amikor István gyalázta Mózest és Istent!”</verse>
				<verse number="12">Ezzel István ellen uszították a tömeget, a nép vezetőit és a Törvény tanítóit, akik odarohantak Istvánhoz, letartóztatták, és a Főtanács elé állították.</verse>
				<verse number="13">Hamis tanúkat is hoztak, akik megerősítették a vádat: „Ez az ember mindig a Templom és a Törvény ellen beszél.</verse>
				<verse number="14">Hallottuk, amikor azt mondta, hogy a názáreti Jézus le fogja rombolni a Templomot, és megváltoztatja azokat a hagyományokat, amelyeket Mózes parancsolt nekünk.”</verse>
				<verse number="15">Amikor a Főtanácsban ülők Istvánra néztek, olyannak látták az arcát, mint amilyen egy angyalé.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">A főpap ekkor megkérdezte Istvántól: „Igaz ez?”</verse>
				<verse number="2">Ő pedig így válaszolt: „Testvérek és atyák, hallgassatok rám! A dicsőséges Isten megjelent ősapánknak, Ábrahámnak, amikor ő Mezopotámiában lakott, s még nem költözött Háránba.</verse>
				<verse number="3">Isten így szólt hozzá: »Hagyd el országodat és rokonaidat, és menj abba az országba, amelyet majd én mutatok neked!«</verse>
				<verse number="4">Ekkor Ábrahám kiment a káldeusok országából, és Hárán városába költözött. Ott az apja meghalt. Azután Isten elvezette Ábrahámot ebbe az országba, ahol ti most éltek.</verse>
				<verse number="5">Akkor nem adott neki saját birtokot ebből a földből, még egy talpalatnyit sem. Azonban megígérte, hogy majd neki és leszármazottjainak fogja adni, pedig akkor Ábrahámnak még nem volt gyermeke.</verse>
				<verse number="6">Ezt mondta neki Isten: »Utódaid idegenek és menekültek lesznek egy másik országban. Ott rabszolgasorba kényszerítik, és nyomorgatják majd őket négyszáz évig.</verse>
				<verse number="7">Én azonban megbüntetem azt a népet, amely rabszolgákká teszi őket, s azután majd kijönnek abból az országból, és ezen a helyen fognak imádni engem.«</verse>
				<verse number="8">Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, és ennek a jele volt a körülmetélés. Ezután született Ábrahám fia, Izsák, akit apja körülmetélt születése után nyolc nappal. Izsák is így tett a fiával, Jákóbbal. Azután Jákób is körülmetélte tizenkét fiát, akik a mi ősapáink.</verse>
				<verse number="9">Ezek az ősapáink irigykedtek Józsefre, a testvérükre, és eladták őt rabszolgának Egyiptomba. De Isten ott is vele volt,</verse>
				<verse number="10">megszabadította minden bajból, majd bölccsé és kedvessé tette őt Egyiptom királya, a fáraó előtt. Ezért a fáraó Józsefre bízta egész országának kormányzását, és a királyi palota szolgáinak irányítását is.</verse>
				<verse number="11">Ezután nagy szárazság és éhínség következett egész Egyiptomban és Kánaánban. Nem volt mit enni ősapáinknak sem,</verse>
				<verse number="12">de Jákób meghallotta, hogy Egyiptomban van ennivaló. Ezért odaküldte ősapáinkat, akik ekkor jártak először Egyiptomban.</verse>
				<verse number="13">Amikor másodszor jártak ott, József felfedte kilétét a testvérei előtt. Ekkor a fáraó is megismerte József származását és családját.</verse>
				<verse number="14">Ezután József szolgákat küldött, hogy hozzák el Egyiptomba Jákóbot, az édesapját, és egész rokonságát, összesen hetvenöt főt.</verse>
				<verse number="15">Így költözött Jákób Egyiptomba, és ott is halt meg, akárcsak ősapáink.</verse>
				<verse number="16">Később a holttestüket visszavitték Sikembe, és abba a sírba temették, amelyet még Ábrahám vett Sikemben ezüstért Emór fiaitól.</verse>
				<verse number="17">Amikor már közeledett az idő, hogy Isten teljesítse Ábrahámnak tett ígéretét, népünk nagyon megszaporodott Egyiptomban.</verse>
				<verse number="18">Ekkor egy olyan király kezdett uralkodni, aki már nem ismerte Józsefet.</verse>
				<verse number="19">Ez a király gonoszul és kegyetlenül bánt népünkkel, mert megparancsolta, hogy tegyék ki a házból az újszülötteket, hogy azok magukra hagyva elpusztuljanak.</verse>
				<verse number="20">Abban az időben született Mózes, aki kedves volt Istennek. A szülei három hónapig otthon nevelték,</verse>
				<verse number="21">azután kitették a házukból és magára hagyták. A király leánya azonban megtalálta a gyermeket, és úgy nevelte fel, mint a saját fiát.</verse>
				<verse number="22">Mózest megtanították az egyiptomiak minden tudományára. Kiváló volt mind a beszédében, mind a tetteiben.</verse>
				<verse number="23">Amikor negyvenéves lett, arra gondolt, hogy meglátogatja a testvéreit, Izráel népét.</verse>
				<verse number="24">Közben látta, hogy az egyik egyiptomi ütlegeli az egyik izráeli férfit. Ekkor Mózes megvédte az izráelit, bosszút állt érte, és megölte az egyiptomit.</verse>
				<verse number="25">Azt gondolta, hogy a testvérei majd megértik, hogy Isten általa akarja Izráel népét megszabadítani, de azok nem értették meg.</verse>
				<verse number="26">Másnap Mózes akkor ment hozzájuk, amikor éppen verekedtek, és így próbálta kibékíteni őket: »Férfiak, ti testvérek vagytok! Miért bántjátok egymást?«</verse>
				<verse number="27">De aki bántotta a másikat, félrelökte Mózest, és azt mondta neki: »Ki tett téged vezetővé és bíróvá fölöttünk?</verse>
				<verse number="28">Vagy talán engem is meg akarsz ölni, mint tegnap azt az egyiptomit?!«</verse>
				<verse number="29">Amikor Mózes ezt meghallotta, elfutott, és sokáig Midján földjén lakott, mint egy menekült. Ott azután két fia született.</verse>
				<verse number="30">Negyven évvel később a Sínai-hegy melletti pusztában egy égő bokor lángjaiban megjelent Mózesnek egy angyal.</verse>
				<verse number="31">Mózes meglátta, és nagyon elcsodálkozott. Amikor odament, hogy közelebbről is megnézze, az Örökkévaló hangját hallotta:</verse>
				<verse number="32">»Én vagyok ősapáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene.« Mózes reszketett a félelemtől, és nem mert odanézni.</verse>
				<verse number="33">Ekkor így szólt hozzá az Örökkévaló: »Vedd le a sarudat, mert ahol állsz, az szent föld!«</verse>
				<verse number="34">Azután így folytatta: »Közelről figyeltem, és jól láttam népem minden szenvedését Egyiptomban. Meghallottam panaszkodásukat, és lejöttem, hogy megszabadítsam őket. Most pedig jöjj ide Mózes, elküldelek téged Egyiptomba!«</verse>
				<verse number="35">Azt a Mózest, akit elutasítottak, és akinek azt mondták: »Ki tett téged vezetővé és bíróvá?«, igen, éppen őt küldte el Isten vezetőnek és szabadítónak — annak az angyalnak a segítségével, aki az égő bokorban megjelent neki.</verse>
				<verse number="36">Ez a Mózes volt az, aki kivezette Izráel népét Egyiptomból, közben jeleket és csodákat tett Egyiptomban, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven keresztül.</verse>
				<verse number="37">Ez a Mózes mondta Izráel népének: »Isten egy prófétát fog nektek adni, aki olyan lesz, mint én, és közületek való lesz.«</verse>
				<verse number="38">Ez a Mózes az, aki a pusztában közbenjáró volt őseink közössége és a között az angyal között, aki a Sínai-hegyen szólt hozzá. Mózes élő és élet-adó igéket kapott Istentől, hogy azokat továbbadja nekünk.</verse>
				<verse number="39">De ősapáink nem engedelmeskedtek Mózesnek, hanem elutasították, és vissza akartak menni Egyiptomba.</verse>
				<verse number="40">Azt mondták Áronnak: »Mózes kivezetett bennünket Egyiptomból, de nem tudjuk, mi történt vele. Ezért készíts nekünk isteneket, hogy azok vezessenek minket.«</verse>
				<verse number="41">Ekkor egy bikaborjút formázó szobrot készítettek, és áldozatokat mutattak be ennek a bálványnak. Azt ünnepelték, amit a saját kezükkel készítettek.</verse>
				<verse number="42">Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy azokat a hamis isteneket imádják, akik a magasban vannak. Ez így van megírva a próféták könyvében, ahol Isten ezt mondja: »Ó Izráel, nem nekem adtál áldozati állatokat és ajándékokat a pusztában negyven évig,</verse>
				<verse number="43">hanem a Molok sátrát hordoztad, és a te istened, Romfa, csillag alakú bálványát, amelyeket magadnak készítettél, hogy azokat imádd. Emiatt Babilonon túlra űzlek benneteket!«</verse>
				<verse number="44">A Szent Sátor ott volt ősapáinkkal a pusztában. Isten megmondta és megmutatta Mózesnek, hogyan készítse el ezt, és pontosan úgy is készítették el.</verse>
				<verse number="45">Később, Józsué vezetésével ősapáink elfoglalták ezt a földet. Isten kiűzte előlük azokat a népeket, akik itt laktak. Amikor őseink ide költöztek, magukkal hozták ezt a Szent Sátrat is, és az megmaradt egészen Dávid király idejéig.</verse>
				<verse number="46">Dávid nagyon kedves volt Istennek, és azt kérte tőle, hogy templomot építhessen neki, a Jákób Istenének.</verse>
				<verse number="47">Mégis Salamon építette fel a Templomot.</verse>
				<verse number="48">De a Magasságos Isten nem olyan templomban lakik, amit emberek építenek. Amint a próféta is mondja: »Azt mondja az Örökkévaló:</verse>
				<verse number="49">A Menny a trónom, és a Földön pihen lábam. Miféle házat építhetnétek nekem, milyen helyet, ahol megpihenjek?</verse>
				<verse number="50">Talán nem az én kezem teremtette mindezeket?«”</verse>
				<verse number="51">István így folytatta: „Ti, kemény nyakúak! Csak a testetek van körülmetélve, de a szíveteket nem adtátok Istennek, és nem hallgattatok rá! Ti mindig ellenkeztetek a Szent Szellemmel, akárcsak őseitek! Éppen olyanok vagytok, mint ők!</verse>
				<verse number="52">A próféták közül kit nem bántalmaztak és üldöztek ősapáitok? Megölték azokat a prófétákat, akik előre hirdették az »Igazságos«, a Messiás eljövetelét! Ti pedig most elárultátok, és meggyilkoltátok őt is, az »Igazságost«.</verse>
				<verse number="53">Ti vagytok, akik angyalok segítségével kaptátok a Törvényt, mégsem tartottátok meg!”</verse>
				<verse number="54">Ezt hallva a vallási vezetők annyira megharagudtak Istvánra, hogy a fogukat csikorgatták dühükben.</verse>
				<verse number="55">István pedig megtelt Szent Szellemmel, és amint felnézett, meglátta Isten dicsőségét és Jézust, aki Isten jobb oldalán állt.</verse>
				<verse number="56">Felkiáltott: „Nézzétek! Látom a megnyílt Mennyet, és az Emberfiát Isten jobb oldalán állni!”</verse>
				<verse number="57">Ekkor mind kiabálni kezdtek, befogták a fülüket, és Istvánra rohantak.</verse>
				<verse number="58">Kilökdösték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű fiatalember lábához tették a köpenyüket.</verse>
				<verse number="59">Miközben hullottak rá a kövek, István így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz a szellememet!”</verse>
				<verse number="60">Majd térdre esett, és hangosan kiáltotta: „Uram, bocsásd meg nekik ezt a bűnt!” Miután ezt mondta, meghalt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Azután néhány istenfélő férfi eltemette, és megsiratta Istvánt. Saul is helyeselte, hogy Istvánt megölték. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen. Ezért Jeruzsálemből a hívők mind elmenekültek Júdea és Samária különböző vidékeire, csak az apostolok maradtak a városban. Saul is igyekezett a jeruzsálemi gyülekezetet elpusztítani. Házról házra járt, a gyülekezethez tartozó férfiakat és nőket erőszakkal elhurcolta otthonaikból, és börtönbe zárta őket.</verse>
				<verse number="2"></verse>
				<verse number="3"></verse>
				<verse number="4">Így a hívők Jeruzsálemből minden irányba szétszóródtak, és amerre mentek, mindenkinek hirdették az örömüzenetet.</verse>
				<verse number="5">Fülöp Samária városába ment, és ott a Messiást hirdette a népnek.</verse>
				<verse number="6">Nagy sokaság gyűlt össze, akik egy szívvel-lélekkel hallgatták, amit mondott. Látták a jeleket és csodákat, amelyek Fülöp által történtek.</verse>
				<verse number="7">Sokan megszabadultak a gonosz szellemektől, akik hangos kiáltással kimentek belőlük. Sok béna is meggyógyult.</verse>
				<verse number="8">Az egész várost elárasztotta az öröm.</verse>
				<verse number="9">Élt a városban egy Simon nevű varázsló, akit a nép csodált a varázstudománya miatt. Simon maga is sokat dicsekedett a hatalmával.</verse>
				<verse number="10">Samáriában a vezetőktől a koldusokig mindenki hallgatott rá, és hitt neki. Úgy nevezték, hogy „Nagy hatalmú”, és azt gondolták, hogy Isten ereje mutatkozik meg benne.</verse>
				<verse number="11">Azért csodálták, és hallgattak rá, mert Simon már régóta ámulatban tartotta és lenyűgözte őket a varázslataival.</verse>
				<verse number="12">Amikor azonban Fülöp hirdette nekik az örömüzenetet Isten Királyságáról és Jézusról, a Messiásról, a város lakói — férfiak és nők egyaránt — hittek Fülöpnek, és bemerítkeztek.</verse>
				<verse number="13">Simon maga is hívő lett, bemerítkezett, és igyekezett mindig Fülöp közelében maradni. Látta a nagy csodákat és jeleket, amelyek Fülöp által történtek, és egészen meg volt döbbenve.</verse>
				<verse number="14">Amikor Jeruzsálemben meghallották az apostolok, hogy Samária lakosai befogadták Isten üzenetét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.</verse>
				<verse number="15">Amikor ők ketten megérkeztek, imádkoztak a samáriai hívőkért, hogy azok is kapják meg a Szent Szellemet.</verse>
				<verse number="16">Ezek a hívők ugyanis már bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe, de a Szent Szellem még nem szállt le rájuk.</verse>
				<verse number="17">Amikor azonban Péter és János rájuk tették a kezüket, a samáriai hívők is megkapták a Szent Szellemet.</verse>
				<verse number="18">Simon látta, hogy akikre az apostolok ráteszik a kezüket, azok megkapják a Szent Szellemet. Ezért pénzt kínált az apostoloknak, és azt mondta:</verse>
				<verse number="19">„Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy ha valakire ráteszem a kezemet, az megkapja a Szent Szellemet!”</verse>
				<verse number="20">Péter erre így válaszolt: „Pusztuljon a pénzed veled együtt! Hogy képzelted, hogy Isten ajándékát pénzért megveheted?</verse>
				<verse number="21">Semmi közöd neked ehhez, és nem is részesülhetsz benne, mert a szíved nem egyenes Isten előtt!</verse>
				<verse number="22">Azonnal fordíts hátat ennek a gonoszágnak, és könyörögj az Úrnak, hátha megbocsátja neked ezt a gonosz szándékot!</verse>
				<verse number="23">Úgy látom, egészen tele van a lelked méreggel, és az istentelenség uralkodik rajtad.”</verse>
				<verse number="24">Simon így válaszolt: „Kérlek, imádkozzatok értem az Úrhoz, hogy ne történjen meg, amit mondtatok!”</verse>
				<verse number="25">Péter és János hirdették a sokaságnak mindazt, amit Jézus tett és mondott, azután visszatértek Jeruzsálembe. Útközben sok samáriai faluban is hirdették az örömüzenetet.</verse>
				<verse number="26">Ezek után Fülöphöz így szólt az Örökkévaló egyik angyala: „Készülj fel, és indulj el dél felé, azon az úton, amely Jeruzsálemből a sivatagon keresztül Gázába visz!”</verse>
				<verse number="27">Fülöp útnak eredt, és meglátott egy szekeret, amelyen egy előkelő etióp férfi utazott. Etiópia királynőjének, Kandakénak a nagy hatalmú főembere volt ez, akire a királynő országa pénzügyeit bízta. Éppen hazafelé utazott Jeruzsálemből, ahová azért ment föl, hogy ott Istent imádja. A szekerén ülve Ézsaiás próféta könyvét olvasta.</verse>
				<verse number="28"></verse>
				<verse number="29">Ekkor a Szent Szellem szólt Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a szekérhez!”</verse>
				<verse number="30">Amikor Fülöp odafutott a szekérhez, hallotta, hogy az etióp főember Ézsaiás próféta könyvét olvassa. Megkérdezte tőle: „Érted-e, amit olvasol?”</verse>
				<verse number="31">Ő így válaszolt: „Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza?” Megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé.</verse>
				<verse number="32">Éppen azt a részt olvasta, amely így szól: „Ahogy a juhot levágni viszik, úgy vezették őt. Ahogy a bárány hallgat, amikor nyírják, ő sem szólt egy szót sem.</verse>
				<verse number="33">Megszégyenítették, és igazságtalanul bántak vele. Élete véget ért a földön, s nem fogják emlegetni utódait!”</verse>
				<verse number="34">A főember Fülöphöz fordult: „Kérlek, mondd meg, kiről beszél itt a próféta: saját magáról, vagy valaki másról?”</verse>
				<verse number="35">Fülöp hozzáfogott, hogy elmagyarázza a Jézusról szóló örömhírt. Azzal kezdte, amit a főember éppen olvasott.</verse>
				<verse number="36">Amint tovább haladtak, egy vízfolyáshoz értek. Ekkor az etióp főember megszólalt: „Nézd csak, ott a víz! Szeretnék bemerítkezni. Van-e valami akadálya?”</verse>
				<verse number="37"></verse>
				<verse number="38">Akkor a főember megparancsolta, hogy álljanak meg. Mindketten belementek a vízbe, és Fülöp bemerítette a főembert.</verse>
				<verse number="39">Amikor feljöttek a vízből, az Úr Szelleme hirtelen elragadta Fülöpöt. Az etióp főember nem is látta többé, mégis boldogan folytatta útját.</verse>
				<verse number="40">Fülöp pedig Azótosz városában találta magát, majd onnan továbbmenve minden városban hirdette az örömüzenetet, amíg Cézáreába nem érkezett.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Saul ezalatt folytatta az Úr tanítványainak üldözését Jeruzsálemben. Fenyegette őket, és gyűlöletet szított ellenük. Elment a főpaphoz,</verse>
				<verse number="2">és kérte, hogy írjon leveleket a Damaszkusz városában lévő zsinagógákhoz. Az volt a szándéka, hogy Damaszkuszban is felkutatja a Jézusban hívő zsidó férfiakat és nőket, majd letartóztatja, és Jeruzsálembe hurcolja őket.</verse>
				<verse number="3">El is indult Jeruzsálemből, és amikor már közel járt Damaszkuszhoz, hirtelen mennyei fény ragyogta körül,</verse>
				<verse number="4">ő pedig a földre esett. Azután egy hangot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”</verse>
				<verse number="5">Saul megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Ő így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit üldözöl.</verse>
				<verse number="6">De most kelj fel, menj be a városba. Ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”</verse>
				<verse number="7">Saul útitársai úgy meglepődtek, hogy egy szót sem tudtak szólni. Csak álltak, mert a hangot ugyan hallották, de nem láttak senkit.</verse>
				<verse number="8">Saul felállt a földről, de amikor a szemét kinyitotta, semmit sem látott. Ekkor kézen fogták, és úgy vezették Damaszkuszba.</verse>
				<verse number="9">Ezután még három napig nem látott, és nem evett, nem ivott semmit.</verse>
				<verse number="10">Élt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr megszólította őt látomásban: „Anániás!” Ő így válaszolt: „Itt vagyok, Uram!”</verse>
				<verse number="11">Az Úr így folytatta: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak. Keresd meg a Júdás házát. Kérdezd meg, hol van az a Saul, aki Tarzusz városából való. Ő most éppen imádkozik,</verse>
				<verse number="12">és látomást lát. Azt látja, hogy egy Anániás nevű férfi bemegy hozzá, és ráteszi a kezét, hogy újra lásson.”</verse>
				<verse number="13">Anániás erre így válaszolt: „Uram, már sokaktól hallottam erről az emberről, hogy mennyi gonoszságot követett el a tanítványaid ellen Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="14">Ide is azért jött, mert felhatalmazást kapott a főpapoktól, hogy letartóztassa azokat, akik benned hisznek.”</verse>
				<verse number="15">De az Úr azt mondta Anániásnak: „Menj csak oda, mert ezt a férfit arra választottam ki, hogy a nevemet hordozza és megismertesse az Izráelen kívüli nemzetekkel, királyokkal, és Izráel népével is.</verse>
				<verse number="16">Én magam fogom megmutatni neki, mennyit kell szenvednie a nevemért.”</verse>
				<verse number="17">Ekkor Anániás elindult, bement Júdás házába, kezét Saulra tette, és ezt mondta neki: „Saul testvérem, az Úr Jézus küldött hozzád, aki megjelent neked az úton, amikor ide jöttél. Azért küldött, hogy újra láss, és a Szent Szellem betöltsön téged.”</verse>
				<verse number="18">Abban a pillanatban Saul úgy érezte, mintha pikkelyek hullottak volna le a szeméről, és újra látott! Majd felkelt, bemerítkezett,</verse>
				<verse number="19">és miután evett valamit, az erejét is visszanyerte. Ezután Saul egy ideig még a tanítványokkal maradt Damaszkuszban.</verse>
				<verse number="20">Azonnal hirdetni kezdte a város zsinagógáiban, hogy Jézus az Isten Fia.</verse>
				<verse number="21">Akik hallották Sault, nagyon csodálkoztak, és ezt kérdezték: „Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben el akarta pusztítani azokat, akik Jézusban hisznek? Hiszen ide is azért jött, hogy letartóztassa, és a jeruzsálemi főpapokhoz hurcolja őket!”</verse>
				<verse number="22">De Saul egyre nagyobb erővel bizonyította a damaszkuszi zsidóknak, hogy Jézus a Messiás, és zavarba hozta őket.</verse>
				<verse number="23">Egy idő múlva a damaszkuszi zsidók összefogtak, és elhatározták, hogy végeznek Saullal. Éjjel-nappal őrizték a város kapuit, hogy ha arra jön, meggyilkolják. Saul azonban megtudta, mire készülnek.</verse>
				<verse number="24"></verse>
				<verse number="25">A tanítványai pedig az egyik éjszaka egy kosárban leengedték őt a városfalon kívülre, és így elmenekült.</verse>
				<verse number="26">Amikor Saul Jeruzsálembe érkezett, szeretett volna a tanítványokhoz csatlakozni. De azok féltek tőle, mert nem hitték el, hogy ő is Jézus tanítványa lett.</verse>
				<verse number="27">Csak Barnabás barátkozott vele, és elvitte az apostolokhoz. Elmagyarázta nekik, hogyan látta meg Saul az Urat az úton, hogyan szólt hozzá az Úr, és hogy Damaszkuszban Saul milyen bátran beszélt Jézus nevében.</verse>
				<verse number="28">Így azután Saul is a tanítványok közé tartozott, szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran beszélt az Úr nevében.</verse>
				<verse number="29">Gyakran beszélgetett, sőt vitatkozott a görög kultúrát követő zsidókkal, akik viszont azt tervezték, hogy meggyilkolják őt.</verse>
				<verse number="30">Amikor a testvérek ezt megtudták, elvitték Sault Cézárea városába, és onnan továbbküldték Tarzuszba.</verse>
				<verse number="31">Ebben az időben Júdeában, Galileában és Samáriában Jézus tanítványainak egész közössége mindenhol nyugalmat élvezett, épült és gyarapodott. A hívők egész életükkel tisztelték az Urat, a Szent Szellem pedig bátorította és segítette őket, ezért egyre többen csatlakoztak hozzájuk.</verse>
				<verse number="32">Péter bejárta a Jeruzsálem környékén lévő városokat. Eközben meglátogatta a Liddában élő hívőket is.</verse>
				<verse number="33">Ott talált egy Éneász nevű béna embert, aki már nyolc éve ágyban fekvő beteg volt.</verse>
				<verse number="34">Péter megszólította: „Éneász! Jézus, a Messiás meggyógyít téged! Kelj fel, és tedd rendbe az ágyadat!” Ő pedig azonnal felkelt.</verse>
				<verse number="35">Lidda és Sáron lakói mind látták, hogy Éneász meggyógyult, és hittek az Úrban.</verse>
				<verse number="36">Joppéban élt egy Tábita nevű tanítvány, akit görögül Dorkásznak hívtak, (ami zergét jelent). Ez az asszony mindig jót tett mindenkivel, és sokszor adakozott a szegényeknek.</verse>
				<verse number="37">Azokban a napokban Tábita megbetegedett, és meg is halt. A testét megmosták, és egy emeleti szobában fektették le.</verse>
				<verse number="38">Joppé közel volt Liddához. Ezért, amikor a tanítványok meghallották, hogy Péter Liddában van, elküldtek hozzá két férfit. Ezt üzenték neki: „Kérünk, azonnal jöjj át hozzánk!”</verse>
				<verse number="39">Péter el is ment velük. Amikor megérkezett Liddába, bevezették őt abba a felső szobába, ahol Tábita holtteste feküdt. A síró özvegyasszonyok mind körülállták Pétert, és mutogatták neki azokat a ruhákat, amelyeket még Tábita készített, amíg velük volt.</verse>
				<verse number="40">Péter ekkor mindenkit kiküldött a szobából, letérdelt és imádkozott. Azután a holttesthez fordult, és azt mondta: „Tábita, kelj fel!” Az asszony kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.</verse>
				<verse number="41">Péter kézenfogta és felsegítette, majd behívta a hívőket és az özvegyasszonyokat a szobába. Megmutatta nekik, hogy Tábita él.</verse>
				<verse number="42">Ennek az eseménynek elterjedt a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.</verse>
				<verse number="43">Péter ezután még sokáig Joppéban maradt egy Simon nevű tímármester házánál.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Cézárea városában élt egy Kornéliusz nevű római katonatiszt, aki századosi rangban szolgált az úgynevezett „itáliai” ezredben.</verse>
				<verse number="2">Jó és istenfélő ember volt, és egész családjával együtt az igaz Istent imádta. Gyakran osztogatott adományokat a szegényeknek, és állandóan Istenhez imádkozott.</verse>
				<verse number="3">Egyik délután három óra körül látomás látott. Nyitott szemmel figyelte, amint Isten egyik angyala bejött hozzá, és megszólította: „Kornéliusz!”</verse>
				<verse number="4">Kornéliusz döbbenten meredt rá, és rémülten kérdezte: „Mit kívánsz, Uram?” Az angyal így válaszolt: „Isten meghallgatta imádságaidat, és jól látta a szegényeknek osztott adományaidat.</verse>
				<verse number="5">Most azért küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide azt a Simont, akit Péternek is hívnak.</verse>
				<verse number="6">Ő éppen egy Simon nevű tímármesternél vendégeskedik, aki a tenger partján lakik.”</verse>
				<verse number="7">Ezután az angyal eltűnt. Kornéliusz magához hívta két szolgáját és egy katonát a saját közeli segítői közül. Ez a katona is istenfélő ember volt.</verse>
				<verse number="8">Mindent elmondott nekik, és elküldte őket Joppéba.</verse>
				<verse number="9">Másnap délben Kornéliusz küldöttei már a város felé közeledtek, amikor Péter — Joppéban, Simon házában — felment imádkozni a ház tetőteraszára.</verse>
				<verse number="10">Közben megéhezett, és szeretett volna enni valamit. Amíg az ebédet készítették, Péter látomást látott:</verse>
				<verse number="11">megnyílt az ég, és valami leereszkedett onnan. Egy nagy lepedő volt az, amelyet a négy sarkánál fogva a földre eresztettek, éppen Péter elé.</verse>
				<verse number="12">Mindenféle állat volt benne: négylábúak, csúszómászók és madarak.</verse>
				<verse number="13">Azután egy hangot hallott: „Kelj fel, Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!”</verse>
				<verse number="14">Péter így válaszolt: „Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit a Törvény szerint nem szabad megennünk, vagy ami tisztátalan!”</verse>
				<verse number="15">Akkor az a hang másodszor is szólt hozzá: „Amit Isten »tisztává« tett, azt ne tekintsd tisztátalannak!”</verse>
				<verse number="16">Ez még kétszer megismétlődött, majd az egész felemelkedett az égbe.</verse>
				<verse number="17">Péter még azon gondolkodott, hogy mit jelenthet ez a látomás, amikor megérkeztek Kornéliusz küldöttei. Ott álltak a kapu előtt, és Simon mester házát keresték.</verse>
				<verse number="18">Bekiáltottak, és megkérdezték, van-e ott egy Simon nevű vendég, akit Péternek is hívnak.</verse>
				<verse number="19">Péter eközben még mindig a látomáson gondolkozott, de a Szent Szellem szólt hozzá: „Figyelj rám! Három férfi keres téged.</verse>
				<verse number="20">Kelj fel, menj le hozzájuk. Én küldtem őket, ezért ne kérdezz semmit, csak menj el velük.”</verse>
				<verse number="21">Péter lement a küldöttekhez, és ezt mondta: „Én vagyok, akit kerestek. Mondjátok el, miért jöttetek!”</verse>
				<verse number="22">Ők így feleltek: „Kornéliusz százados küldött bennünket, aki igaz, istenfélő, és akiről az egész zsidó nép jó véleménnyel van. Egy szent angyal mondta neki látomásban, hogy hívjon meg téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.”</verse>
				<verse number="23">Péter ekkor behívta és vendégül látta őket. Másnap Péter útra kelt, és néhány testvér kíséretében elment velük.</verse>
				<verse number="24">A következő nap megérkeztek Cézáreába. Közben Kornéliusz összehívta a rokonait, meg a legjobb barátait, és együtt várták Pétert.</verse>
				<verse number="25">Amikor Péter belépett a házba, Kornéliusz elébe ment, és a lába elé borult, hogy imádja.</verse>
				<verse number="26">Péter azonban felemelte, és azt mondta: „Állj fel, hiszen én is csak ember vagyok!”</verse>
				<verse number="27">Azután beszélgetni kezdtek, és beljebb mentek a házba. Amikor Péter meglátta, milyen sokan összegyűltek,</verse>
				<verse number="28">ezt mondta: „Tudjátok, hogy nekünk, zsidóknak, tilos a nem zsidókkal barátkozni, vagy meglátogatni őket. Isten azonban megmutatta nekem, hogy senkit se tartsak „közönségesnek” vagy „tisztátalannnak”.</verse>
				<verse number="29">Ezért, amikor elhívtatok, nem ellenkeztem, hanem eljöttem. Most viszont hadd kérdezzem meg: miért hívtatok ide?”</verse>
				<verse number="30">Kornéliusz így válaszolt: „Négy nappal ezelőtt ugyanebben az időben, délután három órakor a házamban imádkoztam. Hirtelen megállt előttem egy férfi, fénylő ruhában,</verse>
				<verse number="31">és azt mondta: »Isten meghallgatta imádságaidat, és jól látta a szegényeknek osztott adományaidat.</verse>
				<verse number="32">Most azért küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide azt a Simont, akit Péternek is hívnak! Ő éppen egy Simon nevű tímármesternél vendégeskedik, aki a tenger partján lakik.«</verse>
				<verse number="33">Ezért azonnal hozzád küldtem az embereimet. Igazán kedves tőled, hogy eljöttél hozzám! Most tehát mindannyian Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk, amit az Úr rádbízott, hogy elmondd.”</verse>
				<verse number="34">Péter ekkor beszélni kezdett: „Most látom csak igazán, hogy Isten nem személyválogató!</verse>
				<verse number="35">Aki tiszteli Istent, és igazságosan él, azt ő elfogadja, bármelyik néphez tartozik is.</verse>
				<verse number="36">Ti ismeritek azt az üzenetet, amelyet Isten küldött Izráel népének: az örömhírt, amely arról szól, hogy Jézus, a Messiás által kaphatunk békességet. Mert a Messiás Jézus az Úr mindenek fölött.</verse>
				<verse number="37">Ismeritek azokat a dolgokat is, amelyek egész Júdeában történtek. Ezek Galileában kezdődtek, azután a bemerítés után, amelyet János tanított.</verse>
				<verse number="38">Hallottatok a Názáret városából való Jézusról is, akit Isten tett Messiássá: betöltötte a Szent Szellemmel, és felruházta hatalommal. Tudjátok, hogy Jézus sok helyen járt, sok jót tett az emberekkel, és megszabadította azokat, akiket a Sátán az uralma alatt tartott — mert Isten volt vele.</verse>
				<verse number="39">Mi láttuk mindazt, amit Jézus tett Júdeában és Jeruzsálemben, és tanúskodunk arról, hogy mindez igaz. Azután Jézust keresztre feszítve megölték,</verse>
				<verse number="40">de Isten a harmadik napon feltámasztotta, és világosan megmutatta az embereknek, hogy Jézus él.</verse>
				<verse number="41">Azonban nem mindenkinek mutatta meg, csak azoknak, akiket Isten előre kiválasztott, hogy Jézus feltámadásáról tanúskodjanak. Mi vagyunk ezek a kiválasztottak, akik együtt ettünk és ittunk Jézussal, miután ő feltámadt a halálból.</verse>
				<verse number="42">Ő parancsolta meg nekünk, hogy mondjuk el mindenkinek, és tanúskodjunk róla, hogy Isten őt választotta ki arra, hogy bírája legyen minden embernek, élőknek és halottaknak egyaránt.</verse>
				<verse number="43">A próféták is mind őróla tanúskodtak: azt hirdették, hogy akik hisznek Jézusban, azoknak Isten megbocsátja a bűneit.”</verse>
				<verse number="44">Miközben Péter még beszélt, a Szent Szellem leszállt mindenkire, akik Pétert hallgatták.</verse>
				<verse number="45">A zsidó hívők, akik Péterrel együtt jöttek, elcsodálkoztak azon, hogy Isten a más nemzethez tartozóknak is adta a Szent Szellem ajándékát,</verse>
				<verse number="46">mert hallották, hogy azok más nyelveken szólnak, és Istent dicsérik. Ekkor Péter azt mondta:</verse>
				<verse number="47">„Senki sem tilthatja meg nekik, hogy bemerítkezzenek, hiszen ők is ugyanúgy megkapták a Szent Szellemet, mint mi!”</verse>
				<verse number="48">Így azután Péter úgy rendelkezett, hogy Kornéliusz, meg a rokonai és barátai mind merítkezzenek be Jézus, a Messiás nevébe. Így is történt. Azok pedig kérték Pétert, hogy maradjon velük még néhány napig.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Az apostolok és a Júdeában élő testvérek megtudták, hogy a más nemzethez tartozók is elfogadták Isten üzenetét.</verse>
				<verse number="2">Azután Péter felment Jeruzsálembe. Ott egyes zsidó hívők a szemére vetették:</verse>
				<verse number="3">„Más nemzethez tartozók házába mentél be, és még együtt is ettél velük!”</verse>
				<verse number="4">Péter ekkor részletesen elmondta nekik, hogy mi történt:</verse>
				<verse number="5">„Joppéban voltam és imádkoztam, amikor hirtelen látomást láttam. Egy nagy lepedő ereszkedett le az égből a négy sarkánál fogva, és leszállt hozzám a földre.</verse>
				<verse number="6">Belenéztem, és mindenféle állatot láttam benne. Voltak ott vadállatok, négylábúak, földön csúszó állatok és madarak is.</verse>
				<verse number="7">Majd egy hangot hallottam, amely ezt mondta: »Kelj fel, Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!«</verse>
				<verse number="8">Mire én azt válaszoltam: Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit a Törvény szerint nem szabad megennünk, vagy ami tisztátalan!</verse>
				<verse number="9">Ekkor másodszor is megszólalt a hang a Mennyből: »Amit Isten tisztává tett, azt ne tekintsd tisztátalannak!«</verse>
				<verse number="10">Ez még kétszer megismétlődött, majd az egész felemelkedett az égbe.</verse>
				<verse number="11">Ebben a pillanatban három férfi érkezett ahhoz a házhoz, ahol vendég voltam. Cézáreából jöttek értem,</verse>
				<verse number="12">és a Szent Szellem azt mondta, hogy nyugodtan menjek velük. Ez a hat testvér is velem jött Cézáreába. Amikor megérkeztünk annak a férfinak a házába,</verse>
				<verse number="13">ő elmondta, hogy egy angyalt látott. Az angyal a házában állt, és azt mondta neki: »Küldj embereket Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak!</verse>
				<verse number="14">Ő majd elmondja neked mindazokat a dolgokat, amelyek által üdvösséget kaphatsz te is, meg az egész családod is«.</verse>
				<verse number="15">Alighogy beszélni kezdtem hozzájuk, leszállt rájuk a Szent Szellem, éppen úgy, ahogyan kezdetben ránk is leszállt.</verse>
				<verse number="16">Ekkor visszaemlékeztem arra, amit az Úr mondott: »János vízbe merített be, de ti majd Szent Szellembe fogtok bemerítkezni.«</verse>
				<verse number="17">Isten pedig nekik is ugyanazt az ajándékot adta, mint nekünk, amikor hittünk az Úr Jézusban, a Messiásban. Akkor hogyan állhattam volna Isten útjába?”</verse>
				<verse number="18">Ezt hallva a zsidó hívők nem vitatkoztak tovább, hanem dicsérték Istent. Azt mondták: „Ezek szerint Isten a többi népeknek is lehetővé tette, hogy hozzá forduljanak és örök életet kapjanak!”</verse>
				<verse number="19">Miután Istvánt megölték, a hitetlenek a hívők ellen támadtak, és üldözték őket. Ezért a hívők minden irányba elmenekültek Jeruzsálemből. Eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és a szíriai Antiókhia városába. Mindenhol hirdették az örömüzenetet, de csak a zsidóknak.</verse>
				<verse number="20">A hívők között azonban voltak Ciprus szigetéről és Cirénéből származók is. Amikor ezek a szíriai Antiókhiába értek, ott a görögöknek is hirdették az Úr Jézusról szóló örömüzenetet.</verse>
				<verse number="21">Az Úr hatalma volt velük, így nagyon sokan a görögök közül is megváltoztatták a gondolkodásukat, Istenhez fordultak, és hittek az Úrban.</verse>
				<verse number="22">Amikor ennek híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezetbe, Barnabást elküldték a szíriai Antiókhiába.</verse>
				<verse number="23">Amikor megérkezett, látta, hogy ott milyen erőteljesen működik Isten kegyelme. Ennek nagyon megörült, és biztatta az antiókhiai hívőket, hogy teljes szívvel maradjanak hűségesek az Úrhoz.</verse>
				<verse number="24">Barnabás jó ember volt, telve Szent Szellemmel és hittel. Így ott nagyon sokan kezdték követni az Urat.</verse>
				<verse number="25">Barnabás ezután Tarzuszba ment, hogy Sault megkeresse.</verse>
				<verse number="26">Amikor rátalált, elvitte a szíriai Antiókhiába. Egy évig maradtak ott a helyi gyülekezetben, és nagyon sok embert tanítottak. Jézus tanítványait ebben a városban nevezték először Krisztus-követőknek, vagyis keresztényeknek.</verse>
				<verse number="27">Ebben az időben néhány próféta érkezett Jeruzsálemből a szíriai Antiókhiába.</verse>
				<verse number="28">Egyikük, akit Agabosznak hívtak, felállt, és a Szent Szellem által előre megmondta, hogy nagy éhínség következik az egész világra. Ez Claudius császár idejében meg is történt.</verse>
				<verse number="29">Ekkor minden tanítvány elhatározta, hogy segít a Júdeában élő testvéreknek. Mindenki igyekezett annyi pénzt adni, amennyit csak tudott.</verse>
				<verse number="30">Amit összegyűjtöttek, azt rábízták Barnabásra és Saulra, hogy vigyék el a júdeai gyülekezetek vezetőinek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Ebben az időben Heródes király üldözni kezdte a gyülekezet egyes tagjait.</verse>
				<verse number="2">Megparancsolta, hogy Jakab apostolt, János testvérét, végezzék ki.</verse>
				<verse number="3">Miután látta, hogy a júdeaiak örülnek Jakab halálának, megparancsolta, hogy Péter apostolt is fogják el. Mindez a kovásztalan kenyerek ünnepén történt.</verse>
				<verse number="4">Heródes tehát elfogatta Pétert, börtönbe záratta, és tizenhat katonát rendelt az őrzésére. Az volt a terve, hogy majd a páska ünnepe után állítja a nép elé, és akkor ítélkezik felette.</verse>
				<verse number="5">Mialatt Péter a börtönben raboskodott, a gyülekezet állandóan imádkozott érte.</verse>
				<verse number="6">A kitűzött tárgyalás előtti éjszakán Péter — két lánccal megkötözve — két katona között aludt a börtönben. A börtön kapui előtt is katonák őrködtek.</verse>
				<verse number="7">Hirtelen világosság fénylett a börtönben. Megjelent az Úr egyik angyala, oldalba lökte Pétert, és felébresztette: „Kelj fel gyorsan!” Ekkor a láncok leestek Péter kezéről.</verse>
				<verse number="8">„Öltözz fel, és vedd fel a sarudat is! Vedd magadra a köpenyed, és gyere utánam!” — mondta az angyal.</verse>
				<verse number="9">Péter felöltözött, és követte az angyalt, de nem fogta fel, hogy amit az angyal tesz, az valóságos. Azt hitte, hogy látomást lát.</verse>
				<verse number="10">Elmentek az első, majd a második őrség mellett, s a vaskapuhoz érkeztek, amely a városba vezetett. Ekkor a kapu magától kinyílt előttük, és az utcára jutottak. Egy darabig együtt mentek, majd az angyal hirtelen eltűnt.</verse>
				<verse number="11">Péter csak ekkor tért magához, és ezt mondta: „Most látom csak, hogy az Úr elküldte angyalát, és megszabadított Heródes hatalmából, a júdeaiak szándékától.”</verse>
				<verse number="12">Miután ezt Péter megértette, János Márk anyjának, Máriának a házához ment, ahol sokan együtt imádkoztak.</verse>
				<verse number="13">Péter kopogtatott a kapun, mire kijött a házból egy Rodé nevű szolgálólány.</verse>
				<verse number="14">Amikor Péter hangját felismerte, örömében ki sem nyitotta a kaput, hanem visszafutott a házba, és lelkesen újságolta a többieknek, hogy Péter áll a kapu előtt.</verse>
				<verse number="15">De azok azt mondták: „Elment az eszed!” Mikor Rodé továbbra is állította, hogy valóban Péter van ott, ezt válaszolták: „Biztosan Péter angyala az.”</verse>
				<verse number="16">Közben Péter egyre csak zörgette a kaput. Mikor végre kinyitották, és látták, hogy valóban ő az, nagyon elcsodálkoztak.</verse>
				<verse number="17">Péter azonban intett nekik, hogy csendesedjenek le, majd elmagyarázta, hogy az Úr hogyan szabadította ki a börtönből. Azután azt mondta: „Mondjátok el ezt Jakabnak és a többi testvérnek is!” Ezután elment.</verse>
				<verse number="18">Másnap reggel a börtönben őrködő katonák között nagy zűrzavar támadt, mert nem értették, hová tűnhetett Péter.</verse>
				<verse number="19">Heródes elküldte őket, hogy keressék meg, de sehol sem találták. Azután Heródes kikérdezte az őröket, majd megparancsolta, hogy végezzék ki őket. Ezután Heródes Júdeából elutazott Cézárea városába, és egy ideig ott is maradt.</verse>
				<verse number="20">Tírusz és Szidón városának lakóira Heródes nagyon haragudott, de azok közös akarattal követeket küldtek a királyhoz. Békét akartak kötni Heródessel, mert az ő országából vásárolták az élelmiszert. Rábeszélték Heródes személyes szolgáját, akit Blásztusznak hívtak, hogy segítsen nekik.</verse>
				<verse number="21">Heródes egy bizonyos napon gyönyörű királyi ruhában trónra ült, és nagy szónoklatot tartott.</verse>
				<verse number="22">A sokaság így kiáltozott: „Egy isten szava ez, nem emberé!”</verse>
				<verse number="23">Ekkor az Úr egyik angyala azonnal lesújtott Heródesre, aki elfogadta ezt a dicséretet, és nem Istennek adta a dicsőséget. A király testét férgek emésztették meg — így pusztult el.</verse>
				<verse number="24">Isten üzenete azonban egyre jobban terjedt, és egyre több emberhez jutott el.</verse>
				<verse number="25">Miután Barnabás és Saul befejezték a feladatukat Jeruzsálemben, visszatértek a szíriai Antiókhia városába. Magukkal vitték János Márkot is.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">A szíriai Antiókhia városában, a helyi gyülekezetben próféták és tanítók is voltak: Barnabás, Simeon, akit Nigernek is neveztek, azután Lucius, aki Ciréne városából jött, azután Manaén, aki együtt nevelkedett Heródes királlyal, és Saul.</verse>
				<verse number="2">Egy alkalommal, amikor ezek a férfiak együtt imádták az Urat, és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szent Szellem: „Válasszátok külön a számomra Barnabást és Sault arra a feladatra, amelyre elhívtam őket!”</verse>
				<verse number="3">Ezért, miután böjtöltek és imádkoztak, Barnabásra és Saulra tették kezüket, és kiküldték őket.</verse>
				<verse number="4">Barnabás és Saul, miután ilyen módon kiküldte őket a Szent Szellem, elindultak. Először Szeleukia kikötőjébe mentek, ahol hajóra szálltak, és Ciprus szigetére utaztak.</verse>
				<verse number="5">Amikor Szalamisz városába értek, a helyi zsidó közösség zsinagógáiba mentek, és ott hirdették Isten üzenetét. János Márk is velük volt, mint segítőtárs.</verse>
				<verse number="6">Azután bejárták Ciprus szigetét egészen Páfoszig. Ott találkoztak egy zsidó származású varázslóval, akit Bar-Jézusnak, görögül Elimásznak hívtak. Ez hamis próféta volt,</verse>
				<verse number="7">és igyekezett mindig a kormányzó, Szergiusz Paulusz közelében maradni. A kormányzó, aki nagyon értelmes ember volt, meghívta Barnabást és Sault, mert Isten üzenetét akarta hallani tőlük.</verse>
				<verse number="8">Ők el is mentek, de Elimász, a varázsló folyton ellenkezett és vitatkozott velük, sőt a helytartót is igyekezett visszatartani attól, hogy higgyen Jézusban.</verse>
				<verse number="9">Ekkor Sault — akit Pálnak is hívtak — betöltötte a Szent Szellem, egyenesen Elimászra nézett, és ezt mondta:</verse>
				<verse number="10">„Te ördögfajzat, minden jónak ellensége, aki telve vagy mindenféle hazugsággal és gonoszsággal! Hát már sohasem hagyod abba, hogy az Úr nyilvánvaló igazságait kicsavard és meghazudtold?!</verse>
				<verse number="11">Figyelj csak rám! Az Úr keze elér téged, megvakulsz, és egy ideig nem látod a napot.” Abban a pillanatban sötétség borult Elimászra és körbe-körbe járkált, hogy keressen valakit, aki kézen fogva vezeti.</verse>
				<verse number="12">A helytartó látta, mi történt, hitt Jézus Krisztusban, és megdöbbent az Úr tanításán.</verse>
				<verse number="13">Ezután Pál és társai tovább hajóztak Páfoszból. Perga városában szálltak partra, Pamfilia vidékén. Itt János Márk elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="14">A többiek tovább mentek a pizidiai Antiókhia városába. Amikor eljött a szombat, Pál és Barnabás bementek a zsinagógába, és leültek.</verse>
				<verse number="15">A Törvény és a próféták írásainak felolvasása után a zsinagóga vezetői üzentek nekik: „Testvérek, most szóljatok, ha akartok valamit mondani, ami javunkra válik!”</verse>
				<verse number="16">Ekkor Pál felállt, intett a kezével, és beszédet tartott: „Hallgassatok meg engem, izráeli férfiak, és ti többiek, akik félitek az Istent!</verse>
				<verse number="17">Izráel népének Istene kiválasztotta ősapáinkat, és naggyá tette ezt a népet, amíg Egyiptom földjén éltek. Ő vezette ki onnan őket nagy hatalmával.</verse>
				<verse number="18">Ezután körülbelül negyven éven keresztül türelmesen bánt velük a pusztában.</verse>
				<verse number="19">Hét népet pusztított ki Kánaánból, és azt a földet Izráel fiainak adta örökségül.</verse>
				<verse number="20">Mindez körülbelül négyszázötven év alatt történt. Ezután vezetőket adott nekik egészen Sámuel próféta idejéig.</verse>
				<verse number="21">Ekkor a nép királyt kért Istentől, ő pedig Sault adta nekik, aki negyven évig uralkodott. Saul Kis fia volt, és Benjamin törzséből származott.</verse>
				<verse number="22">Azután Isten Saul királytól elvette a hatalmat, és Dávidot tette királlyá. Róla ezt mondta Isten: »Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, aki a szívem szerint való, s majd mindent véghezvisz, amit kívánok.«</verse>
				<verse number="23">Ennek a Dávidnak a leszármazottjai közül támasztotta Isten a Szabadítót, ahogyan ezt megígérte. Ez a Szabadító pedig nem más, mint Jézus!</verse>
				<verse number="24">Az ő fellépése előtt Bemerítő János hirdette egész Izráel népének, hogy változtassák meg gondolkozásukat, térjenek vissza Istenhez, és merítkezzenek be.</verse>
				<verse number="25">Amikor János befejezte a feladatát, ezt mondta: »Mit gondoltok rólam, ki vagyok én? Nem én vagyok a Messiás! Ő majd csak ezután fog jönni, de én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem.«</verse>
				<verse number="26">Testvéreim, akik Ábrahámtól származtok, és ti, más nemzetbeliek, akik Istent imádjátok, hallgassatok meg engem! Az üdvösségnek ez az üzenete nekünk szól!</verse>
				<verse number="27">Jeruzsálem lakói és a nép vezetői nem értették meg, hogy Jézus a Szabadító, és elítélték őt. Bár nem tudták vádolni semmivel, amiért halált érdemelt volna, mégis azt kérték Pilátustól, hogy ítélje halálra, és végeztesse ki. Így teljesedett be mindaz, amit a próféták előre megmondtak és leírtak, és amit a zsidók minden szombaton felolvasnak a zsinagógákban.</verse>
				<verse number="28"></verse>
				<verse number="29">Miután megtették vele mindazt, amit az Írások előre mondtak róla, Jézus holttestét levették a keresztről, és egy sziklasírba helyezték.</verse>
				<verse number="30">Isten azonban feltámasztotta őt a halálból!</verse>
				<verse number="31">Ezután több napon át látták a feltámadt Jézust azok az emberek, akik Galileából vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. Ők most is tanúsítják az egész nép előtt, hogy mindez igaz.</verse>
				<verse number="32">Mi pedig azt az örömhírt hoztuk nektek, hogy azokat az ígéreteket, amelyeket Isten őseinknek tett,</verse>
				<verse number="33">most nekünk, az ő leszármazottjaiknak teljesítette be. Éppen azáltal teljesítette, hogy Jézust feltámasztotta a halálból, ahogyan ez meg van írva a második zsoltárban: »Te vagy az én fiam, ma lettem az édesapád.«</verse>
				<verse number="34">Isten valóban feltámasztotta Jézust! Ő már soha többé nem fog meghalni! Erről így szólt Isten: »Nektek fogom beteljesíteni azokat a szent és biztos ígéreteket, amelyeket Dávidnak tettem.«</verse>
				<verse number="35">Egy másik helyen meg azt mondja: »Nem engeded, hogy szented teste a sírban pusztuljon el.«</verse>
				<verse number="36">Dávid Isten akarata szerint szolgált, amíg élt. Azután meghalt, eltemették ősei mellé, és teste bizony el is pusztult a sírban.</verse>
				<verse number="37">De Jézus, akit Isten feltámasztott a halálból, nem pusztult el a sírban!</verse>
				<verse number="38">Testvéreim, kérlek, értsétek meg: azt hirdetjük nektek, hogy Isten Jézus által kínálja fel nektek a bűneitek bocsánatát. Hirdetjük, hogy Jézus az, aki megszabadítja a benne hívőket. Megszabadítja őket mindazokból, amelyekből Mózes Törvénye nem tudott bennünket megszabadítani.</verse>
				<verse number="39"></verse>
				<verse number="40">De jól vigyázzatok! Nehogy megtörténjen veletek, amit a próféták mondtak:</verse>
				<verse number="41">»Ti, akik lenézitek a többieket, figyeljetek! Csodálkozzatok, és pusztuljatok el, mert olyan dolgot teszek napjaitokban, amit soha nem hinnétek el! Bizony, nem hinnétek, akárki mondaná!«”</verse>
				<verse number="42">Amikor Pál és Barnabás kimentek a zsinagógából, az emberek kérték őket, hogy a következő szombaton is tanítsanak ezekről.</verse>
				<verse number="43">Mikor a zsidók hazamentek a zsinagógából, mind a zsidók, mind a más nemzetekhez tartozók közül sokan követték Pált és Barnabást. Ők pedig beszéltek velük, és biztatták őket, hogy továbbra is Isten kegyelmében éljenek.</verse>
				<verse number="44">A következő szombaton a városból majdnem mindenki összegyűlt, hogy hallgassa Isten üzenetét.</verse>
				<verse number="45">Amikor a zsidók látták, hogy milyen sokan összegyűltek, beteltek féltékenységgel és irígységgel. Káromkodva és szitkozódva ellenkeztek Pállal.</verse>
				<verse number="46">Ekkor Pál és Barnabás azonban felbátorodtak, és ezt mondták nekik: „Szükséges volt, hogy először nektek hirdessük Isten üzenetét, ti azonban elutasítottátok. Ezzel világossá tettétek, hogy nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, ezért most a többi nemzethez fordulunk.</verse>
				<verse number="47">Mert azt parancsolta nekünk az Úr: »Világossággá tettelek az Izráelen kívüli népek számára, hogy mutasd meg a szabadulás útját a világ minden népének.«”</verse>
				<verse number="48">Amikor ezt a más nemzetbeliek hallották, nagyon megörültek, és dicsérték az Úr beszédét. Akiket csak Isten kiválasztott az örök életre, azok mindannyian hívőkké lettek.</verse>
				<verse number="49">Isten üzenete így sokakhoz eljutott azon a vidéken.</verse>
				<verse number="50">A nem hívő zsidók azonban Pál és Barnabás ellen uszították az előkelő és vallásos asszonyokat, és a város vezetőit, akik rájuk támadtak, és kiűzték őket a városból.</verse>
				<verse number="51">Ekkor Pál és Barnabás még a port is lerázták a lábukról, és továbbmentek Ikóniumba.</verse>
				<verse number="52">A pizídiai Antiókhiában azonban Jézus tanítványait betöltötte az öröm és a Szent Szellem.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Pál és Barnabás Ikóniumban is elment a helyi zsidó közösség zsinagógájába. Olyan erővel hirdették Isten üzenetét, hogy mind a zsidók, mind a görögök közül sokan hívővé lettek.</verse>
				<verse number="2">De azok a zsidók, akik nem hittek Jézusban, a hívők ellen uszították a nem zsidókat.</verse>
				<verse number="3">Pál és Barnabás mégis sokáig ott maradt, és bátran beszélt az Úrról, aki pedig megerősítette, hogy amit Pálék az Úr kegyelméről mondtak, az igaz: jeleket és csodákat tett az apostolok által.</verse>
				<verse number="4">A város lakói emiatt két csoportra váltak. Az egyik csoport a helybeli zsidók mellett volt, a másik pedig az apostolok mellett.</verse>
				<verse number="5">Az a csoport, amelyik Pálék ellen volt, zsidókból és nem zsidókból, meg a nép vezetőiből állt. Ezek meg akarták verni az apostolokat, sőt meg is akarták kövezni őket.</verse>
				<verse number="6">Amikor Pál és Barnabás ezt megtudták, elmenekültek a városból. Elmentek Likaónia vidékére, Lisztrába és Derbébe, meg azok környékére,</verse>
				<verse number="7">és ott is hirdették az örömüzenetet.</verse>
				<verse number="8">Élt Lisztrában egy ember, aki születésétől fogva béna volt, soha életében nem tudott járni.</verse>
				<verse number="9">Ott ült a földön, és a többiekkel együtt hallgatta Pál beszédét. Egyszer Pál ránézett, és látta, hogy ez az ember hisz abban, hogy Isten meg tudja gyógyítani.</verse>
				<verse number="10">Ekkor Pál hangosan rákiáltott: „Kelj fel, és állj a lábadra!” Ő erre felugrott, és járni kezdett.</verse>
				<verse number="11">Amikor a tömeg látta, hogy Pál mit tett, likaóniai nyelven így kiabáltak: „Az istenek emberi formában lejöttek hozzánk!”</verse>
				<verse number="12">Barnabásról azt mondták, hogy ő Zeusz, Pált pedig Hermésznek tartották, mivel legtöbbször ő beszélt.</verse>
				<verse number="13">Zeusz temploma a város közelében volt, és Zeusz papja virágfüzérekkel feldíszített bikákat vezetett a város kapujához. Az összegyűlt tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni Pálnak és Barnabásnak.</verse>
				<verse number="14">Amikor az apostolok, Pál és Barnabás megértették ezt, megszaggatták ruhájukat, és a tömeg közé futva így kiáltottak:</verse>
				<verse number="15">„Emberek, ne tegyétek ezt! Nem vagyunk mi istenek, csak ugyanolyan emberek, mint ti! Azért jöttünk, hogy hirdessük nektek az örömüzenetet, és hogy ezektől a tehetetlen bálványoktól az élő Istenhez forduljatok! Mert ő teremtette az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.</verse>
				<verse number="16">Isten eddig minden népnek megengedte, hogy a maga útját járja.</verse>
				<verse number="17">Bár velük is törődött, aminek sok tanújelét is adta. Jól bánt veletek is: ő adott nektek esőt az égből, gazdag termést és gyümölcsöket a maga idején, hogy bőségesen enni adjon nektek, és hogy megtöltse szíveteket örömmel!”</verse>
				<verse number="18">De még így is alig tudták az embereket lebeszélni arról, hogy áldozatot mutassanak be nekik.</verse>
				<verse number="19">Később azonban a pizidiai Antiókhiából és Ikóniumból néhány zsidó érkezett a városba. Ezek addig uszították az embereket Pál ellen, amíg sikerült meggyőzniük a lisztrai lakosokat, akik azután megkövezték Pált. Azt hitték, hogy meg is halt, ezért kivonszolták a városból.</verse>
				<verse number="20">De Jézus tanítványai összegyűltek Pál körül, aki felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt továbbmentek Derbébe.</verse>
				<verse number="21">Derbében is hirdették az örömüzenetet, és ott is sokan Jézus tanítványai lettek. Azután Pál és Barnabás visszatért Lisztrába, majd Ikóniumba, onnan pedig a pizidiai Antiókhiába.</verse>
				<verse number="22">Mindenhol megerősítették a tanítványokat, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben. „Sok szenvedésen kell keresztülmennünk, amíg eljutunk Isten Királyságába” — mondták nekik.</verse>
				<verse number="23">Minden egyes városban kiválasztották a helyi gyülekezetből azokat, akiket vezetőknek jelöltek, majd böjtöléssel és imádkozással az Úr kegyelmére bízták őket, akiben hittek.</verse>
				<verse number="24">Pizidián át Pamfiliába, majd</verse>
				<verse number="25">Pergébe mentek. Itt is hirdették az örömüzenetet. Azután Attáliába érkeztek, ahol</verse>
				<verse number="26">hajóra szálltak. Ezután tértek vissza a szíriai Antiókhiába. Ebből a városból indultak útnak, amikor Isten kegyelmére bízták és kiküldték őket arra a feladatra, amelyet most befejeztek.</verse>
				<verse number="27">Amikor megérkeztek, összehívták az egész helyi gyülekezetet. Előttük Pál és Barnabás mindenről beszámolt, amit Isten velük tett. Elmondták, hogy Isten hogyan nyitotta meg a kaput az Izráelen kívüli népek előtt, hogy ők is higgyenek Jézusban.</verse>
				<verse number="28">Majd hosszú időt töltöttek ott a tanítványokkal.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Ezután néhány férfi érkezett Júdeából a szíriai Antiókhiába, akik így tanították a testvéreket: „Csak akkor üdvözülhettek, ha a mózesi hagyomány szerint körülmetélkedtek.”</verse>
				<verse number="2">Pál és Barnabás azonban nem értett egyet velük, s így nagy vita támadt közöttük. Végül elhatározták, hogy Jeruzsálembe küldik Pált, Barnabást és még néhány testvért az apostolokhoz és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőihez, hogy beszéljék meg velük ezt a kérdést.</verse>
				<verse number="3">Az antiókhiai gyülekezet tehát útnak indította ezeket a testvéreket, akik áthaladtak Fönícián és Samárián. Útközben az ottani testvéreknek is beszéltek arról, hogy az Izráelen kívüli nemzetek is az igaz Istenhez fordultak. Ennek mindannyian nagyon megörültek.</verse>
				<verse number="4">Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egész helyi gyülekezet, annak vezetői, és az apostolok szívesen fogadták őket. Pál, Barnabás és a többiek elmondták, amit Isten velük tett.</verse>
				<verse number="5">Néhány, a farizeusok csoportjához tartozó jeruzsálemi hívő ekkor felállt, és azt mondta: „A más nemzetbelieket is körül kell metélni, és meg kell nekik parancsolni, hogy tartsák meg a Mózes Törvényét!”</verse>
				<verse number="6">Ezért az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői elhatározták, hogy összegyűlnek, és megvizsgálják ezt a kérdést.</verse>
				<verse number="7">Hosszú vita után Péter felállt, és ezt mondta: „Testvéreim, tudjátok, hogy jó idővel ezelőtt Isten engem választott ki közületek, hogy a más nemzetbeliek tőlem hallják az örömhírt, és ők is higgyenek Jézusban.</verse>
				<verse number="8">Isten tudja, mi van az emberek szívében, és azzal tanúskodott mellettük, hogy nekik is ugyanúgy adta a Szent Szellemet, mint nekünk.</verse>
				<verse number="9">Semmi különbséget nem tett közöttük és közöttünk, hanem egyedül a Jézusba vetett hit által tisztította meg a szívüket.</verse>
				<verse number="10">Akkor miért teszitek próbára Isten türelmét? Miért akartok ilyen nehéz terhet tenni Jézus nem zsidó tanítványainak a vállára? Hiszen ezt a terhet sem az őseink, sem mi nem bírtuk el!</verse>
				<verse number="11">Hisszük, hogy mi, akik zsidók vagyunk, az Úr Jézus kegyelme alapján üdvözülhetünk. De hisszük, hogy akik nem zsidónak születtek, azok is ugyanígy üdvözülhetnek.”</verse>
				<verse number="12">Ekkor az egész csoport lecsendesedett. Majd meghallgatták Pált és Barnabást, akik beszámoltak azokról a jelekről és csodákról, amelyeket Isten tett rajtuk keresztül az Izráelen kívüli nemzetek között.</verse>
				<verse number="13">Amikor befejezték, Jakab szólalt meg: „Figyeljetek rám, testvéreim!</verse>
				<verse number="14">Simon Péter elmondta, hogyan mutatta meg Isten, hogy ő bizony szereti a többi nemzeteket is. Most először történt meg, hogy Isten közülük is magához fogadott embereket, hogy a saját népévé legyenek.</verse>
				<verse number="15">A próféták üzenete is teljes harmóniában van ezzel, ahogyan meg van írva:</verse>
				<verse number="16">»Azután majd visszatérek, és újjáépítem Dávid összedőlt sátorát. Újra fölépítem romjaiból, és helyreállítom,</verse>
				<verse number="17">hogy az Izráelen kívüli népek is megkeressék az Örökkévalót, minden nemzetből azok, akik az én nevemet viselik. Így szól az Örökkévaló, aki mindezt meg is teszi.«</verse>
				<verse number="18">»Mindezt pedig az Örökkévaló kezdettől fogva tudta.«</verse>
				<verse number="19">Ezért én azt tanácsolom, hogy ne nehezítsük meg azoknak az Izráelen kívüli testvéreknek a dolgát, akik Istenhez jönnek.</verse>
				<verse number="20">Inkább írjunk nekik egy levelet, és hagyjuk meg nekik, hogy ne egyenek olyan ételt, amelyet valaki bálványoknak ajánlott fel, mert az tisztátalan, ne kövessenek el szexuális bűnt, ne egyenek megfulladt állatok húsából készült ételt, se olyan húst, amelyben benne maradt a vér.</verse>
				<verse number="21">Mert Mózes Törvényének régóta megvannak a hirdetői minden városban, hiszen felolvassák a zsinagógákban minden szombaton.”</verse>
				<verse number="22">Ekkor az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői az egész gyülekezettel együtt elhatározták, hogy néhány testvért Pállal és Barnabással elküldenek a szíriai Antiókhiába. Kiválasztották maguk közül Júdást, akit Barsabbásnak is neveztek, és Szilászt, akik vezetők voltak a testvérek között.</verse>
				<verse number="23">Írtak egy levelet is, amelyet a küldöttek magukkal vittek. Ez állt a levélben: „Mi, az apostolok, és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői, a testvéreitek, üdvözletünket küldjük nem zsidó származású testvéreinknek, akik a szíriai Antiókhia városában, meg Szíria és Cilicia tartományaiban élnek.</verse>
				<verse number="24">Megtudtuk, hogy hozzátok ment közülünk néhány férfi, és olyan dolgokat mondtak, amelyekkel megzavartak és nyugtalanítottak benneteket, de mi nem bíztuk meg őket ezzel.</verse>
				<verse number="25">Ezért egy akarattal elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok. Ők együtt mennek szeretett Pál és Barnabás testvérünkkel,</verse>
				<verse number="26">akik életüket is odaadták Urunkért, Jézusért, a Messiásért.</verse>
				<verse number="27">Elküldjük tehát hozzátok Júdást és Szilászt, akik majd személyesen is elmondják nektek ugyanezt.</verse>
				<verse number="28">A Szent Szellem úgy látja jónak, és mi is egyetértünk vele, hogy ne terheljünk benneteket semmi mással, csak ezeket a dolgokat tartsátok be:</verse>
				<verse number="29">ne egyetek olyan ételt, amit a bálványoknak ajánlottak fel, ne egyetek megfulladt állatok húsából készült ételt, se olyan húst, amelyben benne maradt a vér, és ne kövessetek el semmilyen szexuális bűnt. Ha ezeket elkerülitek, jól teszitek. Isten veletek!”</verse>
				<verse number="30">Ezzel útnak indították Barnabást, Pált, Júdást és Szilászt. Ők pedig elmentek a szíriai Antiókhiába, összehívták a gyülekezetet, és átadták a levelet.</verse>
				<verse number="31">Amikor az antiókhiai testvérek ezt elolvasták, nagyon megörültek, és a levél megerősítette őket.</verse>
				<verse number="32">Júdás és Szilász, akik mindketten próféták voltak, sokáig beszélgettek a testvérekkel, bátorították és erősítették őket.</verse>
				<verse number="33">Egy ideig még velük maradtak, majd miután az antiókhiai testvérek békességgel elbocsátották őket, visszatértek Jeruzsálembe azokhoz, akik elküldték őket.</verse>
				<verse number="34"></verse>
				<verse number="35">Pál és Barnabás egy ideig még a szíriai Antiókhiában maradtak. Sok más testvérrel együtt tanították az Úr beszédét, és hirdették az örömüzenetet.</verse>
				<verse number="36">Néhány nap múlva Pál azt mondta Barnabásnak: „Sok városban hirdettük az Úr üzenetét. Most menjünk vissza ezekbe a városokba, és látogassuk meg a testvéreket! Nézzük meg, hogy vannak!”</verse>
				<verse number="37">Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak is hívtak.</verse>
				<verse number="38">Az első útjukon azonban János Márk Pamfiliában visszafordult, és nem folytatta velük együtt a munkát. Emiatt Pál nem akarta őt magával vinni.</verse>
				<verse number="39">Pál és Barnabás ezen sokat vitatkoztak, de nem tudtak megegyezni, ezért elváltak egymástól. Barnabás maga mellé vette Márkot, és Ciprus szigetére hajózott,</verse>
				<verse number="40">Pál pedig Szilászt választotta útitársnak. Akkor a testvérek az Úr kegyelmére bízták Pált, ő pedig Szilásszal együtt elindult.</verse>
				<verse number="41">Végigjárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a helyi gyülekezeteket.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Pál ezután elment Derbébe, majd Lisztrába. Élt ott egy Timóteus nevű tanítvány, akinek az anyja Jézusban hívő zsidó, az apja pedig görög volt.</verse>
				<verse number="2">Timóteusról jó véleménye volt a lisztrai és az ikóniumi testvéreknek.</verse>
				<verse number="3">Pál magával akarta vinni Timóteust, de azon a környéken a zsidók mind tudták, hogy Timóteus apja görög volt. Pál emiatt — a zsidókra való tekintettel — körülmetélte Timóteust.</verse>
				<verse number="4">Ezután együtt mentek városról-városra, és mindenhol elmondták a hívőknek azt a határozatot, amelyet az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői hoztak. Kérték őket, hogy ennek megfelelően éljenek.</verse>
				<verse number="5">Így a helyi gyülekezetek erősödtek a hitben, és napról-napra egyre többen csatlakoztak hozzájuk.</verse>
				<verse number="6">Pál és társai Kis-Ázsiában is szerették volna hirdetni az Isten üzenetét, de a Szent Szellem nem engedte nekik, hogy arrafelé menjenek. Ezért keresztülutaztak Frígia és Galácia vidékén.</verse>
				<verse number="7">Amikor Mízia határához értek, Bitíniába akartak menni, de Jézus Szelleme oda sem engedte őket.</verse>
				<verse number="8">Ezért Mízia mellett elhaladva Tróászba mentek.</verse>
				<verse number="9">Azon az éjszakán Pál látomást látott: egy macedón férfi állt előtte, és így kérte: „Gyere át Macedóniába, és segíts nekünk!”</verse>
				<verse number="10">Pál látomása után azonnal elhatároztuk, hogy Macedóniába megyünk. A látomásból megértettük, hogy Isten oda hívott bennünket, hogy ott is hirdessük az örömüzenetet.</verse>
				<verse number="11">Tróászban hajóra szálltunk, és egyenesen Szamotráké szigetére mentünk. Innen másnap továbbhajóztunk Neápoliszba, majd</verse>
				<verse number="12">a macedóniai Filippi városába érkeztünk, ahol rómaiak laktak. Ez volt a legjelentősebb város Macedóniának ebben a részében. Itt több napot töltöttünk.</verse>
				<verse number="13">Szombaton kimentünk a városkapun túl, a folyóhoz. Azt gondoltuk, hogy ott van az a hely, ahol néhányan imádkozni szoktak. A folyó partján leültünk, és beszélgetni kezdtünk az összegyűlt asszonyokkal.</verse>
				<verse number="14">Néhányan közülük figyelmesen hallgattak ránk, különösen egy Lídia nevű asszony, aki Thiatíra városából származott, és drága, bíborszínű szövetekkel kereskedett. Lídia már korábban is az igaz Istent imádta, és az Úr megnyitotta a szívét, hogy elfogadja, amit Pál mondott.</verse>
				<verse number="15">Ezután Lídia egész családjával együtt bemerítkezett, majd meghívott bennünket az otthonába. Ezt mondta: „Ha elfogadtok engem az Úr Jézus igazi követőjének, akkor jöjjetek a házamhoz, és legyetek a vendégeim!” Így rábeszélt bennünket, hogy vele menjünk.</verse>
				<verse number="16">Történt egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, szembejött velünk egy rabszolgalány, akiben a jövendőmondás szelleme lakott. Ez a leány sok pénzt szerzett a gazdáinak azzal, hogy jövendölt az embereknek.</verse>
				<verse number="17">Állandóan követte Pált és csoportját, és közben így kiáltozott: „Ezek a férfiak a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösségre vezető utat hirdetik nektek!”</verse>
				<verse number="18">Ez így ment több napon keresztül. Végül Pál megelégelte, hátrafordult, és azt mondta a leányban lakó gonosz szellemnek: „Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki ebből a leányból!” Erre a jövendőmondó szellem azonnal kiment belőle.</verse>
				<verse number="19">Amikor a rabszolgalány gazdái megértették, hogy többé nem tudnak pénzt keresni a leány segítségével, megragadták Pált és Szilászt, és a piactérre hurcolták őket, a város vezetői elé.</verse>
				<verse number="20">Ott azután így vádolták őket: „Ezek a férfiak zsidók, és felforgatják városunk nyugalmát!</verse>
				<verse number="21">Olyan szokásokat tanítanak, amelyeket nekünk — római polgároknak — törvényellenes lenne elfogadnunk, vagy követnünk.”</verse>
				<verse number="22">Velük együtt az összegyűlt sokaság is vádolta Pált és Szilászt. A város vezetői pedig letépték róluk a ruhát, és megparancsolták, hogy botozzák meg őket.</verse>
				<verse number="23">Miután sok botütést mértek rájuk, börtönbe zárták őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy szigorú őrizet alatt tartsa a foglyokat.</verse>
				<verse number="24">A börtönőr — a parancs szerint — a belső börtöncellába zárta őket, és még a lábukat is megkötözte.</verse>
				<verse number="25">A börtönben az éjszaka közepén Pál és Szilász imádkoztak, és dicséreteket énekeltek Istennek, a többi fogoly pedig hallgatta őket.</verse>
				<verse number="26">Hirtelen erős földrengés támadt, amely az alapjáig megrázta az egész börtönt. Az ajtók azonnal kinyíltak, és a foglyokról leestek a láncok.</verse>
				<verse number="27">A börtönőr felébredt, és látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak. Kivonta a kardját, és öngyilkos akart lenni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek.</verse>
				<verse number="28">Pál azonban odakiáltott neki: „Meg ne öld magad, mert mindannyian itt vagyunk!”</verse>
				<verse number="29">Az őr ekkor szólt, hogy hozzanak valami világítóeszközt, majd berohant a börtönbe. Remegett a félelemtől, és Pál, meg Szilász lába elé borult.</verse>
				<verse number="30">Azután kivezette őket, és azt kérdezte: „Férfiak, mit tegyek, hogy üdvözülhessek?”</verse>
				<verse number="31">Pálék így válaszoltak: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülni fogsz te is, meg a családod is.”</verse>
				<verse number="32">Azután elmondták az Úr üzenetét a börtönőrnek és mindazoknak, akik a házában voltak.</verse>
				<verse number="33">Ő pedig még akkor éjjel kimosta Pál és Szilász sebeit, és egész családjával együtt bemerítkezett.</verse>
				<verse number="34">Ezután behívta őket a saját házába, megvendégelte őket, és egész családjával együtt teljes szívvel örvendezett, hogy most már ők is hisznek Istenben.</verse>
				<verse number="35">Reggel a város vezetői katonákat küldtek a börtönőrhöz ezzel az üzenettel: „Engedd szabadon azokat a férfiakat!”</verse>
				<verse number="36">A börtönőr ezt Pálnak is tudtára adta: „A város vezetői azt üzenték, hogy engedjelek szabadon benneteket. Most tehát szabadok vagytok. Menjetek békével!”</verse>
				<verse number="37">De Pál ezt mondta a katonáknak: „Vezetőitek nem bizonyították ránk, hogy bűnt követtünk volna el. Ennek ellenére nyilvánosan megvertek, és börtönbe zártak bennünket. Mi római polgárok vagyunk, és jogaink vannak. Most meg titokban akarnak elküldeni?! Azt már nem! Jöjjenek csak ide, és ők maguk vezessenek ki minket!”</verse>
				<verse number="38">A katonák visszamentek a város vezetőihez, és átadták Pál üzenetét. Amikor a vezetők megtudták, hogy Pál és Szilász római állampolgárok, megijedtek.</verse>
				<verse number="39">Odamentek hozzájuk, és bocsánatot kértek tőlük. Azután kivezették őket a börtönből, és kérték, hogy menjenek el a városból.</verse>
				<verse number="40">Pál és Szilász a börtönből Lídia házához ment, és ott találkoztak a testvérekkel. Bátorították őket, majd továbbindultak Filippiből.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Pál és Szilász Amfipolisz és Apollónia érintésével Thesszalonikába érkeztek. Ebben a városban zsinagógájuk is volt az ott élő zsidóknak.</verse>
				<verse number="2">Pál — szokása szerint — itt is elment a zsinagógába. Három héten keresztül minden szombaton vitatkozott a zsidókkal az Írásokról.</verse>
				<verse number="3">Magyarázta és be is bizonyította nekik az Írások alapján, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és azután fel kellett támadnia a halálból. Azt mondta nekik: „Az a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek.”</verse>
				<verse number="4">Néhányan elfogadták ezt, és csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz. Ebbe a zsinagógába azonban nem csak zsidók, hanem olyan görögök is jártak, akik az igaz Istent imádták, meg gazdag és előkelő asszonyok is. Közülük is sokan csatlakoztak Pálékhoz.</verse>
				<verse number="5">Ezt látva, azok a zsidók, akik nem hittek Jézusban, féltékenységgel teltek meg. Maguk mellé vettek néhány lézengő, hitvány embert a piactérről, akiknek segítségével csődületet támasztottak, és fellármázták az egész várost. A feldühödött tömeget azután Jázon házához vezették, hogy Pált és Szilászt erőszakkal kihozzák onnan, és a városi népgyűlés elé állítsák.</verse>
				<verse number="6">Pálékat azonban nem találták ott, ezért Jázont ragadták meg, és néhány másik testvérrel együtt a város vezetői elé hurcolták őket. A vezetők előtt ezt kiabálták: „Ezek a bajkeverők, akik az egész világot felforgatták, most itt is megjelentek,</verse>
				<verse number="7">és Jázon befogadta őket! Szembeszállnak a császár parancsával, mert mást tartanak királynak: egy bizonyos Jézust!”</verse>
				<verse number="8">A tömeg és a város vezetői ezen nagyon felháborodtak.</verse>
				<verse number="9">A vezetők kötelezték Jázont és a testvéreket, hogy egy bizonyos összeget helyezzenek letétbe, s azután szabadon engedték őket.</verse>
				<verse number="10">Ezután a testvérek még azon az éjszakán útnak indították Pált és Szilászt, akik továbbmentek Bérea városába. Amikor megérkeztek, ott is elmentek a zsinagógába.</verse>
				<verse number="11">Az ottani zsidó közösség tagjai nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikabeliek. Nyitott szívvel és örömmel fogadták az üzenetet, amelyet Pál hirdetett. Naponta tanulmányozták az Írásokat, és gondosan megvizsgálták, hogy valóban igaz-e, amit Páltól hallottak.</verse>
				<verse number="12">Ennek az lett az eredménye, hogy sokan hittek Jézusban. De nemcsak a zsidók közül, hanem a gazdag és előkelő görög asszonyok és férfiak közül is sokan hívőkké lettek.</verse>
				<verse number="13">Amikor azonban a thesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti Isten üzenetét, oda is utánamentek, és Pál ellen uszították a helybelieket.</verse>
				<verse number="14">Ekkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált a tengerhez, míg Szilász és Timóteus a városban maradtak.</verse>
				<verse number="15">Azok a testvérek, akik elkísérték Pált, egészen Athén városáig mentek vele, majd visszatértek Béreába. Pál azt üzente velük Szilásznak és Timóteusnak, hogy ők is minél hamarabb menjenek utána Athénbe.</verse>
				<verse number="16">Pál tehát Athénben várta Szilászt és Timóteust. Nagyon felháborodott, amikor látta, hogy a város tele van bálványszobrokkal.</verse>
				<verse number="17">Itt is elment a zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal és az istenfélő görögökkel. Naponta beszélgetett azokkal is, akiket éppen a város főterén talált.</verse>
				<verse number="18">Vitába is keveredett néhány filozófussal, akik az epikureusokhoz, illetve a sztoikusokhoz tartoztak. Néhányan ezek közül azt mondták: „Ez az ember össze-vissza beszél! Mit akarhat mondani?” Mások meg azt mondták: „Úgy látszik, valami idegen isteneket hirdet” — Pál ugyanis Jézusról és a feltámadásról beszélt nekik.</verse>
				<verse number="19">Azután magukkal vitték Pált, hogy az Areopágosz elé állítsák. Azt mondták neki: „Magyarázd el nekünk ezt az új dolgot, amiről beszélsz, mert nem értjük!</verse>
				<verse number="20">Furcsa, amit mondasz, de szeretnénk megérteni.”</verse>
				<verse number="21">Az athéniek és az ott tartózkodó idegenek ugyanis mind azzal töltötték az idejüket, hogy új elméleteket hirdettek, vagy azokat hallgatták.</verse>
				<verse number="22">Pál tehát felállt az Areopágosz tanácsa előtt, és beszédet tartott: „Athéni férfiak, úgy látom, ti valóban nagyon vallásosak vagytok!</verse>
				<verse number="23">Amikor a városotokban jártam, megnéztem a szentélyeiteket. Találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt írva: » az ismeretlen istennek«. Éppen ő az, akiről én beszélek — akit ti nem ismertek, mégis tiszteltek.</verse>
				<verse number="24">Ő az Isten, aki teremtette az egész világot és mindent, ami benne van. Ő a Menny és a Föld Ura, aki nem kézzel készített templomokban lakik,</verse>
				<verse number="25">és nincs szüksége rá, hogy az emberek szolgálják őt, mintha valamiben hiányt szenvedne. Éppen ellenkezőleg: ő ad mindenkinek életet, leheletet, és minden mást is, ami szükséges.</verse>
				<verse number="26">Ő teremtette az első embert, és annak az utódaiból az összes nemzetet, és azt akarta, hogy az emberek az egész Földön mindenhol elterjedjenek. Ő határozta meg a népek lakóhelyének határait, és azt is, hogy meddig lakhatnak ott.</verse>
				<verse number="27">Mindezt azért tette, hogy az emberek keressék Istent, kinyújtsák a kezüket utána, és talán meg is találják. Pedig nincs messze egyikünktől sem,</verse>
				<verse number="28">mert benne élünk, mozgunk, és vagyunk. Költőitek közül az egyik ezt mondta: »Az ő gyermekei vagyunk.«</verse>
				<verse number="29">S mivel valóban Isten gyermekei vagyunk, hogyan is gondolhatnánk, hogy Isten hasonló lenne az aranyból, ezüstből vagy kőből készült dolgokhoz, amelyeket az emberi képzelet és művészet formált?</verse>
				<verse number="30">Mindeddig Isten türelmesen elnézte, hogy az emberek nem ismerik és nem értik őt. Most azonban parancsolja az egész világon mindenkinek, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és térjenek vissza őhozzá.</verse>
				<verse number="31">Mert Isten már kijelölte azt a napot, amelyen majd igazságos ítéletet tart az összes ember fölött. Ezt az ítéletet egy olyan férfira bízta, akit erre a célra már régen kiválasztott, és ezt azzal bizonyította mindenki számára, hogy feltámasztotta a halálból!”</verse>
				<verse number="32">Amikor azonban Pál a halottak feltámadását említette, egyesek csúfolódni kezdtek, mások meg azt mondták: „Majd később még meghallgatunk erről.”</verse>
				<verse number="33">Pál ezután otthagyta őket.</verse>
				<verse number="34">Néhányan azonban hittek Jézusban, és csatlakoztak Pálhoz. Ezek között volt Dioniziosz, az Areopágosz tanácsának egyik tagja, egy Damarisz nevű asszony és még néhányan mások.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Ezután Pál továbbment Athénból Korinthusba,</verse>
				<verse number="2">ahol találkozott egy Akvila nevű zsidó férfival, aki Pontuszból származott. Mivel Claudius császár elrendelte, hogy minden zsidó hagyja el Rómát, Akvila — a feleségével, Priszcillával együtt — kénytelen volt máshová költözni. Nem sokkal Pál előtt érkeztek Itáliából Korinthusba. Pál meglátogatta őket, és attól kezdve náluk is lakott.</verse>
				<verse number="3">Mivel Pálnak is sátorkészítő volt a mestersége, ezután együtt is dolgoztak.</verse>
				<verse number="4">Pál minden szombaton elment a helyi zsinagógába, és ott érveléssel, sőt vitatkozással is igyekezett meggyőzni mind a zsidókat, mind a görögöket.</verse>
				<verse number="5">Miután Szilász és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál minden idejét annak szentelte, hogy Isten üzenetét hirdesse a zsidóknak, és minden erejével meggyőzze őket arról, hogy Jézus a Messiás.</verse>
				<verse number="6">A zsidók azonban elutasították az üzenetét, és kitartóan ellenkeztek Pállal, sőt, szidalmazták és átkozták. Ekkor Pál lerázta ruhájáról a port, és azt mondta nekik: „Ha nem fogtok üdvözülni, arról csak ti tehettek! Az én lelkiismeretem tiszta, mert mindent megtettem, hogy megmentselek titeket. Mostantól kezdve a görögökhöz megyek.”</verse>
				<verse number="7">Azzal otthagyta őket, és Titiusz Jusztusz házába költözött, aki az igaz Istent imádta, és a zsinagóga mellett lakott.</verse>
				<verse number="8">Kriszpusz, a zsinagóga vezetője egész családjával együtt mégis hitt az Úrban. Korinthusban még sokan mások is hallották Pál beszédét, és hittek Jézusban, majd pedig bemerítkeztek.</verse>
				<verse number="9">Egyik éjjel az Úr látomásban így szólt Pálhoz: „Ne félj! Bátran beszélj továbbra is, ne hallgass el,</verse>
				<verse number="10">mert én veled vagyok! Senki sem fog megtámadni, vagy bántani téged. Sokan vannak ebben a városban, akik az enyémek!”</verse>
				<verse number="11">Ezért Pál még másfél évig Korinthusban maradt: hirdette és tanította Isten beszédét és üzenetét.</verse>
				<verse number="12">Amikor Gallió volt Akhája kormányzója, a korinthusi zsidók összefogtak, rátámadtak Pálra, és erőszakkal Gallió elé hurcolták.</verse>
				<verse number="13">Ezzel vádolták a kormányzó előtt: „Ez a férfi azt tanítja a népnek, hogy olyan módon imádják Istent, amely ellenkezik a mi Törvényünkkel.”</verse>
				<verse number="14">Pál éppen mondani akart valamit, de szóhoz sem jutott, mert Gallió ezt válaszolta a zsidóknak: „Ha bűncselekményről, vagy valami törvénytelenségről lenne szó, akkor meghallgatnálak benneteket, zsidók.</verse>
				<verse number="15">Mivel azonban csak szavakról, nevekről és a saját törvényetek kérdéseiről vitatkoztok, ezt intézzétek el magatok között! Én nem leszek bíró ilyen dolgokban.”</verse>
				<verse number="16">Ezzel elküldte őket a bíróságról.</verse>
				<verse number="17">Ekkor a zsidók megragadták Szószthenészt, aki akkor a zsinagóga vezetője volt, és a bíróság előtt megverték. Gallió azonban ügyet sem vetett rájuk.</verse>
				<verse number="18">Pál sokáig Korinthusban maradt a testvérek között, azután elbúcsúzott tőlük, és Szíriába hajózott. Priszcilla és Akvila is vele tartott. Amikor Kenkreába értek, Pál levágatta a haját, mert fogadalmat tett Istennek.</verse>
				<verse number="19">Amikor megérkeztek Efezusba, Priszcilla és Akvila letelepedett a városban. Pál Efezusban is bement a zsinagógába, ahol beszélgetett és vitatkozott a zsidókkal.</verse>
				<verse number="20">Azok kérték, hogy maradjon még náluk, de ő tovább akart utazni.</verse>
				<verse number="21">Amikor elbúcsúzott tőlük, azt mondta: „Ha Isten is akarja, még visszajövök hozzátok.” Azután hajóra szállt, és tovább utazott Efezusból.</verse>
				<verse number="22">Cézáreában szállt partra, majd innen felment Jeruzsálembe. Köszöntötte a helyi gyülekezetet, azután a szíriai Antiókhiába ment.</verse>
				<verse number="23">Egy ideig ott maradt, azután innen is továbbutazott, s bejárta Galácia és Frígia vidékét. Minden városban biztatta és erősítette Jézus tanítványait.</verse>
				<verse number="24">Közben egy Apollós nevű művelt zsidó férfi érkezett Efezusba. Alexandria városából származott, kitűnő szónok volt, és nagyon jól ismerte az Írásokat.</verse>
				<verse number="25">Apollós már korábban kapott valamilyen tanítást az Úr Útjáról, de csak azt a bemerítést ismerte, amelyet Bemerítő János hirdetett. Ennek ellenére nagy buzgalommal hirdette, és tanította a Jézussal kapcsolatos dolgokat.</verse>
				<verse number="26">Apollós kezdett az efezusi zsinagógába járni, és ott nagyon bátran beszélt. Amikor Priszcilla és Akvila hallották Apollóst, meghívták magukhoz. Beszélgettek vele, és részletesebben elmagyarázták neki Isten Útját.</verse>
				<verse number="27">Ezután Apollós el akart menni Akhájába. Az efezusi testvérek biztatták, és levelet írtak az Akhájában lakó tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen. Amikor azután Apollós odaérkezett, nagy segítséget jelentett azoknak, akik Isten kegyelme által hívőkké lettek.</verse>
				<verse number="28">Apollós ugyanis a nyilvánosság előtt tartott viták során meggyőző erővel cáfolta a zsidók érvelését, és az Írások alapján bebizonyította, hogy Jézus a Messiás.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál más városokat látogatott meg, majd Efezusba érkezett. Itt találkozott néhány tanítvánnyal.</verse>
				<verse number="2">Megkérdezte tőlük: „Megkaptátok-e a Szent Szellemet, amikor hívők lettetek?” De ők így válaszoltak: „Nem, de még csak nem is hallottunk a Szent Szellemről!”</verse>
				<verse number="3">Ekkor Pál megkérdezte: „Hát akkor hogyan merítettek be titeket?” Mire ők azt mondták: „Úgy, ahogyan Bemerítő János tanította a bemerítkezést.”</verse>
				<verse number="4">„János azért merítette be az embereket, hogy ilyen módon fejezzék ki, hogy őszintén Istenhez akarnak fordulni. Azt is mondta nekik, hogy higgyenek abban, aki majd ő utána fog jönni, vagyis Jézusban” — mondta Pál.</verse>
				<verse number="5">Amikor a tanítványok ezt meghallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe.</verse>
				<verse number="6">Amikor Pál rájuk tette a kezét, a Szent Szellem leszállt a tanítványokra, akik kezdtek más nyelveken szólni és prófétálni.</verse>
				<verse number="7">A tanítványoknak ez a csoportja tizenkét férfiból állt.</verse>
				<verse number="8">Pál ezután elment a zsinagógába. Ott bátran beszélt a zsidóknak Isten királyi uralmáról. Sokat vitatkozott velük három hónapon keresztül, és próbálta meggyőzni őket.</verse>
				<verse number="9">Közülük néhányan makacsul ellenkeztek, és nem fogadták el, amit mondott. Sőt, az egész zsinagógai közösség előtt gyalázták és rossz hírét keltették az Úr Útjának. Ekkor Pál szakított a zsinagógai közösséggel, de magával vitte azokat, akik Jézus tanítványai lettek. Őket azután két éven keresztül minden nap tanította egy Tirannosz nevű férfi iskolájában. Ennek az lett az eredménye, hogy a Kis-Ázsiában élő zsidók és nem zsidók mindenhol hallották és megismerték Isten üzenetét.</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Isten pedig különleges csodákat tett Pálon keresztül.</verse>
				<verse number="12">Az emberek elvitték, és ráhelyezték a betegekre azokat a kendőket és ruhadarabokat, amelyeket Pál a testén viselt. A betegek pedig meggyógyultak, és a gonosz szellemek kimentek belőlük.</verse>
				<verse number="13">Arra járt néhány zsidó, akik ördögűzéssel foglalkoztak. Elkezdték az Úr Jézus nevét erre a célra használni. Azt mondták a gonosz szellemeknek: „Annak a Jézusnak a nevében parancsolunk nektek, akiről Pál beszél!”</verse>
				<verse number="14">Ezt tette egy zsidó főpap, bizonyos Szkéva hét fia is.</verse>
				<verse number="15">De egyszer a gonosz szellem így feleselt vissza ezeknek a zsidóknak: „Jézust ismerem, Pálról is hallottam, de kik vagytok ti?”</verse>
				<verse number="16">Akkor az az ember, akiben a gonosz szellem volt, a zsidó ördögűzőkre ugrott, megverte őket, és még a ruhát is letépte róluk. Erősebb volt, mint ők együttesen — olyannyira, hogy azok meztelenül és sebesülten rohantak ki a házból.</verse>
				<verse number="17">Ezt mindenki megtudta, aki csak Efezusban lakott, zsidók és görögök egyaránt. Félelem fogta el őket, és még jobban tisztelték az Úr Jézus nevét.</verse>
				<verse number="18">A hívők közül sokan nyilvánosan megvallották bűnös tetteiket.</verse>
				<verse number="19">Voltak olyan hívők is, akik korábban varázsoltak. Ezek közül sokan összegyűjtötték a varázsláshoz használt könyveiket, és nyilvánosan elégették őket. (Ezek az elégetett könyvek összesen körülbelül ötvenezer ezüstpénzt értek.)</verse>
				<verse number="20">Így az Úr ereje által az üzenet egyre jobban terjedt, és egyre nagyobb befolyásra tett szert.</verse>
				<verse number="21">Ezek után Pál elhatározta, hogy Macedónián és Akháján keresztülutazik, és felmegy Jeruzsálembe. Ezt gondolta: „Jeruzsálem után Rómába is el kell mennem.”</verse>
				<verse number="22">Ezért két segítőtársát, Timóteust és Erásztoszt előreküldte Macedóniába, ő maga pedig egy ideig még Kis-Ázsiában maradt.</verse>
				<verse number="23">Ekkor történt, hogy nagy zűrzavar támadt Efezusban az Úr Útja miatt.</verse>
				<verse number="24">Volt a városban egy Demeter nevű ötvösmester. Azzal foglalkozott, hogy Artemisz istennő templomának kicsinyített másolatát készítette ezüstből. A műhelyében dolgozó munkások ezért jó fizetést kaptak.</verse>
				<verse number="25">Demeter összegyűjtötte ezeket a munkásokat és a többi hasonló iparost. Azt mondta nekik: „Tudjátok, hogy milyen jól keresünk ezzel a mesterséggel.</verse>
				<verse number="26">Ti magatok is látjátok és halljátok, mit művel ez a Pál! Mennyi embert meggyőzött már, de nem csak Efezusban, hanem szinte egész Kis-Ázsiában! Azt mondja, hogy a kézzel készített istenek valójában nem is istenek.</verse>
				<verse number="27">Az a veszély fenyeget bennünket, hogy rossz hírbe keveredik a mesterségünk, sőt, nagy istennőnket, Artemiszt és a templomát is semmibe veszik. Pedig Artemiszt egész Kis-Ázsia, sőt az egész világ istennőként tiszteli!”</verse>
				<verse number="28">Ezt hallva az összegyűltek nagyon feldühödtek, és kiabálni kezdtek: „Nagy az efezusi Artemisz!”</verse>
				<verse number="29">Az egész városban zűrzavar támadt. Elfogták Gájuszt és Arisztarkhoszt, akik Macedóniából jöttek, és Pál útitársai voltak. Erőszakkal elvitték őket a stadionba, ahol nagy tömeg gyűlt össze.</verse>
				<verse number="30">Pál is oda akart menni, hogy szóljon a tömeghez, de a tanítványok nem engedték.</verse>
				<verse number="31">Pálnak volt néhány barátja a város vezetői között, és ők is azt üzenték neki, hogy ne menjen a stadionba.</verse>
				<verse number="32">Közben a stadionban összegyűlt tömeg már össze-vissza ordítozott. Az egész népgyűlés összezavarodott, sőt a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek ide.</verse>
				<verse number="33">A zsidók kiválasztották Sándort, és előre állították, hogy beszéljen. Sándor intett a kezével, hogy beszédet akar mondani.</verse>
				<verse number="34">De mikor az emberek megtudták, hogy zsidó, egy emberként ordították mintegy két órán keresztül: „Nagy az efezusi Artemisz! Nagy az efezusi Artemisz!”</verse>
				<verse number="35">Végre a város egyik vezetője lecsendesítette a sokaságot. Ezt mondta: „Efezusiak! Van-e valaki széles e világon, aki ne tudná, hogy Efezus városa őrzi a nagy Artemisz istennő templomát, és az égből hullott szent követ?</verse>
				<verse number="36">Mivel mindez nyilvánvaló, csillapodjatok le, és ne okozzatok semmi bajt!</verse>
				<verse number="37">Mert idehoztátok ezeket az embereket, holott nem loptak a templomból, és nem szidalmazták istennőnket.</verse>
				<verse number="38">Ha Demeternek és a többi mesterembernek panaszuk van valaki ellen, akkor menjenek a bíróságra, és pereljék be egymást.</verse>
				<verse number="39">Ha ezen felül még bármi más dolgot akartok elintézni, akkor azt a törvényes népgyűlésen tisztázhatjuk.</verse>
				<verse number="40">Attól félek, hogy azért, ami ma történt, még lázadással is vádolhatnak bennünket, hiszen nem tudjuk megmondani, miért okoztunk ekkora zűrzavart.”</verse>
				<verse number="41">Ezzel feloszlatta a népgyűlést.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Miután megszűnt a zűrzavar, Pál magához hívta a tanítványokat. Bátorította őket, majd elbúcsúzott tőlük, és elindult Macedóniába.</verse>
				<verse number="2">Macedóniában járva mindenhol hosszasan beszélt a tanítványokkal, és bátorította őket. Azután Görögországba ment,</verse>
				<verse number="3">és ott maradt három hónapig. Innen Szíriába akart hajózni, de megtudta, hogy a hitetlen zsidók valami merényletet terveznek ellene, ezért úgy döntött, hogy Macedónián keresztül tér vissza.</verse>
				<verse number="4">Pált elkísérte a Bérea városából való Szópatér, Pirrosz fia, azután a Thesszalonika városából való Arisztarkhosz és Szekundusz, meg Gájusz, aki Derbéből jött, azután Timóteus, és a Kis-Ázsiából származó Tükhikosz és Trofimosz.</verse>
				<verse number="5">Ez a csoport előrement, és Tróászban vártak meg bennünket.</verse>
				<verse number="6">Mi a kovásztalan kenyerek ünnepe után szálltunk hajóra Filippiben. Öt nappal később találkoztunk a csoporttal Tróászban, ahol hét napot töltöttünk.</verse>
				<verse number="7">Amikor a hét első napján összejöttünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál egészen éjfélig beszélt, mert másnap tovább akart utazni.</verse>
				<verse number="8">Az emeleti szobában, ahol összegyűltünk, elég sok világítóeszköz volt.</verse>
				<verse number="9">Egy Eutikhosz nevű fiatalember az ablakban ült, és nagyon elálmosodott, mivel Pál kissé hosszúra nyújtotta a beszédét. A fiatalember olyan mélyen elaludt, hogy kiesett az ablakból. Három emelet magasról esett le, és amikor felemelték a földről, már halott volt.</verse>
				<verse number="10">Akkor Pál lement hozzá, ráborult a fiú testére, átölelte, és azt mondta: „Ne aggódjatok, mert él!”</verse>
				<verse number="11">Ezután Pál újra felment az emeleti szobába, megtörte a kenyeret, és evett. Még sokáig, egészen hajnalig beszélgetett a tanítványokkal, majd elment.</verse>
				<verse number="12">Eutikhoszt pedig — mindenki nagy örömére — épségben hazavitték.</verse>
				<verse number="13">Ezután hajóra szálltunk, és elindultunk Asszoszba. Ott szándékoztuk felvenni Pált a hajóra, mert ő odáig gyalog akart menni.</verse>
				<verse number="14">Amikor Asszoszban találkoztunk, ő is felszállt, és együtt hajóztunk tovább Mitilénébe.</verse>
				<verse number="15">Innen másnap útnak indultunk, és eljutottunk egy helyre, amely szemben volt Khiosszal. Következő nap átmentünk Számoszba, másnap pedig a hajónk Milétoszba érkezett.</verse>
				<verse number="16">Pál ugyanis elhatározta, hogy Efezusban nem állunk meg. Nem akart Kis-Ázsiában időt tölteni, mert sietett Jeruzsálembe, hogy ha lehet, Pünkösdre odaérjen.</verse>
				<verse number="17">Milétoszból Pál üzenetet küldött Efezusba, és magához hívta az ottani gyülekezet vezetőit.</verse>
				<verse number="18">Amikor ők megérkeztek, ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogyan éltem közöttetek az első naptól kezdve, amikor Kis-Ázsiába jöttem.</verse>
				<verse number="19">Mindig alázatosan szolgáltam az Urat — sokszor sírva, azok között a bajok között, amelyeket el kellett viselnem a júdabeliek ellenem való támadásai miatt.</verse>
				<verse number="20">Tudjátok, hogy bizonytalankodás nélkül elmondtam nektek mindazt, ami a javatokat szolgálta. Tanítottalak titeket nyilvánosan, és házról házra járva is.</verse>
				<verse number="21">Mind a zsidókat, mind a görögöket sürgettem, hogy változtassák meg a gondolkodásukat, térjenek vissza Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban.</verse>
				<verse number="22">Most azonban a szellem sürget, hogy menjek fel Jeruzsálembe, bár nem tudom, hogy ott mi fog történni velem.</verse>
				<verse number="23">Csak azt tudom, hogy a Szent Szellem minden városban figyelmeztet arra, hogy börtönbe fognak zárni, és bajba kerülök.</verse>
				<verse number="24">Engem azonban ez nem rettent vissza. Csak a fontos, hogy célhoz érjek, és elvégezzem azt a feladatot, amit az Úr Jézus bízott rám: hogy hirdessem Isten kegyelmének örömüzenetét. Ha ez az életembe kerül, az sem számít!</verse>
				<verse number="25">Most hallgassatok rám! Tudom, hogy többé nem látjuk egymást. Amíg veletek voltam, tanítottalak benneteket Isten Királyságáról.</verse>
				<verse number="26">Ezért ma ünnepélyesen kijelentem, hogy én nem tehetek róla, ha közületek valaki nem fog üdvözülni,</verse>
				<verse number="27">mert bizonytalankodás nélkül mindent elmondtam, amit Isten nektek üzent.</verse>
				<verse number="28">Viseljetek gondot magatokra, és azokra, akik rátok vannak bízva, mert olyanok, mint a juhnyáj, amelyben a Szent Szellem pásztorokká tett titeket! Őrizzétek és gondozzátok Isten eklézsiáját, amelyért ő a saját vérével fizetett.</verse>
				<verse number="29">Tudom azt is, hogy miután én elmegyek, gonosz emberek jönnek közétek. Olyanok lesznek, mint az éhes farkasok, akik megtámadják és pusztítják a nyájat.</verse>
				<verse number="30">Sőt, még közöttetek is lesznek olyanok, akik téves és eltorzított dolgokat tanítanak. Ezzel Jézus tanítványai közül egyeseket eltérítenek az igazságtól, és maguk köré gyűjtik őket.</verse>
				<verse number="31">Ezért vigyázzatok! Ne felejtsétek el, hogy három éven keresztül éjjel-nappal könnyek között tanácsoltam, biztattam és figyelmeztettem mindegyikőtöket.</verse>
				<verse number="32">Most pedig Istenre bízlak benneteket, és az Isten üzenetére, amely kegyelméről beszél. Ez az üzenet képes arra, hogy erőssé tegyen és felneveljen titeket, hogy megkapjátok mindazt a jót, amit Isten örökségül akar adni a maga számára különválasztott népének.</verse>
				<verse number="33">Amíg veletek voltam, nem kívántam senkinek sem az ezüst-, vagy aranypénzét, sem a ruháját.</verse>
				<verse number="34">Ti is jól tudjátok, hogy mindig saját kezemmel dolgoztam, hogy gondoskodni tudjak magamról és a munkatársaimról is.</verse>
				<verse number="35">Így mutattam meg nektek, hogy szorgalmas munkával kell segítenünk azokat, akiknek szükségük van rá. Arra tanítottalak, hogy emlékezzetek az Úr Jézus szavaira: »Boldogabb és áldottabb dolog adni, mint kapni.«”</verse>
				<verse number="36">Miután Pál befejezte, az efezusi gyülekezet vezetőivel együtt letérdelt és imádkozott.</verse>
				<verse number="37">Mindannyian sírtak, a nyakába borultak és megcsókolták.</verse>
				<verse number="38">Különösen azt fájlalták, hogy nem fogják többet látni. Azután elkísérték a hajóhoz.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Miután elbúcsúztunk a vezetőktől, útra keltünk, és egyenesen Kószba hajóztunk. Másnap Rodoszba érkeztünk, majd onnan Patarába indultunk.</verse>
				<verse number="2">Itt találtunk egy másik hajót, amely Föníciába tartott. Erre felszálltunk, és útnak indultunk.</verse>
				<verse number="3">Miután megláttuk Ciprust, és bal kéz felől elhajóztunk mellette, Szíria felé indultunk, és Tírusz városában kötöttünk ki. Itt a hajóból partra tették a rakományt.</verse>
				<verse number="4">Tíruszban felkerestük Jézus tanítványait, és hét napig velük maradtunk. A testvérek a Szent Szellem által azt mondták Pálnak, hogy ne menjen Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="5">Amikor már letelt az időnk, mégis továbbutaztunk. Az egész gyülekezet, az asszonyokkal és gyerekekkel együtt kikísért bennünket a városon kívül, egészen a tengerig. A parton letérdeltünk és imádkoztunk,</verse>
				<verse number="6">majd elbúcsúztunk egymástól. Felszálltunk a hajóra, ők pedig hazamentek.</verse>
				<verse number="7">Tíruszból továbbhajózva Ptolemaiszban kötöttünk ki. Itt is üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk.</verse>
				<verse number="8">Másnap továbbindultunk, majd Cézáreába érkeztünk. Itt Fülöp házához mentünk, és nála maradtunk. Ő volt az egyik a hét szolgálatra beállított testvér közül, és mindenhol az örömüzenetet hirdette.</verse>
				<verse number="9">Négy hajadon leánya volt, akik mindannyian a prófétálás ajándékát kapták.</verse>
				<verse number="10">Néhány napja már ott voltunk, amikor egy Agabosz nevű próféta érkezett Júdeából.</verse>
				<verse number="11">Odajött hozzánk, elvette Pál övét, összekötözte vele a saját kezét-lábát, majd ezt mondta: „A Szent Szellem azt mondja, hogy ennek az övnek a gazdáját így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, majd átadják őt az Istent nem ismerő más népeknek.”</verse>
				<verse number="12">Amikor ezt hallottuk, mi is, meg a többiek is kérlelni kezdtük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="13">Ő azonban így válaszolt: „Miért sírtok? Ne keserítsetek, hiszen felkészültem rá, hogy megkötöznek, vagy akár meg is ölnek Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”</verse>
				<verse number="14">Mivel nem hagyta, hogy lebeszéljük, nem is próbálkoztunk tovább, hanem azt mondtuk: „Legyen úgy, ahogy az Úr akarja!”</verse>
				<verse number="15">Néhány nap múlva elindultunk Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="16">A cézáreai tanítványok közül is velünk jöttek néhányan. Elvezettek bennünket a ciprusi Mnázón házához, aki Jézus első tanítványai közé tartozott. Nála laktunk egy ideig.</verse>
				<verse number="17">Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek örömmel fogadtak bennünket.</verse>
				<verse number="18">Másnap Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőit, akik mind együtt voltak.</verse>
				<verse number="19">Pál köszöntötte őket, majd részletesen beszámolt arról, hogy mi mindent tett Isten az ő szolgálatán keresztül az Izráelen kívüli népek között.</verse>
				<verse number="20">Ezt hallva a jeruzsálemi testvérek dicsérték Istent. Majd azt mondták Pálnak: „Testvér, látod, hogy a zsidók közül milyen sok ezren lettek Jézusban hívőkké, és ugyanakkor a Mózes Törvényének is mind buzgón engedelmeskednek?</verse>
				<verse number="21">Ők viszont azt hallották rólad, hogy mindenhol azt tanítod a többi országban élő zsidóknak, hogy hagyják el Mózes Törvényét: ne metéljék körül a gyermekeiket, és ne kövessék a hagyományokat.</verse>
				<verse number="22">Most mit tegyünk? A zsidó hívők biztosan megtudják, hogy megérkeztél.</verse>
				<verse number="23">Tedd meg, amit mondunk neked! Van közöttünk négy férfi, akik fogadalmat tettek Istennek.</verse>
				<verse number="24">Vidd őket magaddal, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást, és fizesd ki a költségeiket, hogy lenyírassák a hajukat! Így mindenki meg fogja tudni, hogy nem igaz, amit rólad hallottak, és hogy te magad is úgy élsz, hogy engedelmeskedsz a Törvény parancsainak.</verse>
				<verse number="25">Ami pedig az Izráelen kívüli hívőket illeti, nekik írtunk egy levelet, hogy ne egyenek olyan ételt, amit a bálványoknak ajánlottak fel, ne egyenek megfulladt állatok húsából készült ételt, se olyan húst, amelyben benne maradt a vér, és ne kövessenek el semmilyen szexuális bűnt.”</verse>
				<verse number="26">Pál tehát csatlakozott ahhoz a négy férfihoz, és másnap velük együtt elvégezte a tisztulási szertartást. Azután elment a Templomba és bejelentette, hogy mikor jár le a tisztulásuk ideje, s hogy akkor készítsék el értük az áldozatot.</verse>
				<verse number="27">Amikor a hét nap már majdnem letelt, néhány Kis-Ázsiából jött zsidó meglátta Pált a Templomban. Ezek az kis-ázsiaiak Pál ellen uszították a többieket, akik erőszakkal megragadták őt, és közben azt kiáltozták:</verse>
				<verse number="28">„Izráeli férfiak, segítsetek! Ez az a férfi, aki népünk, Törvényünk és szent Templomunk ellen tanít minden városban mindenkit! Ráadásul nem zsidókat is behozott a Templom területére, és ezzel tisztátalanná tette a szent helyet!”</verse>
				<verse number="29">(Ezt azért mondták, mert előzőleg látták Pált és Trofimoszt a városban. Trofimosz Efezusból jött, és görög volt. A zsidók azt hitték, hogy Pál bevitte őt a Templom területére.)</verse>
				<verse number="30">Az egész város felbolydult emiatt, és a nép a Templom udvarába csődült. Erőszakkal megragadták Pált, kivonszolták onnan, a kapukat pedig azonnal bezárták.</verse>
				<verse number="31">A feldühödött tömeg meg akarta ölni Pált. Közben azonban valaki szólt a római katonai parancsnoknak, hogy Jeruzsálemben zűrzavar támadt.</verse>
				<verse number="32">A parancsnok azonnal maga mellé vette a tisztjeit, meg a katonáit, és ezekkel együtt lefutott oda, ahol a csődület volt. Amikor az emberek meglátták a parancsnokot és a katonákat, elengedték Pált, és nem verték tovább.</verse>
				<verse number="33">A parancsnok letartóztatta Pált, és megparancsolta a katonáinak, hogy két lánccal kötözzék meg. Ezután megkérdezte, hogy kicsoda ez a Pál, és mi rosszat tett.</verse>
				<verse number="34">De a sokaság össze-vissza kiabált, és a parancsnok a nagy zűrzavarban nem tudta kideríteni, hogy valójában mi is történt. Ezért megparancsolta, hogy Pált vigyék fel az erődbe.</verse>
				<verse number="35">Amikor a lépcsőkhöz értek, a katonák felvették Pált, és úgy vitték fel a lépcsőn.</verse>
				<verse number="36">Így védték meg a dühös tömegtől, amely jött utána, és folyton azt kiáltozta: „Pusztuljon! Öld meg!”</verse>
				<verse number="37">Amikor már éppen be akarták vinni az erődbe, Pál megkérdezte a parancsnokot: „Mondhatok neked valamit?” Az így válaszolt: „Tudsz görögül?</verse>
				<verse number="38">Hát nem te vagy az az egyiptomi férfi, aki nemrég lázadást szított, és négyezer gyilkost vezetett a pusztába?”</verse>
				<verse number="39">Pál így válaszolt: „Nem, én zsidó vagyok. Tarzuszból, a híres cilíciai városból származom. De kérlek, engedd meg, hogy szólhassak a néphez!”</verse>
				<verse number="40">Amikor a parancsnok megengedte, Pál megállt a lépcsőn, és intett a tömegnek. Ekkor mindenki lecsendesedett, Pál pedig héberül szólalt meg. Ezt mondta:</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">„Testvérek és népünk vezetői, hallgassatok meg, hadd védekezzem előttetek!”</verse>
				<verse number="2">Amikor az emberek meghallották, hogy az anyanyelvükön beszél, egészen lecsendesedtek. Pál ekkor így folytatta:</verse>
				<verse number="3">„Én magam is zsidó vagyok. A cilíciai Tarzuszban születtem, de Jeruzsálemben nevelkedtem. Gamáliél tanítványa voltam, aki gondosan megtanított mindenre atyáink Törvénye szerint. Szenvedélyes buzgósággal akartam Istent szolgálni, ahogyan most ti is,</verse>
				<verse number="4">ezért halálra üldöztem Jézus tanítványait. Letartóztattam, és bebörtönöztem őket, férfiakat és nőket egyaránt. Egyeseket közülük ki is végeztek.</verse>
				<verse number="5">A főpap és az egész Főtanács a tanúm, hogy ez így történt. Tőlük kaptam azokat a leveleket is, amelyekkel Damaszkuszba mentem, hogy ott is letartóztassam Jézus tanítványait. Megkötözve akartam visszahozni őket Jeruzsálembe, hogy börtönbe kerüljenek, és megbüntessék őket.”</verse>
				<verse number="6">„De útban Damaszkusz felé valami történt velem. Körülbelül dél lehetett, s már közeledtem Damaszkuszhoz, amikor hirtelen vakító fényesség vett körül, amely az égből világított rám.</verse>
				<verse number="7">Leestem a földre, és egy hangot hallottam. Azt mondta: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?«</verse>
				<verse number="8">Megkérdeztem: »Ki vagy te, Uram?« Ő így válaszolt: »Az a názáreti Jézus, akit te üldözöl.«</verse>
				<verse number="9">Akik velem voltak, látták a fényességet, de a hangot, amely hozzám szólt, nem hallották.</verse>
				<verse number="10">Ekkor megkérdeztem: »Most mit tegyek, Uram?« Az Úr pedig így válaszolt: »Kelj fel, és menj be Damaszkuszba! Ott majd megmondják neked mindazt, amit az én tervem szerint tenned kell.«</verse>
				<verse number="11">Mivel a nagy fényességtől megvakultam, társaim kézen fogva vezettek be a városba.</verse>
				<verse number="12">Élt abban a városban egy Anániás nevű zsidó, aki hűségesen megtartotta a Törvény parancsait, és akit minden damaszkuszi zsidó tisztelt.</verse>
				<verse number="13">Odajött hozzám, megállt mellettem, és azt mondta: »Saul, testvérem, nyerd vissza a látásodat!« Abban a pillanatban valóban megláttam őt.</verse>
				<verse number="14">Anániás így folytatta: »Ősapáink Istene kiválasztott téged, hogy megtudd, mi a terve veled, és hogy meglásd az Igazságost, azaz Jézust, és halld meg, amit neked mond.</verse>
				<verse number="15">Mert róla fogsz tanúskodni: el kell mondanod mindenkinek, amit láttál és hallottál.</verse>
				<verse number="16">Most pedig ne késlekedj tovább! Kelj fel, merítkezz be, és hívd segítségül az ő nevét, hogy bűneidtől megszabadulj!«</verse>
				<verse number="17">Később visszajöttem Jeruzsálembe, és amikor a Templomban imádkoztam, Jézust láttam látomásban.</verse>
				<verse number="18">Azt mondta nekem: »Siess, gyorsan menj el Jeruzsálemből, mert itt nem fogadják el, amit rólam mondasz!«</verse>
				<verse number="19">Én így feleltem: »Uram, ezek az emberek tudják, hogy én egyik zsinagógából a másikba mentem, letartóztattam, börtönbe zártam és megveretésre ítéltettem azokat, akik benned hisznek!</verse>
				<verse number="20">Amikor Istvánt megölték, aki rólad tanúskodott, én is ott álltam, és helyeseltem, az ő kivégzését. Sőt, őriztem is azoknak a ruháit, akik megkövezték őt«.</verse>
				<verse number="21">Jézus azonban ezt válaszolta: »Most indulj el! Messzire küldelek téged, az Izráelen kívüli népekhez.«”</verse>
				<verse number="22">Az összegyűltek eddig a szóig csendben hallgatták Pált, ekkor azonban ismét ordítozni kezdtek: „Tüntesd el az ilyet a föld színéről! Az ilyen embernek nem szabad élnie!”</verse>
				<verse number="23">Felsőruháikat eldobálták, ordítoztak, és port szórtak a levegőbe.</verse>
				<verse number="24">A parancsnok ekkor utasította a katonáit, hogy Pált vigyék be a várba, és korbácsolják meg. Így akarta Pált kivallatni, hogy miért kiabáltak rá ilyen haragosan.</verse>
				<verse number="25">Amikor lekötözték a megkorbácsoláshoz, Pál megkérdezte az ott álló századostól: „Szabad-e nektek római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolni?”</verse>
				<verse number="26">Ekkor a százados a parancsnokhoz sietett, és azt mondta neki: „Vigyázz, mit teszel, mert ez a férfi római polgár!”</verse>
				<verse number="27">A parancsnok ekkor Pálhoz sietett, és megkérdezte: „Mondd, te igazán római polgár vagy?” „Az vagyok” — mondta Pál.</verse>
				<verse number="28">„Én sokat fizettem a római polgárjog megszerzéséért” — mondta a parancsnok. „Én pedig már római polgárnak születtem” — felelte Pál.</verse>
				<verse number="29">Ekkor azonnal abbahagyták a kínvallatás előkészületeit. A parancsnok is megijedt, mert megértette, hogy egy római polgárt tartóztatott le.</verse>
				<verse number="30">A parancsnok pontosan meg akarta tudni, mivel vádolják Pált a zsidók, ezért másnap összehívta a főpapokat és az egész Főtanácsot. Pálról levették a bilincseket, majd elővezették az erődből, és a Főtanács elé állították.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="23">
				<verse number="1">Pál a Főtanácsra nézett és beszédet tartott: „Testvéreim, én mind e mai napig tiszta lelkiismerettel éltem Isten előtt.”</verse>
				<verse number="2">Ekkor Anániás főpap megparancsolta azoknak, akik Pál mellett álltak, hogy üssék szájon.</verse>
				<verse number="3">Pál Anániáshoz fordult: „Isten fog téged megverni, te képmutató! Te akarsz engem a Törvény alapján elítélni, s ugyanakkor a Törvény ellenére megparancsolod, hogy engem üssenek meg?”</verse>
				<verse number="4">Akik mellette álltak, rászóltak Pálra: „Hogy mersz így beszélni Isten főpapjával?”</verse>
				<verse number="5">Pál így felelt: „Testvéreim, nem tudtam, hogy ő a főpap. Meg van írva: »Ne szidalmazd néped fejedelmét!«”</verse>
				<verse number="6">Amikor Pál látta, hogy a Főtanács egy része szadduceusokból, a másik része farizeusokból áll, felkiáltott: „Testvérek, én is farizeus vagyok, sőt már apám is az volt! Most is azért állok a bíróság előtt, mert hiszek abban, hogy a halottak fel fognak támadni.”</verse>
				<verse number="7">Amikor ezt mondta, a farizeusok és a szadduceusok vitatkozni kezdtek egymással, és a gyűlés két csoportra szakadt.</verse>
				<verse number="8">A szadduceusok ugyanis nem hiszik, hogy a halottak fel fognak támadni. Nem hiszik, hogy vannak angyalok, vagy szellemek, a farizeusok azonban hisznek ezekben.</verse>
				<verse number="9">Nagy zűrzavar és kiabálás támadt. Majd a farizeusok csoportjából felállt néhány törvénytanító, és szenvedélyesen így érveltek: „Semmi rosszat nem találunk benne. Lehet, hogy egy angyal vagy szellem szólt hozzá.”</verse>
				<verse number="10">A vitatkozás annyira elvadult, hogy a parancsnok már attól félt, hogy Pált széttépik. Ezért megparancsolta a katonáknak, hogy menjenek le, Pált szabadítsák ki a vitatkozók közül, és vigyék vissza az erődbe.</verse>
				<verse number="11">Azon az éjszakán az Úr megállt Pál mellett, és azt mondta neki: „Légy bátor, mert ahogyan Jeruzsálemben hűségesen tanúskodtál rólam, úgy kell majd tanúskodnod Rómában is!”</verse>
				<verse number="12">Másnap reggel a zsidók közül negyvenen összegyűltek, és azt tervezték, hogy meggyilkolják Pált. Átok terhe alatt megfogadták, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg ez nem sikerül.</verse>
				<verse number="13"></verse>
				<verse number="14">Elmentek a főpapokhoz és a nép vezetőihez, és azt mondták: „Megfogadtuk, hogy addig semmit nem eszünk, amíg Pált meg nem öljük.</verse>
				<verse number="15">Ezért most a Főtanáccsal együtt kérjétek meg a parancsnokot, hogy küldje le hozzátok Pált, mintha még kérdezni szeretnétek tőle valamit. Mi pedig lesbe állunk, és megöljük, mielőtt ideérne.”</verse>
				<verse number="16">Pál unokaöccse azonban meghallotta ezt a tervet, elment az erődbe, és elmondta Pálnak.</verse>
				<verse number="17">Pál ekkor magához hívta az egyik századost, és azt mondta neki: „Vidd ezt a fiatalembert a parancsnokhoz, mert fontos hírt hozott!”</verse>
				<verse number="18">A százados a parancsnokhoz vezette a fiút, és jelentette: „Az a Pál nevű fogoly hívatott, és megkért, hogy hozzam ide ezt a fiatalembert, mert mondani akar neked valamit.”</verse>
				<verse number="19">A parancsnok ekkor kézen fogta a fiút, különvonult vele, és megkérdezte tőle: „Mit akarsz mondani?”</verse>
				<verse number="20">A fiú így válaszolt: „A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek, küldd le Pált holnap a Főtanács elé, mintha még valamit kérdezni akarnának tőle.</verse>
				<verse number="21">De ne higgy nekik, mert több mint negyvenen állnak lesben, hogy útközben meggyilkolják Pált. Ezek átok terhe alatt megfogadták, hogy addig nem esznek, s nem isznak semmit, amíg meg nem ölik őt. Már készen állnak, és csak a te engedélyedet várják.”</verse>
				<verse number="22">A parancsnok ekkor elküldte a fiút. Azt mondta neki: „Senkinek se szólj, hogy ezt jelentetted nekem!”</verse>
				<verse number="23">Azután magához hívatott két századost, és azt mondta nekik: „Készítsetek fel 200 gyalogos katonát, 70 lovast és 200 lándzsást, és ma este kilenc órakor induljatok útnak Cézáreába.</verse>
				<verse number="24">Ültessétek lóra Pált is, és juttassátok el épségben Félix kormányzóhoz!”</verse>
				<verse number="25">A parancsnok levelet is írt Félixnek, amelyben ez állt:</verse>
				<verse number="26">„Klaudiusz Liziásztól, üdvözlettel a nagyra becsült Félix kormányzónak.</verse>
				<verse number="27">Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de katonáimmal kiszabadítottam, mert megtudtam, hogy római polgár.</verse>
				<verse number="28">Tudni akartam, hogy mivel vádolják, ezért levittem őt a Főtanácsuk elé.</verse>
				<verse number="29">Kiderült, hogy csak a saját törvényükkel kapcsolatban vádolják, és nincs ellene semmi olyan vád, amely alapján halált vagy börtönt érdemelne.</verse>
				<verse number="30">Amikor megtudtam, hogy titokban meg akarják ölni, azonnal elküldtem őt hozzád. Vádlóinak pedig meghagytam, hogy előtted emeljenek vádat ellene.”</verse>
				<verse number="31">A katonák a parancs szerint még azon az éjszakán elvitték Pált Antipatriszba.</verse>
				<verse number="32">Másnap a lovas katonák továbbmentek vele, a többiek pedig visszatértek Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="33">Amikor a lovascsapat megérkezett Cézáreába, átadták a levelet a kormányzónak, és Pált is elébe vezették.</verse>
				<verse number="34">A helytartó elolvasta a levelet, és megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való. Amikor megtudta, hogy Cilíciából,</verse>
				<verse number="35">azt mondta neki: „Majd meghallgatlak, amikor a vádlóid is megérkeznek.” Megparancsolta, hogy Pált a Heródes palotájában őrizzék.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="24">
				<verse number="1">Öt nappal később Anániás főpap néhány idős zsidó vezetővel együtt lement Cézáreába. Magukkal vittek egy Tertullusz nevű ügyvédet, hogy ő mondja el a kormányzó előtt, mivel vádolják Pált.</verse>
				<verse number="2">Amikor Pált elővezették, Tertullusz vádbeszédet tartott: „Nagyra becsült Félix, neked köszönjük, hogy hosszú ideje békében élünk! Bölcsességeddel sok fontos változást hoztál országunkban.</verse>
				<verse number="3">Ezt minden körülmények között és mindenhol nagy hálával ismerjük el.</verse>
				<verse number="4">De hogy ne raboljuk tovább az idődet, most arra kérünk, hallgasd meg rövid beszédünket!</verse>
				<verse number="5">Ez az ember nagy bajkeverő, aki az egész világon zűrzavart kelt a zsidók között. Ő a názáretiek szektájának a vezetője.</verse>
				<verse number="6">Még a Templomot is meg akarta szentségteleníteni, de ebben megakadályoztuk. Ha kikérdezed, te is meggyőződhetsz azokról a dolgokról, amelyekkel vádoljuk.”</verse>
				<verse number="7"></verse>
				<verse number="8"></verse>
				<verse number="9">A többi zsidó vezető is bizonygatta, hogy Tertullusz mindenben igazat mondott.</verse>
				<verse number="10">Amikor a helytartó intett, hogy most Pál következik, ő így válaszolt a vádakra: „Félix kormányzó! Tudom, hogy hosszú évek óta vagy már ennek a népnek a bírája, ezért örülök, hogy előtted védekezhetek.</verse>
				<verse number="11">Megtudhatod, hogy csak tizenkét nappal ezelőtt mentem fel Jeruzsálembe, hogy ott Istent imádjam.</verse>
				<verse number="12">Ezalatt nem láttak engem sem a Templomban, sem a zsinagógában, vagy bárhol a városban, hogy vitatkoztam volna, vagy zűrzavart keltettem volna a nép között.</verse>
				<verse number="13">Azt sem tudják bizonyítani, amivel most vádolnak.</verse>
				<verse number="14">Azt elismerem, hogy atyáink Istenét olyan módon tisztelem, ahogyan az Úr Útjának követői teszik. Akik engem vádolnak, ezt az Utat szektának tekintik, és ellenzik. Én azonban hiszek mindabban, ami Mózes Törvényében és a próféták könyveiben meg van írva.</verse>
				<verse number="15">Ugyanazt várom és remélem, mint a vádolóim, hogy Isten egy napon feltámasztja majd mind az igazakat, mind a gonoszokat.</verse>
				<verse number="16">Ezért teljes erővel arra törekszem, hogy a lelkiismeretem mindig tiszta legyen Isten és az emberek előtt.</verse>
				<verse number="17">Sok éven át távol voltam Jeruzsálemtől, de most visszajöttem a népemhez, hogy pénzadományt hozzak a szegényeknek, és áldozatokat mutassak be.</verse>
				<verse number="18">A tisztulási szertartás közben talált rám a Templom területén néhány, kis-ázsiai zsidó, de nem volt körülöttem csődület, sem nem okoztam zűrzavart.</verse>
				<verse number="19">Nekik kellett volna ide jönniük, hogy előtted vádoljanak, ha valami panaszuk van ellenem.</verse>
				<verse number="20">Vagy mondják el neked ők maguk, akik Jeruzsálemből jöttek, hogy miben találtak bűnösnek, amikor a Főtanács kihallgatott engem.</verse>
				<verse number="21">Legfeljebb csak azért vádolhatnak, mert akkor azt kiáltottam: Azért állok itt előttetek, mert hiszek a halottak feltámadásában.”</verse>
				<verse number="22">Ekkor Félix kormányzó — aki már sok mindent tudott az Úr Útjának követőiről — elnapolta a tárgyalást: „Majd akkor döntök az ügyedben, amikor Liziász parancsnok is ide jön.” Ezzel berekesztette a meghallgatást.</verse>
				<verse number="23">A századosnak megparancsolta, hogy tartsák védőőrizet alatt Pált, és a barátainak engedjék meg, hogy meglátogassák és szolgáljanak neki.</verse>
				<verse number="24">Néhány nap múlva Félix kormányzó újra eljött a feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó származású volt. Előhozatta Pált, és meghallgatta, amit a Krisztus Jézusban való hitről mondott.</verse>
				<verse number="25">De mikor Pál az Isten akarata szerint való életről, az önfegyelmezésről és az eljövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megijedt, és azt mondta: „Most menj el, de ha ráérek, majd újra hívatlak.”</verse>
				<verse number="26">Ugyanakkor azt is remélte, hogy Pál majd megvesztegeti, ezért gyakran hívatta, és beszélgetett vele.</verse>
				<verse number="27">Két év telt el így. Azután Porciusz Fesztusz lett az új kormányzó Félix helyett, aki azonban Pált nem engedte szabadon, mert kedvében akart járni a zsidóknak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="25">
				<verse number="1">Miután az új kormányzó, Fesztusz megérkezett a tartományába, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe.</verse>
				<verse number="2">Itt a főpapok és a zsidók vezetői előterjesztették a Pál ellen szóló vádjaikat.</verse>
				<verse number="3">Arra kérték Fesztuszt, hogy a kedvükért hozassa Jeruzsálembe, mivel azt tervezték, hogy Pált útközben megölik.</verse>
				<verse number="4">Fesztusz erre azt felelte, hogy Pált Cézáreában tartják fogva, és hamarosan ő maga is odautazik.</verse>
				<verse number="5">Azt ajánlotta a zsidó vezetőknek, hogy vele együtt menjenek Cézáreába, és ott mondják el, mivel vádolják Pált.</verse>
				<verse number="6">Miután nyolc-tíz napot Jeruzsálemben töltött, Fesztusz visszatért Cézáreába. A megérkezése utáni napon beült a bírói székbe, és maga elé hívatta Pált.</verse>
				<verse number="7">Amikor Pál megérkezett, a Jeruzsálemből érkezett zsidók körülállták, és igen sok dologgal vádolták, de semmit sem tudtak rábizonyítani.</verse>
				<verse number="8">Pál így védekezett: „Semmit sem vétettem sem a zsidók Törvénye, sem a Templom, sem a császár ellen.”</verse>
				<verse number="9">Fesztusz azonban kedvében akart járni a zsidóknak, ezért megkérdezte Pált: „Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem fölötted ezekben a dolgokban?”</verse>
				<verse number="10">Pál így válaszolt: „A császár bírósága előtt állok, és itt kellene ítélkezni fölöttem! Semmit nem vétettem a zsidók ellen, ezt te is tudod, Fesztusz!</verse>
				<verse number="11">Ha vétkeztem, és a törvény szerint meg kell halnom, akkor nem fogok kegyelemért könyörögni. Viszont ha az ellenem felhozott vádakat nem tudják bizonyítani, akkor engem senki nem szolgáltathat ki a vádolóimnak! Azt akarom, hogy maga a császár legyen a bíró az ügyemben. Ehhez jogom van!”</verse>
				<verse number="12">Miután Fesztusz megbeszélte a tanácsadóival a dolgot, így válaszolt: „Mivel azt kérted, hogy a császár mondjon ítéletet fölötted, ezért hozzá küldelek.”</verse>
				<verse number="13">Néhány nappal később Cézáreába érkezett Agrippa király és Bereniké, hogy üdvözöljék Fesztuszt.</verse>
				<verse number="14">Amikor már több napja ott voltak, Fesztusz megemlítette a királynak Pált is: „Van itt egy fogoly, akit még Félix hagyott a börtönben.</verse>
				<verse number="15">Amikor Jeruzsálembe mentem, a főpapok és a zsidók vezetői azt mondták róla, hogy sok rosszat tett, és azt akarták, hogy ítéljem halálra.</verse>
				<verse number="16">Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiak addig nem adnak ki egy vádlottat, hogy megbüntessék, amíg a vádló és a vádlott nem állnak szemtől szemben a bíróság előtt. A vádlottnak meg kell engedni, hogy védekezzen a vád ellen.</verse>
				<verse number="17">Amikor idejöttek velem a jeruzsálemi zsidó vezetők, nem vártam sokáig, hanem már másnap a bírói székbe ültem, és behívattam a vádlottat, ezt a bizonyos Pált.</verse>
				<verse number="18">Azután a jeruzsálemiek előadták, hogy mivel vádolják, de semmi olyat nem mondtak, amire számítottam.</verse>
				<verse number="19">Csak a saját vallásukról vitatkoztak Pállal, meg egy bizonyos Jézusról, aki már meghalt. Pál viszont azt állította, hogy ez a Jézus él.</verse>
				<verse number="20">Mivel nem tudtam eldönteni a vitát, megkérdeztem a vádlottat, hogy akar-e Jeruzsálembe menni, hogy ott tárgyaljuk meg az ügyét.</verse>
				<verse number="21">Ő azonban azt kérte, hogy a császár legyen a bíró ebben az ügyben. Ezért úgy döntöttem, hogy őrizzék itt, amíg majd Rómába küldöm a császárhoz.”</verse>
				<verse number="22">Agrippa király ezt válaszolta: „Fesztusz, én is szeretném meghallgatni azt a férfit.” „Holnap meghallgathatod” — mondta Fesztusz.</verse>
				<verse number="23">Másnap Agrippa és Bereniké díszes ruhába öltözve újra eljöttek. A katonai és városi vezetőkkel együtt bevonultak egy nagy terembe, majd Fesztusz parancsára eléjük állították Pált.</verse>
				<verse number="24">Ekkor Fesztusz így szólt: „Agrippa király és ti mindannyian! Itt látjátok ezt az embert, akit a zsidók vezetői megvádoltak előttem Jeruzsálemben is, meg itt is. Azt kiabálták, hogy Pálnak meg kell halnia,</verse>
				<verse number="25">én viszont megállapítottam, hogy semmi olyat nem tett, amiért halálbüntetést érdemelne. De mivel Pál azt akarta, hogy a császár ítéljen felette, elhatároztam, hogy elküldöm a császárhoz.</verse>
				<verse number="26">Azonban nem tudom, hogy mit írjak róla a császárnak. Ezért elétek állítom, elsősorban pedig eléd, Agrippa király. Azt remélem, hogy kikérdezitek, és ez után a vizsgálat után meg tudom írni, miért is kell a császárhoz küldenem.</verse>
				<verse number="27">Hiszen nincs értelme valakit odaküldeni, ha nem tudjuk megírni, mivel vádolják.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="26">
				<verse number="1">Agrippa ekkor Pálhoz fordult: „Megengedjük, hogy most elmondd, mivel védekezel.” Pál ekkor kinyújtotta a karját, és belekezdett védőbeszédébe:</verse>
				<verse number="2">„Agrippa király, szerencsésnek tartom magam, amiért ma előtted védekezhetek. Válaszolni fogok azokra, amikkel a zsidók vezetői vádolnak.</verse>
				<verse number="3">Tudom, hogy te jól ismered a zsidó szokásokat, és a vitás kérdéseket, ezért kérlek, hallgass meg türelemmel!</verse>
				<verse number="4">Minden zsidó tudja, hogyan éltem gyermekkoromtól fogva a saját városomban és Jeruzsálemben.</verse>
				<verse number="5">Régóta ismernek, ezért ha akarják, tanúsíthatják, hogy én a zsidó vallás legszigorúbb irányzatának voltam a tagja. A farizeusok közé tartoztam.</verse>
				<verse number="6">Most is azért állok itt, és azért vádolnak engem, mert hiszek abban, amit Isten ígért őseinknek, és várom annak beteljesülését.</verse>
				<verse number="7">Ugyanezt reméli népünk tizenkét törzse is. Éjjel-nappal buzgón szolgálják Istent, hogy elérjék az ígéretek beteljesülését. Éppen e miatt a reménység miatt vádolnak engem a zsidók, ó, király, mint egy bűnözőt!</verse>
				<verse number="8">Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten feltámasztja a halottakat?</verse>
				<verse number="9">Amikor még farizeus voltam, azt gondoltam, hogy minden tőlem telhetőt el kell követnem a názáreti Jézus ellen.</verse>
				<verse number="10">Jeruzsálemben valóban sok mindent tettem is a Jézusban hívő zsidók ellen. A főpapoktól engedélyt kaptam, hogy közülük sokakat börtönbe vessek, és arra szavaztam, hogy ítéljék halálra őket.</verse>
				<verse number="11">A zsinagógákban is gyakran megbüntettem a hívőket, és próbáltam őket arra kényszeríteni, hogy tagadják meg Jézust. Annyira telve voltam irántuk való féktelen gyűlölettel, hogy még más városokban is üldöztem őket.”</verse>
				<verse number="12">„Egy ilyen alkalommal éppen úton voltam Damaszkusz felé, ahová a jeruzsálemi főpapok küldtek.</verse>
				<verse number="13">Egyszer úgy déltájban az égből a napnál is fényesebb világosság ragyogott rám, és körülvett engem meg a kísérőimet.</verse>
				<verse number="14">Mindannyian leestünk a földre, én pedig hallottam, hogy valaki így szólt hozzám héber nyelven: »Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked a saját lelkiismereted ellen harcolni!«</verse>
				<verse number="15">Ekkor én megkérdeztem: »Ki vagy te, Uram?« Az Úr így válaszolt: »Jézus vagyok — az, akit üldözöl.</verse>
				<verse number="16">De most állj fel! Azért jelentem meg neked, mert kiválasztottalak, hogy a szolgám legyél. Azt akarom, hogy tanúskodj az emberek előtt arról, amit ma láttál, és amit majd ezután mutatok neked.</verse>
				<verse number="17">Megvédelek téged a zsidóktól és a többi néptől is, akikhez küldelek.</verse>
				<verse number="18">Azért küldelek hozzájuk, hogy nyisd meg a szemüket, jöjjenek ki a sötétségből a világosságra, hogy a Sátán hatalma alól kiszabaduljanak és Istenhez forduljanak, megkapják bűneikre a bocsánatot, s hogy elnyerjék a helyüket és örökségüket azok között, akik a bennem való hitük által Isten szent népévé lettek.«”</verse>
				<verse number="19">„Így hát, Agrippa király, engedelmeskedtem a mennyei látomásnak,</verse>
				<verse number="20">és először Damaszkuszban, azután Jeruzsálemben, egész Júdeában, majd a zsidóságon kívüli népeknek is hirdettem, hogy változtassák meg a gondolkodásukat, és térjenek vissza Istenhez. Biztattam őket, hogy éljenek úgy, hogy a tetteik bizonyítsák a szívük megváltozását.</verse>
				<verse number="21">Ezért tartóztattak le engem a zsidók, amikor a Templomban voltam, és ezért akartak megölni.</verse>
				<verse number="22">Isten azonban mind a mai napig megsegített. Ezért állok itt ma is előttetek, és tanúskodom ezekről a dolgokról mindenkinek, egyszerű embereknek és hatalmasoknak egyaránt. Csak ugyanazt mondom, amit már Mózes és a próféták is előre megmondtak:</verse>
				<verse number="23">hogy a Messiásnak szenvednie kell, de ő lesz az első, aki feltámad a halottak közül, és hogy ő hozza majd el a világosságot a saját népének és a többi nemzetnek egyaránt.”</verse>
				<verse number="24">Miközben Pál így védekezett, Fesztusz hangosan közbekiáltott: „Elment az eszed, Pál! A sok tanulás megzavarta az elmédet.”</verse>
				<verse number="25">„Nem vagyok őrült, tisztelt Fesztusz, hiszen amit mondok, igaz, és mindezt komolyan gondolom — válaszolta Pál. —</verse>
				<verse number="26">Agrippa király tudja, miről van szó, előtte nyíltan beszélhetek. Biztos vagyok benne, hogy ő mindezt jól ismeri, hiszen ezek a dolgok nem titokban történtek.</verse>
				<verse number="27">Agrippa király, hiszel-e a próféták írásainak? Tudom, hogy hiszel!”</verse>
				<verse number="28">Ekkor Agrippa ezt mondta Pálnak: „Azt gondolod, hogy ilyen könnyen meg tudsz győzni, hogy én is Krisztus követője legyek?”</verse>
				<verse number="29">Pál így felelt: „Nem az számít, hogy könnyen vagy nehezen, de arra kérem Istent, hogy te is, Agrippa király, meg mind a többiek is, akik ma hallgattok engem, legyetek hozzám hasonlóak — e láncokat leszámítva.”</verse>
				<verse number="30">Ekkor Agrippa király, Fesztusz, a helytartó, Bereniké és a többiek is mind felálltak, és kimentek a teremből.</verse>
				<verse number="31">Közben beszélgettek egymás között: „Ez a férfi semmi olyat nem tett, amivel halálbüntetést vagy börtönt érdemelne.”</verse>
				<verse number="32">Agrippa ezt mondta Fesztusznak: „Akár szabadon is engedhetnénk ezt a Pált, ha nem mondta volna, hogy a császár elé akar állni.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="27">
				<verse number="1">Miután úgy határoztak, hogy hajón küldenek bennünket Itáliába, Pált a többi fogollyal együtt átadták egy Juliusz nevű századosnak, aki a császár hadseregében szolgált.</verse>
				<verse number="2">Adramittiumban felszálltunk egy hajóra, és elindultunk. Ez a hajó Kis-Ázsia kikötői felé tartott. Velünk utazott a macedón Arisztarkhosz is, aki Thesszalonikából jött.</verse>
				<verse number="3">Másnap kikötöttünk Szidónban. Juliusz nagyon jóindulatú volt Pál iránt, és megengedte neki, hogy meglátogassa a Szidónban lakó barátait. Azok pedig ellátták Pált mindennel, amire szüksége volt.</verse>
				<verse number="4">Szidónból továbbindultunk, és mivel a szél szembe fújt, Ciprus partjai mentén hajóztunk el.</verse>
				<verse number="5">Ezután elhaladtunk Cilicia és Pamfilia mellett, majd a líciai Mira kikötőjébe érkeztünk.</verse>
				<verse number="6">Itt a százados talált egy Itáliába tartó alexandriai hajót, amelyre átszállított bennünket.</verse>
				<verse number="7">Több napig tartó, lassú hajózás után nagy nehezen eljutottunk Knidoszig, de olyan erős ellenszél fújt, hogy abba az irányba nem mehettünk tovább. Ezért Kréta szigete felé fordultunk. Szalmóné mellett elhaladtunk, és Kréta déli partja mentén hajóztunk, ahol nem ért bennünket az erős szél.</verse>
				<verse number="8">Nehezen haladtunk, majd befutottunk egy Szépkikötő nevű helyre, nem messze Lázea városától.</verse>
				<verse number="9">Itt sokáig horgonyoztunk. Ezzel időt vesztettünk, és már veszélyes volt továbbmenni, hiszen a Böjt ideje is elmúlt. Ezért Pál figyelmeztette a hajósokat:</verse>
				<verse number="10">„Emberek, úgy látom, hogy ez az utazás nagyon veszélyes vállalkozás! Kockára tesszük ezzel az egész rakományt, magát a hajót, sőt, az életünket is!”</verse>
				<verse number="11">A hajó tulajdonosa és a kapitány azonban tovább akartak menni, és nem hittek Pálnak. Juliusz, a százados pedig inkább hallgatott a kapitányra és a hajó tulajdonosára, mint Pálra.</verse>
				<verse number="12">Mivel ez a kikötő nem volt alkalmas arra, hogy ott töltsük el az egész telet, a többség úgy döntött, hogy hajózzunk tovább, próbáljunk meg elérni Főnixbe, és ott várjuk ki a tél végét. Főnix városa Kréta szigetén van, és a kikötője délnyugatra és északnyugatra is nyitott.</verse>
				<verse number="13">Amikor enyhe déli szél támadt, úgy gondolták, hogy szándékukat véghez tudják vinni, ezért felhúzták a horgonyt, és Kréta partjai mentén tovább indultunk.</verse>
				<verse number="14">A sziget felől azonban hamarosan viharos szél támadt,</verse>
				<verse number="15">és elsodorta a hajót. (Ezt a szelet „Északkeleti”-nek nevezik.) Mivel a széllel szemben a hajó nem tudott tovább haladni, engedtük, hogy a vihar vigye, amerre akarja.</verse>
				<verse number="16">Azután egy kis sziget, Kauda partja mellett hajóztunk, ahol nem ért bennünket a szél. Ekkor nagy nehezen biztonságba helyeztük a mentőcsónakot:</verse>
				<verse number="17">az emberek felhúzták a hajó fedélzetére, majd a hajót kötelekkel átkötötték. Azután, mivel attól féltek, hogy Szirtisz homokpadjaiba ütközünk, behúzták a vitorlát, és hagyták, hogy a vihar sodorja a hajót.</verse>
				<verse number="18">A tenger olyan erősen dobált bennünket, hogy másnap elkezdték a vízbe szórni a rakományt.</verse>
				<verse number="19">A következő napon a saját kezükkel dobálták ki a hajó felszerelését is.</verse>
				<verse number="20">Mivel több napon keresztül nem láttuk sem a napot, sem a csillagokat, és a vihar egyre erősebb lett, már nem is reméltük, hogy megmenekülünk.</verse>
				<verse number="21">Amikor már hosszú ideje senki nem evett semmit, Pál felállt, és azt mondta: „Emberek, mondtam nektek, hogy ne induljunk el Kréta szigetéről. Jobb lett volna, ha hallgattok rám, mert akkor elkerülhettük volna ezt a bajt és veszteséget.</verse>
				<verse number="22">Mégis biztatlak benneteket, hogy ne féljetek, mert senki nem hal meg közülünk, csak a hajó fog elpusztulni.</verse>
				<verse number="23">Az elmúlt éjjel mellém állt egy angyal, akit hozzám küldött Isten — az én Istenem, akié vagyok, és akit szolgálok.</verse>
				<verse number="24">Ezt mondta nekem: »Ne félj, Pál, mert neked a császár elé kell állnod! Nézd, Isten neked ajándékozta és megmenti azoknak az életét is, akik veled együtt hajóznak.«</verse>
				<verse number="25">Ezért szedjétek össze a bátorságotokat, férfiak, mert én bízom Istenben, hogy minden pontosan úgy lesz, ahogy mondta.</verse>
				<verse number="26">Egy szigeten fogunk partot érni.”</verse>
				<verse number="27">Már a tizennegyedik éjszakát töltöttük az Adriai-tengeren, egyre csak hánykolódva, céltalanul. Éjfél körül a matrózok gyanították, hogy valamilyen szárazföld van a közelben.</verse>
				<verse number="28">Megmérték a víz mélységét, és látták, hogy körülbelül 40 méter. Kis idő múlva újra megmérték, és ekkor már csak 30 méter volt.</verse>
				<verse number="29">Mivel attól féltek, hogy a sziklás parton esetleg zátonyra futunk, a matrózok négy horgonyt vetettek ki a hajó hátsó részéből, és várták a reggelt.</verse>
				<verse number="30">Azután leeresztették a tengerre a mentőcsónakot. Úgy tettek, mintha a hajó orrából akarnák a horgonyt kivetni, de valójában el akartak szökni.</verse>
				<verse number="31">Pál figyelmeztette a századost és a többi katonát: „Ha a matrózok nem maradnak a hajón, ti sem menekülhettek meg.”</verse>
				<verse number="32">Ezért a katonák elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy az a vízbe essen.</verse>
				<verse number="33">Mielőtt hajnalodni kezdett, Pál mindenkit biztatott, hogy egyen valamit. Azt mondta: „Ez már a tizennegyedik nap, hogy éhesen várakoztok, és semmit nem esztek.</verse>
				<verse number="34">Most kérlek benneteket, egyetek valamit, mert ez is kell az életben maradáshoz! Mind meg fogunk menekülni, senkinek nem vész el még egy hajszála sem.”</verse>
				<verse number="35">Miután ezt mondta, kenyeret vett elő, és mindannyiuk előtt hálát adott Istennek, azután megtörte, és enni kezdett.</verse>
				<verse number="36">Ekkor mindenki felbátorodott, és evett.</verse>
				<verse number="37">Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón.</verse>
				<verse number="38">Miután eleget ettünk, a tengerbe szórtuk a gabonát, hogy ezzel is könnyítsünk a hajón.</verse>
				<verse number="39">Amikor megvirradt, a matrózok látták a partot, de nem tudták, hová jutottunk. Észrevettek egy homokos öblöt, és elhatározták, hogy ha lehet, itt viszik partra a hajót.</verse>
				<verse number="40">Ezért elvágták a horgonyok köteleit, és a horgonyokat a tengerben hagyták. Meglazították a kormánylapátok tartóköteleit, és az első vitorlát a szél felé fordították. Így a hajó elindult a part felé, de</verse>
				<verse number="41">hamarosan ráfutott egy víz alatti homokpadra, és megfeneklett. Az orra belefúródott a homokba és meg se mozdult, a hátsó részét pedig darabokra tördelték a hullámok.</verse>
				<verse number="42">A katonák elhatározták, hogy minden rabot megölnek, nehogy valaki kiússzon, és megszökjön.</verse>
				<verse number="43">De Juliusz százados meg akarta menteni Pál életét, ezért nem engedte, hogy megöljék a foglyokat. Megparancsolta, hogy először azok ugorjanak a tengerbe, akik tudnak úszni, és igyekezzenek a partra,</verse>
				<verse number="44">a többiek meg deszkákba, vagy a széttört hajó darabjaiba kapaszkodjanak. Így azután a hajóról mindenki baj nélkül partot ért. Senki nem veszett oda.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="28">
				<verse number="1">Miután mindannyian kimenekültünk a vízből, megtudtuk, hogy Málta szigetére kerültünk.</verse>
				<verse number="2">Az ott lakók nagyon jóságosak voltak hozzánk. Tüzet raktak, és mindannyiunkat befogadtak, vendégül láttak, mert esni kezdett az eső, és hideg volt.</verse>
				<verse number="3">Pál is fölszedett egy csomó ágat, és a tűzre dobta. Az ágak közül előbújt egy mérges kígyó és a kezébe harapott.</verse>
				<verse number="4">Amikor a sziget lakói látták, hogy Pál kezén ott csüng a kígyó, azt mondták egymás között: „Ez biztosan valami gyilkos lehet. A tengerből ugyan megmenekült, de az isteni igazságszolgáltatás nem engedte, hogy éljen.”</verse>
				<verse number="5">Pál azonban lerázta magáról a kígyót a tűzbe, és semmi különös sem történt.</verse>
				<verse number="6">Az emberek arra számítottak, hogy Pál teste feldagad, vagy pedig hirtelen holtan esik össze. Hosszú ideig vártak, de semmi baja nem történt. Ezért mást gondoltak, és azt mondták, hogy Pál biztosan valami istenség lehet.</verse>
				<verse number="7">A sziget főemberének, Publiusznak nem messze volt a birtoka, és meghívott bennünket a házába. Ott három napon át nagy szeretettel látott bennünket vendégül.</verse>
				<verse number="8">Publiusz apja betegen feküdt, mert lázas volt és vérhasban szenvedett. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette a kezét és meggyógyította.</verse>
				<verse number="9">Miután ez történt, a szigetről a többi beteg is eljött Pálhoz, és meggyógyultak.</verse>
				<verse number="10">Ezért aztán sokféleképpen kifejezték a tiszteletüket irántunk, és amikor újból hajóra szálltunk, mindennel elláttak bennünket. Három hónappal később felszálltunk egy alexandriai hajóra, amely a szigeten várta, hogy elmúljon a tél. A hajó címere az alexandriai iker-isteneket ábrázolta.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Megérkeztünk Szirakuzába, és ott töltöttünk három napot.</verse>
				<verse number="13">Onnan továbbhajóztunk, és Régiumban kötöttünk ki. Másnap déli szél fújt, így továbbindultunk, és két nap alatt eljutottunk Puteoliba.</verse>
				<verse number="14">Itt találkoztunk néhány testvérrel, akik megkértek, hogy maradjunk velük hét napig. Végül megérkeztünk Rómába.</verse>
				<verse number="15">A római testvérek már hallottak rólunk, és elénk jöttek egészen az Appiusz piacáig és a Három Vendégfogadóig. Amint Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és felbátorodott.</verse>
				<verse number="16">Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy egyedül lakjon. Csak az a katona lakott vele, aki őrizte.</verse>
				<verse number="17">Három nappal később Pál magához hívta a Rómában lakó zsidók vezetőit. Amikor összegyűltek, ezt mondta: „Testvéreim, annak ellenére, hogy semmit sem vétettem népünk vagy atyáink hagyományai ellen, Jeruzsálemben mégis fogolyként adtak át a rómaiaknak.</verse>
				<verse number="18">Miután a rómaiak kihallgattak, szabadon akartak engedni, mert semmi halálbüntetést érdemlő bűnt nem találtak bennem.</verse>
				<verse number="19">De a zsidók nem akarták, hogy a rómaiak elengedjenek. Emiatt kénytelen voltam azt kérni, hogy a császár ítéljen ügyemben. De nem azért tettem ezt, mintha valamivel vádolni akarnám népemet.</verse>
				<verse number="20">Ezért kértem, hogy jöjjetek hozzám, hogy beszélhessek veletek, mert Izráel reménysége miatt viselem ezeket a láncokat.”</verse>
				<verse number="21">A zsidó vezetők erre azt válaszolták Pálnak: „Mi nem kaptunk rólad semmiféle levelet Júdeából, és az onnan jött testvérek sem hoztak semmiféle rossz hírt rólad.</verse>
				<verse number="22">Ezért szeretnénk most tőled hallani, hogyan gondolkozol, és mit hiszel. De azt tudjuk, hogy ezzel a vallási irányzattal mindenhol ellenkeznek.”</verse>
				<verse number="23">Meg is egyeztek, hogy egy bizonyos napon újra visszajönnek. Azon a napon még többen eljöttek Pálhoz, ő pedig reggeltől estig magyarázott nekik, és tanította őket Isten Királyságáról. Mózes Törvénye és a próféták írásai alapján próbálta meggyőzni őket, hogy higgyenek Jézusban.</verse>
				<verse number="24">Néhányan közülük elfogadták, amit Pál mondott, a többiek azonban nem hittek neki.</verse>
				<verse number="25">Egymás között vitatkozva éppen el akartak menni, amikor Pál még valamit mondott nekik: „Milyen igaza volt a Szent Szellemnek, amikor Ézsaiás prófétán keresztül így szólt őseinkhez:</verse>
				<verse number="26">»Menj ehhez a néphez, és mondd nekik: csak hallgattok, és hallgattok, de nem értitek meg, csak néztek, és néztek, de nem láttok meg semmit.</verse>
				<verse number="27">Mert megkeményedett e nép szíve, nehezen hallanak fülükkel, és becsukták a szemüket. Azért történt így, hogy ne lássanak szemükkel, ne halljanak fülükkel, ne értsenek szívükkel, és ne forduljanak hozzám, hogy meggyógyítsam őket.«</verse>
				<verse number="28">Ezért tudjátok meg, hogy Isten az üdvösségnek ezt az üzenetét az Izráelen kívüli nemzeteknek küldi, és ők majd meg is hallgatják!”</verse>
				<verse number="29"></verse>
				<verse number="30">Ezután Pál még két éven keresztül ott maradt abban a lakásban, amelynek bérét ő fizette, és szívesen látta mindazokat, akik meglátogatták.</verse>
				<verse number="31">Bátran és akadályoztatás nélkül beszélt nekik Isten Királyságáról, és tanított az Úr Jézusról, a Messiásról.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="45">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Üdvözlet Páltól, a Krisztus Jézus rabszolgájától. Isten arra választott ki engem, hogy apostola legyek, és rám bízta, hogy hirdessem örömüzenetét.</verse>
				<verse number="2">Prófétái által Isten már előre megígérte ezt az örömhírt a szent Írásokban. Az örömhír Isten Fiáról szól, Urunkról, Jézus Krisztusról,</verse>
				<verse number="3">aki emberi természetét tekintve Dávid családjából született,</verse>
				<verse number="4">de a Szent Szellem hatalmas erővel bizonyította, hogy Jézus ugyanakkor Isten Fia — azáltal, hogy őt a halálból feltámasztotta.</verse>
				<verse number="5">Urunk, Jézus Krisztus által kaptam kegyelmet és apostoli megbízást, hogy az ő neve dicsőségére az összes zsidóságon kívüli nemzetből származókat elvezessem a Jézusban való hitre és az engedelmességre.</verse>
				<verse number="6">Ti is ezek közül valók vagytok, akiket Isten arra hívott el, hogy Jézus Krisztushoz tartozzatok.</verse>
				<verse number="7">Nektek írom ezt a levelet, akik Rómában laktok, akiket Isten szeret és elhívott, hogy saját népévé legyetek. Atyánk, az Isten és az Úr Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!</verse>
				<verse number="8">Először is hálát adok értetek Istenemnek Jézus Krisztus által, mert hitetekről már az egész világon beszélnek.</verse>
				<verse number="9">Tanúm az Isten — akinek a Fiáról szóló örömüzenet hirdetésével teljes szívvel-lélekkel szolgálok —, hogy amikor imádkozom, értetek is mindig könyörgök.</verse>
				<verse number="10">Egyre csak azt kérem tőle, hogy egyszer már hozzátok is eljussak, ha ő is akarja.</verse>
				<verse number="11">Nagyon szeretnék már találkozni veletek, hogy néhány szellemi ajándékot átadjak nektek, és ezzel megerősítselek benneteket.</verse>
				<verse number="12">Helyesebben szólva, hogy ti is, meg én is felbátorodjunk egymás hitének segítségével.</verse>
				<verse number="13">Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy már sokszor meg akartalak látogatni benneteket, de mindeddig akadályokba ütköztem. Azért akartam hozzátok menni, hogy a munkámnak közöttetek is legyen valami eredménye, akárcsak a többi nép között.</verse>
				<verse number="14">Nem számít, hogy valaki kulturált vagy primitív, tanult vagy tanulatlan, én mindenkinek adósa vagyok.</verse>
				<verse number="15">Ezért hát kész vagyok nektek is hirdetni az örömüzenetet, akik Rómában éltek.</verse>
				<verse number="16">Mert nem szégyellem senki előtt az örömhírt, hiszen Istennek hatalma az, amellyel üdvösségre juttatja mindazokat, akik hisznek benne, elsőként a zsidóknak, azután a többi népnek is.</verse>
				<verse number="17">Az örömhír mutatja meg, hogyan teszi Isten a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez pedig kezdettől mindvégig az Istenben való hit által történik. Ahogyan az Írás mondja: „Akit a hite alapján Isten elfogad, az örökké élni fog.”</verse>
				<verse number="18">Megmutatkozik azonban Isten haragja is a Mennyből azok miatt a gonosz és igazságtalan tettek miatt, amelyeket az emberek elkövetnek, amikor gonoszságukkal elnyomják az igazságot.</verse>
				<verse number="19">Hiszen mindaz, amit Istenből megismerhetünk, nyilvánvaló előttük, hiszen maga Isten mutatta meg mindenkinek.</verse>
				<verse number="20">Isten örök hatalma és isteni természete ugyan emberi szemmel nem látható, de mégis világosan érzékelhető és megérthető, mert a világ teremtése óta mindenki láthatja és tanulmányozhatja Isten teremtményeit. Így tehát nincs mentség azok számára,</verse>
				<verse number="21">akik felismerték Istent, de mégsem tisztelték őt Istenként, sem nem adtak hálát neki. Ezért gondolkodásuk értelmetlen lett, és ostoba szívük egyre jobban elsötétült.</verse>
				<verse number="22">Bár magukat bölcseknek tartják, bolondok lettek.</verse>
				<verse number="23">Az örökké élő Isten dicsőségét elhagyták, és helyette bálványokat imádtak, amelyek halandó emberekre, madarakra, négylábú állatokra és hüllőkre hasonlítottak.</verse>
				<verse number="24">Ezért Isten is kiszolgáltatta őket a saját gonosz szívük kívánságainak. Hagyta, hogy szexuális bűnökben éljenek, és egymás testével gyalázatos visszaéléseket kövessenek el.</verse>
				<verse number="25">Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményeket imádták — ahelyett, hogy Istent, a Teremtőt imádták volna! Pedig az imádat egyedül Istent illeti, aki örökké legyen áldott! Ámen.</verse>
				<verse number="26">Mivel ezt tették, Isten is kiszolgáltatta őket a saját szégyenletes kívánságaiknak. Asszonyaik felcserélték a férfiakkal való természetes szexuális kapcsolatot más nőkkel való természetellenes szexuális kapcsolatra.</verse>
				<verse number="27">Hasonlóképpen a férfiak is elhagyták az asszonyokkal való természetes szexuális kapcsolatot, és más férfiakat kívántak meg égő vágyakozással. Így azután a homoszexuális férfiak egymással követtek el gyalázatos dolgokat, és a saját testükben kapták meg a büntetést, amelyet tévelygéseikért megérdemeltek.</verse>
				<verse number="28">Mivel Istent nem tartották méltónak arra, hogy ismeretét megőrizzék, ezért Isten is magukra hagyta őket. Engedte, hogy megromlott gondolkodásuk szerint olyan dolgokat tegyenek, amelyeket nem lenne szabad.</verse>
				<verse number="29">Mindenféle igazságtalanság, gonoszság, kapzsiság és rosszakarat tölti be őket. Tele vannak irigységgel, gyilkos szándékkal, veszekedéssel, alattomossággal, mindig rosszat gondolnak a másikról,</verse>
				<verse number="30">pletykálnak és vádaskodnak, Istent gyűlölik, gúnyolódnak, erőszakosak, dicsekvők, gonosz dolgokat találnak ki, szüleik iránt engedetlenek,</verse>
				<verse number="31">ostobák, nem tartják meg ígéreteiket, szeretet nélkül és könyörtelenül bánnak az emberekkel.</verse>
				<verse number="32">Jól ismerik Isten igazságos törvényét, és tudják, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, méltók a halálra. Mégis folytatják ezeket a gonosz dolgokat, sőt helyeslésükkel bátorítják azokat, akik hasonlóan élnek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Nincs mentség számodra, akárki is legyél, ha magadat bírónak képzeled, és mások felett ítélkezel. Ha másokat elítélsz, azzal magadra is ítéletet mondasz. Hiszen te is ugyanazokat műveled, amelyek miatt a másikat elítéled!</verse>
				<verse number="2">Igen, Isten valóban elítéli azokat, akik ilyen dolgokat tesznek, és tudjuk, hogy az ő ítélete igazságos.</verse>
				<verse number="3">Hogyan is képzeled, hogy te majd elkerülöd Isten ítéletét, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, miközben magad is ugyanúgy élsz?</verse>
				<verse number="4">Vagy talán semmibe veszed Isten gazdagon áradó jóságát, elnézését és nagy türelmét? Nem veszed észre, hogy jóságával arra az elhatározásra akar vezetni, hogy megváltoztasd a gondolkodásodat és egész életedet?</verse>
				<verse number="5">Mivel azonban megmakacsoltad magad, és szíved nem akar megváltozni, Isten haragját gyűjtöd a fejedre. Ez pedig majd a Harag Napján mutatkozik meg, amikor Isten igazságos ítéleteit mindenki meglátja.</verse>
				<verse number="6">Isten ugyanis mindenkit a tettei szerint jutalmaz, vagy büntet meg.</verse>
				<verse number="7">Örök életet ad azoknak, akik kitartóan törekednek jót tenni, és ezzel a dicsőséget, tisztességet és a romolhatatlan életet keresik.</verse>
				<verse number="8">Akik viszont önzők, és nem engedelmeskednek az igazságnak, sőt az igazságtalanságot szolgálják, azok Isten haragjával fognak találkozni.</verse>
				<verse number="9">Nyomorúság és szenvedés lesz a sorsa mindenkinek, aki gonoszságot művel, elsőként a zsidóknak, azután a többi népnek is.</verse>
				<verse number="10">Akik viszont jót tesznek, azok dicsőséget, tisztességet és békességet nyernek, előbb a zsidók, azután a többi népek is.</verse>
				<verse number="11">Mert Isten részrehajlás nélkül ítél.</verse>
				<verse number="12">Akik nem ismerték Isten Törvényét, és úgy követtek el bűnt, azok úgy pusztulnak majd el, mint Törvényen kívüliek. Akik viszont a Törvény alatt éltek, és úgy vétkeztek, azokat maga a Törvény ítéli el.</verse>
				<verse number="13">Pusztán attól, hogy valaki ismeri a Törvényt, még nem válik Isten számára elfogadhatóvá, mert Isten csak azokat tekinti elfogadhatónak, akik meg is teszik, amit a Törvény követel.</verse>
				<verse number="14">Az Izráelen kívüli nemzetek, bár nem ismerik a Törvényt, ösztönösen mégis azt teszik, amit a Törvény megkövetel. Így, bár Törvényük nincs, ők maguk lesznek törvénnyé saját maguk számára.</verse>
				<verse number="15">Életük mutatja, hogy a Törvény követelései a szívükbe vannak írva, ezért tudják, hogy mi a helyes, és mi a rossz — erről tanúskodik a lelkiismeretük is. Néha úgy gondolják, hogy rossz, amit tettek, és emiatt bűntudatuk van. Máskor viszont úgy gondolják, helyesen cselekedtek, és nem érzik magukat bűnösnek.</verse>
				<verse number="16">Azonban még az emberek titkos gondolatai is nyilvánvalóvá lesznek azon a napon, amikor Isten ítélni fog Jézus Krisztus által. Ez is része az örömüzenetnek, amelyet én hirdetek.</verse>
				<verse number="17">Mi a helyzet veled, aki zsidónak mondod magad? A Törvényben bízol, és Istennel dicsekszel,</verse>
				<verse number="18">hogy ismered akaratát, és képes vagy mindig a legjobbat választani, hiszen a Törvény megtanított rá.</verse>
				<verse number="19">Azt gondolod, hogy te vagy a vakok útmutatója, a sötétségben élők világossága,</verse>
				<verse number="20">a tudatlanok vezetője és a szellemileg kiskorúak tanítója, mivel a Törvényben tiéd a formába öntött ismeret és igazság.</verse>
				<verse number="21">Ha ezt gondolod, akkor miért nem tanulod meg magad is, amit másoknak tanítasz? Azt hirdeted: „Ne lopj!” — te magad mégis lopsz?!</verse>
				<verse number="22">Azt mondod: „Ne légy házasságtörő!” — te mégis házasságtörést követsz el?! Utálod ugyan a bálványokat, mégis lopsz a templomokból?</verse>
				<verse number="23">Te, aki a Törvénnyel dicsekszel, miért hozol szégyent Istenre azzal, hogy nem engedelmeskedsz a Törvénynek?</verse>
				<verse number="24">Ezért mondja az Írás: „Miattatok szidalmazzák Isten nevét az Izráelen kívüli népek.”</verse>
				<verse number="25">Az, hogy körül vagy metélve, csak akkor ér valamit, ha engedelmeskedsz is a Törvénynek. Ha nem engedelmeskedsz, akkor hiába vagy körülmetélve, semmiben sem különbözöl azoktól, akik nincsenek körülmetélve.</verse>
				<verse number="26">A zsidóságon kívüli népek nincsenek ugyan körülmetélve, de ha a Törvény igazságos rendelkezései szerint élnek, akkor Isten mégis úgy tekinti őket, mintha körülmetéltek lennének.</verse>
				<verse number="27">Te, mivel zsidó vagy, ismered az írott Törvényt, és körül is vagy metélve. De ha vétkezel a Törvény ellen, akkor azok ítélnek el, akik ugyan nincsenek körülmetélve, mégis teljesítik a Törvényt.</verse>
				<verse number="28">Mert nem a külsőségek teszik az embert zsidóvá! Nem az az igazi körülmetélés, amely külsőleg, a férfi testén történik.</verse>
				<verse number="29">Hanem az a zsidó, aki titokban, a szívében az. A valódi körülmetélés pedig a szívben történik, a Szent Szellem által, nem pedig az írott Törvény parancsai szerint. Akinek a szíve van körülmetélve, az Istentől kap dicséretet, nem emberektől.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Akkor van-e valami előnye a zsidóknak a többi néppel szemben? Van-e valami értelme a körülmetélkedésnek?</verse>
				<verse number="2">Igen, minden tekintetben sok előnyük van! Ezek közül a legfontosabb, hogy Isten rájuk bízta, hogy őrizzék meg, amit ő kijelentett.</verse>
				<verse number="3">Igaz ugyan, hogy közülük egyesek hűtlenek lettek Istenhez, de vajon emiatt Isten is hűtlenné lesz a saját ígéreteihez?</verse>
				<verse number="4">Dehogy, semmiképpen! Hiszen Isten még akkor is teljesíti, amit megígért, ha az összes ember hazudna is. Mert ezt mondja az Írás Istenről: „Igaznak bizonyulsz, abban, amit mondasz, és győztes leszel, amikor vádolnak téged.”</verse>
				<verse number="5">Ezek szerint, ha mi igazságtalanok vagyunk, az még világosabban megmutatja, hogy Isten igazságos? Akkor hát nem igazságtalan-e Isten, ha mégis megbüntet? — kérdezhetné valaki, az emberi okoskodás szerint.</verse>
				<verse number="6">Nem, Isten semmi esetre sem igazságtalan! Hiszen akkor hogyan ítélkezhetne az egész világ felett?</verse>
				<verse number="7">Erre azt mondhatná valaki: „Amikor hazudok, az tulajdonképpen Isten igazságát mutatja meg, és a dicsőségét növeli. Akkor viszont miért ítél el engem?”</verse>
				<verse number="8">Ha ez igaz lenne, akkor már azt is mondhatnánk: „Vétkezzünk csak nyugodtan, úgyis jó származik belőle!” — és valóban vannak, akik hamisan azzal vádolnak engem, hogy ezt tanítom. De akik ilyesmit mondanak, hazudnak. Az ilyen rágalmazók megérdemlik, hogy Isten elítélje őket!</verse>
				<verse number="9">Mi következik ebből? Talán mi, zsidók, különbek vagyunk, mint a többi nép? Dehogyis! Hiszen éppen az előbb bizonyítottam be, hogy zsidók és nem zsidók egyformán a bűn hatalma alatt vannak.</verse>
				<verse number="10">Mert ezt mondja az Írás: „Nincs bűntelen ember, egy sem,</verse>
				<verse number="11">nincs senki, aki megértené, nincs, aki keresné Istent.</verse>
				<verse number="12">Mindannyian elfordultak Istentől, és megromlottak, nincs aki jót tenne, egy sem!”</verse>
				<verse number="13">„Torkuk nyitott sír, nyelvük megtévesztő hazugságot szól.” „Kígyóméreg van ajkukon.”</verse>
				<verse number="14">„Szájuk átkozódással és keserűséggel van tele.”</verse>
				<verse number="15">„Sietnek, hogy gyilkolhassanak.</verse>
				<verse number="16">Amerre csak mennek, pusztulást és nyomorúságot okoznak.</verse>
				<verse number="17">A békesség útját nem ismerik.”</verse>
				<verse number="18">„Nincs bennük sem istenfélelem, sem Isten iránti tisztelet.”</verse>
				<verse number="19">Ezeket a Törvény azokról mondja, akik a Törvény hatalma alatt élnek. Így azután kivétel nélkül mindenki — zsidó és nem zsidó — egyaránt bűnös Isten előtt.</verse>
				<verse number="20">Miért? Mert senki sem képes arra, hogy a Törvény parancsainak teljesítésével Isten számára elfogadhatóvá legyen. Hiszen a Törvény csak rávilágít a bűneinkre, hogy világosan meglássuk és felismerjük azokat.</verse>
				<verse number="21">Isten azonban mégis képes arra, hogy a maga számára elfogadhatóvá tegye az embert a Törvény nélkül is. Nekünk meg is mutatta ezt az új utat, amelyről már a Törvény és a próféták is beszéltek.</verse>
				<verse number="22">Isten ugyanis mindenkit elfogad, aki hisz Jézus Krisztusban, attól függetlenül, hogy az illető zsidó, vagy nem zsidó.</verse>
				<verse number="23">Hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön.</verse>
				<verse number="24">Isten azonban kegyelemből teszi a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez Isten ajándéka, amelyet a Jézus Krisztus által elvégzett megváltásban kaphatunk meg.</verse>
				<verse number="25">Isten azért küldte Jézust, hogy akik benne hisznek, azoknak a bűneit megbocsássa. Ez Jézus vére, vagyis a halála által lehetséges. Így mutatta meg Isten, hogy ő mindig igazságos. Igazságosságát mutatja az, hogy türelmes volt, és Jézusra való tekintettel elengedte a múltban elkövetett bűnöket.</verse>
				<verse number="26">Ugyanígy az is Isten igazságosságát bizonyítja, hogy most elfogadja azokat, akik Jézus Krisztusban hisznek.</verse>
				<verse number="27">Ezek után dicsekedhetünk-e valamivel? Egyáltalán nem! És miért nem? Vajon az a törvény teszi lehetetlenné, amely a tetteken alapul? Nem, hanem a hit törvénye!</verse>
				<verse number="28">Ezt úgy értem, hogy az ember az Istenben való hite által válik Isten számára elfogadhatóvá, nem pedig annak következtében, amit a Törvényt követve tesz.</verse>
				<verse number="29">Vagy talán Isten csak a zsidók Istene? Nem lehet egyúttal más népeké is? Bizony, ő a nem zsidók Istene is!</verse>
				<verse number="30">Hiszen csak egy Isten van, és ő az, aki a zsidókat a hitük alapján teszi elfogadhatóvá, a nem zsidókat pedig ugyancsak a hitük segítségével.</verse>
				<verse number="31">Vajon érvénytelenné akarom-e tenni a Törvényt, amikor a hitet hangsúlyozom? Egyáltalán nem! Sőt, inkább megerősítem a Törvény érvényességét a hit által.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Mit mondjunk arról, amit Ábrahám — népünk ősapja — tapasztalt a hittel kapcsolatban?</verse>
				<verse number="2">Ha Ábrahám a tettei alapján lett volna elfogadható Isten számára, akkor dicsekedhetne. De Isten előtt nincs mivel dicsekednie!</verse>
				<verse number="3">Nézzük csak, mit mond erről az Írás: „Ábrahám hitt Istenben, Isten pedig elfogadta Ábrahám hitét. Így lett Ábrahám Isten számára elfogadható.”</verse>
				<verse number="4">Aki dolgozik, annak nem ajándékot adnak, hanem jogos fizetést kap a munkájáért.</verse>
				<verse number="5">De a tettei alapján senki nem lesz elfogadható Isten számára. Bíznia és hinnie kell Istenben, aki a bűnös embert a hite alapján fogadja el.</verse>
				<verse number="6">Ugyanerről beszélt már Dávid is, amikor boldognak mondja azt, akit Isten a tetteitől függetlenül, a hite alapján fogad el:</verse>
				<verse number="7">„Boldogok, akiknek Isten megbocsátotta, amikor a Törvény ellen vétkeztek, akiknek bűneit eltakarta!</verse>
				<verse number="8">Boldog ember, akinek bűneit nem tartja számon az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="9">Vajon csak a körülmetéltek juthatnak el erre a boldog állapotra, vagy a körülmetéletlenek is? Ezt mondja erről az Írás: „Ábrahám hitt Istenben, aki ezért elfogadta őt.”</verse>
				<verse number="10">De mikor történt ez? Körülmetélkedése előtt vagy után? Bizony, még előtte!</verse>
				<verse number="11">A körülmetélés jelét Ábrahám éppen annak bizonyítékául kapta, hogy őt körülmetéletlen állapotában, a hite alapján Isten már elfogadta. Így ősapjává lett minden olyan hívőnek is, aki ugyan nincs körülmetélve, Isten mégis elfogadja.</verse>
				<verse number="12">Ugyanakkor Ábrahám azoknak a hívőknek is ősapja, akik körül vannak metélve, és ezen felül ugyanúgy hisznek Istenben, mint ahogyan Ábrahám hitt, amikor még nem volt körülmetélve.</verse>
				<verse number="13">Ábrahám és utódai azt az ígéretet kapták, hogy az egész világot örökölni fogják. De ezt nem a Törvény alapján ígérték Ábrahámnak, hanem azért, mert a hite alapján Isten elfogadta őt.</verse>
				<verse number="14">Ha ugyanis azok lennének az örökösök, akik a Törvény alatt élnek, akkor a hitnek nincs semmi értelme, és az előbbi ígéret semmit sem ér.</verse>
				<verse number="15">Mert a Törvény Isten haragját kelti fel azok ellen, akik nem engedelmeskednek neki. Ahol viszont nincs semmiféle törvény, ott nem is lehet ellene vétkezni.</verse>
				<verse number="16">Amit Isten megígért, azt csak hit által kaphatjuk meg. Ez azért van így, hogy ajándékba kapjuk, kegyelemből. Így tehát az ígéret Ábrahám minden utódja számára biztosítva van. Nemcsak azoknak, akik a Törvény alatt élnek, hanem azoknak is, akiknek ugyanolyan hitük van, mint Ábrahámnak. Ő tehát mindannyiunk ősapja.</verse>
				<verse number="17">Ahogyan az Írás is mondja: „Sok nép ősapjává tettelek téged.” Ezt az ígéretet Ábrahám azért kapta, mert hitt Istenben, aki életre kelti a holtakat, és megteremti azokat, akik most még nem léteznek.</verse>
				<verse number="18">Nem volt már semmi reménye arra, hogy gyermeke szülessen, Ábrahám mégis hitt Istenben, és kitartott ebben a hitében. Ezért lett sok népnek ősapjává, ahogy ezt Isten megígérte neki: „Sok-sok utódod lesz.”</verse>
				<verse number="19">Ábrahám akkor már majdnem százéves volt, ezért a testét tekintve már nagyon megöregedett. Hasonlóképpen Sára is meddő és nagyon idős volt. Ábrahám azonban nem ezekre tekintett, és a hite sem ingadozott.</verse>
				<verse number="20">Ellenkezőleg, Isten ígéretét tartotta a szeme előtt. Nem kételkedett abban, hogy amit Isten megígért neki, azt meg is fogja tenni. Hite megerősödött, és dicsőséget adott Istennek.</verse>
				<verse number="21">Teljesen meg volt győződve arról, hogy Isten meg tudja tenni, amit megígért.</verse>
				<verse number="22">Ezért mondja az Írás: „Isten elfogadta Ábrahám hitét, és ő ez által lett Isten számára elfogadhatóvá.”</verse>
				<verse number="23">Azonban nem csak Ábrahámra vonatkozik, amikor ezt mondja: „Isten elfogadta Ábrahám hitét”,</verse>
				<verse number="24">hanem ránk is, mert mi is hiszünk, és a hitünk alapján fogadott el bennünket Isten. Igen, hiszünk abban, aki feltámasztotta Urunkat, Jézust a halálból.</verse>
				<verse number="25">Neki ugyanis a bűneink miatt kellett meghalnia, és azért támadt fel a halálból, hogy mi Isten számára elfogadhatók legyünk.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Most tehát Isten elfogadott bennünket a hitünk alapján. Ezért Urunk, Jézus Krisztus által békességben élünk vele.</verse>
				<verse number="2">Jézus által kaptunk szabad hozzáférést Isten kegyelméhez, amelyben élünk. Örvendezünk annak, hogy reménységünk szerint részesülni fogunk Isten dicsőségében.</verse>
				<verse number="3">De nemcsak ennek örülünk, hanem a megpróbáltatásoknak is, amelyeket ki kell állnunk. Miért? Mert tudjuk, hogy ezek türelmes kitartást fejlesztenek ki bennünk.</verse>
				<verse number="4">A kitartás eredménye a kipróbált jellem, abból pedig reménység származik,</verse>
				<verse number="5">ez a reménység pedig soha nem fog csalódást okozni. Hiszen Isten szeretete betöltötte szívünket a Szent Szellem által, aki Isten ajándéka a számunkra.</verse>
				<verse number="6">Amikor eljött a megszabott ideje, Krisztus meghalt értünk, bűnösökért. Mi akkor még tehetetlenek voltunk.</verse>
				<verse number="7">Nehéz lenne olyan embert találni, aki hajlandó lenne meghalni, hogy valaki mást megmentsen, még akkor is, ha az a másik igazságos. Egy jó emberért talán mégis vállalná a halált valaki,</verse>
				<verse number="8">Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor mi még bűneinkben éltünk.</verse>
				<verse number="9">Akkor most mennyivel inkább megmenekülünk Isten haragjától Krisztus által! Hiszen Isten már elfogadott bennünket Krisztus vére, vagyis a halála által.</verse>
				<verse number="10">Amikor még ellenségei voltunk, Isten békét kötött velünk a saját Fia halála árán. Akkor mennyivel inkább megment bennünket Krisztus élete most, miután már békességben élünk Istennel!</verse>
				<verse number="11">Sőt mi több, örülünk és dicsekedünk is Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által, aki békét teremtett köztünk és Isten között.</verse>
				<verse number="12">A bűn egyetlen ember — Ádám — által lépett be a világba. A bűn által pedig bejött a halál is, amely mindenkit elért. Mindenkinek meg kell halnia, mert mindenki vétkezett.</verse>
				<verse number="13">A bűn már a Mózesi Törvény előtt is jelen volt a világban. De amíg nincs Törvény, addig a bűnt sem lehet senkinek felróni.</verse>
				<verse number="14">Ádámtól Mózesig mégis mindenki felett a halál uralkodott, még azok felett is, akik nem úgy vétkeztek, mint ahogyan Ádám, aki megszegte Isten parancsát. Ádám előképe volt az eljövendő Krisztusnak.</verse>
				<verse number="15">Isten ajándéka, a kegyelem azonban másképpen működik, mint Ádám bűne! Igaz, Ádám bűne sok ember halálát okozta, de Isten kegyelme és ajándéka sokkal hatásosabb, és bőségesebben árad ki sok-sok emberre. Ezt a kegyelem-áradást egy másik ember, Jézus Krisztus kegyelme tette lehetővé.</verse>
				<verse number="16">A következményekben is különbség van Ádám bűne és a kegyelmi ajándék között! Hiszen az ítélet már egyetlen bűnt is halállal büntetett. Ezzel szemben a kegyelem ajándéka sok-sok bűn elkövetése után is elfogadhatóvá teszi a bűnösöket Isten számára.</verse>
				<verse number="17">Egyetlen ember bűne miatt a halál valóban uralomra jutott azon az egy személyen keresztül. De ha ez így van, mennyivel inkább uralkodnak az életben a másik ember, Jézus Krisztus által azok, akikre bőségesen árad Isten kegyelme! Ezek ajándékba kapták, hogy Isten elfogadhatónak tekinti őket.</verse>
				<verse number="18">Egy ember bűne az összes többi számára is ítéletet eredményezett. Ugyanígy, amit az a másik ember — Jézus Krisztus — Isten akarata szerint elvégzett, az mindenki számára lehetővé tette, hogy Isten elfogadja őt, és örökké éljen.</verse>
				<verse number="19">Ahogyan egyetlen ember engedetlensége következtében sokan bűnösökké lettek, úgy egyetlen ember engedelmessége által sokan elfogadhatóvá válnak Isten számára.</verse>
				<verse number="20">Isten pedig behozta a Törvényt, és ez csak tovább szaporította a bűnöket. De ahol elszaporodik a bűn, ott Isten kegyelme még inkább megsokasodik.</verse>
				<verse number="21">Azért van így, hogy — ahhoz hasonlóan, ahogy a bűn uralkodott a halál által — a kegyelem is uralomra jusson Isten bennünket elfogadó és örök életet nyújtó kegyelme által a Jézus Krisztussal való azonosulásunk révén.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Mi következik mindebből? Vétkezzünk továbbra is, hogy annál több kegyelmet kapjunk Istentől?</verse>
				<verse number="2">Szó sem lehet róla! Hogyan élhetnénk továbbre is bűnben, ha egyszer már meghaltunk a bűn számára?</verse>
				<verse number="3">Vagy talán elfelejtettétek, hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merültünk bele?</verse>
				<verse number="4">A bemerítkezéskor vele együtt minket is eltemettek a halálba, hogy azután — ugyanúgy, ahogyan az Atya-Isten dicsőséges hatalma feltámasztotta Krisztust a halálból — mi is új életre keljünk.</verse>
				<verse number="5">Mert ha eggyé váltunk Krisztussal a halálában, akkor egyesülni fogunk vele a feltámadásában is.</verse>
				<verse number="6">Tudjuk, hogy a régi emberi természetünket vele együtt keresztre feszítették, hogy a bűnnek ne legyen hatalma felettünk, és többé ne legyünk a bűn rabszolgái.</verse>
				<verse number="7">Aki ugyanis meghalt, az felszabadult a bűn hatalma alól.</verse>
				<verse number="8">Mivel Krisztussal együtt meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is.</verse>
				<verse number="9">Hiszen tudjuk, hogy mivel Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg soha, és a Halálnak nincs hatalma felette.</verse>
				<verse number="10">Mert Krisztus azért halt meg, hogy egyszer és mindenkorra legyőzze a bűn hatalmát. Mióta viszont feltámadt és él, Istennek él.</verse>
				<verse number="11">Hasonlóképpen ti is tekintsétek magatokat halottnak a bűn számára, ugyanakkor pedig élőnek Isten számára — Jézus Krisztusban.</verse>
				<verse number="12">Ne uralkodjon tehát a bűn rajtatok, amíg ezen a földön éltek, és soha ne engedjetek gonosz kívánságainak!</verse>
				<verse number="13">Ne adjátok oda magatokat, se a képességeiteket a bűn szolgálatára! Ne legyenek a gonoszság eszközei! Ellenkezőleg, szánjátok oda magatokat Isten szolgálatára, mint akik feltámadtatok a halálból! Egész valótokat és minden képességeteket állítsátok az igazságosság szolgálatába!</verse>
				<verse number="14">Akkor a bűn többé nem fog uralkodni rajtatok, hiszen már nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.</verse>
				<verse number="15">Mit tegyünk hát? Vétkezzünk, mivel már nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Semmiképpen!</verse>
				<verse number="16">Nem tudjátok, hogy akinek a szolgálatára odaszánjátok magatokat, annak rabszolgaként kell majd engedelmeskednetek? Igen, ha a bűnt szolgáljátok, akkor annak a rabszolgái vagytok — s ennek pedig halál az eredménye! Ha viszont Istennek engedelmeskedtek, annak az lesz az eredménye, hogy Isten elfogad benneteket.</verse>
				<verse number="17">Régebben ti is a bűn rabszolgái voltatok. De hála Istennek, hogy teljes szívvel engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelyet megismertetek.</verse>
				<verse number="18">Így felszabadultatok a bűn uralma alól, és igaz célokat szolgáltok.</verse>
				<verse number="19">Azért használok ilyen hétköznapi példákat, hogy megértsétek, amit mondani akarok. Régen a bűnnek és a törvénytelenségnek szántátok oda a testeteket, és valóban ezeket szolgáltátok. Ugyanúgy most szánjátok oda magatokat és minden képességeteket az igazságosság szolgálatára, hogy teljesen és kizárólagosan Istenhez tartozzatok!</verse>
				<verse number="20">Mert amikor még a bűn rabszolgái voltatok, nem is törődtetek a jó célokkal.</verse>
				<verse number="21">Mi volt ennek az eredménye? Olyan dolgok, amiket ma szégyelltek, mert végül a halálba vezetnek.</verse>
				<verse number="22">Most azonban felszabadultatok a bűn uralma alól, és Isten rabszolgái lettetek. Ez olyan életre vezet, amelyet csakis Istenért éltek, s ennek a végeredménye az örök élet.</verse>
				<verse number="23">A bűn szolgálatáért járó bér a halál, Isten kegyelmének ingyen ajándéka ellenben az örök élet — Urunkban, Krisztus Jézusban.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Testvéreim, ti mind ismeritek Mózes Törvényét. Tudjátok azt is, hogy a Törvénynek csak addig van hatalma valaki felett, amíg az illető életben van.</verse>
				<verse number="2">Például a férjes asszonyt mindaddig a férjéhez köti a Törvény, amíg a férje él, de ha meghal a férje, az asszony felszabadul a házasságra vonatkozó törvény alól.</verse>
				<verse number="3">Ezért ha más férfi felesége lesz, amíg az első férje él, akkor a Törvény szerint vétkes a házasságtörés bűnében. Ha viszont meghal a férje, az asszonyt már nem köti a házassági törvény, és nem követ el házasságtörést, ha más férfi felesége lesz.</verse>
				<verse number="4">Hasonlóan van ez veletek is, testvéreim. Ti is meghaltatok a Törvény számára Krisztussal együtt, amikor ő testileg meghalt. Így most már máshoz kapcsolódhattok — ahhoz, aki azért támadt fel a halálból, hogy ezentúl már Istennek teremjünk jó gyümölcsöket.</verse>
				<verse number="5">Az elmúlt időkben még a régi emberi természetünk uralkodott rajtunk. A Törvény bűnös kívánságokat keltett életre bennünk, ezért követtük el a bűnöket, és a halálnak teremtünk gyümölcsöket.</verse>
				<verse number="6">Akkor a Törvény foglyai voltunk, most azonban felszabadultunk ebből a rabságból, mert a régi emberi természetünk meghalt. Most már új módon szolgáljuk Istent a Szent Szellem által, nem pedig a régi, írott szabályok szerint.</verse>
				<verse number="7">Ezzel vajon azt állítjuk, hogy a Törvény és a bűn azonos? Semmi esetre sem! Az viszont igaz, hogy a Törvény nélkül nem tudtam volna, mi a bűn. Például nem tudnám, mit jelent a bűnre csábító kívánság, ha a Törvény nem mondaná: „Ne kívánd!”</verse>
				<verse number="8">Ez a parancs tehát lehetőséget teremtett a bűnnek, hogy különféle, bűnre csábító kívánságokat ébresszen bennem. A Törvény nélkül ugyanis a bűnnek nincs ereje.</verse>
				<verse number="9">Korábban úgy éltem, hogy nem ismertem a Törvényt. Később azonban, amikor megismertem a parancsokat, megelevenedett bennem a bűn,</verse>
				<verse number="10">én pedig meghaltam. Így az a parancs okozta a halálomat, amelynek életet kellett volna adnia.</verse>
				<verse number="11">A bűn számára ugyanis lehetőség nyílt a parancs által, hogy becsapjon és megöljön engem.</verse>
				<verse number="12">A Törvény tehát szent, és annak minden parancsa is szent, igazságos és jó.</verse>
				<verse number="13">Ezek szerint az okozta halálomat, ami jó? Nem, dehogyis! A bűn azonban felhasznált valamit — ami egyébként jó —, hogy megöljön engem. Ez azért történt, hogy tisztán megláthassam a bűn valódi természetét. A parancs arra volt jó, hogy lássam, mennyire gonosz dolog a bűn!</verse>
				<verse number="14">Tudjuk, hogy a Törvény szellemi természetű, én azonban nem vagyok szellemi, hanem a régi, emberi természetemet követve élek, és a bűn rabszolgája vagyok.</verse>
				<verse number="15">Nem értem a saját tetteimet: nem a jó dolgokat teszem, amelyeket akarok, hanem a rossz dolgokat, amelyeket nem akarok.</verse>
				<verse number="16">Mivel azonban nem akarom elkövetni azokat a rossz dolgokat, amiket mégis megteszek, ezzel igazat adok a Törvénynek. Igen, a Törvény jó!</verse>
				<verse number="17">Valójában nem is én vagyok, aki ezeket a rossz dolgokat teszem, hanem a bűn, amely bennem lakik.</verse>
				<verse number="18">Jól tudom, hogy semmi jó nem lakik bennem, vagyis a régi emberi természetemben, hiszen a jót akarom tenni, mégis képtelen vagyok rá.</verse>
				<verse number="19">Mert nem a jót teszem, amit annyira szeretnék, hanem a rosszat, amit nem akarok.</verse>
				<verse number="20">De ha azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.</verse>
				<verse number="21">Tehát ez érvényes rám nézve: én, aki a jót akarom tenni, mégis törvényszerűen mindig valami rosszat találok magamban.</verse>
				<verse number="22">Ami a lényem legbelső részét illeti, szeretem Isten törvényét.</verse>
				<verse number="23">Azonban látok egy másik törvényt, amely a régi, emberi természetemben működik. Ez a bűn törvénye, amely az értelmem által elfogadott törvény ellen harcol. Emiatt vagyok fogoly, a bűn törvényének börtönébe zárva.</verse>
				<verse number="24">Milyen szörnyű helyzetben is vagyok! Ki szabadít meg engem ettől a régi természettől, amely a halál felé taszít?</verse>
				<verse number="25">Isten az, aki megszabadít! Hálát adok Istennek, hogy valóban megszabadít Urunk, Jézus Krisztus által! Ami tehát engem illet, a lényem legbelső részével Isten törvényét szolgálom, ugyanakkor a régi emberi természetem még a bűn törvényének a rabszolgája.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Ezért már nem fenyegeti büntető ítélet azokat, akik a Krisztus Jézusban élnek.</verse>
				<verse number="2">Miért nem? Mert én a Krisztus Jézusban élek, és őbenne az Élet Szellemének törvénye uralkodik, amely felszabadított engem a bűn és halál törvénye alól.</verse>
				<verse number="3">Így oldotta meg Isten azt, amire a Mózesi Törvény képtelen volt, mivel a régi emberi természet miatt nem volt rá ereje. Isten azonban a saját Fiát küldte el hozzánk, hogy általa leszámoljon a bűnnel. Igen, a Fiú ugyanolyan testben élt a földön, mint amilyenben most mi élünk. Isten ezt az emberi testet, Jézus testét használta fel arra, hogy általa elítélje a bűnt.</verse>
				<verse number="4">Így érte el azt, hogy a Törvény jogos követeléseinek meg tudjunk felelni. Mi ugyanis nem a régi természetünket követjük, hanem a Szent Szellem szerint élünk.</verse>
				<verse number="5">Akik a régi természetük szerint élnek, azok egyre csak arra törekszenek, amit ez a természet kíván. Akik azonban a Szent Szellem szerint élnek, azok arra törekednek és azzal foglalkoznak, amit a Szent Szellem kíván.</verse>
				<verse number="6">Régi természetünk igyekezete végül is a halálhoz vezet. A Szent Szellem azonban mindig az életre és a békességre törekszik.</verse>
				<verse number="7">Régi természetünk igyekezete tehát ellentétes Isten törekvésével, mivel az a természet nem akar, de nem is tud engedelmeskedni Isten törvényének.</verse>
				<verse number="8">Ezért akik a régi emberi természetük uralma alatt élnek, azok nem képesek Isten tetszésére élni.</verse>
				<verse number="9">Ti azonban már nem a régi természet irányítása alatt éltek, hanem a Szent Szellem uralma alatt. De csak akkor, ha valóban bennetek él Isten Szelleme, mert ha nem, akkor nem is tartoztok Krisztushoz.</verse>
				<verse number="10">Ha viszont Krisztus valóban bennetek él, akkor a testetek ugyan halandó a bűn miatt, a szellem azonban él, mivel Isten befogadott bennünket!</verse>
				<verse number="11">Ha pedig annak Szelleme, aki feltámasztotta Jézust a halálból, bennetek lakik, akkor a ti halandó testeteket is fel fogja támasztani a bennetek lakó Szent Szellem segítségével.</verse>
				<verse number="12">Így tehát, testvéreim, nem vagyunk a régi természetünk uralma alatt. Nem szükségszerű, hogy annak a kívánságai szerint éljünk.</verse>
				<verse number="13">Ha ugyanis a régi természet szerint éltek, meg fogtok halni. Ha viszont a Szent Szellem segítségével könyörtelenül lemetszitek a régi természet dolgait, akkor fogtok igazán élni.</verse>
				<verse number="14">Mert azok az Isten fiai, akiket Isten Szelleme irányít.</verse>
				<verse number="15">Hiszen a Szent Szellem, akit befogadtatok, nem tesz újra félelemmel megkötözött rabszolgává benneteket. Ellenkezőleg! Isten fiaivá tesz, és az ő segítségével így kiálthatunk Istenhez: „Abba!”</verse>
				<verse number="16">Maga a Szent Szellem a mi szellemünkkel együtt megerősíti, hogy Isten gyermekei vagyunk.</verse>
				<verse number="17">Ha pedig valóban azok vagyunk, akkor az örökösei is. Igen, Isten örökösei és Krisztusnak örököstársai vagyunk — de csak akkor, ha együtt is szenvedünk Krisztussal. Akkor pedig vele együtt veszünk részt a dicsőségben is.</verse>
				<verse number="18">Úgy gondolom, hogy a jelenlegi szenvedésünk össze sem hasonlítható azzal a dicsőséggel, amelyben részünk lesz.</verse>
				<verse number="19">Mert az egész teremtett világ feszült figyelemmel várja, hogy Isten nyilvánosságra hozza és láthatóvá tegye, hogy kik az ő fiai.</verse>
				<verse number="20">Azért várja ennyire, mert a teremtett világ az elmúlás hatalma alá van kényszerítve. Nem önként, hanem Isten akarata szerint, aki így rendelkezett. Ugyanakkor a teremtett világ is abban a reményben él,</verse>
				<verse number="21">hogy a romlás rabszolgaságából fel fog szabadulni, és ugyanazt a dicsőséges szabadságot fogja élvezni, amelyben Isten gyermekei élnek.</verse>
				<verse number="22">Jól tudjuk, hogy mind a mai napig az egész teremtett világ úgy nyög és vajúdik, mint a szülő asszony.</verse>
				<verse number="23">De nem csak a teremtett világ, hanem mi magunk is ugyanígy sóhajtozunk. Pedig mi előleget kaptunk a Szent Szellemből! Mégis sóhajtozva várjuk a testünk megváltását, hogy ezzel teljesen Isten fiaivá váljunk.</verse>
				<verse number="24">A teljes üdvösségünk ugyanis magában foglalja ezt a reménységet, a testünk megváltását is. Ezt azonban még nem láthatjuk. Ha már látható lenne, akkor nem kellene remélni.</verse>
				<verse number="25">Mivel azonban olyan valamit remélünk, amit még nem látunk, várjunk rá türelmesen!</verse>
				<verse number="26">Hasonlóképpen a Szent Szellem is segítségünkre siet abban, amiben erőtlenek vagyunk. Hiszen sokszor még azt sem tudjuk, hogy miért és hogyan imádkozzunk. A Szent Szellem azonban maga könyörög értünk, szavakkal ki sem fejezhető sóhajtásokkal.</verse>
				<verse number="27">Isten ugyanis jól tudja, mi van a szívünkben, és azt is, mi a Szent Szellem szándéka, mert ő Isten akarata szerint könyörög Isten népéért.</verse>
				<verse number="28">Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik — akiket ő a saját terve szerint elhívott.</verse>
				<verse number="29">Hiszen őket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. Igen, azt akarta, hogy Fia legyen az elsőszülött a sok testvér között Isten nagy családjában.</verse>
				<verse number="30">Azt tervezte, hogy ezek a testvérek a Fiához hasonlítsanak. Ezeket a maga számára előre különválasztotta, azután elhívta, majd elfogadhatóvá tette őket, és dicsőséget is adott nekik.</verse>
				<verse number="31">Mit is lehetne még hozzátenni ezekhez? Mivel Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!</verse>
				<verse number="32">Hiszen ő még a saját Fiát sem kímélte meg, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért! Akkor hogyne adna nekünk minden mást is a Fiával együtt?</verse>
				<verse number="33">Ki vádolhatja azokat, akiket Isten kiválasztott? Senki! Isten felmentette őket minden vád alól!</verse>
				<verse number="34">Akkor ki ítélhetné el őket? Talán Krisztus Jézus? Hiszen ő nemcsak meghalt, de fel is támadt értünk! Most pedig az Atya jobb oldalán ül, és közbenjár értünk az Atyánál!</verse>
				<verse number="35">Mi választhat el bennünket Krisztus szeretetétől? Elnyomás, szenvedés, nyomor, nehézségek, üldözés, éhínség, ruhátlanság, életveszély, vagy akár ha meg is ölnek bennünket? Nem, egyik sem!</verse>
				<verse number="36">Hiszen az Írás is azt mondja: „Érted gyilkolnak bennünket állandóan, olyannak tekintenek, mint a levágni való juhokat.”</verse>
				<verse number="37">Mindezek ellenére, minden nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek — ő általa, aki szeretett bennünket.</verse>
				<verse number="38">Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, semmi, ami a magasságban vagy a mélységben van, semmiféle teremtmény sem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.</verse>
				<verse number="39"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Igazat mondok, nem hazudok, hiszen Krisztusban élek, és tanúskodik erről a Szent Szellem által megvilágított lelkiismeretem is,</verse>
				<verse number="2">hogy nagy szomorúság és állandó fájdalom gyötri a szívemet Izráel népe miatt,</verse>
				<verse number="3">hiszen ők a testvéreim, a rokonaim. Bárcsak tudnék rajtuk segíteni! Inkább lennék én magam átkozott, és Krisztustól elszakított, ha ezzel segíthetnék rajtuk!</verse>
				<verse number="4">Igen, őket választotta Isten: Izráel népét, akiket a fiaivá is fogadott. Övék a dicsőség, és velük kötötte Isten a szövetségeket. Ők kapták Istentől a Mózesi Törvényt, az Isten tiszteletének és imádásának rendjét, és az ígéreteket.</verse>
				<verse number="5">Ők a mi ősapáink leszármazottjai, és emberi természete szerint közülük származik Krisztus, aki Isten minden és mindenki felett. Legyen örökké áldott! Ámen.</verse>
				<verse number="6">Szomorú vagyok Izráel népe miatt, de nem azért, mintha Isten nem teljesítette volna a nekik adott ígéreteit. Hiszen nem mindenki számít Izráel népéhez tartozónak, aki származása szerint Izráel, vagyis Jákób utódja.</verse>
				<verse number="7">Ugyanígy, nem számítanak mindannyian Ábrahám igazi gyermekeinek, akik testileg tőle származtak. Hanem ahogyan Isten megígérte Ábrahámnak: „Utódaid Izsáktól származnak majd.”</verse>
				<verse number="8">Tehát Ábrahámnak nem az összes utódja számít Isten gyermekének, hanem csak azok, akik Isten ígérete szerint születtek.</verse>
				<verse number="9">Mert így hangzott az ígéret: „A megfelelő időben visszajövök, és akkor Sárának fia születik.”</verse>
				<verse number="10">Így volt ez Rebeka esetében is, akinek két fia volt. Mindkettőnek ősapánk, Izsák volt az apja.</verse>
				<verse number="11">Mielőtt azonban ez a két fiú megszületett volna, Isten azt mondta Rebekának: „Az idősebb fiú szolgálni fog a fiatalabbnak.” Ez a születésük előtt történt, ezért akkor még a két fiú semmi jót vagy rosszat sem tehetett. Azért történt így, hogy Isten megmutassa: választása nem attól függ, hogy az emberek mit tesznek, hanem egyedül tőle magától.</verse>
				<verse number="12"></verse>
				<verse number="13">Ezért mondja az Írás: „Jákóbot szerettem, Ézsaut ellenben gyűlöltem.”</verse>
				<verse number="14">Hogyan értsük ezt? Vajon igazságtalanság ez Isten részéről? Nem, dehogyis!</verse>
				<verse number="15">Hiszen Isten már Mózesnek is megmondta: „Annak adok kegyelmet, akinek akarok, és azon könyörülök, akin könyörülni akarok”</verse>
				<verse number="16">Tehát Isten dönti el, hogy kin könyörül, és kinek ad kegyelmet! Ez a döntés pedig nem függ attól, hogy az emberek mit akarnak, vagy milyen erőfeszítéssel küzdenek, csakis Isten könyörületétől függ!</verse>
				<verse number="17">Az Írás szerint ugyanis ezt mondta Isten a fáraónak: „Azért tettelek királlyá, hogy hatalmamat megmutassam rajtad, és mindenki megismerje nevemet az egész Földön.”</verse>
				<verse number="18">Isten tehát könyörül, akin akar, viszont megátalkodottá és keményszívűvé teszi azt, akit akar.</verse>
				<verse number="19">Erre talán azt kérdezed: „Ha Isten irányítja, amit mi, emberek teszünk, akkor miért vádol bennünket a bűneinkért? Hiszen senki sem állhat ellen Isten akaratának!”</verse>
				<verse number="20">De hát kicsoda vagy te, hogy vitába mersz szállni Istennel? Felelősségre vonhatja-e a cserépedény a fazekasmestert: „Miért formáltál engem ilyenné?”</verse>
				<verse number="21">Vagy talán nincs hatalma a fazekasnak arra, hogy ugyanabból az agyagból az egyik cserépedényt megbecsült célra, a másikat pedig megvetett célra formálja?</verse>
				<verse number="22">Hasonló ehhez, amit Isten tett. Meg akarta mutatni haragját és hatalmát azokon az „edényeken”, akikre haragudott. Mégis türelmesen és hosszasan elviselte őket, pedig már megérdemelték volna, hogy elpusztítsa őket.</verse>
				<verse number="23">De meg akarta mutatni dicsőségének gazdagságát is azokon az „edényeken”, akik elfogadták Isten kegyelmét, és akiket arra készített, hogy részesüljenek a dicsőségéből.</verse>
				<verse number="24">Ilyenek vagyunk mi is, akiket erre hívott el, nemcsak a zsidók, hanem a többi nép közül is,</verse>
				<verse number="25">ahogyan ezt az Írás mondja Hóseás könyvében: „Népemnek hívom majd azokat, akik nem voltak az enyémek, és szeretni fogom azt a népet, amelyet eddig nem szerettem.”</verse>
				<verse number="26">És: „Ugyanazon a helyen, ahol azt mondta nekik Isten: »Ti nem vagytok az én népem!« — az Élő Isten fiainak hívják majd őket.”</verse>
				<verse number="27">Izráelről szólva így kiáltott fel Ézsaiás próféta: „Ha Izráel gyermekei oly sokan vannak is, mint a tengerpart homokja, akkor is csak a nép maradéka jut üdvösségre,</verse>
				<verse number="28">mert az Örökkévaló hirtelen és teljesen végrehajtja ítéletét a földön.”</verse>
				<verse number="29">Ahogyan előre megmondta Ézsaiás próféta: „Ha az Örökkévaló, a Seregek Ura meg nem mentett volna egy keveset népe közül, olyanná lettünk volna, mint Sodoma vagy Gomora.”</verse>
				<verse number="30">Mi következik ebből? Azt látjuk, hogy az Izráelen kívüli nemzetekből sokan elfogadhatóvá váltak Isten számára, pedig korábban nem is törekedtek erre. Igen, a hitük által érték el ezt.</verse>
				<verse number="31">Izráel népe azonban arra igyekezett, hogy a Törvény követeléseinek megfeleljen, és így váljon elfogadhatóvá Isten számára, de nem voltak képesek a Törvénynek megfelelően élni, ezért kudarcot vallottak.</verse>
				<verse number="32">Miért? Azért, mert megpróbáltak a saját erejükből és a tetteik alapján elfogadhatóvá válni Isten számára. Nem a hitük által és Istenben bízva törekedtek erre. Beleütköztek abba a botránykőbe, amelyről</verse>
				<verse number="33">az Írás ezt mondja: „Figyeljetek rám! Elhelyezek egy követ Sionban, amelyben az emberek megbotlanak, egy sziklát, amely miatt elesnek. De aki bízik és hisz őbenne, az nem fog csalódni.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Testvéreim, szívből kívánom és könyörgök Istenhez, hogy Izráel népe üdvösségre jusson.</verse>
				<verse number="2">Elmondhatom róluk, hogy teljes erővel igyekeznek Istenhez, de nem ismerik az utat, amely hozzá vezet.</verse>
				<verse number="3">Nem értették meg, hogy milyen módon teszi Isten az embert elfogadhatóvá a maga számára, ezért megpróbálták saját magukat elfogadhatóvá tenni. Isten ugyan elkészítette az útját, hogyan lehet valaki a számára elfogadható, de Izráel ezt elutasította.</verse>
				<verse number="4">A Törvény ugyanis Krisztusban érte el a végső célját: aki bízik és hisz Jézus Krisztusban, azt Isten elfogadja.</verse>
				<verse number="5">Mózes azt írja az Istenhez való helyes viszonyról, amely a Törvény követelésein alapul: „Aki mindezeket megteszi, az élni fog a tettei által.”</verse>
				<verse number="6">Arról viszont, hogy hit által hogyan válhatunk Isten számára elfogadhatóvá, így ír: „Ne mondd magadban: Ugyan ki megy fel a Mennybe?” — vagyis, hogy a Krisztust lehozza onnan.</verse>
				<verse number="7">De ne mondd azt sem: „Ki megy le a mélységbe?” — vagyis, hogy a Krisztust felhozza a halottak közül.</verse>
				<verse number="8">Hanem mit mond az Írás? „Egészen közel van hozzád Isten üzenete. Ott van az a szádban és a szívedben.” Ez pedig a hit üzenete, amelyet mi hirdetünk.</verse>
				<verse number="9">Ha tehát megvallod, hogy Jézus az Úr, mert a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.</verse>
				<verse number="10">Mert belül, a szívünkben jön létre az a hitbeli meggyőződés, amely Isten számára elfogadhatóvá tesz bennünket, és ha a szánkkal megvalljuk, amit hiszünk, akkor üdvözülünk.</verse>
				<verse number="11">Azt mondja ugyanis az Írás: „Senki sem fog csalódni, aki benne hisz.”</verse>
				<verse number="12">Nincs különbség tehát zsidók és nem zsidók között. Mert ugyanaz az Úr uralkodik minden ember felett, ő pedig bőkezűen osztja áldásait mindenkinek, aki hozzá fordul segítségért,</verse>
				<verse number="13">mert „mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Úr nevét”.</verse>
				<verse number="14">De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan higgyenek abban, akiről még csak nem is hallottak? Hogyan hallhatnának róla, ha senki nem mondja el nekik az üzenetet?</verse>
				<verse number="15">Viszont hogyan vihetné el valaki az üzenetet, ha nem küldik ki? Hiszen ezt mondja az Írás: „Milyen szép és jó, amikor jönnek, akik az örömhírt hozzák!”</verse>
				<verse number="16">Mégsem engedelmeskedett mindenki az örömhírnek. Hiszen Ézsaiás próféta is ezt mondta: „Uram, ki hitte el, amit mondtunk?”</verse>
				<verse number="17">A hit tehát abból származik, amit hallunk, és amit hallunk, az Krisztus beszéde.</verse>
				<verse number="18">De hadd kérdezzem meg: Vajon nem hallotta a mi üzenetünket mindenki? De bizony hallotta! Hiszen az Írás is azt mondja: „Az egész földkerekségen mindenhol hallatszott a hangjuk, a lakott föld széléig mindenhol hallották szavukat.”</verse>
				<verse number="19">Újra kérdezem: talán Izráel nem értette meg? De bizony, megértette! Először is, már Mózes azt mondja, amikor Isten üzenetét adja tovább: „Féltékennyé teszlek benneteket oly nép által, amely nem az én népem, értelmetlen nemzettel bosszantalak fel titeket.”</verse>
				<verse number="20">Majd Ézsaiás próféta nagy bátran így szól, amikor Isten szavait mondja: „Megtaláltak azok, akik nem is kerestek. Megmutattam magam azoknak, akik sohasem kérdezősködtek utánam.”</verse>
				<verse number="21">Isten ezt az Izráelen kívüli népekről mondta. Izráel népéről viszont így szól: „Egész nap kitárt karokkal vártam erre az engedetlen népre, amely ellenkezik velem, és nem akar követni.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Azt kérdezem tehát: vajon teljesen visszautasította és eltaszította magától Isten a saját népét? Nem, dehogyis! Hiszen én magam is Izráel népéhez tartozom, Ábrahám utódja vagyok, Benjámin törzséből származom.</verse>
				<verse number="2">Nem, Isten nem taszította el magától Izráel népét, amelyet kezdettől fogva kiválasztott a maga számára! Vagy talán nem tudjátok, mit mond az Írás arról, amikor Illés próféta Izráel miatt panaszkodott Istennek?</verse>
				<verse number="3">Azt mondta: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, már csak én maradtam meg, és most engem is meg akarnak ölni!”</verse>
				<verse number="4">De mit felelt neki Isten? Ezt: „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem imádták Baált.”</verse>
				<verse number="5">Ugyanígy, a mostani időben is van egy „maradék”, akiket Isten a kegyelme alapján választott ki.</verse>
				<verse number="6">Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján — különben a kegyelem nem lenne kegyelem.</verse>
				<verse number="7">Hogyan is van hát ez? Izráel népe nem érte el, amire törekedett. Csak azok érték el a célt, akiket Isten kiválasztott. A többiek pedig megkeményedtek és érzéketlenek lettek, mint a kő.</verse>
				<verse number="8">Amint az Írás mondja: „Isten a kábultság szellemét adta nekik.” „Olyan szemet adott nekik, amely nem lát, olyan fület, amely nem hall. Így van ez mind a mai napig.”</verse>
				<verse number="9">Dávid is ezt mondja: „Ünnepi asztaluk legyen a számukra csapda, az fogja meg őket! Ez lesz a vesztük és büntetésük.</verse>
				<verse number="10">Homályosodjon el a szemük, hogy ne lássák az igazságot, és örökre görbítsd meg a hátukat!”</verse>
				<verse number="11">Azt kérdezem tehát: azért boltott bele Izráel népe ebbe a botránykőbe, hogy elessen? Egyáltalán nem! Éppen ellenkezőleg: botlásuk következtében jutott el az üdvösség üzenete az Izráelen kívüli népekhez — hogy azután Isten Izráel népét ezzel féltékennyé tegye.</verse>
				<verse number="12">Valóban, Izráel népének botlása milyen bőséges áldást hozott az egész világnak! Amit ők elveszítettek, azzal a többi nép lett gazdagabb. De ha ez így van, akkor képzeljétek el, milyen hatalmas nyereséget fog jelenteni a világnak az, amikor Izráel népét Isten teljes egészében helyreállítja!</verse>
				<verse number="13">Most pedig hozzátok szólok, akik nem vagytok zsidók. Mivel Isten engem az Izráelen kívüli népekhez küldött, teljes erőmmel arra törekszem, hogy a szolgálatomat minél sikeresebben végezzem.</verse>
				<verse number="14">Közben állandóan abban reménykedem, hogy így féltékennyé tudom tenni a saját népemet, és néhányat közülük is elvezethetek az üdvösségre.</verse>
				<verse number="15">Mert ha az, hogy Isten elfordult népemtől, azt eredményezte, hogy kibékült a többi néppel, akkor mi lesz abból, ha ismét kegyelemmel fordul hozzájuk, és magához fogadja őket? Bizony, olyan lesz az, mint a feltámadás a halálból!</verse>
				<verse number="16">Ha az aratás kezdetén Istennek szentelik az első kévét, akkor szent lesz az abból készült tészta is. Hasonlóképpen, ha a fa gyökerei szentek, akkor az ágak is azok.</verse>
				<verse number="17">Olyan ez, mint mikor a nemes olajfa ágai közül néhányat letörnek, titeket pedig, akik az Izráelen kívüli népek közül jöttetek, és így a „vadolajfa ágai” vagytok, beoltanak a letört ágak helyére. Így most már ti is részesültök mindabból a jóból, amit a nemes fa gyökere nyújt.</verse>
				<verse number="18">De ne gondoljátok, hogy különbek vagytok, mint a letört ágak! Ha pedig jobbnak képzelitek magatokat, jusson eszetekbe: nem ti tápláljátok a gyökeret, hanem a gyökér titeket!</verse>
				<verse number="19">Lehet, hogy így gondolkoztok: „Azért törték le az ágakat, hogy minket beoltsanak az olajfába.”</verse>
				<verse number="20">Ez igaz, de gondoljátok meg, hogy azokat a hitetlenségük miatt törték le, és ti is csak a hitetek által maradhattok meg. Ezért ne legyetek büszkék, hanem istenfélők!</verse>
				<verse number="21">Mert ha Isten nem kímélte meg az olajfa saját ágait a hitetlenségük miatt, akkor titeket sem fog kímélni, ha nem hisztek.</verse>
				<verse number="22">Ismerjétek fel azért, hogy Isten nemcsak jóságos, hanem szigorú is! Szigorú azokhoz, akik elestek, hozzátok viszont mindaddig jó, amíg megmaradtok Isten jóságában. Ha nem, akkor titeket is letör arról a fáról, mint azokat az előző ágakat.</verse>
				<verse number="23">Ugyanakkor, ha Izráel népe már nem marad tovább a hitetlenségben, akkor Isten újra beolthatja őket a saját fájukba. Isten meg tudja tenni, hogy újra beoltsa őket.</verse>
				<verse number="24">Nem természetes, hogy a vadolajfa ágát beoltsák a szelíd olajfába. Ti, akik az Izráelen kívüli népek közül származtok, valóban olyanok vagytok, mint a vadolajfa ágai. Isten mégis beoltott benneteket a szelíd olajfába. Gondoljátok meg, mennyivel inkább természetes, ha a szelíd olajfa letört ágait ismét beoltják a saját fájukba! Hiszen ezeknek az ágaknak a természet rendje szerint ott a helyük!</verse>
				<verse number="25">Testvéreim, szeretném, ha megértenétek ezt az eddig elrejtett igazságot, és nem csapnátok be magatokat: Izráel népe csak részben makacsolta meg magát. De még ez is csak addig tart, amíg teljes számban Istenhez jönnek azok, akiket ő az Izráelen kívüli népek közül hívott el.</verse>
				<verse number="26">Akkor majd Izráel népe teljes egészében üdvösséget nyer. Amint az Írás is mondja: „Szabadító érkezik majd Sionból, aki minden istentelenséget kitisztít Jákób családjából.</verse>
				<verse number="27">Szövetséget kötök velük, amikor megbocsátom bűneiket.”</verse>
				<verse number="28">Igaz, hogy Izráel népe az örömhír ellenségévé lett, de még ez is a ti javatokat szolgálja. Ennek ellenére Izráel még mindig Isten kiválasztott és szeretett népe, az ősapák kedvéért.</verse>
				<verse number="29">Isten ugyanis soha nem veszi vissza az ajándékait, és nem vonja vissza, ha egyszer valakit elhívott.</verse>
				<verse number="30">Gondoljátok csak meg! Régebben ti voltatok engedetlenek Istennek, most azonban Izráel engedetlensége miatt Isten a kegyelmébe fogadott titeket.</verse>
				<verse number="31">Hasonlóképpen most Izráel engedetlen, hogy — azon a kegyelmen keresztül, amelyet most ti élveztek — majd ők is kegyelemben részesüljenek.</verse>
				<verse number="32">Mert kivétel nélkül minden ember engedetlen Isten iránt. Ő pedig mindenkit bezárt az engedetlenség börtönébe, hogy azután mindenkinek felkínálhassa kegyelmét.</verse>
				<verse number="33">Ó, milyen hatalmas Isten gazdagsága, milyen mélységes a bölcsessége, és végtelen a tudása! Milyen nehéz megérteni a döntéseit! Ki képes követni, hogy Isten mit miért tesz?</verse>
				<verse number="34">Amint az Írás is mondja: „Ugyan ki értheti az Örökkévaló gondolatait, ki adhat neki tanácsot?”</verse>
				<verse number="35">„Ki adott valaha is elsőként az Örökkévalónak, hogy annak visszafizetését várja tőle?”</verse>
				<verse number="36">Mert mindent Isten teremtett, mindent ő tart fenn, és minden őérte létezik. Övé legyen a dicsőség örökké! Ámen.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad. Ez legyen a ti önkéntesen fölajánlott áldozatotok, amellyel őt méltóképpen tisztelitek!</verse>
				<verse number="2">Ne igazodjatok a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és ezáltal gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek majd képesek megérteni, mi az, amit Isten akar: ami szerinte jó, ami neki tetszik, amit tökéletesnek tekint. Ezekre igyekezzetek!</verse>
				<verse number="3">Az Istentől kapott kegyelem által figyelmeztetlek benneteket, hogy egyikőtök se tartsa magát többre, mint ahogyan kellene! Józanul lássátok magatokat, a hiteteknek megfelelően, hiszen mindenki kapott bizonyos mértékű hitet Istentől.</verse>
				<verse number="4">Gondoljátok csak meg: az emberi test egységes egész, de sok részből épül fel! Az egyes részeknek mind megvan a maguk sajátos feladata.</verse>
				<verse number="5">Ugyanígy van ez velünk is, akik Krisztusban vagyunk: sokan vagyunk ugyan, de együttesen alkotunk egyetlen „testet”. Ennek a testnek külön-külön a részei vagyunk, és kölcsönösen kapcsolódunk egymáshoz.</verse>
				<verse number="6">Különböző ajándékokat kaptunk aszerint, hogy Isten mire adott nekünk kegyelmet. Használjuk hát ezeket! Ha például valaki a prófétálás ajándékát kapta, akkor a hite mértéke szerint használja ezt az ajándékot!</verse>
				<verse number="7">Aki a gyakorlati dolgokban való szolgálat ajándékát kapta, azzal szolgáljon! Aki a tanítás ajándékát, az tanítson!</verse>
				<verse number="8">Aki a biztatás és bátorítás ajándékát kapta, az biztassa és bátorítsa a többieket! Aki az adakozás ajándékát kapta, az adakozzon egyszerűen és tiszta szívvel! Aki azt az ajándékot kapta, hogy vezető legyen, az végezze szorgalmasan a feladatát! Aki azt kapta, hogy a szenvedőkkel jót tegyen, az tegye ezt jókedvűen és barátságosan!</verse>
				<verse number="9">A bennetek lévő isteni szeretet képmutatás nélkül jusson érvényre! Gyűlöljetek minden gonoszságot, viszont ragaszkodjatok ahhoz, ami jó!</verse>
				<verse number="10">Testvéri szeretettel szeressétek egymást, és a másik testvérnek mindig adjatok nagyobb tiszteletet, mint amit tőle vártok!</verse>
				<verse number="11">Ha dolgozni kell, ne lustálkodjatok, a Szent Szellem tüze lobogjon bennetek, hiszen az Urat szolgáljátok!</verse>
				<verse number="12">A reménység töltsön be örömmel! Legyetek türelmesek és kitartók, ha nehézségek vesznek körül! Állandóan imádkozzatok!</verse>
				<verse number="13">Isten népét segítsétek adományaitokkal, ha szükségük van rá! Gyakoroljátok a szíves vendéglátást!</verse>
				<verse number="14">Még azokat is áldjátok, akik üldöznek vagy zaklatnak titeket! Ne kívánjatok nekik semmi rosszat, hanem áldjátok őket!</verse>
				<verse number="15">Örüljetek együtt azokkal, akik örülnek, és sírjatok azokkal, akik sírnak!</verse>
				<verse number="16">Éljetek egyetértésben és összhangban egymással! Ne legyetek büszkék, hanem az egyszerű emberekkel vállaljatok közösséget! Ne becsüljétek túl magatokat!</verse>
				<verse number="17">Ha valaki rosszul bánik veletek, ne álljatok bosszút rajta! Arra törekedjetek, amit mindenki jónak és nemesnek tart!</verse>
				<verse number="18">Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy mindenkivel békességben éljetek!</verse>
				<verse number="19">Szeretett testvéreim, ne álljatok bosszút magatokért! Inkább bízzátok ezt Isten haragjára, mert meg van írva: „A bosszúállás az én dolgom, én majd megfizetek, ezt mondja az Örökkévaló.”</verse>
				<verse number="20">Sőt, „ha éhezik ellenséged, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni! Mert olyan ez, mintha izzó parazsat tennél a fejére.”</verse>
				<verse number="21">Ne hagyd, hogy a gonosz legyőzzön téged! Tedd azt, ami jó és helyes — ezzel te fogod legyőzni őt!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Szükséges, hogy mindenki engedelmeskedjen azoknak, akik a kormányzás munkáját végzik! Mert mindazok, akik valamilyen hatalmat gyakorolnak, Istentől kapták a hatalmukat. Igen, Isten az, aki az éppen kormányzó hatóságokat hatalommal ruházta fel.</verse>
				<verse number="2">Így tehát ha valaki nem engedelmeskedik a hatóságoknak, akkor Isten rendelkezésével fordul szembe, és ítéletet von magára.</verse>
				<verse number="3">A hatalmon lévők nem azért vannak, hogy azok féljenek tőlük, akik rendesen élnek és jó dolgokat tesznek. Féljenek azok, akik valami rosszat művelnek! Ha nem akarsz félni a hatóságoktól, akkor élj tisztességesen, tedd azt, ami jó — és dicséretet kapsz tőlük!</verse>
				<verse number="4">Mert ők valójában Isten szolgái a te érdekedben. Ha pedig valami rosszat teszel, akkor joggal félhetsz tőlük, mert hatalmuk van arra, hogy megbüntessenek, és élni is fognak vele! Isten szolgái ők, hogy Isten haragja szerint álljanak bosszút azokon, akik valami gonosz dolgot tettek.</verse>
				<verse number="5">Tehát szükséges, hogy engedelmeskedj nekik, nem csak a büntetéstől való félelem miatt, hanem a tiszta lelkiismeretért is.</verse>
				<verse number="6">Az adót is ezért fizetitek, hiszen a kormányzat hivatalnokai Isten szolgái mindenkinek a javára, és erre a szolgálatra szánják az idejüket.</verse>
				<verse number="7">Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok: akinek adóval, annak fizessétek meg az adót, akinek a vámmal, annak a vámot! Akinek tisztelettel tartoztok, annak adjátok meg az illő tiszteletet! Akit megbecsülés illet, azt becsüljétek meg!</verse>
				<verse number="8">Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak a szeretettel — ezzel azonban mindannyian tartoztok egymásnak! Aki szereti embertársát, az eleget tett a Törvény követeléseinek.</verse>
				<verse number="9">Miért mondom ezt? Mert a Törvény azt mondja: „Ne légy házasságtörő, ne gyilkolj, ne lopj, és ne kívánd, ami a másé!” Mindezek, és az összes többi parancsolat összefoglalható ebben az egyben: „Úgy szeresd embertársadat, mint saját magadat!”</verse>
				<verse number="10">A szeretet nem tesz semmi olyat, amivel a másiknak ártana. Ezért a szeretet által töltjük be a Törvényt.</verse>
				<verse number="11">Mindezt azért is mondom, mert jól tudjátok, hogy milyen időket élünk! Itt az ideje, hogy végre felébredjetek az álomból! Hiszen most már sokkal közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.</verse>
				<verse number="12">Az „éjszaka” már majdnem elmúlt, és közeleg a „nappal”. Dobjuk hát félre mindazokat a dolgokat, amelyek a „sötétséghez” tartoznak, és vegyük fel a világosság fegyvereit!</verse>
				<verse number="13">Éljünk úgy, ahogy a teljes nappali világosságban illik! Ne vegyünk részt vad mulatozásokban, se részegeskedésben, és ne kövessünk el szexuális bűnöket! Ne vétkezzünk a testünkkel! Hagyjuk abba a veszekedést, és ne irigykedjünk többé!</verse>
				<verse number="14">Ehelyett „öltsétek magatokra” az Úr Jézus Krisztust, és a régi emberi természetet pedig ne tápláljátok, se ne teljesítsétek a kívánságait!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Fogadjátok be magatok közé azokat is, akiknek a hite még gyenge, de ne vitatkozzatok velük, se ne kritizáljátok őket!</verse>
				<verse number="2">Van, akinek az a meggyőződése, hogy mindenféle ételt szabadon megehet. Akinek viszont gyenge a hite, azt hiszi, hogy csak zöldségféléket ehet.</verse>
				<verse number="3">Aki tehát mindent megeszik, ne nézze le azt, aki bizonyos dolgokat nem eszik meg! De aki nem eszik meg mindent, az se ítélje el a másikat, aki mindenfélét szabadon elfogyaszt! Hiszen Isten mindkettőt magához fogadta!</verse>
				<verse number="4">Különben is, ki vagy te, hogy más szolgája fölött ítélkezel?! Hiszen csak az urának van joga elbírálni, hogy a szolgája jól vagy rosszul végezte a feladatát. De az Úr Jézus szolgája nem fog kudarcot vallani, mert az Úr hatalmas arra, hogy megerősítse.</verse>
				<verse number="5">Van, aki bizonyos napokat fontosabbnak tart, mint a többit. Más viszont mindet egyformának tekinti. Mindenki a saját felfogásának helyességéről legyen meggyőződve.</verse>
				<verse number="6">Aki különbséget tesz a napok között, az Úr tiszteletére teszi. Aki mindenféle ételt elfogyaszt, az is az Úrért teszi, hiszen hálát ad Istennek, amikor eszik. Aki viszont bizonyos ételektől tartózkodik, az is az Úrért teszi, és ő is hálát ad Istennek.</verse>
				<verse number="7">Igen, mi valamennyien az Úrért élünk! Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának.</verse>
				<verse number="8">Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha pedig meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úrhoz tartozunk.</verse>
				<verse number="9">Hiszen Krisztus azért halt meg, és azért támadt fel, hogy uralkodjon mind a holtak, mind az élők felett.</verse>
				<verse number="10">Ha ez így van, akkor hogy mered elítélni, vagy megvetni a testvéredet? Hiszen egyszer mindannyian oda kell majd álljunk az ítélő Isten elé!</verse>
				<verse number="11">Ahogyan az Írás mondja: „Mindenki térdet hajt előttem, mindenki nyilvánosan elismeri, hogy én vagyok az Isten. Olyan biztos ez, mint ahogy élek, mondja az Örökkévaló.”</verse>
				<verse number="12">Tehát mindenki csak saját magáról fog számot adni Istennek.</verse>
				<verse number="13">Tehát ne kritizáljuk, se ne ítéljük el többé egymást! Inkább határozzuk el, hogy nem teszünk semmi olyat, amivel a testvéreink hitét lerombolnánk, vagy őket elgáncsolnánk!</verse>
				<verse number="14">Tudom, mert az Úr Jézus meggyőzött róla, hogy önmagában véve semmilyen étel sem tisztátalan. Csak annak a számára tisztátalan, aki azt tisztátalannak tartja.</verse>
				<verse number="15">Ha viszont megbotránkoztatod a testvéredet azzal, amit eszel, akkor nem a szeretetnek megfelelően jársz el. Vigyázz, hogy ne tedd tönkre a testvéredet, akiért Krisztus meghalt!</verse>
				<verse number="16">Ne fordulhasson elő, hogy valaki más gyalázatosnak tartja azt, amit te helyesnek gondolsz!</verse>
				<verse number="17">Mert Isten Királyságában nem az számít, hogy mit eszel, vagy iszol. Csak az számít, hogy Isten akarata szerint élsz-e, és hogy a Szent Szellem békessége és öröme uralkodik-e benned.</verse>
				<verse number="18">Aki tehát így szolgálja Krisztust, annak valóban örül majd Isten, és az ilyen embert a többiek is elismerik.</verse>
				<verse number="19">Ezért hát teljes erővel törekedjünk azokra a dolgokra, amelyek a közöttünk lévő békességet, összhangot, egymás épülését és megerősítését szolgálják!</verse>
				<verse number="20">Ne romboljátok le Isten munkáját holmi ételek miatt! Mert igaz ugyan, hogy önmagában véve minden étel rituálisan „tiszta”, vagyis megehető, de mégis rosszul teszed, ha olyat eszel, amivel a testvéredet megbotránkoztatod.</verse>
				<verse number="21">Inkább ne egyél húst, vagy ne igyál bort, ha ezen a testvéred megütközne! Ne tegyél semmi olyat, amivel a testvéred hitét rombolod!</verse>
				<verse number="22">Ezekben a dolgokban a meggyőződésedet tartsd meg magadnak! Legyen ez olyan dolog, amit csak Isten ismer! Boldog és áldott, aki azt teszi, amit helyesnek tart, és emiatt nem kell utólag magát elítélnie.</verse>
				<verse number="23">Aki viszont úgy eszik valamit, hogy nem biztos benne, hogy ez helyes, az ítéletet von magára, mert nem a hite és meggyőződése szerint cselekedett. Mert minden, amit nem a hitünk alapján teszünk, bűn.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Mi, akik erősek vagyunk, türelmesen el kell viseljük azoknak a gyengeségeit, akik még erőtlenek. Ne a magunk javát keressük hát,</verse>
				<verse number="2">hanem mindenben arra törekedjünk, ami a testvéreink javát szolgálja, és őket erősíti!</verse>
				<verse number="3">Gondoljátok meg, hogy Krisztus sem a saját javát kereste! Hiszen meg van írva róla az Írásokban: „Mindaz, amivel gyalázóid szidalmaztak téged, Istenem, engem ért.”</verse>
				<verse number="4">Mindaz, amit az Írásokban régebben megírtak, most a mi tanításunkat szolgálja. Azért írták le, hogy az Írások által felbátorodjunk, képesek legyünk a türelmes kitartásra, és erősen belekapaszkodjunk a reménységbe.</verse>
				<verse number="5">Isten, akitől a kitartást és a bátorítást kapjátok, adja meg nektek, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértésben és harmóniában éljetek egymással!</verse>
				<verse number="6">Mindnyájan egy szívvel-lélekkel dicsőítsétek Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját!</verse>
				<verse number="7">Ahogyan Krisztus elfogadott titeket, ti is úgy fogadjátok el egymást! Ez dicsőséget hoz Istennek.</verse>
				<verse number="8">Mert határozottan állítom, hogy Krisztus azért lett Izráel népének szolgája, hogy ezzel megmutassa nekik: Isten hűségesen megtartja az ősapáinknak tett ígéreteit.</verse>
				<verse number="9">Krisztus azonban nemcsak ezért jött, hanem azért is, hogy az Izráelen kívüli nemzetek is dicsőítsék Istent az irántuk való irgalmasságáért, ahogyan ez meg van írva az Írásokban: „Dicsérlek téged, Örökkévaló, a többi népek között, és nevednek zengek éneket.”</verse>
				<verse number="10">Majd ismét ezt mondja: „Örüljetek, ti többi nemzetek is, Isten saját népével együtt!”</verse>
				<verse number="11">És megint: „Dicsőítsék az Örökkévalót, a többi népek is mindnyájan, dicsérjék őt az összes nemzetek!”</verse>
				<verse number="12">És ismét, amint Ézsaiás próféta mondja: „Megjelenik majd Isai utóda, aki azért jut hatalomra, hogy uralkodjon a többi nemzeten, akik mind őbenne reménykednek.”</verse>
				<verse number="13">Isten, aki a reménység forrása, csordultig töltsön be titeket örömmel és békességgel — a benne való hitetek által — s így a Szent Szellem erejében a reménységetek is túláradóan bőséges legyen!</verse>
				<verse number="14">Testvéreim, meg vagyok győződve róla, hogy telve vagytok jóindulattal, és megvan bennetek minden szükséges ismeret, olyannyira, hogy még egymást is képesek vagytok tanácsolni és helyreigazítani.</verse>
				<verse number="15">Ebben a levelemben mégis őszintén írtam nektek néhány dologról, hogy emlékeztesselek benneteket, hiszen Isten maga adott nekem kegyelmet,</verse>
				<verse number="16">hogy Krisztus Jézust szolgáljam az Izráelen kívüli népek között. Miközben az örömüzenetet hirdetem a nemzeteknek, valójában papi szolgálatot végzek. Az a célom, hogy a Szent Szellem által az Izráelen kívüli népek is olyan elfogadhatók és megszenteltek legyenek Isten számára, mint az áldozati ajándék az oltáron.</verse>
				<verse number="17">Tehát van okom rá, hogy dicsekedjek a munkámmal, amit Istenért végzek. De kizárólag azért merek dicsekedni vele, mert Krisztus Jézus által végzem.</verse>
				<verse number="18">Hiszen még említeni se mernék olyan dolgokat, amelyeket a magam erejéből tettem. Csakis olyanokról beszélek, amelyeket Krisztus vitt véghez általam — akár a beszédem, akár a tetteim által —, hogy az Izráelen kívüli népek eljussanak az Isten iránti engedelmességre.</verse>
				<verse number="19">Jelek és csodák által, a Szent Szellem erejével végeztem mindezt. Jeruzsálem környékétől kezdve egészen Illíriáig mindenhol hirdettem a Krisztusról szóló örömüzenetet. Így a munkámnak ezt a részét befejeztem.</verse>
				<verse number="20">Azonban mindig arra törekedtem, hogy ne ott hirdessem az örömüzenetet, ahol Krisztus neve már ismert volt. Nem akartam olyan alapra építeni, amelyet valaki más fektetett le.</verse>
				<verse number="21">Hanem ahogyan meg van írva az Írásokban: „Akiknek eddig nem beszéltek róla, azok is meglátják majd őt. Azok is megértik, akik még nem hallottak róla.”</verse>
				<verse number="22">Emiatt nem tudtam eddig eljutni hozzátok, pedig már sokszor szerettelek volna meglátogatni benneteket.</verse>
				<verse number="23">De most már befejeztem a munkámat ezekben az országokban. Így az a tervem, hogy amikor majd Spanyolországba utazok, akkor titeket is meglátogatlak, hiszen már évek óta szeretnélek látni benneteket. Bizonyára segíteni fogtok nekem, hogy tovább is utazhassak, ha már egy kis időt eltöltöttem nálatok.</verse>
				<verse number="24"></verse>
				<verse number="25">Most azonban előbb Jeruzsálembe kell mennem, hogy ott Isten népét megsegítsem.</verse>
				<verse number="26">Ugyanis néhányan a jeruzsálemi testvéreink közül nagyon szegények. A macedóniai és görögországi gyülekezetek pedig elhatározták, hogy gyűjtést rendeznek a szegény jeruzsálemi testvérek számára.</verse>
				<verse number="27">Szívesen tették, de ugyanakkor tartoznak is ezzel. Hiszen ezek az Izráelen kívüli népek sok szellemi áldást kaptak a zsidó testvéreken keresztül. Illő tehát, hogy adományaikkal viszonozzák a szellemi áldásokat.</verse>
				<verse number="28">Magam viszem el az összegyűjtött adományokat Jeruzsálembe, hogy biztosan megkapják az ottani testvérek. Ha ezt a feladatomat elvégeztem, utána már indulhatok is Spanyolországba. Útközben megállok Rómában, és meglátogatlak benneteket.</verse>
				<verse number="29">Biztos vagyok benne, hogy Krisztus áldásának teljességét viszem majd hozzátok.</verse>
				<verse number="30">Arra kérlek benneteket, testvéreim, segítsetek nekem azzal, hogy erőteljesen imádkoztok értem Istenhez — Urunk, Jézus Krisztus és a Szent Szellem szeretete által!</verse>
				<verse number="31">Imádkozzatok értem, hogy megszabaduljak a júdeai hitetlenektől! Imádkozzatok, hogy az ajándékot, amit viszek, szívesen fogadják a jeruzsálemi testvérek,</verse>
				<verse number="32">és azért is, hogy nagy örömmel elmehessek hozzátok, és veletek együtt én is megpihenjek, ha valóban Isten is ezt akarja!</verse>
				<verse number="33">Isten, aki békességünk forrása, legyen veletek! Ámen.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Ajánlom nektek testvérnőnket, Fébét, aki a Kenkrea városában élő helyi gyülekezet diakónusa.</verse>
				<verse number="2">Fogadjátok őt szeretettel az Úrban úgy, ahogyan Isten népéhez illik! Segítsétek mindenben, amire csak szüksége van, mert ő is sokat segített nekem, és másoknak is!</verse>
				<verse number="3">Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim Krisztus Jézusban!</verse>
				<verse number="4">Ők életük kockáztatásával mentettek meg engem, amiért hálás vagyok nekik, de nemcsak én, hanem az Izráelen kívüli népek között élő összes helyi gyülekezet is.</verse>
				<verse number="5">Köszöntsétek a gyülekezetet, amely a házuknál szokott összejönni. Köszöntsétek az én kedves Epainetosz barátomat is! Ő volt az első, aki Kis-Ázsia tartományában Krisztus követője lett.</verse>
				<verse number="6">Köszöntsétek Máriát, aki olyan sokat dolgozott közöttetek!</verse>
				<verse number="7">Köszöntsétek Andronikoszt és Juniászt, a rokonaimat, akik régebben velem együtt raboskodtak a börtönben! Előbb lettek hívők, mint én, és nagyra becsülik őket az apostolok között.</verse>
				<verse number="8">Köszöntsétek Ampliátuszt, akit nagyon szeretek az Úrban!</verse>
				<verse number="9">Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat az Úrban, és szeretett barátomat, Sztakhüszt is!</verse>
				<verse number="10">Köszöntsétek Apellészt, aki kiállta a próbát, és bebizonyította, hogy igazán szereti Jézust!</verse>
				<verse number="11">Köszöntsétek Arisztobuloszt és a családját, meg Heródiónt, a rokonomat, és azokat, akik Narcisszusz családjából az Urat követik!</verse>
				<verse number="12">Köszöntsétek Trüfainát és Trüfószát! Ez a két asszony sokat dolgozott az Úrért. Köszöntsétek kedves barátomat, Persziszt, aki szintén sokat tett az Úrért!</verse>
				<verse number="13">Köszöntsétek Rufuszt, az Úr kiválasztott szolgáját, és Rufusz anyját, akit én is úgy szeretek, mintha a tulajdon édesanyám lenne!</verse>
				<verse number="14">Köszöntsétek Aszünkritoszt, Flegónt, Hermészt, Pátrobászt, Hermászt és a velük levő többi testvért!</verse>
				<verse number="15">Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és a nőtestvérét, meg Olümpászt és a velük levő többi testvért is!</verse>
				<verse number="16">Köszöntsétek egymást szent csókkal! Krisztus összes helyi gyülekezete köszönt titeket.</verse>
				<verse number="17">Figyelmeztetlek benneteket testvéreim, hogy legyetek nagyon óvatosak és vigyázzatok, mert vannak, akik széthúzást és viszályt keltenek, és a testvéreket egymás ellen fordítják. Ezek összezavarják a többiek hitét, és ellenkeznek azzal az igaz tanítással, amit hallottatok. Kerüljétek el őket!</verse>
				<verse number="18">Az ilyenek nem Urunkat, Krisztust szolgálják, hanem a saját hasukat! Hízelgéssel és mézes-mázos szavakkal becsapják az egyszerű és ártatlan embereket.</verse>
				<verse number="19">A ti engedelmességetek híre azonban már mindenhová eljutott, ezért nagyon örülök nektek! Azt akarom, hogy bölcsek legyetek abban, ami jó, és ne legyen semmi közötök a gonoszhoz.</verse>
				<verse number="20">A békesség Istene hamarosan összetiporja a Sátánt a lábatok alatt. Urunknak, Jézusnak kegyelme legyen veletek!</verse>
				<verse number="21">Köszönt még benneteket Timóteus, a munkatársam, és rokonaim: Luciusz, Jázon és Szószipatrosz is.</verse>
				<verse number="22">Én, Terciusz is köszöntelek benneteket az Úrban, aki ezt a levelet Pál szavai szerint leírom.</verse>
				<verse number="23">Köszönt benneteket Gájusz, aki nemcsak az én házigazdám, hanem az egész itteni helyi gyülekezeté is. Köszönt benneteket Erásztosz, a városi kincstárnok, és Kvártusz testvér.</verse>
				<verse number="24"></verse>
				<verse number="25">Dicsőség Istennek, mert ő meg tud titeket erősíteni az örömüzenet által, amelyet hirdetek, és amely Jézus Krisztusról szól! Ez az a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve,</verse>
				<verse number="26">most azonban nyilvánosságra került a próféták írásai által. De az örökké élő Isten parancsa szerint nemcsak nekünk, hanem az összes népnek is kihirdették ezt a titkot, hogy ők is eljussanak a hitből származó engedelmességre.</verse>
				<verse number="27">Az egyedül bölcs Istené legyen minden dicsőség Jézus Krisztus által mindörökké! Ámen.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="46">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Üdvözlet Páltól — akit Isten arra hívott el, hogy Jézus Krisztus apostola legyen — és Szósztenész testvértől!</verse>
				<verse number="2">Isten Korintusban élő gyülekezetének szól ez a levél, akik Krisztus Jézus által szentek lettek, s akiket Isten arra hívott el, hogy szent népévé legyenek. Ugyanakkor mindazoknak is szól, akik bárhol a világon segítségül hívják Urunk, Jézus Krisztus nevét, aki az ő Uruk is.</verse>
				<verse number="3">Atyánk, az Isten, és az Úr, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet!</verse>
				<verse number="4">Mindig hálát adok Istenemnek értetek azért a kegyelemért, amelyet Krisztus Jézussal együtt ajándékozott nektek.</verse>
				<verse number="5">Mert Jézusban Isten mindennel megáldott benneteket, különösen a beszéd és az ismeret sokféle ajándékával.</verse>
				<verse number="6">Ezáltal minden kétséget kizáróan megerősítette mindazt, amit nektek a Krisztusról mondtam.</verse>
				<verse number="7">Így hát az összes kegyelmi ajándék megvan közöttetek, és örömmel várjátok Urunk, Jézus Krisztus megjelenését.</verse>
				<verse number="8">Isten mindvégig megerősít majd titeket, hogy Urunk, Jézus Krisztus Napján senki se vádolhasson benneteket.</verse>
				<verse number="9">Isten teljesen megbízható, és megtartja ígéreteit! Ő hívott el bennünket, hogy teljes életközösségben éljünk a Fiával, Urunkkal, Jézus Krisztussal.</verse>
				<verse number="10">Testvéreim, kérlek benneteket, Urunk, Jézus Krisztus nevében, hogy éljetek egymással összhangban és teljes egyetértésben! Ne legyen köztetek széthúzás, se pártoskodás, hanem állítsátok helyre a harmóniát magatok között mind a gondolkodásban, mind a törekvésben!</verse>
				<verse number="11">Ugyanis Khloé családjából néhányan meglátogattak, és tőlük hallottam, hogy nézeteltérések vannak közöttetek.</verse>
				<verse number="12">Arra gondolok, hogy közületek egyesek azt mondják: „én Pált követem”, mások: „én Apollós csoportjába tartozom”, megint mások: „én Kéfáshoz tartozom”, vagy ezt: „én pedig közvetlenül Krisztushoz”.</verse>
				<verse number="13">Mit gondoltok, talán részekre lehet szaggatni Krisztust? Vagy talán Pált feszítették keresztre, hogy meghaljon értetek? Vagy azért merítkeztetek be, hogy Pál tanítványai legyetek?</verse>
				<verse number="14">Hálát adok Istennek, hogy — Kriszpuszt és Gájuszt kivéve — senkit sem merítettem be közületek,</verse>
				<verse number="15">hogy senki se mondhassa, hogy az én nevemre merítkezett be.</verse>
				<verse number="16">Most jut eszembe, még Sztefanász családját is bemerítettem, de mást valóban nem — amennyire vissza tudok emlékezni.</verse>
				<verse number="17">Krisztus ugyanis nem azért küldött engem, hogy bemerítsek, hanem azért, hogy az örömüzenetet hirdessem mindenkinek. Azonban azt is úgy, hogy a Krisztus keresztjéről, vagyis a haláláról szóló üzenet el ne veszítse az erejét — ezért is nem támaszkodtam emberi okoskodásra vagy szónoki fogásokra.</verse>
				<verse number="18">A keresztről szóló üzenet bolondság azok számára, akik elvesznek, de számunkra, akik az üdvösség felé haladunk, Istennek erejét jelenti.</verse>
				<verse number="19">Ahogyan az Írás mondja: „Lerombolom a bölcsek bölcsességét, az értelmesek értelmét pedig semmivé teszem.”</verse>
				<verse number="20">Mire jut itt a „bölcs”? Mit akar az írástudó, vagy a divatos filozófus? Hiszen Isten már e korszak minden bölcsességéről bebizonyította, hogy bolondság!</verse>
				<verse number="21">A bölcs Isten úgy határozott, hogy a világ a saját bölcsessége által ne legyen képes őt megismerni. Ezért Isten abban leli örömét, hogy a bolondságnak látszó örömhír üzenetével menti meg azokat, akik ezt hittel elfogadják.</verse>
				<verse number="22">A zsidók csodás jeleket kívánnak, a görögök meg a bölcsességet keresik.</verse>
				<verse number="23">Mi azonban egyedül Krisztust hirdetjük, akit a keresztre feszítve megöltek! Ezen azonban a zsidók megütköznek, a nem zsidók pedig fel sem tudják fogni, hanem értelmetlenségnek tartják.</verse>
				<verse number="24">A meghívottak számára viszont — akár zsidók, akár nem — Krisztus valójában Isten ereje és bölcsessége.</verse>
				<verse number="25">Mert amit az emberek Isten „bolondságának” tartanak, az bölcsebb minden emberi bölcsességnél! Amit pedig az emberek Isten „gyengesége” jelének tartanak, az is erősebb minden emberi erőnél!</verse>
				<verse number="26">Testvéreim, amikor Isten elhívott benneteket, nem sokan voltak közöttetek — emberi megítélés szerint — bölcsek, hatalmasok, vagy előkelő származásúak. Gondolkozzatok el ezen!</verse>
				<verse number="27">Mert Isten azokat választotta, akiket ez a világ bolondoknak tart, hogy ezáltal megszégyenítse a bölcseket. Azokat választotta, akiket a világ gyengének tekint, hogy megszégyenítse azokat, akiket erősnek tartanak.</verse>
				<verse number="28">Azokat választotta, akiket a világ megvet és semmibe vesz, hogy semmivé tegye azokat, akiket a világ sokra tart.</verse>
				<verse number="29">Mindezt Isten azért tette, hogy előtte senki ne dicsekedhessen!</verse>
				<verse number="30">Isten az, aki véghezvitte, hogy ti Krisztusban vagytok. Így lett Krisztus a mi bölcsességünk, és általa fogadott el Isten bennünket. Krisztusban választott külön minket Isten a maga számára, és általa váltott meg bennünket.</verse>
				<verse number="31">Amint az Írás mondja: „Aki dicsekszik, csakis az Úrban dicsekedjék!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Testvéreim, amikor hozzátok mentem, nem emberi bölcselkedéssel, vagy különleges ékesszólással ismertettem meg veletek Isten szellemi igazságait.</verse>
				<verse number="2">Elhatároztam, hogy minden mást félretéve csakis Jézus Krisztusról fogok nektek beszélni, és róla is úgy, mint aki meghalt a kereszten.</verse>
				<verse number="3">Amikor hozzátok érkeztem, gyenge voltam, és szinte reszkettem a félelemtől.</verse>
				<verse number="4">Beszédemet és tanításomat nem a bölcs szavak tették meggyőzővé, hanem a Szent Szellem ereje — ez volt a bizonyítéka annak, hogy igazat mondok!</verse>
				<verse number="5">Azért történt ez így, hogy a ti hitetek alapja az Isten erejének megtapasztalása legyen, ne pedig valami emberi bölcsesség.</verse>
				<verse number="6">A szellemileg érett hívőket azonban tanítjuk a bölcsességre. Csakhogy ez a bölcsesség egészen más, mint a jelenlegi világ bölcsessége! Más, mint azoké, akik most uralkodnak a világ felett, s akik el fognak tűnni a hatalomból.</verse>
				<verse number="7">Mi Isten bölcsességét tanítjuk, amelyet ő mindeddig titokban tartott, noha már az idők kezdete előtt arra rendelte, hogy a dicsőségünkre legyen.</verse>
				<verse number="8">A világ felett uralkodó hatalmasok közül senki sem ismerte fel ezt a bölcsességet. Hiszen, ha felismerték volna, nem ölték volna meg a kereszten a Dicsőség Urát, Jézust.</verse>
				<verse number="9">Mert azt mondja az Írás: „Amit szem nem látott, fül soha nem hallott, ember szíve meg sem sejtett, olyan dolgokat készített Isten azoknak, akik szeretik őt.”</verse>
				<verse number="10">Nekünk azonban Isten mégis megmutatta ezeket a dolgokat a Szent Szellem által, aki mindent megvizsgál és kikutat, még magának Istennek a mélységes gondolatait is.</verse>
				<verse number="11">Mert senki sem ismerheti a másik ember gondolatait, csakis az illető saját szelleme, amely benne lakik. Ugyanígy, Isten gondolatait sem ismeri más, csak Isten Szelleme.</verse>
				<verse number="12">Mi azonban nem ennek a világnak a szellemét kaptuk, hanem az Istentől származó Szent Szellemet, hogy általa megismerjük mindazt, amit Isten nekünk ajándékozott.</verse>
				<verse number="13">Amikor ezekről a dolgokról beszélünk, nem az emberek bölcsessége szerint szólunk, hanem úgy, ahogy a Szent Szellem tanít: szellemi dolgokat szellemi módon magyarázunk.</verse>
				<verse number="14">Akiben csak a régi, emberi természet él, az nem tudja felfogni az Isten Szellemétől származó dolgokat. Számára mindez csak bolondság. Egyszerűen képtelen megérteni, mivel ezeket csak a Szent Szellem segítségével lehet megismerni.</verse>
				<verse number="15">A szellemi ember viszont mindent képes megvizsgálni és helyesen értékelni. Őt azonban — a nem szellemi emberek — nem tudják kiismerni és helyesen értékelni. Mert, ahogyan az Írás mondja:</verse>
				<verse number="16">„Ki ismeri és érti az Örökkévaló gondolatait, s tanácsot ki adhat neki?” Márpedig mi Krisztus gondolatai, szándékai és gondolkozásmódja szerint gondolkozunk.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Veletek azonban, testvéreim, eddig nem beszélhettem úgy, mint szellemi emberekkel, hanem csak úgy, mint akik a Krisztus követésében még kisgyermekek: nem szellemi, hanem testi természetűek.</verse>
				<verse number="2">Úgy tanítottalak benneteket, ahogy az anya tejjel táplálja a gyermekét. Tejjel és nem felnőtteknek való étellel, hiszen azt még nem bírtátok volna el. Sőt, még most sem tudnátok befogadni,</verse>
				<verse number="3">hiszen még mindig a régi emberi természet uralkodik bennetek! A köztetek lévő féltékenység és a veszekedések ugyanis ezt mutatják. Úgy viselkedtek, mint a hitetlenek.</verse>
				<verse number="4">Amikor egyikőtök azt mondja: „Pált követem”, a másik meg így szól: „én Apollós embere vagyok”, vajon nem úgy beszéltek-e, ahogy a hitetlenek szoktak?</verse>
				<verse number="5">Mert ugyan kicsoda Apollós, és kicsoda Pál? Csak Isten szolgái, akik elvezettek benneteket a hitre, ahogyan az Úr erre képessé tette őket.</verse>
				<verse number="6">Igen, én ültettem el bennetek az Isten beszédét, Apollós öntözte a palántát, de mégis Isten az, aki felnevelte.</verse>
				<verse number="7">Tehát nem az a fontos, aki elülteti, sem nem aki öntözi, hanem egyedül Isten, mert ő neveli fel.</verse>
				<verse number="8">Aki elülteti, meg aki öntözgeti, egy célért dolgoznak, és mindketten jutalmat kapnak érte.</verse>
				<verse number="9">Hiszen mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig az ő gazdasága: kertje és szántóföldje vagytok. Vagy egy másik hasonlattal, olyanok vagytok, mint a lakóház, amelynek Isten a tulajdonosa.</verse>
				<verse number="10">Mint bölcs építőmester, én fektettem le a ház alapját, ahogy Isten erre képessé tett. A további építést azonban már mindenki maga végzi! Jól vigyázzatok, mit és hogyan fogtok erre az alapra építeni!</verse>
				<verse number="11">A ház alapja már készen van: Jézus Krisztus ez az alap, hiszen más alapot senki sem készíthet.</verse>
				<verse number="12">Erre az alapra azután mindenki ráépítheti a maga házát, amelyhez különböző anyagokat használhat fel: aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, vagy szalmát.</verse>
				<verse number="13">Hogy milyen anyagból épített, az az Ítélet Napján fog kiderülni. Mert az a nap tűzzel jön el, és próbára teszi, hogy ki milyen anyagból építkezett.</verse>
				<verse number="14">Ha valakinek a háza kiállja a tűz próbáját, akkor jutalmat kap.</verse>
				<verse number="15">Ha viszont leég a háza, kárt szenved. Ő maga ugyan megmenekül, de csak úgy, mint akit az égő házból mentenek ki a tűzön keresztül.</verse>
				<verse number="16">Nem tudjátok, hogy ti Isten Temploma vagytok, és Isten Szelleme lakik bennetek?</verse>
				<verse number="17">Ha valaki pusztítja Isten Templomát, azt Isten is el fogja pusztítani. Mert Isten Temploma szent — és ti vagytok ez a Templom!</verse>
				<verse number="18">Senki se csapja be magát! Ha valaki közületek azt gondolja, hogy a jelenlegi világ szerint bölcsnek számít, inkább legyen „bolonddá”, hogy valóban bölcs lehessen.</verse>
				<verse number="19">Miért? Mert ennek a világnak a bölcsessége Isten szemében bolondság. Ahogyan az Írás is mondja: „Isten a saját ravaszságukkal ejti csapdába a bölcseket.”</verse>
				<verse number="20">Másutt: „Az Örökkévaló ismeri a bölcsek gondolatait, és tudja, hogy semmit sem érnek.”</verse>
				<verse number="21">Azért senki se dicsekedjék emberekkel, hiszen minden a tiétek:</verse>
				<verse number="22">Pál, Apollós, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelen meg a jövendő is. Minden a tiétek,</verse>
				<verse number="23">ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus meg Istené.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Mi Krisztus szolgái vagyunk, és Isten ránk bízta a titkait — így tekintsen ránk mindenki!</verse>
				<verse number="2">Akire pedig rábíztak valamit, attól elvárják, hogy hűséges és megbízható legyen.</verse>
				<verse number="3">Én azonban nem törődöm vele, mi a véleményetek rólam, és hogyan ítéltek meg engem. Az sem érdekelne, ha a bíróság ítélkezne felettem, sőt, még én sem mondok ítéletet magamról.</verse>
				<verse number="4">Bár a lelkiismeretem tiszta, ez még nem bizonyítja, hogy ártatlan vagyok. Maga az Úr fog felettem ítélkezni!</verse>
				<verse number="5">Azért ne mondjatok ítéletet senkiről idő előtt, vagyis mielőtt az Úr eljön! Várjátok meg őt! Majd ő derít fényt arra, amit ma még a sötétség takar el a szemünk elől. Napvilágra hozza még a szív legrejtettebb szándékait is! Akkor majd Istentől kapja meg mindenki az őt megillető dicséretet.</verse>
				<verse number="6">Testvéreim, mindezt tiértetek mondtam, és Apollóst, meg magamat csak a példa kedvéért említettem. Tanuljátok meg, mit jelent ez: „Ne menj túl azon, amit az Írás mond!” Ne dicsekedjetek az egyik emberrel a másik ellenében.</verse>
				<verse number="7">Miért gondolod magadat a másiknál különbnek, hiszen amid van, azt mind Istentől kaptad ajándékba! Ha pedig ez így van, akkor miért dicsekszel vele úgy, mintha magad szerezted volna?</verse>
				<verse number="8">Azt hiszitek, hogy már mindent bőségesen megkaptatok, s mindenben meggazdagodtatok. Már királynak érzitek magatokat — de nélkülünk. Bárcsak valóban királyok lennétek, hiszen akkor mi is veletek együtt uralkodhatnánk.</verse>
				<verse number="9">Úgy gondolom, Isten minket, apostolokat — mindenki szeme láttára — az utolsó helyre állított, s olyanok lettünk, mint akiket halálra szántak. Látványosságává lettünk az egész világnak: angyaloknak, embereknek egyaránt.</verse>
				<verse number="10">Krisztushoz tartozunk — ezért mindenki bolondnak néz minket. Ti azonban bölcseknek tartjátok magatokat Krisztusban. Mi vagyunk a gyengék, ti pedig azt hiszitek, hogy erősek vagytok. Benneteket tisztelnek, bennünket ellenben megvetnek.</verse>
				<verse number="11">Mindeddig ilyen az életünk: éhezünk és szomjazunk, ruhánk sincs elegendő, sokszor meg is vernek bennünket, hajléktalanok és hontalanok módjára megyünk helyről-helyre,</verse>
				<verse number="12">s közben a saját kezünkkel, kemény munkával keressük meg a kenyerünket. Akik átkoznak, azokat áldjuk, s ha üldöznek bennünket, kitartással tűrjük.</verse>
				<verse number="13">Mikor szidalmaznak, szelíden válaszolunk. Mind a mai napig úgy bánnak velünk, mintha a világ szemetje, a föld szégyene lennénk.</verse>
				<verse number="14">Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek, hanem hogy figyelmeztesselek titeket, mint féltett gyermekeimet.</verse>
				<verse number="15">Mert lehetne akár tízezer tanítómesteretek is a Krisztusban, de édesapátok csak egy van, hiszen az örömhírt tőlem hallottátok! Így lettem a Krisztus Jézusban a szellemi édesapátok.</verse>
				<verse number="16">Kérlek hát, kövessétek az én példámat!</verse>
				<verse number="17">Éppen azért küldtem el hozzátok Timóteust, akit szeretek, és aki hűséges szellemi gyermekem az Úrban, hogy juttassa eszetekbe, hogyan élek Krisztusban. Ezt az életmódot tanítom mindenhol, minden helyi gyülekezetben.</verse>
				<verse number="18">Néhányan közületek büszkék és önteltek lettek. Azt gondolják, hogy úgysem jutok el hozzátok.</verse>
				<verse number="19">Azonban, ha az Úr is úgy akarja, bizony meglátogatlak benneteket, mégpedig hamarosan! Akkor majd kiderül, hogy ezek a büszkék valóban olyan erősek-e, vagy csak a hangjuk nagy.</verse>
				<verse number="20">Mert Isten Királysága nem abból áll, hogy beszélünk róla, hanem Isten erejének megnyilvánulásából.</verse>
				<verse number="21">Mit akartok? Szeretettel és szelídséggel menjek hozzátok, vagy fenyítés céljából?</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Azt a hírt hallottam, hogy szexuális bűnök is előfordulnak köztetek. Sőt, olyan bűn is, amelyre még azok között sincs példa, akik nem ismerik Istent: hogy valaki közületek a mostohaanyjával él együtt.</verse>
				<verse number="2">Ti meg annyira önteltek vagytok, hogy ez nem is bánt benneteket? Miért nem külditek el magatok közül ezt a férfit?</verse>
				<verse number="3">Bár én most távol vagyok tőletek, szellemben mégis ott vagyok köztetek. Már el is határoztam, hogy mit kell tenni az ilyen emberrel. Úgy hoztam ezt az ítéletet, mintha ott lennék közöttetek.</verse>
				<verse number="4">Gyűljetek össze az Úr Jézus nevében, és szellemben én is ott leszek veletek. Akkor Urunk, Jézus hatalmával</verse>
				<verse number="5">kiszolgáltatjuk a Sátánnak azt a férfit. Ez ugyan most a teste romlását, vagy pusztulását jelenti, azonban szelleme mégis megmenekülhet az Úr Napján.</verse>
				<verse number="6">Nem helyes, hogy ilyen önteltek vagytok! Nem ismeritek a mondást: „Egy kevés kovásztól is megkel az egész tészta”?</verse>
				<verse number="7">Tisztítsátok hát ki magatok közül azt a régi „kovászt”, hogy teljesen új „tésztává” legyetek! Olyanok lettetek, mint a kovásztalan kenyér, hiszen Krisztust, a mi páskabárányunkat már feláldozták!</verse>
				<verse number="8">Azért a tisztaságnak és az igazságnak kovásztalan kenyerével ünnepeljünk, ne pedig a rosszaság és gonoszság régi kovászával!</verse>
				<verse number="9">Előző levelemben írtam már nektek, hogy ne legyen semmi közötök a szexuális bűnökben élő emberekhez.</verse>
				<verse number="10">De ezt nem úgy értettem, hogy semmiféle kapcsolatot ne tartsatok a jelenlegi világ embereivel, akik szexuális bűnökben élnek, pénzimádók, becsapják egymást, és bálványokat imádnak. Hiszen, ha tőlük teljesen el akarnátok zárkózni, akkor ki kellene mennetek a világból.</verse>
				<verse number="11">Azt írtam nektek, hogy ne vállaljatok közösséget az olyan emberrel, aki magát Krisztusban a testvéreteknek mondja, mégis szexuális bűnökben él, vagy a pénz a mindene, vagy bálványokat imád, vagy káromkodik, vagy részeges, vagy csaló. Az ilyennel még csak ne is egyetek együtt!</verse>
				<verse number="12">Nem az én dolgom, hogy ítéletet mondjak a gyülekezeten kívüliekről. Ti is csak azok felett bíráskodhattok, akik a gyülekezethez tartoznak. A többieket majd Isten fogja megítélni. Az Írás azt mondja: „Űzzétek ki magatok közül a gonosz embert!”</verse>
				<verse number="13"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Ha közületek valakinek vitás ügye van a hívő testvérével, hogyan merészel a polgári bíróságra menni? Hiszen azok ott a bíróságon nem ismerik Istent! Nem szégyellitek magatokat? Miért nem Isten népe elé viszitek az ügyet?</verse>
				<verse number="2">Nem tudjátok, hogy egyszer majd Isten népe fogja a világot kormányozni? Akkor közönséges dolgokban mennyivel inkább illetékesek vagytok helyesen ítélni!</verse>
				<verse number="3">Nem tudjátok, hogy angyalok felett kell majd uralmat gyakorolnunk? Mennyivel inkább ítélhetünk hát közönséges ügyekben.</verse>
				<verse number="4">Amikor mindennapi dolgokban vannak vitáitok, miért fogadtok el bírónak olyanokat, akiknek semmi közük a helyi gyülekezethez?</verse>
				<verse number="5">Szégyelljétek magatokat! Hát nincs köztetek egyetlen bölcs ember sem, aki a testvérek közötti vitában igazságos ítéletet tudna hozni?</verse>
				<verse number="6">Inkább a hitetlenek bírósága elé mentek, hogy előttük vitatkozzon testvér a testvérrel?</verse>
				<verse number="7">Egyáltalán, már az is szégyen és vereség, ha az egyik testvér a másik ellen a bírósághoz fordul panaszával. Miért nem tűritek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem viselitek el, ha valaki kárt okoz nektek?</verse>
				<verse number="8">Ehelyett ti magatok vagytok igazságtalanok, és kárt okoztok a másiknak, aki ráadásul hitben a testvéretek.</verse>
				<verse number="9">Vagy talán nem tudjátok, hogy igazságtalan emberek nem vehetnek részt Isten Királyságában? Ne csapjátok be magatokat! Isten Királyságában nem vehetnek részt a szexuális bűnökben élők, vagy bálványimádók, vagy házasságtörők, vagy prostituáltak, vagy homoszexuálisok, vagy tolvajok, vagy pénzimádók, vagy részegesek, vagy káromkodók, vagy csalók.</verse>
				<verse number="10"></verse>
				<verse number="11">Pedig néhányan ilyenek voltak közületek is. Isten azonban megtisztított, a maga számára elkülönített, és elfogadott benneteket az Úr Jézus Krisztus nevében és Istenünk Szelleme által.</verse>
				<verse number="12">„Semmi sem tilos a számomra” — írtátok a leveletekben. Erre azt válaszolom: igen, de nem minden válik a javatokra! Még ha igaz is, hogy semmi sem tilos, azt azonban nem hagyhatom, hogy bármi is a szolgájává tegyen!</verse>
				<verse number="13">„Az étel a gyomornak való, a gyomor meg az ételnek” — mondjátok. Ez igaz ugyan, de Isten ezt is, azt is félre fogja tenni, és többé nem lesz szükség rájuk. Testetek azonban nem arra való, hogy a szexuális bűnöket szolgálja, hanem hogy az Urat szolgáljátok vele. Az Úr pedig gondot visel a testetekre is.</verse>
				<verse number="14">Isten nemcsak Urunkat, Jézust támasztotta fel a halálból, hanem minket is fel fog támasztani hatalmas ereje által!</verse>
				<verse number="15">Nem tudjátok, hogy testetek olyan szorosan hozzá tartozik Krisztushoz, mint az emberhez a testrészei? Ezért hát soha ne szakítsátok el testeteket Krisztustól, hogy egy prostituálttal kapcsoljátok össze! Isten mentsen, hogy ez előforduljon!</verse>
				<verse number="16">Vagy talán nem tudjátok, hogy ha valaki egy prostituálttal szexuálisan egyesül, akkor a testük eggyé lesz? Ahogy az Írás mondja: „a kettő egy testté lesz”.</verse>
				<verse number="17">Aki azonban az Úrhoz kapcsolódik, az szellemben egyesül vele.</verse>
				<verse number="18">Fussatok el a szexuális bűnöknek még a közeléből is! Minden más bűn, amelyet elkövet az ember, a testén kívül van, aki azonban szexuális bűnt követ el, az a saját teste ellen vétkezik.</verse>
				<verse number="19">Tudjátok meg, hogy a testetek a bennetek lakó Szent Szellem temploma! Igen, a Szent Szellem tulajdona, akit Istentől kaptatok, ezért többé már nem ti rendelkeztek a testetekkel!</verse>
				<verse number="20">Isten nagyon drága váltságdíjat fizetett értetek — szerezzetek hát dicsőséget Istennek a testetekkel is!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Most pedig a leveletekben feltett kérdésekre válaszolok. Azt írtátok: „Jobb a férfinak, ha egyáltalán nem is nyúl asszonyhoz.”</verse>
				<verse number="2">Én meg azt mondom: a szexuális bűnök veszélye miatt minden férfi házasodjon meg, és minden leány menjen férjhez.</verse>
				<verse number="3">A férj adja meg a feleségének, amivel tartozik neki, és ugyanígy a feleség is a férjének.</verse>
				<verse number="4">Nem a feleség rendelkezik a saját testével, hanem a férje. Hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a feleségét szolgálja vele.</verse>
				<verse number="5">Ne tagadjátok meg a másiktól, hogy a testetekkel is szolgáljátok egymást! Csak közös megegyezéssel tartózkodjatok a házasélettől, és akkor is csak egy ideig, ameddig teljesen az imádkozásra fordítjátok minden figyelmeteket. Azután ismét legyetek együtt, hogy a Sátán ne tudjon benneteket szexuális kívánságokkal kísérteni.</verse>
				<verse number="6">Mindezt azonban azért mondom, mert kedvezni akarok nektek, nem pedig parancsként.</verse>
				<verse number="7">Szeretném, ha mindenki úgy élne, mint én, de Isten mindegyikünknek más-más ajándékot adott: az egyiknek ilyet, a másiknak másfélét.</verse>
				<verse number="8">Akik még nem élnek házasságban, vagy már megözvegyültek, azoknak azt üzenem: jobban teszik, ha továbbra is egyedül maradnak, mint ahogyan én is élek.</verse>
				<verse number="9">Azonban, ha nem tudják magukat megtartóztatni, inkább házasodjanak meg, illetve menjenek férjhez. Mert jobb házasságban élni, mint a szexuális kívánság tüzében égni.</verse>
				<verse number="10">Azoknak, akik házasságban élnek, azt a parancsot küldöm — és ez valójában az Úr Jézus parancsa! —, hogy az asszony ne hagyja el a férjét, se ne váljon el tőle!</verse>
				<verse number="11">Ha pedig mégis elválik, utána ne menjen férjhez máshoz, inkább béküljön ki a férjével! Parancsolom a férjeknek is, hogy feleségüktől ne váljanak el, se ne hagyják el őket!</verse>
				<verse number="12">A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy hívő férfinak hitetlen felesége van, aki együtt akar vele élni, a férj ne váljon el a feleségétől!</verse>
				<verse number="13">Ha valamelyik hívő asszonynak hitetlen férje van, aki együtt akar vele élni, az asszony ne váljon el a férjétől!</verse>
				<verse number="14">Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, és a hitetlen feleség meg van szentelve hívő férje által. Ha nem így lenne, akkor közös gyermekeik nem tartoznának Isten népéhez, így azonban ezek a gyermekek is szentek.</verse>
				<verse number="15">Ha azonban a hitetlen férj, vagy feleség el akar válni hívő házastársától, ám váljon el! Ilyen esetben a hívő férj, vagy a hívő feleség nincs hozzákötve a hitetlen házastársához, hanem szabad. Isten azonban arra hívott el benneteket, hogy egymással békességben éljetek.</verse>
				<verse number="16">Te hívő feleség, talán még megmentheted a hitetlen férjedet! Te hívő férj, talán még megmentheted a hitetlen feleségedet!</verse>
				<verse number="17">Mindenki folytassa azt az életmódot és hivatást, amelyet Isten adott neki! Éljen úgy, ahogyan akkor élt, amikor Isten megszólította. Így rendelkezem az összes helyi gyülekezetben.</verse>
				<verse number="18">Ha például valaki már körül volt metélve, amikor Isten megszólította, ne akarjon ezen változtatni! Akit viszont körülmetéletlen állapotban hívott el az Úr, az ne akarjon körülmetélkedni,</verse>
				<verse number="19">mert nem az a fontos, hogy valaki körül van metélve, vagy nincs. Csak egy dolog számít: az Isten parancsainak való engedelmesség.</verse>
				<verse number="20">Mindenki maradjon meg abban az állapotában, ahogyan elhívta az Úr!</verse>
				<verse number="21">Rabszolgaként kaptad az elhívást? Ne bánkódj emiatt! Azonban ha szabaddá lehetsz, akkor élj a lehetőséggel!</verse>
				<verse number="22">Mert az a rabszolga, akit az Úr elhívott, szabad ember az Úrban. Másfelől viszont, aki szabad emberként kapta az elhívást, az meg Krisztus rabszolgája lett.</verse>
				<verse number="23">Drága váltságdíjat fizetett értetek Isten, ezért csak őt szolgáljátok, ne másokat!</verse>
				<verse number="24">Testvéreim, bármilyen állapotban is ért benneteket Isten hívása, maradjatok meg abban azután is, amikor már Istennel együtt éltek.</verse>
				<verse number="25">Most szeretnék azokról írni, akik még nem házasodtak meg, illetve nem mentek férjhez. Erre nézve ugyan nem kaptam parancsot az Úrtól, de tanácsot azért adhatok. Úgy mondom ezt, mint akit az Úr a kegyelme által megbízhatóvá tett.</verse>
				<verse number="26">Azt gondolom, hogy a mostani nehéz időkben az a helyes, ha mindenki abban az állapotban marad, ahogyan éppen most van.</verse>
				<verse number="27">Ha megnősültél, akkor ne akarj elválni! Ha nincs feleséged, ne is keress magadnak!</verse>
				<verse number="28">Azonban ha mégis megnősülsz, nem vétkezel, és ha a leány férjhez megy, ő sem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gondjaik lesznek a mindennapi életben — én pedig szeretnélek benneteket ezektől megkímélni.</verse>
				<verse number="29">Azért mondom ezt, testvéreim, mert a hátralévő idő már nagyon rövid. Ezért mostantól fogva, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem is volna.</verse>
				<verse number="30">Akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örülnek, mintha nem örülnének, aki vásárol valamit, mintha semmije se lenne!</verse>
				<verse number="31">Akik használják, amit ez a világ nyújt, úgy éljenek vele, mintha semmi közük nem lenne hozzá, mert a világ jelenlegi formája és rendszere hamarosan elmúlik.</verse>
				<verse number="32">Azt szeretném, hogy gondok és aggodalmak nélkül éljetek. Az a férfi, aki nem házasodik meg, az Úr tetszését keresi, és az Úr munkájára van gondja.</verse>
				<verse number="33">Viszont aki megházasodott, az a világi dolgokkal törődik, és a felesége kedvét keresi.</verse>
				<verse number="34">Így kétfelé oszlik a figyelme: kedvét keresi az Úrnak is, meg a feleségének is. Hasonlóképpen az asszony, aki már nincs férjnél, vagy a leány, aki még nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, és egyedül az Urat szolgálja testével és szellemével egyaránt. A férjes asszony azonban a mindennapi dolgokkal törődik, és a férje kedvét keresi.</verse>
				<verse number="35">Mindezt a ti érdeketekben mondom, nem azért, hogy korlátozzalak benneteket. Abban szeretnék segíteni, hogy helyesen és jó rendben éljetek, és teljes odaadással szolgáljátok az Urat.</verse>
				<verse number="36">Ha egy férfi úgy gondolja, hogy a menyasszonya lassan túlhaladja a házasságra legalkalmasabb kort, és ezért feleségül akarja venni, ám vegye feleségül. Azzal, hogy összeházasodnak, nem vétenek semmit.</verse>
				<verse number="37">Egy másik férfi azonban lehet, hogy arra a szilárd meggyőződésre jut, hogy nem akar megházasodni, és teljesen szabadon dönthet ebben, semmi sem kényszeríti. Így eldöntheti, hogy mégsem veszi feleségül azt a leányt, akit korábban eljegyzett. Ez a férfi is helyesen döntött.</verse>
				<verse number="38">Tehát az is helyesen teszi, aki a menyasszonyával összeházasodik. Aki azonban nem házasodik meg, az még helyesebben cselekszik.</verse>
				<verse number="39">A férjes asszony maradjon a férjével, amíg a férje él. Ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az új férje is az Úr követője legyen.</verse>
				<verse number="40">Azonban boldogabb lesz, ha nem megy újra férjhez. Ez a véleményem, és hiszem, hogy Isten Szelleme bennem lakik.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Most pedig a bálványoknak felajánlott ételáldozattal kapcsolatban írok nektek. Ahogy írtátok, „mindnyájan jól ismerjük ezeket a dolgokat”. Azonban a puszta ismeret még nem elég, mert a tudás önmagában csak felfuvalkodottá tesz. A szeretet ellenben a többieket erősíti.</verse>
				<verse number="2">Ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő már „tud valamit”, akkor még semmit sem ismer úgy, ahogy kellene.</verse>
				<verse number="3">De ha valaki igazán szereti Istent, azt Isten is közelről és bensőségesen ismeri.</verse>
				<verse number="4">A bálványoknak felajánlott ételáldozatokról tehát azt mondom: tudjuk, hogy a bálványok valójában semmik, és csak egyetlen Isten van.</verse>
				<verse number="5">Mert vannak úgynevezett „istenek”, akár az égben, akár a földön — és valóban sok ilyen „isten” és „úr” van —,</verse>
				<verse number="6">nekünk azonban csak egyetlen Istenünk van, az Atya, akitől a mindenség származik. Mi őérte élünk. Hasonlóképpen, egyetlen Úr van, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala élünk.</verse>
				<verse number="7">Ezt azonban nem minden hívő testvérünk tudja! Vannak, akik nemrég még a bálványokat tisztelték. Ha az ilyen ember továbbra is eszik a bálványoknak áldozott ételből, akkor úgy érzi, hogy még mindig a bálványokhoz tartozik. Mivel pedig nem biztos benne, hogy ezt helyesen teszi, rossz a lelkiismerete.</verse>
				<verse number="8">Isten számára azonban nem az tesz bennünket kedvessé, hogy mit eszünk, vagy mit nem. Nem lesz belőle hátrányunk, ha visszautasítunk egy ételt, és attól sem leszünk jobbak, ha elfogyasztjuk.</verse>
				<verse number="9">Csak arra vigyázzatok, hogy a ti szabadságotok — vagyis, hogy akármit megehettek — nehogy megütközést okozzon azoknak, akik még gyengék a hitben!</verse>
				<verse number="10">Mert lehet, hogy a felfogásod helyes, de megláthat téged egy ilyen gyenge testvér, amint éppen együtt étkezel a bálványimádókkal a hamis istenek templomában. Ezen felbátorodva azután ő is eszik a bálványoknak áldozott ételekből — annak ellenére, hogy ezt ő helytelennek tartja.</verse>
				<verse number="11">Így azután a szabad gondolkodásoddal te okozod a vesztét a testvérednek, akiért Krisztus meghalt.</verse>
				<verse number="12">Amikor ilyen módon vétkeztek a testvéretek ellen, akkor valójában Krisztus ellen vétkeztek. Megsebzitek a testvéretek erőtlen lelkiismeretét azzal, hogy miattatok olyat tesz, amit rossznak tart.</verse>
				<verse number="13">Ezért ha a testvérem megütközik azon, hogy én megeszek valamit, akkor inkább sohasem eszem húst, csakhogy ezt elkerüljem!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Talán nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Vajon nem láttam Urunkat, Jézust a saját szememmel? Vagy talán nem az én munkám eredménye az, hogy ti az Úrban vagytok?</verse>
				<verse number="2">Ha mások nem is fogadnak el apostolnak, nektek bizony, az vagyok! Ennek ti magatok vagytok a bizonyítékai!</verse>
				<verse number="3">Így védekezem azokkal szemben, akik megkérdőjelezik a szolgálatomat. Ezt válaszolom nekik:</verse>
				<verse number="4">Talán nincs jogunk hozzá, hogy elfogadjuk az ételt és italt, amivel megkínálnak?</verse>
				<verse number="5">Vagy nincs jogunk arra, hogy magunkkal vigyük hívő feleségünket, mint a többi apostolok, az Úr testvérei és Kéfás teszik?</verse>
				<verse number="6">Csupán nekem és Barnabásnak kell a magunk kezével dolgoznunk, hogy megkeressük a magunk kenyerét?</verse>
				<verse number="7">Ugyan ki katonáskodik a maga költségén? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legelteti a nyájat úgy, hogy nem iszik a birkák tejéből?</verse>
				<verse number="8">Vajon amit mondok, csupán emberi vélemény? Vajon nem ugyanezt mondja a Mózesi Törvény is?</verse>
				<verse number="9">Ott ugyanis ez van megírva: „Ne kösd be a száját a nyomtató ökörnek!” Talán Istennek csak az ökrökre van gondja?</verse>
				<verse number="10">Nem értünk parancsolta ezt? Bizony, értünk van megírva, hogy aki a földet műveli, azzal a reménységgel szánt, hogy ő is részt kap majd a termésből! Hasonlóképpen van megírva ugyanez arról a munkásról is, aki csépel.</verse>
				<verse number="11">Mi szellemi „magokat” vetettünk el köztetek. Vajon nagy dolog-e, ha úgy „aratunk”, hogy anyagi javakat kapunk tőletek cserébe?</verse>
				<verse number="12">Ha másoknak joguk van ehhez, nekünk sokkal inkább jogunk lenne rá! Csakhogy mi nem éltünk ezzel a jogunkkal, és nem fogadtunk el tőletek semmit. Inkább mindent eltűrünk, hogy ne akadályozzuk Krisztus örömhírének terjedését.</verse>
				<verse number="13">Nem tudjátok, hogy akik Jeruzsálemben a templomi szolgálatot végzik, onnan kapják az élelmüket is?! Akik az oltár körül szolgálnak, azok részt kapnak az oltárra vitt adományokból.</verse>
				<verse number="14">Ehhez hasonlóan rendelte az Úr is, hogy akik az örömhírt terjesztik, azok abból is éljenek meg.</verse>
				<verse number="15">Én azonban ezekkel a jogokkal nem éltem. Nem is azért írom mindezt, hogy engem is ti tartsatok el. Inkább meghalnék, mint hogy másoknak terhére legyek.</verse>
				<verse number="16">Ha az örömüzenetet hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj lenne nekem, ha nem végezném ezt a munkát!</verse>
				<verse number="17">Ha a magam jószántából tenném, jutalmat érdemelnék. De nincs más választásom: köteles vagyok mindenkinek hirdetni az örömüzenetet, hiszen ezzel vagyok megbízva.</verse>
				<verse number="18">Így tehát, mi az én jutalmam? Az, hogy mindezt ingyen teszem! Nem élek azzal a jogommal, amely az örömüzenet hirdetőjét megilleti.</verse>
				<verse number="19">Bár én minden embertől független vagyok, mégis mindenki rabszolgájává tettem magamat, hogy minél több embert nyerjek meg Krisztusnak.</verse>
				<verse number="20">A zsidóknak olyanná lettem, mint egy zsidó, hogy megnyerjem őket. A Mózesi Törvény alatt élőknek olyanná lettem, mint aki a Törvény alatt él, hogy megnyerjem őket — pedig én magam nem élek a Törvény uralma alatt.</verse>
				<verse number="21">A Törvény nélkül élőknek olyanná lettem, mint egy Törvény nélkül élő, hogy megnyerjem őket is — bár Isten törvényét egyáltalán nem utasítom el, hanem Krisztus törvénye szerint élek.</verse>
				<verse number="22">A gyengéknek olyanná lettem, mint aki gyenge, hogy őket is megnyerjem. Mindenkinek mindenné lettem, hogy minden lehetséges módon megnyerjek Krisztus számára, akit csak lehet.</verse>
				<verse number="23">Mindezt az örömhírért teszem, hogy én is részese lehessek az örömhír által megígért jutalomnak.</verse>
				<verse number="24">Tudjátok, hogy a versenypályán sok versenyző fut, de csak egyikük lesz a győztes, és ő kapja a díjat. Úgy fussatok hát, hogy győzzetek!</verse>
				<verse number="25">Minden sportoló, aki a versenyre készül, nagy önuralommal végzi az edzéseket, és minden tekintetben fegyelmezetten él, hiszen meg akarja nyerni a versenyt, hogy megkapja a győztesnek járó koszorút. Az a koszorú azonban nem marad meg örökké, hanem elhervad. Mi ellenben olyan jutalmat fogunk kapni, amely örökké megmarad.</verse>
				<verse number="26">Ezért hát, ami engem illet, úgy futok, hogy a biztos célt mindig a szemem előtt tartom. Úgy küzdök, mint az ökölvívó, aki pontosan eltalálja ellenfelét, és nem a levegőbe csapkod.</verse>
				<verse number="27">Keményen megfegyelmezem és szolgámmá teszem hát a testemet, mint egy sportoló, mert nem akarom, hogy miközben az örömüzenetet hirdetem, engem kizárjanak a versenyből.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Testvéreim, azt akarom, hogy tudjátok, mi történt őseinkkel, akiket Mózes vezetett. Ők mindannyian a felhő alatt voltak, és gyalog mentek keresztül a tengeren.</verse>
				<verse number="2">Mind Mózes követői lettek, amikor a felhő betakarta őket, és átkeltek a tengeren.</verse>
				<verse number="3">Mindannyian ugyanazt a természetfölötti eredetű ételt ették,</verse>
				<verse number="4">és ugyanazt a természetfölötti eredetű vizet itták. Ugyanis abból a szellemi kősziklából ittak, amely követte őket — az a kőszikla pedig Krisztus volt.</verse>
				<verse number="5">A nép túlnyomó többségében azonban Isten nem lelte kedvét, ezért azok sorra elhullottak a pusztai vándorlás alatt.</verse>
				<verse number="6">Ami velük történt, intő példa számunkra, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, mint ők!</verse>
				<verse number="7">Ne imádjatok hamis isteneket, mint ők! Ahogy az Írás mondja: „Leült a nép enni-inni, és fölkelt táncolni.”</verse>
				<verse number="8">Szexuális bűnöket se kövessünk el, mint ahogyan közülük sokan, és emiatt egyetlen napon huszonhárom ezren pusztultak el.</verse>
				<verse number="9">Krisztus türelmét se tegyük próbára, mint azok közül egyesek, akiket ezért kígyók pusztítottak el.</verse>
				<verse number="10">Ne elégedetlenkedjetek, mint közülük sokan, akiket ezért megölt a pusztító angyal.</verse>
				<verse number="11">Mindezek azért történtek, hogy tanuljunk a példájukból! Azért írták le, hogy figyelmeztessenek bennünket, akik ennek a korszaknak a végén élünk.</verse>
				<verse number="12">Azért aki azt gondolja, hogy ő biztosan áll, vigyázzon, nehogy elessen!</verse>
				<verse number="13">Eddig még csak olyan próbatétel ért benneteket, amely minden más embert is előbb-utóbb elér. Isten azonban hűséges, ezért nem fogja megengedni, hogy túl nehéz megpróbáltatásnak legyetek kitéve. Sőt, amikor a próbatétel kellős közepén vagytok, utat nyit nektek, hogy kiszabaduljatok belőle. Így ki fogjátok bírni a megpróbáltatást.</verse>
				<verse number="14">Ezért kedveseim, mindenképpen kerüljétek a bálványimádást!</verse>
				<verse number="15">Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez, gondoljátok meg jól, amit mondok!</verse>
				<verse number="16">Az „áldás-pohár”, amelynél áldást mondunk, vajon nem azt jelenti-e, hogy közösségben vagyunk Krisztus vérével, vagyis a halálával? A kenyér pedig, amelyből együtt eszünk, vajon nem azt jelenti-e, hogy közösségben vagyunk a Krisztus „Testével”?</verse>
				<verse number="17">Csak egyetlen kenyér van, mi pedig sokan vagyunk. Mégis egyetlen „Testet” alkotunk sokan, mert valamennyien abból az egyetlen kenyérből veszünk egy-egy darabot.</verse>
				<verse number="18">Gondoljatok csak Izráel népére! Amikor ők az áldozati állatok húsából esznek, közösségben vannak az áldozati oltárral, igaz?</verse>
				<verse number="19">Ezzel azonban egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a hamis isteneknek és a bálványoknak áldozott hús valami fontos dolog lenne. Azt sem gondolom, hogy maguk a bálványok fontosak lennének.</verse>
				<verse number="20">Dehogyis! Azt mondom, hogy amit az emberek a bálványoknak áldoznak, azt valójában gonosz szellemeknek adják, és nem Istennek. Én azonban nem akarom, hogy a gonosz szellemekkel legyetek közösségben!</verse>
				<verse number="21">Nem tehetitek meg, hogy az Úr poharából is isztok, meg a gonosz szellemek poharából is. Nem ehettek az Úr asztalának ételéből is, meg a gonosz szellemek asztalának ételéből is.</verse>
				<verse number="22">Vagy magunkra akarjuk haragítani az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?</verse>
				<verse number="23">„Semmi sem tilos a számomra” — mondjátok. Ez igaz, de nem minden válik a javatokra — válaszolom erre. Igen, mindent szabad, de nem minden szolgálja a többiek javát és épülését!</verse>
				<verse number="24">Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt! Inkább egymásnak segítsetek, és a másik javát keressétek!</verse>
				<verse number="25">Mindenfajta húst megehettek, amelyet a boltokban árulnak. Ne kérdezzétek, honnan származik! Nyugodtan megehetitek, nem kell aggódnotok,</verse>
				<verse number="26">mert „az Úré az egész Föld és minden, ami rajta van”.</verse>
				<verse number="27">Ha tehát egy hitetlen ember vendégségbe hív benneteket, és el akartok hozzá menni, mindent megehettek, amivel megkínál. Ne kérdezzétek, honnan származik, és ne aggódjatok amiatt, hogy szabad-e megennetek.</verse>
				<verse number="28">Ha viszont valaki azt mondja a vendégségben: „Ezt az ételt valamilyen bálványnak, vagyis hamis istennek áldozták” — akkor ne egyetek belőle! Miért? Hogy ne okozzatok kárt annak a hitében, aki figyelmeztetett erre. Hiszen az az ember úgy gondolhatja, hogy az ilyen ételt nem szabad megenni.</verse>
				<verse number="29">Nem arról beszélek, hogy te mit tartasz jónak, vagy rossznak, hanem arról, hogy az a másik ember rossznak tartja, ha te megeszed az ilyen ételt. Csak emiatt mondom, hogy ne edd meg, mert egyébként nem kellene törődni vele, hogy az a másik mit gondol.</verse>
				<verse number="30">Hiszen én mindig hálát adok Istennek, amikor eszem. Ha pedig hálaadással eszem valamit, akkor ne hibáztasson érte senki!</verse>
				<verse number="31">Tehát akár esztek, akár isztok, vagy bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!</verse>
				<verse number="32">De ne tegyetek semmi olyat, ami akár a zsidókban, akár a nem zsidókban, akár Isten eklézsiájában megütközést kelt!</verse>
				<verse number="33">Én is erre törekszem. Mindenkinek igyekszem a tetszését megnyerni, és nem azzal törődöm, ami nekem, hanem azzal, ami másoknak jó. Mert azt akarom, hogy mindannyian üdvösségre jussanak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Kövessétek tehát a példámat, ahogy én is követem Krisztust!</verse>
				<verse number="2">Dicsérlek benneteket, hogy minden dologban emlékeztek rám, és hűségesen követitek mindazt, amire tanítottalak benneteket.</verse>
				<verse number="3">Azt akarom azonban, hogy értsétek meg: Krisztus a „feje” minden férfinak, a férj „feje” a feleségének, Krisztusnak pedig az Atya-Isten a „feje”.</verse>
				<verse number="4">Ezért minden férfi, aki befedett fejjel imádkozik, vagy prófétál, szégyent hoz arra, aki az ő „feje”.</verse>
				<verse number="5">Ha viszont egy asszony fedetlen fejjel imádkozik, vagy prófétál, akkor szégyent hoz arra, aki az ő „feje”. Hiszen, ha nem fedi be a fejét, az olyan, mintha kopaszra nyírták volna!</verse>
				<verse number="6">Mert ha valamelyik nő nem takarja be a fejét, akkor akár le is nyírathatja a haját. De ha szégyen lenne a számára kopaszra nyírt fejjel járni, akkor inkább takarja be a fejét!</verse>
				<verse number="7">A férfinak azonban nem illő, hogy befedje a fejét. Miért? Mert a férfit Isten úgy teremtette, hogy őrá hasonlítson, és a dicsőségét tükrözze. Ehhez hasonlóan a feleség is a férje dicsőségét tükrözi.</verse>
				<verse number="8">Mert nem a férfi származik az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.</verse>
				<verse number="9">Nem a férfit teremtette Isten az asszony számára, hanem az asszonyt a férfi számára.</verse>
				<verse number="10">Ezért szükséges, hogy az asszony takarja be a fejét valamivel, és így jelezze, hogy valakinek a hatalma és védelme alatt áll. Ez szükséges az angyalok miatt is.</verse>
				<verse number="11">Az Úrban azonban az asszony sem független a férfitől, és a férfi sem független az asszonytól.</verse>
				<verse number="12">Mert egyfelől az asszony a férfiból származik, másfelől viszont az asszonyok szülik a férfiakat. Valójában mind a kettő Istentől származik.</verse>
				<verse number="13">Döntsétek el magatok, illik-e, hogy az asszony fedetlen fejjel imádkozzon Istenhez?</verse>
				<verse number="14">Vagy nem arra tanít benneteket a természet is, hogy szégyen az, ha egy férfi hosszú hajat visel,</verse>
				<verse number="15">a nőnek pedig ékessége a hosszú haja? Hiszen ez a természet adta fátyol a fején!</verse>
				<verse number="16">Ha pedig valaki ebben a dologban továbbra is vitatkozni akar, tudja meg, hogy sem mi, sem az Isten gyülekezetei nem értünk egyet vele.</verse>
				<verse number="17">A következő dologban, amelyben most rendelkezem, nem tudlak benneteket megdicsérni. Mert amikor összejöttök, annak több a kára, mint a haszna!</verse>
				<verse number="18">Először is, úgy hallom, hogy amikor a helyi gyülekezetben összejöttök, akkor is csoportokra váltok szét. Azt hiszem, ez valóban így is van.</verse>
				<verse number="19">Az ugyanis elkerülhetetlen, hogy különböző szakadások történjenek közöttetek, hiszen így válik mindenki előtt nyilvánvalóvá, hogy kik azok, akik ezt a próbát kiállták.</verse>
				<verse number="20">Amikor tehát összegyűltök, valójában nem is az Úrvacsorában vesztek részt,</verse>
				<verse number="21">hiszen, amikor leültök enni, mindegyikőtök a saját ételét eszi, amelyet otthonról hozott. Így azután az egyik éhes marad, a másik pedig lerészegedik.</verse>
				<verse number="22">Hát nincs saját otthonotok, hogy ott egyetek és igyatok? Ennyire lebecsülitek Isten gyülekezetét, és meg akarjátok szégyeníteni a szegényeket? Mit mondjak erre? Megdicsérjelek benneteket? Ezért biztosan nem!</verse>
				<verse number="23">Mert én közvetlenül az Úrtól kaptam, amire titeket is tanítottalak: az Úr Jézus azon az éjszakán, amikor kiszolgáltatták, fogta a kenyeret,</verse>
				<verse number="24">s miután hálát adott Istennek, megtörte, és ezt mondta: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek ti is — így emlékezzetek rám!”</verse>
				<verse number="25">Ugyanígy, a vacsora után felemelte a borral teli poharat, és ezt mondta: „Ez a pohár bor az Új Szövetséget jelenti, amely akkor lép életbe, amikor a véremet, vagyis az életemet értetek adom áldozatul. Ezt tegyétek ti is — így emlékezzetek rám, valahányszor ebből isztok!”</verse>
				<verse number="26">Így tehát, amikor esztek ebből a kenyérből és isztok ebből a borból, akkor valójában az Úr Jézus halálát hirdetitek. Ezt pedig mindaddig tegyétek, amíg az Úr maga vissza nem jön!</verse>
				<verse number="27">Aki tehát nem úgy eszik a kenyérből, vagy nem úgy iszik az Úr poharából, ahogy az méltó az Úrhoz, az vétkezik az Úr teste és vére ellen.</verse>
				<verse number="28">Ezért mindenki vizsgálja meg magát, csak azután egyen abból a kenyérből és igyon abból a pohár borból.</verse>
				<verse number="29">Mert aki úgy eszi és issza, hogy nem becsüli meg az Úr testét és annak jelentőségét, az ítéletet hoz magára.</verse>
				<verse number="30">Ezért van köztetek sok gyengélkedő és beteg, és sokan ezért haltak meg.</verse>
				<verse number="31">Ha alaposan megvizsgálnánk magunkat, akkor nem kellene ítélet alá kerülnünk.</verse>
				<verse number="32">Amikor azonban az Úr ítél meg, akkor azért fegyelmez bennünket, hogy megmutassa a helyes utat, és hogy ne kelljen véglegesen elítélnie bennünket a hitetlenekkel együtt.</verse>
				<verse number="33">Ezért testvéreim, ha összejöttök, hogy az Úrvacsorában részt vegyetek, várjátok meg egymást!</verse>
				<verse number="34">Ha valaki olyan éhes, hogy nem tud a többiekre várni, az előbb egyen otthon, hogy ne ítélet származzon abból, ha összejöttök! A többi kérdést majd akkor beszéljük meg, ha meglátogatlak titeket.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Testvéreim, nem akarlak benneteket tudatlanságban hagyni a Szent Szellem működésével és ajándékaival kapcsolatban.</verse>
				<verse number="2">Emlékezzetek rá, hogy mielőtt hívőkké lettetek, a néma és élettelen bálványokat imádtátok, amelyek befolyásoltak és tévútra vezettek benneteket.</verse>
				<verse number="3">Ezért tudjátok meg, hogy aki Isten Szelleme által szól, sohasem mondja, hogy: „Jézus átkozott”. Másfelől, senki sem mondhatja, hogy: „Jézus az Úr”, csakis a Szent Szellem által.</verse>
				<verse number="4">A szellemi ajándékok sokfélék, de mind ugyanattól a Szent Szellemtől származnak.</verse>
				<verse number="5">A szolgálatok is különfélék, de ugyanazt az Urat szolgáljuk.</verse>
				<verse number="6">Isten természetfeletti ereje különböző módokon nyilvánul meg, mégis ugyanaz a bennünk és közöttünk cselekvő Isten.</verse>
				<verse number="7">Mindannyiunkban azért működnek a Szent Szellem különféle megnyilvánulásai, hogy ezekkel a többieket szolgáljuk és segítsük.</verse>
				<verse number="8">Egyikünknek például a Szent Szellem azt adja, hogy képes legyen az isteni bölcsesség szavait mondani. A másiknak ugyanaz a Szellem természetfeletti ismeretet és megértést ad, amikor beszél.</verse>
				<verse number="9">Megint másiknak ugyanaz a Szellem hitet ad, másnak pedig a gyógyítás ajándékait.</verse>
				<verse number="10">Van, aki olyan erőt kap, amellyel csodákat tud tenni, és van, aki a prófétálás ajándékát kapja. A másik meg arra kap képességet, hogy felismerje és azonosítani tudja a szellemeket. Egyik a nyelveken szólás különféle fajtáit kapja, a másik meg azt a képességet, hogy a nyelveken szólást megértse, és meg tudja magyarázni.</verse>
				<verse number="11">Mindezt ugyanaz a Szent Szellem cselekszi az embereken keresztül, és a saját belátása szerint adja ezt vagy azt az ajándékot.</verse>
				<verse number="12">Az emberi test egységes egész, bár sok részből áll. Ez a sok és sokféle testrész együttesen mégis egyetlen testet alkot. Így van ez Krisztussal is.</verse>
				<verse number="13">Mert bennünket — zsidókat és nem zsidókat, rabszolgákat és szabadokat — ugyanaz a Szent Szellem egyesített egyetlen „Testté”, amikor bemerítkeztünk, és ugyanazt a Szent Szellemet ittuk.</verse>
				<verse number="14">Az emberi test sem egyetlen testrészből, hanem sokból áll.</verse>
				<verse number="15">Ha például a láb azt mondaná: „mivel nem kéz vagyok, tehát nem is tartozom a testhez”, attól még valójában a láb is része a testnek, igaz?</verse>
				<verse number="16">Vagy, ha a fül azt mondaná: „Mivel nem szem vagyok, nem is vagyok a test része” — akkor valóban nem tartozna a testhez?</verse>
				<verse number="17">Ha az egész test csak egyetlen szem volna, akkor semmit sem hallana! Ha az egész test csak a fülből állna, egyáltalán nem érezné az illatokat!</verse>
				<verse number="18">Isten azonban minden egyes testrészt beillesztett a testbe a maga helyére, és az egészet jól elrendezte — úgy, ahogyan neki tetszett.</verse>
				<verse number="19">Ha csak egyetlen testrész lenne, akkor hol lenne maga az egész test?</verse>
				<verse number="20">Azonban nem egy testrészünk van, hanem sok — a test mégis egyetlen, egységes egész.</verse>
				<verse number="21">Így hát nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem!” A fej sem mondhatja a lábnak: „Nem kellesz!”</verse>
				<verse number="22">Sőt ellenkezőleg, éppen azokra a testrészekre van a legnagyobb szükségünk, amelyeket érzékenyeknek, sérülékenyeknek tartunk.</verse>
				<verse number="23">Testünknek azokat a részeit öltöztetjük nagyobb odafigyeléssel, amelyeket elrejtünk. Különleges figyelemmel gondozzuk és ékesítjük azokat a testrészeinket, amelyeket legkevésbé találunk magunkon vonzónak.</verse>
				<verse number="24">Azoknak a testrészeknek viszont, amelyek egyébként is szemrevalóak, nincs erre szükségük. Isten úgy építette fel a testet, hogy a kevésre becsült tagnak nagyobb megbecsülést adott.</verse>
				<verse number="25">Azért tette ezt, hogy a test részei között ne legyen meghasonlás, hanem a tagok kölcsönösen gondoskodjanak egymásról.</verse>
				<verse number="26">Ha valamelyik rész szenved, vele együtt szenved a test többi része is. Ha valamelyik tag megtiszteltetésben részesül, a többi tag is együtt örül vele.</verse>
				<verse number="27">Tehát ti együttesen a Krisztus „Testét” alkotjátok. Egyenként pedig ennek a „Testnek” a tagjai vagytok, és mindegyikőtöknek megvan a maga helye és feladata ebben a „Testben”.</verse>
				<verse number="28">Ennek megfelelően Isten elhelyezett és beépített az Eklézsiába először apostolokat, másodszor prófétákat, harmadszor tanítókat. Azután még sokakat: vannak, akik Isten csodatévő erejével szolgálnak, mások a gyógyítás ajándékait kapták, megint mások segítik a többieket, vagy a vezetés ajándékával szolgálnak, vagy a nyelveken szólás különféle fajtáival.</verse>
				<verse number="29">De nem mindannyian apostolok, nem mind próféták, nem mind tanítók — igaz? Nem kapták mind a csodatevő erő ajándékát,</verse>
				<verse number="30">nem mindenkiben működnek a gyógyítás ajándékai vagy a nyelveken szólás ajándékának különböző fajtái. Nem mind kapták a nyelvek magyarázatának ajándékát.</verse>
				<verse number="31">Kívánjátok a Szent Szellem legértékesebb ajándékait! Most pedig megmutatom nektek a legkiválóbb utat, az isteni szeretet útját.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Ha képes vagyok emberek vagy angyalok nyelvén beszélni, de isteni szeretet nincs bennem, olyan leszek, mint egy zajos cintányér, vagy egy zörgő cimbalom.</verse>
				<verse number="2">Ha megkaptam a prófétálás ajándékát, ha ismerek minden titkos igazságot, ha minden tudás a birtokomban is van, ha olyan erős hitem van, hogy hegyeket is elmozdítok vele, de nincs bennem isteni szeretet, semmi vagyok!</verse>
				<verse number="3">Ha minden vagyonomat elosztom a szegények között, ha a testemet feláldozom, hogy tűzben égjen el, de isteni szeretet nincs bennem, semmit nem érek el vele.</verse>
				<verse number="4">Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke,</verse>
				<verse number="5">nem viselkedik gorombán, nem a maga hasznát keresi, nem lesz indulatos, nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele,</verse>
				<verse number="6">nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal.</verse>
				<verse number="7">Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.</verse>
				<verse number="8">Ez a szeretet soha nem fogy el. Elmúlik a prófétálás, elmúlik a nyelveken szólás, elmúlik minden tudás.</verse>
				<verse number="9">Mert töredékesek az ismereteink és a prófétálásunk is.</verse>
				<verse number="10">Amikor azonban eljön a teljesség, a töredékes feleslegessé válik.</verse>
				<verse number="11">Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem és úgy gondolkodtam, mint a gyermekek. Mikor azonban felnőttem, elhagytam a gyerekes dolgokat.</verse>
				<verse number="12">Mi is hasonlóképpen vagyunk: most csak úgy látjuk a valóságot, mintha egy homályos tükörben szemlélnénk. De mikor eljön a teljesség, mindent szemtől-szembe és világosan fogunk látni. Most mindent csak töredékesen ismerek és értek, de akkor majd olyan tökéletesen fogok ismerni és érteni mindent, ahogyan maga Isten ismer engem.</verse>
				<verse number="13">Ez a három azonban mindig megmarad: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a nagyobb.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Minden erőtökkel azon igyekezzetek, hogy ez az isteni szeretet éljen és működjön bennetek! Teljes szívvel kívánjátok a Szent Szellem ajándékait, leginkább a prófétálás ajándékát!</verse>
				<verse number="2">Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez beszél, hanem Istenhez. Az emberek közül senki sem érti, amit mond, mert a Szent Szellemben és titkosan szól.</verse>
				<verse number="3">Aki viszont prófétál, az emberekhez szól: olyan dolgokat mond, amelyek épülésükre, bátorításukra és megerősítésükre szolgálnak.</verse>
				<verse number="4">Aki a nyelveken szólás ajándékát használja, szellemileg erősíti és építi saját magát. Aki azonban a prófétálás ajándékával szolgál, az a gyülekezetet építi.</verse>
				<verse number="5">Szeretném, ha mindegyikőtöknél működne a nyelveken szólás ajándéka, de még inkább azt, hogy prófétáljatok. Hasznosabb annak a szolgálata, aki prófétál, mint aki nyelveken szól, kivéve, ha az, aki a nyelveken szólás ajándékával szolgál, egyúttal meg is tudja magyarázni, amit mondott, hogy az egész gyülekezetnek hasznára legyen.</verse>
				<verse number="6">Így tehát testvéreim, ha elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, hogyan szolgálhat ez a ti javatokra, hacsak nem szólok hozzátok egyúttal isteni kijelentéssel, ismerettel, prófétálással, vagy tanítással is?</verse>
				<verse number="7">Így van ez még az élettelen hangszerekkel is. Ha például fuvolán, vagy valamilyen húros hangszeren játszik valaki, ám ezek a hangszerek nem adnak tiszta és érthető hangokat, akkor senki nem fogja felismerni, milyen éneket akarnak kísérni vele.</verse>
				<verse number="8">Vagy gondoljatok a csatára: ha a trombita nem ad jól hallható és világosan felismerhető jelzést, akkor a katonák nem készülnek fel a harcra.</verse>
				<verse number="9">Így van ez veletek is: ha nyelveken szóltok, hogyan fogják a hallgatók megérteni, amit mondtok? S ha nem értik, akkor a levegőbe fogtok beszélni.</verse>
				<verse number="10">Milyen sokféle nyelv van a világon, és mindegyik érthető jelentést hordoz.</verse>
				<verse number="11">Mégis, ha valaki olyan nyelven szól hozzám, amelyet nem ismerek, akkor idegen leszek a számára, és ő is idegen lesz nekem.</verse>
				<verse number="12">Ugyanez vonatkozik rátok is. Mivel nagyon akarjátok a Szent Szellem ajándékait, azon igyekezzetek, hogy elsősorban a helyi gyülekezet építésére, megerősítésére szolgáló ajándékok működjenek közöttetek!</verse>
				<verse number="13">Ebből következik, hogy aki a nyelveken szólás ajándékát használja, imádkozzon érte, hogy meg is tudja magyarázni, amit mondott!</verse>
				<verse number="14">Ha ugyanis nyelveken imádkozom, a szellemem ugyan imádkozik, de az értelmem nem vesz részt benne.</verse>
				<verse number="15">Akkor mit tegyek? Imádkozom a szellememmel is, de az értelmemmel is. Dicséretet énekelek a szellememmel is, de énekelni fogok az értelmemmel is.</verse>
				<verse number="16">Máskülönben, ha te csak szellemeddel mondasz áldást, vagyis a nyelveken szólás ajándékát használod, hogyan mondhatja rá a másik ember, hogy „Ámen”? Hiszen nem is érti, mit mondasz!</verse>
				<verse number="17">Te ugyan szépen adsz hálát, de ez a többieknek szellemileg semmit sem használ!</verse>
				<verse number="18">Hálát adok Istennek, hogy a nyelveken szólás ajándéka bennem jobban működik, mint bárkinél közületek.</verse>
				<verse number="19">Ha viszont a helyi gyülekezetben vagyok, inkább akarok valamelyik érthető nyelven öt szót mondani, hogy ezzel is tanítsalak benneteket, mint tízezret a nyelveken szólás ajándékával, amelyből senki sem ért semmit.</verse>
				<verse number="20">Testvéreim, ne úgy gondolkozzatok, mint a gyerekek! Csak a gonoszságban legyetek olyanok, mint a csecsemők!</verse>
				<verse number="21">Mert ezt mondja az Írás: „Olyanok által fogok ehhez a néphez szólni, akik más nyelveken beszélnek, és idegenek szájával beszélek népemhez, de még így sem hallgatnak rám” — ezt mondja az Úr.</verse>
				<verse number="22">Ezért a nyelveken szólás ajándéka jel a hitetlenek számára, nem pedig a hívők számára. A prófétálás ajándéka azonban nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szóló jel.</verse>
				<verse number="23">Gondoljátok csak meg: az egész helyi gyülekezet összejön, és ti mind egyszerre beszéltek a nyelveken szólás ajándékát használva. Ha ekkor valaki bejön közétek, aki nem tartozik hozzátok, vagy hitetlen, biztosan azt fogja hinni, hogy mind őrültek vagytok.</verse>
				<verse number="24">Viszont, ha a gyülekezetben mind prófétáltok, és akkor jön be közétek egy idegen vagy hitetlen, akkor az ott elhangzó próféciák megmutatják a bűneit, és meggyőzik őt, hogy bűnös.</verse>
				<verse number="25">Így azután, mivel a szíve titkai kiderülnek, az idegen a földre borulva imádja majd Istent, és azt fogja mondani: „Bizony, Isten itt van közöttetek!”</verse>
				<verse number="26">Mi hát a helyes, testvéreim? Amikor összejöttök, mindegyikőtök igyekezzen a többieket építeni! Egyikőtök énekeljen egy dicsőítő éneket, a másik tanítson, a harmadik mondja el, amit Isten kijelentett neki, más valaki szolgáljon a nyelvek ajándékával, valaki pedig magyarázza meg — de mindenkinek az legyen a célja, hogy szellemileg erősítse a gyülekezetet!</verse>
				<verse number="27">Ha a nyelvek ajándékával akarnak szólni a testvérek, ketten vagy legfeljebb hárman beszéljenek. De csak egymás után, valaki pedig magyarázza meg!</verse>
				<verse number="28">Ha nincs senki, aki meg tudná magyarázni, akkor a nyelveken szóló ne beszéljen a helyi gyülekezet előtt, hanem hallgasson: csak magában és Istennek mondja el!</verse>
				<verse number="29">Két, vagy három próféta szóljon, és a többiek vizsgálják és ítéljék meg, amit mondanak!</verse>
				<verse number="30">Lehet, hogy miközben az egyikük beszél, valaki más is kap üzenetet Istentől. Ekkor az elsőször szóló hallgasson el, és engedje szólni a következőt!</verse>
				<verse number="31">Mert valamennyien prófétálhattok, de csak egyik a másik után. Így mindenki tanulhat és bátorítást kaphat belőle.</verse>
				<verse number="32">A próféták szellemei ugyanis engedelmeskednek a prófétáknak.</verse>
				<verse number="33">Hiszen Isten nem a rendetlenség, hanem a békesség Istene. Így van ez Isten népének minden helyi gyülekezetében.</verse>
				<verse number="34">Az összejöveteleken az asszonyok ne beszéljenek, hanem maradjanak csendben. Maradjanak meg az engedelmességben, amint azt a Mózes Törvénye is mondja.</verse>
				<verse number="35">Ha pedig valamit meg akarnak kérdezni, azt otthon kérdezzék meg a férjüktől, mert nem helyes, ha az asszony a helyi gyülekezet összejövetelén beszél.</verse>
				<verse number="36">Vajon Isten üzenete tőletek eredt, vagy egyedül csak hozzátok jutott el?</verse>
				<verse number="37">Ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő próféta, vagy szellemi ember, akkor fel kell ismernie, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsa!</verse>
				<verse number="38">Ha ezt nem ismeri el, akkor őt sem fogja az Úr elismerni.</verse>
				<verse number="39">Tehát, testvéreim, teljes szívvel kívánjátok a prófétálás ajándékát, de ne tiltsátok vagy akadályozzátok a nyelveken szólás ajándékát se!</verse>
				<verse number="40">Azonban minden szép rendben történjen közöttetek!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Emlékeztetlek benneteket testvéreim arra az örömüzenetre, amelyet tőlem hallottatok, és amelyet el is fogadtatok. Ez lett a hitetek alapja,</verse>
				<verse number="2">és ez által fogtok üdvözülni, ha hűségesek maradtok hozzá. Ha nem, akkor hiába lettetek hívőkké.</verse>
				<verse number="3">Elsősorban azt a legfontosabb üzenetet adtam át nektek, amelyet én is kaptam: hogy Krisztus a bűneinkért halt meg — úgy, ahogyan az Írás előre megmondta —,</verse>
				<verse number="4">azután eltemették, de a harmadik napon feltámadt — úgy, ahogyan az Írás előre megmondta —,</verse>
				<verse number="5">és hogy a feltámadása után láthatóan megjelent Kéfásnak, azután a tizenkét apostolnak.</verse>
				<verse number="6">Azután egy alkalommal egyszerre több mint ötszáz testvérnek is megjelent, akik közül a legtöbben még most is élnek, bár néhányan már meghaltak.</verse>
				<verse number="7">Megjelent Jakabnak is, majd a többi apostolnak is.</verse>
				<verse number="8">Végül, mindezek után nekem is láthatóan megjelent Jézus — nekem, aki olyan vagyok, mint a túl későn született gyermek.</verse>
				<verse number="9">Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között. Sőt, nem is vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten Eklézsiáját.</verse>
				<verse number="10">Isten kegyelme által mégis azzá lettem, aki vagyok. Elmondhatom, hogy irántam való kegyelmét nem vesztegettem hiába, sőt, sokkal többet dolgoztam, mint a többi apostol. Valójában nem is én tettem mindezt, hanem Istennek velem lévő kegyelme.</verse>
				<verse number="11">De nem is az a fontos, hogy tőlem, vagy más apostoloktól hallottátok-e az örömhírt, amelyet hittel befogadtatok — hiszen mindannyian ugyanazt hirdetjük.</verse>
				<verse number="12">Krisztusról azt hirdettük nektek, hogy feltámadt a halottak közül. Akkor hogyan mondhatják közületek néhányan, hogy a halottak sohasem támadnak fel?</verse>
				<verse number="13">Hiszen ha ez igaz lenne, akkor Krisztus sem támadt volna fel.</verse>
				<verse number="14">Ha pedig Krisztus valóban nem támadt volna fel, akkor nem lenne semmi értelme annak az üzenetnek sem, amelyet nektek hirdettünk. Sőt, akkor a ti hiteteknek sem lenne értelme!</verse>
				<verse number="15">Ráadásul, Istennel kapcsolatban is hazudtunk volna. Miért? Mert azt mondtuk, hogy ő feltámasztotta Krisztust a halálból. Ha tehát igaz lenne, hogy a halottak nem támadnak fel, akkor mi is hazugok lennénk.</verse>
				<verse number="16">Mert ha a halottak tényleg nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.</verse>
				<verse number="17">Ha pedig Krisztus valóban nem támadt fel, akkor semmit sem ér a hitetek, és még mindig a bűneitekben éltek.</verse>
				<verse number="18">Ezen felül még azok a testvérek is végleg elvesztek volna, akik eddig a Krisztusban való hitben haltak meg.</verse>
				<verse number="19">Ha csak erre a földi életre nézve lenne reménységünk Krisztusban, akkor minden embernél szánalmasabbak lennénk!</verse>
				<verse number="20">Ámde Krisztus valóban feltámadt a halottak közül! Ő támadt fel legelőször azok közül, akik meghaltak.</verse>
				<verse number="21">A halál ugyanis annak következtében éri el az embereket, amit egyetlen ember tett. Hasonlóképpen a halálból való feltámadás is egyetlen emberen keresztül kezdődött el.</verse>
				<verse number="22">Mert ahogyan Ádám után minden ember meghal annak következtében, amit Ádám tett — ugyanúgy Krisztus által is minden ember fel fog támadni, annak következtében, amit Krisztus tett.</verse>
				<verse number="23">Mindenki a maga idejében, előre megszabott sorrend szerint támad fel. Legelsőként Krisztus, azután majd Krisztus visszajövetelekor azok, akik hozzá tartoznak.</verse>
				<verse number="24">Azután következik a befejezés, amikor Krisztus minden uralkodót és fejedelmet megfoszt a hatalmától, és véget vet uralmuknak. Azután ő maga is átadja a királyságot az Atya-Istennek.</verse>
				<verse number="25">Mert Krisztusnak addig kell uralkodnia, amíg az Atya-Isten az összes ellenséget Krisztus uralma alá nem kényszeríti.</verse>
				<verse number="26">A Halál lesz az utolsó ellenség, aki erre a sorsra jut.</verse>
				<verse number="27">Az Írás azt mondja: „Isten mindent az ő lába alá vetett”. Amikor azt mondja, hogy „mindent a lába alá vetett”, ez természetesen azt jelenti, hogy az Atya-Isten kivételével, hiszen ezt az alávetést maga az Atya-Isten viszi véghez!</verse>
				<verse number="28">Amikor már minden és mindenki Krisztus uralma alatt lesz, akkor maga a Fiú is aláveti magát az Atya-Isten uralmának. Igen, az Atya mindent a Fiú uralma alá helyez. Végül pedig a Fiú is aláveti magát az Atyának — így azután az Atya-Isten tökéletesen uralkodni fog minden és mindenki felett.</verse>
				<verse number="29">Egyébként pedig mit tesznek azok, akik a korábban meghaltakért merítkeznek be? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, akkor ezek az emberek miért merítkeztek be értük?</verse>
				<verse number="30">Mi is miért nézünk szembe állandóan a veszélyekkel?</verse>
				<verse number="31">Naponta halálos veszélyben élek, és kész vagyok a halálra. Testvéreim, ez olyan igaz, mint a veletek való dicsekvésem Urunk, a Krisztus Jézus által.</verse>
				<verse number="32">Ha csak emberi módon küzdöttem volna a „vadállatokkal” Efezusban, annak mi értelme lett volna? Ha a halottak soha nem támadnak fel, akkor annak van igaza, aki azt mondja: „Együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!”</verse>
				<verse number="33">Ne engedjétek magatokat becsapni! „A rossz társaság elrontja a jellemes embert is!”</verse>
				<verse number="34">Térjetek végre észre, és ne vétkezzetek többé, mert vannak közöttetek, akik nem is ismerik Istent igazán — azért mondom ezt, hogy elszégyelljék magukat!</verse>
				<verse number="35">De azt kérdezhetné valaki: „Hogyan támadhatnak fel a halottak? Milyen testben jönnek vissza az életbe?”</verse>
				<verse number="36">Ezek ostoba ellenvetések! Gondolj arra, amikor elveted a gabona vetőmagját! Az előbb „meghal” a földben, és csak azután fog kihajtani.</verse>
				<verse number="37">Ami pedig kinő belőle, az nem is hasonlít az elvetett magra, hanem a magnak megfelelő növény lesz, például búza vagy más gabonaféle.</verse>
				<verse number="38">Isten azonban felnöveszti, és arra a mintára formálja, amelyet annak a bizonyos növénynek tervezett. Minden egyes fajnak a saját alakját adja.</verse>
				<verse number="39">Az élőlények különböző csoportjainak a teste és formája is különböző. Más az emberi test, más a négylábú állatok teste, megint más a madaraké, vagy a halaké.</verse>
				<verse number="40">Az égitestek pedig egészen mások, mint a földi élőlények. Bizony, nagy különbség van az égitestek szépsége és a földi élőlények szépsége között!</verse>
				<verse number="41">Még az égitestek sem egyformák: más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, megint másféle a csillagok fénye. Sőt, még a csillagok is különböznek egymástól a fényüket tekintve!</verse>
				<verse number="42">Így van ez a halottak feltámadásával is. Az emberi test, amelyet „elvetünk” a földbe, romlandó, és el is pusztul. A feltámadott test viszont romolhatatlan és elpusztíthatatlan!</verse>
				<verse number="43">Amikor eltemetjük a holttestet, az egyáltalán nem szép látvány, de amikor feltámad, már dicsőséges lesz! Amikor eltemetjük, már nincs benne semmi erő, de milyen erőteljes lesz, amikor majd feltámad!</verse>
				<verse number="44">Amikor eltemetjük, közönséges emberi testet temetünk el, de amikor feltámad, már szellemi test lesz! Igen, ahogyan van hús-vér emberi test, amelyet az emberi lélek ural, úgy van szellemi test is, amelyet a szellem kormányoz.</verse>
				<verse number="45">Erről beszél az Írás: „Az első ember, Ádám, élő lélekké lett.” Az „utolsó Ádám” viszont életet adó szellem.</verse>
				<verse number="46">Azonban nem ez a szellemi ember jött először, hanem a lelki, vagyis a természetes ember, csak azután jött a szellemi ember.</verse>
				<verse number="47">Az első ember a földből származik, hiszen Isten a földből formálta. A második ember a Mennyből jött.</verse>
				<verse number="48">Amilyen volt az első, a földből való ember, olyan a többi földi ember is. Viszont, amilyen az a Mennyből való, olyanok azok is, akik szintén a Mennyből származnak.</verse>
				<verse number="49">Ahogyan hasonlítunk az első földi emberre, úgy fogunk hasonlítani majd arra a mennyeire is.</verse>
				<verse number="50">Ezt azért mondom, testvéreim, mert ezzel a földi, hús-vér testünkkel nem vehetünk részt Isten Királyságában. Hiszen az, ami el fog pusztulni, az nem vehet részt abban, ami örökkévaló.</verse>
				<verse number="51">Figyeljetek rám, mert titkot tárok fel előttetek: nem mindannyian fogunk meghalni, de mindannyian át fogunk változni!</verse>
				<verse number="52">Mindez egy szempillantás alatt fog történni, amikor az utolsó trombitaszó felhangzik. Megszólal a trombita hangja, és akik korábban meghaltak, feltámadnak a romolhatatlanságra, az örök életre. Mi pedig, akik akkor még élünk, át fogunk változni.</verse>
				<verse number="53">Ez a mostani testünk romlandó, ezért feltétlenül szükséges, hogy átváltozzon, és mentes legyen mindenféle romlástól. A mostani testünk halandó, ezért át kell változzon halhatatlan testté.</verse>
				<verse number="54">Amikor ez majd megtörténik, és a romlandó és halandó test átváltozik romlástól mentes és halhatatlan testté, akkor teljesedik be, amit az Írás mond: „Elnyelte a halált a teljessé lett győzelem.”</verse>
				<verse number="55">„Halál, hová lett a győzelmed? Hol a fegyvered?”</verse>
				<verse number="56">Ugyanis a halál fegyvere a bűn, a bűn erejét pedig a Törvény adja.</verse>
				<verse number="57">De hálát adunk Istennek, hogy Urunk, Jézus Krisztus által győztesekké tesz bennünket!</verse>
				<verse number="58">Mivel ez így van, kedves testvéreim, legyetek szilárdak, hogy senki ne tudjon kimozdítani benneteket a helyetekről! Mindig teljes erővel és odaadással végezzétek az Úr munkáját, hiszen jól tudjátok, hogy az ilyen munka sohasem hiábavaló.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Ami pedig az Isten népének megsegítésére való gyűjtést illeti, kövessétek, amit a Galáciában élő helyi gyülekezeteknek mondtam!</verse>
				<verse number="2">Minden hét első napján tegyetek félre annyi pénzt, amennyit erre tudtok szánni. Így gyűjtsétek össze, amit tudtok, annak megfelelően, hogy mennyi a jövedelmetek. Ne akkor kezdjetek gyűjteni, amikor hozzátok érkezem!</verse>
				<verse number="3">Majd kiválasztok közületek néhány embert, hogy vigyék el az összegyűlt pénzt Jeruzsálembe. Olyanokat fogok választani, akiket ti javasoltok, és ajánlólevelet is írok nekik.</verse>
				<verse number="4">Ha pedig úgy látszik jónak, akkor magam is elmegyek velük.</verse>
				<verse number="5">Az a szándékom, hogy előbb átutazom Macedónián, s utána látogatlak meg titeket. Macedónián csak átutazom,</verse>
				<verse number="6">nálatok azonban talán el is időzöm egy darabig, esetleg még a telet is ott töltöm. Azután majd a ti segítségetekkel megyek tovább, ahová mennem kell.</verse>
				<verse number="7">Most azért nem látogatok hozzátok, mert akkor csak átutazóban, és rövid ideig láthatnálak benneteket. Azt remélem ugyanis, hogy később majd hosszabb időt tölthetek veletek, ha az Úr is úgy akarja.</verse>
				<verse number="8">Itt, Efezusban pünkösdig akarok maradni,</verse>
				<verse number="9">mivel nagy lehetőség nyílt előttem, hogy az Úr munkáját végezzem, de sok az ellenség is.</verse>
				<verse number="10">Ha Timóteus megérkezik, legyen gondotok rá, hogy semmitől se kelljen tartania, amíg közöttetek lesz, mert ő is az Úr munkáját végzi, akárcsak én!</verse>
				<verse number="11">Ne becsüljétek le, hanem segítsétek, és békességgel küldjétek hozzám, mert várom a többi testvérrel együtt!</verse>
				<verse number="12">Ami a testvérünket, Apollóst illeti, nagyon kértem, hogy látogasson meg titeket a testvérekkel együtt, de ő most nem akart menni. Egy másik alkalommal azonban majd meglátogat benneteket.</verse>
				<verse number="13">Maradjatok éberek, és szilárdan álljatok meg a hitben! Viselkedjetek úgy, mint bátor férfiakhoz illik, legyetek erősek!</verse>
				<verse number="14">Mindent az isteni szeretet által tegyetek!</verse>
				<verse number="15">Tudjátok, hogy Sztefanász és családja voltak az első hívők Akhájában, és hogy ők Isten népének szolgálatára szánták magukat. Ezért kérlek titeket,</verse>
				<verse number="16">fogadjátok el és kövessétek őket, meg mindazokat, akik velük együtt szolgálnak, és az Úr munkáját végzik!</verse>
				<verse number="17">Örülök, hogy Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezett hozzám, és kárpótoltak azért, hogy ti olyan messze vagytok!</verse>
				<verse number="18">Felüdítették a szellememet, akárcsak a tiéteket. Becsüljétek meg az ilyen embereket!</verse>
				<verse number="19">Köszöntenek benneteket a Kis-Ázsiában élő helyi gyülekezetek! Sok szeretettel köszönt benneteket az Úrban Akvila és Priszka, meg az a helyi gyülekezet, amely az ő házuknál jön össze.</verse>
				<verse number="20">Köszöntenek benneteket a testvérek mindannyian. Köszöntsétek egymást szent csókkal!</verse>
				<verse number="21">Ezt a köszöntést én írom, a saját kezemmel: pál.</verse>
				<verse number="22">Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Marana, tha!</verse>
				<verse number="23">Az Úr Jézus kegyelme legyen veletek!</verse>
				<verse number="24">Szeretetem legyen mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="47">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Páltól és Timóteustól, aki testvérünk a Krisztusban. Én, Pál, a Krisztus Jézus apostola vagyok, mert Isten ezt így akarta. Isten gyülekezetének szól ez a levél, amely Korinthusban él, és Isten szent népének egész Akhájában.</verse>
				<verse number="2">Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!</verse>
				<verse number="3">Áldott legyen az Isten — Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja —, akinek irgalma bőséges, és aki minden vigasztalás és bátorítás forrása.</verse>
				<verse number="4">Ő biztat és bátorít bennünket minden bajban, hogy mi is meg tudjunk vigasztalni és erősíteni másokat, amikor ők vannak bajban. Ugyanúgy bátorítjuk őket, ahogyan Isten is megerősített bennünket.</verse>
				<verse number="5">Mert amilyen bőségesen kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, ugyanolyan bőséges megerősítést is kapunk Krisztus által.</verse>
				<verse number="6">Amikor bajok vesznek körül bennünket, az a ti megerősödésetek és üdvösségetek miatt van. Amikor viszont bátorítást kapunk, az is a ti javatokra szolgál, és nektek is vigasztalást jelent, hogy legyen erőtök türelmesen elviselni ugyanazokat a szenvedéseket, amelyek minket is érnek.</verse>
				<verse number="7">Biztosak vagyunk benne, hogy amint a szenvedéseinkben társaink vagytok, úgy a vigasztalásunkból is részesedni fogtok.</verse>
				<verse number="8">Testvéreim, tudjatok róla, hogy Kis-Ázsiában igen nagy megpróbáltatásokat kellett kiállnunk, amelyeket pusztán a saját erőnkből nem tudtunk volna elviselni. Olyan nagy teher nehezedett ránk, hogy már teljesen feladtuk a reményt, hogy életben maradunk.</verse>
				<verse number="9">Magunkban már fel is készültünk a halálra. De ez is csak azért történt, hogy többé ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki még a halottakat is feltámasztja.</verse>
				<verse number="10">Ő pedig valóban kiszabadított bennünket a halálos veszedelemből, sőt, ezután is meg fog szabadítani. Őbenne reménykedünk, hogy a jövőben is mindig megszabadít,</verse>
				<verse number="11">ha ti is segítségünkre lesztek azzal, hogy imádkoztok értünk. Akkor majd sokan és sokféleképpen fognak hálát adni Istennek értünk, és azért a kegyelemért, amelyet — válaszul az imádságaikra — ránk fog árasztani.</verse>
				<verse number="12">Mert mi azzal dicsekszünk, hogy minden dolgunkban tiszta szívvel, isteni egyszerűséggel és őszinteséggel jártunk el. Nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével végeztük el, ami ránk volt bízva. A saját lelkiismeretünk is tanúskodik erről. Különösképpen érvényes ez arra, ahogyan közöttetek viselkedtünk,</verse>
				<verse number="13">mert amit nektek írtunk, abban nincs semmi hátsó szándék. Ezért ha elolvassátok, megérthetitek — és valóban remélem, hogy teljesen meg is fogtok érteni engem is, meg a leveleimet is!</verse>
				<verse number="14">Hiszen részben már meg is értettétek, hogy őszintén büszkék lehettek ránk, ahhoz hasonlóan, ahogyan mi is dicsekedni fogunk veletek az Úr Jézus Napján.</verse>
				<verse number="15">Ami engem illet, én mindig is biztos voltam ebben, s ezért határoztam el, hogy először titeket látogatlak meg, hogy kétszeres áldást kapjatok.</verse>
				<verse number="16">Azt terveztem ugyanis, hogy tőletek Macedóniába, onnan visszatérőben pedig újra hozzátok megyek. Azután ti segítettetek volna nekem, hogy továbbutazzam Júdeába.</verse>
				<verse number="17">Ezt a tervemet azonban meg kellett változtatnom. Azt gondoljátok talán, hogy ezt meggondolatlanul tettem? Vagy, hogy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagyis „igent” mondok, miközben azt gondolom, hogy „nem”?</verse>
				<verse number="18">Amilyen biztos, hogy Isten megbízható, és azt is gondolja, amit mond, olyan biztos, hogy amit nektek mondunk, az is megbízható. Ha azt mondjuk, hogy „igen”, akkor az soha nem jelentheti azt, hogy „nem”!</verse>
				<verse number="19">Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit nektek Szilvánusz, Timóteus és én hirdettünk, nem olyan, hogy egyszerre jelentene „igen”-t és „nem”-et. Jézus maga az isteni „igen”!</verse>
				<verse number="20">Mert Istennek minden ígérete Jézus Krisztus által vált „igen”-né, és az ő közreműködésével valósul meg a végső „Ámen” is, vagyis az ígéretek maradéktalan beteljesülése. Ez pedig rajtunk keresztül történik, és Isten dicsőségét fogja szolgálni.</verse>
				<verse number="21">Mert Isten az, aki Krisztusban veletek együtt megerősít minket és különleges módon megáldott bennünket.</verse>
				<verse number="22">Meg is jelölt minket a pecsétjével, és szívünkbe adta a Szent Szellemet, aki örökségünk előlege és biztosítéka.</verse>
				<verse number="23">Isten a tanúm, hogy csak azért nem mentem még vissza hozzátok Korinthusba, hogy kíméljelek titeket.</verse>
				<verse number="24">Mert nem uralkodni akarunk rajtatok, vagy ellenőrzést gyakorolni a hitetek fölött, hiszen erősen álltok a hitben. Mi ugyanis a munkatársaitok vagyunk, hogy az örömötök teljes legyen.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Elhatároztam tehát, hogy amikor ismét meglátogatlak benneteket, nem okozok nektek újabb fájdalmat és szomorúságot.</verse>
				<verse number="2">Mert ha megszomorítlak benneteket, akkor engem ki vidámít meg? Ti tudnátok engem felvidítani — éppen ti, akiket én szomorítottam meg!</verse>
				<verse number="3">Azért is írtam inkább levelet erről, hogy amikor megérkezem, ne kelljen miattatok szomorkodnom. Hiszen éppen azt várnám, hogy ti szerezzetek nekem örömet, mert meg vagyok győződve róla, hogy az én örömem nektek is örömöt szerez.</verse>
				<verse number="4">Amikor az előző levelemet írtam, sokat aggódtam miattatok. Azt a levelet sírva írtam nektek, sok-sok szomorúsággal és fájdalommal — de nem azért, hogy megszomorítsalak titeket, hanem azért, hogy megtudjátok, mennyire szeretlek benneteket.</verse>
				<verse number="5">Ha pedig valaki közületek szomorúságot okozott, az nem engem bántott meg, hanem titeket, mindnyájatokat. Ezt túlzás nélkül mondhatom.</verse>
				<verse number="6">Így tehát elég neki az a büntetés, amit a többiektől kapott.</verse>
				<verse number="7">Most már inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy túlságosan bánkódjon, és a nagy szomorúság megártson neki!</verse>
				<verse number="8">Kérlek benneteket, most még inkább éreztessétek vele, hogy szeretitek!</verse>
				<verse number="9">Mert azért is írtam, hogy lássam, vajon mindenben engedelmesek vagytok-e.</verse>
				<verse number="10">Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is. Mert ha volt egyáltalán mit megbocsátanom, akkor is a ti érdeketekben bocsátottam meg, Krisztus jelenlétében.</verse>
				<verse number="11">Igen, feltétlenül szükséges, hogy megbocsássunk egymásnak, különben becsaphat bennünket a Sátán — hiszen jól ismerjük a szándékait.</verse>
				<verse number="12">Azért mentem Tróászba, hogy ott is mindenkinek hirdessem a Krisztus örömüzenetét. Ott az Úr jó lehetőséget is adott nekem erre,</verse>
				<verse number="13">mégsem volt nyugalmam, mivel nem találtam sehol Tituszt, aki a Krisztusban a testvérem. Ezért elbúcsúztam az ottani testvérektől, és továbbmentem Macedóniába.</verse>
				<verse number="14">Hálát adok Istennek, aki mindig a diadalmenetében, Krisztus uralma alatt vezet bennünket, és rajtunk keresztül mindenhol érzékelhetővé teszi az emberek számára, hogy milyen öröm és boldogság őt megismerni! Ez a felismerés úgy terjed, mint egy drága parfüm illata.</verse>
				<verse number="15">Mert mi valóban olyanok vagyunk, mint a Krisztus által bemutatott illatáldozat Istenhez felszálló, jó illata. Ezt az illatot azok érzik, akik az üdvösség felé haladnak, de érzik azok is, akik a pusztulás felé mennek.</verse>
				<verse number="16">Az utóbbiak azonban olyannak érzékelik, mint a halál bűzös leheletét, amely a halálból származik, és ismét a halálba vezet. Akik pedig az üdvösség felé igyekeznek, azok megelevenítő, felüdítő illatnak érzik, amely az életből származik, és az életre vezet. De vajon ki alkalmas erre a feladatra?</verse>
				<verse number="17">Mi azonban nem „üzletelünk” Isten üzenetével, és nem arra használjuk, hogy a magunk hasznát keressük vele, mint azt sokan mások teszik. Nem! Mivel bennünket Isten küldött, mi Krisztussal való egységben és Isten jelenlétében tiszta szívből hirdetjük az igazságot mindenkinek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Kezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Talán szükségünk lenne ajánlólevelekre — mint egyeseknek — hozzátok, vagy tőletek?</verse>
				<verse number="2">Nem! A mi „ajánlólevelünk” a szívünkbe van írva, és ezt mindenki ismeri és olvassa. Bizony, ti magatok vagytok a mi ajánlólevelünk!</verse>
				<verse number="3">Mert nyilvánvaló, hogy Krisztustól származó „levél” vagytok, amelyet ő bízott ránk. Ezt a levelet azonban nem tintával írták, hanem az élő Isten Szellemével, és nem kőtáblára, hanem emberi szívekbe.</verse>
				<verse number="4">Azért merjük ezt mondani, mert Krisztus által teljes bizalmunk van Istenben.</verse>
				<verse number="5">Nem mintha önmagunktól, a saját erőnkből képesek lennénk bármi jót tenni, hanem Isten az, aki képessé tesz bennünket erre.</verse>
				<verse number="6">Igen, ő tett alkalmassá minket, hogy az Új Szövetség szolgái legyünk — vagyis a Szent Szellemet szolgáljuk, nem pedig a Törvény betűjét! Az írott Törvény ugyanis megöl, a Szent Szellem pedig életet ad.</verse>
				<verse number="7">A Törvényt kőbe vésett betűkkel rögzítették, és a halálba vezetett. A szolgálata mégis olyan dicsőséges volt, hogy Izráel népe rá sem tudott tekinteni Mózes ragyogó arcára, amelyen Isten dicsősége tükröződött — bár ez a dicsőség hamarosan elhalványult!</verse>
				<verse number="8">Mennyivel dicsőségesebb hát az életadó Szent Szellemet szolgálni!</verse>
				<verse number="9">Ha dicsőséges dolog a Törvényt szolgálni, vagyis rábizonyítani az emberekre a bűneiket, és elítélni őket, akkor sokkal dicsőségesebb az a szolgálat, amely Isten számára elfogadhatóvá teszi az embereket!</verse>
				<verse number="10">Kétségtelenül a Törvény szolgálatának is megvolt a maga dicsősége, ez azonban az Új Szövetség sokkal nagyobb dicsősége mellett egészen elhalványul.</verse>
				<verse number="11">Az a régi elmúlt, mégis dicsőséges volt. Mennyivel dicsőségesebb tehát az, ami örökké megmarad!</verse>
				<verse number="12">Mivel mi ebben a nagyobb dicsőségben reménykedünk, teljesen nyíltan és félelem nélkül szólunk.</verse>
				<verse number="13">Nem úgy viselkedünk, mint Mózes, aki eltakarta az arcát, hogy Izráel népe ne láthassa a rajta ragyogó dicsőséget, se azt, amikor az elhalványul, és végleg eltűnik.</verse>
				<verse number="14">De Izráel népének gondolkodása valóban elsötétült, és megmerevedett. Mind a mai napig, amikor csak olvassák az ószövetségi Írásokat, befedi a szívüket az a „takaró” — s az nem is tűnik el onnan, csak akkor, ha az Úrhoz fordulnak.</verse>
				<verse number="15">Igen, mindmáig, amikor csak Mózes Törvényét olvassák, ez a „takaró” borul az értelmükre.</verse>
				<verse number="16">Amikor azonban az Úrhoz fordulnak, az a „takaró” eltűnik,</verse>
				<verse number="17">mivel az Úr a Szellem, ahol pedig az Úr Szelleme, ott a szabadság.</verse>
				<verse number="18">Mi azonban mindannyian fedetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét. Eközben pedig az Úr Szelleme által fokozatosan átváltozunk, egyre jobban hasonlítunk őhozzá, és dicsőségről-dicsőségre jutunk.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Mivel Isten az, aki a kegyelme által indítva ilyen szolgálatot bízott ránk, nem veszítjük el a bátorságunkat, és nem adjuk fel!</verse>
				<verse number="2">Nem ravaszkodunk, nem is hamisítjuk meg Isten üzenetét, és elutasítunk mindenféle tisztességtelen manipulációt, amelyekkel egyesek titokban félrevezetik a többieket. Mi nyíltan hirdetjük az igazságot. Így ajánljuk magunkat — Isten tekintete előtt — minden ember lelkiismeretének.</verse>
				<verse number="3">Ennek ellenére az örömüzenet, amelyet hirdetünk, egyesek számára mégis érthetetlen — de csak azért, mert ők a pusztulás felé haladnak.</verse>
				<verse number="4">Ezek a hitetlenek azért nem képesek az örömhírt megérteni, mert ennek a világnak az „istene”, a Sátán elsötétítette a gondolkodásukat. Azt akarta, hogy ne láthassák az örömhír világosságát, amely Krisztus dicsőségéről szól, aki minden tekintetben olyan, mint maga Isten.</verse>
				<verse number="5">Mert mi nem magunkat, hanem Jézus Krisztust hirdetjük, és azt, hogy ő az Úr. Magunkat pedig úgy ajánljuk, mint akik rabszolgáitok vagyunk, Jézus kedvéért.</verse>
				<verse number="6">Mert Isten az, aki ezt mondta: „Ragyogjon fel a világosság a sötétségből!” Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is, akik hiszünk Jézusban. E világosság által ismerjük fel Isten dicsőségét Krisztus arcán.</verse>
				<verse number="7">Az, hogy Jézust megismertük, igen nagy kincs! Ezt a kincset azonban „cserépkorsóban”, vagyis emberi testünkben hordozzuk. Így azután jól látható, hogy ez a mindennél nagyobb erő Istentől származik, nem pedig tőlünk.</verse>
				<verse number="8">Mindenfelől bajok vesznek körül és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe!</verse>
				<verse number="9">Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani.</verse>
				<verse number="10">Mindig testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy az ő feltámadott élete is megnyilvánuljon bennünk.</verse>
				<verse number="11">Életünk folyamán állandóan halálos veszélyeknek vagyunk kitéve Jézusért, hogy Jézus élete viszont látható legyen a mi halandó testünkben.</verse>
				<verse number="12">Ezért a halál bennünk végzi a munkáját, az élet pedig bennetek.</verse>
				<verse number="13">Az Írás azt mondja: „Hittem, azért szóltam.” Bennünk is a hitnek ugyanaz a szelleme van. Mi is azért szólunk, mert hiszünk,</verse>
				<verse number="14">mert tudjuk, hogy Isten, aki feltámasztotta Urunkat, Jézust a halálból, ugyanúgy bennünket is fel fog támasztani, és veletek együtt maga elé állít.</verse>
				<verse number="15">Mindez értetek történik. A célja pedig az, hogy egyre több és több ember fogadja el és adja tovább Isten kegyelmét, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségéért.</verse>
				<verse number="16">Ez az oka, hogy nem adjuk fel, és nem fáradunk bele a szolgálatba. Igaz, a „külső emberünk”, vagyis a testünk egyre idősebb és gyengébb, de a „belső emberünk” mégis napról napra megújul.</verse>
				<verse number="17">Mert a mostani, könnyen elviselhető szenvedéseink csak rövid ideig tartanak, mégis örök dicsőséget szereznek számunkra! Ez a dicsőség pedig olyan csodálatos, hogy össze sem lehet hasonlítani a szenvedéseinkkel.</verse>
				<verse number="18">Ezért nem a látható dolgokat tartjuk szem előtt, hanem a láthatatlanokra figyelünk. Ugyanis ami látható, az hamar elmúlik, ami pedig láthatatlan, örökké megmarad.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Tudjuk, hogy ez a „sátor”, amelyben itt a földön élünk — vagyis a testünk —, egyszer el fog pusztulni. Isten viszont örök lakóhelyet készített számunkra a Mennyben, amelyet nem emberek építettek.</verse>
				<verse number="2">Ezért, amíg ebben a földi testben élünk, sóhajtozunk, mert szeretnénk már beköltözni mennyei otthonunkba.</verse>
				<verse number="3">Amikor majd oda beköltözhetünk, az olyan lesz, mintha felöltöztetnének bennünket, és akkor valóban nem leszünk meztelenek!</verse>
				<verse number="4">Most, amíg ebben a földi testben élünk, sok teher nehezedik ránk, s ezért sokszor sóhajtozunk. Mégsem kívánjuk „levetni” ezt a földi testet. Inkább szeretnénk, ha „rávehetnénk” azt a mennyeit, hogy ezt a halandó testet teljesen nyelje el az örök élet.</verse>
				<verse number="5">Aki pedig bennünket éppen erre készített fel, az maga Isten! Ő adta nekünk előlegbe a Szent Szellemet, aki annak a biztosítéka, hogy mindazt, amit Isten megígért, valóban meg is fogjuk kapni.</verse>
				<verse number="6">Ezért minden körülmények között bátran tekintünk előre. Hiszen tudjuk, hogy amíg ebben a földi testben élünk, távol vagyunk az Úrtól.</verse>
				<verse number="7">A benne való hitünk és bizalmunk által élünk, nem pedig ahhoz igazodva, amit a szemünkkel látunk,</verse>
				<verse number="8">ezért vagyunk bátrak és bizakodók. Jobban szeretnénk ugyan kiköltözni ebből a földi testből, és hazaköltözni az Úrhoz,</verse>
				<verse number="9">de akár ebben a testben élünk, akár hazaköltözünk, arra törekszünk, hogy az Úr kedvében járjunk.</verse>
				<verse number="10">Mert kivétel nélkül mindannyiunknak oda kell állnunk Krisztus ítélőszéke elé! Ott fogja mindenki megkapni, amit megérdemel, aszerint, hogy ebben a földi testben mit tett: jót, vagy rosszat.</verse>
				<verse number="11">Mi tudjuk, mit jelent az Urat tisztelni és félni, ezért igyekszünk meggyőzni az embereket az igazságról. Isten számára teljesen nyilvánvaló, hogy mi valójában kik vagyunk. Reméljük azonban, hogy ez a ti számotokra is nyilvánvaló!</verse>
				<verse number="12">Nem is akarjuk magunkat újra ajánlgatni, inkább lehetőséget adunk nektek, hogy ti dicsekedjetek velünk. Így majd meg tudtok felelni azoknak, akik a külső látszattal dicsekednek, nem azzal, ami a szívben van.</verse>
				<verse number="13">Ha egyesek úgy gondolják, hogy magunkon kívül vagyunk, az Istenért van, ha pedig józanok vagyunk, az a ti kedvetekért.</verse>
				<verse number="14">Mert bennünket Krisztus szeretete szorongat és sürget. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha egy ember — Jézus — meghalt mindenkiért, akkor valójában minden ember meghalt.</verse>
				<verse number="15">Jézus pedig azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek. Igen, ő meghalt és feltámadt, hogy az emberek érte éljenek.</verse>
				<verse number="16">Ezért mostantól fogva nem úgy tekintünk az emberekre, ahogyan a hitetlenek. Igaz, régen mi is úgy gondolkoztunk Krisztusról, mint ők, de ez már teljesen megváltozott.</verse>
				<verse number="17">Így hát, ha valaki Krisztussal egyesült, akkor új teremtménnyé lett! Ami benne régi volt, elmúlt, ő pedig minden tekintetben újjá lett!</verse>
				<verse number="18">Mindez Istentől származik, aki Krisztus által kibékített önmagával bennünket. Sőt, ránk bízta, hogy másoknak is segítsünk kibékülni vele.</verse>
				<verse number="19">Isten ugyanis maga volt jelen Krisztusban, amikor kibékítette az embereket önmagával, és eltörölte a bűneikről szóló feljegyzést — s az erről szóló üzenetet pedig ránk bízta.</verse>
				<verse number="20">Mi tehát Krisztus követei vagyunk az emberek között. Úgy kérünk és biztatunk benneteket, mintha Isten szólna általunk. Krisztusért kérünk titeket: „Béküljetek ki Istennel!”</verse>
				<verse number="21">Krisztus sohasem vétkezett, de Isten őt bűnért való áldozattá tette. Azért történt ez, hogy mi pedig Krisztus áldozata által elfogadhatóvá váljunk Isten számára.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Mint Isten munkatársai, kérünk benneteket, hogy úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét!</verse>
				<verse number="2">Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, az üdvösség napján megsegítettelek.” Bizony, most van a kegyelem ideje! Most van az üdvösség napja!</verse>
				<verse number="3">Azt akarjuk, hogy az emberek ne mondhassanak semmi rosszat a szolgálatunkról, ezért igyekszünk elkerülni, hogy megütközést okozzunk bárkinek is.</verse>
				<verse number="4">Minden dologban úgy ajánljuk magunkat, mint Isten szolgái, akik türelmesen elviseljük a nehéz körülményeket, a szorult helyzeteket, a bajokat és a nélkülözést.</verse>
				<verse number="5">Bizony, előfordul, hogy megvernek vagy börtönbe zárnak bennünket, és a tömeg ellenünk támad. Keményen dolgozunk, néha még sincs mit ennünk, néha pedig éjjel sem alhatunk.</verse>
				<verse number="6">Mi valóban Isten szolgái vagyunk! Ezt bizonyítja, hogy senki sem vádolhat bennünket bűnnel, ezt bizonyítja a tudásunk, a türelmünk, jóságunk, a bennünk élő Szent Szellem. Ezt bizonyítja a képmutatás nélküli szeretetünk,</verse>
				<verse number="7">az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül. Ezt bizonyítja, hogy szellemi értelemben fel vagyunk fegyverkezve az igazságosság támadó és védekező fegyvereivel.</verse>
				<verse number="8">Az emberek néha dicsérnek, máskor szidalmaznak bennünket. Van, aki rosszat, van, aki jót mond rólunk. Néha csalóknak tartanak minket, pedig csak az igazat mondjuk.</verse>
				<verse number="9">Sokan egyáltalán nem törődnek velünk, mások pedig jól ismernek. Néha úgy látszik, már közel vagyunk a halálhoz, mégis élünk! A szenvedések sokszor megviselnek, de mégsem ölnek meg bennünket!</verse>
				<verse number="10">Sok szomorúság ér bennünket, ugyanakkor mégis tele vagyunk örömmel. Igaz, hogy a pénztárcánk majdnem üres, mégis, sokakat mi tettünk gazdaggá. Valóban nincs semmi vagyonunk, mégis minden a miénk!</verse>
				<verse number="11">Korinthusi testvéreink, mi mindent őszintén elmondtunk nektek! Kitártuk előttetek a szívünket.</verse>
				<verse number="12">Értsétek meg, hogy a mi szívünkben bőven van hely a számotokra! Azonban ti ezt nem viszonozzátok: nem akartok a szívetekbe fogadni minket.</verse>
				<verse number="13">Úgy beszélek veletek, mint a saját gyermekeimmel: nyissátok meg a szíveteket előttünk, és fogadjatok be minket!</verse>
				<verse number="14">Testvéreim, ne engedjétek, hogy bárki a hitetlenekkel közös igába fogjon benneteket! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg áthágja Isten törvényeit? Mi köze lehet a világosságnak a sötétséghez?</verse>
				<verse number="15">Miben lehet egyetértés Krisztus és a Sátán között? Lehet-e valamilyen közössége hívőnek és hitetlennek?</verse>
				<verse number="16">Mi köze van Isten templomának a bálványokhoz? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan Isten maga mondta: „Velük együtt fogok lakni, és közöttük járok, Istenük leszek, ők pedig népemmé lesznek.”</verse>
				<verse number="17">„Ezért jöjjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük — így szól az Örökkévaló —, hozzá se érjetek ahhoz, ami tisztátalan, és magamhoz fogadlak titeket!”</verse>
				<verse number="18">„Édesapátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim lesztek — így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Kedveseim, mivel ilyen nagyszerű ígéreteket kaptunk Istentől, tisztítsuk meg magunkat minden olyan dologtól, amely akár a testünket, akár a szellemünket tisztátalanná teszi! Egészen szánjuk oda magunkat Istennek, és egész életünket szenteljük neki — így tiszteljük őt!</verse>
				<verse number="2">Kérlek, fogadjatok be minket a szívetekbe! Senkit nem bántottunk meg, senkit nem károsítottunk meg, senkit nem használtunk ki.</verse>
				<verse number="3">Nem azért mondom ezt, hogy hibáztassalak titeket, hiszen a szívembe zártalak benneteket. Mert akár élünk, akár meghalunk, együtt leszünk veletek.</verse>
				<verse number="4">Őszintén beszélek veletek, és nagyon büszke vagyok rátok. Minden gondom ellenére tele vagyok örömmel és vigasztalással.</verse>
				<verse number="5">Amikor megérkeztünk Macedóniába, nem találtunk nyugalmat. Mindenféle gondok és bajok gyötörtek: kívülről támadások értek, belül meg a félelem szorongatott.</verse>
				<verse number="6">Isten azonban megvigasztalja azokat, akiket a földre tapostak. Igen, ő vigasztalt meg minket azzal, hogy Titusz megérkezett.</verse>
				<verse number="7">De nem csak ezzel, hanem azzal a bátorítással is, amelyet tőletek kapott. Mert jó híreket hozott: hogy mennyire szeretnétek már találkozni velünk, hogy mennyire szomorúak vagytok amiatt, amit rosszul tettetek, és hogy mennyire ragaszkodtok hozzánk. Ennek azután szívből megörültem.</verse>
				<verse number="8">Mert lehet, hogy az előző levelemmel szomorúságot okoztam nektek, de már nem bánom. Igaz, korábban azt hittem, hogy rosszul tettem, de most már látom, hogy az a levél csak egy kis időre szomorított el benneteket.</verse>
				<verse number="9">Most már örülök, hogy megírtam. Persze, nem annak, hogy szomorúságot okoztam vele, hanem annak, hogy ezáltal megváltoztattátok a gondolkodásotokat és a szíveteket. Az ilyen fajta szomorúság Isten akarata szerint változtat meg, és így az a levél semmi bajt nem okozott nektek.</verse>
				<verse number="10">Mert az a fajta szomorúság, amely Isten akarata szerint változtatja meg a gondolkodásotokat, és visszatérít őhozzá, végül az üdvösségre vezet — az ilyet utólag sohasem kell megbánni. Ezzel szemben a hitetlenek világának szomorúsága a halálba vezet.</verse>
				<verse number="11">A ti szomorúságotok nyilván Isten akarata szerinti változtatott meg titeket: nagy igyekezetet, védekezést, bosszankodást, félelmet és ragaszkodást keltett bennetek. Felkeltette bennetek a vágyat, hogy újra találkozhassunk. Sőt, meg is akartátok büntetni azt, aki vétkezett. Ezek a dolgok mind azt bizonyítják, hogy ártatlanok vagytok.</verse>
				<verse number="12">Ha tehát írtam is nektek, nem amiatt az ember miatt írtam, aki valami rosszat tett, sem nem amiatt, akit megbántottak. Azért írtam, hogy ti magatok is lássátok meg Isten szemével, milyen nagy igyekezet van bennetek irántunk.</verse>
				<verse number="13">Így azután megvigasztalódtunk és felbátorodtunk. Igen, mi magunk is felbátorodtunk, de még jobban megörültünk annak, hogy Titusznak örömet szereztetek, és a szellemét felvidítottátok.</verse>
				<verse number="14">Ugyanis előzőleg sok jót mondtam Titusznak rólatok, sőt, dicsekedtem veletek. Nagyon örülök, hogy ezzel nem vallottam szégyent, mert ő úgy tapasztalta, hogy amit rólatok mondtam, mind igaz.</verse>
				<verse number="15">Így azután Titusz még jobban szeret benneteket. Örömmel emlékezik vissza arra az engedelmességre, tiszteletre, sőt félelemre, amellyel fogadtátok.</verse>
				<verse number="16">Szívből örülök én is, hogy minden tekintetben megbízhatok bennetek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Hadd mondjam el nektek, milyen kegyelmet adott Isten a Macedóniában élő helyi gyülekezeteknek.</verse>
				<verse number="2">Ezeknek a testvéreinknek nagyon sok szenvedést és megpróbáltatást kellett elviselniük. Ennek ellenére olyan nagy öröm lakik bennük, hogy bőségesen adakoztak, pedig ők maguk is mélységes szegénységben élnek.</verse>
				<verse number="3">Elmondhatom, hogy annyit adtak, amennyit csak tudtak, sőt, talán még annál is többet! Mindezt pedig önként tették.</verse>
				<verse number="4">Újra meg újra könyörögve kérték, hogy adakozásukkal Isten népét szolgálhassák.</verse>
				<verse number="5">De nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem még annál is többet: először önmagukat adták oda az Úrnak, azután nekünk is. Ez az, amit Isten akar!</verse>
				<verse number="6">Ezért kértük meg Tituszt, hogy fejezze be köztetek az isteni kegyelemnek ezt a munkáját: az adományok gyűjtését. Hiszen ő volt az, aki ezt elkezdte.</verse>
				<verse number="7">Minden dologban meggazdagodtatok: hitben, beszédben, tudásban, mindenféle igyekezetben, és a szeretetben, amelyet tőlünk tanultatok. Most hát legyetek bőkezűek az adakozásban is!</verse>
				<verse number="8">Nem parancsként mondom, hogy adakozzatok, de szeretném kipróbálni, hogy igazi szeretet van-e bennetek. Ezért mondtam el nektek, hogy mások milyen bőségesen adakoznak.</verse>
				<verse number="9">Hiszen megismeritétek Urunk, Jézus Krisztus irántatok való bőkezűségét és nagylelkűségét! Bár ő gazdag volt, szegénnyé lett értetek, hogy az ő szegénysége által ti meggazdagodjatok.</verse>
				<verse number="10">Hadd adjak nektek tanácsot! Tavaly ti voltatok az elsők, akik adni akartak — és adtatok is. Most pedig jó lenne, ha befejeznétek, amit elkezdtetek. Ne csak a jó szándék legyen bennetek, hanem tegyétek is meg, amit elhatároztatok! Tehát gyűjtsétek össze, amit adni akartok — mindenki a lehetőségeihez mérten.</verse>
				<verse number="11"></verse>
				<verse number="12">Mert ha valóban adni akartok, akkor ajándékotok ahhoz mérten lesz kedves, ami az erőtökből telik, hiszen senkitől sem várnak többet, mint amit képes adni.</verse>
				<verse number="13">Nem arról van szó, hogy amiatt, hogy másokon segítetek, ti meg szükséget lássatok.</verse>
				<verse number="14">Inkább a kiegyenlítésre törekedjetek. Hiszen most a ti adományotok fogja kipótolni, ami a testvéreiteknek hiányzik. Máskor meg éppen fordítva: ők fogják majd a bőségükből kipótolni a ti hiányotokat. Így mindannyian egyformán részesedtek a javakból,</verse>
				<verse number="15">ahogyan az Írás mondja: „Aki sokat szedett, az sem tudott túl sokat összegyűjteni, de aki keveset szedett, annak sem lett túl kevés, amit összegyűjtött.”</verse>
				<verse number="16">Hálát adok Istennek, hogy ugyanazt a szeretetet adta Titusz szívébe, mint amely bennünk is van.</verse>
				<verse number="17">Szívesen fogadta kérésünket, de ettől függetlenül ő maga is azon volt, hogy meglátogasson titeket.</verse>
				<verse number="18">Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akit az örömhír terjesztésében végzett szolgálata miatt a helyi gyülekezetekben mindenhol dicsérnek.</verse>
				<verse number="19">Sőt, a helyi gyülekezetek azzal is megbízták, hogy útitársunk legyen, és segítsen a pénzadományok gyűjtésében. Ezt a szolgálatot azért végezzük, hogy dicsőséget szerezzünk az Úrnak, és megmutassuk, hogy valóban segíteni akarunk a testvéreinknek.</verse>
				<verse number="20">Mert igyekszünk elkerülni, hogy bárki kivetni valót találjon abban, ahogyan ezt a nagy összegű adományt kezeljük.</verse>
				<verse number="21">Mert nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is gondunk van arra, hogy jó hírünk legyen.</verse>
				<verse number="22">Elküldtük velük együtt még azt a testvérünket is, aki mindig készséges volt, hogy segítsen. Ő már többször is bebizonyította, hogy megbízható segítőtárs. Most még sokkal lelkesebb, mert nagyon bízik bennetek.</verse>
				<verse number="23">Ami Tituszt illeti, ő a társam a közöttetek végzett munkámban, a többi testvér pedig, akik vele utaznak, a helyi gyülekezetek küldöttei. Mindannyian Krisztus dicsőségére végzik a munkájukat,</verse>
				<verse number="24">fogadjátok hát őket szeretettel! Mutassátok meg nekik, hogy nem hiába dicsekszünk veletek a többi helyi gyülekezet előtt!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Azt hiszem, arról nem is kell írnom, hogy Isten népét segítsétek meg adományaitokkal,</verse>
				<verse number="2">hiszen tudom, hogy valóban milyen készségesek vagytok. El is dicsekedtem veletek a macedón testvéreknek. Mondtam nekik, hogy az Akhájában élő testvérek már tavaly óta készen állnak arra, hogy segítsenek a rászorulóknak. Ezen felbuzdulva a macedón testvérek többsége elhatározta, hogy ők is adakozni fognak.</verse>
				<verse number="3">Most mégis elküldöm hozzátok ezeket a testvéreket. Nem akarom ugyanis, hogy a veletek való dicsekedésemmel szégyent valljak. Azért küldtem őket, hogy időben felkészülhessetek, mint ahogy azt korábban mondtam.</verse>
				<verse number="4">Ha azután a macedón testvérek velem együtt megérkeznek hozzátok, remélem, hogy nem találnak benneteket felkészületlenül! Nehogy szégyent valljunk — jobban mondva, nehogy megszégyenüljetek — ha kiderül, hogy mégis hiába bíztam bennetek.</verse>
				<verse number="5">Ezért kértem a testvéreket, hogy menjenek előre hozzátok, és készítsék elő adományaitokat, amelyeket korábban megígértetek. Azt szeretném, ha adományotok úgy lenne elkészítve, mint önként adott nagylelkű ajándék. Nem akarom, hogy kényszerből vagy kelletlenül adjatok akár egyetlen fillért is.</verse>
				<verse number="6">Ne felejtsétek, hogy aki kevés magot vet a szántóföldjébe, az keveset is fog aratni! Aki pedig bőven vet, az majd bőven is arat.</verse>
				<verse number="7">Mindenki annyit adjon a gyűjtésbe, amennyit előre elhatározott. Ne adjon senki kényszerből, se úgy, hogy később megbánja. Azt az embert szereti Isten, aki szívesen és jókedvűen ad.</verse>
				<verse number="8">Mert Isten hatalma több mint elégséges arra, hogy minden kegyelmét bőségesen rátok árassza — s ezáltal minden körülmények között mindent bőségesen és folyamatosan megkaptok, amire csak szükségetek van. Sőt még azon felül is, hogy bőségesen legyen módotok mindenféle jótettre.</verse>
				<verse number="9">Amint meg van írva: „Bőkezűen adott a szegényeknek, jótettei nem merülnek feledésbe.”</verse>
				<verse number="10">Isten a magvetőnek vetőmagot ad, az éhezőnek meg kenyeret. Ő fog nektek is szellemi vetőmagokat adni, és megszaporítja a magokat, amelyeket a földbe vetettetek, hogy bőségesen arassatok. Ilyen módon sokasítja meg bőkezű és szíves adakozásotok gyümölcseit.</verse>
				<verse number="11">Így fogtok mindenben meggazdagodni, hogy mindig bőkezűen adakozhassatok a rászorulóknak. Ez pedig — rajtunk keresztül — azt fogja eredményezni, hogy akik kapják, hálát adnak érte Istennek.</verse>
				<verse number="12">Az adakozás szolgálata ugyanis kettős haszonnal jár. Egyrészt így Isten népének segítségére siettek, másrészt azok, akik az adományokat kapják, hálát adnak érte Istennek.</verse>
				<verse number="13">Az adakozással ugyanis bizonyítjátok, hogy engedelmeskedtek a Krisztusról szóló örömhírnek, amelyről tanúskodtok, és ezért bőkezűen adakoztok nekik is, meg másoknak is.</verse>
				<verse number="14">Emiatt ők majd dicsőítik Istent, és amikor értetek imádkoznak megszeretnek benneteket, mivel Isten jósága olyan bőségesen kiáradt rátok.</verse>
				<verse number="15">Hála legyen Istennek elmondhatatlan ajándékáért!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Krisztus szelídségével és gyöngédségével intelek és figyelmeztetlek titeket én, Pál — akiről egyesek azt mondják, hogy szemtől szemben alázatosan viselkedek, és csak a távolból vagyok harcias.</verse>
				<verse number="2">El fogok menni hozzátok, de kérlek, ne kényszerítsetek rá, hogy harcias legyek azokkal, akik úgy gondolják, hogy mi csak közönséges emberi eszközökkel élünk!</verse>
				<verse number="3">Mert igaz, hogy ebben a testben élünk, de nem közönséges fegyverekkel harcolunk, ahogyan az emberek szoktak.</verse>
				<verse number="4">A mi fegyvereink nem ember alkotta eszközök, hanem szellemi fegyverek, amelyek Isten ereje által hatásosak! Ezekkel le tudunk rombolni minden büszke erődítményt, amelyet az ellenség azért épített, hogy Isten igazi megismerését akadályozza. Le is rombolunk minden emberi okoskodást és vitatkozást, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak!</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6">Készek vagyunk arra is, hogy megbüntessünk közöttetek minden engedetlenséget, mihelyt a ti engedelmességetek tökéletes lesz.</verse>
				<verse number="7">Lássátok meg ezeket a nyilvánvaló tényeket: ha valaki meg van győződve arról, hogy ő Krisztusé, akkor fogja fel, hogy mi is ugyanúgy Krisztushoz tartozunk!</verse>
				<verse number="8">Lehet, hogy látszólag túl sokat dicsekszem azzal a hatalommal, amelyet az Úr arra adott, hogy építselek benneteket, s nem arra, hogy ártsak vele — de én nem fogok ezzel a hatalommal szégyent vallani!</verse>
				<verse number="9">Nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha csak a leveleimmel ijesztgetnélek benneteket.</verse>
				<verse number="10">Mert vannak közöttetek, akik azt mondják: „Pál levelei szigorúak és kemények, de ő maga gyenge, és beszéde semmit sem ér.”</verse>
				<verse number="11">Ezeknek azt üzenem, hogy amit távolról, a leveleinkben írtunk, pontosan azt fogjuk tenni, amikor személyesen közöttetek leszünk.</verse>
				<verse number="12">Mert mi nem akarunk versengeni ezekkel az önjelöltekkel, akik nem veszik észre, milyen ostobák, amikor a saját mércéjükhöz mérik magukat!</verse>
				<verse number="13">Mi azonban semmi mással nem dicsekszünk, csak azzal a munkával, amelyet Isten ránk bízott. Ebben azonban ti is benne vagytok, hiszen hozzátok is eljutottunk.</verse>
				<verse number="14">Mert mi nem lépjük át a megbízatásunk határait. Akkor léptük volna át, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét hozzátok vitték!</verse>
				<verse number="15">Csak arról beszélünk, amit magunk végeztünk, s nem dicsekszünk mások eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek megerősödésével ti is egyre jobban segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjedjen.</verse>
				<verse number="16">Mert az a szándékunk, hogy a városotokon túli vidékeken is hirdessük az örömüzenetet. Semmiképpen sem akarunk azonban olyan munkával dicsekedni, amelyet más végzett a maga területén.</verse>
				<verse number="17">Mert meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjen!”</verse>
				<verse number="18">Mert nem az a megbízható, aki önmagát ajánlgatja, hanem az, akit az Úr ajánl.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Kérlek, viseljetek el tőlem egy kis „bolondságot” — sőt, engem is!</verse>
				<verse number="2">Isten szenvedélyes, féltő szeretetével szeretlek benneteket, mivel a Vőlegény számára akarlak titeket felkészíteni, ahogyan a menyasszonyt eljegyzik. Igen, én „eljegyeztelek” benneteket Krisztusnak, és arra törekszem, hogy úgy állítsalak elé, mint tökéletes menyasszonyát.</verse>
				<verse number="3">Attól félek azonban, hogy a gondolataitok eltávolodnak a Krisztus iránti egyenességtől és őszinte odaadástól. Ez történt akkor régen Évával is, amikor a „Kígyó”, vagyis a Sátán ravaszul félrevezette — és ez megtörténhet veletek is!</verse>
				<verse number="4">Mert látom, hogy amikor egy idegen megy hozzátok, őt szívesen fogadjátok! Amikor közöttetek „másféle” Jézust hirdet, mint akit mi hirdettünk nektek — azt is elfogadjátok! Ha másféle szellemet vagy „másfajta örömüzenetet” kínál fel nektek, mint amit mi — azt is befogadjátok!</verse>
				<verse number="5">Pedig — úgy gondolom — semmivel sem vagyok alábbvaló azoknál a híres „szuper-apostoloknál”!</verse>
				<verse number="6">Lehet, hogy nem vagyok képzett a szónoklás művészetében, de ismeret és tudomány dolgában nem maradok el tőlük — ezt már minden tekintetben bizonyítottam előttetek.</verse>
				<verse number="7">Ingyen hirdettem nektek Isten örömüzenetét, és megaláztam magam, hogy ti legyetek fontosak. Talán rosszul tettem?!</verse>
				<verse number="8">Más helyi gyülekezetektől elfogadtam a pénzbeli támogatást, hogy titeket ingyen szolgálhassalak.</verse>
				<verse number="9">Amikor pedig nálatok voltam, és szükségem volt valamire, nem szóltam senkinek. A Macedóniából jött testvérek azonban támogattak az adományaikkal. Így nem voltam a terhetekre, de nem is leszek ezután sem.</verse>
				<verse number="10">Akhája egész tartományában senki sem veheti el tőlem ezt a dicsekedést! Ezt úgy mondom, mint akiben Krisztus igazsága lakik.</verse>
				<verse number="11">Mit gondoltok, miért nem akartam elfogadni tőletek semmit? Talán azért, mert nem szeretlek benneteket?! Dehogyis! Isten jól tudja, mennyire szeretlek titeket.</verse>
				<verse number="12">De továbbra is ezt fogom tenni, hogy elvegyem a dicsekvés lehetőségét azoktól „apostoloktól”, akik el akarják elhitetni veletek, hogy az ő munkájuk is ugyanaz, mint a miénk.</verse>
				<verse number="13">Mert ezek hamis apostolok! Csalók, akik becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők Krisztus apostolai.</verse>
				<verse number="14">De ez nem is csoda, hiszen maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala.</verse>
				<verse number="15">Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteik szerint megérdemelnek.</verse>
				<verse number="16">Megint csak azt mondom, hogy senki se tartson engem bolondnak! Ha mégis annak gondoltok, akkor fogadjatok el így, hadd dicsekedjek egy kicsit, mint a bolondok!</verse>
				<verse number="17">Ezt most nem úgy mondom, mintha az Úr szólna, hanem úgy, mintha a dicsekedés miatt valóban bolond lennék.</verse>
				<verse number="18">Sokan dicsekednek emberi módon, hadd dicsekedjek hát én is!</verse>
				<verse number="19">Hiszen ti olyan bölcsek vagytok, hogy eltűritek a bolondokat.</verse>
				<verse number="20">Igen, eltűritek, ha valaki szolgáivá tesz benneteket. Eltűritek, ha kihasznál, élősködik, vagy uralkodik rajtatok, ha azt hiszi, hogy sokkal különb nálatok. Eltűritek még azt is, ha pofon üt titeket.</verse>
				<verse number="21">Szégyenkezve mondom, hogy mi „túl gyengék” voltunk, hogy ilyen dolgokat tegyünk veletek! Ha valaki merészel dicsekedni, akkor én is dicsekedni fogok! Úgy mondom ezt, mintha bolond lennék.</verse>
				<verse number="22">Ha ezek a hamis apostolok héberek — hát, én is az vagyok! Izráel népéhez tartoznak? — én is! Ábrahám leszármazottjai? — én is az vagyok!</verse>
				<verse number="23">Ha ők Krisztus szolgái, én még inkább az vagyok! (Milyen bolond dolog így dicsekedni!) Hiszen többet dolgoztam, mint ők! Többször zártak börtönbe, többször korbácsoltak meg, többször forogtam halálos veszedelemben, mint ők.</verse>
				<verse number="24">A zsidóktól ötször kaptam 39 korbácsütést,</verse>
				<verse number="25">háromszor bottal vertek meg, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjszakát és egy napot hányódtam a tenger hullámain.</verse>
				<verse number="26">Folyton úton vagyok, sokszor voltam veszélyes helyzetekben: folyókon, rablók között, a saját népem között, a nem zsidók között, városban, pusztában, tengeren és hamis testvérek között.</verse>
				<verse number="27">Sokat fáradoztam és vesződtem, gyakran átvirrasztottam az éjszakát, éheztem és szomjaztam, sokszor nem volt mit ennem, sokszor fáztam, vagy nem volt ruhám.</verse>
				<verse number="28">A külső bajok és nehézségek mellett állandóan hordozom az összes helyi gyülekezet gondját-baját.</verse>
				<verse number="29">Ha valaki a testvérek között erőtlen, én is viselem a gyengeségét! Ha valaki vétkezik, vele együtt engem is éget a szégyen!</verse>
				<verse number="30">Ha már dicsekednem kell, akkor a gyengeségeimmel dicsekszem.</verse>
				<verse number="31">Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki örökké áldott, tudja, hogy igazat mondok.</verse>
				<verse number="32">Amikor Damaszkusz városában voltam, el akartak fogni. Ezért Aretász király helytartója őriztette a várost.</verse>
				<verse number="33">Akkor az ablakon keresztül egy kosárban leeresztettek a városfalon kívülre, és így menekültem meg a kezéből.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Bár semmi haszna sincs a dicsekedésnek, mégis hadd beszéljek az Úrtól kapott látomásokról és kijelentésekről!</verse>
				<verse number="2">Ismerek egy embert a Krisztusban, akit tizennégy évvel ezelőtt felvittek egy időre a harmadik Mennybe. Hogy ezt a testében élte át, vagy a teste nélkül, azt csak Isten tudja.</verse>
				<verse number="3">Csak azt tudom, hogy azt az embert — akár a testében, akár testén kívül, azt csak Isten tudná megmondani — felvitték a Paradicsomba, és ott olyan dolgokat hallott, amelyeket nem szabad, de lehetetlen is lenne elmondania.</verse>
				<verse number="4"></verse>
				<verse number="5">Ilyen dolgokkal dicsekszem, nem saját magammal. Vagy ha mégis magammal, akkor is csak a gyengeségeimmel.</verse>
				<verse number="6">Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék ostoba, mert igazat mondanék, de nem akarom, hogy bárki is többet gondoljon rólam, mint amit látott a tetteimből, vagy hallott tőlem.</verse>
				<verse number="7">S hogy el ne bízzam magam az Úrtól kapott különleges kijelentések miatt, egy „tövist” kaptam a testembe: a Sátán egyik angyalát. Azért kaptam, hogy állandóan ostorozzon engem, hogy el ne bizakodjam.</verse>
				<verse number="8">Háromszor kértem az Urat, hogy szabadítson meg ettől a „tövistől”,</verse>
				<verse number="9">de ő ezt válaszolta: „Elég az a kegyelem, amelyet kaptál, mert az én erőm a te erőtlenséged által éri el a célját.” Ezért boldogan dicsekszem a gyengeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjon bennem.</verse>
				<verse number="10">Örömmel elviselem a gyengeségeimet, meg amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, vagy amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek vagy rosszul bánnak velem Krisztus miatt, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős.</verse>
				<verse number="11">Úgy beszélek, mint egy bolond, de ti kényszerítettetek rá. Igazában nektek kellett volna jót mondanotok rólam, hiszen semmivel sem vagyok alábbvaló azoknál az önjelölt „szuper-apostoloknál” — noha valójában semmi vagyok.</verse>
				<verse number="12">Amikor nálatok voltam, olyan dolgokat tettem, amelyek teljes mértékben bizonyítják, hogy valóban apostol vagyok! Láttátok a jeleket, csodákat és hatalmas erőket, amelyek a szolgálatomban megmutatkoztak.</verse>
				<verse number="13">Így hát ti is megkaptatok mindent, amit a többi helyi gyülekezet. Talán csak egy valamit nem: azt, hogy tőletek nem fogadtam el semmiféle anyagi támogatást. Bocsássátok meg nekem ezt az „igazságtalanságot”!</verse>
				<verse number="14">Most tehát kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, de most sem fogok tőletek semmit sem kérni, sem elfogadni. Engem nem az érdekel, amitek van, hanem titeket magatokat szeretnélek látni. Hiszen nem a gyerekeknek kell vagyont gyűjteniük a szüleik számára, hanem fordítva!</verse>
				<verse number="15">Én pedig szívesen költöm rátok minden pénzemet. Sőt, saját magamat is szívesen odaadom a lelketekért. Ha én ennyire szeretlek benneteket, ti vajon kevésbé szerettek engem?</verse>
				<verse number="16">Igen, az világos, hogy én magam nem használtalak ki benneteket. Azt gondoljátok, hogy ez csak ügyes trükk volt, hogy becsapjalak titeket?</verse>
				<verse number="17">Vajon valamelyik testvér, akit hozzátok küldtem, becsapott benneteket, és elfogadott pénzt vagy ajándékot tőletek? Ugye, hogy nem?</verse>
				<verse number="18">Valóban, Tituszt én kértem, hogy látogasson meg titeket, és vele együtt küldtem el azt a másik testvért is. Vajon Titusz kihasznált benneteket, és elfogadott valamit tőletek? Ugye, hogy nem? Ti magatok láttátok, hogy Titusz és én ugyanúgy viselkedtünk közöttetek. Igen, mi ugyanabban a Szellemben teszünk mindent, és ugyanazon az úton járunk!</verse>
				<verse number="19">Most lehet, hogy azt gondoljátok: ez az ember egyre csak magát próbálja védeni és mentegetni. Pedig egészen másról van szó! Amit írtam, azt Isten előtt, Krisztusban mondom, és a ti érdeketekben! Benneteket szeretnélek mindezzel megerősíteni, akiket annyira szeretek!</verse>
				<verse number="20">Mert félek, hogy amikor megérkezem hozzátok, nem olyannak talállak majd benneteket, mint amilyennek szeretnélek — és ti is hasonlóképpen csalódni fogtok bennem. Félek, hogy veszekedést, irigységet, haragot, önzést, rágalmazást, vádaskodást, büszkeséget és rendetlenséget találok közöttetek.</verse>
				<verse number="21">Félek, hogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem közöttetek: szomorkodni és szégyenkezni fogok miattatok. Meg fogom gyászolni azokat, akik vétkeztek, és mégsem akarták megváltoztatni az életüket, sem nem fordítottak hátat a kicsapongó életnek, a szexuális és egyéb szégyenletes bűneiknek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Ez lesz a harmadik látogatásom nálatok. Emlékezzetek rá, hogy meg van írva: „Minden vádat két vagy három tanú szavának kell megerősítenie!”</verse>
				<verse number="2">Legutóbb, a második látogatásom alkalmával figyelmeztettem azokat, akik a látogatásom előtt vétkeztek. Most, hogy távol vagyok, ismét figyelmeztetek mindenkit, aki vétkezik: amikor ismét hozzátok megyek, nem leszek elnéző a bűnösökhöz!</verse>
				<verse number="3">Szeretnétek biztosan tudni, hogy általam valóban a Krisztus szól? Meg fogjátok látni, hogy ő egyáltalán nem gyenge, hanem nagyon is erőteljes közöttetek!</verse>
				<verse number="4">Igaz ugyan, hogy amikor megfeszítették, akkor gyenge volt, de most már Isten ereje által él. Igaz, hogy Krisztusban mi is gyengék vagyunk, de az is igaz, hogy Krisztussal mi is erőteljesnek fogunk bizonyulni Isten ereje által, amikor közöttetek leszünk!</verse>
				<verse number="5">Vizsgáljátok meg magatokat, hogy valóban hitben éltek-e! Tegyétek próbára magatokat! Vagy talán nem tudjátok, hogy Jézus Krisztus bennetek él? Természetesen csak akkor, ha valóban hitben éltek.</verse>
				<verse number="6">Remélem, felismeritek, hogy mibennünk igazán Krisztus él!</verse>
				<verse number="7">Azért imádkozunk Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem az a fontos ugyanis, hogy rajtunk lássátok, és elismerjétek, hogy bennünk Krisztus él. Fontosabb, hogy valóban azt tegyétek, ami jó és helyes. Még akkor is, ha rólunk azt gondoljátok, hogy Krisztus nem él bennünk.</verse>
				<verse number="8">A valósággal szemben úgysem tehetünk semmit, csak a valóságért.</verse>
				<verse number="9">Mert ha mi gyengék vagyunk is, mégis örülünk, ha ti erősek vagytok! Azért imádkozunk, hogy ti egyre erősebbek és tökéletesebbek legyetek.</verse>
				<verse number="10">Ezeket a dolgokat azért írom most a távolból, hogy amikor megérkezem, ne kelljen szigorúan bánnom veletek. Mert az Úrtól a szellemi felépítésetekre és megerősítésetekre kaptam a hatalmat, nem arra, hogy romboljalak benneteket.</verse>
				<verse number="11">Testvéreim, most búcsúzom: törekedjetek a tökéletességre, vegyétek komolyan a figyelmeztetésünket, és tegyétek meg, amire kértelek benneteket! Legyetek egyetértésben, és éljetek békességben egymással, s akkor Isten, aki a szeretet és a békesség forrása, veletek lesz!</verse>
				<verse number="12">Köszöntsétek egymást szent csókkal! Az itteni testvérek köszöntenek benneteket!</verse>
				<verse number="13">Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szent Szellem közössége legyen veletek!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="48">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Üdvözlet Páltól, az apostoltól. Engem nem emberek tettek apostollá, és nem is ők küldtek a szolgálatba, hanem Jézus Krisztus hívott el, és az Atya Isten, aki Jézust feltámasztotta a halálból.</verse>
				<verse number="2">Ezt a levelet a velem levő testvéreim nevében is küldöm a Galácia tartományában élő helyi gyülekezeteknek.</verse>
				<verse number="3">Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet.</verse>
				<verse number="4">Jézus önmagát áldozta fel a bűneinkért, és hogy kiszabadítson bennünket ebből a jelenlegi, gonosz világrendszerből — Atyánknak, az Istennek terve és akarata szerint.</verse>
				<verse number="5">Övé legyen a dicsőség mindörökké. Ámen!</verse>
				<verse number="6">Meglep, hogy ilyen gyorsan elfordultatok Istentől, aki Krisztus kegyelméhez hívott titeket, és átpártoltatok valami másféle örömüzenethez — máshoz, mint amit mi hirdettünk nektek.</verse>
				<verse number="7">Pedig nem létezik másféle, csupán arról van szó, hogy némelyek megzavarnak titeket azzal, hogy el akarják torzítani a Krisztusról szóló örömüzenetet.</verse>
				<verse number="8">Az igazi örömüzenet az, amelyet mi hirdettünk nektek. Akárki hirdetne másfélét, az legyen átkozott — még ha egy Mennyből jövő angyal, vagy akár mi magunk mondanánk is!</verse>
				<verse number="9">Ezt már korábban is mondtuk nektek, de most megismétlem: ha valaki másféle örömüzenetet hirdetne nektek, mint amelyet tőlünk elfogadtatok, az átkozott legyen!</verse>
				<verse number="10">Mit gondoltok, az emberek kedvét keresem, vagy Istenét? Vajon arra törekszem, hogy népszerű legyek? Bizony, ha még mindig az emberek tetszését keresném, akkor nem lennék Krisztus rabszolgája.</verse>
				<verse number="11">Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy az örömüzenet, amelyet nektek hirdettem, nem emberektől származik,</verse>
				<verse number="12">hiszen nem emberek tanítottak rá vagy adták át, hanem maga Jézus Krisztus jelentette ki nekem.</verse>
				<verse number="13">Ugye hallottátok, hogy életem korábbi szakaszában, amikor a zsidóság vallása szerint éltem, könyörtelenül üldöztem, sőt megpróbáltam elpusztítani Isten Eklézsiáját.</verse>
				<verse number="14">A zsidó vallás gyakorlásában sok kortársamat megelőzve, minden erőmmel igyekeztem követni őseim tanításait.</verse>
				<verse number="15">Isten azonban már a születésem előtt különválasztott engem a maga számára! Azután pedig kegyelme által megszólított,</verse>
				<verse number="16">és a Fiát kijelentette nekem, majd elküldött, hogy az Izráelen kívüli nemzeteknek hirdessem a Krisztusról szóló örömüzenetet. Attól kezdve senkitől sem kértem tanácsot, vagy segítséget.</verse>
				<verse number="17">Még azokat sem látogattam meg Jeruzsálemben, akik előbb voltak apostolok, mint én, hanem azonnal elmentem Arábiába, majd később visszatértem Damaszkuszba.</verse>
				<verse number="18">Csak három évvel később mentem fel Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, és nála is maradtam tizenöt napig.</verse>
				<verse number="19">De a többi apostollal nem találkoztam, csak Jakabbal, az Úr testvérével.</verse>
				<verse number="20">Isten előtt mondom, hogy ez, amit írok, nem hazugság!</verse>
				<verse number="21">Később Szíria és Cilicia vidékére mentem.</verse>
				<verse number="22">A Krisztushoz tartozó júdeai gyülekezetek azonban még személyesen nem ismertek engem.</verse>
				<verse number="23">Csak ennyit hallottak rólam: „Ez az ember egykor üldözött minket, de most ugyanazt a hitet tanítja, amelyet valamikor el akart pusztítani.”</verse>
				<verse number="24">Ezek a hívők azután Istent magasztalták értem.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Tizennégy évvel később Barnabás kíséretében újból felmentem Jeruzsálembe, és magammal vittem Tituszt is.</verse>
				<verse number="2">Isten kijelentése következtében indultam el. Ez alkalommal külön, csak a vezetőknek magyaráztam el, hogy milyen örömüzenetet hirdetek az Izráelen kívüli nemzeteknek. Meg akartam bizonyosodni afelől, hogy ebben egyetértünk, nehogy az addigi és a jelenlegi munkám kárba vesszen.</verse>
				<verse number="3">Bár a velem levő Titusz görög származású volt, a vezetők mégsem kényszerítették arra, hogy körülmetélkedjen.</verse>
				<verse number="4">Szükséges volt azonban, hogy velük megbeszéljük ezeket a kérdéseket, mivel néhányan befurakodtak közénk, akik magukat a testvéreinknek mutatták. Ezek alattomos szándékkal ki akarták kémlelni a mi szabad életmódunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk. Az volt ugyanis a szándékuk, hogy ismét a Törvény rabszolgáivá tegyenek bennünket.</verse>
				<verse number="5">Mi azonban egy pillanatra sem hátráltunk meg, és semmiben sem tettünk engedményt nekik, hogy az örömhír igazságát tisztán megőrizzük számotokra.</verse>
				<verse number="6">A tekintélyes vezetők tehát semmiben sem változtatták meg az örömüzenetről szóló tanításomat. (Nekem egyébként mindegy, hogy tekintélyesek-e, vagy sem, hiszen Isten előtt mindenki egyforma.)</verse>
				<verse number="7">Sőt, belátták, hogy Isten nekem azt a különleges feladatot adta, hogy az Izráelen kívüli — vagyis körülmetéletlen — népeknek hirdessem az örömüzenetet, ahhoz hasonlóan, ahogy Péter a zsidóknak hirdeti.</verse>
				<verse number="8">Mert Isten, akitől az erőt kaptuk, Pétert a zsidók közé küldte apostolnak, engem viszont az Izráelen kívüli népek közé.</verse>
				<verse number="9">Jakab, Péter és János, akiket a gyülekezet tekintélyes vezetőinek tartanak, elismerték az én Istentől kapott különleges ajándékomat, és annak jeleként, hogy elfogadnak szolgatársuknak, barátságosan kezet nyújtottak nekem és Barnabásnak. Abban egyeztünk meg, hogy mi a zsidóságon kívüli népek közé megyünk az örömhírt terjeszteni, ők pedig a zsidók között teszik ugyanezt.</verse>
				<verse number="10">Csak azt kötötték a lelkünkre, hogy ne feledkezzünk meg a szegényekről — amit én magam is mindig fontosnak tartottam.</verse>
				<verse number="11">Amikor viszont Péter Antiókhiába érkezett, nyíltan szembeszálltam vele, mivel helytelenül viselkedett.</verse>
				<verse number="12">Amikor ugyanis Péter először jött Antiókhiába, közösséget vállalt és együtt étkezett a nem zsidó származású hívőkkel. Azután néhány férfi érkezett Jeruzsálemből, akiket Jakab küldött, s ettől kezdve Péter minden kapcsolatot megszakított a nem zsidókkal. Ugyanis félt azoktól a zsidóktól, akik azt gondolták, hogy minden nem zsidó származású hívőt körül kell metélni.</verse>
				<verse number="13">Péter képmutató viselkedéséhez csatlakoztak a jelen lévő hívő zsidók is. Még Barnabást is rávették a képmutatásra.</verse>
				<verse number="14">Amikor tehát láttam, hogy nem az örömhír igazsága szerint viselkednek, mindnyájuk előtt felelősségre vontam Pétert: „Ha te zsidó létedre magad sem tartod meg a zsidó szokásokat, akkor miért kényszeríted a nem zsidókat, hogy zsidó módra éljenek?”</verse>
				<verse number="15">Mi, akik zsidónak születtünk — nem pedig ugynevezett „Izráelen kívüli bűnösnek” —,</verse>
				<verse number="16">jól tudjuk, hogy az ember nem a Törvény szerinti tettei alapján válik Isten számára elfogadhatóvá. Isten egyedül a Jézus Krisztusban való hit által fogad el bennünket! Mi ugyanis azért hittünk a Krisztus Jézusban, hogy Isten számára elfogadhatóvá váljunk. Isten pedig azért fogadott el bennünket, mert hittünk Krisztusban, s nem a Törvény szerinti tettek alapján. Ezek által ugyanis soha senki sem válhat Isten számára elfogadhatóvá.</verse>
				<verse number="17">Mi zsidók azért jöttünk Krisztushoz, hogy Isten számára elfogadhatók legyünk. Ekkor ismertük fel, hogy mi is bűnösök vagyunk. Talán ez azt jelenti, hogy Krisztus tesz minket bűnössé? Semmi esetre sem!</verse>
				<verse number="18">Hiszen ha újból felvenném magamra azt a köteléket, amelyet egyszer már levetettem, akkor lennék csak igazán törvényszegő!</verse>
				<verse number="19">Maga a Törvény vetett véget annak az életnek, amelyet a Törvény uralma alatt éltem. Meghaltam a Törvény számára, hogy attól kezdve Istennek éljek.</verse>
				<verse number="20">Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam, s így ettől kezdve már nem a saját régi életemet élem, hanem Krisztus él bennem! Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát áldozatul adta értem.</verse>
				<verse number="21">Mindazt, amit Isten kegyelemből ajándékozott nekünk, nem akarom hiábavalóvá tenni! Hiszen, ha a Törvény megtartása tenne elfogadhatóvá Isten előtt, akkor Krisztus halála értelmetlen és fölösleges lett volna.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Ó, ti ostoba galaták! Ki tudott ennyire félrevezetni titeket? Hiszen úgy hirdettük nektek Jézus Krisztus kereszthalálát, mintha a szemetek előtt feszítették volna meg őt!</verse>
				<verse number="2">Mondjátok meg nekem igazán: vajon azért kaptátok-e a Szent Szellemet, mert megtartottátok a Törvény előírásait, vagy pedig azért, mert amikor hallottátok Jézusról az örömhírt, hittel elfogadtátok?</verse>
				<verse number="3">Hogyan lehettek ennyire ostobák, hogy a Szent Szellemben elkezdett új életeteket most emberi erővel akarjátok folytatni?</verse>
				<verse number="4">Olyan sok minden történt veletek! Talán minden hiába volt? Remélem, hogy nem!</verse>
				<verse number="5">Mit gondoltok, Isten azért adja Szent Szellemét nektek, vagy azért munkálkodik hatalmas csodákkal köztetek, mert megtartottátok a Törvény előírásait? Nem! Hanem azért, mert amikor hallottátok az örömhírt Jézusról, hittetek benne.</verse>
				<verse number="6">Az Írások ugyanezt mondják Ábrahámról is: „Ábrahám hitt Istenben, aki elfogadta őt a hite alapján.”</verse>
				<verse number="7">Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek és bíznak Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei!</verse>
				<verse number="8">Az Írás előre megmondta, hogy Isten a zsidóságon kívülieket a hitük által fogja elfogadni. Ezt az örömhírt Isten jó előre kijelentette Ábrahámnak, amikor ezt ígérte neki: „Rajtad keresztül áldom meg a Föld összes népét.”</verse>
				<verse number="9">Ezt Ábrahám hittel elfogadta, s ezért Isten megáldotta őt — és a hívő Ábrahámmal együtt azokat is mind megáldja, akik maguk is hasonlóképpen hisznek.</verse>
				<verse number="10">Ellenben akik abban bíznak, hogy a Törvény előírásainak megtartása teszi őket Isten számára elfogadhatóvá, azokra átok nehezedik, amint meg van írva: „Átok sújt mindenkit, aki nem engedelmeskedik mindenben a Törvény előírásainak.”</verse>
				<verse number="11">Azt pedig, hogy a Törvény megtartása által senki sem lesz Isten szemében elfogadható, világosan mondja az Írás: „Akit Isten elfogad, az a hite által fog élni.”</verse>
				<verse number="12">A Törvény azonban nem a hitre épít, hiszen az Írás azt mondja: „Csak az élhet a Törvény által, aki megtartja azt.”</verse>
				<verse number="13">Krisztus azonban kiváltott bennünket a Törvény átka alól, amikor helyettünk magára vette az átkot. Az Írás ezt így magyarázza: „Átok sújt mindenkit, akit fára függesztve végeznek ki.”</verse>
				<verse number="14">Így az Ábrahámnak ígért áldás Krisztus Jézusban a zsidóságon kívüli népekre is érvényes, hogy hitük által megkapják a megígért Szent Szellemet.</verse>
				<verse number="15">Testvéreim, hadd mondjak most egy példát a mindennapi életből: egy érvényes szerződést senki sem érvényteleníthet, és nem is egészíthet ki.</verse>
				<verse number="16">Isten ígéreteket tett Ábrahámnak és a leszármazottjának. Az Írásban nem azt olvassuk, hogy „leszármazottjainak”, többes számban, mintha sok emberről lenne szó, hanem egyes számban: „leszármazottodnak”, aki nem más, mint Krisztus.</verse>
				<verse number="17">Ezzel azt szeretném megértetni veletek, hogy az Istennel kötött Szövetséget a 430 évvel később adott Törvény nem tehette érvénytelenné. Így az Ábrahámnak tett ígéret a Törvény életbe lépése után is érvényben maradt.</verse>
				<verse number="18">Ha ugyanis a Törvény megtartásáért kapnánk örökséget, akkor az nem függne az ígérettől. Isten viszont az Ábrahámnak tett ígérete alapján, és azon keresztül áldotta meg Ábrahámot.</verse>
				<verse number="19">Akkor tehát mi a Törvény célja? Azért kaptuk, hogy rámutasson azokra a bűnökre, amelyeket az emberek elkövetnek. A Törvény addig működött, amíg el nem jött Ábrahám Leszármazottja, akiről az ígéret szólt. A Törvényt Isten adta az angyaloknak, ők pedig elhozták azt Mózesnek, aki közvetített Isten és az emberek között.</verse>
				<verse number="20">Közvetítőre akkor van szükség, ha két fél közötti megállapodásról van szó. Amikor viszont Isten egyoldalúan ígéreteket tett Ábrahámnak, nem kellett közvetítő.</verse>
				<verse number="21">Ez azt jelentené, hogy a Törvény Isten ígéretei ellen van? Szó sincs róla! Mert ha olyan törvényt kaptunk volna, amely képes lett volna életet adni, akkor annak alapján válhatnánk Isten számára elfogadhatóvá.</verse>
				<verse number="22">Az írott Törvény azonban az egész emberiséget a bűn rabságába zárta, hogy a megígért örökséget kizárólag a Jézus Krisztusban való hit által kaphassák meg azok, akik hisznek benne.</verse>
				<verse number="23">Mielőtt azonban elérkezett ez a hit, a Törvény őrzött bennünket, és egészen addig raboskodtunk, amíg Isten meg nem ismertette velünk az eljövendő hitet.</verse>
				<verse number="24">Így tehát Krisztus megérkezése előtt a Törvény volt a Krisztushoz vezető nevelőnk. Azóta viszont már hit által válhatunk Isten számára elfogadhatóvá.</verse>
				<verse number="25">Miután ez a hit megérkezett, többé nincs szükség arra, hogy a nevelőnk felügyeljen ránk.</verse>
				<verse number="26">Ti mindnyájan Isten gyermekei vagytok Krisztus Jézusban, és ez a hitetek által valósult meg,</verse>
				<verse number="27">mivel, aki Krisztusba merítkezett be, az Krisztust öltötte magára.</verse>
				<verse number="28">Ebben a tekintetben tehát nincs többé különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad, vagy férfi és nő között, mert Krisztus Jézusban mindannyian egyek vagytok.</verse>
				<verse number="29">Ha pedig Krisztushoz tartoztok, akkor Ábrahám leszármazottjai vagytok, és egyúttal örökösei mindannak, amit Isten Ábrahámnak és a leszármazottjainak ígért.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Ezzel azt szeretném mondani, hogy amíg az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a rabszolgától, pedig jogilag már akkor is minden az övé.</verse>
				<verse number="2">Mégis nevelőszülők és gondviselők felügyelete alatt él az apja által meghatározott ideig.</verse>
				<verse number="3">Ugyanígy mi is, amikor még olyanok voltunk, mint a gyermekek, a világot uraló hatalmasságok rabszolgái voltunk.</verse>
				<verse number="4">Amikor pedig eljött a megfelelő idő, Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, és a Törvény ideje alatt élt,</verse>
				<verse number="5">hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élőket, és hogy bennünket Isten a maga fiaivá fogadhasson.</verse>
				<verse number="6">Mivel tehát gyermekei vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a szívünkbe, aki így kiált: „Abbá!”, azaz: „Édesapám!”</verse>
				<verse number="7">Így azután többé már nem vagy rabszolga, hanem fiú. Ha pedig fiú, akkor örökös is, akit maga Isten tett azzá.</verse>
				<verse number="8">Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan úgynevezett istenek rabjai voltatok, akik valójában nem is istenek.</verse>
				<verse number="9">De most már ismeritek Istent — vagy sokkal inkább: Isten megismert benneteket. Miért fordultatok ismét azokhoz a gyenge és haszontalan, világot uraló hatalmasságokhoz? Talán újra azok rabságában akartok élni?</verse>
				<verse number="10">Gondosan betartjátok a különleges napokat, hónapokat, évszakokat és éveket.</verse>
				<verse number="11">Aggódom miattatok! Lehet, hogy hiába fáradoztam közöttetek?</verse>
				<verse number="12">Testvéreim, kérlek benneteket, legyetek olyanok, mint én! Hiszen, korábban én is olyan voltam, mint most ti. Egészen mostanáig nem adtatok okot arra, hogy panaszom legyen rátok.</verse>
				<verse number="13">Hiszen jól tudjátok, hogy először a betegségem miatt maradtam tovább, és hirdettem nektek az örömüzenetet.</verse>
				<verse number="14">Bár a betegségem terhet jelentett számotokra, ti mégsem utáltatok meg, és nem utasítottatok vissza, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, vagy mint magát Krisztus Jézust.</verse>
				<verse number="15">Hová tűnt a korábbi lelkesedésetek? Emlékszem, hogy megtettetek volna bármit, hogy segítsetek rajtam. Állítom, ha rajtatok múlt volna, még a saját szemeteket is kivettétek volna, hogy nekem adjátok.</verse>
				<verse number="16">Csak nem azért váltam ellenségetekké, mert megmondtam nektek az igazságot?</verse>
				<verse number="17">Azok az emberek nagy érdeklődést mutatnak irántatok, és minden áron azon mesterkednek, hogy titeket elszakítsanak tőlem, és szembefordítsanak velem. A szándékuk azonban nem tiszta. Azt akarják elérni, hogy csak őket kövessétek.</verse>
				<verse number="18">Az persze helyes, ha valaki a jó célokra törekedve lelkesen dolgozik. Ezt tegyétek is, akár közöttetek vagyok, akár nem!</verse>
				<verse number="19">Drága gyermekeim! Szinte ismét meg kell „szüljelek” benneteket, s annak minden fájdalmát el kell szenvednem — amíg Krisztus egészen ki nem formálódik bennetek!</verse>
				<verse number="20">Szeretnék most közöttetek lenni, és egészen más hangnemben beszélni veletek, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.</verse>
				<verse number="21">Ti, akik még mindig a Törvény uralma alatt kívántok élni, mondjátok csak, nem halljátok a Törvény szavát?</verse>
				<verse number="22">Az Írásban ugyanis azt olvassuk, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyiket Hágár, a rabszolganő szülte, a másikat pedig Sára, aki szabad volt.</verse>
				<verse number="23">A rabszolganő fia úgy született, mint mindenki más. A szabad asszony fia azonban Isten ígérete alapján született.</verse>
				<verse number="24">Ennek az igaz történetnek szellemi jelentése is van. A két asszony ugyanis a két szövetséget jelképezi. Az egyiket Isten a Sínai-hegyen kötötte a népével, amikor a Törvényt adta nekik. Akikre ez érvényes, azok szolgák. Hágár, aki maga is szolga volt,</verse>
				<verse number="25">az Arábiában levő Sínai-hegyet jelképezi, és ugyanakkor a mostani Jeruzsálemet is, hiszen ez a város a népével együtt a Törvény rabszolgája.</verse>
				<verse number="26">Sára azonban szabad asszony volt, aki a Mennyei Jeruzsálemet jelképezi. A Mennyei Jeruzsálem pedig szabad — ő a mi anyánk.</verse>
				<verse number="27">Mert az Írás így beszél róla: „Örülj, te meddő asszony, aki még sohasem szültél! Örvendj, és ujjongva kiálts, te, akinek nem lehetnek szülési fájdalmai, mert több gyermeke lesz az elhagyott asszonynak, mint annak, aki férjnél van.”</verse>
				<verse number="28">Testvéreim, ti Isten gyermekei vagytok, akik szellemi értelemben Isten ígérete alapján születtetek — akárcsak Izsák.</verse>
				<verse number="29">De ahogyan annak idején a természetes módon született gyermek üldözte azt, aki a Szent Szellem ereje által született, ma is ugyanez történik.</verse>
				<verse number="30">Mit mond erről az Írás? „Kergesd el a rabszolganőt a fiával együtt, mert az a fiú nem fog együtt örökölni a szabad asszony fiával!”</verse>
				<verse number="31">Tehát, testvéreim, szellemi értelemben mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony leszármazottjai vagyunk.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Krisztus azért szabadított fel bennünket, hogy ebben a szabadságban éljünk. Ne engedjétek hát magatokat újra rabszolgává tenni!</verse>
				<verse number="2">Figyeljetek rám! Én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, akkor Krisztus nem jelent semmi áldást számotokra.</verse>
				<verse number="3">Megismétlem: aki körülmetélkedik, annak a Törvény minden egyes parancsát pontosan meg kell tartania!</verse>
				<verse number="4">Akik közületek a Mózes Törvénye által akarnak Isten számára elfogadhatókká lenni, azok elszakították magukat Krisztustól, és kiléptek a kegyelem hatóköréből.</verse>
				<verse number="5">Mi ugyanis a Szent Szellem általi újjászületésben, a hit alapján bizakodva várjuk, hogy Isten elfogad bennünket.</verse>
				<verse number="6">Ha ugyanis a Krisztus Jézusban vagyunk, akkor sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem számít, csakis az a hit, amely az isteni szeretet által nyilvánul meg.</verse>
				<verse number="7">A futásotok igazán szépen indult. Ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek?</verse>
				<verse number="8">Ez a félrevezetés nem Istentől való, aki elhívott titeket.</verse>
				<verse number="9">Egy kevés kovász is megkeleszti az egész tésztát.</verse>
				<verse number="10">Bízom az Úrban, hogy végül mégsem fogtok eltérni attól a gondolkodástól, amelyre tanítottalak benneteket. De aki összezavar titeket — bárki is legyen —, megkapja méltó büntetését!</verse>
				<verse number="11">Testvéreim! Ha én még mindig a körülmetélkedést terjesztem — amint azt egyesek állítják —, akkor miért üldöznek engem továbbra is? Hiszen, ha még mindig a körülmetélést hirdetném, akkor a Keresztről szóló tanításom nem okozna botrányt.</verse>
				<verse number="12">Bárcsak azok, akik titeket megzavarnak, a körülmetélkedésükön túlmenően még ki is herélnék magukat!</verse>
				<verse number="13">Testvéreim! Isten benneteket szabadságra hívott el! Csakhogy ezt a szabadságot ne a régi emberi természet kívánságainak kielégítésére használjátok, hanem inkább szeretettel szolgáljatok egymásnak!</verse>
				<verse number="14">Az egész Törvény ugyanis ebben az egy mondatban foglalható össze: „Szeresd embertársadat, mint saját magadat!”</verse>
				<verse number="15">De ha továbbra is marakodtok, végül még elpusztítjátok egymást!</verse>
				<verse number="16">Éljetek a Szent Szellem állandó irányítása szerint, s akkor a régi emberi természet kívánságait nem fogjátok teljesíteni!</verse>
				<verse number="17">Mert amire a régi természetünk törekszik, az ellentétes azzal, amit a Szent Szellem akar. E kettő tehát ellensége egymásnak. Ebből következik, hogy ha a Szent Szellem szerint éltek, akkor nem azt fogjátok tenni, amit a régi természet szerint kívánnátok.</verse>
				<verse number="18">Ha engeditek, hogy a Szent Szellem vezessen benneteket, akkor nem vagytok a Mózes Törvényének uralma alatt.</verse>
				<verse number="19">Nyilvánvaló, hogy a régi természetünkből ilyen dolgok származnak: paráznaság, erkölcstelenség, szexuális bűnök,</verse>
				<verse number="20">bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, veszekedés, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, megosztottság,</verse>
				<verse number="21">irigykedés, részegeskedés, vad mulatozás és ezekhez hasonlók. Figyelmeztetlek benneteket — ahogy azt már korábban is tettem —, hogy akik így élnek, nem fogják örökölni Isten Királyságát!</verse>
				<verse number="22">A Szent Szellem pedig ezeket teremti meg bennünk: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,</verse>
				<verse number="23">szelídség és önuralom. Nincs olyan törvény, amely ezeket elítélné.</verse>
				<verse number="24">Akik pedig Krisztus Jézushoz tartoznak, azok már megfeszítették a régi természetüket, annak szenvedélyeivel és vágyaival együtt.</verse>
				<verse number="25">Mivel a Szent Szellem által kaptunk új életet, ezért éljünk is a Szent Szellem vezetését követve!</verse>
				<verse number="26">Ne legyünk büszkék, ne ingereljük egymást, és ne legyünk féltékenyek egymásra!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Testvéreim, előfordulhat, hogy valaki közületek valamiben vétkezik. Az ilyen testvért gyengéden és szelíden azok igazítsák helyre, akik a Szent Szellem szerint élnek! De ők is vigyázzanak magukra, nehogy ugyanabba a kísértésbe essenek!</verse>
				<verse number="2">Segítsetek egymásnak a terhek hordozásában — így engedelmeskedjetek Krisztus törvényének.</verse>
				<verse number="3">Ha valaki nem akar másoknak segíteni, mert olyan fontosnak tartja magát, akkor valójában senki, és csak magát csapja be.</verse>
				<verse number="4">Ne hasonlítsátok össze magatokat másokkal, hanem mindenki a saját munkáját tegye mérlegre! Akkor csakis a maga munkájával dicsekedhet,</verse>
				<verse number="5">hiszen mindenkinek saját magáért kell felelősséget vállalnia.</verse>
				<verse number="6">Akit Isten beszédére tanítanak, az viszonozza ezt a tanítójának, ossza meg a javait vele!</verse>
				<verse number="7">Ne áltassátok magatokat: Istent nem lehet becsapni! Amit vet az ember, azt fogja aratni is!</verse>
				<verse number="8">Aki azért tesz valamit, hogy kielégítse a régi természetének kívánságait, annak ez a régi természet romlást és halált fog teremni, és azt is fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszése szerint cselekszik, az a Szent Szellemből arat örök életet.</verse>
				<verse number="9">Ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek! Ha kitartóan végezzük a munkánkat, akkor majd a maga idején aratni is fogunk!</verse>
				<verse number="10">Rajta hát! Amíg van lehetőségünk, addig tegyünk jót mindenkivel, de leginkább azokkal, akik hitünk családjához tartoznak!</verse>
				<verse number="11">Nézzétek csak, milyen óriási betűkkel írok most a saját kezemmel!</verse>
				<verse number="12">Akik megpróbálják rátok erőltetni, hogy körülmetélkedjetek, azok az emberek tetszését keresik. Attól félnek, hogy ha egyedül csak Krisztus keresztjét hirdetik, akkor üldözni fogják őket.</verse>
				<verse number="13">Ők körül vannak metélve ugyan, de maguk sem tartják be a Törvény előírásait. Csak azért akarják, hogy körülmetélkedjetek, hogy majd ezzel a testi formasággal dicsekedhessenek.</verse>
				<verse number="14">Engem azonban Isten őrizzen attól, hogy mással dicsekedjem, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével! A kereszten a világ meghalt a számomra, és én is meghaltam a világnak.</verse>
				<verse number="15">Mert sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem számít. Kizárólag az új teremtménynek van értéke.</verse>
				<verse number="16">Békesség és irgalom mindazoknak, akik ezen igazság szerint élnek, és Isten Izráelének!</verse>
				<verse number="17">Ezentúl senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert én olyan sebhelyeket hordozok a testemen, amelyek világosan mutatják, hogy Jézusé vagyok.</verse>
				<verse number="18">Urunk, Jézus Krisztusnak kegyelme legyen veletek! Ámen.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="49">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Üdvözlet Páltól, aki Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, Isten szent népének, akik Efezusban laknak, és hisznek a Krisztus Jézusban.</verse>
				<verse number="2">Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!</verse>
				<verse number="3">Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki Krisztusban megáldott bennünket minden szellemi áldással a Mennyben.</verse>
				<verse number="4">Az Atya annyira szeretett bennünket, hogy Krisztusban már a világ teremtése előtt kiválasztott minket, hogy bennünket a saját népévé tegyen, akik az ő szemében szentek és tökéletesek.</verse>
				<verse number="5">Szeretetétől indíttatva előre elhatározta, hogy Jézus Krisztus által a saját gyermekeivé fogad bennünket. Igen, ezt akarta, mert így tetszett neki.</verse>
				<verse number="6">Mindezt pedig azért tette, hogy dicséretet szerezzen dicsőséges kegyelmének, amellyel megajándékozott bennünket szeretett Fiában, Jézus Krisztusban,</verse>
				<verse number="7">aki megváltott bennünket a vére, vagyis a halála árán. Rajta keresztül kaptuk meg bűneinkre a bocsánatot Isten kegyelmének gazdagsága szerint.</verse>
				<verse number="8">Isten elárasztott bennünket kegyelmével, mindenféle bölcsességgel és megértéssel.</verse>
				<verse number="9">Megismertette velünk mideddig elrejtett tervét, amelyet tetszése szerint készített, és Krisztus által akar megvalósítani.</verse>
				<verse number="10">E terv szerint, amikor erre megérik az idő, Isten mindent egybeszerkeszt Krisztusban — mindent, ami a Mennyben és a Földön van —, és őt teszi mindennek fejévé.</verse>
				<verse number="11">Krisztusban kaptuk meg az örökségünket Istentől, ahogyan ezt ő már előre elhatározta, mert ez így felelt meg a céljának. Isten ugyanis mindent a saját elhatározása és akarata szerint cselekszik.</verse>
				<verse number="12">Bennünket, akik elsőként reménykedtünk a Krisztusban, Isten arra választott ki, hogy dicséretet szerezzünk dicsőségének.</verse>
				<verse number="13">Ti is hallottátok az igazság üzenetét, üdvösségetek örömhírét, és hittetek Krisztusban. Isten pedig Krisztusban megjelölt benneteket egy különleges jellel: a megígért Szent Szellemet adta nektek is.</verse>
				<verse number="14">A Szent Szellem a foglalója az örökségünknek és a biztosítéka annak, hogy azt egyszer teljes egészében birtokba is fogjuk venni. Mindennek a célja pedig Isten dicsőségének dicsérete.</verse>
				<verse number="15">Mivel hallottam az Úr Jézus Krisztusba vetett hitetekről és a szeretetről, amellyel Isten szent népe iránt vagytok,</verse>
				<verse number="16">én is mindig hálát adok Istennek, amikor imádkozom értetek.</verse>
				<verse number="17">Azt kérem, hogy Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőséges Atya-Isten töltsön be titeket a Szent Szellemmel, aki bölccsé tesz, kijelenti és igazán megismerteti veletek Istent.</verse>
				<verse number="18">Azt kérem Istentől, hogy nyissa meg szívetek szemét, hogy fel tudjátok fogni, milyen reménységre hívott el titeket, és milyen dicsőséges az a hatalmas örökség, amit Isten a saját szent népének szánt.</verse>
				<verse number="19">Imádkozom, hogy megtudjátok, milyen mérhetetlenül nagy Isten ereje, amely hatékonyan működik bennünk, hívőkben. Ugyanez az erő mutatkozott meg akkor is,</verse>
				<verse number="20">amikor az Atya feltámasztotta Krisztust a halálból, és a Mennyben a jobbjára ültette.</verse>
				<verse number="21">Így lett Krisztus sokkal hatalmasabb, mint az összes uralkodó, hatalmasság, erő vagy király, vagy bármilyen más hatalom — de nemcsak a jelenlegi, hanem a következő korokban is.</verse>
				<verse number="22">Isten tehát mindent Krisztus lába, vagyis a hatalma alá helyezett. Ugyanakkor mindenekfelett Krisztust tette „fejévé” az Eklézsiának,</verse>
				<verse number="23">amely viszont a „teste” Krisztusnak. Az Eklézsiát minden tekintetben Krisztus tölti be és teszi teljessé — mint ahogyan minden mást is ő tesz teljessé és befejezetté.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Régebben szellemileg halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt,</verse>
				<verse number="2">amelyekben éltetek, akárcsak a többi ember — a jelenlegi korszakhoz igazodva. Azt a gonosz szellemi fejedelmet követtétek, aki most a levegőbeli hatalmasságok felett uralkodik. Ez a szellem működik mindazokon keresztül, akik nem engedelmeskednek Istennek.</verse>
				<verse number="3">Valamikor mi is mindnyájan közéjük tartoztunk, és a régi természetünk kívánságai uralkodtak rajtunk. A saját elgondolásainkat törekedtünk megvalósítani, és igyekeztünk elérni, amit a régi természetünk megkívánt. Így tehát ránk is, mint mindenki másra, Isten jogos haragja következett volna.</verse>
				<verse number="4">Isten azonban telve van irgalommal, és nagyon szeret bennünket,</verse>
				<verse number="5">ezért, amikor még szellemileg halottak voltunk a bűneink miatt, Krisztussal együtt új életre keltett. Bizony, Isten kegyelme mentett meg minket!</verse>
				<verse number="6">Sőt, mivel Jézus Krisztus részei vagyunk, vele együtt feltámasztott a halálból, és vele együtt a mennyei helyekre ültetett bennünket.</verse>
				<verse number="7">Isten így akarta megmutatni — még a jövendő korszakoknak is — kegyelmének határtalan gazdagságát irántunk, akik a Krisztus Jézushoz tartozunk.</verse>
				<verse number="8">Mert egyedül Isten kegyelme tette lehetővé, hogy a hitetek által üdvösségre jussatok. Ez nem a ti érdemetek, hanem Isten ajándéka!</verse>
				<verse number="9">Nem a jó cselekedetek eredménye, hogy senki ne dicsekedhessen.</verse>
				<verse number="10">Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy nemes tetteket vigyünk véghez. Ezeket pedig Isten már előre elkészítette a számunkra, hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk.</verse>
				<verse number="11">Emlékezzetek rá, hogy emberi származásotok szerint korábban ti az Izráelen kívüli népek közé tartoztatok. Ezért benneteket „körülmetéletlennek” neveztek azok, akik magukat „körülmetélteknek” nevezik, mivel a testükön emberkéz által körül vannak metélve.</verse>
				<verse number="12">Emlékezzetek rá, hogy akkor még Krisztus nélkül éltetek, és nem tartoztatok Izráel népének közösségébe. Ezért semmi közötök nem volt Istennek a saját népével kötött szövetségeihez, amelyekhez ígéretek is kapcsolódnak. Reménység nélkül éltetek ebben a világban, és nem ismertétek Istent.</verse>
				<verse number="13">Igen, valamikor Istentől távol éltetek, de most Krisztus Jézusban közel kerültetek hozzá. Valóban, Krisztus vére — vagyis halála — által jöttetek közel Istenhez.</verse>
				<verse number="14">Mert Krisztus Jézus a békességünk. Ő tette eggyé ezt a két csoportot, amelyet a kölcsönös ellenségeskedés fala választott el egymástól. Krisztus azonban ledöntötte ezt a falat,</verse>
				<verse number="15">amikor a kereszten a saját testét feláldozta. Félretolta az útból a Törvény szabályait és rendelkezéseit, hogy a saját uralma alatt ebből a két csoportból egyetlen új embert teremtsen, és így békesség legyen közöttük.</verse>
				<verse number="16">Azt akarta, hogy a saját élete árán a zsidókból és a nem zsidókból egy Test legyen, és hogy kibékítse őket Istennel. Amikor Krisztus meghalt a kereszten, akkor ezzel a két csoport közötti ellenségeskedésnek is véget vetett.</verse>
				<verse number="17">Eljött, és a békesség örömhírét hozta a zsidóságon kívüli népeknek, akik távol voltak Istentől. De ugyanígy a zsidóknak is békességet hirdetett, akik közel voltak Istenhez,</verse>
				<verse number="18">mert Krisztus által ugyanaz a Szent Szellem nyitott szabad utat az Atyához mindkettőnknek.</verse>
				<verse number="19">Ezért ti sem vagytok már többé idegenek, hanem polgártársai Isten népének és tagjai Isten nagy családjának.</verse>
				<verse number="20">Isten szellemi értelemben beépített benneteket abba a templomba, amelynek alapját az apostolok és próféták alkotják. Ennek a szellemi templomnak a sarokköve maga Krisztus Jézus,</verse>
				<verse number="21">aki által az egész harmonikus egésszé épül, és folyamatosan növekszik, hogy az Úrban szent templommá legyen.</verse>
				<verse number="22">Krisztusban ti is — mindazokkal együtt, akik őhozzá tartoznak — folyamatosan beépültök ebbe a templomba, amely Isten számára készül, hogy ő lakjon abban, a Szent Szellem által.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Mindezek miatt vagyok én, Pál, most fogságban. Azért kerültem ide, mert Krisztus Jézust szolgálom tiértetek, akik a zsidóságon kívüli nemzetek közül valók vagytok.</verse>
				<verse number="2">Biztosan hallottatok már arról a megbízatásról, amelyet Istentől kaptam — kegyelme által — a ti érdeketekben.</verse>
				<verse number="3">Isten ugyanis közvetlen kijelentés által ismertette meg velem azt a korábban rejtett tervét, amelyről az előbb röviden írtam már.</verse>
				<verse number="4">Ha ezt elolvassátok, megértitek belőle, milyen betekintést engedett nekem a Krisztusra vonatkozó rejtett tervébe.</verse>
				<verse number="5">Ezt Isten mindeddig senkinek sem mutatta meg olyan módon, ahogyan most kijelentette a Szent Szellem által szent apostolainak és prófétáinak.</verse>
				<verse number="6">Ez a titok pedig a következő: az örömüzenet által a nem zsidó származásúak örököstársaivá lettek a zsidóknak, részeivé váltak ugyanannak a Testnek, és ők is ugyanúgy várják Isten — Krisztusban adott — ígéreteinek beteljesedését.</verse>
				<verse number="7">Ennek az örömüzenetnek a szolgája lettem. Irántam való jóindulatából Isten ajándékozott meg ezzel a feladattal. Így mutatta meg a hatalmát bennem,</verse>
				<verse number="8">aki a legeslegkisebb vagyok Isten népe között. Mégis nekem adta Isten azt a kiváltságot, hogy Krisztus felmérhetetlen gazdagságát hirdessem a zsidóságon kívüli népeknek.</verse>
				<verse number="9">Isten azt is rám bízta, hogy mindenkinek megvilágítsam azt a titkos tervet, amelyet Isten — aki a mindenséget teremtette — öröktől fogva mindeddig elrejtve tartott magában.</verse>
				<verse number="10">Most viszont meg akarja mutatni sokoldalú bölcsességét az Eklézsia közreműködésével a mennyei hatalmasságoknak és fejedelmeknek.</verse>
				<verse number="11">Ez felel meg Isten örök tervének, amelyet Urunkban, Krisztus Jézusban valósított meg.</verse>
				<verse number="12">Krisztusban élve és Krisztusban való hitünk által szabadon, sőt, bátran és bizalommal közeledhetünk az Atyához.</verse>
				<verse number="13">Ezért arra kérlek benneteket, hogy ne szomorkodjatok az én szenvedéseim miatt, amelyeket értetek vállaltam, és amelyek dicsőségetekre vannak.</verse>
				<verse number="14">Mindezeket látva letérdelek az Atya-Isten előtt, és imádom őt,</verse>
				<verse number="15">akitől minden mennyei és földi család a nevét kapja.</verse>
				<verse number="16">Arra kérem, hogy dicsőséges gazdagsága szerint erősítse meg a „belső embert” bennetek a Szent Szellem segítségével,</verse>
				<verse number="17">hogy Krisztus maga lakjon a szívetekben, hit által. Azt kérem, hogy mélyen gyökerezzetek bele az isteni szeretetbe, sőt, egész életetek erre épüljön.</verse>
				<verse number="18">Kérem, hogy ilyen módon képesek legyetek — Isten egész népével együtt — annak a megragadására, hogy milyen széles, mennyire hosszú, milyen magas és mennyire mély az isteni szeretet.</verse>
				<verse number="19">Bár ezt emberi értelemmel fel sem lehet fogni, én mégis azért imádkozom, hogy átéljétek, és igazán megismerjétek Krisztus szeretetét, és ezáltal Isten maga töltsön be titeket teljesen.</verse>
				<verse number="20">Bennünk működő ereje által Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni.</verse>
				<verse number="21">Dicsőség Istennek az Eklézsiában és a Krisztus Jézusban, nemzedékről nemzedékre, örök időkig! Ámen!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Kérlek benneteket — én, aki azért viselem ezt a fogságot, mert az Urat szolgálom —, hogy Istentől kapott elhívásotokhoz méltóan éljetek!</verse>
				<verse number="2">Legyetek mindig alázatosak, szelídek, türelmesek, és isteni szeretettel viseljétek el egymást!</verse>
				<verse number="3">A Szent Szellem a békesség kötelével vesz körül — így egyesít benneteket. Ezért minden igyekezettel arra törekedjetek, hogy őrizzétek meg ezt a harmóniát!</verse>
				<verse number="4">Mivel mindannyian ugyanazt az egyetlen Szent Szellemet kaptuk, együttesen ugyanazt az egyetlen Testet alkotjuk. Hasonlóképpen mindnyájan ugyanazt reméljük és várjuk, hiszen Isten erre hívott el bennünket.</verse>
				<verse number="5">Csak egyetlen Úr van, aki mindannyiunknak Ura. Ugyanazt a hitet kaptuk, és ugyanabban a bemerítésben részesültünk.</verse>
				<verse number="6">Csak egy Isten van — mindannyiunk Atyja — aki mindenek felett uralkodik, mindenen keresztül cselekszik, és mindenben jelen van.</verse>
				<verse number="7">Közülünk mindenki kapott valamilyen ajándékot, annak megfelelően, hogy Krisztus milyen célra adta neki a kegyelmet.</verse>
				<verse number="8">Ezért mondja az Írás: „Amikor felment a magasságba, foglyokat vitt magával, és ajándékokat adott az embereknek.”</verse>
				<verse number="9">Amikor azt mondja, hogy „felment”, az azt jelenti, hogy előzőleg Krisztus lejött a Földre.</verse>
				<verse number="10">Aki alászállt, ugyanaz, mint aki felemelkedett minden égi magasság fölé, hogy mindent betöltsön.</verse>
				<verse number="11">Igen, Krisztus az, aki apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat adott ajándékul az embereknek.</verse>
				<verse number="12">Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten szent népét a feladatukra: Krisztus „Testének” felépítésére.</verse>
				<verse number="13">Meddig fog tartani ez a felépítés? Addig, amíg mindnyájan egységre és harmóniára nem jutunk az Isten Fia megismerésében, és mindabban, amit a hitünk magában foglal. Addig, amíg majd mindannyian egészen felnőtté válunk, és minden tekintetben Krisztusra fogunk hasonlítani.</verse>
				<verse number="14">Akkor majd nem leszünk többé olyanok, mint a gyermekek. A különböző tanítások nem fognak ide-oda dobálni és elsodorni bennünket, mint a szél és a hullámok a csónakot. Akkor majd nem tud többé befolyásolni bennünket az emberek tévútra vezető ravaszsága.</verse>
				<verse number="15">Ragaszkodjunk hát az igazsághoz, növekedjünk fel az isteni szeretetben, és kapcsolódjunk össze minden tekintetben Krisztussal, aki a „Fej”!</verse>
				<verse number="16">Mert Krisztus illeszti és kapcsolja össze a test különböző részeit, amelyek mind a saját feladatukat végzik, és segítik egymást. Így az egész „Test” arányosan növekedik és fejlődik az isteni szeretet által.</verse>
				<verse number="17">Azt mondom tehát, sőt, figyelmeztetlek benneteket az Úr nevében, hogy ezentúl már ne úgy éljetek, mint az Istent nem ismerő, Izráelen kívüli nemzetek! Mert ők a saját fejük után mennek,</verse>
				<verse number="18">és a gondolkozásuk elsötétült. Eltávolodtak az isteni élettől, mivel nem ismerik Istent és a szívük megkeményedett.</verse>
				<verse number="19">Lelkiismeretük eltompult, ezért gátlásatalanul átadták magukat mindenféle kicsapongásnak és tisztátalanságnak.</verse>
				<verse number="20">Ti azonban Krisztust egészen másmilyennek ismertétek meg!</verse>
				<verse number="21">Tudom, hogy már hallottatok róla, és meg is tanítottak titeket azokra az igazságokra, amelyek Jézusban öltöttek testet.</verse>
				<verse number="22">Ennek megfelelően hagyjátok el a korábbi gonosz életmódotokat, és vessétek le a régi emberi természetet, amely már teljesen megromlott a saját rossz irányba vezető vágyai miatt.</verse>
				<verse number="23">Teljesen újítsátok meg a gondolkozásotokat,</verse>
				<verse number="24">és öltsétek fel az „új embert”, akit Isten úgy teremtett, hogy őhozzá hasonlítson, igazságosságban és szentségben éljen.</verse>
				<verse number="25">Ezért soha többé ne hazudjatok! „Mindig igazat mondjatok egymásnak”, hiszen mindannyian ugyanahhoz a „Testhez” tartozunk!</verse>
				<verse number="26">„Még ha haragudtok is, de ne vétkezzetek!” Mielőtt a nap véget ér, szabaduljatok meg a haragtól!</verse>
				<verse number="27">Ne adjatok helyet magatokban a Sátánnak, ne adjatok neki semmi lehetőséget!</verse>
				<verse number="28">Aki eddig lopott, többé ne lopjon, hanem dolgozzon! Saját kezével végezzen hasznos munkát, hogy még a szegényeknek is adhasson valamit!</verse>
				<verse number="29">Többé ne káromkodjatok, és romlott beszéd ne hagyja el a szátokat! Csak olyat mondjatok, ami a javát szolgálja annak, aki hallja! Legyen a beszédetek kedves és építő!</verse>
				<verse number="30">Ne szomorítsátok meg Isten Szent Szellemét, aki által meg vagytok jelölve arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást!</verse>
				<verse number="31">Tisztítsátok ki magatokból a keserűséget, haragot, indulatosságot és mindenféle egyéb gonoszságot. Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, ne átkozódjatok!</verse>
				<verse number="32">Ellenkezőleg, legyetek mindig kedvesek és együtt érzők! Bocsássatok meg egymásnak, amiként Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Isten szeretett gyermekei vagytok, ezért őt kövessétek!</verse>
				<verse number="2">Éljetek az isteni szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett bennünket: feláldozta értünk önmagát, mint oltárra helyezett véres áldozatot és jó illatú füstölő áldozatot, amelyet Isten szívesen fogad.</verse>
				<verse number="3">Nyoma se legyen köztetek semmiféle szexuális bűnnek, romlottságnak, vagy kapzsiságnak, hiszen ezek a dolgok nem illenek Isten népéhez!</verse>
				<verse number="4">Ocsmány szavak, káromkodás, bolond beszéd, vagy mocskos viccelődés sem illenek hozzátok. Sokkal inkább, hogy hálát adjatok Istennek.</verse>
				<verse number="5">Tudjátok meg, hogy aki szexuális bűnben vagy tisztátalanságban él, vagy aki pénzimádó — mert az ilyen valójában bálványimádó —, az egy sem kaphat helyet a Krisztus és Isten Királyságában!</verse>
				<verse number="6">Nehogy valaki becsapjon benneteket üres beszédekkel és hazugságokkal, mert ezek miatt fog Isten haragja rázúdulni az engedetlen emberekre.</verse>
				<verse number="7">Ne vállaljatok hát velük közösséget!</verse>
				<verse number="8">Igaz, hogy valamikor ti is sötétségben éltetek, most azonban világosság vagytok, mert közösségben vagytok az Úrral. Éljetek ezért úgy, ahogyan a világosság gyermekeihez illik,</verse>
				<verse number="9">hiszen a világosság mindenféle jó, igazságos és a valóságnak megfelelő dolgot eredményez.</verse>
				<verse number="10">Mindig igyekezzetek mérlegelni, mi kedves az Úrnak!</verse>
				<verse number="11">Többé ne vegyetek részt azokban a hiábavaló dolgokban, amelyeket a sötétségben élő emberek szoktak tenni! Sőt, inkább leplezzétek le, és bizonyítsátok be, hogy ezek a dolgok rosszak!</verse>
				<verse number="12">Mert még beszélni is szégyen azokról a gonoszságokról, amiket ők titokban elkövetnek.</verse>
				<verse number="13">Ám minden cselekedet nyilvánvalóvá lesz, amikor fény derül rá,</verse>
				<verse number="14">és minden, ami napvilágra kerül, az maga is világosság. Ezért mondjuk: „Ébredj fel, te alvó! Támadj fel a halálból, és Krisztus világossága ragyog rád!”</verse>
				<verse number="15">Ezért ügyeljetek arra, hogyan éltek! Ne legyetek ostobák, hanem bölcsek!</verse>
				<verse number="16">Aki értelmes, minden lehetőséget kihasznál, mert gonosz időkben élünk.</verse>
				<verse number="17">Ne legyetek hát ostobák, hanem ismerjétek fel, és értsétek meg az Úr akaratát!</verse>
				<verse number="18">Többé már ne részegeskedjetek, mert az megvadít, és bolondságra vezet! Ellenkezőleg, inkább a Szent Szellem töltsön be újra meg újra benneteket!</verse>
				<verse number="19">Zsoltárokkal, himnuszokkal és a Szent Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást! Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket!</verse>
				<verse number="20">Urunk, Jézus Krisztus nevében adjatok hálát mindig, mindenért Istennek, az Atyának!</verse>
				<verse number="21">Rendeljétek alá magatokat egymásnak a Krisztus iránti tiszteletből!</verse>
				<verse number="22">Minden feleség úgy rendelje alá magát a férjének, mint az Úrnak!</verse>
				<verse number="23">Mert az asszony „feje” a férje, ahogyan az Eklézsia „feje” Krisztus. Az Eklézsia Krisztus „Teste” — és Krisztus ennek a „Testnek” az Üdvözítője.</verse>
				<verse number="24">Ahogy az Eklézsia alárendeli magát Krisztusnak, ugyanúgy a feleség is minden dologban rendelje alá magát a férjének!</verse>
				<verse number="25">Férjek, ti pedig úgy szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus szerette az Eklézsiát. Odaadta érte a saját életét,</verse>
				<verse number="26">hogy szentté tegye, és szellemileg megtisztítsa, mintegy megfürdetve az Isten beszédében.</verse>
				<verse number="27">Így készíti fel az Eklézsiát a maga számára, hogy ne maradjon azon szennyfolt, vagy ránc, vagy bármi efféle, hanem hogy szent és tökéletes menyasszonya legyen.</verse>
				<verse number="28">Ugyanígy szeresse minden férj is a saját feleségét! Ahogyan a saját testét szereti, úgy szeresse a feleségét is! Mert aki a feleségét szereti, az egyúttal önmagát szereti.</verse>
				<verse number="29">A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja és gondozza. Ugyanígy táplálja és gondozza Krisztus is az Eklézsiát.</verse>
				<verse number="30">Hiszen mi a Krisztus „Testének” részei vagyunk.</verse>
				<verse number="31">Ahogy meg van írva: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és a kettő eggyé lesz.”</verse>
				<verse number="32">Mélységes titok ez, de én most Krisztusról és az Eklézsiáról beszélek.</verse>
				<verse number="33">Ugyanakkor viszont minden férfi úgy szeresse a feleségét, mint saját magát! A feleség pedig tisztelje a férjét!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úr akarata szerint, mert ez így helyes!</verse>
				<verse number="2">Meg van írva: „Tiszteld apádat és anyádat!” Ez az első parancsolat, amelyhez ígéret is kapcsolódik:</verse>
				<verse number="3">„Akkor majd jó dolgod lesz, és sokáig élsz itt a földön.”</verse>
				<verse number="4">Apák, ne ingereljétek haragra gyermekeiteket, hanem az Úr útmutatása szerint neveljétek és fegyelmezzétek őket!</verse>
				<verse number="5">Rabszolgák, engedelmeskedjetek földi uratoknak! Ezt félelemmel, tisztelettel és igaz szívvel tegyétek, mintha közvetlenül Krisztusnak engedelmeskednétek!</verse>
				<verse number="6">De ne csak akkor, amikor szem előtt vagytok, hogy az emberek tetszését elnyerjétek! Szívvel-lélekkel végezzétek a munkátokat, mint Krisztus rabszolgái, akik Isten akaratát teljesítik!</verse>
				<verse number="7">Örömteli szívvel lássátok el a feladataitokat, mintha nem is a gazdátokat, hanem közvetlenül az Urat szolgálnátok!</verse>
				<verse number="8">Jusson eszetekbe, hogy aki jól végzi a munkáját — akár rabszolga, akár szabad —, az Úrtól kapja meg a jutalmát!</verse>
				<verse number="9">Hasonlóképpen ti is, akiknek rabszolgáitok vannak, bánjatok jól velük, és ne fenyegessétek őket! Jusson eszetekbe, hogy Uratok, Jézus — aki a Mennyben van — a szolgáitoknak is Ura, és ő nem személyválogató!</verse>
				<verse number="10">Végül pedig, erősödjetek meg az Úrban, és hatalmának erejében!</verse>
				<verse number="11">Öltözzetek fel abba a teljes fegyverzetbe, amit Isten ad, hogy képesek legyetek ellenállni a Sátán minden cselének és ravaszságának!</verse>
				<verse number="12">Hiszen mi nem emberek ellen harcolunk, hanem szellemi természetű uralkodók és fejedelmek ellen, a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek ellen, akik a magasságban vannak.</verse>
				<verse number="13">Ezért szükséges, hogy vegyétek fel és használjátok mindazokat a fegyvereket, amelyeket Isten ad nektek. Így lesztek képesek ellenállni a gonosz napokon, és megtartani az állásaitokat a gonosszal szemben.</verse>
				<verse number="14">Tehát álljatok erősen, és vegyétek körül magatokat az igazsággal, mint egy övvel! Vegyétek magatokra az igazságosságot, mint mellvértet!</verse>
				<verse number="15">Legyetek állandóan készen rá, hogy a békesség örömüzenetét hirdessétek — ez legyen a saru a lábatokon!</verse>
				<verse number="16">Minden körülmények között hordozzátok a hit pajzsát, amellyel kivédhetitek a Gonosz minden tüzes nyilát!</verse>
				<verse number="17">Az üdvösség sisakjával védjétek a fejeteket! Vegyétek kezetekbe a Szent Szellem kardját, amely az Isten beszéde!</verse>
				<verse number="18">Minden helyzetben imádkozzatok és könyörögjetek a Szent Szellem által. Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, tartsatok ki az imádkozásban, és járjatok közben Isten embereiért és népéért!</verse>
				<verse number="19">Állhatatosan imádkozzatok értem is, hogy mikor megszólalok, tudjam, mit kell mondanom, és bátran hirdessem mindenkinek az örömüzenet titkát,</verse>
				<verse number="20">amelynek követe vagyok, noha most rabságban. Imádkozzatok értem, hogy bátran szólhassak, ahogyan kell!</verse>
				<verse number="21">Hogy ti is megtudjátok, miként megy a sorom, és hogyan élek, Tükhikosz — aki szeretett testvérünk és az Úr hűséges szolgája —, majd mindent elmond nektek.</verse>
				<verse number="22">Azért küldöm őt hozzátok, hogy megtudjátok, hogyan alakulnak a dolgaink, és hogy megvigasztaljon benneteket.</verse>
				<verse number="23">Adjon az Atya Isten és az Úr Jézus Krisztus minden testvéremnek békességet és isteni szeretetet a hittel együtt!</verse>
				<verse number="24">Isten kegyelme nyugodjon mindazokon, akik el nem múló szeretettel szeretik Urunkat, Jézus Krisztust!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="50">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Üdvözlet Páltól és Timóteustól, Krisztus Jézus szolgáitól, mindazoknak, akik Jézus Krisztus által Isten népéhez tartoznak Filippi városában, a gyülekezeti vezetőkkel és a diakónusokkal együtt.</verse>
				<verse number="2">Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!</verse>
				<verse number="3">Hálát adok Istenemnek, valahányszor rátok gondolok.</verse>
				<verse number="4">Mindig örömmel imádkozom értetek,</verse>
				<verse number="5">és hálás vagyok Istennek azért a segítségért, amit tőletek kaptam az örömhír terjesztésében. Ti valóban segítségemre voltatok ebben az első naptól fogva mindmáig.</verse>
				<verse number="6">Igen, Isten kezdte el bennetek ezt a jó munkát. S ő folytatni is fogja mindaddig, amíg Krisztus Jézus vissza nem jön, és addig a napig tökéletesen be is fogja fejezni — ebben egészen biztos vagyok.</verse>
				<verse number="7">Teljesen helyénvaló, ha így gondolkozom rólatok, hiszen a szívembe zártalak benneteket, akik mindnyájan a társaim vagytok Isten kegyelmében. Társaim vagytok most is, amikor fogságban vagyok, meg akkor is, amikor az örömhírt védem, és annak igazságát bizonyítom.</verse>
				<verse number="8">Isten a tanúm, mennyire szeretnélek már látni benneteket, mert Krisztus Jézus szeretetével szeretlek titeket.</verse>
				<verse number="9">Azért imádkozom, hogy egyre jobban növekedjen bennetek az isteni szeretet, és ezzel együtt az igazság ismerete és mindenféle megértés,</verse>
				<verse number="10">hogy ezáltal minden helyzetben képesek legyetek felismerni azt, ami a legjobb, és azt válasszátok, hogy ilyen módon tiszták és ártatlanok legyetek a Krisztus eljövetelének napjára,</verse>
				<verse number="11">és hogy Jézus Krisztus segítségével sok olyan tettet vigyetek véghez, amely tetszik Istennek, és ezzel dicsőséget és dicséretet szerezzetek neki.</verse>
				<verse number="12">Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy amik eddig velem történtek, azok egyre inkább az örömhír terjedését szolgálják.</verse>
				<verse number="13">A császári palota egész őrsége, sőt, mindenki más is tudja már, hogy engem azért tartanak itt rabságban, mert Krisztust szolgálom.</verse>
				<verse number="14">Ezért sokan, akik testvéreink az Úrban, felbátorodtak, és félelem nélkül hirdetik Isten üzenetét.</verse>
				<verse number="15">Igaz, vannak olyan testvérek is, akik ezt féltékenységből és versengésből teszik. Mások azonban jó szívvel és tiszta szándékkal,</verse>
				<verse number="16">a szeretet által indítva hirdetik Krisztust, hiszen tudják, hogy Isten engem az örömhír védelmével bízott meg.</verse>
				<verse number="17">Azok, akik féltékenységből és nem tiszta szívvel, hanem önző szándékkal hirdetik Krisztust, azt hiszik, hogy ezzel még inkább megnehezítik a fogságomat.</verse>
				<verse number="18">De mit számít ez? Akár jó, akár rossz szándékkal teszik, az a fontos, hogy Krisztust hirdetik — ennek pedig szívből örülök!</verse>
				<verse number="19">Igen, örülni is fogok, mert tudom, hogy imádságaitok és Jézus Krisztus Szellemének segítsége által ez az én üdvösségemet szolgálja.</verse>
				<verse number="20">Ugyanakkor ez meg fog felelni annak a határozott várakozásomnak és kívánságomnak is, hogy nem fogok szégyent vallani semmiben. Sőt, bátran meg fog mutatkozni bennem — akár életben maradok, akár meg kell halnom —, hogy Krisztus mindenkinél hatalmasabb. Igen, azt várom, hogy ez a mostani helyzetemben is így lesz, mint ahogy eddig is mindig így volt.</verse>
				<verse number="21">Hiszen élni annyit jelent számomra, hogy Krisztussal élni, ha viszont meg kell halnom, az tiszta nyereség.</verse>
				<verse number="22">Igaz, ha tovább élhetek ebben a testben, az gyümölcsöző munkát jelent a számomra, ezért nem is tudom, melyiket válasszam.</verse>
				<verse number="23">Egyszerre kétféle kívánság van bennem. Szeretnék már kilépni ebből a földi életből, és Krisztushoz költözni, mert az számomra sokkal-sokkal jobb.</verse>
				<verse number="24">Számotokra viszont az az előnyösebb, ha életben maradok.</verse>
				<verse number="25">Ebben bízva tudom, hogy egy ideig még itt maradok, és veletek leszek. Segíteni fogok nektek, hogy felnőjetek a hitben, és sok örömötök teljék benne.</verse>
				<verse number="26">Ezért, amikor újból meglátogatlak benneteket, még több okotok lesz arra, hogy Krisztus Jézusban dicsekedjetek velem.</verse>
				<verse number="27">Mindenesetre ügyeljetek arra, hogy a Krisztusról szóló örömüzenethez méltóan éljetek. Akkor akár meg tudlak látogatni titeket, akár nem, jó híreket fogok hallani felőletek. S én azt szeretném hallani, hogy erősek vagytok, és egy szívvel-lélekkel küzdötök azért, amit az örömhírből származó hit jelent.</verse>
				<verse number="28">Azt szeretném, ha egy pillanatra sem ijednétek meg az ellenfeleitektől. Ha bátrak vagytok, ez az ő számukra annak a jele, hogy a vesztükbe rohannak — számotokra viszont az Isten által biztosított győzelem jele.</verse>
				<verse number="29">Isten megadta nektek, hogy Krisztusban higgyetek, de ez még nem minden! Azzal is megajándékozott benneteket, hogy szenvedjetek Krisztusért.</verse>
				<verse number="30">Amikor nálatok voltam, láttátok, hogyan harcoltam azokkal, akik az örömhír ellenségei. Halljátok, hogy most is ilyen harcaim vannak. Most azonban nektek magatoknak is ugyanilyen csatákat kell megvívnotok.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Várhatok-e tőletek bátorítást, vagy isteni szeretetből fakadó vigasztalást Krisztusban? Van-e igazi közösségünk egymással a Szent Szellemben? Van-e bennetek könyörületesség és együttérzés irántam?</verse>
				<verse number="2">Ha igen, akkor tegyétek meg, amire kérlek titeket, hogy az örömömnek ne maradjon semmi híja! Hozzátok összhangba egymással a gondolkozásotokat, és ugyanazzal az isteni szeretettel szeressétek egymást! Éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek!</verse>
				<verse number="3">Ne az önzés vagy a dicsőségvágy irányítson benneteket! Ellenkezőleg, legyetek alázatosak, és a testvéreiteket részesítsétek előnyben magatokkal szemben!</verse>
				<verse number="4">Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt, hanem mindenki a másik javát keresse!</verse>
				<verse number="5">Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt, aki</verse>
				<verse number="6">öröktől fogva isteni természetű, mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő.</verse>
				<verse number="7">Önként mondott le minden dicsőségéről, vállalta, hogy szolgává legyen, és emberré lett.</verse>
				<verse number="8">Szolgai formában élve a földön, még jobban megalázta magát, engedelmes volt egészen a kereszthalálig!</verse>
				<verse number="9">Isten ezért mindenek fölé emelte, s olyan nevet adott neki, amely minden névnél hatalmasabb.</verse>
				<verse number="10">Térdet hajt minden teremtmény Jézus nevére Mennnyen, Földön és föld alatt,</verse>
				<verse number="11">s minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus az Úr, az Atya Isten dicsőségére!</verse>
				<verse number="12">Szeretett testvéreim, ti mindig hallgattatok rám, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok, még sokkal fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Isten iránti teljes tisztelettel, sőt istenfélelemmel tegyétek teljessé és vigyétek véghez mindazt, ami az üdvösségetekből következik!</verse>
				<verse number="13">Mert maga Isten az, aki végzi a munkáját bennetek, és segít, hogy ti is azt akarjátok tenni, ami neki örömet szerez. Ő ad hozzá erőt is, hogy képesek legyetek megtenni, amit kell.</verse>
				<verse number="14">Mindezt azonban elégedetlenség és panaszkodás nélkül tegyétek!</verse>
				<verse number="15">Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem találhat hibát. E gonosz és romlott nemzedékben úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában,</verse>
				<verse number="16">miközben Isten életet adó üzenetét hirdetitek nekik. Ezért majd dicsekedni fogok veletek a Krisztus Napján, amikor ő visszajön. Akkor látni fogom, hogy nem hiába fáradoztam közöttetek. Akkor látszik majd meg, hogy a versenypályát végigfutottam, és győztem.</verse>
				<verse number="17">Hitetek által egész életetek olyan, mint Isten oltárán az áldozat. Lehet, hogy ehhez az áldozathoz — italáldozatként — a saját halálomat is hozzá kell adnom. De még ha így is történne, akkor is boldog leszek, és együtt örülök veletek.</verse>
				<verse number="18">Ti is örüljetek ennek velem együtt!</verse>
				<verse number="19">Bízom az Úr Jézusban, hogy hamarosan elküldhetem hozzátok Timóteust, és hogy a jó hírek, amelyeket rólatok fog hozni, felvidítanak engem.</verse>
				<verse number="20">Ő az egyetlen, aki hozzám hasonlóan a szívén viseli a sorsotokat.</verse>
				<verse number="21">A többiek ugyanis csak a saját érdekeikkel törődnek, nem a Jézus Krisztus dolgaival.</verse>
				<verse number="22">Ismeritek Timóteust, és tudjátok, hogy úgy szolgált velem együtt az örömüzenet hirdetésében, mint fiú az apjával.</verse>
				<verse number="23">Mihelyt meglátom, hogyan alakul a sorsom, azonnal szeretném elküldeni őt hozzátok.</verse>
				<verse number="24">Sőt, bízom az Úrban, hogy hamarosan én magam is meglátogatlak benneteket.</verse>
				<verse number="25">Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditoszt, aki kedves testvérem, munkatársam és harcostársam is. Őt azért küldtétek hozzám, hogy a mostani helyzetemben segítsen nekem,</verse>
				<verse number="26">most azonban visszaküldöm, mert már nagyon hiányoztatok neki. Az is nyugtalanította, hogy tudomást szereztetek a betegségéről.</verse>
				<verse number="27">Mert valóban beteg volt, sőt majdnem meg is halt, Isten azonban könyörült rajta. De nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy egyéb szomorúságaimra ne jöjjön újabb bánat.</verse>
				<verse number="28">Ezért még inkább haza akartam őt küldeni, hogy mikor találkoztok, újra együtt örülhessetek. Így én is megnyugodhatok.</verse>
				<verse number="29">Fogadjátok hát őt nagy örömmel az Úrban, mert megérdemli, hogy tiszteljétek!</verse>
				<verse number="30">Ő ugyanis Krisztus munkája miatt került oly közel a halálhoz. Életét kockáztatta, hogy engem szolgálhasson helyettetek is.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Egyébként pedig örüljetek az Úrban, testvéreim! Számomra nem fárasztó, ha újra meg újra erre bíztatlak benneteket, hiszen ez titeket megerősít.</verse>
				<verse number="2">Vigyázzatok, maradjatok távol a gonosz emberektől, akik olyanok, mint a kutyák! Legyetek óvatosak, mert ezek gonosz ügyet szolgálnak, és mindenkit alá akarnak vetni a körülmetélésnek!</verse>
				<verse number="3">Az igazi körülmetéltek ugyanis mi vagyunk! Mi Istent az ő Szent Szelleme által imádjuk, egyedül csak a Krisztus Jézusban dicsekszünk, és nem magunkban bízunk, vagy abban, amit magunktól is meg tudnánk tenni.</verse>
				<verse number="4">Bár én bízhattam volna a származásomban, mégsem teszem. Ha valaki ilyen előnyökben bízik, akkor én sokkal inkább bízhatnék!</verse>
				<verse number="5">Engem valóban körülmetéltek a születésem utáni nyolcadik napon! Származásom szerint Izráel népéhez — közelebbről Benjámin törzséhez — tartozom. Héber szülők héber anyanyelvű gyermeke vagyok, akárcsak minden ősöm. A Törvény követésére nézve a farizeusok közé tartoztam.</verse>
				<verse number="6">Olyan buzgón és elszántan védelmeztem a vallásomat, hogy üldöztem az Eklézsiát, vagyis Jézus követőit. Senki sem találhatott hibát abban, ahogyan Mózes Törvényét követtem.</verse>
				<verse number="7">Régen ezek nagyon értékesek voltak a számomra. Most már viszont úgy tekintek rájuk, hogy Krisztussal összehasonlítva csak veszteséget jelentenek.</verse>
				<verse number="8">Sőt, ma már nemcsak ezeket a dolgokat, hanem minden mást is veszteségnek tekintek ahhoz a nyereséghez képest, amelyet Uram, a Krisztus Jézus személyes megismerése jelent! Mert őt igazán megismerni — az minden másnál összehasonlíthatatlanul jobb és értékesebb! Így hát minden mást kárba veszni hagytam, és a szemétbe dobtam, csakhogy Krisztust megnyerjem,</verse>
				<verse number="9">és benne élhessek. Mert őbenne, vagyis a Krisztusban való hitem alapján Isten elfogadott engem. Egykor igyekeztem a Törvényt megtartani, és ilyen módon kiérdemelni, hogy Isten elfogadjon engem — ezzel azonban kudarcot vallottam.</verse>
				<verse number="10">Most viszont arra törekszem, hogy egyre jobban megismerjem Krisztust, és hogy megtapasztaljam azt az erőt, amellyel Isten feltámasztotta őt a halálból. Azt kívánom, hogy egyre jobban átváltozzam, és hasonlítsak hozzá, közösséget vállalva Krisztussal a szenvedéseiben is, egészen a halálig.</verse>
				<verse number="11">Mindezt pedig abban a reményben teszem, hogy én is részt fogok venni a halottak közül való feltámadásban.</verse>
				<verse number="12">Nem gondolom, hogy mindezt elértem volna, vagy hogy már tökéletes lennék. De azért küzdök, hogy elérjem és kezembe vehessem a kitűzött jutalmat — hiszen Krisztus éppen ebből a célból vett engem a kezébe.</verse>
				<verse number="13">Testvéreim, tudom, hogy még nem értem célba, de egyet teszek: elfelejtem azt, ami már mögöttem van, és teljes erővel igyekszem előre.</verse>
				<verse number="14">Azért küzdök, hogy elérjem a célt, és megkapjam a győztesnek járó mennyei jutalmat, hiszen Isten erre hívott el bennünket a Krisztus Jézusban.</verse>
				<verse number="15">Nekünk, akik szellemileg érettek vagyunk, mind így kellene gondolkoznunk, de ha nektek valamiben más lenne a véleményetek, Isten majd megvilágítja nektek, mi a helyes.</verse>
				<verse number="16">Amit viszont már megértettünk, azt az igazságot követnünk is kell.</verse>
				<verse number="17">Testvéreim, kövessétek az én példámat! Azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát mutattunk nektek!</verse>
				<verse number="18">Mert sokan vannak, akik úgy élnek, mint a Krisztus keresztjének ellenségei. Ezekről már sokszor beszéltem nektek, és most sírva mondom ismét.</verse>
				<verse number="19">Az ő útjuk a pusztulásba vezet. Nem Istent imádják, hanem a saját testi kívánságaikat szolgálják, s folyton csak földi dolgokon jár az eszük. Szégyenletes dolgokat tesznek, és még büszkék is rá!</verse>
				<verse number="20">A mi igazi hazánk azonban a Menny, s mennyei polgárjogunk van. Szabadítónkat, az Úr Jézus Krisztust is a Mennyből várjuk: onnan fog visszajönni.</verse>
				<verse number="21">Hatalmas erejével ő fogja átváltoztatni a mostani halandó, földi testünket, hogy hasonló legyen az ő dicsőséges testéhez. S ugyanezzel az erővel fogja uralmát kiterjeszteni minden és mindenki fölött.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Testvéreim, úgy szeretnék már találkozni veletek! Hiszen nagyon szeretlek benneteket: ti vagytok az én örömöm és győzelmi koszorúm! Továbbra is kövessétek az Urat, aki szeret titeket, és maradjatok benne!</verse>
				<verse number="2">Evódiát és Szüntükhét kérem, hogy egyezzenek meg, és legyenek összhangban egymással az Úrban!</verse>
				<verse number="3">Téged pedig, hűséges munkatársam, arra kérlek, hogy segíts ennek a két asszonynak. Hiszen ők is együtt küzdöttek velem az örömhír terjesztésében, akárcsak Kelemen és a többi munkatársaim, akiknek nevét beírták az Élet Könyvébe.</verse>
				<verse number="4">Mindig örüljetek az Úrban!</verse>
				<verse number="5">Újra mondom: örüljetek! Mindenki lássa meg, hogy szelídek és kedvesek vagytok! Közel van már az Úr!</verse>
				<verse number="6">Semmi felől ne aggódjatok! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Hálaadással kérjétek Istentől, amire szükségetek van!</verse>
				<verse number="7">Isten békessége, amely minden képzeletet felülmúl, megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.</verse>
				<verse number="8">Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek.</verse>
				<verse number="9">Továbbra is úgy éljetek és tevékenykedjetek, ahogyan azt tőlem láttátok, hallottátok, tanultátok és elfogadtátok, akkor veletek lesz a békesség Istene.</verse>
				<verse number="10">Nagyon boldog voltam az Úrban, mert hosszú idő után ismét gondoskodtatok rólam. Tudom, hogy már korábban is gondoltatok rám, de nem volt rá lehetőségetek, hogy ezt megmutassátok.</verse>
				<verse number="11">Ezt azonban nem azért mondom, mintha valamiben hiányt szenvednék. Megtanultam, hogy minden körülmények között elégedett legyek.</verse>
				<verse number="12">Mind szűkös, mind bőséges körülmények között tudok élni. Ismerem a jóllakást és az éhezést, a szükséget és a bőséget is. Megtanultam, hogyan nézzek szembe bármikor, bármilyen helyzettel,</verse>
				<verse number="13">mert mindenre van erőm Krisztus által, aki megerősít!</verse>
				<verse number="14">Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem a fogságomban!</verse>
				<verse number="15">Ti magatok is tudjátok, hogy amikor az örömüzenet hirdetését elkezdtem, és Macedóniából elindultam, csak tőletek, a filippi gyülekezettől kaptam anyagi segítséget.</verse>
				<verse number="16">Amikor Thesszalonikában jártam, akkor is többször küldtetek ajándékot nekem. Valóban szükségem is volt a segítségetekre.</verse>
				<verse number="17">De ezt nem azért mondom, mintha ajándékokat várnék tőletek, inkább arra vágyom, hogy áldást kapjatok. Mert aki ad, az áldást nyer.</verse>
				<verse number="18">Mindenem megvan, ami csak szükséges, sőt még azon felül is. Amióta ajándékotokat Epafroditosz elhozta, több is van, mint ami szükséges. Ez az ajándék olyan volt, mint az Istennek felajánlott, jó illatú áldozat, amelyet ő szívesen fogad.</verse>
				<verse number="19">Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket dicsőséges gazdagsága szerint, ha a Krisztus Jézusban éltek.</verse>
				<verse number="20">Dicsőség Atyánknak és Istenünknek örökké!</verse>
				<verse number="21">Köszöntsetek mindenkit, aki Isten népéhez tartozik: mindenkit, aki Krisztus Jézusban van! A velem lévő testvérek is köszöntenek benneteket.</verse>
				<verse number="22">Köszöntésüket küldik nektek mindazok, akik itt Isten népéhez tartoznak, különösen pedig a császár udvarából való testvérek.</verse>
				<verse number="23">Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="51">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Üdvözlet Páltól, aki Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, és Timóteus testvértől,</verse>
				<verse number="2">Isten Kolosséban élő népének, akik hűséges testvéreink Krisztusban. Atyánk, az Isten adjon nektek kegyelmet és békességet!</verse>
				<verse number="3">Hálát adunk Istennek, Urunk, Jézus Krisztus Atyjának minden egyes alkalommal, amikor értetek imádkozunk.</verse>
				<verse number="4">Hálát adunk, mert hallottuk, hogy hisztek a Krisztus Jézusban, és igazán szeretitek Isten minden gyermekét.</verse>
				<verse number="5">Ez a hit és szeretet pedig abból a reménységetekből fakad, amely a Mennyben elkészítve vár reátok, s amelyről akkor hallottatok először, amikor az igazság üzenetét, az örömhírt megismertétek.</verse>
				<verse number="6">Az örömhír hozzátok is eljutott, akárcsak a többi nemzethez, szerte a világon. Igen, az örömhír egyre jobban terjed, és mindenhol jó gyümölcsöket terem. Nálatok is így van ez, amióta csak hallottátok, és igazán megismertétek Isten kegyelmét.</verse>
				<verse number="7">Az örömhírt Epafrásztól, szeretett szolgatársunktól hallottátok először, aki hűségesen szolgálja Krisztust a ti érdeketekben.</verse>
				<verse number="8">Tőle hallottuk, milyen erős isteni szeretet él bennetek a Szent Szellem által.</verse>
				<verse number="9">Amióta ezeket a jó híreket hallottuk felőletek, szüntelen imádkozunk értetek: Azt kérjük Istentől, hogy akaratának teljes megértése által töltsön be titeket mindenféle szellemi bölcsességgel és belátással.</verse>
				<verse number="10">Kérjük, hogy az életetek méltó legyen az Úrhoz, sok örömet szerezzetek neki, sokféle jó tettet vigyetek véghez, és hogy egyre mélyebben ismerjétek meg Istent.</verse>
				<verse number="11">Kérjük, hogy Isten a saját dicsőségének hatalma szerint erősítsen meg benneteket minden tekintetben, hogy minden körülmények között állhatatosan és türelmesen helyt álljatok, sőt, hogy mindezt örömmel és hálás szívvel tegyétek.</verse>
				<verse number="12">Igen, adjatok hálát az Atyának! Mert ő tett benneteket alkalmassá, hogy részt vegyetek abban az örökségben, amelyet Isten készített szent népe számára a világosságban.</verse>
				<verse number="13">Az Atya mentett ki bennünket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fia Királyságába.</verse>
				<verse number="14">Mert a Fiú által szabadultunk meg, és kaptunk a bűneinkre bocsánatot.</verse>
				<verse number="15">A láthatatlan Isten látható képmása az elsőszülött Fiú, aki minden teremtmény előtt született,</verse>
				<verse number="16">s aki által Isten a mindenséget teremtette: a mennyei és földi lényeket, láthatókat és láthatatlanokat, a szellemi uralkodókat, fejedelmeket, hatalmasokat és kormányzókat. Mindezeket Isten a Fia közreműködésével, és a Fia számára teremtette.</verse>
				<verse number="17">A Fiú minden teremtménynél előbb létezett, s az egész világmindenséget ő tartja egyben.</verse>
				<verse number="18">Ő a „Feje” az Eklézsiának, amely az ő „Teste”. Ő a kezdete és forrása mindennek. Ő a legelső, aki a halálból feltámadt, ezért mindenben és minden tekintetben övé az első hely.</verse>
				<verse number="19">Mert tetszett az Atyának, hogy az ő teljessége éljen a Fiúban,</verse>
				<verse number="20">és a Fiú által kössön békét mindenkivel, aki a Földön, vagy a Mennyben lakik. Békét kötött — Fiának vére árán, amikor a Fiú meghalt a kereszten.</verse>
				<verse number="21">Veletek is békét kötött, bár ti régebben Istentől elidegenedve éltetek, sőt, ellenségesek voltatok vele szemben gonosz gondolkozásotok és tetteitek miatt. Most azonban titeket is kibékített magával a Fia halála által, amelyet a Fiú emberi testben szenvedett el itt, a Földön. Isten ezt azért tette, hogy szentek, hibátlanok és feddhetetlenek legyetek, amikor majd maga elé állít benneteket.</verse>
				<verse number="22"></verse>
				<verse number="23">Feltéve, ha mindvégig kételkedés nélkül és szilárdan megmaradtok a hitben, és belekapaszkodtok abba a reménységbe, amelyet az örömüzenet nyújt nektek attól fogva, hogy ti is hallottátok. Ezt az örömüzenetet — amelynek én, Pál, a szolgája lettem — már szerte a világon mindenkinek hirdetik.</verse>
				<verse number="24">Annak ellenére, hogy most értetek szenvedéseket kell elviselnem, mégis örülök. Ugyanis még sok olyan dolog van, amit Krisztusnak el kell szenvednie a „Testében”, vagyis az Eklézsiában. Én pedig elfogadom azt, ami ebből nekem jutott, és elszenvedem ezeket az én testemben az ő „Testéért”.</verse>
				<verse number="25">Ezt a „Testet”, vagyis az Eklézsiát szolgálom Isten megbízása alapján, amelyet a ti érdeketekben adott nekem. Isten rám bízta, hogy üzenetét teljesen megismertessem veletek.</verse>
				<verse number="26">Ez az üzenet pedig az a titok, amely öröktől fogva mind ez ideig el volt rejtve, most azonban Isten megmutatta az övéinek.</verse>
				<verse number="27">Ugyanis azt akarta, hogy népe világosan megértse, milyen nagy és dicsőséges ez a titkos igazság, amely az Izráelen kívüli nemzetekre is vonatkozik. Ez a titok pedig az, hogy Krisztus bennetek lakozik! Ő a mi dicsőséges reménységünk!</verse>
				<verse number="28">Mi Krisztust hirdetjük mindenkinek. Mindenféle bölcsességgel tanítunk, biztatunk és figyelmeztetünk mindenkit, hogy úgy állítsuk őket Isten elé, mint akik már elérték Krisztusban a teljességet.</verse>
				<verse number="29">Ez a célja minden erőfeszítésemnek, ezért küzdök Krisztus erejével, amely hatalmasan működik bennem.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Testvéreim, akarom, hogy tudjatok róla, milyen sokat küzdök értetek, és mindazokért a Laodicea városában és máshol élőkért, akik személyesen nem ismernek engem.</verse>
				<verse number="2">Azért küzdök, hogy mindannyian felbátorodjanak, és hogy az isteni szeretet kösse össze őket. Azt akarom, hogy megtapasztalják a valódi megértésből származó bizonyosságot, és hogy egyre mélyebben megértsék Isten titkát, amely nem más, mint maga Krisztus.</verse>
				<verse number="3">Őbenne rejtette el Isten a bölcsesség és tudás minden kincsét.</verse>
				<verse number="4">Mindezt azért mondom, hogy senki se csapjon be titeket a rábeszélő képességével.</verse>
				<verse number="5">Testben ugyan most távol vagyok tőletek, szellemben azonban közöttetek vagyok, és örülök, mert látom, hogy rend van köztetek, és rendíthetetlenül bíztok Krisztusban.</verse>
				<verse number="6">Éppen ezért, mivel befogadtátok Jézust, mint Krisztust és Urat, egész életmódotokat igazítsátok hozzá!</verse>
				<verse number="7">Mélyen gyökerezzetek bele Krisztusba — ő legyen az a szilárd alap, amelyre az életetek felépül! Erősödjön meg a benne való hitetek, és mindenben szüntelen adjatok hálát Istennek — ahogyan azt tanultátok!</verse>
				<verse number="8">Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket valamilyen filozófiával, értelmetlen okoskodással, vagy emberi hagyományokkal, amelyek a világot uraló hatalmasságoktól, és nem Krisztustól származnak.</verse>
				<verse number="9">Mert Krisztusban lakozik Isten egész teljessége emberi testben,</verse>
				<verse number="10">ti pedig Krisztusban teljesedtetek be. Krisztus az összes uralkodó és fejedelem fölött uralkodik.</verse>
				<verse number="11">A benne való hit által — szellemi értelemben — benneteket is „körülmetéltek”, de ezt nem emberek tették veletek, hanem maga Krisztus. Ezzel a „körülmetéléssel” levetettétek a régi emberi természetet,</verse>
				<verse number="12">amikor bemerítkeztetek, és ezáltal Krisztussal együtt eltemettek titeket. Isten ugyanakkor Krisztussal együtt fel is támasztott benneteket — mivel hittetek a hatalmában, amelyet akkor mutatott meg, amikor feltámasztotta Krisztust a halottak közül.</verse>
				<verse number="13">Ti ugyanis szellemileg halottak voltatok a bűneitek miatt és azért, mert a régi emberi természet uralkodott rajtatok. Isten azonban Krisztussal együtt nektek is új életet adott, miután megbocsátotta minden bűnünket.</verse>
				<verse number="14">Adósság-listánkat — amely azzal vádolt bennünket, hogy felsorolta az Isten törvénye ellen elkövetett vétkeinket — odaszegezte a Keresztre, s ezáltal azt végleg eltörölte.</verse>
				<verse number="15">Ugyanakkor a szellemi világ fejedelmeit és uralkodóit Krisztus közreműködésével megfosztotta hatalmuktól, és diadalmenetében közszemlére tette őket, mint győztes hadvezér a foglyait.</verse>
				<verse number="16">Ezért ne engedjétek, hogy bárki is szabályok közé szorítson benneteket a tekintetben, hogy mit ehettek vagy ihattok, vagy hogy milyen zsidó vallási ünnepeket — például az Újhold vagy a Szombat ünnepét — kell megtartanotok.</verse>
				<verse number="17">Mindezek a vallási szabályok a múltban csak előrevetített árnyékai voltak a közeledő valóságnak — vagyis Jézus Krisztusnak.</verse>
				<verse number="18">Ne veszítsétek el a győztesnek járó jutalmatokat olyan emberek miatt, akik élvezik az alázatoskodást, az angyalokat imádják, és mindig a látomásaikról beszélnek. Ezek ok nélkül nagyra tartják magukat, mert a régi emberi természetük szerint gondolkodnak.</verse>
				<verse number="19">Az ilyenek nem ragaszkodnak a „Fejhez”, vagyis Krisztushoz. Pedig Krisztus kapcsolja és tartja össze a „Test” részeit az izületek és inak által. Így növekszik a „Test”, amelyet Isten nevel föl.</verse>
				<verse number="20">Mivel Krisztussal együtt ti is meghaltatok, ezért felszabadultatok a világot uraló hatalmasságok alól. Akkor miért viselkedtek úgy, mintha még mindig ehhez a világhoz tartoznátok? Miért követtek olyan szabályokat,</verse>
				<verse number="21">amelyek ezt követelik: „Ne vedd a kezedbe!” „Ne egyél ilyet!” „Még csak hozzá se érj!”</verse>
				<verse number="22">Hiszen ezek olyan dolgokra vonatkoznak, amelyek elhasználásra valók és nem maradnak meg sokáig. Ha ilyen szabályokat akartok betartani, akkor csak emberek tanításait és parancsait követitek, és nem Isten gondolatait.</verse>
				<verse number="23">Ezek a szabályok bölcs dolgoknak látszanak, de csak a vallásoskodást szolgálják, amelyre a hamis alázatosság és a test gyötrése jellemző. Ezeknek azonban semmi hasznuk sincs, mert csak a régi emberi természet kívánságainak kielégítését szolgálják.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Mivel Krisztussal együtt feltámadtatok a halálból, a mennyei dolgokra törekedjetek, hiszen Krisztus is a mennyben ül, Isten jobb oldalán!</verse>
				<verse number="2">A mennyei dolgokon gondolkozzatok, ne a földieken járjon az eszetek!</verse>
				<verse number="3">Hiszen meghaltatok, az új életetek pedig Krisztussal együtt Istenben van elrejtve.</verse>
				<verse number="4">Igen, a mi új életünk már Krisztusban van, s amikor majd ő megjelenik, akkor vele együtt ti is dicsőségesen megjelentek.</verse>
				<verse number="5">Ezért gyökerestül irtsátok ki magatokból a régi emberi természetet, és annak minden megnyilvánulását: a szexuális bűnöket, minden gonosz kívánságot és szenvedélyt, és a gazdagság után való vágyakozást, amely a bálványimádás egyik fajtája.</verse>
				<verse number="6">Ezek miatt sújt le Isten haragja az engedetlenekre.</verse>
				<verse number="7">Régen ti is így éltetek, és ilyen gonosz dolgokat tettetek.</verse>
				<verse number="8">Most azonban irtsátok ki magatokból a haragot és a dühöngést; ne mondjatok, vagy tegyetek semmi olyat, amivel valakit megbántanátok, ne mondjatok rosszat a másikról, és ne káromkodjatok!</verse>
				<verse number="9">Többé ne hazudjatok egymásnak, hiszen ez a „régi ember” szokása volt. Ti azonban már levetkőztétek azt a régi természetet, és annak szokásait.</verse>
				<verse number="10">Viszont felöltöztétek az „új embert”, aki állandóan megújul, és így egyre inkább hasonlít Teremtőjéhez, Istenhez, és egyre jobban megismeri őt.</verse>
				<verse number="11">Ebben az új állapotban már nem fontos, hogy valaki eredetileg zsidó, vagy nem zsidó származású, körülmetélt vagy körülmetéletlen, más népből származó idegen, tanulatlan, rabszolga vagy szabad volt. Csak maga Krisztus a fontos, csak ő a lényeges a hívőkben, bárhonnan származnak is.</verse>
				<verse number="12">Ezért legyetek mindenki iránt együtt érzők, kedvesek, alázatosak, türelmesek! Hiszen Isten szeret titeket, és kiválasztott benneteket a maga számára, hogy szent népévé tegyen!</verse>
				<verse number="13">Viseljétek hát el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valami panaszotok lenne a másikra! Ahogyan az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy bocsássatok meg egymásnak!</verse>
				<verse number="14">Legfőképpen pedig szeressétek egymást, mert az isteni szeretet teszi az egységeteket teljessé.</verse>
				<verse number="15">Isten arra hívott el benneteket, hogy Krisztustól származó békesség uralkodjon a szívetekben, és mindig hálásak legyetek, hiszen mindnyájan Krisztus „Testének” a tagjai vagytok!</verse>
				<verse number="16">Krisztus beszéde és tanítása teljes gazdagságában éljen bennetek és közöttetek! Tanítsátok és tanácsoljátok egymást mindenféle bölcsességgel! Isten iránti őszinte hálával énekeljetek zsoltárokat, himnuszokat és a Szent Szellemtől származó énekeket!</verse>
				<verse number="17">Akármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és általa adjatok szüntelenül hálát Istennek, az Atyának!</verse>
				<verse number="18">Asszonyok, éljetek a férjetek fennhatósága és védelme alatt, mert ez illik azokhoz, akik az Úr hatalma alatt vannak!</verse>
				<verse number="19">Férfiak, isteni szeretettel szeressétek feleségeteket, és ne bánjatok velük durván, se keserűséggel!</verse>
				<verse number="20">Gyermekek, mindenben fogadjatok szót a szüleiteknek, mert ez így illik azokhoz, akik az Úrhoz tartoznak.</verse>
				<verse number="21">Apák, ne követeljetek túl sokat a gyermekeitektől, nehogy elkeseredjenek!</verse>
				<verse number="22">Rabszolgák, minden helyzetben engedelmeskedjetek földi uratoknak, ne csak akkor, amikor szem előtt vagytok, hogy megdicsérjenek, hanem őszintén, az Úr iránti tiszteletből!</verse>
				<verse number="23">Minden munkátokat szívvel-lélekkel végezzétek, mint akik nem embereknek, hanem az Úrnak dolgoztok.</verse>
				<verse number="24">Jusson eszetekbe, hogy a munkátok igazi jutalmát nem emberektől, hanem magától az Úrtól kapjátok majd! Mennyei örökséget ad nektek, hiszen valójában Krisztust, az Urat szolgáljátok!</verse>
				<verse number="25">Ha pedig valaki igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit megérdemel — akárki legyen is —, mert Isten nem személyválogató!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Ti pedig, akiknek rabszolgáitok vannak, bánjatok jól és igazságosan velük, hiszen nektek is van uratok a Mennyben!</verse>
				<verse number="2">Az imádkozásban tartsatok ki, legyetek éberek és hálás szívűek.</verse>
				<verse number="3">Imádkozzatok értünk is, hogy Isten adjon nekünk alkalmat arra, hogy üzenetét hirdessük, és a Krisztusra vonatkozó titkát megismertessük az emberekkel! E miatt az eddig elrejett igazság miatt vagyok most börtönben.</verse>
				<verse number="4">Kérlek, imádkozzatok értem, hogy ezt a titkot úgy tudjam feltárni az emberek előtt, hogy ők világosan meg is értsék!</verse>
				<verse number="5">Bölcsen viselkedjetek azok között, akik még nem hisznek Jézusban, és jól használjátok ki az időtöket!</verse>
				<verse number="6">Amikor velük beszéltek, legyetek mindig bölcsek és kedvesek! Akkor majd mindig tudni fogjátok, hogy kinek mit válaszoljatok.</verse>
				<verse number="7">Tükhikosz majd elmondja nektek, hogy mi történt velem, és hogyan vagyok. Ő szeretett testvérem, aki velem együtt hűségesen szolgálja az Urat.</verse>
				<verse number="8">Éppen azért küldöm most hozzátok, hogy megtudjátok, mi van velünk, és így megvigasztaljon benneteket.</verse>
				<verse number="9">Vele megy majd hűséges és szeretett testvérünk, Onézimosz is, aki közétek tartozik. Ők majd elmondanak nektek mindent, ami velünk történt.</verse>
				<verse number="10">Köszönt benneteket Arisztarkhosz, aki velem együtt raboskodik, és Márk, Barnabás unokatestvére is. Márkról már írtam nektek: fogadjátok őt szeretettel, amikor hozzátok érkezik.</verse>
				<verse number="11">Köszönt titeket Jusztusz, akinek a másik neve Jézus. A zsidók közül csak ők dolgoznak velem együtt Isten királyi uralmának kiterjesztésében. Ők viszont valóban nagy vigasztalást jelentenek számomra.</verse>
				<verse number="12">Epafrász, aki közétek tartozik, szintén köszöntését küldi. Ő is a Krisztus Jézus szolgája, aki imádságaiban állandóan küzd értetek. Azért imádkozik, hogy szellemileg érettek legyetek, és minden helyzetben biztosan felismerjétek, mi az Isten akarata.</verse>
				<verse number="13">Bizony, nagyon sokat fáradozik értetek, és azokért, akik Laodiceában és Hierápoliszban laknak.</verse>
				<verse number="14">Köszönt még benneteket kedves barátunk, Lukács doktor és Démász is.</verse>
				<verse number="15">Köszöntsétek a Laodiceában élő testvéreket, valamint Nimfát és a házánál levő helyi gyülekezetet is.</verse>
				<verse number="16">Miután felolvastátok ezt a levelet, gondoskodjatok róla, hogy olvassák fel a laodiceai helyi gyülekezetben is. Ti pedig vegyétek át és olvassátok fel azt a levelet, amelyet nekik írtam!</verse>
				<verse number="17">Mondjátok meg Arkhipposznak: „Legyen gondod a szolgálatra, amit az Úr bízott rád, és azt gondosan végezd!”</verse>
				<verse number="18">Ezt a köszöntést a saját kezemmel írtam — pál. Emlékezzetek rám, mert most még börtönben vagyok! Az Úr kegyelme maradjon veletek!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="52">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Üdvözlet Páltól, Szilvánusztól és Timóteustól, a Thesszalonika városában élő gyülekezetnek, amely Istené, az Atyáé és Urunké, Jézus Krisztusé. Kegyelem nektek és békesség!</verse>
				<verse number="2">Mindig hálát adunk Istennek mindnyájatokért, amikor csak értetek imádkozunk.</verse>
				<verse number="3">Emlegetjük a munkátokat, amelyhez az energiát a hitetek adja, és a szolgálatot, amelyre az isteni szeretet indít benneteket. Hálát adunk, hogy kitartóan reménykedtek Urunkban, Jézus Krisztusban.</verse>
				<verse number="4">Jól tudjuk, testvéreim, hogy Isten szeret és kiválasztott benneteket,</verse>
				<verse number="5">hiszen, amikor az örömhírt elvittük hozzátok, az nem csupán beszéd volt. Bizony, az örömhír isteni hatalommal és a Szent Szellem megnyilvánulásaival érkezett meg hozzátok, és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság! Emlékeztek rá, hogyan éltünk közöttetek, és hogy mindent értetek tettünk.</verse>
				<verse number="6">Ti pedig követtétek a példánkat és az Úr példáját, és a Szent Szellem keltette örömmel fogadtátok a tanításunkat, pedig sok szenvedést kellett elviselnetek.</verse>
				<verse number="7">Így azután egész Macedóniában és Akhájában ti lettetek a példaképei mindazoknak, akik később hívőkké lettek.</verse>
				<verse number="8">Igen, az Úr üzenete, az örömhír valóban tőletek kiindulva terjedt el. De nem csak Macedóniában és Akhájában, hanem még azon túl is mindenfelé híre ment, hogy ti Istenben hisztek. Ezért nekünk erről nem is kell beszélnünk,</verse>
				<verse number="9">mert az emberek maguk újságolják nekünk, hogyan fogadtatok minket, és hogyan fordultatok a bálványoktól az élő és igaz Istenhez, hogy ezután őt szolgáljátok,</verse>
				<verse number="10">és hogyan várjátok vissza a Fiát, Jézust. Igen, a Mennyből várjátok vissza őt, akit az Atya feltámasztott a halottak közül, és aki megment bennünket Isten közelgő haragjától.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Testvéreim, magatok is jól tudjátok, hogy amikor nálatok jártunk, az nem volt hiábavaló erőfeszítés.</verse>
				<verse number="2">Mielőtt hozzátok érkeztünk volna, Filippiben megvertek és bántalmaztak bennünket — amint tudjátok. Isten azonban mégis felbátorított minket, hogy a ti városotokban is szabadon hirdessük az Istentől származó örömüzenetet. Hirdettük is, pedig Thesszalonikában is sokan ellenünk voltak.</verse>
				<verse number="3">Üzenetünk és tanításunk igaz, a szándékaink tiszták, a viselkedésünk egyenes és őszinte.</verse>
				<verse number="4">Bennünket maga Isten tett próbára és talált alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az örömüzenetet. Ezért azt nem úgy hirdetjük, hogy azzal az emberek tetszését nyerjük meg, hanem Istenét, aki a szívünket és a szándékainkat vizsgálja.</verse>
				<verse number="5">Jól tudjátok, hogy soha nem hízelegtünk nektek. Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét. Isten a tanúnk erre!</verse>
				<verse number="6">Nem igyekeztünk az emberek elismerését megszerezni, sem a tiéteket, sem másokét.</verse>
				<verse number="7">Pedig Krisztus apostolai vagyunk, és használhattuk volna ezt a tekintélyünket. Mi azonban olyan gyengéden bántunk veletek, ahogy az édesanya dajkálja gyermekét.</verse>
				<verse number="8">Annyira megszerettünk titeket, hogy nemcsak az örömhírt adtuk át nektek, hanem még a saját lelkünket is odaadtuk volna értetek. Bizony, valóban nagyon kedvesek vagytok nekünk!</verse>
				<verse number="9">Emlékezzetek csak vissza, testvéreim, milyen keményen dolgoztunk, amikor nálatok voltunk! Éjjel-nappal a saját kezünkkel dolgoztunk, hogy ne legyünk terhetekre, és hogy ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így adtuk át nektek az Istentől származó örömhírt.</verse>
				<verse number="10">Ti vagytok a tanúink és Isten is, hogy milyen becsületesen, igazságosan és ártatlanul éltünk közöttetek, hívők között.</verse>
				<verse number="11">Úgy bántunk veletek, mint az apa a gyermekeivel: egyenként vigasztaltunk és bátorítottunk benneteket.</verse>
				<verse number="12">Kértük, hogy Isten tetszésére éljetek, aki a Királyságába és dicsőségébe hív titeket.</verse>
				<verse number="13">Azért is mindig hálát adunk Istennek, hogy befogadtátok az üzenetét, amelyet átadtunk nektek. Nem úgy fogadtátok, mintha csak emberek beszéde lenne, hanem úgy, mint Isten szavát — mint ahogy valóban az is. Isten beszéde pedig hatékonyan működik bennetek, akik hisztek benne.</verse>
				<verse number="14">Testvéreim, ti is sorstársaivá lettetek Isten Júdeában élő, Krisztusban hívő gyülekezeteinek. Ti is ugyanúgy szenvedtetek a saját honfitársaitoktól, mint ahogy ők a hitetlen júdeaiaktól,</verse>
				<verse number="15">akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, és minket is üldöztek. Ezek nem tetszenek Istennek és minden embernek ellenségei,</verse>
				<verse number="16">hiszen próbálnak minket megakadályozni abban, hogy az Izráelen kívüli népeknek is hirdessük az örömüzenetet. Pedig szükséges, hogy azok a nemzetek is hallják az örömhírt, hogy ők is üdvösségre jussanak. Ezek a hitetlen júdeaiak mindig csak újabb és újabb bűnökkel gyarapítják vétkeiket, amíg végleg betelik a pohár, de Isten haragja már utol is érte őket.</verse>
				<verse number="17">Testvéreim, egy kis ideig el kellett válnunk tőletek, bár lélekben mindig veletek maradtunk. Az utóbbi időben azonban már nagyon szerettünk volna látni benneteket.</verse>
				<verse number="18">Ezért minden erőnkkel igyekeztünk eljutni hozzátok — különösen én, Pál, aki többször is megpróbáltam hozzátok utazni, a Sátán azonban mindeddig megakadályozott.</verse>
				<verse number="19">Mert ugyan ki más lehetne a mi reménységünk, örömünk és győzelmi koronánk, ha majd megállunk Urunk, Jézus előtt, amikor visszajön?</verse>
				<verse number="20">Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Mi magunk nem mehettünk hozzátok, de várni sem tudtunk tovább. Ezért elhatároztuk, hogy inkább egyedül maradunk Athénban, de</verse>
				<verse number="2">elküldjük hozzátok Timóteust, aki testvérünk és társunk Isten munkájában és a Krisztusról szóló örömhír terjesztésében. Azért küldtük hozzátok, hogy megerősítse hiteteket, bátorítson benneteket,</verse>
				<verse number="3">és hogy senkit se tudjanak megfélemlíteni azok a bajok és nehézségek, amelyek most körülvesznek benneteket. Hiszen jól tudjátok, hogy ezeket nem kerülhetjük el!</verse>
				<verse number="4">Emlékezzetek rá, hogy amikor nálatok jártunk, már akkor figyelmeztettünk titeket, hogy számíthattok ilyen nehézségekre! Látjátok, pontosan így is történt!</verse>
				<verse number="5">Így hát elküldtem hozzátok Timóteust, mert nem tudtam tovább várni. Tudni akartam, erős-e a hitetek. Aggódtam miattatok, hogy nem tett-e próbára benneteket a Kísértő, s nem veszett-e kárba a közöttetek végzett munkánk.</verse>
				<verse number="6">Timóteus éppen most érkezett vissza tőletek, és örömmel számolt be arról, hogy hitben és szeretetben éltek, jó szívvel emlékeztek ránk, és nagyon szeretnétek már találkozni velünk, mint ahogyan mi is veletek.</verse>
				<verse number="7">Ezzel nagyon megörvendeztetett és felbátorított bennünket, mert láttuk, hogy erős a hitetek. Sok baj és nehézség közepette is megvigasztalódtunk.</verse>
				<verse number="8">Szinte újjáéledünk, amikor halljuk, hogy milyen szilárdan megálltok az Úrban.</verse>
				<verse number="9">Hogyan is tudnánk Istennek illendően megköszönni, hogy ennyi örömöt szereztetek nekünk? Mennyire hálásak vagyunk értetek! Isten előtt éjjel-nappal örömmel</verse>
				<verse number="10">és teljes szívvel-lélekkel imádkozunk értetek, hogy végre szemtől-szembe láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait.</verse>
				<verse number="11">Azért imádkozunk, hogy Istenünk, Mennyei Édesapánk és Urunk, Jézus segítsen meg minket, és végre valóban eljussunk hozzátok!</verse>
				<verse number="12">Imádkozunk, hogy az Úr erősítse meg bennetek az isteni szeretetet egymás és mindenki más iránt is — ugyanúgy, ahogy mi szeretünk benneteket.</verse>
				<verse number="13">Kérjük, hogy az Úr erősítse meg a szíveteket, hogy legyetek feddhetetlenek és szentek Istenünk, Édesapánk mértéke szerint — és így állhassatok elé, amikor majd Urunk, Jézus visszajön az összes szentjeivel együtt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Testvéreim, most szeretnék valami másról írni. Tanítottunk titeket arra, hogyan éljetek Istennek tetsző módon, és valóban úgy is éltek. Ezért most kérünk és biztatunk benneteket az Úrban, Jézusban, hogy ebben jussatok még előbbre!</verse>
				<verse number="2">Hiszen jól tudjátok, mit parancsoltunk nektek Jézus Krisztus nevében.</verse>
				<verse number="3">Isten azt akarja, hogy szentek legyetek és távolodjatok el minden szexuális bűntől.</verse>
				<verse number="4">Azt akarja, hogy mindegyikőtök tanulja meg, hogyan kell a saját teste fölött uralkodnia. Olyan tisztességes módon bánjatok a testetekkel, hogy az valóban csak Istennek szolgáljon.</verse>
				<verse number="5">Ne adjátok át testeteket a szenvedélyes kívánságoknak, vagy szexuális bűnöknek, mint a hitetlenek, akik nem ismerik Istent.</verse>
				<verse number="6">A testvéreiteknek ne okozzatok kárt, és ne csapjátok be egymást, mert ezt megbünteti az Úr! Erre már régebben is figyelmeztettünk titeket.</verse>
				<verse number="7">Az Úr szent életre hívott el bennünket, és nem arra, hogy bűnben éljünk!</verse>
				<verse number="8">Ezért, aki nem akar engedelmeskedni ennek a tanításnak, az nem embereket utasít el, hanem Istent, aki pedig Szent Szellemét adta nekünk!</verse>
				<verse number="9">A testvéri szeretetről nem is kell nektek írnom, hiszen titeket maga Isten tanított meg arra, hogyan szeressétek egymást.</verse>
				<verse number="10">Ti valóban szeretitek minden testvéreteket egész Macedóniában! Csak arra biztatlak, hogy ezt folytassátok!</verse>
				<verse number="11">Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendesen és békességben éljetek! Mindenki gondosan végezze a maga munkáját, és saját kezével keresse meg a kenyerét! Ezt már korábban is parancsoltuk nektek.</verse>
				<verse number="12">Viselkedjetek tisztességesen a hitetlenekkel szemben, és ne szoruljatok rá senkire!</verse>
				<verse number="13">Tudjátok, hogy a hitetlenek, akiknek nincs miben reménykedniük, gyászolnak és szomorkodnak azok miatt, akik már meghaltak. Azt akarjuk, hogy ti ne bánkódjatok, és ne legyetek bizonytalanságban azoknak a testvéreinknek a sorsa felől, akik már meghaltak.</verse>
				<verse number="14">Mivel hisszük, hogy Jézus meghalt, azután pedig feltámadt a halálból, ezért abban is bizonyosak lehetünk, hogy Isten visszahozza azokat a testvéreinket Jézussal együtt, akik benne bízva haltak meg.</verse>
				<verse number="15">Ezt pedig úgy mondjuk nektek, mintha maga az Úr mondaná: mi, akik még akkor is élni fogunk, amikor az Úr visszajön, nem fogjuk megelőzni azokat a testvéreinket, akik már korábban meghaltak.</verse>
				<verse number="16">Akkor maga az Úr fog leszállni a Mennyből! Felhangzik egy hangos parancsszó, az angyalok fejedelmének hangja és Isten trombitajele. Akkor fel fognak támadni azok, akik úgy haltak meg, hogy hittek Krisztusban. Ők lesznek az elsők.</verse>
				<verse number="17">Ezután mi következünk, akik akkor még életben leszünk. Feltámadott testvéreinkkel együtt az Úr fölemel magához bennünket a felhőkön a magasságba. Együtt fogunk mindannyian szemtől-szembe találkozni az Úrral fönt, a levegőben. Ettől a pillanattól fogva pedig mindörökké együtt fogunk lakni Urunkkal!</verse>
				<verse number="18">Ezzel vigasztaljátok és bátorítsátok egymást!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Úgy gondolom, a kijelölt időszakokról és időpontokról nem kell külön írnom nektek, testvéreim.</verse>
				<verse number="2">Hiszen jól tudjátok, hogy az Úr Napja olyan váratlanul fog megérkezni, mint az éjjeli tolvaj.</verse>
				<verse number="3">Amikor majd mindenki azt mondja: „Most teljes a béke és biztonság!”, hirtelen rájuk tör a pusztulás, ahogy a szülési fájdalmak rátörnek a terhes asszonyra. Ezek elől semmiképpen nem tudnak elmenekülni!</verse>
				<verse number="4">Ti azonban, testvéreim, nem a sötétségben éltek. Ezért számotokra az Úr Napja nem váratlanul fog megérkezni, mint a tolvaj.</verse>
				<verse number="5">Hiszen ti mindannyian a világosságban éltek és a nappalhoz tartoztok. Nincs semmi közünk az éjszakához és a sötétséghez.</verse>
				<verse number="6">Ne legyünk hát olyanok, mint a hitetlen emberek! Ne aludjunk, hanem éberen őrködjünk, és legyünk elővigyázatosak,</verse>
				<verse number="7">mert, aki aludni akar, éjszaka alszik, és a részegesek is éjszaka részegednek le.</verse>
				<verse number="8">Mi azonban, akik a nappalhoz tartozunk, legyünk józanok és elővigyázatosak! Vegyük fel hát magunkra a hit és az isteni szeretet mellpáncélját! Fejünkre tegyük fel a sisakot, vagyis bizakodva várjuk a teljes megváltásunkat,</verse>
				<verse number="9">hiszen Istennek nem az a terve velünk, hogy haragja elpusztítson, hanem hogy üdvösséget nyerjünk Urunk, Jézus Krisztus által!</verse>
				<verse number="10">Jézus azért halt meg értünk, hogy mi vele élhessünk! Nem számít, hogy életben leszünk-e még, amikor visszajön, vagy addigra már meghalunk, mindenképpen vele együtt fogunk élni!</verse>
				<verse number="11">Ezzel bátorítsátok és erősítsétek egymást, ahogy azt teszitek is!</verse>
				<verse number="12">Arra kérünk titeket, testvéreim, hogy becsüljétek meg és tiszteljétek azokat, akik vezetőitek az Úrban! Ők sokat dolgoznak értetek, tanítanak és tanácsolnak benneteket!</verse>
				<verse number="13">Kérlek, hogy a munkájukért szeressétek és különösen becsüljétek meg őket! Békességben éljetek egymással!</verse>
				<verse number="14">Nagyon kérünk benneteket, testvéreim, hogy figyelmeztessétek azokat, akik nem akarnak dolgozni és rendesen élni! Viszont biztassátok azokat, akik bátortalanok, és segítsétek a gyengéket! Mindenkivel szemben legyetek türelmesek!</verse>
				<verse number="15">Senki a gonosz dolgokat ne viszonozza gonoszsággal, hanem mindig a jóra törekedjetek! De ne csak egymás között, hanem mindenkivel szemben így viselkedjetek!</verse>
				<verse number="16">Mindig örüljetek!</verse>
				<verse number="17">Szüntelen imádkozzatok!</verse>
				<verse number="18">Minden körülmények között adjatok hálát Istennek — mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban!</verse>
				<verse number="19">A Szent Szellemet ne akadályozzátok abban, hogy a munkáját végezze!</verse>
				<verse number="20">A prófétai ajándékot és üzeneteket ne becsüljétek le,</verse>
				<verse number="21">viszont mindent gondosan vizsgáljatok meg, hogy valóban Istentől származik-e! Ha igen, akkor ahhoz ragaszkodjatok,</verse>
				<verse number="22">de maradjatok távol mindentől, ami gonosznak látszik!</verse>
				<verse number="23">Azért imádkozunk, hogy Istenünk, a Békesség Istene, szenteljen meg titeket teljesen, és egész valótokat őrizze meg: szellemeteket, lelketeket és testeteket egyaránt, amíg Urunk, Jézus Krisztus vissza nem jön!</verse>
				<verse number="24">Isten, aki hív benneteket, hűséges és megbízható, ezért mindezt meg is fogja tenni.</verse>
				<verse number="25">Testvéreim, imádkozzatok értünk is!</verse>
				<verse number="26">Köszöntsetek minden testvért szent csókkal!</verse>
				<verse number="27">Meg kell ígérnetek, hogy ezt a levelet az összes testvér előtt felolvassátok!</verse>
				<verse number="28">Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="53">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Üdvözlet Páltól, Szilvánusztól és Timóteustól a thesszalonikai gyülekezetnek, amely az Atya-Istené és Urunké, Jézus Krisztusé.</verse>
				<verse number="2">Isten, az Édesapánk és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!</verse>
				<verse number="3">Testvéreim, mindig hálával tartozunk Istennek értetek! Igen, erre minden okunk megvan, mert a hitetek olyan csodálatosan erősödik, és az egymás iránti isteni szeretet folyton növekszik bennetek.</verse>
				<verse number="4">Ezért dicsekszünk is veletek az Isten gyülekezeteiben. Elmondjuk, hogy milyen türelmes kitartással és hittel viselitek el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket.</verse>
				<verse number="5">Mindez biztos előjele annak, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor majd titeket méltónak nyilvánít arra, hogy bemehessetek Királyságába, amelyért szenvedtetek is.</verse>
				<verse number="6">Ahogyan igazságos lesz az is, hogy szenvedéssel fizessen majd azoknak, akik nektek most szenvedést okoznak.</verse>
				<verse number="7">Nektek pedig, akik most szenvedtek, velünk együtt megpihenést és nyugalmat fog adni. Hogy mikor? Amikor az Úr Jézus lángoló tűzben megjelenik a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt.</verse>
				<verse number="8">Akkor fogja majd megbünteti azokat, akik nem ismerik Istent és nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól.</verse>
				<verse number="9">Ezeknek az engedetleneknek örökké tartó pusztulás és szenvedés lesz a sorsuk, mivel örökre száműzik őket az Úr jelenlétéből és erejének dicsőségéből.</verse>
				<verse number="10">Azon a napon, amikor az Úr eljön, mindenki dicsőíteni fogja őt, mert látják majd a dicsőségét azokban, akik teljesen őhozzá tartoznak. Mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik hisznek benne. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk.</verse>
				<verse number="11">Ez az, amiért szüntelenül imádkozom értetek. Azt kérem Istentől, hogy tegyen titeket méltóvá az elhívásra. Azt kérem, hogy Isten ereje által teljesen véghez tudjátok vinni mindazt, amit jósága meg akar tenni rajtatok keresztül — mindazt, amire a hitetek indít benneteket.</verse>
				<verse number="12">Azért imádkozom, hogy Urunk, Jézus legyen még dicsőségesebb bennetek és általatok, ti pedig szintén dicsőséget kapjatok Jézusban — Istenünk és Urunk, Jézus Krisztus kegyelméből.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Most pedig, testvéreim, Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléről szeretnék írni nektek, és arról, hogyan fog bennünket magához gyűjteni.</verse>
				<verse number="2">Kérünk, hogy ne rémüljetek meg, se ne zavarjon össze benneteket, ha valaki azt mondja, hogy az Úr Napja már itt is van! Mert vannak, akik ezt állítják, és bizonyos szellemek üzenetére vagy tanításokra hivatkoznak. Még az is lehet, hogy olyan hamis levelet is mutatnak nektek, amelyről azt állítják, hogy mi írtuk.</verse>
				<verse number="3">Semmiképpen ne engedjétek, hogy valaki becsapjon benneteket! Mert mielőtt az Úr Napja eljönne, még más dolgoknak is meg kell történniük. Előbb az Istentől való elfordulás ideje következik, majd megjelenik a Bűn Embere, aki pusztulásra van ítélve.</verse>
				<verse number="4">Ő az, aki szembeszáll majd mindennel, és mindenkivel, amit vagy akit „Isten”-nek neveznek és imádnak az emberek. Ugyanis saját magát akarja mindezek fölé emelni, egészen addig, hogy a trónját Isten templomába helyezi, és azt mondja magáról, hogy ő az Isten.</verse>
				<verse number="5">Erről már beszéltem nektek, amikor nálatok voltam, emlékeztek rá?</verse>
				<verse number="6">Azt is tudjátok, mi tartja vissza a Bűn Emberét, hogy csak a maga idejében jelenjen meg.</verse>
				<verse number="7">Igaz ugyan, hogy a törvénytelenség ereje titokban már is működik, de valaki most még feltartóztatja, amíg el nem távolítják a törvénytelenség útjából.</verse>
				<verse number="8">Amikor ez megtörténik, akkor fog megjelenni a Bűn Embere. Őt azonban az Úr Jézus meg fogja ölni a leheletével. Az Úr megjelenésének dicsőségével vet majd véget neki.</verse>
				<verse number="9">A Bűn Emberének megjelenése a Sátán munkájának eredménye lesz. Ennek a személynek a működését nagy erők, hamis jelek és csodák fogják kísérni.</verse>
				<verse number="10">Mindenféle gonosz trükkel igyekszik becsapni majd azokat, akik a pusztulás felé haladnak, mert visszautasították az igazságot. Pedig, ha szerették volna az igazságot, megmenekülhettek volna.</verse>
				<verse number="11">Mivel azonban nem az igazságot szerették, Isten megengedte, hogy a megtévesztés és hazugság ereje uralkodjon rajtuk, és hogy elhiggyék a hazugságot.</verse>
				<verse number="12">Mindez pedig azért történik, hogy akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban lelték örömüket, ítélet alá kerüljenek.</verse>
				<verse number="13">Értetek azonban, testvéreim — akiket szeret az Úr —, mindig hálával tartozunk Istennek, mivel ő kezdettől fogva kiválasztott benneteket, hogy üdvösséget nyerjetek az igazságban való hitetek és a Szent Szellem által, aki Isten számára különválaszt benneteket.</verse>
				<verse number="14">Mert Isten erre hívott el titeket az örömhír által, amit tőlünk hallottatok. Arra hívott, hogy ti is részesüljetek Urunk, Jézus Krisztus dicsőségében.</verse>
				<verse number="15">S mivel ez így van, kérlek, hogy minden tekintetben álljátok meg a helyeteket! Kitartóan ragaszkodjatok a tanításhoz, amit tőlünk élőszóban, vagy levélben kaptatok!</verse>
				<verse number="16">Azért imádkozunk, hogy Urunk, Jézus Krisztus és Isten, a mennyei Édesapánk bátorítsa a szíveteket és erősítsen meg benneteket minden jóra — szóban és tettekben egyaránt. Hiszen Isten megmutatta, hogy mennyire szeret bennünket, és irántunk való jóindulatából örökké tartó vigasztalást, bátorítást és biztos reményt adott nekünk.</verse>
				<verse number="17"></verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Végül pedig arra kérünk, testvérek, hogy imádkozzatok értünk! Imádkozzatok hogy az Úr üzenete mindenhol gyorsan és akadálytalanul terjedjen és győzzön, mint ahogy az nálatok is történt!</verse>
				<verse number="2">Imádkozzatok, hogy Isten szabadítson és védjen meg bennünket minden rossz és gonosz embertől! Mert nem mindenkié a hit.</verse>
				<verse number="3">Az Úr azonban hűséges, megerősít és megvéd titeket a gonosztól!</verse>
				<verse number="4">Az Úrra való tekintettel bízunk bennetek, hogy megtartjátok mindazt, amit tanácsoltunk és parancsoltunk nektek, de nemcsak most, hanem a jövőben is.</verse>
				<verse number="5">Az Úr irányítsa szíveteket arra, hogy Istent tejes szívvel szeressétek, és kitartóan várjátok Krisztust, amíg visszatér!</verse>
				<verse number="6">Most pedig Urunk, Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, testvérek, hogy vonuljatok vissza és maradjatok távol minden olyan hívő embertől, aki rendetlenül él, és nem akar dolgozni! Mert az ilyen ember nem a szerint a tanítás szerint él, amit tőlünk kaptatok,</verse>
				<verse number="7">hiszen jól tudjátok, milyen példát mutattunk nektek. Amikor köztetek éltünk, soha nem lustálkodtunk.</verse>
				<verse number="8">Nem ettük ingyen senkinek a kenyerét, hanem mindig fizettünk érte. Éjjel-nappal keményen dolgoztunk, hogy ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk.</verse>
				<verse number="9">Pedig jogunk lett volna rá, de mi nem éltünk ezzel a jogunkkal, hogy a saját példánkat állítsuk elétek, hogy kövessetek bennünket.</verse>
				<verse number="10">Ezért is parancsoltuk nektek, amikor nálatok voltunk: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyen!”</verse>
				<verse number="11">Mindezt azért mondjuk, mert hallottuk, hogy vannak közöttetek, akik rendetlenül élnek, és nem akarnak dolgozni. Sőt, ahelyett, hogy a saját dolgukat végeznék, beleavatkoznak mások dolgába.</verse>
				<verse number="12">Az ilyeneknek megparancsoljuk és sürgetjük is őket Urunk, Jézus Krisztus nevében, hogy ne másokkal foglalkozzanak, hanem maradjanak nyugton, dolgozzanak, és a maguk keresetéből éljenek!</verse>
				<verse number="13">Ti azonban, testvérek, ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek!</verse>
				<verse number="14">Ha valaki közületek nem akar engedelmeskedni annak, amit ebben a levélben írtunk, jegyezzétek meg azt az embert, és ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy szégyellje el magát!</verse>
				<verse number="15">De azért ne tekintsétek ellenségnek, csak figyelmeztessétek, ahogyan testvéreinket szoktuk!</verse>
				<verse number="16">Maga a Békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békességet! Az Úr legyen veletek!</verse>
				<verse number="17">Ezt a köszöntést a saját kezemmel írtam — pál. Minden levelemet így szoktam befejezni, s ebből tudhatjátok, hogy valóban én küldöm. Így írok.</verse>
				<verse number="18">A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="54">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Pál, aki megmentő Istenünknek és reménységünknek, Jézus Krisztusnak megbízásából lett apostollá, üdvözletét küldi.</verse>
				<verse number="2">Timóteusnak szól ez a levél, aki igazi fiam lett a hit által. Az Atya-Isten és Urunk, Krisztus Jézus adjon neked kegyelmet, könyörületet és békességet!</verse>
				<verse number="3">Amikor Macedóniába utaztam, kértelek, hogy maradj Efezusban, mert vannak ott bizonyos emberek, akik téves dolgokat tanítanak. Figyelmeztesd őket, hogy ezt hagyják abba,</verse>
				<verse number="4">és ne foglalkozzanak kitalált történetekkel és a családjuk bizonytalan eredetével! Ezek a dolgok csak arra jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és Isten üdvözítő tervének megvalósulását nem szolgálják. Isten tervei ugyanis hit által valósulnak meg.</verse>
				<verse number="5">Azért mondom ezt, hogy a hívőkben felébredjen az isteni szeretet, amely a tiszta szívből, a jó lelkiismeretből és a képmutatástól mentes hitből fakad.</verse>
				<verse number="6">Néhányan azonban letértek erről az útról, és haszontalan dolgokat tanítanak.</verse>
				<verse number="7">Ezek másokat akarnak a Törvényre tanítani, de valójában maguk sem értik, amiről beszélnek, sőt, még azt sem, amiről azt állítják, hogy abban egészen biztosak.</verse>
				<verse number="8">Tudjuk, hogy a Törvény jó, ha helyesen alkalmazzák.</verse>
				<verse number="9">Azt is tudjuk, hogy a Törvényt nem azokra kell alkalmazni, akik igazságosan élnek, hanem azokra, akik törvényszegők, lázadók, istentelenek, bűnözők, hitetlen gonoszok, elvetemültek, apagyilkosok, anyagyilkosok, emberölők,</verse>
				<verse number="10">paráznák, homoszexuálisok, emberrablók, hazugok, hamisan tanúskodók, vagy más olyan dolgot tesznek, ami az egészséges tanítással ellenkezik.</verse>
				<verse number="11">Ez a tanítás pedig része annak a dicsőséges örömüzenetnek, amely áldott Istenünktől származik, s amelynek hirdetésével engem megbízott.</verse>
				<verse number="12">Hálát adok Urunknak, Krisztus Jézusnak, aki engem megerősített, megbízhatónak tartott, és rám bízta ezt a szolgálatot.</verse>
				<verse number="13">Megbízott bennem, annak ellenére, hogy régebben gyaláztam Jézust, üldöztem a tanítványait, és erőszakos voltam. Isten mégis könyörült rajtam, mert tudatlan és hitetlen voltam, amikor ezeket tettem.</verse>
				<verse number="14">Urunk bőségesen árasztotta rám kegyelmét, és megajándékozott azzal a hittel és szeretettel, amely Krisztus Jézusban található.</verse>
				<verse number="15">Bárcsak mindenki felismerné és elfogadná, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket megmentse! Ez a mondás kétségtelenül igaz! A bűnösök között pedig én vagyok a legbűnösebb.</verse>
				<verse number="16">De Krisztus Jézus éppen azért könyörült meg rajtam, a legnagyobb bűnösön, hogy így mutassa meg mindenkinek, milyen határtalan nagy a türelme. Azt akarta, hogy példa legyek azok számára, akik majd utánam fognak Jézusban hinni, és így eljutnak az örök életre.</verse>
				<verse number="17">Minden tisztelet és dicsőség az örökkévaló, halhatatlan és láthatatlan Királyé, az egyetlen Istené örökké. Ámen!</verse>
				<verse number="18">Timóteus fiam, a lelkedre kötöm, hogy azok szerint járj el, amelyeket neked parancsolok. Emlékezz azokra a személyes próféciákra, amelyeket még régen kaptál, támaszkodj ezekre, és harcold végig a hit nemes harcát!</verse>
				<verse number="19">A hitben megállva és jó lelkiismeretettel küzdj. Ugyanis vannak, akik nem tartották tisztán a lelkiismeretüket, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek.</verse>
				<verse number="20">Ezek közül való Hümenaiosz és Alexandrosz is, akiket átadtam a Sátánnak, hogy tanulják meg: ne szitkozódjanak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Mindenekelőtt tehát arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok és könyörögjetek minden emberért, járjatok közben és adjatok hálát értük!</verse>
				<verse number="2">Imádkozzatok a királyokért és mindazokért, akik hatalmat kaptak, hogy nyugodt és békés életet élhessünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.</verse>
				<verse number="3">Ez jó dolog és tetszik Istennek, Üdvözítőnknek.</verse>
				<verse number="4">Ő ugyanis azt akarja, hogy mindenki üdvösségre jusson és megismerje az igazságot.</verse>
				<verse number="5">Csak egyetlen Isten van és csak egyetlen közvetítő Isten és az emberek között: az emberré lett Krisztus Jézus.</verse>
				<verse number="6">Igen, Jézus áldozatul adta magát, hogy kifizesse a váltságdíjat minden emberért és tanúskodott Istenről a maga idejében.</verse>
				<verse number="7">Ennek a hirdetője és apostola vagyok én is, hogy tanítsam az Izráelen kívüli népeket a hitre és az igazságra. Ez a színtiszta igazság, nem hazudok!</verse>
				<verse number="8">Tehát azt akarom, hogy imádkozzanak a férfiak mindenhol! Amikor imádkoznak és felemelik a kezüket, szentek legyenek, ne legyen a szívükben harag, vagy neheztelés.</verse>
				<verse number="9">Az asszonyok és leányok pedig úgy öltözzenek és ékesítsék magukat, hogy az ne legyen kihívó vagy feltűnést keltő. Ne a különleges hajviselettel, aranyékszerekkel, gyöngyökkel vagy drága ruhákkal igyekezzenek ékesítseni magukat,</verse>
				<verse number="10">hanem azzal, hogy Istennek tetsző dolgokat tesznek, mert ez illik azokhoz, akik azt mondják, hogy Istent imádják.</verse>
				<verse number="11">Az asszonyok és lányok a helyükön maradva csendben hallgassák a tanítást, így tanuljanak, és készségesen engedelmeskedjenek.</verse>
				<verse number="12">Nem engedem meg nekik, hogy tanítsanak, sem azt, hogy uralkodjanak a férfiakon. Inkább viselkedjenek csendesen.</verse>
				<verse number="13">Miért mondom ezt? Mert Isten Ádámot teremtette először, és csak azután Évát.</verse>
				<verse number="14">Nem Ádámot csapta be a Kísértő, hanem az asszonyt, aki emiatt vétkezett.</verse>
				<verse number="15">Ennek ellenére az asszonyok is megmenekülnek a gyermekek szülése és felnevelése közben, ha józanul kitartanak a hitben, a szeretetben és az Istennek odaszánt életben.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Igaz ez a mondás: „Ha valaki gyülekezeti vezető szeretne lenni, jó dolgot kíván.”</verse>
				<verse number="2">Ezeknek a vezetőknek azonban úgy kell élniük, hogy senki se kritizálhassa őket jogosan! Az ilyen férfi legyen hűséges egyetlen feleségéhez, legyen bölcs, fegyelmezett, tiszteletre méltó, vendégszerető és jó tanító.</verse>
				<verse number="3">Nem lehet részeges, kötekedő, verekedő, vagy olyan, aki a pénzt szereti, hanem legyen szelíd és békés természetű!</verse>
				<verse number="4">Legyen igazi családfő: nevelje a gyermekeit engedelmességre és szüleik iránti tiszteletre!</verse>
				<verse number="5">Hiszen, ha valaki a saját családját sem tudja kormányozni, hogyan lenne képes akkor gondot viselni a helyi gyülekezetre, amely Istené?</verse>
				<verse number="6">Ne legyen gyülekezeti vezető olyan, aki még csak nem régen kezdte el Jézust követni! Az ilyen ugyanis könnyen beképzelt és büszke lesz, és ugyanolyan ítélet alá kerülhet, mint a Sátán.</verse>
				<verse number="7">Fontos, hogy a gyülekezeti vezetőnek a gyülekezeten kívüliek között is jó híre legyen! Ha megfelel ezeknek a követelményeknek, akkor nem fogják kritizálni, és nem esik a Sátán csapdájába.</verse>
				<verse number="8">Hasonlóképpen a diakónusok is olyan férfiak legyenek, akiknek tekintélyük van mások előtt. Ne legyenek kétszínűek, részegesek, ne akarjanak csalással meggazdagodni.</verse>
				<verse number="9">Hűséggel ragaszkodjanak a hit titkához, amelyet Isten megismertetett velünk, és tartsák tisztán a lelkiismeretüket.</verse>
				<verse number="10">Előbb ki kell próbálni őket, és csak akkor végezzék ezt a szolgálatot, ha megbízhatónak bizonyultak.</verse>
				<verse number="11">Hasonlóképpen a nők esetében is követelmény, hogy mások szemében tiszteletre méltóak legyenek, ne pletykáljanak, hanem legyenek józan gondolkodásúak, és minden tekintetben megbízhatóak.</verse>
				<verse number="12">A diakónusok is legyenek hűségesek egyetlen feleségükhöz, gyermekeiket és családjukat jól irányítsák.</verse>
				<verse number="13">Akik folyamatosan jól végzik diakónusi szolgálatukat, megbecsülést szereznek maguknak, és a Krisztus Jézusban való hitük megerősödik.</verse>
				<verse number="14">Mindezeket abban a reményben írom neked, Timóteus, hogy hamarosan eljutok hozzád.</verse>
				<verse number="15">Ha mégis késnék, ebből a levelemből megértheted, hogyan kell élni és viselkedni Isten családjában. Ez a család pedig az élő Isten Eklézsiája, amely támasza és szilárd alapja az igazságnak.</verse>
				<verse number="16">Kétségtelenül nagy az istenfélő élet titka, amelyet Isten kijelentett nekünk: Jézus Krisztus emberi formában megjelent közöttünk, a Szent Szellem tanúsította, hogy igazságos volt, és látták őt az angyalok. Hirdették a népeknek, szerte a világon hittek benne, és felment dicsőségben a Mennybe.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">A Szent Szellem világosan mondja, hogy az utolsó időkben lesznek olyanok, akik letérnek a hit útjáról, megtévesztő szellemeket és gonosz szellemek tanításait követik.</verse>
				<verse number="2">Ezeket képmutató és hazug tévtanítók terjesztik, akiknek a lelkiismerete már kiégett.</verse>
				<verse number="3">Arra tanítják az embereket, hogy ne házasodjanak meg. Azt tanítják, hogy bizonyos ételeket nem szabad megenni — pedig azokat is Isten teremtette. Ezért a hívők, akik megismerték az igazságot, hálaadással és nyugodtan megehetik ezeket is,</verse>
				<verse number="4">hiszen minden jó, amit Isten teremtett! Semmit sem kell visszautasítanunk, ha hálaadással fogadjuk az ételt.</verse>
				<verse number="5">Minden, amit Isten teremtett, szentté válik Isten beszéde és a hívő ember imádsága által.</verse>
				<verse number="6">Ezekre tanítsd a testvéreket! Így leszel Krisztus Jézus jó szolgája, akin látszik, hogy a hit igazságain és a helyes tanításon nőtt fel. Te hűségesen követted ezt a jó tanítást.</verse>
				<verse number="7">Viszont utasítsd el az értelmetlen mondákat és történeteket, amelyek nem egyeznek Isten igazságaival! Azon igyekezz, hogy az istenfélelemben és az Isten helyes módon való szolgálatában gyakorold magad!</verse>
				<verse number="8">Bár a testünk edzésének is van valami haszna, az istenfélelem gyakorlása sokkal hasznosabb, mert mind a jelenlegi, mind a jövendő örök életben áldásokat eredményez.</verse>
				<verse number="9">Ez így igaz, fogadd el, amit mondok!</verse>
				<verse number="10">Hiszen azért dolgozunk és küzdünk teljes erőnkkel, mert az élő Istenben reménykedünk és bízunk, aki minden embernek megmentője, de különösképpen a hívőknek.</verse>
				<verse number="11">Parancsold meg, és tanítsd ezeket a dolgokat!</verse>
				<verse number="12">Igaz, hogy még fiatal vagy, de emiatt senki se becsüljön le téged! Éppen ellenkezőleg, te legyél a példa a testvéreknek! Mutasd meg nekik, hogyan éljenek. Légy példa a számukra abban, amit mondasz, és ahogyan élsz, meg a benned élő isteni szeretettel, hiteddel és az életed tisztaságával!</verse>
				<verse number="13">Addig is, míg megérkezem hozzád, olvass fel a többieknek az Írásokból, bátorítsd, biztasd és tanítsd őket!</verse>
				<verse number="14">Ne hanyagold el, hanem használd a benned levő szellemi ajándékot, amelyet prófétai üzenet által kaptál, amikor a gyülekezet vezetői rád tették a kezüket!</verse>
				<verse number="15">Ezekkel a dolgokkal foglalkozz minden erőddel! Ezekben élj teljes odaszánással, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen!</verse>
				<verse number="16">Legyen gondod magadra, és te is figyelj oda arra, amit tanítasz! Légy kitartó ezekben! Ez a javadat szolgálja neked is, meg a hallgatóidnak is.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Idősebb férfival soha ne bánj vagy beszélj gorombán! Még ha helyre is kell igazítanod, akkor is úgy kérleld, mintha az édesapád lenne! A fiatalabb férfiakkal úgy bánj, mintha öcséddel beszélnél!</verse>
				<verse number="2">Idősebb asszonnyal úgy, mint az édesanyáddal, a fiatalabbakkal, mint húgoddal vagy nővéreddel! Velük kapcsolatban különösen ügyelj a tisztességre!</verse>
				<verse number="3">Gondoskodj azokról az özvegyasszonyokról, akik teljesen egyedül élnek!</verse>
				<verse number="4">Azonban ha egy özvegyasszonynak vannak gyermekei, vagy unokái, akkor elsősorban azoknak kell megtanulniuk, hogy gondoskodjanak a saját családtagjaikról. Így viszonozzák szüleiknek vagy nagyszüleiknek a gondoskodást!</verse>
				<verse number="5">Az az özvegyasszony, aki teljesen egyedül él, Isten gondviselésére bízza magát. Az ilyen özvegy éjjel-nappal kitartóan imádkozik és könyörög Istenhez.</verse>
				<verse number="6">Az olyan özvegyasszony azonban, aki csak az élvezeteket hajszolja, már életében halottnak számít.</verse>
				<verse number="7">Parancsold meg a hívőknek, hogy ezek szerint éljenek, és hogy viseljenek gondot a saját családjukra! Ne adjanak alkalmat senkinek, hogy vádolhassa őket!</verse>
				<verse number="8">Ha egy hívő mégsem gondoskodik a rokonairól, különösen pedig a saját családjáról, akkor valójában megtagadta a hitet, és rosszabb még a hitetlennél is.</verse>
				<verse number="9">Csak olyan özvegyasszonyt lehet felírni az özvegyek listájára, aki legalább hatvanéves, és hűséges volt egyetlen férjéhez,</verse>
				<verse number="10">akiről mindenki tudja, hogy mennyi jót tett, aki felnevelte a gyermekeit, szívesen fogadta házában a vendégeket, szolgálta a testvéreket, segített a bajbajutottakon, és mindig készen állt arra, hogy valami jót tegyen.</verse>
				<verse number="11">Hatvan évnél fiatalabb özvegyasszonyokat ne írj fel az özvegyek listájára, mert, amikor a testi kívánságaik erősebbek lesznek, mint az a vágyuk, hogy Krisztust szolgálják, újra férjhez akarnak menni.</verse>
				<verse number="12">Így nem tartják meg korábbi ígéretüket, és ítélet alá kerülnek.</verse>
				<verse number="13">Ráadásul az ilyen fiatalabb özvegyasszonyok megszokják, hogy kerüljék a munkát, és hogy házról-házra járjanak. De nemcsak munkakerülők lesznek, hanem pletykákat is terjesztenek, beleavatkoznak mások ügyeibe, és olyan dolgokat mondanak, amilyeneket nem kellene.</verse>
				<verse number="14">Éppen ezért azt akarom, hogy a fiatalabb özvegyasszonyok inkább menjenek férjhez, neveljenek gyermekeket, viseljék gondját a saját családjuknak és a háztartásuknak! Így az ellenségünknek nem fognak semmi lehetőséget adni a vádolásra.</verse>
				<verse number="15">Azért mondom ezt, mert vannak olyan fiatalabb özvegyasszonyok, akik már le is tértek a jó útról, és a Sátánt követik.</verse>
				<verse number="16">Ha egy hívő asszony rokonai között vannak özvegyasszonyok, akkor ez a hívő asszony maga tartsa el őket. Ne a helyi gyülekezetre nehezedjen ez a teher. Így csak a teljesen egyedül élő özvegyeket kell támogatnia a gyülekezetnek.</verse>
				<verse number="17">Azok a vezetők, akik jól végzik a gyülekezetben munkájukat, kétszeres anyagi támogatást és megbecsülést érdemelnek, különösen azok, akik az Isten üzenetével és a tanítással foglalkoznak.</verse>
				<verse number="18">Mert az Írás azt mondja: „A cséplést végző ökörnek ne kösd be a száját, és engedd, hogy egyen is, miközben tapossa a gabonát!”, és: „A munkásnak add meg a maga fizetését!”</verse>
				<verse number="19">Ne hallgass arra, aki gyülekezeti vezetőt vádol, csak akkor, ha két vagy három másik ember is tanúsítja, hogy igazat mond!</verse>
				<verse number="20">Akik folyamatosan vétkeznek, azokat határozottan figyelmeztesd, de ezt az egész helyi gyülekezet előtt, nyilvánosan kell megtenned. Így a többieket is figyelmezteted, hogy ne vétkezzenek.</verse>
				<verse number="21">Megparancsolom neked, Timóteus, hogy kövesd ezeket az utasításaimat, és senkivel se kivételezz! Úgy mondom ezt, mint aki tudom, hogy Isten, Krisztus Jézus és a kiválasztott angyalok előtt állok.</verse>
				<verse number="22">Gondold meg jól, mielőtt kijelölsz valakit gyülekezeti vezetőnek és ráteszed a kezed, hogy ezáltal megerősítsd a kijelölését! Ne siess ezzel! Vigyázz, hogy téged ne terheljen a felelősség mások bűnei miatt! Őrizd meg tisztán magadat!</verse>
				<verse number="23">Timóteus, te eddig kizárólag vizet ittál. Ezentúl igyál egy kevés bort is, mert jót fog tenni a gyomrodnak, és nem fogsz olyan gyakran gyengélkedni!</verse>
				<verse number="24">Vannak, akiknek a bűnei jól láthatók. Ezek a nyilvánvaló bűnök mutatják, hogy ítélet vár rájuk. De vannak olyanok is, akiknek a bűnei csak később derülnek ki.</verse>
				<verse number="25">Hasonló a helyzet a jótettekkel is: vannak, amelyeket jól lehet látni. Más jótettek nincsenek szem előtt — de ezek sem maradnak örökké rejtve!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Akik rabszolgák, és keményen dolgozniuk kell, őszintén tiszteljék és becsüljék a gazdájukat, hogy Isten nevét és a tanításunkat senki ne szidalmazza!</verse>
				<verse number="2">Vannak olyan hívő rabszolgák, akiknek a gazdájuk is hívő, tehát testvérek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy gazdájuk kevesebb tiszteletet érdemel. Éppen ellenkezőleg, még jobban kell szolgálniuk a gazdájukat, mint szeretett hívő testvérüket! Timóteus, tanítsd ezeket a testvéreknek, és biztasd őket, hogy eszerint éljenek!</verse>
				<verse number="3">Azonban vannak, akik másképpen tanítanak — olyan dolgokat, amelyek nincsenek összhangban Urunk, Jézus Krisztus egészséges tanításával. Ezek a hamis tanítók nem fogadják el azt a tanítást, amelynek az igazi istenfélelem és az Isten helyes szolgálata az alapja.</verse>
				<verse number="4">Ezek nagyra tartják magukat, de semmihez sem értenek igazán. Valójában az a betegségük, hogy szeretnek vitatkozni, és bizonyos szavak miatt huzakodni. Ebből azonban csak irigység, veszekedés, egymás sértegetése és gonosz gyanúsítás származik.</verse>
				<verse number="5">Állandóan viszálykodnak, megromlott a gondolkozásuk, és nem ismerik az igazságot. Úgy gondolják, Isten szolgálata arra való, hogy ezzel sok pénzt szerezzenek.</verse>
				<verse number="6">Természetesen az istenfélelem és az Isten helyes szolgálata valóban nagy haszonnal jár, de csak akkor, ha igazán elégedett vagy mindazzal, amid van.</verse>
				<verse number="7">Gondold meg: amikor világra jöttünk, semmit sem hoztunk magunkkal. Világos, hogy el sem vihetünk semmit, amikor meghalunk.</verse>
				<verse number="8">Ha tehát van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele!</verse>
				<verse number="9">Akik arra vágyakoznak, hogy meggazdagodjanak, csapdába kerülnek, és kísértések veszik körül őket. Ostoba vágyaikat követik, és maguknak ártanak vele, a vesztükbe rohannak, s végül elpusztulnak.</verse>
				<verse number="10">Pénzimádatukból sokféle baj és gonoszság származik. A pénz utáni sóvárgás már letérített a hit útjáról egyeseket, akik ezenfelül még rengeteg szenvedést is okoztak saját maguknak.</verse>
				<verse number="11">Te azonban, Timóteus, Isten embere vagy! Tehát menekülj el, és maradj távol ezektől a dolgoktól! Teljes erővel azon igyekezz, hogy Isten tetszése szerint élj, és őt szolgáld! Küzdj a hitért, az isteni szeretetért, a türelmes kitartásért és a szelídségért — hogy ezek uralkodjanak benned!</verse>
				<verse number="12">Folytasd a küzdelmet a hit szép harcában! Ragadd meg és ne engedd ki a kezedből az örök életet — hiszen Isten erre hívott el, amikor sok ember előtt megvallottad, hogy hiszel Jézusban.</verse>
				<verse number="13">Isten előtt és Krisztus Jézus előtt meghagyom neked ezeket. Isten az, aki életet ad mindenkinek, és Jézus az, aki bátran tanúskodott Poncius Pilátus előtt.</verse>
				<verse number="14">Tehát azt parancsolom neked, hogy vidd véghez a megbízatásodat hiánytalanul és feddhetetlenül egészen addig, amíg Urunk, Jézus Krisztus vissza nem jön!</verse>
				<verse number="15">Mert ő vissza fog jönni! Mikor? A legalkalmasabb időpontban, amikor áldott Istenünk elküldi őt. Igen, ő az egyetlen uralkodó, a Királyok Királya és az Urak Ura!</verse>
				<verse number="16">Egyedül övé a halhatatlanság, aki az emberek számára megközelíthetetlen világosságban lakik, és akit ember még nem látott, és nem is láthat. Egyedül őt illeti a tisztelet, és övé az örök hatalom örökké! Ámen!</verse>
				<verse number="17">A gazdagoknak, akik a mostani világban sok vagyonra tettek szert, mondd meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban bízzanak! Sokkal inkább Istenben bízzanak, aki bőségesen megad mindent, amire szükségünk van.</verse>
				<verse number="18">Parancsold meg nekik, hogy a jó tettekben legyenek gazdagok! Legyenek nagylelkű adakozók, szívesen osszák meg másokkal, amijük van!</verse>
				<verse number="19">Ha ezt teszik, kincset gyűjtenek maguknak a Mennyben. Ez lesz a jövőjük biztos alapja, és képessé teszi őket, hogy megragadják a valóságos életet.</verse>
				<verse number="20">Timóteus, Isten sok dolgot bízott rád. Őrizd meg ezeket! Tartsd magad távol azoktól, akik ostoba dolgokat beszélnek, amelyek nem Istentől valók! Kerüld el azokat, akik az igazság ellen érvelnek! Ezek azt mondják, hogy ők tudják, mi az „igazi ismeret” — ez azonban csak üres fecsegés!</verse>
				<verse number="21">Egyesek, akik azt állítják, hogy bennük megvan ez az „igazi ismeret”, már el is fordultak a hittől. Isten kegyelme legyen mindnyájatokkal!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="55">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Üdvözlet Páltól, Jézus Krisztus apostolától. Isten akarta, hogy apostol legyek és hirdessem az örök életet, amelyet Isten megígért, és amely Jézus Krisztusban található.</verse>
				<verse number="2">Timóteusnak, szeretett fiamnak szól ez a levél. Az Atya-Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon neked kegyelmet, irgalmat és békességet.</verse>
				<verse number="3">Amikor imádkozom — éjjel és nappal —, mindig érted is könyörgök, és hálát adok Istennek, akit tiszta lelkiismerettel szolgálok, akárcsak az őseim tették.</verse>
				<verse number="4">Eszembe jut, hogyan sírtál, és már nagyon szeretnék újra találkozni veled! Hogy fogunk örülni, ha megint láthatjuk egymást!</verse>
				<verse number="5">Eszembe jut, milyen igazi és őszinte hit lakik benned. Ugyanez a hit élt előbb nagyanyádban, Lóiszban, majd édesanyádban, Eunikében, és meg vagyok győződve róla, hogy benned is.</verse>
				<verse number="6">Ezért sürgetlek, hogy ismét lobbantsd lángra azt az ajándékot, amit Isten adott neked, amikor rád tettem a kezemet.</verse>
				<verse number="7">Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk, nem a félénkség, gyávaság szelleme, hanem az erő, az isteni szeret, a kiegyensúlyozottság és a fegyelmezettség Szelleme!</verse>
				<verse number="8">Tehát ne félj, hanem mindenki előtt bátran tanúskodj Urunkról! Ne szégyellj engem se, aki az Úrért vagyok fogságban! Vállald velem együtt az örömhírért való szenvedést, amelynek elviseléséhez Isten megadja az erőt!</verse>
				<verse number="9">Hiszen ő az, aki megmentett és elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket, de nem azért, mintha ezt bármivel is kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Hanem azért, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította, hiszen már az idő kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által kegyelmébe fogad minket.</verse>
				<verse number="10">Most pedig Isten irántunk való kegyelme kézzelfoghatóan megnyilvánult abban, hogy Megváltónk, Jézus Krisztus eljött. Ő még a halált is legyőzte, és az örömhír által világosan megmutatta az örök és elpusztíthatatlan életre vezető utat.</verse>
				<verse number="11">Ennek az örömüzenetnek a hirdetésére választott ki engem Isten, s ő tett apostollá és tanítóvá.</verse>
				<verse number="12">Emiatt kell most elszenvednem a fogságot, de nem szégyellem, mert ismerem Jézust, akiben hiszek. Meg vagyok győződve, hogy az ő kezében biztonságban van a rám bízott kincs, amíg elérkezik az a Nap.</verse>
				<verse number="13">Tekintsd mintának és kitartóan kövesd az egészséges tanítást, amelyet tőlem hallottál! Ragaszkodj hozzá a Krisztus Jézus iránti hittel és szeretettel!</verse>
				<verse number="14">A bennünk élő Szent Szellem segítségével őrizd meg azt a drága kincset, amelyet Isten rád bízott!</verse>
				<verse number="15">Amint te is tudod, a Kis-Ázsiából valók mind elfordultak tőlem, még Fügelosz és Hermogenész is.</verse>
				<verse number="16">Az Úr könyörüljön meg Onéziforosz családján, mert ő sokszor meglátogatott és felüdített engem, és soha nem szégyellte, hogy börtönben vagyok.</verse>
				<verse number="17">Sőt, amikor Rómába jött, addig keresett, amíg meg nem talált.</verse>
				<verse number="18">Az Úr könyörüljön rajta, amikor az a Nap elérkezik! S hogy Onéziforosz milyen sokféle módon segített nekem, amikor Efezusban voltam, azt te tudod a legjobban.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Fiam, Timóteus, erősödj meg a kegyelemben, Istennek irántunk való jóindulatában, amely a Krisztus Jézusban fordult felénk!</verse>
				<verse number="2">Mindazt, amit sok tanúval együtt te is hallottál tőlem, bízd rá megbízható és hűséges emberekre, akik majd képesek lesznek ezeket a tanításokat továbbadni.</verse>
				<verse number="3">Vállald velem együtt a közös szenvedéseket és nehézségeket, mint Krisztus Jézus jó katonája.</verse>
				<verse number="4">Aki katonai szolgálatot teljesít, az nem foglalkozik a hétköznapi élet dolgaival. Csak arra törekszik, hogy a felettese meg legyen vele elégedve!</verse>
				<verse number="5">Az atlétikai versenyen résztvevőknek a szabályok szerint kell küzdeniük, különben nem kaphatják meg a győztesnek járó koszorút!</verse>
				<verse number="6">A földjén szorgalmasan dolgozó gazdának kell elsőként részesednie a föld terméséből!</verse>
				<verse number="7">Gondolkozz el ezeken a dolgokon! Az Úr segít majd megérteni, mit akarok ezekkel mondani.</verse>
				<verse number="8">Soha ne felejtsd el egy pillanatra sem, hogy Jézus Krisztus — aki Dávid király családjából származik — feltámadt a halálból! Róla szól az én örömhírem.</verse>
				<verse number="9">Ezt hirdetem mindenkinek, és emiatt kell most elszenvednem, hogy láncra vertek, mint egy bűnözőt. Isten beszéde azonban nincs megbilincselve!</verse>
				<verse number="10">De mindent szívesen elviselek azokért, akiket Isten kiválasztott, hogy Jézus Krisztus által üdvösségre jussanak, és részesüljenek az örökkévaló dicsőségben.</verse>
				<verse number="11">Bizony, igaz tanítás ez: Ha Jézussal együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.</verse>
				<verse number="12">Ha hűségesen kitartunk mellette, vele együtt fogunk uralkodni is, de ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.</verse>
				<verse number="13">Ha hűtlenek vagyunk, ő még akkor is hű marad, mert magát meg nem tagadhatja.</verse>
				<verse number="14">Emlékeztesd az embereidet ezekre! Figyelmeztesd őket Isten jelenlétében, hogy ne vitatkozzanak bizonyos szavakon, mert annak semmi értelme! Sőt, az ilyen vitatkozás kárt okoz azokban, akik hallgatják!</verse>
				<verse number="15">Igyekezz mindent megtenni, hogy Isten tetszését elnyerjed! Légy Istennek olyan szolgája, akinek nem kell szégyenkeznie Ura előtt semmiért, és aki helyesen tanítja és alkalmazza Isten igazságait!</verse>
				<verse number="16">Kerüld az értelmetlen vitatkozásokat, mert ezek csak eltávolítják az embereket Istentől!</verse>
				<verse number="17">Az ilyen beszédek úgy terjednek közöttük, mint a veszélyes fertőzés. Hümenaiosz és Filétosz is ilyen dolgokat terjesztenek,</verse>
				<verse number="18">hiszen azt állítják, hogy a halottak feltámadása már megtörtént, s ezzel felforgatják némelyek hitét. Bizony, ezzel nagyon eltértek az igazságtól!</verse>
				<verse number="19">Isten azonban olyan erős alapot épített, amelyet senki sem tud lerombolni. Erre ez a két dolog van felírva: „Az Úr jól tudja, ki tartozik hozzá”, és: „Aki azt mondja, hogy az Úrhoz tartozik, az hagyjon fel minden hamissággal!”</verse>
				<verse number="20">Egy nagy háztartásban nemcsak aranyból és ezüstből, hanem fából és cserépből készült edények is vannak. Egyiket különleges és ünnepi alkalmakon használják, a másikat meg közönséges célokra.</verse>
				<verse number="21">Így tehát, ha valaki megtisztítja magát minden hamisságtól és gonoszságtól, akkor olyan edény lesz belőle, akit dicsőséges feladatokra fognak használni. Igen, akkor az az ember szent lesz, hasznos eszköz a Mester kezében, és minden jó munkára alkalmas.</verse>
				<verse number="22">Timóteus, fuss el az ifjúkori kívánságok elől, és maradj távol tőlük! Viszont teljes erővel törekedj arra, hogy Isten tetszése szerint élj! Törekedj a hitre, isteni szeretetre és békességre mindazokkal együtt, akik tiszta szívvel bíznak az Úrban!</verse>
				<verse number="23">Kerüld el az ostoba és értelmetlen vitatkozásokat, mert ezekből csak veszekedés lesz, te is jól tudod.</verse>
				<verse number="24">Az Úr szolgája pedig ne veszekedjen senkivel, hanem legyen kedves és türelmes mindenkihez, és legyen gyakorlott a tanításban!</verse>
				<verse number="25">Szelíden és udvariasan igazítsa helyre azokat, akik ellenkeznek vele! Abban a reményben foglalkozzon velük, hogy Isten talán mégis megváltoztatja az ellenkezők szívét és gondolkodását, és akkor felismerik az igazságot.</verse>
				<verse number="26">A Sátán ezeket csapdába ejtette, hogy azt tegyék, amit ő akar. De még ezek az emberek is észhez térhetnek, és kimenekülhetnek a csapdából.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Értsd meg, hogy az utolsó időkben nehéz lesz helytállni.</verse>
				<verse number="2">Az emberek ugyanis énközpontúak lesznek, akik csak magukat és a pénzt szeretik; dicsekvők lesznek és büszkék, akik gonosz dolgokat mondanak másokról; szüleiknek nem engedelmeskednek; hálátlanok és istentelenek.</verse>
				<verse number="3">Hiányozni fog belőlük a mások iránti szeretet, nem akarnak majd megbocsátani, szívesen mondanak rosszat másokról, mértéktelenek és féktelenek lesznek, akik gyűlölik a jót.</verse>
				<verse number="4">Elárulják majd a barátaikat, gondolkodás nélkül vakmerően cselekszenek, büszkék lesznek, és nem Istent szeretik, hanem inkább az élvezeteket hajszolják.</verse>
				<verse number="5">Eközben megtartják ugyan a vallásosság külső látszatát, de a valódi istenfélelem erejét elutasítják. Maradj távol az ilyen emberektől, Timóteus!</verse>
				<verse number="6">Közülük valók azok is, akik ravaszul beférkőznek egyes családok bizalmába, hogy behálózzanak olyan asszonyokat, akik gyenge akaratúak, tele vannak bűnökkel és mindenféle kívánságokkal,</verse>
				<verse number="7">s akik mindig igyekeznek új tanításokat hallani, mégsem ismerik meg az igazságot soha.</verse>
				<verse number="8">Emlékezz Jannészre és Jambrészre, akik Mózes ellenfelei voltak! Ugyanígy van ezekkel a zavaros gondolkodású emberekkel is, akiknek a hite nem állta ki a próbát, mert ellenkeznek az igazsággal.</verse>
				<verse number="9">De ők is kudarcot fognak vallani, mint Jannész és Jambrész: felsülnek a nyilvánosság előtt!</verse>
				<verse number="10">Timóteus, te jól ismered, és szorgalmasan követted is a tanításaimat. Közelről láttad, hogyan élek, s tudod, mi az életcélom. Megismerted a hitemet, türelmemet, kitartásomat és a bennem lévő isteni szeretetet.</verse>
				<verse number="11">Tudod, hogyan üldöztek és mit kellett elszenvednem Antiókhiában, Ikóniumban és Lisztrában. Micsoda üldözéseket éltem át, de az Úr mindegyikből kiszabadított!</verse>
				<verse number="12">Bizony, akik Isten akarata szerint akarnak élni a Krisztus Jézusban, azokat is mind üldözni fogják!</verse>
				<verse number="13">A gonoszok és csalók pedig egyre mélyebbre süllyednek a gonoszságban, s miközben másokat becsapnak, saját magukat is becsapják.</verse>
				<verse number="14">Te azonban, Timóteus, tarts ki amellett, amit tanultál, és amiről meggyőződtél, hogy igaz! Hiszen jól ismered azokat, akiktől ezeket tanultad.</verse>
				<verse number="15">Már gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat is, amelyekből megértheted, hogy az üdvösség a Krisztus Jézusba vetett hit által érhető el.</verse>
				<verse number="16">Istentől származik az egész Írás, amely hatékonyan használható a tanításra. Alkalmas arra, hogy meggyőzően rávilágítson a bűneinkre, hogy helyreigazítson és helyreállítson bennünket, hogy engedelmességre neveljen, és megmutassa, hogyan éljünk Isten tetszése szerint.</verse>
				<verse number="17">Mindez pedig azt a célt szolgálja, hogy az Isten embere tökéletes legyen: minden tekintetben felkészült és alkalmas mindenféle jó munkára.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Timóteus, ezt a parancsot úgy adom neked, mintha Isten és Krisztus Jézus előtt állnánk. Mert Krisztus Jézus ítélni fog élők és halottak felett, és visszajön, hogy királyként uralkodjon a földön!</verse>
				<verse number="2">Tehát azt parancsolom neked, hogy hirdesd Isten üzenetét az embereknek, akár kedvező, akár kedvezőtlen a helyzet! Győzd meg, igazítsd helyre, bátorítsd, figyelmeztesd és tanítsd őket nagy türelemmel!</verse>
				<verse number="3">Azért írom ezt, mert eljön az idő, amikor már hallani sem akarják többé az egészséges tanítást. Inkább olyan tanítókat keresnek majd maguknak, akik azt fogják mondani, amit a közönségük hallani szeretne.</verse>
				<verse number="4">Akkor az emberek elfordulnak az igazságtól, és inkább a kitalált, misztikus történetek és legendák érdeklik őket.</verse>
				<verse number="5">Te azonban őrizd meg a józanságodat, és bármilyen nehézséggel kell szembenézned, viseld el! Hirdesd az örömüzenetet, és kitartóan végezd mindazokat a szolgálatokat, amelyeket Isten rád bízott!</verse>
				<verse number="6">Ami engem illet, életem a befejezéséhez közeledik, és hamarosan elköltözöm innen. Életem Isten oltárára kerül, mint ahogy az italáldozatot kiöntik.</verse>
				<verse number="7">Végigküzdöttem a szép harcot, pályafutásomat befejeztem, s a hitet mindvégig megőriztem.</verse>
				<verse number="8">Vár az igazságosság koszorúja, a győztesnek járó jutalom, amelyet maga az Úr, az Igazságos Bíró fog átnyújtani nekem azon a Napon. De nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik szeretettel és vágyakozva várják őt vissza.</verse>
				<verse number="9">Siess hozzám, amilyen gyorsan csak tudsz!</verse>
				<verse number="10">Démász ugyanis elhagyott engem, mert jobban szerette ezt a mostani világot, és Thesszalonikába ment, Kreszcensz Galáciába utazott, Titusz pedig Dalmáciába.</verse>
				<verse number="11">Egyedül Lukács maradt mellettem. Amikor eljössz, hozd magaddal Márkot, mert hasznos lenne a segítsége!</verse>
				<verse number="12">Tükhikoszt elküldtem Efezusba.</verse>
				<verse number="13">A kabátomat Karposz házában hagytam, Troászban. Kérlek, hozd magaddal azt is, amikor jössz, meg a könyveimet is. Különösen a pergamen-tekercsekre van szükségem!</verse>
				<verse number="14">Alexander, az ötvösmester sok bajt okozott nekem, de az Úr majd megbünteti a tettei szerint.</verse>
				<verse number="15">Óvakodj tőle, mert erősen ellenkezett azzal, amit tanítottunk!</verse>
				<verse number="16">Amikor első bírósági tárgyalásomra sor került, senki sem támogatott, hanem mindenki magamra hagyott. Isten bocsásson meg nekik!</verse>
				<verse number="17">De az Úr nem hagyott el, hanem mellém állt és megerősített, hogy rajtam keresztül az igazság üzenetét minden nép meghallja, Izráelen kívüli is — és megmenekültem az oroszlán fogai közül.</verse>
				<verse number="18">De az Úr meg fog védeni engem minden más gonosztól is, és biztos kézzel elvezet mennyei Királyságába. Dicsőség neki örökkön-örökké! Ámen.</verse>
				<verse number="19">Add át köszöntésemet Priszkának és Akvilának, meg Onéziforosz családjának!</verse>
				<verse number="20">Erasztosz Korinthusban maradt. Trofimoszt Milétoszban hagytam betegen.</verse>
				<verse number="21">Siess, próbálj meg ideérni még a tél előtt! Köszöntését küldi Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és az összes többi testvér is.</verse>
				<verse number="22">Az Úr legyen szellemeddel, és kegyelme mindnyájatokkal!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="56">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Üdvözlet Páltól, aki Isten rabszolgája és Jézus Krisztus apostola. Isten engem azért küldött el, hogy a választottaiban megerősítsem az iránta való bizalmat és hitet, hogy segítsek nekik az igazság mélyebb megismerésében, hogy ezáltal Isten tetszése szerint éljenek.</verse>
				<verse number="2">Ez a hit abból a reménységből származik, hogy Isten — aki teljesen szavahihető — örök életet ad nekünk, amint azt már az idők kezdete előtt megígérte.</verse>
				<verse number="3">Most pedig az általa választott időben nyilvánosságra hozta ezt az örök életet azáltal, hogy az erről szóló örömüzenetét mindenkivel megismertette. Üdvözítő Istenünk rám bízta és megparancsolta, hogy ezt az üzenetét mindenkinek hirdessem.</verse>
				<verse number="4">Titusznak szól ez a levél, aki olyan, mintha a fiam lenne, mivel mindkettőnkben ugyanaz a hit él. Atyánk, az Isten, és Megmentőnk, Krisztus Jézus adjon neked kegyelmet és békességet!</verse>
				<verse number="5">Azért hagytalak téged, egy időre még Kréta szigetén, hogy fejezd be azokat a dolgokat, amelyek elintézetlenül maradtak, és hogy jelölj ki minden városban gyülekezeti vezetőket, ahogyan azt meghagytam neked.</verse>
				<verse number="6">Gyülekezeti vezetőknek olyok alkalmasak, akiket nem lehet jogosan vádolni semmilyen bűnnel, akik hűségesek egyetlen feleségükhöz, s ezen felül akiknek gyermekei is hívők, engedelmesek és rendes életet élnek.</verse>
				<verse number="7">Aki gyülekezeti vezető, az Isten népére visel gondot, ezért szükséges, hogy kifogástalan életet éljen, és ne lehessen jogosan vádolni. Szükséges, hogy ne legyen önfejű, vagy beképzelt, ne legyen hirtelen haragú vagy részeges, se kötekedő, verekedő, vagy olyan, aki mások kárára próbál meggazdagodni.</verse>
				<verse number="8">Legyen vendégszerető, a jóra hajlandó, szélsőségektől mentes, józan gondolkodású és igazságos. Isten tetszésére éljen, és uralkodjon önmagán.</verse>
				<verse number="9">Ragaszkodjon azokhoz az igazságokhoz, amelyeket tanítunk, és éljen azok szerint. Legyen képes rá, hogy az embereket az egészséges tanítással bátorítsa, az ellenkezőket pedig meggyőzze.</verse>
				<verse number="10">Ez azért is fontos, mert sokan vannak — különösen a zsidók között —, akik engedetlenek, össze-vissza beszélnek és másokat rossz útra vezetnek.</verse>
				<verse number="11">A gyülekezeti vezetőnek képesnek kell lennie arra, hogy az ilyeneket elhallgattassa. Ezek az engedetlenek egész családokat dúlnak fel azzal, hogy olyan dolgokat tanítank, amelyeket nem lenne szabad. Mindezt aljas módon, haszonszerzés céljából teszik.</verse>
				<verse number="12">Az egyik krétai próféta ezt mondta: „A krétaiak folyton hazudnak, gonoszak, vadak, lusták, s mindig csak a hasukkal törődnek.”</verse>
				<verse number="13">Ez a mondás igaz. Ezért bánj velük szigorúan, és figyelmeztesd őket, hogy egészségesek legyenek a hitben,</verse>
				<verse number="14">és ne foglalkozzanak többé zsidó legendákkal, se az igazságnak hátat fordító emberek parancsolataival!</verse>
				<verse number="15">A szellemileg tiszta ember számára minden étel és egyéb dolog is elfogadható. Azonban a romlottaknak és a hitetleneknek semmi sem tiszta, mivel a gondolkodásmódjuk és a lelkiismeretük is megromlott.</verse>
				<verse number="16">Azt állítják, hogy ismerik Istent, de amit tesznek, az ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja: utálatosak, engedetlenek, és már képtelenek bármiféle jóra.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Te azonban, Titusz, tanítsd a hívőket, hogyan éljenek az egészséges tanítás szerint.</verse>
				<verse number="2">Az idősebb férfiakat arra tanítsd, hogy legyenek józanok, mértéktartók és tiszteletre méltók. Legyenek egészségesek a hitben, a szeretetben, a türelmességben és az állhatatosságban.</verse>
				<verse number="3">Tanítsd az idősebb asszonyokat is, hogy tiszteletre méltó módon viselkedjenek, ahogy ez Isten népéhez illik. Ne terjesszenek rossz híreket, és ne legyenek részegesek! Sőt, másokat is tanítsanak a jóra.</verse>
				<verse number="4">Neveljék arra a fiatalabb asszonyokat, hogy szeressék a férjüket és gyermekeiket,</verse>
				<verse number="5">s hogy megfontoltak és kedvesek legyenek, tiszta erkölcsűek, jól igazgassák a háztartásukat, és engedelmeskedjenek a férjüknek, hogy ne hozzanak szégyent arra a tanításra, amelyet Istentől kaptunk.</verse>
				<verse number="6">Hasonlóképpen a fiatalabb férfiakat is biztasd, hogy legyenek mértékletesek és megfontoltak mindenben,</verse>
				<verse number="7">és te magad légy a példa előttük minden nemes cselekedetben! A tanítást igaz szívvel és méltósággal végezd!</verse>
				<verse number="8">Minden, amit mondasz, legyen egészséges és igaz, hogy senki se vádolhasson érte! Így még az sem mondhat semmi rosszat rólad, aki ellenkezik veled, hanem kénytelen lesz elhallgatni.</verse>
				<verse number="9">A hívő rabszolgákat arra tanítsd, hogy mindenben engedelmeskedjenek a gazdájuknak, és igyekezzenek a kedvükben járni. Ne feleseljenek a gazdájuknak,</verse>
				<verse number="10">ne lopkodjanak tőlük, hanem legyenek hűségesek és teljesen megbízhatóak! Ha így szolgálnak, akkor az Üdvözítőnkről, Istenünkről szóló tanítást mások számára is vonzóvá teszik.</verse>
				<verse number="11">Mert Istenünk üdvösséget hozó kegyelme már eljött és látható lett minden ember számára.</verse>
				<verse number="12">Ez a kegyelem arra nevel bennünket, hogy forduljunk el az istentelenségtől és a gonosz kívánságoktól, és hogy mértékletesen, bölcsen, igazságosan és istenfélelemmel éljünk ebben a jelenlegi világban.</verse>
				<verse number="13">Így várjuk azt a napot, amikor beteljesedik a reménységünk, és nagy Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsősége láthatóan megjelenik.</verse>
				<verse number="14">Jézus feláldozta értünk önmagát, hogy megváltson bennünket minden törvénytelenségtől, s megtisztítsa a maga számára választott népét, amely mindig teljes szívvel-lélekkel a jóra törekszik.</verse>
				<verse number="15">Ezeket tanítsd! Teljes felhatalmazással bátorítsd, figyelmeztesd és igazítsd helyre őket! Senki sem nézhet le téged!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Emlékeztesd a hívőket, hogy engedelmeskedjenek a felettes hatóságoknak — mindazoknak, akik uralkodnak és kormányoznak! Emlékeztesd őket, hogy legyenek készségesek mindig jót tenni!</verse>
				<verse number="2">Ne mondjanak rosszat senkiről, éljenek békességben mindenkivel és legyenek udvariasak! Viselkedjenek mindenkivel kedvesen és szelíden!</verse>
				<verse number="3">Azért mondom ezt, mert régen mi is ostobák és engedetlenek voltunk, rossz úton jártunk, különböző szenvedélyek és élvezetek rabjai voltunk. Gonoszságban és irigységben éltünk, az emberek gyűlöltek bennünket, és mi is gyűlöltük őket.</verse>
				<verse number="4">Amikor azonban megmentő Istenünk jósága és irántunk való szeretete megjelent,</verse>
				<verse number="5">akkor minket is megmentett. De nem azok miatt, amiket mi tettünk, hogy Isten számára elfogadhatóak legyünk, hanem mert megkönyörült rajtunk. Megmentett bennünket az újjászületés „fürdője” által, és megújított a Szent Szellem segítségével.</verse>
				<verse number="6">Isten bőségesen ránk árasztotta a Szent Szellemet — Megmentőnk, Jézus Krisztus közreműködésével.</verse>
				<verse number="7">Isten azért tette ezt, hogy kegyelme segítségével elfogadhatóak legyünk a számára, és örökségül örök életet adjon nekünk, amelyet reménységgel várunk.</verse>
				<verse number="8">Igen, ez a tanítás igaz! Azt akarom, hogy erősítsd meg a testvéreket, hogy ezekben a dolgokban mindnyájan egészen biztosak legyenek! Akik Istenben hisznek, igyekezzenek a jó és hasznos dolgokban elöl járni, mert ez így helyes, és mindenkinek a javát szolgálja.</verse>
				<verse number="9">Kerüld el a származással kapcsolatos ostoba vitatkozásokat és a Mózes Törvénye körüli veszekedéseket! Ezek értelmetlen és haszontalan dolgok.</verse>
				<verse number="10">Ha valaki vitatkozásokat és viszálykodást szít, akkor figyelmeztesd! Ha mégis folytatja, újból figyelmeztesd. De ha akkor sem hagyja abba, akkor ne állj vele többé szóba!</verse>
				<verse number="11">Hiszen, ha nem változik meg, akkor tudhatod, hogy az ilyen ember letért a helyes útról, eltévesztette a célt, és magában hordja az ítéletét.</verse>
				<verse number="12">Amikor Artemászt vagy Tükhikoszt elküldöm hozzád, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert úgy határoztam, hogy ott töltöm a telet!</verse>
				<verse number="13">Zénászt, a törvénytudót és Apollóst segítsd és lásd el mindennel, amire csak szükségük van az utazás során! Gondoskodj róla, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt!</verse>
				<verse number="14">A mi embereinknek is meg kell tanulniuk, hogy igyekezzenek jót tenni, és segítsenek, ha másoknak szüksége van rá. Így lesznek hasznosak.</verse>
				<verse number="15">Köszöntésüket küldik mindazok is, akik valam vannak. Te is add át köszöntésünket mindenkinek, akik szeretnek bennünket, és ugyanabban az igaz hitben élnek! Isten kegyelme legyen mindnyájatokkal!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="57">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Pál, Jézus Krisztus foglya és Timóteus testvér üdvözletünket küldjük Filemonnak, kedves munkatársunknak.</verse>
				<verse number="2">Üdvözöljük Appiát, nővérünket, Arkhipposzt, a harcostársunkat, és az egész helyi gyülekezetet, amely Filemon házában szokott összejönni.</verse>
				<verse number="3">Atyánk, az Isten, és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!</verse>
				<verse number="4">Mindig hálát adok Istenemnek, amikor érted imádkozom, Filemon,</verse>
				<verse number="5">mert hallom, milyen hűség és isteni szeretet van benned az Úr Jézus és mindazok iránt, akik Istenhez tartoznak.</verse>
				<verse number="6">Azért imádkozom, hogy az a hit, amely közös bennünk, vezessen el téged azoknak a jó dolgoknak a teljes felismerésére, amelyeket Krisztusban kaptunk.</verse>
				<verse number="7">Testvérem, sokszor megmutattad, hogy isteni szeretettel szereted a testvéreket, és ezzel felbátorítottad őket. Ezzel engem is megerősítettél, és nekem is nagy örömet szereztél.</verse>
				<verse number="8">Filemon, szeretnék valamit kérni tőled. Igaz, a Krisztustól kapott felhatalmazásommal ezt akár meg is parancsolhatnám neked, hiszen illő lenne, hogy megtedd.</verse>
				<verse number="9">A szeretet kedvéért mégis inkább kérlek. Igen, én magam kérlek, az öreg Pál, aki most Krisztus Jézusért vagyok fogságban.</verse>
				<verse number="10">Onézimoszért, a fiamért szeretnélek kérni valamire, aki olyan a számomra, mintha valóban a fiam lenne, hiszen itt, a fogságban lett a fiammá.</verse>
				<verse number="11">Régebben talán haszontalan szolgád volt, Filemon, de most már neked is, nekem is hasznos lett.</verse>
				<verse number="12">Visszaküldöm hát Onézimoszt hozzád, és vele a szívemet is.</verse>
				<verse number="13">Szerettem volna magam mellett tartani, arra az időre, amíg az örömhír miatt fogságban vagyok, mert ha itt maradt volna, helyetted is segített volna nekem.</verse>
				<verse number="14">De a belegyezésed nélkül nem akartam semmit tenni, hogy ne kényszerből tegyél jót, hanem önként, saját elhatározásodból.</verse>
				<verse number="15">Onézimosz talán azért hagyott el téged egy kis időre, hogy most örökre visszakapd,</verse>
				<verse number="16">de már nem úgy, mint rabszolgádat, hanem jóval többet: mint kedves testvéredet! Nagyon megszerettem őt, de te még jobban fogod szeretni. Nemcsak úgy, mint akármelyik embert, hanem mint az Úrban testvéredet.</verse>
				<verse number="17">Ha tehát igazán barátodnak tartasz, akkor úgy fogadd vissza Onézimoszt, mint ahogy engem fogadnál.</verse>
				<verse number="18">Ha bármivel megkárosított téged, vagy tartozna neked, én fogom megfizetni helyette.</verse>
				<verse number="19">Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: mindent visszafizetek, amivel Onézimosz tartozik neked. Igaz, te magad is tartozol nekem az életeddel — de ezt nem is kell mondanom.</verse>
				<verse number="20">Testvérem, kérlek, tedd meg nekem ezt a szívességet az Úrért! Vidámíts fel engem Krisztusban!</verse>
				<verse number="21">Úgy írom ezt a levelet, hogy biztos vagyok benne, megteszed, amire kérlek, sőt, még annál is többet.</verse>
				<verse number="22">Egyúttal kérlek, készíts elő a számomra egy szobát a házadban! Remélem, hogy Isten válaszolni fog imádságaitokra, és hamarosan meglátogatlak benneteket.</verse>
				<verse number="23">Köszöntését küldi Epafrász, aki velem együtt raboskodik Jézus Krisztusért.</verse>
				<verse number="24">Munkatársaim — Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács — is köszöntenek.</verse>
				<verse number="25">Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen a szellemetekkel!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="58">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Régen a próféták által szólt Isten az őseinkhez. Sokszor és sokféleképpen megszólította őket.</verse>
				<verse number="2">Most, ezekben az utolsó napokban azonban a saját Fián keresztül szólt hozzánk, aki által teremtette a világot, és akinek mindent örökségül adott.</verse>
				<verse number="3">Isten láthatatlan lénye látható formában mutatkozik meg a Fiúban, aki Isten dicsőségét tükrözi vissza. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és kormányozza az egész világmindenséget. Ő az, aki megtisztított bennünket bűneinktől, s azután a Felséges Isten jobbja felől leült a Mennyben.</verse>
				<verse number="4">Isten a Fiának sokkal magasabb rangot és nagyobb hatalmat adott, mint az angyaloknak, ezért a Fiú sokkal feljebb való az angyaloknál.</verse>
				<verse number="5">Isten soha egyetlen angyalnak sem mondott ilyet: „Te vagy a fiam, ma lettem az Édesapád!”, vagy ezt: „Apja leszek, ő meg a fiam lesz.”</verse>
				<verse number="6">Viszont, amikor Isten behozza elsőszülött Fiát ebbe a világba, így szól róla: „Imádva boruljanak a Fiú elé Isten összes angyalai!”</verse>
				<verse number="7">Az angyalokról pedig ezt mondja Isten: „Angyalait szelekké teszi, szolgáit pedig tűz lángjaivá.”</verse>
				<verse number="8">A Fiúról viszont így beszél: „Trónod, ó Isten, örökre megmarad, igazságos ítéletek által uralkodsz királyságodban.</verse>
				<verse number="9">Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszt, ezért öntötte Isten, a te Istened az öröm olaját fejedre, s ezért emelt a társaid fölé.”</verse>
				<verse number="10">Ezt is a Fiúról mondja: „Kezdetben te alapoztad meg a Földet, Uram, és a Menny is a kezed munkája.</verse>
				<verse number="11">Azok el fognak tűnni, de te örökre megmaradsz. Azok elhasználódnak, ahogy a ruhák elkopnak,</verse>
				<verse number="12">és összehajtod őket, mint a köpenyt. Azokat újakra fogod cserélni, mint az elkopott ruhákat, de te mindig ugyanaz maradsz, életed évei sohasem érnek véget.”</verse>
				<verse number="13">Isten nem mondta ezt egyik angyalnak sem: „Ülj mellém, a jobb oldalamra, amíg ellenségeidet hatalmad alá kényszerítem!”</verse>
				<verse number="14">Az angyalok mindannyian szellemi lények, akik Istent szolgálják. Isten küldi őket, hogy segítsenek azoknak, akik majd elnyerik az üdvösséget.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Ha pedig ez így van, még gondosabban kell követnünk azokat az igazságokat, amelyekre megtanítottak bennünket. Vigyázzunk, hogy senki és semmi el ne térítsen ezektől!</verse>
				<verse number="2">Amit Isten az angyalokon keresztül mondott, az érvényesnek és igaznak bizonyult. Ezért, amikor Izráel népe nem engedelmeskedett a Törvénynek, hanem ellene szólt vagy tett valamit, megkapta méltó büntetését.</verse>
				<verse number="3">Isten megmentő kegyelme azonban, amelyet felkínált nekünk, sokkal hatalmasabb! Ezért még kevésbé kerülhetjük el a büntetést, ha nem törődünk a kegyelemmel! Hiszen először maga az Úr Jézus hirdette Isten megmentő kegyelmét! Azok pedig, akik személyesen hallották őt, tanúsítják, hogy mindez igaz.</verse>
				<verse number="4">De maga Isten is bizonyította, hogy ez az üzenet igaz: jelekkel, csodákkal, sokféle természetfölötti jelenséggel és a Szent Szellem ajándékaival. Ezeket az ajándékokat Isten úgy osztja szét az emberek között, ahogyan ő akarja.</verse>
				<verse number="5">Isten nem angyalokat választott ki arra, hogy uralkodjanak abban a következő világkorszakban, amelyről most beszélünk.</verse>
				<verse number="6">Az Írásban ezt olvassuk: „Micsoda az ember, hogy törődsz vele, Istenem, vagy az ember fia, hogy gondolsz rá?</verse>
				<verse number="7">Rövid időre alacsonyabb rangúvá tetted az angyaloknál, azután megkoronáztad őt dicsőséggel, méltósággal,</verse>
				<verse number="8">és mindent uralma alá helyeztél.” Amikor Isten mindent Jézus Krisztus uralma alá helyezett, nem hagyott ki semmit. Igaz, most még nem látjuk, hogy minden az ő uralma alatt van.</verse>
				<verse number="9">Azt azonban látjuk, hogy Isten dicsőséggel és méltósággal koronázta meg Jézust, aki rövid ideig valóban alacsonyabb rangú volt az angyaloknál. Jézus azért kapta ezt a dicsőséget, mert elszenvedte a kivégzést, és Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.</verse>
				<verse number="10">Isten teremtett mindent a világon, és minden az ő dicsőségére szolgál. Mivel Isten sok fiát akarja bevezetni a dicsőségébe, ezért Jézust a szenvedései által tette tökéletessé. Így volt ez helyes, mert Jézus az, aki Isten fiait bevezeti a dicsőségbe.</verse>
				<verse number="11">Jézus az, aki az embereket Isten számára különválasztja, de mind ő, mind pedig azok, akiket különválaszt, ugyanabból a családból származnak. Ezért nem is szégyelli Jézus őket a testvéreinek nevezni,</verse>
				<verse number="12">hanem azt mondja: „Istenem, rólad beszélek testvéreimnek, és dicséreted éneklem összegyűlt testvéreimmel együtt.”</verse>
				<verse number="13">Azt is mondja: „Istenben bízom én”, és ezt is: „Itt vagyok, és velem együtt a gyermekek is, akiket Istentől kaptam.”</verse>
				<verse number="14">Ezek a „gyermekek” közönséges hús-vér emberek. Ezért Jézus is ugyanilyen emberi testben járt a Földön. Azért kellett ennek így lennie, hogy Jézus a saját halálával legyőzze a Sátánt, aki a Halál felett uralkodik.</verse>
				<verse number="15">Igen, Jézus emberré lett és meghalt, hogy az embereket megszabadítsa a halálfélelemtől, amely őket egész életükben rabszolgaságban tartotta.</verse>
				<verse number="16">Nyilvánvaló, hogy Jézus nem az angyaloknak nyújtott segítő kezet, hanem Ábrahám utódainak.</verse>
				<verse number="17">Ezért kellett Jézusnak minden tekintetben hasonlóvá válnia a testvéreihez. Csak így lehetett könyörületes és hűséges Főpap, aki Istent szolgálja. Csak így szerezhette meg Isten bocsánatát a nép bűneire.</verse>
				<verse number="18">Jézus megtapasztalt minden kísértést és szenvedést, ezért most valóban tud segíteni azoknak, akiket ugyanezek a kísértések tesznek próbára.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Ezért mindnyájan figyeljetek Jézusra! Őrá gondoljatok, aki hitünk szerint Isten Apostola és Főpapja. Nektek mondom ezt, szent testvéreim, akiket Isten elhívott.</verse>
				<verse number="2">Jézus hűséges volt Istenhez, aki őt elküldte — akárcsak Mózes Isten népe között.</verse>
				<verse number="3">Amikor valaki házat épít, akkor jobban megbecsülik az építőt, mint az épületet. Ugyanez a helyzet Jézussal is: sokkal nagyobb tiszteletet érdemel, mint Mózes.</verse>
				<verse number="4">Mert minden háznak van építője, de Isten az, aki mindent felépített.</verse>
				<verse number="5">Mózes hűségesen szolgált Isten népe között, de csak szolga volt. Az volt a feladata, hogy tanúskodjon azokról, amelyeket Isten csak sokkal később jelentett ki.</verse>
				<verse number="6">Krisztus azonban úgy uralkodik Isten családja felett, mint a Fiú. Isten családjának tagjai pedig mi vagyunk — de csak akkor, ha mindvégig megőrizzük Istenbe vetett örömteli bizalmunkat és a reménységünkkel való dicsekedést.</verse>
				<verse number="7">Ezért, ahogyan a Szent Szellem mondja: „Ma, ha meghalljátok Isten hangját,</verse>
				<verse number="8">ne makacskodjatok, mint amikor Isten ellen fellázadtatok a pusztában, a próbatétel napján,</verse>
				<verse number="9">ahol őseitek próbára tették türelmemet, pedig negyven éven keresztül látták tetteimet.</verse>
				<verse number="10">Ezért megharagudtam arra a népre, és azt mondtam: ezek mindig rosszul gondolkoznak, és sohasem értették meg, hogy mit akarok.</verse>
				<verse number="11">Haragomban megesküdtem: sohasem fognak bemenni nyugalmamba.”</verse>
				<verse number="12">Vigyázzatok, testvérek! Ne legyen közöttetek senki, akinek a szíve gonoszul és hitetlenül elfordul az élő Istentől!</verse>
				<verse number="13">Inkább bátorítsátok egymást minden nap. Biztassátok egymást, amíg még tart a „mai nap”, hogy közületek senki se makacsolja meg magát a bűn hamissága miatt!</verse>
				<verse number="14">Mert mi mindannyian részeseivé lettünk Krisztusnak, feltéve, hogy mindvégig szilárdan megtartjuk azt a bizalmat, amely kezdetben bennünk élt.</verse>
				<verse number="15">Az Írás ezt mondja: „Ma, ha meghalljátok Isten hangját, ne makacskodjatok, mint amikor Isten ellen fellázadtatok!”</verse>
				<verse number="16">Kik voltak azok, akik hallották Isten hangját, mégis fellázadtak ellene? Akiket Mózes kivezetett Egyiptomból!</verse>
				<verse number="17">Kikre haragudott Isten negyven éven keresztül? Azokra, akik vétkeztek, és a pusztában haltak meg!</verse>
				<verse number="18">Kiknek esküdött meg Isten, hogy sohasem léphetnek be a nyugalmába? Azoknak, akik fellázadtak!</verse>
				<verse number="19">Látjuk tehát, hogy ezek a hitetlenségük miatt nem is mehettek be Isten nyugalmába.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Istennek az az ígérete, hogy bemehetünk a nyugalmába, még ma is érvényes. Nagyon vigyázzunk tehát, nehogy elmulasszuk ezt a lehetőséget!</verse>
				<verse number="2">Hiszen nekünk is ugyanúgy hirdették az örömüzenetet, mint Izráel népének. De nekik akkor nem használt az üzenet, mert amikor hallották, nem hittel fogadták, hanem elutasították.</verse>
				<verse number="3">Mi megyünk be abba a nyugalomba, akik hittel fogadjuk! Ahogyan Isten mondta: „Haragomban megesküdtem: sohasem fognak bemenni nyugalmamba.” Igen, ezt Isten mondta, pedig ő a világ teremtése óta mindent előre elkészített!</verse>
				<verse number="4">Mert valahol az Írásban ezt mondta a hetedik napról: „A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját.”</verse>
				<verse number="5">Itt mégis azt mondja: „Sohasem fognak bemenni nyugalmamba!”</verse>
				<verse number="6">Máig is érvényes tehát, hogy egyesek be fognak menni Isten nyugalmába. Ugyanakkor azok, akik akkor régen először hallották az örömhírt, nem léptek be, mert engedetlenek voltak.</verse>
				<verse number="7">Ezért Isten újra ad egy lehetőséget, és ezt így nevezi: „ma”. Erről a napról sok idő múltán maga Isten mondta Dávid által azt, amit már az előbb is idéztünk: „Ma, ha meghalljátok Isten hangját, ne makacskodjatok!”</verse>
				<verse number="8">Mert, ha Józsué lett volna az, aki bevezeti Izráel népét Isten nyugalma helyére, Isten nem szólt volna később egy másik napról.</verse>
				<verse number="9">Van tehát egy másik fajta szombati nyugalom, amely elkészítve várja Isten népét.</verse>
				<verse number="10">A teremtéskor Isten befejezte a munkáját, és utána megnyugodott. Ezért, aki belép Isten nyugalmába, az is abbahagyja a saját erőfeszítéseit, ahogyan Isten is tette.</verse>
				<verse number="11">Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy beléphessünk abba a nyugalomba! Egyikünk se vesszen el a hitetlenség miatt, mint ahogy azok elvesztek, akik akkor engedetlenek voltak!</verse>
				<verse number="12">Mert amit Isten kimond, az a szó, élő, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik. Isten beszéde behatol a csontjaink találkozásáig, sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli és szétválogatja szívünk gondolatait és szándékait.</verse>
				<verse number="13">Senki és semmi sem rejtőzhet el Isten tekintete elől! Ő mindent tisztán és világosan lát, tekintete előtt minden és mindenki meztelen. Ő az, akinek egyszer mindannyian számot fogunk adni!</verse>
				<verse number="14">Nekünk hatalmas Főpapunk van: maga Jézus, az Isten Fia, aki felment a Mennybe! Ezért szilárdan ragaszkodjunk ahhoz, amit hittel megvallottunk!</verse>
				<verse number="15">Mert olyan Főpapunk van, aki megérti gyengeségeinket, hiszen ő is ki volt téve azoknak a kísértéseknek, amelyek az embereket érik. Mindenféle próbán győzelmesen ment keresztül, és sohasem vétkezett.</verse>
				<verse number="16">Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">A régi Izráelben a főpapnak, akit Isten a nép közül választott ki, az volt a feladata, hogy népe nevében ajándékokat és bűnért való áldozatokat vigyen Istennek. Így segített az embereknek az Istennel való kapcsolatukban.</verse>
				<verse number="2">Ezek a főpapok is együtt éreztek a tudatlanokkal, a bűnösökkel, és megértők voltak irántuk. Hiszen ők is ugyanolyan emberek voltak, mint a többiek: hajlamosak minden vétekre.</verse>
				<verse number="3">Éppen ezért a főpap nemcsak a nép bűneiért, hanem a saját bűneiért is köteles volt áldozatot vinni Istennek.</verse>
				<verse number="4">Főpapnak lenni nagy megtiszteltetés volt, de azt a tisztséget senki sem szerezhette meg magának. Csak az lehetett főpap, akit Isten maga választott ki erre, ahogyan Áront is.</verse>
				<verse number="5">Ugyanígy Krisztus sem maga szerezte azt a dicsőséget magának, hogy főpap legyen, hanem Isten tette őt főpappá, aki ezt mondta neki: „Te vagy a fiam, ma lettem az édesapád!”</verse>
				<verse number="6">Egy másik helyen ezt mondja: „Örökké pap leszel, Melkisédek rendje szerint.”</verse>
				<verse number="7">Amikor Jézus testben élt itt a Földön, hangos kiáltásokkal, könnyhullatással imádkozott, sőt könyörgött az Atya-Istenhez, aki képes őt magszabadítani a halál hatalmából. Jézus tisztelettel és valódi istenfélelemmel közeledett az Atyához, aki teljesítette a kérését.</verse>
				<verse number="8">Bár Jézus mindig is Isten Fia volt, mégis azok által tanulta meg a hitből fakadó engedelmességet, amiket elszenvedett.</verse>
				<verse number="9">Miután mindent beteljesített, Jézus lett az örök üdvösség forrása mindazok számára, akik hitben engedelmeskednek neki,</verse>
				<verse number="10">mivel Isten őt tette Melkisédek rendje szerint való főpappá.</verse>
				<verse number="11">Ezekről még sok mondanivalónk lenne, de nehezen értenétek meg, mert a szellemi felfogóképességetek eltompult.</verse>
				<verse number="12">Ilyen hosszú idő után már nektek kellene másokat tanítanotok! Most mégis arra van szükségetek, hogy valaki Isten tanításának alapelemeit ismételje át veletek. Olyan tanításra van szükségetek, mint a kis gyerekeknek való tej, mert még nem bírjátok a felnőtteknek való ételt.</verse>
				<verse number="13">Aki csak tejet iszik, az még csecsemő. Az ilyen ember még járatlan és tapasztalatlan az isteni igazságok megértésében.</verse>
				<verse number="14">Az igazi ételek a szellemi értelemben felnőtteknek valók, akik már megtanulták, hogyan kell megkülönböztetni a jót a rossztól.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Ezért hagyjuk el a Krisztusról szóló alapvető tanításokat, és igyekezzünk szellemileg felnőtté válni! Ne kezdjük el újra elölről az abc-t: az elemi tanítást az Istenben való hitről és a gonosz dolgok elhagyásáról,</verse>
				<verse number="2">a bemerítkezésekről, a kézrátételről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről!</verse>
				<verse number="3">Tovább kell mennünk, és komolyabb tanításokkal kell foglalkoznunk. A továbbiakban ezt is fogjuk tenni, ha Isten megengedi.</verse>
				<verse number="4">Ha valaki elhagyja Krisztus útját, vajon visszatérhet-e hozzá megint? Olyanokról beszélek, akiket az igazság egyszer már megvilágosított, meg is ízlelték ajándékát, megkapták a Szent Szellemet, hallották Isten beszédét, megtapasztalták a következő korszak erejét, azután mégis elhagyták Krisztus útját. Ezek szinte ismét megfeszítik Isten Fiát, és szégyent hoznak rá az emberek előtt. Vajon az ilyen emberek ezután ismét visszatérhetnek Istenhez? Nem, ez lehetetlen!</verse>
				<verse number="5"></verse>
				<verse number="6"></verse>
				<verse number="7">Vannak, akik olyanok, mint a termőföld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényeket terem azoknak, akik megművelik — ők áldást kapnak Istentől.</verse>
				<verse number="8">Mások viszont olyanok, mint az a föld, amely folyton csak töviseket és gazt terem. Az ilyen föld haszontalan, átkot érdemel, és végül a tűz égeti meg.</verse>
				<verse number="9">Ezzel figyelmeztetni szeretnélek benneteket, kedves testvéreim, de biztos vagyok benne, hogy rátok jobb dolgok várnak, és azok közé tartoztok, akik üdvözülni fognak.</verse>
				<verse number="10">Mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzen a munkátokról. Nem felejti el azt a szeretetet sem, amellyel iránta vagytok, és amellyel segítettétek, és ma is segítitek népét.</verse>
				<verse number="11">Azt kívánjuk, hogy mindannyian szorgalmasan végezzétek ezt a munkát, egész életetekben. Így azután meg is fogjátok kapni, amiben most reménykedtek!</verse>
				<verse number="12">Ne legyetek lusták! Azokat kövessétek, akik hittel és türelemmel végül megkapták, amit Isten ígért nekik!</verse>
				<verse number="13">Isten esküvel megerősített ígéretet tett Ábrahámnak, de mivel nagyobbra nem esküdhetett, ezért saját magára esküdött.</verse>
				<verse number="14">Azt mondta Ábrahámnak: „Esküszöm, hogy bőségesen megáldalak, és sok-sok utódot adok neked.”</verse>
				<verse number="15">Ábrahámnak sokáig és türelmesen kellett várnia, de végül megkapta, amit Isten ígért.</verse>
				<verse number="16">Az emberek között az a szokás, hogy olyan valakire esküsznek, aki nagyobb náluk. Így erősítik meg ígéretüket, és ezzel vetnek véget a vitának.</verse>
				<verse number="17">Hasonlóképpen, amikor Isten egészen világosan meg akarta mutatni, hogy ígéreteit biztosan teljesíteni fogja, ő is megesküdött azoknak, akiknek az ígéreteket tette. Tehát Isten egyrészt megígért valamit, másrészt azt az esküjével erősítette meg.</verse>
				<verse number="18">Ez a két dolog sohasem változik! Isten nem hazudhat, amikor ígér valamit, és nem hazudhat, amikor megesküszik. Ez erős biztatást jelent, és reménységet ad nekünk. Hiszen odamenekültünk Istenhez, és belekapaszkodtunk abba a reménységbe, amelyet ő adott nekünk.</verse>
				<verse number="19">Ez a reménység olyan a lelkünk számára, mint a csónak erős horgonya. Ez a „remény-horgony” a mennyei Templomban, a függöny mögött, a mennyei Szentek Szentjében kapaszkodik meg,</verse>
				<verse number="20">ott, ahová Jézus bement. Értünk ment be oda, hogy utat készítsen a számunkra, hiszen mindörökké Jézus lett a Főpap, Melkisédek rendje szerint.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Ez a Melkisédek Sálem királya és a Magasságos Isten papja volt. Ábrahám éppen hazafelé tartott abból a csatából, amelyben több királyt is legyőzött. Ekkor találkozott Melkisédekkel, aki megáldotta őt,</verse>
				<verse number="2">Ábrahám pedig neki adta a hadizsákmánya tizedrészét. Melkisédek neve kettős jelentésű. Először is: „igazságosság királya”, azután „Sálem királya”, vagyis „békesség királya”.</verse>
				<verse number="3">Apjáról, anyjáról, vagy származásáról semmit sem tudunk. Életének sem a kezdete, sem a vége nem ismert. Akárcsak Isten Fia, Melkisédek is örökké pap marad.</verse>
				<verse number="4">Látjátok hát, milyen hatalmas ez a Melkisédek, hogy még Ábrahám ősapánk is neki adta a hadizsákmánya tizedét!</verse>
				<verse number="5">A Törvény azt parancsolja, hogy Izráelben a papok — Lévi utódai — szedjenek tizedet a néptől, vagyis saját testvéreiktől, akik szintén Ábrahám utódai.</verse>
				<verse number="6">Melkisédek nem volt Lévi utóda, mégis tizedet kapott Ábrahámtól, és megáldotta őt — azt, aki Istentől ígéreteket kapott.</verse>
				<verse number="7">Pedig nyilvánvaló, hogy aki áld, hatalmasabb annál, akit megáld.</verse>
				<verse number="8">Izráelben a papok, akik a tizedet kapják a többiektől, maguk is halandó emberek. Melkisédekről viszont azt mondja az Írás, hogy örökké él.</verse>
				<verse number="9">Úgy is mondhatnánk, hogy a tizedet szedő Lévi Ábrahámon keresztül tizedet adott Melkisédeknek.</verse>
				<verse number="10">Hiszen, amikor Ábrahám Melkisédekkel találkozott, Lévi még meg sem született, hanem Ábrahám testében volt.</verse>
				<verse number="11">A Törvényt Isten a lévita papsággal együtt adta a népnek. De ezen az úton a szellemi tökéletességet nem lehet elérni. Ezért volt szükség arra, hogy egy teljesen másféle pap jöjjön el. Ez az új pap pedig Melkisédek rendjéből, és nem Áron rendjéből való!</verse>
				<verse number="12">Ha pedig a papság rendszere megváltozik, akkor vele együtt a Törvény is megváltozik — legalábbis a papságra vonatkozó része.</verse>
				<verse number="13">Jézus Krisztus, akiről beszélünk, nem Lévi törzséből származott, hanem egy másikból, amelyből senki sem végzett papi szolgálatot az oltárnál.</verse>
				<verse number="14">Mert nyilvánvaló, hogy Urunk, Jézus, Júda törzséből származott. Mózes pedig semmit nem mondott Júda törzsével kapcsolatban a papokról.</verse>
				<verse number="15">Még világosabb, hogy milyen nagy változást is jelentett mindez, amikor Jézus — a Melkisédekhez hasonló, másfajta pap — megjelent.</verse>
				<verse number="16">Jézus ugyanis nem az emberi származása alapján lett pap, hanem a benne lévő elpusztíthatatlan élet hatalma által.</verse>
				<verse number="17">Hiszen róla ezt mondja az Írás: „Örökké pap vagy, Melkisédek rendje szerint.”</verse>
				<verse number="18">Ezzel a régi rend félre van állítva, mert gyengének és eredménytelennek bizonyult,</verse>
				<verse number="19">hiszen a Törvény senkit sem tudott tökéletessé tenni. Most azonban Isten sokkal jobb reménységet adott nekünk, amely által közel jöhetünk hozzá.</verse>
				<verse number="20">Az is fontos, hogy Isten az esküjével tette Jézust főpappá.</verse>
				<verse number="21">A régi papság rendjében eskü nélkül léptek szolgálatba a papok, Jézus azonban úgy lett főpap, hogy Isten megesküdött és ezt mondta neki: „Megesküdött az Örökkévaló, és vissza nem vonja: »Te mindörökké pap leszel.«”</verse>
				<verse number="22">Ez az eskü azt is jelenti, hogy Jézus egy új és jobb szövetségért vállalt kezességet.</verse>
				<verse number="23">A régi papság rendjében sok főpap következett egymás után, hiszen mindannyian halandók voltak, s nem maradhattak örökké szolgálatban.</verse>
				<verse number="24">Jézus azonban örökké él, így örökké pap marad.</verse>
				<verse number="25">Ezért minden időben meg tudja menteni azokat, akik az ő segítségével jönnek Istenhez. Hiszen Jézus örökké él, és mindig segít nekünk, ha Istenhez jövünk, mert a mi érdekünkben emel szót Isten előtt.</verse>
				<verse number="26">Ilyen főpapra van szükségünk, aki szent, hibátlan és bűntelen, a bűnösöktől elkülönített, és akit Isten a Menny fölé emelt!</verse>
				<verse number="27">Nem olyan, mint azok a főpapok a régi papság rendjében, akiknek naponta kell véres áldozatokat vinniük Istennek: először a saját bűneikért, azután a nép bűneiért. Jézus ellenben csak egyetlenegy áldozatot vitt Istennek, de az mindörökre érvényes: saját magát adta oda áldozatul!</verse>
				<verse number="28">Mert a Törvény halandó embereket tesz főpappá, akikben megvannak az emberi gyengeségek. A Törvény után azonban Isten szava és esküje következik, amellyel főpappá tette a Fiút, aki örökké tökéletes.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Látjátok, nekünk ilyen Főpapunk van! Ez a lényege annak, amit eddig mondtunk. Igen, Jézus a Mennyben, a Felséges Isten trónjának jobb oldalán ül,</verse>
				<verse number="2">és főpapként szolgál a mennyei Szentek Szentjében, az igazi Templomban, amelyet az Örökkévaló épített, nem az emberek.</verse>
				<verse number="3">Minden főpapnak az a dolga, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen Isten elé. A mi Főpapunk, Jézus sem kivétel.</verse>
				<verse number="4">De, ha még mindig itt, a földön élő ember lenne, nem is lehetne pap, hiszen már megvannak azok, akik a Törvény szerint az áldozatokat bemutatják.</verse>
				<verse number="5">Az a szolgálat azonban, amelyet a földi papok végeznek, csak másolata és árnyéka a valódi, mennyei dolgoknak! Ez abból is látható, hogy amikor Mózes a Szent Sátor felállítására készült, Isten így figyelmeztette: „Vigyázz, hogy mindent annak a mintájára készíts, amit a hegyen mutattam neked!”</verse>
				<verse number="6">Az a szolgálat, amit Isten Jézusra bízott, sokkal magasabb rendű, mint a földi papoké. Ugyanígy az Új Szövetség, amelyet Jézus hozott létre, sokkal magasabb rendű, mint a Régi Szövetség, mert sokkal jobb ígéretekre épült.</verse>
				<verse number="7">Ha a Régi Szövetség tökéletes lett volna, nem lett volna szükség helyette egy másikra.</verse>
				<verse number="8">De Isten nem volt megelégedve a népével, ezért így szólt hozzájuk: „Eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, amikor új szövetséget kötök Izráel népével és Júda népével,</verse>
				<verse number="9">de ez az új nem olyan lesz, mint a régi, amelyet őseikkel kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel nem maradtak hűségesek a régi szövetséghez, én is elfordultam tőlük, — mondja az Örökkévaló. —</verse>
				<verse number="10">Azok után a napok után majd új szövetséget kötök Izráel népével, — mondja az Örökkévaló —, törvényeimet beírom értelmükbe, bevésem a szívükbe, Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.</verse>
				<verse number="11">Nem lesz többé szükség rá, hogy valaki a testvérét, vagy társát tanítsa. Nem mondja neki: »Ismerd meg az Örökkévalót!«, mert mind ismerni fognak engem — a legkisebbtől a legnagyobbig.</verse>
				<verse number="12">Mert megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé nem emlékezem.”</verse>
				<verse number="13">Isten „újnak” nevezte ezt a szövetséget — ez pedig azt jelenti, hogy a Régi Szövetség már elavult, s nem használható. Ami pedig elavult és használhatatlan, az hamarosan el is fog tűnni.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">A Régi Szövetség is rendelkezett Isten tiszteletének módjáról és annak földi szent helyéről,</verse>
				<verse number="2">a Szent Sátorról. Ennek első részében volt a hétágú mécses-tartó, és az Istennek felajánlott szent kenyerek asztala. Ezt a helyet Szentélynek nevezték.</verse>
				<verse number="3">A második függöny mögött volt a Szentek Szentje.</verse>
				<verse number="4">Ebben volt az arany illatáldozati oltár és a Szövetségláda, amelyet kívül-belül arany borított. A ládában volt egy mannával teli aranykorsó, azután Áron botja, amely egyszer kivirágzott, és itt voltak a Szövetség kőtáblái.</verse>
				<verse number="5">A láda fölött pedig ott voltak a dicsőséges kérubok, akik beárnyékolták a kegyelem helyét. Ezeket azonban most nem részletezzük.</verse>
				<verse number="6">A Szent Sátor tehát így volt elrendezve. A papok naponta bementek az első sátorba, hogy ott imádják Istent, és hogy a papi szolgálatukat végezzék.</verse>
				<verse number="7">A második sátorba azonban egyedül a főpap mehetett be, ő is csak évente egyszer. Akkor is csak úgy, ha magával vitte az áldozat vérét, amelyet a saját bűneiért és a nép bűneiért kellett felajánlania Istennek — azokért a bűnökért, amelyek észrevétlenek maradtak.</verse>
				<verse number="8">Ezzel pedig azt mutatja meg a Szent Szellem, hogy amíg ez a Szent Sátor áll, addig nem nyílik meg az út a Szentek Szentjébe.</verse>
				<verse number="9">Isten tiszteletének ez a rendje egyúttal példázat is, amely a mostani időre is vonatkozik. Azt jelenti, hogy a Szent Sátor rendje szerinti ajándékok és áldozatok nem képesek megtisztítani a résztvevők lelkiismeretét.</verse>
				<verse number="10">Ezekben a szertartásokban ugyanis csak ételek, italok, különböző mosakodások, meg egyéb külsőséges dolgok szerepeltek. Ezek csak kívülről érintik az ember testét, de a belsejét nem tisztítják meg. A szertartásokat Isten csak arra az időre adta, amíg el nem jött a teljes megújítás ideje és az új rend.</verse>
				<verse number="11">Ez az idő pedig most van, hiszen már Krisztus lett a Főpapunk! Ő azoknak az új áldásoknak a Főpapja, amelyek már elérkeztek hozzánk. De nem a földi sátorba ment be, hanem nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem emberek építettek, és nem ebből a földi világból való.</verse>
				<verse number="12">Nem is a bakok vagy bikák vérét vitte be, hanem a saját vérét, amikor a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre ott is marad — s ezzel örökké tartó megváltást szerzett nekünk.</verse>
				<verse number="13">A régi rend szerint a bakok és bikák vérével és a vörös tehén hamujából készült tisztító vízzel szellemileg meg tudták tisztítani az embereket.</verse>
				<verse number="14">Akkor viszont Krisztus vére mennyivel inkább meg tudja tisztítani a lelkiismeretünket a halott tettektől — hogy azután az élő Istent szolgáljuk! Hiszen Jézus Krisztus tökéletes áldozatként ajánlotta fel magát Istennek az örökkévaló Szent Szellem által.</verse>
				<verse number="15">Krisztus Új Szövetséget kötött velünk. Azért halt meg, hogy az embereket megszabadítsa a bűnöktől, amelyeket a Régi Szövetség idején követtek el, de azért is, hogy azok, akiket Isten elhívott, megkapják örökkévaló örökségüket, amelyet Isten ígért nekik.</verse>
				<verse number="16">Egy végrendelet esetén először meg kell bizonyosodni arról, hogy a rendelkező meghalt.</verse>
				<verse number="17">A végrendelet ugyanis csak ekkor lép életbe. Ameddig a végrendelkező él, addig a végrendelet nem érvényes.</verse>
				<verse number="18">Hasonló a helyzet itt is. Ezért nem lépett életbe a Régi Szövetség sem a vér, vagyis az áldozat halála nélkül.</verse>
				<verse number="19">Mózes előbb az egész népnek elmondta a Törvény minden rendelkezését. Azután vette a bikák és bakok vérét, meg vizet, vörös gyapjút és izsópot, és ráhintette a vért a Törvény könyvére és az egész népre.</verse>
				<verse number="20">Azt mondta: „Ez a vér teszi érvényessé a Szövetséget, amelyet Isten parancsolt nektek.”</verse>
				<verse number="21">Ugyanígy vérrel hintette be a Szent Sátrat, és azokat a dolgokat, amelyeket a papok használtak.</verse>
				<verse number="22">A Törvény parancsai szerint szinte mindent vérrel kell „megtisztítani”, és a vér kiontása nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására.</verse>
				<verse number="23">A Szent Sátor és a régi szertartások csupán hasonlítanak azokra a valódi dolgokra, amelyek a Mennyben vannak. A Földön azokra az áldozatokra volt szükség, amelyekről az előbb beszéltünk, hogy általuk megtisztítsák a földi dolgokat. A Mennyben lévő valóságos dolgok azonban ennél különb áldozatot kívánnak.</verse>
				<verse number="24">Ezért Krisztus nem a földi, emberek által készített Szent Sátorba ment be, hanem egyenesen a Mennybe. A földi Szent Sátor ugyanis csak a másolata az igazinak, amely a Mennyben van. Jézus Krisztus azért ment fel a Mennybe, hogy ott most a mi érdekünkben jelenjen meg Isten előtt.</verse>
				<verse number="25">Krisztus nem azért ment be oda, hogy újra meg újra feláldozza magát. A földi főpapnak valóban minden évben újra be kellett vinnie a vért a Szentek Szentjébe. Nem a saját vérét vitte, hanem az áldozati állatokét.</verse>
				<verse number="26">Ha Krisztus is földi főpap lenne, neki is már sokszor fel kellett volna áldoznia magát a világ teremtése óta. Ő azonban csak egyetlen egyszer jelent meg — amikor az elrendelt idő elérkezett —, hogy önmagát feláldozza. Ez az egyetlen áldozat viszont egyszer s mindenkorra elegendő, mert amikor Jézus Krisztus saját magát feláldozta, akkor véglegesen leszámolt a bűnnel.</verse>
				<verse number="27">Ahogyan el van rendelve, hogy egyszer minden embernek meg kell halnia, azután pedig mindenki ítéletre kerül,</verse>
				<verse number="28">ugyanígy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét magára vállalja. Amikor pedig majd másodszor is megjelenik, akkor már nem a bűnök terhét hordozza, hanem azért jön, hogy az üdvösség teljességét hozza azoknak, akik őt várva-várják.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">A Törvényben az eljövendő áldásoknak csupán az árnyéka van meg, nem pedig maguk a valóságos dolgok. Ez vonatkozik azokra az áldozatokra is, amelyeket a Törvény szerint évente újra meg újra be kell mutatni Istennek, mert ezek az áldozatok sohasem tudják tökéletessé tenni azokat, akik ilyen módon közelednek Istenhez.</verse>
				<verse number="2">Hiszen, ha a Törvény tökéletessé tette volna őket, már régen abbahagyták volna az áldozatokat! Akkor ugyanis azok, akik az áldozatokat bemutatták, egyszer s mindenkorra megtisztultak volna, és nem lenne többé bűntudatuk. De nem ez a helyzet!</verse>
				<verse number="3">Éppen ellenkezőleg: az évente bemutatott áldozatok folyton a bűnre emlékeztetnek,</verse>
				<verse number="4">mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje az emberek bűneit!</verse>
				<verse number="5">Ezért mondta Krisztus, amikor bejött a világba: „Istenem, nem kívántad a bűnért való áldozatokat, sem a hálaáldozatokat, hanem testet alkottál nekem.</verse>
				<verse number="6">Nem lelted örömödet az égőáldozatokban, sem a vétekért való áldozatokban.</verse>
				<verse number="7">Ezért azt mondtam: Itt vagyok én, Istenem! Azért jöttem, hogy véghezvigyem akaratodat, úgy, ahogy a könyvtekercsben meg van írva rólam.”</verse>
				<verse number="8">Tehát először azt mondja: „Nem kívántad a bűnért való áldozatokat, sem a hálaáldozatokat. Nem lelted örömödet az égőáldozatokban, sem a vétekért való áldozatokban.” (Pedig a Törvény szerint ezeket az áldozatokat kellett bemutatni.)</verse>
				<verse number="9">Azután pedig így szól: „Itt vagyok én, Istenem! Azért jöttem, hogy véghezvigyem akaratodat.” Ez azt jelenti, hogy Isten megszünteti az áldozatok régi rendjét, és ugyanakkor új rendet vezet be.</verse>
				<verse number="10">Jézus Krisztus valóban véghezvitte mindazt, amit Isten akart. Bennünket pedig Istennek ez az akarata tett az ő számára különválasztott, szent néppé. Ez Jézus testének egyszeri feláldozása által történt meg, amely mindörökké érvényes.</verse>
				<verse number="11">Izráelben a papok minden nap szolgálatban álltak, és elvégezték a Törvény által előírt kötelességüket. Újra és újra bemutatták ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem tudták eltörölni a bűnöket.</verse>
				<verse number="12">Ezzel ellentétben Krisztus csak egyetlenegy — örökre érvényes — áldozatot mutatott be a bűnökért, majd leült Isten jobbján,</verse>
				<verse number="13">és már csak arra vár, hogy ellenségeit az Atya-Isten legyőzze és Krisztus hatalma alá kényszerítse.</verse>
				<verse number="14">Mert Krisztus ezzel az egyetlenegy áldozatával örökre tökéletessé tette azokat, akiket Isten számára különválasztott.</verse>
				<verse number="15">Ugyanezt mondja nekünk a Szent Szellem is:</verse>
				<verse number="16">„Ilyen Szövetséget fogok kötni velük azok után a napok után, — mondja az Örökkévaló —: törvényeimet a szívükbe vésem, és beírom az értelmükbe.”</verse>
				<verse number="17">Azután pedig ezt mondja: „Többé nem fogok visszaemlékezni bűneikre és gonoszságaikra.”</verse>
				<verse number="18">Ha pedig Isten végérvényesen megbocsátotta a bűnöket, akkor többé nincs szükség újabb bűnért való áldozatra!</verse>
				<verse number="19">Ezért, testvéreim, félelem nélkül, teljes bizalommal és szabadon bemehetünk a mennyei Szentek Szentjébe Jézus vére, vagyis halála által,</verse>
				<verse number="20">mivel Jézus megnyitotta számunkra az odavezető utat. Ez az út új és élő, amely bevezet a széthasadt függönyön keresztül a Szentek Szentjébe. A függöny pedig Jézus testét jelképezi.</verse>
				<verse number="21">Hatalmas Főpapunk van, aki Isten családját kormányozza!</verse>
				<verse number="22">Ezért őszinte szívvel és a hit bizonyosságával közeledjünk Istenhez! Hiszen a szívünket Jézus vére megtisztította a rossz lelkiismerettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a tiszta víz lemossa testünkről a piszkot.</verse>
				<verse number="23">Kapaszkodjunk bele erősen ebbe a reménységbe, ne engedjük ki a kezünkből, és bátran valljuk is meg! Hiszen Isten, akitől az ígéreteket kaptuk, teljesen megbízható, és meg is fogja adni, amit ígért.</verse>
				<verse number="24">Figyeljünk oda egymásra is! Biztassuk egymást az isteni szeretetre és a helyes tettekre!</verse>
				<verse number="25">Ne hanyagoljuk el a közösség összegyülekezéseit — mint egyesek teszik —, hanem bátorítsuk egymást! Annál is inkább, mivel látjuk, hogy közeledik az a bizonyos Nap!</verse>
				<verse number="26">Azonban, ha szándékosan továbbra is vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűnért való áldozat, amely eltörölhetné a bűneinket.</verse>
				<verse number="27">Nem marad más hátra, mint rettegve várni Isten ítéletére és haragjának pusztító tüzére, amely mindenkit megemészt, aki ellenkezik vele.</verse>
				<verse number="28">Ha valaki Mózes Törvényének nem engedelmeskedett — és ezt két vagy három tanú bizonyította —, akkor a bűnöst meg kellett ölni, s nem volt szabad megkönyörülni rajta.</verse>
				<verse number="29">Akkor vajon mit érdemel az, aki Isten Fiát „megtapossa”? Bizony, az ilyen még sokkal súlyosabb büntetést kap, mivel nem tisztelte Jézus vérét, amellyel ő az Új Szövetséget megkötötte, s amellyel az illetőt egyszer már megtisztította! Ezzel az ilyen ember a Szent Szellemet is bántalmazta, aki Isten kegyelmét közvetíti!</verse>
				<verse number="30">Mert ismerjük azt, aki ezt mondta: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek!” És ezt is mondta: „Az Örökkévaló meg fogja ítélni népét.”</verse>
				<verse number="31">Bizony, rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni!</verse>
				<verse number="32">Emlékezzetek azokra az időkre, amikor először megismertétek az igazságot! Milyen sok szenvedést kellett elviselnetek, mégis kitartottatok.</verse>
				<verse number="33">Volt, hogy sokak előtt megszégyenítettek titeket, és gonoszul bántak veletek. Ti pedig segítettétek azokat, akik hasonlóan szenvedtek,</verse>
				<verse number="34">vagy, akiket börtönbe zártak, és együtt szenvedtetek velük. Még azt is jókedvvel viseltétek, amikor a vagyonotokat erőszakkal elvették tőletek, hiszen tudtátok, hogy sokkal értékesebb és örökkévaló kincsetek van.</verse>
				<verse number="35">Ezért hát őrizzétek meg ezt a bátorságot és hitet, mert nagy jutalom vár rátok!</verse>
				<verse number="36">Legyetek türelmesek és kitartók, mert miután mindent véghezvittetek, amit Isten akar, megkapjátok tőle, amit megígért!</verse>
				<verse number="37">Hiszen ő mondta: „Hamarosan megérkezik, akit várunk, nem fog elkésni.</verse>
				<verse number="38">Szolgám, akit elfogadtam, aki bízik és hisz bennem, örökké élni fog, de ha meghátrál vagy visszafordul, akkor nincs a kedvemre.”</verse>
				<verse number="39">Mi azonban nem azok közé tartozunk, akik visszafordulnak és elvesznek, hanem azokhoz, akik hisznek és üdvösséget nyernek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja.</verse>
				<verse number="2">Hitük miatt voltak olyan kedvesek Isten számára mindazok, akik a régi korokban hitben előttünk jártak.</verse>
				<verse number="3">Hitünk által értjük meg, hogy a világmindenséget Isten a kimondott szava által teremtette, és hogy a láthatókat a láthatatlan dolgokból hozta elő.</verse>
				<verse number="4">Hite által vitt Istennek Ábel olyan áldozatot, amelyet Isten szívesen fogadott, s amely jobb volt, mint Kain áldozata. Így lett Ábel Isten számára elfogadhatóvá. Bár Ábel meghalt, a hite által még ma is szól hozzánk!</verse>
				<verse number="5">Énókot a hite miatt emelte fel Isten magához a földről. A földön többé senki sem találta Énókot, aki sohasem találkozott a Halállal. Az Írások azt mondják róla, hogy még mielőtt Isten felvitte volna, Énók megbizonyosodott arról, hogy Isten a kedvét leli benne.</verse>
				<verse number="6">Hit nélkül ugyanis nem lehet Isten tetszését elnyerni. Aki Istenhez közeledni akar, annak hinnie kell, hogy Isten létezik, és abban is, hogy Isten megjutalmazza az őt keresőket.</verse>
				<verse number="7">Isten előre figyelmeztette Nóét azokról a közelgő dolgokról, amelyeket akkor még nem lehetett látni. Nóé pedig hittel fogadta Isten szavát, és istenfélelemmel engedelmeskedett: felépítette a Bárkát mind saját maga, mind a családja megmentésére. Ezzel a tettével egyrészt rábizonyította a kortársaira a hitetlenségüket, másrészt pedig méltónak bizonyult arra, hogy az Istenben való hite és bizalma alapján Isten elfogadja őt.</verse>
				<verse number="8">Ábrahám is a hite által engedelmeskedett, amikor Isten hívta, hogy költözzön egy másik országba. Elindult, bár fogalma sem volt róla, hol van az az ország, csak azt tudta, hogy Isten neki ígérte örökségül.</verse>
				<verse number="9">Miután odaért, ugyancsak a hite által lakott azon a megígért földön, de csak úgy, mintha menekült lett volna egy idegen országban. Sátorban lakott, akárcsak Izsák és Jákób, akiknek Isten ugyanazt az ígéretet tette.</verse>
				<verse number="10">Azért vándorolt, mert hittel várta azt a várost, amelynek alapja szilárd, és amelyet maga Isten tervezett és épített.</verse>
				<verse number="11">Sárának egészen addig még nem született gyermeke, és már túl öreg volt ahhoz, hogy szüljön. Ábrahám hite által Sára mégis képessé vált arra, hogy gyermeket foganjon és szüljön. Ugyanis Isten ezt előre megígérte Ábrahámnak, aki teljesen megbízott benne.</verse>
				<verse number="12">Így történt, hogy ettől az egyetlen férfitől, Ábrahámtól — aki akkor már közel volt a halálhoz — olyan sokan származtak, mint égen a csillagok, vagy mint tengerparton a homokszemek.</verse>
				<verse number="13">Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg, de életükben nem kapták meg mindazt, amit Isten nekik ígért. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek jövendő beteljesülésének. Nyíltan megvallották, hogy idegenek és jövevények, akik csak átutazóban vannak a Földön.</verse>
				<verse number="14">Ezzel azt is kifejezték, hogy várják és keresik a saját hazájukat.</verse>
				<verse number="15">Mert, ha abba az országba kívánkoztak volna vissza, ahonnan eljöttek, bőven lett volna idejük, hogy visszatérjenek oda.</verse>
				<verse number="16">Ők azonban sokkal jobbat kívántak: olyan ország után vágyakoztak, amely a Mennyben van. Ezért Isten sem szégyelli, hogy őt Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének nevezzék, mert valóban elkészítette számukra azt a mennyei várost!</verse>
				<verse number="17">Ábrahámot a hite tette képessé arra, hogy a fiát, Izsákot az oltárra tegye. Isten ezzel tette próbára Ábrahámot, hiszen azt mondta neki: „Izsákon keresztül származnak majd az utódaid.” Bár ezt ígérte neki, Ábrahám mégis kész volt arra, hogy egyetlen fiát feláldozza.</verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19">Ugyanis arra a meggyőződésre jutott, hogy Isten még a halálból is fel tudja támasztani Izsákot. Amikor Isten megállította Ábrahámot, és nem engedte, hogy Izsákot ténylegesen feláldozza, az valóban olyan volt, mintha Izsák feltámadt volna.</verse>
				<verse number="20">Izsák is a hite által nézett a messzi jövőbe, amikor megáldotta a fiait, Jákóbot és Ézsaut.</verse>
				<verse number="21">A haldokló Jákób is hittel áldotta meg József mindkét fiát, és botja végére támaszkodva imádkozott.</verse>
				<verse number="22">Élete végén József is hittel beszélt arról, hogy Izráel népe majd egyszer ki fog vonulni Egyiptomból, és még arról is rendelkezett, hogy akkor majd hová temessék el a csontjait.</verse>
				<verse number="23">Hitük által bátorodtak fel Mózes szülei, hogy újszülött fiukat három hónapos koráig rejtegessék, hiszen látták, milyen gyönyörű a kis Mózes, és nem féltek a király parancsának ellene szegülni.</verse>
				<verse number="24">Amikor Mózes felnőtt, hite által utasította vissza, hogy a fáraó leánya gyermekének tekintsék.</verse>
				<verse number="25">Inkább vállalta a közösséget Isten népével, és velük együtt a szenvedést is, mint hogy Egyiptomban a bűn pillanatnyi örömeit élvezze.</verse>
				<verse number="26">A Messiáshoz hasonlóan ő is úgy tartotta, hogy Isten népéhez tartozni és az ezzel járó megvetést elviselni többet ér, mint Egyiptom összes kincse — mivel arra a jutalomra tekintett, amelyet Istentől várt.</verse>
				<verse number="27">Hitére támaszkodva hagyta ott Egyiptomot, és nem félt a király haragjától. Ingadozás nélkül kitartott, mert Istenre nézett, aki láthatatlan.</verse>
				<verse number="28">Mózes hittel készítette el a páskabárányt és kente be az ajtófélfákat vérrel, hogy a Pusztító ne nyúlhasson Izráel elsőszülött fiaihoz.</verse>
				<verse number="29">Hit által tudott az egész nép is átkelni a Vörös-tengeren, amikor Mózes vezette őket. Úgy mentek át a tengeren, mintha csak a szárazon jártak volna! Amikor pedig az egyiptomiak is megpróbálták ugyanezt, mind belefulladtak a tengerbe.</verse>
				<verse number="30">Izráel népének a hite által dőltek le Jerikó falai, miután hét napon keresztül körüljárták a várost.</verse>
				<verse number="31">Hite miatt menekült meg Ráháb, a prostituált: nem ölték meg, mint a többi engedetlent. Ráháb ugyanis jó szívvel befogadta a házába az izráeli kémeket.</verse>
				<verse number="32">Szükség van-e még további példákra? Nincs elég idő, hogy Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról is beszéljek.</verse>
				<verse number="33">Nekik valóban erős hitük volt! Hitük által országokat hódítottak meg, igazságosan uralkodtak, megkapták Isten ígéreteit, bezárták az oroszlánok száját,</verse>
				<verse number="34">eloltották a dühöngő tüzet, megmenekültek a kard általi haláltól, felerősödtek a gyengeségből, hősökké lettek a csatában és megfutamították az ellenséges seregeket.</verse>
				<verse number="35">Asszonyok a hitük által visszakapták halottaikat, akik újra életre keltek. Másokat megkínoztak, mert visszautasították a szabadulást, hogy majd jobb feltámadásban legyen részük.</verse>
				<verse number="36">Egyeseket kigúnyoltak és megkorbácsoltak, másokat megbilincseltek és börtönbe zártak.</verse>
				<verse number="37">Voltak, akiket kövekkel dobáltak halálra, másokat kettéfűrészeltek, vagy karddal öltek meg. Egyesek közülük csupán báránybőr, vagy kecskebőr ruhát viseltek, bujdostak, és szegénységben éltek. A többiek gonoszul bántak velük és elnyomták őket.</verse>
				<verse number="38">Pusztákon és a hegyek között bujdostak, barlangokban és földbe vájt odúkban rejtőztek. Rájuk nem volt méltó a világ!</verse>
				<verse number="39">Bár a hitük miatt mindannyian kedvesek voltak Isten számára, mindeddig még nem kapták meg, amit Isten ígért nekik.</verse>
				<verse number="40">Isten ugyanis valami jobbat tervezett a számunkra, ezért a hitnek ezek a hősei is csak velünk együtt fogják elérni a tökéletességet.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért mi is dobjunk le magunkról minden terhet, amely akadályoz bennünket a futásban, s még azokat a bűnöket is, amelyek olyan szívósan tapadnak ránk és elgáncsolnak! Kitartással fussuk végig az előttünk lévő versenypályát!</verse>
				<verse number="2">Közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán.</verse>
				<verse number="3">Gondoljatok Jézusra, aki türelmesen elviselte, amikor a bűnösök gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele! Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a küzdelembe, sem a kedveteket nem vesztitek el.</verse>
				<verse number="4">A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal.</verse>
				<verse number="5">Elfelejtettétek a figyelmeztetést, amely nektek, mint fiaknak szól: „Fiam, ne vedd félvállról, amikor az Örökkévaló helyreigazít, és ne veszítsd el a kedved, amikor megfegyelmez téged!</verse>
				<verse number="6">Mert az Örökkévaló felneveli azokat, akiket szeret, és megfenyít mindenkit, akit a fiává fogad.”</verse>
				<verse number="7">Fogadjátok el, és vessétek alá magatokat az ilyen nevelésnek! Tekintsétek ezt a mennyei Édesapátoktól jövő megfegyelmezésnek, mert ebből látszik, hogy Isten úgy bánik veletek, mint a fiaival! Hiszen minden fiút megfegyelmez az apja.</verse>
				<verse number="8">Mindenkinek szüksége van erre! Ha viszont sohasem kaptok fegyelmezést, akkor nem is vagytok igazán Isten fiai, csak törvénytelen gyerekek.</verse>
				<verse number="9">Ezen kívül mindegyikünket fegyelmezett és fenyített a földi édesapánk, akit tisztelünk. Akkor mennyivel inkább kell engedelmeskednünk szellemi Édesapánknak, hogy éljünk!</verse>
				<verse number="10">Földi apánk csak rövid ideig fegyelmezett bennünket, és a saját belátása szerint, Isten azonban a mi érdekünkben fegyelmez és nevel. Abból a célból teszi ezt, hogy szentek legyünk, olyanok, mint ő.</verse>
				<verse number="11">A fegyelmezés, meg a fenyítés egyáltalán nem kellemes, amikor el kell szenvednünk, inkább fájdalmas és szomorúságot okoz! Később mégis igazságosságot és békességet eredményez annak az életében, aki a fegyelmezés által megedződött.</verse>
				<verse number="12">Ezért ne szomorkodjatok, hanem emeljétek fel a fejeteket! Ne legyetek gyengék, hanem erősítsétek meg magatokat!</verse>
				<verse number="13">Egyenes utakon járjatok, és helyesen éljetek, hogy megmeneküljetek, és gyengeségeitek miatt el ne vesszetek!</verse>
				<verse number="14">Igyekezzetek mindenkivel békességben élni! Törekedjetek arra, hogy bűn nélkül éljetek, mert aki nem szent, az sohasem fogja meglátni az Urat!</verse>
				<verse number="15">Vigyázzatok, hogy Isten kegyelmétől senki el ne forduljon! Vigyázzatok, hogy senkiben ne növekedjen fel a keserűség, mint egy mérgező növény, mert ez sok más embert is megmérgezhet!</verse>
				<verse number="16">Közöttetek senki ne éljen szexuális bűnben! Senki se legyen istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát!</verse>
				<verse number="17">Tudjátok, hogy amikor később örökölni akarta az áldást, már nem kapta meg. Nem tudott többé változtatni azon, amit tett, pedig sírva igyekezett megszerezni az apja áldását.</verse>
				<verse number="18">Ti már új helyre érkeztetek, nem úgy, mint Izráel népe akkor régen, amikor megérkeztek a Sínai-hegyhez. Ti most nem kézzelfogható hegyhez jöttetek, amely tűzben ég, nem sötétséghez, homályhoz, viharhoz,</verse>
				<verse number="19">a trombita harsogó hangjához, sem a hanghoz, amely rettenetes volt. Olyan félelmetes volt, hogy azok, akik hallották, könyörögtek, hogy ne szóljon hozzájuk többé,</verse>
				<verse number="20">mert nem tudták elviselni a kapott parancsot: „Még ha egy állat érinti is a hegyet, azt is halálra kell kövezni.”</verse>
				<verse number="21">Olyan rémületes volt a látvány, hogy még Mózes is azt mondta: „Reszketek a félelemtől.”</verse>
				<verse number="22">Nem, ti nem ilyen helyre jöttetek! Az az új hely, ahová érkeztetek, a Sion-hegy, az Élő Isten városa, a Mennyei Jeruzsálem, és benne az angyalok ezrei, akik összegyűltek, hogy együtt örvendezzenek.</verse>
				<verse number="23">Ahová érkeztetek, az az elsőszülöttek Eklézsiája, vagyis azoknak az ünnepi összegyülekezése, akiknek a neve fel van írva a Mennyben. Magához Istenhez jöttetek, aki minden ember bírája, és a megváltott emberek szellemeihez, akik már tökéletessé váltak.</verse>
				<verse number="24">Jézushoz jöttetek, aki az Új Szövetséget megkötötte, és Jézus véréhez, amely megtisztít, és sokkal jobb dolgokról beszél, mint Ábel vére.</verse>
				<verse number="25">Vigyázzatok tehát, nehogy elutasítsátok azt, aki most szól hozzátok! Azok sem menekültek meg, akik akkor régen nem akartak hallgatni arra, aki figyelmeztette őket itt, a földön. Akkor mi mennyivel kevésbé menekülhetünk meg, ha hátat fordítunk annak, aki most a Mennyből szól hozzánk!</verse>
				<verse number="26">Akkor régen, mikor Isten szólt, a hangja megrázta a földet. Most pedig azt ígéri: „Még egyszer megrázom a földet, sőt, még az eget is.”</verse>
				<verse number="27">Ez a „még egyszer” azt jelenti, hogy minden teremtett dolgot megrendít, és ezek el is fognak tűnni. Csak az marad meg, ami rendíthetetlen.</verse>
				<verse number="28">Mi pedig olyan királyságot kapunk, amelyet semmi sem rendíthet meg. Ezért hát legyünk hálásak Istennek, és szolgáljuk olyan módon, ahogy neki tetszik: tisztelettel és félelemmel!</verse>
				<verse number="29">Mert a mi Istenünk olyan, mint a mindent megemésztő tűz!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">A testvéri szeretet maradjon meg bennetek és közöttetek!</verse>
				<verse number="2">A vendégszeretetről se feledkezzetek el! Voltak, akik angyalokat vendégeltek meg anélkül, hogy észrevették volna.</verse>
				<verse number="3">Gondoljatok azokra, akik börtönben raboskodnak, mintha ti is a fogolytársaik lennétek! Ne felejtsétek el azokat, akik szenvednek, hiszen ti is testben éltek!</verse>
				<verse number="4">Mindenki tisztelje és becsülje a házasságot! A férj és feleség közötti szexuális kapcsolatot tartsátok tisztán, mert Isten elítéli a szexuális bűnben élőket és a házasságtörőket!</verse>
				<verse number="5">Tartsátok távol magatoktól a pénz utáni vágyakozást, és elégedjetek meg azzal, amitek van! Mert Isten azt mondta: „Sohasem hagylak cserben, sem nem hagylak magadra.”</verse>
				<verse number="6">Ezért bizalommal mondhatjuk: „Az Örökkévaló megsegít engem, nem félek. Ember mit árthat nekem?”</verse>
				<verse number="7">Ne feledkezzetek meg a vezetőitekről, mert ők tanítottak benneteket Isten szavára. Figyeljétek meg, hogyan élnek és halnak meg, és kövessétek a hitüket!</verse>
				<verse number="8">Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!</verse>
				<verse number="9">Ne engedjétek, hogy különféle idegen tanításokkal félrevezessenek benneteket! Isten kegyelmével erősítsétek meg a szíveteket, ne különböző ételekre vonatkozó szabályok betartásával, mert azoknak semmi értelmük sincs!</verse>
				<verse number="10">Nekünk olyan oltárunk van, amelyről nem ehetnek azok, akik a Szent Sátorban szolgálnak.</verse>
				<verse number="11">Mert a főpap az áldozati állatok vérét beviszi a Szentek Szentjébe bűnért való áldozatul, de azoknak az állatoknak a testét a táboron kívül kell elégetni.</verse>
				<verse number="12">Ugyanígy Jézus is a város kapuján kívül szenvedett. Azért halt meg, hogy a saját vérével szentelje meg a népét.</verse>
				<verse number="13">Menjünk ki hát vele együtt a táboron kívülre, és vállaljuk vele együtt a kirekesztést és a megaláztatást!</verse>
				<verse number="14">Mert itt a földön nincs örökkévaló városunk, hanem azt a várost várjuk, amely majd egyszer eljön.</verse>
				<verse number="15">Ezért Jézus által szüntelenül vigyük Isten elé áldozatunkat: dicsérjük őt szívvel-lélekkel, és hirdessük dicsőségét!</verse>
				<verse number="16">Ne feledkezzetek meg arról, hogy másokkal jót tegyetek, és adjatok azoknak, akik rászorulnak! Az ilyen áldozatok kedvesek Istennek.</verse>
				<verse number="17">Engedelmeskedjetek vezetőiteknek, és készségesen tegyétek meg, amit mondanak, hiszen felelősek értetek, vigyáznak rátok, és erről majd számot kell adniuk Isten előtt! Engedelmeskedjetek tehát nekik, hogy munkájukban örömük teljen, és ne okozzatok szomorúságot nekik! Ha megnehezítitek a dolgukat, az nem válik a javatokra.</verse>
				<verse number="18">Továbbra is imádkozzatok értünk, mert meg vagyunk győződve róla, hogy lelkiismeretünk tiszta Isten előtt, hiszen mindig arra törekszünk, hogy helyesen éljünk.</verse>
				<verse number="19">Kérlek, különösen azért imádkozzatok, hogy hamarosan visszatérhessek hozzátok!</verse>
				<verse number="20">A Békesség Istene feltámasztotta a halálból nyája — vagyis népe — nagy Pásztorát, Urunkat, Jézust, aki a saját vére által megkötötte az Örökkévaló Szövetséget. Most pedig a Békesség Istene adja meg nektek mindazt a jót, amire szükségetek van ahhoz, hogy akaratát véghezvigyétek. Azért imádkozom, hogy Jézus Krisztus segítségével Isten változtasson benneteket olyanná, hogy örömét lelje bennetek. Jézusnak legyen dicsőség örökké! Ámen.</verse>
				<verse number="21"></verse>
				<verse number="22">Testvérek, kérlek benneteket, fogadjátok el ezt a bátorító üzenetet, hiszen igen röviden írtam nektek!</verse>
				<verse number="23">Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünket kiengedték a börtönből. Ha idejében megérkezik, akkor együtt megyünk hozzátok.</verse>
				<verse number="24">Üdvözletünket küldjük minden vezetőtöknek, és minden testvérnek. Az Itáliában élő testvérek is köszöntenek benneteket!</verse>
				<verse number="25">Isten kegyelme legyen veletek!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="59">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi Izráel szétszóratásban élő tizenkét törzsének.</verse>
				<verse number="2">Testvéreim, örüljetek, amikor különböző megpróbáltatásokat kell elviselnetek,</verse>
				<verse number="3">hiszen tudjátok, hogy ezek a nehézségek az Istenben való bizalmatokat és hiteteket teszik próbára. Ha pedig a hitetek kiállja a próbát, az kitartóvá tesz benneteket.</verse>
				<verse number="4">Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! Akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság.</verse>
				<verse number="5">Ha valakinek bölcsességre van szüksége, egyszerűen csak kérje Istentől, és meg fogja kapni! Hiszen Isten mindenkinek örömmel, nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad.</verse>
				<verse number="6">Viszont aki kér tőle valamit, az bizalommal kérjen, ne kételkedve! Aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket a szél ide-oda dobál.</verse>
				<verse number="7">Az ilyen ember ne is remélje, hogy megkapja, amit az Úrtól kér,</verse>
				<verse number="8">mert, aki kételkedik, annak a lelke kétfelé sántikál, nem képes dönteni, mindenben állhatatlan és megbízhatatlan.</verse>
				<verse number="9">A szegény sorsú testvér azzal a szellemi gazdagsággal dicsekedjen, amelyet Istentől kapott.</verse>
				<verse number="10">A gazdag testvér viszont a megalázottságával dicsekedhet, hiszen lehet bármilyen gazdag, ő is úgy múlik el, mint a mezőn a virágok.</verse>
				<verse number="11">Mert felkel a nap, és a forró szél kiszárítja a növényeket, lehullnak a virágok, és szépségük elmúlik. Ugyanígy múlik el a gazdag ember is. Egyik nap még üzleti terveket készít, a másik nap már halott.</verse>
				<verse number="12">Boldog és áldott, aki a kísértésben kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az örök élet koszorúját, amelyet Isten azoknak ígért, akik szeretik őt.</verse>
				<verse number="13">Amikor kísértések érnek valakit, ne mondja, hogy Isten akarja őt rávenni valami gonoszságra! Mert Istent a gonoszság nem kísértheti meg, ő maga pedig senkit sem akar gonoszságra biztatni.</verse>
				<verse number="14">Ha valakiben feltámad a gonosz dolgok iránti kívánság, akkor valójában a saját szívének kívánsága csalogatja rossz irányba.</verse>
				<verse number="15">Ha ezek a gonosz vágyak meggyökereznek benne, akkor abból bűnös tettek származnak. Amikor pedig a bűn eluralkodik valakiben, az halálba vezet.</verse>
				<verse number="16">Szeretett testvéreim, ne hagyjátok magatokat becsapni!</verse>
				<verse number="17">Minden jó dolog és tökéletes ajándék felülről jön, attól, aki az égitestek Teremtője. Ő mindig ugyanaz, és nem változik — nem úgy, mint az égitestek fénye.</verse>
				<verse number="18">Isten azt akarta, hogy a gyermekei legyünk. Ezért „újjászült” bennünket az igazság üzenete által, hogy új életünk legyen, és olyanok legyünk az új teremtésben, mint az első gyümölcsök a kertben.</verse>
				<verse number="19">Tanuljátok meg, szeretett testvéreim: mindenki készségesen hallgassa meg a másikat, és jól gondolja meg, mit beszél, s emellett ne legyen hirtelen haragú,</verse>
				<verse number="20">mert az ember haragjából származó tettek nem szolgálják Isten céljait.</verse>
				<verse number="21">Ezért takarítsatok ki magatokból minden gonoszságot és aljas szándékot! Szelíden és alázattal fogadjátok szívetekbe Isten beszédét és tanítását, amely meg tudja menteni a lelketeket!</verse>
				<verse number="22">Amit Isten mond, azt tegyétek is meg, ne csak hallgassátok! Ha csak hallgatjátok, de nem teszitek meg, becsapjátok magatokat.</verse>
				<verse number="23">Van, aki csak hallgatja Isten tanítását, de nem engedelmeskedik annak. Az ilyen ember úgy jár, mint aki megnézi arcát a tükörben,</verse>
				<verse number="24">azután elmegy, és azonnal el is felejti, amit látott.</verse>
				<verse number="25">Aki viszont megnézte magát a szabadság tökéletes törvényében, és kitart a megismert igazság mellett — vagyis nem felejti el, hanem tettekre váltja amit látott, hallott és tanult — az mindenben áldott és boldog lesz!</verse>
				<verse number="26">Ha valaki istenfélőnek tartja magát, de nem fegyelmezi meg a nyelvét, akkor csak magát csapja be. Az ilyen vallásosság semmit sem ér!</verse>
				<verse number="27">Ellenben az Atya-Isten azt tekinti igazán istenfélőnek, aki gondot visel az árvákról és özvegyekről, és tisztán tartja magát a világ gonosz befolyásától.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Testvéreim, ti hisztek dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban. Ezért hát ne legyetek személyválogatók!</verse>
				<verse number="2">Képzeljétek el, hogy bejön a gyülekezetbe egy jól öltözött, aranygyűrűs férfi, és bejön egy szegény is, piszkos ruhában.</verse>
				<verse number="3">Ha a jól öltözött emberhez különleges figyelemmel fordultok, és azt mondjátok neki: „Ülj le erre a kényelmes helyre!” A szegénynek meg azt mondjátok: „Te csak állj meg ott!”, vagy: „Ülj le ide, a lábam elé!”</verse>
				<verse number="4">— akkor különbséget tesztek közöttük, és helytelen indulatok alapján, rosszul ítéltek.</verse>
				<verse number="5">Figyeljetek, kedves testvéreim! Isten kiválasztotta azokat, akiket a világ szegényeknek tart, hogy a hitük által gazdagok legyenek. Kiválasztotta őket, hogy övék legyen a Királyság, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért.</verse>
				<verse number="6">Ti pedig ilyen megalázó módon bántok a szegényekkel?! Pedig a gazdagok azok, akik mindig uralkodni akarnak rajtatok. Ők visznek benneteket a bíróság elé,</verse>
				<verse number="7">és ők azok, akik gonosz dolgokat mondanak Jézus szép nevéről, amelyről titeket is elneveztek.</verse>
				<verse number="8">Ez a királyi törvény az Írásokban található: „Úgy szeresd a másik embert is, mint saját magadat!” Ha ennek a parancsnak engedelmeskedtek, jól teszitek!</verse>
				<verse number="9">Ha viszont az egyik embert fontosabbnak tartjátok a másiknál, akkor bűnt követtek el, és Isten Törvénye ellen vétkeztek.</verse>
				<verse number="10">Hiszen, ha valaki csak egy dologban bűnös, de máskülönben az összes többi parancsot megtartja, mégis az egész Törvény ellen vét.</verse>
				<verse number="11">Isten azt mondta: „Ne csald meg a házastársadat!” és „Ne gyilkolj!” Márpedig ha nem csalod meg a házastársadat, de gyilkolsz, akkor is az egész Törvény ellen vétkezel.</verse>
				<verse number="12">Titeket a szabadság törvénye alapján fognak megítélni. Erre mindig emlékezzetek, ha mondtok, vagy tesztek valamit!</verse>
				<verse number="13">Mert az ítélet irgalmatlan azzal szemben, aki nem irgalommal bánik másokkal. Az irgalom azonban erősebb, mint az ítélet, és felülírja azt.</verse>
				<verse number="14">Testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hisz, de ez a tetteiből nem látszik meg, akkor annak az embernek a „hite” nem ér semmit! Vajon az ilyen „hit” által megmenekülhet-e?</verse>
				<verse number="15">Ha például valamelyik testvéreteknek — akár férfinak, akár nőnek — nincs rendes ruhája, és nincs mit ennie,</verse>
				<verse number="16">akkor hiába mondjátok neki: „Isten veled, remélem, nem fogsz fázni, és lesz mit enned.” Ha nem adtok neki ruhát és ennivalót, ugyan mit érnek a szavak? Bizony, nem érnek semmit!</verse>
				<verse number="17">Ugyanígy van a hit is: ha nem következnek belőle tettek, akkor halott. Nem ér semmit, mert nem hatékony.</verse>
				<verse number="18">Valaki esetleg így érvelhet: „Vannak, akiknek hitük van, másoknak meg jó tetteik.” Erre azt válaszolom, hogy nem tudod megmutatni a hitedet, ha nem teszel semmit — én viszont éppen azzal bizonyítom be a hitem valódi voltát, amit a hitem alapján teszek!</verse>
				<verse number="19">Hiszitek, hogy csak egyetlen Isten van? Helyes! De gondoljátok meg, hogy ezt a gonosz szellemek is hiszik — és reszketnek a félelemtől!</verse>
				<verse number="20">Ó, ti ostobák! Bebizonyítsam nektek, hogy az a hit, amelyből nem következnek tettek, nem jó semmire?</verse>
				<verse number="21">Ábrahám, ősapánk is azzal vált Isten számára elfogadhatóvá, amit tett: felajánlotta Istennek az oltáron a fiát, Izsákot.</verse>
				<verse number="22">Ebből láthatjátok, hogy Ábrahám hite és a tettei összhangban voltak. A hite azzal vált tökéletessé, amit a hite alapján tett.</verse>
				<verse number="23">Így teljesedett be, amit az Írás mond: „Ábrahám hitt Istennek, és bízott benne. Ennek a hitnek és bizalomnak az alapján Isten pedig elfogadta Ábrahámot”, és a „barátjának” nevezte.</verse>
				<verse number="24">Látjátok tehát, hogy az embert a tettei teszik valóban elfogadhatóvá Isten számára. Pusztán a hite által ez nem lehetséges.</verse>
				<verse number="25">Ugyanerre példa a prostituált Ráháb esete is. Ő is a tettei alapján lett Isten számára elfogadhatóvá, amikor házába fogadta az izráeli kémeket, és segített nekik, hogy másik úton meneküljenek el az üldözők elől.</verse>
				<verse number="26">Ahogyan az ember teste halott a szellem nélkül, ugyanúgy a hit is halott, ha nem tesz semmit.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Testvéreim, ne akarjatok sokan tanítók lenni, hiszen tudjátok, hogy bennünket, tanítókat szigorúbban fognak megítélni.</verse>
				<verse number="2">Mindannyian sokszor vétkezünk. Aki viszont a beszédében nem vétkezik, az már tökéletes! Hiszen, ha a beszédén tud uralkodni, akkor az egész lényét is uralma alatt tartja.</verse>
				<verse number="3">A lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek akaratunknak, s így a ló egész testét irányítani tudjuk.</verse>
				<verse number="4">Vagy gondoljatok a hajókra! Lehetnek bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, az irányításukhoz elég egy kis kormány: arra fordulnak, amerre a kormányos akarja.</verse>
				<verse number="5">Ugyanígy van a nyelv is: bár csak kis része a testnek, mégis azzal dicsekedhet, hogy igen nagy hatása van! Gondoljatok arra, milyen nagy erdőt tűzbe boríthat egyetlen lángnyelvecske!</verse>
				<verse number="6">Bizony, a nyelv is veszélyes, mint a tűz! A gonoszság egész világa! Testrészeink közül a nyelvünk az, amely az egész testünket meg tudja fertőzni. Olyan tüzet gyújthatunk vele, amely elpusztíthat bennünket. Miért? Mert a nyelv tüzét a pokol lángjai gyújtják meg.</verse>
				<verse number="7">Mindenféle vadállatot meg lehet szelídíteni, a madarakat, szárazföldi és tengeri állatokat is. Sőt, az emberek meg is szelídítették ezeket.</verse>
				<verse number="8">De a nyelvet senki emberfia nem tudja megszelídíteni, mert az maga a nyughatatlan gonoszság, és tele van halálos méreggel.</verse>
				<verse number="9">Nyelvünkkel áldjuk és dicsérjük Urunkat és Atyánkat. De ugyanazzal a nyelvvel átkozzuk az embereket, akiket Isten a saját képére teremtett!</verse>
				<verse number="10">Ugyanabból a szájból származik áldás és átok! Testvéreim, nem kellene ennek így lennie!</verse>
				<verse number="11">Láttatok már olyan forrást, amelyből hol jóízű, hol meg keserű víz folyik?</verse>
				<verse number="12">Vagy gondoljátok meg, testvéreim, teremhet-e a fügefa olajbogyót, vagy a szőlő fügét? Ugyanígy, édes víz sem eredhet sós forrásból.</verse>
				<verse number="13">Ha valaki közöttetek bölcs és értelmes, ezt mutassa meg az egész életével és olyan jótettekkel, amelyeket szelíd bölcsességgel vitt végbe!</verse>
				<verse number="14">Ha ellenben keserű irigység és önzés van a szívetekben, ne dicsekedjetek a „bölcsességetekkel”! Az ilyen dicsekvés hazugság lenne, amely eltakarja az igazságot.</verse>
				<verse number="15">Az ilyen „bölcsesség” nem Istentől származik, hanem a földről, az emberi romlottságból, sőt a gonosz szellemektől!</verse>
				<verse number="16">Mert ahol irigység, féltékenység és önző törekvések uralkodnak, ott zűrzavar és mindenféle gonosz dolog is megtalálható.</verse>
				<verse number="17">A Mennyből, vagyis az Istentől származó bölcsesség elsősorban tiszta, azután békeszerető, figyelmes, kíméletes, megértő, és könyörületes. Az ilyen bölcsesség sok jó „gyümölcsöt” terem, azonkívül igazságos, őszinte, és nem részrehajló.</verse>
				<verse number="18">Akik békességet teremtenek, békességben vetnek el olyan magokat, amelyekből idővel az igazságosság „gyümölcse” terem — azaz olyan dolgok, amelyek Isten számára kedvesek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Miért harcoltok, vitatkoztok és veszekedtek egymással? Mert folyton önző kívánságok dúlnak a szívetekben!</verse>
				<verse number="2">Nagyon kívántok megszerezni bizonyos dolgokat, de nem kapjátok meg. Ezért gyilkoltok, irigykedtek, és mégsem tudjátok megszerezni, amit annyira akartok. Veszekedtek és harcoltok, mégsem kapjátok meg, mert nem kéritek.</verse>
				<verse number="3">Vagy, ha kéritek is, akkor sem kapjátok meg, mert nem a helyes indítékkal kéritek, hiszen önző módon a saját kívánságaitokat akarjátok kiszolgálni vele.</verse>
				<verse number="4">Olyanok vagytok Isten iránt, mint a férjéhez hűtlen, házasságtörő asszony! Hát nem tudjátok, hogy a világot szeretni annyi, mint Istent gyűlölni?! Ha valaki a világ barátja akar lenni, Isten ellensége lesz.</verse>
				<verse number="5">Vagy azt gondoljátok, az Írás csak üres beszéd, amikor azt mondja, hogy a Szent Szellem — akit Isten adott, hogy bennünk lakozzon — féltékeny és szenvedélyes szeretettel kíván bennünket, hogy kizárólagosan őhozzá tartozzunk?</verse>
				<verse number="6">Isten azonban egyre nagyobb kegyelmet ad nekünk. Ezért mondja az Írás: „Isten ellenáll a büszkének, de kegyelmet ad az alázatosnak.”</verse>
				<verse number="7">Adjátok hát oda magatokat Istennek, és engedelmeskedjetek neki! Ugyanakkor álljatok ellen a Sátánnak, és ő el fog futni tőletek!</verse>
				<verse number="8">Jöjjetek közel Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok! Ti bűnösök, takarítsátok ki a bűnöket az életetekből! Tisztítsátok meg a szíveteket, és ne próbáljátok többé Istent is, meg a világot is követni!</verse>
				<verse number="9">Ahogyan Istenhez közeledtek, szomorkodjatok, bánjátok meg a bűneiteket, és sírjatok! Nevetés helyett sírjatok, öröm helyett szomorkodjatok!</verse>
				<verse number="10">Alázzátok meg magatokat Isten előtt, és ő majd felemel benneteket!</verse>
				<verse number="11">Testvéreim, ne kritizáljátok egymást, mert aki testvérét vádolja, vagy elítéli, az a Törvényt kritizálja és ítéli el. Ha pedig a Törvényt elítéled, akkor már nem engedelmeskedsz neki, és bíróvá teszed magadat.</verse>
				<verse number="12">Pedig csak egyetlen Törvényhozó és Bíró van: Isten! Ő az, aki meg tud menteni, vagy el tud pusztítani. De ki vagy te, hogy a másik ember felett bíráskodsz?!</verse>
				<verse number="13">Vannak, akik azt mondják: „Ma, vagy holnap elmegyünk abba a városba. Ott maradunk egy évig, üzleteket kötünk, és sok pénzt keresünk.” Jól figyeljetek!</verse>
				<verse number="14">Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Hiszen egész életetek olyan, mint a pára, amely csak rövid ideig látszik, azután szétfoszlik.</verse>
				<verse number="15">Ehelyett azt kellene mondanotok: „Ha az Úr akarja, és élünk, ezt meg ezt fogjuk tenni.”</verse>
				<verse number="16">Ti pedig magabiztosak és büszkék vagytok — minden ilyen büszkeség gonosz dolog!</verse>
				<verse number="17">Ha valaki tudja, hogy mi volna helyes, mégsem teszi meg, bűnt követ el.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Gazdagok, figyeljetek rám! Már most kezdjetek sírni és jajgatni, mert nyomorúság következik rátok!</verse>
				<verse number="2">Gazdagságotok elpusztul, pompás ruháitokat a moly rágja szét,</verse>
				<verse number="3">aranyotok, ezüstötök mind az enyészeté lesz! Éppen ez lesz a bizonyíték ellenetek, sőt, ez a pusztulás elemészti még a testeteket is, mint a tűz! Képesek voltatok még az utolsó napokban is vagyont gyűjteni!</verse>
				<verse number="4">Figyeljetek, ti gazdagok! A földjeiteken dolgozó aratómunkások béréből csalással elloptatok, s amit tőlük elvettetek, az vádol benneteket Isten előtt! A Seregek Ura pedig meghallotta a becsapott aratómunkások panaszos kiáltását.</verse>
				<verse number="5">Gazdagok, ti bőségben és pazarlóan éltetek, s amit csak megkívántatok magatoknak, megszereztétek. Meghizlaltátok magatokat, mint az állatokat szokták a levágás napjára.</verse>
				<verse number="6">Elítéltétek és meggyilkoltátok az ártatlan embereket, akik nem álltak ellen nektek.</verse>
				<verse number="7">Testvéreim, az Úr vissza fog jönni, de addig várjatok türelmesen! Gondoljatok a földművesre, aki türelmesen várja, hogy szántóföldje gazdag termést hozzon! Várja, amíg az őszi és a tavaszi eső megöntözi a földjét.</verse>
				<verse number="8">Ti is várjatok türelemmel! Erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr hamarosan visszajön!</verse>
				<verse number="9">Többé ne panaszkodjatok egymásra, nehogy elítéljenek benneteket! Nézzétek, a Bíró már az ajtó előtt áll!</verse>
				<verse number="10">Emlékezzetek a prófétákra, akik az Úr nevében szóltak! Kövessétek a példájukat: sok gonosz dolgot szenvedtek el, mégis türelmesek maradtak.</verse>
				<verse number="11">Gondoljatok arra, hogy áldottnak mondjuk azokat, akik a szenvedésben kitartottak! Hallottatok Jóbról, aki türelmesen elviselte a szenvedést. Tudjátok, mennyire bőségesen megáldotta végül az Úr — így mutatta meg jóságát és irgalmát!</verse>
				<verse number="12">Testvéreim, a legfontosabb, hogy ezentúl ne esküdjetek égre-földre, se semmi másra, amikor megígértek valamit! Amikor „igen”-t mondotok, az legyen valóban „igen”. Ha pedig „nem”-et, az legyen valóban „nem”, különben ítélet alá kerülhettek.</verse>
				<verse number="13">Ha közületek valaki bajban van, imádkozzon! Ha örül, énekeljen, s dicsérje az Urat!</verse>
				<verse number="14">Aki beteg, hívja magához a helyi gyülekezet vezetőit, azok pedig imádkozzanak érte és kenjék meg olajjal a beteget az Úr nevében!</verse>
				<verse number="15">Mert a hitből való imádság hatására a beteg meg fog gyógyulni: az Úr helyreállítja az egészségét. Ha pedig a beteg valami bűnt követett el, az Úr megbocsát neki.</verse>
				<verse number="16">Ezért valljátok be egymásnak a bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert az igazságos ember erőteljes imádsága hatalmas dolgokra képes.</verse>
				<verse number="17">Illés próféta is ugyanolyan ember volt, mint mi. Amikor teljes szívvel imádkozott, hogy ne legyen eső az országban, nem is esett három és fél évig.</verse>
				<verse number="18">Amikor pedig újra imádkozott, az ég ismét esőt adott, és a föld is termést hozott.</verse>
				<verse number="19">Testvéreim, előfordulhat, hogy közületek valaki letér az igaz útról. Ekkor valaki más segíthet neki, hogy visszataláljon Istenhez.</verse>
				<verse number="20">Aki segít neki, tudja meg, hogy a haláltól menti meg annak a bűnösnek a lelkét, és sok bűnre bocsánatot szerez.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="60">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Péter, Jézus Krisztus apostola üdvözletét küldi Isten kiválasztott népének, akik szétszóródva élnek Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Kis-Ázsiában és Bitiniában.</verse>
				<verse number="2">Az Atya-Isten már réges-régen elhatározta, hogy kiválaszt és szent népévé tesz benneteket a Szent Szellem által. Isten arra választott ki benneteket, hogy engedelmeskedjetek neki, és hogy megtisztítson titeket a Jézus Krisztus vére, vagyis áldozati halála által. Isten adjon nektek egyre több kegyelmet és békességet!</verse>
				<verse number="3">Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült bennünket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által. Ez pedig élő reménységet jelent a számunkra.</verse>
				<verse number="4">Most tehát reménységgel várjuk, hogy megkapjuk örökségünket, amelyet semmi sem tehet tönkre, s amely soha meg nem fakul, és sohasem veszít az értékéből, mert a Mennyben őrzik a számunkra.</verse>
				<verse number="5">Mindez a tiétek, akiket Isten hatalma védelmez a hitetek által, ameddig a teljes üdvösséget el nem éritek. Ez már el van készítve, hogy az idők végén mindenki számára lelepleződjön.</verse>
				<verse number="6">Ezért tölt el benneteket nagy öröm — annak ellenére, hogy most még egy kis ideig különböző megpróbáltatások szomorúságot okoznak nektek.</verse>
				<verse number="7">S hogy miért van ez így? Mert szükséges, hogy ezek a nehézségek próbára tegyék a hiteteket, vajon valódi-e. Az igazi hit ugyanis értékesebb a színtiszta aranynál. Az aranyat tűzzel tisztítják meg, mégsem marad meg örökké. Hitetek viszont, miután kipróbálták és valódinak bizonyult, dicséretet, elismerést és dicsőséget szerez nektek, amikor Jézus Krisztus megjelenik.</verse>
				<verse number="8">Igaz, ti nem ismertétek Jézust személyesen, de mégis szeretitek őt. Bár most sem látjátok, mégis hisztek benne, és dicsőséges öröm tölt el benneteket, amelyet lehetetlen szavakkal kifejezni.</verse>
				<verse number="9">Így éritek el a hitetek célját: a lelketek üdvösségét.</verse>
				<verse number="10">Ezt az üdvösséget próbálták megérteni, ezt kutatták nagy szorgalommal a régi időkben a próféták is, akik Isten kegyelméről prófétáltak, amely most megérkezett hozzátok.</verse>
				<verse number="11">Azt szerették volna tudni, hogy mikor és hogyan fog megtörténni az, amit Krisztus Szelleme mutatott nekik. A Szent Szellem a prófétákban élt, és előre megmutatta Krisztus szenvedéseit és az utána következő dicsőségét.</verse>
				<verse number="12">Azt is megmagyarázta a prófétáknak, hogy a munkájukkal nem saját maguknak, hanem az utánuk következő nemzedékeknek szolgálnak. Ti vagytok ez a nemzedék, és a ti javatokra szolgál mindaz, amit a próféták mondtak! Ugyanerről beszéltek azok is, akik mostanában az örömhírt elvitték hozzátok. Isten azért küldte a Mennyből a Szent Szellemet, hogy segítsen nekik hirdetni az örömüzenetet, amelybe még az angyalok is vágyakozva szeretnének betekintést kapni!</verse>
				<verse number="13">Ezért szedjétek rendbe a gondolataitokat, készüljetek fel, és legyetek józanok! Amikor Jézus Krisztus megjelenik, ő majd Isten kegyelmét hozza magával a számotokra. Ebben a kegyelemben reménykedjetek teljes erővel!</verse>
				<verse number="14">Régebben, amikor még nem ismertétek Jézus Krisztust, a bennetek lévő gonosz kívánságok szerint éltetek. Most azonban Isten engedelmes gyermekei lettetek. Ezért ne éljetek tovább úgy, mint régen,</verse>
				<verse number="15">hanem életetek minden területén szentek legyetek, mivel Isten is szent, aki elhívott benneteket!</verse>
				<verse number="16">Mert ezt mondja Isten az Írásban: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!”</verse>
				<verse number="17">Amikor imádkoztok, édesapátoknak hívjátok Istent! De tudjátok meg, hogy ő kivételezés nélkül és igazságosan fog ítélni mindenkit! Ezért Isten iránti tisztelettel és félelemmel éljetek, mint akik csak átutazóban vagytok a Földön!</verse>
				<verse number="18">Tartsátok szem előtt, hogy régen számotokra nem volt az életnek igazi értelme. Ezt az életmódot az őseitek hagyományozták rátok, de Isten kiszabadított benneteket ebből a céltalan életből. Ez azonban nagyon sokba került! Nem arany- vagy ezüstpénzzel fizetett értetek, amely elveszti az értékét,</verse>
				<verse number="19">hanem Krisztus vérével, amely mindennél értékesebb. Ez a vér olyan, mint a hibátlan áldozati bárány vére.</verse>
				<verse number="20">Isten már a világ teremtése előtt kiválasztotta Krisztust, aki csak most, ezekben az utolsó napokban jelent meg értetek.</verse>
				<verse number="21">Sőt, a halálból is feltámasztotta őt, és dicsőséget adott neki. Krisztus által hisztek és reménykedtek ti is Istenben.</verse>
				<verse number="22">Mivel engedelmeskedtetek az igazságnak, ezzel megtisztítottátok lelketeket. Most tehát éljetek képmutatás nélkül, őszinte testvéri szeretetben! Isten szeretetével, tiszta szívvel, és teljes erőtökkel szeressétek egymást!</verse>
				<verse number="23">Újjászülettetek, de az új életetek már nem halandó forrásból származik, mint a földi élet, hanem halhatatlanból. Ez a forrás pedig Isten beszéde, amely élő és örökké érvényes.</verse>
				<verse number="24">Ahogyan az Írás mondja: „Minden ember olyan, mint a fű, és minden emberi dicsőség, mint a mező virága. Elszárad a fű, lehull a virág,</verse>
				<verse number="25">de az Örökkévaló beszéde mindig érvényes marad.” Ezt a beszédet hallottátok ti is, amikor az örömüzenetet hirdették nektek.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Most azért takarítsatok ki a lelketekből minden gonoszságot és képmutatást! Ne hazudjatok, ne csapjatok be senkit, ne irigykedjetek, és ne mondjatok rosszat senkiről!</verse>
				<verse number="2">Olyanok vagytok, mint az újszülött csecsemők, tehát kívánjátok a tiszta szellemi „tejet”, vagyis Isten beszédét, amelynek segítségével felnövekedhettek egészen az üdvösség teljességéig.</verse>
				<verse number="3">Hiszen már megtapasztaltátok az Úr jóságát!</verse>
				<verse number="4">Az Úr Jézus az „Élő Kő”, akit az emberek visszautasítottak. Isten számára azonban nagyon értékes, mert őt választotta ki. Ezért jöjjetek Jézushoz!</verse>
				<verse number="5">Hiszen ti is olyanok vagytok, mint az élő kövek, akikből a szellemi templom épül fel. Ebben a templomban ti vagytok a szent papok, akik a szellemi áldozatokat viszik Istennek. Ezeket Isten azért fogadja szívesen, mert Jézus Krisztus által hozzátok elé.</verse>
				<verse number="6">Az Írás azt mondja: „Nézzétek, én választottam ki egy drága sarokkövet, és leteszem Sionban! Aki benne bízik, nem csalódik soha.”</verse>
				<verse number="7">Ez a kő, vagyis Jézus értékes kincs a számotokra, akik hisztek benne. De a hitetlenekre ez vonatkozik: „Az a kő lett az épület sarokköve, amelyet az építők félredobtak.”</verse>
				<verse number="8">Igen, a hitetleneknek Jézus „az a kő, amelyben az emberek megbotlanak, és a szikla, amely miatt elesnek.” Mivel nem akarnak engedelmeskedni Isten beszédének, kikerülhetetlenül megbotlanak benne és elesnek.</verse>
				<verse number="9">Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Azért választott ki benneteket, hogy mindenkinek hirdessétek Isten nagy tetteit, és nyilvánvalóvá tegyétek az ő kiválóságát. Mert ő hívott ki bennünket a sötétségből a világosság csodálatos birodalmába, ahol ő maga is lakik.</verse>
				<verse number="10">Ti a múltban nem tartoztatok Istenhez, most azonban Isten népévé lettetek. Régen nem ismertétek Isten kegyelmét, most pedig a kegyelmébe fogadott benneteket.</verse>
				<verse number="11">Szeretett testvéreim, kérlek benneteket — mint akik csak átutazóban vagytok a földön, és a valódi otthonotok nem itt van — tartsátok magatokat távol a régi emberi természet kívánságaitól, amelyek arra törekednek, hogy uralomra jussanak fölöttetek!</verse>
				<verse number="12">Itt körül vagytok véve olyanokkal, akik nem hisznek Istenben, és sokszor azzal vádolnak titeket, hogy gonosztevők vagytok. Tehát éljetek úgy, hogy mindenki lássa, milyen jó dolgokat tesztek, s hogy milyen jól és békességben éltek! Akkor még a hitetlenek is dicsőíteni fogják Istent a jó tetteitek miatt azon a napon, amikor ő eljön.</verse>
				<verse number="13">Az Úr iránti tiszteletből engedelmeskedjetek mindenkinek, aki ezen a világon valamilyen hatalmat kapott! Engedelmeskedjetek a császárnak, akié a legfőbb hatalom,</verse>
				<verse number="14">és azoknak a kisebb vezetőknek is, akiket a császár nevezett ki! Hiszen ők azért kapták a hatalmukat, hogy megbüntessék a gonosztevőket, és megjutalmazzák azokat, akik jót tesznek.</verse>
				<verse number="15">Mert Isten azt akarja, hogy jó dolgokat tegyetek, és így némítsátok el a tudatlanok ostobaságait.</verse>
				<verse number="16">Éljetek szabadságban, és legyetek Isten rabszolgái! De a szabadságotokkal ne éljetek vissza! Ne használjátok arra, hogy valami gonoszságot leplezzetek vele!</verse>
				<verse number="17">Tiszteljetek minden embert! Isten családjában minden testvéreteket szeressétek! Méltó módon tiszteljétek Istent! A királyt is tiszteljétek!</verse>
				<verse number="18">Rabszolgák, fogadjátok el uraitok hatalmát, engedelmeskedjetek nekik, és tiszteljétek őket, de ne csak azokat, akik jók és emberségesek, hanem azokat is, akik igazságtalanok!</verse>
				<verse number="19">Dicséretre méltó és jó dolog, ha valakinek istenfélő magatartása miatt kell igazságtalanul szenvednie.</verse>
				<verse number="20">Ha viszont azért szenved, mert vétkezett, akkor nem nagy dicsőség, ha megérdemelt büntetését türelmesen elviseli. Ellenben ha jót tesztek, és amiatt kell szenvednetek, ezt pedig türelmesen viselitek, az tetszik Istennek!</verse>
				<verse number="21">Hiszen éppen erre hívott el benneteket! Gondoljátok meg, hogy Krisztus is szenvedett értünk! Ezzel példát adott nekünk, hogy ebben is kövessük. Ahogyan az Írás mondja:</verse>
				<verse number="22">„Ő nem követett el semmi bűnt, és soha semmi gonoszságot nem mondott.”</verse>
				<verse number="23">Mikor szidalmazták és gyalázták, Jézus ezt nem viszonozta. Mikor bántották és verték, nem fenyegetőzött, hanem teljesen rábízta magát az igazságosan ítélő Istenre.</verse>
				<verse number="24">Krisztus a mi bűneinket magára vette, sőt, a saját testében felvitte a keresztfára, amikor megölték. Azért tette ezt, hogy mi is meghaljunk a bűn számára, viszont Isten mértéke szerint helyesen éljünk. Krisztus sebei által gyógyultatok meg a betegségeitekből.</verse>
				<verse number="25">Olyanok voltatok, mint a nyájtól elkószált és eltévedt juhok. De most visszatértetek a Pásztorhoz: ő vigyáz a lelketekre, védelmez és őriz benneteket.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Ehhez hasonlóan ti, asszonyok is fogadjátok el a férjetek fennhatóságát, és engedelmeskedjetek nekik! Így még azokat a férjeket is megnyerhetitek Isten számára, akik Isten beszédének nem akarnak engedelmeskedni. Nem kell semmit sem mondanotok: az fogja meggyőzni a férjeteket, ha látja,</verse>
				<verse number="2">milyen tiszta és istenfélő életet éltek.</verse>
				<verse number="3">Ne a hajfonatokkal, arany ékszerekkel, vagy drága ruhákkal akarjatok külsőleg szépnek látszani!</verse>
				<verse number="4">A szépségetek belülről, a szívetekből sugározzon, kedves és nyugodt szellemetekből, mert ez a szépség örökkévaló, és ez az, amit Isten igazán értékel.</verse>
				<verse number="5">Ez tette széppé a régi idők szent asszonyait. Ők is Istenben reménykedtek, és engedelmeskedtek a férjüknek.</verse>
				<verse number="6">Ilyen asszony volt Sára is, aki engedelmeskedett a férjének, Ábrahámnak, és urának hívta őt. Ti is Sára példáját követitek, ha azt teszitek, ami helyes, és nem féltek semmitől.</verse>
				<verse number="7">Ugyanígy, férjek, ti is megértően bánjatok a feleségetekkel! Úgy tiszteljétek őket, mint a gyengébbeket illik! De tiszteljétek őket úgy is, mint akikkel együtt kaptátok az örök élet kegyelmét! Így bánjatok velük! Ellenkező esetben hiába imádkoztok, nem lesz semmi eredménye!</verse>
				<verse number="8">Végül pedig, éljetek egyetértésben és harmóniában! Ugyanaz a gondolkodásmód és törekvés legyen bennetek! Igyekezzetek egymást megérteni! Szeressétek egymást, mint igazi, jó testvérek! Legyetek együtt érzők és alázatosak!</verse>
				<verse number="9">Sohase bánjatok rosszul azzal, aki veletek rosszul bánik, se ne mondjatok rosszat annak, aki nektek rosszat mond! Ellenkezőleg: áldással viszonozzátok a rosszat! Hiszen Isten erre hívott el benneteket, és így kapjátok meg áldását.</verse>
				<verse number="10">Ahogyan az Írás mondja: „Aki szereti az életét, és jó napokat akar látni, az ne mondjon semmi gonoszságot, se ne hazudjon!</verse>
				<verse number="11">Forduljon el a gonosztól, és tegyen jót, keresse a békességet és őrizze meg!</verse>
				<verse number="12">Mert az Úr figyel az igaz emberekre, és meghallgatja imádságukat, de szembeszáll azokkal, akik gonoszságot művelnek.”</verse>
				<verse number="13">Ugyan ki bánt benneteket, ha igazán a jóra törekedtek?</verse>
				<verse number="14">Ha viszont jót tesztek, és mégis szenvednetek kell, akkor is örüljetek! Tehát „ne féljetek tőlük, és ne hagyjátok magatokat megijeszteni!”</verse>
				<verse number="15">Szívetekben Krisztust tiszteljétek, mint Uratokat! Mindig legyetek készek, hogy meg tudjatok felelni azoknak, akik azt kérdezik, miben reménykedtek!</verse>
				<verse number="16">De szelíden és tisztelettel válaszoljatok nekik! Legyen tiszta a lelkiismeretetek! Így azok, akik Krisztus követése miatt kritizálnak benneteket, szégyent fognak vallani.</verse>
				<verse number="17">Lehet, hogy jót tesztek, és igazságosan éltek, mégis szenvednetek kell. Ha Istennek ez az akarata, ez még mindig sokkal jobb, mintha valami rosszat tesztek, és amiatt szenvedtek.</verse>
				<verse number="18">Hiszen maga Krisztus is meghalt egyszer a bűnök miatt. Az Ártatlan halt meg a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen benneteket. Az emberi testben meghalt, de a Szent Szellem erejében feltámadt.</verse>
				<verse number="19">Krisztus a Szent Szellem erejével elment azokhoz a szellemekhez, akik a „börtönben” raboskodtak, és beszélt hozzájuk.</verse>
				<verse number="20">Ők azok, akik engedetlenek voltak Nóé idejében, pedig Isten türelmesen várt rájuk, amíg Nóé a Bárkát építette. Ebben a Bárkában csak kevesen, mindössze nyolcan menekültek meg az Özönvízből és a víz által.</verse>
				<verse number="21">A mostani bemerítkezés annak az Özönvíznek a jelképe, mert hasonlóképpen megment benneteket. De nem azzal, hogy testetekről a piszkot lemossa, hanem azáltal, hogy Istentől tiszta lelkiismeretet kaptok. Ez pedig azért lehetséges, mert Jézus Krisztus feltámadt a halálból,</verse>
				<verse number="22">felment a Mennybe, és Isten jobb oldalán leült. Minden angyal, minden hatalmasság és minden erő felett már ő uralkodik.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Krisztus is szenvedett, amikor ebben a testben élt, ezért erősítsétek meg magatokat, és fegyverkezzetek fel a Krisztuséhoz hasonló gondolkodással! Mert aki testi szenvedést visel el, az eltávolodik a bűntől,</verse>
				<verse number="2">hogy földi életének hátralevő idejét ne emberi vágyak, hanem Isten akaratának teljesítésére szánja.</verse>
				<verse number="3">Hiszen éppen elég időt pocsékoltatok már el olyan dolgokkal, amelyeket a hitetlenek szoktak tenni. Szexuális bűnökben éltetek, szenvedélyeiteket követtétek, részegeskedtetek, vad mulatságokba jártatok, és utálatos bálványokat imádtatok.</verse>
				<verse number="4">Most azonban a hitetlenek értetlenkedve nézik, hogy már nem folytatjátok velük együtt ezt a romlott és vad életmódot, és emiatt szidalmaznak benneteket.</verse>
				<verse number="5">Egyszer azonban felelniük kell annak, aki készen áll, hogy minden embert megítéljen: élőket és holtakat egyaránt.</verse>
				<verse number="6">Mert az örömüzenetet még azoknak is hirdették, akik már régen meghaltak, hogy szellemben élhessenek, ahogyan Isten is él. Ezeket a régi embereket is meg fogja Isten ítélni annak megfelelően, amit életükben tettek, akárcsak a többieket.</verse>
				<verse number="7">Közeledik már az idő, amikor minden a csúcspontjára ér és befejeződik. Ennek megfelelően legyetek józanok, éberek és mértékletesek, hogy imádkozni tudjatok!</verse>
				<verse number="8">Az a legfontosabb, hogy ápoljátok és őrizzétek meg az egymás iránti isteni szeretetet, mert ez a szeretet készségessé tesz titeket arra, hogy megbocsássatok egymásnak.</verse>
				<verse number="9">Gyakoroljátok a vendéglátást, de panaszkodás nélkül!</verse>
				<verse number="10">Mindegyikőtök kapott valamilyen szellemi ajándékot Istentől. Ezzel az ajándékkal szolgáljátok egymást, mint hűséges szolgák, akik Isten sokféle kegyelmével jól gazdálkodnak!</verse>
				<verse number="11">Aki beszél, Isten szavait mondja, aki pedig szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad, hogy ezáltal mindig Istené legyen a dicsőség Jézus Krisztus által! Mert övé a dicsőség és a hatalom örökké. Ámen!</verse>
				<verse number="12">Kedves barátaim, ne érjenek benneteket meglepetésként ezek a mostani szenvedések, amelyek próbára teszik a hitetek valódi voltát. Ne gondoljátok, hogy valami szokatlan dolog történik veletek!</verse>
				<verse number="13">Inkább örüljetek, hogy részt vehettek Krisztus szenvedéseiben, s akkor majd teljes szívvel örülhettek akkor is, amikor dicsősége megjelenik.</verse>
				<verse number="14">Ha azért szidalmaznak benneteket, mert Krisztust követitek, akkor boldogok és áldottak vagytok, mert Isten Szelleme, a Dicsőség Szelleme megnyugszik rajtatok.</verse>
				<verse number="15">Közületek senki se szenvedjen amiatt, hogy gyilkolt, lopott, bűnt követett el, vagy más dolgába avatkozott.</verse>
				<verse number="16">Ha viszont azért kell szenvednie, mert Krisztus követője, akkor ezt ne szégyellje, hanem ellenkezőleg: szerezzen dicsőséget Istennek azzal, ahogyan Krisztus nevét viseli!</verse>
				<verse number="17">Mert itt az ideje, hogy az Isten családján kezdve elinduljon az ítélet. Ha pedig velünk kezdődik, mi lesz a vége azok számára, akik nem engedelmeskednek az Istentől származó örömhírnek?</verse>
				<verse number="18">„Ha még az igaz is alig menekül meg, mi lesz az istentelenek és a bűnösök sorsa?”</verse>
				<verse number="19">Ezért, akik Isten akarata szerint kell elviseljék a szenvedést, bízzák rá magukat hűséges Teremtőjükre, és továbbra is tegyék azt, ami jó és helyes!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Most pedig a köztetek lévő gyülekezeti vezetőknek szeretnék tanácsokat adni. Magam is ilyen vezető — és így a társatok is vagyok. Láttam Krisztus szenvedéseit, és veletek együtt fogok részt venni a dicsőségben, amely majd mindenki számára látható lesz.</verse>
				<verse number="2">Kérlek benneteket, legyetek olyanok, mint a jó pásztor: viseljetek gondot azokra, akikért felelősek vagytok — de ne kényszerből, hanem önként, mert ez Isten akarata! Olyanok ők, mint Isten nyája. Ne a pénz utáni kívánságtól hajtva végezzétek a munkátokat, hanem készségesen!</verse>
				<verse number="3">Ne zsarnokoskodjatok a rátok bízottakon, hanem mutassatok nekik példát!</verse>
				<verse number="4">Amikor majd Jézus, a Főpásztor megjelenik, dicsőséges koszorút kaptok, amely soha nem veszti el a szépségét.</verse>
				<verse number="5">Fiatalok, ti is ugyanígy engedelmeskedjetek a gyülekezet vezetőinek! Mindannyian legyetek alázatosak egymás iránt, mert: „Isten ellenáll a büszkéknek, de kegyelmesen bánik az alázatosakkal.”</verse>
				<verse number="6">Alázzátok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy amikor eljön az ideje, ő felemeljen benneteket!</verse>
				<verse number="7">Minden gondotokat bízzátok rá, mert ő gondot visel rátok!</verse>
				<verse number="8">Legyetek józanok, kiegyensúlyozottak, és vigyázzatok, mert ellenségetek, a Sátán, kerülget benneteket. Úgy járkál körbe-körbe, mint az ordító, éhes oroszlán, keresve, kit nyelhet el.</verse>
				<verse number="9">Szilárd hittel álljatok meg vele szemben, hiszen tudjátok, hogy ehhez hasonló szenvedést állnak ki testvéreitek is mindenhol az egész világon.</verse>
				<verse number="10">Igen, szenvedni fogtok egy kis ideig, de utána Isten maga fog helyreállítani, megerősíteni benneteket, mert ő a forrása minden kegyelemnek, és arra hívott el benneteket, hogy örökké tartó dicsőségében részesüljetek a Krisztussal való egységben.</verse>
				<verse number="11">Övé a hatalom mindörökké! Ámen!</verse>
				<verse number="12">Ezt a rövid levelet Szilvánusz segítségével írtam, aki hűséges testvérünk Krisztusban. Röviden írtam nektek, bátorításul és megerősítésül, hogy lássátok: ez az Isten igazi kegyelme! Tehát maradjatok is meg ebben mozdíthatatlanul!</verse>
				<verse number="13">Üdvözöl benneteket a Babilonban lévő helyi gyülekezet, amelyet Isten ugyanúgy kiválasztott, mint benneteket. Üdvözletét küldi nektek Márk, aki Krisztusban a fiam.</verse>
				<verse number="14">Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával! Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="61">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, üdvözletét küldi mindazoknak, akik velünk együtt ugyanazt a drága hitet kapták Istenünk és Üdvözítőnk, az igazságos Jézus Krisztus által.</verse>
				<verse number="2">Mind több és több kegyelem és békesség töltsön be titeket azáltal, hogy Istent és Urunkat, Jézust, személyesen és egyre mélyebben megismeritek.</verse>
				<verse number="3">Az ő isteni hatalma mindennel megajándékozott bennünket, ami ahhoz szükséges, hogy Isten tetszésére és dicsőségére éljünk — azon keresztül ajándékozott meg, hogy egyre jobban és bensőségesebben megismerjük őt, aki a saját dicsőségébe hív bennünket.</verse>
				<verse number="4">Egyúttal igen nagy és értékes ígéreteket is adott nekünk, amelyek megragadása által kimenekülhetünk a jelen világ romlottságából, és részesülhetünk az isteni természetben. A világ romlottságának gyökere pedig az olyan kívánság, amely gonosz dolgokra irányul.</verse>
				<verse number="5">Ezért hát ti is teljes erővel törekedjetek arra, hogy a hiteteket egészítsétek ki elsőként jósággal és tisztességgel, azután a tisztességet helyes ismeretekkel és tudással,</verse>
				<verse number="6">továbbá mértékletességgel, állhatatossággal és türelemmel, majd istenfélő magatartással,</verse>
				<verse number="7">s azonfelül a testvéreitek iránti kedvességgel és jóindulattal, végül az isteni szeretettel is.</verse>
				<verse number="8">Ha mindezek megvannak, és egyre erősödnek bennetek, akkor Urunk, Jézus Krisztus mélyebb megismerése egyúttal tevékeny és eredményes életre is elvezet majd benneteket, amely jó gyümölcsöket fog teremni.</verse>
				<verse number="9">Akiből viszont hiányoznak ezek a tulajdonságok, az szellemileg vak vagy rövidlátó, mert elfelejtette, hogy a régebben elkövetett bűneitől Isten megtisztította.</verse>
				<verse number="10">Ezért, testvéreim, még inkább törekedjetek arra, hogy megerősítsétek: Isten elhívott és kiválasztott benneteket. Ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani, vagy elesni soha,</verse>
				<verse number="11">és nagyszerű fogadtatásban lesz részetek Urunk és Megmentőnk, Jézus Krisztus örökké tartó Királyságában.</verse>
				<verse number="12">Ti ugyan jól tudjátok ezeket a dolgokat, és kitartóan ragaszkodtok az igazsághoz, amelyet elfogadtatok, mégis szeretnék segíteni nektek, hogy soha ne feledkezzetek meg ezekről.</verse>
				<verse number="13">Hasznosnak tartom, hogy amíg ebben a földi testben élek, emlékeztesselek benneteket.</verse>
				<verse number="14">Ugyanis tudom, hogy hamarosan el kell hagynom ezt a világot, amint azt Urunk, Jézus Krisztus kijelentette nekem.</verse>
				<verse number="15">Ezért minden igyekezetemmel azon leszek, hogy segítsek nektek emlékezni ezekre, még az elköltözésem után is.</verse>
				<verse number="16">Beszéltünk nektek arról, hogy Urunk, Jézus Krisztus nagy hatalommal fog visszajönni. De nem ravaszul kitalált történeteket meséltünk el nektek, hiszen mi a saját szemünkkel láttuk Jézus fenséges nagyságát!</verse>
				<verse number="17">Ott voltunk Jézussal együtt a szent hegyen, amikor az Atya-Isten abban a dicsőségben és tisztességben részesítette, hogy a Felséges Dicsőség hangja szólt hozzá: „Ez az én Fiam, akit nagyon szeretek, és akiben gyönyörködöm!” Mi hallottuk ezt a Mennyből jövő hangot!</verse>
				<verse number="18"></verse>
				<verse number="19">Ezért teljesen megbízhatónak tartjuk a próféták üzenetét. Jól teszitek hát, ha hallgattok a prófétákra, mert a szavuk olyan, mint a fény a sötétségben. Figyeljetek is rá, amíg eljön a hajnal, és a hajnalcsillag felkel a szívetekben!</verse>
				<verse number="20">Mindenekelőtt meg kell értenetek, hogy az Írásban található próféciák közül egyetlen egyet sem lehet önkényesen értelmezni és magyarázni.</verse>
				<verse number="21">Ugyanis a próféciák sohasem ember akaratából keletkeztek, hanem úgy, hogy a Szent Szellem indított bizonyos embereket arra, hogy az Isten üzenetét mondják!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Isten népe között voltak azonban hamis próféták is. Ehhez hasonlóan közöttetek is feltűnnek majd hamis tanítók, akik észrevétlenül ártalmas és hamis tanításokat csempésznek majd be a gyülekezetekbe. Egészen addig elmennek, hogy megtagadják Jézust, a Mestert, aki pedig megmentette őket — ezzel pedig hirtelen és gyors pusztulást hoznak magukra.</verse>
				<verse number="2">Sokan követik majd őket az erkölcstelen életmódjukban. A kívülállók pedig miattuk fogják rossz hírét terjeszteni az igaz Út követőinek.</verse>
				<verse number="3">Ezek a haszonleső és kapzsi hamis tanítók mindenféle kitalált történetekkel akarnak kihasználni benneteket. Azonban Isten már régóta ítéletet hirdetett felettük, és biztos pusztulás vár rájuk.</verse>
				<verse number="4">Amikor az angyalok követtek el bűnt, Isten őket sem kímélte, hanem az alvilág sötét mélyére zárva őrzi őket az ítélet napjáig.</verse>
				<verse number="5">Nem kímélte meg azt a régi világot sem, hanem elpusztította az Özönvízzel. Csak Nóét mentette meg, aki Isten igazságos ítéletét hirdette. Az Özönvízből csak Nóé menekült meg nyolcadmagával!</verse>
				<verse number="6">Hasonlóképpen pusztulásra ítélte Isten Sodomát és Gomorát. Megégette azokat, hogy csak hamu maradt belőlük. Példájuk figyelmeztetésül szolgál az istentelen embereknek, hogy lássák, mi vár rájuk.</verse>
				<verse number="7">Ugyanakkor Isten kimentette Sodomából Lótot, akit elfogadott. Lót istenfélő és igaz ember volt, és szenvedett a körülötte élő istentelenek gonoszsága miatt. Nap mint nap látta és hallotta, milyen gonosz dolgokat művelnek a többiek, és ez gyötrelmet okozott igaz lelkének.</verse>
				<verse number="8"></verse>
				<verse number="9">Mindebből láthatjátok, hogy az Úr ki tudja menteni a megpróbáltatásokból azokat, akik őt szolgálják. Ugyanakkor fogva tartja a gonoszokat az Ítélet Napjáig, amikor majd megkapják a büntetésüket.</verse>
				<verse number="10">Különösen pedig azokat, akik bűnös emberi természetük romlott kívánságai szerint élnek, és semmibe veszik Isten fennhatóságát. Ilyenek ezek a hamis tanítók is: vakmerők, elbizakodottak, és a saját fejük után mennek. Még attól sem riadnak vissza, hogy a dicsőséges lényeket gyalázzák,</verse>
				<verse number="11">akiket még az angyalok sem vádolnak, vagy szidalmaznak az Úr előtt, pedig az angyalok sokkal erősebbek és hatalmasabbak!</verse>
				<verse number="12">Ezek a hamis tanítók mégis gyalázzák azokat a lényeket, akiket nem is ismernek! Úgy viselkednek, mint értelmetlen vadállatok, amelyek gondolkodás nélkül követik ösztöneiket, és csak arra valók, hogy megfogják és levágják őket. Bizony, ezek a hamis tanítók is hasonló módon fognak elpusztulni!</verse>
				<verse number="13">Most sokan szenvednek miattuk, de egyszer majd ők is szenvedni fognak! Ez lesz a büntetésük mindazért, amit tettek. Ugyanis ők élvezik, ha mindenki szeme láttára gonoszságot követhetnek el. Olyanok, mint a szennyfolt a tiszta ruhán! Szégyent hoznak rátok, amikor együtt esztek velük.</verse>
				<verse number="14">Ha ránéznek egy asszonyra, máris megkívánják, és azon jár az eszük, hogyan követhetnének el házasságtörést vele. Folytonosan vétkeznek, és a bizonytalankodó embereket is bűnre csábítják. Szívüket hozzászoktatták a kapzsisághoz, és átok ül rajtuk.</verse>
				<verse number="15">Ezek a hamis tanítók letértek az egyenes útról, és eltévedtek. Úgy jártak, mint Bálám próféta, Beór fia, aki szerette volna megkapni az istentelenségért felajánlott bért,</verse>
				<verse number="16">de lelepleződött a törvényszegése! Egy beszédre képtelen szamár szólt hozzá emberi szóval, hogy megakadályozza a próféta esztelenségét.</verse>
				<verse number="17">Ezek a hamis tanítók olyanok, mint a kiszáradt források vagy a felhők, amelyeket vihar kerget — a legsűrűbb sötétség vár rájuk.</verse>
				<verse number="18">Olyan dolgokkal dicsekednek, amelyeknek semmi értelme sincs. Kihasználva az emberek gonosz kívánságait rossz útra vezetik azokat, akik csak nemrég távolodtak el a bűnben élőktől.</verse>
				<verse number="19">Szabadságot ígérnek nekik, holott ők maguk is a romlottság rabszolgái. Ugyanis, ha valaki alulmarad a bűnnel szemben, rabszolgája lesz annak.</verse>
				<verse number="20">Ha valaki egyszer már megismerte Urunkat és Megmentőnket, Jézus Krisztust, és kimenekült a világ romlottságából, azután ismét belekeveredik ugyanazokba a gonosz dolgokba, és megint a régi bűnei uralkodnak rajta, akkor még mélyebbre süllyed, mint ahonnan indult.</verse>
				<verse number="21">Bizony, jobb lett volna az ilyennek, ha meg sem ismeri az igazság útját! Valóban, ez jobb lett volna, mint megismerni az igaz utat, és azután elfordulni a szent tanítástól, amelyet kapott.</verse>
				<verse number="22">Valóban illienek rájuk a mondások: „Visszatér a kutya ahhoz, amit kihányt” és „A megfürdetett disznó újra sárban hempereg.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Szeretteim, ez már a második levelem, amelyet nektek írok. Mindkettővel az a célom, hogy emlékeztesselek titeket ezekre a dolgokra, és hogy ébren tartsam bennetek a józan gondolkodást.</verse>
				<verse number="2">Emlékezzetek arra, amit régen a szent próféták mondtak! Jusson eszetekbe Urunk és Megváltónk parancsa, amelyet apostolaitok közvetítettek nektek!</verse>
				<verse number="3">Mindenekelőtt értsétek meg, hogy az utolsó napokban olyan gúnyolódók lépnek majd színre, akik csak a saját emberi kívánságaikat követik, és mindenből gúnyt űznek!</verse>
				<verse number="4">Azt mondják: „Jézus megígérte, hogy vissza fog jönni, igaz? De hol késik? Mióta őseink meghaltak, semmi sem változott! Minden ugyanúgy megy tovább, mint a világ teremtése óta.”</verse>
				<verse number="5">Ezek a gúnyolódók szándékosan nem akarnak emlékezni arra, hogy Isten a szava által teremtette az eget és a földet réges-régen, majd a szárazföldet a víz által formálta ki, és a vízből hozta elő.</verse>
				<verse number="6">Azután Isten ugyancsak vízzel borította és pusztította el azt a régi világot.</verse>
				<verse number="7">A mostani eget és földet is ugyanez az isteni szó őrzi meg addig, amíg egy napon majd tűzben fog elpusztulni. Ez ugyanakkor fog megtörténni, amikor az istentelen embereket Isten megítéli és elpusztítja.</verse>
				<verse number="8">Csak azt az egyet ne felejtsétek el, szeretett testvéreim, hogy az Úrnál egy nap annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap!</verse>
				<verse number="9">Az Úr sohasem késik el ígérete teljesítésével, bár vannak, akik ezt gondolják. Nem várakoztat bennünket, hanem ő vár ránk türelmesen, hiszen nem akarja, hogy akár csak egyetlen ember is elvesszen. Ellenkezőleg, azt kívánja, hogy mindenki megváltoztassa gondolkozását és hozzá forduljon.</verse>
				<verse number="10">Bizony, eljön az Úr Napja, de úgy fog megérkezni, mint a tolvaj! Akkor az ég recsegve-ropogva eltűnik, az elemek elégnek a tűzben, a föld pedig megég mindazzal együtt, amit az emberek hoztak létre.</verse>
				<verse number="11">Ha pedig mindezek így el fognak pusztulni, gondoljátok meg, hogyan éljetek! Szánjátok oda magatokat Istennek, szent és istenfélő életre!</verse>
				<verse number="12">Várva várjátok, sőt siettessétek Isten Napjának eljövetelét! Azon a Napon tűzben pusztul el az ég, és az elemek szétolvadnak a hőségben.</verse>
				<verse number="13">Isten ígérete szerint azonban Új Eget és Új Földet várunk, ahol igazságosság fog uralkodni.</verse>
				<verse number="14">Szeretett testvéreim, mivel vágyva várjátok mindezt, teljes erővel azon igyekezzetek, hogy tisztán, bűntelenül és békességben találjon benneteket az Úr!</verse>
				<verse number="15">Urunk most még türelmesen vár. Értsétek meg, hogy ez sokak számára a megmenekülés lehetőségét jelenti! Ugyanerről írt nektek szeretett testvérünk, Pál is, Istentől kapott bölcsességgel.</verse>
				<verse number="16">Ő minden levelében szokott írni ezekről a dolgokról. A leveleiben akadnak nehezen érthető részek, amelyeket egyes tudatlan és bizonytalan emberek félremagyaráznak és kiforgatnak. De nemcsak Pál leveleit, hanem az Írások egyéb részeit is kiforgatják eredeti értelmükből, és ezzel a saját pusztulásukat okozzák.</verse>
				<verse number="17">Szeretett testvéreim, ti azonban mindezeket már előre tudjátok. Vigyázzatok tehát, s ne hagyjátok, hogy ezek az elvetemült emberek félrevezessenek benneteket! Ne engedjétek a szilárd meggyőződéseteket megingatni!</verse>
				<verse number="18">Inkább erősödjetek meg Jézus Krisztus kegyelmében! Ő Urunk és Megmentőnk — igyekezzetek tehát minél mélyebben megismerni őt! Övé legyen a dicsőség most és örökké! Ámen!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="62">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Arról írunk nektek, aki már a világ kezdete előtt létezett, az Igéről, aki maga az Élet. Arról, akit magunk hallottunk, saját szemünkkel láttunk, egészen közelről figyeltünk, sőt, kezünkkel érintettünk.</verse>
				<verse number="2">Ő, aki az Élet, nyilvánvaló lett — mi láttuk őt, tanúskodunk róla, és hirdetjük nektek az Örök Életet, aki öröktől fogva az Atya-Istennel volt, most azonban látható módon megjelent nekünk.</verse>
				<verse number="3">Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy titeket is bevonjunk abba a szeretet-közösségbe amelyben az Atyával és a Fiával, Jézus Krisztussal élünk.</verse>
				<verse number="4">Azért írunk most nektek erről, hogy ti is együtt örüljetek velünk.</verse>
				<verse number="5">Az üzenet, amelyet Jézus Krisztustól hallottunk, és amelyet most nektek hirdetünk, így szól: Isten világosság, és benne nincs semmi sötétség.</verse>
				<verse number="6">Ezért, ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk Istennel, de továbbra is a sötétségben élünk, akkor hazudunk, és nem követjük az igazságot.</verse>
				<verse number="7">Ha pedig valóban abban a világosságban élünk, amelyben maga Isten is él, akkor közösségben vagyunk egymással. Akkor Jézusnak, Isten Fiának a vére — vagyis áldozati halála — megtisztít, és tisztán tart bennünket minden bűntől.</verse>
				<verse number="8">Ha nem akarjuk elismerni, hogy bűnösök vagyunk, akkor csak magunkat csapjuk be, és nincs bennünk igazság.</verse>
				<verse number="9">Ha viszont beismerjük bűneinket, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten hűséges és igazságos: megbocsátja bűneinket, és teljesen megtisztít minden gonoszságtól.</verse>
				<verse number="10">Ha azt mondjuk, hogy nem követtünk el semmi bűnt, akkor valójában azt állítjuk, hogy Isten hazudik, és üzenetének nincs helye a szívünkben.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">Kedves gyermekeim, azért írtam ezt nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki mégis elkövet valamilyen bűnt, akkor van, aki segít nekünk, és szót emel az érdekünkben az Atya-Istennél: az igazságos Jézus Krisztus!</verse>
				<verse number="2">Ő maga volt az áldozat a bűneinkért — de nemcsak a mi bűneinkért, hanem minden ember összes bűnéért is.</verse>
				<verse number="3">Ha engedelmeskedünk annak, amit Isten mondott nekünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valóban megismertük őt.</verse>
				<verse number="4">Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de nem engedelmeskedik Isten szavának, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében.</verse>
				<verse number="5">Aki viszont engedelmeskedik Isten szavának, abban az emberben Isten szeretete elérte a célját.</verse>
				<verse number="6">Aki azt mondja, hogy Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt.</verse>
				<verse number="7">Szeretteim, amit nektek írok, az egyáltalán nem új dolog, hanem ugyanaz a régi parancs, amelyet még kezdetben kaptatok. Ez az a tanítás, amelyet már hallottatok,</verse>
				<verse number="8">mégis újra mondom nektek, mintha új parancs lenne. Ez az igazság megmutatkozott Jézus életében, és érvényes a ti életetekben is, mert múlik a sötétség, és már ragyog az igazi világosság.</verse>
				<verse number="9">Aki azt mondja, hogy a világosságban él, mégis gyűlöli a testvérét, az valójában még mindig a sötétségben van.</verse>
				<verse number="10">Aki Isten szeretetével szereti a testvérét, az megmarad a világosságban, és semmi sincs benne, amin mások megütközhetnek.</verse>
				<verse number="11">De aki gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította.</verse>
				<verse number="12">Azért írok nektek, kedves gyermekeim, mert Jézus Krisztusért Isten megbocsátotta bűneiteket.</verse>
				<verse number="13">Azért írok nektek, apák, mert ti már megismertétek őt, aki öröktől fogva él. Azért írok nektek, fiatalok, mert legyőztétek a Gonoszt.</verse>
				<verse number="14">Azért írok nektek, gyermekek, mert megismertétek az Atya-Istent. Azért írok nektek, apák, mert megismertétek őt, aki kezdettől fogva él. Azért írok nektek, fiatalok, mert erősek vagytok, mert Isten beszéde bennetek él, és legyőztétek a Gonoszt.</verse>
				<verse number="15">Ne szeressétek ezt a világot, se a világ dolgait! Aki ezt a világot szereti, az nem szereti az Atya-Istent.</verse>
				<verse number="16">Ezek azok a dolgok, amelyek a világban vannak: a régi emberi természet vágyai, a szem kívánságai és az élet kérkedése. Mindezek nem az Atya-Istentől, hanem a világból származnak.</verse>
				<verse number="17">Ez a mostani világ azonban elmúlik, és vele együtt az is, amit a hitetlenek kívánnak. Aki ellenben Isten akaratát viszi véghez, az örökké él.</verse>
				<verse number="18">Gyermekeim, elérkezett az utolsó óra. Ahogyan már hallottatok róla, Krisztus Ellensége el fog jönni. Valóban, Krisztusnak sok ellensége már itt is van, ebből is láthatjuk, hogy csakugyan az utolsó órában élünk.</verse>
				<verse number="19">Krisztusnak ezek az ellenségei egy ideig közöttünk voltak, azután elhagytak bennünket. Közöttünk voltak, de valójában sohasem tartoztak közénk, hiszen máskülönben nem hagytak volna el minket. Mivel azonban elmentek, nyilvánvaló, hogy valójában sohasem tartoztak közénk.</verse>
				<verse number="20">Gyermekeim, ti mindannyian különleges ajándékot kaptatok Istentől, ezért ismeritek az igazságot.</verse>
				<verse number="21">Nem azért írtam nektek ezeket, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem éppen azért, mert ismeritek. Azért írtam, mert tudjátok, hogy az igazságból nem származik hazugság.</verse>
				<verse number="22">Mi a legnagyobb hazugság? Az, ha valaki azt állítja, hogy Jézus nem a Messiás. Aki ezt mondja, az Krisztus ellensége, mert nem akarja elismerni az Atya-Isten és a Fiú hatalmát.</verse>
				<verse number="23">Aki nem hisz a Fiúban, az nem ismeri az Atyát sem. Aki azonban elismeri a Fiú hatalmát, az elismeri az Atyát is.</verse>
				<verse number="24">Kövessétek továbbra is azt a tanítást, amelyet kezdettől fogva hallottatok! Ha ez bennetek marad, akkor ti is közösségben maradtok a Fiúval és az Atyával.</verse>
				<verse number="25">Mert ez az, amit ő nekünk megígért: az örök élet.</verse>
				<verse number="26">Mindezt azért írom nektek, mert vannak, akik megpróbálnak rossz útra téríteni és becsapni titeket.</verse>
				<verse number="27">Ti azonban különleges ajándékot kaptatok Istentől, amely most is bennetek van, ezért nincs szükségetek más tanítóra. Az ő ajándéka megtanít benneteket mindenre, és amit mond, az mind igaz, mert benne nincs semmi hazugság. Tehát ahogy ő tanított benneteket, úgy éljetek Krisztusban továbbra is!</verse>
				<verse number="28">Drága gyermekeim, éljetek továbbra is Krisztusban! Ha megmaradunk benne, akkor nem kell félnünk azon a napon sem, amikor ő majd megjelenik. Bízhatunk benne, hogy nem fogunk szégyent vallani előtte.</verse>
				<verse number="29">Tudjuk, hogy Krisztus igazságos. Ugyanígy biztosak lehettek abban is, hogy mindazok, akik igazságosan élnek, Isten gyermekei.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">Gondoljátok csak meg: az Atya annyira szeret minket, hogy Isten gyermekeinek neveznek bennünket! De nemcsak így hívnak, hanem valóban azok is vagyunk! A hitetlenek nem értik, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, mert nem ismerték meg Istent.</verse>
				<verse number="2">Kedveseim, igaz, hogy most Isten gyermekei vagyunk, de még nem tudjuk, hogy majd mivé leszünk. Csak azt tudjuk, hogy amikor Krisztus visszajön, mi is hozzá hasonlóvá válunk, hiszen meg fogjuk látni őt teljes valójában!</verse>
				<verse number="3">Mindenki, aki abban reménykedik, hogy meglátja őt, tisztán tartja magát a bűntől, ahogyan Krisztus maga is tiszta.</verse>
				<verse number="4">Aki bűnt követ el, az Isten törvénye ellen vétkezik, mert a bűn nem más, mint az Isten törvényével szembeni engedetlenség.</verse>
				<verse number="5">Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és benne egyáltalán nincs bűn.</verse>
				<verse number="6">Aki Jézus Krisztusban él, és benne is marad, az nem fog továbbra is bűnben élni. Ha valaki folyamatosan bűnben él, az valójában nem is látta meg Jézust, sem nem ismerte meg őt igazán.</verse>
				<verse number="7">Kedves gyermekeim, nehogy valaki becsapjon benneteket! Aki Istennek tetsző életet él, az maga is igazságos és jó, amint Krisztus is igazságos és jó.</verse>
				<verse number="8">Aki ellenben bűnben él, az a Sátánhoz tartozik. A Sátán ugyanis kezdettől fogva állandóan vétkezik. Isten Fia azonban éppen azért jött le a Földre, hogy lerombolja és megsemmisítse mindazt, amit a Sátán épít.</verse>
				<verse number="9">Aki Isten gyermeke lett, az nem marad továbbra is a bűnben. Miért? Mert új életet kapott Istentől, amely állandóan benne marad. Isten gyermeke nem maradhat a bűnben, hiszen az ilyen ember Istentől született.</verse>
				<verse number="10">Az, hogy ki az Isten gyermeke, és ki tartozik a Sátánhoz, ebből látszik meg: aki nem Istennek tetsző életet él, az nem Isten gyermeke. Ugyanígy, aki nem szereti a testvérét, az sem Isten gyermeke.</verse>
				<verse number="11">A régi parancs — amelyet jól ismertek — az, hogy Isten szeretetével kell szeretnünk egymást.</verse>
				<verse number="12">Ne legyünk olyanok, mint Kain, aki a Gonoszhoz tartozott, és meggyilkolta a testvérét. Miért ölte meg? Mert Kain gonosz dolgokat tett, a testvére pedig Istennek tetsző dolgokat.</verse>
				<verse number="13">Testvéreim, ne csodálkozzatok, ha gyűlölnek benneteket azok, akik nem hisznek Istenben!</verse>
				<verse number="14">Mi átmentünk a halálból az életre. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy Isten szeretetével szeretjük a testvéreinket. Aki ugyanis nem szereti a testvérét, azon még mindig a halál uralkodik.</verse>
				<verse number="15">Aki pedig gyűlöli a testvérét, az valójában gyilkos, és jól tudjátok, hogy egyetlen gyilkosnak sem lehet örök élete.</verse>
				<verse number="16">Abból értettük meg, hogy valójában mit jelent Isten irántunk való szeretete, hogy Krisztus a saját életét áldozatul adta értünk. Ezért mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a testvéreinkért.</verse>
				<verse number="17">Tegyük fel például, hogy van egy gazdag hívő, akinek mindene megvan, és látja a testvérét, aki szegény, mégsem segít rajta. Mit gondoltok, Isten szeretete megmaradhat az ilyen gazdag testvérben? Bizony, nem!</verse>
				<verse number="18">Kedves gyermekeim, ne szóval szeressük egymást! Az isteni szeretet abban mutatkozik meg, amit teszünk.</verse>
				<verse number="19">Így lehetünk biztosak abban, hogy az igazsághoz tartozunk. Így nyugtathatjuk meg a szívünket Isten előtt még akkor is, ha vádol bennünket a lelkiismeretünk, hiszen Isten sokkal hatalmasabb, mint a lelkiismeretünk, és mindent jól lát.</verse>
				<verse number="20"></verse>
				<verse number="21">Kedveseim, ha a szívünk nem vádol bennünket, akkor bizalommal mehetünk Istenhez.</verse>
				<verse number="22">Ő pedig megadja, amit kérünk, akármi legyen is az, mert engedelmeskedünk a parancsainak, és azt tesszük, amit ő szeret.</verse>
				<verse number="23">Isten pedig azt parancsolja, hogy a Fiában, Jézus Krisztusban higgyünk, és szeressük egymást. Ezt parancsolta nekünk maga Jézus is, amikor velünk volt.</verse>
				<verse number="24">Aki engedelmeskedik Isten parancsainak, az Istenben él, és az Isten is él őbenne. Honnan tudjuk, hogy Isten bennünk él? Onnan, hogy a saját Szellemét adta nekünk!</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Kedves gyermekeim, ne higgyetek akármelyik szellemnek. Előbb gondosan vizsgáljátok meg őket, hogy valóban Istentől jöttek-e! Azért mondom ezt, mert sok hamis próféta jön-megy szerte a világon.</verse>
				<verse number="2">Így tudjátok eldönteni, hogy egy szellem Istentől jött-e: ha elismeri és megvallja, hogy Jézus a Messiás, aki emberi testben jelent meg a Földön — akkor az a szellem Istentől jött.</verse>
				<verse number="3">Ha viszont ezt nem ismeri el, és nem akarja kimondani, akkor nem Istentől jött. Ez a Krisztus Ellenségének szelleme, akiről hallottátok, hogy el fog jönni a világra, és már itt is van.</verse>
				<verse number="4">Ti azonban, gyermekeim, Istenhez tartoztok, ezért legyőztétek őket, mert aki bennetek él, hatalmasabb, mint az, aki a világban van.</verse>
				<verse number="5">Ők a világhoz tartoznak, és amit mondanak, azt is a világból veszik, ezért hallgat rájuk a világ.</verse>
				<verse number="6">Ezzel szemben mi Istenhez tartozunk, és aki Istent ismeri, hallgat ránk. Aki pedig nem Istenhez tartozik, az nem fogadja el, amit mondunk. Így tudjuk megkülönböztetni az Igazság Szellemét attól a szellemtől, amely félrevezeti és becsapja az embereket.</verse>
				<verse number="7">Kedveseim, Isten szeretetével kell szeretnünk egymást, mert ez a szeretet Istentől származik. Aki így szeret, az mind Istentől született, és ismeri Istent.</verse>
				<verse number="8">Aki nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten maga a szeretet.</verse>
				<verse number="9">Isten pedig úgy mutatta meg nekünk, mennyire szeret bennünket, hogy elküldte a Földre az egyetlen Fiát, hogy rajta keresztül örök életet kapjunk.</verse>
				<verse number="10">Ez az isteni szeretet! Nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem ahogy ő szeret bennünket. Ezt pedig azzal mutatta meg, hogy a saját Fiát küldte a Földre azért, hogy engesztelő áldozat legyen a bűneinkért.</verse>
				<verse number="11">Kedveseim, ha Isten így szeretett bennünket, akkor nekünk is ezzel az isteni szeretettel kell szeretnünk egymást.</verse>
				<verse number="12">Istent még soha senki nem látta, de ha isteni szeretettel szeretjük egymást, Isten bennünk él, és ez a szeretet kiteljesedik bennünk.</verse>
				<verse number="13">Tudjuk, hogy Istenben élünk, és Isten bennünk él. Honnan tudjuk? Abból, hogy ő a saját Szelleméből adott nekünk.</verse>
				<verse number="14">Az Atya-Isten elküldte a Fiát a Földre, hogy az egész világot megmentse — ezt mi a saját szemünkkel láttuk, és bizonyítjuk, hogy így igaz.</verse>
				<verse number="15">Aki elismeri és megvallja az emberek előtt: „Hiszem, hogy Jézus az Isten Fia” — abban Isten benne él, és ő is Istenben él.</verse>
				<verse number="16">Mi pedig megismertük és tapasztaljuk Isten irántunk való szeretetét, ezért bízunk ebben a szeretetben. Mert Isten maga a szeretet. Aki ebben az isteni szeretetben éli az életét, az valójában Istenben él, és Isten is él benne.</verse>
				<verse number="17">Így növekszik bennünk Isten szeretete, amíg teljessé nem lesz. Ezért örömteli bizalommal várjuk az Ítélet Napját, hiszen mi is ugyanúgy vagyunk ebben a világban, ahogyan ő.</verse>
				<verse number="18">Ahol Isten szeretete uralkodik, ott nem marad hely a félelem számára. Sőt, amikor ez a szeretet egészen kiteljesedik, minden félelmet kiűz belőlünk. Ha valaki fél, igazában attól tart, hogy Isten meg fogja büntetni. Az ilyen ember azért fél, mert Isten szeretete még nem töltötte be teljesen.</verse>
				<verse number="19">Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni Isten szeretetével.</verse>
				<verse number="20">Aki azt mondja: „szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazudik, hiszen hogyan szerethetné Istent, akit sohasem látott, ha nem szereti a testvérét, akit lát?</verse>
				<verse number="21">Mert Krisztus azt parancsolta, hogy aki Istent szereti, az a testvérét is Isten szeretetével szeresse.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Aki valóban hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született. Aki az Atya-Istent szereti, az természetesen szereti mindazokat is, akik Isten gyermekei.</verse>
				<verse number="2">Hogyan lehetünk biztosak benne, hogy valóban isteni módon szeretjük az ő gyermekeit? Úgy, hogy valóban szeretjük Istent, és engedelmeskedünk parancsainak!</verse>
				<verse number="3">Mert Istent szeretni annyi, mint engedelmeskedni neki — ez pedig egyáltalán nem nehéz!</verse>
				<verse number="4">Ami Istentől született, az legyőzi a világot, ami pedig a világot legyőzte, az a hitünk.</verse>
				<verse number="5">Mert ugyan ki más győzhetné le a világot, mint az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?</verse>
				<verse number="6">Ő az a Jézus Krisztus, aki víz által és vér által jött. Tehát nemcsak víz által, hanem víz és vér által. A Szent Szellem bizonyítja, hogy ez igaz, mert a Szent Szellem az igazság.</verse>
				<verse number="7">Ez a három tanú bizonyítja az igazságot:</verse>
				<verse number="8">a Szent Szellem, a víz és a vér. S ez a három pedig ugyanazt mondja.</verse>
				<verse number="9">Ha az emberek tanúskodását elfogadjuk, mennyivel hitelesebb Isten tanúsága! Mert Isten maga tanúskodott a Fia mellett,</verse>
				<verse number="10">és aki hisz az Isten Fiában, elfogadja ezt a tanúságtételt. Aki viszont nem hisz, az egyúttal azt állítja, hogy Isten hazudik! Miért? Mert nem fogadta el Isten tanúságtételét, amellyel ő a Fia mellett tanúskodott.</verse>
				<verse number="11">Ez a tanúságtétel pedig így szól: Isten örök életet adott nekünk — és ez az élet Isten Fiában van.</verse>
				<verse number="12">Ebből következik, hogy akiben él a Fiú, annak örök élete van. Akiben viszont nem él az Isten Fia, annak nincs örök élete.</verse>
				<verse number="13">Ezeket nektek írom, akik már hisztek Isten Fiának nevében. Azért írom, hogy egészen biztosak legyetek benne: nektek már most örök életetek van!</verse>
				<verse number="14">Ezért teljes bizalommal fordulhatunk Istenhez: ha az ő akarata szerint kérünk valamit, biztos, hogy meghallgat bennünket!</verse>
				<verse number="15">Ha pedig biztosak vagyunk benne, hogy meghallgat — bármit is kérünk tőle —, akkor azt is tudjuk, hogy amit kértünk, azt meg is adta.</verse>
				<verse number="16">Ha valaki látja, hogy a testvére vétkezett, de nem halálos bűnt követett el, imádkozzon érte! Kérése szerint Isten életet fog adni annak, aki vétkezett. Van halálos bűn is, arra nem vonatkozik, hogy imádkozzatok azért, aki ilyet elkövet.</verse>
				<verse number="17">Minden gonosz tett bűn, de nem mindegyik bűn halálos.</verse>
				<verse number="18">Tudjuk, hogy akik Istentől születtek, azok nem maradnak a bűnben, mert Isten Fia megőrzi őket teljes biztonságban, hogy a Gonosz ne árthasson nekik.</verse>
				<verse number="19">Tudjuk, hogy mi Istenhez tartozunk, de a világ a gonosz hatalmában van.</verse>
				<verse number="20">Azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött a Földre, és ő tett bennünket képessé arra, hogy az igaz Istent megismerjük. Most pedig az igaz Istenben élünk, fia, Jézus Krisztus által. Igen, ő az igaz Isten és az örök élet.</verse>
				<verse number="21">Gyermekeim, őrizkedjetek és maradjatok távol a bálványoktól és a hamis istenektől!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="63">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">A gyülekezeti vezető üdvözletét küldi annak az asszonynak, akit Isten kiválasztott, és a gyermekeinek. Isten szeretetével igazán szeretlek benneteket — nem csak én, hanem mindazok, akik megismerték az igazságot.</verse>
				<verse number="2">Emiatt az igazság miatt szeretünk így benneteket — az igazság miatt, amely bennünk él, és örökké velünk is marad.</verse>
				<verse number="3">Kegyelem, irgalom és békesség legyen velünk az Atya-Istentől és Fiától, Jézus Krisztustól — igazságban és szeretetben.</verse>
				<verse number="4">Nagyon megörültem, amikor gyermekeid között olyanokat találtam, akik az igazság útján járnak, ahogy az Atya-Isten parancsolta.</verse>
				<verse number="5">Kedves asszonyom, arra kérlek benneteket, hogy isteni szeretettel szeressük egymást mindannyian! Ez a parancs nem új a számotokra, hiszen már régóta ismeritek.</verse>
				<verse number="6">Az isteni szeretet azt jelenti, hogy Isten parancsai szerint élünk. S ez a parancs, amint azt kezdettől fogva hallottátok, így szól: az isteni szeretetnek megfelelően éljetek!</verse>
				<verse number="7">Mert sokan vannak szerte a világon, akik becsapják az embereket: letagadják, hogy Jézus Krisztus emberi testben jött el a világra. Aki ezt mondja, az hamis tanító, Krisztus ellensége.</verse>
				<verse number="8">Vigyázzatok, nehogy elveszítsétek azt, amiért fáradoztunk! Igyekezzetek, hogy a teljes jutalmatokat megkapjátok!</verse>
				<verse number="9">Továbbra is kövessétek a Krisztusról szóló igazi tanítást. Aki eltér ettől, és nem egyedül az ő tanításait követi, abban nem él Isten. Aki pedig Krisztus tanításait követi, abban benne él az Atya-Isten és a Fiú is.</verse>
				<verse number="10">Ha valaki hozzátok érkezik, de nem ezt tanítja, azt be se engedjétek az otthonotokba, sőt még csak ne is köszöntsétek!</verse>
				<verse number="11">Mert, ha befogadjátok az ilyen embert, akkor valójában részt vesztek abban a gonosz munkában, amelyet végez.</verse>
				<verse number="12">Bár sok mindent szeretnék még mondani nektek, most mégsem folytatom az írást tollal és tintával. Inkább majd ha meglátogatlak benneteket, szemtől szemben beszélgetünk, hogy örömünk teljes legyen.</verse>
				<verse number="13">Üdvözölnek benneteket a kiválasztott nővéretek gyermekei.</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="64">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">A gyülekezeti vezető köszönti kedves barátját, Gájuszt, akit igazán szeret.</verse>
				<verse number="2">Szeretett barátom, tudom, hogy a lelkednek jó dolga van. Imádkozom, hogy minden tekintetben jó dolgod legyen, és testileg is éppen olyan jó egészségnek örvendj, mint amilyen jól vagy lélekben.</verse>
				<verse number="3">Nagyon megörültem, amikor néhány hozzánk látogató testvérünk elmondta, milyen hűséges vagy az igazsághoz, és hogyan követed az igazság útját.</verse>
				<verse number="4">Semmi sem szerezhet nagyobb örömöt nekem, mint ha azt hallom, hogy gyermekeim az igazság útját követik.</verse>
				<verse number="5">Szeretett barátom, hűségesen cselekszel, amikor segítesz a testvéreidnek, még akkor is, ha személyesen nem ismered őket.</verse>
				<verse number="6">A hozzánk látogató testvérek elmondták az itteni helyi gyülekezet előtt, hogy milyen szeretettel voltál irántuk. Kérlek, hogy Istennek tetsző módon segítsd a testvéreket útjuk folytatásában,</verse>
				<verse number="7">mert ők Krisztus szolgálatára indultak útnak, és a hitetlenektől semmit sem fogadtak el.</verse>
				<verse number="8">Ezért nekünk, hívőknek kell őket segítenünk, hogy munkatársaik legyünk az igazságban.</verse>
				<verse number="9">Írtam egy levelet a helyi gyülekezetnek, de Diotrefész, aki ott vezető szeretne lenni, nem fogad el minket.</verse>
				<verse number="10">Ezért, ha elmegyek hozzátok, szembesíteni fogom a tetteivel, mert rosszindulatú pletykákat terjeszt rólunk, sőt még azokat a testvéreket sem fogadja vendégszeretettel, akik Krisztust szolgálják. Ráadásul, még másokat is megakadályoz ebben, és kizárja őket a helyi gyülekezetből.</verse>
				<verse number="11">Szeretett barátom, ne a rosszat utánozd, hanem a jót! Aki jót tesz, az Istené, aki pedig rosszat, az nem látta Istent.</verse>
				<verse number="12">Demetrioszról mindenki jót mond, az igazság is mellette tanúskodik, de mellette tanúskodunk mi is, és tudod, hogy a mi tanúságtételünk igaz.</verse>
				<verse number="13">Sok mondanivalóm van még a számodra, de nem akarom folytatni tollal és tintával,</verse>
				<verse number="14">mert remélem, hogy hamarosan találkozunk, és akkor majd beszélgetünk.</verse>
				<verse number="15">Békesség veled! Üdvözlet a barátaidtól! Köszöntsd te is minden barátunkat személyesen!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="65">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Üdvözlet Júdástól, aki Jézus Krisztus szolgája és Jakab testvére, azoknak, akiket az Atya-Isten elhívott, szeret és Jézus Krisztusban megőriz.</verse>
				<verse number="2">Egyre jobban és jobban töltsön be titeket Isten irgalmassága, békessége és szeretete!</verse>
				<verse number="3">Szeretett testvéreim, a közös üdvösségünkről szerettem volna írni nektek. Azonban most mégis szükséges, hogy valami másról írjak. Arra biztatlak benneteket, hogy teljes erővel harcoljatok azért, hogy amiben hiszünk, azt meg tudjátok őrizni — azokat a tanításokat, amelyeket Isten egyszer és mindenkorra az övéinek adott!</verse>
				<verse number="4">Ugyanis titokban istentelen emberek férkőztek be közétek. Ezek az istentelenek Isten kegyelmével visszaélve kicsapongó életet élnek, és megtagadják Jézus Krisztust, egyedüli Mesterünket és Urunkat. A próféták már régen megírták, hogy ezeket Isten el fogja ítélni.</verse>
				<verse number="5">Néhány dologra újból szeretnélek benneteket emlékeztetni, bár ezeket jól tudjátok. Az Úr kiszabadította a népét Egyiptomból, később mégis elpusztította azokat, akik közülük nem hittek!</verse>
				<verse number="6">Emlékezzetek azokra az angyalokra is, akik nem őrizték meg a rangjukat, hanem elhagyták a saját lakóhelyüket! Az Úr ezért örökre megkötözte, és a sötétségben tartja fogva őket az Ítélet nagy Napjáig.</verse>
				<verse number="7">Gondoljatok Sodomára, Gomorára és a környező városokra is! E városok lakói természetellenes szexuális bűnöket követtek el, ezért az örök tűz büntetését viselik. Példájuk bennünket is figyelmeztet.</verse>
				<verse number="8">Ugyanez a helyzet azokkal is, akik befurakodtak közétek. Ők a saját álmaikat követik, bűnökkel szennyezik be a testüket, megvetik az isteni fennhatóságot, és a dicsőséges lényeket szidalmazzák.</verse>
				<verse number="9">Pedig még Mihály, az angyalok fejedelme sem mert ilyet tenni! Amikor Mózes teste miatt vitatkozott a Sátánnal, nem merte őt vádolni, vagy elítélni, hanem csak ennyit mondott: „Büntessen meg téged az Örökkévaló!”</verse>
				<verse number="10">Ezek az emberek viszont szidalmazzák azt, amiről fogalmuk sincsen, amit meg az oktalan állatok módjára ösztönösen tudnak, az is csak a vesztüket okozza.</verse>
				<verse number="11">Szerencsétlenek! Kain példáját követték, és mivel kívánták a pénzt, Bálám rossz útját választották. Lázadó természetük miatt úgy fognak elpusztulni, mint Kóré.</verse>
				<verse number="12">Olyanok, mint a szennyfolt a tiszta ruhán, amikor veletek együtt vacsoráznak a helyi gyülekezetben. Szemtelenül együtt esznek veletek, de csak magukat hizlalják. Olyanok, mint a szél kergette felhők, amelyekből nem esik egy csöpp eső sem, vagy mint a terméketlen gyümölcsfák, amelyeket késő ősszel gyökerestül kivágnak — s amelyek így kétszeresen is elpusztulnak.</verse>
				<verse number="13">Mint ahogy a tenger vad hullámai tajtékot hánynak, úgy vannak ezek az emberek is a saját szégyenletes dolgaikkal. Olyanok, mint az eltévedt csillagok, akikre a legsűrűbb örök sötétség vár.</verse>
				<verse number="14">Róluk is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik nemzedékben élt, amikor azt mondta: „Nézzétek, eljön az Úr sok ezer szentjével együtt!</verse>
				<verse number="15">Eljön, hogy ítéletet tartson mindenki felett, és megbüntessen minden istentelen embert. Elítéli őket minden tettükért, amelyet Isten ellen követtek el, és minden gonosz beszédért, amelyet Isten ellen mondtak.”</verse>
				<verse number="16">Ezek az emberek mindenben hibát keresnek, mindig panaszkodnak, a saját kívánságaikat követik, szeretnek nagyokat mondani és haszonlesésből dicsérnek másokat.</verse>
				<verse number="17">Szeretett testvéreim, emlékezzetek azokra, amiket Urunk, Jézus Krisztus apostolai mondtak!</verse>
				<verse number="18">Mert így figyelmeztettek titeket jóelőre: „Az utolsó időben majd olyanok jönnek, akik még Istent is kicsúfolják, és a saját istentelen kívánságaikat követik.”</verse>
				<verse number="19">Ezek azok, akik viszályt szítanak közöttetek. Saját bűnös természetük kívánságai uralkodnak rajtuk, és nem lakik bennük a Szent Szellem.</verse>
				<verse number="20">Szeretett testvéreim, ti viszont imádkozzatok a Szent Szellem által — így épüljetek fel és erősítsétek meg magatokat abban a hitben, amely a legszentebb dolog a világon!</verse>
				<verse number="21">Maradjatok meg Isten szeretetében! Várva várjátok Urunkat, Jézus Krisztust és a kegyelmét, mert ő hozza nektek az örök életet!</verse>
				<verse number="22">Bánjatok könyörületességgel azokkal, akik kételkednek,</verse>
				<verse number="23">másokat pedig a tűzből is ragadjatok ki, hogy megmentsétek őket! Legyetek óvatosak, amikor könyörültök rajtuk! Még a régi bűnös természet által bemocskolt ruhát is gyűlöljétek!</verse>
				<verse number="24">Isten meg tud őrizni benneteket az elbukástól, és képes hibátlanul maga elé állítani a dicsőségben. Micsoda öröm lesz ez mindannyiunk számára!</verse>
				<verse number="25">Ő az egyetlen Isten, és egyedül ő tud megmenteni bennünket. Övé legyen minden dicsőség, nagyság, uralom és hatalom Urunk, Jézus Krisztus által a múltban is, most is, és örökké!</verse>
			</chapter>
		</book>
		<book number="66">
			<chapter number="1">
				<verse number="1">Ez Jézus Krisztus kijelentése. Azért kapta Istentől, hogy előre megmutassa a szolgáinak azokat, amiknek hamarosan és hirtelen meg kell történniük. Jézus elküldte angyalát a szolgájához, Jánoshoz, hogy jelképek által közölje vele ezeket,</verse>
				<verse number="2">János pedig tanúskodott mindarról, amit látott. Ez az, amit Isten üzent, amit Jézus Krisztus kijelentett Jánosnak.</verse>
				<verse number="3">Boldog és áldott, aki felolvassa, s boldogok és áldottak, akik készséges szívvel hallgatják ennek a próféciának az üzeneteit, és engedelmeskednek azoknak, mert már közeledik az idő.</verse>
				<verse number="4">Jánostól a Kis-Ázsiában lévő hét helyi gyülekezetnek: kegyelem és békesség szálljon rátok attól, aki van, aki mindig is volt, és aki el fog jönni; a trónja előtt lévő hét Szellemtől, és</verse>
				<verse number="5">Jézus Krisztustól — a hűséges tanútól, aki elsőként támadt fel a halottak közül, és aki a Föld összes királyának fejedelme. Jézus mindig is szeretett bennünket, és a saját vére árán véglegesen megszabadított minket a bűneinktől.</verse>
				<verse number="6">Ő tett bennünket királysága népévé és papokká, akik Istent, Jézus Atyját szolgáljuk. Jézusé legyen a dicsőség és a hatalom örökké! Ámen!</verse>
				<verse number="7">Nézzétek! Jézus jön, a felhőkkel körülvéve! Mindenki meg fogja látni, még azok is, akik őt lándzsával átszúrták és az egész világon mindenki siratni és gyászolni fogja őt. Igen, így lesz, ámen!</verse>
				<verse number="8">Azt mondja az Úr Isten: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, aki vagyok, aki mindig is voltam, és aki el fogok jönni, a Mindenható.”</verse>
				<verse number="9">Én, János, testvéretek vagyok Jézus által, és társatok a szenvedésben, a türelmes kitartásban, és a Jézussal való együtt uralkodásban. Patmosz szigetére kerültem, mivel Isten beszédét és Jézust hirdettem mindenkinek.</verse>
				<verse number="10">Ekkor magával ragadott a Szent Szellem, és elvitt az Úr Napjára. A hátam mögül erős hangot hallottam, amely trombita hangjához hasonlított.</verse>
				<verse number="11">Ezt mondta: „Írd meg egy könyvben mindazt, amit látsz, és küldd el annak a hét helyi gyülekezetnek, amely Efezusban, Szmirnában, Pergamonban, Thiatirában, Szárdiszban, Filadelfiában és Laodiceában él!”</verse>
				<verse number="12">Megfordultam, hogy lássam, ki szól hozzám. Hét színarany olajmécs-tartót láttam,</verse>
				<verse number="13">és közöttük valakit, aki az Emberfiához hasonlított. Hosszú ruhát viselt, a melle körül aranyövvel.</verse>
				<verse number="14">A feje és a haja olyan fehér volt, mint a hó vagy tiszta gyapjú. A szeme, mint a tűz lángja,</verse>
				<verse number="15">a lába, mint a kemencében olvasztott izzó réz, a hangja pedig olyan volt, mint egy hatalmas vízesés zúgása.</verse>
				<verse number="16">A jobb kezében hét csillagot tartott, és a szájából kétélű éles kard jött ki. Arca úgy ragyogott, mint délben a nap, mikor a legerősebben süt.</verse>
				<verse number="17">Amikor megláttam őt, a lába elé estem, mint egy halott. Ő azonban rám tette jobb kezét, és azt mondta: „Ne félj! Én vagyok az Első és az Utolsó,</verse>
				<verse number="18">én vagyok az Örökké Élő. Halott voltam, de nézd, élek örökké, és kezemben vannak a Halál és a Hádész kulcsai.</verse>
				<verse number="19">Ezért írd le, amit látsz: amik most vannak és amik majd ezután fognak megtörténni!</verse>
				<verse number="20">A jobb kezemben levő hét csillag és a hét arany olajmécs-tartó titka pedig ez: a hét csillag a hét helyi gyülekezet angyala, a hét olajmécs-tartó pedig maga a hét helyi gyülekezet.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="2">
				<verse number="1">„Az efezusi gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt üzeni az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, és aki a hét arany olajmécs-tartó között jár:</verse>
				<verse number="2">»Jól ismerem mindazt, amit teszel. Tudom, hogy szorgalmas, türelmes és kitartó vagy, és hogy nem tűröd meg a gonoszokat magatok között. Próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és rájuk bizonyítottad, hogy hazudnak.</verse>
				<verse number="3">Tudom, hogy az én nevemért türelmesen elszenvedted a megpróbáltatásokat, és nem fáradtál bele.</verse>
				<verse number="4">De van valami, ami nem tetszik nekem: a szereteted már nem olyan, mint kezdetben.</verse>
				<verse number="5">Emlékezz vissza, hol voltál, és honnan estél le! Változtasd meg a szíved és az életed! Térj vissza azokhoz, amiket kezdetben tettél, mert ha nem változol meg, eljövök hozzád, és az olajmécs-tartódat elveszem a helyéről.</verse>
				<verse number="6">Az viszont melletted szól, hogy gyűlölöd, amit a nikolaiták tesznek, mert azt én is gyűlölöm.</verse>
				<verse number="7">Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak megengedem, hogy egyen az Élet Fájáról, amely Isten Kertjében van.«”</verse>
				<verse number="8">„A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: Ezt üzeni az Első és Utolsó, aki meghalt és feltámadt:</verse>
				<verse number="9">»Jól ismerem szenvedésedet és szegénységedet — bár valójában gazdag vagy! Tudom, hogy milyen gonosz dolgokat mondtak rólad azok, akik zsidóknak tartják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.</verse>
				<verse number="10">Semmit se félj a rád váró szenvedésektől! Mert a Sátán néhányat közületek börtönbe fog zárni, hogy próbára tegyen titeket, és szenvedni fogsz tíz napig. Maradj hűséges mindhalálig, és neked adom az örök élet koszorúját!</verse>
				<verse number="11">Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt majd a második halál.«”</verse>
				<verse number="12">„A pergamoni gyülekezet angyalának ezt írd meg: Ezt üzeni az, akinél a kétélű, éles kard van:</verse>
				<verse number="13">»Tudom, hogy ott laksz, ahol a Sátán trónja van. Mégis ragaszkodsz hozzám, és nem tagadtad meg, hogy hiszel bennem, még akkor sem, amikor hű tanúmat, Antipászt megölték a városodban, ahol a Sátán lakik.</verse>
				<verse number="14">De van valami, ami nem tetszik nekem: vannak közöttetek, akik Bálám tanítását követik. Bálám arra tanította Bálák királyt, hogyan csalja csapdába Izráel népét. Rávette őket, hogy egyenek a bálványisteneknek felajánlott ételekből, és szexuális bűnöket kövessenek el.</verse>
				<verse number="15">Így nálad is vannak, akik a nikolaiták tanítását követik.</verse>
				<verse number="16">Változtassátok meg szíveteket és életeteket, különben hamarosan eljövök hozzátok, és a számból kijövő karddal fogok harcolni ezek ellen.</verse>
				<verse number="17">Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, és kap tőlem egy fehér követ, amelyre új név lesz ráírva, amelyet csak az tud, aki kapja.«”</verse>
				<verse number="18">„A thiatirai gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt üzeni az Isten Fia, akinek a szeme olyan, mint a tűz lángja, és a lába, mint az izzó fém:</verse>
				<verse number="19">»Jól ismerem mindazt, amit teszel, hitedet, szolgálatodat és türelmes kitartásodat. Tudom, hogy a mostani tetteid jobbak, mint amelyeket kezdetben tettél.</verse>
				<verse number="20">De van valami, ami nem tetszik nekem: eltűröd, hogy az az asszony, Jezábel, azt tegye, amit akar. Mert prófétának mondja magát, és tanításaival félrevezeti szolgáimat. Ráveszi őket, hogy házasságtörést kövessenek el, és hogy egyenek a bálványoknak áldozott ételekből.</verse>
				<verse number="21">Adtam neki időt, hogy megváltozzon, de ő nem akar, hanem továbbra is vétkezik.</verse>
				<verse number="22">Lásd! Jezábelt betegágyba vetem, s azokat, akik szexuális bűnöket követtek el vele, súlyos szenvedésekkel sújtom — ha meg nem bánják a Jezábellel együtt elkövetett gonoszságaikat —,</verse>
				<verse number="23">Jezábel követőit pedig halálos betegséggel ölöm meg. Akkor majd megérti az összes helyi gyülekezet, hogy én vagyok az, aki mindenkinek vizsgálom a szívét és a lelke mélyét, és hogy mindenkinek a tettei szerint adom meg, amit megérdemel.</verse>
				<verse number="24">De vannak ott Thiatirában, akik nem követik Jezábel tanítását, és nem ismerték meg a Sátán úgynevezett mélységeit. Nekik azt üzenem: nem teszek rátok több terhet,</verse>
				<verse number="25">csak ahhoz ragaszkodjatok, ami a tiétek, amíg eljövök!</verse>
				<verse number="26">Aki győz, és mindvégig engedelmeskedik parancsaimnak, azt a nemzetek feletti hatalommal ruházom fel.</verse>
				<verse number="27">Vasból készült királyi jogarral fog uralkodni rajtuk, és összetöri őket, mint a vas a cserépedényeket. Úgy adom neki a hatalmat, ahogyan én is kaptam Atyámtól,</verse>
				<verse number="28">és neki adom a Hajnalcsillagot.</verse>
				<verse number="29">Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="3">
				<verse number="1">„A szárdiszi gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt üzeni az, akinél Isten hét Szelleme és a hét csillag van: »Jól ismerem mindazt, amit teszel, és tudom, hogy élőnek hívnak, pedig valójában halott vagy.</verse>
				<verse number="2">Ébredj fel! Erősítsd meg azt, amiben még van élet, mielőtt meghalna, mert amit eddig tettél, azt Istenem hiányosnak találta.</verse>
				<verse number="3">Emlékezz vissza arra, amit hallottál és elfogadtál — vedd a szívedre, és engedelmeskedj annak! Változtasd meg a szívedet és az életedet! De ha nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában.</verse>
				<verse number="4">Vannak azonban néhányan közöttetek Szárdiszban, akik tisztán megőrizték a ruhájukat. Ők velem együtt járnak majd, mert méltók rá.</verse>
				<verse number="5">Aki győz, az fehér ruhát viselhet, és nem húzom ki a nevét az Élet Könyvéből, hanem kihirdetem Atyám és angyalai előtt, hogy ez a győztes hozzám tartozik!</verse>
				<verse number="6">Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek!«”</verse>
				<verse number="7">„A filadelfiai gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt üzeni a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van. Ha ő kinyit egy ajtót, azt senki sem zárhatja be, de ha bezárja, akkor senki sem képes kinyitni.</verse>
				<verse number="8">»Jól ismerem mindazt, amit teszel. Nézd, kitártam előtted egy ajtót, amelyet senki sem zárhat be. Tudom, hogy bár gyenge vagy, mégis követted tanításomat, és nem tagadtál meg engem.</verse>
				<verse number="9">Lásd, idehozom eléd azokat, akik a Sátán zsinagógájához tartoznak! Ezek azt mondják, hogy ők zsidók, de valójában nem azok, csak hazudnak. Eléd hozom őket, hogy meghajoljanak a lábad előtt, megértsék és elismerjék, hogy én mindig szerettelek téged.</verse>
				<verse number="10">Mivel engedelmeskedtél a szavamnak, hogy türelmesen tarts ki, én is megmentelek a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy próbára tegye a Föld lakóit.</verse>
				<verse number="11">Hamarosan eljövök! Ragaszkodj ahhoz, ami a tiéd, és abban tarts ki, akkor senki nem veheti el a koronádat!</verse>
				<verse number="12">Aki győz, azt mindörökké oszloppá teszem Istenem templomában. Ráírom Istenem nevét, azután ráírom Istenem városa, az Új Jeruzsálem nevét — amely a Mennyből száll le Istenemtől —, és ráírom az én új nevemet is.</verse>
				<verse number="13">Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek!«”</verse>
				<verse number="14">„A laodiceai gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt üzeni az Ámen, a hű és igaz Tanú, aki a Kezdet Isten teremtésében:</verse>
				<verse number="15">»Jól ismerem mindazt, amit teszel. Ismerlek téged: sem hideg nem vagy, sem forró. Bárcsak hideg, vagy forró lennél!</verse>
				<verse number="16">De mivel langyos vagy, kiköplek a számból!</verse>
				<verse number="17">Azt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire! Nem veszed észre, hogy valójában milyen nyomorult vagy, szánalmas, szegény, vak és meztelen?</verse>
				<verse number="18">Azt tanácsolom, hogy tőlem vegyél igazi aranyat, amelyet tűzben tisztítottak meg, hogy valóban gazdag legyél! Tőlem vegyél fehér ruhát, hogy eltakard szégyenletes meztelenségedet! Tőlem vegyél orvosságot a szemedre, hogy tisztán láss!</verse>
				<verse number="19">Akit én szeretek, azt helyreigazítom, megfegyelmezem, sőt, megfenyítem. Ezért teljes erővel igyekezz, változtasd meg szívedet és az életedet!</verse>
				<verse number="20">Nézd, itt állok az ajtód előtt, és kopogtatok! Aki meghallja a hangomat, és beenged, ahhoz bemegyek, és együtt vacsorázom vele.</verse>
				<verse number="21">Aki győz, annak megengedem, hogy velem együtt üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és az Atya maga mellé ültetett a trónjára.</verse>
				<verse number="22">Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek!«”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="4">
				<verse number="1">Ezek után láttam: egy ajtó nyílt ki a Mennyben, éppen előttem. Hallottam ugyanazt a hangot, amelyet korábban. Olyan volt, mint a trombitaszó, és azt mondta nekem: „Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek ezek után kell megtörténniük!”</verse>
				<verse number="2">Ekkor azonnal magával ragadott a Szent Szellem. A Mennyben voltam egy királyi trón előtt. A trónon valaki ült,</verse>
				<verse number="3">aki úgy ragyogott, mint a gyémánt és a rubin fénye.</verse>
				<verse number="4">A trónt smaragdfényű szivárvány vette körül. Körülötte huszonnégy másik trónt láttam, rajtuk huszonnégy mennyei vezető ült fehér ruhában, fejükön aranykoszorúval.</verse>
				<verse number="5">A középen álló trónból villámok csaptak ki, mennydörgések és más hangok is hallatszottak. A trón előtt hét láng lobogott: Isten hét Szelleme.</verse>
				<verse number="6">A trón előtti tér kristálytiszta üvegtengerhez hasonlított. A trón belsejében és oldalainál négy mennyei élőlényt láttam, akiknek a testén körös-körül sok szem volt.</verse>
				<verse number="7">Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második bikához, a harmadiknak emberi arca volt, a negyedik pedig olyan volt, mint a repülő sas.</verse>
				<verse number="8">Mindegyiknek hat-hat szárnya volt, és ezeket is kívül-belül mindenütt szemek borították. Éjjel-nappal szüntelenül ezt kiáltották: „Szent, szent, szent az Úr, a Mindenható, aki volt, aki van, és aki el fog jönni!”</verse>
				<verse number="9">Amikor ezek a mennyei élőlények dicséretet, tiszteletet és hálát adnak annak, aki a trónon ül, aki örökké él,</verse>
				<verse number="10">a huszonnégy mennyei vezető leborul a trónon ülő előtt, és imádja az Örökké Élőt. Koronájukat a trón elé teszik, és azt mondják:</verse>
				<verse number="11">„Urunk, Istenünk, méltó vagy rá, hogy tiéd legyen minden dicsőség, tisztelet és erő, mert te teremtettél mindent, és mindent akaratod hozott létre!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="5">
				<verse number="1">Ezután ismét láttam: a trónon ülő a jobb kezében egy könyvtekercset tartott. A tekercs hét pecséttel volt lezárva, és kívül-belül írást láttam rajta.</verse>
				<verse number="2">Azután egy hatalmas angyalt láttam, aki erős hangon így kiáltott: „Ki méltó arra, hogy feltörje a pecséteket, és felnyissa a tekercset?”</verse>
				<verse number="3">De nem volt senki, sem a Mennyben, sem a Földön, sem a föld alatt, aki méltó lett volna rá, hogy felnyissa a könyvtekercset és beletekintsen.</verse>
				<verse number="4">Ezért sokáig sírtam, mert senki sem volt méltó rá, hogy felnyissa a könyvtekercset és beletekintsen.</verse>
				<verse number="5">Ekkor az egyik mennyei vezető megszólított: „Ne sírj, hanem nézz oda! Látod, ő a Júda törzséből származó Oroszlán, a Dávid leszármazottja, aki győzött! Ő méltó rá, hogy feltörje a hét pecsétet, és felnyissa a könyvtekercset.”</verse>
				<verse number="6">Amikor odanéztem, egy Bárányt láttam a trón közepén, a négy mennyei élőlény között, a mennyei vezetők által körülvéve, aki olyan volt, mint akit áldozatként megöltek. Hét szarva volt és hét szeme — Isten hét Szelleme, akit Isten elküldött az egész Földre.</verse>
				<verse number="7">Azután a Bárány odalépett ahhoz, aki a trónon ült, és átvette annak jobb kezéből a könyvtekercset.</verse>
				<verse number="8">Ekkor a négy mennyei élőlény és a huszonnégy mennyei vezető leborult a Bárány előtt, és új éneket énekeltek neki. Mindegyiküknél egy-egy hárfa és aranypohár volt. Az aranypoharak tele voltak tömjénnel, vagyis Isten népének imádságaival. Ezt énekelték: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvtekercset, és felnyisd a pecsétjeit! Méltó vagy, mert áldozatként megöltek, és véred árán embereket váltottál meg Isten számára, minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből!</verse>
				<verse number="9"></verse>
				<verse number="10">Belőlük építetted fel királyságodat, Isten papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a Földön.”</verse>
				<verse number="11">A trón, a mennyei élőlények és a mennyei vezetők körül sok-sok angyalt láttam. Ezerszer ezren és tízezerszer tízezren voltak. Hallottam, amint</verse>
				<verse number="12">hangosan kiáltották: „Méltó a Bárány, akit áldozatként megöltek, hogy hatalmat, gazdagságot, bölcsességet, erőt, tisztességet, dicsőséget és áldást kapjon!”</verse>
				<verse number="13">Azután hallottam, hogy minden teremtmény a Mennyben, a Földön, a föld alatt és a tengerben ezt mondta: „Áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom annak, aki a trónon ül, és a Báránynak örökké!”</verse>
				<verse number="14">A négy mennyei élőlény így válaszolt: „Ámen!” A mennyei vezetők pedig leborultak, és imádták Istent.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="6">
				<verse number="1">Ezután láttam: a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt. Majd hallottam, hogy az egyik mennyei élőlény mennydörgő hangon ezt kiáltja: „Jöjj!”</verse>
				<verse number="2">Ekkor egy fehér lovon ülő lovast láttam, aki íjat tartott a kezében. Győzelmi koszorút tettek a fejére, és győztesként lovagolt ki, hogy újra győzzön.</verse>
				<verse number="3">Amikor a Bárány feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!”</verse>
				<verse number="4">Ekkor előjött egy másik lovas, aki tűzvörös lovon ült. Megengedték neki, hogy elvegye a Földről a békét azért, hogy az emberek tömegei egymást mészárolják. Ennek a lovasnak hatalmas kardot adtak a kezébe.</verse>
				<verse number="5">Amikor a Bárány feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!” Ismét egy másik lovast láttam, aki fekete lovon ült, és mérleget tartott a kezében.</verse>
				<verse number="6">Ekkor a négy mennyei élőlény közül hangot hallottam, amely ezt mondta: „Egy mérték búza egy dénár, három mérték árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd!”</verse>
				<verse number="7">Amikor a Bárány feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!”</verse>
				<verse number="8">Ismét egy lovast láttam, aki hamuszürke lovon ült. A lovas neve: Halál. Közvetlenül utána a Hádész haladt. Ők ketten hatalmat kaptak, hogy háborúkkal, éhínségekkel, járványos betegségekkel és vadállatokkal megöljék a Föld lakosainak negyedrészét.</verse>
				<verse number="9">Amikor a Bárány feltörte az ötödik pecsétet, emberek lelkeit láttam az oltár alatt, akiket Isten beszéde és a tanúskodásuk miatt gyilkoltak meg.</verse>
				<verse number="10">Erős hangon kiáltották: „Szent és igaz Úr! Meddig vársz még? Miért nem ítélsz, és miért nem bünteted meg azokat, akik megöltek minket?”</verse>
				<verse number="11">Ekkor mindegyikre fehér ruhát adtak. Mondták nekik, hogy még várjanak egy kis ideig, mert még vannak olyan szolgatársaik és testvéreik, akiket ugyanúgy meg fognak ölni, ahogy őket. Meg kell várniuk, amíg ezeknek a száma teljessé lesz.</verse>
				<verse number="12">Mikor a Bárány feltörte a hatodik pecsétet, erős földrengés támadt, a Nap elsötétült, mintha fekete gyászruhába öltözött volna, és a Hold teljes korongja olyan lett, mint a vér.</verse>
				<verse number="13">Az ég csillagai úgy hullottak a földre, mint erős szélben a fügefáról az éretlen fügék.</verse>
				<verse number="14">Az ég eltűnt, mint egy könyvtekercs, amelyet összetekernek. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.</verse>
				<verse number="15">A földi királyok, uralkodók, katonai vezetők, gazdagok, hatalmasok, minden rabszolga és minden szabad ember mind elbújtak a barlangokban és a sziklák közt a hegyekben.</verse>
				<verse number="16">Azt mondták a hegyeknek és a szikláknak: „Zuhanjatok ránk, és rejtsetek el minket annak szeme elől, aki a trónon ül, és a Bárány haragja elől,</verse>
				<verse number="17">mert eljött a haragjuk nagy napja! Ki tudná ezt elviselni?”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="7">
				<verse number="1">Ezután egy-egy angyalt láttam a Föld négy sarkánál állni, akik visszatartották a Föld négy szelét, hogy se a földön, se a tengeren, se a fákra ne fújjon a szél.</verse>
				<verse number="2">Majd észrevettem egy másik angyalt is, aki kelet felől közeledett, és az Élő Isten pecsétjét hozta magával. Erős hangon kiáltott a másik négy angyalnak, akik hatalmat kaptak, hogy kárt okozzanak a földön és a tengeren:</verse>
				<verse number="3">„Ne bántsátok se a földet, se a tengert, se a fákat addig, amíg Istenünk rabszolgáit a homlokukon meg nem jelöljük a pecséttel!”</verse>
				<verse number="4">Hallottam a megjelöltek számát: összesen száznegyvennégyezer embert jelöltek meg a pecséttel Izráel népének tizenkét törzséből:</verse>
				<verse number="5">tizenkétezret Júda törzséből, tizenkétezret Rúben törzséből, tizenkétezret Gád törzséből,</verse>
				<verse number="6">tizenkétezret Ásér törzséből, tizenkétezret Naftáli törzséből, tizenkétezret Manassé törzséből,</verse>
				<verse number="7">tizenkétezret Simeon törzséből, tizenkétezret Lévi törzséből, tizenkétezret Issakár törzséből,</verse>
				<verse number="8">tizenkétezret Zebulón törzséből, tizenkétezret József törzséből és tizenkétezret Benjámin törzséből.</verse>
				<verse number="9">Ezután ismét láttam: egy megszámlálhatatlanul nagy sokaságot, akik mindenféle nemzetből, törzsből, népből és nyelvből származtak. A trón és a Bárány előtt álltak fehér ruhában, és a kezükben pálmaágat tartottak.</verse>
				<verse number="10">Ezt kiáltották: „A győzelem Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!”</verse>
				<verse number="11">Az angyalok, akik körülállták a trónt, a mennyei vezetőket és a négy mennyei élőlényt, arcra borultak a trón előtt.</verse>
				<verse number="12">Ezekkel a szavakkal imádták Istent: „Ámen! Istenünk, tiéd az áldás, a dicsőség, a bölcsesség, a hála, a tisztelet, a hatalom és az erő örökké. Ámen!”</verse>
				<verse number="13">Ekkor az egyik mennyei vezető megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhások, és honnan jöttek?”</verse>
				<verse number="14">Így feleltem: „Uram, te tudod!” Így válaszolt: „Ők azok, akik a nagy szenvedések idejéből jöttek, s akik a Bárány vérével megtisztították és megfehérítették ruháikat.</verse>
				<verse number="15">Ezért állnak most Isten trónja előtt a templomában, és imádják őt éjjel-nappal. Az, aki a trónon ül, kiterjeszti sátorát fölöttük.</verse>
				<verse number="16">Ezért soha többé nem éheznek, nem szomjaznak, a nap nem égeti, hőség nem bántja őket,</verse>
				<verse number="17">mert a Bárány a pásztoruk, aki a trón közepén ül, és az élet vizének forrásaihoz vezeti őket. Isten pedig minden könnyet letöröl a szemükről.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="8">
				<verse number="1">Amikor a Bárány a hetedik pecsétet is feltörte, csend lett az egész Mennyben mintegy fél óráig.</verse>
				<verse number="2">Azután hét angyalt láttam, akik Isten előtt álltak. Mindegyiknek adtak egy-egy trombitát.</verse>
				<verse number="3">Ezután jött egy másik angyal, és megállt az illatáldozati oltárnál. Arany füstölő volt a kezében, és sok tömjént adtak neki, hogy Isten népének imádságaival együtt tegye a trón előtt álló arany illatáldozati oltárra.</verse>
				<verse number="4">A tömjén füstje Isten népének imádságaival együtt felszállt az angyal kezéből Isten elé.</verse>
				<verse number="5">Az angyal ezután izzó parazsat vett az oltárról, megtöltötte vele a füstölőt, majd ledobta a Földre. Erre mennydörgések és más hangok hallatszottak, villámlott, és földrengés támadt.</verse>
				<verse number="6">A hét angyal pedig — akiknél a hét trombita volt — felkészült, hogy megfújja a trombitáját.</verse>
				<verse number="7">Amikor az első angyal trombitált, vérrel kevert jégeső és tűz támadt, amely lezúdult a Földre. Ezért megégett a föld egyharmada, a fák egyharmada és az összes zöld fű.</verse>
				<verse number="8">A második angyal is trombitált. Ekkor belezuhant a tengerbe valami, ami hatalmas lángoló hegyhez hasonlított. Ettől vérré változott a tenger egyharmada,</verse>
				<verse number="9">elpusztult a tengeri élőlények harmadrésze és a hajók harmadrésze is.</verse>
				<verse number="10">Amikor a harmadik angyal trombitált, egy óriási csillag zuhant le az égből, amely úgy lángolt, mint a fáklya. Ráesett a folyók egyharmadára és a vízforrásokra.</verse>
				<verse number="11">A csillag neve „Üröm” volt. A vizek egyharmada olyan keserű lett, mint az üröm, és sok ember meghalt, mert ilyen keserű vizet ivott.</verse>
				<verse number="12">A negyedik angyal is megfújta a trombitáját. Ekkor csapás érte a Nap egyharmadát, a Hold egyharmadát és a csillagok egyharmadát. Ezért mindegyiknek a harmadrésze elsötétült. Így a nappal egyharmad része és az éjszaka egyharmad része is teljes sötétségbe borult.</verse>
				<verse number="13">Ekkor újra láttam: egy sas repült magasan az égen, és erős hangon ezt kiáltotta: „Jaj, jaj, jaj a Föld lakóinak a még hátralévő három trombitaszó miatt! Mert a következő három angyal is hamarosan megfújja a trombitáját!”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="9">
				<verse number="1">Az ötödik angyal is megfújta a trombitáját. Ekkor láttam, hogy az égből a Földre hullt egy csillag, s ennek odaadták a feneketlen mélység lejáratának kulcsát.</verse>
				<verse number="2">Amikor kinyitotta a lejáratot, a mélységből füst szállt fel, mint egy nagy kemencéből, és elsötétítette a Napot és az egész égboltot.</verse>
				<verse number="3">A füstből sáskák szálltak le a földre. Ezek olyan erőt kaptak, mint a földi skorpiók.</verse>
				<verse number="4">Megparancsolták nekik, hogy ne ártsanak se a füveknek, se a fáknak, se a többi növénynek, csak azoknak az embereknek, akik nem viselik Isten pecsétjét a homlokukon.</verse>
				<verse number="5">De ezeket sem volt szabad megölniük, csak kínozták őket öt hónapig — olyan fájdalmat okoztak, mint a skorpió csípése.</verse>
				<verse number="6">Azokban a napokban az emberek keresik majd a Halált, de nem találják. Szeretnének meghalni, de a Halál elfut előlük.</verse>
				<verse number="7">Maguk a sáskák olyanok voltak, mint a harcra felkészített lovak. Emberi arcuk volt, és a fejükön volt valami, ami aranykoszorúhoz hasonlított.</verse>
				<verse number="8">A hajuk mintha női haj lett volna, de oroszlánfogaik voltak.</verse>
				<verse number="9">Mellkasuk, mint a vaspáncél, a szárnyaik pedig olyan zajt csaptak, mint a harci szekerek tömege, amkor a csatába rohannak.</verse>
				<verse number="10">Farkukon a skorpióéhoz hasonló fullánk volt, és ebben volt az erő, amellyel öt hónapig kínozhatták az embereket.</verse>
				<verse number="11">A feneketlen mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddon, görögül Apollion, vagyis Pusztító.</verse>
				<verse number="12">Ezzel az első csapás elmúlt, de még két csapás következik.</verse>
				<verse number="13">A hatodik angyal is trombitált, s ekkor hangot hallottam az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva közül.</verse>
				<verse number="14">A hang azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: „Engedd szabadon azt a négy angyalt, akik a nagy folyónál, az Eufrátesznél vannak megkötve!”</verse>
				<verse number="15">Ekkor szabadon engedték azt a négy angyalt, akik készenlétben álltak erre az órára, napra, hónapra és évre, hogy megöljék az emberiség egyharmadát.</verse>
				<verse number="16">A lovas hadsereg húszezerszer tízezer főből állt — hallottam a számukat.</verse>
				<verse number="17">A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: mellvértet viseltek, amely tűzvörös, jácintkék és kénsárga színű volt. A lovak feje az oroszlánéhoz hasonlított, és a szájukból tűz, füst és lángoló kén tört elő.</verse>
				<verse number="18">Ez a három csapás — a lovak szájából előtörő tűz, füst és lángoló kén — ölte meg az emberiség egyharmadát.</verse>
				<verse number="19">A lovak ereje a szájukban és a farkukban volt. A farkaik kígyókhoz hasonlítottak és fejekben végződtek — ezzel ártottak az embereknek.</verse>
				<verse number="20">A többiek, akik túlélték ezeket a csapásokat, mégsem változtatták meg a szívüket, nem tértek vissza Istenhez, és nem fordultak el bálványaiktól sem, amelyeket a saját kezükkel készítettek. Továbbra is imádták a gonosz szellemeket, és a bálványaikat, amelyeket aranyból, ezüstből, bronzból, kőből, fából ők maguk készítettek. Pedig a bálványok nem látnak, nem hallanak, és nem tudnak járni sem.</verse>
				<verse number="21">Az emberek nem hagyták abba azt sem, hogy gyilkoljanak, varázsoljanak, szexuális bűnöket kövessenek el és lopjanak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="10">
				<verse number="1">Ekkor újra láttam: egy hatalmas angyal jött le a Mennyből. Felhőbe öltözött, és a feje körül szivárvány volt. Arca a naphoz, lábai pedig tűzoszlopokhoz hasonlítottak.</verse>
				<verse number="2">Kezében egy kis, nyitott könyvtekercset tartott.</verse>
				<verse number="3">Jobb lábával a tengeren, bal lábával a szárazföldön állt. Hatalmasat kiáltott, amely úgy hangzott, mint az oroszlán ordítása. Ekkor a hét mennydörgés is megszólalt.</verse>
				<verse number="4">Már éppen le akartam írni, amit mondott, de hangot hallottam a Mennyből: „A hét mennydörgés szavait ne írd le, hanem tartsd titokban!”</verse>
				<verse number="5">Ekkor az angyal, aki egyik lábával a tengeren, a másikkal a szárazföldön állt, jobb kezét felemelte az égre.</verse>
				<verse number="6">Megesküdött arra, aki örökké él, és aki teremtette a Mennyet és a benne élőket, a Földet és a rajta élőket, és a tengert és a benne élőket. Azt mondta: „Nem lesz több haladék!</verse>
				<verse number="7">Azokban a napokban, amikor a hetedik angyal is trombitálni kezd, beteljesül Isten titkos terve — pontosan úgy, ahogy Isten örömüzenetként előre kijelentette szolgáinak, a prófétáknak.”</verse>
				<verse number="8">Ezután ugyanaz a mennyei hang szólt hozzám: „Menj, és vedd át a nyitott könyvtekercset az angyal kezéből, aki a tengeren és a szárazföldön áll!”</verse>
				<verse number="9">Ekkor odamentem az angyalhoz, és kértem tőle a kis könyvtekercset. Ő ezt mondta: „Fogd, és edd meg! A gyomrodban keserű lesz, de a szádban édes, mint a méz.”</verse>
				<verse number="10">Átvettem az angyaltól a tekercset és megettem. A számban édes volt, mint a méz, de miután lenyeltem, a gyomrom megkeseredett tőle.</verse>
				<verse number="11">Azután ezt hallottam: „Újra prófétálnod kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="11">
				<verse number="1">Ezután egy nádból készült mérőpálcát kaptam, és ezt hallottam: „Kelj fel, és mérd meg Isten templomát, az oltárt, és azokat, akik a templomban imádják Istent!</verse>
				<verse number="2">De a templom udvarával ne törődj, ne mérd meg, mert azt az Izráelen kívüli nemzeteknek adták, akik negyvenkét hónapig tapossák majd a Szent Várost.</verse>
				<verse number="3">Én pedig hatalmat adok két tanúmnak, hogy prófétáljanak. Ezerkétszázhatvan napig fognak prófétálni, zsákruhába öltözve.”</verse>
				<verse number="4">Ez a két tanú az a két olajfa és az a két mécstartó, akik az egész föld Ura előtt állnak.</verse>
				<verse number="5">Ha valaki megpróbál ártani nekik, a két tanú szájából tűz jön ki, amely elpusztítja ellenségeiket. Így fognak meghalni, akik megkísérelik bántani őket.</verse>
				<verse number="6">Ennek a két tanúnak hatalma van arra, hogy bezárják az eget, és ne essen az eső addig, amíg a prófétálásuk ideje tart. De hatalmuk van arra is, hogy a vizeket vérré változtassák, vagy hogy bármilyen csapással megverjék a földet, ahányszor csak akarják.</verse>
				<verse number="7">Amikor a két tanú befejezi feladatát, a tanúskodást, a feneketlen mélységből feljövő Szörnyeteg majd háborút indít ellenük, legyőzi és megöli őket.</verse>
				<verse number="8">Holttestük az utcán fog feküdni abban a nagy városban, amelyet szellemben „Sodomának” és „Egyiptomnak” neveznek. Ez az a város, ahol a két tanú Urát megölték a kereszten.</verse>
				<verse number="9">Az emberek mindenféle népből, törzsből, nyelvből és nemzetből három és fél napon keresztül nézik ezt a két halottat, s nem engedik eltemetni őket.</verse>
				<verse number="10">A Föld lakosai örülnek, ünnepelnek, és ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta sok szenvedést okozott nekik.</verse>
				<verse number="11">Három és fél nap múlva azonban Istentől az élet szelleme száll a két prófétába, akik talpra állnak. Akik ezt látják, szörnyen megrémülnek.</verse>
				<verse number="12">A két próféta pedig hangos kiáltást hall a Mennyből: „Jöjjetek fel ide!” Ekkor egy felhőben ellenségeik szeme láttára felemelkednek a Mennybe.</verse>
				<verse number="13">Ebben az órában szörnyű földrengés támad, amelyben a város tizedrésze elpusztul, és hétezer ember meghal. Akik életben maradnak, nagyon megrémülnek, és dicsőséget adnak a Menny Istenének.</verse>
				<verse number="14">Ezzel elmúlt a második csapás, de nézzétek, már közeledik a harmadik!</verse>
				<verse number="15">A hetedik angyal is megfújta trombitáját, s ekkor erős hangok szólaltak meg a Mennyben. Ezt kiáltották: „Most lett az egész világ feletti királyi uralom Urunké és az ő Krisztusáé! Ő fog uralkodni mindörökké!”</verse>
				<verse number="16">Ekkor a huszonnégy mennyei vezető, akik Isten előtt ültek trónjaikon, felkeltek, és arcra borulva imádták Istent.</verse>
				<verse number="17">Ezt mondták: „Hálát adunk neked, Mindenható Úr Isten, aki vagy, és mindig is voltál, mert nagy hatalmad kezedbe vetted, királyi uralkodásodat elkezdted!</verse>
				<verse number="18">Megharagudtak az Izráelen kívüli népek, de most elérkezett a te haragod ideje. Itt az idő, hogy megítéld a halottakat, megjutalmazd szolgáidat, a prófétákat, szent népedet és mindazokat, akik tisztelnek téged, kicsiket és nagyokat egyaránt. Itt az idő, hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a Földet.”</verse>
				<verse number="19">Ekkor kinyílt Isten mennyei temploma, és abban láthatóvá vált Isten Szövetségének ládája. Villámlott, erős hangok és mennydörgések hallatszottak, földrengés és nagy jégeső támadt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="12">
				<verse number="1">Azután egy hatalmas jelkép tűnt föl az égen: egy asszony, aki a napba volt öltöztetve, lába alatt a hold, a fején pedig koszorú tizenkét csillagból.</verse>
				<verse number="2">Az asszony terhes volt, és a vajúdás fájdalmai miatt kiáltozott, mert már közeledett a szülés ideje.</verse>
				<verse number="3">Majd egy másik jelképet láttam az égen: egy óriási, vörös sárkányt, amelynek hét feje és tíz szarva volt, a fejein pedig hét korona.</verse>
				<verse number="4">Farkával lesöpörte az égről, és a földre dobta a csillagok egyharmadát. A sárkány az asszony elé állt, aki már majdnem megszülte a gyermekét. A sárkány azonnal fel akarta falni a gyermeket, mihelyt megszületik.</verse>
				<verse number="5">Majd az asszony világra hozta a fiát, aki arra született, hogy vasjogarral uralkodjon minden nép fölött. Azután a fiúgyermeket felragadták Istenhez — a trónjához.</verse>
				<verse number="6">Az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Isten helyet készített neki, hogy ott gondoskodjanak róla ezerkétszázhatvan napig.</verse>
				<verse number="7">Ezután háború kezdődött az égben. Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal és annak angyalaival.</verse>
				<verse number="8">A sárkány vereséget szenvedett, és ezért sem ő, sem az angyalai nem maradhattak többé a Mennyben,</verse>
				<verse number="9">hanem kihajították őket onnan. Ez a sárkány az a régi kígyó, akit Ördögnek, vagy Sátánnak is hívnak, és aki az egész emberiséget becsapja. A Sárkányt és angyalait ledobták a Földre.</verse>
				<verse number="10">Ekkor erős hangot hallottam a Mennyben. Ezt mondta: „Most lett a győzelem Istenünké, most mutatta meg az erejét, most érkezett el királyi uralkodásának ideje! Isten Messiása most kezdi gyakorolni királyi hatalmát, mert most dobták le a Mennyből testvéreink Vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Isten előtt.</verse>
				<verse number="11">Testvéreink legyőzték a Vádlót a Bárány vérével, legyőzték beszédükkel, mert tanúskodtak az igazságról, legyőzték, mert nem ragaszkodtak az életükhöz sem, s nem féltek a haláltól.</verse>
				<verse number="12">Örüljön a Menny, és ti mind, akik a Mennyben laktok! De jaj nektek, föld és tenger, mert leszállt hozzátok a Sátán, aki őrjöng dühében, mert tudja, hogy már csak kevés ideje maradt!”</verse>
				<verse number="13">Amikor a Sárkány látta, hogy ledobták a Földre, üldözni kezdte az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte.</verse>
				<verse number="14">Az asszony azonban két sas-szárnyat kapott, a hatalmas sas szárnyait, hogy el tudjon menekülni. El is repült a pusztába, arra a helyre, amelyet Isten készített a számára. Ott, a Sárkánytól távol, gondot viseltek rá három és fél évig.</verse>
				<verse number="15">Ekkor a Sárkány szájából egy folyó ömlött ki, hogy az asszonyt elsodorja.</verse>
				<verse number="16">De a föld segített az asszonynak: megnyitotta a száját, és elnyelte a vizet, amely a Sárkány szájából ömlött.</verse>
				<verse number="17">Erre a Sárkány nagyon megharagudott az asszonyra, és elment, hogy háborút indítson az asszony többi gyermeke ellen: azok ellen, akik megtartják Isten parancsait, és Jézusról tanúskodnak.</verse>
				<verse number="18">A Sárkány a tenger partjára állt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="13">
				<verse number="1">Ekkor láttam: egy Szörnyeteg emelkedett ki a tengerből, amelynek hét feje és tíz szarva volt. A szarvain tíz aranykoronát viselt, és a fejeire Istent gyalázó nevek voltak írva.</verse>
				<verse number="2">Párduchoz hasonlított, de a lába olyan volt, mint a medvéé, a szája pedig, mint az oroszláné. A Sárkány átadta neki a saját erejét, trónját és nagy hatalmát.</verse>
				<verse number="3">A Szörnyeteget az egyik fején halálosan megsebesítették, de a sebe begyógyult. Az egész föld lakossága ámulattal követte a Szörnyeteget,</verse>
				<verse number="4">és imádta a Sárkányt, aki a hatalmát és uralmát átadta a Szörnyetegnek. Imádták a Szörnyeteget is, és azt mondták: „Senki sincs hozzá hasonló! Senki nem állhat ellene!”</verse>
				<verse number="5">A Szörnyeteg dicsekedett, nagyokat mondott, és Istent gyalázta. Lehetőséget kapott, hogy 42 hónapon keresztül tetszése szerint gyakorolja a hatalmát.</verse>
				<verse number="6">Isten ellen fordult, és ömlött szájából a káromkodás: gyalázta Istent és a nevét, Isten lakóhelyét és a Menny többi lakóját is.</verse>
				<verse number="7">Azt is megengedték neki, hogy Isten szent népe ellen harcoljon, és legyőzze őket. Hatalmat kapott minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött.</verse>
				<verse number="8">Ezért a Föld lakói mind imádni fogják a Szörnyeteget — mindazok, akiknek neve nincs beírva az Élet Könyvébe. Ez a könyv a Bárányé, akit még a világ teremtése előtt megöltek.</verse>
				<verse number="9">Akinek van füle, hallja és értse meg:</verse>
				<verse number="10">Akinek fogságba kell mennie, az fogságba megy, akinek pedig karddal kell megöletnie, azt kard öli meg. Ebben az időben lesz igazán szüksége Isten szent népének az állhatatos kitartásra, hűségre és hitre!</verse>
				<verse number="11">Azután megint láttam: kiemelkedett a földből egy Vadállat, amelynek két szarva volt, mint egy báránynak, de úgy beszélt, mint a Sárkány.</verse>
				<verse number="12">A Szörnyeteg felhatalmazásával és annak teljes hatalmával rendelkezett. Ezzel vette rá a Föld minden lakóját, hogy imádják a Szörnyeteget, akinek a halálos sebe begyógyult.</verse>
				<verse number="13">A Vadállat nagy csodákat is tett, még tüzet is hozott le az égből a földre az emberek szeme láttára.</verse>
				<verse number="14">Ezekkel a csodákkal a Szörnyeteget szolgálta, és becsapta az embereket, mert hatalmat kapott rá. A Föld lakóinak megparancsolta, hogy készítsék el a Szörnyeteg tiszteletére annak bálványszobrát. Ez a Szörnyeteg az, akinek a kard által okozott sebe begyógyult.</verse>
				<verse number="15">A Vadállat hatalmat kapott arra is, hogy szellemet adjon a Szörnyeteg bálványszobrába, amely így beszélni tudott. Azt is megparancsolta, hogy öljék meg azokat az embereket, akik nem imádják a Szörnyeteg szobrát.</verse>
				<verse number="16">A Vadállat kényszerített mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat, hogy a jobb kezükön vagy a homlokukon egy bizonyos jelet viseljenek.</verse>
				<verse number="17">Enélkül a jel nélkül senki sem adhatott-vehetett semmit. A jel pedig a Szörnyeteg neve, vagy a nevének megfelelő szám volt.</verse>
				<verse number="18">Ehhez kell a bölcsesség! Aki értelmes, fejtse meg, mit jelent a Szörnyeteg száma, mert az emberi szám: 666.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="14">
				<verse number="1">Ezután ismét láttam: a Bárány állt a Sion-hegyen, és vele együtt az a száznegyvennégyezer ember, akik a Bárány nevét és a Bárány Atyjának nevét viselték a homlokukon.</verse>
				<verse number="2">Azután hangot hallottam a Mennyből, amely nagy vízesés dübörgő hangjához, vagy hatalmas mennydörgéshez hasonlított. Úgy hangzott, mint mikor sok hárfán egyszerre játszanak.</verse>
				<verse number="3">Új éneket énekeltek Isten trónja, a négy mennyei élőlény és a mennyei vezetők előtt. Ezt az éneket senki más nem énekelhette, csak az a száznegyvennégyezer, akiket a Földről, az emberek közül váltottak meg.</verse>
				<verse number="4">Ők nem követtek el semmi olyat, amivel tisztátalanná tették volna magukat az asszonyokkal, mert szüzek. Ők azok, akik követik a Bárányt, akárhová is megy. Az emberek közül váltották meg őket, hogy a legelsők legyenek, akiket Isten és a Bárány számára kiválogattak.</verse>
				<verse number="5">Beszédükben nem találtak hazugságot, és feddhetetlenek.</verse>
				<verse number="6">Ekkor ismét láttam: magasan az égen egy angyal repült. Nála volt az örökkévaló örömüzenet, hogy kihirdesse a Föld lakóinak — minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.</verse>
				<verse number="7">Erős hangon ezt kiáltotta: „Istent tiszteljétek és féljétek! Őt dicsőítsétek, mert ítéletének órája elérkezett! Imádjátok azt, aki a Mennyet, a Földet, a tengert és a vízforrásokat teremtette!”</verse>
				<verse number="8">Ezután egy másik angyal jött, aki kihirdette: „Elpusztult! Elpusztult Babilon, a nagy város, amely minden népet megitatott paráznasága részegítő borával!”</verse>
				<verse number="9">Majd egy harmadik angyal jött utánuk, és nagy hangon ezt kiáltotta: „Aki a Szörnyeteget vagy annak bálványszobrát imádja, és annak jelét engedi a homlokára vagy a kezére tenni,</verse>
				<verse number="10">az is inni fog Isten haragjának borából, amelynek erejét nem enyhíti semmi! Ott gyűlik az Isten harag-poharában. Aki ebből iszik, azt tűz és égő kén fogja kínozni a szent angyalok és a Bárány szeme láttára.</verse>
				<verse number="11">Sem éjjel, sem nappal nem lesz nyugtuk azoknak, akik a Szörnyeteget és annak bálványszobrát imádják, vagy magukon viselik a Szörnyeteg nevének jelét. Kínlódásuk füstje örökké felszáll.</verse>
				<verse number="12">Itt van szüksége az állhatatos kitartásra és türelemre Isten népének — azoknak, akik engedelmeskednek Isten parancsainak, és megőrzik a Jézusban való hitüket.”</verse>
				<verse number="13">Ezután egy hangot hallottam a Mennyből. Ezt mondta nekem: „Írd le ezt: mostantól fogva boldogok és áldottak, akik az Úrban halnak meg.” „Igen — mondja a Szent Szellem —, most már megpihenhetnek a munkájuk után, mert amit elvégeztek, az követi őket.”</verse>
				<verse number="14">Azután ismét láttam: egy fehér felhőn ült valaki, aki hasonlított az Emberfiához. A fején aranykoszorút viselt, a kezében pedig éles sarlót tartott.</verse>
				<verse number="15">A templomból kijött egy másik angyal, és erős hangon kiáltott annak, aki a felhőn ült: „Fogd a sarlódat, és kezdd el az aratást, mert eljött az aratás órája, megérett a Földön az aratnivaló!”</verse>
				<verse number="16">Ekkor az, aki a felhőn ült, megsuhintotta sarlóját a Föld fölött, és learatta a termést.</verse>
				<verse number="17">Ezután a mennyei templomból kijött egy újabb angyal, aki szintén éles sarlót tartott a kezében.</verse>
				<verse number="18">Az oltártól pedig előlépett egy másik angyal, akinek hatalma volt a tűz fölött, és nagy hangon ezt kiáltotta a sarlós angyalnak: „Fogd a sarlódat, és szüreteld le a Föld szőlőjét, mert már érettek a fürtök!”</verse>
				<verse number="19">Erre az angyal megsuhintotta sarlóját a Föld fölött, leszüretelte a Föld szőlőjét, és a szőlőfürtöket bedobta Isten haragjának hatalmas szőlőtaposó kádjába.</verse>
				<verse number="20">A városon kívül taposták meg a szőlőt, amelyből annyi vér ömlött ki, hogy az áradat a lovak zablájáig ért, és 1 600 stádium távolságban mindent elöntött.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="15">
				<verse number="1">Ismét láttam: egy hatalmas és csodálatos jel tűnt fel a Mennyben. Hét angyal jött elő, akiknél az utolsó hét csapás volt. Ezekkel a csapásokkal lett teljessé és fejeződött be Isten haragja.</verse>
				<verse number="2">Azután ismét láttam: mintha üvegtenger lett volna előttem, amelybe tűz keveredett. Láttam azokat, akik legyőzték a Szörnyeteget, annak bálványszobrát, és a nevének megfelelő számot. A győztesek az üvegtengeren álltak, és Isten hárfáit tartották a kezükben. Énekelték</verse>
				<verse number="3">Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Báránynak énekét: „Nagy és csodálatos minden, amit teszel, Mindenható Úr Isten! Igazságos és helyes, ahogyan cselekszel, Nemzetek Királya!</verse>
				<verse number="4">Ki ne tisztelne téged, Urunk, ki ne dicsérné neved? Mert egyedül te vagy szent! Minden nép hozzád jön, hogy imádjon téged, mert látják, hogy igazságosan cselekszel!”</verse>
				<verse number="5">Azután ismét láttam: Isten mennyei szentélye feltárult,</verse>
				<verse number="6">és hét angyal jött elő, akiknél a hét utolsó csapás volt. Fénylő fehér lenvászon ruhájukat a mellükön aranyöv fogta össze.</verse>
				<verse number="7">A négy mennyei élőlény közül az egyik hét aranypoharat adott a hét angyalnak. A poharak tele voltak az örökkön-örökké élő Isten haragjával.</verse>
				<verse number="8">A szentélyt pedig betöltötte Isten dicsőségének és hatalmának felhője, és senki nem léphetett be oda, amíg a hét angyal hét csapása be nem fejeződött.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="16">
				<verse number="1">Ezután erős hangot hallottam a templom szentélyéből. Ezt mondta a hét angyalnak: „Menjetek és öntsétek ki a Földre az Isten haragjával teli hét poharat!”</verse>
				<verse number="2">Az első angyal megindult, és kiöntötte a Földre az első poharat. Ekkor szörnyű és fájdalmas fekélyek támadtak azokon az embereken, akik a Szörnyeteg jelét viselték, és annak bálványszobrát imádták.</verse>
				<verse number="3">A második angyal a tengerre öntötte ki a poharát. Ekkor a tenger vize olyan lett, mint a halott vére, és a tengerben minden élőlény elpusztult.</verse>
				<verse number="4">A harmadik angyal a folyókra és a forrásokra öntötte ki a poharát. Ekkor azoknak vize mind vérré változott.</verse>
				<verse number="5">Hallottam, hogy a vizek angyala ezt mondja: „Igazságosan ítéltél, te Szent, aki vagy, és aki mindig voltál!</verse>
				<verse number="6">Mivel szent népedet és a prófétákat gyilkolták, és vérüket a földre ontották, most vért adtál inni gyilkosaiknak, mert ezt érdemlik.”</verse>
				<verse number="7">Ekkor megszólalt a mennyei oltár: „Igen, Mindenható Úr Isten, ítéleteid igazak és igazságosak!”</verse>
				<verse number="8">A negyedik angyal kiöntötte a poharát a Napra, amely hatalmat kapott, hogy tüzével égesse az embereket,</verse>
				<verse number="9">akik emiatt súlyos égési sérüléseket szenvedtek. A sebesültek átkozták Istent, mert neki hatalma volt ezeken a csapásokon. Mégsem változtatták meg a gondolkodásukat, és nem tértek vissza Istenhez, hogy dicsőséget adjanak neki.</verse>
				<verse number="10">Az ötödik angyal a Szörnyeteg trónjára öntötte ki a poharát. Ekkor a Szörnyeteg birodalma sötétségbe borult, és az emberek a nyelvüket harapdálták kínjukban.</verse>
				<verse number="11">Átkozták a Menny Istenét a fekélyeik és fájdalmaik miatt, de nem akartak megváltozni, és nem fordultak el gonosz tetteiktől.</verse>
				<verse number="12">A hatodik angyal a nagy folyóra, az Eufráteszre öntötte ki a poharát. Ekkor annak vize kiszáradt, hogy utat készítsen a kelet felől jövő királyoknak.</verse>
				<verse number="13">Ezután ismét láttam: egy-egy gonosz szellem jött ki a Sárkány, a Szörnyeteg és a Hamis próféta szájából. Ezek a gonosz szellemek békákhoz hasonlítottak, és csodatévő hatalmuk volt. A Föld összes királyához elmentek, hogy összegyűjtsék őket a Mindenható Isten nagy Napjának csatájára.</verse>
				<verse number="14"></verse>
				<verse number="15">„Figyeljetek! Hamarosan megérkezem, de úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog és áldott, aki éberen őrködik, és megőrzi a ruháit, mert nem fog meztelenül járni, és nem kell szégyenkeznie.”</verse>
				<verse number="16">A gonosz szellemek össze is gyűjtötték a Föld királyait arra a helyre, amelyet héberül Armageddonnak neveznek.</verse>
				<verse number="17">Ezután a hetedik angyal kiöntötte a poharát a levegő-égre. Erre erős hang hallatszott a mennyei szentélyben lévő trón felől: „Befejeződött!”</verse>
				<verse number="18">Villámlott, mennydörgés és morajlás hallatszott, és nagy földrengés támadt. Ez volt a legerősebb földrengés, mióta csak ember él a Földön.</verse>
				<verse number="19">A nagy város három részre hasadt, és a nemzetek városai összedőltek. Isten nem felejtkezett el a nagy Babilonról sem, hanem a kezébe adta a poharat, amelyben Isten rettenetes haragjának bora volt, és kényszerítette, hogy igya ki az utolsó cseppig.</verse>
				<verse number="20">A szigetek mind elsüllyedtek, és a hegyek is eltűntek.</verse>
				<verse number="21">Az égből hatalmas jégeső zuhogott. Egy-egy jégdarab körülbelül 30 kilónyi volt. Az emberek gyalázták Istent a jégeső csapása miatt, mert az valóban szörnyű volt.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="17">
				<verse number="1">Odajött hozzám az egyik angyal a hét közül, akik a hét poharat kapták, és azt mondta: „Jöjj, megmutatom neked a Nagy Parázna elítélését, aki a tengerek felett ül.</verse>
				<verse number="2">Ő az, akivel a Föld királyai paráználkodtak, s aki lerészegítette a Föld lakóit paráznaságával, mint erős borral.”</verse>
				<verse number="3">Ekkor az angyal szellemben magával ragadott a pusztába. Ott egy asszonyt láttam, aki egy skarlátvörös színű Szörnyeteg hátán ült, amelynek hét feje és tíz szarva volt. A Szörnyetegre mindenhol olyan nevek és titulusok voltak írva, amelyek Istenre nézve gyalázkodást jelentettek.</verse>
				<verse number="4">Az asszony bíborszínű és skarlátvörös ruhát viselt, drágakövekkel, gyöngyökkel és arannyal ékesítette magát. A kezében borral teli aranykelyhet tartott, amely az asszony paráznaságát, és mindenféle utálatos tisztátalanságát jelképezte.</verse>
				<verse number="5">Homlokára ez a titokzatos név volt felírva: nagy babilon a paráznák anyja a föld minden gonoszságának anyja</verse>
				<verse number="6">Láttam, hogy az asszony lerészegedett azoknak a vérétől, akiket Isten szent népe közül a Jézusról való tanúskodásukért öltek meg. Amikor ezt az asszonyt megláttam, nagyon megdöbbentem.</verse>
				<verse number="7">Az angyal meg is kérdezte: „Csodálkozol? Feltárom hát neked, mi az értelme ezeknek a jelképeknek: az asszonynak és a hétfejű, tízszarvú Szörnyetegnek, amely az asszonyt a hátán hordozza.</verse>
				<verse number="8">A Szörnyeteg, amelyet láttál, volt, de most nincs, azonban arra készül, hogy feljöjjön a feneketlen mélységből, s azután majd a végső pusztulásra megy. A földön élő emberek közül azok, akiknek a nevét nem írták be a világ teremtése előtt az Élet Könyvébe, csodálkoznak, amikor meglátják a Szörnyeteget. Azon csodálkoznak, hogy a Szörnyeteg volt, most nincs, de mégis meg fog jelenni.</verse>
				<verse number="9">Itt van igazán szükséged a bölcsességre és értelemre, hogy ezt megérthesd! A Szörnyeteg hét feje azt a hét hegyet jelenti, amelyen az asszony ül.</verse>
				<verse number="10">De jelenti azt a hét királyt is, akik közül az első öt már meghalt, az egyik most van, az utolsó pedig még nem jött el. Amikor majd eljön, csak rövid ideig marad.</verse>
				<verse number="11">Maga a Szörnyeteg pedig, amely volt, de most nincs, az a nyolcadik király. Ez is a hét király közé tartozik, és a pusztulás felé halad.</verse>
				<verse number="12">A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent, akik még nem kezdték meg uralkodásukat. Ők majd a Szörnyeteggel együtt kapnak egyetlen óráig tartó királyi hatalmat.</verse>
				<verse number="13">Mind a tíz királynak az a közös szándéka és célja, hogy erejüket és hatalmukat átadják a Szörnyetegnek.</verse>
				<verse number="14">Együttes erővel háborút fognak indítani a Bárány ellen. A Bárány azonban legyőzi őket, mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya. Vele együtt fognak győzni azok is, akik kiválasztottak, elhívottak és hűségesek.”</verse>
				<verse number="15">Az angyal így folytatta: „Az a hatalmas tenger, amely felett a Nagy Paráznát láttad ülni, a népeket, embertömegeket, nemzeteket és nyelveket jelképezi.</verse>
				<verse number="16">A Szörnyeteg és a tíz szarv, amelyet láttál, meggyűlölik a Nagy Paráznát, mindenéből kifosztják, még a ruhát is letépik róla, húsát megeszik, és tűzben pusztítják el.</verse>
				<verse number="17">Mert Isten adta ezt a tíz király szívébe, hogy az ő tervét végrehajtsák. Igen, Isten akarta, hogy a tíz király egy akarattal átadja hatalmát a Szörnyetegnek, amíg Isten szavai beteljesednek.</verse>
				<verse number="18">Az asszony pedig, akit láttál, azt a nagy várost jelenti, amely a Föld királyai felett uralkodik.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="18">
				<verse number="1">Ezután egy másik angyalt láttam leszállni a Mennyből, akinek igen nagy hatalma volt. Dicsőségének fénye beragyogta a földet, és</verse>
				<verse number="2">erős hangon ezt kiáltotta: „Összedőlt Babilon! A nagy város összedőlt! Gonosz szellemek lakóhelye lett, mindenféle tisztátalan szellem, utálatos és tisztátalan madár tanyája.</verse>
				<verse number="3">Mert Babilon minden népet megrészegített paráznasága borával, hiszen vele paráználkodtak a Föld összes királyai. A világ üzletemberei Babilon pazarló életmódjából és költekező jólétéből gazdagodtak meg.”</verse>
				<verse number="4">Ezután egy másik hangot hallottam a Mennyből, amely ezt mondta: „Jöjj ki abból a városból, népem! Ne vegyél részt annak bűneiben, s ne érjenek a csapások, amelyek a városra következnek!</verse>
				<verse number="5">Mert Babilon bűnei már az égig érnek, és Isten elérkezettnek látta, hogy számon kérje rajta.</verse>
				<verse number="6">Bánjatok úgy ezzel a várossal, ahogy ő bánt másokkal! Sőt, kétszeresen fizessetek meg neki mindenért, amit tett! A pohárba, amelyet másoknak készített, töltsetek neki magának kétszeresen!</verse>
				<verse number="7">Fizessetek neki annyi gyásszal és kínnal, amennyi dicsőséget és gazdagságot szerzett magának! Mert ezt mondja: »Királynő vagyok, trónomon ülök! Nem vagyok özvegy, nem látok gyászt soha!«</verse>
				<verse number="8">Egy napon érik hát Babilont a számára készített csapások mind: halál, gyász és éhínség. Tűzben pusztul el a város, mert erős az Úr Isten, aki ítélkezik felette.”</verse>
				<verse number="9">A föld királyai pedig, akik Babilonnal paráználkodtak és dőzsöltek, elsíratják és meggyászolják majd, mikor látják a város égésének füstjét.</verse>
				<verse number="10">Megállnak a távolban, mert félnek a kínjaitól, és azt mondják majd: „Jaj, jaj, te nagy város! Jaj neked, hatalmas Babilon! Egyetlen órában beteljesedett rajtad az ítélet!”</verse>
				<verse number="11">Siratják és gyászolják Babilont az egész világ üzletemberei és kereskedői is, mert senki sem veszi meg többé az áruikat:</verse>
				<verse number="12">aranyat, ezüstöt, drágaköveket, gyöngyöket; finom ruhákhoz való vásznat, bíborszínű vásznakat, selymet, bársonyt; sokféle illatos fát, elefántcsontból faragott dísztárgyakat; sokféle drága fából, bronzból, vasból és márványból készült tárgyakat;</verse>
				<verse number="13">fűszereket: fahéjat, balzsamot, füstölőszereket, mirhát, tömjént; bort és olívaolajat, finom lisztet, búzát; marhákat, juhokat, lovakat és szekereket; rabszolgákat — és az emberek lelkét. A kereskedők sírva kiáltják:</verse>
				<verse number="14">„Ó, Babilon, amire a szíved vágyott, mindaz a jó és gazdagság eltűnt előled! Minden gazdagságod és fényes jóléted örökre elveszett! Soha többé vissza nem tér hozzád!”</verse>
				<verse number="15">Az üzletemberek és kereskedők, akik meggazdagodtak a Babilonnal való kereskedésből, most félve a kínjaitól, csak a távolból siratják és gyászolják Babilont.</verse>
				<verse number="16">Ezt mondják: „Jaj, jaj! Te nagy város, aki gyolcsvászonba, bíborba-bársonyba öltöztél, arannyal, drágakövekkel, gyöngyökkel ékesítetted magad!</verse>
				<verse number="17">Hogy elpusztult minden gazdagságod egyetlen óra alatt!” Ugyanígy a hajóskapitányok, tengerészek, és mindazok, akik a tengereken utaznak és kereskednek, távolról nézik</verse>
				<verse number="18">az égő Babilon felszálló füstjét, és ezt kiáltják: „Nem volt a Földön még egy ilyen nagy város!”</verse>
				<verse number="19">Gyászukban a fejükre port szórnak, és sírva kiáltozzák: „Jaj, jaj! Te nagy város! Akinek csak hajója volt a tengeren, mind meggazdagodott Babilon gazdagságából, mégis elpusztult Babilon egyetlen óra alatt!”</verse>
				<verse number="20">Örülj ennek, Menny! Örvendezzetek, apostolok, próféták és Isten szent népe, mert Isten bosszút állt Babilonon miattatok!</verse>
				<verse number="21">Ezután egy erős angyal felkapott egy malomkő nagyságú sziklát, ledobta a tengerbe, és azt mondta: „Így süllyed el a nagy város, Babilon! Ilyen lendülettel hajítják a pusztulásba, hogy soha többé ne is lássa senki!</verse>
				<verse number="22">Nem hallatszik benne többé hárfások, lantosok, fuvolások és trombitások zenéje, nem dolgoznak benne mesteremberek, nem hallatszik a malomkő zaja,</verse>
				<verse number="23">nem fénylik benne lámpa, nem hallatszik vőlegény és menyasszony hangja! Mert üzletemberei voltak a világ hatalmasai, és varázslásával minden népet becsapott!</verse>
				<verse number="24">Babilon! Kezeden szárad a prófétáknak és Isten szentjeinek vére! Te vagy a bűnös mindazoknak a haláláért, akiket megöltek a Földön.”</verse>
			</chapter>
			<chapter number="19">
				<verse number="1">Ezután olyan hangot hallottam, mintha a Mennyben óriási sokaság erős hangon egyszerre kiáltana: „Halleluja! Istenünké a győzelem, a dicsőség és a hatalom!</verse>
				<verse number="2">Igazak és igazságosak ítéletei, mert elítélte és megbüntette a Nagy Paráznát, aki megrontotta az egész Földet paráznaságával, és bosszút állt rajta Isten szolgáinak legyilkolásáért!”</verse>
				<verse number="3">És újra kiáltották: „Halleluja! A Nagy Parázna égésének füstje felszáll örökkön-örökké!”</verse>
				<verse number="4">Ekkor földre borult a huszonnégy mennyei vezető és a négy mennyei élőlény, és így imádták a trónon ülő Istent: „Ámen! Halleluja!”</verse>
				<verse number="5">Hang hallatszott a trón felől, amely ezt mondta: „Dicsérjétek Istenünket, ti, akik szolgáljátok őt, dicsérjétek mind, akik félitek őt, kicsinyek és hatalmasok!”</verse>
				<verse number="6">Nagy sokaság hangját hallottam, amely hatalmas vízesés robajához, vagy mennydörgéshez hasonlított. Ezt kiáltották: „Halleluja! Uralkodik Istenünk, az Örökkévaló, a Mindenható!</verse>
				<verse number="7">Örüljünk, ujjongjunk és adjunk dicsőséget neki, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja! Menyasszonya felkészült a menyegzőre:</verse>
				<verse number="8">ragyogó, tiszta menyasszonyi ruhát kapott, abba öltözött.” (Ez a menyasszonyi ruha Isten népének jó és igazságos tetteit jelképezi.)</verse>
				<verse number="9">Ezután az angyal hozzám fordult: „Írd le: Boldogok és áldottak, akiket meghívtak a Bárány lakodalmába, az ünnepi vacsorára!” Majd hozzátette: „Ezek valóban Isten igaz szavai.”</verse>
				<verse number="10">Ekkor én, János, az angyal lába elé borultam, hogy imádjam őt, de ő visszatartott: „Vigyázz, ne tedd, mert én csak szolgatársad vagyok neked is, meg a testvéreidnek is — mindazoknak, akik Jézus tanúságtételét hordozzák. Istent imádd! Mert a Jézus tanúságtétele a prófétálás szelleme.”</verse>
				<verse number="11">Ismét láttam: megnyílt a Menny, és egy fehér ló jelent meg. Lovasának neve „Hűséges és Igaz”, mert igazságosan ítél és harcol.</verse>
				<verse number="12">Tekintete, mint a tűz lángja, fején pedig sok koronát visel. Erre a lovasra olyan név van ráírva, amelyet rajta kívül senki sem ismer.</verse>
				<verse number="13">Vérbe mártott köpenyt visel, és így nevezik: „Isten Igéje”.</verse>
				<verse number="14">Mennyei seregek követik fehér lovakon, tiszta fehér, gyolcsvászon ruhákba öltözve.</verse>
				<verse number="15">Az elöl haladó lovas szájából éles kard jön ki, amellyel csapásokat mér a nemzetekre. Vaspálcával uralkodik fölöttük, és ő tapossa majd a szőlőt a Mindenható Isten szörnyű haragjának szőlőtaposó helyén.</verse>
				<verse number="16">A lovas derekánál, a köpenyére ez a név volt írva: királyok királya és urak ura</verse>
				<verse number="17">Azután láttam: egy angyal állt a Napban, és erős hangon ezt kiáltotta az égen magasan szálló valamennyi madárnak: „Gyertek ide, gyűljetek össze Isten nagy lakomájára,</verse>
				<verse number="18">és egyétek a királyok, vezérek és hatalmasok testét, egyétek a lovakat és lovasaikat, egyétek mindenféle ember holttestét, szabadokat és rabszolgákat, kicsiket és nagyokat!”</verse>
				<verse number="19">Ekkor megláttam a Szörnyeteget és a Föld királyait: hadseregeikkel együtt összegyűltek, hogy harcoljanak a fehér lovon ülő lovas és annak serege ellen.</verse>
				<verse number="20">Akkor a Szörnyeteget és vele együtt a Hamis Prófétát is foglyul ejtették. (Ez a Hamis Próféta az, aki csodákat tett a Szörnyeteg érdekében, és ezzel becsapta mindazokat, akik magukra vették a Szörnyeteg jelét, és imádták annak szobrát.) Azután a Szörnyeteget és a Hamis Prófétát elevenen bedobták a tűz-tóba, amelyben kén ég.</verse>
				<verse number="21">A többieket pedig a fehér lovon ülő lovas szájából kijövő kard ölte meg. Az elesettek húsából a madarak lakmároztak, ameddig mind jól nem laktak.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="20">
				<verse number="1">Ezután ismét láttam: egy angyal szállt le a Mennyből, aki a kezében tartotta a feneketlen mélység kulcsát és egy nagy láncot.</verse>
				<verse number="2">Foglyul ejtette a Sárkányt, azt a Régi Kígyót — akit neveznek Ördögnek és Sátánnak is —, azután megkötözte ezer évre.</verse>
				<verse number="3">Majd ledobta a feneketlen mélységbe, a lejáratot pedig bezárta és lepecsételte, hogy a Sárkány ne tudja többé becsapni a népeket, amíg az ezer év le nem telik. Ezer év múlva a Sárkányt egy kis időre szabadon kell majd engedni.</verse>
				<verse number="4">Azután trónokat láttam, és akik rajtuk ültek, azok hatalmat kaptak, hogy uralkodjanak. Majd láttam azoknak az embereknek a lelkeit, akiket azért fejeztek le, mert Jézusról és az Isten Igéjéről tanúskodtak; akik nem imádták a Szörnyeteget, sem annak bálványszobrát, és nem engedték sem a homlokukra, sem a kezükre tenni a Szörnyeteg jelét. Ők ismét életre keltek, és uralkodtak Krisztussal együtt ezer esztendeig.</verse>
				<verse number="5">A többi halott azonban még nem támadt fel, amíg le nem telt az ezer év. Ez az első feltámadás.</verse>
				<verse number="6">Áldottak, boldogok és szentek, akik részt vesznek az első feltámadásban! Rajtuk nincs hatalma a második halálnak, hanem Isten és Krisztus papjai lesznek, és együtt uralkodnak vele ezer esztendeig.</verse>
				<verse number="7">Amikor eltelik az ezer év, kiengedik börtönéből a Sátánt,</verse>
				<verse number="8">Ő pedig kimegy, hogy elhitesse és becsapja a világ összes népét — Gógot és Magógot. Háborúra gyűjti össze őket, és annyian lesznek, mint a tenger partján a homokszemek.</verse>
				<verse number="9">Felvonulnak az egész földön, bekerítik Isten népének táborát és a szeretett várost. Ekkor azonban a Mennyből tűz száll le, és megemészti őket.</verse>
				<verse number="10">A Sátánt pedig, aki becsapta a népeket, bedobják a tűz-tóba, amelyben kén ég. Így ő is oda kerül a Szörnyeteg és a Hamis Próféta mellé, ahol éjjel-nappal, örökkön-örökké gyötrődnek.</verse>
				<verse number="11">Azután láttam: egy hatalmas, fehér trónt, amelyen ült valaki. Tekintete elől elfutott a föld és az ég, és nyomtalanul eltűntek.</verse>
				<verse number="12">Majd láttam, hogy a trón előtt álltak a halottak, nagyok és kicsik. Azután könyveket nyitottak ki, és ítéletet hirdettek a halottak felett — mindenkinek a saját tettei alapján, amelyek a könyvekben voltak feljegyezve. Azután kinyitottak egy másik könyvet is, az Élet Könyvét.</verse>
				<verse number="13">A tenger kiadta a benne levő halottakat, ugyanígy a Halál és a Hádész is kiadták a náluk levő halottakat. Minden egyes embert a tettei szerint ítéltek meg.</verse>
				<verse number="14">Ezután a Halált és a Hádészt is bedobták a tűz-tóba. Ez a második halál: a tűz-tó.</verse>
				<verse number="15">Ha valaki nem volt beírva az Élet Könyvébe, azt is a tűz-tóba vetették.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="21">
				<verse number="1">Újra láttam: Új Ég és Új Föld tűnt elő, mert a régi Ég és a régi Föld már eltűnt, és tenger sem volt többé.</verse>
				<verse number="2">Láttam, hogy a Szent Város, az Új Jeruzsálem leszállt a Mennyből, Istentől. Olyan volt, mint egy menyasszony, akit a férje számára öltöztettek és ékesítettek fel.</verse>
				<verse number="3">Majd erős hangot hallottam a Mennyből, amely ezt kiáltotta: „Isten otthona most már az emberek között van, s ő ezentúl együtt lakozik velük. Népévé lesznek, ő pedig Istenükké lesz.</verse>
				<verse number="4">Minden könnyet letöröl a szemükről, s nem lesz többé halál, sem gyász, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak.”</verse>
				<verse number="5">Ekkor az, aki a trónon ült, megszólalt: „Lásd, én mindent megújítok!” Majd így szólt hozzám: „Írd le, mert ezek a beszédek megbízhatók és igazak!”</verse>
				<verse number="6">Azután ezt mondta: „Be van fejezve! Én vagyok az Alfa és az Ómega, mindennek az elkezdője és a befejezője. Aki szomjas, annak inni adok az élet vizének forrásából ajándékul.</verse>
				<verse number="7">Aki győz, örökli mindezeket, annak Istene leszek, ő pedig a fiam lesz.</verse>
				<verse number="8">Azonban a gyávák, a hitetlenek, és akik gyűlöletes dolgokat tesznek, a gyilkosok, a szexuális bűnben élők, akik varázslással foglalkoznak, a bálványimádók és a hazugok — mindezek a tűz-tóba kerülnek, amelyben kén ég. Ez a második halál.”</verse>
				<verse number="9">Azután odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akik a hét utolsó csapással teli poharakat kapták. Ezt mondta: „Jöjj velem, megmutatom neked a Menyasszonyt, a Bárány feleségét!”</verse>
				<verse number="10">Ekkor magával ragadott a Szent Szellem, és az angyal elvezetett egy hatalmas és magas hegyre. Megmutatta a Szent Várost, Jeruzsálemet, amely Istentől, a Mennyből szállt le.</verse>
				<verse number="11">Isten dicsősége ragyogott belőle: a fénye olyan volt, mint a legértékesebb drágakőé, a kristálytiszta gyémánté.</verse>
				<verse number="12">A városnak erős és magas fala volt és tizenkét kapuja. Egy-egy angyal állt a kapuknál, amelyekre fel volt írva egy-egy név Izráel tizenkét törzsének nevei közül.</verse>
				<verse number="13">Három kapu volt a város keleti oldalán, három az északi, három a déli és három a nyugati oldalon.</verse>
				<verse number="14">A városfal tizenkét alapkőre épült, amelyekre a Bárány tizenkét apostolának neve volt felírva.</verse>
				<verse number="15">Az angyalnál, aki velem beszélt, volt egy arany mérőpálca, s azzal mérte meg a várost, a kapukat és falakat.</verse>
				<verse number="16">A város pontosan négyzet alakú, hossza és szélessége egyenlő. Megmérte a várost a mérőpálcával, és az eredmény 12 000 stádium lett. A város hossza, szélessége és magassága is egyenlő.</verse>
				<verse number="17">Azután a falat is megmérte: ez 144 könyök magas volt — férfi, vagyis angyal mértékével mérve.</verse>
				<verse number="18">A fal gyémántból épült, maga a város pedig színaranyból, amely átlátszó volt, mint a tiszta üveg.</verse>
				<verse number="19">A városfal alapkövei sokféle értékes drágakővel voltak ékesítve. Az első alapkő gyémánt, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,</verse>
				<verse number="20">az ötödik szárdonix, a hatodik rubin, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.</verse>
				<verse number="21">A tizenkét kapu tizenkét gyöngyből készült — minden kapu egy-egy gyöngyből —, a város főútja pedig színaranyból, amely olyan átlátszó volt, mint a tiszta üveg.</verse>
				<verse number="22">Templomot nem láttam a városban, mert annak temploma maga a Mindenható Úr Isten és a Bárány.</verse>
				<verse number="23">A városnak nincs szüksége sem a Nap, sem a Hold fényére, mert Isten dicsősége ragyogja be, a világosság forrása pedig maga a Bárány.</verse>
				<verse number="24">Ebben a világosságban élnek a világ nemzetei. A Föld királyai ebbe a városba hozzák be gazdagságukat és kincseiket.</verse>
				<verse number="25">Nappal a város kapuit soha nem zárják be, éjszaka pedig egyáltalán nem is lesz ott.</verse>
				<verse number="26">Oda viszik a nemzetek gazdagságukat és kincseiket,</verse>
				<verse number="27">de semmit sem lehet oda bevinni, ami tisztátalan. Akik szégyellni való, utálatos, vagy hamis dolgokat tesznek, nem mehetnek be, csak azok, akiknek nevét felírták az Élet Könyvébe, amely a Bárányé.</verse>
			</chapter>
			<chapter number="22">
				<verse number="1">Azután az angyal megmutatta nekem a folyót, amelyben az élet vize folyik: fénylő és tiszta, mint a kristály. Isten és a Bárány trónjától ered,</verse>
				<verse number="2">és végigfolyik a város utcájának közepén. A folyó mindkét partján az Élet Fája áll, amely évente tizenkétszer terem — minden hónapban gyümölcsöt hoz —, levelei pedig a nemzetek gyógyítására valók.</verse>
				<verse number="3">A városban soha nem lesz semmi, ami átkozott. Isten és a Bárány trónja lesz abban a városban. Szolgái ott imádják Istent,</verse>
				<verse number="4">látják az arcát, és neve a homlokukon lesz.</verse>
				<verse number="5">Éjszaka nem lesz ott, ezért nem lesz szükségük sem lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr Isten világossága fogja beragyogni őket. Isten szolgái királyok lesznek, és uralkodnak örökkön-örökké.</verse>
				<verse number="6">Azután ezt mondta nekem az angyal: „Mindezek a dolgok valóságosak, és a kijelentés hiteles! Az Örökkévaló, a próféták szellemeinek Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa a szolgáinak mindezeket a dolgokat, amelyeknek hamarosan és hirtelen meg kell történniük.”</verse>
				<verse number="7">„Figyeljetek rám! Hamarosan visszajövök! Áldott és boldog, aki készségesen engedelmeskedik a próféciák üzeneteinek, amelyek ebben a könyvben le vannak írva.”</verse>
				<verse number="8">Én, János vagyok az, aki hallottam és láttam ezeket. Miután pedig hallottam és láttam, leborultam az angyal lába elé, aki ezeket megmutatta, hogy imádjam őt.</verse>
				<verse number="9">De azt mondta: „Vigyázz, ne tedd! Csak a szolgatársad vagyok: neked is, meg a testvéreidnek is, a prófétáknak, sőt mindazoknak is, akik engedelmeskednek az üzeneteknek, amelyek ebben a könyvben vannak leírva. Istent imádd!”</verse>
				<verse number="10">Azután hozzátette: „Ne tartsd titokban ennek a könyvnek a próféciáit, mert az idő már közeledik, amikor mindezek beteljesednek!</verse>
				<verse number="11">Aki igazságtalan, maradjon továbbra is igazságtalan, aki gonosz, maradjon továbbra is gonosz, aki igaz, legyen továbbra is igaz, és aki szent, legyen továbbra is szent!”</verse>
				<verse number="12">„Figyeljetek rám! Hamarosan eljövök, és magammal hozom a jutalmatokat! Mindenkinek megadom, amit a tettei szerint megérdemel.</verse>
				<verse number="13">Én vagyok az Alfa és az Ómega, az Első és az Utolsó, az Elkezdő és a Befejező.</verse>
				<verse number="14">Áldottak és boldogok, akik kimossák ruhájukat, mert joguk lesz rá, hogy egyenek az Élet Fájáról, és a kapukon keresztül bemenjenek a városba.</verse>
				<verse number="15">De kívül maradnak a »kutyák«, akik varázsolnak, akik szexuális bűnökben élnek, a gyilkosok, a bálványimádók és mindazok, akik szeretik a hazugságot, és hamis dolgokat tesznek.</verse>
				<verse number="16">Én, Jézus küldtem el hozzátok angyalomat, hogy tanúskodjon ezekről a dolgokról a helyi gyülekezeteknek. Én vagyok Dávid gyökere és utóda. Én vagyok a fényesen ragyogó hajnalcsillag.”</verse>
				<verse number="17">A Szellem és a Menyasszony is azt mondja: „Jöjj!” Aki hallja ezt, mondja az is: „Jöjj!” Aki szomjas, jöjjön! Aki csak akarja megkaphatja az élet vizét ajándékba!</verse>
				<verse number="18">Figyelmeztetek mindenkit, aki ennek a könyvnek a próféciáit hallgatja: ha hozzátesz valamit ezekhez, akkor Isten elküldi rá azokat a csapásokat, amelyek le vannak írva ebben a könyvben.</verse>
				<verse number="19">Ha pedig valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek a szavaiból, attól Isten is elveszi az örökrészét az Élet Fájáról és a Szent Városból, és mindazokból, amelyek le vannak írva ebben a könyvben.</verse>
				<verse number="20">Aki tanúsítja, hogy ezek a dolgok igazak, ezt mondja: „Igen, hamarosan eljövök!” „Ámen! Jöjj, Úr Jézus!”</verse>
				<verse number="21">Az Úr Jézus kegyelme legyen veletek!</verse>
			</chapter>
		</book>
	</testament>
</bible>